„A szülőfaluért lehet sokat tenni, de eleget soha”
XI. ÉVF. 3. SZÁM
A HELYTÖRTÉNETI BARÁTI TÁRSULAT TÁJÉKOZTATÓJA
2002. JÚNIUS
Jegykendő
H
megfelelően szerveztük és tartottuk meg május 20-án a HBT „Piros Pünkösdirózsa” című rendezvényét. Vendégeink, már a kora délután gyülekeztek. A rendezők úgy szintén. A baráti fogadáson mindenkinek jutott valami ajándék. Felfrissülhettek a távolabbról érkezők is, akik vették a fáradtságot falunk, Társulatunk megismerésére. Nem is volt akadálya a pontos kezdésnek. Balázs Gusztáv elnök köszöntötte a terített asztalnál helyet foglaló vendégeket. Röviden ismertette a falu történetét, a Társulat tevékenységét, más civil szervezetekkel való gyümölcsöző kapcsolatait. Az elmondottakat egy kis rögtönzött kiállítás is színesítette, amelynek éke a Bagi Kiskendő illetve a Bagi Jegykendő volt. Korábbi számainkban, kutatásaink alapján már ismertettük őseink trukkoló,slingölő-, -hímző, -varró kézimunkájának hagyományait. A GYÖNGYKOSZORÚ asszonyai vállalkoztak a hagyományőrzésre. Napjainkban elkészült munkáik bizonyítják hozzáállásukat, hozzáértésüket a nemes és értékes hagyományok ápolásához, műveléséhez, amely éves programunk elfogadott célja is: az önsegítő-képesség erősítése. Az előadás közben és végén adott hozzászólásokat, feltett kérdéseket az Elnök megköszönte, megválaszolta és kérte a jelenlévőket a további együttműködésre, a HBT közhasznú céljai megvalósítására. AGYOMÁNYAINKNAK
A konferenciát a ROZMARING énekkar jó hangulatú katona és helyi dalok előadásával zárta. Rövid technikai szünet után, 17 00 órakor elkezdődött a mulatság. A talp alá valót a CARAVAN zenekar szolgáltatta, közmegelégedésre. Daloskörünk sajátos hagyományainkat művelő zenekara, alig egy éves, szorgos próbáival, felzárkózott korábbi zeneszolgáltatásaihoz. Törekvésük a színvonal emelésére töretlen, melyet szereplésük sikere és a HBT tevékenysége támogat. A táncra perdült vendégek – a kiadós vers után megpihenve – program szerint 18.00 órakor vacsorához ülhettek. A mindenki által dicsért vacsora, a frissítők elfogyasztása és a baráti beszélgetések új lendületet adtak a találkozó résztvevőinek a táncra, a baráti kapcsolatok ápolására. A hangulat emelkedését a zenekar, műsorterv szerinti játéka fokozta. Észre sem vettük az idő múlását, csak az ügyeletesek jelzései figyelmeztették az érintetteket: indul a kocsi, a busz, a vonat, hív a kötelesség. Elbúcsúztunk a vasutas Gyalogosoktól, az aszódi Petőfi Sándor gimnáziumban, 1951-ben érettségizett osztálytársainktól, a Pestről, más városból, faluból hozzánk látogatott Barátainktól. Rendezvényünk hasznos volt, a baráti kapcsolatok ápolását szolgálta és újabb jelt adott a falusi túrizmus lehetőségei követésére. BaGi
2
XI. évf. 3. sz.
A gödör
K
a gödröt, ha előbb észreveszi – villant át az agyán, amint csúszott lefelé. A gödröt frissen ásták, még egy fűszál sem akadt, amibe megkapaszkodhatott volna, s nem volt olyan fa sem a közelben, amelynek idáig hatolt volna a gyökere. Sokáig csúszott, s mire leért a gödör aljára a tenyerét alaposan felhorzsolta, fájt, lüktetett a seb. A gödör alja nyirkos volt és sötét. Behunyta a szemét, így legalább van értelme a sötétnek. Lekuporodott. – Ha előbb észreveszem, hogy ide gödröt ástak kikerülhettem volna – gondolta. – Kikerülhettem volna? Talán. Ha esetleg az út másik oldalán megyek. De a másik oldalon árnyék van. Én a fényt szeretem, a meleget. Oda nem süt a nap, hideg az az oldal, és színtelen. Megfigyeltem, hogy az ottjárók idegesek, gyűröttek, az arcuk fakó, lépteik után nem marad nyom, mintha nem is érintené a talpuk a földet. Vagy húzódtam volna közelebb a házakhoz? Ott viszont alacsonyak a fák, az ágaik már a falat súrolják, s alattuk továbbjutni, csak görbült derékkal lehet. Nem is értettem soha, hogy miért ilyen alacsony termetű fákat ültettek erre a fontos útvonalra. Emlékszem, az egyik ismerősöm, – hogy elkerülje az árnyékos oldalt, – ezt az utat választotta. Többé nem tudott kiegyenesedni. Úgy járt-kelt, görbült derékkal. Észre sem vette, megszokta. Fölnézett az égre, feje fölött a Fiastyúk ragyogott, lassan felhők takarták el a csillaghalmazt, majd hópihék nedvesítették az arcát. – Mióta ülök itt? Hangfoszlányok ütötték meg a fülét. Minden erejét összeszedve talpra állt és segítségért kiáltott. Voltak akik meghallották, de fejüket elfordítva továbbmentek. Mások megálltak és kíváncsian lenéztek a gödörbe. IKERÜLHETTE VOLNA
– Menthetetlen – mondták, s dolguk után siettek. – Húzzatok ki! Húzzatok ki! – kiabálta eszelősen. Ott lenn a gödör alján nem tudhatta, hogy közben gondos kezek korlátot építettek a gödör köré, és rikító festékkel bemázolták, s rajta fekete betűkkel állt a figyelmeztetés: VIGYÁZAT! GÖDÖR! KERÜLD EL! Elkerülték. Ereje elhagyta, már nem kiabált. Összekuporodva leült és elaludt. Álmában az iskola folyosóján kerengett, és kétségbeesve kereste az osztályát, de nem találta. A termekből idegen hangok szűrődtek ki. Kicsöngettek, de az osztálya nem került elő. Sokáig aludt, s mikor felébredt eszébe jutott, hogy a táskájában mindig van toll és papír. Írni kezdett, írni ott lenn a gödör alján, a sötétben, s ettől jól érezte magát. Egyik reggel arra ébredt, hogy a gödörbe valahonnan fény szüremlik. – Álom vagy valóság? – tűnődött, s majd félve, tapogatózva – de egyenes derékkal – elindult a fényforrás felé. Egy széles úthoz ért, amelyet magasra nőtt diófák szegélyeztek. Szeme lassan hozzászokott a világossághoz. Táskájában teleírt papírok lapultak. A kezén a seb már nem sajgott. A gödörre már egyre kevesebbet gondolt. – Ági, Mariann, Zoltán, Nóra, Viktor,...– ízlelgette a neveket az úton, s mire elért a szomszéd falu iskolájába, már ismerte az egész osztályt. A minap üzenetet kapott: „ Négyesre érettségiztem matematikából. Mariann ” Végérvényesen kimászott a gödörből. Balázsné Polgár Judit
2002. június
3
Az igazság szeretete
A
NÉMETH LÁSZLÓ által irányadónak tekintett, s írásaiban mindújra felelevenített kritikai szemléletmódot – hogy az alkotó személye, életháttere másodlagos a műalkotással szemben –, ennek tételét Domokos Mátyás megfordítja az elmúlt két évtizedben lejegyzett, Németh Lászlóról szóló tanulmányaiban. Az alkotóra koncentrál, az igazsággal eljegyzett, művei árnyékaként – kényszerűen – az önsorsrontást is vállaló emberre, a műveket szegélyező körülményekre. Ezen érintőkből vonja meg az életmű kontúrjait. Egy író sorsában mutatja fel a dolgok, a körülmények ellenében is – s leginkább így, ami értékét csak növeli – alkotni tudó írót, az író sorsát. Az efféle megközelítés jogosságát, a mellette szóló érvet paradox módon éppen Németh László adja kezébe: „az emberrel a körülményei íratják műveit”. Ha az alkotó személyisége, a háttérkörülmények, mint életműformáló mozzanatok ilyen domináns módon alakíthatják egy íróvilág légkörét, azok felemlítése már nem vehető lábjegyzet számba, kiegészítő információként, hanem a műveket szervesen összefogó jegyeknek tekinthetők. Domokos Mátyás ezen körülményekadottságok ismertetését a műértelmezések fontosságának szintjén kezeli – teljes joggal. Így a fenti kijelentés, a benne foglalt szűkítés akár mottója is lehetne Németh László életművének, de az életmű egy-egy szegmentumát tárgyaló Domokos Mátyás tanulmánykötetnek is. Hiszen az idézett gondolat többszöri megerősítéssel tér vissza, kötetszervező elvvé lép elő az izgalmas alkotás-lélektani adalékokkal is szolgáló írásokban, amelyek során a tanulmányíró érzékenyen kiváló nyomkövetőnek, elmél– kedőnek bizonyul. Remek érzékkel, jelentőségük súlyának tudatában válogat és idéz az író megfigyeléseiből, s építi szabadgyökeire a talán kevéssé tudott háttérismereteket, műértelmezéseket.
Naplójából, a Galilei című dráma kapcsán említi Németh egy régi teóriáját a jó műről: „csak úgy keletkezik, ha az ember élete két pontján – kétfelől jut el ugyanahhoz a témához…” Az érdem kettős: elsősorban és természetesen Németh Lászlóé, aki maga– figyelőn tűpontossággal képes meghatározni a potenciálisan jó mű keletkezésének feltételeit; de hasonló módon e tanulmányok szerzőjét is érdem illeti. Tölcsérszerűen elrendeződő, egyre mélyülő és szűkülő koncentrikus körökben rajzolja meg az író sajátos lelki habitusát, a „gondolkozda” Németh László-i műhelyének természetét: hogy remekbe szabott szépirodalmiés esszéművei mellőzöttsége és kétes megítélése ellenére születtek meg, a kihívásokra adott válaszaiban bizonyult igazán reménykedő termékenynek. Noha köztudott az irodalmi alkotás konstrukciós volta, e meggyőződés újrafelismerése mégsem olyan nyersen hasít belénk Németh László kapcsán, Domokos Mátyás tolmácsolásában. Mert ami élet– művében megszólal, az többszörösen organikus fejlődésű, egymásból következő, valóságalapú. Esetében az élettények, a történelmi-társadalmi, környezeti-pszichikai háttér természetes módon fodrozódik esszévé, drámává, regénnyé. Így valóság és mű egymás tükröző felületei. Rónay László említi egyik művében, hogy Németh László egocentrizmusa átjárja egész életpályáját, kettős következményekkel. Egyrészt akadályává válik annak, hogy önkritikusan tekintsen önmagára, nézetei és meghirdetett programjai igazságértékére; másrészt drámai jellemeinek, regény– figuráinak nyersanyagát, történetét nem kell hosszasan kutatnia, fikcionálnia: szinte önmagában állnak készen. Elég öntörténetére tekintenie, s drámai hőseit láthatja. Sorsuk: a maga sorsa. A munkáiban felvetődő kérdések, döntéshelyzetek, történelmi és etikai dilemmák megéltek, szinte hajszálgyökér– zetükig a gondolkodó ember személyes életéből fakadnak. Ezért bennünk az érzés,
4
XI. évf. 3. sz.
hogy Németh László is olyanforma és olyan formátumú személyiség, aki teremtett figurái közül, alkotásaiból lép elő, akiknek igazságérvénye számonkérő, ezért kellemet– len. Innen a körülötte-felette folytonosan megújuló vita, értetlenség, rosszhiszeműség, elutasítottság: Németh László igazság– akaratának valóságossága, egyre erősbödő elhivatottsága korában nem szokványos. S azóta? Az egyre sokasodó Németh Lászlóinterpretáció jelzi, hogy az író-esszéíró szellemi enteriőrje máiglan felfejthetetlenül áll bennünk; lezárhatatlan, nyugvópontot nem lelő fejezete irodalomtörténetünknek. A leegyszerűsítő logika őrzői ennek okait régről csomagolták: mert személye-életműve néhányak elfogult ügye, publikációik tartják még mindig éberen a felemás írásokat is. Személyi ügyet kreálnak abból, ami személytelen: az igazság szolgálatából – még akkor is, ha az csak többnyire helyesen kitapintott, felismert és kimondott. Az így vélekedők ma sem – még ma sem! – látnak kontúrosabban, mint korábban; a fától nem látják az erdőt. Mégis: az életmű ritka módon, önerejétől fogva folyamatosan aktualizálja
önmagát. Számos Németh László által felvetett problémával jelenünk, vagy éppen közeli jövőnk szembesíthet. Egyetemleges szinten a korgondokkal, a minőségi emberré formálódás nemzeti és globális vonatkozásaival, a személyes szférában változó önmagunkkal, amint az életszituációk döntésekre kényszerítenek bennünket. Ezek tükrében tűnhet számunkra igazán jelentékenynek az egyéni sorsproblémákból, közösségféltésből fakadó Németh László életmű. Amit Domokos Mátyás Vekerdi Lászlóról, az Arcok és vallomások sorozatban megjelent Németh László-kismonográfia szerzőjéről említ, azt éppúgy érti az íróesszéíró Németh Lászlóra is: egy régi görög mondás szerint barátom Platón, de még inkább az igazság. Választott sorsa ez gondolkodónak, írónak. Domokos Mátyás: Írósors, Németh Lászlóról NAP KIADÓ, 2000. Balázs Sándor
Őszi előzetes
A
BAGI NÉPFŐISKOLA (BN) őszi előadás-sorozata a „Hatékony életvezetés” kérdéseinek megválaszolására épül. A Falufejlesztési Kör (FALKÖ) folytatja rendszeres üléseit. Rendezvényeinket az SZCSM támogatta. Az előadások hagyományos keretekben folynak a következő napokon:
szeptember 18. BN félévnyitó, 25. BN és FALKÖ, október 9. BN, 23. BN, 30. BN és FALKÖ, november 13. BN, 27. BN és FALKÖ, december 4. BN, 18. BN félévzáró, FALKÖ.
2002. június
5
Dűlő-neveink Egykori gyűjtés falunk dűlő elnevezéseinek eredetéről
A Rókalyuk tavasszal
F OTÓ : T SINOM
Újabb – vagy az itt közöltektől eltérő – eredet-meghatározásokat szívesen fogadunk.
MALOMDŰLŐ, a malommal egy dűlőben van. GÖRBEDŰLŐ, mert az egyik vége keskenyebb. DIÓSBEREK, mert a legtöbb és legjobb dió ott termett. KENDERFÖLD, mert az előtt, ott termesztették a kendert. TATÁRÜLÉS, mert a Tatárok ott telepedtek le. KÁPOSZTÁSKERT, mert jó kertészeti föld. ÁROKALJA, mert két vízárok között van. KERTALJA, mert a kertek alján van. KÁPOSZTÁS, mert sok káposzta termett. PERES-MALOMDŰLŐ, mert az Aszódiak és a Bagiak ott veszekedtek érte. HALYAGVÖLGY, mert mind a két végén nagy az emelkedés. FARKASLYUK, RÓKALYUK, mert farkasok, rókák tanyáztak itt régen. MOLNÁRRÉT, mert a malomhoz közel van. Farkas I.
Májusi séta (Útvonal: Művelődési Ház – Szentlászlói út – Nagy- szénásgödör – Vizesgödör – Árokalja – Malomárok – Művelődési Ház )
T
programja szerint, ebben az évben is megtartottuk a Májusi séta elnevezésű majá– lisunkat. Történetünkben ez az út a harmadik túra, amelynek rögzítéséről, elnevezéséről később határozunk. ÁRSULATUNK
Már most elmondhatjuk: a páratlan szépségű, élményekben gazdag túrák, falunk táj- és környezet gazdagságának ajándékai. BaGi
A vén cseresznyefa csendben figyeli, az alatta elterülő Nagyvölgyet F OTÓ : T SINOM
6
XI. évf. 3. sz.
Helytörténeti adat Több mint 100 éve áll meg a vonat Bagon
A
MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAM Vasutak Hivatalos lapja, 1894. október 2-án kelt kereskedelmi mellékletének 213. oldalán, 124289 C.V.a. iratszáma alatt olvasható: „35 A őrháznál,
Bagh feltételes létesítettünk „
megállóhelyet
Túróczy László 2002. jún. 3.
Szoroska
A
kutatások közben gyakran előfordul, hogy régen hallott történetek, felidézett események emlékképei között, alig ismert talán nem is azonosítható emberek, elnevezések, rajzok, képek, tárgyak, szokások, hagyományok kerülnek az érdeklődő elé. A vörös-agyagos Mélyút, a kender kóc, a Hétfa, a Vizesgödör, a Szilosi út, az esti rokonlátogatások az anyák hátán, belinder kendőbe takarva-felkötve,.. Így találkoztam a napokban a Szoroskával, amely illene, hogy visszakapja rangját, funkcióját, emberi közelségét. Gyermekoromban sokat jártunk arra. Rajta keresztül mentünk a Kenderföldre, a Rókalyukba, Százölesre, Csintoványba, Diósberekbe, Kisbagra, de Máriabesnyőre, Rákospalotára is. Az utak az embert szolgálták. Ma sincs ez másképp. Szükség van rájuk. Rajtuk indulunk el, s így juthatunk a munkahelyünkre, a piacra, ismerőseinkhez. Legrövidebb út az egyenes. Helyességét közmondás is igazolja. A HELYTÖRTÉNETI
geometriai tételt – természetesen – más geológiai-, technikai-, biztonsági-, tényezők, tulajdonviszonyok befolyásolhatják. Így volt ez máskor is. A Szoroska sem kerülhette el a népek áradásának különféle igénybevételeit. A II. Világháborút követően csak a vasút kocsijaiból, lépcsőiről emlékünkbe idézve képzelhettük el korábban megtett útjainkat. A szovjet hadsereg alakulatai táboroztak a Hathegy alján, a Szoroskán. Tudtuk és vártuk, hogy a kényszer útlezárás ideiglenes és meg kell, hogy nyíljék az út a nagyközönség előtt rendeltetésszerű használatra. Elvonulás után meg is nyílt a Szoroska és szolgálta – alkalmanként más-más „nyomokon” – az igénybevevőket. Nem sokáig. Újabb hatalom – a technikai körülményekre is hivatkozva – kisajátította az átjárás lehetőségét. Ezzel kerülő-, hosszabb-, nehezebben járható-, veszélyesebb utak igénybevételére bünteti a közlekedőket. Tudjuk és bízunk benne, hogy mindezek ellenére az út: a Szoroska az úr. BaGi
TÁJÉKOZTATÓ m e g j e l e n i k k é t h a v o n ta , k é z i r a t k é n t ● k i a d j a a H e l y t ö r t é n e t i B a r á t i T á r s u l a t ● 2 1 9 1 B a g , M a l o m ú t 1 4 . Tel./ Fax: 06-28/ 409-492 ● Mobil: 06-30/ 314-2492 ● adószám: 19181943-2-13 ● számlaszám: OTP 11742166-20101701-00000000 honlap: http://hbtbag.ini.hu ● e-mail:
[email protected] ● elnök: id. Balázs Gusztáv ● tördelés: Katona Pál
