Kalandra vágyik? Gondtalan az élete? Utazzon az OTP Travellel!

Kalandra vágyik? Gondtalan az élete? Utazzon az OTP Travellel!

OTP Travel: az FVM és Torgyán utazási partnere

Feljegyzés Dr. Diós Erzsébet bírónı részére Tárgy: További észrevételek a 2002. február elsején kelt vádirat utazásokra vonatkozó megállapításaihoz 1. Utólagos tájékozódásom alapján a vádirat helyesen idézi, hogy a 131./1997. (VII. 24.) kormányrendelet szerint államtitkárnak, helyettes államtitkárnak interkontinentális repülıjáratokon komfort osztály járt volna (ha az ügyintézık a minisztériumokban ezt általában alkalmazták volna). Ebbıl azonban nem következik, hogy a fıosztályvezetıknek, sıt beosztott dolgozóknak is komfort osztály járt volna. Az államtitkárok és helyettes államtitkárok jogállása egészen más, mint a fıosztályvezetıké, fıosztályvezetı-helyetteseké, a fıelıadóké, vagy a tolmácsoké. Különösen így van ez a politikai államtitkárok esetében, akik lényegében a kormány tagjai és minisztereik általános (egyedüli) helyettesei. A részleges szabályozottság értelemszerően alkalmazási zavarokat okoz(ott), csakúgy, mint az állami vezetıkkel foglalkozó rendelet komfort kategóriája. A légi járatokon ugyanis gyakran nem komfort osztálynak, hanem business classnak nevezik azt, amire a rendelet alkotója gondolhatott. Viszont még a tájékozott közvélemény is

2

azt hiszi, hogy business class sem jár az államtitkároknak: turista osztályon kellene utaznia. Ez olvasható a sajtóban is, de Kende Péter legújabb könyvében is. İ arról ír, hogy az utazási Kehi-jelentésbıl a kisgazdákra nézve botrányok következtek – többek között – „Szabadi Béla örökös business class jegyei” miatt. Következésképpen, Kende is összetéveszti a business classt az elsı osztállyal és a kontinentális utakat összemossa az interkontinentálisokkal. A két és fél év alatt ugyanis rengetegszer repültem, és értelemszerően – mivel általában nem is volt a kontinensen belüli járatokon elsı osztály – nem elsı osztályon. Az interkontinentális utakon sem minden esetben, de még a vádiratban szereplı 9 esetben sem repültem elsı osztályon. (Errıl helyesen írt Sulyok Ferenc abban a feljegyzésben, amit Tamás Károly írt alá és küldött el Sepsey Tamásnak, a Kehi elnökének reklamációként. Hiszen a nyilvános változatot a sajtó elıbb ismerte meg, mint az érintettek.) Más kérdés, hogy a Horn-kormány, amely ezt a rendszert kitalálta, nem gondoskodott az állami vezetıkön kívüli köztisztviselıi vezetık, illetve beosztott dolgozók, valamint állami cégek vezetıi stb. jogosultságának meghatározásáról. (Sem az interkontinentális, sem a kontinensen belüli járatokon.) Ebbıl azonban még nem következik, hogy Sulyok fıosztályvezetınek, Korbuly fıovh.-nak, vagy Varga Zsuzsa delegációtagnak a komfort fokozat járna. A joghézag ugyanis nem azonos a jogosultsággal. Valójában a régi gyakorlatot folytatták, a szerint utaztattak. Volt, aki természetesnek vette, ha a delegációvezetıvel együtt utazik, volt, aki álszerénységbıl, de valójában kényelembıl – ne legyen a közelében a fınöke – utazott másik osztályon, de lehetıség szerint legalább a gép másik sorában. Ez természetesen a delegációvezetınek kényelmetlen volt, hiszen idegen ember ült mellé, akivel beszélgetni sem nagyon lehetett a hosszú úton. Ebbıl a kényelemszeretetbıl lett valamiféle állítólagos jogosultság. Ezért nyomatékosan tiltakozom azon megfogalmazás ellen, hogy a 131./1997. (VII. 24.), tehát „a hivatkozott jogszabályi elıírás szerint” a politikai államtitkárnak ugyanaz jár, mint a fıosztályvezetınek. Ez nincs így. (Minden gépen van ugyanis turista osztály, amely – ha van elsı osztály – a harmadik, ha nincs, a második kategória.) Mivel nem én utaztattam magamat, természetesen nem én rendeltem a jegyeket sem, megbíztam a nemzetközi fıosztályban és nem tartottam feladatomnak, de idım sem volt, hogy külön ellenırzést végezzek, jól utaztatnak-e már évtizedek óta. Ezért csak az „ügy” kipattanása után kezdtem el foglalkozni e technikai részletekkel. A tisztánlátásban viszont ma is akadályoz, hogy nem láthattam az összeállításokat, amelyek alapján a számítási eredményeket szó szerint „kihozták”. A vádiratban közölt számok alapján ugyanakkor komoly kétségeim vannak az elszámolás pontosságát, sıt a nagyságrendeket tekintve is. 2. A vádiratban rengeteg a pontatlanság, sıt hiba. Egyrészt a leírásokban, másrészt a számokban. Ez fıleg a felhasznált adatforrások egyébként az ügyészség számára is jól érzékelhetı problematikusságából, részben a megfogalmazók félreértéseibıl következik. Az alábbi hibák ráadásul nyilván nem teljes körőek, hiszen a tanúvallomásokból nem lehet valamennyi interkontinentális út adatainak alátámasztottságára következtetni. (A kimutatásokat pedig nem láttam, biztosan lennének egyéb kérdéseim is.)

3

Ami a szöveges részt illeti, az elıbb már tárgyaltakon kívül a következı hibákat fedeztem fel. A.) Általánosságban: rossz a megfogalmazás, hiszen nem az elsı osztályú és a komfortfokozatú jegyek áráról és árkülönbözetérıl van szó, hanem az elsı osztályú útszakaszokat is magában foglaló jegyek árairól és a kizárólag komfort osztályra érvényes jegyek árkülönbözetérıl. A különbözı jegyek ugyanis az útszakaszok jelentıs részét tekintve egyaránt azonos osztályra (business vagyis komfort osztályokra szóltak). A kontinenseken belül ugyanis nincs elsı osztály és a delegáció egységesen business classon utazott. Ennek természetesen nemcsak stilisztikai jelentısége van. A jegyárak ugyanis a teljes útvonalra szólóan adják meg a viteldíjat. Ha tehát az elsı osztályú szakaszokon az árkülönbség 30 százalék, a teljes útvonalra ennél csak kisebb lehet. El lehetett volna járni úgy is a számításoknál, sıt ez lett volna a logikus, hogy kizárólag az elsı osztályú szakasz díját vetik egybe a komforttal. Ekkor viszont nem lehetett volna ekkora összegeket feltüntetni és könnyebben kiderült volna a feltüntetett árarányok képtelensége. Egyébként ezek után kíváncsi vagyok, hogy az Európán belüli járatoknál és azonos osztályra és járatra azonos árat számoltak-e el a delegáció különbözı tagjainál. B.) Részletes észrevételek, amelyek az egyes vádirati pontokhoz kapcsolódnak. Ad. 1. Ezúttal valóban Thaiföldre, majd Laoszba utaztam. (Ez volt az egyetlen utam Thaiföldre, a többinél átutaztam.) Ugyanakkor nem Korbullyal, hanem Korbullyal és Sulyokkal vettem részt az úton. Sulyok ugyan egy nappal késıbb jött utánunk, de onnan már együtt utaztunk tovább Laoszba és együtt is tértünk haza. Következésképpen a Bangkok-Budapest útvonalon már hárman repültünk. Nem helytálló, hogy oda-vissza Európa és Ázsia között elsı osztályon repültem volna. Odafelé ugyanis a vádirattal és Korbuly többször is módosított vallomásával szemben az interkontinentális járaton sem repültem elsı osztályon. Annak ellenére, hogy Korbuly László fıosztályvezetı-helyettes többszöri „helyesbítés” után végül a valódi útvonalat és járatot jelöli meg. Eszerint Budapestrıl Amszterdamba, majd a KLM-mel Bangkokba repültünk. Csakhogy a KLM-nél nincs elsı osztály, csak business class. (Amit úgy neveznek, lévén szó interkontinentális járatról, hogy World Business Class.) Korbullyal együtt, bár – mivel állítólag nem kapott helyet mellettem – ugyanazon az osztályon utaztunk. Tehát nem igaz, hogy oda-vissza elsı osztályon repültem. És hiányzik az összehasonlítás Sulyok adataival. A vádirat e pontja is a vallomásokra „támaszkodik”. Pedig – mint kiderül – nincs meg a jegy, pontosabban annak az adatait tartalmazó borító, de annak másolata sem. Korbuly azonban 2001. május 5-i vallomásában mégsem erre koncentrál, hanem szemmel láthatólag azokat a „gondolatait” akarja elhelyezni, amire felkészült és/vagy megbeszélt, de ügyetlen, rossz helyen süti el azokat. Elıbb arról beszél, hogy ı és kollegája, Sulyok esetében megvan az eredeti példány, míg Szabadinál nincs, mivel ı így győjti a bonus pontokat. (Ez több szempontból is szemérmetlen megjegyzés. Elıször is, én magam államtitkárként soha nem foglalkoztam a pontok begyőjtésével, erre megvolt az apparátus. A pontgyőjtéshez mellesleg nem kellett eredeti példány, de

4

eredeti példány nélkül viszont nem lehetett elszámolni a pénztárban, nem lehetett lezárni az utazást. Tehát ha ez nincs meg, akkor valahol, valakik valamiért eltüntették. És ha mégis igaz lenne Korbuly hivatkozása – bár nem az –, legalább a másolatnak meg kellene lennie. De a megmagyarázhatatlan hiány sem volt akadálya annak, hogy rólam a Kehinek „adatot szolgáltassanak”, ennyire féltek, majd hogy feljelentsenek. Ekkor is akármilyen adatokat használjanak, lazán módosítgassanak, rosszul adjanak össze stb.) Érdekes, hogy most nem hallani iratmegsemmisítésrıl! Nincs meg a jegy, Korbuly tehát egyszerően saccol és ezt megteheti. Az odaútról három változat ad(hat) elı és senki nem fejezi ki sem kétségeit, sem csodálkozását a hirtelen ugrásokra és az ellentmondásokra. Kijelenti, hogy köteleztem ıket, hogy csak elsı osztályon utazhatok. Majd kiderül, hogy nem ezen a járaton repültem. Ekkor jön a Malév-verzió, de fel sem tőnik, hogy a Malévnál nincs elsı osztály az interkontinentális utakon sem. Végül kiköt a harmadik verziónál és elıadja, hogy a KLM-mel utaztam és elsı osztályon. De hát ott sincs elsı osztály. Erre az interneten kutatva jöttem rá, emlékeztem vissza. Tehát Korbuly úgy állítja, hogy én közöltem, csak elsı osztályon repülhetek, hogy utána ki kellene, hogy derüljön: nem elsı osztályon utaztam ki. De lássunk egy meghökkentı részletet Korbuly László 2001. május 5-i tanúvallomásából, annak 4. oldaláról: „Elmondom, hogy az utazási iratban megtalálható az én repülıjegyem és Sulyok kollegám repülıjegye, Szabadi Béla általában igényt tartott a repülıjegyek eredeti példányára a bonuszpontok jóváíratása végett. Kérdésre elmondom, hogy ez az akta nem tartalmazza egyikünknél sem a transzkontinentális (Helyesen: interkontinentális. – Sz. B.) járat jegyét (Ami különben ugyanazon a jegyborítón van, mint a többi szakasz adatai. – Sz. B.), emlékszem, hogy Budapestrıl Zurichbe is és onnan Bangkokba is Swissair járattal utaztunk és visszafelé is. (…) ezen a járaton lévén, hogy transzkontinentális (?! – Sz. B.) Zürichtıl Bangkokig volt elsı osztály, melyet Szabadi Béla vett igénybe. Ekkor már egyértelmő volt az a közlése, hogy ı csak elsı osztályon repül, mert ı a miniszter nevében utazik, és a miniszternek jár az elsı osztály. (Kiemelés általam: Sz. B.) Én komfort osztályon utaztam és Sulyok kollegám is. (Miért? Mibıl derül ki, hogy ez járna nekik? – Sz. B.) Pontosítok, elıvéve a költségelszámolási lapot, Budapestrıl 01.23-án 16,10 órakor a MALÉV járattal indultunk el, s bár a MALÉV szót nem tartalmazza a költségelszámolás, de ez egyértelmő (?! – Sz. B.), mert Budapestrıl csak MALÉV járat volt Bangkokba, visszafelé is ilyen járattal jöttünk. Ugyancsak itt vettük meg Pesten a Bangkoktól Vientiame-be és vissza szóló repülıjegyet is. (Hát csak nem Bangkokban kellett volna próbálkozni? – Sz. B.) (…) Pontosítok, mert a kezembe került egy repülıjegy fénymásolat az iratban. (Kire vonatkozólag? – Sz. B.) Ebbıl az derül ki, hogy sem Swissairrel, sem MALÉV-vel nem repültünk, hanem az a pontos, hogy kifelé a KLM-mel utaztunk Amsterdamig és onnan Bangkokig, visszafelé pedig Bangkokból január 30-án Swissairrel jöttünk.” (Csakhogy a KLM-nél nincs elsı osztály…. – Sz. B.) Ad. 2. Sulyok Ferenccel Japánba utaztunk – Thaiföldön keresztül. Oda-vissza ott tranzitáltunk. Ezúttal az út nagy részét azonos osztályon tettük meg. Tehát Budapest és

5

Zurich között, majd Bangkok és Tokió között, Tokió és Bangkok között és – mint a vádirat állításával ellentétben látni fogjuk – ezúttal Bangkokból Budapestig is. Malév géppel utaztunk ugyanis, ahol az interkontinentális járatokon sincs elsı osztály. Vagyis most sem lehetett érvényben állítólagos „követelésem”, miszerint nekem mindig elsı osztályon kellene utaznom. De folytassuk az elsı osztályú szakasz arányainak bemutatását. Tekintettel arra, hogy Thaiföld és Japán között – amit a thai légitársaság járatán, egymás mellett és business classon tettünk meg – csaknem annyi ideig tart a repülıút, mint Európából Ázsiába és még ott vannak az Európán belüli utak is, a business class aránya esetemben még akkor is 50% körüli lenne, ha Európa (Zurich) és Ázsiai (Bangkok) közötti utat oda és vissza is elsı osztályon tettem volna meg. Bangkok és Tokió között ugyanis nem volt elsı osztály, bár rendkívül hosszú volt az út. Visszafelé azonban Malévvel jöttünk Európába, a magyar légitársaság közvetlen bangkoki járatával, ami Budapest és Bangkok között közlekedik. Ezen – mint már említettem – nincs elsı osztály. Következésképpen, a teljes útvonal mintegy háromnegyedét Sulyokkal azonos osztályon (komfort/business) tettük meg. Így az a 21 százalékos árkülönbözet, ami a két jegy között állítólag kimutatható, az elsı osztályú egynegyedes szakaszra több mint 80 százalék! Mai ismereteim szerint irreálisan, hihetetlenül nagy. Most különösen látszik, mekkora jelentısége van annak, hogy a különbözı szakaszok árait összemossák. Ha ugyanis a jegyem ára egymillió forint lett volna, ahogy a vádirat ezt tartalmazza, 750 ezer forint körül lenne az ár az elsı osztályú szakasz nélkül. (Odafelé Zurich és Bangkok között.) Maradna 250 ezer forint az elsı osztályú szakaszra, de kimutatják, hogy ez 187.180 forinttal magasabb, mint Sulyok jegye. Sulyok eszerint Zurich és Bangkok között a komfort osztályon még 80 ezer forintot sem fizetett e szakaszért. És akkor mennyibe került volna a turista osztály? Lehet, hogy fizettek volna annak, aki oda jegyet vált? És vegyük azt is figyelembe, hogy a retúrjegy olcsóbb, mint a csak egy irányba szóló jegy, tehát e szakasznak ezúttal különösen sokba kellett volna kerülnie… Mindennek áttekintése után szinte számítottam arra, hogy most sem lesz meg a repülıjegy. Sulyok 2001. május 6-i vallomásából kiderül: tényleg nincs is meg. Felmerül a kérdés: hogyan emelhettek akkor vádat és ilyen adatokkal? A következı részlet Sulyok Ferenc fıosztályvezetı – mellesleg a szervezeti szabályzat szerint az utazási költségelszámolásokért felelıs vezetı – 2001. május 6-án tett nyilatkozata azt bizonyítja, hogy ettıl nem jön zavarba. Helyette módot talál és kap arra, hogy engem rossz színben tüntessen fel. Önmagát hozzám hasonlítja, pedig én a minisztérium második embere és a kormány tagja voltam. Elsikkad az is, vajon mibıl gondolta, hogy a komfort osztály jár neki? (Ez ugyanis nem volt szabályozva.) A 3. oldalon ez olvasható: „Az iratot megtekintve megállapítható, hogy Szabadi Béla repülıjegy másolata nincs benne az iratban. Arra emlékszem, hogy azonos járattal mentünk, az én iratomban megállapítható az OTP Travel Kft. útvonal terve (Hol a repülıjegy? – Sz. B.), mely szerint a Malévvel indultunk szombaton reggel 9,30-kor Zürichbe, ahol átszálltunk a Swissair Bankokba induló járatára.(…) onnan repültünk Tokióba, ahova március 8-án (…) érkeztünk meg. Bangkokban voltunk március 13-én 00,25 óráig, ahonnan Budapestre repültünk vissza, már ismét Malév géppel. A Bangkok – Tokió – Bangkok

6

utat a Thai légitársaság gépével tettük meg. Ebbıl az utazási költségelszámolási iratból nem állapítható meg (Pedig az, amirıl beszél éppenhogy megállapítható és ellentmond „emlékezetének”. – Sz. B.), de határozottan emlékszem, hogy a Zürich-Bangkok utat és a Bangkok-Budapest utat úgy tettük meg, hogy ı elsı osztályon ült, és én lényegesen hátrébb a comfort osztályon.” Az imént mondta Sulyok, helyesebben olvasta fel, hogy Bangkokból Budapestre Malévvel jöttünk vissza. Tehát érintettük akkor Zurichet. İ tényleg hátrébb ült, mivel kérésem ellenére nem kért helyet mellém, amikor intézte a becsekkolást. Ez számomra hátrány volt, mert a zsúfolt gépen ismeretlenek között kellett ülnöm, nem beszélhettem munkatársammal. De azonos osztályon ültünk: komforton (businessen). A Malévnál ugyanis nincs elsı osztály. Sulyok „emlékezete” nemcsak ellentmond a jegy hiányában „segítségül hívott” és általa felolvasott útitervnek, hanem nyilvánvalóan valótlan és valamilyen „elképzelés” igazolását szolgálja. (Mindig elsı osztályon kellett utaznia. Meg aztán ki kellett hozni valahogy az árkülönbséget.) Ad. 3. Vietnamba (Hanoi) utaztunk Sulyokkal, de szintén Bangkokon keresztül. A jegy most sincs meg, csak a másolata. Az összeg horribilis: az én esetemben 1.476.920 Ft., Sulyoknál ennek a törtrésze: 638.290 Ft. Bár most állítólag megvan legalább a másolat, az összegek kétséget keltenek. Az árkülönbözet 838.630 Ft. Ez pedig kizárólag a Zurich-Bangkok, Bangkok-Zurich utazásból adódhatna, hiszen BangkokHanoi és Hanoi-Bangkok között, továbbá Budapest-Zurich és Zurich-Budapest között ugyanazon az osztályon utaztunk Sulyok Ferenccel. Tehát itt – legalábbis elvileg – nem lehetett eltérés az árakban. (Hacsak az irodával nem úgy állapodtak meg, hogy elsısorban énrám terhelik az utazási költségeket, míg a másik jegyet ennyivel „könnyítik”.) Ezen az úton a részben elsı osztályt is tartalmazó jegy árából 2,31 db olyan jegyet lehetett volna venni, ami csak business classra (komfort) szól. Mivel az azonos osztályon megtett km-ek az összes km 1/5-ét teszik ki, eszerint az elsı osztályú szakaszok árért 2,61 db business class jegyet lehetett volna venni. (A tapasztalatok szerint viszont az elsı osztály nem 161 százalékkal, hanem legfeljebb 30 százalékkal magasabb a komforténál. Erre késıbb visszatérek.) De amennyivel magasabb a reálisnál az elsı osztályt is magában foglaló jegy ára, annyival alacsonyabb a logikusnál a kizárólag komfortot tartalmazó jegyár. A vietnami út jegyárainak eltérése nem csak önmagában irreális. Más irányú vizsgálat is ezt bizonyítja. Például az, ha az árakat az 5. útéval vetjük össze (szingapúri látogatás), ami ugyanazt az elsı osztályú szakaszt foglalja magában (Zurich-Bangkok, Bangkok-Zurich), és ezúttal még nagyobb az ezen felül a komfort osztályon megtett kilométerek száma. (Bangkok-Hanoi helyett Bangkok Szingapúr). Ez utóbbi jegy ugyanis az én esetemben csaknem 500 ezer forinttal volt olcsóbb, mint Vietnamba, Sulyoknál is kevesebbe került, de nála 20 ezer forinttal. (Errıl késıbb részletesebben is szólok.) Ad. 4. Az Egyesült Államokba utaztam, Korompai Nicolette-vel együtt a kinti magyarok egyik eseményére, az Amerikai-Magyar Alapítvány jubileumi ünnepségsorozatára. (Kósa Lajos képviselı-debreceni polgármester is részt vett.) Korompaival egymás mellé szólt különben a jegyünk. Visszafelé egyedül utaztam,

7

mivel Korompai még maradt néhány napig. Korompai különben engedélyt kért, hogy elsı osztályon utazzon, mivel cégvezetıként ezt tartotta helyesnek. Bercsényi viszont enélkül röpködött elsı osztályon, ahogy a rendırök ezt nekem egy kihallgatásomkor mosolyogva elmesélték. Errıl persze Sulyok Ferenc fıosztályvezetınek, mint az AMC Kht. felügyelıbizottsága jól fizetett tagjának tudnia kellett. Ahogy tudott az FVM beosztott dolgozóinak (pl. Béres Béla fıosztályvezetıi besorolású kabinetfınök, titkárságvezetık stb.) és elıdeinknek elsı osztályú útjairól is. (Pl. Kis Zoltán politikai államtitkár.) Hiszen ı rendelte a jegyeket. És ahogy arról is tudott, hogy emberei a minisztériumi elıadókat is business classon utaztatták. A vádirathoz muníciót adó minisztériumi munkatársak a komfort osztályú jegy árát rendkívül alacsonyra teszik, miközben ilyen adatuk nincs, hiszen az, aki velem utazott, mellettem foglalt helyet, értelemszerően azonos osztályon repült. Különben nem ez volt az elsı utam államtitkárként az Egyesült Államokba. 1998-ban az USA külügyminisztériumának meghívására töltöttem el egy hetet Amerikában más magyar politikusok társaságában. A jegyet az amerikaiak biztosították, de nem a Malévre szólt, hanem a Lufthansára. Akkor is komforton utaztam. Ad. 5. Sulyokkal a vádiratnak megfelelıen Szingapúrba utaztunk. Torgyán József miniszter ugyanis nem tudott elmenni erre az elıre lefixált útjára és megkért, helyettesítsem. Érdekes módon Sulyok erre nem emlékezik, csak arra, hogy szakmailag feleslegesnek tartotta az utat. A miniszter hívott be mindkettınket és közölte, hogy ı nem tud elmenni, de nekem el kell utaznom, mert nagyon fontosnak tartja a részvételt. A program valóban nagyon hasznos volt, amit a sajtó is rögzített. A tranzitálás Bangkokban volt, ahol minimális idıt töltöttünk el. A jegy most sincs meg, de a Swissair igazolást adott a költségekrıl. Eszerint az én repülıjegyem ára 1.016.970 Ft. volt, míg Sulyoké 618.260 Ft. Vagyis: csaknem félmillió forinttal kevesebbe került a jegyem, mint a szingapúri úttal paraméterei alapján összehasonlítható vietnami. A különbség nemcsak az árban van, hanem a jegybeszerzıben is. A drága vietnami jegyet – ami csak esetemben volt drága, Sulyoknál a „szokásos” –, az OTP Travel állította ki. Hogy miért szól az OTP Travel jegymásolata ennyivel magasabb összegrıl, arra normális magyarázatot nem lehet adni. Tény az, hogy Sulyok engedélyt kért, hogy ne az OTP Traveltıl, hanem közvetlenül a Swissairtıl rendeljen jegyet. És ekkora különbség adódott. Kár, hogy Sulyok, aki az utazási költségelszámolásért felelıs volt, az OTP Travel megbízásáról, személyi kötıdéseirıl, érdekeltségeirıl és árairól, további az utazási iroda irreális hasznának a személyemre történı elszámolásáról nem mond semmit. Ad. 6. Ez a perui-mexikói út, ami értelemszerően nem lehetett olcsó, hiszen szinte megkerültük a Földet. (Egy teljes napig utaztunk, amíg Sao Paolóba, majd onnan tranzitálva Limába értünk.) Az út nem jelentéktelen részét azonos osztályon tettük meg. Így Európán belül, illetve a Sao Paolóból Limába történt 5 órás utat. Limából viszont állítólag nem azonos osztályon utaztunk Mexikóvárosba, mivel saját rossz szervezése miatt Sulyoknak és a delegáció üzletember-tolmács tagjának állítólag nem jutott a business classra hely. Ennek hátrányát is nekem kell viselnem a vádiratban, hiszen az én business jegyemet az ı turista jegyükkel vetették egybe. Holott nekem a komfort (business) mindenképpen járt.

8

A jegyem most sincs meg, de Sulyoké, ami igen alacsony összegrıl szól, viszont megvan. Jegy hiányában repülıjegyem árát Sulyok jegyzete alapján saccolják meg, mennyibe kerülhetett. Neki „végösszesen” adata van, amibıl le kell szerinte vonni a szállodát. Millión felüli jegyárról beszél, aztán a vádiratban megjelenik az 1.715.600 Ft. Az árkülönbség csaknem egymillió (!) forint. Sulyok tehát közli, hogy nincs meg a jegy. Közben kiderül, mekkora összevisszaság van az elszámolásokban, de ez a jelenlevık egyikét sem zavarja. Sulyok nyugodtam összekeverheti azt, hogy ı számolt el helyettem, sıt egy idı után a bizalomra hivatkozva üres papírt íratott alá velem. Elvitte a repülıjegy eredeti tömbpéldányát és – ha volt nálam – a dologi kiadásokra felvett pénzt. (Hosszú ideig mindketten felvettünk dologira pénzt, mert ez nagyobb biztonságot adott az utazás során.) Majd visszajött és elmondta, mennyit fizessek vissza a nálam levı napidíjból. Ebbıl viszont az nem következhetett, hogy a szállodai számlámat az ı nevére kellett volna kiállítani. Nem folytam bele abba, hogyan beszéli meg a költségek viselését a nagykövetséggel és a fogadó féllel. Így láttam biztosítva azt, hogy egyértelmő lesz, ki a felelıs az elszámolásért…. Részlet Sulyok Ferenc 2001. május 6-i vallomásának szövegébıl. A 6. oldalon ez olvasható: „Kérdésre elmondom, hogy Szabadi Béla neve alatt azért nincsen számla becsatolva, illetve költség elszámolva, mert innentıl kezdve ı kijelentette, hogy ı az elszámolásokkal nem hajlandó foglalkozni, ezért van minden hozzám, vagy a delegáció más tagjához becsatolva, illetve a mi nevünkön elszámolva. (Értik? Mert én nem! De talán még ı sem, mert mindjárt változtat kicsit. – Sz. B.) Pontosítok, elıfordult korábban is, hogy nem volt hajlandó ezzel foglalkozni, viszont itt ez tisztán jelentkezik. (?! – Sz. B.) Az elém tárt repülıjegybıl megállapítható, hogy én elsı osztályt soha nem vettem igénybe, sıt a Limából Mexikó városba tartó repülıjáraton turista osztályon utaztam. (Nemsokára fény derül arra, hogy a soha az nem soha, hiszen utazott ı elsı osztályon is. De erre megvan a mentsége. Ne lepıdjenek meg, az érv: rosszul látta el a munkáját! Mert nem volt máshova hely, nem gondoskodott róla. – Sz. B.) Repülıjegyem ára 806.760 Ft. (Majdnem dupla akkora kilométer-távolságú útra, mint pl. a vietnami! – Sz. B.) Noha Szabadi úr repülıjegye sem pedig semmilyen igazolása (Kiemelés általam: Sz. B.) nincs becsatolva, elmondom, hogy ı elsı osztályon utazott ezen az úton is az interkontinentális járaton. A mi kimutatásunk szerint ez 2.310.650.- forint volt. Szerintem (?! – Sz. B.) ez tartalmazza a szállásköltségét is, de az bizonyos, hogy maga a repülıjegye is millión felüli összegbe került. Az eljáró ügyész elém tárja az én nevem alatt becsatolt számlákat, melyek közül több nem az én, hanem Szabadi Béla nevére kiállított szállodai számla, elmondom, hogy ezek valóban Szabadi Béla számlái és azért vannak nálam, mert ı az elszámolásokkal nem volt hajlandó foglalkozni.” Mindezt kérdés nélkül tudomásul vetté…. Ad. 7. Pintér Károlynét soha nem utasítottam semmire, így repülıjegyek beszerzésére sem. Arra sem, hogy lássa el a munkakörét, végezze el a munkáját, hiszen ez Sulyok kompetenciája volt. Sulyok és munkatársa Kósa Betti ehelyett folyamatosan panaszkodott Pintérnére, akit Béres Béla által támogatott és rendkívül kellemetlen személyként jellemeztek. Akinek el kellett hagynia a nemzetközi fıosztályt, mert nem

9

bírták ki a kollegái. De dolgom nem volt vele, még felvilágosításért sem kellett hozzá fordulnom, hiszen az utazási ügyintézés minden felsı vezetı esetében Sulyok Ferenc közvetlen irányításában történt. Vele addig és azután nem kerültem kapcsolatba, de most sem a magam jószántából. Akkor léptem közbe, amikor a már beszerzett jegyekrıl kiderült, hogy nem egymás mellé szólnak, sıt menet közben még át is kellett volna ülni és Sulyok tájékoztatása szerint sem ı, sem az ügyintézı Pintérné nem tud semmit tenni. Ezért hívtam oda utaztatónk, az OTP Travel képviselıjét. És annak alapján, hogy az OTP Travel vezetıi a szingapúri út után, amikor a Swissairtıl rendeltünk jegyet, bejelentkeztek és azzal is akartak meggyızni, hogy kiterjedt kapcsolataik révén minden értelemszerő segítséget meg tudnak adni. Csak próbáljam ki és meglátom. Sulyokot kértem, hogy hívja be a megadott telefonszámon a cég képviselıjét. İ azonban Pintérnén keresztül intézkedett és mindannyiunk meglepetésére az utaztató Pintérnével érkezett, aki benyomult az illetı után a szobámba. Csak a bírósági tárgyaláson derült ki, hogy nem a cég vezetıjét hívták oda, akinek az arcára pontosan nem emlékeztem, hanem az ügyintézıt, aki úgy vélhette, nekik semmit nem kell tenniük, azon kívül, hogy formálisan és drágán közvetítenek. Neki Pintérnével kell jóban lennie, majd ı megmondja, mit kell tennie. A szóban forgó repülıjegyek – a tanúvallomásból ez következik – most sincsenek meg. Sulyok ehelyett az OTP Travel útvonaltervébıl és a saját memóriájából „dolgozik”. Ad. 8. Sulyok Ferenc Malajzia és Szingapúr között elsı osztályon utazott. Nem igaz tehát, hogy soha nem repült azon. Mint ahogy az sem, hogy interkontinentális úton én csak elsı osztályon repültem. Valamennyi vádpontban hibás a megfogalmazás: a jegy nem az elsı osztályú jegy ára, hanem olyan útszakaszt is magában foglal, amit elsı osztályon tettem meg. 3. De hibákat sejtetnek a számok is. Nemcsak azért, mert Sulyok Ferenc kihallgatási jegyzıkönyvébıl az derül ki, hogy több esetben nincs meg a felhasznált repülıjegyem és ı noteszából (!) sorolja a számokat. Hanem azért is, mert egészen képtelen számokat és eltéréseket olvashatunk. Utólagos tájékozódásom szerint ugyanis viszonylag kicsi a különbség a komfort és az elsı osztály között. Olyan az eltérés, mint az amúgyis sok kényelmet adó Intercitiy vonatok másodosztálya és elsı osztálya között. Sıt van olyan légitársaság, ahol szinte egybeesnek az árak. (Virgin Airlines.) Bódis István feljegyzése is 30 százalékos eltérésrıl beszél. Ezzel szemben a vádiratban felsorolt eltérések nagy része egészen elképesztı nagyságrendő, miközben más eltérések látszólag hihetı határokon belül vannak. De figyelembe kell venni, hogy interkontinentális utazásaimnál soha nem csak elsı osztályon utaztam, hanem komforton is. Tehát a teljes költség a jelzett 30 százalékot sem érheti el. A gyakran durva eltérések viszont olyanok, mintha turista osztályú jegyárakat hasonlítanának az elsı osztályhoz. Ráadásul hasonló országokba teljesen eltérı összegek adódnak.

A vádiratban szereplı jegyárak összehasonlítása

10

Sorszám

Úticél

Elsı osztály

Komfort

Különbség

Arány

(1)

(2)

(3)

(4)

(3-4)

(3):(4)

F o r i n t

(%)

1.

Thaiföld, Laosz

1.059.550

897.240

162.310

118

2.

Japán

1.018.720

840.540

187.180

121

3.

Vietnam

1.476.920

638.290

838.630

231

4.

USA

722.700

327.000

395.700

221

5.

Szingapúr

1.016.970

618.280

398.710

164

6.

PeruMexikó

1.715.600

806.760

908.840

212

7.

Vietnam

1.373.000

606.700

766.300

226

8.

SzingapúrMalajzia

1.261.270

731.210

530.060

172

9.

Brazília

1.269.500

904.300

365.200

140

Az 1., a 2. és a 9. útnál a két jegyár 18-40 százalékkal tér el, az 5. és a 8. útnál már 64-72 százalékkal, ami már irreális, míg a 3., a 4., a 6., a 7. útnál már 112–131 százalékkal. Vagyis eszerint e négy útnál egyetlen elsı osztályú jegy jóval drágább lett volna, mint két komfort jegy. (És még drágább, ha csak a két osztályt hasonlították volna össze az adatokban.) Vagyis több mint két komfort jegyet lehetnek kapni egy elsı osztályú jegy áráért! Ez pedig egészen abszurd! A számok egymás közötti összevetése is hibákra utal. Japánba Thaiföldön keresztül jutottunk el, úgy hogy Bangkokból rendkívül hosszú ideig, hat órán át (!) repültünk. Ennek ellenére a Japánba szóló elsı osztályú repülıjegy (2. út) egymillióba, a Vietnamba szóló (3. út) csaknem másfél millióba (!) került volna. Miközben Sulyok számára a „neki járó” (?) komfort repülıjegy ára pont fordítva alakult: Vietnamban 638 ezer és Japánba 840 ezer, ami viszont éppenhogy logikusnak tőnik. De ugyanez az „érdekes” arány jellemzi Peru és Brazília esetét is. Peruba az elsı osztályú repülıjegy (6. út) – Sulyok notesza szerint – állítólag 1.715.600 forintba került, míg Brazíliába 1.269.500 forintba. Sulyok komfort jegyének ára megint fordítva alakult: Peruba 806.760 forintba, Brazíliába viszont 904.300 forintba. Ennek megfelelıen a Peruba szóló elsı osztályú jegy több mint kétszer többe került volna, mint a komfort, míg a hasonló távolságra levı Brazíliába „mindössze” 40 százalékkal többe. Itt is felmerül még egy további kérdés: vajon hogyan oldottak meg egyéb fontos számítási feladatokat? Pl. a brazil út jegyárában benne van-e az a két repülıút, amire idı hiányában nem került sor, de amire ugyancsak beszerezték a jegyet? A három helyi

11

út közül – mindegyik többezer kilométeres volt, hiszen kontinensnyi országról van szó – csak az egyiket tudtuk lebonyolítani. Ha nem vonták le a fel nem használt jegyek költségeit, akkor az elsı osztályú jegy Brazíliába még sokkal olcsóbb volt, mint Peruba. Kétségeket támaszt az is, hogy Boros Imre feljelentésében egészen más összeg szerepel kárként, mint a vádiratban. De az is, hogy a vádirat árkülönbözetei is rosszul vannak összeadva. 4. Az utaztató cég a jegyárak után visszatérítést alkalmaz. A Malév 11 százalékot adott, az OTP Travel egy ideig visszatartotta a minisztériumnak járó összeget, de végül is nyilván fizetnie kellett. Hogyan lehet úgy elıterjeszteni az árkülönbözetet, hogy nem veszik figyelembe a visszatérítést? Ha ugyanis a jegyek alapján számoltak, azok a késıbbi visszatérítést (általában az év végén egyszerre számolnak el) nem vették (vehették) figyelembe. A kiszámított árkülönbözet csak ilyen okból legalább 10 százalékkal magasabb a valóságosnál. 5. A repülıjegyek egy részét Sulyok nem tudta prezentálni, holott ı számolt el utánam és titkárságvezetım után is és az általa alkotott szabályzat értelmében sem lehetett a felhasznált repülıjegy példánya nélkül elszámolni. Ha ezek a jegyek már korábban sem léteztek, hogyan állították ki a KEHI-jelentés tábláit? Talán „hasraütés-szerően”? De jó lenne látni a viszonyítás alapjául szolgáló további repülıjegyeket is és célszerő lenne, ha bemutatnák számításuk menetét. 6. Meg vagyok döbbenve, hogy Sulyok, aki saját kezdeményezésére írta és íratta alá Tamás Károllyal a nyilvános Kehi-jelentésre adott választ Sepseynek, aki javasolta, hogy másolatot kapjon Stumpf István, most csupa valótlanságot állít. Olyanokat, amirıl ordít, hogy nem lehet igaz. És ezt kényelmesen, komótosan mesélgetheti. Még azt is elmesélheti, hogy számára milyen teher lett volna a velem való utazás, amikor ı kért meg arra, hogy utazzunk együtt. És minden év végén bejött hozzám, hogy külön kifejezze köszönetét azért, hogy az év során együtt dolgozhattunk, utazhattunk. Sulyokot úgy tartották nyilván, mint Szabadi emberét. De hát közben történt egy és más, a média arról adott hírt, hogy májusban leváltották, majd visszahelyezték. És végül kikerült Berlinbe, amit még én intéztem el Torgyán Józsefnél, bár késıbb ezt visszavonhatták volna tıle. Most tehát Sulyok nemcsak rám hárítja a saját munkájáért vállalandó felelısségét, hanem valótlanul gyanúba is kever. Akár azzal, hogy megdöbbentıen csúsztat vagy akár valótlant állít. Soha nem laktam a szintemen felüli szobában, de nincs is ilyen szint a hotelszobákra meghatározva. Nem szobában laktam, hanem a legolcsóbb lakosztályban (junior suit). Errıl pletykák alapján Torgyán kérdıre vont, majd és az én kérésemre megkérdezte a fıosztályvezetıt. Akkor Sulyok ezt cáfolta. Soha nem mondtam, hogy nekem miniszteri ellátás kellene, mert el sem nagyon hittem volna, hogy ennyi munka, ennyi terhelés ne számítson, csak a feudalizmusra jellemzı és félresikerült rangkórság. Nem meglepı, hogy Sulyok úgy állítja be a dolgokat, hogy Szabadi Bélának kellett hordár, holott ezekben az országokban a hordár meg sem engedi az utazónak, hogy ı cipelje a csomagját. És nem az enyémet, hanem Sulyokét sem. Ha pedig Szabadi Béla ebédelt, Sulyok vajon mit csinált. Nézte? Az étkezéseknél fıleg Korbuly volt „takarékos”. Hosszú repülés után, amikor a gépen jóllaktunk,

12

megérkeztünk Veronába. A tiszteletbeli konzul várt és egy városon kívüli (a Garda tónál levı) szállodába vitt. Azért ide, mert itt a hivatkozás szerint olcsóbb volt, mint a városban. Ez viszont Korbuly elıadásában késıbb Garda tónál tett kirándulásként lesz elıadva. A szállodában a tiszteletbeli konzul megteríttetett a tiszteletünkre. – Nagyon kedves, de nem vagyunk éhesek – mondtam. – De államtitkár úr legalább nézd meg! – invitált Pintér Lajos baleseti sebész. Az asztalon töméntelen étel volt felhalmozva. Alig ettünk valamit. – Most mi lesz ezzel a rengeteg étellel? – kérdeztem. – Majd odaadom a vendégeimnek, becsomagoltatom. Gyakran viszek innen kosztot haza – volt a válasz. Másnap újabb meglepetés ért: Pintér Lajos mindenkit meghívott vacsorára egy étterembe. Ott voltunk mi is, de ezen kívül a fıkonzul, a római FAOattasé, mellesleg tárcánk kiküldöttje és titkárnıje, akit tolmácsként hozott magával. Mindenbıl bıségesen fogyasztottak. Csak az út végén tudtam meg, hogy mégis mi voltunk a vendéglátók… Sıt, a FAO-kiküldöttnek és titkárnıjének is nekünk kellett fizetni a szállásukat. És ezek után Korbuly bármit állíthat rólam. Miközben a delegáció tagjai általában a nemzetközi fıosztály dolgozói voltak, nyelveket kellett tudniuk, nem tolmácsoltak, hanem béreltek tolmácsot. Ennek ellenére jelen voltak és az én nyelvtudásomat minısítgették. Veronában Takács Marianne kiküldött, Pintér Lajos tiszteletbeli konzul is tudott olaszul, de odaállították a titkárnıt tolmácsként. Párizsba Sulyokkal és Józan Magda francia referenssel utaztam, de tolmácsot béreltek és engem szóltak meg, miért nem vállaltam magamra a tolmács szerepét. A kommunikációs taktikát gépkocsivezetımmel nyilván megbeszélték, aki teljesen tájékozatlanul nyilatkozott a külföldi útjaimról. Nyugodtan „zsidózhatott” is, a kihallgatók nemhogy nem utasították rendre Szuromit, hanem még el is morfondíroztak a „témán”. Szuromi László 2002. május 7-i gyanúsítotti kihallgatási jegyzıkönyvében, a 6. oldalon ezt adja elı: „Szabadi Béla egyébként járt az Egyesült Államokban Pákh Imrénél, aki ıt meghívta az ottani Izraelita Közösség vendégeként. A hivatalos iraton persze nem Pákh Imre és az Izraeliták szerepelnek meghívóként, legalábbis én nem erre emlékszem, de ez egy New Yorki út volt, nem túl hosszú. Ekkor Szabadi Béla járt Pákh Imre házában is. A Pákh Imrérıl hallottam olyan híreket is a sajtóból, hogy ı Hungarista (Így, nagy kezdıbetővel! – Sz. B.), ez viszont nem tudom, hogy fér össze az Izraelita Közösséggel. Egyébként nem tudok róla, hogy akár ı, akár Simon László zsidó volna.” A szövegelés is elképesztı, de az a sok sületlenség is, amit elmond és jegyzıkönyveznek. Simon egyébként kettıs állampolgár, ısei jogán megkapta az izraeli állampolgárságot. Mindezt és sok hasonlót Szuromi annak alapján állíthatja, hogy földrajzilag a közelemben volt, amibıl mintha az következne, hogy rendkívül jól értesült lenne. Jól el lehet adni a sok zagyvaságot. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy meglepetést kelt, ha nemzetközi munkám eredményeirıl, anyagilag is jelentıs hozadékáról beszélek. Az utazási jelentésekben elolvasható az a feszített program, ami ezeket az utakat általában jellemezte. Ezt viszont nem szerezték be bizonyítékként. Mivel minden alkalommal a repülıtéren sajtótájékoztatót tartottam, és ennek legrészletesebb leírásai a Kis Újságban jelentek meg, munkám bemutatásához mellékelek néhány beszámolót. Sajnos arról nincs ilyen részletes anyagom, ami oroszországi utamról szól, amikor a

13

gazdasági kabinet nevében utaztam és az orosz kormány elsı miniszterelnökhelyettese fogadott, sıt tárgyalópartnerem volt. (Korbuly errıl úgy számolt be, mint a mezıgazdasági miniszterhelyettessel folytatott látogatásról.) Csak megemlítem, hogy Hannoverben, a világkiállításon én tartottam meg a magyar mezıgazdaság napját és ennek keretében elıadást tartottam, sajtótájékoztatón népszerősítettem, amit kellett. Benyújtom viszont Gorgyejev mezıgazdasági miniszter és egy idıben miniszterelnök-helyettes nyilatkozatát, aki szerint személy szerint én adtam új lendületet a visszaesett orosz-magyar mezıgazdasági és külkereskedelmi kapcsolatoknak. (Gorgyejev hozzám intézett levelét már bemutattam a bíróságnak.) De szó van a mellékelt anyagokban a Sulyok által utólag bírált szingapúri útról, Vietnamról, Laoszról, Peruról, Mexikóról és más országokról És egyáltalán nem történik említés a Magyarországon folytatott nemzetközi tárgyalásokról. Pedig azokkal több munka volt, több idıt vettek el, mint a külföldi utak. A magyarországi tárgyalásaimra mindig magammal vittem a titkárságvezetımet, erre került sor néhány külföldi út esetében is. ugyanezt a gyakorlatot követte (követi) szinte minden felsı vezetı, az FVM-ben Torgyán József és Tamás Károly is. És nyilván nem azért, hogy tárgyaljon vagy elıadást tartson, hiszen a kormánytárgyalásokon a delegációvezetıknek jut ez a szerep. Ami pedig Sulyok tanúvallomásait illeti, senki nem kérdez rá arra sem: hogyan állíthatja, hogy 1999-ben négyszer utazott együtt velem, amikor hétszer (!) tette ezt. Mindössze egy útra nem vittem magammal: az USA-ba. Vajon milyen táblát adhatott le, amivel „alátámasztotta” a négy utat. A 7 út: Thaiföld-Laosz, Japán, Vietnam, Szingapúr, Mexikó-Peru, Németország, Szlovákia, USA. És arról sem esett szó, hogy pl. Stumpf Istvánnak milyen derék elemzıje volt, hiszen 1999-ben az egy útra esı összes költsége (jegy, szálloda, napidíj, dologi kiadás) mindössze 210 ezer forintba került, vagyis a nálam ily módon kimutatott kiadás egyhatoda. Pedig voltak interkontinentális útjai is, összesen 10 úton vett részt. Járai még ügyesebben utazott, hiszen 8 útjának átlagos költsége még a 150 ezer forintot sem érte el. Budapest, 2006. március 9.

Dr. Szabadi Béla

Bizonyítási indítvány elıterjesztése Az elmondottak alapján az alábbi bizonyítási indítványt terjesztem elı: kérem, szíveskedjék a minisztériumtól beszereztetni minden olyan bizonylatot, illetve részletes számítást, módszertani megfontolást, ami a vádiratban közöltekkel

14

összevethetı, annak kontrolljához nélkülözhetetlen. Értelemszerően nemcsak az elsı osztályra vonatkozólag, hanem a viszonyítási alapul szolgáló jegyekre vonatkozólag is. Budapest, 2006. március 9.

Dr. Szabadi Béla Melléklet: sajtóbeszámolók külföldön tett néhány utamról