kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 2
J. S. Kusser (1660–1727)
Két serenata a dublini udvar számára Two Serenatas for the Dublin Court Serenata a 4 III. Vilmos király emlékünnepére / For a Memorial Celebration of King William III. (Szövegíró: ismeretlen / Librettist unknown) 1 Ouverture 2 Recitativo. “No, He’s not dead!” (Fame) 3 Aria. “I’ll blaze abroad her Glory” (Fame) 4 Recitativo. “What meant the Fates?” (Neptune) 5 Aria. “Still in endless toils…” (Neptune) 6 Recitativo. “Almost oppress’d with Romish Superstition” (Albania) 7 Aria. “Britons, strow his tomb with flowers” (Albania) 8 Recitativo. “His Wisdom, join’d with Courage” (Apollo) 9 Aria. “Tho’ Envy often baffled” (Apollo) 10 Chorus. “While the happy British Nation” 11 Recitativo. “His mighty Prowess” (Fame) 12 Aria. “Glorious Nassau’s lasting Name” (Fame) 13 Recitativo. “I saw the Godlike Hero” (Neptune) 14 Aria. “Opposition Courage raises” (Neptune) 15 Recitativo. “Unluckily deluded…” (Albania) 16 Aria. “He the paths of Glory treading” (Albania) 17 Recitativo. “His Godlike mind” (Apollo) 18 Aria. “Great Queen of Isles” (Apollo) 19 Chorus. “None the secret art to reign” Aria a 2. “Godlike actions were his aim” (Fame, Albania)
31′39″
Serenata Theatrale a 5 Az utrechti békekötés ünnepére / For the Celebration of the Treaty of Utrecht (Szövegíró / Libretto by William Viner?) 20 Ouverture 21 Aria. “Happy Queen…” (Peace) Recitativo. “Here barb’rous discord…” (Peace) Aria. „Freedom is a Souv’reign Blessing” (Peace)
35′39″
2
2′14″ 0′33″ 3′08″ 1′19″ 2′16″ 0′38″ 2′57″ 0′43″ 2′33″ 1′17″ 0′59″ 2′42″ 1′26″ 1′43″ 0′32″ 2′20″ 0′40″ 2′25″ 2′04″
4′20″ 5′19″
kusser32633.qxd
22 23 24 25 26 27 28 29 30
31 32
33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44
7/5/10
12:40 PM
Page 3
Prelude 0′27″ Recitativo. “Sigh on, Sad Peace…” (Discord) 1′15″ Aria. “Conquering Legions…” (Discord) 1′10″ Aria. “Grievious Torment…” (Peace) 1′14″ Recitativo. “Those moans you make are useless” (Discord) 1′06″ Aria. “Was I sure to be released…” (Peace) A Noise of Trumpets and Kettle-Drum 0′55″ Recitativo. “This Noise of Vict’ry…” (Discord) 0′26″ Air for Trumpets and Kettle-Drums 0′46″ Aria. “Come, lovely Peace…” (Victory) 1′35″ Recitativo. “Stern discord!” (Victory) Accompagnato. “Come, lovely Peace…” (Victory) Recitativo. “Ah! How my joys are Doubled” (Peace, Discord) 0′26″ Aria. “When wars have Raged…” (Victory) 1′51″ Recitativo. “Thy Cares for that great Queen…” (Discord) Aria. “When wars have Raged…” (Victory) Recitativo. “As soon as the Just ends of war are gained” (Victory) Aria. “When wars have Raged…” (Victory) Recitativo. “How cruel, is this Slav’ry…” (Discord) 0′15″ Aria. “Sad Despair, for ever Seize me” (Discord) 0′38″ Recitativo. “How cruel, is this Slav’ry…” (Discord, Victory) 0′32″ Aria. “Within their Gloomy Vaults of Hell” (Victory) 1′11″ Recitativo. “Thou dire abode…” (Victory) 0′42″ Ritornello – Duet. “Her glories Increase” (Victory, Peace) – Ritornello 1′01″ March 1′12″ Aria (Duet). “While the blind Fury…” (Felicity, Plenty) 3′00″ Aria (Duet). “In all the Fetters…” (Felicity, Plenty) Chorus, Soli. “Behold they have laid…” 1′39″ Recitativo. “These happy Times…” (Mercury) 1′09″ Aria. “Unequal’d is Her Story…” (Mercury) 0′56″ Grand Chorus. “Blessing so Divine dispensed…” 2′22″ Összidõ / Total time: 67′33″ Angol nyelven / Sung in English
3
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 4
Susan Hamilton (Fame, Victory), Andrea Csereklyei (Albania, Felicity), József Csapó (Apollo) – szoprán / sopranos Mariam Sarkissian (Peace), Éva Lax (Plenty) – mezzoszoprán / mezzo-sopranos Gábor Kállay (Discord), Péter Mészáros (Mercury) – tenor / tenors Dominik Wörner (Neptune) – basszus / bass Kórus / Choir Susan Hamilton, Andrea Csereklyei, Mariam Sarkissian, Éva Lax, Emese N. Sólyom, Zsolt Nagyváti, Gábor Kállay, Péter Mészáros, Dominik Wörner, Miklós Bodóczky Aura Musicale (korhû hangszereken / on period instruments) 1. hegedû / 1st violin: László Paulik (koncertmester / leader; szóló / solo 21 ) Erzsébet Rácz, Eszter Draskóczy 2. hegedû / 2nd violin: Éva Posvanecz, Dániel Papp mélyhegedû / viola: Szilvia Némethy, Anna Szabó gordonka / cello: Balázs Máté (basse de violon 1 , 10 , 19 ; violoncello piccolo 21 ) nagybõgõ / double bass: György Janzsó csembaló / harpsichord: Jeremy Joseph, Angelika Csizmadia 10 , 19 orgona / organ: Jeremy Joseph lant / arch lute, gitár / guitar: István Gyõri fuvola / traverso: Máté Pálhegyi (szóló / solo 21 ) furulya / recorder: Tímea Nagy 18 , 39 , Gábor Kállay 29 oboa / oboe: Csaba Nagy (szóló / solo 16 , 21 ), Nóra Salvi fagott / bassoon: Katalin Sebella trombita / trumpet: Balázs Winkler, László Préda, Bence Félegyházi üstdob / timpani: János Tóth ütõhangszerek / percussion: János Tóth 1 , 22 , István Gyõri 4 , 19 , Balázs Juhász 29 szélgép / wind machine: Balázs Juhász 4 orgona- és csembalóhangolás / organ & harpsichord tuning: Antal Szabó Mûvészeti vezetõ / Artistic director: Balázs Máté www.auramusicale.com Nyelvi konzulens / Language coaching: Susan Hamilton, Miklós Bodóczky A felvétel megjelenését támogatta / Sponsored by NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM / THE NATIONAL CULTURAL FUND TORDAS KÖZSÉGÉRT KÖZALAPÍTVÁNY / FUNDATION FOR COMMUNITY OF TORDAS TORDAS KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA / MUNICIPALITY OF TORDAS
4
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 5
Two mini operas from the pen of the ‘Pozsony Orpheus’ One of the most eminent composers and musicians of the turn of the seventeenth and eighteenth century, Johann Sigismund Kusser enjoyed an outstanding European career. He died in Dublin where he had been ‘Chief Composer’ and ‘Master of the Music, attending His Majesties State in Ireland’ in the service of the viceroy. In this capacity he composed the two socalled ‘serenatas’ on this recording. A serenata was firstly an evening merrymaking event and secondly, in accordance with contemporary Italian practice, the ‘little brother of opera’ what might be best termed as a secular cantata or a mini opera. The latter perhaps best describes Kusser’s serenatas in that many of their libretti contain enlightening directions, written in by the directors of the time. Clearly then the premières would have been spectacular stage events not unlike Baroque operas. The earlier of the two works was composed between 1707 and 1714 for an annual celebration held to commemorate King William III of England. The serenata does not have a plot, but the allegorical figures (Fame and Albania, that is Scotland) and divinities (Neptune and Apollo), as well as a chorus representing the British nation, vie to tell the virtues and heroic deeds of the deceased monarch, dedicating themselves to his successor, Queen Anne. Owing to the political climate of the time, the libretto sarcastically lashes out at Irish Catholicism in an extraordinarily chauvinistic tone, serving as a reminder of William’s successful restoration of Protestant British power in Ireland. Like its libretto, the work has a relatively simple form, where a large-scale French
overture is followed by recitative and an aria by each character, in two sets, both of which ends with a chorus. Most of the arias have a da capo form, except Albania’s second aria which is strophic. Fame’s first aria and Neptune’s second have an orchestral accompaniment; all of the other ones are with bass continuo only, with a closing instrumental ritornello. In spite of the simple form, Kusser succeeded in lining up some varied characters and the listener is captivated by his melodic and harmonic invention and the frequent dance rhythms. Serenata Theatrale was also composed in Dublin, for the celebration of the Peace of Utrecht in 1713. Its libretto has something of a plot where two allegorical figures, Peace and Discord (who has Peace chained) are arguing. Soon Victory enters the scene and sides with Peace and sends Discord to hell. Rejoicing over this, Felicity and Plenty and the people (chorus) declare the joys of love. Suddenly appearing, the god Mercury praises the merits of the Queen who signed the peace treaty, and eventually the chorus joins in too. This serenata is somewhat longer and more varied in form than the William Serenata. In addition to a beautiful overture, it features a number of instrumental movements. The libretto presents an excellent opportunity for the expression of lyrical (e.g. Peace’s first aria) and dramatic (Discord’s arias and Victory’s second aria) sentiment, and it also contains numerous ensembles. This performance is based on the only existing source of these works, contemporary manuscripts. Orchestration was an important task in the case of the William Serenata because the manuscript source lacks any indication of the required 5
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 6
instrumental ensemble. However, going by the character of the instrumental parts and contemporary practice, the orchestration could be reconstructed well. Since the overture and the choruses are stylistically related to the music of Lully and Purcell, we decided on using a basse de violon in these movements. The source of the Utrecht Serenata is highly specific, requiring just a few additions to the orchestration. However, the first aria of the work posed a huge problem because it calls for a ‘Tamburino’ as a solo instrument. The way in which the part is written clearly suggests it cannot be a tambourine (a sort of drum) in the modern sense. The key to the mystery was found in the so-called Commonplace Book kept at Yale University. The book contains an invaluable collection of Kusser’s notes. It describes, among many string instruments, the tuning of the ‘tamburino’ which turns out to be a four-string violoncello piccolo.
On the basis of his mini operas it can be established that ‘Johannis Cousser, son of the renowned cantor and composer active in Pozsony [today Bratislava, Slovakia] in Hungary’ (from J. G. Walther’s Musicalisches Lexicon oder Musicalische Bibliothec, Leipzig, 1732) was a maestro of inexhaustible invention who, as S. Owens has found, was to assume a key role in British music history in introducing the then novel genre of the serenata. These brilliant vocal masterpieces feature numerous exciting details, including Discord’s deranged A-minor aria 34 in Utrecht Serenata and the aria 36 in which Victory condemns her and describes the infernal torment she has to undergo: the damned Discord’s cries of pain are ‘graphically depicted’ by terrifyingly, recurrent high Gs in the horn. One should also mention the monumental, patriotic choruses of William Serenata as well as the charming ensembles in Utrecht Serenata. The secco-recitativos, too, are a source of immense expression. Balázs Máté English translation by Miklós Bodóczky
6
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 7
Deux mini-opéras de la plume de l’« Orphée de Presbourg » Johann Sigismund Kusser fut un des musiciens et des compositeurs les plus éminents du tournant des XVIIe et XVIIIe siècles. Réalisant une carrière européenne sans égale, la dernière étape qu’il choisit fut la ville de Dublin en Irlande, où il reçut le titre de « premier maître de chapelle et compositeur » de la cour du vice-roi. C’est en cette qualité qu’il composa les deux sérénades de notre enregistrement. La sérénade désigne un divertissement du soir, mais elle est aussi, conformément à la pratique italienne de l’époque, la « petite sœur de l’opéra » ; selon nos critères actuels ces œuvres ressembleraient donc plus à des cantates profanes ou des mini-opéras. Cette dernière expression est d’autant plus heureuse que le livret de plusieurs sérénades de Kusser contient des indications scéniques d’époque remarquables, ce qui tend à prouver que les créations étaient jouées avec une mise en scène spectaculaire, comparable à celle des opéras baroques. Des deux œuvres, la plus ancienne a, selon diverses hypothèses, été composée entre 1707 et 1714 pour l’une des fêtes annuelles organisées en souvenir du souverain britannique Guillaume III. Il n’y a pas d’action, mais les figures allégoriques (la Renommée et l’Albanie, autrement dit l’Écosse) et les divinités qui s’expriment (Neptune et Apollon) relatent à qui mieux avec le chœur – personnification du peuple britannique – les vertus et les actes héroïques du défunt roi, tout en se recommandant aux bonnes grâces de son successeur, la reine Anne. Par suite des relations politiques de l’époque, le livret, tantoˆt railleur tanto ˆt ouvertement haineux, accable en
plusieurs endroits – et d’une façon qui peut paraître aujourd’hui à l’auditeur incroyablement chauviniste – le catholicisme irlandais contre lequel le roi Guillaume avait si bien réussi à restaurer la puissance des Anglais en Irlande. L’œuvre montre, à l’instar du livret, une forme relativement simple : après l’imposante ouverture française, chacun des personnages chante dans deux séries un récitatif et une aria, puis les deux séries se terminent avec une section chorale. La majorité des arias montre une forme da capo, exception faite de la deuxième aria de l’Albanie, qui est strophique. La première aria de la Renommée et la deuxième aria de Neptune ont un accompagnement instrumental, tandis que les autres bénéficient d’une ritournelle instrumentale finale, avec accompagnement de continuo. Malgré la simplicité de la forme, l’auteur a réussi à faire défiler une grande variété de caractères, et l’auditeur est médusé par l’ingéniosité harmonique et mélodique de chacun des mouvements ainsi que par l’abondante rythmique de danse. L’œuvre intitulée « Sérénade théâtrale » a été composée en 1713, toujours à Dublin, à l’occasion de la célébration de la conclusion de la paix d’Utrecht. Le livret contient désormais quelque action : deux figures allégoriques, la Paix enchaînée à la Discorde, se querellent. Rapidement, la Victoire entre en scène, qui prend le parti de la Paix et envoie en enfer la Discorde. Remplis de joie à cette nouvelle, le Bonheur et l’Abondance, suivis du peuple (le chœur), annoncent les délices de l’amour. Puis apparaît soudain le dieu Mercure qui fait l’éloge des mérites de la reine par qui la paix a été conclue, et le chœur final de faire de même. Cette œuvre est un peu plus vaste et formellement beaucoup plus variée 7
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 8
que la « Sérénade de William ». À co ˆté de la ravissante ouverture, elle contient plusieurs autres mouvements instrumentaux. Le livret propose des possibilités extraordinaires pour l’expression tant lyrique (par ex. la première aria de la Paix) que dramatique (les arias de la Discorde, la deuxième aria de la Victoire), et parallèlement on peut aussi entendre bon nombre d’ensembles. Notre interprétation repose sur les manuscrits de l’époque, sources uniques des œuvres. Dans le cas de la « Sérénade de William », l’instrumentation s’est révélé une tâche importante, puisqu’il faisait complètement défaut dans la source ; cependant elle a pu être reconstruite avec certitude en raison de la nature de chacune des parties instrumentales et sur la base de la pratique de l’époque. Étant donné que l’ouverture et les chœurs de l’œuvre sont plus proches encore de par leur style de la musique de Lully et de Purcell, nous avons opté dans ces mouvements pour la basse de violon. La source de la « Sérénade d’Utrecht » étant très détaillée, il n’a fallu procéder qu’à d’infimes ajouts instrumentaux. En revanche, la première aria de cette œuvre a suscité une âpre réflexion, l’un des instruments solos apparaissant sous le nom de «Tamburino ». Compte tenu de l’écriture de la partie, il est évident qu’il ne peut s’agir du tamburino pris dans le sens actuel du mot, à savoir tambour ou tambour basque. C’est le livre conservé à l’université de Yale, le « Commonplace Book », recueil inestimable des notices de Kusser, qui nous a permis
de déchiffrer cette énigme. On y trouve, à co ˆté de l’accordage de plusieurs instruments à cordes, celui du « tamburino », où il apparaît clairement qu’il s’agit d’un violoncelle piccolo à quatre cordes. En s’appuyant sur ses mini-opéras, on peut dire que « Johann Kusser, fils du célèbre compositeur et cantor de Presbourg » (J. G. Walther, Musicalisches Lexicon, Leipzig, 1732) est un maître à l’invention intarissable. Il joue dans l’histoire de la musique britannique un ro ˆle clé grâce à l’introduction du genre de la sérénade, laquelle passait à l’époque pour une nouveauté, comme il résulte des recherches de S. Owens. Ces chefs-d’œuvre vocaux fascinent et contiennent bon nombre de passages saisissants. Ainsi l’aria délirante en la mineur de la Discorde 34 dans la « Sérénade d’Utrecht », puis l’aria de la Victoire 36 qui condamne la Discorde et chante les souffrances infernales qui l’attendent : les cris de douleur de la Discorde sont exprimés avec une sensibilité stupéfiante par les sons terrifiants de sol du cor de chasse, qui reviennent encore et toujours, désespérément. Mais on peut mentionner parallèlement les mouvements de chœur patriotes et monumentaux de la « Sérénade de William », ou les ensembles charmants de la « Sérénade d’Utrecht ». Bien plus, les récitatifs secco offrent également des passages prodigieusement expressifs. Balázs Máté Traduit en français par Thierry Fouilleul
8
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 9
Zwei Miniopern aus dem Feder des „Orpheus von Pressburg“ Johann Sigismund Kusser, eine der herausragendsten Musikerpersönlichkeiten um 1700, konnte auf eine beispiellose Karriere zurückblicken, die ihn quer durch Europa führte. Die letzte Station seiner Laufbahn war Dublin in Irland, wo er den Titel „Erster Komponist und Musikmeister“ am vizeköniglichen Hof inne hatte. In dieser Position schrieb er die zwei Werke unserer Aufnahme, beide mit dem Titel „Serenata“. Serenata bedeutet einerseits Abendunterhaltung, andererseits ist sie in der italienischen Praxis die „kleinere Schwester der Oper“. Nach heutigen Begriffen könnten sie also weltliche Kantaten oder Miniopern genannt werden. Letztere ist umso passender, weil die Libretti mehrerer Serenaten von Kusser spannende zeitgenössische Regieinstruktionen enthalten. Ihre Uraufführungen müssen also offensichtlich regelrechte Bühnenspektakel gewesen sein, vergleichbar mit den Barockopern. Die Entstehung des früheren Werkes wird zwischen 1707 und 1710 vermutet. Der Anlass war eine der jährlichen Gedenkfestlichkeiten für den britischen Monarchen William III. Eine Handlung gibt es nicht, sondern die erscheinenden allegorischen Gestalten („Ruhm“ und „Albania“, d. h. Schottland) bzw. Götter („Neptun“ und „Apollo“) wetteifern vereint mit dem Chor, der das britische Volk verkörpert, im Lobpreisen des verstorbenen Königs und tragen seine Tugenden und Heldentaten vor, sich in die Gnade der Nachfolgerin, Königin Annas empfehlend. Infolge der damaligen politischen Verhältnisse enthält das Libretto zahlreiche, für den heutigen Zuhörer wohl verblüffend chauvinistische, mal
spöttische, mal hasserfüllte Ausdrücke im Bezug auf den irischen Katholizismus, wogegen König William die Macht der Engländer in Irland erfolgreich wiederhergestellt hat. Das Werk weist – dem Aufbau des Librettos entsprechend – eine relativ einfache Form auf: Nach der großangelegten französischen Ouverture hören wir zwei identisch aufgebaute Satzfolgen, bestehend aus je einem Satzpaar von Rezitativ und Arie für alle vier Solisten und beide Satzfolgen enden mit einem Chorsatz. Die Arien folgen der Da-CapoForm, ausgenommen die zweite Arie der „Albania“, die strophisch ist. Die erste Arie von „Ruhm“ und die zweite von „Neptun“ sind mit Instrumentenbegleitung versehen, die übrigen haben Continuobegleitung, gefolgt von einem instrumentalen Ritornello. Dem Komponisten ist es gelungen, trotz einfacher Satzstruktur eine große Vielfalt der Charaktere zu schaffen, und der Zuhörer wird vom harmonisch-melodischen Ideenreichtum der einzelnen Sätze, sowie der häufigen Tanzrhytmik bezaubert. Das Werk mit dem Titel „Serenata Theatrale“ entstand ebenfalls in Dublin im Jahre 1713 zum Anlass des Utrechter Friedensschlusses. Das Libretto enthält diesmal etwas Handlung: Zwei allegorische Gestalten, „Frieden“ und „Zwietracht“, die ihn in Ketten schlägt, zanken heftig. Der bald erscheinende „Sieg“ nimmt Partei für „Frieden“ und schickt „Zwietracht“ zur Hölle. Die sich darüber erfreuenden „Freude“ und „Fülle“ bzw. das Volk (Chor) kündigen schon die Wollust der Liebe an. Der plötzlich auftretende Gott „Merkur“ würdigt die Verdienste der friedensschaffenden Königin und so tut es auch der Schlusschor. Dieses Werk ist etwas großangelegter und wesentlich abwechslungsreicher in der Gestal9
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 10
tung als die „William-Serenata“. Außer der herrlichen Ouverture hören wir zahlreiche weitere Instrumentalsätze. Das Libretto bietet vortreffliche Gelegenheiten sowohl zum lyrischen (z. B.: erste Arie von „Frieden“) als auch zum dramatischen (Arien der „Zwietracht“, zweite Arie des „Sieges“) Ausdruck, weiters erklingen mehrere Ensemblesätze. Unsere Aufführung basiert auf den einzigen Quellen, nämlich den zeitgenössischen Handschriften. Bei der „William-Serenata” war die Orchestrierung eine wichtige Aufgabe, weil sie in der Quelle vollkommen fehlt, aber aufgrund der Eigenschaften der einzelnen Stimmen, sowie in Kenntnis der barocken Praxis eindeutig zu rekonstruieren ist. Da der Stil der Ouverture und der Chorsätze noch eine relativ nahe Verwandtschaft mit der Musik Lullys und Purcells aufweist, haben wir in diesen Sätzen statt des Violoncellos den basse de violon verwendet. Die Handschrift der „Utrechter Seranata“ ist äusserst detailliert, dementsprechend waren hier nur kleinere Ergänzungen zur Instrumentation nötig. Aber die erste Arie dieses Werkes warf ein Rätsel auf: ein Soloinstrument in der Handschrift wird als „Tamburino“ bezeichnet. Aus der Schreibweise dieser Stimme geht eindeutig hervor, dass es auf keinen Fall ein Tamburin im heutigen Sinn (eine Art Trommel) sein kann. Zur Lösung dieses Rätsels diente ein in der Bibliothek der Yale University befindliches Buch, eine unschätzbare Sammlung der Aufzeichnungen Kussers, das so genannte „Commonplace Book“. Dieses enthält
neben der Stimmweise vieler Saiteninstrumente auch die des „Tamburino“, woraus ersichtlich ist, dass es sich hier um das viersaitige Violoncello piccolo handelt. In Kenntnis seiner Miniopern kann man eindeutig sagen, dass „Johannis Cousser, eines zu Pressburg in Ungarn renommirten cantoris und Componisten Sohn“ (J. G. Walther: Musicalisches Lexicon, Leipzig, 1732) ein Meister von unerschöpflicher Invention ist, der in der britischen Musikgeschichte durch die Einführung der damals neuartigen Gattung der Serenata eine Schlüsselrolle spielt, wie das aus den Forschungen der Musikhistorikerin S. Owens hervorgeht. Diese fesselnden vokalen Meisterwerke bestechen mit unzähligen spannenden Details. So z. B. die an Wahnsinn grenzende A-Moll Arie 34 der „Zwietracht“, oder die nachfolgende Arie des „Sieges“ 36 , der in dieser Arie die der „Zwietracht“ aufgebürdeten höllischen Qualen besingt, während die Wehklagen der „Zwietracht“ durch die verzweifelten, immer wieder aufschallenden, erschreckenden „G“-Töne des Jagdhorns so erschütternd drastisch dargestellt werden. Weiters können wir die monumentalen, patriotistischen Chorsätze der „William-Serenata“, oder die charmanten Ensemblesätze der „Utrechter Serenata“ nennen. Selbst die secco Rezitative enthalten unvergleichlich ausdrucksvolle Momente. Der geneigte Leser wird also auf eine spannende Entdeckungsreise eingeladen! Text und Übersetzung von Balázs Máté
10
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 11
Két miniopera a „Pozsonyi Orfeusz” tollából Johann Sigismund Kusser a 17–18. század fordulójának egyik legjelesebb zeneszerzõjeként és muzsikusaként páratlan európai karriert futott be. Ennek utolsó állomása az írországi Dublin volt, ahol az alkirályi udvar „elsõ komponistája és zenemestere” címet viselte. E minõségében komponálta a felvételünkön elhangzó két serenata feliratú mûvét. A serenata egyrészt esti mulatságot jelent, másrészt a kor itáliai gyakorlata szerint az „opera kistestvére”, mai fogalmaink szerint tehát leginkább világi kantátáknak vagy minioperáknak nevezhetjük õket. Utóbbi kifejezés azért is találó, mert Kusser több serenatájának librettója izgalmas korabeli rendezõi utasításokat tartalmaz, így nyilvánvaló, hogy õsbemutatóik a barokk operákéhoz hasonlóan látványos színpadi rendezésben hangzottak el. A korábbi mû a feltételezések szerint 1707 és 1714 között keletkezett a III. Vilmos brit uralkodó emlékére megrendezett évenkénti ünnepségek egyikére. Cselekménye nincsen, hanem a megszólaló allegorikus figurák (Hírnév és Albania, azaz Skócia), valamint istenségek (Neptun és Apolló) egymással versengve és a brit népet megszemélyesítõ kórussal egyetemben számolnak be az elhunyt király erényeirõl és hõstetteirõl, ajánlván magukat az utód, Anna királynõ kegyeibe. A kor politikai viszonyainak következtében a librettó több helyütt a mai hallgató számára bizonyára megdöbbentõen soviniszta modorban, hol gúnyos, hol egyenesen gyûlölködõ szavakkal illeti az ír katolicizmust, melynek ellenében Vilmos király oly sikeresen restaurálta az angolok hatalmát Írországban. A mû a librettónak megfelelõen viszonylag egyszerû formát mutat: a nagyszabású francia nyitányt követõen az egyes szereplõk
mindegyike két sorozatban egy-egy recitativót és áriát énekel, majd mindkét sorozat kórussal zárul. Az áriák többsége da-capo formát mutat, kivéve Albania második áriáját, ez strófikus. A Hírnév elsõ áriája és Neptun második áriája hangszerkíséretes, míg a többi continuókíséretes, záró hangszeres ritornellóval. A szerzõnek az egyszerû forma ellenére sikerült igen változatos karaktereket felvonultatni, és a hallgatót rabul ejti az egyes tételek dallami, harmóniai ötletessége, illetve a gyakori táncritmika. A Serenata Theatrale címet viselõ mû 1713-ban az utrechti békekötés megünneplése alkalmából keletkezett szintén Dublinban. A librettó ezúttal némi cselekményt is tartalmaz: két allegorikus figura, a Béke és az õt láncra verõ Viszály civakodnak. Hamarosan színre lép a Gyõzelem, aki a Béke pártját fogja, a Viszályt pedig a pokolba küldi. Ennek örömére a Boldogság és a Bõség, majd a nép (kórus) már a szerelem gyönyöreit hirdetik. A váratlanul megjelenõ Merkúr isten a békét megkötõ királynõ érdemeit méltatja és így tesz a zárókórus is. E mû valamivel terjedelmesebb, formailag pedig lényegesen változatosabb a „William-Serenatánál”. A szépséges nyitány mellett számos további hangszeres tételt is tartalmaz. A librettó remek lehetõségeket kínál mind a lírai (pl. Béke elsõ áriája), mind a drámai (Viszály áriái, Gyõzelem második áriája) kifejezésre, emellett jó néhány együttes is elhangzik. Elõadásunk a mûvek egyedüli forrásain, a korabeli kéziratokon alapul. A „William-Serenata” esetében fontos feladat volt a hangszerelés, mely a forrásból teljesen hiányzik, ám az egyes hangszeres szólamok természetébõl és a kor gyakorlata alapján egyértelmûen rekonstruálható. Mivel a mû nyitánya és kórusai stílusukban még köze11
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 12
lebb állnak Lully és Purcell zenéjéhez, e tételekben a basse de violon használata mellett döntöttünk. Az „Utrechti Serenata” forrása igen részletes, így itt csak apróbb hangszerelési kiegészítésekre volt szükség. Ám e mû elsõ áriája komoly fejtörést okozott, egyik szólóhangszerként ugyanis „tamburinót” ír elõ. A szólam megírásának módjából nyilvánvaló, hogy nem lehet szó a mai értelemben vett tamburinóról, azaz kisdobról vagy csörgõdobról. E rejtély megfejtésére a Yale Egyetemen õrzött könyv, Kusser feljegyzéseinek felbecsülhetetlen értékû gyûjteménye, az ún. Commonplace Book szolgált. Ebben számos húros hangszeré mellett megtalálható a „tamburino” hangolása is, amibõl egyértelmû, hogy a négyhúros violoncello piccolóról van szó. Minioperái alapján elmondható, hogy „Johannis Cousser, a magyarországi Pozsonyban mûködõ neves kántor és zeneszerzõ fia” (J. G. Walther:
Zenei Lexikon, Lipcse, 1732) kiapadhatatlan invenciójú mester, aki a brit zenetörténetben kulcsszerepet játszik az akkoriban újdonságnak számító serenata mûfajának meghonosítása révén, amint az S. Owens kutatásaiból kiviláglik. E lebilincselõ vokális remekmûvek számtalan izgalmas részletet tartalmaznak. Ilyenek az „Utrechti Serenatából” a Viszály tébolyult a-moll áriája 34 , majd az õt elítélõ és a rá mért pokoli kínokat megéneklõ ária a Gyõzelemtõl 36 , melyben a kárhozott Viszály jajkiáltásait a vadászkürt reménytelenül újra meg újra felharsanó, rémítõ g-hangjai oly döbbenetes érzékletességgel jelenítik meg. De említhetjük emellett a „William-Serenata” monumentális, patrióta kórustételeit vagy az „Utrechti Serenata” bájos együtteseit. Sõt a secco-recitativók is hallatlanul kifejezõ részletekkel szolgálnak. Máté Balázs
DDD Recording producer: Zsuzsa Dvorák Balance engineers: Béla Czövek, László Szalai Edited by Zsuzsa Dvorák Recorded at Gyúró Calvinist Church on 6–9th April, 2010. Scores: Contemporary manuscripts from the collection of Hamburg’s Staats- und Universitätsbibliothek Carl von Ossietzky Front cover: design by Miklós Juhász Booklet editor: Enikõ Gyenge P 2010 HUNGAROTON RECORDS LTD. Made in Hungary 12
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 13
Serenata a 4 for a Memorial Celebration of King William III Librettist unknown
Serenata a 4 III. Vilmos király emlékünnepére Szövegíró: ismeretlen
1
OUVERTURE
NYITÁNY
2
Recit (Fame) No! he’s not dead! The God of Day, Encircled with Rays of light, Shall sooner forget To guild the azure face of Heaven, Than Nassau’s Name shall cease to be adored By Britain’s worthy sons, by him restored.
(Hírnév) Nem! Õ nem holt! A fénysugárba öltözött Napisten Feledjen elõbb Ragyogni a menny kék orcáján, Mint Nassau nevét dicsérni szûnjenek Az általa segélt méltóságos britek!
3
Aria (Fame) I’ll blaze abroad her Glory And bright heroick virtues, Where Earth her shores displays. Nor cease to sound his story. Till time and motion cease. I’ll blaze abroad…
(Hírnév) Dicsõségét, sok hõsi Erényét kürtölöm szét A Földnek kerekén. Nem szûnök róla zengni Idõk végéig én. Dicsõségét...
4
Recit (Neptune) What meant the Fates too prodigall to Nassau? I only seas obtained, by Lott, My brother, Heaven and Earth, But he partakes of all these Empires, With Laurels crown’d, at Land, at Sea Victorious; Translated to the Stars, now shines most glorious.
(Neptun) Miért ily bõkezû a sors Nassauhoz? Nekem csak sok-sok tenger jutott, Fivéremé a Menny és a Föld, Míg õ mind e birodalmakból részt kap, Földön-vízen gyõz, babér jut néki sok, S vitetvén Mennybe föl, ragyog mint csillagok.
5
Aria (Neptune) Still in endless toils embarass’d, Thro[ugh] the Series of his reign. At Distant Glory’s view He swift as lightning flew And cross’d each year the main. Still in endless toils…
(Neptun) Tenger robot közt évente Végig uralma során Távoli dicsfényben És villámsebesen Átkelt a Csatornán. Tenger robot közt...
6
Recit (Albania = Scotland) Almost oppress’d with Romish Superstition, My groans to Belgia’s shores arrived. Great William heard,
(Albánia = Skócia) Római babonától majd’ megfúltam, Jajom Belgium partjáig elér. Vilmos, a hõs,
13
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 14
And hast’ning with healing in his wings, My ill relieved And vent’ring all my sinking State retrieved.
Hallván, gyógyírt ragadván szárnyra kél, Kórból kisegél, S visszaszerzé hazám, bár lõn száz veszély.
7
Aria (Albania) Britons, strow his tomb with flowers, Hold his memory most dear! Your defender Fate ordain’d him, In your cause no fears restrain’d him, Dangers facing ev’rywhere. Britons, strow his tomb…
(Albánia) Britek, emlékezzetek Rá, Virág borítsa sírját! Óvó sorsotok rendelte Õt, és mi sem rettentette, Vészben Õ meg nem hátrált. Britek, emlékezzetek...
8
Recit (Apollo) His Wisdom, join’d with Courage; Kept equall pace, Nor one outstript the other. Had Envy’s breath his laurels never blasted, To what cou’d mighty he not have arrived, Whose Schemes were all with Council well designed, Oft prosp’rous, though by Traitors undermined.
(Apolló) Bátorság és bölcsesség, E két erény Kéz a kézben járt Nála. Irigy szó nem fakította babérját, Õ, a dicsõ, elérte minden célját, Cselben meghallgatta bölcsek tanácsát, S hiába árulás, hozott virágzást.
9
Aria (Apollo) Tho[ugh] Envy often baffled The projects of his reign, The seeds he sow’d now flourish, By Anna’s influence nourish’d, Who rules the Land and Main. Tho[ugh] Envy…
(Apolló) Bár sok irigy gátolta Uralmát s tetteit, Vetése beért immár, Melyet most Anna Táplál, Ki Föld s víz ura itt. Bár sok irigy...
10
Chorus While the happy British Nation Reaps the harvest of his care, All shall pay him adoration And renew the Sacred due To his ashes ev’ry year. While the happy…
(Kórus) Boldog Brit Nemzet aratván Bölcs vetése termését, Évrõl évre õt imádván Rója le szent adóját, Hamvai tiszteletét. Boldog Brit Nemzet...
11
Recit (Fame) His mighty Prowess Belgia’s Plains can witness. With Glory crown’d and cover’d ore with laurels Torn from the Gallic Gen’ralls,
(Hírnév) Vitézségének Tanúi belga harcterek. Dicsõn, gall haduraktól rablott babért Gyõztes ércére tûzve
14
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 15
I saw him come: Hibernia’s streams have wash’d him, With their own purple dyed, The Monarch’s growing Fortune To narrow tracts of Land was not confined. Fate more for him designed. Gaul’s Navies burnt, Their Crews all kill’d or drowned, The farthest shores his wat’ry Empire bounded.
Láttam, hogy jõ: Megmosdatták az ír folyók Bíborukkal festve õt, Ám hadiszerencséje Az ország szûk határain már túlnõtt. A sors többet szánt Néki: A gall hajóhad Lángolva vízbe fulladt, S Õ végsõ partokig növelte a birodalmat.
12
Aria (Fame) Glorious Nassau’s lasting Name, On the British hearts engraved, E’er shall fill the Trump of Fame. He that so himself behaved From oblivion shall be saved, Made the British Muses’theme. Glorious Nassau’s…
(Fame) Dicsõ Nassau, örök név Brit szívekbe belevésve, Övé nem múló hírnév. Emléke el nem enyészhet Õt, ki vélünk ennyi jót tett, Brit múzsák dicsõítsék! Dicsõ Nassau...
13
Recit (Neptune) I saw the Godlike Hero, When sinking Brittain call’d him, Firm on the deck, with Courage stem the Surges. Let’s go, says he, these Storms awhile may stay us, But ne’er shall change our purpose, or dismay us.
(Neptun) Az isteni hõst hívta Süllyedõ Britannia, S Õ mit se bánva hajóra szállt. „Induljunk!” szólt „Hullámverés gátolhat, De nem ijeszt s céltól nem tántoríthat.”
14
Aria (Neptune) Opposition Courage raises, Kindling ardour to obtain, Adverse Fortune to sustain, Gains a Hero greatest praises, Gakes a Monarch fit to reign. Opposition...
(Neptun) Ellenállás csak gerjeszti Bátor szív hevét s lángját, Balszerencse kitartását. Hõsnek hírét ez növeszti, S edzi ez a nagy királyt. Ellenállás csak ...
15
Recit (Albania) Unluckily deluded, I let Rome’s locusts Settle again within my borders. The spreading Pest almost my Lands devoured. What could I do? This Plague had ne’er been driven away, Had Nassau not been sent by heaven.
(Albánia) Balsorsban, megcsalatván Róma sáskáit beengedtem Hazámba újra. A terjedõ pestis majd’ elborítván Mit tehettem? E dögvész nem szûnt volna sosem, Ha Nassaut nem küldi a Menny.
15
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 16
Aria (Albania) He the paths of Glory treading, Drove the Romish Fry away. Who our Church is overspreading, Preach’d up Arbitrary sway, Faith implicit allways pleading, Teaching blindly to obey.
(Albánia) Dicsnek ösvényén lépdelve Róma férgét elûzte, Ki teljhatalmát hirdetve Egyházunkat fertõzte, Kételkedést el nem tûrve, Vakhitet követelve.
His Examples Brittons firing, Push’d them on to purchase fame. They the daring Prince admiring, All in ardour, all in flame, To surpass his deeds aspiring, Soon restor’d their father’s Name.
Példájától Brit szív lángol, Dicsõ tettre sarkallja, Imádott, bátor királytól Hevület elragadja, Túlszárnyalni tettét egykor S õsök nevét régi fényben Ragyogtatni akarja.
17
Recit (Apollo) His Godlike mind cou’d never lie unactive; The toyls of War, or load of weighty Empire In endless cares involv’d him. Not only Brittain’s Grandeur, but Europe’s Safety All those hours employed, By Peers and other Princes For Recreation lawfully enjoyed.
(Apolló) Isteni elméje henyélni nem bírt: A háborúk s nagy birodalma terhe Folyvást foglalkoztatta. Brit hon nagysága s Európa biztonsága Nem hagyott rá idõt, Hogy más uraknak módján Élvezzen megszolgált, szent pihenõt.
18
Aria (Apollo) Great Queen of Isles, See! heaven smiles. Thy mournful Scenes are cleared. When Nassau’s Sun His Course had run And threat’ning Clouds of grief again appeared, The mighty Monarch’s loss t’atone, The best of Queens ascends the Throne! Great Queen...
(Apolló) Királynõnk, fenn Mosoly’g a menny! A gyászidõ már elmúlt. Mert miután Leáldozván Nassau napja, s az ég bús felhõkbe borult, Királyt nékünk pótlandó most Legcsodás’b Királynõ bírja a trónt.
19
Chorus & Aria a 2 (Fame, Albania) None the secret art to reign Better than that Prince cou’d know. None his point could better gain, Better counterplot his foe. His sagacious piercing Eye
(Kórus – Hírnév & Albánia) Szent uralkodásban Õt Felülmúlni nem lehet, Sem célt érni, mint Õ, sõt Legyõzni ellenfelet. Ravasz, fürkészõ szeme
16
16
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 17
Farther than the outside went, Could his Nobles’ hearts descry, Reach their most abstruse intent.
A külcsín alá hatolt, Elõtte az úri szív S rossz szándék nyitott könyv volt.
Godlike Actions were his aim. Fear ne’er seiz’d his dauntless Soul. Foes his Courage ne’er could tame Or his brave attempts Control. Sacred ever be his birth, Noted with auspicious white. May the finest crumbling Earth On his Urn lie ever light. Si replica il Coro FINIS
Isteni tettekre tört, Lelkét félsz sosem marta, Gátolni e bátor hõst Egy ellenfél sem bírta. Születése szent legyen S ragyogva megünnepelt, Sírján a föld gyengéden Borítsa a porhüvelyt! Szent uralkodásban...
Serenata Theatrale a 5 For the Celebration of the Treaty of Utrecht Libretto by William Viner (?)
Serenata Theatrale a 5 Az utrechti békekötés emlékére Szövegíró: William Viner (?)
20
OUVERTURE
NYITÁNY
21
Aria (Peace) Happy Queen, in whose calm bosom, Tender Goodness always reigns, Break those chains, or gently loose’m, And may glory crown your Pains.
(Béke) Királynõ, Te boldog, szíved Gyengéd jósággal teli, Törd szét láncom vagy lazítsd meg, S tetted korona illeti.
Recit (Peace) Here, barb’rous discord, in strait bonds confines me, And unrelenting Prides, to see my Torment. These sighs, that swell my bosom, alas; By none can ever be relieved, If from those gives, by you I’m not retrieved.
(Béke) Barbár Viszály, lám szûk béklyót reám rak És a kegyetlen büszkén nézi kínom. Keblembõl sóhaj tör fel, s ezt, jaj, Enyhíteni nem tudja senki, Hacsak e bilincsbõl Te nem segítsz ki.
Aria (Peace) Freedom is a Souv’reign Blessing That from Virtuous Monarchs flows. Of that Treasure by possessing, Ev’ry one the value knows.
(Béke) A szabadság egy fõáldás, Bölcs uralkodók kegye. Ki e kincset birtokolja, Tudja, mi az értéke.
fordította: Máté Balázs
17
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 18
22
PRELUDE
BEVEZETÕ
23
Recit (Discord) Sigh on, sad Peace, and even burst with Sorrow! Don’t hope, that Anna, whom I’ve long engaged, Will hear your plaintive murmurs. She still shall reap a harvest of new Laurels. More work I’ll cut out, for Her Martial Captains: Oppose new glorious Hazards, To make her wond’rous Reign the most Illustrious. Wing’d Vict’ry waits upon Her conqu’ring Squadrons, Even in the Farthest Climates. Now should she praise in glorious Peace before me. She’ll check the Courts, of Her extending Glory.
(Viszály) Sóhajtozz, Béke, vessen szét a bánat! Ne hidd, hogy Anna, ki rég nékem szolgál, Bús morgásod meghallja. Újabb babérokat kell, hogy arasson, Hadvezéreinek munkát adok még: Veszélyek közt vitézül Tegyék csodás uralmát legdicsõbbé! Gyõztes hadával szárnyas Gyõzelem vár Fönn a legmesszibb szférák közt. Engem fog most majd imádni békén, Növõ dicsõsége hadát szemlélvén.
24
Aria [a 2] (Discord) Conquering Legions, traversing Regions, In glorious Triumphs their Banners display; The gleaming steel, and lightning blazing, Horror dispensing at Land and by Sea. Bright Trophies for ever are rising. Conquering Legions...
(Viszály) Gyõzelmes had, mely sok határt átszel, Dicsõ diadalban zászlót hord fennen. Kard szikrát szór, páncél villámlik, Rémületet kelt földön s vízen. Fényes zsákmány folyvást gyarapszik. Gyõzelmes had…
25
(Peace) Grievous Torment, that I bear, Must I in this manner languish, Void of hopes, to ease my Anguish, Quite abandon’d to despair? Dawning hopes no more revolving, Leave me here in tears dissolving.
(Béke) Részem fájó gyötrelem, Kell, hogy így bágyadva éljek, Híján kínt oldó reménynek, Elhagyatva teljesen? Derengõ remény nem bíztat, Hagyja, hogy könnyembe fúljak.
26
Recit (Discord) Those moans you make are useless; ’Tis vain to hope for Succour.
(Viszály) Jajoddal mit sem érsz el, Ábránd segélyt remélned.
Accompagnato [Aria] (Peace) Was I sure to be released, Though an Age was spent before, Those dire pains should be decreased, And I’d less my Fate deplore.
(Béke) Menekvésben ha bízhatnám, Bár száz évnek tûnt a múlt, Szörnyû kín végét ha látnám, Sorsom nem okozna bút.
18
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 19
Recit (Discord) Those moans you make are useless; ’Tis vain to hope for Succour.
(Viszály) Jajoddal mit sem érsz el, Ábránd segélyt remélned.
27
A NOISE OF TRUMPETTS AND KETTLE-DRUMS
TROMBITÁK ÉS DOBOK ZAJA
28
Recit (Discord) This noise of Vict’ry makes me apprehensive, She’ll soon descend in her Aerial Chariot. How much I shall be pleased, To show to her my Enemy despairing, From her Confinement e’er to be released.
(Viszály) Gyõzelem zaja engemet lenyûgöz, Rögvest leszáll már mennyei szekéren. Repesek boldogságtól, Ha látja ellenségem, aki reszket: Szabadulhat-e majdan fogságából!
29
AIR FOR TRUMPETTS AND KETTLE-DRUMS
ÁRIA TROMBITÁKRA ÉS DOBOKRA
30
Aria (Victory) Come, lovely Peace, the Conqu’ror calls, Delay not, lovely Peace; She’ll lead you to a pleasing place, And be a Guide to you, Most Faithful, come, to this Sweet Seat, The most Serene, Refreshing, and Delightful, Come, Lovely Peace, …
(Gyõzelem) Jöjj, drága Béke, már ne késs, A gyõztes Téged hív. Egy boldogító helyre visz, És vezetõd leend, Te leghûbb, jöjj, drága e hely, Legboldogabb, gyönyör teli, üdítõ. Jöjj, drága Béke …
Recit (Victory) Stern discord! In your Turn ’tis Fit to suffer these chains, That you imposed upon another.
(Gyõzelem) Zord Viszály! E láncok kínja inkább néked jár, Mint annak, akit vélük béklyóztál.
Accomp [Aria] (Victory) Come, lovely Peace, the conqu’ror calls, Delay not, lovely Peace!
(Gyõzelem) Jöjj, drága Béke …
Recit (Peace) Ah! how my joys are Doubled.
(Béke) Ó! Immár nõ jókedvem!
(Discord) Ah! how my thoughts are troubled! Ingrateful Vict’ry, Should she be deprived Of Liberty by you, From whom your honour,
(Viszály) Ó! Zavar kél elmémben! Hálátlan Gyõzelem, Épp azt fosztod Te meg Szabadságától most, Ki dicsõségedet
31
19
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 20
And all you have, Entirely are derived?
S mindazt, mid van, Egyedül szerzé Néked?
Aria (Victory) When wars have Raged, How sweet is Peace! Men’s minds assuaged, Its Author Bless.
(Gyõzelem) Béke mily édes, Ott, hol harc dúlt! Szerzõjét áldja Megnyugvó szív.
Recit (Discord) Thy Cares for that great Queen might have been greater. Why didst thou not conduct Her, Where Num’rous Crops of Laurels still are growing: All which are to the British Valour owing?
(Viszály) Méltathatnád többre nagy Királynõnket! Miért is nem vezérled Más, dús mezejére oly babéroknak, Melyek mind a brit vitézségnek járnak?
Aria (Victory) When wars have Raged, How sweet is peace! Men’s minds assuaged, Its Author Bless.
(Gyõzelem) Béke mily édes, Ott, hol harc dúlt! Szerzõjét áldja Megnyugvó szív.
Recit (Victory) As soon as the Just ends of war are gained, No further views to Kill shou’d be Retained.
(Gyõzelem) A háború joggal befejeztetvén, Több öldöklés látványát nem szeretném.
Aria (Victory) When wars have Raged, How sweet is Peace! Men’s minds assuaged, Its Author bless
(Gyõzelem) Béke mily édes, Ott, hol harc dúlt! Szerzõjét áldja Megnyugvó szív.
33
Recit (Discord) How cruel is this Slav’ry! I ne’er shall see hereafter, Confusion, Blood and Slaughter.
(Viszály) Mily kegyetlen e rabság! Ó, csak ezt ne! Bármi mást! Zûrzavart, vért, mészárlást!
34
Aria (Discord) Sad Despair, for ever Seize me, There’s no means to be pursued. None will offer to Release me, Since my Fav’rites are subdued.
(Viszály) Örök meghasonlottságban Szenvedek, kiút nincs itt, S mert kegyenceim rabságban, Senki meg nem szabadít.
32
20
kusser32633.qxd
7/5/10
12:40 PM
Page 21
Nothing now my Rage supplyeth, But my heart, on which it preyeth.
Dühöm semmi sem apasztja, Csak szívem, mi prédája.
Recit (Discord) How cruel is this Slav’ry!
(Viszály) Mily kegyetlen e rabság!
(Victory) Beneath the deep abyss of dismal horror, Where discord groans, with chains of Iron Loaded, May all that share Her Madness Partake of Her Just Torments.
(Gyõzelem) Irtózatos, feneketlen mélységben, Hol vasláncokba verve a Viszály nyög, Õrületét kik osztják, Joggal szenvedjék kínját!
36
Aria (Victory) Within the Gloomy Vaults of Hell, Fierce Discord, and Her cursed train, Are doom’d eternally to Yell, And ne’er Return to Light again.
(Gyõzelem) Pokol sötét bugyrában lent Zord Viszály s átkozott hada, Sorsuk örök bõgés leend, S ne lássanak már fényt soha!
37
Recit (Victory) Thou dire abode, Change to a fairer Prospect Of Peace and those best Blessings that attend Her, That all Her charms may see, and Recommend Her.
(Gyõzelem) Rút Alvilág, változz már kies tájjá, Hol Béke és áldásai honolnak, S bájait dicsérõ dalok harsannak.
38
Ritto[rnello] – Aria [Duet] – Ritto[rnello] (Victory & Peace) Her glories Increase, And never shall Cease. The world will adore Her, Th’opprest will Implore Her, The Happy Restorer of amiable Peace. Her glories…
Ritto[rnello] – Aria [Duet] – Ritto[rnello] (Gyõzelem & Béke) Dicsõsége nõ, El nem enyészõ, Imádja mindenki, Legyõzött kérleli, Mily boldog az áldott Békeszerzõ! Dicsõsége…
39
MARCH
INDULÓ
40
Aria a 2 [Duet] (Felicity & Plenty) While the blind Fury of wars was alarming, Love has been banish’d, and hinder’d to Reign. Now we’re Restor’d to a Peace the most charming. Why shou’d He not be Restored again? Let us now yield to the God of Kind Lovers, Who is prepar’d with a Charm for each heart. Nothing so gen’rous a goodness discovers, Or can such various Pleasures Impart.
(Boldogság & Bõség) Háborúk vak fúriája tombolván Szerelem számûzve s elnyomva volt. Bájjal telt Béke már helyreállítván, Miért ne hívhatnánk vissza Ámort? Adózzunk szerelmesek istenének, Ki minden szívet elbájolni kész! Máshol nincs nyoma ily bõkezûségnek, S ennyiféle gyönyör sehol sem lész’.
35
21
kusser32633.qxd
41
42
7/5/10
12:40 PM
Page 22
MENUET
MENÜETT
In all the Fetters that Love e’er Imposeth, There’s none that think that themselves are oppress’d. His is a Bondage that ev’ry one chooseth, Deeming to be in the midst of it blest. Let us now…
Háborúk vak fúriája tombolván Szerelem számuzve s elnyomva volt. Bájjal telt Béke már helyreállítván, Miért ne hívhatnánk vissza Ámort? Adózzunk szerelmesek…
MENUET
MENÜETT
Chorus [& Soli] Behold, they have laid by their Engines of War, Their Passions and swords are retired to Rest. A Crowd of soft Pleasures comes flocking from far, And all by this change shall be Mightily blest.
(Kórus & szólisták) Hadiszerszámok immár letétetvén, Szenvedélyek s kardok is elnyugodtak. Ezernyi édes gyönyör közeledvén Mától mindenki gazdag áldást kaphat.
Behold, they have laid by…
Hadiszerszámok…
Let not a Sigh hence from you steal, Or silent tears Escape your Eyes, Unless to tell an am’rous tale, And pity move in that disguise:
Ajkadról sóhaj ne szökjék, Sem könnycsepp halkan szemedbõl, Hacsak szerelmest nem mesélsz, S szánalmad ily álruhát ölt.
Behold, they have laid by…
Hadiszerszámok…
What solid Joys from Peace accrue, The Frightful wastes of war disclose, These monstrous ills at distant view, Should all men’s minds to peace dispose.
Béke mily sok örömöt oszt! Harc borzalmai oszlanak, S emléke iszonynak, mi volt, Adjon helyt már békevágynak!
Behold, they have laid by…
Hadiszerszámok…
Recit (Mercury) These happy Times are owing all to ANNA: She, as benign as Heaven, Behold the Nations Woes, And touch’d with Pity, Resolved, how to ease them. At Length, Her schemes and truly Royal Virtues, All Opposition vanquish’d. While lieving Fame her deathless story blazes, In Softest Strains, then let us sing Her Praises.
(Merkúr) E boldog kort szerezte nékünk Anna: Õt égi keggyel telve, Látván a népek búját, Elfogta szánalom, S döntött, hogy enyhet ád. Így lõn, hogy terve s királyi erénye Az ellent mind legyõzte. S míg híre megy halhatatlan tettének, Dicsérve õt zengjünk dalt s édes rímet!
22
kusser32633.qxd
43
44
7/5/10
12:40 PM
Page 23
Aria (Mercury enters) Unequal’d is Her Story, That never lost in Field, Yet check’d her growing Glory To spare Her Foes that Yield. While Laurels She declineth, To bless the world with Peace, Her Virtue Brighter shineth, In Lays that ne’er shall Cease.
(Merkúr érkezik) Páratlan nagyság az, ki Sosem vesztett csatát, Dicsõséget hajhászni, Mint gazok, Õ utált. Áldott békénk míg szerzi, Babérra mit sem ad, Érdemét ez növeszti, Mely el sosem múlhat.
MENUET
MENÜETT
Grand Chorus Blessings so Divine dispensed Challenge more than Mortal Praise. Only to be Recompensed By exalted Angels’ Lays.
(Kórus) Ily isteni, bõ áldásért Halandó dicsnél több jár, Méltón más nem áldhat ezért, Csak ujjongó angyalszáj.
Yet, great Empress, that inherits Whatsoe’er the Gods approve, Where the Muse can’t Reach thy Merits There shall make amends in Love. FINIS
Nagy Királynõ, nékünk adtad, Mit Istenek döntöttek, Osszon múzsánk, a méltatlan, Kárpótlásul szerelmet! fordította: Máté Balázs
Külön köszönet / Special thanks to Mátyás Antal, Barbara Harasztos, Anna Kiss & Róbert Kálmán, Judit Kovács-Molnár, Tibor Ócsai, Samantha Owens, László Szalai, Krisztina Ursu & Tamás Wölfl, Hamburg’s Staats- und Universitätsbibliothek Carl von Ossietzky
Soltész István emlékére / To the memory of István Soltész 23
