Juhász László: A csődeljárás néhány aktuális kérdése
Bevezetés A 2012. március 1.-én hatályba lépett csődtörvény módosítások közül a legjelentősebbek a csődeljárást érintették. Már a törvénymódosítás hatályba lépése után látható volt, hogy a módosítások egy része a gyakorlatban vitákat fog kiváltani. Az egyik leglényegesebb kérdés az, hogy a bíróságok milyen mélységben fogják vizsgálni azt a kérdést, hogy a csődegyezség mennyiben felel meg a jogszabályoknak. Ma már több bírói döntés foglalkozik ezzel a kérdéssel és kitapintható adott esetben a szubjektiv – a biró egyéniségéből eredő - megközelítés, amely miatt a gazdálkodó szervezetek sok esetben azért nem indítanak csődeljárást, mert tartanak a bírói döntés bizonytalanságától. Úgy közelítik meg a kérdést, hogy egyrészt feladat a hitelezők meggyőzése az egyezségi javaslat elfogadhatóságáról, másrészt a bíróság meggyőzése a az egyezség jóváhagyhatóságáról. Bírói körökben is vitatott téma, hogy nagy többséggel jóváhagyott egyezség korlátozza-e a bíróság lehetőségeit, végülis az egyezség a felek érdekét kell, hogy szolgálja. Amióta a jogalkotó a csődegyezséget a felszámolási egyezséghez hasonlóan bírói egyezséggé emelte, s ezzel ítélethatályú határozattá tette, több megközelítésben is vita alakult ki a gyakorlatban ennek részletkérdéseit illetőn. Jelen tanulmány ebből két fő kérdéskört kíván kiemelni, az egyezség végrehajthatóságát és az egyezség jellegét, más aktuális kérdések mellett. 1. A csődegyezség végrehajthatósága Miután a bírói ítéletekkel szembeni legfontosabb követelmény az ítélet végrehajthatósága, ma már evidenciaként kezeli a gyakorlat, hogy a csődegyezség akkor hagyható jóvá, ha az végrehajtható. Ennek a feltételnek a vizsgálata ma már a csődegyezségi javaslat elkészítésekor elkerülhetetlen. A Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 148. § (4) bekezdése alapján ugyanis a bíróság által jóváhagyott csődegyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek, ezért az adós nem teljesítése esetén a hitelező a követelése érvényesítése érdekében választása szerint egyedi végrehajtást, vagy totális végrehajtást (felszámolást) kezdeményezhet. Az egyedi végrehajtás végrehajtható okiraton alapulhat, a Vht. 13. § (1) bekezdése szerint pedig végrehajtható okiratot akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtandó határozat a) kötelezést (marasztalást) tartalmaz, b) jogerős vagy előzetesen végrehajtható és c) a teljesítési határidő letelt. Általában a bírói egyezség akkor hagyható jóvá, ha az végrehajtható, tartalmazza mindazokat az anyagi jogi elemeket, amelyek nem teljesítés esetén az egyezségben vállalt kötelezettség kikényszeríthetőségét a bírósági végrehajtás szabályai
1
szerint lehetővé teszik (BH1992. 178., BH1983. 120.). Nincs másként ez a csődegyezséggel kapcsolatban, bár a sokszereplős eljárásokban a gazdasági élet bonyolultságára is figyelemmel ez sokszor nehezebb, mint a peres eljárásokban kötött egyezség esetében. A csődegyezség jóváhagyhatóságával kapcsolatban –többek között a BDT2012. 2643. szám alatt közzétett döntésben a Pécsi Ítélőtábla kifejtette azt az álláspontját, mely szerint a jogszabály előírásainak olyan egyezség felel meg, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy az adósnak mikor, milyen nagyságú fizetési kötelezettsége keletkezik egyes hitelezők felé. Nem felel meg az egyezség ezeknek a feltételeknek, ha utólagos értelmezésre szorul, esetleges végrehajtás vagy felszámolás kezdeményezése esetén a marasztalás összege nem állapítható meg. A Kúria a Gfv.VII.30.171/2013/13. számú határozatában ugyanezt az elvet erősítette meg, amikor kimondta, hogy a bíróság feladata a csődegyezség törvényességének biztosítása, és amennyiben a felek megállapodása alapján az egyezség létrejön, a bíróságnak kell ügyelnie arra is, hogy az egyezség végrehajtható legyen, mert csak olyan egyezség hagyható jóvá, amely végrehajtható. Ebbe a körbe nem kizárólag a bírósági végrehajtás tartozik, hanem az olyan feltételek egyezségbe történő beépítése is, amelyek alapján a hitelezők számon tudják kérni az egyezségben foglalt ígéretek teljesítését. Most egy olyan – a BDT 2013/7-8. számában közzétett - döntést ismertetek, amelyben az egyezség azért bukott meg a bírói szűrőn, mert az egyezség nem felelt meg ennek a feltételnek. Egy szállodát üzemeltető társaság a következő egyezséget kötötte a hitelezőivel oly módon, hogy a biztosított hitelezők 100 %-a, a nem biztosított hitelezők 97,5 %-a (tehát szinte a teljes hitelezői kör) a csődegyezséghez hozzájárult: A csődegyezségi megállapodás szerint az adós a biztosított hitelezők részére az egyezség jóváhagyása, és a csődeljárás befejezetté nyilvánításától számított nyolc napon belül megfizeti követelésük 15 %-át. Az egyik biztosított hitelező, a Faktoring Zrt. részére teljes követelése kiváltása ellenértékeként 2013. február hó 28. napjáig 425 000 000 forintot megfizet azzal, hogy késedelem esetén további 30 nap póthatáridőn belül teljesít. A Faktoring Zrt. hitelező kijelentette, hogy a 425 000 000 forint kifizetésével követelését rendezettnek tekinti, az adóssal fennálló jogviszonya az adóst terhelő biztosítéki kötelezettségek hatósági törlésével lezárul. Az adós kötelezettséget vállalt a további biztosított hitelezők 68,3 % mértékű kifizetésére 2013. február hó 28. napjáig. A nem biztosított hitelezői osztályba tartozó hitelezők a csődegyezség szerint három kielégítési módból választhatnak: 1./ „Voucheres” kielégítési mód: A hitelező az egyezségben meghatározott kezdő időponttól számított 30 munkanapon belül jelentheti be, hogy voucheres (saját szolgáltatás nyújtására vonatkozó utalvány) kielégítési módot választ, ennek hiányában úgy kell tekinteni, hogy másik, a megállapodásban szabályozott kielégítési módot választ. Az adós további 30 napon belül a hitelezői követelés összegének 80 %-ában vouchert állít ki a hitelező részére, a hitelezők a vouchert az adós által működtetett D. Hotel
2
Thermál Resort Szállodában használhatják fel, összesen (együttesen) 5 000 000 forint/hó összeghatárig. 2./ A részvényes kielégítési mód: Az ezt választó hitelezők a biztosított követelések fent részletezett rendezéséig, a Faktoring Zrt.-t megillető biztosíték törléséig az adós részére fizetési moratóriumot biztosítanak, ezt követően – adós írásba foglalt értesítése alapján – 15 napon belül nyilatkoznak arról, hogy ezt a kielégítési formát választják. Nyilatkozat hiányában úgy kell tekinteni, hogy másik, a megállapodásban szabályozott kielégítési módot választanak. Az adós kötelezettséget vállalt arra, hogy a biztosított követelések rendezését követő 30 napon belül a részvénytársasággá alakulás folyamatát megindítja, és az átalakulás során a hitelezőknek 1 000 forint követelés után 300 forint névértékű részvényt ad. 3./ A pénzkifizetéses kielégítési mód: az ezt választó hitelezők 2014. január hó 31. napjáig az adós részére követeléseik tekintetében fizetési moratóriumot biztosítanak, részükre az adós követelésük 15 %-át fizeti meg minimum 5 000 000 forint/hó értékben, az egyes érintett követelések egymáshoz viszonyított arányában. Az elsőfokú bíróság végzésével a Cstv. 21/B. §-a alapján a csődeljárást megszüntette, álláspontja szerint a létrejött egyezség nem felel meg a jogszabályokban foglaltaknak, mivel az egyezség alapján nem határozható meg pontosan, egyértelműen, hogy az adós mely hitelezőknek, milyen módon, milyen határidőben, milyen feltételek szerint és mekkora mértékben teljesít. A pénzkifizetéses kielégítési mód esetében utalt arra, hogy a csődegyezségből nem állapítható meg, hogy mekkora az egyes hitelezőknek fizetendő összeg, mivel az egyezség jóváhagyása után választanak a hitelezők a kielégítési formák között. Emellett az adott hitelezőnek havonta fizetendő összeg sem állapítható meg, mivel az ezt a módot választó hitelezők követeléseinek egymáshoz viszonyított arányai is a későbbiekben – a választást követően – válnak ismertté. Az elsőfokú bírság álláspontja szerint nem hagyható jóvá az az egyezség, amely utólagos értelmezést, utólagosan okiratok beszerzését, összevezetését igényli. A részvényes kielégítési mód esetében kiemelte, hogy az utólagos hitelezői nyilatkozatoktól függ, hogy mely hitelező kielégítésére kerül sor ebben a formában, a Faktoring Zrt.-t megillető jogok törlése, és így a részvénytársasággá alakulás kezdő időpontja bizonytalan, és nem határozható meg az átalakulási folyamat befejezési időpontja sem. Utalt arra, hogy a részvénytársasággá alakulás folyamata számtalan tényezőtől függ, és egyedi végrehajtás keretében való kikényszeríthetősége nem biztosított, a teljesítés elmaradása esetén a csődegyezség egyedi végrehajtásra nem lenne alkalmas.
A másodfokú bíróság az elsőfokú döntést helybenhagyta, döntésében kiemelte, hogy a Cstv. 2012. március hó 1. napjától hatályos, jelen ügyben alkalmazandó 21/A. § (3) bekezdése alapján az egyezség jóváhagyásának feltétele az, hogy az egyezség a jogszabályoknak megfeleljen. Az egyezség jogszabályoknak megfelelő volta vizsgálata azt jelenti, hogy a bíróságnak a nyilvánvaló jogszabálysértést kell figyelembe vennie, azaz azt, amely az egyezségből, illetve a becsatolt iratok tartalmából nyilvánvalóan szembetűnik (például olyan rendelkezéseket tartalmaz az egyezség, amelyek végrehajthatatlanok vagy szabálytalan volt az egyezség megkötéséhez vezető eljárás), 3
valamint érdemben vizsgálnia kell az egyezségben foglaltakkal egyet nem értő hitelező által megjelölt jogszabálysértés fennállását. Az egyezség bírói vizsgálata a fentiek szerint kizárólag a jogszabályi megfelelőségre terjedhet ki, a bíróság nem mérlegelheti az egyezség gazdasági kihatásait. Nem hagyható jóvá méltányosságból az egyébként jogszabályba ütköző egyezség arra figyelemmel, hogy munkahelyek megőrzését biztosítja, a munkavállalók és adós érdekeit szolgálja. A jelen eljárásban kötött csődegyezség nem felel meg a végrehajthatóság követelményének sem, nem tekinthető olyan végrehajtható határozatnak, amelynek alapján – az egyezség megkötése után megtett nyilatkozatok és e nyilatkozatok folytán előállott jogi helyzet értékelése nélkül – végrehajtható okiratot lehetne kiállítani, és ezért nem felel meg a jogszabályok rendelkezéseinek. (Ez az egyébként helyes okfejtés jelzi, hogy a bíróság akkor sem hagyhatja jóvá az egyezséget, ha azt a hitelezők 100 %-a támogatja, amennyiben nem felel meg a jogszabályoknak és nem felel meg a végrehajthatósági kritériumoknak.) Az egyezség utólagos értelmezés nélküli végrehajthatatlanságát önmagában alátámasztja az a tény, hogy az egyes hitelezők kielégítésének módja – és ettől függően annak összege is – csak az egyezség jóváhagyását követően, saját nyilatkozatuktól függően válik ismertté, és annak összeg, és így a kielégítés időtartama attól is függ, hogy az egyes kielégítési módot hányan választják. Emellett a felkínált lehetőségek közül a részvényes kielégítési mód önmagában is végrehajthatatlan, bírósági végrehajtás útján ugyanis nem lehet – még saját vállalás alapján sem – a társaságot átalakulásra kényszeríteni, ilyen tartalmú végrehajtási lapot a gazdasági társasággal szemben nem lehet kiállítani, hiszen az átalakuláshoz a Gt. 71. §-a értelmében a társaság legfőbb szervének határozata szükséges, az átalakulást a Gt. 69.-76. §-aiban foglalt eljárási rendben kell lefolytatni, a társaság taggyűlésének döntési jogkörébe tartozik. (A következő, jelen cikkben ismertetett eset ezzel a kérdéssel foglalkozik.) Emellett egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban is, hogy még az átalakulás elhatározása esetén is számos bizonytalansági tényezőtől függ annak eredményessége, végső soron a cégbírósági bejegyzésétől, amely nem kényszeríthető ki. A fentieken túl a pénzkifizetéses kielégítési mód esetén, mivel a választás a hitelezők részéről utóbb történik – szintén nem tartalmaz összegében meghatározott követelést az egyezség, és az sem került rögzítésre, hogy a 2014. február hó 1. napjától esedékes havi fizetés milyen határnapokkal történik (teljesítési határidő hiánya). Az adós akkor járt volna el helyesen, ha a hitelezőket az egyezség megkötése előtt felhívja a kielégítési formák kiválasztására, és kielégítési módozatonként állapodik meg a hitelezőkkel. Ez esetben az egyes hitelezőket megillető, végrehajtás alapjául szolgáló összeg (marasztalás) egyértelműen meghatározható lett volna. A fentiekben részletezett körülmények is egyértelműen alátámasztják az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy az egyezség végrehajthatatlan. (Pécsi Ítélőtábla Cspkf. IV. 30 130/2013/2.)
2. Harmadik személyek szerepe az egyezség végrehajthatóságában
4
Már az előzőekben ismertetett döntés is jelezte, hogy milyen kérdéseket vet fel az a helyzet, amikor az egyezség jóváhagyása harmadik személyek teljesítésétől függ. Ilyen lehet, amikor az adós társdaság tagjai, vagy a cégcsoport más társaságai –akik hitelezőként nem vesznek részt az eljárásban – vállalnak kifizetést vagy az adós tuléajdonosai részesedést engednek a társaságban a hitelezői igény kielégítéseként. Ennek a lehetőségét a Cstv. 19.§ (1) bekezdése termeti meg, amikor kimondja, hogy az egyezség keretében az adós megállapodik a hitelezőkkel az adósság rendezésének feltételeiről, így különösen megállapodhatnak az adósságra vonatkozó engedményekről és a fizetési könnyítésekről, egyes követelések elengedéséről vagy átvállalásáról, a követelések fejében az adós gazdálkodó szervezetben részesedés szerzéséről, a követelések megfizetéséért való kezességvállalásról és egyéb biztosítékokról, az adós reorganizációs és veszteségcsökkentő programjának elfogadásáról, továbbá mindarról, amit az az adós fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása érdekében szükségesnek tartanak, ideértve az egyezség időtartamát és végrehajtása ellenőrzésének módját is. Az eddigi csődegyezségekben leginkább a pénzkövetelések kifizetésének átütemezése, a követelések egy részének elengedése szerepelt, ami nagyobb jogértelmezési kérdéseket nem vetett fel. Egyre inkább előtérbe kerül, - főleg nagyobb társaságok esetében – a részesedés szerzésének a lehetősége, s ahogy az előzőekben is jeleztük, itt már gondok lehetnek a végrehajthatósággal. A Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban volt csődeljárásban az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó adós abban állapodott meg az egyetlen biztosított hitelezőjével, hogy a csődegyezség részeként a biztosított hitelező a követelésének fejében 90 %-‐os részesedést szerez az adós társaságban, amelyet az adós által elismert követelésének nem pénzbeli hozzájárulásként történő szolgáltatásával történő törzstőke emelés útján fog megvalósítani a Gt. 13.§ (2) és 155.§ bekezdései alapján, ezzel az adós a biztosított hitelező részére követelése összegének 100%-‐át megtéríti. (Az egyezség tartalmazta továbbá, hogy a csődegyezségi megállapodás eredményeképpen a hitelszerződés alapján fennálló teljes követelés megszűnik, az azt biztosító biztosítékok pedig törlésre és megszüntetésre kerülnek azt követően, hogy a biztosított hitelezőnek az adós társaságban történő 90 %-‐os részesedését az illetékes cégbíróság bejegyzi.) Az adós vállalta, hogy, az ennek megvalósításához szükséges társasági határozatokat meghozza, az adós alapító okiratát módosítja, ezen iratokat a csődegyezséget jóváhagyó jogerős bírósági végzés Cégközlönyben történő közzétételét követő kilencven napon belül a cégbírósághoz benyújtja. Nagyon lényeges pontja volt a megállapodásnak az a melléklet, amelyben az adós egyedüli tagja kötelezettséget vállalt a fentiek teljesítésére. Ez a nyilatkozat azonban nem volt elégséges ahhoz, hogy a határozat egyértelműen végrehajtható legyen, ezért a csődegyezségi megállapodást a Győri Ítélőtábla 1/2012 (XI.13.) Kollégiumi véleményében foglalt ajánlás alapul vételével kiegészítették. Ennek a kollégiumi véleménynek az V. pontjában a Győri Ítélőtábla azt az álláspontot fejtette ki, hogy a csőd-, illetve felszámolási egyezségnek az adóson és az egyezségkötésre jogosult hitelezőkön kívül részese lehet egyéb érintett (például az adós tartozását átvállaló, a biztosítéki megállapodást kötő, a követelés fejében az adósban fennálló
5
részesedését átruházó ) személy is. A megállapodás kényszeregyezség hatása ilyenkor csak az adós és a hitelezők relációjában érvényesül, az egyéb kötelezett és a hitelező(k) között létrejött, az egyezség részét képező megállapodás csak az érintett felek egyetértésével születhet meg, s csak köztük keletkeztet kötelezettséget. Ezeket a feltételeket következőképpen valósították meg ebben az eljárásban.
Az egyedüli tag a csődegyezség mellékletét képező nyilatkozata alapján vállalta, hogy -
az adós törzstőkéjét 30.000.000.- Ft-ról 300.000.000.- Ft-ra felemeli,
-
kijelentette, hogy a Gt. 155.§ (3) bekezdésében biztosított elsőbbségi jogával nem él,
-
a biztosított hitelezőt a Gt. 155.§ (4) bek. alapján kijelöli arra, hogy a követelését nem pénzbeli hozzájárulásként az adós rendelkezésére bocsássa, s ezzel az adós társaság üzletrészének 90 %-át megszerezze,
-
a megszerzett üzletrész értéke és a hitelezői követelés különbözete az adós törzstőkén felüli vagyonát (tőketartalékát) növeli,
-
vállalta, hogy a fentieket tartalmazó társasági szerződés módosítást elfogadja és aláírja,
-
ennek megtörténte esetén gondoskodik arról, hogy az adós ügyvezetője aláírja és kibocsássa az adós fenti változásokat tükröző tagjegyzését,
-
a csődegyezség jóváhagyása esetében a jóváhagyásról szóló jogerős végzés közzétételét követő 90 napon belül intézkedik az iratok cégbíróságra történő benyújtása iránt.
Ezen túlmenően generálisan vállalta, hogy a elfogad minden olyan további alapítói határozatot, illetve elvégez minden olyan jogcselekményt, amely ahhoz szükséges, hogy a hitelező az egyezségben foglalt részesedést megszerezze, illetve a követelés ezt meghaladó része a társaság törzstőkén felüli vagyonát növelje, ezzel a hitelezői követelés teljes egészében kielégítésra kerüljön. A Fővárosi Törvényszék a csődegyezséget jóváhagyta, kimondva, hogy az egyezség megfelel a Cstv. 19-21 §-ban foglalt előírásoknak, a csődegyezség tartalmazza a hitelezők, valamint a csődegyezségben vevő adós egyedüli tagja nyilatkozatát, a teljesítési határidőket és az egyezség ellenőrzésének módját.
6
A fenti eset ismertetését azért tartottam fontosnak, mert a részletek ismertetése (és torzított adatok közése) ellnére jelzi, hogy milyen körültekintően kell eljárni abban az esetben, ha a hitelező részesedést kíván szerezni az adós társaságban. Ebben az ügyben egyetlen tulajdonos szerpelt az adós társaságnál, nagyobb részvénytársaság vagy kft esetében kicsit bonyolultabb a helyzet, de a Gt szabályait megtartva a fent ismertetett határozatok meghozhatók. Az ilyen módon követelményeknek is.
megkötött
csődegyezség
megfelel
a
végrehajthatósági
3. A csődegyezség jogi jellege Az utóbbi időben gyakran felmerül – s a gyakorlatban példa is van rá – hogy a bíróság által jóváhagyott csődegyezség utólag peres eljárásban a Ptk-ban foglalt valamely feltétel megvalósulása esetén megtámadható-e. Ez a kérdés nem csak a csőd-és felszámolási egyezség kapcsán merül fel, hanem a Pp. 148.§-ban szabályozott egyezség esetében is. A Pécsi Ítélőtábla egy nagyon jelentős és érdekes döntésében mutatott rá arra, hogy milyen különbség van az egyezség anyagi jogi tartalma és az eljárásjogi következmény között. A BDT2012. 2831. szám alatt közzétett döntésben a bíróság kifejtette, hogy a perbeli egyezség kettős természetű jogintézmény: anyagi jogi és eljárási jogi elemeket egyaránt tartalmaz. A jogerős bírósági jóváhagyás az egyezség ügyleti jellegén nem változtat, ezért a szerződéses kötelmekre vonatkozó jogszabályok megfelelően alkalmazandók rá, ezek közül kizárt azoknak az alkalmazása, amelyek ellentétesek a jogintézmény eljárási természetével. Az egyezség külön perben történő megtámadása nem vezethet az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása körében a jogerős végzéssel jóváhagyott egyezségbe foglalt jogok és kötelezettségek újbóli rendezéséhez, mert ellentétes az anyagi jogerő természetével. Ha a keresettel (viszontkeresettel) érvényesített megtámadás alapján a bíróság ítélettel megállapítja az egyezség szerződési részének az érvénytelenségét, ez az ítélet az egyezséget jóváhagyó végzés elleni perújítás okaként szolgálhat. Az indokolás vonatkozó részében az ítélőtábla kifejti, hogy „nem vitásan a perbeli egyezség is a felek kölcsönös és egybehangzó anyagi jogi jognyilatkozatait tartalmazza. Ez a megállapodás viszont lényegesen eltér az egyéb magánjogi szerződésektől. Ezzel a megállapodással ugyanis a peres felek a bíróság elé tárt, perbevitt jogvitájukat rendezik. Azzal a közös kérelemmel, amely az anyagi jogaik és kötelezettségeik felől rendelkező egyezségük bírói jóváhagyására irányul, a tisztán magánjogi, anyagi jogi nyilatkozataik mellett kifejezésre juttatják azt az akaratukat is, hogy jogviszonyaikat nem egyszerűen magánjogi szerződés hatályával kívánják rendezni, hanem bírósági kötelező erővel is fel kívánják ruházni, a végrehajtásához az állami kényszer lehetőségét is hozzá kívánják fűzni. A perbeli egyezség tehát összetett jellegű, kettős természetű jogintézmény: anyagi jogi és eljárásjogi elemeket egyaránt tartalmaz. A bíróság egyezséget jóváhagyó végzése ítélethatályú érdemi döntés [Pp. 148. § (4) bek.]. Jogerőre emelkedése esetén a bírósági
7
végrehajtás szabályai szerint kikényszeríthető. A perbeli egyezség jogerős bírósági jóváhagyása az egyezség ügyleti jellegén nem változtat és ezért a szerződéses kötelmekre vonatkozó számos jogszabály, így az elsőfokú bíróság által felhívott Ptk. 210. § (4) bekezdése és 235. § (1) bekezdése is alkalmazandó rá. Fogalmilag kizárt viszont azoknak a jogszabályoknak az alkalmazása, amelyek ellentétesek a jogintézmény eljárási természetével. Egy jogerős végzéssel jóváhagyott perbeli egyezségbe foglalt jogviszony más perben való újbóli rendezése ellentétes a Pp. 229. § (1) bekezdésébe foglalt anyagi jogerő természetével, ami kizárja, hogy a felek a már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék. Az anyagi jogerő nem oldható fel más perben, csak az adott perben kezdeményezett rendkívüli perorvoslat (felülvizsgálat, illetve perújítás) eredményeként. A bírói gyakorlat elismeri a perben kötött és a bíróság által jóváhagyott egyezség anyagi jogi megtámadásának a lehetőségét az egyezség ügyleti jellegére tekintettel, akár külön perben történő igényérvényesítés formájában is (BDT1999. 51., BH1997. 221., BH1995. 637.), akár perújítás keretében (BH1980. 186.). A külön perben történő igényérvényesítés sem vezethet azonban az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása körében a jogerős végzéssel jóváhagyott egyezségbe foglalt jogok és kötelezettségek újbóli rendezéséhez. Ha a megtámadás alapján a bíróság ítélettel megállapítja az egyezség szerződési részének az érvénytelenségét, ez az ítélet az egyezséget jóváhagyó végzés elleni perújítás okaként szolgálhat [Pp. 260. § (1) bek. a) pont]. Amennyiben ugyanis az egyezség érvénytelenségét megállapító önálló perben hozott bírósági határozat az érvénytelenség jogkövetkezményeit az egyezség tartalmától eltérően levonná, a jogerőre emelkedése esetén lenne ugyanarra a jogviszonyra vonatkozó, de tartalmában egymástól eltérő, kettő végrehajtható határozat. Az érvénytelenség megállapítására irányuló önálló kereset sem alkalmas tehát önmagában az egyezséget jóváhagyó végzés anyagi jogerejének a feloldására, az ellenkérelem formájában érvényesített megtámadási kifogás pedig végképpen nem. A megtámadási kifogás ugyanis nem tekinthető egyenértékűnek a szerződés megtámadásával, csak a keresettel szemben való védekezést szolgálja, hatása a kereseti követeléshez igazodik (BH2003. 412.), vagyis eredményessége esetén is csak a kereset elutasítására vezethet, ítéleti rendelkezés, megállapítás kieszközlésére nem, ezért eredménye az egyezséget jóváhagyó végzés elleni perújításban sem használható fel.” Egy jelentős gazdálkodó szervezet csődeljárásában is felmerült ez a kérdés, s a másodfokú bíróság elvi éllel mondta ki, hogy „a felek akaratnyilvánítását tartalmazó egyezség ugyanúgy, mint a szerződések általában, polgári jogi alapon bíróság előtt keresettel megtámadhatók.” Az ügyben benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria a Gfv. 30.171/2013/13. sz. döntésében ezzel az állásponttal nem értett egyet és a következő – az érintett ügy jelentőségén messze túlmutató – véleményt fejtette ki: „Mindezek alapján tehát a Kúriának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, helytálló-e a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a jogerősen jóváhagyott csődegyezség a jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. szabályai szerint perben megtámadható, illetve hatálytalanságának megállapítása kérhető, vagy a csődeljárásban elbíráltakra hivatkozással utólag az adóssal (esetleg egy másik hitelezővel szemben) kártérítési igény támasztható. Ennek azért van jelentősége, mert a jogerős végzésben
8
kifejtett álláspont szerint a csődegyezség megfogalmazása miatt a hitelezők el vannak zárva ettől a lehetőségtől. A másodfokú bíróság határozatában két alkalommal is kitért arra, hogy a csődeljárásban hozott határozatok peres bíróság által felülbírálhatók. Egyrészt a közokiratba foglalt követelések tekintetében fejtette ki, hogy – tulajdonképpen bármelyik - hitelező az adós és közokiratba foglalt követeléssel rendelkező hitelező közötti szerződés hatálytalanságának megállapítása vagy kártérítés iránt keresetet nyújthat be az adós és a közokirattal rendelkező hitelező csalárdságára hivatkozással. Abban a perben lehet megállapíttatni, hogy a közokirat tartalma valótlan, az okiratban foglaltak ellenére az adós és a hitelező között kötelem nem jött létre, vagy az fedezetelvonás célzatával jött létre, a bejelentett – közokiratba foglalt - hitelezői igény jogalap nélküli és ezáltal ez a hitelező olyan szavazati joggal élt a csődegyezség megkötése során, mely veszteséggel járó kényszeregyezségbe szorította a perindító felet. A Kúria álláspontja szerint ilyen tartalmú kereset benyújtása nem kizárt, a kereset megalapozottsága azonban nem eredményezheti a csődegyezség érvénytelenségét, kizárólag a pert indító hitelező és az alperesek közötti viszonylatban vizsgálható a kártérítés feltételeinek a fennállása és e körben vonható le a jogkövetkezménye is. Ugyanakkor a másodfokú bíróság a csődegyezség felülvizsgálatával kapcsolatban is járható útnak tartotta a peres eljárást. A csődegyezséget gyakorlatilag két részre bontotta: anyagi jogi egyezségnek tekintette az adós és hitelezői között létrejött megállapodást, amely a bíróság jóváhagyásával válik eljárásjogi egyezséggé. Álláspontja szerint a bírósági jóváhagyás az egyezség ügyleti (szerződési) jellegén nem változtat, ezért a felek akaratnyilvánítását tartalmazó egyezség - ugyanúgy, mint a szerződések általában bíróság előtt keresettel megtámadható. A Kúria álláspontja szerint ez a megközelítés téves. A Csődtörvény 2009. szeptember 1jén hatályba lépett módosítását (2009. évi LI. törvény) megelőző csődeljárásokban – amelyekben a bíróság még nem döntött az egyezség jóváhagyásáról - minősült a megkötött csődegyezség egyezséggel történő szerződésmódosításnak. A bíróság az ezen rendelkezések alapján lefolytatott csődeljárás során létrejött egyezséget nem hagyta jóvá, azt az adós és a hitelezők kötötték meg, és a vagyonfelügyelő jóváhagyása után a bíróság eljárást befejező határozatának jogerőre emelkedésével vált mindenkire kiterjedő hatályú - s így a hozzá nem járuló hitelezők tekintetében is - kényszeregyezséggé. A csődeljárást lefolytató bíróság nem vizsgálhatta, hogy a csődegyezség tartalmában a jogszabályoknak megfelel-e, kizárólag a Cstv. szabályainak való megfelelőség tekintetében ellenőrizhette az egyezséget (Cstv.21.§ (3) bekezdés). A formailag megfelelő egyezség alapján hozott eljárást befejező határozatot követően a csődegyezség érvénytelenségének megállapítása érdekében keresetet lehetett benyújtani (BH1997. 453; EBH2000.336). A perben azok a kérdések nem voltak vitássá tehetők, amelyek elbírálására a csődeljárás lehetőséget biztosított. (www.lb.hu/fizetésképtelenségi ügyek - Pfv.VII.20.199/2012/8) A 2009-ben hatályba lépett módosítással azonban a jogalkotó az adós és a hitelezők által kötött egyezséget bíróság által jóváhagyott egyezséggé minősítette (Cstv. 21/A.§ (3) bekezdés). Külön szabályok hiányában a Cstv.6.§ (3) bekezdése alapján alkalmazandó
9
Pp. 148.§ (4) bekezdése szerint a bíróság által jóváhagyott egyezségnek – és így a csődegyezségnek is - ugyanaz a hatálya mint a bírói ítéletnek. A Pp. rendelkezései szerint jogerősen jóváhagyott egyezségben a bíróság nem különbözteti meg a felek ügyleti akaratát – mint egy szerződést – illetve a bíróság egyezséget jóváhagyó végzését, s az egyezséget jóváhagyó jogerős végzés ítéleti hatálya miatt ellene a Pp. 262. §-a szerint perújítással lehet csak élni. A jelen eljárásban alkalmazandó szabályok a perújítást az egyezséget jóváhagyó végzés ellen még nem zárták ki. E rendelkezést csak a 2012. március 1-én hatályba lépett 2011. évi CXCVII. törvény iktatta be a Cstv. 21/A.§ (3) bekezdésébe, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a felek ügyleti akaratát és a bíróság határozatát egységben kell szemlélni, az nem választható ketté. Nincs tehát arra jogi lehetőség, hogy a jogerősen jóváhagyott csődegyezség alapját képező megállapodást támadja meg a hitelező – valamennyi többi hitelező és az adós perben állásával -, hiszen ezzel gyakorlatilag a csődegyezséget jóváhagyó bíróság végzését bírálná felül egy peres bíróság, mert a bíróság végzésének az alapjául szolgáló egyezséget vizsgálnák meg ismét, és határoznának annak helytállóságáról. „ A Kúria döntése felveti azt a kérdést, hogy eltérő megközelítés lehetséges-e a csődegyezség eljárási jellegére tekintettel a csőd- s ebből adódóan a felszámolási egyezség – illetve a peres eljárásban kötött egyezség között. Miután a jogalkotó kizárta a perújítás lehetőségét a csőd- és felszámolási egyezség megtámadása köréből, kérdés, hogy az egyetlen megmaradt lehetőséget, az egyezség anyagi jogi tartalmának a megtámadását kizárhatjuk-e? Számomra úgy tűnik, hogy az eddigi gyakorlat pont a peres eljárásban kötött egyezség megtámadhatóságára tekintettel ezt a lehetőséget nem zárta ki, s indultak is ilyen perek. Az egyik ilyen ügyben a Fővárosi Bíróság 29. G. 40.557/2011/45.sz. és a Fővárosi Ítélőtábla a 16.Gf. 40.056/2013/18. sz. ítéletében érdemben vizsgálta a megtámadási okokat, ezzel elismerve, hogy a csődegyezség megtámadása külön perben nem kizárt. Lehetséges, hogy ebben a kérdésben ellentétes döntések miatt akár jogegységi határozat is születhet. 4. A csődeljárás alatt álló hitelezők nyilatkozatának kérdése A magyar csődtörvény nem szabályozza a cégcsoportok csődeljárását, ugyanakkor nagyon sokszor előfordul, hogy egy cégcsoportba tartozó több cég kezdeményez maga ellen csődeljárást, amelyek együttes kezelése a hatályos szabályozás miatt nem lehetséges. Ilyen ügyben merült fel az a kérdés, hogy a cégcsoporthoz tartozó egyik adós csődeljárásában a már csődeljárás alatt álló más adósok nyilatkozatához szükség van-e az adott eljárás vagyonfelügyelőjének a hozzájárulására, illetve annak hiánya esetén miként kezelendők a nyilatkozatok. Konkrét ügyben a Fővárosi Ítélőtábla (11. Cspkf. 43.626/2013/3.) az alábbi álláspontot foglalta el: „A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a csődeljárásban a csődegyezség megkötéséhez akkor elegendő a hitelezők szervezeti vagy meghatalmazott jogi képviselőjének az
10
aláírása, ha az eljárás tárgyáról harmadik személy beleegyezése vagy a hatóság jóváhagyása nélkül rendelkezhetnek. Amennyiben a hitelező – aki igen szavazattal kíván az egyezség létrejöttéhez hozzájárulni – csődeljárás hatálya alatt áll, törvényes képviselőjének akaratnyilvánítása mellé a Cstv. 13.§ (5) bek. értelmében szükséges a számára kijelölt vagyonfelügyelő hozzájárulása is. A csődegyezség megkötése során ugyanis a „cs.a” hitelező a követelésének egy részéről értelemszerűen lemond, ez pedig azt jelenti, hogy kötelezettséget vállal arra, hogy követelésének bizonyos részét az adósával szemben nem érvényesíti. A csődeljárás alatt álló hitelező szervezeti képviselőjének vagy meghatalmazottjának az aláírása jelen esetben csupán a nyilatkozattételhez elegendő, de a csődegyezség létrejötte csak akkor állapítható meg, ha a vagyonfelügyelőjük hozzájárulását az érintettek mellékelik.” Miután ezt nem tették meg, a másodfokú bíróság álláspontja szerint a csődeljárás alatt álló hitelezők részéről nincs hatályos nyilatkozat, a fellebbezési ellenkérelemhez csatolt ilyen nyilatkozat figyelembe vételét a Pp. 235.§ (1) bekezdése kizárja. A felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúria egyetértett a másodfokú bíróság által kifejtett azzal az állásponttal, hogy ha a csődegyezség megkötése során a „csődeljárás alatt” álló hitelező a követelésének egy részéről lemond, úgy tulajdonképpen kötelezettséget vállal arra, hogy követelésének bizonyos részét az adósával szemben nem érvényesíti, ezzel gyakorlatilag a saját vagyonát nominálisan csökkenti. Ugyanakkor nem értett egyet azzal, hogy a vagyonfelügyelő hozzájárulása hiányában ez a nyilatkozat külön jogcselekmény nélkül (automatikusan) érvénytelen. Ebben a körben figyelembe kell venni a Cstv. 13.§ - (3) bekezdésének c) pontját – mely a vagyonfelügyelő jóváhagyását írja elő a kötelezettségvállalásokhoz az (5) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével -; - a (3) bekezdés e) pontját, amely a vagyonfelügyelő részére megtámadási jogot biztosít az olyan jognyilatkozatok tekintetében, ahol a megkövetelt jóváhagyás nem volt meg; és - a (4) bekezdést, amely szerint eredményes megtámadás esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Mindebből csak az a következtetés vonható le, hogy önmagukban a csődeljárás alatt álló hitelezők vezetőinek a nyilatkozatai minden további jogcselekmény kifejtése nélkül (automatikusan) nem érvénytelenek, azok csak a vagyonfelügyelőjük által kezdeményezett megtámadás eredményeképpen válnának azzá. Figyelemmel azonban arra, hogy az eljárásban valamennyi érintett vagyonfelügyelő írásban nyilatkozott a hozzájárulás megadásáról, ez a kérdés nem merül fel.
A Kúria nem értett egyet a másodfokú bírósággal abban a kérdésben sem, hogy a vagyonfelügyelői nyilatkozatokat – amennyiben erre szükség lett volna - a másodfokú eljárásban nem értékelhette volna, figyelemmel a Pp. 235. § (1) bekezdésének harmadik mondatára. Eszerint a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor is sor kerülhet, ha az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul. Jelen esetben az adós az egyezséget jóváhagyó végzés elleni fellebbezésben állított új tény elleni védekezésként csatolta be a vagyonfelügyelői nyilatkozatokat. A Kúria álláspontja szerint, ha a fenti rendelkezések alapján új tény állítására, új bizonyíték előadására a fellebbezésben az egyik fél által sor kerülhet, úgy a másik felet is megilleti az ezzel szembeni védekezés joga. 11
5. A csődegyezségben vállalt joglemondó nyilatkozat értelmezéséről A csődegyezségi megállapodásokban nagyon gyakran szerepel a hitelezők részéről olyan nyilkatkozat, amelyben további jorévényesítési lehetőségről lemondanak. Ez olyannyira megszokott fordulat, hogy szinte minden egyezségben szerepel általában a következő fordulattal: - a hitelezők az egyezségre tekintettel lemondanak a maradék tőkekövetelésükről és valamennyi járulékról, - a hitelezők kijelentik, hogy a csődegyezségben vállalt kötelezettségen felül nincs semmilyen követelésük és további igényt nem támasztanak az adóssal szemben, vele szemben sem peres, sem peren kívüli (fizetésképtelenségi) eljárást nem kezdeményeznek és a jövőben sem fognak kezdeményezni. Ennek a nyilatkozatnak az értelmezése azonban a gyakorlatban vitatott. Az egyik ügyben a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a hitelezők a mindenfajta bírósági eljárás megindításának jogosultságáról mondtak le ezzel a nyilatkozattal a jövőre nézve, s ez a joglemondás mind a hozzájárulásukat adó, mint az azt megtagadó hitelezőkre, mind az elismert, mind a vitatott igénnyel rendelkezőkre kiterjed, s egy ilyen nyilatkozat az egyezség jóváhagyásának megtagadásához vezethet. A felülvizsgálati eljárásban eljáró Kúria (Gfv. 30.171/2013/13. sz.) álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak ez a értelmezése – a konkrét ügy konkrét tényállása alapján -nem felel meg a Cstv. szabályainak. A Kúria okfejtését a konkrét tényállási elemek ismertetése nélkül mégis fontosnak tartom abbak általános tanulságai miatt. A csődeljárás során az adóssal szemben csak a már létező, lejárt és le nem járt követeléseket lehet érvényesíteni (Cstv. 3.§ ca) és cc) pont). Ebből következően a csődegyezségben a hitelezők nem mondhatnak le még nem létező – esetleg a jövőben létrejövő - követeléseikről, mert arra a csődeljárás nem terjed ki. (Így tehát nem mondhattak le az adóssal kötött szerződéseikből származó, a csődeljárás tartama alatt még nem létező követeléseikről sem, hiszen azokra nem terjedt ki az egyezség hatálya.) A Kúria utalt arra is, hogy a Ptk. 207.§ (3) bekezdése szerint a jogról való lemondást nem lehet kiterjesztően értelmezni, annak – a bírói gyakorlat értelmében – kifejezettnek és határozottnak (beazonosíthatónak) kell lennie, s a csődeljárásban nyilatkozó hitelezők tisztában vannak, hogy a csődeljárásban érvényesített követelésükről és nem az esetleg később keletkező követelésükről nyilatkoznak. Nem ütközik a Cstv. 27.§ (2) bekezdés d) pontjába sem a felek egyezsége, mert a csődegyezség csak addig köti az adóst és a hitelezőket, ameddig az adós azt teljesíti. Az ítélőtábla által hivatkozott fizetésképtelenségi ok szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapítja, ha az adós a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette. Amennyiben a hitelezők vállalják, a csődegyezségi megállapodás szerinti fizetési kötelezettségen túl nem indítanak az adóssal szemben eljárást, és így felszámolási eljárást sem, ebből következően tehát az egyezség nem teljesítése esetére nem mondtak le (nem is
12
mondhattak volna le) a felszámolás eljárás megindítása iránti jogukról azon követelés tekintetében, amelynek kifizetését az adós az egyezségben vállalta. A fenti vita alapján az a tanulság leszűrhető, hogy a csődegezségben az ilyen tartalmú nyilatkozatokat olyan formában kell megtenni, hogy ne szoruljon értelmezésre és a csődegyezség tárgyát képező követelésre vonatkozzon
13
