JELEN ÉS MÚLT Sturc Béla KITAIBEL PÁL BÁCSKAI, SZERÉMSÉGI ÉS BÁNÁTI NÖVÉNYTANI MEGFIGYELÉSEI A X I X . SZÁZAD KÜSZÖBÉN
N ö v é n y h a t á r o z ó k b a n lapozgatva t ö b b növényfaj tudományos neve után lát hatjuk a W . et К . jelzést, pl. h o m o k i kikerics - G o l c h i c u m arenarium W . et К . vagy kései szegfű-Dianthus serotinus W . et К . Itt két név kezdőbetűjéről van s z ó : Waldstein és Kitaibel, akik a jelzett fajoknak tudományos nevet adtak (auktornév). D ö n t ő szerepe a névadásban kétségtelenül Kitaibel Pálnak volt, bár Waldstein is k ö z r e m ű k ö d ö t t egyes fajok elnevezésében. Kitaibel Pál 1 7 5 7 . febr. 3-án született N a g y m a r t o n b a n , a mai burgenlandi Mattersburgan, és 1817. december 13-án halt meg Budapesten. T e h á t 1987 feb ruárjában volt születésének 2 3 0 . , decemberben pedig halálának 1 7 0 . évforduló ja. E z az elkésett írás legyen tiszteletadás a nagy természettudós emlékének. Sajnos, a temető, melyben eltemették, a városrendezés folytán már nem létezik, sírhelye már nincs megjelölve, de műveit, felfedező utazásainak eredményeit, hatalmas herbáriumát (14 702 ív herbáriumi lap, melyen 7398 virágos növény van elhelyezve), német nyelven írt és adatokban gazdag, naplószerű feljegyzé seit ismerjük. A z utóbbit csak 1945-ben adták ki - E . G o m b o c z : „Diaria Itinerum Pauli Kitaibelii" címen. A magyar flóra irodalmát tanulmányozó osztrák Neilreich már a múlt szá zad derekán felfigyelt Kitaibel kéziratára és feljegyzéseiről így nyilatkozott: „ E z e k a kéziratok bizonyítják legjobban sokoldalú tudását, szerencsés szemét és éles megfigyelőképességét, fáradhatatlan munkásságát." (apud Z o r k ó c z y 1896 p. 10.) Életútjáról, munkásságáról a k ö v e t k e z ő fontosabb adatokat tud j u k : Földművelő szülei papnak szánták, így középiskolai tanulmányainak b e fejeztével teológiára iratkozik, k é s ő b b azonban visszalép. E l ő b b a jogi karon próbálkozik, de érdeklődése a természettudományok felé irányítja, és az orvosi karon k ö t ki. A növények iránti érdeklődése folytán mint negyedéves orvos tanhallgatót tanársegéddé nevezik ki a botanika-kémia szakon. Szorgalmasan tevékenykedik a Füvészkertben is, gazdagítja állományát. 1785-ben, 2 8 éves korában orvosi oklevelet szerez, de tovább is tanársegéd marad. K é s ő b b e n a Füvészkert igazgatója lesz, végül a botanika professzora, de előadásokat soha sem tartott. Egész életét a tudományos kutatómunkának szentelte. A m i k o r megbízást kapott az ország természeti kincseinek felkutatására,
1792-ben meg is kezdi a munkát a k o r m á n y - a kancellária támogatásával, de újból és újból kérnie kell az anyagiakat. Felfedező útjain nagy segítségére volt Waldstein gróf, haladószellemű mecénása is, aki kutatóútjaira is elkísérte. Kita ibel gyűjtőmunkája folyamán mintegy 2 0 0 0 0 k m utat tett meg, éspedig kocsin, lóháton vagy gyalog. Pontosságára jellemző, h o g y a kocsit, melyen utazott, tá volságmérővel látta el, és a kerékfordulatok száma alapján ( R a d - U m d r e h u n gen) mérte az út hosszúságát. N e m volt k ö n n y ű abban az időben bejárni a Pan non-alföld és peremvidékének szinte valamennyi tájegységét és megszervezni a begyűjtött anyag hazaszállítását. A ritkább növényfajokat gyakran élő állapot ban hozta el, és telepítette át a botanikus kertbe. Útjairól 1795-től kezdve útinap lót vezetett. N e h é z életkörülményeit J á v o r k a Sándor így jellemzi: „Hősies küzdelem a megélhetésért, szívós küzdelem a k ö z ö n y vagy az alacsony szár mazás o k o z t a lebecsülés ellen és szívós küzdelem az állam szűkkeblűsége ellen, amikor a t u d o m á n y o s intézmények ellátásáról kell gondoskodnia." (Jávorka S. 1957 p. 2 4 ) . Latin nyelven írt és 2 8 füzetből álló főműve, a Descriptiones et Icones plantarum rariorum Hungáriáé ( 1 7 9 9 - 1 8 1 2 - Viennae I—III) sajnos anyagiak híján befejezetlen maradt. Szerzőtársa és a mű szerkesztője F . A . Waldstein volt. Kitaibelnek „a szabad természet volt igazi o t t h o n a " , és éppen ezért igen j e lentős szerepe volt a Pannon-medence és a k ö r n y e z ő területek botanikai felku tatásában. Tulajdonképpen ő kezdeményezte a későbben k i b o n t a k o z ó n ö vényföldrajzi kutatásokat, ti. észrevette az egyes tájegységek és vidékek sajátos vonásait, növénytakarójuk jellegzetességeit. E z t vajdasági útja folyamán is látni fogjuk. Sokoldalú természettudósnak m o n d h a t ó , mert nemcsak botanikával foglalkozott (ezen a téren 2 0 0 növényfajt fedezett fel), hanem zoológiával, k é miával, ásványtannal," földtannal, ásványvizek elemzésével is. Figyelme tehát nemcsak a növényekre terjedt ki, hanem a k ő z e t e k jellegére, a talaj minőségé re, a földrajzi o b j e k t u m o k r a , a mezőgazdaságra, a lakosság foglalkozására stb. Kutatóútjain igyekszik a környezetet, mélyben tartózkodik, egészében vizs gálni, összes elemeivel együtt. J á v o r k a S. írja: „naplója legtöbbször hűvös tár gyilagossággal szemléli maga körül a természet világát... minden igyekezetét a körülötte megnyilvánuló jelenségek megfigyelésére és feljegyzésére fordítva" (Jávorka 1957 p. 2 9 ) . A z u t ó k o r hálából t ö b b növényfaj elnevezésébe beleszőt te nevét pl. Viola Kitaibeliana R . et Sch. - törpe árvácska vagy egy egész n ö vénynemzetség elnevezésébe pl. Kitaibelia vitifolia Willd. - Kitaibelmályva, amely nálunk a Fruska gorán is előfordul, sót maga Kitaibel találta meg először 1794-ben vagy 1795-ben (Jávorka 1957 p. 3 9 . 4 1 . ) . M a már 4 4 növény viseli K i taibel nevét. Waldsteinről csak annyit, hogy nagy hatással volt rá Rousseau filozófiája, és már abban az időben kezdeményezője volt a természetvédelemnek, pl. egy er dőről így ír: „elöljárók, bírák és ti többiek valamennyien, óvjátok, oltalmazzá t o k az e r d ő t . . . gondoskodjatok arról, hogy a gyilkos fejsze el ne pusztíthassa" (apud G o m b o c z 1936 p. 3 1 8 ) . Számunkra különösen érdekes Kitaibel naplójának az a része amely a mai Vajdaság területén tett utazásáról számol b e : „her banaticum primum 1800". Egyrészt azért, mert igen gazdag és változatos tárházát nyújtja a mai Vajdaság
akkori flórájának. É s z a k - B á c s k á t ó l Szerémségen át egészen D é l - B á n á t i g k b . 5 0 0 növényfajt sorol fel, ezek k ö z ö t t t ö b b ritka és endém, valamint reliktum van. A mai Vajdaság területén tett útja május 3 1 - é t ő l június 25-éig folyt le, te hát az évnek abban az időszakában, amikor a vegetáció teljes pompájában meg mutatkozik. Másrészt ezek a naplórészletek közvetlen b e n y o m á s o k alapján k é szültek, így hű képet adnak arról, milyenek voltak a mai Vajdaság területének akkori természeti tájai és az itt élő e m b e r e k élete, foglalkozása, tekintettel arra, h o g y Kitaibel figyelme nemcsak a természet adottságaira terjedt ki, hanem az emberek tevékenységére is. Érdekesek ezek az adatok abból a s z e m p o n t b ó l is, hogy általuk párhuzamot vonhatunk a flóra mai képével, állapotával. A t o vábbiakban kivonatosan ismertetem Kitaibel német nyelven írt naplójának a mai Vajdaságra vonatkozó részét, tekintettel arra, hogy e m ű még szakmai k ö rö k b e n is kevéssé ismert. M e g kell jegyeznem azonban, hogy itt n e m s o r o l o m fel a naplóban k ö z ö l t összes növényfajokat, pl. a ma g y o m n a k tekinthető fajok nagy részét kihagytam, csak az érdekesebbeket említem. T o v á b b á azokat a fa jokat s o r o l o m fel elsősorban, m e l y e k rámutatnak az ereded természetes flórá ra, vegetációra. A növényfajok tudományos nevét a mai nomenklatúra szerint közlöm.* Kitaibel felsorolt fajainak t u d o m á n y o s nevét kiegészítettem a zárójel-
A Kitaibel Pál által bejárt útvonal * Ebben nagy segítségemre volt dr. Horvát Adolf Olivér neves pécsi botanikus, fogadja ezúttal is hálás köszönetemet.
be tett magyar névvel. E z e k e t Priszter S z . Növényneveink című k ö n y v é b ő l vettem át. A magyar nevet egy-egy fajnál csak egyszer k ö z l ö m . Kitaibel 1800. május 31-én a szomszédos Mélykútról érkezik Szabadka (Theresiopel) területére. Szőlőskerteket, szántóföldeket érint, réteken, legelőkön halad át, és jegyzi megfigyeléseit, miközben jól veszi észre a lösz- és a homokvi dék jellegzetességeit. Megállapítja, h o g y a talaj barnásfekete, de a magaslatok h o m o k b ó l vannak, a h o m o k eléggé termékeny. A z útjába kerülő gyakoribb gyomnövényeken kívül feljegyzi a Glaucium corniculatum (vörös szarumák), Brassica elongata (harasztos káposzta), E u p h o r b i a pannonica (magyar kutya tej), E u p h o r b i a seguieriana (pusztai kutyatej), T a r a x a c u m serotinum (kései pitypang) nevű fajokat. E g y magasabban fekvő réten észreveszi a Salvia nutans ( b ó k o l ó zsálya) példányait. M a már nálunk a löszpuszta e jellemző faja kiha lóban van, nagy ritkaságnak számít, védett. [Kitaibel naplója folytatásában írja, hogy az úttól távolabb tömegesen fordul elő az Ajuga laxmannii (szennyes infű). E z a pusztai faj ma már szintén ritkaság, védetté nyilvánították.] Utjának kísérője e tájon a Salsola kali subsp. ruthenica ( h o m o k i ballagófű). M a is nagyon elter jedt g y o m n ö v é n y e a homokvidéknek. I t t - o t t meglátja a V e r o n i c a teucrium ( G a m a n d o r veronika), a Carduus hamulosus (horgas bogáncs) fajokat is. A lenfajokkal kapcsolatban megállapítja, h o g y a L i n u m austriacum (hegyi len) mindenfelé látható, ezzel szemben a L i n u m hirsutum (borzas len) egyedeivel már n e m találkozik, ritkább a Salvia austriaca (osztrák zsálya) is. F i g y e l m e a mezőgazdasági tevékenységre is kiterjed. Szabadka határában a dohánytermesztésről számol be, ezt véleménye szerint itt rendkívül ügyesség gel végzik. M é g azt is feljegyzi, hogy a n ö v é n y e k öntözésére nagyméretű pa lackalakú t ö k ö t használnak. Szól a h o m o k i szőlőtermesztésről is ( 4 9 6 . o.) írja továbbá, h o g y a Szabadka környéki állóvizekben s o k a Zannichellia palustris (tófonál). M a már hiába keressük. B e s z á m o l arról, hogy Ludason és Kelebián leginkább dohányt termesztenek. Megállapítja, h o g y a fekete h o m o k o s talaj a legjobb. A Palicsi tóról pedig így ír: partja t ö b b n y i r e meredek, 5 - 7 - 8 lábnál magasabb,* a víz körül a talaj h o m o k o s , a víztükör tiszta, a tó nyugati partját nád szegélyezi. A t ó b ó l kevesebb sziksót söpörnek össze, de annál t ö b b e t H o r gosnál, és hozzáteszi, h o g y 3 véka ** sziksó 8 - 1 2 garasba kerül. A parti növé nyek közül megemlíti az A g r o p y r o n pectinatum (taréjos búzafű) fajt. Ludasról írja, hogy a láp (Morast) mindkét oldalát dohánykertészek bi r t o kolják. Majd azzal folytatja, h o g y a talaj a várostól Palics felé h o m o k o s , és ez t ö b b és j o b b fehér b o r t terem mint a k ö t ö t t talaj. Megfigyelte azt is, hogy a talaj b i z o n y o s mélységében fehér színű ( 4 9 8 . o.). Megemlíti, hogy ezen a vidéken 4 - 6 ö k ö r r e l szántanak, és az ö k r ö k számára az itteni g y o m o k hasznosíthatók. Réteken gyűjti a k ö v e t k e z ő fajokat: Carduus hamulosus, Astragalus austriacus (kisvirágú csűdfű), T a r a x a c u m serotinum, B r o m u s inermis (árva r o z s n o k ) , R e seda inodora (szagtalan rezeda), Astragalus asper (érdes csűdfű), Euclidium syriacum (táskazár), B r a c h y p o d i u m pinnatum (tollas szálkaperje) stb. Megjegyzi továbbá, h o g y Szabadka határa tele van juhokat tenyésztő tanyákkal. Itt jegyzi * 1 láb = 0,3 m ** véka = régi űrmérték, 12 és 25 1 között változott
fel az Inula germanica (hengeres peremizs), továbbá a már említett Brassica elongata, majd a V e r o n i c a prostrata (lecsepült veronika), L i n u m austriacum, O n o s m a arenaria ( h o m o k i vértó), Syrenia cana (homokviola) fajokat. K o n s t a tálja, hogy a juhlegelők egy részét Centaurea calcitrapa (úti imola) fedi. A szán t ó k k ö z ö t t rábukkan egy cserjére, itt találja a k ö v e t k e z ő fajokat: Prunus spinosa ( k ö k é n y ) , Ajuga laxmannii, Campanula patula (terebélyes harangvirág), O n o s m a arenaria, Turritis glabra (kopasz toronyszál), Cytisus austriacus (buglyos zanót) / m a már nagyon megritkult, csak elvétve fordul elő/, Sisymbrium p o l y m o r p h u m (karcsú z s o m b o r ) / m a kipusztultnak tekinthető/. Szabadkától T o p o l y á i g nem volt feljegyezni valója. E z t az útszakaszt azzal fejezi be, h o g y T o p o l y á r ó l és környékéről rövid földrajzi jellemzést ad ( 4 9 9 . o.). Június l-jén Kishegyes (Kis Hegyes) és Verbász az útirány. írja, hogy T o p o lyánál a h a l m o k halvány sárgásbarna agyagból állanak. A magaslatokról délke let felé láthatók a szerémségi hegyek. Kishegyesről csak azt jegyzi meg, hogy a házaknál az egyetlen gyümölcsféle az eperfa. Ú t k ö z b e n szántók között és réte ken át haladva t ö b b növényfajt is regisztrál. Itt elsősorban azokat a fajokat soro lom fel naplójából, melyek a bácskai löszterület természetes növénytakarójára jellemzők. M e g kell azonban jegyezni, hogy az emberi beavatkozás az alábbi fajokat már nagyon megritkította, egyeseket ki is pusztított. Kitaibel útinapló jában a k ö v e t k e z ő fajok szerepelnek: Brassica elongata, Centaurea rhenana (nyugati imola), L i n u m austriacum, L i n u m hirsutum, L i n u m flavum (sárga len), O n o b r y c h i s arenaria ( h o m o k i baltacím), Astragalus onobrychis (zászlós csűdfű), Inula germanica, Cytisus austriacus, Thalictrum minus (közönséges b o r k ó r ó ) , T e u c r i u m chamaedrys (sarlós gamandor), Ajuga laxmannii, Silene longiflora (termetes habszegfű), T a r a x a c u m serotinum, C r a m b e tataria? / k é r dőjellel k ö z l i / (tátorján), Astragalus dasyanthus (gyapjas csűdfű), V e r o n i c a austriaca (fogaslevelű veronika) R o s a gallica (parlagi rózsa), Carduus hamulosus, Hesperis tristis (szomorú estike), Amygdalus nana (törpe mandula), C e r a sus fruticosa (csepleszmeggy), Inula O c u l u s Christi (selymes peremizs) stb. A továbbiakban írja, h o g y Verbásznál a csatornát benövi a Phragmites c o m m u n i s (nád), B o l b o s c h o e n u s maritimus (zsióka), Schoenoplectus lacustris (tavi káka). Itt említi az Amaranthus hybridus-t j ó sertéstakarmányként, mint mondja, ezért nevezik d i s z n ó p a r é j n a k . . . Június 2-án folytatja az utat Ókér (a mai Zmajevo) és Újvidék (Neusatz) felé. A csatorna mellékéről néhány, a tájra jellemző faj mellett mint pl. Stachys recta (hasznos tisztesfű), Asparagus officinalis (nyúlárnyék), Centaurea scabiosa (vastövű imola), Astragalus o n o b r y c h i s , O n o b r y c h i s arenaria, főleg g y o m növényeket jegyez fel, a felsoroltak, véleménye szerint, mindenfelé előfordulnak. Megállapítja, hogy a legelőköi Centaurea calcitrapa, de előfordul a Carthamus lanatus (pórsáfrány) is / Ó k é r / . A z itt elterülő rétekről és t ö l tésekről feljegyzi a k ö v e t k e z ő k e t : Anchusa barrelieri (kék atracél), Salvia pra tensis (mezei zsálya), H i e r o c h l o e repens (illatos szentperje), Epipactis helleborine (széleslevelű nőszőfű), Astragalus austriacus, Scutellaria hastifolia (dárdás csukóka), Carduus hamulosus? /kérdőjellel/, O n o b r y c h i s arenaria, Anthyllis vulneraria (réti nyúlhere), Sanguisorba m i n o r (csabaire vérfű) az erdőből pe dig: A c e r tataricum (tatárjuhar), R a m n u s catharticus (varjútövis), Lithosper-
mum purpureo-coeruleum (erdei g y ö n g y k ö l e s ) , L o n i c e r a caprifolium (jerikói lone), H y p e r i c u m hirsutum (borzas orbáncfű) stb. (502. о.). Ezután következnek a Fruska gorával kapcsolatos naplórészletek. T í z napig tartózkodik a Fruska gorán, főleg a k ö z é p s ő és keleti részeit járja be. L e g t ö b b helyről, ahol megfordul, kőzettani és ásványtani jellemzést is ad, ugyanakkor az emberi tevékenységre is felfigyel. Június 3-án Karlócára (Karlovicz) megy. A s z ő l ő k k ö z ö t t találja a D a s y p y rum villosum (Haynald-fű) és a Hesperis sylvestris (erdei estike) fajokat. D é l után a hegyekbe indul. A szőlőskertek mögötti völgyben bukkan rá a R h a m n u s tinctoria vagy R h a m n u s saxatilis subsp. tinctorius (festő benge) nevű fajra, il letve alfajra, továbbá a Digitalis lanata-ra (gyapjas gyűszűvirág). A meglátoga tott erdők típusát n e m említi, csak a fajokat sorolja fel, t ö b b e k k ö z ö t t : T a m u s communis (pirítógyökér), C o t i n u s coggygria (cserszömörce), Fraxinus ornus (virágos kőris), O s t r y a carpinifolia /kérdőjellel k ö z l i / (komlógyertyán), R u s cus aculeatus (szúrós c s o d a b o g y ó ) , L i n u m tenuifolium (árlevelű len), L i n u m flavum, L i n u m austriacum, T h e s i u m linophyllon (lenlevelű zsellérke), Staphylea pinnata (hólyagfa), Carpinus betulus (közönséges gyertyán), Tilia argentea (ezüstlevelű hárs) /zárójelben hozzáteszi, hogy a háncsát a szőlővesszők k ö t ö zésére használják, és szívesen eszi a szarvasmarha is/, Asplenium adiantum nig rum (fekete fodorka), R h a m n u s catharticus, Vicia pisiformis (borsóka bük k ö n y ) , Lathyrus latifolius (nagy virágú lednek) stb. Június 4-én a Városi erdőből (Stadtswald) jegyzi fel: Cytisus supinus (gombos zanót), Digitalis grandiflora (sárga gyűszűvirág), Salvia glutinosa (enyves zsá lya), V e r o n i c a teuerium, A c e r tataricum, Lathyrus niger (fekete lednek), L o n i cera caprifolium, Verbascum phoeniceum (lila ö k ö r f a r k k ó r ó ) , L y c h n i s c o r o n a roa (bársonyos kakukkszegfű), L i t h o s p e r m u m purpureo-coeruleum, T h a l i c t rum aquilegifolium (erdei b o r k ó r ó ) , R h a m n u s frangula (kutyabenge), V e r o n i ka spicata (macskafarkú veronika), Trifolium alpestre (bérci here), T . medium (erdei here), T . m o n t a n u m (hegyi here), C h r y s o p o g o n gryllus (élesmosófű), Chrystanthenum c o r y m b o s u m (sátoros margitvirág), Potentilla alba (fehér pimpó), Sedum telephium (bablevelű varjúháj), Euphrasia rostkoviana (orvosi szemvidító) stb. ( 5 0 3 . o . ) . K ö z b e n megállapítja, hogy K a r l ó c a m ö g ö t t a terep finomszemcséjű, barna h o m o k k ő . A s z ő l ő k talaja pedig márgaszerű föld, m é s z k ő is előfordul agyaggal keverve. Június 5-én Rakovac felé megy. Pétervárad árkaiban megfigyeli a N y m p h o ides peltata (vízi tündérfátyol) nevű fajt. Megemlíti, hogy a bérc, amelyen a vár áll, zöldesfekete k ő z e t b ő l van, amely W o l n y szerint nefrit ( 5 0 3 . o . ) . K a m e n i c a környékéről feljegyzi t ö b b e k k ö z ö t t a Glycirrhiza glabra-t (igazi édesgyökér), az erdőben pedig megtalálja a Helleborus odorus fajt (illatos h u n y o r ) , / k é r dőjellel k ö z l i / és a fehérvirágú Hesperis matronalis-t (hölgyestike) / e z t is kér dőjellel k ö z l i / . R a k o v a c felé egy d o m b r ó l a k ö v e t k e z ő fajokat írja fel: E v o n y mus verrucosa (bibircses kecskerágó), Ruscus aculeatus, Tilia argentea, Bupl eurum praealtum (tejelőbuvákfű), Fraxinus ornus, Q u e r c u s pubescens ( m o l y hos tölgy), C o l u t e a arborescens (pukkantó dudafürt), L i n u m flavum, L . T e n u ifolium, Inula ensifolia (kardlevelű peremizs), Polygala major (nagy pacsirtafű), Thalictrum aquilegifolium, Cytisus supinus, C . nigricans (fürtös zanót)
stb. A Rakovac felé vezető úton veszi észre a róla elnevezett Kitaibelia vitifolia-t (Kitaibelmályva) és a Melissa officinalis-t (citromfű). Leírja, h o g y a hegy m é s z tartalmú h o m o k k ő apró kovaszemcsékkel, csillámmal és szerpentinnel. A h o m o k k ő b e n mészhéjú állatok is előfordulnak. Utazás k ö z b e n a mindennapi gyakorlati dolgok sem kerülik el figyelmét. Naplójában írja, hogy a rakovaci k o l o s t o r k b . 4 0 méhkaptárral rendelkezik, a kasok kup alakúak és Clematis vitaiba (erdei iszalag) venyigéből vannak fonva, tehéntrágyával és agyaggal bekenve. N é h a a n ö v é n y e k népi nevét is feljegyzi pl. Solanum dulcamara = razodnik, helyesen razvodnik (ebszőlő csucsor) ( 5 0 5 . o.). A z út alatti hegylejtőről újból felírja a Kitaibelia vitifolia-t. A továbbiakban B e o č i n fekvését jellemzi, és közli, h o g y a településen kívül balra a hegyen m e szet égetnek. K é s ő b b e n az 5 0 6 . oldalon részletesen ismerteti a mészégetés módját és adatait. N e m kis malíciával jegyzi meg, h o g y a rakovaci k o l o s t o r leg k i t ű n ő b b kereseti forrása a szőlőtermesztés, amely csak hét naplopót tart el. Ezután arról szól, hogy az ezüsthárs lehámozott háncsát felhasználják a h o r d ó k abroncsainak lekötésére. Majd megjegyzi, h o g y a m é s z k ő b e n tengeri kagylók héja is található. K ü l ö n bekezdésben ír arról, hogy a m é h e k gyakran látogatják a Ballota nigra (peszterce) virágait. Június 6-án Beočin környékét járja be. Konstatálja, h o g y a legkitűnőbb k ő zet itt a k o l o s t o r m ö g ö t t levő szerpentin, amely csillámokkal van tele, itt-ott azbesztet is tartalmaz, vagy pedig mállás következtében feketésbarna szint vesz fel. Itt pl. a következő növényfajokat regisztrálja: Helleborus odorus, Melissa officinalis, Tilia argentea /hozzáteszi, itt tömeges az előfordulása/, T h a l i c t r u m minus subsp. május, V e r o n i c a teucrium, G y m n a d e n i a conopea (bibircsvirág), Dinathus pontederae, O n o b r y c h i s viciifolia (takarmánybaltacim) Phleum phleoides (sima k o m ó c s i n ) , Campanula sibirica (pongyola harangvirág), L i num flavum, L . hirsutum, L . tenuifolium, Iris variegata (tarka n ő s z i r o m ) . E r d ő b ő l j e g y z i : Silene viridiflora (zöldvirágú habszegfű), Peucedanum carvifolia (köménylevelű k o c s o r d ) , C o t i n u s coggygria, Hesperis matronalis /kérdőjellel k ö z l i / , T a m u s c o m m u n i s , Turritis glabra, Inula helenium ( ö r m é n y g y ö k é r ) , A c o n i t u m vulparia (farkasölő sisakvirág), rétről pedig: O r o b a n c h e pupurea (bíboros vajvirág), C h r y s a n t h e m u m c o r y m b o s u m , Scutellaria columnae ( b o z o n t o s csukóka), Dianthus armeria (szeplős szegfű), Trifolium medium (erdei here), T . o c h r o l e u c u m (vajszínű here) stb. Megjegyzi, hogy a j ó almafák kérgét lehántják, és sárgára festenek vele (pl. a slyivovicát). FeÜrja, h o g y a parlagon hagyott szántóföldeken, t ö b b e k k ö z ö t t , gyakori a Cephalaria transsilvaniea (mezei fejvirág). Június 7-én Karlóca (Karlovci) felé veszi útját, az ott levő lápban konstatálja a N y m p h a e a alba (fehér tündérrózsa), N u p h a r luteum (tavirózsa), valamint a N y m p h o i d e s peltata fajokat. Karlócán csak szőlőskerteket lát. Velika R e m e t a felé haladva t ö b b fajt j e g y e z fel, pl. R h a m n u s tinctoria, C o t i n u s coggygria, F r a xinus ornus, Tilia argentea, Digitalis lanata, A c e r tataricum, D o r y c n i u m herbaceum (dárdahere), C o l u t e a arborescens, Sorbus domestica (kerti b e r k e n y e ) , V i burnum lamana (ostorménfa), Cerasus fruticosus, U l m u s m i n o r var. suberosa (mezei szil), Linum-fajok, Cytisus supinus et nigricans, Q u e r c u s cerris (cser tölgy), Q u e r c u s pubescens stb. Velika R e m e t á n jegyzi a V e r o n i c a austriaca fajt.
Június 8-án látogatja meg a Gergetek (Grgeteg) körüli erdőt, t ö b b e k k ö z ö t t számba veszi a k ö v e t k e z ő fajokat: Knautia dipsacifolia (erdei varfű), R h a m n u s tinctoria, Salvia glutinosa (enyhes zsálya), A c e r tataricum, Fraxinus ornus, E v o n y m u s auropaeus (csíkos kecskerágó), E . verrucosus, C a r e x remota (ritkás sás), A c o n i t u m vulparia, Vicia pisiformis et sylvatica (ligeti b ü k k ö n y ) , C h r y sosplenium alternifolium (arany veselke), Asperula taurina (olasz müge), Platanthera bifolia (kédevelű sarkvirág), T a m u s c o m m u n i s , Paris quadrifolia (far kasszőlő), Silene veridiflora, Milium effusum (kásafű), Lonicera caprifolium, Astrantia major (völgycsillag) stb. Június 9-én délelőtt erdőket és szőlőskerteket látogat, néhány növényfajt is feljegyez pl. R o s a gallica, Iris variegata, Bupleurum pachnospermum (deres buvákfű), Silene viridiflora stb. Délután a vrdniki k o l o s t o r felé indul. Állítja, hogy Karlócánál csak az Adonis vernalis (tavaszi kérics) n ő ( 5 0 9 . o.). B e s z á m o l arról is, h o g y Szerémségben s o k selymet állítanak elő, az utcák eperfákkal van nak beültetve, 55 faluban eperfaligetek vannak. Szerinte a talaj itt márgaszerű és mészmorzsákkal van keverve. A vrdniki k o l o s t o r mögötti réten a k ö v e t k e z ő növényfajokra figyelt fel: C y n o s u r u s eristatus (cincor), O r n i t h o g a l u m pyrami dale (nyúlánk sárma), Dianthus pontederae, Campanula rapunculus (répagyö kerű harangvirág), egy cserjésben pedig: Helleborus odorus / a népi nevet is h o z z á teszi - k u k u r e k / , T a m u s c o m m u n i s , Turritis glabra, fehérvirágú Salvia verticillata (lózsálya), A n e m o n e hepatica vagy Hepatica nobilis (nemes májvi rág) stb. Zárójelben megjegyzi, hogy Beocinnál a szigeten s o k a Crataegus nig ra (fekete galagonya). A k o l o s t o r melletti tóban lesz figyelmes az ott gyakori A c o r u s calamus-ra (kálmos) népi nevét is kiírja - igyirot (510. o . ) . Június 10-én a begyekben van. Leírja, h o g y a község irányában két széles völgyet elválasztó hegyen régi várrom - K u l a — látható. Megállapítja, hogy a hegy barna szarukőből áll, repedéseiben itt-ott kéntartalmú érc figyelhető meg. K ö z l i továbbá, h o g y a község területén n ő a C h e n o p o d i u m B o n u s - H e n r i c u s (parajlibatop), melyet spenót gyanánt is használnak. R ö g t ö n utána említi az A c e r tataricumot és népi nevét is „zseszti k o v i n a " (helyesen žestika), majd s o rolja t o v á b b : Arrhenatherum elatius (francia perje), Asperula taurina stb. E g y patakban észreveszi a C y p e r u s minutissimus / = C h l o r o c y p e r u s glaber ( L . ) Pál lá/ nevű fajt (kopasz palka). Megemlíti a kőszenet is, melyet agyagpala borít ( 5 1 1 . o . ) . A k ö v e t k e z ő fajok előfordulását is regisztrálja: L y c h n i s coronaria, Lathyrus nissolia (kacstalan lednek) stb. Konstatálja, h o g y a Centaurea calcitrapa fiatal leveleit felfalják a j u h o k és az ö k r ö k . Majd azzal folytatja, h o g y Vrdniknél a szerpentin olyan mint Rakovacnál, csillámokkal van telítve. É r d e kességként h o z z a fel, h o g y Gergeteknél van egy kőfejtő, ahol tejfehér kvarcot nyernek nagy mennyiségben, de előfordul itt chalcedon és tejopál is, továbbá majdnem mindenütt jáspis és achát. Június 11-én Slankamen irányába indul. Naplójában megmagyarázza a hely név jelentését, majd egy kis történelmi kitérő után sorra veszi az útjába eső te lepüléseket: Ü r ö g , (Irig-Irégh), Neradin, Krušedol, Maradék, B e š k a , Krčedin (Krtsedin). Mindenfelé eperfákat lát. A z út elején feljegyzi a k ö v e t k e z ő fajokat: C h r y s o p o g o n gryllus, A g r o p y r o n pectinatum, Achilles nobilis (nemes cicka fark), E u p h o r b i a pannonica. Krusedolnál parlagon hagyott szántókon sok fajt
ír fel, leginkább gyomnövényeket (513. o.). Kertet övező palánkon észreveszi a Phytolacca-t és egy t ő C r a m b e - t . Maradéknál (Maradik) feljegyzi a Rhamnus syrmiumot / = R h a m n u s tinctoria W . et К . / . Maradékot elhagyva regisztrálja a k ö v e t k e z ő k e t : B r o m u s inermis, Cytisus austriacus, újból C h r y s o p o g o n gryllus, majd Euphorbia pannonica, Adonis vernalis stb. Megjegyzi, hogy az úttól balra egy völgyben szilváskertet látott, melyben valamennyi fa kipusztult, véle ménye szerint a szárazság és a rákövetkező k e m é n y tél k ö v e t k e z m é n y e k é p pen. E g y vizes árokban látja a P o t a m o g e t o n pusillum-ot (apró békaszőlő), a Catabrosa aquatica-t (forrásperje), a C a r e x distans-ot (réti sás) stb. Beskánál a k ö v e t k e z ő fajokkal találkozik: Salvia aethiopis (magyar zsálya), Brassica elon gata, E u p h o r b i a virgata (vesszős kutyatej), Euclidium syriacum (táskazár), A r temisia scoparia (seprűüröm), Vicia narbonensis subps. serratifolia (fogaslevelű b ü k k ö n y ) stb. Krčedin határában egy legelőről j e g y z i : C r a m b e tataria, h o z z á teszi: teljes virágzásban, Astragalus cicer (hólyagos csűdfű), Astragalus o n o b rychis, Inula germanica, Althaea cannabina (kenderziliz), Cytisus austriacus, itt megjegyzi: hihetetlen mennyiségben stb. Slankamennál konstatálja a K o c h i a prostrata (heverő seprőfű), A g r o p y r o n pectinatum, Ecballium elaterium (mag rugó) fajokat. írja, hogy a hegy alatt, nem messze a D u n á t ó l , erős forrás t ö r fel, melynek sós a vize, és mint ilyennek j ó hatása van a végtagok betegségeinek gyógyításában. Állítja, hogy a hegyen nagy mennyiségben fordul elő a K o c h i a prostrata és az A g r o p y r o n pectinatum, a cserjésben pedig a Silene viridiflora és a Vicia narbonensis subsp. serratifolia található meg. A s z ő l ő k k ö z ö t t előfor duló löszflórát teljes gazdagságában ismerteti, mintegy 70 valahány növényfajt sorol fel, t ö b b e k k ö z ö t t : Brassica elongata, Astragalus austriacus, L i n u m hirsutum, L . austriacum, E u p h o r b i a pannonica, Peucedanum alsaticum (buglyos kocsord), C h r y s o p o g o n gryllus, L i n u m flavum, Jurinea mollis (hangyabogáncs), Silene otites (szikár habszegfű), C r a m b e tataria, Inula germanica, B u p leurum rotundifolium (kereklevelű buvákfű), R h a m n u s tinctoria, L o n i c e r a x y losteum (ükörke lonc), O n o b r y c h i s arenaria, Aster lynosiris (aranyfürt), H i e racium virosum (lompos hölgymái), Hieracium sabaudum (olasz hölgymái), Astragalus glycyphyllos (édeslevelű csűdfű), Inula ensifolia, Asperula cynanchica (ebfojtó müge), Cytisus austriacus, Cytisus nigricans, Campanula sibirica, Iris pumila (törpe n ő s z i r o m ) , Melica altissima (magas gyöngyperje) stb. ( 5 1 5 - 5 1 6 . o . ) . Végül történelmi-földrajzi jellemzést ad erről a tájról, megálla pítja, hogy ez a terület valamikor valószínűleg kapcsolatban állt a titeli löszpla tóval, ahol azonos mészhéjú állatok fordulnak elő ( 5 1 6 . o.). Június 13-án Zimony {Sémiin—Zemun) felé indul. E g y rét - írja - szinte fe hérlik az O r l a y a grandiflor ( O r l a y m u r o k ) tömegétől, majd a k ö v e t k e z ő fajokat jegyzi fel: Achillea nobilis (nemes cickafark), Bupleurum praealtum, Phleum phleoides, Asperula cynanchica /itt zárójelben hozzáteszi, hogy ez a terep tu lajdonképpen régi parlag/, Salvia aethiopis, Cephalaria tanssilvanica stb. Megál lapítja, hogy a D u n a bal partján nagykiterjedésű mocsarak vannak, m e l y e k kapcsolatban állnak a Dunával. Surduknál viszont a part meredeken szakad le, és K o c h i a prostrata növi be. Itt állapítja meg a Medicago orbicularis (korongos lucerna), Trigonelle monspeliaca (francia lepkeszeg), Aegylops cylindrica (kecskebúza) stb. jelenlétét. Banoviciról (Banofcze) közli a Lapidium gramini-
foliumot (keskenylevelű zsázsa), a meredek part alatt pedig a Beta trigyna-t (hárombibés répa). Megjegyzi, hogy ezt a fajt Péterváradon W o l n y találta meg. E g y réten regisztrálja a Trinia ramosissima (magyar nyúlkapor), a Lapidium graminifolium, O r l a y a grandiflora, E u p h o r b i a pannonica stb. fajokat. Itt az az észrevétele, hogy a mezőn csak n ő k dolgoznak, a férfiak katonai szolgálatot teljesítenek. Június 14-én a Hadisziget (Ratno ostrvo - Kriegsinsel) a vizsgálatok helye. Innen mintegy 4 0 , elsősorban nedves termőhelyekre jellemző fajt jegyez fel (518. o . ) , mint pl. a N y m p h o i d e s peltata, N y m p h a e a alba, Valeriana officinalis (macskagyökér) stb. Június 15-én Bežanija (Besania) a célpont. A szőlőkben előforduló fajokat regisztrálja, t ö b b e k k ö z ö t t a k ö v e t k e z ő k e t : Convolvulus cantabrica (borzas szulák), Cephalaria transsilvanica, Aegilops cylindrica, Alyssum desertorum (pusztai ternye), Trigonella monspeliaca, K o c h i a prostrata, X e r a n t h e m u m annuum (ékes vasvirág), Dinthus pontederae, L i n u m austriacum, Astragalus austriacus stb. Lejegyzi azt is, hogy a Hadiszigeten babot, kukoricát, káposz tát, dinnyét, t ö k ö t , burgonyát termesztenek és ezek itt jól fejlődnek. Június 16-án Pancsovára (Pančevo) megy. Leírja, hogy a D u n a bal partja vé gig alacsony, és nád növi be, míg az ellenkező oldalon lankás a vidék, és széles völgyek terülnek el, ezeken j u h o k és lovak legelnek. A T e m e s torkolatvidékén látja a H o r d e u m hystrix (sziki árpa) nevű fajt. Pancsován jelentősebb növénye ket nem talál. Délután a Temessél (Tamii) szemben levő szőlőskerteket látogatja meg. E g y száraz rétről jegyzi a Bupleurum teniussium-ot (sziki buvákfű). A T e m e s ár területéről néhány gyakoribb fajon kívül feljegyzi, t ö b b e k k ö z ö t t az Astraga lus contortuplicatus-t (tekert csűdfű) és a Gratiola officinalis-t (csikorgófű). Megállapítja, hogy errefelé sok a vízi szárnyas és a mezei nyúl. írja, hogy a né hány éve folyó letelepülések következtében a házak száma n ő , eléri a 900-at. A lakosság nemzeti összetételére is utal. É l n e k itt: franciák, görögök, magyarok, németek, olaszok, szerbek. Hozzáteszi, h o g y a lakosság kereskedelemmel, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik, a szőlőtermesztés jelentékte len, az erdőkről megfelelően gondoskodnak. Június 17-én a hertelendi (vojlovicai) erdőt (Vojlaviczer Wald) tanulmányoz za. Itt mintegy 60-valahány fajt jegyez fel, pl. A c e r tataricum, Melica altissima, Q u e r c u s pedunculata (kocsányos tölgy), Q u e r c u s cerris, R h a m n u s catharticus, T a m u s c o m m u n i s , Trifolium rubens (pirosló here), Artemisia pontica (bárány ü r ö m ) , C h r y s o p o g o n gryllus, C h r y s a n t h e m u m c o r y m b o s u m , Thalicerum aquilegifolium, L i n u m austriacum, L . flavum, Verbascum phoeniceum, Iris variegata, Cerasus fruticosa, Ajuga laxmannii, Campanula bononiensis (olasz ha rangvirág), E c h i u m rubrum vagy russicum (piros kígyószisz), Dictamnus albus (erősfű) L i n u m nervosum (inas len) stb. ( 5 2 1 . o . ) . Délután a Jabukai erdőt (Jabuka Wald) tekinti meg. Itt is feljegyzi a H o r d e um hystrix-et, továbbá az Echium italicum (magas kígyószisz), a Xeranthemum foetidum (hengeres vasvirág), valamint a C a r t h a m u s lanatus fajokat. Említi, hogy a Pancsova környéki árterületet rétnek vagy rc'ínek nevezik, az itteni gyepeket rétek és legelők alkotják, ezek a száraz nyarakon biztosítják a szüksé-
ges takarmányt. É r d e m e s n e k tartja feljegyezni, hogy az erdő előtt elterülő ré ten a C h r y s o p o g o n grylus tömegesen fordul elő, jelen vannak továbbá a Pru nella laciniata (fehér gyíkfű), Trifolium ochroleucum, O n o s m a arenaria, C y t i sus asutriacus, Campanula bononiensia, O r n i t h o g a l u m pyrenaicum (pirineusi sárma) stb. A z erdő mentén igen nagy mennyiségben fordul elő a Melica altissima, úgyszintén az erdőben is, megtalálható a Trinia ramosissima is. Leírása alapján az erdő legnagyobb része a k ö v e t k e z ő fajokból áll: U l m u s campestris (mezei szil), A s t e r punctatus subsp. canus, ez a szabad területet tömegesen b o rítja, majd következnek a Trifolium striatum (sávos here), Artemisia pontica (bárányüröm), Bupleurum praealtum, V e r o n i c a spicata, Statice vagy L i m o n i um gmelini (sóvirág) stb. Zárójelben megjegyzi, hogy Újfalu ( N e u d o r f - N o v o Selo) településen a kutak olyan mélyek, hogy a vizet géppel kell felhúzni, ezt pedig b a r m o k hajtják. A szőlőskertekben előfordul: Astragalus cicer. T h a l i c t rum lucidum (fényes b o r k ó r ó ) , Lathyrus hirsutus stb. Kitaibel a delibláti homopusztának csak a déli peremét érinti: Bavanište, D e liblát, D u b o v a c , Vračev Gaj - de nagyon j ó l meglátja a homokpuszta és a h o moki sztyepprétek jellemző flóráját. Június 18-án Bavanistéra (Bálánistye) és Deliblátra indul. Megállapítja, h o g y a legelőn a leggyakoribb a Cytisus austriacus; a parlagon hagyott földeken a magasra nőtt g y o m o k a termékeny talajt bizonyítják, néhány g y o m o t fel is s o rol ( 5 2 3 . o . ) . A szabad területeket sokfelé teljes egészében a Prunus spinosa ( k ö k é n y ) és a Cerasus fruticosa (csepleszmeggy) borítja, az utat is ezek szegé lyezik. A z út mentén nagyon gyakori g y o m az Atriplex tatarica (tatárlaboda) és a Centaurea solstitialis (sárfrányos imola). Egyes helyeken nádat is látni, sze rinte ez azt bizonyítja, hogy itt egykor mocsarak voltak és a talaj még kellően nedves. Bavanistéről feljegyzi, hogy a település előtt egy magaslat szőlővel van betelepítve, ezen A g r o p y r o n pectinatum is n ő . A z ugaron hagyott szántókon néhány Vicia grandiflora subsp. sordida-t lát, de zárójelben hozzáteszi a való színű szócskát. A további fajok: C h r y s o p o g o n gryllus, B r o m u s inermis, E c h i um italicum stb., de észreveszi, hogy itt már b i z o n y o s fajok hiányoznak ( 5 2 4 . o.). Delibláton számba veszi a k ö v e t k e z ő k e t : Cruciata pedemontana (apró k e resztfű), Berberis vulgaris (sóskafa), V i b u r n u m lantana, Crataegus m o n o g y n a (egybibés galagonya), Alyssum tortuosum ( h o m o k i ternye), Juniperus c o m munis (közönséges b o r ó k a ) , Stipa capillata ( k u n k o r g ó árvalányhaj) ehhez h o z záteszi: és még s o k h o m o k i növény. Június 19-én Fehértemplom (Weisskirchen-Bela Crkva) irányába indul. E l ő ször a h o m o k t a l a j o k o n levő száraz rétek és szőlőskertek néhány növényét s o rolja fel, majd egy nedves rétről jegyzi a Galium rubioides (réti galaj), A s t e r punctatus subsp. canus, L y t h r u m virgatum (vesszős füzény), H o l o s c h o e n u s romanus (szürke káka), M e n t h a longifolia (lómenta) nevű fajokat. Ú t k ö z b e n egy homokhalom tövében elterülő lápra akad, melyet nád nőtt be. A h o m o k o n a következő jellegzetes fajokat figyeli meg: Veronica spicata, Euphorbia seguieriana, Asperula cynanchica, C h r y s o p o g o n gryllus, Cytisus austriacus, Allium sphaerocephalum (bunkós hagyma), Astragalus o n o b r y c h i s , C y n a n c h u m vincetoxicum (méreggyilok), Phleum phleoides, Koeleria eristata (karcsú fényperje), Rindera umbellata ( h o m o k i e r n y ő k é ) , O n o s m a arenaria, Alyssum t o r t u o -
sum, Vinca herbacea (pusztai meténg). A h o m o k h a l m o k o n látja meg a C o t i n u s coggygria, Berberis vulgaris, R h a m n u s tinctoria, L i n u m flavum, L . hirsutum, Helianthemum nummularium subsp. o b s c u r u m (közönséges napvirág), C a m panula sibirica, Cytisus austriacus, J u r i n e a mollis fajokat, a buckák k ö z ö t t i nedvesebb termőhelyeken pedig a k ö v e t k e z ő fajokat: Succisa pratensis (ördög harapta fű), Astragalus dasyanthus, Cruciata pedemontana, Plantago arenaria ( h o m o k i útifű), Potentilla verna (tavaszi p i m p ó ) , Festuca duriuscula (merev csenkesz), O n o b r y c h i s viciifolia (takarmány baltacím) stb. Feljegyzi, hogy a h o m o k h a l m o k sűrűn be vannak nőve, a szántóföldek termékenyek, a búza ka lászai hosszúak. D u b o v a c r ó l ismét feljegyzi a Rindera umbelleta fajt. K ö z b e n a D u n á h o z ér, egy mocsárban megtalálja az Acorellus pannonicus (magyar palka) példányait. Észreveszi, h o g y a h o m o k h a l m o k itt már lassan elenyésznek, alacsonyak és csupaszok. A z t is megállapítja, h o g y a fehértemplomi lapályon igen j ó talajok vannak. Mintegy összegezésként kiemeli, hogy valamennyi ed dig meglátogatott helységben eperfákat telepítettek, rendszerint a házak körül. A lakosság földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozik, selymet is előállíta nak. Június 20-án írja, hogy Fehértemplomtól északra emelkedik egy magasabb szőlőhegy, majd néhány mondattal jellemzi az itteni szőlőtermesztés módját is. Ezután a szőlőskertek flóráját ismerteti, melyben g y o m n ö v é n y e k keverednek az eredeti, természetes növénytakaró elemeivel ( 5 2 8 . o.). E g y helyről regiszt rálja a X e r a n t h e m u m foetidumot és a Scutelleria hastifolia-t. E g y völgyben konstatálja a Ranunculus flammula (békaboglárka), a Trifolium Pancsoviense/ = T . pallidum W . et К . / (halvány here), továbbá a Trifolium rubens fajokat. A szőlők k ö z ö t t egy száraz magaslaton megpillantja a Campanula Carloviczensis-t / = C . lingulata W . et К . / (nyelvcsészéjű harangvirág). K ö z l i , hogy a s z ő lőkben s o k a Physalis Alkekengi (zsidócseresznye). E g y szilváskertben g y o m növények mellett t ö b b ő s h o n o s , eredeti fajt is megfigyel pl. Campanula cervicaria (halvány harangvirág), Digitalis grandiflora, Xeranthemum foetidum, D o rycnium herbaceum, C h r y s a n t h e m u m c o r y m b o s u m , Silene viridiflora, V e r o nica teucrium, Astragalus glycyphylos (édeslevelű csűdfű) stb. Június 21-én délután Versec felé vezet az útja. Naplójában írja, hogy az út termékeny szántóföldek k ö z ö t t vezet, ezen számos növényfajjal találkozik. J e len van a Prunus insititia (kökényszilva), Fraxinus ornus, R h a m n u s catharticus, Crataegus m o n o g y n a , E u o n y m u s europaeus, U l m u s m i n o r var. suberosa, Campanula bononiensis, N e p e t a pannonica (bugás macskamenta), C h r y s o p o gon gryllus, E c h i u m rubrum, Ornithogalun pyrenaicum, Dianthus pontederae, Cerasus fruticosus, Cytisus nigricans, Prunella laciniata, Trifolium rubens, Т . alpestre, Geranium sanguineum (piros gólyaorr), Genista ovata subsp. hirsuta (érdesszőrű rekettye), Peucedanum cervaria, C h r y s a n t h e m u m c o r y m b o sum, Campanula persicifolia (baracklevelű harangvirág), Peucedanum alsaticum, Inula ensifolia, Hypochaeris maculata (foltos véreslapu), Iris variegata stb. A felsorolás végén Kitaibel megjegyzi, hogy ezek a növények erdős tájakat jellemeznek. Megfigyeli, hogy az út mentén a Quercus cerris (csertölgy) ligete ket alkot. A z erdőn kívül és az erdők k ö z ö t t s o k a H o r d e u m hystrix. A követ k e z ő mondata már arról szól, hogy a fehértemplomi piacra sok marhát hajta-
nak fel T ö r ö k o r s z á g b ó l . Ezután a m e z ő n észlelt fajokat sorolja fel pl. Dianthus pontederae, Vicia pannonica (pannon b ü k k ö n y ) , Clematis integrifolia (réti iszalag), itt közbeszúrja, hogy a here z ö m é b ő l széna készül, majd tovább sorol ja a réten észlelt fajokat: E c h i u m rubrum, L i n u m flavum, Trifolium o c h r o l e u cum, T . rubens, Cytisus albus (fehér zanót), C h r y s o p o g o n gryllus, Trinia ramosissima, E u p h o r b i a virgata, Trifolium alpestre, T . m o n t a n u m , Peucedanum alsaticum, E u p h o r b i a villosa ( b o z o n t o s kutyatej), Aster lynosiris, D o r y c n i u m hervaceum, Trifolium pannonicum (magyar here) stb. Június 22-én részletesen foglalkozik Versec s z ő l ő - és gyümölcstermesztésé vel ( 5 3 1 - 5 3 2 . o.). Délután a Várhegyet (Schlossberg-Vršačka kula) látogatja meg. Megfigyelé se alapján a szőlőskertek k ö z ö t t mindenfelé csillámpala látható. Ú j b ó l néhány érdekes növényt jegyez fel, pl. Achillea nova / = A . crithmifolia W . et К . / , S e dum hispanicum? /kérdőjellel/ (deres varjúháj), Seseli hippomarathrum (szil kés gurgolya), Trifolium alpestre, Iris variegata, Fraxinus ornus, Genista ovata subsp. nervata (szőrös rekettye), Cytisus hirsutus (borzas zanót), Inula hirta, Genista tinctoria (festő rekettye), X e r a n t h e m u m annuum, E c h i u m rubrum, Hieracium echioides (szúrós hölgymái), Campanula alliariaefolia? / = C . m a c rostachia W . et К . / (hosszúfüzérű harangvirág) stb. Június 23-án a szőlőskertek közötti kőfejtőt tekinti meg. Itt csak csillámpalát lát fehér kvarctelepekkel. Feljegyzi az Aegilops cylindrica, Cleistogenes serotina (kései perje), E u o n y m o s verrucosa fajokat, egy nedves réten pedig a M e l i l o tus dentata (fogas s o m k ó r ó ) fajt. Június 24-én a Mesic (Meszszitz) kolostorhoz megy. Innen a k ö v e t k e z ő fajo kat veszi számba: Tilia argentea, A c e r tataricum, Lychnis coronaria, Carduus candicans (ezüstszínű bogáncs), E u o n y m u s verrucosus, Helleborus odorus, Trifolium pannonicum, Fraxinus ornus, T a m u s c o m m u n i s , C a r e x pilosa ( s z ő rös sás), C h r y s a n t h e m u m c o r y m b o s u m , L i t h o s p e r m u m purpureo-coeruleum, Staphilea pinnata, Silene viridiflora, Lysimachia punctata (pettyegetett lizinka) stb. Megállapítja, hogy az erdő nagyon kevert, íme a fajok: Sorbus torminalis (barkócafa), Crataegus m o n o g y n a , C . nigra, Ruscus aculeatus, C o r n u s mas, C . sanguinea, U l m u s suberosa, Dentaria bulbifera (hagymás fogasír), Campanula rapunculoides (kánya harangvirág), Sorbus domestica, A c e r campestre (mezei juhar), Bupleurum pachnospermum, Melica uniflora (egyvirágú gyöngyperje), Anthriscus nemorosa (bibircses turbolya) stb. A K o s l u k hegyen rábukkan újból a Anthriscus nemorosa-ra, majd k ö v e t k e z n e k : Smyrnium perfoliatum (őzsaláta), Milium effusum (kásafű), Achillea distans (nagy cickafark), Melica altissima, Asperula taurina, Geranium phaeum (fodros gólyaorr), Asplenium trichomanes (arany fodorka), A c e r platanoides (korai juhar), Q u e r c u s robur, Q u e r c u s pubescens, Trifolium diffusum (buglyos here). A z elhagyott s z ő l ő s kerteket lefoglalja a Calamagrostis epigeios (siska nádtippan). A hegyen előfor dul még a Campanula bonoiensis Polygonatum latifolium (széleslevelű sala monpecsét), L y c h n i s coronaria, Allium flavum (sárga hagyma), Dianthus p o n tederae, Hieracium echioides. Megállapítja, hogy Versec vidéke teljes egészében csillámokból áll, melyek a mállás következtében barna színűek lesznek. Megítélése szerint ez az övezet
északkelettől délnyugat felé húzódik. T ö b b völgyben az említett ásványi anya gok kimosódtak, úgy látja, hogy itt szőlőskerteket telepítettek. Megemlíti, hogy a s z ő l ő k igen szépen vannak megművelve, majd részletesen is foglalkozik a szőlőtermesztéssel (535. o.). Június 25. A továbbiakban a délnyugat felé elterülő legelők növényzetét írja le, pl. Sal via aethiopis, Trifolium striatum (sávos here), E c h i u m italicum, H o r d e u m hystrix, X e r a n t h e m u m foetidum, Trifolium pallidum, Taeniatherum asperum (érdes hajperje), B r o m u s arvensis (mezei r o z s n o k ) , Crepis foetida (nehézszagú zörgőfű), Filago germanica (német penészvirág), Bupleurum tenuissimum stb. Ezután a rétek néhány növényét sorolja fel. A csatornában megtalálja a G l y c e ria aquatica (vízi harmatkása) és a B u t o m u s umbellatus (virágkáka) fajokat. E z t követően egy és fél oldalon Versec természetföldrajzi, gazdasági jellegzetessé geit és egyéb érdekességeit írja le ( 5 3 6 - 5 3 7 . o . ) .
* E z z e l befejeződik Kitaibel Pál a mai Vajdaság területére v o n a t k o z ó napló részlete. A további jegyzetek már a mai R o m á n i a területére vonatkoznak. A m i n t láttuk, a N a p l ó áttekintést nyújt az a k k o r megtett út mentén észlelt ter mészeti o b j e k t u m o k r ó l és viszonyokról, elsősorban a változatos és gazdag fló ráról. A tudomány mai állása szerint ( S . Parabuéski, M . J a n k o v i é 1978), az ég hajlati v i s z o n y o k figyelembe vételével, Vajdaság nagy részén a lehetséges klímazonális vegetáció, az erdőssztyepp, vagyis a természetes növénytakaró társu lásainak z ö m e a kontinentális tölgyesek (Aceri tatarico - Q u e r c i o n Z ó l y o m i et J a k u c s ) , valamint a sztyepprétek (Festucion rupicolae S o ó ) társuláscsoportjai ba. A florisztikai anyag, amelyet Kitaibel 1800-ban utazása folyamán közvetlen tapasztalatok alapján jegyzett fel a mai Vajdaság területéről, jelentős részében a fent megnevezett társuláscsoportok elemeit foglalja magában, és ezzel igazolja Vajdaság vegetációjának erdőssztyepp jellegét.* E g y e s , a legelőkre jellemző fajok gyakorisága pl. Althaea pallida vagy Alcea biennis 11-szer ismétlődik, a Carthamus lanatus szintén 11-szer, a Centaurea solstitialis 7-szer, az E c h i u m italicum 8-szor stb. azt bizonyítja, hogy a X I X . század küszöbén tartományunk területének sokkal n a g y o b b részét borították legelők mint ma, éppen ezért volt elterjedt a legeltető állattenyésztés. V é l e m é n y e m szerint Kitaibel Pál Naplójának aktualitása, különleges jelentő sége abban rejlik, hogy egy északnyugat-délkelet irányú flórametszetben rá irányítja figyelmünket a mai Vajdaság egész flórakincsére, ami útmutatás lehet a természetvédelmi tevékenység számára is. U g y a n a k k o r , történelmi szem pontból, a N a p l ó tájékoztat a természeti viszonyokkal kapcsolatos emberi te vékenységről is, illetve arról, miként használták és hasznosították ennek a táj nak akkori lakói a természet adottságait.
* A Fruska gorára és a verseci hegyre vonatkozó adatai is jelentősek, mert a hegyvidéki erdőtársu lásokat jellemzik.
Irodalom 1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
Gombocz, E.: Diaria Itinerum Pauli Kitaibelii. Budapest, 1945. Gombocz, E . : A magyar botanika története, M T A kiadása, 1936. Jávorka, S.: Kitaibel Pál. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957. Josifović, M. (urednik): Flora SR. Srbije, S A N U - Odeljenje prirodno-matematičkih nauka. I - I X . Beograd, 1970-1977. Karl, J . : Kitaibel Pál. Méhes-Kari: A biológia magyar úttörői. Budapest, 1925 p. 50-58. Kovačević, J . : Botanička bibliografska grada za područja Vojvodine i Hrvatske pre ma mađarskoj botaničkoj literaturi. Matica srpska, Zbornik za prir. nauke br. 43. p. 191-196, Novi Sad, 1972. Parabućski, S. Janković, M.: Pokušaj utvrđivanja potencijalne vegetacije Vojvodine. Matica srpska. Zbornik za prir. nauke br. 54. Novi Sad, 1978. Priszter, Sz.: Növényneveink. Magyar-latin szógyűjtemény. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1986. Rapaics, R.: A magyar biológia története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1953. p. 91-97. Soó, R.: A magyar flóra és vegetáció rendszertani növényföldrajzi kézikönyve. Aka démiai Kiadó, Budapest, I - V I . (1964-1980) Zorkóczy, L . : Újvidék és környékének flórája. Újvidék, 1986.
Rezime B o t a n i č k a zapažanja Pala Kitajbela na teritoriji B a č k e , Srema i Banata na pragu X I X veka U uvodnom delu napisa autor daje kratak pregled životnog puta P a l a K i t a j b e l a mnogostranog prirodnjaka koji je delovao krajem X V I I I i početkom X I X veka (17571817), a bavio se pored botanike još i zoologijom, geologijom, mineralogijom, herni jom, analizom mineralnih voda. Posebni značaj pridaje autor Dnevniku Kitajbela pisa nom na nemačkom jeziku, a koji je izdat tek 1945 godine u redakciji E . Gombcza „ D i a r i a I t i n e r u m P a u l i K i t a i b e l i i " u kojem Kitajbel iznosi svoja zapa žanja sa istraživačkih putovanja u Panonskoj niziji i u susednim područjima. Ta zapaža nja obuhvataju stene, minerale, tlo, floru, neke geografske objekte, istorijske podatke, rad ljudi itd., prema tome sredinu u kojoj se kreće Kitajbel posmatra u celini sa svim ele mentima zajedno. Prema autoru ovog članka od naročitog interesa je onaj deo Kitajbelovog Dnevnika koji iznosi njegove utiske i zapažanja sa teritorije Vojvodine: „ I t e r b a n a t i c u p r i m u m 1 8 0 0 ". U ovom članku daje se skraćen izvod Kitajbelovog Dnevnika koji je vodio putujući kroz Vojvodinu. Taj put je trajao od 31-og maja do 25-og juna. Sa teri torije Vojvodine Kitajbel navodi oko 500 vrsta cvetnica. Pravac puta je bio sledeći: Subotica - B . Topola - T. Vrbas - Zmajevo - Novi Sad - Fruška gora - Zemun - Pančevo - južni rub Deliblatske peščare - Bela Crkva - Vršac. Treba naglasiti da se biljne vrste u ovom prikazu iznose po današnjoj nomenklaturi. Prema mišljenju autora ovog napisa aktuelnosti i značaj Kitajbelovog rada u odnosu na Vojvodinu je u tome - što navedene biljne vrste potvrđuju mišljenje о šumostepskom karakteru flore i vegetacije Vojvodine. A često ponavljanje nalaza nekih vrsta karakte rističnih za pašnjake ukazuje na to da su pašnjaci u ono vreme zauzimali mnogo veće
površine nego danas. Ovaj floristički prések Pokrajine u pravcu severozapad jugoistok slikovito ilustruje raznovrsnost i bogatstvo flore Vojvodine i u isto vreme daje i putokaz aktivnostima na polju zaštite prirode! U istorijskom pogledu podaci iz Dnevnika poka zuju kako je tadašnje stanovništvo ovoga kraja koristio bogatstva prirode.
Summary Botanical Observations o f Pal Kitaibel on the Territories o f B a č k a , Banat and Srem at the Beginning o f the X I X C e n t u r y In the introductory part of this article the author gives a short survey of Pal Kitaibel's life, a multilateral naturalist whose activity spread from the end of the X V I I I century to the beginning of the X I X century (1757-1817). Besides botany, he was engaged in zoo logy, geology, mineralogy and chemistry, as well as analysis of mineral waters. The aut hor pays a particular significance to Kitaibel's D I A R Y written in germ an and published not until 1945. in edition of E. Gombóc „Diaria Itinerum Pauli Kitaibeli". He presented his observations form his expeditions in Pannonian lowlands and neighbouring areas there. The observations include rocks, minerals, soil, flora, some goegraphic objects, hi storical datas, work of the people etc. therefore, the whole environment in which he was moving Kitaibel observed on the whole, together with all these elements. According to the author of this article, the most interesting part of Kitaibel's D I A R Y is that in which he describes his impressions and observations from the territory of Voj vodina: „her banaticu primum 1800". In the article is also given a short accountof Kitaibel's D I A R Y kept during his voya ge throughout Vojvodina. The voyage started on the 31. May and ended on the 25. J u ne. Kitaibel cited about 500 kinds of seed plants gorwing throughout Vojvodina. The route was the following: Subotica - B . Topola - Т. Vrbas - Zmajevo - Novi Sad - Fru ska gora - Zemun - Pančevo - the south edge of Deliblatska peščara - Bela Crkva Vršac. It has to be pointed out that the kinds of the seed plants in the survey were pre sented according to the current nomenclature. The significance and actuality of Kitaibel's work lies, according to the author, in the cited proofs which confirm the opinion that the main characteristics of the flora and the vegetation in Vojvodina are steppe and forest land. Frequent repetition in finding some kinds of seed plants characteristic for pastures seized at that time a much larger area than today. This floristic section of the region in the direction north-west and south-east presents a picturesque illustration of the diversity and richues of the flora in Vojvodina, offering at the same time a trend in the activities which should be carried out on the field of pro tecting the nature. From the historical point of view, the Diary gives informations about the ways the population of the area used the natural resources.
