Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE. a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2011.7.20. COM(2011) 452 végleges 2011/0202 (COD) C7-0417/11 Part.1 Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről I. rész (EGT-vonatkozású szöveg) {SEC(2011) 949 végleges} {SEC(2011) 950 végleges}

HU

HU

INDOKOLÁS 1.

A JAVASLAT HÁTTERE

1.1.

A javaslat okai és céljai

A pénzügyi válság mértéke a pénzügyi intézmények jelenlegi szabályozásának elfogadhatatlan kockázataira derített fényt. Az IMF becslése szerint az európai hitelintézeteknek a válság kapcsán 2007 és 2010 között elszenvedett veszteségei megközelítik az 1 billió EUR-t, ami az uniós GDP 8 %-ának felel meg. A bankszektor stabilitásának helyreállítása és a reálgazdaság hitelellátottságának megőrzése érdekében az EU és tagállamai egyaránt széles körű és példa nélküli intézkedéseket fogadtak el, amelyek költségét végső soron az adófizetők állják. Ezzel összefüggésben a Bizottság 2010 októberéig 4,6 billió EUR összegű, pénzügyi intézményeknek nyújtott állami támogatási intézkedést hagyott jóvá, amelyből több mint 2 billió EUR-t 2008-ban és 2009-ben ténylegesen felhasználtak. A hitelintézeteknek nyújtott költségvetési támogatás szintjéhez a válság során felfedett szabályozási hiányosságokat kezelő erőteljes reformnak kell illeszkednie. E tekintetben a Bizottság már javaslatot tett a banki jogszabályok számos módosítására, amelyek 2009-ben (CRD II) és 2010-ben (CRD III) léptek hatályba. Ez a javaslat a Bázel III-ként ismert, a hitelintézetekre vonatkozó tőke- és likviditási standardok globálisan kialakított és elfogadott elemeit tartalmazza, és harmonizálja a jelenlegi szabályozás egyéb rendelkezéseit. A választott szabályozási döntések magyarázata részletesen a lenti 5. szakaszban szerepel. A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáféréshez szorosan kapcsolódó rendelkezéseket tartalmaz (például az üzleti tevékenység engedélyezését, a letelepedés szabadságának gyakorlását, a székhely szerinti és fogadó tagállamok felügyeleti hatóságainak hatásköreit e tekintetben szabályozó rendelkezéseket és a hitelintézetek felügyeleti felülvizsgálatát szabályozó rendelkezéseket). Ezeket az elemeket lefedi a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló irányelvjavaslat, amellyel ez a javaslat csomagot alkot. Mindazonáltal a 2006/48/EK irányelv és különösen a mellékletei prudenciális szabályokat is meghatároznak. A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv nemzeti jogba való átültetéséből eredő jogi rendelkezések további közelítése érdekében, valamint annak biztosításához, hogy ugyanazok a prudenciális szabályok közvetlenül alkalmazandók legyenek rájuk, ami elengedhetetlen a belső piac működéséhez, az említett prudenciális szabályok e rendeletjavaslat tárgyát képezik. Az egyértelműség kedvéért ez a javaslat egyúttal egyesíti a hitelintézetekre és a 2006/49/EK irányelvben tárgyalt befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményeket. 1.1.1.

A kezelt problémák – új elemek a Bázel III keretében

A javaslat célja a szabályozási hiányosságok kezelése a következő területeken: A likviditási kockázat kezelése (hatodik rész): A meglévő likviditásikockázat-kezelési gyakorlatokról a válság bebizonyította, hogy nem megfelelőek a keletkeztető és szétosztó értékpapírosításhoz, az összetett pénzügyi instrumentumok használatához és a rövid lejáratú 2

instrumentumokkal történő nagykereskedelmi finanszírozásra való hagyatkozáshoz kapcsolódó kockázatok teljes mértékű megragadásához. Ez hozzájárult több pénzügyi intézmény csődjéhez és erősen aláásta számos másik pénzügyi helyzetét, fenyegetést jelentve ezáltal a pénzügyi stabilitásra és szükségessé téve az állami támogatást. Noha számos tagállam alkalmazza jelenleg a likviditásra vonatkozó mennyiségi szabályozási standard valamely formáját, uniós szinten nem létezik a rövid és hosszú távú likviditás megfelelő szintjére vonatkozó harmonizált, kellően részletes szabályozás. A jelenlegi nemzeti standardok sokfélesége akadályozza a felügyeleti hatóságok közötti kommunikációt és további jelentéstételi költségeket ró a több országban jelenlévő intézményekre. A tőke fogalommeghatározása (második rész I. cím): Az intézmények elégtelen mennyiségű és minőségű tőkével kerültek a válságba. Tekintve az őket érintő kockázatokat, számos intézmény nem rendelkezett elegendő összegű legmagasabb minőségű tőkeinstrumentummal, amely hatékonyan elnyeli a keletkező veszteségeket és segít fenntartani az intézmény folyamatos működését. A hibrid alapvető tőkeinstrumentumok (hibridek), amelyeket korábban folyamatos működés mellett veszteségelnyelőnek tekintettek, a gyakorlatban nem bizonyultak hatékonynak. A járulékos tőkeinstrumentumok nem voltak képesek veszteségelnyelő funkciójuk ellátására, miután az intézmény fizetésképtelenné vált, mert az intézményeket gyakran nem engedték csődbe jutni. A kereskedési könyvbeli kockázatokból eredő váratlan veszteségek elnyeléséhez szükséges tőkeinstrumentum-minőség olyan magasnak bizonyult, mint a nem kereskedési könyvi kockázatok esetében, és a harmadik szintű tőkeinstrumentumok nem bizonyultak kellően magas minőségűnek. A pénzügyi stabilitás megóvása érdekében számos országban a kormányok példa nélküli támogatást nyújtottak a banki ágazatnak. Az EU-ban a tőke meghatározásának elégtelen harmonizációja katalizátorként működött ebben a helyzetben, mivel a különböző tagállamok jelentős mértékben eltérő megközelítést alkalmaztak a szavatolótőkébe bevonandó vagy abból kizárandó tőkeelemekkel szemben. Mindez azzal kombinálva, hogy az előírt megfelelési mutatók nem tükrözték pontosan az intézmények valódi veszteségelnyelő képességét, tönkretette a piac azon képességét, hogy pontosan és következetesen értékelje az uniós intézmények fizetőképességét. Ez pedig felerősítette az EU-ban a pénzügyi instabilitást. Partner-hitelkockázat (harmadik rész II. cím 6. fejezet): A válság a derivatívákból, repóügyletekből és értékpapír-finanszírozási tevékenységekből eredő partner-hitelkockázat jelenlegi szabályozásában számos hiányosságra derített fényt. Bebizonyította, hogy a hatályos rendelkezések nem biztosítják e kockázattípus megfelelő kezelését és a megfelelő tőkésítettséget. A jelenlegi szabályok nem rendelkeztek elegendő ösztönzésről ahhoz sem, hogy a kétoldalúan elszámolt, tőzsdén kívüli derivatív ügyletek központi szerződő félen keresztüli, többoldalú elszámolás felé mozduljanak el. Választási lehetőségek, mérlegelési jogkörök és harmonizálás (a teljes rendelet): 2000ben hét banki irányelvet váltott fel egyetlen irányelv. Ezt az irányelvet 2006-ban a Bázel II keret uniós bevezetésével egyidejűleg átdolgozták. Ennek következtében a jelenlegi rendelkezései jelentős számú választási lehetőséget és mérlegelési jogkört tartalmaznak. Emellett a tagállamok engedélyt kaptak az irányelvben szereplőknél szigorúbb szabályok bevezetésére. Ennek eredményeképp nagyfokú az eltérés, ami különösen nagy terhet jelent a több országban működő vállalatok számára. Ezáltal a jogi egyértelműség is hiányzik, egyenlőtlenek a versenyfeltételek. 1.1.2.

A javaslat célkitűzései

E kezdeményezés legfőbb célja annak biztosítása, hogy az intézmények tőkéjére vonatkozó uniós szabályozás hatékonysága megerősödjön, és a betétesek védelmére gyakorolt káros 3

hatások és a pénzügyi rendszer prociklikussága fékeződjenek, az uniós banki ágazat versenypozíciójának fenntartása mellett. 1.2.

Háttér-információk

A pénzügyi válság széles körű uniós és nemzetközi erőfeszítéseket váltott ki a mögöttes problémák kezelésére szolgáló hatékony szakpolitikák kidolgozása érdekében. A Jacques de Larosière vezette magas szintű csoport ajánlásokat tett az európai pénzügyi felügyelet és szabályozás megreformálására. Ezeket egy 2009. márciusi bizottsági közlemény tovább részletezte. Ez a javaslat az említett közleményben szereplő részletes cselekvési tervben felsorolt számos szakpolitikai módosítást tartalmaz. Globális szinten a 2009. április 2-i G20-nyilatkozat közvetítette azt a kötelezettségvállalást, hogy a válságot nemzetközileg egységes erőfeszítésekkel kezelik a bankrendszerben lévő tőke mennyiségének és minőségének javítása, a tőkeáttétel felhalmozódásának megfékezésére irányuló kiegészítő, nem kockázatalapú intézkedés bevezetése, a pénzügyi intézmények erősebb likviditási tartaléka számára egy keret kidolgozása és a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) prociklikusság enyhítésére vonatkozó ajánlásainak végrehajtása érdekében. A G20-ak által adott megbízásra reagálva 2009. szeptemberben a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS)1 felügyeleti testülete, a Jegybanki és Felügyeleti Elnökök Csoportja (Group of Central Bank Governors and Heads of Supervision (GHOS)) megállapodott a banki ágazat szabályozását erősítő számos intézkedésről. Ezeket az intézkedéseket az FSB és a G20-ak vezetői 2009. szeptember 24–25-i pittsburghi csúcstalálkozójukon jóváhagyták. 2010 decemberében a BCBS kibocsátotta a hitelintézetek tőkemegfelelésére és likviditására vonatkozó új globális szabályozási standardok részletes szabályait, amelyeket együtt Bázel III-nak nevezünk. Ez a javaslat közvetlenül kapcsolódik a Bázel III-ban foglalt szabályozási standardokhoz. A Bizottság a BCBS-beli megfigyelői kapacitásában igen szorosan együttműködött a BCBSsel e standardok kidolgozásában, beleértve hatásuk vizsgálatát. Következésképpen a javasolt intézkedések hűen követik a Bázel III elveinek lényegét. A globális pénzügyi rendszer szilárdságának javításából és az egyenlő feltételek biztosításából álló kettős célkitűzés megvalósítása érdekében alapvetően fontos, hogy az egész világon következetesen alkalmazzák a robusztusabb prudenciális tőkekövetelmény-rendszert.

1

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság a bankfelügyeleti témákkal kapcsolatos rendszeres együttműködés fóruma. Célja, hogy globálisan előmozdítsa és megerősítse a felügyeleti és kockázatkezelési gyakorlatokat. A Bázeli Bizottságban részt vesznek Argentína, Ausztrália, Brazília, Dél-Afrika, az Egyesült Államok, Hongkong, India, Indonézia, Japán, Kanada, Kína, Korea, Mexikó, Oroszország, Svájc, Szaúd-Arábia, Szingapúr, Törökország és kilenc uniós tagállam: Belgium, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, Spanyolország és Svédország képviselői.

4

Ugyanakkor e jogalkotási javaslat kidolgozása során a Bizottság különös erőfeszítéseket tett annak biztosítása érdekében, hogy bizonyos jelentős európai sajátosságokat és kérdéseket megfelelően kezeljen. Ebben az összefüggésben érdemes emlékeztetni arra, hogy az EU-ban, más jelentős gazdaságoktól eltérően a BCBS felügyelete alatt globálisan egyeztetett szabályozási elvek alkalmazása nem csak a nemzetközileg aktív bankokra korlátozódik. Ezeket a standardokat az EU-ban az összes hitelintézetet és általánosságban a befektetési vállalkozásokat is magában foglaló teljes banki ágazatra alkalmazni kell. Amint a 4.2. szakasz tovább részletezi, az EU mindig úgy vélte, hogy csak az ilyen megközelítés biztosíthat valóban egyenlő versenyfeltételeket az EU-ban, a kapcsolódó pénzügyi stabilitási előnyök maximalizálása mellett. Ez az egyik oka annak, amiért indokoltnak tűnik a Bázel III elveinek néhány kiigazítása, amellyel megfelelően kezelhetők az európai sajátosságok és kérdések. Mindazonáltal a kiigazítások következetesek maradnak a Bázel III reform természetével és célkitűzéseivel. Szélesebb összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság egyik prioritása a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának reformja során annak biztosítása volt, hogy a banki ágazat képes legyen alapvető céljának, azaz a reálgazdaság számára történő hitelezésnek és az európai polgárok és vállalkozások számára történő szolgáltatásnyújtásnak a teljesítésére. E tekintetben a Bizottság július 18-án az alapszintű fizetési számlához való hozzáférésről szóló ajánlást2 fogadott el. 2.

AZ ÉRDEKELTEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓ EREDMÉNYEI; HATÁSVIZSGÁLAT

2.1.

Konzultáció az érdekeltekkel

A Bizottság szolgálatai szorosan nyomon követték a nemzetközi fórumok, különösen a BCBS munkáját, és részt vettek abban, amelynek a feladata volt a Bázel III keret kidolgozása. Sor került az európai bankbizottság és az Európai Bankfelügyeleti Bizottság (CEBS), valamint 2011-től utódja, az Európai Bankhatóság (EBH) kiterjedt részvételére és konzultációjára. Véleményük hozzájárult e javaslat és a kísérő hatásvizsgálat elkészítéséhez. 2.1.1.

CEBS

A CEBS átfogó mennyiségi hatástanulmányt (QIS) végzett e jogalkotási javaslatnak az uniós banki ágazatra gyakorolt hatásáról. A tanulmány 246 hitelintézet részvételével készült. A CEBS kiterjedt nyilvános konzultációkat is folytatott és 2008. októberben technikai tanácsot nyújtott be a nemzeti választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök területén. 2.1.2.

A tőkekövetelmény-irányelvvel foglalkozó munkacsoport

A nemzeti választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök területén a Bizottság szolgálatai 2008 és 2011 között a tőkekövetelmény-irányelvvel foglalkozó munkacsoport – amelynek tagjait az európai bankbizottság jelöli – számára hat ülést tartottak. Ezen felül a tőkekövetelmény-irányelvvel foglalkozó munkacsoport alcsoportjai a likviditás, a tőkemeghatározás, a tőkeáttételi mutató és a partner-hitelkockázat területén még inkább technikai jellegű munkát folytattak.

2

C(2011) 4977.

5

2.1.3.

Egyéb nyilvános konzultációk

A Bizottság 2009-ben, 2010-ben és 2011-ben négy nyilvános konzultációt folytatott, e javaslat minden elemére kiterjedően. A Bizottság szolgálatai e javaslatról 2010. áprilisban nyilvános közmeghallgatást tartottak, amelyen minden érdekelt csoport részt vett. A nyilvános konzultációkra adott válaszokat és a nyilvános meghallgatáson kifejezett véleményeket a kísérő hatásvizsgálati jelentés tükrözi. Az egyes válaszok hozzáférhetők a Bizottság weboldalán. Emellett a Bizottság külön konzultációkat folytatott az ágazattal, beleértve a Bizottság által felállított, banki témákkal foglalkozó szakértői csoportot (Group of Experts in Banking Issues (GEBI)) és különböző uniós banki ágazati szövetségeket és egyéni intézményeket. 2.2.

Hatásvizsgálat

A különböző azonosított problémák kezelésének céljával összesen 27 szakpolitikai lehetőség értékelésére és összehasonlítására került sor3. Az alábbi tábla felsorolja az egyes szakpolitikai csoportokon belül mérlegelt egyes lehetőségeket, és rangsorolja őket a lényeges hosszabb távú szakpolitikai célkitűzések megvalósítása tekintetében relatív eredményességük4 és hatékonyságuk5 alapján. Az e rangsorolás alapján azonosított, előnyben részesített lehetőségek kiemeléssel szerepelnek, és azokat e szakasz többi része tárgyalja.

Szakpolitikai lehetőségek összehasonlítási kritériumai

Likviditás – likviditásfedezet i mutató

Likviditás – nettó stabil finanszírozási mutató

A tőkeinstrumentu mok figyelembe vehetősége és szabályozási korrekciók alkalmazása

Felügyeleti együttműködés és konvergencia erősítése intézményekre vonatkozó prudenciális követelmények h lá és a Aötartalékképzés tőkekövetelmények ciklikusságának csökkentése

Szabályozási arbitrázs lehetőségének megakadályozása

3

3

3

Likviditásfedezeti mutató bevezetése a 2010. februári nyilvános konzultációban meghatározottak szerint

2

2

1

A Bázeli Bizottság által elfogadott likviditásfedezeti mutató bevezetése megfigyelési időszak mellett

1

1

2

Jelenlegi megközelítés fenntartása

3

3

3

Nettó stabil finanszírozási mutató bevezetése a 2010. februári nyilvános konzultációban meghatározottak szerint

2

2

2

A Bázeli Bizottság által elfogadott nettó stabil finanszírozási mutató bevezetése megfigyelési időszak mellett

1

1

1

Jelenlegi megközelítés fenntartása

5

5

5

5

5

5

5

Csak a figyelembe vehetőség kritériumainak módosítása a 2010. februári nyilvános konzultációban meghatározottak szerint

4

4

4

4

4

4

4

A figyelembe vehetőség kritériumainak és a szabályozási korrekcióknak a módosítása a 2010. februári nyilvános konzultációban meghatározottak szerint

1-3

1-3

1-3

2-3

1

1-3

3

A figyelembe vehetőség kritériumainak és a szabályozási korrekcióknak a módosítása a bázeli megközelítés alapján

1-3

1-3

1-3

2-3

2-3

1-3

2

3

Megfelelési terhek csökkentése Egyenlő versenyfeltételek erősítése

Jelenlegi megközelítés fenntartása

Szakpolitikai lehetőségek

A jogi egyértelműség növelése

A banki kockázatkezelés javítása

csoport

Eredményesség A tőkekövetelmények megfelelőségének fokozása

Szakpolitika i lehetőség-

Az összes szakpolitikai lehetőség részletes megvitatását lásd a kísérő hatásvizsgálatban. Azt méri, hogy a lehetőségek milyen mértékben valósítják meg a lényeges célkitűzéseket 5 Azt méri, hogy a célkitűzések egy adott forrásszint mellett milyen mértékben valósíthatók meg 4

6

Haté kony ság

Szakpolitikai lehetőségek összehasonlítási kritériumai

1-3

Partnerhitelkockázat (CCR)

Jelenlegi megközelítés fenntartása

3

A CCR-követelmény erősítése

2

A CCR-követelmények erősítése és a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek kezelésének differenciálása

Tőkeáttételi mutató

1-3

1

3

3

3

3

2

2

2

2

1

1

1

1

1

Jelenlegi megközelítés fenntartása

3

3

3

3

Tőkeáttételi mutató bevezetése a 2010. februári nyilvános konzultációban meghatározottak szerint

2

2

2

2

A tőkeáttételi mutató kiterjedt megfigyelésének lefolytatása

1

1

1

1

Tőkemegőrzési puffer Anticiklikus tőkepuffer Kettős tőkepuffer

4

4

4

4

1-2

1-3

3

2-3

3

1-3

1-2

2-3

1-2

1-3

1-2

Jelenlegi megközelítés fenntartása Egységes szabálykönyv

A szakpolitikai eszköz megválasztása

1

Haté kony ság

2-3

Jelenlegi megközelítés fenntartása Tőkepufferek

Felügyeleti együttműködés és konvergencia erősítése intézményekre vonatkozó prudenciális követelmények h lá és a Aötartalékképzés tőkekövetelmények ciklikusságának csökkentése

1-3

A figyelembe vehetőség kritériumainak és a szabályozási korrekcióknak a módosítása a bázeli megközelítés alapján az uniós sajátosságok tekintetében néhány kiigazítással

Megfelelési terhek csökkentése Egyenlő versenyfeltételek erősítése

Szabályozási arbitrázs lehetőségének megakadályozása

1-3

Szakpolitikai lehetőségek

A jogi egyértelműség növelése

A banki kockázatkezelés javítása

csoport

Eredményesség A tőkekövetelmények megfelelőségének fokozása

Szakpolitika i lehetőség-

1

4

4

4

4

4

4

Minimális harmonizálás

3

3

1-3

3

3

1-3

Maximális harmonizálás

1-2

1

1-3

1

1

1-3

Maximális harmonizálás kivételekkel

1-2

2

1-3

2

2

1-3

A tőkekövetelmény-irányelv módosítása

2

2

2

2

2

A tőkekövetelmény-irányelv hatályának korlátozása és rendeletre irányuló javaslat

1

1

1

1

1

A lehetőségek rangsorolása: 1=legeredményesebb / leghatékonyabb, 5=legkevésbé eredményes / hatékony

2.2.1.

Az egyes szakpolitikai intézkedések

A likviditási kockázat kezelése (hatodik rész): Annak érdekében, hogy javuljon a pénzügyi intézmények likviditási kockázati profiljának rövid távú rugalmassága, egy megfigyelési és felülvizsgálati időszakot követően 2015-ben bevezetésre kerül a likviditásfedezeti mutató (Liquidity Coverage Ratio (LCR)). A likviditásfedezeti mutató megkövetelné az intézményektől, hogy egy 30 napos időtartam során a nettó forráskiáramlásokhoz jó minőségű likvid eszközökből álló puffer társuljon. A fedezett kiáramlások (a nevező) tükröznék mind az intézményspecifikus, mind a rendszerszintű megrázkódtatásokat, a globális pénzügyi válság során tapasztalt tényleges körülményekre építve. Az említett kiáramlások fedezésére szolgáló jó minőségű likvid eszközök (a számláló) listájára vonatkozó rendelkezések biztosítják, hogy ezek az eszközök jó hitel- és likviditási minőséggel rendelkezzenek. A Bázel III-ban foglalt LCR-meghatározás alapján e követelmény teljesítése az EU-ban várhatóan 0,1 % és 0,5 % közötti nettó éves GDP-növekedést hozhat, a rendszerszintű válságok várható gyakoriságának csökkenése révén. Az eszköz-forrás lejárati eltérésekből eredő finanszírozási problémák kezelése érdekében a Bizottság mérlegeli nettó stabil finanszírozási mutató (Net Stable Funding Ratio (NSFR)) bevezetését egy megfigyelési és felülvizsgálati időszakot követően 2018-ban. Az NSFR megkövetelné az intézményektől, hogy egy éven keresztül stabil finanszírozási struktúrával rendelkezzenek egy kiterjesztett vállalatspecifikus stresszhelyzetben, amelyet például

7

nyereségességének vagy fizetőképességének jelentős csökkenése okoz. E célból a jelenleg finanszírozott eszközökhöz és a finanszírozandó függő kötelezettségekhez bizonyos mértékben stabil finanszírozási forrásokat kell párosítani. A tőke fogalommeghatározása (második rész): A javaslat a CRD2 során tett változtatásokra épít a figyelembe vehető tőkeinstrumentumok kritériumainak további megerősítése érdekében. A javaslat továbbá bevezeti a számviteli tőkében tett korrekciók jelentős harmonizálását a szabályozói tőke azon összegének meghatározása érdekében, amelyet szabályozási célra prudens elismerni. Az új, harmonizált meghatározás jelentős mértékben növeli az intézmények által tartandó szabályozói tőke összegét. A folyamatos működés melletti szabályozói tőkére – elsődleges alapvető tőke és alapvető tőke – vonatkozó új követelményeket fokozatosan, 2013 és 2015 között kell bevezetni. Az új prudenciális korrekciókat szintén fokozatosan, 2014-től kezdve évente 20 %-ban vezetnék be, 2018-ban elérve a 100 %-ot. Bizonyos tőkeinstrumentumokra 10 évig szerzett jogokkal kapcsolatos rendelkezések is alkalmazandók lennének, az új szabályokra való zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében. Partner-hitelkockázat (harmadik rész II. cím 6. fejezet): A partner-hitelkockázat kezelésére és tőkésítésére vonatkozó követelmények megerősödnek. Az intézményekre kiegészítő tőkekövetelmény vonatkozna a valamely partner hitelképességében bekövetkező romlással kapcsolatos esetleges veszteségek tekintetében. Ez előmozdítaná e kockázat kezelésének megbízható gyakorlatát, és elismerné annak fedezését, amivel lehetővé válna az intézmények számára e tőkekövetelmény hatásának enyhítése. A pénzügyi intézményekkel szembeni kitettségek kockázati súlya a nem pénzügyi vállalati szektorhoz képest megemelkedik. Ez a módosítás várhatóan ösztönzi a kisebb intézmények között a partnerkockázat diverzifikációját, és összességében hozzájárul a nagy vagy rendszerszinten jelentős intézmények közötti kisebb összekapcsoltsághoz. A javaslat ösztönözné továbbá a tőzsdén kívüli eszközök központi szerződő félen keresztüli klíringjét. Ezek a javaslatok várhatóan a legnagyobb uniós intézményekre lesznek hatással, mivel a partner-hitelkockázat csak jelentős tőzsdén kívüli derivatív és értékpapír-finanszírozási tevékenységet folytató bankok esetében lényeges. Tőkeáttételi mutató (hetedik rész): A hitelintézetek és befektetési vállalkozások mérlegében a tőkeáttétel túlzott mértékű felhalmozódásának korlátozása, és így a hitelezés ciklikusságának visszafogása érdekében a Bizottság egy nem kockázatalapú tőkeáttételi mutató bevezetését is javasolja. A BCBS által egyeztetettek alapján az intézmények felügyeleti felülvizsgálatának eszközeként kerül bevezetésre. A mutató hatásait figyelemmel kísérik abból a célból, hogy 2018-ban kötelező erejű első pilléres intézkedéssé alakuljon, megfelelő felülvizsgálat és kalibrálás alapján, a nemzetközi megállapodásokkal összhangban. Egységes szabálykönyv (a teljes rendelet): A javaslat harmonizálja az eltérő nemzeti felügyeleti megközelítéseket azáltal, hogy megszünteti majdnem az összes választási lehetőséget és mérlegelési jogkört. Néhány konkrét, jól meghatározott terület, ahol az eltéréseket kockázatértékelési megfontolások, piaci vagy terméksajátosságok és tagállami jogi keretek okozzák, kivételt képez, lehetővé téve a tagállamok számára szigorúbb szabályok elfogadását. 2.2.2.

Szakpolitikai eszközök

Ez a javaslat ténylegesen elválasztja a prudenciális követelményeket a 2006/48/EK és 2006/49/EK irányelv másik két területétől, azaz az engedélyezéstől és a folyamatos 8

felügyelettől, amelyek továbbra is irányelv formájában léteznek, ezzel a javaslattal egy csomagot képezve. Ez a tárgy, a jelleg és a címzettek terén lévő eltéréseket tükrözi. 2.2.3.

A csomag kumulatív hatása

A Bázel III hatásával kapcsolatos saját értékelése kiegészítéseként a Bizottság mind a magán-, mind az állami szektorok által készített számos tanulmányt megvizsgált. Ezek főbb eredményei a következők: Ez a javaslat és a CRD III együtt a becslések szerint 24,5 %-kal megnöveli a nagyméretű hitelintézetek kockázattal súlyozott eszközeit, és szerény 4,1 %-kal a kisméretű hitelintézetekét. Az új követelmény és a tőkemegőrzési puffer miatt szükséges új szavatolótőke a becslések szerint 84 milliárd EUR 2015-ig, és 460 milliárd EUR 2019-ig. Egyértelműek a nettó hosszú távú gazdasági előnyök, az uniós GDP évente 0,3 % és 2 % közötti mértékben emelkedne. Az előnyök a jövőbeli rendszerszintű válságok várható gyakoriságának és valószínűségének csökkenéséből erednek. A javaslat a becslések szerint hét tagállamban csökkentené a rendszerszintű banki válság valószínűségét 29–89 % közötti mértékben, ha a hitelintézetek a feltőkésítéssel legalább 10,5 %-os szintű teljes tőkemegfelelési szintet érnének el. Emellett a magasabb tőke, beleértve az anticiklikus tőkepuffert, és a likviditási követelmények szintén csökkentik a normál üzleti ciklus kilengését. Ez különösen lényeges a kis- és középvállalkozások számára, amelyek viszonylag nagyobb mértékben függenek a hitelintézeti finanszírozástól a gazdasági ciklus alatt, mint a nagyméretű vállalatok. 2.2.4.

Adminisztratív teher

A több határokon átnyúló tevékenységet végző intézményeknek származik leginkább előnye a jelenlegi nemzeti rendelkezések harmonizálásából, mivel az adminisztratív terhek terén ebből következő megtakarítások várhatóan csökkentik a Bázel III intézkedésekkel kapcsolatos terheiket. 3.

NYOMON KÖVETÉS ÉS ÉRTÉKELÉS

A javasolt módosítások az ezt a rendeletet megelőző 2006/48/EK és 2006/49/EK irányelvhez kapcsolódnak. Ez azt jelenti, hogy az előző irányelv elemei és az ezen rendelet által bevezetett új elemek egyaránt szoros nyomon követés tárgyát képezik majd. A tőkeáttételi mutató és az új likviditási intézkedések nyomon követése alapos vizsgálat alá kerül majd az e javaslat rendelkezéseinek megfelelően gyűjtött statisztikai adatok alapján. A nyomon követésre és értékelésre mind uniós (EBH/európai bankbizottság – Európai Központi Bank) mind nemzetközi szinten (BCBS) sor kerül. 4.

A JAVASLAT JOGI ELEMEI

4.1.

Jogalap

Az EUMSZ 114. cikkének (1) bekezdése jogalapot biztosít a belső piac működésére irányuló egységes rendelkezéseket létrehozó rendelethez. Mivel a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelvjavaslat a vállalkozások tevékenységéhez való hozzáférést szabályozza és az EUMSZ 9

53. cikkén alapszik, és szükséges e szabályokat elválasztani a tevékenységek folytatásának módjára vonatkozó szabályoktól, ez indokolja az utóbbiakra vonatkozóan új jogalap használatát. A prudenciális követelmények a bizonyos banki tevékenységekhez kapcsolódó kockázatok, és a kockázatok ellensúlyozásához szükséges források értékelésére vonatkozó kritériumokat állapítanak meg. Így nem szabályozzák a betétgyűjtő tevékenységhez való hozzáférést, de az ilyen tevékenységek folytatásának módját igen, a betétesek és a pénzügyi stabilitás védelme érdekében. A javasolt rendelet egyetlen jogi eszközbe vonja össze a hitelintézetekre és a befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményeket, amelyek jelenleg két külön irányelvben szerepelnek (2006/48/EK és 2006/49/EK), és ezáltal jelentős mértékben egyszerűsíti az alkalmazandó jogi keretet. A fent (az 1.1.1. és 2.2.1. szakaszban) kiemeltek alapján a jelenlegi rendelkezések jelentős számú választási lehetőséget és mérlegelési jogkört tartalmaznak és lehetővé teszik a tagállamok számára a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvben foglaltaknál szigorúbb szabályok meghatározását. Ez nagyfokú eltérést eredményez, ami nemcsak pénzügyi stabilitási szempontból lehet problémás, ahogyan azt a fenti 1.1.1. szakasz leírja, hanem a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást és a más tagállamokban való letelepedést is akadályozza, mivel az intézménynek minden alkalommal, amikor egy másik tagállamban kíván tevékenységet indítani, különböző szabályokat kell megvizsgálnia. Ez a belső piacot hátráltató egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt, és a jogi egyértelműséget is gátolja. Mivel a korábbi kodifikációk és átdolgozások nem vezettek az eltérések csökkenéséhez, rendelet elfogadására van szükség a minden tagállamban egységes szabályok bevezetése érdekében, azzal a céllal, hogy biztosított legyen a belső piac jó működése. A prudenciális követelmények rendelet formájába öntése biztosítaná, hogy a követelmények az intézményekre közvetlenül alkalmazandók legyenek. Ez egyenlő versenyfeltételeket biztosítana az irányelv átültetéséből eredően eltérő nemzeti követelmények megakadályozása révén. A javasolt rendelet egyértelmű bizonyítéka lenne annak, hogy az intézmények az összes uniós piacon ugyanazon szabályokat követik, ami EU-szerte növelné az intézmények stabilitásába vetett bizalmat. A rendelet azt is lehetővé tenné az EU számára, hogy a jövőbeli módosításokat gyorsabban hajtsa végre, mivel a módosítások az elfogadás után szinte azonnal alkalmazhatók. Ezáltal az EU képes lenne betartani a végrehajtás tekintetében nemzetközileg egyeztetett határidőket és követni tudná a jelentős piaci fejleményeket. 4.2.

Szubszidiaritás

Az EUMSZ 5. cikkében rögzített szubszidiaritás és arányosság elvének megfelelően a javasolt intézkedés célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok uniós szinten jobban megvalósíthatók. A javaslat rendelkezései nem lépik túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket. Csak uniós intézkedés biztosíthatja, hogy az egynél több tagállamban működő intézményekre és befektetési vállalkozásokra ugyanazok a prudenciális követelmények vonatkozzanak, és ezáltal biztosítson egyenlő versenyfeltételeket, csökkentse a szabályozás összetettségét, elkerülje az indokolatlan megfelelési költségeket a több tagállamra kiterjedő tevékenységek esetén, elősegítse az uniós piac további integrációját és hozzájáruljon a szabályozási arbitrázs lehetőségeinek megszüntetéséhez. Az uniós fellépés az EU-n belül nagyfokú pénzügyi stabilitást is biztosít. Ezt támasztja alá, hogy a javaslatban meghatározott prudenciális követelmények már több mint 20 éve az uniós jog részei. Az EUMSZ 288. cikke választást enged különböző jogi eszközök között. A rendeletre ezért ugyanúgy vonatkozik a szubszidiaritás elve, mint más jogi eszközökre. A szubszidiaritásnak 10

egyensúlyban kell lennie a Szerződések más elveivel, például az alapvető szabadságokkal. A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv formálisan a tagállamokra irányul, de végső soron a vállalkozásokat érinti. A rendelet egyenlőbb versenyfeltételeket teremt, mivel közvetlenül alkalmazandó és nincs szükség más tagállamok jogszabályainak vizsgálatára a tevékenység megkezdése előtt, mivel a szabályok pontosan ugyanazok. Ez kevésbé megterhelő az intézmények számára. A rendelet elfogadásával az irányelvek átültetéséhez kapcsolódó késedelmek is elkerülhetők. 4.3.

Az EBH szerepe és az EUMSZ 290. és 291. cikkének való megfelelés

E javaslat több mint 50 rendelkezésében az EBH felkérést kap szabályozás- és végrehajtástechnikai standardok Bizottsághoz történő benyújtására az e rendelet néhány rendelkezésében meghatározott kritériumok részletezése és a következetes alkalmazás biztosítása érdekében. A Bizottság felhatalmazást kap ezeknek felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusként történő elfogadására. 2009. szeptember 23-án a Bizottság az EBH, az EBFH (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az EÉPH (az Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról szóló rendeletjavaslatokat6 fogadott el. Ezzel kapcsolatban a Bizottság emlékeztetni kíván az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó rendeletek elfogadásakor az EUMSZ 290. és 291. cikkével összefüggésben tett nyilatkozatokra, amelyek szerint: „A szabályozási standardok elfogadására vonatkozó eljárások tekintetében a Bizottság hangsúlyozza a pénzügyi szolgáltatási ágazatnak a Lámfalussy-rendszerből eredő egyedi jellegét, amelyet az EUMSZ-hez csatolt 39. nyilatkozat is kifejezetten elismer. A Bizottság azonban súlyos kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási intézkedések elfogadásakor betöltött szerepének a korlátozása összhangban van-e az EUMSZ 290. és 291. cikkével.” 4.4.

A csomag elemei közötti kölcsönhatás és következetesség

Ez a rendelet a javasolt [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelvvel csomagot alkot. Ez a csomag a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv helyébe lép. Ez azt jelenti, hogy az irányelv és a rendelet egyaránt foglalkozik hitelintézetekkel és befektetési vállalkozásokkal is. Jelenleg az utóbbiakat csupán a 2006/49/EK irányelv csatolja a 2006/48/EK irányelvhez. Ennek nagy része mindössze a 2006/48/EK irányelvre történő hivatkozásokból áll. Azáltal, hogy a csomag egyesíti a mindkét üzletágra vonatkozó alkalmazandó rendelkezéseket, javul az őket szabályozó rendelkezések értelmezhetősége. Sőt, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv terjedelmes mellékletei bekerülnek a rendelkező részbe, ami tovább egyszerűsíti alkalmazásukat. Az intézményekre közvetlenül alkalmazandó prudenciális szabályozás a rendeletjavaslatban szerepel. Az irányelvjavaslatban maradnak a hitelintézetek engedélyezésére és a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezések. Ez nem érinti a befektetési vállalkozásokat, mivel a vonatkozó jogokat és kötelezettségeket a 2004/39/EK irányelv (MiFiD) szabályozza. Az intézmények felügyeletének általános elvei, amelyek a tagállamoknak szólnak, és amelyek átültetést és mérlegelési jogkör gyakorlását igénylik, szintén az irányelvben maradnak. Ide tartozik mindenekelőtt az információcsere, a székhely szerinti és a fogadó ország felügyeleti hatóságai közötti feladatmegosztás és a szankcionálási hatáskörök gyakorlása (amely új elemként szerepel). Az irányelv továbbra is tartalmazza az

6

COM(2009) 501, COM(2009) 502, COM(2009) 503.

11

intézményeknek a tagállamok illetékes hatóságai általi felügyeleti felülvizsgálatára irányadó rendelkezéseket. Ezek a rendelkezések a rendeletben az intézményekre vonatkozóan meghatározott általános prudenciális követelményeket kiegészítik az egyes hitelintézetek és befektetési vállalkozások folyamatos felügyeleti felülvizsgálata következtében az illetékes hatóságok által eldöntött egyedi intézkedésekkel. Az ilyen felügyeleti intézkedések körének meghatározására az irányelvben kerül sor, mivel az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy mérlegeljék, melyik intézkedést kell alkalmazni. Ez magában foglalja az intézményen belüli belső folyamatokat, főként a kockázatkezelést és az újonnan bevezetett vállalatirányítási követelményeket illetően. 5.

A

JAVASLAT RÉSZLETES MAGYARÁZATA ÉS ÖSSZEHASONLÍTÁSA A KERETTEL

BÁZEL III

Annak érdekében, hogy biztosított legyen a Bázel III uniós intézményekre történő kiegyensúlyozott alkalmazása, a Bizottságnak több szabályozói döntést kellett hoznia, amelyeket ez a fejezet részletez. 5.1.

Maximális harmonizáció (a teljes rendelet)

A valóban egységes szabálykönyv megvalósítása érdekében maximális harmonizációra van szükség. Az egyes tagállamok indokolatlan és koordinálatlan szigorúbb szabályai a mögöttes kitettségeket és kockázatokat az árnyékbankszektor felé, vagy egyik uniós tagállamból a másikba mozdíthatják el. Ezenfelül a Bázeli Bizottság és az Európai Bizottság által végzett hatásvizsgálatok az elfogadott egyedi tőkemegfelelési mutatókra épülnek. Nem egyértelmű, hogy ha egy vagy több tagállam magasabb tőkekövetelményeket alkalmazna, annak a költségek és a növekedés tekintetében milyen lenne a potenciális hatása, amelyet esetleg még a legjobb helyekért folyó uniós verseny is felerősíthet. Ha uniós szinten szigorúbb prudenciális követelményekre van szükség, módot kell biztosítani az egységes szabálykönyv megfelelő, átmeneti módosítására. A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhatna el korlátozott időtartamra megemelve a tőkekövetelményeket, bizonyos kitettségek kockázati súlyozását, vagy szigorúbb prudenciális követelményeket írhatna elő valamennyi kitettségre vagy egy vagy több ágazat, régió vagy tagállam kitettségeire vonatkozóan, amennyiben ez a mikro- és makroprudenciális kockázatok intenzitásában az e rendelet hatálybalépését követően kialakuló piaci fejleményekből eredően bekövetkezett változások kezeléséhez szükséges, különösen az ERKT ajánlására vagy véleménye nyomán. Ez a javaslat és a kapcsolódó irányelvjavaslat már három lehetőséget biztosít az illetékes hatóságok számára a makroprudenciális problémák nemzeti szintű kezeléséhez: –

az ingatlannal biztosított hitelezés esetében a tagállamok korrigálhatják a tőkekövetelményeket;

–

ha az úgynevezett 2. pillér szerinti sajátos körülmények indokolják, a tagállamok kiegészítő tőkekövetelményt írhatnak elő egyes intézmények vagy intézménycsoportok számára;

12

–

a tagállamok határozzák meg az anticiklikus tőkepuffer szintjét, amely tükrözi egy adott tagállam sajátos makrogazdasági kockázatait. Ez ténylegesen jelentős mértékben módosítaná a tőkekövetelményeket.

A tagállamok továbbá engedélyt kapnának arra, hogy az átmeneti időszak alatt a Bázel III-on alapuló új szigorúbb szabályokat előrehozzák, azaz a Bázel III-ban meghatározott ütemezésnél gyorsabban hajtsák végre. 5.2.

A tőke meghatározása (második rész)

5.2.1.

A biztosítókban és pénzügyi konglomerátumokban lévő jelentős részesedések levonása

A Bázel III előírja a nemzetközileg aktív bankok számára, hogy vonják le szavatolótőkéjükből a nem konszolidált biztosítókban lévő jelentős befektetéseket. Ennek célja annak biztosítása, hogy a bank ne számíthasson bele saját szavatolótőkéjébe egy biztosító leányvállalat által használt tőkét. A jelentős banki vagy befektetési tevékenységgel és biztosítási tevékenységgel rendelkező csoportok esetében a pénzügyi konglomerátumokról szóló 2002/87/EK irányelv konkrét szabályokat állapít meg a tőke ilyen kétszeres beszámításának a kezelésére. A 2002/87/EK irányelv az ágazatok közötti kockázatok kezelésére vonatkozó nemzetközileg egyeztetett elveken alapszik. Ezzel a javaslattal a pénzügyi konglomerátumokra vonatkozó szabályok erőteljesebben alkalmazhatók a bankokra és a befektetési vállalkozások csoportjaira, biztosítva szilárd és következetes alkalmazásukat. A továbbiakban szükséges módosításokkal a 2002/87/EK irányelv 2012-ben esedékes felülvizsgálata foglalkozik majd. 5.2.2.

A legjobb minőségű szavatolótőke – kritériumok, átmenet és szerzett jogok

A Bázel III szerint a nemzetközileg aktív, részvénytársaság formájú bankok legjobb minőségű szavatolótőke-instrumentumai csak szigorú kritériumoknak megfelelő törzsrészvényeket tartalmazhatnak. Ez a javaslat a Bázel III ezen szigorú kritériumait alkalmazza. A javaslat azonban nem korlátozza a részvénytársasági formában működő intézmények által kibocsátott tőke legjobb minőségű elemének jogi formáját a törzsrészvényekre. A törzsrészvény meghatározása a nemzeti társasági jog szerint változó. Az ebben a javaslatban meghatározott szigorú kritériumok biztosítják, hogy csak a legjobb minőségű instrumentumok legyenek a szabályozói tőke legjobb minőségű formájaként elismerhetők. E kritériumok alapján csak a legalább a törzsrészvényekkel egyező minőségű instrumentumok képesek megfelelni ennek az eljárásnak. Az elismert instrumentumok teljes mértékű átláthatóságának biztosítása érdekében a javaslat előírja az EBH számára, hogy állítsa össze, frissítse és tegye közzé az elismert instrumentumtípusok jegyzékét. A Bázel III a nem részvénytársaság formájú társaságok által kibocsátott, az új szabályoknak nem megfelelő bizonyos instrumentumok esetében 10 év átmeneti időszakról rendelkezik. A 2009/111/EK irányelv által a szavatolótőkében tett módosításokkal, és a különböző jogi formájú társaságok következetes kezelésének igényével összhangban ez a javaslat (tizedik rész, I. cím, 2. fejezet) az ilyen szerzett jogokat a részvénytársaságok által kibocsátott olyan legjobb minőségű instrumentumoknak is biztosítja, amelyek nem törzsrészvények, valamint a kapcsolódó névértéken felüli befizetéseknek. A Bázel III az új szabályokra való zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében lehetővé teszi az új szabályoknak meg nem felelő, 2010. szeptember 12. előtt kibocsátott instrumentumok számára, hogy fokozatosan kikerüljenek a szabályozói tőkéből. Ez az átmeneti szabályozás zárónapja. A zárónap után kibocsátott, az új szabályoknak meg nem felelő instrumentumokat 13

2013-tól teljes körűen ki kell zárni a szabályozói tőkéből. Ez a javaslat a zárónapot a javaslat Bizottság általi elfogadásának időpontjában határozza meg. Erre azért van szükség, hogy elkerülhető legyen a javaslat követelményeinek visszamenőleges alkalmazása, amely jogilag nem lenne megvalósítható. 5.2.3.

Kölcsönös biztosítók, szövetkezeti bankok és hasonló intézmények

A Bázel III biztosítja, hogy az új szabályok a nem részvénytársaságok – például kölcsönös biztosítók, szövetkezeti bankok és hasonló intézmények – legjobb minőségű tőkeinstrumentumaira is alkalmazhatók legyenek. Ez a javaslat részletesebben meghatározza a Bázel III tőkemeghatározásának a nem részvénytársaságok által kibocsátott legjobb minőségű tőkeinstrumentumokra való alkalmazását. 5.2.4.

Kisebbségi részesedés tőkeinstrumentumok

és

bizonyos,

leányvállalatok

által

kibocsátott

A kisebbségi részesedés bizonyos leányvállalatok olyan tőkéje, amelyet a csoporton kívüli kisebbségi részvényes birtokol. A Bázel III csak olyan mértékben ismeri el a kisebbségi részesedést – és a leányvállalatok által kibocsátott bizonyos szabályozói tőkét –, amennyiben az említett leányvállatok intézmények (vagy ugyanazon szabályok alá tartoznak) és a tőkét a tőkekövetelmények és az új tőkemegőrzési puffer teljesítésére használják; ez utóbbi egy új tőketartalék, amely az osztalékok és bizonyos kuponok és bónuszok kifizetésére vonatkozóan új korlátozásokat vezet be. A másik új tőkepuffer – az anticiklikus tőkepuffer – fontos makroprudenciális eszköz, amelyet a felügyeletek a hitelciklus különböző szakaszaiban a hitelezés visszafogása vagy támogatása érdekében előírhatnak. Ez a javaslat szilárd uniós eljárásokat hoz létre az anticiklikus tőkepuffer tagállamok általi alkalmazásának koordinálására. A javaslatban a kisebbségi részesedésre és bizonyos egyéb, leányvállalatok által kibocsátott tőkére vonatkozóan meghatározott megközelítés elismeri az anticiklikus tőkepuffert annak alkalmazása esetén. Ez bizonyítja a puffer és a teljesítéséhez felhasznált tőke fontosságát, és megszünteti a puffer előírásával szembeni esetleges ellenállást. . 5.2.5.

Bizonyos halasztott adókövetelések levonása

A halasztott adókövetelés olyan eszköz a mérlegben, amely felhasználható a következő időszakok jövedelemadó-kiadásainak csökkentésére. A Bázel III meghatározza, hogy bizonyos halasztott adóköveteléseket nem kell levonni a tőkéből. Ez a javaslat egyértelművé teszi, hogy az ilyen halasztott adókövetelésekhez tartoznak azok, amelyek automatikusan az állammal szembeni követeléssé alakulnak át, ha a vállalkozás veszteséget termel, és ezeket nem kell levonni, ha biztosított, hogy szükség esetén képesek elnyelni a veszteséget. 5.3.

Sajátos kitettségek kezelése (harmadik rész, II. cím, 2. fejezet)

5.3.1.

Kkv-kal szembeni kitettségek kezelése

A jelenlegi uniós jog alapján a bankok kedvezőbb kockázati súlyt alkalmazhatnak a kkv-kal szembeni kitettségekre. A kedvezőbb kezelés a Bázel III, és a javaslattervezet alapján is fennmarad. A kkv-kal szembeni kitettségekre vonatkozó kedvezőbb tőkekövetelményekhez elsőként felül kellene vizsgálni a nemzetközi Bázel-keretet. Ezt a kérdést a javaslatban egy felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezés kezeli. Elengedhetetlen, hogy a kkv-knak nyújtott hitelezés kockázati súlyozása gondos vizsgálat tárgya legyen. Ezen okból az EBH felkérést kap arra, hogy 2012. szeptember 1-jéig végezzen elemzést és tegyen jelentést a jelenlegi kockázati súlyokról, tesztelje a csökkentés 14

lehetőségeit, a jelenlegi helyzethez képest egyharmados csökkentéssel járó forgatókönyvet figyelembe véve. Ebben az összefüggésben a Bizottság jelentést kíván tenni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak erről az elemzésről, és indokolt esetben a kkv-k kockázati súlyozásának módosítására irányuló jogalkotási javaslatot terjesztene elő. Ezen túlmenően a Bizottság az EBH-val konzultálva e rendelet hatálybalépését követően 24 hónapon belül jelentést készít a kis- és középvállalkozásoknak és természetes személyeknek nyújtott hitelezésről, és ezt a jelentést a megfelelő javaslattal együtt benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. 5.3.2.

A kereskedésfinanszírozási tevékenységekből eredő kitettségek kezelése

A BCBS várhatóan csak 2011 végén véglegesíti véleményét arról, hogy kedvezőbb tőkekövetelményeket kell-e megállapítani a kereskedésfinanszírozásra vonatkozóan. Következésképpen ez nem szerepel a javaslatban, de belekerült az ilyen kitettségek kezeléséről szóló felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezés. 5.4.

Partner-hitelkockázat (harmadik rész, II. cím, 6. fejezet):

A Bázel III alapján a bankoknak kiegészítő tőkét kell tartaniuk a partner hitelminősítésének romlása jelentette kockázattal szemben. Ez a javaslat bevezetné ezt az új tőkekövetelményt. A Bázel III azonban csak nagyon korlátozott mértékben ismeri el azokat a veszteségeket, amelyeket a bank előzetesen leír, azonnali hatással az eredménykimutatásra (bekövetkezett hitelértékelési korrekció). A Bizottság által erről a kérdésről 2011. február/márciusban folytatott konzultációra kapott visszajelzések alapján és a tagállamok döntő többségének támogatása mellett ez a javaslat lehetővé tenné a hitelkockázatra vonatkozóan a fejlett módszert használó bankok számára az ilyen veszteségek nagyobb mértékű, de prudens elismerését, és ezáltal jobban tükrözné jövőbeli veszteségekre vonatkozó tartalékképzés számos uniós bank által követett közös gyakorlatát. 5.5.

Likviditás (hatodik rész)

5.5.1.

Likviditásfedezeti követelmény

A Bizottság határozottan elkötelezett a harmonizált likviditásfedezeti követelmény 2015-ig történő elérése mellett. Ugyanakkor nagyon komolyan kell venni a lehetséges nem kívánt következményekkel kapcsolatos bizonytalanságokat és a Bázel III megfigyelési időszakát. A következő elemek biztosítják, hogy kötelező követelmény bevezetésére csak megfelelő felülvizsgálatot követően kerüljön sor: –

első lépésként a bankokra 2013-tól alkalmazandó, megfelelő likviditásfedezet tartására vonatkozó általános követelmény;

–

kötelezettség, hogy – a Bázel III kritériumainak tesztelése érdekében – az Európai Bankhatóság által kidolgozott egységes jelentéstételi formátumok alapján a nemzeti hatóságok felé jelentést tegyenek az annak ellenőrzéséhez szükséges elemekről, hogy megfelelő likviditásfedezetet tartanak;

–

a Bizottság felhatalmazása a likviditásfedezeti követelmény részletesebb meghatározására, a megfigyelési időszak következtetéseivel és a nemzetközi fejleményekkel összhangban. A hosszadalmas rendes jogalkotási eljárás (együttdöntés) elkerülése lehetővé tenné a megfigyelési időszak legteljesebb kihasználását és a kalibráció megfigyelési időszak végére halasztását. 15

A likviditásfedezeti követelmény a hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások, vagy mindkettő csoportjain belül elvben minden egyes hitelintézetre vagy befektetési vállalkozásra alkalmazandó lesz. A fióktelepekkel ellentétben, amelyeknek nincs jogi személyiségük, a hitelintézetekre vagy befektetési vállalkozásokra önmagukban olyan fizetési kötelezettségek vonatkoznak, amelyek stresszes körülmények között a likviditás kiáramlásához vezethetnek. Nem vehető biztosra, hogy a hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások likviditási támogatást kapnak az ugyanazon csoporthoz tartozó más hitelintézetektől vagy befektetési vállalkozásoktól, amikor nehézségeik adódnak kifizetési kötelezettségeik teljesítésével. Mindazonáltal az illetékes hatóságok szigorú feltételek mellett eltekinthetnek az egyes hitelintézetekre vagy befektetési vállalkozásokra történő alkalmazástól, és a szóban forgó hitelintézeteket vagy befektetési vállalkozásokat konszolidált követelménynek vethetik alá. Az említett szigorú követelmények a 7. cikk (1) bekezdésében találhatók, és biztosítják többek között, hogy a hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások jogilag érvényesíthető módon kötelesek legyenek egymást támogatni és ténylegesen képesek is legyenek erre. A több tagállamban lévő hitelintézetekből vagy befektetési vállalkozásokból álló csoport esetében az egyes hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások összes illetékes hatóságának együtt kell megállapítania, hogy a felmentés feltételei teljesülnek, annak érdekében, hogy alkalmazható legyen az egyéni követelmények alóli felmentés. Ilyen határokon átnyúló helyzetre a 7. cikk (1) bekezdésének feltételein kívül a 7. cikk (2) bekezdésének feltételei is vonatkoznak. E további feltételek előírják, hogy az egyes illetékes hatóságok mindegyikének elégedettnek kell lennie a csoport likviditáskezelésével és a csoport egyes hitelintézeteinek vagy befektetési vállalkozásainak rendelkezésére álló likviditás mennyiségével. Egyet nem értés esetén az egyes hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások minden egyes illetékes hatósága egyedül dönt arról, hogy a felmentés alkalmazható-e. Az EBH-nak további lehetősége van a közvetítésre az illetékes hatóságok közötti nézetkülönbség esetén. A közvetítés eredménye azonban csak a 7. cikk (1) bekezdésének feltételeire nézve kötelező. Az egyes illetékes hatóságoké a végső szó a 7. cikk (2) bekezdésének feltételeit illetően, azaz a csoport likviditáskezelésének megfelelősége, és az egyes hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások likviditásmegfelelősége tekintetében. 5.5.2.

Nettó stabil finanszírozási követelmény

A Bizottság határozottan elkötelezett a nettó stabil finanszírozási követelményre vonatkozó minimumstandard 2015-ig történő elérése mellett. Mivel a Bázel III e tekintetben 2018-ig tartó megfigyelési időszakot határoz meg, elég idő áll rendelkezésre a stabil finanszírozási követelmény együttdöntési javaslat formájában való előkészítéséhez, amelyről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a megfigyelési időszak vége előtt kell megállapodnia. 5.6.

Tőkeáttétel (hetedik rész)

A tőkeáttételi mutató új szabályozási eszköz az EU-ban. A Bázel III-mal összhangban a Bizottság ebben a szakaszban nem javasolja a tőkeáttételi mutatót kötelező eszközként, hanem először a felügyeleti hatóságok mérlegelésétől függően az egyes bankokra alkalmazható kiegészítő elemként, azzal a céllal, hogy megfelelő felülvizsgálat és kalibrálás alapján 2018-ban kötelező (első pilléres) intézkedéssé váljon. A jelentéstételi kötelezettségek lehetővé teszik a felülvizsgálatot és a 2018-ban kötelező követelményként történő bevezetésére vonatkozó tájékozott döntést. A Bázel III-nak megfelelően a javaslat szerint az intézményeknek 2015-től kell közzétenniük tőkeáttételi mutatójukat.

16

5.7.

Bázel I szerinti korlát (tizenharmadik rész)

A Bázel II kockázatosabb tevékenység esetére több tőke tartását írja elő, mint a Bázel I. A kevésbé kockázatos esetére a Bázel II kevesebb tőke tartását írja elő, mint a Bázel I. Ennek oka a Bázel II kockázatérzékenyebb kialakítása, mint a Bázel I. Azt megelőzendő, hogy a bankokra indokolatlanul alacsony tőkekövetelmények vonatkozzanak, a Bázel II nem engedélyez a Bázel I szerint előírt tőke 80 %-ánál kevesebb tőkét. E követelménynek a BCBS általi, 2009. júliusi kiterjesztése alapján a javaslattervezet 2015-ig visszaállítja azt. Az illetékes hatóságok az EBH-val folytatott konzultációt követően eltekinthetnek a Bázel I szerinti korlát valamely intézményre való alkalmazásától, feltéve, hogy a fejlett módszernek a hitel- és működési kockázatokra való alkalmazására vonatkozó összes követelmény teljesül. 6.

KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

Az EBH fontos szerepet játszik majd e rendelet célkitűzéseinek megvalósításában, mivel a javaslat több mint 50 kötelező erejű technikai standard kidolgozására szólítja fel, különféle szakpolitikai kérdésekben. A kötelező technikai standardok – amelyeket adott esetben a Bizottság jóváhagy – kulcsfontosságúak annak biztosításához, hogy a nagyon technikai jellegű rendelkezéseket egységesen hajtsák végre az EU-ban, és hogy a javasolt szakpolitikák a tervek szerint működjenek. E jelentős munkateherhez az EBH-nak több erőforrásra lesz szüksége, mint amelyről a 1093/2010/EU rendelet a létrehozása keretében rendelkezik. A további részletek a csatolt pénzügyi kimutatásban szerepelnek.

17

2011/0202 (COD) Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére7, rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1)

A pénzügyi rendszer megerősítéséről szóló, 2009. április 2-i G20-nyilatkozat8 nemzetközileg egységes erőfeszítésekre szólított fel, amelyek célja a gazdasági helyreállás biztosítását követően a bankrendszerben lévő tőke mennyiségének és minőségének javítása révén az átláthatóság, elszámoltathatóság és szabályozás megerősítése. A nyilatkozat felszólított a bankrendszerben a tőkeáttétel felhalmozódásának megfékezésére irányuló kiegészítő, nem kockázatalapú intézkedés bevezetésére és erősebb likviditási tartalékokra irányuló keret kidolgozására is. A G20-ak által adott megbízásra reagálva 2009. szeptemberben a Jegybanki és Felügyeleti Elnökök Csoportja (Group of Central Bank Governors and Heads of Supervision (GHOS)) megállapodott a banki ágazat szabályozását erősítő számos intézkedésről. Ezeket az intézkedéseket a G20-ak vezetői 2009. szeptember 24–25-i pittsburghi csúcstalálkozójukon jóváhagyták. 2010. júliusban és szeptemberben a GHOS két további bejelentést tett az új intézkedések kialakításáról és kalibrációjáról, és 2010. december a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) közzétette a végleges intézkedéseket, amelyeke Bázel III néven hivatkoznak.

(2)

A Jacques de Larosière által vezetett unióbeli pénzügyi felügyelettel foglalkozó magas szintű csoport felszólította az Európai Uniót, hogy dolgozza ki a pénzügyi szabályozás harmonizáltabb rendszerét. A jövőbeli európai felügyeleti struktúra összefüggésében a

7

HL C [...]., [...], [...]. o. http://www.g20.org/Documents/Fin_Deps_Fin_Reg_Annex_020409_-_1615_final.pdf.

8

18

2009. június 18-án és 19-én tartott Európai Tanács kihangsúlyoztam hogy szükség van az egységes piac minden hitelintézetére és befektetési vállalkozására alkalmazandó egységes európai szabálykönyv létrehozására is. (3)

A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet9 és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek („intézmények”) tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet10 számos alkalommal jelentősen módosították. A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv számos rendelkezése hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra egyaránt alkalmazandó. A rendelkezések következetes alkalmazásának biztosítása érdekében kívánatos lenne ezeket a rendelkezéseket új, a hitelintézetekre és a befektetési vállalkozásokra egyaránt alkalmazandó jogi szabályozásban egyesíteni. Az egyértelműség érdekében az említett irányelvek mellékleteinek rendelkezéseit be kell építeni ezen új jogi szabályozás rendelkező részébe.

(4)

Az új jogi szabályozás két különböző jogi eszközből áll, egy irányelvből és ebből a rendeletből. A két jogi eszköz együtt alkotja a tevékenységekhez való hozzáférést, a felügyeleti keretet és a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális szabályokat szabályozó jogi keretet. Ezt a rendeletet ezért az említett irányelvvel együtt kell értelmezni.

(5)

Az EUMSZ 53. cikkének (1) bekezdésén alapuló, a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv tartalmazza a hitelintézetek és befektetési vállalkozások tevékenységéhez való hozzáférésre, irányításuk részletes szabályaira és felügyeleti keretükre vonatkozó rendelkezéseket, például az üzleti tevékenység engedélyezését, befolyásoló részesedés szerzését, a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását, a székhely szerinti és fogadó tagállamok felügyeleti hatóságainak hatásköreit e tekintetben szabályozó rendelkezéseket és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások indulótőkéjét és felügyeleti felülvizsgálatát szabályozó rendelkezéseket.

(6)

Ez a rendelet tartalmazza a hitelintézetekre és a befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményeket, amelyek szigorúan a banki és pénzügyi szolgáltatások piacának működéséhez kapcsolódnak, és amelyek célja az e piacon szereplők pénzügyi stabilitásának biztosítása, valamint a befektetők és betétesek magas szintű védelme. E közvetlenül alkalmazandó jogi aktus célja, hogy meghatározó módon hozzájáruljon a belső piac működéséhez, és következésképpen az EUMSZ 114. cikkének rendelkezésein kell alapulnia, az Európai Unió Bírósága állandó esetjoga szerinti értelmezésnek megfelelően.

(7)

A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv, noha bizonyos fokig harmonizálta a prudenciális felügyelet terén a tagállami szabályokat, számos választási lehetőséget és mérlegelési jogkört tartalmaz, és a tagállamoknak továbbra is lehetőségük van az említett irányelvekben meghatározottaknál szigorúbb szabályok bevezetésére. Ez a nemzeti szabályok közötti eltérésekhez vezet, amelyek mértéke akadályozza az alapvető szabadságokat és így közvetlen hatással van a belső piac működésére, valamint jelentős versenytorzulást okoz. Az ilyen eltérések különösen a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást és a más tagállamban való letelepedést akadályozzák,

9

HL L 177., 2006.6.30., 1. o. HL L 177., 2006.6.30., 201. o.

10

19

mivel a piaci szereplőknek minden alkalommal, amikor másik tagállamban tevékenykednek, más szabályokat kell megvizsgálniuk és betartaniuk. Emellett a különböző tagállamokban engedélyezett hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra gyakran eltérő követelmények vonatkoznak, ami jelentős versenytorzuláshoz vezet. A nemzeti jogok eltérő alakulása a belső piac zavartalan működésének potenciális és tényleges akadályát képezi az egyenlőtlen működési feltételek és az Unió különböző jogrendszereiben működő hitelintézetek és befektetési vállalkozások nehézségei miatt. (8)

A nemzeti jogi eltérésekből eredően fennmaradó kereskedelmi akadályok és jelentős versenytorzulások megszüntetése, és további valószínűsíthető kereskedelmi akadályok és jelentős versenytorzulások kialakulásának megelőzése érdekében szükség van a minden tagállamban alkalmazandó egységes szabályokat létrehozó rendelet elfogadására.

(9)

A prudenciális követelmények rendelet formájába öntése biztosítaná, hogy a követelmények a tagállamokra közvetlenül alkalmazandók legyenek. Ez egyenlő feltételeket biztosítana az irányelv átültetéséből eredően eltérő nemzeti követelmények megakadályozása révén. Ez a rendelet maga után vonja, hogy az intézmények az Unió egészében ugyanazon szabályokat követik, ami – különösen stresszes időszakokban – erősítené a hitelintézetek és befektetési vállalkozások stabilitása iránti bizalmat. A rendelet a szabályozás összetettségét és a vállalkozások megfelelési költségeit is csökkentené, különösen a több országban működő hitelintézetek és befektetési vállalkozások esetében, és hozzájárulna a versenytorzulások megszüntetéséhez. Tekintettel az ingatlanpiacok különlegességére, amelyeket a tagállamok, régiók vagy helyi területek sajátos gazdasági fejlődése és jogi eltérése jellemez, az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy meghatározott területeken az ingatlanra bejegyzett jelzáloggal biztosított kitettségekre a nemteljesítési tapasztalatok és a piac várt alakulása alapján magasabb kockázati súlyokat és szigorúbb kritériumokat alkalmazzanak.

(10)

A tagállamoknak hatáskörrel kell rendelkezniük nemzeti rendelkezések fenntartására vagy bevezetésére, amennyiben ez a rendelet nem rendelkezik egységes szabályokról, feltéve, hogy a nemzeti rendelkezések nem ellentétesek az uniós joggal és nem ássák alá az alkalmazását.

(11)

Ha a tagállamok általános hatályú iránymutatást fogadnak el különösen olyan területeken, ahol a technikai standardtervezetek Bizottság általi elfogadása függőben van, az említett iránymutatás nem lehet ellentétes az uniós joggal és nem áshatja alá az alkalmazását.

(12)

Ez a rendelet nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a rendelet hatályán kívül eső vállalkozásokra egyenértékű követelményeket állapítsanak meg.

(13)

Az ebben a rendeletben meghatározott általános prudenciális követelményeket kiegészítik az egyes hitelintézetek és befektetési vállalkozások folyamatos felügyeleti felülvizsgálata következtében az illetékes hatóságok által eldöntött egyedi intézkedések. Az ilyen felügyeleti intézkedések körét irányelvben kell meghatározni, mivel az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy mérlegeljék, melyik intézkedést kell alkalmazni.

(14)

Ez a rendelet nem érinti az illetékes hatóságok azon képességét, hogy egyedi követelményeket állapítsanak meg a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelvben 20

meghatározott felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás keretében, amelyet a hitelintézetek és befektetési vállalkozások egyedi kockázati profiljához kell igazítani. (15)

Az európai felügyeleti hatóság létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet11 létrehozta az Európai Bankhatóságot (EBH). E rendelet célja a nemzeti felügyelet minőségének és következetességének javítása és a több országra kiterjedő csoportok felügyeletének megerősítése.

(16)

Az 1093/2010/EU rendelet előírja az EBH számára, hogy a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályán belül járjon el. Az EBH számára az is előírt, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások tevékenységi területén olyan kérdések kapcsán is járjon el,amelyeket az említett irányelvek nem fednek le közvetlenül, feltéve, hogy az említett jogi aktusok eredményes és következetes alkalmazásának biztosításához szükséges az ilyen fellépés. Ennek a rendeletnek figyelembe kell vennie az EBH szerepét és funkcióját, és lehetővé kell tennie az EBH említett rendeletben meghatározott hatásköreinek gyakorlását.

(17)

Egyenértékű pénzügyi követelményekre van szükség a hitelintézetekkel és befektetési vállalkozásokkal szemben a megtakarítók számára hasonló védelem, a hitelintézetek és befektetési vállalkozások összehasonlítható csoportjai számára pedig tisztességes versenyfeltételek biztosítása érdekében.

(18)

Mivel a belső piac hitelintézetei és befektetési vállalkozásai közvetlen versenyben állnak, a megfigyelés követelményeinek az Unió egész területén meg kell egyezniük.

(19)

Ha a felügyelet során bármikor meg kell határozni a hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások egy csoportjának konszolidált szavatolótőke-összegét, a számítást ezen rendeletnek megfelelően kell elvégezni.

(20)

E rendelet alapján a szavatolótőke-követelmények egyéni és konszolidált alapon alkalmazandók, kivéve, ha az illetékes hatóságok az általuk indokoltnak vélt esetben eltekintenek az egyéni alapú felügyelet alkalmazásától. Az egyéni, az összevont alapú és a határokon átnyúló összevont alapú felügyelet a hitelintézetek és befektetési vállalkozások ellenőrzésének hatékony eszközei.

(21)

Az egy csoporton belüli hitelintézetek és befektetési vállalkozások megfelelő fizetőképességének biztosítása érdekében alapvető fontosságú, hogy a tőkekövetelményeket a csoporton belüli intézmények konszolidált helyzete alapján alkalmazzák. Annak érdekében, hogy biztosított legyen a szavatolótőkének a csoporton belüli megfelelő elosztása, valamint ahol szükséges, rendelkezésre álljon a megtakarítások védelmére, a tőkekövetelmények a csoporton belüli önálló hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkoznak, kivéve, ha ez a cél más módon hatékonyan elérhető.

(22)

A szavatolótőke kiszámítására, annak hitelintézet vagy befektetési vállalkozás kockázati kitettségének való megfelelésére, valamint a kockázatok koncentrációjának felmérésére használandó pontos számviteli módszer figyelembe veszi a bankok és más pénzügyi intézmények éves beszámolójáról és konszolidált éves beszámolójáról szóló,

11

HL L 331., 2010.12.15., 12. o.

21

1986. december 8-i 86/635/EGK tanácsi irányelv12 rendelkezéseit, amely irányelv magában foglalja a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelv13 rendelkezéseinek egyes kiigazításait, vagy figyelembe veszi a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet14, annak függvényében, hogy melyik vonatkozik a nemzeti jog szerint a hitelintézetek és befektetési vállalkozások számvitelére. (23)

A megfelelő fizetőképesség biztosítása céljából fontos olyan tőkekövetelmények meghatározása, amelyek a kockázat mértékének megfelelően súlyozzák az eszközöket és a mérlegen kívüli tételeket.

(24)

A BCBS 2004. június 26-án a tőkemérés és a tőkekövetelmények nemzetközi közelítésére vonatkozó keretmegállapodást fogadott el (Bázel II keret). A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvben szereplő, e rendelet által átvett rendelkezések a Bázel II keretmegállapodás rendelkezéseinek megfelelőit alkotják. Következésképpen, a Bázel III kiegészítő elemeinek beépítésével ez a rendelet egyenértékű a Bázel II és a Bázel III megállapodás rendelkezéseivel.

(25)

Alapvető fontosságú az unióbeli hitelintézetek és befektetési vállalkozások sokféleségének figyelembe vétele a különböző kockázatérzékenységi szinteket magában foglaló és különböző kifinomultsági fokot igénylő, a hitelkockázatok lefedését szolgáló tőkekövetelmények kiszámítására vonatkozó különböző módszerek biztosításával. A külső minősítések és a hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak az egyedi hitelkockázati paraméterekre vonatkozó saját becsléseinek a használata a hitelkockázati szabályok kockázatérzékenységének és prudenciális megalapozottságának számottevő fokozását jelenti. Szükség van megfelelő ösztönzőkre, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások a kockázatérzékenyebb módszerek alkalmazásának irányába mozduljanak el. Az e rendeletbeli hitelkockázati módszerek alkalmazásához szükséges becslések elkészítése során a hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak javítaniuk kell a hitelintézetek és befektetési vállalkozások hitelkockázat-mérési és -kezelési eljárásait, hogy olyan módszerek álljanak rendelkezésre a hitelintézetek és befektetési vállalkozások szabályozói szavatolótőke-követelményeinek meghatározására, amelyek tükrözik az egyes hitelintézetek és befektetési vállalkozások eljárásainak kifinomultságát. E tekintetben az ügyfelekkel szembeni kitettségek felmerülésével és kezelésével kapcsolatos adatfeldolgozáskor meg kell fontolni, hogy az tartalmazza a hitelkockázat-mérési és kezelési rendszerek kifejlesztését és hitelesítését. Mindez nem csak a hitelintézetek és befektetési vállalkozások jogos érdekeinek érvényesítését szolgálja, de egyben ennek a rendeletnek azokat a céljait is, amelyek a jobb kockázatmérési és -kezelési módszerek használatához és ahhoz fűződnek, hogy azokat a szabályozói szavatolótőke céljaira alkalmazzák.

(26)

A tőkekövetelményeknek arányban kell állniuk a kockázatokkal. A követelményeknek különösen a viszonylag kismértékű, de nagyszámú kitettségekből fakadó kockázati szintek csökkentését kell tükrözniük.

12

HL L 372., 1986.12.31., 1. o. HL L 193., 1983.7.18., 1. o. HL L 243., 2002.9.11., 1. o.

13 14

22

(27)

A BCBS döntésével összhangban, amelyet a GHOS 2011. január 10-én hagyott jóvá, az intézmény gazdasági életképtelenségének pontján az intézmény minden kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumát és járulékos tőkeinstrumentumát teljes mértékben és tartósan le kell írni, vagy teljes mértékben elsődleges alapvető tőkévé kell átalakítani.

(28)

E rendelet rendelkezései megfelelnek az arányosság elvének, különös tekintettel a hitelintézetek és befektetési vállalkozások műveleteinek nagysága és mértéke közötti különbségekre valamint tevékenységi körükre. Az arányosság elvének betartása azt is jelenti, hogy a lehető legegyszerűbb minősítési eljárások, még a belső minősítésen alapuló módszer (IRB-módszer) alkalmazásakor is, elismertek a lakossági kitettségek vonatkozásában.

(29)

Ez a rendelet „előremutató jellegének” köszönhetően a hitelintézetek és befektetési vállalkozások maguk választhatnak három különböző összetettségű módszer közül. Annak érdekében, hogy különösen a kisméretű hitelintézetek és befektetési vállalkozások a kockázatérzékenyebb IRB-módszert választhassák, a vonatkozó rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy a kitettségi osztályok magukban foglaljanak minden kitettséget, amely ebben a rendeletben – közvetlen vagy közvetett módon – azokhoz hozzárendelve szerepel. Általános szabályként az illetékes hatóságok nem tehetnek különbséget a három módszer között a felügyeleti felülvizsgálati eljárás során, tehát például a sztenderd módszer szerint működő hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra nem lehet kizárólag ezen okból szigorúbb felügyeletet alkalmazni.

(30)

Fokozottan el kell ismerni a hitelkockázat-mérséklési technikákat, ugyanakkor a szabályozási keretrendszernek biztosítania kell, hogy a fizetőképességet nem ássa alá a nem helyénvaló elismerés. Ahol csak lehetséges, az adott tagállamokban bevett, a hitelkockázat csökkentésére szokásos banki biztosítékokat el kell ismerni a sztenderd módszerben, de más módszerekben is.

(31)

Annak biztosítása érdekében, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások értékpapírosítási tevékenységeiből és befektetéseiből fakadó kockázatok és kockázatcsökkentések megfelelő mértékben tükröződjenek a hitelintézetek és befektetési vállalkozások tőkekövetelményeiben, szükség van az ilyen tevékenységek és befektetések kockázatérzékeny és prudenciálisan megbízható kezelésére vonatkozó szabályok beépítésére.

(32)

A működési kockázat a hitelintézetek és befektetési vállalkozások által viselt jelentős kockázat, amelynek fedezéséhez szavatolótőkére van szükség. Alapvető fontosságú az unióbeli hitelintézetek és befektetési vállalkozások sokféleségének figyelembe vétele a különböző kockázatérzékenységi szinteket magában foglaló és különböző kifinomultsági fokot igénylő, a működési kockázatok tőkekövetelményeinek kiszámítására vonatkozó különböző módszerek biztosításával. Szükség van megfelelő ösztönzőkre, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások a kockázatérzékenyebb módszerek alkalmazásának irányába mozduljanak el. Tekintettel arra, hogy a működési kockázat mérését és kezelését szolgáló technikák még kialakulóban vannak, a szabályokat felül kell vizsgálni, és szükség esetén aktualizálni kell. Ez vonatkozik a különböző üzletágak díjaira és a kockázatcsökkentési technikák elismerésére is. Ezzel kapcsolatban a működési kockázat tőkekövetelményének számításához kapcsolódó egyszerű módszerek alkalmazásakor különös figyelmet kell fordítani a biztosításra.

(33)

A hitelintézetek kitettségeinek nyomon követése és ellenőrzése a felügyeletük szerves részét képezik. Emiatt a kitettségek egyetlen ügyfélre vagy egymással kapcsolatban 23

álló ügyfelek csoportjára történő túlzott összpontosulása a veszteség kockázatának elfogadhatatlan mértékét eredményezheti. Az ilyen helyzet a hitelintézet fizetőképességére hátrányosnak tekinthető. (34)

Annak megállapításához, hogy ügyfelek egy csoportja egymással kapcsolatban áll és így a kitettségek egyetlen kockázati tényezőnek tekintendők, figyelembe kell venni azokat a kockázatokat is, amelyek maga a hitelintézet vagy a befektetési vállalkozás, annak pénzügyi csoportja vagy kapcsolatban álló felei által nyújtott, jelentős finanszírozást biztosító közös forrásból erednek.

(35)

Noha kívánatos lenne, hogy a kitettségérték számítását a szavatolótőke-követelmények számítására lehessen alapozni, a nagykockázat-vállalások nyomon követésére célszerű kockázati súlyok vagy fokozatok nélküli szabályokat megalkotni. Emellett a szolvenciarendszerben alkalmazott hitelkockázat-mérséklési technikákat jól diverzifikált hitelkockázatok feltételezésével dolgozták ki. Nagykockázat-vállalások esetén, ahol egyetlen ügyfélhez kötődő koncentrációs kockázattal állunk szemben, a hitelkockázat nem diverzifikált. Ezért az ilyen hitelezési technikákat prudenciális biztosítékokkal kell ellátni. Következésképpen a nagykockázat-vállalások esetében elő kell írni a hitelfedezetek tényleges lehívását.

(36)

Mivel a hitelintézetekkel vagy befektetési vállalkozásokkal szembeni kitettségből eredő veszteségek éppolyan súlyosak lehetnek, mint a bármely más kitettségből eredő veszteségek, ezeket a kitettségeket is ugyanúgy kell kezelni és jelenteni, mint a többi kitettséget. Mindazonáltal, e megközelítés kisebb intézményekre gyakorolt aránytalan hatásának mérséklése érdekében alternatív mennyiségi határérték bevezetésére került sor. Ezen felül az ügyfelek részére nyújtott fizetési, klíring-, elszámolási és letéti szolgáltatások végrehajtását is magában foglaló pénzátutalásokkal kapcsolatos igen rövid távú kitettségek a pénzügyi piacok és a kapcsolódó infrastruktúra akadálytalan működése érdekében mentességet kapnak. E szolgáltatások körébe tartozik például a készpénz-klíring és elszámolás végrehajtása, valamint az elszámolást elősegítő hasonló tevékenységek. A kapcsolódó, előre nem látható és így a hitelintézet teljes ellenőrzése alatt nem álló kitettségek közé tartoznak többek között az ügyfélkifizetésekből – beleértve a jóváírt vagy ráterhelt díjakat, kamatokat – és egyéb, ügyfelek részére nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó kifizetésekből eredő bankközi számlák egyenlegei, valamint a nyújtott vagy kapott biztosítékok.

(37)

Fontos lenne összeegyeztetni azon vállalkozások érdekeit, amelyek a hiteleket forgalomba hozható értékpapírokba és más pénzügyi instrumentumokba „csomagolják” (értékpapírosítást kezdeményezők vagy szponzorok) és azon vállalkozások érdekeit, amelyek az ilyen értékpapírokba vagy instrumentumokba befektetnek (befektetők). Fontos továbbá, hogy az értékpapírosítást kezdeményező vagy szponzor érdekeit összehangolják a befektető érdekeivel. Ennek érdekében az értékpapírosítást kezdeményezőnek vagy szponzornak jelentős érdekeltséget kell fenntartania az alapul szolgáló eszközökben. Ezért fontos, hogy az értékpapírosítást kezdeményezők vagy a szponzorok továbbra is kitettséget tartsanak fenn a szóban forgó hitel kockázatával szemben. Általánosabban fogalmazva, az értékpapírosítási ügyleteket nem szabad a megtartásra vonatkozó követelmények elkerülésére alkalmas módon strukturálni, különösen nem díj- vagy prémiumstruktúrákon, vagy mindkettőn keresztül. Az említett kitettség-fenntartást minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor az értékpapírosításnak a gazdasági tartalma megvalósul, függetlenül attól, hogy milyen jogi struktúrák vagy instrumentumok alkalmazásával érik el a gazdasági tartalmat. A befektetőknek különösen ügyelniük kell arra, hogy az értékpapírosítás 24

útján történő hitelkockázat-átruházás során csak kellő körültekintés mellett hozzák meg döntéseiket, amihez megfelelő információkra lesz szükségük az értékpapírosításról. (38)

A megtartásra vonatkozó követelmény nem alkalmazható többszörösen. Bármely adott értékpapírosításhoz elegendő, ha az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező közül csak az egyik tartozik a követelmény hatálya alá. Hasonlóan, amennyiben az értékpapírosítási ügylet egyéb alapul szolgáló értékpapírosítást foglal magában, a megtartásra vonatkozó követelményt csak arra az értékpapírosításra kell alkalmazni, amely a befektetés tárgyát képezi. A vásárolt követelések nem képezik a megtartási követelmény tárgyát, amennyiben olyan vállalati tevékenységből származnak, amelynek során csökkentett áron kerülnek továbbításra vagy eladásra az ilyen tevékenységek finanszírozása céljából. Az alapul szolgáló kockázatok elemzése szempontjából lényeges szabályok és eljárások nem elhanyagolható megsértése esetén az illetékes hatóságok az értékpapírosításra vonatkozó átvilágítási és kockázatkezelési kötelezettségek be nem tartásával kapcsolatos kockázati súlyt alkalmazzák.

(39)

Az átvilágítás mind a kereskedési könyvek, mind a nem kereskedési könyvek az értékpapírosítási kitettségekből eredő kockázatainak megfelelő felmérésére szolgál. Emellett az átvilágítási kötelezettségnek arányosnak kell lennie. Az átvilágítási eljárások hozzájárulnak az értékpapírosítást kezdeményezők, a szponzorok és a befektetők közötti nagyobb bizalom kiépüléséhez. Éppen ezért az átvilágítási eljárásokkal kapcsolatos lényeges információkat megfelelő módon nyilvánosságra kell hozni.

(40)

Amikor egy hitelintézet vagy befektetési vállalkozás saját anyavállalatával, vagy az anyavállalatának más leányvállalataival szemben vállal kockázatot, különösen nagy elővigyázatosságra van szükség. A hitelintézetek és befektetési vállalkozások által vállalt kitettségek kezelése teljesen önálló módon történik, a megbízható irányítás elveivel összhangban, tekintet nélkül az egyéb megfontolásokra. A nagykockázatok vállalásának területén egyedi, szigorúbb korlátozásokat tartalmazó szabályokat kell megállapítani a hitelintézet által saját csoportjával szemben vállalt kitettségek vonatkozásában. Ugyanakkor nem szükséges az ilyen standardokat alkalmazni, amennyiben az anyavállalat pénzügyi holdingtársaság, vagy hitelintézet, vagy ha a többi leányvállalat hitelintézet, vagy pénzügyi intézmény, vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás, feltéve, hogy minden ilyen vállalkozásra kiterjed a hitelintézet összevont alapú felügyelete.

(41)

A tőkekövetelményekre vonatkozó szabályok kockázatérzékenysége tekintetében kívánatos annak folyamatos felülvizsgálata, hogy azok jelentős hatást gyakorolnak-e a gazdasági ciklusra. A Bizottság, figyelembe véve az Európai Központi Bank észrevételeit, jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezekről az aspektusokról.

(42)

Az árukereskedőkre vonatkozó tőkekövetelményeket, beleértve azokat az árukereskedőket is, akik jelenleg mentesülnek a 2004/39/EK irányelv követelményei alól, felül kell vizsgálni.

(43)

A gáz- és villamosenergia-piac liberalizációja mind gazdasági, mind politikai szempontból jelentős cél az Unió számára. Ezért az ezeken a piacokon működő vállalatokra alkalmazandó tőkekövetelményeknek és egyéb prudenciális szabályoknak arányosaknak kell lenniük és nem akadályozhatják aránytalan mértékben 25

a liberalizáció céljának megvalósítását. E célt különösen e rendelet felülvizsgálatai során kell szem előtt tartani. (44)

Az újra-értékpapírosításokba befektető hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak az alapul szolgáló értékpapírosítások és az azok végső alapjául szolgáló nem értékpapírosítási kitettségek tekintetében is átvilágítást kell végezniük. A hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak fel kell mérniük, hogy újraértékpapírosítási kitettségeket képeznek-e az eszközfedezet melletti értékpapírkibocsátási programokkal összefüggő kitettségek, beleértve az azon programokkal összefüggőeket is, amelyek olyan teljes hitelek külön halmazainak magas rangú (senior) ügyletrészsorozatait vásárolják meg, ahol az említett hitelek egyike sem értékpapírosítási vagy újra-értékpapírosítási kitettség, és ahol a hitelek értékesítője valamennyi befektetésre első veszteségviselő fedezetet ad. Ez utóbbi helyzetben a halmazspecifikus likviditási keretet általában nem lehet újra-értékpapírosítási kitettségnek tekinteni, mivel egyetlen, értékpapírosítási kitettséget nem tartalmazó eszközhalmaz (azaz a teljes hitelek megfelelő halmaza) egy ügyletrészsorozat képviseli. Ezzel szemben a különböző halmazokon átívelő, az eladó által nyújtott védelmen felüli veszteségek csak egy részét fedező, az egész programra kiterjedő hitelminőség-javítás általában legalább egy értékpapírosítási kitettséget tartalmazó többszörös eszközhalmaz kockázatának ügyletrészsorozatba sorolását testesíti meg, és ezért újra-értékpapírosítási kitettség volna. Mindazonáltal, ha az ilyen program teljes egészében finanszírozza magát egyetlen értékpapír-osztállyal, és ha vagy az egész programra kiterjedő hitelminőség-javítás nem újra-értékpapírosítás, vagy pedig az értékpapírt nem támogatja teljes mértékben a szponzor hitelintézet vagy befektetési vállalkozás, és ezzel az értékpapír-befektetőt lényegében a szponzor nemteljesítési kockázatának teszi ki az alapul szolgáló poolok vagy eszközök helyett, ezt követően ezt az értékpapírt általában nem szabad újra-értékpapírosítási kitettségnek tekinteni.

(45)

A kereskedési könyvre vonatkozó prudens értékelési szabályokat minden valós értéken értékelt instrumentum esetében alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy az a hitelintézetek és befektetési vállalkozások kereskedési könyvében vagy a nem kereskedési könyvében található-e. Indokolt tisztázni, hogy amennyiben a prudens értékelés a tényleges számviteli nyilvántartásnál alacsonyabb könyv szerinti értéket eredményez, a különbség abszolút értékét le kell vonni a szavatolótőkéből.

(46)

A hitelintézetek és befektetési vállalkozások számára választási lehetőséget kell biztosítani a között, hogy az ezen rendelet értelmében 1 250 %-os kockázati súllyal figyelembe vett értékpapírosítási pozíciók tekintetében tőkekövetelményt alkalmaznak-e vagy levonják azokat az elsődleges alapvető tőkeelemekből, függetlenül attól, hogy az érintett pozíciók a kereskedési vagy a nem kereskedési könyvben szerepelnek-e.

(47)

Az értékpapírosítást kezdeményező vagy a szponzor intézményeknek nem szabad lehetőséget adni a burkolt támogatás tilalmának kikerülésére azzal a módszerrel, hogy a támogatást kereskedési könyvük felhasználásával nyújtják.

(48)

A 2006/48/EK irányelv kedvezőbb kockázati súlyt vezetett be a sztenderd módszerben a kis- és középvállalkozásokkal vagy természetes személyekkel szembeni kitettségekre, valamint az intézmények számára azt a lehetőséget, hogy belső minősítésen alapuló módszereket alkalmazzanak, ahol maguk becslik a kockázati súlyt, tükrözve saját kockázatvállalási feltételeik megbízhatóságát. A kedvezőbb kockázati súlyokat e rendeletben is fenn kell tartani. Mindazonáltal e rendelet 26

hatálybalépésétől számított 24 hónapon belül felül kell vizsgálni a kockázati súlyok csökkentésének vagy alkalmazásuk több kitettségre való kiterjesztésének lehetséges előnyeit. A felülvizsgálatnak bizonyítékokon kell alapulnia és a kis- és középvállalkozásokkal vagy természetes személyekkel szembeni kitettségek kapcsán egy teljes gazdasági ciklus során felmerült hitelveszteségekre vonatkozó megbízható adatokat kell figyelembe vennie. A fogyasztóknak nyújtott hitelezés hatására különös figyelmet kell fordítani a felülvizsgálat kapcsán. (49)

Az ezen rendeletben kifejezetten előírt közzétételek sérelme nélkül, a közzétételi követelmények céljának azt kell tekinteni, hogy a piaci szereplők számára pontos és átfogó információkkal szolgáljanak az egyes intézmények kockázati profiljáról. A hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak ezért elő kell írni, hogy az ebben a rendeletben kifejezetten fel nem sorolt további információt is közzétegyék, amennyiben az ilyen közzététel szükséges az említett cél eléréséhez.

(50)

Amennyiben egy értékpapírosítási pozíció külső hitelminősítése a befektető intézmény által nyújtott hitelkockázati fedezet hatását is tartalmazza, az intézmény nem élhet az ebből a fedezetből származó alacsonyabb kockázati súllyal. Ez azonban nem vezethet az értékpapírosítás tőkéből való levonásához, amennyiben léteznek olyan, az érintett hitelkockázati fedezetet figyelmen kívül hagyó módszerek, amelyekkel meghatározható a pozíció tényleges kockázatának megfelelő kockázati súly.

(51)

Közelmúltbeli gyenge teljesítményüket látva indokolt szigorítani a piaci kockázatra vonatkozó tőkekövetelmények kiszámításának belső modelljeivel kapcsolatos előírásokat. Kiegészítésük különösen a kereskedési könyvben szereplő hitelkockázatok elkülönítése céljából indokolt. Ezen kívül a tőkekövetelmények részévé kell tenni egy olyan stresszhelyzeti elemet, amely a piaci feltételek romlása esetén a prociklikusságra való hajlam csökkentése érdekében szigorítaná a tőkekövetelményeket. A hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak fordított stresszteszteket is végre kell hajtaniuk annak vizsgálatára, hogy milyen forgatókönyvek állíthatják kihívás elé az intézmény életképességét, kivéve ha bizonyítani tudják, hogy az ilyen teszt nélkülözhető. Mivel az utóbbi időben az értékpapírosítási pozíciók belső modelleken alapuló módszerekkel való kezelése komoly problémákat okozott, célszerű korlátozni a hitelintézetek és befektetési vállalkozások lehetőségét a kereskedési könyvben szereplő értékpapírosítási kockázatok modellezésére, illetve a kereskedési könyvben szereplő értékpapírosítási pozíciók esetében eleve indokolt szabványosított tőkekövetelményeket előírni.

(52)

Ez a rendelet korlátozott kivételeket állapít meg bizonyos korrelációkereskedési tevékenységek esetében, amelyekkel összhangban egy intézmény számára a felügyelete engedélyezheti, hogy szigorú követelményekhez kötött átfogó kockázati tőkekövetelményt számítsanak ki. Ilyen esetekben az intézmény köteles az említett tevékenységeket az említett belsőleg kialakított módszernek megfelelő tőkekövetelmény, valamint sztenderd mérési módszernek megfelelő, egyedi kockázatra vonatkozó 8 %-os tőkekövetelmény közül a magasabbal egyenértékű tőkekövetelményhez kötni. Nem kötelező az említett kitettségek esetében a járulékos kockázati tőkekövetelményt alkalmazni, be kell azonban építeni azokat mind a kockáztatott érték (VaR) számításba, mind a stresszhelyzeti kockáztatott érték számításba.

(53)

A hitelintézetek és befektetési vállalkozások által a pénzügyi és gazdasági válság során elszenvedett váratlan veszteségek természete és nagysága fényében szükséges tovább 27

javítani a hitelintézetek és befektetési vállalkozások által kötelezően tartandó szavatolótőke minőségét és harmonizációját. Ez magában foglalja a váratlan veszteségeket felmerülésükkor elnyelő központi tőkeelemek új meghatározását, a hibrid tőke meghatározásának javítását és a szavatolótőke egységes prudenciális korrekcióját. Szükséges továbbá a szavatolótőke szintjének jelentős megemelése, beleértve az új tőkemegfelelési mutatókat, amelyek középpontjában a váratlan veszteségeket felmerülésükkor elnyelő központi szavatolótőke-elemek állnak. (54)

A piaci fegyelem és a pénzügyi stabilitás megerősítése céljából szükséges részletesebb követelményeket bevezetni a szabályozói tőke formájának és jellegének, és a megtett prudenciális korrekcióknak a közzétételére vonatkozóan, annak biztosítása érdekében, hogy a befektetők és betétesek kellően jól tájékozottak legyenek a hitelintézetek és befektetési vállalkozások fizetőképességével kapcsolatosan.

(55)

A tőke és a szabályozói tőkekövetelmények új meghatározását oly módon kell bevezetni, amely figyelembe veszi a különböző nemzeti kiindulási pontokat és körülményeket, az új előírások kezdeti varianciáját az átmeneti időszak alatt csökkentve. A szavatolótőke szintjében a megfelelő folytonosság biztosítása érdekében a meglévő állami szektorbeli tőkeinjekciók az átmeneti időszak alatt szerzett jogoknak számítanak.

(56)

A 2006/48/EK irányelv előírta a hitelintézetek számára, hogy 2011. december 31-ig biztosítanak a meghatározott minimumösszegekkel legalább egyenlő szavatolótőkét. A pénzügyi válság banki ágazatra gyakorolt folytatódó hatásainak, valamint a BCBS által a tőkekövetelményekre vonatkozó átmeneti szabályok kiterjesztésének fényében indokolt egy alacsonyabb határérték újbóli bevezetése egy korlátozott időszakra, amíg megfelelő összegű szavatolótőke jön létre szavatolótőkére vonatkozóan ebben a rendeletben meghatározott átmeneti szabályokkal összhangban, amelyek bevezetésére fokozatosan, 2013–2019 között kerül sor. A jelentős banki vagy befektetési tevékenységgel és biztosítási tevékenységgel rendelkező csoportok esetében a pénzügyi konglomerátumokról szóló 2002/87/EK irányelv konkrét szabályokat állapít meg a tőke ilyen kétszeres beszámításának a kezelésére. A 2002/87/EK irányelv az ágazatok közötti kockázatok kezelésére vonatkozó nemzetközileg egyeztetett elveken alapszik. Ezzel a javaslattal a pénzügyi konglomerátumokra vonatkozó szabályok erőteljesebben alkalmazhatók a bankokra és a befektetési vállalkozások csoportjaira, biztosítva szilárd és következetes alkalmazásukat. A továbbiakban szükséges módosításokkal a 2002/87/EK irányelv 2012-ben esedékes felülvizsgálata foglalkozik majd.

(57)

A pénzügyi válság rámutatott, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások erősen alábecsülték a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos partnerhitelkockázat szintjét. Ez arra a felhívásra késztette a G20-ak vezetőit 2009. szeptemberben, hogy minél több tőzsdén kívüli származtatott ügylet klíringjét végezzék központi szerződő felek. Ezenkívül azt kérték, hogy a központilag nem elszámolható tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre magasabb szavatolótőkekövetelmények vonatkozzanak, hogy megfelelően tükröződjön a hozzájuk társuló magasabb kockázat.

(58)

A G20-ak vezetőinek felhívását követően a BCBS a Bázel III részeként lényegesen megváltoztatta a partner-hitelkockázati rendszert. A Bázel III várhatóan jelentősen megemeli a hitelintézetek és befektetési vállalkozások tőzsdén kívüli származtatott ügyleteihez és értékpapír-finanszírozási tranzakcióihoz kapcsolódó szavatolótőke28

követelményeket, és komoly ösztönzőket teremt a hitelintézetek és befektetési vállalkozások számára a központi szerződő felek használatára. A Bázel III emellett várhatóan további ösztönzőket biztosít a partner-hitelkockázati kitettségek kockázatkezelésének megerősítéséhez és a központi szerződő felekkel szembeni partner-hitelkockázati kitettségek kezelésére vonatkozó jelenlegi rendszer módosítására. (59)

Az intézményeknek kiegészítő szavatolótőkével kell rendelkezniük a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből eredő hitelértékelés-kiigazítási kockázat miatt. Az intézményeknek emellett magasabb eszközérték-korrelációt kell alkalmazniuk a bizonyos pénzügyi intézményekkel szembeni, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből vagy értékpapír-finanszírozási tranzakciókból eredő partner-hitelkockázati kitettségekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámításakor. A hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak a partner-hitelkockázat mérését és kezelését is jelentősen javítaniuk kell, a rossz irányú kockázatok, a nagy tőkeáttételű partnerek és a biztosítékok jobb kezelésével, amelyet megfelelő javítások kísérnek az utótesztelés és stressztesztelés terén.

(60)

A központ szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségekre általában a központi szerződő felek által biztosított többoldalú nettósítási és veszteségmegosztási mechanizmus alkalmazandó. Következésképpen partner-hitelkockázatuk igen alacsony, ezért indokolt ezekre igen alacsony szavatolótőke-követelményt alkalmazni. Ugyanakkor ennek a követelménynek pozitívnak kell lennie annak biztosítása érdekében, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások központi szerződő felekkel szembeni kitettségeiket a jó kockázatkezelés részeként nyomon követik és figyelik, és annak tükrözése érdekében, hogy még a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek sem kockázatmentesek.

(61)

A központi szerződő fél nemteljesítési alapja olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi a veszteségeknek a központi szerződő fél klíringtagjai közötti megosztását (kölcsönössé tételét). Abban az esetben alkalmazzák, ha a központi szerződő fél által egy klíringtag nemteljesítése következtében elszenvedett veszteség nagyobb, mint a klíringtag által biztosított letét és a nemteljesítési alapba tett befizetés, valamint minden egyéb védelem, amelyet a központi szerződő fél felhasználhatna mielőtt a többi klíringtag nemteljesítési alapba tett befizetéseihez folyamodna. Ennek fényében a nemteljesítési alapba tett befizetésekből eredő kitettségekhez kapcsolódó veszteség kockázata nagyobb, mint a kereskedési kitettségekhez kapcsolódóé. Ezért erre a kitettségtípusra magasabb szavatolótőke-követelményt kell alkalmazni.

(62)

Egy központi szerződő fél feltételezett tőkéje egy változó, amelyre a klíringtagok központi szerződő fél nemteljesítési alapjába tett befizetéseiből eredő kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelmény meghatározásához van szükség. Semmi másként nem értelmezhető. Mindenekelőtt nem értelmezhető azon tőkeösszegként, amelyet a központi szerződő félnek az illetékes hatósága előírása alapján tartania kell.

(63)

A partner-hitelkockázat kezelésének felülvizsgálata, és különösen a kétoldalú származtatott ügyletekre vonatkozó – az ilyen ügyletek által a pénzügyi rendszerre jelentett magasabb kockázat tükrözése érdekében – magasabb szavatolótőkekövetelmények előírása szerves részét képezi a Bizottság azon erőfeszítéseinek, hogy hatékony, biztonságos és megbízható származékos piacokat biztosítson. Következésképpen ez a rendelet kiegészíti a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a

29

központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2010. szeptember 15-i bizottsági rendeletjavaslatot15. (64)

A pénzügyi válságot megelőző éveket a hitelintézetek és befektetési vállalkozások szavatolótőkéjével kapcsolatos kitettségeinek (tőkeáttétel) túlzott mértékű felhalmozódása jellemezte. A pénzügyi válság során a veszteségek és a finanszírozás szűkössége arra kényszerítette a hitelintézeteket és befektetési vállalkozásokat, hogy rövid időn belül jelentősen csökkentsék tőkeáttételüket. Ez felerősítette az eszközárakra gyakorolt lefelé irányuló nyomást, ami további veszteségeket okozott a hitelintézetek és befektetési vállalkozások számára egyaránt, ez pedig tovább csökkentette szavatolótőkéjüket. E negatív spirál végső eredménye a reálgazdaság számára rendelkezésre álló hitelek csökkenése és egy mélyebb és hosszabb válság lett.

(65)

A kockázatalapú szavatolótőke-követelmények alapvetőek a váratlan veszteségek fedezéséhez elegendő szavatolótőke biztosításához. Mindazonáltal a válság rámutatott, hogy ezek a követelmények önmagukban nem elegendőek annak megakadályozására, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások túlzott és fenntarthatatlan tőkeáttételi kockázatot vállaljanak.

(66)

A G20-ak vezetői 2009. szeptemberben elkötelezték magukat a túlzott tőkeáttételt gátló, nemzetközileg egyeztetett szabályok kidolgozása mellett. E célból támogatták a Bázel II keret kiegészítő intézkedéseként bevezetendő tőkeáttételi mutatót.

(67)

2010. decemberben a BCBS a tőkeáttételi mutató kiszámítására vonatkozó módszert meghatározó iránymutatást tett közzé. Ezek a szabályok egy 2013. január 1-jétől 2017. január 1-jéig tartó megfigyelési időszakról rendelkeznek, amely során figyelik a tőkeáttételi mutatót, annak elemeit és a kockázatalapú követelménnyel szembeni viselkedését. A megfigyelési időszak eredményeire alapozva a BCBS 2017 első felében meg kívánja tenni a tőkeáttételi mutató meghatározásában és kalibrációjában az esetleges végső módosításokat, hogy 2018. január 1-jétől megfelelő felülvizsgálaton és kalibráción alapuló kötelező követelménnyé válhasson. A BCBS iránymutatása a tőkeáttételi mutató és elemei 2015. január 1-jétől kezdődő közzétételéről is rendelkezik.

(68)

A tőkeáttételi mutató az Unió új szabályozási és felügyeleti eszköze. A nemzetközi megállapodásokkal összhangban először a felügyeleti hatóságok mérlegelésétől függően az egyes intézményekre alkalmazható kiegészítő elemként kerül bevezetésre. Az intézmények jelentéstételi kötelezettségei lehetővé teszik a megfelelő felülvizsgálatot és kalibrálást, azzal a céllal, hogy 2018-ban kötelező erejű intézkedéssé alakuljon.

(69)

A tőkeáttételi mutató különböző üzleti modellekre gyakorolt hatásának felülvizsgálata során különös figyelmet kell fordítani az olyan, alacsony kockázatúnak tekintett üzleti modellekre, mint például a jelzáloghitelezés és a regionális kormányzatokkal, helyi hatóságokkal vagy állami szektorbeli intézményekkel folytatott speciális hitelezési ügyletek.

(70)

A felülvizsgálat megkönnyítése érdekében a hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak a megfigyelési időszak során a belső tőkemegfelelőség-értékelési

15

COM(2010) 0484 végleges

30

eljárás részeként ellenőrizniük kell a tőkeáttételi mutató szintjét és változásait, valamint a tőkeáttételi kockázatot. Ezt az ellenőrzést be kell vonni a felügyeleti felülvizsgálati eljárásba. (71)

A változó javadalmazásra vonatkozó korlátozások fontos elemet jelentenek annak biztosításában, hogy a hitelintézetek és befektetési vállalkozások visszaállítsák tőkeszintjüket, amikor a pufferterjedelmen belül működnek. A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra már alkalmazandó az az elv, hogy a munkavállalók azon kategóriáira vonatkozóan, akiknek szakmai tevékenysége lényeges hatást gyakorol az intézmény kockázati profiljára, a változó javadalmazás megítélésének és nem kötelező kifizetésének az intézmény pénzügyi helyzetére tekintettel fenntarthatónak kell lennie. Annak biztosítása érdekében, hogy az intézmény szavatolótőkéjének szintjét kellő időben helyreállítja, indokolt összehangolni a változó javadalmazás és a nem kötelező nyugdíjjuttatások megítélését az intézmény nyereségességével egy olyan időszak során, amikor a kombinált tartalék követelmény nem teljesül.

(72)

A helyes irányítási struktúrák, átláthatóság és nyilvánosságra hozatal alapvető fontosságúak a helyes javadalmazási politikákhoz. Annak érdekében, hogy a piac számára megfelelő átláthatóságot biztosítsanak javadalmazási politikáik és a kapcsolódó kockázatok tekintetében, a hitelintézeteknek és a befektetési vállalkozásoknak részletes tájékoztatást kell közzétenniük javadalmazási politikáikról, gyakorlataikról, és – titokvédelmi okokból – azon alkalmazottak javadalmazásának összesített összegéről, akiknek szakmai tevékenysége lényeges hatást gyakorol a hitelintézet vagy befektetési vállalkozás kockázati profiljára. Ezt az információt minden érdekelt számára hozzáférhetővé kell tenni.

(73)

A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv16, és a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet17 teljes mértékben alkalmazandó a személyes adatok ezen rendelet alkalmazásában történő feldolgozására.

(74)

A hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak likvideszköz-állománnyal kell rendelkezniük, amelyek felhasználhatnak rövid távú likviditási zavarok esetén a likviditási szükségletek fedezésére. Amikor felhasználják az állományt, tervet kell készíteniük likvid eszközeik helyreállítására és az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell a terv megfelelőségét és végrehajtását.

(75)

A likvideszköz-állománynak mindenkor hozzáférhetőnek kell lennie a likviditáskiáramlás fedezésére. Rövid távú likviditási zavarok esetén a likviditási szükségletek szintjét sztenderd módon kell meghatározni az egységes megbízhatósági standard és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében. Biztosítani kell, hogy a sztenderd meghatározásnak ne legyenek nem kívánt hatásai a pénzügyi piacokra, a hitelezésre és a gazdasági növekedésre, figyelembe véve az uniós hitelintézetek és befektetési vállalkozások különböző üzleti modelljeit és finanszírozási környezetét is. E célból a likviditásfedezeti követelményt megfigyelési időszaknak kell alávetni. A

16

HL L 281., 1995.11.23., 31. o. HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

17

31

megfigyelések alapján és az EBH támogatásával a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén megerősíti vagy kiigazítja a likviditásfedezeti követelményt. (76)

A rövid távú likviditási szükségleteken túlmenően a hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak hosszabb távon is stabil finanszírozási struktúrákat is el kell fogadniuk. 2010. decemberben a BCBS úgy határozott, hogy az NSFR 2018. január 1jétől minimumstandarddá válik, és a BCBS szigorú jelentéstételi eljárásokat vezet be a mutató átmeneti időszak alatti megfigyelése érdekében, és folytatja e standardok pénzügyi piacokra, hitelezésre és gazdasági növekedésre gyakorolt hatásának felülvizsgálatát, szükség szerint kezelve a nem kívánt következményeket. A BCBS tehát úgy döntött, hogy az NSFR-re megfigyelési időszakot és felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezést írnak elő. Ebben az összefüggésben az EBH az ebben a rendeletben előírt jelentéstétel alapján értékeli, hogy hogyan kellene kialakítani egy stabil finanszírozási követelményt. Ezen értékelés alapján a Bizottság egy ilyen követelmény 2018. évi bevezetése érdekében a megfelelő javaslatokkal kísért jelentést nyújt be a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez.

(77)

Számos hitelintézet és befektetési vállalkozás gyenge vállalatirányítása hozzájárult a bankszektor túlzott és felelőtlen kockázatvállalásához, amely egyes intézmények csődjéhez, valamint rendszerszintű problémákhoz vezetett.

(78)

Az intézményi vállalatirányítási gyakorlatok ellenőrzésének elősegítése és a piaci fegyelem javítása érdekében a hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak nyilvánosságra kell hozniuk vállalatirányítási rendszereiket. Vezető testületeiknek jóvá kell hagyniuk és közzé kell tenniük egy nyilatkozatot, amely arról biztosítja a nyilvánosságot, hogy a rendszerek megfelelőek és hatékonyak.

(79)

Annak érdekében, hogy egy átmeneti időszak alatt biztosított legyen a szavatolótőke szintje és az uniószerte használt szavatolótőke-meghatározásra, valamint az ebben a rendeletben megállapított szavatolótőke-meghatározásra alkalmazott prudenciális korrekciók közötti fokozatos közelítés, az e rendelet szerinti szavatolótőkekövetelményeket fokozatosan kell bevezetni. Létfontosságú annak biztosítása, hogy a bevezetés összhangban legyen a tagállamok által az előírt szavatolótőke-szintekben és tagállami szavatolótőke-meghatározásokban tett közelmúltbeli módosításokkal. E célból az átmeneti időszak alatt az illetékes hatóságok meghatározott felső és alsó határok között megállapítják, hogy milyen gyorsan kell bevezetni az ebben a rendeletben meghatározott szavatolótőke-szinteket és prudenciális korrekciókat.

(80)

A tagállamokban jelenleg alkalmazott eltérő prudenciális korrekciókról az e rendeletben meghatározott prudenciális korrekciókra való zökkenőmentes átállás elősegítése érdekében az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy egy átmeneti időszak alatt továbbra is előírhassák – korlátozott mértékben – az intézmények számára a szavatolótőke olyan prudenciális korrekciójának elvégzését, amely eltér ettől a rendelettől.

(81)

Annak biztosítása érdekében, hogy az intézményeknek elég idejük legyen a szavatolótőke új előírt szintjének és meghatározásának teljesítésére, bizonyos, az e rendeletben meghatározott szavatolótőke-definíciónak nem megfelelő tőkeinstrumentumokat 2013. január 1. és 2021. december 31. között kell kivezetni. Emellett egy korlátozott időszakra teljes mértékben el kell ismerni a szavatolótőkében az állami tőkeinjekciók bizonyos instrumentumait.

32

(82)

A piaci szereplők számára az egyes intézmények kockázati profilja tekintetében pontos és átfogó tájékoztatást nyújtó, intézmények általi közzétételre vonatkozó egységes szabályokhoz való fokozatos közeledés biztosítása érdekében a közzétételi követelményeket fokozatosan kell bevezetni.

(83)

A piaci fejlemények és e rendelet alkalmazásában szerzett tapasztalat figyelembevétele érdekében a Bizottság számára elő kell írni, hogy nyújtson be jelentéseket – adott esetben a jogalkotási javaslattal együtt – az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz a tőkekövetelményeknek a gazdasági ciklusra gyakorolt lehetséges hatásáról, a fedezett kötvények formájában lévő kitettségekre vonatkozó minimális szavatolótőkekövetelményekről, a nagykockázat-vállalásokról, tőkeáttételről, az átruházott hitelkockázattal szembeni kitettségekről, a partner-hitelkockázatról és az eredeti kitettség módszeréről, a lakossági kitettségekről, a figyelembe vehető tőke meghatározásáról, és e rendelet alkalmazási szintjéről.

(84)

Az ebben a rendeletben meghatározott követelmények pontosítása érdekében az EUMSZ 290. cikke szerinti, jogi aktusok elfogadására irányuló felhatalmazást kell a Bizottságnak adni e rendelet technikai módosításai tekintetében a fogalommeghatározások pontosítása céljából e rendelet egységes alkalmazásának biztosítása érdekében vagy a pénzügyi piacok fejleményeinek figyelembevétele érdekében; a terminológiának a későbbi vonatkozó jogi aktusokkal való egységesítése és a fogalommeghatározások azokkal való összehangolása érdekében; ; a számviteli standardok vagy az uniós jogszabályok változásainak figyelembevételéhez, vagy a felügyeleti gyakorlat konvergenciája tekintetében e rendelet szavatolótőkére vonatkozó előírásainak kiigazítása érdekében; a pénzügyi piacokon végbemenő fejlemények figyelembevételéhez a sztenderd módszer vagy az IRB-módszer céljaira szolgáló kitettségi osztályok listájának kibővítése érdekében; az infláció hatásainak figyelembevételéhez az e kitettségi osztályok szempontjából releváns egyes összegek kiigazítása érdekében; a mérlegen kívüli tételek listájának és besorolásának kiigazítása érdekében; és a pénzügyi piacokon végbemenő változások figyelembevétele vagy a számviteli standardok vagy az uniós jogszabályok változásai figyelembevétele, vagy a felügyeleti gyakorlat konvergenciája és a kockázatmérés tekintetében, és 2004/39/EK irányelv hatályához kapcsolódó különféle kérdések felülvizsgálati eredményének figyelembevétele céljából a partner-hitelkockázat kezelésére, a kockázatok szervezésére és kezelésére, a sztenderd módszerre vagy az IRB módszerre, a hitelkockázat-mérséklésre, az értékpapírosításra, a működési kockázatra, a piaci kockázatra, a likviditásra, a tőkepufferre, a tőkeáttételre és a közzétételre vonatkozó különös rendelkezések és technikai kritériumok kiigazítása érdekében.

(85)

Az EUMSZ 290. cikke szerinti, jogi aktusok elfogadására irányuló felhatalmazást kell a Bizottságnak adni az e rendeletben meghatározott szavatolótőke-szintek vagy kockázati súlyoknak a sajátos körülmények figyelembevétele érdekében történő átmeneti csökkentésének előírása céljából; egyes kockázatoknak e rendelet nagykockázatra vonatkozó előírásai alkalmazása alóli mentesítésének pontosítása céljából; a gazdasági és monetáris terület fejleményeinek figyelembevétele érdekében a kereskedési könyvre vonatkozó tőkekövetelmények kiszámítása szempontjából lényeges összegek meghatározása céljából; a pénzügyi piacok fejleményeinek figyelembevétele érdekében a szavatolótőke előírt szintjétől való eltérésre jogosult befektetési vállalkozások kategóriáinak kiigazítása céljából; e rendelet egységes alkalmazásának biztosítása érdekében annak a követelménynek az egyértelművé tétele céljából, hogy a befektetési vállalkozásoknak az előző évi általános költségeik egynegyedének megfelelő szavatolótőkével kell rendelkezniük; a szavatolótőke azon 33

elemeinek meghatározása céljából, amelyekből le kell vonni az intézmény releváns jogalanyok instrumentumaiban lévő részesesedéseit; az intézmények által teljesítendő meghatározott nyugdíjjuttatások értékelésekor a biztosításmatematikai nyereségek és veszteségek kezelésére vonatkozó kiegészítő átmeneti rendelkezések bevezetése céljából; a szavatolótőke-szintek átmeneti növelése céljából; és a likviditási követelmények meghatározása céljából. (86)

Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megfogalmazása során biztosítania kell, hogy a megfelelő dokumentumokat egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon eljuttassák az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz is.

(87)

A Bizottság fel kell hatalmazni arra is, hogy sürgősségi eljárással elfogadja a szavatolótőke szintjének, a kockázati súlyoknak vagy bármely egyéb prudenciális követelménynek az átmeneti megemelését, amely a piaci fejleményekre adott válaszhoz szükséges. Az ilyen rendelkezések 6 hónapnál nem hosszabb időszakban alkalmazhatók, kivéve, ha az Európai Parlament vagy a Tanács hat héten belül kifogást emelt a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben. A Bizottság közli a sürgősségi eljárás alkalmazásának okait.

(88)

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardok biztosítják a harmonizációt, az egységes feltételeket és a betétesek, befektetők és fogyasztók megfelelő védelmét az egész Unióban. A hatékonyság érdekében célszerű, hogy az EBH, mint nagyon jelentős szakértelemmel rendelkező szerv, olyan szabályozás- és végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozzon ki, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket, és benyújtsa azokat a Bizottsághoz.

(89)

A Bizottság az EBH által a szövetkezeti társaságok és hasonló intézmények, bizonyos szavatolótőke-instrumentumok, a prudenciális korrekciók, a szavatolótőkéből való levonások, a kiegészítő szavatolótőke-instrumentumok, a kisebbségi részesedések, a banki működést kiegészítő szolgáltatások, a hitelkockázati korrekció kezelése, a nemteljesítési valószínűség, a nemteljesítéskori veszteségráta, a vállalatirányítás, az eszközök kockázati súlyozási módszerei, a felügyeleti gyakorlatok konvergenciája, a likviditás és a szavatolótőkére vonatkozó átmeneti szabályok terén kidolgozott szabályozástechnikai standardtervezeteket az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, és az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően fogadja el. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten is – megfelelő konzultációkat folytasson.

(90)

A Bizottságot ezenkívül fel kell hatalmazni arra, hogy végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján, és az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelően. Az EBH-t meg kell bízni a konszolidálás, az együttes határozatok, a jelentéstétel, a közzététel, a jelzáloggal fedezett kitettségek, a kockázatkezelés, az eszközök kockázati súlyozási módszerei, bizonyos kitettségek kockázati súlyai és részletezése, az opciók és warrantok kezelése, a tőkeinstrumentumokban és devizában lévő pozíciók, a belső modellek használata, a tőkeáttétel és a mérlegen kívüli tételek tekintetében végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozásával, amelyeket benyújt a Bizottsághoz.

34

(91)

E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Az említett hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni, ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

35

ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK I. cím Tárgy, hatály és fogalommeghatározások 1. cikk Hatály Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv alapján felügyelt minden intézmény által teljesítendő általános prudenciális követelményekre vonatkozóan, a következő elemekkel kapcsolatosan: (a)

hitelkockázat, piaci kockázat és működési kockázat teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és standardizált elemeihez kapcsolódó szavatolótőke-követelmények;

(b)

nagykockázat-vállalást korlátozó követelmények;

(c)

miután a 444. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatályba lépett, a likviditási kockázat teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és standardizált elemeihez kapcsolódó likviditási követelmények;

(d)

az a)–c) ponthoz és a tőkeáttételhez kapcsolódó jelentéstételi követelmények;

(e)

közzétételi követelmények.

A 229. cikk központi szerződő felekre alkalmazandó. Ez a rendelet nem szabályozza a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelvben meghatározottak szerint a prudenciális szabályozás és felügyelet terén az illetékes hatóságokra vonatkozó közzétételi követelményeket. 2. cikk Felügyeleti hatáskörök Az ennek a rendeletnek való megfelelés biztosítása céljából az illetékes hatóságok a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelvben meghatározott hatáskörökkel rendelkeznek és az abban meghatározott eljárásokat követik.

3. cikk Szigorúbb követelmények intézmények általi alkalmazása Ez a rendelet nem zárja ki, hogy az intézmények az ezen rendelet által előírtat meghaladó mértékű szavatolótőkét és szavatolótőke-elemeket tartsanak, és az előírtnál szigorúbb intézkedéseket alkalmazzanak. 4. cikk Fogalommeghatározások E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók: (1)

„hitelintézet”: olyan vállalkozás, amely a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket vesz át, valamint saját számlára hiteleket nyújt;

(2)

„illetékes hatóságok”: nemzeti jogszabályok által hivatalosan elismert hatóságok vagy szervek, amelyeket nemzeti jogszabály felhatalmaz arra, hogy az adott tagállamban működő felügyeleti rendszer részeként hitelintézeteket vagy befektetési vállalkozásokat felügyeljenek.

(3)

„pénzügyi intézmény”: a hitelintézettől eltérő vállalkozás, amelynek fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése, vagy a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv I. mellékletének 2–12. és 15. pontjában felsorolt tevékenységek közül egynek vagy többnek a folytatása;

(4)

„intézmény”: hitelintézet vagy befektetési vállalkozás;

(5)

„konszolidáló felügyeleti hatóság”: az EU-szintű anyavállalat intézmények és az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok által ellenőrzött intézmények összevont alapú felügyeletének gyakorlásáért felelős illetékes hatóság.

(6)

„elismert harmadik országbeli befektetési vállalkozások”: olyan vállalkozások, amelyek teljesítik az összes következő feltételt: a) olyan vállalkozások, amelyekre, ha azokat az Unión belül alapították volna, kiterjedne a befektetési vállalkozás meghatározása; b)

olyan vállalkozások, amelyek harmadik országban működési engedéllyel rendelkeznek;

c) olyan vállalkozások, amelyek olyan prudenciális szabályoknak a hatálya alá tartoznak és felelnek meg, amelyeket az illetékes hatóságok legalább olyan szigorúnak tartanak, mint az ezen rendeletben vagy a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelvben megállapítottak; (7)

„helyi vállalkozás”: az olyan vállalkozás, amely saját számlájára köt ügyleteket pénzügyi határidős vagy opciós vagy egyéb származtatotteszköz-piacokon, valamint készpénzpiacokon a származtatott pozíciók fedezésének kizárólagos céljával, vagy amely azon piacok más tagjainak számlájára köt ügyleteket, és ugyanezen piacok klíringtagjai garantálják, ahol az ilyen vállalkozások által kötött szerződések teljesítésének biztosítására a felelősséget ugyanazoknak a piacoknak a klíringtagjai vállalják;

37

(8)

„befektetési vállalkozás”: a 2004/39/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése első albekezdésében meghatározott minden olyan intézmény, amely az azon irányelv által előírt követelmények hatálya alá tartozik, kivéve: a)

a hitelintézeteket;

b)

a helyi vállalkozásokat;

c)

azokat a vállalkozásokat, amelyek tevékenységi engedélye csak befektetési tanácsadási szolgáltatás nyújtására vagy ügyfélmegbízások fogadására és továbbítására terjed ki, anélkül, hogy birtokába jutnának az ügyfeleik tulajdonát képező készpénznek vagy értékpapírnak, és amelyek ebből kifolyólag nem kerülhetnek adós pozícióba az ügyfeleikkel szemben;

(9)

„kollektív befektetési forma (KBF)”: az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló, 2011. június 8-i 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési alap, vagy az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkében meghatározott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV).

(10)

„engedély”: olyan, a hatóságok által bármilyen formában kibocsátott okirat, amely jogot biztosít a tevékenység folytatására;

(11)

„konszolidált helyzet”: e rendelet követelményeinek a II. cím 2. fejezetével összhangban egyetlen intézményre történő olyan alkalmazásából eredő helyzet, mintha ez az intézmény egy vagy több másik vállalkozással együtt egyetlen intézményt alkotna;

(12)

„összevont alapú”: a konszolidált helyzet alapján;

(13)

„piaci árazás”: a pozíciók értékelése könnyen hozzáférhető, semleges forrásból szerzett záró árak alapján, beleértve a tőzsdei árfolyamokat, a kereskedési felületeken megjelenő árakat vagy különféle független, jó hírnevű kereskedők árjegyzéseit;

(14)

„modellalapú árazás”: olyan értékelést, amelyet egy vagy több piaci paraméter alapján kell viszonyítani, valószínűségi alapon megbecsülni vagy egyéb módon kiszámítani;

(15)

„független ármegerősítés”: a piaci árak vagy a modellalapú árazás paraméterei pontosságának és függetlenségének rendszeres ellenőrzésére szolgáló folyamat.

(16)

„fióktelep”: olyan üzletviteli hely, amely jogilag nem önálló részét képezi egy hitelintézetnek, és amely közvetlenül bonyolítja a hitelintézeti tevékenység szerves részét képező ügyleteket vagy az ügyletek egy részét;

(17)

„pénzügyi intézmény”: a hitelintézettől eltérő vállalkozás, amelynek fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése, vagy a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv I. mellékletének 2–12. és 15. pontjában felsorolt tevékenységek közül egynek vagy többnek a folytatása;

(18)

„székhely szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben a hitelintézet működését engedélyezték;

38

(19)

fogadó tagállam: az a tagállam, amelyben a hitelintézet fiókteleppel rendelkezik, vagy amelyben szolgáltatásokat nyújt;

(20)

„ellenőrzés”: a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK tanácsi irányelv18 1. cikkében meghatározott, az anyavállalat és a leányvállalat közötti kapcsolat, vagy egy természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás közötti hasonló kapcsolat;

(21)

„befolyásoló részesedés”: olyan közvetlen vagy közvetett részesedés egy vállalkozásban, amely a tőke vagy a szavazati jogok legalább 10 %-át képviseli, illetve amely lehetővé teszi számottevő befolyás gyakorlását annak a vállalkozásnak az irányítása felett;

(22)

„állami szektorbeli intézmények”: a központi kormányzatnak, regionális kormányzatoknak vagy helyi hatóságoknak felelős nem kereskedelmi közigazgatási szervek, vagy a regionális és helyi hatóságokkal megegyező felelősséget gyakorló hatóságok, vagy nem kereskedelmi jellegű, a központi kormányzat vagy regionális vagy helyi hatóságok tulajdonában álló vállalkozások, amelyekre külön garanciális szabályok vonatkoznak, és ide tartozhatnak még olyan jogilag szabályozott autonóm testületek, amelyek állami ellenőrzés alatt állnak;

(23)

„figyelembe vehető tőke”: a második rész IV. címe és az ötödik rész alkalmazásában a következők összege: a) elsődleges alapvető tőke; b) kiegészítő alapvető tőke; c) a szavatolótőke 25 %-ával egyenlő vagy annál kevesebb járulékos tőke;

(24)

„működési kockázat”: a nem megfelelő vagy rosszul működő belső folyamatokból, személyekből és rendszerekből, vagy külső eseményekből eredő veszteség kockázata, amely magában foglalja a jogi kockázatot is;

(25)

„központi bankok”: egyéb rendelkezés hiányában a Központi Bankok Európai Rendszeréhez tartozó nemzeti központi bankok és az Európai Központi Bank;

(26)

„felhígulási kockázat”: a követelés összegének az ügyfél részére nyújtott készpénz- vagy nem készpénzhiteleken keresztül történő csökkentéséből adódó kockázat;

(27)

„nemteljesítési valószínűség”: az ügyfélnek egy éves időszakot meghaladó nemteljesítési valószínűsége;

(28)

„veszteség”: a harmadik rész II. címe alkalmazásában gazdasági veszteség, beleértve a lényeges diszkonthatásokat, valamint a behajtásból származó lényeges közvetlen és közvetett költségeket;

(29)

„nemteljesítéskori veszteségráta (loss given default, LGD)”: az ügyfél részéről bekövetkező nemteljesítésből eredő, kitettséghez kapcsolódó veszteségnek a nemteljesítés időpontjában fennálló követeléshez viszonyított aránya;

18

HL L 193., 1983.7.18., 1. o.

39

(30)

„hitel-egyenértékesítési tényező”: a jelenleg le nem hívott kötelezettség értékének a nemteljesítéskor lehívásra kerülő és fennálló része a jelenleg le nem hívott kötelezettség értékének arányában kifejezve, a kötelezettség mértékét a meghatározott határérték határozza meg, kivéve, ha a nem meghatározott határérték magasabb;

(31)

„várható veszteség (expexted loss, EL)”: a harmadik rész II. címe alkalmazásában az ügyfél esetleges nemteljesítéséből eredő, kitettséghez kapcsolódó várható veszteség nagysága vagy az egy év alatt keletkező behajtható összeg nagysága, a nemteljesítés időpontjában fennálló követelés arányában kifejezve;

(32)

„hitelkockázat-mérséklés”: intézmények által alkalmazott eljárás az intézmény által viselt kitettséggel vagy kitettségekkel összefüggő hitelkockázatok csökkentésére;

(33)

„előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet”: olyan hitelkockázat-mérséklési eljárás, amelynél az intézmény kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése az intézmény azon jogából ered, amely szerint – az ügyfél nemteljesítése, vagy az ügyféllel kapcsolatos egyéb meghatározott hitelesemények beálltakor – meghatározott eszközöket vagy összegeket értékesíthet, előidézheti azok transzferálását vagy rendelkezésre bocsátását, vagy azokat visszatarthatja, vagy csökkentheti a kitettség összegét a kitettség összegének és az intézménnyel szembeni kitettség közötti különbség szintjére, illetve a kitettséget ezzel a különbözettel helyettesítheti;

(34)

„előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet”: olyan hitelkockázat-mérséklési eljárás, amelynél az intézmény kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése egy harmadik fél azon kötelezettségvállalásából származik, amely szerint a hitelfelvevő részéről bekövetkező nemteljesítéskor vagy egyéb meghatározott hitelesemények beálltakor bizonyos összeget kifizet;

(35)

„repóügylet”: a „repómegállapodás” vagy „fordított repómegállapodás” meghatározása alá tartozó megállapodás által szabályozott bármely ügylet;

(36)

„betétjellegű okirat”: betéti okirat, kötvény, beleértve a fedezett kötvényeket, vagy bármely egyéb nem alárendelt eszköz, amelyet az intézmény bocsátott ki, amely vonatkozásában az intézmény már teljes kifizetésben részesült és amelyet az intézménynek nominális értékén, feltétel nélkül vissza kell fizetnie;

(37)

„értékpapírosítás”: az alább felsorolt mindkét jellemzővel rendelkező ügylet vagy rendszer, amelynél a kitettséggel vagy kitettségek halmazával kapcsolatos hitelkockázatot több ügyletrészsorozatba sorolják:

(38)

(a)

az ügylet vagy rendszer keretében eszközölt kifizetések a kitettség vagy kitettségek pooljának teljesítése függvényében alakulnak;

(b)

az ügyletrészsorozatok alárendelése határozza meg a veszteségek elosztását az ügylet vagy rendszer futamideje alatt;

„ügyletrészsorozat”: az egy vagy több kitettséghez kapcsolódó hitelkockázat szerződésben meghatározott szegmense, ahol e szegmens egy pozíciójához – figyelmen kívül hagyva az ezen vagy más szegmens pozíciói tulajdonosainak közvetlenül harmadik felektől nyújtott hitelkockázat fedezetét – magasabb vagy alacsonyabb hitelveszteség-kockázat kapcsolódik

40

minden más ilyen szegmens azonos szintű kockázatú pozícióihoz képest; (39)

„értékpapírosítási pozíció”: értékpapírosítással szembeni kitettség;

(40)

„újra-értékpapírosítás”: olyan értékpapírosítás, ahol az alapul szolgáló kitettségek pooljához kapcsolódó kockázat ügyletrészsorozatba van foglalva, és az alapul szolgáló kitettségek legalább egyike értékpapírosítási pozíció;

(41)

„újra-értékpapírosítási pozíció”: újra-értékpapírosítással szembeni kitettség;

(42)

„értékpapírosítást kezdeményező”: az alábbiak valamelyike: (a)

olyan jogalany, amely vagy önmagán vagy hozzá kapcsolódó jogalanyon keresztül közvetlenül, vagy közvetetten részese volt az eredeti megállapodásnak, amelyben meghatározták az adós, vagy a potenciális adós kötelezettségeit vagy potenciális kötelezettségeit, és akik kitettsége az értékpapírosítás tárgyát képezi;

(b)

olyan jogalany, amely saját számlájára megvásárolja egy harmadik fél kitettségeit, majd értékpapírosítja azokat;

(43)

„szponzor”: az értékpapírosítást kezdeményező intézménytől különböző, harmadik felek kitettségeit felvásárló olyan intézmény, amely eszközfedezet melletti értékpapír-kibocsátási programot vagy más értékpapírosítási rendszert hoz létre és működtet;

(44)

„hitelminőség-javítás”: szerződéses megállapodás, amely révén az értékpapírosítási pozíció hitelminősége javul a szerződéses megállapodás nélküli helyzethez képest, beleértve azokat a minőségjavításokat is, amelyeket alacsonyabb rangú ügyletrészsorozatokon és más fajta hitelkockázati fedezeteken keresztül érnek el;

(45)

„különleges értékpapírosítási célú gazdasági egység”: vagyonkezelő vagy intézményektől különböző egyéb vállalkozás, amelyet egy vagy több értékpapírosítás végrehajtására hoztak létre, és amelynek tevékenysége az értékpapírosítás végrehajtásához szükséges mértékre korlátozódik, struktúrájában a kezdeményező intézmény kötelezettségeit elválasztják a különleges értékpapírosítási célú gazdasági egység kötelezettségeitől, és a tulajdonosi jogok gyakorlói jogaikat korlátlanul elzálogosíthatják vagy értékesíthetik;

(46)

„kapcsolatban álló ügyfelek csoportja”: a következők bármelyike: (a)

két vagy több természetes vagy jogi személy, akik, vagy amelyek – az ellenkező bizonyításáig – egyetlen kockázati tényezőt képeznek, mivel egyikük közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll a másik vagy a többi, kivéve, ha a c) pontban meghatározott elbánás alkalmazandó;

(b)

két vagy több természetes vagy jogi személy, akik, vagy amelyek között nincs az a) pontban leírt ellenőrzést jelentő kapcsolat, mégis egyetlen kockázati tényezőnek tekintendők, mivel olyan keresztkapcsolatok állnak fenn közöttük, amelyek alapján ha egyikük pénzügyi – különösen finanszírozási vagy visszafizetési – nehézségbe kerülne, a másiknak vagy a többinek is valószínűleg finanszírozási vagy visszafizetési gondokkal kellene megküzdenie;

(c)

ha

a

központi

kormányzat 41

ellenőrzése alatt áll egy vagy több

jogalany, és az ezzel a központi kormányzattal szembeni kitettségek 0 %-os kockázati súlyozást kapnak a 109. cikknek megfelelően, és ha az említett központi kormányzat kifejezett garanciát biztosított az ilyen jogalanyok összes kötelezettségéhez, az ellenőrzés nem vezet kapcsolt ügyfelek csoportjához a központi kormányzat és ezen jogalanyok között. Ugyanez alkalmazandó regionális kormányzatok és helyi hatóságok esetében, ha a regionális kormányzatoknak vagy helyi hatóságoknak való kitettség 0 %os kockázati súlyozást kap a 110. cikknek megfelelően, és ha a regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok kifejezett garanciát biztosítottak az ilyen jogalanyok összes kötelezettségéhez. (47)

„elismert tőzsdék”: olyan tőzsdék, amelyek megfelelnek az összes következő feltételnek: (a)

a 2004/39/EK irányelv 47. cikkének megfelelően az (EÉPH) által közzétett jegyzékben említett piacok;

(b)

olyan klíringmechanizmussal rendelkeznek, amelynek révén a IV. mellékletben felsorolt ügyletekre napi fedezeti követelmények vonatkoznak, amelyek így az illetékes hatóságok megítélése szerint kellő védelmet nyújtanak;

(48)

„nem kötelező nyugdíjjuttatás”: az intézmény által a munkavállalónak nem kötelező alapon, a munkavállaló változó javadalmazási csomagjának részeként nyújtott, emelt nyugdíjjuttatás, amely nem foglalja magában a munkavállalónak a vállalati nyugdíjrendszer feltételei alapján nyújtott felhalmozott juttatásokat.

(49)

„részesedés”: a meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv19 17. cikkének első mondata szerinti részesedés, illetve egy vállalkozás szavazati jogainak vagy a tőkéjének legalább 20 %-os vagy annál nagyobb közvetlen vagy közvetett tulajdonlása;

(50)

„kitettség”: a harmadik rész II. címe alkalmazásában eszköz vagy mérlegen kívüli tétel.

(51)

„jelzáloghitelezési érték”: az ingatlan azon értéke, amelyet az ingatlan jövőbeni értékesíthetőségének gondos értékelésével állapítanak meg, figyelembe véve az ingatlan hosszú távú fenntarthatósági szempontjait, a rendes és helyi piaci feltételeket, az ingatlan jelenlegi használatát és megfelelő alternatív felhasználási módjait.

(52)

„piaci érték”: az ingatlan szempontjából az a becsült érték, amelyen az ingatlant egy eladni szándékozó eladó megfelelő hirdetés útján egy vásárolni szándékozó vevőnek független ügylet során el tudná adni az értékelés időpontjában, feltételezve, hogy a felek jól értesülten, körültekintően és kényszer nélkül járnak el.

(53)

„vonatkozó számviteli keret”: azon számviteli szabályok, amelyek a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet20 értelmében, és a bankok és más pénzügyi intézmények éves beszámolójáról és konszolidált éves beszámolójáról szóló, 1986. december 8-i, 86/635/EGK tanácsi irányelv21 értelmében az intézményre alkalmazandók.

19 20 21

HL L 222., 1978.8.14., 11. o. HL L 243., 2002.9.11., 1. o. HL L 372., 1986.12.31., 1. o.

42

(54)

„egyéves nemteljesítési arány”: egy T időpontot megelőzően egy évvel kezdődő időtartam során bekövetkezett nemteljesítések száma és az említett időpontot egy évvel megelőzően ehhez a kategóriához vagy halmazhoz rendelt ügyfelek száma között arány.

(55)

„spekulatív ingatlanfinanszírozás”: ingatlan megszerzéséhez, vagy fejlesztéséhez, vagy építéséhez nyújtott kölcsön, a nyereséges viszonteladás szándékával.

(56)

„repómegállapodás” és „fordított repómegállapodás”: minden olyan megállapodás, amellyel egy intézmény vagy ügyfele értékpapírokat árukat, vagy a következők egyikéhez kapcsolódó garantált jogokat ruház át:

(57)

a)

értékpapírokra vagy árukra való jogosultság, ha e garanciát olyan elismert tőzsde bocsátja ki, amely az értékpapírokhoz vagy az árukhoz való jogokkal rendelkezik és a megállapodás nem teszi lehetővé az intézmény számára, hogy egy adott értékpapírt vagy árut egyszerre több ügyfélre ruházzon át vagy adjon biztosítékul, visszavásárlás kötelezettsége mellett;

b)

ugyanolyan típusú helyettesített értékpapírok vagy áruk meghatározott áron, az átruházó által meghatározott vagy meghatározandó jövőbeli időpontban, ami az értékpapírokat, illetve árukat eladó intézmény szempontjából visszavásárlási megállapodásnak, az azokat megvásárló intézmény szempontjából fordított visszavásárlási megállapodásnak tekintendő.

„pénzügyi instrumentum”: a következők bármelyike: (a)

olyan szerződés, amely egyszerre jelent az egyik fél vonatkozásában pénzügyi eszközt, egy másik fél vonatkozásában pedig pénzügyi kötelezettséget vagy tőkeinstrumentumot;

(b)

a 2004/39/EK irányelv I. melléklete C. szakaszában meghatározott bármely instrumentum;

(c)

származékos pénzügyi instrumentum;

(d)

elsődleges pénzügyi instrumentum;

(e)

pénzeszköz.

Az a)–c) pontban említett instrumentumok csak akkor minősülnek pénzügyi instrumentumnak, ha értékük egy mögöttes pénzügyi instrumentumból vagy egy másik mögöttes elemből, rátából vagy indexből származik. (58)

„indulótőke”: hitelintézetekre vonatkozóan a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv 12. cikkében, befektetési vállalkozásokra vonatkozóan az említett irányelv IV. címében meghatározott szavatolótőke-összeg és -típusok.

(59)

„kereskedési szándékkal tartott pozíciók”: a következők bármelyike: (a)

saját számlás pozíciók valamint az ügyfélmegbízás teljesítéséből és az árjegyzésből származó pozíciók;

(b)

rövid távú újraértékesítésre szánt pozíciók;

43

(c) (60)

(61)

a vételi és eladási árak közötti tényleges vagy várható rövid távú árkülönbözetből, vagy az egyéb ár- vagy kamatlábváltozásokból származó haszon szándékával tartott pozíciók;

„anyavállalat”: a)

a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott anyavállalat;

b)

a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv VII. címe 3. és 4. fejezetének II. szakasza és VIII. címe, valamint e rendelet V. része alkalmazásában a 83/349/EGK irányelv 1. cikke (1) bekezdése szerinti anyavállalat, valamint minden olyan vállalkozás, amely ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol egy másik vállalkozás felett;

„leányvállalat”: a)

a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott leányvállalat;

b)

a 83/349/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti leányvállalat és minden olyan vállalkozás, amely felett egy anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol;

A leányvállalatok valamennyi leányvállalata azon vállalkozás leányvállalatának is tekintendő, amely az előbbiek eredeti anyavállalata; (62)

„kereskedési könyv”: az intézmény által kereskedési szándékkal, vagy kereskedési szándékkal tartott pozíciók fedezésére tartott, pénzügyi instrumentumokból és árukból álló összes pozíció;

(63)

„pénzügyi holdingtársaság”: olyan pénzügyi intézmény, amelynek leányvállalatai kizárólag, vagy nagy részben intézmények vagy pénzügyi intézmények, és a leányvállalatok közül legalább egy intézmény, és amely nem minősül a 2002/87/EK irányelv22 2. cikkének (15) bekezdése szerinti vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;

(64)

„tagállami anyavállalat intézmény”: olyan intézmény, amelynek intézmény vagy pénzügyi intézmény leányvállalata van, vagy részesedése van egy ilyen intézményben, és önmaga nem leányvállalata más, ugyanabban a tagállamban engedélyezett intézménynek, vagy ugyanabban a tagállamban felállított pénzügyi holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;

(65)

„EU-szintű anyavállalat intézmény”: anyavállalat intézmény, amely nem leányvállalata egy valamely tagállamban engedélyezett másik intézménynek vagy valamely tagállamban felállított pénzügyi holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;

(66)

„tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalat”: olyan pénzügyi holdingtársaság, amely nem leányvállalata egy ugyanazon tagállamban engedélyezett intézménynek, vagy egy ugyanazon tagállamban felállított pénzügyi holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;

(67)

„EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat”: olyan pénzügyi holdingtársaság anyavállalat, amely nem leányvállalata valamely tagállamban engedélyezett intézménynek,

22

Az egy pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 35., 2003.2.11., 1. o.).

44

vagy valamely tagállamban felállított másik pénzügyi holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak; (68)

„tagállami vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat”: olyan vegyes pénzügyi holdingtársaság, amely nem leányvállalata egy ugyanazon tagállamban engedélyezett hitelintézetnek, vagy egy ugyanazon tagállamban felállított pénzügyi holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;

(69)

„EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat”: olyan vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat, amely nem leányvállalata valamely tagállamban engedélyezett hitelintézetnek, vagy valamely tagállamban felállított másik pénzügyi holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;

(70)

„multilaterális kereskedési rendszer”: jelentése egyezik a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (15) bekezdésében meghatározottal;

(71)

„vegyes tevékenységű holdingtársaság”: olyan anyavállalat, amely nem minősül pénzügyi holdingtársaságnak, intézménynek vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak, és amelynek leányvállalatai közül legalább egy intézmény;

(72)

„szoros kapcsolatok”: olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy összekapcsolódik bármely következő módon: (a)

tulajdonosi részesedés formájában, amely egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének 20 %-os vagy azt meghaladó részben közvetlen vagy ellenőrzés útján fennálló tulajdonlása;

(b)

ellenőrzési kapcsolat;

(c)

az a tény, hogy mindkettő vagy mindegyik ellenőrzési kapcsolat révén tartósan kapcsolódik ugyanahhoz a harmadik személyhez;

(73)

„központi szerződő fél”: olyan jogalany, amely az egy vagy több pénzügyi piacon kötött ügyletekben érintett ügyfelek között közvetít, azaz vevőként lép fel valamennyi eladóval szemben, illetve eladóként valamennyi vevővel szemben;

(74)

„nemteljesítési alap”: a központi szerződő fél által létrehozott alap, amelynek célja a központi szerződő félnél egy vagy több klíringtagja nemteljesítéséből eredően felmerülő veszteségek megosztása, amennyiben az említett klíringtagok által befizetett letétek és a nemteljesítési alaphoz tett hozzájárulások nem elegendőek az említett veszteségek fedezésére;

(75)

„kereskedési kitettség”: a központi szerződő félnél elhelyezett eszközökből eredő kitettségek, központi szerződő féllel szembeni piaci árazási kitettségek és a központi szerződő féllel szembeni potenciális jövőbeli kitettségek összege;

(76)

„biztosító”: jelentése egyezik a 2009/138/EK irányelv 13. cikke (1) bekezdésében meghatározottal;

(77)

„vegyes tevékenységű biztosítói holdingtársaság”: jelentése egyezik a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének g) pontjában meghatározottal;

45

(78)

„viszontbiztosító”: jelentése egyezik a 2009/138/EK irányelv 13. cikke (4) bekezdésében meghatározottal;

(79)

„harmadik országbeli biztosító”: jelentése egyezik a 2009/138/EK irányelv 13. cikke (3) bekezdésében meghatározottal;

(80)

„harmadik országbeli viszontbiztosító”: jelentése egyezik a 2009/138/EK irányelv 13. cikke (6) bekezdésében meghatározottal;

(81)

„szabályozott piac”: a 2004/39/EK irányelv 47. cikkének megfelelően az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (EÉPH) által közzéteendő jegyzékben említett piac;

(82)

„vezető testület”: az intézmény irányító testülete, amely magában foglalja a felügyeleti és a vezetési funkciót, rendelkezik a végső döntéshozatal hatáskörével és amely jogosult az intézmény stratégiájának, célkitűzéseinek és általános irányvonalának meghatározására. A vezető testület magában foglal olyan személyeket, akik az intézmény üzleti tevékenységét ténylegesen irányítják.

(83)

„felügyeleti funkcióját ellátó vezető testület”: a vezetői döntéshozatal ellenőrzésére és monitoringjára irányuló felügyeleti funkciójában eljáró vezető testület;

(84)

„felső vezetés”: az intézménynél vezetői feladatot ellátó egyének, akik felelősek és elszámoltathatóak a vezető testület felé az intézmény mindennapi vezetéséért;

(85)

„vegyes pénzügyi holdingtársaság”: a szabályozott vállalkozáson kívüli anyavállalat, amely leányvállalataival együtt – amelyek közül legalább egy olyan szabályozott vállalkozás, amelynek székhelye a Közösségen belül található –, valamint az egyéb vállalkozások együttesen pénzügyi konglomerátumot alkot;

(86)

„tőkeáttétel”: az intézmény fizetendő vagy teljesítendő vagy biztosítékként nyújtandó eszközeinek, mérlegen kívüli kötelezettségeinek és függő kötelezettségeinek relatív mérete, beleértve a kapott finanszírozásból, megtett kötelezettségvállalásokból, származékos termékekből vagy repóügyletekből eredő kötelezettségeket, de kizárva azokat a kötelezettségeket, amelyeket kizárólag egy intézmény felszámolása során lehet érvényesíteni, az intézmény szavatolótőkéjéhez képest.

46

II. cím A követelmények alkalmazási szintje 1. fejezet A követelmények alkalmazása egyéni alapon 5. cikk Általános elvek 1.

Az intézményeknek egyéni alapon teljesíteniük kell a második–ötödik részben meghatározott kötelezettségeket.

2.

Minden intézménynek, amely se nem leányvállalat, se nem anyavállalat abban a tagállamban, ahol engedélyezték és felügyelik, és minden intézménynek, amelyet nem vontak be a 17. cikk szerinti konszolidációba, egyéni alapon meg kell felelnie a 84. cikkben megállapított kötelezettségeknek.

3.

Minden intézménynek, amely se nem leányvállalat, se nem anyavállalat, és minden intézménynek, amelyet nem vontak be a 17. cikk szerinti konszolidációba, egyéni alapon meg kell felelnie a nyolcadik részben megállapított kötelezettségeknek.

4.

Az befektetési vállalkozásoktól eltérő intézményeknek, amelyek nem rendelkeznek engedéllyel a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások nyújtására, egyéni alapon meg kell felelniük a 401. és 403. cikkben megállapított követelményeknek.

5.

Az intézményeknek egyéni alapon teljesíteniük kell a hetedik részben meghatározott kötelezettségeket. 6. cikk A prudenciális követelmények egyéni alapú alkalmazásától való eltérés

1.

Az illetékes hatóságok eltekinthetnek az 5. cikk (1) bekezdésének az intézmény leányvállalataira való alkalmazásától, ha mind a leányvállalatot, mind az intézményt az érintett tagállam engedélyezte és felügyeli, és a leányvállalat annak az intézménynek az összevont alapú felügyelete alatt áll, amely az anyavállalat, és a szavatolótőkének az anyavállalat és a leányvállalatok közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében következő feltételek mindegyike teljesül: (a)

a szavatolótőke haladéktalan transzferálásának vagy a kötelezettségek anyavállalat általi visszafizetésének lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen és nem várható;

(b)

vagy az anyavállalat meggyőzi az illetékes hatóságot a leányvállalat prudens kezeléséről és az illetékes hatóság engedélyével nyilatkozatott tett, hogy garantálja a leányvállalat

47

által vállalt kötelezettségeket, vagy a leányvállalathoz kapcsolódó kockázatok elhanyagolhatók; (c)

az anyavállalat kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési folyamatai lefedik a leányvállalatot;

(d)

az anyavállalat a leányvállalat tőkéjének részvényeihez kapcsolódó szavazati jog több mint 50 %-ával rendelkezik, vagy joga van arra, hogy kinevezze vagy eltávolítsa a leányvállalat vezető testülete tagjainak többségét.

2.

Az illetékes hatóságok élhetnek az (1) bekezdésben meghatározott lehetőséggel, ha az anyavállalat ugyanabban a tagállamban felállított pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság, mint az intézmény, feltéve hogy az intézményekre vonatkozó ugyanazon felügyelet alá tartozik, különösen a 10. cikk (1) bekezdésében megállapított előírások tekintetében.

3.

Az illetékes hatóságok eltekinthetnek az 5. cikk (1) bekezdésének a tagállami anyavállalat intézményre való alkalmazásától, ha az intézményt az érintett tagállam engedélyezte és felügyeli, és összevont alapú felügyelet alatt áll, és a szavatolótőkének az anyavállalat és a leányvállalatok közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében következő feltételek mindegyike teljesül: (a)

a szavatolótőke haladéktalan transzferálásának vagy a kötelezettségek tagállami anyavállalat intézmény részére történő visszafizetésének lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen és nem várható;

(b)

az összevont alapú felügyeletnek megfelelő kockázatértékelési, -mérési és ellenőrzési eljárások lefedik a tagállami anyavállalat intézményt.

Az e bekezdést alkalmazó illetékes hatóság tájékoztatja az összes többi tagállam illetékes hatóságait. 7. cikk A likviditási követelmények egyéni alapú alkalmazásától való eltérés 1.

Az illetékes hatóságok teljes mértékben vagy részben eltekintenek a 401. cikknek az anyavállalat intézményre és az Európai Unión belüli összes vagy néhány leányvállalatára való alkalmazásától, és ezeket egységes likviditási alcsoportként felügyeli, amíg teljesítik a következő összes feltételt: (a)

az anyavállalat intézmény a 401. és 403. cikkben meghatározott kötelezettségeket összevont alapon, vagy ha az alcsoport nem foglalja magában az EU-szintű anyavállalat intézményt, szubkonszolidált alapon teljesíti;

(b)

az anyavállalat intézmény mindenkor figyelemmel kíséri és felügyeli a csoporton vagy alcsoporton belüli, a mentesítés hatálya alá tartozó összes intézmény likviditási pozícióit;

(c)

az intézmények olyan szerződéseket kötöttek, amelyek biztosítják közöttük a pénzeszközök szabad mozgását, hogy lehetővé váljon számukra 48

egyéni és közös kötelezettségeik teljesítése, amikor azok esedékessé válnak; (d) 2.

a c) pontban említett szerződések teljesítésének lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen és nem várható.

Ha az egységes likviditási alcsoporthoz tartozó minden intézményt ugyanabban a tagállamban engedélyeztek, az adott tagállam illetékes hatóságainak az (1) bekezdést kell alkalmazniuk. Ha az egységes likviditási alcsoporthoz tartozó intézményeket több tagállamban engedélyezték, az (1) bekezdést csak a 19. cikkben meghatározott eljárást követően kell alkalmazni és csak azon intézményekre, amelyeknek illetékes hatóságai megegyeznek a következő elemekről: (a)

a likviditási kockázat szervezésének és kezelésének megfelelősége, a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv 84. cikkében előírtak szerint;

(b)

az alcsoporton belül tartandó előírt likvid eszközök összegének eloszlása, az eszközök elhelyezkedése és tulajdonlása;

(c)

olyan intézmények által tartandó likvid eszközök minimális összege, amelyek esetében eltekintettek a 401. cikk alkalmazásától;

(d)

a hatodik rész III. címében meghatározottaktól szigorúbb paraméterek szükségessége.

Az illetékes hatóságok az (1) bekezdést olyan intézményekre is alkalmazhatják, amelyek a 108. cikk (7) bekezdésének b) pontjában említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagjai, feltéve, hogy teljesítik a 108. cikk (7) bekezdésében meghatározott összes feltételt. Az illetékes hatóságok ebben az esetben meghatározzák a mentesítés alá tartozó egyik intézményt, amelynek az egységes likviditási alcsoport összes intézményének konszolidált helyzete alapján teljesítenie kell a 401. cikket. 3.

Ha az (1) bekezdés alapján mentesítést adtak, az illetékes hatóságok a 403. cikk alkalmazásától is eltekinthetnek. 8. cikk Egyéni konszolidáció módszere

1.

E cikk (2) és (3) bekezdésére és a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv 134. cikke (3) bekezdésére figyelemmel az illetékes hatóságok eseti alapon engedélyezhetik az anyavállalat intézmények számára, hogy az 5. cikk (1) bekezdése szerinti követelményeik kiszámításába bevonják azon leányvállalatokat, amelyek teljesítik a 6. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjaiban meghatározott feltételeket, és amelyeknek ezzel az anyavállalattal szemben vannak lényeges kitettségeik vagy lényeges kötelezettségeik.

2.

Az (1) bekezdésben említett elbánás alkalmazása csak abban az esetben engedélyezett, ha az anyavállalat intézmény teljes körűen bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára azokat a körülményeket és intézkedéseket, a jogi intézkedéseket is beleértve, amelyek értelmében a szavatolótőke haladéktalan transzferálásának, vagy esedékessé vált kötelezettségeknek a leányvállalat által az anyavállalata számára történő visszafizetésének lényeges fizikai,

49

gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen és nem is várható. 3.

Amennyiben az illetékes hatóság él az (1) bekezdésben megállapított mérlegelési jogkörével, akkor rendszeresen, évente legalább egyszer tájékoztatja a többi tagállam illetékes hatóságait az (1) bekezdés alkalmazásáról, valamint a (2) bekezdésben említett körülményekről és intézkedésekről. Amennyiben a leányvállalat egy harmadik országban található, akkor az illetékes hatóságok ugyanezt a tájékoztatást biztosítják e harmadik ország illetékes hatóságainak is. 9. cikk Központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek mentesítése

Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a második–negyedik meghatározott követelményeknek egy vagy több, ugyanabban hitelintézetre való alkalmazásától, amelyek tartósan kapcsoltak felügyeli és amely ugyanabban a tagállamban letelepedett, mindegyikéről rendelkezik:

és a hatodik–nyolcadik részben a tagállamban elhelyezkedő olyan egy központi szervhez, amely őket ha a nemzeti jog a következők

(a)

a központi szerv és a kapcsolt intézmények kötelezettségvállalásai egyetemleges felelősséget képeznek, vagy a kapcsolt intézményei kötelezettségvállalásait a központi szerv teljes körűen garantálja;

(b)

a központi szerv és az összes kapcsolt intézmény szolvenciáját és likviditását együtt, ezen intézmények összevont beszámolói alapján ellenőrzik;

(c)

a központi szerv vezetősége jogosult utasításokat adni a kapcsolt intézmények vezetőségének.

2. fejezet Prudenciális konszolidáció 1. SZAKASZ A KÖVETELMÉNYEK ALKALMAZÁSA ÖSSZEVONT ALAPON 10. cikk Általános kezelés 1.

A tagállami anyavállalat intézmények a 16. cikkben előírt mértékben és módon teljesítik a második–negyedik és hetedik részben meghatározott kötelezettségeket konszolidált helyzetük alapján.

2.

A tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat által ellenőrzött intézmények a 16. cikkben előírt mértékben és módon teljesítik a második–negyedik és hetedik részben meghatározott kötelezettségeket az adott pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság konszolidált helyzete alapján. Ha egynél több intézményt ellenőriz egy tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat, az első albekezdést csak arra az intézményre kell alkalmazni, amelyre az összevont alapú felügyelet vonatkozik, összhangban a 50

[Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv 106. cikkével. 3.

Az EU-szintű anyavállalat intézmények és az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat által ellenőrzött intézmények, és az EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat által ellenőrzött intézmények az adott anyavállalat intézmény, pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság konszolidált helyzete alapján teljesítik a 401. és 403. cikkben meghatározott követelményeket, ha a csoport egy vagy több olyan hitelintézetet vagy befektetési vállalkozást foglal magában, amely engedéllyel rendelkezik a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások nyújtására.

4.

A 9. cikk alkalmazása esetén az abban a cikkben említett központi szerv a központi szerv konszolidált helyzete alapján teljesíti a második–negyedik és hetedik rész követelményeit. A 16. cikk alkalmazandó a központi szervre és a kapcsolt intézményeket a központi szerv leányvállalataiként kell kezelni.

11. cikk Leányvállalat hitelintézettel és leányvállalat befektetési vállalkozással egyaránt rendelkező pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság Ha egy pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság leányvállalatai közt legalább egy hitelintézet és egy befektetési vállalkozás van, a pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság konszolidált helyzete alapján alkalmazandó követelmények alkalmazandók a hitelintézetre. 12. cikk A nyilvánosságra hozatali követelmények alkalmazása összevont alapon 1.

Az EU-szintű anyavállalat intézmények konszolidált helyzetük alapján teljesítik a nyolcadik részben meghatározott kötelezettségeket. Az EU-szintű anyavállalat intézmények jelentős leányvállalatai egyéni, vagy szubkonszolidált alapon nyilvánosságra hozzák a 424., 425., 435. és 436. cikkben meghatározott információkat.

2.

EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat által ellenőrzött intézmények az adott pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság konszolidált helyzete alapján teljesítik a nyolcadik részben meghatározott kötelezettségeket. Az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok jelentős leányvállalatai egyéni vagy szubkonszolidált alapon nyilvánosságra hozzák a 424., 425., 435. és 436. cikkben meghatározott információkat.

3.

Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó teljes mértékben vagy részben az EU-szintű anyavállalat intézményekre, az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy EUszintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat által ellenőrzött intézményekre, amennyiben ezeket egy harmadik országban letelepedett anyavállalat által konszolidált alapon nyújtott, egyenértékű nyilvánosságra hozatal magában foglalja.

4.

A 9. cikk alkalmazása esetén az abban a 51

cikkben említett központi szerv a központi szerv

konszolidált helyzete alapján teljesíti a nyolcadik rész követelményeit. A 16. cikk (1) bekezdése alkalmazandó a központi szervre és a kapcsolt intézményeket a központi szerv leányvállalataiként kell kezelni. 13. cikk Az ötödik rész követelményeinek alkalmazása összevont alapon 1.

Az ezen rendelet hatálya alá tartozó anyavállalatok és leányvállalataik összevont vagy szubkonszolidált alapon teljesíti az ötödik részben meghatározott kötelezettségeket, hogy biztosítsák az említett rendelkezések által előírt rendszereik, eljárásaik, valamint mechanizmusaik következetességét és megfelelő integráltságát, valamint a felügyelet szempontjából releváns adatok és információk bemutathatóságát. Mindenekelőtt biztosítják, hogy az ezen rendelet hatálya alá nem tartozó leányvállalatok az említett rendelkezéseknek való megfelelés biztosítása érdekében rendszereket, eljárásokat és mechanizmusokat alkalmazzanak.

2.

Az intézmények a 396. cikknek megfelelően kiegészítő kockázati súlyt alkalmaznak amikor összevont vagy szubkonszolidált alapon alkalmazzák a 87. cikket, ha a 394. és 395. cikk követelményeit a 16. cikknek megfelelően a konszolidációba bevont, harmadik országban letelepedett jogalany szintjén megsértik, ha a jogsértés a csoport átfogó kockázati profiljához viszonyítva lényeges.

3.

Az ötödik részből eredő kötelezettségek, amelyek olyan leányvállalatokat érintenek, amelyek maguk nem tartoznak ezen rendelet hatálya alá, nem alkalmazandók, ha az EU-szintű anyavállalat intézmény vagy az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat által vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat által ellenőrzött intézmények bizonyítani tudják az illetékes hatóságok felé, hogy az ötödik rész alkalmazása jogellenes azon harmadik ország törvényei szerint, amelyben a leányvállalat letelepedett. 14. cikk Befektetési vállalkozások csoportjainak mentesítése a szavatolótőke-követelmények összevont alapú alkalmazása alól

1.

A csoportok összevont alapú felügyeletét végző illetékes hatóságok eseti alapon eltekinthetnek a szavatolótőke-követelmények összevont alapú alkalmazása alól, feltéve, hogy fennállnak a következő feltételek: (a)

az ilyen csoportban minden EU-szintű befektetési vállalkozás a teljes kockázati kitettségértéknek a 90. cikk (2) bekezdésében említett alternatív kiszámítási módját alkalmazza;

(b)

az ilyen csoportban valamennyi befektetési vállalkozás a 90. cikk (1) bekezdésében és a 91. cikk (1) bekezdésében említett kategóriákba tartozik;

(c)

az ilyen csoportban minden EU-szintű befektetési vállalkozás egyéni alapon megfelel a 90. cikkben előírt követelményeknek, és ezzel egyidejűleg elsődleges alapvető tőkeelemeiből levonja azon befektetési vállalkozások, pénzügyi intézmények, vagyonkezelő társaságok és kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások felé

52

fennálló függő kötelezettségeit, amelyek egyébként konszolidálás alá tartoznának; (d)

(e)

bármely pénzügyi holdingtársaság, amely egy ilyen csoportban bármely befektetési vállalkozásnak a tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalata, legalább a következők összegeként meghatározott tőkével rendelkezik: i.

a 24. cikk (1) bekezdésében, a 48. cikk (1) bekezdésében és az 59. cikk (1) bekezdésében említett elemek;

ii.

az olyan befektetési vállalkozásokban, pénzügyi intézményekben, vagyonkezelő társaságokban és kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokban fennálló részesedések, alárendelt követelések és a 33. cikk (1) bekezdésének h) és i) pontjában, az 53. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában és a 63. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett instrumentumok teljes könyv szerinti értékének összege, amelyek egyébként konszolidálás alá tartoznának; és

iii.

az olyan befektetési vállalkozások, pénzügyi intézmények, vagyonkezelő társaságok és kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások felé fennálló függő kötelezettségek teljes összege, amelyek egyébként konszolidálás alá tartoznának;

a csoport nem foglal magában hitelintézeteket.

Abban az esetben, ha az első albekezdés feltételei teljesülnek, minden EU-szintű befektetési vállalkozásnak rendelkeznie kell a csoportba tartozó valamennyi pénzügyi holdingtársaság, befektetési vállalkozás, pénzügyi intézmény, vagyonkezelő társaság és kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás tőke- és finanszírozási forrásainak felügyeletét és ellenőrzését szolgáló rendszerrel. 2.

Az illetékes hatóságok akkor is alkalmazhatják a mentesítést, ha a pénzügyi holdingtársaság az (1) bekezdés d) pontja alapján számított összegnél kisebb összegű szavatolótőkével rendelkezik, amely azonban nem alacsonyabb azon befektetési vállalkozások, pénzügyi intézmények, vagyonkezelő társaságok és kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára egyéni alapon előírt szavatolótőke-követelmények összegénél, amelyek egyébként konszolidálás alá tartoznának. E bekezdés alkalmazásában a harmadik országok befektetési vállalkozásaira, pénzügyi intézményekre, vagyonkezelő társaságokra és kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmény elvi szavatolótőke-követelmény.

15. cikk A szavatolótőke-követelmények összevont alapú alkalmazása alól mentesített befektetési vállalkozások felügyelete A 14. cikk értelmében felmentést kapott csoportba tartozó befektetési vállalkozások értesítik az illetékes hatóságokat azokról a kockázatokról, amelyek pénzügyi helyzetüket veszélyeztethetik, beleértve a szavatolótőkéjük, belső tőkéjük és finanszírozásuk összetételével és forrásaival kapcsolatos kockázatokat is. Ha az illetékes hatóságok eltekintenek a 14. cikkben előírt összevont alapú felügyelet kötelezettségétől, más, megfelelő intézkedéseket kell tenniük az egész csoport – beleértve a tagállamok területén kívül

53

elhelyezkedő vállalkozásokat felügyeletére.

is

–

kockázatainak,

nevezetesen

nagykockázat-vállalásainak

Ha az illetékes hatóságok a 14. cikkben előírtak szerint eltekintenek a szavatolótőke-követelmények összevont alapú alkalmazásától, a nyolcadik rész követelményei egyéni alapon alkalmazandók.

2. SZAKASZ A PRUDENCIÁLIS KONSZOLIDÁLÁS MÓDSZEREI

16. cikk A prudenciális konszolidálás módszerei 1.

Az 1. szakaszban említett követelmények konszolidált helyzetük alapján történő teljesítésére kötelezett intézmények elvégzik minden olyan intézmény és pénzügyi intézmény teljes konszolidálását, amely a leányvállalata, vagy adott esetben ugyanazon pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat leányvállalata. E cikk (2)–(8) bekezdése nem alkalmazandó, ha a 401. és 403. cikk az intézmény konszolidált helyzete alapján alkalmazandó.

2.

Mindazonáltal az illetékes hatóságok eseti alapon engedélyezhetik az arányos konszolidálást azon tőkerészesedésnek megfelelően, amellyel az anyavállalat a leányvállalatban rendelkezik. Az arányos konszolidálás csak akkor engedélyezhető, ha a következő összes feltétel teljesül: (a)

az anyavállalat felelőssége azon tőkerészesedésre korlátozódik, amellyel az anyavállalat a leányvállalatban rendelkezik, tekintettel a többi részvénytulajdonos vagy tag felelősségére;

(b)

ezen többi részvénytulajdonos vagy tag szolvenciája kielégítő;

(c)

a többi részvénytulajdonos és tag felelősségét jogilag kötelező módon egyértelműen megállapították.

3.

Amennyiben a vállalkozásokat a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti viszony fűzi egymáshoz, az illetékes hatóságok határozzák meg a konszolidálás módját.

4.

Az összevont alapú felügyeletért felelős illetékes hatóságok előírják az azon intézményekben és pénzügyi intézményekben lévő részesedésekben birtokolt tőkerészesedésnek megfelelő arányos konszolidálást, amelyek egy a konszolidálásba bevont vállalkozás és a konszolidálásba nem bevont egy vagy több vállalkozás együttes kezelésében vannak, amennyiben ezeknek a vállalkozásoknak a felelőssége az általuk birtokolt tőkerészesedésre korlátozódik.

5.

Az (1) és (2) bekezdésben nem említett részesedések vagy tőkekapcsolatok esetében az illetékes hatóságok határozzák meg, hogy szükséges-e a konszolidálás, és ha igen, milyen formában hajtsák azt végre. Az illetékes hatóságok különösen a tőkemódszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ugyanakkor ez a módszer nem jelenti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.

6.

Az illetékes hatóságok határozzák meg,

hogy 54

a

következő

esetekben

a

konszolidálás szükséges-e, és ha igen, milyen formában: (a)

amennyiben az illetékes hatóságok megítélése szerint egy intézmény anélkül gyakorol jelentős befolyást egy vagy több intézmény vagy pénzügyi intézmény felett, hogy részesedéssel vagy más tőkekapcsolatokkal rendelkezne ezekben az intézményekben; és

(b)

amennyiben két vagy több intézmény vagy pénzügyi intézmény egységes vezetés alá kerül, kivéve ha ez szerződés, alapszabályi rendelkezés, vagy a társasági szerződés alapján történik.

Az illetékes hatóságok különösen a 83/349/EGK irányelv 12. cikkében előírt módszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ez a módszer mindazonáltal nem jelenti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását. 7.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek szerint az e cikk (2)–(6) bekezdésében említett esetekben végre kell hajtani a konszolidálást. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2016. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

8.

Ha a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv 106. cikke értelmében összevont alapú felügyeletet kell végezni, a konszolidálásba a kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokat és a 2002/87/EK irányelvben meghatározott vagyonkezelő társaságokat az e cikkben meghatározott esetekben és módszereknek megfelelően be kell vonni.

3. SZAKASZ A PRUDENCIÁLIS KONSZOLIDÁLÁS HATÁLYA

17. cikk A prudenciális konszolidálás hatályából kizárt jogalanyok 1.

2.

Az olyan intézményt, pénzügyi intézményt vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozást, amely leányvállalat, vagy olyan vállalkozás, amelyben részesedéssel rendelkeznek, nem kell bevonni a konszolidálásba, ha az érintett vállalkozás eszközeinek és mérlegen kívüli tételeinek teljes összege a következő két összeg közül a kisebbnél kevesebb: a)

10 millió EUR;

b)

az anyavállalat, vagy a részesedést birtokló vállalkozás eszközei és mérlegen kívüli tételei teljes összegének 1 %-a.

A [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv 106. cikke értelmében az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok eseti alapon a következő esetekben dönthetnek úgy, hogy egy intézményt, pénzügyi intézményt vagy kiegészítő 55

szolgáltatásokat nyújtó vállalkozást, amely leányvállalat, vagy amelyben részesedéssel rendelkeznek, nem kell a konszolidációba bevonni:

3.

(a)

amennyiben az érintett vállalkozás olyan harmadik országban helyezkedik el, ahol jogi akadályai vannak a szükséges információk átadásának;

(b)

amennyiben az érintett vállalkozás a hitelintézetek ellenőrzésének célkitűzéseire tekintettel csak elhanyagolható jelentőséggel bír;

(c)

amennyiben az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok véleménye szerint az érintett vállalkozás pénzügyi helyzetének konszolidációja a hitelintézetekre vonatkozó felügyelet célkitűzései szempontjából nem lenne helyénvaló, vagy félrevezető lenne.

Ha az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés b) pontjában említett esetekben több vállalkozás teljesíti az ott meghatározott fenti kritériumokat, akkor azokat be kell vonni a konszolidálásba, amennyiben azok együttesen nem elhanyagolható jelentőséggel bírnak a meghatározott célkitűzések szempontjából. 18. cikk A prudenciális követelményekre vonatkozó együttes határozatok

1.

Az illetékes hatóságok folyamatos konzultáció keretében együttműködnek: a)

az ezen rendelet 138. cikkének (1) bekezdésében, 146. cikkének (9) bekezdésében, 301. cikkének (2) bekezdésében, 277. cikkében illetve 352. cikkében említett, egy EU-szintű anyavállalat intézmény és annak leányvállalatai, vagy egy EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat leányvállalatai által együttesen benyújtott engedélykérelmek esetén, annak megállapítására, hogy megadják-e a kért engedélyt, valamint hogy meghatározzák az ilyen engedélyek esetleges feltételeit;

b)

e rendelet 410. cikkének (8) bekezdésében és 413. cikkének (4) bekezdésében említett csoporton belüli kezelés alkalmazása céljából, olyan intézményekkel kapcsolatban, amelyek nem tartoznak a 7. cikkben említett mentesítés alá.

A kérelmeket csak a konszolidáló felügyeleti hatóságnak kell benyújtani. A 301. cikk (2) bekezdésében említett kérelemben szerepeltetni kell a működési kockázati tőkének a csoport különböző tagjai közti elosztásához használt módszer leírását. A kérelemben fel kell tüntetni, hogy a diverzifikációs hatásokat figyelembe kívánják-e venni a kockázatmérési rendszerben, és ha igen, akkor milyen módon. 2.

Az illetékes hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy hat hónapon belül együttesen határozzanak: (a)

az (1) bekezdés a) pontjában említett kérelemről;

(b)

az (1) bekezdés b) pontjában említett csoporton belüli likviditáskezelésről.

56

Ezt az együttes határozatot egy teljes indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, amelyet a kérelmező rendelkezésére kell bocsátania az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságnak. 3.

4.

A (2) bekezdésben említett időtartam kezdete: a)

az (1) bekezdés a) pontjában említett teljes kérelem konszolidáló felügyeleti hatóság általi kézhezvételének időpontja. A konszolidáló felügyeleti hatóság haladéktalanul továbbítja a teljes kérelmet a többi érintett illetékes hatósághoz;

b)

a konszolidáló felügyeleti hatóság által készített, a csoporton belül a csoporton belüli kötelezettségvállalások elemzéséről szóló jelentés illetékes hatóságok általi kézhezvételének időpontja.

Amennyiben hat hónapon belül nem születik együttes határozat az illetékes hatóságok közt, a konszolidáló felügyeleti hatóság saját maga határoz az (1) bekezdés a) pontjáról és az (1) bekezdés b) pontjáról. A konszolidáló felügyeleti hatóságnak az (1) bekezdés a) pontjára vonatkozó határozata nem korlátozza az illetékes hatóságok 102. cikk szerinti hatásköreit. A határozatot egy teljes indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, figyelembe véve a többi illetékes hatóság által a hat hónap során kifejtett véleményeket és fenntartásokat. A határozatot a konszolidáló felügyeleti hatóságnak az EU-szintű anyavállalat intézmény, az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat és a többi illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátania. Ha a hat hónapos időtartam végén valamelyik érintett illetékes hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utalta, a konszolidáló felügyeleti hatóság elhalasztja határozatát, és megvárja, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban esetlegesen határozatot hozzon, és saját határozatát az EBH határozatával összhangban hozza meg. A hat hónapos időtartam az említett rendelet értelmében egyeztető időszaknak minősül. Az EBH egy hónapon belül meghozza határozatát. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes döntés meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.

5.

Amennyiben egy EU-szintű anyavállalat intézmény és leányvállalatai, egy EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat leányvállalatai a 301. cikk (2) bekezdésében említett valamely fejlett mérési módszert vagy a 138. cikkben említett IRB-módszert egységesen alkalmazzák, az illetékes hatóságok engedélyezik, hogy az anyavállalat és leányvállalatai a 310. cikkben és 311. cikkben, illetve a harmadik rész 3. fejezetének 6. szakaszában meghatározott minősítési kritériumokat együttesen teljesítsék oly módon, amely összhangban van a csoport szerkezetével és kockázatkezelési rendszereivel, eljárásaival és módszereivel.

6.

A (2) és (4) bekezdésben említett határozatok az érintett tagállamok illetékes hatóságaira nézve kötelező erejűek.

7.

Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés a) pontjában említett együttes határozathozatali eljárás meghatározása céljából, a 138. cikk (1) bekezdésében, a 146. cikk (9) bekezdésében, a 301. cikk (2) bekezdésében, a 277. cikkben és a 352. cikkben említett engedélykérelmek tekintetében, valamint az (1) bekezdés b) 57

pontjában említett csoporton belüli likviditáskezelés határozathozatal megkönnyítése céljából.

vonatkozásában,

az

együttes

Az EBH az említett technikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 19. cikk A likviditási követelmények alkalmazási szintjére vonatkozó együttes határozatok 1.

Egy EU-szintű anyavállalat intézmény vagy EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság anyavállalat kérelmére a konszolidáló felügyeleti hatóság és az EU-szintű anyavállalat intézmény vagy EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holdingtársaság leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy együttes határozatot hozzanak, amelyben a 7. cikk alkalmazása céljából meghatároznak egységes likviditási alcsoportot. Ezt az együttes határozatot hat hónapon belül meg kell hozni azt követően, hogy a konszolidáló felügyeleti hatóság a 7. cikkben meghatározott kritériumok alapján egységes likviditási alcsoportokat meghatározó jelentést nyújtott be. A hat hónapos időtartam alatt véleménykülönbség esetén a konszolidáló felügyeleti hatóság a többi érintett illetékes hatóság bármelyikének kérésére konzultációt folytat az EBH-val. A konszolidáló felügyeleti hatóság az EBH-val saját kezdeményezésére is konzultálhat. Az együttes határozat korlátozásokat írhat elő a likvid eszközök elhelyezkedésére és tulajdonlására vonatkozóan, és előírhatja az azon hitelintézetek által tartandó likvid eszközök minimális összegét, amelyeket mentesítettek a 401. cikk alkalmazása alól. Az együttes határozatot teljes indokolással kell ellátni és fel kell tüntetni a hozzá vezető okokat. A konszolidáló felügyeleti hatóság a határozatot az indokolással együtt benyújtja a likviditási alcsoport anyavállalat intézményének.

2.

Amennyiben hat hónapon belül nem születik együttes határozat, az egyéni alapú felügyeletért felelős minden illetékes hatóság saját maga határoz. Mindazonáltal az illetékes hatóságok a hat hónapos időtartam során az EBH elé utalhatják a kérdést, hogy teljesülnek-e a 7. cikk (1) bekezdése a)–d) pontjának feltételei és az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérhetik a segítségét. Ha a hat hónapos időtartam végén valamelyik érintett illetékes hatóság így tett, az összes érintett illetékes hatóság elhalasztja határozatát az EBH határozatának meghozataláig. Az ilyen határozatot a kéréstől számított három hónapon belül meg kell hozni. Miután az EBH meghozta határozatát, az illetékes hatóságok a 7. cikk (1) bekezdése a)–d) pontjának feltételeit érintő saját határozatukat az EBH határozatával összhangban hozzák meg. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé. Az (1) bekezdésben említett együttes határozat és az előző albekezdésben említett 58

határozat a 1093/2010/EU rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban kötelező erejű. 3.

Bármely érintett illetékes hatóság a hat hónapos időtartam során konzultációt is folytathat az EBH-val a kérdésről, hogy teljesülnek-e a 7. cikk (2) bekezdése a)–d) pontjának feltételei. Ebben az esetben az EBH az 1093/2010/EU rendelet 31. cikkének c) pontjával összhangban nem kötelező erejű közvetítést végezhet. Ilyen esetben minden érintett illetékes hatóság elhalasztja határozatát a nem kötelező erejű közvetítés következtetésének levonásáig. Ha a közvetítés során három hónapon belül nem született megegyezés az illetékes hatóságok között, az egyéni alapú felügyeletért felelős minden illetékes hatóság saját maga határoz.

4.

Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az ebben a cikkben említett együttes határozathozatali eljárás meghatározása céljából, a 7. cikk alkalmazása tekintetében, az együttes határozathozatal elősegítésére. Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 20. cikk Szubkonszolidálás harmadik országokbeli jogalanyok esetében

A leányvállalat intézmények a harmadik rész 84. cikkében és az ötödik részben megállapított követelményeket szubkonszolidált helyzetük alapján alkalmazzák, amennyiben ezeknek az intézményeknek, vagy az anyavállalatnak – amennyiben az pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság – egy harmadik országban olyan leányvállalata van, amely a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében meghatározott intézmény, pénzügyi intézmény vagy vagyonkezelő társaság, vagy amennyiben részesedéssel rendelkeznek ilyen vállalkozásban. 21. cikk Harmadik országbeli vállalkozások Az összevont alapú felügyelet e fejezettel összhangban történő alkalmazása céljából a „befektetési vállalkozás”, „hitelintézet”, „pénzügyi intézmény” és „intézmény” kifejezések a harmadik országban letelepedett olyan vállalkozásokra is alkalmazandók, amelyek, ha az Unióban telepedtek volna le, megfelelnének e 16. cikkben szereplő kifejezések meghatározásának.

59

MÁSODIK RÉSZ SZAVATOLÓTŐKE I. cím A szavatolótőkéhez kapcsolódó fogalommeghatározások

22. cikk Fogalommeghatározások (1)

„felhalmozott egyéb átfogó jövedelem”: jelentése egyezik az 1606/2002/EK rendelet alapján alkalmazandó IAS 1 nemzetközi számviteli standard szerinti jelentéssel;

(2)

„biztosítási kiegészítő szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv 89. cikke szerinti szavatolótőke;

(3)

„alkalmazandó számviteli standard”: a 86/635/EGK irányelv vagy az 1606/2002/EK rendelet alapján alkalmazandó, vonatkozó számviteli standard, amely az intézményre alkalmazandó;

(4)

„alapvető szavatolótőke”: a 2009/138/EK irányelv 88. cikke szerinti szavatolótőke;

(5)

„első szinthez tartozó biztosítási szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (1) bekezdésével összhangban az első szintre soroltak;

(6)

„első szinthez tartozó biztosítási kiegészítő szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (1) bekezdésével összhangban az első szintre soroltak, és ezen elemek bevonását az említett irányelv 99. cikkének megfelelően elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok korlátozzák;

(7)

„második szinthez tartozó biztosítási szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (2) bekezdésével összhangban a második szintre soroltak;

(8)

„harmadik szinthez tartozó biztosítási szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások biztosítási alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (3) bekezdésével összhangban a harmadik szintre soroltak;

(9)

„halasztott adókövetelés”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli standard szerinti jelentéssel;

(10)

„jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelés”: olyan halasztott adókövetelés, amelynek jövőbeli értéke csak akkor realizálható, ha az intézmény a jövőben adóköteles nyereséget termel;

(11)

„halasztott adókötelezettség”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli standard szerinti jelentéssel;

(12)

„meghatározott juttatású nyugdíjalapban lévő eszközök”: egy meghatározott nyugdíjalap vagy adott esetben -program eszközei, az ugyanazon alap vagy program szerinti kötelezettségek összegével való csökkentés után kiszámítva;

(13)

„felosztás”: osztalék vagy kamat bármely formában történő kifizetése;

(14)

„pénzügyi vállalkozás”: jelentése egyezik a 2009/138/EK irányelv 13. cikke (25) bekezdésének b) és d) pontja szerinti jelentéssel;

(15)

„általános banki kockázatok fedezetére tartalékolt források”: jelentése egyezik a 86/635/EGK irányelv 38. cikke szerinti jelentéssel;

(16)

„goodwill”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli standard szerinti jelentéssel;

(17)

„közvetett részesedés”: az intézménynek egy releváns jogalany által kibocsátott tőkeinstrumentummal szembeni kitettséggel rendelkező harmadik félbe történő befektetése, ahol a befektetés célja az említett tőkeinstrumentummal szembeni kitettség szerzése, vagy bármely más módon kitettség szerzése egy instrumentummal szemben, ha az intézmény értékvesztése esetén a kitettségből eredő veszteség nem különbözne lényegesen attól a veszteségtől, amely az intézménynél az instrumentumban való közvetlen részesedésből eredően keletkezne;

(18)

„immateriális eszközök”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli standard szerinti jelentéssel;

(19)

„vegyes tevékenységű biztosítói holdingtársaság”: jelentése egyezik a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének g) pontjában meghatározottal;

(20)

„gazdálkodó szervezet”: saját jogon való nyereségszerzés céljából létrehozott jogalany;

(21)

„egyéb tőkeinstrumentumok”: releváns jogalanyok által kibocsátott tőkeinstrumentumok, amelyek nem minősülnek elsődleges alapvető tőkének, kiegészítő alapvető tőkének vagy járulékos tőkének, vagy első szinthez tartozó biztosítási szavatolótőke-elemnek, első szinthez tartozó biztosítási kiegészítő szavatolótőke-elemnek, második szinthez tartozó biztosítási szavatolótőke-elemnek vagy harmadik szinthez tartozó biztosítási szavatolótőke-elemnek;

(22)

„egyéb tartalékok”: az alkalmazandó számviteli standard szerinti tartalékok, amelyeket az említett alkalmazandó számviteli standard alapján közzé kell tenni, kivéve azokat az összegeket, amelyeket már tartalmaz a halmozott egyéb átfogó jövedelem vagy a felhalmozott eredmény;

(23)

„szavatolótőke”: az alapvető tőke és a járulékos tőke összege;

(24)

„szavatolótőke-instrumentumok”: az intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumok,

61

amelyek elsődleges alapvető tőkének, kiegészítő alapvető tőkének vagy járulékos tőkének minősülnek; (25)

„nyereség”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli standard szerinti jelentéssel;

(26)

„kölcsönös keresztrészesedés”: egy intézménynek releváns jogalanyok által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokban vagy egyéb tőkeinstrumentumokban való részesedése, ha az említett jogalanyoknak szintén részesedése van az intézmény által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokban;

(27)

„releváns jogalany”: a következők bármelyike: a)

egy másik intézmény;

b)

pénzügyi intézmény;

c)

biztosító;

d)

harmadik országbeli biztosító;

e)

viszontbiztosító;

f)

harmadik országbeli viszontbiztosító;

g)

pénzügyi vállalkozás;

h)

vegyes tevékenységű biztosítási holdingtársaság;

i)

a 2009/138/EK irányelv hatályából kizárt vállalkozás, az említett irányelv 4. cikkében előírt követelményeknek megfelelően;

(28)

„felhalmozott eredmény”: az alkalmazandó számviteli standard alapján az eredmény végső alkalmazásának következtében áthozott eredmény;

(29)

„névértéken felüli befizetés”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli standard szerinti jelentéssel;

(30)

„átmeneti különbözet”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli standard szerinti jelentéssel.

62

II. cím Szavatolótőke-elemek 1. fejezet Alapvető tőke 23. cikk Alapvető tőke Egy intézmény alapvető tőkéje az intézmény elsődleges alapvető tőkéjének és kiegészítő alapvető tőkéjének összege.

2. fejezet Elsődleges alapvető tőke 1. SZAKASZ ELSŐDLEGES ALAPVETŐ TŐKEELEMEK ÉS -INSTRUMENTUMOK

24. cikk Elsődleges alapvető tőkeelemek 1.

2.

Az intézmények elsődleges alapvető tőkeelemei a következőkből állnak: (a)

tőkeinstrumentumok, feltéve, hogy a 26. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek;

(b)

az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó, névértéken felüli befizetések;

(c)

felhalmozott eredmény;

(d)

felhalmozott egyéb átfogó jövedelem;

(e)

egyéb tartalékok;

(f)

általános banki kockázatok fedezetére tartalékolt források.

Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában az intézmények csak az illetékes hatóságok előzetes jóváhagyásával számíthatják be az évközi vagy év végi nyereséget az elsődleges alapvető tőkébe azelőtt, hogy az intézmény hivatalos döntéssel megerősítette volna az intézmény éves végső eredményét. Az illetékes hatóságok jóváhagyásukat adják a következő feltételek teljesülése esetén: (a)

a szóban forgó nyereséget az intézménytől független személyek vizsgálták felül, akik az

63

adott intézmény kimutatásainak könyvvizsgálatáért felelősek; (b)

az intézmény az illetékes hatóságnak kielégítően bizonyította, hogy a nyereség összegéből levontak minden előre látható terhet vagy osztalékot.

Az intézmény évközi vagy év végi nyereségének felülvizsgálata megfelelő szintű biztosítékot nyújt arra, hogy a nyereséget az alkalmazandó számviteli standardban meghatározott elveknek megfelelően értékelték. 3.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki abból a célból, hogy meghatározza az „előre látható” kifejezés jelentését annak meghatározása során, hogy levonták-e az előre látható terheket vagy osztalékokat. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

4.

Az EBH összeállítja, karbantartja és közzéteszi az egyes tagállamokban azon tőkeinstrumentum-formák jegyzékét, amelyek elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülnek. Az EBH ezt a jegyzéket 2013. január 1-jéig összeállítja és közzéteszi. 25. cikk A kölcsönös biztosítók, szövetkezeti társaságok és hasonló intézmények tőkeinstrumentumai az elsődleges alapvető tőkeelemekben

1.

2.

Az elsődleges alapvető tőkeelemek tartalmaznak az intézmény által alapszabályi feltételei szerint kibocsátott minden tőkeinstrumentumot, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek: (a)

az intézmény olyan típusú, amelyet az alkalmazandó nemzeti jog meghatároz és amelyet az illetékes hatóságok kölcsönös biztosítónak, szövetkezeti társaságnak vagy hasonló intézménynek minősülőnek tekintenek e rész alkalmazásában;

(b)

teljesülnek a 26. és 27. cikkben meghatározott feltételek;

(c)

az instrumentumnak nincs olyan jellemzője, amely a piaci stressz időszakaiban gyengítheti az intézménynek a vállalkozás folytatására irányuló képességét.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében: (a)

a feltételek, amelyek alapján az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy egy az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozástípus kölcsönös biztosítónak, szövetkezeti társaságnak vagy hasonló intézménynek minősül e rész alkalmazásában;

(b)

a következők jellege és mértéke:

64

(i) azok a jellemzők, amelyek a piaci stressz időszakaiban gyengíthetik az intézménynek a vállalkozás folytatására irányuló képességét; (ii) a piaci stressz, amely során ezek a jellemzők az intézménynek a vállalkozás folytatására irányuló képességét gyengíthetik. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 26. cikk Elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok 1.

A tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, ha az összes következő feltétel teljesül: (a)

az instrumentumokat közvetlenül az intézmény bocsátja ki az intézmény tulajdonosainak, vagy ahol az alkalmazandó nemzeti jog engedi, az intézmény vezető testületének előzetes jóváhagyásával;

(b)

az instrumentumokat befizették és megvásárlásukat nem az intézmény finanszírozza közvetlenül vagy közvetetten;

(c)

az instrumentumok besorolásuk tekintetében teljesítik az összes következő feltételt: i.

a 86/635/EGK irányelv 22. cikke értelmében tőkének minősülnek;

ii.

az alkalmazandó számviteli standard értelmében saját tőkeként besoroltak;

iii.

a mérleg szerinti fizetésképtelenség megállapítása céljából részvénytőkeként besoroltak, ha ez a nemzeti fizetésképtelenségi jogban alkalmazandó;

(d)

az instrumentumokat egyértelműen és elkülönítve megjelenítették a mérlegen az intézmény pénzügyi kimutatásaiban;

(e)

az instrumentumok lejárat nélküliek;

(f)

az instrumentumok tőkeösszegét nem lehet csökkenteni vagy visszafizetni, kivéve a következő esetek egyikében:

(g)

i.

az intézmény felszámolása;

ii.

az instrumentumok diszkrecionális visszavásárlása vagy a tőkecsökkentés egyéb diszkrecionális módja, ha az intézmény a 72. cikknek megfelelően megkapta az illetékes hatóság előzetes jóváhagyását;

az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jelzik kifejezetten vagy implicit módon, hogy az instrumentumok tőkeösszegét az intézmény 65

felszámolásán kívüli esetben csökkentik vagy csökkenthetik vagy visszafizetik vagy visszafizethetik, és az intézmény más módon sem jelzi ezt az instrumentumok kibocsátását megelőzően vagy kibocsátásakor, kivéve a 25. cikkben említett instrumentumok esetében, ha az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa az ilyen instrumentumok visszaváltását; (h)

az instrumentumok a felosztások tekintetében teljesítik a következő feltételeket: i.

nincs preferenciális felosztás, más elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódóan sem, és az instrumentumokra irányadó feltételek nem biztosítanak a felosztások kifizetéséhez való preferenciális jogot;

ii.

az instrumentumok tulajdonosai részére a felosztásokat csak felosztható elemekből lehet kifizetni;

iii.

az instrumentumokra irányadó feltételek nem foglalnak magukban a felosztások maximális szintjére vonatkozó felső határt vagy egyéb korlátozást, kivéve a 25. cikkben említett instrumentumok esetében;

iv.

a felosztások szintje nincs meghatározva azon összeg alapján, amelyért a kibocsátáskor megvásárolták az instrumentumokat, kivéve a 25. cikkben említett instrumentumok esetében;

v.

az instrumentumokra irányadó feltételek nem foglalnak magukban az intézményre vonatkozó olyan kötelezettséget, hogy a tulajdonosok számára felosztást kell végrehajtania, és az intézményre más módon sem vonatkozik ilyen kötelezettség;

vi.

a felosztások kifizetésének elmaradása nem jelenti az intézmény általi nemteljesítés eseményét;

(i)

az intézmény által kibocsátott összes tőkeinstrumentumhoz viszonyítva az instrumentumok a veszteségek felmerülésekor elnyelik azok első és arányosan legnagyobb részét, és minden egyes instrumentum ugyanolyan mértékben nyel el veszteségeket, mint az összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum;

(j)

az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén az instrumentumok az összes többi követelés alá sorolódnak;

(k)

az instrumentumok tulajdonosaikat az intézmény maradványeszközeire vonatkozó olyan követelésre jogosítják fel, amely – az intézmény felszámolása esetén és az összes magasabb rangú követelés kifizetése után – a kibocsátott ilyen instrumentumok összegével arányos és nem rögzített, és nem vonatkozik rá felső határ, kivéve a 25. cikkben említett tőkeinstrumentumok esetében;

(l)

az instrumentumokat a következők egyike sem biztosítja vagy garantálja: i.

az intézmény vagy leányvállalatai;

ii.

az anyavállalat intézmény vagy leányvállalatai;

iii.

a pénzügyi holdingtársaság 66

anyavállalat vagy leányvállalatai;

iv.

a vegyes tevékenységű holdingtársaság vagy leányvállalatai;

v.

a vegyes pénzügyi holdingtársaság és leányvállalatai;

vi.

bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i–v. pontban említett jogalanyokkal;

(m) az instrumentumokra nem vonatkozik olyan szerződéses vagy egyéb megállapodás, amely fizetésképtelenség vagy felszámolás esetén növeli az instrumentumhoz kapcsolódó követelések rangját. 2.

Az (1) bekezdés i) pontjában meghatározott feltételeket a kiegészítő tőkeinstrumentumok tőkeösszegének tartós leírása ellenére teljesíteni kell.

alapvető

3.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében: (a)

a tőkeinstrumentumok közvetett finanszírozásának alkalmazandó formái és jellege;

b)

egy intézmény szavatolótőke-instrumentumainak tulajdonosai részére történő felosztáshoz rendelkezésre álló összeg meghatározása céljából a felosztható elemek jelentése.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 27. cikk A kölcsönös biztosítók, szövetkezeti társaságok és hasonló intézmények által kibocsátott tőkeinstrumentumok 1.

A kölcsönös biztosítók, szövetkezeti társaságok és hasonló intézmények által kibocsátott tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, ha a 26. cikkben és ebben a cikkben meghatározott feltételek teljesülnek.

2.

A tőkeinstrumentumok visszaváltása tekintetében a következő feltételek teljesülnek: (a)

az intézménynek lehetősége van elutasítani az instrumentumok visszaváltását, kivéve, ha az alkalmazandó nemzeti jog ezt tiltja;

(b)

ha az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa az instrumentumok visszaváltását, az instrumentumokra irányadó rendelkezéseknek lehetőséget kell biztosítaniuk az intézmény számára a visszaváltásuk korlátozására;

(c)

az instrumentumok visszaváltásának elutasítása, vagy adott esetben az instrumentumok visszaváltásának korlátozása nem jelentheti az intézmény általi nemteljesítés eseményét.

67

3.

A tőkeinstrumentumok csak akkor foglalhatnak magukban a felosztások maximális szintjére vonatkozó felső határt vagy korlátozást, ha ezt a felső határt vagy korlátozást az alkalmazandó nemzeti jog vagy az intézmény alapszabálya írja elő.

4.

Amennyiben a tőkeinstrumentumok fizetésképtelenség vagy felszámolás esetére az intézmény tartalékaihoz való olyan jogokat biztosítanak a tulajdonos számára, amelyek az instrumentumok nominális értékére korlátozódnak, az ilyen korlátozás az említett intézmény által kibocsátott összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum tulajdonosaira ugyanolyan mértékben alkalmazandó.

5.

Amennyiben a tőkeinstrumentumok fizetésképtelenség vagy felszámolás esetére az intézmény eszközeire vonatkozó olyan követelésre jogosítják fel tulajdonosaikat, amely rögzített vagy amelyre felső határ vonatkozik, az ilyen korlátozás az intézmény által kibocsátott összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum tulajdonosaira ugyanolyan mértékben alkalmazandó.

6.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a visszaváltásra vonatkozóan szükséges korlátozások jellegének meghatározása céljából, amennyiben az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa a szavatolótőke-instrumentumok visszaváltását. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 28. cikk Következmények az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén

A következők alkalmazandók, ha elsődleges alapvető tőkeinstrumentum esetében a 26. cikkben, és adott esetben a 27. cikkben meghatározott feltételek már nem teljesülnek: (a)

a szóban forgó instrumentum már nem minősül elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak;

(b)

a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó, névértéken felüli befizetések már nem minősülnek elsődleges alapvető tőkeelemeknek.

2. SZAKASZ PRUDENCIÁLIS SZŰRŐK

29. cikk Értékpapírosított eszközök 1.

Egy intézmény minden szavatolótőke-elemből kizárja az alkalmazandó számviteli standard szerinti saját tőkéjének olyan növekedését, amely értékpapírosított eszközökből ered, beleértve

68

a következőket:

2.

a)

a növekedés jövőbeli kamatjövedelemhez kapcsolódik, amely az intézmény számára értékesítésből származó nyereséget eredményez;

b)

ha az intézmény az értékpapírosítás kezdeményezője, az értékpapírosított eszközökből származó jövőbeni jövedelem tőkésítéséből származó és az értékpapírosítás pozícióinak hitelminőségét javító nettó nyereségek.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés a) pontjában említett, az értékesítésből származó nyereség koncepciójának részletes meghatározása céljából. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 30. cikk Cash flow fedezeti ügyletek és a saját kötelezettségek értékváltozásai

Az intézmények egyetlen szavatolótőke-elembe sem foglalhatják bele a következő elemeket: (b)

nem valós értéken értékelt pénzügyi instrumentumok cash flow fedezeti ügyleteiből származó nyereségekhez vagy veszteségekhez kapcsolódó valós értékű tartalékok;

(c)

az intézmény valós értéken értékelt kötelezettségeiből származó nyereségeket vagy veszteségeket, amelyek az intézmény saját hitelképességében beállt változásokra vezethetők vissza. 31. cikk Kiegészítő értékvesztés

1.

Az intézmények a szavatolótőkéjük összegének kiszámításakor minden valós értéken értékelt eszközükre alkalmazzák a 100. cikk követelményeit, és levonják elsődleges alapvető tőkéjükből minden szükséges kiegészítő értékvesztés összegét.

2.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek szerint az említett 100. cikk követelményeit az (1) bekezdés céljára alkalmazni kell. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 69

32. cikk Valós értéken értékelt nem realizált nyereség és veszteség Az intézmények nem hajtanak végre helyesbítéseket, hogy valós értéken értékelt eszközeikhez vagy kötelezettségeikhez kapcsolódó nem realizált nyereségeket vagy veszteségeket távolítsanak el szavatolótőkéjükből, kivéve a 30. cikkben említett elemek esetében.

3. SZAKASZ LEVONÁSOK AZ ELSŐDLEGES ALAPVETŐ TŐKEELEMEKBŐL, KIVÉTELEK ÉS ALTERNATÍVÁK

1. ALSZAKASZ LEVONÁSOK AZ ELSŐDLEGES ALAPVETŐ TŐKEELEMEKBŐL

33. cikk Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből 1.

Az intézmény az elsődleges alapvető tőkeelemekből levonja a következőket: (a)

a folyó pénzügyi év veszteségei;

(b)

immateriális javak;

(c)

jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések;

(d)

a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a belső minősítésen alapuló módszer használatával kiszámító intézmények esetében a 154. és 155. cikkben meghatározott várható veszteségértékek kiszámításából eredő negatív összegek;

(e)

az intézmény meghatározott juttatású nyugdíjalapban lévő eszközei;

(f)

az intézmény általi közvetlen vagy közvetett részesedés a saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokból, beleértve az olyan saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat, amelyekre az intézménynek tényleges vagy függő megvásárlási kötelezettsége van egy hatályos szerződéses kötelezettség értelmében;

(g)

részesedés releváns jogalanyok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumaiból, ha ezeknek a jogalanyoknak olyan kölcsönös keresztrészesedése van az intézménnyel, amelyet az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelésére terveztek;

(h)

az intézménynek releváns jogalanyok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumaiban meglévő közvetett vagy közvetlen részesedésének alkalmazandó összege, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett jogalanyokban;

(i)

az intézménynek releváns jogalanyok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumaiban meglévő közvetett vagy közvetlen részesedésének alkalmazandó összege, ha az

70

intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett jogalanyokban; (j)

az intézmény kiegészítő alapvető tőkéjét meghaladó, az 53. cikk alapján a kiegészítő alapvető tőkeelemekből levonandó elemek összege;

(k)

az 1 250 % kockázati súly hozzárendelését igénylő, következő elemek kitettségértéke, ha az intézmény az 1 250 % kockázati súly alkalmazásának alternatívájaként ezt a kitettségértéket levonja az elsődleges alapvető tőkéből:

(l)

2.

i.

befolyásoló részesedés a pénzügyi ágazaton kívül;

ii.

értékpapírosítási pozíciók a 238. cikk (1) bekezdése b) pontjának, a 239. cikk (1) bekezdése b) pontjának és a 253. cikknek megfelelően;

iii.

nyitva szállítás, a 369. cikk (3) bekezdésének megfelelően;

az elsődleges alapvető tőkeelemekhez kapcsolódó, a kiszámítás időpontjában előre látható adóterhek, kivéve, ha az intézmény megfelelően helyesbíti az elsődleges alapvető tőkeelemek összegét annyiban, amennyiben az ilyen adóterhek csökkentik azt az összeget, amelynek mértékéig az említett elemek kockázatok vagy veszteségek fedezésére alkalmazhatók.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében: a)

az (1) bekezdés a), c), e) és l) pontjában említett levonások alkalmazásának részletei;

b)

a pénzügyi intézmények, harmadik országbeli biztosítók és viszontbiztosítók és a 2009/138/EK irányelv hatályából azon irányelv 4. cikkének megfelelően kizárt vállalkozások tőkeinstrumentumainak azon típusai, amelyeket le kell vonni a szavatolótőke következő elemeiből: i.

elsődleges alapvető tőkeelemek;

ii.

kiegészítő alapvető tőkeelemek;

iii.

járulékos tőkeelemek.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 34. cikk Immateriális javak levonása Az intézmények meghatározzák a következőknek megfelelően levonandó immateriális javakat: (a)

a levonandó összeget csökkenteni kell a

kapcsolódó halasztott adókötelezettségek 71

összegével, amelyek megszűnnének, ha az immateriális javak értékvesztést szenvednének el vagy a vonatkozó számviteli standard szerint kivezetésre kerülnének; (b)

a levonandó összeg magában foglalja az intézmény jelentős befektetéseinek értékelésében foglalt goodwillt. 35. cikk Jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések levonása

1.

Az intézmények meghatározzák az e cikknek megfelelően levonást igénylő, jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összegét.

2.

A jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összegét anélkül kell kiszámítani, hogy csökkentenék azt az intézmény kapcsolódó halasztott adókötelezettségeinek összegével, kivéve, ha a (3) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek.

3.

A jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összege csökkenthető az intézmény kapcsolódó halasztott adókötelezettségeinek összegével, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek: (a)

az említett halasztott adókövetelések és kapcsolódó halasztott adókötelezettségek egyaránt egyetlen tagállam vagy harmadik ország adójogából erednek;

(b)

a szóban forgó tagállam vagy harmadik ország adóhatósága engedélyezi a halasztott adókövetelések és a halasztott adókötelezettségek kiegyenlítését.

4.

Az intézménynek a (3) bekezdés céljából felhasznált kapcsolódó halasztott adókötelezettségei nem foglalhatnak magukban olyan halasztott adókötelezettségeket, amelyek csökkentik a levonandó immateriális javak vagy a meghatározott juttatású nyugdíjalapban lévő eszközök összegét.

5.

A (4) bekezdésben említett, kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összegét a következők között kell elosztani: (a)

a 45. cikk (1) bekezdésének megfelelően le nem vont, jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések, amelyek átmeneti különbözetből erednek;

(b)

minden egyéb jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelés.

Az intézmények a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések a) és b) pontban említett elemek által képviselt arányának megfelelően osztják el a kapcsolódó halasztott adókötelezettségeket. 36. cikk Nem a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések 1.

Az intézmények a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően adott esetben kockázati súlyt alkalmaznak a nem a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelésekre. 72

2.

A nem a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelésekhez tartoznak a következők: (a)

az intézmény általi adótúlfizetés a folyó évre;

(b)

az intézmény folyó évbeli, az előző évekre visszavitt negatív adóalapja, amely a központi kormányzattal, a regionális kormányzattal vagy a helyi adóhatósággal szembeni követelést vagy kitettséget keletkeztet;

(c)

átmeneti különbözetekből eredő halasztott adókövetelések, amelyeket abban az esetben, ha az intézmény veszteséget szenved el, fizetésképtelenné válik vagy felszámolás alá kerül, az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban kötelezően és automatikusan felvált az azon tagállam központi kormányzatával szembeni követelés, amelyben az intézmény székhelye van, és amely ugyanolyan mértékben elnyeli a veszteségeket, mint az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok folyamatos működés mellett és az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén. 37. cikk A várható veszteségértékek kiszámításából eredő negatív összegek levonása

A 33. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően levonandó összeg nem csökkenhet a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések szintjének emelkedésével, vagy egyéb kiegészítő adóhatással, amely felmerülhet, ha tartalékok a II. cím 3. fejezetének 3. szakaszában említett várható veszteségek szintjére emelkednének. 38. cikk Meghatározott juttatású nyugdíjalapban lévő eszközök levonása 4.

5.

A 33. cikk (1) bekezdése e) pontjának alkalmazásában a levonandó meghatározott juttatású nyugdíjalapban lévő eszközök összegét a következőkkel kell csökkenteni: (a)

a kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összege, amelyek megszűnnének, ha az eszközök értékvesztést szenvednének el vagy a vonatkozó számviteli standard szerint kivezetésre kerülnének;

(b)

a meghatározott juttatású nyugdíjalapban lévő olyan eszközök összege, amelyet az intézmény korlátlanul képes felhasználni, feltéve, hogy az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes jóváhagyását. A levonandó összeg csökkentésére felhasznált eszközök adott esetben a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően kapnak kockázati súlyt.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon kritériumok meghatározása céljából, amelyek szerint az illetékes hatóság engedélyezi az intézményeknek meghatározott juttatású nyugdíjalapban lévő eszközök összegének csökkentését az (1) bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

73

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 39. cikk Saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő részesedések levonása A 33. cikk (1) bekezdésének f) pontja alkalmazásában az intézmények a saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő részesedéseket a bruttó hosszú pozíciók alapján számítják ki, a következő kivételekkel: (a)

az intézmények a kereskedési könyvben lévő saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokbeli részesedések összegét kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, feltéve, hogy a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban a mögöttes kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

(b)

az intézmények a kereskedési könyvbeli olyan közvetett részesedések esetében, amelyek indexhez kötött értékpapírokban lévő részesedés formáját öltik, úgy határozzák meg a levonandó összeget, hogy kiszámítják az indexekben foglalt saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumoknak való mögöttes kitettséget;

(c)

az intézmények nettósíthatják az indexhez kötött értékpapírokban lévő részesedésekből eredő, kereskedési könyvbeli saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak. 40. cikk Releváns jogalanyban lévő jelentős befektetés

A levonás céljából egy releváns jogalanyban lévő, intézmény általi jelentős befektetés akkor merül fel, ha a következő feltételek bármelyike teljesül: (a)

az intézmény az adott jogalany által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok több mint 10%-át birtokolja;

(b)

az intézmény szoros kapcsolatban van az adott jogalannyal és az adott jogalany által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat birtokol;

(c)

az intézmény az adott jogalany által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat birtokol és a jogalanyt nem vonták be az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidálásba, hanem az alkalmazandó számviteli standard szerinti pénzügyi beszámolás céljára ugyanabba a számviteli konszolidálásba vonták be, mint az intézményt. 41. cikk Releváns jogalanyok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumaiban lévő részesedések levonása, és ha az intézmény a szavatolótőke megemelésére mesterségesen tervezett kölcsönös keresztrészesedéssel rendelkezik 74

Az intézmények a következőkkel összhangban hajtják végre a 33. cikk (1) bekezdésének g), h) és i) pontjában említett levonásokat: a)

releváns jogalanyok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumaiban és egyéb tőkeinstrumentumaiban lévő részesedéseket a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;

b)

az első szinthez tartozó biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő részesedésként kell kezelni. 42. cikk Releváns jogalanyok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumaiban lévő részesedések levonása

Az intézmények a következő rendelkezésekkel összhangban hajtják végre a 33. cikk (1) bekezdésének h) és i) pontjában előírt levonásokat: (a)

a releváns jogalanyok tőkeinstrumentumaiban lévő, kereskedési könyvbeli részesedést kiszámíthatják ugyanazon mögöttes kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve, hogy a rövid pozíció lejárata illeszkedik a hosszú pozíció lejáratához vagy legalább egy éves hátralévő futamidővel rendelkezik;

(b)

az intézmények a releváns jogalanyok tőkeinstrumentumaiban lévő, kereskedési könyvbeli olyan közvetett részesedések esetében, amelyek indexhez kötött értékpapírokban lévő részesedés formáját öltik, úgy határozzák meg a levonandó összeget, hogy kiszámítják az indexekben foglalt, a releváns jogalanyok tőkeinstrumentumainak való mögöttes kitettséget. 43. cikk Részesedések levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy releváns jogalanyban

1.

A 33. cikk (1) bekezdésének h) pontja alkalmazásában az intézmények úgy számítják ki a levonandó összeget, hogy az a) pontban említett összeget megszorozzák a b) pontban említett számításból eredő tényezővel: (a)

(b)

az aggregált összeg, amellyel az intézménynek releváns jogalanyok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumaiban, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumaiban és járulékos tőkeinstrumentumaiban meglévő közvetett és közvetlen részesedései meghaladják az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10%-át, amelyet a következőknek az elsődleges alapvető tőkeelemekre való alkalmazása után számítottak ki: i.

a 29–32. cikk;

ii.

a 33. cikk (1) bekezdésének a)–g) és j)–l) pontjában említett levonások, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;

iii.

a 41. és 42. cikk;

az intézménynek releváns jogalanyok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumaiban meglévő közvetlen és közvetett részesedéseinek összege, elosztva az intézménynek az 75

adott releváns jogalanyok szavatolótőke-elemeiben meglévő közvetlen és közvetett részesedéseinek aggregált összegével. 2.

Az intézmények kizárják az 5 munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalási pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.

3.

Az intézmények úgy határozzák meg az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő részesedések azon részét, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően levonnak, hogy elosztják az a) pontban meghatározott összeget a b) pontban meghatározott összeggel: (a)

az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó részesedések összege;

(b)

az intézménynek olyan releváns jogalanyok szavatolótőke-instrumentumaiban meglévő közvetett vagy közvetlen részesedéseinek aggregált összege, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.

4.

A 33. cikk (1) bekezdésének h) pontjában említett részesedések összegét, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10%-a az (1) bekezdés a) pontjának i–iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem kell levonni, hanem a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyok és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelmények vonatkoznak rá.

5.

Az intézmények úgy határozzák meg a szavatolótőke-instrumentumokban lévő részesedések kockázattal súlyozott részét, hogy elosztják az a) pontban meghatározott összeget a b) pontban meghatározott összeggel: (a)

a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó részesedések összege;

(b)

az intézménynek olyan releváns jogalanyok szavatolótőke-instrumentumaiban meglévő közvetett vagy közvetlen részesedéseinek aggregált összege, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.

44. cikk Elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokbeli részesedések levonása, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik egy releváns jogalanyban A 33. cikk (1) bekezdése i) pontjának alkalmazásában az elsődleges alapvető tőkeelemekből levonandó alkalmazandó összegből ki kell zárni az 5 munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalási pozíciókat, és az összeget a 41. és 41. cikkel, valamint a 2. alszakasszal összhangban kell meghatározni.

2. ALSZAKASZ AZ ELSŐDLEGES ALAPVETŐ TŐKEELEMEKBŐL VALÓ LEVONÁSOK ALÓLI MENTESSÉG ÉS A LEVONÁSOK ALTERNATÍVÁI

76

45. cikk Küszöbértékhez kapcsolódó mentességek az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonás alól 1.

A 33. cikk (1) bekezdésének c) és i) pontja szerint előírt levonások végrehajtása során az intézmények nem vonják le az a) és b) pontban felsorolt, aggregáltan az elsődleges alapvető tőke 15%-át vagy annál kevesebbet kitevő elemeket: (a)

(b)

2.

a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések, amelyek aggregáltan az intézménynek a következők alkalmazása után kiszámított, elsődleges alapvető tőkeelemei 10%-ával egyenlőek vagy annál kisebbek: i.

a 29–32. cikk;

ii.

a 33. cikk (1) bekezdésének a)–h) és j)–l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;

ha az intézménynek jelentős befektetése van egy releváns jogalanyban, az intézménynek az adott jogalany elsődleges alapvető tőkeinstrumentumaiban való közvetlen vagy közvetett részesedései, amelyek aggregáltan az intézménynek a következők alkalmazása után kiszámított, elsődleges alapvető tőkeelemei 10%-ával egyenlőek vagy annál kisebbek: i.

a 29–32. cikk;

ii.

a 33. cikk (1) bekezdésének a)–h) és j)–l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket.

Az (1) bekezdés alapján le nem vont elemekre 250 %-os kockázati súly és adott esetben a harmadik rész IV. címének követelményei alkalmazandók. 46. cikk Konszolidálás alkalmazása esetén a levonás alóli egyéb mentességek és a levonás alternatívái

1.

Az intézménynek a biztosítók, viszontbiztosítók és biztosítási holdingtársaságok – amelyekben az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik – elsődleges alapvető tőkeinstrumentumaiban meglévő részesedései levonásának alternatívájaként az illetékes hatóságok engedélyezhetik az intézmények számára a 2002/87/EK irányelv I. melléklete 1., 2. vagy 3. módszerének alkalmazását. Az intézmény a választott módszert az idők folyamán következetesen alkalmazza. Az intézmények csak akkor alkalmazhatják az 1. módszert (számviteli konszolidálás), ha megkapták az illetékes hatóság előzetes jóváhagyását. Az illetékes hatóság csak akkor adhatja meg a jóváhagyást, ha meggyőződött arról, hogy az 1. módszer szerint a konszolidálás hatálya alá vonandó jogalanyok tekintetében az integrált irányítás és a belső ellenőrzés színvonala megfelelő.

2.

A szavatolótőke egyedi alapon történő kiszámítása céljából az első rész II. címe 2. fejezetének megfelelően összevont alapú felügyelet alá tartozó intézmények nem vonják le a 33. cikk (1) bekezdésének h) és i) pontjában említett, az összevont alapú felügyelet hatálya alá 77

vont releváns jogalanyokban meglévő részesedéseket. 3.

Az illetékes hatóságok engedélyezhetik az intézmények számára, hogy ne vonjanak le a 33. cikk (1) bekezdésének h) és i) pontjában említett elemben lévő részesedést a következő esetekben: (a)

ha a részesedés olyan releváns jogalanyban van, amely a 2002/87/EK irányelvnek megfelelően ugyanazon kiegészítő felügyelet alá tartozik, mint az intézmény;

(b)

ha a 25. cikkben említett intézmény egy másik ilyen intézményben, vagy annak központi vagy regionális hitelintézetében részesedéssel rendelkezik, és a következő feltételek teljesülnek:

(c)

4.

i.

ha a részesedés központi vagy regionális hitelintézetben van, a részesedéssel rendelkező intézmény jogi vagy alapszabályi rendelkezéseknek megfelelően hálózati kapcsolatban áll az adott központi vagy regionális hitelintézettel, és az említett rendelkezések alapján a központi vagy regionális hitelintézet felelős a hálózaton belüli készpénz-elszámolási műveletekért;

ii.

az intézmények a 108. cikk (7) intézményvédelmi rendszer alá tartoznak;

iii.

az illetékes hatóságok megadták a 108. cikk (7) bekezdésében említett engedélyt;

iv.

teljesülnek a 108. cikk (7) bekezdésében meghatározott feltételek;

v.

az intézmény nem kisebb gyakorisággal készíti el és nyújtja be az illetékes hatóságokhoz a 108. cikk (7) bekezdésének e) pontjában említett konszolidált mérleget, mint amilyen gyakorisággal a 95. cikk alapján a szavatolótőkekövetelményeket jelenteni kell.

bekezdésében

említett

ugyanazon

ha egy regionális hitelintézet részesedéssel rendelkezik központi hitelintézetében vagy egy másik regionális hitelintézetben, és a b) pont i–v. alpontjában meghatározott feltételek teljesülnek.

Az EBH, az EBFH és az EÉPH a vegyes bizottságon keresztül szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy e cikk alkalmazásában meghatározza a 2002/87/EK irányelv I. melléklete II. részében és 228. cikke (1) bekezdésében felsorolt számítási módszerek alkalmazási feltételeit az (1) bekezdésben és a (3) bekezdés a) pontjában említett levonási alternatívák céljára. Az EBA, az EBFH és az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

5.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a (3) bekezdés b) pontja alkalmazási feltételeinek meghatározása céljából.

78

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

3. SZAKASZ ELSŐDLEGES ALAPVETŐ TŐKE

47. cikk Elsődleges alapvető tőke Az intézmények elsődleges alapvető tőkéje a 29–32. cikkben előírt helyesbítések, a 33. cikk szerinti levonások és a 45., 46. és 74. cikkben meghatározott mentességek és alternatívák alkalmazása utáni elsődleges alapvető tőkeelemekből áll.

3. fejezet Kiegészítő alapvető tőke 1. SZAKASZ KIEGÉSZÍTŐ ALAPVETŐ TŐKEELEMEK ÉS -INSTRUMENTUMOK

48. cikk Kiegészítő alapvető tőkeelemek A kiegészítő alapvető tőkeelemek a következőkből állnak: (a)

tőkeinstrumentumok, amennyiben a 49. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek;

(b)

az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó, névértéken felüli befizetések. 49. cikk Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok

1.

A tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak, ha a következő feltételek teljesülnek: (a)

az instrumentumokat kibocsátották és befizették;

(b)

az instrumentumokat a következők egyike sem vásárolta meg: i.

az intézmény vagy leányvállalatai;

79

ii.

egy vállalkozás, amelyben az intézménynek részesedése van, az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének 20 %-os vagy azt meghaladó részben közvetlen vagy ellenőrzés útján fennálló tulajdonlása formájában;

(c)

az instrumentumok megvásárlását nem az intézmény finanszírozza közvetlenül vagy közvetetten;

(d)

az intézmény fizetésképtelensége tőkeinstrumentumok alá sorolódnak;

(e)

az instrumentumokat a következők egyike sem biztosítja vagy garantálja:

esetén

az

instrumentumok

a

járulékos

i.

az intézmény vagy leányvállalatai;

ii.

az anyavállalat intézmény vagy leányvállalatai;

iii.

a pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy leányvállalatai;

iv.

a vegyes tevékenységű holdingtársaság vagy leányvállalatai;

v.

a vegyes pénzügyi holdingtársaság és leányvállalatai;

vi.

bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i–v. pontban említett jogalanyokkal;

(f)

az instrumentumokra nem vonatkozik olyan szerződéses vagy egyéb megállapodás, amely fizetésképtelenség vagy felszámolás esetén növeli az instrumentumhoz kapcsolódó követelés rangját;

(g)

az instrumentumok lejárat nélküliek és a rájuk vonatkozó rendelkezések nem tartalmaznak az intézmény számára ösztönzést a visszaváltásukra;

(h)

ha az instrumentumokra irányadó rendelkezések egy vagy több vételi opciót tartalmaznak, a vételi opciót a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján lehet gyakorolni;

(i)

az instrumentumok csak a 72. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén hívhatók le, válthatók vissza vagy vásárolhatók vissza, a kibocsátás dátuma után öt évnél nem korábban;

(j)

az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jelzik kifejezetten vagy implicit módon, hogy az instrumentumok lehívására, visszaváltására vagy visszavásárlására sor kerül vagy sor kerülhet, és az intézmény más módon sem jelzi ezt;

(k)

az intézmény nem jelzi kifejezetten vagy implicit módon, hogy az illetékes hatóságok jóváhagyná az instrumentumok lehívására, visszaváltására vagy visszavásárlására vonatkozó kérelmet;

(l)

az instrumentumokhoz kapcsolódó felosztások megfelelnek a következő feltételeknek: i.

kifizetésük

felosztható

80

elemekből történik;

ii.

az instrumentumokhoz kapcsolódó felosztások szintjét nem módosítják az intézmény, annak anyavállalat intézménye, vagy pénzügyi holdingtársaság anyavállalata vagy vegyes tevékenységű holdingtársaság hitelképessége alapján;

iii.

az instrumentumokra irányadó rendelkezések mindenkor kizárólagos hatáskört biztosítanak az intézmény számára, hogy korlátlan időre és nem kumulatív alapon felfüggessze az instrumentumokhoz kapcsolódó felosztásokat, és az intézmény korlátozás nélkül felhasználhatja ezeket a felfüggesztett kifizetéseket arra, hogy esedékessé váló kötelezettségeit teljesítse;

iv.

a felosztások felfüggesztése nem jelenti az intézmény általi nemteljesítés eseményét;

v.

a felosztások felfüggesztése nem von maga után korlátozásokat az intézményre nézve;

(m) az instrumentumok nem vezetnek olyan megállapításhoz, hogy az intézmény kötelezettségei meghaladják eszközeit, ha ez a megállapítás az alkalmazandó nemzeti jog alapján fizetésképtelenségi tesztet jelent;

2.

(n)

az instrumentumokra irányadó rendelkezések előírják az instrumentum tőkeösszegének leírását, vagy az instrumentumoknak elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká történő átalakítását, egy kiváltó esemény bekövetkeztekor;

(o)

az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem tartalmaznak olyan jellemzőt, amely akadályozhatja az intézmény újratőkésítését;

(p)

ha az instrumentumokat nem közvetlenül az intézmény, vagy az első rész II. címének 2. fejezete szerint az összevont alapú felügyelet alá tartozó gazdálkodó szervezet, az anyavállalat intézmény, a pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy a vegyes tevékenységű holdingtársaság bocsátja ki, a bevételek az ebben a bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelő formában korlátozás nélkül azonnal hozzáférhetők a következők bármelyike számára: i.

az intézmény;

ii.

az első rész II. címének 2. fejezete szerint az összevont alapú felügyelet alá tartozó gazdálkodó szervezet;

iii.

az anyavállalat intézmény;

iv.

a pénzügyi holdingtársaság anyavállalat;

v.

a vegyes tevékenységű holdingtársaság.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében: (a)

a visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege;

(b)

a tőkeösszeg leírásának jellege; 81

(c)

a következőkre vonatkozó eljárások és ütemezés: i.

egy kiváltó esemény bekövetkeztének megállapítása;

ii.

az illetékes hatóság és az instrumentum tulajdonosainak értesítése a kiváltó esemény bekövetkeztéről és arról, hogy az instrumentum összegét leírják vagy adott esetben az instrumentumot elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá alakítják, az instrumentumra irányadó rendelkezéseknek megfelelően;

iii.

az instrumentum tőkeösszegének leírása, vagy adott esetben elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá való átalakítása;

(d)

az instrumentum olyan jellemzői, amelyek akadályozhatják az intézmény újratőkésítését;

(e)

különleges célú gazdasági egységek alkalmazása a szavatolótőke-instrumentumok közvetett kibocsátására.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 50. cikk A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó felosztások felfüggesztésére vonatkozó korlátozások és az intézmény újratőkésítését akadályozó jellemzők A 49. cikk (1) bekezdése l) pontja v. alpontjának, és o) pontjának alkalmazásában a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra irányadó rendelkezések nem foglalhatják magukban különösen a következőket: (a)

az instrumentumokhoz kapcsolódó felosztás abban az esetben történő végrehajtásának előírása, ha az intézmény által kibocsátott olyan instrumentummal kapcsolatos felosztásra kerül sor, amely ugyanolyan szinten, vagy alacsonyabb rangú, mint egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum, beleértve az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat is;

(b)

elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokhoz, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokhoz vagy járulékos tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó felosztások kifizetésének abban az esetben történő felfüggesztésének előírása, ha nem kerül sor felosztásra az említett kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokkal kapcsolatban;

(c)

a kamat- vagy osztalékfizetések bármilyen más formában történő kifizetéssel való helyettesítésének kötelezettsége. Az intézményre más módon sem vonatkozhat ilyen kötelezettség. 51. cikk Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok leírása vagy átalakítása

A 49. cikk (1) bekezdése n) pontjának alkalmazásában a következő rendelkezések alkalmazandók a 82

kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra: a)

b)

c)

kiváltó esemény következik be akkor, ha az intézménynek a 87. cikk a) pontjában említett elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatója a következők egyike alá esik: i.

5,125 %;

ii.

5,125 %-nál magasabb szint, ha az intézmény állapítja meg és az instrumentumra irányadó rendelkezésekben szerepel;

amennyiben az instrumentumra irányadó rendelkezések kiváltó esemény bekövezése esetére előírják elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá való átalakításukat, az adott rendelkezéseknek meg kell határozniuk a következők valamelyikét: i.

az átváltási aránya és az átváltás engedélyezett összegére vonatkozó korlát;

ii.

a tartomány, amelyen belül tőkeinstrumentumokká alakulnak át;

az

instrumentumok

elsődleges

alapvető

amennyiben az instrumentumra irányadó rendelkezések kiváltó esemény bekövetkezése esetére előírják a tőkeösszeg leírását, a leírás csökkenti az összes következő elemet: i.

az intézmény felszámolása során az instrumentum tulajdonosának követelése;

ii.

az instrumentum lehívása esetén fizetendő összeg;

iii.

az instrumentumhoz kapcsolódó felosztások. 52. cikk Következmények a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén

A következők alkalmazandók, ha kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok esetében a 49. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek már nem teljesülnek: (a)

a szóban forgó instrumentum már nem minősül kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak;

(b)

névértéken felüli befizetéseknek a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó része már nem minősül kiegészítő alapvető tőkeelemnek.

2. SZAKASZ LEVONÁSOK A KIEGÉSZÍTŐ ALAPVETŐ TŐKEELEMEKBŐL

53. cikk Levonások a kiegészítő alapvető tőkeelemekből Az intézmények a kiegészítő alapvető tőkeelemekből levonják a következőket: (a)

az intézmény általi közvetlen vagy 83

közvetett részesedés saját kiegészítő

alapvető tőkeinstrumentumokból, beleértve az olyan saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni; (b)

részesedés olyan releváns jogalanyok kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumaiból, amelyekkel az intézménynek olyan kölcsönös keresztrészesedése van, amelyet az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelésére terveztek;

(c)

releváns jogalanyok kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumaiban meglévő közvetett és közvetlen részesedésnek az 57. cikknek megfelelően meghatározott alkalmazandó összege, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett jogalanyokban;

(d)

az intézménynek releváns jogalanyok kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumaiban meglévő közvetlen és közvetett részesedése, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett jogalanyokban, kivéve az 5 munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalási pozíciókat;

(e)

az intézmény járulékos tőkéjét meghaladó, a 63. cikk alapján a járulékos tőkeelemekből levonandó elemek összege;

(f)

a kiegészítő alapvető tőkeelemekhez kapcsolódó, a kiszámítás időpontjában előre látható adóterhek, kivéve, ha az intézmény megfelelően helyesbíti a kiegészítő alapvető tőkeelemek összegét annyiban, amennyiben az ilyen adóterhek csökkentik azt az összeget, amelynek mértékéig az említett elemek kockázatok vagy veszteségek fedezésére alkalmazhatók. 54. cikk Saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban lévő részesedések levonása

A 53. cikk a) pontja alkalmazásában az intézmények a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban lévő részesedéseket a bruttó hosszú pozíciók alapján számítják ki, a következő kivételekkel: (a)

az intézmények a kereskedési könyvbeli kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokbeli részesedések összegét kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, feltéve, hogy a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban a mögöttes kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

(b)

az intézmények a kereskedési könyvbeli saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban meglévő olyan közvetett részesedések esetében, amelyek indexhez kötött értékpapírokban lévő részesedés formáját öltik, úgy határozzák meg a levonandó összeget, hogy kiszámítják az indexekben foglalt saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokkal szembeni mögöttes kitettséget;

(c)

az intézmények nettósíthatják az indexhez kötött értékpapírokban lévő részesedésekből eredő, kereskedési könyvbeli saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban meglévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak.

84

55. cikk Releváns jogalanyok kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumaiban lévő részesedések levonása, és ha az intézmény a szavatolótőke megemelésére mesterségesen tervezett kölcsönös keresztrészesedéssel rendelkezik Az intézmények a következő rendelkezésekkel összhangban hajtják végre az 53. cikk b), c) és d) pontjában előírt levonásokat: (a)

a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban lévő részesedéseket a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;

(b)

az első szinthez tartozó biztosítási kiegészítő szavatolótőke-elemeket a levonás céljából kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban lévő részesedésként kell kezelni. 56. cikk Releváns jogalanyok kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumaiban lévő részesedések levonása

Az intézmények a következőkkel összhangban hajtják végre az 53. cikk c) és d) pontjában előírt levonásokat: (a)

a releváns jogalanyok tőkeinstrumentumaiban lévő, kereskedési könyvbeli részesedéseket ugyanazon mögöttes kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján számítják ki, feltéve, hogy a rövid pozíció lejárata illeszkedik a hosszú pozíció lejáratához vagy legalább egy éves hátralévő futamidővel rendelkezik;

(b)

az intézmények a releváns jogalanyok tőkeinstrumentumaiban lévő, kereskedési könyvbeli olyan közvetett részesedések esetében, amelyek indexhez kötött értékpapírokban lévő részesedés formáját öltik, úgy határozzák meg a levonandó összeget, hogy kiszámítják az indexekben foglalt, a releváns jogalanyok tőkeinstrumentumaival szembeni mögöttes kitettséget. 57. cikk Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban lévő részesedések levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy releváns jogalanyban

1.

Az 53. cikk c) pontja alkalmazásában az intézmények úgy számítják ki a levonandó alkalmazandó összeget, hogy az a) pontban említett összeget megszorozzák a b) pontban említett számításból eredő tényezővel: (a)

az aggregált összeg, amellyel az intézménynek releváns jogalanyok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumaiban, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumaiban és járulékos tőkeinstrumentumaiban meglévő közvetett és közvetlen részesedései meghaladják az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10%-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki: i.

a 29–32. cikk;

ii.

a 33. cikk (1) bekezdésének a)–g) és j)–l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől

85

függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket; iii. (b)

a 41. és 42. cikk;

az intézménynek releváns jogalanyok kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumaiban meglévő közvetlen és közvetett részesedéseinek összege, elosztva az intézménynek az adott releváns jogalanyok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumaiban, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumaiban és járulékos tőkeinstrumentumaiban meglévő összes közvetlen és közvetett részesedésének aggregált összegével.

2.

Az intézmények kizárják az 5 munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalási pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.

3.

Az intézmények úgy határozzák meg a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban lévő részesedések levonásra kerülő részét, hogy elosztják az a) pontban meghatározott összeget a b) pontban meghatározott összeggel: (a)

az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó részesedések összege;

(b)

az intézménynek olyan releváns jogalanyok szavatolótőke-instrumentumaiban meglévő közvetlen és közvetett részesedéseinek aggregált összege, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.

3. SZAKASZ KIEGÉSZÍTŐ ALAPVETŐ TŐKE

58. cikk Kiegészítő alapvető tőke Egy intézmény kiegészítő alapvető tőkéje az 53. cikkben említett elemek levonása és a 74. cikk alkalmazása utáni kiegészítő alapvető tőkeelemekből áll.

4. fejezet Járulékos tőke 1. SZAKASZ JÁRULÉKOS TŐKEELEMEK ÉS -INSTRUMENTUMOK

59. cikk Járulékos tőkeelemek A járulékos tőkeelemek a következőkből állnak:

86

(a)

tőkeinstrumentumok, amennyiben a 60. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek;

(b)

az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó, névértéken felüli befizetések;

(c)

a kockázattal súlyozott kitettségértéket a II. cím 2. fejezetének megfelelően számító intézmények esetében általános hitelkockázati korrekciók, bruttó adóhatások, a harmadik rész II. címe 2. fejezetének megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékek legfeljebb 1,25 %-áig;

(d)

a kockázattal súlyozott kitettségértéket a II. cím 3. fejezetének megfelelően számító intézmények esetében a 154. és 155. cikkben meghatározott számításból eredő pozitív összegek, bruttó adóhatások, a harmadik rész II. címe 3. fejezetének megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékek legfeljebb 0,6 %-áig. 60. cikk Járulékos tőkeinstrumentumok

A tőkeinstrumentumok akkor minősülnek járulékos tőkeinstrumentumnak, ha a következő feltételek teljesülnek: (a)

az instrumentumokat kibocsátották és teljes mértékben befizették;

(b)

az instrumentumokat a következők egyike sem vásárolta meg: i.

az intézmény vagy leányvállalatai;

ii.

egy vállalkozás, amelyben az intézménynek részesedése van, az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének 20 %-os vagy azt meghaladó részben közvetlen vagy ellenőrzés útján fennálló tulajdonlása formájában;

(c)

az instrumentumok megvásárlását nem az intézmény finanszírozza közvetlenül vagy közvetetten;

(d)

az instrumentumokra irányadó rendelkezések szerint az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés teljes mértékben alárendelt az összes nem alárendelt hitelező követeléseinek;

(e)

az instrumentumokat a következők egyike sem biztosítja vagy garantálja: i.

az intézmény vagy leányvállalatai;

ii.

az anyavállalat intézmény vagy leányvállalatai;

iii.

a pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy leányvállalatai;

iv.

a vegyes tevékenységű holdingtársaság vagy leányvállalatai;

v.

a vegyes pénzügyi holdingtársaság és leányvállalatai;

vi.

bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i–v. pontban említett

87

jogalanyokkal; (f)

az instrumentumokra nem vonatkozik olyan megállapodás, amely egyéb módon növeli az instrumentumhoz kapcsolódó követelés rangját;

(g)

az instrumentumok eredeti futamideje legalább 5 év;

(h)

az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem tartalmaznak ösztönzést az intézmény általi visszaváltásukra;

(i)

amennyiben az instrumentumok egy vagy több vételi opciót tartalmaznak, az opciókat a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján lehet gyakorolni;

(j)

az instrumentumok csak a 72. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén hívhatók le, válthatók vissza vagy vásárolhatók vissza, a kibocsátás dátuma után öt évnél nem korábban;

(k)

az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jelzik vagy sugallják, hogy az instrumentumok visszaváltására vagy visszavásárlására sor kerül vagy sor kerülhet a lejárat előtt, és az intézmény más módon sem jelzi vagy sugallja ezt;

(l)

az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jogosítják fel a tulajdonost a kamat vagy a tőke jövőben tervezett kifizetésének felgyorsítására, kivéve az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén;

(m)

az instrumentumokhoz kapcsolódó esedékes kamat- vagy osztalékfizetések szintjét nem módosítják az intézmény, annak anyavállalat intézménye, vagy pénzügyi holdingtársaság anyavállalata vagy vegyes tevékenységű holdingtársaság hitelképessége alapján;

(n)

ha az instrumentumokat nem közvetlenül az intézmény, vagy az első rész II. címének 2. fejezete szerint az összevont alapú felügyelet alá tartozó gazdálkodó szervezet, az anyavállalat intézmény, a pénzügyi holdingtársaság anyavállalat vagy a vegyes tevékenységű holdingtársaság bocsátja ki, a bevételek az ebben a bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelő formában korlátozás nélkül azonnal hozzáférhetők a következők bármelyike számára: i.

az intézmény;

ii.

az első rész II. címének 2. fejezete szerint az összevont alapú felügyelet alá tartozó gazdálkodó szervezet;

iii.

az anyavállalat intézmény;

iv.

a pénzügyi holdingtársaság anyavállalat;

v.

a vegyes tevékenységű holdingtársaság. 61. cikk Járulékos tőkeinstrumentumok amortizációja

Annak mértékét, hogy a járulékos tőkeinstrumentumok az instrumentumok futamidejének utolsó 5

88

évében mennyiben minősülnek járulékos tőkeelemeknek, úgy kell kiszámítani, hogy az a) pontban lévő számítás eredményét megszorozzák a b) pontban említett összeggel, a következők szerint: (a)

az instrumentumok vagy alárendelt kölcsönök nominális összege szerződéses futamidejük utolsó ötéves időtartamának első napján, elosztva az abban az időtartamban lévő naptári napok számával;

(b)

az instrumentumok vagy alárendelt kölcsönök szerződéses futamidejéből fennmaradó naptári napok száma. 62. cikk Következmények a járulékos tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén

A következők alkalmazandók, ha járulékos tőkeinstrumentum esetében a 60. cikkben meghatározott feltételek már nem teljesülnek: (a)

a szóban forgó instrumentum már nem minősül járulékos tőkeinstrumentumnak;

(b)

névértéken felüli befizetéseknek a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó része már nem minősül járulékos tőkeelemnek.

2. SZAKASZ LEVONÁSOK A JÁRULÉKOS TŐKEELEMEKBŐL

63. cikk Levonások a járulékos tőkeelemekből A következőket kell levonni a járulékos tőkeelemekből: (a)

az intézmény általi közvetlen és közvetett részesedés saját járulékos tőkeinstrumentumokból, beleértve az olyan saját járulékos tőkeinstrumentumokat, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;

(b)

részesedés olyan releváns jogalanyok járulékos tőkeinstrumentumaiból, amelyekkel az intézménynek olyan kölcsönös keresztrészesedése van, amelyet az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelésére terveztek;

(c)

releváns jogalanyok járulékos tőkeinstrumentumaiban meglévő közvetett és közvetlen részesedésnek az 67. cikknek megfelelően meghatározott alkalmazandó összege, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett jogalanyokban;

(d)

az intézménynek releváns jogalanyok járulékos tőkeinstrumentumaiban meglévő közvetlen és közvetett részesedése, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett jogalanyokban, kivéve az 5 munkanapnál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalási pozíciókat.

89

64. cikk Saját járulékos tőkeinstrumentumokban és alárendelt kölcsönökben lévő részesedések levonása A 63. cikk a) pontja alkalmazásában az intézmények a részesedéseket a bruttó hosszú pozíciók alapján számítják ki, a következő kivételekkel: (a)

az intézmények a kereskedési könyvbeli részesedések összegét kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, feltéve, hogy a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban a mögöttes kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

(b)

az intézmények a kereskedési könyvbeli olyan közvetett részesedések esetében, amelyek indexhez kötött értékpapírokban lévő részesedés formáját öltik, úgy határozzák meg a levonandó összeget, hogy kiszámítják az indexekben foglalt saját járulékos tőkeinstrumentumokkal szembeni mögöttes kitettséget;

(c)

az intézmények nettósíthatják az indexhez kötött értékpapírokban lévő részesedésekből eredő, kereskedési könyvbeli saját járulékos tőkeinstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját járulékos tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak.

65. cikk Releváns jogalanyok járulékos tőkeinstrumentumaiban és alárendelt kölcsöneiben lévő részesedések levonása, és ha az intézmény a szavatolótőke megemelésére mesterségesen tervezett kölcsönös keresztrészesedéssel rendelkezik Az intézmények a következő rendelkezésekkel összhangban hajtják végre a 63. cikk b), c) és d) pontjában előírt levonásokat: (a)

a járulékos tőkeinstrumentumokban – beleértve az alárendelt kölcsönöket – lévő részesedéseket a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;

(b)

a második szinthez tartozó biztosítási szavatolótőke-elemeket és a harmadik szinthez tartozó biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából járulékos tőkeinstrumentumokban lévő részesedésként kell kezelni. 66. cikk Releváns jogalanyok járulékos tőkeinstrumentumaiban és alárendelt kölcsöneiben lévő részesedések levonása

Az intézmények a következőkkel összhangban hajtják végre a 63. cikk c) és d) pontjában előírt levonásokat: (a)

a releváns jogalanyok tőkeinstrumentumaiban lévő, kereskedési könyvbeli részesedéseket kiszámíthatják ugyanazon mögöttes kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve, hogy a rövid pozíció lejárata illeszkedik a hosszú pozíció lejáratához vagy legalább egy éves hátralévő futamidővel rendelkezik;

90

(b)

az intézmények a releváns jogalanyok tőkeinstrumentumaiban lévő, kereskedési könyvbeli olyan közvetett részesedések esetében, amelyek indexhez kötött értékpapírokban lévő részesedés formáját öltik, úgy határozzák meg a levonandó összeget, hogy megvizsgálják az indexekben foglalt, a releváns jogalanyok tőkeinstrumentumaival szembeni mögöttes kitettséget. 67. cikk Járulékos tőkeinstrumentumok levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy releváns jogalanyban

1.

A 63. cikk c) pontja alkalmazásában az intézmények úgy számítják ki a levonandó alkalmazandó összeget, hogy az a) pontban említett összeget megszorozzák a b) pontban említett számításból eredő tényezővel: (a)

(b)

az aggregált összeg, amellyel az intézménynek releváns jogalanyok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumaiban, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumaiban és járulékos tőkeinstrumentumaiban meglévő közvetett és közvetlen részesedései meghaladják az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10%-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki: i.

a 29–32. cikk;

ii.

a 33. cikk (1) bekezdésének a)–g) és j)–l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;

iii.

a 41. és 42. cikk;

az intézménynek releváns jogalanyok járulékos tőkeinstrumentumaiban meglévő közvetlen és közvetett részesedéseinek összege, elosztva az intézménynek az adott releváns jogalanyok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumaiban, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumaiban és járulékos tőkeinstrumentumaiban meglévő összes közvetlen és közvetett részesedésének aggregált összegével.

2.

Az intézmények kizárják az 5 munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalási pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.

3.

Az intézmények úgy határozzák meg a járulékos tőkeinstrumentumokban lévő részesedések levonásra kerülő részét, hogy elosztják az a) pontban meghatározott összeget a b) pontban meghatározott összeggel: (a)

az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó részesedések teljes összege;

(b)

az intézménynek olyan releváns jogalanyok szavatolótőke-instrumentumaiban meglévő közvetlen és közvetett részesedéseinek aggregált összege, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.

3. SZAKASZ

91

JÁRULÉKOS TŐKE

68. cikk Járulékos tőke Egy intézmény járulékos tőkéje a 63. cikkben említett elemek levonása és a 74. cikk alkalmazása utáni járulékos tőkeelemekből áll.

5. fejezet Szavatolótőke 69. cikk Szavatolótőke Egy intézmény szavatolótőkéje alapvető tőkéjének és járulékos tőkéjének összegéből áll.

6. fejezet Általános követelmények 70. cikk Szabályozott vállalkozások tőkeinstrumentumaiban lévő, szabályozói tőkének nem minősülő részesedések Az intézmények nem vonják le semmilyen szavatolótőke-elemből a 137. cikk (4) bekezdése (2) albekezdése szerinti szabályozott pénzügyi vállalkozásban lévő olyan részesedéseket, amelyek nem minősülnek az adott vállalkozás szabályozói tőkéjének. Az intézmények az ilyen részesedésekre adott esetben a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően kockázati súlyt alkalmaznak. 71. cikk Indexhez kötött részesedésekből eredő közvetett részesedések 1.

Annak alternatívájaként, hogy egy intézmény kiszámítja a releváns jogalanyok elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumaival szembeni, indexekben foglalt kitettségét, az intézmény használhat konzervatív becslést az intézménynek a releváns jogalanyok elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumaival szembeni, indexekben foglalt mögöttes kitettségére vonatkozóan, amennyiben az illetékes hatóság előzetesen jóváhagyását adta.

2.

Az illetékes hatóság csak akkor adja jóváhagyását, ha az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyította, hogy műveleti szempontból megterhelő lenne az intézmény számára az említett releváns jogalanyok elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumaival szembeni, indexekben foglalt mögöttes kitettségének ellenőrzése.

92

3.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében: (a)

a mögöttes kitettség kiszámításának (1) bekezdésben említett alternatívájaként használt becslésekhez szükséges konzervativizmus mértéke;

(b)

a (2) bekezdés alkalmazásában a „műveleti szempontból megterhelő” kifejezés jelentése.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 72. cikk A szavatolótőke csökkentésének feltételei Az intézmények az illetékes hatóság előzetes jóváhagyását kérik a következők végrehajtásához: (a)

az intézmény által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok csökkentése vagy visszavásárlása az alkalmazandó nemzeti jog által engedélyezett módon;

(b)

kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy járulékos tőkeinstrumentumok lehívása, visszaváltása vagy visszavásárlása azok szerződéses lejártának időpontja előtt. 73. cikk A szavatolótőke csökkentésének felügyeleti jóváhagyása

1.

2.

Az illetékes hatóság jóváhagyását adja az intézmény számára az elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumok csökkentéséhez, visszavásárlásához, lehívásához vagy visszaváltásához, ha a következő feltételek bármelyike teljesül: (a)

a 13. cikkben említett intézkedésnél korábban, vagy azzal egyidejűleg az intézmény a 72. cikkben említett instrumentumokat ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőkeinstrumentumokkal váltja fel, az intézmény bevételi kapacitása szempontjából fenntartható feltételekkel;

(b)

az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy az intézmény szavatolótőkéje a szóban forgó intézkedés nyomán a 87. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeket olyan különbözettel haladja meg, amelyet az illetékes hatóság jelentősnek és megfelelőnek ítél, és az illetékes hatóság az intézmény pénzügyi helyzetét rendezettnek tartja.

Amennyiben az intézmény a 72. cikk a) pontjában említett intézkedést hoz és az alkalmazandó nemzeti jog tiltja a 25. cikkben említett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok visszaváltásának elutasítását, az illetékes hatóság eltekinthet az e cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételektől, ha az illetékes hatóság előírja az intézmény számára az ilyen instrumentumok visszaváltásának megfelelő alapon történő korlátozását. 93

3.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében: (a)

az „intézmény bevételi kapacitása szempontjából fenntartható” jelentése;

(b)

a (2) bekezdésben említett megfelelő alapok a visszaváltás korlátozására;

(c)

a 72. cikkben felsorolt valamely intézkedés végrehajtásának az illetékes hatóság általi jóváhagyására irányuló, intézmény által benyújtott kérelemre vonatkozó eljárás és adatkövetelmények, beleértve az ilyen kérelem feldolgozásának időtartamát.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 74. cikk A szavatolótőke levonása alóli átmeneti felmentés 1.

Amennyiben egy intézmény egy releváns jogalanyban elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak minősülő részvényeket tart átmenetileg, és az illetékes hatóság megítélése szerint ez a részesedés az adott jogalany reorganizációjára és megmentésére kialakított pénzügyi támogatási művelet céljára szolgál, az illetékes hatóság átmenetileg eltekinthet a levonásra vonatkozó rendelkezésektől, amelyek egyéb esetben alkalmazandóak lennének az adott instrumentumokra.

2.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés alkalmazásában az átmenetiség fogalmának, valamint azon feltételeknek a meghatározása céljából, amelyek alapján az illetékes hatóságok az említett átmeneti részesedéseket úgy ítélhetik meg, hogy azok egy releváns jogalany reorganizációjára és megmentésére kialakított pénzügyi támogatási művelet céljára szolgálnak. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 75. cikk A szavatolótőke minőségének folyamatos felülvizsgálata

1.

Az EBH ellenőrzi az Unióban az intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok minőségét és haladéktalanul értesíti a Bizottságot, ha jelentős bizonyítékot talál az említett instrumentumok minőségének lényeges romlására.

2.

Az értesítésnek a következőket kell 94

tartalmaznia:

3.

4.

(a)

az azonosított romlás jellegének és mértékének részletes magyarázata;

(b)

az EBH által szükségesnek ítélt bizottsági intézkedésre vonatkozó technikai tanácsadás.

Az EBH technikai tanácsot nyújt a Bizottságnak minden olyan jelentős változtatásról, amelyet a szavatolótőke definíciójában szükségesnek ítél a következők bármelyikének eredményeként: (a)

piaci standardok vagy gyakorlat lényeges fejleményei;

(b)

a vonatkozó jogi vagy számviteli standardok változásai;

(c)

jelentős fejlemények az EBH intézmények szolvenciájának stressztesztelésére vonatkozó módszerében.

Az EBH 2013. december 31-ig technikai tanácsot nyújt a Bizottságnak a valós értéken értékelt, nem realizált nyereség lehetséges kezeléséről, az elsődleges alapvető tőkébe való, korrekció nélküli bevonásukon kívül. Az ilyen ajánlások figyelembe veszik a nemzetközi számviteli standardok és a bankokra vonatkozó prudenciális standardokról szóló nemzetközi megállapodások fejleményeit.

95

III. cím Kisebbségi részesedés és leányvállalatok által kibocsátott kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok 76. cikk A konszolidált elsődleges alapvető tőkébe való bevonásra alkalmas kisebbségi részesedések 1.

A kisebbségi részesedések magukban foglalják egy leányvállalat elsődleges alapvető tőkeinstrumentumait plusz a kapcsolódó felhalmozott eredményt és a névértéken felüli befizetéseket, amennyiben a következő feltételek teljesülnek: (a)

2.

a leányvállalat a következők egyike: i.

egy intézmény;

ii.

egy vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében ezen rendelet és a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv követelményei alá tartozik;

(c)

a leányvállalatot az első rész II. címének 2. fejezete szerint a konszolidálásba teljes mértékben bevonták;

(d)

az említett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok az első rész II. címe 2. fejezete szerinti konszolidálásba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.

Az olyan kisebbségi részesedés, amelyet közvetlenül vagy közvetve, különleges célú gazdasági egységen keresztül vagy más módon anyavállalat intézmény, pénzügyi holdingtársaság anyavállalat, vegyes tevékenységű holdingtársaság vagy leányvállalataik finanszíroznak, nem minősülnek konszolidált elsődleges alapvető tőkének. 77. cikk Befolyásoló kiegészítő alapvető, alapvető és járulékos tőke és befolyásoló szavatolótőke

A befolyásoló kiegészítő alapvető, alapvető és járulékos tőke és a befolyásoló szavatolótőke magában foglalja a leányvállalat kisebbségi részesedését, kiegészítő alapvető, alapvető vagy adott esetben járulékos tőkeinstrumentumait, plusz a kapcsolódó felhalmozott eredményt és a névértéken felüli befizetéseket, amennyiben a következő feltételek teljesülnek: (a)

(b)

a leányvállalat a következők egyike: i.

egy intézmény;

ii.

egy vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében ezen rendelet és a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv követelményei alá tartozik;

a leányvállalatot az első rész II. címének 2. fejezete szerint a konszolidálás hatályába teljes mértékben bevonták;

96

(c)

az említett instrumentumok az első rész II. címe 2. fejezete szerinti konszolidálásba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.

78. cikk Különleges célú gazdasági egység által kibocsátott befolyásoló kiegészítő alapvető és járulékos tőke 1.

A különleges célú gazdasági egység által kibocsátott kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumokat, és a kapcsolódó felhalmozott eredményt és a névértéken felüli befizetéseket csak akkor foglalja magában a befolyásoló kiegészítő alapvető, alapvető és járulékos tőke vagy adott esetben a befolyásoló szavatolótőke, ha a következő feltételek teljesülnek: (a)

az említett instrumentumokat kibocsátó különleges célú gazdasági egységet az első rész II. címének 2. fejezete szerint a konszolidálásba teljes mértékben bevonták;

(b)

az instrumentumokat és a kapcsolódó felhalmozott eredményt és a névértéken felüli befizetéseket csak akkor foglalja magában a befolyásoló kiegészítő alapvető tőke, ha a 49. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek;

(c)

az instrumentumokat és a kapcsolódó felhalmozott eredményt és a névértéken felüli befizetéseket csak akkor foglalja magában a befolyásoló járulékos tőke, ha a 60. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek;

(d)

a különleges célú gazdasági egység egyetlen eszköze az említett leányvállalat szavatolótőkéjébe tett befektetése, amelynek formája megfelel a 49. cikk (1) bekezdésében, vagy adott esetben a 60. cikkben említett vonatkozó feltételeknek.

Ha az illetékes hatóság véleménye szerint a különleges célú gazdasági egység eszközei minimálisak és jelentéktelenek egy ilyen gazdasági egység számára, az illetékes hatóság eltekinthet a d) pontban meghatározott feltételtől. 2.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés d) pontjában említett „minimális” és „jelentéktelen” fogalmaknak a meghatározása céljából. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 79. cikk A konszolidált elsődleges alapvető tőkébe bevont kisebbségi részesedések

Az intézmények úgy határozzák meg egy leányvállalatnak a konszolidált elsődleges alapvető tőkében foglalt kisebbségi részesedésének összegét, hogy az adott vállalkozás kisebbségi részesedéséből kivonják az a) pontban említett összeg és a b) pontban említett százalékos arány szorzatát:

97

(a)

(b)

a leányvállalat elsődleges alapvető tőkéje mínusz a következők közül az alacsonyabb: i.

a leányvállalat elsődleges alapvető tőkéjének azon összege, amely szükséges a 87. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelmény, valamint a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv 122. cikkének (2) bekezdésében említett kombinált puffer összegének teljesítéséhez;

ii.

a leányvállalathoz kapcsolódó konszolidált elsődleges alapvető tőke azon összege, amely összevont alapon szükséges a 87. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelmény, valamint a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv 122. cikkének (2) bekezdésében említett kombinált puffer összegének teljesítéséhez;

a leányvállalat kisebbségi részesedése, az adott vállalkozás összes elsődleges alapvető tőkeinstrumentumainak plusz a kapcsolódó felhalmozott eredménynek és névértéken felüli befizetéseknek a százalékos arányaként kifejezve. 80. cikk A konszolidált alapvető tőkébe bevont befolyásoló alapvető tőkeinstrumentumok

Az intézmények úgy határozzák meg egy leányvállalatnak a konszolidált alapvető tőkében foglalt befolyásoló alapvető tőkéje összegét, hogy az adott vállalkozás befolyásoló alapvető tőkéjéből kivonják az a) pontban említett összeg és a b) pontban említett százalékos arány szorzatát: (a)

(b)

a következők közül az alacsonyabb: i.

a leányvállalat alapvető tőkéjének azon összege, amely szükséges a 87. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelmény, valamint a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv 122. cikkének (2) bekezdésében említett kombinált puffer összegének teljesítéséhez;

ii.

a leányvállalathoz kapcsolódó konszolidált alapvető tőke azon összege, amely összevont alapon szükséges a 87. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelmény, valamint a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv 122. cikkének (2) bekezdésében említett kombinált puffer összegének teljesítéséhez;

a leányvállalat befolyásoló alapvető tőkéje, az adott vállalkozás összes alapvető tőkeinstrumentumainak plusz a kapcsolódó felhalmozott eredménynek és névértéken felüli befizetéseknek a százalékos arányaként kifejezve. 81. cikk A konszolidált kiegészítő alapvető tőkébe bevont befolyásoló alapvető tőke

Az intézmények úgy határozzák meg egy leányvállalatnak a konszolidált kiegészítő alapvető tőkében foglalt befolyásoló alapvető tőkéje összegét, hogy az adott vállalkozás konszolidált alapvető tőkében foglalt befolyásoló alapvető tőkéjéből kivonják az adott vállalkozás konszolidált elsődleges alapvető tőkében foglalt kisebbségi részesedését. 82. cikk 98

A konszolidált szavatolótőkébe bevont befolyásoló szavatolótőke Az intézmények úgy határozzák meg egy leányvállalatnak a konszolidált szavatolótőkében foglalt befolyásoló szavatolótőkéje összegét, hogy az adott vállalkozás befolyásoló szavatolótőkéjéből kivonják az a) pontban említett összeg és a b) pontban említett százalékos arány szorzatát: (a)

(b)

a következők közül az alacsonyabb: i.

a leányvállalat szavatolótőkéjének azon összege, amely szükséges a 87. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelmény, valamint a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv 122. cikkének (2) bekezdésében említett kombinált puffer összegének teljesítéséhez;

ii.

a leányvállalathoz kapcsolódó konszolidált szavatolótőke azon összege, amely összevont alapon szükséges a 87. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelmény, valamint a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv 122. cikkének (2) bekezdésében említett kombinált puffer összegének teljesítéséhez;

a vállalkozás befolyásoló szavatolótőkéje, a leányvállalat elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeelemekben foglalt összes szavatolótőke-instrumentumának és a kapcsolódó felhalmozott eredménynek és névértéken felüli befizetéseknek a százalékos arányaként kifejezve. 83. cikk A konszolidált járulékos tőkébe bevont befolyásoló szavatolótőke-instrumentumok

Az intézmények úgy határozzák meg egy leányvállalatnak a konszolidált járulékos tőkében foglalt befolyásoló szavatolótőkéje összegét, hogy az adott vállalkozás konszolidált szavatolótőkében foglalt befolyásoló szavatolótőkéjéből kivonják az adott vállalkozás konszolidált alapvető tőkében foglalt befolyásoló alapvető tőkéjét.

99

IV. cím Befolyásoló részesedés a pénzügyi ágazaton kívül 84. cikk Pénzügyi ágazaton kívüli befolyásoló részesedések kockázati súlyozása és tiltása 1.

A (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések vonatkoznak az intézmény figyelembe vehető tőkéjének 15 %-át meghaladó összegű, olyan vállalkozásban lévő befolyásoló részesedésre, amely nem a következők egyike: (a)

releváns jogalany;

(b)

nem releváns jogalany vállalkozás, amely olyan tevékenységet végez, amely az illetékes hatóság szerint a következőnek minősül: i.

banki működés közvetlen kiterjesztése; vagy

ii.

banki működés kiegészítője;

iii.

lízing, faktorálás, vagyonkezelő társaságok kezelése, szolgáltatások kezelése vagy bármely hasonló tevékenység.

adatfeldolgozási

2.

A (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések vonatkoznak egy intézmény figyelembe vehető tőkéjének 60 %-át meghaladó, az (1) bekezdés a) és b) pontjában említettektől eltérő vállalkozásokban lévő befolyásoló részesedésének teljes összegére.

3.

Az illetékes hatóságok az a) vagy b) pontban említett követelményeket alkalmazzák az intézmények (1) és (2) bekezdésben említett befolyásoló részesedéseire: (a)

(b)

4.

az intézmények 1 250 %-os kockázati súlyt alkalmaznak a következőre: i.

az (1) bekezdésben említett, a figyelembe vehető tőke 15 %-át meghaladó befolyásoló részesedés összege;

ii.

a (2) bekezdésben említett, az intézmény figyelembe vehető tőkéjének 60 %-át meghaladó befolyásoló részesedések teljes összege;

az illetékes hatóságok megtiltják az intézményeknek, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett olyan befolyásoló részesedéssel rendelkezzenek, amelynek összege meghaladja a figyelembe vehető tőkének az említett bekezdésekben meghatározott százalékát.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében: (a)

banki működés közvetlen kiterjesztésének minősülő tevékenységek;

(b)

a banki működést kiegészítő szolgáltatásokhoz kapcsolódó tevékenységek;

100

(c)

hasonló tevékenységek az (1) bekezdés b) pontja iii. alpontjának alkalmazásában.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 85. cikk Az 1 250 %-os kockázati súly alternatívája A 84. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott korlátokat meghaladó összegekre 1 250 %-os kockázati súly alkalmazásának alternatívájaként az intézmények az említett összegeket levonhatják az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 33. cikk (1) bekezdése k) pontjának megfelelően. 86. cikk Kivételek 1.

2.

Az (1) bekezdés a) és b) pontjában nem említett vállalkozások részvényeit nem kell bevonni a figyelembe vehető tőke 84. cikkben meghatározott korlátainak kiszámításába, ha következő feltételek bármelyike teljesül: a)

a részvényeket pénzügyi újjászervezés vagy mentőművelet során ideiglenesen birtokolják;

b)

a részvények birtoklása 5 munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalási pozíció;

c)

a részvényeket az intézmény saját neve alatt és mások képviseletében birtokolja.

Azokat a részvényeket, amelyek nem minősülnek a 86/635/EGK irányelv 35. cikkének (2) bekezdése szerinti befektetett pénzügyi eszköznek, nem kell bevonni a 84. cikkben meghatározott számításba.

101

HARMADIK RÉSZ TŐKEKÖVETELMÉNYEK

102

I. cím Általános követelmények, értékelés és jelentéstétel 1. fejezet A szavatolótőke előírt szintje 1. SZAKASZ AZ INTÉZMÉNYEK SZAVATOLÓTŐKE-KÖVETELMÉNYEI

87. cikk Szavatolótőke-követelmények 1.

2.

3.

A 88. és 89. cikkre figyelemmel az intézmények mindenkor teljesítik a következő szavatolótőke-követelményeket: (a)

4,5 %-os elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutató;

(b)

6 %-os alapvető tőkemegfelelési mutató;

(c)

8 %-os teljes tőkemegfelelési mutató.

Az intézmények tőkemegfelelési mutatójukat a következőképp számítják ki: (a)

az elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutató az intézmény elsődleges alapvető tőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve;

(b)

az alapvető tőkemegfelelési mutató az intézmény alapvető tőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve;

(c)

a teljes tőkemegfelelési mutató az intézmény szavatolótőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve.

A teljes kockázati kitettségértéket a következő a)–f) pont összegeként kell kiszámítani a (4) bekezdésben meghatározott rendelkezések figyelembevételével: (a)

egy intézmény minden üzleti tevékenysége tekintetében a harmadik rész II. címének megfelelően kiszámított, a hitelkockázatra és a felhígulási kockázatra vonatkozó, kockázattal súlyozott kitettségértékek, kivéve az intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenységéből eredő, kockázattal súlyozott kitettségértékeket;

(b)

a harmadik rész IV. címének vagy adott esetben a negyedik résznek megfelelően meghatározott szavatolótőke-követelmények egy intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenysége tekintetében, a következőkre vonatkozóan: i.

pozíciókockázat; 103

ii.

(c)

4.

a 384–390. cikkben meghatározott korlátokat meghaladó nagykockázat-vállalások, olyan mértékben, amennyiben az intézmény engedélyt kapott az említett korlátok túllépésére;

a következőkre vonatkozóan a harmadik rész IV. címének vagy adott esetben a harmadik rész V. címének megfelelően meghatározott szavatolótőke-követelmények: i.

devizaárfolyam-kockázat;

ii.

elszámolási kockázat;

iii.

árukockázat;

(d)

a hitelkockázathoz kapcsolódó kockázattal súlyozott kitettségérték csökkentésére elismert hitelderivatíváktól eltérő, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek hitelértékelési korrekciós kockázatához kapcsolódó, a VI. címnek megfelelően kiszámított szavatolótőke-követelmények;

(e)

a működési kockázatra vonatkozóan a harmadik rész III. címének megfelelően kiszámított szavatolótőke-követelmények;

(f)

az intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenységéből eredő partnerkockázathoz kapcsolódó, a harmadik rész II. címének megfelelően meghatározott, kockázattal súlyozott kitettségértékek a következő tranzakciótípusokra és megállapodásokra vonatkozóan: i.

tőzsdén kívüli származtatott ügyletek és hitelderivatívák;

ii.

repóügyletek, értékpapír- vagy árualapú, értékpapír- vagy árukölcsönzés vagy kölcsönvétel;

iii.

értékpapír-alapú vagy árualapú, értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek;

iv.

hosszú teljesítésű ügyletek.

A (3) bekezdésben említett teljes kitettségérték kiszámítása során a következő rendelkezések alkalmazandók: a)

az említett bekezdés c)–e) pontjában említett szavatolótőke-követelmények magukban foglalják az intézmény összes üzleti tevékenységéből eredőeket;

b)

az intézmények az említett bekezdés b)–e) pontjában meghatározott szavatolótőkekövetelményeket megszorozzák 12,5-del. 88. cikk Folyamatos működés melletti indulótőke-követelmény

1.

Az intézmény szavatolótőkéje nem csökkenhet az engedélyezése időpontjában előírt indulótőke összege alá.

2.

Az 1993. január 1-jén már létező

intézmények, 104

amelyeknek

szavatolótőkéje nem éri el az indulótőke előírt összegét, folytathatják tevékenységüket. Ebben az esetben a szóban forgó intézmények szavatolótőkéje nem csökkenhet az 1989. december 22-ét követően elért legmagasabb szint alá. 3.

Ha a (2) bekezdésben említett kategóriába tartozó intézmény ellenőrzését átveszi egy, az intézmény felett korábban ellenőrzést gyakorló személytől különböző természetes vagy jogi személy, az adott intézmény szavatolótőkéjének el kell érnie az indulótőke előírt összegét.

4.

Ha a (2) bekezdésben említett kategóriába tartozó két vagy több intézmény egyesül, az egyesülés révén létrejövő intézmény szavatolótőkéje mindaddig nem csökkenhet az egyesült intézményeknek az egyesülés időpontjában meglévő teljes szavatolótőkéjének összege alá, amíg az indulótőke előírt összegét el nem érték.

5.

Amennyiben az illetékes hatóságok egy intézmény szolvenciájának biztosításához szükségesnek tartják az (1) bekezdésben meghatározott követelmény teljesítését, a (2)–(4) bekezdésben meghatározott rendelkezések nem alkalmazandók. 89. cikk Kisméretű kereskedési könyv szerinti tevékenységre vonatkozó eltérés

1.

Az intézmények kereskedési könyv szerinti tevékenységük tekintetében a 87. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett tőkekövetelményt helyettesíthetik az említett bekezdés a) pontjának megfelelően kiszámított tőkekövetelménnyel, feltéve, hogy mérleg szerinti és mérlegen kívüli kereskedési könyv szerinti tevékenységük nagysága megfelel a következő feltételeknek: (a)

rendes esetben kisebb, mint az összes eszköz 5 %-a és 15 millió EUR;

(b)

soha nem haladja meg az összes eszköz 6 %-át és 20 millió EUR-t.

2.

A mérleg szerinti és a mérlegen kívüli üzleti tevékenység nagyságának kiszámításakor az adósságinstrumentumokat piaci árukon vagy névértékükön, a részvényeket piaci árukon, a származtatott ügyleteket pedig az azok alapjául szolgáló eszközök névértéke vagy piaci értéke szerint kell értékelni. A hosszú és rövid pozíciókat előjelüktől függetlenül összegezni kell.

3.

Ha egy intézmény nem teljesíti az (1) bekezdés a) pontjában előírt feltételt, azonnal értesíti az illetékes hatóságot. Ha az illetékes hatóság általi vizsgálatot követően az illetékes hatóság megállapítja és arról értesíti az intézményt, hogy az (1) bekezdés a) pontjában szereplő követelmény nem teljesül, az intézmény a következő beszámolási fordulónaptól már nem alkalmazza az (1) bekezdést.

2. SZAKASZ BEFEKTETÉSI SZOLGÁLTATÁSOK NYÚJTÁSÁRA VONATKOZÓAN KORLÁTOZOTT ENGEDÉLLYEL RENDELKEZŐ BEFEKTETÉSI VÁLLALKOZÁSOK SZAVATOLÓTŐKEKÖVETELMÉNYEI

105

90. cikk Befektetési szolgáltatások nyújtására vonatkozóan korlátozott engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozások szavatolótőke-követelményei 1.

A 87. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások nyújtására engedéllyel nem rendelkező befektetési vállalkozások a teljes kockázati kitettségérték (2) bekezdésben meghatározott számítását alkalmazzák.

2.

Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások teljes kockázati kitettségértéküket a következők közül a magasabbként számítják ki:

3.

(a)

a 87. cikk (4) bekezdésének alkalmazása után a 87. cikk (3) bekezdése a)–d) és f) pontjában említett elemek összege;

(b)

12,5 szorozva a 92. cikkben meghatározott összeggel.

Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások a működési kockázat tekintetében a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv VII. címe 3. fejezete II. szakaszának 1. alszakaszában meghatározott összes többi rendelkezés hatálya alá tartoznak. 91. cikk A [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv 29. cikkében meghatározottak szerinti indulótőkével rendelkező befektetési vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények

1.

2.

A 87. cikk (3) bekezdése alkalmazásában az olyan befektetési vállalkozások következő kategóriái, amelyek a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv 29. cikkének megfelelő indulótőkével rendelkeznek, a teljes kockázati kitettségérték (2) bekezdésben meghatározott számítását alkalmazzák: (a)

kizárólag ügyfélmegbízás teljesítése vagy végrehajtása, illetve klíring- és elszámolási rendszerbe vagy elismert tőzsdére történő lépés céljából saját számlára ügyleteket kötő befektetési vállalkozások abban az esetben, ha ügynöki minőségben lépnek fel vagy ügyfélmegbízást hajtanak végre;

(b)

befektetési vállalkozások, amelyek nem rendelkeznek az ügyfelek pénzével vagy értékpapírjaival;

(c)

befektetési vállalkozások, amelyek csak saját számlára történő ügyletkötést vállalnak;

(d)

befektetési vállalkozások, amelyek nem rendelkeznek külső ügyfelekkel;

(e)

befektetési vállalkozások, amelyek ügyleteinek végrehajtása és elszámolása klíringintézmény felelőssége alatt történik, és amelyeket az adott klíringintézmény garantál.

Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások esetében a teljes kockázati kitettségértéket a következők összegeként kell kiszámítani: (a)

a 87. cikk (4) bekezdésének alkalmazása után a 87. cikk (3) bekezdésének a)–d) és f) 106

pontja; (b) 3.

a 92. cikkben említett összeg szorozva 12,5-del.

Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások a működési kockázat tekintetében a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv VII. címe 3. fejezete 2. szakaszának 1. alszakaszában meghatározott összes többi rendelkezés hatálya alá tartoznak. 92. cikk Általános költségeken alapuló szavatolótőke

1.

A 90. és 91. cikkel összhangban a befektetési vállalkozásoknak az előző évi általános költségeik legalább egynegyedének megfelelő figyelembe vehető tőkével kell rendelkezniük.

2.

Amennyiben a befektetési vállalkozás üzleti tevékenységében az előző év óta az illetékes hatóság által lényegesnek ítélt változás következik be, az illetékes hatóság kiigazíthatja az (1) bekezdésben meghatározott követelményt.

3.

Amennyiben a befektetési vállalkozás az indulása napja óta egy éven át nem folytatott üzleti tevékenységet, a befektetési vállalkozásnak az üzleti tervében előre jelzett általános költségek legalább egynegyedének megfelelő figyelembe vehető tőkével kell rendelkeznie, kivéve, ha az illetékes hatóság előírja az üzleti terv kiigazítását.

4.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletesebb meghatározása érdekében: (a)

az előző évi általános költségek legalább egynegyedének megfelelő figyelembe vehető tőke birtoklására vonatkozó követelmény kiszámítása;

(b)

az előző évi általános költségek legalább egynegyedének megfelelő figyelembe vehető tőke birtoklására vonatkozó követelmény illetékes hatóságok általi kiigazításának feltételei;

(c)

az egy éven át üzleti tevékenységet nem folytató befektetés vállalkozás esetében az előre jelzett általános költségek kiszámítása.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 93. cikk Befektetési vállalkozások szavatolótőkéje összevont alapon 1.

A 90. cikk (1) bekezdésében említett, csoporthoz tartozó befektetési vállalkozások esetében, ha a csoportban nincsenek hitelintézetek, a tagállami befektetési vállalkozás anyavállalat a 87. cikket összevont alapon alkalmazza, a következők szerint: 107

2.

(a)

a 90. cikk (2) bekezdésében meghatározott teljes kockázati kitettségérték számításának felhasználásával;

(b)

a befektetési vállalkozás anyavállalat konszolidált pénzügyi helyzete alapján számított szavatolótőke.

A 91. cikk (1) bekezdésében említett, csoporthoz tartozó befektetési vállalkozások esetében, ha a csoportban nincsenek hitelintézetek, a pénzügyi holdingtársaság által ellenőrzött befektetési vállalkozás a 87. cikket összevont alapon alkalmazza, a következők szerint: (a)

a 91. cikk (2) bekezdésében meghatározott teljes kockázati kitettségérték számítását használja fel;

(b)

a befektetési vállalkozás anyavállalat konszolidált pénzügyi helyzete alapján számított szavatolótőke.

2. fejezet Számítási és jelentéstételi követelmények 94. cikk Értékelés Az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését azon számviteli renddel összhangban kell elvégezni, amely az 1606/2002/EK rendelet és a 86/635/EGK irányelv alapján az intézményre vonatkozik. 95. cikk Szavatolótőke-követelményekre vonatkozó jelentéstétel 1.

A pozíciókockázatra vonatkozóan szavatolótőke-követelményt számító intézmények legalább 3 havonta jelentik ezeket a szavatolótőke-követelményeket. Ez a jelentéstétel tartalmazza az azon számviteli rendnek megfelelően összeállított pénzügyi információt, amely az 1606/2002/EK rendelet és a 86/635/EGK irányelv alapján az intézményre vonatkozik, az intézmény tevékenységeinek kockázati profiljáról átfogó kép kialakításához szükséges mértékben. A 87. cikkben meghatározott kötelezettségekre vonatkozó jelentéstételt az intézmények legalább évente kétszer végrehajtják. Az intézmények közlik az illetékes hatóságokkal az eredményeket és bármely szükséges részadatot.

2.

Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az ilyen jelentéstétel Unióban alkalmazandó egységes formátumának, gyakoriságának és a jelentési dátumoknak, valamint az IT-megoldásoknak a meghatározása céljából. A jelentési formátumnak az intézmények tevékenységeinek természetével, nagyságrendjével és összetettségével arányosnak kell lennie.

108

Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 96. cikk Egyedi jelentéstételi kötelezettségek 1.

Az intézmények a következő adatokat jelentik az illetékes hatóságoknak: (a)

az adott évben a piaci érték 80 %-áig vagy a jelzáloghitelezési érték 80 %-áig lakóingatlannal biztosított hitelezésből fakadó veszteségek, kivéve a 119. cikk (2) bekezdése alapján hozott más döntés esetén;

(b)

az adott évben lakóingatlannal biztosított hitelezésből fakadó összesített veszteség;

(c)

az adott évben a piaci érték 50%-áig vagy a jelzáloghitelezési érték 60%-áig kereskedelmi ingatlannal biztosított hitelezésből fakadó veszteségek, kivéve a 119. cikk (2) bekezdése alapján hozott más döntés esetén;

(d)

az adott évben kereskedelmi ingatlannal biztosított hitelezésből fakadó összesített veszteség.

2.

Az illetékes hatóságok évente összesített alapon közzéteszik az (1) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott adatokat, a múltbeli adatokkal együtt, ha azok elérhetők. Az illetékes hatóság egy másik tagállami illetékes hatóság vagy az EBH kérésére részletesebb információval szolgál az adott illetékes hatóság vagy az EBH részére az adott tagállam lakóingatlan- vagy kereskedelmiingatlan-piacainak állapotáról.

3.

Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében: (a)

az (1) bekezdésben említett elemekről szóló jelentéstétel egységes formátuma, gyakorisága és időpontjai;

(b)

a (2) bekezdésben említett összesített adatok közzétételének egységes formátuma, gyakorisága és időpontjai.

Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

3. fejezet

109

Kereskedési könyv 97. cikk A kereskedési könyvre vonatkozó követelmények 1.

A kereskedési könyvben lévő pozícióknak vagy a forgalmazhatóságukra vonatkozó korlátozásoktól mentesnek, vagy fedezhetőnek kell lenniük.

2.

A kereskedési szándékot az intézmény által a pozíció vagy a portfólió 98. cikknek megfelelő kezelése céljából létrehozott stratégiák, szabályzatok és eljárások alapján kell igazolni.

3.

Az intézmények kereskedési könyvük kezelésére a 99. és 100. cikknek megfelelően rendszereket és ellenőrzési mechanizmusokat alakítanak ki és tartanak fenn.

4.

Az intézmények a pozíciókockázatra vonatkozó tőkekövetelmények kiszámításába bevonhatják a belső fedezeti ügyleteket, feltéve, hogy ezeket kereskedési szándékkal tartják, és a 98–101. cikk követelményei teljesülnek. 98. cikk A kereskedési könyv kezelése

Az intézmény kereskedési könyvi pozícióinak vagy pozícióhalmaznak a kezelése során teljesíti a következő összes követelményt: (a)

az intézménynek a pozícióra/instrumentumra vagy portfóliókra nézve rendelkeznie kell egy, a felső vezetés által jóváhagyott, világosan dokumentált kereskedési stratégiával, amelynek részét képezi a birtoklási időszak várt hossza;

(b)

az intézménynek egy kereskedési részlegnél felvállalt pozíciók aktív kezelésére nézve világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie. E szabályzatok és eljárások magukban foglalják a következőket:

(c)

i.

mely pozíciókat vállalhatja fel mely kereskedési részleg;

ii.

a pozíciós korlátok megállapításra kerülnek és felügyelik ezek megfelelőségét;

iii.

a kereskedők az egyeztetett korlátokon belül és a jóváhagyott stratégiával összhangban szabadon vállalhatják és kezelhetik a pozíciót;

iv.

az intézmény kockázatkezelési eljárásának szerves részét képezi a pozíciók felső vezetésnek való jelentése;

v.

a pozíciókat piaci információs források igénybevételével folyamatosan felügyelik és értékelés készül a pozíció vagy az azt alkotó kockázatok értékesíthetőségéről vagy fedezhetőségéről, ideértve az értékelési folyamat piaci paramétereinek értékelését, minőségét és rendelkezésre állását, a piaci forgalom szintjét valamint a piacon kereskedett pozíciók méretét;

az intézmény világosan meghatározott 110

szabályzatokkal

és

eljárásokkal

rendelkezik a pozícióknak az intézmény kereskedési stratégiájához viszonyított ellenőrzésére, beleértve a forgalom és azon pozíciók ellenőrzését, amelyek esetében az eredetileg tervezett birtoklási időszakot túllépték. 99. cikk A kereskedési könyv tartalma 1.

Az intézmények a 97. cikkben meghatározott követelményeknek és a kereskedési könyv 4. cikk szerinti meghatározásának megfelelően, az intézmény kockázatkezelési képességét és gyakorlatát figyelembe véve, világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkeznek a kereskedési könyvbe a tőkekövetelményük kiszámítása céljából bevehető pozíciók meghatározása céljából. Az intézmény teljes körűen dokumentálja az említett szabályzatok és eljárások betartását és rendszeres belső ellenőrzésnek veti alá azokat.

2.

Az intézmények világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkeznek a kereskedési könyv általános kezelésére. Ezek a szabályzatok és eljárások legalább a következőket kezelik: (a)

az intézmény által kereskedésnek, és a szavatolótőke-követelmény szempontjából a kereskedési könyv alkotórészének tekintett tevékenységeket;

(b)

azt, hogy a pozícióra milyen mértékben alkalmazható napi piaci áron történő értékelés egy aktív, likvid kétirányú kereslet alapul vételével;

(c)

a modell alapján értékelt pozíciók esetében azt, hogy az intézmény milyen mértékben képes: i.

a pozíció összes lényeges kockázatát azonosítani;

ii.

a pozíció összes lényeges kockázatát fedezni olyan instrumentumokkal, amelyekre aktív, likvid, kétirányú kereslet áll fenn;

iii.

a modellben használt kulcsfontosságú feltételezések és paraméterek tekintetében megbízható becsléseket levezetni;

(d)

azt, hogy az intézmény milyen mértékben képes és köteles a pozícióra vonatkozó értékeléseket generálni, amelyek külsőleg következetesen igazolhatók;

(e)

azt, hogy a jogi megszorítások vagy egyéb működési követelmények milyen mértékben korlátoznák az intézmény azon képességét, hogy rövid távon értékesítse vagy fedezze a pozíciót;

(f)

azt, hogy az intézmény milyen mértékben képes és köteles a kereskedési tevékenysége során a pozíciók kockázatát aktívan kezelni;

(g)

azt, hogy az intézmény milyen mértékben transzferálhat kockázatot vagy pozíciókat a nem kereskedési könyv és a kereskedési könyv között, és az ilyen transzferek kritériumait.

111

100. cikk A prudens értékelés követelményei 1.

Minden kereskedési könyvi pozícióra vonatkoznak a prudens értékelés ebben a cikkben meghatározott standardjai. Az intézmények mindenekelőtt biztosítják, hogy kereskedési könyvi pozícióik prudens értékelése megfelelő mértékű biztosságot érjen el, tekintettel a kereskedési könyvi pozíciók dinamikus természetére, a prudenciális megbízhatóság követelményeire valamint a kereskedési könyvi pozíciók tekintetében a tőkekövetelmények működési módjára és céljára.

2.

A prudens és megbízható értékelési becslések biztosítására az intézmények megfelelő rendszereket és ellenőrzési mechanizmusokat vezetnek be és tartanak fenn. Ezeknek a rendszereknek és ellenőrzési mechanizmusoknak tartalmazniuk kell legalább a következő elemeket: (a)

az értékelési folyamatra vonatkozó, dokumentált szabályzatok és eljárások, többek között az értékelés kialakításában részt vevő különböző területek világosan elhatárolt felelősségi körei, a piaci információk forrásai és azok megfelelőségének felülvizsgálata, az ellenőrizhetetlen bemenő adatok felhasználására vonatkozó iránymutatás, amely tükrözi az intézmény azzal kapcsolatos feltételezéseit, hogy a piaci szereplők hogyan áraznák a pozíciót, a független értékelés gyakorisága, a záró árak időzítése, eljárások az értékelések korrigálására, hó végi és eseti ellenőrzési eljárások;

(b)

az értékelési folyamatért felelős részlegre vonatkozóan világos és az üzleti területtől független jelentési útvonalak.

A jelentési útvonal végén a vezető testület egy tagja áll. 3.

Az intézmények legalább naponta újraértékelik kereskedési könyvi pozícióikat.

4.

Az intézmények amikor csak lehet, piaci áron értékelik pozícióikat, a tőke kereskedési könyv szerinti kezelésének alkalmazásakor is.

5.

A piaci árazáskor az intézmény az eladási és vételi árak közül a prudensebb értékelést biztosító árat használja, kivéve, ha az intézmény a szóban forgó pénzügyi instrumentum vagy áru adott típusának terén jelentős piacvezető és képes piaci középárfolyamokon zárni.

6.

Ha a piaci árazás nem lehetséges, az intézmények modell alapján konzervatívan árazzák pozícióikat és portfólióikat, a kereskedési könyvi pozíciókra vonatkozó szavatolótőkekövetelmények kiszámítása során is.

7.

Az intézmények a modellalapú árazás során betartják a következő követelményeket: (a)

a felső vezetésnek ismernie kell a kereskedési könyv elemeit vagy az egyéb valós értéken mért pozíciókat, amelyek modellalapú árazás tárgyát képezik, és tisztában kell lennie azzal, hogy ezzel milyen mértékben okoz bizonytalanságot az üzleti tevékenység kockázatáról/hozamáról szóló jelentésben;

(b)

az intézmények a piaci paramétereket lehetőség szerint ugyanabból a forrásból nyerik, mint a piaci árakat, és gyakran értékelik a szóban forgó értékelt pozíció piaci

112

paramétereinek megfelelőségét és a modell paramétereit; (c)

amennyiben lehetséges, az intézmények olyan értékelési módszereket alkalmaznak, amelyek adott pénzügyi instrumentumok vagy áruk tekintetében elismert piaci gyakorlatnak minősülnek;

(d)

amennyiben a modellt az intézmény maga fejleszti ki, a modellnek helyes feltételezéseken kell alapulnia, amelyeket a modellfejlesztéstől független, megfelelően képesített felek értékeltek és kritikus szemszögből felülvizsgáltak;

(e)

az intézmények hivatalos változás-ellenőrzési eljárásokkal rendelkeznek, valamint biztonsági másolatot őriznek a modellről és azt az értékelések rendszeres ellenőrzésére használják;

(f)

a kockázatkezelő részlegnek ismernie kell az alkalmazott modellek gyengeségeit és hogy azokat hogyan lehet a legelőnyösebben megjeleníteni az értékelés eredményében; és

(g)

az intézmények modelljeit rendszeres időközönként felül kell vizsgálni teljesítményük pontosságának meghatározása céljából, amely magában foglalja a feltételezések folyamatos megfelelőségének értékelését, az eredménynek a kockázati tényezők fényében történő elemzését, a tényleges záróárak összehasonlítását a modelleredményekkel.

A d) pont alkalmazásában a modellt a kereskedési részlegtől függetlenül kell kifejleszteni vagy jóváhagyni és függetlenül kell tesztelni, amely magában foglalja a matematikai képletek, a feltételezések és a szoftver alkalmazásának validálását is. 8.

Az intézmények független árfelülvizsgálatot végeznek a napi rendszerességű piaci árazás vagy modellalapú árazás mellett. A piaci árak és a modell bemeneti adatai felülvizsgálatát a kereskedési könyvből hasznot húzó személyektől vagy egységektől független személy vagy egység végzi, legalább havonta vagy gyakrabban, a piac vagy kereskedési tevékenység természetétől függően. Amennyiben nem állnak rendelkezésre független árazási források vagy az árazási források inkább szubjektívek, úgy prudens mértékek – mint pl. értékelési korrekciók – lehetnek indokoltak.

9.

Az intézmények az értékelési korrekciók figyelembevételére eljárásokat vezetnek be és tartanak fenn.

10.

Az intézmények formálisan figyelembe veszik a következő értékelési korrekciókat: nem realizált kamatnyereség, pozíciózárási költségek, működési kockázatok, lejárat előtti visszaváltás, befektetési és finanszírozási költségek, jövőbeni igazgatási költségek és adott esetben modellkockázat.

11.

Az intézmények számítási eljárásokat dolgoznak ki és tartanak fenn az olyan, kevésbé likvid pozíciók folyó értékelésének korrekciójához, amelyek mindenekelőtt piaci eseményekből vagy intézményspecifikus helyzetekből adódhatnak, mint például a koncentrált pozíciók és/vagy az olyan pozíciók, amelyek esetében az eredetileg tervezett birtoklási időszakot túllépték. Az intézmények ezeket a korrekciókat szükség esetén a pozíció értékének a pénzügyi beszámoló céljából szükséges módosításán felül teszik meg és úgy alakítják ki az ilyen korrekciókat, hogy tükrözzék a pozíció likviditáshiányát. Ezen eljárások 113

keretében az intézmények számos tényezőt figyelembe vesznek annak megállapításakor, hogy szükség van-e értékelési korrekcióra a kevésbé likvid pozíciók vonatkozásában. Ezen tényezők közé tartoznak a következők: (a)

a pozíció vagy a pozíción belüli kockázatok fedezéséhez szükséges idő;

(b)

az eladási és vételi árak különbségének volatilitása és átlaga;

(c)

a piaci árjegyzések rendelkezésre állása (a piacvezetők száma és kiléte) és a kereskedési mennyiségek volatilitása és átlaga, többek között a piaci stresszhelyzet idején jellemző kereskedési mennyiségek;

(d)

piaci koncentrációk;

(e)

a pozíciók öregedése;

(f)

az értékeléshez a modellalapú árazás alapulvételének mértéke;

(g)

egyéb modellkockázatok hatása.

12.

Harmadik fél által végzett értékelések vagy a modellalapú árazás használatakor az intézmények fontolóra veszik, hogy alkalmaznak-e értékelési korrekciót. Ezen felül az intézmények fontolóra veszik, hogy szükséges-e korrekciókat képezni a kevésbé likvid pozíciókra és folyamatosan felülvizsgálják azok állandó megfelelőségét.

13.

A komplex termékeket illetően, beleértve az értékpapírosítási kitettségeket és az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákat is, az intézményeknek kifejezetten fel kell mérniük az értékelési korrekciók szükségességét az esetlegesen helytelen értékelési módszer alkalmazásával kapcsolatos modellkockázat és az értékelési modell meg nem figyelhető (és esetlegesen helytelen) kalibrációs paramétereinek az alkalmazásával kapcsolatos modellkockázat megjelenítése céljából. 101. cikk Belső fedezeti ügyletek

1.

A belső fedezeti ügyletek különösen a következő követelményeknek felelnek meg: (a)

elsősorban nem arra kell irányulniuk, hogy elkerüljék vagy csökkentsék a szavatolótőkekövetelményeket;

(b)

megfelelően dokumentáltnak kell lenniük és külön belső jóváhagyási és ellenőrzési eljárások tárgyát kell képezniük;

(c)

a belső fedezeti ügyleteket piaci feltételek mellett bonyolítják le;

(d)

a belső fedezeti ügylet által képzett piaci kockázatot a kereskedési könyvben dinamikus módon kell kezelni az engedélyezett korlátok között;

(e)

a belső fedezeti ügyleteket gondosan nyomon kell követni.

114

A nyomon követést megfelelő eljárásokkal kell biztosítani. 2.

Az (1) bekezdés követelményei a nem kereskedési könyvi fedezett pozícióra alkalmazandó követelmények sérelme nélkül alkalmazandók.

3.

Az 1. és 2. bekezdéstől eltérően, ha az intézmény a kereskedési könyvében nyilvántartott hitelderivatíva felhasználásával nem kereskedési könyvi hitelkockázati kitettséget vagy partnerkockázati kitettséget fedez belső fedezeti ügylet alkalmazásával, a kockázattal súlyozott kitettségérték számításának szempontjából a nem kereskedési könyvi vagy partnerkockázati kitettség nem tekintendő fedezettnek, hacsak az intézmény egy elismert hitelkockázati fedezetet nyújtó harmadik féltől nem kereskedési könyvi, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó követelményeket teljesítő, megfelelő hitelderivatívát nem vásárol. A 293. cikk h) pontjának sérelme nélkül, amennyiben ilyen harmadik fél által nyújtott hitelkockázati fedezet megvásárlásra került, és a tőkekövetelmény számításának céljából elismerik a nem kereskedési könyvi kitettség fedezeteként, sem a belső, sem a külső hitelderivatíva-fedezetet nem lehet a kereskedési könyvbe belevenni a tőkekövetelmény számításának céljából.

115

116

II. cím A hitelkockázattal kapcsolatos tőkekövetelmények 1. fejezet Általános elvek 102. cikk A hitelkockázat módszerei Az intézményeknek a 2. fejezetben előírt sztenderd módszert, vagy – ha azt az illetékes hatóságok a 138. cikkel összhangban engedélyezik – a 3. fejezetben előírt belső minősítésen alapuló módszert kell alkalmazniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékeik kiszámítására a 87. cikk (3) bekezdésének a) és f) pontja alkalmazása céljából. 103. cikk Hitelkockázat-mérséklési eljárás alkalmazása a sztenderd módszer és az IRB-módszer keretében 1.

Egy olyan kitettség vonatkozásában, amelyre az intézmény a 2. fejezet szerinti sztenderd módszert vagy a 3. fejezet szerinti IRB-módszert alkalmazza anélkül, hogy felhasználná a 146. cikk alapján az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becsléseit, az intézmény a 4. fejezetnek megfelelően hitelkockázat-mérséklést alkalmazhat a kockázattal súlyozott kitettségértékek számítása során a 87. cikk (3) bekezdésének a) és f) pontja céljára, vagy értelemszerűen a várható veszteségértékek számítása során a 33. cikk(1) bekezdésének d) pontjában és az 59. cikk c) pontjában említett számítás céljára.

2.

Egy olyan kitettség esetében, amelyre az intézmény az IRB-módszert alkalmazza, a 146. cikk alapján az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslései felhasználásával, az intézmény a 3. fejezetnek megfelelően hitelkockázat-mérséklést alkalmazhat. 104. cikk Értékpapírosított kitettségek kezelése a sztenderd módszer és az IRB-módszer szerint

1.

Amennyiben az intézmény olyan kitettségi osztályra nézve használja a 2. fejezet szerinti sztenderd módszert a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor, amelyhez a 107. cikk szerint az értékpapírosított kitettségeket rendelnék, úgy az értékpapírosítási pozícióra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértéket a 240., 241. és 246–253. cikknek megfelelően számítja ki. A sztenderd módszert használó intézmények a belső értékelési módszert is használhatják, ha ez a 254. cikk (3) bekezdése alapján engedélyezett.

2.

Amennyiben az intézmény olyan kitettségi osztályra nézve használja a 3. fejezet szerinti IRBmódszert a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor, amelyhez a 142. cikk szerint az értékpapírosított kitettségeket rendelnék, úgy a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 240., 241. és 254–261. cikknek megfelelően számítja ki. 117

A belső értékelési módszer kivételével, amennyiben az IRB-módszert egy értékpapírosítás alapjául szolgáló értékpapírosított kitettségeknek csak egy részére alkalmazzák, az intézmény az ezen értékpapírosítás alapjául szolgáló értékpapírosítási kitettségek túlnyomó részének megfelelő módszert használja. 105. cikk Hitelkockázati korrekció kezelése 1.

A sztenderd módszert alkalmazó intézmények az 59. cikk c) pontjának megfelelően kezelik az általános hitelkockázati korrekciót.

2.

Az IRB-módszert alkalmazó intézmények a 155. cikknek megfelelően kezelik az általános hitelkockázati korrekciót. E cikk valamint a 2. és 3. fejezet alkalmazásában az általános és egyedi hitelkockázati korrekciókba nem tartoznak bele az általános banki kockázatok fedezetére tartalékolt források.

3.

4.

Az IRB-módszert alkalmazó olyan intézmények, amelyek a 143. és 145. cikkel összhangban kitettségeik egy részére a sztenderd módszert alkalmazzák konszolidált vagy egyéni alapon, a következők szerint határozzák meg az általános hitelkockázati korrekció azon részét, amelyet a sztenderd módszer szerinti általános hitelkockázati korrekció kezeléséhez, és az IRBmódszer szerinti általános hitelkockázati korrekció kezeléséhez kell sorolni: (a)

adott esetben, ha a konszolidálásba bevont intézmény kizárólag az IRB-módszert alkalmazza, ezen intézmény általános hitelkockázati korrekcióját a (2) bekezdésben meghatározott kezeléshez kell sorolni;

(b)

adott esetben, ha a konszolidálásba bevont intézmény kizárólag a sztenderd módszert alkalmazza, ezen intézmény általános hitelkockázati korrekcióját az (1) bekezdésben meghatározott kezeléshez kell sorolni;

(c)

a fennmaradó hitelkockázati korrekciót arányosan, a kockázattal súlyozott kitettségértékek sztenderd módszer alá tartozó és IRB-módszer alá tartozó részének megfelelően kell besorolni.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a vonatkozó számviteli keret szerinti, a következőkre vonatkozó egyedi hitelkockázati korrekciók és általános hitelkockázati korrekciók kiszámításának meghatározása céljából: (a)

a sztenderd módszer szerinti kitettségérték, a 106. és 122. cikkben említettek szerint;

(b)

az IRB-módszer szerinti kitettségérték, a 162–164. cikkben említettek szerint;

(c)

a várható veszteségértékek kezelése, a 155. cikkben említettek szerint;

(d)

értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kapcsolódó kitettségérték, a 241. és 261. cikkben említettek szerint;

(e)

nemteljesítés meghatározása a 174. cikk szerint;

118

számításához

(f)

egyedi és általános hitelkockázati korrekcióra vonatkozó információ, a 428. cikkben említettek szerint.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

2. fejezet Sztenderd módszer 1. SZAKASZ ÁLTALÁNOS ELVEK

106. cikk Kitettségérték 1.

Egy eszköztétel kitettségértéke az egyedi hitelkockázati korrekciók alkalmazását követően fennmaradó könyv szerinti értékének felel meg. Az I. mellékletben felsorolt mérlegen kívüli tétel kitettségértéke egyedi hitelkockázati korrekciók levonását követően a névértéke következő százaléka: (a)

100 % a magas kockázatú tételeknél;

(b)

50 % a közepes kockázatú tételeknél,

(c)

20 % a közepes/alacsony kockázatú tételeknél;

(d)

0 % az alacsony kockázatú tételeknél.

Az első bekezdés második mondatában említett mérlegen kívüli tételeket hozzá kell rendelni az I. mellékletben feltüntetett kockázati kategóriákhoz. Ha egy intézmény a 218. cikk szerinti pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét használja, a repóügylet, vagy értékpapír- vagy árukölcsönzési, illetve kölcsönvételi ügylet és értékpapírügylethez kapcsolódó hitel keretében értékesített, letétbe helyezett vagy kölcsönadott értékpapírok vagy áruk kitettségértékét a 218–220. cikkben előírtak szerint az ilyen értékpapíroknak, illetve áruknak megfelelő volatilitási korrekcióval kell növelni. 2.

A II. mellékletben felsorolt származtatott ügyletek kitettségértékét a 6. fejezettel összhangban kell meghatározni, figyelembe véve az adósságmegújítási szerződések és egyéb nettósítási megállapodások hatásait, a 6. fejezetnek megfelelően az adott módszerek alkalmazása céljából. A repóügyletek, vagy értékpapír- és árukölcsönzési, illetve kölcsönvételi ügyletek, a hosszú teljesítésű ügyletek és az értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek kitettségértékét a 6. fejezetnek vagy a 4. fejezetnek megfelelően lehet megállapítani. 119

3.

Amennyiben egy kitettség előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet tárgya, az arra a tételre alkalmazandó kitettségérték a 4. fejezetnek megfelelően módosítható. 107. cikk Kitettségi osztályok

Minden egyes kitettséget hozzá kell rendelni a következő kitettségi osztályok egyikéhez: (a)

központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

(b)

regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

(c)

állami szektorbeli intézményekkel szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

(d)

multilaterális fejlesztési bankokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

(e)

nemzetközi szervezetekkel szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

(f)

intézményekkel szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

(g)

vállalatokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

(h)

lakossági követelések vagy függő lakossági követelések;

(i)

ingatlanra bejegyzett jelzáloggal biztosított követelések vagy függő követelések;

(j)

nem teljesítő kitettségek;

(k)

követelések fedezett kötvények formájában;

(l)

értékpapírosítási pozíciók;

(m)

rövid távú hitelminősítéssel rendelkező intézményekkel vagy vállalatokkal szemben fennálló követelések;

(n)

kollektív befektetési formák (KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló követelések;

(o)

részvényjellegű követelések;

(p)

egyéb tételek. 108. cikk Kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása

1.

A kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor a kockázati súlyokat a 2. szakasz rendelkezéseivel összhangban minden kitettségre alkalmazni kell, ha azokat nem vonták le a szavatolótőkéből. A kockázati súlyok alkalmazásának azon a kitettségi 120

osztályon kell alapulnia, amelyhez a kitettséget hozzárendelték, valamint – a 2. szakaszban meghatározott mértékig – a hitelminőségén. A hitelminőség meghatározható a 130. cikkben meghatározott külső hitelminősítő intézmények (a továbbiakban: KHMI) hitelminősítéseinek használatával, vagy az exporthitel ügynökségek hitelminősítéseinek használatával, a 3. szakasznak megfelelően. 2.

A kockázati súly (1) bekezdésben említett alkalmazásának céljából a kitettségértéket meg kell szorozni a 2. szakasszal összhangban megjelölt vagy meghatározott kockázati súllyal.

3.

Amennyiben egy kitettség hitelkockázati fedezet tárgya, az arra a tételre alkalmazandó kockázati súly a 4. fejezetnek megfelelően módosítható.

4.

Az értékpapírosított kitettségek esetén a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az 5. fejezetnek megfelelően kell kiszámítani.

5.

Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében a 2. szakasz nem rendelkezik számításról, 100 %os kockázati súlyt kell rendelni.

6.

Az elsődleges alapvető tőkeelemek, kiegészítő alapvető tőkeelemek vagy járulékos tőkeelemek formájában lévő kötelezettségeket eredményező kitettségek kivételével az intézmények az illetékes hatóságok engedélye függvényében dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e cikk (1) bekezdésének követelményeit az adott intézmény olyan partnerrel szembeni kitettségeire, amely az anyavállalata, leányvállalata, anyavállalatának leányvállalata vagy olyan vállalat, amely vele a 83/349/EGK irányelv 12. cikke (1) bekezdése szerinti kapcsolatban áll. Az illetékes hatóságok felhatalmazást kapnak az ilyen alternatív módszer engedélyezésére, ha a következő feltételek teljesülnek: (a)

a partner olyan intézmény, pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság, pénzügyi intézmény, vagyonkezelő társaság vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás, amelyre megfelelő prudenciális követelmények vonatkoznak;

(b)

a partner ugyanazon konszolidálásba kerül teljes körű bevonásra, mint az intézmény;

(c)

a partner ugyanazon kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások alanya, mint az intézmény;

(d)

a partner ugyanabban a tagállamban letelepedett, mint az intézmény;

(e)

a szavatolótőke haladéktalan transzferálásának vagy az intézmény részére a kötelezettségek partner általi visszafizetésének lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen és nem várható.

Ha valamely intézmény e bekezdéssel összhangban úgy dönt, hogy nem alkalmazza az (1) bekezdés követelményeit, 0 %-os kockázati súlyt alkalmaz. 7.

Az elsődleges alapvető tőkeelemek, kiegészítő alapvető tőkeelemek vagy járulékos tőkeelemek formájában lévő kötelezettségeket eredményező kitettségek kivételével az intézmények az illetékes hatóságok engedélye függvényében dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e cikk (1) bekezdésének követelményeit olyan partnerekkel szembeni kitettségekre, amelyekkel az intézmény intézményvédelmi rendszerbe lépett, 121

azaz olyan szerződésbe foglalt vagy törvényben meghatározott kötelezettségvállalási megállapodás jött létre, amely védi ezeket az intézményeket, és mindenekelőtt biztosítja azok likviditását és fizetőképességét szükség esetén a csőd elkerülése érdekében. Az illetékes hatóságok felhatalmazást kapnak az ilyen alternatív módszer engedélyezésére, ha a következő feltételek teljesülnek: (a)

a (6) bekezdés a), d) és e) pontjában meghatározott követelmények teljesülnek;

(b)

a megállapodások biztosítják, hogy az intézményvédelmi rendszer kötelezettségvállalásainak megfelelően biztosítani tudja a szükséges támogatást az azonnal rendelkezésére álló alapokból;

(c)

az intézményvédelmi rendszer megfelelő és egységesen megállapított, a kockázatok megfigyelésére és osztályozására szolgáló rendszerekből áll, amely valamennyi tag, valamint az intézményvédelmi rendszer egésze kockázati helyzetéről teljes áttekintést biztosít, a befolyás gyakorlására irányuló megfelelő lehetőségekkel együtt; az ilyen rendszereknek megfelelően nyomon kell követniük a nem teljesített kitettségeket 174. cikk (1) bekezdésének megfelelően;

(d)

az intézményvédelmi rendszer saját kockázati felülvizsgálatot végez, melyet közöl az egyes tagokkal;

(e)

az intézményvédelmi rendszer évente egy olyan konszolidált jelentést készít és ad ki, amely tartalmazza a mérleget, az eredménykimutatást, a helyzetjelentést és kockázati jelentést az intézményvédelmi rendszer egészére vonatkozóan, vagy egy olyan jelentést, amely tartalmazza az összesített mérleget, az összesített eredménykimutatást, a helyzetjelentést és a kockázati jelentést az intézményvédelmi rendszer egészére vonatkozóan;

(f)

az intézményvédelmi rendszer tagjaira nézve kötelező, hogy legalább 24 hónappal korábban jelezzék, amennyiben véget kívánnak vetni az intézményvédelmi rendszernek;

(g)

a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös felhasználását (a továbbiakban: „többszörös terhelés”) valamint az intézményvédelmi rendszer tagjai között a szavatolótőke bármely helytelen képzését ki kell küszöbölni;

(h)

az intézményvédelmi rendszer alapját a túlnyomórészt azonos üzleti profillal rendelkező hitelintézetek széles köréből álló tagság képezi;

(i)

a rendszerek d) pontban említett megfelelőségét az érintett illetékes hatóságoknak rendszeres időközönként jóvá kell hagynia és ellenőriznie kell.

Ha valamely intézmény e bekezdéssel összhangban úgy dönt, hogy nem alkalmazza az (1) bekezdés követelményeit, 0 %-os kockázati súlyt alkalmaz. 8.

Az intézménynek a központi szerződő fél nemteljesítés alapjába tett előre finanszírozott hozzájárulásából eredő kitettségekre és a központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket értelemszerűen a 296–300. cikknek megfelelően kell meghatározni.

122

2. SZAKASZ KOCKÁZATI SÚLYOK

109. cikk Központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni kitettségek 1.

A központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve, ha a (2)–(5) bekezdésben meghatározott eljárások alkalmazandók.

2.

Az olyan központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt KHMI által végzett hitelminősítés, az 1. táblázatnak megfelelően olyan kockázati súlyt kell rendelni, amely a 131. cikkel összhangban megfelel az elismert KHMI hitelminősítésének. 1. táblázat Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

0%

20 %

50 %

100 %

100 %

150 %

3.

Az Európai Központi Bankkal szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

4.

A tagállamok központi kormányzataival és központi bankjaival szembeni, a központi kormányzat és a központi bank hazai pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

5.

Ha az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmazó harmadik ország illetékes hatóságai a központi kormányzatukkal vagy központi bankjukkal szembeni, hazai pénznemben denominált és finanszírozott kitettségekhez az (1)–(2) bekezdésben jelölt kockázati súlynál kisebbet rendelnek, akkor az intézmények az ilyen jellegű kitettségekre ugyanilyen módon alkalmazhatják a kockázati súlyokat. E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 447. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárástól függően végrehajtási jogi aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2014. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott elbánást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2013. január 1-je előtt ezen elbánásra jogosultként jóváhagyták az adott harmadik országot. 110. cikk Regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségek

1.

A regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségekhez úgy kell kockázati súlyt rendelni, mint az intézményekkel szembeni 123

kitettségekhez, kivéve, ha a kitettségeket a (2) vagy (4) bekezdés alapján központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelik. A rövid lejáratú kitettségeknek 115. cikk (2) bekezdésében és 114. cikk (2) bekezdésében meghatározott kedvezőbb elbírálása nem alkalmazható. 2.

A regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségeket úgy kell kezelni, mint azon központi kormányzattal szembeni kitettségeket, amelynek joghatóságában letelepedettek, ha nincs kockázati különbség az ilyen kitettségek között, az előbbiek sajátos bevételképző hatásköre miatt, valamint a sajátos intézményi berendezkedés miatt, amelynek hatására kisebb lehet a nemteljesítési kockázatuk. Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni azon kitettségek meghatározása céljából, amelyeket az előző albekezdésben meghatározott kritériumok alapján úgy kell kezelni, mint a központi kormányzattal szembeni kitettségeket. Az EBH az említett technikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. Az előző albekezdésben említett technikai standardok hatálybalépése előtt az intézmények folytathatják az első albekezdésben meghatározott elbánás alkalmazását, amennyiben az illetékes hatóságok 2013. január 1-je előtt az adott elbánást alkalmazták.

3.

A közjogi értelemben jogi személyiséggel rendelkező egyházakkal és vallási közösségekkel szembeni kitettségeket regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségként kell kezelni, amennyiben azok adót szednek az erre őket feljogosító jogszabályoknak megfelelően. A (2) bekezdés azonban nem alkalmazandó. Ebben az esetben a 145. cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában a sztenderd módszer alkalmazásának engedélyezése nem zárható ki.

4.

Ha valamely az Unióban alkalmazottakkal legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási rendelkezéseket alkalmazó harmadik országbeli joghatóság illetékes hatóságai a regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségeket úgy kezelik, mint a központi kormányzatukkal szembeni kitettségeket, és nincs kockázati különbség az ilyen kitettségek között, a regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok sajátos bevételképző hatásköre miatt, valamint a sajátos intézményi berendezkedés miatt, amely csökkenti a nemteljesítés kockázatát, az intézmények az ilyen regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségekhez ugyanilyen módon rendelhetnek kockázati súlyokat. E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 447. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárástól függően végrehajtási jogi aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2014. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott elbánást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2013. január 1-je előtt ezen elbánásra jogosultként jóváhagyták az adott harmadik országot. 124

5.

A tagállamok regionális kormányzataival vagy helyi hatóságaival szembeni kitettségekhez, amelyeket a (2)–(4) bekezdés nem említ és amelyek az adott regionális kormányzat vagy helyi hatóság hazai pénznemében denomináltak és finanszírozottak, 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni. 111. cikk Állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek

1.

Az olyan állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre kijelölt KHMI által végzett hitelminősítés, azon hitelminőségi besorolásnak megfelelően kell kockázati súlyt rendelni, amelyhez annak a joghatóságnak a központi kormányzatával szembeni kitettségeket rendelték, amelyben az állami szektorbeli intézményt bejegyezték, a következő 2. táblázatnak megfelelően: 2. táblázat Központi kormányzat hitelminőségi besorolása

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

50 %

100 %

100 %

100 %

150 %

Olyan országban bejegyzett állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek esetén, amelynek központi kormányzata nem minősített, a kockázati súly 100%. 2.

Az olyan állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt KHMI általi hitelminősítés, a 115. cikknek megfelelően kell kezelni. A rövid lejáratú kitettségeknek 114. cikk (2) bekezdésében és a 115. cikk (2) bekezdésében meghatározott kedvezőbb elbírálása nem alkalmazható az említett intézményekre.

3.

Az eredetileg három hónapos vagy annál rövidebb lejáratú, állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

4.

Az állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek ugyanúgy kezelhetők, mint azzal a központi kormányzattal szembeni kitettségek, amelynek joghatósága alatt létrejöttek, amennyiben az ilyen kitettségek között nincs kockázati különbség, mivel a központi kormányzat megfelelő garanciát nyújtott.

5.

E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 447. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárástól függően végrehajtási jogi aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2014. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott elbánást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2013. január 1-je előtt ezen elbánásra jogosultként jóváhagyták az adott harmadik országot.

6.

Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki azon állami szektorbeli intézmények meghatározása céljából, amelyeket az (1) és (2) bekezdésnek megfelelően lehet

125

kezelni. Az EBH az említett technikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. Az első albekezdésben említett technikai standardok hatálybalépése előtt az intézmények folytathatják az (1) bekezdésben meghatározott elbánás alkalmazását, amennyiben az illetékes hatóságok 2013. január 1-je előtt az adott elbánást alkalmazták. 112. cikk Multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek 1.

A (2) bekezdésben nem említett multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségeket ugyanúgy kell kezelni, mint az intézményekkel szembeni kitettségeket. A rövid lejáratú kitettségeknek 115. cikk (2) bekezdésében és 115. cikk (4) bekezdésében meghatározott kedvezőbb elbírálása nem alkalmazható. Az Amerika-közi Befektetési Társaság, a Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank, valamint a Közép-amerikai Gazdasági Integrációs Bank multilaterális fejlesztési banknak tekintendő.

2.

A következő multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni: (a)

a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank;

(b)

a Nemzetközi Pénzügyi Társaság;

(c)

az Amerika-közi Fejlesztési Bank;

(d)

az Ázsiai Fejlesztési Bank;

(e)

az Afrikai Fejlesztési Bank;

(f)

az Európa Tanács Fejlesztési Bankja;

(g)

az Északi Beruházási Bank;

(h)

a Karibi Fejlesztési Bank;

(i)

az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank;

(j)

az Európai Beruházási Bank;

(k)

az Európai Beruházási Alap;

126

(l)

a Nemzetközi Beruházás-biztosítási Ügynökség;

(m) a Nemzetközi Pénzügyi Eszköz a Védőoltásokért; (n) 3.

az Iszlám Fejlesztési Bank.

20 %-os kockázati súlyt kell rendelni az Európai Beruházási Alapnál jegyzett, de be nem fizetett tőkére. 113. cikk Nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek

A következő nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni: (a)

az Európai Unió;

(b)

a Nemzetközi Valutaalap;

(c)

a Nemzetközi Fizetések Bankja;

(d)

az európai pénzügyi stabilitási eszköz;

(e)

két vagy több tagállam által létrehozott nemzetközi pénzügyi intézmény, amelynek célja súlyos finanszírozási problémákkal küzdő vagy azok által fenyegetett tagjainak javára finanszírozás mobilizálása és pénzügyi segítség nyújtása. 114. cikk Intézményekkel szembeni kitettségek

1.

Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt KHMI általi hitelminősítés, a 115. cikknek megfelelően kell kockázati súlyt rendelni. Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kijelölt KHMI általi hitelminősítés, a 116. cikknek megfelelően kell kockázati súlyt rendelni.

2.

Az intézményekkel szembeni, három hónap vagy annál rövidebb hátralévő futamidővel rendelkező, nemzeti pénznemben denominált és finanszírozott kitettségekhez olyan kockázati súlyt kell rendelni, amely egy kategóriával kevésbé kedvező, mint a központi kormányzatával szembeni kitettségekhez rendelt, a 109. cikk (4) bekezdésében és a 109. cikk (5) bekezdésében leírt kedvező kockázati súly.

3.

A három hónap vagy annál rövidebb hátralévő futamidejű, a hitelfelvevő nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez nem lehet 20 %-nál kisebb kockázati súlyt rendelni.

4.

az Európai Központi Bank vagy valamely tagállam központi bankja által előírt, az intézmény által tartandó kötelező tartalék formájában fennálló, intézménnyel szembeni kitettséghez rendelhető olyan kockázati súly, mint a szóban forgó tagállam központi bankjával szembeni kitettségekhez, feltéve, hogy: (a)

a tartalékokat a kötelező tartalékok 127

alkalmazásáról

szóló,

2003.

szeptember 12-i 1745/2003/EK európai központi banki rendeletnek vagy egy később annak helyébe lépő rendeletnek, illetve az említett rendelettel minden lényeges szempontból egyenértékű nemzeti követelményeknek megfelelően tartják fenn; (b)

5.

a tartalékokat fenntartó intézmény csődje vagy fizetésképtelensége esetén a tartalékokat megfelelő időben és teljes mértékben visszafizetik az intézménynek, és nem bocsátják rendelkezésre az intézmény egyéb kötelezettségeinek fedezése céljából.

Az illetékes hatóságok által engedélyezett és felügyelt, és az intézményekre alkalmazandókkal egyenértékű prudenciális követelmények alá tartozó pénzügyi intézményekkel szembeni kitettségeket intézményekkel szembeni kitettségekként kell kezelni. 115. cikk Minősített intézményekkel szembeni kitettségek

1.

Az olyan intézményekkel szembeni, három hónapnál hosszabb hátralévő futamidejű kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt KHMI által végzett hitelminősítés, a 3. táblázatnak megfelelően olyan kockázati súlyt kell rendelni, amely a 131. cikkel összhangban megfelel az elismert KHMI hitelminősítésének. 3. táblázat

2.

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

50 %

50 %

100 %

100 %

150 %

Az olyan intézményekkel szembeni, legfeljebb három hónap hátralévő futamidejű kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt KHMI által végzett hitelminősítés, a 4. táblázatnak megfelelően olyan kockázati súlyt kell rendelni, amely a 131. cikkel összhangban megfelel az elismert KHMI hitelminősítésének. 4. táblázat

3.

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

20 %

20 %

50 %

50 %

150 %

A rövid távú hitelminősítések 126. cikk szerinti kezelése és a rövid lejáratú kitettségek (2) bekezdésben meghatározott általános kedvezőbb elbírálása közötti kapcsolat a következő: (a)

Ha a rövid lejáratú kitettség nem rendelkezik minősítéssel, a (2) bekezdésben a rövid lejáratú kitettségekre meghatározott általános, kedvezőbb elbírálást kell alkalmazni az intézményekkel szembeni összes, legfeljebb három hónap hátralévő futamidővel rendelkező kitettségre.

(b)

Ha a kitettség rendelkezik rövid távú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid lejáratú kitettségek kezelésére a (2) bekezdésben megjelölt általános kedvező elbírálás használatánál kedvezőbb vagy azzal megegyező kockázati súly 128

alkalmazását határozza meg, a rövid távú minősítést csak az adott kitettségre lehet alkalmazni. Egyéb rövid lejáratú kitettségek esetén a (2) bekezdésben meghatározott, rövid lejáratú kitettségekre vonatkozó általános kedvezőbb elbírálást kell alkalmazni. (c)

Ha a kitettség rendelkezik rövid távú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid lejáratú kitettségek kezelésére a (2) bekezdésben megjelölt általános kedvező elbírálás használatánál kedvezőtlenebb kockázati súlyt határoz meg, akkor a rövid lejáratú kitettségek általános, kedvezőbb elbírálása nem alkalmazható, és az összes nem minősített, rövid lejáratú követeléshez a vonatkozó rövid távú minősítés által alkalmazott kockázati súlyt kell rendelni. 116. cikk Nem minősített intézményekkel szembeni kitettségek

1.

Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre kijelölt KHMI által végzett hitelminősítés, azon hitelminőségi besorolásnak megfelelően kell kockázati súlyt rendelni, amelyhez annak a joghatóságnak a központi kormányzatával szembeni kitettségeket rendelték, amelyben az intézményt bejegyezték, az 5. táblázatnak megfelelően. 5. táblázat Központi besorolása

kormányzat

hitelminőségi 1

Kitettség kockázati súlya

20 %

2

3

4

50 %

100 % 100 %

5

6

100 %

150 %

2.

Olyan országban bejegyzett nem minősített intézményekkel szembeni kitettségek esetén, amelynek központi kormányzata nem minősített, a kockázati súly 100 %.

3.

Az eredetileg három hónapos vagy annál rövidebb tényleges futamidejű, nem minősített intézményekkel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni. 117. cikk Vállalatokkal szembeni kitettségek

1.

Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt KHMI által végzett hitelminősítés, az 6. táblázatnak megfelelően olyan kockázati súlyt kell rendelni, amely a 131. cikkel összhangban megfelel az elismert KHMI hitelminősítésének. 6. táblázat

2.

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

50 %

100 %

100 %

150 %

150 %

Az

olyan

kitettségekhez,

amelyek 129

esetében

nem

áll

rendelkezésre

hitelminősítés, a 100 %-os kockázati súly, vagy a központi kormányzatához tartozó kockázati súly közül a magasabbat kell rendelni. 118. cikk Lakossági kitettségek Azokhoz a kitettségekhez, amelyek megfelelnek következő kritériumoknak, 75 %-os kockázati súlyt kell rendelni: a)

a kitettség vagy természetes személlyel, illetve személyekkel, vagy kis- illetve közepes méretű vállalkozásokkal szembeni kitettség;

b)

a kitettségnek jelentős számú, hasonló jellegzetességekkel bíró kitettség egyikének kell lennie, ami által lényegesen csökkennek az ilyen kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó kockázatok;

c)

az ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának az intézménnyel, valamint az anyavállalatokkal és azok leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege, ideértve minden nem teljesítő kitettséget, kivéve azonban a lakóingatlan-fedezettel biztosított követeléseket vagy függő követeléseket, az intézmény tudomása szerint nem haladja meg az 1 millió EUR-t. Az intézménynek ésszerű lépéseket kell tennie, hogy megbizonyosodjon erről.

Az értékpapírok nem sorolhatók a lakossági kitettségi osztályba. A minimális lakossági lízingdíjak jelenértéke a lakossági kitettségi osztályba sorolható. 119. cikk Ingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek 1.

A teljes mértékben ingatlanra bejegyzett jelzáloggal biztosított kitettséghez vagy kitettség bármely részéhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben a 120. és 121. cikk szerinti feltételek nem teljesülnek, kivéve a kitettség olyan részét, amelyet másik kitettségi osztályba soroltak. A kitettség teljes mértékben és egészében ingatlannal biztosítottként kezelt része nem lehet nagyobb a piaci érték megterhelt összegénél, vagy azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy szabályozási rendelkezésekben szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzáloghitelezési érték felmérésére vonatkozóan, a szóban forgó ingatlan jelzáloghitelezési értékénél.

2.

Az illetékes hatóságok a 96. cikk értelmében gyűjtött adatok és bármely egyéb lényeges mutató alapján rendszeresen, és legalább évente értékelik, hogy a területükön elhelyezkedő, a 120. cikkben említett, lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal biztosított kitettségekre vonatkozó 35 %-os kockázati súly és 121. cikkben említett, kereskedelmi ingatlanra bejegyzett jelzáloggal biztosított kitettségekre vonatkozó 50 %-os kockázati súly megfelelő-e az ingatlannal biztosított kitettségekkel kapcsolatos nemteljesítési tapasztalat alapján, és előretekintően figyelembe véve az ingatlanpiac alakulását, és pénzügyi stabilitási megfontolások alapján indokolt esetben a 120. cikk (2) bekezdésében és a 1221. cikk (2) bekezdésében meghatározottaknál magasabb kockázati súlyt vagy szigorúbb kritériumokat határozhatnak meg. Az EBH koordinálja az illetékes hatóságok által végrehajtott

130

értékeléseket. Az illetékes hatóságok konzultációt folytatnak az EBH-val az alkalmazott kockázati súlyok és kritériumok kiigazításáról. Az EBH közzéteszi a 120., 121. és 195. cikkben említett kitettségekre vonatkozóan az illetékes hatóságok által meghatározott kockázati súlyokat és kritériumokat. Az EBH szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyeket az illetékes hatóságoknak a szigorúbb kockázati súlyok vagy szigorúbb kritériumok meghatározása során figyelembe kell venniük. Az EBH az említett technikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 3.

Valamely tagállam intézményeinek alkalmazniuk kell a valamely másik tagállam illetékes hatóságai által meghatározott kockázati súlyokat és kritériumokat az adott tagállamban elhelyezkedő kereskedelmi és lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségekre. 120. cikk Teljes mértékben és egészében lakóingatlannal fedezett kitettségek

1.

2.

Hacsak az illetékes hatóságok a 119. cikk (2) bekezdésének megfelelően másképp nem határoznak, a teljes mértékben és egészében lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségeket a következőképpen kell kezelni: (a)

35 %-os kockázati súlyt kell rendelni a teljes mértékben és egészében olyan lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségekhez vagy bármely kitettségrészhez, amelyben annak tulajdonosa vagy magánbefektetési társaság esetén haszonélvezője lakik vagy lakni fog, illetve amelyet bérbe ad vagy bérbe fog adni;

(b)

35 %-os kockázati súlyt kell rendelni a teljes mértékben és egészében a finn lakásépítési társaságokról szóló 1991. évi törvény vagy későbbi azzal egyenértékű jogszabály szerint működő finn lakásépítő társaságok részvényeivel fedezett kitettségekhez olyan lakóingatlan tekintetében, amelyben annak tulajdonosa lakik vagy lakni fog, illetve amelyet bérbe ad vagy bérbe fog adni;

(c)

35 %-os kockázati súlyt kell rendelni a lakóingatlannal kapcsolatos ingatlanlízingügyletben – amelyben az intézmény a lízingbe adó, és a lízingbe vevőnek lehetősége van az ingatlan megvételére – a lízingbe vevővel szembeni kitettségekhez, amennyiben az intézmény kitettségét teljes mértékben és egészében az ingatlan általa történő tulajdonlása fedezi.

Az intézmények az (1) bekezdés alkalmazásában csak akkor tekintenek egy kitettséget vagy egy kitettség bármely részét teljes mértékben és egészében fedezettnek, ha a következő feltételek teljesülnek:

131

3.

4.

(a)

az ingatlan értéke nem függ lényegesen a hitelfelvevő hitelminősítésétől. Az intézmények az ilyen függés lényegességének meghatározásából kizárhatják az olyan helyzeteket, amelyekben kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják az ingatlan értékét és a hitelfelvevő teljesítőképességét;

(b)

a hitelfelvevő kockázata nem függ lényegesen az alapul szolgáló ingatlan vagy projekt teljesítőképességétől, hanem a hitelfelvevő más forrásokból történő adósságvisszafizetési képességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése nem függ lényegesen semmilyen, biztosítékként alapul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól. A többi forrás tekintetében az intézmények hitelnyújtási politikájuk részeként maximális hitel/jövedelem arányt határoznak meg és a hitel odaítélésekor a vonatkozó jövedelemre megfelelő bizonyítékot szereznek.

(c)

teljesülnek a 203. cikkben meghatározott követelmények és a 224. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályok;

(d)

a hitel azon része, amelyhez – a 119. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában – 35 %-os kockázati súlyt rendelnek nem haladja meg a szóban forgó ingatlan piaci értékének – a 119. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában – 80 %-át vagy a szóban forgó ingatlan jelzálog-hitelezési értékének – a 119. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában – 80 %-át azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy szabályozási rendelkezésekben szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelezési érték felmérésére vonatkozóan.

Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától a teljes mértékben és egészében egy valamely tagállamban elhelyezkedő lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek esetében, amennyiben az adott tagállam illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő lakóingatlan-piac létezik, a következő határértékeket nem meghaladó veszteségi rátákkal: (a)

az adott évben a piaci érték 80 %-áig vagy a jelzáloghitelezési érték 80 %-áig lakóingatlannal biztosított hitelezésből fakadó veszteségek – kivéve a 119. cikk (2) bekezdése alapján hozott más döntés esetén – nem haladják meg a lakóingatlannal fedezett fennálló hitelek 0,3 %-át;

(b)

az adott évben a lakóingatlannal biztosított hitelezésből fakadó összesített veszteség nem haladja meg a lakóingatlannal fedezett fennálló hitelek 0,5%-át.

Ha a (3) bekezdésben említett határértékek bármelyike egy adott évben nem teljesül, megszűnik a (3) bekezdés alkalmazására vonatkozó jogosultság, és a (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltételt kell alkalmazni, amíg a (3) bekezdés szerinti feltételek a következő évek valamelyikében teljesülnek. 121. cikk Teljes mértékben és egészében kereskedelmi ingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek

1.

Hacsak az illetékes hatóságok a 119. cikk (2) bekezdésének megfelelően másképp nem határoznak, a teljes mértékben és egészében kereskedelmi ingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségeket a következőképpen kell kezelni:

132

2.

3.

(a)

50 %-os kockázati súly rendelhető a teljes mértékben és egészében irodákra vagy egyéb kereskedelmi helységekre bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségekhez vagy bármely kitettségrészhez;

(b)

50 %-os kockázati súly rendelhető a teljes mértékben és egészében a finn lakásépítési társaságokról szóló 1991. évi törvény vagy későbbi azzal egyenértékű jogszabály szerint működő finn lakásépítő társaságok részvényeivel fedezett kitettségekhez, irodák vagy egyéb kereskedelmi helységek tekintetében;

(c)

50 %-os kockázati súly rendelhető az irodákat vagy egyéb kereskedelmi helységeket érintő ingatlanlízing-ügylettel – amelyben az intézmény a lízingbe adó, és a lízingbe vevőnek lehetősége van az ingatlan megvételére – kapcsolatos kitettségekhez, amennyiben az intézmény kitettségét teljes mértékben és egészében az ingatlan általa történő tulajdonlása fedezi.

Az (1) bekezdés alkalmazása a következő feltételek teljesülésétől függ: (a)

az ingatlan értéke nem függ lényegesen a hitelfelvevő hitelminősítésétől. Az intézmények az ilyen függés lényegességének meghatározásából kizárhatják az olyan helyzeteket, amelyekben kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják az ingatlan értékét és a hitelfelvevő teljesítőképességét;

(b)

a hitelfelvevő kockázata nem függ lényegesen az alapul szolgáló ingatlan vagy projekt teljesítőképességétől, hanem inkább a hitelfelvevő más forrásokból történő adósságvisszafizetési képességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése önmagában nem függ lényegesen semmilyen, biztosítékként alapul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól;

(c)

teljesülnek a 203. cikkben meghatározott követelmények és a 224. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályok;

(d)

A 119. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni a hitel azon részéhez, amely nem haladja meg az ingatlan piaci értékének 50 %-át vagy a szóban forgó ingatlan jelzálog-hitelezési értékének 60 %-át – a 119. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában – azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy szabályozási rendelkezésekben szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelezési érték felmérésére vonatkozóan.

Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától a teljes mértékben és egészében egy valamely tagállamban elhelyezkedő kereskedelmi ingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek esetében, amennyiben az adott tagállam illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő kereskedelmiingatlanpiac létezik, a következő határértékeket nem meghaladó veszteségi rátákkal: (a)

az adott évben a piaci érték 50 %-áig vagy a jelzálog-hitelezési érték 60 %-áig kereskedelmi ingatlannal biztosított hitelezésből fakadó veszteségek (kivéve a 119. cikk (2) bekezdése alapján hozott más döntés esetén) nem haladják meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett fennálló hitelek 0,3 %-át;

(b)

az adott évben a kereskedelmi ingatlannal biztosított hitelezésből fakadó összesített

133

veszteség nem haladja meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett fennálló hitelek 0,5 %át. 4.

Ha a (3) bekezdésben említett határértékek bármelyike egy adott évben nem teljesül, megszűnik a (3) bekezdés alkalmazására vonatkozó jogosultság, és a (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltételt kell alkalmazni, amíg a (3) bekezdés szerinti feltételek a következő évek valamelyikében teljesülnek. 122. cikk Nem teljesítő kitettségek

1.

Az olyan tételek fedezetlen részeihez, amelyek esetében a 174. cikknek megfelelően nemteljesítés következett be, a következő kockázati súlyokat kell rendelni: (a)

150 %, ha az egyedi hitelkockázati korrekciók a kitettségérték fedezetlen részének 20 %ánál kisebbek, ha nem alkalmaznák ezeket az egyedi hitelkockázati korrekciókat;

(b)

100 %, ha az egyedi hitelkockázati korrekciók a kitettségérték fedezetlen részének 20 %ánál nem kisebbek, ha nem alkalmaznák ezeket az egyedi hitelkockázati korrekciókat.

2.

A késedelmes tétel fedezett részének meghatározása céljából az elismert biztosítékok és garanciák azonosak a 4. fejezet szerinti hitelkockázat-mérséklési célokra elismertekkel.

3.

A 120. cikkel összhangban teljes mértékben és egészében lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni értékvesztés nélkül, ha a 174. cikknek megfelelően nemteljesítés következett be.

4.

A 121. cikkel összhangban teljes mértékben és egészében kereskedelmi ingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, ha a 174. cikknek megfelelően nemteljesítés következett be. 123. cikk Kiemelkedően magas kockázattal társított tételek

1.

Az intézmények indokolt esetben a kiemelkedően magas kockázattal társított kitettségekhez, beleértve a kollektív befektetési forma befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeket, 150 %-os kockázati súlyt rendelnek.

2.

A kiemelkedően magas kockázatú kitettségek közé tartoznak a következő befektetések:

3.

a)

befektetések kockázatitőke-társaságokba;

b)

a [a Kiadóhivatal által beillesztendő – az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelv] irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott alternatív befektetési alapok;

c)

spekulatív ingatlanfinanszírozás.

Annak felmérésekor, hogy egy a (2) bekezdésben említett kitettségektől eltérő kitettség

134

kiemelkedően magas kockázattal társul-e, az intézmények figyelembe veszik a következő kockázati jellemzőket: (a)

az ügyfél nemteljesítése következtében magas a veszteség kockázata;

(b)

lehetetlen megfelelően felmérni, hogy a kitettség az a) pontba tartozik-e.

Az EBH iránymutatást bocsát ki annak meghatározására, hogy a kitettségek mely típusaihoz és milyen körülmények között társul kiemelkedően magas kockázat. Az iránymutatást az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni. 124. cikk Kitettségek fedezett kötvények formájában 1.

23

Annak érdekében, hogy jogosultak legyenek a (3) bekezdésben meghatározott kedvező elbírálásra, a „fedezett kötvények” az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv23 52. cikke (4) bekezdésében meghatározott kötvények, amelyeket a következő elismert eszközök fedeznek: (a)

az Unióban lévő központi kormányzatokkal, központi bankokkal, állami szektorbeli intézményekkel, regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni vagy ezek által garantált kitettségek;

(b)

a harmadik országbeli központi kormányzatokkal, nem uniós központi bankokkal, multilaterális fejlesztési bankokkal, az e fejezetben megállapított 1. hitelminőségi besorolásnak megfelelő nemzetközi szervezetekkel szembeni vagy ezek által garantált kitettségek, valamint nem uniós állami szektorbeli intézményekkel, nem uniós regionális kormányzatokkal és nem uniós helyi hatóságokkal szembeni vagy ezek által garantált kitettségek, amelyekhez a 110. cikk (1) bekezdése, a 110. cikk (2) bekezdése, a 111. cikk (2) bekezdése illetve a 111. cikk (4) bekezdése szerint úgy rendelnek kockázati súlyt, mint az intézményekkel vagy központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekhez, és amelyek megfelelnek az e fejezetben megállapított 1. hitelminőségi besorolásnak; és az e pont értelmében vett kitettségek, amelyek megfelelnek az e fejezetben meghatározott 2. hitelminőségi besorolás minimális követelményeinek, feltéve, hogy nem haladják meg a kibocsátó intézmények fennálló fedezett kötvényei névértékének 20 %-át;

(c)

intézményekkel szembeni kitettségek, amelyek megfelelnek az e fejezetben megállapított 1. hitelminőségi besorolásnak. Az ilyen jellegű kitettségek teljes összege nem haladhatja meg a kibocsátó intézmény fennálló fedezett kötvényei névértékének 15 %-át. A 15 %-os határérték nem vonatkozik azokra a kitettségekre, amelyeket az ingatlannal fedezett hitelek felvevői által, vagy a hitelekhez kapcsolódó felszámolási bevételekből a fedezett kötvények birtokosai felé történő kifizetések továbbítása és kezelése eredményez. Az európai unióbeli intézményekkel szembeni, száz napnál nem

HL L 02., 2009.11.17., 2. o.

135

hosszabb lejáratú kitettségek nem tartoznak az 1. hitelminőségi besorolás követelményei alá, hanem ezen intézményeknek az e fejezetben meghatározott 2. hitelminőségi besorolás minimális követelményeinek kell megfelelniük. Az illetékes hatóságok az EBH-val folytatott konzultációt követően részben eltekinthetnek a c) pont alkalmazásától és engedélyezhetik a kibocsátó intézmény fennálló fedezett kötvényei névértékének teljes kitettsége legfeljebb 10 %-áig a 2. hitelminőségi besorolást, feltéve, hogy az érintett tagállamokban jelentős potenciális koncentrációs problémák dokumentálhatók a c) pontban említett 1. hitelminőségi besoroláshoz kapcsolódó követelmény alkalmazása miatt; (d)

a lakóingatlannal vagy a 120. cikk (1) bekezdésének b) pontjába említett finn lakásépítő társaságok részvényeivel fedezett hitelek a bármilyen elsőbbségi zálogjoggal kombinált zálogjogok tőkeösszege és a megterhelt ingatlanok értékének 80 %-a közül a kisebb értékig; illetve a francia Fonds Communs de Créances vagy azzal egyenértékű, valamely tagállam jogszabályai által szabályozott, lakóingatlanokkal kapcsolatos kitettségek értékpapírosítását végző értékpapírosító szervezet által kibocsátott elsőbbségi részjegyekkel fedezett hitelek. Amennyiben fedezetként ilyen elsőbbségi részjegyeket használnak, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett, a kötvénytulajdonosok érdekeinek védelmére létrehozott különleges állami felügyelet biztosítja, hogy a részjegyek alapjául szolgáló eszközök bármikor, ameddig a fedezeti összetevők közé tartoznak, legalább 90 %-ban olyan lakóingatlan-jelzálogokból álljanak, amelyek a részjegyek után járó tőkeösszegek, a zálogjogok tőkeösszege és a megterhelt ingatlanok értékének 80 %-a közül a kisebb értékig elsőbbségi zálogjogokkal kombináltak, hogy a részjegyek megfeleljenek az e fejezetben meghatározott 1. hitelminőségi besorolásnak, és hogy az ilyen részjegyek értéke ne haladja meg a fennálló kibocsátás névértékének 10 %-át; Az olyan kitettségek, amelyeket a megterhelt ingatlannal vagy elsőbbségi részjegyekkel vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal fedezett hitelek felvevői által, vagy a hitelekhez kapcsolódó felszámolási bevételekből történő kifizetések továbbítása és kezelése eredményez, nem vehetők figyelembe a 90 %-os határérték kiszámításakor;

(e)

a kereskedelmi ingatlanokkal vagy a 121. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett finn lakásépítő társaságok részvényeivel fedezett hitelek a bármilyen elsőbbségi zálogjoggal kombinált zálogjogok tőkeösszege és a megterhelt ingatlanok értékének 60 %-a közül a kisebb értékig; illetve a francia Fonds Communs de Créances vagy azzal egyenértékű, valamely tagállam jogszabályai által szabályozott, kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos kitettségek értékpapírosítását végző értékpapírosító szervezet által kibocsátott elsőbbségi részjegyekkel biztosított hitelek. Amennyiben fedezetként ilyen elsőbbségi részjegyeket használnak, a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett, a kötvénytulajdonosok érdekeinek védelmére létrehozott különleges állami felügyelet biztosítja, hogy a részjegyek alapjául szolgáló eszközök bármikor, ameddig a fedezeti összetevők közé tartoznak, legalább 90 %-ban olyan kereskedelmi jelzálogokból álljanak, amelyek a részjegyek után járó tőkeösszegek, a zálogjogok tőkeösszege és a megterhelt ingatlanok értékének 60 %-a közül a kisebb értékig elsőbbségi zálogjogokkal kombináltak, hogy a részjegyek megfeleljenek az e fejezetben meghatározott 1. hitelminőségi besorolásnak, és hogy az ilyen részjegyek értéke ne haladja meg a fennálló kibocsátás névértékének 10 %-át. 136

Elismerhetők a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek, amennyiben a 60 %-os hitelfedezeti ráta legfeljebb 70 %-os szintig történő túllépésére kerül sor, ha a fedezett kötvényt biztosító teljes eszközérték legalább 10 %-kal meghaladja a fedezett kötvény fennálló névértékét, és a kötvénytulajdonos követelése teljesíti a 4. fejezetben meghatározott jogbiztonsági előírásokat. A kötvénytulajdonos követelése elsőbbséget élvez a biztosítékkal szembeni összes többi követeléssel szemben. Az olyan kitettségek, amelyeket a megterhelt ingatlannal vagy elsőbbségi részjegyekkel vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal fedezett hitelek felvevői által, vagy a hitelekhez kapcsolódó felszámolási bevételekből történő kifizetések továbbítása és kezelése eredményez, nem vehetők figyelembe a 90 %-os határérték kiszámításakor; (f)

olyan hitelek, amelyek biztosítékát hajók képezik, amennyiben a zálogjog elsőbbségi zálogjogokkal kombinált teljes összege a biztosítékként nyújtott hajó értékének legfeljebb 60 %-át teszi ki. Az a)–f) pontban említett helyzetek olyan biztosítékot is magukban foglalnak, amelyet a jogszabályok kizárólag a kötvénytulajdonosok veszteségekkel szembeni védelmére korlátoznak.

2.

Az intézmények a fedezett kötvényeket biztosító ingatlanok esetében teljesítik a 203. cikkben meghatározott követelményeket és a 224. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályokat.

3.

Az olyan fedezett kötvényekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt KHMI által végzett hitelminősítés, a 6a. táblázatnak megfelelően olyan kockázati súlyt kell rendelni, amely a 131. cikkel összhangban megfelel az elismert KHMI hitelminősítésének. 6a. táblázat

4.

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

10 %

20 %

20 %

50 %

50 %

100 %

Az olyan fedezett kötvényekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kijelölt KHMI által végzett hitelminősítés, az azon intézménnyel szembeni fedezetlen, nem alárendelt kitettségekhez rendelt kockázati súly alapján kell kockázati súlyt rendelni, amely azokat kibocsátja. A kockázati súlyok közt a következő megfeleltetést kell alkalmazni: (a)

ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súlyt rendelnek, a fedezett kötvényekhez 10 %-os kockázati súlyt kell rendelni;

(b)

ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 50 %-os kockázati súlyt rendelnek, a fedezett kötvényekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni;

(c)

ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt rendelnek, a fedezett kötvényekhez 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni;

(d)

ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 150 %-os kockázati súlyt rendelnek, a fedezett kötvényekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

137

5.

A 2007. december 31. előtt kibocsátott fedezett kötvények nem tartoznak az (1) és (2) bekezdés követelményei alá. Lejáratukig jogosultak a (3) bekezdés szerinti kedvező elbírálásra. 125. cikk Értékpapírosítási pozíciókat megtestesítő tételek

Az értékpapírosítási pozíciók esetén a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az 5. fejezetnek megfelelően kell kiszámítani. 126. cikk Rövid távú hitelminősítéssel rendelkező intézményekkel és vállalatokkal szembeni kitettségek Az intézményekkel szembeni kitettségekhez és a vállalatokkal szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt KHMI által végzett rövid távú hitelminősítés, a 7. táblázatnak megfelelően olyan kockázati súlyt kell rendelni, amely a 131. cikkel összhangban megfelel az elismert KHMI hitelminősítésének. 7. táblázat Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

50 %

100 %

150 %

150 %

150 %

127. cikk Kollektív befektetési formák (KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségek 1.

Kollektív befektetési formák (a továbbiakban: KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve, ha az intézmény a (2) bekezdés szerinti hitelkockázat-értékelési módszert, vagy a (4) bekezdés szerinti vizsgálati módszert, vagy az (5) bekezdés szerinti átlagos kockázati súlyozás módszerét alkalmazza, ha a (3) bekezdés feltételei teljesülnek.

2.

Az olyan, KBF-ek befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt KHMI által végzett hitelminősítés, a 8. táblázatnak megfelelően olyan kockázati súlyt kell rendelni, amely a 131. cikkel összhangban megfelel az elismert KHMI hitelminősítésének. 8. táblázat

3.

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

50 %

100 %

100 %

150 %

150 %

Az

intézmények

meghatározhatják

valamely KBF esetében a kockázati 138

súlyt, ha a következő jogosultsági feltételek teljesülnek: (a)

(b)

(c)

a KBF-et valamely tagállam felügyelete alá tartozó társaság kezeli, vagy harmadik országbeli KBF esetében, ha a következő feltételek teljesülnek: i.

a KBF-et olyan társaság kezeli, amely az uniós jogban meghatározottal egyenértékűnek minősülő felügyelet hatálya alá tartozik;

ii.

az illetékes hatóságok közti együttműködés megfelelően biztosított;

a KBF tájékoztatója vagy annak megfelelő dokumentuma magában foglalja a következőket: i.

az eszközkategóriák, amelyekbe a KBF az engedélye szerint befektethet;

ii.

befektetési korlátok alkalmazása esetén a relatív korlátok és azok kiszámításának módszerei;

az illetékes hatóság a KBF gazdasági tevékenységéről legalább évente egyszer jelentést kap annak érdekében, hogy lehetővé váljon az eszközök és források, valamint a bevétel és a tevékenységek értékelése a beszámolási időszakban.

Az a) pont alkalmazásában a Bizottság a 447. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárástól függően végrehajtási jogi aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Európai Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2014. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott elbánást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2013. január 1-je előtt ezen elbánásra jogosultként jóváhagyták az adott harmadik országot. 4.

Amennyiben az intézmény ismeri a KBF alapul szolgáló kitettségeit, akkor ezeket az alapul szolgáló kitettségeket megvizsgálhatja a KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeire vonatkozó átlagos kockázati súlynak az ebben a fejezetben meghatározott módszerekkel összhangban történő számításához. Amennyiben a KBF alapul szolgáló kitettsége maga is egy másik, a (3) bekezdés feltételeit teljesítő KBF részvényeinek formájában fennálló kitettség, az intézmény megvizsgálhatja az említett másik KBF alapul szolgáló kitettségeit.

5.

Amennyiben az intézmény nem ismeri a KBF alapul szolgáló kitettségeit, akkor a KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeire vonatkozó átlagos kockázati súlyt az ebben a fejezetben meghatározott módszerekkel összhangban kiszámíthatja, figyelemmel a feltételezésre, hogy a KBF a megbízása által megengedett maximális mértékig először a legmagasabb tőkekövetelményt előíró kitettségi osztályokba fektet be, majd pedig csökkenő sorrendben végzi a befektetést, amíg el nem éri a teljes befektetésre vonatkozó felső határt. Az intézmények a KBF-re vonatkozó kockázati súly (4) és (5) bekezdésben meghatározott módszernek megfelelő kiszámítása és jelentése céljából a következő harmadik felekre támaszkodhatnak: (a)

a KBF letétkezelő intézménye

vagy 139

letétkezelő

pénzügyi

intézménye, feltéve, hogy a KBF kizárólag értékpapírokba fektet be és minden értékpapírt ennél a letétkezelő intézménynél vagy pénzügyi intézménynél helyez letétbe; (b)

az a) pont alá nem tartozó KBF-ek esetében a KBF kezelő társasága, feltéve, hogy a KBF-kezelő társaság megfelel a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott kritériumoknak.

Az első albekezdésben említett számítások helyességét külső auditor erősíti meg. 128. cikk Részvényjellegű kitettségek 1.

A következő kitettségek részvényjellegű kitettségnek minősülnek: (a)

nem hitelviszonyt megtestesítő kitettségek, amelyek a kibocsátó eszközeivel vagy jövedelmével szembeni hátrasorolt maradványkövetelést testesítenek meg;

b)

hitelviszonyt megtestesítő kitettségek és egyéb értékpapírok, partnerségek, derivatívák és egyéb eszközök, amelyek gazdasági tartalma hasonló az a) pontban ismertetett kitettségekhez.

2.

A részvényjellegű kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve ha a második résznek megfelelően levonandók, ha a 45. cikk (2) bekezdésének megfelelően 250 %-os kockázati súlyt kapnak, ha a 84. cikk (3) bekezdésének megfelelően 1 250 %-os kockázati súlyt kapnak vagy a 123. cikknek megfelelően magas kockázatú elemként kezelik őket.

3.

Az intézmények által kibocsátott tőke- vagy szabályozóitőke-instrumentumokba történő befektetéseket részvényjellegű követelésként kell besorolni, kivéve, ha a szavatolótőkéből levonásra kerülnek vagy a 45. cikk (2) bekezdése alapján 250 %-os kockázati súlyt kapnak vagy a 123. cikknek megfelelően magas kockázatú elemként kezelik őket. 129. cikk Egyéb tételek

1.

A 86/635/EGK irányelv 4. cikkének (10) bekezdése értelmében a tárgyi eszközökhöz 100 %os kockázati súlyt kell rendelni.

2.

Az olyan előtörlesztésekhez és aktív időbeli elhatárolásokhoz, amelyek esetében az intézmény nem képes a 86/635/EGK irányelv szerint meghatározni a partnert, 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

3.

A beszedés alatt levő készpénztételekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni. A készpénzállományhoz és az azzal egyenértékű készpénztételekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

4.

Saját trezorokban vagy az aranyrúd-kötelezettségekkel fedezett rész mértékéig letétbe helyezett aranyrudakhoz 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

5.

Eszközeladási és repómegállapodások, valamint határidős devizavásárlási ügyletek esetében a kockázati súly a szóban forgó eszközökhöz rendelt kockázati súly, nem pedig az ügyletek partnereihez rendelt kockázati súly.

140

6.

Amennyiben valamely intézmény hitelkockázati fedezetet nyújt számos kitettségre vonatkozóan olyan feltétellel, hogy a kitettségek közötti n-edik nemteljesítés váltja ki a fizetést, és ez a hitelkockázati esemény megszünteti a szerződést, valamint amennyiben a termék elismert KHMI által készített külső hitelminősítéssel rendelkezik, az 5. fejezetben előírt kockázati súlyokat kell alkalmazni. Ha a terméket nem minősítette egy elismert KHMI, a kockázattal súlyozott kitettségérték megállapításához (n-1) kitettséget kivéve maximum 1250 %-ig összesítik a kosárban szereplő kitettségek kockázati súlyait, és ezt megszorozzák a hitelderivatíva által nyújtott fedezet névértékével. Az összesítésből kizárandó (n-1) kitettségeket azon az alapon kell meghatározni, hogy magukban kell foglalniuk azokat a kitettségeket, amelyek mindegyikéhez alacsonyabb kockázattal súlyozott kitettségérték tartozik, mint az összesítésben szereplő bármely kitettség kockázattal súlyozott kitettségértéke.

7.

A lízingek kitettségértéke a minimális lízingdíjak diszkontált összege. A minimális lízingdíjak azok a kifizetések, amelyek a lízing futamideje során a lízingbe vevőtől megköveteltek vagy megkövetelhetők, és bármiféle engedményes opció, amelynek gyakorlása meglehetősen biztos. A lízingbe vevőtől eltérő féltől megkövetelhető, hogy a lízingelt ingatlan maradványértékéhez kapcsolódó kifizetést teljesítsen, és ez a fizetési kötelezettség megfelel a 197. cikk szerinti, a fedezetnyújtók jogosultságára vonatkozó feltételeknek, valamint a 208– 210. cikkben említett egyéb garanciatípusok elismerésére vonatkozó követelményeknek, és ezt a fizetési kötelezettséget figyelembe lehet venni a 4. fejezet alapján előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként. Ezeket a kitettségeket a 107. cikkel összhangban a megfelelő kitettségi osztályba kell sorolni. Ha a kitettség lízingelt eszközök maradványértéke, a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása a következő: 1/t * 100 % * kitettségérték, ahol t a következő értékek közül a nagyobb: 1 és a lízingből hátralevő teljes évekhez legközelebbi szám.

3. SZAKASZ A HITELKOCKÁZAT-ÉRTÉKELÉS ELISMERÉSE ÉS HOZZÁRENDELÉSE 1. ALSZAKASZ A KÜLSŐ HITELMINŐSÍTŐ INTÉZMÉNYEK ELISMERÉSE

130. cikk Külső hitelminősítő intézmények (KHMI-k) 1.

Az e fejezet szerinti kitettségek kockázati súlyának meghatározásához csak akkor használható külső hitelminősítés, ha azt elismert KHMI bocsátotta ki, vagy elismert KHMI hagyta jóvá az 1060/2009/EK rendeletnek megfelelően.

2.

Elismert külső hitelminősítő intézménynek minősülnek az 1060/2009/EK rendelettel összhangban nyilvántartásba vett vagy hitelesített hitelminősítő intézetek, továbbá a hitelminősítéseket kibocsátó központi bankok, amelyek nem tartoznak az 1060/2009/EK rendelet hatálya alá.

3.

Az EBH közzéteszi az elismert KHMI-k jegyzékét.

141

2. ALSZAKASZ A KHMI-K HITELMINŐSÍTÉSÉNEK HOZZÁRENDELÉSE

131. cikk A KHMI-k hitelminősítéseinek hozzárendelése 1.

Az EBH végrehajtási standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek célja minden elismert KHMI vonatkozásában annak meghatározása, hogy a 2. szakaszban meghatározott hitelminőségi besorolások melyikének felel meg az elismert KHMI megfelelő hitelminősítése („hozzárendelés”). Ezeknek a meghatározásoknak tárgyilagosnak és következetesnek kell lenniük. Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz és szükség esetén módosított technikai standardtervezeteket nyújt be. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

2.

A hitelminősítések hozzárendelésének meghatározása során az EBH teljesíti a következő követelményeket: (a)

az egyes hitelminősítések által kifejezett relatív kockázati fokozatok közötti különbségtétel érdekében az EBH mennyiségi tényezőket vesz figyelembe, mint például az ugyanazon hitelminősítés alá tartozó összes elem hosszú távú nemteljesítési arányát. A közelmúltban alapított, valamint azon KHMI-k esetében, amelyek csak kevés nemteljesítési adattal rendelkeznek, az EBH felkéri a KHMI-t, hogy becsülje meg az ugyanazon hitelminősítés alá tartozó elemekhez kapcsolódó hosszú távú nemteljesítések arányát;

(b)

az egyes hitelminősítések által kifejezett relatív kockázati fokozatok közötti különbségtétel érdekében, az EBH minőségi tényezőket vesz figyelembe, úgymint a KHMI-k által minősített kibocsátók körét, a KHMI-k által adott hitelminősítések körét, az egyes hitelminősítések értelmezését és a nemteljesítésnek a KHMI-k által alkalmazott meghatározását;

(c)

az EBH összehasonlítja az adott KHMI egyes hitelminősítéseihez tartozó nemteljesítési arányokat, és ezeket egy olyan benchmarkkal hasonlítja össze, amelynek alapja az a nemteljesítési arány, amelyet más KHMI-k tapasztaltak azon kibocsátókkal kapcsolatban, amelyek egyenértékű hitelkockázati szintet képviselnek;

(d)

amennyiben egy bizonyos KHMI által adott hitelminősítés esetében tapasztalt nemteljesítések aránya lényegesen és rendszeresen magasabb, mint a benchmark, az EBH az adott KHMI hitelminősítéseihez magasabb hitelminőségi besorolást kell rendelniük a hitelminősítési kategóriák közül;

(e)

amennyiben az EBH növelte az egy adott KHMI általi egyedi hitelminősítéshez társuló kockázati súlyt, és az adott KHMI hitelminősítéseinél tapasztalt nemteljesítések aránya

142

már nem lényegesen és rendszeresen magasabb a benchmarknál, az EBH visszaállítja a KHMI hitelminősítéseinek eredeti hitelminőségi besorolását a hitelminősítési kategóriák közül. 3.

Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2) bekezdés a) pontjában említett mennyiségi tényezők, a b) pontjában említett minőségi tényezők és c) pontjában említett benchmark meghatározása céljából. Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

3. ALSZAKASZ EXPORTHITEL-ÜGYNÖKSÉGEK ÁLTALI HITELMINŐSÍTÉS ALKALMAZÁSA

132. cikk Exporthitel-ügynökségek általi hitelminősítés alkalmazása 1.

2.

A 109. cikk alkalmazásában az intézmények felhasználhatják exporthitel-ügynökségek hitelminősítéseit, ha a következő feltételek valamelyike teljesül: (a)

a hitelminősítés a „hivatalosan támogatott exporthitelek irányelveiről szóló OECDmegállapodásban” részt vevő exporthitel-ügynökségek konszenzusos kockázatminősítése;

(b)

az exporthitel-ügynökség közzéteszi hitelminősítéseit, és az exporthitel-ügynökség az OECD által elfogadott módszereket alkalmazza, és a hitelminősítéshez a nyolc minimális exportbiztosítási díj (MEBD) egyike társul, amelyet az OECD által elfogadott módszerek határoznak meg.

Az olyan kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan – kockázati súlyozási célból – egy exporthitel-ügynökség általi hitelminősítést ismernek el, a 9. táblázat szerint kell kockázati súlyt rendelni. 9. táblázat

3.

MEBD

0

1

2

3

4

5

6

7

Kockázati súly

0%

0%

20 %

50 %

100 %

100 %

100 %

150 %

Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően 2014. január 1-jéig iránymutatást bocsát ki azon exporthitel-ügynökségekre vonatkozóan, amelyeket az intézmények az (1) bekezdésnek megfelelően felhasználhatnak.

143

4. SZAKASZ A KHMI-K HITELMINŐSÍTÉSEINEK HASZNÁLATA A KOCKÁZATI SÚLYOK MEGHATÁROZÁSÁRA

133. cikk Általános követelmények Az intézmény egy vagy több elismert KHMI-t jelölhet ki az eszközökhöz és mérlegen kívüli tételekhez rendelendő kockázati súlyok meghatározására. A hitelminősítéseket nem szabad szelektív módon használni. A hitelminősítések felhasználása során az intézmények teljesítik a következő követelményeket: a)

amennyiben egy intézmény egy elismert KHMI által készített hitelminősítések használata mellett dönt bizonyos kategóriákba tartozó tételek esetében, az említett hitelminősítéseket következetesen, az adott kategóriába tartozó összes kitettségre vonatkozóan alkalmaznia kell;

b)

amennyiben egy intézmény egy elismert KHMI által készített hitelminősítések alkalmazása mellett dönt, a minősítéseket a későbbiekben is folyamatosan és következetesen kell alkalmaznia;

c)

az intézmény csak azokat a KHMI-k által kiadott hitelminősítéseket használhatja, amelyek figyelembe vesznek mind a tőkében, mind pedig az általa követelt kamatban lévő minden összeget;

d)

ha egy minősített tételre vonatkozóan csak egy, kijelölt KHMI-től származó hitelminősítés áll rendelkezésre, akkor azt a hitelminősítést kell alkalmazni a szóban forgó tétel kockázati súlyának meghatározására;

e)

ha egy minősített tételre vonatkozóan két, kijelölt KHMI-től származó hitelminősítés áll rendelkezésre, és ez a kettő különböző kockázati súlyoknak felel meg, a magasabb kockázati súlyt kell hozzárendelni;

f)

ha egy minősített tételre vonatkozóan több mint két, kijelölt KHMI-től származó hitelminősítés áll rendelkezésre, a két legalacsonyabb kockázati súlyt eredményező két minősítésre kell hivatkozni. Ha a két legalacsonyabb kockázati súly különböző, akkor a magasabbat kell alkalmazni. Ha a két legalacsonyabb kockázati súly azonos, akkor azt a kockázati súlyt kell alkalmazni. 134. cikk Kibocsátói és kibocsátási hitelminősítés

1.

Amennyiben egy adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez egy kitettséget alkotó tétel tartozik, létezik hitelminősítés, azt a hitelminősítést kell felhasználni az adott tételhez rendelendő kockázati súly meghatározására.

2.

Amennyiben egy adott tételre vonatkozóan nem létezik közvetlenül alkalmazandó hitelminősítés, de létezik hitelminősítés egy olyan adott kibocsátási programra 144

vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez a kitettséget alkotó tétel nem tartozik, vagy általános hitelminősítés létezik a kibocsátóra vonatkozóan, akkor az adott hitelminősítést a következő esetek valamelyikében kell alkalmazni: (a)

magasabb kockázati súlyt képez, mint az egyéb esetben lenne, és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programnál vagy ügyletnél, illetve a kibocsátó nem alárendelt fedezetlen kitettségeinél minden tekintetben azonos vagy alacsonyabb rangú;

(b)

alacsonyabb kockázati súlyt képez és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programnál vagy ügyletnél, illetve a kibocsátó nem alárendelt fedezetlen kitettségeinél minden tekintetben azonos vagy magasabb rangú.

A kitettséget minden egyéb esetben nem minősítettként kell kezelni. 3.

Az (1) és a (2) bekezdés nem zárhatja ki a 124. cikk alkalmazását.

4.

Egy vállalatcsoporton belüli kibocsátóra vonatkozó hitelminősítések nem alkalmazhatók egy ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozó másik kibocsátóra vonatkozó hitelminősítésként. 135. cikk Hosszú távú és rövid távú hitelminősítések

1.

A rövid távú hitelminősítések csak rövid lejáratú eszközt vagy mérlegen kívüli tételeket megtestesítő, intézményekkel és vállalatokkal szembeni kitettségekre alkalmazhatók.

2.

Bármely rövid távú hitelminősítés csak arra a tételre alkalmazható, amelyre a rövid távú hitelminősítés vonatkozik, és nem használható bármely más tételre vonatkozó kockázati súlyok meghatározására, kivéve a következő esetekben: (a)

ha egy rövid távú, minősített ügylethez 150 %-os kockázati súlyt rendelnek, akkor az illető ügyfél összes, nem minősített, fedezetlen – rövid vagy hosszú lejáratú – kitettségéhez szintén 150 %-os kockázati súlyt kell rendelni;

(b)

ha egy rövid távú, minősített ügylethez 50 %-os kockázati súlyt rendelnek, egyetlen nem minősített, rövid lejáratú kitettséghez sem rendelhető 100 %-osnál alacsonyabb kockázati súly. 136. cikk Hazai pénznembeli és devizás tételek

Egy ügyfél hazai pénznemében denominált tételre vonatkozó hitelminősítés nem használható fel ugyanezen ügyfél más devizában denominált másik kitettségéhez tartozó kockázati súly meghatározására. Amennyiben egy kitettség egy intézmény által a piacon elsőbbségi hitelezőként elismert multilaterális fejlesztési bank által nyújtott hitelben történő részvételéből ered, az ügyfél hazai pénznembeli tételére vonatkozó hitelminősítés felhasználható a kockázati súly megállapítása céljából.

145

3. fejezet Belső minősítésen alapuló módszer 1. SZAKASZ AZ IRB-MÓDSZER ALKALMAZÁSÁNAK ILLETÉKES HATÓSÁGOK ÁLTALI ENGEDÉLYEZÉSE

137. cikk IRB 0 Fogalommeghatározások 1.

E fejezet alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók: (1)

“minősítési rendszer”: az összes módszer, folyamat, ellenőrzés, adatgyűjtő és informatikai rendszer, amely a hitelkockázat minősítését, a kitettségek minősítési kategóriákba és halmazokba sorolását, valamint az egyes kitettségtípusokhoz kialakított nemteljesítési és veszteségi becslések mennyiségi meghatározását támogatja;

(2)

„kitettségtípus”: egységesen kezelt, bizonyos ügylettípusok által képzett kitettségek csoportja, amelyek egyetlen vállalkozásra vagy egy csoporton belüli vállalkozások alcsoportjára korlátozódhatnak, feltéve, hogy a csoport más vállalkozásainál másképp kezelik ugyanazt a kitettségtípust;

(3)

„üzleti egység”: bármely különálló szervezeti vagy jogi egység, üzletág, földrajzi helyszín;

(4)

„szabályozott pénzügyi vállalkozás”: a következők bármelyike: a)

b)

a következő jogalanyok, beleértve a harmadik országbeli jogalanyokat, amelyek hasonló tevékenységet végeznek, és amelyek az uniós jog szerinti vagy egy olyan harmadik ország joga szerinti prudenciális felügyelet alá tartoznak, amely az Unióban alkalmazottakkal legalább egyenértékű prudenciális felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmaz: i.

hitelintézet;

ii.

befektetési vállalkozás;

iii.

biztosító;

iv.

pénzügyi holdingtársaság;

v.

vegyes tevékenységű holdingtársaság.

az összes következő feltételt teljesítő bármely más jogalany: i.

a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv I. mellékletében vagy a

146

2004/39/EK irányelv I. mellékletében felsorolt egy vagy több tevékenységet végez;

c)

2.

ii.

szabályozott pénzügyi vállalkozás leányvállalata;

iii.

a csoportra vonatkozó konszolidált szintű prudenciális felügyelet alá tartozik;

az a) pont i–v. alpontjában, vagy a b) pontban említett bármely jogalany, amely nem tartozik az Unióban alkalmazottakkal legalább egyenértékű prudenciális felügyeleti és szabályozási követelmények alá, de egy olyan csoport része, amely konszolidált alapon az említett szabályok alá tartozik;

(5)

„nagyméretű szabályozott pénzügyi vállalkozás”: bármely olyan szabályozott pénzügyi vállalkozás, amelynek összes eszköze ezen egyedi vállalkozás szintjén vagy a csoport konszolidált szintjén nagyobb vagy egyenlő, mint a 70 milliárd EUR-s küszöb; az eszközérték megállapításához az anyavállalat és a konszolidált leányvállalatok legutóbb auditált pénzügyi kimutatását kell használni;

(6)

„nem szabályozott pénzügyi vállalkozás”: bármely egyéb vállalkozás, amely nem szabályozott vállalkozás, de a [Kiadóhivatal által beillesztendő] irányelv I. mellékletében vagy a 2004/39/EK irányelv I. mellékletében felsorolt egy vagy több tevékenységet végez;

(7)

„ügyfélkategória”: olyan kockázati kategória egy minősítési rendszer ügyfélminősítési kategóriáin belül, amelybe az ügyfeleket a PD-becslések kiszámítására használt, meghatározott és jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján besorolják;

(8)

„ügyletkategória”: olyan kockázati kategória egy minősítési rendszer ügyletminősítési kategóriáin belül, amelybe a kitettségeket a nemteljesítéskori veszteségráta saját becsléseinek kiszámítására használt, meghatározott és jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján besorolják;

(9)

„hitelgondozó”: olyan jogalany, amely a vásárolt követelések egy halmazát vagy az alapul szolgáló hitelkitettségeket napi tevékenysége során kezeli.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek alapján az illetékes hatóságok értékelik a harmadik országok jogszabályaiban meghatározott prudenciális felügyeleti és szabályozási követelmények egyenértékűségét. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 138. cikk

147

Az IRB-módszer használatának engedélyezése 1.

Amennyiben teljesülnek az ebben a fejezetben meghatározott feltételek, az illetékes hatóság engedélyezi az intézmények számára, hogy kockázattal súlyozott kitettségértékeiket a belső minősítésen alapuló módszer (a továbbiakban: IRB-módszer) használatával számítsák ki.

2.

Az IRB-módszer – beleértve a nemteljesítéskori veszteségráta (a továbbiakban: LGD) és a hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseit – használatára vonatkozó engedélyt kell kérni minden egyes minősítési rendszer és részvényjellegű kitettségre vonatkozó belső modellen alapuló módszer, és minden egyes az LGD-k és a hitel-egyenértékesítési tényezők becslésére vonatkozó módszer esetében.

3.

Az intézményeknek meg kell szerezniük az illetékes hatóságok engedélyét a következőkre vonatkozóan: (a)

olyan minősítési rendszer alkalmazási körének vagy a részvényjellegű kitettségre vonatkozó belső modellen alapuló módszernek a megváltoztatása, amelynek használatára az intézmény engedélyt kapott;

(b)

olyan minősítési rendszer vagy a részvényjellegű kitettségre vonatkozó belső modellen alapuló módszer lényeges megváltoztatása, amelynek használatára az intézmény engedélyt kapott.

A minősítési rendszer alkalmazási köre magában foglalja az azon releváns kitettségtípushoz tartozó összes kitettséget, amelyre a minősítési rendszert kialakították. 4.

Az intézmények értesítik az illetékes hatóságokat a minősítési rendszerek és a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modellen alapuló módszerek minden módosításáról.

5.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek alapján az illetékes hatóságok értékelik az (1) bekezdésben említett IRBmódszer szerinti minősítési rendszerek és a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modellen alapuló módszerek olyan módosításának lényegességét, amelyek esetében kiegészítő engedélyre vagy értesítésre van szükség. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 139. cikk Az IRB-módszer alkalmazására vonatkozó kérelem illetékes hatóságok általi elbírálása

1.

Az illetékes hatóság a 138. cikk alapján kizárólag akkor ad engedélyt az intézmények számára az IRB-módszer használatára, beleértve az LGD-k és a hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseinek használatát, ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy az ebben a fejezetben meghatározott követelmények teljesülnek, különös tekintettel a 6. szakaszban meghatározottakra, és hogy az intézmények hitelkockázati kitettségek 148

kezelésére és minősítésére szolgáló rendszerei megbízhatóak és azokat integritással hajtják végre, és mindenekelőtt, hogy az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyította, hogy teljesülnek a következő standardok: (a)

az intézmény minősítési rendszerei biztosítják az ügyfelek és ügyletek jellegzetességeinek érdemi minősítését, az érdemi kockázatmegkülönböztetést, valamint a pontos és következetes mennyiségi kockázatbecsléseket;

(b)

a szavatolótőke-követelmények számítása során használt belső minősítések, a nemteljesítésre és a veszteségre tett becslések, valamint a kapcsolódó rendszerek és eljárások alapvető szerepet játszanak a kockázatkezelési és a döntéshozatali folyamatban, valamint az intézmény hiteljóváhagyásában, belső tőkeallokálásában és vállalatirányítási funkcióiban;

(c)

az intézmény hitelkockázat-ellenőrzési egységgel rendelkezik, amely felelős minősítési rendszereiért, és amely megfelelően független és illetéktelen befolyástól mentes;

(d)

az intézmény valamennyi releváns adatot összegyűjti és tárolja, hogy hatékony módon támogassa hitelkockázat-mérési és -kezelési folyamatát;

(e)

az intézmény dokumentálja minősítési rendszereit, azok kialakításának okait és validálja minősítési rendszereit;

(f)

az intézmény megfelelő időtartam során validálta minősítési rendszereit azt megelőzően, hogy engedélyt kapott volna e minősítési rendszer vagy részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszer használatára, az említett időtartam alatt felmérte, hogy ezek a minősítési rendszerek és részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszerek illeszkednek-e a minősítési rendszer alkalmazási köréhez, és megtette az e felmérésből következő, az említett minősítési rendszerekben és részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszerekben szükséges változtatásokat;

(g)

az intézmény az IRB-módszer szerint számította ki a kockázati paraméterekre vonatkozó becsléseiből eredő szavatolótőke-követelményeket és képes a 95. cikkben előírt jelentés benyújtására.

Az IRB-módszer használatára vonatkozó követelmények, beleértve az LGD-k és a hitelegyenértékesítési tényezők saját becsléseit, akkor is alkalmazandók, ha az intézmény harmadik féltől vásárolt minősítési rendszert, vagy minősítési rendszeren belül használt modellt hajtott végre. 2.

Az EBH szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki az illetékes hatóságok által annak értékelése során követendő eljárások meghatározása céljából, hogy egy intézmény teljesíti-e az IRB-módszer használatára vonatkozó követelményeket. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban

149

történő elfogadására.

140. cikk IRB-módszerek használatával kapcsolatos korábbi tapasztalat 1.

Az IRB módszer alkalmazását kérelmező intézmény a szóban forgó IRB kitettségi osztályokra vonatkozóan olyan minősítési rendszereket alkalmazott az IRB-módszer használatára való jogosultságot megelőző legalább három éven át, amelyek nagyjából összhangban voltak a 6. szakaszban a belső kockázat mérésére és kezelésére vonatkozóan meghatározott követelményekkel.

2.

Az LGD-k és hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseinek alkalmazását kérelmező intézménynek az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyítania kell, hogy az LGD-kre és hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becsléseket olyan módon becsülte és alkalmazta az LGD-k és a hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseinek használatára való jogosultságot megelőző legalább három éven át, amely nagyjából összhangban volt a 6. szakaszban e paraméterek saját becsléseinek használatára vonatkozóan meghatározott követelményekkel.

3.

Amennyiben egy intézmény kezdeti engedélyét követően kiterjeszti az IRB-módszer használatát, az intézménynek elegendő tapasztalattal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a lefedett további kitettségek tekintetében megfeleljen az (1) és (2) bekezdés követelményeinek. Ha a minősítési rendszer használatát olyan kitettségekre terjesztik ki, amelyek olyan jelentősen eltérnek a meglévő lefedettségi körtől, hogy a meglévő tapasztalatról ésszerűen nem feltételezhető, hogy elegendő a további kitettségek tekintetében az említett rendelkezések követelményeinek teljesítéséhez, akkor az (1) és (2) bekezdés követelményei külön, a további kitettségekre alkalmazandók. 141. cikk E fejezet követelményeinek nemteljesülése esetén hozandó intézkedések

Ha valamely intézmény már nem teljesíti az e fejezetben meghatározott követelményeket, tájékoztatja az illetékes hatóságot és az alábbi lehetőségek valamelyike szerint jár el: a)

bemutat egy tervet az illetékes hatóságnak arról, hogy belátható időn belül miként fog újra megfelelni a követelményeknek;

b)

az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyítja, hogy a nemmegfelelés hatása elhanyagolható jelentőségű. 142. cikk A kitettségek kitettségi osztályokba való sorolásának módszere

1.

Az intézmény által a kitettségek különböző kitettségi osztályokba való sorolásához használt módszernek az idők folyamán megfelelőnek és következetesnek kell lennie.

150

2.

3.

4.

5.

Minden egyes kitettséget hozzá kell rendelni a következő kitettségi osztályok egyikéhez: (a)

központi kormányzatokkal és központi bankokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

(b)

intézményekkel szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

(c)

vállalatokkal szemben fennálló követelések vagy függő követelések;

(d)

lakossági követelések vagy függő lakossági követelések;

(e)

részvényjellegű követelések;

(f)

értékpapírosítási pozíciók;

(g)

egyéb nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök.

A következő kitettségeket a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott osztályba kell sorolni: (a)

regionális kormányzatokkal, helyi hatóságokkal vagy az állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek, amelyeket a 110. cikk és a 111. cikk alapján központi kormányzatokkal szembeni kitettségként kezelnek;

(b)

a 112. cikk (2) bekezdésében említett multilaterális fejlesztési bankokkal és a 113. cikkben említett nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek, amelyek az említett cikkek alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnak.

A következő kitettségeket a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott osztályba kell sorolni: (a)

regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségek, amelyeket a 110. cikk alapján nem központi kormányzatokkal szembeni kitettségként kezelnek;

(b)

állami szektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek, amelyeket a 111. cikk (2) bekezdése alapján intézményekkel szembeni kitettségként kezelnek; és

(c)

multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek, amelyekhez a 112. alapján nem rendelnek 0 %-os kockázati súlyt.

A (2) bekezdés d) pontjában meghatározott lakossági kitettségi osztályba való besoroláshoz a kitettségeknek a következő kritériumokat kell teljesíteniük: (a)

a következők egyikével szembeni kitettségeknek kell lenniük: i.

természetes személy vagy személyek;

ii.

kis- illetve közepes méretű vállalkozás, feltéve hogy ez utóbbi esetben az adós ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának az intézménnyel, valamint az anyavállalatokkal és azok leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege, beleértve bármilyen, késedelmet szenvedő kitettséget, kivéve azonban a lakóingatlan-fedezettel biztosított követeléseket vagy függő követeléseket, az intézmény tudomása szerint – amelynek ezen állapot igazolására megelőzőleg ésszerű lépéseket kellett tennie – nem haladja meg az 151

1 millió EUR-t; (b)

az intézmény ezeket kockázatkezelése következetesen és hasonló módon kezeli;

során

hosszabb

időszakon

keresztül

(c)

nem kezelik őket egyedileg a vállalati kitettségi osztályba tartozó kitettségekhez hasonló módon;

(d)

mindegyik kitettség jelentős számú hasonlóan kezelt kitettség egyikét jelenti.

Az első albekezdésben felsorolt kitettségek mellett a minimális lakossági lízingdíjak jelenértékét a lakossági kitettségi osztályba kell sorolni. 6.

A következő kitettségeket a (2) bekezdés e) pontjában meghatározott részvénykitettségi osztályba kell sorolni: (a)

nem hitelviszonyt megtestesítő kitettségek, amelyek a kibocsátó eszközeivel vagy jövedelmével szembeni hátrasorolt maradványkövetelést testesítenek meg;

(b)

hitelviszonyt megtestesítő kitettségek és egyéb értékpapírok, partnerségek, derivatívák és egyéb eszközök, amelyek gazdasági tartalma hasonló az a) pontban ismertetett kitettségekhez.

7.

Minden hitelkötelezettséget, amelyet nem rendeltek hozzá a (2) bekezdés a), b), d), e) és f) pontjában említett kitettségi osztályokhoz, az említett bekezdés c) pontjában említett vállalati kitettségi osztályhoz kell hozzárendelni.

8.

A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott vállalati kitettségi osztályon belül az intézmények speciális hitelezési kitettségként, külön azonosítják a következő jellegzetességekkel bíró kitettségeket:

9.

(a)

a kitettség olyan jogalannyal szemben áll fenn, amelyet kimondottan fizikai eszközök finanszírozására vagy működtetésére hoztak létre;

(b)

a szerződéses megállapodások a hitelezőt az eszközök és az általuk termelt jövedelem feletti jelentős mértékű ellenőrzéssel ruházzák fel;

(c)

a kötelezettség visszafizetésének fő forrása a finanszírozott eszközök által termelt jövedelem, nem pedig a tágabb értelemben vett kereskedelmi vállalkozás ettől független teljesítménye.

A lízingelt ingatlanok maradványértékét a (2) bekezdés g) pontjában meghatározott kitettségi osztályba kell sorolni, kivéve amennyiben a maradványértéket már tartalmazza a 162. cikk (4) bekezdésében meghatározott lízingkitettség. 143. cikk Az IRB-módszer különböző kitettségi osztályok és üzleti egységek közötti végrehajtásának feltételei

1.

Az intézmények, valamint bármely anyavállalat és leányvállalatai minden kitettségre vonatkozóan végrehajtják az IRB-módszert, kivéve, ha az illetékes hatóságoktól engedélyt 152

kaptak a sztenderd módszer tartós használatára, a 145. cikknek megfelelően. Az illetékes hatóságok engedélyének függvényében a végrehajtás történhet lépésenként: ugyanazon üzleti egységen belül a 142. cikkben említett különböző kitettségi osztályok között, ugyanazon csoporton belül a különböző üzleti egységek között, vagy az LGD-kre vagy a hitelegyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslések alkalmazásakor a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázati súlyainak kiszámítására. A 142. cikk (5) bekezdésében említett lakossági kitettségi osztály esetében a végrehajtás történhet lépésenként a kitettségi kategóriák között, amelyeknek a 149. cikk különböző korrelációi felelnek meg. 2.

Az illetékes hatóság meghatározza azt az időtartamot, amely során az intézményeknek, valamint bármely anyavállalatnak és leányvállalatainak minden kitettségre vonatkozóan végre kell hajtaniuk az IRB-módszert. Az időtartam az intézmények, bármely anyavállalat és leányvállalatai természete és mérete, valamint az alkalmazandó minősítési rendszerek száma és természete alapján az illetékes hatóságok által megfelelőnek ítélt időtartam.

3.

Az intézmények az IRB-módszer alkalmazását az illetékes hatóságok által meghatározott feltételek szerint végzik. Az illetékes hatóság által kialakított feltételeknek biztosítaniuk kell azt, hogy ne használják szelektív módon az (1) bekezdés szerinti rugalmasságot azon kitettségi osztályokra vagy üzleti egységekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények csökkentésének céljával, amelyeket még be kell vonni az IRB-módszerbe vagy az LGD-kre és a hitelegyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslések használatába.

4.

Azon intézményeknek, amelyek 2013. január 1-je után kezdték használni az IRB-módszert, továbbra is lehetőségük van arra, hogy a tőkekövetelmények kiszámításához minden kitettségükre vonatkozóan a sztenderd módszert használják a végrehajtási időtartam alatt, amíg az illetékes hatóságok értesítik őket arról a meggyőződésükről, hogy az IRB-módszer végrehajtása ésszerű bizonyossággal megtörténik.

5.

Az az intézmény, amely engedéllyel rendelkezik az IRB-módszer alkalmazására bármely kitettségi osztályra vonatkozóan, engedélyt kap arra, hogy az IRB-módszert a részvénykitettségi osztályra vonatkozóan használja, kivéve, ha az intézménynek engedélye van a részvénykitettségek vonatkozásában a sztenderd módszer alkalmazására a 145. cikknek megfelelően.

6.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek alapján az illetékes hatóságok meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek szerint előírják az intézmények számára az IRB-módszer végrehajtását, ennek a cikknek megfelelően. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

153

144. cikk A kevésbé bonyolult módszerek alkalmazásához való visszatérés feltételei 1.

2.

3.

Az IRB-módszert használó intézmény nem hagyhatja abba e módszer használatát és nem használhatja helyette a sztenderd módszert a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására, kivéve, ha a következő feltételek teljesülnek: (a)

az intézmény az illetékes hatóság megelégedésére bizonyította, hogy a sztenderd módszert nem az intézmény szavatolótőke-követelményeinek csökkentése érdekében kívánja alkalmazni, az az intézmény jellegéből és összetettségéből adódóan szükséges, továbbá nem gyakorol lényeges negatív hatást az intézmény fizetőképességére vagy hatékony kockázatkezelési képességére;

(b)

az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

Azok az intézmények, amelyek a 146. cikk (9) bekezdése alapján engedélyt kaptak az LGD-k és hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseinek a használatára, nem térhetnek vissza a 146. cikk (8) bekezdésében említett LGD-értékek és hitel-egyenértékesítési tényezők használatára, kivéve, ha a következő feltételek teljesülnek: a)

az intézmény az illetékes hatóság megelégedésére bizonyította, hogy a 146. cikk (8) bekezdésében meghatározott LGD-értékeket és hitel-egyenértékesítési tényezőket nem az intézmény szavatolótőke-követelményeinek csökkentése érdekében kívánja alkalmazni, az az intézmény jellegéből és összetettségéből adódóan szükséges, továbbá nem gyakorol lényeges negatív hatást az intézmény fizetőképességére vagy hatékony kockázatkezelési képességére;

b)

az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

Az (1) és (2) bekezdés alkalmazása az illetékes hatóságok által a 143. cikknek megfelelően az IRB-módszer bevezetésére vonatkozóan meghatározott feltételek, és a 145. cikkben említett, tartós részleges alkalmazásra vonatkozó engedély függvénye. 145. cikk A tartós részleges alkalmazás feltételei

1.

Amennyiben az intézmények megkapták az illetékes hatóságok előzetes engedélyét, azok az intézmények, amelyeknek egy vagy több kitettségi osztályra vonatkozóan engedélyük van az IRB módszer használatára a kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása során, a következő kitettségekre alkalmazhatják a sztenderd módszert: (a)

a 142. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett kitettségi osztály, amennyiben a jelentős ügyfelek száma korlátozott és az intézmény számára indokolatlan terhet jelentene minősítési rendszer bevezetése ezen ügyfelekre nézve;

(b)

a 142. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett kitettségi osztály, amennyiben a jelentős ügyfelek száma korlátozott és az intézmény számára indokolatlan terhet jelentene minősítési rendszer bevezetése ezen ügyfelekre nézve;

154

(c)

kitettségek nem jelentős üzleti egységekben, valamint kitettségi osztályok, amelyek a méret és az észlelt kockázati profil tekintetében lényegtelenek;

(d)

a tagállamok központi kormányzataival, valamint azok regionális kormányzataival, helyi hatóságaival és közigazgatási szerveivel szembeni kitettségek, amennyiben: i.

külön közszabályozás miatt a kockázat tekintetében nincs különbség a központi kormányzattal szembeni kitettségek és az egyéb kitettségek között; és

ii.

a központi kormányzattal szembeni kitettségekhez a 109. cikk (4) bekezdése alapján 0 %-os kockázati súly tartozik;

(e)

az intézmény olyan ügyféllel szembeni kitettségei, amely az anyavállalata, leányvállalata vagy anyavállalatának leányvállalata, feltéve, hogy az ügyfél intézmény vagy pénzügyi holdingtársaság, vegyes pénzügyi holdingtársaság, pénzügyi intézmény, vagyonkezelő társaság vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás, amelyre megfelelő prudenciális követelmények vonatkoznak vagy egy olyan vállalkozás, amelynél a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti kapcsolat áll fenn;

(f)

olyan, intézmények közötti kitettség, amely megfelel a 108. cikk (7) bekezdésében meghatározott követelményeknek;

(g)

olyan jogalanyokkal szembeni részvénykitettségek, amelyek hitelkötelezettségei a 2. fejezet alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnak, ideértve azokat a köztámogatásban részesülő jogalanyokat, amelyeknél alkalmazható a 0 %-os kockázati súly;

(h)

a gazdaság meghatározott ágazatainak előmozdítására irányuló olyan jogalkotási programok keretében felmerült részvénykitettségek, amelyek esetében az intézmény jelentős támogatást kap a befektetésre, és amelyek magukban foglalják a kormányzati felügyelet bizonyos formáját és a tőkerészesedés-befektetések korlátozását, amennyiben az ilyen kitettségeket összesítve csak a szavatolótőke legfeljebb 10 %-áig lehet kizárni az IRB-módszerből;

(i)

a 114. cikk (4) bekezdésében azonosított kitettségek, amelyek teljesítik az ott felsorolt feltételeket;

(j)

a 210. cikk (2) bekezdésében említett állami és állam által viszontbiztosított garanciák.

Az illetékes hatóságok engedélyezik a sztenderd módszer használatát a g) és h) pontban említett olyan részvénykitettségek esetében, amelyekre vonatkozóan más tagállamokban engedélyezték ezt az elbánást. 2.

Az (1) bekezdés alkalmazásában lényegesnek kell tekinteni az intézmény részvénykitettségi osztályát, ha annak összesített értéke – figyelmen kívül hagyva az (1) bekezdés g) pontjában említett, a jogalkotási programok keretében felmerült részvénykitettségeket – átlagosan az előző év során meghaladja az intézmény szavatolótőkéjének 10 %-át. Ez a küszöbérték az intézmény szavatolótőkéjének 5 %-a, ha az említett részvénykitettségek száma 10 egyedi részesedésnél kevesebb.

3.

AZ EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés a), b) és c)

155

pontja alkalmazási feltételeinek meghatározása céljából. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 4.

Az (1) bekezdés alkalmazásában lényegesnek kell tekinteni az intézmény részvénykitettségi osztályát, ha annak összesített értéke – figyelmen kívül hagyva az (1) bekezdés g) pontjában említett, a jogalkotási programok keretében felmerült részvénykitettségeket – átlagosan az előző év során meghaladja az intézmény szavatolótőkéjének 10 %-át. Ez a küszöbérték az intézmény szavatolótőkéjének 5 %-a, ha az említett részvénykitettségek száma 10 egyedi részesedésnél kevesebb.

2. SZAKASZ A KOCKÁZATTAL SÚLYOZOTT KITETTSÉGÉRTÉK KISZÁMÍTÁSA 1. ALSZAKASZ KITETTSÉGTÍPUS SZERINTI KEZELÉS

146. cikk Kitettségi osztály szerinti kezelés 1.

A hitelkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 142. cikk (2) bekezdésének a)–e) és g) pontjában említett kitettségi osztályok egyikébe tartozó kitettségek esetén a 2. alszakasznak megfelelően kell kiszámítani, kivéve, ha az említett kitettségeket levonták az elsődleges alapvető tőkeelemekből, kiegészítő alapvető tőkeelemekből vagy járulékos tőkeelemekből.

2.

A vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 153. cikknek megfelelően kell kiszámítani. Amennyiben az intézmény a nemteljesítési kockázatot és a felhígulási kockázatot illetően teljes mértékben folyamodhat a vásárolt követelések eladójához, nem kell alkalmazni a e cikknek, valamint a 147. cikknek és a 154. cikk (1)–(4) bekezdésének a vásárolt követelésekre vonatkozó rendelkezéseit, és a kitettséget biztosítékkal fedezett kitettségként kell kezelni.

3.

A hitelkockázattal és a felhígulási kockázattal kapcsolatos kockázattal súlyozott kitettségértékek számításának a szóban forgó kitettséghez társuló releváns paramétereken kell alapulnia. Ezek közé tartozik a nemteljesítési valószínűség (a továbbiakban: PD), a nemteljesítéskori veszteségráta (a továbbiakban: LGD), a lejárat (a továbbiakban: M) és a kitettség kitettségértéke. A PD-t és az LGD-t külön és együttesen is figyelembe lehet venni, a 4. szakasszal összhangban.

4.

Az intézmények a 142. cikk(2) bekezdésének megfelelően számíthatják a 142. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett „részvény” kitettségi osztályhoz tartozó minden kitettség 156

esetében a hitelkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket, amennyiben megkapták az illetékes hatóságok előzetes engedélyét. Az illetékes hatóságok megadják az intézmények számára a 150. cikk (4) bekezdésében meghatározott, belső modelleken alapuló módszer használatára vonatkozó engedélyt, feltéve, hogy az intézmény teljesíti a 6. szakasz 4. alszakaszában meghatározott követelményeket. 5.

A speciális hitelezési kitettségek hitelkockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 148. cikk (4) bekezdésével összhangban kell kiszámítani.

6.

A 142. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában említett kitettségi osztályokba tartozó kitettségek esetén az intézmények a PD-kre saját becsléseket tesznek, a 138. cikkel és a 6. szakasszal összhangban.

7.

A 142. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén az intézmények az LGD-kre és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre saját becsléseket tesznek, a 138. cikkel és a 6. szakasszal összhangban.

8.

A 142. cikk (2) bekezdésének a)–c) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén az intézmények a 157. cikk (1) bekezdésében meghatározott LGD-értékeket, és a 162. cikk (8) bekezdésének a)–d) pontjában meghatározott hitel-egyenértékesítési tényezőket alkalmazzák, kivéve, ha engedélyt kaptak az említett kitettségi osztályok esetében az LGD-kre és hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becsléseik alkalmazására a (9) bekezdéssel összhangban.

9.

A 142. cikk (2) bekezdésének a)–c) pontjában említett kitettségi osztályokba tartozó összes kitettség esetén az illetékes hatóság kizárólag a 138. cikkel összhangban engedélyezi az intézményeknek, hogy az LGD-kre és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becsléseket használjanak.

10.

Az értékpapírosított kitettségek és a 142. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az 5. fejezettel összhangban kell kiszámítani. 147. cikk Kollektív befektetési formák (KBF-ek) részvényeinek formájában fennálló kitettségek kezelése

1.

Amennyiben egy kollektív befektetési forma (KBF) részvényeinek formájában megjelenő kitettségek teljesítik a 127. cikk (3) bekezdésében meghatározott kritériumokat és az intézmény ismeri a KBF alapjául szolgáló kitettségek egészét vagy egy részét, az intézmény megvizsgálja ezen alapul szolgáló kitettségeket, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket az ebben a fejezetben meghatározott módszerekkel összhangban számíthassa ki. Amennyiben a KBF alapul szolgáló kitettsége maga is egy másik KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló másik kitettség, az első intézmény megvizsgálja a másik KBF alapul szolgáló kitettségeit is.

2.

Amennyiben az intézmény a KBF alapjául szolgáló kitettségek egésze vagy egy része tekintetében nem teljesíti az ebben a fejezetben meghatározott módszerek használatának feltételeit, a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható 157

veszteségértékeket a következő módszerekkel összhangban kell kiszámítani: (a)

a 142. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett, a „részvény” kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén az intézmények a 150. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyszerű kockázati súlyozási módszert alkalmazzák;

(b)

az (1) bekezdésben említett minden egyéb alapul szolgáló kitettség esetében az intézmények a 2. fejezetben meghatározott sztenderd módszert alkalmazzák, a következőkre figyelemmel: i.

a nem minősített kitettségekre vonatkozó egyedi kockázati súly alá tartozó vagy egy adott kitettségi osztály esetében a legmagasabb kockázati súlyt eredményező hitelminőségi besorolásba tartozó kitettség esetében a kockázati súlyt 2-es szorzóval kell megszorozni, de nem haladhatja meg az 1 250 %-ot;

ii.

minden egyéb kitettség esetében a kockázati súlyt 1,1-es szorzóval kell szorozni, és a kockázati súly nem lehet kisebb 5 %-nál.

Ha az a) pont alkalmazásában az intézmény nem tud különbséget tenni a nem tőzsdei, a tőzsdei és egyéb részvénykitettségek között, az érintett kitettségeket mint egyéb részvénykitettségeket kezeli. Ha ezek a kitettségek az intézmény adott kitettségi osztályba tartozó közvetlen kitettségeivel együtt a 145. cikk (2) bekezdése értelmében nem lényegesek, akkor az illetékes hatóság engedélyével alkalmazni lehet a 145. cikk (1) bekezdését. 3.

Amennyiben egy KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségek nem teljesítik a 127. cikk (3) bekezdésében meghatározott kritériumokat, vagy az intézmény nem ismeri a KBF összes alapul szolgáló kitettségét vagy azon alapul szolgáló kitettségét, amely maga is egy KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettség, az intézmény megvizsgálja az említett alapul szolgáló kitettségeket és a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket a 150. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyszerű kockázati súlyozási módszer szerint számítja ki. Ha az intézmény nem tud különbséget tenni a nem tőzsdei, a tőzsdei és egyéb részvénykitettségek között, az érintett kitettségeket mint egyéb részvénykitettségeket kezeli. Az intézmény a nem részvénykitettségeket az egyéb saját tőke osztályba sorolja.

4.

A (4) bekezdésben leírt módszer alternatívájaként az intézmények a számításokat maguk is elvégezhetik, vagy a következő harmadik feleket is megbízhatják az átlagos, kockázattal súlyozott kitettségértékeknek a KBF-ek alapjául szolgáló kitettségek alapján a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett módszerekkel összhangban történő kiszámításával és az eredmények jelentésével, a következők esetében: (a)

a KBF letétkezelő intézménye vagy pénzügyi intézménye, feltéve, hogy a KBF kizárólag értékpapírokba fektet be és minden értékpapírt ennél a letétkezelő intézménynél vagy pénzügyi intézménynél helyez letétbe;

(b)

más KBF-ek esetében a KBF kezelő társasága, amennyiben megfelel a 127. cikk (3) bekezdésének a) pontjában rögzített kritériumoknak.

A számítások helyességét külső auditor erősíti meg.

158

5.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek alapján az illetékes hatóságok engedélyezhetik az intézmények számára a 145. cikk (1) bekezdésének a (2) bekezdés b) pontja szerinti alkalmazását. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

2. ALSZAKASZ HITELKOCKÁZATRA VONATKOZÓ KOCKÁZATTAL SÚLYOZOTT KITETTSÉGÉRTÉKEK KISZÁMÍTÁSA

148. cikk Vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékei 1.

A (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott egyedi kezelés alkalmazására figyelemmel a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeit a következő képleteknek megfelelően kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW ⋅ kitettségérték ahol az RW kockázati súly meghatározása a következő: i.

ha PD = 0, RW: 0

ii.

ha PD = 1, azaz nem teljesített kitettségek esetén: –

ha az intézmények a 157. cikk (1) bekezdésében meghatározott LGD-értékeket alkalmazzák, RW: 0;

–

ha az intézmények saját RW = max{0,12.5 ⋅ (LGD − ELBE )};

LGD-becsléseket

alkalmaznak,

RW:

ahol a várható veszteség legpontosabb becslése (a továbbiakban: ELBE – Expected Loss Best Estimate) az intézmény által végzett, a nem teljesített kitettségből származó várható veszteségre vonatkozó legpontosabb becslésnek felel meg, a 177. cikk (1) bekezdésének h) pontjával összhangban; iii.

ha PD ∈ ]0%;100%[ , azaz az i. vagy ii. alpontban foglaltaktól eltérő értékek esetén:

159

⎛ ⎞ 1 + (M − 2.5) ⋅ b ⎛ 1 ⎞ R ⋅ G (PD ) + ⋅ G (0.999 )⎟⎟ − LGD ⋅ PD ⎟ ⋅ ⋅ 12.5 ⋅ 1.06 RW = ⎜ LGD ⋅ N ⎜⎜ ⎜ ⎟ 1− R 1 − 1.5 ⋅ b ⎝ 1− R ⎠ ⎝ ⎠ ahol

N(x) = egy sztenderd normál eloszlású véletlen változó kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz annak valószínűsége, hogy egy normál eloszlású, nulla átlagú, egy szórású véletlen változó, kisebb vagy egyenlő x-szel); G (Z) =egy sztenderd normál eloszlású véletlen változó inverz eloszlásfüggvénye (azaz olyan x érték, ami esetén teljesül, hogy N(x) z) R=

kumulatív

a korrelációs együttható, meghatározása a következő:

⎛ 1 − e −50⋅PD ⎞ 1 − e −50⋅PD ⎟ R = 0.12 ⋅ + 0.24 ⋅ ⎜⎜1 − 1 − e −50 1 − e −50 ⎟⎠ ⎝

b=

lejárati korrekciós tényező, meghatározása a következő:

b = (0.11852 − 0.05478 ⋅ ln (PD ))

2.

2

A nagyméretű szabályozott pénzügyi vállalkozásokkal és a nem szabályozott pénzügyi vállalkozásokkal szembeni minden kitettség esetében az (1) bekezdés iii. alpontja szerinti korrelációs együtthatót 1,25-dal kell megszorozni, a következők szerint: ⎡ ⎛ 1 − e −50⋅ PD 1 − e −50⋅ PD ⎜⎜1 − R = 1.25 ⋅ ⎢0.12 ⋅ 0 . 24 + ⋅ 1 − e − 50 1 − e −50 ⎝ ⎣

3.

⎞⎤ ⎟⎟⎥ ⎠⎦

A 198. és a 212. cikkben meghatározott követelményeknek megfelelő egyes kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségérték a következő képlettel igazítható ki:

Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW ⋅ kitettségérték ⋅ (0.15 + 160 ⋅ PD pp ) ahol: PDpp = a fedezetnyújtó PD-értéke. Az RW érték számítása a kitettségnek, az ügyfél PD-értékének és a fedezetnyújtóval szembeni, összehasonlítható közvetlen kitettség LGD-értékének a 3. pontban meghatározott releváns kockázati súlyra vonatkozó képletbe való helyettesítésével történik. A lejárati tényező (b) számítása a fedezetnyújtó PD-értéke és az ügyfél PD-értéke közül az alacsonyabb használatával történik. 4.

Vállalatokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, ahol az éves összes árbevétel azon konszolidált vállalatcsoport esetében, amelynek a cég tagja, kevesebb, mint 50 millió EUR, az intézmények a következő, az (1) bekezdés iii. alpontjában lévő korrelációs képletet alkalmazhatják a vállalati kitettségek kockázati súlyának kiszámítására: Ebben a képletben az S az éves összes árbevételt jelöli millió euróban, ahol teljesül, hogy 5 millió EUR ≤ S ≤ 50 millió EUR. Az 5 millió EUR-nál kisebb árbevételeket úgy kell kezelni, mint az 5 160

millió EUR-val egyenlő árbevételeket. Vásárolt követelések esetén az éves összes árbevétel a halmazban szereplő egyes kitettségek súlyozott átlaga. R = 0.12 ⋅

⎛ 1 − e −50⋅PD ⎞ 1 − e −50⋅PD ⎛ min{max{5, S },50}− 5 ⎞ ⎜⎜1 − ⎟ − 0.04 ⋅ ⎜1 − + ⋅ 0 . 24 ⎟ − 50 − 50 ⎟ 1− e 1− e 45 ⎝ ⎠ ⎝ ⎠

Az intézményeknek a konszolidált csoport mérlegfőösszegével kell helyettesíteniük az éves összes árbevételt, ha az éves összes árbevétel nem jellemzi megfelelően a vállalat méretét, és a mérlegfőösszeg az árbevételnél jellemzőbb mutató. 5.

Olyan speciális hitelezési kitettségek esetében, amelyeknél az intézmény nem tud PD-t becsülni vagy az intézmény PD-becslései nem felelnek meg a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek, az intézmény az 1. táblázatnak megfelelően rendel kockázati súlyokat ezekhez a kitettségekhez, a következők szerint: 1. táblázat Hátralévő futamidő

1. kategória

2. kategória

3. kategória

4. kategória

5. kategória

Kevesebb, mint 2,5 év

50 %

70 %

115 %

250 %

0%

2,5 év vagy annál több

70 %

90 %

115 %

250 %

0%

Kockázati súlyoknak speciális hitelezési kitettségekhez történő hozzárendelésénél az intézményeknek a következő tényezőket kell figyelembe venniük: pénzügyi erő, politikai és jogi környezet, ügylet- és/vagy eszközjellemzők, a szponzor és fejlesztő ereje, beleértve bármely magán- és közszféra közti partnerség bevételeit, és fedezettség. 6.

Az intézmények vásárolt vállalati követeléseik esetében teljesítik a 180. cikkben meghatározott követelményeket. Azoknál a vásárolt vállalati követeléseknél, amelyek ezen kívül a 149. cikk (5) bekezdésében meghatározott feltételeket is teljesítik, és amennyiben indokolatlan terhet jelentene az intézmény számára a vállalati kitettségekre vonatkozóan a 6. szakaszban meghatározott kockázat-számszerűsítési standardok alkalmazása ezekre a követelésekre, alkalmazhatók a 6. szakaszban meghatározott, a lakossági kitettségekre vonatkozó kockázat-számszerűsítési standardok.

7.

Az IRB értékpapírosítás keretében első veszteségviselő pozícióként kezelhetők az olyan vásárolt vállalati követelések, visszafizetendő árengedmények, biztosítékok vagy részleges garanciák, amelyek nemteljesítési veszteségekre, felhígulási veszteségekre, vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségi fedezetet biztosítanak.

8.

Amennyiben egy intézmény számos kitettségnél olyan feltétellel nyújt hitelkockázati fedezetet, hogy a kitettségek n-edik nemteljesítése váltja ki a fizetést, és ez a hitelkockázati esemény megszünteti a szerződést, akkor az 5. fejezetben meghatározott kockázati súlyokat kell alkalmazni, ha a termék egy elismert KHMI által készített külső hitelminősítéssel rendelkezik. Ha a termék nem minősített egy elismert KHMI által, a kosárban található kitettségek kockázati súlya összeadódik, kivéve (n-1) kitettséget, ahol a várható veszteség értéke megszorozva 12,5-del, és a kockázattal súlyozott kitettségértéknek az összege nem haladhatja meg a hitelderivatíva által nyújtott fedezet névértékének 12,5161

szeresét. Az összesítésből kizárandó (n-1) kitettségeket azon az alapon kell meghatározni, hogy magukban kell foglalniuk azokat a kitettségeket, amelyek mindegyikéhez alacsonyabb kockázattal súlyozott kitettségérték tartozik, mint az összesítésben szereplő bármely kitettség kockázattal súlyozott kitettségértéke. 1 250 %-os kockázati súly alkalmazandó az egy kosárban lévő olyan pozíciókra, amelyek esetében az intézmény nem tudja az IRB-módszer alapján meghatározni a kockázati súlyt. 9.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek alapján az intézmények figyelembe veszik az (5) bekezdés második albekezdésében említett tényezőket, amikor speciális hitelezési kitettségekhez rendelnek kockázati súlyokat. Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására. 149. cikk Lakossági kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek

1.

A lakossági kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a következő képleteknek megfelelően kell kiszámítani: Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW ⋅ kitettségérték ahol az RW kockázati súly meghatározása a következő: i.

ha PD = 0, RW: 0

ii.

ha PD = 1, azaz nem RW = max{0,12.5 ⋅ (LGD − ELBE )};

teljesített

kitettségek

esetén,

RW:

ahol ELBE az intézmény által végzett, a nem teljesített kitettségből származó várható veszteségre vonatkozó legpontosabb becslésnek felel meg, a 177. cikk (1) bekezdésének h) pontjával összhangban; iii.

ha PD ∈ ]0%;100%[ , azaz az i. vagy ii. alpontban foglaltaktól eltérő értékek esetén: ⎛ ⎞ ⎛ 1 ⎞ R RW = ⎜ LGD ⋅ N ⎜⎜ ⋅ G (PD ) + ⋅ G (0.999)⎟⎟ − LGD ⋅ PD ⎟ ⋅ 12.5 ⋅ 1.06 ⎜ ⎟ 1− R ⎝ 1− R ⎠ ⎝ ⎠ ahol N(x) = egy sztenderd normál eloszlású véletlen változó kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz annak valószínűsége, hogy egy normál eloszlású, nulla átlagú, egy szórású véletlen változó, kisebb vagy egyenlő x- szel); 162

G (Z) =egy sztenderd normál eloszlású véletlen változó inverz eloszlásfüggvénye (azaz olyan x érték, ami esetén teljesül, hogy N(x) z); R=

kumulatív

a korrelációs együttható, meghatározása a következő:

R = 0.03 ⋅

⎛ 1 − e −35⋅PD ⎞ 1 − e −35⋅PD ⎟ ⎜⎜1 − 0 . 16 + ⋅ 1 − e − 35 1 − e − 35 ⎟⎠ ⎝

2.

A 142. cikk (5) bekezdésében meghatározott kis- és közepes méretű vállalkozással szembeni minden, a 198. és 212. cikkben meghatározott követelményeknek megfelelő kitettség kockázattal súlyozott kitettségértéke a 148. cikk (3) bekezdésének megfelelően kiszámítható.

3.

Az ingatlannal fedezett lakossági kitettségeknél 0,15 értékű R együtthatóval kell felváltani az (1) bekezdés szerinti korrelációs képlettel kiszámított értéket.

4.

Az a)–e) pontban meghatározott minősített rulírozó lakossági kitettségeknél 0,04 értékű R korrelációval kell felváltani az (1) bekezdésben meghatározott korrelációs képlettel kiszámított értéket. A kitettségek minősített rulírozó lakossági kitettségeknek minősülnek, ha eleget tesznek a következő feltételeknek: (a)

a kitettségek magánszemélyekkel szembeniek;

(b)

a kitettségek rulírozók, fedezetlenek, és amíg igénybe nem vették őket, az intézmény azonnal és feltétel nélkül felmondhatja őket. Ebben az összefüggésben a rulírozó kitettségek olyan kitettségek, mint amelyek esetén az ügyfelek fennálló tartozásainak összege a kölcsönfelvételi és visszafizetési döntések alapján egy adott, az intézmény által meghatározott határértékig ingadozhat. Az igénybe nem vett kötelezettségvállalások feltétel nélkül felmondhatónak tekinthetők, ha a feltételek lehetővé teszik az intézmény számára azok felmondását a fogyasztóvédelmi és kapcsolódó jogszabályok által lehetővé tett legnagyobb mértékig;

(c)

az egy személlyel szembeni maximális kitettség a részportfolióban legfeljebb 100 000 EUR;

(d)

az e bekezdésben szereplő korrelációs képlet használata olyan portfoliókra korlátozódik, amelyek veszteségrátájának a volatilitása az átlagos veszteségrátáikhoz viszonyítva alacsonyabb, különösen az alacsony PD-sávokban;

(e)

a minősített rulírozó lakossági kitettségként történő kezelés összhangban áll a részportfolió alapjául szolgáló kockázati jellemzőkkel.

Olyan biztosítékkal fedezett hitelkeretnél, amely fizetés átutalására nyitott folyószámlához kapcsolódik, a b) ponttól eltérve nem alkalmazandó a fedezetlenségre vonatkozó követelmény. Ebben az esetben a biztosítékból behajtott összeget nem vehetik figyelembe az LDGbecslésben. Az illetékes hatóságok felülvizsgálják a minősített rulírozó lakossági részportfoliókra, valamint az összesített minősített rulírozó lakossági portfolióra vonatkozó veszteségráták 163

relatív volatilitását, és megosztják a minősített rulírozó lakossági veszteségráták tipikus jellemzőire vonatkozó információt a tagállamok között. 5.

Ahhoz, hogy a vásárolt követeléseket lakossági követelésként lehessen kezelni, azoknak meg kell felelniük a 180. cikkben meghatározott követelményeknek és a következő feltételeknek: (a)

az intézmény a követeléseket nem kapcsolt, harmadik fél eladótól vásárolta, és az adóssal szembeni kitettsége nem foglal magában semmilyen közvetlenül vagy közvetetten magától az intézménytől származó kitettséget;

(b)

a vásárolt követelések az eladó és ügyfél közti független üzleti kapcsolat révén jönnek létre. Mint ilyenek, nem ismerhetők el a vállalatok közti követelések és az olyan követelések, amelyek kölcsönös vásárlási és eladási viszonyban álló vállalatok közti ellenszámlák alá tartoznak;

(c)

a vásárló intézménynek követelése áll fenn a vásárolt követelésből származó összes bevételre, vagy a bevételek arányos kamataira; és

(d)

a vásárolt követelések portfoliója kellően diverzifikált.

6.

Az IRB értékpapírosítás keretében első veszteségviselő pozícióként kezelhetők az olyan vásárolt követelések, visszafizetendő árengedmények, biztosítékok vagy részleges garanciák, amelyek nemteljesítési veszteségekre, felhígulási veszteségekre, vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségi fedezetet biztosítanak.

7.

A vásárolt lakossági követelések hibrid halmazai esetében, amennyiben a vásárló intézmények nem tudják elkülöníteni az ingatlannal biztosított kitettségeket és a minősített rulírozó lakossági kitettségeket az egyéb lakossági kitettségektől, az említett kitettségekhez a legmagasabb tőkekövetelményt eredményező lakossági kockázati súlyt kell rendelni. 150. cikk Részvénykitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek

1.

Az intézmények a részvénykitettségekre – kivéve a második résznek megfelelően levont vagy a 45. cikknek megfelelően 250 %-os kockázati súly alá tartozó kitettségeket – vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeiket a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott különböző módszereknek megfelelően meghatározzák és eltérő portfoliókra alkalmazzák, amennyiben az intézmény belsőleg maga is eltérő módszereket alkalmaz. Amennyiben az intézmény eltérő módszereket alkalmaz, választását következetesen hajtja végre, és ezt nem a szabályozási arbitrázs érdekében teszi. Az intézmények a kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokkal szembeni részvénykitettségeket kezelhetik az egyéb nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök kezelési módja szerint.

2.

Az egyszerű kockázati súlyozási módszer alapján a kockázattal súlyozott kitettségértéket a következő képleteknek megfelelően kell kiszámítani: Kockázati súly (RW) = 190 % megfelelően diverzifikált portfóliókban található nem tőzsdei

164

részvénykitettségek esetében. Kockázati súly (RW) = 290 % tőzsdei részvénykitettségek esetében. Kockázati súly (RW) = 370 % minden egyéb részvénykitettség esetében. Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW * kitettségérték. A nem kereskedési könyvi rövid készpénz pozíciókat és származtatott ügyleteket ugyanazon részvényekben levő hosszú pozíciókkal kiegyenlíthetik, feltéve, hogy ezeket az eszközöket kifejezetten adott részvénykitettségek fedezeteként jelölték ki, és ezek legalább még egy évig fedezetül szolgálnak. Az egyéb rövid pozíciókat hosszú pozícióként kell kezelni úgy, hogy az egyes pozíciók abszolútértékéhez hozzárendelik a vonatkozó kockázati súlyt. Lejárati eltéréssel rendelkező pozíciók esetében a módszer megegyezik a 158. cikk (5) bekezdésében meghatározott vállalati kitettségeknél alkalmazottal. Az intézmények a részvénykitettség előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetét a IV. fejezetben meghatározott módszerekkel összhangban ismerhetik el. 3.

A PD/LGD-módszer alapján a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 148. cikk (1) bekezdésében szereplő képletek szerint kell kiszámítani. Ha az intézmények nem rendelkeznek elegendő információval a nemteljesítés 174. cikkben meghatározott fogalmának használatára, akkor 1,5-es szorzót kell a kockázati súlyokra alkalmazni. Az egyedi kitettség szintjén a várható veszteségérték 12,5-szeresének és a kockázattal súlyozott kitettségértéknek az összege nem haladhatja meg a kitettségérték 12,5-szeresét. Az intézmények a részvénykitettség előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetét a IV. fejezetben meghatározott módszerekkel összhangban ismerhetik el. Erre a fedezet nyújtójával szembeni kitettségre vonatkozó 90 %-os LGD alkalmazandó. 65 %-os LGD alkalmazható a kellően diverzifikált portfóliókban lévő nem tőzsdei részvénykitettségekre. E célból az M értéke 5 év.

4.

A belső modelleken alapuló módszer alapján a kockázattal súlyozott kitettségérték az intézményi részvénykitettségre vonatkozó, a negyedéves bevétel és egy hosszú távú mintaidőszakra számított 12,5-del megszorzott kockázatmentes ráta közti különbségre 99 százalékos egyoldali konfidenciaintervallumú becslést adó belső kockáztatottérték-modellből levezetett potenciális veszteség összege. A kockázattal súlyozott kitettségértékek a részvényportfólió szintjén nem lehetnek kisebbek a következők teljes összegénél: (a)

a PD/LGD-módszer alapján előírt kockázattal súlyozott kitettségértékek; és

(b)

az ennek megfelelő várható veszteségértékek 12,5-szerese.

Az a) és b) pontban említett értékeket a 161. cikk (1) bekezdésében meghatározott PD-értékek és a 161. cikk (2) bekezdésében meghatározott megfelelő LGD-értékek alapján kell kiszámítani. Az intézmények elismerhetik egy részvénypozíció előre rendelkezésre nem bocsátott hitelkockázati fedezetét.

165

151. cikk Részvénykitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek Az intézménynek a központi szerződő fél nemteljesítési alapjába tett előre finanszírozott hozzájárulásából eredő kitettségekre és a központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket értelemszerűen a 296–300. cikknek megfelelően kell meghatározni. 152. cikk Egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközökre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek A kockázattal súlyozott kitettségértékeket az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközökre a következő képletnek megfelelően kell kiszámítani: Kockázattal súlyozott kitettségérték = 100% ⋅ kitettségérték , kivéve: a)

a készpénz-állomány és az azzal egyenértékű készpénztételek, valamint saját trezorokban vagy az aranyrúd-kötelezettségekkel fedezett rész mértékéig letétbe helyezett aranyrudak esetében 0 %-os kockázati súlyt kell hozzárendelni;

b)

ha a kitettség lízingelt eszközök maradványértéke, amely esetben kiszámítása a következő: 1 ⋅100% ⋅ kitettségérték , t ahol t a következő értékek közül a nagyobb: 1 vagy a lízingből hátralevő teljes évekhez legközelebbi szám.

3. ALSZAKASZ VÁSÁROLT KÖVETELÉSEK FELHÍGULÁSI KOCKÁZATÁRA VONATKOZÓ KOCKÁZATTAL SÚLYOZOTT KITETTSÉGÉRTÉKEK KISZÁMÍTÁSA

153. cikk Vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek 1.

Az intézmények a vásárolt vállalati és lakossági követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 148. cikk (1) bekezdésében meghatározott képlet szerint számítják ki.

2.

Az intézmények a PD és LGD bemenő paramétereit a 4. szakasznak megfelelően határozzák meg.

3.

Az intézmények a kitettségértéket az 5. szakasznak megfelelően határozzák meg.

166

4.

E cikk alkalmazásában az M értéke 1 év.

5.

Az illetékes hatóságok mentesítik az intézményt a vásárolt vállalati és lakossági követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékekre vonatkozó követelmények alól, ha az intézmény az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyította, hogy a felhígulási kockázat lényegtelen az adott intézmény esetében.

167