www.csepeli.hu
Csepeli György
Jelentés a Tündérkertből
Évek óta tartó szívós előkészületek után az ELTE-UNESCO Kisebbségszociológiai Tanszék és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológiai Tanszéke a mai értelemben vett Erdély lakossága körében reprezentatív kérdőíves felmérést végzett. Az ötletadó a jelenlegi művelődési és közoktatási miniszter, Magyar Bálint volt, aki 1995-ben egy marosvásárhelyi látogatása kapcsán vetette fel az RMDSZ vezetése számára egy összehasonlító, románokra, magyarokra egyaránt érvényes szociológiai vizsgálat szükségességét. Az ötletet tett követte. Kutatás és képzés A vizsgálat hatósugara időközben az egész Kárpát-medencére kiterjedt. Bekapcsolódott a dunaszerdahelyi Márai Sándor Alapítvány, mely Huncsik Péter irányításával 1993-ban Szlovákiában végzett hasonló vizsgálatot. A kibővített kutatási koncepció elnyerte a brüsszeli PHARE központ jelentős anyagi támogatását. Jelenleg az erdélyi adatok elemzése folyik Örkeny Antal és Székelyi Mária részvételével. A közeli jövőben Szlovákiában, Magyarországon és Kárpát-Ukrajnában végzünk összehasonlító, reprezentatív vizsgálatokat, melyek célja az együttélő nemzeti többségi és kisebbségi csoportok identitásának, egymásra vonatkozó képzeteinek, attitűdjeinek a felderítése lesz. A koncepció szerves része egy képzési szakasz, melynek lényege a közép-kelet-európai etnikai-nemzeti konfliktusok kezelésére képes szakemberek tudásának és készségeinek fejlesztése. Az egykori Jugoszlávia mérgező bomlástermékei arra figyelmeztetnek, hogy a modern társadalomtudománynak is részt kell vennie térségünk etnikai és nemzeti viszonyainak humanizálásában, civilizálásában. Romániai magyarok - posztszocialista tünetek Az erdélyi adatfelvételre 1996 végén került sor. A Hét olvasói Romániában elsőként értesülhetnek a legfrissebb eredményekről, melyek egyelőre csak az Erdélyben élő magyarokat reprezentáló 1070 személy válaszainak legegyszerűbb elemzésén alapulnak. A román válaszadók adatait most dolgozzuk fel. A bonyolultabb, összehasonlító adatelemzésre még az év első felében sor fog kerülni. Reméljük, módunk lesz arra, hogy az újabb feldolgozások eredményeivel is megismertessük az olvasókat. A teljes vizsgálat eredményei alapján egy angol és magyar nyelven megjelenő könyvet akarunk írni, melyre azonban a dolog természeténél fogva éveket kell várni. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a romániai magyarok bajai semmiben sem mások, mint a négy évtizedig tartó államszocialista rendszer átalakulásának kínjaitól meggyötört többi
1
www.csepeli.hu
nemzet és nemzetiség tagjaié, éljenek bárhol Közép- és Kelet-Európában. A válaszadóink túlnyomó többségét ugyanazok a gondok és aggályok foglalkoztatják, mint a tőlük keletre és nyugatra élőket. A gondok listáját vezeti a gazdasági válság, a társadalom kettészakadása szegényekre és gazdagokra, a bűnözés, a politikai bizonytalanság. Ezeket a jellegzetesen posztszocialista problémákat követi az etnikai-nemzetiségi konfliktusok említése. A posztmodern kor problémái (a külföldiek bevándorlása, a kulturális élet amerikanizációja, a környezetszennyeződés) a jelek szerint kevéssé foglalkoztatják a romániai magyarokat. Ugyancsak jellegzetes, minden posztszocialista országra jellemző tünet az általános bizalmatlanság a jogi-állami intézmények iránt, valamint a gazdaság legitimációjának teljes hiánya. A romániai magyarok sem hiszik (ugyanúgy mint posztszocialista sorstársaik szerte Kelet-Európában), hogy lehetséges lenne tisztességes úton meggazdagodni Példakép: Magyarország A magyarországi szociológiai elemzések egybecsengő tapasztalata a nagyfokú pesszimizmus, önsajnálat és önbizalomhiány. E tapasztalatok fényében meglepő, s jóleső élmény azt látni, hogy a romániai magyarok felnéznek Magyarországra. Akár a nyugateurópai felzárkózási esélyeket, a kulturális élet gazdagságát, az egyéni felemelkedés lehetőségeit vagy az emberi jogok érvényesülését nézzük, mindahány területen a megkérdezettek Magyarországban látják a példaképet. Saját országukat elmaradó félben látják, Bulgáriával, Szerbiával, Szlovákiával, sőt Ukrajnával egy sorban. Magyarország vélt boldogulásával szemben nem tapasztaltunk semmiféle féltékenységet. Sőt a válaszadók úgy látják, hogy Magyarország várható euroatlanti integrációja növeli Románia óhajtott nyugati integrációjának esélyeit. Ettől az integrációtól a megkérdezettek azt várják, hogy a kisebbségi jogok jobban fognak majd érvényesülni mint most. Nemzeti identitás A romániai magyarokban pszichológiailag igen eleven a magyarságélmény, melyet esetükben elsősorban nyelvi, kulturális, vallási, és családi-származási tényezők határoznak meg. A magyar identitás számukra mindezen tényezők eredőjeként a magyar önbesorolás műve, melyet akkor is érvényesülni látnak, ha valaki román környezetben, szórvány magyar vidéken él. Az identitásközömbösséget, mind a szégyent a többség hevesen elutasítja, s 96%os arányban büszkék magyarságukra. Ezen közben a megkérdezettek 40%-a magyar hovatartozását nem tartja sem előnyök, sem hátrányok forrásának. A többiek viszont azonos arányban tartják magyarságukat előnynek, illetve hátránynak. A megkérdezettek ragaszkodnak a nemzeti azonosulást kifejező szimbólumokhoz, a zászlóhoz, a himnuszhoz, és az ünnepekhez. Legegyöntetűbb március 15-e elismerése. A rendszerváltás óta eltelt évek mindegyikére visszavetítve március 15. megünneplése azonban csökkenő tendenciát mutat. A kezdeti években saját emlékek szerint a megkérdezettek mintegy 50 %-a részt vett valamilyen március 15-i ünnepségen. A 90-es évek végére a nyilvánosan ünneplők aránya 40-%-ra -esett vissza.
2
www.csepeli.hu
Az erős érzelmi kötődésnek részben ellentmond, hogy a megkérdezettek körében meglehetősen nagy arányban találunk olyanokat, akik fejében már megfordult a Magyarországra költözés terve (46 %). Történelem kettős tükörben A közép- és kelet-európai nemzetek zavartalan együttélésének egyik legsúlyosabb társadalomlélektani akadálya a közös történelem ellentmondó, konfliktusos értelmezése. Erre a zavaró mozzanatra már a korábban említett szlovákiai vizsgálat is fényt derített. Tipikus példa az 1920-as trianoni békeszerződés, mely magyar szemmel nézve tragédia, igazságtalanság, míg szlovák (s feltehetően román, szerb, horvát, szlovén) szemmel nézve 1000 éves igazságtalanság jóvátétele. Ami a múltban az egyik nemzet számára öröm, az a másik számára bánat, s megfordítva. A romániai magyarok 39 %-a értett egyet ezzel az állítással, úgy átalakítva, hogy a románok öröme, a magyarok bánata volt. Fordítva csak 6 % értett egyet ezzel a gondolattal. Ugyanakkor a megkérdezettek többsége azokkal a megfogalmazásokkal értett egyet, amelyek a sorsközösséget hangoztatják, akár a közös bánatról (14 %), a közös örömről (5 %) vagy egyszerre mindkettőről van szó (42 %). Állampolgári lojalitás A közép- és kelet-európai nemzetállamok fejlődésének egyik máig ható anomáliája, hogy sok-sok millió esetében nem esik egybe az állampolgárság és a nemzeti identitás. Ez nem lenne baj, ha ezekben az államokban érvényesülnének a Bibó István által kifejtett polgári társadalomszerveződési alapelvek, élnének és virágoznának a „szabadság kis körei”, ahol az érintettek a nemzetállami homogenizációs kényszerekkel szemben eséllyel vehetnék fel a harcot anyanyelvük, kultúrájuk, egzisztenciális biztonságuk védelmében. A Romániában kisebbségi csoportként élő magyarságnak, mint minden más etnikai-nemzeti kisebbségnek, elsősorban kulturális és pszichológiai eszközök állnak rendelkezésére akkor, ha saját határai megvonására gondol. E határok mentén válik lehetővé társadalomlélektanilag annak eldöntése, hogy ki számit magyarnak és ki nem. Nemzeti kisebbség esetében azonban a lelki határok egyben más, elsősorban politikai hovatartozási határokat kereszteznek. A román állampolgárság keresztbe metszi a magyar nemzeti identitást. Öt állítás segítségével próbáltuk felderíteni, hogy a megkérdezettek miként birkóznak meg azzal a dilemmával, hogy kulturális értelemben magyarok de politikai értelemben, állampolgárságuk folytán románnak számítanak. Romániával, mint országgal a megkérdezettek nagy arányban azonosulnak (80%). Az azonosulás ambivalenciájára utal, hogy a negatív azonosulás is igen gyakori körükben. (79 %). A megkérdezetteknek majdnem fele (48 %) ezzel együtt is vállalja a román állampolgárságot. A román eredetű etnoecentrizmus viszont hiányzik a válaszadókból. Viszonylag erős viszont a romániai magyar kisebbségi lét bázisán jelentkező etnocentrizmus. 57 % ért egyet azzal az állítással. hogy „jobb lenne a világ, ha a többi ország lakosai is olyanok lennének, mint a romániai
3
www.csepeli.hu
magyarok.” Önkép A megkérdezetteknek jó véleményük van önmagukról, akár a románokkal, akár a magyarországi magyarokkal hasonlítják magukat össze. A romániai magyarok önmagukat egyáltalán nem, vagy kevéssé látják erőszakosnak, lustának, önzőnek, tehetetlennek. Ezzel ellentétben az intelligencia, a segítőkészség, a tolerancia és a versenyszellem jegyeit hajlamosak maguknak tulajdonítani. A magyarországi magyarok a saját csoporthoz képest erőszakosabbnak és önzőbbnek tűnnek. Az erdélyi magyarok szerint a magyarországi magyarok versenyszellemben vezetnek. A válaszadók a románokat minden jegyben rendre kedvezőtlenebb színben látják, mint önmagukat. A különbözés érzése leginkább a vallási elkülönülésből táplálkozik, de éles különbségek tűnnek elő a románok és a magyarok között akkor is, ha a szokások, illetve az általában vett másság kerül szóba. Nem bíztató, hogy a magyarok szerint a románok másként képzelik el Románia jövőjét, és céljuk a gazdasági fölény megszerzése. (Érdekes lesz megnézni, hogy a két kérdésről miként vélekednek a román megkérdezettek.) Nemzeti identitásra alapozott politizálás A nemzeti identitásra alapozott politizálás tartalékai jelentősnek ítélhetők. A megkérdezettek 56 %-a válaszolt igenlően arra a kérdésre, hogy tagja-e az RMDSZ-nek. Más szervezetek tagjának jóval kisebb arányban vallották magukat. Az 1996-os képviselőválasztásokra a válaszadók 91 %-a emlékezett úgy, hogy az RMDSZ jelöltjére szavazott. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása láthatóan találkozik a megkérdezettek pozitív ítéletével. A zöm (78 %) szerint a szereplés jónak mondható, s további 14 % szerint a szereplés nagyon jó. Negatív bizonyítványt csak 8 % állított ki. A kolozsvári szociológusok ötlete nyomán arra kértük válaszadóinkat, hogy állítsák össze a saját problémalistájukat, és állítsák össze az RMDSZ által legfontosabbnak tartott problémák listáját is. A megkérdezettek gondjainak ismeretében nem meglepő, hogy a saját listát a magas infláció, a kiterjedt munkanélküliség, és az alacsony életszínvonal vezeti. Ezzel szemben az RMDSZ-nek tulajdonított problémalista élén az anyanyelvi oktatást, a területi és kulturális autonómiát, a román-magyar kapcsolatok alakulását találjuk. Együttlétre ítélve A megkérdezettek túlnyomó többsége szerint ma Romániában van konfliktus románok és magyarok között. A konfliktust élező tényezők sorában a szélsőséges román politizálás erőit és híveit találjuk. A konfliktust csillapító tényezők sorában Emil Constantínescu említése figyelemreméltóan gyakori (a válaszadók 88 %-a). Ugyancsak jelentős csillapító szerepet tulajdonítanak az Európai Uniónak, szemben az ENSZ-szel, vagy a NATO-val.
4
www.csepeli.hu
Az RMDSZ a válaszadók 82%-a szerint mérséklően hat a konfliktusra csakúgy mint Markó Béla (87 %). Tőkés László személye jobban megosztja a válaszadókat, akiknek 68 %-a szerint a püspök szereplése mérséklően hat, míg 29%-uk ezzel ellentétesen vélekedik. A magyarországi tényezők sorában a válaszadók a Horn-kormány szereplését kedvezőbben ítélik meg, mint az Antall kormányét. A válaszadók 68%-a szerint a jelenlegi magyar kormány mérséklő hatást gyakorol, míg az Antall kormány 1990-94-es tevékenységét csak 60 % ítéli meg hasonlóan. Nyelvhasználat A megkérdezett romániai magyarok túlnyomó többsége képes magát románul kifejezni. Anyanyelvi szintű-román nyelvismeretről csak 19 % számol be. Az otthoni kommunikáció nyelve magyar. A megkérdezettek úgy látják, hogy legkevésbé a hivatali ügyintézésben nyílik lehetőség a magyar nyelv használatára, de az orvosi rendelő és a bolt sem kedvez mindig a magyar nyelv használatának. A magyar nyelvű tömegkommunikációs eszközökhöz való hozzáférés jó. A többség a magyar nyelvű rádió és tévéadásokat részesíti előnyben. Az utóbbiak sorában a megkérdezettek elsősorban a román tévé magyar adását említik (75 % nézi), ezt követi a Duna Televízió (61 % nézi), valamint a kolozsvári tévéadás (48 %), és a többi magyarországi közszolgálati és kereskedelmi tévécsatorna. A magyar nyelvű helyi napilapok olvasása rendszeresnek mondható. A túlnyomó többség nem ért egyet azzal, hogy a térségben elegendő egyetlen nyelv ismerete. A nyelvi konfliktus megoldását inkább a másik nép nyelvének megtanulásában látják a válaszadók, jóllehet az a gondolat sem népszerűtlen, hogy aki csak tud, tanuljon meg angolul (37 % teljesen egyetért, 43 % részben egyetért ezzel a javaslattal.). . A megkérdezettek 98 %-a elutasítja azt a gyakorlatot, hogy Erdélyben mindenütt csak románul írják ki a hivatalosnak minősülő feliratokat. A többség (86 %-) azzal sem ért egyet, hogy ahol a magyarok tömbben élnek, ott elegendő lenne a magyar feliratozás. Tündérkert varázstalanítása Az elemzés csak most kezdődött. Várat magára még hogy az eredményeket annak függvényében is lássuk, hogy a megkérdezettek tömbben, szórványban vagy a magyar határ szélén élnek. De még érdekesebbnek ígérkezik a román-magyar összehasonlítás. Egészen bizonyosak vagyunk abban, hogy a napi politikai izgalmakon felülemelkedő szociológiai kutatások, mind a közvélemény, mind a politikai osztály számára nélkülözhetetlenek. Erdélyt hajdan Tündérkertnek nevezték, ami kétértelmű megnevezés, hiszen a magyar nyelv tündérszava nem nélkülözi a démoni jelentést. A társadalomtudomány mit sem tud kezdeni ezzel a nyelvi örökséggel. Amire képes, az kevesebb és több. Kevesebb érzelemben, irodalmi hatóerőben, de több racionális megközelítésben, pragmatikus buzgalomban.
5
