Partidul Civic Maghiar Magyar Polgári Párt
Javaslat SZÉKELYFÖLD RÉGIÓ kialakítását támogató terület- és gazdaságfejlesztési modellre
„Orbán Balázs–terv”
BEVEZETŐ Románia európai uniós csatlakozásával olyan új perspektívák nyíltak meg, amelyek történelmi esélyként értelmezhetően lehetőséget teremtenek a közösségi autonómia megteremtésére. Az autonómia nem öncél, hanem eszköz a fenntartható fejlődés társadalmi-gazdasági kereteinek a megteremtésére, a „gondolkozz globálisan, intézkedj lokálisan” eszmeiség gyakorlatba ültetésére. A közösségi autonómia színtere a régió, akcióterülete a mikrorégió, azaz a kistérség. A közösségi autonómia nem újdonság a székelység számára. A „székek1” ennek az eszmeiségnek a jegyében szerveződtek és működtek, biztosítva a helyi közösségek környezetükkel való harmonikus együttélését és az egész nemzetség egységes fellépését külső kapcsolataiban a legmagasabb közösségi érdekeiknek a védelme és érvényesítése terén. Az autonómia a székelység számára tehát felfogható, mint a legmagasabb értékű közösségi kulturális örökség, identitás meghatározó és megőrző alapfeltétel. Az autonómia alapfeltétele a megfelelő gazdasági erő megléte. Nincs autonómia gazdasági erő nélkül és nincs kellő fejlődés autonómia nélkül. A Magyar Polgári Párt ebből a felismerésből indult ki, amikor kidolgozta a SZÉKELYFÖLD RÉGIÓ gazdaságfejlesztési modelljét, megalapozandó azt a társadalmi párbeszédet, amellyel meg lehet teremteni Székelyföld felvirágoztatását. A modell gazdaságfejlesztési filozófiai alapja: úgy kapcsolni be a Székelyföldet a globális gazdasági térbe, hogy a térség adottságai érvényesíthetők legyenek és a pozitív hatások elsősorban a térségben csapódjanak le. Ez a megközelítés figyelembe veszi a közép-európai térség gazdaságfejlesztési gyakorlatának a tapasztalatait, amelyek szerint csupán a globális gazdaság szereplőinek a térségbe vonzásával nem lehet fenntartható fejlődést generálni. Szükség van tehát a helyi gazdaság megerősítésére, a helyi erőforrásokra támaszkodó egyedi fejlődési lehetőségek érvényesítésére.
1
Mai fogalmi megfelelőjük: kistérség/mikrotérség
A MODELL KIDOLGOZÁSÁNAK ALAPELVEI Figyelembe véve, hogy Romániának még nincs kiforrott régiófejlesztési politikája, illetve, hogy még előttünk áll a Székelyföld régió formális definiálása és a regionális politika fő irányultságainak meghatározása, a hosszú távú területfejlesztési stratégiát olyan hazai fejlődési irányban bízva vázoltuk fel: amelyben az EU-s tagságból adódóan Románia befektetési célterületté válik a globális gazdaság számára, a politikai határok átjárhatóságával helyreállíthatók a Székelyföld tradicionális/történelmi kapcsolatai a Kárpát medencén belül és ezzel a Székelyföld a „belső anyaország” szerepet betöltő, annak előnyeit kihasználó régióvá válik, amelyben a gazdasági szerkezetváltás, a gyorsuló innováció-terjedés, a területi fejlődés jelenleginél enyhébb térbeli koncentrációja, a három megye önkormányzatainak szoros együttműködése, a közlekedéshálózat fejlődése reális célkitűzéssé teszi, hogy a Székelyföld – kölcsönös együttműködés révén formálódó integrált településhálózatra építve – a régiószervezés egyik romániai modelljévé váljon, amelyben a régióval, mint önálló forrásokkal és döntéshozatallal rendelkező, az EU megfelelő forrásainak fogadására is alkalmas területfejlesztési szereplővel lehet számolni, s így valós értelmet kaphat a közös problémák, a belső területi egyenlőtlenségek szolidaritáson alapuló kezelésének kívánalma. A modell feltételezi, hogy kialakítható egy átfogó térségi érdekharmonizáció, így pedig a gazdaságfejlesztési politika kikerül a csoportérdekek által generált ú.n. nagypolitika dominanciája alól. A politikai szereplők felelőssége ennek a keretfeltételnek a megteremtése. A MODELL TÉRSÉGI HATÁLYA Napjainkban Székelyföld még mindig többnyire a Hargita, Kovászna és Maros megyék alkotta földrajzi egységet jelöli. Ez azonban csak részben fedi a valóságot, hiszen Kovászna és Maros esetében egyértelmű, hogy a széleken, a terület demográfiai viszonyainak megváltozása következtében, a hagyományos, történeti Székelyföld fokozatosan zsugorodik. Marosvásárhely pedig már megszűnt magyar többségű város lenni.
A térség Románia központi területén fekszik, a Keleti-Kárpátok középső és délkeleti vonulatait, ennek hegyközi medencéit, az Erdélyi-fennsík és az Erdélyi mezőség peremterületeit foglalja el. A székelyföldi nagytérség meglehetősen heterogén mind környezeti, mind történeti-kulturális szempontból, több térségre, számos élő tájegységre és kistájra tagolható. A kistájak (vagy kistérségek) a folyók mentén alkotnak összefüggő területeket, pl. Nyárád mente, Kis-Küküllő mente, Nyikó mente, Gagy mente, Nagy-Küküllő mente, Homoród mente. A nevek az ott lakók számára gazdagabb tartalmat jelentnek, a külső szemlélő számára sajátos identitást és jól körülírható magatartásformát tükröznek. A közigazgatási funkciókkal rendelkező falvak a községközpontok, illetve olyan települések, amelyeken erdészeti, vízügyi vagy bármilyen igazgatási szerv megtalálható. Az erős közigazgatási vonzerővel rendelkező megyei jogú városoknak funkcióik szerint változik a vonzáskörzetük. Székelyudvarhely nem megyei központ, de iskolaközponti (egy főiskola, két főiskolai kihelyezett kar, két elméleti gimnázium, szakközépiskolák) funkcióihoz nem férhet kétség. Vonzáskörzete kiterjed Udvarhely vidékére, a Sóvidékre, a Kis-Küküllő mentére, a Homoród mentére. Kelet felé erős választóvonal a Hargita hegység és az a tény, hogy Csíkszereda maga is iskolaközpont és egyetemi város (vonzásterében találhatók Csík, Gyergyó, Gyimes-vidékek). Ezek szerint nyugodtan állíthatjuk, hogy Hargita megye kétközpontú megye. Közigazgatási központja azonban a megyeszékhely, Csíkszereda. A történeti Székelyföldön 12 kisváros alkotja a városhálózat gerincét. Egyaránt vannak régi mezővárosi hagyományokkal rendelkező városok (Kézdívásárhely, Székelykeresztúr, Gyergyószentmiklós) és újonnan létrejött városok (Bodzaforduló, Tusnádfurdő vagy Maroshévíz). E várostípus két kategóriára, speciális funkciójú és vegyes funkciójú kisvárosokra osztható. A speciális funkciók közül jelentős az idegenforgalom (Tusnádfürdő, Kovászna, Szováta, Borszék), a fakitermelő és -feldolgozó funkció (Maroshévíz, Bodzaforduló), de ide sorolhatók a bányászati központok is (Bárót, Balánbánya, Borszék). Székelyföldön a középvárosi kategóriába Csíkszereda és Székelyudvarhely tartozik. A lakosságszám alapján a nagyváros kategóriába Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely tartozik. Marosvásárhely azonban már nemcsak a székelyföldi településhalmazban tölt be központi szerepet, hanem az erdélyi gazdasági térben, ezen belül a Maros völgyében elfoglalt helyzete révén lép elő nagytérségi centrummá.
A székelyföldi falvak legelterjedtebb nagyságrend szerinti típusa a közepes és a nagy falusi település (400 2000 lakosú települések). Feltűnő az óriásfalvak (2000 lakos felett) koncentrációja Hargita megyében, de Marosvásárhely előterében is megtaláljuk ezeket a típusú falvakat. A kis- és közepes falvak nagy számban a Nyárád mentén fordulnak elő.
TÁRSADALMI HELYZETKÉP Demográfiai helyzet Az ország összlakosságának valamivel több mint 5%-a térségünkben él. Székelyföldön a lakosok közel fele él városon. A székely megyék körül a városi lakosok aránya Hargita megyében a legkisebb (44,2%). Ez annak köszönhető, hogy Hargita megyében nincsenek Marosvásárhelyhez és Sepsiszentgyörgyhöz hasonló nagy urbanisztikai tömörülések, itt a lakosság nagy része vidéken, falvakban él. Ugyanakkor a népsűrűség mértékét gazdasági tényezők, a domborzat és a demográfiai tényezők is meghatározzák. A népsűrűség szempontjából a három megye mutatói az országos átlag alatti értékeket mutatnak. Természetes szaporodás, illetve fogyás A népességfogyás országos szintű jelenség Romániában. Az országos népességfogyáshoz viszonyítva Székelyföld helyzete e tekintetben kedvezőbb. A mutatók szerint a természetes szaporulat értéke térségünkben nagyobb az országos átlagnál. Az élve születések számát véve alapul, mindhárom megye az országos átlag felett áll. Vándorlási egyenleg Székelyföldre általában jellemző, hogy a városokban a természetes szaporulat pozitív értékeket mutat, viszont az elvándorlási mutató itt magasabb, falun ez a helyzet fordított (a falvakból a múlt rendszerben és az 1990-es évek során nagyon sok fiatal elvándorolt, a városokból felszabaduló középkorú munkaerő pedig visszatért a családi mezőgazdaságba). Ez országos szintű jelenség, amely a városi
népesség csökkenését, ezzel egy időben pedig a vidéken élő népesség növekedését eredményezte. Ez a mozgás az ipari szerkezetváltozásnak köszönhető. Az elvándorlások tekintetében a fiatalok elvándorlása okozza a legnagyobb problémát. Korösszetétel, képzettség Székelyföld össznépességének a 64%-a 15 és 59 év közötti. A 60 év feletti korosztály nagyobb népességű, mint a 14 év alatti korosztály, amely a születések számának a csökkenését támasztja alá. Székelyföldön a 15 és 59 év közötti népesség csökkenése nagyobb mint az országos átlag. Ezzel szemben a 60 év feletti korosztály e térségben növekvő tendenciákat mutat az ország átlagos 1.1%os csökkenéséhez képest. Életszínvonal, életminőség A közfelfogással ellentétben a székely megyék az össztársadalmi-gazdasági mutatók alapján nem tartoznak a romániai megyék élvonalába, valójában egy alsóközép szinten helyezkednek el. Az elvándorlási egyenlegnél említett városról falura való általános elmozdulás az alacsonyabb szintű társadalmi körülmények elfogadását jelenti, cserében a biztonságosabb létfeltételekért. Az életszínvonal az utóbbi években lassan, de évről évre javul. Jelentős probléma azonban, hogy ezzel egy időben nő a szakadék a város és a vidék között úgy szegénységi ráta, mint a jövedelmek eloszlásának egyenlőtlensége szintjén.
Oktatás Székelyföld az iskolások számának a mutatóját kivéve az országos átlag fölött mozog. Az elmúlt évek népességmozgalma, a születések számának a csökkenése egyszersmind a tanulók számának a csökkenését is eredményezte. Az oktatási infrastruktúra legnagyobb hiányossága a felnőttképzés és átképzés rendszerének kialakulatlansága, fejletlensége, az élethosszig tartó tanulás
intézményei még kialakulatlanok. Az oktatási rendszer komoly fejlesztésre szorul. E tekintetben a vidéki térségek erőteljesebb figyelmet igényelnek. Úgy országos szinten, mint Székelyföld viszonylatában az alapfokú oktatásban részt vevő diákok száma csökken. Ez a csökkenés az elkövetkező években a középfokú és felsőfokú oktatásban részt vevő diákok számában is jelentkezni fog. Az elkövetkező évek egyik igen fontos és megoldásra váró kérdése lesz a magyar tanintézmények fenntartása, hiszen ezek léte és működése szervesen összefügg a diákok létszámával is. Az alapfokú oktatás infrastrukturális és szakember problémái (szakember hiány) a vidéki térségekben jelentősen hátráltatják az új kezdeményezések megjelenését, befogadását, alkalmazását. A középfokú oktatás helyzete jobb, mint az alapfokú és felsőfokú oktatásé. Kevesebb, de azonos probléma jelentkezik. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy aggasztó a mesterképzőbe beiratkozottak számának drasztikus csökkenése, annál is inkább, mivel a régió iparának elég nagy a jó műszaki képzettséggel rendelkező munkaerő iránti kereslete. Székelyföldön a felsőfokú oktatás helyzete a közelmúltban jelentősen javult, mindezen belül a magyar nyelvű oktatás is bővült, de még mindig elmarad a kívánt mértéktől. Marosvásárhelyen a SAPIENTIA Erdélyi Magyar Tudományegyetem műszaki és humántudományok terén egyaránt lehetőséget biztosít a magyar nyelvű képzésre. Az egykori Színművészeti Főiskola ma már Művészeti Egyetemként dramaturgia, bábszínész-képzés, zenepedagógia, tánc-művészet és média szakterületekkel bővült. Sajnos a nagy múltú Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ma nem a sikertörténetek sorát gyarapítja, de felsőoktatás terén még mindig a térség legpatinásabb egyetemeként tartjuk számon. Új intézmények létesültek a kisebb városokban is. Székelyudvarhelyen a Benedek Elek Tanítóképző ma már a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanítóképző fakultásának kihelyezett tagozataként működik. Továbbá a Modern a Budapesti Gazdasági Főiskola, az Edutus Főiskola, mint a MUTF jogutódja, illetve a győri Széchényi István Egyetem és a Veszprémi Egyetem kihelyezett tagozatokkal van jelen Székelyudvarhelyen. Csíkszeredában a SAPIENTIA Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön a Babes-Bolyai Tudományegyetem van jelen kirendeltségei révén. A diákok számának a mutatóit tekintve Székelyföldön szép számban vesznek részt a fiatalok a felsőfokú oktatásban. Ezek a mutatók azonban nem a Székelyföldön tanulók számát tükrözik. A hagyomány és a szokás hatalma ugyanis a továbbtanulók jelentős részét a
Székelyföldön kívüli (leginkább Kolozsvár, kisebb mértékben Brassó) felsőoktatási intézményekbe vezérli. Ezeknek a fiataloknak a nagy része pedig az egyetemi központokba marad, mert számukra ott nyílik lehetőség a munkavállalásra, vagy onnan tovább lépnek nyugat felé ugyanezen megfontolásból. Így a székelyföldi fiatal értelmiségiek száma folyamatosan csökken.
Egészségügy Nem történt meg egy valódi egészségügyi reform, talán ez az a terület, ahol a legnagyobb Románia lemaradása a nyugattal szemben. E téren Székelyföld sem áll jobban. Maros megyében az 1.000 lakosra jutó orvosok száma jóval meghaladja úgy a többi székely megyét, mint az országos átlagot. Ennek magyarázata elsősorban, hogy Marosvásárhelyen található az ország egyik legkiválóbb orvosi egyeteme, másodsorban pedig ugyancsak Marosvásárhelyen van a környék legmodernebb és a lakosság által legelismertebb korháza is. A másik két megye esetében az orvosok száma elmarad az országos átlagtól. A korházi ágyak szempontjából mindhárom megye jól áll az országhoz viszonyítva. Székelyudvarhely és térsége (Udvarhelyszék) egészségügyi ellátását egy kórház, 13 magán körorvosi rendelő, 12 állami körorvosi rendelő, a szakorvosi ellátást pedig 17 magánrendelő biztosítja. A fogorvosi rendelők száma 20, amelyből 12 magánrendelő, míg 8 állami rendelő. A gyógyszertárak száma 10, ebből 8 magángyógyszertár, 2 állami gyógyszertár. Kovászna megye fejlett egészségügyi hálózattal rendelkezik, melyhez 133 orvosi rendelő, 65 fogászati rendelő, 36 gyógyszertár, 7 járóbeteg-gondózó, 7 kórház, és több más egészségügyi egység tartozik. Kovászna megyében egy orvosra mintegy 620 lakos jut, míg ez az arány országos szinten 530 lakos/orvos. Kultúra, kulturális örökség A mai értelemben vett kultúra befogadói egy jól körülhatárolható réteg, legtöbb esetben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők. A fiatal értelmiségiek elvándorlása azonban kihatással van a kulturális életre is, hiszen ez úgy az alkotók, művészek
körében történő veszteséget jelent, mint a kultúrát befogadó közönség népességének a csökkenését. A kulturális intézmények esetében, ha Székelyföld részarányát vizsgáljuk az ország egészére nézve, a színházak kivételével, mely tekintetben jóval az országos átlag felett mozgunk, a többi mutatók szerint az országos átlag körüli az arány. A regionális és kistáji tagoltság sajátos tényezőjeként jelenik meg ma is a térségi identitás („Ahány ház, annyi szokás”). A történelmi hagyományok és a fejlődésbeli különbségek táplálta tudat nem elhanyagolható tényező. Székelyföld bővelkedik a kulturális örökségekben (hagyományok-szokások, vallási ünnepek, farsang, bálok, kézművesség). Sok kúria és kastély található a vidéken, ezeket turizmus (gazdasági) szempontjából egyelőre minimális kihasználtság jellemzi (például: Lázár Kastély). Közülük néhány a világörökség részét képezi (falvak erődítményszerű templomokkal). Egyház és civil szféra Székelyföldön a közösségi életre erőteljes hatást gyakorol úgy az egyház, mint a civil szervezetek. Bár a fiatalok körében itt is tapasztalható az egyháztól, a vallásos élettől való egyfajta elidegenedés, a székely falvakban azonban napjainkban is meghatározó, vezető szerepe van a lelkészeknek. Ha az egyház és a civil szervezetek szerepéről beszélgetünk, akkor nem elhanyagolható tény, hogy a kisebbségi létben az itteni emberek számára e két közösségformáló és megtartó entitást egyszersmind kapaszkodó is. A rendszerváltás után a magyar egyházak nagyméretű építkezésekbe, felújításokba kezdtek, amiben kétségtelenül szerepet játszott a több évtizedes megszorítás, illetve a román egyházak (ortodox és görög-katolikus) tér- és tájfoglaló építő tevékenysége. Az egyházak társadalmi szerepvállalásával összefüggésben, és szinte abból kifolyólag, egyre erőteljesebben jelentkezik a politikai szerepvállalás igénye is. Az önszerveződés erősségét a civil szervezetek száma mutatja. Székelyföld büszke lehet kiemelkedő számú civil szervezetére.
GAZDASÁGI HELYZETKÉP, GAZDASÁGI POTENCIÁL A rendszerváltozás utáni gazdasági fejlődés az EU-s csatlakozással fordulóponthoz érkezett. Románia iránt akkor érezhetően megnőtt a befektetői érdeklődés, amely alapján megnyíltak a lehetőségek a globális gazdasági térbe történő integráció számára. Ez alapvetően dinamizáló tényezőként fogható fel, de csupán erre az erőre támaszkodó gazdaságfejlesztési modell nem fenntartható, duális gazdaságot hoz létre. A befogadó régióknak tehát mozgósítaniuk kell helyi gazdasági potenciáljukat A globális gazdasági erő megjelenése a tágabban értelmezett térségben termelői piacot teremt a helyi gazdaság számára, amelynek a kihasználásával lehet stabilizálni annak jelenlétét a térségben. Megoldás a beszállítói, bedolgozói kapacitások kiépítése regionális szinten. A régióban működő cégek gazdasági teljesítményei, stabilitása és versenyképessége, kissé az országos átlag alatt marad, de megközelíti azt. A működő cégek számának csökkenésével egy időben, „a versenyben maradottak” megerősödése tapasztalható. Nő az üzleti forgalom, a munkatermelékenység, valamint a profit ráta. A versenyképesség korlátai főleg a cégek kicsiny méretével és a kereskedelmi képesség hiányosságaival magyarázhatók. A régió gazdasági potenciáljának meghatározó elemei közé tartozónak ítélhető: a turizmus fejlesztési potenciálja, az erdő- és vadgazdálkodás, az állattenyésztés kiterjesztésének a lehetőségei, az ökoorientált mezőgazdasági térhasználat kiterjesztése, a humán erőforrások országos átlagot meghaladó minősége, a kitermelhető nyersanyagok, exkluzív természeti kincsek (borvíz, gyógyvizek) Jelentős hiányosságok halmozódtak fel a regionális infrastruktúra, főleg a közúti közlekedési rendszer terén. Ez utóbbi sem kiterjedtségében, sem kiépítettségében, sem minőségében nem felel meg, egyik leginkább deficites adottságként értékelhető.
A TERÜLET- ÉS GAZDASÁGFEJLESZTÉSI MODELL JAVASLATA A modell kidolgozásában abból az alap-megállapításból lehetett kiindulni miszerint az EU-s csatlakozással a romániai területi és gazdasági folyamatok az Uniós tagországokban korábban végbement folyamatok szerint fognak alakulni a jövőben. A csatlakozással jelentős átalakulások kezdődtek a települések funkcióiban és a települések közötti együttműködésben: demokratizálódik a településszerkezet, o nő a települések képessége saját jövőképük formálásában, o letisztulnak az egyes települések funkciói. dominánssá válik az együttműködés a települések között. o az EU-s források elérhetőségéhez szükséges az együttműködés, mivel a strukturális és kohéziós problémák többnyire térségi-kistérségi szinten értelmezhetők. o a települések felismerik a funkcionális differenciálódás indokoltságát és az ebben rejlő közösségi érdekeket. o a funkciómegosztásból adódó gazdasági és társadalmi előnyöket közösen osztják szét. A folyamatok eredményeként a településszerkezet mai jellemzői fokozatosan konvergálni fognak az EU-s konszolidálódott településszerkezet irányába. Mik a mai jellemzők? szétaprózódott településszerkezet, nagyfokú helyi politikai autonómia, erősen korlátozott gazdasági autonómia, véletlenszerű, többnyire kényszerű együttműködések. Ezzel szemben az európai településszerkezet jellemző vonásai: funkcionálisan hierarhizált településszerkezet, nagyfokú helyi politikai autonómia, magas szintű gazdasági autonómia, az egymásrautaltság felismerésén alapuló térségi együttműködés. SZÉKELYFÖLD RÉGIÓ, mint nagytérségi formáció, akkor lesz sikeres a következő 7-15 évben, ha megnő a forrásabszorpciós képessége úgy az EU-s
támogatások, mint a szabadpiaci befektetési források vonatkozásában. Ennek előfeltétele, hogy a régió települései a strukturális és kohéziós támogatások működési elveinek megfelelően szervezzék meg jövőbeni tennivalóikat: szubszidiaritás, decentralizáció o a régió jövőképét alulról építkező stratégiaalkotási folyamatban kell tisztázni koncentráció és addicionalitás o közös prioritásokat kell meghatározni a régió szintjén partnerség, együttműködés o ki kell alakítani azokat a mikrorégiókat, amelyek domináns közös érdekeltségeket tudnak felmutatni programozás o összehangolt, alulról építkező regionális stratégiai programot kell kidolgozni. A fenti elveknek megfelelően beindíthatóak azok a területi folyamatok, amelyeknek eredményeként kialakulnak a különböző szintű agglomerálódások, funkcionálisan hierarchizált településegyüttesek. Ennek formálódási mechanizmusát az alábbi ábra segít megérteni:
Az agglomerálódás különböző integrációs szinten valósul meg, és ezzel településcsoportok (kistérségek), több kistérség együttműködésével térségi formációk (urbanizációs központok vonzás és hatáskörzete) és nagytérségi (régión túlmutató) együttműködések alakulnak ki.
Hogyan zajlik le ez a folyamat? a települések (kék körök) közös érdekeltségű együtteseket/kistérségeket hoznak létre. Az egyik település felvállalja a kistérségi központ szerepet (lila körök) és közvetítő funkciókat lát el a kistérség külső kapcsolataiban. ezek a kapcsolatok első sorban az ú.n. térségi erőcentrumokkal alakulnak (vörös körök). Ezek az erőcentrumok Székelyföld esetében a nagyobb városok; Csíkszereda, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy. a térségi erőcentrumok által képviselt társadalmi-gazdasági potenciál már elegendő arra, hogy befektetői célterületként legyen értelmezhető az adott agglomeráció és ezáltal kiépíthesse kapcsolatait a nagytérségi
erőcentrumokkal (Brassó, Marosvásárhely, másodlagosan Kolozsvár, Gyulafehérvár). Mi következik mindebből? a településközi kapcsolatok megsokszorozódnak: o számbelileg, o jellegükben, o a szereplők számában a kapcsolatok hierarchizálódnak, rendezetté, irányítottá válnak: a tevékenységek polarizálódnak és kiterjednek a nem materiális szférára is o erőforrás-koordináció (optimalizálás) o információ áramlás-közvetítés o igazgatás o programozás… A feladat tehát a fenti következmények rendezése, megoldása, az ehhez szükséges társadalmi konszenzus kialakítása. A MODELL MŰKÖDÉSE A GAZDASÁGFEJLESZTÉSBEN A gazdaságfejlesztés az egyik összetevője a modell kapcsolati rendszerének. Az egyes szintek között a gazdasági erő transzfere képezi azt az erőt, amely a rendszert működteti, ami igazolja a létjogosultságát. A gazdasági erő megteremtése a régióban három tényező együttes érvényesítésével oldható meg: egyrészt a nemzetközi/globális gazdasági erőnek a nagytérségben történő megjelenésével, másrészt a globális gazdaság megjelenésével megteremtődő termelői piac kihasználása bedolgozói-beszállítói kapacitások kiépítésével, harmadrészt a helyi erőforrásokra támaszkodó termelői-szolgáltatási piac kialakításával. A globális gazdasági erő megjelenése a térségben az interregionális kapcsolatokon keresztül elsődlegesen a nagytérségi, regionális központokban várható, ugyanis ezek rendelkeznek azokkal a társadalmi, infrastrukturális és logisztikai feltételekkel, amelyek szükségesek egy ilyen jellegű gazdaság betelepedéséhez.
A Székelyföld számára tehát nem elsődleges cél a nagy multinacionális tőke közvetlen bevonása, mivel a szükséges körülmények kialakítása olyan társadalmi költséggel járna, amelyet nem lehet és nem kell vállalni. A regionális erőcentrumokban megjelenő gazdaság által generált termelői piac az, amelyhez kapcsolódni lehet. Ennek a kapcsolódásnak a színterei a térségi erőcentrumok. Ezek már rendelkeznek a szükséges fogadó potenciállal ahhoz, hogy a megnyíló piac igényei szerinti kis- és közepes vállalkozások mértékében fogadó terekké váljanak. A Székelyföld tehát akkor jár el jól, ha a kis- és közepes vállalkozások létrejöttéhez szükséges gazdasági környezet kialakítására fekteti a hangsúlyt, első sorban a nagyobb városokban és a logisztikailag előnyösebb adottságokkal rendelkező körzetekben. Ezek a térségi erőcentrumok a mögöttük lévő kistérségekkel közösen oldják meg a vállalkozások működéséhez szükséges erőforrások biztosítását, első sorban a humán erőforrásokat. A térségi erőcentrumok tehát humán erőforrás fejlesztős funkciók ellátására kell berendezkedjenek, oktatás, képzésre, egészségügyi, kulturális és általános humán szolgáltatások biztosítására. A kistérségi központok első sorban azoknak a kis- és mikrovállalkozásoknak a fogadó terei, amelyek a helyi erőforrások jobb kihasználására támaszkodó, tradicionális gazdaság fejlesztését teszik lehetővé. A kistérségi központokban tehát első sorban a helyi erőforrásokra támaszkodó termelői-szolgáltatói háttér fejlesztése a célszerű
A MODELL ÉLETBE LÉPTETÉSÉNEK LÉPÉSEI A terület- és gazdaságfejlesztési modell életbe léptetése nem egyszerű feladat. Le kell küzdeni az eddigi beidegződésekből adódó gyanút, ami körülleng minden olyan új kezdeményezést, amely a status quo megváltoztatását hozza magával. Nem lehet azonban nem tudomásul venni, hogy az idő egy ilyen, a fentiekben vázolt folyamat kiteljesedése irányába hat és minél későbben állítjuk erre a pályára térségünket, annál tovább cipeljük jelenlegi hátrányos helyzetünkből adódó terheinket.
A modell életbe léptetéséhez szükséges tennivalók az alábbiak szerint vázolhatók: Politikai konszenzus kialakítása a modell felvállalására
Az agglomerációs modell különböző szintű település-együtteseinek a nevesítése
A település-együtteseken belüli és egymás közötti funkciómegosztások meghatározása
A település-együttesek fejlesztését irányító stratégiai programok kidolgozása
A régió stratégiai programjának a kialakítása
A végrehajtás kereteit biztosító településszövetségek megalakítása
A nagytérségi szövetségi tanács létrehozása
