„Jézus - a keresztény értelmiségi ácsmester”
Vigília pályázat 2015
Jézus - a keresztény értelmiségi ácsmester Szoktassuk szívünket a fényhez, lelkünket a reményhez. 1.1. Ha a Vigília Jézus kortársaként írta volna ki pályázatát, akkor azon maga Krisztus, de tizenkét tanítványa sem lett volna az elvárt pályázatbeküldők körében, hiszen se teológusok, se egyetemi tanárok, sőt filozófusok sem voltak, csupán halászok, ácsok, mesteremberek. S ha valaki Jézust szerette volna írása témájául választani, nem könnyen tehette volna, hiszen értelmiségi léte hiányában nehezen lett volna felmutatható szerepe a kor társadalmában. 1.2. Jézus és tanítványai mint témák, vagy mint írók legfeljebb a Keresztény iparosok, munkások szerepe című pályázaton indulhattak volna, ha a korabeli Szabad Föld kiírt volna ilyen pályázatot. 1.3. A Vigília folyóirat legnagyobb jó szándékkal megfogalmazott pályázati kiírása számomra magában hordozza azokat a szemléleti korlátokat és értelmezési gátakat, amelyek ott szerepelhetnek azoknak az okoknak a listáján, melyek miatt Európában és Magyarországon megroppant egyházunk társadalomformáló ereje. 1.4. A XXI. század elejére a kereszténység egy elsősorban értelmiségi létértelmezési tanítássá szűkült hazánkban, s kontinensünkön. 1.5. Maga a római katolikus egyház vezetése félig tudatosan, félig öntudatlanul értelmiségiként értelmezi önmagát, s ebben a definíció teremtette meghatározottsági kényszerben, elsősorban erre a társadalmi mozgástérre szűkül kommunikációja. 1.6. Ennek következtében kialakulhat egy kép, mely alapján az értelmiségi horizontra fókuszáló egyház, fel sem tételezi, hogy rajta kívül bárki más keresztény, akár egy iparos, vagy pl.: egy betlehemi származású, onnan menekülni kényszerülő hazánkba érkező ácsmester, korunk társadalmára hatással lehessen. 1.7. De ha mégis egy keresztény ácsmester olvasná jelen pályázati kiírást, Jézusi bölcsességre és Szent Ferenc-i alázatra van szüksége, hogy a megszólítottság hiányában Ferenc teljes örömét élhesse meg, kicsinységének ékes bizonyítékául. Hiszen az előrevivő gondolatokat elsősorban nem tőle, hanem egy szűk írástudói körtől reméljük. Ebből a körből száműzve még a természettudományi, gazdasági és műszaki gondolkodás értelmiségi jeleseit is. 1.8. A kiírás olvasója joggal feltételezheti, ha nem várnak választ ezekről a területekről, nem is kívánják megszólítani őket. Gondolom nem ez volt a szándék
2
és a kiírás megfogalmazása természetesen a kiíró joga, de a felmutatott hiány számomra mégis rámutat egyfajta gondolkodásmód jellegzetességére, amely éppen értekezésünk tárgya lehet. 1.9. Mivel életem egy négy éves szakaszát teológiai tanulmányok folytatásával töltöttem, megszólítottnak érzem magam. Számomra a bevezetőben foglaltak azt a hiátust tükrözik, amelyeket a hétköznapok egyházi párbeszédeiben is tapasztalok és ebben a pályázati kiírásban is visszaköszönni látom. 1.10. Ha pályázat megfogalmazói között lehettem volna, javasoltam volna a Keresztények szerepe korunk társadalmában címet és az írói kör meghatározásánál nem neveztem volna meg előnyben részesítendő foglalkozás köröket, hanem teljes nyitottsággal szólítottam volna meg a magyar társadalmat. 1.11. Ne vegyék sértő párhuzamnak, de ha Jézus írt volna ki ezzel a címmel egy pályázatot, nem születik meg egyházunk. Az Ő csodája abban állt, hogy mindenki felé, még a legkisebbek felé is nyitott szívvel fordult, nem egy szűk írástudói, értelmiségi körtől várva kora társadalmának a keresztény tanítások alapján történő formálását. 1.12. Ezen a ponton egy mondattal ki is bonthatnánk az értekezés témáját és le is zárhatnánk azt, hiszen mi más lehet egy keresztény, akár egy keresztény értelmiségi szerepe korunk társadalmában, mint „megkrisztusodni” Jézus tanítását élni és gyümölcsöt teremve tettekre váltani. 1.13. De a nagy kérdés természetesen mindig az, hogy hogyan. Az alábbi gondolatokban ennek a „hogyannak” a lehetőségeit próbálom körüljárni. Szoktassuk a szívünket a fényhez, lelkünket szent lelkéhez. 2.1. Egyházunk híveinek száma az elmúlt 100 évben drámaian csökkent. Henri Boulad jezsuita gondolatát idézve, „Ha a Coca-Cola-nál, vagy a Sony-nál visszaesik a forgalom, először megkérdezik a vevőket, mi a gond, utána összehívják a közvetlen cégvezetéstől független legjobb elméleti és gyakorlati szakembereket, hogy kidolgozzanak megoldási javaslatokat a visszaesés megállítására.” Mint érzékelhetjük, a módszer működik. 2.2. A Magyar Katolikus Egyházban, - bár lehet hogy ez az én ismereteim hiányossága – hasonló helyzetelemző, a folyamatok megértését, megfordítását szolgáló kezdeményezésről nem tudok. A II. Vatikáni Zsinat reformjai óta nem tudok arról, hogy egyházunk megkérdezte-e valaha őt elhagyó híveit, vagy a maradókat, hogy mit gondolnak, mit szeretnének, miként képzelik egyházunk életét. 3
Nem tudom összehívtak-e valaha egyházi vezetéstől független, hívő szakembereket, hogy segítsék a folyamatok megértését. Tudomásom szerint a Magyar Katolikus Egyház még a Vatikánból érkezett családi szinódust előkészítő kérdőíveket sem osztotta ki híveinek, egy egyházmegye kivételével. 2.3. Ebből a szempontból azt gondolom, feltétlen dicséret illeti a Vigília szerkesztőit, hogy feltették a pályázati kiírásban megfogalmazott kérdéseiket. 2.4. Ahhoz hogy megvizsgálhassuk mit tehet egy magyarországi keresztény korunk társadalmáért, nézzük meg milyen keretek között kell, kellene küldetését bejárnia. Teremtő Atyánk által belé álmodott hivatását milyen körülmények között ismerheti fel és bontakoztathatja ki. 2.5. Számomra a társadalmi mozgástér jelen alapelemei Magyarországon a következők: -
Istenünk szeretetéből teremtett világmindenség csodája vesz körül minket. Rohamosan csökkenő számú magyarság egy kis közép-európai országban. Politikailag kettéosztott, önmagát jobb- és baloldaliként definiáló társadalom. Demokratikus keretek között működő tekintélyelvű, központosított hatalom. Szociálisan három részre szakadt ország: mélyszegénység, szegényedő középosztály, gazdasági-politikai elit. A lakosság 1/10-ét kitevő cigányság integrációjának megoldatlansága. A tömegmédia lélek- és szellempusztító hatása. A történelmi egyházak csökkenő társadalmi szerepe. Jelen kormánypártok mellett elköteleződött Római Katolikus Egyház. A lakosság nyugatra vándorlásának és a bevándorlók szerepének kérdése. Városi, kulturális élet fejlődése - falvak kulturális leszakadása. Az Európai Unióval való ellentmondásos viszony – Uniós támogatásokból látványos fejlesztések, kontra „gyarmat pedig nem leszünk” A Jézusi ige – Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, meg fogom tenni. /János 14.12./
3.1. A teremtés története, a szeretet kiáradásának a története és egyben fejlődéstörténet is. Amikor egy gyermek járni tanul és elesik, újra feláll, újra elindul és ha megint elesik, akkor újból feláll. Teszi mindezt addig, amíg biztossá nem lesz a járása. A botladozó, járni tanuló kisgyerekkel - az igazán lelki sérült szülők kivételével - nem kiabálunk azért mert elesett, nem üvöltözünk, hiszen látjuk, tudjuk, hogy ez a tanulási folyamat, az emberré válás természetes része, egy fejlődési folyamat szükséges állomása. 3.2. Hiszem, ahogy az ember egyéni útja is egy fejlődéstörténet, úgy az emberiség és a teremtett világ útja is egy fejlődéstörténet, ami a szeretet végső kiáradásának teljessége felé tart. 4
3.3. Ezen az úton, a fejlődés útján járja be földi életét az egyén, az egyénekből álló társadalom, s egy adott történelmi korszak összes élőlénye, majd földi életét befejezvén, átadja a stafétát újabb generációk képviselőinek. 3.4. A fejlődés, az előrehaladás mozgást feltételez. Albert Einstein játékos gondolatával szólva: Az élet olyan, mint a biciklizés, ha megállunk, akkor elvesztjük az egyensúlyunkat s eldőlünk, de ha folyamatosan energiát fejtünk ki és munkát végzünk, akkor egyensúlyban tartjuk magunkat és haladunk előre. 3.5. Ahogy a gyermek járni vagy biciklizni tanul, láthatjuk a fejlődés záloga a gyakorlás, a tanulandó elemek ismétlése, a kitartás. Így válhat a világban már meglévő ismeret- és tudásanyag személyes tulajdonunkká. 3.6. Az ember a test, a szellem és a lélek, Isten által megálmodott egysége. Az egészséges ember ennek a háromnak a harmóniájában éli életét. Amikor ez a harmónia megbomlik, válik egészségtelenné, beteggé az ember. A harmónia szükséges eleme a Teremtő maga. Szent Ágostonnal szólva: Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned. Isten hívását, teremtettségének lényegét megértő és megélő ember, ennek a harmóniának a megszületéséhez a Teremtőt hívja segítségül. 3.7. Az emberré válás útján különböző életkorszakokat különböztetünk meg. Ezekhez sajátos fejlődési utak kapcsolódnak. A XXI. századi magyarországi keresztény és keresztény értelmiségi alaptapasztalata az, hogy ezekhez az életkorhoz kapcsolódó fejlődési utakon legkorábban a gimnázium, legkésőbb a felsőoktatási intézmények befejezését követően, a harmónia zálogát jelentő, Istenben nyugalmat találó testi, szellemi, lelki fejlődés egyike, másika vagy mindegyike lezárul. 3.8. Vácz Jenő jezsuita, aki még 80-as éviben is rendszeresen szánkóval csúszott le a Zengőről és minden napját tornával kezdte, mondta, számára a harmónia megteremtésének záloga a gyakorlás, a gyakorlás, a gyakorlás. A testet gyakoroltatni a mindennapi reggeli tornával, az esti sétával. A lelket gyakoroltatni Jézus evangéliumi szavával, napi imádsággal, a szellemet pedig az isteni és a földi tudás megismerésével és az alkotó munkával. S ha mindezek együtt, gyakorlásuk útján harmóniában egységgé állnak össze, akkor leszünk képesek a belénk álmodott küldetésünket, mások, felebarátaink felé forduló szeretetünkkel megvalósítani, életünk által gyümölcsöket teremni. Ő általunk teremt. Éld hát a jelent, mert minden pillanatban a teremtő erő része vagy egy mozdulatban, 5
mellyel Isteni tervét a világra írja. Ne félj! Szíved és karod e terhet elbírja. Mert teremtve erre lettél, a szeretetben erre születtél. Te az ember, az Isten álma, Te, ha hiszed, alkotótársa. 4.1. A gyakorlat szintjén ez azt jelenti, hogy az esetek döntő többségében, egy egyetemet végzett, magát értelmiséginek valló fiatal ember élete elkövetkezendő éveiben, évtizedeiben a napi internetes hírolvasáson és televíziós hírcsatornák megkérdőjelezhető valóságtartalmú hírein kívül, nem jut más szellemi táplálékhoz, esetleg a szórakoztató irodalom kikapcsolódást jelentő formáival találkozik. Azaz folyamatos szellemi fejlődés megáll… Ennek egyik külső megjelenése, hogy a lakásokból még az internetes korszak előtt eltűntek a nagy könyvtárak és egy-két polcra, - vagy még annyira sem - szűkültek a házi olvasmányok. A megállás tudjuk, egyben a megtorpanás és visszafejlődés útja is. 4.2. A szellemi fejlődésen túl, ugyanezt tapasztaljuk a testi fejlődés terén is. Vagy teljesen felhagy a test gyakorlásával, főleg értelmiségi (ülő) munkakörökhöz kapcsolódó szindróma ez, vagy éppen ellenkezőleg, a divatos testfejlesztő, testépítő, testszépítő áramlatok vonzásában figyelmét kizárólag önnön testének tökéletessé formálására fordítja, teljesen elhanyagolva a szellemi, lelki fejlődést. 4.3. A lelki fejlődés útja, már korábban befejeződik, szép katolikus szakzsargonunkkal élve, amikor a tizenéves fiatalok „kibérmálkoznak az egyházból”. Letudva a szülők, nagyszülők által támasztott elvárásoknak való megfelelés kényszerét, leállnak ezen a fejlődési úton, rosszabb esetben magának az egyháznak is teljesen hátat fordítanak. Legközelebb az esküvőjük előtt találkozunk velük a jegyes oktatásra beesve, ott rácsodálkozva, hogy talán valami szépség, valamifajta ismeretlen gazdagság kimaradt az eddigi életükből, aztán rohannak vissza hétköznapjaik munkakényszeres forgatagába. 4.4. Bármilyen csoport, nagyobb közösség, társadalom reformját, változtatását kezdeményező személy, adott esetben egy keresztény, egy keresztény értelmiségi akkor tudja hitelesen, sikerrel végrehajtani ezt a küldetését, feltéve ha küldetése valóban erre a feladatra szól, ha világjobbító szándékai tettre váltása előtt önmagán hajtja végre azokat a változásokat, azokat a reformokat, amelyek képessé tehetik korunk társadalmában bármilyen szerep betöltésére. 4.5. Visszakanyarodva a pályázat kiírásában feltett alapkérdéshez, mi lehet az a szerep, amelyet be kellene töltenünk a társadalmunkban, láthatjuk ennek a szerepnek első és kihagyhatatlan lépcsője az önnevelés, a felnőtt nevelés. 6
4.6. A magam számára is hiteltelen lennék, ha minden gazdasági-pénzügyi ismeret nélkül, baráti összeköttetéseim segítségével, a Gazdasági Minisztérium egy magas pozíciójába kandidálnám magamat. 4.7. Ugyanígy hiteltelenné válhat az a világjobbító keresztény értelmiségi, aki testi, lelki, szellemi előrehaladásában megtorpant, harmóniája megbomlott. 5.1. Ez a test-lélek-szellem hármasság párhuzamban áll a belső stabilitást meghatározó hármas lelki kapcsolódási egységgel is, azaz Istennel, felebarátainkkal és önmagunkkal való kapcsolatunkkal. Ebben a hármasságban is ha megbomlik az egyensúly, akkor nem lehetek hiteles képviselője az Isteni teremtő szándéknak, hiszen ennek a harmóniának a hiányában nem azt képviselem, csak önmagam vágyainak, terveinek vagyok sikeréhes megvalósítója. 5.2. Ahogy a Szentháromság egysége meghatározza a világ létét és működését, úgy ezeknek a hármasságoknak a szentsége meghatározza egyéni, teremtett életünk működését is. 5.3. Nem katolikus barátaimmal beszélgetve, őket kérdezve úgy érzékelem, hogy egyházunk legfőbb problémája éppen ebből a harmónia hiányból fakadó hitelesség kérdése. A kívülállók számára egyházunk képviselőinek, tagjainak meghirdetett életeszménye nem áll összhangban szavaikkal, tetteikkel, gondolataikkal. 5.4. Ez az érzékelt harmónia hiány tehát következmény, a már említett hármasságok a test-lélek-szellem és az Isten-felebarátaim-önmagam triászok harmónia megbomlásának következménye. 5.5. A keresztény értelmiségi első feladata tehát még egyszer, önön fejlődésének, felnőtt nevelésének folyamatos megőrzése. 5.6. Ez ugyanolyan nehéz feladat az egyén számára felnőttkorban is, mint kisgyermekként. Ahogy nem várjuk el egy 7 éves gyermektől, hogy 18 éves koráig önmagától szerezze meg a fejlődéséhez szükséges alapokat, összegyűjtve azokat a világból, ha nem adjuk őt iskolába, ugyanúgy nem várhatjuk el, a társas tanulási mintákon szocializálódott felnőttől sem, hogy tanulmányai befejeztével egyszerre önállóan átváltson az önnevelés egyéni útjára, vagy a közösségi felnőtt nevelés közösségi útjára. 5.7. Egyházunknak ezen a területen lehet nagymértékű, segítő feladata, hogy az érett, felnőtt kereszténnyé válás folyamatában testi-lelki-szellemi segítséget nyújtson.
7
5.8. Ehhez első lépésként egy olyan szellemi, tanácsadói kör összehívását tartanám fontosnak, amely megalapozhatja és kidolgozhatja ennek a fejlődést segítő folyamatnak az egyes lépcsőit. 6.1. Mire gondolok? Az alábbi konkrét tervek, hely és idő hiányában nem részletes koncepciók, hanem elsősorban közös gondolkodást elindító, elősegítő ötletek. 1. A XXI sz. keresztény kézikönyve. Rövid mondatokba, gondolati egységekbe összefoglalva „Füveskönyv, kiskáté szerűen” fogalmazza meg azokat az életvezetési ajánlásokat, amelyeket egy felnőtt keresztény ember számára - Isteni küldetésének beteljesítéséhez, korának megfelelő szinten ajánlunk. Ebben a hitbéli alapok megismétlésén túl, napi élethelyzetekre lebontva, a társadalmi szerepvállalásig részletezve adunk ajánlásokat. Pl.: - Munkahelyi konfliktus esetén a Jézusi tanítások alkalmazása. - Társadalmi konfliktusok esetén való hiteles megnyilatkozás. - Nem hívő közösségben való szerepvállalás mikéntje. - Istenhívő, de nem római katolikus hívőkkel való találkozásban való jelenlét. - Egy egyházközségben életében való önkénes szerepvállalás. Stb. Sokáig magamnál is azt tapasztaltam és gyakran tapasztalom környezetemben is, hogy Istenképünk megragadt az érzelmi kamasz, vagy még inkább az érzelmi kisgyermek szintjén. Leragadtunk az ajándékot hozó Jézuskánál, a büntető, minden rosszaságunkat figyelő bírónál, a szimpatikus plébános atya izgalmas szentbeszédeinél. Ezek az alapfogalmak jelentik mindösszesen hitünk, hitvallásunk teljességét… Teológiai szempontból ezek a kérdések lehet hogy mind semmiségek, de egy keresztény értelmiségi társadalmi szerepvállalásában alapkérdések, amelyben azt tapasztalom, hogy kor- és sorstársaim is sokszor velem együtt tévelyegnek. Természetesen, hogyha az Evangélium átjárja az életünket és átengedjük magunkat a Szentléleknek, akkor ezekben a helyzetekben is elég ha a lélekre hagyatkozunk, de oly számos és oly bonyolult élethelyzetbe kerülök jómagam is értelmiségiként, hogy néha szívesen vennék egy, a teologikus magasságokból a hétköznapi konfliktusok szintjén megjelenő lelki, szellemi sorvezetőt. 2. Felnőttképzési lehetőségek közösségi formában, vagy interneten keresztül. Ennek formái lehetnek akár nagyszabású Lelki napok, hétvégék, évente többször, nagy stadionokban és sportcsarnokokban, ahol több ezer, akár tízezer ember is összegyűlhet. A hármas területeket fejlesztő együttlét melyen megtapasztalhatjuk a vasárnapi miséken túl, egy nagy közösség közös imájának erejét, szépségét és gyümölcseit. Érdekes tapasztalni katolikus körökben, milyen sok elítélő hang, vélemény jelenik meg pl. a homoszexuálisok nagyszabású utcai felvonulásával szemben. Felmerül 8
bennem a kérdés, hogy mi katolikusok miért nem szervezünk hasonlót? Miért nem megyünk ki egyre csökkenő létszámú körmeneteinken túl, közösen, Budapesten a Hősök terére és vonulunk fel a Parlamentig, pl. a Magyar Katolikus Családok Napján, hitet téve a családok szerepe, egysége és Jézus tanításai mellett? Katolikus rendezvényeink, nyári táboraink számomra úgy tűnik zárt világok, amelyek saját magunknak szólnak és nem azzal az igénnyel születnek meg, mint pl. üdítő kivételként a most szeptemberi Szerzetesek Tere rendezvény, amely elsősorban a „körön kívül állók” számára megmutatkozási fórum. (Egyébként maga a kampány is, ennek a rendezvénynek az ötlete is egy külső rendezvényszervező cégtől származik, ezzel is példát mutatva arra, hogy milyen jó ha saját köreinken kívülről, szakembereket vonunk be, saját társadalmi szerepvállalásunk fokozására.) Visszatérve a pályázati kiírás korlátaihoz, egy kiváló teológus önmagában nem biztos, hogy eljutott volna egy média kampány megtervezéséig, megtervezéséig, egy rendezvénysorozat lebonyolításáig. Nem Egyházunk tagjainak gyakori érzése – beszélgetéseim alapján – hogy felmerülnek bennük gondolatok, érzések, de nem tudják őket mederbe terelni, nem tudják mihez kezdjenek velük. Sokan élik meg azt, hogy Budapesten vagy Magyarországon a Római Katolikus Egyház nem szólítja meg őket. Nem mondja azt, hogy: Gyere ismerj meg minket! Gyere ismerd meg Jézust! Az utcán evangelizáló szabadegyházak vagy éppen a Hit Gyülekezete és a Scientologiai egyház személyes megszólításban erős képviselői azok, akik hitelesen megszólítják ezeket a keresőket. Hol vannak a mi városi misszionáriusaink? Nyitott templomaink? Azok a helyszínek, ahová egy érzéseiben bizonytalan biztosan fordulhat? Ahogy az összes iskolában, egyetem van nyílt nap, miért nincs a Római Katolikus Egyházban nyílt nap a templomainkban? Ahová bárki bejöhet, vendégül látjuk, nem egy ismeretlen miseliturgiát zúdítunk rá, hanem elbeszélgetünk vele, lehetőségeket kínálunk fel a folyatatásra. A mi templomunkban is hiába hirdetjük, hogy felnőtt katakumen csoport indul, ha ezt csak templomon belül tesszük és egy egyházunkon kívül álló, útkereső, azt sem tudja és érti, hogy mit jelent az hogy katakumen. Igaz ez már 15 éve történt, és remélem azóta már nagyban változtak a dolgok, de egy akkori barátom szeretett volna huszonévesként elsőáldozó lenni. A templomba, ahová akkor jártunk, nem tudták őt egyénileg bevállalni. Rengeteg plébániát kellett végigjárnunk, amíg egy külső kerületben találtunk egy felnőtt elsőáldozásra előkészítő csoportot, amelynek tagjai szintén Budapest különböző kerületeiből verbuválódtak. Ez akkoriban nem éppen a hittérítő egyház hiteles képéről tett tanúbizonyságot. 3. Az éves lelkigyakorlatok rendszeressé tétele, az első időszakban fokozott ajánlással, úgymond reklám és PR munkával megismertetve ennek az épülésünket, fejlődésünket szolgáló formának az áldásait. Keresztény
9
értelmiségi körökben is elmúlnak évtizedek az emberek életében úgy, hogy lelkigyakorlaton lettek volna. 4. Korszerű, hiteles, önálló, közszolgálati jellegű katolikus televíziós csatorna, mely tematikus adásaival segíti ezt a felnőttképzési, fejlődési folyamatot, de természetesen minden korosztálynak a saját nyelvén szólva juttatja el Isten szeretetét, Jézus tanításával. 5. Hitelességünk megteremtése és önmagunk fejlesztése nem jelenthet kizárólag öncélú önjobbítást. Kicsinységünket, Istenre és embertársainkra való rászorultságunkat, közösségi létünket soha nem veszthetjük szem elől. A teljesség felé vezető úton, a Jézusi minta követésében tökéletesedésünk csak eszköz lehet az Isteni szeretet továbbadására végzett szolgálatunkban. Roger testvér gondolatával élve, ezt a szolgálatot akkor is végeznünk kell, ha tudásunk még töredékes és a magunk számára is elismerjük, hogy az Evangélium és a teremtés teljes gazdagságát fel nem foghatjuk, de a megszerzett és megismert tudásunkat már így is tovább kell adnunk a szeretet erejével, mert ebben a továbbadásban nem csak a megajándékozottak növekszenek, hanem mi magunk is. Önfejlődésünk legfőbb célja tehát az kell legyen, hogy a szeretet erejével mások számára is fogyasztható gyümölcsöket teremjünk. Ne azt keressétek, hogy titeket szeressenek, hanem hogy ti kinek adhattok szeretetet. Ki egy életen át magára néz, az Istent nem látja, de aki mások felé fordul a szeretetben, annak felragyog Isten látása. Ne féljetek a földi lét nyomorúságától, határtalan a túlvilág boldogsága. De aki csak e világ gyönyörűségeinek él, azt örökké tartó gyötrelem várja. Istent imádjátok, tettben és alkotásban s ő a Szentlélek kegyelmét adja teremtő voltában. 7.1. Az egyéni és közösségi fejlődésen túl, a másik fő terület, ahol tehetünk valamit a keresztények társadalmi szerepéért, ha már saját magunk hitelességéért tettünk, az egyház által, a keresztények által beszélt nyelv, az általunk használt kommunikációs csatornák élővé tétele, XXI. századra való adaptálása. 7.2. Egyszerűen szólva, az a nyelv amit pl. a szentmisében használ egyházunk, egy kívülálló számára érthetetlen. Bevallom ifjabb koromban többször elkövettem azt a hibát, hogy hitünk, egyházunk iránt érdeklődő barátaimat - első lépésként a kapcsolatfelvételre - elvittem egy szentmisére. Ezeknek az ismerkedéseknek soha nem volt folytatása… Valószínűleg az én hitelességem is megkérdőjelezhető volt, 10
de a miséken való részvétel önmagában nem szolgálta a megszólítást. Az már egy különös fintora az életnek, hogy mindhárom alkalommal, amikor így tettem, számomra is nehezen elfogadható szentbeszédek hangzottak el. Az egyik olyan szörnyűséges volt egy éjféli misén, hogy a mellettem állók megfordultak és kimentek… egyet kellett értenem velük. Minden kapcsolat alapja a megszólítás. Ha már a Szent Ferenc-i erények teljességében járunk, akkor szívleljük meg gondolatát, mely szerint az Evangéliumot hirdessük teljes életünkkel ha kell, - az én értelmezésemben ha végképp szükséges, szóval is. 7.3. A tettek és a gesztusok nyelvén, a kultúrtörténeti örökségként itt maradt, legtöbb helyen barokk pompában, aranyló oltárdíszek gazdagságában úszó templomainkban, díszes öltözetű klerikusok egy kívülálló számára érthetetlen nyelvi környezetben beszélnek a teremtett világ Uráról és szeretet üzenetéről. Feudális hatalmi örökségként, egyházi vezetőink palotákból indulva, sofőrös fekete autóikkal érkeznek híveik közé. Jézus talán nem püspöki palotákról és fekete Mercedesekről álmodott. 7.4. Letűnt korok, letűnt viselkedési szokásai. Ferenc pápa példája talán a hazai egyházvezetésnek is példa lehet ezen a téren való megújulásra. Egyházi hatalom helyett, Isteni hatalom. Egyházi hierarchia helyett testvériség. 7.5. Ezek között a keretek között korábban még számomra is gondot jelentett az átlényegülés a Jézusi tanításra való figyelem, az oltári szentség átváltoztatásának örömében való részvétel. Már maga ez a kifejezési eukarisztia, hogy oltári szentség. Számunkra misztérium, de egy kívülálló számára gát a közelebb kerülésben. 7.6. Évfolyamtársaimmal közös tapasztalatom volt teológiai tanulmányaink alatt, egy-egy dogmatika, krisztológia előadást követően, hogy nem lehet ilyen bonyolult ez a hit, hogy már mi se értsük miről beszélnek tudós teológusaink és hogy a Jóisten nem teremthetett egy ilyen nyelvezetet, amelyet egy egyszerű ember már nem képes megérteni! Továbbvittük ezt a gondolatot és kimondtuk, hogy ha Isten szeretetének a megfogalmazása ilyen bonyolult, akkor nem véletlen, hogy eltűntek az emberek a templomokból, hiszen ez a nyelvezet, egyszerűen érthetetlen. 7.7. Ahogy barokk templomaink egy történelmi korszak építészeti és kultúrtörténeti örökségei, amelyek az adott kor fejlődési, szellemi és társadalmi sajátosságait tükrözik, úgy az egyház által beszélt nyelv is több ezer, több száz éves nyelvi hagyományok összessége. Ahogy ma nem építünk barokk templomokat, se gótikus épületeket, úgy kérdéses, hogy megteremtettük-e már az egyház XXI. századi nyelvezetét, amely minden ember számára érthető, követhető, s melyen keresztül megszólíthatóvá válnak és eljut hozzájuk Teremtőnk szeretete és Jézus tanítása.
11
7.8. Ferenc pápa lendülete, az Evangélium öröme, facebook és twitter használata példa lehet mindnyájunk számára a megújulásra. 7.9. A ma használt nyelvezet többnyire egy patetikus, vasárnapi matiné színházi előadásává alakította szentmiséinket, ahová vasárnapi keresztényként egy óra lelki felüdülésre beülünk, perselyezéskor megfizetjük a belépti díj árát, majd keresztény értelmiségi létünk teljes tudatában az ismerősöknek köszönve örömmel távozunk, hogy aztán a vasárnapi ebédnél már fennhangon zsidózzunk, cigányozzunk, szidjuk a politikai ellenlábasainkat és természetesen dögöljön meg a szomszéd tehene is a menekültekkel együtt. 8.1. Ma a keresztény szóval a magyar átlagpolgár legtöbbször a Magyar Kereszténydemokrata Néppárt - önmeghatározásában mint a keresztény értelmiség elitje - nevében találkozik. A Kereszténydemokrata Néppárt, mint politikai párt, napi szinten vesz részt a sekélyessé vált parlamenti sárdobálásban. Képviselői és vezetői értelmezhetetlen szellemi és lelki háttérrel vesznek részt politikai ellenfeleik sárba tiprásában és a hatalmat gyakorlók kritika nélküli támogatásában, melynek döntései többször élesen szemben állnak egy keresztény értelmiségitől elvárt értékrenddel. 8.2. Számomra meglepő tapasztalni nem hívő ismeretségi körömben, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt vezetői adott esetben politikai hovatartozástól függetlenül nagyobb közutálatnak örvendenek, mint más pártok képviselői, mert míg más pártok esetében könnyebben elfogadják a kívülről szemlélődők a napi politikai érdekeknek megfelelő szószegéseket, 180 fokos véleményváltozásokat, uszító és taszító hangnemet, addig egy kereszténydemokrata politikus részéről saját öndefiníciójával szemben sokkal súlyosabban esik latba minden ilyen tett. Hiteles-e az a keresztény politikus, aki büszkén hirdeti, hogy politikai ellenfeleit karaktergyilkossággal semmisítette meg és lehet, hogy nem volt minden vád igaz ellene, de a legfőbb cél az volt, hogy ellenfele hiteltelenné váljon. 8.3. Hiteles-e az a kereszténydemokrata politikus, aki egy erdélyi nagyváros főterére fehér lovon ülve lovagol be? A történelmi rövidlátásnak az ilyen példája már kabarészerű. Szomorúság csak, hogy ezzel együtt a keresztény megnevezés is nevetség tárgyává lesz. 8.4. Ma a kereszténydemokrata politikus egyenrangú szinonimája a társadalmi közbeszédben - még katolikus körökben is -, a hajbókoló szavazógépnek, aki mindent aszerint cselekszik, ahogy azt a nagyobbik kormányzó testvér megkívánja. 8.5. Természetesen ezek a helyzetek, ahogy Istenünk szemében is a bocsánatos bűnök kategóriájába esnek, úgy a miénkben is, így ezen a területen is elsődleges teendőnk, hogy önmagunk mellett imádkozzunk értük is, hogy a bölcsesség birtokában hozzák meg döntéseiket. Mindemellett tényként rögzíthető, hogy a 12
Kereszténydemokrata Párt politikai működése okán beszélt nyelvünk, gondolkodásunkat meghatározó közegében a keresztény szóra rátapadt ennek a napi politikai sárdobálásnak az iszapja és hitelességi ereje jelentősen csökkent. 8.6. Az esszéíró hiú álma, de sokat tennének a keresztények társadalomban betöltött szerepéért a Párt tagjai, amennyiben elhagynák nevükből a keresztény szót. Ma a keresztény szó egy párt nevében úgy hangzik, mint egy hitelességi köntös, ami a politikai küzdelmek gyarlóságait hivatott elleplezni. 8.7. Természetesen a Párt képviselői rengeteg olyan pozitív ügy mellett bábáskodtak, mint az iskolai hittan oktatás, a vasárnapi munkaszüneti nap bevezetése, amelyek egyértelmű dicséretet érdemelnek, de a beszélt nyelvünk és gesztusaink legtöbbször nagyobb erővel esnek latba hitelességünk megállapításánál, mint igaz cselekedeteink, ha ellentétben állnak egymással. Bár a vasárnapi nyitva tartás bevezetésénél is hiányzott az előkészítő munka és a társadalmi párbeszéd, ezért is szülhetett ennyi rosszérzést a bevezetése, illetve a bevezetésének a módja. 9.1. Visszatérve a nyelvhasználatra és hozzá kapcsolódva a teremtett világ fejlődésére, úgy hiszem az Egyháznak is követnie kellene a nyelv fejlődésének ezt az útját, amely adott esetben legfőbb értékeink megtartásával, gesztusrendszerünk átalakulását is magával hozhatná. 9.2. Nyelvfejlődés alatt értem azt is, amely például személyes életemben forradalmi változást jelentett. Gyermekként templomunkba a frissen érkezett pap a gyóntatófülke helyett felajánlotta a sekrestyében való egymás mellett ülés keretében történő gyónás lehetőségét. Utólag így visszanézve, akkor tudtam először valóban beszélni küzdelmeimről, vétségeimről, megnyílva az új közeg által Istenem előtt. Máig tapasztalom, hogy sokak számára a gyóntatófülke térdeplő magánya, a faráccsal elválasztott, arctalan hallgató személye, gátját szabja a teljes megnyílásnak és helyette egy iskolás gyerek leckefelmondásává válik a bűnök felsorolása, amelyet ily módon rutinszerűen zárhat le lelki beszélgetés helyett, a szokásos penitenciák kiosztása. 9.3. Magában a gyónás élményemben is felszabadító erejű volt Henri Boulad jezsuita atyával való találkozásom, majd Lengyel Donát ferences testvérrel való beszélgetéseim, akik a gyónás keretében nem csak egy bűnhallgató automataként, vétségeim felsorolását kérték Isten ítélőszéke előtt, hanem arra kértek, hogy először beszéljek örömeimről, jótetteimről. Mi az, amit megköszönök a Jóistennek? Mik azok az ajándékok, amiket tőle kaptam? Második témaként kerültek sorra a vétségeim, bűneim, majd harmadikként azok a gondolatok, hogy ezek alapján egy egyszerű ígérvényen túl hogyan változtatnám meg az életemet, milyen konkrét lépéseket tennék?
13
9.4. Ez a gyónásélmény katartikus, felszabadító volt számomra. Magam is sokáig keresztény létem központi elemének a bűneimmel való küzdelmet tartottam és a bűnöktől való távolságtartásra koncentráltam. A bűneimet tartottam számon, hogy majd azokat letehessem. Egész hitem központi elemévé vált egy követelményrendszer betartása és a bűnökhöz való viszony. Az öröm, a boldogság, az áldás, a szeretet, ahogy a gyóntatófülkék felsorolásaiba se került bele, úgy hitem fő motívumai közül is kilúgozódott. 9.5. A bűnközpontú hitéletből, a bűnközpontú vallásosságból, mely sokakat távol tart Isten tanításától, például egy ilyen gyónási reformmal lehetne előrelépni. Kérdeztem is az atyákat beszélgetéseink után, hogy ez az ő egyéni találmányuk, ami szemben áll az egyház hivatalos gondolataival. Mondták, hogy nem gondolják, sőt a II. Vatikáni Zsinatnak vannak erre vonatkozó intenciói is, továbbá a gyónásnak, mint szertartásnak közösségi ünnepé formálásáról is. 9.6. Ezen az úton is javaslom a pályázat kiíróinak, a zsűri tagjainak, a Magyar Katolikus Egyház vezetőinek, hogy tegyünk közös lépéseket gyónási kereteink reformja érdekében. 9.7. Egy másik gesztus, ami ugyancsak felszabadító erejű volt számomra, szintén Henri Bouladhoz kötődik. Életemben ő volt az első pap, aki áldást adva megölelt. Két karját kitárta, magához vont és hosszan, melegen, szorosan megölelt. Mindezt téve a közösségi gyónási ünnepét követően. 9.8. Ez a katartikus ölelés rávilágított egy hiányra az életemben: az ölelések hiányára. Feleségem és gyermekeim kivételével, napi rendszerességgel nem öleltem meg senkit, addig a napig, beleértve édesapámat és édesanyámat se. Felbátorodva hazamentem és megöleltem szüleimet, akik meglepődve álltak és fel sem emelték a karjukat, hagyták, hogy én öleljem őket. 9.9. Közel egy évnek kellett eltelnie mindkettejüknél, hogy hasonló erővel, szeretettel és melegséggel magukhoz tudjanak ölelni, mint ahogy első alkalommal Boulad atya ölelt engem. 9.10. Ezek az ölelések egy másik különleges folyamatot is elindítottak a szüleimmel való viszonyomban. Mélyebb, szellemibb, lelkibb beszélgetéseket tudtunk folytatni egymással. Évtizedek szőnyeg alá söpört problémák kerültek napvilágra és találtunk rájuk megoldást. Az ölelés egy testi gesztus, amely lám azonnal kihat a lélek és a szellem működésére is. 9.11. Ez alapján egy újabb javaslat, keresztényeknek, értelmiségieknek egyaránt. Szeretetünk kifejezéseképp merjük megölelni egymást. Ez az ölelés bekerülhetne valamilyen módon a szertartásrendbe is.
14
9.12. A legyen békesség köztünk mindenkor! – kézfogása hasonló gesztus, de egy ölelésben a teljes elfogadást és önátadást vélem megtapasztalni, szemben a távolságtartó kézfogással. Nem tudom, hová és miként kerülhetne be egy ilyen gesztus, vagy a hívek egymás között, vagy a pap és a hívek viszonyában, a liturgiában ezen a ponton, vagy akár az áldozáskor Ahhoz hogy a bűn központú egyházból, a büntető Úr képéből az öröm és a szeretet egyházává legyünk, úgy hiszem változtatnunk kell, akár a liturgián is. 10.1. Ha már a közösségi élményeknél tartunk, sokszor az az alapélményem egy magyarországi misére beülve, mintha gyászmisén vennék részt. A hívek faarccal ülnek, még a legörömtelibb közösségi énekek is lassan, kántálva, mélységes szomorúsággal csendülnek fel. 10.2. Egy ilyen felvetés úgy tűnik számon kéri a hívek örömét, de egy ünnepet szavakkal, gesztusokkal, figyelmünk irányításával teremtünk meg. Ha egy családi születésnapon az ünnepi torta behozatalánál nem kapcsoljuk le a villanyt, és nem gyújtjuk meg a gyertyákat a tortán, nem éneklünk közösen, akkor nem születik meg az ünnepi pillanat, az ünnepi lelkület, az öröm és boldogság közösségi érzülete. 10.3. Lásd az ellenpéldát: fényárban úszó szobában, égő gyertyák nélkül, csendben behozzuk a tortát, miközben mindenki csoportokra bontva beszélget. Látjuk, hogy a résztvevők ugyanazok, de a gesztusok mások, általuk a figyelem irányítása is más lesz, így az élmény is más. 10.4. Tehát ha a liturgiába bekerülnek olyan elemek, amelyek az öröm megteremtését szolgálják, akkor a jelenlevő hívek szíve, lelke is jobban kinyílik és a „Mennyből az angyal” sem gyászénekként zeng fel, hanem örömteli csodálatként száll szívünkből az Úr felé. 10.5. A mai fiatalság a tömegmédia nyelvét beszéli: Azt gondoljuk erről a nyelvről, hogy elsilányít, leegyszerűsít, elveszik általa valami többlet, valami szépség az életünkből. Pedig ha meg szeretnénk szólítani valakit, először az ő nyelvét kell használnunk, különben nem ért meg bennünket, csak utána taníthatjuk a miénket. Tegnap mellettem ült az Isten. Csíkos pulóverén megszaladt egy szál. Halkan köhögött, csomagját ölébe húzta, tekintete a felhők felett járt. Nem szólt, nem szóltam, körülöttünk kitágult a tér. Elléptek mellőlünk az esti utazók, facsarta orrunk hónapos illata. Ránk nézett, válaszadó szempárra nem lelt, befelé néztünk és senki sem felelt. 15
Tegnap mellém állt az Isten. Fehér nadrágjához, fekete kabátot választott. Hosszú haját copfba kötötte, s a szája felett apró fémgolyó mozdult, mikor hangosan nevetett. Körmei lilán és gyöngyben úsztak. Egy furcsa ritmust vert bakancsa, a kopott padok ferde lábain. Ránk nézett, válaszadó szempárra nem lelt, befele néztünk és senki sem felelt. Ma este itt a kápolnában együtt ülök Istennel. Több száz arca, több száz szíve hozta el kereső lelkét oltárod elé. Életünk csomagját ölünkbe húzzuk, s vágyaink furcsa ritmust vernek kopott imáink féltett álmain. Nézz ránk, hogy válaszadó szempárra lelj! Nézz bennünk rád s ránk, s mondd hogy felelj! 11.1. Jézus Az utolsó vacsora asztalához tizenkét barátját, tanítványát ültette. Máskor ötezer embernek adott enni és volt velük együtt. Étel és élet a magyarban milyen szépen összecsengő szópár. A közös evés, az asztal melletti beszélgetés közösséget teremtő, életet adó étel adomány melyből az élet kegyelme születhet. Új közösségi, társadalmat formáló gesztusként megpróbálnám az ilyen ünnepi étkezéseket az új evangelizáció szolgálatába állítani. 11.2. Egy egyházközségen belül évente lehetne egy vagy két nap, a Meghívás Napja, amikor az egyházközségben lévő családok, akik többnyire némán és szótlanul állnak egymás közelében a miséken, meghívnák egymást egy közös étkezésre. A családok neveit egy közös urnába helyeznénk és abból húznánk ki párosával őket. 11.3. Egy másik új gesztus, akár erre a közösségi étkezésre is épülhetne, de itt nem családok, hanem egyházközségek látnák vendégül egymást. Ennek egy kiteljesedettebb változata lehet Hoffer József jezsuita atya gondolata nyomán, a testvérvárosok mintájára szerveződő testvér egyházközösségi kapcsolatok. Ennek szerencsés formája lehet, ha egy fővárosi tehetősebb egyházközség felveszi a kapcsolatot pl. egy mélyszegénységben élő körzet egyházközségével. Egy busznyi plébániai tag, vagy csoportok autókkal érkezhetnek meg a vendégfogadó egyházközségbe. Ajándékokat vihetnek, közös munkájukkal (50 pár ügyes kéz csodákra képes) részt vehetnek pl. egy játszótér felújításában, kialakításában, építési munkákban, bármiben amit a két közösség meghatároz a maga számára. A napi programot közös étkezés zárná. 16
12.1. Amíg magam is folyamatosan botlottam és könnyűnek találtattam a saját keresztény hitelességi mércém szerint, addig nagyon nehéz volt a közösség felé fordulnom, hiteles társadalmi szerepvállalásban részt vennem. Bár több mint húsz éve minden Karácsonykor egy busznyi állami gondozottat színházba, cirkuszba, közös vacsorára hívok meg, s ez a cselekedet láthatólag az érintetteket minden évben hatalmas örömmel töltötte el, ezen az egy gesztuson túl életem én központú, sikeréhes, kapni vágyó élet volt. 12.2. Számomra egy súlyos betegség kellett ahhoz, hogy megkapjam azt az Isteni kegyelmet, mely egy új úton indíthatott el, a testi, lelki, szellemi újjászületés útján, a valódi megtérés irányába. 12.3 .Ezért nagyon becsülöm azokat a keresztényeket, pl. a Magyar Katolikus Karitász képviselőit, akik kiváló szervezettséggel, magas hatásfokkal tízezreknek, százezreknek juttatják el ajándékaikat. Ez egy apróság, de pl. a Katolikus Karitász szerepe katolikus körökön kívül nem nagyon ismert, pedig ezt a területet bátran népszerűsíthetnénk jobban, pl. a Szerzetesek Éve mintájára. 12.4. A Vigília pályázat kiíróihoz hasonlóan személy szerint engem is foglalkoztatott az a kérdés az elmúlt évben, hogy Mit tehet egy keresztény a XXI. században a társadalomért, hogyan élheti meg élő hittel kapcsolatát Istennel? 12.5. Ennek értelmében született egy könyv, A mi arcaink – Pasaréti hitvallás címmel, melyben egy adott egyházközség, a Pasaréti Plébánia negyvenkét tagjának tettünk fel tizenkét kérdést. Az ezekre a kérdésekre adott válaszokból született meg a kötet, melyből csak a Plébánia keretében 1.200 pld. fogyott el. Azt hiszem, egy ilyen kötetet (lsd. pályázat melléklete) bármelyik nagyobb lélekszámú magyarországi egyházközség elő tud állítani. 12.6. A kötet kilépett az egyházközség kereteiből és sok kívülálló számára lett hiteles, keresztény tanúságtétel korunk társadalmában. A pályázat zárásaként a kötet megvalósítását szívesen ajánlom mindenki számára. Nem én tettem a csodát, Isten volt velem. Ne az embert kövesd, mert követhetetlen. Nem egy kottából játsszuk az életet, Isten egyedi álma a te életed. Mindenkinek saját a muzsikája, a te dallamod bele van írva szíved titkába. Kutasd hát a hangod, a hangot, mely egybecseng Isten szavával, s ha megleled, ő megajándékoz az örök harmóniával. /A szövegben szereplő versek a szerző saját írásai/ 17
