Jutalom vagy járandóság?

szubjektív

Jutalom vagy járandóság? Arról ismerszik meg a pedagógusnap, hogy szebbnél szebb beszédek hagyják el a politikusok száját, megható közleményeket adnak az oktatás irányítói a tanárok megbecsüléséről, presztízsének növeléséről, arról, hogy jó oktatás elképzelhetetlen jó tanárok nélkül. Nos, idén is volt pedagógusnap, ahogy minden évben 1952 óta. Ezt, amellett, hogy némely tanítvány virággal köszöntötte tanárát – s ez valóban mindig megható –, onnan lehetett leginkább észrevenni, hogy beindult a fentebb vázolt kommunikációs gőzhenger. Június 2-án reggel hatkor a lelkes kollégák már olvashatták is a köznevelésért felelős államtitkár szavait a kormányzati honlapon. Ebben önmagát az oktatáspolitika „napszámosának” nevezi, akiben így a tanév vége felé „óhatatlanul felbukkannak az utolsó iskolai hetek emlékei”. Kifejti, hogy a kormány már három éve segíti a pedagógusok munkáját. Példaként említi, hogy egyértelműen megfogalmazták számukra a kötelezettségek és jogok (ebben a sorrendben természetesen!) rendszerét, ami – az államtitkár szerint – elősegíti a pedagógustársadalom szakmai és egyéni boldogulását, s reméli, hogy mindez találkozik a magyar nevelők támogató meggyőződésével. Nem tudni, miért reméli ezt. Egy nemrég készített Tárki-kutatás ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Kiderült, hogy a tanárok és tanítók igen borúsnak ítélik meg például a reform legfontosabb eleme, az államosítás várható hatásait. Legkevésbé abban hisznek, hogy ezzel a pedagógusok bére növekedni fog (65 százalékuk nem hisz ebben), de elgondolkodtató, hogy mindössze két százalékuk szerint javul biztosan az oktatás színvonala az államosítás után, 98 százalékuk nem nagyon bízik ebben

(40 százalékuk biztos benne, hogy nem javul). Ami a pedagógus-életpályamodellt és a tanárok azzal járó „anyagi felemelkedését” illeti, a megható pedagógusnaphajnali köszöntőben Hoffman Rózsa azt írta, annak bevezetése a küszöbön van. Ugyanezen a napon délután kijött az oktatási államtitkárságtól egy másik, tanárszíveket megcélzó közlemény, amelyben – már nem személyesen Hoffmann Rózsa, hanem – a hivatal a sok biztatónak, felemelőnek szánt frázisa mellett leszögezi: amint az ország gazdasági helyzete megengedi, a kormány bevezeti a pedagógus-életpályamodellt. Ez lett a „küszöbön van”-ból. Azt is olvashatták a kollégák: „a kormány intézkedéseivel egyértelművé tette, hogy tiszteli és elismeri a pedagógusok erőfeszítéseit”. Az ünnepi hurrá-hangulatot azonban nem csak az rontotta, hogy láthatóan a pedagógus-életpálya szeptemberi – mellesleg törvényben rögzített bevezetése – erősen kétséges. (Ne feledjük, ami „küszöbön van” és „amint az ország gazdasági helyzete megengedi” mellett intő jel, hogy nemrég Varga Mihály elismerte, annak fedezete nincs benne az idei költségvetésben, továbbá Orbán Viktor is a gazdasági mutatóktól tette függővé a béremelést.) Beárnyékolta az ünnepet az is, hogy könnycseppek morzsolgatása helyett a PDSZ szervezésében több szervezet, hálózat támogatásával pedagógusok nagy száma tüntetett a minisztérium épülete előtt a reformok, az elhibázott államosítás, a felülről szervezett, minden állami pedagógus számára kötelező Pedagógus Kar ellen. A két ünnepi közlemény között természetesen erre is reagált az államtitkárság: a demonstrálókat antidemokratikusnak nevezte, akik nem tisztelik sem a törvényeket, sem mások jogait. „Fel-

lépésük a középiskolások, a hallgatók, a pedagógusok, a szülők nevében ezért hiteltelen. Nekik ugyanis nem a kormán�nyal, hanem a békeszerető magyar emberekkel van vitájuk” – olvasható máig is a kormany.hu-n. Aki tehát nem ért egyet az oktatásirányítással, az antidemokratikus. Nem feledtette a problémákat a „jutalomügy” sem. Némi kommunikációs zavar után kiderült, az állami iskolafenntartó, egyfajta pedagógusnapi jutalomként, némi pénzhez juttatja a munkavállalóit. Gyorsan kiderült, korántsem mindenkit. Marekné Pintér Aranka KLIK-elnök május 24-én úgy rendelkezett, hogy akik 2012ben kaptak béren kívüli juttatást, azok kapnak most is, a juttatás összege pedig „megegyezik a 2012. évben béren kívüli juttatás címén számfejtett éves keretös�szeg 8/12-ed részével”. Ez nem vonatkozik a próbaidősökre és a felmentési idejüket töltő tanárokra. Továbbá ebből az derül ki, hogy akik eddig nem kaptak béren kívüli juttatást, most sem kapnak, noha az államosítás egyik indoka volt, hogy minden pedagógust egyenlően kell megfizetni. Ez még nem minden, hiszen a KLIK nem kegyet gyakorolt, s nem jutalmat adott mindezzel azoknak, akik tavalyig kaptak pénzt, hanem jogsértést szüntetett meg. Amikor ugyanis januárban az állam átvette a településektől az iskolákat, átvette azokat a kollektív szerződéseket is, amelyeket az önkormányzatok a pedagógusokkal korábban megkötöttek. Mivel az önkormányzatok helyébe a KLIK lépett, a kollektív szerződésekből fakadó kötelezettségek – köztük a béren kívüli juttatások ügye – is a KLIK-re (az államra) szálltak. Az egyik minisztériumi közlemény szerint van mit ünnepelni idén is a pedagógusnapon. Lehet, csak mit?

ÚJ KATEDRA Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft., 1055 Budapest, Balassi Bálint u. 9–11. félemelet 4., Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelős kiadó: Ekler Gergely Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella, [email protected] Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Munkatársak: Klotz Mária, Novák Imre, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1055 Budapest, Balassi Bálint u. 9–11. félemelet 4. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08. Web: www.ujkatedra.hu Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962, [email protected], www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ISSN 1788-3709 (on-line)

2013.

május–június

új katedra

1

interjú

Klinghammer István: Cél a versenyképes diploma Törvényszerű, hogy egyre kevesebben jelentkeznek a magyar egyetemekre, viszont téves az az állítás, hogy tömegesen vándorolnak ki külföldre a diploma megszerzése után a fiatalok – állítja az új felsőoktatásért felelős államtitkár. Klinghammer István az Új Katedrának elmondta: egyáltalán nem volt nehéz megállapodnia a hallgatókkal a vitatott kérdésekben. Azt is elárulta, hogyan került az unokája a tárgyalások témái közé.

– Nem bánta meg, hogy „átállt a másik oldalra”, hogy egyetemi emberből oktatáspolitikus lett? – Nem. Tudom, hogy ez mivel jár. Mindig is bosszantottak a magyar felsőoktatás körül kialakult állapotok. Bántott az is, hogy miért nem mi magunk, egyetemi emberek, rektorok, hallgatók, oktatók változtatunk a rossz folyamatokon. Dohogtam, korholtam, morogtam a legkülönbözőbb helyeken. Most „a hóhért akasztják”. Amikor felkértek, tulajdonképpen szavamon fogtak. Nem mondhattam, hogy „bocsánat, de én csak kritizálni szeretek”. Azt láttam és látom, hogy mindenki elfogadja: a minőségi felsőoktatás irányába kell elindulni. Célunk, hogy versenyképes diplomákat adhassunk, amelyekkel akár 30-40 évig is versenyben maradhatnak a jelenlegi hallgatóink azokkal a távol-keleti, amerikai és európai társaikkal, akik ugyanúgy most tanulnak egyetemeken, főiskolákon. Azt mondtam: „itt az idő, kezdjük el!” – Az egykori rektortársai viszont azt mondják, hogy a felsőoktatás kivéreztetése folyik. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy a magyar felsőoktatás egy olyan repülő, ami épp most fog a földbe csapódni. Meg tudja őket győzni arról, hogy ez nem így van? – A rektoroknak az egyetemükért az utolsó töltényig küzdeniük kell, ezt én is átéltem. – Az ön egykori intézményében, az ELTE-n is volt szénszünet, neves professzorokat kellett elbocsátani… – Lehet így is fogalmazni. De azért mindenki tudja, hogy karácsony hetétől a vizsgaidőszak végéig csak az tartózkodik az egyetemi épületekben, aki vizsgázik vagy vizsgáztat, és azok, akik mondjuk a TTK-n a helyhez kötött laboratóriumokban kutatnak. Az egyetemi polgárok 80 százaléka be sem teszi a lábát az egyetemre ebben az időszakban. Miért is kell ilyenkor, hogy például a lágymányosi épületekben mind a tíz lift járjon, minden folyosót világítsunk, szellőztessünk? Sok pénzt lehet ilyenkor megspórolni. Fűtésen speciel nem tudnak, mert átalánydíjat fizet az ELTE. Nyáron is van egy időszak, amikor mindenki „lelép”, akkor is „bezár az egyetem”. Ez az az időszak, amikor felújításokat – festés, mázolás – lehet végezni. – És az elbocsátások? – Ez megint egy félreértelmezett dolog! 2

2013.

május–június

Minden kolléga tudja, hogy ha most 59, akkor jövőre 60, aztán 61, 62 éves lesz, vagyis közelít a nyugdíjkorhatár felé. Az ELTE-n pontosan szabályozott, hogy a docenseket 62 éves korukig alkalmazza az egyetem, azután esetleg a tanszékvezető kérheti a munkaviszony meghosszabbítását egy évvel, ha nincs utód, és azután legfeljebb még egy évvel. A normál egyetemi életben van egy rangsor, amelyben mindig egy lépést előrelépnek a kollégák. Valódi leépítés a Bokros-csomag óta nem volt az egyetemeken. Az előfordult, hogy megkértek bizonyos bajban lévő karokat, hogy vizsgálják meg, szükség van-e annyi külsős vagy meghívott vendégelőadóra, esetleg annyi nyugdíjkorhatár után visszafoglalkoztatottra. Ne feledjük el, 20 éves a doktori iskola! Rengeteg a tehetséges fiatal, akinek terepet kell adni. – Különben kimennek külföldre… – Ez egy újabb tévedés. El kell olvasni a Magyar Tudomány márciusi számában az erről a témáról szóló tanulmányokat! Nagyon alacsony a magyar mobilitás. Növekszik, de ez természetes, az uniós tagsággal az utazás is könnyebbé vált. Ha a 40-50 éves szakorvosokat nem nézzük, akkor a külföldre távozás mértéke elenyésző. A legutóbb végzett hallgatók 95 százaléka itthon maradt és csak 5 százaléka ment külföldre, de vélhetően közülük is sokan visszajönnek. Az más kérdés, hogy a saját tanszékemen én is nógattam a hallgatókat, hogy menjenek ki egy-egy szemeszterre valamelyik nyugat-európai egyetemre tanulni Erasmus-ösztöndíjjal. Azt is elfogadom, hogy egy diplomás, aki még nem házasodott meg, elmegy tapasztalatot szerezni külföldre. Zömében visszajönnek. Hozzánk is jönnek külföldről fiatalok. Ez – leszámítva az orvosokat – nem egy kardinális probléma. – De ha ez ennyire bagatell, akkor miért ragaszkodik a kormány a hallgatói szerződés intézményéhez? – Hallgatói nyilatkozat. – Van különbség? – A  szerződés kétoldalú vállalás, a nyilatkozat pedig önkéntes, egyoldalú vállalás. A tartalma ugyanaz. – Szóval, miért ragaszkodik a kormány ehhez a nyilatkozathoz? – Háromféle finanszírozási formában tanulhat valaki Magyarországon. Vagy a hallgató (családja) finanszírozza a tanulmányokat, ez

új katedra

esetben semmi egyéb kötelezettsége nincs, csak tanulnia kell. Lehet tanulni a Diákhitel 2. nyújtotta lehetőséggel is. Ezt én nagyon kedvező konstrukciónak tartom, meg is lepődtem, hogy ennyire kevesen élnek vele. Persze, benne van a „hitel” szó, amitől az embereknek manapság borsódzik a hátuk. A harmadik finanszírozási forma az állami ösztöndíj. Az állam finanszírozza a hallgató tanulmányait, de emellett kaphat tanulmányi és szociális ösztöndíjat, menzát, kollégiumot is. Annyi a kérés, hogy ha kérte a közösség támogatását, dolgozzon legalább annyi ideig a közösség javára Magyarországon, mint amennyi ideig támogatást kapott. Felháborodom, amikor a „röghöz kötés” kifejezést hallom, mert ez – bár blikkfangosnak hangzik – nem igaz és nem elegáns. A rög ebben az esetben ugyanis a szülőföldet jelenti. – Továbbra sem értem, miért ragaszkodik a kormány egy olyan szabályozáshoz, amire nincs szükség, hiszen a hallgatók döntő része amúgy sem megy el. – A  sajtó meg a politika még ma is ezzel érvel. Januárban a hallgatók tüntettek a hidakon, én meg nem tudtam hazamenni az unokámmal… Mondtam Dávidnak (Nagy Dávidnak, a HÖOK elnökének – a szerk.) a tárgyaláson: „Nehogy még egyszer megzavarjátok, hogy hazavigyem az unokám!” – A hallgatói szervezetek találták ki a „röghöz kötést”, felháborodásukban. Vannak, akik még mindig nem értenek egyet a „puhított” hallgatói nyilatkozattal sem. A HÖOK-ot viszont meggyőzte. Hogyan? – A  HÖOK a tárgyalásokon nem a hallgatói szerződést kifogásolta, hanem annak feltételei­ vel nem értett egyet. Az ifjúság – leszámítva egy kis részét, akik folyamatosan tiltakoznak ez ellen – elfogadja azt a fajta felelősségteljes gondolkodást, morális kötelezettséget, ami a hallgatói szerződés mögött van. Azt viszont én fogadtam el, hogy változtatni kell a feltételeken: ne kelljen vállalnia egy fiatalembernek, hogy dupla annyi ideig itthon dolgozik, mint amennyit tanul, hogy túl magas banki kamattal kell visszafizetnie a pénzt, ha úgy alakul. Ezt túl szigorúnak tartottam. Ezért kértem felhatalmazást arra, hogy e kérdésben megteremthessük az egyensúlyt. – Kivel volt nehezebb megegyezni: a kor-

interjú mánnyal a „puhításról” vagy a diákokkal, hogy nem törlik el a hallgatói szerződést? – Nem volt nehéz egyikkel sem. – Mit szólt a miniszter vagy a miniszterelnök, amikor ön előjött azzal, hogy túl szigorú feltételeket terveztek és „vissza kellene venni” ezekből? – Amikor felmerült, hogy felkérnek államtitkárnak, volt egy beszélgetés Orbán Viktor miniszterelnök úrral és Balog Zoltán emberierőforrás-miniszterrel. Ott még magánemberként elmondhattam azt, hogy mi az ars poeticám, hogy gondolkodom a felsőoktatás megújításáról s abban a hallgatói szerződésekről. A  miniszterelnök úr az általam elmondottakra rábólintott. A  hallgatókkal hasonló volt a helyzet. Még „fél-magánemberként” kértem tőlük egy találkozót, mondják el nekem személyesen, tulajdonképpen mit is sérelmeznek. Megbeszéltük. Én ezt követően már teljesen nyugodt voltam, hogy el tudjuk rendezni ezt a kérdést. – Az unió is eljárást fontolgat ez ügyben, mondván, a hallgatói szerződés sérti a szabad munkavállalás elvét. E tekintetben is nyugodt?

Dr. Klinghammer István

– Az uniós szabályok jó részén csodálkozom, nem értem. Járok külföldre, ott is olvasom az újságokat, és – bár nincs üldözési mániám, de – az az érzésem, hogy hazánkra szabott számonkérések vannak. Nem tudom értelmezni a hallgatói szerződéssel kapcsolatos kifogásaikat, mert sok országban védekeznek hasonló szabályozásokkal az agyelszívás ellen. Mondom, szó nincs röghöz kötésről, mert nem kötelező felvenni az állami ösztöndíjat, a rögeszmék, politikai meggyőződések ellen pedig nem érdemes hadakozni. Ez szokatlan terep nekem, mert én az egyetemen megszoktam, hogy csak érvekkel, adatokkal lehet cáfolni vagy bizonyítani az állításokat. – A  másik nagy kérdés, ami miatt nem tudott januárban hazamenni az unokájával, az a keretszámok kérdése. December végén és januárban naponta változtak a kormányzati ötletek ezzel kapcsolatban. Végül az lett, hogy – leszámítva 16 inkriminált szakot – 240 ponttal be lehet kerülni a felsőoktatásba, amennyiben az adott intézmény kapacitása megengedi. Ez fenntartható állapot?

Felsőoktatásért felelős államtitkár. 1941. augusztus 10-én született Budapesten. 1965-ben középiskolai (földrajz–biológia) tanári, majd 1966-ban térképész diplomát szerzett. 1965 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója. 1987–2005 között a Térképtudományi Tanszék vezetője volt. Oktatási tevékenysége a térképészet csaknem valamennyi területére kiterjedt. 1984– 1989 és 1991–1994 között az ELTE dékánhelyettese, 1989–1990ben a Természettudományi Kar dékánja. 1993–2006 között az Egyetemi Tanács (Szenátus) tagja. 1997-ben az ELTE kutatásitudományszervezési rektorhelyettesének választották, 1998-tól az ELTE rektorának általános és oktatási helyettese volt. 2000– 2006 között az ELTE rektora, 2005–2006-ban a Magyar Rektori Konferencia elnöke. 2009–2011 között az ELTE Gazdasági Tanácsának elnöke, 2011-ben a Gazdasági Tanács tiszteletbeli elnökévé választották. 2000-ben a Német Természettudományos Akadémia, a Leopoldina (2009-től Német Nemzeti Akadémia) tagjává, 2003-ban a Nemzetközi Térképészeti Társulás (ICA) tiszteleti tagjává, 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 2010-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. Eredményeit mintegy 140 publikációban és 12 szakkönyvben, illetve szakkönyvfejezetekben tette közzé, 6 szakatlasz és 9 térkép szerkesztésében vett részt. 1969–1970-ben és 1976-ban a bonni Friedrich Wilhelm Egyetemen, 1980-ban a Bécsi Egyetemen folytatott hosszabb kutatómunkát. 1974–2003 között a Nemzetközi Térképészeti Társulásban (ICA) hazánk választott képviselője, 1992-től tagja a Német Kartográfiai Egyesületnek. Tagja a BME Habilitációs Tanácsának és Doktori Bizottságának. Alapítója a Lázár Deák Térképészeti Alapítványnak (az OSZK-val közösen 1995 óta szervezi a Szép magyar térkép kiállítást), valamint alelnöke volt a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaságnak. Elnöke volt az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem Alapítványának (2010-től) és alelnöke volt a Magyar Akkreditációs Bizottság plénumának (2012). 1990-ben a térképészet területén végzett tudományos és oktatói tevékenységéért Lázár Deák-emlékérmet kapott. 1993-ban Magyarország ivóvízbázis atlaszáért a Természettudományi Kar díját nyerte el, a Ráckevei üdülőkörzet környezeti atlaszáért pedig Környezetünkért miniszteri kitüntetésben részesült. 1997-ben Akadémiai Díjat kapott. 2006-ban átvette az egyetem legmagasabb elismerését: az Eötvös-gyűrűt. 2010-ben Fasching Antal-emlékéremmel tüntették ki. 2010-ben Pro Urbe Budapest díjat kapott. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült.

– Szülőként, nagyapaként is az a véleményem, mint államtitkárként: a 240 pontos minimumhatár kijelölése egy gesztus volt a kormány részéről. Bekerülni így nagyon könnyű, de bent is kell maradni! Az egyetemek, főiskolák már most is sok helyen emelt szintű érettségit kérnek, de ez megint csak a hallgatók érdeke: nem az a cél, hogy olyan papírt kapjon a fiatal, ami semmit nem ér a munkaerőpiacon. A pontszámok egészen biztos, hogy a jövőben különbözőek lesznek. Az a célunk, hogy motivált, szorgalmas diákok kerülhessenek be az egyetemekre, főiskolákra. Régen leírtam már: az elmúlt két évtizedben elkövettük azt a nagy hibát, hogy hagytuk, hogy elvesszen a kétkezi munka becsülete. Bezártak a tanműhelyek, nincsenek laboratóriumok, szertárak, kísérletek, tankertek a középiskolákban. Ebből adódik az is, hogy eddig nem nagyon jelentkeztek a gyerekek a természettudományos szakokra. Ezt a torz szerkezetet helyre kell billenteni. – Ma már lassan ott tartunk, hogy állan­ dóan azt halljuk, egy szakma sokkal többet ér egy diplománál. Ezt azonban a munkaerőpiaci adatok cáfolják. A kétkezi munka becsületének a dicséretével nem esünk át a ló túlsó oldalára? – Nagyon nagy ebben a szülő, a tanár felelőssége. Az lenne a cél, hogy mindenki ki tudja hozni magából a benne szunnyadó tehetséget – de akinek jó a kézügyessége, minek gyötrik mindenféle felesleges elméleti tárgyakkal meg a felvételi-előkészítővel? Tény, hogy a későbbiekben el tud helyezkedni, hiszen diplomás emberré válik. De, ha olyan helyen kezd el dolgozni, ahová nem is kellene diploma, frusztrált lesz, mert zavarja, hogy feleslegesen tanult. Ahhoz, hogy a gyermek megtalálja az egyéniségéhez leginkább illő hivatást, kitűnő oktatói munka és pedagó­giai program szükségeltetik, már az általános és a középiskolában is. Vagyis ha korábban a szülők, tanárok olyan impulzusokat adnak a manualitásban jó gyereknek, hogy érdemes kitanulni egy jó asztalos, ács vagy autószerelő szakmát, és ezt ő megfogadja, akkor valószínűleg boldogabb ember lesz, mint sok diplomás kortársa. – De talán mégsem kellene mesterségesen beavatkozni ezekbe az arányokba és lecsökkenteni az egyetemi, főiskolai hallgatók számát. Miért jelentkeztek idén ilyen kevesen a felsőoktatásba? – Szó nincs mesterséges beavatkozásról! A sportban, a művészetben, a tudományban – és én ideveszem a felsőoktatást is – nincsen demokrácia. Ezeken a területeken verseny van, a teljesítmény számít. Mindenkinek helye van, aki felkészült és céltudatos – de a felkészülést az általános iskola első osztályától kell kezdeni. Szomorúan látom, hogy egy csomó diploma

2013.

május–június

új katedra

3

interjú bennmarad, mert a végzősöknek nincs nyelvvizsgájuk. Gyönyörű a magyar nyelv, de csak mi beszéljük. A finn, a holland gyerek különb, mint a magyar? Nem különb. De ott az alapiskolában megtanulják a nyelvet, és nem az egyetemen kell ezzel foglalkozni. Ott már csak a szaknyelvet kell tanulni. Tudomásul kellene venni végre, hogy az oktatás, a felsőoktatás nemzetpolitikai kérdés, és úgy is kellene kezelni. – Mindenki ezt mondja, akárki van kormányon: összefogás kellene, de ezekkel nem lehet… – Jó, de én hivatalból végigültem a felsőoktatási törvény módosítójának parlamenti vitáját. Maradjunk annyiban, hogy nagy meglepetések értek. A  vita több mint harmada nem a napirendről szólt, hanem csak a patentok, manírok mentek. Rájöttem, hogy az egyetemen attól voltam boldog ember, mert a srácok, akik hozzám fordultak és kérdeztek tőlem valamit, a választ is végighallgatták. Itt viszont mindenki elmondja azt, amit el akar mondani, és valójában nem is vár választ. – Az előbb említett nyelvvizsga-, nyelvtudásproblémára van valami elképzelése? – Az már nem hivatkozási alap, hogy az iskolákban nincs meg a nyelvtanulás feltétele. Egyrészt zömmel megvan, másrészt van millió rádió, tévé, CD, internetes program: a nyelvet meg lehet és meg is kell tanulni. A  mi dolgunk az, hogy a motivációt felébresszük a gyerekekben. – Nemrég azt nyilatkozta, hogy jövőre nagyjából ugyanannyi lesz a felsőoktatás költsége, mint idén. Ezzel megelégszik? Nem kellene harcolnia egy kicsit több forrásért? – Idén 181 milliárd forint van a felsőoktatásra. Ebből 123 milliárdot hagyományosan osztunk szét, a többi pedig célzott forrás, 27 milliárd a PPP-k kiváltására, 10 milliárd a 2010 előtt kötött pályázatok önrészére, 10 a struktúraváltási programra és 10 az inkasszóval terhelt intézmények segítésére. Mint volt TTK-s, mindig a legnehezebb forgatókönyvre tervezek, akkor csak pozitív meglepetés érhet. Ha az ország ilyen gazdasági présben van, akkor erre a pénzre számíthatok reálisan. De más lesz az eloszlása. Azt az intézményt támogatnánk, aki húz, aki halad, aki struktúrát vált (például lenyesi azokat a szakokat, amelyek nem életképesek). Azt is tudni kell, hogy a felsőoktatásnak jelentős saját bevételei, pályázati forrásai is vannak, ös�szesen az ágazat 490 milliárddal gazdálkodik. – Azt is kijelentette, hogy tovább csökken a jelentkezők száma. – Azt is meg kell nézni, hogy hányan érettségiznek, és mennyi jelentkező van a felsőoktatásba. Idén 85 ezren érettségiznek és 95 ezren jelentkeztek egyetemre, főiskolára. Igaz, korábban a jelentkezők száma 110 ezer, sőt még korábban 140 ezer is volt, de az idősebb tanulni vágyók elfogytak. Utolérték magukat. Az 4

2013.

május–június

marad, aki frissen érettségizik. De közülük sem mindenki jelentkezik a felsőoktatásba. Nem is értem, a politikusok miért ezen vitatkoznak. – Két év alatt több mint 50 ezer jelentkező eltűnése akkor is óriási zuhanás, nem? – Ez volt a tartaléksereg. Ez tűnt el, pontosabban csökkent le 10 ezer főre. Az idősebbek közül, aki tanulni akart, már beiratkozott valahová. – Magyarországon nemzetközi viszonylatban is alacsony a diplomások aránya. Az EU 2020 stratégiában azt vállaltuk, hogy a fiatalok között 30,3 százalékra emeljük ezt a számot, míg a legtöbb ország 40 százalékot vállalt. Meglesz nekünk ez a 30,3 százalék? – Ne feledjük el, hogy külföldön beleszámítják ezekbe a kimutatásokba a felsőoktatási szakképzést is. – Most már nálunk is. – Igen, de ez Magyarországon még viszonylag újdonság. Még nem szoktunk hozzá. Pedig mondjuk egy jó autószerelőnek már magas képzettségre van szüksége, amit felsőoktatási szakképzésben kaphat meg. Jó lenne, ha egyre többen választanák ezt az oktatási szintet, mert igencsak hasznos, jól jár vele mindenki. – A pedagógusok által várt életpályamodell egy eleme érinti a felsőoktatást is, jelesül, hogy már a képzés alatt külön ösztöndíjjal támogatnák a leendő tanárokat. A Klebelsberg-ösztöndíjat ugyanakkor nagyon későn hirdették meg, ráadásul csak azok pályázhatnak, akik már bejutottak a képzésre. Ez nem túl nagy csábítás a legjobb képességű fiataloknak, hogy ezt a pályát válasszák? Nem gondolja? – Nagyjából megtízszereződött (mondjuk nagyon alacsony bázisról) a természettudományos tanárnak jelentkezők száma. Ez már szerintem az ösztöndíj következménye. És persze ha az ország gazdasági helyzete is megengedi, az életpályamodell egészének pozitív hatása lesz, ami visszaadja a tanári pálya becsületét, növeli presztízsét. – És miért csak a természettudományos szakokra hirdették meg ezt az ösztöndíjat? – Azért, mert ott van a legnagyobb probléma. De ha rajtam múlik, akkor a többi tanári szakra is kiterjesztjük ezt a jövőben. – Most újra felsőoktatási stratégia készül, pedig már két éve elfogadta a parlament a felsőoktatási törvényt, sőt módosították is többször. Nem úgy lenne logikus, hogy készül egy jól átgondolt, hatástanulmányokkal alátámasztott, lehetőleg széles konszenzusra épülő stratégia, és aztán abból faragnak a jogászok törvényt? – Nézze, én végigjártam az egyetemi ranglétrát: én már voltam tanszékvezető, tanszékcsoport-vezető, dékán, rektor. Megállapíthatom, hogy Leo Trockij elvtársnak igaza volt: permanens forradalomban élünk. Állandóan felsőoktatási reformokkal bombáztak minket. A ’90-es

új katedra

években a hallgató-oktató arányt kellett megváltoztatni, aztán jött az integráció, majd a hallgatói fejkvóta, a Bologna-folyamat stb. De ezek mind csak horizontális reformok voltak. Soha nem gondoltuk át, hogy melyik intézménynek mi a küldetése. Nem írtuk le, hogy a tudományegyetem az, ami a tudományt műveli és kutatói bázisa van (s a cél az, hogy a világ egyetemi rangsoraiban az első 200-ba kerüljön). S hogy a szakegyetemek (Műegyetem, Semmelweis stb.) szintén magas színvonalon kutassanak, a tudományt műveljék és jó diplomát adjanak. Ez alatt vannak a szakfőiskolák a maguk keskenyebb, de jól meghatározott képzési spektrumukkal. A  következő szint lehetne az úgynevezett közösségi főiskola, amely az adott régióban nyújt olyan képzést, ami az ott élők általános műveltségét emeli. Nem kell, hogy négyéves képzés után főiskolai diplomát adjon, lehet ez mondjuk a felsőoktatási szakképzés részeként egy rövidebb képzés is. Ezt én így tudnám elképzelni. Mindegyik intézményről le kell vágni bátran azt a részt, amelyik nem hozzá tartozik, ez az úgynevezett szaktisztítás. Nem kell minden egyetemnek és főiskolának mindent oktatnia. – Ön dékánként örült volna, ha a nyakára ültetnek egy állami kancellárt? – Sőt én kértem ezt 2000-ben! Én térképész vagyok, az elődöm régész volt. Nehogy elhig�gye bárki, hogy egy professzor, aki nem ért a gazdálkodáshoz, egymaga el tud vezetni egy ekkora intézményt, egyedül átlátja, hogy milyen feladatra mekkora összeget kell felhasználni. Ezért nagy teher volt számomra, hogy 25-26 milliárddal kellett gazdálkodnom, egyetemi építkezéseket kellett levezényelnem. Nem akartam én gazdálkodni ilyen összegekkel! A régi egyetemi rendszerben, a második világháború előtti időkig is volt kancellária. Természetesen a rektor vezeti az egyetemet, ő a felelős, de legyen egy kancellár is, akivel olyan a viszonya, mint a gróf úrnak a jószágigazgatóval. Ne kelljen egy rektornak a fűtés fizetésével, a tatarozással, a közbeszerzéssel foglalkoznia. Azt láttam, hogy itthon sokan összekeverik a kancellárt a komis�szárral. Nemrég hívtam két előadót egy német egyetemről, mondják el, ott hogyan működik a kancelláriarendszer. Az előadásokból kirajzolódott, hogy náluk a kancellár foglalkozik az állami és a pályázati pénzek kezelésével, az uniós forrásokkal, a személyi és jogi ügyekkel, az informatikai ügyekkel stb. A rektor az egyetem első számú vezetője, de ő koncentráljon az oktatásra és a kutatásra. – Az előbb felvázolt stratégia világosnak tűnik. De még mindig azt nem értem, miért nem két évvel ezelőtt született meg, a felsőoktatási törvény előtt? – Február 28-án vettem át a kinevezésemet, így felelősséggel csak az elmúlt három hónapért tartozom. F L

S ú l y po n t

Nehezebb ma tanárnak lenni

Egy felmérés szerint romló-ingadozó közérzet, elégedetlenség jellemzi a pedagógusokat Ez év tavaszán az Országos Egészségfejlesztési Intézet segítségével zajlott kutatás 28 középiskolában, 750 pedagógus kérdőíves megkérdezésével. A vizsgálat a tanárok munkahelyi közérzetét, egészségtudatosságát kívánta feltárni. A kutatás tapasztalatait Deme Tamás, Fábián Róbert és Simich Rita az Egészséges munkahely – hatékony munkavégzés: eszközök és módszerek a pszichoszociális kockázat csökkentésére a közoktatási intézményekben címmel megjelent kiadványban foglalta össze.

A diákok szocializációjában – a család és a kortárs csoportok mellett – meghatározó szerepet játszanak a pedagógusok, ezért kulcskérdés, hogy milyen a fizikai-szellemi egészségük, hogyan érzik magukat munkahelyükön. Ha ezek a tényezők kedvezőtlenül alakulnak, a tanár hiteltelenné és kikezdhetővé válik, a képzés eredményessége vitathatatlanul gyengül – hívják fel a figyelmet a kutatók. Ennek megelőzéséért, illetve a kedvezőtlen folyamatok megfordításáért megítélésük szerint az iskolafenntartók és a tantestületek tehetik a legtöbbet. És – tehetjük hozzá az eredmények ismeretében – az oktatásirányítás, amely stabil, kiszámítható, vagy ellenkezőleg, folyamatosan változó, bizonytalan környezetet teremthet az iskolai munkához. A vizsgálat céljai között szerepelt a pedagógusok közérzetét befolyásoló tényezők, a követett életmód, a tanítási és magánéletbeli prioritások, nézőpontok, illetve a lehetséges beavatkozási pontok feltárása. Az, hogy milyen intézkedéseket látnának szükségesnek és milyen problémákat megoldhatónak, amelyek javíthatnák az oktatás, a pedagógiai munka színvonalát, eredményességét, hozzájárulhatnának a pedagógusok jobb közérzetéhez, erősebb motiváltságához, erősíthetnék identitásukat választott pályájuk iránt. A kérdőívet kitöltő pedagógusok kétharmada volt nő. A végzettséget tekintve a megkérdezettek 81 százaléka egyetemi, míg 19 százaléka főiskolai diplomával rendelkezett (utóbbiak többsége szakmát is adó iskolákban tanít). A pedagóguspályán eltöltött évek száma átlagosan 20 év. Pályakezdőnek minősül hozzávetőlegesen minden tizedik válaszadó, 44 százalék azok aránya, akik 10-20 éve tanítanak, a többiek pedig ennél is hosszabb ideje dolgoznak a pályán. Új nevelési módszerekre volna szükség A középiskolákban tanító tanárok fizikai megterhelése nem jellemző, annál inkább az a szellemi és az idegi terhelés. Mindkettőt az „elithez” sorolható gimnáziumokban érzik a legmagasabbnak és a szakközépiskolákban a legkisebbnek. A pedagógiai munkát illetően a diákok magánéleti problémáinak elkerülhetetlen felvállalása jelenti a legnagyobb terhet (nyilván nem függetlenül attól, hogy a felmérésben részt vevő minden második pedagógus szaktanári munkája mellett

osztályfőnöki munkát is végez). A differenciálás, a különböző képességű diákokkal való foglalkozás is átlag felett nehezíti a munkát, s ugyanez igaz – a gimnáziumokban jóval kevésbé, a szakképző intézményekben pedig gyakrabban – a fegyelmezésre. A tanárok romló-ingadozó közérzetéhez hozzájárul, hogy egyértelmű romlást érzékelnek diákjaik képességei, szorgalmuk és magatartásuk tekintetében. Azok, akik erről számoltak be, mindezt úgy élik meg, hogy nem vagy egyre kevésbé értik meg a vitathatatlanul változásokon átment gyerekeket. „Szokatlan számukra a nyelvezetük, új az érdeklődésük iránya, jelentősen átalakult a viselkedésük és a tanuláshoz való viszonyuk, s ennek következtében az eddigi – tanult és többé-kevésbé eredményesen alkalmazott – módszerekkel egyre kevésbé közelíthetők meg, alakításuk, nevelésük emiatt egyre eredménytelenebbnek tűnik számukra” – számolnak be a vizsgálatot végzők egy fontos tapasztalatról. Ez ugyanakkor megítélésünk szerint nemcsak a diákok „hibája”, hanem annak is jelzése, hogy a módszertani kultúra, az alkalmazott pedagógiai eszköztár változása nem reagált kellő mértékben az iskolával szemben támasztott – feltehetően gyakran nem is pontosan – definiált elvárásokkal, társadalmi változásokkal. Részben összefügghet ezzel a kutatás azon eredménye is, mely szerint bár a tantestületen belüli, együttműködést érintő nehézségeket megelőzik ugyan az egyéni munkával összefüggő gondok, ám a szakközépiskolák tanárai közül sokan ítélték komoly problémának a tantestület egységének hiányát. Márpedig nyilvánvaló, hogy a közös fellépés egy-egy probléma megoldása érdekében eredményesebb lehet, mint a külön-külön történő megoldáskeresés. Egyértelmű, hogy a középiskolai tanárok közérzetére a legnegatívabb hatást az anyagi gondok gyakorolják, legyen szó a saját vagy iskolájuk ilyen irányú problémájáról. Ez az, ami a legjobban nehezíti a napi munkát, s ebben nincs érdemi eltérés az intézmények között (mindenütt a legnagyobb gondnak jelölték), bár az „elit” intézményekben kissé többen fogalmaztak meg ilyen véleményt, mint másutt. Ugyanakkor a megfelelő felszerelés, a szükséges eszközök hiánya a szakközépiskolákban akadályozza nagyobb mértékben az oktatást és nevelést. Elégedetlenek a pedagógusok a munkakörülményekkel is, amely a közérzetre, a komfortérzetre,

közvetett módon pedig a tanítás eredményességére is kedvezőtlen hatással van. A legtöbb kritika „a szociális létesítmények állapotára és a nyugodt munkafeltételeket biztosító tanári szobák hiányára vonatkozik”, ami egyúttal ki is jelöl feladatokat az intézmények vezetői, fenntartói, valamint (állami fenntartás esetén) működtetői számára. Az eredmények azt mutatják, hogy a gimnáziumokban az átlagosnál többen elégedettek, de ezekben az intézményekben is egyértelműen a „nem megfelelő” és „elfogadható” válaszok vannak többségben, szemben a „jó” minősítéssel. Összességében a megkérdezettek kilenctizede érzi úgy, hogy nehezebb ma tanárnak lenni, mint néhány évvel ezelőtt, s ebben nem tapasztalható eltérés a hosszabb, illetve rövidebb ideje tanítók véleményében (azaz ezt a gyakran tapasztalható nosztalgia nem befolyásolja). Egészségtudatosság, életmód A pedagóguspályán való elhelyezkedés szakirányú felsőfokú végzettséget kíván meg, és nem létezik pályaalkalmassági vizsgálat sem a tanulmányok megkezdése, sem a munkába állás előtt. A közoktatásról szóló szakmai diskurzusban folyamatosan napirenden van a kérdés: szükség van-e, s ha igen, mely ponton és milyen tartalmú szűrésre. Vannak, akik ezt már a felvételi vizsga részévé tennék, míg mások úgy vélik, tanulni bárki tanulhat pedagógusnak, s csak az oktatási intézményekben történő elhelyezkedés előtt kellene vizsgálni a pályára való alkalmasságot. Megint mások úgy vélik, a kötelező gyakornoki idő kikötése a megfelelő, amelynek néhány éves időszakában mentor segíti a pályakezdőt, aki e szakasz végén nyerheti el a pedagógusi státust. Az ezzel – az egyébként a köznevelésről szóló törvényben is leírt – modellel vitatkozók szerint viszont nem vonható kétségbe a megszerzett diploma értéke, s ez önmagában feljogosít a pedagógusként történő munkavállalásra. De megfontolásra lehet érdemes az a gondolat is, hogy a pedagógusképzésre felvételt nyert fiatalok az első évet kijelölt iskolákban töltik pedagógiai asszisztensként, ahol munkájukat mentorok támogatják. Ez az egy év elegendő lenne arra, hogy egy pedagóguspályára készülő fiatal alkalmasságáról releváns vélemény fogalmazódhasson meg, miközben az iskolák is komoly segítséget kapnak a hallgatók munkája által. A pedagógusnak készülő

2013.

május–június

új katedra

5

s ú l y po n t fiatal számára pedig hatalmas lehetőséget biztosít a megoldás arra, hogy személyes tapasztalatai, élményei alapján megalapozottan dönthessen arról, valóban ezt a hivatást szeretné-e választani (s ha nem, akkor csak egy és nem négy-hat év „árán” módosíthat karrierelképzelésén). Azt, hogy a pedagógus személyiségével, viselkedésével milyen példaként képes megjelenni diákjai előtt, gyakran emlegetett alkalmassági mutató. Ám az, hogy e példamutatásnak egészségtudatos életmóddal is kell párosulnia, már nem igazán fogalmazódik meg az elvárások között – hívják fel a vizsgálatot végzők a figyelmet e fontos tényre. Ugyanakkor igaz az is – teszik hozzá –, hogy a legutóbbi idők mindenkit, így a tanárokat is érintő néhány intézkedése az egészségesebb életmód irányába hatott és jelentős szemléletváltozással járt. Ahogyan a szerzők fogalmaznak: „Az utóbbi évtized során a dohányzás és az alkoholfogyasztás stigmatikussá vált, az iskolából javarészt kitiltották a dohányfüstöt, és szigorúan ítélik meg a kirándulásokon, szabadidős programokon az italfogyasztást gyerekek társaságában. Ezért a tanárok között a dohányzás ténylegesen stigmatikus magatartás, ezt igazolja az is, hogy a megkérdezett pedagógusoknak mindössze egytizede dohányzik.” Mindennek ellenére a kutatás során megkérdezett pedagógusoknak csupán egyharmada tekinthető egészségtudatosnak, míg nagyjából egytizedük a felsorolt válaszlehetőségek közül mindegyik esetben azt a választ jelölte meg, mely szerint nem különösebben ügyel egészségére. Lényeges különbség nem figyelhető meg e téren aszerint, hogy milyen iskolatípusban dolgozik valaki, legfeljebb az emelhető ki, hogy az elitintézményekben tanítók valamivel jobban ügyelnek fizikai kondíció­ jukra, míg szakközépiskolákban foglalkoztatott kollégáik minden téren az átlag felett jellemezték magukat egészségtudatosnak. A kapcsolat – jelzik a kutatók – itt sem szignifikáns, és nem indokolható valamilyen más tényezővel: sem a korátlag, sem a nemek szerinti arány, sem a pedagóguspályán eltöltött idő nem jelez kapcsolatot a viszonylag kedvezőbb arányokkal körükben. Közérzeti tényezők Az utóbbi évek változásai nyomán a közérzetet alakító tényezők között meghatározóvá vált a foglalkoztatás biztonsága. A pedagógusoknak mindös�sze 27 százaléka érzi biztosnak munkahelyét, közel kétharmaduk ugyanakkor nem tartja kizárhatónak, hogy elveszíti állását, minden tizedik megkérdezett pedig nagyon fél ettől. Az erősödő munkahelyféltés nem magyarázható csak azzal, hogy általában is romlott a foglalkoztatási helyzet az elmúlt években, az okok között megtaláljuk az oktatási rendszer átalakítását célzó intézkedéseket, az ezekkel kapcsolatos információhiányt. A beindult folyamatok gyors tempója, a tájékozatlanság és a sorra felmerülő szervezési problémák is a bizonytalanság érzését erősítik. Jól tükrözi ezt a helyze6

2013.

május–június

tet, hogy a megkérdezetteknek alig több mint fele (56 százalék) nem tartja hibás döntésnek, hogy tanárnak állt, ugyanakkor a pedagógusok másik fele (44 százalék) mai tapasztalatai, tudása alapján inkább más pályát választana, ha visszaforgathatná az idő kerekét. A válaszokat természetesen sok szempont alakítja, olyanok, mint a pálya presztízse, a pályára való alkalmasság megítélése, az elhivatottság erőssége, a siker- vagy éppen kudarcélmények, a jövedelmi gondok és a kiégettség. Figyelmeztető jel, hogy nemcsak a korábbi pályaválasztásukat megbánók aránya rendkívül magas, de a megkérdezettek egyharmada komolyan fontolgatja is, hogy távozik a pályáról (még ha egy részük ezt az elképzelését a lehetőségek hiányában nem is tudja realizálni). A kutatás eredményei szerint az eltérő iskolatípusok tanárainak válaszai között e kérdést tekintve nincs jelentős eltérés, ugyanakkor a magasabb presztízsű iskolák tanárai közül valamivel kevesebben gondolkodnak így, mint a többi iskolában tanító kollégáik. A kutatók néhány kérdés, illetve az ezekre adott válaszok alapján három véleménycsoportot képeztek. Az elsőbe azok az elkötelezett pedagógusok kerültek, akik megfelelőnek ítélik munkahelyüket és nem tervezik a pálya elhagyását. A második csoportot azok a jövőjüket tekintve bizonytalanok alkotják, akiknek a válaszai nem egyértelműek mindhárom kérdésre, vagyis valamelyik válaszuk nem konzekvensen pozitív, vannak kifogásaik munkahelyüket vagy feladataikat illetően. A harmadik, a legszívesebben mennének csoportba pedig azokat sorolták, akik, ha módjuk lenne rá, ma már más pályát választanának, s tervezik is távozásukat, még ha ez akadályokba is ütközik. Az elégedetlenek, rossz közérzetűek – az eredmények szerint – minden vizsgált iskolatípusban azonos arányban fordulnak elő (12 százalék), azaz az intézménynek az iskolahierarchiában elfoglalt helye független az ott alkalmazott pedagógusok közérzetétől, a pedagóguspályához való viszonyulásuktól. Annyi azért érzékelhető, hogy az első száz iskola közé sorolt elit intézmények tanárai között találjuk arányát tekintve a legtöbb elkötelezett pe-

dagógust, és a kevésbé jó teljesítményűnek ítélt iskolák pedagógusait jellemzi inkább bizonytalanság és ambivalencia. Nem szignifikáns az összefüggés, de érzékelhető az is, hogy a férfiak és a fiatalabb tanárok inkább kritikusak, és inkább hajlanak a változtatásra, akár a pálya elhagyására is. Velük ellentétben a nőkre, a középkorúakra és az idősebbekre, illetve azokra, akik házasságban élnek, kevésbé jellemző az elégedetlenség jelenlegi pályájukkal. Azt, hogy ki gondolja nagyobb biztonságban munkahelyét, s ki az, aki ezzel szemben vélt vagy valós veszélyeztetettségről számol be, összefügg azzal, hogy ki melyik csoporthoz tartozik. Az elkötelezett pedagógusok közül minden harmadik gondolja úgy, hogy állása biztonságban van (a teljes minta esetében ez a mutató 27 százalék), a munkahelyét féltőknek csak a tizede tartozik ebbe a körbe (a teljes minta 1 százaléka). A pályájuk elhagyását nem tervező elkötelezett tanárok kevésbé érzik megterhelőnek az iskolai munkát, többségük átlagosnak vagy alig megterhelőnek ítéli. Ebben a körben lényegesen kisebb az aránya azoknak a pedagógusoknak, akik szellemileg és idegileg is nagyon megterhelőnek ítélik feladataik elvégzését: feleannyian vannak, mint ahányan ilyen érzésről a legszívesebben mennének csoportot alkotó kollégáik közül beszámoltak. A kutatás szerint a munkakörülmények megítélése is jelentősen eltér a két csoportban, az ezekkel elégedetlenek aránya minden szempontot tekintve magasabb azok körében, akiknek rosszabb a közérzetük. Ez azt jeleni, hogy „a nem megfelelőnek” minősített munkakörülmények, a felkészüléshez szükséges nyugodt mun­ka­fel­tételek hiánya, a szociális létesítmé­nyek állapota jelentős szerepet játszik a pályaelhagyási szándék kialakulásában és megerősödésében. A vizsgálatot végzők szerint ugyanakkor az is látható, hogy a megjelenő hiányosságok, az ezek által kiváltott elégedetlenség messze nem kizárólagosan jellemzi a távozást fontolgatók motivációját. Sok más olyan körülmény is van, ami hozzájárul a rossznak mondható közérzet kialakulásához és fennmaradásához. F L

A kutatás mintájának kialakítása

A kutatás során megkeresett pedagógusokat két – a gimnáziumokban, illetve szakközépiskolákban oktatókból álló – önálló almintába rendezték. A mintaválasztás során, a második fázisban a legjobbak közé került száz középiskola pedagógusait tekintették a kiválasztás sokaságának. Az első száz középiskolából minden hetedik gimnáziumot és minden hetedik szakképző iskolát véletlenszerű módon jelöltek ki, míg a „kontrollminta” (vagyis a további két almintába sorolt iskolák) a „főminta” telephelyein vagy minimum azonos régióban működnek. Nem tekinthető reprezentatívnak, vagyis a tanulmányban leírt tapasztalatok, értelmezések, összefüggések nem feltétlenül azonosak a magyarországi középfokú oktatásban tanító valamennyi pedagógus megkérdezése során nyerhető tapasztalatokkal. Ugyanakkor a kutatók álláspontja szerint a vizsgálat céljainak eléréséhez erre nincs is szükség, hiszen a szándékuk az életmódbeli, közérzetbeli, gondolkodásbeli jellemző azonosságok és különbségek regisztrálása, valamint a változás, változtatás alternatíváinak leírása volt, nem pedig a tipizálást követően az egyes csoportokhoz tartozók arányainak megállapítására irányult. Az adatfelvétel önkitöltéses kérdőív alkalmazásával történt.

új katedra

aktuális

Áttörés a digitális tananyagok használatában Egyre több pedagógus használja a digitális tananyagokat; nem igaz, hogy a magyar tanárok idegenkednének az új technikáktól, csak meg kell őket győzni azok hatékonyságáról. A nemzetközi élvonalban vagyunk a digitális tananyagok fejlesztésében – mindezekről Racskó Péter e-learning szakemberrel, a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó ICT-igazgatójával beszélgettünk.

– Mennyire elterjedt ma a magyar iskolákban a digitális tananyag használata? – Magyarországon intézményi piac gyakorlatilag nincs, az iskolák nem engedhetik meg maguknak, hogy digitális tananyagot vásároljanak. Jellemzően kormányzati piac van, ami a mostani központosítással egyre erősödik. A pedagógusok viszont egyre jobban igénylik a digitális tananyagokat, a kormányzat pedig próbálja ezt az igényt kiszolgálni. Azt látom, hogy épp mostanában van e téren nagy áttörés. Nyilván az eszközök megléte alapvetően fontos körülmény. – Milyen eszközökről van szó: nagy sávszélesség, digitális tábla, projektor? – Igen, mindezek szükségesek, illetve van még egy fontos elem: a pedagógusképzés. És persze ne feledjük a jó és használható digitális tananyagokat sem. – Ezekkel az eszközökkel a magyar iskola mennyire ellátott? – Vegyes a kép. Digitálistábla-ellátottságban Európa középmezőnyében vagyunk, PC-k és egyéb eszközök tekintetében is elég jól állunk. A  sávszélességgel viszont sok helyen még vannak gondok, például a sulinetes sávszélességek sokszor kicsinek bizonyulnak. Egyébként ha a digitális tananyagok elterjedését vizsgáljuk nemzetközi kitekintésben, akkor ezt úgy lehetne modellezni, hogy kiindulunk egy papír alapú portfólióból (hagyományos tankönyvek), amit pénzért adunk. Később a papír alapú portfólióhoz adunk ingyen egy digitális kiegészítőt. Később már a kiegészítőért is pénzt kérünk. Aztán megfordul a dolog, a digitális tananyagért kérünk pénzt és adunk hozzá papír alapú portfóliót is. A  végén már csak a digitális állapot lesz. Magyarország jelenleg a második lépésnél tart (a papír alapú portfólióhoz már kell – ingyen – a digitális portfólió is). Eddig az oktatás 5-6 évvel ment a technológia mögött. Ma az a nagy kihívás, hogy az új digitális eszközök megjelenése miatt ez már nem megengedhető. Hatalmas versenyhátrányba kerülnek mind a pedagógusok, mind a gyerekek, ha nem kapják meg a megfelelő tudást. – A pedagógusok felkészítése áttörte azt a határt, amikor már nem az informatikatanárokat képzik a digitális tábla használatára, hanem a szaktanárokat arra, hogy a saját

tárgyukban hívják segítségül a digitális környezetet? – Két éve végeztünk egy tanári munkafolyamatelemzést, illetve ez alapján felmértük a pedagógusok problémacsomópontjait. Arra jutottunk, hogy a magyar pedagógusok idegenkedése a digitális tananyagokkal szemben egyáltalán nem nagyobb, mint az uniós átlag. Nem arról van tehát szó, hogy a pedagógusok nem akarják ezeket az eszközöket használni. Mi úgy szoktunk fogalmazni: ez egy „fair business”. Meg kell mutatni a pedagógusoknak, hogy azokkal az eszközökkel, amiket biztosítunk nekik, haté-

konyabb munkát tudnak végezni. Ki ne akarna hatékonyabb munkát végezni? Van ennek költségvonzata, fontos, hogy rendelkezésre álljanak az eszközök, és ezek olyan eszközök

Racskó Péter Tamás 1974-ben született Budapesten. Számítástechnika-tanári diplomáját 2000-ben szerezte az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán. 2002−2003 között az Educatio Kht. igazgatója, a Sulinet Programiroda vezetője, 2004−2005 között az Apertus Közalapítványnál a Nemzeti Fejlesztési Terv Programiroda igazgatója, majd 2007-ig a közalapítvány ügyvezetője. 2011-ben és 2012-ben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Humánerőforrás Programok Irányítóhatósága, valamint a Károly Róbert Főiskola Számítógépes Architektúrák előadó és gyakorlatvezető BS-képzésén óraadóként tevékenykedett. 2008 óta a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó (korábbi nevén Nemzeti Tankönyvkiadó) Zrt.-t és a Perfekt Zrt.-t tulajdonló Sanoma Learning ICT-igazgatójaként feladata a hazai és nemzetközi IT-szolgáltatások fejlesztésében való részvétel; ICT alapú, B2B- és B2C-szolgáltatások és üzleti modellek kidolgozása és megvalósítása; a Sanoma Learning e-stratégiájának kidolgozásában való részvétel; az NTK képviselete a Sanoma Learning informatikai munkacsoportjaiban, fejlesztéseiben. 2000–2003 között az EUN (European Schoolnet Network) Tanácsadó Nemzetközi Projektek vezetője, 2002–2003-ban pedig irányítóbizottsági tagja. 2004–2007 között az EADTU (European Association of Distance Teaching Universities) Nemzetközi Projektek, 2006-tól 2008-ig a Magyar Távoktatási Tanács tagja. 2007– 2010 között a Fővárosi Közoktatás-fejlesztési Közalapítvány kurátora. Egészségügyi fejlesztési intézkedéseknél akkreditált informatikai szakértő. Fejlesztéseiért számos elismerésben részesült: Sanoma Mobile Accelerator (startup verseny) győztes; Comenius EduMedia díj (2007); Comenius EduMedia díj (2010); Magyarországi e-learning Innovációs díj (2010); eFesztivál Innovációs díj (2010, mobil technológiára épülő alkalmazás); eFesztivál Innovációs díj (2011, Augmented Reality alkalmazás); eFesztivál Közönségdíj (2011, két fejlesztés); Hundidac Innovációs aranyérem (2010); European Seal of e-Excellence award, Platinum Category (2011); European Seal of e-Excellence award, Silver Category (2011).

2013.

május–június

új katedra

7

aktuális legyenek, amiket tudnak használni. Egyébként ez a felmérés azt is bebizonyította, hogy tévesen gondolta sok fejlesztő, hogy mire van szükségük a pedagógusoknak. Kiderült, nem szabad, hogy az legyen a cél, hogy kiváltsuk a tanárok munkáját: eszközöket kell a kezükbe adnunk. A  munkafolyamat-elemzés alapján az is látszott, hogy számos olyan tevékenysége van a pedagógusnak, ami nem szorosan a tanításhoz, az órai munkához kapcsolódik: ilyen a felkészülés, és ilyen az a rengeteg adminisztráció, amit el kell végeznie. Amikor másfél évvel ezelőtt elkezdtünk egy nagyobb lélegzetű fejlesztést, akkor megpróbáltunk adminisztrációt segítő modulokat is beépíteni a rendszerbe. Szintén a felmérésből jöttünk rá, hogy fontos segítséget tudunk adni a pedagógusoknak a házi feladatokban és az „egy az egyben” típusú tanulásban, azaz a perszonalizáció, a differenciálás lehetőségében. – Az biztos, hogy a diákok szeretik az egész digitáliát. Mennyiben motiválnak jobban a digitális tananyagok, mint a hagyományosak? – A  diákok sem feltétel nélkül kedvelik a digitális világot és így a digitális tananyagokat. Vannak dolgok, amiket szeretnek, amelyekben otthonosan mozognak, és van, amit kevésbé találnak érdekesnek. Egy vacak tananyag digitálisan is vacak lesz, és ezt a diákok gyorsan észreveszik. – Kiváltja valaha a tankönyvet a digitális tananyag? – Erre azt szoktam mondani, hogy számomra ilyen kérdés nincs. A  tankönyv egy publikációs mód, az e-book egy másik publikációs mód. Az interaktív elemek egy harmadik publikációs mód. Öt-tíz év múlva lesz egy nagy tananyagbázis, aminek egyik publikációs módja a tankönyv lesz, a másik egy oktatásmenedzsment-rendszer, a harmadik egy interaktív feldolgozás és így tovább. Nem túl távoli jövő az sem, akár Magyarországon sem, hogy ezek a publikációs módok dinamikussá válnak; azaz nem feltétlenül kiadók fogják publikálni a tananyagokat, hanem akár a pedagógusok a náluk lévő anyagok alapján. Én nem örülnék, ha eltűnnének a tankönyvek, hiszen praktikus publikációs módot jelentenek. – Az eddig elkészült digitális tananyagok középiskolások vagy általános iskolások számára készültek inkább? – Minden korosztálynak készülnek ilyenek. Nyilván az életkori sajátosságokat figyelembe veszik a fejlesztők. Érdekes módon az alsós tanárok tűnnek a képzéseken a leglelkesebbeknek, bár most már a felsősöket és a középiskolásokat oktatók is nagyon nyitottak. Mondom, egyfajta áttörést tapasztalunk. Az biztos, hogy az informatikára nem 8

2013.

május–június

Az NTK Player A Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó (NTK) új tananyag-megjelenítő rendszere, az NTK Player a kiadó ígérete szerint augusztus közepétől a pedagógusok rendelkezésére áll. A rendszer alapvetően az NTK-s tankönyvekre épít: ha valaki megnyitja a megfelelő tankönyvhöz tartozó tartalomelemet, első ránézésre pontosan ugyanazt látja, mintha kinyitná a hagyományos kötetet, ezt azonban kibővítették a legkülönbözőbb szolgáltatásokkal. Gazdag multimédiás és interaktív tartalom egészíti ki, amelyet a pedagógusok és a diákok is szabadon bővíthetnek, kiegészíthetnek saját anyagaikkal, jegyzeteikkel. Nagy segítség lehet a tanároknak, hogy lehetővé teszi házi feladatok on-line kiosztását. A tankönyvben lévő interaktív feladatok vagy a pedagógus által beszúrt saját jegyzetek, multimédiás anyagok és dokumentumok egy gombnyomással elküldhetők házi feladatként a kiválasztott diákoknak vagy az egész osztálynak. Az NTK Player tartalmai munkatankönyvként is használhatók, a tananyagokat tudásfelmérésre és tudáselmélyítésre is alkalmas interaktív feladatok egészítik ki. Ezek megoldhatók tanórán vagy on-line elküldhetők a diákoknak házi feladatként. Természetesen a rendszer támogatja az interaktív táblás használatot. A tankönyvek teljes anyaga logikai egységre bontva egy gombnyomással nagyíthatók, így a táblára kivetített tananyag az osztály minden tanulója számára könnyen olvasható. A pedagógusok munkáját támogatja a Tanársegéd, amely a kerettanterv felépítését követve a tankönyvek minden leckéjéhez kínál kiegészítő IKT-anyagokat (animációkat, prezentációkat), röpdolgozat- és házifeladat-javaslatokat és a leckéhez tartozó új fogalmak magyarázatát. A Tanársegéddel az anyagok bővíthetők, szerkeszthetők és átrendezhetők. A tananyagok szövegei teljes körűen kereshetők. Az interaktív tananyagot számos tanítást és tanulást segítő eszköz egészíti ki a periódusos rendszertől a készség- és képességfejlesztő játékokig. A pedagógusok által beszúrt saját tartalmak egy gombnyomással hordozhatók. Tanári jogosultság esetén a tananyag két gépen is szabadon használható. A felkészülés során előkészített – saját anyagokkal, jegyzetekkel ellátott – tananyag on-line vagy pendrive-ra elmenthető és az iskolai gépen előhívható. A rendszert folyamatosan fejlesztik, a tanév kezdetére minden egyes NTK-s tankönyv felkerül a rendszerbe, és az ezeket használó pedagógusok hozzáférhetnek az NTK Playerhez is.

célként, hanem eszközként kell tekintenünk minden iskolatípusban. Öt-tíz éve még azon folyt a vita, hogy heti hány informatikaóra legyen; a jelenlegi alaptanterv már leválasztja a digitális írástudást az informatikáról, és azt mondja, azt nem az informatikaórán, hanem a többi tantárgy közben kell megtanulni, gyakorolni. Nem vagyok abban biztos, hogy minden helyzetben hasznos egy iPad, de azt gondolom, hogy ahol hasznos, ott próbáljuk használni. – Amikor a digitális tananyagok esetén felmerül, hogy egy gombnyomásra kiküldi a tanár a házi feladatot minden diáknak, akkor ehhez az is szükséges, hogy minden diák férjen hozzá otthon a nethez. Ennek nyilván van esélyegyenlőségi olvasata is. Hogyan gondolkodnak e tekintetben a fejlesztők? – Ez egy komoly kérdés. Nekünk meg kell próbálnunk azt is kiszolgálni, akinek nincs

új katedra

internetcsatlakozása, és azt is, akinek van. Ha egy gyerek 10-20 oldalt visz haza a hétvégére házi feladatként, de a diákok felének mindezt el tudjuk küldeni e-mailen, és nem kell kinyomtatnunk mind a 28 példányban, az már önmagában jelentős megtakarítás. – Milyen költsége van egy digitális tananyag előállításának? Sokkal drágább, mint egy hagyományos publikációs módon kiadott?

aktuális – Jómagam az e-learning kezdeteitől ezen a területen dolgozom. Itt is volt egy időszak, amikor mindenki elkezdett nyakra-főre digitális tananyagot fejleszteni, ám észrevették, hogy ez bizony nem olcsó. Azért drága, mert a tananyagoknak pontosan olyan jó minőségűeknek kell lenniük itt is, mint a hagyományos tananyagoknál, de itt ezt még multimédiás és mindenféle más elemekkel ki kell egészíteni, hogy többet adjon. A  fenntartása már nem drágább, ráadásul napról napra frissíthető. Gondoljunk pél­ dául arra, hogy a szakképzésben a szakmák nagy része pár éven belül 20-30 százalékkal megváltozik. Nem tehetjük, hogy ötévente reagálunk erre. A  számvitelnél még gyorsabb ez a változás. A könnyű frissítés miatt hamar megtérül a „digitális felár”. Azt is ki kell mondanunk: a digitális tananyag máról holnapra nem teszi hatékonyabbá az oktatást. Az Egyesült Királyságban 8-9 éve látták el az iskolákat digitális táblával. Az ottani kormányzati háttérintézmény elkezdte mérni a tanítás hatékonyságát. Kiderült, hogy az első másfél évben 10-15 százalékot csökkent a hatékonyság (a pedagógusoknak meg kellett tanulniuk használni, le kellett győzni a technikai akadályokat stb.), viszont ezt követően elkezdett a görbe visszamászni és

három év után már 10-15 százalékos hatékonyságot eredményezett. – Az önök által kifejlesztett digitális tananyagok nemzetközi megmérettetéseken is megállták a helyüket. Milyen elismeréseket kaptak? – Az elmúlt években próbáltunk olyan alkalmazásokat fejleszteni, amelyek mindamellett, hogy lefedik az adott tananyagot, adnak valamilyen előremutató pluszszolgáltatást is. Mondhatnám azt is, hogy játszottunk a technikával. Ennek eredményeképpen született például a TeachAr nevű 3D-s szoftverünk. Ez nagyvonalakban arról szól, hogy a tankönyvünkben szerepel egy kis marker, egy jelző, amit megmutatunk a webkamerának, és akkor a számítógépen megjelenik egy 3D-s elem. Ezt tudjuk manipulálni is: ha forgatjuk a tankönyvet, akkor, mondjuk, forog a földgömb. Ilyen megoldást alkalmaztunk pél­ dául az állatok lakóhelye témában is: a tanár meg tudta mutatni a földgömbön, hogy

hol élnek az állatok, és ő maga is fel tudott tölteni új állatokat, ami szintén mozgott 3D-ben. Ezzel a programmal nyertünk több nagyon rangos európai díjat. A  „szívünk csücske” ennek ellenére a Feladatkészítő. A  pedagógus ezzel 3-4 perc alatt tud szerkeszteni egy saját feladatlapot, multimé­ diás elemekkel. Ez is több díjat nyert, de még fontosabb, hogy nagyon népszerű a tanárok között. Ez a legnagyobb példányszámban eladott digitális tananyagunk az utóbbi két-három évben. F L

MEGHÍVÓ 20 éves Családi életre felkészítő, kapcsolat- és jellemépítő, AIDS- és drogprevenciós program Helyszín: Hotel Flamenco 1113 Budapest, Tas vezér u. 3–7.

jubileumi OKTATÓI SZIMPÓZIUM 2013. október 4–6.

A szimpózium támogatott részvételi díja étkezésekkel együtt: • szállást NEM KÉRŐK részére: 4500 Ft, • szállást KÉRŐK részére: 11 500 Ft.

Jelentkezni online a WWW.FEK.HU weboldalon keresztül lehet. A TIMÓTEUS TÁRSASÁG OKTATÁSI PROGRAMJA

2013.

május–június

új katedra

9

k ö z e l k ép

Interaktív tábla került a Hajdúszováti Óvodába A Promethean termékek kizárólagos hazai forgalmazója, a Modern Oktatási Eszközök Kft. által 2012. év végén meghirdetett, Az ActivInspire alkalmazása az iskolai tanórán című pályázat legnagyobb újításának számított, hogy a pályázók köre ezúttal kibővült az óvoda intézményével. Ez volt az első olyan alkalom, amikor óvodai kategóriában is lehetett pályaműveket beküldeni. Magyarországon kevés óvoda rendelkezik interaktív táblával, s ez év elejéig a Hajdúszováti Óvoda is ezek közé tartozott. Az óvoda pedagógusai azonban teljes nyitottsággal fordulnak az oktatásban megjelenő digitális eszközök felé és – saját szavaik szerint – kitörő lelkesedéssel fogadták a pályázati lehetőséget. A kiírásban foglaltak nyomán összeállítottak hat feladatsort, amelyet be is nyújtottak a pályázatra. Pályamunkáik közül egy sem maradt díjazatlanul, mi több, tavasszal egy interaktívtábla-rendszer is került a Hajdúszováti Óvodába.

A legjobb óvodai feladatsor kategória díját Húsvéti foglalkozás című munkájával Mándokiné Szőllősi Ildikó nyerte el, s ezzel egy ActivWand „varázspálca” boldog tulajdonosa lett, míg a háromtagú zsűri Király Jánosné Állatok a ház körül és Közlekedési eszközök, Nagy Istvánné Őszi kirándulás és Egészséges életmód, valamint Mándokiné Szőllősi Ildikó Játékos téli foglalkozás című munkáját kiemelt pályaműnek értékelte, a feladatsorok összeállítóit pedig a pályázat kiírója Promethean ajándékcsomaggal jutalmazta. Nem ez volt azonban a legnagyobb eredmény, amit az óvodai pályaművek készítői – Király Jánosné, Mándokiné Szőllősi Ildikó, Nagy Istvánné és Tóth Bertalanné – a pályázaton elértek: a Fenntartói kategória díjával, egy ActivBoard interaktívtábla-rendszerrel is megörvendeztették településüket, pedagóguskollégáikat és Hajdúszovát Község Önkormányzatát. Az örömteli események apropóján a Hajdúszováti Óvoda pedagógusaival beszélgettünk. – Az óvodákban – nálunk legalábbis – kevéssé jellemző az interaktív tábla jelenléte. Önök miért tartják fontosnak az ilyen típusú tábla használatát már az óvodában? Mándokiné Szőllősi Ildikó: Napjainkban a technológiai fejlődés következtében az óvodás gyermekek érdeklődését a régi pedagó­ giai módszerekkel már nehezen lehet felkelteni és fenntartani. Olyan új oktatási módszerekre, eszközökre van szükségünk, amelyek izgalmassá, színessé, érdekessé teszik az egyes témakörök feldolgozását, elsajátítását. Az óvodás gyermekek nagy része napi szinten találkozik a számítógéppel. Az interaktív tábla kép- és hangeffektusai kellően motiválják és aktivitásra késztetik őket. A Diószegi Lajos Általános Iskolában már néhány éve használják a Promethean ActivBoard interaktívtábla-rendszert. Két éve működik az óvoda-iskola átmenetet segítő „iskolaháló”, amelynek kere-

10

2013.

május–június

új katedra

tében a nagycsoportosokkal tanórán kívüli programban, heti egy alkalommal tanító nénik foglalkoznak. A foglalkozások keretében az óvodások megismerkednek az interaktív tábla használatával. Előző évben minden nagycsoportos részt vett ezeken a foglalkozásokon, de ebben a tanévben a magas létszám miatt csak a nagycsoportosok fele kapta meg ezt a lehetőséget. Ahhoz, hogy az iskolai tanulmányokat minden gyermek egyenlő eséllyel kezdje meg, szükség van arra, hogy az óvodában mindegyikük megismerje az interaktív tábla használatát. Ezért álmodtunk egy ilyen táblát az óvodába is.… – Az álom pedig ez év tavaszán valóra vált! Nézzük végig az utat, hogy hogyan. Kezdjük ott, hogy mivel korábban a Hajdúszováti  Óvodában nem volt digitális tábla, önöknek hol nyílt alkalmuk gyakorlatra szert tenni, honnan szereztek tapasztalatot az alkalmazását illetően? Király Jánosné: Jó kapcsolatot ápolunk a Diószegi Lajos Általános Iskola pedagógusaival. Az óvoda-iskola átmenetet segítő munkacsoportban óvodapedagógusok mellett iskolapedagógus is tevékenykedik. Mivel ők oktató-nevelő munkájuk során már több éve használják ezt az új, modern oktatási eszközt, kellő tapasztalatot szereztek ahhoz, hogy velünk is megismertessék az interaktív tábla használatát. Belső továbbképzés során és az iskolaháló keretein belül ismertettek meg bennünket a tábla használatával, lehetőségeivel. – Honnan értesültek a Modern Oktatási Eszközök Kft. pályázatáról, és általában hol kísérik figyelemmel az IKT-eszközökkel kapcsolatos híreket? Tóth Bertalanné: Konkrétan erre a pályázati lehetőségre Hajdúszovát község polgármestere, Vass Sándor hívta fel a figyelmünket, a részleteknek pedig az interneten néztünk utána, a www.promethean.hu oldalon. Azóta folyamatosan figyelemmel kísérjük a fejlesztéseket, és várjuk az új pályázati lehetőséget.

k ö z e l k ép

Óvodánk három telephelyen működik, s jó lenne, ha mindhárom telephelyen lenne interaktív tábla. A vásárlást a költségvetési keret nem teszi lehetővé, ezért egyetlen módja van a beszerzésnek: a pályázat. – Hogyan választották ki a pályázatra feldolgozandó témákat, és mennyi ideig dolgoztak a pályaművek összeállításán? Nagy Istvánné: A pályázati témákat a nevelő-oktató munkánk gyakorlatából merítettük, s elkészítésük több hetet vett igénybe. Az egyéni ötleteket, elképzeléseket teammunka keretében ötvöztük és állítottuk össze a végső formájába. * A Fenntartói kategória díját a háromtagú zsűri által adott, összesített pontszámok alapján a Hajdúszováti Óvodát és a Diószegi Lajos Általános Iskolát fenntartó Hajdúszovát Község Önkormányzata nyerte. Az elismeréssel járó ActivBoard interaktívtábla-rendszert a pályázat kiírója, a Promethean termékek kizárólagos hazai forgalmazója, a Modern Oktatási Eszközök Kft. 2013. március 8-án a helyszínen telepítette, felszerelte. Az ünnepélyes táblaavatáson jelen voltak a községi önkormányzat képviselői, a Diószegi Lajos Általános Iskola igazgatója, tanítói, az óvoda együttműködő partnerei. Az ünnepségen a nagycsoportosok interaktív bemutató foglalkozás keretében mutatták be a győztes feladatsort, a Húsvéti foglalkozást. A rendezvényen az óvodapedagógusok megerősítették: céljuk volt, hogy minden óvodás gyermek már iskolakezdés előtt megismerkedhessen az interaktív tábla használatával, hiszen az általános iskolában már alkalmazzák ezt a korszerű oktatási eszközt, egyúttal köszönetet mondtak Négyesiné Takács Szilviának és Vargáné Urveczki Gabriellának, hogy az iskolai pályaművek kategóriájába beküldött munkájukkal hozzájárultak a Fenntartói díj elnyeréséhez.

– Mint említették, a Diószegi Lajos Általános Iskola pedagógusai is részt vettek a pályázatra való felkészülésben. Ők mivel járultak hozzá ehhez a nagyszerű eredményhez, amit településük képviseletében az óvodapedagógusok elértek? Mándokiné Szőllősi Ildikó: Négyesiné Takács Szilvia és Vargáné Urveczki Gabriella önálló iskolai pályaművet készítettek, amelynek a pontszáma szükséges volt a Fenntartói díj elnyeréséhez. Az ő munkájuk nélkül az óvodai feladatsorok összpontszáma nem lett volna elegendő az ActivBoard interaktívtábla-rendszer elnyeréséhez. A feladatsorok elkészítése mellett technikai segítséget is nyújtottak nekünk pályaműveink elkészítéséhez. – Hogyan fogadták a gyerekek az óvodában az interaktív táblát, mik a felszerelés óta szerzett tapasztalatok? Vassné Balogh Mária óvodavezető: Óvodásaink nagy örömmel fogadták a táblát. Minden csoport kipróbálhatta, és a nehezen motiválható gyermekeket is sikerült bevonnunk a feladatok végzésébe. Minden korosztály (kis-, középső és nagycsoport) számára sikerül képességeiknek megfelelő feladatokat szerkeszteni, ér­dek­lő­dé­süket felkelteni, fenntartani, aktivitásukat fokozni, tevékeny­ked­ tetni őket. A tábla felszerelése után a többi óvodapedagógus kolléga is megismerkedett az interaktív tábla használatával, s közülük néhányan már új feladatsort is készítettek csoportjuk képességeinek, érdeklődésének megfelelően. VAR G A G ABRIE L L A ö ssz e á ll í tá sa

Hajdúszováti Óvoda

A Hajdúszováti Óvoda három telephelyen működik. A Hősök terén lévő épület – a központi óvoda – 1894-ben épült óvodai célokra. Jelenleg három gyermekcsoport kapott helyet benne. A Csokonai utcai telephely épületét eredetileg orvosi rendelő és szolgálati lakás céljára építették, óvodaként 1977-től működik. Két gyermekcsoportot helyeztek el benne. 2004-ben pályázat útján egy újabb óvodai csoport elhelyezésére nyílt lehetőség. A Széchényi utcai telephely helyiségeiben egy tornaszobát is kialakítottak, amely megfelelő eszközökkel felszerelve biztosítja a gyermekek mozgásfejlesztését.

2013.

május–június

új katedra

11

tanulmány

Oktatásunk pedagógusszemmel A ’90-es évektől Magyarország foglalkoztatáspolitikája és ezzel együtt az iskoláztatás komoly átalakuláson ment keresztül. Az oktatás nem csupán a tudás, kultúra és értékek kialakításában, hanem a társadalmi integráción keresztül megvalósuló gazdasági fejlődésben is kiemelkedő jelentőséggel bír. Annak érdekében, hogy oktatásunk valóban betölthesse küldetését, alapot teremtsen olyan társadalmi csoportok kezelésére, mint a munkanélküliek vagy hajléktalanok problémaköre, a nemzetgazdaság által menedzselhető leghatékonyabb oktatást és képzést kell alkalmaznunk. A témával mindmáig sokan foglalkoznak. „Kétségbevonhatatlan, hogy a hazai oktatási rendszer működése tele van zökkenőkkel, amelyek jelentős befolyást gyakorolnak az alacsony foglalkoztatásra, a lehetségesnél lassúbb gazdasági növekedésre és a társadalmi egyenlőtlenségek állandósulására. Az oktatásból kilépők jelentős része kevéssé rendelkezik a munkaerőpiac által igényelt készségekkel és képességekkel, és mélyreható reformok nélkül ez a jövőben sem lesz másképpen. Mindazonáltal a magyar oktatási rendszerben a fő gondot nem a túlképzés és nem is a szakmastruktúra összetétele jelenti” (Csehné, 2008). Ezek alapján felmérésemben arra kerestem választ, hogy milyen eredményeket hozott az ifjúsági munkanélküliség csökkentése érdekében tett intézkedések sora és hogyan ítélik meg az oktatáspolitika hatásait közvetlenül megélő pedagógusok a reformok eredményeit.

A vizsgálat Budapest néhány belvárosi kerületében történt 2013 áprilisában. A  kérdőíves felmérést általános és középiskolai tanárok töltötték ki, összesen 371-en. A  24 kérdéskörből álló kérdőíven kettő alegység jelent meg. Külön kérdéskörben szerepelt a pedagógus-életérzés és az oktatás hatékonyságával összefüggő véleménysor. A vizsgálat abból a feltételezésből indult ki, hogy a számtalan megjelent statisztika és hatékonyságvizsgálati eredmény folyamatos átalakulást, véleményváltozást tükröz. Lényeges megismerni a legfrissebb, lényegi átalakulást véleményező adatokat. A  válaszadók számát illetően nem tekinthető reprezentatívnak, a regionális és iskolatípusonkénti eltérések sem különíthetők el. Mégis hiánypótló abban a vonatkozásban, hogy naprakész, aktuális problémákat vet fel, rávilágít azokra a területekre, amelyek tisztázatlanok vagy az oktatók által kifogásoltak. A felmérésben részt vevők a pedagógus munkakörben töltött időt tekintve általában több évtizedes tapasztalattal rendelkeztek. A legkisebb csoportot a fiatal, kevés pedagógiai tapasztalattal rendelkezők alkották: 9 százalékuk 5 évnél rövidebb ideje, 17 százalékuk 5–10 éve dolgozik pedagógusként, míg a 10–20 éves gyakorlattal rendelkezők a válaszadók közel felét (51 százalék) tették ki, s minden tizedik megkérdezett volt több mint 20 éve a pályán. A vizsgált kerületben a fiatalok aránya nem éri el a 10 százalékot, a pedagógusállomány nem nevezhető mobilisnak. Az összetétel alapján kitűnik, hogy a tantestületek meghatározó többsége évtizedekkel ezelőtt lépett a pályára, kitart ezen a területen, a természetes fluktuációt leszámítva kevés lehetőség kínálkozik az új belépők számára. Oktatáspolitikánk több évtizedre vissza­ nyúló eredményességét vizsgálva a vélemény lesújtó. A három opció közül javulást 3 százalék, minőségcsökkenést 74 százalék, stagnálást 19 százalék jelölt. Szöveges kiegészítést 12

2013.

május–június

csak a válaszadók 46 százaléka tett. Ezek közül pozitívumként a módszertani lehetőségek (TÁMOP és más EU-s pályázati lehetőségek) bővülését emelték ki. Negatívumként a következőket fogalmazták meg: • „Állandóan ötletelnek olyan emberek, akik soha nem tanítottak vagy már elfelejtették, milyen az.” • „Ha gond van a gazdasággal, társadalommal, mindig az oktatáson változtatnak.” • „Nem egyenletes az oktatáspolitika (szöveges értékelés, nem szakrendszerű oktatás bevezetése-kivezetése).” • „Olyan feladatokat is ránk bíznak, amit a családnak kellene megoldania.” • „A pedagóguspályára készülők felkészültségének hiányosságai.” • „A törvényi változások nincsenek arányban a feltételekkel.” • Szervezetlenség, bizonytalanság, csökkenő műveltségi szint, pénzkivonás. • Fejlesztő osztályok megszüntetése, felesleges tananyagbővítés, iskola-összevonások, integráció, felvételi hiánya, tankönyvek bonyolult nyelvezete, IMIP eltörlése. Arra a kérdésre, hogy milyen változtatásokat eszközölnének, első helyre a pedagógusbérek és a megbecsülés került. Fontosnak tartanák a kis létszámú osztályokat és a felzárkóztató osztályok visszaállítását, továbbá nagyobb intézményi önállóságot szakmai és gazdasági téren. A közoktatást érintő felső szintű tervezéseket szinte azonos arányban figyelik a kollégák (igen, nem, néha). Egy kiemelt megjegyzés: „Nem, mert nem szeretek mérgelődni.” Arra a kérdésre, hogy számít-e a közoktatást érintő tervezéseknél a véleménye, 98 százalékban választották a nem választ. Különösen magas ez a szám, hiszen a korábbi és a jelenlegi reformokat megfelelő szakmai konzultációkra és egyeztetésekre hivatkozva vezették be. Ilyen homogén válaszok esetében a szakma kirekesztése fogalmazódik meg. Az aktuális reformokkal kapcsolatos elvárás

új katedra

tekintetében (az aktuális reformok alatt értelemszerűen az alap- és középfokú intézményeket érintő, 2013. januári KLIK-fenntartást kell érteni) csupán a válaszadók 15 százaléka volt bizakodó, javulást váró, harmaduk stagnálásra számított, több mint felük pedig színvonalromlástól tart. Az érdek-képviseleti szervek érdekképviseletével 69 százaléknyian voltak elégedetlenek. (Nem tettünk különbséget szakszervezeti tagok és szervezeten kívüliek véleménye között.) A pályaelhagyási szándék viszonylag kevés pedagógus esetében merült fel: csupán 22 százalék döntene a módosítás mellett. A  kevés, illetve sokéves oktatási tapasztalat nem befolyásolta szignifikánsan a válaszokat. Fiatal és idősebb pedagógusnál egyaránt felmerült a pályaelhagyás gondolata. A szöveges indoklás alacsony száma nem tesz lehetővé általános megállapításokat. Néhány kiemelt gondolat: • „Képtelenség megélni ennyi pénzből, egy pici megbecsülést sem kapunk semmilyen szinten.” • „Szeretem a hivatásomat és a normális gyermekeket.” • „Ezt szeretem csinálni, erre készültem egész életemben, pedig lassan a fizetésemből megélni sem lehet.” Az elégedetlenek töretlen hivatástudattal kifogásolták az alacsony jövedelmi szintet és a kiszámíthatatlan légkört. A kérdőív második szakaszában arra kerestünk választ, hogyan változott a pedagógusoknak az oktatás szakmai tartalmával kapcsolatos véleménye. A közoktatás színvonalát növekvőnek (24 százalék), csökkenőnek (76 százalék) tartották a tanítási idejük függvényében. Eltérés jeleníthető meg a válaszok és a pályán eltöltött idő relációjában. Szignifikáns kapcsolat jellemzi a gyakorlati idő alapján történő színvonal megítélését. A  fia­talabbak, az 1–5 éve pályán lévők négyötöde (81 százalék) optimista e tekintetben,

tanulmány de még az 5–10 éves gyakorlattal rendelkezők közül is minden második (53 százalék) ebbe a csoportba sorolható. Ugyanakkor a 10–15 éve tanítóknak már csak alig több mint harmada vélekedik pozitívan a színvonal alakulásáról, a 15–20 éve és a 20 évnél is hosszabb ideje pedagógusként dolgozók pedig kifejezetten negatívan, rossznak ítélik a helyzetet (17 százalékuk, illetve 10 százalékuk szerint csökkent a közoktatás színvonala). A konkrét tantárgycsoportokkal kapcsolatos tanulói tudásszint megítélésében jelentős a különbség. Míg az a reáltárgyak esetében a válaszadók 93 százaléka szerint csökkent, 7 százaléka szerint pedig stagnált, a humánterület és a készségtárgyak esetében a tudásszint csökkenését érzők aránya 84, illetve 76 százalék, míg a változatlanság mellett érvelők aránya 16, illetve 24 százalék. Elgondolkodtató, hogy egyik tantárgycsoportban sem akadt olyan válaszadó, aki növekvő tudásszintről számolt volna be. (Megjegyzendő, hogy a kérdésfeltevés általánosságban, nem konkrét időszakot behatárolva kérte a tanulók tudásszintjének minősítését.) A tantárgyi óraszámok növelését illetően a válaszok nagy szórást mutattak. Feltehetően a válaszadók szakjuknak megfelelően preferáltak bizonyos tantárgyakat. Új tantárgyak bevezetését elhanyagolható számban támogatták. A  meglévő tantárgyak óraszámának stabilizálása és korszerű oktatása volt az egyöntetű igény. Arra a kérdésre, hogyan alakult az elmúlt években beiskolázott tanulók képességszintje, senki sem választotta a növekvő kategóriát: 51 százalék a stagnáló színvonalat, míg 49 százalék a csökkenőt jelölte meg. (Ezek a számok indokolttá teszik egy korábbi kérdés kapcsán jelzett elvárást, amelyben a felvételi fontosságát és megfelelő iskolatípusba irányítást szorgalmaztak.) A beiskolázott tanulók képességbeli színvonalcsökkenését a szociális háttér, a szülői és családi szerepvállalás hiánya, gazdasági problémák megjelenésére vezették vissza. A tehetséggondozó, „elit iskolák” szükségességét 74 százalék támogatta, 26 százalék elvetette; a képességfejlesztő iskolák működését 88 százalék támogatta és 12 százalék ellenezte. Az oktatás integrált megoldását 62 százaléknyian támogatták, a szegregáció mellett 27 százaléknyian érveltek, míg a válaszadók 11 százaléka az adott helyzethez rendelhető megoldást választotta. A legtöbben a gyermekanyag összetételének megfelelő iskolatípust látnának szívesen. A tanórai nevelési feladatok átlagosan elérik az 50 százalékot. A hatékonyabb oktatás érdekében kívánatos lenne csökkenteni ezt a mu-

tatót és a felszabaduló energia az oktatásban hasznosulna. A jogszabályok által biztosított fegyelmezési szankciókat 94 százalékban elégtelennek minősítették. A közoktatási kimeneti szint csökkenésének okait kontrollkérdésként ismételtük. Megerősítést nyert a szülői és családi szerepvállalás hiánya, a romló szociális és egzisztenciális háttér és a társadalmi problémák felerősödése. A foglalkoztathatóság szempontjából a felmérésben részt vevők 79 százaléka az összes oktatási időszakot (óvoda, általános iskola, középiskola, felsőoktatás, LLL) együttesen fontosnak tartja; 10 százalék a felsőoktatást, míg 11 százalék az egyéb területek valamelyikét preferálta. Összegzés A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ 2013. januári felállása, valamint az új Nemzeti Alaptanterv 2013. szeptember 1-jei bevezetése olyan szervezeti és működési változtatásokat generál, amely az oktatás minőségi céljain túl a pedagógusok életében is változást okoz. Annak érdekében, hogy valós képet kaphassunk a neuralgikus pontokról, a pedagógusok körében gyűjtöttem véleményeket. Több kérdéskör kifejezetten sötét képet

eredményezett oktatásunk jelenlegi helyzetéről: a válaszadók többsége károsnak tartja az oktatást érintő gyakori korrekciókat; nehezményezik, hogy a döntéshozók és az érdekképviseleti szervek nem képviselik érdekeiket, szakmai észrevételeiket; a fegyelmezési, nevelési feladatok növekednek, az ehhez rendelt törvényes szankciók nem elégségesek; az oktatásba lépő és kilépő gyermekanyag tudása és neveltségi szintje romlik; a szülői háttér és az iskola kapcsolata együttműködő helyett érdekérvényesítő; a pedagógus erkölcsi és anyagi megbecsülése romló. Összességében tehát a felmérésben szereplő pedagógusok – amely nem tekinthető reprezentatív mintának – pes�szimistán tekintenek a reformok hozadékára. Egyetlen területen, a pedagógus-hitvallással és elhivatottsággal kapcsolatosan mértem pozitív értékeket. Eszerint pedagógusaink az alacsony bérszínvonal és a növekvő kihívások ellenére is elkötelezettek az oktatás ügyét ille­ tően. Mindezek alapján úgy gondolom, az oktatás és a pedagógusok problémáira jobban oda kellene figyelni, elvégre ez közös ügyünk. P O MIZS ISTVÁN I G AZG AT Ó

Felhasznált irodalom Csehné Papp Imola (2008): Az oktatás és a munkaerőpiac. In.: Új Pedagógiai Szemle, 10., 80–85. old.

„A toleranciáról a toleranciáért” A körmendi Rázsó Imre Szakközépiskola és Szakiskolában a németnyelv-oktatás területén innovatív tevékenységek bontakoztak ki. Projektjeim során a különböző kultúrák, országok megismerése prioritást élvez. A változatosság biztosítása érdekében az interkulturális kapcsolatok kialakítása és a multikulturális tartalmak megjelenítése mellett döntöttem, és céljaim megvalósításához kihasználtam a modern technika kínálta lehetőségeket. A brazil diákokkal való együttműködés keretében megvalósuló országismereti e-mail projekt (2011/2012-es tanév) folytatásaként multikulturalitás és tolerancia témákban ebben a tanévben egy új projekttípust próbáltam ki tanulóimmal. A toleranciáról a toleranciáért című interjúés filmprojektünk mindannyiunk számára újat jelentett: számomra egy új projekttípus tervezését, lebonyolítását és értékelését, a tanulók részéről pedig olyan tevékenységeket, amelyeket ezúttal próbáltak ki először. Különös élményt jelentett az interjúk elkészítése, hiszen a riportalanyok nagy része nem magyar anyanyelvű volt, ezáltal a tanuló egy valós kommunikációs helyzettel találta szemben magát. Internetes kutatómunka, dalok, filmek, képek, cikkek és az elkészített interjúk segítségével egyre közelebb kerültünk a témához, s ezt egy plakát formájában vizuálisan is megjelenítettük. Tevékenységeink során bebizonyítottuk, hogyan tudunk egy közös célért együtt dolgozni. A téma közel állt hozzánk, hiszen benne élünk egy multikulturális világban, ahol a kapcsolatok hozzájárulnak egymás jobb megismeréséhez és elfogadásához. Az interjúkészítés pozitív tapasztalatai a tanulók személyes értékeléseiben is tükröződtek. Egy példa erre: „Két emberrel készítettem interjút, az egyik az Amerikai Egyesült Államokból érkezett, a másik Horvátországból. Barátságosak voltak. Mindent értettem, amit mondtak, s ez jó érzés volt számomra.” Az interjúk riportalanytól függően angol vagy német nyelven készültek. A német nyelvű interjúk angol nyelven feliratosak. Változatos tevékenységeinknek köszönhetően, közös munkánk és sikeres együttműködésünk eredményeként elkészült A toleranciáról a toleranciáért című filmünk, amelyet iskolai projektrendezvényünkön, valamint a regionális angol nyelvű drámafesztiválon is bemutattunk. KO PASZ É VA AN G O L – N É MET SZAKOS K Ö Z É P ISKO L AI TANÁR 2013.

május–június

új katedra

13

tanulmány

Szeretet és megbocsátás a kamaszok nyelvén Pedagógiai hitvallás

„Bár a szeretet nyelve egyetemes, ahányan vagyunk, annyiféle nyelvjárását beszéljük.” Gary Chapman Egy alföldi kisváros református középiskolájában tanítok 14–20 év közötti fiatalokat. Nagyon szeretem a munkámat, hivatásomnak tekintem azt. Munkám során nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a diákoknak ne csak szaktárgyi ismereteket adjak át, hanem az emberi belső értékekkel is foglalkozzunk, függetlenül attól, hogy éppen matematika-, német nyelvi vagy informatikaórán vagyunk együtt. Úgy gondolom, bármilyen órán teremthetünk (sőt sokszor kell, hogy teremtsünk) alkalmat arra, hogy egy adott problémát megbeszéljünk vagy legalábbis érintsünk. Ha a diákok érzik, hogy szeretettel fordulunk hozzájuk, és tudják, hogy nem kell feszülten érkezniük az óráinkra, még akkor sem, ha számonkérés lesz, akkor mindig szívesen jönnek hozzánk. Kialakul egy bizalmas, olykor baráti légkör, és ha ez így van, akkor nincs gond a fegyelmezéssel sem. Meg tudunk beszélni bármit.

Iskolánk egyházi jellegéből adódóan minden félév úgynevezett Csendesnappal kezdődik. Ilyenkor nincs tanítás, helyette belső értékeket építő programok vannak. A tavalyi tanévben (2011/2012) a második félévi Csendesnap témája a Szeretetnyelvek volt. Már a tervezet olvasásakor érdekesnek találtam a témát, de amikor az előadást is meghallgattam, teljesen lenyűgözött, úgy éreztem, szívemből szólt. Egy házaspár tartotta, amelynek hölgy tagja református lelkész. A Csendesnapi rendezvény után elkezdtem mélyebben foglalkozni a témával. Megtudtam, hogy a szeretetnyelv-elmélet dr. Gary Chapman amerikai pszichológus nevéhez fűződik. Ő alakította ki az anyanyelv analógiájára – amelyet minden ember elsajátít, hogy társaival kommunikálni tudjon – a hatékony szeretetkommunikáció érdekében a szeretetnyelv elméletét és gyakorlatát. A téma magával ragadott, sorra vásároltam és olvastam el Chapman könyveit: Istenre hangolva; Gyerekekre hangolva; Kamaszokra hangolva. Később egy újabb művére is rábukkantam, melyet szerzőtársával, Jennifer Thomas-szal írt Ha nem elég a sajnálom címmel. Ez a bocsánatkérés öt nyelvéről szól. Arra gondoltam, ebből a témából fogom írni a szakdolgozatomat az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán, ahol szakvizsgázom: a szeretetről és a bocsánatkérésről fog szólni, hiszen a szeretet, amit adunk és kapunk, életünk egyik legfontosabb, meghatározó élménye. És akit szeretünk, annak tudunk megbocsátani. Ahhoz, hogy embertársaink érezzék szeretetünket, nem mindegy, hogyan fejezzük ki azt. Gary Chapman könyvei segítséget nyújthatnak mindannyiunk számára ahhoz, hogy kapcsolataink valóban szeretetteljessé válhassanak, olyanná, amelyben mindkét (vagy több) fél biztonságban érzi magát. Tapasztalataim szerint a mai fiatalok számára a legfontosabb, hogy meghallgassuk őket, ha valamit szeretnének velünk megbeszélni, hogy osztatlan figyelmünkben részesítsük őket, ami14

2013.

május–június

kor hozzánk, felnőttekhez fordulnak. Ebből fogják érezni, hogy valóban fontosnak tartjuk őket és a problémáikat, hogy valóban szeretjük őket. Éppen ezért, ha úgy érzik, megbántották őket, a bocsánatkérést nem elegendő egy sajnálommal elintézni. Ennél sokkal több kell: őszinte megbánást várnak el tőlünk, empátiát, azt, hogy érezzük át megbántásuk súlyát, lássuk be, hogy hibáztunk. Dolgozatomban az alábbi kérdésekre kerestem a választ: mi a tinédzserek elsődleges szeretetnyelve és miben jut ez kifejezésre, továbbá vizsgáltam azt is, hogy mit vár el egy kamasz, ha megbántották, vagyis mi az elsődleges bocsánatkérő nyelve. A dolgozatom azóta elkészült, a megalkotása pedig olyan hihetetlen feltöltődést jelentett számomra, amit szavakkal nagyon nehéz megfogalmazni. Segített pedagógiai hitem megerősítésében és annak további elmélyítésében; ha szeretettel viszonyulunk diákjainkhoz, akkor úgymond barátokká válunk, és mindkettőnk számára élményt jelent az együtt eltöltött idő, legyen az tanulás, bármilyen szabadidős program vagy egy-egy beszélgetés. A feltétel nélküli szeretet megteremti a nyílt párbeszéd légkörét. A kamasznak szüksége van arra, hogy tudja, bármit is tett, van, aki továbbra is hisz benne, értékesnek tartja és megbocsát neki. Arra van a legnagyobb szüksége, hogy meghallgassuk és együttérzésünkről biztosítsuk. Mit lehet tehát tenni a gyermekekért? „Tisztelettel fogadni, szeretettel nevelni, szabadságban elengedni” – ahogy Rudolf Steiner, a Waldorf-iskola alapítója mondta. Hálás vagyok a sorsnak, hogy azon a Csendesnapon (2012 januárjában) megismerhettem Gary Chapman szeretetnyelvekről alkotott elméletét, aminek a további tanulmányozása során rengeteg olyan tudás birtokába jutottam, amely tanítványaim és embertársaim jobb megismerését szolgálja. Nagyon röviden szeretném összefoglalni az öt szeretetnyelv, majd a bocsánatkérés öt nyelvének lényegét. *

új katedra

Öt szeretetnyelv létezik az érzelmek kifejezésére. Minden ember szívét meg lehet érinteni az öt nyelv valamelyikén. Ha a megfelelő nyelvet beszéljük, szerettünket meg tudjuk győzni odaadásunkról és a jóvátétel sikeres lesz. Ugyanakkor, ha nem beszéljük hozzátarto­ zóink elsődleges szeretetnyelvét, még a legnagyobb igyekezettel kért bocsánat is kudarcba fulladhat. • Az első szeretetnyelv: Elismerő szavak Az elismerő szavakkal embertársunk személyiségét, viselkedését, ruházatát, teljesítményét vagy szépségét méltathatjuk. A lényeg az, hogy szavakkal közvetítjük azt az üzenetet, hogy értékeljük őt. • A második szeretetnyelv: Szívességek A szavak helyett a tettek beszélnek. A másik ember iránt érzett szeretetünk szívességek formájában nyilvánul meg. • A harmadik szeretetnyelv: Ajándékozás Az ajándék ezt mondja: „Gondolt rám.” Az ajándék nem kell, hogy drága legyen, a „lényeg, hogy eszembe jutottál”. • A negyedik szeretetnyelv: Minőségi idő Ha embertársunkat osztatlan figyelmünkkel akarjuk megajándékozni, azt üzenjük neki: „Fontos vagy számomra. Csak rád figyelek.” A minőségi idő nem tűr semmilyen figyelemelterelést, embertársunknak szenteljük magunkat teljes egészében. • Az ötödik szeretetnyelv: Testi érintés Bizonyos emberek számára semmi nem jelzi olyan kifejezően, hogy szeretjük őket, mint egy kifejező érintés. * A szeretet nevében sokszor kell bocsánatot kérni, és az igaz szeretet azt jelenti, hogy aki megbánt, az tud bocsánatot kérni, és akit megbántottak, képes megbocsátani. Így tud egészséges módon megújulni egy szerető kapcsolat. Minden azzal kezdődik, hogy megtanuljuk a megfelelő nyelvet beszélni, amikor a kapcsolatunkat rendezni akarjuk. • A bocsánatkérés első nyelve: Fájdalmunk kifejezése – „Sajnálom”

tanulmány Bizonyos emberek számára a sajnálat őszinte kifejezése a legerősebb bocsánatkérő nyelv. Ők ezen keresztül érzik igazán hitelesnek a bocsánatkérést. E nélkül a szavaink süket fülekre találnak. • A bocsánatkérés második nyelve: A felelősség vállalása – „Hibáztam” A viselkedésünkért való felelősségvállalás lényege abban áll, hogy hajlandóak vagyunk beismerni a tévedésünket. • A bocsánatkérés harmadik nyelve: Kárpótlás – „Mivel tehetném jóvá a történteket?” Az a szándék, hogy az okozott fájdalmat megpróbáljuk valahogyan jóvátenni, bizonyíték az őszinte bocsánatkérésre. • A bocsánatkérés negyedik nyelve: Őszinte megbánás – „Ígérem, nem fordul elő többet.” A megbánás azt jelenti, hogy megváltoztatjuk hozzáállásunkat, gondolkodásunkat, felismerjük, hogy a jelenlegi viselkedésünk men�nyire káros. • A bocsánatkérés ötödik nyelve: A megbocsátás kérése – „Meg tudnál bocsátani?” Sokak számára a megbocsátás kérése azt jelenti, hogy aki bocsánatot kér, az teljesen helyre szeretné állítani a kapcsolatot. * Kutatásaim alapján elmondhatom, hogy a szeretetnyelvek közül a Minőségi idő az, amelyen keresztül a nagy többség (78,7 százalék)

érzi embertársai szeretetét. A bocsánatkérés nyelvei közül pedig a Fájdalmunk kifejezése (45,5 százalék), illetve A felelősség vállalása (31,8 százalék) az, amelynek megtapasztalása elvezet a valódi megbocsátáshoz. Különös hangsúlyt kap mindez a kamaszkor nehéz időszakában. Ha a szülők nem beszélik gyermekük elsődleges szeretetnyelvét, a gyermek nem érzi szülei szeretetét. A megoldás az, hogy megtanulja és rendszeresen használja gyermeke szeretetnyelvét. Ha mindezeket egy pedagógus szemével tekintjük, akkor a tanulság nyilvánvaló: ha megismerjük tanítványaink elsődleges szeretetnyelvét, akkor sokkal könnyebben nyerjük el bizalmukat. Ez azért nagyon fontos, mert ha diákjainkkal való kapcsolatunk a bizalom talaján épül, akkor átérezhetjük azt a csodát, amit szeretetnek neveznek. Természetesen számos változata van a szeretetnek: a szülőt, családot, barátokat nem pótolhatjuk, de nagyban hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a tanítványaink és köztünk lévő viszony mind emberközpontúbb, empatikusabb legyen. Sokkal könnyebben tudunk így segíteni, mert elfogadásra találunk, ami egy kamasztól igen nagy elismerésnek számít. Ha egy ilyen légkörbe érkezik nap mint nap, akkor az iskola számára nem egy feszültséggel teli környezet lesz, hanem egy olyan hely, ahol – ha kell – biztonságot talál, segítséget kap, ha

Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató

arra szüksége van. Ahogy Gary Chapman mondja: „A szeretet nem kívánja tőlünk, hogy minden kérdésre készen álljunk a válasszal… sokszor nem kíván többet, csupán annyit, hogy jelen legyünk, amikor szükség van ránk.” Egy pedagógus számára a munkája hivatás kell hogy legyen. Csak így tud hiteles lenni tanítványai szemében. Ha a sok-sok teendőnk mellett csupán egy-egy mosollyal tüntetjük ki figyelmünkkel, akkor is tettünk valami jót: „Figyelek rád”, „Örülök, hogy látlak, hogy itt vagy.” Ha azt látjuk, tapasztaljuk, hogy a mosolynál több kell, akkor mernünk kell megszólítani őket. Sokszor elég egy-egy kérdés: „Miért hiányoztál múlt héten?”, „Meggyógyultál?, „Jobban érzed magad?”, „Hogy sikerült a dolgozatod?”, „Bánt valami, amiért most szomorúnak látlak?” Minden bizonnyal lesz olyan diák, aki röviden elintézi a válaszadást, de lesz, akinek ennyi kell ahhoz, hogy kicsit megnyíljon és esetleg bizalmába fogadjon bennünket. Lehet, hogy mi leszünk azok a felnőttek, akik segíthetünk neki gondjai megoldásában, de abban is, hogy örömeit meg­ ossza velünk. És ha sikerül őt annyira megis­ mernünk, hogy tudjuk, mit jelent számára a szeretet, hogyan vélekedik a megbocsátásról, akkor még biztosabbak lehetünk abban, hogy tudtunk segíteni. És ez az, aminek a csodája még a szakmai sikereinknél is többet ér. BA LO G G ABRIE L L A

OM azonosító: 200216 Felnôttképzési nyilvántartási szám: 01063-2008 Intézményi akkreditációs lajstromszám: AL-1988 Cím: 7100 Szekszárd, Szent István tér 11–13.

Intézetünk szakmailag önálló intézményként évek óta alapvetően pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátását végzi a Közoktatási Törvény 36. § (2) bekezdés alapján közoktatási intézmények és fenntartóik számára. Eredményeink között szerepel a régiós jelleg kialakítása, a képzési tevékenység megerősítése, szaktanácsadói, szakértői hálózat kiépítése, a feladatellátás minőségének emelése, a megnyert pályázatok színvonalas megvalósítása. Kiemelt szolgáltatásaink: • Akkreditált felnőttképzési intézményként pedagógus-továbbképzések tartása. • Korszerű tanulásszervezéssel kapcsolatos módszertani fejlesztések, szakmai konferenciák, felkészítő tréningek, előadások, tájékoztatók, workshopok szervezése. • Pályázati projektek szakmai megvalósítása. • Szakértői feladatok ellátása közoktatási intézmények, intézményfenntartók számára.

Kollégáink készséggel állnak rendelkezésükre! Forduljanak hozzánk bizalommal! További információ: Telefon: 06-74/505-660 • Fax: 06-74/505-639 • www.epszi.hu • E-mail: [email protected] 2013.

május–június

új katedra

15

v él e m é n y

Mindenkinek van egy álma, mindenkinek van egy tanítója Sakoneske si jekh suno, sakoneske si jekh sityari Mindenkinek van egy álma Gyakran hallani azt az előítéletet, hogy sokan csak azért vállalnak gyereket, hogy belőlük éljenek. Még ha lenne is ilyen, azt bátran állíthatjuk, hogy minden szülő álmodik arról, hogy a gyermeke minél magasabb társadalmi státusba kerüljön, orvosként, ügyvédként, művészként vagy egyszerűen jó szakemberként megéljen. Tudjuk, a gyermekek már óvodáskorukban megfogalmazzák álmaikat, vágyaikat arról, hogy mit szeretnének csinálni felnőttkorukban. Erre nagy hatással van a szocializációs erőtér, amelyben élnek, és napjainkban egyre erősebb az internet, a televízió negatív hatása. Álmaikban megjelenik az autószerelőtől a tánctanáron át az állatorvosig minden. Mindannyian álmodunk a kellemes munkáról, a biztos megélhetésről. Az is biztos, hogy álmaink megvalósulásához az út a tanulás, a munka. Sajnos, sokaknak nem adatik meg, hogy azt a munkát végezzék, amiről gyermekként álmodtak, sőt sokszor kénytelenek vagyunk mást csinálni, mint amit tanultunk. De néha sikerül! Mindenkinek van egy tanítója Az ókortól ismert a mester-tanítvány modell1 és ez napjainkban is alap a neveléstudomány-elméletben. Mit jelent ez az én értelmezésemben? Egy átlagos, jó viszonyok között élő család esetében is fontos, hogy a gyermekük jó pedagógust „fogjon ki” az óvodától az egyetemig, majd később jó „mentort” találjon a munkahelyén. Különösen fontos a nehéz körülmények között élő családok esetében, ahol az ünnepi tudás2 nem tartozik a mindennapi túlélési stratégiák közé, pláne, ha ezt még az etnikai helyzetük is fokozza. Ma már köztudott, hogy az iskolarendszer újratermeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, konzerválja a deprivációt. Ha a gyermek nem találkozik azzal a pedagógussal, aki képes őt motiválni, kudarcok sorozata kezdődik el, és sem a tanár, sem a diák nem érzi jól magát. Személyes tapasztalataim is erősítik az elméletemet, de nézzünk néhány esetet. Először Lakatos Menyhértről. Vésztőn, a cigánytelepen született és ko16

2013.

május–június

rán megismerte a kirekesztettséget. A Füstös képek című zseniális művében ezt teljesen érthetően leírja. Kötelező olvasmánnyá tenném a felsőoktatásban, a pedagógus- és szociális képzésben! Meggyőződésem, hogy ha nincs Panna néni3, a tanító néni, Lakatos Menyhért sem tudott volna kitörni a cigánytelepről. Mit csinált Panna néni? Iskola után hazavitte, megetette, ruhákat adott neki, foglalkozott vele, harcolt a kollégáival, a szülőkkel, mert azok nem örültek munkásságának. Nézzük Panni néni tevékenységét elméleti szempontból. Iskola után fejlesztőpedagógusként és szociálpedagógusként is gondozta a diákot. Nem volt konform, szembement az általános attitűdökkel, vállalta a konfrontációt a rossz hagyománnyal szemben, ezzel hozzájárult a cigány értelmiség kialakulásához. Ebben az a csodálatos, hogy minden ideológiai sallangtól mentesen, „csupán” az emberi méltóság vezérelte.

Csorba Zoltán

Később a főhős gimnáziumi éveiben is megtalálható a kiváló erkölccsel megáldott tanár: Garabuczi tanár úr, aki megvédte tanítványát a bajban.4 Gyakran halljuk cigányemberektől is, hogy a tanítójuk miképp volt hatással az életükre.5 Tekintsünk ki a nagyvilágba! Mike Tyson és az edzője kapcsolata legendás, Mohamed Ali több szempontból is történelmet csinált: sportemberként és polgárjogi harcosként.6 Ő sem lett volna géniusz, ha nem találkozik a mesterével. Nagyon fontos a szerencse, hogy a diák-tanuló találkozzon azzal a tanárral-mesterrel, akivel tudnak jól dolgozni. Könnyebb befolyásolni a szerencsét, ha a pedagógus felkészült, mentálisan és ismeretekben egyaránt. Mi kell ehhez? Azon ismeretek elsajátítása, amelyekkel érthetővé válik számukra, hogy nem minden gyermek rendelkezik egyforma képességekkel. Akinek az otthonról hozott tudása-értéke

1964-ben született Budapesten. 1997-ben a Wesley János Lelkészképző Főiskola szociális munkás szakán általános szociális munkás; 1998-ban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Posztgraduális Karán politikai szakértő szakirányú közgazdasági szakokleveles általános szociális munkás; 2001-ben a Vitéz János Római Katolikus Főiskolán szociálpedagógus, az ELTE Bölcsészettudományi Karán pedig szociálpolitikus; 2003-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán kulturális menedzser; 2008-ban a Széchenyi István Egyetem Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskolájában abszolutóriumot; 2010-ben pedig az ELTE Bölcsészettudományi Karán társadalom és állampolgári ismeretek szakos tanári oklevelet szerzett. 1989–1991 között a Józsefvárosi Önkormányzatnál szociális munkás, 1991–1994 között ugyanott a cigányok etnikai és emberi jogait képviselő biztos, 1994–1998 között pedig önkormányzati képviselő (az Oktatási Bizottság tagja). 1997-től 2011-ig a Józsefvárosi Roma Szolgálat igazgatója, 1998–2002 között a Józsefvárosi Roma Önkormányzat választott képviselője (oktatási, szociális tanácsnok). 2001-től (jelenleg is) a Széchenyi István Egyetem szociális munkás szakán óraadó tanár, illetve az ELTE Idegen Nyelvű Továbbképző Központ roma nyelv szóbeli vezető vizsgáztatója. 2006–2009 között a Józsefvárosi Önkormányzat Művelődési, Emberi jogi és Kisebbségi Bizottságának külső szakértője. 2008. augusztustól 2012. július 30-ig a Szent István Egyetem Pedagógiai Kar Kisebbségi és Nemzetiségi Intézet adjunktusa, 2009-től 2012. július 30-ig a Szent István Egyetem Pedagógiai Kar Roma Kutatóközpont igazgatója. 2013. februártól a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ esélyegyenlőségi referense. Májustól a piliscsabai Jókai Mór Általános Iskola újjászervezésén munkálkodik. Számos egyéb szakirányú tevékenysége mellett publikációinak jegyzéke is bőséges. Több külföldi tanulmányúton, konferencián és kutatásban vett részt.

új katedra

v él e m é n y

(kulturális tőkéje) nem azonos azzal, amit a rendszer elvár a gyermektől – attól még az nem rossz ember, más dolgokban kiváló ismeretekkel rendelkezhet (például a háztartási munkákban)! Különösen fontos ez azokban a képzésekben, ahol pedagógusokat és szociális területen dolgozó embereket képeznek. Meg kell jelenniük a rendszerben az adott kultúrában élő, azt jól ismerő szakembereknek. Azt már megtapasztaltuk: az kevés, ha valakinek „papírja” van. Tömegével „képeznek” romológusokat, akik sok esetben többet ártanak, mint használnak. Úgy kapnak diplomákat, hogy minimális ismeretekkel sem rendelkeznek a problémáról. Ha elolvasnak egy könyvet, az a jobbik eset, ros�szabb, ha az internetről készülnek az órákra. Romológiát a többség, úgy „tanít”, hogy nem beszéli a cigány nyelvet – ez más kultúrák oktatásában elképzelhetetlen, hogy valaki úgy végezzen anglisztika, germanisztika szakot, hogy nem beszél angolul vagy németül… Megengedhetetlen, hogy 2013-ban az oktatási rendszerben alig vannak cigány származású pedagógusok. Több szempontból is! 1. Jó esetben a cél a konstruktív életvezetés: olyan életvitel, amely szociálisan értékes és az egyén szempontjából is eredményes. Az ilyen életvezetés megfelel az értékkel kapcsolatos kettős kritériumnak: közösségfejlesztő jellegű, az egyén fejlődését is elősegíti, vagyis önfejlesztő és nem önromboló jellegű. A  pedagógiai tevékenység által kialakított konstruktív életvezetés az egyik legfontosabb emberi érték!7 Ebből következik: ha az intézményekben jó feltételek között jól dolgoznak, akkor értéket teremtő embereket nevelnek. Ha nem, akkor a rendszerben probléma van. 2. A jó cigány pedagógus több irányban hat modellként. Hat a diákokra, a cigány és nem cigány szülőkre, a tantestületre, akikkel dol-

gozik, és hat mikro-, makroszinten az egész társadalomra. 3. A  legitimációja hiteles a kultúrazonos8 oktatás miatt. Ez az egyik legfontosabb útja az előítéletek csökkentésének. Még egyszer az alapproblémáról Ha a cigánygyermek nem jár a nevelési intézménybe (az óvodától a középiskoláig), az nagy gond! Ha jár a nevelési intézménybe, az még nagyobb gond. Évtizedekig nem voltak jelen a rendszerben a romák. Miután tömegesen megjelentek, új probléma jelent meg: mit kezdjenek velük? A legsúlyosabb oka: a pedagógustársadalom jelentős része mentálisan és szakmailag nincs felkészülve azokra a „másságokra”, amit a cigány és a többi hátrányos helyzetű tanuló megjelenése okoz. Ők évekig láthatatlanok voltak: vagy a kisegítő iskolákban vegetáltak, vagy nem jártak az intézményekbe. A  „problémás” diák kudarc a tanárnak, az intézménynek, a szülőnek, a társadalomnak – és legfőképpen önmagának. Az „önmagát beteljesítő jóslat” visszafordítható! A  törvény lehet „színvak”, az ember nem az! Közel 700 éve élünk hazánkban és még mindig nem lehetünk magyarok. A többség – és sajnos a romák is – megkülönböztetik a két csoportot a hétköznapok minden területén, miközben az a hazai svábok, tótok, ruszinok esetében fel sem merül. Kivéve a politika területén és a szakemberek között. Megoldások: – A pedagógiakultúrában, a nevelési intézményekben paradigmaváltásra van szükség. A  cigány és a többi hátrányos helyzetű gyermekre nem gondként, hanem a jövőnkként kell tekinteni. Ez az alap! – A  közbeszédben és minden területen használjuk a magyar cigány kifejezést (ebbe

beleértem a hazánkban élő összes cigány/ roma népcsoportot). – A  felsőoktatásban meg kell tanítani a „speciális” ismereteket. Nem csak papíron! – Elengedhetetlen a segítő hálózat az oktatási intézményekben: szociálpedagógusok, asszisztensek, akik napi kapcsolatot tartanak a szülőkkel. Nekik alapos ismeretekkel kell rendelkezniük az érintett közeg kulturális jellemzőiről. – Változtatni kell az eddigi gyakorlaton, hogy ezeket a feladatokat csak papíron látják el. A  polgármester, a képviselők rokonsága stb… Ismerős? – Ismert, a tanodák nagyon gyakran csak papíron működnek, miközben a tanulók nem kapják meg a segítséget. A  kiosztott forrásokat és hatékonyságukat ellenőrizni és számon kérni kell! – Sokan felismerték: ha ezeknek a gyerekeknek nem adunk megfelelő, mindenki számára hasznos9 segítséget, akkor a következmények katasztrofálisak lesznek. – Nem nehezebb jól dolgozni, mint rosszul! – Érezze jól magát a gyerek az iskolában! – Az eddigi negatív hatásokat pozitív szinergiává kell alakítani. – Ne a rosszat keressük a diákokban, hanem a jót! – A szülők nélkül nem megy! El kell magyarázni, és bizonyítani kell, hogy az iskola nem ellenség és nem rosszakaró. Ehhez szükséges, hogy lehetőséget kapjunk mi, magyar cigány pedagógusok is. Ismert a mondás: az embereknek nem halat kell adni, halászni kell őket megtanítani. Én ezt a mondást továbbgondoltam: Akik már megtanultak halászni, azokat a tóhoz kell engedni, mert csak így válhatnak az álmok valósággá! C S O RBA ZO LTÁN

Jegyzetek 1  Pukánszki Béla, Németh András: Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996. I. fejezet. 2  Ferge Zsuzsa: Az iskolarendszer és az iskolai tudás társadalmi meghatározottsága. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976. 11–58. old. 3 Lakatos Menyhért: Füstös képek. Magvető/Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1975. 75. old. 4  Lakatos Menyhért: Füstös képek. Magvető/Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1975. 102. old 5  www.amrita-it.com/ciganysag/turo/interju.htm; http://www.romnet.hu/hirek/2013/02/27/beszelgetes_ debre_istvannne_pedagogussal_8222mindig_tanito_ neni_akartam_lenni8221. 6  Bernard Smith: Mohamed Ali. Penguin Readers, London, 2007. 7  Bábosik István: A nevelés elmélete és gyakorlata. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000. 12. old. 8  Boreczky Ágnes: A  gyerekkor változó színterei. In Németh András: Nevelés, gyermek, iskola. Eötvös József Kiadó, Budapest, 1997. 9  Bábosik István: A nevelés elmélete és gyakorlata. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000. 49. old.

2013.

május–június

új katedra

17

hirdetés

A 2013/2014-es tanév Promethean Referenciaiskolái Az elmúlt években nagyon sok intézménybe került interaktív tábla. A Promethean termékek kizárólagos hazai forgalmazója, a Modern Oktatási Eszközök Kft., felismerve, hogy az intézményeknek az interaktív táblák, laptopok és más IKT-eszközök kihelyezésén túl is szükségük van segítségre, pedagógushálózat építésébe kezdett. Célként azt fogalmaztuk meg, hogy a hálózatiság előnyeit kihasználva valós segítséget biztosítsunk az intézmények és a pedagógusok számára, mindezen túl pedig az itt szerzett tapasztalatok nyomán szervezzünk konferenciákat, hirdessünk meg pályázatokat. A felhívásra több mint 50 intézmény jelentkezett, így közel 300 pedagógus lett tagja a most induló Promethean ActivIskola Hálózatnak.

A regisztrált intézmények között cégünk egy ActivExpression2 tanulói válaszadó csomagot sorsolt ki, amit a szombathelyi Brenner János Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium nyert.

A közelmúltban lezajlott előlátogatásokat követően a hálózat munkájának segítésére az ActivIskola Hálózatba jelentkező intézmények közül három iskolát választottunk, melyek elnyerték a Promethean Referenciaiskola címet. A 2013/2014-es tanévtől kezdődően Promethean Referenciaiskola a budapesti Pannónia Általános Iskola, az oroszlányi Hunyadi Mátyás Általános Iskola és a dabasi Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola és Kollégium. A Promethean referenciaintézmények egy-egy interaktíveszköz-csomaggal gazdagodtak, a hálózatba jelentkezett pedagógusok pedig a tanévkezdés előtt az eszközhasználatot és az alkalmazás módszertanát támogató ingyenes továbbképzésen vehetnek részt. A hálózat többi tagjának támogatását fogják ők ellátni. Feladatuk lesz bemutatók tartása, jó gyakorlataik, az órai használat során bevált feladatok megosztása, eredményeik publikálása, on-line segítségnyújtás és évente egy alkalommal országos konferencia szervezése. A kiválasztott intézményeknek ezúton is gratulálunk és a következő tanévtől a hálózat minden tagjának sikeres együttműködést kívánunk!

A Promethean ActivIskola Hálózat elindításával célunk, hogy egy élő, valóban aktív közösséget hozzunk létre, ahol mindenki megtalálja azokat a számára fontos kapcsolatokat, együttműködési lehetőségeket, amelyek szakmailag is segítik őt. A részvétel önkéntes, kötelező eleme nincs. A Promethean ActivIskola Hálózatba való jelentkezés folyamatos. Ha Ön is szeretne csatlakozni a hálózathoz, regisztrálja intézményét a következő oldalon: http://promethean.hu/activiskola.html. Amennyiben kérdése van, írjon nekünk az [email protected] címre! 18

2013.

május–június

új katedra

hirdetés

Promethean Referenciaiskola:

Hunyadi Mátyás Általános Iskola, Oroszlány Iskolánk Oroszlány – az egykor neves bányászváros – harmadik nyolcosztályos iskolájaként 1962-ben kezdte meg működését a város szívében. Évfolyamonként három, illetve négy tanulócsoporttal működik. Ezek közül a „b” matematika irányultságú, az „a”, a „c” és a „d” pedig általános képzést nyújtó osztály. A tanulói létszám évek óta magas, annak ellenére, hogy a városban a gyermeklétszám csökkent. Munkánkat a pedagógiai programban elfogadott hitvallásunk határozza meg: „Olyan iskolát szeretnénk, ahol diák, pedagógus és szülő egyaránt jól érzi magát, és együtt dolgozik a közös cél eléréséért a jövő nemzedékének felnevelése érdekében.” Törekszünk arra, hogy iskolánk mind szélesebb körben bővítse a gyermekek lehetőségeit az ismeretek több szinten való elsajátításához. Ebben igen nagy segítségünkre vannak a tanórákon használt modern informatikai eszközök, amelyek a diákok számára sokkal közelebb viszik a tananyagot, jobban átláthatóvá teszik számukra azt, és alkalmazásukkal nagyobb sikerrel keltjük fel érdeklődésüket egy-egy iskolai téma iránt. Pedagógusainknak egyre nyitottabbnak, tájékozottabbnak, szakmailag folyton megújulóknak kell lenniük. Ismereteinket képességeink kihasználásával kreatívan alkalmazzuk az órákon. Erre kaptunk lehetőséget a TÁMOP-, TIOP- és ROP-pályázatok révén.

Szakmai tanfolyamokon, továbbképzéseken, konferenciákon bővítettük tudásunkat az IKT-eszközök használatában. A gyermekek örömmel fogadták az interaktív táblákat. Projektor most már minden tanteremben van, azonban táblából nem minden osztályba jutott. Az idő múltával azt vettük észre, hogy azokban az osztályokban tanuló diákok, amelyekbe interaktív tábla nem került, irigykedve tekintettek a többi osztályra, mondván, hogy tábla hiányában nekik kevesebb a lehetőségük. Mára az osztálytermek cseréjével meg tudtuk oldani, hogy mindenki kipróbálhassa és tudásának megfelelően használja az aktívtáblát. A tábla használatával olyan gyermekeket is sikerült megmozgatnunk, akik addig ritkán jelentkeztek és kerülték a szereplési lehetőségeket. Ma már egy-egy feladatmegoldásnál sorban állás van a táblánál. Sőt a diákok számon tartják, hogy ki hányszor dolgozhatott rajta… Persze nem csupán táblát, hanem sok kolléga a tanulói laptopokat is használja gyakorlásra, mérésre. Felsős kollégák körében egyre jellemzőbb a szavazóegységek rendszeres használata, ami – saját bevallásuk szerint – sokban megkönnyíti a munkájukat, ezzel együtt pedig a kollégák és a gyermekek körében is népszerűbb a tanultak számonkérésére. Nagy lehetőségnek tartottuk a Modern Oktatási Eszközök Kft. által tavaly meghirdetett Az ActivInspire alkalmazása az iskolai tanórán című tartalomfejlesztő pályázaton való részvételt. Pedagógusaink időt, energiát nem sajnálva állították össze a pályaműveket. Izgalommal várták az eredményhirdetést, amelyben több kollégánk pályamunkáját kiemeltként értékelték, intézményi fődíjként pedig iskolánk 32 db tanulói válaszadó egységet nyert. Azóta leginkább ennek az eszköznek az órai használatával kísérletezünk. A Promethean ActivIskola Hálózatban való együttműködés, úgy gondoljuk, minden intézmény és pedagógus számára hasznos. Közelebb tudjuk hozni egymáshoz azokat a kreatív tanárokat, akiket érdekel a különböző IKT-eszközök használata. Ebben a rendszerben nemcsak mi tudunk segítséget nyújtani, hanem mi is kaphatunk hasznos tanácsokat, ötleteket hazai és más nemzetbeli kollégáktól. Olyan szakmai fejlődésnek lehetünk elindítói, aktív résztvevői, amelyben folyton új ismeretekkel, tapasztalatokkal gazdagodhatunk, amit munkánk során nap mint nap alkalmazhatunk. M át i s n é L óc s k a i J u d i t 2013.

május–június

új katedra

19

b e s z á m oló

A diákok szorgalmasak voltak, mint a méhek

Csaknem félszáz iskolás csoport vett részt A méhek világa kapcsán meghirdetett pályázaton A méhek védelmének ügye sok iskolást megmozgatott: a Cinema City és a filmet forgalmazó Mozinet Kft. közös pályázatára közel félszáz, nagy gonddal és kreativitással elkészített alkotás érkezett. A Greenpeace szakértői ezért a három helyezés kiosztása mellett egy alkotásnak különdíjat is megszavaztak.

A kiírás alapján esszét, prezentációt, rajzot és installációt küldhettek a csapatok a méhek fontosságával és megmentésével kapcsolatban. Az ország különböző pontjairól jelentkeztek iskolás csapatok, a beérkezett pályaművek nagyon sokfélék voltak. A zsűri tagja Csuja László bioméhész, Ferencz Tibor környezetvédelem szakos tanár és Tömöri Balázs, a Greenpeace szakembere volt. Az első helyezést a turai Hevesy György Általános Iskola 2. A osztálya érte el, Szilágyiné Szente Valéria tanárnő vezetésével. Második helyen a budapesti Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskola 3. S osztálya (tanár: Rakolcza Judit), a harmadik helyen pedig a pusztaszabolcsi Fejér Megyei Szabolcs Vezér Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium

tanulója, Tóth Réka (tanár: Bartha Ildikó) végzett. A zsűri különdíjban részesítette Dros Barnabást, a Tolna Megyei Sztárai Mihály Gimnázium diákját (felkészítő tanár: Pálinkás Gábor), aki kisfilmet készített a témáról. Ritka az olyan eset, hogy egy moziba kerülő dokumentumfilm olyan aktuális és fontos témát mutasson be, hogy a film körüli vita hatással lehet az elkövetkező évtizedeinkre. Az elmúlt öt év során méhek milliói tűntek el a Föld színéről, látszólag megmagyarázhatatlan okokból. Az Oscar-jelölt és a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon több díjjal kitüntetett Markus Imhoof nagyszabású természetfilmje, A méhek világa lenyűgöző, soha nem látott felvételek segítségével mutatja be a méhek életét és a mindennapjainkra gyakorolt hatásukat. Imhoof a

műfajban rendkívül magasnak számító, 2 millió eurós költségvetésből forgathatott, amelynek minden fillére meglátszik a vásznon: a rendező stábjával bejárta az egész világot, és számtalan szakértőt megszólaltatva nem riadt vissza attól sem, hogy eltérő véleményeket ütköztessen egymással. A pályázat első helyezett csapatának installációja május 19-én látható volt a Művész Moziban, ahol egész napos rendezvény egészítette ki A méhek világa vetítéseit.

Promethean Planet – a nemzetközi közösség Hogyan tud segíteni a Promethean Planet a tanároknak az interaktív órák előkészítésében? Egy interaktív táblával tartott óra előkészítéséhez sok idő kell. Az interaktív feladatok kitalálása, megszerkesztése, multimédiás tartalmak keresése mind időrabló tevékenységek. A Promethean, a világ egyik vezető interaktíveszköz-gyártójának szakemberei abból indultak ki, hogy a tanárok a világ minden táján nap mint nap készítenek az órájukhoz interaktív tananyagokat. Hogy ezek bárki számára elérhetők legyenek, csak a megosztás lehetőségét biztosító közösségi oldalra van szükség. Ezért alkották meg a Promethean Planetet, amelynek ma már több mint 1 600 000 tagja van a világ minden táján, akik eddig közel 80 000 tananyagot, órai feladatot, óratervet, forrásgyűjteményt tettek elérhetővé. A Promethean Planet • a tanárok által tanárok számára létrehozott webhely tananyagok és tapasztalatok megosztására; • használata egyszerű – kereshetünk tananyagra, korosztályra, tananyagtípusra stb.; • az itt megosztott tananyagok ingyenesen letölthetők és felhasználhatók; • a letöltött anyagok bármikor átszerkeszthetők, az órai munkára szabhatók; • segítségével a tanár felkészüléssel töltött ideje minimálisra csökken. Ennek köszönhetően a Promethean Planet a tanárok folyamatos szakmai fejlődésének motorja. A Promethean termékek kizárólagos hazai forgalmazója a Modern Oktatási Eszközök Kft. További információkért érdeklődjön az [email protected] címen vagy látogasson el a www.promethean.hu weboldalra!

20

2013.

május–június

új katedra

b e s z á m oló

„A tehetség kötelez – minket, hogy támogassuk!” A Nemzeti Tehetség Program keresi 2013 legkiválóbb diáktalentumait

A tehetséges fiatalok segítése állami és társadalmi felelősség, a sikerhez összefogásra van szükség. A Nemzeti Tehetség Program célja a tehetséges fiatalok és az őket segítő mesterek közös munkájának elősegítése, számukra a megfelelő feltételek biztosítása, ösztönzési lehetőségeik megteremtése. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) mint a Nemzeti Tehetség Program szakmai irányítását ellátó szervezet fő célkitűzése, hogy egyetlen tehetség se vesszen el, mindenki kapja meg azt a támogatást, amire szüksége van. Ennek érdekében az OFI Az Év Talentuma címmel kampányt indított, melynek keretében keresi 2013 legkiválóbb diáktehetségeit.

A Talentum-díj megalapításával az Emberi Erőforrások Minisztériumának Köznevelésért Felelős Államtitkársága és annak háttérintézménye, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) a tehetséggondozás fontosságára hívja fel a figyelmet. A díjat minden évben olyan fiatal tehetség kaphatja meg, aki a programban részt vesz, tagja valamelyik Tehetségpontnak. A Talentum-díj odaítélésében öten döntenek: dr. Hoffmann Rózsa köznevelésért felelős államtitkár, a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum elnöke; dr. Kaposi József főigazgató (OFI); Trokán Nóra színművész; Benedek Tibor, a vízilabdaválogatott szövetségi kapitánya és Horváth Gyula egyetemi adjunktus, a Masat-1 projektmenedzsere. A díjat minden évben három – tudományos, sport és művészeti – kategóriában osztják ki. A tehetséggondozás két legfontosabb célja a tehetségek megkeresése és kibontakoztatása, továbbá a hátrányos helyzetű, illetve a fogyatékkal élő talentumok támogatása. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet vállalt küldetése, hogy egyetlen tehetség se vesszen el. A fiatalok eredményeinek nyilvántartása ezen küldetés megvalósulásának kiemelt eleme, az egységes adatbázis létrehozása jelentős előrelépést jelent a magyar tehetséggondozás szempontjából. A tehetségek segítése stratégiai és átfogó célkitűzéseinek állandósága mellett annak célterületei és az azokhoz kapcsolódó feladatok módosulhatnak, ezeket az Országgyűlés kétévenként vizsgálja felül. A 2009–2010-es cselekvési program keretében először pályázhattak a közoktatás

és a felsőoktatás tehetséggondozásának szereplői a Nemzeti Tehetség Program keretében. A lebonyolított 2300 nyertes pályázatban 312 991 tanuló vett részt. A Nemzeti Tehetségfejlesztési Központ 2012-ben jött létre az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben, azzal a céllal, hogy az intézet tehetségsegítéssel kapcsolatos feladatai­ nak ellátása egyetlen szervezeti egységben történjék, ezzel segítve a hatékonyabb működést. Megalakulását köve­ tően a központ két irodában végzi munkáját: a Nemzeti Tehetség Programiroda látja el a Nemzeti Tehetség Program szakmai irányításával kapcsolatos feladatokat, valamint az Arany János Tehetséggondozó Program, a Hátrányos Helyzetű Tanulók Arany János Kollégiumi Programja és a Halmozottan Hátrányos Helyzetű Tanulók Arany János Kollégiumi-Szakiskolai Programjának szakmai koordinációját. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács Titkárságának feladata a felsőoktatási intézményekben folyó tudományos diákköri tevékenység országos koordinálása, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciák (OTDK) országos szervezése és az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) szakmai bizottságainak támogatása. Eddigi eredmények: • A XXXI. OTDK-n 16 szekcióban 4628 pályamunkát mutattak be, ebből 519 első helyezést, 612 második helyezést és 466 harmadik helyezést osztottak ki a tagozati zsűrik. A rendezvénysorozat hivatalos zárására 2013. november 18-án, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében kerül sor a Pro Scientia Aranyérmek átadásával együtt. • 2012-ben 334 487 tanuló – 12 475 köz-

reműködő szakember segítségével – vett részt a tehetségsegítő programokban, ami azt jelenti, hogy a magyar oktatási rendszerben tanuló minden ötödik diákot érintett a Nemzeti Tehetség Program valamelyik eleme. • A 30 pályázati kategóriában összesen mintegy 1400 pályázat érkezett. Ezeket az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő formai­ lag ellenőrizte, az OFI pedig elvégezte a szakmai értékelést. Ennek eredményeként valamivel több, mint 700 pályázó szervezet kapott támogatást, amelyből megvalósíthatják tehetséggondozó programjaikat. A május 10-én tartott sajtótájékoztatón elhangzott: folytatva a pályázati felhívások közzétételét, lehetőséget kell teremteni a tehetséggondozást segítő programok folyamatos megvalósítására. Támogatni kell a tehetséggondozás egyénre szabott, hatékony programjainak megvalósulását, meg kell teremteni a tehetséggondozó programok kiszámítható tervezésének feltételeit. Segíteni kell az élethelyzetek, illetve a környezet változása miatt támogatást igénylő tehetségeket olyan programok létrehozásával, amelyek a tehetség és a személyiség fejlesztését egyaránt szolgálják. Továbbra is fontos feladatot jelent – a gazdaság elvárásainak figyelembevételével – a munkaerő­ piacon szükséges kompetenciák fejlesztését segítő programok támogatása. A Nemzeti Tehetség Program keretében kiemelt feladat a határon túli magyarsággal való együttműködés, a hazai tehetséggondozás eredményeinek az Európai Unió tagállamaival és más államokkal való megismertetése, hazánk nemzetközi jó hírnevének öregbítése.

2013.

május–június

új katedra

21

b e s z á m oló

„A szív nem ismer határt” A Szent János Apostol Katolikus Általános Iskola látogatása Erdélyországban A gyergyótekerőpataki Tarisznyás Márton Általános Iskolával már 2003 óta ápol testvérkapcsolatot iskolánk. Az udvarunkon álló, tőlük kapott faragott kereszt jelzi a barátságunk kezdetét. Tavaly a gyergyótekerőpataki diákok és tanárok vendégeskedtek öt napot Újpesten, a Szent János Apostol Katolikus Általános Iskola tanárainál és diákjainál elszállásolva. Idén május 22. és 28. között a mi iskolánk kerekedett fel, és Gyergyótekerőpatakon töltött öt felejthetetlen napot. A látogatásunk alkalmával felfedeztük az egykori Nagy-Magyarország rejtett kincseit, és az új generáció is megtapasztalhatta, hogy hazánk nem ér véget az országhatárnál, hanem – jelképesen szólva – az útlevél felmutatása után kezdődik csak igazán.

Az elmúlt év tavaszán a tekerőpatakiak eljöttek Újpestre, s hogy ez sikerülhetett, ahhoz jelentős mértékben hozzájárult az elsősorban iskolai küldöttségek utaztatását segítő budapesti Schola Rivulina Alapítványhoz a két iskola által benyújtott pályázaton elnyert forrás. Ez év májusában a látogatásuk viszonzása, a mi utazásunk is a Schola Rivulina Alapítvány támogatásával jöhetett csak létre. Utazásunkat nagy készülődés, izgatott csomagolás előzte meg. Mi már ismerősökhöz indultunk, akik tavaly nálunk vendégeskedtek. Május 22-én reggel szentmisével kezdtük a napot, amit Pályi László atya, az ÚjpestKertvárosi Szent István-plébánia plébánosa, iskolánk lelki vezetője celebrált. A szentmisét a szerencsés utazás mellett a lelki odafigyelésért és az embertársaink felé irányuló nyitottságért ajánlottuk fel. Rövid búcsúzás után Käfer György, iskolánk igazgatója és László atya kíséretében megkezdtük utunkat Erdélybe. Az utazás alatt is több gyönyörű, egykor Magyarországhoz tartozó városon, falun haladtunk át.

22

2013.

május–június

A  magyar történelem legendáriumában helyet kapó események színhelyeit láthattuk, köztük például a Tordai-hasadékot. A megelevenedett történelem egész utazásunkat belengte, és diákjaink a tankönyv lapjai közül kilépve saját maguk tapasztalhatták meg több mint ezeréves történelmünket. A gyergyói diákok és tanárok már türelmetlenül vártak minket, neveinket papírlapokra írva lobogtatták, amikor autóbuszunk a hosszú út után végre bekanyarodott a tekerőpataki katolikus templom elé. Május 23-án a vendéglátóink bemutatták iskolájukat, egy nagyon színvonalas előadás-sorozat keretében. Kolumbán Csaba igazgató úr köszöntött minket, majd az iskola mindössze csak fél éve alakult fúvós együttese nyűgözött le bennünket tudásával. Furulyaszót, népdalokat és szavalatokat is hallgattunk, majd az iskola magyartanára, Szász László mutatta be Tarisznyás Márton alakját, aki néprajzkutatóként Gyergyó Orbán Balázsaként ismert. Szász László jegyezte meg, hogy „a szív nem ismer határt”. Ennek jegyében lehettünk mi is Erdélyben,

új katedra

és ez lehet utazásunk mottója is. Ezt követően az iskola elsősei Fodor Annamária tanítónő segítségével megismertették velünk az iskola újságját, a Cókmókot. Kivetítő segítségével az iskola tanulói bemutatták tanáraikat és az iskola életét. A mi iskolánk részéről Käfer György igazgató úr adta át Simon András grafikusművész A szeretet fénye című rajzát. Míg tartott az iskolánk citera- és furulya-előadása, az ég is kiderült. „Korán jött vendég nem marad sokáig” – ismertük meg az időjárásra vonatkozó székely mondást. A bemutatók után minden diák az életko-

b e s z á m oló rának megfelelő osztályba ülhetett be, így vehettünk részt közösen két tanórán. A diá­ kok számára is nagy élmény volt, hogy iskolájuktól oly távol, határunkon túl szintén ugyanazt a tananyagot tanulják a diákok. Délután táncház következett az iskola aulájában, ami még jobban összekovácsolta a kialakuló közösséget. A körtáncok vidámsága, forgataga megadta azt a derűs, barátságos hangulatot, ami az egész út alatt jellemezte a kibontakozó barátságokat. Az estét mindenki a fogadócsaládjánál töltötte, ahol számos városi gyereket új és ismeretlen időtöltés várt. Többen gondoztak állatokat, készítettek kötelet, ismerkedtek a népszokásokkal. Második napon közösen ellátogattunk Hargitafürdőre, ahol a nemrég átadott Balu Parkban próbálhatták ki diákjaink az ügyességüket. A borús, esős idő ellenére nagy élvezettel másztak a fenyőfák magasságában és száguldottak a drótkötélpályán. Délután Csíksomlyón a kegytemplomban hallgattunk szentmisét, majd felmásztunk a Kálvária-dombon a Salvator-kápolnáig. Ott tárult a szemünk elé az alig egy héttel azelőtti pünkösdi búcsú színhelye a hármasoltárral. Meghatottan lépkedtünk a magyarság elsőszámú kegyhelyén és tekintettünk végig a Csíki-medencén. Harmadik napon meglepetésünkre három lovas szekér érkezett az iskola elé, és a diáksereg a segítségükkel érte el a híres Súgó-cseppkőbarlang útvonalát. Míg mi felmásztunk a barlanghoz, addig a Tarisznyás Márton Általános Iskola tanárai szülői segítséggel nagyon finom pityókás tokányt főztek nekünk bográcsban. A mászás után jólesett a forró ennivaló és a pihenés. Aki még így

Kolumbán Csaba igazgató (Tekerőpatak) átvette az ajándékot Käfer György igazgatótól (Újpest)

sem fáradt el, rophatta tovább a zöldben, hiszen újabb néptáncoktatás következett. Kolumbán Csilla földrajz-, magyarságtörténet-, furulya- és vallástanár elmondta, hogy a programszervezésnél a célkitűzésük az volt, hogy mind a környezet, mind a programok újdonságként hassanak az újpesti gyerekeknek. Vasárnap a közös szentmise után mindenki a saját fogadócsaládjával töltötte a napot, azaz szabadprogram volt. Nagyon sokan eljutottak a híres parajdi sóbányába, Szovátára a Medve-tóhoz, megnézhették a híres korondi cserépedényeket és fagyiztak a diákvárosnak is nevezett Székelyudvarhelyen. Voltak, akik Borszékre látogattak, mások megpihentek a természet lágy ölén, távol minden emberi beavatkozástól. Sokan jártak Farkaslakán, Tamási Áron szülőfalujá-

ban is. Bárkivel beszéltem, mindenki csillogó szemmel mesélte, mennyi újdonsággal és szépséggel találkozott. Az utolsó napon, hétfőn már mindenki azt emlegette, hogy nem akar hazamenni. Többen a busz kipufogójának eldugaszolására szőttek különböző terveket. Délelőtt elmentünk közösen a Gyilkos-tóhoz, sétáltunk a Békás-szorosban a hajdani ezeréves határ felé. A családoknál eltöltött utolsó közös ebéd után elérkezett a búcsú pillanata – amikor erről most írok, újra összeszorul a szívem. Szinte mindenkinek könny csillogott a szemében, amikor köszönetet mondott a Gyergyóban töltött felejthetetlen napokért. Biztos vagyok abban, hogy hazaérkezésünk után nem csak nekem volt első dolgom a következő találkozást szervezni… KU C S É BERN É FARKAS MIRTI L L TANÁRN Ő

2013.

május–június

új katedra

23

t u d o m á n y s z e m lélő

Élet a csillagokon túl Amióta az ember rájött, hogy az univerzum határai messze meghaladják a képzeletét, és hogy jókora mennyiségű naprendszer létezik a miénken kívül is, szüntelenül azon munkálkodik, hogy életet találjon valamelyik távoli bolygó felszínén. De vajon mi ennek a realitása? Létezhet élet a galaxisunkon túl, netán a környező bolygók valamelyikén? Lehetséges volna, hogy a földi élet is egy messzi titokzatos csillagrendszerből származik? Ezekre az izgalmas kérdésekre az asztrobiológia keresi a válaszokat.

A különböző tudományterületek határán született asztrobiológia két évtizeddel ezelőtt tulajdonképpen még nem is létezett, hiszen nem álltak a rendelkezésünkre olyan technikai berendezések, amelyek segítségével több száz fényévnyi távolságra lévő bolygókat lehetett volna megfigyelni. Ma azonban ezek a kutatások jelentik a csillagászat vezérterületét: 1995 óta – amikor Major és Queloz regisztrálták az első, másik naphoz kapcsolódó bolygótestet – már több száz csillag körül fedeztek fel különböző bolygókat. De nemcsak hogy felfedezték ezeket az égitesteket, hanem bonyolult számítási képletek és horribilis összegekbe kerülő műszerek, űrtávcsövek révén rengeteg mindent tudnak is róluk a csillagászok, például a tömegüket, az átmérőjüket és az anyagi ös�szetételüket. Ugyanakkor pusztán matematikai, fizikai, kémiai képletek alkalmazásával nehéz volna megmondani, hogy ezeken a bolygókon létezhet-e az életnek bármiféle formája – erre a bonyolult kérdésre pedig az asztrobiológia igyekszik megadni a lehetséges válaszokat. Nem meglepő, hogy ehhez ez a meglehetősen fiatal tudomány rengeteg szaktudomány alapvető ismereteire épít: főként a csillagászat, a biológia és a geológia területeit foglalja magában, de komoly asztrofizikai, kémiai, planetológiai, klimatológiai háttérrel is rendelkezik. Maga az asztrobiológia szó is többszörös összetételből ered: a görög astron (csillag), biosz (élet) és logosz (tudomány) szavak alkotják. Az asztrobiológia az elméletek szintjén a Földön kívüli élet eredetét, annak lehetőségeit, evolúcióját, valamint a földi élet esetleges földön kívüli eredetét vizsgálja, természetesen nem a kis zöld lények, hanem elsősorban mikrobák, szerves organizmusok szintjén. Nagyon sokféle égitest szerepet játszhat ezekben a kérdésekben, még áttekinteni is nehéz, hogy mennyi lehetőség közül választhatunk az élet nyomai után kutatva. Baktériumok a szomszédból? Rögvest itt a saját naprendszerünk, amelyben több bolygó is szóba kerülhet az asztrobiológia vonatkozásában. A potenciá­ lis élethelyek tekintetében előkelő helyet 24

2013.

május–június

L e h e ts ég es , hogy n a p r e n dsz e r ü n k ég i t es t e i n i s a z él e t n yo m a i r a b u k k a n u n k egysz e r

foglal el például a Mars. Természetesen nem mai, száraz, kősivatagos formájában, hanem több százmillió évvel ezelőtti minőségében. Az elmúlt évek kutatásai és a Marsra küldött szondák tanúsága alapján az ősi vörös bolygó nagy részét, körülbelül a felét víz borította. A felszínén üledékes rétegek figyelhetők meg, amiket a folyékony víz okozott. Valószínűsíthetően ennek a vízmennyiségnek – mivel a Mars gravitációs tere meglehetősen kicsi – a nagy része az űrbe távozott, ám az elmúlt években az űrszondák által megfigyelt sárfolyásra emlékeztető felszínformák, amik pár hónap alatt változtatták alakjukat, arra engednek következtetni, hogy nem is olyan mélyen a felszín alatt jeges réteg található. Így pedig elképzelhető az is, hogy abban a mai napig mikroszkopikus életformák

Dr. Kiss László

léteznek. Talán ezek nyomait őrzik a ’90-es években az Antarktiszra zuhant kövek, amelyek kémiai összetételük és izotóparányaik alapján egyértelműen a Marsról származnak, és egyikükben, az ALH84001 meteoritban olyan formációkat találtak, amelyek úgy néznek ki, mintha nanométeres, a baktériumokra hasonlító képződmények kövesedtek volna meg. Ezt egyértelműen még azóta sem tudták bizonyítani, de cáfolni sem. A naprendszer legnagyobb bolygóján, a Földnél tízszer nagyobb, gázokból álló Jupiteren valószínűleg nincs élet, ám egyik termetes holdján, a jéggolyóhoz hasonlító Európán ez már közel sem lehetetlen. A  3000–3500 kilométeres égitesten az Északi-sarkhoz hasonló, repedezett jégtáblarendszer található, ami az indirekt méré-

Fizikus-csillagász. A szegedi József Attila Tudományegyetem fizikus szakán végzett 1996-ban. Doktori fokozatát 2000-ben, az MTA doktora címét 2007-ben szerezte meg. 2002 és 2009 között Ausztráliában élt és kutatott a University of Sydney munkatársaként, Magyarországra hazatérését az MTA Lendület Fiatal Kutatói Programja keretében elnyert pályázata tette lehetővé. 2010 óta az MTA Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettese. Kutatásai mellett folyamatos oktatási és tudományos ismeretterjesztői tevékenységet vállal. Szakterülete az asztrofizika, különös tekintettel a csillagok belső szerkezetét kutató asztroszeizmológiára, a más csillagok körül keringő exobolygókra, valamint a kölcsönható kettős csillagok fizikájára. Közel 300 tudományos közleménye mellett számos népszerűsítő cikk szerzője, 2006 óta pedig a hirek.csillagaszat.hu tudományos hírportál főszerkesztője. A magyar-ausztrálszerb hármas állampolgárságú kutató két gyermek apja.

új katedra

t u d o m á n y s z e m lélő sek és megfigyelések alapján arra enged következtetni, hogy a pár ezer méter vastag felső rétege alatt megközelítőleg 90 kilométer mély vízóceán található, amit alulról talán erőteljes vulkáni működés vagy az árapályerők melegítenek. A  feltételek bár korántsem nevezhetők ideálisnak, de akár alkalmasak is lehetnek arra, hogy valamilyen életformának otthont adjanak. Csakúgy, ahogyan a gyűrűs bolygó, a Szaturnusz legnagyobb holdján, a sűrű szénhidrogén légkörrel fedett Titánon, amelyen a hőmérséklettől eltekintve (–180 fok) prebiotikus, vagyis még élet nélküli Földhöz hasonlatos viszonyok uralkodnak. A  Titán nagyjából felerészben jégből, felerészben kőzetből áll. Feltehetően több különböző rétegre tagolódik, melynek közepén egy 3400 km átmérőjű kőzetmag található, különböző kristályformájú jégrétegekkel körülvéve. Légkörében szerves anyagok találhatók, amik szép lassan ülepednek és szénhidrogén tavakba és folyókba hullanak. Ezek a víz–ammónia óceánok persze csak igen szélsőséges körülményeket képesek biztosítani, ám az élet létezése ezeken a helyeken mégsem pusztán a fantazmagória kategóriájába esik, amit az is alátámaszt, hogy a földi élőlények között is akadnak olyanok, amelyek képesek igen extrém viszonyok között is fennmaradni. Elég csupán a Mars felszínére emlékeztető jéghideg antarktiszi völgyekben vagy a nap által soha nem sütött óceánfenék forró, furcsa összetételű, forró gázoktól bugyogó klímájában létező élőlényekre gondolni, s máris világossá válik, hogy talán nem is olyan merész ötlet, hogy látszólag élhetetlennek tűnő bolygókon élet sarjadjon. Persze nagy kérdés, hogy mit is keresünk tulajdonképpen, amikor ezen bolygókat vizsgáljuk, hiszen nem ismerünk a földitől eltérő életet, így az sem kizárha-

A föl d i él e t n e k egy e lő r e n e m ta l á ltá k p á r j át a z u n i v e r zu m b a n

tó, hogy egy teljesen más kémián alapuló organizmus számára még ideálisak is a számunkra zord körülmények. A  szélsőséges körülményekhez alkalmazkodó (extremofil) élőlények felfedezése éppen ezért segít annak kiderítésében, hogy a földi eredetű élet hogyan viselkedne a világűrben vagy más égitesteken. Erre alapoz a pár évtizeddel ezelőtt felbukkant pánspermia elmélet is. Eszerint elképzelhető, hogy a földi élet nem is a bolygónkon alakult ki, hanem idekerült külső égitestek becsapódásával. Az üstökösök erre alkalmasak lehetnek, mert képesek átszelni a csillagközi teret hosszú időn keresztül haladva (például a Jupiter gravitációs terével lökött már ki üstökösöket a naprendszerünkből), de nagy kérdés, hogy milyen életformák bírnák ki az űr körülményeit utazva. Ahol két nap süt A földön kívüli élet utáni kutatások, vizsgálatok igen sokrétűek lehetnek tehát, kutakodhatunk a naprendszerünkben, de végezhetünk vizsgálatokat a Földön is, ám az asztrobiológia igazi helyszíne a naprendszerünkön kívüli bolygók területe. A  tudomány szempontjából ugyanis kijelenthető, hogy földi típusú élet a naprendszeren belül nincsen, ezért az exobolygók azok, ahol valójában földi típusú életet remélhetünk. A más csillagok körül keringő bolygók igen változatos égitestek, találhatunk közöttük szoros kettős csillagok körül keringőket, melyek egén két nap világít, vannak a kialakulás fázisában lévők, amelyek még sűrű porfelhőbe ágyazva léteznek, vagy olyanok, amik a Merkúrnál is közelebb keringenek a saját csillagukhoz mágneses kölcsönhatásban. Ezek nagyon eltérőek a mi naprendszerünkben találhatóaktól, ami főként azért van, mert az exobolygók kimutatására használt módszerek ezekre a különleges bolygókra érzékenyek. Az egyik ilyen módszer a radiális sebességváltozás módszere. Ennek alaptézise, hogy ha egy csillag körül bolygó van, akkor nemcsak a bolygó kering a csillag körül, hanem a csillag is kering a közös tömegközéppont körül. Ez fizikailagmatematikailag kimutatható és igazolható, olyannyira, hogy az első exobolygót is ilyen módszerrel találták meg. A másik technika az úgynevezett fedési exobolygók kimutatására szolgál. Ha egy égitest a Földről nézve áthalad a csillag korongja előtt, akkor kitakarja annak egy bizonyos területét, így csökken a csillag mérhető összfényessége. Mivel ez a fényességcsökkenés a legtöbb esetben nagyon kis mértékű (1% körüli vagy még annál is minimálisabb), ezért sem szabad szemmel, sem pedig amatőr távcsövekkel nem le-

A M a rs-j á ró sz á mos h a sz n os i n formác i óval szolg á l a z a sz t ro b i ológi a sz á má ra

het látni. A speciális eszközök, mint például a 600 millió dolláros NASA-program keretében létrejött Kepler űrtávcső, a 42 méteres főtükrű EELT-teleszkóp vagy a James Webb űrtávcső azonban képesek érzékelni ezeket a változásokat és ezek alapján felfedezni az új bolygókat. Amikor ez a fényességcsökkenés bekövetkezik, akkor várhatóan nem sokkal később a bolygó eltűnik a képből, és ilyenkor felvehető a csillag eredeti színképe. Ha ezt a felvételt akkor készítjük, amikor a bolygó még nincs a csillagkorong mögött, akkor az általa visszavert fényt is látni fogjuk rajta, s így felvehetjük a kombinált színképet is. Ezekből az adatokból pedig már lehetséges a bolygóról visszavert színkép elemzése vagy a bolygó által kibocsátott infravörös fotonoknak, a hősugárzásának a közvetlen vizsgálata. A technika korlátozottsága miatt jelenleg a színképekből csak a Földnél 3-4-szer nagyobb bolygókat tudunk megfigyelni, ezekről viszont már egészen sok mindent megismerhetünk, például meg lehet határozni az adott égitest méretét, tömegét, összetételét, és akár azt is, hogy van-e rajta légkör vagy sem. A csillagászati eszközök rohamléptű fejlődésével azonban nemsokára képesek leszünk biológiai vagy technológiai markerekre is következtetni az így kapott képekből, vagyis arra, hogy vannak-e erdők az égitest felszínén, illetőleg ha civilizáció él ott, akkor milyen mértékű a fényszennyezésük. Természetesen ez még egyelőre a jövő zenéje, illetőleg rengeteg a „ha”, és a „talán” ezekben a feltételezésekben, ám mivel számos Föld méretű bolygót fedeztek és fedeznek fel napjainkban is a csillagászok, talán még így is botorság volna azt kijelenteni, hogy egyedül vagyunk e hatalmas világűrben. (Írásunk Kiss László: Földön kívüli Földek? Az asztrobiológia megalapozása a csillagászat módszereivel című, a Mindentudás Egyetemen 2011. február 22-én elhangzott előadása alapján készült.) F B

2013.

május–június

új katedra

25

harmónia

Nem varázslat: a relaxációról és a meditációról A meditáció többet jelent annál, mint hogy egy fa alatt ülünk és álmodozunk. A meditáció a legnagyobb tudatosság. A meditáció azt jelenti, hogy érzékeljük, miféle gondolatok, érzések, koncepciók, hittételek érintenek meg minket, és felismerjük, hogy van egy „üresjárat”, egy választás, és hogy nem kell törvényszerűen mindenre reagálnunk. Kurt Tepperwein Nagy port kavart az idén szeptembertől a Nemzeti Alaptantervbe bekerülő relaxációs, meditációs tananyag, és nem pusztán politikai-gazdasági vonalon került a támadások kereszttüzébe, hanem tartalmát, hasznosságát és létjogosultságát illetően is. Pedig ezek a mentális egészség szempontjából igen fontos technikák, amelyek nem csak arra jók, hogy általuk megszabaduljunk a felesleges stressztől, jótékony hatásuk a mindennapi életünkben is komoly változásokat hozhat.

Ez a fajta erősen negatív hozzáállás leginkább a relaxáció, meditáció szavakhoz az évszázadok során hozzátapadt ilyen-olyan jelentésrétegeknek, jelentéstartalmaknak kö­ szönhető. Ez főként a meditáció szó esetén figyelhető meg erőteljesen, aminek, annak ellenére, hogy ma divatos kifejezésnek számít, kevesen vannak tisztában az igazi jelentésével. A  legtöbben úgy gondolják, hogy szükségszerűen vallásos tartalomhoz kapcsolódó és egyfajta transzállapotba, eksztázisba, tudatvesztésbe torkolló folyamatot ír le. Noha a meditáció bizonyos vallások (buddhizmus, hinduizmus stb.) gyakorlatának tényleg szerves részét képezte és képezi ma is, és ilyen formában valóban az istenihez, a szellemi világhoz való közeledés egyik útját jelenti, de ettől függetlenül is használnak meditációs technikákat az üzleti, sport- és orvosi élet-

26

2013.

május–június

ben is a stressz kezelésére és a relaxá­cióhoz. A  köznapi nyelvben használt változata szintén megtévesztő, hiszen az elmélkedés, a töprengés rokon értelmű kifejezéseként szokás alkalmazni, holott mi sem áll távolabb a meditáció gyakorlatától, mint a gondolkodás maga. Sőt pontosan a zavaró, terhes gondolatok elengedéséről, az ezernyi probléma és kérdés által zaklatott agy és lélek megnyugtatására szolgáló módszerről van szó. Relaxáció vagy meditáció? Mi a különbség? Sokan nem is gondolnák, de rendszeresen végeznek relaxációs vagy éppen meditációs gyakorlatokat. Relaxálni lehet egy kádnyi forró vízben egy nehéz napot követően, meditálni pedig akár testedzés közben is. A meditációs állapot ugyanis nem(csak) mozdulatlan befelé fordulással, lótuszülésbe merevedve, pontosan végrehajtott légzéstechnikák útján érhető el, hanem akár aktív mozgás során is. Tipikusan ilyen testmozgás például a futás vagy az úszás, és persze leginkább a tánc, amely során az ember elhagyja a gondola­tait, kiüresíti elméjét, és csak a mozdulataira, a test reakcióira figyel. A relaxáció és a meditáció közötti különbséget legkönnyebben úgy lehet megfogalmazni, hogy a relaxáció tulajdonképpen az első lépés egy meditatív állapot eléréséhez. Relaxálás során ellazítjuk testünketlelkünket-szellemünket, hogy egy teljesen nyugodt állapotba kerüljünk. Fontos, hogy a koncentráció nincs jelen ebben a folyamatban, a gondolatokat, kavargó érzéseket le kell zárni, a külvilágot kikapcsolni, az izmokat pedig teljesen elernyeszteni. A meditáció ezzel szemben egy pihenőéber állapot, és ugyan nem egyenlő a koncentrációval, mégis legkönnyebben koncentrációs gyakorlatokon keresztül lehet eljutni

új katedra

relaxáltból egy meditációs tudatállapotba. Utóbbi igen nehezen írható le, a pszichológia például egy beszűkült tudatállapotként határozza meg, amelyre a gondolati tárgynélküliség jellemző, ugyanakkor valahol az ébrenlét, az álom, az alvás és a fókusz egyaránt jelen van benne. Nehéz definiálhatósága azonban nem jelenti azt, hogy tudományosan megfoghatatlan, a fizikai világon kívüli, nem mérhető dologról volna szó. Ellenkezőleg: a relaxáció és a meditáció orvosi műszerekkel mérhető és kimutatható jelenség. A tudományos bizonyítékok – agyhullámok A természettudományok rohamos fejlődésével a nyugati civilizáció szép lassan kivetette magából azokat a módszereket, technikákat, amelyeket nem tudott egyetlen definíció keretei közé beszuszakolni vagy kísérletek útján empirikusan bizonyítani, éppen ezért a meditáció és a relaxáció egészen az agyi elektromos folyamatok vizsgálatára alkalmas eszközök (EEG) megjelenéséig szinte csak a keleti kultúrák sajátja volt. A mérhetővé válásukkal azonban rögvest felkeltették az érdeklődést, és ma már rengeteg kutatásokon alapuló szakirodalom bizonyítja az általuk okozott pozitív idegrendszeri és szervi működésváltozások létezését. A különböző tudatállapotokhoz, például az alváshoz, a hipnózishoz vagy éppen az éberséghez tartozó agyi működések és hullámok jellegzetesek és jól elkülöníthetőek egymástól, és nincs ez másként a relaxáció és a meditáció esetében sem. Relaxáció esetében az alfa- (olykor théta-) hullámok jellemzőek, míg meditáció közben béta-, alfa-, théta- és deltahullámok is előfordulhatnak. Sőt a legújabb fMRI- (funkcionális mágneses rezonancia) vizsgálatoknak köszönhetően – amelyeket hosszú évek óta meditációs gyakorlatokat végző tibeti buddhista szerzetesek agyán végeztek – kiderült az is, hogy nagy mennyiségű gamma-hullám keletkezik ezekben az állapotokban (ezek a legerősebb és leggyorsabb agyhullámok). Minél gyakorlottabb volt egy szerzetes a meditációban, annál több gamma-hullámot termelt az agya. A  kísérlet arra mutatott rá, hogy az agysejtek közötti kapcsolatok bár már viszonylag korai életkorban rögzülnek, ezeket megfelelő „edzéssel” tovább lehet fejleszteni, így magasabb fokú szervezettség, koordináció és tudatosság érhető el. A relaxáció és a meditáció esetében is főként a testi funkciók egészséges működéséért és az érzelmi folyamatok gondozásáért felelős jobb agyféltekés aktivitás figyelhető meg. Ez azért nagyon fontos, mert az érzelmek és a vegetatív idegrendszer között szoros együttműködési folyamat figyelhető meg; ennek köszönhető, hogy egész testünkkel

harmónia átéljük a bennünk keletkező érzéseket, érzelmeket. Ennek igazolásához elég csak a kipirult arccal járó, bizsergetően felhőtlen örömre vagy a görcsös, izomfájdalommal súlyosbított szorongásra gondolni. Amikor negatív környezeti hatások érnek minket, feszültség keletkezik bennünk, amit a tudatos, racionális gondolkodásért felelős bal agyféltekénk nem minden esetben képes kezelni vagy megfejteni annak okát. A jobb agyfélteke azonban, mivel minden érzelmi reakciónkért ez a terület felel, tudattalanul is képes ezeket a folyamatokat irányítani. Mivel mindennapi rohanó életünk során óriási mennyiségű ilyen inger ér bennünket, a vegetatív idegrendszernek hatalmas, közel harmincszoros túlterheltséggel kell megküzdenie, mint amennyit normális esetben elbírna, éppen ezért életbevágóan fontos, hogy minden lehetséges eszközzel segítsük a munkáját. A relaxációval és a meditációval pontosan a jobb agyfélteke aktivitását növeljük, ezáltal beindulnak a test öngyógyító folyamatai, amelyek kisöprik belőle a felgyülemlett érzelmi töltések, rossz gondolatok és a stressz okozta feszültségeket. Utóbbi már csak azért is szükséges, mert magas szinten kapcsolódnak hozzá az idegrendszeri betegségek, az alvás- és koncentrációs zavarok, a depresszió, az étvágytalanság. Magyar kutatók, a Semmelweis Egyetem

ge­ netikus professzora, Falus András és Salavecz Gyöngyvér kutatásaik során azt is bebizonyították, hogy akik rendszeresen meditálnak, azoknak megnövekszik a sejtek épségéért felelős telomeráz enzim szintje, így sokkal jobb erőben vannak és fiatalosabbak, mint akik nem fordítanak időt ilyen gyakorlatokra, technikákra. A  zavaró gondolatok elűzésével csökken az izmok feszültsége, javul a szervek oxigén- és tápanyagellátása, fejlődik a koordináció, valamint megnő a testtudatosság szintje is. Nem csak a testnek jó A relaxáció és a meditáció azonban nem csupán a vegetatív idegrendszer működésének serkentésére és a stressz csökkentésére alkalmas: az ilyen állapotokban létrejövő alfaés théta-hullámok például a kreativitást segítik elő. Ilyenkor megváltozik a gondolkodás, sokkal inkább képesek vagyunk analógiák szintjén, divergens módon látni a dolgokat. A meditáció szintjén éppen ezért könnyebben megértjük a tudatunkon és tetteinken túli ösztönöket, vágyakat, késztetéseket, érzelmeket, ahelyett, hogy azokat valami racionális, logikai vagy időbeli struktúrába próbálnánk belekényszeríteni. Hasonlít ez a gyermekek mágikus-mitologikus gondolkodásmódjához; nem meglepő, hogy sokuk na-

gyon is fogékony a meditációra. Merthogy nem csupán a felnőtt emberek meditálhatnak, ennek gyakorlása nincs életkorhoz kötve, már az egészen kicsiket is fel lehet készíteni rá mozgásos-játékos módszerekkel, amelyek között rengetegféle akad. A gyermekek személyiségfejlődésében, ha lehet mondani, még nagyobb szerepet játszik ezen technikák elsajátítása. Segítségükkel megtanulnak másként játszani és tanulni, fejlődik a kreativitásuk és a koncentrációs képességük, könnyebben hozzák felszínre tehetségüket, és magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb, stabilabb személyiség válik belőlük. Napi pár perc ráfordítást egész biztosan megér az egészségesebb élet érdekében. F B

Promethean ActivBoard interaktív tábla A Promethean ActivBoard interaktív tábla izgalmas környezetet teremt az osztálytermekben, a tanulást valódi élménnyé változtatva a diákok számára. Az interaktív táblák lehetővé teszik, hogy bármit kivetítsünk a falra, ami egy számítógépen látható vagy elvégezhető. A vita, a megbeszélés élénkítése érdekében elrejthetjük, elővarázsolhatjuk vagy kiemelhetjük a szövegeket. Aktív részvételre buzdíthatjuk a gyerekeket a táblaszoftver beépített alkalmazásaival. A Promethean vállalat ActivBoard termékét tanárok tervezték tanárok számára, hogy az osztálytermet igazi interaktív tanulási környezetté lehessen átalakítani. Az ActivBoard digitális tábla lehetőségei és előnyei: • A csillogásmentes tábla kiváló minőségű vetítőfelületet nyújt, éles képpel. • Az elemet nem igénylő, vezeték nélküli ActivPen íráskor tollként, a tábla használatakor pedig egérként funkcionál. Használatkor azonnal és pontosan reagál. •A  z ActivInspire táblaszoftver alkalmazásával az óra előkészítése néhány kattintás műve. •A  vezeték nélküli technológia lehetővé teszi, hogy az ActivBoard zökkenőmentesen tartsa a kapcsolatot más termékeinkkel – így a tanulói válaszadó eszközökkel.

A Promethean termékek kizárólagos hazai forgalmazója a Modern Oktatási Eszközök Kft. További információkért érdeklődjön az [email protected] címen vagy látogasson el a www.promethean.hu weboldalra!

2013.

május–június

új katedra

27

sulitéka

Egy barbáran érzékeny író Peter Handke írói világa

Minden történet eltérít engem a valódi történettől, fikciójával arra bír rá, hogy elfeledkezzem önmagamról, szituációimról, a világról. Hozzánk közel áll Ausztria, és nem csak földrajzilag. Az osztrák sógorok hangja nálunk értő fülekre talál, még akkor is, ha néha nem csak a török átok volt rossz szomszédság. A németosztrák irodalom, filozófia mélyen él kulturális életünkben. A Bécs–Budapest tengely a térség művészeti, művelődési, tudományos központja. Csak le vagy fel kell hajóznunk a Dunán, és máris otthon vagyunk. Ebből a világból származik Peter Handke is, a XX. századi közép-európai irodalom újító szellemű alakja. Poétikai világlátása, stílusa jelentős hatást fejtett ki korunk alkotóira. Nálunk Esterházy Pétert is megihlette, aki merített írói világából. A Szív segédigéi című írásában idézi Handke mondatát, hogy mindezt majd megírom még pontosabban is; a kimondhatóság és az elbeszélhetőség kérdését származtatja tőle az idézetek örvényéből.

Handke 1942-ben született. Anyja, a karintiai szlovén származású Maria Handke 1942-ben ismerkedett meg egy német banki alkalmazottal, Erich Schönemann-nal, aki német katona volt Karintiában. Ő Peter Handke apja, de a fiú ezt csak a nagykorúsága előtt tudta meg, mert anyja még az ő megszületése előtt férjhez ment egy berlini villamosvezetőhöz, Adolf Bruno Handkéhoz, aki szintén ott katonáskodott. Peter katolikus gimnáziumba járt Tanzenbergben, majd 1961-ben érettségizett Klagenfurtban. Grazban járt egyetemre, ahol jogot tanult, és csatlakozott a Grazer Gruppéhoz. 1965-ben felhagyott tanulmányaival, azóta csak az írásnak él. Pályája elején az avantgárdot követve kísérleti szövegekkel jelentkezett. Az új bensőség irányvonala alapján új nézőpontot keresett, az Én és az Ők fogalma között ingadozik. Írásait poétikai reflexiók sora jellemzi. Stilizálja az életet, és éli a stilizáltat. A második világháború után szerveződött Bécsi Csoport tagjai, H. Artmann és Gerhard Rühm kísérletező írók hatottak rá. Rühmöt szellemi atyjaként tisztelte, akit a konkrét líra mesterének ismerhettünk meg. Az irodalmi társaság feltárta a fasiszta kultúrpolitika által kirekesztett európai és német avantgárd hagyományokat és átplántálta a művészetbe. Szövegmontázsokat, akusztikus és vizuális költeményeket és a performatív elemeket helyezték előtérbe, jobb időkre várva. A művészet mindig illusztrál és párbeszédre is módot adó alkotói lehetőség. Különösen érvényes ez Handke írói módszerére. Nála kiemelt szerepet kap az olvasó vagy a néző. Számít a befogadó véleményére, fontos, hogyan reagálunk szövegére, ami így válik teljessé. A szöveg minden olvasáskor új értelmet nyer. Korunk egyrészt kiszabadítja a Részeket a létező Egészből, vagy pedig új Egészet alkot 28

2013.

május–június

a darabokból. Nemcsak egy rögzített pillanat jelenik meg, hanem több annál: általa bővül a jelentés. A  több helyszín, a több látószög által válik a montázs regénnyé, költeménnyé, színpadi művé. Az előbb említett technika a XX. század művészetéből fejlődött ki az avantgárd keretében, amikor alapelvvé vált, hogy mindent szabad a műalkotásban. Alkotó módszerré vált a folyamatos rögtönzés és lett modern korunk éltető eleme. Első regénye, A  darazsak 1966-ban jelent meg. Első beszédjátékát (Sprechstücke) a Közönség-ócsárlást Frankfurtban mutatták be. Színháza mindent formalizál, a ritmus érdekli benne, olyan felkavaró érzéseket akar kelteni, mint ahogy a beat (rock) hatott rá. Szavakkal és mondatokkal akart hasonló hatást kiváltani. Ez érvényesül a Beszéd-játékok (Sprechstücke) című művekben, amely cselekmény nélküli színműveket jelent, csak beszélik őket, tartalmuk maguk a szavak.

új katedra

Megszüntetve teremt új színházi protokollt. A  szövegek a közhelyekből és azok tagadásából állnak, mindegyik darabja egyetlen lélegzetelállító crescendo – ahogy Thurzó Gábor nevezi a műveit. A  művek lenyűgözik az olvasót. Ilyen az Önbecsmérlés című darab is, ebben is egymásra torlódnak a sokkhatások. Az Önbecsmérlés egy férfi és egy női beszélőből áll, hangjukat fűzte egybe. Hétköznapi dolgokról szól, végighalad az ember életútján, csak a megnyilvánulások jelennek meg. A  levegő az összehasonlításoktól remeg. Az átlagembert provokálja, ráébreszti, hogy a konvenciók engedelmes foglya. Színpadi műveihez kapcsolódik költészete is. Önkényesen él a nyelvvel, szokott értelmük helyett új jelentést ad a szavaknak. Jól jellemzi stílusát, világlátását A  kifordított világ című verse. Így kezdődik: „Alva ébredek: Nem nézek a tárgyakra, és a tárgyak visszabámulnak rám, / Nem mozdulok, és a padló a lábam alatt: mozgat, / Nem nézek a tükörbe és tükörképem nézeget, / Egy szót se szólok, és a szavak kimondanak, / Az ablakhoz megyek, és máris: nyitva állok.” A Mikor a gyermek gyermek volt című versében csodálatosan írja le, hogy mennyiben marad az ember gyermek és mennyiben más, mert mikor a gyermek gyermek volt, karját lóbálva ment, és megijedt minden idegentől, mint ahogy ma is még, úgy várta az első havat, ahogy ma is még, és mikor gyermek volt, egy botot lándzsaként a falnak dobott, s az ott rezeg ma is még. Magyarországon a Kaspar című írásával mutatkozott be a hetvenes évek közepén, amely szintén cselekmény nélküli színmű. Kaspar híres bábfigura a német színpadokon, jelent bohócot, paprikajancsit is. Forrai Katalin szerint a műben megkérdőjeleződik mindaz, ami minden ember számára evidencia. Létezik-e az ÉN? – teszi fel a kérdést a szerző. A tagadás és az absztrakció bűvöletében fogant gondolatokat olvashatunk. Beszédkínvallatásnak nevezi Handke a művét. A főhős egy 16 éves nürnbergi parasztfiú, aki alig tud beszélni. Az alapszituáció a rend hiányáról szól, az egyéniség szabad kifejlődéséről. Kaspar meglepő kéréssel áll elő: olyan szeretne lenni, mint valaki más, valaki más másolata. Nem valaki akar lenni, hanem valaki más. Kusza előrehaladás jellemzi a művet. Könyvben olvasva: párhuzamosan halad a szöveg, az egyik rész a sugalmazók szövegéből áll, a másik Kaspar szövege. A sugalmazók az uralkodó ideológia, a szokásrend képviselői, a bölcseleti közhelyek szószólói. A  mű Kaspar vereségeinek sorozata. Nincs múltja, története, és az élettelen gondolati játékból mindnyájunk ügyévé lesz műve – ahogy Eörsi István, a mű fordítója fogalmaz. Nevelési dráma,

sulitéka

az egyéniség szabad kifejlődésének kérdését elemzi. Nem abszurd színpadi mű, mert reális problémát ábrázol, de elveti a kaspari sorsot. Gyűlöli a sugalmazókat, de Kaspar maga is sugalmazóvá lényegül át. Művével Handke arra keresi a választ, igaz-e, hogy mondat nélkül egyetlen tárgyat sem látsz. Az írás az önmegvalósítás vágyának parabolájaként is felfogható. Egyszer azt nyilatkozta, beszélni megtanulni annyit tesz, mint közvéleménnyel fertőződni. A kapus félelme tizenegyesnél című kisregényében Josef Bloch szerelőt, az egykor sikeres futballkapust egy nap elbocsátják állásából. Ezzel indul a történet. Bloch szembetalálja magát egy értelmetlen világgal, ahol minden afféle vicc lesz, színlelés és hókuszpókusz a javából. Bloch egyes dolgokról úgy érezte, hogy névtáblák. A pincérnő füle a fülönfüggőkkel mintha az egész személy jellemzése volna. Bloch így látja a világot. Formális cselekedetek váltják egymást a céltalanul mászkáló, lézengő hős életében, és közben egy hihetetlen és ok nélküli gyilkosságot is elkövet. Néha már mondat közepén megundorodik a beszédtől. Útja során a lehetőségek izgatják. Nem a sörösüveg falán futó cseppet nézi, hanem azt a helyet, ahová csordulhat. Nem bűnügyi történet. Sajátos módon közelít a gyilkossághoz. A főhős megfojt egy nőt, akivel együtt volt, de még a nevét sem tudta. A  cselekmény szálai a nyelvi szinten bonyolódnak. Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról című darabja egy ismeretlen város főterén játszódik, a szereplők azok, akik áthaladnak a téren. Különféle alakok, különféle sorsú emberek jelennek meg, ők a darab – pontosabban a szöveg – szereplői. A történés az üres színpadon zajlik, az átlagos csetepaték, egyszerű kellemetlenségek válnak összecsapásokká. A darabot nálunk is többször műsorra

tűzték. Itt bármi megtörténhet és még az ellenkezője is. Korunk jellemző alakjait látjuk felbukkanó történetekben: van itt idegbeteg titkárnő, kiállítást óvó férfi, eltévedt turista, drogos motoros. A világ elemeit használja, és mindent, ami elrohan mellettünk. Handkéval a filozófia világában teszünk utazást, olykor Heideggert idézi, aki szerint a nyelv birtoklása által ember az ember. Mindezt Wittgenstein állításának figyelembevételével folytatja, hogy nyelvem határai világom határai. Természetes öntörvényűség jellemzi, a nyelv válik jelentéssé nála. Megkérdőjelezi a kommunikáció nyelv- és identitáskrízisét, egy új látásmódot hirdet, amelyben a teljes illúziótlanság is illuzórikus. Túllép a brechti színház illúzióin, kísérletein is. Játszik az ellentmondásokkal. A  kegyetlen analízis és a meghökkentés írója, és a nyelvészet és a strukturalizmus hatására az állandó megújulást tűzi ki célul. Nincs benne Nietzsche eretnek gőgje. Nem elkötelezett szerző, mert nem ismeri a politikai alternatívát, a választott jövőt. Nevezték az osztrák irodalom fenegyerekének, meg szerb fasisztának, mert tagadta, hogy csak a szerbek felelősek a délszláv háborúért. A  kilencvenes években a szerbek melletti kiállása miatt és írásművészetének stílusváltása miatt elfordult tőle az irodalmi érdeklődés. Azt mondták írásairól, hogy depresszívek, tele vannak felesleges kacatokkal. Rendkívül leleményes író és radikálisan történelemellenes. Jól olvas az életnyomokból. Különféle regénymonológokat ír, képes úgy használni a nyelvet, ahogy nem is lehetne, de mégis jó. Áthágja a konvenciók határait. Érvényes rá is Ionesco megállapítása, hogy csak feloldhatatlan, megoldhatatlan élethelyzeteket érdemes a művek témájául választani, mert minden más esetben a Vöröskereszthez kell fordulnunk. Szöveguniverzumában ext-

ravagáns narrációkat alkalmaz. Nem beszél strukturalista zsargonnal, nyelve határai nyitottak, átjárhatóak. Nem való olyan olvasónak, aki siet. Kényelmesen kell sorról sorra haladni, kicsit el is gondolkodhatunk, elmerenghetünk, elkalandozhatunk, mint ahogy hősei is távoli asszociációk vidékére jutnak. Az 1972. január–februárban született Vágy nélkül, boldogtalan főhőse anyjáról beszél, aki 51 éves korában nagy mennyiségű altatóval öngyilkosságot követett el Karintiában és meghalt. A kisregény a földi paradicsomot játszó gyermetegségről szól, és a történet önmaga mondja el magát. Az önéletrajzi elemeket is tartalmazó történet a szerény körülményekből kiemelkedni vágyó nő életét meséli el, átitatva a beszélő (író) önmegfigyeléseivel. Szerelmek, gyermekek, a háború utáni útkeresések és országváltások könyve. A  nő sírjába vitte titkát. A  szemérem húsává vált, a vigaszfétise nem vonzotta, a munkába nem temetkezett bele, hanem csak elvégezte. A kultúrák és stílusok elegyedésének írója, a nem egész-elvű világ megjelenítésére összpontosít. Életműve egy századvégi-ezredvégi óriáseposznak tekinthető – ahogy Bombitz Attila fogalmaz róla. Miután 1986-ban – a valóságreferenciális olvasat szerint – Az ismétlés című írásában megteremtette a Nagy Szlovén Mítoszt, ennek kapcsán kikiáltották szlovén nemzeti költőnek; annál inkább meglepő volt, hogy elutasította a Szlovén Köztársaság legitimitását 1992-ben. Erőltetettnek tartja az európai integrációs kísérletet, megveti az amerikai kultúrhódítást. Handke szövege nem sorolható a posztmodern önkéntes nyelvjátékok közé, vagy az avantgárd nyelvi kísérletezésbe, vagy a modernek nyelvszkepticizmusába. Írásmódja a képek és a szavak konstellációit helyezi a fogalmak és egyértelműen a képek helyére, melyek evidenciájukat a komolyan vett játékból nyerik.

2013.

május–június

új katedra

29

sulitéka Handke írásaiban a cselekmény helyébe az elbeszélés lép. Nagy felbontású képekben fogalmaz. Minden műve az üres formáktól hemzseg, amelyek betöltésre várnak. Az útonlét üres formáiból álmodik magának új világot, elvonatkoztatja magát a jelentől. A Gyerektörténet című írása is vándorlás a szülőföld és a másik ország között. Főhőse, a felnőtt serdülőkori elképzelése volt, hogy egyszer majd együtt él a gyerekével. A kívánt gyermek születése után a felnőtt alaposan fürdött, várt a jól bevégzett munkára, még ha el is szalasztotta a születés pillanatát. Aztán a gyerek az övé marad, az anya visszamegy kultúrája világába. Ekkor következik az egyedülálló apa útja a gyermekével. Csak a helyzetek számítanak. A Végre egy kínai című regényében Loser, a salzburgi tanár, akiben csak lappangott a gyilkolhatnék, látszólag ok nélkül gyilkosságot követ el. Aztán élethajója beszorul valahová. A  családjától külön lakó, munkáját felfüggesztett férfi tudományos művön dolgozik, de lelkileg és szellemileg a külső és belső világ, a tett és az elmélkedés határvonalán, küszöbén áll. A  mágikus erővel

megrajzolt elbeszélésben ennek a világnak az elhelyezkedése, kialakítása, feliratai tárgyiasulnak, rajzolódnak ki. Az emberi létbe való visszatérésről olvashatunk a tájleírások és az apró történések között. A  főhősben hiába van hely, de az üres marad, és a kitöltetlenségnek bánat a neve. Az igaz érzés órája azt a pillanatot ragadja meg, amikor Keuschnig úr, párizsi osztrák sajtóreferens ráébred, hogy képtelen tovább élni addigi életét. Szakítani akar a határidőnaplója diktálta napirendjével. A kisregény két nap története a főhős életéből, miközben rátalál a romlatlan gyermeki érzésekre. A rövid levél és a hosszú búcsú hőse Handke alteregója, aki egy amerikai utazás alkalmával megszabadul lelki gátlásaitól. Az amerikai életforma, a táj ösztönzőleg hat az átalakulására. A balkezes asszony Mariannéja egyik pillanatról a másikra önálló lesz, de ő sem tudja, hogyan kell élni, itt is értelmetlennek és ellenségesnek látszik a világ. Az emancipált nő is nehezen igazodik el az élet szövevényeiben. A tűz című novellájában is arról van szó, hogyan haladhatja meg az irodalom saját maga

Egy kiábrándult értelmiségi Michel Houellebecq francia íróról

Nemcsak a francia festészet, hanem az irodalom is örökifjú és felkavaró. Izgalmát az adja, hogy összekapcsolódik benne a tudomány a művészettel. Gondoljunk csak a nagy nemzedékekre, a művészet különféle ágait megújító alkotókra, megfogalmazóira, a világ felkavaróira, a szabadság hirdetőire. Baudelaire, Verlaine, Balzac, Valery, Camus csodaszámba menő örök ifjúsága ma is él. Hol magányos csúcsként emelkednek ki, avagy óriás hegyekként magasodnak előttünk vagy fölénk a nagy öregek, de mindig akad egy új nemzedék, amelyik hozzájuk hasonló magaslatra jut.

Az elmélkedés és az önvizsgálat mindig is jellemző volt a francia nyelvű irodalomra, így van ez Michel Houellebecq esetében is, aki 1958-ban Michel Thomas néven született, Réunion szigetén, egy tengerentúli francia megyében. Szülei nem törődtek vele, hatéves korában kommunista nagymamájához adták, és Crécy-la-Chapelle-ben élt. Hozzá való kötődését mi sem fejezi ki jobban, mint hogy írói névként nagymamája leánykori nevét választotta. Egy meaux-i gimnáziumba járt. Népszerű volt, osztálytársai felfigyeltek jó elemzőkészségére, de arra is, hogy távolságtartással figyelte őket. Egyébként Einsteinnek becézték vagy csúfolták. Költőként indult, és lelke mélyén még ma is annak vallja magát. Mindenkit megbotránkoztatott szabadszájúságával, majd egy sajátos, horrornovellákat író, amerikai szerzőről, 30

2013.

május–június

új katedra

határait. A  szöveg lampionok tarka fényébe, egy cirkuszba kalauzol, ahol ostor pattog, ahol lovak száguldoznak, ahol a nézők fetrengenek a padon és fájdalmasan kiabálnak, mert vihar vagy tűz tört rájuk, de nem láthatóak a lángok, mert ez lenne az utolsó szám. A történés mozgató mondata, hogy a narrátor úgy beszél, mintha nem lenne ott senki, mintha odament volna a fekete ruhás emberhez, a műsorközlőhöz, és látott volna egy gyereket, aki gyújtogatni akart, mert félt a tűztől, és látott volna valakit, aki meg akart előzni valamit azzal, hogy előidézi. Handke hősei líraian élik át a világ érzékelését. A  mindennapi élet újrafelfedezése, értelmezése köti le gondolataikat. Belső világuk és a külvilág határmezsgyéjén a modern élet zavarainak áldozatai. Időnként hidegség árad írásaiból, a legbensőségesebb jelenetekből is árad a hűvös távolság. Sehol egy őszinte mosoly, egy felszabadult érzelmi áradás, rideg és pontos leírás vált hideg és pontos leírást. Kivételes érzéke van ahhoz, hogy kiválassza jellemzőit világunknak. Nála egy fenyőben egy egész erdő suhog. N OVÁK IMRE

Lovecraftról írt életrajzzal hívta fel magára a figyelmet. Mélyen megragadt benne annak egy mondása, hogy soha nem veszek részt abban, ami körülvesz, sehol nem vagyok a helyemen. Megkerülhetetlen volt számára nyelvezete, architektonikus elbeszélésmódja és személyisége. Az írásban Kanthoz hasonlította, mert mindketten arra törekedtek, hogy túllépjenek emberi mivoltuk határain. Lovecraft az ép és�szel felfoghatatlan rémségek és borzalmak megteremtését kísérelte meg. Houellebecq 1980-ban szerzett agrármérnöki diplomát. Megházasodott, fia született, de nem talált munkát, nehezen éltek, el is váltak, ő pedig pszichiátriai kezelésre szorult. Irodalmi berkekben húszéves korában kezdett ismertté válni, több irodalmi körnek is tagja lett, többek között a Gyanús alakok társaságának, a vele egyívásúakkal jelentek meg írásai. Szókimondásával sok olvasót szerzett, mert hajlunk a botrányos esetek, szavak megértésére, mert őszinték. Művei születésénél a kiábrándultság bábáskodik, unja a manipulált fogyasztásra berendezett világot. A nyugati ember melankóliájáról, a pszichedelikus szerek csalóka mámoráról ír, hiszen a világegyetemben mindenütt bizonytalan és kétes kimenetelű kísérletek zajlanak. Az ő alkotói módszerére, megközelítésére is jellemző az a baudelaire-i felismerés, hogy az íróban ott kell lennie az önmaga kritikusának is; nemcsak az alkotás folyamatát ellenőrzi, hanem az ihletet és a dolgok gyökerét is. Hétköznapian szól dilemmájáról: A testem egy

sulitéka vörös cérnával varrt ruha,… / régóta gyűlölöm ezt a húst, ami él / itt a csontjaimon, ahogy a zsír bevonja. / …és minden eltűnik, semmi újjá nem éled, / élni nincs kedvem, a haláltól rettegek. Nálunk csak most kezd ismertté válni, de hazájában igazi sztáríró, provokatív írásaival rendre felkavarja a közvéleményt. Rezignált lázadó. Az élet komoly dolgairól beszél, de nem andalító táncdalstílusban. Az ellenkultúra bajnoka, kultúrpesszimista író. A nihil leszivárog nála a gyökerekig. Tabudöntögető, igazi provokatőr, úgy tartja, a gyengeelméjűek kiváltsága a boldogság. Ő az örök elégedetlenségben hisz. Válásai óta magányosan él, igazi, végleges lakhelyet nem talált magának. Az emberi kegyetlenséget tartja a világ problémája gyökerének, meg azt, hogy nincs demokrácia, csak a rezsimek váltják egymást a hatalom élén, ezért van az, hogy az emberek gyanakvóbbak a tudományokkal szemben, mint valaha. A francia klasszikusok közül Zola, Balzac érdekli, Dumas untatta, különösen Vernét kedvelte. Balzachoz hasonlóan a társadalmat vizsgálja, elemzi, de vele ellentétben nem az apró tényekből rakja össze az egészet. Imádja a romantikus költőket, Verlaine-t, Mallarmét, és közel álnak hozzá a nehéz emberek, a nagyágyúk, kiváltképp Dosztojevszkij és Nietzsche. Az eszmék világában van otthon, ideológiai alapon szerkeszti írásait. Szinte minden szereplőjében érezzük az ő gondolatait, mégsem önéletrajziak a szövegek. Első regényét 1994-ben publikálta A harc területének kiterjesztése címmel. Az emberek egy kis szerelemért, szexért, élvezkedésért ölik egymást. A főhős élete csalódások sora, és undorodik a világtól. 2000 tavaszán a saját felolvasásában lemezen is kiadta őket Bertrand Burgalat zenéjével, Emberi jelenlét címmel. Iggy Popot is megihlették szövegei, lemezt is készített, amúgy számára is kedves az előadó. Irodalomról szóló írásokkal is jelentkezett, 1998-ban jelent meg Hozzászólások című kritikagyűjteménye. Közben folyamatosan jelentek meg verseskötetei. Houellebecq szellemtörténeti úton jár, a nagy összefüggéseket keresi. Így van ez az 1998-ban keletkezett Elemi részecskék című regényében is, ami egy testvérpárról szól. Michel híres tudós, Bruno irodalomtanár és író. Bruno a szexualitásban keresi az élet értelmét, testvére a tudományban. Hősei az emberi teremtés újratermelésén gondolkodnak. A XX. század második felében lezajlott társadalmi és emberi kapcsolatok megváltozását elemzi. A regény levegőjében száraz apokalipszis lebeg. Úgy gondolja, hogy az individuális lét és az ebből fakadó szabadságérzés alkotja a demokrácia természetes alapját. A hatvanas évek

szellemiségébe visz, ahol virágok bódítanak, de a felszabadító Nagy Szellem nem jelent meg a spiritiszta szeánszokon, és a virágok is elhervadtak. A regény vége jócskán a jövőbe visz minket egy metafizikai vízióval, a XXI. század közepébe, amikor már az emberiség legyőzte önmagát, és tudományos módon, laboratóriumokban – nem szexuális úton – reprodukálja önmagát, kiküszöbölve a strukturális instabilitást. Ekkorra a testi örömszerzés már csak egy önmagáért való cselekvés marad az életben. A szép halálleírások mellett a testi szerelem különféle módjáról ír; van itt minden, ami szem-szájnak ingere, és mellette a kötet egyfajta evolúciós válasz a halhatatlanságra. A 2000 elején született Lanzarote című írásának a cselekménye nem érdekes, hanem itt is a főhős elmélkedése a fontos. A férfi a magány és az életuntság határán toporog, még szerencse, hogy anyagi gondok nem sújtják. A helyszín és a regény címe a Kanári-szigetek egyik része, ahová szívesen látogatnak gazdag turisták. A mű egy nyaralás unalmáról szól, amit összekapcsol azzal a múltbéli felfogással, hogy a bennszülöttek a szigetről nem moccantak ki, mert a partjaikon túl elterülő vidéket a kétértelműség és bolyongás földjének tekintették. Nevezték az írást pornográfnak, hím­ so­ vi­ nisz­tának, iszlámellenesnek, xenofóbnak, de ez őt nem zavarja. A kötet mellé a szigeten készített fotóit is megjelentette. Pikírt modorban, vitriolos megjegyzéseket tesz az ezredfordulóról a telített jólét közben. Szó van itt a francia gőgről meg az angol, német gyengeségekről is. A regény azt bizonyítja, hogy nagyon jól lehet éldegélni úgy, hogy nem várunk semmit az élettől. Azt mondta, hogy az iszlám a leghülyébb vallás a világon, erre beperelték,

de a bíróság a szólásszabadságra hivatkozva felmentette. Amúgy a vallásról nincs rossz véleménye, azt gondolja, hogy jó megoldás sok mindenre. De képes a nőkről is bántót mondani, amikor azt fejtegeti, hogy ők a férfisorsok megrontói. A csúcson című regénye is a szexturizmus témáján keresztül a nyugati társadalmak érzelmi kiürültségéről szól és kielégítetlen szeretetéhségét mutatja be. Hol cinikus, hol fájdalmas igazságokkal, együttérzően, mert szerelem nélkül élhetetlen a világ. Az Egy sziget lehetősége 2005-ben íródott. Apokaliptikus vízió. Főhőse, Daniel tipikus houellebecq-i alak. Megkeseredett értelmiségi, már a szex sem segít neki a világ élvezésében. A klónozás témáját fejtegeti, egy új faj létrehozásáról elmélkedik, és közben a férfiak és nők viszonyáról gondolkodik. Körülötte pusztul a táj, korcsosulnak az emberek, szerinte az utolsó órákban vagyunk, sőt már azon is túl. Az emberi klónok egyszerre írják önéletrajzukat, valamint kommentálják elődeik feljegyzéseit a világról. A szereplők lemondanak sorsuk megváltoztatásáról. A térkép és a táj című írása 2010-es. Goncourt-díjjal jutalmazták. Ebbe a műbe magát is beleírta, mert a térképek fotózásából élő képzőművész, Jed Martin találkozik vele, a visszavonultan élő íróval. Saját maga karikatúráját írta meg, néhol iszákos, rosszul öltözött alaknak leírva, aki bűzlik, mint egy hulla. Egyébként több valóságos személy jelenik meg a párizsi művészvilágból a műben a saját nevével, és több részletet átvett más szerzőktől, de ebben az esetben elkerülte a botrány, mert a művészi célú újraalkotás – ahogy Borges mondta – nem lopás. Az agyunk a teremtés legrejtélyesebb része – vallja, és a gondolatok közötti utazás vonzza

2013.

május–június

új katedra

31

sulitéka őt is. Ahogy írásait és a vele készült interjúkat, róla szóló kritikákat olvasom, és regényei kódját keresem, egyre inkább az a meggyőződésem támadt, hogy neki is Jack Kerouac a meghatározó szerző, gondolkodó, ő is az Úton című könyve hatása alatt él még mindig. Sejdíti, hogy jogalkotással teremtett károk között élünk. Nem szereti az anarchistákat, a környezetvédőket, ellenszenvesek neki és fölháborítja természetimádatuk. Nem tartja magát francia patriótának, inkább úgy lakik Párizsban, mint egy szállodában, ahol az ember szeret kényelmesen élni. Néha hamis adatokat közöl magáról. Úgy tarja, nem a média hozza a sikert és a pénzt, amire amúgy nem is titkoltan nagyon vágyik, hanem a szóbeszéd, attól lesz valaki keresett, sikeres, mert ez a legjobb marketing. Azt mondja, amit gondol, politikai ateista, titkos, világi pap. Szerinte a technika írja a történelmet és néha a vallás. Ha azt kérdezik tőle, hogy mer egyszerre nőgyűlölő és antiklerikális lenni, azt mondja, úgy teszek, mintha halott lennék. Hisz a lélekben, még ha az ellenkezőjét állítja is. Túllép a racionális bizonyosság keresésének kényszerén. Kedvenc témája az utazás, a szexuális szabadság, kedvenc vidéke, tája a sziget, ahogy a nagy klasszikusok is szívesen választottak egy elkülönült világot műveik helyszínéül.

Nem áll hadilábon a hagyományos történetmeséléssel. Művei morális parabolák. Munkamódszere, ha igaz, éjjel egykor kel, és félig kábultan, tompán kezd írni. Addig dolgozik, amíg rosszul nem lesz a betűktől. A vásá­ rian tarkabarka írásokat szereti, ez pihenteti. Nem a történet fontos nála, hanem a figurákat bontja ki. Nem a szex foglalkoztatja, hiába találunk bőven ilyen jeleneteket a műveiben, őt a szeretet és a gyász érdekli, mert a halált jobban le lehet írni, mint a szerelmeskedést, ennek ellenére gyakran akadunk műveiben az egymással találkozó testnedvekről szóló leírásokra. Szereti a nőket, meg nem is, valahogy így van ez. Szívszorító dolgokat akar írni, segít felfogni semmisségünket. Amúgy szívesen beszél rébuszokban, és szívesen elzárkózik a világtól, és csak füstölög magában – amúgy erős dohányos, elszív naponta 40-50 cigarettát is. Ilyenkor nem csinál semmit. Nála az emberi cselekedetek a szabadság és az előre nem láthatóság fogalmainak összekeveredésére épülnek. Az anyja kis szerencsétlennek nevezi, mert sértette a róla alkotott irodalmi kép. Csakhogy az anyja nem törődött vele, ezért talán megbocsátható az amúgy is kritikusan fogalmazó írótól az anyjáról festett, nem túl hízelgő kép. Gyakran szerepel a fősodorbeli médiában. Jól kifejezi a korhangulatot. Írói módszerében

Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató

jelentős szerepet kap a dolgok alapjainak megkeresése, a mozgatórugók bemutatása és az ítélkezés. A jóléti állam végét írja, mely úgy fejeződik be, hogy még nem vált általánossá. Hangot ad a társadalom szenvedőinek, lúzereinek, ahogy Z Varga Zoltán írja róla. Elmélyed a vesztesek pszichológiájában. Leírja a léha emberfaj eltűnését, mert jön az új ember, és ez igazi paradigmaváltást is jelent. Művei a lélek lehetőségeit firtatják a társadalomban, néha brutálisan igazságtalan állításokkal. Hősei kivétel nélkül elbuknak. Az olvasóknak azt a széles rétegét szólítja meg, akik megcsömörlöttek az irodalom akadémizmusba hajló stratégiájától és a szókimondó szövegmondásra vágynak. Szövegeiben gyakran utal, Pascal és Baudelaire helyzetelemzéseihez hasonlóan, arra, hogy az ember eleve bukott lény, boldogtalanságra született belső ellentmondásai miatt, és lehet, hogy örökké egyedül vagyunk a világban. Számtalan díjjal tüntették ki. 1992-ben Tristan Tzara-díjjal, aztán 1998-ban az Ifjú Tehetségek nemzetközi elismerését kapta meg, de tulajdonosa a Goncourt-díjnak és annak ellentétének, a November-díjnak is. Spanyolországban Schopenhauer-kitüntetést kapott, míg nálunk idén a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként Budapest Nagydíjas szerző lett. N OVÁK IMRE

OM azonosító: 200216 Felnôttképzési nyilvántartási szám: 01063-2008 Intézményi akkreditációs lajstromszám: AL-1988 Cím: 7100 Szekszárd, Szent István tér 11–13.

Az Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató pedagógus-továbbképzési ajánlata • A tanítási/tanulási folyamatban alkalmazható tudást biztosítunk. • 30 vagy 60 órás pedagógus akkreditált képzések óvodapedagógusoknak, tanítóknak, tanároknak. • 5, 10, 15 órás kompetenciafejlesztő tanfolyamaink nevelőtestületi értekezletekre, munkaközösségi foglalkozásokra, belső továbbképzésekre is igénybe vehetők. • Képzéseink a továbbképzési normatívából elszámolhatók. • Rugalmas időbeosztás! • Elérhető földrajzi közelség! • Kedvezmény: teljes nevelőtestület/munkaközösség/kistérség jelentkezése esetén.

Várjuk jelentkezéseiket! További információ: Telefon: 06-74/505-660 • Fax: 06-74/505-639 • www.epszi.hu • E-mail: [email protected] 32

2013.

május–június

új katedra

SU L IT É KA

Útikalauz vagy magyarábrázolás?

Milyenek a magyarok? – Lackfi János harmadik újranyomást megért kötetéről Lackfi János Milyenek a magyarok? című könyve 2012-ben jelent meg a Helikon Kiadó gondozásában és azóta túl van már a harmadik újranyomáson. A harmincöt viszonylag rövid szórakoztató történetet, esszé jellegű írást tartalmazó kötetet P. Szathmáry István karikatúrára emlékeztető tréfás rajzai illusztrálják, tökéletes összhangban az alkotói üzenettel, mintegy kiegészítve azt.

Az olvasó minden bizonnyal nagy érdeklődéssel veszi kezébe a könyvet, hiszen a Milyenek a magyarok? cím kíváncsiságfelkeltő, figyelemfelhívó. Hoppá, rólunk van szó! – csillan fel a magyar ember szeme, ha meglátja a művet a könyvesboltok kirakatában, polcain. Nem állítás, pusztán egy egyszerűen feltett kérdés, amibe bármilyen lehetséges válasz belefér. Aztán következik az alcím: Útikalauz kül- és belföldieknek, ami azt sugallja, hogy itt valamiféle barangolás lesz, a kérdés már csak az, hogy göröngyös avagy sima úton vezeti-e végig az író a turistát, helyesebben szólva az olvasót. A fülszövegben a következő jellemzés olvasható a magyarokról: „Milyenek is a magyarok? Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsF OT Ó : L A C K F I J O H ANNA

Lackfi János

Író, költő, műfordító, szerkesztő, tanár, Nyugat-kutató, fotós. 1971-ben született Budapesten, Oláh János néven. Szülei Mezey Katalin és Oláh János, József Attila-díjas költők. Nyolc verseskötete jelent meg, két kisregény, egy regény, egy novelláskötet, két esszékötet, húsznál több műfordításkötet. Tizenkét gyermekkönyvet publikált, megzenésített verseiből négy CD-nyit adtak ki. 1996 óta tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, jelenleg docensként. 1999-től a Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztője, 2003–2011 között a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja. A Magyar Írószövetség és a József Attila Kör (JAK) tagja; korábban a Magyar PEN Club titkára. Díjai: többek között Gérecz Attila-díj, József Attila-díj, Déry Tibordíj. Feleségével (Bárdos Júlia) és öt gyermekével (Simon, Margit, Dorottya, Johanna, Ágnes) Zsámbékon él.

mai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is. Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga–magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani. Ha valaki a könyv olvastán nem tudja, sírjon-e vagy nevessen, nyugodtan tegye egyszerre mind a kettőt.” Ez a „csapjunk bele a közepébe” típusú kedvcsinálás vajon egy ennyire groteszk világba kalauzolja az érdeklődőt? Talán igen, de talán mégsem – tűnődik el a könyv leendő olvasója. Tényleg ez lenne a véleménye a szerzőnek a magyarokról? – gondolkodik tovább az érdeklődő a kötettel a kezében, aztán amikor beleveti magát az olvasásba, meglepően tapasztalja, hogy mekkora élvezettel bogarássza végig az oldalakat. A könyv tartalma tudniillik az elejétől a végéig teljes mértékben leköt, szórakoztat és még el is gondolkoztat azon a kissé zordnak tűnő, meglepően humoros, mégis oly ismerős világon, ami a mi valóságunk. Ami a magyarok világa. Merész megközelítés, már ha tekintetbe vesszük, hogy a hazai olvasóközönség még kevéssé szokott hozzá ahhoz, hogy bármilyen kritikával szembesüljön saját népéről, ezáltal saját magáról. Az író nem egy adott társadalmi réteget céloz meg, hanem mindenkit, aki nyitott a történetei megismerésére. A magyarok szokásainak, jellemvonásainak bemutatásában kiváló nyelvi leleménnyel, jó arányérzékkel eleveníti meg mindazokat a szereplőket, akiket fontosnak tart ahhoz, hogy itt-ott öniróniát is alkalmazva kellően hiteles képet alkosson a befogadóban.

Hogy milyen ez a kép? Időnként szánalmas, szégyellnivaló, unalmas, máskor dicsőséges, találékony, büszkeségre okot adó. Olyan, mint az emberek általában: telis-tele jó és rossz tulajdonságokkal. Hogy társadalomkritika is megfogalmazódik-e a történetekben? Hát persze, hiszen a szerző ábrázol, mégpedig hűen – korábbi és mostani kor- és kórrajzokat készít. Ironikusan, magabiztosan. Mintha kívülről szemlélné saját népét. De Lackfi János nem külső szemlélő, hanem átélője az eseményeknek, így még inkább elismerésre méltó, hogy tükröt tartva a magyarok elé – akiknek ő is része, akikhez ő is tartozik – a kellemetlennek tűnő helyzeteket, életképeket is leírja. De ezek igazak és éppen ettől hitelesek. Ha az olvasás során a könyvet faló ember letargiába zuhanna, mondván, az mégsem lehet, hogy ilyenek vagyunk, bravúros kön�nyedséggel következik egy olyan epizód, amikor fogja a hasát a nevetéstől. Na, ehhez a „feldolgozáshoz” kell a lassan már elveszett humorérzék, hogy sikerüljön lenyelnünk a többé-kevésbé fájdalmas, de építő önmagunkra ismerést is. Mert irónia, önirónia, gúny – ez is benne van a szerző eszköztárában. Lackfi János saját bevallása szerint róla is szól a könyv, meg nem is. A főhős a magyar ember, aki van is, meg nincs is. Olyan témákat jár körül, amelyek a mindennapi életünk helyzeteivel kapcsolatosak: étkezési-italozási szokásaink, ügyintézéseink módja, múltunk, identitásunk, ügyeskedésünk, találékonyságunk, nyelvtudásunk – és még sok-sok mindent. Ezt a sokszínű képet spékeli meg a saját, leleményes stílusával és néhány fontosabb szereplővel. A nagy sikert elkönyvelt kötet bármikor bárhol alkalmas az olvasásra, elmélkedésre, sírásra, nevetésre, mulatásra. Élvezetes olvasmány. S ha netalántán a merengő magára ismer, ne nehezteljen a szerzőre, csak azt boncolgassa: „Milyenek a magyarok?” Ilyenek? K LOTZ MÁRIA

2013.

május–június

új katedra

33

kottavarázs

„Mustármagok” éneke Marosvásárhelyről „Az Isten Országa olyan, mint a mustármag, amelyet az ember elvet a földjébe. Kisebb ugyan minden más magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Sőt akkora fává nő, hogy az ég madarai rászállnak és ágai közt fészket raknak.” (Mt 13,32) Pünkösdvasárnap délelőtt a Duna Televízió képernyőjén nem először tűnt fel a Mustármag Énekegyüttes – a Magnificat a Kárpátokban, a Te Deum és a Hiszek a romokon saját szerzésű rockoratóriumok, valamint a Magyar mise nagy sikerű bemutatása révén ismertté vált marosvásárhelyi egyetemisták zenész és énekes csapata ezúttal a közelmúltban elkészült, Márton Áron püspök alakját középpontba állító, Népemért vállalom című zeneművét mutatta be Gyimesbükkön az ezeréves határnál összegyűlt ünneplő sokaságnak és a televíziónézőknek.

Alig látni manapság fülhallgató nélkül járókelő, létező fiatalt. Az internet, az mp3-ak, mp4-ek, okostelefonok és egyéb csúcstechnikai csodaherkentyűk mára állandósították a zenehallgatás lehetőségét minden helyzetben, minden helyszínen és minden tevékenység közepette. Ma már nem azt számoljuk, a fiatalok hány órát töltenek zenehallgatással naponta, hanem azt, hogy hányat nem ezzel töltenek – a hallgatott zene pedig (tisztelet a kivételnek) legtöbbször erősen negatív hatásokat hordoz és negatív tartalmú szövege is folyamatosan rombol. A  színfalak mögött kitalált és mesterségesen összetákolt, nyugatmásoló sztárocskák általában az egyik tehetségkutatótól a másikig sztárocskák, mégis a tizenéves korosztály ideáljaivá válnak. Ennél is nagyobb baj, hogy korunk popzenéje saját iparágat és piacteret alakított ki a klubok és diszkók árnyékában, saját holdudvara van, szenvedélybetegségek, alkohol, drog, erőszak melegágya lett. Ennek a többnyire importárunak a fiatalok által tulajdonított jeA Népemért vállalom rockoratórium marosvásárhelyi bemutatóján több mint hetvenen énekeltek a lentősége és rájuk gyakorolt hatása rémisz­ színpadon tően nagy; meghatározó módon rossz irányba tereli őket. lizációs programokat koordináltak (Mustármag-Kairos Egyesület), a Mindeközben itt-ott meg-megbúvik egy-egy sziget, ahol a veleszüleCaritas keretében beindították a házi betegápolást, valamint más, a tett tehetség is kibontakozhat, mégpedig saját meggyőződése szerint, Máltai Szeretetszolgálathoz kapcsolódó szociális programokat, nem helyi gyökereiből és hagyományaiból táplálkozva, építő, előremutató, utolsósorban több mint 450 munkahely létesítését jelentő gazdasápozitív értékekre építkezve. Róluk persze kevesebbet hallunk. gi tevékenységeket indítottak el. Papp László atya mindehhez csupán A marosvásárhelyi „mustármagok” közössége is ilyen sziget. ennyit fűz: „Mindig voltak helyzetek, amelyekből a legtöbbet próbáltam kihozni.” Kollégiumi nagycsalád A kezdeményezések számára a plébánia jelentette a helyi gyöke„Evangéliumi gyökerekből megújuló magyar népi lelkiség” – ezt a gonret, annak árnyékában növekedtek tovább, aztán megtanultak a saját dolatot választotta mottójául a marosvásárhelyi Mustármag Közöslábukon állni, majd távlatban, szétsugárzó keretben éltek tovább egy ség, s ennek mentén igyekszik arculatát kialakítani, mondanivalóját összefüggő, egységes, egymást támogató programrendszert alkotva. megfogalmazni. A közösség Papp László személye köré szerveződik, Ennek a programnak lett szerves része a Mustármag Közösség, aki a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején – akkor még nagyenyedi amelyhez 1993-ban csatlakoztak az evangéliumi közösség megéléplébánosként – felismerte, hogy a hagyományos igényeket kielégítő sére indíttatást érző első tagok. A  nagyenyedi plébánián kialakított pasztorációs munka mellett egy átfogó, szakszerűen kivitelezett, a hídiákotthonban való együttélés időszakában kezdett beérni a közösvek szociális, művelődési, lelki és gazdasági életét érintő megújulási ség kibontakozásának módja, és megfogalmazódtak a jövőre irányuló mozgalomra van szükség. A meghirdetett missziós munka eredményetervek és célok is. A római katolikus diákok mellett – saját lelkészük képpen többféle tevékenység bontakozott ki a nagyenyedi plébánián: tudtával – unitárius és református fiatalok is beköltöztek az otthonba, létrehozták az erdélyi történelmi családok egyesületét (Castellum Alaahol a „közösségben növekedünk, hogy közösséget nevelhessünk” elv pítvány), erdélyi fiatalok részvételével zenei találkozókat szerveztek szellemében készültek hivatásukra. (Talentum Fesztivál), az évek során több mint négyezer résztvevővel, 1999-ben Papp Lászlót Marosvásárhelyre helyezték, ahol plébábentlakás és „kovászközösségek” létesítésével nevelési és evangenosként szintén megújító szándékkal és missziós lelkülettel próbált 34

2013.

május–június

új katedra

kottavarázs tevékenykedni. Az enyedi otthonban élő vagy onnan már kikerült, de a vele és a társakkal is kapcsolatot tartó fiatalok ott is rendszeresen felkeresték, miközben a vásárhelyi fiatalokkal is kiépítették kapcsolatukat. Az 1999-ben bejegyezett Mustármag Közösség szolgálatának kibontakozásában jelentősnek számít az a mozzanat, amikor Papp László elhagyta a marosvásárhelyi plébániát és 2001 augusztusától, érseki engedéllyel teljesen az evangelizációnak szentelte életét. Missziós munkájában az időközben köréje szerveződött – és szűkebb vagy tágabb értelemben közösségi életet élő – fiatalok álltak és állnak segítségére. A 2005-ös év újabb mérföldkő volt a közösség életében: Csató Béla akkori marosvásárhelyi főesperes-plébános felkérte Papp Lászlót és a Mustármag Közösséget a belvárosi Keresztelő Szent János-plébániához tartozó kollégium belső életének megszervezésére. A város főterén található, szépen felújított „lábasház” emeleti részein berendezett Szent Imre Kollégium ma összesen 120 középiskolás diáknak és egyetemi hallgatónak ad közös otthont, olyan fiataloknak, akik nemcsak lakást keresnek, hanem keresztény közösségben szeretnének fejlődni és lelkileg, szellemileg kibontakozni. Mellettük négy, a volt enyedi és a marosvásárhelyi kovászközösségekből kikerült nevelőnő is a kollégiumban lakik. Mint mondják, ők a feladatukat inkább szolgálatként, mintsem „munkakörként” élik meg, és már „nem tudnak kiszakadni innen”. A közösség székhelyét jelentő kollégiumban találkoznak egymással a helyi „mustármagok” és a régebbi tagok s tartanak különböző programokat. A kollégiumi bentlakók és a közösség kintlakó tagjai a közös tevékenységeken, kirándulásokon kerülnek kapcsolatba egymással. Sóvárad mellett egy csodálatos természeti környezetben megbúvó kis „remeteséget” is kiépítettek, ahol legfőképpen gyermek és ifjúsági lelkigyakorlatokat szerveznek. Kiemelt szempont számukra, hogy a közösség tagjai egyénileg is jó kapcsolatot tartsanak egymással. Céljuk a szeretet kifejezése, a család megbecsülése, az otthon értékeinek megfogalmazása, és annak az értékrendnek a képviselete, amelyik első helyre Isten országát és nem az evés-ivást helyezi. A felszínre került gyengeségeket, bajokat imába foglalják. Fontosnak tartják a szimbólumokat, mert – mint mondják – azok az alapokra, a gyökerekre mutatnak rá félreérthetetlenül. A 2012-ben Jakab Antal-emlékdíjjal kitüntetett közösség megannyi, a fiatalok megújulásához vezető utat jár, s ezek között a rockoratóriumok és rockoperák útja előkelő helyen szerepel. Papp László atya elmondta: van egy kórusuk és egy zenekaruk. A kórusnak a házlakók több mint fele tagja. Hamar belátják a fiatalok, hogy ezek a közösségi élmények őket is építik, ezért mindenki nagyon lelkesen jár a próbákra és a fellépésekre. „A csapatban való részvétel nem kötelező. Kitesszük a lapot, és az iratkozik fel, aki akar – magyarázza a lelkivezető. – És általában akarnak jönni. A mi diákjaink egész napjaikat, hétvégeiket szánják a közös szolgálatra…” A zenés misszió gondolata akkor merült fel a „mustármagokban”, amikor Marosvásárhely megszólítását tervezték. Első, Magyar mise-előadásukat a városmisszió megnyitójára szánták; ekkor döntötték el azt is, hogy kilépnek a templom falai közül a világba.

„Tudtuk, hogy a Nemzeti Színházban is megállja a helyét az evangélium, de nem voltunk benne biztosak, hogy eljönnek az emberek. Aztán zsúfolásig telt a színház…” – meséli Papp László atya. Tolcsvay László–Tolcsvay Béla: Magyar mise Az anyaországi közönség előtt jól ismert Magyar Mise az egyszerűen megfogalmazott szöveg és zene eszközével vezet végig az érett személyiséggé válás útján. Ráhangol a bűnbánatra, a bűntől felszabadult örvendezésre: Isten hűséges, irgalmas és nagyon szeret. A mi közelségünket akarja. Serkent, hogy hűségesek maradjunk hozzá, önmagunkhoz, és értékeinket megvalljuk, életkedvet nyerjünk. Az alapértékek pedig: a szellemi örökség, az ősi közösségi tapasztalat és Krisztus személye. Csiszér László „mustármagos” zeneszerző így emlékszik vissza az előadásokra: „A Magyar misét a megkapott zenei anyagra énekeltük. Külön élmény volt számunkra az is, amikor egy hosszabb turnéra eljött velünk Tolcsvay László is és velünk együtt énekelt. Az egyik leggyönyörűbb előadásunk, ami engem különösen megérintett, Petrozsényben volt. A helyi polgármester is eljött és több román ember is, akik a végén meghatódva mondták, hogy megérintette őket a dolog, és kérték a hanganyagot...” Magnificat a Kárpátokban A zenés táncszínházi mű témája a klasszikus teremtéstörténet. Célja rávilágítani a bűn roncsoló hatalmára, felébreszteni a csodálatot Isten és a teremtett világ iránt. A hegygerincek fölött áthömpölygő hang bemutatja a Teremtő Istent. A  teremtés több mozzanatban történt: először az anyagtalan, szellemi világegyetem születik meg, majd a láthatatlan mennyei lények öröme átterjed a látható világra is. A  hálát, a csodálatot versengve élik meg. A  dicsőítés csúcspontján megjelenik a színen egy új „titok”, aki nem tud osztozni ebben a szabad örömben. A  láthatatlan lények világában feszültség keletkezik. A démonok Éva életében is színre lépnek. Úgy tűnik, hogy a kezdeti szabad öröm, a hála világa teljesen összeomlott. A démonok minden kis épen maradt szigetet elfednek a bűnnel… Az előadásról Papp László atya a következő emléket idézi: „A  Magnificat 2004. február 24-i marosvásárhelyi bemutatója idején az igazgató azt mondta, hogy több évtizedes pályafutása során ilyen tömeg nem volt a Nemzeti Színházban. A tűzoltók bezárták a külső kapukat, hogy ne tudjanak többen bemenni, féltek, nehogy leszakadjanak az erkélyek…” Te Deum – Rockoratórium Keresztelő Szent János születéséről A Te Deum zenei összeállítás is része annak a missziós szolgálatnak, amelynek keretében a Mustármag Énekegyüttes a Tolcsvay testvérek Magyar Miséjével és a Magnificat a Kárpátokban rockoratórium bemutatásával próbálta megszólítani az érdeklődőket. A Te Deum laudamus Te latin gondolat azt jelenti: Téged, Isten, dicsérünk. A bibliai nyelvezet szerint a dicséret a szépség tündöklését, a dolgok valóságos értékét fejezi ki. Keresztelő Szent János felismerte Jézusban Isten közénk jött dicsőségét. 2013.

május–június

új katedra

35

kottavarázs Mária és Erzsébet (Keresztelő Szent János anyja) olyan édesanyákként állnak előttünk, akik emberileg a legreménytelenebb, legbizonytalanabb helyzetben is gyermeket vállalnak, amikor Isten erre őket meghívja. Akik bátrak, hisznek, bíznak („történjék velem szavaid szerint”). Akik nem idegenek után futkosnak, hanem a rokonság és a hit alapján egymást keresik meg. Örömük, önértékelésük megsokszorozódik. Istenben ujjonganak! Nem világi híreket hordanak. Nem panaszkodnak, hanem boldogságról beszélnek. Akik magzatostul eltelnek a Szentlélekkel, akik gyermekeik nevelését nem a nagyvárosi agyátömlesztő és haszontalan információtengerre bízzák. Ezek az egyszerű, hívő édesanyák olyan fiakat nevelnek, akik nem tehetetlenkednek a kényelem, a pénz, a lelki üresség miatt, nem kallódnak el, hanem érett egyéniségként saját útjukat járják. Akik a sivatagban is boldogulnak, s majd a főváros káprázata előtt is talpon maradnak. Akik nem loholnak a vagyon, a karrier után, mégis erősebbek és nagyobb méltóságot hordoznak, mint Heródes fejedelem. Akik többet tudnak az embernek való életről, és több jót tesznek, mint a birodalom írástudói, bölcsei együttvéve, és akik Istenről nemcsak kegyes szövegeket mondanak, hanem vérükkel is tanúskodnak jóságáról, igazságosságáról. „Róluk emlékezünk, őket zárjuk a szívünkbe és velük együtt zengünk Te Deumot” – vallják a „mustármagok”. Hiszek a romokon – Rockoratórium az erdélyi egyházmegye 1000 éves fennállásának ünnepére Az erdélyi egyházmegye Kelet és Nyugat határán helyezkedik el, így a két egymást kizáró világ közötti választás kényszerűsége sok gondot és szenvedést okozott számára a történelem folyamán. Szent István király és utódainak Nyugat melletti döntései nem formális politikai érdekszövetséget, hanem a krisztusi értékrendhez való szívbéli elköteleződést jelentették. Ezt igazolja az Árpád-házi szentek nagy létszáma és a későbbi véráldozatokba kerülő hűség ehhez a döntéshez. A latin kereszténység felvételével a magyar nép saját fajrokonságát szorította háttérbe. Orbán Balázs szavaival: „Ázsia szülöttei Ázsia vészes viharai ellen fedezték Európát.” Csak a tatár erők fővezére több mint harmincszor küldött követet, levelet a magyar királynak, aki a kereszténység által testvéresült népek védelmében nem engedte országán átvonulni a mongol hadakat és nem is csatlakozott a pogányokhoz (pedig abban a helyzetben az sem lett volna szégyen, ha behódol és együtt rohannak rá a Nyugatra). Kelettől elfordultunk, Nyugat sem érzett magáénak, hiszen hálája az lett, hogy amikor a tatár keletről betört, a keresztény német császár nyugatról rontott rá Magyarországra. E történelmi kényszerek fő színtere és elszenvedője az erdélyi egyházmegye. Nagy csoda, hogy kő kövön maradt, de a legnagyobb csoda mégis az, hogy a nép lelke hű maradt és állandóan megújult. Szinte évszázadonként kellett a hamuból otthont, templomot, életteret építenie magának. Emelt fővel léphette át az új ezredév küszöbét. Papp László szerint szemléletmódunk nem lehet a sajnálkozás, hanem a csodálat és a hála. Számon kell tartani az eseményeket, és éltetni azon személyek lelkületét, akik ezt a megújuló életerőt, hitet hordozták a csatatereken, a börtönök mé36

2013.

május–június

új katedra

lyén, az ekeszarvánál, a kolostorok csendjében. „Talán a legnagyobb mulasztást az utóbbi évtizedben követtük el, amikor az Istentől adott közösségi megújulás alkalmát elszalasztottuk” – mondja a lelkivezető. A Hiszek a romokon cím ítéletnek hangzik, mert az intézményi kereteink még üzemelnek. A  jelképnek választott óriásfát nem a vihar töri le, hanem leroskad, beomlik, mint „meszelt sír”. A Mustármag Közösség a hangsúlyt a hiszekre helyezi. Ez a hit az előző nemzedékek hittapasztalatára épül és az emlékezés élteti. A mű elején megjelenik a kő és a gyermek jelképe, de tovább már nem is használnak szimbólumokat, sem a figyelmet megosztó külső cselekményt, hanem a hétköznapi ember egyértelmű nyelvezetével mondják el történetüket. A gyulafehérvári egyházmegye ezeréves örökségének tudatosítására törekvő Hiszek a romokon rockoratórium kerettörténetét a csíki hegyekben, a Szép-havason, a Szent László-kápolna romjainál gyülekező, Csíksomlyóra igyekvő zarándokok adják. Virrasztanak, emlékeznek, bűnbánatot tartanak. Ez a biblikus magatartás a történelmi határhelyzetekben segít az önmagunkra, életünk alapjaira való rátalálásban. Megszületik a döntés, ellene mondás mindannak, ami lelkileg, testileg, elpusztítja a személyt, a családot, a közösséget. Emberi lelkünk egyértelmű állásfoglalást követel az élet, Jézus Krisztus mellett – ez a hitvallás. Ezeken a mozzanatokon keresztül a lélek megújul, megerősödik és egy növekedő, életörömet sugárzó közösséget épít. Mezei Ildikó szólista, a darabban a Zászlóaljvezető leánya meséli: „A Keresztelő Szent János születésére íródott Te Deummal talán harmincnál is több helyen voltunk, s a Hiszek a romokonnal is sokfelé megfordultunk már. Ezek a több szólamra kidolgozott zenei művek nagyszerű eszközei az emberek megszólításának. Érdekes, hogy a komponáláshoz felkért zenészek is beleépülnek a közösségbe, ők is szívügyüknek tekintik ezt. Mély élmény volt számomra, hogy a Hiszek a romokon kultúrpalotai előadása alkalmával minden, a színpadra kilépő szólista keresztet vetett kilépés előtt. Hála Istennek, eddig mindig zsúfolt termek előtt énekeltünk.” Csiszér László ehhez a következőket tette hozzá: „A bemutatóra a fiatalok meghívták az egyetemet éppen befejező orvostanhallgató barátaikat is, akik arra készültek, hogy diplomaszerzés után külföldre mennek és jobb munkalehetőség után néznek. A  darab megtekintése után azt kérdezték maguktól, hogy ezek után már hogy menjenek el?! [...] És nemcsak Erdélyben értékelik, hanem a határ túlsó oldalán is. Szegeden szinte teljesen megtelt a dóm az előadás alkalmával, és nagyon pozitív visszhangok voltak utána.” Népemért vállalom – Zenemű Márton Áron tiszteletére 2012 őszére született meg a Mustármag Énekegyüttes negyedik saját zeneműve, a Márton Áron főpásztori személyét bemutató Népemért vállalom, amelynek szövegkönyvét a közösség lelkivezetője, Papp László írta, zenéjét pedig Csiszér László és Gyárfás Levente szerezte. A  következőkben Papp László szavait idézzük: – A mű Márton Áron személyén keresztül azt mutatja be, hogy mit jelentett a kommunista időben hinni és a hitért odaadni a vagyont, a szabadságot, az életet. A helyszín Márton Áron szülőfaluja, a nagyon

kottavarázs fájdalmas történelmű, de sok értéket, tapasztalatot, szimbólumot hordozó Csíkszentdomokos. Onnan indulunk el, és azt vizsgáljuk meg, miből állt össze az az „emberkatedrális”, amit Illyés Gyula meglátott egykori nagy püspökünkben. Márton Áron tisztán látott a legínségesebb időkben is. Egyénisége ma is időszerű. Időszerű minden ránk maradt mondata, de népnevelőként, vezetőként és papként is időszerű. Márton Áron Erdélyben töltötte be azt a hiteles főpásztori, bátor hitvallói hivatást, ami alapján a nép élő mártírként, szentként zárja szívében addig is, amíg Róma elkészül a hivatalos szentté avatási eljárással. Jellemét nagy idők sorsfordító viharai formálták és próbálták meg. Átélte az ezeréves keresztény magyar királyság szétdarabolását, és még abban az évben jelentkezett teológiai tanulmányokra. 1939-ben püspökké szentelték, majd megélte a második világháború borzalmait és az erőszakos román kommunista rendszer tombolását. Végigjárta a legendás bérmakörutakat, majd a börtönök megalázó nyomorúságát. Ebben a kritikus időszakban kézben tartotta a Gyulafehérvári Egyházmegyét, s népét a hit győzelmére vezette. Márton Áron a háború szörnyű megpróbáltatásaiból, a harctérről került haza Csíkszendomokosra, s ezek ellenére is erős hittel vállalta a papi hivatást. Illyés Gyula első beszélgetésük után azt mondta: „Egy emberkatedrálissal találkoztam!” Ebben a zeneműben azt keressük, miből épül fel ez az „emberkatedrális”, mit lát benne az egykori rabtárs, mi éltette, táplálta ezt a szilárd jellemet, mi tartotta meg a viharokban, mint rendületlen bérci fenyőt. Leásunk a romba dőlt csíki, székely lelkiség omladékai alá, és keressük a rejtőző kincset. Keressük azt a beomlott forrást, amely egy emberöltővel ezelőtt még bámulatos erővel és tisztán úgy tört felszínre Áron püspök alakjában, mint a Székelyföld borvízforrásai. Az emberkatedrális a szülőföld értékeinek, csíki székely (ma már megomlott) lelkiségéből és a Jézus Krisztussal való mély kapcsolatból épül fel. E megingathatatlan jellem és nagy tudás mögött komoly önnevelés, önképzés és ritka akaraterő állt. Csíkszentdomokos, Pásztorbükk, Csíksomlyó: ezeket „bejárva” igyekszünk felidézni azt a légkört, amit a háború, a püspökké szentelés, a börtön, az ünneplő néptömeg magával hordozhatott. Egyeskő, Vigyázókő, Ördögmalma, csíkszentdomokosi táj: ebbe épül bele az itt élő ember a teremtés rendje szerint. Ez meghatározza jellemét, hitéletét. Pásztorbükk: itt ölték meg Báthory Endre bíborost. A legenda úgy tartja, ezen a helyen az emberi bűn elvett egy püspököt, de Isten újat támasztott helyette: 300 évvel később megszületett Márton Áron. A hitrege szerint a sírhalom földje folyamatosan vérzik, míg nem jön egy fiatal pap s bele nem szúr egy keresztfát a véres földbe. A keresztfa reggelre gyökeret ereszt, ágat hajt, kilombozik s a föld többé nem vérzik. Ez magában rejt misztikát, teológiát, megváltástant, bűnből való szabadulást. A bűnbánó, hívő nép a tömör szimbólummá sűrűsödött legenda jelképnyelvén érthetőbb választ ad önmagának a nemzeti tragédiára, mint amit a professzorok meg tudnának fogalmazni. Krisztus-hágó: meredek keresztút, amely a Somlyó-hegyre visz fel. A Krisztushoz ragaszkodó, bűnbánó búcsúsok térden állva tették meg ezt az utat. Salvator-kápolna: a szentimrei diadal emlékére emelt kápolna a tiszta, érett hit tükre. Boltozatának felirata az itt lakó népeket a legnagyobb tragédiából is kivezette: „Imádunk Isteni Salvator! / Szent harcot harcol e tábor, / mert aki szívből imád, / kivívja égi honát!”

A műben felbúg a sajátos csík­szent­domokosi hangszer, a pásztorkürt is, amit jeladásra, riasztásra használtak. Szimbólumként megjelenik a keresztfa, amely Székelyföld minden jelesebb helyére felemeltetett, kifejezve a nép Krisztushoz való ragaszkodását; a bérci fenyő, amely kopár körülmények között is megél, kapaszkodik, és rendületlen: inkább kettétörik, de meg nem hajlik a viharokban. A fényes nap is jelen van, mint a legősibb magyar, székely jelkép. Csíksomlyón, a Szenvedő Jézus kápolnájának homlokzatán a keresztre feszített Krisztus mögött hatalmas napkorona ragyog; ez a szimbólumötvözet fogalmazza meg legszebben a magyarság és a kereszténység találkozását. A fehér ló motívumot is alkalmaztam, mert a magyar vezérek, királyok fehér lovon jelentek meg a nép előtt. Áron püspököt Gyimesben a csángók fehér lóra ültették, ezen ment át a csíksomlyói búcsúra. A  galamb is feltűnik, ami köztudottan a Szentlélek jelképe; a műben az egyházi rend felvételére, a Szentlélek rendkívüli hatalommal, karizmákkal való megajándékozására utalunk általa. És persze megjelenik a korszellemmel és a hatalommal megalkuvó, hagyományos egyházi vezetéstől eltérő, úgynevezett békepapok és világiak csoportja, valamint az Istent tagadó, hazugságra és erőszakra épülő ideológiai rendszert kiszolgáló párt tagjai, a kommunisták is. Az a célunk, hogy a népünkből valók megismerjék az igaz élet törvényeit és Jézus Krisztus nevének nagy dicsőségét. Egyébként, mint minden eddigi alkotásunk, ez is közösségi munka gyümölcse. Zenei világának megalkotásában is többen vettek részt. Közösségünkben sokkal nagyobb érték az együttdolgozás, mint az egyéni teljesítmény. A zenemű központi üzenete: belegyökerezni Jézus Krisztusba, a szülőföld megtisztított, éltető örökségébe, megismerni, megbecsülni mindazt, amit ez a táj az emberi kapcsolatokkal együtt hordoz, mert ez többet ér a világ minden pénzénél! Ebből a „készletből” gazdálkodott Márton Áron. Nem a külföldi tanulmányok, nem a felhalmozott diplomák, idegen minták utánzása adta neki a biztos hátteret, a tisztánlátást, a bölcsességet, hanem – történelmével, lelkiségével együtt – az az élettér, amelybe beleszületett. Mindez ma még nekünk is rendelkezésünkre áll! Ragaszkodni kell a szellemi, erkölcsi tőkéhez, a saját anyagi javakhoz, a földhöz, az erdőkhöz, a hithez, a szülőföldhöz. Sajnos most tarol le mindent a nép, az erdőket, a földeket, a vizeket, és családok, fiatalok, unokák mennek el az országból. Eladják az életterüket és már nincs hová leparkolniuk […] Meg kell becsülnünk mindent, hogy életünk legyen ezen a földön! * Szavait Papp László azzal zárta, hogy a Népemért vállalom zeneművel szívesen elmennek bárhová, ahová meghívják őket, és ahol vállalják az utazási és a technikai költségeket. Közben fontolgatják a zenemű nagyobb, szabadtéri változatának elkészítését is. Felhasznált irodalom: Ozsváth Judit: Vakmerő szívek (18/1). In.: Keresztény Szó – Keresztény kulturális havilap, XXII. évfolyam 8. szám. 2011. augusztus. Ozsváth Judit: Vakmerő szívek (18/2). In.: Keresztény Szó – Keresztény kulturális havilap, XXII. évfolyam 9. szám. 2011. szeptember. Miből épül az „emberkatedrális”? In.: Keresztény Élet – A vallásos családok hetilapja, 2012. december 2., XX. évfolyam, 49. szám, 3. oldal. http://www.mustarmag.info/index.php/a-mustarmag-kozosseg.html 2013.

május–június

új katedra

37

Szertenéző

Látható zene, amely lebontja a csend falait

Napsugár Anna jeltáncművész abban segíti siket, nagyothalló és fogyatékkal élő sorstársait, hogy kitörjenek a bezártság birodalmából és élvezzék a zenét Dalszövegeket ír és énekel – első CD-je megjelenés előtt áll. Színész, előadóművész – a színház- és filmművészetről több tanodában szerzett ismereteket és éppúgy sok színpadon is kipróbálhatta tehetségét. Fotóművész, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) fotóriportere – fényképeivel az elmúlt tizenöt esztendő alatt számos díjat elnyert; megjelenés előtt álló könyvét is saját fotóival illusztrálta. Mégsem ezekről vált országosan – és külföldön is – ismertté a 38 éves budapesti lány, hanem arról, hogy ragyog, akár a napsugár, s ebből a ragyogásból megteremtett hazánkban egy eddig ismeretlen, új művészeti ágat: a jeltáncot. Merthogy ő súlyos nagyothalló és enyhén mozgássérült. Jegyezzük meg a nevét: Napsugár Annának hívják.

Napsugár Anna hallássérült gyermekként jött a világra; édesapja lemezlovas, édesanyja varrónő, táncos volt. Gyermekkorában a szülői szeretet és a könnyűzene, a tánc világa vette körül. Egy munkahelyi baleset után egy évig kerekes székbe kényszerült, de a család és az orvosok segítségével, valamint erős akaratával talpra állt. Mire leérettségizett, kialakult benne a zene, a tánc és a jelnyelv szeretete. Táncolni tanult, kommunikációs jelnyelvi vizsgát tett. Elsőként akkori nagy szerelmének – aki siket volt – szerette volna megmutatni, mit is jelenthet, ha szól a zene, mi a története, mondanivalója. „Egy este lementünk Várkonyi Attila–Dj Dominique és Barátai jótékonysági partijára – idézi vissza emlékeit Anna –, ahol egész este magyar slágereket játszottak, én pedig a saját elgondolásom szerint jelnyelvi kiegészítésekkel, táncmozdulatokkal kísértem. Aznap a táncparketten a párom, akit egész nap a számítógép kötött le, a jeles táncomon keresztül megértette  a zene világát, én pedig elhatároztam, hogy felépítek egy új világot, amellyel boldoggá tehetem nemcsak  őt, hanem máso-

kat is.” Ez volt az a fordulópont Anna életében, amikor látva, hogy az emberek megértették az általa közvetített érzéseket és a zene színes világát, elhatározta, hogy az életét erre teszi fel.

Sebestyén Krisztina: Jeltánc

[…] A zenének önmagában komoly szerepe van a sérült emberek fejlődésében, rehabilitációjában. Közismert, hogy a zene mozgósítja a fantáziát, az érzelmeket, mobilizálja a személyes élményeket, fejleszti a szimbolikus gondolkodást. Egyúttal lehetőséget nyújt a mozgásos, asszociatív reak­ ciók megnyilvánulásaira is. Értelmileg sérült embereknél ez különösen fontos lehet, mert esetükben többnyire éppen a kognitív, verbális készségek fejletlenek, a zene és a mozgás segítségével azonban könnyebben kifejezhetik magukat. A művészet lehetőséget teremt az érzelmek, élmények mélyebb megélésére, feldolgozására, az indulatok, feszültségek levezetésére, fejleszti a ritmusérzéket, az önkontrollt, a testképet. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a próbákon a társakkal töltött idő közösség- és személyiségformáló ereje pozitív hatást gyakorol a résztvevőkre: megtanulnak együttműködni, tapasztalják, hogy a közös siker érdekében egyrészt egyéni erőfeszítésre, másrészt arra van szükség, hogy segítsék társukat. Toleránsabbakká, megértőbbekké válnak egymással szemben. A jó hangulatú együttlétek megnyugtató ereje javítja a szereplők kedélyállapotát. A heti rendszerességgel megtartott próbák segíthet-

38

2013.

május–június

új katedra

Így született meg 2005. március 2-án hazánkban egy új művészeti ág: a zenei jeltáncművészet, és kitalálója-névadója, Napsugár Anna így vált Magyarország első, szakvizsgával és működési engedéllyel  rendelkező jeltáncművészévé. A jeltáncot 2009-ben rek­reációs gyógyterápiás sporttáncágként is regisztrálták és a Ritmuscsapatok Országos Táncversenye is felvette a programjába. A műfaj alapgondolata tökéletes összhangban áll Kodály Zoltán híres mondatával: „Legyen a zene mindenkié.” „A jeltánc az, amikor a könnyűzenei világot a modern kontakt és művészi táncelemekkel, pantomim elemekkel és jelnyelvi szavak kiegészítésével hangképekké és fényképekké alakítva hozzuk közelebb az emberek szívéhez és lelkéhez – definiálja Anna a jeltánc lényegét. – A jeltánc a jelnyelv tolmácsolásával és a tánc segítségével adja át a zene varázsát a siketek és nagyothallók számára, ezzel is segítve őket abban, hogy kiszabaduljanak a csend világából és élvezzék a zenét. Jelénekek és éneklő kezek jeltáncművészete ez, a  hangjegyek táncmozdulatokba, táncelemekbe foglalt vizuális

nek időben tájékozódni, továbbá keretet, struktúrát adnak szabadidejüknek. A próbáknak az idő hasznos eltöltésén kívül célt ad, hogy azokon a fellépésekre készülnek, a fellépések sikeréért érzett felelősség pedig fejleszti feladattudatukat. Adott esetben a próba nemcsak szórakozás, hanem kötelesség is. Saját maguknak és társaiknak is tartoznak azzal, hogy megjelenjenek, akkor is, ha esetleg éppen mást csinálnának szívesebben. A fellépések előtti egészséges izgalom a mindennapi életben is felmerülő stresszhelyzetekben való helytállás módját gyakoroltatja. Az intézeti létforma a bentlakók számára gyakran sok tekintetben túlvédő környezetet biztosít. A sikeres rehabilitáció, reintegráció elengedhetetlen feltétele azonban, hogy a hétköznapok során felmerülő stresszhelyzeteket is kezelni tudják. Érzékelniük kell, hogy a problémát saját maguknak, önerőből kell megoldaniuk. Ugyanúgy, ahogy a színpadra is ki kell lépniük, bármennyire is izgulnak emiatt. A jól sikerült fellépések pedig önbizalomhoz juttatják őket és ez felbecsülhetetlen értékű, mert korlátaik és az őket körülvevő társadalom kevésbé elfogadó magatartása miatt ennek éppen ellenkezője történik. Nem kisebb jelentőségű a fellépések társadalomra gyakorolt hatása

Szertenéző kottája.  A jeltánc ugyanis mindenki számára »hallhatóvá« fordítja le a zenét. Nemcsak hallássérült embereknek nyújt élményt, jóval több ugyanis annál, mintha a dalok szövegét tükörfordítással jelelnék el. Táncelemeket, mimikát, gesztusokat beleszőve tesszük komplexebbé az előadást, közvetítjük a szöveghez és a zenéhez kapcsolódó érzelmeket, saját koreográfiánk alapján táncoljuk el a zenét. A jeltánc segít lebontani a fogyatékossággal élő és az egészséges emberek közötti falakat. Olyan gyógyító hatású táncművészet, ami mindenkihez szól. Az eddigi fellépések éppen ezt bizonyítják: hogy a produkció mindenki számára élményt nyújt, a jeltánc által átadott érzés- és gondolatvilág segít a lélek erősítésében.” Vagyis: a fiatal mozgássérült és súlyos nagyothalló művésznő a kezeivel, testmozgásával teszi „hallhatóvá-láthatóvá” a zene hangjait, szövegét, ritmusát – nemcsak hallássérült emberek számára. A zenét, a dalok szövegét siket jelnyelv segítségével fordítja át és táncolja el. Napsugár Annát neves előadóművészek segítették fejlődésében. A színház- és filmművészet területén is szerzett ismereteket. „Kiemelem a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) ERGO SUM Stúdióját, Jaross Viktória koreográfus színházában folytatott tanulmányaimat, de éppúgy meleg szeretettel gondolok Földessy Margitra, aki Színitanodájában fejlesztette a beszédkészségemet és megalapozta rendezői-koreográfusi ismereteimet. A Beszédes Kezek Kulturális Egyesület (BEKE) első magyar budapesti JelSzínházában és a SZÉF Színházi és Filmművészeti Alapítványnál is szerepeltem amatőr színészként” – meséli a művésznő. Napsugár Anna a maga köré gyűjtött, értelmi fogyatékos, hallás-, mozgás- és látássérült tanítványaival alakította ki társulatát, amelyhez

több különböző fogyatékossággal élő színész, énekes és a művészet más területein elismert sorstárs is csatlakozott. Először Dj Dominique Várkonyi Attila és Barátai koncertjén léptek fel egy ajándékdallal, amit igen nagy tetszéssel fogadott a közönség. Szerepelnek minden olyan országos kulturális fesztiválon, rendezvényen, ahol fellép a Nem Adom Fel Együttes – a Papp László Budapest Sportarénában tartott eddigi öt jótékonysági koncert mindegyikén közreműködtek –, ezenkívül esélynapok, falunapok, kulturális versenyek visszatérő vendégei. Mindenhová elmennek, ahová meghívják őket. Hazánk szinte minden kisebb-nagyobb városa mellett eljutottak Erdélybe, Ausztriába, Lengyelországba, Szerbiába, Montenegróba. Napsugár Anna a Brüsszeli Kulturális Intézetben is tartott önálló estet és színpadra lépett a Sziget fesztiválon, az EFOTT-on és a Magyar Dal Napján is. A Nem Adom Fel Együttes és a Kézenfogva Alapítvány segítségével sok ismert és népszerű művésznek jeltáncolhatott (köztük a Pa-DöDö, dr. Komáromi István, Dancs Annamária, Mary Zsuzsi, Quimby, Kiscsillag, Oláh Ibolya, Csongrádi Kata, Orbán Johny, Anita, Első Emelet, Béres Alexandra, Kft, Bábú, Megasztár és X- Faktor győztesei stb.). Legutóbb április 14-én lépett színpadra a Bolyki Soul & Gospel kórus előadásán a MOM Kulturális Központban. Ez a fellépés Napsugár Anna számára sokkal több volt, mint zene, mesébe illő momentum. „A mennyország kapujában állhattam, olyan fantasztikus érzés kerített hatalmába. A dalok éneklése közben a barátságból, a szeretetből adhatunk  kifelé. Az a célunk, hogy bevonjuk a közönséget abba a szeretetszférába, amiben mi is énekelünk, és ez csak úgy lehetséges, ha mi adunk előbb. Ha pedig adni akarunk, ahhoz bátorságra van

sem. Minden alkalom, ahol értelmileg sérült emberek egészséges tár­ saik számára is érzelmi és esztétikai élményt nyújtó produkciót mutatnak be, terméket hoznak létre, segít a fogyatékossággal élő emberek és az egészséges társadalom közötti falak lebontásában. Azon túl azonban, hogy így ez a műfaj is segíti a fogyatékos emberek társadalmi elfogadását, rávilágít arra is, hogy a sérült emberek is képesek újszerű dolgokat létrehozni és nem csak a velük hagyományosan asszociált tevékenységeket elvégezni. Hazánkban ilyen, az értelmileg sérült emberekkel hagyományosan kapcsolatba hozott művészeti ág például a kosárfonás vagy a szőnyegszövés. A jeltánc azonban minden szempontból teljesen újszerűnek számít. A műfaj nemcsak az „egészséges” és a sérült társadalom közeledését segíti, hanem a különböző fogyatékossággal élők együttműködését is. A dalszövegek gyakorlása során az értelmi sérült emberek megtanulják a siketek jelnyelvének elemeit, így képesek lesznek kommunikálni egymással. A produkció tanulása közben értelmi, mozgás-, látás- és hallássérült emberek működnek együtt egymással, hogy örömet szerezzenek egymásnak. És mindenki másnak, aki megnézi produkciójukat.

szükség. Az már a közönségen múlik, hogy elfogadja-e ezt a katarzist, nyitott-e a lelke egy új csodára” – lelkendezett a művésznő az eseményről, nem kevésbé énektanáráról, Bolyki Balázsról: „Hatalmas erő és segíteni akarás lakozik benne. Óriási fejlődésen és felszabadultságon megyek keresztül az óráin.” Társulatával számos díj, elismerés, oklevél birtokosai, 2012-ben például jeltánc kategóriában a Ritmuscsapatok Országos Bajnokságán Országos Bajnoki címet szereztek. Mint mondja, eddigi élettapasztalatai és a családi szeretet dalszövegírásra késztette, atyai jó barátja, a neves zeneszerző, Kaszás Péter személyében pedig megtalálta azt, aki a verseit megzenésíti, repertoárjukat így saját dalaival egészítette ki. Napsugár Anna első CD-je megjelenés előtt áll, miként saját fotóival illusztrált kötete is. Eddig tíz videoklipet készítettek (producer: Scharek János György); ezek Magyarország első akadálymentesített videoklipjei. Az általa meghonosított jeltáncművészettel pedig a célja változatlan: „Azt szeretném, hogy a fogyatékossággal élő sorstársaim kitörjenek a bezártság, a magányosság birodalmából!” További információk: www.jeltanc.mlap.hu

Azt, hogy ez a fajta tevékenység valóban terápiás erővel bír, mi sem bizonyítja jobban, mint néhány gondolat, amit a gondozottak saját maguk fogalmaztak meg egy a jeltáncról folytatott kötetlen beszélgetés során: „A próbákon ott kell lenni, hiába vagyok fáradt. De akkor is mindig feldob.” „Jó együtt dolgozni a többiekkel, az a brigád sokkal jobb, mint mások.” „Ha fellépünk, akkor büszkék vagyunk, mert aki látja az előadást, az tapsol és örül.” „Jó találkozni azokkal, akik másik intézetekből jönnek. Már vannak köztük haverok is.” „Megmondtam én már mindenkinek, hogy nem folytatom, mert már nem érzem olyan frissnek magamat, mint amikor elkezdtük. Aztán amikor a fellépés után sokat tapsolnak, akkor jut eszembe, hogy mégsem kéne abbahagyni.” „A jeltánc azért jó, mert ha az utcán jön szembe egy süketnéma ember és kérdez valamit, akkor én tudok válaszolni rá. Lehet belőle tanulni sok mindent. Szerintem ez érdekes.” (Forrás: az Életfa Rehabilitációs Intézet honlapja, http://www.efri.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=150:jeltanc&catid=46:all ando-programjaink&Itemid=173)

2013.

május–június

új katedra

39

hirdetés

40

2013.

május–június

új katedra

szertenéző

Ovisok és kamaszok a táncszínházban A Nemzeti Táncszínház megalakulása óta kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a jövő generációi megismerjék a magyar táncművészet és tánchagyomány értékeit. Az óvodáskortól egészen az egyetemistákig kínál úgynevezett Beavató táncszínházi programokat. Az eddigi tapasztalatokról Németh Katalint, a Nemzeti Táncszínház művészeti menedzserét kérdeztük.

– A Nemzeti Táncszínház nemcsak repertoáron tart gyermekeknek szóló darabokat, hanem évek óta működteti a Beavató táncszínházi programot. Miért fontos ez önöknek? – Ma már minden művészeti, kulturális intézménynek alapvető feladata lenne – véleményem szerint –, hogy segítséget nyújtson a gyermek- és fiatalkorú közönség számára abban, hogy érző és a művészetet értő befogadóvá váljék. Könnyíti a helyzetünket, hogy ebben az életszakaszban a közönség sokkal nyitottabb, sokkal érzékenyebb. Koncepciók nélkül ülnek be a nézőtérre, átadják magukat a színpadról érkező hatásoknak, hiszen a táncműfaj minden érzékszervre hat. Univerzális formanyelvének értelmezésében nyújtanak segítséget a Beavató-programok, úgy, hogy teret hagynak a néző szabad asszociációinak. – A Beavató-programjuk többéves múltra tekint vissza. Mennyire sikeres? – Óriási igény van rá. Állandó kapcsolatunk van óvodákkal, iskolákkal; pedagógusaikkal azon dolgozunk, hogy a gyermekek részesei legyenek az évad általunk kiválasztott előadásainak. A Beavató-bérlet sorozatban négyszer látogatnak vissza ugyanazok a csoportok. Négy előadást látnak a programon belül, amelyhez négyféle foglalkozás kapcsolódik. Az óvodásoknak különböző aktív játékos foglalkozásokon keresztül mutatjuk be a kulisszák világát. Ilyenkor az előadás előtt Ertl Péter igazgató – aki maga is táncművész, táncpedagógus – személyesen kíséri végig a programokon a gyerekeket. Legutóbb az ő vezetésével az óvodások játszhattak a színpadi fényekkel,

különböző zenei stílusokra táncolhattak a színpadon. A „beavatásnak” nagyon sok rétege van. A gyermekek megismerkedhetnek az előadások különböző hangulataival, értelmezésével, de azzal is, hogyan működik a színház, a színpadtechnika. Ez is nagyon fontos és érdekes számukra. – Egy kortárstánc-előadás befogadása a felnőtteknek sem könnyű. Hogyan fogadják ezt a gyermekek? – Erre ad megoldást a Nemzeti Táncszínház középiskolásoknak szervezett Beavatóprogramja. Az alkotók, koreográfusok arra törekszenek, hogy figyeljenek a gyermekek életkori sajátosságaira. A kisebbek összes érzékszervét, határtalan fantáziáját kell kielégíteni, a nagyobbaknál már másra van szükség. A mélyebb benyomás érdekében a diákok háromlépcsős programban vesznek részt. A ráhangoló, előkészítő foglalkozás a tanulók környezetében, az iskolában zajlik, ahol a foglalkozásvezető egy fókuszba helyezett témán keresztül hangolja rá a gyerekeket a később megnézendőkre. Közvetlenül az előadás után kerül sor a látottak feldolgozására játékos és interaktív formában. A középiskolásoknak szóló táncszínházi beavatókon több szakemberrel dolgozunk együtt. A ko-

Németh Katalin

Kulturális menedzser. A közművelődés területéről intézményvezetői és szervezői tapasztalatokkal érkezett a táncművészet és a Nemzeti Táncszínház berkeibe. Elkötelezett híve a különböző művészetpedagógiai módszereknek, két évtizeden keresztül dolgozott különböző színházi neveléssel foglalkozó társulatokkal, szakemberekkel. Kedvenc korosztálya a kiskamaszoké. Gyerekekkel saját szervezésű táborában foglalkozik, tíz évig volt szervezője a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Fesztiválnak.

reográfusok, táncosok mellett több drámapedagógus vezeti a programokat, akik kreatív eszközökkel igyekeznek felerősíteni a látott előadás utáni impulzusokat. A táncszínházpedagógia a színház-pedagógián belül is kuriózum, hiszen a tánc is közvetettebb, érzékenyebb műfaja a színházművészetnek. Nagyon sok műfajban, táncstílusban, irodalmi és nem irodalmi alapanyagban mozognak ezek az előadások. A Beavató-bérletesek széles spektrumban ismerkedhetnek meg az intézménnyel, a táncműfajokkal, a színpadi, nézőtéri történésekkel, átfogó keresztmetszetet

kapnak arról, hogyan működik egy színház, a Nemzeti Táncszínház. A Beavató-programba tudatosan olyan előadásokat választunk, amelyek kapcsolhatók irodalmi és történelmi tananyaghoz, vagy olyan élményeket hoznak, amelyek a különböző készségtárgyak vonatkozásában nyújtanak inspirációt. A következő évadban (2013/2014) a Beavató-programok mellett speciális táncszínházpedagógiai foglalkozássorozatot indítunk, amely alkalmat teremt a tánc formanyelvének még mélyebb rétegekben történő kibontakoztatására. A program koordinátora Kotsis Ágota művészeti menedzser, aki évek óta kapcsolatot tart a pedagógusokkal. FL

2013.

május–június

új katedra

41

szertenéző

„A gyermekek szépbe, jóba vetett hite érdekel”

Zorkóczy Zenóbia kötelességének érzi, hogy színészként értéket teremtsen, amely szilárd alapokon áll, előremutat és irányelv lehet minden körülmények között Zorkóczy Zenóbia nevét nemcsak azért könnyű megjegyezni, mert olyan dallamosan-ritmusosan cseng vagy mert a vezeték- és keresztneve olyan pompásan alliterál, hanem legfőképpen azért, mert ő valóban különös teremtménye a világnak; aki legalább egyszer látta és hallotta őt színpadon, bizonyosan örökre az emlékezetébe vési. Az erdélyi magyar színész-előadóművész sepsiszentgyörgyi, gyergyószentmiklósi és temesvári társulatoknál vált ismertté, amióta pedig a szabadúszás útját választotta, egyszemélyes színházi intézményként járja előadásaival Erdélyt és a nagyvilágot – bejárta Európát és eljutott a kanadai magyarokhoz is –, ezért is tartják őt a nyugati magyarok székely nagykövetének. Szerinte hivatása teljesítésének ebben a formájában a szabadság a legfontosabb, hiszen a dramaturgiától a jelmezekig és a díszletig minden az ő alkotása, és ez jelenti számára a színészi munka örömét; ezért az alkotói szabadságért vállalja az önálló előadásokkal járó nehézségeket. Az utóbbi időben legtöbbször a gyermekekhez szól ötletes, interaktív műsoraival.

– Nem lehet könnyű szabadúszó színésznek lenni manapság. Nem vonja el az energiáit a szervezés, a lótás-futás, a mindenféle ügyes-bajos dolgok intézése? A darabok megírásáról, rendezéséről, színpadra állításáról nem is beszélve… – A nehézségnek nem is ez a legfőbb gyökere, hanem az, hogy nálunk, Erdélyben az előadóművészek nincsenek elkényeztetve, hivatalosan még nem is igen alakult ki a szabadúszó előadóművészi szakma. Tudnak rólunk, de hivatalosan valahogy nem értékelnek, pedig a vidék kulturális fejlesztését mi végezzük. Ezért mondom azt, hogy erdélyi szabadúszó előadóművészként az utam soha nem volt könnyű: mindent magamnak kellett kiharcoljak, előteremtsek, megszervezzek, kialakítsak, minden háttérsegítség nélkül. Ez valóban rengeteg áldozattal járt és a mai napig is folyamatosan meg kell küzdjek a fennmaradásomért, de a sok munka, az utazás megtérül, a közönség nagyon hálás és ezzel nagyon fel tud tölteni. Hogy a munkám végzésének ehhez a módozatához meddig lesz erőm, nem tudom, de egyelőre a nézők szeretete túlsegít a válságokon. A szakmám szépsége éppen ez: az a hatalmas szeretet- és összetartozás-érzés, amit előadások alkalmával szoktunk érezni kölcsönösen. – Mindig is színésznő szeretett volna lenni? – Gyermekkoromban nagyon szerettem bohóckodni. Az iskolában felálltam a pingpong-

FOTÓ: DÁVID BOTOND

asztalra és olasz dalokat énekeltem. Aztán egyszer meghallottam, hogy a hátam mögött a társaim kikacagtak, s ez annyira rosszulesett, hogy évekig viszolyogtam a nyilvános szerepléstől. Aztán felső tagozatos elemistaként találkoztam a színházzal, mint élménnyel; akkor beláttam, hogy a színpadon adott a lehetőség, sok mindent meg lehet mutatni anélkül, hogy kinevetnének. Az osztályfőnököm, Gazda József diákszínjátszó csoportot indított, oda irat-

Zorkóczy Zenóbia

Színművész. 1971. december 19-én született a Hargita megyei Székelyudvarhelyen. 1989 és 1990 között a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színháznál dolgozott. 1990-ben a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház tagja lett, ott 1992-ig játszott. 1992–1994 között a budapesti Hangár Hangszíni Tanodánál folytatott tanulmányokat, azt követően pedig, 1994–1995ben a Temesvári Állami Magyar Színház művésze volt. 1995 és 1999 között elvégezte a kolozsvári Színművészeti Főiskola színművészi szakát, majd 2000–2001-ben ismét a Temesvári Állami Magyar Színházban dolgozott. 1999-től kezdődően számos önálló műsorral, monodrámával lépett fel magyar közösségek előtt, Erdély és Magyarország mellett többek között

42

2013.

május–június

új katedra

koztam be. Azok a szerepek – például Tamási Áron Énekesmadarában Magdó – ma is elevenen élnek az emlékezetemben. – Aztán sorsa nagyon határozottan vezette és minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy az egykor pingpongasztalon olasz dalokat éneklő kisdiáknak a színpadon a helye… – Érettségi után a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházhoz kerültem, majd két év múltán a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház társulatának tagjaként dolgoztam további két esztendőn át. Onnan utam a budapesti Hangár Hangszíni Tanodához vezetett. Az ott folytatott tanulmányaim után rövid ideig a Temesvári Állami Magyar Színháznál voltam, és oda a kolozsvári Színművészeti Főiskola elvégzése után ismét visszatértem. Időközben elkezdtem önálló műsorokkal, monodrámákkal is közönség elé lépni, s végül a színjátszásnak ezt a formáját választottam. – Miben mérhető egy szabadúszó színművész sikere: a nézők számában? Az előadások számában? Abban, hogy Erdély mellett a világot is folyamatosan járja? Mi számít a legjelentősebb elért eredménynek? – A  saját szempontom és megítélésem szerint mérhető eredménynek számít az előadásszámaim növekedése évről évre, a repertoárom bővülése (eddig 14 önálló műsort szerkesztettem és játszom is ezeket folyamatosan,

Ausztriában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Kanadában. Jelenleg az erdélyi Kovászna megye Kovászna városában lakik. A Laborfalvi Róza Alapítvány vezetője. A szervezet fő tevékenysége a kultúra, a művelődés és a hagyományőrzés, célja pedig a vidék kulturális fejlesztése, az interkulturális tevékenység, valamint a kulturális esélyegyenlőség megteremtése. Zorkóczy Zenóbia a szórványban végzett tevékenységéért 2012. október 23-án Ex Libris-díjat vett át. Egyéni műsorai: Jean Cocteau: Emberi hang (Monodráma. Bemutató: 1999. no­ vember 2., Temesvári Állami Magyar Színház); Föltámadott a tenger… (Bemutató: 2001. október 6., Millenáris Központ, Budapest); Sanzonok hangján. A magyar sanzon és a korabeli Budapest (Bemutató: 2001. november

szertenéző felváltva), továbbá az, hogy azon kívül, hogy Erdélyt keresztül-kasul járom előadásaimmal, Európa számos magyar közösségében, sőt a tengerentúlon, Kanadában is felléphettem. Ami nehezebben mérhető, az, hogy kinek milyen nyomot hagyok a lelkében, hiszen ez a legfőbb cél, amiért a műsoraimat készítem. Olyan előadásokat igyekszem létrehozni, amelyek hiány­ pótlóak és szükségesek a mindennapi életünk megértéséhez, feldolgozásához, a műveltségünk, szép- és igazságérzékünk fejlesztéséhez. Többnyire a nagy témák érdekelnek: élet, halál, Isten, az önazonosságunkat feszegető kérdések… Így született meg például az Istenkereső című műsorom, A székelyek című előadásom vagy az Ady-produkcióm. Az életben nagyon leredukálódnak a dolgok, és a színpadon lehetőség van olyan gondolatokat is kimondani és olyan összefüggésekre is rámutatni, amelyekről az életben nemigen beszélünk. A szív dolgairól sem beszélünk eleget, ezért állítottam össze egy műsort a magyar irodalom szerelmi lírájából. Természetesen mindig a legértékesebb lírai és prózai művekből válogatok, mert a megértésen túl tudást és szárnyalást is kell adnom a nézőknek. Azt, hogy legalább megérezzék: más világ is van azon kívül, mint amit a mindennapi gondjaikban megtapasztalnak. Rá kell döbbentenem őket arra, hogy ez a világ sokkal tágabb, gazdagabb, érzékenyebb vagy fájdalmasabb akár, semhogy ne vegyenek tudomást róla… Kötelességemnek érzem, akár a széllel szemben is, értéket teremteni – olyan értéket, amely nem feltétlenül felel meg a kordivatnak, de szilárd alapokon áll és előremutat. Amely irányelv lehet bármilyen körülmények között. A felnőtteknek szóló előadásaim mellett gyermekeknek szóló műsorokat is készítek – ez nagyon fontos része a tevékenységemnek. – Mi indította arra, hogy a gyermekek felé forduljon? Milyen előadásokat rendez és tart nekik? – Úgy feltételezem, a felnőttek csak ideigóráig hangolódnak rám, utána élik a megszokott életüket, végzik a megszokott tevékenységüket, de a gyermekekben igazán kicsírázhat egy-egy gondolat. A  gyermekek ártatlansága, szépbe, jóba vetett hite érdekel. Ezen érdemes

dolgozni. Sohasem tudhatom, melyik szerencsétlen sorsú gyermek kapaszkodik bele egy gondolatba, ami aztán évekre előrelendíti őt. A gyermekekben minden lehetőség megvan. Hogyne fordulnék feléjük… Egyetlen tiszta terület. Ők a jövő. A  legjobb befektetés. Mint anya is tudom ezt. És azt szeretném, ha minden gyermek bízhatna a felnőttekben, s ha a felnőttek erőt adó, segítő partnerei lennének a gyermekeknek. Nem úgy, hogy mindent megengednek nekik, mert ez elhibázott társadalmi hozzáállás, hanem úgy, hogy meghallgatják őket és tapasztalataik alapján – bevallva hiá­ nyosságaikat is akár, hiszen az ember nem tudhat mindent – szóba állnak és szeretetteljesen, bizalmasan beszélgetnek a kis emberekkel. Mert ők is emberek, csak még kevés a tapasztalatuk. Viszont megvan bennük minden jóakarat, hogy jól csinálják a dolgokat. Néha huncutak persze, mert keresik a határaikat, a lehetőségeiket, mindent ki akarnak próbálni, hogy lássák, mi hogyan működik, de ettől nem kell megijedni, hanem segíteni kell őket, hogy megtalálják a válaszokat a kérdéseikre. A Rosszcsont Zénó jó szeretne lenni… című előadásom például az emberi tulajdonságokat járja körül. A  szülők elfoglaltságukban, ingerültségükben, gondjaikban gyakran vetik oda gyermekeiknek, meggondolatlanul, hogy „rossz vagy!” Nem azt mondják, hogy fiam, én szeretlek, de ha te lusta, önző, hanyag, feledékeny stb. vagy, akkor ezeknek a tulajdonságoknak ez és ez lesz a következményük… Nincs idejük, türelmük megmagyarázni, kifejteni a gyermekkel szembeni elégedetlenségüket vagy akár elégedettségüket, mert sok a dolog, szaladni kell. A gyermek pedig úgy éli meg ezt a „rossz vagy!” kijelentést, hogy ő egészében rossz, semmi jó nincs benne. Nagyon káros ez a hozzáállás. Ezért dolgoztam fel ezt a témát a legcsodálatosabb gyermekirodalmon keresztül, hogy a kicsik megértsék: egyik rossz tulajdonságból következik a másik. Ha például lusta vagy és az utolsó pillanatban indulsz el valahová, akkor rohansz, és persze mindent elfelejtesz. Hervai Gizella a Kobak könyvében ezeket a témákat dolgozza fel zseniálisan, ezért fordultam hozzá.

30., Müncheni Magyar Katolikus Misszió); Heute ist Morgen – Ein Abend in Transilvanien mit Zenóbia Zorkóczy (Bemutató: 2002. január 28., Heppel und Ettlich Theater, München); Menjünk Betlehembe. Adventi műsor zene- és irodalomkedvelőknek (Bemutató: 2004. december 1., Hannover); Kiálts Arad felé… Ünnepi megemlékezés a vértanúk emlékére (Bemutató: 2005. október 3., Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest); Dalol a honvágy. Wass Albert-est (Bemutató: 2006. augusztus 27., Kovászna, református templom); Mosolyra biztató dal. Gyermekműsor 3–7 éveseknek (Bemutató: 2007. január 29., Kézdivásárhely, Vackor Óvoda); A székelyek. Irodalmi ös�szeállítás a mindenkori székely emberről (Bemutató: 2007. augusztus 18., Sepsiszentgyörgy, Háromszéki Magyarok Világtalálkozója); Kit szeretnek a

Persze a téma kibontásához más forrásanyagokat is felhasználtam, a szintén tehetséges László Noémi erdélyi írónő verseihez és klas�szikus külföldi szerzők műveihez is nyúltam. A dramaturgia a tékozló fiú története felé mutat. Olyan klasszikus mese alapján dolgoztam, mint az Arany János tollából való Juliska elbujdosása. A főhős, mint a gyermekek általában, elégedetlen a szüleivel, az iskolával, mert mindig mindenhol szidják, ezért világgá megy. Találkozik más gyermekekkel (a közönséggel) és beszámol nekik a fájdalmairól, a rossz tulajdonságairól, amiért őt mindig szidják. Miután kitombolja magát, elbeszéli csínytevéseit, amelyekkel a felnőtteket kiborítja, majd rájön, hogy fázik, éhes és fél a közeledő sötétedéstől. Érdekes, hogy a gyereknézők ezen a ponton mindig azt tanácsolják Rosszcsont Zénónak, hogy menjen haza, kérjen bocsánatot a szüleitől és változzon meg. Az előadást szándékosan úgy szerkesztettem, hogy ne én moralizáljak. A gyermekekre bízom, hogy megtalálják a helyes utat, és átélve Zénó fájdalmait, rájöjjenek, hogy mégiscsak a biztonságot nyújtó otthon a legjobb. – Mire van ma a gyermekeknek a legnagyobb szükségük? Megkapják-e azt? – A gyermeknek szeretetteljes odafigyelésre van szüksége, nem feltétlenül egyetértésre. Amennyiben érzi, hogy valami igaz, elfogadja, még ha látszólag ellentmond is. Sajnos egy apa-anya nélküli társadalomban élünk, ahol a gyarapodás, a pénz hajszolása fontosabb, mint a gyermekeink. Hogy mikor leszünk eléggé érettek ahhoz, hogy megértsük, a legnagyobb kincsünk a gyermekünk, nem tudom… – Mit tart eddigi pályája legjelentősebb történésének? – Azt, hogy lehetőségem van nap mint nap járni a falvakat, a városokat, és látni, tapasztalni, hogy a gyermekekben gondolatokat és érzelmeket ébresztek. Hogy könyörögnek nekem azért, hogy maradjak még s hogy tanítsak ott náluk… Amikor pedig mondom nekik, hogy más gyermekek is várnak engem, rábeszélnek, jöjjek vissza hozzájuk. Ennél nagyobb sikert és eredményt nem tudok elképzelni. VAR G A G ABRIE L L A

nők? Vidám zenés irodalmi est a szerelemről (Bemutató: 2008. szeptember 20., Barót, Művelődési Ház); Szeretném, ha szeretnének... Ady Endreemlékest (Bemutató: 2009. január 31., Árkosi Művelődési Központ); Túl az Óperencián. Gyermekműsor (Bemutató: 2009. június 1., Árkosi Művelődési Központ); Szívedet hallgatom… Magyar szerelmi líra dalban és versben (Bemutató: 2012. február 2., Árkosi Művelődési Központ); Rosszcsont Zénó jó szeretne lenni. Interaktív gyermekműsor (Bemutató: 2012. február 2., Árkosi Művelődési Központ). A művésznő szívesen vállal Magyarországon is fellépéseket. Kapcsolat: Laborfalvi Róza Alapítvány, 525200 Covasna, Str. G. Olosz Ella, Nr. 9., tel.: +40/267-342-563, mobil: +40/733-922-771, e-mail: [email protected]

2013.

május–június

új katedra

43

szertenéző

Pedagógusok a filmvásznon A filmek gyakran érzékletesebben tárják fel az iskola világának problémáit, mint a különböző pedagógiai elemzések, kutatások garmadája. A tantermek számtalan mozgókép számára biztosítottak (és biztosítanak napjainkban is) tökéletes díszletet a maguk sajátságos konfliktusaival, speciális közegével és persze egyedi hőseivel. Ezen filmek legfontosabb hősei pedig kik mások is lehetnének, mint a pedagógusok? S legyen akár fiatal, idealista, szenvedélyes tanító, netán bölcs, dörzsölt professzor a főszereplő, ezek az alkotások arra emlékeztetik nézőjüket, hogy milyen fontos szerepük van a pedagógusoknak a fiatal személyiségek formálásában, nevelésében. Sorozatunkban emlékezetes pedagógusfigurákat bemutató alkotások közül válogatunk.

Az új diri

(The Principal, 1987) A forrófejű pedagógus, Rick Latimer (James Belushi) feje fölött alaposan összecsapnak a hullámok: válófélben van, rendszeresen több alkoholt fogyaszt a kelleténél, előállítják garázdaság miatt, ráadásul kinevezik a hírhedt Brendel iskola élére, ami inkább kihívás, mint megtiszteltetés, lévén, hogy tinédzser maffiózók és drogdílerek uralják az iskolafolyosókat. A  Brendel tanárai kilátástalan helyzetben próbálnak némi tudást átadni az arra még fogékony gyermekeknek, ám helyzetüket alaposan megnehezíti, hogy a bandákba verődött fiataloknak csak a kábítószeren, a verekedésen és a lopáson jár az eszük. A  keménykötésű Rick új igazgatóként reménytelennek tűnő vállalkozásba fog: megpróbál rendet tenni a Brendel tantermeiben. A biztonsági szolgálat főnökével (Louis

44

2013.

május–június

Gossett Jr.) közösen látnak munkához, hogy megfékezzék az iskolában a bűn terjedését. Az iskolafilmek osztálytermei elsősorban elvont eszmék harcának színterei szoktak lenni, akad azonban egy-két olyan mozi, amelyben a küzdelem fizikális síkon is megnyilvánul, és általa a fiatalokba vérrel-verejtékkel belevert tudás egészen más értelmet nyer. A  hatvanas–hetvenes évek során megszilárdult „kezelhetetlen osztály/iskola” műfaji paneljének egyik legszélsőségesebb darabja Az új diri, amelyre erősen hatott a nyolcvanas évek tesztoszteron fűtötte akciófilm-mozgalma is. Nincs mit szépíteni, Az új diri nem tipikus iskolafilm, hanem egy iskolai környezetben játszódó akciómozi, amely nem fukarkodik a remek poénokkal, a vérre menő ökölpárbajokkal, de éppúgy a drámával sem. Sőt az egészet még megfejeli némi társadalmi mondanivalóval is, így az érdekes műfaji habarcs egy szórakoztató és izgalmas két órává áll össze, amely talán nem is rugaszkodik el annyira a valóságtól, mint azt elsőre gondolnánk. A címszereplő Rick Latimer sokkal inkább emlékeztet egy korabeli akcióhősre, semmint egy átlagos pedagógusra: motorral jár a munkahelyére, szó szerint bepofozza az órára a legkezelhetetlenebb tanulókat is, és ha a szükség úgy hozza, akkor saját maga számol le az iskola drogbandájának vezérével. Márpedig a szükség úgy hozza, mert ahogyan Latimer karaktere, úgy munkahelye is hasonlóan eltúlzott állapotokat tükröz, a Brendel ugyanis a gettósulik mintapéldánya. A diákok késsel és pisztollyal járnak iskolába, a legtöbben pedig vagy drogot árulnak, vagy éppen azt fogyasztanak, a rasszista, főként fehérek ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények pedig a mindennapok részét képezik. Ezt a fajta elrugaszkodást a valóságtól remekül ellensúlyozza James

új katedra

Belushi jó értelemben vett „hétköznapisága”, aki nem éppen akcióhősszerű küllemével is képes könnyedén elhitetni velünk, hogy egycsapásra rendet teremt a zűrös iskola falai között. Karaktere ráadásul, ha nem is hangsúlyos, mégis értékelhető fejlődésen megy keresztül a játékidő során, a kezdetben „nemtörődöm” és konok diriből a történések végül igazi vezetőt faragnak. Christopher Cain első mozija tehát klasszikus akció- és iskolafilm dramaturgiát követ, igen erős nyelvezettel és néhol trágár humorral, de ezzel is csak az életszerűségét visszaadva annak a miliőnek, amelyet sok hasonló műfajú és témájú mozi csupán szégyenlősen elkendőz. Mindemellett Cain nem feledkezett meg a korabeli közoktatási rendszer alkalmatlanságának ostorozásáról sem, és nyíltan reflektál filmjében az egész társadalmat érintő veszélyekről, úgy mint a gettó­ sodás, a terjedő droghasználat vagy éppen a fiatalkorú bűnözés. Az új diri a klasszikus pe­ dagógus­mozik felpörgetett, kissé mocskos szájú, ám pokolian őszinte verziója, amelyet élvezet megnézni, főként a korrekt színészi alakítások, a feszes történetvezetés és a kiemelkedően izgalmas, westernfilmeket idéző végső leszámolásjelenet okán. (A film Magyarországon a Warner Home Video forgalmazásában 2002. augusztus 13-án jelent meg DVD-n.) FB

szertenéző

Az illúziókeltő

Helmut Newton fotóművész kiállítása a Szépművészeti Múzeumban Úgy látunk, ahogyan a festők, szobrászok, építészek, fényképészek és reklámgrafikusok tanítanak bennünket. Kepes György Budapest évek óta rangos tárlatok városa. Világhírű festők, szobrászok, fotóművészek alkotásaiból nyílnak kiállítások időről időre. A Szépművészeti Múzeumban legutóbb Helmut Newton képeit láthattuk, akit joggal mondhatunk a XX. század vizuális megfogalmazójának, meghatározó fotográfusának. A kiállított portrék, reklám- és divatfotók a berlini Helmut Newton Alapítvány gyűjteményéből származtak. A 250 felvétel keresztmetszetet adott a művész életművéről.

Helmut Newton 1920-ban született Berlinben, jómódú, gombgyáros családban nőtt fel. 1936-ban, miután az úszás, a lányok és a fényképezés érdekelte igazán, abbahagyta középiskolai tanulmányait, és elhatározta, hogy csak előbbieknek él. 1938-ban Szingapúrban lett fotós, majd 1940-től Ausztráliában telepedett le és 1945-ben Melbourne-ben fényképészetet nyitott. 1948-ban megházasodott, feleségül vette June Brunellt, aki June Brown és később Alice Spring néven szintén készített fotókat. Newton kameráján keresztül láthatjuk a második világháború utáni társadalmak feltámadását. Bemutatja a fogyasztói társadalom kiépülését és a manipulált világ egyik alappillérét: a divatot. Legtovább Párizsban, a divat egyik szülőföldjén dolgozott, bár utolsó éveit Monacóban töltötte. 83 évesen egy autóbalesetben halt meg. Berlinben temették el, kérésére. Képei a leghíresebb kiállítóhelyeken jelennek meg és óriási sikert aratnak. Kapós árucikkek a piacon, hatalmas összegeket fizetnek egy-egy fotójáért. Megkomponált képein látszik, hogy különféle szempontok szerint is átgondolta őket. Öntörvényű alkotó, gondolkodó. Képeinek hírértékük is van, nem csak esztétikai. Nemcsak lefényképezi, ami történik, hanem jelenetet rendez. Szívesen fotóz földön fekvő nőt, azt az érzést vagy hatást keltve, hogy egy gyilkosság helyszínén vagyunk. Erotikus stílusú képein merész témaválasztásával egyegy magatartást emel ki. Olyan alakokat fotóz, akik nem teremnek minden bokorban. Andy Warhol, Liz Taylor korszakot, szemléletmódot meghatározó személyiségek voltak, a velük való találkozás, akár képen is, életre szóló élmény. Newton nagyszerűen használta ki, hogy a híres embereket és a szép nőket mindenki látni akarja, de tudta: az ember több, mint a teste, hat környezetére, és újra megállapíthatjuk, hogy a nő nem csak felület.

Gyakran ad alkalmat vad képzettársításokra, mert az előbbiek mellé még odatehetjük, hogy valóban pikáns, ha egy nőt négykézláb látunk az ágyon nyereggel a hátán. Különféle háttereket használ, hol egy csodálatos tengerparti tájon, hol egy kőbányában, vagy csupasz betonfalak előtt, vagy luxusszálló titokzatos falai között vagyunk. Szívesen választott bizarr helyszíneket is: hol szögekkel kivert ágyban fekszik az alak, hol egy markológép nyúl a modell felé vagy egy műanyag székben ül a nejlonba becsomagolt szereplő. Csak érdekes emberek alkotnak érdekeset. Gyáva embereknek csak emlékirataikban vannak hőstetteik, sikereik. Newton bátran vállalta önmagát, merész képeket alkotott a világról, mentes a prüdériától, a valóság híve. Ugyanakkor eléggé támadó is, helyenként bizarr és frivol gondolatkapcsolatokat épít a képbe. Munkái, képei nemegyszer parázs vitát váltottak ki. Nővédő szervezetek, feministák sorra tiltakoztak témaválasztásai ellen.

Rátámadtak a szexizmus vádjával, pedig ő csak a szép női formák ábrázolója, mint a görög festők. Divatfotóival betekintést kapunk az elegancia varázslatos, titkos és mindig izgalmas, extravagáns világába, ahol egyébként a XX. század második felének hitvallása szerint: mindent szabad. Korunk a káosz kora, és ő szívesen behatolt ebbe a titokzatos, helyenként veszélyes világba. Gyakran visszatérő témája a közelről fotózott kéz: hol kövér női ujjak nyúlnak a dollárokért kék körömmel, hol hosszú, festett műkörmök simítják a selymet. Fokozni is tudja az érzelmi hangulatot, amikor talán a legbizarrabb képén, a Jönnek-en, ahol négy elszántan menetelő meztelen nő jön felénk, és mi – legyünk nők vagy férfiak – nem tudjuk, mi lesz velünk. De még nem múlik el az izgalom és már robottest jön a lépcsőn, majd egymáshoz hajló arcok között álarc választja el az összebújó szereplőket, mintha hideg lenne a világ, vagy valami mindenkit elválaszt valakitől, de mindig. Aztán másutt mintha életre kelt próbababák néznének ránk, ott is a test beszél, legritkábban az arc, és a harisnyakötő a szoknya alól kivillan. Többször eszembe jutott a tárlaton a bizarr jelző. Talán leginkább azzal a képpel tudnám igazolni, ahol a perspektívával is játszva, egy földre fektetett ajtókeretben egy nő fekszik, akár egy koporsóban, de úgy látjuk, mintha belépne, és fölé hajol az ajtót bezáró férfi alak. Élesen visszaadja a dolgok és az események valóságos megjelenését, sok mindent leleplez, a természet eleven folyamatait fényés árnyékmintákba dermeszti. Tudja, hogy a kis mozgás a képen nagyobb figyelmet kelt, mint a tárgyak legnagyobb gazdagsága, hiszen a világ lényege a mozgás, a kerékpár

2013.

május–június

új katedra

45

szertenéző

is mozgás közben talál egyensúlyt – ahogy Kepes György, a látás nyelvének, a fotózásnak elismert szaktekintélye fogalmaz. Úgy rendezi a tényeket, úgy válogat a világban, hogy bizonyos értékekre hívja fel a figyelmet. Igazi reklámfotós is, aki a vizuális reklámot a fogyasztó szeméhez igazítja, őt akarja kielégíteni, a szemnek tetsző élményeket keresi. Jelentős mértékben köszönheti neki a fogyasztói társadalom a sikerét. Egyesítette a fogyasztást és az eleganciát, s mindezt a bűbájfotózással tálalta, à la Gundel. Képei is igazolják, hogy az emberi észlelés közül a látásé a főszerep. A látás a kommuni-

káció nyelve, és nemcsak a tárgyak világában segít eligazodni, hanem az emberi szférában is. A fényképezés is a gondolkodás egyik formája, így szerzett tapasztalatainkat átszövik az emlékezetünkbe lerakódott képek. Kameráját Helmut Newton fegyvernek tekintette, a pillanatból az öröklétbe lőtte a testeket, megállította az időt, a szobabelsőt, a tájat, a föld forgását. Az illúzió a művészet éltető eleme is, érzékszerveink bódítója; úgy tartja, hogy a tökéletes divatfotó nem annak néz ki, inkább olyan, mintha egy nyaraláson készült kép vagy egy történetből kiragadott pillanat volna. A nők varázslatosak, nemcsak Liz Taylor, de Petra kisasszony párnával is az, és a váratlan helyszíneken feltűnő lányalakok, néha festett mellbimbóval, mintha az álmokból jönnének és oda is mennének vissza, miután a fal mellől figyelik az íróasztalnál dolgozó férfit. A csontsovány, meztelen modellek szerelmese, de nem a műtermi szex vonzotta. A kiállításon látott képek híres helyeket is felidéztek. Őrségváltást is láttunk a Lenin mauzóleumnál, képbe jött az Empire State épülete is. Ahogy a fénnyel rajzol, azt a kicsit kinyíló ajtót ábrázoló képen láthattuk. Pazar. Aztán a halál angyalai jöttek, feketében. Newton fényképezőgépe olyan eszköz, amivel bizonyítékot szerez magának, ahogy meglövi az alakot, aztán a leterített lány,

sztár, akár a szarvasbőr, a falra kerül. Azt mondta magáról, hogy ő egy gun for hire, azaz egy fizetett mesterlövész, aki gazdag érzelmi és élményanyaggal örökítette meg a múltat. Szokatlan képei új megközelítésben ábrázolták a divat császárainak ruháit, modelljeit. Chanel, Versace, a divatdiktátorok felhasználták kreativitását; reklámruháit manapság már műtárgyként nézzük. N OVÁK IMRE

A hazai rajzoktatás egyik úttörője Hetvenöt éve hunyt el Nádler Róbert festőművész

Nádler Róbert 155 éve, 1858. április 22-én született, és 75 esztendővel ezelőtt, 1938. június 7-én hunyt el Budapesten. „Én szerencsének tartom, hogy Budán, a Krisztinavárosban születtem, mégpedig egy villában, kertek közt, közel a szabad természethez, a budai hegyekhez. Ily miliőben az ember, anélkül hogy tudná, oly tapasztalatokat szerez, önkéntelenül megszereti a természetet, ami aztán kihat az egész életére. Emlékszem például, milyen örömünk volt, amikor egy rajzórán azt rajzoltuk, ami odakint szinte az ölünkbe hullott. Almát, szép, kerek, piros almát. Az ilyen gyermekévek egészen más gyermekévek, mint azok, ahol a gyerek a természetet csak vonatablakból, könyvekből, absztrakt fogalmakból ismeri meg, s nem közvetlenül. Ezt csak azért mondom, hogy mint kisdiák minden időmet rajzra fordítottam” – emlékezett gyermekéveire a Művészetnek adott interjújában az ötvenhárom éves festő 1911-ben.

A ma kevéssé számon tartott kiváló festő- és iparművész, művészpedagógus építészeti pályára készült. A  müncheni, majd a bécsi műszaki főiskolán tanult, de az osztrák fővárosban már a képzőművészeti akadémiát is látogatta, érdeklődése erőteljesen a festészet felé fordult. Diplomája megszerzése után Ybl Miklós építészeti irodájában kezdett dolgozni és iparművészeti pályázatokon vett részt. Festészeti tanulmányait Székely Bertalannál folytatta, majd két esztendőn át Emil Schindler tanítványaként a tájképfestészet mesterfogásait sajátította el. Hosszabb tanulmányutakat tett Olaszországban, Dél-Tirolban, Bajorországban, Franciaországban és Egyiptomban is. 46

2013.

május–június

Nádler Róbert igen jelentős szerepet játszott a magyar művészi rajzoktatás megreformálásában, korszerűvé tételében és az elemi és középiskolai rajztanítás tanrendi bevezetésében. 1889-ben meghívást kapott az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző egyik tanszékének vezetésére. 1915-től az Iparművészeti Főiskola vezetője volt 1917-ig, a Műegyetemen pedig az ornamentális rajzot tanította. Az 1900-as Párizsi Világkiállításon jött rá, hogy a rajzoktatás csupán főiskolai fokon mit sem ér, szélesebb alapokra kell helyezni, reformokra van szükség. Ekkor indult országos jelentőségű pedagógiai munkássága. Rajz-

új katedra

oktatási metódusában az addigi másoltatás helyett az önállóságra helyezte a hangsúlyt, a természet és képzelet alapján való rajzolásrafestésre ösztönözte tanítványait. Ez a rajzoktatás forradalmát jelentette, ennek élharcosa lett. Újító eszméi, elképzelései a hivatalos kulturális kormányzat részéről is támogatásra találtak. Számos külföldi útján ismerkedett a legfrissebb nemzetközi módszerekkel, eredményekkel, amelyeket itthon propagált. Kongresszusokon, zsűrikben vett részt, előadásokat tartott, a rajztanítás ügyét koordinálta az országban. Munkájának eredményeként 1915-ben az iskolai rajz a „normál tanmenet” része lett. Érdemes hosszabban idéznünk a kisiskolá-

szertenéző sok rajzoktatásáról, vizuális neveléséről megfogalmazott, ma is kor- és időszerű gondolatait 1911-es Művészetbeli interjújából. „Mi a lényege ennek az új rajztanításnak s mi az értékessége a régivel szemben? Először is az, hogy a gyereket itt nem vesszük katonának, gépezetnek, hanem egy kisembernek, akinek ugyebár pszichéje van. Ezt a pszichét pedig – legalább a rajztanításban – nem szkématikussá kell tenni, hanem éppen ellenkezőleg. Arra kell fejleszteni, hogy önállóan dolgozhasson, hogy megfigyeléseit, percipiált dolgait grafikusan ki tudja fejezni. Röviden tehát ez a fajta új rajztanítás a szemlélet alapján történik. Fejleszti a gyermek művészi érzését. Azt, hogy megérezze a formát s ki próbálja fejezni az érzésvilágon alapuló dolgokat. Folyvást foglalkoztatja a gyermek fantáziáját, ébren tartja, ahelyett, hogy elnyomná. Márpedig a régi rajztanítás ugyancsak elnyomta, mert tiszta absztrakciókba vitte. Mindezekről egyszerűen tudomást sem vett, mintha nem léteznének. A régi rajztanítás a formákból levont teóriákból indult ki: pont, vonal, sík, test. Ezen kezdte a tanítást. Ezzel szemben az új rajztanítás nem absztrakciókból indul, a gyerek ugyanis nem teoretizál, hanem tapasztalatokat gyűjt. Egyszerűen néz, érdeklődik állat, ember, virág és egyéb dolgok iránt. Nem egy háromszög érdekli, az átfogó és a befogók viszonya, hanem inkább egy kakas. Erre persze az ellenkező állásponton lévők azt mondják, hogy ez nem rajztanítás, hanem játék. Viszont mást aztán nem is tudnak mondani. S egyébként jó, nevezzük hát játéknak. Nem jobb-e az, ha a gyerek, a kisgyerek rajzolva játszik, mintha rajzolva kínlódik, izzad, amíg végre két pont közt meg tud húzni egy vonalat? Végeredményben úgy is megtanulja ezt, hogy egyenest vagy görbét, kemény vagy puha vonalat fog húzni, ha ezt egy testen

látja maga előtt. De ha azzal kezdjük, azt parancsoljuk, hogy húzzál egy egyenest, nem fogja megcsinálni. A  rajzzal is úgy vagyunk, mint a beszélni tanítással, a nyelvtanítással. A  gyermek először nem grammatikát tanul, hanem dadog, itt is kifejteni tanul gondolatokat, érzéseket, megfigyeléseket a szó erejével. Ahogy a képességei fejlődnek, úgy fejlődik a fogalmazó, beszélő szabatos előadó-képessége s aztán ám jöhet a grammatika.” Nádler festészete akadémikus jellegű. Művészetében nem tartozott az újítók, az avantgárd alkotók közé, de értékes életművet hozott létre. Alkotásai többnyire kisméretűek, nagyrészt táblára, erősen hígított olajjal festett tájképek, csendéletszerű festmények az Emil Schindlertől elsajátított osztrák tájképfestészet sajátos, „hangulati impresszionizmusának” stílusában. „Képeim nagy részének a szujet-i azok a helyek, ahol megfordultam. Egy részük magyar földről, a Balaton, Szolnok mellől való, másrészük Olaszország, Dalmácia, Dél-Franciaország, a

Nádler Róbert: Az 1885-ös országos kiállítás. Budapesti Történeti Múzeum

Földközi-tenger s legutóbb Tunisz vidékéről” – nyilatkozta a Művészet folyóiratnak 1911-ben. Kiválóak a XIX. század utolsó éveiben, itáliai útjain, főképp Velencében született városképei, hajós-vitorlás festményei, akvarelljei. Nyaranta sokat tartózkodott a Balatonon, és számos kisméretű képén örökítette meg a nyári tó világát. Balatoni alkotásai Egry József csodálatos művészetének előképei. Munkássága viszont igen jelentős néprajzi, hon- és népismereti szempontból. Művészi pályáját még huszonévesen veduta festőként kezdte. Részt vett a Budapest főváros által a városi látképekre kitűzött pályázaton és meg is nyerte az első díjat. Ekkor festette meg a főváros rendelésére az 1885. évi országos kiállítás korzóját, a Bomba teret (a mai Batthyány tér), a Vámház téri Vásárcsarnok épületét és a budai várkastély hátsó oldalát. Munkáiban kiválóan tudta kamatoztatni építészeti ismereteit is. Ezek az alkotásai nemcsak egy ígéretes tehetség első művészi remeklései, de fontos várostörténeti források is. De Nádler nemcsak a főváros művészi krónikása. Hazai utazásai során felfedezte a falusi táj népét, a kilencszázas évek végén a Dráva menti Dél-Somogyot, mindenekelőtt Drávasztárát. A  dél-dunántúli, ormánsági és a sokác viseleten keresztül találta meg az utat a magyar népművészethez. A szolnoki művésztelepen együtt festett barátaival, Deák-Ébner Lajossal, Vágó Pállal, Aggházy Gyulával, Bihari Sándorral, de nem vált az alföldi iskola tagjává. Mint iparművész is szívesen fordult a magyar népi formavilág felé és ebben az úttörők közé tartozott. Éles szemmel látta meg a magyar népművészetben a keleties elemeket. Nemcsak maga alkalmazta a magyar motívumokat, hanem a tanításba is belevonta a népművészetet, s ezzel hosszú időre utat mutatott a magyar iparművészet fejlődésének. Az órái anyagába már a század elején bekerültek a magyar nemzeti motívumok, sőt a népművészetet igyekezett bekapcsolni a képzőművészetbe is. Nádler Róbert több fontos poszt betöltésére kapott lehetőséget életében, amelyekben maradandót alkotott. Munkásságát számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el: Ráth-díj, Esterházy-díj még az 1880-as, ’90-es években, majd az 1920-as években sorozatban jelentős művészeti díjak: Állami Vízfestmény-díj, a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének díja (kétszer is megkapta), a Főváros Akvarell-díja. 1925-ben Nagy Állami Aranyérmet kapott. A Magyar Képzőművészek Egyesületének több évig volt az elnöke. A hetvenéves művész munkásságát gyűjteményes kiállításon mutathatta be a Műcsarnokban. A magas életkort megélt alkotó gazdag életművet hagyva maga után, nyolcvanévesen hunyt el Budapesten. VASVÁRI ZO LTÁN

2013.

május–június

új katedra

47

a j á n ló

Hol vannak a jó emberek?

Elindult a Médiaunió Alapítvány társadalmi célú kampánya A Médiaunió Alapítvány 2013-as társadalmi célú kampányában különleges példaképeket keres: az ország nyilvánossága előtt nem ismert, hétköznapi embereket, olyanokat, akiknek tettei, életszemlélete, társadalmi, közösségi szerepvállalása példaértékű. A Jó embert keresünk – Keressük Magyarország példaképeit kampányban ismert példaképek buzdítanak az ismeretlen hétköznapi hősök megtalálására.

A Médiaunió Alapítvány 2008-ban jött létre, azzal a céllal, hogy évről évre nyilvánosságot biztosítson valamely fontos társadalmi ügynek. Az alapítványban részt vállaló médiu­ mok önkéntes alapon felületet biztosítanak a kiválasztott téma kommunikációjának. A Médiaunió szervezete a kiválasztott társadalmi fontossággal bíró témát szakemberek és civil szervezetek bevonásával dolgozza fel és koordinálja a PR- és reklámügynökségek pro bono végzett munkáját. A Médiaunió Alapítvány éves kampányai sem gazdasági, sem politikai érdekeket nem szolgálnak. A május 28-án tartott sajtótájékoztatón Schmidt Mária, a kuratórium elnöke felidézte, hogy az elmúlt négy évben milyen társadalmi célú kampányokat indítottak útnak: foglalkoztak a fogyatékkal élő emberek integrációjával, azzal, hogy a gyermekek és szüleik, nagyszüleik kapcsolatában meghatározó jelentősége van a mesének, a mesélésnek, téma volt az egészséges életmód és a mindennapi sport fontossága. „Úgy érzem, nagyszerű dolog, hogy alapítványunk felkarol társadalmi problémákat, s hogy a média ezek feldolgozásához továbbra is térítésmentesen felületet biztosít” – jelentette ki Schmidt Mária. Ebben az évben az alapítvány nem egy megoldásra váró társadalmi problémát állít kampányának középpontjába, hanem több fontos értékre hívja fel a figyelmet. Ennek érdekében az ország nyilvánosságának segítségével olyan társadalmi, közösségi értékeket létrehozó embereket keresnek, akik cselekedeteikkel pozitív hatással vannak környezetükre. Az alapítvány abból a feltételezésből indult ki, hogy ezen emberek, példaképek, illetve a tetteik bemutatásával rávilágíthatnak arra, hogy a cselekvés, a tenni akarás, az egyéni szemlélet vagy egy újszerű megközelítés egyént és közösséget egyaránt sikerre vezethet. A Médiaunió idei kampányának fő támogatója a Magyar Telekom. A Magyar Telekom Magyarország legnagyobb távközlési szolgáltatója, amely a telekommunikációs és infokommunikációs (ICT) szolgáltatások teljes skáláját nyújtja, 48

2013.

május–június

beleértve a vezetékes és mobiltelefonos, az adatátviteli és nem hangalapú, valamint az informatikai és rendszerintegrációs szolgáltatásokat. Magyarország vezető infokommunikációs szolgáltatójaként – küldetésével összhangban – elkötelezett a fenntartható fejlődés elve mellett. A 2010 decemberében elindított hello holnap! kezdeményezésével a vállalat a fenntarthatóság fogalomkörét érthetően, könnyen befogadható módon szeretné a mindennapok részévé tenni, egyben felhívni a figyelmet arra, hogy az élhető jövő mindannyiunk közös felelőssége. „A  fenntartható fejlődés iránt elkötelezett vállalatként fontosnak tartottuk, hogy támogassuk a Jó embert keresünk kezdeményezést, és ezzel az eszközzel is felhívjuk a figyelmet arra, hogy az élhető jövő közös felelősségünk. A  Telekom az évi sok százmilliós társadalmi befektetésével maga is példát mutat: többek között a hátrányos helyzetű kistérségek fenntartható fejlődésének előmozdítását tűzte ki célul, amelynek első helyszíne Mezőcsát kistérség volt, valamint a Digitális Híd Kistelepüléseken program megvalósítását, amelynek célja, hogy megismertesse az információs és kommunikációs technológia eredményeit és lehetőségeit azokon a területeken, ahol a digitális különbség jelen van” –  tette hozzá Rózsa Iván vállalati kommunikációs igazgató. A Médiaunió Alapítvány célja az egyéni és társadalmi önbecsülés, az önbizalom erősítése, a közösségteremtés, az előítéletek csökkentése. Célja, hogy az év során szó essen olyan értékekről, mint az aktív állampolgári lét, a közösségépítés, az adományozás, az önkéntesség, a kitartás, a felelősségvállalás vagy akár az innováció. Mihók Attila, az alapítvány elnöke elmondta, hogy az elmúlt évek jól bevált gyakorlata szerint a kampány idén is két részből áll ös�sze. A május 28-án indult első szakaszban a Médiaunó Alapítvány arra buzdítja az embereket, hogy jelöljenek példaképeket saját környezetükből a www.joembertkeresunk.hu honlapon. A figyelemfelkeltést szolgáló kreatív anyagokban híres emberek szerepelnek, akik sa-

új katedra

ját példaképeikről, illetve arról beszélnek, hogy mit jelent számukra a példakép, miért fontos szerintük a példamutatás. Vannak közöttük idősebbek és fiatalok, tudósok, énekesek, színészek, sportolók, üzletemberek, nők és férfiak egyaránt. A Médiaunió Alapítvány felkérésére szerepet vállalt a kampányban Busa István, Czutor Zoltán, Gerendai Károly, Geszti Péter, Hankiss Elemér, Kemény Dénes, Novák Péter, Rudolf Péter, Schmidt Mária, Somody Imre, Szakcsi Lakatos Béla, Szily Nóra, Tenki Réka, Weisz Fanni. A sajtótájékoztatón is levetített reklámfilmek mellett az ő gondolataik szerepelnek a nyomtatott sajtóban és a közterületi hirdetéseken is. A kampány második szakaszában a kreatív anyagok az egyének sikereit állítják példaként a középpontba, ám a sikerek mögött mindig lesz valamilyen bemutatandó társadalmi érték. A különböző filmek különböző értékekre épülnek majd. A második kampányszakaszban, 2013. október–novemberben már a konkrét példaképeket mutatja be a Médiaunió Alapítvány a magyar médiában. A kampányt munkájával pro bono támogatja a Berg Média, a Carbon Group Com­ munication Kft., a Post Edison, a Prodari Bt., a Sparks Camera & Lighting Ltd., a Strategic Scope Kommunikációs Ügynökség, Lóránt Attila rendező, Miklauzic Márton operatőr, Éry Balázs zeneszerző, Jobbágy Csaba fotós, Adorjáni Bálint színész (narrátor), Knapp Dávid filmes szakember.