.KOZMA GYÖRGY.
.Kalandor lélek. az embernek baja lehetett egy közismert antiszemita nagynénib√l, jobbnak látta hát elásni az írón√ budai kertjében. Nagyanyám Szibériát járt második férje, a hosszú fehér hajú Sanyi bácsi el√relátóbb volt – a Napló egy példányát barátjának, a falusi vályogos cigánynak, Kovács Feri bácsinak adta oda, biztos lévén benne, hogy odalent, Gordoványon évekig nem kerül el√, talán soha. De „Sa” – így hívtuk – azt is sejtette, hogy el√bb-utóbb, ha más nem is, talán az unokák (vagyis én és unokatestvéreim) kíváncsiak lesznek rá. Hogy Emma néni nem szerette a zsidókat? Vajon mit tudott róluk? Engem úgy neveltek, hogy mindig vigyáztak, a zsidókról – s√t, a vallásról általában – soha ne essen szó. Negyven felé jártam, amikor hosszú és kaotikus fiatalkor után kezdtem lehiggadni, és levélben megismerkedtem Kovács Pankával, a gordoványi téeszelnök keresztlányával, akinek az volt (az egyik) titka, hogy apja – azt hiszem – roma „származású” s talán börtönviselt is, s akit azután ismertem meg, hogy a barlangban, ahol a házuk építése el√tt a nagyszülei s a szülei laktak, volt valami láda, s benne egy kézirat, hosszú, szálkás, lilatintás, múlt századi n√i kézírással, s csak annyi volt ráírva: „R. Emma”. Ezt írták meg nekem. Azt mondják, „Közmagyar” álnéven írt. Közmagyar kisasszony… Megtudtam a naplóból, hogy pont a másik dédnagynéném, a Löw Eszter miatt csalta meg Emma nénit Balázs Béla. Kik ezek a Löwök? Utánanézek a könyvtárban a Löw családnak. A pesti leszármazottak szomszédja volt N-sky, a táncos csillag… 1890-ben született, leny∫göz√ szépség∫ férfi, állítólag skizofrén, s megnémult. Véletlenül a nagymamám a Löw Eszti unokahúga, Keller Goti, aki a táncos szomszédjában vendégeskedett a H∫vösvölgyben, Emma néni pedig
I.
B
alázs Béla, napló, 1915. december 22. „Szombatonként »férfi zsúr«… Már az els√ oly jól sikerült… Lukács Gyuri, Hauser, Mannheim, R. Emma… Le kellene jegyezni, csak nem volt energiám,… hogy 100 év múlva csorogjon a nyáluk.” Levelet kaptam a gordoványi m∫vháztól, a dédnagynénémr√l, R. Emma nénir√l találtak valami dokumentumot, és kiállítást akarnak csinálni róla, kérik, menjek le… Folyton azt hallom, hogy a család körül hemzsegnek a híres emberek. R. Emma? Utána kéne néznem, ki is volt valójában. Ha utánajárok az apám és anyám családjában felbukkanó csillagfényeknek – nyilván megnyugtató módon kiderül majd, hogy √k is csak olyanok, mint a többi ember, egyszer rosszul, egyszer jól oldják meg a helyzeteket… Emma néni például, apám anyjának nagynénje, híres volt: egyrészt ugye népszer∫ regényeket írt, s norvégból fordított. Másrészt híres emberek társaságához tartozott a Vasárnapi Körben: Ady, Balázs Béla méltatta figyelmére, valamint Ernst Bloch, évekig társaként. Még gyakrabban hallottam dicsérni azért, mert az Angliában feltalált decimális könyvrendszerezési metódust bevezette a magyar közkönyvtárakba. Társasági dáma, jótékony egyletek tagja, européer hivatalnokcsalád sarja, liberális és zsidó költ√k, írók barátja… Mégis mindig elterel√dött róla a szó, s kiderült: élete egy részében antiszemita lett, s mára e beteges tünet szinte elhomályosítja egyéb érdemeit. Apám, Béla, miután egyszer elmesélte, hogy Emma néni naplót vezetett, évekig nem mondta el, hogy a Naplót kénytelen volt megsemmisíteni, mert ‘45 után
127
Kozma György
barátkozott a táncos feleségével, Romolával, aki aggódott, hogy férje a fejébe vette: √ a Messiás… És ha mégis igaz a legenda, ami annyira bosszanthatta Emma nénit, hogy Goti szépapja a prágai „gólemes” Maharal – Löw rabbi – Rási, Szandelár rabbi és Dávid király leszármazottja volna? Gondolom, ha valakit a messiás-kérdés izgat, az valószín∫leg „b∫nösnek” tartja magát (vagy másokat), s kérdés, lehet-e megtért b∫nösb√l b∫ntelen? Emma néni aztán beszámol róla, hogy Blochékál az ablak alatt egy kertmozi van – ezer ember is összejön esténként, egyszerre nevetnek, egyszerre ijednek meg: néha érdekesebb √ket nézni, mint az aznapi UFA-filmet! És mind a „túlélésben”, a „megmentésben” reménykedik. De ezt csak annak ígérte meg az Örökkévaló, akit „szeret”. „Gy∫löl√imet ezeríziglen büntetem” – benne van a Tízparancsolatban. Akit szeret, azt megtartja. Akkor is, ha b∫nös. S pont ezt jelenti eredetileg a „Dávid” név. „Szeretett”-et. És barátot. Ki lehet ez a Dávid király?
ben) azonban Márta nem használhatta a saját nevét, hanem Kovács Gizella néven mint erdélyi kislány bujkált. Egy kispesti néptáncrendezvényen kérte fel egyszer a kis Béla, s Emma intézte úgy, hogy értesüljön e körr√l – Pulszkyéktól – Ágota és vele bújkáló lánya. Emma néni azt akarta, hogy az Ella fia „bosszúból” zsidó lánnyal barátkozzon. Talán azt is sejtette, hogy engem, K. Gyurit apám, Béla és anyám, Márta, vallástalan keresztényként fog felnevelni. Csak akkor kezdtem el életemben el√ször olvasni a Bibliát, amikor értesültem t√le, hogy létem részben Emma néni antiszemitizmusának köszönhet√, és így merült föl, hogy meg kéne változtatni széls√ségesen lázadásokon alapuló életemet. Azt olvasom a Közmagyar kisasszony naplójában, hogy van egy új film, egy táncosról szól, éppen N-skyr√l – ahogy volt impresszáriója, Gyagilev megalázó módon felvételizteti, majd nem veszi föl táncosnak. Emma néni is bálványozta annak idején N-skyt, de nem vallotta be Herbertnek… Minden rekordhajszoló az örökkévalóságot keresi. Meg a szeretetet, a dávidságot… Szóval N-sky plátói rajongással szerette mesterét, az √t sokadszor vizsgáztató, √sz barkós Gyagilev urat. Hogy ez – az √ szenvedélyes viszonyuk, melyt√l N-sky menekülne – baj vagy sem, azt akkor lehet megítélni, ha tudjuk, mi számít bajnak, „b∫nnek” a civilizációnkat dönt√en meghatározó legenda alapanyagában, a héber Szentírásban, s az azt magyarázó bölcsek könyveiben, a Talmudban. Azt látjuk Mózesnél (5,19:4): „…nem gy∫lölte √t tegnap, tegnapel√tt…(de) meglódul a kezében a fejsze… lecsúszik a vas… felebarátja meghal… az ilyen maradjon életben.” Tehát: csak a szándékosan okozott halál pusztítja el a gyilkos lelkét. Mivel a b∫nt√l való „megváltást” Dávid fia hozza – utána kell nézni, mit tudunk a Bibliából err√l a családról, Dávid √seir√l és utódairól. Az a zsidó család, aki Dávidtól származónak tudja magát, bármikor közölheti, hogy csakis √ az igazi „felkent”, vagyis csak √ nevezhet√ igazi „keresztény”nek! Ezért kell √ket folyamatosan megfélemlíteni, hogy ne merjék vállalni a trónkövetelésüket!
II.
L
ukács György a szellemi tudományok szabad iskolájáról: „Nem igaz, amit R. Emma állít, hogy a Vasárnapi Kör bolsevik gyülekezet volt.” Válaszolnom kell a gordoványiak levelére… Szóval meg kell néznem, mit tudhatunk R. Emmáról… Az unokahúga – a nagyanyám – által az élettársán, kés√bbi férjén át a Karancs-alji cigányok barlangjába került feljegyzésekb√l tudhatjuk, hogy járt Pulszkyéknál (s ott találkozhatott N-skyvel, a híres táncossal), tudjuk, hogy imádott Délre utazni… Nagy szerelme Lukács György barátja, Balázs Béla (Bauer Herbert) volt, aki Adynál látta meg a negyvenes kékharisnyát, szül√városukban, Váradon. És csak akkor hagyta ott, amikor beleszeretett – saját naplója tanúsága szerint az Álmodó ifjúság cím∫ regénye f√szerepl√jének modelljába – Löw Eszterbe. Ez az érzelmi megrázkódtatás lehet az alapja a kés√bbi, hírhedtté vált antiszemita kirohanásoknak, ami „nem méltó egy olyan szerz√höz, aki a Huszadik Század körében t∫nt föl” (Ilia Mihály). Mindenesetre Emma néni árgus szemekkel figyelte az unokahúga, R. Ella fiának, a kis K. (Klein) Bélának és barátn√jének, Kecskeméti Mártának gimnazistakori barátságát. Mivel Márta anyja, Keller Gota a Löw Eszti unokahúga volt, Emma – aki korábban ellenezte unokahúga, Ella „zsidózó” házasságát – most a fejébe vette, hogy a kis Béla csak azért is barátkozzék Mártával. Ebben az id√ben (44-
III.
A
dy Endre: „Asszonyos regény,… legbecsesebb h√sn√je m∫vészlelk∫, divattal tör√d√, szabad, elegánsan lázadó, szép magyar n√… R. Emma lesz még emberibb is, ha egészen kirántja magát a magyar úri ideológiából.”
128
Kalandor lélek
Panni kérte Gordoványban feladott levelében, meséljek neki a családomról. Bélát látom egy fotón, zavartan gy∫rögeti a kalapját, anyja (Ella mami) szólt neki, hogy ne vegyen kalapot, a kommunisták még rossz néven veszik, hivatalába, az MTI-be indul, jelentkezni fog a hétvégi kajakversenyre. Öt éve már, hogy vége a háborúnak, a Kecskeméti Mártát évekig nem látta, állítólag Párizsban voltak egy jótékonysági szervezettel, de az anyja, az Ágota néni (Nyanyinak hívtuk) 48-ban hazajött, mert látni akarta elveszett férje utáni vigasztalóját, B. Gyuri bácsit. Indultak volna vissza azután, de itt ragadtak, megsz∫ntek az útlevelek. Egy ideig Szegeden laktak, a Löw Eszti néniéknél, Ágota süteményt sütött, amit a kamasz H. Ádám vitt át a cukrászdába, míg Márta az Ádám mamájánál, Sárközi Mártánál – s barátjánál, a „Fazéknál” – pasziánszozott… Észrevették, hogy sokat és gyorsan beszél, nem eszik, nem alszik, s hamar rájöttek, hogy ez bizony mániás depresszió, kórházba is került. De ami elmúlt, elmúlt, pár év azután nyugodtan telt, és az egyetemen megint találkoztak Bélával, s fejébe vette, megmutatja nekik, tud √ normális is lenni. Bélában is volt dac: Emma néni forogni fog a sírjában, ha zsidó n√t veszek el. Bár manapság az ilyesmi senkit sem érdekel. A Közmagyar kisasszony naplója folytatódik, Berlinben gyakran nézik a szomszéd kertmozit. Nagy találmány, igaza van Jungnak, az ember figyelmét eltereli önmagáról, gyógyító hatású lehet. Vászláv (N-sky) a filmen egy zsákkal a kezében állt a Crédit Lyonnais ajtajában, tudta, hogy csütörtökönként este fél nyolckor jön a Maestro intézni a pénzügyeit, mindjárt kilép… Csak rá akar ijeszteni, fel akarja tenni kérdéseit… A pisztolyt csak a hatás kedvéért tartja a zsebében… Egy fecske cikázik el sz√ke haja fölött, a kebab-árus neonjai között van a fészke, a KOVACIC feliraton. Gyagilev úr kilép – ekkor lövést hallunk, N-sky ijedten berohan egy sikátorba, s elt∫nik egy – minden eshet√ségre felkészülve el√re felnyitott – csatornalejáratban. Nem emlékezett, hogy elsütötte volna a pisztolyt, de nem látott senkit a téren…
nok, rávágtam az asztalra az öklömmel és kiabáltam, hogy azoknak, akik itthon vannak, nincs joguk bírálatra… Közben folyton vertem az asztalt az öklömmel, amit csak akkor vettem észre, amikor láttam, hogy mindenki rémülten néz rám… De mindenki az én pártomat fogta, s ez az ember mentegette magát… kés√bb √ is részt vett a Kommünben. Megírtam Balázsnak, hogy mint nacionalista magyar nem vehetek részt e társaságban.” Balázs (Herbert) könyvét fellapozom, Álmodó ifjúság a címe. Az egész a Pap bácsi (Löw Immánuel) lányára, az Esztire van kihegyezve, csak Ágotáról nevezte el. Azt írja Balázs a naplójában: „Nekem Löw a legnagyobb fórum jelenleg,… ha rossz véleménnyel lesz, megsz∫ntem…” – itt megszakad a napló… Elképzelem, hogy én is Berlinben vagyok Emma nénivel, ijedten látnám a véres rongycsomót, a híres impresszárió, Szergej Gyagilev lábánál, aki állítólag egy csalódott alkalmazottja magánbosszújának esett majdnem áldozatul, akit még nem fogtak el… Senki nem gondol N-skyre, legfeljebb a bulvársajtó, de √ „elt∫nt” – állítólag hadifogolyként Budapestre került, s ott elmegyógyintézetbe zárták. Érdekes, hogy mennyire leköt ez a gyilkos szerelem N-sky és Gyagilev között. Lehet, hogy nekem is voltak ilyen veszélyes kapcsolataim? Amikor hozzávágtam a csészét a Húgóhoz (mert el√z√leg észrevette, hogy fáradt vagyok, pedig titkolni akartam) – s rögtön elvesztettem az eszméletem (dühroham és epilepsziás roham, nem el√ször, nem utoljára), √ meg szintén elvesztette a fejét és rugdosni kezdett a földön – két fogam ráment. És a verbális agressziók – naponta kínosan érzem, hogy nem tudok leállni. Nem beszélve a csajokról – emlékszem a Katira, aki azon bántódott meg, hogy leküldtem kenyérért… Volt olyan (Terinek hívták), aki akkor költözött el t√lem, mikor egyedül hagytam anyámmal, aki fogta magát és meg√rült. Ez is agresszió. Aztán végül elmentem pszichológushoz, és sokat tanultam arról, hogyan kell kezelni a haragot – de azt nem mondhatom, hogy már teljesen meggyógyultam. Szóval, érdekel, hogyan „végez” Emma néni a zsidó barátaival. Annál inkább, hogy hallottam, néhányat megmentett a háború alatt kés√bb.
IV.
E
V.
mma néni naplója, 1919: „Egyszer a háború valamely eseménye jött szóba és ez a nyálas zsidó, ez a nyavalyás idegköteg, ez a kitenyésztett hisztéria (Antal Frigyes) azt nyafogja orrhangon el√ttem: Hát hol az a híres magyar h√siesség? Azt hittem, felrobba-
E
mma néni, 1921: „Balázs levele… védi az internacionalizmust, mint az én nacionalizmusomnál magasabb rend∫ formát, azt írja: »a mienk nagy feladat és
129
Kozma György
misszió, az új európai spiritualizmus országa«. Volt benne valami. Mit csinálhattam volna ezek nélkül? Talán öreg kisasszonyok vagy kopott tanítónénik közé menjek? Ha ebb√l a társaságból kimaradok,senkim sincs többé… Balázs pár évvel korábban még rossz néven vette, hogy egy regényh√sömet Gertrúdnak kereszteltem, mert ez nem magyar név…” Az apám nagyapja megszaggatta ruháit, amikor apám apja kitért, és József, a lakitelki malombérl√ és Gyuri, a szolnoki városparancsnok már nem használták a Klein nevet, csak a K-t… Mellesleg én sem hallottam róla gyerekkoromban. Látom, ahogy a Kovács Feri, a Panka nagyapja csodálkozik, miközben err√l mesélek érdekl√d√ unokahúgának – √ olvasta az Emma néni naplóját és tetszik neki, hogy puszta kíváncsiságból megtanult norvégül – merthogy a ruszinok, azok a vikingek utódai – és ahogy a szenvedélyes féltékenysége hajtotta… Ki tudja, talán az itteni romák valami hasznát akarják látni annak, hogy el√került ez a Napló… Ha ez a helyes kislány nem lenne, én bizony nem foglalkoznék obskurus századeleji vénlány nénikém kompenzáló zsidózó téziseivel… Panni most felugrott, beszaladt, mert a húgai sivalkodnak és hagyták kifutni a tejet… Érzem, hogy érdekli ez a pesti világ – de hát mit mesélhetnék el neki? Hogy hogyan vitt el két áltis osztálytársn√m a híres együttes koncertjére? Emma kisasszony Naplójában olvasom, egy kínai magándetektív hívta meg – Wei-ning a neve –, s vacsora közben képes volt olyan illetlenségekr√l beszélni, mint a taoisták módszere (elszorítják a spermavezetéket a gátnál, s szerinte ezzel b∫ntelenekké válnak, mert orgazmuskor nincs kilövellés – tehát nem „hal meg” a mag, nem pusztítják…). Nem merte Emma néni megemlíteni neki, hogy éppen ez volt N-sky titka, ezt alkalmazva képzelte magát „b∫ntelennek”, valóságos megmentettnek (héberül jesuá). Úriasszony ilyesmit nem említ férfitársaságban, de nekem szöget ütött a fejembe: lehet, hogy vannak „b∫ntelen” emberek ? Nocsak: lehet a megoldás gyakorlati jelleg∫? Wei-ning mosolyog, valamit mond arról, milyen híres családból ered, √ a nyolcvanötödik egyenesági leszármazottja Kung-csia-nak, Konfucsének (i. e. 451–479). …Csak a vacsora vége felé árulta el, hogy a N-sky-ügyben nyomoz, s Budapestr√l jön, ahol kinyomozta, hogy Emma néni kétszer is találkozott Vaszlavval… Ha igaz, amit ez a kínai mond, hogy a Bibliában az áll: „ne pusztítsd a magot…” (M.I. 38:9), akkor igaza van N-skynek, hogy csak akkor van értelme a bibliai hagyománynak, ha módunkban áll szabadon dönteni, hogy „pusztítunk” vagy sem… Az adottsá-
gainkért nem büntethet a Jóteremt√! De hát ha így gondolja, nem lehet b∫ntudata – s nem támadhatott √ Gyagilevre! Kés√bb beszámol Emma néni arról, hogy a Dakar-rallyról lát filmet, Belga Kongóból. Egy fehér ágyékköt√s néger fiú éppen tüsszent (az automobilok felverik a port, s terjed a szénanátha Afrikában), s egy fehér technikus villan fel mögötte, hátbaveregeti – azt hiszi, káprázik a szeme: hisz ez Vaszlav N-sky! Úgy látszik, Afrikába menekült!
VI.
M
annheim Károly, 1918: „A kultúra válsága olyan, mint valami gólem – bocsássanak meg a triviálissá váló hasonlatért –, életet kap, önálló valóságra ébred s elindul élni a maga útján.” Látom ezen a fényképen apámat, Bélát a szentgotthárdi fiúnevel√ intézetben, szépen összehajtotta reggel a takarót, imádkozott is, haja elválasztva, vasalt fehér gallérja világít. Anyja, Ella a háttérben fél kézzel a birsalmás kosárnak támaszkodik, amit nagynénjével, Emmával együtt hoztak ajándékba a kisfiúnak. Emma nem beszélt unokahúgával pár évig, amikor hozzáment K-hoz, de mióta megözvegyült, támogatja, félkézzel beletúr a göndör, sz√ke kisfiú hajába, √ semmit sem sejt minderr√l, szorgalmasan tanulja a katekizmust, hogy hogyan ölték meg a gonosz zsidók a hozzá hasonlóan sz√ke és göndör Jézuskát… Mesélek a gordoványi öreg cigánynak, meg unokájának, nem is hittem volna, hogy létezik bárki, akit érdekelhet az én családom története, s hogy pont egy ilyen véletlen miatt… Ferinek állítólag Emma néni mentette meg az életét a háborúban, azért kíváncsi, mi lett a családdal… Nem is tudom, mit meséljek magamról. Hogy apám megkért, ne menjek ki este az utcára a görkorizó, állítólag hordógurigató Igorral hatéves koromban, „mert anyu aggódna”, s az nem tesz jót neki… Mi, gyerekek is állandóan korholtuk egymást („hülye, állat!”), és igenis beleszóltunk egymás dolgaiba, kés√bb is. (Ne ezt vedd fel… ne állj szóba X-szel… miért mondod, hogy… mondd inkább úgy…)
VII.
B
alázs Béla, 1919. dec. 4: „Emma, akinek esze és m∫veltsége az internacionalizmus nívóján van, szellemileg közénk tartozik és testvértelen az árva, magyar
130
Kalandor lélek
testvérei közt, ahová visszahúzza a … dac, a fájdalom, a föld alól felfakadó sötét nemzeti ösztön hatalma.” Kerényinéhez írattak be latinra – √ személyesen ismerte Pulszkyékat is, Jungot is, meg persze volt férje tanítványait is, köztük R. Emmát. Erzsi néni kilencven fele járt már, mikor megismertem… Anyám anyja – Goti – túl szigorú volt József Attilával, mesélte Erzsi néni, és hogy telebeszélte Vágó Márta fejét, hogy szegény Attila nem normális… Mindjárt indulok a suliba, le kell mennem még kokszért, szemben látom a Horthy Paula házát – nagyanyámmal állítólag rokonságban álltak, de ezt nem szabad senkinek említeni, s azt sem, hogy Ella mami szerint Anyu és Apu „mezaliánszot” kötöttek, s jobb, hogy elváltak… Hétvégén a Trabanttal lemegyünk Ella mamihoz Érdre, de jó, csak túllegyek az orosz dogán… Azt mondja a tanárn√, nincs a véremben az orosz, Apuék nevettek, hogy az hogy lehet, amikor „ruszinok” vagyunk „von Haus aus”… Különben örültem a sulinak, az osztálytársaknak, s mindig volt egy „legjobb barátom” – a Kissanyival, az unokatestvéremmel gyakran vitatkoztunk, hogy ki kinek a legjobb barátja – ma e lángoló kamaszbarátságok úgy t∫nnek, mintha az apámat – megértést, vigaszt, támaszt – kellett volna helyettesíteniük (részben legalább). Az örökös oidipuszi féltékenység… Ahogy az unokahúgom féltékeny lehetett az unokabátyámra, kés√bb a barátn√k féltékenykedtek törvényszer∫en az aktuális barátokra, még kés√bb, ugye, ránk telefonálnak a feleségek, vinni kell máris a gyereket… Az külön érdekes, hogy többnyire máig ugyanazok a barátaim. Gondolom, ezért t∫nt fel nekem Emma néni beszámolója a család szomszédságában zajló N-sky-féle drámával kapcsolatban – és féltékeny csalódása a barátaiban…
derült, √ volt Kovács Panni, a kés√bbi menyasszonyom. Romának nézik, Edét meg is szólták, hogy vállalta a keresztapaságot, pedig az apját soha senki nem látta, s a szeme is gyanúsan szürke, a mama meg itteni tót. Mikor el√került a Napló, majdnem t∫zre vetették régi papírnak vélve, de Ede egész hordótestével rávetette magát, látszott azon a göngyölegen, hogy van benn valami. Kibontotta, azt küldött is a papért, az meg csak fölnyitotta, „valami régi asszonyírás”, mondta és felütötte: „…Mannheim elvitt Heidegger el√adására a Létr√l…”, valami ilyesmi volt ott pont… Ede felültetett oldalkocsis motorjára, és elvitt a víztározó melletti vendégházba. Mosolyogva hagyott ott: szóval biboldók az Emma asszony unokái, na, ezt megkapta, állítólag nagy zsidófaló volt a méltóságos asszony! Na, pakoljon le a fiatalúr, az a lány, a Panni hozza majd kés√bb az ebédet!
IX.
L
esznai Anna (napló): „Bloch szerint van vallásos m∫vészet, de annak tudása már Bábelben elveszett.” Sanyi bácsi nézte az √szi Balatont, a halványkék eget, a sárga levelekkel, borzongott az id√ múlásának látványától, mióta nyugdíjazták, csak itt az Ella kertjében van néha szükség rá – fell√tték a viharrakétát, beviszi a tornácra a kerti székeket, ne ázzanak. Csak arra kell vigyázni, ne menjen át Gyuri a szomszédba, a tanácselnök szerint nem maradnak így a dolgok, kitelepítik a cigánysort, de addig minden tyúkot naponta meg kell számolni. Mami örült, hogy nem felejtett el gyertyát venni, nemsokára itt van Nagyboldogasszony, Szent Antalnak kell állítani gyertyát, na, megjöttek a Folkszvágennel, mindjárt kész a kávé, meggyújtja a petróleumlámpát… Gyuri, ne d√lj neki a falvéd√nek, az egy eredeti goblen ükanyádtól, Csiffy Rebekkától, a hattyúk hercege megérkezik… A Nuncinger néni mesélte, hogy valaki kutyaugatást mímelve az ablakhoz csalogatta, s látta, hogy az ablakon kívül ott áll egy husángot szorongatva valamelyik szomszéd roma… És ez a gyerek ezeknek a fiaival szaladgál, homokvárat épít az építkezéseken, esetleg odaadja a bicaját – nem szabadna hagyni…, összekoszolják az ingecskéjét a végén. A Közmagyar nénit tovább olvasom, a N-skyr√l szóló filmen látom, Gyagilev urat tolókocsin eltolják a Siratófalhoz, ez volt a kívánsága, tolókocsiban tolja egy apáca. Hó is esik Jeruzsálemben, ezt se gondoltam volna!
VIII.
F
ülep Lajos: „Simmel számára… minden jelent valamit, a kancsó fülét√l a halálig,… minden önmagán túlra mutat.” Mikor el√ször lementem Gordoványba – az újságban is olvastam, hogy a m∫vházban akarják kiállítani a Kovács Feriék házhelykijelölésekor talált „kapcsos könyvet”, az Emma néni Naplóját –, a presszónál érdekl√dtem, merre találom a polgármesterré avanzsált téeszelnököt, Edét, de megláttam a flipperautomata mellett, épp integetett egy helyes kislánynak, aki talán a húgaival ment arra, s kés√bb ki-
131
Kozma György
egy zsidónak a fia. És semmi köze többé itt ehhez… nem az otthona… S ha egy pillanatra a fajgy∫lölet ijedelme megszédítette, most tudatos büszkeséggel kereste az összefüggéseket a próféták népével… √ is isten választott népének fia, az emberiség vallásadóinak törzséb√l.” Azért örülök, hogy Emma néni utánanézett a dolgoknak – kiderült számára, hogy akárki lehet megment√, hogy a zsidók – a visszhangzók – indiai eredet∫ ógörögökkel keveredtek, és különben is, lehet, hogy mindenki mindenkinek a rokona. Kicsit aggaszt az a lehet√ség, amit a kis Kovács Panni is észrevett, hogy esetleg tényleg van a Van „istene”, meg a fegyelem jelei, visszhangzása, s akkor, ugye, nem biztos, hogy lehet tovább szórakozni, lustálkodni, promiszkuus, link kapcsolatokban hányódni… De ezt persze nem mondom neki, csak annyit tud, hogy bolti eladó vagyok, az biztos rendes ember… Én még a dohányzásról sem tudok lemondani. Hát ilyesmir√l azért itt Gordoványban jobb nem mesélni…
X.
E
mma néni (é.n.): „Szépanyám, Csiffy Rebeka… csak a jelleméb√l hagyott valamit… apai ágon. Másik szépanyám, Palotai Asbóth Krisztina keze fest√kéz volt… Mikor szépanyáimon keresztül saját magamat keresem, van valami, ami egészen az enyém: a nyugtalanság… az örökös vágy valami más után, ami olyan fontossá tette az idegent az életemben…” Béla, az apám mesélte, hogy a kispesti t∫zoltóegyletben a tánc el√tt √ tartotta a bemelegítést. Egy Gizella nev∫ lányra lett figyelmes, nagyon kedvesen ugráltak a mellei. A „Hej halászok, halászok”-at énekelte a kórus, mikor el√ször egymásra néztek. A háború után derült csak ki, hogy Gizi igazi neve Márta, s Emma néni – anyja barátn√jének barátn√jeként – beavatta a váradi részletekbe (hogy hol indul Ártándra s Berettyóújfalura az országút), Béla nem értette, hogy lehet az, hogy valaki, aki, mint R. Emma, a fajgyökér elméletr√l írt a Nemzet√rbe, ugyanakkor hogyan segíthetett egy rabbicsaládot bujkálni, nem beszélve Passuthékról, Krisztinát saját n√véreként a lakásában rejtegette… Emma néni említi, hogy a Sienkiewicz-féle T∫zzel-vassal-ban mondja Hjelmickij: „Elnyomnak minket, ruténokat.” Ennek a Hjelmickijnek a kozákjai felgyújtották a zsidó falvakat Halicsban és Ruténföldön… Annyi nép és annyi ember… Mindenki úgy érzi, „elnyomják”, s √ csak emiatt gonosz a többiekkel…
XII.
E
mma néni, 1921: „Jásziné (Lesznai Anna) arra kér, a »keresztényi szeretet nevében«, hogy használjam fel minden befolyásomat Korvin-Klein életének megmentésében, aki nem volt b∫nös azokban a tettekben, amik miatt el akarják ítélni. Spanyolfalat állítunk anyám ágya elé, hogy a nagyon elegáns zsidó fiatalember, a követ, bejöhessen. Mégha volna is olyan befolyásom, amint Máli hiszi, akkor sem tehetnék semmit. Korvin-Klein ott volt, ahol a kínzások és halálos ítéletek történtek, ilyeneket nem lehet ráfogni valakire, s nem hiszem, hogy nem hallgatták meg a ment√ tanúkat.” Szegény Löw Eszter, a másik dédnagynéném, biztos nem is viszonozta Herbert szerelmét… Balázs Béla azt írja az Álmodó Ifjúság-ban – 1930-ban –, hogy „Ágota volt itt a királyn√… Két nappal ezel√tt véletlenül elmentem a házuk el√tt, mikor éppen kocsiba szállt apjával. Er√s szél fújt és kissé meglebbentette rövid szoknyácskáját. Egy pillanatra megláttam a nadrágja fehér csipkeszegélyét… Gonosztev√nek éreztem magam és… Ágota láthatatlanná lett…” Azt írja, „királyn√”, és erre a másik dédnagynéném, Emma néni megtalálja a családfájukat, és kiderül, hogy tényleg… Hacsak el nem t∫nt a dávidi család még Jóás idejében… vagy Bábelben… Persze ha az egész családfa létezik tényleg, csak akkor érvényes,
XI.
E
mma néni: 1921: „Azt hiszem a kecskémet 19-ben az mentette meg, hogy Jánosinénak (Lukács feleségének)… szüksége van tejre, pici gyermeke miatt. Ha voltak is benne olyan tulajdonságok, melyekb√l látszott, hogy mégsem olyan a származása, mint a miénk, de ez nálam nem jelentett semmit, más emberi értékek mellett: meleg érzés∫ asszonynak ismertük.” Panni hozott a m∫vház könyvtárából egy könyvet, amit az Emma néni írt. ◊szintén szólva magamtól nem jutott volna eszembe, hogy elolvassam (A szellem kalandorai, 1921).: „Újra megnézte az évszámot… Nem, nem! Ez lehetetlen! Azokhoz tartoznék… akik a gettóból jöttek, akiket √ is – titokban, be nem vallottan, de mégis: lenézett… felnyitotta az ablakot… minden a régi – de √ nem az! Egy m∫vésznek,
132
Kalandor lélek
ha a zsidók (visszhangzók) istene maga a Lét… ahogy héberül mondják, a jehove. (A „képz√”.) Igen, az ember ki tud akadni egy-egy ilyen látvány kapcsán – még ma is utánafordulnék gyakran egy csinos alaknak, csak persze ma már nem lépek akcióba. Megnyugtató, hogy az √sök is ugyanilyen harcokat vívtak magukkal.
a fegyverszakért√ megállapította: tényleg nem l√tt –, hát hogyhogy Wei-ning nyomozó vagy a párizsi rend√rség nem hallgatta ki azonnal a Kovacsics urat?
XIV.
L
öw Eszter (Balázs Béla naplója, 1905, május): „Nem értem, hogy lehet valaki ilyen gyerek! Mintha bemennék egy boltba, és kijelenteném, hogy nem szeretem a zöld színt és a boltos mégis a zöldet mutogatná…” Korán keltem, drapp és narancsszín levelek az aszfalton. Át akarok ma menni Kovácsékhoz, megnézni végre-valahára azt a híres Naplót. Jó lenne lerázni √ket. Külön bosszantó ez az antiszemitizmus kérdés. Nem tudok semmit a zsidókról, na persze, azt kivéve, amit mostanában olvastam az Emma néninél. Ha igaz, amit az Emma néni ír, hogy a Lét maga az „isten”, tehát, ami minden létez√n uralkodik, mert közös bennük – ez logikus –, s hogy „jelekkel” kell „visszhangozni”, akkor… ööö… lehet, hogy változtatni kéne a szokásaimon? Ahogy elnézem, végül be kell majd látnom, hogy – pszichológus segítségével – mégiscsak meg kell tanulni megállni a lejt√ szélén és visszafordulni. Hogy ne kelljen mindig újra „megölnöm” az aktuális barátomat, barátn√met – hogy aztán „feltámadjon” egy másik, új bálvány közelsége által ez a kilátástalan közelség-követel√zés. Azt mondja a bölcs rabbi-√s, hogy „az az igazi h√s, ki önmagát legy√zi”, olvasom, és drukkolok Emma néninek, hogy megmeneküljön a bálványozástól, hogy ne legyen „b∫nös” a N-sky, és gyilkos se legyen, inkább √rá támadjanak… De közben végig magamra veszem az egészet. Hogy mit tanultam Emma néni Naplójából? Hogy hogyan kell élni egy nem-zsidónak? Azt bünteti a Lét Ura, aki pontosan „hallja” a parancsot, a kapcsolatjelet, s mégis, gy∫löletb√l, szándékosan, ellene szegül. Sienkiewicz-nél olvasom (T∫zzel-vassal): „Íme, e pillanatban (a rutén vajda, Visniowicki herceg) óriássá változik, akit az egész világ, egész Ruténföld nem bír befogadni… Krisztusom, kiáltja, te tudod, te látod, hogy van er√m… mondd hát… a kötelességem!” A világlény legendája megvan nálunk is, nemcsak a visszhangzóknál. Hogy a végtelen „dávidi” lény a „barátság” kivetített óriásképét jelképezi, s csak akkor tudjuk túl-követel√z√ szeretet és harag nélkül nézni a barátokat, ha visszavonjuk a projekciókat?
XIII.
E
mma néni, 1921: „Ernst Bloch mulatott rajta, amikor Lukács egyszer azt mondta a reinkarnáció kapcsán, hogy »meg vagyok róla gy√z√dve, hogy valaha francia marquis voltam, térdnadrágban, selyemharisnyával…«” A Panka nagyapjával megint beszéltem, Feri azt meséli, 45 áprilisában Mátyásföldre vet√dött, ott ismerkedett meg a Gyurka Sanyival, aki az R. családban amolyan intéz√féle volt, s egyszer odaadott neki egy csomagot, ez a méltóságos Emma kisasszony naplója, Ella nagysága félti a Bélát, nem vennék föl az egyetemre, ha megtalálnák a naplót. Megígérte, nem szól senkinek. De az unokája – így mesélte nekem a Feri cigány –, a Panna, olyan kis szemfüles kis csaj vót, elkerült már jó ideje a faluból a Panna, oszt eddig √ biztos nem szólt senkinek, pedig az egyetemen is dógozott, mérnöknek készült, aztán valami fájintos professzor titkárn√je lett, valami Komor Öcsi, vagy hogy hívták. Oszt annak kotyogta el asziszem, néprajzos vót vagy hogy hívják, elmondta neki, hogy szálkás öregaszonyírással látott valami kéziratot a falujában, így meséli jóíz∫t hunyorítva a Kovács Feri. Örülök, hogy lejöttem ide Nógrádba, olyan szépen beszélnek errefelé. Meg ez a kis Panni is nagyon aranyosan mosolyog rám, jó lesz vigyázni! Én szláv vagyok, viking vér csörgedezik az ereimben, mint ruszinnak – szent állatunk a csodaszarvas… Na meg türk eredet∫ek is vagyunk, az Ujguriából, Kínából kivándorolt magyar ágról, ott is tabuállat a szarvas, mégis egy másik szarvasos népt√l, a visszhangzóktól kell megtudnunk, mi a módja a b∫ntelenségnek? Közben Emma néni még elmagyarázza a N-skyügy fordulatait, a Rovanjból származó Luka Kovacsicsot látja a kertmoziban, aki a Gyagilev úr elleni merényletr√l elhíresült Crédit Lyonnais-val szemben ütötte fel pizza-árusító helyét. De hiszen, ha N-sky nem l√tt Gyagilevre – s elmondja a bemondó, hogy
133
Kozma György
hogy most, hogy megtudtam, hogy a Képz√t jelekkel kellene visszhangozni, hogy legy√zzük egonkat – hogy a szeretet (Dávid) fiai legyünk – hát, azt hiszem, ezzel sem kell mostantól annyit foglalkoznom majd. Panni úgy tudja, Emma nénit összehozták egy ortodox rabbival, Baruch rabbival, aki elmagyarázta, hogy ugyanúgy, ahogy a zsidó papok, a kohénok apáról fiúra öröklik rangjukat a dávidi „felkentség”, messiási rangja is apai ágon örökl√dik. Márpedig nem a Kleinek, hanem a Kecskemétiek a Löw-utódok, a dávidi sarjak. Tehát anyám, Márta azt vesz el, akit akar, nem kell Emma néninek er√ltetni, hogy Béla legyen a férje, nem bennük folytatódik a Dávid-ház. Nem számít. Végül kiderült, Kovacsics volt a pétervári id√kben Gyagilevék pékje, tehát ismerték egymást! Gyagilev akarta a merénylet-váddal elveszejteni volt bálványát! Eszembe jut megint a sok barátkozás – engem nem kényszerített rá a sors, hogy „végezzek” a barátaimmal, mint a század eleji nemzedék, és az sem lett osztályrészem, hogy az egészet „elfelejtsem”, mint anyámék anno – a barátságok „Dávid-háza” nekem egyben maradt: örülök, hogy most élek, s nem korábban. Pannit pedig – még nem tudja – elveszem feleségül, ezt a szöveget meg elteszem emlékbe a gyerekeimnek.
XV.
B
alázs Béla, napló, 1905. május: „Hirtelen egy szoknya alját, egy pár cip√t látok, félreugrom, hogy neki ne menjek, és ijedten kapom félre a fejem. »Jó napot!« – köszön mosolyogva Eszti. »Jó napot?« – elmegy mellettem az egész Löw család, csodálkozó, gúnyos mosollyal néznek végig.” A kis Kovács Panka ma elárulta, hogy √ hamisította az egész Emma-néni-naplót. Egyszer∫en nem akartam elhinni… Hisz a szülei, nagyszülei még a bet∫vetéshez is alig értettek! ◊ meg fogta magát, felment Pestre, kollégiumban lakott, elvégezte a Vegyészetet, aztán a K. professzor titkárn√jeként megismerte a pesti el√kel√ értelmiség szalonjait, és mindent kinyomozott az Emma nénir√l meg a zsidókról… meg rólam. Még Szigligetre is elszeg√dött az Írók Házába, konyhalányként dolgozott, s megismerkedett apámmal, Bélával, s ott nyaralt a szomszédban a Nagy Író, aki meg ismert engem a m∫vészklubokból még a diktatúra idejéb√l – utánajárt Panni a dolgoknak, a barátaim egy részét is megismerte… Azért megkönnyebbültem. Levette a vállamról a gondot, hogy a dédnagynénémnek emlékmúzeumot szervezzek Gordoványban. Arról nem beszélve,
Saul Steinberg: (1949, Art of Living)
134
