JELENTÉS. a települési önkormányzatok adóztatási tevékenységének vizsgálatáról július

JELENTÉS a települési önkormányzatok adóztatási tevékenységének vizsgálatáról ______________________________________________________________________ 2001. július

0121

Az ellenőrzés végrehajtásáért felelős: V.Önkormányzati és Területi Ellenőrzési Igazgatóság Dr. Lóránt Zoltán számvevő igazgató A vizsgálatot vezette és a jelentést összeállította: Dr. Sallai Antal vizsgálatvezető főtanácsos Dankó Géza számvevő tanácsos Böröcz Imre számvevő tanácsos Szabó Tamás számvevő közreműködésével

Az ellenőrzésben résztvevők névsorát az 1. sz. melléklet tartalmazza.

A témakörrel foglalkozó ÁSZ vizsgálatok jegyzéke: Jelentés a helyi önkormányzatok adóztatási tevékenységének ellenőrzéséről (1996.) Jelentés a Magyar Köztársaság 1998. évi (1999. évi) költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről Vélemény a Magyar Köztársaság 2000. évi (2001-2002. évi) költségvetési törvényjavaslatáról

Jelentéseink az Országgyűlés számítógépes hálózatán és az Interneten a www.asz.hu címen is olvashatók, továbbá a Belügyminisztérim folyóirata, az „Önkormányzati Tájékoztató” rendszeresen közli, valamint a Megyei Közigazgatási Hivatalvezetők részére is átadásra kerül.

V-1015-33/2000-2001

TARTALOMJEGYZÉK

I. ÖSSZEGZÕ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK 1. A helyi adók szerepe az önkormányzatok gazdálkodásában 1.1. A helyi adó bevételek változása a vizsgált években 1.2. Területi egyenetlenségek a helyi adó bevételekben 1.3. Adóerõképesség figyelembevétele a forrásszabályozásban

4 11 12 12 14 18

2. Az önkormányzatok helyi adók bevezetésével kapcsolatos rendeletalkotása 21 2.1. A helyi adórendeletek és alkalmazott adónemek megoszlása 21 2.2. Adókedvezmények, mentességek, a helyi adópolitika az önkormányzatok döntéseiben 24 3. Az önkormányzati adóhatóság feladatainak ellátása 3.1. A személyi feltételek alakulása 3.2. Az adók nyilvántartása, kezelése és elszámolása 3.3. Az adókötelezettségek teljesítésének ellenõrzése 3.4. A jogkövetkezmények alkalmazása 3.5. A hátralékok behajtása, végrehajtása érdekében tett intézkedések

27 27 30 33 37 38

4. A közigazgatási hivatalok szerepe a helyi adóztatás törvényességének ellenõrzésében 4.1. A helyi adórendeletek törvényességi ellenõrzése 4.2. A másodfokú adóhatósági feladatok ellátása

41 41 44

5. A fõvárosi és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztás

46

1

2

V-1015-33/2000-2001

Jelentés

a települési önkormányzatok adóztatási tevékenységének vizsgálatáról

A helyi önkormányzatok gazdasági alapjainak megteremtése, bõvítése érdekében a magyar adórendszerben 10 éve vannak jelen a helyi adók. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) hatálybalépésének évében (1991. év) átmenetileg mûködtek a korábbi lakossági (ún. tanácsi) adók, azt követõen a települési önkormányzatok alkotmányos alapjogává vált, hogy valamelyik helyi adónem (építményadó, telekadó, lakossági- és vállalkozói kommunális adó, idegenforgalmi adó, helyi iparûzési adó) bevezetésérõl rendeletet alkossanak. A helyi adókról szóló törvény alapján a települési önkormányzatok képviselõtestületei adóügyi feladat- és hatáskörükben • meghatározzák illetékességi területükön a helyi adó bevezetésének idõpontját és idõtartamát, a helyi adózás részletes szabályait; • megállapítják - a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselõ-képességéhez igazodóan a törvényben meghatározott felsõ határok figyelembe vételével - a bevezetett helyi adók mértékét; döntésük szerint bõvíthetik a mentességi és kedvezményi szabályokat; • megállapítják a gépjármûadóról szóló törvény keretei között a belföldi gépjármûadó tételeket; • a jegyzõ beszámoltatása útján ellenõrzik az adóztatást; évente tájékoztatják a lakosságot a helyi adókból származó bevételekrõl. A helyi adók, az önkormányzat költségvetését megilletõ más adók (pl. gépjármûadó), valamint az adók módjára behajtandó köztartozások körében az adóztatással kapcsolatos feladatokat I. fokon az önkormányzati adóhatóság (jegyzõ) látja el. Az ellenõrzés a helyi adók, gépjármûadó bevételek önkormányzati gazdálkodásban betöltött szerepét, az adóztatásra vonatkozó jellemzõket (hátralékok alakulása, behajtás, adóellenõrzés stb.) az 1996-2000. évek közötti idõszakra vonatkozóan tekintette át.

3

V-1015-33/2000-2001.

Az ellenõrzés célja annak vizsgálata és értékelése volt, hogy • a helyi adó bevételek milyen hatást gyakoroltak a települési önkormányzatok gazdálkodására, milyen mértékben nõtt a szerepük az önkormányzati feladatok finanszírozásában; • a települési önkormányzatok az adóztatással kapcsolatos rendeletalkotás során miként biztosították a törvényességet; • az önkormányzati adóhatóság tevékenysége és feladatellátásának feltételei hogyan alakultak; • hogyan befolyásolta az adóztatás törvényességét a másodfokon eljáró közigazgatási hivatalok helyi adóztatással kapcsolatos hatósági ellenõrzõ, felügyeleti tevékenysége. Helyszíni ellenõrzésre a Fõvárosi és 11 kerületi önkormányzatnál, valamint 14 megyében 5 megyei jogú és 21 városi, 11 nagyközségi, 23 községi önkormányzatnál, továbbá a fõvárosi, megyei közigazgatási hivataloknál került sor. A vizsgált önkormányzatok az összes beszedett helyi adóból a vizsgált években 40%-ban részesedtek, így számarányukat meghaladó mértékben reprezentálják az önkormányzatok adóztatási tevékenységét. A helyszíni ellenõrzések tapasztalatai mellett az 1997. január 1-jétõl kialakított ún. kistérség központok önkormányzatainál adatlapos felméréssel tájékozódtunk a költségvetési gazdálkodás és az adóztatási tevékenység jellemzõirõl. A helyszíni vizsgálatban nem érintett 132 kistérség központ közül 124 (94%) küldött adatlapot és a helyi adóztatással kapcsolatos véleményt. Az adatlapok azonban adathiány, adathiba miatt csak részben voltak feldolgozhatóak, azokat és a véleményeket a helyszíni vizsgálat összefoglalójában megfelelõ módon jelezve építettük be. Az Állami Számvevõszék az önkormányzatok adóztatási tevékenységének ellenõrzése keretében célul tûzte a fõvárosi forrásmegosztás vizsgálatát is, amely a törvényi szabályozásnak gyakorlatban történõ érvényesülésére, a forrásmegosztásnak a fõvárosi és a kerületi önkormányzatok 1998-2000. évi gazdálkodására gyakorolt hatása vizsgálatára, értékelésére terjedt ki. A forrásmegosztás helyszíni vizsgálatának tapasztalatait az 1. sz. függelékben öszszegeztük. Az Állami Számvevõszékrõl szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 2. §. (4) bekezdése alapján a helyi önkormányzatok adóztatási tevékenységének ellenõrzése az Állami Számvevõszék (ÁSZ) feladata. Az ÁSZ legutóbb 1996. évben ellenõrizte a helyi önkormányzatok adóztatási tevékenységét. Ennek tapasztalatai alapján a helyi adók és a gépjármûadó korszerûsítésére több javaslatot tett, amelyek a helyi adók az önkormányzati források között betöltött szerepének növelésére, az adókapacitás önkormányzati szabályozásban történõ figyelembevételére, a helyi adóhatóságok tevékenységének javítását célzó intézkedésekre, a gépjármû adóztatásban a költségkímélõ, racionális megoldásokra irányultak.

I. ÖSSZEGZÕ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK,

4

II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK

JAVASLATOK A helyi önkormányzatok adóztatási tevékenysége 1996. évi ÁSZ ellenõrzésének tapasztalatai alapján a Pénzügyminisztériumnak tett javaslatok a jogszabály elõkészítési munkában részben hasznosultak. Az iparûzési adó miatti területi aránytalanságok mérséklése érdekében az adóerõképességet 1999. évtõl figyelembe veszik az önkormányzati finanszírozási rendszer kiegészítõ támogatásánál, illetve az elvonások meghatározásánál. Az Államháztartási törvény 1998. január 1-tõl hatályos rendelkezése alapján a helyi adókról szóló törvényt érintõ módosítások kihirdetése és hatályba lépése között legalább 45 napnak kell eltelnie, amely már az önkormányzati rendeletalkotás elõkészítéséhez is megfelelõ idõt biztosít. Az önkormányzati adók nyilvántartásával, kezelésével kapcsolatos pénzügyminiszteri rendelet korszerûsítése az egyes adónemek és a pótlékok, bírságok elszámolásának pontosítását szolgálta. A belföldi gépjármûvek adóztatásában a január 1-i tulajdoni állapot szerinti adóztatásra való áttérés csökkentette az önkormányzati adóhatóságok adminisztrációs terheit. Az elõzõeken túlmenõen a helyi adó rendszer korszerûsítésére a Pénzügyminisztérium több ízben részletes szakmai elképzelést is kidolgozott, amely elsõsorban a helyi iparûzési adó átalakítását és az értékalapú ingatlanadóztatás bevezetését célozta. Az 1998. október 17-én értékalapú ingatlanadózásra vonatkozóan benyújtott törvénymódosítást az általános vitát követõen a szükséges támogatottság hiányában az elõterjesztõ visszavonta, így a helyi adó rendszer átfogó reformjára sem került sor. Az adóztatási feladatok, az adóellenõrzések törvényes és szakszerû ellátása érdekében javasolta az ÁSZ az önkormányzatok adóhatósági társulásainak ösztönzését. Az önkormányzatok társulásainak jogszabályi keretei és pénzügyi támogatás útján való ösztönzése az elmúlt években tovább korszerûsödött, azonban az adóhatósági társulások területén nem történt érdemi változás. A helyi adókról szóló törvény az önkormányzatok saját bevételei növelésének, az önként vállalt önkormányzati feladatok forrásai bõvítésének a lehetõségét teremtette meg, amellyel a települési önkormányzatok kezdetben visszafogottan éltek. A helyi adók bevezetésének évében (1991. év) az önkormányzatok bevételeinek 1%-át kitevõ helyi adó bevétel mindössze 4 milliárd Ft volt. (Az átmenetinek szánt 1991. évben további 5,5 milliárd Ft adóbevétel származott a korábbi ún. tanácsi adókból.) A helyi adó bevételek növekedése 1992. évtõl kezdõdõen vált dinamikusabbá, azt követõen az éves átlagos növekedési ütem 37,7%-os volt. A kezdeti idõszakban az önkormányzatok 40%-a alkotott helyi adórendeletet, amely 1995. évben 52%-ra, a beszedett helyi adó 46,4 milliárd Ft-ra (270%-ra) nõtt. A helyi adókról szóló törvény 1995. évi módosítását követõen megnõtt a helyi adópolitika alakításában az önkormányzatok mozgástere (szûkült a központi mentességek, kedvezmények köre, emelkedtek az adómértékek) és 2000. évig a helyi adót bevezetõ önkormányzatok aránya 94%-ra, a beszedett helyi adó

5


222,8 milliárd Ft-ra nõtt. A vizsgált 1996-2000. évek közötti idõszakban reálértékben csökkentek a központi támogatások (állami hozzájárulás, átengedett személyi jövedelemadó), az önkormányzati feladatok finanszírozásában, az önkormányzatok pénzügyi helyzetének stabilizálásában növekvõ szerepet játszott a reálértékben is növekvõ helyi adó bevétel, amelynek aránya a tárgyévi bevételeken belül az 1995. évi 5,7%-ról 2000. évben az elõzetes adatok alapján 15%-ra nõtt. A helyi adón belül 85%-os részarányával meghatározó a vállalkozások által fizetett iparûzési adó, amely a gazdaságilag fejlettebb térségekben koncentrálódik, a települési önkormányzatok pénzügyi helyzetét erõteljesen differenciálja. A vizsgált önkormányzatok bevételein belül a helyi adó bevételek aránya 2000. évben 0,2-82% között szóródott. Az alacsonyabb adóerõképességû önkormányzatok az önhibáján kívül hátrányos helyzetû önkormányzatok kiegészítõ támogatása igénylésének egyik feltétele teljesítése érdekében vezettek be helyi adót. Országosan a helyi adó bevételek területi egyenetlenségét jelzi, hogy a fõváros és a kerületek a helyi adókból 44%-ban, a községek csupán 12%-ban részesedtek. Jelentõs a szóródás az egy állandó lakosra jutó helyi adó bevételekben is. A fõvárosban az egy fõre jutó adóbevétel 51.673 Ft (összes bevételen belüli aránya 22%), Szabolcs-Szatmár Bereg megyében 8.687 Ft (bevételeken belüli aránya 5%) volt 2000. évben. A megyék átlagában háromszoros az eltérés a legalacsonyabb Szabolcs és a legmagasabb Fejér megye egy lakosra jutó helyi adó bevétele között. Az önkormányzatok adóbevétele és pénzügyi helyzete egy vagy néhány nagyobb iparûzési adóalany adófizetési kötelezettségétõl, adóalapot érintõ központi intézkedésektõl, az adóalap telephelyek közötti megosztása módszerének változásától is függött. A helyi adó bevételek egy lakosra jutó átlagában nagyobb a megyék közötti eltérés, mint a gazdasági teljesítményeket kifejezõ bruttó hazai termék (GDP) egy fõre jutó átlagában, amely jelzi az egyes térségek eltérõ adóterhelését. A jelentõs vagyonnal és egyéb saját bevétellel rendelkezõ önkormányzatok a helyi adópolitika eszközeivel (az adómérték mérsékelt emelése, a mentességek, kedvezmények körének bõvítése) kedvezõbb befektetési, vállalkozási környezetet biztosítottak. A hátrányosabb helyzetû önkormányzatok - elsõsorban költségvetési bevételi szempontok és kényszerek miatt - maximális adómértéket alkalmaztak és jelentõsen emelték a vállalkozások adóterheit. Az iparûzési adó területi eloszlása nagyobb különbségeket mutatott mint a személyi jövedelemadóé (SZJA), ennek ellenére az 1999. évet megelõzõen az önkormányzatok csak az SZJA területi egyenetlensége miatt részesedtek kiegészítésben. A területi kiegyenlítés ellentmondásosságát jelzi, hogy SZJAkiegészítésre voltak jogosultak a magas iparûzési adóval rendelkezõ önkormányzatok is. A forrásszabályozásában az 1999. évi költségvetési törvény bevezette az adóerõképesség vizsgálatát, amelynek alapján az önkormányzatokat

6


vagy kiegészítés illeti meg, vagy csökkentik a központi költségvetésbõl származó támogatásaikat. Kiegészítésben a települések 95%-a részesült, és 2,6%-át érintette az adóerõképesség miatti elvonás. A kiegészítés forrását 94%-ban a SZJA képezte, az iparûzési adóerõképesség alapján 55 önkormányzatnál 2,3 milliárd Ft-tal csökkent a költségvetési támogatás, a helyi adók megyék közötti szóródása számottevõen nem módosult. A befolyt iparûzési adó az önkormányzat adópolitikájától függõen eltérhet a tényleges adóerõképességtõl, ezért az elvonás-kiegészítés alapját egy bonyolult módon számított adóerõképesség alapján határozzák meg, amely az önkormányzatok által kezdeményezett korrekciókkal is módosul, így növeli a bevételek számbavételének bizonytalanságát. A helyi adókról szóló törvény gyakori módosítása az önkormányzati rendeletalkotásra is terhet ró. A hatályos önkormányzati adórendeletek száma 2000. évben több mint 6.700 db volt, a helyi adót alkalmazó önkormányzatok átlagosan 2,3 adónem bevezetésérõl alkottak az elmúlt években rendeletet. A vizsgált években 10 alkalommal módosult helyi adókról szóló törvényt nem követte a helyi rendeletalkotás. A közigazgatási hivatalok a vizsgált önkormányzatoknál 605 esetben (a megalkotott rendeletek 6%-ában) tettek törvényességi észrevételt a jogsértõ, pontatlan, nehezen, vagy nem értelmezhetõ helyi adórendeletre vonatkozóan. Az adót bevezetõ önkormányzati rendeletek számának többszöröse az azokat módosító önkormányzati rendeletek száma. Az önkormányzatok részérõl hosszabb távon kiszámítható, stabil forrásszabályozás és helyi adórendszer igénye fogalmazódott meg. Amennyiben az önkormányzatok az adó bevezetésekor nem mérték fel az adó várható összegét, a rendeletben biztosított mentességek, kedvezmények fizetendõ adóra gyakorolt hatását, akkor rövid idõn belül hatályon kívül helyezték adórendeletüket, vagy a határozott idõre bevezetett adót a határidõ lejárta után is alkalmazták, így törvénysértõ adóztatási gyakorlatot folytattak. Az iparûzési adó után - 9,9%-os részesedésével - második legjelentõsebb bevételt képezõ építményadó is elsõsorban a vállalkozások adóterhét növeli. Az ingatlanok adóztatása 99%-ban alapterület arányában történik, amely a vagyonarányos közteherviselés elvének érvényesülését gátolja. A fõvárosban a kerületek által kivetett építményadóban az adómérték, a mentességek, kedvezmények igen eltérõek, az adómérték két szélsõ értéke között 3,6-szeres az eltérés. Gépjármûadóban az önkormányzatok 84%-a az alsó adómértéket alkalmazza. A vizsgált években a törvényben meghatározott minimális adómérték 300%kal, a beszedett gépjármûadó a motorizáció fejlõdése következtében 400%-kal nõtt. Az önkormányzatok által beszedett gépjármûadóból való részesedés az önkormányzati kezelésben levõ utak fenntartásának, korszerûsítésének költségigényét összességében nem fedezte. A helyi önkormányzati adópolitikában az elmúlt években átfogó koncepció, egységes elképzelés hiányában az önkormányzatok az adómértéket a költségvetés bevételi igényeihez igazították. Az adóbevételek növelésének szándéka mellett a lakossági terheket az önkormányzatok nem kívánták növelni, az ál-

7


landó lakosoknak széles körben mentességet, kedvezményeket biztosítottak. Az infrastruktúra, a helyi gazdaság fejlõdését, a foglalkoztatás bõvítését is ösztönözni kívánták az adópolitika eszközeivel. Az adóelõnyök azonban önmagukban nem voltak elégségesek a gazdaság meglévõ szerkezeti problémáinak megoldásához. Ha a kedvezményekkel nem érték el a kívánt célt, akkor azokat szûkítették, vagy megszüntették. Eltérõ mértékben határozták meg az önkormányzatok az iparûzési adóban a nettó árbevétel alapján az adómentesség alsó határát, amely 100 E Ft-tól 6 M Ft-ig terjedt a vizsgált körben. A közvetett támogatásnak minõsülõ adókedvezményeket a költségvetés, illetve zárszámadás elõterjesztésekor a képviselõ-testületeknek nem, vagy csak részlegesen mutatták be, a mentességek adóalapra gyakorolt hatása bevallási, bejelentési kötelezettség hiányában teljes körûen nem ismert, az adóztatható vagyontárgyak teljes körérõl nincsenek pontos információk. Az Európai Uniós (EU) elõírások miatt is sürgetõ feladat a vállalkozások számára különbözõ jogcímeken nyújtott támogatások kimutatása, nyomon követése. Az önkormányzatok által iparûzési adóban nyújtott adókedvezmény a 2000. évben bevezetett adatszolgáltatás alapján 52 vállalkozás esetében 10,2 milliárd Ft értékben érte el az EU-s szabályok szerinti alsó határt (26 M Ft). Az önkormányzati hivatalokon belül az adóigazgatási létszám átlagosan 8% volt, amely a fõváros kivételével csak mérsékelten emelkedett a vizsgált években. Az ügyintézõk iskolai végzettsége, képzettsége javult, azonban a kisebb települések helyzete az átlagostól kedvezõtlenebb. Ennek ellenére az adóhatósági feladatok ellátására, vagy az adóellenõrzés, behajtási munka közös végzésére igazgatási társulások nem jöttek létre. Ez rányomja a bélyeget az adóellenõrzések számára, az adóhátralékok alakulására, a behajtási, végrehajtási munka színvonalára. A helyi adók meg nem fizetése esetén a törvényben biztosított jogkövetkezmények alkalmazásának elmulasztása következtében kimutatható volt a hátralékok növekedése. Az önkormányzatok adórendeleteinek törvényességi ellenõrzése során a törvénysértés megszüntetésére a közigazgatási hivatalok által tett észrevételek nagyobb részben szóban, kisebb részben írásbeli felhívás formájában történtek. Az önkormányzati rendeletek törvényességének biztosításában az utólagos törvényességi ellenõrzés mellett a szakmai segítségnyújtás különbözõ módszerei is szerepet játszottak. Az ügyészség által végzett vizsgálat alapján a helyi adót bevezetõ önkormányzati rendeletek jogszabálysértõ rendelkezései miatt a közigazgatási hivataloknál 12 esetben törvényességi ellenõrzést kezdeményeztek, illetve óvással éltek az önkormányzatok felé. A vizsgált közigazgatási hivatalok egyötödénél a másodfokú adóhatósági feladatok ellátásának személyi feltételei nem álltak összhangban a feladatokkal. A létszámhiány, fluktuáció miatt az általuk végzett adóhatósági ellenõrzések száma, az ellenõrzések mélysége is igen eltérõ volt. Az Állami Számvevõszék az önkormányzatok adóztatási tevékenységének ellenõrzése keretében célul tûzte ki a fõvárosi forrásmegosz-

8


tás vizsgálatát, mivel a fõvárosban realizálódott az összes iparûzési adó 44%-a és ez a Fõvárosi Közgyûlés rendeletében megosztott bevételek 75%-át jelenti. A fõváros kétszintû önkormányzati rendszerének sajátosságai miatt az önkormányzati törvény forrásmegosztásra vonatkozó elõírásai szerint a bevételek a ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskör arányában illetik meg a fõvárosi, illetve a kerületi önkormányzatokat. A törvény nem határozza meg a bevételek megosztásának módszerét, a fõváros és a kerületi önkormányzatok forrásai feladatokkal való összhangjának konkrét mértéke jogilag nem határozható meg, a forrásmegosztást az elmúlt években állandó vita kísérte. A fõváros és a kerületek közötti vagyoni, pénzügyi, infrastrukturális, ellátási különbségek miatti érdekellentéteket a forrásmegosztás önmagában nem volt képes kezelni. Az önkormányzati feladat- és hatáskör telepítés nem egyértelmûen határolja el az állami (kötelezõ) és a helyi közügyek körébe tartozó önként vállalt önkormányzati feladatokat. Az önkormányzatok finanszírozását az állami feladatok „kiegészítõ” jellegû támogatása jellemzi, kötelezõ feladataik bõvülésével nem állt összhangban a központi források növekedése. A feladatok központi támogatásokkal és megosztott forrásokkal való fedezettsége a fõvárosi önkormányzatnál 1998. évben 98%, 1999. évben már 102% volt, szemben a kerületek 65%-os , illetve 73%-os fedezettségével. Néhány feladatnál eltérõ számbavételi módszert alkalmaztak (a fõvárosnál a tényleges kiadásokat ismerték el, a kerületeknél a tényleges kiadásoknál alacsonyabb normatívával számoltak az igazgatási, településüzemeltetési kiadásoknál). Nem vették figyelembe a lakásfenntartással, felújítással, fejlesztésekkel kapcsolatos szükségleteket, és a saját bevételek döntõ részét sem. A bevételek megosztását nem a feladatok tényleges forrásigényébõl, nulla bázisból kiindulva, hanem egyfajta átlagszámítással határozták meg. Számottevõ a kerületek egy lakosra jutó mûködési kiadásainak szóródása (a két szélsõ érték közötti eltérés négyszeres), a kerületek eltérõ pénzügyi-vagyoni helyzetébõl adódó fejlõdésbeli különbségek nem csökkentek. A forrásmegosztás - 2000. évben megkezdett - három éves átalakításának elsõ évében megvalósult a fõvárosi átlagnormatíva számítás kiterjesztése új kiadási típusokra (lakásfenntartás, felújítás, fejlesztés), illetve egyes korábban vitatott kiadásokat új módszerrel, normatív módon vettek számításba, és bõvült a forrásmegosztásba bevont bevételek köre. A kiadási szükségletek számítása során alkalmazott báziselv azonban (többek között a külsõ és belsõ kerületek eltérõ fejlesztési igénye miatt) további vitákra adott okot, amely a 2001. évi forrásmegosztási rendelet megalkotásával sem zárult le. Az ellenõrzött önkormányzatok, önkormányzati adóhatóságok felé a helyszíni vizsgálatok tapasztalatai alapján javaslatainkat megtettük, azokat az érintettek elfogadták. Az ellenõrzést végzõk elsõsorban a következõket javasolták: • Az adóbevételekrõl és felhasználásukról a lakosság (adózók) tájékoztatását, valamint a döntések megalapozását szolgáló információk biztosítását, a közvetett támogatások (adóelengedések, adókedvezmények) bemutatását a

9


képviselõ-testületeknek és a jegyzõ beszámoltatását az adóztatási feladatok ellátásáról. • Az adók nyilvántartási, elszámolási, kezelési rendjének teljes körû betartását, kiemelten az adóügyi dokumentumok kezelésére és az adóbeszedési számlákról történõ költségvetési utalásokra vonatkozó szabályok érvényesítését. • Az adókötelezettségek teljesítésének szélesebb körû adóhatósági vizsgálatát, ehhez a jegyzõ részérõl az ellenõrzések szükségességének, gyakoriságának, helyi szabályainak meghatározását, a törvényben elõírt kötelezõ ellenõrzések végrehajtását, a dokumentálás, egyszerûsített ellenõrzéskor az ügyfél részére adandó tájékoztatás követelményének betartását. • Eredményes intézkedések megtételét a hátralékok növekedésének megállítására illetve mérséklésére, a tartozások felülvizsgálatára, az indokolt törlések végrehajtására. • Az adózási morál javítása érdekében az adókötelezettséget elmulasztókkal szemben a törvényben meghatározott jogkövetkezmények következetes alkalmazását. A települési önkormányzatok adóztatási tevékenységének, valamint a fõvárosi és kerületi önkormányzatok forrásmegosztásának ellenõrzési tapasztalatai alapján az Állami Számvevõszék javasolja, hogy a pénzügyminiszter 1.

kezdeményezze a helyi adó rendszer önkormányzati forrásszabályozással összhangban történõ korszerûsítsét az iparûzési adó okozta finanszírozási feszültségek megoldása érdekében,

2.

kezdeményezze monitoring rendszer létrehozását a versenyt torzító állami támogatások tilalmát megfogalmazó EU-s rendelkezésekkel összhangban, amely a jelenlegi igen különbözõ helyi iparûzési adó kedvezmények mellett is biztosítja a közvetett állami támogatásnak minõsülõ helyi adó kedvezmények teljes körû figyelemmel kísérését,

3.

adjon ki módszertani ajánlásokat az adóhatósági munka, az adóellenõrzés, az adóbehajtás-végrehajtás színvonalának javítását szolgáló adóhatósági igazgatási társulások alakításának elõsegítése érdekében. a belügyminiszter és a pénzügyminiszter

10

1.

kezdeményezzék az önkormányzati törvény felülvizsgálata keretében a feladat- és hatáskör, valamint a finanszírozási rendszer átfogó felülvizsgálatát, a kötelezõ feladatok ellátásában a finanszírozási kötelezettségek és garanciák egyértelmûbb, számonkérhetõ meghatározását,

2.

kezdeményezzék a fõvárosi forrásmegosztásra vonatkozó törvényi elõírások módosítása során a megosztásba bevont bevételek és kiadások körének, a felosztás módszerének egyértelmû meghatározását, érdemi véleménynyil-


vánítást biztosító jogi keretek megteremtését.

11


II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK 1.

A HELYI ADÓK SZEREPE AZ ÖNKORMÁNYZATOK GAZDÁLKODÁSÁBAN

1.1.

A helyi adó bevételek változása a vizsgált években Az 1996-2000. közötti idõszakban a 63,5%-os infláció mellett az önkormányzatok központi költségvetésbõl származó bevételei (állami támogatások, hozzájárulások, személyi jövedelemadóból átengedett rész) 58,8%-kal növekedtek. A központi támogatások reálértékben csökkentek, az önkormányzati feladatok finanszírozásában, az önkormányzatok pénzügyi helyzetének stabilizálásában növekvõ szerepet kaptak a saját bevételek, ezen belül a reálértékben is növekvõ helyi adó bevételek. A vizsgált idõszakban az önkormányzatok költségvetési kapcsolataiból és helyi adóból származó bevételei az alábbiak szerint alakultak: Megnevezés Éves infláció Infláció növ. (1996=100) Átengedett SZJA (Millió Ft) SZJA 1996. évi áron Állami támogatások és hj. (Millió Ft) Állami tám. 1996. évi áron Állami támogatás és SZJA együtt (Millió Ft) Állami tám. és SZJA 1996. évi áron Helyi adó (Millió Ft) Helyi adó 1996. évi áron

1996. évi 1997. évi 1998. évi 1999. évi 2000. évi 2000/1996.év %-ában tény tény tény tény előzetes 23,6 18,3 14,3 10,1 9,8 100 118,3 135,2 148,9 163,5 101275 135652 179090 191495 242314 239,26 101275 114668 132463 128606 148204 146,34 327367 327367

348724 294779

405653 300039

449878 302134

438330 268092

133,90 81,89

428642

484376

584743

641373

680644

158,79

428642 409447,2 432502,2 430740,8 80813 111162 145826 198363 80813 93966 107859 133219

416296 222800 136269

97,12 275,70 168,62

A gazdasági növekedés hatására nõtt az iparûzési adóban az adóalap számításánál meghatározó nettó árbevétel. Az önkormányzatok költségvetési bevételeik növelése érdekében bõvítették a bevezetett helyi adónemek számát és emelték (elsõsorban az iparûzési adóban) az adómértéket. A helyi adók bevezetésének célja a települési önkormányzatok önálló gazdálkodása feltételeinek javítása volt. A helyi adókról szóló törvény 1996. január 1jén hatályba lépett módosítása szûkítette a központilag meghatározott mentességek és kedvezmények körét, jelentõs mértékben emelte a maximálisan alkalmazható adótételeket. Az ezt követõen mutatkozó nagyobb mozgásteret az önkormányzatok az adómérték emelésével, új adónemek bevezetésével is igyekeztek a bevételek gyarapítására kihasználni. Nõtt a valamilyen helyi adónemet bevezetõ önkormányzatok száma, amíg 1995. évben 1.640, addig 2000. évben már 2.970 önkormányzat (az összes 94%-a) élt már a helyi adó bevezetésének lehetõségével. A beszedett helyi adó 1995 és 2000 közötti idõszakban 46,4 milliárd

12


Ft-ról 222,8 milliárd Ft-ra (1. számú táblázat), tárgyévi bevételekhez viszonyított aránya az 1995. évi 5,7%-ról 2000. évben az elõzetes adatok alapján 15%-ra nõtt. A helyi adókon belül a legjelentõsebb a vállalkozások által fizetett iparûzési adó, amelynek részaránya kezdettõl fogva magas, 85% körüli. A beszedett iparûzési adó 2000. évben 1995. évhez képest ötszörösére, a többi helyi adónem (építményadó, telekadó, kommunális adó, idegenforgalmi adó együttesen) négyszeresére növekedett. A gazdaságilag fejlettebb térségekben koncentrálódó iparûzési adó következtében számottevõ különbség jött létre a települések adóerõképességében. Kiegyenlítõ mechanizmus hiányában 1999. évet megelõzõen a települési önkormányzatok pénzügyi helyzetében erõteljes volt az iparûzési adó differenciáló hatása. Az összes bevétel - ezen belül a költségvetési kapcsolatokból és a helyi adókból származó bevételek településtípusonkénti reálértékének - változását az ismert beszámoló adatok alapján a csatolt 2. számú táblázat szemlélteti. Reálértéken a megyei jogú városok bevételei 1996. évhez viszonyítva csökkentek, amelyben szerepet játszik az akkori bázisban szereplõ egyszeri jellegû (vagyonértékesítésbõl és hitelfelvételbõl származó) bevételek magas szintje, valamint a központi hozzájárulások (állami hozzájárulás és SZJA) belsõ összetételének változása is. A személyi jövedelemadó helyben maradó hányada az 1996. évi 20%-ról 5%-ra csökkent, az állami hozzájárulás egyidejû növekedése mellett, amely a különbözõ településtípusokat (településeket) eltérõen érintette; az egy lakosra jutó SZJA magas szintje miatt a fõvárosra és a megyei jogú városokra kedvezõtlenül hatott, ezzel szemben a községek egészében az alacsonyabb SZJAból való részesedés csökkenését pótolta az állami hozzájárulás növekedése.

A fõvárosi és kerületi önkormányzatok a központi hozzájárulások reálértékének csökkenését saját bevételeik, valamint a helyi adók infláció mértékét meghaladó növelésével ellensúlyozták. Az önkormányzatok egészében a bevételek 2,28%-os reálérték növekedése 1996-1999. évek között a helyi adók jelentõs emelésével volt biztosítható. A vizsgált önkormányzatok által beszedett helyi adó 1996-2000. évek között 176,7%-kal nõtt (3. számú táblázat), helyi adó bevételeik aránya 2000. évben 0,2-82% között szóródott (Kékkúton 82%, Drávaiványiban, Diósviszlón 0,2%). Közülük 1996. évben 2 település (Drávaiványi és Nagydobos) még nem vezetett be helyi adót, 2000. évben már mind alkotott valamelyik adónem bevezetésérõl helyi adó rendeletet. A kisebb adóerõképességû önkormányzatok az önhibáján kívül hátrányos helyzetû önkormányzatok kiegészítõ támogatása (ÖNHIKI) igénylése egyik feltételének teljesítése érdekében vezettek be helyi adót, azonban az adóbevétel csekély összegû volt. Drávaiványi Község Önkormányzata az ÖNHIKI-s pályázat feltételének teljesítése érdekében alkotott rendeletet a helyi iparûzési adó bevezetésérõl. Az adó mértéket 0,5%-ban határozta meg, a befolyt iparûzési adó 2000. évben is csupán 69 E Ft volt. Nagydobos Község Önkormányzata a telekadó 1996. január l-jei bevezetésérõl alkotott rendeletet, így formálisan eleget tett az ÖNHIKI-s pályázat feltételeinek. (Az adó mértékét a törvényi maximum 0,25%-ában, 0,5 Ft/m2-ben határozták meg.) A testület törvénysértõ módon határozattal felfüggesztette a rendelet vég-

13


rehajtását, majd 1997. évben az adó mértékét 0,4 Ft/m2-re csökkentette, ez alapján 1997. évre mindössze 35 E Ft telekadó kivetése történt meg.

Az adatot szolgáltató kistérség központok bevételeinek és kiadásainak változása, ezen belül a helyi adó bevételek növekedési üteme is alátámasztja, hogy az önkormányzatok gazdálkodásában növekvõ szerepet játszik a helyi adó, azonban ez csak a kiugróan magas iparûzési adóbevétellel rendelkezõknél járt együtt az önként vállalt feladatok, felhalmozási kiadások növekedésével. Kistérség központok bevételeinek és kiadásainak növekedése 1996/1999. között 300% 250% 200% 150% 100% 50% 0% Összes bevétel

1.2.

Ebből:helyi adó

Működési kiadás

Felhalmozási kiadás

Területi egyenetlenségek a helyi adó bevételekben Összességében a községek a helyi adó bevételekbõl csak 12%-ban részesedtek, miközben a lakosság 36%-a él ott, ezzel szemben a fõváros és a kerületek részesedése az adóbevételbõl 44%-os, a lakosság részaránya 18%, míg a városok adórészesedése (44%) és lakosságaránya (46%) közel azonos. A vizsgálati mintában szereplõ önkormányzatok egy fõre jutó átlagos helyi adó bevétele a településtípusra jellemzõ átlagértéktõl a községek kivételével számottevõen nem tér el (4. sz. táblázat). A helyszínen ellenõrzött községek átlaga néhány kiugróan magas adóerõsségû település (pl. Algyõ, Kékkút, Nagylengyel, Városföld, Csopak) miatt magasabb (1999. évben háromszorosa), mint a községek átlaga.

Jelentõs a szóródás Budapest (Fõvárosi és kerületi önkormányzatok együtt) és a megyék, valamint az egyes települések egy fõre jutó helyi adó bevétele között. Az iparilag fejlett megyékben (településeken) a helyi adó bevétel 40-70% között szóródva átlagosan a költségvetés 20%-át éri el, ugyanakkor a magas munkanélküliséggel és a kedvezõtlen szociális helyzetbõl fakadó feszültségekkel küzdõ - társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetû térségekben a bevételeknek csupán 5-10%-át jelenti.

14


Székesfehérváron az 1995. évben bevezetett iparûzési adó a vizsgált idõszakban kilencszeresére, 4,5 milliárd Ft-ra, ennek eredményeként a helyi adóbevétel aránya 9,2%-ról 28,6%-ra nõtt. (Az összes adóbevétel 98,4%-a iparûzési adóból származott.)

A területi egyenetlenségek szélsõ értékeit mutatja, hogy a fõvárosban az egy fõre jutó helyi adó bevétel 2000. évben 51.673 Ft, az összes bevételeken belüli aránya 22%, ezzel szemben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 8.687 Ft/fõ (aránya 5%). A megyék (vidék) átlagát tekintve 2000. évben is közel háromszoros az eltérés a legalacsonyabb (Szabolcs-Szatmár-Bereg) és a legmagasabb (Fejér) egy lakosra jutó helyi adó bevétel között. Egy lakosra jutó helyi adó 1996. és 2000. évben Egy lakosra jutó helyi adó 1996. (Ft)

Egy lakosra jutó helyi adó 2000. (Ft)

60000 50000 40000 30000 20000 10000

m

bõ

l:

m

rs

zá

go

s

Za eg ö l yé ssz a k es ös e sz n es en

as

ré

V

zp es V O Eb

Fõ vá ro B ar s B a ác n B ya sor K so is ku dA n ba új Bé ké -Z em s pl Cs é on n G yõ gr rád M os on Fe -S jér o H aj pro dú n K om -B ih ár ar om H -E ev sz es te rg om N óg Sz rá ab d ol P Já cses S S t sz --N zat om ag má og y yk run Be r e -S zo g ln ok T ol n a

0

Hasonló aránytalanságok mutatkoznak az adatszolgáltató kistérség központ önkormányzatok egy fõre jutó helyi adó bevételeiben (5. sz. táblázat). Az országos átlaghoz viszonyítva a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 45% és a Tolna megyei 145% között háromszoros az eltérés. (A Tolna megyei átlag elsõsorban Paks város kiugró adatával függ össze.) Az adatok egyértelmûen jelzik az ország térszerkezetében meglévõ aránytalanságokat, amelyek az önkormányzatok bevételeiben, ezen belül helyi adó bevételeiben is megjelennek. Ennek egyik jellemzõje a nagytérségi, regionális léptékben erõteljes megosztottság a Dunántúl és Kelet-Magyarország között. (A 9 dunántúli megyében Baranya megye kivételével átlag feletti értékek mutatkoznak, a keleti régiókban valamennyi megye adata átlag alatti.) A nagytérségi, megyei adatokban meglévõ fõváros-vidék, illetve Nyugat-Kelet közötti számottevõ különbségekkel szemben a kistérségekben sokkal differenciáltabb a helyzet.

Néhány kistérség központ városi önkormányzat jelezte, hogy egy-egy jelentõs 15


adózó megszûnése, telephely felszámolása megrendítheti a helyi költségvetést (pl. Nyírbátor), vagy a településrészek önállósodásával az iparûzési adóbevételek elvesztése miatt az önkormányzat pénzügyi stabilitása megingott. Kazincbarcika helyi adó bevétele 2000. évben Berente leválása miatt 490 M Ft-tal csökkent, és 208,5 M Ft ÖNHIKI-s támogatásban részesült, ugyanakkor a létrejött Berentei Önkormányzattól a lakosság számhoz viszonyított jelentõs iparûzési adó miatt az adóerõképesség alapján a többletnek csak egy része - 2001. évben 32,5 M Ft - volt visszavonható a központi támogatásokból.

Az önkormányzatok folyamatosan törekedtek a helyi adó bevételek révén is saját bevételeik növelésére, de a lakossági terheket csak mérsékelten emelték, a vállalkozások által fizetendõ adókban (vállalkozások kommunális adója, helyi iparûzési adó) viszont széles körben éltek a törvényben meghatározott maximális adómérték megállapításának lehetõségével. A helyi adók GDP-hez viszonyított 1,8%-os aránya a jövedelemcentralizációban nemzetközi összehasonlításban alacsony, azonban döntõ részét a vállalkozások fizetik. A vállalkozások adóterhe a társasági adó mellett az iparûzési adó is. (A társasági adó GDP-hez viszonyított aránya 2,2%.) A helyi adó azonban költségnövelõ (költségként számolható el, így a veszteségesen gazdálkodó adóalanyok is fizetésre kötelezettek), a vállalkozások versenyképességére hatással van. (Ezzel szemben a társasági adót csak pozitív adóalap után kell megfizetni, és az adózott jövedelmet terheli.) Az OECD országokban a helyi ingatlanadók (vagyonarányos közteherviselés elvét érvényesítve) a GDP 2-4 %-át teszik ki, ezzel szemben Magyarországon ez az arány 0,2 % jelenleg.

A helyi iparûzési adóban 1999. évben az adót alkalmazó önkormányzatok 11,5%-ában 100 E Ft alatt, 10%-ában 50 millió Ft felett volt a fizetendõ iparûzési adó.

Az önkormányzatok megoszlása a bevallott iparüzési adó alapján 2000. évben

50 M Ft felett 10% 10 M Ft - 50 MFt 17%

0 - 100 Eft 11% 100EFt - 500EFt 11%

500EFt - 1000 E Ft 10%

5 MFt - 10 MFt 12%

1 MFt - 5 MFt 29%

Az 1999. évre vonatkozó iparûzési adóbevallások feldolgozása szerint az átla-

16


gos adómérték országosan 1,47%, amely a törvényben biztosított 1,7%-hoz képest 86,5%-os adómérték kihasználtságnak felel meg. A vállalkozások kommunális adójában az átlagos adómérték a törvényi maximumhoz képest ugyanezen idõszakban 87,6%-os mértéket ért el. Ezzel szemben a lakosságot terhelõ kommunális adóban az adómérték kihasználtsága 30%-os (de az 1996. évi 15%-hoz képest megduplázódott), vagy a telekadónál csupán 9%-os. Tápiószecsõ nagyközségben a helyi adó bevételek aránya igen alacsony volt a vizsgált években (0,6-1,3% között változott), az 1996. évben bevezetett iparûzési adó mértéke 2000. évben változatlanul 0,3% (a törvényi maximum 15%-a) volt. Nagykálló városban az adóbevételek aránya 3%, az adómérték kihasználtsága csupán 15-25%-os és 1992. év óta változatlan. Szarvas város iparûzési adóbevétele 1996-2000 között 104 M Ft-ról 312 M Ft-ra nõtt (300%), nagyobbrészt az adómérték 250%-os növelésének eredményeként. Az adómérték kihasználtsága iparûzési adóban 100%-os, a többi adónemben (építmény-, kommunális típusú adók) 33%-os. Hort községben a helyi adó bevétel aránya 5,2%-ról 25,3%-ra nõtt a vizsgált idõszakban. Ez részben új adónemek (építmény-, kommunális adó) bevezetésének és az iparûzési adómérték 100%-os emelésének köszönhetõ.

Az önkormányzatok adóbevétele és pénzügyi helyzete egyetlen vagy néhány nagyobb iparûzési adóalany adófizetési kötelezettségétõl, adóalapot érintõ központi intézkedésektõl, vagy az adóalap telephelyek közötti megosztása módszerének változásától is függött. Martfû városban 1998-ban 549 millió Ft (a tárgyévi bevételek 43,5%-a) származott döntõ részben iparûzési adó befizetésbõl. Ezt követõen az anyagköltség levonhatósága és az adóalanyok bevételeinek csökkenése miatt a helyi adó bevétel évrõl-évre kisebb összegben realizálódott. A 2000. májusi iparûzési adóbevallások alapján az elõzõ évben fizetett adóelõleggel szemben a végleges adó számottevõen alacsonyabb, összesen 184 millió Ft túlfizetés mutatkozott két adózónál. Ezt az önkormányzat fedezet hiányában nem tudta visszafizetni, jelenleg is nagy része túlfizetésként jelentkezik, miközben az adóerõképesség miatt 2000. évben az önkormányzattól 17,6 millió Ft elvonás történt. (A képviselõ-testület az Alkotmánybíróságnál indítványozta a költségvetési törvény vitatott rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását.) Tiszavasvári város költségvetésében 1999. évig meghatározó szerepet játszott a helyi adóbevétel, amelynek aránya 8%-ról 15%-ra nõtt, azonban 2000. évben 3,8%-ra csökkent. Ennek oka hogy egyetlen jelentõs iparûzési adóalany adófizetési kötelezettségének változása miatt az iparûzési adóbevétel 180 millió Ft-tal csökkent. Deszk községnek 1996. évben iparûzési adóból 127,3 millió Ft bevétele származott (az összes bevételének 56%-a). Egy jelentõs iparûzési adóalany 1999. évtõl megváltoztatta az adóalap megosztás módszerét és a továbbiakban nem fizetett helyi adót a községben, ezért a helyi adók aránya - új adónemek bevezetése ellenére is - 2000. évben 10,1%-ra, összege 24,9 millió Ft-ra csökkent. Anarcs községben az iparûzési adó meghatározó hányadát (50%-ot) fizetõ adóalanynál az anyagköltség levonhatósága miatti adóalap-csökkenést az adómérték emelése nem ellensúlyozta, így a helyi adó 1997. évi 18,6%-os aránya (23,4

17


millió Ft) 2000. évig folyamatosan csökkent 2,3%-ra (3,3 millió Ft).

A helyi adó bevételek egy lakosra jutó átlagában nagyobb a megyék közötti eltérés, mint a gazdasági teljesítményeket kifejezõ bruttó hazai termék (GDP) egy fõre jutó átlagában (6. számú táblázat). A vizsgált idõszakban a KSH által megyékre lebontott egy lakosra jutó GDP növekedésében kisebb a szóródás, mint a helyi adóbevételek változásában. Amíg az egy lakosra jutó GDP növekedése a megyék között kiegyenlítettebb, addig a helyi adóbevételek növekedésében jelentõsek a különbségek, amelyet az alábbi diagram szemléltet. Egy lakosra jutó GDP és helyi adó változása (2000/1996) GDP változás

Helyi adó változása

450% 400% 350% 300% 250% 200% 150% 100% 50%

s

ém pr

sz Ve

a

Va

ln To

Pe st So Sz ab m og ol cs y -S zBe re g

Já H ev sz --N es -S zo ár om ln ok -E sz te rg om N óg rá d Ko

m

M ryõ G

H n aj dú -B ih ar

ro

-S

op

Fe

jé

r

ád gr

Cs

on

pe

st

-Z -A

da Bu

s ké

od

Bé

rs Bo

Bá cs -K is ku n Ba ra ny a

0%

A gazdasági teljesítményeket figyelmen kívül hagyó helyi adóbevétel növelése elsõsorban költségvetési bevételi szempontokkal függ össze, és számottevõ eltérések jöttek létre az egyes települések (térségek) helyi adó terA jelentõs egyéb saját forrással helésében. (elsõsorban vagyonértékesítésbõl származó bevételekkel) rendelkezõ önkormányzatok költségvetési bevételi kényszerek nem lévén - a helyi adópolitika eszközeivel (adómérték, mentességek, kedvezmények) is kedvezõbb befektetési, vállalkozási környezetet biztosítottak.

1.3.

Adóerõképesség figyelembevétele a forrásszabályozásban A személyi jövedelemadóból 1998. évben a lakhely szerint helyben maradó rész 89,5 milliárd Ft volt, az SZJA kiegészítésre szolgáló összeg 33,3 milliárd Ft-ra, az elõzõ évhez képest 75,5%-kal nõtt. A jövedelemkülönbségek mérséklése érdekében 1998. évben az SZJA kiegészítés az 1994. évihez képest megötszörözõdött. Ugyanezen idõszakban az iparûzési adó 27,3 milliárd Ft-ról 124,3 milliárd Ft-ra nõtt, azonban területi eloszlása nagyobb egyenetlenséget mutatott, mint a személyi jövedelemadóé. Az egy lakosra jutó iparûzési adó 1998. évben a fõvárosban 28,4 E Ft, a váro-

18


sokban 14 E Ft, a községekben 3,5 E Ft volt, azaz a fõvárosban 8-szorosa, városokban 4-szerese volt a községi átlagnak, de településenként még erõsebb szóródást mutatott. Ezzel szemben az egy lakosra jutó SZJA-ban a községekhez viszonyítva a különbség a fõvárosban 3,3-szoros, a megyei jogú városokban 2,2-szeres, az egyéb városokban 1,5-szeres volt. Az 1998. évi kiegészítés eredményeként az SZJA lakóhely szerinti befizetésében mutatkozó területi különbségek (pl. egy lakosra vetítve a fõvárosban 78.734 Ft, Szabolcs megyében 22.528 Ft, Fejér megyében 47.508 Ft) csökkentek. (Az 1998. évi SZJA megosztás alapját képezõ egy lakosra jutó SZJA és a kiegészítéssel korrigált önkormányzati részesedés megyék szerinti megoszlását a 7. számú táblázat szemlélteti.) Ebbõl megállapítható, hogy az egy fõre jutó SZJA átengedés összegében a megyék között nincs jelentõs különbség, de a befizetett SZJA-ból való részesedés mértéke már jelentõs szóródást mutat (a két szélsõ érték a fõváros 20%-os és Szabolcs megye 49,9%-os részesedése). Az 1999. évet megelõzõen alkalmazott - csupán az SZJA képzõdésében mutatkozó differenciát alapul vevõ - kiegészítés emellett ellentmondásos volt, mert a jelentõs iparûzési adóval rendelkezõ önkormányzatok is SZJA kiegészítésben részesültek. Harkány városban a helyi adó bevételek aránya 1998. évben 20%, összege 155 millió Ft volt, az SZJA alacsony átlaga miatt 11,9 millió Ft kiegészítésben részesültek. Nyergesújfalu városban 1998. évben a helyi adó bevételek aránya 31,9%, összege 254 millió Ft volt, miközben 1 millió Ft SZJA kiegészítésre vált jogosulttá.

A helyi adók és különösen az iparûzési adó jelentõs növekedése következtében a helyi önkormányzatok bevételeiben olyan mértékû differenciálódás következett be, hogy a forrásszabályozás alapkövetelményei között az 1999. évi költségvetésben megfogalmazódott a legrosszabb jövedelmi helyzetben lévõ önkormányzatok támogatásának hangsúlyosabbá tétele, a jövedelemkiegészítés, az esélyegyenlõség javítása. Az átengedett személyi jövedelemadóból 37,9 milliárd Ft felhasználásával a bevételekben meglévõ aránytalanságok mérséklése érdekében az 1999. évi központi költségvetésrõl szóló 1998. évi XC. törvény 20. §. (4) bekezdése szerint az adóerõképességnek 1 fõre vetített összege alapján az önkormányzatokat vagy kiegészítés illeti meg, vagy csökkentik a központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásaikat. Az adóerõképesség alapján 1999. évben 55 önkormányzatnál 2,3 milliárd Ft, 2000. évben 83 önkormányzatnál 4,9 milliárd Ft került beszámításra (elvonásra) a központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásokból. A kiegészítést a jövedelemkülönbségek mérséklése céljából széles körben alkalmazták (2000. évben a települések 95%-a részesült kiegészítésben, 2,6%-át érintette az adóerõképesség beszámítása miatti elvonás), az egy lakosra jutó SZJA és helyi adó bevétel megyék közötti szóródását csekély mértékben módosította.

19


Egy lakosra jutó SZJA és helyi adó 2000. évben egy főre jutó helyi adó Ft

egy főre jutó SZJA

helyi adó+össz. SZJA egy főre Ft

60000 50000 40000 30000 20000 10000

Bu

da p Ba est Bá ra cs ny -K a isk un B Bo é k rs é s od C s -Aon Z gr G ád yő r-M Fe -S jé Ha op r jd ron Ko úm Bi ár ha om r -E Hev sz es te rg o Nó m gr ád Sz Pe ab ol So st c m Já s-S og sz zy --N Be -S reg zo ln ok To ln a Ve Va sz s pr O ém rs zá g ös Z a l sz a es en

0

A korábbi évek tendenciájának megfelelõen a 2001. évi költségvetésben az elvonás 83 önkormányzatot érintõen 8,7 milliárd Ft. A kiugróan magas adóerõképességû önkormányzatoktól az elvonás mértékét az éves költségvetési törvény korlátozza (amely 2001. évben 12 önkormányzatnál 1,2 milliárd Ft-ot jelent), csökkentve az újraelosztható (kiegészítõ) forrást. Tekintettel arra, hogy az iparûzési adóban a 2001. adóévtõl kötelezõen új adóalap-megosztást kell alkalmazni (2000. évben még csak választható volt a személyi jellegû ráfordításokkal, vagy az ún. eszközértékkel arányos, illetve a 100 millió Ft-nál nagyobb adóalapot bevalló vállalkozásoknál az elõzõ kettõ kombinációját tartalmazó, komplex megosztási módszer alkalmazása), az iparûzési adófizetési kötelezettség változásából adódóan eltérhet a számított adóerõképesség és a ténylegesen realizált iparûzési adó. A befolyt iparûzési adó az önkormányzat adópolitikájától függõen - a bevezetésre, az adómértékre, mentességekre, kedvezményekre vonatkozó döntések miatt - eltérhet a tényleges adóerõképességtõl, ezért nem ismert a települések tényleges iparûzési adóerõképessége. A jövedelemelvonásnál, kiegészítésnél a költségvetési törvényben meghatározott módon számított adóerõképesség kerül alkalmazásra. Ez az APEH által a foglalkoztatott létszám arányában településekre kimutatott társasági adóbevalláson és a Htv. szerinti korrekciókon, a nem társasági adóalany egyéni vállalkozókra vonatkozóan becslésen alapul.

20


2.

AZ

ÖNKORMÁNYZATOK

HELYI

ADÓK

BEVEZETÉSÉVEL

KAPCSOLATOS RENDELETALKOTÁSA

2.1.

A helyi adórendeletek és alkalmazott adónemek megoszlása A hatályos önkormányzati adórendeletek száma 2000. évben több mint 6.700 db, azaz a 2.970 helyi adót már alkalmazó önkormányzat átlagosan 2,3 adónem bevezetésérõl alkotott rendeletet. Az adótörvények a leggyakrabban változó jogszabályok közé tartoznak, a helyi adó törvény a vizsgált években 10, a gépjármûadóról szóló törvény 5 alkalommal módosult, amely az önkormányzatokra is terhet ró a rendeletalkotásban. A hatályos helyi adó rendeleteket módosító adórendeletek száma többszöröse az alaprendeleteknek. Az önkormányzatok részérõl hosszabb távon kiszámítható, stabil bevételi forrásszabályozás és helyi adó rendszer igénye fogalmazódott meg a beérkezett véleményekben. A helyszínen vizsgált 72 önkormányzat közül iparûzési adót 58, építményadót 44, magánszemélyek kommunális adóját 36, telekadót 27, vállalkozások kommunális adóját 25, idegenforgalmi adót 18 mûködtetett 2000. évben. Egyegy vizsgált önkormányzat 1995. évben átlagosan 2,1 db, 2000. évben már 2,9 db adónemet alkalmazott. Ezen belül a fõváros iparûzési adót és tartózkodás után fizetendõ idegenforgalmi adót, a fõvárosi kerületek többnyire 1-2 adónemet (építmény és telekadó), a városok és községek 2-4 adónemet mûködtettek. (A városok, községek 80%-a iparûzési adót, 62 %-a magánszemélyek kommunális adóját, 50%-a építményadót alkalmaz.) A vizsgált önkormányzatok hatályban lévõ 208 adórendeletének 85%-a 4 évesnél régebbi. Az 1996-2000. közötti idõszakban 418 esetben módosították rendeletüket, amelybõl 307 az adómérték emelésére irányult. Hasonló arányokat mutat a 124 kistérségi központ adórendeleteinek kora és módosításainak gyakorisága (adórendeleteik 80,4%-a 4 évnél régebbi, a hatályban lévõ 439 adórendeletüket 846 esetben módosították). A fõvárosi XXIII. Kerületi Önkormányzat hatályban lévõ építményadó és telekadó rendeletét 21 esetben módosította, amelybõl 8 az adómérték emelésre, 13 az adómentesség, kedvezmények szabályainak változtatására irányult.

Az önkormányzatok a helyi adókról szóló törvény szerint határozott vagy határozatlan idõre vezethetnek be helyi adót. Elõfordult törvénysértõ gyakorlat is, amikor a határozott idõre bevezetett adót a határidõ lejárta után is alkalmazták. Fácánkert községben 1992. évben építményadó, telekadó és magánszemélyek kommunális adója bevezetésérõl alkottak rendeletet 1993. december 31-ig tartó határozott idõtartamra. A rendeletet csak 1997. évben módosították, a köztes idõszakban törvénysértõ módon folyt az adóztatás. Zalakaros városban 1992. évben a magánszemélyek kommunális adóját 1999. december 31-ig terjedõ határozott idõre vezették be, amelyet csak 2000. év közben változtattak határozatlan idõtartamra. Az adóteher évközben történõ növe-

21


lésének tilalmába ütközõ, törvénysértõ megoldás, amely miatt az ügyészség kezdeményezte a jogszabálysértõen kivetett adó törlését, és az adóhatóság vezetõje (jegyzõ) ellen fegyelmi eljárás lefolytatását.

Az adó bevezetésekor konkrét célt is meghatároztak (pl. Gyöngyösön az infrastrukturális fejlesztések forrásaként jelölték meg a kommunális adót), de általánosságban a költségvetés bevételeinek biztosításában jelölték meg az adóztatás célját. A magánszemélyek kommunális adója bevezetésének egyik indoka a lakossági kommunális hulladékszállítás költségeinek fedezése (a szemétszállítás díjának egyidejû megszüntetése mellett). Ilyen indokokkal vezették be a magánszemélyek kommunális adóját pl. Akasztón, Soltvadkerten, Nyergesújfaluban.

Amennyiben a helyi adó bevezetésekor nem mérték fel a várható adó összegét, a törvényben, illetve a helyi rendeletben biztosított adómentességek, kedvezmények fizetendõ adóra gyakorolt hatását, rövid idõn belül hatályon kívül helyezték az adórendeletet. Tamási városban 1997. évben a lakások után 100 Ft/m2 adómértékkel építményadót vezettek be. Az új lakásra vonatkozó mentességek miatt a kivetett adó csupán 156 E Ft bevételt jelentett, ezért 1998. évtõl megszüntették az adórendeletüket.

A leggyakrabban bevezetett adónem a vizsgált években az iparûzési adó volt, 2000. évben az önkormányzatok 71%-a (a helyi adót alkalmazók 75%-a) élt a bevezetés lehetõségével. Az iparûzési adó bevétel éves átlagos növekedési üteme az infláció és a gazdasági növekedés, valamint az adómérték növelésének eredményeként a vizsgált években 30% volt, annak ellenére, hogy 1997. évtõl kezdõdõen fokozatosan, 2000. évtõl teljes körûen levonhatóvá vált az anyagköltség a nettó árbevételbõl az adóalap számításakor. Korábban az adóterhek arányosítása érdekében az önkormányzatok eltérõ (sávos) adómértéket is alkalmaztak az ipari termelõ, szolgáltató tevékenységre, a kereskedelmi, banki és egyéb tevékenységekre. Az adóalap szûkítése és közelítése következtében az önkormányzatok fokozatosan szüntették meg az eltérõ adómértéket, és a törvényben megszabott maximális adómértéket állapítottak meg. A helyi adót bevezetõ önkormányzatok 63%-a alkalmazza a magánszemélyek kommunális adóját, azonban az ebbõl származó adóbevétel a helyi adóknak csupán 2%-át jelenti. Ez az adónem viszonylag alacsony költséggel mûködtethetõ és a lakosság által támogatott felhasználási cél esetén (pl. szemétszállítás költségeinek fedezete, lakókörnyezet tisztántartása) az adóhátralék más adónemekhez képest alacsonyabb. Az adómérték alapján (2000. évben átlagosan 3.635 Ft) a törvényben biztosított lehetõséget az önkormányzatok csupán 30%-ban használták ki, de az országban 86 önkormányzat (4,6%) már az adómaximumot (12.000 Ft/év) alkalmazta. A vizsgált önkormányzatok 50%-a (36) vezette be a magánszemélyek kommunális adóját, ebbõl 11 az adómértéket külterület, belterület, lakás

22


és üdülõépületek és egyéb adótárgyak szerint differenciáltan állapította meg. Építményadót a helyi adót bevezetõ önkormányzatok 23%-a alkalmazott a nem lakás célú építmények után (10%-uk lakás után is bevezetette az építményadót). Az ingatlanok adóztatása 99%-ban alapterület arányában történik. Ez az adónem a beszedett helyi adón belüli 9,9%-os részarányával a második legjelentõsebb adónem. Az önkormányzatok az építményadón belül elsõdlegesen a nem lakás céljára szolgáló, vállalkozások tulajdonában lévõ építményeket adóztatják, a lakosság számára széles körben adómentességet biztosítanak. Az átlagos adómérték kihasználtsága a törvényi maximumhoz képest 1996. évben 23%-os, 2000. évben már 43%-os volt. Miközben az adónembõl származó bevétel növekedése 264,6%-os volt, ez döntõen (75%ban) az adómérték emelésébõl származott és nem új adótárgyak adóztatás alá vonásából. A fõvárosi kerületekben az építményadót 1999. évben már valamennyi, a telekadót 15, a kommunális adót 4 kerületi önkormányzat vezette be. Az adómérték, a mentességek, kedvezmények kerületenként igen különbözõek. Lakás céljára használt ingatlanra 4 kerületben vezettek be adót (I. XIV. XVI. és XX. kerület), de csak a bérbeadás útján hasznosított lakásokra. Az adómérték 150 Ft/m2-tõl a törvényben meghatározott 900 Ft/m2 maximumig terjed. Az átlagos adómérték 557 Ft, az adómérték két szélsõ értéke között 467%-os eltérés van. Az adómérték 12 kerületben egységes, van ahol övezeti besorolástól, vagy az ingatlan alapterületétõl függõen sávosan növekszik, egyes kerületekben tulajdonos szerint eltérõ (magánszemélyek esetében alacsonyabb) adómértéket alkalmaznak. A kerületi önkormányzatok a lakosság tulajdonában lévõ lakás- és nem lakás céljára szolgáló építményekre általában mentességet állapítottak meg. A képviselõ-testületek az adómérték alkalmazásánál a fokozatosság elvét tartották szem elõtt, az alkalmazott adómérték 7 kerületben éri el a törvényben rögzített maximális mértéket. A XX. kerületben elsõsorban a gazdasági tevékenységet szolgáló, a vállalkozások által használt építmények után állapítottak meg adókötelezettséget. Az adómértéket az 1994. évi övezetenkénti 100-200-300 Ft/m2-rõl 350-650 Ft/m2-re növelték 1998. évben a maximális 900 Ft/m2 adómértéken belül.

A gépjármûadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (Gjt.) 1996. évi módosítását követõen a belföldi gépjármûvek adójának mértékét a törvényi keretek között az önkormányzat képviselõ testülete rendeletében állapítja meg. A gépjármûadó mértéke az adóalap (önsúly) minden megkezdett 100 kg-ja után legalább 600, de legfeljebb 1000 Ft volt 2000. évben. A minimális adómérték 1996. évben 100%-kal (200 Ft-ról 400 Ft-ra), azt követõen 50%-kal emelkedett. A gépjármûadó kivetési összesítõk szerint az adómérték a vizsgált idõszakban a minimális adómértéket csak kis mértékben haladta meg. Ennek oka, hogy 2000. január 1-jei állapot szerint az önkormányzatok 84%-a az alsó adótételt alkalmazta területén. (Különösen magas - 84-94% - az alsó adómértéket alkalmazó önkormányzatok száma Zala, Baranya, Somogy, Borsod-AbaújZemplén megyében.) Az önkormányzatok közül 76 súlytól függõen differenci23


ált - progresszív - adótételt határozott meg, de a sávok megválasztásában eltérõ preferenciákat érvényesítenek. (Pl. a fõvárosban 600 kg-ig 600 Ft, 1000 kg-ig 1000 Ft és e felett 1000 Ft az adómérték, de a gépjármûvek jellemzõ önsúlya miatt a 2000. évi kivetési összesítõ szerinti átlagos adómérték 891 Ft, míg az országos átlag 625 Ft.) Az alsó adómértéknek megfelelõ adó 50%-a, valamint az ezen felül megállapított gépjármûadó teljes összege az adót beszedõ önkormányzatot illeti meg. A belföldi gépjármûvek adójának 50%-át használhatták fel 1995. évben az önkormányzatok, amely 5,2 milliárd Ft volt. Ezzel szemben 2000. évben a beszedett 20,8 milliárd Ft adóból 12,5 milliárd Ft képezte az önkormányzatok bevételét. Az önkormányzatok az 1999. évi beszámolók tanúsága szerint az õket megilletõ 11,4 milliárd Ft gépjármûadóval szemben helyi közutak létesítésére, felújítására 28,4 milliárd Ft-ot fordítottak. A belföldi gépjármûvek adóztatásával kapcsolatos feladat- és hatáskör 1996. évtõl sajátosan oszlik meg a kerületek és a fõváros között. Amíg a törvény keretei között az adómérték meghatározására a fõváros egész területén a Fõvárosi Közgyûlés rendeletével kerül sor, addig az adóztatással kapcsolatos feladatokat a kerületi adóhatóságok látják el. A forrásmegosztásban az alapfeladatok fedezeteként számba vett gépjármûadóból ténylegesen realizált adóbevétel 1998. évben 2.475 M Ft, 1999. évben 2.985 M Ft, 2000. évben 4.435 M Ft volt, kerületenként erõsen szóródott a gépjármûvek számától függõen.

2.2.

Adókedvezmények, mentességek, a helyi adópolitika az önkormányzatok döntéseiben A helyi adóztatás jellemzõje a széles körû önkormányzati autonómia. A képviselõ-testületek döntenek a bevezetendõ adónemekrõl, az adómértékrõl (a törvényi maximum korlát figyelembevételével), szabadon bõvíthetik az adómentességek és adókedvezmények körét. Ennek során a helyi adókról szóló törvény szerinti kötelezõ elõírásokat és a diszkrimináció tilalmára vonatkozó alkotmányos elõírásokat kell figyelembe venniük. A települések adottságai (az ipar fejlettsége, települési szerkezet, foglalkoztatási, szociális, vagyoni helyzet) meghatározóak a helyi adópolitika kialakításában, de nem elhanyagolható az önkormányzati testületekben képviselt különbözõ helyi érdekek megjelenése sem. A lakosság, illetve a vállalkozások teherviselõ képességét figyelembe vevõ adómérték megállapításával, a mentességek, kedvezmények rendszerén keresztül kívánták az önkormányzati testületek a helyi adópolitikában a település fejlesztésének, a vállalkozások élénkítésének szempontjait is érvényesíteni. A kistérség központ önkormányzatok értékelése a helyi adópolitika céljairól, eszközeirõl és eredményérõl igen változatos képet mutat. Az önkormányzatok a helyi adópolitikában az elmúlt években átfogó koncepció, egységes elképzelés hiányában az adómértéket a költségvetés bevételi

24


igényeihez is igazították. A helyi adók elfogadtatásának lényeges eleme lehet az adófizetõk megfelelõ tájékoztatása. A helyi adókról szóló törvény elõírja, hogy az önkormányzat a beszedett adó összegérõl évenként köteles a költségvetési beszámoló részeként a település lakosságát tájékoztatni. E követelmény formailag úgy teljesül, hogy a kihirdetett zárszámadási rendelet az elfogadott költségvetéssel azonos szerkezetben tartalmazza az önkormányzat bevételeit. Azonban ennek részletezettsége (adónemek szerinti megbontás, hátralék alakulása, kedvezmények, mentességek) és a tájékoztatás további formája önkormányzatonként eltérõ. Általánosan elterjedt forma a falugyûlésen vagy közmeghallgatáson történõ tájékoztatás, önkormányzati kiadványokban történõ közzététel. Az önkormányzatok folyamatosan törekedtek a helyi adókon keresztül is saját bevételi forrásaik növelésére (amit az alkalmazott adónemek és a beszedett helyi adó növekedése is igazol), azonban ennek során a lakossági terheket nem kívánták növelni, a településen élõ állandó lakosok számára széles körben mentességet, kedvezményeket biztosítottak. A magánszemélyeket érintõ helyi adó bevezetésére a kistérség-központok körében végzett adatlapos felmérésünk szerint azért nem került sor, mert a közmûfejlesztésekben (víz, szennyvíz, gáz stb.) a lakossági tehervállalás jelentõs volt az elmúlt években. A mentességek, kedvezmények az infrastruktúra, a helyi gazdaság fejlõdését, a foglalkoztatás bõvítését kívánták ösztönözni, azonban az adóelõnyök önmagukban nem voltak elégségesek a gazdaság meglévõ szerkezeti problémáinak megoldásához, a foglalkoztatottság növeléséhez. A Htv. szerint kötelezõ mentességek és kedvezmények bõvítésére a következõ területeken került sor: • Az adóalanyok (magánszemélyek) személyi körülményeihez (életkor, szociális helyzet, munkaképesség csökkenés, jövedelem, eltartottak száma) igazodó mentességek, kedvezmények. • Adótárgyakhoz kapcsolódó mentességek, kedvezmények (pl. lakás, gépkocsitároló, újonnan épült, meghatározott alapterületet el nem érõ lakások esetében). • Vállalkozás ösztönzõ, egyes tevékenységeket elõnyben részesítõ mentességek, kedvezmények (pl. ipari parkok területén beruházást megvalósító vagy a kezdõ vállalkozások mentessége, meghatározott adóalaphoz kötött mentesség, mezõgazdasági õstermelõ, ipari termék-elõállító, szolgáltató tevékenységet végzõk adókedvezménye, beruházásokhoz és foglalkoztatás bõvítéséhez kapcsolódó kedvezmények). Széles határok között szabályozták az önkormányzatok az iparûzési adóban a nettó árbevétel figyelembevételével az adómentesség alsó határát, 100 ezer Fttól 6 millió Ft-ig terjed az adómentes nettó árbevétel. Gyõrben az adómentes nettó árbevételt 6 millió Ft-ban határozták meg, így az egyéni vállalkozóknak csupán 3%-a kötelezett iparûzési adó fizetésére.

25


A fõvárosban iparûzési adóban 500 E Ft nettó árbevétel alatt (bolti kiskereskedelemben 1.500 E Ft alatt) adómentes a vállalkozási tevékenység. Ennek kihatása az összes iparûzési adóhoz képest 0,1% (a beérkezett, nem teljes körû bevallások alapján).

Az iparûzési adó 1999. évi bevallási összesítõje szerint az adóalap 4,9%-át mentesítették az adó alól az önkormányzati rendeletekben, amelynek adója átlagos adómértékkel számolva - 8,2 milliárd Ft-ot tesz ki. További 12,9 milliárd Ft a számított iparûzési adóból igénybe vehetõ kedvezmény. Az önkormányzatok döntése alapján biztosított, bevallásokban szereplõ adómentesség, kedvezmény valamennyi adónemben a vizsgált idõszakban 6,7 milliárd Ft-ról 22,7 milliárd Ft-ra nõtt, a bevallott adó százalékában némileg csökkent (12,6%-ról 11,7%-ra). A mentességek adóalapra gyakorolt hatása bevallási, bejelentési kötelezettség hiányában azonban nem teljes körûen ismert. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht) 118. §-a alapján a költségvetés elõterjesztésekor, illetõleg zárszámadáskor a képviselõ-testület részére tájékoztatásul be kell mutatni többek között a közvetett támogatásokat (pl. adóelengedéseket, adókedvezményeket) tartalmazó kimutatást szöveges indokolással együtt. (Ennek tartalmát azonban nem szabályozta a jogalkotó). Az Áht 2001. évtõl hatályos módosítása szerint a közvetett támogatások bemutatását az önkormányzat rendeletében meghatározott tartalommal kell elkészíteni. A közvetett támogatásokról a vizsgált önkormányzatoknál nem, vagy csak részlegesen tájékoztatták a testületeket. A fõvárosi kerületek helyi adó rendeleteiben alkalmazott mentességek, kedvezmények az ingatlan használatának jellegére, vagy a tulajdonos szociális helyzetére tekintettel épültek be (pl. a lakosság tulajdonában lévõ garázsok, hétvégi házak után nem kell az adót megfizetni), de az ezek révén kiesõ adóbevételekrõl - hasonlóan az adóztatható vagyontárgyak teljes körérõl sem nincsenek pontos információk. A XV. kerület 548,5 M Ft-ot mutatott ki mentesség, kedvezmény címén 1997-1999 évek között összesen, amely a beszedett vagyoni típusú adóknak 23%-a.

Közvetetett támogatási formának minõsül, amikor az önkormányzat lemond az adóbevétel meghatározott részérõl, ha azt a rendeletében meghatározott célra ajánlja fel az adózó, vagy meghatározott célú felhasználását igazolja. Nyíregyháza megyei jogú városban külön rendeletet alkotott a közgyûlés az iparûzési adó 1%-ának adózó rendelkezése szerinti felajánlásáról (pl. 1999. évben a versenysport és utánpótlás nevelés céljára 8,2 millió Ft felajánlása történt meg). Tamási városban 1999. évtõl az iparûzési adó 5%-áról rendelkezhetnek az adózók. Az adóhatóság az adózók rendelkezése alapján 1999. évben 2.378 E Ft-ot, 2000. évben 3.042 E Ft-ot utalt tovább a kedvezményezetteknek az adószámláról, miközben az önkormányzat forráshiányos volt. Gyöngyös városban a helyi adó bevétel 2000. évben 980 millió Ft-ra (a bevételek 22%-a) nõtt. Iparûzési adóban a közvetett támogatásnak minõsülõ mentesség és kedvezmény összegeként 122 millió Ft-ot mutatott ki, miközben ÖNHIKI-s támogatást igényelt és kapott 39 millió Ft összegben.

26


Egyedi megoldást jelent, amikor egy adókedvezményt egy másik adónemmel kapcsolatos adófizetéstõl tették függõvé az önkormányzatok. Zalakaros városban a tartózkodás utáni idegenforgalmi adóból 1,5 millió Ft-nál többet befizetõ adóbeszedésre kötelezett az iparûzési adójából 20% kedvezményre jogosult. Bábolna nagyközségben 1998-ban vezették be az építményadót, de a sajátos mentességi szabályok miatt (nem kell az építményadót megfizetni a vállalkozónak 1998. évben, ha a helyi iparûzési adó elõleg-fizetési kötelezettsége legalább 19%-kal haladja meg az elõzõ évi adófizetési kötelezettségét) a bevezetés évében nem került sor adókivetésre.

Az Európai Uniós (EU) szabályok szerint az adókedvezményekre - mint közvetett támogatásokra - a közvetlen állami támogatásra vonatkozó elõírásokat kell alkalmazni. Ez magában foglalja a helyi önkormányzatok által nyújtott támogatásokat, így a helyi adókban biztosított kedvezményeket, mentességeket is. A támogatások - versenytorzító hatásuk miatt - általában szigorú korlátozás alá esnek. Ha az adott vállalkozásnak nyújtott támogatás értéke 3 év alatt együttesen nem haladja meg a százezer Euro-t (megközelítõleg 26 millió Ft), akkor a versenyre gyakorolt csekély hatása miatt nem tiltott. Az értékhatárt azonban a különbözõ jogcímeken nyújtott közvetlen és közvetett támogatások együttesen nem haladhatják meg. Jelenleg nincs olyan megfigyelõ rendszer, amely kimutathatóvá tenné, hogy egy adott vállalkozás különbözõ jogcímeken egy idõszakban milyen összegû támogatásban részesült. A helyi adóban nyújtott kedvezmények, mentesség révén élvezett adóelõny összegének kimutatása érdekében 2000. január 1-jétõl a települési önkormányzatok hatáskörébe tartozó adók és adók módjára behajtandó köztartozások nyilvántartásáról, kezelésérõl és elszámolásáról szóló 13/1991. (V.21.) PM rendeletben az 500 millió Ft-ot meghaladó iparûzési adó alappal rendelkezõ adózókat az önkormányzati rendelet szerint megilletõ mentességekrõl, kedvezményekrõl külön adatszolgáltatást vezettek be. Az 1999. évre vonatkozó 2000. májusi iparûzési adóbevallások szerint összesen 12.189 millió Ft adóelõnyt biztosítottak az önkormányzatok döntése alapján az iparûzési adóalany vállalkozások számára. Ebbõl 26 millió Ft-nál nagyobb adóelõnyt realizált 52 vállalkozás 10.263 millió Ft összegben, de ennek 47%-át egyetlen, további 24%-át 8 adózó vette igénybe.

3.

AZ ÖNKORMÁNYZATI ADÓHATÓSÁG FELADATAINAK ELLÁTÁSA

3.1.

A személyi feltételek alakulása Az érintett önkormányzati adóhatóságoknál dolgozók átlaglétszáma 1996. és 2000. évek között 12%-kal (472 fõrõl 529 fõre) emelkedett, a hivatalok átlaglétszámán belül a közvetlenül adóigazgatással foglalkozók aránya átlagosan 7,8-8,1% között volt (mérsékelten növeke-

27


dett) az utóbbi években.

A Fõvárosi Önkormányzatnál az adóigazgatási átlaglétszám az 1996. évi 51 fõrõl 2000. évre 85 fõre (67%-kal) emelkedett. Ugyanezen idõszakban Hódmezõvásárhely és Nyíregyháza megyei jogú városokban minimális, 1-1 fõs csökkenés történt, ugyanakkor a másik három vizsgált megyei jogú városban 1840%-os volt a növekedés.

A létszámnövekedés szükségességét összességében az adóztatásra vonatkozó néhány mutató alakulása alátámasztja. Az adóigazgatás főbb mutatóinak változása az 1996. évre (bázisra) vetítve % 240

Ügyiratforg. vált.:

220

%

200

140

Helyi adót érintő Gépj.adót érintő

120

180

100 80

160

60

140 120

évek

Adóigazgatási átlaglétszám Adózók száma

100 80

Ügyiratok száma

60 1996.

1997.

1998. év

1999.

2000.

Helyesbített tartozás

A nagyobb (nem csupán egy-két fõs) adóhatóságoknál van esély a feladatváltozásnak megfelelõ létszámmódosításra, viszont minél kisebb a település e lehetõség annál szûkebb. A vizsgált községek 91%-ában, nagyközségek 55%-ában, városok egyharmadában lényegében minden vizsgált évben hasonló volt az adóigazgatási átlaglétszám, a nagyobb adóhatóságok közül csupán két kerületnél volt hasonló.

Az egy adóigazgatási létszámra jutó helyesbített tartozás szélsõ értékei között számottevõ az eltérés (ezt mutatja a csatolt 1. számú diagram). A 2000. évi átlaglétszám, az ügyiratszám, az adózók száma és a helyesbített tartozás megoszlását az egyes önkormányzat-csoportok között a jelentéshez csatolt 2/a. és 2/b. számú diagramok szemléltetik. A Fõvárosi Önkormányzatnál az adóigazgatási létszámnál nagyobb arányú az adózók számából és különösen az adóelõírásból való részesedés, ezzel szemben a kerületeknél a munkaerõ igényesebb adóztatási feladatok miatt az arány fordított. A bevételekhez viszonyítva a legmagasabb a létszám a községekben.

28


Az arányokat valamelyest befolyásolja, hogy egyes településeken az adóügyintézõ munkaköre valójában osztott, míg másutt esetenként külsõ segítõket is alkalmaztak. A vizsgált községek több mint felében az adóügyintézõk jellemzõen a hivatali pénztárt is kezelik, vagy más érdemi munkaköri feladataik is vannak (feladataik többségét viszont adóigazgatásnak tekintik, a töredékidõk szerinti létszámkorrekció reálisan munkanap-fényképezés után lenne lehetséges). Még városban (Zalakaros) vagy nagyközségben (Bábolna, Mátraterenye) is elõfordult osztott munkakörben foglalkoztatott adóügyintézõ. A Fõvárosi Önkormányzat adóhatóságánál megbízási szerzõdéses alkalmazásokkal egészítették ki belsõ munkaerõ-kapacitásukat, Székesfehérváron a vásározóktól való adóbeszedésre, Balatonfûzfõn és Csopakon az idegenforgalmi adót beszedõ helyek vendégkönyveinek ellenõrzéséhez alkalmaztak hasonló megoldást. Pápán, Deszken és Tatán külsõ szakértõt alkalmaztak adóellenõrzési feladatokra, a XXIII. kerületben, Tatabányán, Nyergesújfalun, Dévaványán közhasznú munkásokat alkalmaztak bizonyos (elsõsorban postázási és egyéb ügykezelési) feladatok tartós vagy kampányszerû eseti megoldására.

A vizsgált kör egyötödében a szakmai színvonal romlását elõidézõ személycsere, az adóigazgatás átmeneti munkaerõhiánya, vagy a dolgozók munkaköri feladatainak tisztázatlansága okozott problémát. Cibakháza nagyközségben az adóigazgatási három fõs létszámból egy fõ tartósan betegállományban van, a többiek cseréjével két olyan dolgozó végzi a munkát, akiknek kevés a gyakorlati tapasztalata, még nem látják át feladataik öszszefüggéseit. Mátraterenye községben az adóügyi fõelõadó közvetlen vezetõje − a pénzügyi csoportvezetõ személye − többször változott, az adóügyi dolgozó hosszú ideig betegállományban volt, majd erre hivatkozva munkaviszonyát felmentéssel megszüntették, a munkavégzés alól mentesítették, majd késõbb, az elõírt képesítés nélküli dolgozóval pótolták. Harkány városban az adóztatást közvetlenül irányító csoportvezetõnek, Fácánkerten az adóügyintézõnek nem készült munkaköri leírása, másutt (pl.: Hartán) hiányos volt a kiadott és hatályos dokumentum.

Az adóügyintézõk iskolai végzettsége, képzettsége a vizsgált idõszak alatt javult. (A végzettség szerinti megoszlást a csatolt 3/a. és 3/b. számú diagramok szemléltetik a vizsgált önkormányzatoknál és a kistérségközpontoknál.) A képzettség kedvezõ irányú változása minden vizsgált önkormányzat-csoportra jellemzõ volt és ma is gyakori a dolgozók továbbtanulása. A helyszíni vizsgálatok szinte minden nagyobb adóhatóságnál jelezték, hogy egyes adóügyi dolgozók iskolai, szakmai képzése folyamatban van, többen adótanácsadói képesítést is szereztek.

Az önkormányzat nagysága és az adóügyi dolgozók képzettségi szintje között szoros összefüggés van, a kistelepüléseknél fordul elõ a szükséges szakképzettség hiánya.

29


Az elhelyezési feltételek jelentõsen befolyásolják az adóügyi dolgozók munkáját, és emellett meghatározzák a hivatalban az ügyfelekkel való találkozás körülményeit is. A kistelepüléseken tapasztaltuk a közös helyiségben történõ elhelyezést, ahol az ügyfélfogadás, a munkavégzés korszerû, elvárt körülményei a leginkább hiányosak. Kedvezõtlen elhelyezési feltételek azonban nem csupán a községekben fordulnak elõ. Simontornya városnál az ügyfélszolgálati helyiségben 4 dolgozó intézi a lakosok ügyeit. A csoportvezetõ és az adókönyvelést végzõ ügyintézõ is kényszerûen egy szobában dolgozik. Tata városnál az adóügyintézõk elhelyezését korábban az épületen belüli széttagoltság jellemezte. Ezt sikerült megszüntetni, ugyanakkor a mai elhelyezést a zsúfoltság jellemzi, ahol a párhuzamos ügyfélfogadás lehetõségei igen korlátozottak, az ügyintézés gyakran korlátozza a másik dolgozó munkáját.

Külön ügyfélszolgálatok a vizsgált adóhatóságok egynegyedénél, jellemzõen csak a nagyobbaknál mûködnek.

3.2.

Az adók nyilvántartása, kezelése és elszámolása Az adók nyilvántartása, kezelése és elszámolása terén az egy-egy vagy néhány fõs adóhatóságoknál, adóigazgatási egységeknél − fõként létszám és szakmai ismeretek hiányosságai miatt − mutatkoztak alapvetõ gondok. A vizsgált önkormányzatok egyharmadánál tapasztaltak a helyszíni vizsgálatot végzõk az ügyintézés, a nyilvántartások vezetése, a zárási összesítõk területén hiányosságokat. Fácánkert községben hiányos volt az adóügyiratok iktatása, az adókötelezettség elõírásával és teljesítésével kapcsolatos iratok helyi kezelési rendje nem biztosította a határozatok, bevallások gyors és teljeskörû visszakeresését. A helyi adók számítógépes nyilvántartásából kimaradtak adóelõírások és befizetések, a vizsgált évekre vonatkozó adatállomány mentésének lemezei nem lelhetõek fel a hivatalban. Tiszavasvári városban elõfordult, hogy 2000. február 23-án az adóhatóság értesült az adózó gépjármû-eladásáról, de határozat csak december közepén született. Tarnaméra községben az adózók törzsadat-nyilvántartásában az adatok hiányosak (az adózó azonosító adatainak /pl. születési adatok, nõk esetében leánykori név/ a rögzítése nem volt teljes körû). Balatonfûzfõ városban a zárási összesítõk és a költségvetési beszámolók összevetése − ugyan nem jelentõs összegekben, de − eltéréseket mutatott; amit több évben is hibás utalási kódok okoztak, 1997. évben pedig az, hogy 245 E Ft összegû adó-visszatérítést a költségvetési számláról teljesítettek (ez a zárási összesítõben nem jelent meg). Csopak községben tévesen adóbevételként szerepeltettek 1996. évben 264 E Ft bérleti díjat, valamint késõbbi években egy-egy kisebb összegû téves befizetést. Lõrinci városnál a fõkönyv és zárási összesítõ eltérését okozta 2000. évben, hogy 3.027 E Ft adózói túlfizetés visszautalásának fedezetét a költségvetés adószámlára

30


történõ átutalása biztosította, ahol viszont azt adóbevételként kezelték átfutó tétel helyett.

A tulajdon alapján történõ adóztatásnál hiányosság, hogy a Htv. és saját rendeleteik elõírásaitól eltérõen nem követelik meg, nem is tartják nyilván a tulajdonostársak adóalanyiságára vonatkozó megállapodásokat. (A több tulajdonos tulajdoni hányad aránya szerinti adóalanyiságától, csak valamennyi tulajdonos írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodása alapján lehet eltérni.) Az adószámlákkal, azok kezelésével kapcsolatos szabályokban az utóbbi években alapvetõ változások történtek; • A települési önkormányzat hatáskörébe tartozó adók és adók módjára behajtandó köztartozások nyilvántartásáról, kezelésérõl és elszámolásáról szóló 13/1991. (V. 21.) PM rendelet 1999. majd 2000. évtõl hatályos módosuló rendelkezései szerint 1999. évtõl a helyi adók és a gépjármûadó mellett az iparûzési adóra kiemelt, majd 2000. évtõl adónemenként, illetve a pótlékra és bírságra mind külön-külön beszedési számla szolgál. • A PM rendelet az adószámlákra befolyt bevételek költségvetési számlára (illetve gépjármûadó vonatkozásában a központi költségvetés felé is) utalásának szabályait 1999. évtõl az államháztartás mûködési rendjérõl szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendeletre hivatkozva határozza meg. Utóbbi az átutalásokat a korábbi helyi igények helyett havonkénti rendszerességgel írja elõ (gépjármûadónál a negyedévenkénti utalást 2000. évtõl váltotta fel a havonkénti utalás rendje). A kisebb önkormányzatoknál továbbra is fennmaradt a helyi igények szerinti költségvetési számlára utalások gyakorlata. Andornaktálya községben a gépjármûadó beszedési számláról 1996. év szeptember 29-én 764 E Ft átutalásra került az önkormányzat költségvetési számlájára a központi költségvetést megilletõ rész átutalásának mellõzésével. Utóbbi az adószámlára adott év decemberében került vissza, majd rendezése, utalása csak december 29-én (három hónapos késedelemmel) történt meg. Cibakháza nagyközségben az adószámlák ürítése az önkormányzat fizetési nehézségei miatt szinte folyamatos, az adóalanyok túlfizetéseinek visszautalását likviditási zavarok késleltetik.

A vizsgált önkormányzatoknál a szükséges adószámlák nyitása - egy eset kivételével - megtörtént. Diósviszló községben 1999. utolsó negyedévében döntött a testület az iparûzési adó bevezetésérõl, ugyanakkor 2000. évre a vonatkozó számlát nem nyitotta meg, adóelõleg nem érkezett, a napi átalány alapján befizetett kisebb összegek (együtt is alig több mint 30 E Ft) a költségvetési számlán jelentek meg.

A beszedési számlák részletezettsége egyértelmûen kedvezõ hatású az adatok, információk központi és helyi hasznosíthatósága, a tisztább kép szempontjából, még az átmeneti kedvezõtlen hatások (pótlékbevétel relatív csökkenése, tévesen nem a megfelelõ számlára való befizetések növekedése) ellenére is. 31


A számlák között elõforduló keveredést jelzi, hogy például Tata városban az adózók a külön felhívás ellenére sem mindig helyes számlára teljesítettek befizetést, így megnõtt az egyeztetéseket követõ számlaátvezetések száma. Ez pl. 1998. évben 380 tételt jelentett, ami 1999. évben 1.052-re, 2000. évben 1.321-re nõtt, alapvetõen az új számlák nyitásával összefüggésben. Tatabánya megyei jogú városnál a téves befizetések miatti átfutó tételek száma 2000. évben két és félszeresére nõtt az elõzõ évhez képest és meghaladta a 2.500 db-ot.

Az elmúlt évtizedben nõtt a helyi adózók száma, intenzívvé vált a helyi adóbevételek növekedése és bõvült a helyi adóztatással kapcsolatos központi és helyi információs igény is. Nélkülözhetetlenné vált a feladatok ellátásához az egyre szélesedõ informatikai lehetõségek kihasználása. A számítógépes rendszerek megfelelõ alkalmazása alapvetõ segítséget jelentett a központilag meghatározott (többször módosított 13/1991. (V. 21.) PM rendelet szerinti) nyilvántartási, kezelési és elszámolási rend betartásához. A területi államháztartási hivatalok szerepe a gépesítésben, a programok üzemeltetésében és a területfelelõsök segítségével a számítógépes nyilvántartási-, feldolgozási- és adatszolgáltatási rendszer mûködtetésében, szakmai továbbképzésekben fõként a kisebb települések vonatkozásában máig meghatározó. Az adóigazgatásban a személyi számítógépek használata általánossá vált; a nagyobb településeken hálózatba szervezett, míg másutt egyedi gépek mûködnek. A géppark bõvülése és korszerûsítése összességében folyamatos. A XX. kerület adóigazgatásában korábban még 1 számítógépre 2,3 fõ jutott, jelenleg már valamennyi adóügyintézõ saját számítógéppel rendelkezik. Karcag városnál folyamatban van a számítógépes hálózat kiépítése, a jogosultsági és az adatvédelmi rendszer kidolgozása.

A kedvezõen változó informatikai ellátottság ellenére még kisebb városokban is elõfordul, hogy adóügyintézõ nem rendelkezik saját számítógéppel, a feladatellátást a szûk számítógép-kapacitás nehezíti. Tiszaföldvár városnál az adózók adatainak nyilvántartására, a feldolgozásokra egyetlen számítógép áll rendelkezésre, így fennakadások határidõ túllépések mutatkoztak elsõsorban a kampányszerû feladatok elvégzésénél. Harkány városnál az adócsoport vezetõjének nincs számítógépe, a munkájához szükséges adatokhoz az ügyfeles gépen keresztül jut.

A vizsgált kör mintegy 85%-a (kistérség központok 92%-a) az „ONKADO” nevû programot alkalmazza, amelynek korszerûsítése a PM és az adóhatóságok igényei alapján lényegében folyamatos, ugyanakkor továbbra is még a DOS operációs rendszerre épül. A szoftver által biztosított lehetõségek kihasználása azonban ma sem teljes: • határozatok, továbbá fizetési meghagyások, értesítések készítésére a na-

32


gyobb, illetve csak a számítógép-felhasználói ismeretekben jártasabb hivatalokban került sor;

• a csekknyomtatás funkció kihasználatlan a kisebb településeken, ahol kézzel töltik ki az ügyintézõk azokat, vagy az ügyirathoz csatolva üresen küldik meg az ügyfélnek; • mágneslemezes adatbevitelt a befizetésekrõl csak a nagyobb hivatalokban alkalmazzák, bár kedvezõ városi példa is elõfordult. Gyöngyös városban 2000. január 1-tõl a napi számlaforgalmat mágneslemezen kapja az adóhatóság. Ehhez a legyártott befizetési csekket a kedvezményezett adóbeszedési számla, a kötelezett neve és adószáma adataival kitöltve küldik meg az adózónak. Mindezek eredménye, hogy a feldolgozás gyorsabbá, pontosabbá vált.

3.3.

Az adókötelezettségek teljesítésének ellenõrzése Az adózókra vonatkozó információk megszerzése és a helyi adatokkal való bizonyos összevetése, egyeztetése az adóhatóságok kevéssel több mint felénél tekinthetõ összességében folyamatosnak, rendszeresnek, kellõen széles körûnek. Az információgyûjtés és egyeztetés − bár önmagában nem minõsül adóellenõrzésnek − mindenképpen az adóhatósági munka elengedhetetlen és célszerû eleme, amely révén a helyi adóhatóságok feltártak addig látókörön kívül esõ potenciális adótárgyakat, adóalanyokat. Lõrinci város adóhatósága 1996. évben bejárással feltárt közel 200 horgásztanyát és ennél is több zártkerti ingatlant. Nagykálló város adóhatósága az APEH-listával való egyeztetés alapján közel 400 olyan adóalanyt tárt fel, akik kimaradtak az adóztatásból.

Az adókötelezettség teljesítésének, a bejelentések, bevallások helyességének felülvizsgálata alapján adóhiányt, illetve adóbírságot állapítottak meg. Városföld község adóhatósága a kapott információkkal történõ egyeztetés során tárta fel, hogy 1997. évben 7 vállalkozás nettó árbevétele valójában meghaladta az adómentes határt, ez alapján a bírságot és adófizetési kötelezettséget elõírták. Bánk község adóhatósága 2000. év nyarán 7 db gépjármûrõl kért információt az érintett rendõrkapitányságtól, majd ez alapján keresték meg azok tulajdonosait, állapították meg a gépjármûadót valamint a mulasztási bírságot.

A vizsgált adóhatóságok adatszolgáltatása alapján felmérés készült az általuk végzett adóellenõrzések alakulásáról. Jelentõs eltérések mutatkoznak az adóellenõrzés megítélésében, nagyságrendi különbség van egyes ellenõrzések jellege és tartalma, mélysége és az érintett adóalap (illetve adó) nagysága között, amit az adatok összegzése elfed. Az adóellenõrzések dokumentálásában, nyilvántartásában hiányosságok mutatkoznak, ezért az adóellenõrzések száma

33


nem mindig volt egyértelmûen megállapítható. Általánosítható tapasztalat, hogy bizonyos egyeztetési feladatok ellátását nem követte kellõ dokumentálás, ezért egyszerûsített ellenõrzésként ezek nem ismerhetõk el. Az adategyeztetések egy köre egyszerûsített ellenõrzésként figyelembe vehetõ lett volna, ugyanis az Art. 65. § (1) bekezdése szerint „az adóhatóság az önadózási kötelezettség teljesítését a rendelkezésre álló adatok és a benyújtott adóbevallás egybevetésével is ellenõrizheti”. Nem tartották be viszont a hivatkozott paragrafus (2) bekezdését, amely a következõ: „Az adóbevallás felülvizsgálatáról az adózót értesíteni kell. Ha a felülvizsgálat alapján az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a bevallás a jogszabályok rendelkezéseinek megfelel, errõl az adózót tájékoztatja.”

A korrigált adatok alapján az adóellenõrzések száma 1997. és 2000. évek között mintegy kétharmadával nõtt. A vizsgált körre számított 2000. évi 3,3 ezer ellenõrzés ugyanakkor nem éri el még a bevétel tekintetében meghatározó adóalanyokra (vállalkozásokra) vetített 1,2%-ot sem. Ezen arány az elévülési idõ (5 év) alapján rendkívül alacsony. Adóellenõrzések alakulása 3,5

1,2

3

1 0,8

2

0,6

1,5

%

ezer db

2,5

0,4

1

0,2

0,5 0

0 1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

év Adóellenõrzések száma Arány a szûkített adóalanyi körhöz viszonyítva

Az adóellenõrzések elmaradása, illetve alacsony aránya elsõsorban a következõ okokra vezethetõ vissza: • Hiányzik az adóellenõrzések szükségességének, szempontjainak és szabályainak helyi meghatározása. Az adózás rendjérõl szóló törvény 53. § (3) bekezdése szerint az ellenõrzés szükségességét, gyakoriságát − a kötelezõ eseteket kivéve − a célszerûség és a költségkímélés figyelembevételével az adóhatóság vezetõje határozza meg. A vizsgált adóhatóságok közül az adókötelezettség ellenõrzésének helyi szükségességét, szempontjait és szabályait írásban rögzítõk aránya alig több mint 5%, az éves adóellenõrzési ütemtervet készítõké csupán 20% volt. Vonatkozó írásos intézkedést, illetve éves feladattervet a vizsgált községeknél, nagyközségeknél lényegében nem, a városok és a budapesti kerületek egyötödé-

34


nél találtak a helyszíni vizsgálatok. Az ellenõrzött öt megyei jogú városból háromnál és a fõvárosnál álltak rendelkezésre vonatkozó dokumentumok.

• Elégségesnek tartják (hiszen egyetlen ellenõrzést sem végeztek) az egyeztetéseket, el kívánják kerülni a helyi önkormányzat költségvetéséhez jelentékenyen hozzájárulók „zaklatását”. • Hiányos a belsõ munkaerõ-kapacitás, létszám és szakmai felkészültség. A községekben és a kisebb városokban az alacsony ügyintézõi létszám mellett nem marad idõ helyszíni adóellenõrzési feladatokra. A szakmai képzettség áttekintése viszont azt is visszaigazolta, hogy a legjelentõsebb adónemben történõ − illetve eleve a vállalkozói kört érintõ − ellenõrzéseknek alapvetõ gátja a könyvvezetési ismeretek hiánya. A mérlegképes könyvelõi végzettségû ügyintézõknek sincs kellõ gyakorlata ahhoz, hogy adószakértõket, könyvvizsgálókat is alkalmazó társaságokat is ellenõrizzenek. A nagyobb települések (megyei jogú városok, kerületek, fõváros) adóhatóságainál külön szervezeti egységet, vagy belsõ revizori létszámot biztosítottak, de sokkal inkább a lehetõség, mint az ellenõrzési szükséglet figyelembe vételével.

• A külsõ szakértõk igénybevétele viszonylag szûk körben fordul elõ. Pápa város adóhatóságánál az Art. 58. § (3) bekezdésében biztosított lehetõség alapján könyvvizsgáló céget vontak be szerzõdésben tisztázott feltételekkel az iparûzési adózók ellenõrzésébe. Közel hasonló megoldással külsõ szakértõt vett igénybe ellenõrzéséhez Tata város adóhatósága is. Csopak község és Balatonfûzfõ város adóhatósága is megbízással foglalkoztat ellenõrt az idegenforgalmi adót beszedõk vendégkönyveinek felülvizsgálatára. A községi adóhatóság által kötött szerzõdést az adótitokra vonatkozó szabályok hiánya és az ellenõrzések idejének Art. 56. § (1) bekezdésével ellentétes rögzítése miatt kifogásolta a számvevõszéki vizsgálat. Martfû város adóhatósága egy Kft-t bízott meg adóellenõrzéssel, abban adóigazgatási dolgozó nem vett részt és az ellenõrzött által alá nem írt jegyzõkönyv alapján történt határozathozatal.

• Az együttmûködésében rejlõ lehetõségek kihasználtsága alacsony. A vállalkozások adóztatása az állami és a helyi adóhatóságoknak is feladata, így az együttmûködésük az adóztatás gazdaságosságát, hatékonyságát és eredményességét is alapvetõen befolyásolja. A kapcsolatot − néhány konkrét adózóra irányuló információkérésen, megkeresésen túl − az jelentette, hogy a jegyzõk listákat kértek az APEH-tõl a vállalkozói körnek és az adóalapoknak a helyi nyilvántartásokkal, bevallásokkal való összevetéséhez. Csak két nagyobb helyi adóhatóság esetében fordult elõ, hogy ennél jóval szélesebb körû együttmûködésben állapodtak meg, de a megvalósítás gyakorlata ezen esetekben is szûkebb volt a tervezettnél, az együttes adóellenõrzések terén nem sikerült elõbbre lépni. Salgótarján önkormányzatának és az APEH megyei szervezetének vezetõi 1996. áprilisában − az errõl készült emlékeztetõ tanúsága szerint − többek között a gyors és rugalmas információcserében, a feketegazdaság elleni és az adókötelezettségüket nem teljesítõkkel szembeni fellépésekben, adóellenõrzési kapcsolatokban, vállalkozó adóalanyok és önkormányzat közötti szerzõdéses kapcsolatok

35


egyes követelményeiben állapodtak meg. A kapcsolattartás és információcsere alapvetõen folyamatos volt, de pl. a közös ellenõrzéseket nem sikerül a szándékok szerint szélesíteni. A fõvárosban a fõpolgármester és az APEH elnöke által 1995-ben aláírt megállapodásban számos együttmûködési formát rögzítettek (pl. a rendszeres és eseti információcserék, az együttes vizsgálatok és azok módszereinek kidolgozása, együttmûködés tapasztalatainak legalább évenkénti értékelése). Ezzel ellentétben utoljára 1996. évben történtek egyeztetések a törzsadat-állomány tekintetében, a kapcsolat egyirányúvá vált az önkormányzat részérõl és csak az egyes adózókkal kapcsolatos információk kérésére korlátozódott.

A vizsgált önkormányzatok az adóhatósági feladatok ellátására, vagy az adóellenõrzés, behajtási munka közös végzésére igazgatási társulás alakításának lehetõségével nem éltek. A helyi adóhatóságok ellenõrzési együttmûködésére is alig akadt célszerû példa. Egy rétsági Kft-nél a bánki, rétsági és tolmácsi adóhatóságok együttes ellenõrzést tartottak 1995-1998. évekre, az iparûzési és építményadóra. Az ellenõrzés 1.370,3 E Ft adóhiányt tárt fel.

A vállalkozó adóalany felszámolása (végelszámolása) esetén kötelezõ adóellenõrzések nagyrészt elmaradtak, részben a szükséges céginformációk hiánya miatt, részben pedig a helyi adóellenõrzés egészére kiható okok miatt. Az érintett önkormányzatok háromnegyedénél a helyszíni vizsgálatok megállapítása az volt, hogy a hitelezõi igény bejelentése történt csak meg, vagy a kötelezõ ellenõrzések szükségessége, száma és végrehajtása nem volt dokumentumokkal teljes körûen igazolható.

A számítógépes nyilvántartási rendszerek elvileg lehetõséget biztosítanak arra, hogy az adóalany vállalkozás felszámolásának ténye rögzítésre kerüljön. Ez a cég- és csõdinformációk folyamatos figyelemmel kísérését követeli meg, ami viszont rendre elmarad, vagy hiányos azon adóhatóságoknál, amelyeknél nincs erre célszerû szervezeti, vagy munkaszervezési megoldás (pl. adórevizor(ok), behajtó(k) feladatkörébe építve). A szükséges információkhoz való hozzáférés feltételeit a községek mellett a városok egy részében sem teremtették meg. Martfû város adóhatóságánál a megszûnõ vállalkozásokról, felszámolási eljárásokról nincs teljes körû és folyamatos információ, a Cégközlönyt sem járatják. Nyergesújfalu város adóhatóságának dolgozói a cégközlöny és a csõdértesítõ figyelemmel kísérésének hiányában csak fõként hallott információkra támaszkodtak.

A naprakész céginformációk hiánya miatt az indokolt adóellenõrzéseknek továbbá a hitelezõi igények bejelentésének az elmaradása bevételkiesést jelent és hátraléknövekedéssel jár. Ennek pontos nagyságrendje azonban − éppen az adóhatóságok hiányos nyilvántartásai miatt − nem számszerûsíthetõ. A vizsgált körben nem akadt arra példa, hogy a helyi képviselõ-testület − még

36


ha egyes napirendek kapcsán szóba is került − határozatban rendelte volna el konkrét adózó ellenõrzését.

A jogkövetkezmények alkalmazása A helyi adóhatóságok az Art. alapján − adóigazgatási eljárás keretében − az adókötelezettséget érintõ felróható hiányosság, hiba miatt az adózók felé fizetési kötelezettséggel járó jogkövetkezményeket állapíthatnak meg. Országos szinten 2000. évben a késedelmi pótlék és bírság elõírás együttesen 4,7 milliárd Ft (2%) volt az adózók helyesbített folyó évi elõírásán belül. Ennek háromnegyede az esedékesség napjától lényegében automatikusan számított pótlék, a fennmaradó egynegyed rész a bírság volt. A befizetések csaknem háromnegyede a vizsgált adóhatóságoknál folyt be. A megállapított jogkövetkezmények nagyságrendje és a befizetések 2000. évben országos szinten Pótlék

Bírság

4 3,5 milliárd Ft

3.4.

3 2,5 2 1,5 1 0,5 0

Helyesbített folyó évi terhelés

Befizetések

Elsõsorban a számítógépes késedelmi pótlékszámítás és az adatgyûjtés, egyeztetés alapján indultak jogkövetkezményt megállapító adóigazgatási eljárások, a jogkövetkezmények töredékét alapozta csak meg dokumentált adóellenõrzés. Az Art. jogkövetkezményekre vonatkozó elõírásainak alkalmazása nem egységes, a késedelmi pótlékon túli szankcionálás nem kellõen szigorú, illetve következetes. A szabályok nem teljes körû ismerete, illetve a túlzott engedékenység, a konfliktusok elkerülésének, vagy legalább a tõketartozás befizetése elérésének szándéka miatt minden harmadik vizsgált településnél a szükséges szankciók maradtak el, vagy az adóhatóság túlzottan méltányosan, vagy az elõírtnál szûkebb körûen alkalmazta a szankciót. Hahót község adóhatósága nem vizsgálta, hogy az arra kötelezettek eleget tettekez év végi (december 20-i) feltöltési kötelezettségüknek az iparûzési adó elõlegénél.

37


Anarcs község adóhatósága a gépjármû adatok BM-listával való összevetése során mutatkozó eltérések ügyfeleit felszólította, de az arra sem reagálók esetén a tisztázás, az adóztatás, a szankcionálás is elmaradt. Hort és Akasztó község adóhatóságánál, hogy adóbevallást késedelmesen, 30 napon túl adta be az adózó, de a mulasztás nem járt bírságolással. Békésszentandrás nagyközség adóhatóságának figyelmét a közigazgatási hivatal is felhívta az Art. szerinti szankciók alkalmazására, ennek ellenére azt továbbra is elmulasztja. Fadd nagyközség adóhatósága az adókötelezettség késedelmes teljesítését mulasztási bírsággal csak 1999. évtõl szankcionálta. Nagydobos község adóhatósága a bevallásokat csak 1999. évtõl érkezteti, azt megelõzõen késedelem esetén a mulasztást és az ahhoz kapcsolódó bírságot nem állapította meg. Tamási, Lõrinci város és a X. kerület adóhatósága ugyan több évben is adóhiányt állapított meg, azonban a törvényben meghatározott jogkövetkezményeket nem alkalmazta.

3.5.

A hátralékok behajtása, végrehajtása érdekében tett intézkedések A helyi adók bruttó hátraléka a vizsgált adóhatóságok nyilvántartásai szerint az 1996. évi 15,7 milliárd Ft-ról 21,4 milliárd Ft-ra nõtt 2000. évben. Az adóhátralék összegszerû növekedése több tényezõ együttes hatására az ellenõrzött önkormányzatok 85%-ánál volt jellemzõ. A bruttó hátralék aránya a helyesbített tartozáshoz viszonyítva összességében csökkent (ezen belül azonban a városokban, nagyközségekben és községekben nõtt), település típusonkénti alakulását az alábbi diagram szemlélteti. Bruttó hátralék a helyesbített tartozás %-ában 1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

M

eg

n se

k Ö

ss

ze

ge sé öz K

ro vá b yé Eg

N ag yk öz sé ge k

so

k

ye

ij

og

ú

K

er

vá

ül

ro

et

so

ek

s ro vá Fö 38

k

40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0%


A hátralék alakulásában az adózói morál romlása is szerepet játszott, a hátralékos adózók - különösen az új adóalanyok - a megnövekedett adóterheket nem tudták, vagy nem akarták teljesíteni. A hátralék nagyságát befolyásolták az adóhatóságok behajtási és végrehajtási intézkedései és a felszámolás és végelszámolás alatt álló gazdasági társaságok felé fennálló követelések összege. A III. kerületben az építményadó 24,8%-át egyetlen cég adóssága tette ki, amely ellen felszámolási eljárás van folyamatban és a tartozás behajtásának esélyei annak ellenére csekélyek, hogy az önkormányzat adóhatósága igényét idõben és megfelelõ összegben benyújtotta.

A bankszámlával rendelkezõ hátralékossal szemben azonnali beszedési megbízást nyújthat be az adóhatóság. A vizsgált években a benyújtott inkasszók száma több mint ötszörösére, az érintett adó hátralék háromszorosára növekedett. Ennek ellenére az inkasszó alkalmazásának eredményessége nagyon változó képet mutatott a vizsgált körben. Nagykállóban inkasszó kiadására évente 100-200 esetben került sor, azonban az ebbõl származó bevétel viszonylag kevés volt, mert a vállalkozások bankszámláin általában nem volt fedezet. Székesfehérvárott az alkalmazott beszedési megbízások eredményessége 50% körül alakult.

A bankszámlával nem rendelkezõ magánszemélyek köztartozása a munkabérükbõl tiltható le. Az adóhatóságok ezt a törvény biztosította lehetõséget a „kis” összeg miatt nem ítélték gazdaságosnak, ezért a behajtástól eltekintettek. Az adóhatóságok közel 20%-a kezdeményezett - a fizetési hajlandóságot nem mutató és (vagy) a részletfizetési megállapodást felbontó adóalanyok esetében - ingó és ingatlan végrehajtást, amelynek száma a vizsgált idõszakban kilencszeresére emelkedett. A szabályos meghirdetés és árverés idõpontjáig lefoglalt ingóságok esetében tárolási és õrzési feladatok hárulnak az adóhatóságra, az ingóságok értékesítésébõl befolyt összeg az esetek 90%ában az adóhátralék összegét sem fedezi. Pápa városban a helyi adóhatóság 972 400 ezer Ft adótartozás miatt ingó lefoglalást kezdeményezett. Egy gazdasági társaság raktárában 17 új bútor garnitúrát foglaltak le 1 021 ezer Ft+ÁFA összegben. Az értékesítésre meghirdetett és szabályszerûen lefolytatott árverésen azonban csak 387 ezer forint folyt be az adótartozás kiegyenlítésére.

A gépjármûadó hátralék nagysága a vizsgált önkormányzatoknál a bruttó adóhátraléknak az egyes vizsgált években 6,4-9%-át tette ki, amely magába foglalta a központi költségvetést megilletõ hányadot is. A gépjármû adóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 9.§ (3) bekezdése alapján amennyiben az adóalany tartozása az egy évi adótételt meghaladja, az adóhatóság kezdeményezheti a gépjármûnek forgalomból való kivonását. Pápa városában

a vizsgált idõszakban

266

esetben

kezdeményezték

a

39


gépjármûvek forgalomból való kivonását, amelyet minden esetben azonnali befizetés követett. Az adóhatóság határozott fellépése és a rendszeres ellenõrzések az elõfordulások évenkénti számának csökkenését eredményezték. A III. kerületben a gépjármûadó hátralék a vizsgált években a duplájára emelkedett. Ennek ellenére egyetlen gépjármû esetében sem kezdeményezték a forgalomból való kivonást. Budapesten a taxis vállalkozók adóhátralékának csökkentése érdekében az adóhatóság a Fõvárosi Kereskedelmi és Ipar Kamaránál kezdeményezte a vállalkozói engedélyek bevonását. Az eljárás hatékonyságát mutatja, hogy a vállalkozók minden esetben a határozat jogerõre emelkedése elõtt készpénzben vagy csekken befizették tartozásukat.

A vizsgált körben jellemzõen a megyei jogú városok és a nagyobb települések adóhatóságai hoztak létre külön behajtással foglalkozó csoportot. A legnagyobb létszámot (14 fõ) a Fõvárosi Önkormányzat foglalkoztatja, míg a városokban, kerületekben jellemzõen néhány fõvel látják el ezt a feladatot. A végrehajtási tevékenység maradéktalan ellátását mindenhol a behajtással foglalkozók hiánya nehezítette. Behajthatatlan tartozások törlésére évente a vizsgált adóhatóságok 25-30%-ánál felszámolási eljárásokat követõen - a hitelezõi veszteség, illetve a vállalkozások cégbírósági törlése miatt - került sor. A vizsgált idõszakban az érintett körben törölt adótartozások 44 millió Ft-ról 1.064 millió Ft-ra, közel 25 szeresére növekedtek. Ennek 85-90%-át 1999. és 2000. évben a fõvárosban alkalmazott törlés okozta. A fõvárosban a behajtási alosztály 1998. évben kezdte meg a befejezõdött felszámolási eljárások miatt be nem hajtható követelés állományának törlését azoknál a társaságoknál, ahol a hitelezõk követelésének kielégítésére nem állt fedezet rendelkezésre. Ennek következtében a törölt hátralék 1998/1996 viszonylatában a kilencszeresére nõtt majd 2000/1998 éveket összehasonlítva ennek további kétszeresére emelkedett. A hátralékok törlését megelõzõen egyeztették a folyószámlát, majd arról feljegyzést készítve - mellékelve a törlési javaslatot alátámasztó okmányokat - az ügyosztályvezetõ ideiglenesen törölte a hátralékot.

A felszámolás alatt álló adóalanyok esetében egy fõvárosi kerület az adóhátralék behajtása érdekében egyedi megoldást alkalmazott. A XIV. kerületben a felszámolás alatt álló gazdasági társaságokkal szemben fennálló követelés állományának egy részét engedményezte. Az engedményezés két lépcsõben történt. Elsõ alkalommal - pályázat útján - 46 881 970 Ft tartozást vásárolt meg a pályázat nyertese 3 100 000 Ft-ért. A második pályázat során 63 803 301 Ft tartozást adott el az önkormányzat 4 482 886 Ft-ért. Az engedményezések útján az önkormányzat követeléseinek 7%-át tudta realizálni.

A helyi adó befizetése érdekében az adóhatóság eltekinthet a késedelmi pótlék alkalmazásától, és a hátralék megfizetésére részletfizetési lehetõséget biztosíthat az adóalanynak. A X. kerületben az adóhatóság egy részvénytársaságnak az 1997. év óta fennálló 6 millió Ft tartozását törölte azzal, hogy a fennmaradó 35,8 millió Ft adót 6 hó-

40


napon belül befizetik. Szintén ebben a kerületben egy másik vállalkozás esetében 8,9 millió Ft elengedése történt meg azzal a feltétellel, hogy a 11,7 millió Ft-os hátralékát 8 napon belül befizeti.

Az ügyészségek 433 települési önkormányzat adóhatóságának adóbehajtási, jogalkalmazási tevékenységének törvényességét ellenõrizték, amely alapján 179 óvást nyújtottak be a törvénysértõ és megalapozatlan határozatok ellen, továbbá két fegyelmi eljárást kezdeményeztek az adóbevallások elbírálásának és a hátralékosokkal szembeni végrehajtási intézkedéseknek az elmaradása, valamint az ügyintézési késedelmek miatt. Komárom-Esztergom megyében a fõügyészség által végzett vizsgálat megállapításaira reagálva a hivatalvezetõ megállapította, hogy a településeken az adóvégrehajtást a pénzintézetek és a munkáltatók csekély eredményességgel végzik, ugyanakkor az adóhatóság a részére biztosított törvény adta lehetõségeket nem használja ki. A helyi adók meg nem fizetése semmilyen jogkövetkezményt nem von maga után, amelynek következménye az adózási morál folyamatos romlása.

4.

A

KÖZIGAZGATÁSI HIVATALOK SZEREPE A HELYI ADÓZTATÁS

TÖRVÉNYESSÉGÉNEK ELLENÕRZÉSÉBEN

4.1.

A helyi adórendeletek törvényességi ellenõrzése A helyi önkormányzatokról szóló törvény alapján a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal és a megyei közigazgatási hivatalok látják el a helyi önkormányzatok törvényességi ellenõrzését. Egyrészt vizsgálják, hogy az önkormányzati döntések (ezen belül az önkormányzati adórendeletek) megfelelnek-e a jogszabályoknak, másrészt feladat- és hatáskörükbe tartozó ügyekben az önkormányzatok kérésére szakmai segítséget nyújtanak. A közigazgatási hivatalok bírálják el a helyi adóval kapcsolatos hatósági ügyekben a jogorvoslati kérelmeket, felettes szervként ellenõrzik az önkormányzati adóhatóság adóztatással kapcsolatos tevékenységét. A fõvárosi és a megyei közigazgatási hivatalok szervezeti és mûködési szabályzata a törvényességi ellenõrzéssel és a hatósági ügyekkel és ellenõrzéssel kapcsolatos feladatokra két külön szervezeti egységet jelöl meg (törvényességi ellenõrzési, illetve hatósági fõosztály). A törvényesség ellenõrzését területfelelõsi rendszerben végzik, általában külön adóügyi szakreferens nincs. Egy-egy ügyintézõre eltérõ számú település törvényességi ellenõrzése jut (pl. Szolnok megyében 16-18, Veszprém megyében 30-40 település tartozik egy-egy területi referenshez). A fõvárosban emellett az ágazati feladatok végrehajtása érdekében témánként felelõsöket jelöltek ki, akik a munkakörükhöz kapcsolódóan látják el a szakterület gondozását, amelyrõl félévente elemzéseket készítettek és javaslatokat tettek az adott terület és tevékenység korszerûsítésére.

Az önkormányzati rendeletalkotás törvényességének biztosításában az utólagos törvényességi ellenõrzés mellett a szakmai segítségnyújtás különbözõ módszerei is meghatározó szerepet játszanak. A közigazgatási hivatalokat az ellenõrzés módszereinek kialakításában a jogszabály nem korlátozza, csak az informális szakmai egyeztetés eredménytelensége esetére 41


tartalmaz kötelezõ eljárási szabályt. Súlyosabb szabálysértés, vagy a szóbeli észrevétel eredménytelensége esetén a hivatalvezetõ által kiadmányozott észrevételben a képviselõ-testület felé jelezték a törvénysértést és felhívták a testületet annak megszüntetésére. A fõvárosban és az érintett 14 megyében a vizsgált években több mint 10 ezer (többnyire már hatályos adórendeletet módosító) adórendeletet alkottak a képviselõ-testületek, amelyek 6%-ában (605 esetben) tettek törvényességi észrevételt a közigazgatási hivatalok. Szolnok megyében a vizsgált években a helyi önkormányzatok 524 adórendeletére 260 észrevételt tett a közigazgatási hivatal. A Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal a hozzá beérkezõ 681 helyi adórendeletre csupán 16 észrevételt tett.

A törvényességi ellenõrzési fõosztályok a vizsgált közigazgatási hivatalok felénél a hatósági osztályok munkatársainak adják át szakmai véleményezésre a beérkezett helyi adó rendeleteket és az önkormányzatok egyötöde a képviselõ testület ülésére készült elõterjesztéseket is megküldte a hivatalnak elõzetes törvényességi vizsgálatra. Így lehetõség nyílott arra, hogy az esetleges törvénysértéseket kiszûrjék és korrigált rendelet-tervezet kerüljön elfogadásra. A nagy számú (évente 35-39 ezer) önkormányzati rendelet törvényességi ellenõrzése során a közigazgatási hivatalok kialakították a szóbeli észrevétel módszerét, amelynek jogszabályi alapja nincs, azonban tilalma sem lelhetõ fel a jelenlegi szabályozásban. A kisebb jogsértések kiigazítására a szóbeli észrevételt, a felhívást megelõzõ egyeztetést a jegyzõvel a hivatalok a megelõzés és segítségnyújtás fontosságára hivatkozva az adórendeletek esetében is széles körben alkalmazzák. Békés megyében a vizsgált években a közigazgatási hivatal az adórendeletekben elõforduló törvénysértés észlelése esetén elõször szóban tett észrevételt, amely elegendõnek bizonyult, így helyi adórendelettel kapcsolatban sem írásbeli törvényességi észrevétel kiadására, sem Alkotmánybíróság által történõ felülvizsgálat kezdeményezésére nem került sor. A Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal a törvényességi ellenõrzés keretében elõtérbe helyezte a szóbeli észrevételeket, amelynek során a jegyzõkkel történõ elõzetes szakmai konzultációra, az elõforduló törvényességi észrevételek szóbeli megbeszélés alapján történõ rendezésére helyezték a hangsúlyt, s 30 napon belül kérik a jogszerû állapot helyreállítását.

A hivatalok a helyi jogalkotás és jogalkalmazás elõsegítése érdekében szakmai körlevelekben, jegyzõi értekezleteken hívják fel a figyelmet a jogszabályokban bekövetkezett változásokra, a helyi jogalkotásban tapasztalható törvénysértésekre. Csongrád megyében a hivatal jegyzõi fórumokon rendszeres tájékoztatást adott a rendelet alkotási kötelezettségekrõl és a központi szabályozás következtében szükségessé vált helyi rendeletek módosításáról. Komárom-Esztergom megyében a törvényességi fõosztály témavizsgálat kereté-

42


ben újra egyeztette és bekérte a hatályos helyi adórendeleteket, amely alapján ezek törvényességi felülvizsgálatára ismételten sor került. Tolna megyében a törvényességi ellenõrzés tapasztalatairól a Kistérségi Értekezleteken adtak tájékoztatást. Fejér megyében a jogszabály változásokról az egységes jogértelmezés és a jogalkalmazás érdekében jegyzõi szakmai körleveleket adtak ki.

A hivatalok által tett leggyakoribb törvényességi észrevételek között található a jogalkotásról szóló törvény jogszabály szerkesztési hiányosságokra visszavezethetõ megsértése, az adóalanyok, adótárgyak pontatlan meghatározása, az adómentességek szabálytalan megállapítása, a jegyzõ hatáskörének jogellenes korlátozása, az adóteher évközbeni súlyosbítása tilalmának figyelmen kívül hagyása. A helyi adórendeletek színvonalát a jegyzõ felkészültsége, igényessége nagymértékben befolyásolta. Nógrád megyében meghatározott önkormányzati körben még mindig gyakorlat, hogy a rendeleteket „minta” alapján „másolással ”készítik el, ezáltal a helyi sajátosságok háttérbe szorulnak. Tolna megyében a rendeletekkel kapcsolatos törvénysértések jellemzõen (80%ban) kistelepülésen fordultak elõ.

A vizsgált közigazgatási hivatalok a helyi adórendeletek törvénysértõ rendelkezései miatt 13 esetben kezdeményezték az Alkotmánybíróságnál az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatát. Az Alkotmánybíróság négy esetben megsemmisítette a rendeletet, három alkalommal elutasította a beadványt, a többi esetben folyamatban van az eljárás. A közigazgatási hivatalok helyi adókkal kapcsolatos törvényességi ellenõrzését, valamint az önkormányzatok helyi adó rendeleteinek törvényességét az ügyészségek 2000. évben valamennyi megyében vizsgálták. A helyi adót bevezetõ önkormányzati rendeleteket különbözõ okok miatt megkifogásolták. A jogszabálysértések jellemzõ okai a Legfõbb Ügyészség összefoglaló jelentése szerint: • A helyi adó rendelet alkotásnál követett ún. vegyes jogszabály szerkesztési gyakorlat homályos, megtévesztõ és félrevezetõ. (A helyi rendeletalkotásnál a törvény szövegét részben átveszik, részben csak utalnak annak rendelkezéseire, törvénymódosítást követõen nem vezetik át a helyi rendeleten a normaszöveg változását.) • A törvény elõírásaitól eltérõen rendezték a hatásköri kérdéseket (pl. jegyzõtõl megvonták a méltányossági jog gyakorlásának jogát). • Megsértették a kettõs adóztatás tilalmára vonatkozó elõírásokat, azonos adótárgy esetében (pl. építmény) két különbözõ adónem bevezetésérõl döntöttek. • Az adórendelet évközbeni módosítása során nem vették figyelembe, hogy az 43


naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok terheit. Az ügyészségek a helyi adó rendeletek jogszabálysértõ rendelkezései miatt a közigazgatási hivatalok vezetõinél 12 esetben törvényességi ellenõrzést kezdeményeztek, illetve jelzéssel éltek az önkormányzatok felé.

4.2.

A másodfokú adóhatósági feladatok ellátása A hivatalokban a másodfokú adóhatósági feladatokat a hatósági (fõ)osztályok látják el. A megyék nagyságától függõen határozták meg az adóügyekkel foglalkozók létszámát, illetve a belsõ szabályozástól függõen alakították ki a konkrét munkaköri feladatokat. Ügyintézési késedelmet okozott, ha az adóügyi létszám nem állt összhangban a beérkezett és feldolgozásra váró ügyiratok számával. A Fõvárosi Közigazgatási Hivatalban a vizsgálat megkezdésekor az adóügyi ügyintézõi létszám csak részben volt betöltve. Míg 1999. évben 243 adóügy indult, amelybõl 160 db-ot dolgozott fel az átlagosan két fõ ügyintézõ, addig 2000. évben az egy fõre redukálódott létszám a 174 beérkezett ügyiratból csak 30 db-ot.

A hivatalok jogorvoslati körben hozott határozatainak száma eltérést mutatott a különbözõ években attól függõen, hogy az önkormányzatok milyen ütemben vezették be a helyi adókat, és a már bevezetett adók kapcsán milyen tapasztalatokat szereztek és azokat hogyan hasznosították a jogalkalmazásban. A vizsgált adónemek közül a helyi iparûzési adó megállapítása ellen éltek legtöbben jogorvoslati kérelemmel. Ezt az adónemet vezették be a legtöbb településen és összegszerûen is ez a legmagasabb bevételi forrás. Az adó megállapításának módszere itt a legösszetettebb, ebbõl adódóan itt merül fel a legtöbb értelmezési gond is. A másodfokú döntéshozatalt hátráltatta, ha az adóalanyok fellebbezése nem tartalmazta az elsõ fokú adóhatóság véleményezett javaslatát. További problémát jelentett, hogy az adóalanyok a Hivatalhoz nyújtották be a fellebbezésüket, így szükségessé vált az önkormányzati adóhatóság javaslatának pótlólagos beszerzése, amely az ügyintézési idõ meghosszabbodását eredményezte. A hivatalok a határozatok megsemmisítését és az új eljárásra utasítást a helyi adóhatóságok téves jogszabály értelmezése, vagy rossz törvényi hivatkozása miatt kezdeményezték. Az adózók nagy száma és az alacsony adóügyintézõi létszám miatt az elsõ fokú határozatokat „ sablonosan „ készítik el, így azok nem, vagy nem megfelelõ indoklást tartalmaznak a konkrét tényállásra vonatkozóan és nélkülözik a teljes bizonyítást. A hivatalok másodfokú határozatainak felülvizsgálatára a törvény lehetõséget biztosít, amely alapján az érintettek közigazgatási pert kezdeményezhetnek a bíróságon. A hivatalok határozatai ellen a vizsgált idõszakban 143 esetben nyújtottak be keresetet a bíróságon. A viták kialakulásának

44


legfõbb oka a jogértelmezésbõl származó bizonytalanságok. Az iparûzési adóalanyisággal kapcsolatos határozatokkal szemben Csongrád megyében benyújtott keresetek alapján indult perekkel összefüggésben a Legfelsõbb Bíróság 4/1999. számú jogegységi határozatában kimondta az ügyvédek és ügyvédi irodák iparûzési adóalanyiságát.

Veszprém megyében a másodfokú határozatok ellen - többek között - a helyi iparûzési adó ügyekben nyújtottak be keresetet a több telephellyel rendelkezõ vállalkozók a nettó árbevétel megosztása miatt.

A közigazgatási hivatalok hatósági (fõ)osztályai jóváhagyott ellenõrzési ütemterv alapján folytatják az önkormányzati adóhatósági munkát érintõ vizsgálataikat. Az ellenõrzések száma a települések számához viszonyítva nagyon változó képet mutat. Baranya, Zala, Jász-Nagykun-Szolnok megyékben volt a legalacsonyabb 11,6%, 10,8%, illetve 8,9%. A legtöbb ellenõrzést Szabolcs megyében végezték el (88), míg Heves, Bács-Kiskun, és Nógrád megyékben ez a szám elérte, illetve meghaladta a 30%-ot.

Az aránytalanságok összefüggnek a hivatalok eltérõ adóügyi ügyintézõi létszámával, valamint a fluktuáció miatti átmeneti létszámhiánnyal. A hivatalok éves ellenõrzési ütemterveiben betervezett ellenõrzések csak részben valósultak meg. Budapesten a vizsgálatok csúszása miatt a kijelölt kerületek ellenõrzését a következõ évekre kellett átütemezni. Pest és Zala megyékben 1996. évben és 1997. évben létszám hiány miatt nem végeztek helyszíni vizsgálatot a hivatalok.

Az önkormányzatok adóhatósági ellenõrzése komplex, cél-, illetve témavizsgálatok keretében valósult meg. Az ellenõrzések színvonala és dokumentáltsága az egyes megyékben eltérõ volt. Az adóhatóságok ellenõrzésének tapasztalatairól jegyzõkönyvet készítettek, kivéve Pest, Fejér megyéket, ahol feljegyzésekbe foglalták a megállapításokat, amelyben csak a bevezetett helyi adókat, azok mértékét, az adózók számát és a befolyt adóbevételek nagyságát rögzítették. Tolna megyében a vizsgált években a hatósági fõosztály 384 ellenõrzést végzett, azonban ebbõl mindössze 21 foglalkozott az adóhatóság tevékenységével.

A közigazgatási hivatalok véleménye szerint az elsõ fokú adóhatóságok munkájára jellemzõ, hogy a benyújtott bevallások adatait ellenõrzés nélkül elfogadják így az adózói nyilatkozatok nem kerülnek kontroll alá, amely hosszú távon az adózási morál romlását eredményezi. Az adóellenõrzések alacsony száma miatt csak a bevallást benyújtókat adóztatják, az adókötelezettséget elmulasztókat nem tárják fel. Konkrét ellenõrzés tapasztalata szerint jelentõs adókülönbözet állapítható meg. Fejér megyében közérdekû bejelentés alapján a Közigazgatási Hivatal felülvizsgálta a megye valamennyi adóhatóságánál a gépjármûadó kivetését, mert a be-

45


jelentés szerint több gépjármûre szándékosan nem vetettek ki adót. A vizsgálat megállapításai alapján a megye adóhatóságai 7.000 gépjármû után 56.000 E Ft adót és 10.000 E Ft mulasztási bírságot pótlólag írtak elõ.

A hivatalok évente szakmai napokat, fórumokat szerveztek az adóügyi ügyintézõk részére. A továbbképzések fõ célja az volt, hogy az adójogszabályok változásait, magyarázatát az érintettek megismerjék és hatékonyan alkalmazzák, és közvetlen kapcsolat alakuljon ki az adóügyi ügyintézõk és a hivatalok munkatársai között. A vizsgált években a Fejér megyei közigazgatási hivatal szervezésében országos szakmai értekezletet tartottak az illetékek mellett a helyi adó témákban is. Az értekezletrõl készült szakmai anyagot a résztvevõ hivatalok részére utólag megküldték. Az általánosítható megállapításokat a negyedévente megjelenõ Hírlevélben, Tájékoztatóban tették közre a hivatalok (Budapest, Tolna megye). Külön részben foglalkoztak az adóügyi igazgatással, az adózás és az adóigazgatási eljárás egyes folyamataival, problémáival oly módon, hogy az adott témában megadták a jogszabályi hivatkozásokat és esetekkel illusztrálták. A Fõvárosi Közigazgatási Hivatal az Állami Számvevõszék 1996. évben - a helyi adókkal kapcsolatban - végzett vizsgálatainak tapasztalatait rövidített formában az általa készített Tájékoztatóban adta közre.

5.

A

FÕVÁROSI

ÉS

A

KERÜLETI

ÖNKORMÁNYZATOK

KÖZÖTTI

FORRÁSMEGOSZTÁS A helyi adókon belül meghatározó iparûzési adó 44%-a 2000. évben a fõvárosban realizálódott és a forrásmegosztás rendszerén belül is jelentõs (75%) részarányt képvisel. Ezért az önkormányzatok adóztatási tevékenységének ellenõrzése keretében sor került a forrásmegosztás vizsgálatára is. A fõvárosi önkormányzati rendszer két szintû: a fõváros és 23 kerület egyaránt települési önkormányzat, azonban feladat- és hatáskörét tekintve számottevõ az eltérés közöttük. Meghatározó szerepe van a Fõvárosi Önkormányzatnak a fõváros mûködõképességének biztosítása, a nagyvárosi funkciók, a több kerületet, illetve a fõváros területét meghaladó közszolgáltatások szervezésében, ellátásában. A két szintû önkormányzati rendszer sajátosságai miatt az önkormányzati törvény forrásmegosztásra vonatkozó elõírásai szerint a bevételek a ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskör arányában illetik meg a fõvárosi, illetve a kerületi önkormányzatokat. A törvény nem határozza meg a bevételek megosztásának módszerét és azt sem, hogy a feladatarányosságot csak a megosztott forrásokra, vagy az önkormányzati bevételek szélesebb körére vonatkozóan kell-e értelmezni. A fõváros és a kerületek közötti forrásmegosztást a közöttük évente lezajló alkura bízta a törvényhozó. A forrásmegosztásba bevont kiadások és bevételek köre, számbavételének módja meghatározó a bevételek megosztásában, ezek változását tükrözi az elmúlt évek gyakorlata. A fõváros és a kerületi önkormányzatok forrásai feladatokkal való arányosságának konkrét mértéke jogilag nem határozható meg, az arányosság csak poli-

46


tikai eszközökkel és döntésekkel hozható létre, illetve biztosítható. A Fõvárosi Közgyûlés forrásmegosztási rendeletének megalkotásához 1994. évig a kerületek többségének egyetértése volt szükséges. Az önkormányzati törvény 1994. évi módosítása már csak a kerületek véleményének kikérését szabta a rendelet megalkotásának feltételéül, a véleményezés azonban nem köti a döntéshozót. A forrásmegosztással kapcsolatos alkufolyamat idõigényét sem veszi figyelembe a véleményezésre biztosított 10 nap. A forrásmegosztás 1998-2000. években alkalmazott módszerét értékelve megállapítható, hogy a forrásmegosztási rendszerben meglévõ bizonytalanságok, az önkormányzati beszámolók esetenkénti pontatlansága, a gazdálkodás során vállalt többlet kötelezettségek és a pénzügyi lehetõségek összhangjának hiánya egyaránt nehezítik a gazdálkodás, a pénzügyi helyzet objektív értékelését. A fõvárosi és kerületi önkormányzatok bevételei a vizsgált években az önkormányzatok összes bevételeit meghaladó mértékben növekedtek, hitelfelvételre átmeneti likviditási gondok megoldása, vagy jelentõsebb beruházási programok megvalósítása érdekében kényszerültek. Az önhibáján kívül hátrányos helyzetû önkormányzatok kiegészítõ támogatási rendszerét 1999. évtõl a Fõvárosi Önkormányzat köteles mûködtetni. A kerületi önkormányzatok 19992000. évben a központilag kialakított módszertan alapján mûködési forráshiányt nem tudtak kimutatni, így kiegészítõ támogatásra sem voltak jogosultak. A fõvárosi és a kerületi önkormányzatok eltérõ vagyoni, pénzügyi helyzete, az infrastrukturális, ellátási különbségek miatt jelentõsek az érdekellentétek, amelyet a forrásmegosztás nem képes kezelni, számottevõ a kerületek egy lakosra jutó mûködési kiadásainak szóródása. (A legalacsonyabb XVIII. kerület és a legmagasabb V. kerület átlaga között 400%-os az eltérés az egy lakosra jutó korrigált mûködési kiadásokban.) A fõvárosi fejlesztések nagyobb hányadát a több kerületet érintõ nagy programok (közlekedésfejlesztés, szennyvíztisztítás stb.) alkotják, kisebb része a kerületek és egyes feladatok támogatásán keresztül befolyásolja a városfejlesztést. A Fõvárosi Közgyûlés a forrásmegosztásban tapasztalt problémák kezelésére, és egyes kiemelt célok támogatására az iparûzési adó terhére a forrásmegosztást megelõzõen több alapot hozott létre, a törvényben kapott felhatalmazás alapján céltámogatási rendszert vezetett be (pl. szennyvízcsatorna hálózat, szociális ellátások fejlesztésére; iskolatej ellátásra; a közbiztonság megerõsítésére). A forrásmegosztás keretében elkülönített alapok a 2000. évben meghaladták az 5 milliárd Ft-ot. A kerületek infrastruktúrájában (csatornázottság, szilárd burkolatú utak kiépítettsége stb.) mutatkozó hiányok felszámolásához a fõvárosi céltámogatási rendszerben rendelkezésre álló források az elmúlt években nem bizonyultak elégségesnek. Saját forrásaiból is létesített a Fõvárosi Önkormányzat kötött felhasználási célú keretet (pl. a városrehabilitáció, az önkormányzati és a társasházak felújításának támogatására). A közgyûlés rendelete szerint a kerületekhez szabályozott iparûzési adóból a 2001. évben elkülönített cél- és címzett támogatások (7.250 M Ft) közül - a Korrekciós Alap, a vagyonfelmérési célkeret és a szennyvízcsa-

47


tornázás fõvárosi céltámogatási keretébõl áthúzódó kötelezettségek fedezete kivételével - csak az mûködtethetõ, amelyet a kerületi önkormányzatok többsége támogat, határozatáról 2001. március 31-ig tájékoztatja a fõpolgármestert. A kerületek egyetértésének hiányában nem mûködtethetõ célés kiegészítõ támogatásokra elkülönített iparûzési adó a Korrekciós Alapba kerül, és a forrásmegosztás évközi korrekcióját szolgálja. Az önkormányzati feladat- és hatáskör telepítés nem egyértelmûen határolja el az állami (kötelezõ) és a helyi közügyek körébe tartozó önként vállalt önkormányzati feladatokat. Ennek megfelelõen a finanszírozási rendszert az állami feladatok „kiegészítõ” jellegû támogatása jellemzi. Az önkormányzatok kötelezõ feladatai az ágazati törvények megalkotásával az elmúlt években folyamatosan bõvültek, amellyel nem állt összhangban a központi források növekedése. Az önkormányzatok egy része (ezen belül egyes kerületi önkormányzatok is) a vagyonértékesítésbõl származó bevételeit is kénytelen a kötelezõ feladatok mûködtetésére felhasználni. Az önkormányzati forrásszabályozásban tapasztalható feszültségeket az Állami Számvevõszék a költségvetési törvényjavaslat véleményezésekor évek óta jelzi. A fõvárosi forrásmegosztás lényegében egy kiegyenlítõ mechanizmusként mûködik. A forrásmegosztási számításokba bevont bevételek és kiadások az elmúlt években mindig tágabb kört jelentettek, mint a törvény szerint megosztandó bevételek, vagy mint a kötelezõ önkormányzati feladatok. A vizsgált 1998-1999. évben a kétlépcsõs forrásmegosztás keretében: • Elsõ lépésben az alapfeladatok elõzõ évi tervadatokon alapuló fõvárosi szintû normatívával számított mûködtetési kiadások támogatási igényét határozták meg. Ettõl eltérõ módszert alkalmaztak az igazgatási és a településüzemeltetési kiadásoknál (eltérõ, lakosságszámhoz kötött fõvárosi és kerületi normatívákat alkalmazva). A lakásfenntartással összefüggõ kiadások, beruházások, felújítások forrásigényét nem tartalmazták a számítások, ennek megfelelõen a bevételek sem teljes körûen kerültek fedezetként figyelembe vételre (pl. a kerületek által kivetett és beszedett helyi adó, a vagyonhasznosításból származó és hozamjellegû bevételek). A fõváros által meghatározott alapfeladatok átlagnormatívával számított támogatási igényét meghaladta a számításba bevont bevételek összege, ezért azokat a forrásmegosztás során 7-8%-kal emelt normatívákkal vették figyelembe. • Második lépésben az elõzõ évi beszámoló szerinti, tényleges kiadásokon alapuló fõvárosi átlagnormatívával számított támogatási igényt vették figyelembe, és a lakásfenntartással összefüggõ kiadásokat is szerepeltették a számításokban. Ennek eredményeként 1998. évben 18 kerület 8.975 M Ft, 1999. évben 19 kerület 11.917 M Ft „számított mûködési forráshiányt” mutatott ki, ennek részbeni ellensúlyozását szolgálta a Támogatási Alap 1.200 M Ft-os elõirányzata. A forrásmegosztást kísérõ viták miatt 1999. évben a Fõvárosi Közgyûlés határo-

48


zatot fogadott el a forrásmegosztás továbbfejlesztésére. Közel egy éves elõkészítés, többszöri egyeztetés után a 2000. évi forrásmegosztást az alábbi fõbb változások jellemezték: • A korábbi tervadatokon alapuló forrásmegosztás helyett az elõzõ évi beszámoló teljesítési adatai ismeretében év közben elvégezték a forrásmegosztás korrekcióját.

• A legtöbbet vitatott igazgatási és a településüzemeltetési kiadásokat új módon vették számításba, ezzel megszûnt a kiadások fõváros és kerületek közötti eltérõ számbavétele. • A fejlesztési, felújítási igényekkel és a lakásfenntartás támogatásával is számoltak, ezzel párhuzamosan a bevételek bõvebb körét vonták be a forrásmegosztási számításokba. • A bevételek egy részénél a normativitást igyekeztek érvényesíteni (pl. a helyi adó bevételi elõirányzatot alapterület-arányosan felosztották a az adónemet nem alkalmazó kerületekre is). Az új számításokban a korábbi mûködési forrástöbbletet a fõvárosnál a kismértékû megosztási aránycsökkentés mellett a felhalmozási kiadásoknál mutatkozó deficit finanszírozási igénye elfedte. A kerületek összessége részesedését a megváltozott módszer alapvetõen nem érintette, elsõsorban kerületek közötti átrendezõdést eredményezett. A fõváros és a kerületek közötti forrásmegosztásban 2000. évet megelõzõen alkalmazott módszer alapján a feladatok központi hozzájárulással és megosztott forrásokkal való fedezettségében a fõváros javára jelentõs különbségek mutatkoztak. Néhány feladatnál eltérõ számbavételi módszert alkalmaztak: a fõvárosnál a tényleges kiadásokat ismerték el, a kerületeknél a tényleges kiadásoktól alacsonyabb normatívával számoltak (pl. igazgatási, településüzemeltetési kiadások). Az alapfeladatok fedezettsége - saját bevételek intézmények mûködtetésbe történõ bevonását és ellátás-szervezési intézkedéseket is tükrözve - a kerületek között is jelentõsen szóródik. Egyes kerületek sérelmezték, hogy a bevételek megosztása nem a feladatok tényleges forrásigénye, nulla bázisú tervezés alapján, hanem egyfajta átlagszámítás figyelembevételével került meghatározásra. Az alapfeladatok tényleges kiadásaiból kiinduló átlagszámítás nem tükrözi a tényleges igényeket, a teljesített kiadásokból nem lehet következtetni a nyújtott ellátások hatékonyságára, gazdaságosságára, amely csak átfogó szakmai és gazdasági ellenõrzés alapján ítélhetõ meg. A helyszíni ellenõrzések jeleztek több olyan intézkedést (vagy annak elmulasztását), amelyet az önkormányzatok a forrásmegosztás rendszerében kívánnak elismertetni. (Pl. önkormányzati lakások fenntartásának csupán 21%-át fedezte a lakbér 2000. évben, s egyes kerületekben magas a lakóház kezelést végzõ szervezetek költsége.)

49


Bár a forrásmegosztás alapvetõen a kiadási szükségletek és a bevételek együttes figyelembevételére épül (amilyen mértékben a feladatokat és a bevételeket a számításokba bevonja), az önkormányzatok pénzügyi helyzetét a bevételek mellett ellátás-szervezési, hatékonyságbeli kérdések is meghatározzák. A tényleges kiadások alapján mérni a támogatási igényt több veszélyt rejt magában: • A tényleges kiadások a helyi preferenciáktól, döntésektõl, hatékonyságjavító intézkedések elmaradásától függõen eltérhetnek az indokolt szükséglettõl. • A rosszabb pénzügyi helyzetben lévõ önkormányzatoknál a tényleges kiadások - pénzügyi szükséghelyzetbõl adódóan - nem az elvárható mûködtetési színvonalat, szükségleteket tükrözik. • A beszámolók készítésénél tapasztalható pontatlanságok miatt állandóan jelen van egy bizonytalansági tényezõ az elvégzett számítások megbízhatóságát illetõen. Az igazgatási kiadások figyelembevétele a forrásmegosztási számításokban eltérõ normatívákon alapult a kerületeknél és a fõvárosnál. Míg a kerületeknél alkalmazott normatíva alapján számított és a tényleges igazgatási kiadások között 1998. évben 13.991 M Ft, 1999. évben 9.288 M Ft eltérés (hiány) mutatkozott, addig a Fõvárosi Önkormányzat igazgatási kiadásait teljes egészében elismerte a forrásmegosztás rendszere. A korszerûsítés keretében 2000. évtõl a tényleges kiadásokból kiinduló, optimális apparátusi létszámmal szorzó egységes fõvárosi normatívára és deficitarányos megosztásra tértek át, amely mérsékelte a korábban tapasztalt aránytalanságot. Ugyanakkor az igazgatási kiadások között a kerületeknél olyan kiadást is elszámoltak, amelyek torzítják a valós igények megítélését (pl. társadalmi szervezetek támogatása, üdültetés, finanszírozási mûveletek). A vizsgált években 5,7 milliárd Ft többletkiadással jártak az illetményalap emelésére hozott testületi döntések is. A helyi adók tekintetében kialakított munkamegosztás alapján az iparûzési és az idegenforgalmi adóval kapcsolatos adóztatási feladatokat a Fõvárosi Önkormányzat látja el, a vagyoni típusú és a kommunális adók bevezetésére a kerületi önkormányzatok jogosultak. Az iparûzési adó mértékének és a gazdasági növekedésnek köszönhetõen a fõvárosban az adónembõl realizált bevétel a vizsgált idõszakban 24,1 milliárd Ft-tal nõtt. Az összes helyi adó 81-85%-át a Fõvárosi Önkormányzat által bevezetett, központilag beszedett rész képezi, az összes adóbevételbõl 46-52%-ban részesedett a fõváros, a többi megosztásra került a kerületek között. A kerületek által bevezetett építmény- és telekadóban nem egységes az adóztatási gyakorlat, az adómértékben ötszörös az eltérés. A lakosság tulajdonában lévõ lakás- és nem lakás céljára szolgáló építményekre a vizsgált kerületek fele mentességet állapított meg.

50


Összegezve: a forrásmegosztást kísérõ viták azoknak a feladatoknak a számításával voltak kapcsolatban, amelyeknél a normativitás nem érvényesült, és a fõváros, kerületek kiadásait eltérõ módon vették számításba (pl. igazgatási, településüzemeltetési kiadások). További igényként fogalmazódott meg a lakóházfenntartással, a felújításokkal, fejlesztésekkel kapcsolatos szükségletek figyelembe vétele a forrásmegosztás keretében. A megfogalmazott kritikák alapján megkezdõdött a forrásmegosztás korszerûsítése, amelynek fõbb elemei 2000. évben megvalósultak. A figyelembe vett mûködési kiadások köre bõvült, a felújítás és fejlesztés is bekerült a számításokba. Ennek során alkalmazott báziselv azonban a külsõ és belsõ kerületek eltérõ fejlesztési igénye miatt további vitákra adott okot. A felújítási, fejlesztési feladatok és a mûködtetés szükséglet számításokon alapuló normatív figyelembe vétele képezte a tervezett reform további (2001. és 2002. évi) ütemét. Az eltérõ adottságokra, lehetõségekre visszavezethetõ érdekellentétek, a bevételek megosztására vonatkozó jogi keretek mellett a véleménykülönbség, elégedetlenség a forrásmegosztás természetes velejárója. Budapest, 2001. július

Dr. Kovács Árpád elnök

51

1. SZÁMÚ KIMUTATÁS A V-1015-3/2000-2001. SZ. JELENTÉSHEZ

A helyszíni vizsgálatot végezték

Baranya megye:

Maczekó Károly számvevő tanácsos

Bács-Kiskun megye: Nagy János számvevő tanácsos Békés megye:

Vida László számvevő tanácsos

Csongrád megye:

Benkéné Dr. Lavner Klára számvevő tanácsos

Heves megye:

Nagy Sándorné számvevő tanácsos

Jász-Nagykun-Szolnok megye: Csomán Mihály számvevő tanácsos Komárom-Esztergom megye: Böröcz Imre számvevő tanácsos Nógrád megye:

Fercsik Gyula számvevő tanácsos

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: Dr. Szűcs Zoltán számvevő tanácsos Tolna megye:

Kopaczné Horváth Zsuzsanna számvevő

Veszprém megye:

Varga József számvevő

Zala megye:

Dér Lívia számvevő tanácsos

Főváros és Pest megye: Szabó Tamás számvevő Dr. Kőrös István számvevő Nagy Józsefné számvevő tanácsos Dr. Kiss Károly számvevő Marosi Gyöngyi számvevő tanácsos Vojcsekné Szabó Ágnes számvevő György Árpád számvevő tanácsos Borbély Zsuzsanna számvevő tanácsos

1. sz. táblázat Helyi adóbevételek alakulása a vizsgált időszakban (országos összesen) millió Ft Megnevezés

Építményadó

1995. év Megosz- 1996. év Megosz- 1997. év Megosz- 1998. év Megosz- 1999. év Megosz- 2000. év Megosztény lás % tény lás % tény lás % tény lás % tény lás % előzetes lás % 4145

8,9%

8313

10,3%

10752

9,7%

13056

9,0%

16629

8,4%

21995

9,9%

813

1,8%

1296

1,6%

1717

1,5%

1811

1,2%

2262

1,1%

3001

1,3%

747

1,6%

1492

1,9%

1980

1,8%

2698

1,9%

3422

1,7%

4423

2,0%

1075

2,3%

1174

1,5%

1178

1,1%

1161

0,8%

1354

0,7%

1175

0,5%

768

1,7%

1505

1,9%

1878

1,7%

2147

1,5%

2396

1,2%

2717

1,2%

363

0,8%

461

0,6%

524

0,5%

637

0,4%

824

0,4%

866

0,4%

Iparűzési adó

38472

82,9%

66130

82,3%

93133

83,8%

124316

85,2%

171476

86,4%

188623

84,7%

HELYI ADÓK ÖSSZESEN

46383

100,0%

80371

100,0%

111162

100,0%

145826

100,0%

198363

100,0%

222800

100,0%

Telekadó Magánszemélyek kommunális adója Vállalkozók kommunális adója Idegenforgalmi adó tartózkodás után Idegenforgalmi adó üdülő (épitmény) után

Belföldi gépjárműadó összesen Ebből: önkormányzatok részesedése Termőföld bérbeadásból származó SZJA

5115 2472

Növekedés %-a 2000/1995 530,6% 369,1% 592,1% 109,3% 353,8% 238,6% 490,3% 480,3%

12522

13627

14584

19780

22480

439,5%

7056

7910

8842

11444

12444

503,4%

125

1632

2103

1682,4%

2. sz. táblázat Helyi önkormányzatok bevételeinek változása 1996- 1999. között

Összes bevétel MFt. Főváros+kerületek Megyei jogú városok Egyéb városok Községek Megyei önkormányzatok Összesen

245839 203716 239475 210618 130146 1029794

1996. év Összes Ebből:áll ami hj.és helyi adó bevétel MFt. SZJA 77779 83678 105178 125290 36715 428640

35028 16354 20933 8499 0 80814

388944 259710 368436 349235 202017 1568342

1999. év 1999/1996. % Összes Ebből:áll Ebből:áll ami hj.és helyi adó bevétel ami hj.és helyi adó MFt. SZJA SZJA 99971 111819 162731 204313 62539 641373

86425 44181 44585 23171 0 198362

158,2 127,5 153,9 165,8 155,2 152,3

128,5 133,6 154,7 163,1 170,3 149,6

246,7 270,2 213,0 272,6 245,5

Reálérték változás 1999/1996. Összes Ebből:áll bevétel ami hj.és helyi adó MFt. SZJA 106,3 85,6 103,3 111,4 104,2 102,3

86,3 89,7 103,9 109,5 114,4 100,5

165,7 181,4 143,0 183,1 164,8

3. sz. táblázat

Helyi adóbevételek alakulása a vizsgált időszakban (vizsgált önkormányzatok összesen)

Megnevezés Építményadó Telekadó Magánszemélyek kommunális adója Vállalkozók kommunális adója Idegenforgalmi adó tartózkodás után Idegenforgalmi adó üdülő (épitmény) után Iparűzési adó Birság, pótlék befizetés HELYI ADÓK ÖSSZESEN Belföldi gépjárműadó összesen Ebből: önkormányzatok részesedése Termőföld bérbeadásból származó SZJA

1996. év tény

Megoszlás %

1997. év tény

Megoszlás %

1998. év tény

Megoszlás %

1999. év tény

Megoszlás %

2000. év előzetes

Megosz- Növekedés %lás % a 2000/1996

2380

6,1%

3376

6,5%

4312

6,3%

5492

6,2%

6922

6,4%

290,8%

572

1,5%

594

1,1%

813

1,2%

924

1,0%

1427

1,3%

249,5%

159

0,4%

264

0,5%

283

0,4%

372

0,4%

485

0,5%

305,0%

121

0,3%

136

0,3%

152

0,2%

149

0,2%

164

0,2%

135,5%

580

1,5%

565

1,1%

731

1,1%

723

0,8%

872

0,8%

150,3%

19

0,0%

21

0,0%

31

0,0%

38

0,0%

49

0,0%

257,9%

32031

82,3%

44754

86,0%

58718

86,3%

76359

86,4%

95544

88,7%

298,3%

3062

7,9%

2359

4,5%

3003

4,4%

4291

4,9%

2236

2,1%

73,0%

38924

100,0%

52069

100,0%

68043

100,0%

88348

100,0%

107699

100,0%

276,7%

2494

2754

3165

3888

4063

162,9%

1570

1823

2003

2548

2733

174,1%

9

107

139

1544,4%

4. sz. táblázat Egy főre jutó helyi adó és a helyi adó bevételek aránya település tipusonként

Összesen 1996. év

Vizsgált önkormányzatoknál 1999. év

1996. év

1999. év

Megnevezés

Főváros+kerületek Megyei jogú városok Egyéb városok Községek Összesen

egy főre jutó összes bevétel egy főre jutó összes bevétel egy főre jutó összes bevétel egy főre jutó összes bevétel adó Ft/fő %-ában adó Ft/fő %-ában adó Ft/fő %-ában adó Ft/fő %-ában 18818 14,2 48090 22,2 18974 13,6 48727 20 7880 10,8 21634 17 7113 7,7 21935 17,1 7989 8,7 18661 14,1 6486 7,3 15747 12,3 2196 4 6138 6,6 7345 9,9 18287 20,2 8083 7,9 19205 12,7 12001 12,1 31632 19

5. sz. táblázat Kistérség központok egy főre jutó bevételei és kiadásai az országos átlag %-ában Megye

Müködési kiadás Felhalmozási kiadás 1996. 1999. 1996. 1999. Veszprém 71% 66% 77% 63% Tolna 100% 86% 98% 110% Pest 86% 93% 61% 98% Szabolcs-Sz-Bereg 85% 84% 68% 53% Hajdú-Bihar 91% 86% 87% 80% Csongrád 40% 125% 163% 191% Heves 85% 81% 69% 103% Bács-Kiskun 85% 104% 70% 56% Jász-N-Szolnok 94% 101% 108% 105% Komárom-Esztergom 84% 81% 186% 88% Békés 103% 108% 84% 89% Baranya 111% 99% 63% 77% Zala 103% 103% 87% 141% Vas 93% 84% 115% 85% Borsod-A-Z. 127% 104% 93% 67% Fejér 138% 102% 83% 90% Nógrád 129% 129% 80% 457% Somogy 135% 118% 106% 103% Győr-Moson-Sopron 166% 136% 147% 129%

Összes bevétel 1996. 1999. 70% 69% 74% 89% 81% 90% 81% 78% 85% 86% 86% 123% 87% 86% 89% 81% 90% 107% 99% 80% 103% 111% 104% 95% 109% 120% 109% 94% 117% 99% 120% 125% 121% 193% 124% 117% 151% 131%

Ebből:helyi adó 1996. 1999. 113% 111% 196% 145% 84% 118% 47% 45% 57% 85% 96% 91% 74% 99% 83% 81% 78% 97% 84% 90% 109% 89% 52% 51% 93% 104% 122% 141% 131% 91% 187% 138% 72% 75% 120% 100% 127% 136%

Kistérség központok egy főre jutó összes és helyi adó bevételei az országos átlag %-ában Összes bevétel 1996.

Összes bevétel 1999.

Ebből:helyi adó 1996.

Ebből:helyi adó 1999.

250%

200%

150%

100%

50%

0%

st eg ar ád es un ok m és ya la as -Z. jér ád gy on Pe Ber -Bih ngr ev isk oln rgo ék ran Za V -A Fe ógr mo opr B a H -K Sz o te N So -S s od B s nár ajdú Cs sz rs c Ve on m o E H B at Bá yku mos z g ro -M -S őr Na má cs y l o G sz Ko ab Já z S r zp

ém oln T

a

6. sz. táblázat Egy lakosra jutó GDP és helyi adó változása Megnevezés Budapest Győr-M-Sopron Vas Fejér Ország összesen Zala Csongrád Tolna Komárom-Esztergom Veszprém Megyék összesen Hajdú-Bihar Baranya Békés Bács-Kiskun Jász--N-Szolnok Somogy Heves Pest Borsod-A-Z Szabolcs-Sz-Bereg Nógrád

Egy lakosra jutó GDP E Ft 1996. Év 1998. év 1254 1858 747 1204 740 1162 699 1234 676 997 631 901 628 889 613 861 605 838 547 803 544 805 528 754 526 783 517 691 512 713 511 720 506 686 499 726 494 773 478 690 400 567 387 565

Egy lakosra jutó helyi adó Ft 1996. Év 2000. Év 18818 51673 5127 21875 7928 22311 8071 23882 8083 22184 7907 18187 6711 17023 7628 16487 7576 18305 5729 19429 5619 15694 4368 14388 4498 13253 2683 11381 4404 13090 5041 13758 7153 13017 4631 14729 5697 18419 6730 12316 3176 8687 4526 10391

Egy lakosra jutó GDP és helyi adó megyénként

Egy lakosra jutó GDP (E Ft) 1996.

Egy lakosra jutó GDP (E Ft) 1998.

Egy lakosra jutó helyi adó ( Ft) 1996.

Egy lakosra jutó helyi adó (Ft) 2000.

2000

60000

1800

40000

1200 1000

30000

800 600 400

20000

10000

200 0 G B yő ud r-M ap -S es op t ro n O rs Va zá s g ös Fej é sz r es en Ko C Za so la m ár ng om rá -E T d sz oln M t eg V erg a yé es om k zp ös ré H sze m aj dú se -B n Ba iha ra r ny B Já ác Bé a sz s- ké --N Ki s -S sku zo n So lno m k o H gy ev Sz e ab Bo P s ol rs es cs od t -S -A z- -Z Be N reg óg rá d

GDP EFt

1400

50000

0

helyi adó Ft

1600

7. sz. táblázat 1998. évi egy főre jutó SZJA + kiegészités és aránya Megnevezés Budapest Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-A-Z Csongrád Fejér Győr-M-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász--N-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Sz-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Ország összesen

1998.évi átengedett SZJA EFt 29745719 2782850 3147326 2462026 4786256 3233448 4109987 3921742 3595361 2302203 2695123 2579918 1265375 8571309 2069092 2701524 1874426 2330878 3021792 2348663 89545018

SZJA kiegészités E Ft 0 1651625 3106314 2113424 3740153 1611487 740423 705150 2654849 1214666 2340668 654679 1181902 2288468 1599512 4039507 1155967 569059 1072094 909870 33349817

Egy főre jutó SZJA összege aránya összes E Ft SZJA-hoz 15747 20,0% 10566 31,9% 11104 39,7% 10966 37,2% 10887 35,6% 10990 30,0% 11213 23,6% 10605 23,6% 11002 34,8% 10413 30,6% 11491 37,4% 10107 25,1% 10656 38,7% 10757 25,3% 10529 35,5% 11243 49,9% 11675 32,3% 10504 24,9% 10610 27,1% 10551 27,7% 11745 27,4%

SZJA átengedés és részesedés 1998. évben Egy főre jutó SZJA összege E Ft

Egy főre jutó SZJA aránya összes SZJA-hoz

18000

60,0% 50,0%

12000

40,0%

10000 30,0% 8000 6000

20,0%

4000 10,0% 2000 0 Bu da pe Bá Bar st a cs n -K ya is ku Bo Bé n rs ké o s C d-A so -Z ng G rá yő r-M F d e - j H So ér aj pr dú on -B Ko Já ih m sz- H ar ár -N e om -S ve -E zo s sz lno te k rg N om óg rá Sz d ab Pe ol S s cs om t -S o z- gy Be re To g ln a Ve V a sz s O pr rs ém zá g Z ös a sz la es en

SZJA egy főre Ft

14000

0,0%

részesedés összes SZJA-ból %

16000

Egy adóigazgatási átlaglétszámra jutó helyesbített adótartozás 2000. évben a vizsgált önkormányzatoknál (Millió Ft)

937 250

200

150

100 532

50

0

Megnevezés Főváros Kerületek Megyei jogú városok Városok Nagyközségek Községek

Átlag

Szélsőértékek nélküli átlag

937 71 106 65 54 40

64 81 61 48 23

Az átlaglétszám és néhány adóztatással összefüggő adat megoszlása 2000. évben a vizsgált önkormányzatok csoportosítása szerint 100%

90%

80%

Községek

70% Nagyközségek 60%

Városok

50%

40% Megyei jogú városok 30%

Kerületek

20%

10% Főváros

Összes helyesbített tartozás megoszlása

Adózók számának megoszlása

Ügyiratszám megoszlása

Átlaglétszám megoszlása

0%

Az átlaglétszám és néhány adóztatással összefüggő adat megoszlása 2000. évben a vizsgált vidéki önkormányzatok csoportosítása szerint 100%

90% Községek 80%

70% Nagyközségek 60%

50%

Városok 40%

30%

Megyei jogú városok 20%

10%

Összes helyesbített tartozás megoszlása

Adózók számának megoszlása

Ügyiratszám megoszlása

Átlaglétszám megoszlása

0%

Az adóigazgatási feladatokat ellátók megoszlásának alakulása iskolai végzettség, szakképzettség szerint a vizsgált önkormányzatoknál 1996. év vége 1 10%

2 3%

3 3%

8 43%

4 2%

5 20%

7 5%

6 14%

2000. év vége

1 15%

8 29%

2 3% 3 6% 4 5%

7 9% 6 13%

5 20%

1=Egyetemi, főiskolai végzettségű /szakirányú vagy plusz szakképz./ (I.) 2=Tudományegyetemen, állam- és jogtudományi egyetemen végzett (I.) 3=Államig-i főiskolai végzettségű és felsőfokú pü-i, számv-i képzettségű (I.) 4=Egyéb I. besorolási osztályba sorolt 5=OKJ szerinti pénzügyi ügyintéző /adó- és illetékszakon/ (II.) 6=Számviteli ügyintéző (II.) 7=Mérlegképes könyvelő (II.) (I.=felsőfokú) 8=Egyéb II. besorolási osztályba sorolt (II.=középfokú)

Az adóigazgatási feladatokat ellátók megoszlásának alakulása iskolai végzettség, szakképzettség szerint a kistérség központoknál 1996. év vége

1 6%

2 2%

3 7% 4 3%

8 43%

5 24%

7 4%

6 11%

2000. év vége

8 37%

1 7%

2 3%

3 8% 4 4%

5 22% 7 8%

6 11%

1=Egyetemi, főiskolai végzettségű /szakirányú vagy plusz szakképz./ (I.) 2=Tudományegyetemen, állam- és jogtudományi egyetemen végzett (I.) 3=Államig-i főiskolai végzettségű és felsőfokú pü-i, számv-i képzettségű (I.) 4=Egyéb I. besorolási osztályba sorolt 5=OKJ szerinti pénzügyi ügyintéző /adó- és illetékszakon/ (II.) 6=Számviteli ügyintéző (II.) 7=Mérlegképes könyvelő (II.) (I.=felsőfokú) 8=Egyéb II. besorolási osztályba sorolt (II.=középfokú)

FÜGGELÉK

Függelék a V-1015-3/2000-2001. sz. jelentéshez

A fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztás Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) az önkormányzatok adóztatási tevékenységének ellenőrzése keretében célul tűzte a fővárosi forrásmegosztás vizsgálatát. Ennek oka elsősorban az, hogy a helyi adókon belül meghatározó iparűzési adó a forrásmegosztás rendszerén belül is jelentős részarányt képvisel. A fővárosban realizálódott az összes iparűzési adó 44%-a, amely a Fővárosi Közgyűlés rendeletében megosztott bevételek 75%-át jelenti. Az ÁSZ 1999. és 2000. évben a zárszámadáshoz kapcsolódóan a fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztás rendszerét, az alkalmazott módszereket áttekintve, az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat összegezve megállapította: •

A fővárosi és a kerületi önkormányzatok rendelkezésére álló források (ideértve a helyi adókból és a helyiség bérbeadásból származó bevételeket) nincsenek összhangban a kötelező feladatok forrásigényével, a főváros és a kerületek, illetve a kerületek között is jellemző az aránytalanság.

•

A forrásmegosztás rendszerének átalakítása három éves program keretében 1999. évben megkezdődött, ennek célja a feladatarányosság javítása, a támogatásigény, a rendelkezésre álló források számítása és a megosztási módszerek területén a normativitás erősítése.

•

A 2000. évi ÁSZ vizsgálat során a korábban kifogásolt megosztási problémák mindegyikében előre lépés történt.

Az ellenőrzés célja volt a forrásszabályozásra, a fővárosi forrásmegosztásra vonatkozó törvényi szabályozás és ennek gyakorlatban történő érvényesülésének, a fővárosi és a kerületi önkormányzatok 1998-2000. évi gazdálkodásra gyakorolt hatásának értékelése, amely különösen az alábbi kérdések vizsgálatára terjedt ki: • miként értelmezhető az önkormányzati törvény (Ötv.) 64. §. (1) bekezdés szerinti feladatarányosság, • kiegyenlítő feladatot, hatáskört ad-e a forrásmegosztás szabályozása a Fővárosi Közgyűlésnek, • a kötelező feladatok fedezettségében milyen különbségek tapasztalhatók a főváros és a kerületek között, 1

FÜGGELÉK

• az igazgatási feladatok esetében alkalmazott finanszírozás megfelel-e a feladatarányosság követelményének. Helyszíni vizsgálatra a Fővárosi Önkormányzatnál és 11 kerületi önkormányzatnál került sor, de adatszolgáltatást kérve valamennyi kerületi önkormányzatot megkerestük. A megküldött tanúsítványokban lévő adathiba, adathiány, valamint adatértelmezési, nyilvántartási problémák miatt (pl. a kötelező és önként vállalt önkormányzati feladatok kiadásai elkülönítésének, nyilvántartásának hiánya) elemzésre használhatatlannak bizonyultak. A helyszínen nem vizsgált kerületi önkormányzatokat felkértük a forrásmegosztás rendszerével kapcsolatos véleménynyilvánításra, azonban egyetlen kerület sem adott tájékoztatást.

II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK 1.

A FŐVÁROSI ÉS A KERÜLETI ÖNKORMÁNYZATOK BEVÉTELEI A fővárosi és a kerületi önkormányzatok 1998. évben 355 milliárd Ft, 1999. évben 405 milliárd Ft végleges bevétellel gazdálkodhattak (14,1%-os növekedés, amely meghaladta az önkormányzatok bevételeinek 11%-os átlagos növekedési ütemét). Ezen belül a kerületi önkormányzatok összes működési és felhalmozási célú bevétele 1999. évben az előző évhez képest 17%-kal nőtt, a Fővárosi Önkormányzatnál az 1998. évi egyszeri 18,5 milliárd Ft-os kötvénykibocsátás miatt a növekedés 11,8%-os volt. A fővárosi és a kerületi önkormányzatok a helyszíni vizsgálattal érintett években pénzügyi zavarok nélkül gazdálkodtak, az ezt meghatározó központi hozzájárulások és megosztott, valamint saját bevételeik kedvezően alakultak (1. és 2. sz. táblázat). A bevételeken belül a felhalmozási célú bevételek aránya 21% körül alakult mindkét évben, ezzel szemben a főváros a kiadásoknak 3734%-át, a kerületek 18-16%-át fordították felhalmozásra. Az önkormányzati forrásokon belül a saját bevételek viszonylag magas részarányt képviseltek (1998. évben a kerületeknél 55%, 1999. évben 58%, illetve a fővárosnál 43-53%). Az eltérő feladatokat a főváros és a kerületek bevételeinek összetétele is tükrözi, az átvett pénzeszközök aránya a kórházak fenntartásával összefüggésben a fővárosnál 21%, a kerületeknél csak 8% volt. Az állami hozzájárulás és az SZJA aránya a fővárosnál 1999. évben 2%-ponttal csökkent, a kerületeknél 1%-ponttal nőtt. Az előző évi pénzmaradvány igénybevétele 1998. évben 11 milliárd Ft-tal, 1999. évben 16,6 milliárd Ft-tal tette lehetővé a kiadások növelését. A kerületi önkormányzatok a költségvetésben a működési kiadásoknál a tervezés során kimutatott hiányt (1998. évben 13,7 milliárd Ft, 1999. évben már csak 4 milliárd Ft) nagyobbrészt felhalmozási célú bevételeikből, másrészt finanszírozási műveletekkel (rövid lejáratú hitelfelvétel, értékpapír eladás) kívánták fedezni. Rövid lejáratú hitel felvételével 1998. évben 11, 1999. évben 9 kerület számolt,

2

FÜGGELÉK

ténylegesen 5, illetve 4 kerület vett igénybe csökkenő mértékű, jellemzően a bevételek éven belüli ütemtelenségét áthidaló likviditási hitelt. A Fővárosi Önkormányzat működési célú bevételei mindkét évben meghaladták a működési kiadásokat az eredeti előirányzatokban is (1998. évben 19,5 milliárd Ft-tal, 1999. évben 25 milliárd Ft-tal), amely részben fedezetéül szolgált a felhalmozási célú kiadások 51,9 milliárd Ft-os, illetve 41,5 milliárd Ft-os többletének. Külföldi hitel felvételére a Fővárosi Önkormányzat részéről a szennyvíz tisztítás, környezetvédelmi és infrastrukturális beruházások, közlekedési fejlesztések kapcsán került sor (az ÁSZ 2000. évben vizsgálta a külföldi államadósság kezelését az önkormányzatoknál). Eltérő a kiadások szerkezete a fővárosnál és a kerületeknél: a működési kiadásoknak 1999. évben a kerületeknél 50%-a volt a személyi juttatás és ennek járulékai, a fővárosban ez az arány 41% volt. A működési célú kiadások növekedése - elsősorban a személyi jellegű juttatások emelkedése miatt - inflációhoz közeli volt a kerületeknél 1999. évben (9,4%), a fővárosnál ezt meghaladó (12,2%). A felhalmozási kiadások ezzel szemben az előző évhez képest alacsonyabb teljesítést mutatnak, de ennek a belső arányai is módosultak. A főváros 1999. évben a kiadások 11%-át fordította pénzügyi befektetésekre az előző évi 8%-kal szemben (éven túli lejáratú értékpapír vásárlásra). A helyi önkormányzatok ellátnak az Ötv-ben és a szakmai-ágazati törvényekben meghatározott kötelező és önként vállalt, helyi közügyek körébe tartozó feladatokat egyaránt. Az ÁSZ korábbi ellenőrzései is megállapították, hogy a feladat- és hatáskör telepítés nem megfelelően határolja el az állami (ún. kötelező) és az önként vállalt önkormányzati feladatokat. Ezt tükrözi a finanszírozási rendszer, amelyet az állami feladatok „kiegészítő” jellegű támogatása jellemez. Az ágazati, szakmai törvényekben az önkormányzatok kötelező feladatai folyamatosan bővültek, amellyel nem állt összhangban a központi források növekedése. Ezért az önkormányzatok saját bevételeik növekvő hányadát- esetenként meglévő vagyonuk értékesítéséből származó bevételeiket- voltak kénytelenek a kötelező feladatokra fordítani. Az Alkotmány az önkormányzati alapjogok körébe sorolja, hogy a képviselőtestület az önkormányzati törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül. Az Ötv szerint a kötelezően ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejűleg az Országgyűlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékéről és módjáról. A gyakorlatban a „feladatokkal arányban álló” állami támogatás, megosztott bevételek mértéke a költségvetés jóváhagyása során alakul ki, ezek csak részben fedezik a kötelező feladatok működtetését. Az állami támogatások mértékére vonatkozó néhány garanciális szabály (pl. közoktatási normatíva esetében a korábbi évek tényleges kiadásai figyelembe vétele) is megszűnt 2001. évtől. Az önkormányzati bevételek és kiadások összhangja a forrásszabályozás keretében a makroszintű számításokban alakul ki. A forrásképződés és az ellátandó feladatok közötti összhang javítását a szabályozó rendszerben külön támoga3

FÜGGELÉK

tások segítik elő (pl. az önhibáján kívül hátrányos pénzügyi helyzetű önkormányzatok kiegészítő támogatása - ÖNHIKI - és egyéb, a hátrányos helyzet mérséklését szolgáló támogatások). A 2000. évi költségvetési törvényjavaslat véleményezése keretében az ÁSZ jelezte, hogy az önkormányzati pénzügyi szabályozásban 10 év alatt bekövetkezett változások kedvezőtlen hatásai miatt indokolt annak felülvizsgálata, és a szükséges korrekciók elvégzése. A forrásszabályozás továbbfejlesztése azonban az önkormányzati feladat- és hatáskörök felülvizsgálatát igényelte volna, amelyre nem került sor a 2001-2002. évi költségvetés elfogadásáig. Ez utóbbi véleményezése keretében az ÁSZ megállapította, hogy az állami hozzájárulások és támogatások 2001. évi számításoknál figyelembe vett többlete a hatályos törvények, jogerős bírósági döntések teljesítéséhez szükséges pénzügyi fedezetet nem tartalmazza teljes körűen, az önkormányzati feladatok és a rendelkezésre álló források között évek óta tartós feszültség oldása a következő években sem várható. A vizsgálat keretén belül információt szerettünk volna kapni arra vonatkozóan, hogy az önkormányzatok megkülönböztetik-e kötelezően ellátandó és az önként vállalt, helyi igények kielégítését szolgáló feladatok kiadásait és ezek forrásait megbontják-e. Erre vonatkozóan csak 13 kerület tudott adatot szolgáltatni (3. sz. táblázat), azonban a besorolás egyértelmű kritériumainak hiányában 2-70% között szóródtak a kötelező és az önként vállalt feladatok arányai. A IV. kerület 1998. évben a kötelező feladatok kiadásait 2.455 M Ft-ban jelölte meg (34,9%), a forrásmegosztásba bevont alapfeladatok kiadásai 6.152 M Ft-ot tettek ki.

2.

A

FŐVÁROSI

ÉS

A

KERÜLETI

ÖNKORMÁNYZATOK

FORRÁSSZABÁLYOZÁSA A fővárosi önkormányzati rendszer kétszintű: a fővárosi és 23 kerületi önkormányzatból áll, amelyek települési önkormányzatok, alapjogaik tekintetében egyenlők, feladat- és hatásköreiket tekintve azonban számottevő eltérés van közöttük. Meghatározó szerepe van a Fővárosi Önkormányzatnak mind a főváros (mint település) működőképességének biztosításában, mind a nagyvárosi funkciók, a több kerületet illetve a főváros területét is meghaladó közszolgáltatások szervezésében, ellátásában. Az Ötv. 63. §-a részletesen szól a fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti feladat- és hatáskör megosztásról. E szerint a Fővárosi Önkormányzat látja el azokat a kötelező és önként vállalt helyi, települési önkormányzati feladatokat és hatásköröket, amelyek a főváros egészét, vagy egy kerületet meghaladó részét érintik, valamint amelyek a fővárosnak az országban betöltött különleges szerepéhez kapcsolódnak. A törvény kiemeli többek között a városfejlesztés és városrehabilitációs program meghatározását, a lakásgazdálkodással, a tömegközlekedéssel, a fővárosi úthálózat fenntartásával, a közüzemi kommunális szolgáltatásokkal, a közvilágítással, a köztemetők létesítésével, fenntartásával,

4

FÜGGELÉK

a természeti környezet védelmével, az alapellátást meghaladó egészségügyi ellátással, középfokú oktatással, művészeti, közművelődési és közgyűjteményi feladatokkal kapcsolatos kötelezettségeket. A törvény biztosítja a kerületi képviselő-testületeknek, hogy a települési önkormányzatok által ellátandó kötelező alapfunkciók mellett a Fővárosi Önkormányzattól egyes közszolgáltatások szervezését megállapodás megkötésével átvállalják. Az Ötv. szerint a kerületi önkormányzat működési területén köteles gondoskodni az óvodai nevelésről, az általános iskolai nevelésről és oktatásról, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, az egészséges ivóvíz ellátásról, a helyi közutak fenntartásáról, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesüléséről. A kerületi önkormányzatok 1992-1996. között vették át a fővárostól az egészségügyi alapellátási feladatokat, s ennek keretében több kerület kérte a szakrendelők működtetésének átvételét is. A gimnáziumok nagyobb részt korábban is kerületi fenntartásban voltak. A közoktatási törvény szerint a Fővárosi Önkormányzat köteles gondoskodni többek között a középiskolai és szakiskolai ellátásról, ha a fővárosi kerületi önkormányzat a feladat ellátását nem vállalja.

A kétszintű önkormányzati rendszerből adódó sajátosságok miatt az Ötv. külön szabályokat is megállapít a fővárosi és a kerületi önkormányzatok gazdálkodására. E szerint a bevételek a ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskör arányában illetik meg a fővárosi illetve a kerületi önkormányzatokat. A törvény az önkormányzati bevételek három csoportját alakította ki: • A fővárosi és a kerületi önkormányzatokat is önállóan és közvetlenül megillető bevételek körében a feladatellátáshoz kapcsolódó normatív központi hozzájárulások, címzett és céltámogatások, a saját tevékenységből, vállalkozásból és az átengedett vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj, az átvett pénzeszközök, a tulajdonukban lévő közterületek hasznosításából származó díjak. • A fővárost és a kerületeket osztottan megillető bevételek körébe tartozik a magánszemélyek jövedelemadójából (SZJA) az önkormányzatokat megillető rész, egyéb központi adók (gépjárműadó), az állandó népességhez kapcsolódó központi hozzájárulás (kivéve az igazgatási és közművelődési feladatokra meghatározott központi hozzájárulást) és a helyi adók (függetlenül attól, hogy a helyi adót a kerület, vagy a főváros szedi be). A megosztás a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe tartozik, az Ötv. 1994. évi módosítását követően a kerületek véleményének kikérése mellett. • Amíg a kerületi önkormányzatokat kizárólagosan megillető bevételek körében az Ötv. csupán a jelentősnek egyáltalán nem tekinthető letiltás útján befolyó szabálysértési bírságot jelöli meg, addig a Fővárosi Önkormányzatot kizárólagosan megillető bevételek között több jogcímet sorol fel, amelyek közül az illetékbevétel a legjelentősebb (1999. évben 7.765 M Ft). A költségvetési törvény - 2000. évtől kezdődően speciális szabályokat tartalmaz a forrásmegosztásra vonatkozóan - bevezette a „küszöbértékeket”. 2000-ben a 5

FÜGGELÉK

fővárosi és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető SZJA-ból, egyéb központi adóból, állandó népességhez kapcsolódó központi hozzájárulásból (kivéve a fővárost megillető igazgatási és közművelődési feladatokat szolgáló központi normatív hozzájárulást) a bevételek legalább 50%-a, valamint a helyi adókból származó bevételek 45%-a illeti meg a kerületi önkormányzatokat. Az Ötv. a forrásmegosztás alapelvének megfogalmazása mellett nem határoz meg konkrét módszereket, az önkormányzatok pénzügyi forrásai feladatokkal való arányosságának konkrét mértéke jogi eszközökkel nincs meghatározva, ez csak politikai döntésekkel garantálható. Nem egyértelmű a törvény abból a szempontból sem, hogy a feladatarányosság csak a megosztott forrásokra, vagy az önkormányzati források teljes körére vonatkozik-e. A források megosztásának módszerét, mértékét különböző elvek, számítások alapján, egymástól jelentős mértékben eltérően lehet meghatározni. A forrásmegosztásnál figyelembe vett kiadások és bevételek köre a feladatarányosság, normativitás, esélyegyenlőség szempontjából különböző eredménnyel jár, amely a forrásmegosztás elmúlt években végrehajtott változtatásaiban is tükröződik. Az Ötv. forrásmegosztásra vonatkozó - feladatarányosságot megfogalmazó - rendelkezéséből nem vezethető le, hogy a kerületi önkormányzatok minden önként vállalt feladattal kapcsolatos többletkiadását a forrásmegosztás rendszerében kompenzálni kellene. A fővárosi és a kerületi önkormányzatok a forrásszabályozás keretében önállóan is részesülnek támogatásban (az ellátott feladatok alapján járó normatív támogatások), de a fővárosi forrásmegosztás lényegében egy kiegyenlítő mechanizmusként működik. Hatókörét az határozza meg, hogy milyen bevételekre és feladatokra terjed ki. Az ún. forrásmegosztási számításokba bevont bevételek és kiadások az elmúlt években mindig tágabb kört jelentettek, mint a törvény szerint ténylegesen megosztandó bevételek, vagy mint a kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok. A kiadások és bevételek számbavétele egyaránt hatást gyakorol a főváros és a kerületek, valamint a kerületek egymás közötti forrásmegosztására, amelynek tükröznie kell: • egyrészt a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok eltérő feladatait, • másrészt a bevételek képződésében és a feladatokban a kerületek között meglévő különbségeket is. A főváros és a kerületek között a feladatok központi hozzájárulással és megosztott forrásokkal való fedezettségében a vizsgált években jelentős különbségek mutatkoztak (4. és 5. sz. táblázatok). A számításokban az alapfeladatok nem tartalmazzák az OEP által finanszírozott gyógyító-megelőző ellátásokkal és felújítással, felhalmozással, pénzügyi 6

FÜGGELÉK

műveletekkel kapcsolatos kiadásokat. Az önkormányzati igazgatási - kerületenként eltérő összetételű - kiadásoknál szükségessé vált a felhalmozással, értékpapír-forgalmazással, finanszírozással, különböző szervezetek támogatásával összefüggő tételek korrekciója. Az alapfeladatok közé több olyan tétel is besorolásra került, amely nem kötelező önkormányzati feladat (lapkiadás, kábeltévé üzemeltetés, helyi közgyűjteményi feladatok). Az alapfeladatok normatív állami hozzájárulással és normatív SZJA-val való fedezettsége növekedett (1998. évben 28,7%, 1999. évben 32,2% volt). A fővárosi és a kerületi önkormányzatoknál a központi hozzájárulásokból az alapfeladatok 1998. évben közel azonos mértékben voltak fedezettek, 1999. évben a kerületek javára ez az arány 6%-ponttal javult. A kerületek között azonban jelentős szóródás figyelhető meg (1998. évben 15 és 40% közé esik a feladatok fedezettsége). A központi hozzájárulások aránya az intézmények működtetésére fordított önkormányzati bevételekkel fordított arányban változik. A forrásmegosztási számításokba bevont bevételekből az alapfeladatok fedezettsége 1998. évben összességében 76%-os volt. A forrásmegosztási számításoknál figyelembe vett - 1997. évi költségvetési előirányzatokon alapuló alapfeladatokkal szemben az 1998. évi tényleges kiadások a kerületeknél 57 milliárd Ft, a fővárosnál 9 milliárd Ft többletet mutatnak. Ennek okai között az inflációs hatások, a tartalékok, pénzmaradvány felhasználása mellett a központosított előirányzatokból és saját bevételekből fedezett kiadásnövekedés egyaránt megtalálható, kerületenként eltérő mértékben. Az alapfeladatok működési átlagnormatíváját 1998. és 1999. évben az előző évhez viszonyítva a 6. sz. számú táblázat mutatja. Az infláció mértékét (14%) meghaladóan nőtt 1998. évben néhány feladat egy feladatmutatójára jutó átlagnormatíva, egyes esetekben két év alatt megduplázódott (pl. szakképzést megalapozó iskolai oktatás). Az alapfeladatok fedezettsége a központi hozzájárulásokból és megosztott forrásokból a Fővárosi Önkormányzatnál 1998. évben 94%, 1999. évben már 101,9% volt, így a forrásmegosztási számításokban figyelembe nem vett saját folyó bevételekkel együtt működési „eredményt” ért el. A fővárosi önkormányzatok között jelentősek a vagyoni, pénzügyi helyzetükből, az infrastruktúra fejlettségéből, a lakosság közszolgáltatások iránti igényeiből eredő különbségek. Kerületenként az egy lakosra jutó korrigált működési költségvetési kiadások, valamint az önkormányzati vagyon eltérő összetétele, nagysága miatt a hozamjellegű bevételek nagyságrendje is eltérő. A forrásmegosztás keretében nem minden vonatkozásban tudtak megoldást találni a bevételek képződése és a feladatok ellátásának forrásigénye közötti összhang megteremtésére. Ezt jelzi az a tény is, hogy a forrásmegosztás korrekcióját szolgáló Támogatási Alap felosztásához készített számításokban 1998. évben 18 kerületnél 8.975 M Ft, 1999. évben 19 kerületnél 11.917 M Ft számított „működési forráshiányt” mutattak ki, az előző évi tényleges kiadások alapján számított átlagnormatíva és ezek fedezeteként figyelembe vett bevételek különbözeteként. Ugyanakkor a Fővárosi Önkormányzat 1999. évben 21.916 M Ft „működési eredményt” mu7

FÜGGELÉK

tatott ki a beszámolóban (azaz működési célú bevételei ennyivel haladták meg a működési célú kiadásokat). A Fővárosi Önkormányzat 1998-1999. években privatizációból, pénzügyi befektetések visszatérüléséből, hitelfelvételből, kötvénykibocsátásból 62,3 milliárd Ft bevételt realizált, az éven belüli rövid lejáratú értékpapír forgalom 1998. évben 218 milliárd Ft, 1999. évben 230 milliárd Ft volt. A kerületi önkormányzatok értékpapír beváltásból származó bevételeinek aránya 1998. évben 24,5% volt. Rövid lejáratú értékpapír forgalmuk 1998. évben 31 milliárd Ft-ot, 1999. évben 13 milliárd Ft-ot tett ki. A X. Kerületi Önkormányzat 1998. évben 15,8 milliárd Ft, a II. Kerületi Önkormányzat 2,6 milliárd Ft, a XV. Kerületi Önkormányzat 1,1 milliárd Ft értékben bonyolított le értékpapír forgalmazást. A kerületek tulajdonában lévő értékpapír állomány 1999. évben közel 3 milliárd Ft-tal nőtt az előző év végi állapothoz képest, és 11 milliárd Ft-ot ért el.

A kerületek egy főre jutó működési kiadásainak szóródása (7. és 8. sz. táblázatok) jelentős. A korrigált működési kiadás az ÖNHIKI-s támogatások igénylésénél alkalmazott küszöb értékként került a PM-BM módszertani útmutató alapján kiszámításra. (A korrigált működési kiadás a központi hozzájárulások, OEP finanszírozási kör, átvett pénzeszközök, kamatkiadások és szociális ellátások nélküli működési kiadás.) A kerületek 1998. évi 44.799 Ft/lakos átlagához képest az eltérés - 47% és + 226% között szóródik. A legalacsonyabb a XVII. kerület 24.187 Ft/lakos, a legmagasabb az V. kerület 98.581 Ft/lakos fajlagos értéke, amelyek között háromszoros az eltérés. Népességszám szerinti kategóriákba sorolva a kerületeket 10 nem éri el a településcsoportja átlagát, 13 meghaladja, amely mutatja a kerületek saját bevételeiben meglévő eltéréseket.

3.

A FORRÁSMEGOSZTÁS MÓDSZEREINEK VÁLTOZÁSA A megosztandó bevételek körét a jogi szabályozás lényegében változatlanul hagyta az elmúlt egy évtizedben, azonban lényeges változást jelentett, hogy 1994. évig a forrásmegosztási rendelet megalkotásához a kerületek többségének egyetértése volt szükséges, az Ötv. 1994. évi módosítása már csak a kerületek véleményének kikérését szabta a rendelet megalkotásának feltételéül. Az ezzel kapcsolatos alkufolyamat időigényét sem veszi figyelembe a véleményezésre biztosított 10 nap. Kisebb tartalmi módosulást jelentett a megosztandó központi hozzájárulásoknál, hogy 1999. évtől kikerült a forrásmegosztás köréből a főváros igazgatási és közművelődési feladataihoz kapcsolódó normatíva, és bekerült a népesség meghatározott korcsoportjai alapján számított központi hozzájárulás (normatív állami hozzájárulás és SZJA). A központi hozzájárulások az éves költségvetési törvény önkormányzati forrásszabályozásra gyakorolt hatása következtében változtak. A forrásmegosztás deklarált alapelvét (az ellátott feladatokkal arányos bevételekhez juttatni az önkormányzatokat) az alábbi módon kívánták biztosítani (a módszerek 1998-1999. években alapvetően nem változtak): 8

FÜGGELÉK

• Évente a fővárosi szintű előző évi tervezett kiadások és a tervezett intézményi működési bevételek különbségeként ún. „fővárosi normatíva” és a tárgyévi tervezett feladatmutatók szorzataként meghatározták a közszolgáltatások, ún. alapfeladatok támogatás igényét. 1999. évben az általános szabályok szerint számított fővárosi normatívát azoknál a kerületeknél, ahol magasabb volt az alapfeladat átlagköltsége, ott a különbözet 20%-ával korrigálták. Az önkormányzati alapfeladatok körét 1997. évben rögzítették, amelyek jelenleg is a számítások alapját képezik. Ebben a lakásfenntartás 2000. évet megelőzően nem szerepelt, az ezzel kapcsolatos tényleges kiadásokat a Támogatási Alap felosztásánál vették figyelembe. A településüzemeltetési kiadásoknál a külön fővárosi, külön kerületi normatíva a tényleges költségek egy lakosra számított összege volt. Az egyes kerületeknél a népességük arányában került elismerésre a településüzemeltetéssel kapcsolatos kiadási szükséglet. A viták elsődleges tárgya a feladatokat jobban közelítő naturáliák alkalmazása volt a normatíva számításoknál. A kerületeknél a fővároshoz viszonyított korábbi alulfinanszírozottság (bázis) is torzította az elosztást. (A 2000-től alkalmazott módszer a településüzemeltetési kiadásokat szétbontja parkfenntartási, útfenntartási, egyéb településüzemeltetési kiadásokra, és az első két feladatnál a fenntartott alapterületi adatokat veszi figyelembe a normatíva számításánál.) Az igazgatás működési kiadásai 1998. évtől differenciált (a kerületi önkormányzatoknál 3.800 Ft/állandó lakos, a Fővárosi Önkormányzat 2.900 Ft/állandó lakos) támogatási igénnyel kerültek figyelembevételre, amely 1999. évben a kerületeknél 4.900 Ft-ra, a fővárosnál 3.000 Ft-ra emelkedett. A forrásmegosztás egyik legvitatottabb pontja volt az igazgatási kiadások számbavételénél alkalmazott eltérő megoldás. További jellemző, hogy a főváros által ellátott egyes feladatok egyediségük miatt a tervezett kiadások szintjén kerültek elismerésre (ilyen feladat a tömegközlekedés támogatása 1999. évben 15,1 milliárd Ft, a tűzvédelem és katasztrófavédelem 3,4 milliárd Ft, a színházi tevékenység 2,1 milliárd Ft, a városrehabilitáció támogatás 1 milliárd Ft öszszegben). • Meghatározták az alapfeladatok támogatásának forrását biztosító bevételeket (forrásmegosztási számításokba bevont források), ezek köre bővebb, mint a ténylegesen megosztott bevételek. Az alapfeladatok támogatásának fedezete 2000. évet megelőzően meghaladta a támogatási igényt, ezért azt a figyelembe vett források szintjére emelték. (A támogatási igényt olyan %-ban növelték, mint a támogatási fedezetként figyelembe vett tervezett források azt lehetővé tették.)

9

FÜGGELÉK

Megnevezés

1997.évi terv

Forrásmegosztásba bevont bevételek (2000.év előtti szerkezetben) 2000.évtől figyelembe vett egyéb saját bevételek Alapfeladatok támogatásigénye a forrásmegosztási számításokban Fedezettség 2000.évben figyelembe vett felujítások, fejlesztések támogatás igénye Számított hiány

109278

1998.évi terv 127232

adatok millió Ft-ban 1999.évi 2000.évi terv terv 146307

142752 62541

96484 113,26%

117396 108,38%

135923 107,64%

192096 106,87% 65862 52665

A forrásmegosztási számításokba bevont bevételek között közvetetten szerepeltek az 1997-1999. években az intézményi működési bevételek (ezekkel csökkentett támogatási igénnyel számolnak kiadási oldalon), illetve nem szerepeltek a kerületi kivetésű helyi adók, valamint az önkormányzatok egyéb sajátos bevételei (kamat- és egyéb hozambevételek, helyiségbérleti díjak). Ugyanakkor nem vették számításba a lakásfenntartással, az intézmények, a közterületek, utak felújításával és a fejlesztéssel kapcsolatos igényeket. Az ezzel összefüggő kiadásokat a fővárosi önkormányzatok a forrásmegosztásba be nem vont bevételekből fedezték. Az eltérő adóztatási képesség, forgalomképes vagyon, hozam jellegű bevételek miatt eltérő az egyes kerületek fejlődésének üteme. A forrásmegosztás során az állandó népességhez kapcsolódó normatív állami támogatás, valamint feladathoz kötött ún. normatív SZJA megosztása a feladatarányosságot szolgálta, a személyi jövedelemadó átengedett része és az iparűzési adó kiegyenlítő (hiánypótló) szerepet kapott. A vizsgálat során a Főpolgármesteri Hivatal kérésünkre elkészítette az 19981999. évre vonatkozó forrásmegosztási számításokat a 2000. évtől alkalmazott módszer alapján. A számítások szerint a forrásmegosztás korszerűsítése a megosztási arányokon érdemben nem változtatott. A kiadások és a forrásmegosztásba bevont bevételek különbözeteként számított kiadási deficitek alapján a részesedés változása 1998. évben a Fővárosi Önkormányzatnál 1.207 M Ft, 1999. évben a kerületeknél 3.316 M Ft pozíció javulást mutat az eredeti forrásmegosztáshoz képest. (A modell számítás eredményeként módosuló részesedés a megosztott forrásokból a 9. és 10. sz. táblázatokban található.) A modell számítások fontosabb jellemzői. • Az elismert alapfeladatok működési kiadásai az előző évi beszámoló adataiból vett átlagnormatívával kerültek kiszámításra. Kivételt képeztek ez alól az igazgatási és a lakásfenntartással kapcsolatos kiadások, amelyeknél a kerületek által a Támogatási Alap felosztásához közölt adatok kerültek figyelembevételre.

10

FÜGGELÉK

• A településüzemeltetési kiadásoknál a park- és zöldfelület és útfenntartási feladatoknál, valamint a lakásfenntartásnál az 1999. december 31-ei naturális (négyzetméter) adatokat vették figyelembe, mert korábban ilyen adatszolgáltatás nem volt. • A felújítási és fejlesztési kiadások az előző évi tényszámokon alapultak (ezek figyelembevétele az összkiadásokon belüli viszonylag magas aránya miatt a Fővárosi Önkormányzat részesedését meghatározta). • Az előző évi tényleges bevételek - az egyszeri és vagyonértékesítésből származó bevételek kivételével - kerültek az előzőek szerint számított kiadásokkal szembeállításra. Adathiány miatt kivételt képezett ez alól a kerületeknél a lakás- és helyiség bérbeadással kapcsolatosan a kezelő gazdasági társaságok által elért bevétel, amely 2000. évben 2.694 M Ft összegben szerepel a forrásmegosztási számításokban.

4.

A FORRÁSMEGOSZTÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ ALAPOK A forrásszabályozás módszere körüli viták következtében a Fővárosi Közgyűlés már 1995. évben határozatot hozott a korszerűsítésre. Az ezzel kapcsolatos közgyűlési anyag szerint 16 kerület véleményezte a nyolcféle változatot tartalmazó javaslatot. Ebből 10 kerület véleménye szerint - kisebb módosításokkal alapjaiban maradjon érintetlen a forrásmegosztás rendszere, egy kerület minden változatot elutasított. Öt kerület értett egyet a működési forráshiány részbeni ellensúlyozására, a forrásmegosztás korrekciójára szolgáló Támogatási Alap iparűzési adóból történő elkülönítésével. (A Támogatási Alapból folyósított összegeket kerületenként a csatolt 11. sz. táblázat tartalmazza.) A vizsgált 1998-1999. években lényegében kétlépcsős forrásmegosztást alkalmaztak: • Első lépésben az alapfeladatok (a normatív állami hozzájárulással is érintett közszolgáltatások) előző évi tervadatokon alapuló fővárosi szintű normatívával számított kiadásait vették számításba (előző fejezetben részletezett módon). • Második lépésben a Támogatási Alapból való részesedésnél az előző évi beszámoló szerinti, tényleges kiadásokon alapuló, fővárosi átlagnormatívákkal számított támogatási igényt vették figyelembe, és a lakásfenntartással összefüggő kiadásokat is szerepeltették, a számítások eredményeként megállapított „számított működési forráshiány” részbeni ellensúlyozására szolgált a Támogatási Alap. Az Alap felosztásánál alkalmazott számítási módszer (a tényleges kiadásokból számított fővárosi átlagnormatíva és a tényleges feladatmutató szorzata) számos torzítást okozott. Az 1998. évi beszámoló adataiból végzett számítások a Támogatási Alapot igénylő 19 önkormányzatnál az alapfeladatok kiadásait 98.820 M Ft összegben tartalmazzák, amely feladatok tényleges kiadásai a bekért tanúsítványok szerint 85.762 M Ft-ot tettek ki (12. sz. táblázat). A fővárosi szintű normatívákkal számított kiadások a normatív állami hozzájárulással 11

FÜGGELÉK

érintett feladatoknál (szociális ellátás, közoktatás, közművelődés és sportfeladatok) 13.058 M Ft-tal haladják meg a kerületi önkormányzatok által jelen vizsgálat keretében közölt tényleges kiadások összegét. A működési célú bevételek és kiadások teljesített adatai alapján csupán 5 kerületnél volt működési hány 2.302 M Ft összegben, 14 kerületnél összességében 5.149 M Ft többlet mutatkozott. A számított forráshiánnyal érintett önkormányzatok által kimutatott összes működési célú teljesített bevétel 117.750 M Ft volt, míg az összes működési célú kiadás 114.902 M Ft 1998. évben. A ténylegesen teljesített bevételek és kiadások figyelembevételével csupán öt kerületnél mutatható ki hiány, azonban ennek okai között gazdálkodási, elszámolási problémák mutathatók ki. A VII. kerület adatszolgáltatása szerint a működési célú kiadások 864 M Ft-tal haladták meg az összes működési célú bevételeket. Azonban működési kiadásként szerepeltettek lakóház felújításra az ingatlankezelő szervezetnek átadott 864 M Ft-ot, amely felhalmozási jellegű kiadás, valamint az igazgatási kiadások között 798 M Ft értékpapír vásárlás is szerepel. A Polgármesteri Hivatal és az intézmények 1998. évben, megsértve a gazdálkodási fegyelmet, a testület által jóváhagyott kiemelt előirányzatokat túllépték (dologi kiadásoknál a túllépés 809 M Ft volt). A XIV. kerület a 418 M Ft működési hiányát 1998. évben rövid lejáratú értékpapírok értékesítéséből fedezte (éven belül értékpapír forgalmazásból 802 M Ft többletbevétele származott).

A költségvetési törvény 1999. évtől a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe utalta az ÖNHIKI-s támogatással kapcsolatos feladatokat a törvény mellékletében meghatározott módszertan alkalmazásával. A Fővárosi Önkormányzat abban az esetben igényelhet támogatást, ha a saját és a kerületi önkormányzatok költségvetéseinek összesített adataiból a költségvetési törvény szerint számított forráshiány mutatható ki. ÖNHIKI-s támogatási igényt 1999. évben 3 kerületi önkormányzat nyújtott be (a II. Kerületi Önkormányzat 145 M Ft, XVIII. Kerületi Önkormányzat 2.201 M Ft, XX. Kerületi Önkormányzat 192 M Ft összegben). A támogatási kérelmek felülvizsgálatát (a PM-BM által kialakított módszertan alapján) követően a II. és a XX. Kerületi Önkormányzat a támogatási igényét visszavonta, a XVIII. Kerületi Önkormányzat ismételten benyújtott pályázatában 934 M Ft működési bevételi többletet mutatott ki. A törvény felhatalmazza a Fővárosi Közgyűlést, hogy a kerületek részére cél- és címzett támogatási rendszert vezessen be, meghatározhat olyan fejlesztési célokat, amelyekhez pályázatok útján, saját pénzeszközeik kiegészítése céljából juthatnak a kerületek. (Az Ötv. nem határozta meg ezek forrását.) A Fővárosi Önkormányzat a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) alapján a kerületi önkormányzatok által értékesített lakások bevételéből befizetett 50%-ot elkülönített számlán kezelve, a bevételekből származó hozambevételekkel növelve működteti a „Városrehabilitációs keret” támogatási rendszerét a kerületi önkormányzatok részére. (A keret 2000. évi eredeti előirányzata 4.902,8 M Ft volt, amelyből 1134,2 M Ft lekötetlen összegre pályázhattak a kerületi önkormányzatok.) 12

FÜGGELÉK

A Fővárosi Önkormányzat saját forrásai terhére működtette 1998-2000-ben a „Városrehabilitáció fővárosi támogatása” rendszerét a kerületi önkormányzatok, a társasházak részére. (A keret 2000. évi eredeti előirányzata 3.655,8 M Ft volt, amelyből 1.765 M Ft lekötetlen összegre pályázhattak a kerületi önkormányzatok és a társasházak.) A helyszíni vizsgálatot követően elfogadott 2001. évi forrásmegosztási rendelet szerint e keret forrása az iparűzési adóból került elkülönítésre - a kerületekkel közös tehervállalással - 1.000 M Ft összegben. A Fővárosi Közgyűlés az iparűzési adó elkülönített részéből ténylegesen az alábbi alapokat hozta létre a kerületek egyes feladatai támogatására: adatok millió Ft-ban 1997. év 1998. év 1999. év 2000. év 371 1278 814 1348 300 300 300 300 243 336 414 452 335 429 482 75 300 300 1200 1200 1200 2863 2449 3543 3510 5338

Megnevezés Szennyvízcsatorna hálózatfejlesztés Szolidaritási Alap Iskolatej ellátásra Mikrohitel program támogatása Közbiztonság megerősítésére Támogatási Alap Korrekciós Alap Összesen

A szennyvízcsatorna-hálózat építésének megvalósításához való elkülönítést a Fővárosi Közgyűlés 45/1995. (IX. 25.) rendeletében határozta meg. A fővárosi céltámogatás forrása a helyi iparűzési adóból az éves forrásmegosztási rendeletekben e célra elkülönített összeg. Az éves forrásmegosztási rendeletekben a szennyvízcsatorna-hálózat építésének megvalósításához kapcsolódó fővárosi céltámogatásra a jóváhagyott pályázatokban adott évre vállalt kötelezettségvállalásoknak megfelelő összegű iparűzési adót kell elkülöníteni. A külső kerületek infrastruktúrával való ellátottsága több szempontból hátrányos. (Pl. a XX. kerületben jelenleg is 54 utca csatornázatlan és 59 km a földutak hossza, a XXIII. kerületben - annak ellenére, hogy a vizsgált években 6 km szilárd burkolatú út épült - a földutak aránya 55 %.) A kerületekben a szennyvízcsatorna építésre 2000-2001. évben lekötött fővárosi céltámogatás összege 1.265 M Ft, amelyet a céljellegű decentralizált támogatási keretből további 239 M Ft-tal támogat a Fővárosi Közgyűlés. Ebből a XXII. kerület 386 M Ft-tal, a XXIII. kerület 285 M Ft-tal, a XVII. kerület 230 M Ft-tal részesült. A földutak szilárd burkolattal történő kiépítését a kerületekben 1998-2000. években céljellegű decentralizált keretből 507,6 M Ft, saját forrásaiból 331,6 M Ft támogatással segítette a főváros.

A Fővárosi Szolidaritási Alapról szóló 27/1996. (V. 29.) Főv. Kgy. rendelet szerinti támogatást a kerületi önkormányzatok pályázat útján vehetik igénybe meglévő szociális ellátási formák, eljárások fenntartása és továbbfejlesztésére, új szociális ellátási formák, eljárások, valamint több kerületi önkormányzat lakóira kiterjedő szociális ellátási formák, eljárások kialakítására. A Fővárosi Tejalap 1997-től működik. A forrásmegosztási rendeletben évrőlévre meghatározták, hogy a "Fővárosi Tejalap" terhére a Főpolgármesteri Hiva-

13

FÜGGELÉK

tal köt szerződést közbeszerzési eljárás keretében a fővárosi rászoruló általános iskolások reggeliztetésének ellátására. A keretet minden évben felhasználták. Szintén 1997-ben került az iparűzési adóból elkülönített keretbe a mikrohitelkeret növelésére történő átadásra tervezett összeg. Az összeg a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány mikrohitel-keretének növelését célozta meg. Átadásának feltétele, hogy a budapesti gazdasági kamarák ugyanerre a célra azonos összeget utaljanak át. Mivel ez 1998-1999-ben a tervezetnél kisebb összegekben (20 millió Ft, 25 millió Ft) történt meg, így az ezen a feladaton tervezett összeg egy része is növelte az önkormányzatok között szétosztott részt. A közbiztonság megerősítését szolgáló célkeretet az 1999. évi forrásmegosztásnál tervezték meg. Felhasználási és elszámolási rendszerét a főpolgármesternek 1999. március 31-ig, illetve 2000. április 30-ig kellett kidolgoznia. A keret egy részéhez (80 M Ft) a közbiztonság javítását, bűnmegelőzést szolgáló céljaik, programjaik támogatásához a kerületi önkormányzatok juthattak pályázat útján, 220 millió Ft-ot a rendőrség különböző szervei kapták.

5.

A

2000.

ÉVI FORRÁSMEGOSZTÁS

A forrásmegosztás körül zajló, szűnni nem akaró viták miatt 1999. évben a Közgyűlés határozatot fogadott el a forrásmegosztási rendszer továbbfejlesztésére. Közel egy éves előkészítés, többszöri egyeztetés után a 2000. évi forrásmegosztásnál alkalmazott főbb változtatások: • A korábbi tervadatokon alapuló forrásmegosztás helyett áttértek a teljesítési adatokra (technikailag az előző évi beszámoló tényleges kiadásainak ismeretében elvégzik a forrásmegosztás korrekcióját, míg ezt korábban részlegesen szolgálta a Támogatási Alap felosztása). • A legtöbbet vitatott igazgatási és a városüzemeltetési kiadásokat új módon vették számításba. • A fejlesztési, felújítási igényekkel és a lakásfenntartás támogatásával is számoltak, de ezzel párhuzamosan a forrásmegosztásnál a bevételek bővebb körét (pl: a vagyonhasznosítási és hozamjellegű bevételeket, a kerületi kivetésű helyi adókat is) vették számba (kivéve az egyszeri vagyonértékesítés bevételeit). • A bevételek egy részénél a normativitást igyekeztek érvényesíteni (pl. a helyi adó bevétel nemcsak az egyes adónemeket bevezető és beszedő kerületeknél került számbavételre, hanem alapterület arányosan felosztva a többi kerületnél is). Az alkalmazott forrásmegosztási módszer körüli vitákról az ÁSZ elmúlt évi zárszámadás vizsgálata részletesen beszámolt. (A 2000. évi számítási módszerrel kapcsolatos véleményeket az 1. sz. mellékletben összegeztük.) A forrásmegosztás korszerűsítése keretében 2000. évtől a feladatarányos megosztás elvét a megosztandó normatív állami hozzájárulásnál és személyi jövedelemadónál érvényesítették (a felosztás alapját képező népesség14

FÜGGELÉK

szám és a feladat közötti szoros kapcsolatot feltételezve). A megosztott források ún. „deficitarányos” elosztása új elemként került be a forrásmegosztás rendszerébe. A korábbi években az alapfeladatok támogatási igényét a forrásmegosztásba bevont (kerületek által beszedett helyi adók, vagyonhasznosításból származó bevételek nélkül számított) bevételek 13,3-7,6%kal meghaladták, a „forráshiány” kifejezés csak a Támogatási Alap felosztás szóhasználatába épült be. Bár a forrásmegosztás alapvetően a kiadási szükségletek és a bevételek együttes figyelembevételére épül (amilyen mértékben a feladatokat és a bevételeket a számításokba bevonja), az önkormányzatok pénzügyi helyzetét a bevételek mellett ellátás-szervezési, hatékonyságbeli kérdések is meghatározzák. A közfeladatok kiadási szükségletét a tényleges kiadásokkal mérni több veszélyt rejt magában: • A tényleges kiadások a helyi preferenciáktól, döntésektől, hatékonyságjavító intézkedések elmaradásától függően eltérhetnek az indokolt szükséglettől, pl. igazgatási kiadásoknál a törvényben meghatározott mértékűnél magasabb illetményalap, vagy a lakásfenntartás költségeire ráterhelt ingatlankezelő szervezet aránytalanul magas (gazdaságtalan) szervezet-fenntartási költségei. • A rosszabb pénzügyi helyzetben lévő önkormányzatoknál a tényleges kiadások - pénzügyi szükséghelyzetből adódóan - nem az elvárható működtetési színvonalat, szükségleteket tükrözik. • A beszámolók készítésénél tapasztalható pontatlanságok miatt állandóan jelen van egy bizonytalansági tényező az elvégzett számítások megbízhatóságát illetően. A ráfordítások szükségletként történő elismerése eltérően érvényesül a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok vonatkozásában. Egyes feladatoknál a fővárosi átlagnormatíva a feladat egyedisége miatt a főváros tényleges kiadásait takarja (pl. tömegközlekedés, színházak, tűz- és katasztrófavédelem, vagy a 2000. évi forrásmegosztásnál figyelembe vett 1999. évi tényleges fejlesztési, felújítási kiadások). Az ún. normatívás feladatok támogatásigényéből sem lehet következtetni a nyújtott ellátások hatékonyságára, gazdaságosságára. Néhány vitatott támogatási igénnyel kapcsolatos tapasztalat erősíti az előzőekben vázolt veszélyeket. A lakásfenntartás kiadásai az eredeti forrásmegosztásba bevont feladatok között csak 2000. évtől szerepelnek. Az önkormányzati lakásállomány egyenlőtlenül oszlik meg a kerületek között, és igen eltérő ezek szerkezete is (lakásméret, komfortfokozat, építési éve, felújítottsága). Különböző a lakóház kezelés szervezeti rendszere is, igen eltérő költséggel terhelve az önkormányzatok költségvetését. A fenntartási költségek meghatározását bonyolítja, hogy az összes önkormányzati tulajdonban 15

FÜGGELÉK

lévő lakás 39%-a kizárólag önkormányzati, 61%-a ún. vegyes tulajdonú lakóépületekben van, kerületenként erősen szóródva. Az 1999. évi tényleges kiadások felmérése alapján a 100%-os önkormányzati tulajdonban lévő lakások fajlagos működtetési költsége több mint másfélszerese a vegyes tulajdonú lakóházakban lévő lakásokhoz képest. Az üzemeltetés sajátos szervezeti megoldása a bevételek, költségek számbavételénél technikai jellegű problémát okozott, külön adatgyűjtést kellett végezni az önálló jogi személyiségű gazdasági társaságok lakásfenntartással kapcsolatos bevételeinek, kiadásainak 2000. évi forrásmegosztásban történő szerepeltetéséhez. (Ezek megismeréséhez nem minden kerület járult hozzá.) A lakbér mértékét illetően is igen jelentős szóródás figyelhető meg. Az 1999. évi lakbérbevételek alapján az átlagos lakbérhez képest a kerületekben az egy m -re jutó lakbér 42% és 165% között szóródik. Egy átlagos 50 m -es lakás havi lakbére a felmérések szerint 2.470 Ft, amely összehasonlítva ugyanilyen lakásra jutó 12.133 Ft fenntartási költséggel igen alacsony. Az önkormányzati beszámolók szerint a lakóházfenntartással öszszefüggő kiadásoknak 1998. évben csupán 22%-át, a 2000. évi forrásmegosztás szerint 21%-át fedezte a lakbér, így 8.811 M Ft támogatási igény épült be a kerületi önkormányzatoknál. 2

2

A fenntartáson kívül a tulajdonost további kötelezettségek terhelik, a nagyobbrészt leromlott állapotú lakásállomány felújítása jelentős forrásokat igényel. Erre a célra a főváros külön alapot működtet, amelynek forrása a kerületi önkormányzatok tulajdonában lévő lakások értékesítéséből származó bevétel 50%-a (lakástörvényben meghatározott megosztás), valamint az alap fel nem használt részének pénz- és tőkepiaci hasznosításából származó hozam. 1999. évben az alapban rendelkezésre álló 4.289 M Ft-ból csupán 370,5 M Ft felhasználás történt, bár az alap nagyobb része lekötött. Az igazgatási kiadások figyelembevétele 1998-1999. évben a forrásmegosztási számításokban eltérő normatíván alapult a kerületeknél és a fővárosnál, a kettős számbavételi módszer miatt rendszeres viták folytak. (A kerületeknél 1998. évben 3.800 Ft/állandó lakos, a Fővárosi Önkormányzatnál 2.900 Ft/állandó lakos normatívával, amely 1999. évben a kerületeknél 4.900 Ft-ra, a fővárosnál 3.000 Ft-ra emelkedett.) A kerületeknél az 1998. évi forrásmegosztáskor figyelembe vett 6.936 M Ft kiadással szemben a testületek és a polgármesteri hivatalok működtetésével kapcsolatos kiadás 20.927 M Ft volt (az eltérés 13.991 M Ft). Ezzel szemben a fővárosnál a normatíva teljes egészében fedezte az igazgatási kiadásokat. 1999. évben a kerületek támogatásának növelésével és az igazgatás dologi kiadásainak csökkentésével némileg mérséklődött az eltérés, azonban a tényleges és a számításba vett igazgatási kiadások között a kerületeknél továbbra is 9.288 M Ft eltérés volt tapasztalható, a fővárosnál a mérsékelten növekvő normatíva fedezte az igazgatás tényleges költségeit. A forrásmegosztás korszerűsítése keretében 2000. évtől a teljesítésként kimutatott kiadásokon alapuló, optimális apparátusi létszámmal szorzó egységes fő16

FÜGGELÉK

városi normatívára tértek át, amely már reálisabb megosztást jelentett a főváros és kerületek között. (A kerületeknél 2000. évre a korrigált forrásmegosztási számításoknál az előző évihez képest az elismert igazgatási kiadás 12.051 M Fttal nőtt, a fővárosnál az előző évi szinten maradt.) Az igazgatási kiadások a képviselő-testületek és a polgármesteri hivatalok működésével kapcsolatos kiadások mellett kerületenként eltérő mértékben, de több összetett költséget is tartalmaznak. Pl. társadalmi szervezetek támogatása, üdültetés, vagyonhasznosítással kapcsolatos feladatok, finanszírozási műveletek stb. Az önkormányzatok igazgatási tevékenysége körében a testületek és a hivatalok működése mellett több más szervezet kiadását is figyelembe vették. (A kerületeknél az intézmények ellátó-kisegítő szolgálatai, a fővárosnál az adó- és pénzügyi igazgatási tevékenység - FÁKISZ -, egyéb számítástechnikai tevékenység - FŐSZINFORM - és más háttérszervezetek is megjelennek az igazgatási kiadások között.) Számos oda nem illő kiadás is szerepel az önkormányzatok igazgatási tevékenysége elnevezésű szakfeladaton, ezért a beszámolóban szereplő adatok felülvizsgálat nélkül nem tükrözték a valós támogatási igényeket. A XV. kerületben 1998. évben az igazgatási kiadások között számolták el a normatív állami hozzájárulás visszafizetési kötelezettségét 41,5 M Ft összegben. A X. kerületben az igazgatási kiadások között az alapítványoknak, társadalmi és egyéb szervezeteknek nyújtott kiadások szerepeltek 120,7 M Ft összegben 1998. és 1999. évben is. A VII. kerületben az 1998. évi beszámolóban a lakóház kezelést végző szervezetnek történt pénzeszköz átadás, egészségügyi programok, táboroztatás támogatása címén 727 M Ft, értékpapír vásárlás címén 798 M Ft szerepelt az igazgatási kiadások között.

A képviselő-testületek a vizsgált években a törvényben meghatározottnál magasabb illetményalapot állapítottak meg. (A területi és központi igazgatási szerveknél ezekben az években az illetménykiegészítés, a pótlékok rendszerén keresztül térítették el az illetményeket a törvényben meghatározott mértéktől.) Az illetményalap 1998. évben 20 kerületnél volt magasabb, a legnagyobb arányú eltérés 25%, a legkisebb mértékű eltérés 7,7%, 2000. évben már valamennyi kerület eltért a törvényben meghatározott illetményalaptól: a legmagasabb eltérés 40%, a legkisebb 13,7% volt. A Fővárosi Közgyűlés 1998. évben 25%-kal, 1999. évben 36,9%-kal, 2000. évben 32,9%-kal tért el rendeletében a központi illetményalaptól. (13. sz. táblázat) Összességében a főváros önkormányzatainál számításaink szerint 1998. évben 1,2 milliárd Ft, 1999. évben 2,1 milliárd Ft, 2000. évben már 2,4 milliárd Ft többletkiadással (bér- és járulékai) járt a központilag meghatározottnál magasabb illetményalap. A X. kerületben az emelt mértékű illetményalap éves bérkihatása 1998. évben járulékkal együtt 41 M Ft-ot, 1999. évben 118 M Ft-ot jelentett. A köztisztviselőknek megállapított egyéb juttatások (jutalom, ruházati költségtérítés, üdülési és étkezési hj.) a két évben a rendszeres személyi juttatások 75%-át tették ki.

A kerületekben a testületek és a hivatalok működtetésével összefüggő személyi és dologi kiadások egy lakosra vetített átlaga 1999. év-

17

FÜGGELÉK

ben 10.099 Ft volt (14. sz. táblázat), amely a megyei jogú városok egy lakosra jutó hasonló kiadásainak felel meg.

6.

A

HELYI

ADÓKKAL

ÉS

A

GÉPJÁRMŰADÓVAL

KAPCSOLATOS

ADÓZTATÁSI FELADATOK A fővárosi-kerületi önkormányzatokról szóló 1991. évi XXIV. törvénnyel módosított helyi adókról szóló 1990 évi C. törvény (Htv.) alapján a főváros vonatkozásában a helyi adók bevezetését, az egyes adók bevezetésére jogosultak körét a Fővárosi Közgyűlés rendeletében határozta meg. A fővárosi és a kerületi önkormányzatok által beszedett helyi adók a vizsgált években volumenükben és részarányukban is jelentősen növekedtek. Az adóztatással kapcsolatos feladatokat és a megosztás utáni részesedést tükrözik a következő táblázat adatai: adatok millió Ft-ban

Megnevezés Építményadó Telekadó Kommunális adó Gépjárműadó Egyéb Kerületek által beszedett adó Iparűzési adó Idegenforgalmi adó Főváros által beszedett adó Mindösszesen Az adóból mennyit szedett be ? A kerületek A főváros Az adóból részesedés

1998. évi tény 1999. évi tény Kerületek Főváros Kerületek Főváros 7028 9113 1098 1420 140 249 2475 2985 414 23 11155 13790 19736 28759 28486 46365 210 316 223 354 19946 29075 28709 46719 31102 29075 42498 46719 18,54% 51,68%

15,46% 81,46% 48,32%

47,63%

2000. évi tény Kerületek Főváros 10859 1953 309 4435 387 17943 33328 43121 279 368 33607 43489 51550 43489 18,88%

84,54% 52,37%

54,24%

81,12% 45,76%

Amíg az összes adóbevétel 81-85%-át a Fővárosi Önkormányzat által bevezetett, központilag beszedett rész képezi, addig az adóbevételekből 46-52%-ban részesedik, a többi megosztásra kerül a kerületek között. Az építményadót 1999. évben már valamennyi, a telekadót 15, a kommunális adót 4 kerületi önkormányzat vezette be. Az adómérték, a mentességek, kedvezmények kerületenként igen különbözőek. Lakás céljára használt ingatlanra 4 kerületben vezettek be adót (I, XIV, XVI. és XX. kerület), de csak a bérbeadás útján hasznosított lakásokra. Az adómérték m -ként 150 Ft-tól a törvényben meghatározott 900 Ft-os maximumig terjed. Az átlagos adómérték 557 Ft, az adómérték két szélső értéke között 467%-os eltérés van. Az adómérték 12 kerületben egységes, van ahol övezeti besorolástól, vagy az ingatlan alapterületétől függően sávosan növekszik, egyes kerületben tulajdonos szerint eltérő (magánszemélyek esetében alacsonyabb) adómértéket alkalmaznak. (15. sz. táblázat) 2

A kerületi önkormányzatok a lakosság tulajdonában lévő lakás- és nem lakás céljára szolgáló építményekre általában mentességet állapítottak meg. A képviselő-testületek az adómérték alkalmazásánál a fokozatosság elvét tartották 18

FÜGGELÉK

szem előtt, az alkalmazott adómérték 7 kerületben éri el a Htv-ben rögzített maximális mértéket. A XX. kerületben elsősorban a gazdasági tevékenységet szolgáló, a vállalkozások által használt építmények után állapítottak meg adókötelezettséget. Az adómértéket az 1994. évi övezetenkénti 100-200-300 Ft/m -ről 1998. évben 350-650 Ft/m -re növelték a maximális 900 Ft/m adómértéken belül. 2

2

2

A helyi rendeletekben alkalmazott mentességek, kedvezmények az ingatlan használatának jellegére, vagy a tulajdonos szociális helyzetére tekintettel épültek be (pl. a lakosság tulajdonában lévő garázsok, hétvégi házak után nem kell az adót megfizetni), de az ezek révén kieső adóbevételekről - hasonlóan az adóztatható vagyontárgyak teljes köréről sem - nincsenek pontos információk. A XV. kerületben a mentességek, kedvezmények összege a vizsgált három évben összesen 548,5 M Ft-ot tett ki, amely a beszedett vagyoni típusú adóknak 23%-a. Néhány kerület jelentősen növelte a helyi adók mértékét, és így nőtt az általuk beszedett helyi adó. A XXII. kerületben főként a vállalkozók által fizetett építményadó és telekadó összege 2000. évben 1998. évhez viszonyítva 315 M Ft-tal (40,5%-kal) nőtt. A X. Kerületi Önkormányzat 2000. évben 500 Ft/m -ről 700 Ft/m -re emelte az adómértéket (a törvényi maximum 900 Ft/m ), és ennek révén 335 M Ft-tal több építményadó bevétellel számolt. 2

2

2

A saját bevételek (ezen belül is a kerületi helyi adó bevételek) számbavételének sajátos problémáját jelentette, hogy ezeket a tényleges teljesítés, vagy a bevételi kapacitás alapján vegyék figyelembe a 2000. évi forrásmegosztási számításokban. (Korábban ezekkel a bevételekkel nem számoltak a forrásmegosztás során.) A kerületek által beszedett vagyoni, valamint kommunális típusú adót a forrásmegosztás korszerűsítése során 2000. évben a kerületek között alapterület arányosan osztották fel, így a tényleges adókapacitás helyett a jelenlegi adóterhelést vették figyelembe. A tényleges bevételek figyelembevételével „jutalmazták” volna az adókivetést, beszedést elhanyagoló kerületeket, közvetve azt ismerték volna el, hogy nincs különbség a tényleges és a potenciális adóbevétel között. Az adókapacitás figyelembevételének feltétele, hogy az adóztatható adótárgyakról pontos és megbízható adatok álljanak rendelkezésre. (A forrásmegosztás keretében az adatok pontosságának biztosítása érdekében 2000. évtől a kerületek adatszolgáltatását könyvvizsgálóval felülvizsgáltatták.) A 2000. évi forrásmegosztásban a kerületek által 1999. évi ténylegesen beszedett helyi adókat alapterület arányában osztották fel a kerületek között, ennek során az adóztatható építmények alapterületére vonatkozó adatokat egy szakértői anyagból vették. Az így korrigált adóbevétel a számított „deficit” nagyságát befolyásolta. Az építményadóban 11 kerületnél 2.250 M Ft csökkentést, 12 kerületnél ugyanilyen nagyságú növelést tartalmazott a korrekció. Az alapterületre vonatkozó adatok azonban a kerületek adatszolgáltatása és a tény-

19

FÜGGELÉK

leges adóalapok ismeretében pontatlanok, néhány kerület esetében számottevő az eltérés. A X. kerületben lakáscélú létesítmények alapterülete a szakértői anyagban 856.049 m . A kerület által közölt tényleges adóztatható, nem lakás céljára szolgáló építmény alapterülete (adóztatható alapterület) 2.125.549 m . A kétféle számítás közötti eltérés 537 M Ft (16. sz. táblázat). Az eltérés abból adódik, hogy a forrásmegosztásban szereplő 379 M Ft bevételcsökkentés helyett 158 M Ft növelést kellett volna végrehajtani az adóztatható alapterület figyelembevételével. (Hasonlóan kedvezően járt például a XXIII. kerület 632 M Ft-tal, a IX. kerület 382 M Ft-tal, a XXI. kerület 284 M Ft-tal, ugyanakkor a III. kerületnél 274 M Ft-tal, a XII. kerületnél 383 M Ft-tal magasabb építményadó bevételi tervszámot vettek figyelembe.) 2

2

Helyi iparűzési adóból a vizsgált években jelentős többletbevétel realizálódott, ezen belül 1999. évben a tervezett 58.220 M Ft-tal szemben 74.851 M Ft került átutalásra az adóbeszedési számláról. A jelentős többletteljesítés döntően az adószámlák „leürítésére” vonatkozó szabályok változásából, másrészt pontatlan tervezésből jelentkezett: • Az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet 1999. évtől módosította az adószámlák ürítésének (az adóbevételek utalásának) rendjét. Korábban a tárgyhót (tárgyévet) követő hó 20-ig kellett az adószámlán lévő összeget a költségvetési számlára átutalni, 1999. évtől félévkor és év végén nem maradhatott egyenleg az adószámlán. Ezért 1998. évről az adószámla ürítésének áthúzódása miatt 5.029 M Ft, az 1999. decemberi adóbevételek tárgyévi átutalása miatt további 11.595 M Ft terven felüli iparűzési adóbevétel realizálódott. A többletbevételből a forrásmegosztási arányoknak megfelelően a kerületek 6.810 M Ft-tal, a Fővárosi Önkormányzat 10.240 M Ft-tal részesedett. • A helyi iparűzési adó alapja a gazdasági növekedés és az infláció együttes hatására növekedett, annak ellenére, hogy 1998. évtől az adóalapból az anyagköltség 33%-a levonható volt (1999. évben az anyagköltségnek 66%-a, 2000. évtől teljes összege levonható). A fővárosi iparűzési adóalanyok jelentős része nem anyagigényes tevékenységet folytat (1998. évben a nettó árbevétel 4,6%-a, 1999. évben 9%-a került anyagköltségként levonásra az adóalap számításakor). Az adóalap szűkítés következménye kisebb mértékben érintette az adófizetési kötelezettséget, mint az adómérték emelkedése (az 1998. évi 1,4%-os adómérték 1999. évben 1,7%-ra, majd 2000. évben 2%-ra nőtt). Az 1999. évi bevallási összesítőkben szereplő helyi iparűzési adó növekedés 58%-ban az adómérték emelésével és 42%-ban az adóalap növekedésével függ össze. A főváros által beszedett idegenforgalmi adó (1998. évben 526 M Ft, 1999. évben 577 M Ft, 2000. évben 647 M Ft) minden forintjához két forint normatív állami hozzájárulás is járult, az így rendelkezésre álló összeget 40-60%-os arányban osztották fel a kerületek és a főváros között. Az idegenforgalmi adó és a hozzá kapcsolódó üdülőhelyi normatív állami hozzájárulás (2000. évben a két Ft egy része normatív módon elosztott SZJA) megosztására a kerületek lakosságszáma alapján 2000. évet megelőzően a többi bevételtől elkülönítetten került sor, nem vették figyelembe az alapfeladatok támogatási fedezeteként.

20

FÜGGELÉK

A belföldi gépjárművek adóztatásával kapcsolatos feladat- és hatáskör 1996. évtől sajátosan oszlik meg a kerületek és a főváros között. Amíg a törvény keretei között az adómérték meghatározására a főváros egész területén a Fővárosi Közgyűlés rendeletével kerül sor, addig az adóztatással kapcsolatos feladatokat a kerületi adóhatóságok látják el. (Az 1000 kg feletti gépjárművek esetében az adómérték felső határát alkalmazzák.) A kerületi önkormányzatok a beszedett gépjárműadó alsó adótétellel számolt 50%-át kötelesek a központi költségvetésbe befizetni, az e feletti rész saját bevételeiket képezi. A forrásmegosztásban az alapfeladatok fedezeteként számba vett gépjárműadóból ténylegesen realizált adóbevétel 1998. évben 2.475 M Ft, 1999. évben 2.985 M Ft, 2000. évben 4.435 M Ft volt, kerületenként erősen szóródott a gépjárművek számától függően. Bár a gépjárműadó nem céladó, de a gépjárműadó törvény preambuluma szerint az adóztatás célja a kerületi önkormányzatok bevételeinek gyarapítása, valamint a közúthálózat karbantartásához, fejlesztéséhez szükséges források bővítése. Amíg a gépjárműadó bevételek 1997-1999. között 21,2%-kal nőttek, addig az út-híd fenntartásra fordított kiadások csak 15,4%-kal (17. sz. táblázat). A II. Kerületi Önkormányzathoz az 1999. évben befolyt 159,6 M Ft gépjárműadóval szemben az út-híd fenntartásra elszámolt összeg csupán 34,6 M Ft volt. A XII. kerület 144,8 M Ft, a XXIII. kerület 171 M Ft gépjárműadó bevétel mellett út-híd fenntartási kiadást a megfelelő szakfeladaton 1999. évben nem mutatott ki.

A 2000. évi forrásmegosztás során az alapfeladatok támogatási igényének meghatározásakor az egyes kerületek által üzemeltetett utak területe alapján az 1999. évi tényleges út-híd fenntartási kiadásokat felosztották, ezzel az alacsony teljesítést mutató kerületek helyzete javult. (pl. a XII. kerületnél 68 M Ftot, a XXIII. kerületnél 25,8 M Ft-ot ismertek el az útfenntartás támogatási igényeként.) A beszámolók adatai szerint összességében 1997. évben 1.092 M Ft, 1998. évben 876 M Ft és 1999. évben már 1.403 M Ft gépjárműadó részesedést nem útfenntartásra fordítottak a kerületek.

21

1. SZ. MELLÉKLET A V-1015-3/2000-2001. SZ. JELENTÉS FÜGGELÉKÉHEZ

Vélemények a 2000. évi számítási módszerről

Az 1999. évi forrásmegosztásról szóló rendelet megalkotásával egyidejűleg hozott – a forrásmegosztási rendszer továbbfejlesztési munkáinak folytatását elrendelő – 156/1999. (II.11.), a 157/1999. (II.11.) Főv. Kgy. határozatok végrehajtása érdekében – első lépésként – 1999. márciusában fővárosi munkacsoport alakult. A csoport munkájában a főváros vezetése által felkért külső szakértő, a Fővárosi Önkormányzat főpolgármester helyettese, a Főpolgármesteri Hivatal Költségvetési, Tervezési és Gazdálkodási Ügyosztály vezetője, a Pénzügyi Bizottság elnöke, a IX. kerület polgármestere, a XVIII. kerület alpolgármestere, egy fővárosi képviselő (volt kerületi polgármester), a Városkutatás Kft és a GKI Rt vett részt. A munkacsoport kidolgozott – a forrásmegosztás reformjára vonatkozóan – egy végszámok és modellszámítások nélküli elvi anyagot. Ez az elméleti tanulmány – a kerületek észrevételeit és javaslatait is figyelembe véve – fokozatosan változott, bővült és 2000. januárjára kiegészült a konkrét számításokkal. A tervezet négy alkalommal került megvitatásra, egyrészt szakértői értekezleteken a kerületi pénzügyi szakemberek részvételével, másrész polgármesteri értekezleteken. A tanácskozásokról készült jegyzőkönyvek szerint a kerületek képviselőinek pozitív és negatív véleménye, kritikája továbbá javaslata – a teljesség igénye nélkül – a következők szerint foglalható össze. Többen pozitívan értékelték a főváros és a kerületek között kialakult partneri viszonyt, az egyeztetések stílusát, a higgadt hangvételű vitákat és hangsúlyozták a megegyezés szükségességét. Pozitívan értékelték, hogy az igazgatási és településüzemeltetési normatíva úgy került be az anyagba, ahogy azt évek óta kérték a kerületek, hogy normatívvá kívánják tenni a lakásoldal bevételeit és kiadásait, kiszűrve a lakbér-megállapítási különbségeket, hogy ugyan nem teljes körűen, de a fejlesztés és felújítás is bekerült a rendszerbe, továbbá egyetértettek a reform több lépcsőben történő bevezetésével. Mindezek alapján úgy ítélték meg, hogy érdemi előrelépés történt a forrásmegosztási rendszer továbbfejlesztése, a feladatok pontosabb számbavétele, a rendelkezésre álló források igazságosabb elosztása területén. Ugyanakkor volt olyan kerület, amely szerint az irányon fordítani kell. Vagyis nem a kiadásoktól, hanem a bevételektől kell kiindulni, a bevételek után azt kell számba venni, hogy milyen alapfeladatokat kell a kerületi önkormányzatoknak és milyeneket a fővárosi önkormányzatnak ellátni. A költségigényeket a bevételek mellé kell tenni és ezeket 100%-ban le kell fedni. A fennmaradó részt lehet fejlesztésre, vagy bármi másra fordítani. Ha mindez megtörtént, akkor lehet gondolkozni, hogy hogyan tovább. Volt olyan vélemény is, amelyik a reformtervezetet a polgári vezetésű kerületek ellen előre megfontolt szándékkal indított politikai bosszúnak minősítette. Elhangzott olyan kritikai észrevétel is, amely szerint torzak az átlagnormatívák, a deficit-elmélet szakmailag kezelhetetlen, nem igaz az, hogy ami normatív az igazságos, mivel sokféle alapon lehet normatívát képezni. A jelenlegi – kerületek kö1


zötti – egyenlőtlenségeket nem rendezi a javaslat, a reform hosszú, a külső kerületek szempontjából elégtelen és az egészségügy nem szerepel a rendszerben. Egyik kerület az elosztás jogszerűségét vitatta, egy másik pedig az Ötv. és a forrásmegosztás megalkotandó fővárosi rendelete közötti jogharmonizáció szükségességére hívta fel a figyelmet. Több kerület szükségesnek tartotta a sajátos kerületi elemek fokozottabb figyelembevételét, a fogalmak jelentésének, adattartalmának egzakt meghatározását, a fővárosi feladatellátás kontrollját (pl. megyei jogú várossal való összehasonlítás), az igazgatási és településüzemeltetési szükségletek meghatározásánál az egyes korrekciós tényezők hangsúlyozottabb figyelembevételét. Kérték a hozambevételek 50%-os figyelembevételével számoló modellszámítás elvégzését és az eredmény figyelembevételét a véglegesítésnél, a szennyvízcsatorna építés támogatási rendszerének módosítását, a Korrekciós Alap értékének felemelését, az idegenforgalmi bevétel kivételét az általános elosztási rendszerből és a korábbihoz hasonlóan egyedi, valós feltételek alapján történő megállapítását, a forrásmegosztásból vesztesen kikerülő néhány kerület működési feszültségeinek kezelését szolgáló megoldás kidolgozását. Volt olyan kerület, amelyik nem látott garanciát arra nézve, hogy a reformra vonatkozó elhatározás 3 év alatt megvalósul, ezért a bizalomerősítés érdekében valamilyen kontroll csoport létrehozását tartotta indokoltnak, amelyik őrködne a reform végrehajtása felett. Egy másik vélemény szerint ez a garancia az lehetne, ha a fővárosi közgyűlés nem dönthetne a kerületek egyetértése nélkül. Volt aki az utóelszámolás bevezetését javasolta a tényszámok alapján. Ezzel szemben elhangzott az is, hogy a tényszámokon alapuló korrekció bizonytalanná teszi az éves költségvetés készítését. Javaslatként felmerült, hogy 3 év helyett 2 év alatt valósuljon meg a reform, a 4 éves választási ciklusra figyelemmel. Ugyanakkor volt, aki kétségét fejezte ki aziránt, hogy 2002-re át lehet térni a bázisalapról a tényleges igényszintre. Néhány technikai jellegű kérdés felvetése mellett megfogalmazódott a kerületi szakemberek fokozottabb bevonása iránti igény is. Az egyeztetéseken elhangzott, a bizottság által jogosnak és végrehajthatónak ítélt vélemények átvezetésre kerültek és elkészült a „Javaslat a Fővárosi Önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek 2000. évi megosztására” című előterjesztés. A rendelet-tervezetet az önkormányzatok időben megkapták, vagyis véleményalkotásra rendelkezésükre állt az Ötv-ben rögzített 10 nap. Ezen belül 21 önkormányzat küldte meg észrevételeit a Fővárosi Önkormányzatnak. A kerületeken kívül a tervezetet véleményezésre megküldték a Fővárosi Önkormányzati Érdekegyeztető Tanács, a Gazdasági Kamarák és a Kerületi Küldöttek Kollégiuma részére is. A javaslatot 10 kerület nem fogadta el, további 2 kerület az „A” változatot, 8 kerület pedig a „B” változatot támogatta; egy kerület esetében a testületi határozat alapján nem dönthető el az elfogadás vagy az elutasítás ténye.

2


A rendelet-tervezet elutasításának indokaként – a testületi határozatok alapján – az alábbiakra hivatkoztak: nem a ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskör arányában került sor a megosztásra, hátrányosan érinti a kerületet, nem szolgálja igazságosan a javak felosztását, nem fedezi az inflációt, vagyonfelélésre kényszerít, sérti az önálló vagyongazdálkodás jogát, nem veszi figyelembe az önkormányzat vagyonának működtetéséhez kapcsolódó összes kiadásokat, nem egységes a forrásmegosztás alapját képező adatszolgáltatás rendszere, nem értenek egyet az iparűzési és az idegenforgalmi adó elosztásának módszerével. A rendelet-tervezetet támogatók a következő észrevételeket fűzték a javaslathoz: az iparűzési adó tervszámának esetleges csökkentését elfogadhatatlannak és törvényellenesnek tartják, a kiszámlázott termékek ÁFA-jának bevételek közötti szerepeltetését hibásnak tartják, az iparűzési adó dec. 31.-i utalási időpontját legalább dec. 21-re kérik módosítani. A vizsgálat kapcsán négy kerületi önkormányzatnál is tájékozódás történt, hogy a forrásmegosztási rendszer témájában helyben kik és milyen mélységben alakítják ki a véleményeket. Mind a négy helyen a témával részletesen foglalkoznak, a bizottsági jegyzőkönyvekben, a testületi előterjesztésekben több kritikát is meg lehet találni, de a rendszerhez kapcsolódó, azt érdemben változtatni kívánó javaslatot csak a XVIII. kerület anyagában lehetett olvasni, amely szerint a 2001. évi forrásmegosztás első számításánál az 1999. évi tényadatokkal, a végleges számításnál a 2000. évi tényadatokkal számoljanak. Az ellenőrzés megállapítása szerint az eltérő vélemények, az elégedetlenség a forrásmegosztás természetes velejárója. Egy városban, ahol az adottságok, a lehetőségek ennyire eltérnek egymástól, mindenki számára megfelelő rendszer kialakítása nem valószínűsíthető. Az előző évekhez képest változás, hogy a számításokban szereplő működési kiadások köre bővült, valamint a felújítás és a fejlesztés is bekerült a számítási körbe. Ugyanakkor a felhalmozási kiadások ilyen jellegű számítása, az itt kialakított normativitás helyessége pontosan a belső és külső kerületek eltérő fejlesztési igénye miatt megkérdőjelezhető.

3

A működési, felhalmozási bevételek és kiadások mérlegszerű adatai Kerületi önkormányzatok összesen sorszám 1 2

3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15

16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 28 29 30 31

adatok ezer Ft-ban

Megnevezés Eredeti Működési célú bevétel és kiadás Intézményi működési bevétel Önk. sajátos működési bevételei ebből: helyi adók SZJA gépjárműadó önkorm. egyéb sajátos bev. Önk. működési kv-i támogatása Működési célú pénzeszköz átvétel Működési célú előző évi pm. igénybev. Működési célú bev. össz. Személyi juttatások Munkáltatót terhelő járulékok Dologi kiad. egyéb folyó kiad. kamat nélkül Műk. célú pénzeszköz átadások Társad. és szoc.pol. juttatások Ellátottak pénzbeli juttatásai Tartalékok Működési célú kiadások összesen Felhalmozási célú bev. és kiadások Felhalm. és tőkejell. és sajátos bevételek ebből: vagyonértékesítésből pénzügyi befektetésekből Felhalm. célú kv-i támogatások Felhalm. célú pénzeszköz átvétel Felhalm. célú hitel (kötvény) Kölcsönök visszatérülése Pm. felhalm. célú igénybevétele Felhalm. célú bevételek összesen Felújítások (ÁFA-val együtt) Beruházások, egyéb felhalm. kiad. Felhalmozási célú pénzeszköz átadás Pü-i befektetések, értékpapír vásárlás Felhalm. hitel (kötvény) és kamatai Kölcsönök nyújtása Felhalmozási célú tartalék Felhalm. kiadások össz. (24-30.) Műk. és Felhalm. bevételek össz.

1. sz. táblázat

1998. év Mód.ei.

Teljesítés

Eredeti

1999. év Mód.ei.

Teljesítés

17 389 673 57 242 861 27 118 485 18 842 607 2 132 955 9 148 814 26 544 466 8 270 642 715 643 110 163 285 41 581 286 18 706 537 46 713 726 3 818 207 7 061 515 65 294 5 919 384 123 865 949

21 189 848 58 412 642 27 494 036 18 842 607 2 213 400 9 862 599 29 731 149 11 754 478 5 709 836 126 797 953 45 521 900 20 219 996 52 908 165 5 374 973 10 116 872 260 968 2 694 769 137 097 643

21 139 414 59 861 256 28 516 823 18 842 607 2 475 430 10 026 396 29 731 469 12 229 301 5 533 332 128 494 772 43 662 585 19 366 868 51 407 433 4 458 872 8 972 762 253 483 0 128 122 003

19 683 563 67 342 005 31 895 657 23 507 209 2 679 984 9 259 155 30 372 031 8 602 466 707 545 126 707 610 48 290 589 19 492 631 47 840 748 4 160 849 7 840 170 136 896 8 309 802 136 071 685

23 934 009 70 462 277 34 988 064 22 414 736 2 929 357 10 130 120 31 762 498 12 620 504 7 614 845 146 394 133 52 213 252 20 917 114 58 910 707 5 096 456 9 682 271 347 120 3 216 721 150 383 641

25 190 536 74 916 337 39 470 430 22 414 736 2 984 743 10 046 428 31 762 370 13 096 283 6 511 854 151 477 380 50 203 389 20 137 432 56 082 690 4 773 830 8 658 629 321 052 0 140 177 022

33 388 077 27 217 226 6 170 851 154 188 1 720 550 1 192 820 285 264 0 36 740 899 8 472 301 12 782 260 2 867 526 151 000 780 235 477 581 3 211 802 28 742 705 146 904 184

33 506 981 27 507 437 5 999 544 1 432 391 2 349 616 1 808 600 503 642 2 067 597 41 668 827 12 218 295 17 032 164 5 916 945 171 671 699 865 979 065 3 497 922 40 515 927 168 466 780

27 543 218 21 798 973 5 744 245 907 224 2 337 899 1 206 309 610 689 1 999 569 34 604 908 8 914 946 13 093 396 4 451 928 507 236 791 918 768 449 0 28 527 873 163 099 680

33 771 951 25 114 537 8 657 414 252 259 836 416 4 243 068 415 960 157 864 39 677 518 9 030 816 11 780 148 6 269 384 514 000 716 592 944 534 3 130 472 32 385 946 166 385 128

32 160 541 24 752 510 7 408 031 1 379 777 2 514 686 1 993 498 930 514 1 941 111 40 920 127 10 761 204 17 528 437 8 333 216 948 633 1 254 515 1 153 205 4 518 960 44 498 170 187 314 260

32 887 573 25 597 017 7 290 556 674 126 2 462 973 616 452 1 203 550 1 426 650 39 271 324 7 746 263 11 548 195 3 846 760 936 716 1 231 110 1 048 840 0 26 357 884 190 748 704

1

Növ.%-a 1999/98. év 119,16 125,15 138,41 118,96 120,57 100,20 106,83 107,09 117,68 117,89 114,98 103,98 109,09 107,06 96,50 126,66 109,41 119,40 117,42 126,92 74,31 105,35 51,10 197,08 71,35 113,48 86,89 88,20 86,41 184,67 155,46 136,49 92,39 116,95

A működési, felhalmozási bevételek és kiadások mérlegszerű adatai sorszám 32 33 34 35 36 38 39 40 41

Megnevezés Eredeti Műk. és Felhalm. kiadások össz. Rövid lejáratú hitelek bevételei Rövid lejáratú értékpapír bevételei Rövid. lej. finanszírozási bevételek Rövid lejáratú hitelek kiadásai és kamatok Rövid lejáratú értékpapír kiadásai Rövid lej. finansz. kiad.és kamat Bevételek főösszege Kiadások főösszege

152 608 654 4 344 321 2 600 220 6 944 541 1 180 071 60 000 1 240 071 153 848 725 153 848 725

1998. év Mód.ei.

Teljesítés

177 613 570 3 253 423 11 538 106 14 791 529 1 206 421 4 438 318 5 644 739 183 258 309 183 258 309

2

156 649 876 5 279 059 30 716 552 35 995 611 3 307 313 30 328 655 33 635 968 199 095 291 190 285 844

Eredeti 168 457 631 3 978 281 938 201 4 916 482 2 823 979 20 000 2 843 979 171 301 610 171 301 610

1. sz. táblázat 1999. év Mód.ei. 194 881 811 4 101 027 12 068 463 16 169 490 3 897 722 4 704 217 8 601 939 203 483 750 203 483 750

Teljesítés 166 534 906 4 111 281 10 454 440 14 565 721 6 680 293 13 488 704 20 168 997 205 314 425 186 703 903

Növ.%-a 1999/98. év 106,31 77,88 34,04 40,47 201,99 44,48 59,96 103,12 98,12

A működési, felhalmozási bevételek és kiadások mérlegszerű adatai Fővárosi Önkormányzat sorszám

2. sz. melléklet

adatok ezer Ft-ban

Megnevezés Eredeti

1998. év Mód.ei.

Teljesítés

Eredeti

1999. év Mód.ei.

Teljesítés

Növ.%-a 1999/98. év

Működési célú bevétel és kiadás 1 2

3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15

16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 28 29 30 31

Intézményi működési bevétel Önk. sajátos működési bevételei ebből: helyi adók illetékek SZJA gépjárműadó önkorm. egyéb sajátos bev. Önk. működési kv-i támogatása Működési célú pénzeszköz átvétel Működési célú előző évi pm. igénybev. Működési célú bev. össz. Személyi juttatások Munkáltatót terhelő járulékok Dologi kiad. egyéb folyó kiad. kamat nélkül Műk. célú pénzeszköz átadások Társad. és szoc.pol. juttatások Ellátottak pénzbeli juttatásai Tartalékok Működési célú kiadások összesen Felhalmozási célú bev. és kiadások Felhalm. és tőkejell. és sajátos bevételek ebből: vagyonértékesítésből pénzügyi befektetésekből Felhalm. célú kv-i támogatások Felhalm. célú pénzeszköz átvétel Felhalm. célú hitel (kötvény) Kölcsönök visszatérülése Pm. felhalm. célú igénybevétele Felhalm. célú bevételek összesen Felújítások (ÁFA-val együtt) Beruházások, egyéb felhalm. kiad. Felhalmozási célú pénzeszköz átadás Pü-i befektetések, értékpapír vásárlás Felhalm. hitel (kötvény) és kamatai Kölcsönök nyújtása Felhalmozási célú tartalék Felhalm. kiadások összesen Műk. és Felhalm. bevételek össz.

24 273 903 52 645 491 28 648 269 6 500 000 16 819 340

28 712 259 53 276 143 29 278 921 6 500 000 16 819 340

30 273 137 53 653 210 29 357 121 6 729 971 16 819 340

27 649 793 60 378 850 37 203 309 7 300 000 15 061 299

31 604 556 66 363 906 44 833 000 7 300 000 13 416 664

32 174 140 69 060 156 46 955 005 7 765 517 13 417 355

106,28 128,72 159,94 115,39 79,77

677 882 21 181 874 33 347 387 72 754 131 521 409 32 774 474 14 616 427 52 003 322 5 807 042 59 672 410 856 6 314 281 111 986 074

677 882 23 814 013 36 400 643 3 898 951 146 102 009 35 252 944 15 529 366 62 127 132 7 403 485 220 430 439 105 771 018 121 743 480

746 778 23 814 013 36 399 827 3 008 696 147 148 883 34 149 656 14 996 249 58 732 631 6 153 647 189 718 407 987

814 242 24 089 036 35 829 705 62 780 148 010 164 37 475 360 15 472 344 57 966 546 5 829 122 16 206 434 670 5 821 262 123 015 510

814 242 26 930 034 39 995 447 7 979 951 172 873 894 39 882 092 15 928 155 73 209 741 7 676 745 203 563 560 744 995 344 138 456 384

922 279 26 930 033 40 748 624 6 801 277 175 714 230 38 007 915 15 125 331 68 107 426 6 666 012 181 265 518 405

123,50 113,08 111,95 226,05 119,41 111,30 100,86 115,96 108,33 95,54 127,06

128 606 354

112,19

16 578 281 5 993 927 10 584 354 4 259 222 4 512 413 25 432 500 51 000 328 194 51 161 610 5 163 638 35 912 006 16 624 866 21 557 500 3 380 620 69 500 20 316 509 103 024 639 182 683 019

15 372 746 8 584 333 6 788 413 5 496 400 5 287 364 24 168 400 73 665 530 320 50 928 895 6 477 619 43 942 841 19 493 652 14 711 965 12 971 039 116 231 9 795 825 107 509 172 197 030 904

14 630 855 7 813 447 6 817 408 4 005 438 5 490 803 19 979 389 102 103 530 231 44 738 819 3 493 703 28 414 877 7 415 959 14 711 965 13 166 921 125 652

37 337 534 11 475 150 25 862 384 4 601 024 8 523 345 16 091 500 75 109 568 791 67 197 303 6 277 282 35 415 111 24 899 887 25 600 000 1 307 812 1 120 400 24 048 782 118 669 274 215 207 467

24 915 433 5 387 869 19 527 564 5 904 930 5 131 626 13 497 900 75 109 2 223 331 51 748 329 9 522 831 38 606 702 24 696 701 21 093 220 1 230 312 1 166 876 9 796 408 106 113 050 224 622 223

25 005 687 5 041 939 19 963 748 4 773 602 4 438 266 2 345 882 296 237 1 918 303 38 777 977 6 358 691 22 409 048 14 397 421 21 096 708 1 216 054 421 346

170,91 64,53 292,83 119,18 80,83 11,74 290,14 361,79 86,68 182,00 78,86 194,14 143,40 9,24 335,33

65 899 268 214 492 207

97,88 111,78

3

114 629 888

67 329 077 191 887 702

A működési, felhalmozási bevételek és kiadások mérlegszerű adatai Fővárosi Önkormányzat sorszám 32 33 34 35 36 38 39 40 41

adatok ezer Ft-ban

Megnevezés Működé i élú b kiadások ét l é ki össz. dá Műk. és Felhalm. Rövid lejáratú hitelek bevételei Rövid lejáratú értékpapír bevételei Rövid. lej. finanszírozási bevételek Rövid lejáratú hitelek kiadásai és kamatok Rövid lejáratú értékpapír kiadásai Rövid lej. finansz. kiad.és kamat Bevételek főösszege Kiadások főösszege

2. sz. melléklet

Eredeti

1998. év Mód.ei.

215 010 713

229 252 652

34 727 694 34 727 694

34 727 694 34 727 694

2 400 000 2 400 000 217 410 713 217 410 713

2 505 946 2 505 946 231 758 598 231 758 598

4

Teljesítés

Eredeti

1999. év Mód.ei.

Teljesítés

181 958 965 6 367 374 217 674 121 224 041 495 6 392 525 218 339 043 224 731 568 415 929 197 406 690 533

241 684 784

244 569 434

194 505 622

35 348 718 35 348 718

35 384 017 35 384 017

8 871 401 8 871 401 250 556 185 250 556 185

15 436 806 15 436 806 260 006 240 260 006 240

221 982 597 221 982 597 1 311 689 229 988 117 231 299 806 436 474 804 425 805 428

Növ.%-a 1999/98. év 106,90 0,00 101,98 99,08 20,52 105,34 102,92 104,94 104,70

3. sz. táblázat

A kötelező és az önként vállalt feladatok kiadásainak megoszlása az adatot szolgáltató önkormányzatoknál

Kerület

1.

I. kerület

2.

III. kerület

3.

IV. kerület

4.

V. kerület

5.

VI. kerület

6.

VII. kerület

7.

IX. kerület

8.

XI. kerület

9.

XIII. kerület

10.

XVI. kerület

11.

XVII. kerület

12.

XXI. kerület XXIII. kerület

13.

összesen

1998. feladat kötelező önként vállalt ezer Ft % ezer Ft % 2404673 75,76 769324 24,24 7187191 93,93 464281 6,07 2455022 34,93 4572895 65,07 4071912 57,00 3071793 43,00 5028253 76,51 1543439 23,49 6403139 82,71 1338579 17,29 3934294 70,72 1628722 29,28 8365785 96,71 284364 3,29 6294415 78,93 1679816 21,07 3742869 67,31 1817932 32,69 3276907 84,91 582176 15,09 4377488 88,53 567092 11,47 1256035 97,59 31020 2,41 58797983 76,21 18351433 23,79

1999. működési feladat kiadás kötelező önként vállalt összesen ezer Ft % ezer Ft % 3173997 2513808 75,99 794388 24,01 7651472 8885132 95,36 432160 4,64 7027917 2733145 33,42 5445876 66,58 7143705 3627135 58,00 2626545 42,00 6571692 4935982 80,28 1212730 19,72 7741718 5136773 81,81 1142291 18,19 5563016 4261821 67,26 2074204 32,74 8650149 9171250 97,16 268113 2,84 7974231 7026775 77,20 2075080 22,80 5560801 3731811 92,44 305194 7,56 3859083 3934437 93,46 275261 6,54 4944580 5332980 90,30 572876 9,70 1287055 1420177 97,53 35910 2,47 77149416 62711226 78,42 17260628 21,58

2000. működési feladat kiadás kötelező önként vállalt összesen ezer Ft % ezer Ft % 3308196 2363560 72,99 874641 27,01 9317292 8092139 94,68 454889 5,32 8179021 2586934 30,59 5869896 69,41 6253680 2953317 59,00 2052304 41,00 6148712 2034700 57,49 1504484 42,51 6279064 5498516 83,30 1102517 16,70 6336025 4310089 68,24 2005996 31,76 9439363 9419305 94,90 506074 5,10 9101855 8280745 87,80 1150393 12,20 4037005 2869089 89,87 323343 10,13 4209698 4203366 88,93 523413 11,07 5905856 6091712 91,12 593301 8,88 1456087 1374728 97,84 30390 2,16 79971854 60078200 77,95 16991641 22,05

működési kiadás összesen 3238201 8547028 8456830 5005621 3539184 6601033 6316085 9925379 9431138 3192432 4726779 6685013 1405118 77069841

4. sz. táblázat Az alapfeladatok fedezettsége az 1998. évi tényleges adatok alapján normatív támogatás

kerületek

I. kerület II. kerület III. kerület IV. kerület V. kerület VI. kerület VII. kerület VIII. kerület IX. kerület X. kerület XI. kerület XII. kerület XIII. kerület XIV. kerület XV. kerület XVI. kerület XVII. kerület XVIII. kerület XIX. kerület XX. kerület XXI. kerület XXII. kerület XXIII. kerület kerületek össz.

állami személyi alapfeladatok hozzájárulá jövedelmad kiadásai s ó

2 593 982 514 641 5 018 429 1 185 670 7 329 156 1 916 921 6 151 820 1 817 846 4 753 971 628 954 4 604 683 834 102 5 370 979 863 803 5 821 271 1 018 539 4 688 105 961 053 6 516 965 1 310 988 7 316 513 1 978 319 3 971 206 953 458 7 156 062 1 634 055 7 215 284 1 704 167 5 417 151 1 299 267 3 311 651 994 832 3 500 710 1 142 516 5 714 740 1 534 727 3 178 550 872 635 3 318 802 868 472 4 859 676 1 354 107 3 145 423 762 129 1 145 547 338 265 112 100 676 26 489 466

üdülőhelyi hozzájárulás miatti átrendezés Főváros 70 790 890 20 mindösszesen

141 875 182 891 566 46 631 341

összesen

támogatások és megosztandó bevételek Állami fedezett hozzájárulá Személyi ség s és jövedelmadó aránya támogatások

74 465 589 106 223 930 1 409 600 421 937 2 338 858 362 396 2 180 242 99 141 728 095 163 244 997 346 241 743 1 105 546 329 104 1 347 643 241 770 1 202 823 298 154 1 609 142 394 157 2 372 476 161 271 1 114 729 395 964 2 030 019 391 028 2 095 195 315 190 1 614 457 215 319 1 210 151 258 213 1 400 729 348 590 1 883 317 205 575 1 078 210 242 562 1 111 034 295 270 1 649 377 164 599 926 728 72 605 410 870 5 916 227 32 405 693

0,23 0,28 0,32 0,35 0,15 0,22 0,21 0,23 0,26 0,25 0,32 0,28 0,28 0,29 0,30 0,37 0,40 0,33 0,34 0,33 0,34 0,29 0,36 0,29

0 20 141 875 5 916 227 52 547 568

0,28 0,29

582 164 316 732 1 303 234 819 776 2 166 949 1 382 427 2 069 550 1 280 508 699 939 385 613 963 000 552 095 973 215 702 515 1 248 920 835 919 1 089 071 693 007 1 514 229 877 308 2 405 453 1 390 801 1 044 338 589 719 1 807 942 1 179 944 1 893 605 1 233 642 1 497 464 959 839 1 136 873 712 227 1 304 341 819 829 1 738 017 1 089 621 974 156 661 311 992 760 683 623 1 510 981 922 506 896 220 531 055 418 960 222 589 30 231 381 18 842 606 1 040 000 22 774 013 16 819 340 54 045 394 35 661 946

ipar•zési adó

372 344 916 154 ######## ######## 440 536 596 717 707 555 779 262 693 859 890 523 ######## 662 002 ######## ######## 990 982 762 903 863 515 ######## 699 442 674 318 964 700 563 559 230 496 ######## ######## ########

idegenforga lmi adó és gépjárm•ad támogatás támogatások fedezetts üdül•helyi ó i alap összesen ég aránya hozzájárulá s

69 904 23 032 28 082 17 044 136 029 30 449 18 621 37 087 16 730 17 360 27 618 19 728 20 990 17 832 16 887 16 581 16 581 16 571 16 581 16 730 16 581 17 675 16 581 631 274 -1 040 000 946 926 538 200

37 788 0 136 016 52 266 140 654 191 071 103 958 73 788 80 393 0 53 884 0 65 878 0 77 200 34 461 87 866 116 420 263 125 0 227 651 111 924 128 551 22 576 154 703 100 520 159 946 63 758 103 000 45 584 77 185 98 338 111 490 100 624 112 773 55 191 59 445 74 107 80 275 76 176 95 989 125 756 72 024 43 151 45 636 11 289 2 475 430 1 397 000

1 378 932 3 250 478 5 369 387 4 956 855 1 742 510 2 196 145 2 467 784 3 012 849 2 696 953 3 562 545 5 692 906 2 466 914 4 469 817 4 662 203 3 613 756 2 804 107 3 216 380 4 038 642 2 485 042 2 523 882 3 636 513 2 123 684 945 551 73 313 835 0 0 0 66 355 733 2 475 430 1 397 000 139 669 568

0,53 0,65 0,73 0,81 0,37 0,48 0,46 0,52 0,58 0,55 0,78 0,62 0,62 0,65 0,67 0,85 0,92 0,71 0,78 0,76 0,75 0,68 0,83 0,65 0,94 0,76

5. sz. táblázat Az alapfeladatok fedezettsége az 1999. évi tényleges adatok alapján normatív támogatás Kerületek I. kerület II. kerület III. kerület IV. kerület V. kerület VI. kerület VII. kerület VIII. kerület IX. kerület X. kerület XI. kerület XII. kerület XIII. kerület XIV. kerület XV. kerület XVI. kerület XVII. kerület XVIII. kerület XIX. kerület XX. kerület XXI. kerület XXII. kerület XXIII. kerület kerületek össz.

alapfeladatok kiadásai

állami hozzájárulás

összesen

fedezettség aránya

2 449 025 5 653 460 7 838 068 6 830 119 4 828 319 4 764 755 5 266 111 5 898 274 5 225 346 7 206 254 7 904 431 4 380 310 7 966 409 7 349 009 6 443 093 3 574 774 3 903 151 6 252 187 3 616 975 3 355 144 5 090 897 3 543 181 1 270 197 120 609 489

536 741 211 516 1 308 810 644 701 2 111 339 1 000 459 1 992 706 826 500 693 552 259 381 877 445 388 361 928 321 544 539 1 085 352 690 891 1 015 280 529 521 1 413 063 653 858 2 096 574 1 039 862 1 052 444 461 867 1 711 027 884 270 1 851 855 925 978 1 418 712 695 230 1 057 372 519 803 1 224 703 599 230 1 742 601 768 073 933 147 491 845 936 502 525 217 1 427 965 661 236 814 613 393 594 374 438 162 644 28 604 562 13 878 576

748 257 1 953 511 3 111 798 2 819 206 952 933 1 265 806 1 472 860 1 776 243 1 544 801 2 066 921 3 136 436 1 514 311 2 595 297 2 777 833 2 113 942 1 577 175 1 823 933 2 510 674 1 424 992 1 461 719 2 089 201 1 208 207 537 082 42 483 138

0,31 0,35 0,40 0,41 0,20 0,27 0,28 0,30 0,30 0,29 0,40 0,35 0,33 0,38 0,33 0,44 0,47 0,40 0,39 0,44 0,41 0,34 0,42 0,35

981 221 566 117 22 547 338 50 585 783 14 444 693 65 030 476

0,28 0,32

üdülőhelyi hozzájárulás miatti átrendezés Főváros 81 548 193 21 mindösszesen

202 157 682

személyi jövedelmadó

támogatások és megosztandó bevételek Állami hozzájárulás és támogatások

Személyi jövedelmadó

610 472 361 050 1 421 961 1 015 889 2 313 641 1 683 380 2 186 868 1 450 138 751 705 422 014 992 443 622 140 1 073 988 837 184 1 345 427 1 012 944 1 128 112 824 357 1 601 922 1 022 001 2 310 408 1 665 335 1 158 951 743 863 1 891 556 1 406 675 2 003 654 1 479 294 1 610 750 1 093 333 1 167 242 856 507 1 352 511 987 736 1 927 754 1 278 989 1 041 768 800 794 1 043 491 847 449 1 587 414 1 094 753 935 560 637 663 431 375 271 249 31 888 973 22 414 737 1 140 522 25 789 511 13 416 664 58 819 006 35 831 401

iparűzési adó

idegenforgalmi adó és üdülőhelyi hozzájárulás

73 998 24 387 29 732 18 041 143 982 32 238 19 709 39 253 17 706 18 373 29 231 20 880 22 363 18 873 17 873 17 539 17 539 17 539 17 539 17 559 17 539 18 707 17 539 668 139 -1 140 522 ######### ######## 590 488 #########

498 758 1 239 336 2 278 307 2 094 119 542 284 773 981 976 167 1 074 579 984 468 1 227 988 2 088 025 941 148 1 743 158 1 845 907 1 327 883 1 123 099 1 296 487 1 704 627 1 031 053 1 075 292 1 436 793 814 140 368 474 #########

gépjárműadó

támogatási alap

támogatások összesen

49 991 0 1 594 269 159 602 29 489 3 890 664 148 785 130 653 6 584 498 133 109 87 621 5 969 896 75 489 0 1 935 474 62 338 0 2 483 140 82 170 130 204 3 119 422 92 908 52 392 3 617 503 93 955 93 244 3 141 842 294 270 0 4 164 554 256 348 52 259 6 401 606 144 804 52 240 3 061 886 205 363 77 295 5 346 410 194 249 62 674 5 604 651 123 308 62 706 4 235 853 98 383 74 929 3 337 699 98 924 89 564 3 842 761 136 551 110 943 5 176 403 70 286 58 100 3 019 540 106 928 59 408 3 150 127 107 798 80 891 4 325 188 78 162 60 129 2 544 361 171 022 15 259 1 274 918 2 984 743 1 380 000 87 822 665 0 0 0 83 142 310 2 984 743 1 380 000 170 964 975

fedezettség aránya

0,65 0,69 0,84 0,87 0,40 0,52 0,59 0,61 0,60 0,58 0,81 0,70 0,67 0,76 0,66 0,93 0,98 0,83 0,83 0,94 0,85 0,72 1,00 0,73 1,02 0,85

6. sz. táblázat Budapest Főváros önkormányzatai által ellátott alapfeladatok tényleges fővárosi működési átlagnormatíváinak változása

Megnevezése 1 Óvodai Nevelés Közoktatási feladatok (Főváros) Alapfokú műv.megal.isk.okt.(Ker.) Szakképzést megal. isk. okt. Kollégiumi ellátás Gyógypedagógiai int. ellátás Alapfokú művészetoktatás Egyéb oktatási feladatok Kerületi önkormányzatok Fővárosi Önkormányzat Bölcsőde Nappali szociális ellátás Bentlakásos és átm. elh. bizt. ellátás Hajléktalanok átmeneti szállása Szoc. ell. szállásnyújt. nélkül Gyermek és ifjúságvédelem Közművelődési és sportfeladatok Település-üzemeltetés Kerületi önkormányzatok Fővárosi Önkormányzat Igazgatás Kerületi önkormányzatok Fővárosi Önkormányzat

Alapfeladat 1997. évben 1998. évben Változás 1999. évben Változás Ft/fő (db) Ft/fő (db) %-a Ft/fő (db) %-a 2 3 4 5 6 160937 188682 17,24 216381 14,68 111245 145065 30,4 147231 1,49 145497 168317 15,68 187902 11,64 104042 156658 50,57 236848 51,19 156327 126128 -19,32 107956 -14,41 462573 549586 18,81 721784 31,33 68825 78211 13,64 84907 8,56 39032 65495 815439 174857 518360 301332 6219 786936 1685

46359 85766 827525 190349 650209 497810 7493 949746 2086

18,77 30,95 1,48 8,86 25,44 65,2 20,49 20,69 23,8

53847 95433 697236 176102 747155 591447 7485 1152867 2341

16,15 11,27 -15,74 -7,48 14,91 18,81 -0,11 21,39 12,22

2247 5699

2667 6056

18,69 6,26

2883 7232

8,10 19,42

9768 2495

12324 3461

26,17 38,72

11578 3000

-6,05 -13,32

7. sz. táblázat

A fővárosi önkormányzatok 1998. évi működési kiadási szintje és átlagtól való eltérése

Kerület I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII XIII XIV XV XVI XVII XVIII XIX XX XXI XXII XXIII Össz. Főváros Mind össz.

Lakosság száma 1998.jan.1. 30197 92950 135479 108209 36277 51425 71098 85148 67198 84215 144393 66342 117157 124259 88373 70845 79474 98988 67146 67396 84015 52438 21006 1844028 1844028 1844028

Müködési kiadás E Ft 3178429 5500090 7546011 7042687 5192267 6573763 7752893 7180159 5596229 7268778 8732449 4514089 7977812 8926842 5904144 3781192 3636137 6994566 3900103 3643313 4972766 3169649 1323582 130307950 161834121 292142071

Korrigált Fajlagos Tel. tipus müködési müködési fajlagos kiadás kiadás E Ft kiadás Ft/lakos Ft/lakos 2272530 75257 70707 3396760 36544 41457 4253001 31392 31250 4371881 40402 31250 3576207 98581 70707 4824403 93814 41457 6221262 87503 41457 4721799 55454 41457 3776117 56194 41457 5019648 59605 41457 5137568 35580 31250 3153869 47540 41457 5163164 44070 31250 5513733 44373 31250 3375271 38193 41457 2052105 28966 41457 1922237 24187 41457 4064151 41057 41457 2239014 33345 41457 2157879 32018 41457 2629121 31293 41457 1988422 37919 41457 780570 37159 70707 82610712 44799 39378 45877243 24879 26590 128487955 69678 65969

Átlagtól való eltérés % 106,43% 88,15% 100,46% 129,29% 139,42% 226,29% 211,07% 133,76% 135,55% 143,78% 113,86% 114,67% 141,03% 141,99% 92,13% 69,87% 58,34% 99,04% 80,43% 77,23% 75,48% 91,47% 52,55% 113,77% 93,56% 105,62%

8. sz. táblázat

A fővárosi önkormányzatok 1999. évi müködési kiadási szintje és átlagtól való eltérése

Kerület I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII XIII XIV XV XVI XVII XVIII XIX XX XXI XXII XXIII. Össz. Főváros Mind össz.

Lakosság száma 1998.jan.1. 29405 91101 134621 107458 34735 49195 69173 84069 66031 82718 142419 65308 114779 122100 87967 71118 79914 98635 66541 67029 83485 52344 21179 1821324 1821324 1821324

Müködési Korrigált Fajlagos Tel. tipus kiadás müködési müködési fajlagos kiadás E Ft kiadás E Ft kiadás Ft/lakos Ft/lakos 3361867 2235304 76018 89605 6180685 3652158 40089 45341 8125816 4362871 32409 38281 8179439 4863175 45257 38281 6254005 4281043 123249 89605 6286621 4213215 85643 89605 6376758 4171356 60303 45341 8026550 4938582 58744 45341 6370811 4076493 61736 45341 8468152 5520352 66737 45341 9481158 5556954 39018 38281 4779359 3006410 46034 45341 9104383 5772280 50290 38281 9775118 5746609 47065 38281 6883757 3920142 44564 45341 4040438 2068247 29082 45341 4209923 2113481 26447 45341 7392877 3701589 37528 45341 4309885 2272933 34158 45341 3972323 2196386 32768 45341 5908139 3078479 36875 45341 4147628 2299795 43936 45341 1468098 806809 38095 89605 143103790 84854663 46590 44559 196786674 56470223 31005 30092 339890464 141324886 77595 74651

Átlagtól való eltérés % 84,84% 88,42% 84,66% 118,22% 137,55% 95,58% 133,00% 129,56% 136,16% 147,19% 101,93% 101,53% 131,37% 122,95% 98,29% 64,14% 58,33% 82,77% 75,34% 72,27% 81,33% 96,90% 42,51% 104,56% 103,03% 103,94%

9/a.sz.. táblázat

Megosztási arányok változása 1998. évre Ezer Ft Támogatási fedezetként tervezhető források 1998. évi eredeti forrásmegosztásban Önkormányzat Tervezhető Megoszlási Idegenf.adó

1. I.

Le :

Korr. tervezhető forrás

Állami

Le :

Korrigált

term.szoc. állami + SZJA

arány

(eredeti)

%

támogatás

adó

(2+4-5)

+ SZJA

üzemeltetés

és gy.j.ell.

(7-8+9)

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

0,95

14 820

hozzájárulás Település -

Pénzbeli és

források

1 206 655

+ üdülőhelyi Gépjármű -

1998. évre újra számított forrásmegosztásban Megosztott Megosztási

Megosztási

Kiadási

Település -

Átengedett

Iparűzési

Id.forg.adó

Megosztott

arány

arány

deficit

üzemeltetés

SZJA

adó

+ üdülőhelyi

források

változása

( 6 - 10 )

%

arány

támogatás

( 14 +..+ 17 )

( 13 - 12)

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

193 347

279 102

10 140

497 142

-0,16

források

25 562

1 195 913

514 641

9 290

74 465

579 816

616 097

0,81

0,65

14 553

II.

2 933 297

2,31

36 036

67 732

2 901 601

1 185 670

28 354

223 930

1 381 246

1 520 355

1,99

1,77

39 629

526 499

760 016

27 612

1 353 756

-0,22

III.

4 783 263

3,76

58 656

97 423

4 744 496

1 916 921

41 045

421 937

2 297 813

2 446 683

3,20

3,53

79 034

1 050 024

1 515 738

55 068

2 699 864

0,33

IV.

4 504 084

3,54

55 224

80 411

4 478 897

1 817 846

32 711

362 396

2 147 531

2 331 366

3,05

2,94

65 824

874 524

1 262 399

45 864

2 248 611

-0,11

V.

1 481 049

1,16

18 096

52 951

1 446 194

628 954

11 306

99 141

716 789

729 405

0,95

-0,95

VI.

1 985 075

1,56

24 336

37 562

1 971 849

834 102

16 022

163 244

981 324

990 525

1,30

-1,30

VII.

2 279 556

1,79

27 924

48 100

2 259 380

863 803

21 794

241 743

1 083 752

1 175 628

1,54

1,85

41 420

550 296

794 367

28 860

1 414 943

0,31

VIII.

2 644 393

2,08

32 448

58 333

2 618 508

1 018 539

26 029

329 104

1 321 614

1 296 894

1,70

1,82

40 748

541 372

781 485

28 392

1 391 997

0,12

IX.

2 408 030

1,89

29 484

102 598

2 334 916

961 053

20 467

241 770

1 182 356

1 152 560

1,51

1,63

36 494

484 855

699 902

25 428

1 246 679

0,12

X.

3 260 730

2,56

39 936

236 410

3 064 256

1 310 988

25 594

298 154

1 583 548

1 480 708

1,94

2,00

44 778

594 914

858 775

31 200

1 529 667

0,06

XI.

4 952 310

3,89

60 684

144 507

4 868 487

1 978 319

43 826

394 157

2 328 650

2 539 837

3,32

2,90

64 929

862 626

1 245 224

45 240

2 218 019

-0,42

XII.

2 281 398

1,79

27 924

119 744

2 189 578

953 458

20 276

161 271

1 094 453

1 095 125

1,43

1,50

33 584

446 186

644 081

23 400

1 147 251

0,07

XIII.

4 067 174

3,20

49 920

121 478

3 995 616

1 634 055

35 733

395 964

1 994 286

2 001 330

2,62

2,63

58 884

782 312

1 129 289

41 028

2 011 513

0,01

XIV.

4 313 234

3,39

52 884

159 088

4 207 030

1 704 167

37 811

391 028

2 057 384

2 149 646

2,81

2,45

54 854

728 770

1 051 999

38 220

1 873 843

-0,36

XV.

3 265 179

2,57

40 092

75 505

3 229 766

1 299 267

26 664

315 190

1 587 793

1 641 973

2,15

1,89

42 316

562 194

811 542

29 484

1 445 536

-0,26

XVI.

2 467 990

1,94

30 264

43 632

2 454 622

994 832

21 194

215 319

1 188 957

1 265 665

1,65

1,72

38 509

511 626

738 546

26 832

1 315 513

0,07

XVII.

2 888 016

2,27

35 412

114 963

2 808 465

1 142 516

23 691

258 213

1 377 038

1 431 427

1,87

2,13

47 689

633 584

914 595

33 228

1 629 096

0,26

XVIII.

3 783 244

2,97

46 332

89 197

3 740 379

1 534 727

29 807

348 590

1 853 510

1 886 869

2,47

2,35

52 615

699 024

1 009 061

36 660

1 797 360

-0,12

XIX.

2 241 836

1,76

27 456

50 024

2 219 268

872 635

20 396

205 575

1 057 814

1 161 454

1,52

1,70

38 062

505 677

729 959

26 520

1 300 218

0,18

XX.

2 248 554

1,77

27 612

59 775

2 216 391

868 472

20 349

242 562

1 090 685

1 125 706

1,47

1,64

36 718

487 830

704 195

25 584

1 254 327

0,17

XXI.

3 284 423

2,58

40 248

102 378

3 222 293

1 354 107

25 399

295 270

1 623 978

1 598 315

2,09

2,60

58 212

773 389

1 116 407

40 560

1 988 568

0,51

XXII.

1 898 021

1,49

23 244

75 848

1 845 417

762 129

15 701

164 599

911 027

934 390

1,22

1,29

28 882

383 720

553 911

20 124

986 637

0,07

XXIII.

814 139

0,65

10 140

36 779

787 500

338 265

6 272

72 605

404 598

382 902

0,50

0,52

11 643

154 679

223 282

8 112

397 716

0,02

Ker. összesen

65 991 650

51,87

809 172

2 000 000

64 800 822

26 489 466

559 731

5 916 227

31 845 962

32 954 860

43,09

41,51

929 377

12 347 448

17 823 875

647 556

31 748 256

-1,58

Főváros

61 240 386

48,13

750 828

61 991 214

20 141 875

1 679 191

18 462 684

43 528 530

56,91

58,49

1 309 545

17 398 271

25 114 874

912 444

44 735 134

1,58

127 232 036

100,00

1 560 000

126 792 036

46 631 341

2 238 922

50 308 646

76 483 390

100,00

100,00

2 238 922

29 745 719

42 938 749

1 560 000

76 483 390

Mindösszesen

2 000 000

5 916 227

9/b. tábla

Az egyes önkormányzatok "megosztott források"-ból való részesedésének változása

Ezer Ft Részesedés változása a megosztott forrásoból 1998. évben Megosztott források Önkormányzatok

Megosztási arány

1998. évi eredeti

1998. évre újra

Változás

1998. évi eredeti

1998. évre újra

Változás

forrásmegosztásban

számított

összege


számított

%

forrásmegosztásban 1

2

3

forrásmegosztásban 4

5

I.

kerületi önkormányzat

616 097

497 142

-118 955

0,81

0,65

-0,16

II.


1 520 355

1 353 756

-166 599

1,99

1,77

-0,22

III.


2 446 683

2 699 864

253 181

3,20

3,53

0,33

IV.


2 331 366

2 248 611

-82 755

3,05

2,94

-0,11

V.


729 405

0

-729 405

0,95

0,00

-0,95

VI.


990 525

0

-990 525

1,30

0,00

-1,30

VII.


1 175 628

1 414 943

239 315

1,54

1,85

0,31

VIII.


1 296 894

1 391 997

95 103

1,70

1,82

0,12

IX.


1 152 560

1 246 679

94 119

1,51

1,63

0,12

X.


1 480 708

1 529 667

48 959

1,94

2,00

0,06

XI.


2 539 837

2 218 019

-321 818

3,32

2,90

-0,42

XII.


1 095 125

1 147 251

52 126

1,43

1,50

0,07

XIII.


2 001 330

2 011 513

10 183

2,62

2,63

0,01

XIV.


2 149 646

1 873 843

-275 803

2,81

2,45

-0,36

XV.


1 641 973

1 445 536

-196 437

2,15

1,89

-0,26

XVI.


1 265 665

1 315 513

49 848

1,65

1,72

0,07

XVII.


1 431 427

1 629 096

197 669

1,87

2,13

0,26

XVIII.


1 886 869

1 797 360

-89 509

2,47

2,35

-0,12

XIX.


1 161 454

1 300 218

138 764

1,52

1,70

0,18

XX.


1 125 706

1 254 327

128 621

1,47

1,64

0,17

XXI.


1 598 315

1 988 568

390 253

2,09

2,60

0,51

XXII.


934 390

986 637

52 247

1,22

1,29

0,07

XXIII.


382 902

397 716

14 814

0,50

0,52

0,02

Kerületek összesen

32 954 860

31 748 256

-1 206 604

43,09

41,51

-1,58

Fővárosi Önkormányzat

43 528 530

44 735 134

1 206 604

56,91

58,49

1,58

Mindösszesen

76 483 390

76 483 390

100,00

100,00

10/a. sz. táblázat Megoszlási arányok változása 1999. évre Ezer Ft Támogatási fedezetként tervezhető források 1999. évi eredeti forrásmegosztásban Önkormányzat

1. I.

Tervezhető Megoszlási Idegenf.adó

Le :

forrás

Állami

1999. évre újra számított forrásmegosztásban Le :

Korrigált

term.szoc. állami + SZJA

Megosztott Megoszlási

Település -

Átengedett

Iparűzési

Id.forg.adó

Megosztott

arány

arány

deficit

üzemeltetés

SZJA

adó

+ üdülőhelyi

források

változása

támogatás

( 14 +..+ 17 )

( 13 - 12)

14.

15.

16.

17.

18.

19.

(eredeti)

%

támogatás

adó

(2+4-5)

+ SZJA

üzemeltetés

és gy.j.ell.

(7-8+9)

( 6 - 10 )

%

arány

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

211 516

743 425

571 368

0,70

0,62

6 791

149 568

336 718

12 276

505 353

-0,08

18 136

43 456

1 314 793

536 741

4 832

források

Megoszlási

Kiadási

arány

0,92

hozzájárulás Település -

Pénzbeli és

források

1 340 113

+ üdülőhelyi Gépjármű -

Korr. tervezhető

II.

3 471 216

2,37

46 977

156 418

3 361 775

1 308 810

14 872

644 701

1 938 639

1 423 136

1,75

1,95

21 359

470 414

1 059 032

38 610

1 589 415

0,20

III.

5 778 078

3,95

78 196

161 752

5 694 522

2 111 339

21 677

1 000 459

3 090 121

2 604 401

3,20

3,41

37 352

822 622

1 851 948

67 518

2 779 440

0,21

IV.

5 225 874

3,57

70 723

119 552

5 177 045

1 992 706

17 314

826 500

2 801 892

2 375 153

2,91

2,65

29 027

639 281

1 439 197

52 470

2 159 975

-0,26

V.

1 641 822

1,12

22 219

92 452

1 571 589

693 552

5 804

259 381

947 129

624 460

0,77

0,97

10 625

234 001

526 800

19 206

790 632

0,20

VI.

2 185 552

1,49

29 578

62 391

2 152 739

877 445

8 228

388 361

1 257 578

895 161

1,10

1,17

12 816

282 249

635 419

23 166

953 650

0,07

VII.

2 621 859

1,79

35 482

75 759

2 581 582

928 321

11 376

544 539

1 461 484

1 120 098

1,37

2,01

22 017

484 889

1 091 617

39 798

1 638 321

0,64

VIII.

3 046 204

2,08

41 225

88 872

2 998 557

1 085 352

13 624

690 891

1 762 619

1 235 938

1,52

1,96

21 469

472 827

1 064 463

38 808

1 597 567

0,44

IX.

2 727 122

1,86

36 907

101 046

2 662 983

1 015 280

10 752

529 521

1 534 049

1 128 934

1,39

1,61

17 635

388 393

874 380

31 878

1 312 286

0,22

X.

3 719 637

2,54

50 339

302 594

3 467 382

1 413 063

13 474

653 858

2 053 447

1 413 935

1,73

1,93

21 140

465 590

1 048 170

38 214

1 573 114

0,20

XI.

5 692 079

3,89

77 032

261 799

5 507 312

2 096 574

23 103

1 039 862

3 113 333

2 393 979

2,94

2,68

29 355

646 518

1 455 490

53 064

2 184 427

-0,26

XII.

2 696 329

1,84

36 490

147 834

2 584 985

1 052 444

10 615

461 867

1 503 696

1 081 289

1,33

1,35

14 787

325 671

733 176

26 730

1 100 364

0,02

XIII.

4 689 060

3,20

63 458

177 907

4 574 611

1 711 027

18 745

884 270

2 576 552

1 998 059

2,45

3,38

37 023

815 385

1 835 655

66 924

2 754 987

0,93

XIV.

4 990 988

3,41

67 544

183 938

4 874 594

1 851 855

19 881

925 978

2 757 952

2 116 642

2,60

2,68

29 355

646 518

1 455 490

53 064

2 184 427

0,08

XV.

3 692 387

2,52

49 970

118 450

3 623 907

1 418 712

14 140

695 230

2 099 802

1 524 105

1,87

2,09

22 893

504 188

1 135 065

41 382

1 703 528

0,22

XVI.

2 900 758

1,98

39 257

88 763

2 851 252

1 057 372

11 335

519 803

1 565 840

1 285 412

1,58

1,59

17 416

383 569

863 518

31 482

1 295 985

0,01

XVII.

3 376 946

2,31

45 701

128 214

3 294 433

1 224 703

12 716

599 230

1 811 217

1 483 216

1,82

2,15

23 550

518 662

1 167 650

42 570

1 752 432

0,33

XVIII.

4 509 757

3,08

61 032

125 360

4 445 429

1 742 601

15 838

768 073

2 494 836

1 950 593

2,39

2,38

26 069

574 147

1 292 562

47 124

1 939 902

-0,01

XIX.

2 626 387

1,80

35 544

68 361

2 593 570

933 147

10 743

491 845

1 414 249

1 179 321

1,45

1,56

17 088

376 331

847 225

30 888

1 271 532

0,11

XX.

2 735 784

1,87

37 024

92 317

2 680 491

936 502

10 783

525 217

1 450 936

1 229 555

1,51

1,63

17 854

393 218

885 242

32 274

1 328 588

0,12

XXI.

3 789 458

2,59

51 284

110 386

3 730 356

1 427 965

13 442

661 236

2 075 759

1 654 597

2,03

2,48

27 164

598 271

1 346 871

49 104

2 021 410

0,45

XXII.

2 186 126

1,49

29 584

82 828

2 132 882

814 613

8 390

393 594

1 199 817

933 065

1,14

1,30

14 241

313 610

706 021

25 740

1 059 612

0,16

XXIII.

987 854

0,68

13 368

52 480

948 742

374 438

3 361

162 644

533 721

415 021

0,51

0,56

6 135

135 092

304 132

11 088

456 447

0,05

Ker. összesen

76 631 390

52,38

1 037 070

2 842 929

74 825 531

28 604 562

295 045

13 878 576

42 188 093

32 637 438

40,04

44,11

483 161

10 641 014

23 955 841

873 378

35 953 394

4,07

Főváros

69 675 150

47,62

942 930

70 618 080

21 981 221

800 308

566 117

21 747 030

48 871 050

59,96

55,89

612 192

13 482 800

30 353 480

1 106 622

45 555 094

-4,07

146 306 540

100,00

1 980 000

145 443 611

50 585 783

1 095 353

14 444 693

63 935 123

81 508 488

100,00

100,00

1 095 353

24 123 814

54 309 321

1 980 000

81 508 488

Mindösszesen

2 842 929

10/b. tábla

Az egyes önkormányzatok "megosztott források"-ból való részesedésének változása

Ezer Ft Részesedés változása a megosztott forrásoból 1999. évben Megosztott források Önkormányzatok

1

Megosztási arány

1999. évi eredeti

1999. évre újra

Változás

1999. évi eredeti

1999. évre újra

Változás


számított forrásmegosztásban

összege


számított forrásmegosztásban

%

2

3

4

5

I.


571 368

505 353

-66 015

0,70

0,62

-0,08

II.


1 423 136

1 589 415

166 279

1,75

1,95

0,20

III.


2 604 401

2 779 440

175 039

3,20

3,41

0,21

IV.


2 375 153

2 159 975

-215 178

2,91

2,65

-0,26

V.


624 460

790 632

166 172

0,77

0,97

0,20

VI.


895 161

953 650

58 489

1,10

1,17

0,07

VII.


1 120 098

1 638 321

518 223

1,37

2,01

0,64

VIII.


1 235 938

1 597 567

361 629

1,52

1,96

0,44

IX.


1 128 934

1 312 286

183 352

1,39

1,61

0,22

X.


1 413 935

1 573 114

159 179

1,73

1,93

0,20

XI.


2 393 979

2 184 427

-209 552

2,94

2,68

-0,26

XII.


1 081 289

1 100 364

19 075

1,33

1,35

0,02

XIII.


1 998 059

2 754 987

756 928

2,45

3,38

0,93

XIV.


2 116 642

2 184 427

67 785

2,60

2,68

0,08

XV.


1 524 105

1 703 528

179 423

1,87

2,09

0,22

XVI.


1 285 412

1 295 985

10 573

1,58

1,59

0,01

XVII.


1 483 216

1 752 432

269 216

1,82

2,15

0,33

XVIII.


1 950 593

1 939 902

-10 691

2,39

2,38

-0,01

XIX.


1 179 321

1 271 532

92 211

1,45

1,56

0,11

XX.


1 229 555

1 328 588

99 033

1,51

1,63

0,12

XXI.


1 654 597

2 021 410

366 813

2,03

2,48

0,45

XXII.


933 065

1 059 612

126 547

1,14

1,30

0,16

XXIII.


415 021

456 447

41 426

0,51

0,56

0,05

Kerületek összesen

32 637 438

35 953 394

3 315 956

40,04

44,11

4,07

Fővárosi Önkormányzat

48 871 050

45 555 094

-3 315 956

59,96

55,89

-4,07

Mindösszesen

81 508 488

81 508 488

100,00

100,00

11. sz. táblázat

A Támogatási Alapból müködési forráshiány részbeni fedezetére biztosított összegek 1996-1999. (Tény adatok) Önkormányzat

I. kerület II. kerület III. kerület IV. kerület V. kerület VI. kerület VII. kerület VIII. kerület IX. kerület X. kerület XI. kerület XII. kerület XIII. kerület XIV. kerület XV. kerület XVI. kerület XVII. kerület XVIII. kerület XIX. kerület XX. kerület XXI. kerület XXII. kerület XXIII. kerület ÖSSZESEN Támogatás aránya a számitott működési forráshiányhoz (%)

1996. Összeg Megoszlás %-a 41827 172161 100692

3,5 14,3 8,4

57974 66187 76160

4,8 5,5 6,3

98360 173620 67972 60779 71657 79042 30875 37940 282 43787 20685 1200000

8,2 14,5 5,7 5,1 6 6,6 2,6 3,2 0 3,6 1,7 100

19.510

1997. Összeg Megoszlás %-a 42737 177259 26792

82062 115825 27591 1225 12971 123615 186062 65470 31554 98852 140836 24469 67266 71080 9673 28261 1333600 21.106

3,2 13,3 2

6,2 8,7 2,1 0,1 1 9,3 14 4,9 2,4 7,4 10,6 1,8 5 5,3 0,7 2,1 100

Adatok ezer Ft-ban 1998. 1999. Összeg Megoszlás Összeg Megoszlás %-a %-a 52266 191071 73788

3,7 13,7 5,3

25643 113611 76192

2,1 9,5 6,3

34461 116420

2,5 8,3

113221 45558 81082

9,4 3,8 6,8

111924 22576 100520 63758 45584 98338 100624 55191 74107 76176 125756 43151 11289 1397000

8 1,6 7,2 4,6 3,3 7 7,2 4 5,3 5,5 9 3,1 0,8 100

45443 45426 67213 54499 54527 65156 77882 96472 50522 51659 70340 52286 13268 1200000

3,8 3,8 5,6 4,5 4,5 5,4 6,5 8 4,2 4,3 5,9 4,4 1,1 100

15.565

12,06

12. sz. táblázat

Az 1999. évi Támogatási Alapnál számitott forráshiány és a tényleges müködési kiadások szerinti hiány

Kerü- Alapfelalet datok szá- település mitott kia-. üzemeldásai tetés II.

4742951

III.

8141060

IV.

6893159

VII.

5213477

VIII.

5968615

IX.

4996368

XI.

7702478

XII.

3702317

XIII.

7408391

XIV.

7384687

XV.

5275818

XVI.

3797348

XVII.

4507956

XVIII.

6103319

XIX.

3617668

XX.

3689802

XXI.

5404015

XXII.

3011735

XXIII.

1258965

Össz.

98820129

247898 361322 288593 189618 227090 179217 385096 176934 312458 331399 235691 188944 211957 264001 179078 179745 224068 139852 56023 4378984

Ebből Alapfelaönkorm. lakásfenn- normati- datok tény- település igazgatás tartás vás felada- leges kia- üzemeltok dásai tetés 1145516 1669643 1333568 876212 1049364 828148 1779499 817599 1443843 1531368 1089109 873094 979438 1219928 827507 830588 1035401 646246 258878 20234949

259145 532229 211888 1702492 1964424 1346743 418339 289952 1281504 899409 416667 67888 149019 444128 223598 167001 484554 137448 26486 11022914

3090392 5577866 5059110 2445155 2727737 2642260 5119544 2417832 4370586 4622511 3534351 2667422 3167542 4175262 2387485 2512468 3659992 2088189 917578 63183282

4483647 6802742 6032123 5157856 4121814 3934294 6986789 3971206 5834073 6610203 5312419 3082694 3516798 5554243 2914112 3082607 3902267 3294872 1166841 85761600

524762 306655 147367 127247 129724 152359 257796 23886 298064 514936 233234 172265 156325 456694 219157 61129 72627 361128 44413 4259768

Ebből Figyelem- Számitott önkorm. lakásfenn- normatibe vett forrásigazgatás tartás vás felada- bevétel hiány tok 890786 1078528 1827094 2318261 1122067 1042123 1868412 974389 1181450 1705042 1047433 720483 877153 1665564 635934 779059 693562 1011630 408136 21847106

335965 499816 524979 1336327 1744885 760578 326058 340094 1364240 871460 383985 90474 170957 198746 210693 259082 503301 77385 25455 10024480

2732134 4917743 3532683 1376021 1125138 1979234 4534523 2632837 2990319 3518765 3647767 2099472 2312363 3233239 1848328 1983337 2632777 1844729 688837 49630246

4488290 7012768 6136484 4089058 5516171 4191127 7251177 3251187 6740889 6843444 4734304 3150278 3734500 5145245 3115922 3176766 4705457 2492474 1127196 86902737

254661 1128292 756675 1124419 452444 805241 451301 451130 667502 541243 541514 647070 773456 958074 501746 513036 698558 519261 131769 11917392

Összes müködési célú bevétel 8553574 8234761 7130036 6919085 7722274 5791791 9352621 3758338 8606691 8490866 6306634 5937429 4050792 6953969 4360422 3748269 7017233 3341140 1473716 117749641

Összes müködési célú kiadás 8049372 7651472 7039298 7783240 7181807 5676131 8653335 4212506 7974231 8909122 6016230 5600122 3635254 7504062 3898574 3612948 7032816 3148290 1323582 114902392

Tényleges hiány 504202 583289 90738 -864155 540467 115660 699286 -454168 632460 -418256 290404 337307 415538 -550093 461848 135321 -15583 192850 150134 2847249

13. sz. táblázat Illetményalap alakulása kerületenként

Költségvetési törvényben meghatározott illetményalap:

I. kerület II. kerület III. kerület IV. kerület V. kerület VI. kerület VII. kerület VIII. kerület IX. kerület X. kerület XI. kerület XII. kerület XIII. kerület XIV. kerület XV. kerület XVI. kerület XVII. kerület XVIII. kerület XIX. kerület XX. kerület XXI. kerület XXII. kerület XXIII. kerület Főváros

1998.

1999.

2000.

26.000,- Ft

26.000,- Ft

28.150,- Ft

illetményalap 31000 28000 28500 26000 31000 28500 30000 27800 28000 30000 32500 29000 28000 31000 26000 29000 26000 30000 30000 28000 30000 30000 28000 32500

eltérés összege 5000 2000 2500 0 5000 2500 4000 1800 2000 4000 6500 3000 2000 5000 0 3000 0 4000 4000 2000 4000 4000 2000 6500

% 19,23 7,69 9,62 0,00 19,23 9,62 15,38 6,92 7,69 15,38 25,00 11,54 7,69 19,23 0,00 11,54 0,00 15,38 15,38 7,69 15,38 15,38 7,69 25,00

illetményalap 31000 29500 32000 28000 35000 31000 30000 31000 31000 35000 32500 30000 28000 34400 28000 29000 29640 30000 34000 31000 32000 33000 30000 35600

eltérés összege 5000 3500 6000 2000 9000 5000 4000 5000 5000 9000 6500 4000 2000 8400 2000 3000 3640 4000 8000 5000 6000 7000 4000 9600

% 19,23 13,46 23,08 7,69 34,62 19,23 15,38 19,23 19,23 34,62 25,00 15,38 7,69 32,31 7,69 11,54 14,00 15,38 30,77 19,23 23,08 26,92 15,38 36,92

illetményalap 34000 32000 34000 35000 39500 33600 33000 34000 34000 39000 35000 32500 35000 37200 35000 33000 32500 32000 36890 34000 35000 34000 33000 37400

eltérés összege 5850 3850 5850 6850 11350 5450 4850 5850 5850 10850 6850 4350 6850 9050 6850 4850 4350 3850 8740 5850 6850 5850 4850 9250

% 20,78 13,68 20,78 24,33 40,32 19,36 17,23 20,78 20,78 38,54 24,33 15,45 24,33 32,15 24,33 17,23 15,45 13,68 31,05 20,78 24,33 20,78 17,23 32,86

14. sz. táblázat

A fővárosi és kerületi önkormányzatok testületeinek és igazgatási apparátusának kiadásai 1997-1999. években

Kerületek I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. XX. XXI. XXII. XXIII. Összesn Főváros Mind össz.

1997.évi tény 1998.évi tény Növekedés %-a 1999.évi tény Növekedés %-a Összes Összes Összes Összes 1998/1997. Összes Összes 1999/1998. személyi kiadás személyi kiadás személyi Összes személyi kiadás személyi Összes kiadás Eft EFt kiadás Eft EFt kiadás kiadás kiadás Eft EFt kiadás kiadás 156597 316433 203152 448868 1,30 1,42 203830 399995 1,00 0,89 341956 639211 369989 699979 1,08 1,10 447391 767087 1,21 1,10 347427 755536 404128 866022 1,16 1,15 446520 732296 1,10 0,85 331043 712496 362276 706873 1,09 0,99 493160 934781 1,36 1,32 365254 1030292 457362 1618279 1,25 1,57 418466 981545 0,91 0,61 273905 478940 367046 917401 1,34 1,92 372165 897885 1,01 0,98 382097 1187708 525257 1161229 1,37 0,98 517193 1048540 0,98 0,90 360719 759303 420657 883538 1,17 1,16 557540 1029703 1,33 1,17 342656 642203 417422 794583 1,22 1,24 477231 850527 1,14 1,07 356904 889703 450284 970089 1,26 1,09 537280 882611 1,19 0,91 586623 1259435 754071 1660750 1,29 1,32 791399 1449610 1,05 0,87 367585 823659 398909 817427 1,09 0,99 416459 706897 1,04 0,86 309054 737704 377467 927452 1,22 1,26 393322 861779 1,04 0,93 366655 934106 496638 1278726 1,35 1,37 562141 1117107 1,13 0,87 371973 764307 387044 751598 1,04 0,98 424439 759304 1,10 1,01 266275 614066 301240 686915 1,13 1,12 318435 577236 1,06 0,84 295901 524525 346785 620749 1,17 1,18 397592 664683 1,15 1,07 243146 759049 378724 1466845 1,56 1,93 399063 919196 1,05 0,63 231173 486276 286080 586018 1,24 1,21 314758 588332 1,10 1,00 254314 535249 304168 659915 1,20 1,23 312186 597373 1,03 0,91 223817 529229 250964 581531 1,12 1,10 286930 513798 1,14 0,88 230836 499669 241205 1475321 1,04 2,95 324949 569069 1,35 0,39 145234 276781 187945 347165 1,29 1,25 201322 361803 1,07 1,04 7151144 16155880 8688813 20927273 1,22 1,30 9613771 18211151 1,11 0,87 1578917 3208958 2125802 4174475 1,35 1,30 2497119 4728630 1,17 1,13 8730061 19364838 10814615 25101748 1,24 1,30 12110890 22939781 1,12 0,91

Egy lakosra jutó kiadások 1997 1998 1999 Ft Ft Ft 10218 7042 5577 6305 28900 9313 16349 8917 9413 10565 8621 12415 6194 7517 8507 8692 6642 7745 7477 7985 6299 9529 14745 8742 1736 10478

15265 7871 6433 6311 46589 18648 16333 10510 11825 11728 11502 12516 8080 10473 8414 9696 7811 15052 8859 9899 6966 28185 18281 11465 2287 13752

14035 8780 5499 8465 29739 18986 15158 12389 12881 10753 10178 11051 7647 9332 8551 8117 8317 9453 8894 8961 6208 10841 18849 10099 2622 12721

15. sz. táblázat Az épitményadó mértéke, az adóalap a forrásmegosztási számitásokban és a tanusitványokban 1999. évben

Kerület I. II. III IV V VI VII VIII IX X XI XII XIII XIV XV XVI XVII XVIII XIX XX XXI XXII XXIII Összesen

Forrásmegosztás adóztatható alapterület m2 314602 995318 937375 690828 610693 470928 457577 438013 580695 856049 1120869 854228 689151 663847 733390 453624 396763 451153 339462 328573 374105 393258 151634 13302135

Szakértői anyag Tanusitványban adóztatható jelzett alapterület m2 adóztatható m2 319050 185494 1089891 995318 999054 696779 704943 843124 774075 720189 534749 591341 492188 402796 540233 664635 938200 1474806 825461 2125549 1196050 1197870 883477 363402 940702 1057087 826422 715655 773058 709013 500779 298285 428020 187000 475525 464878 361827 265992 355818 191362 402582 1021340 429287 1703889 165967 357920 14957358 17233724

Kerületek jelentett adóalap m2 185494 505867 696779 843124 720189 304272 331072 664635 1474806 2125549 1197870 363402 1057087 715655 709013 298285 187000 437758 265992 191362 1021340 1703889 357920 16358360

Beszedett épitményadó E Ft 104096 403971 370827 615971 696417 289698 261185 358197 770764 965412 360436 192153 986051 660158 556834 159508 61295 180863 128692 115260 291734 352459 231036 9113017

Számitott Tényleges átlagadó átlagadó Ft/m2 Ft/m2 326 561 371 799 371 532 874 731 900 967 542 952 531 789 663 539 822 523 1170 454 301 301 217 529 1048 933 799 922 720 785 319 535 143 328 380 413 356 484 324 602 725 286 821 207 1392 645 609 557

Önk. rendelet szerinti adómérték 300, 600 900 500 750 900 900 500, 900 300-800 600 500 150-450 600 900 800 900 560 msz 50 300 400 m.sz.200 300-500 sávos 350, 650 250-400 sávos 528 msz 176-330 250-500

16. sz. táblázat

Az építményadónak az adóztatható nem lakáscélú létesítmények alapterülete szerinti korrekciója Kerület

Nem lakáscélú létesítmények öszszes alapterülete 2

1. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. XX. XXI. XXII. XXIII. Összesen

m 2.

314602 995318 937375 690828 610693 470928 457577 438013 580695 856049 1120869 854228 689151 663847 733390 453624 396763 451153 339462 328573 374105 393258 151634 13302135

Kerületek adatai adóztatható alapterület 2

m 3.

185494 995318 696779 843124 720189 591341 402796 664635 1474806 2125549 1197870 363402 1057087 715655 709013 298285 187000 464878 265992 191362 1021340 1703889 357920 17233724

Tényleges építményadó bevétel ezer Ft 4. 104096 403971 370827 615971 696417 289698 261185 358197 770764 965412 360436 192153 986051 660158 556834 159508 61295 180863 128692 115260 291734 352459 231036 9113017

Számított, ÁSZ vizsgálat Bevételváltozás alapterület-arányos szerinti alapterü(5-4) építményadó bevétel let arányos épitezer Ft ményadó ezer Ft 5. 6. 215527 98087 681872 526314 642176 368450 473272 445835 418373 380829 322623 312695 313477 212994 300074 351452 397822 779862 586461 1123968 767884 633421 585214 192163 472123 558977 454788 378431 502430 374919 310768 157730 271814 98884 309076 245823 232558 140654 225099 101190 256292 540074 269413 900999 103881 189264 9113017 9113016

ezer Ft 7. 111431 277901 271349 -142699 -278044 32925 52292 -58123 -372942 -378951 407448 393061 -513928 -205370 -54404 151260 210519 128213 103866 109839 -35442 -83046 -127155 0

Bevételváltozás (6-4) ezer Ft 8. -6009 122343 -2377 -170136 -315588 22997 -48191 -6745 9098 158556 272985 10 -427074 -281727 -181915 -1778 37589 64960 11962 -14070 248340 548540 -41772 0

Eltérés (7-8) ezer Ft 9. 117440 155558 273726 27437 37544 9928 100483 -51378 -382040 -537507 134463 393051 -86854 76357 127511 153038 172930 63253 91904 123909 -283782 -631586 -85383 0

17. sz. táblázat

A gépjárműadó bevétel és az út, hid fenntartás kiadásai

Kerület I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII XIII XIV XV XVI XVII XVIII XIX XX XXI XXII XXIII Összesen főváros Mind össz.

Gépjárműadó bevétel E ft Növ.%-a 1997 1998 1999 1999/1997 30090 37788 49991 166,14 114050 136016 159602 139,94 137452 140654 148785 108,25 104725 103958 133109 127,10 66354 80393 75489 113,77 56994 53884 62338 109,38 64019 65878 82170 128,35 90959 77200 92908 102,14 89149 87866 93955 105,39 270564 263125 294270 108,76 207676 227651 256348 123,44 114228 128551 144804 126,77 146242 154703 205363 140,43 162533 159946 194249 119,51 102852 103000 123308 119,89 73721 77185 98383 133,45 154649 111490 98924 63,97 119014 112773 136551 114,74 56981 59445 70286 123,35 88661 80275 106928 120,60 97075 95989 107798 111,05 67489 72024 78162 115,81 46767 45636 171022 365,69 2462244 2475430 2984743 121,22

Ut, hid fenntartás E Ft Növ.%-a 1997 1998 1999 1999/1997 7059 22504 20798 294,63 56860 92012 34650 60,94 63526 76324 133106 209,53 3172 19087 29468 929,00 9828 18141 14481 147,34 69392 113724 53638 77,30 78416 80083 20668 26,36 39122 29880 26872 68,69 30912 29353 41029 132,73 25345 41426 45285 178,67 106781 109260 194963 182,58 73214 236484 26348 77839 46155 261296 28334 28983 42800 56809 1119 1369794 2590261 3960055

74929 269764 34935 83204 43146 265500 40774 39624 42369 63289 9675 1599003 2604453 4203456

89754 216179 50024 44877 60343 268902 48074 28253 93571 66801 1581736 1839519 3421255

122,59 91,41 189,86 57,65 130,74 102,91 169,67 97,48 218,62 117,59 0,00 115,47 71,02 86,39

JELENTÉS. a települési önkormányzatok adóztatási tevékenységének vizsgálatáról július

Recommend Documents