Asbóth Miklós
Kalocsa vizei (Kézirat) Kalocsa és környékének vízrendszerét évszázadokon keresztül a Duna és mellékágai határozták meg. A két legfontosabb mellékág, a nagyjából a mai Dunavölgyi főcsatorna nyomvonalán lévő Turján − Őrjeg és a Vajas szabályozta a Kalocsa környéki állandó és időszakos vízfolyásokat. A magyar középkorban a Dunaharaszti környékén a Dunából kiszakadó és Bajánál oda visszatérő Turján − Őrjeg (Akasztótól északra Turjánnak, attól délre Őrjegnek nevezték) még élő vízfolyás volt. Az Őrjeg és a Vajas közötti területet, a terepviszonyok felhasználásával kialakított, rendszeresen karbantartott, kettős rendeltetésű csatornák hálózták be.1 A környék középkori gazdálkodása, a Kisalföld egyes részeinek gazdálkodásához hasonlóan, öntözéses gazdálkodás volt. A török megszállás idején a csatornahálózat megsemmisült. A dunai árvizek a középkori csatornák egy részét beiszapolták, másik részét pedig többé-kevésbé állandó vagy időszakos vízfolyásokká alakították át.2 A török kiűzése után a visszamaradt csatornamaradványokból alakult ki Kalocsa környékének vízrendszere. A 18. században még csak elvétve foglalkoztak a belső vízrendszer karbantartásával, javításával. Elsősorban a dunai árvizek elleni védekezésen volt a hangsúly. A középkori öntözéses gazdálkodás ártéri gazdálkodássá alakult át. A dunai árvízvédelmi töltések építése mellett az 1870-es években kezdődött a Kalocsai Sárköz ármentesítése, majd a 20. század közepére elkészült a ma is meglévő belvízlevezető csatornarendszer. A sárközi csatornarendszer vázát (eltekintve a Dunavölgyi főcsatornától) négy főcsatorna alkotja:3 1. Dunavölgyi főcsatorna és a Duna között húzódó, nagyjából K−Ny-i irányú Csorna-foktői árapasztó főcsatorna 2. Sárközi I. sz. főcsatorna (Vajas, amely Kalocsán ágazik ki a Csorna-foktői főcsatornából és Dusnoknál ömlik a Dunába) 3. Sárközi II. sz. főcsatorna (régi nevén Ács-Homoródi vezércsatorna, vagy Őrjegi csatorna) 4. Sárközi III. sz. főcsatorna (Malomér vagy Maloméri csatorna), amely a csornai lőtér mellett ágazik ki a Csorna-foktői főcsatornából és Miske mellett torkollik az I. sz. főcsatornába, a Vajasba. Kalocsa és közvetlen környékének mai vízrendszere a Csorna-foktői árapasztó főcsatornához, az I. sz. és a III. sz. főcsatornához csatlakozik. Az adattár Kalocsa jelenlegi (az álló félkövér betűvel szedett nevek) és a ma már nem lévő (dőlt félkövér betűvel szedett nevek) vizeit, valamint a vizek névváltozatait, illetve az önálló névvel rendelkező vízrészeket tartalmazza. Alámenő fok. A 18. században az egykori Kígyósból a mai Széchenyi út tájékán kiágazó vízfolyás, amely a Malatin téren keresztül, a Nagymező utca mellett keleti irányba haladva, a Miskei út és a Szőlők köze út találkozása tájékán torkollott az Árpásba. Feltehetően, a középkorban természetes mederrel, a 18. században pedig ásott, mesterséges csatornán keresztül a Malatin tér környékén a Vajassal is összeköttetésben volt, mivel Csáky Imre érsek (1710-1732) a várossal kötött kontraktusban kikötötte 1
Romsics Imre 1987 Őseink… 2000 3 Sági Jenő 2
1
Kalocsa vizesárokkal való körbekerítését („…kivánnyuk, hogy magokat, s az egész Várost Árokkal bé kericsék …”)4 Árpás. Kalocsa egyik régi vízfolyása. A jelenlegi csatorna eredetileg Negyvenszállás fölött kezdődött, majd Kalocsa keleti határát (Malomszögi dűlő) érintve halad dél felé az 5312. sz. (Kalocsa − Hajós) közutat követve, majd Drágszéltől keletre betorkollik a III. sz. főcsatornába. Későbbiek során Negyvenszállástól észak felé két irányba meghosszabbították. A nyugati ága Vörösszállástól nyugatra, a Szarvassziget határrészben a keleti ága Urbántanya fölött, a redőnyös zsilipnél csatlakozik a Csornafoktői csatornába. Jelenlegi teljes hossza kb. 15 km. A Kalocsai Sárvíz belvízelvezető csatornarendszerének kiépülése előtt, a 19. század közepéig lényegesen hosszabb volt. A mai Csorna-foktői árapasztó főcsatorna egy része is az Árpás vízrendszeréhez tartozott, így Árpásnak nevezték az egykori Szénaréti csatorna alsó részét, valamint a Csorna-foktői árapasztó főcsatorna Kalocsától északra eső részét is, amelyen keresztül összeköttetésben állt a Csilás Paléval és az Irágával. A Kalocsa környéki Árpás-vízrendszer egyes részeinek nevét megkülönböztető jelzővel is ellátták, amelyek ma már többnyire nem azonosíthatók. (pl. Kis Árpás, Halomi Árpás) A név eredete bizonytalan. Létezik olyan feltevés, mely szerint a vízfolyás mentén termesztett árpáról kaphatta nevét. Valószínűbbnek látszik, hogy a név az Árpád nemzetségre vezethető vissza, mivel a Duna mente a nemzetség szállásterülete volt (sok település őrzi a nemzetség tagjainak nevét) és Kalocsa az Árpád nemzetség egyik fontos családi központja volt. Napjainkban Negyvenszállás egy rövid, az Árpáshoz vezető zsákutcája, az Árpás utca őrzi nevét.5 Csilás Palé. (Tsilás Palé, Rivus Tsilas Pali) Nagyjából a városon keresztül átfolyó Csornafoktői árapasztó főcsatorna (Vajas) Érsekkert melletti kanyarulatától a Sárközi I. sz. főcsatorna kiágazásáig tartó részének a neve a 19. század első feléig. Később a név feledésbe merült, a vízfolyást a Vajas néven említették, így nevezik ma is. A vízfolyás felső végét, ahol az Érsekkert közelében kiágazott az egykori Árpásból Csilás Palé torka néven említették. Ennek a szakasznak később, a 19. század második felében Görbe Vajas lett a neve. A név eredete ismeretlen. Egyes feltételezések szerint a vízfolyás egy Csilás Pál nevezetű emberé volt, róla kapta volna a nevét. Ez a néveredeztetés erősen vitatható. A név emlékét a Foktői út mellett lévő Csiláspark őrzi.6 Csorna-foktői árapasztó főcsatorna. A harmincas években megépített Dunavölgyi főcsatorna árvizes és csapadékos években nem tudta levezetni a nagymennyiségű vizet, így az alsó szakaszán, így a Kalocsai Sárközben is rendszeresen kilépve medréből, árvizeket okozott. Az 1941-es kalocsai árvíz pusztításait fokozta a Dunavölgyi főcsatorna árvize. A rendszeres árvizek levezetésére övcsatornákat építettek. A Kalocsai Sárközben megépült a Csorna-foktői árapasztó főcsatorna. Az árapasztó csatorna építése az 1927-ben kezdődött Vajas (I. sz. főcsatorna) rendezésének folytatása. A Vajas városon belüli szakaszának kiásása, amely tulajdonképpen az árapasztó csatorna része, 1935-től több részletben történt. Először a Foktői úti híd és a Kőégető híd közötti szakasz és készült el, majd 1940 nyarán a Margit Malom és a Foktői úti híd közötti medret ásták ki. A mai Kubikos park melletti részen a régi Vajas meder kb. 100 m széles volt, más helyeken pedig csak néhány méter. Azonos szélességű medret ástak, mai Fűszerpaprika Rt telepe és a Foktői úti híd között 24 m széleset, a Foktői úti híd fölött keskenyebbet. A kitermelt földdel részben a Margit Malom és a mai Hajdú utca közötti alacsony területet, részben a piacteret töltötték fel. 1941 őszén kezdték meg a Pataji úti híd fölötti szakasz, valamint a 4
Bárth János 1997 7. tétel 83-85. p. Térk. 1774 Bárth János 1997 9. tétel 87-89. p. Györffy György 1987b 430. p. Kovács Ferenc, Kuczy Károly 1980 50. p. Sági Jenő, Szeberényi István, Térk. 1774, Térk. 1820, VIASZ 6 Kalocsai Néplap, továbbiakban KN, 1933. Térk. 1772, Térk. 1774, Térk. 1820, Tímár Kálmán 5
2
Vajas és a Duna közötti szakasz (Giga) kiásásához. A csatorna városon kívüli része általában a már meglévő csatornák vagy régebbi vízfolyások (pl. Szénaréti csatorna, középkori Vajas beiszapolódott medre stb.) medrének vagy medermaradványainak felhasználásával épült. A csatorna teljes egészében kb. 33,5 km hosszban, műtárgyaival együtt, csak a háború befejezése után készült el. A csatorna az 5301. sz. (Kalocsa − Kiskőrös) közúttól északra, a csornai duzzasztónál ágazik ki a Dunavölgyi főcsatornából, nyugati irányba halad. A csornai lőtér fölötti zsilipes hídnál ágazik ki belőle a III. sz. főcsatorna. Pécsi szállásnál fordul délre, majd nyugatra fordulva, Szakmár fölött haladva ér a kalocsai határ közelében. Ott délre, majd a kisülési csatorna csatlakozásánál ismét nyugatra fordul. Kalocsát északról megkerülve, az Érsekkertnél ismét délnek fordul. A városon áthaladva, a Fűszerpaprika Rt. Telepe után nyugatnak fordulva Foktőnél éri el a Duna töltését, ahol egy csőzsilipen keresztül jut az ártérre. Az ártéren ismét déli irányba fordul, és Meszesnél ömlik a Dunába. 7 Ér ága. FIrága. Giga. A Csorna-foktői árapasztó csatornának az I. sz. főcsatorna csatlakozásától nyugatra eső szakaszát a kalocsai köznyelv Giga néven emlegeti. A Foktőn keresztül menő részét a foktőiek Foknak hívják. Első alkalommal 1866-ban szándékoztak kiásni egy csatornát a Vajastól a Dunáig, nagyjából a középkori Vajas feliszapolódott medrének nyomvonalán, a gyakori belvizek gyorsabb levezetésére. A csatornát a Vajastól kiindulva 400 öl (kb. 750 m) hosszan kiásták, amikor elfogyott a pénz. A kiásott csatorna a Giga kertekig (a mai Szabó József utca páros oldalán lévő néhány ház környéke) lett készen. Innen származik a ma is használatos kifejezés. Emlékét a Vörösmarty utcából nyíló közeli zsákutca, a Giga köz őrzi. 1887-ben felmerült a csatorna továbbépítésének terve, de pénzhiány, illetve a csatorna nyomvonalába eső földek (a csatorna túlnyomóan a foktői határban lett volna) foktői tulajdonosainak ellenállásán meghiúsult.8 Irága. (Ér ága.) Az egykori Irága vízfolyás a mai repülőtéri lakótelep környékén ágazott ki a korabeli Árpásból, a Foktői utat keresztezve, nagyjából a mai Vörösmarty utcával párhuzamosan, a páratlan oldal telkein keresztül haladva, a mai Csorna-foktői árapasztó főcsatorna és az I. sz. főcsatorna találkozása környékén érte el a Vajast. A várostól északnyugatra lévő területek belvizeit vezette a Vajasba. A Középsőkertek dűlőben, az egykori Márfai tanya környékén volt egy mellékága is. Az idők folyamán medre több helyen feltöltődött, de egyes helyeken még 1950-ben is állandóan víz volt a medermaradványokban. A mai Margit Malom és a Fűszerpaprika Rt területén lévő feltöltődött medrében 1930 nyarán sportlőteret építettek. A Foktői úttól északra lévő mederrészek az ötvenes évek elején, a reptéri építkezések során szűntek meg. A hatvanas évek második felében, a Vörösmarty utca páratlan oldalán épült emeletes lakóházak építésekor a megmaradt mederrészeket is feltöltötték. Ma már csak a Vörösmarty utca és a Csokonai utca közötti telkek kertjeinek egyes részein lévő mélyedések emlékeztetnek az egykori vízfolyásra.9 Kerek kobolya. FVásártéri kobolya. Kígyós. Nagyjából a mai Petőfi Sándor utca helyén volt Kalocsa másik jelentős vízfolyása, amely a 19. század elején tűnt el a város térképéről, részben feltöltődött, részben feltöltötték. A középkorban az Árpásnak a várostól északra folyó ágából szakadt ki a vártól (ma érseki kastély) északkeletre, és a Csilás Paléval egy mesterséges csatornán 7
Asbóth Miklós 1998, Sági Jenő, VIASZ Asbóth Miklós 1998 9 Asbóth Miklós 1998, Szeberényi István, Térk. 1774, Térk. 1820, Tímár Kálmán 8
3
keresztül volt összeköttetése, amely a vár mögött húzódott K−Ny-i irányban. A 18. században megszűnt az összeköttetés az Árpással, csak a vár mögötti mesterséges csatorna kötötte össze a Csilás Paléval. A Kígyós a Petőfi Sándor utca nyomvonalán haladt, nagy ívben megkerülte Szőlőhegyet, és a várostól keletre lévő, É−D-i irányú Árpás-ágba torkollott a mai Miskei út és a Szőlők köze út találkozása környékén. A Szent Imre utca, illetve a Széchenyi út környékén kiszakadt belőle egy ág nyugati irányban, amelyen keresztül összeköttetésben állt a Vajassal. A török megszállás évtizedei alatt ez az ág feliszapolódott, ezért Csáky Imre érsek az 1713-ban, a várossal kötött kontraktusában kötelezte a várost a meder kiásására, hogy a város kellően védett legyen, ugyanis Kalocsa beépült részeit a 18. század elején keletről a Kígyós, nyugatról a Csilás Palé, északról az Árpás egyik ága határolta, dél felől nyitott volt, nem védte vízfolyás. A Kígyós és az ásott csatorna a 18. század folyamán fokozatosan feltöltődött, majd a 19. század elején, Kalocsa keleti irányú terjeszkedésével a maradványait is feltöltötték. Emlékét a Petőfi Sándor utca 1911-ig használt neve, illetve névváltozata, a Kígyós utca (röviden Kígyós) és Kígyós tér (a mai ISZKRA székház környéke) őrzi.10 Kis halas. A mai Gábor Áron utca tájékán a 18-19. században az Árpásból kiágazó, halakban gazdag vízfolyás volt. Ma már nem lehet megállapítani, hogy hol szakadt ki az Árpásból. Nyugati szakasza, a mai Dózsa György utca elejének tájékán, összeköttetésben állhatott a Kígyóssal is. Az 1850-es években a mai Gábor Áron utca környékén lévő maradványa már csak állóvíz volt, amely az 1862-es árvíz után épített körtöltés miatt elveszítette az árvizek által biztosított vízpótlását, és lassan kiszáradt, medre feltöltődött. A Zöldfa utcában lévő egyes házak kertjeiben még láthatók a medermaradványok.11 Kobolya. A Kalocsai Sárközben az áradások során a védtöltésen átbukó víz által kimosott, rendszerint kör alakú gödör neve, melynek átmérője 30-50 m között változott, mélysége több méter is lehetett. Általában a Duna melletti töltések mentén alakultak ki, de előfordultak a Dunától távolabb is, ahol hevenyészett töltéssel akarták megfogni a vizet, és a víz átbukott a sebtében épített gáton. A töltések helyreállításakor a kobolyák töltésen belülre kerültek. Elnevezésüket általában a közeli földterület tulajdonosáról, a közterületről vagy objektum nevéről kapták.12 Légcsobora. (Lepcsobora.) Nagyjából a mai Hunyadi pálya környékén volt a 20. század első feléig a mélyen fekvő, lefolyástalan mocsaras terület. Később ide vezették a kórház és a zárda szennyvizeit is. Lecsapolását nehezítette, hogy vízszintje alacsonyabban volt a 48as házak mögötti vízfolyások vízszintjénél. Az 1940-es évek elején, a Vajas új medrének ásása idején kezdték feltölteni, de végső rendezése 1955-ben a Hunyadi pálya felépítésével történt. A név eredete ismeretlen.13 Malomszögi csatorna. A Petőfi Sándor utcai vásártér lefolyástalan területének csapadékvize elvezetésére épült kis keresztmetszetű csatorna. Később a Dózsa György utcai csapadékvizet is ide vezették. A Petőfi Sándor utca végéről indulva, a Kertekalja sor keleti oldalán húzódik déli irányba, majd Csatorna utcánál nagy kanyart leírva, keletről közrefogja a Malom-szög dűlőt és a Nagymező utca magasságában betorkollik az Árpás csatornába. Hossza kb. 1,5 km. Napjainkban nagyon elhanyagolt állapotban van. 14 Móder kobolya. Az autóbusz pályaudvar mögötti, ma már feltöltött Vajas-ágon volt az 1862es árvíz idején keletkezett kobolya, amely a mai Fűszerpaprika Kutató Intézet helyén 10
Asbóth Miklós 1998, Bárth János 1997 7. tétel 83-85. p. Térk 1772, Térk. 1774, Térk. 1820 Asbóth Miklós 1998 12 Kuczy Károly 1980 30. p. 13 Kalocsa és Vidéke, továbbiakban, KV 1968, Térk. 1881 14 Sági Jenő 11
4
lévő, egykori Móder fatelepről kapta nevét. A kobolya és a megmaradt Vajas-ág az autóbusz pályaudvartól kb. a mai Legelő sor magasságáig terjedt. A kobolya legnagyobb részét a mai Karamell Rt üzemének építése idején, a hetvenes évek első felében feltöltötték.15 Nagy kanális. A Csorna-foktői árapasztó főcsatorna Negyvenszállás fölötti részét nevezik így a negyvenszállásiak.16 (Kovács Ferenc) Örvény. A 19. század második felében a Vajas a Ciglédi kertek mellett hármas kanyart írt le. A vízmelység a hármas kanyarban nagy, a vízjárás rapszodikus volt, sok vízi baleset fordult elő az itt fürdőzők között. A Vajasnak ezt a részét a kalocsai köznyelv Örvénynek nevezte. A Vajas medrét 1927 februárjában a csanádi zsiliptől kiindulva kezdték el rendezni. A rendezési munkákkal 1934 decemberében érték el a mai Bátyai úti hidat. Az új csatornameder (a mai Sárközi I. sz. főcsatorna) a Ciglédi kerteknél követte a régi medret, így az Örvény továbbra is fennmaradt. A Ciglédi kertekkel szemben lévő baloldali csatornaparton lévő néhány telek (kert) a hivatalos Dudáskert elnevezés mellett Örvénykert néven is ismert. (Asbóth Miklós 1998, Tímár Kálmán) Sárközi I. sz. főcsatorna. Az egykori Vajas nyomvonalán 1927 és az 1930-as évek közepe között építették ki. A Fűszerpaprika Rt üzemi hídja mellett ágazik ki a Csorna-foktői árapasztó főcsatornából, déli irányba Bátya érintésével Miske irányába fordul. Miske közelében irányt váltva, Dusnok mellett elhaladva, az érsekcsanádi szivattyútelepnél torkollik a Dunába. Dusnok közelében is van összeköttetése a Dunával (vajastoroki csőzsilip). A csatorna hossza kb. 51 km. A csatorna érdekessége, hogy Kalocsa és az érsekcsanádi zsilip közötti hidak nagy része billenős hídszerkezettel épült, hogy a mederkotrást végző úszókotrók elférjenek a hidak alatt. Ma már ezek a hidak nincsenek meg. (Asbóth Miklós 1998, Sági Jenő, Sági Jenő 1999) Szelídi tavi csatorna. A Szelidi-tó felesleges vizének levezetésére építették 1941 szeptembere és 1943. január eleje között. A csatorna a Szelidi-tó déli csücskéből kiindulva hamarosan nyugati irányba fordul. Az 51. sz. közutat keresztezve délre fordul, és nagyjából az 51. sz. közúttal párhuzamosan halad Kalocsa felé, de Kisfoktő alatt, egy nagy kanyart leírva, kb. 40-50 m-re megközelíti az országutat, majd ismét eltávolodik tőle. A Csorna-foktői árapasztó csatornát a Dunapataji úti híd mellett éri el. A csatorna hossza kb. 16,5 km (Asbóth Miklós 1998, Sági Jenő) Szénaréti csatorna. A mai Újtelek (egykori Résztelek és Keserűtelek) környéki belvizeket vezette le a Vajasba a Csorna-foktői árapasztó főcsatorna kiásása előtt. Résztelek fölött kezdődött, majd Résztelek és Felsőerek között délkeletnek haladva nagy ívben megkerülte a Résztelektől keletre fekvő kisebb szállásokat (András szállás, Szalontai szállás, Bolvári szállás, Ludas szállás Pécsi szállás). Pécsi szállás mellett érte el a később kiásott Csorna-foktői árapasztó főcsatorna nyomvonalát és nagyjából ezt a nyomvonalat követve érte a Papok híjánál (Dunapataji úti híd) a Vajast. Vörösszállás és a Papok hídja közötti része a városon, illetve közvetlen környékén belül volt. A csatorna az 1880-as évek végén készült a régebbi csatornarészek és a meglévő, természetes medrek felhasználásával. A Csorna-foktői árapasztó főcsatorna kiásásával a Szénaréti csatorna lényegesen rövidebb lett. Ma már csak a Pécsi szállás fölötti csatornarész viseli a Szénaréti nevet. (Asbóth Miklós 1998, Térk. 1896, Térk. 1927, Térk. 1958) Vágóhídi csatorna. Az egykori, ma már betemetett Vajas-ág maradványa. A Vajasszabályozás előtt a Vajas egyik ága a mai Damjanich utca mellett az autóbusz pályaudvar 15 16
Asbóth Miklós 1998, Tímár Kálmán Kovács Ferenc
5
mögötti ma már feltöltött terület helyén kb. a mai Legelő sorig ért (árvizes vagy belvizes esztendőkben időnként az Árpással is volt összeköttetése), innét nyugatra fordulva, nagyjából a mai Bátyai úttal párhuzamosan haladva a Bátyai úti híd mellett tért vissza a Vajas medrébe. A 20. század közepére a Vajas-ág Damjanich utca melletti részét és a hetvenes évek elején az autóbusz pályaudvar mögötti Móder kobolya nagy részét feltöltötték. A megmaradt Vajas-ágtól a Móder kobolyát 1961-ben a Ciglédi út áttöltésével elválasztották. Az út alatti csatornával elvileg megmaradt az összeköttetés, de kérdéses, hogy a kobolya későbbi töltésével mi lett a földalatti csatorna sorsa. (Napjainkban a záportározó rehabilitálása során kitisztították a földalatti csatornát is.) A megmaradt Vajas-ág, mivel a városi vágóhíd (utolsó, a Tesco parkoló mellett még meglévő épületeit 2008 végén bontották el) mögött húzódott, a Vágóhídi csatorna nevet kapta. 2004-ben, a Tesco áruház építése idején a csatorna keresztezte a tervezett parkolót, ezért a parkoló területén a csatornát befedték. A csatorna jelenlegi hossza kb. 600 m. (Asbóth Miklós 1998, Hat. 1961, Sági Jenő) Vajas. Kalocsa legrégibb és leghíresebb folyója. Már Anonymus is említette gesztájában. (Nem a Kalocsa vidékén lévő részét, hanem a Monostorszeg környékit.): „Azután pedig Árpád vezér meg nemesei innen [Csongrád] előnyomulva egészen Titelig mentek, s odáig meghódították a népet. Majd továbbindulva a Szalánkemén-révhez jutottak, s a Tisza−Duna aljában lakó egész népet igájuk alá hajtották. Innen pedig a bodrogi részekre tértek, és a Vajas vize mellett ütöttek tábort.” (A latin nyelvű szövegben a Vajas Uoyos alakban fordult elő.) A középkori Vajas Foktőnél szakadt ki a Dunából, kelet felé haladva érte el Kalocsát, ahol délnek fordulva, a Dunával nagyjából párhuzamosan, kb. 150 km hosszan haladva a mai Jugoszláviában lévő Bács és a horvátországi Valkóvár között torkollott vissza a Dunába. A Duna mederváltozásai miatt több helyen egybeesett a Vajasmeder a Duna medrével, sőt, a jugoszláviai Monostorszeg és Apatin között a Duna jobb oldalára is átkerült. Több helyen lefűződésekkel (fokokkal) összeköttetésben állt a Dunával. Kalocsához legközelebbi lefűződések, amelyeket a 19. században zsilipekkel mesterségesen is fenntartottak, Dusnoknál és Érsekcsanádnál voltak (dusnoki Vajastorok, csanádi Vajas-torok). A középkorban a Vajast és a becsatlakozó ágakat rendszeresen karbantartották. A török uralom alatt a Vajas egyes részei és a mellékágak nagy része feliszapolódott, eltömődött, vízutánpótlását a dunai árvizek és a belvizek biztosították. A Vajas Foktő és Kalocsa közötti szakasza is beiszapolódott, csak az árvizek idején volt bennük víz. Medre helyén keletkezett mélyebben fekvő területekből kitűnő kaszálók lettek. 1866-ban hozzáfogtak az eltömődött meder kiásásához, de csak kb. 750 m készült el belőle (Giga). 1887-ben ismét felmerült a meder továbbásásának terve, de akkor sem valósult meg. A 19. század második felére Kalocsa környékén a Vajas többnyire pangó vízzé vált, csak a belvizes években és árvizek idején volt élő víz. Az 1872-ben alakult Pestmegyei Sárközi Duna-védgát és Csatornázási Társulat hozzáfogott a Kalocsai Sárköz belvizeit levezető vízfolyások, csatornák, köztük a Vajas rendbehozatalához. A holtágakat csatornákkal összekapcsolták, és az így kialakult csatornarendszer vezette le a Kalocsai Sárköz belvizeit. A csatornarendszer egészében csak magas vízálláskor volt víz, kisvíz idején csak a csatornák mélyebb részein, az egykori holtágak medrében maradt víz. Az Érsekkert nyugati szélétől a piactér alsó részéig tartó Csilás Palé neve a 19. század második felére már feledésbe merült, és a vízfolyást is Vajas néven emlegették. Az Érsekkert melletti kanyarulatra a Görbe Vajas nevet is használták. A 19. században a város határain belül két szigetet fogott közre a Vajas. A Pétersziget a mai Fűszerpaprika Rt és a Margit Malom területének találkozása tájékán volt. A Vajas, az Irága és az 1866-ban kiásott csatorna fogta közre, de határai ma már nem ismertek pontosan. A Fűszerpaprika Rt telepén még ma is meglévő, egykori „villanygyár” helyén állt a kalocsaiak kedvelt szórakozóhelye, a Péterkerti vendéglő. A 6
másik sziget, a Páva sziget lényegesen nagyobb volt. A jelenlegi meder, a ma már feltöltött Damjanich utca menti Vajas-ág és a mai Vágóhídi csatorna fogta közre. Napjainkban a köznyelv a Vajas nevet a Csorna-foktői árapasztó főcsatorna Kalocsán belüli, a Sárközi I. sz. főcsatornáig húzódó részére és az I. sz. főcsatornára is használja. A Vajas név eredete máig sem tisztázott. Eddig két névmagyarázat született. Az egyik (Blazovich L.) a magyar vaj szó –s képzős származékának tartja. A másik (Andrásfalvy és mások) szerint a vájás szóból származik, azaz a vízfolyás mesterséges voltára utal. Ez utóbbinak ellentmond, hogy a felhozott bizonyítékok sokkal későbbiek, mint maga a Vajas név. A mesterséges beavatkozás annyiban igaz, hogy koronként kisebb-nagyobb mértékben karbantartották a vízfolyást. (Anonymus 1975 166. p. Asbóth Miklós 1998, Korai magyar…1994, Tímár Kálmán, VIASZ) Vásártéri kobolya. Az egykori vasártér mellett folyó Vajason lévő kobolya (a mai Fűszerpaprika Rt és a Bátyai úti híd között) valószínűleg az 1862-es árvíz idején keletkezett. Kiöblösödése a Fűszerpaprika Rt felöli oldalon volt. Másik közkeletű neve Kerek kobolya volt, manapság inkább ezen a néven ismert, mivel a vásártéren 1962-ben megszűnt a vásártartás. A kobolya medre a Vigadó sor felöli oldalon volt mélyebb. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején a kiöblösödés nagy részét feltöltötték, felülete kb. felére csökkent. (Asbóth Miklós 1998, Tímár Kálmán) Záportározó. Az autóbusz pályaudvar mögötti egykori Vajas-ág maradványa a Miskei út és a Ciglédi kertek között. A Vajas-ág nagy részét a hetvenes évek első felében feltöltötték. Maradványából alakították ki a záportározót, ahova a város középső részének csapadékvizét vezetik. A záportározó rehabilitációs munkái 2001-2003 között folytak. (Asbóth Miklós 1998)
Források: Anonymus1975: A magyarok cselekedeteiről. [Gesta Hungarorum] In: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. 2. bőv. kiad. Sajtó alá rend. Györffy György. Bp. 1975. 133-181. p. Asbóth Miklós 1998: Kalocsa történeti kronológiája. In: Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa tegnap és ma. Kalocsa. 42-210. p. Bárth János 1997: Kalocsai kontraktusok. Kalocsa, 1997. Hat. 1961: 28/1961. T. sz. határozat (Kalocsa Város Tanácsa) a városfejlesztési terv I. féléves eredményeiről. Györffy György 1987a: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 1. köt. 3. kiad. Bp. 1987. Györffy György 1987b: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 2. köt. Bp. 1987. Kovács Ferenc: (Negyvenszállás) adatközlő, gazdálkodó. Kuczy Károly 1980: A Kalocsa környéki földrajzi nevek vizsgálata. Kalocsa Korai magyar…1994: Korai magyar történeti lexikon. (9-14. század) Főszerk. Kristó Gyula. Bp. 1994. Kalocsa és Vidéke 1968: [1955-ben elkészült a Hunyadi sporttelep.] In: Kalocsa és Vidéke 1968. jún. 28. Kalocsai Néplap 1933: Miért „Csajda” a − Csajda. In: Kalocsai Néplap 1933. dec. 23.
7
Őseink… 2000: Őseink és a természet. 1. rész. Dokumentumműsor a vizek világáról. Fel. szerk. Németh Miklós Attila. Elhangzott a Kossuth Rádióban 2000. jan. 7-én 16.04-17.00 óra között. Romsics Imre 1987: Adatok Kalocsa környékének történeti földrajzához. Homokmégy, 1987. Sági Jenő: ny. vízügyi szakaszmérnök adatközlő. Sági Jenő 1999: Bács-Kiskun megye néhány vízrendezési munkája. In: Hidak Bács-Kiskun megyében. Szerk. Tóth Ernő. Kecskemét, 1999. 35-39. p. Szeberényi István: ny. igazgató adatközlő Térk. 1772: Planum archiepiscopalis civitatis Colocensis Affumptum & delineatum. In convictu archiepiscopali Batthyaniano. MDCCLXXII [1772]. Térk. 1774: Plan des erzbischofflichen calotscher Terrens. Entworffen: von Gab. Szutschanszky in Colotscha. Ao. 1774. In: Excellentissimo, illmo, ac reverendissimo D. D. Iosepho e comit. A. Battyány miseratione divina metropolitana Coloc. et Batsi. Eccl. archi episcopo iusignis ordinis S. Stephani R. A. magnae crucis eqviti inclyt. cottuum castriser. Prep. Bats. vero su. acper comiti utriusque sac. c. et R. A. majestatis actuali int. consiliaro excelis consilii regii locumtlis nec non excelsae tabulae septemvir. Cojudi et asseso decoris ecclesia Dei studiosissimo schola architea civ. per eundem Colocam introdueta. Humillimo atq. obs. Animo obtulit. MDCCLXXIV. Professore P. Ignatio Malinovits é SP codem qui Colocam A′ 1773 adcurate dimensam, domibus sub numerum redactis, civibus conscriptis Archi-Eppali archivo intulit. (Batthyány album. Kalocsa, 1774. A kalocsai piarista kollégium tanárai és diákjai által készített rajzok gyűjteménye. Kézirat.) Térk. 1820: Kalocsa (Pest m.) Bel- és külterületének áttekintő térképe. 1820 körül. Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár. T. 159. Térk. 1881: Kalocsa érseki város térképe és magyarázata. Rajzolta [188]1-ben Szentkereszty Géza [...] tanár. A nagyon rossz állapotban lévő, restaurált, feltehetően kézzel rajzolt egyedi térkép a Viski Károly Múzeum tulajdona. Térk. 1896: Belvízlevezetés a Sárközben 1896 után. (VIASZ) Térk. 1927: Kalocsa r. t. város és vidékének térképe. In: Varga Lajos: Kalocsa és vidéke. Kalocsa, 1927. térk. mell. Térk. 1958: Sárközi vízrendszer az 1958. október havi állapotnak megfelelően. (VIASZ) Térk. 1964: Kalocsa járási város dűlők szerint beosztott térképe. Kalocsa, 1964. [A városi tanács építési osztályán készült 16 példányban.] Tímár Kálmán: Kéziratos utcanév-kutatásai. Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtár. Kalocsa (Helyismereti) Gyűjtemény. VIASZ Vízügyi AdatSZolgáltató rendszer. [A Pestmegyei Sárközi Ármentesítő Társulat vízügyi adatai.] Összeáll. Szőcs László. (Sági Jenő közlése nyomán)
8
