•
79.
IV. H é tközo 'lj,i é ne kek
Dallama: 244. MOlta n O"Tu ten
l. Kegyelmes
80.
t. tcn.
tU O! unítáritu eyyluízi ének
Kin ek kezébe €Ietemet adtam , Viseld gon domat,
Vezesd utamat, Mert csak rád maradtam. 2.
Ál . doU na· pod
hogy rel • ho . zád.
G yermekségemtől Fogván e g ye d ű l
U -ram. szí-v ünk ú - juh
Csak te tóled vártam. Mint atya után Fiú kiá ltván ,
e-r ő l
Könyörögve jártam.
Fel-vesz-szük
3. Most is csak ben n.ed, Reménységem et, U ram, helyezhettem , Magam rád hagy tam ,
S mil ránk ra· ká l. az
Rád támaszkodtam, Te alád vettettem.
é· lel
.
I
.
gá l
ler · he • il
2. Ha csüggedünk, ha lankadunk, Uram, próbádhoz adj e rőt nekünk, Ha ne m bírjuk s le roskadunk, Ne hagy j el minket, fogd meg két kezünk.
4. HallEass meg azért
Te nagy nevedért ~n könyörgésemben. Mutasd meg jódat, Sok áldásodat Az én sze rencsemben.
3. Ne tedd raboddá g yermeked, Ne tedd a munkát kínossá nekünk. Nem kérünk, hogy te l"hét 1evedd, csak kedvet és erót adj, .Lc;tenűnk (Balasd B.,
_ M_
Je . leU
a
me· rit.
4. Osa k kedve t adj, csak lelket adj S a szenvedés is éde6 lesz nekünk, Csak megmarodj, csak el ne hagyj S dalolva áldunk, édes Isten ünk. -
55-
(P. M .)
81.
2. Oh, mely édességes és mely örve ndetes , Uram a te szent le lked . Szen t~lj m eg engemet és vigasztaljon meg Életadó kegyelmed.
Dallama : 202. Adjatok hálát az Istennek
l. Maga.s ra szamyalj szívünk han gja. Mint ébred ő hajnal hal'angja, Röpli!\'e buzgó énekünk Az eget nyissa meg nekünk, Uralm, magad elé bocsásd, Talá ljon meghallgatta:tás t.
3. Csak teben ned b íztam mindörökké, Uram, Soha meg nem csalódtam. Most is. én Istenem, mint erós kószálhoz, Tehozzád támaszkodom.
2. Lelkü nket ím e lőd be ön t jük, K elö n apod fén yét k öszöntjük, Melyböl kegyelmed á rad ránk, Oh, Istenünk , védő Atyán k, Hálánk es d ő szavát fogad d, Magasztalván jóvoltodat.
4. Imhol e mai nap' gyarló életemet Szent kezedbe aj á nlom, Mint édes atya m tól mind en védelmem et Egyedül tőled várom . (Dóczi Il ona, XVII. század) (S:;ász K.) D. BOllrgois
82. Régi uniltirius egyházi é nek
Oh
té • ge • det
En
e· gye r· len
S 61·dolt
mu - la - toU
fi. ad-ban Bo-
.. -
nagy min· den • ség,
•
l
Mo·casz·la·lunk sze nl ha· la l · mad· ban.
"n hoz·zám
',r _ gal-mas - sá - god-ért.
-
ls· le n· seg,
l Ki • löl függ a
ls - te - nem. Nagy ke-gyel.mes-se· ge .dérl
egy
T e ·reml · me ·nyid az em • be • rek. A menny röld es a len·ge-rek -
57-
84_ Dallama: 198. Oh, seregek nagy Istene
Van-bak sáli-nak szenl ol-tal-mod - ban, Ben - ned va-gyunk. ben-ned
A-lyénk _sziv-böl
1. Atyánk, tehozzád járulunk. És előtted leborulunk,
Gazdag kegyelmű , di cső Felség! Itt haladással eltelünk, Itt szájjal, szivvel tisztelünk Téged legfőbb tökéletesség, Es h ogy nem serkentél bura, Imádunk életünk ura!
é • tünk.
di - csó - i . tünk.
2. Hogy rnegtartottad életünk És vigyaztál körülöttünk, Széjjel oszlatván veszedelmünk. Mára is felvi rrasztottál Es napunkhoz napot adtál; Inn en nagy s erós hiedelmünk, Hogy mivélünk ma is jót téssz ts kegyelmeddel köztünk léssz.
2. Tebenned volt nyugovásunk, Altalad megújulásunk, Mert fed ezett kegyelmességed. S most éjjeli m ély álmunkból, Csendes testi nyugalmunkból Újjá szüle gondviselésed. E tündöklő szent nap fénye Élet s áldás új reménye.
85_ M ain P. Hubert
3. Szent igédnek betöltése, Hivatalunk elvégzése Legyen lelkünk legfőbb öröme. E szent nap is békességben, Lelki s t esti csendességben Szenteltessék épülésünkre; Vezéreljen igéd minket, Igazgassa lépteinket.
u _ra m.
E (öl - di
ter-hed-nek
LJ _ lek
röl · di hor-do -zó-it.
(á-redl ván· do - rát.
(Sz. S.)
.. UJ nap 6 -
-
58 -
UnltArh.. énekuküny'"
ú-jabb küz-de -Jem - re szó-lit. -
59-
87. Adorjtin Domokos
Tárd IeJ e lénk. lá rd lel a Jál· ha • lárl 2. S ha nyugtot int a fén yes égi vándo!', Ha új ra szá rn yat bont az alkonyat, Találjon ny ugtot itt a földi vándol" Tebenned és n e lásson gondokat. (P.
J' Ej · nek M .)
vi - har - nek
-
l _ Jo- A Iyánk . az
mesz-sze úz - ted
vir-ra- d a t -ra
éj -
á r-nya-il.
sza - ká - nak
Új reg -gel· re
tá· masz-lot -lad gye r- me - kid.
2. Fciradt testünk fárad almit. Ki pi henni engedéd , Napjainkhoz na pot adtál, új reménység új eget. 3. Most, Uram. a munka szólit, Hi v az élet, hajt a gond, Add, Uram, hogy lázban égjen Erte minden cse pp valónk. 4. Légy te, légy ma is vezérünk, Védjed, óvjad utaink S m egpihenni te fogadj be. Hogyha majd az óra int. -
60_
J J J ve • ge
l őb ·
Nem boly-gak
Lel · kem az i - gaz
ls . len
fe· Jé.
bé
úl • la
I •
lan .
ös-vényt meg-Ie - lé :
l. · len le · Ié I
2. Virrad, pompában eg Jrelet, M ég a Ielhök is fénylen ek, Hívnak, mint égi Sorsuk ,'endelé: Is ten felé, Isten felé ! 3. Udv néked, fénylö, tiszta nap, Löveld lelkem be sugarad. S emelj, szivem egészen az övé: lsten felé , Isten felé! (Endroo i S.)
88. Da llama : 48. MiatYóllk, k it
1. Szétáradt ismét szép napod világa,
(P. M.)
Tel'emtö Isten, az egész világra, A kies reggelt örömmel köszöntöm, _ Szívem Jciöntöm. -
ól •
I
van
J j J ~
86. lsz/ai Márt on
I
2. Kiön töm szívem b uzgó háladásban, Lelkem mélyéról fa k-a dó fohászban, Es áldva áldom atyai hüséged, - Gondviselésed. 3. Atyám , oh, tarts m eg mindvégiglen engem, Tehozzád hajló gyermekded hitemben, Hogy így naponként boldogabb leheswk, Hozzád mehessek.
90. Dallama: l38. Szent fiadnak
1. Kegyes örzó pásztorom. LégKYévleezkére~"eumtameIO~e' Bizodalmam csak te vagy, r ,e.'b . hagy]. 2. Nappal légy az én napom, A ~ötétben csillagom; AU]' a vészben pajzsomul, S labam meg nem
(S. K.)
89.
tántorul. 3. Oh, légy nekem mindenem U~mban , Istenem. Ugy vezérelj engemet, Hogy aldhassam szent neved.
(s. K.)
Dallama: 244. M ostan arts/en
1. Aldjad, én lelkem,
3. Tereád vigyáz m egkoronáz Gazdag áldásával, ~kes ít napok, Testi, lelki jók Szép sokaságával.
es
Minden érzelmem , Teremtö Istened, Ald jad szent nevét , Aldott kegyelmét Soha e l ne feledd. 2. Mert megbocsátja Es meggyógyítja Erótlenségedet. Minden veszélytöl Megszabadítja Gyarló életedet.
4. Reggel felg yújtja, Meg-megújítja Fényes szövétnekét, Hogy m egismerhesd dicsöíthesd Végtelen kegyelmét..
es
5. Serkentsd fel ezért Dicséretéért Minden gondolatod, Megjobbulásra, Igazulásra S:aenteld ez új napot.
91. Dallama: 99. Ne kUldd le
1. Oh, n yisd ki, hajnal, rózsasátradat! Elmúlt az é j, itt már a támad-at, A föld vidul és a virágkehely
Mint hó imát, jó illatot lehel. 2. Te is, szívem, mely álmaid között
Fekvél bezárva, mint lenyúgözött, Nyílj meg s bocsáss az égre hó imát, Halkan, titkon, van Isten, aki lát. 3. Oh, én Atyám, teremtó Istenem, Ki áldhat jóval engem, ha te nem ? Ki óva eddig s óv meg ezután, Ki tartja éltem ? Csak te, jó Atyám.
4. Oh, légy velem, míg doi?oz0l!l ma is, Neved nekem legyen eros palzs. Távoztass tőlem bOnt, rossz vágyakat S veritékemre áldásod te add.
(Régi énekeskőnyvMt átírta P . M.) -
62-
(Sz. K.)
-
63 -
92.
3. De j ó volna, Istenem,
Hogyha tudnók, h ogy ml yen
Dallama: 159. Oh, jertek
Drága minden pillanat, Qh ha mindig meggond olnok, Hogy a bú-baj csak azért sok , Mert az idő elszalad.
1. En orvosom, megtartó Edes jó Istenem,
Megújítóm te voltál Az e lmúlt éjjelen. Aggasztó kétlség marta, Szaggatta lelkemet S meggyógyítottál. Érzem gondsimító kezed.
4. Add, Uram, hogy napjait Nyugodt szívvel hagyja itt VándOl'od , h a célhoz el'. Add, a perccel élni tudjunk, Esztelen ne törjünk, fu ssunk Ures, leha célokért.
2. Gondaszlató kezedtől Elsimult homlokom. úgy érzem, túladhattam A meddő gondokOll. Ki Istenében bízik, Meglelte önmagát, Ki Istennel megy együtt, Annak nincs semmi gát. 3. Hadd szálljon h at magasf1a Az új nap hajnalán Szívem szerint dicséret Tehozzád, jó Atyám, Aldott, oh, százszor áldatt Légy. én Szent Ol'vasam , Tebenned élek, üdvöm Tebenned h ord ozom.
(P.
94. Da llama: 83. Oh, egyetlen egy
(P. [I;T .)
93) Dallama: 126. Bús harangszó hirdeti
1. Sebes szárnyon mint r-oham Az idö, hogy elsuhan, Mint a könnyű képzelet. A sötétség éjjelébe, Mérhetetlen tengerébe Életünk is így siet. 2. Oh, ha ez a rohanús , Ez a helyt n em mal'adás
Gondolatra késztetne, Oh, ha a nap elmúlása Mindnyájunkat jobbulásra, Uj életre keltene! -
6-' -
'l
\
1. Aldott Is ten, napjainknak Bölcs adója s javainknak, Ki e mai napot is adtad, Meghallgatván kérésünket, Fenntartottad életünket, Szent oltalmadba befogadtad S eljuttatta! az estére, Mai napunk végeztél·e. 2. Oh, lelkünk mily boldog volna, ~.-'
Ha ez a nap nem vádolna. ... Hogy céltalan elve~z teg ettü k, Mily öröm, ha estvére el·t Elhaladó napunk di csért, Hogy kötelességünk megteltük, Mel't így leszünk békességben Egész éjjel csendességben. -
65-
/\t.,
3. Édes alom, boldog alom, Lengj szelíden szempillámon. S mi t megér az á.lmodó, Hadd kövesse szebb való.
3. Pal-an csolj az éjszakának, H ogy tes tünk n yugodalmána k Ne legyen bántása, sérelme· Sót legyen a nyugovásra, ' A viszon ti úju1ásra A fáradtaknak li:!'ménysége, Hogy újulva r eggelt érjünk, T éged hál.ával tiszteljünk.
f Rudnyánszki Gy.,
9~ (SZ. S.,
(lsz /a i Márton )
,95.) IS2lai Márton
I En J.
Nő
az
ár-qyék, Itt
az
Szállj le,
bé-ke,
jöjj
szí - vem - be,
nyu - ga-lom,
2. Egy nap újra tova szállott, Aki ad~ légyen áldott! Összetéve két kezem Zeng fohászom csendesen. •
-
.. -
Te légy
ve·lem
Ol - l al~mad véd·jen.
er . jen
ve - sze-de
- lern.
2. Vigyázz reám, Oh, szent Atyám, Ez éjszakán, Adj nyugodabnat, Eróm lankadt, Almot kiván. 3. Oh, jól tudom, A nyugalom Megújitom; Fedezzen ámyad, Orömszárnyad, Míg nyugoszom.
fu - va - lom.
Ring-gass, mint a
te· nem,
éj· je· len
Hogy ne
é - des
•
es • te,
Ez
"s - gi
ls
4.
.s láng fényivel Na pod ha kel es ünnepel a Nagy mindenség: Imám tiéd Érzésivel.
I
-
67-
t97)
S. Ve b ner
p
ls •
E•
I
il
nap - Ja
töltöttem , mint végeztem a napomat, Istenem, Tettem-é jót, törvényedhez nem voltam-é ~'lint
hűtelen,
le - nem, m l- gyor-sa n tün
Ie • tünk· nc k
-4_
•
• -
nek
--
I
Nin cs-e
ten - ger
ér . nak
mely ellenem méltó vadakat
tegyen? 5. Oh, ít élj meg, mindenható és bocscíss meg, hogyha tán Gyarlóságból megtévedtem a letünt nap
S
Mini ro . ha - nó
b ű n,
gond viselő
folyamán. szá rnyadat boritsd rám. add nyugtomat.
, ~
Fel - csil·lám - ló
I
•
me. mint a
~~ J J J
hab - ja
•
kép · ze
•
J
-
I.
lel.
éjje!iink.
3. De hhiha int az éjjel. hogyh a lelkem n yugtalan, Mint félenk galam b, az álom elröppen , gyors szárnya van. Istenhez fohászkodom, lelkem igy ehingatom, 68 -
l. Ma·ra dj ve - lern. Már nó az a l - KO - nyar.
Bús es l-ho-m álybús
ár-nyal bon - to· ga t.
J
Egy na p új · ra to· va lett. 2. E~ az este pihenés l'e hívja bágy adt tagjaim. Oh . mi édes megpihenni szelid álom kat"jain! új e rőt csak úgy nyerünk., h ogyha csendes
-
",r o ll i.: \V. H .
98 . •
IFály- lat le- ren- get már a lé- le- lem.
Oh vé · de ·lem· nek Aty · je, légy ve -lern. 2, :Ma,'adj velem , Ne úgy, mint idegen,
Kit en'e visz az útja sbeizen. Nem mint vend ég, ki csak beszól s megyen: Örök lakómként, úgy maradj velem, -
69 -
3. Ne, mint olyan, ki számadás ra von; ú g y jöjj, gyógyító frral ajkadon, S g yógyíts m eg. Enyhíts nagy keservemen. :r:n orvosom, jövel s m a radj velem.
~100. Dallama: 126, Dús harangJz6
l . Már az ég béalkonyul, Vak homálya r ánk borul, Ránk szakad a rejtelem. Megpiheruti h ova térjünk, Oltalmat már hol rem élj ünk. Ha nem nálad, Istenem?!
(Ford. P . M .)
99. Dykes J . B.
2. Azt, amivel hajnalod Egész nap csak biztattott, Hozza meg az a lkonya t; Azt, amit a lelkünk fájlal, Gyógyítsa be nyugalmával S űzze el a gondokat,
I. Ne küldd le még. U· rBm, ne küldd nB.pod.
3. Ha méltatllan szenvedünk, Ha m.egcsaltak, ha fejünk Lehajtanunk sincs hova, Sebeinkre szállj on, szálljon Pih entető édes á lom Megn yugtató mámora.
A szá - ma-das-sal kész még nem va-gyak.
Lib-ben , ti azilr·nyát künn ez al - ko - nyal.
Ne küldd el meg, ne küldd a
4. S hogyha fölkel hajnalod, Feltámasztod új napod Fénysugárzó reggelit: Add, az új nap újult fénye Ujabb harcra, új reményre Osztönözze gyermekid,
gon.do· ka~
2, Még számot nem veték, Nem mondhatom: Csak menj le, n ap, derül majd hajnalom. Talán derül, de jaj, mit ér a nap, Ha csak borút hoz rá az alkonyat?!
101. DnlIama: 48. Miatyánk
3. Ha semmi vágy hozzád, feléd nem üz, Napod reám, ha gondatlanra tűz, Ha elveszttlek itt benn, - oh, Atyám, Ne küldj, ne küldj ily reggelt énreám.
l. Adjunk h álákat az erős Istennek, Mennynek és földnek szen t teremtöjéne.k,
Teremtmények bölcs gondviselójének S éltetójének.
(Ford, p, M,)
l -
70-
(P. M.}
-71-
V. Tö red elm es esed ezése k
2. h-k-rL l~t(-n hou..ánk atyai H..erclmct • Ki jelentette driiga " ....ent Jgéjét. J\f(!JJycl táplálja híveinek lelkét Nyújtván kegyelml.rt. '
103.
3. J ten mcgáldja a benne bízókat Megc!Ó'-iti hittel a gyarl6kat, • M€:.g\. J lágfYo>f t homályO'i ')zfveket, Sóu.-t elméket.
m eny· nye .
4. Az Úri~tennek míndca:-kért Jegyen
Di cM-ret..
ke . gyes A
I
( X V l. U., Régi Ek., 369)
n,e ho%- ....ad
102. Dallam.,: 60. Gonduhl."/~ jó Alyám vaY1l l . Kl-t kezemet ij ""'zctéve Leborulok , jó Atyám,
i - mit nk.
A-tyánk.
Ertelmünket. í:r"/..elmünket, f:re :o:űk sok búndnket S alig hord juk már terhünket.
hintve
3. Nincs nekünk más segítségünk, Nin0; más. ki ismerje szívünk, Egyed ül va ~ y egy oltalmunk . Gyötrelminkból gy ógyulá o;un k.
:t. N yÍ! d mr'g, Atyám, trónodiglan Ej sötétj t-n az
ej;et.
Hadd Já-u:lm meg álmaimban Ragyogó s zent kép ed.-t. Ring.. ,JÍng...~. h ú öil.-dben , Ott flyuframl lkgédesebben. (P.I.J
4. Mutasd az~rt irgalmadat. S"'.'{i nd m eg , Atyánk, Iájdalmunkat, Di csőitsd meg temagadat .€s ne vesd el s7..o1gáidat. (XVI. u6:all)
-
12 _
hő
2. 'fc vi:tbg:í.lod !-:. ziveinket,
Minden b.:.jtól engemet, GClndjaidba, kC"/.eidbe Ajánlom a lelkí:Trret. Ringa..s. ringtL: hű ölcdbcn, Ott n yug: zc.,m lcg{·dE.-aebben.
_
<;úll
H. ldd meg ke-'ii nk. e - des
Kegyelm.dból . zálljon btke, C".öndcs álom C1:I6kja rám. Ringa " r ri ngass hű ő)cdb(o;n, OU nyug zöm lcg('d~bb(:n. áW~t
tyenk.
T e -k mls menny· cól mosl ml re· á nk.
nagy dic.':>ösCg mennyégben , Hogy így tá plálja az ó igéjében Lelkűnket. Ámen. (o<;
2. Védj me:g, Uram .
Ité{li eUJlházi ének
73-
• 104.
Vé t . ke · im Mini sö - tél
• sze - geny fe
mi ni
mo . raj - ló
Mi ni a
• Jem le lel • le
•
r I za•
•
3. Itt ül bent és számadásra Szólít rettentő szava, Elsuhan s nagy gyásztalárja Mintha ram rivallana. Nincs menekvés, elveszít, Enmagammal szembesit, Ellenem sz61 minden részem, Rám vall minden • • SZlvveresem. 4. Szánj meg engem, láss m eg engem , I rgalomnak Istene. Ennyi vádlóm, per1óm ellen Nin cs ki más megvédene. Szen t Atyám , te légy nekem Magam eUen fegyverem, Adj erőt új útra témem, Irgalmad m egérdemelnem.
ha • lom • ra gyül· tek hol · lók meg ül • tek.
• en
r
D. Bourgois
por,
öl
•
leli.
•
gek.
- I
J ár.
mini' az
105.
Dallama: 104. V étkeim halomra
Mely-nek ar - Ja
meg nem
áll.
I Om - la . nak, jaj,
r
jön - nek. jön · nek
r
s en sze-gé ny fe . Jem· re
tör· nek.
2. Hol keressen h ol találjon Oltalmat szegény. ? ' feJem . Merre fu ssak merre tudjak Megmaradni. ? • Istenem . H ol nem látsz? Hol nem talál Rám a rettent~á l?
I
-
74 -
gyűltek
1. Téged várlak, én Istenem, Aldott segedelmeddel, Vétkeim tanúk ellenem, Allj melJém kegyelmeddel. Siralmas szavaimra, Fohászkodásai mra Nékem kegyelmes választ adj S hánykódásim közt el ne hagyj. 2. Fölülhaladták vétkeim Boldogtalan fejem et, Sértik s szaggatják bűneim Keseredett lelkemet; Gondolatim lankaszblak, Rettentenek s bágyasztnak, Nincs m ás, ]dben re m éllene m, Benned bizom, én Istenem. 3. Ne ontsd reám bűneimért Búsulásod poharát, Ne fordí tsd el vétkeimért Aldotrt orcád sugru'át. Térj hozzam s el'öt veszek, Moss meg, fehérebb leszek, Akármely fe hér hónál is, Tisztább a fényes napnál is.
Látom m ár jaj rémes rémes' Itt ül bent és • •• • 'mardos. tépdes. •
(P. M .)
(Geyza J.) 7 -
Unll'rJ\I~
énekeskönyv
-
./" -
•
106.
•
.: 107. I.~zl(li Márloll
szív·vel Só -ha) · tok
PálJJy AIc:().~
az is-len, im- má-ron én- né-kem,
ég-re ,
A - tya-i ke-gyel-mcd gyermek hit-tel Oh hall-gasd meg az én ke- se r-ves ké-ré-sem.
kér-ve
Ne nezd
bű
- nöS
\'01 -
ri r r FElf'r l
tom.
bi ~ zik. U~ram.
az én
lel~
kem ~
ft: sem . Kö -nyb-rülj
Oh halld meg kt.>
Is-tell én raj-tan1. 2. Szívemen fél elem , Lelkemen a bánat, Mi nt két folyam árja , Meglepett, rám támadt ... ];;n sze retó Atyám, Légy irgalmas hozzám:
Megtért gyetmekednek Bűnet megbocs?tvá~. 3. Szánd meg könnyhullásQITl, Én nagy busula'SOm; Jóságod, irgalmad Jeleit hogy lássam! Végy fel kegyelmednek Karjaira engem, Nehogy a csügge.dés Örvényébe essell~ 1 4. Bűnömböl kitérve. Hozzád térek, Atyam. Szent pal'ancsolatid Utaiban járván. Kívüled más nincsen, Ki rajtam segí~en , Minden bizodalmam Benned van, jó Isten!
fR. G.)
-
76-
2. Szárnyad alá vetem az én reme!lységem, Mig elmúlik tölem az én betegségem Es míg eltávozik tölem az én vétkem, Csak tebenned lészen , Uram, én Örömem. 3. Tehozzád kiáltok, hatalmas úris ten, Mert nincsen, énvelem ki most jót tehessen, En ellenségi mtöl engem megmenthessen, Es én dolgaim ban ki jóra vihessen. 4. Kelj .fel azél-t m ost is , én nagy dicsöségem, Légy mindenben nékem most is segítségem, Erötlenségimben légy cn erösségem, Nagy v.eszedelmimben oltalmazóI!1 nékem. (XVI. század)
(István ' diák keszi/ette)
-77-
•
108.
109. Régi ének. Régi (!9yhd2 i. éne"
Se · re· gek· nek ha·tal:·mas nagy ki - rá - Jya.
ls· len.
Kö- nyö -rolj. Úr
Én
ü-nös lel· kö· nyör-gé - sem sza - vá.... ra ;
ke-men. Sza - na - kod - jál
r
A • Iyam, sok a
I
J
bü· nö m. nagy a
ter - hem,
sza - mo . rú s/ i· ve-men: Ha - ra - god mennyls
kö · vc!. é ·Ies he-cyes tó·rCl, vc.-!d vissza vc!·
I~!'
J J J J i J ke - im
su
- hin
- ló
vesz - sze - jét.
2. Egyedül ellened. vétettem, Istenem, Te szent színed előtt gonoszt cselekedtem,
Kegyelme5 Ú risten, ér-.lem , hogy \·~t keztem. Irgalmazz, könyör ü lj én bű nös lelkemen.
3. Tisztogasd lelkemet, Uram, i l'galmaddal, En yhítsd meg szivemet vigasztaláicddal. Fordítsd rám szemede t, nyújtsad kegyelmedet, Hogy megtisztulhassak, add segedelmedet.
te-nem . Oh. ho-vá kell
2. Im , elöbted m egaláztam magamat, Föld l'e hajtván szomorodott oream at , Halld meg, Atyám, csendes szómat, Add meg szívből kívánt lelki jómat.
3. Kihez hajtsam búba merült fejemet, Ki gyógyítja m eg sebesült szíveme t? I la te b. elhagysz engemet, E lvesze k, ha nem szá nod lelkemet.
4. Ol'ök Isten, felette irgalmas vagy . Megtérökhöz kegyelmed is igen nagy. Engem, tal pig bűnös t ne hagyj, Vigasztalást inkább szivemnek ad j. (Sinka GyÖTgy)
-18 -
len - nem?!
79 -
I
110. Dallam..1.: 47. Szeret , imád
l . Mindenható Úristen, mi bűnös emberek, Gyónást és vallást teszünk, mint töredelmesek. Mert mi igen vétkeztünk Is tenséged eJ.llen, Min t teremtö, megtartó ~s szent Atyánk ellen.
2. Eletü nknek rendi ben Igen megbántottunk. Mi nagy. sok bűneinkkel Téged káromlottunk; Gonosz szóval, szándékkal, Látással-hallással, Irigységgel, mordsággal. Rágalmazásokkal . 3. Min denható Úri sten, Mi bűnö s emberek Gyónást és valL,is t tellünk, Mi töredelmt'Sek. Haragodban ne bün tess, BCmteL úgyis bűnünk,
Irgalmadat mutasd meg: Meg ne szégyenü lj ünk. (Sz.egedi G.)
( XV l. szá zad)
lll. Erd ős
Mihály
Sok gye-szas éj· ben lérd · re
fVr f:s ugy kö·
r nyör-gök hoz-zad
ka • dok
szu n • te . len -
Hall-goss meg. e n sza-ba -di· ló ls - le - nem t
2. Sötét habokba vetettél engemet, Haj óm kegyetlen éjben kóborol, Húborgó örvény ál-ja ver, sodor, NUnt t(kt hajót a zordon tengerek Búsult héll'aggal a lelkem ügy vel'ed. 3. Uram, ki
I. Oh én U-ram. sza-be-di-tó ls-le-nem,
be -leg szi-vern na-pon-Ia rel-za - kog.
- so-
r09 '
_
81 -
•
112. Kál mán Farkas
c- gye- dül; Máa.-ban nincs.
Én
ls • te-n em, halld meg az
le- hel-nc
• en
Bj· zal-mam raj- tad ki-
vüJ. Légy hát 6r- z6
~
ki·al·t.·so - mat.
Ke· be-lern - ból
r r
I zo • ko • gá - so • mat.
föl - föl· csuk -ló
i EI • sir · tam mar
bá - na • tom - ban
~l'bP ijJ J Én
r
J
ls • te - nem.
J
Oh mennye-j
nász- to- tom.
2. Létünk változó hullámin Csüggedést nem ismerek, Nyugodt szívvel békén tűröm, Mit rám mértek az egek. . Adj erót megállan om, Oh, mennyei hatalom.
3. Légy vezé rem és taníts meg Törvén yedre engemet, Hogy kinyel'jem, érdemeljem A te szen t tetszésedet. Is ten , örök szeretet, Oh. ne hagy j el engemet. (R. G .)
hál ne-kem mM sir-nom sem
114.
113.
Pál/fy AkoJ
f sziai Af.
Bo·d
ls- te-nem. én ben-ccd bj-zom, Csak
Sok
meg, I ~ - ten, tel- Jen sé- gét.
• -
Il~
-
lom.
-
83-
ju- sá- gom-
zá,,· tel- lan
lé-
Ilet· Hl,
gé·
Tö' rüld CI nit·
sá·
Te szenl ne . ve . déri .
set.
r M in· d,n
gát,
ol
J
r
AI· nok- sa.· gát, Kö nnyeb· bitsd lel..
ség - gel.
ne
kem su· lyát. . 2. Az én b úsult le:lkem Én nyavaljás testemben Tétova bujdosik, Mint madár nagy szélvészben, Tőled aly igen fél, Reád nézni nem mér, Akar esn i kétségl:kn.
il
(Balass i B.J
(XV I. szazad )
115.
Régi egyházi ének
Ne hagyj el • es· nem.
ls . ten.
ke - se •
fel·
se . ges
ru . se . gem· ben.
_84-
Meri min-d en
Js - len,
;
es - sem
E
4. Bátorítsad azért, Uram, bi21tató szóddaL Mit használ.sz szegénynek Örök kárhozatjával?! Hadd inkább di csérjen Ez földön éltében Nagy sok hálaadással.
se· git . ~
éJI
3. Akarna gy akorta Ismé t hozzád megtérni, De bűnei miatt Nem mér elődbe menni, Tőled elijjedett, Tudván, hogy vétkezett, Színed igen rettegi.
léilY
-
fe • löl
kél
-
scg . ben.
J lá • lod
J I Úr-
va . gyak ki - ser . tes· ben.
2. Az írás rólad, Felséges Isten, Bizonnyal azt mondja, Hogy valakinek Tebenned vagyon Szíve bizodalma, Afféle ember Meg nem szégyenül, Mert te vagy oltalma. 3. Gyermekségemltől Fogván, úristen, . . Mindezideiglen Teged hlttalak én segítségül Minden . szükségemben, Mostan IS nincsen Több bizodahnam, Sem földön, sem mennyben. 4. Csak te egyedül Voltál, Úristen, &n nekem .. . gyámolom, Nagy faJdatmimban Es romlásimban Az én . vigasztalóm. Ne hagYJ elesnem, Megszégyenülnöm, Kegyes oltalmazóm. (1575)
(Nagybánkai Mátyás )
-
85 -
117.
116.> Dallama: 11 2.
tn
Istenem, halld meg az én
1. Oh, Úri sten , árva lelkek kegyel m es Atyja,
Én
Én bi · w-dal· mam.
gem. _
Bú • suli
e-rós-se-
lel - kem - ben én
S zegény gyarló bűnösöknek bátorítója, Búsult lelki háborgások csendesltöje, Mi szomorú szívünknek egy igaz öröme. 2. Vedd e i a mi szívünknc-k bús hHeu ensi!gét, ViIágo:sitsd él'1elmünknek nagy sötétségét, Vá lassz min ket tenmagadnak élő templomul, Es fog:.ld d el kön) örgesünk szent áldozatul. (Régi. t k., 80)
Min-den
me - ne - dé - kemo
bil - na-
118. lom-ban.
Saj - gó
fáj· dal - mam - ban
Csak le vagy, óh U-ram . paj-zsom f,é-kem.
.
~
se - get, menny-bé -Ii
II ' kes. e - k·I be·
(Ir I
Búj-da-só ej·
m;,or.;d.Óvd a r-va el - le -me! (fij -da . lom-lul:
(P. M.J
86 -
•
I
2. Szorongó bánat ím körü lfogott. Keblembe kínzó kétséget dobott, Tudod. mért jött, honnan, U ram, vond ki onnan, Fordítsd felém mar fényes homlokod. 3. Szorongó szí vvel hívlak, jöjj, Atyám, En bizodalmam a nagy éjszakán. Lelket büvölóen, Szív remegtetóen Lobbanj fel bennem lángolón, Atyám.
_
..Adjmár csen-des-se·.nel.
2. Sok i d ~je , hogy mar lelkem szomjúhoz, var Men tsegére. Űri zd, ne hagyd, ébreszd. Haragod n e gerjeszd Eletemre. -
87-
---
~-
VI. Ünnepi énekek
3. Nyi sd fel hát karod nak, Szentséges ma:rkodnak AJdott zál'ját. Add meg életemnek S b üval telt s zívemnek Kívánságát.
1. Új esztendőre
(Regi tk. , I SZ)
121. Dallama: 135. Feltámadunk
119.
1. HaulI,talan hatá rokon kit se jt szívün k, agyunk,
Dallama: 86. Jó Atyánk
1. En nem perlek, én nem merek, igaz birám, vádolni, Ha elkezded ítéleted én rajtam gyakorolni.
2. 3.
4.
:t. Szépen bántál, n e m kívántá l semmit is erőm
felett, Az izgató, csalogató mégis engem bünroe vetlt.
3. Büntetésem, sze nved &sem , látom én, hogy csak
eleI',
5. 6.
Szörnyű dolog lesz, ha megfog az igazság
mindenért.
4. Sokszor hallom, az irgalom néilad, Atyám, végtelen, Bocsánatom tó!ed váram, én egyetlen Istenem.
7. 8.
Határ'kövé n a végtelen időn ek haUd szavunk. 1!:vmillió elötted egy arasznyi á rva perc, Elpatta n, mint a buborék, ha csak ]'eá lehelsz. Evmilli6 e lótled egye lrebbe nt pilla nat: ( Ki kérdi, hol az éjszaka, ha mar fönt jár a nap?! Hátán hurco lva aprait a vén idö szalad ... S tegnapl'ól a hoJnapra csak egy foszlány sem marad. Lefoszlik rólad mind, amit gyűjtél, kuporgatál, Ha inl a pete, ha ránk rival a. s unnyogó hallál. Ul'am, ha szólsz, megtorpan és orvu l nem tör reánk, Idüt adj, oh, időt nekünk, végtelen jó Atyánk. S hogy nyomtal an ne fusson e l, áll íts fel órök'et: Nyomunlrot itt óli zze s zent áldó emlékezet. Hatál·taJan határokon kit sejt !Szívünk, agyunk r Határkövén a végfelen időnek halld szavunk. (P. M .)
(Len-gyel József)
. 122.
. Dallama: J92. Il Sionnak hegyén
120.
J. Esztendő k és id ők , Úris ten, Előtted nincsenek,
Dallama: 52. r.findenható jóvalóság
Hatá rtalan zajgás között mind Egymásba
Mindenható én Istenem, Ki n em fogy ó s zent kegyelem, Oh, hallgass meg, légy i tt velem!
Szemöldököd csak egyet villan S az élet megterem, (P. M.)
-
-
88-
ömlenek.
89 -
S:;.emöldököd. csak egye~ ,"ebben S az élet elpihen. 2. Nincs változas és elmlll~1=i ~inos. Nincs élet. nincs halálHaj<:;Zálra egy ikerteslvérpár Kart karba fon va .
A bé- kes - ség-nek ,
•c.let s ha Iá I mint édesegy két Testvér ölelkezikjá~ Egyek tebenned, egybefolyva J árják meg útjaik. J. Csak minket vár itt, utazókat, Mindegyre . változa:s: Lepel'g, le fol y a homokóra .. , Uj föld , ú j á llomás. Csak minket vár az állomásan ELtöltött életünk S megkérdi: Mit s kinek gyüj töttél, Már messz, mit hagysz n e künk? 4. Oh, mennyien megérkezének Szen t végzésed szerint, Uram, milyen kegyetlen rendet Vág minden év megint! Körülnézünk, S d öbbenve látjuk, Hogy megfogyatkozánk, Oh. mennyi megpróbáltatást is Mél'1él, Uram .
Nagy fe - je - del - me
J ön sza - ba " di - t ó.
az üd-vös-ség-nek
Li.t-já-ra
kel-ve
ha -lált le - bi - ró,
) Ji Ki -
1105,
fáj " d al - mas, dc di" a - dal - mas
Voél" - ta - nú - ság - ra,
Teánk.l
5. Szeretteink e1szóUtottad , Blhívtad hívein k , Magunk m airadtunk könnyeinkkel, Magunk s
pél- da - a - dás-ra.
2. Oh, jertek, jertek, Megvcí.ltott lelkek, Menjünk elébe Örömbe égve, Hozsan nát zengjünk , Virügot hin tsünk .Mdott útjára, Lába nyomába. Szívünk virágát, Kihajtott ágát A szeretetnek, Emlékezetnek. 3. Hozsánna! J ön, jön (stb. az 1. versszak)
kesen~eink.
Oh, nézz, Uram.. oh , nézz felénk m ár, Deríts ránk ú j eget, A csillagoltó éjs zakára Hozd fel m ár reggeled. (P. M.j
( P . M.)
2. Virágvasárnapra 123.
I J"on, Jo ... n, az úr Jé-zusjön. Ho-zsan-a.
_ 90 _
124.
PáljJy A.
Dallama: 136. Fellyli k a nap
1. Halgassu k meg figyehneseon Pá l aposto lt int ~siben, A terem tő szent úristen Minket hogy meg ne büntessen. 8 -
Ulllt6.rl .... l!nekukönrt
-
91 -
2. Immal' azért fe lserkenjünk , l'vl ely á lm u nkból ma l'
4. Nagypéntekre
Büneinkból meneküljünk, Szent életre felkeljü nk ,
3.
_. j ~ten szava t
A '
126.
igy ekezzü nk megha llgassuk , Parancsait .
' .
Zsasskovs;:k y f: nl!kcskönyveból
m eg fogadjuk,
h.ltat~ ..luttel v~lIJuk. Segi tség re ölet hiv j uk. 4. Onzke~JlUlk a ve!cktö!, Mindenfé le lévelygés töt, Emben sok szel'zesektol, Mert el vonnak
I s tenünktől. (mgi Ek . H J
(xn. s: .) 3. Nagycsütörtökre 125.
• Bus ha -reng - szó Szag - ga - lón az
Az
•
I
-
• saz ' sag
hir- de -Ii filj - nc • ki.
o . da -
Dallnnlll: 104. " ét ke im halomra J. Oh, Is ten , ki a törődött sziv kese r vét jól látod
Es a ?
E gyasznapon tekints le f~ij d alma s kön ny einkre , Mel yek szivünkb öl fe lsirnak halá lá n te szent fi adnak. 2. Ott függ immár kiterjes ztet t kezekke l fölszegezve, A fö ld tes tébő l el'esztett ve iTeJ van béfedezve, Elalélván vegtere a kínok é lozésel"e Meghal, atyjá hoz sóh a jtva, fejét kel"eSztjére hajtva. 3. Elhal énbennem is a szív ezeket elgondolva És bánatba m el'ü l't lelkeJu ejt szomorú gondokba, Miert kellett volt neked minde7.eket szen vedned, Ki csak igruzsagot szólt
9:! -
EI - bo - rull ft III ma- rndt az
nap a z e - gen. á rn y, a sze· gye n :
,. Kri sz, tus meg - fc - szil - Ic - Ic H! 1. Arta tlan bár, bü ntelen,
Másért fáradt szüntelen, Nem men ekszik meg a2ért. Vasszegekkel á tal verve Ott vergődi k s pergve-pergve Hull, cs urog a d niga vér. 2. J aj, ki a lln)"it szem 'edéI, Nem pa naszlasz, d rága Vel': - " Aty;:im bOCS/lS.'> m eg nekik, Nem tudják mit ctselekszenek, Azt hi szi k, hogy sil'oo tesznek., Oh, boCSiisd meg vétkeik." -
93 -
•
7. El vérzett, 6. Oh, ha a fal , Mert szeretett. A sziklafal Gondolj rája ls m egreped, . S ne sa jnáld könnyed, Rendülj meg, ontsd ki , Ontsed, öntsed Te is bontsd ki Sírhalmára. Keservedet.
3. Ember, téged szeretett. Erted él t és szenvedett Ez az áldott Szeretet. Oh, gondolj a keresztfára S a szeretet ol tárára Onhd, ne sajnáld könnyedet.
(Ati rla P. M .J
4. f:liü nk elfolyt, elepedt Meg\'áltó szent Szeretet, H ogy fe lednenk tégedet ?! Add, Uram, szent fiad által, Nézzünk szembe a halállal S s zenteld meg e könnyeket.
128. Régi unita riu s ének Bartók M. 9yújte ményébö! (P. M .)
127. Dalla ma: 96. En l s/enem
1. Bus hara ngszó Messze hangzó :erc-korongja Szomorúságunk, Sötét gyászunk K ongja-bongja.
2. Oh . mert végsö, Szivet vérző Nagy p róbáját Eppen most vívja l sten fi a Halál- harcát. 3. Visszaretten E rémtetten Eg- föld, minden, S rendet bont rája, Megáll, várja: Yan-é lsten.
4. Szégyené ben Ahogy éppen Kisüt rája, A nap is fátyolt, Fellegfátyolt Olt magára.
5. Hát te, szivem, Mért vagy ilyen Erzéktelen, Még szin t se vá l tasz, Nem szólsz, haUgatsz, Igy bánsz velem? -94-
:o.15.r
rc• - gen azt
4J
J
Pró - ré - ták
azt
J J
be • szél
J hir
J Hogy
s
- ték ,
det
•
-
ték ,
-
nék,
J Jé
- zus
meg
ér -· tünk meg
szü
let
fe-szíttet - nék,
J: . g31-mazz li.é-künk ál · elott ('r 15 - tf'Tl I -
95 -
2. J~u~.kat megölték, Csalárd névvel i1ie ték Ordongosnek nevezték, Halálra öt ítélték ' Irgalmazz nék ünk áldott úr Isten ! . 3. Szám ta la n sok kínokat f:s nagy sok csapásokat Nagy sok károml ásokat, Szenvede bosszúsa ot' I rgalmazz nékün k áld ott Úr Isten ! . g .
5. Húsvétkor 129.
Ki életét átküzd te bátran példát .m uta tva i,tt, . 2. Aztán kimúll ke reszthalálban , mmk~t m a, 15.. ~nIt. Még áll remény ünk, álln i is fog, az .lgazsag o.:~~, S meg fejti rend re mind a titkot a s lI'hal om folott.
3 Az élet nem cél önmagában. A cél, hogy jók ., . legyu nk, Ki egyedül áll a vil~gban, ~~gítse fel kezünk , Szeressü n k híven m m dhalahg, me rt bol dogul a • n ep, Amelv szeret és hitben áll itt, imád va Istenét.
(T. A .)
J
Dalla ma: 47. S zeret, imád
1. E:let-halál bírája, mindenható Atyánk, Magasztaló há lával szá ll hozzád föl imánk. A szörn y ű é jszaká nak elüzted remeit, Örömre ford ítottad s zívünk keserv eit.
131.
2. A m egn yílt sírha'lomról elvétetmt akó, Tarolt mezók lehervadt vi rága új"a nö, Tarlot t remények, vágyak új szárnyat öltenek, Az ú r mindig megá ldja az elsírt könnyeket.
3. Nem hal meg, ki benne hisz, Az élet lélek és a lélek nem föld.i rög. Ember, ha tudsz szeretni, meglelted üdvödet, A mennyország mibennünk, az üdv: a szeretet. (P , M. )
~
r J J 1
I
I szl a i Mar to n
J J
H aJ' fi aI mo ·solyg az
u
ej
J
P.:.: • l:~l r - la
n ap - su
J J J
l án .
•
-
ga
•
• ran ,
•
ra'l',
J für - dik
a
Reg - gel van. eb • red
a
H a r - ma l - b <:m
•
VI
.-/
Dallama: 192. A Sionnak hegyén
1. Aldott az Úr, oh, légyen áldott, kegyelme van velünk, Hitünk, remén y ünk, hogy megállott, ünnepet szentelünk, Az élet itt e földi létben koporsónkig vezet, Lelkünk sóvárogva fönt az égben örök hazát keres. -
96-
Fel ·
la· ma-dunk I -
97 -
-I I
J zeng
I .SI
J
vi - lá gl
-
-
-: . :-.
~
2. Kong a harang, imara hí v, Szent érzelmekkel telt a sziv Tolong a nép. nagy ünnep ez' Húsvét van , ének zengedez: • Feltámadunk!
• A
J
nak nem,
a nagy- nak ~
J
3. Töviskoszoni, fakereszt Rémképetek már nem i'jeszt! A halhatatlanság egén Egy fényes csillag in t felém: Feltámadunk!
Kit sze-
r I
r rel-
r r r an·
nek,
nak
(R. G.}
132. Kozma Mi kló,
r rI
Fel-tá -ma-dott, fe l- tá - ma -dolt , Hir- des -sé - lek,
133. uj -jong-j a-tok ! Ha -tal-ma- tok,
Hol van, mit ér. hall- gas-sa-tok. Zen·d ül j meg. szó,
bugi, or-go-na, Mondd meg, a sir
Dalla ma : 196. A z
ha- tal-ma- sok,
J.
f •
98-
az in szónwr
Diesőség
néked, egy Isten! Ki .'izent vagy te rmészetedben, Szent vagy, szent a tc neved, NinC!:> több lsten kívüled. Től ed szá rmazik minden jó, A mi szent és boldogító. E földön s a mennyekben
Altalad van , oh , Istenem . -
_
lslenh~z
99 -
B
nem, ~
r~
so- sem.
2. Akin ek volt lelke tűrni S törveny t ott bent még-.em ülni, Ki kereszte t, vad korbácsol, Mindent, mindent megbocsátott : Annak a sír nem si rhalom , Diadallal túllép azon, Annak a sir nem árthatott: Föltámadott, föltámadott! 3. Kinek áldott fenkölt lelke Könn yet mindig másért ejte. Élni másért, aJci ráért, Ki meghalt az igazáért: Annak a sil- nem sírhalom, Diadallal tUllép azon, S amig csak egy hú szív dobog. OLt élni fog, dobogni fog.
4. Oh, hála néked Istenünk, Ki ily kegyesen bánsz velünk. Ki sirunk hosszú éjjelét E szen t hitünkkel enyhitéd: F eltámadunk!
J
.. ,0-
J JI
(P. ,\fol
2. E nagy nap is azt mutatja, H ogy kegyelmed boldogit ja Az embe'; nemzetet
Melyel'i. Jézus szenv'edett S meghalt szent vérét hullatván Kin-sebekben a Jreresztfán: ' Artatlan á ldozat Iön. A legjobb szív e földön .
•
3. Mely boldogító remény ez Hogy minket az Isten ve~t S a halál éjjelében Nem múlunk el végképpen, Hanem tovább éliink ott fenn Egy magasabb, szentebb létbe~ Hol új munkát bíz l'eánk, ' A mi m eam yei Atyánk. I
1~2c
3. J ézus él örökké Boldogságunkra, Utat tárt a mennyországba Örök boldogságra. 4. J ézus él örökké Szabadságunkra, Utat tárt a mennyországba Örök szabadságra. 5. Jézus é l öl'ökké Vigasságunkra, Utat tart a mennyországba Örök vigaS!Ságra. 6. Jézus él örökké Megváltásunkr·a, Utat tárt a menn yországba Örök váltsagunkra. 7. Jézus él örökké Bátoritásra,. Utat hírt a mennyországba Örök bátorságra. (I?égi 1!;k., 138)
135.
Di - csé - re - tet zeng-jen aj - kunk, M. énekgyüjJeményeból
Né-ked, oh, nagy Js-ten,
Jé· zu s él ö - rök-ké. I -gaz.-sá - gunkE
és ma-ga sz-tal ra,
ba.
U . tat tárt
o - rök
• a menny-or- szag-
•
i - gaz - sag - ra.
2. Jézus él ö,"Ökké üdvösség ünkre, Utat tál't a mennyországba Öl'ök üdvösségre. -
100-
vi - lá - gon min-den.
2. Kit sírba tett a gyűlölet S fö ldé lett a teste, Im csa k testét ölhették meg: F.:-l örökké le·lke. 3. Te tetted ezt, Uram: Jézus, Legyözted a halált! Mit elTontott a gyűlölet: Im minden jóra vált! -
101-
fL. G.)