J U R A -K R É T A HATÁRRÉTEGEK BIOSZTRATIGRÁFIÁJA A HÁRSKÚT, KÖZÖSKŰTI-ÁROK II. SZELVÉNYBEN H orváth A n n a — K nauer J ózsef
M. Áll. Földtani Intézet Budapest, Népstadion út 14. H-1143
E TO : 551.762(763)234.373.1/.2)
T á r g y s z a v a k : biosztratigráfia, zóna, üledéklerakódás, Ammo nites, Calpionellidae, Hárskút A Szentivánhegyi Mészkő és a Pálihálási Mészkő Formációt'tartalmazó hárskúti jura—kréta szelvény jelentőségét elsősorban az adja meg, hogy réteg szerinti gyűjtés alapján lehetővé vált Calpionellidae és Ammonites fauna segítségével, ill. zónabeosztással folyamatos rétegsorban kimutatni a jura—kréta határt. Ez a korábbi vizsgálatok során megfelelő Ammonites fauna hiányában csak mikrofaunával volt megoldható. A biosztratigráfiai vizsgálatok során megállapítható volt, hogy a réteg sorban üledékhézag, egyes rétegekben pedig> ezzel kapcsolatos részleges faunahiány mutatkozik, ami azonban nem bontotta meg az egyes szintek egymásutániságát. Hazai és külföldi faunákkal való összehasonlítás és az Ammonites együttesben magas százalékban résztvevő Phyllo- és Lytoceratidaek. alap ján megállapítható volt, hogy a hárskúti szelvény, ill. a Szentivánhegyi Mészkő Formáció Ammonites faunája a mediterrán (tethysi) faunatarto mányba tartozik.
Bevezetés Az 1984. szeptember 18—22. között a Magyar Állami Földtani Intézet ál tal Sümegen, a jura—kréta határkérdés tárgyában megrendezett nemzetközi konferencián rövid előadás keretében ismertettük a hárskúti szelvény alsó kréta szakaszának biosztratigráfiáját (H o r váth A .—K üstatjeu J. lj)86). A je len dolgozat ennek a szelvénynek részletesebb elemzését tartalmazza. A konferencia befejező részében J. E e m a x e javaslatot tett az 1973. évi lyoni konferencián rögzített jacobi/grandis (titon—berriasi) határnak mélyebb szintre, a jacobi zóna bázisára való áthelyezésére a mediterrán faunatarto mány területén. Ezek szerint a határrétegek a jacobi zóna bázisától a grandis zóna bázisáig terjednének. Ez nemzetközi viszonylatban megkönnyítené a kü lönböző faunatartományok korrelálhatóságát. A javaslatot a jelenlevők egy hangúlag elfogadták. A jelen munka már e javaslat szellemében készült. A Hárskút, Közöskúti-árok II. (1. ábra) rétegsora 84 réteget tartalmaz, Ennek felső 45 rétegét (a transitorius zóna felső részétől a picteti szubzónáig terjedő szakasza) mutatjuk be. Hiányosságai ellenére ez a szelvény nagy jelentőségű. A Földtani Intézet nek régi törekvése volt — elsősorban F ülöp J. indíttatására — olyan feltárá-
1 . ábra. F ig . 1.
A Hárskút, Közöskúti-árok helyszínrajza Layout of Közöskút ravine at Hárskút
sok létesítése, melyekben folyamatos rétegsorban niakrofaunával is bizonyít hatóan megvannak a jura—kréta határrétegek is. Bár az alsó-krétából igen szép és gazdag Ammonites faunát is tartalmazó, feltárásaink vannak, de ennek a követelménynek eddig minden tekintetben egyik, sem felelt meg. Kutatástörténeti szempontból feltárásunknak előzményei nincsenek, ha csak nem tekintjük annak bizonyos fokig a Közöskúti-árok folytatásában, mintegy 300 m-re levő másik szelvényünket. Ezen a helyen ifj. N o sz k y J. et al. (1957) 1:25 000 méretarányú földtani térképén alsó-kréta lemezes márga és crinoideás, brachiopodás mészkő szerepel. 1961-ben E ü löp J., a M Á É I ak kori igazgatója által indított feltárási munkák több évi gyűjtésének eredmé nyeként itt rendkívül gazdag Ammonites- anyag került elő. Á feltárás légalsó rétege azonban nem érte el a jura—kréta határt (E ü löp J. 1964). A dolgozat tárgyát képező szelvény anyagának gyűjtését E ü lö p J. megbízásából Kocsis L. a M Á F I gyűjtője végezte még 1967-ben. Ammonites biosztratigráfia Rétegenként mégközelítőleg 1 m2-es területekről történt a gyűjtés. A tel jes szelvény 71 folyamatos rétegből (1 — 71) és a terület morfológiai kialaku lása miatt külön begyűjtött legfelső szakasz 14 rétegéből (101 — 114), összesen 85 rétegből áll [2. ábra (a szelvény 53 — 71 rétegeinek feltüntetése nélkül)]. Eeldolgoztuk a szelvény 34. rétegétől kezdődő (Par. transitorius zóna) és a leg felső, 101-es [B. ( B. ) picteti szubzóna] rétegig terjedő, 6,51 m-t kitevő szaka szát (1. táblázat). Az egyes rétegek vastagsága 2—24 cm között változik. Az Ammonitesek kevés kivétellel rossz, megtartásúak, sokszor teljesen fel oldódott felülettel és sok a töredékes példány is. A rétegekben elfoglalt helyze tük túlnyomóan vízszintes. Kivételt képeznek a 29, 25, 19-es rétegek, melyek ben zavart helyzetűek. A szelvény vizsgált szakaszában összesen 755 db Am monites került elő. Meghatározott 707, indet. 48 példány. A meghatározott Ammonitesek 27 genusba (subgenus) tartoznak 61 fajjal. Családok (alcsaládok) szerinti százalékos megoszlásuk:
2. 1. 5.
á b rá s
A Hárskút, Közöskúti-árok II. szelvény felső szakaszának litológiai felépítése , (Császár G. felvétele) és Ammonites zonációja
Talaj, lejtőtörmelékkel, 2. .pados mészkő, 3. lencsésen rétegezett mészkő, 3 . lemezesen rétegzett mészkő, lemezes, aprógumós mészkő, 6. pados mészkő, 7. aprógumós, agyagos mészkő, 5.’nagygumós, agyagos mészkő
F ig . 2.
Lithology o f the upper.segment of profile Közöskút Ravine II at Hárskút (pho tographed by Császár G.) and its ammonite zonation
1. Soil with talus, 2. bedded limestone, 3. lenticularly stratified limestone, 4. laminated limestone', 5. láminated small-nodular limestone, 6'. bedded limestone, •7. small-nodular, argillaceous limestone, 8 . large-nodular, argillaceous limestone
Phylloceratidae Lytoceratinae Protetragonitidae Haploceratidae Perisphinctidae Spiticeratinae Berriasellidae
364 100 48 22 14 61 98
db db db db db db db
'
51,50% 14,14% 6,80% 3,20% 1,96% 8,60% 13,80%
T a b le
— tá b lá z a t' 1.
h
+
» < a
< OS H rt
^ ^ CO
c*-n _l_
H B
rW
_4-
W r.!5.
CvroHíK-1 + ‘3
«as Kg «
<S a
e-s-j-
Sa»
-r GO bbce 3-, X
A Hárskút, Közöskúti-árok II. alsó-kréta Ammonites faunája Lower Cretaceous ammonite fauna of Közöskút Ravine II at Hárskút
4-'
.
<
E -t 03■«03 ^a H
§ E-<
O Ph ^So *û Q.c
-
o
.8 +
S*1 O -O "3â
•S a g P4 SO
s I
obK a jr. « -a£
■s "e
sv . ' B£ ^
X
° Ü• Ô8 C
S £<■£ ^=C C 83 « « e> b •<S>-çi -rO <ü ajcq *s S Ö5 05 S
ce ce G
Su!
e ?.
£
Ûî
•g t 0
;H w : 03ï
03 4 \. ?■ {
«
'§ o -g "3 "3 2 ^ 9 .
«o; 8S ^wE 8S8ES8ES0¿d o *o • E >> §^ , ^ c 5 5 5 S ■ * 5) ï ® 5) 5) M G co U « S *W)fe ^ S « S S S ■S'! "S ■§•§•§ So § -g g § g w S $ k . k * fc'fc t'Êfe^ S' jS’o 2 5 ^ V k k x“ 'C 3, A .2 « 1 fe cq fe & ^ Si >, o S5 • v .w^ « a ® o K .li to «0 53 < ^ ^.¡n ÎUtUÏ= COhOh0h ik O) 05 Cq -cq Cq Bq Û HÛ H; k. k. h 5
J!. ( B .) ficteti
•çù -çù 'ç*
) t) S
102 104 106 108
110
1
r i
112 114
I ! I
IB . ( B .) privnsensis
-\ --t-
! «
S. (St.) subalpina
_i_L
_L 1 1 ~r 1 1 1 1 1
r
1 1 1 1 1 1
1
t
r—r I
a f* *c
65
<>1
s. <ü Cn 3 S •o g . ■ o 5r is à 9- “ * g g I Sí te »'5S ■s-8| g ■§/§, §‘iT CO52 £¡ ë
e^ fc ***.*.** KK J3. < u <ö Q JV o) ^ ^ ^ v ^ 1-8 <J ÇJ Ü V •"S *iá •'¿s *«á *iá -iá S , S , S , S, Ö, A
CQco ÖQ^0°Q^
a s , a, a.
co cqCQc<j
Az Ammonitesek nómenklatúrái besorolásánál P h . J. H oedemaeker , (1982) rendszerét vettem át kis változtatással, azaz a Lytoceratinaek esetében V í g h G. (1984) rendszerét is figyelembe vettem. Helyhiány miatt az egyes szubzónák faunáinál a Phyllo-. és Lytoceratidaek teljes elhagyása mellett első sorban a szintjelző és jellemző fajokat soroljuk fel, zárójelben adva példány számaikat. Paraulacosphinctes transitorius zóna Paraulacosphinctes transitorius szubzóna Mivel a jura rétegek feldolgozása nem tartozott feladatkörünkbe, a zóna (szubzóna) felső részét képviselő 33—34-es rétegek a jacobi szubzóna alsóhatárá nak pontos meghatározása miatt kaptak helyet munkánkban. Az említett rétegek együttes vastagsága 34 cm. Anyaga sima szövetű, vörhenyes, pados kifejlődésű mészkő, viszonylag gazdag, elég jó megtartású Ammonites fauná val. A fontosabb fajok: Haploceras élimatum (Opp .) + cf. (4), Paraulacosphinctes cf. transitorius (Opp .) (1), Berriasella ( Malbosiceras) chaperi (Pic t .) (2), Subthurmannia ( Strambergella) aff. carpathica (Zit t .) (1).
Pseudosubplanites euxinus zóna A zóna a szelvény 32 —8-ig terjedő rétegsorát foglalja magában 3,96 m-es vastagságban. Kőzete alsó részében pados) felfelé lemezes, rózsaszínű, világos és sötétfoltos sima szövetű mészkő. Kövületei töredékesek, vagy oldási nyomo kat mutatnak. Berriasella (Hegaratella) jacobi szubzóna A 32 — 25 rétegig terjedő zónaszakasz tartozik a szubzónába 1,52 m-es vas tagságban. Az előző szubzónától elválasztó határréteget az utolsó (egyetlen) Paraulacosphinctes cf. transitorius, ill. a Spiticerasok első fellépésétől számí tom. Jellemző fajai: Haploceras élimatum (Opp .) + cf. (6) H. leiosoma (Opp .) (2), Pseudosubplanites grandis (Má z .) + cf. (3), Berriasella (Hegaratella) jacobi M á z . -f cf. (2), Berriasella (Delphinella) cf. boisseti L e H e g . (1), Proniceras cf. simplex D j a n . (1), P. aff. subtoucasi D jaüst. (1), Spiticeras (Spiticeras) cf. celsum (Opp .) (4). Pseudosubplanites grandis szubzóna A 24—8 közötti rétegek lemezes mészköveit soroltuk a szubzónába, jel lemző Ammonitesei alapján. Bár az emelethatárok megvonásával kapcsolatos nemzetközi álláspont (Koppenhága, 1982) alapján — mely szerint a zónákat mindig a vonatkozó ősmaradványok rétegek szerinti első megjelenésénél kell meghúzni — a Ps. grandis szubzóna alsó határát már a 26. rétegnél, az első Ps. grandis megjelenésénél kellett volna kijelölni, azonban L e H egarat (1971 — 73) adatai szerint, míg a Ps. grandis szórványosan már a jacobi szubzónában is megjelenik, addig a B. ( O.) jacobi csak a saját szubzónájára jel lemző. így a szubzóna alsó határát az utolsó B. (M .) jacobi alapján, míg felső határát a következő szubzóna zónajelző alakjának, a S. ( St.) aff. subalpina-
nak első (egyetlen) megjelenése és a Ps. grandis-ók és Ps. euxinus-ok utolsó megjelenése között vontam meg. Jellemző fajok: Pseudosubplanites euxinus (R é t .) (2), P. grandis (Má z .) + cf. (6), Berriasetta ( B .) cf. privasensis (Pic t .) (1), B. (Delphinella) berthei (Tőire.) (3), B. (D .) obtusenodosa (R é t .) + ex gr. (5), Pomeliceras (Mazenoticeras) curelense (K i l .) (1), Euthymiceras aff. euthymi (Pic t .) (1), Himalayites ( ? ) aff. kasbensis (P om .) (1), SubtJmrmannia ( Strambergella) abeissa (Opp .) + ex gr. (6), Dalmasiceras) sp. [ex gr. gigas (D j a n .)] (1), Dalmasiceras (Subalpinites) sp. (1). SubtJmrmannia ( Strambergella) occitanica zóna A szelvénynek a zónába tartozó szakaszát a 7—110 rétegek képviselik 1,24 m-es vastagságban. Kőzete a fiatalabb rétegek felé fehéres-szürkés árnya latba átmenő rózsaszínű lemezes mészkő. Ammonitesei rossz megtartásúak és az átmenő alakokon kívül — a dalmasi szubzóna kivételével — igen ritkák. SubtJmrmannia ( Strambergella) subalpina szubzóna A szubzónába sorolt, mindössze 38 cm vastagságot kitevő három réteg (7 —5) szegényes anyaga miatt a szubzóna' jelenlétére egyetlen, kopottsága miatt ,,aff.” -ra határozott, zónajelző SubtJmrmannia (St.) aff. subalpina utal. A szubzóna felső határát feltételes jelleggel a SubtJmrmannia ( St.) aff. floquinensis L e H e g . alapján jelöltem ki, amely ugyan a mélyebb szintek jellemző alakja, de még ebbe a szubzónába is felmegy. Ammonitesei: ?Pseudosubplani tes sp.. (2), Neocosmoceras sp. (1), SubtJmrmannia (Strambergella) aff. flogüinensis.L e H eg . (1), S. (St.) aff. subalpina (Má z .) (1). ?Berriasella ( Berriasella) privasensis szubzóna Az esetlegesen meglevő szubzónába a 4 —3 rétegek sorolhatók a következő fajokkal: Berriasella (Malbósiceras) aff. malbosi (Pict .) (1), Dalmasiceras (Dalmasiceras) aff. gigas (D j a n .) (1), Spiticeras (Spiticeras) sp. (ex gr. pseudobilobatum D j a n .) (1).
Dalmasiceras ( Dalmasiceras) dalmasi szubzóna A 2 —110 rétegeket magában foglaló 74 cm vastagságú faunáját a Dalma siceras fajok faj- és egyedszámban való feldúsulása jellemzi. A szubzóna alsóés felső határát a Dalmasiceras (D.) punctatum első és utolsó előfordulása adja meg. Jellemző fajok: Berriasella ( Berriasella) cf. privasensis (Pict .) '+ aff., ex gr. (5), B. (B .) picteti (Ja c .) (1), Euthymiceras euthymi (Pict .) + aff. (4), Dalmasiceras (Dalmasiceras) cf. dalmasi (Pict .) + aff. (3), D. (D .) punctatum D j a n . + cf., aff. (17), D. (D .) gigas Dj a n . + aff., ex gr. (8), Spiticeras (Spiticeraé) aff. dúcaié (Ma t h .) + ex gr. (4), S. (S .) multiforme (Dj a n .) + aff. (4), S. (Negreliceras) paranegreli D j a n . (3). Subthurmannia (Subthurmannia) Boissieri zóna A szelvény felső, 97 cm vastagságú szakaszát (109 —101)'soroltuk a zónába. Kőzete szürkésfehér, sima szövetű, lemezes mészkő.. Ammonitesei tö redékesek, oldott felületűek és különösen a legfelső rétegekben igen kis számúak.
Berriasella ( Malbosiceras) paramimouna szubzóna A szubzónába tartozó 109 — 105 rétegek vastagsága 49 cm. Felső határá nak kijelölését szintjelző faj hiányában egyedül a Spiticeras (8 .) multiforme fajra alapoztam, mely a franciaországi szelvények (L e H egarat 1973) para mimouna szubzónájának egyik jellemző alakja. Előforduló fajok: Subthurmannia ( Subthurmannia) cf. boissieri (Pic t .) (2), 8. (Strambergella) cf. occitanica (Pict .) (1), 8. (Jabronella) subisaris (Má z .) (4), Spiticeras (Spiticeras) cf. dúcaié (Math .) (5), 8. (8 .) aff. multiforme D j a n . -f ex gr. (8), 8. (Negreliceras) paranegrelit)jár . + cf. (3). Berriasella ( Berriasella) picteti szubzóna A 48 cm-t kitevő négy réteg (104 — 101) faunája ugyan nélkülözi a szub zóna jellemző alakjait, de a meglevő fajok a franciaországi szelvények (L e H 1973) picteti szubzónájában is megvannak. Kivétel a Subthurmannia (8 t.) occitanica faj, mely ott az occitanica-zóna zónajelző kövülete. A fajok: Subthurmannia (Subthurmannia) cf. boissieri ( P . ) (1), S. (Strambergella) cf. occitanica ( P . ) (1), Spiticeras (Spiticeras) cf. dúcaié ( M . ) (3). e g
a r a t
i c
t
i c t
a
t h
Biosztratigráfiai megfigyelések és következtetések Ammonitesek alapján Megfigyeléseimet Kocsis L. gyűjtési jegyzőkönyve és a vizsgálatra kapott Ammonitesek alapján közöljük. Feltűnő, hogy a vizsgált, álig 6,51 m vastagságú szelvényrészlet négy zó nán belül nyolc szubzónát tartalmaz. Eltekintve a Pár. transitorius szubzónától, amelynek csak felső részét vizsgáltuk, így teljes vertikális terjedelmét nem ismerjük, valamennyi szubzónára a csekély vastagság jellemző. Par. transitorius szubzóna felső része B. ( H .) jacobi szubzóna Ps. grandis szubzóna S. ( St.) subalpina szubzóna ? B. ( B .) privasensis szubzóna Da. (Da.) dalmasi szubzóna B. ( M . ) paramimouna szubzóna B. ( B.) picteti szubzóna Összesen:
0,34 1,52 2,44 0,38 0,12 0,74 0,49 0,48
m m m m m m m m
6,51 m
A szelvényszakaszban faunahiány és ebből, valamint a szubzónák vé konyságából következően üledékhézag észlelhető. A faunahiány különösen a Ps. grandis szubzónában feltűnő, ahol a 10 —14, továbbá a 16, 20-as rétegben csak kevés Phyllo- és Lytoceratidaet találtunk, a 17-es rétegben pedig egyálta lában nincs Ammonites. Ugyanez vonatkoztatható a S. (St.) subalpina, ?B. ( B.) privasensis, B. ( B.) picteti szubzónákra is, míg a B. ( M .) jacobi szubzónánál kisebb mértékű, csak a 24, 28-as rétegekre korlátozódik a faunahiány. Más rétegek (szubzónák) faunagazdagsága — tekintetbe véve a rétegenkénti kb. l m2-es gyűjtési területeket — kielégítőnek mondható. Mint erre korábban már utaltunk, az Ammonitesek megtartása igen rossz. Ajpéldányok egy része töredékes. Nagyobb részük ugyan egészében került ki
—
2 . tá b lá za t
T a b le 2
A Hárskút, Közöskúti-árok II. Ammoniteseinek összehasonlítása hazai és külföldi Ammonites faunákkal
+ + + + + + +
+
+ + + +
Theodosia Krím-fsz.
+
1 u>
PHÜ Ú ïi P°
Bulgária
+
cd
Rio Argos DK-Spanyol ország
Stramberg (Csehszlovákia)
H y p o p h y ll o c e r a s sp. [ex gr. s e r u m (Opp.)] H y p o p h y ll o c e r a s cf. teth y s (d ’Obb .) H o l c o p h y llo c e r a s c a l y p s o (d ’Obb .) H o l c o p h y llo c e r a s ef. c a l y p s o (d ’Obb .) H o l c o p h y llo c e r a s aff. c a ly p s o .(d ’Obb .) H o l c o p h y llo c e r a s sp. [ex gr. c a ly p s o (d ’Obb .)] P t y c h o p h y llo c e r a s s e m is u lc a tu m (d ’Obb .) P t y c h o p h y llo c e r a s cf. s e m is u lc a tu m (d ’Obb .) P t y c h o p h y llo c e r a s aff. s e m is u lc a tu m (d ’Obb .) L y l o c e r a s s u b fim b r ia tu m (d ’Orb.) P te r o ly t o c e r a s j u i l l e t i (d ’Obb .) P te r o ly t o c e r a s cf. j u i l l e t t i (d ’Oeb .) P te r o ly t o c e r a s ef. s u tile (Opp .) P te r o ly t o c e r a s ef. s lr a m b e r g e n s is (Zitt .) P r o t e t r a g o n îte s q u a d r is u lc a tu s (d ’Orb .) P r o t e t r a g o n ite s cf. q u a d r is u lc a tu s (d ’Obb .) L e p to te tr a g o n ite s h o n n o r a tia n u s (d ’Orb .) L e p to te tr a g o n ite s cf. h o n n o r a tia n u s (d ’Orb.) L e p to te tr a g o n ite s sp. [ex ,gr. h o n n o r a tia n u s (d ’Orb .)] L e p to te l r a g o n ite s (i.) u n i c i p a l e (Opp.) H a p l o c e r a s e lim a tu m (Opp.) H a p lo c e r a s cf. e lim a tu m (Opr.) H a p l o c e r a s le io s o m a (Opp .) N e o l i s s o c e r a s g r a s ia n u m (d ’Orb.) P a r a u la c o s p h in c te s cf. tr a n s i ti o r i u s (Opp.) P s e u d o s u b p la n ite s e u x i n u s (Maz.) P s e u d o s u b p la n ite s cf. e u x i n u s (Maz .) P s e u d o s u b p la n ite s g r a n d is (Maz .) P s e u d o s u b p la n ite s cf. g r a n d is (Maz .) ? P s e u d o s u b p la n ite s sp. B e r r ia s e l la (H e g a r a le lla ) j a c o b i Maz . B e r r i a s e l la (H e g a r a le ll a ) cf. j a c o b i Maz . B e r r ia s e l la (B e r r i a s e l l a ) cf. p r i v a s e n s i s (Pict.) B e r r ia s e l la (B e r r i a s e l l a ) aff. p r i v a s e n s i s (Pict.) B e r r ia s e l la ( B e r r i a s e l l a ) sp. [ex gr. p r i v a s e n s i s (Pict.)] B e r r ia s e l la (B e r r i a s e l l a ) cf. p i c t e t i (Jac . et K il .) ,,B e r r ia s e lla ” v a s s e u e r i (Uhl .) B e r r ia s e l la (M a l b o s i c e r a s ) c h a p e r i (Pict.) B e r r ia s e l la ( M a lb o s ic e r a s ) aff. m a lb o s i (Pict.) B e r r ia s e l la (D e l p h i n e l l a ) sp. (ex gr. a u z o n e n s is L e H eg.) B e r r ia s e l la (D e l p h i n e l l a ) b e r th e i (Touc.) B e r r ia s e l la (D e l p h i n e l l a ) cf. b o is s e ti L e H eg. B e r r ia s e l la (D e l p h i n e l l a ) o b tu s e n o d o s a (Ret .) B e r r ia s e l la (D e l p h i n e l l a ) sp. [ex gr. o b tu s e n o d o sa (R et.)]
Szentivánhegyi Mészkő Formáció
A comparison of Közöskút Ravine H at Hárskút with Hungarian and foreign ammonite faunas
+ + + +
+ + +
+ +
+
+
+
+
+
+
+ +
+
+
+
+ +
+
+
+
+
.
+
~f + + + + + +
+ + +
+ +
+
+ + + + + +
+
+
+
■+ +
+ + + +
+
+
+
+
+
+
+ + + +
+
+
+
+
+
+
+ ■
+
+ + + + + + + +
+
+
+
+
+
+
+
(ZlTT.) aff.
fl o q u i n e n s i s
■Le H eg . S u b th u r m a n n ia
cf.
o c c ita n ic a .
(Pict.) S v b th u r m a n n ia (S tra m b e rg e lla ) sp. [ex gr. o c c ita n ic a (Pict.)] S u b th u r m a n n ia (S tra m b e rg e lla ) aff. s u b a lp in a (Máz.) S u b th u r m a n n ia (J a b r o n e lla ) s u b is a r is (Máz .) S u b th u r m a n n ia (J a b r o n e lla ) sp. [ex gr. j a b r ö n e n s is (Máz .)] ? T h u r m a n n ic e r a s (E r d e n e lla ) sp. [ex gr. p a q u ie r i (Sím .)] D a lm a s ic e r a s (D a lm a s ic e r a s ) cf. d a lm a si (Pict.) D a lm a s ic e r a s (D a lm a s ic e r a s ) aff. d a lm a si (Pict.) D a lm a s ic e r a s (D a lm a s ic e r a s ) p u n c ta tu m D jan . D a lm a s ic e r a s (D a lm a s ic e r a s ) cf. p u n c ta tu m Djan. D a lm a s ic e r a s (D a lm a s ic e r a s ) sp. [ex gr. p u n c ta tu m (Djan.)] , D a lm a s ic e r a s (D a lm a s ic e r a s ) cf. g ig a s D jan. D a lm a s ic e r a s (D a lm a s ic e r a s ) sp. (ex gr. g ig a s Djan.) ? D a lm a s ic e r a s (D a lm a s ic e r a s ) sp. D a lm a s ic e r a s (S u l b a lp in ite s ) sp. (ex gr. f a u r i e n s i s Máz.) D a lm a s ic e r a s (S u b a p in it e s ) sp. P r o n ic e r a s cf. s im p l e x D jan . P r o n ic e r a s aff. s u b to u ca s i D jan. P r o n ic e r a s sp. S p itic e r a s ( S p it ic e r a s ) n. sp. (ex gr. b u llifo r m e Ubx .) S p itic e r a s ( S p it ic e r a s ) cf. c elsu m (Opp.) S p itic e r a s ( S p it ic e r a s ) ef. d ú c a ié (Math.) S p itic e r a s ( S p it ic e r a s ) aff. d ú c a ié (Math.)
Bulgária
+ +
+ + +
+ +
+ + +
+
+
+ + +
+
+
+ +
+
+
+
+
+
+
+
+
+ +
+ +
+ +
-f
+
+
+
+ + + +
+ +
' (S tra m b e rg e lla )
+ + + +
+
S u b th u r m a n n ia (S tra m b e rg e lla )
Bio Argos DK-Spanyolország
? P o m é lic e r a s (M a z e n o t ic e r a s ) n. sp. [ex gr. b r e v e ti (Pom.)] P o m e lic e r a s (M a z e n o t ic e r a s ) cu r e le n s e (Kil .) E u th y m ic e r a s e u th y m i (Pict.) E u th y m ic e r a s sp. [ex gr. e u th y m i (Pict.)] N e o c o s m o c e r a s sp. [ex gr. a n d r a e i (Kil .)] N e o c o s m o c e r a s n. sp. N e o c o s m o c e r a s sp. U i m a l a y i t e s ( ? ) aff. k a s b e n s is (Pom.) S u b th u r m a n n ia ( S u b th u r m a n n ia ) cf. b o is s ie r i (Pict.) S u b th u r m a n n ia (S v b th u r m a n n ia ) sp. [ex gr. b o is s ie r i (Pict.)] S u b th u r m a n n ia ( S tr a m b er g e lla ) a b c is s a (Opp.) S u b th u r m a n n ia (S tra m b e rg e lla ) sp. [ex gr. a b c is s a (Opp.)] S u b th u r m a n n ia (S tra m b e rg e lla ) aff. c a r p a th ic a
DK-Franciaorszóg
'§ ¿3 vO > M *2 is na
Stramberg (Csehszlovákia)
2 . tá b lá z a t f o l y t .
+
+
+
!
+ +
+ +
+ + + -r + + +
-i + +
+
+
+
-4-
|Theodosia Krün-fsz.
DK-Franciaország
Bulgária
+
Bio Argos DK-Spauyolország
S p i ti c e r a s ( S p i t i c e r a s ) sp. [ex gr. d u c a le (Math.)] S p i ti c e r a s ( S p i t i c e r a s ) cf. m o js v â r i TTttt,. S p i ti c e r a s ( S p i t i c e r a s ) sp. (ex gr. m o js v â r i CJhl .) S p i ti c e r a s ( S p i t i c e r a s ) m u lt ifo r m e D jan . S p i ti c e r a s ( S p i t i c e r a s ) aff. m u ltifo r m e D jan. S p i ti c e r a s ( S p i t i c e r a s ) sp. (ex gr. m u lt ifo r m e D jan .) S p i ti c e r a s ( S p i t i c e r a s ) sp. (ex gr. p s e u d o b ilo b a tu m D jan .) S p i ti c e r a s ( S p i t i c e r a s ) aff. to b le r i TJhl . S p i ti c e r a s ( N e g r e li c e r a s ) p a r a n e g r e li D jan . S p i ti c e r a s ( S p i t i c e r a s ) cf. p a r a n e g r e li D jan. S p i ti c e r a s ( N e g r e li c e r e s ) sp. S p i ti c e r a s (S p i t i c e r a s ) aff. r e fr a o tu m D jan.
Stramberg (Csehszlovákia)
Szentivánhegyi Mészkő Formáció
2 . tá b lá z a t f o l y t .
+
+
+
+ +
+ + + +
+
+ +
+ + +
a beágyazó kőzetből, de mindkét oldaluk oldott felületű. Elég sok az ún. feles példány is, de ezek is erős oldási nyomokat mutatnak. Egy kisebb rész (mint egy 7%) a „teljes” példányok közül annyira feloldódott, gumószerű, hogy még családi hovatartozásuk sem állapítható meg. A fauna összetételében igen magas a Phylloceratidaek részvétele (364 db = —51,50%). Mellettük 100-as példányszámmal (14,14%) a Lytoceras-félék, míg a Protetragonitidaek mindössze 6,80%-kal szerepelnek. Összességükben ezek a csoportok a fauna 72,44%-át teszik ki. A Phyllo- és Lytoceratidaek magás százalékos részaránya nemcsak viszonylag nagyobb tenger mélységre, de a fauna mediterrán jellegére is utal. Az üledékhézag ellenére a rétegsorban faunasűrűsödés (kondenzáció) a visszaoldódásos folyamatok után megmaradt faunában nem figyelhető meg. Ha van is ilyen, az olyan kis mértékű, hogy az Ammonites szintek egymásutániságát nem bontja meg. Mindezek a jelenségek [üledékhézag, faunahiány, a kis vastagságú réteg sorban észlelhető visszaoldási jelenségek, a rétegeknek, főleg a mélyebb szaka szokban levő világosvörös színe (oxidációs hatás)] arra utalnak, hogy az üledék lerakódása hosszú időn át a kompenzációs mélység határán történt, ill. a kom penzációs mélység időszakos ingadozásaira enged következtetni egyes rétegek Ammonites faunáinak részleges, vagy teljes feloldódása, más rétegeknél pedig a visszaoldódási folyamatok kisebb mértéke mellett az Ammonitesek meg maradása. A megfigyelt jelenségek alapján sok ellentmondás mellett az „ammonitico rosso” keletkezéséhez hasonló folyamatokra következtethetünk.
A Hárskút, Közöskúti-árok II. Ammoniteseinek összehasonlítása hazai és külföldi Ammonites faunákkal
A hárskúti szelvény a Szentivánhegyi Mészkő Formáció (Fülöp J. 1975) kifejlődéséhez tartozik, így indokolt elsősorban a tatai Kálváriadombon levő Szentivánhegyi Mészkő Formáció sztratotípussal való összevetése. A sztratotípus esetében még feltűnőbb formában jelentkeznek az előző fejezetben el mondott visszaoldásos jelenségek, melyek eredményeként az alsó-titon—berriasi rétegösszlet 145 cm vastagságra tömörül. Ammonitesei a hárskútiakhoz hasonlóan töredékesek, rossz megtartásúak. Az általunk vizsgált szelvényszakasznak megfelelően a tatai szelvényben is megtalálhatók a Calpionellidae zónák A —E-ig folyamatosan a Hárskút, K ö zöskúti árok II. szelvényben A —D-ig (3. táblázat), míg az Ammonites fauna lista egyeztetése alapján a fajoknak csak 50%-a egyezik. Az eltérés valószínű leg ugyanolyan faunahiányból adódik, amely a hárskúti szelvényen az Ammonitesek réteg szerinti eloszlásában jól követhető (1. táblázat), a tatai faunalistából pedig következtethető. Az utóbbinál az egyes szintek meglétére részben a kevés zónajelző, de főleg a kísérő fajok alapján következtethetünk (Fülöp J. 1975 p. 70) így a transitorius, jacobi, grandis, subalpina zónákra (szubzóna), míg az esetleges dalmasira csak egy bizonytalan ( ? )Dálmasiceras sp. utal, de valószínű még a paramimouna szubzóna jelenléte is. Hárskúton a faunahiány ellenére az egyes szintekben legtöbbször meglevő zónajelző fajok mellett a tatai faunához képest gazdag kísérő fauna is felmutatható. Mindkét szelvényre a Phyllo- és Lytoceratidae nagy száma jellemző. A strambergi faunával való összehasonlítás csak a szelvény mélyebb szintjeire vonatkoztatható és azért indokolt, mert a hárskúti faunában igen nagy termetű, strambergi típusú Ammonitesek fordulnak elő. Ezek részvétele 20%. Régi species nevüket a későbbi formáktól való megkülönböztetés okából megtartottam. A legnagyobb faunaegyezést a DK-franciaországi területekkel találjuk (több publikáció alapján), melyekkel a fajok 87,5%-a egyezést mutat. Ennek a nagyfokú egyezésnek tulajdonítható, hogy a Franciaországban alkalmazott (P. G. L e H e g a r a t 1971—73) mediterrán szintbeosztás alkalmazható a ma gyar anyagra is, bár egyes zónajelző fajok hiányoznak, ill. nem a „helyükön” vannak. íg y például a Subthurmannia ( Strambergella) occitanica a hárskúti szelvényben a Subthurmannia (Subthurmannia) boissieri zónájában, azzal pár huzamosan jelenik meg. Nagyfokú a hasonlóság az ugyancsak mediterrán faunatartományba tar tozó HK-spanyolországi (Rio Argos) faunával is, mellyel a fajok 56,25%-a egyezik. A prebalkáni (Bulgária) Ammonites faunával csak 25% a megegyező fajok száma, míg a krími szubmediterrán faunával már csak 15,6%-ot találunk. A százalékos összehasonlítások* alapján kitűnik, hogy a francia és spanyol faunával való nagyfokú egyezés egyértelműen a mediterrán (tethysi) fauna tartományba sorolja a hárskúti szelvény, ill. a Szentivánhegyi Mészkő Formá ció Ammonites faunáját, amit alátámaszt a Phyllo- és Lytoceras-féléknek a mediterrán területekre jellemző magas százalékos részvétele is. * A százalékos összehasonlítást a tatati szelvénynél a teljes faunalisták (F ülöp 1975) . alapján végeztem, mert kb. egyenlő arányban szerepelnek a cf., aff. ex gr. bizonytalansági jelzések, míg a külföldi faimákhoz való hasonlításnál 64 fajt vettem alapul, el hagyva az új fajokat és a többször szereplő cf., aff., ex gr. meghatározásokat.
3 . tá b lá za t — T a b le 3
C
A Hárskút, Közöskúti-árok II. szelvény CalpioneUidae zónáinak helyzete az Ammonites zónákhoz képest A comparison of the ammonite and calpionellid zones of the Közöskút Ravine II at Hárskút
Nemzetközi zónabeosztás CalpioneUidae
Rétegszám pertransiens
DK.Standard Franciaország
Délmediterán
Calpionellites
darderi
Ű3
callisto d3
1 0 2
—
104— 106— d2
1 1 2
Di
— —
114— O
O
c
?
12
B
18— 2 0 — 2 2 — 24— 26— 28—
jft 3 Q
C
grandis 03
flfl fl
sá A2
Ai 27
sé— 38—
.O ■
« .ft
?privasensis
%
o3 A3 fl O ‘ft ■Q
B
3
jacobi
30— 32— A3
Dr
tuO fl o( 2 O
dalmasi
— —
14— 16—
a
subalpina
— 8—
6
10
Ü2
0
0
paramimouna
Cö .° ’S
ft a
-û
0 0 4
picteti
0
108— 1 1 0
'
1§
alpina
?d 2 -
E
simplex-
Ammonites
A3
transitorins crassicollaria
A2
Ai
inter media
Calpionellidae zónák a rétegsorban
A rétegsor alsó része a 68-tól a 35. rétegig, változó mértékben lombardiás, s így az araehnoidea zóna itt jelölhető ki. (E zónában a lombardiás és lombar diás—globochaetés mikrofáciesek a dominánsak, de erősen, sőt kizárólagosan Globochaete alpina tartalmú, lombardiás—globochaetés—radiolariás és glo bochaetés —radiolariás mikrofáciesek is előfordulnak.) A 38. rétegben találha tók az első Calpionellidae alakok, tehát az ,,A” zóna talpa a 38. és 39. réteg határánál vonható meg. Az „A j” és „ A 2” alzóna az araehnoidea zónába esik. A Calpionellidae zónák, ill. alzónák, alulról fölfelé, a következőképpen helyez kednek e l: rétegszám
beosztás
3 8 -3 7 . 3 6 -3 4 . 33. 3 2 -1 4 . 13. 12 - 2. 1. és 114 = 112. 111-104. 103-101. . .
A j alzóna A 2 alzóna A 3 alzóna B zóna ? C zóna Dj. alzóna r»2 D 3 vagy D3 alzóna
Az egyes zónák és alzónák határainak megvonását a következők indokolják. Az Aj alzóna' legalján körmetszetek és néhány kis termetű, jellegtelen, gallér nélküli forma figyelhető meg (38/1. sz. minta). A 38. réteg felső részén a kis termetű Tintinopsella carpathica-r& emlékeztető, de ugyancsak gallér nél küli alakok is előfordulnak. A 37. réteg alján megjelenik'a típusos hosszúkás, kis termetű T. carpathica és a Crassicollaria intermedia. Egy kis termetű Calpionella alpina-t is találtunk. A réteg középső és felső részén helyenként kissé megnő a Calpionellidae mennyisége, néhány Cr. parvula, Gr. aff. massutiniana és szokatlanul vastag falú Cr. brevis is megjelenik. A G. alpina-hoz sorolt alakok kicsiny (H '< 4 8 am)* és közepes (Eb = 48—60 pm) termetűek, rövid gallérúak, alakjuk inkább megnyúlt, keskeny, nem típusos. A G. alpina jellegzetes nagy termetű alakjai a 36. rétegben jelennek meg. A sümegi megbeszélésen tett javaslatunknak megfelelően innen számítjuk az ,,A2” alzónát. A nagy alak a populáción belül azonnal többségbe kerül, egy úttal a G. alpina mennyisége meghaladja a Crassicollaria + Tintinnopsella mennyiségét. A 34 —36. rétegben a Cr. intermedia érzékelhető többségben van a Cr. brevis-szel szemben. A 33. rétegben a Calpionellidae összmennyisége ismét, éspedig eléggé je lentősen megnő az idősebb rétegekhez képest. A C. alpina itt is uralkodik, de még, jelentős a Gr. brevis, Cr. intermedia és Gr. massutiniana együttes, mennyi sége, ezért ezt még az ,,A” zónába sorolom. A Crassicollariák között a Cr. brevis dominál, a 33. réteget tehát az ,,A3” alzónába soroljuk. A C. alpina-t főleg nagy termetű alakok képviselik, közöttük hosszúkás (pl. H / = 79 gm) példányok. A középtermetű, „izometrikus” típusból is feltűnik néhány. * H' = gallér nélküli hosszúság
A 32. rétegben a sok C. alpina mellett Gr. parvula és néhány kis termetű T. carpathica észlelhető. A G. alpina populációban nagy és közepes termetű példányok egyaránt vannak, a közepesek különféle alakúak, köztük izometri kus loricák is találhatók. Ezek a jellegek nem vágnak teljesen egybe a ,,B” , ill. a Galpionella standard zóna kezdetének definíciójával, mivel a G. alpina mennyiségi növekedése nem „robbanásszerű” , a középtermetű izometrikus alakok nem válnak dominánssá. A változás az ,,A3” alzónával szemben mégis határozott és egyértelmű, s megfelel a B /A határon bekövetkező változások lényegének. (Más szelvényekben még jelentősebb eltérések vannak.) A 31. rétegben megnövekszik az izometrikus C. alpina számaránya, a nagy termetű, hosszúkás típus és különféle Crassicollaria fajok még előfordulnak. A 30. réteg legalján csak kovás Radiolariák találhatók (30/a/l). Fölötte nagy tömegben van G. alpina néhány Gr. parvula (utoljára a 20. rétegben) és Gr. brevis (uoljára a 29. rétegben) kíséretében. Az izometrikus középtermetű alakok szerepe fölfelé megnő, de nagy termetű példányok viszonylag nagy mennyiség ben még a 19. rétegben is, néhány példányban még a „C” zónában is előfordul nak. A középtermetű T. carpathica a 25. rétegben, a Kemaniella ferasini a 22. rétegben lép fel néhány példányban. A 18. rétegből vannak jelen a Galpionella sp.-nek határozható alakok, de típusos (H '/S>1,35) G. elliptica példányt nem találtam. A 15. rétegtől fölfelé a Calpionellidae mennyiségi csökkenése követ kezik be, megjelenik a B. cadischiana (s. 1.), majd a 13. rétegben meszesedett Radiolariák mellett csak néhány kör metszetet találtam. A több magyarországi szelvényben elkülöníthető, a G. elliptica jelenlétévelés a nagy termetű Tintinnopsella carpathica hiányával jellemezhető, általam B'-vel jelölt (K natjer J. 1983) szakasz ebben a szelvényben nem mutatható ki, a C. elliptica csak a ,,C” zónában lép fel. A 12. réteg vitathatatlanul a ,,C” zónába tartozik. Az uralkodó C. alpina mellett számos nagy termetű T. carpathica, továbbá néhány Romaniella jeb lemzi, akárcsak a fölötte következő rétegeket. A T. carpathica populáció nagyirészt (gallér nélkül mérve) 95 —100 pm hosszú, változatos alakú példányokbóláll. A 11. mintában egy-két ennél is hosszabb (104 —106 pm) és közepes ter metű (75—85 pm) példány is előfordul. A legnagyobb példányok mennyisége valójában nagyobb lehet, néhány 100 pm hosszú ferde metszetet is mértem. (R e m a n e 90 —110 pm hosszú példányokat közöl, mint a ,,C” zóna jellegzetes együttesét.) A típusos C. elliptica a 9. rétegben jelenik meg, kis mennyiségben, s átmegy a ,,D” zónába. Típusos T. longa-t a 8. rétegtől fölfelé figyeltem meg. A zóna felső rétegeiben a G. alpina, legfelül (2—3. réteg) az összes Calpionellidae mennyisége lecsökken. Á Calpionellopsis simplex az 1. rétegben jelenik meg, a felette következő 114., majd 113. rétegben még ritka, a 112. rétegtől kezdve gyakoribbá válik. Már az 1. mintában két-három jellegzetes, jó metszet van, melyen a gallér jól észlelhető. A „ D ” vagy Calpionellopsis zóna kezdetét az irodalom egyértel műen az első Calpionellopsis felléptével határozza meg, tehát az 1. rétegben több példányban feltűnő Cs. simplex biztosan jelzi a ,,D” zónát. A G. elliptica a 114. rétegig követhető. A 113. rétegben a domináns Cs. simplex mellett 1-1 pl. Gs. oblonga-t is találtam (113. és 113/1, sz. minta). A ,,T)2” alzóna kezdete biztonsággal mégis csak a 111. réteg aljára tehető, amelyben több jellegzetes példány is észlelhető. A 110. réteg hasonló, de a 109től már eléggé gyakori a Cs. oblonga. A populáció heterogén, a határozottan 27*
conusos típus (a Cpsco jelű alakváltozat in: N a g y I. 1984) csak a 107. rétegben jelenik meg, míg legalul a Cpspo jelű típus tekinthető a legjellegzetesebbnek. Az alzóna definíció a típusos Cs. oblonga megjelenését tekinti döntőnek, a Cs. simplez felé mutató „átmeneti” alakok létezése miatt. Az említett Cpspo és más, az aborális vég közelében legszélesebb és az orális nyílás felé keskenyedő alakok megfelelnek a faj leírásának, tehát a 111. réteg a ,,D2” alzóna aljának tekinthető. Az alzóna alsó szakaszán a Cs. simplez domináns, de ez a faj még legfelül is enyhe fölényben van a Cs. oblonga-val szemben. Ugyanitt megjelennek az első Lorenziellák is, éspedig a 107. rétegben. Ezek a példányok a L. plicata fajjal azonosíthatók. A 105. és 104. rétegben a L. plicata-va, jellemző gallérral rendelkező, de rövid, cseresznye alakú loricák is találhatók, míg a 103 —101. rétegben csiszolatonként csak két-három, gallér nélküli, rövid L. sp. példány akadt. A rövid, de „plicata” típusú gallérral rendelkező alakok a L. hungarica köz vetlen elődjének tekinthetők, esetleg új fajként. Rossz megtartású példányok elválasztása a L. hungarica-tó\ mindenesetre nem vihető keresztül biztosan. Fölvetődik, nem a L. hungarica-hoz sorolandók-e. A ,,D3” alzóna kezdetének meghatározása szempontjából ezek az alakok mindenképpen bizonytalanságot jelentenek. Valószínűleg szerencsésebb lenne a ,,D3” alzónát a L. plicata fölléptétől számítani. A jelenlegi felfogás szerint a 104. rétegig a ,,D2” alzónába sorolandó a rétegsor, míg a 103 —101. réteg akár a ,,D2” -be, akár a ,,D3” -ba tartozhat. A 106. rétegtől fogva a Cs. oblonga végig többségben van valamennyi más Calpionellidae fajjal szemben. A populáció vegyes, a felső rétegekben négy-öt alakváltozat is előfordul. A ,,D” zónában a C. alpina, a legalsó rétegeket kivéve, nagyon ritka: többnyire apró és kis termetű példányok. A T. carpathica, T. longa és Remaniella div. sp. rendszeresen megfigyelhető. A Calpionellopsis fajok populációi erősen eltérő alakú és méretű példányokból (több rokon faj egyedeiből?) te vődnek össze.
Az Ammonitina és Calpionellidae zónák viszonya
■A Hárskút II. szelvény két faunatársaságát a szerzők egymástól függet lenül dolgozták fel. (Ammonoidea: H o r v á t h A nita , Calpionellidae: K/jsaiter J ó zse f .) A z eredmények, egy be vetésekor kiderült, hogy míg a jacobi/transitorius zónahatár és a B /A zónahatár egybeesik, a szelvény magasabb részén elté rések tapasztalhatók a DNy-európai szelvényekben megállapított zóna-elren deződéshez képest (3. táblázat). A „C” zóna talpa Hárskúton a grandis alzónán belül található, felső határa pedig a dalmasi alzóna alja közelében van. Ugyancsak jelentős eltérés van a ,,D2” alzóna aljának helyzetében, mivel Hárskúton az még a dalmasi alzónán belül esik. Ha eltérünk az alzóna definíciójától (az első Cs. oblonga megjelenésé től számítják), és csak a faj gyakoribbá válását vesszük tekintetbe, az alzóna talpa ekkor is csak a paramimouna/dalmasi határra kerül (109. réteg). A rétegsor legfelső részén kimutatott picteti alzóna legfelső része tartozhat a ,,D3” alzónába (J. R em an e 1974, fig. 21.), ezt azonban sem igazolni, sem cáfolni nem tudjuk.
Mivel a faunát 1967-ben gyűjtötték a vékonycsiszolat készítésre szánt mintasorozattal együtt, fölmerülhet az esetleges mintázási hiba lehetősége. Ez azonban kevéssé valószínű a vékonycsiszolatokban tapasztalt tökéletes szuk cesszió miatt, amit alátámaszt a gyűjtő közismert megbízhatósága is. Véletlen ellenőrzésül szolgált az, hogy a 10. és a 34. rétegből eredetileg nem készült vé konycsiszolat, pótlására a jelenlegi vizsgálatok során, a megfelelő rétegből származó Ammonitesből levágott kőzetdarabból került sor, s a csiszolatokban észlelt Calpionellidae fauna tökéletesen beleillik környezetébe. Az eltérések okát tehát ez idő szerint nem tudjuk megállapítani, szükség lesz a rétegtanilag fontos Ammonites példányokból levágott minták vékony csiszolatos vizsgálatára, amire kéziratunk lezárásáig nem volt lehetőség.
IRODALOM -
REFERENCES
Á llem ann F. —Gr ü n W .—W ied m an n J. 1975: The Berriasian of Caravaca (Prov. of
Murica) in the subbetic zone of Spain and its importance for defining this stage and the Jurassic —Cretaceous boundary. In Colloque sur la limite Jurassique —Crétacé, Lyon, Neuchâtel, 1973. — Mém. Bur. Rech. Géol. Min. 6 6 : 14 —22. B usnardo R .—L e H egarat G. 1965: IV. Conclusions. In B usnardo R .—L e H egarat G.—M agné J.: Le Stratotype du Berriasien. — Mém. Bur. Rech. Géol. Min.. 34:' 2 5 -3 3 . D janelidze M. A. 1922: Les Spiticeras du Sud-Est de la France. — Mém. Carte geol. dét. France. Paris. F ülôf J. 1964: A Bakony hegység alsó-kréta (berriázi—apti) képződményei. — Geol. Hung. ser. Geol. 13. F ülöp J. 1975: Tatai mezozóos alaphegységrögök. — Geol. Hung. ser. Geol. 16: 3—119. G éczy B. 1966: A mediterrán jura fáciesvizsgélatok újabb eredményei. — Földt. Int. kiadv. H oedem aeker P h . J. 1982: Ammonite biostratigraphy of the uppermost Tithonian, Berriasian, and Lower Valanginian along the Rio Argos (Caravaca, SE Spain). — — Scripta Geol. 65: 1 —81. Leiden. H orváth A .—K n a u e r J. 1986: Biostratigraphy of the Jurassic —Cretaceous boundary beds in the profile Közöskút ravine II. Hárskút. — Acta Geol. Hung. 29. H orváth A. 1964: Ausseites fülöpi n. sp. (Ceph.) a hárskúti (Bakony hegység) alsó-kréta rétegekből. — Földt. Int. Évi Jel. 1962-ről. K n au er J.' 1983: A Calpionellidae zónák kimutathatósága és jellegei a Dunántúli Közép hegységben. — Ősi. Viták 29: 127—139. K n au er J: 1984: Rekoneblo kaj karakterizo de le kalpionelideaj zonoj en Transdanuba Mezmontaro. — Geologio Internacia 5: 1 0 1 — 106. L e H egarat G. 1971 : Le Berriasien du sud-est de la France. — Doc. Lab. Géol. Fac. Sci. 43 ( 1 ). Lyon. L e H egarat G.—R em ane J. 1968: Tithonique supérieur et Berriasien de la bordure cévenole — Corrélation des Ammonites et des Calpionelles. — Geobios. 1: 7 —70. M azenot G. 1939: Les Palaeohoplitidae tithoniques et berriasiens du sud-est de la France. — Mém. Soc. Géol. France. 41: 5 —303. Paris. N ikolov G. T. 1960: Amonitina fauna et valkanzsa v iztocsnija Prebalkan. — Trudovje' verhu Geol. na Bulgarja. Szer. Pal. 2: 15 —263. Szofija. N oszky J . ifj. et al. 1957 : A Bakony hegység É-i részének földtani térképe. In B arnabás K .—B árdossy G y . — B er talan K .—Csillag P .—G őbel E .—Jaskó S.—Szentes F. —Szőts E .: Bauxitföldtani kutatások Magyarországon 1950—1954 között. — Földt. Int. Évk. 46 (3).
R em ake J. 1974: Les Calpionelles — Cours de IIIe Cycle en Soi. Terr.: 1—58. Genève. R etowski O. 1894: Die tithonischen Ablagerungen von Theodosia. — Bull. Soc. Imp.
Nat. Moscow.
—
T oucas M. A. 1890: Étude de la faune des couches tithoniques de l’Ardèche. — Bull.
Soc. Géol. France. 3 (18): 560 —629. VÍGH G. 1984: Néhány bakonyi (titon) és gerecsei (titon—berriázi) lelőhely Ammonites-
faunájának biosztratigráfiai értékelése. — Földt. Int. Évk. 67: 2 —210. Z ittel K. A. 1868: Die Cephalopoden der Stramberger Schichten. — Pal. Mitt. Mus.
Bayer. Staates. 2 ( 1 ): 1 —118. Stuttgart.
BIOSTRATIGRAPHY OF THE JURASSIC-CRETACEOUS BOUNDARY IN THE PROFILE KÖZÖSKŰT RAVINE II AT HÁRSKÚT by A. H o r v á t h — J . K n a u e r Hungarian Geological Institute, Budapest, Népstadion út 14. H-1143 TJDC
: 551.762/763(234.373.1/.2)
K e y w o r d s : biostratigraphy, sedimentation, Ammonites, Calpionellidae, Hárs kút (Transdanubian Central Range, Hungary)
The importance o f the Jurassic—Cretaceous profile containing the Szentivánhegy Limestone Fm. and the Palihálás Limestone Fm. stems primarily from the fact that a layer-by-layer sampling has provided opportunities for drawing the Jurassic—Cretaceous boundary by the aid of the calpionellid and ammonite faunas, i.e. by establishing'their zonal scale, in a continuous sequence. In absence o f a proper ammonite fauna, earlier studies had to rely on the microfauna alone. Biostratigraphic studies showed the presence in the profile of a hiatus in the lithological record and some beds were observed to be partly deficient o f fauna, but these phenomena did not break the continuity of the vertical succession o f the particular horizons. In the light o f comparisons with Hungarian and foreign faunas and the high percentage o f phyllo- and lytoceratids present in the ammonite assem blage, the conclusion could be drawn that the ammonite fauna of the profile o f Hárskút in general and o f the Szentivánhegy Limestone Formation in particular belongs to the Mediterranean (Tethyan) zoogeographic province.
-
1.
2. 3. 4.
5. 6.
I. tábla — Plate I
1' Berriasetta (Malbosiceras) chaperi (Pic t .) Pár. transitorius szubzóna (33. réteg) 1,3 X Subthurmannia ( Strambergella) aff. carpathica.{Z i t t .) Pár. transitorius szubzóna (34. réteg)’ 1,2 X Berrictsella (Hegaratella) cf. jacöbi'MÁZ. B. ( H.) jacobi szubzóna (30. réteg) 1,7X Bérriasella (Berriasella) cf. privasensis (Pic t .) P: grandis szubzóna (15. réteg) 1,1 X ■ PseudOsubpíanites grandis (Má z .) belső kanyarulatrész — part o f inner whorl P. grandis szubzóna (-22.réteg) 1,3 X
Haploceras leiosöma
( O ep .)
B. (PL.) jacobi szubzóna, (31. réteg) 1,2X
II.
tábla — Plate II
Pseudosubplanites euxinus ( R é t .) P. grandis szubzóna (8. réteg) 1,2 X 2 . . Pseudosubplanites euxinus ( R é t .) P„ grandis szubzóna (8. réteg) 1,2 X 3. Pseudosubplanites grandis ( M á z .) P. grandis szubzóna (22. réteg) 1,2 X 4. Pseudosubplanites grandis ( M á z .) P. grandis szubzóna (8. réteg) 1,1 X 5. Subthúrmannia (Délphinella) berthei (Touc.) P. grandis szubzóna (15. réteg) 1,1 X 1.
III.
tábla — Píate III
1. Spiticeras (Negreliceras) paranegreli D j a n . Da. ( Da.) dalmasi szubzóna (11Ó. réteg) IX 2. Subthurmannia ( Strambergella) aff. subalpina (Máz .) S. ( St. Subalpina szubzóna) (7. réteg) 1,3 X 3. Spiticeras (Spiticeras) aff. tobleri U hl . Da. (D a.) dalmasi szubzóna (110. réteg) 0,75X 4. Dalmasiceras (Dalmasicerqs) aff. dalmasi (Pict .) Da. dalmasi szubzóna (ill. réteg) 0,75 X
J u r a — k r é ta h a tá r r é te g e k b i o s z l r a t ig r á f iá já . . .
429
IV. 1.
2. 3.
4. 5.
tábla -
Plate IV
Neolissoceras grasidnum ( ’ O .) Da. (D a.) dalmasi szubzóna (110. réteg) 1,2 X Subthurmannia (Jabronella) subisaris (Má z .) B. (M .) paramimouna szubzóna (109. réteg) 1,1 X Spiticeras ( Spiticeras) aff. dúcaié (Ma t h .) Da. (D a.) dalmasi szubzóna (110. réteg) 0,70X Berriasella (B .) cf. privasensis (Pic t .) Da. (D a.) dalmasi szubzóna (2. réteg) 1,2 X Pterolytoceras juilleti' (d ’ Okb .) Da. (D a.) dalmasi szubzóna (110. réteg) IX d
e
b
