.JOHN RAWLS.
.Az eredeti helyzet. Fordította: Krokovay Zsolt
A
AZ ÉRVELÉS JELLEGE
z alábbiakban azt vizsgálom meg, miként adhatunk kedvez√ filozófiai értelmezést a kiinduló helyzetnek. Az eredeti helyzetr√l beszélve majd erre az értelmezésre utalok. Azzal kezdem a vizsgálódást, hogy felvázolom, milyen jelleg∫ érvelések szólhatnak az igazságosság egy-egy felfogása mellett, és megvilágítom, hogyan teszi lehet√vé az alternatívák bemutatása a felek számára a választást a hagyományos felfogások egy meghatározott listájáról. Ezt követ√en különféle címszavak alapján – az igazságosság körülményei, a helyes fogalmára vonatkozó formális kikötések, a tudatlanság fátyla, a szerz√d√ felek ésszer∫sége – leírom a kiinduló helyzetet jellemz√ feltételeket. Mindegyik esetben azt igyekszem majd érzékeltetni, hogy miért indokoltak filozófiai szempontból a kiválasztott értelmezésbe foglalt vonások. Ezután azt veszem szemügyre, hogy milyen természetes okoskodás következménye egyfel√l az igazságosság két elve, másfel√l az átlagos hasznosság elve, s hogy milyen viszonylagos el√nyei vannak az igazságosság e kétféle felfogásának. Amellett érvelek, hogy a felek a két elvet választanák, és megpróbálom f√bb vonalaiban meg is indokolni e meggy√z√désemet. De hogy világosan lássuk, mi a különbség az igazságosság egyes felfogásai között, a fejezet lezárásaként újból szemügyre veszem a hasznosság klasszikus elvét.
A
méltányosságként felfogott igazságosság alapgondolata az, hogy magukra az igazságosság alapelveire egy jól meghatározott kezd√helyzet eredeti megegyezése révén teszünk szert. Ezeket hagynák jóvá az egyenl√ség egy ilyen helyzetében – társulásuk alapjait lefektetve – az érdekeik el√mozdítására törekv√ ésszer∫ felek. Azt kell tehát megmutatnunk, hogy az eredeti helyzet segítségével bemutatott választási problémának az igazságosság két elve a megoldása. Azt az állítást kell ehhez megalapoznunk, hogy adottnak tekintve a felek körülményeit, ismereteit, meggy√z√déseit és érdekeit, a rendelkezésre álló alternatívák alapján mindenki azzal biztosítja céljai elérését a legjobban, ha ezekben az elvekben állapodik meg. Nyilvánvaló, hogy senki sem kaphat meg mindent, amit szeretne. Ezt már mások puszta létezése is megakadályozza. Mindenkinek az lenne a lehet√ legjobb, ha a többieknek csatlakozniuk kellene hozzá az √ életfelfogását szolgálva, akármib√l álljon is az. Vagy legalább mindenki más legyen köteles igazságosan cselekedni, √ pedig kapjon felhatalmazást arra, hogy önmagával ebb√l a szempontból bármikor kivételt tehessen. Mivel mások sohasem fognak egyetérteni a társulás ilyen alapjaiban, az önzés elvének ezeket
John Rawls: A Theory of’Justice, The Belknap Press of Harvard University Press, Cambridge, Mass.: 1971. (részletek)
39
John Rawls
a formáit mindenki elutasítaná. Az igazságosság két maga után azt, hogy ez egy helyes vagy igazságos álelve viszont ésszer∫ javaslatnak látszik. S√t, én lapot. Ez csak annyit jelent, hogy az emberek, helyvalójában azt szeretném megmutatni, hogy abban az zetük adott felmérése alapján, valóban annak megesetben, ha mások is – hogy úgy mondjam – az övé- √rzése érdekében cselekednek. Világos, hogy a gy∫nek megfelel√ egyoldalú követelésekkel állnak el√, lölködés és ellenségeskedés egyenlege is lehet sziúgy mindenki számára ez a legjobb válasz. Ebben az lárd egyensúlyi állapot; lehet, hogy mindenki úgy véértelemben az eredeti helyzetben megfogalmazott li, bármilyen kivitelezhet√ változtatás rontana a problémát egyedül az oldja meg, hogy az igazságos- helyzeten. Lehet, hogy a legjobb, amit bármelyikük ságnak ezt a felfogását választjuk. önmagáért tehet, nem annyira egy nagyobb jó, mint Ezzel az okoskodással a társadalomtudomány jól inkább egy kisebb igazságtalanság elérése. Az egyenismert eljárását követjük. súlyi helyzetek erkölcsi John Rawls Vagyis leírunk egy leegymegítélése a háttér azokat szer∫sített helyzetet, A közel húsz nyelvre lefordított könyv, Az igazságosság meghatározó körülményeamelyben bizonyos célok- elmélete szerz√je, a Harvard Egyetem nyugalmazott filo- it√l függ. Ett√l kap az erekal rendelkez√ és egymás- zófiaprofesszora, John Rawls 1921-ben született Balti- deti helyzet gondolata eraz Egyesült Államok keleti partvidékén fekv√ sal bizonyosfajta kapcsolat- more-ban, kölcsi elméletekre jellemz√ Maryland egy városában. Középiskolába Kentben járt, ban álló ésszer∫ egyének- egyetemre Princetonban. Filozófiaszakos gólya volt, ami- vonásokat. Mivel amíg az nek választaniuk kell, a kö- kor a náci Németország lerohanta Lengyelországot. árelmélet például a piaci rülményekre vonatkozó is- A világháborúban az ázsiai fronton szolgálta hazáját a mozgásokat igyekszik megmereteik alapján, eltér√ Csendes-óceán szigetvilágától Japánig, három éven át. magyarázni a tényleges Egyetemi tanulmányai során érdekl√dése már korán a cselekvési lehet√ségek kö- matematika és a közgazdaságtan korszer∫ találkozására tendenciákra vonatkozó zött. Hogy mit fognak csi- irányult. A neves közgazdász, William Baumol szeminá- feltevésekkel, a kiinduló nálni ezek az egyének, szi- riuma kapcsán mélyedt el az Érték és t√ke, A közgazda- helyzet filozófiailag el√nygorúan deduktív érveléssel ságtan alapjai, A tiszta közgazdaságtan elemei problémái- ben részesített értelmezéKülönösen nagy hatással voltak rá Frank Knight kell levezetni ezekb√l a – ban. se magában foglal olyan esszéi a verseny etikájáról és a játékelméletet új alameggy√z√déseikre és ér- pokra helyez√ Neumann–Morgenstern-modell eszméi. feltételeket is, amelyeket dekeikre vonatkozó – felte- Szakdolgozata 1950-ben a közgazdaságtanként felfogott indokoltnak tartunk kivésekb√l, a helyzetükb√l és társadalomfilozófiáról szólt, számos, az eredeti helyzet kötni elvek választásánál. a választási lehet√sége- eszméje felé mutató elképzeléssel. Itt a cél – a társadalom el„Az ötvenes–hatvanas években írt cikkeivel – írja John ikb√l. Pareto kifejezésével: Rawlsról szócikkében a most már nálunk is olvasható méletével ellentétben – magatartásuk ízlések és oxfordi filozófiai enciklopédia (James O. Urmson – Jo- olyan helyzet körvonalazáakadályok ered√je.1 Az áre- nathan Rée [szerk.]: Filozófiai Kisenciklopédia, Budapest, sa, amelyben a választott lméletben például úgy kell Kossuth, 1993) – átalakította az angolszász politikai filo- elveket erkölcsi szempontzófiát." El√bb megújította, majd tüzetes kritikai elemzés elgondolnunk a versenyre után elvetette a nyugati hagyományt uraló haszonelv∫ ból elfogadhatjuk, bármik épül√ piacok egyensúlyát, legyenek is ezek. Az eredemint annak eredményét, hogy sok egyaránt saját ér- ti helyzet olyan kiinduló állapotként van meghatádekei el√mozdítására törekv√ egyén – viszonzásul rozva, hogy az abban elért összes megegyezés mélazért, amit a legjobban kíván – odaadja egymásnak tányos. Olyan kiinduló állapot, amelyben a felek – azt, amit√l a legkönnyebb megválnia. Az egyensúly mint erkölcsi személyek – egyenl√ képviselettel renaz önkéntes cserél√k szabadon kötött egyezségeib√l delkeznek, és az eredményt nem befolyásolja az önjön létre. Hiszen mindenkinek az a legjobb, ha min- kényes esetlegesség vagy a társadalmi er√k viszonyldenki el√mozdíthatja a maga érdekeit egy mások jo- agos egyenetlensége. Így a méltányosságként felfogaival és szabadságával összhangban álló szabad cse- gott igazságosság kezdett√l fogva fel tudja használre révén. Ez az oka annak, hogy ez az állapot egyen- ni a tiszta eljárási igazságosság eszméjét. súlyi helyzet, vagyis nem változik meg a körülméNyilvánvaló akkor, hogy az eredeti helyzet pusznyek további változásai nélkül. Senkinek sincs indí- ta gondolatkísérlet. Nem szükséges, hogy bármi hoztéka rá, hogy megváltoztassa. Ha ebben a helyzet- zá hasonló valaha is megtörténjen, noha mi – tudaben egy változás mozgásba hozza a helyreállítására tosan engedelmeskedve az általa kifejezett megszorirányuló tendenciákat, akkor az egyensúly szilárd. ításoknak – utánozhatjuk a felek mérlegeléseit. Azon Természetesen az a tény, hogy egy helyzet egyen- túl, hogy igyekszünk megvilágítani vele erkölcsi ítésúlyi és esetleg az egyensúly szilárd is, nem vonja leteinket, és azt, miként rendelkezünk igazságérzet-
40
Az eredeti helyzet
tel, az eredeti helyzet eszméje nem alkalmas arra, tovább. Ebben az értelemben számos különböz√ hogy az emberi magatartás magyarázata legyen. A szerz√déses elmélet van. A méltányosságként felfoméltányosságként felfogott igazságosság az átgon- gott igazságosság ezek közül csak egy. De az igazodolt ítéleteinkben, az átgondolás egyensúlyi állapo- lás kérdését azzal oldjuk meg – már amennyire ez tában kifejezésre jutó erkölcsi érzelmek elmélete. lehetséges –, ha megmutatjuk, hogy a kiinduló helyEzek az érzelmek feltehet√leg kihatnak bizonyos fo- zet egy értelmezésér√l elmondható, ez fejezi ki az elkig gondolkodásunkra és cselekvésünkre. Így noha vek kiválasztásánál széleskör∫en elfogadott kikötéaz eredeti helyzet gondolata része az emberi maga- seket a legjobban, és ez eredményez ugyanakkor egy tartások elméletének, ebb√l egyáltalán nem követ- olyan felfogást, amely átgondolt ítéleteink sajátja az kezik, hogy vannak tényleges helyzetek, amelyek ha- átgondolás egyensúlyi állapotában. Ezt a legkedsonlítanak rá. Ami elengevez√bb vagy legszokványofelfogást, amelynek az a lényege, hogy minden cselekedhetetlen, az az, hogy az el- det és dolog értéke végs√ soron egyedül hasznosságától sabb értelmezést nevezem vek, amelyeket elfogadná- függ valamiképpen. A nagy elméleti összegezéshez 1971- majd eredeti helyzetnek. nak benne, betöltsék a ben jutott el. A méltányosságként felfogott igazságosság Feltételezhetjük, hogy az megkívánt szerepet erköl- – ahogy elméletét elkeresztelte – egy vitában szület√ igazságosság valamennyi az alkotmányos demokrácia erkölcsi alapcsi gondolkodásunkban és alkotmány, hagyományos elmélete szájainak magyarázata. Ezt az erkölcsi felfogást mutatja be magatartásunkban. egy jellegzetes oldaláról szemelvényünk. A rövid kom- mára van olyan értelmezéAzt is meg kell jegyez- mentár csupán arra törekszik, hogy kiemelje az elmélet se a kiinduló helyzetnek, nünk, hogy ezeknek az el- néhány vonását (I), megadja a legfontosabb szakirodal- amelyben az √ elvei nyújtveknek az elfogadását nem mi tájékoztatást (II), s hogy utaljon a filozófus új köny- ják az el√nyben részesített vének felépítésére (III). tekintjük lélektani törvénymegoldást. Így például éppnek vagy tapasztalati valóúgy vannak a klasszikus haI szín∫ségnek. Azt szeretném szonelv∫séghez, mint az átmegmutatni, hogy elismelagos hasznosság elvéhez Meggy√z√déseink és elveink résük az egyetlen olyan vávezet√ értelmezések. A kélasztás, ami összhangban Az igazságosság elmélete abból a sokak által osztott s√bbiekben említést teszek áll az eredeti helyzet teljes gondolatból indul ki, hogy minden embernek egyfajta majd a kiinduló helyzet e leírásával. Az érvelés célja sérthetetlenséggel kell rendelkeznie bizonyos dolgok- változatairól. A szerz√déses végs√ soron szigorúan ded- ban. Amikor megpróbáljuk tisztázni és világosabbá ten- elméletek eljárása tehát ni, hogy mi ennek az alapja, erkölcsi felfogásunk végs√ uktív. Igaz, a feleknek az elveihez jutunk el. Ezt követ√en ezeket az alapelveket egy általános elemz√ móderedeti helyzetben van bi- összevethetjük azokkal a sarkalatos meggy√z√déseink- szert kínál az igazságosság zonyos pszichológiájuk, mi- kel, amelyek vizsgálatából kiindultunk. Ennek következ- felfogásainak összehasonlível különböz√ kikötések tében talán mindjárt el is vetjük bizonytalanabb néze- tó tanulmányozása számáteinket. Ám az is lehet, hogy legszilárdabb nézeteink épállnak fenn meggy√z√dé- penséggel az elvek újravizsgálására és finomítására kész- ra. Olyan módszert, amely seiket és érdekeiket illeigyekszik kiemelni az abban t√en. Ezek a kikötések is ott vannak e kezd√helyzet a szerz√déses helyzetben megtestesített feltételeleírásában a többi kiinduló feltevés között. Nyilván- ket, amelyben a felek az √ elveiket választanák ki. való azonban, hogy az ilyen premisszákból szárma- Ily módon ez a módszer kifejezésre juttatja azokat a zó érvek, ahogy ezt a politikai és közgazdaságtani különböz√ háttérfeltevéseket, amelyekre, úgy látelméletek is bizonyítják, lehetnek teljesen deduktív szik, e felfogások támaszkodnak. De ha egy jelleg∫ek. Egyfajta erkölcsi geometriára kell törek- értelmezés a legkedvez√bb filozófiai szempontból, ednünk, mégpedig mindazzal a szigorral, amire e és elvei jellemzik átgondolt ítéleteinket, akkor van kifejezés utal. Sajnos az érvelés, melyet adok, távol egy igazoló eljárásunk is. Els√ pillantásra nem tudvan ett√l, mivel véges–végig nagymértékben intui- hatjuk, van-e ilyen értelmezés, de legalább tudjuk, tív jelleg∫. Mindazonáltal fontos, hogy el√ttünk áll- hogy mit keresünk. (…) jon az eszmény, amit el szeretnénk érni. Egy utolsó megjegyzés. Mint mondtam, számos lehetséges értelmezése van a kezd√helyzetnek. A fel- AZ IGAZSÁGOSSÁG fogás aszerint változik, miként gondoljuk el a szer- KÖRÜLMÉNYEI z√d√ feleket, mit mondunk meggy√z√déseikr√l és érdekeikr√l, milyen alternatívák vannak el√ttük és így
41
John Rawls
ne ítélve. Amíg van mód kölcsönösen el√nyös megoldásokra, ezek hozadéka jóval kevesebb, mint z igazságosság körülményeit az emberi együttm∫- amennyit az emberek igényelnének. ködés lehetséges és szükséges feltételeinek együtA szubjektív körülmények az együttm∫köd√ szubteseként írhatjuk le.2 Ahogy már a kezdet kezdetén jektumok, azaz az együtt munkálkodó személyek lémegjegyeztem: bár egy társadalom közös vállalko- nyeges vonásai. Így noha a felek nagyjából hasonló zás kölcsönös el√nyök megszerzésére, az érdekek szükségletekkel és érdekekkel rendelkeznek, illetve összeütközése éppúgy jellemzi, mint azonosságuk. szükségleteik és érdekeik különféle vonatkozásokVan érdekazonosság, mivel a társadalmi együttm∫kö- ban kiegészítik egymást, s ennélfogva lehetséges köldés mindenkinek jobb életet tesz lehet√vé, mint amit csönösen el√nyös együttm∫ködés közöttük, mindvalaki csak saját er√feszítéazonáltal van saját életcéltetnek minket. Most minden rendben van esetleg. Ha seire támaszkodva érhetne nem, akkor újra és újra elvégezzük ezt az összehango- juk. Terveikb√l, életfelfogáel. Van érdekellentét, mivel lást, hol itt, hol ott csiszolgatva, egészen addig, amíg el sukból következik, hogy az embereknek nem min- nem érjük, hogy már nem kell semmi lényegeset változ- különböz√ céljaik és törekdegy, hogy miként oszlanak tatnunk sem felfogásunkon, sem elveinken. Az erkölcsi véseik lesznek, és hogy a ez a szókratészi alakulása vezet az átgondomeg közöttük a közrem∫kö- elméletnek természeti és társadalmi lás egyensúlyi állapotához. désükkel el√teremtett naer√forrásokra vonatkozó gyobb el√nyök, hiszen minigényeik ellentétesek. S√t, Az igazságosság denki jobbnak tartja céljai noha nem feltételezzük, eléréséhez a nagyobb réhogy a terveik által el√mozAkkor is Szókratészt követjük, ha azt nevezzük igazsászesedést, mint a kisebbet. gosnak, amikor valaki megadja másoknak mindazt, ami dított érdekek csak az Elvekre van tehát szükség jár nekik; amikor valaki senkivel szemben nem alkal- egyén önmagával kapcsoaz el√nyök elosztását meg- maz önkényes megkülönböztetést. Vagy ahogy Ariszto- latos érdekei lehetnek, de határozó eltér√ társadalmi telész óta mondjuk: hasonlóan kezeli a hasonló esete- egy olyan egyén érdekei a különböz√ket pedig különböz√képpen. Aki nem megoldások közötti vá- ket, ezek, akinek életfelfogása így jár el, az nem egyszer∫en rosszat tesz, de ugyanúgy lasztáshoz, és a helyes szembekerül az ésszer∫ség követelményeivel, mintha azt elismerésre méltó, és aki a elosztás részesedéseire vo- vonná kétségbe, hogy a háromszög szögeinek összege maga részér√l olyan igénatkozó megállapodás alá- száznyolcvan fok. De bármennyire egyetértünk is az igaz- nyeket támaszt, amelyek írásához. Ezek a követelmé- ságosság fogalmának e jellemzésével, ez két tekintetben megérdemlik kielégítésüis alapvet√en hiányos. Az embereknek különböz√ a felnyek határozzák meg az fogásuk arra vonatkozóan, hogy két eset mikor hasonló ket. Azzal a feltételezéssel, igazságosság szerepét. Azok eléggé, vagy hogy mi számít önkényesnek. Ráadásul ami hogy a felek nem érdekela háttérfeltételek, ame- jó ok lehet az egyik összefüggésben a különbségtevésre tek egymás érdekeiben, lyekb√l e szükségszer∫sé- vagy a hasonló bánásmódra, az nem biztos, hogy lénye- hangsúlyozni fogom az ges szempontnak bizonyul máskor is. „E tekintetben az gek erednek, az igazságos- igazságosság olyan, mint az »eredeti«, a »magas« vagy a igazságosság körülményeiság körülményei. nek ezt a vonását. Azt is felE feltételek két fajtáját különböztethetjük meg. teszem, hogy az emberek tudása, gondolkodása és El√ször is vannak objektív körülmények, amelyek le- ítéletalkotása többféle módon is tökéletlen. Tudásuk het√vé és egyben szükségessé teszik az emberi szükségképpen hiányos, képességeik a gondolkodás, együttm∫ködést. Ilyen az, amikor egy meghatározott az emlékezet és a figyelem terén mindig korlátozotföldrajzi területen egyszerre sok egyén él együtt. Az tak, és ítéletüket valószín∫leg szorongás, el√ítélet, egyének fizikai és szellemi képességei nagyjából ha- valamint saját dolgaik iránti elfogultság torzítja. E sonlóak; vagy mindenesetre abban az értelemben fogyatékosságok némelyike erkölcsi hibákból, önközel egyformák a képességeik, hogy egymaga sen- zésb√l és hanyagságból ered, de nem kis mértékben ki sem uralkodhat a többieken. Támadás révén min- egyszer∫en az emberi lét természetes velejárói. Endenki sebezhet√, és mindenkinek el kell fogadnia, nek következtében az egyének nem csupán különhogy törekvéseit akadályozza mások együttes ereje. böz√ életcéllal rendelkeznek, de sokféle filozófiai és Ilyen feltétel végül, egész sor helyzetben, a mérsé- vallásos meggy√z√dés, politikai és társadalmi felfokelt sz∫kösség. A természeti és más er√források nem gás is létezik. annyira b√ségesek, hogy fölöslegessé tennék az A feltételeknek erre a sajátos összességére utaegyüttm∫ködés formáit, de nem is annyira sz∫kösek, lok majd tehát az igazságosság körülményeiként. Az hogy minden ígéretes összefogás eleve kudarcra len- a magyarázat, amit Hume adott rájuk, rendkívül sza-
A
42
Az eredeti helyzet
batos, és az iménti összefoglalás semmi lényegeset agy intézmény megbízottjai. Nem szükséges figyenem ad hozzá az √ sokkal részletesebb fejtegetései- lembe venniük az élet teljes fonalát az id√k kezdehez. Az egyszer∫ség kedvéért gyakran kiemelem majd tét√l az id√k végezetéig, de jóakaratuk legalább két (az objektív körülmények közül) a mérsékelt sz∫kös- nemzedékre kiterjed. Így egymást követ√ id√szakoség feltételét és azt (a szubjektív körülmények kö- kat képviselnek, amelyeknek vannak egybees√ érdezül), hogy az egyének nem érdekeltek egymás érde- keik. Például tekinthetjük a feleket családf√knek, keiben, vagyis a kölcsönös érdekmentesség felté- akik ennélfogva szeretnék el√mozdítani közvetlen telét. Így röviden azt mondhatjuk, hogy az igazsá- leszármazottaik jólétét. Mint családok képvisel√inek, gosság körülményei akkor állnak fenn, amikor köl- érdekeik az igazságosság körülményeib√l követcsönösen érdekmentes személyek ellentétes igénye- kez√en ellentétesek. Nem szükségszer∫, hogy a feket támasztanak a társaleket családf√knek tekint»meleg« fogalma, amelyek hallgatólagosan egy mércére dalmi el√nyök elosztására utalnak, ami aszerint változik, hogy a dolgoknak éppen sük, bár én általában ezt az a mérsékelt sz∫kösség fel- mely körére alkalmazzák" (H. L. A. Hart: A jog fogalma, értelmezést követem. A tételei mellett. Éppúgy, Budapest, Osiris, 1995. 186. oldal). Az igazságosság elvei lényeg az, hogy az eredeti ahogy életünket és testi ép- határozzák meg, hogy egymást szabad, egyenl√ és ésszer∫ helyzetben mindenkinek tekint√ polgárok méltányos együttm∫ködéségünket fenyeget√ sérülé- személynek tör√dnie kell a következ√ sében a társadalom alapvet√ intézményei miként jelölik sek veszélye nélkül nem ki a jogokat és kötelességeket, s miként osztják el az el√- nemzedékb√l bizonyos szetanúsíthatnánk testi bátor- nyöket és terheket. De hogyan válasszuk ki az igazságos- mélyek jólétével, de úgy, ságot, az igazságosság eré- ság különböz√ felfogásai közül a demokrácia, az alkot- hogy mindenki valaki másnyének gyakorlására sem mány alapját képez√ közfelfogást? sal tör√dik. S√t, a követlenne alkalom e körülmékez√ nemzedék minden egnyek létezése nélkül. yes tagjával tör√dik valaki A társadalmi szerz√dés Sok mindent meg kell a jelenlegi nemzedékb√l. még világítanunk. Minde- Az a gondolat, hogy az igazságosság nem annyira elv vagy Így mindenkinek az érdekét sora, hanem inkább a helyes néz√pontnak megfenekel√tt természetesen fel- elvek szem el√tt tartja valaki, és lel√ magatartás, illetve eljárás, úgyszólván egyid√s az erteszem, a személyek az ere- kölcs filozófiájával. Akkor látjuk helyesen a társadalmi a tudatlanság fátylát adottdeti helyzetben tudják, berendezkedést, ha minden olyan körülményt figyelem- nak tekintve minden szál hogy fennállnak az igazsá- be veszünk, amit figyelembe kell vennünk, és ugyanak- összefonódik. gosság e körülményei. Tár- kor minden olyan meggondolást kizárunk, amit nem Meg kell jegyeznem, szabad figyelembe vennünk. És ha minden olyan érzéssadalmuk feltételeit te- sel rendelkezünk, ami a helyes megítéléshez szükséges, hogy a felek életfelfogásákintve ezt lényegében ma- s minden olyan indítékot kizárunk, ami ezt eltorzíthat- ra vonatkozóan az egyedügától értet√d√nek tartják. ná. Az eredeti helyzet ilyen feltételek közé állítja li megszorítás az, hogy észFeltesszük továbbá, hogy a szerepl√it. Az az egyenl√ség, amit teremt köztük, a társa- szer∫ hosszú távú terveken dalmi szerz√dés eszméjének egy logikailag tisztább újrafelek, amennyire lehetsé- fogalmazása. Az igazságosságnak azok az elvei, amelyek- alapulnak. Noha ezek a terges, életfelfogásuk megvavek határozzák meg egy lósítására törekednek, és abban, hogy ezt megte- ember céljait és érdekeit, nem feltételezzük róla, gyék, nem gátolják √ket köztük már el√zetesen fen- hogy az önzés elvének híve vagy önz√. Az, hogy ez nálló erkölcsi kötelékek. így van-e, azon múlik, milyen célokat követ a szeFelmerül azonban a kérdés, hogy a személyeknek mély. Ha vagyon, pozíció, befolyás és gyümölcsöz√ az eredeti helyzetben nincsenek-e kötelességeik és társadalmi presztízs a személy végs√ célja, akkor kötelezettségeik egy harmadik féllel, például közvet- életfelfogása nyilván az önzés elvén alapul. Legf√bb len utódaikkal szemben. Aki azt mondja, hogy van- érdekei önmagával kapcsolatosak, és nem pusztán nak, a nemzedékek közötti igazságosság kérdéseire az √ érdekei, ami szükségképpen mindig igaz.3 Nem ad sajátos választ ezzel. A méltányosságként felfo- következetlenség tehát feltételeznünk, hogy amikor gott igazságosság célja azonban az, hogy más feltét- eltávolítjuk a tudatlanság fátylát, a felek úgy találelekb√l vezessen le minden kötelességet és kötele- ják majd, hogy vannak érzéseik és vonzalmaik; hogy zettséget; így ez a kijárat elkerülend√. Bevezetek el√ kívánják mozdítani mások érdekeit, s hogy látni ehelyett egy feltevést az indítékokra vonatkozóan. szeretnék mások céljainak megvalósulását. De az A felekre úgy kell gondolnunk, mint az igények fo- egymás iránti kölcsönös közömbösség feltételezése lyamatos láncolatainak képvisel√ire, mint akik – az eredeti helyzetben annak biztosításához szükséhogy úgy mondjam – az örök erkölcsi cselekv√ av- ges, hogy az igazságosság elvei nem függnek túl er√s
43
John Rawls
kikötésekt√l. Emlékezzünk vissza, hogy az eredeti A TUDATLANSÁG FÁTYLA helyzetr√l azt gondoljuk, hogy széleskör∫en elfogadott, és ugyanakkor gyenge feltevéseket foglal magába. Az igazságosság egy felfogásának tehát nem z eredeti helyzet gondolata arra szolgál, hogy olyan szabad el√re feltételeznie az érzések kiterjedt ter- méltányos eljárást alakíthassunk ki, amelyben minmészetes kötelékeit. Az elmélet megalapozásánál ar- den elfogadott elv igazságos lesz. A cél az, hogy a ra kell törekednünk, hogy a lehet√ legkevesebb felt- tisztán eljárási igazságosság eszméjével alapozzunk evéssel éljünk. meg egy elméletet. Meg kell valamiképpen semmisíVégül azzal, hogy feltételezzük, a felek külön-kü- tenünk azoknak a sajátos esetlegességeknek a hatálön közömbösek egymással szemben, és nem hajlan- sait, amelyek az embereket szembeállítják, és társadók feláldozni érdekeiket dalmi vagy természeti köben e gondolatkísérlet szerepl√i – ahogy a filozófus másokért, azt akarjuk kife- mondja, a tudatlanság megfelel√ szövés∫ fátyla ellenére rülményeik kiaknázására jezni, hogy ahol felmerül- – egyetértenének, egy igazságos eljárás els√ szintjének csábítják. Ennek érdekében nek az igazságosság kérdé- eredményei. Az igazságosság egy ilyen közfelfogásának most felteszem, hogy a fesei, miként és milyen indí- birtokában azután felépíthetünk egy ideális alkotmányo- lek el√l fátyol takar el egy gy∫lést, amelynek küldöttei a legjobb igazságos alkottékok alapján járnak el az zó sor ismeretet. Nem tudják, mányra vonatkozóan alakítanának ki egy közfelfogást. emberek azokban az ese- Ez az eljárási igazságosság második szintje. Az alkotmá- hogy kifejezetten saját tekben, ahol az igazsá- nyos elvek birtokában választjuk ki – természetesen esetükre miként hatnak a gosság körülményei fenn- mindig a tudatlanság fátylának szükséges feltételei mel- különböz√ alternatívák, és állnak. A szentek és a h√sök lett – el√bb a jog, azután a jogalkalmazás alapelveit. kénytelenek csakis általáA harmadik szint tehát a törvényhozás elveinek szintje, szellemi ideálja éppúgy amíg az utolsó, immár végképp gyakorlati, negyedik szint nos megfontolások alapján kérlelhetetlen ellenállásba a kormányzati végrehajtó hatalom, a bírói ítélkezés és a értékelni az elveket.4 ütközhet itt, mint bármely polgári engedelmesség elveinek szintje. Feltesszük tehát, hogy a más érdek. Az ilyen eszméfelek nem ismernek bizonyek követéséb√l erednek nyosfajta tényeket. El√ször Az egyenl√ szabadság és a társadalmi a leginkább tragikus konis senki sem tudja, hogy mi különbségek elve fliktusok. Az igazságosság a helye a társadalomban, Az eredeti helyzetb√l – a méltányosságként felfogott annak a társadalmi gyakorhogy mi az osztályhelyzete latnak az erénye, amely igazságosság értelmezése szerint – két elv következik. vagy társadalmi rangja; azt Szigorú rangsor van közöttük: az egyenl√ szabadság elegymással verseng√ ér- vének teljesülése nélkül nem kezdhetünk hozzá a társa- sem, hogy mennyire volt dekekre és arra az érzésre dalmi különbségek elvének alkalmazásához. De a máso- szerencsés az olyan terméépül, hogy jogunk van fel- dik elven belül is van egy sorrendi kikötés: az egyenl√t- szeti adottságok és képeslépni egymással szemben lenségek csak akkor lehetnek eleve igazságosak, ha a ségek megoszlásában, amitársadalom alapvet√ szerkezete méltányos esélyegyenjogainkért. Szentek közös l√séget nyújt. Végül a „legnagyobb legkisebb" elvéhez lyen az intelligencia vagy a eszményt követ√ társadaltesti er√. Továbbá azt sem mában, ha egyáltalán létezhetne ilyen közösség, nem tudja senki, hogy mi az √ életfelfogása; a felek nem fordulnának el√ az igazságossággal kapcsolatos vi- ismerik ésszer∫ életcéljuk részleteit, s√t, még az ták. Mindenki önzetlenül dolgozna a közös vallás ál- olyan sajátos lélektani jellemz√iket sem, hogy tal kijelölt egyedüli célért, és minden arra vonatko- mennyire tartanak a kockázattól, vagy hogy mennyizó kérdést, hogy mi a helyes, erre a célra hivatkoz- re hajlamosak der∫látásra, illetve borúlátásra. Ezen va dönthetnének el (feltéve, hogy ez egyértelm∫en túlmen√en felteszem azt is, hogy a felek nem ismemeg van határozva). Egy emberi társadalmat azon- rik saját társadalmuk meghatározott körülményeit. ban az igazságosság körülményei jellemeznek. E fel- Azaz nem tudják, hogy milyen a gazdasági vagy a potételek magyarázata nem vonja maga után az emberi litikai helyzete; hogy a civilizáció és a kultúra mely indítékok valamilyen sajátos elméletét. Inkább azt fokára volt képes eljutni. A személyeknek az eredea célt szolgálja, hogy belefoglalja az eredeti helyzet ti helyzetben nincs információjuk arról, hogy melyleírásába azokat az egyéneket egymáshoz f∫z√ viszo- ik nemzedékhez tartoznak. A tudás e széles korlányokat, amelyek között az igazságosság kérdései tozásai részben már csak azért is helyénvalóak, mert színre lépnek. (…) a társadalmi igazságosság kérdései éppúgy felvet√dnek nemzedékek között, mint nemzedékeken belül, gondoljunk csak a t√kemegtakarítás he-
A
44
Az eredeti helyzet
lyes arányára vagy a természeti er√források és a ter- erkölcsi tanulás elvei szerint kialakul a vágy, hogy mészeti környezet meg√rzésére. Elméletileg minden- azokkal összhangban cselekedjenek. Ebben az esetképpen felvet√dik egy elfogadható genetikai poli- ben az igazságosság egy felfogása szilárd. Az általátika kérdése is. Ha következetesen valósítjuk meg az nos információnak ez a fajtája elérhet√ az eredeti eredeti helyzet gondolatát, úgy a feleknek ezekben helyzetben. a kérdésekben sem szabad ismerniük az √ket szemA tudatlanság fátylának gondolata számos nehézbeállító esetlegességeket. Olyan elveket kell válasz- séget felvet. Ellene vethet√, hogy amennyiben majdtaniuk, amelyek következményeivel majd készek nem minden meghatározott információt kizárunk, lesznek együtt élni, függetlenül attól, hogy melyik úgy nehéz lesz felfogni az eredeti helyzet értelmét. nemzedékben találják végül magukat. Érdemes lehet ezért megfigyelnünk, hogy valaki – Amennyire csak lehetegyedül vagy másokkal folyamodunk: addig a pontig megyünk el a társadalmi séges tehát, a meghatáro- különbségek elfogadásában, amíg ez a legkevésbé ked- együtt – bármikor magáévá zott tények közül a felek vez√ helyzet∫eknek el√nyös (vagy legalábbis nem el√ny- teheti ezt a néz√pontot, egyedül azt tudják, hogy telen). A politikai gazdaságtant meg kell el√znie a le- vagy talán tehet úgy, egytársadalmuk alá van vetve het√ségek egy elfogadható mérték∫ egyenl√ségének. De szer∫en a megfelel√ kiköt– annak összes következ- mindez az egyenl√ honpolgárság jogain nyugszik. ésekkel összhangban érvelményeivel együtt – az igazve, mintha e gondolatkíságosság körülményeinek. sérlet megfontolásait köAz erkölcsi törvény Magától értet√d√nek tevetné. Az igazságosság egy Hogyan kell értenünk azt a nagy hatású gondolatot, hogy kintjük azonban, hogy isfelfogásának védelmezéminden ember képes saját elveinek követésére? Hogyan merik az emberi társada- választom ki magamnak azt az erkölcsöt, amelynek sénél biztosan tudnunk lomra vonatkozó általános alapján a magam életét élem? Miért gondolom, hogy így kell, hogy a megengedett tényeket. Megértik a poli- kell élnem? Mit jelent az, hogy csak akkor valósítom meg alternatívák egyike, és hogy tika kérdéseit és a gazda- igazán emberi szabadságomat, ha olyan törvényt állítok kielégíti a megadott formáelé, amely emberi természetem méltó kifejezésági elmélet elveit, a társa- magam lis kikötéseket. Semmi sem se? Ezek a kérdések kapcsolják Rawls elméletét Kanthoz. dalmi szervez√dés alapját szólhat mellette, ha olyan és az emberi lélektan törismeretek nélkül, amelyeII vényeit. Valójában a felek ket kizártunk, nem lenne minden olyan általános téésszer∫ az elfogadására A hatszáz oldalas könyv három részb√l áll. Az els√ az elnyt ismernek a feltételezés méletet, a második az elméletnek megfelel√ intézménye- buzdítani minket. Az elvek szerint, amelynek van sze- ket, a harmadik az elméletnek megfelel√ célokat mu- értékelésének a közelisrepe az igazságosság el- tatja be. mertség és az egyetemes alAz itt közölt részleteket (az I. rész III. fejezet, 20., 22. és veinek kiválasztásában. Az kalmazhatóság általános 24.§-a, valamint a II. rész IV. fejezet, 40.§-a) az Osiris Kiáltalános információra, az- adó hozzájárulásával teszem közzé, amely még ebben az következményein kell alapaz az általános törvényekulnia, hiszen feltételezzük, re és elméletekre vonatkozóan nincsenek korláto- hogy mindenki engedelmeskedni fog nekik. Amikor zások, hiszen az igazságosság felfogásainak igazod- azt mondjuk az igazságosság egy bizonyos felfogániuk kell a társadalmi együttm∫ködés rendszereit sáról, hogy ebben állapodnának meg a felek az ereszabályozó sajátosságokhoz, és nincs ok kizárnunk deti helyzetben, akkor ez ugyanaz, mintha azt mone tényeket. Felhozható például egy felfogás ellen, danánk, hogy bizonyos feltételek és korlátozások hogy az erkölcsi lélektan törvényei szerint akkor sem esetén ésszer∫ mérlegeléssel egy bizonyos követkalakulna ki az a vágy az emberekben, hogy annak eztetéshez jutnánk el. Szükség esetén az ehhez az alapján cselekedjenek, ha társadalmuk intézményei eredményhez vezet√ érvelést formálisabban is feannak megfelel√en m∫ködnének. Ebben az esetben lépíthetnénk. Az én fejtegetéseim azonban mindvéugyanis nehéz lenne biztosítani a társadalmi együtt- gig az eredeti helyzet gondolatára épülnek. Ez így m∫ködés szilárdságát. Az igazságosság egy felfogá- gazdaságosabb, érzékletesebb, és felszínre hoz olyan sának fontos vonása, hogy öner√sít√vé kell válnia. lényeges vonásokat is, amelyek felett máskülönben Elveinek tehát olyanoknak kell lenniük, hogy amik- esetleg könynyen elsiklanánk. or testet öltenek a társadalom alapvet√ szerkezetéEzek az észrevételek azt mutatják, hogy az eredeben, az emberek készek legyenek az azoknak meg- ti helyzetet nem úgy kell elgondolnunk, mint egy felel√ igazságérzet kialakítására. Az emberekben az olyan általános gy∫lést, amelyen ott van egy adott
45
John Rawls
pillanatban mindenki, aki csak valamikor élni fog; ra ajánlott indokok. Megtiltja, hogy kísérletet tegyeés még kevésbé úgy, mint mindazoknak a gy∫lését, nek koalíció alakítására, és tudatja a felekkel, amiakik valamikor élhetnének. Nem az összes tényleges kor azok egyetértésre jutottak valamiben. De ha kikvagy lehetséges személy gyülekezete. Akár az egyik, ötjük, hogy a felek mérlegeléseinek hasonlóaknak akár a másik módon fognánk fel az eredeti helyze- kell lenniük, úgy valójában egy ilyen vitavezet√ fötet, túlságosan meger√ltetnénk képzeletünket; az el- lösleges lenne. gondolás nem lenne többé az intuíció természetes Ennek van egy rendkívül fontos következménye: kalauza. Mindenképpen fontos, hogy olyan értelme- a feleknek nincs alapjuk alkudozásra a szokásos érzése legyen az eredeti helyzetnek, amely lehet√vé telemben. Senki sem ismeri a helyzetét a társadateszi, hogy valaki bármikor magáévá tehesse néz√- lomban, senki sem ismeri természetes adottságait, pontját. Nem szabad, hogy tehát senki sincs abban a évben tervezi a teljes m∫ közreadását. Az alfejezeteket számítson, ki és mikor látja hiánytalanul közöljük, számozásuk és egyes, a szövegen helyzetben, hogy neki el√a dolgokat ezen a módon: a belüli utalásaik elhagyásával, a jegyzetek átszámozásá- nyös elveket keressen. Elkikötéseknek olyanoknak val. Az eredeti szöveget lásd John Rawls: A Theory of képzelhetjük, hogy a szerkell lenniük, hogy mindig Justice, The Belknap Press of Harvard University Press, z√d√k egyike megfenyegeMassachusetts, 1971, 118–122, 126–130, ugyanazok legyenek a kivá- Cambridge, ti a többieket, hogy végez 136–142. és 251–257. oldal. lasztott elvek. A tudatlans- Az olvasó a szemelvényt és a rövid kommentárt összevet- velük, ha nem egyeznek ág fátyla a legfontosabb heti a már korábban megjelent 1. (Az igazságosság szere- bele a neki kedvez√ elvekfeltétele e követelmény tel- pe), 2. (Az igazságosság tárgya), 3. (Az igazságosság elmé- be. De honnan tudja, hogy jesülésének. Nem csupán letének alapgondolata), 10. (Az intézmények és a formá- melyek azok az elvek, amelis igazságosság), 11. (Az igazságosság két elve) és 38. (A jog azt biztosítja, hogy a ren- uralma) alfejezettel, a Takács Péter által szerkesztett Jog- lyek kifejezetten érdekédelkezésre álló információ uralom és jogállam cím∫ válogatásban (Budapest, 1995). ben állnak? Ugyanez volényeges, de azt is, hogy so- A m∫ egy további részéhez lásd Lenkei Júlia – Csapody natkozik a koalíciók alakíTamás (szerk.): A polgári engedetlenség az alkotmányos tására: ha egyesek elhatáhasem változik. demokráciákban. Budapest, T-Twins, 1991. Az elméleti Meglehet, valaki azért közgazdaságtan kérdéseivel foglalkozók érdekl√désére roznák, hogy csoportot altiltakozik, hogy a tudatlan- tarthat számot K. J. Arrow Az igazságos megtakarítás akítanak és a többiek hátság fátyla ésszer∫tlen fel- Rawls-féle elve cím∫, Simonovits András által fordított rányára összetartanak, tétel. Nyilván felhozható tanulmánya (Egyensúly és döntés, Budapest, Közgazda- nem tudnák, miként kedellene, hogy elveket min- sági és Jogi Könyvkiadó, 1979. Ludassy Mária tekintette vezzenek az elvek kiválaszát els√ként a Rawls-irodalmat Szabadság, egyenl√ség, den elérhet√ ismeret fé- igazságosság cím∫ könyvében (Budapest, Magvet√, 1989). tásában maguknak. Még ha nyében kell választanunk. Az igazságosság elmélete számtalan kommentárjából ok- megszereznék is mindenkiTöbbféle választ adhatunk vetlenül meg kell említenem hármat: Brian Barry csíp√s, nek az egyetértését javaserre a meggy√z√désre. Itt de gondolatgazdag bírálatát (A Liberal Theory of Justice, latukhoz, semmiféle biztoOxford, Clarendon Press, 1973); a többek között Hart és én azokat vázolom fel, Feinberg, Ronald Dworkin és Gerald Dworkin, Thomas sítékuk nem lenne rá, hogy amelyek hangsúlyozzák, jól jártak, mivel nem tudhogy a leegyszer∫sítések elkerülhetetlenek, mert ják megnevezni magukat sem közvetlenül, sem lekülönben semmiféle elméletet nem hozhatunk lét- írással. Az egyedüli eset, ahol ezt a következtetést re. Kezdjük azzal, hogy nyilvánvaló, mivel a felek nem vonhatjuk le, a megtakarításé. Mivel a szeménem ismerik a köztük lév√ különbségeket, valamint lyek az eredeti helyzetben tudják, hogy √k kortármindenki egyformán észszer∫ és hasonló helyzet∫, sak (a megállapodás jelen idej∫ értelmezése szemindenkit ugyanazok az érvek gy√znek meg. Enn- rint), minden áldozathozatalt megtagadva utódaikélfogva a választást az eredeti helyzetben láthatjuk tól kedvezhetnek nemzedéküknek; egyszer∫en azt egy véletlenszer∫en kiválasztott személy néz√pont- az elvet fogadják el, hogy senkinek sem kötelesséjából. Ha bárki kell√ gondolkodás után el√nyben ge takarékoskodni az utódok számára. A korábbi részesíti az igazságosság egy felfogását egy másik- nemzedékek vagy takarékoskodtak vagy nem; ezt kal szemben, akkor mindannyian ezt teszik, és most már nem tudják befolyásolni a felek. Tehát ebelérhet√ egy egyöntet∫ megegyezés. A körülménye- ben az esetben a tudatlanság fátyla nem tudja bizket életszer∫bbé téve elképzelhetjük, hogy egy vi- tosítani a kívánt eredményt. Ezért a nemzedékek tavezet√ közbeiktatásával kell a feleknek kommuni- közötti igazságosság kérdését másként oldottam kálniuk egymással, és hogy neki kell bejelentenie, meg, az indítékokra vonatkozó kikötés megváltozmelyek a javasolt alternatívák és az alátámasztásuk- tatásával. De ezzel a kiigazítással senki sem lesz ké-
46
Az eredeti helyzet
pes olyan elvek kigondolására, amelyek kifejezet- okra, amelyekkel egy társadalomnak kell szembeten saját ügyét mozdítanák el√. Mindegy, mikor él- néznie. Jellemzése szerint az a cselekvés a helyes, nek, mindannyian kénytelenek mindenki számára amelyik a legjobb azoknak a társadalmi céloknak a választani.5 megvalósításához, amelyekben a felek átgondoltan A meghatározott információra vonatkozó korlá- egyetértenének, a körülmények teljes ismeretében tozásoknak az eredeti helyzetben alapvet√ jelent√- és az egymás érdekei iránti kölcsönös jóakarattól ségük van. Nélkülük nem lennénk képesek kialakí- vezettetve. De meg sem próbálja szabatosan megtani az igazságosság semmiféle jól meghatározott el- határozni egy ilyen egyetértés lehetséges eredméméletét. Meg kellene elégednünk egy olyan semmit- nyeit. Holott egy sokkal részletesebb magyarázat mondó megfogalmazással, hogy az igazságosság az, nélkül semmilyen következtetést nem vonhatunk le.6 amelyben egyetértés jönne Nem kívánok itt másokat Nagel és Thomas Scanlon írásait tartalmazó korai Rawlslétre; anélkül, hogy bármit olvasókönyvet, amit Norman Daniels szerkesztett (Reading bírálni, csupán azt akarom – vagy legalábbis bármi ér- Rawls, New York, Basic Books, 1975); s végül Rex Martin tisztázni, hogy miért nélküdemlegeset – tudnánk mo- Rawls és a jogok cím∫ könyvét (University Press of Kan- lözhetetlen az, ami ndani az egyetértés sas, 1986). id√nként sok érdektelen tartalmáról. A mi céljainkra részletnek t∫nhet. nem elégségesek a helyes Most a tudatlanság fátyIII fogalmának a közvetlenül lát nem pusztán az egyelvekre vonatkozó formális A hazai olvasóközönség bizonyára kisebb elmaradással szer∫ség teszi indokolttá. kikötései. A tudatlanság veheti kézbe majd a Politikai szabadelv∫ség (Columbia Az eredeti helyzetet úgy University Press, 1993. 400 oldal), mint Az igazságosság fátyla lehet√vé teszi az elmélete magyar fordítását. Az új m∫ nem egyszer∫en vá- akarjuk meghatározni, hogy igazságosság egy meghatá- lasz a bírálatokra. 1991-ben a filozófus még azt tervezte, a kívánt megoldást kapjuk. rozott felfogásának egyön- hogy prolegomenonként, a Méltányosságként felfogott Ha megengedett meghatátet∫ kiválasztását. Az isme- igazságosság – egy rövidebb újrafogalmazás címmel írja rozott elemek ismerete, aka könyvet, amely ha vázlatosan is, de legalább egyretek e lehatárolása nélkül meg kor az eredményt eltorzítjszer mindent újravizsgál – éspedig könnyebben érthet√, az alkudozás problémája olvasmányosabb módon –, amit az Elmélet eredetileg ák az önkényes esetlegesreménytelenül bonyolult tárgyalt. Tartalmilag három szempont alapján jellemez- ségek. Amint már hetjük: javítani és egyszer∫síteni kívánt benne az erelenne az eredeti helyzetmegfigyeltük, a mindenkiben. Még ha létezne is rá deti helyzet gondolatkísérletén; be akart építeni egyes nek a fenyegetései szerint bírálatokat az elméletbe, más bírálatok esetén viszont megoldás, ennek felismeré- tisztázni akarta, hogy miért alapulnak azok tévedésen jutó el√ny nem az igazsásére – legalábbis jelenleg – vagy félreértésen; s végül igyekezett egységes egésszé gosság egy elve. Ha az ereformálni az Elmélet kritikai irodalmára vonatkozóan köz- deti helyzetnek olyan nem volnánk képesek. zétett tanulmányait. Kant etikájában, úgy véegyezségeket kell eredméA legfontosabb változás Rawls felfogásában talán a jól lem, benne rejlik a tudat- berendezett társadalom eszményének feladása. Egy jól nyeznie, amelyek igazságolanság fátylának gondolasak, akkor méltányos helyta. Mindazonáltal a felek ismereteinek meghatáro- zetbe kell állítanunk és – mint erkölcsi személyeket zásával és a számukra elérhet√ alternatívák jellem- – egyenl√en kell kezelnünk a feleket. A világ önkézésével kapcsolatos probléma felett gyakran átsikl- nyes vonásait ki kell javítanunk a kiinduló szerz√déottak még a szerz√déses elméletekben is. Néha ol- ses helyzet körülményeinek kiigazításával. S√t mi yan bizonytalan módon mutatják be az erkölcsi mé- több, ha teljes információ esetén is megkívánnánk rlegelést megszabó helyzetet, hogy nem tudjuk meg- az egyöntet∫séget az elvek választásánál, akkor csak ítélni, milyen eredményhez vezet. Így Perry lénye- néhány, meglehet√sen nyilvánvaló kérdésben szügében egy szerz√déses tant védelmez, amelynek ér- lethetne döntés. Az igazságosság egyöntet∫ségen telmében a társadalmi és a személyi fejl√désnek tel- alapuló felfogása ilyen körülmények között tényleg jesen különböz√ elvek, az utóbbinál az ésszer∫ gya- gyenge és közhelyszer∫ lenne. Az ismeretek kizárákorlati gondolkodás, az el√bbinél a jóakaratú szem- sa után azonban az egyöntet∫ség követelménye naélyek versengése alapján kell végbemennie. A ha- gyon is helyénvaló. És az a tény, hogy kielégíthet√, szonelv∫séget, úgy t∫nik, ugyanolyan okok miatt ve- nagy jelent√ség∫. Ez teszi lehet√vé, hogy azt mondti el, mint amelyeket korábban érzékeltettünk, vagy- juk, az igazságosság el√nyben részesített felfogása is azért, mert kiterjeszti – elfogadhatatlan módon – az érdekek egy valódi összehangolását képviseli. egy személy választásainak elvét azokra a választásEgy utolsó megjegyzés. A legtöbb esetben felte-
47
John Rawls
szem majd, hogy a felek minden általános informá- telmezése. Ez az értelmezés az autonómia kanti cióval rendelkeznek. Semmilyen általános tényt√l gondolatán alapul. Meggy√z√désem, hogy a kanti nincsenek megfosztva. F√leg azért járok el így, hogy etikában nem helyes az általánosság és az egyeteelkerüljem a bonyodalmakat. Mindamellett az igaz- messég szerepét hangsúlyoznunk. Az, hogy az erkölságosság felfogásának közmegegyezéses alapként csi elvek általánosak és egyetemesek, aligha Kant kell szolgálnia a társadalmi együttm∫ködés feltéte- felfedezése, s mint láttuk, pusztán e kikötések segítleihez. Mivel a közös megértés szükségessé tesz bi- ségével semmi esetre sem juthatunk túl messzire. zonyos korlátokat az elvek bonyolultságát tekintve, Lehetetlen ilyen vékony alapra építeni egy erkölcsi az elméleti tudás használatának az eredeti helyzet- elméletet, s így az, aki Kant tanításának vizsgálatát ben szintén megvannak esetleg a határai. Nyilván- ezekre a fogalmakra korlátozza, közhelyekre egyvalóan nagyon nehéz lenszer∫síti azt le. Az √ felfoberendezett társadalomban mindenki ugyanazzal az átne összetettségük szerint fogó felfogással rendelkezik, azaz mindenki elfogad bizo- gásának valódi erejét másosztályoznunk és rangso- nyos elveket, és mindenki tudja, hogy mások ugyanezt hol kell keresnünk.7 rolnunk az általános teszik, valamint hogy az alapvet√ társadalmi intézméKant el√ször is abból a tények különböz√ fajtáit. nyek általában kielégítik ezeket az elveket. A filozófus gondolatból indul ki, hogy a következtetésre jutott azonban, hogy demokratiNem is teszek erre kísérle- arra az erkölcsi elvek ésszer∫ kus társadalomban szükségképpen egymástól különböz√ tet. Azt azonban felismer- – és esetleg egymással összemérhetetlen – életfelfogá- választás tárgyai. Ezek hajük egy el√ttünk álló elmél- sokkal kell számolnunk. Ezek között a legtöbb vonatko- tározzák meg az erkölcsi eti építményr√l, hogy zásban pusztán Wittgenstein-féle családi hasonlóság, át- törvényt: az emberek észkönnyen vagy nehezen fedéses egyetértés alakítható ki. Vagyis szabad társada- szer∫en akarhatják, hogy lom nem alakulhat ki az igazságosság két elvének megérthet√. Indokoltnak láts- felel√en, nem alapulhat átfogó liberális filozófián. Az át- egy etikai közösségben ez zik ezért azt mondanunk, fedéses egyetértés alapja a többelv∫ség szükségszer∫ té- irányítsa magatartásukat. hogy az igazságosság két, nyét elismer√ politikai szabadelv∫ség. Az erkölcsi filozófia így egy minden más szempontból Az elmúlt huszonöt év alatt több könyvet és több tucat jól meghatározott ésszer∫ tanulmányt szenteltek a méltányosságként felfoegyenrangú felfogása közül hosszú döntés fogalmának és gott igazságosság bírálatára. A kritikai észrevételek köazt kell el√nyben részesíte- zött magától értet√d√en rengeteg mulatságos félreértés eredményének tanulmánünk, amelyik észreve- és sanda belemagyarázás van, de – megint csak termé- nyozásává válik. E gondohet√en egyszer∫bb általá- szetesen – számos komoly ellenvetés is akad. A legsú- latnak vannak közvetlen nos tényekre épül, és ame- lyosabb ellenvetéseket Rawls véleménye szerint a nem- következményei. Mivel ha rég elhunyt nagy jogfilozófus, H. L. A. Hart tette Rawls a lyiknek a kiválasztása nem szabadságról és els√bbségér√l cím∫ tanulmányában (Uni- egyszer úgy gondolunk az feltételez olyan részletes versity of Chicago Law Review, 1973. 3. szám). Az √ jogos- erkölcsi elvekre, mint a cészámításokat, amelyek el- nak elismert bírálatára ad választ az 1981 áprilisában lok birodalmának törvényméletileg körvonalazott le- megtartott nagyel√adás, Az alapszabadságok és els√bb- hozására, akkor nyilvánségük. Ebben két hiányosságot igyekszik megszüntetni a het√ségek hosszú során filozófus. Egyfel√l teljesebbé akarja tenni annak a ma- való, hogy ezeknek nem nyugszanak. Kívánatos, csupán mindenki számára hogy amikor a körülmények megengedik, mindenki elfogadhatóaknak, de egyben köztudottaknak is kell számára magától értet√d√ek legyenek az igazságos- lenniük. Végül Kant feltételezi, hogy ez az erkölcsi ság közfelfogásának alapjai. Ez a megfontolás – úgy törvényhozás szükségképpen olyan egyetértés eredvélem – a hasznossági kritériummal szemben az igaz- ménye, amelynek feltételei az embereket szabad és ságosság két elvének kedvez. (…) egyenl√ ésszer∫ lényekként jellemzik. Az eredeti helyzet leírása kísérlet e felfogás értelmezésére. Nem akarok itt a kanti szöveg alapján érvelni egy ilyen A KANTI JELLEGı ÉRTELértelmezés mellett. Egyesek bizonyára másként akarják majd olvasni Kantot. A legjobb talán úgy MEZÉS tekintenünk a következ√ megjegyzéseket, mint arra vonatkozó elgondolásokat, hogy miként órészt már megvizsgáltam az egyenl√ szabadság el- kapcsolódhat a méltányosságként felfogott igazsávének tartalmát és a jogok els√bbségének abból kö- gosság a szerz√déses hagyomány Kant és Rousseau vetkez√ jelentését. Most helyénvalónak látszik meg- által elért magaslataihoz. jegyeznem, hogy az elv az igazságosságnak olyan felMeggy√z√désem, hogy Kant úgy vélte, egy szefogásából ered, amelynek van egy kanti jelleg∫ ér- mély akkor cselekszik autonóm módon, amikor ma-
J
48
Az eredeti helyzet
ga választotta meg cselekvésének elveit természe- ésszer∫ lényekként. Mivel annak kifejezéseként, tének – mint szabad és egyenl√ ésszer∫ lénynek – a hogy természetünk szerint meghatározott fajtájú lélehet√ legmegfelel√bb kifejezéseként. Az elveket, nyek vagyunk, azokat az elveket követve kell cseleamelyek alapján cselekszik, nem társadalmi hely- kednünk, amelyeket egy olyan helyzetben válaszzete, természeti adottságai, az √t körülvev√ megha- tanánk, amelyben ez a természet volna a dönt√ megtározott fajtájú társadalom vagy az általa története- határozó elem. Az eredeti helyzetben a felek válaszsen kívánt sajátos dolgok következtében tette ma- tása magától értet√d√en egy ilyen helyzet kikötéseigáévá. Ha ilyen elveket követne, heteronóm módon nek van alávetve. De amikor a mindennapi esemécselekedne. Csakhogy az eredeti helyzetben a tudat- nyek során annak tudatában cselekszünk, hogy az lanság fátyla megfosztja a személyeket azoktól az is- igazságosság elveit követjük, akkor mi is tudatosan meretekt√l, amelyek kéfeltételezzük az eredeti gyarázatát, hogy milyen alapon fogadnák el a felek az pessé tennék √ket hetero- eredeti helyzetben a szabadság els√bbségének gondola- helyzet korlátozásait. Azok nóm elvek választására. tát. Gondosan megkülönbözteti most az eredeti helyzet számára, akik képesek így Együttes választáshoz – két részét: a feleket terhel√ kikötések testesítik meg az tenni, és így is akarnak tenszabad és egyenl√ ésszer∫ erkölcsi személyiségeknek azt a tulajdonságát, hogy ni, az egyik ok erre az, hoegy igazságérzet kialakításának képessészemélyekként – a felek rendelkeznek gy kifejezzék vele – mint gével, azt viszont, hogy ésszer∫ gondolkodásra képesek, csak akkor jutnak el, ha ki- a felek vonásai képviselik. Másfel√l ennek megfelel√en szabad és egyenl√ ésszer∫ zárólag azt tudják, hogy – a szólásszabadság elvének és jogainak példájával – lények – természetüket. fennállnak azok a körülmé- világosabbá kívánja tenni, hogy miként következnek saAz igazságosság elvei játos kritériumok ebb√l az els√bbségb√l az igazságosság nyek, amelyek között felKant felfogásában egyúttal elveinek alkalmazásában. E kritériumok alapján – ezekmerül az igazságosság elve- r√l lásd A szólásszabadság elve a polgárjogok egy rend- k a t e g o r i k u s inek szükségessége. szerében cím∫ el√adásomat (Politikatudományi Szemle, imperatívuszok. Egy kateNem vitás, az elvek 1995. 3. szám) – a szólásszabadság jogai közvetlenül az gorikus imperatívusz ugmelletti érvelés többféle- igazságérzetünk gyakorlásához f∫z√d√ érdekünket vé- yanis Kant szerint a maganoha az elvb√l egész sor olyan háttérjog is köképpen is kiegészíti Kant delmezik, tartás olyan elve, amely egy vetkezik, amely – mint azt Milton is, Mill is megállapífelfogását. Hozzátesszük totta – önálló gondolkodásunk érdekét védi. Rawls szá- személyre természete alappéldául azt a sajátosságot, mos részletes elemzéssel tisztázza, hogy miért a politikai ján mint szabad és egyenl√ hogy a választott elveket a szólásszabadság, s nem a véleményformálás és a kifeje- ésszer∫ lényre vonatkozik. társadalom alapszerkezet- zés szabadsága áll ennek az alkotmányos garanciának a Az elv érvényessége nem középpontjában. ére kell majd alkalmaz- A Politikai szabadelv∫ség nyolc nagyel√adás szövegét kö- el√feltételezi, hogy valakinunk, s hogy az ezt az alap- ti össze. Az els√ három azt a kérdést veti fel, hogy Kant nek meghatározott kívánsászerkezetet jellemz√ ki- erkölcsi konstruktivizmusa, azaz az erkölcsi autonómia ga vagy célja van. Ezzel induló feltevéseket hasz- végs√ objektív alapok nélküli megalapozásának átfogó szemben egy feltételes impszabadelv∫ felfogása hogyan viszonyul a politikai konnáljuk az igazságosság el- struktivizmushoz, amely számol a szabadelv∫ és nem sza- eratívusz – arra intve minveinek levezetésére. De ket, hogy tegyünk meg biúgy gondolom, az ilyen és hasonló kiegészítések elég zonyos lépéseket, mert ezek hatékony eszközök egy természetesek és elég közel maradnak Kant tanítá- sajátos cél eléréséhez – ezt feltételezi. Akár meghasához, legalábbis ha valamennyi etikai írását figye- tározott dolog a kívánság, akár valami általánosabb, lembe vesszük. Tehát ha az igazságosság elvei mel- például bizonyos fajtájú kellemes érzések vagy éllett szóló érvek helytállóak, akkor azt mondhatjuk: vezetek együttese, az ennek megfelel√ imperatívusz amikor a személyek ezeket az elveket követik csele- feltételes. Alkalmazhatósága azon múlik, rendelkedeteikben, akkor azokkal az elvekkel összhangban kezik-e valaki egy céllal, s ez nem szükséges, hogy járnak el, amelyeket ésszer∫ és független személyek- annak feltétele legyen, hogy valaki ésszer∫ emberi ként az egyenl√ség egy eredeti helyzetében válasz- egyén. Az igazságosság két elve melletti érvelés nem tanának. Cselekedeteik elvei nem függnek társadalmi feltételezi a felek meghatározott céljait, csupán azt, vagy természeti esetlegességekt√l, s nem tükröznek hogy kívánnak bizonyos alapvet√ javakat. Ezek olyan életcéljaik elemeib√l fakadó – vagy az √ket hajtó tö- dolgok, amelyeket ésszer∫ valakinek kívánnia, bárrekvésekb√l származó – elfogultságokat sem. Azzal, mi mást is akar. hogy a személyek ezeket az elveket követik cselekMinthogy ilyen az emberi természet, részben azért vésükben, természetüket fejezik ki az emberi élet ál- vagyunk ésszer∫ek, mert ezeket akarjuk; és noha a talános feltételeinek alávetett szabad és egyenl√ felek mindegyikér√l feltesszük, hogy van bizonyos
49
John Rawls
életfelfogása, végs√ céljaik teljesen ismeretlenek. en ésszer∫ személy életfelfogására vonatkoznak, Az alapvet√ javak el√nyben részesítését így kizáró- bármi is azok tartalma, s a szabadság helyes korlálag az ésszer∫ségre – és az emberi életkörülmények- tozása a szerepük. Azt lehet tehát mondani, hogy az re – vonatkozó legáltalánosabb feltevésekb√l vezet- életfelfogások korlátozása olyan szerz√déses helyjük le. Az igazságosság elvei alapján cselekednünk zet értelmezéséb√l következik, amely nem korlátozannyit jelent, hogy kategorikus imperatívuszok alap- za el√zetesen, hogy az emberek mire törekedhetján cselekszünk: bármik legyenek is esetleges cél- nek. Többféle oka van tehát a kölcsönös közömbösjaink, ezeket kell követnünk. Ebben egyszer∫en az a ségnek, az indítékokra vonatkozó kiinduló tételnek. tény tükröz√dik, hogy levezetésük kiinduló tételei Nem pusztán az a kérdés, hogy mennyire ragaszkoközött ilyen esetlegességek nem szerepelnek. dunk ezzel a valósághoz az igazságosság körülméAzt is megjegyezhetjük, nyeit tekintve, vagy hogy badelv∫ átfogó életfelfogások különböz√ségével. Ezeket hogy a kölcsönös közöm- az el√adásokat eredetileg 1980 áprilisában tartotta New mennyire teszi ez kezelbösség egymás érdekei Yorkban, a Columbia Egyetemen, s még ugyanebben az het√vé az elméletet. A kiiránt, az indítékokra vonat- évben a Journal of Philosophy hasábjain jelentette meg indulópont az autonómia kozó feltevés összhangban Kanti jelleg∫ konstruktivizmus az erkölcsi elméletben kanti eszméjéhez is Kiegészítette azonban gondolatmenetüket egy van az autonómia kanti fo- címmel. köt√dik. 1985-ben megjelent tanulmányával (Philosophy and galmával, s ez újabb érv e Public Affairs), amely A méltányosságként felfogott igazVan azonban egy tisztákikötés mellett. Ezt a felte- ságosság – politikai, nem metafizikai elmélet címet vi- zandó nehézség, amit vést eddig az igazságosság selte. A negyedik az átfedéses egyetértés gondolatáról Sidgwick fogalmazott meg körülményeinek jellemzés- szól, s ezt az Oxford Legal Studies közölte 1987-ben. Az világosan.9 Semmi sem ötödik eredetileg ugyanebben az évben Párizsban hangére, illetve arra használtuk, zott el A helyes els√bbsége és a jó eszméi címmel, s szin- annyira zavarba ejt√ Kant hogy világos fogalmat kap- tén a PPA adta közre. Ezt a Ludassy Mária által szerkesz- etikájában, mondja, mint junk a felek gondolkodásá- tett Az angolszász liberalizmus klasszikusai cím∫ váloga- az a gondolat, hogy az erknak irányáról. Azt is láttuk, tás is tartalmazza, Bánki Dezs√ fordításában. A közügyek- ölcsi törvény szerint csehasznált ész eszméje a hatodik nagyel√adás címe. hogy a jóakarat fogalma, ben lekv√ ember valódi énjét Ezt eredetileg 1990 februárjában és márciusában tartotta minthogy közvetett foga- Rawls a „Melden-el√adások" keretében a Kaliforniai valósítja meg, ezzel szemlom, nem segítene túl so- Egyetemen, Irvinben. A hetedik a legkorábbi: Az alap- ben az az ember, aki megkat. Most hozzátehetjük szerkezet mint elméleti tárgy. Els√ változatában az Ame- engedi, hogy cselekedeteit ehhez, hogy a kölcsönös rikai Filozófiai Társaság ülésén hangzott el és az American érzéki vágyak vagy esetlegPhilosophical Quarterly áprilisi számában olvasható. közömbösség feltevése ar- Kés√bb azonban Rawls jelent√sen átdolgozta Amartya es célok határozzák meg, ra való, hogy megengedje Sen és Bernard Williams híres válogatása, A haszon- aláveti magát a természet a szabadságot a végs√ cél- elv∫ség és meghaladása számára (Utilitarianism and törvényeinek. Ez a gondolok egy rendszerének kivá- beyond, Cambridge University Press, 1982). Végül a at azonban Sidgwick beálszabadság els√bbségének alapjával és a szólásszabadság lasztásában. Annak a sza- kritériumaival az utolsó nagyel√adás foglalkozik. lításában semmitmondóvá badságnak, hogy valaki válik. Számára úgy t∫nik, magáévá tesz-e egy életfelfogást, csakis olyan tan- hogy Kantnál a szent és a csirkefogó élete egyaránt ból következ√ elvek szabnak határt, amely nem ál- szabad választás eredménye (a magábanvaló én rélít el√zetes korlátokat e felfogások elé. A kölcsönös szér√l), és egyaránt (az én mint jelenség részér√l) közömbösség feltételezése az eredeti helyzetben alá van vetve az oksági törvényeknek. Kant sohamegvalósítja ezt a gondolatot. Feltesszük, hogy a sem magyarázza meg, hogy egy csirkefogó miért nem feleknek – egy megfelel√en általános értelemben fejezi ki a maga rossz, csirkefogói életével jellemét – ellentétes igényeik vannak. Ha valamilyen sajá- és szabadon választott énjét ugyanúgy, ahogy egy tos módon korlátoznánk céljaikat, ez nyomban a szent kifejezi a maga jellemét és szabadon választott szabadság önkényes korlátozásának t∫nne. S√t, ha énjét egy jó életben. Sidgwick ellenvetése helytálabból indulnánk ki, hogy a felek önzetlenek vagy az lónak t∫nik, amenynyiben valaki egyszerre feltéteélvezetek bizonyos fajtáit keresik, akkor a választ- lezi – mint azt a kanti okfejtés megengedni látszik ott elvek olyan személyekre vonatkoznának csupán –, hogy a magábanvaló én az elvek bármely össze– legalábbis az érvek alapján –, akiknek szabadsá- hangolt csoportját választhatja, s azt is, hogy az ga nem engedi meg az önzetlenség vagy az élvezet ilyen elveket követ√ cselekvés, bármik legyenek az elvével összegyeztethetetlen választást. Most vi- elvek, elegend√ ahhoz, hogy valakinek a választása szont az érvek alapján az igazságosság elvei mind- egy szabad és ésszer∫ lény választását fejezze ki.
50
Az eredeti helyzet
Kant erre szükségképpen azt válaszolja, hogy noha nek lennünk. Az a természetünk, hogy ilyen lények az elvek valamilyen összehangolt csoportjának kö- vagyunk, abban mutatkozik meg, hogy magunk vávetése lehetne ugyan a magábanvaló én döntésé- lasztotta elvek alapján cselekszünk, s hogy tüknek eredménye, a jelenségek szintjén az én nem röz√dik a választásunkat meghatározó feltételekbminden ilyen cselekvése fejezi ki egy szabad és en. Így amikor az emberek annak megfelel√en cseegyenl√ ésszer∫ lény döntését. Ily módon ha egy lekszenek, amit az eredeti helyzetben elismernének, személy úgy valósítja meg igazi énjét, hogy cseleke- kifejezik szabadságukat: azt, hogy nem függnek terdeteivel fejezi azt ki, s ha mindennél fontosabbnak mészeti és társadalmi esetlegességekt√l. tartja ennek az énnek a megvalósítását, akkor Az igazságos cselekvés vágya, ha helyesen fogjuk amellett dönt, hogy olyan elvek alapján cselekedjen, fel, részben abból a vágyból következik tehát, hogy amelyek kifejezik szabad és a lehet√ legteljesebben feUgyanez a szöveg jelent meg korábban 1987-ben Sterling egyenl√ ésszer∫ lényként M. McMurrin Szabadság, egyenl√ség, jog cím∫ válogatá- jezzük ki azt, mik vagyunk természetét. Az érv hiány- sában, amely az erkölcs filozófia körébe tartozó John és mivé válhatunk – mint a zó része a kifejezés fogal- Tanner-el√adásokat gy∫jti kötetbe (Liberty, Equality, and választás szabadságával mával kapcsolatos. Kant Law, Salt Lake City, University of Utah Press, valamint rendelkez√ szabad és nem mutatja meg, hogy az Cambridge University Press). egyenl√ ésszer∫ lények. (Krokovay Zsolt) erkölcsi törvény követése Kant, úgy vélem, ezért beolyan jól felismerhet√ módokon fejezi ki természe- szél az erkölcsi törvény szerinti cselekvés kudarcátünket, ami az azzal ellentétes elvek követésére nem nál szégyen, nem pedig b∫ntudat keletkezésér√l. Ami áll. nagyon is helyénvaló, hiszen számára az igazságtaEz a hiányosság – úgy vélem – jóvátehet√ az ere- lan cselekvés olyan cselekvés, ami nem tudja kifejedeti helyzet gondolatával. A lényeg az, hogy azt kell zni azt a természetünket, hogy szabad és egyenl√ megmutatnunk: ha szabad és egyenl√ ésszer∫ sze- ésszer∫ lények vagyunk. Az ilyen cselekedetek ennmélyek elveket választanának, akkor ezek az elvek élfogva sértik önbecsülésünket, saját értékességünk milyenek lennének és miként lennének alkalmazha- tudatát, s e veszteséget szégyenként éljük át. Ebben tók a gyakorlatban. Sidgwick ellenvetésének elhárí- az esetben ugyanis úgy cselekedtünk, mintha alacstásához határozott választ kell adnunk erre a kér- onyabb rend∫ lények közé tartoznánk; mintha olyan désre. Az én elgondolásom az, hogy az eredeti hely- lények lennénk, akiknek az alapelveit természeti eszetet úgy tekinthetjük, mint azt a néz√pontot, amely- etlegességek határozzák meg. Súlyos félreértés azt b√l egy magábanvaló én a világot látja. A feleknek gondolni, hogy ez az erkölcsi tan a törvény és a magábanvaló énként teljes mértékben szabadságuk- b∫nösség körül forog. Kant legfontosabb célja anban áll, hogy olyan elveket válasszanak, amilyeneket nak a Rousseau-tól származó gondolatnak az elmélcsak akarnak. Ugyanakkor azt is ki szeretnék fejez- yítése és igazolása, hogy a szabadság olyan törvény ni, hogy √k természetük szerint, épp e választási sza- szerinti cselekvés, amelyet magunk adunk magunkbadság révén, a szellemi birodalom ésszer∫ és nak. És ez nem a zord parancsok erkölcse, hanem a egyenl√ tagjai, azaz olyan lények, akik társadalmuk kölcsönös tisztelet és önérzet etikája.10 tagjaként képesek ezen a módon nézni a világot, s Az eredeti helyzet úgy tekinthet√ tehát, mint az képesek az életükben kifejezésre juttatni ezt a autonómia és a kategorikus imperatívusz kanti felnéz√pontot. El kell tehát dönteniük, hogy milyen el- fogásának eljárásként megfogalmazott értelmezéveket kell tudatosan magukévá tenniük és követni- se. Azok az elvek irányítják a célok birodalmát, ameük mindennapi életük cselekedeteiben, hogy a leg- lyek ebben a helyzetben lennének kiválasztva, s enjobban fejezzék ki velük közösségükben ezt a sza- nek a helyzetnek a leírásával tudjuk megmagyarázni badságot, a legteljesebben nyilvánítsák ki független- azt is, hogy milyen értelemben fejezi ki az ezeket az ségüket a természeti esetlegességekt√l és a társa- elveket követ√ cselekvés – szabad és egyenl√ dalmi véletlent√l. Most amennyiben a szerz√déses ésszer∫ személyekként – természetünket. Ezek most tan melletti érvelés helytálló, úgy csakugyan ezek az már nem mer√ben transzcendens, az emberi magaelvek határozzák meg az erkölcsi törvényt – vagy tartással semmiféle megmagyarázható kapcsolatpontosabban, az igazságosság elveit – az intézmé- ban nem álló gondolatok, hiszen az eredeti helyzet nyek és az egyének számára. Az eredeti helyzet leír- eljárásként megfogalmazott felfogása megengedi ása a magábanvaló én néz√pontját értelmezi, vagy- számunkra e kapcsolat létrehozását. Igaz, több vois azt, hogy mit jelent szabad és egyenl√ ésszer∫ lény- natkozásban is eltértem Kant nézeteit√l. E kérdé-
51
John Rawls
sek tárgyalásától itt eltekintek, de azért két észrevételt teszek. A személy mint magábanvaló én választásáról feltettem, hogy közös választás. Annak, hogy az én másokkal egyenl√ lény, abban rejlik a jelent√sége, hogy a választott elveket másoknak is el kell fogadniuk. Mivel valamennyien egyformán szabadok és ésszer∫ek, mindannyiuknak szükségképpen egyformán szavuk van az etikai közösség közelveinek elfogadásában. Ez azt jelenti, hogy mint magábanvaló énnek mindegyiküknek egyet kell értenie ezekkel az elvekkel. Ezzel szemben a csirkefogó elveinek választásával – még ha lenne is valaki, aki ezeknek az elfogadására gondolna – nem tudnák kifejezni ezt a szabad választást. Bármennyire azt a látszatot keltheti a választás közös jellege, hogy nem tör√dünk az egyes személyek érdekeivel, ez semmiképpen sincs így. Másodszor, végig feltételeztem, hogy a felek tudják, alá vannak vetve az emberi élet feltételeinek. Az igazságosság körülményeinek értelmében olyan világban találják magukat, amelyben mindannyiuknak
szembe kell nézniük a mérsékelt sz∫kösség és az egymással verseng√ igények korlátaival. Az emberi szabadságot e természetes korlátok tudatában választott elveknek kell szabályozniuk. Ily módon a méltányosságként felfogott igazságosság az emberi igazságosság elmélete s a személyekre és a természetben elfoglalt helyükre vonatkozó elemi tényekb√l indul ki. A tiszta értelmi lények szabadsága nincs alávetve ilyen korlátoknak, és Isten szabadsága nem tartozik az elmélet körébe. Azt gondolhatnánk, hogy Kant tanítása az √ felfogása szerint az ésszer∫ lények minden fajtájára, s így Istenre és az angyalokra is vonatkozik. Elmélete az igazságosság alapelveinek meghatározásánál – úgy t∫nhet – nem veszi figyelembe az emberi társadalmi helyzetet. Nem hiszem, hogy Kantnak ez volt a felfogása, de itt nem tárgyalhatom e kérdést. Elég annyit mondanom, hogy amennyiben tévedek, úgy a méltányosságként felfogott igazságosság kanti jelleg∫ értelmezése kevésbé h∫ Kant szándékaihoz, mint azt hajlamos vagyok jelenleg feltételezni.
Jegyzetek 1. Manuel d'économie politique (A politikai gazdaságtan kézikönyve). Paris, 1909. III.fejezet, 23.§ Pareto így ír: „L'equilibre résulte précisément de cette opposition des gouts et des obstacles." (Az egyensúlyi állapot pontosan az ízléseknek és az akadályoknak ebb√l a szembeállításából jön létre.) 2. Jórészt Hume magyarázatát követem: Értekezés az emberi természetr√l, III.könyv, II.3.; és An Enquiry Concerning the Principles of Morals (Vizsgálódás az erkölcsi elvek körében), III.1. Lásd még H. L. A. Hart: A jog fogalma. Budapest, Osiris Kiadó, 1995., 224–231. oldal; és J.R.Lucas: The Principles of Politics (A politika elvei). Oxford, The Clarendon Press, 1966. 1–10. oldal. 3. A kérdéshez lásd W. T. Stace: The Concept of Morals (Az erkölcs fogalma). London, Macmillan, 1937. 221–223. oldal. 4. A tudatlanság fátyla olyannyira természetes kikötés, hogy bizonyára sokaknak eszébe jutott már valami hasonló. Az általam ismert legjobb példa egyértelm∫ megfogalmazására J.C. Harsanyinál található: „Cardinal Utility in Welfare Economics and in the Theory of Risk-Taking" (Számszer∫ hasznosság a jóléti közgazdaságtanban és a kockázatvállalás elméletében). Journal of Political Economy, 1953. Harsanyi ezt a haszonelv∫ elmélet megalapozására – az átlagos hasznosság elvéhez vezet√ érvelés, az átlag elv bizonyos nehézségei használja. 5. Rousseau: A társadalmi szerz√dés, II.könyv, 4. fejezet, 5. bekezdés. 6. Lásd R.B.Perry: The General Theory of Value (Általános értékelmélet). New York, Longmans, Green and Company, 1926. 674–682. oldal. 7. Ezzel elkerüljük az összes hátrányát annak a gondolatnak, hogy Kant tanítása egyszer∫en az általános – avagy a formális – elemeket biztosítja egy haszonelv∫ (vagy tulajdonképpen bármely másféle) elmélethez. Lásd például R. M. Hare: Freedom and Reason (Szabadság és ész). Oxford, The Clarendon Press, 1963., 123. kk. oldalak. Ahhoz, hogy valaki szem el√tt tarthassa Kant néz√pontjának minden vonatkozását, számításba kell vennie kés√i m∫veit is. Sajnos tel-
jes erkölcsi elméletének magyarázatával nem rendelkezünk; talán lehetetlennek is bizonyulna ennek a megírása. Az olyan mértékadó munkákon túl azonban, amilyen például H. J. Paton és L. W. Beck könyve – The Categorical Imperativus, Chicago, University of Chicago Press, 1948; illetve A Commentary on Kant's Critique of Practical Reason (Magyarázat Kant A gyakorlati ész kritikája cím∫ m∫véhez). Chicago, University of Chicago Press, 1960 – figyelembe kell vennünk a más kanti írásokról szóló tanulmányokat is. Ebben a tekintetben lásd Az erkölcsök metafizikája magyarázataként M. J. Gregor: Laws of Freedom (A szabadság törvényei). Oxford, Basil Blackwell, 1963; illetve J. G. Murphy könyvecskéjét: Kant: The Philosophy of Right (Kant – a helyes filozófiája). London, Macmillan, 1970. De tanításának eltorzítása nélkül Az ítél√er√ kritikája, A vallás a puszta ész határain belül és a politikai írások tartalmát sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az utóbbiakhoz lásd Kant's Political Writings (Kant politikai írásai). Szerk. Hans Reiss, ford. H. B. Nisbet. Cambridge, The University Press, 1970. 8. Erre Charles Fried hívta fel a figyelmemet. 9. H. Sidgwick: The Methods of Ethics (Az etika módszerei). 7.kiadás. London, Macmillan, 1907; lásd The Kantian Conception of Free Will ( A szabad akarat kanti felfogása) cím∫ függelékét (eredetileg: Mind, 1888.), 511–516. oldal, kül. 516. oldal. 10. Lásd B. A. O.Williams: „The Idea of Equality" (Az egyenl√ség gondolata). Peter Laslett és W. G. Runciman (szerk.): Philosophy, Politics and Society (Filozófia, politika, társadalom). Második folyam. Oxford, Basil Blackwell, 1962. 115k. oldalak. Az értelmezés meger√sítéseként lásd Kant megjegyzéseit az erkölcsi nevelésr√l A gyakorlati ész kritikája második részében. Lásd továbbá Beck: A Commentary on Kant's Critique of Practical Reason (Magyarázat Kant A gyakorlati ész kritikája cím∫ m∫véhez), 233–236. oldalak.
52
