Jelentés A 2011. szeptember 12-16. között Ponta Delgadaban megrendezett 16. Nemzetközi Metropolis Konferenciáról Az ülésen az Európai Migrációs Hálózat Magyar Nemzeti Kapcsolattartó Pontjának szakértői vettek részt. A rendezvény keretében a migráció és a menekültügy, valamint az ezekhez kapcsolódó aktuális kérdések megtárgyalására került sor plenáris ülések, valamint munkacsoport ülések keretében.
2011. 09.12. A konferencia résztvevői study tour-ok keretében ismerkedhettek meg az Azori-szigetek bevándorlási és menekültügyi politikájával. Az azori kivándorlókról szóló tanulmányúton az azori kivándorlás történetéről, okairól tartottak előadásokat, amelynek kiváltó oka a szigetcsoportot érintő gazdasági válság volt. A XV. században kezdődött, azonban rendszeressé csak két évszázad múlva vált. A fő célállomás Brazília, Kanada valamint az Egyesült Államok volt. A migráció egyre inkább összekapcsolódott a szabadsággal, az önbeteljesítéssel, a valamivé válással. A visszatérésről szóló tanulmányút központi kérdése a hazatelepülés volt, amelynek során bemutatásra került az Azori-szigeteki Egyetem által készített tanulmány a visszatérő emigránsokról. Becslések szerint mintegy 10.000 azori tért vissza a szigetcsoportra különböző okok miatt (pl.: család, munkalehetőség). A Sziget bevándorlási politikája támogatja a letelepedni vágyókat, tekintettel arra, hogy közel 1.000.000 azori él országhatáron túl. Az azori menekültekről szóló tanulmányúton a részvevőknek lehetőségük volt megtekinteni az elhelyezés körülményeit, valamint megismerkedni az azori menekültügyi törvény szabályaival.
2011.09.13. „A déli globalizáció és migráció” című ülés előadói a déli migrációt vizsgálták, különös figyelmet fordítva a globalizációra, az urbanizációra, a demográfiai tendenciákra és a gazdasági fejlődés folyamataira, valamint a migrációs trendek hatásaira, tekintettel arra, hogy a déli migráció is óriási, az összes nemzetközi migráció mintegy egyharmada. „Az öregedés és migráció” című ülésen az előadók többek között arra keresték a választ, hogy mit jelent a kívánatos népességnövekedés, vagy mi a szerepe és a nemzetközi migrációra gyakorolt hatása az idősödő népességnek?! 2000-ben az ENSZ kiadott egy jelentést, amelynek a célja, hogy felhívja a világ figyelmét a népességcsökkenésre valamint a lakosság elöregedésére számos fejlett országban (pl. Japán). A témában a migrációs szakembereken túl a gazdaságpolitikai döntéshozók és külpolitikai szakemberek is érintettek, akik közül többen a hosszú távú gazdasági hanyatlás okaként a népesség elöregedését és a népességszámcsökkenést jelölik meg. A következmények, amelyek már most is látszanak sokkal jelentősebbek, mint a nyugdíjrendszerek életképessége vagy a munkaerő nagysága.
„A migrációs és integrációs ifjúsági stratégiák és tapasztalatok” című workshopon az előadók megvizsgálták a multikulturális oktatási projektek hatásait, a szülök etnikai szocializációjának stratégiáit a marokkói és török származású gyermekek szemszögéből Hollandiában, valamint elemezték a bevándorolt szülőktől származó norvég gyermekekről készült statisztikai adatokat. A hazatelepülésről és a kitoloncolásról szóló előadások bemutatták a visszatéréssel kapcsolatos folyamatokat, azokat a kihívásokat, amelyekkel a politikai döntéshozók és a társadalom általában szembesül, továbbá a döntéshozatal folyamatát, amely kérdések a relevánsak a Visszatérési irányelv hatályosulása szempontjából. „A muszlim bevándorlók az európai multikulturális környezetben” című munkacsoportülés a szociális helyzetre, az iszlámellenességre, a muszlim bevándorlók identitására fókuszált. A muszlim bevándorlók gyakran élnek nagy, multikulturális városokban, ahol a nem muzulmán bevándorló csoportokkal napi interakciókban vesznek részt, amelyekben mind a bevándorolt,mind a muzulmán vallási hátteret hangsúlyozniuk kell, máskülönben a verbális és a nonverbális kommunikáció elveszíti jelentőségét.
2011.09.14. „A migráció a szigetek vonatkozásában” elnevezésű plenáris ülésen a szigetek és a migráció kapcsolatát elemezték az előadók. Megállapítást nyert, hogy a kapcsolat erős, de szigetcsoporttól-szigetcsoportra változik. A szigetek (lehetnek egy országhoz tartózók, pl. Azori, egy önálló ország, és megosztott szigetek, mint Ciprus, diaszpóráknak is lehetnek kiindulópontjai pl. Karibi diaszpóra: Torontó, Montreal, New York, Boston, London., valamint ott is kialakulhatnak diaszpórák. A diaszpóra nem alakul ki magától, mivel nem automatikus demográfiai jelenség. Kialakulása kétféle módon lehetséges: 1. politikai/vallási mobilizáció (emiatt őrzik meg a különbségeket), 2. erős kötődés a származási országhoz (nem csak családi, hanem közösségi szinten). Az ülésen került sor a mexikói migráció bemutatására is, amelyben többek között a kivándorlás okaira (pl. pénz a családnak) keresték a választ. A kivándorlók többsége hazautalással támogatja családját, amelynek mértéke államonként eltérő. A módosabb kivándorló családok nagy házakat építenek a szülőfaluban, amik az év nagyobb részében üresen állnak. A férfiak eltávozása nem feltétlenül vezet a nők önállósodásához, a tradicionális kötelékek túl erősek. „A nagyarányú kivándorlás hatásai” elnevezésű ülés a migráció és fejlődés kapcsolatára fókuszált. A kapcsolatot az ’50-60-as években pozitívan ítélték meg, a ’80-90-as években azonban már – elsősorban a dél-európai és marokkói, török példa alapján – negatívan. A 2000-es évektől újra pozitívan ítélik meg, elsősorban a Világbank 2003-as jelentése óta, amely kimutatta, hogy a családok számára milyen fontos a hazautalt jövedelem. A pesszimisták arra mutatnak rá, hogy a dél-észak migráció nem fejlődés, hanem az emberi tőke elvándorlása és brain-drain. Az optimisták nézetei szerint, akik kivándoroltak, nem tudtak volna otthon boldogulni, de a célországban igen, és lehet, hogy az elért eredmények egy részét haza tudják adni. Mindkét elgondolásra vannak alapot adó kutatások és bizonyítékok, az igazság valahol a kettő között van. Kérdés, hogy a migráció az egyenlőtlenségek növeléséhez vagy csökkentéséhez vezet – ez attól is függ, hogy kik migrálnak. A magasan képzettek
kiválogatása a különbségek további növeléséhez vezet. Brain gain/drain-ről akkor beszélünk, ha a magasan képzettek is csak illegális migránsok lehetnek, az a származási országban az oktatás ellen ösztönöz (pl. Mexikó-USA). Általában el lehet mondani, hogy a migráció jó hatással van az egyénre és a családra, de az, hogy a származási országra hogyan hat, az adott ország egyéb fejlődési lehetőségeitől, tendenciáitól függ. Ha az ország fejlődése működik, jó a fejlesztéspolitika, a politikai és gazdasági környezet, akkor a fejlődéshez hozzájárulhat a hazautalás és a migráció pozitív hatása is (pl. Spanyolország, Törökország). A migráció önmagában nem válthatja ki a származási ország fejlődését, de hozzájárulhat ahhoz. Ezért a hazautalásokat ösztönző és az ezeket fejlesztéspolitikai eszközként felhasználni kívánó programok csak korlátozott hatásúak lehetnek. A migránsok helyzetének romlása, ami jelenleg tapasztalható, pedig meg fogja nehezíteni azt is, hogy a származási országok fejlesztéséhez hozzájárulhassanak. „A kapcsolattartás és az integráció elősegítése az internet révén” című munkacsoportülés előadói kitérek arra, hogy a szakemberhiány és a demográfiai változások miatt egyre több ország függ a bevándorlók szakképzettségtől. Az integrációs politika kihívása a bevándorlás folyamatainak irányítása. Jelentős kérdés, hogy milyen módon lehet foglalkoztatni a külföldi munkavállalókat, akik rendelkezésére különböző internetes portálok állnak annak érdekében, hogy megtalálják a megbízható információkat és kapcsolatba léphessenek a munkáltatókkal a fogadó államban. Jelenleg is vizsgálják, hogy a honlapok milyen módon tudják befolyásolni a bevándorlók integrációjának folyamatát. A migránsok részére nyújtandó innovatív egészségügyi szolgáltatások: elmélet a gyakorlatban című előadás központi témája a közszolgáltatások voltak. A közszolgáltatások óriási jelentőséggel bírnak egyének milliói számára szerte a világon. Az egészségügyi szolgáltatások nyújtása és az igazságosság kapcsolatának kérdése napjaink vitatott témája.
2011.09.15. „Nemzetközi mobilitás az integrált gazdasági térségben” című előadás kezdő kérdése a következő volt: Az EU-ban levő szabad mozgás alapján el lehet azon gondolkodni, hogy működne-e a szabad mozgás az egész világon, van-e egyáltalán értelme a határellenőrzésnek. 20 évvel ezelőtt még őrültségnek tűnt az, hogy a kelet-európaiak valaha szabadon mozoghatnak Nyugaton. Ha valóban úgy lenne, hogy a szegény országokból mindenki a gazdagokba menne, akkor már egész Kelet-Európa Nyugaton lenne. Az is egy mítosz, hogy a szegények igénybe vennék a gazdag országok ellátásait – de pl. a lengyel bevándorlók 1%-a ment csak Svédországba, ahol magasak az ellátások. Az ellátásokat azonban más országban sem veszik olyan mértékben igénybe, mint a helyiek. Nem szabad elfeledni, hogy a migránsok a kivételek, mivel a legtöbben nem akarják elhagyni az otthonukat. A bevándorlók sem ugyanabba az országba telepednek le. A fentiek alapján megállapítható, hogy akkor is kevesen jönnének az Unióba, ha szabad lenne a mozgás, és nagy részük hazatérne. A szabad mozgásról megállapítható, hogy jó a vállalkozásoknak, és így a gazdaságnak is (segíti a termelés változatosságát, hozzájárul a gazdaság rugalmasságához és a megfelelő szakképzett emberek megtalálásához). A Bizottság kiadványa szerint a régi tagállamok munkaerőpiacának megnyitása az új tagállamok előtt nagy növekedését jelenti az EU gazdaságának.
A szabad mozgás következtében az államoknak át kell alakítani a szolgáltatásokat, hozzá kell szokni a megváltozott társadalmi összetételhez, mindezeken túl meg kell próbálni megtartani a jó munkaerőt. Fel kell ismerni, hogy a tapasztalatok megcáfolják a migrációval kapcsolatos mítoszokat, így az embereket szabadon kell engedni. „A munkavállalás a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségben (ASEAN)” címmel megtartott előadásból kiderült, hogy 567 millió lakosából mindössze 263 millió munkavállaló. Lakossága a világ migráns munkavállalóinak 6%-át teszi ki, míg az ASEAN-on belüli migráció 30%. A következtetés tehát a következő: a migráció nem illeszkedik az országok fejlesztéspolitikájába. Mindenki egyetért abban, hogy van értelme a kétoldalú együttműködésnek a küldő és a fogadó országok között (most is léteznek, de azok nem kötelező erejűek). Az állam által biztosított védelem nem egyezik meg azzal, amit a migráns szeretne. Az illegális migráció megelőzésére a rendészet nem elég, a nemzeti munkaerőpiac sajátosságai problémát jelenthetnek a migráns munkavállalóknak (pl. Szingapúrban nincs minimálbér). Az Unió migrációs politikája fejlődésének témakörében megtartott előadásban megállapítást nyert, hogy, a közös beengedési szabályok hiánya vezetett a szabad mozgás jogának mostani veszélyeztetéséhez, továbbá, hogy a migrációval kapcsolatban a tagállamok állampolgárai sem elég tájékozottak, és ez radikalizációhoz vezet. Problémát jelent az is, hogy a tagállamok nem bíznak sem egymásban, sem az uniós intézményekben, de a tagállamok közötti szolidaritás még mindig nagyobb a migrációval kapcsolatban, mint az euróval kapcsolatban. Az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményről (NAFTA) szóló prezentáció az USA, Kanada, Mexikó közötti szabadkereskedelmi megállapodás (migrációra is gyakorolt) hatásairól szólt. Az 1985-1990es évek a gazdasági liberalizáció, a piacok megnyitásának időszaka (a washingtoni megállapodás). Erős gazdasági növekedésre figyelemmel hittek abban, hogy Amerika meg fog erősödni a Szovjetunió felbomlása következtében. A kereskedelemi életben létrejött az EU-Kanada kereskedelmi megállapodás, és megkezdődtek a tárgyalások a NAFTA és a WTO között. A Kanada-USA között létrejött szabadkereskedelmi megállapodás megkötése után jelentette be az USA, hogy ugyanilyen megállapodást kötnek Mexikóval, amely hírtől a kanadaiak megijedtek, és arra a következtetésre jutottak, hogy ha belépnek a tárgyalásokba, akkor hasonlóvá tehetik azt az övékhez, vagy egy háromoldalú megállapodásban elérhetnek olyanokat, amelyekre a kétoldalúban nem volt lehetőségük. A NAFTA megállapodás és a személyek szabad mozgása kapcsolatának vizsgálata alapján elmondható, hogy az üzletembereknek egyszerűbbé teszi a mozgást. Az egyik fejezete körülbelül 60 szakmában megkönnyíti a mozgást (ezt a felsorolást azonban nem bővítették, és csak kevés szakmában alakították ki a szakképzések elismerését lehetővé tevő rendszert). Nem a szabad mozgás, hanem a szabad kereskedelem biztosítása volt az Egyezmény megkötésének a célja, az hogy a befektetési környezet teljesen kiszámítható legyen és a kereskedelem előtti korlátokat lebontsák. A mobilitási elem ehhez képest, ennek elérése érdekében háttérbe szorult. Elmondható, hogy a NAFTA szorosabbra vonta az országok közötti kapcsolatot, alapvetően elérte a céljait – a befektetőknek kiszámítható környezetet teremtett, megnövelte az USA és Mexikó közötti kereskedelmet. A migráció területén nem voltak céljai, csak mellékhatásai. A migráció az USA gazdasági növekedésével együtt nőtt (leginkább az illegális migráció), szoros az együttműködés a két ország között, az észak-
amerikai munkaerőpiac egyre jobban integrálódik – az USA-Kanada viszonyában a magasan kvalifikáltak terén, a Mexikó-USA viszonylatban az alacsonyan képzettek terén. Kanada vízummentességet vezetett be a mexikóiak számára, de a menedékjog iránti kérelmek magas számára tekintettel visszavonta a vízummentességet. Az USA-ban hamarosan kezdődő a választási kampány hatására a bevándorolási kérdések előtérbe fognak kerülni. „Az élet a multikulturális városokban: interetnikus kapcsolat, mindennapi élet” című előadás Japán integrációs politikájára fókuszált. A szabad kereskedelemmel együtt indult meg a nem hivatalos integrációs politika Japánban, ahol az elöregedés az egyik legjelentősebb a világon. Ennek ellenére a kormány nem tűzte ki még célul a migráns munkaerő toborzását, mert a lakosság attól tart, hogy az a kriminalitás növekedéséhez vezethet. Az integrációs politika 2008-ban indult, amikor gazdasági krízis hatására a migránsok jelentős része munkanélkülivé vált. Kezdetben csak a civil szervezetek és a regionális kormányzat foglalkoztak a problémával, majd a központi kormányzat is bekapcsolódott, nyelvoktatás, szakképzés szervezésével a bevándorlóknak. Nehezíti az integrációt az, hogy a bevándorlók az országon belül is vándorolnak. A válságon túlmenően az év eleji katasztrófában is sok migráns vesztette el a munkáját vagy a családját. Fontos a közösségi megközelítésen alapuló integráció. A GEITONIES Projectet bemutató előadás az interetnikus kapcsolat és a negatív attitűdök közötti kapcsolatot vizsgálta. A helyiek és a migránsok közötti kapcsolatoknak nem csak a mennyisége, hanem a minősége is számít. A második generációs migránsok gyakrabban építenek ki a helyiekkel kapcsolatot, mint az első generációsok. A helyieket és a migránsokat arra kell ösztönözni, hogy az egyenlőségen alapuló kapcsolatokat építsenek. Az azonos vallású csoportok között nagyobb a kapcsolat, mint a különböző vallásúak között, ezért fontos a vallások közötti párbeszéd ösztönzése is, a vallási csoportok bevonása. A bizonytalanságérzet, amit a válság okozott megnehezítheti a kapcsolatok kialakítását. A kapcsolatok kialakítása időbe telik. A szomszédság mellett az iskolának és a munkahelynek nagyobb szerepe van a kapcsolatok kialakításában. A városoknak figyelembe kell venniük az etnikai csoportok közötti kapcsolatokat a helyi szakpolitikák kialakítása során. A nairobi-i metropoliszt bemutató prezentációból fény derült arra, hogy Nairobiban hosszú története van a bevándorlásnak. A kenyai őslakos közösségek Afrika minden részéről származnak, és érkeztek Nairobiba, hozzájuk jöttek a kereskedők, a felfelezők (Portugáliából, Kínából). A koloniális idők is nagy hatással voltak a városra (brit kolónia). A felszabadulás után az ország nyitottá vált a bevándorlók számára és a fellendülő gazdaság sok bevándorlót vonzott számos országból, számos vallással (katolikus, protestáns, törzsi, hindu). 2007. évi népszámlás szerint 3,7 millióan éltek Nairobiban, körülbelül 60%-uk afrikai törzsi, 40% azonban nem számít helyinek. Az egyes etnikai csoportok saját magukat is sztereotipizálják a származási helyek szerint. A menekültek integrációjáról szóló munkacsoportülésen felhívták a figyelmet azokra a kihívásokra – különös tekintettel a gazdaságiakra – amelyekkel a tagállamoknak szembe kell nézniük a menekültek integrálása során. A kényszerházasságok megelőzése témakörében megrendezett workshop előadói a skandináv országok példáján keresztül mutatták be a lehetséges intézkedéseket (támogató szervezet felállítása, középiskolai felvilágosító óra) a kényszerházasságok megakadályozására.
„Az élet a multikulturális társadalomban” elnevezésű munkacsoportülés központi témája a globális migráció volt, amely a kulcsfaktora az egész világon növekvő etnikai és kulturális sokszínűségnek. Napjaink fontos kérdése a letelepedettek, valamint a honosok és az újonnan érkezők közötti konfliktus, ami elkerülhetetlen a multikulturális társadalomban. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a konfliktus feloldása, az újonnan érkezők integrációja nem csak a bevándorlóktól, hanem a befogadó társadalomtól is függ. „Az illegális migráció a befogadó- és a származási ország szemszögéből” című ülésen az illegális migráció ellenn küzdelem volt a fő téma, amely az Európai Migrációs Hálózat szempontjából különösen releváns, tekintettel arra, hogy a 2011. évben elkészítendő tanulmányok egyikének tárgya a gyakorlati lépések az illegális migráció elleni küzdelemben.
2011.09.16. A szociális média és migráció kapcsolatának témakörét felölelő előadás tanulsága, hogy a multikulturális környezet nem mindig vezet interkulturális élményhez. Kutatás foglalkozik a második generációs bevándorlók és az új bevándorlók közötti feszültséggel. A transznacionális identitás normalizálódását segíti az internet, érzelmi és pszichológiai oldalról egyaránt. A szociális média azonban nem pótolhatja a személyes tapasztalatokat a transznacionális identitással rendelkező emberekkel. Az előadások központi kérdése az volt, hogyan használható a facebook a transznacionális identitás ápolásához. 2010-2011 évben folytatott felmérés megállapította, hogy az internetet, azon belül is a facebookot – amely hozzásegíti őket a származásai helyről szóló információk gyűjtésében, a családdal való kapcsolattartásban, a származási országhoz való kötődés érzésének megerősítésében – sokkal több nő használja, mint férfi. A szociális média megváltoztatta a közösségi információszerzést, segíti a kapcsolattartást a származási országgal, megerősíti a transznacionális kötődést és a távoli rokonsággal való kapcsolattartást. A kormányok felhasználhatják közösségi tájékoztatásra. A konferencia záróbeszédeként a Zöld-foki Köztársaság miniszterelnöke bemutatta a Zöldfoki Szigetek migrációját. Az Azori szigetekhez hasonló a perspektívája, kivándorlási ország mellett az utóbbi időben célországgá is vált. Az első kivándorlók Brazíliába mentek, az USAba, ahol fontos közösségek alakultak ki, többek között New Englandben. Később Uruguayba, Portugáliába, a korábbi portugál kolóniákra. A következő periódusban a célállomás az USA helyett Dél-Amerika, Afrika és Portugália lett, míg a harmadik időszakban európai országokat (NL, CH, LU) vették célba a kivándorlók. Napjainkban öt kontinens negyven államában vannak zöld-fokiak. A kivándorlásnak a szigetekre is komoly hatása volt: gazdasági és politikai fejlődéshez vezetett. Egyrészt lehetővé teszi a felesleges munkaerő exportálását, ezzel enyhítve a munkaerőpiacot, másrészt a hazautalások a külső transzferek legjelentősebbjévé váltak és fontos bevételi forrássá a gazdaságnak és a családoknak. Az utóbbi 30 év alatt a legfejletlenebb országok csoportjából a közepesen fejlettek csoportjába került és ebben nagy része lehetett a migránsoknak. A kivándorlók megőrzik a kreol nyelvet, zenét, kultúrát és főzési szokásokat a fogadó országokban is. Az emigráció a nemzeti tér kiterjesztését jelenti a határokon túlra a nyelvvel, az életmóddal és a kultúrával. Globális nemzetté váltak. A szakpolitikák alakítása során az országban élők mellett a külföldön élők érdekeit is figyelembe veszik.
A globalizáció eredményeként a migráció már nem csak a származási és a fogadó országról szól – valamennyi ország egyszerre kibocsátó és befogadó országgá vált. Szükséges a kibocsátó és a fogadó országok közötti párbeszéd a migránsok védelme és az országok optimális fejlődésének biztosítása érdekében. Készült: Budapest, 2011.10.03. Készítette: EMN HU NCP
