Molnár Éva, 1995 Ennek a könyvnek az elkészitése érdekében egyetlen újabb fának sem kellett meghalnia... Fabyen Könyvkiadó Bejegyzések Blázso:rics Lívia diáklány ellenőrzőjében: "Tisztelt Szülők! Leányuk órán Vavyan Fable kőny ret olvasott!" "Tisztelt Szülök! Leán,ytk órán V. F. könyqret olvasott!" "T. Szőlők! Mint fent!" e Csillaghullató nyáréj volt. A rácstalan páncélüveg ablakon át jól látszottak a mélykék égboltról lemálló, elmosódó csóvát húzó, majd kialvó csillagok. Az ember egyre aggodalmasabban bámulta e záporozást, már-már rettegve: rőgvest őrők gyászba borul a megvakuló ég. Az illető embernek egyébként ez már csak lelkileg számított volna valamit, ugyanis szervileg eléggé haldoklott, lincselésből kifolyólág; legalábbis a csücsra ivelő karrierjét csírájában elvetélt s épp ezért rögzötten pesszimista börtönorvos diagnózisa szeri nt. A fennforgó ember valóban drámaian érezte magát, noha saját véleménye szerint attól a néhány törött bordától, orrtól, fültől, Iéptől még vígari elélhetett volna. Ám a doktor megmondta: kész, vége. , A haldokló tehát tapintatos agóniában hevert az , ágyán, s a csillaghullást szemlélte, gondolván: ezen elmélyültség igazán méltó krízisállapotához. A kórterem többi lakója főként sóhajtozással ` ütötte agyon az időt. i2öviddel ébéd után nyertek felvételt, nem a kóterkoszt miatt; ők négyen befal? lak egy tál privát madártejet desszertként, melyet egyikőjűk szerető édesanyja komponált, feltehetően nem higiénikus tojásokból. Heveny tünetek közepette múlatták a délutánt. Mostanra teljesen kimerültek, aludni sem volt erejük. Az éj nem múlott, vagy ha múlongott is, csigalassúsággal tette, s a halni készülő egyén jelenléte fura hangulatba ringatta a rovott múltú táisakat. - Ó, ó - lehelte egyikük, az ajtóhoz közelí
ágyon. - A halál szele fiíjdos körülöttünk. Nem mintha sajnálnám a fickót, hiszen ő aztán rászolgált a lincselésre, a szemét! De valahogy mégis, a halál... - A prédíkátorhöz illő, vajazott hang egy sóhajjal elfulladt. Nem mélyűlt el a csend, a szembeni hencseren betegeskedö személy felhorkant. - Te nyavalyogsz, hogy így a halál, meg úgy a halál, míkor egy csomó nőt kínyírtál, válogatás nélkül?! - Ez nem igaz! - tiltakozott a sorozatgyilkos. - Válogatott nők voltak! Emlékszem, az első halványpiros nadrágot viselt, hatalmasan pazar fenekét necctunika takarta, már ha egy ilyen necces cucc bármit is takarhat, és ahogy ringó járással ment előttem, úgy tetszett; mintha meztelen voIna. Hazáig követt m, majd hecsőngettem, és á beengedett, hogy megjavítsam a telefonját; és én kést fogtam rá, s kértem; ne sikítozzon, hanem sétáljon előttem fel s alá, és riszáljön. a vadítóan hullámzó necc alatt. Mindent megtett a kedvemért, mindent! Aztán Íáttam, hogy halott szegény! Ezernyi sebén olvadozott a vér, és én zokogva sirattam őt; míg zuhanyoztam és tiszta ruhát válasz toltam a férje szekrényéből. Azóta is, ha valami necceset, csipkét vagy tüllt, netán gyöngysort látok egy nőn, nekem végem! A haldokló egyén viharos javulást érzékelt áltaporában, ugyanis mindkét keze ökölbe szorult, s lelki szemei előtt megjelent a neccre bukó fickó arca, mégpedig a jobb öklével való találkozást kovetö pillanatban. - Rohadék gyilkos vagy; annyit mondok! - vélekedett a szembeni betegágy lakópa. - Rengeteg helyre törtem be, nem is akárhogyan őrzöttekbe, de annyi vér sem tapad a kezemhez, amennyíve1 egy katicabogár sminkelhetne. - Na és?! - morrant a haldokló melletti nyoszolya ápoltja. - Személyesen tényleg senkit sem ayrtál ki, de vajon hány kifosztottadat vitte el szívroham vagy szélütés, amikor felfedezték kincseik eltűntét!? - Hohö! - nyögte a humánus betőrő. - Bagoly mondja verébnek? Na és azok a szerencsétlenek, akik azért vesztették el mindenűket, mert nem bírsz magaddal, ha meglátsz egy szál gyufát?!.
A piromániákus nem felelt. A csillagok hullottak. Az ablak alatti ágy lakója felült, tőprengve vakaródzött. A boltozatos homlokú, gyér hajú férfi a fogyatkozó Holddal a háta mőgött olybá festett, mint Frankenstein teremtménye. - Nos! - szögezte Ie tépelődése végeztével. - Tudom, hogy méltatlan rá; én mégís megpróbálnék segíteni rajta: Orvosi esküm kötelez! 8I9 - Procc, feküdj vissza! - szólott szigorúan az idősödő betörő. - Hadd haljon meg á nyomorult, végtére is agyonverték. .. A haldokló viharosan izzadt. Ugyanis kóterszerre köztudottwolt hogy Procc cseppet sem orvos, ígyképpen esküt sem tehetett, amely gyögyászkodásra. kötelezné őt. A hátalmos termetű, mégis könnyed mozgású fickó - míg szabadlábon élt - hullaszállítóként ténykedett. Egy napon, midőn klienséért érkezett, feltűnt neki a holttal párhuzamos ágyon fekvő páciens gyatra állapota. Megesett a. szíve a szenvedőn; órákig merengett az űgyeleti szobában, mit tehetne érte. Éjféltájt felkerekedett, a körterembe surrant, és véget vetett a beteg gyötrelmeinek. Később ez megismétlődőit néhányszor. A negyedik esetnél rajtakapták. Az ítélethirdetés után időmilliárdossá vált; önvizsgálatot tartott, s belátta, hibázott, amikor azt gondolta, hogy az eutanázia a helyes megoldás. Nem, az ő küldetése e sárgolyón: meggyógyítani a betegeket, mindenáron. Azután egy éjjelen influenzától kínzott cellatársa felriadt s látta: Procc áll fölötte, ama szándékkal, hogy a falon élesre fent kanállal a mellkasába; konkrétan a tüdejébe hatoljon; köhögését orvosoIandó. A félholtra rettent beteg, másként értelmezvén a kanalas orvosságot, űvöltő hangot adott aggályainak. Az idő múlásával Procc agyán mindjobban elhatalmasodott a küldetéstudat. Rovott előéletü társai úgy vélték, egyre idegesítőbben viselkedik, s talán nem ártana, ha kezeltetné rilagát. Procc hallani sem akart pszichiáterről, mondván: midőn fiatal korában narkós lett, s ezt
megelégelvén elvonókúrára jelentkezett, kezelőorvosa semmire sem ment vele, így hát kénytelen volt önerőből leszokni; a doki ettől egészen elképedt, ám nem csodálkozhatott sokáig, mivel rövidesen elhunyt, kábítószer-túladagolás következtében. Ergo: a dilibúvárok mind hülyék, ő viszont med. univ., majd kúrálja elméjét. Egy napon a c llatársa, szerencsésen felépülvén influenzájából, zuhanyozás közben elejtette a szappant. Minden sittes tudja, hogy lehajolni veszélyes, pláne pacéran, hiszen mire az ember feiegyenesedik, legkevesebb nyolc ízben valósítják meg rajta a hátsó szándékot. A fickó furmányosan, a Iábujjaival próbálta felszedni a csúszka szökevényt, ám aznapi horoszkópja mindenképpen tragédiát prognosztizált: Ami meg völt írva, bekövetkezett. A pasas elvágódott a szappannyálkán; tizenketten végigmentek rajta, és még a bokáját is kificamította. Este veknire duzzadt jobb alsó végtaggal, jajgatva szenderült álomba, s .csak kevés híján nem jobblétre Szinte időben rezzent fel: az amputációnak még ellénszegülhetett, ám az első bemetszés már bekövetkezett. Iszonyatos botrány kerekedett, tenger vér elfolyt, mindkét fél részéről, vivő-, vissz= és áranyerekből egyaránt. A kóterparancsnok hosszasan töprengett, vála10 11 hogy mégsem ködlött fel benne a legkézenfekvőbb megoldás, miszerint agyász kéne Proccnak. Hanem azt eszelte ki, hogy a sebészetileg elhivatott rabbal közös cellába utalja a többi furcsát; a Néró csúfnevű gyújtogatót, a nőket irtogató Púdert és a maják kincséről süketelő betörőt, Bealt. Maradt egy szabad ágy. A sittfőnök egymáshoz dörzsőlte két kezét, s gurgulázó torokhangot hallatott, ami nála a kár öröm nevű élvet jelentette. És intézkedett, hogy kedvénc utáltját költöztessék a dilisek mellé. A fene a megmondhatója, hogy rossz-gonosz ember volt-e a börtönparancsnok vagy sem. Az ölődik zárkalakó szerü t igen. Az illető, egy exzsaru, jogtalan fegyverhasználat-emberölés bűnébe esvén került a kóterba, hosszabb időre. A förtelmes heküsmúlt bélyeget égetett a homlokára; ha
felbukkant valahol, a börtöntársak csevégésüket félbeszakítva, ekként figyelmeztették egymást kőzeledésére: achtung! Néhány hét múltával ez lett a fickó csúfneve. Ami azt illeti; Achtung nehezen vette fel a nevét. Hetekbe tellett, mire úgyannyira mégbarátkozott ve(e, hogy már nem ütött, kézéllel sem; ha megszólították. A, urcsákkal közös rabszobában napirenden voltak az atrocitások. Hol Proccot kellett leütni, hogy mégse operáljon, eszközt se fenjen; hol Nérót muszájlott gyufátlaW tani, olykar pedig Púdertól kényszerültek megvonni a szót, megelégelvén a hátukon futkosó hideget a mindenkor nőhalállal végződő történetek hallatán. 12 Béalt mindannyian kedvelték a maguk módján, őt sosem ütötték, nem is rúgták, az ő priccse egyszer sem izzott fel, s amikor egy napon hisztérikusan tüsszögni kezdett, majd köhögés fojtogatta, Procc önuralmat gyakorolt, és légcsőcsonkolás helyett martilapuból készített teát rendelt a bajára. A hattyúősz, élénk tekintetű, fehér bajuszú betörő - mintha őt nem is zsarú lakatolta volna le előítélet-mentesen vonzódott Achtunghoz. E vonzalom láttán féltékenység parázslott fel a rabkeblekben, mivel a kóterfőnökön kívül senkí nem hitte, hogy Beal bolond, amikor maja kincset emleget, s meglehetást bizarr lett volna, ha éppen a valahai hekusnak árulja él, hová rejte te. A Hiénának becézett, szeszélyesen korrupt smasszer is érdeklődést tanúsított az ősz betörő meséi iránt. Azon napon; midőn Achtung az ebédné! egy újonnan béutalt sittesben ősellenségére ismervén ekagadtatta magát, és ezáltal ráérdemesült a tincsre, Hiéna alig akart közbelépni. Miután a jórészt holt exzsarut levitték a színről, a foglár fellélegzett: Beal immár védtelen, tehát komölyabban is kifaggatható. Hié a nem számolt a madártejjel. Két óra múlva saját ajkúlag szirénázva, őlben cipelte a lázrózsás Beált a doktor elé, és különféle; az autodafé módszerei közt használatos eljárásokat helyezétt kilátásba számára, ha legkedvesebb rabját hanyagul kúrálná: Egy órával később Néró, Procc és Púder is meg-
érkezett. Újra együtt volt a csapat. Ennek örömére ádáz perlekedésbe fogtak, fő13 ként a vécéhasználat sorrendjén, de a futkosási szűrietekben is hásznosan verték.el az ídőt: Nétó édésanyját trehányozták, keresztnevét nem ismer vén Salmon Ellaként emlegetve a tojásokkal gondatlan hölgyszemélyt. Béál; amint valamelyest erőre kapott, Achtung ágyához vánszorgott, s látnia kellett, hogy rabtársa vagy holt; vagy bogárnak tetteti magát. Hosszan, sóhajtozva nézte az exzsaru dagadt-tarkára batikolt fejét. A kóterdoki megállt mellettük, hasztalan borotvált, fekete árnyékos arcán rágcsálószerű vigyorral. - Ennek vége. Péppé verték. - Valami . azért tehetne - vélekedett Beal. . - Ha megtenném, amit a szívem dáktál, hosszú raboskodásra ítélnének. Ekkor Achtung kimerítő erőfeszítéssel felnézett, bár csak félszemmel. Egyenetlenül felpuffadt, sziv'arványos arcában a szemhéja úgy nyílt fel, akár egy répedés. Még az erős idegzetű (értsd: éizékétlen) doktor is hátrált egy lépésnyit. , - Mindjárt réndbe jössz - nyögte Beal reszketeg mosollyal. - Francot jön rendbe! - ellenkezett az orvos, nem .is sejtvén, milyen szagü át ózon, tekintve, hogy sosem járt hivatása magaslatán. -Meghal, barátom! Kampec, kaput, exit! - Felemelte a kezét, fiktíve kítekerte saját nyakát, nyelvét előbuggyantva kilehelte a lelkét, majd dolgát derekasan elvégezvén kivonult a kórteremből. 14 Az ősz betörő utánanézett, tűnődőit egy percet, azután Procchoz fordult. - Halántéklebeny-kürtás kéne neki - gondolta fennhangon. - Előjegyzem - bólíntott az elhivatott. Tellett-múlott az éj. Olykor szóltak egymáshoz: zsörtöltek egy keveset; csupán az agóniájával elfoglalt Achtung hallgatott. . , Púder felemlékezte néhány horror-esetét, Nérot végre elnyomta álma, Procc azon töprengett, miből készíthetne gyógyszikét; Beal említésbe hozta
a maja kincset, megjegyezvén: a tárgy varázsere u, jótettre és gonoszságra egyként képes, átkozottá lészen az, akire megorrol. Az éjszaka sápadozott, fakult. Ha az ember rossz passzban van, képes arra, hogy önmagát megbetegítse. Tonienek'k sikerült. Átmenetileg megvakult. Akkor w még nem tudta, hogy ez múló állapot. Nem is foglalkozott ilyen kicsinységgel, ugyanis többre törekedett: meg akart halni. Alighanem ezt is sikerült volná pszichésen véghezvinnie mágával. Ám ekkor a kórházi lélekgyógyász azt kezdte firtatni, mi sokkolót látott az utolsó látványok közt, mi volt az, amiért szünetelteti a szeme világát. kiejtés: Tonje 15 Nos, nem mesélte el neki. Fene tudja, miért. Talán átért, mert érezte, a pasas nincs vele, dolgát csupán teszi, lélektelenül, iránta közömbűsen. Azt remélte, görcseit egyedül is feloldhatja, mindenesetre jobb szórakozásnak igérkezett, ha saját magával folytat mélylélektani csevejt. Félmegoldás volt, féleredménnyel. Látott. Na jó, saját erőből nem sokat, azt is szellemképesen. Mivel hajszálnyit szétszórt volt, ez idáig tizenegy szeműveget veszitett el. Legfeljebb tizenkettőt. Éppen kontaktlencséül tanult. És eltökélte: éietben marad. Az életben maradás ama ritka formája mellett döntőit; amelytől sarkalatos változást remélt. Színüj életet kezdett. , Ennek megteremtéséhez szomorú haláleset sietett a segítségére, mivel haláleset vidám nem lehet. Börtönőr bácsikája kurtányi, ám vehemens agónia után visszaadta lelkét az ördögnek. Végzetét közeledni érezvén - aüghanem kóros tudatállapottöl hánykoltatva-testamentumot készített, amelyben rá - rá! - hagyta vagyonát: egy meglehetősen romos házat és egy szörnyeteg járgányt. Továbbá némi pénzt a bankjában, kikőtvén: a soványka összeget csakis és kizárólag a viskó tatarozására fordíthatja. Holtában sem csente magát a`lány szívébe, mivel a felüjításhoz teivrajzot is mellékelt, leszögezvén: attól egy centire sem térhet el, különben örökrésze
automatikusan átszáll a Leszbikus Ápolónők Védegyletére. Tonie nem akarta elhinni, hogy létezik ilyen. Az ügyvéd megmutatta alapító okiratukat. A megátalkodott bácsika'- sátán nyugosztalja - óhaja szerint tett mindent. A kalyiba felújult; a nyavalyás járgányt nem adta el, de nem is tartotta meg. Birtokba vette az új fészket, holott a régiben már vakon tájékozódott. És kétségbeesett, estement elszántsággal megszervezte a karácsonyt, amely közelgett. S hozzá úgyképpen szervezte, hogy ha gyáva személyisége takarodót akarna fújni, ne álljon módjában megfutamodni. Elérkezett a rettegve vágyott nap. Tonie ott állt egy csupasz pulykahullávál és egy szamárf"ules szakácskőnywel, minden ízében remegve, azon tünődvén, hogy még lelécelhetne. E pillanatban megkondult a csengő. EIáIIt a lélegzete, de még a szíwerése is. Illem lehet! Hány óra? Annyi bz.zrosan nincs. Lehajította a didergő pulykát. Hol a kontaktlencsém? Hűlve, a helyén! Hát az ajtó.a A tokjáóan! Még eléggé idegennek számítottak a kőrűlmények, plusz gyatra volt a szeme;: eleinte folyton eltévedt, majd ezt elunván, gondosan feliratozta a hajlékot: immár táblák segítették a tájékozódásban. Követte a kijárathoz vezető nyilakat. Szorosra zárt szemhéjjal kitárta az ajtót. Nem mert felnézni. Mi van akkor; ha a Torokmetsző áll a Iábtörlön? Na és ha álmai pasasa? - Rosszkor jöttem, Tonie? - sóhajtotta egy lágy női hang. - I.átni sem bírsz? I6 I 17 Hanna volt, a szomszédné. Baköltőzése napján csengetett rá először. Se szó, se hang, beáradt a házba, futott két kört a nappaliban, majd arról tájékoztatta a hüledező lányt, hogy járatos az ezotériában, így értelemszerűen nyitva tartja miridhárom szemét, s ezúton figyelmezteti: bácsikája szelleme rajta van, valamint másik kétlő, akiket nem ismer, de kívánságra elküldi őket. Tonie éppen akkor kezdte meg színúj életét, ezért ő küldte el Meta Harit, a leprába.
Mire a szomszédné ékként felelt: úgy látja, nyit va van a lány démonkapuja. De majd ő bezárja. Tonie egész addigi életében tűrhetően hülyeségálló volt. Üj életre lépvén nem bírt megi?irkózni a démonkapu, pláne nyitott állapotban telédző démonkapu problémájával, elvégre ehhez foghatóval sosem találkozott. Csak állt dermedten; leejtett állal, magatehetetlenűl, s mért kreativ fantáziájával kereste kenyerét, valaki íziben düdolászni kezdett a fejében: Bú, j, bü, j szőrnyl.c ó, szörny szellemecske, nyitva van á démonkapu, csak bzíjját át rajta. Rajta, rajta, leszakadt a mája, elhasadt az arca, besurrant a sánda... Hanna előszedett egy meghajlított drótot, mint tudatta: az ingát, és félig behunyt szemmél, hegőr bített ujjú kezét félmagasan lebegtetve, Jézushoz fohászkodva fura hókuszpókuszba kezdett. Percekig zsezsegett a lány kőről, egyre tanácstalanabbul, mignem teljesen letört. Ekkor vállat vont, eltűntette az ingát, s azt mondta: nem bírt velük, valószínüleg azért nem mticcannak, mert még valami fontös dolguk lehet Tonievel. Viszont a démonkapuja bezárult. Vigyázzon, többé ne nyissa ki, mivel azon keresztül éllephetik az ártó szellemek. Mondta a lány: őrülten ideges, szeretne magára maradni, s mikor Meta Hari ennek okát firtatta; meggyónta: a varázsolás idegesiti, kegyetlenűl. Tudnüllik elmésnek itt van ő, e műfajban nem szorul behozatalra. Hanna meg , sem hallotta, arról kérdezte, mi rossz lelte őt mostanában, hiszen az amúgy csinos, aranyszín auráját piszkosszűrke foltok rútítják. Sikítva reagált, mondván: jelen vaksi állapotában azt sem látja, ami létezik, nemhogy...! Erre Meta Hari azt tanácsolta, mosttól fogva gondolkozzék pozitívan, majd éteri mosollyal kilebegett az ajtón. Mafla, nyögte Tonie magára maradván, most szólsz?! Nos, így barátkoztak őssze. Hanna félretolta a lányt, és a házba sétált. - Napok óta feltűnően titokzatos vagy. Mire készűlsz? - kérdezte. - Hát a karácsonyra, mint mindenki más - hebegte Tonie. Az átokverte kóntaktlencsétől eny-
hén könnyezett a szeme. Vagy az izgatottságtól. - Megvettém a fát, persze .nem igazit, de nagyon élethű, hoztam fenyőgallyakat, hogy való'di illat legyen, itt vannak valahol, mindjárt megkeresek mindent, és csinálok valamit a pulykával is, bár azt hiszem, vele várni kéne, még nem engedett fel a hullamerevsége. Te mit főzöl? Hanna leült a kanapéra. Keresztbe vetette lábait, 18 19 eligazította szoknyáját: Őtvenes éveinek elején járó, szédítően magas, ezzel arányosan tömör testű nő volt, vasaltnak tetsző arcán kifeszült a bőr, s ha éppen átszellemült ezoterice, eltűnt róla minden mimika, úgy festett, mintha álarcot viselne. E pillanatban élénken müködtette arcizmait, azt óhajtván érzékeltemi, hogy valahány idegszálával figyel, Tonie gyónására kíváncsian. A lány - noha sem túl jól Iátta - érzékelte biztató mosolyát, fintorait, a szikrákat a szemében. Felsóhajtott, és úgy döntött; a fotelba rogy. Félúton meggondolta magát, és visszaemelkedett f"uggőlegesbe. Végre is ezer dolga volt. -jöl van - bátorította Hanna. - Elhiszem, hogy nem kőnnyű belevágni, de előbb-utóbb el kell mondanod. Első lépésként talán elkezdhemél lélegezni. Tonie di ámaian ősszezavarodott. - Harminc éve lélegzem - kőzőlte. - Nem tudom, ki bízott meg azzal, hogY anyám helyett anyám légy, de ha ennyire érdekel, elárulom: pasast várok! Úgyhogy légy szíves... - Mármost - szusszantott Hanna - legutóbbi információm tegnapról való; aszerint pedig egy fia pasasod sincs. - Hát most lesz! - dobbantott Tonie. - Karacsonyra kapom a jézuskától, hat óra tájt! Mindent tudsz, hazamehetsz pulykát tőlteni, de vigyázz; ne feledd.benne a banyagyürüdet, mint tavalyról mesélted volt, mert megint kitőrik egy fogad a vacsoránál! - Miért vagy ideges? -. érdeklődőit Meta Hari vérforraló higgadt hangon. 20 - Megmondom neked, ki ideges! - zihá ta a lány szenvedélyes dühvel. - Te vagy ideges, mert véletlenül nem tudsz valamit a magánéletemről! - De azért gedzerri: Mindjárt kopogtat egy hap-
si, akit alig ismersz. Ettől aztán teljesen be vagy gazolva, mellesleg lehetsz is! - Nem vagyok begazolva! Hanem eltökéltem, hogy nem töltöm egyedül a karácsonyt! Ennél szörnyűbb nincsen, neked bizonygassam!? És ne na és a "családod?" mert idén jöjj. azzal, hogy " szeretteim egy része sílécen ünnepel, másik része a Bahamákra megy verítékezni, hála az égnek, mert pár napig bitang jói megvagyok a bátyám, nővérem, azok sarjai és anyámék nélkül! - Inkább egy alig ismert pacákkal... - Mi az, hogy "alig ismert"?! Egyáltalán nem ismerem, tudd meg! Mákszemnyi titkom sem maradt. Remélem, most boldog vagy! Tonie, jelezvén, hogy a maga részéről lezártnak tekinti a beszélgetést, bekapcsolta a rádiót, és a hírek hallgatásába temetkezett. Hanna nem moccant, nem tágított. Influenzaszerű nőszemély volt, ha egyszer elkapott valakit; nem eresztette, míg nem végzett vele. A hírolvasó beszámolt arról, hogy rettenetes hóesés várható, holott már a tegnapi rettenetestől is megbénult a forgalom a kontinensen. Majd meghatottan szólott a legkeresztényibb ünnepről, melynek alkalmából az újonnan megválasztott áliamfő közkegyelmet hirdetett. Ami azt jelentette, hogy nagy csomó bűnöző került szabadlábra, s éppen akkor, midőn az em21 beriség jó része naptár szerint is békességet s nyugalmat áhít. Tonie úgy gondolta, az újdonsült országfő máris, a legeslegelső húzásával bizonyságát adta alkalmatlanságának. Hanna viszont másüvé figyelt. Arcbőre kisímult, lárvaszerűvé vált. A lány ezt sem látta, valahogyan mégis észlelte. - Máskülönben nem vagy egyedűi - mondta Meta Hari. - Veled van Jost... - Jost bácsi meghalt! - kiabált Tonie szerfelett ingerülten. - Tudom - bólintott Hanna. Már vagy másfél perce nem pislogott. - Továbbá itt van egy ido. sebb férfiszemély: alacsony, pufök arcú, fehér hajú és bajuszú, villogó szemű.
- Nem ismerem! - És még valaki: harmincas ipse, megtermétt, paradicsomszőke, kék szemű... Tonie marokra kapta a langyosodó pulykakorpuszt, és a pultot verte vele. - Nem akarlak megbántani, a keresztényi szeretetre valö tekintettel; melynek ünnepét üljük, mégís arra kérlek, menj a francba, édesem! - Szóval ismered - állapította meg Meta Hari: Naná, hogy ismerte. Pontosan ezért kapta fel a vizet s a tetemet. De soha, soha nem beszélt róla Hannának! A metadög egyszerűen sem tudhatta, hogy a vörösesszőke fickó valaha is Iétezett! Holott pedig tudta. r Tonie a kanapéra telépedett, a nővel szemkőzi, szórakozottságában a viseltes pulykabébivel a karjában. - Még sose mondtad, hogy ennyire látod őket sóhajtotta. - Mi volna, ha megkérdeznéd tőtűk, mit akarnak tőlem? Hanna felfortyant. - Fogalmam sincs, minek nézel, drágaságom!? De tényleg! Lógass a csillárra egy füzér fokhagymát, vagy harapd a fogaid közé! Agybeteg, léha dolognak tartom, hogy holtak szellemeivel óhajtasz társalkodni, mikor percek választanak el egy sorsfordító találkozástól, márpedig erre neked kűIönösen fel kell készülnöd, mivel roppant időszerű lenne fordítani a sorsodon. Irtózatosan nézel ki, jobb, ha tőlem tudod! Hajszálpontosan kilenc gyűrődést vet rajtad a mackónaci... - A pincében jártam. Fát vágtam a kandallóba hebegte Tonie. - Tényleg nem öltöztem át? - Nem öltöztél át, pici kincsem, deréktól léfelé úgy festesz, mint egy enervált tangóharmonika. A pólódon némi fűrészpor és pókhálócafatok borítják á "Ha e r pasast fel tudtak küldeni a Holdra, miér nem küldték fel valamennyü?" szövegü humoross got, és nem biztos, hogy a Jézuska-hozta pacákot pont ilyesmi részi nagyon romantikussá! És ha fóljebb emelém rajtad a tekintetemet, azt látom, hogy leheletnyi smink sincs rajtad, hacsak nem annak szántad a szád szélére vastagon felkent fogkrémet... - Féltem, hogy az idegességtől kijön a herpe-
szem, preventíve bekentem... Még nem mostam 22 23 gy . le Honnan vettem ha mar fiirödtem kész a lehet, hiszen ezek szent titkok, ösztönmélyi sejdífi izurám, dögősen felöltöztem, s tűsarkü cipőben, ; lések! Rontások, átkok, ártó és áldott szellemek, tüchtig köténykében állok! a konyhában a földkeújraszületés, betegségbe menekülés: ezekben senki rekség legízesebb töltelékét gyömködve a pulykába? sem lehét profi mindentudó! - Ehhez képest - felelte fanyarul Hanna - postás- - Örülök, hogy így látod - hagyta rá Hanna ketgumi van a hajadban, az a csirkebélszerű fajta, amit tőszáz decibellel halkabban Megtetted az első léez idő szerint már c ak a levélkézbesítők használnak pést a gyógyulás felé. a borítékkötegek összefogására. -Nem kell meggyógyulnom! Holtegészséges va- Tényleg munkaköri gumi; a postástól kunye- gyok! - szőgezté le Tonie, gutalile fejjel. ráltam. - Ha olyan makk vagy, akkor minek ez a regi- Na, tedd rendbe magad, fél óra múlva vissza- ment kőzlékedési tábla a házban, miért tartasz tarjövők, megnézem, megtörtént-e. MéIIesleg meg- falék-tartalék kontaktténcsét? Szembe kell nézned ! . legyzem, nem lehetsz ennyire hülye. a problémáddal! Ezután már kölyökjáték Iesz a - Hol a tükör? - nyögte Tonie. , gyógy lás! ,'j Hanna nehéz sóhajjal felállt, elvette a ánytol a - Nincs problémám! pulykatetemet és a pultra helyezté, közben megad- . - N cs? Akk `r miért hordod Jost bácsid főrtelta a tükör koordinátáit, majd így folytatta: mes melegítőjét karácsonynap délutánján, legfel- Ez a vaksiság is halálra idegesít, holott én e jebb másfél órányira egy meglehetőst kétséges találnyugodt lélek vagyok Meggyőződésem, hogy ha kozástól?! Rosszul leszek, ha belegondolok, hogy látni mernél, akkor nálam is messzebbre, és többet miféle alakot vársz ide. Itt fog aludni a pacák? látnál Sok embernek szüksége van a betegségére, - Vendégém lesz három. napig. akár egy falat kalácsra, te a vaksizást választottad. - Szűzanyám! Előre látom: nem lést egy nyuDobd el; térj magadhoz végre, az ég szerelmére! godt pillanatom, folyton át kell járnom... , . Hecsukom a démonkapudat. , , - Nem kell atjamfld, szükségtelen vigyaznod - Mondtam már, hQgy vendéget várok fám, elboldogulok, köszi! -A francos démonkapu a lábadnál van tárva- -Ne vágj a s avamba még egyszer... nyitva; ki-héjárnak rajta a szörnyetegek... - Te hányszor vágtál a szavamba?!
- De hát ez színtiszta babonaság, Hanna... - C k az idősebb nő jogán. Kuss, drágaságom. - Nem az, lelkem, és ea t titkon te is tüdod... Ho n ismered a pacákot? - Mert ezt csák titkon lehet s nem tudni, csupán - Hisz mondtam már, hogy nem ismerem! A sejteni, szerintem! És ha valaki olyan holtbiztosra barátnőm beszélt rá a Karácsonyi Társküldő Szoltudja, mrnt te; az csak ezo-pora-metaszélhámos g ar... 24 25 "I - Ismételd el, nem hiszek a ilemnek! - Karácsonyi Társküldő Szolgálat! - űvöltötte Tonie. - Nincs ebben semmi különös, ha abban sincs, hogy az ember bemegy egy irodába, és egy frissen vasalt, megértő bólintású illetőnek elrebegi, milyen partnerra vágyik. Az illető ezt beirja a számítógépbe; utóbbi széméz az adatbankjában, és kiválasztja a kollekcióból a megfelelőnek ítélt személyt. A dolog működik, házasságok, szexek köt,.... telnek ily módon, hát miért ne lehetne pont a karácsonyra kiterjeszteni?! Pont a karácsonyra, mikor seregnyien döbbennek rá: elcseszték az életüket, úgy elmagányosodtak, mint egy világítótoi: rony... - Értem - szólt közbe Hanna, vészjös hidegen. Két magányos lelki rom összeadja;a negatíwmait, hát ez isteni! És ez működik?! - Mintha te nem Iennél magányos ! - mutatott rá Tonie. - Nem, csupán egyedül élek, ez nem ugyanaz. Nekem itt vagy például te... A Iány felcsattant. -Na és mi van akkor, ha nem óhajtok itt lenni neked? - Itt vagy - monáta Hanna. - Akkor is, ha nem jövök át hozzád. Mindenütt, mindenkor tudok rólad. Nem tagadhatsz ki. De miért? Miért nem istápolsz inkább egy kivert kutyát, tarthatüál papagájt:.. - Tartok. Nem értesz. Nem csoda, hisz ez éppen úgyannyira érthetetlen, mint a szérelem vagy a barátság. Kettőnk közt kapcsolat köttetett, szaláthatatlan. Aligha bármelyikünk eltőkélt szándékán múlott, ez égi elrendelés, vagy valami afféle: - Az imént azt ígérted, magamra hagysz. Készü-
iődnőm kell. Felhívom például a cukrászatot, hogy hát megrendeltem-e a ma eSti sülit, vagy nem rendeltem meg, mert zavartságomban erre sem emlékszem. Nemsokára jön egy pasas, őt biztosan megrendeltem. Ünneplőbe tett szíwel kell vár nom.:. - Ehelyett összeszorított popsival várod, szakasztott úgy, ahogy élsz. Relaxálj, Tonie! Milyen a pacák? Magas, szőke, kék szemű, fodros ajkü? - Nem személyleírást adtam róla a számitógépnek. - Hanem? - Hanem ecseteltem egy kedvelhető lelkületet. Azt kértem, legyen megfontolt, de szellemes, megbízható, de nem kukatolós; legyen játékos, de ne aberrált... - Egy pillanat - akasztotta meg Hanna. Azután nem kérdezett semmit. Fékehajtott fejjel nézett a lányra. Úgy másfél percig. Ennyi kellett, s Tonie megtört. V,allani kezdett. - Tavaly karácsonykor a Szolgálat egy csomó partit hozott össze. Nem mindegyik sikerült. Sok pasasnak csak nő kellett, aki három napig süt-főz rá; aki italt tölt neki, azután tartja a fejét, ha rosszul lesz a dőzstől. Némelyik ipse még szexre sem vágyott, talán azért, hogy élethűbb legyen a házasság-élménye. Másokkal kisebb-nagyobb csodák történtek: jöl érezték magukat, együtt marad2b 27 .. lak még egy hétig, pár hónapig, néhányan ma is együtt vannak. Egy esetben azonban kiderűlt a pasasról, hogy szextébolyos, amolyan férfi nímfo-Jost Sinkel, a néhai foglár háza á gyermekkormániás, na, egyszóval: színaberrált, a nő majdnem. bon hallott mesék kannibal boszorkáinak hajlékára belehalt, hónapokat töltött a kórházban, még maemlékeztetett. Talán azért ís, mert a bácsiról keveis analízisbe jár, a szörnyeteg filkó pedig vígan élisek s csak ritkán szólottak méltatólag. világát, s ki tudja...Tonie harmatos kora óta - neveltetésé o1 kifo- Aha - bölintott Meta Hari. - I.éhet, hogy ép-slyólag - úgy tudta, hogy a siriasszerkodás , zsenánt; peri ő jön hozzád vacsorára? S majd éjféltájt, aellenben szülei szemernyit sem szégyenletfék volna, ha Jost a hóhéripart űzi. 1 bakószakma gya-
kandallótűz duruzsolásától áhítatosan az ágyhoz kötöz, és három napig le sem fordul ról.ad?kotlásától nem á lelkülete, csupán, ama t'eny tar - Majd te átjössz, és megnézed az auráját. IIatolta vissza a bácsit, hogy ezen az egövőn eltőrőlmocskosnak látod, zsandárt huunk.fék a halálbűntetést, értsd: a bontevők rezdületlen , j l gbiztonságban irtogathatták egymást s a vétleneket; - Ó tehát őhetek hozzád áura-nézőbeI az megható. Most Esakngyan magadra hagylak. Pori-a törvény meg'ovta őket saját szigorától. tosabban a három szellemvendégeddel: Miiid-Ez egyáltalán nem tetszett soknyi dézsma- és annyian nágyon türelmetlennek látszanak.sarcfizető polgárnak, ám a kormányaik humánum - Igazán? - kérdezte Tonie gúnyondárosan.re, demokráciára, nemzetközi elvárásokra hivat-A fiatalabb szeretne már elménni.koztak. Mellesleg lózungjaik nem győzték meg a 'bűnözéstől terrorizált országiakókat. Mert ha azok - Tőlem ugyan mehet. -Amint ezt valóban érezni fogod, el is megy.csak mogyorónyit is meg lettek volna győzve, akErre vár. Úgy sejtem, kőzöd volt a halálához. kor nem nevezik farizeusoknak a politikusaikat, i- Semmi közöm hozzá! Én csak..: -A lány el-nemde!? ihallgatott. rVégigpiIlantfltt magán, s felfogta, ha- .Tonie hajdan a kötelezően előírt ésaládí ősszegyan fest. - Rendbe kell tennem magam. Majdjöveteleken ezerszer is végighallgattá, amint az később beszélünk.egyébként mindenben elütő testvérek ezen egy téHanna halkan becsukta maga mögőtt az ajtót:mában milyennyire egyetértenek. Az űgyész őcs és Hóhideg szüremlett a házba.a. smasszer báty, valamint előbbi főfoglalkozásban Tonie borzongva végigsétált a nappaliból nyílóneurotikus felesége dühödten.taglalták, mit tennéajtók előtt. Azután eltűnt a fürdö feliratú mögőtt.nek a gaztevőkkel: társalgásukban méregínjekcio, . villamosszék, gázkamra és kiéheztetett aligátorok hemzsegtek. 28 29 i A házat megőrökölvén Tonienek olyatén sejtése ''I támadt, mintha bácsikája - a halálbüntetés bizonyosra vett visszaállítására várván - e helyütt rendezte volna be titkos kivégzőbazárját, mely már az okmány szentesítésének percében felvirágozhatott
volna. Csakcsupán a cégér hiányzott a homlokzati ról: Vérpad Shop. I A házba lépő félkőríves előtérben találta magát, s ízlése szerint választhatott, hogy a mennyezettői , alálógatott csontváz vállára dobja-e kabátját, i;',j'i avagy tieakasztja a zsalugáterajtós szekrényben sorakozó lábszárcsont-forma vállfák egyikére. Lámpaburaként állkapcsát elvesztett állati koponya il .'.;` szolgált, szőnyegűi gorillagerezna, feltehetően g Kongé. Ezek a motivumok visszatértek a ház egyéb on sin is: a kan hával e ben P h y gy y ott hodály nappali faburkolatú falán hóhérpallos ékeskedett, az innen nyíló ajtók kőzött külőnféle jelmezekbe büjtatott kirakati babák ácsorogtak, miszerint akasztott ember, lefejezett ember, aztán volt még céltábla-ember, dobónyilakkal díszes, de állt ott egy bakó is, komplett szerelésben, fején csuklyával; markában villogó pengéjű négyeiőkarddal. A Iány praktikusan kihasználta az alakok ottlétét: ők tarI tolták az útmutató táblákat. A lambéria mőgött titkos mélyedések rejtőztek, amolyan dugizugok; Tonie az egyik rejtőhelyen ér dekes pszichéjű bácsikája jujvörös tintával irott verseire bukkant, talált továbbá zavarbeejtő magazinokat, kéz- és lábbilincseket, izzasztö hatású videokazettákat, meg egy rakás furcsaságot, amelyek rendeltetéséről fakó gőze sem volt, a már emtített neveltetéséből kifolyólag. A házban egyetlén szekrény sem foglalta a helyet, ezeket a falba építették, és zsalugáterajtQval látták el. Nem is volt sok elfoglalható felület, hiszen a vískó rengeteg apró helyiségből állt. A lentiek a nappaliból nyíltak, de egymással is közlekedtek, keskeny faajtök révén, melyeken legfeljebb egy gyermek fért át épségben. A fenti szobák közt is voltak átjáróajtók, akár egy rókavárban, így aztán nem csoda, ha Tonié több hónapnyi ittlét után sem mindig tudta, hol van, s a tájékoztató táblák nélkül rendszeresen eltévedt volna. Nemcsak ő nem ismerte ki magát, a felújítás közben az egyik festőember is elveszett,
két nápig keresték, mire meglelték az emeleti hálószobák egyikében, a gardröbszekrényben hortyogva, feje alatt egy szárazra szlopált hígítós flaskával. Jost bácsi a padláson is számtalan rejtekhelyet hozott Iétre, minden talpalatnyi helyet befiókozva, beajtózva. Valamennyi zugban, résben, kacifántban lappangott valami dugiholmi3 ha más nem, akkor egy-egy üveg évtizedes lekvár, szakadt horgászzsinór; maréknyi elgörbült szög, ásatag lábbelik, jó lehet még valamikor-ruhadarab, vagy háztartási kellék, miszerint tekerős mángorló, mozs r, huszárforma diótörő, mely a fogaival roppantotta szét a csonthéjat. És persze nem hiányoztak a morbid kincsek sem: lő-, vágó- és szúrófegyverek; agyafúrt kínzóeszközök; Jost bácsi gyűjtötte továbbá a hírnevesebb bűnözők arányosan kicsinyített 30 i 3I viaszmásait és használati tárgyaikat, amelyek az illetők kivégzése által kerűltek egy-egy gyűjtőelőd tulajdonába. Az emeleti toronyszobát rendezte be bűnügyi panoptikummá; e helyiségben Tonie a beköltözése óta nem fordult meg, hidegrázástól tartva. Ám a felsoroltak egyike sem hatott rá olyan fogvacogtatóan, mint az elhidegült kedvesétől kapott házszentelői ajándék. Az embermagas koboldszobrot a pincébe vezető Iépcső mellett helyezte el, hogy ne túl sűrűn találkozzék vele, ám tél lévén gyakorta járt arrafelé, s valahányszor elment előtte, annyiszor ijedt vissza tőle méteres ugrással. A kobold másokat is frusztrált, egyszer Hanna is majdnem megvedlett rémületében, a nikor rosszindulatú FöIdsugárzásokra vadászván váratlánul összefutott vele a lépcsőkanyarulatban. Kicsivel később, mikrobusznyi kebelén hideg borogatással, tüzetesen megvizsgálta ingájával a szőrnyeteget, majd rimánkodva követelte, hogy Tonie haIadéktalanul dobja ki a házból, a városból, a boIygöról, mert földöntüli gonoszság Iakozik benne. Ugyan, ez csak egy kőszobor, legyintett a lány; eltitkolván, hogy ajándékozója miatt ragaszkodik hozzá. Ha kivágná a koboldot, végképp elfelejtené exkedvesét, és akkor ugyan mivel is gyötőrtetné magát hátralévő életében!? Tonie lezuhanyozott, elzárta a csapot, tőrűlkö-
zőt tekert a hajára, annak csücskével elkente a párát á tükrön; és a vele szemközt .álló teremtményre bámult. - Helló - mondta. Szeretett fennhangon gon32 dolkozni, ettől tarsaságban érezte magát. - Jó nagy marhaságot eszeltél ki. Épeszű pasas tíz percig sem bír e házban maradni, hiszen Iépten-nyomon beteg dolgokkal szembesűl. Melyek közül az egyik te magád vagy. Micsoda ötlet, idegen fickót vendégül hívni karácsonynap! Bánod, mi?! A legelső perctől. Ebből semmi jó nem sülhet ki. De ha egyszer nincs ismert pasas!? Csak nehogy a szinaberrált jöjjön partnerül, bár miért ne ő jönne, elvégre a kőrnyezet is hozzá illik. Mármost: sminkelj, őltözz, húzz fel védőkőtényt, mely nem csupán a konyhai szmötyiktöl óv, ha a zsébébe rejtesz egy stukkert, pacák-vehemenciától is oltalmazhat. Sosem lehet tudni. Lehajolt, előredobta. vállig érő haját, és dúsra borzoltatta a szárítóval. Azután megtekintette arcformáját, és továbbra sem Iátta szépnek.,Túl széles az állcsontja és alsó ajka, túl lapos az orra, rettentően kék a szeme; még a kontaktlencsével együtt is. Hajszíne sem nyerte meg tetszését, olvadt csokoládéra emlékeztette, de már késő'volt átfesteni platinára, zöldre, lilára. Majd Iegközelebb: Gyors mozdulatokkal, türetmetlénül sminkelt, fekete szempillaspirált, halvány narancsszín rúzst alkalmazott: . Nem kis fejtörést okozott a fethúzándó ruhadarabok kiválasztása. Olyanféle őltözékre gondolt, amely egyszerre ünnepélyesen csinos, ugyanakkor némi oltalmat is nyújt. Mert ha például a pasas véletlenül meg akarná erőszakolni, ütközzék különős nehézségekbe; hogy elszálljon a kedve az egésztől. Olvasta valahol, mennyire nem kedvelik 33 a férfiak a harisnyanadrágot, miként az erényövet sem imádták, anno. Különösen nem kedvelik, ha alapanyaga szürke, céklalile, netán hajnalpü rózsaszín bolyhozott pamutból való. Rövid tűnődés után Tonie elvetette az ötletet, egyfelől nem lévén harisnyanadrágja; másfelől, ha tántán mégsem a Torokmetsző tenne nála látogatást, szükségtelen rontania partnerhez jutási esé-
lyein. Hatalmas sóhajt hallatott. Valaha egyetlen pillanatig sem volt efféle gondja, jöttek a fickók seregestől. Igen ám, de akkoriban porcikáról porcikára ragyogott, tévedhetedenűl tudta magáról, mekkora kincs, és hírből sem ismerte a depressziót. Na, ez múlt el. Talán nem végképp, Lakkfényű, fekete macskanadrágot húzott, csontszínű selyeminget öltött fölé, végűi könnyű topánba lépett. Vasszarért a konyhába, nyakába dobta a kötényt, és megpröbálta felélénkíteni emlékezetét, melyik zugban is lelhet tűzfegyverre, aemi erőszak, aberráciö ellen. Első nekifutásra rossz kapása volt, ost bácsi gyilkos csúzliját találta meg. Biztosra vette, hogy ehhez a modellhez fegyverviselési engedély szükségeltetik, ugyanis a majd tízkilós átlátszó műanyag szerkezet nem kisdedeknek készült, ártatlan játszadozásra. Profi gyilok volt; diónyi acélgolyókkal a tárban, melyek szuperszonikus továbbításáról eltéphetetlen gumiszál gondoskodott. Mindazonáltal Tonie esetleg magához vette volna, ha elfér a kötényzsebben. De kilógott belőle, mi több, súlyánál fogva folyton kiesett. 34 Folytatta a kutatást. A hegedűtokban őrzött dobtáras géppisztoly sem nyerte meg a tetszését, avatag és túlméretezett lévén. Azonkívül kezelni sem tudta volna. Könnyű kis női stukkerre vágyott. Végre talált egy bűbájosan kecses, csontmarkolatú Berettát, színházi táskába, lakkos körmű, keskeny kézbe illőt. A Jost bácsitól még hátulgombolósként ellesett módon ellenőrizte a tárat, azután a köténybe rejtette a védőeszközt, kezet mosott, és a sorsára váró pulykakorpusz fölé állt. Megint eszébe jutott a sütemény. Amit a kőzelí cukrászatböl rendelt meg; ha el nem felejtette, tekintettel arra, hogy sütni aztán végképp sem tudott. Egyszerre csak az összes kulináris gondolat kiment a fejéből, mert az órára pillantva rémülten látta: vészterhesen közelg a sorsfordító perc. Bár az még csak -közelgett, a csengő megszólalt, s ahhoz, ami ekkor Tonien átillant, remekül illett lélekharang hangja. A lány néhány erőteljes pislantással élesre állí-
totta a szemét, reszkető térdekkel az előtérbe cserlsztonozott, és feltépte az ajtót. Aztán nem hitt beélesített szemének. A Mikulás állt a lábtörlőn. Külőnös Mikulás volt, de ha az ember rég feInőtt, és egy vagy több depressziós időszakot is átvészelt, már fel sem veszi az ilyesmit. 35 1 A holt lazán őltőzött Mikulás panyókára vetett palástja alatt hóléfoltos, tragacs sportcipő virított, ütött-kopott farmernadrágja mosónőért sírdogált. Tetemes vattacukor szakálla ferdén állt, bajsza szára kétfelől a szájába lógott, s ha legalább a tekintete hagyományosan jóságos vvlt is, ez nem látszott a hanyagul lecsüngő vattaszemöldtől. A tulipiros sapka több számmal okosabb fejre szabódott, miáltal izgága jövés-menést rendezett, s noha a téli apó minduntalan visszalökte homlokára a kóbor főfedöt; az újra meg újra útnak indult, s többnyire az orr-fül vonalában állapodott meg, alykvr azonban a nyakig meg sem torpant. Tonie bámészan figyelte az epileptikusnak tetsző Mikulást. A figura egyszerre kűzdött a dugattyúszerű mozgást végző sapkával és a jobb vállára vétett zsibbadt puttonnyal, s ezenközben valaminő furcsa nyakbetegség gyötörte, amitől másodpercenként a háta mögé kellett pillantania, legalább kétszázharminc fokos szögben kitekervén a fejét. Kisvártatva - Na, most már bemennék - mondta télpapa, látván, hogy a Iány nem és nem teszi túl magát a hökkenetén. - Ajándékot hoztam. Tudja... - S ezzel kacsintott. E cinkos hunyortól Iemállott a bal szemöldöke, és a sapka a melléig zuttyant. Az emIitétt darabok viselője ekkor már úton volt befelé. A malőrtől felbosszúsodva elhajította szaloncukros zsákját, őt viszont a cipőorra elé kerülő tárgyak kezdték hánykolni, úgymint a szőnyegcélú gorillagerezna, Tonie széthagyott hójáró csizmája 36 ` , és pincemászó klumpája, továbbá az esernyőtartó f= állvárJy és a nappaliba nyíló ajtó tokja; utóbbi homloktól térdig végigvert rajta. Az ütéstől a téli atya gelleit kapott, és farolva
visszafelé tántorgott. Vakon csápolva próbált megkapaszkodni valamiben. A kabátfogas csontváz karjába csimpaszkodva megpihent egy pillanatra, sapkája alól szűkölésszerű; fojtott hangok szüremlettek elő. Úgy tetszett, mintha a spontán ámokfutás hepiendet ért volna, ám ekkor a Mikulás dühödt mozdulatot tett, látása visszanyerése céljából. Ettől aztán az inzultált csontváz legott mégvált bal karjától, s e tette újabb sodrást adott az eseményekriek. A téli apó a karral hadonászva hátratántorodott, átfaroTt puttonyán, s nekiállt lemenni hídba, elgáncsolván a segítségére igyekvő lányt is. Borzalmas robajjal dőltek össze. Tonie legurította magáról a Jóságost, és talpra kecmergett, noha a felállással kísérletező téltata a pótvégtagot lengetve több ízben is meggátolta ebben. Aztán végre ő is felszökkent, ám a talpa alá csípődött palást dévajul visszarántotta. A I ny felkarolta a botorka Mikulást, s mert jól tudta, milyen is vaksinak termi, a kanapéhoz vezette, leültette, és kisimította szeméből piros sapkáját, álszemöldökét, tótágast állott szakállát. A téli ilótás örömteli sóhajjal megmentőjére mosolygott, majd a markában szorongatott csontkarra meredvén visszakomorult. A lány bal vállára sandítván újfent megkönnyebbült. A háta mögé vágta 3? a gazdátlan végtagot, és körülpillantött a sajátos díszítésű helyiségen. - Szép itt - mondta. - Nos; hadd lássak munkához. Mint említettem, ajándékot hoztam. Kérem, hagyjon magamra, amíg eldugom valahová, de nem szabad leskelődni ám, mert akkor nem lesz meglepetés! Csak akkor jöjjön elő, ha szólítom! - Na de.., - nyögte Tonie, hüvelykjével a pult felé bökögetve, amelyen az elhanyagolt pulykatetem immár az oszlásnak indulás gondolatával játszadozott. - Semmi na de! - dörrent szigorúan a Miku Iás. - Kifelé! Rakjon rendet, vagy valámi! Hol a puttonyom? Tonie feljajdult, látván, hogy a zord Jóságos í" , vissza akar térni az elő- és csatatérbe. i
- Hozom! - sikkantotta, s szaladt a zsákért. Miután átnyújtotta a sáros lábnyomoktól feketéllő, lucskos puttonyt, a fürdőszobába vonult, a , tükörre lesett, s alig ismert magára az ott Iátott illetőben. Vad sminkelésbe fogott, hátha előcsalhatja még régi fényét vagy legalább annak árnyékát. Kőzben azon mélázott, hallott-e már a miku. Iások ilyetén ajándékozási szokásairól. Míg ő tatarozott, a fura Jóságos Iedobálta paIástját és különféle álszőrzeteit, hogy zavartalanul ténykedhessen. Talán valóban rejtőhelyet keresett egy maréknyi szaloncukornak, talán másvalamit keresgélt, mindenesetre szélviharszerűen b`ekukkantott a zegekbe és zugokba, felemelte a kanapét, megmotozta a lefejezett és felakasztott figurát, benézett a bakó klepetusa és csuklyája alá, mélyen benyült a szétvetett lábakkal heverő, egyre kedvetlenebb pulykába. Felragyogó szemmel marokra ` kapott egy skatulya gyufát, kihúzott egy szálat, és a levegőbé emelte, ám kis tűnődés után lemondó sohajjal lehajította, majd megmártakodott a kávé'"v tartóban:.. F:És ekkor csengettek, de a ny omaték kedvéért az ajtót is megrügták néhányszor. . - A francba! - mondta a Mikulás, könyékig a , kávésdobozban. - A flancba - sz.isszent Tonie is; a csengetéstől osszerezzenve orrtól homlokig befeketítette magát . a szempillaspirállal. . Mire a lány elhagyta a f"urdőszobát, a téli tata magára rántotta palástját, sapkáját, és némi nyállal aktivizálta orcaszőrein a visszanövesztésükhőz néli nlőzhetetlen csírizt: A kapkodás miatt hevenyészett benyomást keltett, mint Mikulás. Tonie ajtót nyitott. Hosszú szárú alsó- és felsőneműt viselő egyén állt az ajtóban, szeme alatt tarkulófélben lévő monoklival, lábán féhér prémmel szegett piros csizmában, vacogva és zaklatottan. - Bocsásson meg - hebegte a jégeröltözékes pasas -, megengedi, hogy használjam a telefonját? Tonie gyanakodva vizsgálgatta a fickót. Előbb egy téli apó. Most meg egy téli szatír?! Aki a meteorológiai körülményekre való'tekiritet-
` 38 39 ! tel egérszürke, bokában megkötős gatyában molesztálja a védtelen nőket!? - A Mikulás vagyok - mondta a fickó, látva bizalmatlanságát. Tonie felkacagott. t: .. - Na, ezt nem veszem be! - Magyarázatképpen kezdett a háta mögé böködni, ám a jégerholmis egyén nem várta meg a folytatást, ősszekulcsolt i ,. kézzel térdre rogyott előtte. - Engedjen be, kűlőnben holttá fagyokl Akkora , prosztatahurutom lesz, mint ide Mexikó! Telefonálnom keli a rendötségnek! Egy barom leütött, lehúzta gúnyámat, és elszelelt vele! Azt se tudom, mennyi ideig hevertem ájultan egy hókupacon. Sel" gítsen! , Tonie tovább böködőit a háta mögé, immár löpvá, konspiratíva. Szabad kezével marokra kapta a kötényzsebében lapuló pisztolyt. - Nálam van = súgta a szája sarkából. - Hogy eldugja az ajándékot. Szóvál nem szokási? - Magánál van? - nyögte a vacogó egyén réműlet és bosszúvágy közt ingadozva. Láthatóa n szívesen elfutott volna, mielőtt újra lecsapják, de azt ís fontolgatta, hogy ezen ízben I'.., tán ő űthetne elsőként. Vendetta-szomja győzött, kihúzta magát, keményeri félrelökte az ajtóban álló Iányt, és a házba trappolt. Két öles Iépés után összetalálkozott a bal karját vesztett csontvázzal, s míg azt bámulta, piros csizIl,!... . más lábfeje a padlón kiterített gorilla tátott szájába csusszant, s az gáncsot vetett neki. Tonie feljajdult, későn. A tovaigyekvő filkó elbotlott, majd felbukfencezett, s elgurult a félhomályos lépcsőkanyarulatig. Feltápászkodtában megpillantotta a szétálló fülű, terpedt vigyoní koboldszobrot. Rozzant idegrendszerű egyén lévén besokallt végképp, s elhaló sóhajjal, hanyatt vágódott. A lány megállt fölötte, majd közelebb hajolt, ám mínden nézőpontból ájultnak találta. Mellé tér dalt, s arca paskolgatásával próbálta eszméletre
hívni. A gyászos csend hallatán a kanapé mőgé Iapult Jóságos nesztelenül levetkezte jelmezét, némi felhámmal együtt letépkedte az imént visszaraggatott álszőrzetet, azután spiccen kilopakodott a hajlék= bóI. Ezalatt Tonie bucira pofozta a fickót, aki szintén Mikulásnak mondta magát, ám a leghalványabb javulást sem észlelte. Gondolta, valami erősebb ital szagoltatásával nagyobb sikert aratna. Két kézre kapott stul:kerrel megközelítette a nappalit, majd látván, hogy az álMikulás megvedlett és eltűnt; zsebre vágta a fegyvert, és a kamrába sietett. Lekapott a polcról egy laska ecetesszenciát. Visszatért látogatójhhoz, ölébe vonta fáradt fejét, és orrához tartotta a palack száját. Előbb a fickó szemhéja rebbent meg, majd orrcimpái, azután két karja, egyszerre: megragadta az üveget, és fenékig ürítette. Végül hörrent egyet, szeme kidülledt. És újabb kómába zuhant. Tonie lelökte magáról a notórius kollabálót, be40 , 41 csukta az előszobaajtót; kis töprengés után kulcsra zárta, és visszatért régi problémájához, a pulykához. Megállt a libabőrős korpusz fölőrt, azon merengve, hol is hagyta abba. Hát persze! Elóvette a töltelékkel teli tálat a hűtőgépből, belemarkolt, és öklömnyi dózist tömött a hasűrbe. Ujjai hideg, fémes tapintású tárgyhoz értek. Elképzelni sem tudta, mi lehet az: Mindenesetre találgatott. Talán a horog, amellyel a... De hiszen ez nem hal! Golyó volaa? Voltaképpen mi módon jut konyhakész állapotba eg9 p yka?! Kihúzta kenőcsös kezét a tetemből, és beledugta a másikat. Mutatóujja hegyével kipiszkálta a fémhalmit. Azután elgondolkodva forgatta a jókora pecsétgyűrűt. Ez az ékesség az imént megvillant előtte néhányszor, a csontvázkarral hadonászo, meglehetőst trampli pasas középső ujján. , Beélesítette a szemét, és kibetűzte a gravírozást: NÉRÓ. Vállat vont, félhangosan megköszőnte az ajándékot, és á hamutartóba ejtette. Ismét a pulykához
fordult, telegyömte a hasát fűszeres illatú tőlteiékkel, majd sűtőtálba tette a néhait, meglocsolta olájjal, fehérborral, és alágyüjtott: A hússűtést sínre téve kőnnyű sóhajjal nekiállt rendet rakni a dúlonc Mikulás után. Ezenközben a másik vagy az eredeti feltápászkodott, sűrű csuklások közepette félöltötte günyáját, szőreit, a hátára dobta puttonyát, és a Mennyóől az 4ngyadt düdolászva kítáncolt a hajlékból. 42 Pattanásos kis fickó lépdelt a ház felé, lehetett vagy húszéves, arcvonásait tekintve úgy festett, mint egy nyuszilufi; tenyerén gőzőlgő papírdobozt egyensúlyozott. A muslicarészeg Mikulás megáldotta a küldőncöt, és tovatáncolt, majd a .járda mellé parkolt autóból kiszálló, tétovának rémlő, harminc kőrüli fickó kezébe nyomott fél marék szaloncukrot, rázendített a , ingle Bellsre, és elporoszkált, Betlehem-iránt. A nyuszilufi fejű. küldönc vidoran a háta mőgé rejtette a sűteményesdobozt, megfogalmazta, mi rendkívüli szépet fog mondani, ha kitárul az ajtó (boldog ünnepet, fogja mondani), és a csengőre tenyerelt. Az ajtó lassan, félve nyílott. Résnyire. A küldönc csak egy szemet látott a hasítékban, s ez a szem behatóan vizsgálta, fiirkészte, majd összeszűkült, s lobot vetett. Felsírt egy hang. - Ó, édes istenem, micsoda borrzalmas tragédia! Meghalni ilyen fiatalon! Hisz még harminc is alig volt e szegény hajadon! De ne csüggedjen! Legyen ott a temetésén, jövő pénteken egy órakor! Boldog karácsonyt! Az ajtó bezárult. , . ,. A küldönc megtántorodott. És észvesze to tempóban gondolkozott; ám fogalma sem volt, mi tör ` térit vele. - A sütemény... - suttogta hangtalanul. 43 - Úristen! - nyögte Tonie a túloldalon. Átrobogott az előtéren, szétvetett lábakkal megállt a nappali közepén, azt nézve, mit törhetne
szét, azonnal! Hát ez volt a pasas, a Karácsonyi Társküldő Szolgálattól! Még jó, hogy feltalálta magát! Legalát b nem kellett magyarázkodnia, hogy hát mit is kezdhetnének egymással, amikor egyikük (a nő) három fejjel magasabb a másikuknál (a férfinél), azonkívűl cirka tizenöt évvel idősebb is, és egyáltalán. Kész, ez volt az ünnep, kipipálhatja: megtartotta, lezajlott. jóllehet semminő külső megjelenést nem írt elő a vágyott pasasnak, azért azt elvárhatná, hogy valaminő megjelenése mégiscsak legyen! Nem baj. Dehogynem. Baj vagy sem, legfeljebb áthívja Hannát, elköltik a pulykát, asztalt táncoltatnak, összevitatkoznak és kompromisszumot kötnek, bőgnek, esedeg röhőgaek egy jót, és máris túlestek a karácsonyon. Sikoltott egy öblöset, majd ilyképpen megkőnynyebbülvén elnémította a rádiót, és belzapcsolta a tévét. Amelyből, akárcsak a rádióból, vastagon áradt az ünnepi áhítat. Egy perc alatt átfutott harmincnyi adón: mindenütt felakadt szemű, fátyolos hangü, olvatag illetők ajnározták a szeretet ünnepét; csengettyűk csilingeltek, szánok siklottak, hó porzott; csomagok bomlottak, gyermekek ragyogtak, mézeskalács sült. - Boáá! - vinnyogta Tonie. Az ablakhoz rohant, berángatta a sőtétítőfi.iggö. nyöket. Azután töltött egy pohár Martinit, és felhajtotta. A hajába túrt, majd zsebre vágta a kezét. Ujjai a kecses Beretta-modellbe akadtak. Marokra kapta a pisztolyt. Kíváncsian a halántékához próbálta. A stukker csöve pontosan beleillett az említett fejtájon lévő kis gödörbe. Gondolkodóba esett. Míg ő tűnődött, a nyuszilufi fejű filkó, kezében a gőzölgő dobozzal, a kocsijá körül őgyelgő pasashoz ért, és jobb híján neki hebegte el, hogy a lütyő bringa a kistányérnyi kék szemével nem vette át a friss; meleg süteményt, mi több, ki sem fizette. A hír hallatán a pasas ínegélénkült, s mégkérdezte: - Mennyi? Azután fizetett, gavallérosan, fogta a dobozt, és a ház felé indult.
Nyuszilufi eltette a pénzt, boldog ünnepet kívánt, és a havat rugdalva odébbállt. A harmincasforma; magas termetű, sőrbarna hajú, keskeny arcú, élénk tekintetű egyén, egyik fittében ezüstpókkal, másik kezében az alibi-édességgel, a ház felé indult. Felöltőtte legmegnyerőbb i mosolyát. És megnyomta a csengőt. Azután hátrált kétlépésnyit. Ugyanis odabenn a fegyverrel játszogató Iány összerezzent ijedtében, s ezzel a ravaszt is megrezzentette. Iszonyút dörrent a maréknyi stukker. 44 45 Amúgy a százas körbe talált. A céltábla-baba mellkasán. - A francba! - nyögte a Iány. rHanna, remélte, más nem lehet. Rohant ajtót nyitni, hogy mihamarabb beszámoIhasson kellemetlenségeiről. A küszöbön jóképűnek mondható, mosolygó pasas átIt. Átmenet a szőke és a barna közt, eleven tekintetű borostyánbarna szempárral, merész vonalú orral, kőlykős mosollyal; legalább harminckét f,., foggal. Tonie azonnal tudta: az előbb tévedett, a jelentékteIen figura akár egy mikulás is lehetett, de ez: Ö, az Igazi! ,A pasas karácsonyra. .Ettől azonnal mély zavarba esett, arcát pír kúszta be; s mert a jövevény is tanácstalannak Iátszott, 'amít hasztalan próbált azzal az egyszerre félszeg és I kihívö vigyorral palástolni, helyette is ősszegezte kínjaikat. I ,,I-Jöjjön beljebb, a szőnyeggel vigyázzon. Tanié Sinkel vagyok. Tudom, mit érez, szörn en kelles,"f , mellen ily módon megismerkedni, de ha nincs más mód!? Remélem, jól kijövünk három napig. Hol a holmija? i:.. -A kocsimban - rebegte a vendég. Szemöldöke a homlokára szaladt, szeme összeszűkült, erősen
koncentrált. - Én a süteményt; voltaképpen, de ha gondolja, akkor... - Elárulja a nevét? - kérdezte Tonie bátorító mosollyal. - ŐrüIt kínos az egész; legalább olyan zavarban vagyok, mint maga, de majd elmülik. 46 Máris sül a tőltött pulyka, elkezdhetnénk díszítgetni a karácsonyfát... Ja, előbb megmütatom a szobáját! A pasas gyötrődött. - A nevem? - nyehegte több kérdésnyi spétteI. - Hát persze, nekem nem árulták el a nevét, maga teljes egészében meglepetés. Tonie elvette a süteményesdóbozt a rémülten tőprengő férfitől, és a kabátjára, majd a félkarú csontvázra mutatott, remélvén, hogy látögaxója kristálytisztán felismeri a kabát és a fogas közti nyilvánvaló összefiiggést. Már-már. mulattatta a fickó kínszenvedése. - Nem olyan nagy dolog, na - mondta. - Ha nem találjuk szimpatikusnak egymást, feláll és eImegy, volt már ilyen. Úgy értem; nem velem, részemről előszőr veszek igénybe ílyesféle szolgáltatást; de hát már annyian kipróbálták zt vagy hasonlót, és főbbeknek bejött. Manapság nem olyan egyszerű társat találni, külőnősen, ha az ember ragaszkodik bizonyos konvenciókhöz, én például el nem mennék egy diszkóba pusztán azért, hogy felszedjek valakit. Na, kenzljön beljebb; vagy menjen ki a csomagjáért. Persze csak akkor, ha nem gondolta meg magát. Végre is, meg sem kérdeztem: óhajt-e maradni!? Nos? - Őöööő... - Ne vegye zokon a kíváncsiságomat: rendes iskolába járt, netán kisegítőbe? Már csak azért fit tatom, mert úgy vettem észre, a beszédkészsége kissé, na, hogy is fogalmazzam!? 47 -Tehát: maradok-e? Van pince? - Pince, pádtás, amit óhajt. - Hol a pince? - Lent. - Tonie elszigorodott. - Bár még egyet len kérdésemre sem válaszolt, eszembe jútott még egy: tudja, a Társküldő Szolgátatnál direkt hangsúlyoztam, hogy a választott ittető morzsányit se tegyen aberrált, na persze, lehetséges, hogy félre-
értem a pincézését, szóljón, ha tévedek, nos, ázt szeremém tisztázni:.. - Hogy aberrált vagyok-e? - A pasas eltünődött. Az imént még enyhén elopálosodottnak rémlő tekintete kitisztult, felélénkült. - Ahogy vesszük. Ám ne aggódjék, nem szexuálisan. De hát mindannyiunknak vannak apróbb-szörnyebb rigolyái, nemde!? - Úgy bizony - hagyta rá Tonie. - Én például írok! -Ne mondja!? Mit ír? - Nem mondták? Tonie felnyőgőtt. - Lehet, hogy maga sem az, akit vártam?! Szintén Mikulás? Ne haragudjon, eszerint összetévesztettem, bocs. Hát persze, a sűteményt hozta a cukrászatböl! Mekkora marha vagyok! - Engem várt! - biztosította a pasas sietve. - Azt így hirtelen nem tudom, hogy ehhez Miku ásnak is kell-e lennem, viszont a süteményt magam sütőttem, ezzel a két kezemmel! Ajándékba! Nehogy éhezzünk három napig. Nevem is van, becsszóra, mindjárt eszembe is jut, csak hát olyan mérhetet48 - , len zavarban vagyok, mióta magát megpillantatram... Azóta is töprengek, nem találkoztunk e már valahol!? - Nekem is ismerős-- Iátta be a Iány a cipőorrával dobolva, enyhe sürgetéssel. - A pasas meghajolt, a kezét nyújtotta, majd visszarántotta. - Bocsánat, hiszen a hölgynek ketI kezdeményeznie a parolát! Pár évig nem volt dolgom az etikettel, mert... mert kűlföldön voltam, nagyon - kűlfőldön, fúvócsöves afrikaiak között. - Pedig milyen sápadt a bőre. Néni kellene napbarnítottnak Ienriie? - Nem, én nem bírom a napozást, borzalmas ultraviola sugarak áradnak a kozmoszból! Inkább a holdazást kultiválom. Tudja; sokkal egészségesebb az ultralunara-sugárzás. - Így persze értem, miért fordult a társkereső irodához. Amíg Afrikában volt, megszakadtak az itteni kapcsolatai?! -Meg, meg, tisztára-visszaomlották! Ha idead-
oá a kezét egy pici pillanatra; elmondanám a nevemet... Tanié odaadta; hiszén hosszú idő óta előszőr kérték. - Barret Grand - mondta a pasas. - Grand? - métázott a Iány. A férfi szeme megrebbent. - Hallotta tatán? Pedig olyan régen történt, hogy arra már élő émber nem is emlékezhet. - Micsoda történt olyan régen? A néve jelentésén akadtam fenn, mivelhogy maga nem feltűnően 49 nagy... Illetve eléggé magas, úgy értem, f"uggőlegesen, viszont ez nem tűnik fel, mivel vékony, már mint vízszintesen. - Ó, nem láthat mindent. - Mi tőrtérit olyan régen? - Nos hát, a születésem. Tudja, akkor kaptam a aevemet. Amikor világra jőttem. Igen. Nem dicsekvésképpen mondom, de több, mint harminc , eve. - Szerintem beljebb is mehetnénk - jávalIotta a lány. - Persze, ha itt akarja végigállni a három napot... Barrtt a csoatvázra bökőit. - Úgy rémlik, volt már Qélda erre is. Gondolom; ez a tavalyi karácsonyi vendég. -Nem. Ő akkor járt szerencsétlenűl, amikor bújósdit játszott a nagybátyámmal, és irgalmatlanul eltévedt ebben az elvarázsolt házban. jost bácsinak időkőzbea kiment a fejéből a hunyóka, csak pár éwel később kapcsolt, midőn egy kis mumifikált horgászkukácot keresett a dugihelyein, és a csont vázba bodott. Szia, haver, mondtá, most megzragy! Csak tréfáltam. - Tréfált? - nyögte fanyarul Barret. - Hát persze, elvégre ír! Mit is ír? Tonie a sarkára állt. - Vetkőzzön le!- Csak akkor válaszolok, ha már odabent lesz. -Mennyire vetkőzzek le?-firtatta övatosan a pasas. - Nem tudom. Mennyire szeretne? Mint látogatóban szokott, vagy annyira, mint az orvosnál? - Milyen orvosnál? Fogászra vagy hasűri sebész-
re gondol? - Ugye, most maga tréfál?- kérdezte a lány. - Most igen, de ha kilábalok ebből a rettenetes zavarból, talán még szellemes is leszek! Előfordult már. Barrel megvált prémmel bélelt, idősödő bőr dzsekijétől, mely úgy festett, mintha párszor körűlhemperegte volna benne a Földet. -Nos, felvezetem a szobájába - sóhajtotta Tonie. - Megvetem az ágyat. -Ami azt illeti, olykor én is mélységesen megvetem, izé, nem beszélge etnénk előbb egy keveset? - nyőgte a pasas. - Tudja, nekem nagyon fontosak a lelkiek. Máskülönben semmi bajom az emancipált nőkkel, de a turbó-kapcsolatokhoz már kissé öregnek érzem magam. Szóval talán megdicsérhetné a hajamat, a szemem fényét, megsúghatná, hogy Tom Cruise-re emlékeztetem, netán Bruce Wülisre, legfeljebb Woody Allenre; ejthetne pár szót az űnnepien kockás zoknimról, mondjuk ennyit: ,jé, milyen jól illik a pirinyó negyvenhatos láóára, aztán esetleg ihatnánk valamit, jó sokat és erőset, önnönmagunk elviseléséért, majd még egy dózis jó sokat és erőset egymás kibírásáért, végül magáért az ivásért. Whisky van? - Remélem, ez a humora volt és nem a pszichozisa - összegezte dermedten a lány. - V`erje ki a fejéböl a félszet: maga itt nem lesz ágyba hurcolva, megerőszakolva! De leitátva sem! - Egyetlen csepp italt sem kapok?! - Barret egy lépést tett a vészkijárat felé. 50 . . . 51 Tonie elkapta a könyőkét, és a nappali irányába igazította a pasast. - Befelé, Grand! Bemegy, leül, mélyeket lélegzik, és ha megnyugodott végre, akkor nekiállhatunk természetesen viselkedni! Kezdem magam szerfelett kényelmetlenül érezni! Mintha nem mindketten kerestük volna a karácsonyi társat, mintha ez az egész csüpán rólam, az .én nyomoromról szólna, és maga csak karitative volna itt! - Biztosíthatom, nem erről van szó, én szubéli örőmmel... - Barret átlépte a nappali küszöbét. Saját szavába vágva felhőrrent a látv'anytól, és a lányra meredt. - Ez az otthona?! Ebben a horror-
j', fészekben él? Elemi ösztön, he?! Hol tartja a jégcsákányát? Még a szidolban? Aztán az éjféli mise után kiveszi a glancból, és tarkón csap vele? - Kinéz - bólintott a kérdezett. - Jó - hagyta rá a pasas. - A karácsony abnor'" malitás nélkül maga az émely! Tonie hellyel kínálta vendégét, Barret azonban körüljárta a helyiséget. Megtorpant a céltábla-ba, ha előtt, mutatóujja hegyével megérintette a százas kör közepén sötétellő lyukat, megszimatolta az ujját, s szigorúan a lányra nézett. - Ez a lövés legfeljebb ötperces! Szinte izzik még. Tehát ezt hallottam, s nem a pezsgőt, amikor becsöngettem! Hol a fegyvere? - Maga zsaiw?! - nyögte Tonie. - Ne haragudjon, most és máris bontsuk vissza az egészet, köször öm; hogy meglátogatott, a kabátját a fogason találja, biztosan találkozunk még, ha. esetleg megölnek valakit a környéken, és eljőn, hogy kihal Igassa a szomszédokat. - Mi baja a zsarukkal? - Semmi, csak én... Fusson, amíg nem késő! - Nem .megyek sehova, nem vagyok zsaru. Ha óhajtja, megesküszöm rá. Nos, miután ezt a vészfelhőt is eloszlattam, talán előadhatná a fegyverét. A rosseb tudja, valahogy nem mernék hátat fordítani egy magafajta nőnek. Viszketne a ger ncem: Engedelmével elregélek egy zsandárviccet. A zsaru hazatelefonál az asszonynak: Drágám, tíz perc mtdtra otthon leszek!Addig sőtétírsd el a hálószobát, vesd meg az ágyat, ölud fel a legbestiább hálóingedet, és bríjj a paplan alá! Na, a hitves ilyet is alig hallott még: szex áll a házhoz! Legott a hálóba zizzen: sötétít, vet, ölt, búj. Megjő az embere, behussan mellé, s ekként ujjong: Nézd, milyen szuper világítós kvarcórát vettem! Tonie elhúzta a száját, mosolyképpen. Barrel vállat vont, tovább nézgelődött. A lambériadiszes falból elődomborodó, festett gipszfejhez ért, mely a megközelítőleg főemlősszabású, nem lenyűgözően jóképű Jost bácsit ábrázolta. A faiból kandi arctól általában minden gyanútlan látogató jócskán meg sz kott ijedni. Grand sem képezett kivételt. Jost Sinkel beépí-
tett orcamása kobramarásként hatott rá. Kis híján eszméletét vesztette. - A bácsikám - magyarázta a lány. - Meghalt már. Tőle örököltem a házat és tárgyait. - Holott mennyivel decűsebb környezet volna akár egy híd alja is - dünnyögte Barret. 52 w 53 - Ó, engem nem zavar: Még gyermekként akklimatizálódtam a bácsi bogaraíhoz. - Ez minden öröke?- kérdezte a pasas, - Jost bácsi nem volt gazdag ember. Állami szolgálatban állt. - Kőzelebbről? Tonie lesütötte a szemét. Felkapta a csontváz , kallódó bal karját, elbabrált az ujjakkal; úgy .rémlett, zavara mélyűltével kőrmöt fog rágní, már ha lel rajta. - Nos, börtőnőr volt. -Akkor hát dehogynem volt vágyonos embert Hány bűnöző végvonagoIhatott a karjaiban, reá bízva legszentebb titkát mesei kincsekről, errvlarról!? - Nem hiszem - vélekedett a lány. - Író létére nincs romantikus vénája? Legalább egy hajszálere?! , - Attól tartok, Jost bácsi nem tartozott a sokak által kedvelt emberek kőzé, és szinte biztosra veszem, hogy a pátvoltjai kőrében semennyire sem volt népszérű. Szerintem senki sem akart az ő ka jaiban végvonaglani, vagy ha valalá mégis erre kényszerült, az a nyelvét harapva a koporsóba vitte titkát. - A bácsikája biztosan imádta magát. Lehet, hogy rokonlelkek, azért. Hiszen őrökösévé tette. ! ` - Csodálkoztam is. Egyszer tnegírtam őt, illetve egy hozzá hasonlitó figurát, és akkor ő ezt sérelmezte; nítu! összevesztünk; még én is kiabáltam, de számszeríj csak nála volt. Később aztán megenyhült, mivel á szomszédai és kollégái közül sokan gratuláltak neki. Amikor kórházban voltam, meglátogatott, és ellátott néhány praktikus tanácscsal, nehogy olyan őngyilkossági módot válasszak, mint az ostobább depressziósok, akik csak elnyomorodnak, dé meg nem halnak. Kedvence az ér-
felvágás volt: forró vízbéri ülve kell csinálni, máskülönben a vére vesztével az ember fázni kezd, és felhagy az egésszel. Igaza lehetett, eszembe is jutott az egyik kísérletem, amikor kimásztam a negyedik emeleti lakásomat övező díszpárkányra, és azért nem ugrottam le, mert metsző szél fújt, s mivel csak pár perccel előbb mostam hajat, kinézett egy vérfagyasztó megfázás. Barrel a lány arcát fiirkészve felvonta az egyik szemöldökét. - Komolyan beszél? , -Úgy adom elő, ahogy akkor átéltem. Ugy 1'atom, fogalma sincs, minő betegség a depresszió. Még sosem akart végezni magával? - Sőt. Az orvosok mikorra ígérik a gyógyulását? - Már meg ís gyógyultam - újságolta Tonie. Minden rendben, ne aggódjon. - Dehogynem aggódom! Nagyon fejlett az élet őszfőnöm. Tehát: hol a stukker? A lány felnevetett. - Odaadhatom; és maga elteheti, de nyugodt akkor sem lehet, pláne, ha ilyen izgulékony típus, ugyanis a ház bármely zugából elő tudok rántani valámit, amivel meg édhetem magam, ha kell. És magának is jobb, ha inkább ez marad sálam, mint ha magamhoz veszem a dobtáras géppisztolyt, vagy a számszeríjat. Mindez persze csak ai ra az 54 55 esetre értendő, ha netán sőtétlő hátsó szándékai tennének velem kapcsolatban. Ha nincsenek, érezze magát biztonságban! - Mielőtt elsűppednék a biztonságosság érzetében, tisztázandó: a maga szemében hol kezdődnek az ártó szándékok? Mert ha viszonylag ártatlaw megnyilvánulást is annak minösít, talán jobb volna, ha mégiscsak Iefegyverkezne. Tonie Martinit töltőit, az egyik poharat Barret kezébe adta, majd elhelyezkedett a fotelben, keresztbe vetette lábait, és: mégfontoltan így felelt: í e - Nos, ha marad, és éjjel ugovóra térőnk, tar ,, mészetesen ki-ki a saját szobájában, sőrét szándéknak minősítem például, ha rám nyit hajnaltájt, aztán azt, ha metszett vagy harapott sebet ejt a torkomon. - Fojtogatni lehét? Szabad kézzel?
- t sem. I - Késsel hadonászni - A maga helyében óvakodnék tőle. - Járkálhatok a háta mőgött? - Ha egy képzeletbeG két méter sugarú kötőn itivűl marad. - Viccmesélés? - l ttól fiigg. - Próbáljuk meg. Két pasas beszélget. Azt mondja az egyik: Te, azt h szem, meghalt az asszony.,Mire a másik: Ho hogy? Az első felsóhajt: Hiu, az ágyóan u yanolyan, de a mosatlan valahogy egyre rarapodik. - Egészségéré - felelt a lány; s lehajtotta az italt. A következő pillanatban talpra szQkkent. -A pulyka! 5ó Az em7ített mámorítóan illatozva irult-pirult a sűtőben. Semmi baja nem volt, mégsem vette zokon, mikor szakácsa rápillantott, mivel unatkozott kissé. Barrel felvont szemöldökkel figyelte a konyhában tündérkedő Toníet. Drasztikusan töprengett, 'honnan ismerheti; de csak szünetjelek t hallott á fejében. Aszfaltzsivány énje .fütyörészett, s felőle nézvést nem volt nehéz elfogadni szerencséjét, amelynek segédletével a házba jutott, e túlsággal ':karcsú; árnyalatnyit elmehibás női Iény kőtelébe. - A pulyka oké - jelentette a lány. - Foglalkoz`zuük a karácsonyfával? - Foglalkozhatunk vele - hagyta rá Grand. - Maga megtaníthatná célba lőni, tőlem talán énekleckéket vehetne. -Hozom a díszeket. A fát a garázsban találja. ` Tonie kisietett a nappaliból. A lépcsőkaayarulatban lábdobogást, mérges sikolyt hallatott, azu':.tán csendben folytatta útját felfelé. Megkondult a csengő. A Iány halk szitkokkal réagált, majd Ieszólt a v magasból. - Kinyitná az ajtót? Ha a Mikulás jőtt vissza, ákár panyóka palástban; akár jégergatyában, be ne 'engedje! Ha szívózna, csapja le! El tud bánni vele Barret fölényesen legyintett. - Egy Mikulással?? -Ha viszont egy hosszú puska-jellegü nő kétes,
őt okvetlenül hívja be! wGrand az ajtó felé indult. Egész úton a fejét csovalta, ezt suttogván: nem normálú, szegény bzge 57 nem normális. Immár a kilinccsel a kezében felsóhajtótt: milyen kár! Hiszen élvezte helyzetét, vúgyannyira, mint egy kakukkfi. Barrel ajtöt tárt, s majdnem dupla axelt ugrott. Sorotvapenge-reklámba illő, dögös macho togorgott a küszöbön. Galambszürke szövetkabátot, pengére gőzvasalt nadrágot, tükrös ragyogású cipőt viselt. Egyik kezében orchideás csokrétát tartott, a másikban óriási bőrkoffert. , Úgy festett, mint a.legtöbb nö álma: hullámos fekete haj, hipnotikus pillantásü kék szempár, görög vonalú orr, válogatott élveket ígérő dús száj, szögletes á11; középütt gödröcskével, atlétaváll, deIi termet. - Tudo n, tudom - mondta Barret gyászos hangon. - Maga az n balsorsü hügcicskámhoz jött. Az álompacák bólíntott, s nyomult volna befelé. i , Grand előrelépett, behüzta maga mögött az ajtót, bal kezét a jövenc vál ára ejtette; s szemében könnyekkel felsóhajtott. - Tonie biztosan nagyon örülne rriagának. Ha láthatná, de sajna néni Iáthatja, mert a minap íszonyatos síbaleset érte szegényt, a szőges botot műtétileg távolították el a homlokából. Lehet, hogy valamikor még visszanyeri a Iátását, ki tudja. Kébele is hullámozna az örömtől, ha nem volnának fájdalmai, de vannak, méghozzá őrdögiek, az összes bordája eltörött és a tüdejébe ftíródott, az egyik kibüjt a lapockájánál, ezért csak hídban tud feküdni. Már három vízágyat kidurrantott. Mosolyogni persze tud, de nem szívesen teszi, mivel foga még mutatóba sem maradt a zuhanás után. Barrel elégedetten szemlélte az imént még oly magabiztos pasas citromszínűvé váló arcát. - Hát akkor tudja - folytatta balladai sóhajtással. - Ha felkészültnek érzi magát a találkozásra, szóljon, ber együnk. Majd beszéljen hangosan, mert szegény lány fülsiketítően hörög, szörcsög. A tüdősérülések miatt. Viszont az orvos megvigasztalta: a magzat nem károsodott, három hónap
múlva a világra jöhet. Grand megragadta a töppedő fickó kezét, és melegen megrázta. - Szörnyen hálás vagyok magának, amiért jelentkezett a hügom házassági hírdetésére, és karácsony szent napján hajlandó nőül venni őt, tudván tudva, hogy egy pigmeus gyermekét hordja a szíve alatt! Mi több, a kisdedet is adoptálja! A csoki= töipe a szemük fénye lesz! Nos, fél óra múlva megjő az eskető atya, s elrebeghetik végre: höztem s közted nem vala gát. Nincs szebb, mint egy ünnepnapi esküvő! Barrel legnagyobb megrökönyödésére a pasas ugyan besárgult és yócskán megomlott, mégsem pőrdült sarkon. ` - Itt valami tévedés lesz - nyögte. - Én csak három napra... Esketéstői szó sem volt. - De, de, de! Itt van Tonie összes hajadon nénikéje, nimfamán édesanyja és homoszexuális, vad bátyjai, én is! Felkészültünk arra az eshetőségre, 58 : 59 hogy a hugica állapota láttán ne adj isten meggondolja magát, és eláll a frigytől! Szerintünk ez cinikus hozzáállás Ienne! Én figyelmeztettem! Nos, menjűnk be. Ja, szegény leány nem is sejti, hogy az arca csontig égett a rajta történt sikláskor! El ne szólja magát! A haja után se érdeklődjön, mert az meg mind elhullott, hála az égnek, uivel előbb galambőss é fehérült. Barrel majd eszét vesztette dühvdt kétségbeesésében, mivel a fickó még mindig nem eredt futásnak. Rberrált, holtbiztosan az, ocsmány, perL vert disznó, gondolta, s agyát ráncolva töprengett, mi riasztót mondhatna még. - A főrtelmes szagokat se hozza szóba, a nénikék ötpercenként cserélik alatta a pelenkát, de hiába, ha ott van még az a borzalmas lábüszök is! Tudja, nem akarjuk elhamarkodni az amputációt, hátha mégsem rothad le az a végtag! Az epilepszia nem új, az veleszületett, úgyhogy azt biztosan tudja, szóval a rángatódzás és szájhabzás ne hökkentse meg. Remélhetőleg a skizofréniája nem újult ki a balesetben, azt már kikezelték! Köztünk szólva jobban járt az elmegyógyitással, mint ha lesittelték volna átért a néhány feldarabolt pacákért. Ha mégis újra előjönne a krapek-aprítási kényszere,
legfeljebb kivetetjük a fél agyát. - A csokornyakkendőm - motyogta a jövendobeli. - Mi van vele? - Otthon felejtettem. A megkönnyebbült Barret szikrázó szemmel feIhőrdűlt. - Engem nem ejt át! Kifogásokon tőri a fejét, mi!? Hogy most elivccan a kis propellerért, és majd visszajön sohanapján! Haha! Befelé! - Nem esküdhetek csokornyakicendő nélkül! -Ez igaz. Odabenn van egy csomó kötél, mindenféle méretben! Kiválasztja valamelyiket, mi meg felkötjük! Jó lesz? A vőlegény reszkető.szájszélIel elmosolyodott. - Nem kell messzire mennem a nyakbavalóért, csak ide a kocsihoz! Szemmel tarthat, ha nem bízik benneml - Szemmel tartom, nyugodt Iehet! - felelte sőtéten Barret. - Nyomás, igyekezzen! Alig várom, hogy bemutassam a bátyáimnak, pont az ilyen sportos popsikájú fiúkat csipjük ám mi is! Adja ide a bokrétát, fogom, amíg visszajön! A szívdöglesztő pasas a kezébe nyomta a celofános csokrot, és futvást a kocsijához inalt. Feltépte az ajtót; a kormány mőgé pattant, s elporzott ezerrel. Grand a falhoz roggyant. - Teljesen ki nerültem - panászolta a kezdődő hóesésnek. - Átlagos, rendes krapeknak a tizede is sokk Iett vdlna! Meglegyezte magát az orchideákkal, és á házba támolygott. Tonie lefelé tartott az emeletről. Őltől állig érő dobozhegyet cipelt. - F Ci volt az? - kérdezte. - A kűldönc. Meghozta a virágözőnt. - Ki küldte? - Szerénységem, ki más!? b0 : 61 - Köszőnöm, tegye vízbe. Megtalálta a kara csonyfát? - Nem volt időm keresgélni, mert ez a szegény motoros futár rám zúdította a bánatát. Képzelje; síbaleset érte a húgát! A boldogtalan hajadon lesiklás kőzben fának ütközőit, azután kilométereket
csúszott az orcáján. Nem elég neki, hogy mindet csontját ősszezúzta, és az arcbőre is péppé súrlodott, ráadásul az anyja pszichopata tömeggyilkos a bátyja meg buzi! - A küldönc? - Mi van vele? - Ő a buz... homokos? - Ő hát. - Szörnyű - Iátta be Z'onie. - Na és maga? - Én? Mi hogy én?! Nem vagyok homokos, holott ezt is felkínálta nekem az étet, de nem éltem a lehetőséggel. - Nem az irányultságát firtattam, csupán azt: jól van-e a bús csevej után? - Remekűl. Némi könnyebb kimerűltséget Ieszámítva. Tonie a kanapéra zúdította a dobozokat, melyek legott szertegurították tartalmukat. - A karácsonyfa - szisszent. Barrel értett a szóból, indult a garázsba. A lány mélázón megjegyezte: - Tehát börtönviselt. Grand lödarázs-martan pattant vissza az előszobából. - Kicsoda? Micsoda?! - Jost bácsitól tudom, hogy a bőrfőnben a legőbb rab rákap a homokosságra. - Hát én nem kaptam rá! Ugyanis nem voltam sitten!. , - Idegenlégió? - Minek néz?! - Internátus? Szerzetesrend? - Nem és nem. Tonie elhűlt. -- Lehet, hogy kisfiúk sportedzője volt? Istenem, szegénykék! - Mit sopánkodik? Hiszen leszőgeztem: egészséges vagyoh heteroszexuális, mint a makk! - Csak mert emütette, hogy felkínálta az élet. - Persze, tőbbszőr is. Először házibulin, egyszer páternoszterben, máskor próbafűikében. Magát ,még sosem molesztálták leszbikusok? - Mi nők, tudja, finom lelkek vagyunk - felelte a lány tagló hangsúllyal. - Mesélhetnék - fanyalgott Barret, majd lelé-
celt. Tonie eltőkélte, hogy Iegkőzelebb megérdeklodi; mégis mivel foglalkozik,'ha a felsoroltak egyikével sem: Azután belefeledkezett a díszválogatásba. Már már ünnepi hangulatba ringott, midőn enyhe hiányérzet vette élő. Hát persze, zene kellene. Óvatlanul bekapcsolta a tévét. Fél szemmel a műsorra fiigyelt, ám ugyanazt tapasztalta, amit korábban, s rájött, bőréből nem bújhat ki, még akkor sem, ha elvakultan akarja; kampányszerűen ő kép62 - 63 felen az örömre. Ha magától nem csordul meg a y rian kevésnyi tétovázás után a tévét tartó szekrényszíve, minden hiába. hez loholt; átkutatott néhány fiókot... Utolsó kísérletként feltett egy Richard Clay- A talpat keresi?! - nyögte Barret a borulékony derman-lemezt. .v:`.fával egyensúlyozgatván. w - A noteszomat - felelte Tonie. - Minek?! - Felírom az angyalfát. Győnyőrűszép elnevezés. - Én meg eldobom! Nyugi, már eszembe is jutott, hogy a pincében Grand előátlitotta a garázsból a környezetbarát ttam a talpat. Lemegyek érte, amint Iejegyeztem i karácsonyfát, mégpedig több darabban, majd - a folklórt. testcsata-jelleggel - egymásba illesztette az egymásba :-.. Grand felegyenesedett az őnfeledten tusázó fa illeszthető részeket, kíhajtogatta a kihajtható ága- alatt, ellegyezett egy ágat az arca elől, s áhítatosan kar, miáltal egy kőzet két és fél méteres, szeszélye- . megismételte: seri szerteindázö formációhoz jutott, melyet aztán -A pincében ! Az ég szerelmére, le ne menjen egyetlen pillanatra sem ereszthetett el, dőlékenység oda, védtelen női hölgy! A pincejárás férfidolog! okán. . Mar a kőzépkorban feljegyezték! Rendes IóvagémTonie elszemlélte a karácsónyfa-birkózást. Erő- ` bar a pincének a környékére sem engedi a gyenge seri töprengett. bulát! Fogja az angyalfát, mutassa az irányt, és - Kell lennie valahol egy talpnak. Ha eszembe máris hozom a talpat! jut, hol van, gyorsan szabadul. - Jobb lenne, ha én..: - Ha nem, akkor vízkeresztig- ta thatom? - - Kizárt! Sosem bocsátanám meg magamnak! hörrent Barret. Tonie a pasas közelében keresgélte notészét. - Maga rögtőnkődte el - mutatott rá a lány. = Egyszerre csak arra Iett figyelmes, hogy Barret ro-
- Mindig ilyen hálás a segitőkészségért? Hamar hanvást elhagyja a ringet, mely tettétől a titáni fa jusson eszébe, hvl tartja azt az átkozott talpat, ::íziben omlásnak indult, s polipkar-szerű ágaival mert ha elengedem az angyalfát, ez képes és beta- hadonászva maga alá temette a lányt. karja a fél házat! Miután letarolta. - Kősz - nyőgte a károsult. - Az előtérben for- Angyalfa?! Azt mondta: angyálfa? - nyőgte - duljon balra, majd a lépcső tővében jobbra és leTonie, szemlátomást megigézetten, s máris futott, felé. Ja, ne ijedjen meg a... előbb a konyhai pultig, ott megtorpant, majd to- Mire idáig jutott, Grand lóhalálában a pinceIevábbsietett a nappali közepén állö asztalig; ahon- járöhoz érkezett, ahol is hirtelen összefutott a ko64 . 65 holddal. Az óva-intelmet fel sem foghatván nyavalyatörős lett a rusnyától. Első ijedelmén túljutv ári győzött az életösztőne. Űtött. A ház ama fertályát nem takarta teljes sötétség, csupán fél-, legfeljebb háromnegyedhomály. S mégis, a rémülő Barret nem a szeme, hanem ököl nevű érzékszerve által döbbent rá: kőszoborral vala találkozása. Kínjában zord szitkokra ragadtatta magát. Tonie úgy hallotta, mintha loppal hüppögne is. - Nagyon fáj? - érdeklődött az angyalfa alól kimásztában. - Porrá tőrt a kezem - csikorogta a kérdezett, jelesül a fogaival. - Vigasztalódjon, hisz akár le is fejelhette volna! Egyébként igazi lovagember nem nyafog - közölte a lány, nem kevésnyi éllel. - Francokat! Összekeveri Ivanhoe-t V mnetouvaI! Utóbbi az, aki viháncol a kínzócölöpön! - Én is mesélhetnék egyfajta kínzófáról - egyezte meg Tonie. A fenyőerdő-kímélés céljából létrehozott illuzó- , rikus karácsonyfa. nem elégedett meg annyival, ; hogy egyszerűen csak lucot imitáljon, nem; aljátszolt egy rémfihrinyi szerepet: valóságos testevő inváziónak adta ki magát. Tonie szemébe kapott;=: a haját tépte, lenyúlkálta blúzáröl a gombokat, leszakította nyakáról a láncot és medált: Kilopta kötőjéből a stukkert, és egyik ágával el :
is sütőtte. - Mit csinál?! - jajdult Barret a Iövés hallatán. 66 - Hozza már azt az átokverte talpat! = űvőltőtte lány. Richard Clayderman zongorálása némileg vontattá vált a lemezjátszót ért golyótól. Ezért az általa terpretált karácsonyi zenemű egy szomorbús opevégkifejletére emlékeztetett, amelyben már minwki bika szarvára vagy kardélre hányatott, s a wés számú - átmeneti - túlélő gümőkörtól és tokgyíktöl kínzottan hőrgé el a finálét. Megcsörrent a telefon, aztán csak csőrgőtt, őrgött, kéuzeri karnyújtásnyira a lánytól, elérhe- Halló - sóhajtotta Tonie. = Halló. Itt vagyok. S ezenkőzben egy profi tűzszerész mesterfogáival próbálta visszaszerezni az elsülékeny Bérett a fele-sem-tréfa-mód gonosz őko-fenyőtől. Barrel az öklét babusgatva a pincébe ereszkett. Az első tárgy, amit megpillantott, nem egyéb 1t, mint az áhított tálp, ám valami másra sokkal ősebben vágyott, így hát annak előteremtésébe Míg ő lázasan lomalt, kutatott, vad egymásánban ezeregyszer elátkozva a rejtekfiók és igizug mániás bácsikát, néhai mivoltára tekintet lhűl, addig Tonie az életéért harcolt az orvlövész igyalfával: Bár a stukker még egy fatális lehetőget kapott - élt is vele -, a lány megúszta a go5t, ellenben a tikács telefon elnémult, telitalálat . r1 kifolyólág. Tonie a kínzófa alól kivergődve zsebre vágta a gonc pisztolyt. 67 - Ami elsülhet, az el is sűlik - motyogta, majd figyelmeztette magát, hogy ezt fel kellene jegyeznie a Murphyvel szólván című noteszébe, a tejforralással, szerelemmel és egyéb élethelyzetekkel kapcsolatos észrevételei kőzé. A kövéLtkező pillanatban az egészről megfeledkezett, mivel szíven döfte a felismerés: az iménti fiesztázás kőzben elkallódtak a kontaktlencséi. Szemmankói nélkül tapodtat sem látott. - Hanna = söhajtotta reménytelenül, majd Barret hívogatásával próbálkozott, hetedízben már kiáltva. Grand vonakodva hagyott fel a kutatással, ám mert három teljes nap állott rendelkezésére, úgy
döntőit, nem kelt gyanút a hosszas pincézéssel. Előjőtt a keszonból, ép öklével megfenyegette a lépcső mellett leskelő koboldot, azután megállt a kétségbeesettként jellemezhető lány fölőrt. - Varrjam fel a gombjait?- érdeklődőit, éreztetve, hogy megvalósítás esetén viszonozhatatiannagy szívességet tenne. Tonie legyintett: - Nem látok - panaszolta. - Engem sem? - Ismért már világtalant, aki épp magával tett kivételt? -Na, és hová lett a látása? Az imént még semmi baj nem volt vele. Összefügg ez az előbb hallott két lövéssel? - Csak annyiban, hogy maga volt az, aki elütőit és cserbenhagyott a karácsonyfával, ezért sült el apisztolyom. Vegye tudomásul, az életemért kőz-. dőltem! 68 - Mit gondol, én mimért kűzdőttem, amikor a kőkreténje aljasul ekem jőtt?! Micsoda hülyeség, horrorság! Megmondjam, mi a véleményem erről a házról? -Legelőszőr is, ha kérhetem, keresse meg a táskámat, vegye ki belőle a tartalék kontakdencsét, amivel talán megtalálhatom az. elveszettet. És amint újra pőpeccé válik a Iátásom, odaadóan végighallgatom a véleményét, bármiről. - Tényleg nem lát? - kérdezte Barret elgondolkodón; sompolygásszerűen távolodva. - Utoljára figyelmeztetem: csak semmi alattam! Bekőtőtt és kiszúrt szemmel is a százas kőt közepébe találok! - Hol a táskája? - kérdezte a pasas, dacosan szemezve a whiskysllaskával, továbbra is a nappali sarkában horgon3 zó zsúrkocsi felé somfordálva. - Amarra - mutatott a lány az ellenkezo" irányba. - Kőzlőm magával, hogy nem vagyok teljesen vak, a kellő számú dioptria nélkűl is tűrhetően Iátok, és egyáltalán nem is szorulnék szeművegre, ha nem volnék maximalista! Ha beérném a ködgo'molyokkal, szabad szemmel is elboldogulnék! Látom á m, merre tart! Talán még nem késő megtudma, az alkoholizmus egyszerűen: tűnet. Legyen 4 :bátor szemberíézni a lelki zavar okával, és mindjárt
.megszabadul a szeszfüggőségtől! - Az orgazmust is megjátssza? - Úgy érti: akként, mint a gyenge látást? Ha ez ''sarkalatos, ha másként nem juthatok a kontaktlenvcséhez, megsúgom: előfordult már, hogy megjátszottam, igen: egyszer; taktikai okból! Sajnos, csak 69 az ágyban világlott meg előttem, hogy az illető betegesen hiú, és nem akartam, hogy nyavalygásba fúljon a fád románc, de kűlönben mi kőze hozzál? -Semmi. Bekapok egy korty wh;skyt-félelte Barret zsarolásszerűen. - Kapja be - hagyta rá a lány., Grand visszaélt a helyzetével, s ezzel kicsente magát Tonie szívéből: Nem bíbelődött pohárpiszkolással, egyenesen az üvegből ivott. Azután az útmutatás alapján az előszobába ballagott, és tűvé tette a szekrényeket a női táska után: - Ott kell lenni e valahol - lelkesítette a láay. -Azon tűnődőm, miként bukkanna ölyaa holmi nyomára, amiről néni is sejti, hol lehet r morogta Barret, konkrétan arra a valamire gondoiváa, amelyre legalább haiminekét foga fájt. - Majd én tűnődöm, maga csak kutasson! A cipőtartóban nézte már? Lehet, hogy be sem hoztam a kocsiböl. Keresse meg a kocsikulcsot, és nézzen szét a garázsban. Grand megtőppedt. - A kocsikulcsot is keressem meg? Ennek sosem lesz vége! Mindőssze három aapra jőttetn. Áruija el, miféle neveltetést kapott!? A leánygyermekek általában rendszeretőek, álinukból felijesztve is tudják, hová tették a piperettes cekkerüket. Tonie felpattant a szőnyegről, és emlékezetből pasas után csőrletett. Megállt előtte, kihúzta és felfújta magát, ám így sem lett jelentékeny. - Hallgasson ide! Nem tudom, maga miért -'.d akart karácsonyra társat, én azért akartam, mert ; a életem legrohadtabb időszakán estem át, és meg akartam könnyíteni magamnak a kilábalást... - Honnan dja, hogy nem lesz rohadtabb?kérdezte Grand whisky-kemény hangon. - Miből gondolja, miért merészeli azt hinni, hogy ez volt a csúcs? Igaz ugyan, hogy fogalmam sincs, mi tör-
tént magával, de élettudásom azt súgja, nincs olyan, aminél röhadtabb nem jöhet! Mindezt csupán azért hozom szóba, nehogy azt higgye: ímhol a határvonal, ettől kezdve csak madárfütty és trallala lesz a világ! .Mit tudom én, hogy elvált vagy elvetélt, meddőségi igazolást kapott vagy lekésett egy utóbb kisikló vonatot, nem is érdekel! Az már nem számít, ami volt! Attól féljen inkább, ami zután jöhet! És jönni is fog! Mert ami elcseszheő,- az. el is cseszetik, mindig! Erről szól tűncjéri - Barret! - nyögte a lány megrovó hangsúllyal. lje már meg a látásprotézisemet, mert átkozot! vágyom a szemébe nézni! Rettenetes dolgokat rdott össze. Időnk tengernyi, az összes frusztráíját megbeszélhetjük töviről hegyire, mihelyst gleli a tartalék szememet. Ne is törődjön azzal, gy idén kivételesen olyan karácsonyról álmoztam, aminők leánykakorom angyalünnepei voligazi szép, fahéjillatú, heged szavú, hóhangós álmot dédelgettem. Sebaj, pokolba az álmoással, nézzünk szembe a realitásokkal! Mai pság a karácsony sem egyéts, mint bármi más: nüzlet! És a hazug üzleti tálalás folytán megvekede'tt, mocsok giccs! Hol van már az az átok ataktlencse?!" Grand vállat vont. A kocsikulcsot sem találta. Tonie a fejéhez kapott: - Úgy rémlik, mintha a konyhai pultra tettem volna! - Micsodát? - kérdezte a férfi. Azt latolgatta: lehet, hogy megőrül. - A táskámat. A női tartozék nem a pulton hevert, hanem a márványpadlón, s alighanem kívűl-belül elborítat fák a hamis Mikulás ujjlenyomatai. Ez persze nem látszott szabad szemmel, viszont a látásmankói< megkerültek. Tonie torokhangú sikolyt hallatott őrőmében: Barret megenyhült. A tükőrhőz kísérte a lányt; a kukacos férfilogikát félretéve még azt sem kér dezte: minel ?!, megvárta, amíg a lencsék a helyük re pattannak, és Tonie kéktiszte szemmel rápih lant. - Helló - mondták egyszerre, s az ősszecseng tői zavartan mosolyog a. - Akkor talán űssük nyélbe az angyalfát - jav `
lotta Grand, szinte gyengéden, midőn fekéml valami az emlékezetében. Lélekszakadva rohant vissza a pulthoz. Igaz na, hogy az imént egy gyűrűfélét látott kall két kupac rendetlenség közt? Igaz volt. Két ujja közé ragadta a súlyos éket; szelíddé erőszakolt hangon kérdezte: - Mi ez? 72 Tonie zokogni tudott volna őrömében. Hat méterről is élesen látta, mit mutat a pasas. - Pecsétgyűrű, ronda. Itt járt a Mikulás, ő hozta. A pulykába rejtette. - Hogy nézett ki az ürge? - firtatta Grarid. Főlöslegesen izgatottnak látszott. -Nem volt olyan nagy durranás, ne sajnálja, hogy lemaradt róla. - Hogy nézett ki?! - Tehát személyleírás kell?! Nos; trampli pacák volt, pirtis palástban és sipkában, vattaszakállal, putri dorkóban, retkes farmerban. Örökké a padlót törölte, hol azért, mert elvágödott, hol pedig azért, mert felkelni sem bírt. Aztán kiderült róla, hogy nem is igazi, de mire ez tisztázódott, á tag elszelelt, csupán a kutyaneves gyűrű maradt. - Mi az, hogy kutyaneves? Néró, ez egy piromán római császár neve, és én főként a pirománra helyezném a hangsúlyt, ez esetben! - Cézár, Néró: kutyanevek. ., Grand átugrotta a problémát. Mit akart magától? Mondtam már, elrejtette az ajándékát. A gyűt. . - De előtte átkutatta a házat?! - Miért kutatta volna át? Mi ütőit magába? von egy kortyot, tisztára síkideg! -Nem iszom! Más nem járt itt? - De igen, a másik Mikulás. Ő nem hozott semit, jégergatyában érkezett, jobbára eszméletén ?3 kívűl volt: Két kollapszus közőrt becumizott fél liter tőmény ecetet, majd felhúzta az előző ipse maskaráját, és beszeszelve elzümmögött. -Másvalaki?-szívózott Barret. . -Nem volt másvalaki. Szóval az az aberráciöja, hogy időnként zsarunak képzeli magát!? Ha csu-
pán ennyi, ezzel sokáig elélhet, teltévé, hogy maf fiózókat nem zaklat. Nos, talpra rántjuk a karácsonyfát; vagy üttorlaszként vesszők hasznát vízkeresztig? Igyekeznünk kellene, bögy mielőbb asztalhoz űlhessűnk: vészesen fonnyad a pulyka. Grand újfent szembeszállt az őko-fával. Tonie végigpillantott megalázott selyemblúzán, s kilelte a hideg a gombvarrás gondolatátöl. Inkább átőltőzőtt, újrasminkelt. Nyakába gyöngysort f"uggesztett. Mire elkészűlt, a karácstinyfa feszes vigyázzban állt a nappali sarkában. Ízléssel festett gőmbökkel, fafigurákkal; színes égősorral ékesítették, majd elgyőnyörkődtek ragltogásában, és visszamosolyogtak rá. Tonie megterítette. az asztalt, gyertyát gyújtott; elkortyoltak egy egy pohár M artinit. Nekíláttak a pulykának, párolt zőldséget és : krumplisalátát ettek hozzá. A lány megemlitette, ; hogy anyja lefordulna a székről a zelleres-hagymás saláta láttán, mivel az - szerinte - proli étek. Barrel : biztosította: ő1-hal a proliságokért, kifejezetten:: imádja a hal-, hagyma-, kapca- és káposztaszagú dolgokat. A töltött potykával végezvén megkóstolták á sut reményt, majd degeszre lakottan Martinire gyúr toltak. 74 S éppen feltűnt nekik, hogy nem is érzik rosszul magukat. Midőn csöngettek. - Majd én - pattant fel Grand megébered've. Valamiért szörnyen rettegett ama eshetőségtől, hogy a zsilettreklám-szép macho visszatér, és leűti kezéről a nőt, pluszban nem kevéssé - s nem is alaptalanul - didergett holmi mikulások újbóli felbukkanásától. - Ki lehet az?! - mélázott Tonie. Felállt volna ő, hogy az'ajtóig menjen, és kikanütson, de egy év alatt nem evett annyit s oly jóízűen; mint az imént, a poharat is alig bírta el, így aztán joggal tartott járási nehézségektől. Mikor Barret bebocsátotta Hannát, a ház legott megtelt a szomszédné nevetésével, mely úgyképpen hangzott, mintha több hordónyi gyöngyszemet gurítottak volna szana és szét. Hanna fel-alá járt elöttűk, élénk taglejtésekkel
beszámolt az őt ért háztartási kellemetlenségekről: meghümmedt piskótáról, felverhetetlen tojáshabröl; továbbá ezoterikus élményeiről, miszerint karáonykor általában megélénkűl a szellemforgalom, s ez nem is tévhit; momentán valóságos búcsújárás folyik nála; és ha csak egy diónyit praktikusabb zemléletű, várt volna a sütéssel, ugyanis a kísértő Eelkek jelenléte hoiTibüis mennyiségű plazmával jár gyütt: tucatnyi zselétortához elegendővel. Grand megmeredt az óriásasszony szővegétől. , Hanna ránézett; arcán kifeszült a bőr, s megje- Maga ismeri jostot. 75 - Kicsodát? - nyögte a pasas, a nő. furcsa bámulásától feszélyezetten. Meta Hari elszakította tekintetét Barrettől, és a lányhoz fordult. - Ha látni mernél, remekül szőrakoznál. Jost pokolian ideges a vendégedtől. - Jost bácsi meghalt - sziszegte a lány, ki tudja, hányadszor. - Jaj, bogaram, ha nem halt volna meg, miként lehetne itt?! Persze hogy meghalt, feldobta a pracliját, kipurcant, kilehelte búnös Ielkét, mindnyájan tudjuk! Épp ezért most itt van, és tevékenyen utálja ezt az embert. Az imént megpróbálta lefejelni, e pillanatban a cipőjén ugrál, hopp, most meg tiszta szívből leköpte. Mit vétett maga Jostnak? - Ki ez a nő? - érdeklődött Barret. Tonie szívesen felállt volna, hogy bemutatást celebráljon, ám a gyomrában időző pulyka és egyebek a székhez fixálták. -Ismerkedjetek meg-javallotta. -Könnytésűl: az úr Barret Grand, karácsonyra. A hölgy a szembeni szomszédom, Hanna: műkedvelő boszorkány. - Őrvendek - biccentett Meta Hari, s ügy gondolta, eleget látott a pasasból ahhöz, hogy jelentést tegyen róla. -A démonkapuja zárva, saját szellemei nincsenek, az aurája sárga, de számtalan piszkos folttal éktelen. Jost rühelli őt, a répaszőke fickó rá sem hederít, viszont a fehér bajuszú öregúr folyton kézen akarja fogni, gondolom, valamit mutatni szeretne neki.
- Mi van? - lehelte Grand. - A szellemeim - magyarázta Tonie. - Nagyszerű, hát tőlük olyan szellemes! Miért nem kacagtat mégsem?! Beavatnának? Már ha ez .egyálta án lehetséges? A Iány vállat vont s Hannára nézett, jelezvén: re vidd el a balhét. - Ha valaki sőrét gondolatokkal foglalkozik, ha depressziós, ha csüggedt, önkéntelenűl kitárja a démonkapuját, s azon szőrnyű lelkek áradnak belé, hogy nyugtalanítsák, gonosz céljaikra használják; felzabálják őt. Nos, magánál ez nem áll fenti. Jelen pillanatban - szőgezte le Meta Hari. mégsincs minden rendjén, erre vall az ámúgy szépécske auráját ronditó rengeteg folt. Ebben a szobában három szellem tartózkodik, szerintem hamarosan több is lesz, mivel, mint említettem, a karácsony hatalmas vonzerőt gyakorol rájuk, ilyenkor tömegesen látogatnak vissza. A jelen lévő lelkek közül kettő élénk érdeklődést tanúsít maga iránt,, noha eredetileg ők Toniehez tartoznak. Úgy látom, mukkot sem ért. Koncentráljon, megmagyarázom: az emberek nem szűnnek meg a halálukkal, csupán átlényegűlnek. Rővidebben-hoszszabban elidőznek még itt, vagy azért, hogy elintézzék függőben maradt ügyeiket, vagy egyszerűen azért, mert nem fogadják el, esetleg nem fogják fel: immáY más állapotba kerűltek. zerintem ez már túl bonyolult magának. Ugorjunk egyet. A holtak lelkei ebben a helyzetűkben anyagtalanok, tehát Jost minden abbéli törekvése; hogy magát orron vágja, lefejelje, a lábfejét szétmorzsolja, tel76 , . 77 jesen esélytelen, miként a fehér bajuszú őregúr is hiába nyülkál a keze után, maga ezt nem érLékeli: Egyébként magánál a harmadik szemnek még a csíráját sem látom, tehát el kell keserítenem: ebben az életében valószínűleg nem kerülhet konkrét kapcsolatba az ezotériával. Hitetlen. Cinikus. Sajnálom magát. óriási élményekről marad le. Nos, ennyi, drágám - mondta Hanna a lányhoz fordulua. - Ne kínálj semmivel, már eleget koktéloztam: , Itt járt anyám, egy gimnáziumi osztálytársnőm, aki tizenöt éve hált meg; meglátogatott a nagyapám, pár percre beugrott hozzám Johnny, tudod; a Kennedy fiú, akit Dallasban lőttek le. Vala-
mennyiük egészségére ittam egy-egy pohárkával, ` illendően. Jaj, majdnem elfelejtettem, találkoztam Elvisszel is, gyönyörűen mély, érett hangon elénekelt egy dalt; a legújabb számát, és elújságolta, hogy mostani leszi.iletésében végre nagyon ért a színészethez, az iskolai darabban ő alakította Heródes királyt, és hatalmas tapsot kapott. Tudod, ő még kamaszkorú az új életében. - Jézus! - Iehelte Barret. Hanna felkaptá a fejét, s figyelmesén a levegőbe szimatolt. - Járt itt vaiaki - kérdezte. - Olyan rosszféle szag van, mint a nagybátyád idejében! Valaki megfordult nálad ma délután! Rémesen piszkos aurájú egyén volt! Megnézhetnéd, kit engedsz a házba! - Szerintem csak á lőporfüstöt érzed - Iegyintett Tvnie. - A fenyőfa kétszer is rám lőtt, de szerericsére elvétette, viszont a lemezjátszó gégehurutot kapott, a telefon pedig pozdorja lett. 78 - Nem tudom - bizonytalankodott Hanna. . Lindenesetre ne hagyd elöl a gyufai, vegyel vissza szexisségedből; és aludj éberen. Kár, hogy nem iaradhatok, szívesen megnézném, kiféle szelleek látogatnak meg ma éjjel, de hozzám is jőnek, fogadnom kell őket. Azt hiszem, páratlanul rdekes találkozóm lesz, én jövők el magamhoz az gyik előző inkarnációmból. Jó éjt, kedveseim, rezzétek jól magatokat! Ne feledd a tanácsaimat,Dogaraim: Meta Hari elviharzott. Grand homlokráncolvá bámult utána, majd `8sszegezte, mire jutott. - A spiné totál elmebeteg, és lábon hordja! v íyilván azért rohant el fejveszetten, hogy kocsonyát főzzön a szellemplazmáböl, elvégre nem várvhatja üres kézzel Napóleont és Raszputyint?? - Kár élcelődnie. Hanna sokat segített nekem. Levette rólam a rontást. Ráadásul oltári tortákat süt. - Univerzális szomszédasszony - látta be Barret. .Rontás-rontó szolgáltatás! Egzotikus cukrászat! Etetőhelyét kellene nyitnia. Kínálhatna plazmatortát, szellemtaknyót, léleknyákot! Rontott rontásból sütött rontottál! Kegyed, mint író, halál jó helyen él: markában az isién lába, fogja erősen! Át se lépje a
küszöböt téma végett! Tonie feltápászkodott az elektromágnesesnek érzett székről; az ablakhoz sétált, résnyire elhúzta ` a függönyt, s a sűrűn hulló havat, az utcai lámpák pacamaszatos, vajsárga világát nézte. Barrel küzdött magával. Szíve szerint elrántotta volna a lányt -az ablak elől. Az ő képzeletében 79 rémalakok nyűzsögtek, és majdnem bizonyosra vette, hogy az illetők nem maradnak fiktivek. ltn ha a karácsonyéj hangulatába révűit nőre vetődne, mit nyerne jutalmul? Tucatnyi körmöt a szemébe, golyót a homlokába, és valöszínűleg végzetes térdrúgás érné a Iehető legnemesb szervét. Köhintett. - Hogy s mint? - kérdezte, mert semmi frappánsabb nem jutott eszébe. De ezzel még nem csalta el a lányt a könnyedén támadható ablaktól. Aztán rádöbbent: paranoia; amit érez" ha mégoly megalapozott is. Ha Néró a kőzetben sertepertél; ha a házba akar jutni, megtalálja a módját, vég=e is: egyszer már megküzdőit e nehézséggel; délutáni kudarca aligha -veszi el a kedvét. Na és, mi van akkor, ha nem csak Néró, hanem a többiek is...?! E gondolattól kis híján felsikoltott. - Gyönyörű varázslat a hó - sóhajtotta Tonie. Nélküle kínsivár volna a tél, és elhalnék a dep= . ressziótól. Az előző lakásom ablakai egy hatemeletes házra néztek: Ha piros lábasok vacogtak a szembeni párkányokon, tudtam: most telet írunk, és ha kövér űvegekbe tömött, győngyőző levű uborkákat láttam, indultám a strandra. - Ezért költözött ebbe a horrorfészekbe? - Mindennek meg kellett változnia körülöttem; azért jöttem ide. Azt reméltem, akkor én is. meg, vagy inkább visszaváltozom; azzá, aki voltam. Azzá, akit szerettem. Semmi sem szörnyűbb; mint há az ember egy napon rádöbben: már nem szereti őnmagát. Barret elbizonytalanodott. - Lehet, hogy szavát sem értem - mondta. Tonie vállat vont, visszaengedte a függönyt, és elsétált az ablaktól. i - Lehet - felelte. - Meggyűlöltem magamat. Szétestem. Már nem ettem, nem fürödtem. Fulladoztam
az unottságtól. Aztán meggyógyítottak. Félig-meddig. Nem nagy történet, senkit nem érdekelne, ha -Ne írja meg. De talán elmesélhetné. Kössűnk gyezséget: amint untatni kezd, netán nem bírom oőtélidegzettel, korrekten szólni fogok: elég. - Karácsony van. - Klapec ktiro n óta ambivalens vagyok rá. Necem nem csupán tajtékos boldogságot jelent ez a zap; minden évben előre tudom, mihelyt eljő a kaácsony, enyhén izgatott leszek és kissé szomorú is. - Fura, én is így vagyok ezzel. l Iem mi változattuk meg az ünnepet, és ő sem változott volna nagától. Üzleti érdekek alakították át, s mert ettől meg szétfoszlott varázsa, cukormázat pancsoltak rá, hogy kaszálhassanak. De nem csak a karásony, égész életűnk ígyként működik immá;. És kőzben persze mi is kiábrándultak lettünk. Érzékeny vágyok a hazugságra... - Ne! - lehelte Grand aggodalmasan. - Elmondom, végűi is, miért ne!? Bár mostanában nem látszik meg rajtam, éveken át afféle geggőrlként tevékenykedtem. Ha egy utcábawa századik ruhaneműüzlet megnyitására készültek, elhívtak, hogy őröljem ki, miként különböztethetnék meg magukat a többitől: Erre én kitaláltam, hogy 80 -: .- 8! például tegyenek be régies fabútorokat, akasztós szekrényeket, komódot, ágyat, tükrős asztalt, kredencet, stelázsit, és akkor a vásárló úgy turkálhat, kotorászhat a vállfák kőzi s a fiókokban, mintha otthon keresgélne a holmijai kőzőit. Az őrlet bejőrt, sőt, tájfunjellegű sikert aratott; nők, férfiak egyaránt imádták e "sajátos intimitást". Aztán valaki a kezembe nyomott egy fórgatókönyvet, hogy fésüljem már át kissé, különősen a párbeszédekeL. Újabb és újabb filmkönyvek következtek. Egy szép napon arra ocsúdtam: talán én is írhatnék egyet. A film nézettségi csücsokat dőntőgetett; folytatást és folytatást, majátovábbi folytatásokat kértek. Egyszerre csak arra Iettem figyelmes, hogy tépek a mókuskerékbén, nincs megállás, nincs kiszállás. És a siker! Az valami mámorító! Egyre főbb és főbb barátom lett, folyton nálam űlt a sajtó, mindenki veiem akart! Elhatalmasodott rajtam a királylány-ef fektus: tudván tudtam, én vagyök á legszebb, a leg okosabb, szállok a csillagokig, megállíthatatlánul!
Akkori kedvesem megrémült a változástól, majd elbizonytalanodott, végül lebénult, és- én lapátra tettem őt, mint hozzám méltatlant. Egyre csak áradtak elém a rajongók s a még annál is rajongóbbak, és egymással versengve eskűdtek: nálam kűlőnb, eszesebb, tehetségésebb nem volt, nem van, nem Iesz. Sokáig elhittem: én tündöklöm, halon csalt ők tündököltettek. Soha annyi kedves, baráti szál, őlelgetést és csókot nem kaptam, mint akkoriban, fogj már gyanút, intett ex-kedvesem, királylány rragyok, feleltem előhelően; aztán eljött a pillanat, midőn a barátok többé már nem rólam áradoztak, hanem eszükbe őtlött: ők sem kevesebbek, voltaképpen szerepelhetnének á filmemben, esetleg csaiádostól is; beájánlhatnám valakinek a zseniális forgatókőnyvüket, segíthetnék kiadatni a mámorító regényűket, elolvashatnám a párját ritkító kéziratukat. Egyikük konkrétan közőlte: mától ő írja a Tonie Sinkel-szt rikat, perfekt a stílusomból, egyazóval: úgyis kőzelg az ősz, nyugodtan elhúzhatok V alakban Délnek. Falkákban csaptak le rám: ugyan figyeljem már a szárnypróbálgatásaikat! Nem vagyok én ornitológus, berzenkedtem, és egyébként ís elővett a tollallergia. Bezártam az ajtót, és nekiálltam gondolkodni. Hogy hát miért is merészeltem azt hinni, majd pont velem tesz kivételt az élet: engem. ezek imádva szeretnek, tényleg, őszintén, ígazán: Királylány voltam, elvégre megkoronáztak, s hosszú ideig nem akartam észrevenni: nem gyémántok ragyognak ám a koronámon, hanem nyál és üveg. Idáig'eljutván felfedeztem: hanyatlik a látásóm. Na és? Hiszen eddig is vak voltam, nemde!? Közben arra ís rájöttem, hógy nem akarom többé a tévésorozatot, mást akarok írní, ám a producerek közölték: nem csaphatom be az aranyos közönségemet, ők a bohókás folytatásost szokták meg tőlem, ezt kívánják, mást nem fogadnak el, punktum! Nyafogtam, érveltem, győzködtem. Hasztalan: De én nem akarok holtomiglan-holtodiglan kapcsolatot a sorozattal! Más ötleteim is vannak! Teremtőérőm teljében vagyok! Francokat, szólottak a pénzeszsákok. Jó, akkor viszont elmélyülök a válsá,-`gombon! És elmélyültem. Nul3ára redukáltam a látásomat, végre is, minek az, ha nem írhatok!? És ! 82 83
ekkor még egy borzalmas balesetbe is be1ekeveredtem, és máig nem tudom, nem én okoztam-e, és mindezek miatt meg akartam halni a szégyenlettől. Hát ez tényleg nem nagy tőrténet, csak egészen kicsi. Tök piti. Nyugodtan megjegyezhetné: minek jövők én ilyen luxushisztivel, amíg rendes emberek éheznek, nem tudják fizetni a számláikat, amíg eszelős űtemben folyik a kőrnyezetrombolás, amíg a Föld bolygó kűlőnbőző pontjain emberi lények trancsírozzák egymást, mifene. Talán őnzé,g, talán nem, mindenképpen gyarlóság: nekem a magam baja fáj Zegjobban, és csak ez után tudok koztnikusan is fájni. Viszont leértékeltem a hiúságot, siker többé el nem kápráztathat, hízelgés, hazugság nem fa rajtam. Lassan felélem a szégyent, sértettséget, amarosan eljutok odáig, hogy a producerekre f"uive, a magam őrőmére megírom a filmőrletemet. Parányi vigasz: amióta nem én csinálóm, kőzérdektelenségbe fúlt a sorozat, és elhal hamarosan. Pirinyót javult a látásom. Új kapcsolatokra vágyom: ezért van írt, Barret. Grand a torkát reszelgette.. Szeretett volna valami kűlőnősen vigasztalót mondani, vagy csupán 1i biztosítani a lányt: nyúlfarknyit sem veti meg. Mi főbb, azon kapta magát, hogy szívesen elpanaszoli oá a saját sokkját; ezt persze nem tehette. És mivel I,.:... feltorlódtak közlendői, egyetlen szót sem ejtett. Csak állt; gigászi gombóccal á torkában, fájón tudván: ezt legfeljebb egy hét alatt részelheti el. I " Vajon hol Iesz ő egy hét múlvai? 1 Tonie figyelemként érzékelte a hallgatást; a férfi zavara átragadt rá. 84 - Őszinte leszek magához = sóhajtotta. - És tudja, miért? Ne rettegjen, nem fűzök vérmes reményeket e három naphoz, nem akarom férjül fogni, magamhoz béklyózni. Inkább amolyan vasutazáshoz hasonlíthatnám, amit remélek: két idegen ül a vonaton, eleinte csak fecserésznek, majd váratlanul megnyílnak egytnás előtt; felfedik féltett lcujaikat, bizalmukba vonják a másikat, pontosan azért, mert tudják: soha többé nem találkoznak. Lehet valami gyógyékonyabb? Különös, illó meghittség
alakul ki köztük, s ez még pluszban is jól jöhet, ha például repülőgépen utaznak: a leszállás kőkemény perceiben bátoríthatják egymást, egyszerre nytílhatnak a stresszt levezető zacskóért. Az ember általában önmagába zárkózik, és mert ráadásul siker-orientált világban élünk, jégcsákánnyal a nyúltagyunkban is vigyorognunk kell, nehogy gyengének higgyenek, mert akkor irány a Tajgetosz. A fejlődés okán a jövendő generációk már négy-öt könyékkel jönnek a világra, és wattal fogják mértékezni a mosolyukat, miként a művi fényt. Elke= serítő korban élünk, erénynek számít, ha valaki oly hazug, aká'r egy rossz rekÍámfilm. Barret mégiscsak kipréselt magából egy értelmes mondatot. - Mit szólna egy italhoz? - kérdezte. , Tonie a fejéhez kapott. a -Jézusom, majd elfelejtettem: a jégen ül egy iaska Baileys! - Ezt már én is boldog karácsonynak nevezem! - FeIszolgálná? Lapos pohárban kérem, amit véül kinyalhatok, nehogy fél csepp is kárba vesszen: 85 Ha megengedi, ülve maradnék, hátha a szerveze; tembe épül, amit az imént megettem. Hízózom; ugyanis. Éhség- és látássztrájkkal tiltakoztam a velem történtek ellen, holott némi preventív gondolkodással megúszhattam volna az egészet. Grand elloholt az italért. Hosszan válogatott a poharak között. - Ne higgye, hogy gondolkodással bármit megelőzhet - mondta. - Másók is ;gondolkodnak, és minél inkább másök, mint maga, annál nehezebben követhető az agymenetük. Előbb-utóbb úgyis lemarad, aztán csak arra kapja fel a fejét; hogy beütött a mennykő, lesújtott a tiló. Ha el akarjá kapni, netán a kinyitásán fáradoznak, mindenképp , ecserkészik. Ha nem megy hízelgéssel, kőrbeszővik álnoksággal. Jobb, ha egy pillanatra sem zsibbad a figyelme, noha akár éber, akár nem, ezek áskálják .a vermeiket a talpa alá, egyiket a másih után, zsírosat izzadva, csüggedetlenül. Barrel aranyszélű teáscsészében szervírozta 9 Baileyst, mely elég tágas volt ahhoz, hogy derekas dózist befogadhasson, termetességét mégsem vitté túlzásba: átlagos nyelv is elért a fenékéig.
Tonie megkóstoltá a sűrű nedűt, majd megnyalfa három ujját. - Isten őrizzen attól, hogy azt a benyomást hoz zam magára, mintha faggatnám - mondta. - De a hallottaktöl gyanú támadt bennem: a saját frusztrációjáról beszélt. - Hát igen; van sai tom - felelte Grand dicsek vésszerűen. - Remek ez az ital, de nekem csupái naftalin. Ellenezné, ha visszatérnék a mezídába whiskyhez? Még az is lehet, hogy végül lerészegszem. Miért ne?! Rengeteg ídeg feszültségbe került, hogy most itt lehetek, az orchideás pali zsígerig kivette a Iélekerőmet, és voltak egyebek is. Tudom, tudom, piálni bármikor és mindig lehet, ám én most nem afféle pánikkábaságra vágyom. Hogy milyenre? Emlékszem, pár éve tőrtérit, protokollról mentem hazafelé, jelmezesen: szmoking, bokrétás nyakkendő, kézelő-ezüst. LTltem a táxiban, fejemben édes kábulattal, akkor és onnan nézvést úgy tetszett, ragyogó jövő elé nézek. Néztem is, fátyolos-merész pillantással, hiszen oly fiatál voltam és máris sikeres, épp az imént szorongatták össze a kezemet ezért. S úgy belezsongultam a buta-hiú őrömbe,. hogy szűknek éreztem a taxit, máris birtokba akartam venni az utcát, az egész világot! Szóltam a sofőrnek, álljon még. Kiléptem a kocsiból, sétáltam, tervezgettem, álmodoztam. Egy kismillió csillagos luxusétterem előtt ballagván elvigyorodtam, mert valami azt súgta: hamarosan rendszeres leszek itt, s ekkor négytagú társaság Iibbent az utcára, két nő és két pacák, talpig nagystílű toalettben, az egyik pasas azon morgolódott, hol késik a taxi vagy a hintó, én meg csak bámultam a magasabbik nőt. A bringa, tán huszonöt éves, estetős kontyba tekert, rengeteg fényes hajjal, kígyózó tincsekkel állt ott; és sen ni mást nem csinált, csak nevetett. Nevetése gyöngyözött, turbékolt; sikamlott, őszinte volt és boldogl Külöriös, az arcvonásait nehezebben tudnám felidézni. Azt mondta, rőgtön szárnyat bont és elszáll, ő ugyan nem ül kocsiba, van lába, felhúzta 86 g7 a ruháját, s tényleg: volt lába, több is, szebbnél szebbek. Hlvta a főbbieket, tartsanak vele, de azok vonódtak: nem ahhoz öltöztek, fáradtak, és nem is
decens. , - Jézusom - nyőgte Tonie. - Bizony - bólintott Barret. - A lány tovább nevetett, rezdületlenül tisztán, igaz örömmel, elköszönt a társaságtól, és futásnak eredt, és egyetlenegyszer sem gabalyodott a földig érő ruhájába, könnyedén szaladt, nem úgy, mint a maratoni futó, aki a célban elhörgé majd: győztünk, és meghal, úgy futott, mint a szél; mint a fény, természetesen, gyönyörűséggel. És én utánaeredtem, és egymás mellett nyargaltunk kifulladásig... .,.és arról beszélgettek, meg sem állnak a csil.tagvkig - folytatta Tonie. - Ám ahogy lankadtak, úgy adták alább, egymás szavába vágva alkudoztak, mígnem kiegyeztek abban: jó, ha eljumak a sarokig, és minél jobban nevettek, annál ínkább fogyott a lendületük, és minél kriplibbnek érezté magukat, annál több okot találtak a nevetésc e... ...én roskadtat térdre elsőként-vette át a szót Barret -, és hogy kivágjam magam, elmeséltem a teveversenyes viccet, erre ő mellém ereszkedett nevettében, és bevallotta, picit túl sokat ivott, de szívesen úszna a folyóban, s mintegy varázsütésre: megpillantottuk a suhanó vizet, egy végtelen lépcsősornyira előttünk, és még mindig őnnönmagunktói-mámorosan, de már egymástól is részegülten, licitszerű fogadásokba bocsátkoztunk, ki hogyan ereszkedik alá azon a rettentő hosszú, világító fehérségű márványlépcsőn... 88 ...maga,indult előre; mint férfi - mesélte Tonie -, és én szélvészsebesen követtem, fej fej mellett zúdultu k lefelé, négykézláb ugyan, de piszok elegáns estélyiben, emlékszem, rajtám fémes csillogású, mélyzöld ruha volt, feszes és ragyogó, akár egy rovarpáncél... ...és. -pontosan abban a pillanatban, amikor szóba hozta, hogy soha életében nem nevetett ennyit idegen pasassal, és máris'mi minden egyebet tesz vele, győzőit a gravitáció, és a folyóba gurultunk, és akkor átúsztunk a túlsó pama és visszatempóztunk, pedig a víz kekec volt, folyton másfelé akart elhurcolni minket, a parton meg egyre gyűlt a tömeg a gázlámpák alatt, ott álltak a maga velejükig feldúlt barátai is, plusz a rohammentő...
..és a zsarukocsik, három is, a nagyképű forgólámpával, és már azon tanakodtunk, miként léphetnénk meg jöakaróink elől, amikor egy arra tévedő halottaskocsi is beparkolt a sorba, és ezen nnyira nevetnűnk kellett, hogy hektószám nyeltűk a vizet, és komoly nehézségeink támadtak az 'ssal, légzéssel... Ám ekkor maga azt tanácsoltartsunk ki, a hullaszállító furgon csak jó ómen ehet, holnap kezdődik az élet, várjuk ki kettesben, agánál, tart otthon pezsgőt, és ha igent mondok, hól szájba lélegeztet, mindjárt, három tempó a ...ahol a Tnaga egyik barátja azon jajveszékelt, gy ha vízbe vész, oda az ő legaranyabb tojású jója, nőtársa azt hajtogatta, mi lesz a szerepével, másik pasi lehúzta fehér kesztyűjét, végre is, tró89 9Y !1-- - Lh1 a-.fISRiJ.t ? -e , . u A. V o. k e,r, J, .L G - -Wpusi éj volt; s búsan integetett vele: pápá Hollywood, maga pedig fuldoklott, félig-meddig komolyan, aztán megcsáklyáztak és pama cibáltak mindkettőnket, s engem a zsaruk elvittek, mint a szél... ...nekem meg botrányt emlegettek, hazacipeltek, és ágyba dugtak, és reggelre megtelefonálták, hol és hánykor fogad a pszichiáter. Fütyültem rá magát vártam: hogy keresni kezd és megtalál; megtudom a nevét. - Barret Grand. - LThüm. Tonie a. csészébe meredt, időre lévén szűksége ahhöz, hogy eldöntse, mit kezdjen a furcsa hangalattal. . Barrel a whiskyjével szőszmötőlt, szödázta, je= gezte, miként kell, de azért sejtette, nem vacako hat vele az idők vé ez et , ,, . ,A , / , - E . a s -e Odakünn a lassúdod pelyhezésben méltósá san müidosott a karácsonyéj. A házak ablakai gőtt színes égőfizzérek tarkállottak, a kertekben ló ezüstfenyőket is lámpadíszek ékítették ünnf vé. A kósza fények csillámlóvá tűndérkedték a hullott havat. E ragyogó diszletből csupán a Hókirálynő
ányzott. Helyette egy didergő férfi bukkant fel az végében. A boltözatos homlokú, ritkás hajú eg ! nek több oka is volt a vacogásra. Részint a sapkátlanság, részint ama tény, hogy égyedülléte védtelenül kiszolgáltatta önmagának. Mint rendesen, ezúttal is kártételen járt az esze, rosszmájú ismerői legalábbis ekként jellémezték volna a szándékot, mely ide somfordáltatta őt Proce felhajtotta a gallérját, holott már felhajtotta vagy ezerszer, de bármennyit húzogatta is, csuklyává nyújtani nem bírta, így aztán a hulldogáló hópelyhek tévedhetetlenül megtalálták az utat néhány tincsnyi pitypangsárga haja közt a fejbőréhez, ahol is megolvadván, lesikamlottak a tarkójára; fellelték gerincárkát és csatornaként használták azt. A közkegyelem folytán szabadlábbal megajándékozott pszichopata egyik szeme sitt - a fűfőtt kótercella után -, másik szeme vihorászott, miként ez a látószervekkel bánátisan lenni szokott. Utóbbi őrömére a préda közelsége adott okot. Procc ugyanis holt bizonyosra vette, hogy-rögvest a keresett hajlékra bukkan, oda becsörtet, az tt leledző személyt kérdőre vonja, ha az gyengélkedni kezd, operációt alkalmaz, majd zsebre hajít= a kincsecskét, és elhúz melegebb éghajlatra. űhellte a havat, az esőt, a hideget és a hőséget, gy általában a meteorológia bárminő megnyilváhulását. Ez ízben is szívesen várt volna tavaszig, pontosan egy huszonöt fokos hőmérsékletű, száaz, szélmentes napra; amilyenből esztendőnte égy-öt is előfordul, de gyanította: a becses értékű naja micsoda hollétének tudói - kapzsiság, oh! üegpróbálják megelőzni, nem csupán őt, egymást 90 9I is. Mielőtt még feltorlódnának a küszőbön, meg kétl kaparintani a holmicskát. Procc önmagára bosszúsan - amiért nem igazán jegyezte meg Beal fecsegésének nüanszait - szívesen egy falba verte volna a fejét, ám mert a járda kellős közepén többnyire nem állnak falfélék, beérte egy ódon lámpaoszloppal is. A szöcskezőldre festett lámpavas jámboran tűrte az ökleléseket, ám a tetején felgyűlemlett hósipka megcsu zamlott és lavinaként zúdult alá.
Procc rá se rántott, mivel a fejtörés eredményeként eszébe villant néhány emlékfoszlány a nosztalgó betörő mesélgetéseiről. Miszerint a mifene, amiért idáig elfáradt, valami maja pap áldozati. tőre volt, anno. Azután egy spanyol grandé lett na, ezt a grandot sem akarja hallani többé! , majd megint máshoz szércült, mígnem ama házi mackó mélyére kerűlt; amelyben kotorászgatván Beal rá-'; talált. Az illető szerszám zömmel aranyból ké-d szült, markolatát nagy bazi smaragd pompásítja -= a fáma szerint -, szinte minden halandó hallott róla, alig néhányan látták csupán, innen a neve:.: Hogy o francba is hívják?! Procc éppen két lámpaoszlop kőzött járt, í kénytelen volt beérni a nyurga lábakon álló, rangyzőld, dé őntöttvas postaládával, ám hiá törte rajta a fejét, nem jutott el a megfejtéshez:'$ Mindenki hallott rola, alig néhányan látták: az? Fáma? Rege? Mendemonda? Ballada? Baba Vagy mi?! . Nem tökmindegy, hogy nevezik azt a nyavalyás tőrt?! Megszerzi, éladja, gazdag lesz. Irány Hawaü. . Nem, ott túl meleg van. Csak nem kezd el ezen problémázni?! Bármelyik utazási irodában útba igazíthatják: hová hüzzon az a kliens, aki éghajlat- , ról hallani sem akar. Aztán, ha megérkezik, íziben felépiti a klinikáját. Vagy vesz egyet készen. Nem csupán a mielőbbi vagyonosodás végett kell hulla gyorsan túladni a maja tisztelendő atya késén, hanem azért is, mivel átok ül azon. Kinyírta Bealt-a halá-leseibe Hiéna jócskán belerendezett, másként nem is jutott volna a becsességhez -, majd a boszorkányosan gonosz smasszer is kipurcant, méghozzá hamarast. Oly hamarast, hogy aligha adhatott túl a prédán, annak itt kell Iennie a házában. Ebben a házban. Procc megtorpant egy szerfelett kísértetiesnek rémlő építmény előtt. Laza térdemeléssel áthágott á fakultatív kerítésen. A növendék fenyőszerűségekkel teleszórt előkertbe lépve megakadt a szeme Egy lábnyomon. Majd még egyen: Sőt! Seregnyi talpvájat éktelenítette a friss haMelyik ez a százlábú?!
Hasra vágta magát, orrát a legközelebbi mélyesbe fürta, de ily mödon nem ismerte fel a betoHüvelyk- és kisujja szétfeszítésével méretet vett nyomról. 92 93 Mármost, tőprengett, hasa alatt a lázasan olvadö hóval, mindösszesen négyen tudnak - sok! - az áldozatszelő késcol, rrziszerint: én, Néró, I'úder és.... , a j, ne! Procc fenemód ideges lett. Achtung, nyöszörögte. Azután megnyugodott kissé. A lábnyom egy elefánté. Egyikük sem apróság, de kőzülük csupá.n egy bőhönc: Néró. . Normális ember az Állam Feje?! Szabadon eresztetté ézt az alakot? A megtestesűlt kőzveszélyt?! Eg'y gyufabuzistát? Sürgősen meg kell operálni .a hon elsö emberetl: Agyászáti beavatkozás szűkséges! Nos, talán fel ajánlja- szolgálatait, de-mindenekelőtt névtelen le vélben fog tiltakozni felelőtlensége ellen. Pláne, mivel a nőket ölögető, hűlve, hiú Púdes is kieresztette a rács mögül! Mít fog ez itt művel ni?! Szeréncsétlen spinék most még gyanútlaa rágják a habcsökot, ám rővidesen kopogtat ajtajü kan egy telefonszé elő, aztán a torkukon akad karácsonyi nasi, ha a fickó apritani kezdi őket! v: Na, és az agyonverhetetlen Achtung?! Pár napja még oly megejtöén agonizált a halál ágyán! Totálisan meg volt lincselve, doktorá bírö, felelős egyén szál se akadt volna, aki azt ja igérni, hogy megmarad. S mi az, hogy ma radt?! Tíz nap múlva óriási cirkuszt rendezett zuhanyozóban! Jött egy új fiú, akkora, mint ltd Dick, és pont ezt a kiseléjtezétt lc bert farokvé e ka ni holott ann kacér legény ,Y P zott körös-körűi a tusok alatt! Bezzeg az aff . Achtungnak nem tetszett a széptevése! Igaz; őr nyájasan kosarazta ki Moby Dicket, ám mert nyomult tovább, tettleg ellenkezett. Némelyik, a=u ördőgien agresszív, ez az ex meg egyenesen utálisnak mondható. Nem lett volna szabad rena népek közé zárni! Moby Dick egy hétig lábaizott az attak után, egy hónapba tellett, mire ilárd ételt is magához tudott venni, és soha töb-
nem nyült fiúhoz. Mi lesz ezzel a szép környékkel, ha Achtung Procc előrecsüsszant .a hóban. Megkerűlt egy éggömbforma örökzőldet. Átaraszolt egy terebéyes küszófenyőn; pár pillanatig úgy rémlett, a nöény versenyezni próbál vele, de aztán mögötte naradt. A házfal közelébe jutott. S az egyik elfiiggönyö= ptt, túlról színés izzókkal megvilágított ablak alatt egpillantott egy kuporgó alakot. Hoppá! Itten pofozkodva lesz! Nem lehet, íntelte magát, vétek volna zajt csapü, orwl kell íntézkedni. Eszébe jutott a kúszófeő. Ha élet- és emberismereté nem csal, az ilyen, jta spenótot a legtöbb háznál azért tartják, hogy seperhessék alá a szemetet, ugyebár!? Halálian enánt, ha a szemét elől marad. Érthetetlen, mit is nem szőnyegfenyő az íllető növény neve!? Az Szentségit! É Visszarákolt, és a szendén tíltakozó flóraelem knyája alá túrt. Nem csalatkozott. Rögvest egy . tégla akadt a kezébe. Ma'd edarab ) gyka gerenácskapocs, csorba cserép, fejszenyél. Válogat4 9S zugságba se keveredjék. Nos, a feltételeknek csupán egyképpen felelhetett meg. húsz méter mélyen ; hallgatott: Tonie belátta: esélyűk sincs arra, hogy magnyíl- ; janak egymás előtt, a valahai emlékkép együttes , fellelése is kevés volt ahhoz, hogy áltőrje ama falakat, melyeket azóta magasítottak, szőgesdrótositot lak őnmaguk köré. Fkarenyit sem tudott a pasasról. És úgy rémlett, e helyzet változatlan marad A karácsonyfa szépségeskedett a nappali kőze- F pén, a száznyi parány égő zőldje, pirosa, sárgája és kékje szeliden tündökölt, az asztalon álló süte-: mény van 7ia-, fahéj- és szegf"uszegillatokat lehelt:A lemezjátszón zaxofon szólt, félhalkan. Tonie felsóhajtott. -A cellaajtón legalább vas beszélőnylás. Grand összerándult. - Tapintatosabb hasonlatot nem találhatott votna - A mi falainkböl ez kimaradt - szőgezte le a lány.
- Ajtónk sincs. - Normálisak vagyunk? - Nem, de legalább nem lógunk ki a sorból. - Én szerelék kilógni - mondta Tonie: - Szeri =` tem mindenici szeret. Ki akar olyan lenni, mütt` mások: tőkegyforma fi vel-fával? Barrel ehhez már kőnnyebben hozzászólt, hiszen a rázós beszélgetés csevejjé eayhűlt. - A tőm szívesen ha5oalit - mutatott rá. - Az, akinek nincs saját iránytüje, eltévedne, ha nem iparkodna a nyáj után. - Magának van? 98 - Volt - fatelte Barret. Aggályai újfent szíven szúrták. Már megint maáról kellene beszélnie. Kelepce: Legjobban tené, ha kecsesen meggyónná a lánynak, mit keres t. Most? Miután a süliről bemesélte, hogy maga emzette, rrüután elijesztette a nő boldogítására lerendelt gyönyörszép pasast; most, mikor pont lyan messze van eredeti céljától, mínt a legelső ercben?! Máris tragikusan sokat hazudott. Ám ha most em vall színt, halmozottán hazuggá válik. Ha azonban mindezt sikerül titokban tartai - elvégre ezen fáradozik! -, csupán az ő lelkűsierete lesz szennyföltos, Tonie nem kap újabb bel. . Elképzelte, mít szölna a lány, ha szégyenlősen evallaná: most szabadult, mármint .a sittről, hála z amnesztiának: anélkül még esztendőkig a kóteren hűsölhetett volna. Kérdezné Tonie, s jöggal: ü volt a vád> Csekélység, csak gyilkosság, feleletné ő. Jó, bólintana a nő, aki úgy vonzza őt, ónt narkóst a pora, de ha nem ő a karácsonyi asas, akkor mi a fészkest keres itt!? Na nem! Kérdés kérdést követne, s végül úgy ,Ina ott, mint a megtestésült jellem-, gerinc- és lekhiány, holott neki mindenekelőtt imponálnia ll, és azt sem ildomos felednie, miérx is jött ide íltaképpen. Az eddígí taktíka a legkevésbé kockázatos. Ezt 11 követni. Barrel Ioppal figyelte a lányt, akivel egy éjszat - vagy az életet?! - elszalasztott már. Ha foly99
tatni merte volna az emlékbéli tőrténetet, elmon ja: akkor a zsaruk bilincsbe verték és elvitték c ám ő a fogda felé félúton tisztázta magát, mi cint szintén kíber, ezért aztán némi korholás uti szabadlábra kerűlt. Visszataxizott a folyópartra, legalsó lépcsőfokra roskadt, és csapzottan, topi; szmokingban várt hajnalig, várt, hiába. E1 lány nem tért vissza. Pitymallatra elhalfYa vetése, vagy legalábbis nem vert már akkora viss hangot Barret lelkében. ,A szőszmölődő napkeltében más megvilágítási kerültek az éjkor történtek. Grand rádöbbent; tőrténetben ő csak Hamupipőke lehetne. Ha ism találkoznának, nappali fényben és színjózanul mar kiderülne: a rajta lévő szmokingot visszavár a kölcsönzős, és .jöcskán tutinak látszott, hogy lány aligha randizna vele hamburgerbárban: Nex e luxusnőt nem arra nevelték gondos szülei, haj zsaru kedvese legyen. S a jövő? Mely elé oly bűszkén s-kihívón teki tett? . Nos, a jővő elfogadta a kihívást, azután győz a pártiajban. Ő pedig sittre jutott, s ha tisztazhatná is hogy rút ármány játszószere volt, priusza akk az övé, cipelheti holta napjáig. Barrel rendszerint könnyekig elcsüggedt, mi e gondolatig evickélt. Ezúttal, miként telhét mazochista; tovább tűnődött: ha létezik az, idejött, s arra ő szert testen, magest elszala egymást a lánnyal. Ha viszont akkor is; most is reményteles a ` loo zet holmi érzelmekre, miért nem áll elé, s kérdez rá egyenesen: hol az a nyaválya, amit ő keres, amely nélkül grandiózus nevét tisztára nem mosv hatja!? Hát azért nem, mert Tonie nem tudhatja: nem keveredhet bele. ll Ii van magáve!?-kérdezte a lány, majd elképesztően hegyes nyelvét a csészébe mélyesztvén, megkaparintotta a Baileys legutolsó cseppjét. Imádom! - mentegetté torkosságát. - Ha én lehettem volna az a mikrocsepp! - sohajtotta Grand. E ponton ismét megfeneklett társalgásuk.;
gym Nézték e ást. Tonie szívesen elbújt volna a férfi pillantása elől, különösen annak tudatában, '; hogy az évek ótá hordoz magában egy - természeténél fogva folyvást fényesülő - emlékképet a hajáröl s nevetéséről. Előbbi megkurtult, utóbbi meg'':v..á, I keseredett, de eleven emberi lény akkor sem hiheti, hogy diadalmasan kerülhet ki az összehasonlísból, ha időközben győnyőrűbbé vált volna, mint valaha volt, hiszen az emlék szépülésével úgysem versenyezhet. , . Tonie viszont tisztában volt a zal, hogy idökőzí ben kopottas lett, csonttá fogyott, látásprotézis nélkűl fél méterre sem lát, mindettő! meg az önbizalma is lement a pincébe. A kreatúra, amivé tette magát; aligha okoz heves férfilázat. A valahaí éjről nála lévő emléktél azóta tündökővé szépült; olykor tudni vélte, ki volt a játszötársa tkkor éjjel, majd nem tudott választani Christopher Lambert és Keanu Reéves képe kőzőit. l01 Ha mégis Barret Granddel úszta át a folyót; sebaj. Ha a pasas azóta . kaliberekkel komorabb lett, ha közlékenysége a múlté, sebaj. A mostani Barrét akkor is érdekes lenne, ha sosem merül fti a múlt mélységeiből. Tonie fe!sóhajtott, s ha véletlenül egy tál lencse kerül a keze ügyébe, íziben válogatni kezdi. Hamupipőkének érezte magát. Tehát már ketten voltak Cinderellák. Körbeül fék a karácsonyfát. Erre tán még a szomszédné sem adhatott vol boszorkaszert; Hanna rontást rontott, holtak sze } lemeivel koktélozott, ám az élő lelkek hibbanata alig ismert elixirt. Miután a felek gondolatban mindent meghaa . lak-vetéltek, témájuk kimerültével diszkréten á tozni kezdtek: - Elnézést - magyarázkodott Tonie. - Az üné dáridö kivette az érőmet. Barrel nemigen hitt a fülének. .
- Dáridó!? - nyögte. - Hisz csak egy kait krumplisalátát evett! Morzsányi pulykát, eg y , colt répa hegyét, kettő szem bors 6t, egy sűti ,;4 csücskét. Ugyanis hízózik. - Ó, nálam ez már rengeteg éteknek sz - Nos hát, , nőül nem venném - szőge Grand. -Tényleg jobban árna, ha inkább házve2 tartana - hagyta rá a lány. - Szombatonta ugorhatna a kupiba. -Úgy sejtem, legalább egy fét7et elhord - Nem, nem. Pecsétmentes együttlét vol `: 102 nyeri belefáradtam, pedig csupán hét hónapig tartott. Sa nálöm, nem vagyok kommersz nő, aminőböl tizenkettő egy tucat, és kettöt még a csomaghoz csapnak, grátisz: A rendesebb asszonyállatok meg is vetnek ezért. - És a pasik? - Nagypn ügyelek, nehogy valami iszlámoid paákba botoljak. Utálnék megköveztetésben elhaláozni. Túllihegni se szeretném női mivoltomat. Az elsődleges nemi jellegem egész jól kialakult, a máod-, harmad- és huszadtagos bonyolítása viszont "bbé-kevésbé elhatározás kérdése. Nos, én úgy atároztam, nem játszom klasszikus női szerepet, em fűlik hozzá a fogam. Egyébként biztosan ez is ozzájárult a krizisemhez, miért épp ez ne!? Mindpersze nem azért hoztam említésbe, hogy saj'ltassam magam. Nekem jóformán nincs időbeztásom; e tény oly ördögien. szigorú időbeosztást ári, amivel egyszerűen nem fér össze semmi - Gyereket se akar? - Most? - Legfeljebb félóra múlva. Még zuhanyozni szeVálaszképpen interpretálok egy történetet, de ünk maradjon! Ha kiszivárogtatja, engem or-világ megkövez. Szívemhez nőtt, becses zebarátom mesél te: Legutóbb ötéves Jéorában beettem a fiammal. Sok év után ma ismét hosszabelcársalogtunk. olgo,zom, kopogtat. . Ebéd - mondá. 103 - A riyád. Nem csügged:
-Pznom ebéd. . - Kurva anyád. A novella véget ért, Grand felhörrent. - Hát ez tényleg! Hallatlan! - Mikor még szappanoperistaként működt megpróbáltam a soron lévő fejezetbe szőni e ténetet, de nem engedték. Gondoljam el, én tek, mekkora levélözön zúdulna ránk a felhábo dott nézőktől! És tényleg! Figyelje meg a tévé rozatokat, Barret! A büdös életben nincs an konszolidált ember, mint ezekben a rágógu történetekben; nem mondok mesét, mert a mi ben á képzelet is szóhoz juthat. A sorozatokl seregnyi átlagfazon tüsténkedik. Az illető le részeges, hiú, narkós, hazudós, hangyányit-Iömnyit aljas, de tilos . a különc és a dohányo humorral is nagyon csínján kétl bánni, mertu tődést okozhat. Egyébként egy-egy kabarémt után millió tiltakozó levél érkezik a szerzők az anyjuk nevére, ha netán aggok, világtai vagy süketek rovására sült el néhány poén. leveleket sosem aggok, vaksik és süketek hanem csupa épkézláb farizeus! Egyébként ha egy sorozat rólam szólna, nullára hull nézettsége! - Lefektetem - ajánlotta Grarid. - Nagyon rándult. - Nagyo - hagyta rá Tonie. - A pénz; a semmi más, ez rángat mindent! Bármerre bóvlitengeren gázolunk át. 104 - Gondoljon inkább arra, mennyi érdekes emrrel találkozott már. Rendezőkkel, színészekkel. - Ó, igen. I.:ehét, hogy a színész szintén majoml származik, de egy másiktól. Némelyik úgy adja a méregkúpot, hogy még a kezét is megnyalod ária. Különben ezért i okonszakma a színi és a litikusi pálya. - Akkor talán beszéljünk másról - ajánlotta téván Grand. Tonie a fejét ingatta. - Érdemes mindig elmenni a fali - mondta. - Biztos nagyon jó lehet. - Rohadtul nem jó. Ez benne a pláne. Kérek ég egy dózis Baileyst! Megkapta, beleízlelt, majd hosszan bámulta a
eghatóan cicomás dublőr-karácsonyfát, mely felöztetve szakasztott úgy festett, mint egy igazi, >zont nem terhelte agóniájával az ember lelküsAzután felmentek az emeletre. Tonie kinyitott y ajtót. Parányi szobába léptek; egy ágy, egy ichtkaszni, egy asztalka, egy támlás szék és egy rret fért el benne. - A hálószobám? - kérdezte a pasas. . - Az alvókamrája - helyesbített a lány. Megmutatta a faburkolat mögé rejtett szekrényt, a morzsányi irdőszobába nyíló ajtócskát. - Hangulatos - dünnyögte Grand. Keresztülpréselte magát a sz'úk, ám alacsony ajn, s megtekintette a higiénés szalont. Gyánítotha éjjel netán kénytelen lesz kimenni, utána hány napig ortopédiai problémái lesznek, főként 105 i `:-. , ~a: . -: h..1 ... .1, i,;', , h .. !I. váll- és fejtájon. A zuhanyfúlkében nem talált ki vetnivalót, az épp a méretére készült, s úgy állt rajta, mintha ráöntötték volna, a miniatűr mosdókagylóban vígan leöblíthette a kezét, bár csak wj-: , jenként. - Hozott pizsamát? - érdeklődött Tonie. = Mindent hoztam - felelte Barret. A bőrtönben gondosan csomagolnak. - A közelben alszik? . - Ebben a házban nincsenek távolságok. - Szerencsés, ha nem klausztrofóbiás. - Nem vagyok. - És ha majd az összes bünét Ievezekelte; elköt . tőzik innen? , - Úgy véli, hogy én itt vezeklek?! - Ezt kell hinnem. - Szóval nem tetszík e meghitt fészek? - Nem. szívesen keseritem, de sugárzóan nem
tetszik. Ezt centire így őrökölre? - Igen, csak rendbe kellett hozatnom. - H'ogy járt-kelt itt az a marha nagy bácsi?! - Ismerte Jostot? - kérdezte Tonie. - Nem én. - Akkor honnan veszi, hogy marha nagy volt? - Nem vettem: I érdeztem. - Nem kérdezte. Kijelentette. - Határozottan emlékszem, hogy kérdő monda tat fogalmaztam! - Márpedig a bácsi marha nagysága ki volt ja lentve! - Mekkora volt a bácsikája? = sóhajtotta Grand Eltökélte, tagadni fog, há addig élnek is. - Jókora volt - ismerte el ToRie. - Na látja?! Most pedig menjen aludni, szettül agresszív. Ha csak a Baileystől, úgy reg- , lre rendbe jön: Maga is ebben a kuckóban mokszik? - Nem, odalenn is van egy fürdőszoba. Becsszónem ismerte ost bácsit? - Jost bácsi életére esküszöm! - felelte űnnepéesen Barret. - Oké. Szép álmokat, és ne feledje: stukkerrel - Majd meglátja, hogy nem vezet jóra. Lehet. - Tonie gondolkodóba esett. - Hiszen oly régen ismerjük egymást! Talán nem is aberrált. Már évekkel ezelőtt vízbe fojthatott volna. - Jó éjt! - nyögte Grand. Becsukta a kamraajtót, és körülnézett. Lapjával épphogy e!fért, de nem esett kétségbe, az éjszakát tígyis az ágyon tölti: Az első szabad éjszakát! Megjegyzendő: a kótercella bőven tágasabb volt ennél. De itt nincs rács az ajtón, bármikor kimehét. Legfeljebb a lány lelövi. Ám nem kell attól rettegnie, hogy Procc netán kúrálgatni kezdi, Néró alágyújtja az ágyat, s Púder sem veri fel, hirtelen eszébe jutván egy eleddíg elmesélétlen horrorsztori. És, bár ez sajnálatos, Beal sem áradozik többé a Legendáról, a smaragdköves áld ozati tőrről. Hallotta a Iány távolodó lépteit. Levetkőzőit, ruháit az ágyra szórta. Befeszegette magát a fiirdőszobába. A zuhany alá állt, pontosabban: felöltötte az üvegfalú fülkét, és behúzta a tolóajtöt. Moccanásnyi helye sém maradt.
10? 106 r: Kitapogatta, majd vaktában tekergetni kezdte a csápokat. Előbb leforráztá, azután lehidegezt magát: És ósra elölröi. Rádöbbent; hogy a rakényszerített, viszonylag laza vigyázzállásban képtelen végigszappanoznj a testét. Talán, ha hasznosítaná a forró és a jeges víz váltakozása miatt keletkező energiáit, melyek főként rángatódzásban nyilvánullak meg?! Aztán kiment a fejéből a szappanozás-technikai probléma, mivel egyré kellemetlenebbnek itélte a bőrét ostorozó hideg és meleg hőhullámokat. Az sem dobta fel, hogy legalább sejtése támadt, mi- : lyen pokoli lehet a klimax. Úgy döntött, kimene-. kül a kW tófülkéből. Próbáltá félretolni az ajtót, hasztalan. Bedűhö- = dött. Erőszakot alkalmazott. Ettől az ajtö is be- gorombult, leugrott sínjéről, és teljesen megszorult. Barrel fellesett, hátha a mennyezet felé kiszaba-dulhatna. A feje fölött züzmara és gőz gomolygott;v felváltva. A csapok önkényesen okádták á vizet, vagy ilyet, vagy olyat, szeszélyűk szerint, pusztán:csak , rra ügyelve, nehogy összekeverjék, elvégre nem keverőcsapok voltak. Grand szorultságában felemlékezte hajdani ki- `. képzésének nüanszait. Kitörhetne például kommandós módra. Akkor viszont zajt kellene csap` ma. Minek hallatán a lány alapállásból aberráltnak tekintené, és mint olyat, legott kiselejtezné, célzott lövésekkel. Gondolkodnia kellett. Előrecsápolt, hogy elzárj ; a vizet. A tekerőcsapok a kezében maradtak, egyik:, a másik után. Hol a forró ömlött rá, hol a deres 108 A helyzet tarthatatlan volt, immár. Eszébe ötlőit szomszédné és a szellemek. Mi van akkor; ha iéna tényleg itt lebzsel? Ha azért oly rohadt szűk kínkabin, mert egyűit nyomorognak benne, és a egboldogult müveli a csapokkal ezt a szemétséMarha jó! Megtudta, milyen a klimax, összeégett, egfagyott, beszorult, magőrűit! Mi kell még?! Rontás van rajta; és az a zuhanyfülke képében Meg kell szabadulni tőle. Enyhén honcentrált, ajd levette magáról a rontást; nem szabálysze-
en, vagyis intellektuálisan, hanem ízomból. Azután a kezében máradt ajtót a falhoz támasztta, magára kapta a fogason csűngő bársonyintöst, kicsattogott a folyosóra, és Toniét szólítta. Szemernyít ordított, mert a háta mögőtt ha-. ott fürdöszobában űvöltve ömlött a víz. Hol ren, hol olyan. A lány rémülten rohant felfelé a lépcsőn. Szemtomást a zuhany alól siétett elő, mindenűit szapmtól habzott, ám ezt néhol elfedte a maga elé ntott törülközővel. - Jól van, Barret? - kérdézte röptében. - Gondolja, hogy a harmonikusságtól hallatok lálordítást?! - Nincs jól? - Majdnem bingó! T lál még egyet? - Rosszul van, Barret? -Ez az! Bele a százas körbe! Rosszul vagyok! = Higgye el nekem, az a szegény kisegér sokkal óban fél magátöl, mint maga őtőle! 109 fa Grand felsírt. - Milyen kisegérröl beszél, asszony?! -Nem kisegér?- kérdezte Tonie félréhajtott fejjel, elgondolkodnn. A férfi összerántotta magán a köntöst, és zord, egyszersmind tragikus képet vágva, vádló ujjával a lányra mutatott. -A csapjaíban nem keverednék a különféle hőú vizek a zuhan kabin'a hermetikusan rám záfok , ródott, egérút sehol! Ennyi erővel akár napalmmal is faredőzhettem volna! Tonie, heveny rémületén túljutván, felfogta a. pasas küllemét. A meggyszínű bársonyköntös szegélyét és kapucníját őklőmnyi fehér pettyek élénkitették, utóbbit másfél- méteres babos masni díszítette, mely úgy repkedett a toporzékoló Barret arca körül, mint egy skarlátos gázlómadár. A köntös térdnél véget is ért volna, ha tervezője nem vadítja meg három sor f = bér fodorral; ezeket viszont meggypiros kiütések ékítették. Látni való volt, hogy a puccos modellt nem hétköznapi viseletnek szánták. ,
A lány közelebb lépett, hogy élesebben lásson. Észrevette a báli slafrok dekoltázsából elővillanc férfikeblet csíkozó fehér és vőrös foltokat. Hasonló ; , jelenséget észlelt a lábszárakon is. - Mi ez? - nyögte. Barrel örvendett, hogy végre valami részvéttél, fapasztai. A vörös csíkok egyikére bökött. - Ez itt a forrázás - panaszolta, majd ujját a bér sávra helyezte át. - Emez pedig a fagyazas , 11U r xniért elítél-. - De híszen én is tusai', Nekem semmi bajom. venaettat . De milyen vigar ?rhoztat , t a kinyrni Grand komoran i. nyedó lányt, és érezte, , et keles rugözni kezd. - Fantasztikus az anyái.ifi e.1 larati ,, vetni Most már biztos, hogy beír . - Engem S , - Nem is Mr. Beont!n ,né Tonie eliramlott, a fürdőszobába i . rom mozdulattal megszűntette a trage, 1 . 1.- .. pattintotta az aitöt a sínre, a kiáradt vizv közepén szűrcsölgetó lefolyóra bíztá, törölte r, .., 3l,. s közben kacarászott. Majd pedig, Barret kékülő arcát s a rajta , kifejezést figyelmen kívül hagyva, tánclépésbel. visszaindult a saját ártalmatlan fürdőszobájába. ` - Köszönőm - fogcsikorogta utána a pasas. A távolodó Fonie turbék nevetése felívelt: - Megbabonázzaa tárgyakat! Karácsonyfát ! Tűzcsapot. Jégcsapot. Barrel visszavvnult az alvókamrájába Elnyúlt az agyon, pufogott pár percig, majd eltökélte: Ieveu a dögös slafrokot. E szándék tüstént kába álomba taszította. , f
111 IE.` . ` Ay: . -. t . .c . ? ,ti.,,,:.:-:; Néró testvacogva kérlelte az Istent s minden szenteket, leheljen már álmot a kőzvész tyúk szemére, hogy betörhessen valaliára a fűfőtt fészekbe. Tellett-múlott az élet, odabenn mi sem váltazott, mintha a nő halottat vinrasztott volna. De nem lehetett ám tétlenkedni, mivel a behavazott = bokrokban folyton magához akart térni valamelyik hibernált. Néró feltápászkodott, inkább műlne a szemya, bögy nem dídereg, dohogta, és prolongált altatást alkalmazott a markába gémberedett féltég- r: Iával. És egyszerre csak, mire érzéketlenné dermedt a lába, .féayek gyúltak az emeleten. Csicsika! Lefekszik! Frászt fekűdőtt! A dőg némber még vagy egy órát elbabratolt. Es végre elsötétült a ház, csupan a nappaliban szobrozö karácsonyfa tarkállott to tább. Akkorra Néró már derékig zsibbadt a fagytól s a kuporgástól. Nem kellett volna talpra szökkennie. Elhalmak érlett alteste megreccsent az ugrástol, pengő hangot hallatott; miként az elroppanö jég- : csap. Pokoli kín csorgott végig - lentről főlfelé tetszhalott lábain át a hasáig, majd egyenletesen szétoszorva lüktetni, dőfkődni kezdett. Néró sírva fakadt. fiűppőgőtt, sziszegett és szzt kozódott. Biztosra vette, nemzőkészségének vége, mankóvá fagyott Iábait eldobhatja; sosem áll talpra. Ed : 112 digi életében embert még nem ölt - amiért elítélfék, az nem volt szándékos! -, ám most vendettát . fogadott, mert bajaiért a gáncsos tyúkot kárhoztatta. Pontról pontra elképzelte, miként fogja kinyírni a némbért, apránként, ízről ízre, gyötrelmét kéjer Sen klelVezve. A fagyáskárosult sajgó rongylábakon a bejárati ájtóhoz botorkált. Megpróbált ügyet sem vetni élénken támadó hólyagbántalmaira, de azért csak
gőrbedezett, jajgatott. Telefonkártya-gyűjteményének kedvenc darabjával ("A ná londoni tűzvész") a hajlékba nyitott; éttökélte, hogy e módszert majd még tanítani fog, ja, kedvtelésből persze; hisz nem lesz rászorulva: a tőr élte végéig gazdagon. eltartja. A tör, melyet iőgvest megszerez. Rögvest! Mindenekelőtt: hol a fiirdőszoba?! `Siettében is űgyelt arra, bögy széles ívben kikeuhe a majomcsapdát. Nem fog még egyszer cseláncsot játszani sajátmagával, komplett mazochisF áknak való, beteg sport az, amelyben a padló adja z egyiket, a fai a másikat, aztán kezdődik az egész VaV. Épségben a nappalibá jutott. Biccentett a kará,, i onyfának; a diszkrét világításért hálásan, majd btében végigböngészte az ajtófeliratokat, s a ke1 seft helyiségre lelvén, pánikszerűen könnyítélt agán.,:.:.. És re exből lehúzta a vécét! Mert a sitten belerték, hogy egyszer se merje elmulasztani! A francba! Falrengető zubogás támadt. Hiába pisszegett, kapkodott, hadonászott, a , , ;. . 113 csendháborítö tartály űritett és töltekezett, az galmára részvétlenül. IVéró a fürdőszoba közepén rettegett. Ha felve te a némbert, márpedig felverte, borzalmas malö re számíthat. Mindjárt elődübörög a tyúk, felhívja figyelmét kései órára, majd a magánlakot ért sértésre, s , után, vagy még közben kezdetét veszi a jelenlététi elválaszthatatlan földindulás. Néró várt, várakozott, nem történt semmi. Mi van a bringával? Lehet, hogy meghalt?! Ha persze: karácsony magányosan, két marék table fa, ágyő vüág! Ha az ostoba Iúd eltette magát láb alól,
mondja meg, hol a tőr!? Csak semmi pánik! Eddig is úgy képzelte, hol örtállóan találja meg a Legendát, a ribit csak 1n darc esetén óhajtotta kérdőre vonni. Nos, ha életjel sehol, akkor talán hozzá is kez heme. Lentről felfelé vagy ellenkezőleg kutatgasson Felballagott a lépcsőn, s benyitott az első ajtó Tonie félálomban hallgatta a vízzubogást. gény Barret, azt gondolja, hogy az emeleti fi szoba összeesküvést szőtt ellene, inkább a használja. Meg lehet érteni, Összeégett, megfagyott, 1 bon transzvesztitának öltözött, ő pedig tapin nuI mulatott rajta! Lehet, hogy nagy-nagy I14 tőrést szenvedett. Mi van akkor, ha egyedül nem is tudja feldolgozni? Kényes helyzet. Ha segítségre, támaszra szorul, beszélni. kelt vele. Ha víszont nem, zaklatásnak tarthatja az érte való aggódást. Marhaság! Reggelig csak nem jut olyan mélyre, ! " hogy végezzen magával!? És ha igen? S mikőzben a lány vívódott, nem tudván elhatározni; felkeljen-e az édes-meleg ágyból, lelket, k mentsen-e, vagy aludjon inkább, léptek indultak a lépcsőn felfelé. I Tonie feledte a Íélekmentést, a párna alá nyúlt, td és marokra szorította a stukker csövét Nem árt, ha fejben tartja: az aberrált pasi tavalyi áldozata tök gyanútlan volt! Fel sem ötlőit benne, , hogy a kellemes, férfiasan jóképű ürge rányit éjjel, és feltartóztathatatlanul kefélgetni kezdi. A nyomorú hajadon azt képzelte, a beteges palik visszaqI fi taszítóan púposak, rondák, emíatt képtelenek nőt szerezni, s ezért válnak támadozóvá. Úgyhogy nem árt vigyázní Barrettel. A pasas tisztára aberráltul fest a férfias jóképűségével. Nyilt az ajtó. Léptek közeledtek a kútsörétben. Tonie sebtiben még azt is számításba vette, hogy talán másféle veszély fenyegeti: rrieglehet,
csak közönséges szex-támadás elé néz. Ám a fickö ekkor már az ágy mellett járt. Haladéktalanul kellett cselekedni. Tonie felpattant, és .lesújtott a stukkeraggyal. A Előbb reccsenést, majd sóhajtást hallott, végül a lerogyó test robaját. Telitalálat völt. Elsőre! 1i5 7`... A kómábá zuhant pasas immár ágyelőként funk- , cionált. Egyik karja felakadt a hencser szélén. Tonie megfogta a végtagot, s mert pulzust talált rajta, megnyugodva félrelökte. Felsóhajtott. - Megsúgom, ugyanis nem hallja: bárki mással kivételt tennék, és odaadnám magam, intime. E háröm napra, és nem tovább. Ez volt eltökélvet : De magát futó szeszélynél többre becsülön , -Barret! Nem három napig, de talán még egy honapig is együtt járhatnánk. Hát ezért kérettem magam! Jó éjt! Ezzel a lány jóízűen elaludt. Barrel még egy percig ült a takaró tetején, hallgatózott. Azután lemászott azt ágyról. Kilesett a folyosót Mi van? Most mi van? A vizzubogásra rezzent fel; hallotta a lépcsőny korgást, ajtónyitást. A robajlást. A halotti csendet. Mi lelte a nőt? Bármilyen kockázatos is, utána kell nézni: V szont, ha nincs semmi baja, esetleg lövöldőz kezd. És ha baja van?! Ha például a fürdőszobáb felvaklászva elvétette az ágyát a sötétben, s 1 akarván rogyni, mellé zuhant?! És most ott hev pozdorja fejjel?! 116 És ha valami szándékos őrűltséget vitt véghez? Ha felkőtőtte magát, ha a lába alól kirúgott szék okozta a robajt? A boldogtalan nő meg ott hintázik a csilláron!? De milyén boldogtalan! Hiszen egész este erről beszélt. Lehet, hogy ünnepélyesen kitervelt mindent: idecsődít egy gyanútlan pasast, megűli vele a karácsonyestet, végül a tőle telhető légnagyobb
csendben végez magával!? Barrel már szánta-bánta, hogy elküldte a zsilettes szépfiút. Az bezzeg feleannyira sem izgulna, mint ő! Sőt, talán éppen most kezdené elemében érezni magát! l iszen tonnányi rémséget kellett ráídítani ahhoz, hogy elkotródjon végré a kűszőbről: Az a fickó szereti mások kínjait! Nincs szépfiú. Így hát ő kénytélen utánanézni, mi baja esett a nőnek. Mielőtt a lányszobába lépett, halkan elmondta, ki ő, és mi járatban van. Nem kapott választ. r Belépett, meresztgette a szemét a sötétben. w Kisvártatvá látni kezdett. Tonie az ágyban fek`udt, kedvelt-szép haja szétterűlt a párnán, légvéelei lágyan emelgették a takarót. ` Hanem a padlón egy olvadoz ó, amúgy passzív óember hevert! Ki ez?! .8arret letérdelt, megfordította a testet. Felismerte Nérót. Kis híján rosszul lett ideges. gében. Ez a banga barom akár meg is őlhette Ina a lányt! É Hogy jött be a piszok? s- Na, és hogy fog kimenni? 117 11 .1 . li . -,I F , ,, L... d -. .. 7. 1 y.. s. 3. ,: , . ... .. . i ,-.
Grand felnyögött.. Azután felnyalábolta a másfél mázsa marhahús a vállára hajította, talpra kecmergett - és beszoru lak az ajtónyílásba: Kis híján dührohamot kapott. Nem üthet táj nehogy a lány felébredjen. jó, de akkor mikéi anyázzon?! I.együrhetetlenül anyáznia kellett. Úgy döntött, majd megteszi később, odakit Visszafarolt, másként fordult, s- ezúttal kífértel . ajtón. Néró teljeseri elhagyta magát a vállán,r csöpögött kissé. Barrel a folyosóra imbolygott terhével. Megpillantotta a meredek lépcsősort, és mssZ hőkölt. Rontás van rajta, tiszta sor. Különben tt kéne az ájult bivalyt hurcolnia. De miért is nem gurítja el?! Majd felszedi o lenn. Hát azért nem gurigázik vele, mert a nő fel szelhet édesded álmából. És ünnep után az os újság azzal lesz kitömve, minő borzalmakat mü ijedtében. Felsóhajtott, és lefelé indult. Néró egykedv ringatózott a vállán, olykor csúszni kezdett, erre, hol arra. n ö décselt. Sér et fogantam. Grand Valósággal visszavágyott a börtönbe. Falu tolt, midőn a kapucniján himbálódzó kap : masni felakadt egy korlátdíszen. Nem bírta tovább. Elengedte magát, és an egy versnyit a fogai között. Hiéná, Néró, Ta a slafrok felmenőit emlegétte; perbe foghatQ .. seséggel. 118 I Hiányzott ez neki?! Nem, de nem is ezért jött ide! . Kiszabadította a pettyes maslit, majd a hólevet folyatö kómást keresztbe fektette a korláton, és vleszánkáztatta rajta. A lépcső aljánál magest meg szakadt; míg visszajuttatta a vállára. Néró még a mindig másfél mázsát nyomott:! Barrel furcsán érezte magát. Sérvem született. Kizárt. A gyufabuzistát leparkolta a nappaliban, a világló karacsonyfa tővébe. Ájultában sem bízott benne:
épiesen zsebre vágta az a sztalon kellemkedő csilagszórókat. i Terhétől szabadulva megtekintette a bejárati ajtót. . Zárszakértő nélkűl is boldogult. Bús megállapíásra jutott: a belül kilincs, kívűl gomb-modellt hajtű nyitja; ám ha az ember hajnali hatkor szál alsoan kiviszi a s emetet; és az ajtó bekattan mögőte, épp a hajtü az, ami tutira nincs kéznél. Es most mitévö legyen a besurranó mikulással? amadt néhány őrlete, melyek egyenként is életgY glanit értek, persze csak megvalösítás esetén. Ledilettánsozta az ajtót, majd szélesre tárta. isszatért a bivalyért, felnyalábolta, elei ette a kübig és lerázta magáról. . Neró lezötyőgőtt a házhoz járuló Iépcső őt fon. Mire leért, jegesmedvére emlékeztetett. Len" etből. tovagurult az előkertben. Minden fordu-. kővérebbre hizlalta rajta a havat. A kapunál ácsorgó postaláda fogta fel a la inát. Barret utánaballagott, lábujjhegyen, mivel rá'szszent: mezítláb járkál a hóban. Felültette és a elesládához támasztotta a nyaklékony fickót. 119 Rövid tűnödés után a házba rohant. A küszőb: rőt ugrott Tonie klumpájába. Kikapott egy piro fazekat a konyhaszekrényböl, egy szál répát a var csoramaradékból, és visszasietett a höhöm hógci. lyóhoz. Fejébe húzta a fazekat, orcájába nyomta a répát Ekkor kétségbe esett. Ki látott már vak hóem bert?! Golyóvacogtató hideg lévén, sz lsebesen falta Iálta magát: Gombokat szakitott a klepetusról, é; impozáns, meggypiros szempárral ajándékozt meg hóemberét. Elgyönyörködőit művében. - De helyes vagy, nyalom a szád! - nyögte lé nyűgözve. Lehajolt, hogy beváltsa ígéretét. Félúton magkor dult a gyomra. Nagyot harapott a repából. Sarkon fordult; a házhoz nyargalt. A ledilettánsozott ajtó erre a pillanatra várt. Ke csesen bekattant az orra előtt. Barrel felsikoltott. Idefagy! Iia felcsöngeti a nőt, bejut ugyan, de mesme
kiröhögteti magát. Cs galom, nyugavér! Gondolkozni keli. Min denre .van megoldás! Összefogta gombjait vesztett köntösét. Pucér 1á ha arasznyi hosszan lelögott a cúgos klumpáról: Lázasan törte a fejét. És ha inkább az ajtót tör né?! Egy hirtelen vállmozdulat elég ís lenne. Vag egy térdemelés. Nem lehet. 120 2ajt csapna, Tonie fegyvert használna; a szomzédok riasztanák a zsarukat, ám azok már csak a , elemét agnoszkálhatnák.; r Grand halkan sírva fakadt. Súlyos férfimancs hullott a vállára., Vláris cr kíberek? Isrrierös hang csendült mőgőtte. - Kicsukódott, szépséges hölgy? 4 . Püder A nőőlő És höl nek nézí őt.ézus Zsz e-` ! ! g1'f . elni akarja!. Itt vér fog folyni! Barrel ütött, de rögtön rúgott is. i Azután kicsavarta a kést az Aberráwr ernyedt, ., ezéböl, pengéjével ajtót nyitott, és a házba iszCOIt.I .::: : Felkapta a partvist, s annak borzas fejével kikeite az ajtót.. Az izgalmaktól kimelegedett. Meglegyezte maát a slafrok szegélyével. Kipróbálta a kilíncset, feszegette, rázogatta, s az ilenállt. .,s Talán kibírja reggelig. Mindenesetre szétnézett a nappaliban. Kőlcsönérte a bakö pattosát. Fellopakodott a szobájába, , J i paplan alá siklott, maga mellé fektette a frigid asat, és elhatározta: mivel baj van, hatalmas (nem If sok Nérö, Púder Ts! , kíötli, mít tehetne ellene. S ezzel álmatlan alvásba ájult.~',.. --
121 i Tonie kéjesen ébredezett: milliméterről minim terce merült feljebb az áloznból, elidőzve az alt állapot különféle szintjein. A takaró hozzábúj melegével dédelgette; nem is volt hajlandó kinyi a szemét, sejtvén: az ablakon túl kapcaszürke e legfeljebb méla hóesést láthatná. Egyszerre csak felrémlettek elölte az éjszaka tőr. téritek, s hirtelenjében nem tudta- eldönteni, va bon járt-e nála Barret, vagy csak fantáziálta atrocitást. Epedaszerűen felült, és a padlóra pillantott Teremtett lélek sem hevert a kuszált rojtú nyegen, csupán néhány nedves folt sőtétlett rajta Felpattant az ágytót, a vállára dobta pipisárg frottírköntösét, lábujjhegyen a földszintre surra ősszecsapta reggeli toalettjét, kalárist illesztett nyakára, kávét főzött, reggelit készített. Aztán az ablakhoz sétált, félrehúzta a sötétít függőnyi; és kinézett. Az előkerti örőkzőldeket testes höprém takart ám a vehemens nővekedésű lzúszófenyőt a gernye évszak serü bírhatta piheaésre: lassan a felé araszolt a mély hó alatt. Tonie kissé elcsodálkozott ezen; éppea élesn állította a szemét, hogy jobban megfigyelje : mászóboróka terjedését, midőn megpillantotta levelesládánál ücsörgő hóembert. De helyes! Milyen bizarr! Gondolta, csizmát ránt, és kimegy, lehajol ho , 122 i, s mint a mesében, megkérdezi: Miéri oly dagadt fé,jed? Ki harapott orron? Miért öklömnyi a te szeed?. És mitől rózsavörös? És hogy merészelted kalaul varrni a piros fazekamat?! Ekkor a hóember megrázkódott. Heves mozduttal megdörzsölte a fejét. Lekapta az errát, és két arapással befalta. Kitapogatta a jobb szemét, a sájába tolta, ám nem találván jóizűnek, messzire ercintette. A bal szemét is megízlelte, az sem volt yére való. , Tonie orrá.val az ablaküvegre tapadt, úgy figyele a csodát. Még sokáig elnézte volna az őnemésztő hóembert,
sakho Barcet is őnpusztításhoz látott odafenn. I.égalábbis ordított kicsit, két-három halálsiolvt is hallatott, azután meg vad csőrömpölésbe A lány lélekszakadva sietett hozzá. Mire felért, a tusazaj elcsendesült. A jó Grand, amúgy még mindig a meggyszín epetusban, a lekaszabolt ágynemű cafatjaival kös-körül; hóesésszerűen szálldosó tollpihék közt bbasztott a szőnyegen, kezében a pallossal, és élveket jógalégzett. Tonie láttán fegyvertelen baljával nyugtatótag regetett, s mintha azt mutogatta volna: mindjárt .agyarázottal szolgál, csak kissé kifújja magát: nitt-amott vérzett kissé. - Rosszat álmodott? - puhatolta a lány. - Rosszat ébredtem! - hördült panaszosan a rdezett. - Eleinte persze még álomnak hittem a a dosást, de kiderült hamar, hogy valóság. Elné123 ,.. . i...::..,:.: k" . ,,:.,. . .: , ,.. I: ;:,. .i . é t: ;:.l. zést. - Barret köhíntett, torkot fent, lesűt szemét. - Ez a marha pallos összevagdalt.-Vele aludt?! - Nos, khm, hát igen. - Miattam? Tőlem félt? Hogy meglepem bon, és szexerőszakot alkalmazok? - Á, dehogy! - Senki mástól nem tarthatott! - muts Tonie. - Mindösszesen ketten vagyunk házban! Grand már-már kiábrándította tévhitét eszébe jutott; ha beszélni kezd Nérórol ésrőt, a történet csak akkor válhat őssze ismerteti az előzményeket is. Kétségbees ` rengett; mihamarabb tákolnia kellene hihető mesét. A lány is tűnődött. Azután elmosoly csippentett egy libapihét a zavart Barret
kérői. - Látogatást tett a szobámban - mon - Igen, de... - Gondolta, hogy a pallos majd vis újabb kísértéstől? Grand bőszen bólo atott. - Gondoltam, igen! - Betette az ágyába? Hozzábújt? - Átkozottúl hideg volt! - Szegény Barret! - Engem támadás ért, orv! Mire lef az ellent, és fel is ébredtem végre, senki. Jézus, de hülyén érzem magam zá nyögve. 124 Ez így nem mehet tovább! Retardáltat csinál iagából. Mint férfi, imponálni akár a nőnek, aki .ellesleg régesrég tetszik neki, akkor is, ha közben ledték egymást néhány rőpke évre. Nem különobben valószínű, hogy ez a szerválkarcsú hajadon buján fülledt, orgonailláitól terhes éjeken, miin a hajadonok álmatlanságtól hánykoltan ábndozni szoktak - a leánykönyvírók csak tud! ; éppen egy gyakorta sikítozó ügyefo ottról oro,...,.. gY Grand belátta: vallani kell; megkeményítette a ávét, mély lélegzetet vett, kinyitotta a száját... És csőngettek. -Biztosan Hanna -szólott Tonie. - I'raktikusabb lenne, ha ősszeházásodnának rogta Barcet. - Nem héne folyton egymáshoz ladgálniuk. Egy háztartás: fele költség. - Jobban élvezném, ha egy férhra féltékenykedne. -Szedjen fel egyet. Számíthat rám. - Feküdjön vissza - javallotta a Iány, immár az Qból. - Azt hiszem, rengeteg alvásra volna szűk-. 'e. Az elektrosokk-terápia nem divat már. - Hogy sajnálom! - Beszélek Hannávat, azután felhozom a kávéoké!? irand elengedte a pallost. Elnyúlt az ágyon, újt egy tollkupacot, és leejtette a fejét. mét csöngettek. Menjen már - dünnyőgte a pasas. - Türelmeta kis menyasszony. bnie sietett ajtót nyitni. Kissé furcsállotta, mit
rs a partvis a kilincs alatt. 125 Sudár, vállas, negyvenes, diplomatatáskás, zít marás pacák állt a küszöbön. Megnyugtat ügynökkülseje volt. Halántékfájt őszült. A lábtő; tőn toporgott. Miután leütögette a havat a cipőjéről, a láity mosolygott. - Szép jó reggelt, boldog karácsonyt, kis ját csókolom, büvöletes hölgyem, . gyönyö győngysora, a telefonközpontból jöttem, a havazás betett a vonalaknak, nem zavarom s csak leugrom a pincébe, hipp-hopp helyreho hibust, és már itt sem vagyok, sütheti- ozh ünnepi ebédét, irtóra fog örülni a kedves c ha megérkezvén rátalál magára, nos, beenged . re, hideg van ám idekinn!? - mondta. - Tessék?! - nyögte a lány. Spétje volt, ő még a fickó sminkjének fel zásánál tartott. Esküdni mert volna, : telefonista csak nemrég púderozkodott, a1 borotválatlanságát és a bal szemét övező . óhajtván elkendőzni. - Ne fagylaljon a küszöbön! - rimánk férfi. - Ha nem enged be, nem javul meg fonja! - Tényteg! - kapott a fejéhez Tonie. - H készüléket? Mert a régi forgács lett. - Téssék?! - Szétlőttem. Véletlen volt. A szerelő ösztönös mozdulattal .ma szeme köívl karikálló vérőmlenyt: 126 - Lőfegyvere . is van? - Van néhány, és használni is tudom valaennyit: Tavaly íjászversenyt nyertem. - Remek - felelte a pacák: fanyar vigyorral. indenekelőtt lássuk a vonálat, azután majd megógyítjuk a készüléket is. Tonie félreállt az ajtóból. - A lépcső mögötti kanyarban találja a pincelevót - mondta. - Ugye nem baj, ha nem tartok - Dehogyis - legyintett a telefonista a pince faié A következő, pillanatban velőtrázó sikolyt hallaA lány fejcsóválva megjegyezte: -- Nem érfém, miért kell frászt kapni egy vacak
abortál!? A férfi nem felelt, nem bírt. Szaporán Iélegzett, Szóljon, ha végzett! Az emeleten leszek! - kiála Tonie. álcára tette az előkészített reggelit, és felbaktaa lépcsőn.. arret az ágy tetején hevert keresztbe vetett lábösszefont karral, száján fintorral lány rámosolygott. Ne legyen már ilyen merev! Remélem, egy kis yeztetéstől felvidul. Kényeztetni akar? Ágyba kapja a reggelit. Magával? Velem, én sem ettem még. 12? I ! Barrel helyet szorított maga mellett. A hasükra tették a tálcát, és lakomázrü kezdt Testvériesen osztoztak az étkeken. A pasas mege te a tükörtojást, a lágytojást és a keménytojást; lány a zabpelyhet. Azután előbbi elfogyaszttitt2 sonkát; a szalámit és a sajtot, utóbbi a korpaké szel. Végül megkávéztak., - Jólesne egy cigaretta - sóhajtott Grand. - Dohányzik? - Nem, de attól még jólesne. - Mi Iegyen a mai program? -Nem is tudom. Mit szoktak csinálni a né karácsonykor? Mis ? - Inkább ne. - Tévézzünk? Bármelyik adón találunk egy sas angyalt. - Ne tévézzünk. - Család? Nem várja vendégül dús lélelc családját? . - Isten őrizz! - Mitévők legyxink? Jut eszembe. Egy pa megy a pszichiáteréhez Doktor úr, olyan bi " Menjünk . talon vagyok... ! Vagy mégsem... ? kózni? - Gyúrjunk hóembert? - j - bólintott Barret. - Felöltözö n. De
ó gessen, lajhárnak érzem magam. Tonie felállt az ágyról. Lehajolt a tálcáéic - IZáér, amíg a telefonszerelő babrál a A tálca széles ívbeli elrepült a felpattanó .. hasáról. 128 - Kicsoda?! A pincében?! Na jó, figyeljen! Őrizze meg a nyugalmát, r amíg lemegyek és elsimítok mindent! Ne mozduljon inríen! Takarítson ki! - Megőrült? - érdeklődött a lány, érzése szerint nem alaptalanul. - Miért? Nem szokott takarítani? - Nem. Tokanyó jár hozzám. Ötvenhét éves, tizenhatnak öltözik, huszonőtnek sminkel, egyetlen gyengéje van: a tisztaság; azt egyszerűen nem birja. Miért idegesíti a telefonszerelő? - Engem?! - csodálkozott Barret. - Ressz a telefonja? . , - Hát nem is jó. Forgáccsá lőttem, nem emlékszik!? - Szedje őssze a porcelánjait, egy se tört el, tollpuhára estek. Ne mozduljon innen, csak ha hívom! - Telefonon? - puhatolta Tonie, a pszichiáterétől ellesett szelíden. Mélyen sajnálta, hogy a pasas, aki végre tetszik neki, meglehetőst hülyeszerű. Grand v lasszal sem fáradt. Kihussant a szobábol. A sla&ok masnija intett búcsút helyette. .. . Hosszú percek teltek el az őt ért sokk óta; ám 'úder még mindig szaporán kapkodta a levegőt. Tormáüs körülmények között holtbiztosan nem edt volna epilepsziásra a lépcsőkanyarulatban eszteglő kőszörnytől. De hol voltak normá.lisak a 129 Mikor már az ajtónyitáskor beléállt a frász!? Részint tartott attól, hogy a bula felismeri, noha éjjel nem szemtől szembe találkoztak az ajtó előtt részint éppen e találkozás intette óvatvsságra: a szépséges hölgy, akit egyrészt szívesen gerincre vágna, másrészt örömest felaprítana, minden bt-. zonnyal ttibb száz danos karatés, következésképpen még otvabbul kell őt megkörnyékezni. Frászérzete tovább fokozódott a csaj fürkész te-
kintetétől, mellyel mintha az alapozója alá próbált volna bepillantást nyerni, viszont kellemetes bizsergést is érzett a hattyúnyakban iuggő gyöngysor láttán. Első a munka, gondolta, ám azután j'o ék Q szórakozá$! Előbb felkutatja a tőrt; -később meg eljátszoga; a bulával, kezdetnek felveteti vele a vérszin pon= gyolát, amelyben először meglátta. Ha ügyesen láZ hozzá, a danoktól sem kell tartania, lehetnek azo akár ezeren is, mit ér velük egy gúzsba vert harc müvész!? Szóval így esett, hogy a kelleténél kicsit jobbai ősszerezzent a szoborral találkozván. És azóta s találta meg az istenverte tőrt, holott felforgatt érte az'egész redvás, ótvar pincét. Mindent összevetve: irgalmatlánul bedühődő't Most pedig indul, becserkészi és megbénitja a pit, hogy nyugodt körülmények között vonhas kérdőre: hol van hát a maja pap tőre? Végül már vallott - karóba húzza, hahaha! A lépcsőn felfelé siettében a szeme elé tartot a kezét. A megfelelő ujját keresgélte. Ha megtal oá a keresettet - mi a francért van az embern 130 annyi rengeteg ujja; ekkora tolongásban képtelenség név szerint számon tartani őket?! - jól bemutatna vele a francos kőszörnyetegnek! Nézegetté a legkisebb ujját. Hisz ez a kisujj. A következőh gyűrűt visel, akkor az nem lehet má , mint a gyűrűsujja! Eddig zseniális. Hát ez a vaskos kőzépütt, e mindegyíknél daliásabb?! Megvan! Ez az űltetőujja! Elég felmutatni szálegyedül, etA tői mindenki feled gyerekszobát; internátust, kandidátust! A szoborház ért. . - Kukucs! - súgta gonoszul, és feltartotta a sok`:toló ujját. - Kukucs! - válaszolt a szobor a félhomályban. És elsütőtte az öklét. Púder előtt elfeketült a világ. Holott még fel sem dolgozta, hogy az addig eltelt tizedmásodperc ott bizonyosan vallásos lett. v l3arret megveregette a kobold hátát, és előlépett őgűle. Rutinosan a vállára hajította az ájultat; éróhoz képest szinte pillének érezte. Az ajtóhoz
'gyekezvén letett arról, hogy zsarukat hívjon. Gyorsan s könnyen győzte meg magát. Ekként: 'n hülye vagy?! Kilépett a szabadba, és megrázta a vállát. . Púder végighömpölygött az éjjeli toporgástól e1gesedett lépcsősoron, átgörgött az előkerten, , ajd felakadt egy gömbcipruson: Grand eltökélte, alkalomadtán megérdeklődi a ytól: karácsonykor jár-e errefelé a szemetes, leetőle darálós kocsival!? 131 r. Gyanította ugyanis, hogy sziszifuszi gondjai hamarosan megőrjítik. ` De azért ne n csak a bosszüsággal tőrődőtt; vigaszt is talált: pokoli mázli, hogy legalább a nagy rrt állat 1'rocc nincs sehol! Holott pedig, ha lett volna harmadik szeme, és ha lát is vele... ! Takarítás közben Tonie úgy döntőit: végére já a pasasnak. Akinek tünetei vannak, az beteg i! Hacsak nem AIDS az illető baj, valószínűle gyógyítható. A felszedett tollat egy rejtekszekrénybe tőmt Tálcára tette a mosatlant, és a tilalom ellenét elhagyta az emeletet. : Barret ekkor ballagott elő a pincéből, szia, cír bora, üdvözvIte a koboldot, karjában aprófát pelt. A kandalló elé borította, és fiityörészve tua rakott. "" Tonie nézte, figyelte: Gyanakodott. - Hol a szerelő? - bukott ki belőle kisvárta - Elment - vetette oda a pasas. Gyufát sercirt - El? - EI hát. Felforgatta a pincét, de semmi oinem lelt, aminek telefonkábelhez csak köze isi ne: Elment, szakmát tanulní. Narancsszín lángok riszáltak a kandali Barret melengette a kezét. Saját szerzésű dah . 132 - Jól van? - kérdezte a lány. = Soha jobban. - A sebei? - Ragyogöak. Tonie az ablakhoz sétált. Hatalmas hógolyó
gömbölygött a kertben. A hóember elment, vágy teljesen felfalta magát. - Képzelje - üjságolta -, reggelre kelve egy hóember nőtt a levélládánál. - Netán rózsára számított télkor? - Nem, de ez egy fura hóember volt. Bekapta a saját répáját! , - Belepirulok. - Ez mind sémmi, mert a partvis meg befekűdt a kilíncs alá. - Vajon miért? - Félős, Barret? Vélem őszinte lehet. A pasas felállt a kandallö elől. Ősszerántotta magán a köntöst, felült a fotel karfájára. Izmos, szőkén szőrös lábát hintáztatta. - Maga nem volt félős, amikör elöször aludt ezen a zombitanyán? - Nem, engem bátorrá neveltek. Nem rettegek viharban, mennydörgéskor nem sikoltok, kígyó, éke láttán nem vedlem le á hu gyimat, a pökokis pusziban vagyok. És az ajtót sem torlaszoom el éjjelente. H szörnyek bennünk vannak, dhatná. . - Azért akadnak külsősök is. = Szóval maga volt. A partvissal. -Mit tagadjam?! - Oké, Barret. Vegye olybá, hogy jó barátok va133 3 , . gyunk. Nekem mindent elmondhát. Miért dúlt fel annyira a telefonszerelő? - Feldúlt? - Szóvat hülyének tetteti magát. - Nem kell tettetnem. Gondolom, észrevett már. Zsigerből idióta vagyok. -Nagyon megűtöttem a fejét? - Az enyémet? -Tudja, éjjel. - Ja? A fejemet! Jócskán. Azóta azt se tudom melyikünk a fiü, és ki a lány. Nemde, meglátsz a ruházkodásomon is!? Jó szellős yez a firhat Nem panganak a sebeim. - Anyám itt aludt egyszer, és sálam hagyta
kőntősét, mert apám ki nem állhatja. Fogalma sincs, mit szölna, ha meglátaá magás. - Hasonütanak egymásra? - Semenriyire se. De ha egymás mellé állnakv nővéremmel, ikreknek hiszik őket. - Nahát. -jó, nem untálom. - Dehogy untat. És a nagybátyja? - Ő apám testvére volt. Nem szerettem lost csit, de mindig érdekelt a lénye. Tudja, ő egé , kűlönős, szokatlan fickó volt. Semmi álszentes dés, semmi fárasztó jóság. Szenvedélyesen tud gyűlőlkődni. Páródiára fajzóan kapzsi volt. Imá saját rossz tulajdonságait, valósággal kérkedett tűk. Sokat tűnődtem rajta. Mindannyiunkbaa geteg alantas, szőrnyereg, szép és kellemes vo y 'keveredik, vagy az ilyenek, vagy a o1 anok prc X nak tálsúlyba kerűlni. Ettől aztán gyakorta 134 nagy háborgás folyik bennűnk. Ahányan vagyúnk, annyiféleképpen birkózunk meg ezzel. Jost bácsi őlsárkányként tartotta, dédelgette a szörnyeit. Utálta a gyerekeket. Rengetegen éreznek ugyanigy, de ki meri ezt bevallani!? Álszentek hemzsegnek a világban, én is egy vagyok közülük. Hányszor nem mondunk igazat, érdekből, gyávaságból, kíméletből? - Sokszor. Soha. - Ugye? Na, spongyát a bácsira. - Azért azt nem értem, hogyan képes itt élni!? ,- Biztosan jó oka volt arra a vén ördőgnek, hogy éppen rám hagyja a kéglit. - Igen? Tán azt gondolta, hogy maga ís hasonszőr. Nem talált valamit a házban, amiből rájöhetett volna, miért őrököli? - Mit például?. - Nem tudnék példálózni. Esetleg valami komolyabb vagyontárgyat? - Honnan lett volna komolyabb vagyontárgya?! Minden pénzét a dugizugok fusizásába, meg a hiriggyűjteményébe ölte. - Még -az is Iehet, hogy kedvelte magát. - Legfeljebb engem utált a legkevésbé az ősszes rokona közül.` Barret kézháttal simogatta az állát. - Mi van akkor, ha maga kidobta azt a hol-
mit?- kérdezte. - Micsodát - Nem tudom. - Semmit nem dobhattam ki. - JelentékteIen cuccnak is Iátszhatott. És mégis kidobta. 135 - Mindent megőriztem. - Jól tette. Akkor majd megkerül. Hol keressük? -aa4 ydlGriVt di ctl JGitli(Gill! l tilitWVilyllüjJ! -Miért ne? A mai nap méltó arra, hogy megleljük bácsikája titkos ajándékát. Tonie vállat vont. - ké, de nem akarna előbb felöltözni?? , Barret akart, voltakeppen. Ez az, gondo ta lel ; kesen, a szobája felé száguldván: vele együtt kell, : ` keres élni nem a háta mö ölt al'asul. A csengőszó hallatán megtorpant egy pillanatrar Azután loholt tovább, kizárván a lehetőséget, hog Púder máris visszatért volna. Csakis a szomszé érkezhetett, nem bírván magában tartani, szellemek körébew töltötte az éjszakát. Tonie is Meta Harira tippelt. Ajtót nyitott mosolya lehervadt. Förtelmes teremtmény dekkolt a küszöbö A gólyahírsárga hajú, ámde mákjára máris paszodó pacák úgy festett, mint egy parodisz Quasimodö-ábrázolat A párizsi Notre-Damé:'` regényhez. Boltozatos homlökú, utcakő-sz fejének mindén egyes vonása főszerepet a 4111 iVV4l1 4 1V11VlV4il, Qllil íLL 4i1.4 VViG: vastagságü szemöldöke olybá festett; mint kító; jujsárga spárgagubanc. A túltenge miatt mélyen ülő szeme gyűlölt mélyen " jelentősen elődomborodott üregéből, nem 136 emelő szürke ` a JG"G'eliCx neveznek, a lélekszín haloványabb árnyalataiban ompállott, lilálló erek szőtték át meg át. Írisze varos felmosóié-szürke volt, és enyhén opalizált. hátborzongató szem két Esetleg Példányban létezett. azért voltak ketten, hogy a rendesség illúz o át keltsék, valószínűbben azért, hogy hanyatthomlo y kancsalíthassanak. Kosza, ciroksárga pil-
lak ern ő e alatt éltek. Ha ez élet. E pacák orra láttán Cyrano kicsinylelte volna a sajátját, s irigy bánatában beáll -szerzetesnek. Annál is inkább; mivel ezen szimatszerv gr nem csiz ári andiözus volt, de néhány különlegesen művészi gőrbűlettel is birt. Na és a színei! A rőt ám alat y a sá gaeae jl vallott, a szűrke passzolt a szemhez, p ákkal harmonizált. A pazarlón vaskos ajkak Iazaerózsaszíné, valanint az állcsont Júlia erkéi ne azt a p S ét idéző formája adta g luszt, amitől e sci-fi arcra pillantván a zemlélőnek olyan érzése támadt, akáha egy vantgárd szobrász-kozmetikus remekmrvét látná, Teljesén átlagos termet tartozott e fejhez. SzéItéen és hosszában is normális benyomást keltett, r szögletei jócskán eltértek a sokéves szokványt ól. - -- . uGcl es xiterdesűlt kék unkásnadrágot, rózsaszín-sárga kockás flaneliniyt öltött,mhe eeskset viselt; mindezek fölé kötát, amely mayna sdo feliratokkal ékeset, azt a P ág a divatból kimúlt falvédő tIására hivatott. E példány A tökéletes anyós kri.. l 13? tériumait hirdette pontokba szedve, hite szerint ha-f táli viccesen. A szerelés kínosan úgy festett, mint a sarki ft -; szerüzlet elárusáé, kevéssel nyitás előtt, járda- és raktársepréskor. A csúnyácska lény mosolygott, alighanem a lányra, nem lévén ott senki más rajta kívűl. Az európai kultúrákban a mosoly szerepe kettős: egyfelől barátságos szándékot sugall, másfelől viszont - miheztartás égett - a fogsor, különösen a szemfogak szakítóerejére figyelmeztet. Tonie leizzadt a felé lövellt . mosolytól, hátá borsóarmada masírozott. - Gáz - mondta a szerzet. - Szivárog. Ne i gulion, nem fog robbanni. Lemegyek a pincébe, é
elzárom. Eresszen. - Jó napot - felelte a lány. - Még jó is .lehet - hangzott a válasz. - És mi a lesz a fűtéssel, ha elzárja a gázt? - Leáll. - Csak emlékeztetőül jegyzem meg: tél van. - Milyén jellegü a ház fűtése - Gáz- és kandallójellegű. -Akkor majd melegszik a kandallójelleggel szólt a szerelő, és az előtérbe nyomakodott. - Ho! a pince? . - Lent - morogta Tonie. Az utóbbi időben mintha mindenkit a pinc holléte izgatna. A következő érdeklődőnek maji azt feleli: fent. Csak kíváncsiságból. A pasas döngő léptekkel útnak indult a mutatvti irányba. 138 Tonie gondolt arra; hogy figyelmeztetni kellene a koboldrá, de mindjárt le is tett róla. Ez az alak aligha rémül meg egy alteregótól, legfeljebb azt hiszi, tükör előtt húzott el. Talán még a séróján is igazit. A gázszerelő a lépcsőkanyarulatba fordulván hajtépő sikölyt, májd apróbb utósikolyokat hallatott, kőzben sípolva lélegzett. - Csak egy szobor - sóhajtotta unottan a lány. Játszi könnyeden kiment a fejéből, hogy ő naponta szívszélhüdést szenved tőle, holott rég megszokhatta volna. Ezt?! Miután az újonnan érkezett versenyző is fellelte a pincét, a lány szétnézett, miként tűndérkedhetne a hajlékban, amíg Barret borotvaélre hányja borost'ait, és felőlii farmeringből s farmernádrágból összetevodő ruházatát. Egy pillanatig őrvendett is, hogy egyik szerette sem várható mostanában, ezért aztán Grandnek nem kell cikizéstől tartania, miszerint alulőltőzött, divattalan. Csupán egyvalaki fanyaig- . hat rajta: ő maga, és meg is teszi, hiszen csak az in ént nevezte magát zsigeridiótának, nemde!? Holott. Tonie zavarában mosogatni kezdett. A víz zubogása mellett is érzékelte a pincei zajokat. Egy percre eltűnődött, vajon okvetlenűl ekkora felfordulással kell-e együttjárnia a gázos melónak; közben a rom telefon is bizarr hangokat produkált, olyfélé-
ket, mint égy, a kézfogóján torkon szúrt díva, aki azértis elhőrgé még a boldvggá tévő igent, továbbá Barret borotvája megkísérelte tülzümmögni édes v gazd aja fűtyőrészését. 139 Eszébe jutván egy kis semmiség, melyet üstőllést meg akart osztaní a pasassal, szakított a többöléssel, és az emeletre vágtatott. A nyitott f"urdőszobaajtóban fékezett. : jőttére Grand elnémitotta berregőjét, fúttye is elakadt csücsörre formázott ajkain. Borostyánszép szeme tágra nyílt. Amúgy változatlanul a slafrokot viselte. Tonie elmosolyodott, hogy eloszlassa aggodalmát. - Semmi baj - mondta. A pasas fellélegzétt. - Hál Istennek, eszerint csak azért rohant annyira, hogy rajtatcapjon, nem fogmosás kőzben f"uttyögök-e, protkómmal a markomban. - Nem, hanem: ez a lárma! Az előző lakásom viszvnylag előkelő kőrnyéken volt, ehhez képest mégis szörnyen zajos helyen. Minden napszakban kocsik, motorok bőgtek, a sarki. taxis drosztból bábeli rádiózás hallatszott, tejes- és kukásautók csőrömpöltek, bosszús ríasztók rikácsoltak, folyfon üvöltött valahol a tévé. A legközelibb szomszédom meggyőződéses elmebeteg volt: hol a saját fejét, hol egyéb keményet csapdosott a falhoz, . szinte szűnet nélkül. Éjjel-nappal ezer meg ezer : decibellel vettek körűi! Eszméletlenül r jól eladram, zavartalanul dolgoztam! Itt meg?! Olyan csend van errefelé, mint a kriptában. Amikor be- --költöztem, kora őszön, heteken ,át álmatlanság gyötört. Hol egy körte tottyant le a fáról, hol tücsökgaleri fűrészelt az ablak elölt, hajnaltól madarak hangicsáltak: meg keltett őrülni! Gubbasztoltam az ágyon, égő szemeim alatt bula-hop karikákkal, és könyőrögtern: aludni akarok, aluuuuudni! Hát ez jutott eszembe, lévén a lárma rendltivüli, nosztalgíkus: idefenn maga zajong, odalénn a gázszerelő... Grand; ki már-már meghatódni látszott a semmi kis tőrténettől, az. utolsó szó hallatán, akárha elektrosokktól, hevenyen felvillanyozódott. Elkapta a lányt, villámgyors helycserével a fűrdő-
szobába rántotta, rázárta az ajtót, és ledübörgött a lépcsőkőn. T'elefon-, majd gázszerelő?! Mitévő legyen az idegtépő keljfeljancsikkal Hiába csapdossa le és ki őket, furtonfurt kisértenek! De hát csoda? Frászt csoda! Miután Hiéna aktívan belejátszott Beal természetes úton bekővetkezett elhunytába, maga hen= cegett el azzal, hogy rátette nancsát a smaragddíszes tőrre: az részen közelgő nyugdíjas évéínek megszépítője. Addig megjól eláll a pincében, szalicilt se kíván, mondta hergelőn, gonoszul rájuk hunyorítva, arra emlékeztetvén őket, miszerint még százezer évekig a kóter foglyai lesznek. A szenyadék! Őt, Grandet, külön is bőszítélte, nem ám a tőrrel, annál is fontosabbal, felcsillántva s íziben ki is oltva előtte a szabadulás reményét. Ha nem volna megölve, ki kéne írtaní az aljadékot! Csakhogy van Isten, vagy Valaki, bő humorérzékkel; ezért aztán Hiéna is úgy végezte, miként Beal. Természetes halált halt, ami esetűkben azt jelenti: természetesen elhunytak annak következtében, hogy végeztek velük. i40 141 Grand futtában még azt is átgondolta, milyen feleslegesen tébolyog a lány körül, elvégre szabad; ` semmi szűksége a Hiéna dugdosta holmira! Az csupán arra kellett volna, hogy ügyét njratár : gyalván, elejtsék az ellene felhozott vádat, és kire-; gyék a szűrét a sittről. Miért érdekes még mindig, legálís szabadlábon, hogy mi történt azon az istenverte éjjelen, anno?! Kétféle ember van: priuszos és priusztalan; Bayet az utóbbi akart lenni. Ugyanis van még kétféle ember: büszke és hernyószerű. Barrel az előbbi volt. Mire mindezen átfutott; a lépcső aljához ért, s épp készűlt bevenni a kanyart a pince felé, jöl'; hallván, hogy odalenti bőszen tombol valaki, mi= dőn a lélekharang hangú csengő megszölatt, s dilemma elé állította a pasast. Grand azt sem tudta, melyik kretén dúlja a pincét; és máris itt a következő, mint szerelő!? Kivel. kezdjelfolytassa a pofozkodást? . Stressz a javából. Hirtelen döntött, mert így keltett döntenie. Feli
borzolta hát- és farktolláit, széltében és hosszában is kihúzta magát. Határozott, férfias mozdutattaÍ feltépte az ajtót. 142 - Csókolom - nyőgte, és megpróbálta észrevétlen a nadrágja zsebébe sűllyesztení csőre töltött öklét. Nem volt nadrágzsebe, de még csak nadrágja sem? A pöttyős klepetusban hímpávállott a küszöbön. Szemkőzi egy főlöttébb meglepettnek tetsző szőke állt. A bige harmincőt-negyven éves lehetett, bokáig,érő, fülíg felhajtott galléni szőrrnekabátot viselt, melytől alakja jegesmedve-kövérré varázsolódott. A keskeny arcú, kisírt szemű, felületesen sminkelt, borzas hajú nő tért észhez hamarabb. - Maga kicsoda?! - rivallta vallatásszerűen. Grand majdnem bedőlt a modorának, már-már ősszecsapta á bokáit, mídőn kapcsolt: rajta is múlík, hogy az összezízzenö felek közül kihez kerül az irányitás. - Barret Grand vagyok - felelte. - Hozzám vagy hozzá?- firtatta a látogatás irányát; hüvelykujjával a hajlék belsejébe böködve. - A húgom itthon van? - förmedt a nő. - Kegyednek húga van? És éppen itt? - Inkább az a kérdés, magának mi köze a húgomhoz!? Tudja, hogy az anyám intim ruhadarabját viseli?! Mindjárt elájulok! - Csak azért nem teszi, mert sajnáljai a kabátját - bölintott megértően Barret. - Egyszer már a jogos tulajdonosa is sajnálta, meg is halt benne. -Mit locsog?! 14 - Megemlékeztem az állatkáról, sőt: állatkákról, akiknek a bőrét a sajátjaként hordja. A keskeny arcú nő e bődült, egyidejűleg félre- tolta Grandet, és az előtérbe szökkent: -Tonie! Hol a &ászban vagy, Tonie? Miféle , Greenpeace-aktivistával őrizteted az ajtödat?! - jézusom! - nyikkant a szólított az emeleten, ; s majd szapora léptekkel aláereszkedett. - Mit kere-'v sel itt? Te a Bahamákon nyaralsz! Vagy Svájcban =:. síelsz?
- Nem mentem él! - vágta ki a sz ke. Lerázta válláról a mázsás szőrmét, és dekadens ;, mozdulattal félrelőkte. Igazított a haján, és latbatóan szívesen megereszkedett volna; ám az idegen pasas jelenléte feszélyezte. - Ki ez? - kérdezte, hátrabökve. Kabát nelkul tűbe illő vékonynak tetszett. Barrel ekkor kecmergett elő a ráhányt prém alói - Ismerkedjetek meg - mondta Tonie, különf u indulatokkal viaskodva. - Az úr a vendégem, Barr A hölgy a nővérem, Jaspis. - Aspis? - ismételte Grand, elárulván: szim fiának még halványa sem sejlett fel közöttük , néma; mint a Psmith P ja? -Megkéméd az urat, hogy ő némuljon meg morran t Jaspis. - Mint említettem, ő a vendégem - harigsúl fa a Ián . - Mi történt? Miért nem utaztat y Megbetegedtek a gyerekek? - A g , erekek makkegészségesek. - Akkor talán Jeremy? Náthás? Tárgyal? Ő vesztetek? 144 - Nem náthás, nem tárgyal, nemvesztűnk össze. Szakítottunk! - Karácsonykor?! - nyőgte Tonie. - A kedves férjével? - érdeklődőit Barret öszándekúan: Ennek igazolásaként legott indult is , a whrskyért: Valahogy szemet szúrt neki Tonie ottléte. A lányra meredt. - Magát a fűrdőszobába zártam! - közőlte ellentmondást nem tűrő szigorral. - Mi= ke res itt. Kijöttem a hatószobájába nyíló ajtón át i1 en egyszerű. , - Szöval nem veszi ,komolyan a tetteimet? - Majd máskor, Barret - igQne a lány. Nővére mellé roskadt a kanapéra. - Meséi ) - sóhajtotta. mánSpis egyikükről a másikukra nézett, olyantor is moc ar ok ok ketten teniszeznének, pedig nem
vékonyka arca p forgolódás folytán feltűnt, hogy . rofilból a lehető legkeskenyebb, v y pill ük menziöját elspórolták volna. I al1 mogyorószín szeme majd ugz. ott űregéből. . töse t keres itt ez az alak, és rajta any ? - sziszegte fojtottan. ZT k kőnönfegy festett, mint egy őrdögi elmei tanúsító, régebben kibiztosított kézigránát. . -Azt hiszem, a ki mit keres itt? kérdéskört nyuodtan félretehetjük, mint érdektélent - vélekedett ronie. - Inkább beszéljünk arról, ha attál meg!? b m érr láto- Már megbocsáss, de részint nem vagy teljesen ndben, úgy értem, idegilég, részint szó nem volt I45 arról, hogy egy pacákkal készülsz karácsonyozni, az meg aztán mindennek a teteje, hogy az illetc3 vad állatvédő; és anya köntösében illegeti magári - Hogy érted azt, hogy szakítottatok? - kérdeztet ToniQ. - Jeremyvel - emlékeztetett Grand. Kitöltötte .a whiskyt. Jaspis kifakadt. - Harmincnyolc éves vagyok! Harmincnyolc! - Igen - hágyta rá szeliden Tonie. -Te ezt nem értheted! Mit tudsz te az életről ar vacak harminc éveddel?! - T'r, dn:? Sejtek ezt-azt. Mi ez a pánik? Hat:- : mincnyolc év nem olyan tragikus kor! I.ehet még negyven is - csatlakozott Barre ;,:n jaspis kezébe adva a poharat, ráfonva az ujjait. - Megölöm a krapekodat Grand felrezzent: ölés. A pince! A gázpecér! Cselekednie kell! - Megbocsátanak? - kérd.ezte Iovágosan. Az elötérbe vágtatott. Rohantában megfeledkez a koboldröl, meg is réműit tőle, nem kis mértékber Sikoltás ellen az öklébe harapott, másik kezével fenyegette a szörnyet, és a pincébe surrant. A dühődten lomoló pacák láttán nem akart ni a szernénék. Ilyen nincs!- Hiszen ez Procc, általánös sebész! Isten visszavo nva! A doktor mögé lopakodott. Útközben magáh
vett egy fahasábot, gondolván, később majd elé ti a kandallóban a bűnjelet. Azután határozottan leütötte vele a pasast. És jőttek a kérdőniondatok, csőstől. Mitévő Iegyen, ha a vállára vetett korpusszal az előszobán átvonultában a nők netán firtatni kezdik: ki ez, mi lelte, miért? Ha valahogy mégis kivág oá magát, és megtarthatná zsákmányát, akkor meg vele mitévő legyen!? Hová rakja, hogy többé ne akarjón gázt szerelni? Úgy döntött, halogató taktikába kezd. Zsineget kerített, gúzsba kötözte az alélt börtönkollégát, testét elfalazta néhány kiüresedett papundekli dobozzal, és felsétált a nappaliba. A koboldra fittyet hányt. Mire felért, Jaspis kisírta és Ieitta magát. Úgyszólván alkalmassá vált arra; hogy kiöntse a lelkét. Grand a saját problémáján tőprengett, nem fogta a másét. - Nincs egy másik pince? - kérdezte, arra gondolván: há valami fényes csoda folytán volna még egy: egy eldugott rejtekpince, ott felhalmozhatná a sűndörgő kreténeket, azután en gros szabadulna meg tőlük ünnep után. De hogyan? Hogyan, hogyan? - Másik gince?! - hörrent Tonie. - Nincs elég macera ez zei az eggyel is?! - Hol szedted fel a pasast?- kérdezte Jaspis. - Esetleg valami verem a hátsó kertben? - reménykedett Barret. - Krumplié? - Nincs verem. Víszont van padlás. Mielőtt kérdezné, elárulom: odafenn: Csigalépcső vezet hozzá az elötérből. - Csigalépcső? - Grand hideglelős lett, elképzelvén, amint feltekeredik rá; akár Néróval, akár Proccal, nétán Púderrel. - Nem kell. 146 14? , - Érdekel valakit a magánéleti válságom? - kérdezte Jaspis, nem enyhe éllel a hangjában. Papír zsebkendővel itatgatta könnyeit, bánatára újabb töltés whiskyt küldött. - Mésélj - mondta leverten Tonie. - N ár derekán szervezni kezdtük a húszéves y
érettségi találkozónkat - fogott bele a nővér. Mire mindenki előkerült a nyaralásból, és túiestünk a srácok évkezdésén, ezen, azon, nyakon- :l kan volt a karácsony. Márpedig még az idén meg kell tartanunk az összejövetelt, ha egyszer a'` húszévest akarjuk megülni, nemde!? Nos, múlt . szombaton megejtettük. Alig egy-két lánnyal .ta= lálkoztam az érettségi öta, sokakról csak közvetve vagy sehogysem liallottam. Eljött a várva nap, beléptem a hodály vendégÍőbe, és azt hit tem, eltévedtem. Valami veteránbuli készül fen?! Seregnyi elaggott, megtört örégember matróna ült az asztal körül. Ők voltak, a ha osztálytársak! I iszen csak húsz év telt el az sem egy élet! Az érettségi idején tizennyolc e sek voltunk, izgalomtól reszketve vártuk, mit a holnap, alig éltünk addig . annyit, mint Máris vége volna?! Azután mindenki be ` arröl, mi történt vele. A leltári tételek: mit nálsz, hány gyPreked van, mi a nevűk; jól nak, hol laksz, hány szobás, úszómedence, Senki sem csinált kűlönösebb karriert, kivéve, mert én megcsíptem Jeremyt! Le . bünknek kettő-hat gyereke született, szinté tat nélkül elköttettük már a petevezeté " egyikünk hiába, ö most várja a negyedik 148 a lp ntinuk megőszültek, már amelyiknek macse, ami ő szbe vegyülhetett, pocakot eresztettek, pofazacskójuk nőtt szörnyű kis szo. Ha , kásokat vettek fel rmincketten vltünk az asztalnál, koedukáltan. Megemlékeztünk ama kettoről, akik már nem Íehetnek velünk: e vízbe fulladt, egy m srác tán jó d ásikat infarktus vitt el. Elzue mást: a h ab g ultünk, rémülten bámulva amvasságukat vesztett arcokat, ráncokat, redőket, táskás-karikás szemeket, púp gorbült hátakat, hurkákat, ossá protkókat, hm-! Törvenybe kellene iktatni, hogy az iskolatársáknak évente kötelező le húsz év múl en találkozniuki Nem padi néhányan romként! Nem mondom,. voltunk
k jó! tartjuk magunkat, párun ak csak a. hajszíne változott, pirinyót elmélyű , némely Itek a nevetőráncaink eknek erősödtek a körvoki De a többiek Egy csomó végelgyen gült, csak a halált várják; más dolguk nincs e sártekén. Kicsivel később, ugyanis felszolgál ee'Ie étel- s ami a fő: italneműt; feIengedén is eIá u ta n k I k'be volt szerelmes hajdan, ma nak: baromi kövér pacákizzadó nagy mó ,eröhőgés.zE m szüzkoromban. Lett is !r. Aztán nagyon-nagy gesz jókedvűen váltunk el. on elszomorodtam. - Értelek - bólintott Tonie. - Fent rtesz, taknyos! Azza! a semrrli harmiac éveddel it érthetnél Hogy a pokolba tv nád felfo i, milyen ma atűnnepe után c ázó, ha az életkezdés sekélyke húsz éwel rádöbbensz: te is ráncosodsz, meglöttyensz e tt ma ottyansz 149 > amott, nem vitted többre, mint a . főbbiek, még= sem voltál jobb, különb, miként hitted! Vakolsz, .sminkelsz, tornázol, diétázol, hajtasz a halhatatlanságért, de mit ér az, ha megőregszel!? Mártié- : dig mindeme gályázás dacára megöregszel, te sem kerülöd el, és akkor a halál, ami ellen úgy hajtottál: megváltás! - Jaj, ne - nyőgte Tonie. Barrel figyelmesen teletöltötte a poharát. Jaspis is tartotta a sajátját. Azután újra odatar- tolta. Oldalba bökte húgát. - Nézz rám, tojáshéjas seggű! Vékony vagyok; : mondhatní: korideál. De meg ne láss ruha nélkűl .e És ne tudd meg, hogy festek sminktelen! És meg : né halld, hogy ha éppen nem űvöltök, mekkora csőnd zúg a fejemben! - Jaspis... -Helyes ez a fickó, tartsd meg! Bárcet, próbál-:
, jon meg egy kis portóit keverni a bourbonba, oké!? Te meg ne vágj a szavamba, itt én vagyok a har mincnyolc éves, csak én lehetek ünneprontó! Száf, mot vetettem az életemmel, ahogy egy ilyen fordu-. Iópont után keli! Na és, mi sült ki a marha nagg , osztás-szorzásból? Egy gigászi, világitó nulla: ,j Mondhatnád erre: hiszen a házasságod sikeres! D ne mondd, mert mit tudsz te erről!? Férjhez tem egy kellemes pasashoz, aki müvésze a pénzcsi nálásnak, és mára már csakcsupár annak, semm í értelmes dolog nem érdekli, ez a szenvedélye! beleuntam a házianyu szerepkörbe! Miért szól az életem; hogy naphosszat azon töröm a jeni, mire költsem a pénzt, amit a férjem termelt És nekem nyugodtan elhiheted, hogy ez a helyzet pontosan ugyanaz, mint az ellenkezője: mintha attól vrülnék meg őrökké, hogy miként osSzak be semennyi lét!? - Ezt én elhiszem neked, de vajon sorstársául fogadna-e egy nincstelen? - Látod, hogy nem értesz?! Hiszen azt magyarázom jó ideje; hogy a nincstelenség fiiggetlen a bankszámlátöl! Talpig nercben is nélkülőzőm! - Olyan vagy, mint egy Bergman-hősnő mondta Tonie. - A lé határozza meg a tudatot - közőlte Grand. - Nagyon mély válságba kerültem - bizonygatta Jaspis. - Ezért úgy döntöttem, nem megyek sehova, Jeremy nélkűlem vigye űdülni a gyerekeket. - És elviszi őket? - Nem. Nem látja be, ezek az ő szavai; istenem, úgy fogalmaz, mint egy vezércikk, miért éppen karácsonykor vonja meg magát fölük az anyjuk!? - Tényleg ! - Ezt most komolyan kérdezed? Té? - hördűlt Jaspis. - A pasassal, aki anyánk pongyoláját hordja, meg úgy egyáltalán, a te zűrős életeddel? Mert a karácsony sűltkomoly ünnep, a családé, a szereteté! I amu! Na és, mí van akkor, ha én egész esztendőben imádva szeretem a családot, és pont most jön rám, hogy végigrágjam magam az engem foglalkoztató kérdéseken, nélkülük?! - Szerintem nincs benne semmi, Ieszámítva néhány apróságot: hátrahagyott szeretteidet, akik most élénken eszik a kefét...
- Remélem! 1 0 151 - Meg engem, aki ez idáig zavartalanul kedveltem e pasast, speciel anya kanyarómintás slafiokjában: - Netán zavarlak?! - Cseppet sem, de azért áruld el, mi a terved: meddig maradsz? - Ja, emiatt ne aggódj! Rögvest elmegyek, nem árulom el, hová, nehogy tovább add, csak éppen tudatni akartam veled, hogy súlyos krízist élek át, és ha jól emlékszem, én is melletted álltam, amikor te jártál hasonló topánban. Egyébként mindezt telefonon is közöltem volna, csakhogy keféltél felvenni a kagylót! - Nincs kagyló! Miszlikké lőttem. - Derék: Szóval rosszabbodsz? - Az állapotomra célzol? - Arra. = Jobbulok! - Biztos? - Olyan biztos, mint-az, hogy bármely hajlékbán -" tévedhetetlenül megtalálod a gyerekszobát, csupán azt az ajtót kell keresned, amelyen a halálfejes;; a lábszárcsontos, belépni tilos feliratú tábla lóg. -Nos, ennyi voltam. Soknak éreztél De hagy r= juk. El kell döntenem, mit akarok kezdeni életem ','j hátralévő, értéktelenebbik felével. - Miért értéktelenebáik? - Mert az! Mert a második fele. A vég-fele. Ugyej . nem kívánsz rábeszélni, hogy maradjak ott, ahol ad dig voltam ne variáljak már arra a kis időre?! - Neked kell döntened - mondta Tonie. Jaspis felcsattant. 152 -Tessék, így számítson az ember a rokvnaira, bar taira! Azt reméltem, hogy te majd kőzlöd velem, mitévő legyek! Hé, miszter! Adjon még egy pohárral, a következők szerint: egy rész konyak, egy rész pörtói, két rész whisky, karika citrom, maréknyi jég, csipetnyi szóda. Na, mit néz? Nem maga a hopmester? - Nem, asszonyom: Tisztem szerint én a dilihopmester vagyok. A vitustánciskolában - felelte Grand.
Tonie felemelkedett a kanapéról. - Vagy iszol, vagy elmé, z. - Iszom - csuklotta Jaspis. - Jól van, igyál. Utána kússz fel valamelyik szobába; és horkold ki a mámorodat. Ebédre felkeltűnk. - Ebéd!? - kacagta Jaspis. Kivette Grand kezéből a poharat, egy fejdöntéssel lenyelte tartalmát, majd a jeget ropogtatva nekivágott a lépcsősornak. Tonie Grandhez fordult. - Nem mintha zavarna a slafija, de talán mégsem ártana, ha felöltözne. Egyetért? A pasas töprengett. Máris meghitt, ügyszólván kebelbaráti viszonyban vannak egymással, talán nem okozna különősebb kiábrándultságot, ha előadná, mi a problémája az öltözködéssel. Lélekben nekiállt megfogalr iazni a szituációt, miszerint a 153 börtönbe vonültakor egy ruganyos; megbízható Samsonite kofferba tette stafirungját, ám a kóterévek alatt az utolsó számjegyig elfelejtette a nyitó kódot. Mármost. Szabadulása reggelén szépen átvette motyóját a raktárostól, bepattintotta a fedelet - és ez idő szerint nincs egyebe, csupán az a cucc, amiben idejött. A farmergúrtyát minden további nélkül fel is öltené, ám az alája valók, úgymint alsónemű és zokni, nem alkalmasak huzamosabb hordásra, ügy értve, mosás nélkül. Barrel felsóhajtott. Zavartan elbabrált a poharával. Azután óriási lélegzetet vett, nyílt2m a lány - Hol az a bőrönd? - sóhajtotta a lány: Hirtelen eszébe ötlött egyéb is. - És hol a gázszerelő? - Elment. Tonie megtapogatta a faburkolat mög. rejtett radiátort. - Működik a fűtés! - mondta gyanakvóan. - Az ipse megtalálta a hibát, virtuóz lévén kijavította, és hazament csillagszórót gyújtani. - Találkozott vele? - kérdezte összehúzott szemrríel a lány. - Elmentében. - Hogy festett a pasas? - Ha nő lennék, nem sóhajtoznék utána. Humán förtelem volt.
-U szemébe nézett, és közölte: - Nem lepem meg azzal, hogy zsigerből idióta vagyok, szóba került nemegyszer. Nem nyílik a bőröndőm. Elfelejtettem a ,számkódot. Így hát nem áll módomban steril bugyineműt húzni, és a tegnapi még nem száradt meg. - Butaság - legyintett Tonie. - Minden betőrő, kocsilope tudja, hogy az emberek sültszenilisek, és folyton elfelejtenék a riasztnik kódjait, ha azokat nem a saját vagy szeretteik évfordulói alapján választanák meg. Az auttíriasztót többnyire a rendszám számjegyei hatástalanítják, a lakásét a telefonszáun, vagy a tulaj születési dátuma. Ic duljon ki ebből. - Ha tudná, mi mindenbőWkündultam, mióta rám jött a szüks'eglet, hogy alsónadrágot váltsak! . Próbáltam a szüTetésem dátumát, a születési súlyomat és testhosszomat, rend-, akta- és telefoa-; számot, hiába! Képtelen vagyok hozzájutni egy csírameptes zoknihoz! 154 gye. - Mi az, hogy ugye?! Az az ipse közveszélyes! Sőt, közellenséges! Ráadásul: olyan bunkó, hogy mamutot lehetne ütni vele! Legközelebb alaposabban nézze meg, kit enged a házába! - Nocsak - csodálkozott a lány. - Ezt mind "elmentében" állapította meg róla - Felülmúlhatatlan emberismerő vagyok. Hozom a koffert. Grand elinalt a keresztkérdések kereszttűzéből. Tanié az ablakhoz sétált. Érdekelte volna, mi ez á. az éktelen szirénázás karácsonynap, de csupán a kihalt utcán tovasuhanó, tarka forgólámpákat villogtató zsarumobilokat látta; lövött e bert, bánkrablást nem észlelt. A szemközti házak egykedvűen ácsorogtak teIkükön, a fád mennybolt hóesést málladozott, amúgy semmi különös nem történt a külvilágban. 155 f De mi lelte Hannát? Hiszen ma még nem jelent kezelt, és ha ő nem jelenik meg kakasszókor, akkorvagy elaludt, vagy... Jaj! Tonie a telefonhoz rohant. A pozdorja készülék
élt még, hisz hőrgött, de jóérzésű ember már nem akarhatta őt munkára fogni. - Francba! - dünnyögte a lány. Úgy döntött, csizmát ránt, és átugrik Meta Harihoz. Hallott már olyat, hogy valaki addig jött-. ment az előző életei kőzőit, mignem elvesztette a fonalat, és soha többé nem talált vissza. Az asztalon álló tálcára seperte a telefonkészűIék maradványait, és bánattelt szívvel a szemetesbe borította a nagy kupac bakelittörmeléket. Gondol az ebédre, ennél többet egyelőre nem tehetett, Hanna iránti aggodalma minden egyébnél erősebb volt. Felhüzta a csizmáját. Barrel lerobogott az emelettőt. A kanapéra vág fa a koffert; észrevette a lány készülődését. - Hová, hová? - kérdezte. - Meglógun a prob-'léma elöl? . - Nem probléma - fatelte Tonie. - Csak egy ostoba bőrtind, Egy mozdulattal kinyitom. Barrel leintette. Behunyt szemmel az ominözum fölé állt, és lassan; áhítattal beszélni kezdett. - Mindenekelőtt lélegezzünk mélyeket, és engedjük, hogy a nyugalom szerteáradjon az ereinkben. Maga adjon tippeket, én meg kipróbálom va- lamennyit. Mikor született? Míkor díplomált? Az első ember Holdra lépésének dátuma: év, hó, nap; : perc. Kezdődjék a Szezám-akció... 156 Míg ő beleélte magát a mágiába, Tonie visszahúzta lábát a csizmából, kapta a Berettát, s a koffer főié perdült vele. Beélesitette a szemét, szezámra célzott, és lőtt. - Ez aljas - mondta, látván, hogy a zár lőhatlan. A meredtre hökkent Grandre ügyet sém vetve, eldobta a pisztolyt, hójáról öltőtt, és kivonult a hajlékból. - Kősz - sóhajtotta Barret a becsapödó ajtónak. Zsebre vágta a stukkert, a bőrönd elé térdelt, és ősszekulcsolt ujjakkal könyőrgőtt neki egy verset. Azután nyitni próbálta; és kudarcot vallott. Hízelgéssel kísérletezett, feszegetéssel felytatta. Előbb csak idegességet érzett, később határozottan bedühődőtt. . Erőszakot alkalmazott. A padlóra dobta, meg rugdosta, megtaposta a koffert. Ugrált rájta. A
Samsonite erőszakállónak bizonyult. - Aijas szemét - összegezte Grand. A konyhaszekrényhez síetett. Szerszámra volt szűksége. A húsvágó bárdot félredobta, az- elektromos kcinzervnyitót ígéretesnek találta, igazából azonban valami finomabb műszerre vágyott. Fiókhúzogatás közben megfordult a fejében, hogy Procc talán segítheme; mi volna, ha felhozná a figurát, és stukkerrel a kezében megkérné: nyissa ki a poggyászát!? Aki koponyát lékel, annak nudli egy bőrönd, nemde!? E gondolatot pusztán csak azért vetette el, mert rádőbbent: a három kretén egyike sem sejti, ki szokta leütögetni őket! Ha rájönnének, esedeg ősszefognának ellene, ennek viszont nem teheti ki á lányt. .157 Akt voltaképpen hová ment?! Holott itt volna a helye. Mi lesz az ebéddel? Hogy találja meg nélküle a bőröndbontót? Grand úgy érezte, megőrűl, há nem vehet tiszta fuszeklit. Kezdett fanatizálödni. Minél előbb meg kell oldani a problémát, különben egyre veszélyesebben belemerül, és a végén még zokni- vagy gatyófetisisztává válik. Heuréka! Effélét keresett? Marokra kapta az elektromos kést, amit felszereltebb háztartásokban arra az eshető égre tartogatnak, ha netán egy szép napon a ház ura lőtt elefánttal vagy a pecatóból kicsíppentett dajkacápával találna hazafémi, és a zsákmánynak csak több részletben akaródzna a hűtőbe férnie. A koffer meg sem rezzent az elektromos kés csiklandozásátöl. Bele kellett törődni, hogy Samsonite-ék rinocérosz- vagy dinoszaurusz-bőrből állítják elő termékeiket, esetleg e két teremtmény bombabiztos hibridjéből, a rinoszauruszból. Barrel a fejéhez kapott. A garázsban látott egy btihöm motoros fűrészt! Ha a koffer annak is ellenáll, nem marad más hátra, Tonietől kell intim ntházatot koldulni, szégyenszemre. Különben, látta be, előfordult már efféle, és persze, ki mással történt volna, ha nem vele: mi= dőn néhány éwel ezelőtt Teheránba repült, a üoröndje úgy vélte, Zimbabwe sokkal vonzóbb. A ,
malőr csak a teheráni repülőtéren derült ki, és bar a légitársaság leígérte a csillagokat az égről; a kóbor koffer csak háröm nap múlva került elő Afri158 kából, addig viszont Barret kínjában még csadorban is járt. Erre egyébként nagyon nem szívesen emlékezett. Becipelte a fűrészt, megállt vele Hiéna gipszfeje előtt, és bizalmasan megérdeklődte: - Ha favágó lettél volna, arra gyanakodnék, hogy mamutfenyőt termeltél ki ezzel az eszkőzzel, ám mert egy utolsó tróger, korrupt, hazug, aljas, szenya smasszer voltál, és mellesleg szerintem rohadt sokáig éltél, viszont jelen állapotodban kívül esel a bűntelhetőségi kőtőn, áruld már el, te szopadék; mi a jó francot trancsíroztál ezzel a műszerrel!? Hiéna nem felelt; egykedvűen rűtlott a falon. Grand berántotta a gigászi fűrész motorját, ama feltett szándékkal, hogy jól ráijeszt a néhai foglár pofamására. Ám az életre keltett aprító elemi erővel elrántotta a faltól, átszelelte vele a szobát, a karácsonyfához vonszolta, és lekapott róla néhány dúsan díszített ágat, azután igazított a függöny szabásvonalán, majd lefejezté a bakót. 5 . Barrel dolgozott már fűrésszel, ha csak feleekkorával is; ergo: joggal hihette, hogy tud vele bánni. i lem őrdőngösség: macsómeló! Ezzel a modellel nem bírt! Ismét szeretett volna Hamiáért kiáltani, mert - miként a zuhany alatt most is elúrhodott rajta az ídea; miszerint valaki, vagy a,z fllető szelleme durván belerendez az eseméf nyekbe. , A pasas hős hímoroszlánként küzdőit a rontassal; lobogott a sörénye, masnija. Végre sikerült: rhegfékezte a fűrészt.. 159 Pihenéshéppen rendet rakott a nappaliban, a bakó fejét visszaillesztette a helyére, a függönycaf rangot és egyéb hulladékot a szemetesvödörbe tömte. Azután újra kézbe kapta a jellegzetes gyilokeszközt, amelynek szerepeltetése nélkül nem múlhat rém- és kalandfilm.
Erről eszébe jutott egy érettebb nőcské, akit gyilkossági ügy tanújaként hallgatott ki, anno. A foglalkozását rtató kérdésre a bige büsz( én kivágta: színésznő. Barrel elhűlten érdeklődött: miben szokott szerepelni? Mire is a bigedék kért egy cigit, keresztbe pakolta egymáson a lábait; megrezegtette partvisszerű pilláit, s igy felelt: szerepeltem a Fzlmváros című sorozatban, én voltam a savanyú szomszédasszony, meg egy pudingreklámban is: én kotkodáltam, amikor mutatták, hogy tojás is kell hozzá; aztán még szerepeltem egy undok ?ró könyvében is: rólam írta a hisztikés alkoholistáról szóló fejezetet! Szóval Grand marokra kapta és magest felcsigázta a fűrészt. Végigment vele a koffer szélein. Diadal! Az acélfogak vidáman harapták a rinoszauruszbőrt. Fütyült, nevetett, dalolt örömében. Visszavitte a műszert a garázsba, azután a meghámozott bő- . rönd mellé telepedett, leemelte fedelét, és gyengéden kézbe vette legt edvesebb, pingvinekkel ékitett alsóját. És megugrotta a dupla axelt. A nadrágocska gumírozással ellátott derékrésze ugyanis a kofferben maradt. Csakúgy, mint a zoknija lábfeje, egy másik zokninak a sarka, a csillagszórómintás, szívének szintén oly kedves gatya szárai; valamint a fehér alapon lőtt seb-vörös ingnek az ujja - bár ez utöbbi csak tévédésből keveredett a stafirungja kőzé, ép állapotban sem vette volna fel, hiszen ama keserű élményére emlékeztette, melytől belátta: bizony, tőcsata előtt nem szamárság golyóálló mellényt húzni. Minden ruhadarabja mégcsonkult. Barrel, ha harminc éwel fiatalabb, hát sírva fakadt volna. . Egy azonban, mint meglett harmincas és férfi, néhány csúfabb káromkodás útján némileg megkönnyebbült, whiskyért ment, majd szivarra gyújtott Hiéna hagyatékából. Azután sírva fakadt. Tonie átgázolt a havon, és éppen Hanna háza felé fordult, midőn észrevette az utcasaroknál a csődületet, az úttest kőzepén eldobott zsarujárgányokat és egy piros kabátot: A kabát mozgott, eszerint Hanna élt.
Megszaporázta lépteit. Úgy rémlett, a sarki fűszerüzlétben történhetett valaminő - kíbereket is érdeklő - esemény. Amely túl nagy horderejű nem lehetett, mivel rohammentő és hullaszállító furgon nem mutatkozott. Tonie Meta Hari mellé lépett. - Jól vagy?- kérdezte mindenekelőtt. 160 lói - Jól hát. De a derék Iton eléggé rosszul vas. - A fűszeres? - Ő. Éppen a havat sepregette a boltja előtti járdán, amikor is váratlanul leütötték. A raktárban tért magához, anyaszült rózsaszinen. Értesítette a zsarukat. Jött két flegma hekus. Elöször is kirőhögték D Jiltont a pucérsága míatt, majd ketten hétfelé széledtek, hátha kiolvasnak valamit-a hóból. Tellett-múlott az idő, az egyik zsaru sehogysem akart előkerülni. Közben Wilton felugrott a bolt fölöttí lakásba, és meleg ruhába bújt, így aztán volt mit átengednie az eltűnt zsarunak, amikor bősz kutatással fellelték öt a raktár mőgötti udvarban; méteres hó alatt, csórén. Valami aberrált markecoló ténykedik itt! Szennyes aurájú, rossz szagú egyén; érzem. Na, a kíbercsupásztás hitére megtelt az utca nínós kocsikkal, ám amikor emlitettem a héknek a benyomásaimat, engem is kikacagtak. Ugyanis nem csak ruhát rabol az illetö! Én láttam Járt nálam! Tudod, a piszkos aurájú egyén. Tonie felszisszent, s mert kinyögni képtelen volt; elmutogatta a vetköztetést. -Téged is...? . - Dehogy! Becsőngetett a pacák, azt állította, tetefonszerelQ, átvágot a nappalin; felkapta a teIefonomat, a zsinört kirántotta a falból, rám kacsintott, majd elvonult csendben, zavartalan, hisz én a döbbenettől söbálvánnyá váltam. Tla, ezt szerelő hajszálra olyan eklektíkus ruházatban pompállott, aminőt Wilton szeret viselni. Lehet, hogy...? Nem hozta szóba gyanúját. Ám azért Iélekben felvisított: itt mindenki elfelejtette a bőröndje számgyóntam meg a zsaruknak, de ezek komolyan veszik a gyönási titkot; mind úgy tesznek, mintha sose ísmertek volna. A lány gondolkodóba esett. A csúnyácska gá zködját?I
- Jól aludtál? - kérdezte sokértelműen Hanna. - Ühüm. És te? " - Inkább úgy fogalmaznék, hogy kellemes társáságban töltöttem az éjt. Az egyik korábbi inkarnációmban, a tizenharmadik században férfi voltam. Hegyoromra épített kastélyban, amolyan sasfészek ben éltem. A környék népe rettegett tőlém, mert seregemmel gyakorta fosztogattam falvaikban. Amikor fellázadtak rémuralmam ellen, levertem a csűrhét; vezetöjüket négybe vágattam, darabjait á várkapura tűzettem. Tavaszonta szűzekei raboltattam, hogy vérükben frissüljek. Úgy látszik, már akkor is voltak természetgyógyászati hajlamaim. Aztán, ügy negyvenöt éves korom tájt, egyik szolgálólányom megmérgezett, A rima! - Ne strapálj - kérte Toníe. - Ó, ne vedd a szívedre a pasast, elvégre akkoriban dühöngött a homály középkor, tök normálisnak számított fenevad módjára élni. Különben is, egy későbbi leszületésemben megbűnhődtem vétkeir ért. Boszorkány voltam, de nem ám justizmord-banya: echte boszorkány! Biráim elölt nem is tagadtam, egyiküket azon helyt varanggyá változtattam. Úgyhogy különféle kínhalálokra itéltek. A piactéren a tömeg közé löktek a szekérről. Tudod, az alja nép mindig is élvezte a grátisz-cir162 163 koszt: leköpdöstek, megkőveztek, hajamat, végtagjaimat tépdesték. Végűi máglyára kőtöztek. Még éltem, amikor meggyújtották alattam a rőzsét. Mit mondjak?! Nem volt egy Pepsi-érzés! - Oké, Hanna, örülök, hogy jó! vagy. Rohanok haza. Ebédet kell készítenem, és ez idő szerint, épp ütik a delet, és még főzni sem tudok. Ja! Képzeld, Jaspis beesett hozzám. Kiborult a htiszéves érettségi találkozöjától. Még a whisky sem tudta meg igasztalni. Most alszik. Lehet; hogy kapuzárási pánikba esett? - Hol van még a kapuzárástól: ? Ez csak egy szimpla páník, megesík míndnyájunkkal, bármely életkorban. Csókoltatom. Ebéd után átfutok, és becsukom a démonkapuját, elhajtom röla a szellemeket, meg amit kell. - Kösz. Tönie sarkon fordult, és hazafelé indült. .Minden irányból újabb érdeklődőt érkeztek a
fűszerüzlethez, megtudni: ki nem nyughat karácsvny megszentelt nap ján se?! Ez ugyan nem derült ki, viszorít felnlinúlhatatlan jól szórakoztak: szörnyüikődtek, sopánkodtak, leszőgeztek néhány életbölcsésséget hiábi no, a bűnöző űnnepnap is bűnözö; kelien nekünk amnesztia! ; faredőztek az adrenalinban. a Barret szivarral a fogai közt az emeletre vágtatott, hogy a lány távollétében felszerelkezzen némi fehérneművel a szekrényéből. Úgy vélte; vérkín lenne tőle kérni. Viszont már csakugyan ildomos lett volna felöltözni. . Voltaképpen a csupasz bőrére is felhúzhatná a farmert. Az első órában nem is szenvedne nagyon. De valamivel később már kiállhatatlan győuelmek perzselgetnék. Az ujjnyi vastag belső varrások magtalanná dörzsölnék, a sprőd vászon kegyetlenül horzsolná, smirglizné, ráspolyozná kényességeit. Tudta, emlékezetből. Mit nem próbáit még ki, ami öcska?! A lány szobájába rontott, feltépte a szektényajtöt, és válogatni kezdett a finomabbnál finomabb fehérneműk között. A csipkéset félredobta: cic más és szúr. A piros színüeket is odébb hajította, úgyszintén a feketéket. Melltartóra nem vágyott; a harisnyakőtők sem izgatták fel. Igazság szerint persze felizgatták valamelyest, de ilyenkor nem saját alakjára képzelte egyiket sem. firről meg eszébe jntott, hogy oké, lop é bugyit, tágasat; lehetőleg selymet, simogatót. mi van akkor, ha netán, esetleg - bárha! - közelebbi kapcsolatba kerül a lánnyal?! És egy szép pillanatban ott áll (fekszik, térd.el) a nő előtt: önfeiedtkacéran lecsúsztatja a nadrágját... Nos, cseppet sem szexis egy kétrét görnyedten, vinnyog a kacarászó bige: Mi, főbb, a megtévesz164 : 165 lésig olyan, mint egy kelekótya kotlós, amint világgá kárálja tojáskája születését. Barrel Ieejtette a szivarhamut, nem először.. Ez ízben azonban kiégette vele a tenyerén méricskélt vajszín nadrágocskát. Hát ezt el kell tűntetni! Felhúzta a bugyi delictit. Eligazgatta meggypi'ros slafrokját.
Rövid töprengés után véget vetett az illetéktelen vizitnek, és hálókamrájába sietett. Míg ő bugyogözott, az előkertben lappangó Púder, hóna alatt a cserekészülékkel, Tonie távozásának megörülvén, hosszan tépelődött, miként osonhatna a hajlékba. Tisztán látszott, hogy a telefonra nem lesz szüksége, hiszen a ház úrnője eltrappolt, tehát nem ürügy kell a bejutáshoz, hanem egyéb fifika. Ám megígérte az átkozott ketyerét, és ugye: úriémber nem strici, ezért magával cipelte az ajtóig. most hogyan tovább? Megnyomorgatta a ki sgombot, dewaz nem fordult el. Vállát a üeszkához feszítette. Íg,éretes roppanást hallott: Térdét is odaékelte. Recsegés hallszott. Előreőklelt a fejével. Az ajtö kitárult. Púder hátrasandított. Senki nem járt az utcán; naná, hisz minden épkézláb ember a sarki üzletnél tolong, hátha vért lát. Az előtérbe lépett, leverte a havat a cipőjéről, lábujjhe ,yen a nappaliba ügetett, az asztalra tette a telefont, majd jótettétől elragadtatottan keresgélni kezdte a fali konnektort, hogy életet leheljen a készűlékbe. Sokáig elvacakolt a kiismerhetetlen faburkolaton, de végre kapása volt. És ekkor az éter ámok!- zajt hallott az emeletről. Léptek indultak lefelé. Két lépés után megtorpantak. Csúful elnyújtott ásitás bődült. Női hangon. Püder helyben futott. Ki ez?! Miért?! S ő most hová egyen? Az ajtó felé menekült. Kulcs csusszant a zárba. Az ásítozós bula folytatta útját lefelf. Púder hasra vetődött, és a. kanapé alá préselte magát. Jaspis körülnézett a néptelen nappali'ban. A konyha hideg, etíéd sehol, lélek se jár. Lerogyott a kanapéra. Újra ásított. Jó ötlet volt, hogy lefekűdjőn, de hiába, ha eggszer napok öta álmatlan. Inkább elűcsőrőg itt, ősszeszedi magát, és amikor már nem billeg annyira a cipősarka, taxit hív. Majd. Felemelte a lábát, végigsimított a harisnyaján, ellenörizte, hiánytalanok-e a karátok a bokáján te-
kergőző aranyláncon. Púder a kínok kínját állta ki alant. Nyílt az ajtó. Tonie a csizmájáva! veszkődött az előtérbea. Előreküldte a hangját: 166 16? - Képzelje, úgy tudtam, hogy a hüllők téli álmot alszanak. Erre most kígyónyomokat látok a havon! Púcier az ajkába harapott: a tetefonkanbc! Amit maga után vonszolt! Jaspis ásított. - Szörnyen izgi. Tonie a nappaliba kandikált az ajtófa mellől. -Té vagy az? Nem alszol? -Dehogynem. Alvaülő és hasbeszélő vagyok. - Esetleg részeg. - Hallgass ide, filozófiát mondok! - szólott Jaspis elmélyített-rekedt hangon. - Most jnttem rá: baromi nagy szigetek vannak a vílágban, és liajótőrőttek lézengnek rajtuk! A húg háborítatlanul tovább csacsogott: - Visszamentem az ajtóból, mint . egy Bőrhárisnya. A kígyönyomok az egyik boróka alól indulnak. Jaspis felcsattant. - Nem hallottál éppen eleget a légkör feltnelegedéséről?! Tessék, itt a bizonyiték! Hívj fel valami ornitológust, neki újságold el a felfedezésedet! - Inkább hüllész kellene. Hogy is hívják a kígyol6gusokat? - Nyomatékosan megkérlek, fejezd be a kígyozást, mielőtt még megtébolyítanál! -jó, csak állati fura hóvizkor... - Édes húgom: köss! Mi lesz a karácsonyi ebéddeI? Venct ged van; kettő ís! Habókos vérem, a mai nappal kivételt kéne tenned: ez ünnepnap! Ugorj a kőtényedbe, és főzz! . - Nem tudok. - Nem újság. Végy egy szakácskőnyvet, nézz szét a frigóban, és melegíts meg valami konzervet. Éhen veszek. . - Nem éhes vagy. Ég a gyomrod. - Hát ez derék! Te mondod meg nekem, hogy én mít érzek a bensőmben?! Tonie beljebb lépett. Azután a meghámozott bőrőndig meg sem állt.
Kézbe vett néhány balul járt ruhadarabot. Dévaj fény lobbant a szemén. Nem tört ki rőhögésben, . tudta, my a diplomácia, elmebajtan, tap ntat. A jó Barret odafenn gubbaszt, teljes letargiában. - Hé, Hasfelmetsző Jack! - kiáltötta. - Jőjjön lel Hiányoljuk! , Púder majdnem kimászott a kanapé alól. Uriember megy, ha szólitják. Azért még időben ráébredt: nem őt hfvják, mivel ugyanis ő nem fenn vas, hanem Ienn, következésképpen... Micsoda?! Konkurerrs az emeleten?! Kicsoda ! Hogy merészel?! Dűhében kicsi híján az aranyláncos bokába harapott. Meg egyébként is szívesen belerágcsált volna, az első pillanattól, mióta csak az orra elé tették; világéletében gourmand volt nőűgyekben: Barret dünnyög'vtt valamit a magasból. Tonie belátta, nagyobb a baj, mint hitte. A pasasnak höhöm lelke van, és éppen azt fájlalja. Felszaladt a lépcsőn. A férfiút az ágy szélén lelte fel, kuporgott az istenadta; még az ezűstpók is morcnak rémlett a bal fűiében. . A lány leült mellé. Átölelte a vállát. 168 .. . . l69 Grand szemérmesen eligazította kőntösét, és összezárta térdeit. Aztán a bokáit is. Szorosan. - Ne búsuljon, áthidaljuk a dolgot - duruzsolta Tonie. - Szétnézek Jost bácsi holmijai közt. Biztosan találunk néhány használható apróságot. - Nem kell. - Miérc nem? - Mert nem. - Csak?- kérdezte a lány. - Ügy van: csak. - De hát nem járhat egész nap ebben a borzalmas slafiban. Legalább a gombokat hadd vasrjam vissza! Hová lettek a gombok? Ekkor megszólalt egy hang a fejében, s azt kuacogta: megette a höember! Nahát, ezen gondolkodni kellene. De hol van erre idő?! -Ne varrogasson semmit a pongyolámon!morrant Barret. - Még alánéznel -Na és, nagy`újság lenne, amit Iátaék? Har-
mincéves vagyok. - Akkor még!? Ennyi idős korára centire tudhatná, mi mekkora újság! Kérem, ha nincsenek erotikus szándékai, engedje el a vállamatl - Barátilag ölelem. - Ez olyan képtelenség, mint az egyénes bumeráng. - Oké, Barret. Rossz formában van, pech űldozi. De hiszen azért jött ide, hogy kikapcsolódjon, töltődjőn, űdüljön. - Mondok valamit: ittlétem nem űdűlés! Ha esetteg mégis, akkor olyan, mintha mondjuk Birkenauba kaptam volna beutalót! El tudja képzelni, mit áll ki egy férfiember, aki ünnephosszát m ggyvörös klepetusba kényszerül? - Hát vegye le. T Mindjárt lekarmolom a skalpomat! Hogy egyszerűen ne ís rezzenjen a problémámra!? Tudja, mit? Beszéljűnk másról. Nem alakoskodom tavább. Ez egészen egyszerűen tarthatatlan. Elmondom a valót. Utána statáriumot ülhet fölöttem, föbe lőhet, megégethet, ha úgy szottyan kénye, bánom is én! Megszólalt a telefon. A telefon?! Egy emberként szöktek talpra. Barrel azt sikította: a szerelő! Tonie meg ezt: Hanna! Borzalmásan futásnak eredtek. Összetorlódtak az ajtóban. Egyikük sem akart udvarias lenni, félrehúzódni. Ha akartak, se tudtak volna. Úgy egymáshoz szorultak, mint a hasuknál egybenőtt sziámi ikrek. Vagy inkább úgy, mint a... - Erre most nincs idő - mutatott rá Barret. - Szívem szerint én is töbó felhajtást szentelnék neki - állította Tonie. - Halló! - mondta Jaspis a nappaliban: - Kicsoda? Azután felkiáltott az emeletre. - Van itt valami AzI Roses? - Mondd, hogy téves! - ajánlotta a hüg. - Na nem, ezt egyszer elsűtőttem a kaputelefonba, merő humorból! Erre apa sarkon fordult, és hazament! 170 . i7i - Tegye le a kagylót! - űvőltőtte Grand. - Elmá-
zolja az ujjnyomokat! - Szerintem úgyis csak Hannáéi hemzsegnek rajta - legyintett Tonie. A pasas ideges feszültsége lelohadt. - Szóval m aga hozta a készüléket a barátnőjétől?! -Az elején kezdem. Valaki leütötte és lemezteleW tette a fűszerest hóhányás közben. Szerintem a gázszerelő, mivel rajta láttam a markecgünyát. Utána valaki, vagy másvalaki letaglózta-és ruhát tanította a rendőrt, amint az olvasott á hóban, vagyis: nyomozott. Ez egy uiziformisgyűjtő lehet, vele talán még nem is találkoztam. E két esemény között a telefonszerelő besétált Hannához, lenyülta a készülékét, és.:. És az most itt van. Na. Érti már? - Hogy jött be? - kérdezte Grand, mert persze nem értette. Tonie a homlokára csapott, és felkacagott: - Hű, de hülye vagyok! A hüllők igenis végigalusszák a telet! Nem melegszik a légkör, az emberiség megmenekülte A telefonzsinór kígyózott a havon. Hát; nem tudom, hogy jött be. Maga volt itthon. . - Nyug1- mondta Barret, mivel azt nem mondhatta: akkor éppen a s ekrényében voltam otthon. - Fenét nyugi: A telefon Hannáé. Vissza kell adni neki. - Sajnál tőle pár csendes órát? -Apropó, képzelje; két régebbi inkarnációjával is találkozott tegnap éjjel... Barrel ínterruptálta kőzlendőjét. -A barátnője metafizikamával majd máskor foglalkozunk: Most huja ide a nővérét, és maradjanak itt mindketten, amíg azt nem mondom, hogy miazma-mentes a légkör. - Mi van? Mi tőrtérit? -- kérdezte Jaspis. - Ez űdülés?l - nyögte Grand. Tonie hangosan tűnődött. -Nem vagyok egy kekec tipus, de szerintem valami folyik itten. Míután a nőket az egyík szobába zárta, ahonnan azok - a rókavár-jelleg folytán - megerőltetés nélkűl kiszőkhettek volna, ha akarnak, Barret töprengésbe gőrnyedt a -lépcső felső fokán: Mármost. Ha nem téved; a kretének mit sem
sejtenek ittlétéről: Az, amelyík telefonszerelőnek adta ki magát - Púder; a nőhalál! - nagy valöszínűséggel itt van a házban; bizonyára a pincét kotarja, s fáradsága jutalmaként előbb-utóbb megleli Procc kolléga korpuszát. Akkor lóghatott be, amikor Tonie elment, ő a szekrényt tárta, és jaspis még nem ment le a nappaliba. Viszont: Atighogy az utóbbi l eves szamárásítozás közepette lebotorkált, a . lány is megérkezett. Az áltelefonista sok ídőt elvesztegetett, mig a készűléket a hírhálózat keringésébe kötőtte: Mí van, ha a pincébe le sem jutott? Akkor hová bújhatott? I72 1?3 Bárhová. Ez az átokhágta fészek csupa zeg és zug. Hát akkor nincs más hátra, ízről ízre át kell kutatní az egészet. Meg kell találni Püdert, mielőtt elürhodík rajta a kísértés; és hobbizni kezd a nőkkel. Voltaképpen az volna a legésszerűbb, ha hívná a zsarukat, azok majd mindent eltílolnak, és végre jőhet az angyalünnep. Hah? Ő lenne az első, akit lekapcsolnának, mint lel-ketten, gaz szélhámost: menten kiderülne, hogy meghiúsitotta Toníe tandíját a zsilettreklám ípsével; hímbójában elgáncsolt egy ígéretesnek tetszö párkapcsolatot. Még képzavarnak is pazar! Párkapcsoláth:óz itt van ö. Jóllehet, kíssé sápadt (a sittől), azért még egészen jóképű. Leszámítva, hogy áthatóan ideges (a vége-hossza nincs haza dozástól), tragikusan űgyefogyott (no comment) és pongyolát hord, lényegében mádnivaló. Tonie ehhez tartsa magát! Míg ö tisztázta önnőn személye iránti gyengéd érzelmeit, és keresztényi jósággal megbocsátotta magának összes vétkeit, Púder a fiilét hegyezte a kanapé alatt, s a csend hallatán felbátorodott. A háziak nyilván elfoglalják magukat odafenn. Netán gruppen etyepetyéznek?! Mellesleg hálásab, bak is lehettek volna a tejefonért! Különásen a pacák megnyilvánulása volt felettébb modortalan. Volt még valami a fickóban; valami átkozottul idegesítő. Hát persze! A hangja! De miért? Pokolba vele. Irány a pince!
Púder kimászott a kanapé alól. Barrel leért az emeletről.. Talpa csattoghatott volna a lépcsődeszkán, de nem tette, mivel a legjobb pár zoknimaradékát viselte, a szárahagyottat. A négykézlábazó sorozatgyilkost meglátni és a levegőbe emelkedni egy pillanat műve volt. Grand átszárnyalt a nappalin, át a kanapé f" lőtt, és zuhanórepülésbe kezdett. Fúder viszont viharvsan felál t. Iszonyatosan összecsattantak. A cienevérember frontáIís része totálkáros lett. Katasztrófa-látványossággal főként az orra szolgált: 'gejzírjelleggel dőlt belőle a vér. Púder fatálisan szenvedte el a balesetet. Semmit sem látott, csupán a becsapódást és a taglót érzékelte. Ájulását megelőző, tolsó gondolatkísérlete ez volt: Iehel, hogy lassan megszokom a folytö... A szőnyegre borultak, úgyszólván meghitten: a nőfasírazó hevert alul, BarrQt a hegyében,. szétvetett karral, nyőszörögve. - Báskor az Orient Exbresszel űttesd el bagad - látta el kései tanáccsal áldozatát, mielőtt lekecmergett róla. Kicsi darabig kábultan kőrözőtt a szobában. Végigturkálta a pongyus zsebeit, de csak egy marék csillagszóró akadt a kezébe, arra pedig egyáltalán nem volt szüksége, anélkül is szerfelett kágrázott. Végz e elpörgött az asztalig, Iekapott róla egy damasztszalvétát, és az ot rára szorította. I ogy ekkor mit mondott, azt a legtalpraesettebb logopédus .sem bírta volna értelmezni, nem is számít, úgyis csak valami ordenáréság lehetett. I74 175 . Rádőbbent, hogy vérzésére, kinjára egpetlen gyögyír létezik. jég. Jeget! Ügetvést megkerülte a konyhai pultot, feltépte a hűtőgép, majd a fagyasztórekesz ajtaját - és ekkor belenyilallott a lelki fájdalom: lehet, hogy szive hőlgye tők trehány ? Tonie Sinkel, a csodás hajú, gazellakorcsú nő nem tenyészt jeget a háztartásában! A tetemes fagyasztórekeszben akár egy hokedli is elfért volaa. De nem volt benne hokedli, sem egyéb. Semmi, az égvilágon semmi sem volt benne!
Csak a hideg. Grand a rekeszbe dugta a fejét. Azután belehajtotta. Lűktető homloka és orra sisteregve elérzékel 'lenült. Lehunyta a szemét. , ó, már majdnem egész,jó, és mindjárt rőkéletes Iesz. - Barret! - kiáltott a lány a lépcső tetejéről. Lejőhetek? Miazma-mentesített már? A nyomorú Batmaa felnyőgőtt. .Kiszabadult! Mindjárt lejőn!A miazma meg elnl van! - Várton! - sikította. Szava furcsa tompán hangzott a jégszekrényben. Felemelte a fejét. Azaz csak felemelte volna. Aprócska nehézsége adódott:v érzö szaglószerve ősszefagyott z gyógyírral. Holott pedig hányszor óvták sráckorában, hogy nedves orral, pucér nyelwel ne ayúljon jeges korláthoz, kilincshez?! Emlékezhetett volna, mert per sze hozzányúlt: hiszea tiltották! Ha megpróbálja eltépni magát a rekesz fatátöl, az orra bizonyosan leszakad, lehet, hogy nem teIjesen, de hát az már holtmindegy, mennyire leprás benyomást fog kelteni ezután: kicsit Ieprásat vagy súlyosan leprásat!? - Maradjon főnn! - kiáltotta. Páragomoly tódult elő a szájából, érezte langyosát. Megvan! Ha kitartóan liheg néhány percig, végűl csak leolvad, nemde!? Így aztán hozzáfogott. Lihegett, zihált, szuszogott, hörgőit, egyre nagyobbra tátott szájjal, hogy mielőbb szabaduljon. Csatornává formázta a nye!vét, és forró nyálat folyatott maga alá. Amely üstőllést megfagyott, amint a rekesz aljára csnppent. Turbóra kapcsolt. Kőnnyezett kínjában, de ez must őrömére szolgáit: a só majd segít. - Mit csinál? - szőrnyedezett Tonie odafent. - Találja ki! - vágott vissza dühösen. - De ne moccanjon! Lihegett tovább. Fészegette az orrát. Semmi jó sem tőrtérit. - Szerelmes, Barret? - találgatott a lány. Nem felelt, azt latolgatta épp: ha elérné innen a csapot, forró vizet csápolhatna a rekeszbe. De . sem érte el. Ha legalább egy kés akadna a kezébe! Hátra-
nyúlt, körbetapogatott, ujjheggyel elérte a pult sarkát. Lesodorta róla az orchideás vázát, a skatulya gyufát, egy poharat, egy kiskanalat, egy... Mi ez a kupleráj?! Elbődült, mint egy sárkány, fűzes levegőt okádott a fagyos környezetbe. És elszántan felrántotta a fejét. . Orra elvált a jégmágnestől, cserébe kisebb agyrázkódást. szenvedett a koponyáját ért űtéstől. Kihátrált a frigóból. Tudta, hogy szanatóriumba kel! mennie. Sűrgősen. . Tonie Iefelé indult. Ugrott a szani: a miazma a szőnyegén hevert, teljesen szem előtt. Grand a korpuszhoz rohant, és lázas erőfeszítéssel betuszkolta a kanapé alá. Az orrából őmlő vér ezernyi pecsétet ejtett Púder ruhájára, de legalább sem a szőnyegre. Tonie a tetthelyre érvén a következő képet látta: Barret a hencseren kinyúlva tatnponál a damaszttal. - Jézusom - nyőgte aggódón. - Maga a -katasztrófák őrökős címzettje. Mi történt? Legyintést kapott válaszul. - Hol a szerelő? - kérdezte. - Bi boga, a szerelők bérlőszentje?! - morrant Grand a véres szalvéta alatt. - Bekötöma. Tanultam. Parittyakötést kell alkalmazni. Ha! egy .parittya? - Bbbböv - mondta Barret: - Istenem, mága nagyon drága, kedves, jámbor ember!-Tonie egy csomag papír zsebkendővel a sérült mellé ereszkedett. Elvette tőle a lucskos szalvétát, és gondoskodón fölé hajolt. - Csukja be a szemét. 178 f Barret megtette, a karjait is szétvetette; érzékeltetvén: átengedi magát. Effélét cselekedett Púder is a kanapé alatt, noha ő öntudatlanul. - Nahát! - sóhajtotta a lány, immár a második zsebkendőt használván. - Biztosan fáj, amit müvelek, és mégis milyen finoman markolja a sarkamat! Szorítsa meg nyugodtan.
Grand megmeredt. A sarkát?! Ő?! Neki?! A francba; Púder! Ez még a dőgkútban is nőkőn babrálna! Kinpújtotta a korpusz felé eső karját, hogy visszatőmködje az elszabadult végtagot. Nem érte el. Fú,jdaiom, ez a ineg ilágosodás nap,ja: rövid a kamm, már az előbb ü kurta volt, úgyhogy állandósult. C sszerórpedtem! , Barret lelke porrá tőrt. Am ez még nem adott okot arra, hogy ne tegyen valamit Púder tolakodása ellen. Faltünés nélkül nem nyújtózkodhatott; valahogy azonban el kellett jutnia az ótvar végtagig. Vergődni kezdett, . miként azt a haldokló hattyütól leste . el az operában, azt mímelve, hogy a lány gyötrelmes dolgot művel az orrával. Sikerült. Megkaparintotta az ellenfél csápját, és a kanapé alá tördelte. Azután Tonie térdére ejtette a kezét, egy percig is elhevertette rajta. Ekkor eszébe őtlött, hogy igazítania kellene a kőntősén, nehogy kivillanjon a csent bugyi. - Talán már jó lesz - mondta a lány. Elállt. - A stressz öli meg az embert, a stressz - söhajtott Grand. - Nem a halál. - Ör
zoknit stoppolni, rizíbizit főzni és megmutatta, melyik gombot kell benyomni a mosögépen a tíszta ing elnyerése érdekében. - Na és a szex? - Én is ezt kérdeztem a mamától, mire ő tágra nyílt szemmel rám csodálkozott: ó, édesem, a há= zassági szex olyan, mint a korpakeksz; mondd meg igaz lelkedre: hát kwánod!? Tonie elhüzta a száját: - Magát aztán derekasan felkészítették az életre. - Igen - bólintott büszkén Barret. - Ideje nadrágot húznom. - Hozok fát a kandallóba. - Mit csinál?! Lemegyek a pincébe -- tudatta a Iány. - A pince tílos, mondtam már! Egerek, pókok, százlábúk és ezer más veszély! Nadrágot öltök, és mindent kézbé veszek. Foglalja el magát valamivel. Például felhívhatná Hannáját. - Meddig kell még írt rostokolnom? érdeklodőtt Jaspis az emelettői. -- Tud rizst hámozni? - kérdezte Grand. - Mert akkor tejőhet. Főzni fogunk. Maga rizst hámoz, én fát hasogatok, mégpediglen a saját hátamon, hogy kandiban maradjak: Szerintem a rizst nem kell hámozni -- vélekedett jaspis lefelé indultában. Úgy kapaszkodott a lepcsőkorlátba, mint egy járni tanuló bölcsődés. - És ha mégis kéne, helyből lefogadom, hogy a húgocskám háztartása nélkülözi a rizspucolót. - Ellenben csőngettek - mondta Grand, mive! uBYanis csőngettek. És lödult ajtót nyitni, mert most aztán holt elege volt már a szerelő-invázióból. Pirospozsgás fiatalok álltak a küszőbőn, Szám szerint hárman, életkoruk négytől tizenkét évig terjedt, borzalmas méretű csomagok tornyosultak korütöttük. A ház előtti járda meIIőI éppen elsűvített az őket ideszállitö taxi, A látogatás visszafordíthatatlannak rémlett. 180 181 i ,. ..,, Barret elálTta az ajtöt. Gyanakvón szemlézte az arcokat. Megfordult a fejében, hogy valamelyik
excellatársa lcázza magát ily módön. Egy nagyhód három kicsi. Ügyes. Ám mert ilyet még nem hallott, elfogadta, hogy ez képtelenség. A kölykök is sandán méregették.a küszöbre dermédt slafrokQs figurát, és látszott rajtuk: tüstént kritikával fogják illetni. Barrel hátraszólt. - Van itt valaki, aki három serdűletlent vár ebédre? Volt ott valakí, akí kérdése hallatán hisztérikusan felsíkoltott a háttérben. Tonie elkínzott nyögéssel felelt növére kitörésére: - Gké - mondta Barret a fiataloknak. - Itt ismernek benneteket. Bejöttük? A leánykák mögött álló, száznyolcvan magas, negyvenhatos lábú, tehát úgy cirka tizenkét éves legény felmordult. - Naná, majd itt pakoljuk ki a fogkefénket a havon! - Jó sok fogkefét hoztatok - vélekedett Grand a pakkokra mutatva. - Gondolom, sokáig maradtok. - Seggfej - sziszegte a serdülő. = Jockey vagyok. Maga kicsoda? A nagyu neurotikus lesz, ha megtúdja; hogy felvette a pongyoláját. - A nagyi máris neurotíkus - mutatott rá a kőzépső gyermek, aki tán tízéves lehetett: százhetven nyurga volt, negyvenes csizmát viselt. - Legfeliebb nem tudja meg - mondta Sarret, a fiatalok tapintatos voltát puhatolva. - Megtudja! - szőgezte le a Iegkisebb orgonasíp 1g2 hetyke piros sapkában, szőrmekabátban, strandlabda-dundin. Ő talán négyéves Iehetett: kicsi volt, felszegett állú, bájos orcagödrőcskék gőgő5íterték vonásait. - Na, és apátok hol van? Netán a következő taxíval várható? - A fater nem jön - dörrent Jockey. - Ki maga? - Barretnek hívnak. -Amúgy kicsoda? Csak nem Tonie krapekja? A másik pacákok legalább gatyában jártak. -Úgy érted, hogy az lődeim nadrágot viseltek? - Úgy is érthetem. Hol a nagynéném? - Letargiában. Ugyanis attól tartok, sem számitott rátok. - Attól tnég bemennénk. Zimi vas idekinn. Ma-
gának mindjárt koppanva leesnek a mögyorói. E prognózis hallatán az édes leánykák kuncogásban tőriek ki, mellyel végezvén a nagyobbik feddőleg fivérére szólott. - Viselkedj, Jockey! Gondolj a társadalmi pozzc ciónkra! - Biabla! - fórmedt a szólitott. - Szörnyen helyesek! - mondta Barret, az ajtó= hól ellépve, immár a mőgőtte toporgó Tonienek. A lány süketnéma jelzésekkel próbálta a férfi értésére adni: egy szót se szóljon Jaspis ittlétéről. Grand hallotta is a felfelé inaló nővér talpdűbör.gését, ám úgy tett, mintha nem értene jelbeszédül. - Hőlgyem, a helyzet kínos, és egyre csak kínosodik-jelentette komornyikos meghajlással. Tonie nem felelt, fanyar mosollyal fogadta a beáradó seregletet. 183 . . a .. -.t . . f: A srácok beözönlöttek. vszont az ősszes csomagjuk kinn maradt. Az utolsóként belépő Jockey lekezelő-kevély píllantást vetett az ajtónállóra, akár egy gróf fi. Barrel értett belőle. A küszöbőri csoportosuló bőröndökre nézett, arcán elömlött jellegzetes vigyora. Biccentett, és becsukta az ajtót. - A mosti közbiztonság mellett nem tanácsos önzetlenül hagyni a holmit - mondta. - Még egy rakomány fogkefét sem: - Hozza be! - parancsolta a nagyobbitt Ieány. - 4 5amantha nyögte Tonie. A briliáns Iogikájú Grand megjegyezte: - Gondolom, a parányi lánykát meg Pamélának 'hívják. Szűletésükkor nem volt kéznél az utónévkönyv, csak a tévéműsor. - Úgy van - bólíntott Tonie. Végignézett jővevény szerettein. - Srácok, ne szórakozzatok Bar=ettel! Hozzátok be a cuccotokat, azután leülünk és megbeszéljük, mi tőrtérit veletek. - Amúgy hogy vagy? - kérdezte Jockey félvállról. - Már nem kergeted a kis fehér egereket? Tonie a pasashoz fordult. - Arra céloz, hogy egy ideig be voltam dilizve.
Egy ideig?! - csicsergett Pamela. - Anyukám szerint ilyennek keletkeztél. - Jaspis ezt remekül meg tudja itélni - hagyta rá a cimzett. - Ő világéletében az abszolíct normálís volt. Erre vall a keresztnevetek is. Na, cuccaljatok be. Miután ét megtörtént, a fiatalok a kanapéra roskadtak. i', 184 Ennek láttán Barret memóriájában felrémlett egy s más, tehát alaposan leizzadt. Íziben kidolgozta a stratégiát: kölyköket felcsalní az emeletre, mzazmát letrógerolní a píncébe, Télapó al szuszpenzort hozatni. - Parancsoltok egy korty whiskyt? - érdeklődött házigazdásan. - Minden alkalmat megragad, csak hogy piálhasson, mi?! - förmedt rá Jockey. - Az utcára is kimegy a nagyi göncében? Van egyáltalán sajátja? Vagy netán egyenesen a sittről jött? Apu mondta, hogy most egy sereg gazember tödult ki a bőrtönökből, mindnek kivan a segge, karácsonykor nem a Mikulás fog ki-be járni a kéményen, hanem a betőrők. - Atyád elmés ember lehet - fanyalgott Grand. - Az is! - vágta rá á serdületlen. - Derék - bólíntott Tonie. - Na, ki vele, mi szél hozott benneteket? - Itt van az anyu, úgyis tudjuk, hogy itt van az anyu! - nyafogta Pameta. - Karácsonykor az anyukánk mellett a helyünk. -Azért nem lehetett olyan nagyon rossz sorotok az apukátök mellett sem. - Anyu szégyellhetí magát, hogy éppen a szeretet szent ünnepén csinálta meg a cirkuszt, amikor pedig a családja mellett lenne a helye nagy-nagy békességben! - jelentette ki a kicsi lány. Szőrmekabátját levetve sem lett vékönyabb. . Tonie felsóhajtott. - Téged Indigónak kellett volna keresztelni. Szó szerint idézed apád szövegét. Anyátok egyedüllét185 -, -nem, amikor nemreg én jártam hasonio csukáre vágyik, ha ma, akkor ma. Ennyit Jeremy is
bírhatott volna veletek.bon, tudjátok, az volt a fixa ideám, hogy mókus- A zanyut akarom! - ordította Pamela, majd el-formára keli nyesnem minden bokr t a várostorzult arccal, hosszan sikított.bon, kőztéren és magánkertben egyaránt, nagyon kimerítő dili volt máskülönben, pláne, mert még Barret összerezzent. EtEől a szirénhangtól a holtak is felrebbennek, pláne P'úder! A fejlődő sze ivezetrelőttek is rám közben, yém csak légpuskával, hapisszegett.nem vadászfegyverrel és kézi rakétavetővel, is, szóval amikor én nem voltam igazán jól, a ti Samantha elhúzta a száját. -Mostanában folyton ezt csinálja. Nem lehetángyotok karolt fel, rém türelmes volt, mindig kibírni. Ha csitítja; még jobban sikít:.gyeagéden csavarta ki a kezemből a metszőollót; phazavitt, beadta a gyógyszereimet, efektetett és - És ha a fenekére vernek - érdeklődőit aasas. y gbetakargatott. Pedig milyen helyesek a mókus- Mit forgat a fejében - n ő őrt Tonie. - Szadista-vetette oda megvetően Jockey.forma bokrocskák! Jelenleg új formáció kiötlésén Samantha újra elhúzta a száját. Bátyjára sandított.dolgozom. Azt hiszem, dúsitani fogom a reper-Ez meg őrökké agresszív. És .neki mindenkitoáromat: kiscsibe és csiguci lesz a következő bozótfazon! Egyébként díjtalanul nyesek. Van kerhülye buzi. Pamela ismét felsikított.retek, bukszusos? - Gratulátok a kis rokonokhoz - mondta Barret,,- Ez hűlve?! - nyögte Jockey. a megroggyant vállú lány kezét rázogatva. - Merő- Nem átlagos pasas, az biztos - vont váltat a boldogság lehet az élete.lány. - Nahát, szóval: Q a barátom. ` = Ki ez?- szivózott Jockey. - Hányszor kérdez-- Ha meg találna halni, tömd ki okvetlen ta!nácsolta a fiú. - Ha nem boldogulsz, hozd el netem már -Úgy érti - magyarázta Samantha -, hogy mi-keni mélyhűtve, már többször is preparáltam, érlyen pozíciót tőit be melletted.tek hozzá. - Barrét? - söhaitotta Tonie. - Hát... hát ő a...Pamela felsikított. Vörös arccal, dülledt szem- Nagyon régi barátok vagyunk - ragadta el amel üvőltött egy percig, majd varázsütésszerűen szót Grand. - Még az előző életünkből ismerjűk s k a vonásai, s azt mondta: 'egymást, a jelenlegiben még jobban elmélyítet-- Kitömte a halott papagájt, az elgázolt cicát az tűk a kapcsolatunkat. Azért vagyok itt, hogyutcáról, és majdnem kitőmött egy alvó
kutyust is, emlékeztessem: négyóránként vegye be a dilidrazsét,de az szerencsére felriadt, és megfenyegette a foeste mosson fogat, reggel igyon tejet, délben.gaival, hogy majd jól megharapja! Anya nem szeegyen halat. Ne gondoljátok; hogy ez áldozat, ó,ceti, ha tömdös, mert az ő kozmetikai vattája fogy i86i87 el tőle, később meg szőrnyen bűdvs Iesz mindenütt a házban. Barrel köhintett, s megjegyezte: - A mamám, amikor agglegénnyé nevelt, a gyerekáldásról... vagy az áldott gyerekekről is ejtett néhány szót. - Például? - Az apröságok élőit inkább nem idézem a tanácsát. - Majd visszatérünk rá - fenyegette rrteg Tonie. A serdülőkhőz fordult. - Nyugodjatok meg, anyátok egészséges, legalábbis szervileg. Bátran hazamehettek. - Nem lehet! - mondta Pamela. - Apu elment otthonról, a bejárónő szabadnapos. Elhoztuk a cuccunkat, rn.eg az ajándékokat is: Nálad üljük meg a karácsonyt. Te is kapsz meglepetést. - Már megkaptam, és még nem is vagyok túl rajta. Jeremy miért gondolta, hogy hozzám keU címeznie benneteket? Samantha, a család esze, felsóhajtott, mert az idegeire ment, hogy a nagynénje tök értetlen. -Apu kikővetkeztette, hogy anyu csakis ide johetett. Ad egy: a barátnőívei níncs olyan barátságban, hogy karácsonykor a nyakukba varrhassa magát. Ad kettő: a nagyiékhoz tutira nem ment, mert velűk már öt perc után üvöltözve vitatkozna. Ad három: senkí más nem jöhet szóba rajtad kiv-ül, mivel neked senkid sincs, mióta begolyóztál; te frankón,dilis vagy, két lütyő egy pár, percek alatt extázisba juttatjátok egymást a nyavalygásaitokkal. Tonie talpra szökkent. - Hol az apád?! Beszélni akarok vele! - Elment, és nem mondta meg, hová! - kiabált jockey. - Te már régen becsavarodtál, ők viszont direkt megvárták vele a karácsonyt! Ezt tették velünk! - Sajnálom - sóhajtott a lány. Visszaereszkedett
a fotel karfájára. - Higgyétek el, őszintén sajnálom, dé momentán az a helyzet! hogy... E1 fenébe, halljátok az igazat: rosszabbkor nem is jöhettetek volna. Itt nem maradhattok. Pamela sikítozni kezdett. Samantha amolyan nem rnegmondcam? arckifejezéssel, jegesen vigyor gott: Jockey az asztal lábát rugdalta. Az asztal a lábát fájlalta. Barrel a konyha felé somfordált. - Hol a rizshámozó?- kérdezte. - A zabhegyező mellett - vetette oda Tonie. Véreim, vegyük fontolóra, mit tehetünk. Anyátok hollététől fiiggetlenül elmehetnétek példáu! a nagyiékhoz. - Nem megyűnk! - jelentette ki J'ockey. - Az anyut akarjuk A nagylék örökké vitatkoznak egymással, és mert süketek, akár az ágyít, űvöltenek, és a tévéjűk is egész nap ordit, és tapodtat se megyűnk innen! - Hallgassatok az ángyotokra! - tanácsolta Barret, kezei közt a konyhakész rizst tartalmazó dobozzal, a vajtartóval, egy zacskó fűszerporral, a vízzel töltött mérőpohárral és egy óriási piros lábassal. - A diligyógyászok megtiltották neki, hogy emberek kőzé menjen. Következésképpen át emberek se mehetrtek őközé. Nagyon veszélyes. Én percenként heves sziv188 I. 189 dobogást kapok tőle. Mellesleg ftizni sem tud. Hogyan is viselhetné gondotokat?! Taxit híwnk, és elkocsiztok a tatáékhoz. - Maga ne dumáljon bele! Mi köze hozzá? dühöngött Jockey. - Löttünk a dugásának! Direkt örülök neki Ki nem állhatom magát! Hülye buzi! Barrel komoly arccal pillantott az ifjú harcosra. - Nézd, én érvelni is tudok, de sürgős esetben hatásosabbnak tarlak egy baromi pofont. - Tgysem mer megütni! - nyugtatta bátyját Samantha, majd lángoló tekintettel a férfihoz fordult. - Minket még sosem vert meg senki! A bébicsősznk, akík megpróbálták, azóta már dinynyére cs'ószködnek, ehhez tartsa magát! - Intellektuális lány vagy, látom - fe'lelte Grand. - Megveted a tettleg megnyilvánulö eröszakot. Fegyvered a verbáiagresszió. Ismerek ilyen fazonokat. Nem viselkednek durván, nem is beszélnek durván, az a duTva, amit kőzölnek. Ha igy sem
boldogulnak, bérgyilkosért űzemiek. Számukra így természetes. Pamela egy ideje már kukkot sem értett a beszélgetésből. Úgy vélte, emlékeztetnie kellene közőnségét a jelenlétére. Sikítozni kezdett. - Ez a gyerék lelkibeteg - állap l otta meg Tonie szivbéli aggodalommal. - Nem beteg! - szögezte le Samantha. - De nem is egészséges. - Már sikítania se szabad? Csak mert gyerek?! - Nos - söhajtott a lány. - Megértem, hogy nem vagytok fényes kedvetekben, de nem kell görcsötnötök, nincs komoly baj, anyátotc kiborult kicsit. Majd rendbe jön, szerintem hamarosan. Nem kell attól tartanotok, hogy elvesztitek őt vagy apátokat. Ha ez a dolog nem most, karácsonykor történt volna, fel sem tűnik nektek: Menjetek el a nagyiékhoz. Rájuk van szükségetek: ők majd hosszan sopánkodnak, megítélik a bűnösöket, elbabusgatnak benneteket. - És te? kérdezte félrehajtott fejjel Sarnantha. Gyönyörü tízéves volt: nyurga, ceruzavékony, kes, keny arcú, kék szemű, kalászszőke. -= n? Ja, hogy én! Sajnállak titeket, szánom Jaspist,-de most a magam dolgával óhajtok fogla!kozni. . - Lelketlen vagy és közönyös. - Szívem szerint Panelnek hfvnálak. Tudom, ti most egy fajta viselkedést vártok el tőlem, de van más fajta is, ezt kellene tudomásul vennetek. Te egy picit zseni vagy, sejtjük, amióta másfél évesen megszólaltál. Nagy dolog az, ha valaki latinul is tudja a légy, a szúnyog, meg a tárr ics nevét, de értelmes attól leszel, ha mindazt, amit a fejedbe zsúfoltál, nem taglóként használod, hanem kreatíve veszed hasznát. Bírtál követni? - Nem. - Kár. Megvádoltál: lelketlenséggel és kőzöayősséggel. Holott jelen esetben legfeljebb önző vagyok. Őnzök, mert Barrettel óhajtok karácsonyozni, kettesben, négyszemközt. Meg négylábközt - vetette oda Jockey. - Akár. Magánügy. Szörnyű nagy tragédia nem tőrtérit veletek, nagyanyátoknál remek helyen lennétek, tehát ha oda küldelek benneteket, viselke190 191
,désemet nem szükséges végletesen mínősíteni.kedő mosolygással mindhárom arcgődrőcskéjét elMost értettél?mél ítette. i - Nem - felelte makacsul ősszeszorított szájjal- Ráérsz telesízni, ha már megettük Barret bácsi Samantha.hátborsöfőzelékét. -Jó- sóhajtott a lány, kí tudja, hányadszor. -Grand a fejéhez kapott. Megpróbálok m?g érthetőbben beszélni.- Várjunk! A rizibiziben melyik a rizs és melyik I- Hol a borsá - vetette közbe Barret.a borsó? Mindegy, tegyük fel, hogy én most hát- A hátamon. borsórizit alköttam. Lesz hozzá tőltőtt pulyka ís. - Továbbá?- Ffuj, utálom! jelentette ki Jockey. - A kamrában. Konzervdobozban. Akár el se- A te karódban vértiki lehet bármit is szeretolvassa a címkét, ha fötó alapján is felismeri. Ani - mondta megértően Tonie. borsó apró, gömbölyű, zőld és guriga.- Honnan tudod?! Van ekkora gyerekéd? - mori'.'-- Kösz. -dult a fiú. Tonie visszafordult a konok képet vágó tízéveshez.- Nekem nincs, de van a növéremnek, pluszban - Anyád sem köteles feláldozni magát értetek. remek á memóriám, és emlékszem saját gyülöletÉn sem. Senki. Ez valahogy beivödott a kőztu-korszakomra. Nálam kicsit később következett be; dalba, és nem akar kiszáradni onnan, mert sok-átesík ezen mindenkí, aztán nem ís nagyvártatva kel kényelmesebb panelel ben megnyilvánulni,visszakapja a gyerekeitől mindazt a kint, amit hajmint saját fővel gondolkodni. A szabadság oltáridan ő okozott a szüleinek: kívánatos valami, ám ahhoz, hogy az ember sza-Paméla átölelte Tonié nyakát, nedves csókot lebad lehessen, legelsösorb n őnmagát kell meg-halt az állára, ama hegyére, majd hátrahajtotta a és felszabadítania, például az efféle görcsös tár-fejét, hogy élesen Iássa az arcát, és búgón megérsadalmi étvárások alól. Anyád semmínő bűntdeklődte: nem követett el, és rtekem sem kell vezekelnem- Ugye, te szeretsz mínket? miatta! Ha ezt felfogod, máris elfogadhatöbbnak- Igen, szeretlek benneteket. ,Iátszik a döntésem, miszerint nem, sajnos, ez ,ít-- Marhára szeret! - c'sattant fel Samantha. fal nem jó helyre jöttetek. De van jobb. Felhí-Épp az imént hajtott el a fenébe! vom a nagyit!-Igen, az előbb kértem, hogy menjetek inkább - Ha felhivod, azt is meséld el neki, de nagyoná nagyiékhoz, mert nekem most privát dolgom részletesen, miféle pacák van itt nálad, és mit vi-W an. Amivel természetesen nem azt demonstrál-
, sel! - követelte Jockey.ram, hogy.nem szeretlek titeket. Úgy látom, még ,Pamela a kanapéról átült Tonie ölébe, és hízel-mindig nem értesz. 192 . 193 - Mert majd a nagyi éttení fog?! Elképzelheted, mít mond majd! Le leszel tolva! Toníe bálíntott. a... . . - Kő yen lehet: Barret a mikrosütőbe tette a felszeletelt pulykát. l i Míg az mélegedett, tálra borította a gőzölgő hátborsórizit, és Himaláját formázott belőle. r - Teríteni tud? - kérdezte a lányt. - Meseien. Hányan vagyunk? A pasas elöszedte a bal kezét, és abban a reményben, hogy elegendő ujjat talál rajta, számolgatni kezdett. - Három gyerek, valamínt három... nem... őt felnőtt... Na nézd csak, hülyeségeket beszélek! r,. .-. ( Számolja őssze maga! Asztalt tud? - Elféri,ink az ebédlőasztalnál. - Hányan vagyunk?! - kérdezte él sen Samantha. Szeme összevillant a bátyjáéval. jockey elszánt képpel talpra szőkkent; és felkapta az egyik sporttáskát. - Na, én felmegyek, választok maga nak hálószobát. - Nem mész föl! - csattant Toníe. - Ugyis megmondalak a nagyinak! - Tők hülye vagy, kisfiam! A nagyival akarsz engem sakkban tartani, harmincévesen?! - Majd jól rád uszítom, azután nézegethetsz! I!;f: . Múltkor is hogy idborított a szü.linapi pacáján! - Ez igaz. Anyám Iépten-nyomon kiborít. Élárutok neked valamit, ha netán még f em tudnád: az ember csak a barátait válogathatja meg, a rokonait nem; ergo: ha a nagyi nem az anyám lenne, nem túl sűrűn keresgélném a társaságát, holott szeretem őt. Naponta tíz perc elég ís belőle, akár telefonon, akár személyesen, de tartok tőle, hogy faxon is az örületbe tudna hajszolni. - A nagyiról meg a faxról jut eszembe! - rikkantott a család esze, Samantha, egy percre feledve sértettségét. - Amikor a nagyapa beszereltette ott-
hon a faxot, a nagyi épp befejezett egy levelet. Gondolta, immár semmi keresnivalója a postán. Borítékba tette a levelet, gondosan leragasztotta minden irányból, majd a gépbe tömte, és elfaxolta a barátnőjének! Öt perc múlva csörgött a telefon, a barátnője zokogott a rőhögéstől, mire felfogatta a nagyival, hogy egész egyszerűen képtelen felbontani a borítékot! - Mi ebben a vicc? - érdeklődőit Pamela. - Kis hűlve! Már nem emlékszel, amikor egyszer a nagyi mondta neked, hogy most készvlt el a palacsintával, és te nyöszörögtél; milyen finom lenne enni belőle, és erre ő küldött egyet faxon?! Ízlett? - Tudd meg, hogy igenis izlett! - Pameia leszökkent Tonie őléből. Teljes testmagasságában kihúzta magát dölyf nővére előtt, csípőre vágta a kezét, és toppantott. - Nagyon, nagyon fincsi volti Meg is lekvároztam! - Nem volt papírizű? - Fincsi volt! - Pamela fülig kidugott nyelvvel körbenyalta a száját. - fincsi volt? A nagyi sütötte! - Belőled még lehet valami - mondta Tonie. - Miért belőle? Miért pont belőle?! - szűkőlt Samantha. 194 195 -Nem bánom, há megmondod a palacsinta tatin névét, akkor belőled ís - hagyta , rá az ángy, enyhe dűhvel. A mikrosűtő csengetett, tudatván, hogy a maga részéről melegnek tekíntí a pulykát. A jelre Toníe terítení indult: Kitárta a szekrényajtót, a tányérokért nyúlt - és teljesen elbizonytalanodott. - Hányan vagyunk? - motyogta. Mert ugye, ha öten vannak, akkor Jaspis e1 aszik odafénn: Ha viszont hatan vannak, akkor leleplezi ittlétét, oda a nővér nyugalma, sarjai számon kérik tőle, hogy miért pont karácsonykor tart Ielki krízist. Barrel, a nagy konspiratőr tőrre a fejét, míként segíthetné át baján a lányt. Villant az esze. Lekapott egy tányért á'szekrényböl, teleszedte finomságokkal, és felfelé índult vele: - Hát a kés, villa? - szólt utársa élesen ockey. - Ó, az én kockás pilonom nem eszik se kést, se
villát. Szívesen megmutatnám nektek, de szerfelett mogorva dőg. - Mérges? - kérdezte Pamela. - Mérges?! Dühőngő veszedelem! Pedig már eltiltottam a tévézéstől; szeríntem attöl veszekedett meg. Főként a hülyécske reklámfilmek mentek az agyára, de némelyik híradötól is kiakadt. Még sok időbe telik, amíg tőkéletesen rendbe jön. Tegnap reggel a postást fojtogatta, és nem sokkal azután, hogy szétválasztottam őket, megtámadta a MikuIást, mikőzben szegény flótás a csizmámba tőmdöste a szaloncukrot. - Jaj! - aggódott a parány. - Megmentetted szegényt? - Persze, ne izgulj. A Mikulás ép és egészséges. - Hogy hívják a pilonodat? - Tudod, az úgy volt, hogy a pitari tojáskara öta rühellte, hogy ő kockás. Kockás, mint egy skót szoknya, mínt egy keresztrejtvény. Nem és nem akart kockás lenní. De hát, ha egyszer valaki kockás pilonnak születík, hát - az bízony fenemód kockamintás. Amikor magamhoz vettém, és meghallgattam a bánatát; vigaszképpen elneveztem őt Csíkosnak. És ez boldoggá tette. Hogy már -nem teljesen kockás. Barrel folytatta útját felfelé. Pamela utánarikkantott. -Üdvözlöm Csíkost! Ekkor megkondult a csengő. A pasas fásultan leszólt a magasból: - Miridenki őrizze meg a nyugahriát! Tonie, vegyen elő még egy tányért, és nyisson ajtót. Ha rokona érkezett, hiuja meg öt ebédre, ha valaki már megint szerelni akar a pincében, a tányérral csapja fejbe az illetőt! Rögtön jővök. Megcsörgette a köntős zsebébe lopott észcájgot, és bekopogott Jaspishoz. 196 I97 Tonie ajtót nyitott. Tegnap délután óta armyiszor megtette ezt, hogy most átillant agyán az ötlet: talán beszerezhetne valami visszafogottan csinos portásegyenruhát. Egyet magának, egyet Barretnek. , Harma ácsorgott odakinn. Öriási, letakart tálca billegett a tenyerén. A hóesés szünetelt, helyette hideg csikorgott. Az
évszakra való tek ntettel máris alkonyodott. - Brrr - közölte Meta Hari undorral. - Rűheliem a végtelen téli éjszakákat. Délután háromtól másnap reggel nyolcig tartanak. Itt elhallgatott, mivel észrevette, hogy Tonie az ajka elé tett mutatóujjával csendre integeti. Belépett, kőrűlnézett, felfogta az asztal körül ülő gyerekek látványát. - Helló -mondta. - Kedves tőletek, hogy eljőt retek a nagynénétekhez. - K ildtek - dünnyögte Jockey. - A fater. - 2selétortát hoztam, mandarinost. Szeretitek? - Marhára - felelte a fiü. - Lehet - sóhajtotta Samantha. - Imádam! - rikkantott a kicsi. Hanna a kanapé előtt álló asztalra helyezte a tálcát. Lekapta róla a kendőt. A torta. izgatóan reszketett a karácsonyfaégők tarka fényében. Púder orrcímpái megrebbentek. Fűszeres hús illata lengett a Ievegőben. Szemhéja felpattant. Szemközt, a Ielógó takaró és a kanapé elé rántott szőnyeg résében látott asz198 falrészleten narancsszín édesség kellemkedett, csak nem riszálva magát. És női lábak mozgolódtak, úgyszólván az orra előtt! Négy is! Ez másik négy volt; mint az a kettő, melyek délelőtt részegítették: a karcsú bokán aranylánccal. His,z m temérdek nő jár kél, fel s aIn! Kánaán! Púder egyszerűen megfeledkezett magáról. Máris ki akart mászni, fogaival a bokákba kapdosni; húst falni, tárkonyost. R tőr! jutott eszébe. Visszakushadt: Reszketett a mohóságtól. A gyerekek az étekre vetették magukat. - Már itt sem vagyok- Hanna az ajtö felé indult. - Ebédeljetek nyugodtan. Minden rendben? - Semmi sincs rendben - felelte Tonie. - Valarnit el kell mondanom neked. Itt van a telefonod. Nem egészen értem, miként kerűlt íde. - Hagyd a csudába, vari másik készülékem. Majd ünnep után vísszaadod, ha beszerezted az újai. - Várj; várj. Mondom: nem értem, miként került ide. Van még egy sereg dolog,.amit nem értek.
Lehet, hogy Wiltont is emiatt ütötték le. Te jó kapcsolatban voltál jost bácsival... - Mast is jó kapcsolatban vagyunk - bólintottMeta Hari. - Már amennyire ez vele egyáltalán lehetséges. Pokolian nehéz természetű pacák, és soha életében senki nem volt hozzá elég tűrelmes. Pedig főbb jót ís kí lehetett volna hozni belőle... ...Mint amennyi egyáltalán volt benne - szúrta kö be Tonie. 199 - Igen, ez magától értetődő. Pontosan erről szól az ember, mint olyan: még önmagát is felülmúlhatja. Egyébként a bácsikád jelenleg is sátáni hangulatban van. - Beszélj vele, hátha ő érti, mi folyik itt. Hanna arca merevre feszült. Tonie mellett a levegőbe meredt. Élénk tekintettel figyelt valamit, majd így szólt: - Helló, Jost. Hogy ityeg a fityeg? Miért olyan rosszkedvű már megint? A fiatalok szája elölt félúton megállt a villa. Jockey vigyorogni próbált, ám kíváncsisága beléfojtotta a gúnyondáros megjegyzést. Samantha fején tisztán látszott: tudja ám ő, hogy boszor kánysággal áll szemközt, márpedig ezt az ő intellektusa be nem veszi! Pamela feszűlten figyelt, mintha csak a lefekvési mesét hallgatná. Hanna várakozott kicsit, akárha a szólított válaszára koncentrálna, majd megcsóválta a fejét, és elmosolyodott. - Azt állítja, nem ok nélkül ideges. Neked űzeni, Tonie: tartsd nyitva a szemed, és zsebedben a stukkert. Púder fészkelődni kezdett a kanapé alatt. Mukkot sem értett a traccsból, ám a vastagabbik női boka fognyújtásnyi közelségbe került hozzá. Önfegye em! Hanna összezavarodott. Arevoriásai feléledtek; majd visszamerevültek. Sűrűn pislogott. Még egy lépést tett a kanapé felé, latolgatva, Iérogyjon-e. - Itt járt a piszkos aurájú, rossz szagú egyén. Minden tele van vele, annyira áthatja a kör yezetet, hogy képtelen vagyok érintkezni Josttal. Na várj csak; gonosz! Meta Hari vadul villogó szemmel átkutatta köténye zsebeit, és előrántotta az ingát. Összezárt
ujjai kőzi a tenyerére fektette. Jelzését figyelte. - Úristen, ti ezt bevesziték?! - nyögte Samantha: A spiném tökre bedilózott! Pamela, ebédélj! Oda se less! jockey, te is! - Nénikédnék parancsolgass, hülye buzi! Tonie felcsattant. - Ezt a kiszólást nem akarom hallani még egyszer! Oké? - Oké = hagyta rá Jockey. Villáját a húga oldalába bökte. - Hülye kőcsög! Hanna felpillantott. - Zavarják az ingát a negatív kisugárzásaitok! - Akkor se beszéljen ilyen mocskos módon! szögezte le Tonie. Jockey vállat vont, Samantha hajába fésűit. A tisztátalan villával. Húga undorvonaglása láttán elvigyorodott. - Buta köcsög - turbékolta. - Kuss! - jelentette ki Hanna. Az inga a kanapé kőrnyékén jelezte a gonosztor rást. Meta Hari előréhajo!t, centiről centire vizsgálta az űlőalkalmatosságot borító takarót. Púder orra és a női cipőé ősszeért. Elábbi széle'sre tágult cimpákkal reagált a kőrnyékezésre. Barrel lefelé indult az emeletről. Félúton járt, midőn megpillantotta a vaják némbert, vészesen közel a kanapé alá spájzolt miazmához. 200 201 El kell vonni a figyelműket! Íziben!- Rá se rántson, hogy életem első, mások által Megköszőrülte a torkát. Szíveltépő kontrabasszusis énékelt szeánszát szőcskézte semmivé. hangon belefogott `egy kőzismert bordalba.Pamela tűndöklőn megtapsolta a pasast. Rá se rántottak.- Barret bácsi, te nem vagy olyan unalmas, mint A metcibestza mindjárt a miazma szeme kőzé néz!az apukám. Másként is öltőzöl. Láttam a bugyiGránd hangja elcsuhlott, térde beremegett, bo-dal. Anyukám is ilyet szeret, csak ő feketét. kája megbicsaklott..Samantha lecsapta a kést, villát, és felugrott az Ekkor Meta Hari lábfeje teljesen a kanapé aláasztal mellől: -Nem maradhatunk tovább ebben a fertőben! csüszott. Egyenesen Púder mohón eltátott szájába.Nyomás, indulunk á nagyiékhoz! El ebből a rákAz ígyként torkig jóllakatott pasas vehemensfenéből! -Itt mindenki pszichés alapon van. fuldoklásában meghánykoltatta a bútordarabot.- Ugye? - sóhajtott megkőnnyebbűlten
Tonie. Mindannyian meredtre döbbenten bámulták aA kanapét immár cendeltetésszerűen megülő, pacajelenséget.roskadt Grandre nézétt.gy Tonie nyerte vissza elsőül a lélekjelenlétét.- Beszélnűnk kell. Né emkőzt: '- Hanna, kérlek! - szólt gyengéden: - Most neBarret fásultan felkacagott. ilyen trükkökkel kábíts minket, inkább...- Esetleg a padláson? Nem fejezhette be.- Na jó - szólt Hanna. - Megyek már. Grand érkezett, mesmeg denevéremberként.- Várjon csak - suttogta a pasas kifulladtan. A támla fölött átszökkenve a kanapé tetejére pat-Ha az a szellem, a megboldogult smasszeré, valótant, és dúlt szökdécselésbe fogott. A klepetus széleibon anyagtalan, akkor hogy tud velem kekeckedni dühödten lobogtak; a kapucnira varrott, másfél mé- mégis?! léces skarlátmintás masni föl s le számyátt.- Úgy látszik, rájőtt már - tunődőtt a kértlezett. Púder, miután a cipőorr elhagyta a szájüregét,- Mármint Jost. Arra, hogy a hagyományos mopihegő légzőgyakorlatba kezdett.don nem megy semmire, hiába nyülkál, rugdal, az Ám ezt hirtelen félbeszaltitotta az újabb nem várthatástalan. esemény: egyszerre csak a fejére szakadt a tető.- Mégis; miként csinálja? Rám csukta a zuhany, És magest érte jött a jótét kóma.f"ulkét, leforrázott, lehidegezett, leszedte a csapo- Bocsánat - lihegte Barret pattogtában. - Eldu-kar, miegymás. gult a fülem. A fülész tanácsára ilyenkor ugrándoz-- Az akaratával csinálja. nom kell. Remélem, senkit nem ijesztettem meg.-Az akaratával?! : Hanna savanyú mosollyal vállat vont.- Pontosan: Eléggé kimerítő voltam? 202 I 203 -Eléggé kimerítő -bólogatott Grand. - Mi is képesek vagyunk effélére. Az elementálokkal. - Ezek rém pszichések! - hördült Samantha. - Pszichések, mint a legtöbb rendes ember - felett Tonie. Hanna egy rosszalló pillantással elhallgattatta a mellékvágányozókat, és folytatta magyarázatát. - Az elementálok szellemi lények: gondolatalakzatok. Magunk teremtjük meg őket azzal; ha fennhangon kimondunk egy-egy gondolatot, kívánságot. Sajna, a magafajta negatívos fázonnak ez nem fog menni. Az elementálok létrehívása csak aünak sikerülhet, aki hisz bennük, pontosabban: aki csupán egészséges mértékben kételkedik. - Kicsit zavaros - dörmögte Barret. - Persze; az
én felfogásomban van a hiba. -Ez itt az élet iskolája. Rengetegszervisszaszületünk, ha rosszul tanulunk: Ha érdekli, utánanézhetünk az előző életeinek. - Persze, mindjárt, de szerintem én évszázadokon át bukott diák voltam, ügyhogy, ha még egyáltalán lehetséges, inkább ezt a mostani létemet szeretném rendbe szedni. Attól .tartok, ez csak utópia. Hisz az én fuser életem percről percre kuszábbá válik. És e Izáoszban arra sincs idő, -hogy legalább a nadrágomat felkapjam. - Most már kibírja, amíg megebédel - vélekedett Tonie, a plazmatortát szelve. - Utána talán derűsebbnek látszik majd a ,világ. - Ez?! - legyintett Grand: - Soha! Ettől persze ehetünk. Samantha szedelőzködni kezdett. Jockey unottan nézte ténykedését á tányérján ringatózó tortas ejet tólőtt. Pamela egy falásnyi kocsonyát üldöótt a villájával, már az abrosz közepén űzőcskéz :k, és vészesen közelgett az asztal széle: alant avitáció fenegette a fogát. Hanna elhussant. Tonie és a pasas helyet foglalt a dermedt étek .eilett. anrkáltak a rizsben, pulykában, egymást nézték, l za mondatokat fogalmaztak a fejükben, a lány a c: , hogy megértené, ha a pasas elmenne, hiszen u* nem Iehet magánéletet tartani, holott általában hétszámra senki nem nyitja rá az ajtót Hannán lávül -, igaz, ő maga űldőzött el mindenkit, midőn megcsőmőrlött a tenger hazugságtól; a pasas a.rról, hogy mennyire szeretne tisztán áltani előtte, elinesélni a szintgazságot, a rovott múltat, BeaIt, a kedvelt betörőt, aki derűs arcával, nagyapós bajszával úgy festett, mint egy rendesebb köztársasági elnők, meg minden mást, ó, igen, még a zsilettreklám ipsét is, őt persze csak akkor, ha biztosan tudná: Tonie megbocsátja füstbe ment pasiját. A lány bámulta a férfiárcot, már ismerte fintorait, százféle mosolyát, a borostyánszín szempárt őlelő szarkalábakat, ismerte, látásból; egyáltalán nem bánta volna, ha a pásas ,mégsem megy el, problémás családjától besokallva; ó, ha maradna, és megérinthetné, megcsókolhatná mozgékony, eleven, mesélő száját, de Jézus, mit nem vágyi
A pasas szeme falta a nő vonásait, nyaka ívét, szeme kékségét, széles homlokát, olvadt csokolá204 205 dészín hajának hullámait, ne küldj el, fohászkodott . hozzá némán, de úgyis elküldesz, amint megtudod, miért jöttem, számít-e már: miért maradtam, maradnék!? A serdületlenek megütközve nézték a kannibál szemezést, a Casablanca óta nem láttak ehhez foghatót, zavaruk egyre mélyült, Samantha megfeledkezett a hurcolkodásról, Pamela a szőnyegre potytyantott egy harapásnyi zselétortát, Jockey valami pimasz benyögésen tőrié a fejét, holmi elbutult szerelmespárról, de nem merte megtörni a csendet. Megtörte helyette a csengő: . Tonie reflexből a háta mögé vágta a villát. Barrel fogcsikorgatva indult, hogy az ajtót feltépve legott ölni kezdjen: mindegy, ki az, most még a Mikulás is illetéktelen! . - Anyám! - nyögte, a küszöbre rontván. - Azért, mert a magáévá tette a pongyolámat, engem még ne adoptáljon, fiatalember! Kifene maga? - érdeklődőit a jövevény. Barrelnek a megrázkódtatáson felül déja vujé is volt: a taxi éppen elkanyarodott a járda mellől; a látogatót egy-egy degesz bőrönd vigyázta kétfelol. l tfutott az agyán, hogy amint lesz néhány szabad perce, táblát fest, a következő szöveggel: A hotel kolerajárvány miatt zárva. 206 A nagyi magas volt, csontvékony, szőke és izgága szemű, legyilkolt állatok gereznáiba burkolódzott; valóban Jaspis ikertestvére lehetett volna, ha ikrek közt égyáltalán lehetséges húsz-harmincév korkülönbség. Barrel béhátrált, maga mögött tolva az ajtót. Miként valamirevaló komornyikhoz illik, bejelentette az érkezettet. - A nagyi! A jövevény megtorpant mellette elvonultában. Felszegett állal intézte hozzá a szót: - Maganak asszonyom! Hozza be a holmimat! - Parancsára, asszonyom! Grand ftildig hajolt, és mig a legkisebb unoka
gőgicsélve a nagyanyjára tapadt, bévonszolta és a nappali kőzepén tornyosuló tatyók közé helyezte a kofferokat. Szeme sarkából regisztrálta Tonie feIháborodássá hízó rökönyét. - Minek néztek ti engém?! - fakadt ki a lány. -. Menekülttábornak? Anyja letette Pamelát. Elhányatlott a legközelebbi fotelben. Keresztbe vetette tűsarkú bokacsizmába bújtatott, virgácsvékony lábait. És tragikus arccal bejelentette: - Ideköltözöm. - Ó, nem! - nyögte leánya. - Mi a bánatos túró történt veled is?! - Erre az isre még visszatérünk - szögezte le a fenséges asszony. Fájdalmasan magas decibelszámmal beszélt, kicsithalló lévén. - Szakítottam apáddal. El fogok válni! Küldd fel a gyerekeket a szobájukba, a többi nem rájuk tartozik! 207 . - Nem küldhetem fel őket. Éppen hozzád indultak. Amúgy nem is az én ivadékaim. Én a Tonie nevű lányod vagyok: gyermektelen, agghajadon. Anyja legyintett. - Ne hidd, hogy nem tűnt fel egy s más. A pasas, például. De most inkább kiönteném a szívemet, ha nincs ellenedre, mert muszáj megkönnyebbülnöm, mielőtt még szétvet az ideg. - Elmondhattad volna a taxisnak is. -A taxisnak egy kabátgombot sem adtam, nemhogy borra- vagy drogravalót, ugyanís kibuggyant belőlem a problémám; ő meg harsányan kiröhögött! Az én térdemet csapkodta röhőgtébenl - Hajmeresztő. - Nos. Vettem cnagamnak eg ruhát, t arácsony lévén. Ezüstös, csillámló koktélruhát, meglehetős dekoltázzsal elöl-hátul, szűk szabásút. És ma felöltöttem az ünnepi ebédhez, és szólítottam apádat, és mikor közelgett, kicsit még illegettem is magam, hogy felhívjam a figyelmét a látnivalóra. - Anya, ezzel a gonddal inkább jogászhoz kellene fordulnod. A törvény keményen bünteti a házasságon belül elkövetett nemi erőszakot is! - Nem szégyelled magad, a gyerekek előtt?! Jellemző a fantáziádra, hogy mire gondolsz! A követ kező történt: apád rám pillantott; majd a pulykára
az asztalon, és onnan kezdve egyéb nem is érdekelte. Én persze forszíroztam; milyennek találja az új koktélruhámat. Tizszer, hvsszor megkérdeztem, mire kegyeskedett válaszolni. Ülj lé, és kapaszkodj a karfába, lányom! Apád szó szerint ezt mondta: Neked már nem kéne ilyenben járnod. Kész! Válok! Tonie a fotel elé térdelt. Esdeklön nézett az anyjára. - Biztosítalak együtténésemröl, mélységes felháborodásomról, meg amit óhajtasz, csak ne most, ne ma akarj kiszállni a házasságodból. - Értetted, amit idéztem? "Neked már nem kéne ilyériben járnod". Már. Már! Gyanítod, mílyen énés, ha elevenen eltemetik az embert? Kampec, apád leírt! - Szerintem túl tragikusan fogod fel, biztos, hogy szokás szeríni oda se figyelt: mit ís mond, vagy talán nem merte kinyögni, amit valójában gondolt. - Mit gondolt valójában? - Talán azt, hogy túl mély a kivágás a koktélos göncön... - Hülye vagy, az én koromban semmilyen dekoltázs nem lehet elég mély, ha utol akarja érni a melle... Szóval apád pártját fogod, mint mindig!? - Ném az ő pártját fogom.. . - De az enyémet se - Oké, anya, igazad van. A saját pártomat fogom. Itt ez a férfiü, Barret Grand. Vele szándékoztam tölteni a karácsonyt. Kettesben. Erre föl mindenki szerelni, meg válni akar! Holott nekünk rengeteg beszélnivalónk volna! - Ez itt egy férfiú? Az én pongyolámban? - Oké, mindjárt ráadom az enyémet, ha ez megnyugtat. - Nem nyugtat meg. Mi a foglalkozása, fiatalember? Hány éves? Élnek a szülei? Elvált? Nős? Hány gyereke van szanaszerte a világban? 208 209 - Igen - felelte Barret. Jockey elrőhögte magát: Erre már régebben készült, egészen pontosan nagyanyja első me!odramatikus megnyilvánulása óta. Letolástól tartva zavartan félresomfordált a vigyorával. Samantha a szemét forgatta, és aránytalanul hosszú karjaival szélmalomszerű mozdulatokat
tett, mely jelbeszédből az ordított: elege van a süIetlen felnőttekből. Pamela a karácsonyfa előtt vacakolt egy -lehuilott díszgömbbel, tőrökülésben. Most hátradobta kevés szálú, virítóan szőke haját, és öklömnyi szemet meresztett nagyijára. - I iol a nagypapa? - kérdezte. - Süllyesztőben. Lapáton. Végromláson. Rovancsoltam, csillagom: leírtam a nagypapát. A parány felsikított, és kitartotta egy percig is. Azután megérdeklődte: - Meg is halt? - Számomra igen. Válasza újabb hosszas sikolyt eredményezett. Tonie felsóhajtott. - Anya, ne beszélj felelőtlenül. Pamela anélkül is lelkibeteg. , - Nem is lelkibeteg! - tiltakozott Samantha. Ez a rigolyád. - Akkor. miért sikítozik folyton? - Ez még hagyján, te még nem láttad alvajárni! Különben csak akkor sikítozik, ha véletlenül nem vele foglalkoznak. - Momeritán hozzá beszéltek, midőn sikítözni kezdett. 210 Míg alkatát elemezték, a lányka váratlanul lehiggadt, és énekélve közölte: - Szömjas vagyok! Kólát kérek. - Nincs kóla. Ásványvíz van és narancslé. -Akkor is kólát kérek! - Kezdjél leszokni a kóláról, ugyanis nincs, viszont hizlal - tanácsolta Tonie. - Tojok rá. Kólát akarok! -Én is! - csatlakozott kórusban a másik két fiatal szervezet. - Én is! Én is! . - Ki rezonál az én problémámra? - kérdezte a nagymama. , Senki nem jelentkezett. Barrel felszo!gálta a narancslevet: A kölykök háborgás nélkül ledöntötték a torkukon. Azután Pamela így szólt: - Mogyorót kérek! Ez a vágya is, akár a bárányhimlő, végigterjedt testvérein. A nagyi megjegyezte:
- Kezdődik. Örökké így megy. fiata!ember; adjon nekik mogyorót, sőt, rakjon ki az asztalra mindent, ami édes, sós, ragacsos, morzsálós. Ja, és okvetlenül tála!jon fel olyan nasit is, ami engedi a színét, lehetőleg zöldet vagy rózsaszinest, ezek jól mutatnak a bútorkárpiton, falon. Különben órák hosszat is eljajgatnak a kis helyeskék. - Nem mehetnétek el hozzátok? - kérdezte Tonie. - Nem. Láttam, hogy nem rezzenté! a problémámra. Holott nem mindennap temetik el élve az embert. És engem ma temettek, karácsöny 211 kőnnyfakasztó szép ünnepén! Ne hidd, hogy túlzottan érzékeny vagyok. Apád eme beszólása az utolsó csepp volt a pohárban! Ebből gyaníthatod, hogy voltak már egyéb cseppek is, tengernyien. Nem megyek haza! Elválok. Hol van a gyerekek anyja? - Ahol te: szakítótélben. lgy aztán az apjuk taxiba rakta és ide küldte őket. A nagymama felszűkölt: - Ó, ti szegény, szerencsétlen árvák! Pamela felsikított. Ezáltal láthatóvá tette rágott mogya őval borított, terebélyes nyelvét. Tonie a hajába tépett. - Anya, megőrjitesz! Miért volnának árvák? - Mi az, hogy szakítótélben vannak? Jeremy és Jaspis? Kizárt! Ők a mintaházaspár. Nem tehetik ezt. Mi lesz a gyerekekkel? , - Ne ragozd végig, szöról szóra tudom, mit mondanál. Válasz: neked van igazad. Majd megnyugszanak, kibékülnek. Vagy azt tesznek, amit akarnak. A gyerekek meg felnőnek. - Ez rettenetes! Így elszúrni szegénykék karácsonyát! Grand úgy döntött, nem hallgatja tovább az élemedett hölgyet, inkább a szobájába lopódzik, és nadrágot ölt végre: Szíve szQrint Toniet is m gával ragadta volna, miként egy lovag mentené ki a szűzet a tűzokádó sárkány karmaiból. De persze nem tette, hisz öltőzködni készült, s dehogy akart villogni a Iopott bugyival. A lány magára maradt az anyjával és az ingerlékeny sarjakkal. , Látása hirtelen és sokat romlott. Különösen,
amikor az a kérdéskör került terítékre, miszerint: mi is történt egészen pontosan? Ki kezdte? Hogy meTészelte? Hol a pokolban bujkál az a cemende Jaspis? Karácsony szépséges ünnepén? Megpróbált a legkevésbé sem odafigyelni, nem reagálni, nem felkapni a vizet. Végül persze felkapta. Amikor tehát megkondult a cserigö, és Tonie ajtót nyitott, valósággal megörült a jövevénynek. - De jökor jött! Tartóztasson le, preventíve. Mietött végzek másokkal vagy magammal. A lábtörtön szökdécselő egyenruhás zsaru meglehetőst elcsodálkoz tt. - Kivel akar végezni? - Nem mindegy, a töxvény felől nézvést? Jóért ugyanannyit kaphami, mint átkozott gonoszért, nemde?! - Apá jött? - kérdezte anyjá kacéran a nappaliból. - Rutinellenörzés - mondta a hé. Tönie végigmérte az előtte álló portrét. Az ipse tökéletes hekusbenyomást nyújtott: sokkal nagyobb volt, mint a ruhája. A hasig becipzárazott, pukkadásig kitöltött egyendzsekiben pocako hatást keltett, miként valamennyi zsarutársa, a legkehesebb is, egyszerűen azért, mert a tervezö rosszkedvében 212 ( 213 , ötlőtte ki a téli unifornrtist, a szabásminta sem sikerült, és a varrodások is, lepra hangulatban lévén, mellé- s félreöltögettek. Hatalmas fej ült bivalynyakán, ám vonásai ábrándos-szelíd áriáskisfiürá vallottak. Rövídre vágott barna haja, gömbölyded homloka, keskeny, szinte szedettnek ható szemöldöke, mélázó tekintetű barna szeme, finom vonalú orra volt. Pirosló, erősen csücsörödő, nedves ajkai azt a képzetet keltették, mintha anyja csak az imént kapta volna ki a szájából táplálö emlőjét, rádöbbenvén, hogy porontya Iassacskán betőlti a negy= venet. Vagy azért vonta meg tőle a csecsét, mert a titáni gyermek rengeteg hatalmas, kuszán nőtt, níkotinsárga foggal bírt,-s az ilyesmi általában Iohasztóan hat a legtöbb nő szoptatöked ére.. Némely embereket roppant sörű, csaknem ragasztószerű nyálképzéssel sújt a Teremtő, minek
folytán az illetők minden napszakban olybá festenek, mintha effektíve tajtékoznának, és eléggé csicsognak is beszéd közben. A Iábtörlőn pattogó zsaru efFéle némely ember volt. - Talán tud a szatócsboltnál történtekről - magyarázta. - Ha megengedi, kőrűlnéznék, hátha bűnőző rejtőzködik a pincében. - Hát persze, a pincében!'? - sóhajtott a lány. A zsaru úgy gondolta, talán már leugrándozta a havat a cipőjéről. Felhagyott a szökdécseléssel, és az előtérbe furakodott a félrehúzódó Tonie mellett. Mereven a lába elé figyelve, elégedett kuncogássai kikerülte a padlón heverő, tátott szájú gorillacsapdát. A lány útbaigazította - Menjen a lépcsökanyarulatig, ott sikitson, aztán jobbra. A pasas ment, sikoltva a szívéhez kapott, majd roggyant térdekkel lebotorkált a p ncébe. Tonie visszatért szeretteihez. Időközben Samantha kicsomágolta és a kana-pén elnyúlva hisztérikusan olvasta kedves könyvét, Mit tegyünk, ha csodagyermeknek születtünk? ciműt; Jockey felült az ablakpárkányra, magára húzta a sötétítő függönyt, s egykedvűen kamaszodott mögötte, míg Pamela, kit megviselt a sok stresszes felnőtt, a fotel alatt csövezve múlatta az időt. - Nem apád érkezett? - kérdézte a nagyi, alig leplezve csalódottsága fölött érzett dühét. . - Nem. Minek jönne? Végre visszanyerte a szabadságát. - Te most hozzám szóltál?! - Hozzád, -anya. Szerintem apának még nem szúrt szemet, hogy szakítottál s nem vagy otthon. - Mondtam neki! Arcból arcba! - Ismerhetnéd, negyven éve élsz vele. Szokott figyelni a közlendőidre? De ha kivételesen mégis koncentrált rád, mit vársz föle!? Azt mondtad, elköltözöl, elválsz. Miért jönne utánad? - Hát pontosan ezért! - Oké. Máris felhívom, a fülébe ordítom, hogy tépjen valahol pár szál vörös rözsát, taxizzon íde, boruljon a lábaid elé, esdekeljen bűnbocsánatért, aztán gyorsan vigyen haza téged meg az unokáit. - Nem! - sivalgott az anya. - Megtiltom! Ha nem jön magától, inkább ne is lássam többé!
214 215 - Szerintem te szerelmes vagy belé - móndta a S lány. 8y -Teljesen hülye vagy! L.eláratsz a erekek előtt! - Mit kellene röstellened azon, hogy negyven év után változatlanul bakfisos szenvedéllyel szereted szíved választottját? Hogy piti dolgokon begurulsz, hogy egy pici figyelmetlenség, hangYányi udvariatlanság úgy ki tud bórítani, hogy a végletekig felhecceled magad? Hogy szereted az én tompa, sűketecske, szórakozott, megvénült apámat? Légy büszke arra, hogy boldog vagy! - Nem hiszem el, hogy én hoztam a világra ezt a retardált leányt! Hol vagyok én a boldogtól? Szerinted azért vágódtam taxiba két bőrönddel, karácsony szent délutánján, mert nem találtam enné megfelelőbb kifejezési formát a boldogságomra. Az apád engem ma; éppen eme ünnepnapon, matrónává nyilvánított! Tonie úgy érezte, kiszenved, ha nem ihat. Homokszomjasan lecsapott a legközelebbi alkoholos űvegre, és óriásit húzott belőle. Midőn fuldokolva kőhőgni kezdett, megnézte a flaska címkéjét, és nyögve a fotelba rogyott. , - A francba! Ez jellemzö rám. Pár korty ouzótol egy hétig elkrákogok, erre mit iszom egy engem is érdeklő, noha mind bizarrabb randin!? EpP e köptetőt, félüvegnyit! -Nekem is adj valamit, dé erőset. - Mi az, ami nálad már erősnek számít? Konyak? Narancslikőr? Whisiry? Dinnyevodka? Portói? Pezsgő? 216 - Mindezekből egy-egy öntésnyi. - Na nem, ma mindénki nálam akar toxíkáIódni!? - Ki mindenki? - kérdezte élesen az anyja. - Hát te meg én - fiillentett a leány. - Hol van Jaspis? Részegen hortyog valahol a fenti labirintusban, mi!? Leég a bőr a képemről! Az egyetlen sikerült gyermekem alkoholra ádta a fejét! - Hadd emlékeztesselek:- nem egyből. Előbb még nőűl ment Jeremyhez.
- Szerinted a két dolog egymásból következik. - Tényleg érdekel a véleményem? - kérdezte Tonie köhécselve. - Szerintem Jeremy mellett egy nő, ha vérpezsdítő társaságra vágyik: a flaskáért nyúl, és ha emberi szót akar hallani: vesz egy beszélő papagájt. - Jeremy remek, klassz pasas! - ll Iinden bizonnyal. A részvényeimet habozás nélkűl rábíznám, hogy hamar gazdag Iegyek. -Eilenben ez a te Barreted kicsoda-micsoda érdektődött ironikusan az anyja. A lány sejtette, ha most válaszol, azzál számos újabb kérdést von magára. Holott már erre az eIsőre sem tudott volna mit felelni. Fontolóra vette, nem kellene-e kitagadnia szülőjét, s ígyképpen elejét venni a firtatózásnak. Mindekőzben rázta vállát a kőbőgés, miként Krisztus a vargáét. Ekkor éktelén lárma hallatszott a pincéből, mely olybá hatott, mintha több farakás, majd néhány fal is ledőlt volna, mindét dús anyázással fűszeresen. 217 Reflexesen a köténye zsebéhez kapott, ám nem volt rajta kőtény, és az is eszébe villant, hogy a stukkert Grand mellé dobta, órákkal ezelőtt, bőröndbontáskor. Aztán felötlött benne, pisztolyra semmi szükség, van a hénél odalenn, s ha az kevés lenne, még mindig megvédheti magát a derékszíján hordott könnygázzal vagy ionfával. De kítől?! Tonie talpra ugrott. Eddig is volt olyan érzése, hogy Barret titkol előtte valamit; sejtése immár megszilárdult. Futólépésben a pince felé indult. Siettében sem kerülte el figyelmét, hogy Samantha szemrehányóara néz rá a zseniképző kőnyv főlött, jockey örvendezős képpel kandit elő a f"uggőny mögül. Mindkettőjük grimaszait a heveny lárma motiválta. A fotel alatt csövező Pamela megpróbálta túlsikítani a csataricsajt, sikerrel. Nagyi, kinek filteres hallását a lenti zaj elkerülte, a gyerekvisítástól lett aritmiás és szívszéihűdött. Minek folytán magától is eltalált az italoskocsihoz. Barrel, ingben, farmernadrágban és nyirko ,
ámde ép zokniban, az ágyán ült, és vaskos fekete filctollal az utolsó felkiáltójeleket véste egy asztaltetőnyi kartonlapra, az alábbi szöveg után: A HOTEL RAGÁI.Y MIATT ZÁRVA!!!!!!!! Anya és leánya csevegését a csukott ajtón át is kristálytisztán hallotta; még tűnődött is, hogy valamelyik régészkedése közben összefutott valahol (de hol?!) egy patinásan antik hallócsővel, s vajon a zord hölgy mit szólna, ha felkutatná és átadná neki!? Ezen tőprengés miatt elfeledte, eredetileg milyen felírást szánt a táblára, de mivel ez a verzió is kifejezte a tényeget, nem idegeskedett. Jól tette, hogy tartalékolta düh-energiáit; a pincei hacacáré kitörtekor szükség is lett rájuk. Holott pedig semmi különös nem történt. Pusztán csak az, hogy a zsaruegyenruhába préselődött Néró a Legenda nevű, vagyont érő áldozati tőr hiábavaló keresgélése közben túljutott a papundekliből hevenyészett paravánon, és egy embernagyságú hernyóba ütközött, mely bőszen vonaglott, a szemét düllesztgette és hasonlított. A gyermekien kíváncsi piromániákus lassan megközelítette a höhöm lárvát. Fájón sajnálta, hogy nem illesztheti a szobája falára, a precízen felgombostűzött férgekből álló gyűjteményébe, részint terjedelmi okokból, részint azért, mert mégsem holmi léha hobbi végett jár itt. Minél közelebb ért a rút hernyóhoz, az egyr nyomasztóbban hasonlított. 218 219 Proccra. És tényleg ö volt az! Tetőtől talpig zsinegbe gúzsolya, a sarki boltosról lefejtett ruhában, szájában hatalmas fej vöröshagyrríával, csendespihenőzve. : Néró megállt fölötte, előbb kisterpeszben, majd a mélyebb hatás kedvéért nagyban. És elvigyorodott. - Szóval te fosztogattad le a meleg ruhát a szegény szatócsról! Procc a padlóba verdeste a fejé Ha a piró jobban odafigyel, rájöhetett volna, hogy morzézik, s pedig ezt: mert a te göncöd a , elmezkőlcsönzöből van!? - Jól elbánt veled a csaj - nevetgélt Néró, enyhén csicsogva, - Jól tette. Enyém lesz a Legenda!
Procc, ki a szikrányit sem fakultatív csendespihenő közben fáradságosan tökéletesítette ama képességét, mellyel a kaméleon egyiátt születik, am az ő látóberendezésétől sem állott távol soha: bal szeme sarkából az azon oldali vállához sandított, ellenőrizvén, hol tart eddigi egyetlen társasága, a falatnyi eg érke. A kiseget egész jól állt: épp a kötél utolsó rostjait őrölte. De reggel óta tövig is koptak á fogai. Procc ismét a földhöz csapdosta a koponyáját. Néró feszültén koncentrált. És rájött, mi történik! Kézfejével pözkagylót formált a füle köré. - Nem értettem hajszáltisztán - dünnyögte. Cimbalmozd el még egyszer! A hernyó ismét eldöngölte fejével a közlendőjét. A gyufarajongó felkacagott. - Mi? Hogy én? Kikőtözni? Téged? Majd ha fagy! Procc rövidet kopogott, hosszan szíkrázó szemmel. . Néró homlokráncolva eltöprengett. - Tényleg - mondta: - Tökre fagy. Akkor se bontalak ki! Megvárta a hosszúra nyúlá, dübőrgő választ, aztán felcsattant: - Ne ordíts velem, jó!? És rrii az, hogy nem vagyok korrekt?! A jó édesanyád nem korrekt, aki összeadta magát a Drakulával, az Elm utcával, meg a bubópestissel, hogy téged megfoganjon! Azt nem is vitatom, hogy te éhes vagy, mert én meg szintén. De ez még nem ok arra, hogy elengedjelek. Sőt! Mivel milüószor rám hoztad az ideget a sitten; mert folyton műtögetni akartad az agyamat, még a legédesebb álmom közben is; hű, nemegyszer micsoda dögös tűzvészt álmodtam épp, amikor nekifogtál a stokival, hogy megkoponyalelcelj, egyszóval pikkelek rád, úgyhogy most kínyírlak! Van nálad gyufa? Procc lágyra morzézta a fejét. -Nekem te ne dumálj! - förmedt durcásan a piró. - Nekem van tűzjártasságim! Mérget vehetsz rá, hogy nem fog leégní a ház! Egyelőre: Majd olyarl tűzet rakok, hogy... Hogy csak alád! Izgatottan átkutatta az uniformis zsebeit. Nem talált tűzszerszámot, a ruhában egykor honos zsa-
ru példaszerű egyhangáan élt: nem dohányzott, nem gyújtogatott. 220 221 A csalódott óriás letérdelt, hogy a zsebelést kiterjessze Proccra. Az egérke végzett, a legjobbkor. Jótette jutalmául fészkébe cípelhette a kítermelt kenderköeot. Procc vonaglott, feszegette magát. A gúzs meglazult. Az általános sebész epedaszerűen felült. Feje összedörrent a- fölé hajoló mániákuséval, s az övé volt acéledzett, nem hiába drillezte azt Iámpavason, postaládán, falon, padlón, miegymáson. Néró kábultat! hátrahanyatlott. Procc ambulanter kiműtőtte szájüregéből a hagymát, elvette az alélt álkíber pisztolyát, és talpra ugrott. Ekkor kiderült, hogy zsíbbadtabb, mint az ólajtó. Eldőltében lesodort egy farakást; a favágö rönköt fejszéstöl, a mozgolódó tűzimádót, és a keskeny pinceablakon az imént beszökkent, az egérke életére törő, ritkás szőrű, vőrös kandúrt, aki herélt volt, mivel gazdasszonya, Margret zc remélte, a csecsebecse-műtéttől cicusa nagyabbra nő, és akit ugyane némber, ki naphosszat a tévé elölt gúvadt, Jockeycának nevezett; egyébként ez a történet szempontjából a legkevésbé sem fontos, mindazonáltal szánalmas. (Épp ezért a továbbiakban Lábjegyzetnek híwjuk a kasztráltat.) A gyilkos szándékú Lábjegyzet a farkát tőrre a ráborulö fahasábok alatt; mellékbüntetésként agyrázkódást szenvedett a lezuhanó fejszenyéitöl. Viszont az egérke Pracc zsibbadtságának hála? - mégmenekült, végre ís jötett helyébe jót várj. Ám a két emberszabású sorsa nem vett mesei fordulatot. Néró visszakaparintotta a stnkkert, de csak azért, hogy széles ivben eldobja a fenébe. Puszta ké el, egy szál gyufával akart végezni az ellennel. Fojtogatták és hajigálták egymást, eget-fáldet összeborító, tébolyult pankrációt rendeztek. Procc szemészetileg is be akart avatkozni; hüvelykjével kerűlgette a műtéti területet. Néró, jámborabb lévén, arra hajtott, hogy padlóra vigye, bilincsbe verje, és végre kényelmesen felgyújthassa a valahai címborát. E tőrekvéseik közepette számosszor átrendezték
a pincét, lebontották és egymásra hányták a farakást, megkaparintották és elveszttették a fejszét, felapritották a favágó rőnköt és a dijesélyes vőröshagymát; újratilolták a kötelet: Mindez zajjal járt. Elsöül Tonie érkezett. Köhécselve felmérte a helyzetet a háromnegyedhomályban. Kézenfekvőnek találta, hogy a zsaru pártjára áll. Heroikusan feltűrte selyemblúza ujját, megközelítette az örvénylö embvrgombolyagot, és megkaparintotta: a derékszíjon hintázó ionfát. . Aztán egyik lábát hátrahelyezve, másik térdét behajlítva szakszerű pózt vett fel, s várta, mikör sodródik elé Wilton ruházata. Ekkor a lévegőbe lendült, és a smasszer bácsikától tanult módon megpörgette a botot, Procc nyaka elé feszítette, majd megrag adta, egyszersmind hátrahúzta a két végét; hogy térdre kényszerítse a tomboló bűnözőt. 222 l 223 A szívós flótás sokáig bírta levegövétel nélkűl, de nem akarta mindhalálig bírni. Így aztán némi eszevészett pőrgölődés utárr feladta a küzdelmet, és engedelmesen térdre rogyott. Épp ideje volt, hogy leroskadjon, mert Tonie megelégelte a ringlispílezést, és egyébként i$ :.tér iszonya volt a langaléta flótáson. Míkor ezzel megvoltak, szélsebes mozdulattal letaglózta a filkót, eldobta a tonfátf térdre görnyedt, és keresgélní kezdte elvesztett kontaktlencséit. A meglepetésböl felocsúdcí Néró lábujjhegyre emelkedvéw óvatosan a lány háta mögé lopakodott, hog a markába szorított bilinccsel leűsse megmentőjét; am így nem gonoszságból, csupán biztonsági okból. A dúltan befutó Barret fékezte meg a háládatlant. . Tarkón, térdhajlaton és combkőzi rúgta a gyanütlan ördőgőt, nagyjából egy ugráskombinációval, melynek előadása közben úgy tetszett, mintha nem kettő, hanem négy-őt lába is volna. Néró nem értette, mi történt vele, ettől igget lenűi elájult. Grand nem akadályozhatta meg, hogy a másfél mázsa marhahús ne a padlót tapogatö Iányra borul-
jon, csupán az omlás erősségét tudta mérsékelrű. Mirsdent osszevetve a tűzélvenc véghezvitte szándékát: mégiscsak leűtőtte megmentöjét: Barret egállt a romok tólőtt, és erősen töprengett. Gyorsan ősszerakta, mi folyhátott itt az elmúlt percekben, azután tervezgetni kezdte a markecolók kőzeti jővöjét. 224 Ha egy korpusszal a vállán nem vonulgathat fel s alá, kettövel aztán végképp nem teheti. A gyerekek kérdezösködnének, a morc hölgy hárpiázna, a szomszédoknak ís feltűnhet, hogy folytan hóemberek, lavinák grasszálnak az előkertben. Jó helyen vannak ezek itt. Grand nekigyürkőzött, a markába köpött, és egymás mellé hempergette a ruhapecéreket. Kötelet ker tvén olyképpen nyűgözte le öket, hogy ha egyikük szabadulási célzattal fészkelődni kezdene, a másikuknak ettöl ízíben túlélési kétségei támadjanak. Csendháborítás ellen jókora krumplikat alkalmazott, orálisan. Végezetül körberakta őket a fahasábokkal. Építés t özben gondolt Püderre: kevésnyi fekvőhelyet neki is hagyott, elvégre órák óta tervezgette, hogy a píncébe költőzteti az ipsét, ugyanis a nőfasirozó a kívánatosnál több kísértésnek volt kitéve a kanapé alatt. Művével elkészülvén kifí jta magát, és eltünődött. Talán kitehetne egy táblát a farakás homlokzatára: Pszíchopata diszkont; vagy: Elfekvö, csak aóerráltaknak felirattal. Végül futni hagyta az ötletet, mivel a kedvelt nő mozgolódni kezdett. Felkapta a lányt, a nappaliba cipelte; a fotelba parkolta, és megitatott vele egy pohár konyakot. - Nem is kérdezem, mi volt ez már megint - sohajtotta enerváltan Tonie. -Ne is kérdezze, nyugodtan rám hagyhatja az egész problémahalmazt. A szervizben sem irja elő, 225 mit tegyenek a kocsijával, hiszen a szerelők értenek hozzá, nemde!? - Minden rendben?- érdeklődőit az anya. Gyermeke rápillantott, de legalábbis felé, mert a látása valahogy nem volt tökéletes, és a szívére fektette tenyerét. -Biztösíthatlak: soha, de soha nem olt ennél
okébb az életem! -Jó neked! l Iem azt mondom, hogy velem együtt kellene gyötrődnöd, de legalább kismértékben átérezhetnéd a gyászomat! Micsoda karácsony! 1 sikerült gyermekem válik, én válok, te meg viháncolsz, nünt hal a vízben! -Igen, anyám. Világéletemben kegyelettelen voltam. De azért nem felhőtlen a gyönyőröm, ugyanis elejtettem a szemeimet. Mármint a vendéglencséimet. -Tök hülye vagy, hogy ilyen ki-betevős vacakokkal szenvedsz! - szögezte le Samantha. - Holott a lézeres szemszalonban percek alatt visszacsínálnák a látásodat, és soha többé nem volna szükséged kűlső segítségre. - Aha - bólintott az érdekelt. - Frankón - erősítette Jockey. - A matektanárom tökre vaksi volt, ujjnyi vastag pápaszemet hordot , amiben csak úgy gyűrűztek a dioptriák. Aztán lézer alá feküdt, és mostanra már puszta szemmel is úgy lát, mint a vércse. És visszaél vele a szenya! Elszedi a puskáinkat, meg még zsugázni sé hagy soha! Utálom a pátit! De már dolgozom egy módszeren, amivel visszahomályosíthatom a látását. -Bunkó -- húzta el a száját Sarnantha. - tipli. Gyökér. 226 I.'- .. ?::. . -Te károgsz?! Okostojás! Penge! Zsenibimbó! A nagymama kifakadt. - Miért baj az neked, hogy ez a lány az apja éles eszét, tálentumát örökölte? - Ha tényleg olyan éles eszű lenne, kérkedne vele?i - pattogott Jockey. - Ez nem nő, ez egy észgép, egy elmetermináto.r! Máskülönben most egy rászorutó szeme világáról témázok. Frankón, Tonie, vesd alá magad a lézerezésnek. Fogadjunk, hogy mielött még kilépnél az utcára, eldobhatod a kontaktlencséidet! Aztán kihajíthatod a kéróból a turistajelzéseket, és nem leszel örökké Hanna nénire szorulva, ha azt kell eldönteni, miért mászkál az az izé a frigóban: azért, mert lejárt a szavatossága, vagy azért, mert csótány!? Samantha félretette a lángész-felkészítő könyvet, hogy teljes mellszélességgel belevetődhessen a tudományos vitába.
- Azért persze nem kell krítika nélkül bedőlni mindennek. A lézeres technikával csak a rövidlátást lehet gyógyítani. Meg kell állapítanunk, hogy te hová látsz. Távolra vagy rövidre? A páciens vállat vont. - Szeríntem leseperhetjűk a napirendről ezt a kérdést. Műtéuől hallani sem akarok. -Ez nem olyan, mint a küretelés! El se altatnak - érvelt a fiú. -Jocke y! - sikoltott a nagymama. Pamela egyelőre nem érdeklődött a fentiek iránt, kővetkezésképpen halálosan unatkflzott. Becsövezett a szőnyeg alá. Elmesélem a folyamatot - mondta Samantha. 22? Bemész a klinikára, bekísérnek egy sőrét szobába, és belenézetnek egy csőbe, aminek a másik végén a számítógép kűrje, hány dioptriára van szűkséged, pluszra vagy mínuszra. Azután szémcseppet kapsz, amit6l kitágulsz, és akkor még tüzetesebben megvizsgálnak. Tonie felnyögött. - Ö, igen, és utána két napig csak amőbákat fogok látni, és úgy közlekedem majd, mint a padlószenyeg: faltól falig. - Jaj, de hülye vagy! - rikkantotta Jockey. - Szerintem tök szuper lenne, ha bemennél a klinikára! Ott mindenki visszakapja a látását. És ha kőrnyezetbarátok, az eldobott szemüvegeket is hasznosít ják. Biztos van az alagsorban egy turkáló, ahol jutányos áron meg lehet venni mások eldobált kontaktlencséit, szemü egeit. Meg a fehér botokat, vakvezető kutyákat. - Tísztára szenilis vagy! - fanyalgott Samantha. Hogy fér a fejedbe ennyi hülyeség? - Miért, azt hiszed, csak a zsenililás helyigényes? - üvöltött az inzultált. - Buta kéreg, nem zsenililás, hanem zsenialitás! Szörnyű, mílyen ostoba míndenki! Nem Iehet kibírni! - A lángeszű leány püledteri meglegyezte magát a kötetével. Pamela,.aki eddig passzívan púposodott a szőnyeg alatt, váratlanul sikítozni kezdett. Ultraszopránját alig tompitotta a vastag gyapjü. Jockey hozzávágta ballábas cipőjét. Ez már kiválóan hangszigetelt: a csővas elnémult.
- Na jó - söhajtott Tonie, közepesen mély letar228 . giában. - Lemosom a pince porát, és tiszta ruhát, - sminket öltök. - Épp most akartam kémi egy kávét - jajdult a mama. - Nem baj, menj csak. Barrel biztosan ind - fékeiét főzni. - Asszonyom, szivesen beavatom a mestersé4 . gembe -- ajánlotta a pasas. - Tartson velem a konybába. - Igaza van. Jobb, ha elfoglalom magam. Kü'lönben csak a bánatomon jár az eszem. A pult mögé vonult.ak. Grand leemelte a .polcról a kávésdobozt, és be.; .- mutatta a tanítványnak, majd ugyanezt tette a ka nállal, a folyó vízzel és a kávéfőző géppel. A nagyi szemernyit sem figyelt rá; mivel a kezé`be akadt a Nérö feliratú pecsétgyűrű, és azt próbálgatta sorban minden ujjára. Csalódnia kellett, r egyik kezén sém ta?ált krinolinvastag ujjat, mely `'v , megfelelő méretű lehetett volna az arany ékszer számára. - Biztos bokára való - állapitotta meg, midőn az igyekvő pasas éppen a kapcsológombbal ismertette össze. - Mí ís a foglalkozása, fiatalember? - kérdezte valamivel később, a gyűrűt letéve, viszont felkapva a kávé felfogására szotgálö üvegpikszist. - Mi a fe` ne ez? A kávéfőző szörcsögve forralta a vizet: Barret a kiőntőcső alá tar'totta a tenyerét, a felfogó edényt helyettesítendő, addig is, míg a hölgy kiálmélkodja magát, miszerint: - Nem értem a kislányomat, hogy tud ennyire 229 vonzödni az ilyen ósdi dolgokhoz, mint ez a kőbalta-kori masina!?.Rendes háztartásokban már régesrég elfeledték az ílyesmit. És egészséges kávét isznak. Nem vitriolt. A víz felforrt, áttüremkedett a szűrőn, és kávéital gyanánt kezdett napvilágra nyomulni, egyenesen Grand markába. - Nem is higiénikus - jegyezte meg a nagyi. Lecsapta a pikszist. A pasas utánakapott, és felcserélte a kezével. Azután egy percig hűtőzködött a csap alatt.
Tanonca érdeklődőn figyelte. - Nem nagy csízió - szólt végül. - Na ugye? Legkőzelebb egyedül is menni fog. - Mit is mondott, mi a foglalkozása, fiatalember? - Személyzet. Jelenleg. - Nem szeretem a stílusát. Pedig, ha szeretném, megengedném, hogy Mabelnek szólítson. - Megtisztel, Mabel. - Hol ismerkedtek meg? -Az ajtóban, Mabel. - Jaspis és Jeremy az iskolabálon találkozott. Gyönyörű volt a lányom: tizennyolc éves, magas, karcsú, és fehér ruhát viselt. Azonnal lenyűgözte Jeremy szívét! Egy év mülva megesküdték. Meseszépen éltek, megvolt mindenük: ház, kacsi, nyaraló, ékszérek, bejárönő. Telt-múlt az idő, és csak nem született gyerekük. Már míndnyájan nagyon aggódtunk. - Ki mindnyájan, Mabel? - Én meg a férjem. Aztán vallatóra fogtam a lányt, és elvittem a saját orvosomhoz: Így lett Jockey lombikbébi. Majd kinövi, kűlönben jó gyerek, csak keservesen kamaszodik. - Derék asszony maga, Mabel. Aztán Saman. thához megszerezte egy Nobel-díjas spermiumát? k":. - Ugyan már, hisz a vejem valóságos zsen ! Sama tha is családi vállalkozásban készült. Épp akkor indultunk egy partira, amikor őt beűltették. Hívtuk Jeremyt, jöjjön velünk. Roppant kínos volt, amikor a házigazda megkérdezte tőle, vele tartana-e. éjszakai vadászatra, és Jererny igy felelt: elmehetek, tígyfs szalma vagyokf most csináljük a gyereket ti feleségemnek. De aztán minden tísztázódott, a gyerekek nőddőgéltek, egyszerre csak Jaspis kétségbeesetten telefonált nekem, öt éve sincs: terhes tragyok, sírta. Nahát, csak úgy magátóI! Hát ilyen boldogok voltak mostanáig: De nekeni ma ősszetőrt a szívem. A fiam fittyül rám, a kisebbik lányom, mindig olpan fura volt. A sikerült gyermekem pedig eldobálja a férjét, el a gyer mekeitl - Míért hívja mindig síkerültnek Jaspist, Mabel? - Mert az! Hisz most meséltem. -Nem gondolja, hogy ez rosszitl esik a másik
lányának, Mabel? - Nem esik rosszul - felelte Tonie az emeletről lefelé jőttében. - Ha a sikerültség kritériuma a jó parti és semmi más, akkor nem bánom, ha az anyám elfuseráltnak tekint. Az ő szemében .én a még egy utolsót virágzom, de most már jvjjön egy gazdag palí, rreert unom lakkazní a körmeimet leány vagyok. Erről már rengeteget beszéltünk, és egy23D :: 23I szer sem fogta fel az én véleményemet. Teljesen elcsigázott. - Nem könnyű férjhez menni, igaz!? - iroW zált Mabel. A lány vállat vont. - Férjhez menni gyerekjáték, hanem ott maradni, az a tripla szaltá! De erről talán Jaspíst kérdezd. Szintiszta Iányosztályba jártam a gimiben. Az egyéves érettségí találkozóra kivétel nélkül míndenki eljött, hogy bemutathassa a vőlegényét, a férjét, az asszonynevét, a gyerekét, a terhességét. Az ötéves légyotton hatan lézengtűnk, később kőrbetelefonáltam a lányokat; a legtöbben azzal mentegették távolmaradásukat, hogy nem akarták elhozni, mutogatni a kudarcukat, mert az már nem publikus: váltak, válnak, válni fognak, csalják egymást, unatkoznak, boldogtalanok, hazugság az életük. - Édes lányom, ez aztán a karácsonyi téma! - Miért kellene éppen ma úgy tennünk, mintha fenékig kaviár volna az élet?! - Mert a karácsony a szeretet űnnepe, ha nem tudnád! - Inkább úgy látom, hogy a karácsony egy szinpompás kirakat, amíbe évente egyszer, néhány napra kiűl mindenki, ön- és kőzámitani. - Szent Isten, tényleg én szűltem ezt a hitetlent!? -Ne ezt kérdezd, nagyi! - ajánlotta Samantha. Hanem azt, hogy ki az apja!? - Pofon ütlek! - ordította Mabel. - Miért nem mentek szánkózni? - Csecsemöknek váló. - Akkor hógolyózzatok egyet! - Sehová nem megyek. Küldd a kicsiket. Én megvárom, mig anyu előmerészkedik. - Kicsi az agyad! - rivallt Jockey. - Meg a mel-
led is kicsi, de az még megnőhet! Mabel befogta a fülét, és szenvedélyesen toporzékolt a szőnyegen. - Spartos vagy, nagyü - hízelgett a fiú. Magyarázzátok meg nekem, miért vagytok mind énellenem!? - Nem vagyunk ellened, anya. Csak külőnbözik a véleményünk. Nem tragédia. . Barrel letette a kávés csészét. Egy percig nézegette a kanalat, majd attól is megvált. Picit aggádott: Mabelnek most már feltűnik, hogy forog tőle a szeme. - ioppá! - kiáltotta, tennivalóra lelve. - Szunyóká! a kandallótűz! Fiazvk fát. Tonie orrnyerge fölött ráncocskák képzcídtek. - A pincéből?! - kérdezte élesen. - Az erdőröl is hozhatnék, de a pincében szárazabb. - Nektek meg mi bajotok van? - forszírozta a nagyi, érzékelvén a feszűltséget. Barrel elvigyorodott. - Nekem van egy kis AIDS-em, de erkölcsös kapcsolatban szereztem. Megyek a fáért. Szégyen a fütés, de hasznos. A pince felé indult, azon tűnődve, feltfinne-e valakinek, ha kíhúzná Púdert a kanapé alál, és magával cipelné. 232 - . 233 - Elkísérem - mondta Tonie. - Hogy aztán megínt magára dőljön valami?! Szó se lehet róla. - Tényleg AIDS-es? - kérdezte elhűlten Mabel. - Ugyan anya, szava't se hidd! Grand rendörkanyarral fordult víssza. - Hazugnak tart, Tonie? - Elöntött az ambivalencia. - Na jó, jöjjön velem. Seszélnünk kell - Most AIDS-es, vagy nem? - forszírozta Mabel. - Most nem, de ki tudja, mit hoz. a holnap. - És te, gyermekem? Elkaptad? Barrel felhördült. - Nem volt nagy poén, belátom. De miért kell ennyire agyoncsapni?! - Elkaptad? - ismételte Mabel. Szígorüan méregette a lányát.
-Nem adtatok rá alkalmat. - Elkapná? - lelkesült Grand. - Gyerünk a pincébe! Jockey időközben felhüzta a cipőjét. - Én is megyek - közvlte. Mindketten a koboldban bíztak. Hogy az majd visszariasztja a serdülőt. Amikor elhaladtak a szobor előtt, a fiú ráöltötte a nyelvét, majd két ujja közé csípte és széthúzta a , füleit. 234 i - Szuper! - ujjongott. -- Ez kéne az apu irodájába! Jönne az a sok nagyképü, rádiótelefonos, diplomatáskás, öltönyös fazon, és ettől biztos nem kérdeznék: na mi van, őcskős, kérsz óarackot!? Hanem bokáig összecsinálnák magukat, és a barna macival a csukájukban mindjárt szerényebben ját. szanák az agyukat. - Ennyire imádod apád űzletfeleit? - kérdezte Tonie. - Döglesztőek. És apura is ráragasztották az unahriasságukat: Utálom, hogy- úgy beszélnek vélem, mint egy pólyással, hogy akkor is sz,övegelnek, amikor semmit, de semmit nem akarnak mondani. Meg a névemmel is szórakoznak. Mit tehetek arröl, hogy anyu sosem hagy ki egyetlen Dallas-folytatást sem?! Nekík meg mi kőzök hozzá, hogy mitől hülyül az anyám?!. Mintha az ő feleségük nem a tévésorozatokkal művelődne! - Oké, az első dolognapon elküldetem apádhoz a szobrot. - Komolyan? - Űhüm. - Nem fog őrűlni. Nem rajong érted, mert különc vagy. - Kűlősc? - Apu szerint kűlönc az, aki mindenkinek az ar cába mondja, amit gondol, és ennek senki sem őrűi. Még akkor sem, ha kedvesen csinálod. Leértek a pincébe. Barrel kőrülnézett a fukar lámpafénynél. Oké, mániákusak elfala va, fejsze kézné 235 A széttrancsérolt rönk helyett kerített egy újabb tuskót, és bőszen nekiállt fát hasogatni.
- Különben a nagyi sem szereti a különcségedet - árulta el Jockey, miközben a karjukra szedegették a tűzrevalót. - Persze hogy nem. - De én nem bánom. Te nem ugyanazokat a baromságökat papagájozod örökké, néha mondasz is valamit. És sokat nevetsz, akkor is, ha szomorú vagy. Kivéve, amikor dilis voltál. - A kettő összefügg: ha már nevetni sem tudsz a bajodon, előbb-utóbb meghangyásodsz. - Amikor apu szülei meghaltak, nekünk azt mondták: nagypapáék elutaztak. Vártam, vártam, hogy megérkeznek, aztán rájöttem, hogy elhagytak minket, mert nem szeretnek már. És amikor ezt kigQndoltam, többé nem beszéltem róluk, el akartam felejteni őket. És nemrég az apu közölte: te már nagyfiú vagy, tudnod kell az igazat: nagypapáék meghaltak, kíméletből nem szóltunk. Kíméletből! Én meg kitagadtam őket! Anyu hónapok óta furcsán viselkedik. figyelmetlen, ingerült, és olyan beszólásai vannak, amiket nem mindig értek, csak azt látom, hogy az apu falra mászik tőlük. Szerintem komoly baj van. Múltkor anyu kérdezte, kivel maradok, ha ök elválnak, és nevetett, és én is nevettem, és azt mondtam: az apuval, mert az ő nevén vagyok, de hiába volt a nagy bruhaha, láttam, hogy anyu szeme nem nevet, és igazából én is csak kínomban röhögcséltem. Úgy érzem, mintha anyu nem tudna mit csinálni magával, és távolodna tőlünk, és nem merem elengedni, ügyhogy 236 mostanában sokat ordibál, mert folyton a nyakán lógok. Sammel meg nem lehet e ről beszélni, egyáltalán semmiről se, annyira el van bűvölve magától, hogy az már kész Kambodzsa. Grand felegyenesedett, a fejszét tartó karjával letörölte homlokáról a verítéket, a rönkbe állította a pengét, és felnyalábolt égy ölelésnyi fát. - Ekkora lehettem, mint te, amikor a szüleim szétfröcsköltek - mondta. - Tőlem egyikük se kérdezte, kivel tartanék. Hol az apám lakásában lógtam, hol az anyáméban. Pimas,- kodtam velük, az ismerőseikkel, a jövő-menő szerelmeikkel. Lett is olykor nagy pofozkodás, örökharag, menjapokolba. Rohadt nehéz volt. Most is az. Lassan kikerülsz a könnyített, kímélős korból, egyre sűrűb-
ben jön majd a temárnagyfiúvagy és a nehezítések. Nézz.utána magadban, mit szeretnél. És azt próbáld elérni, de nem mindenáron. - Öcska ez a bizonytalanság - sóhajtott Jockey. Tonie felnyögött. - Ha valami elixírt remélsz tőlünk, csalödni fogsz. Harmincéves létemre jottányit sem érzem bőlcsnek magam. Csak nemrég tápászkodtam fel a padlótót, mert piszkosul kiütőit az élet. Sokan állítják, hogy ebben az életkorban az ember már szinte küsmeri magát a világban; ám mire némi önbizalomra is szert tenne, öregedési jelekre lesz figyelmes, amitől persze megint jól elbizonytalanodik. Jaspis pánikba esett, csupán sejteni lehet, mi mindenért. Most úgy szeresd őt, hogy ne légy a terhére, mert akkor még inkább menekülni akar. Mindenkinek be van téve a gombóc a torkába: aki 237 fuldokoltában higgadtabb tud maradni; az veszíti a legkevesebbet. Jézusom, mivel infundáiunk téged!? Grand bólintott: -Eléggé elkeserítőek vagyunk. Jöjjék valami ide illő! "Levesrecept a Pesszimista Szakácskönyvből: Végy egy közepes hosszzíságú ha,jszálat... " -Figyeljetek! - kurjantott felélénkülve a fiú. Ha már úgyis karácsony van, ajándékozzuk meg egymást! Az apu behajigált a csomagjainkba mindent, ami díszpap1rban volt. Piknikeljűnk a szajréval! És hozassunk vacsorát a motoros futárral! Piz tát! -A nagyi nem lesz elragadtatva. -Na és ! - Neki ís szerezüetnénk némi örömet. Mi volna, ha csak minden harmadik patronján kapnánk fel a vizet? - Megpróbálhatjuk, de nem fog menni - felelte Jockey. -Neked mondom?! Felfelé indultak a fával. A lépcsősor feleútján a fiú megszólált. - Barret! - Tessék? --Tényleg van kockás pítonod? -Ha a pizza miatt kérded, szerintem ő is kér belőle. - Míndíg ilyen kitérősen beszélgetsz?
- Zavarba hozol - szabódott a kérdezett. Fodor ÁkOs 238 - B nne reinkarnálódtak a Grimm fivérek . mondta Toníe. - Régen ismeritek egymást? Grand felakadt szemmel utánaszámolt. - Ügy három-négy-öt éve. - Egészen pontosan? . - Hát, hogy egészen pontos legyek, alig ismerjük egymást. De ez olykor ttz év után is fennáll. tVlindenesetre az érdeklődés nem hiányzik, előbbutóbb tüzetesen ősszeismerkedünk. Csak az alkalomra várunk. - Bizony - bólíntott a lány. - Pillanatnyi kapcsölatunk olyan, mint a telefonszex: egyik félnek sem az ígazí. - Mindenkivel ki lett szúrva - látta be Jockey. - Mit tegyünk? - sóhajtott Tonie. - A család nélkül olyan maflák és lehetetlenek Iennénk, mint egy polip, akinek nincs fuvolája: - Feihívtam apádat - közölte Mabel, midőn a kandalló elé borították a fát. - Hála Istennek! Bocsánatot kért? Jőn érted? Félreteszek egy kis hamut a fejére. `. - Ne léháskodj, semmi ok nincs rá! Apád otthon ül, és felvette a kagylót! - Hiszew csörgött a telefon. Mindent tisztáztatok? - Semmit nem tisztáztunk! Amint meghallott ! a hangját, bontottam a vonalat! Azt hittem, már úton van idefelé! Ehhez képest rostokol! - Tudja egyáltalán, hogy nálam vagy? - Hol másutt lehetnék? De sehol nem keres! Rostokol! Tonie elfordult az anyjától, Kopogtatott a szőnyegen. - Helló. Van itt valaki? - Mit akarsz? - szűrődött át a gyapjún. - Bújj elő. - Minek? -Még nem tudom, de biztosan kitalálunk valami különlegésebbet: - Ne rimánkodj neki - fanyalgott Samantha. Úgyis csak azt akarja, hogy foglalkozzanak vele.
- Egy órája nem szólt hozzá senki. - Nagyi! Foglalkozz a legkisebb unokáddal! - Pamela! - kurjantotta kötelességtudón Mabel. - Van kóla? - kérdezte a szőnyeg púpja. - Hét öra tíz. Jockey vigyorogva felcsattant. - Nem a pontos időt tudakolta, hanem a kólát! - Rettenetes, hogy Waltert egyáltalán nem izgatja, hol vagyok - motyogta Mabel. =Anya, én mindjárt a tűzbe ugrom! i- Tök diliház az egész - jajdult Sam. - Ki kér pizzát - üvőltötte Jockey. - Én! Gombásat! - Sajtosat! - jelentkezett Tönie. - Szalámist! - rítt a kanápé. Pamela kiviharzott a szőnyeg alól. '= Csokisat! - kiáltotta. 240 - Kis hülye, olyan nincs is! - Akkor üresen kérem, és majd megcsokizom. - Megtébolyodom! - közölte egy régen hallott hang. Jaspis a lépcső legalsó fökán ült, kinyújtva szétvetett lábbal, roskadt vállal. - A pilon! - szölott lenézően Samantha. - Anyu! Nem akarnak csokis pizzát adni! - Hát itt vagy! És így festesz!? Szégyenkezem! dörrent Mabel. - Van is miért - förmedt rá a sikerült leány. - Jól - kicsesztél az életemmel! Anyja összekulcsolt kézzel ülve a plafonra meresztette a szemét. - Miért bántok így velem?! - Mert a kútba ugrasztod az embert! - felelte Jaspis. - Szétmegy a fejem, mióta megérkeztél. Miért nem szerzel be e hallókészüléket? 5 - Van hallöklipszem, csak nem szeretem, mert süketítöen hangos, meg az akciófilm-béli zsaruk is ugyanilyen küllemű adóvevőket tartanak a fiilükön! Továbbá rettenetes színe van, nehéz és öregít. - Ki látja azt?! A füled mögött? v - Mindenki, mert folyton igazgatom, mivel ha nem igazgatnám, leesne, szerintem a fülkagylómt mai egyi,itt. De igazából akkor ment el tőle a ked-
5 vem, amikor egy áruházban titkosrendőrnek néztek míatta, és ragaszkodtak ahhoz, hogy vegyek 241 üldözőbe és tartóztassak le egy tolvajt. Hogy én loholjak végig hat emeletet csak azért, mert egy fickó elcsórt egy üveg italt! Mondtam, inkább kifizetem. Erre megfenyegettek, hogy kirúgnak az állásomból! Hát mikor szorultam én állásra?! Aztán dírekt figyeltem a bankban, és láttam: a biztonsági őr Parkinson-kóros és csak vendégfogai vannak, így hát utólag meg is bocsátottam, hogy az áruházban fogdmegnek néztek. -Jó, de. családi kőrben nyugodtan feltehetnéd. - Később meg a repűlőtérí étteremben felállították a villásreggelirr3 mellől, hogy szíveskedjek hatástalanítani egy gazdátlan bőrőndöt, mert bombagyanús a dőg, és ha felrobban; dugába dől az egész hodály! Jaspis még jobban felemelte a hangját. - Mondom: családi körben... - És azt még nem is említettem, hogy akkor tettem le végképp a hallóklipszről, amikor apád véletlenül a hátam mögött sütötte el a vadászpuskáját. Bumm! Szitává ment a döbhártyám! Joggal hihettem, htigy terroristák törtek a házba! Pánikomban kirohantam az erkélyre, és átvetettem magam a korláton. Pont arra döcögött a kertész a fűnyírón; én meg a nyakába estem, és lesodortam szegényt a nyeregből. A fűnyíró tovapöFágtében átgázolt a szalmakaTapján, azután elütötte a postás biciklijét, szerencsére a postás időben elugrott, de a tejesnek nem volt ekkora mázlija, eltűnt a lábfejéről a cipő! Aztán persze mindegyik jött ám a kártérítésért, naná! A postás hozta a fogpiszkáIóvá aprított biciklikűllőit, a tejes két marék mű242 bőr spagettiről állította, hogy a legjobb Adidasa volt, meg egy kis véres cafatot is mutogatott, miszerint az az ő mindhárom tyúkszeme; dé még a kertész is új szalmakalapot kővetett, mondván: a velem történt esete óta percenként súlyos napszúrást kap. - Itt senki sem lövöldöz - nyöszőrgőtt Jáspis. -A ház úrnőjét kivéve-jegyezte meg Barret. - A teljesség kedvéért el kell mesélnem, akkor volt rajtam utoljára az átkozott hallóklipsz, amikor
Tajvanra repültűnk apáddal, és bár első osztályon utaztunk, két olyan férfi űlt mögőttünk, végigbúgták a hatórás utat, és mert fizíkaílag nem szerelmeskedhettek, megtették szóban! Hál Istennek, nem mindig értettem őket, mert másokat is kitűnően hallottam, a pilótafülkében például az volt a téma, hogy a Rebby nevű stewardess kit kivel szarvaz fel, kőzben Rebby a konyhában a svéd- és franciasalátátöl óvta társnőit, de legalább több jutott nekűnk, utasoknak. - Anya! - űvöltőtte Jaspis. - Totál kiborultam! Egész nap gondolkoztam! - Na ugye!? Ha Jeremy mellett maiadtál volna, ő gondolkozna helyetted! . . - Jó, helyben vagyunk, erről akartam beszélni: .- ez idáig, egészen pontosan harmincnyolc évig hol te gondölkoztál helyettem, hol pedig a férjem. Mostantól kezdve én fogok gondolkozni saját magamnak! - Sejtettem én, hogy ez nem csak amolyan tányércsörgés! Itt baj van, nagy! Jaspis megköszörülte a torkát. Összezárta térde243 it, lesimitotta a szoknyáját. Lehunyt szemmel mély lélegzetet vett, majd felnézett, és így szólt: - Anya, Tonie, gyerekek! Már nem szeretem jeremyt. Nem tudok vele élni. Muszáj valamit kezdenem magammal. Meg kell tudnom, ki vagyok, mi végre. Rohadtul érdekel, megyek-e valarrüre őnallóan!? Egyáltalán: mí az, hogy önállóan?! Ki fogom próbálni! - És mi? - kérdezte Jockey. Samantha a száját biggyesztette. - Ti mentek a lelencbe! Nekem tökéletesen megfelel az apám. Vele maradok! - Akkor most miért nem vagy a kedvenc apádda1?! - űvöltőtt a fiü. - Téged pont úgy ősszecsomagolt, és taxiba zsuppolt, mint mmket! Itt még senkinek sem jutott az eszébe, hogy míért vagyunk itt?! Mert a fater kirakott! Na, erre mit léptek?! - Jockey mond valamit - vélekedett Barret. - Maga csak hallgasson! - szögezte le Mabel. Magáról semmit sem tudunk! Tonie felsöhajtott. - ia ez így megy tovább, nemsokára ö is kipakol. Jaspis magához vett egy üveg italt, cigarettára
gyújtott, és e társaságban visszaült a lépcsőre. -Emlékszem egy barotni jó, régi reklámfilmre: feldújt fiatal nő rohan ki egy házból, bevágja maga mögött az ajtót, lerántja és a levékésbe dobja a jegygyüriijét, leszakitja a győngysorát, lerázza vál= Iáról a nercet, kisterpeszben megáll a kanálisrács főlőtt, és meghimbálja a slusszkulcsot, felemeli róla egy ujját, majd még egyét, hirtelen elmosolyodik, sör felragyog, sör kivirul: visszazárja ujjait a lcsra, a Volkswagenhez rohan; beül és eltép két ázzal: Ennyi. Remélem, mindenki jól ért. - Mióta dohányzol? - hörrent az anyja. - Mióta a férjem váratlanul jött haza, és egy ikket Ielt á hamutartóban affektálta Barret. ucsánat, ez egy vicc volt, Mabel. = Magának nem osztottam Iapot, fiatalember! - Sebaj, ngyis épp sakkozunk, Mabel. Jaspis nyakon ragadta a laskát, és jót húzott Anyja az italoskocsihoz rohant, lenyúlt róla egy veget és belenyakalt. Aztán kézfejjel megtörőlte az állát, és a lánya malié roskadt. Toníe tétován széttárta, majd leengedte a karjait. s - Tartok tőle; hogy én nem érem be csak alkoollal. Nincs valakinél egy ópiumpipa? Mosttól ` arkoholista leszek! - Megáll az ész! - fanyalgott Sam. - Ebből áll a felnőttség. Drámászat, ivászat, narkózás, cigizés. - Akkor most pizzázunk, vagy sem? - nyafogta Pamela. v Grand télpattant, a pult mögé sietett, konyharu-hát terített a karjára, noteszt és ceruzát ragadott, majd a parány mellé lépett. - Milyen pizzát parancsolsz? - Mandtam már: csokisat! . - Sajttal vagy kecsöppel? - Mustárral. Barrel felírta, majd jockey elé járult. - Gombásat kérék. - Toni ? - Inkább lassagne-t ennék. 244 u 245 - Oké. Samantha? - Pulyka Cordon Blue-t kérek majönézes burgonyával és tartárral. i" -- Rendben. Mabel?
- Ha nincs lazac, ugyanazt adja, amit Samnek. - Paiancsára, Mabel. Jaspis? - Pizzát ennék. Legyen rajta minden, ami árt az Iegészségnek: kolbász, - szalámi, tojás, nátrium, nitrát, koleszterin, szénhidrát, kokain, cián. - Nekem is.:. - súgta a kanapé. - Kuss! - felelte Grand a szája sarkáböl. - Kinyírlak, Achtung! - sziszegte a bútor. A pasas hirtelen eldobta a noteszt, ceruzát, a fűiéhez kapott, és feljajdult. A kanapé tetejére szök-; i ;,''': .kent, és teljes erőből pattogni kezdett. Jaspis nézte, majd lepöccintette a hamut a cigifi jéről, kortyolt egyet a konyakból, és a húgára vigyorgott. - Totál hülye a pasasod. - Csak ha zúg a fiile - mentegette a humánszőcskét Tonie. rBarret lassított, s leállt. A szőnyegre huppant, ölbe kapta a telefonkönyvet és elmerült benne. Samantha a fotelban terpeszkedett, a karfán átvetett, hintáztatott lábakkal. Összehúzott szemmel figyelte, milyen zavarosán lapozgat Grand. Miután végighallgatta színes szókkal előadott étekrendelését, fitymálón megjegyezte: ,- Magából sosem lesz entellektűel. . - Édes lányom - kezdte Mabel elfúló hangon, melyet aztán némi skálázással helyreállított. Letette a Ilaskát, megpaskolta Jaspis kézfejét, és mímelt nyugalommal folytatta: - Minden rendbe fog jönni, hidd el nekem. Elmúlik a rosszkedved, Jeremy is megbocsát, ezentúl majd többet jársz társaságba, hogy ne légy annyira égyedül a buta gondolatokkal. Nincs semmi baj. Önállö vagy. Akkor kelsz, amikor akarsz, oda mész, ahová akarsz, mindig van pénz a bankszámládon. A férjed dolgozik értetek, hál Istennek, jól keres, semmi gondotok. Látod, ha most elutaztatok volna a Bahamákra, már pihent is lennél, nem foglalkoztatna ez az őnmegvalósítási mar haság. Te meg vagy valósulva: jó férj, szép ház, angyali gyerekek. Kell ennél több? - Kell, anya! Néha jólesne egy oltári kefélés! Mabel eltorzult arccal felkiáltott: - Gyerekek, menjetek fel a szobátokba! Samantha legyintétt.
- Tudunk mindent. - Felejtsétek el! -Nem lehet, a naplómba is beírtam. Január: anyu menzeszei: Február: migrénje van. Március: sértődött. Április: menzeszei. Május: dereka fáj. És így tovább, körbe-körbe. - Mi lesz ebből a gyerekliől? - hörrent a nagyi: - Hisz még csak tízéves! Jaspis fáradtan legyintett. - Négy volt, amikor már folyékonyan olvasott, öt; mire a családi könyvtárral végtelt, hétéves korára 246 : 247 felfalta az eldugott könyveket is, azóta lexikonokat zabál. Ha néha megállna emészteni, nem volna mér., gezett. Magániskolába jár, évente két osztályt elvégez, húszévesen professzor lesz. Jeremy gyereke, kéiségtelen. Ja, és szerintem végül férfivé változik. - Babáznom kéne, meg a tévé előtt ülni?! Hogy aztán semmi más ne érdekeljen, csákis a pénzkölIjilés?! Apu megmondta: azért kell kétévente nagyobb házba költöznünk, mert ennyi idő alatt arccolod teli a régit. - Biztosan tudod, te ne tudnád, hogy ezt hívják pótcselekvésnek!?- fatelte az anyja. - Az agyamra megy! Ezentúl olyan dolgokkal akarok foglalkozni, melyeknek van valami, némi, bármi értelműk, hasznuk. - Te?! - fanyalgott a leány. - Na, ezt megnézem! - Elképesztő, milyen l oraérettek a mai gyerekek! - csodálkozott a nagyi. - Némelyik meg direkt koravaskalapos - jegyezí te meg Tonie. - Na, te beszélsz!? - hördült Sam. - Már rég világhírü lennél, ha eszed is volna! - Gondolom, ezt is apád mondta meg. - Naná, és én aláírom. - A gyereknek igaza van - csatlakozott Mabel. Egy forgatókönyvíró nevét sehol sem jegyzik. Lettél volna inkább rendező, vagy színész! - Ha most felsorolnék tíz filmcírriet, talán mindnek tudnád a rendezöjét, de egynek se tudnád az s.. íróját - szögezte le Samantha. - Valöszinűleg így van.
- Hát akkor?! 248 - Szívesen felelnék, de nem látom a kérdést mondta To ie. - Világhír- emlékeztette gúnyosan a leány. - Ah, világhit! Tényleg. Az már valami. Sajnos nem érdekel. - Akkor mi érdekel? - Hozattál kólát? - jajdult Pamela Barrethez fordulva. - Nem felejtettem el. - Pöpec vagy. - Nem csengettek? - kérdezte Mabel. A háta mögé dugta az űveget, és ígazitott a válltömésén. - Nem, de ha majd csengetni fognak, a motoros kűldőncöt Ieljűk az ajtóban, és nem Waltert-tag lózott Grar . Pamela a fejét ingatta. - Senki se Lud motorozni ekkora hóban. Rénszarvasos futár hozza el a kaját, bíztos! - Csak már hozná, rénszarvashalálában! - sóhajtott Jockey. - Valaminek már örülnünk is kéne. - Hogyhogy nem örülünk? - kampányalt a nagyi. - Hisz olyan szépen együtt van a család! - Jó lesz megszokni, hogy ezentúl ennyi lesz 8 család - ajánlotta Jaspis. - És WalLer?! - Anya, azért rontottál ide ma délután, hogy a tudomásunkra hozd: elválsz. - Hát akkor nem válok el! Mégsem válhatwr k el mindannyian! Sorsoljuk ki, hogy melyikiek válhat - javasolta a fiü: . -Ez nem vicc! - jelentette ki Mabel. Csengettek. 249 Közlöm veletek: amint elérem a nagykorüságot; megváltoztatom a nevemet! ? Grand sietett a tót n itni, azután segítségértMelyiket - kérdezte Tonie. kiáltott, mert nem győzte egyedül behordani a- Lehet, hógy mindet, de az biztos, hogy nem 'gőzölgő papírdobozokat.maradók Samantha! Kisvártatva az asztal körül ültek:Rengeteg Samantha futkos a világon, és nem , gS A kisebb serdülők üvöltözve vitatkoztak, mivelzavarja őket ha e tévésorozat hősnő ének is
Pamela mégis inkább pulykát evett volna, Saman-pont az a neve - mutatott rá az anyja. Na azonban egy falásnyit sem óhajtott átengedni aNe hazudd, hogy véletlen egybeesés! Az öszsajátjából. zes gyerekednek a Dallas a keresztanyja! Vivienne Erre az a róbb pukkancs kirúgta maga alól aleszek!. p1 széket, hogy nekifutásból a kanapé alá hurcolko5d-Tome felpillantott a tésztá ától. jék. Üres pizzakorongját is vitte magá al.- Netán Vivienne Curie? És mi van akkor, ha a Barret lekéste a csatlakozást lobbi Vivienne nem akarja, hogy felvedd az ő tiszMire felszökkent, hogy eltérítse Pamelát, meg-les nevüket, és tiltakozásul tüntetéseket rendeznek ?! 'tőrtérit a baj.f majd az anyakőnyvi hivatal előtt 'A strandlabda-alkatú gyermek az ülőbútor alá- Nagyon vicces! Még hogy Curie? Tudod y k ".szorult; kínjában kísértetet látott, és hajtépő sival-egyáltalán, milyen hülye volt az öreglány?! kodásba fogott.- Mármínt Madame Curie? Barrel kibontotta a leánykát a fogságból, ölbe- Ő hát! Halál san besugarazta magát - Tőlem a Nobel nevet is felveheted - mondta vette, visszaült vele a székére, és megosztoztak a pizzáján.fasultan Tonie. '- Láttam a Mikulást - újságolta később Pamela- Nem rossz - mélázott a serdülő zseni. Virtuóz teli szájjal.a rá a asas. módo yhasználta evőeszközeiig, aká; egy hergzcegkis- Ilyentájt ez gyakorta megesik - hagytp asszon . - Vivienne Nobel. E ész ól hon ik. - Aludott.- Az ángyod csak az imént mondta, hogy a -Nemsokára felébred, és kiosztja az ajándékokat.Vvienne-ek ellenállást fognak kifejteni. Keresztel- Lehet, hogy mégsem a Mikulás volt.kedj valami másra - ajánlotta Barret. - Tessék! - nyögte tragikusan a család esze. -- Az ángy az nem is nagynéni! - üvöltött a gyerVíziói vannak! És tudjátok, mitől?inak. - Hanem más. Valami sokkal vénebb asszonyrokon! - Úgyis megmondod - sóhajtott aspis. - A tömérdek Barbie-zástól! Az ment az agyára!Tonie vállat vont. i . .. 251 250 i. .. -Nem bánom. Nekem tetszik. - Neked mi nem tetszik, amit ez a csákó mond?! - Legyél Stefanie - tanácsolta a nagyi. - Az olyan előkelő hangzású név. - Még meggondolom. De már nem sokáig tü-
röm a Samanthát. Vegyél fel hapsinevet - dünnyögte Jockey - Ne tömjétek a fejlődő szervezetét ézzel a pasasos szöveggel - óvott Tonie. - A végén még tényleg átállítódik benne valami. ! fiú vállat vont. - Majd újrainstalÍáljuk. - Mit mond? - kérdezte a naggi. - Számítógépes zsargon - legyintett Jaspis. - Az agyamra mennek ezzel is. -. zért, mert totál csuka vagy a technikához?! Te még a golyós számolónál tartasz! A sulibeli srácok meg már régen spéci rádiótelefonnal járnak! Dogaíráskor faxon kapják a puskát! - pattogott Jockey. - Csak föciórán nem használhatják, mert a tanárnak pészmékere van, és a köbor rádióhullámoktól rögtön beszambázik a szívritmusa. - Bizony! Felgyorsult a világ! - szólott Sam. - Ti ezt már képtelenek lennétek utolérni! - Azért elvagyunk - jegyezte meg Tonie. - Ja, elvagytok, mint a szappan. Van egy beró számítógéped; és csak egy vacak szövegszerkesztő programot tudsz használni rajta! - Miért, előáztató- és mosóprograrrt is van benne? Samantha a hajába tépett. - Reménytelenül ósdi vagy! 252 - Vacsora után megmutathatnád, hogyan kell használni a számítógépemet. Szívesen megtanülnám a bevásárló-, cipőpucöló-, ruhateregető- és vasalóprogram kezelését. - Szóba se állok veléd! - És ha még marad a gépnek szabad kapacitása; ! talán megágyazhatna éjszakára, és... Pamela tyúktojásnyi szemeket meresztett Barretre. -Nem lehetett a Mikulás! Nem volt pirosban! -Ugyan, a Mikulás nem jár mindig munkaruhában! Ha majd felébred, és praxisba lendül, a palástját is felveszi. - Hagyjuk ott neki a pizzámat. Tudod, a kanapé alatt. Nehogy éhesen maradjon szegény! Szerinted szereti a kólát? - A Mikulás nagyon-nagyon öreg. Ha szeretné a , pizzát meg a kólát, már rég elpatkolt volna, még hetven-nyolcvan éves korában.
Akkor nem is csokizik? Hogy örőkké éljen? És allo nap sikálja a fogát? Igen, drágám. Továbbá a biztonságos szex híve, légzsákot szereltetett a szánjára, és nem viszi ': túlzásba a napozást. - Hát ez nem igaz! - nyögte Sarnantha. - Tisztára retardáltak! Hé, Barret! Úgyis válságba került a família, nemwakarja örökbe fogadni a kis békát!? - Nem hiszem, hogy büszke lenne rám. - Miért, mi maga? Rablógyilkos? Gyerekgyilkos. Potenciális - felelte sötéten a -kérdezett. - Egészségünkre a vacsorát. Kiviszem a dobozokat a szemétbe. - Csak nehogy elvegyüljön! - intette Sam. 253 , - Tudják, hölgyeim - kezdte Grand -, mindig nagy csodálöja voltam a szülö nemnek, bár én főként tévéreklámokban láttam az Anyamodellt. A türelmes áhítatuk a cseppnyi angyalkák iránt! Ahogy heroikusan kimossák a ruhájukon keletkező Iegkülönfélébb mocsokfoltokat, észveszejtő papikkal keresik a kedvüket, tévedhetétlenül tudják, milyen gyümölcsfacsarátumot kell inniuk az optimális vitaminozottság érdekében, mivel kell játszadozniuk a kellő szellemiség eléréséért, és utóbb, a lesújtó végeredmény láttán sem csüggednek el; nem verik csapra ereiket! - Leverő véleménnyel van rólunk - sóhajtott Jaspis. Nem úgy festett, mintha vitába akarna szállni a pasassal. Cápaharapásokkal, kézből falta a pizzát. - Kés, villa? - emlékeztette leánya. -Tojok az etikettre. Ma lazítok. Harmincnyolc évig rohadtul feszes voltam. Példásan tanultam; jelesül férjhez mentem; kotlóskérrt és partiszervező háziasszonyként is egész jól megálltam a helyem. Anya, tudod, nézlek téged, és azon gondolkozom: elértem a középkorúságot. Még emlékszem a sráckoromra, ám máris azon jár a fejem, hogyan öregedhetnék meg kellő méltósággal. - Hol van az még?! -legyintett M bel. - Hiszen én sem vagyok őreg! reg az, aki a sír szélén áll. Nekem még terveim vannak. - Például elválsz - jegyezte meg Tonie. - Nem válok el, csak megleckéztetem Waltert!
menned; vele pompásan kitárgyalhatnád apa figyelmetlenségét. Előttünk mindig úgy tettél, míntha őrjöngésesen boldogok lennétek, a szexről mélyen hallgattál, mint nem létezőről, ha e tabu szóba kerűlt, - úgyképpen reagáltál, mint ördőg a tömjénfüstre. Kész csoda, hogy felvilágosodtunk. Részemről Jaspisnek köszönhetem szexuális müveltségemet. Legalábbis az alapkőletételt. De neki nem volt nővére. - Viszont volt bátyám! Úgyhogy legelsőként az orális szexről tanultam. Az elő- és utöjáték aligalig kerűlt szóba, e témában korrepetitort kellett fogadnom. Mabel ujjai fehérűléséig markolta evőeszközeit. Szeme görögtüz-jelleggel szikrázott. -Direkt a gyerekek előtt! Botrány! Szégyelljétek magatokat! ,! - Közel negyven éve fűért-fáért szégyenkezem .- Olyasmiért is lelküsmeretesen testelgettem magam, . ha szóltál, ami normális embernek holt természeles. Jaynél tartottam. Ezt tanultam tőle az Qlőjáték, ; ról: köpd ki a rágót, és dobd 1e a óugyid. - Jaspis! - sikoltott az anya. - Hát ez Jayre vall! - nevetett Tonie. - Hírhedt ribipecér volt ifjonti korában. A minap felhívott, 1 elújságolta, hogy megkezdte negyvenharmadik életesztendejét, ha netán nem tudnám fejből, és elárul, fa, mindenhová melegítőben jár, mert ez az egyetlen cipzármentes őltözék, így nem kell folyton a v sliccére koncentrálnia, miszerint zárva; nyitva, vagy takarékon hagyta-e. - Jézusom, akár egy aggastyán! - szörnyedt el w jaspis. 255 254 n1 ',- Azt hiszem, a neveltetés teszi. Legtöbbünk elé. El vagy fa gz -vara )zva - vigyorgott ais o1 atén célokat tűznek ki mint az iskolák elvéé a IeániIlanttt. - TJ sp , ma ,p1d kihívóse és a rendes munkahalma szerzése utóbbi heyy g ,Saleg'.essék, javíts ki ny eIvéett a Ián okkal a kézfogóra és a gyerekszülésrermantha szomorúan Iy yi. A gygm ismerek r'ga a a fejét. koncentráltatnak. Ennyztán ott áll e sere -,n Ne
nyi ember, diploma a falon, iróasztal egy vállalat-egy. nem normállMstanában úgy selkedsz, ,- Derék! Őrö 'nál, két szép srác otthon, és sejtelmük sin á több eh sőt, büszkén múgy mihez kezdlenek magukkal, ezért a tem Inyire így fogk viselkednialtom. Ezena várni kezdik a halalt. Vagy éppenséggel rettegnekmeszek viszolyogtatóan boldo het, hogy fa ok. Kipróbálom rr g, de unatkozni tőle. Mert más már nem lehet hátra..g - Mint a hajdani osztálytársaim - bólintott a nő- Bá t visszatért a kuká agam: miért nem említetted, ho deget, két sbólsepene v I'vér. - Tényleg, anya, i'ere nézett, vitenyere kőzé fújt, sszaűltérdőn Tomennyi szépséget ád az élet a fentieken Izívüla sz - Nahát, ez a beszélgetés nagyon nem tetszikIygott.ékére, és abelre vi:,- Bol nekem! Mégiscsak karácsony van!vA n dog karácsonyt-mondta. ,gyi felcsattant. '-Tényleg, az ilyesmitújévkor kell .é sh ál-- é : ni! - ironizált Tonie. - Atzkor van tt az ide ,gygunyolódik? számvetést készítsünk, megfogadjuk a fogyó- vagyT Nmcs veled semmi baj a n ellenem fordult! elvonókúrát, miegym st. Ma a szeretetet kell ün-eszkedően: - Buta v ana Sam tl.ia ért anagyma , rosszul ` il f1...nepelnünk. De miféle szeretetet, anya És miéctabelnl y ánk vagy. teIrözől, de kell külön, naptárilag ünnepkedni fölötte1-H 1 a Iey ához fordult.hat róla?! ,neo - Nem ettelek benneteket! Most komolyattad ezt?! Nen a várnátok, hogy kifejtsem, miről szól ez a nap?! , hogy tőled hallotta e e el hibaatarom! ,.lésteIen jellem-. , gy. Isten őrizz hallottuk ele el. Azt - O deho n övéegtál. II i p szeretnénk, azért provokálunk, hogyis egy iga zi,na persze, edvenc vejéd szokta egyétlen önálló gondolatot, megcsil anósook a hátad tnö öndogat őszinte érzést! Nem mondom, boghazugságbanú v "ltözik, mmt egy ara yh l, Mabe1 ö1y os..I ...,.nőttünk fel, mert az sem voltia i az. Csakcsupántan felsikolthatsz: bár t .á . És most nyu.bedobozoltad az agyunkat, nehogy saját gondola=ktgyór melengerrem re tanum az kebelem, rend .. nket. A si-kö taink támadjanak. Panelosítottal bennu nthmtett,
került lányod hitt nekedé álam nem működött ak b tö e z é ttem: boldog karácsonyt. A Ii4 .do og:-A fene tudta, mitnek kibontani az a ándékokat. 256. j ..25? i ,... ...; :..,. j ,! i. Í,,,,.,. j; , I Í fonie a fejéhez kapott. - Tényleg! Barrel, vezessen a kamrához, hozom a csomagokat! - Ne erőlködjetek! - intette le őket Sam. - Nem vagyunk dedösok. Hiába jöttök az ajándékokkal, úgyse hozhatjátok rendbe; amit tisztelt szüleink elszúrtak. - Nem hát! - csattant fel Jaspis. - Hiszen nincs is elszúrva más, csak az én életem! Én fáztam rá az elsö bálozásra! Húsz éven át unatkoztam, mert Jeremy hol űzteti úton járt, hol tárgyalt, hol pedig dögunalmas emberekkel zsüfotta teli a szalonunkat. Nemrég jőttem rá; hogy nem riélkül4 unatkozom! Én untatom saját mag,amat! Mert olyan üres vagyok, mint egy megíratlan képeslap. Aztán meg láttai egy hirdetést, amely éop az engem feszegető kérdése::et tett fel: "Frigid a boldogságra, életörömre, évhosszat szorong, félti az egészségét, retteg a jövőtől? Jöjjön el önfelismerő tanfolyamomra!" Elrohantam a dokttir lélekpecérhez. A nő egy lepusztult odúban ült, áporodott konyakszag len te köriil, rettenetes karíkák ővezték a szemét: úgy festett, mint egy kialvatlan pandamaci. Visszahvköltem, hiszen üdébb állapotban voltam, mint az, ki orvosomul ajánlkozott! Kénytelen voltam önerőből felismerni magam. - i lnya, vedd már észre, milyen unalmas, hogy folyton csak magaddal foglalkozol! - nyafogta Sárriantha. - Hát igen. Úgy szültem sorba a srácokat, míként kacsa falja a nokedlit. Nem bántam meg, szó sínes röla, de most, amikor bevágnék egy ajtót 258 nagam mögött, mindenki az ő érdekeikre h'roatko-
zik. Márpedig kirepülök a kalitkából! És mindnyáari túl fogjuk élni! Szerintezri jobb ma egy megrázködtatás, mint holnap és mindennap a langy, hanis idill. Grand szomorú szemmel bólogatott. - Senki helyettűnk a ballépéseinket nem teszi meg, és a zsákutcáinkat nem járja be. - Előre! - vezényelt széles mozdulattal Jaspis; ivott egy háromdecis kortyocskát, és bepárásodott s emmel végignézett szerettein. - Bontsuk ki az jándékokat. Egyébként: Barret, magának kiváló `érzéke van a dramaturgiához. . Dehogy, dehogy - szerénykedett a méltányolt. - Épp csak feltünt, hogy lassan már minen az öngyilkosság gflndolatával játszogat. A csomagbontás talán feledteti kissé a gondokat. - Na ja? - szólott epésen a zsenicsíra. - Akkor hát jöjjön a meglepetés! Fogat junk, hogy én tudós lzönyueket kapok! Előre figyelmezt tek mindenkit: tavaly három mikroszkóppal ajándékoztatök meg! Nem kell többi - Nos - sóhajtott a nagyi. - Én nem készűitezn arra, hogy itt találkozunk, otthon hagytam az ajándékaitokat. Nagyn szi resen elsorolom, mi mindent vettem nektek, de arról hallgatok, mennyi pénzembe került mindez. - Akkor mit hoztál a két böhőm bőröndben? kérdezte Jockey. - Csak váltás feh'e,rneműt. - Hányszor akarod nülam váltaní?! - hőrdült 259 I - Micsoda modortalanság! Az anyáddal beszélsz! Erre neveltelek?! - Nem. Becsszóra nem, megnyugodhatsz. Nem , is a te hibád, hogy nem igazán fogott rajtam a nevelésed. ,,.., i....: i.. ,.., , ..... i: !i i. - Nem igazán?! Semennyire sem! Nem fér a fe-
jembe, miként Iehettél olyan ostoba, hogy ha már vitted valamire, ha többre nem is, csak forgatókönyvírásra, épp akkor rúgtad fel az egészet; amíkor a legjobban ment!? - Neked elárulom: amikor már olyan fenemód sikeres voltam, népszerű és sztár, engem is elkapott a menök betegsége: halálkomolyan foglalkoztam a gondolattal, miszerint most aztán megírom az életrajzomat! Esetleg egy cigarettafajtáriak, bornak, parfümnek adom a nevemet, azt az elhíresültet. És rájöttem; ez a gondolat: ez már a vég! - Miért? - hunyorgott Mabel. Kortyolt az italából; hátha megfényesedik az elméje. - Nem hiszem, hogy agyon kellene magyaráznom. - Nem inkább az a kis sajtóperpatvar szegte a kedvedet? - Müyen sajtóperpatvar? - kérdezte Jaspis. - Egy bágyadt aforizmagyüjteményben, az ezernyi halovány Murphy-epigon egyikénél megjelent egy jópofaság a papír zsebkendő moshatoságáról. Ez olyképpen derült ki, hogy a tévédarabomban a család anyja a mosott nadrág zsebében meglelte a gombóctó papírzsebkendőt, és erre szólott valami biazírtat; mire is a sajtón át rám 26U űzent egy pasi, hogy ez az ö poénja a remek könywéből, úgyhogy beperel. sszaüzentem neki: legyen résen, tengersok behajtanivalója lesz; nap mint nap milliárdnyi háztanya tesz ehhez fogható felfedezést, s erre megjegyzést; tehát kifulladásig futkoshat a jogdíjáért, bár szerintem korrektebb lenne, ha ő fizetne a bejárónőjének, akitől a dumát szöpta. Jaspis újabb kortyot vett magához. - Már annyit tűnődtem némelyik aforizmistán. Mitől hiszik el, hogy humorérzék nélkül is kivátthatják a nevetést? - Jut eszembe, emlitettem nektek, milyen ellensz nves népség kőltözőtt a szomszédhal? - harsog -ta Mabel. - Jaj, ne! - sóhajtotta Tonie: - Disznót tartanak? - Azt nem, de van két kutyájuk. - Tébolyító. - És három macskájuk! Halasmedencéjűk!
- Ne folytasd, üszom az adrenalinban! -Nos, a legrémesebb az, hogy valahányszor meglámak, míndig odaköszönnek! De én nem fogadom a köszönésüket! - Miért nem? - nyögte Tonie. - Egyszerűen udvariasak.tEgymás mellett laktok, naponta összefuttok, hát persze, hogy űdvözölnek. Mit szólnál, ha sem tennék? -Amilyen bárdolatlanok, kínét belőlük, hogy se kőszönjenek! -Jaj, anya! Mi bajod lesz, ha visszaköszönsz? - Persze! És amint engedek, rőgtőn beszélgetésbe akarnak majd elegyedni velem! 2fi 1 I",, -Legfeljebb egyszer. Aztán soha tábbé. - Te csak hiszed, hogy ennyi az egész! Előbb ,.. kikényszerítik a köszönést, azután a csevegést, később meg.már meghívatják magukat kávézni, még később vacsorázni, kérti partira, és lépteti-nyomon hozzám futkorásznak majd sóért, olajért, rám zúdítják a problémáikat, az ő alkalmazottjuk a míenkkel fog trécselni a konyhában álló nap, és persze: rólam! a! - Honnan veszel ennyi színhülyeséget - Ez nem hülyeség! Ez a jövő, ha hagyom! Te nem í ártál Hannávala! gy - Én kedvelem Hannát. - Egyből megkedvelted? - Kettőből, legfeljebb háromból. - Hát -velem ez nem történhet meg! Walternek is megtiltottam, hogy köszönjön! Már többször rajtakaptam, hogy megszegte a tiltást! Szegénykém, ahogy öregszik, egyre gyerekesebb. I, - Az udvariasság nem vénülési tünet. - Nem?! És ahhoz mit szólsz; hogy a minap beszélgetni láttam azzal a nővel '. - Az a nő fiatal? - puhatolta Jaspis. - Annyi idős lehet, mint én. Két fia van, bar mincöt és negyven évesek. - Unokák? - Mindkét gyerek agglegény. Szerintem azért, mert olyanok. Mi egyéb oka lehet annak, hogy
l. ,nem nősültek meg. '- Talán csak kiváló. bigeismerők - vélekedett Barret. - Na ja, mert maga is nőtlen!? Természetes, .'.i ,', :F262 a védelmébe veszi őket. Nyilvánvaló. Majd afigyelek, nehogy kettesben maradjon Jockeyvat! Anya! Már megint embereket skatulyázol! Ne folytasd, mert még a kárácsonyfa is elejti a lombját ,szarnyű kinjában. Jó, hogy említetted? Már úgyis szót akartam rtjténi a vacak fádról. Egyszerüen zsenánt egy műnyag karácsonyfa! Ha legalább rózsaszínű vagy ehér volna! Ha még egy szót szólsz, szeppukut fogok elővetni! - szűkölt Tonie. = Ez a fa nem zsenánt, anem az élő környezen barátja! Az a pasi; aki em nősül meg, nem okvetlenül homokos, talán icsak elfoglalt, csúf, buta, előrelátó vagy bölcs. Az szomszéd, aki kőszön, nem az étolajadat akarta, nem is a kávédat, flekkenedet, hanem járt.oviba, iEs ott megtanulta az elemi udvariasságot. Az a Walter, aki az apám, nem szenilitásból társalog a szomszédnéval, hanem ártatlan érdeklődésből. vÉn pedig, aki a lányod vagyok, meg fogok őrülni tőled! - Mit szólna, ha feldobnánk az est hangulatát, Mabel? - kérdezte Barret. - Kőszőnöm, már eleget ittam! Magával meg sem is koccintanék, mert aztán a keresztnevemen szólítana, társalgást provokálna, rámutatna a hibáimra; tanácsokat osztogatna, holott végső soron csak a lányomat akarja! - Klassz Iánya van, nem is értem. Mármint a győnyöiv barna haját, hiszen maga és Jaspis szőkék. Egyébként arra gondoltam, hcigy foglalkozhatnánk kicsit a gyerekekkel, Mabel. 263 ,I'. 1;.I i ,, ...,, , . ,.,i , I... ;.. ...'. l",:,..,,.: - Vegye tudomásul: született barna vagyok, ka-
kaóbarna! Csakhogy a sötét haj őregít! Igaz, Jaspis? -Nem is tudom, anya -habozott a kérdezett. A hajába túrt, majd a húgára nézett. - Jó ötlet, köszi. Azt hiszem, visszafestetem. - Oké, legalább letagadhatlak! - közölte Sam. Ugyanis én született szőke vagyok! Apámtól örököltem. - Most kibontjuk a csomagokat, vagy a karácsony is elmarad? - érdekltidött Pamela. - 8arret, megengeded, hogy felkeltsem a Mikulást? - Ő már felébredt, rég a küszöbön toporog. Ha tovább drámázunk, odafagy, mielőtt még láthatná, örűlsz-e az ajándékoknak. Tonie azt mondta, a kamrában rejtegeti a csomagokat. Megnézzük? -Úgyis tudom; hogy bélelt zoknit, jégersapkát és egy csendes pátékor kapok - dünnyögte jockey. A nappali közepére tornyozott táskák közé térdelve, szerfelett unott képpel, ám viharos mozdulatokkal kotorászni kezdett. Piros-zöld-hószínű díszpapírba burkolt csömagokat hajigált a szőnyegre. Pamela Barret kezét megragadva a kamra felé tépett, majd ragyogó szemmel, röskadásig felpakolva botorkált a karácsonyfához: 264 - Szerintem gondoskodhatnál valami ide illő zenéről - figyelmeztette Mabel a kisebbik lányát. = Kapcsold be a tévét! - ajánlotta Jaspis. - Más sincs benne, csakis ide illő zene. - És gyüjtsatok gyertyát! Gyertyákat! Csillag szórót! - dirigált a nagy;. - Van egyáltalán gyértyád? - Persze, főbb is. A kocsím meg se rezzenne nélkülük. Barrel sóhajtva az asztalhoz lépett, és tűzbe hozta a tartóban sorakozó díszgyertyákat, majd. néhány csillagszörót is felizzított, utóbbiakat aztán csokorba fogva a vonakodó Mabel kezébe nyomta. - Láttam néhány petárdát a garázsban - sugallta. - Abban a kocka alakú fadobozban? - kérdezte Tonie. A pasas bólintása láttán fellélegzett. - Egész mostanáig azt hittem, dinamitrudak: jost bácsi imádott halászni. Ez okozta a halálát. A csónakja alatt robbant a dinamit. Kimentették, de néhány nap múlva megboldogult a kórházban. - Maga elhiszi, bögy véletlen baleset volt? - sza-
ladt ki Grandből. - Ki akarhatta volna megölni a bácsit? - csodálkozott a lány. - Ismerte őt? - A nagybátyámat? Persze. Úgy tudom, maga nem ismerte. Hogy juthat eszébe a szándékosság? - Kinek nincsenek ellenségei?! - Szóval már megint kihallgatást vezet: 265 - figy smasszernek aligha okoz nehéz get, hogy szert tegyen pár száz utálóra. - Na és, mi van akkor, ha a halak ölték meg? ia , ... visszadobták a dinamitrúdját?! Eléggé unhatták, hogy, aljasul bánik el velük. - Es ha egy időzített ketyere robbant a csónak alatt? , - Marhaság - legyintett a lány. - Baleset érte a bácsit. Ő mondta, amikor meglátogattam az intenziven. Dühöngött, végrendelkezett, sejtette, hogy 'i közel a bvége... , - Igen, rettenetes volt - jajdult közbe Mabel. Amikor hírét vettem a robbanásnaks reszketve "" I . i f..mentem a kórházba, attól féltem, a sógorom három ágyat is igénybe vesz, ugye, egy ílyen rémes baleset folytán, és hogy fogok én annyifelé társalogni, vigaszt nyüjtani?! Tast folyton az öklét rázta, és azt hajtogatta: kicsesztem veletek, akkor is I, ... kicsesztem veletek! De kedvesem, mondtam neki, nem beszélhetsz ilyen csúnyán, kérj egy injekciót a növértől, és szépen megnyugszol. Hm ő rám rivallt, hogy egyáltalán nem akar ma godni mivel semmi oka nincs rá, ugyanis, ha , nem venném észre, szanaszét szakadt, és a halálán van. Kedves Jost, vigasztaltam hallatlan 1e1 1', n `kierővel, nem kellett volna robbantgamod, tudhatnád, milyen veszélyes az ilyesmi, és a halőr sem szereti! Amit erré felelt, azt nem vagyok ! ,...., hajlandó megismételni, a sogorom világéletében
faragatlan volt, úgyhogy szóltam a nő érnek és beoltattam öt veszett ordítás ellen. Na, ez jót tett neki, egészen elkábult, félá.lomban még mosolytt is; és azt szajkózta: nem csak megnéztetrr, de ! is vettem, kicsesztem veletek! Ezt elmondta ítgy szer, Toniet is emlegette, egyre elmosódottab m, aztán elcsendesült. Szóltam a nővérnek, zze már meg, milyen aranyosan alszik a beteg, ire ő azt felelte: nem alszik;. halott. Szóval ott ltam vele utolsó perceiben, én enyhítettem végája klnjait, és ha gyilkosságra gyanakodott voli, tudnék róla! - Jól van - bólintott Grand. - Tehát megőlték. Tonie hatalmas lélegzetet vett, hogy &iss leve oil átjárt tüdővel feltegye az őt foglalkoztató kérést, amikor Pamela gyönyörűséggel felüvöltött: - De szép Barbie! De nagyon szép! És f"urdőszoája is van; meg üszómédencéje, meg sportautója, abriós! Meg tánci ruhája, meg kávéfőzőjes meg apszemüvegje... - Boááá! - undarkodott Samantha. Tonie letett a kérdezősködésről. Átnyújtott egy zlyos csomagot a fotelben heverő biolexikonnak. - Ez a tied. Boldog karácsonyt. - Tőled mit kaptam? - csapott le rá a legkisebb. feni Barbie-t, sejtem ám. Ángya kiválasztott egy díszes dobozt a kupacból. - Ez a tied. Hzután egy-egy csomaggal a többieket is felkereste. - Na, képzelem!? - kuncogott anyja; átvéve ájánVégül, akkorka dobozzal, mint egy szeművegk; a lány megállt 8arret előtt. - Tudom, arról volt szó a megállapodásban, 266 26? , .: i.., ::: : ,.,.. hogy nem ajándékozzuk meg egymást, me t az túl személ yes, ám ez a holmi végzetesen megtetszett. Képtelen voltam ellenállni a csáberejének. Grand zavartan elvette és a füléhez tartva megrázogatta a csomagot, majd lesütött szemmel bontogatni kezdte. - Nahát! - mondta Samantha. - Görkorcsolyát
vett nekem! Nekem! Tonie, míkor láttál engem görkorcsolyázni? - Semmikor, és épp ez az! Használd egészséggel. - El tudsz képzelni engem korcsolyán?! - háborgott a leány. - Behunyt szemmel elég élesen látlak: siklasz, pörögsz, száguldasz. Nem olyan vértiki, ha fizikailag is penge az ember. Sőt! - Én meg egy rakás könyvet kaptam tőle! - panaszolta jockey. - Csupa betű könyvet! Pedig direkt képregényeket kértem! - Nagyon magabiztossá teheti az embert, ha folyékonyan olvas, és a nevét is le tudja írni, csaknem hibátlanul - magyarázta Tonie. - Ehhez nem kell más, csak némi gyakorlás. Válogatott kedvenceimet adtam a kezedbe, szeresd meg öl et te is, ha tudod. - Köszönőm, majd megpróbálom. Jaspis kirobbant. - Ki vette nekem a pánt nélküli melltartót?! - Apa. Ki más!? - förmedt Sam. - Oké. De ki fogja rajtam tartani? Tonie bátorító mosolyt csillantott kétségek hánykolta nővérére. - Elárulom a titkát: beszívod a levegőt, és nem fújod ki. Akkor fennmarad. 268 - Meddig ne fújjam ki? -Amíg rajtad van a kis kebelfék. - Partihosszat netán - szörnyedetett Jaspis. Szerintem erre még egy gyöngyhalász sem képes. - Másként nem áll meg; nekem elhiheted. Egyszer próbáltam. Fél óráig bírtam, aztán az oxigénhiánytól ájuldozní kezdtem, tisztára elkékült a szám, egy pasí odabókolt, hogy imádja a dekadens rúzst, egy másik megkérdezte, szabadna-e szájból szájba lélegeztetnie, és neki is készült, mire egy nő megjegyezte, hogy rafinált módszerrel csípem fel a palikat, csak nehogy egyszer valaki jól megintubáljon! - És? Mi lett? - kérdezte Mabel. - Kiosontam a mosdóba, és tehóztam a vécén a kíneszközt. Egyből kivixultam, piros lettem és `pozsga, mincjen pacák engem akart táncba hurcolni! - Van egy tippem, anya - mondta Jockey. - Nézd meg alaposan a melltartót, nincs-e benne tapadókorong. Ha van, akkor semmi gáz. Ha kifelejtették
vbelőle, varrj rá néhányat, tudod, olyanokat, amilyenek a Garfieldot tapasztják fel a kocsiablakhal - Na, és ez a hám, vagy mícsodácska? - emelte `:fel Jaspis a következő holmit. Bugyinak látszik - mutatott rá a húga. - Azt . iszem, ez az uttratanga fazon. Nincs zavaró eleje, e hátulja, a látványt a magad erejéből kell előál- Bugyi?! Legfeljebb "b". Mi ütőit Jeremybe?! lv zkor ilyen holmikkal áraszt el? -Bundagatyának jobban öri.itnél?-vihogott fiú 269 - Kezdem sejteni, apád minő katalógusból rendelt nekem feh rncműt. Tudd meg, léteznek elegáns, finom, nüies fehérneműk! - Mint Barreté! - szólott Pamela, amügy fel sem pillantvá feladatából: kettő darab ceruzaelemet kellett beépítenie egy élethű Mikulás-figurába, hogy az lépegetni, villogni és csengettyűzni kezdjen. Jaspis a zizegö selyempapirba csúsztatta ujjait, és félve húzta elö a következő modellt, mely vérvörös necc harisnyanadrágnak látszott, melyet azülőrészen elfelejtettek iga,aán ősszevarrni. - Mi ez?! - sikoltotta. - Szegény Jeremy! - LIgy nézem, nem a tarigával együtt keD viselni, hanem csak úgy natúr - ta!álgatta Tonie. - Abszofút hozzáférhetövé tesz. Csák a rágógumit kell idöben a szoba sarkába köpnöd! Van még valami? Grand a tenyerére fektette a csomagolásból kihántott nyakkendőt, és hosszaw mustrálgatta. A nyakbavaló csodálatosan ízléses darab volt, annak dacára, hogy Mikulások borították. - Felfoghatatlan - mormogta. - Műfaját tekintve rondának kellene lennie, közben pedig derűsen szép. - Na igen - mondta Tonie, ám figyelmét szinte nyomban elvonta nővére csatakiáltása. - Pszichiáterhez kell vinnem a férjer et! Nézzétek, mi ez!? - Ez egy ostor - állapította meg Mabel. - A hozzá való szegecses bőr álarccal - tette hozzá a :úg. - Hitvesed arra vágyik, hogy bizonyos alkalmakkor uralkodj fölötte. - Jé! - nyögte Jaspis, tovább kutatva. - Mi ez a levedlett kígyóbör? - Lakkos csizma, szügyig érő - világosította fel arret. - Kegyed férje, hogy is mondjam, szereté bizarr alapokra helyezni a kapcsolatukat, eset-
g ősszekeverte az ajándékokat, és most egy bér uksza épp nagyot néz, nem tudván felfogni, mivaló a brillköves platinagyűrű. - Barret! - visított Mabel. - Ne merészelje hűtnséggel vádolni a vejemet! - Isten őrizzen! Csak egy magas labda volt. 'elejtsék el. - Ez meg egy golflabda! - rikkantotta Jockey. zétnyithatós! Valamí tarka szívacsféle van benne. - Törülköző - magyarázta. unottan Saman'tha. őlem kaptad. - A körmömet kell beletörölnőm? - Gyopár! Tedd egy lavór vízbe, és ártási töűlköző lesz belőle! Ezt se tudod?! - Hülye köcsög, hogy a fenébe vejgyem hasznát y hált csuromvizes törűlközőnek?! Jaspis magyarázattal szolgált. - Alighanem törölve hidratál, úgyhogy nem pell külön testápolóval pacsmagolnod. Ez biztos pan Izettő az egyben, mint a wasn and go. Samantha elhúzta a száját. h, . Úristen, hogy ti milyen kőkoriak vagytok! És ég röhőgtök is magatokon! EIkeserítö. Hát ákkor keseredj el! - ajánlotta fivére. - Van Nem is kérdezitek, mit kaptam a kislányom? - firtatta Mabel. Noha mosolygott, hangszíé nkább a keser, mint a édes felé ívelt. ` 270 I v w 271 i I:,.: - Na, mit kaptál? - Először is: gördeszkát! De ez még hagyján, noha roppant vicces, mondhatom! Tudjátok-e, mit kaptam m g? Ezüstgyűrűt! - tört ki a nagyi. - Sárkányt formázót, zöld szeműt! Szegény szörnynek valami tejüveg gömbőr nyomtak a hasába. - Varázsgyűrű - mondta Tonie. - Húzd a sárkányt a bal kezed középső ujjára, csókold meg köldökén a holdkövet, ajánld magad a barátságába, és viseld éjjel-nappal. Megóv a betegségeki ... tői, rontástól, rossz gondolatoktól. , - Komolyan beszélsz
- Persze. Hanna vitt el egy fantasy-ékszerészhez, ott vettem. - Drága volt? - fanyalgott Mabel. - Neked legyen drága kincsed. Az ékszerész mesélte, hogy nemrég a bolt utcájában felbuk kant néhány fiatal egyén, és mindenféle átkozott holmit árulgattak hokedliról: különböző maja, azték és inka figurákat, használati tárgyakat, varázsszövegekkel telerött karkötőket, gyűrűket. Mindmegannyi ártó szellemet; démont; átokimát figyelmeztette őket a szörnyű veszélyre, de nem hittek neki. Ez csak gagyi, de a turisták veszik, mint a hamburgert, mondták gúnyosgyanútlanul. Aztán egyiküket halálra tiporta egy rohammentő, a másikat megnyomorította a rá= dőlő lámpaoszlop, és kisvástatva a harmadik srác is megbetegedett: rút fekély keletkezett a lábszárán, mely óráról órára nagyobbodott, gennyedzett és bűzlött. Ekkor az ékszerész a filkó ujjára 272 úzott egy gyűrűt a saját kollekciójából. Máspra a seb behegedt. A srác a folyóba szórta az ját,. a hokedlit is utánavágta. Még azon a héelsüllyedt ott egy hajó. - Nahát - suttogta Pamela. - Vigyük oda a né't, aki néha vigyáz rám. Jó lenne, ha ő is elu ilyedne. Mert ő egy boszi, őrökké azzal fenyet, hogy ha nem kötöm be rendesen a cipőmet, ` zsinór kígyózni kezd, a nyakamra tekeredik, és 'sípoltatja belőlem a szuszt, és ha nem alszom élután, akkor a párnából fog kijönni minden 11, és a tüdőmre ülepedik és megfojt, és ha nem em meg a főzeléket... Pamela! Mariah néniről beszélsz?! - nyögte ... akkor a főzeléket Mariah néni betölti a irétes puskájába, és a szemem közé durrantja, holtomig olyan rücskös lesz tőle az arcom, unt a citromhéj, és a fiúk utálkozni fognak, ha lm néznek. = Netán ezért síkítozik a gyermek? - hüledezett - Köszönöm a nagyon győnyőrű Barbie-t. isszaadom, ha Mariah néni nem jőn főbbet. - Nem jön többet - í érte as is. gfP
Samantha a fotelból felpattanva áthájította'mat a kanapéra. köllel pü ölte a takarót. - Tiszta hülye a teljés família! Varázsgyűrű, speitpuska, minden előfordul a fejükben! Szenvek tőletek! - Menj ki gőrkorcsolyázni - javallotta Grand. A leány rámeresztette a szemét. 273 . - Ugye, te nem bírsz engem?! - Jelew állapotodban nem sok imádandót lelek rajtad. De még rendbe jöhetsz, végre is, fejlődésben vagy. -Görkorizni fogok! - Pompás? - ujjongott a család kór sban. - Itt a szobában! - Jó - hagyta rá egykedvűen Tonie. - De előbb tekerd fel a szőnyeget, mert a padlón jobb siklás esik. Jaspis a húga kezébe adott egy tetemes dobozt - Használd egészséggel - mondta. A lány izgatottan bontogatta a csomagolást, s amikor leleplezte ajándékát, csodálkozva felpillantott: - Ez egy olajsütő edény! Mikor veszem hasznát ennek? - Sütéskor. - Legfeljebb karácsonykor teszek effélét, cirka ötévenként. - Ettől majd rákapsz a háziasszonykodás ízére! Olajleeresztős! - Jaspis egy hosszúdad gumicsővel mutatott az edény elején. Tonie összecsapta a két kezét. - Nahát! Fiú! Fiú olajsütőm született! De remek! Köszönöm! Mabel felhúzta a gyűrüt, kissé elfordult, és lopva megérintette ajkával a holdkövet. Azután várt egy kicsit. - Nos - mondta szigorüan. - Téged jöl átvágtak; lányom! Kicsalták a pénzedet, ha nem is sokat, és bóvlit sóztak rád! Felvettem a csinn274 umm gyűrüt, mégsem múlt el a nyomás a szímről ! - Nem? - Tonie tűnődni látszott. - Mielőtt el artad volna mulasztani, átgondoltad, mí okozi? Lehet, hogy azért szúr-bök a melled, mert
szevesztél apával? Jutott-e eszedbe, hogy csórt sőm egyedűi gubbaszt a hűlő kandalló mellett, > nélkűled nem csak a szemüvegét, a hallóklipét; de még téged sem talál?! Képzeld magad é a te kétségbeesetten szomorú Walteredet! önnyak csordogálnak cserzett arcán, a tisztesg ráncai kőzött, maró, néma férfikönnyek! tért szúr a te szíved! Látod, a varázsgyűrűvel az jjadon máris tisztábban látsz; képes vagy más őrébe bújni, más lelkével érezni: Mi ez, ha nem soda?! Fogd a telefont, és szólj haza. Nyugtasd ieg apát: = Hadd ízguljon! - vágta rá Mabel bakfisos nnyedséggel. - A gyűrűt kőszőnöm, megtarim. Jövőre jósgömböt kérek. - Mit gondoltok, én mit kaptam a húgomíl? - jelentkezett Jaspis: - Kit érdekel?! - fanyalgott Samanthá. - Gyűrűt kaptam, ezüstöt. Ha felhúzom, egy őci támaszkodik az ujjamra: - Egy tündér - pontosította Tonie. - A ruhája, vagy fátyla az ujjam köré simul. A yaka'ban különös fényű kő függ, nem ragyog, iagába vonzza a pillantásomat.:. - Hülyék háza! - nyöszörgött Samantha. - Túzopál - mondta az ajándékozó. - Vigyázz tündérrel, ő csak akkor tesz jót veled, ha meg275 kedvel téged, ha éppen jó napja van, és ha nem támad front a metearalógiából: Míg veled van, . sose kívánj gonoszságot senkinek! És ha valaki téged átkoz, halálba, nyavalyábá kíván, rontást . küld rád; hát az illető keserűen megbánja, mert m a tündér egy ik varázsmondatá így szől: veled tör ! ténjen mindama rossz, amit másnak kívántál - Szuper! - rikkantott Pamela. - Néha majd én is hasznát vehetem? - Már csak azt áruld. el, mire jó nekem ez a fura tündér ? -Jobb lesz, mint a lélekpecér. Nahát, mík vani nak!? - örvendezett Toníe. - Én is kaptam egy gyűrűt! Tőiemtől.. Őrdögfejű, rubinkő szemü ,
sárkánygyík tekergőzik az ujjamon, tátott szájában színejátszó nemesopál kővel. ,;:; - Drága volt? - firtatta Mabel. - Fütyülj az árára, nézd a becsét! - Mi a becse? 9i -Azt mondták, ha félhűzom, megváltozhat az életem, persze csak akkor, ha én is úgy akarom. - Fei nem foghatom, miért jvtt rátok hírtelen ez ,. az életváltoztatás hísztéría!? - jajongott a nagyi. - Azért; anya, mert a régi magaszar! - közölte Jaspis. - Akárhonnan nézem, Jeremy karácsonyi meglepetése Iealázó, gusztustalan. Nem tudom, ,. ,.. mit óhajtott vele a tudomásomra hozni, a legszomarübb, hogy nem ís érdekei. Ebből is láthatod: vége. Szűkségem lesz a tündérre. -Ivinesenek tündérek! - szögezte le Samantha. t - Se sárkányok, se varázslat, se Mikulás , Pamela a fűlét befogva sikoltozni kezdett. 276 - Csak Mariah néni van, meg mímelés, álnokág, életpocsékolás?! - űvöltötte anyja. - Amíg a tudás fallal vesz körül, neked is árt, és másnak se használ! Nem híszem, hogy ez kamaszodási tüet! Te il yen vagy, és engem ez lesújt! Igénís, ehetnek tündérek, varázslat, csoda! Ám efféle ajándék nana jut mindenkínek. - Hunyd be a szemed, Samantha - mondta Barret. Omladozó téglafalat látsz, borostyán csimpaszodik rajta, csaknem elfődve a félköríves átjárót; 'tbújsz alatta... óarany, ónvári kertbe lépsz, fokaiásig érett szőlöszem színü a délutáni fény... -Nem látom. kíabálta a Iány. - Szeretnéd látni? - Nem! -Ezen a vakságon a Iátásprotkó sem segit. Csak a te vágyad és akaraterőd. - Nem! .-;-. , - Neked is mesélt anyád, mikor k csi voltál... - Sosem voltam kicsi! = Senki sem születik betonfejnek.
- Kopjon le rólam! Menjen a fráncba, Barret! Pamela abbahagyta a sikítozást. Letolta a Mikulás nadrágját, megnyomta a fenekén lévő kapesológombot. A teremtmény feléledt; gyertyáját villogtatva, csengettyűjét rázogatvá útnak indult a szőnyegen. A esepertyű tűndöklő szemmel bámulta játékszerét, mit sem zavartatva attól, hogy vederhongú a csengőcske. Végigpillantott szerettein, vajon nekik is tetszik-e a varázslat. 277 , Mindenki megkővülten nézte a tovaballagó Jo..ságost. 1'..,.-Ideje lefeküdni - sóhajtott a nagyi. Vonásain áttűnt a kora. - Jézusom - nyögte Tónie. - Hová tegyelek benneteket? il. ha, ángyi, ágyba! - nyikorogta Jockey. - De csak fül- és fogmosás után! - mondta Mabel; úgy tetszett, ismét magára talál. , .- Ne haragudjatok - suttogta Samantha. - Kialusszuk - remélte anyja. - Ha lesz hol - hagyta rá Grand. Mindnyájan hasznossá tették magukat. Ez a tócsapdosást, tollszálldosást és kuncogást eredményezett. Mabel, Jockey és Sam külön szobát kapott, Jaspis a paránnyal tért nyugovóra. ,..,i, .,.Barrel a torkát köszörülgette, majd a hontalanná vált Toniere nézett. - Aludjon a kamrámban. Nekem jó lesz a kanapé. - Maga a vendég. - Van még egy ötletem. Kimondjam? Kitaiáliil'..,ja? Megöl? - Kitaláltam, és nem ölöm ma . - Feküdjön le, nekem még úgyis dolgom van. Mire felmegyek; maga rég aludni fog: Egyetlen I,..': `... 278 jjal sem illetem, becsszóra. Ha becsszavam elnére mégis megállom, és szemernyit sem babáiok magán, akkor ugye, nem vagdos össze hajialban i?
- Semmikor sem vagdosom össze. Totálkáros agyok. Tőlem nyugodtan alhat, mostanában nár nem sikoltozom éjjelente. Volt egy gyakran isszatérő álmom. Kocsiban ültem, araszoltam a súcsforgalomban, hatalmas, nyitott platójú teierautó mászott mellettem, magasra tornyozott akományát bámultam: temérdek kiontott belű, ózdorja telefonkészűlék púposodott rajta. Ezer s ezer sírfekete bakelitkagyló hevert egymáson, süggesztő tömegnyomorban; kallódó számtársák, döglött kábelek között. Nyugtalanító álom colt. Hanna szerint a magányosságra figyelmez- Már nem álmodik telefonzombikkal? - Elmúlt. - Ma éjjel talán Iommá lett szemüvegekkel és ontaktlencsékkel megpakolt teherautóról ál- Gondolja...? - Hogy banális legyek: kísértse meg a szeren- Marhaság! - jelentette ki Mabel a lépcső teLefelé indult. Magasra csapott lábfejjel, méliságteljesen ereszkedett alá: szálldosó masnijú, ceggypiros kőntösét viselte. - Ne hallgass rá, Tonie, ne lottózz! - tanácsol- Ha nyersz egy rakás pénzt, rengeteg gond 279 szakad a nyakadba! Egy perc nyugtod se lesz a tolvajoktól; plusz a spekulánsoktól, különben ';, agykutyák. Seregnyi sündörgő mászik rád, egy se lesz valódi barát, nekem elhiheted! Én ugyan nem veszek a kezembe lottöszelvényt! Walternek ; persze hiába beszélek! - Oké, igazad van - sóhajtott a lány: - Miért nem alszol? I - Hát mert nem tudok. - Próbáltad? - Ránéztem az ágyra, és a kővetkezőket állapítottam meg róla: vacak a rugózása, invg, nyikojii ,. rag; pont ott kemény, ahol puhának kéne lennie; a párna túl magas, a takaró túl vastag. - Jaj, anya! Ne légy olyan igényes, hisz csak egy ágy, nem pedig koparsö; nem az örökkéva uL u. - Kedves töled, hogy a sirra emlékeztetsz! . Mabel töltött egy korty italt. Közvetlenül a tor-
( kába. Azután a hóna alá dugta a flaskát, és visszafelé indult. A lépcsősor tővében megtorpant. ,,.. i'': Megfordult, mutatóujját a Iányára szegezte. - Jut eszembe! Apádnak mondtam már, fel is irattaín vele, de szerintem úgyis elfelejti: ha előbb , halnék meg, mint á, neked is gondod legyen arra, hogy a saját ágyneműmben fektessenek a koporsöba! Báránybőr derékalj, biolepedő... Tudod egyál,;! . ! talán, mi az a biolepedő - Biolepedö: alattam a pasasom. 6 - Ne léhulj, gyermekem! Majd megmutatom az ágygarnitúrát, ha legkőzelebb nálam jársz. És " ha veszem tőletek, hogy megjegyeztétek a Tóhajomat! - Szerintem az a rengeteg stafirung nem fog érni a koporsóban. -Akkor majd vesztek egy számmal nagyobbat! en akartok spörolni?! - Oké. Szép álmokat, anya. 5:,- Nos hát, tefékszem. Nem fogok aludni, erre e-. egeskűszőm! Ti csak beszélgéssetek. Néha kell gy kís négyszemközt... . - Néha bizony jöl jőn az, Mabel - látta be Grand. A nagyi visszanézett a válla fölött. , -- Hogy is hívták az előző fiúdat, Tonie? Olyan volt, hogy már nem bírom felidézni a nevét. - Én sem: - Na, pedig az egy rendes-féle pacáknak lát..g> ..aaw.w. uaaacuacG 1W JGJI: - Néha az az érzésem, mintha újdonsült baráid mulatna rajtam. - Ez még nem zárja ki. a rendességet. - Mi a foglalkozása, fiatalembér? Elégséges a wedelme? Hol és miko ismerkedtek meg? Ne ennel vagy nemmel feleljen! Nos? - Meglehet - mondta Grand. - Na jó - sóhajtott Mabel. A lányához forlt. - Akkor te válaszolj! - Nem bánom, de utána elmész aludni!? - sójtott Tonie. - Eltáncoljam; kőbe véssem, hogy megértsed:
on az ágyon képtelen Ieszek aludni?! Ha feleIl, felmegyek a cellámba. 280 28i 1i - Tehát: az utcán ismerkedtűnk meg. - Az utcán - Igen. Enyhén deliráltunk. Alig öt perccel ké sőbb négykézláb nyargaltunk a folyó felé. Miu tán megfürödtünk, őt elvitték a zsaruk. Pár évi; nem találkoztunk. - Börtönben volt?! - sikított Mabel. - Sitten volt, Bai ret? - kérdezte Tonie, maj lélegzetvételnyi szünet nélkül folytatta: - Príu szos szegény. Pár évre ártalmatlanná tették. Éri hető: piszQkul ért a fegyverekhez. A lőporfüstbe kiólvassa, mílyen stukkerrel, mikor lőttek. Ja egyébként tegnap vettük'fel újra az ismeretsége konkrétan: az ajtóban. Őt küldték a Társkölcsön tő Szolgálattól, hogy üdvömre legyen a szép ün nepen. hén horgasodó ujjakkal lassitásért esdekelt. konyakos üveg kezdett kicsúszni a hóna alól. - Várj, várj - nyögte. - Részegen másztatok a utcakövön? A mocskos folyöban úsztatok? Bo1 rányt okoztatok? - Közbotrányt - hencegett Barret. - Küldték? A Társkölcsönző mi a fenétől?! - Istenem, anya! Feküdj már le! Teljesen leál a felfogásod! -Dehogy állt le! Tökéletesen felfogtam, lyen botrányos módon tettél szert erre az ismi cetségre! De nem értem, mi szükséged volt rá Akár Jeremy, akár az apád különbnél különb el zisztenciákkal hozhat össze. ?i; . 282 - Tényleg nem érted - bólintott Toníe. - Nem vágyom egzisztenciákra. Emberekkel óhajtok találkozní. - Mert ez egy ember?! - Íme - szölott Barret. Meghajolt; majd forgolódva megmutatta magát. Halántékán dühödten lüktetett egy ér; íntő jelként: tüstént szélütést szenved. - Ne mosolyogjon, fiatalembér! - pattogott a nagyi.
- Nern mosolygok, Mabel. Vicsorítok. Nem mindegy. Sose tévessze össze e kettőt. Ha például oroszlánnal vagy farkas sal találkozik, -roppant fontos,.hogy felismerje, milyen képpel píslant önre a bestia, de ennél horderőkkel vészesebb lehet, ha mosolynak nézi egy politikus, bankár vagy ügynök fogvillanását. És most; túl az - Jól van - felelte sértetten a koros hölgy. Megyek a cellámba. V'irrasztani. Tonie, ha bajba kerűlsz, kíálts értem! - Érted kiáltok, anyám! - biccentett a lány. Púder szédülve hevert a kanapé alatt. Az utóbői. időben oly gyakran szenvedte el a leütést, hogy szervezete kezdett akklimatizálódni. Ám ost nem azon kellett töprengenie, mílyen temróban fog kipárnásodni a kopönyája, az optimáis ütésállóság elérésének céljából, hanem az volt kérdés: mitévő legyen ama katasztrófával, émelynek Achtung a neve!? Egyetlen üdvözítö megoldást látott: likvidálni Cell a palit! 283 Nem jó! A kóterben többen is próbálkoztak ve- , le, és nem sokra mentek. Lehet, hogy a pasas nem halhatatlan, de őlhetetlen. Egyszerüen lincsáltó! A .,.... pocsék! A gennyes menyét! A genyét! Viszont itt folyékonyan hazudik. Még hogy a : Társkölcsönző Szolgálattól küldték!? A hiszé keny nőci meg bedőlt neki! Pi der kovácsolgatott. Haditervet. Ha majd kevésbé fog szédülni - mindjárt! -, kiküszík a kanapé alól, karjába veszi a nőcskét,. rácsillantja mosolyát, az ellenállhatatlant, és ieté- . pi a rózsaszínű hályogot a szeméről, szólván: , szépséges hölgy, ön szélhámia áldozata, ez a,z alak nem a mesebeli herceg, ez egy galád! Mocskosul át-. ejtette kegyedet, az ilyennek a halál is enyhe büntelés! Fűtsünk be vele a kandallóba! A kivitelezést nyt godtan rám óizhatja, csak előóó tegye ártalmat- ; tanná a férgei, ügyképpen, miként a múlt é,zjeI velem : terce - tévedésböl! - a küszöbén! Hogy magácska milyen szexbombasztikus volt abban a piros pongyolábon! De jaj, nehogy félreértsen! Na bzcmm, és ha félreért!? Mindazonáltal, ahogy mondani szoktam:. előób a kötelesség, azután a szabadon választott!
Míg Púder ábrándozott, a nagyi méltóságteljesen a cellájába vonult; .de a pincében sem állt meg az élet. Lábjegyzet, a fejét ért ütéstől kissé kótyagosan, törött farkát lógatva, visszatért egerészni. Igaz ugyan; hogy birtoka, Margret karácsonyias vacsorát szolgált fel neki, de kit érdekei a döglött pulyka, meg a tökunalom tévéműsor, pláne Margret összeizzadt vánkosa, álló éjjel!? 284 ,.. ,;i . Tincs ennél ocsmányabb évszak, gondolta a rt Lábjegyzet. Sehol egy játszva zsákmányoltó kőlyökmadár, egérfiók, az egész kőrnyéken va az összes ablak; sehová se lehet belógni págájkalitot, akváriumot fosztogatni. , f .ábjegyzet fel s alá poroszkált. Semmit sem ált a szokott helyén. A farkábá bele-belenyilalfájdalom is vad szítkokra fakasztotta. Az egedallamosan hortyogtak macskabiztos fészkben. A magasra tornyozott farakások közűi szag áradt, élö húsé, sajnos, csak emberé: .ábjegyzet kőzelebb siklott, megszaglászta a vszívan fekvő alakokat. Azok, bajsza csiklan= st érezvén heves vonaglásba kezdtek. Erösen ledt a szeműk, egyfelöl azért, hogy lássanak a tasötétben, ami persze az ö esetükben holt lénytelen, másfelől azért, mert attól féltek, nk patkány puhatolja gyenge pontjaikat. nagyobbik rettegő !tarján vér száradozott. ,ábjegyzet jóízűen lenyalogatta az alvadékot. zelős nyelve felélesztette az alvótélben lévő .ést, de nem eléggé. Így hát kénytelen volt picinykét a sebbe harapni, a tápanyag-utánlás serkentése céljából. finom vérű pacák erősen nyöszörgőit, ám i vészesen, nem kellett attól tartani, hogy felzáz valakit. Ugyanis valaminő, csakis általa ériezhető okból. egy veszekedett nagy krumplit ott a szájszervében, és ez hátráltatta a hangos iyogásban. Egyébként a bnrgonya felettébb fortosan érezte magát a meleg nyirkú helyen; őtti örömét bősz csirázással juttatta kifejezésre. 285 Lá.bjegyzet primán látott a. sötétben, sem
sem képezhette akadályát annak, hogy megfig léseket végezzen a két alakon. Hamar felfedez hogy - güzsban lévén - nem veszélyeztetik a ionságát, ezért újabb, immár merészebb ha pással fakasztott magának a nyal.ánk vérböl. A pacák verdesett; nyöszörgött. Ügy kell ne vLábjegyzet kristálytisztán emlékezett a gyás; napra, midőn egy ilyenféle alak megfosztotta a kandürságától. Bizony, ő is teli volt ellenér sekkel, ugyanakkor altatóval is feltöltötték, sajna, kábán nem védelmezhette meg fajfennt tó eszközeit. Később a kosarában felébredvén, síkítva dezte fel a szörnyű csonkulást. Íziben vende fogadott: Le az embériséggel! Újfent megharapta a sebet, és kéjesen sz csölt a langy, édes vérböl. Néró szertelen vonaglása Procc fuldoklását vezetett. Utóbbi rájött arra, hogy ha viszont ő kezd el vergödni, rabtársa kerül szorongatott helyzetbe, igy aztán ellen-dobálta magát. Mégsem volt mindegy, ki fullad meg elsőül. Midön már egyként bugyborékattak a légszomjtól, az általános sebész rádöbbent: takrikái'v,jak nem vezet jöra: Mást kell kitalálni, m'egpedig egymáshoz béklyózott helyzetük folytán együtt, közösen, a lehető legmélyebb egyetértésben. Hogy ezt megbeszélhesse az ütődött Néróvalá ahhoz mindenekelőtt meg kellett szabadulni az arcába nyomott krumplitól, melyből egyébként is szörnyen elege volt, mivel sehogy sem tudta 286 itaszigálni a fogai közül, viszont az istenverte ipsznövény a szájában lelt hiperideáüs mikikümától felbuzdulva hisztérikusan növekvő csíikat eregetett a torkába, valamint a szélrózsa inden irányába. Attól talán nem kelléti félní, agy gyökeret is ver, sőt: kilombosodik, mivel toszintetizálni nem állott módjában. Bár így hirlen nem jutott - Proce eszébe, .hogy jótékonyan ma-e a krumplira, ha a néhány nappal korábbi lületes szájápolásból visszamaradt klörofillma,dványokra bukkanna a fogai között. Lehet, hogy felbuzdult burgonya mégiscsak kizöldült? Procc rettegett, fuldoklott, ráadásul biztosra tte, hogy mindebbe beleőszül, holott a fehér
j határozottan előnytelen a szeméhez. Cselekedizie kellett, hiszen rémes görcsök ngolta.tták Nérót. Mélyet sóhajtott, és kopögtatni kezdett a fejéHáromszor is el kellett ismételnie közlendőjét, dre á kretén gyufapecér felfogta: hozzá beszél. - Maradj veszteg! - morzézta Procc. - Patkány! - felelte Néró. - Anyád a patkány! - döngött a válasz. - De ost inkább azt agyaljuk ki, miként szabadulhatink, a tenger taperolástól maszatos; lotyó nőkonaidra később is ráérünk. - Zabái egy patkány, te húgyköves agyú barom! Lábjegyzet ráunt a fészkélődő prédára. Kesztülgyalogolt a pasason; hogy a másikat is orrbajuszvégre tüzze, hátha annak még zamatobb a vére, de talán kevésbé rágös a húsa. 28 . . ,; Procc feje két szótag,, közt állt meg a levegőben; amikor megérezte, hogy valami mászik raj: fa. Az a valami. A patkány. - Juj! - koppantotta ájultában. - Na ugye?! - morzézta hIéró. - Hiszel nekeme végre?! Az általános sebész nem engedhette meg ma= gának, hogy huzamos kömába dermedjen. Teljes erőbedobással a tudatára evickélt, noha ez-: alatt a rémlény átsétált a mellkasán; a nyakára lépve minden körmét belevájta, és az arcához. hajolt! Procc lelke felsikitott: a szememre pályázik! Ekkor a förtelmes dög szúrós bajusza végigsúrolta az orrát, mi ttibb, néhány szál merev szőre a szaglószerve mélyébe nyomult. H pasas eltorzült fejjel küzdött a rátörő tűsztöl; a krumpli száznyolcvan fokos fordulatot tett a szájában, és ö pontosan ettől félt: hogy letüdőzi az átkozott .gumót és megfúl föle! Végül minden kín és szenvedés iacára, mégiscsak eltüsszentette magát. A szervezetéből kifelé törekvő tájfun jórészt az orrán át robbant a felszínre, átáztatva, elsöpörve és a pince túlsö falához kenve a boldogtalan macskát.
Azután jött a következő és a még üjabb borzalmas hapcintás, immár szinte valamennyi fejnyilásán keresztültörve, s az utolsó elröpítette és atomjaira vetette a bélbemenetében csir hó ki timplibestiát. 288 egy percig pihegett a rengetég levegö- és ajd megszólalt, ímmár tólényesen: lé, hIéró! Akarod, hogy elrágjam a spagócát? bjegyzet ekkor mállott te a faltói. A detoná1 félsüketen és majdnem teljesen hűlvén, ant lábbal talpra ke mergett, megrázta Iáját, ám a beletapadt váladék nem tágított A vészkijárat felé botorkálva rázta, rázogatigát, farka törőit áramszedőként lógott mö, tekintete rohamosan homályosult az elke,iW W. egfogadta: íde sem jön főbbet. Sőt: éÍje8z egerek! ntúl csakis melák pacákokra fog vadászni, színre bizonyosra vette: nem ő lesz az első erésző macska. rret segített a lánynak. 4sszeszedték és a iogatögép gondjaira bízták a tömérdek szenyedényt. A karácsonyfa alá hordták az ajánt kat, kupacba rakták a szétszaggatott díszparlcat, dobozukat. bnie felkapta a csúful jái t Samsonite-ot, -a kanapé alá lökje. Hanem a kanapé alja .el dugulva. lány térdre ereszkedett. z éhér denevérember kés delem nélkül rárö289 Átkarolta a nyakát, eltakarta a szemét: Talpra emelte, a fotelhoz támogatta a lányt, és mellé rogyott a karfára. - Egyetlen kincsem nékem ez a koffer - ma9 la gyarázta. -Mindjárt felviszem a kamrámba. - Mi van a kanapé alatt? - maradt a tárgynál a lány. Sarret sápadtra rökönyödött. - an valami a kanapé alatt? -Nem ment be a bőrönd. Mert valamí gátolta ebben.
- Én gátoltam. Nem emlékszik? =Ne nézzen hülyének, Barret! Netán a fűtzú-; gását tartjá a kanapé alatt? Púderrel incselgett egy gondolat: talán kidughatná a kezét, két ujját feltartva. Ez komoly segít-. séget jelenthetne a nőcskének, annak megértésé= ben; hogy mitől tömődött el az ominózus hely. - Tudja, mire gyanakszom? - kérdezte éjsötéten Topje. - Ne legyen már maga is olyan, mint Mabel! IS Az örökös gyanákvás tönkreteszi az embert Apasztja a testet, őszíti a hajat, romlasztja a .fogat. Menjen aludni. Reggel majd üdén s pihenten lejön, a kanapé alá kukkant, és belátja: réme, kel hordott össze. - Most szeretnék alákukkantani - szögezte le a Ián . y - Hadd mondjam el, mi az, amit én szeretnék. Már régóta: Beszélni akarok magával. Szigorúan négyszemközt, nyugodt körülmények között, fegyvertelenül és őszintén. 290 ásson hozzá: Adottak a feltételek. ':Nem adottak! Ugorjon ágyba, Tvnie. ?Nem vagyunk négyszemközt? -Négyszemkőzt vagyunk, de nem szigorúan. hol van nak a nyugodt kőrülmények? Nem így képzeltem ezt a három napot, tret. A családom betoppanására célzok. Csoatosan viselkedett. Hiszen elmehetett volna. még most is elmehet, ha már nem t írja tor": Kezdek kimerűlni, ami azt illeti. Ha megdolom, hogy a Kíllér T'oursszal is karácsoattam vólna, nem is értem, miért pont maesett a választásom!? Mi az a Kú'Ier Tours? Nem találkozott a hirdetésükkel? Komolyabb eg befizetése ellenében elviszik utasaikat a vibármely poklába; momentán a szerb csatamea legkelendőbb. Na, és ha már ott van, kegyed tolhatja magát valami tuti biztonságós he, kap egy flintát, teli tárral, és kedvére iődő.. el. Nincs vadászati tilalom. Se fegyvertelen beri lényre, se nőre, se gyermekre, se aggas-
nra. Mínd a magáé. Őlje le őket! -És bíróság ács, amely kérdőre vonná a gyilkosokat. Hiszen vvény sincs. Hát ez a Killer ?'nurs. - Komolyan beszél? -Alig hittem a nyomdafestéknek, amikor a rigc g utastoborzó hirdetését olvastam. Attól lak, , komolyan beszéltem. Lehet még maradásunk e kék bolygón? !ögte Tonie. 291 . f- Miért? Tiszta halidéj az egész. Elmebeteg sza `: hadságát töltse a festőz Szerbiában! Egzotikus szafa Szarajevóban: vadásszon emberre! öjjön, löjön! Le ! , gyen Ön a Top Gun - Ez cinikus; aljas és alantas. ! - Na és?! Minket talán óv a törvény? A tör , veny, amely olyan, mint egy fregolikabát, és a jogászok mindig tudják, épp melyik felére fordít sák!? Ha mifelénk kí kell nyírni valakit, az illetö vagy golyót kap, vagy pert. Pert? - Bűnténybe keverik, sittre kenik. - Nem hiszem el. Mai napság már nincsene II,:.,,,-; kirakatperek. Az ártatlanok biztonságban érezhe tik magukat. - És abban a biztonságos, boldog tudatban voi; ., nuI a mandró a kóterba, hogy ama bűnben u an ártatian, amiért lakatot ka ott, viszont va-5 gS i lomi egyébben tök sáros, különben a méregdrága i,I;.. jogászok nem fáradtak volna a bemártásával. La lom nem ért. Tételezzük fel, hogy egy zsaru nem és nem haflandó leszállni egy gengszterről; és addig kajtat a nyomában, mígnem az üldözőit ezt szérfelett megelégeü. Ekkor latolgatni kezdi: ? Konzímiként nyírassa ki a szopogány zsarut liumba hí a esi keverő kézügyességű bérgyilkov! P sál és legvérszomjasabb ügyvédjét. Amelyik megnyeri a versenytárgyalást, azé lesz a zsaru skalpja.
Utóbbi felől nézvést édesmindegy ki győzött, o , máris holthatott: ha nem szervezetileg, akkor er'II. kölesileg. - De ha egyszer ártatlan!? h.., : Olyan kategória nincs, hogy ártatlan! Ha hóér, ma született és még szopik, egy vérjogász öt is bitófára juttathatja! -vüder fészkelődc tt a kanapé alatt. Achtung m rr megint kezdi! Hogy ő panama ozata! Mert ő csak visszalőtt, önvédelemből! vpechjére: célba ta ált, egyenest az elfen aorába; ami ugye, kész csoda; mert alnnyi fegyver ott a palin, meg a két keze is tele volt velük, 4gy az a regiment vas már bőven felért egy lyóállö páncéllal! .Ellenben az ármányos jogászok tucatnyi tanüt eltek a tárgyálásra, s azok egy hazugként állítotc a lelőtt pasi teljesen fegyvertelen volt, csupán y homokozóvödör és lapátka volt nála. 'Hányszor, de hányszor végighallgatta ezt a jssz rizsát! De még ha igaz is a jusztizmord, ,chtung oda való, ahová került, és az összes llégájának ott lenne a helye: a rács mögött. És akkor ő, Púder és a vele rokonlelkűek, nyuultan élhetnének idekun. Tőbbé nem kellene alakoskodniuk: álöltözeten, inken, maszkon melózniuk. Egy csomó streszelést megspörolhatnának maguknak, ha nem ne lépten-hyomon lesikálniuk magukról a vért, igóhélyet keresniük a tetemnek vagy apritékaiik, arról nem beszélve, micsoda trógermeló a ázsás hullák cipelgetése, pláne a hantásás; elgre a költő is megmondta: a trógerok hamar Püder úgy vélte, szövetségesre lelhet a nőcskén, ha békességben kilózza a dívány alatt, amig 292 y 293 Achtung lelécel egy percre. Akkor.ő előjön, magához vonja a libát, és feltépi szemét, azt a huny- , tat: Iáss! És elmeséli, miféle utolsó, sőt azutániv alak az exzsaru, micsoda hazug szenyét! És végezetül, ha szert tett a maja törte, m ajd 3 annak ellenérzékére, befizet egy orvlövész szafarira. Annyi szürke kóterév után ráfér némi fel-
üdülés. Részint feltöltődik, részint visszalendül a praxisba. A Top Gun oklevelet pedig állandóan-; a tárcájában fogja hordani. Mert elnyeri, ehhez . kétsége sem fért. Nem is rossz idea: mihelyst meggazdagszik, utazási irodába fekteti a pénzét. Irány a zaftos Kelet! Igen, felkeresi Szaddámot, és megállapod,: : nak: fellendítik az ország idegenforgalmát. A hapi biztos rögtön igent mond az ötletére, hiszen a kisujját sem kell mozdítania, elég, ha ügy él, ,;. mint eddig, ő, Púder meg majd tíz- és százezrével viszi a turistákat a fincsi kivégzésekre, melyek persze önmagukban is elragadóan izgalmasak, de azért még ki lehet venni belőlük némi pluszt; például az agyonöltek porhüvelye mellett történd fényképezkedés, apróbb emléktárgyak árusítása I útján-módján. Máris elképzelte az ízléses pavilont a vérpad, bitó, tiló mellett, melynek pultján fi bűnös utolsb ehelete feliratú konzervdobozok tornyosulnának; apró üvegcsékben kínálnák a lemészároltak körmét, haját, fogait; formalinban romlandóbb apróságaikat. Sőt! Jó pénzért a kalandos kedvű turista személyesen hajthatná végre a kivégzést, ami azért 294 űlönösen izgalmas, mert úgy hírlik, arrafelé lak még a klasszikus módszerek, és ugye, a iba húzás testi kontaktus t kíván az aktus tvevőitől; ergo, mégsem olyan lélektelen, f a golyó általi lelövetés: ! kapcsolat! Az rém vas! llítólag ott még mostanság is úgy - netán bbul - folynak a dolgok, mint az Ezeregyika meséiben; a tolvaj a karjával fizet a tolvajtt, és csak a vakond nem Iátja ebben a bulit: sásan tejelő turista lecsapja a bűnös végtaazután akár haza is viheti a vitrinjébe, legb a szomszédok és a haverok is kedvet kapegy vérpezsdítő kalandúthoz! der gyomra üvöltve megkordult. Bár rühell. üres pizzát, jobb híján beleharapott. Ugyan
szia hírmagazinízű, hideg és kemény volt, a ézett Ilótás már-már jöízűen befalatozta. ( is kerülte a figyelmét Barret arckifejezése, tt ama dúlt vonások szikrányi kétséget sem itak afelől, hogy tulajdonosuk sivár végre a a kanapé alatt dekkoló ördögöt. ánie - szakítva az eddigi gyakorlattal - poöl itta'a portóit. Egyetlen poharat használt, niszont több ízben. A nemes Ié nérriileg elhoosította a látását, így nem szúrt szemet neki, Grand viharosan marconásodik. yébként lélekben, időben és térben is távol Jost bácsi horrorfészkétöl. Csipkeverő kézügyes bérgyilkos? Vérszomjas az? Frászt! - szólott sötét kacajjal. - Itt vaén, mint kevéssé látö; notóriusan szétszórt 295 . ,. és cs könyösen eltévedő, és ennyi is elég abba hogy meghaljon egy ártatlan zsaru. IrTemrl mentem valahová; és ugyan nem tévedtem él, nem is sejtettem, hol vagyok.,Tehát lefékezte egy parkoló járgány mellett, látván, hagy vála ül bénne, a pacákhoz lépte , és megérdeklá N YI..; ;: tem tőle, melyik földrész hever alattunk, és ténetesen nem tűnt fel, hogy a kacsi egy bal r előtt parkol, mit tesz isten, járó motorral, haj kőrös-körűi szirénák jujjognak, és még a zápo eső ís eleredt. A fickó sikidegnek látszott, a i, hittem, azért, mert ő sem tudja, merre lehet Milne utca. Oké, mondtam, vidítónak szánt sollyal, majd másnál próbálkozom, csakho; közben két álarcos mandrö rohant ki lövöldőz ban.kból, egyenest a zsaruk fegyverei elé. körulőttem zaylö tőlármát már érzékeltem, á mire teltűrit, hogy a maszkosok kiterültek a jt i dán, mögöttem pedig üvölt egy férfi, méghoz nekem, s azt: hasa ák, addigra a volánnál ü pacák elkapott, és az ablakon át a kocsijába rá cigált. Aztán lekushadt a padlóra, az oldalaml nyomott egy stukkert, és közölte: vezessek, é aélkül! Ekkor a rendőrök már nem lőttek, , meg alig találtam be az ülésbe, el a pedálokhc
Amikor índitottam, láttam a zsarut, aki korá bon figyelmeztetní próbált. Lelkembe éget arca, paradicsamszőke haja, komor réműlei Gázt adtam, téptem száznegyvennel, mellette a fegyveres pasas üvöltött: ha lejjebb veszem gázt, szétlövi az agyamat. A zsaruk téptek ut nunk, vijjogott a világ körös-körülöttem, egysz k be kellett hajtanom egy felbontott kővezető, keny, kanyargós utcába, és pattogtunk a tré a; ám ekkor sem mehetterri száznegyven alá, hol jobbról, hal balról jőtt egy- gy felszedett ornafedél; és a nylásokban emberfejek vol, telefonszerelők dolgoztak az aknákban, és a í száguldott, és én ráncígáltam a kormányt; ,y jaj, egyetlen fejet se vigyek el, és olyan volt egész, mínt egy őrült flipperjáték, mintha rcálmodnám az egészet, mert ilyen nincs, n lehet, és.miért épp velem történik!? A stukes fickó felmászott az ülésre, a fegyveraggpal főtte a hátsó ablakot, és borzalmasan röhöt, mert a száznyi kanyar közt azt hitte, leráza zsarukat, és úgy áthatott:a tébolya, hogy tő sportból lövöldözni kezdett az aknákból nunk bámuló fejekre, de nem talált e! egyet i, mert cibáltam a kormányt; és végre meglottam a várva várt üres csattanást. A pasas a aébe nyúlt, hogy tárat cséréljen, én á fékre stam, erre ő a nyakamba zuhant, de gépiefolytatta, amít elkezdett, a szakállába csimzkodtam, s az a kezemben maradt, a haját tem, az is lwált a fejéről, kőzben a fickó csak őgött, befejezte a tárcserét, halántékon csát a stukkermarkolattal, és szét akarta verni a mer, de ekkor beért minket az első zsarusi, a vörösesszőke rendőr megcélozta melleta pacákot. Egyszerre tüzeltek, és egyűit halmeg, mint egy lassúdod folyású westernfilm el a poros ütcán, déli napverőkor; csak nák őmlött az eső, és hígította a vérüket, bubo296 297 rékos, patakzó könnyeket folyatott rajtuk, értük:tt, mert a szeme láttára meghalt egy ember, Aztán megnéztem azt az embert, aki miattam` rrel a kezében, tehát nem éppen védtelehalt meg,-és még éjjel és másnap éjjel is láttamfmagának nem az a dolga, hogy elmenekülőt, és eltökéltem, hogy nem fogom látni, és eks homályba, a vakságba, a magányos
motyo- . kor elértem, hogy tényleg ne lássak, semmit,:f a! Hogy olyan szem ernyit sem ártatlan kasemmikor. a vesse magát, aminőhőz a Társküldő SzolGrand lehajolt, két tenyere közé vette a Iányt által ide címzett ípse juttathatná, mert ez is arcát, mutatöujjával letörölte a szempilláján im~-a kórképének: vakon bele a... Míbe?! Mi az bolygó könnycseppet, és rekedten azt mondta: ha?! Szedje őssze magát, temesse el á hősi - Engedje el azt az embert. Nem maga ölte, eg gr; t m érdemli a boldo alan a barna n elvu , meg. Hanem egy ócska ribanc: a véletlen. Téletlgőkön pedig mulasson, irja meg őket, vagyy lenül épp ma a került a gyilkosa kézébe, minttsen raluk, hiszen átlát rajtuk, akár a szú-, túsz:,álön. Királylány-effektus? Simán király- De ha nem vagyok olyan hülye es botorka .-, j g ,j ,leheme se át ma ától csak rak a őssze a geakkor a véletlen borzalmasanofára esett volna pét meg a lelkét, tőrőlje ki a szeméből a há- De hát véletlenül épp botorka volt, és nem:, és kész! Ne á számítógéppe! intéztesse a IÍtehet róla, mi több, maga megtette azt is, amit'ottjait, ha Ieporolja magát, vígan kimehet az senki nem várt volna el: megpróbálta ártalmat, és máris jönnek a pacákok kondában, és IT . Ionná tenni a lövöldözö fickót. degyik szájböl szájba akarja majd lélegeztetII - De nem sikerült!mert olyan a szája, mint a legelső érett sza'-Nem mindig sikerül! Ezért találták fel a pán--a a kertben, májuskor! Amiért az ember télin ét később a o1 óálló mellénés a kevlárg , g yytkézlábra ereszkedik, majd ünnepélyes áhí`sisakot. Engecije el békével a zsaruját. Engedje-hozzákúszik, és a fogaival veszi le a szárámár meghalni őt! Vélten a végzetében.; belélegezve a tavaszi főid, a levegő, az élet !- Nem!illatát, olyan a szája, franc essén a komp- Szakítson a vezérideájával. irja meg, vagyós, konok fejébe mesél e el mé százszor ezerszer és előbb-utóbb j g ,,z elképedt Tonie sokáíg hallgatott, szavakat észreveszi: igaztalanul vádolja magát. Ne legyen sgélt, Barretet nézte; a férfi dühtől eleven a világ lelküsmeret-dublőze! Nem felelös senkiv ásait; bámulták égymást, csend szitált; csak haláláért. Tiszta dílihopp, amit művel! Azért;er volt készen a fogalmazványával a kanapé mert létezik egy sereg simlis egyén, és némelyi-, ám jobbnak látta, ha nem adja elő, egye-
kük épp magának fenéknyalt, mímeskedett, ha-; ugyanis még élni akart, nagyon, sokáig. , 298..299 Grand egyébként rá is gondolt, a pokolba vánva öt, felelőssé téve azért, hogy Mabel távc zása után fél órával még mindig nem próbálko hat egy illó csókkal, barátival, vigasztalóval, ha ott szerinte csókríme volt; lett volna, ha nincs o a kukkoló, hasmánt a kanapé alatt. , 'i Tonie finoman hátrahajtotta a fejét, hogy alk; i lomhoz segitse Grandet, nem mintha arra vá , volna, hogy a pasas buja támadást intézzen e11 ne, dehogy; csupán érintésnyi gyengédségre, en e vá ott. bari közelségr gy Barret köhécselve elfűrészelt egy gombócot , torkában; átvonult a nappali túlsó végébe, s i, szólt: '!. - Menjen aludni. Nincs vonakodás, különb a hajánál fogva ringatom álomba! Sipirc! igy hí fák a macskámat. Amikor kisfiú voltam, és a 1c szülőm még együtt élt. - Jó éjt - sóhajtotta Tonie. A turist ljelzéseket követve meglelte a fürd szobát, és magára nyitötta a vízcsapot. i. Grand úgy vélte, egy hölgy-zuhanyozásnyi elég lesz ahhoz, hogy eltakarítsa a miazmát kanapé alól. Az igazi féjtörést ama dilemr okozta, miszerint hová a l prába tegye a kc poszt: a többihez a pincébe, elvégre helyet hagyott neki, avagy a teljes dilipata-garnitú takarítsa el a házból, üstöllést!? 4 3 I.. G oprengve a kandallóhoz sétált. Lehajolt, hiber`vóhoz alkalmas fadarabot f ,irkészett a fonott rban; az egyiket kicsinyellette, a másiknak haszétmá!lásától tartott; a harmadik túl brutá-
k rémlett: nem akart vérpacákat ejteni. der megneszelte, minö gondolatok járkálAchtung rettenetes fejében, s kúszvást el- ,. a menedékét, ám nem jött a felszínre: a , yeg alatt füi ta magát előre, egyenest a fiit , zoba.felé. Ha ott összezárkózhatna a nőcské, szélsebesen meggyőzné arról, hogy él keU jteniük Barretet. zenközben Pamela lehunyt szemmel, nesztoül Iebotorkált a lépcsőn, egyik kezében foszr f"ulű macijával, a másikban Iepedönyi alvóval. Elbotlott a szőnyeg széfében, alábújt, watt alvajárózott tovább, meglehetőst lassutö . Púder érzékelte a nyugati irányból bevillanó " nge fényt; Achtungra gyanakodott: a szemét abukott, és az eszméletére tőr, mint folyton! Grand a kosár alján Ielte meg az ideális fadaot, holott addigra rádöbbent: tenyéréle a legngitöbb altatószer: Mivel azonban fáradságon megdolgozott érte, magasra emelte bunkö, és a kanapé felé indult véle. Ekkor figyelt fel a dombosodó szőnyegre. Elvigyorodott. Lábujjhegyen a púphoz sietett. Fellendítette a .. Es az utolsó pillanatban vészfékezett. Észrevéve a másik dudort. 301 'i . . . ,i. ,., . , Mindkettő mozgott, a távolabbi enyhébben, célba vett gőrcsösebben: Tonie olykor kínosan furcsán viselkedik. I.ehe hogy ő grasszál alant, mert még mindig nem tett túl magát a lelkieken? De akkor ki pacsmatot feredöben? És kícsoda a másik dudor? És melyik a leűtende Begörbített mutatóujjával megkocogtatta a kc zelebbi domborr.
- Ki vagy? - esdekelt információért. Csend. Odébb lépkedett, kérdőre vonta a másik alaF utast. Az se npíkkant. Crand elsápadt tehetetlenségében. Már-mi ott tartott, bögy inkább magamagát tagtózza ígyképpen vonul ki a megkuszált szituáciöból. A biztonság kedvéért benézett a kanapé al Szinte megkönhyébbűlt, látván, hogy legalább o níncs senki, mert három kérdőjellel már igazá nem bírt volna mit kezdeni. . Hogyan oldja meg a sakkfeladványt? rtattau nák mégsem adhat mattot. - A .francba - gondolkozta hangosan. - A büdös francba. Aztán úgy döntőit, megvárta, míg tnoccan v> lámelyik, s azt bunkózza le. De egyík kérdöjel sem rezzent. Viszont Tonie végzett a fiirdőszobában, és lépett az ajtón. Barrel teljes mellszélességgel útját állta. - Mosott fogat? - kérdezte. . . 302 y-lány mentaillatot lehelt az arcába. kinthette mind a tizet. Bizony, a körsem lelt kivetnivalót. nie felcsattant. ,nyám fizeti? nádam Mabelt. Ő olyan alapos. Ügyel a 'lány lehajolt, és átbújt az eleven torlasz karja üztán nem egyenesedett fel. A púpot bámulta. b az egyiket, majd a másíkat, és elölről. Mik ezek? tarcet vállat vont, zsebre vágta a kezét, az ser. A másikat a háta mögé rejtette. Igyekehóttegykedvűnek látszani. tTakondtúrások - felelte. Na ne! Akkor Pamela. Két darabban?! Mióta újság magának, hogy skizó a gyerek? r azt is tudjuk, hogy Mariah néni hatott rá ibolólag. Válaszoljon egyenesen Kűlőnben egyszer velem is előfordult, hogy
őt Iáttam míndenből. Mondtam is magamnak: hiszem, láza n van. És lefeküdtem. Higgye el, kvés a legjobb orvosság a lázra. Nincs Iázam! Na, és mennyít ívott ma este? Attöl is lehet tríplán látni! 303 . 1.I. - Én csak kettőt látok, és azt firtatom: mibőf - l l1jon meg a nászmenet! Nemde, csak av imént fürdött, és al áshoz készülte! Eszerint el i. ... távolította a vendégszemét. A sajátja meg, min tudjuk, nem az a sasoptika! - Igaza van - sóhajtotta Tonie. Megragadta ; pasas karját. - Itt állok, tőlem négyméternyire bakó, nyakában tábla, és élesen látom a feliratot az éléskamra felé. Ez áll rajta, igaz? - Igaz. - Látokl Tökéletesen látok! - ujjöngott a lán5 - Nem igaz, mert fejből tudja, megtanulta szöveget! Ma ga nagyon értelmes nő; megfigyel tem. És most már ne kérdezőskődjön, köpjön tiszta szívéből, azután söpörjön az ágyba! I - Legalább szégyelli magát, Barret - mondt Tonie, halvány elégtétellel a hangjában. Futá inak eredt, átugrotta az útjába kerülő púpot, é I falra adott egy könyvet a dohányzóasztalról. Fa csapta a fedelet, a papírra meredt, örömteli mc soly áradt az arcára, s fennen olvasni kezdett. - Folyékonyan látok! - örvendezett fél oldali; , .később. . Grand futó mosollyal méltányolta a csodahír - Szuper. Remekül fog aludni. - Mit dugdos a háta mögött? i,i; i ; ` , .- Igen. Maga. - Semmit. - De igen, dugdos valamit. Vegye elő a kezé - Nem, lehet. Pihentetem. - A hátá mögött? . Ia a sarkam vagy a tarkóm mögött tarta-
az aligha lenne kellőleg píhentető. Kifutna e a wér, zsiborogni kezdene, meg minden. a, marinyit ásítozik, Tonie! .Íziben fusson . gyet sem ásítöttam! Szegénykém,, már önkontrollja sincs a fá"ágtól. Gyorsan mesélek egy viccet. Ha neajta, magánál van, ha nem nevet, akkor . Nos: így szól az egyik vad ász a másikhoz: 'mbora! Hogy vált be a madár ogó kutyád? a társa: Hagyd el; sehogy! 1.'agy átcsesztek, nem tudom elég magasra dobni! nie elhúzta a száját. YNévettem - közölte. F ké, fordítsuk drámaira a szót. Menjen az ia, szívem asszonya, Reggelig adjon haladéÉ Amint az égre ugrik a Nap, és nyájas csai távozik, térdre vetem magam a lábai előtt, lmondok mindent. Most azonban, engedelel, hadd marcangoljam magam szólóban. ,;oníe töprengőn az arcába nézett. Talán a szeme. Pedig nem is kék. Van magávalami, aminek nem állhatok ellen, valami, G egyszerüen levesz a lábamröl. Oké, Barret. gel jelentkezem a hiányzó részletekért. A kék szemű pacákokat kedveli? - hörrent a as, megfeledkezve egyéb kínzó nyavalyáí- Meg a fekete hajúakat? A gödrös állú, nizmolt tálalószekrényeket? A tetőtől talpig öseket? Hát én nem az a plüssmackó vagyok, . 304 305 , - És mégis... - suttogta a lány, átlépve a sz nyegpúpot. Azután felment a szobába. Barrel majdnem elsírta magát. Sokkal jobb érdekelte volna a lány képzeletében élő álomal ` személyleírása, mint az istenverte dudorok a per zsán. De ahhoz, hogy kicsikarjá belőle az őt gató információkat, miszerint alapjában véve 1 magas, keskeny, szőkésbarna, mézszín szemű pa sasokra bukik, fülükben ezüstpókkal, ehelyett zavaró tényezők elhárításával kellett bíbelődni Hát akkor most melyik púpot verje agyon?! A zsilettreklám-szép fickó, az álompacák, 1 Barret csak az imént emlegetett, a ház körül
száll. Nem tehetett róla, képtelen volt tágítat ha. olykor-olykor megfutamitotta a mardosó deg, a kocsijábá ült, keresett egy véndéglc evett, ivott, újrasminkelt, mégmelegedett, de a tán magest ott találta magát ama fatornyos ha lék előtt. Nem bírt lemondani a nőtői, akit számítógép neki szánt az idei ünnepre. Még ha az utols8 szóig szentigaz, amit tegn , az a kretén pasas összehordott az ajtóban, akk is találkoznia kell Tonievel. Tvnie, még a neve gyönyörű! A fickó sóhajtva elővette kabátja belső zseb bői a lány fotóját, és egy c epp könnyet ejtett 306 1 szerette volna az albumáb m. Ha létrejött az együttlét. skülönben nem a lány síb alatt hurcolt pigmeus m! is az összeesketés réme ria.. öbről, sőt, a nimfomániás nénikék volna el, hanem a homoszexuális bá getése, az tett be a gusztusának. Nagyon letreméltó dolog a homokosság, de nem az ése szerint való, nem és nem! A indazonáltal erősen gyanította, hogy a paaki Tonie bátyjának adta ki magát, egyszeu átejtette őt, s pediglen azért, mert szintén re pályázík. Márpedig riválisa módszere csak snássz. Az Iett volna korrekt, ha minda a Iány elé álltiak, mondván: válasszon köie. Persze, ez esetben a nyápic palinak fikarc. esélye sem lett volna. hódoló, ákit ismerői Zsebzsötemnek hívtak, volt foguk, ám'rágo` ik tovatűnte óta Zsötemtisztelték, eltette a képet, elővette kézitükrét. egényes lámpafényben is remekül látta: bai jÓképű. Idei sminkje kolosszálisan sikerült.` yálazta két ujját, megpödörte szempilláit, y azok még kunkoribbnak hassanak, igazított `tlltömésén, és visszatért az ablak elé, Ieske-, i. A sötétítőfiiggöny rosszvoltából vajmi ke-` ;.. t látott, ám azt megállapíthatta, hogy jelentömeg gyűlemlett össze a házban, s ez, ugye-
nem kedvez az ő elképzeléseinek. élő volt, hogy a benn tartózkodó, soknyi per r non grata reggelnél hamarabb el sem oszlik. 3U'l A karácsoay viszont máit, múlongott. Zsőtem ügy vélte, nem számítana csapodárságnak, ha addig is langy női kebel után nézne. Mivel már régebben a kőrnyéken tartózkodott, megf gyelte, hogy a szomszédságban két szólóé1etü nő Iakik, látta ís őket, egész kőzetről, járt a hátsó kertjűkben; egyíkük sem használt redőnyt, reluxát. ! A Hanna nevű női személy túl magas és tere- ; bélyes volt, ablakaiban fokhagymafüzérek lógtak, ráadásul naphosszat egy höhöm papagáj trónolt a vállán, egy sanda nézésű, horgas csőrű bestia. Zsőtem az űvegen keresztűi is jól hallotta a , hangját, és az arra a szörayű riasztóra emlékez- . tette, amely legutóbbi esetének helyszínén, lohasztö váratlansággal felrikoItváci, félbeszakította ígésetesen alakuló kapcsolatát egy dőgös sz őkével: Holott a pipi már alig-alig karmolt, ellenke= tett, s a nyakán ejtett sebből mézédes vér szivárgott. Mindez hiába, meriekűlni kellett. Ivios, a fokhagymák és a rút hanga papagáj miatt Ianna M szóba sem jőhetett. A másik, 14'Iargret alkalmasabbnak tetszett a megtiszteltetésre. Az apróbbacska,: arányosan . túltáplált nő ott kövérlett, ahol kellett: mellben; fenékben, vádliban. Zsötem mindig ugyanabban a testhelyzetben lelte őt, bárhányszor belesett az ablakon: a célszemély ősszkoriifortos hintaszékében ült a tévé előtt; a karfákra szerelt tartókban különféle nyalánkságok kínálgatták magukat: rumosmeggy, praliné, kóla, pattogatott kukoríca, csoki, tőltött keksz, barna sör: Margret egyík kezével tőmre magát, a másikban a távkapcsolót 308 orongatta. Hébe-hóba sort kerített szervezete jl regtelenítésére, ám a fürdőszoba felé rákoltátn sem vette le szemét a `képernyőről; a konyba is háttal ment ki. Pillarezzenés nélkűl, főiglalkozásban bámulta a tévét, de valószínűleg . agya se sokat rezzent, az általa kultivált rnű-
rok felfogásához nemigen kellett több, mint gy-őt szál neuron. Az a néhány milliárdnyi usz, amellyel - miként mindenki - ő is együtt sütetett, bizonyára rég elhervadt, vagy kollektív ppukut követtek el. ,,, ysupan kel dolog szolt Margret ellen. Hokedli éretű, rút, véres macskája volt az egyik. S a iásik? Zsötem elvégzett egy tesztet, amit pedig tente, a töppeszto hideg miatt alig alkálmazott, , sajnálkozva megallapította: a nö sűltfrigid. A tesztelés kivitelezéséhez fel kellett másznia ablak előtt állö kerti törpe vállára, hogy fejtől imbig láthatává tegye magát a szobában űlő zsgáláti személy számára. Ám hiába imbolygott törpén, legfőbb büszkeségébe kapaszkodva, yszersmind hencegvén is véle, az ablakkal émközt ű1ő Margret nem vette Ie a szemét a ákony képernyőröl, holott pedig attól kissé balolyasmit láthatott volna, amit még egyetlen sem. Zsőtem csalódottan visszavonult, de Toníe háál sem járt szerencsével. Ellenben fázott, és ég meg is hatódott, mert eszébe jutott egyetlen át szerelme, Jess. Soha főbbé nem lesz olyan odaadó nője, amien a tejfölszőke, törékeny Jess volt. Az a lány 309 bomlott érte, éppen azt szerette benne, amit"'d nyögve hasra, hogy a jövő-ménő macskápszichiáterek kikezelni próbáltak: a szatiriázisvágott lengöajtócskán benyúlva magához veamihez ama kis plusz hobbija társult, amita leesett kulcsot, és végre az ő Margretje elmedokik elí l sikerrel eltitkolt. A nyakz-velére - nyakára borulhasson. szivogatási mánia kettőjük títka máradt. Egyű'bjegyzet már régóta rossz szemmel nézte a léteik a végtelenbe nyúltak; legfeljebb pár perkörül sündörgő alakot. keltek fel az ágyról. Boldog idők: elszántan ölegyébként is vadállatias hangulatban leledzett, és drága szipolyomnak becezte őt a lány.en a pincei pasas felrobbantában valami szürelt-múlt az élet, Jess egyre fakóbb lett,öldes, ragasztósűrű, eltávolíthatatlan nyálkátöbbé fel sem kelt; Zsötem az ágyba vitte ne borítötta be a szőrét. Bizonyosra vette, hogy paradicsomot, vörös bort, foszlós kalácsot, v`eztelen csigák érdeklődni fognak a licencjogok
tablettát, és ölelte, csókolta a tüneményt, né ölbe vette és a fotelba ült vele; a lány akko'tségbeesésében mindent kipróbált. Hem!f volt s oly könnyű, akár egy sápadt gyöngyh'ett a hóban, fenegette magát falhoz, lábtörnyű, fehér hajü baba; ám valahogy míndjobnvz, sárkaparö vashoz, fűhöz-fához, ám az 1, P , " kopott s fakult mi em ena on mid ke nem iá írott róla. Mentőötlete támadt: a Zsőtem a nyakát nyaldosta épp, végképp eszédék idióta kutyája ismeretségük fennálványult, semmivé foszlott.óta egyfolytában arra pályázik, hogy őt agyÉs ő ott maradt, társtalan. Azóta nincs m'obe nyalogathassa; itt az alkalom, elvégre , csak futó viszonyok, némelykor effekrive is fadenkinek jár a karácsony! , nemrég egy helyes szőke Iántett ma áeva 'yt g bjegyzet az ebhez vonszolta sajgó szervezeparkban, ötször egymás után, kocogtában! ogy kegyesen megengedje, amit még sosem, i!Szép, szép a nosztalgás, ám közben átazoaz ostoba állat fintorogva elfordította föle a cipője. Így aztán megint egyre többet gond. erre s azt is kitalálta, miként juttassaJöl van! - kö te a cicus. Margr , P Fogok en meg magát fűtött hajlékába: Immár egyáltalán nészni Majd. Ha jobban leszek. bánta a rusnya veres cicust. Sőt.el peckesen sarkon fordult, és hazafelé sánEgyszerre csak a jeges lépcsőkön, majd at. Egyszer majdnem levadászta magát, s mijárati ajtó előtt találta magát, amint egy célsrádöbbent; hogy saját árnyékát támadta számmal a zárban turká.l. Két nozdulattal kip , mivel lógó farkával hajszálra úgy fest, mint kálta a kulcsot; körülsandított, tiszta-e a levepatkány, végképp bedühödött az ocsmány a. ám mert az volt, kecsesen térdre ereszked 310 . 311 ,; li. if ti 1l A gyanús ipse meg egyre csak a kertek alat sompolygott. Ráadásul olyan szag áradt belőle é oly bosszantó áthatóan, aminő a meggyalázotj kandúrból már soha többé nem áradhat, még gyönyörű, Iázas tavaszkor se. Lábjegyzet alig várta; hogy belekőthessen a pi: maszba. Az alkalom nem késett sokáig. A sunnyogó egyén az ő ajtajához gőrnyedt benyúlt rajta s kotorászni kezdett! Még hogy!
Lábjegyzet bevett macskaszokás szerint triplá jára fájta fel magát, most persze jottányit seri borzolódott fel a szőre,. viszont kétannyi levegő vett magához, s amikor azt kibocsátotta magá hól, közvetlenül a nyílásban kandi ipse mellett az gázrobbanásra gyanakodott. Fel akart szökkenni, ám ugyanekkor emelke dett el a földtől a fiiriadühödt cicus is. Minek következtében Zsötem előbb a macska ajtö keretébe verte a fejét, aztán fenékre eseti Ekkor landolt a hajában Lábjegyzet. Landolt a hajában?! Kezdetnek, de szinte nyomban bele is ragad ama hajzatba, érzése szerint levakarhatatlanul: A macska fújt, tombolt tébolyult dühében, pasas pánikba esett, és a fejéhez kapott. Ujja valami iszonytató ragacsba mélyedtek, ujjaiba szont fogak, marcangolök. Zsőtem ültében hátrált az utcá felé. Jöttek is a jeges lépcsők. Mindketten sikítottak. 312 tán elcsendesedtek. pasas ájultán, egyszersmind megkopasztva rt a lépcső tövében: ssé távolabb I,ábjegyzet pihegett. Mázliját ette. A fürtös paróka éppen akkor vált el ája fejétől; midőn megkezdték gurulásukat. a nem nem vált el a cicus ragacsos bundáI.ábjegyzet puhába csomagolva vette a Iépikokat, igy nem szenvedett több törést, zúst. Efölötti örőmében gyorsan írt egy himt, és elő is adta. meni aztán a parókát levetni nem bírta. Pedig lent elkővetett a szabadulás érdekében. Rágpte, harapta, karmolta. Hempergett, szitkogűl kifuDadt. Nem mozdult egy darabig. Űveszemekkel bámult maga elé, bajusza reszkefoga vacogott. Tudta, mi játszik vele: az idegez idő tájt Barret élete sem volt probléma. egyik vakondtúrás megmozdult, és a szőszéle felé indult. pasas a feje fölé emelte husángját, és fürgén tte a vándorló púpot, ama célzattal, hogy az t fogytával legott azonosítja az illetőt, és leüti; vagy ágyba parancsolja.
ár e csekély elfoglaltságtól is megle etőst 313 stresszes volt, midőn a másik szőnyegteve is ü döntőit: ő bizony odébb áll. Grand megugrotta a dupla lutzot. Hát most hogyan széledjen kétfelé? Nem köv heti egyszerre mindkét dudort, különben is, lyik az igazi; egyáltalán, melyik kicsoda!? És most fiú, netán leány? De voltaképpen utóbbi é tett a legkevésbé, mint probléma. Momentán. A brutális tűzrevalöval hadonászva le s Etil s guldozott a köbor púpok között, melyek olyk lelassultak, máskor holt ellenkezőleg folyta ` vonulásukat, mintha direkte őt akarták volt megőrjíteni. És érezte is a kezdődő téboly tüneteit: hiszt rikusan kacarászott, ettől megélénkült a nyálel választása, keze, lába remegett, az adrenalü csaknem lángra lobbantotta ereit. Már attól féli repetaképpen megkopaszodik. Ekkor a lépcsősor felé igyekvő vakondtúrásb előmászott a mélyen alvó Pamela, és maciját, ron gyár maga után húzva felbaktatott az emeletre. Barrel aggódva bámult utána; ugrásra készet hogy elkaphassa, ha megbotlana s zuhanni ke dene, ám legalább oly sűrűn pillantott a továb közlekedő dudor felé is; ezen elfoglaltságok fc Iyamatosan mozgásban tartották, és csupán azé nem lehetett összetéveszteni egy bugócsigáva mert az nem lóbál tűzifát. A szőnyegalagútban kóborló Púder felfogG hogy addig nem fenyegeti eszméletét a'villanyo fás, míg alant tartózkodik; ám azt meg nem fej hette, miért. Egyszerűen nem é tette, miért nei 314 htung, s ez a talány úgyannyira izgatta, már-már belezavarodott. Különben is elői porallergiája, és kerülgette már a klausztás pánik is, továbbá totális herótja volt az d még egyszer a kanapé alá nézett. Miuázszázalékosan megbizonyQsodott axról, ": ?úder ott nincs, három szökelléssel utolérte Lszögve köröző púpot, és mindkét végét rozta a fadarabbal. v A dudor csaknem elsimult. ret ráült, nehogy mégis elmásszon, kifújta
it; ingujjába törölte a homlokán csimpasz'veritéket, majd nyögve felkecmergett, és lt felgöngyölni a szőnyeget. zben eldöntötte: nem viszi a miazmát a pin.= Sőt, a lentiektől is megszabadul; -van, sötét, madár se jár, korpuszhurcolásUegfeljebb a Mikulással futhat össze, ő-ategijon szemet, ha jót akar. Nahát. ájult Púder előkerült az alagútböl. nd a markába köpött, felnyaláboltáv re hajította a testet. Midőn elment r előtt, belenyilallt a kétely: igazáiu` lyképpen mutatkozni az előkért ticdn: íziben feltalálta magát. Há o művészkedik a hátsó ajtón gurítja Púdert a túlnani á landol, ahol landol, i- szomszéd kutyát tart iszont, ha ő, Barret 6 17 F A In Flagrantinak hívtak a lefülelt galádak, ha ő egyszer mázlista lehetne ebben az életben, akkij a hátsó szomszéd kertjében vándorcirkusz töltá né téli pihenőjét, korgó gyomrü, mogorva oros lánnal, tigrissel, cápával a fal tövében. Vagy le alább volna ott egy halastö, piranhás. Az o ninózus ajtó felé tartván el kellett vontt) ma a kobold mellett, s mert gonosz gondolatolc forgatott a fejében, meg is rémült, mikor sze besült vele. Bíztosan wesztett pár szál hajat, cJ nem állt le siránkozní. Az ajtónak feszült, ám s nem és nem nyílott. Átkozödva sarkon fordult, kisietett a hagyom nyos útvonalon, a ház mögé került, felvonta szemöldőkét a tőmegesnek rémlő lábnyomok táv tán, de nem állt le olvasgatni bennük, mert ha tolta a fáradtság, az ágy utáni vágy. Amikor megpillantotta a kerítést, mely fölő Púdert szándékozta átgurítani, feljajdult. Ilye nincs! Mí ez a grandiózus fal? Mi van ott tó Nyugat-Berlín? Kina? Szupertitkos katonai ot
jektum? Francba. Összészedte magát, felgöngyölgette a lankac Púdert a kerités tetejére, és átlökte az ismere lenbe. Majd - Kérem a köverkezöt! - kiáltással vissz; rohant a házba. c átrágta a kötelet. zös gí zs meglazult, majd leomlott róluk. .ok voltak. ttalános sebész még a légző- és nyelőcsöerült kenderkócot tüsszögte és kőpdöste, Néró felült, eltávolitofta szájából a viruló yát, és ekként szólott: ssünk békét, és keressük együtt a kincset. köpött néhányat. marhulj, cellacimtiora! - győzködte a ián. - Szükségünk van egymásra, ez a nő vfivész. Halál elegem van az örökös kőtveől! A végén még tüdőgyulladást kapok! ógyász beszüntette a kóc felköhögését; isa élénk szakmai érdeklödésről árulkoazonnal takarodót füjt. natnyílag jól vagyok, a köpetem is átla= tassuk fel az átkozott tőrt, és gazdagodIdig még sok víz fog lefolyni a tőkeinken i ögte rosszhiszeműen Procc. irö feltápászkodott, körbetapogatott a sőSaját magát is összefogdosta, el is állt a ete. Juj, .zsaru!- nyögte, ám emlékezetébe t; hogy ő időzik a rémisztő uniformisban, nemrég tett szert rá. Nemrég? Akkor reggel Most meg mi lehet? Kitavaszodott-e már? Iincs gyufád?- kérdezte. i ég szamurájkardot és Kalasnyikovot is . 316 317 előbb adnék a kezedbe, mint gyufát! - moro az általános sebész. Ítgy tetszett, már nem fullad annyira. Mutat ujjával kőrbetakarította a szájüregét, csupán utolsö simítás végett, majd négykézlábra emelk dett, és csatlakozott a tapogatózáshoz. Néhán szar összeütköztek, mire meglelték a rést a fali ` sábokböi emelt falon. Némí holdvilág szűremlett be a parányi pincea lakon, a kertet borítö hó kékesen derengett. Ma
pillantották a felf Ié vezető lépcső körvonalait Ekkor a fejük fölött lógó villanykörte életr lobbant, s a legalább negyven wattnyi fényer csaknem megvakitotta őket. Léptek surrogtak. . - Jön valaki - súgta Néró. - Mit nem mondsz!? - Biztos a csatakanca. Verjűk Ie! Aztán netn mözdultak, mert szoborrá bűvölt őket a döbbenet. Achtung közeledett feléjük. Achtunga! - Na mi van, ti megtestesi.ilt rákfenék? - kér dezte hanyag eleganciával. - Kibogoztátok ma gatokat? A kincsre .gyűltetek ide? Nincs kincs. -Már rég eltetted, te mocsok szemétláda! = tajtékzott Procc. Tudta, hogy puszta kézzel akkor sínes esély Achtunggal szemben, ha Néró is beseg t a test masszázsba. Valami eszköz segédletével azonba megfektethetné a robbanékony exzsarut. Vissza farolt a farakásig, és a háta mögé dugott kezéve 318 ezdett rajta. Életében először történt nem műtőszerszámot, hanem fegyvert Gondolta is, hogy a végén még bűnöző ri,ilmények miatt. Bélesodortatik a férlennie kincsnek - magyarázta izgatottan ózta magát, hogy zsarugönce imponálel folyton mondogatta, emlékezzél. Hiékiszedte belőle, hová dugta á tőrt, és zte: Szegény Beal, a korától még éthea egy-két évig! ` s tőr - felelte Achtung. - Átfésűltem a ckat fésülted át, amikor itt az a, t émes Hogy az hányszor elbánt velem! nyavalyogj - szölt rá Procc amolyan ma t képpel. Két ujja között egy kilazított fabal. N Iár csak néhány mozdulatnyíre volt ogy felfegyverkezzék, és a vérlázítö vigyosarura vesse magát. ány is segített keresni, mégsem taláttük a Hchtung. - Valöszínű, hogy Hiéna túla tőrön. Vagy elvették tőle. Azok, akík kiizoktam? 1etformád! Figyelj, haver, ha nincs tőr, ak-
te mit keresel itt!? - firtatta Néró villogó t'tnel, melyből a következőt lehetett kiolvastost megfogtalak! , ét év kóter után végre találkoztam egy nővailotta Achtung. 319 - Rabságból gályára. Ez igen! - Procc gúnya csettíntett a nyelvével. Ujjait a félig kibontott hasábra fonta. Már csak egy rándítás, és övé 1 a végső érv! Tűstént. - Na és ha Hiéna eladta a tőrt, hol a Ié? ,Á hatolta a piró: - Gondolom, a családjára őrökítette. Szép na családot hagyott hátra. Minden szereltének o színes az egyénisége; mint egy véraláfutás. mádd meg a végrendeletét! - javallotta Barret. -- Zsákutcás a szitu - látta be Néró. - Fogax junk, hogy te nem is a tőr miatt jőttél ide. Velé külön pusmogott az a genya Hiéna, nem sokkal kinyíratása elölt! Feltűnő volt, hogy fel ígtad! 7 tudsz valamiről, amiről én nem! Nem mehetek innen üres kézzel. Meg kell alapoznom a jövőme És mesélhetsz, amit akarsz, szeríntem te is ponti ,..... i san azért vagy itt, hogy vagyont szerezz, mert h1 ha van szakmád, priusszal nem xnehetsz vissza zs; runak, hála az égnek -Ne feledd, hogy én ártalmatlanításra vagyc kiképezve. Ennek a mesterségnek zsaruberkek kívül is hasznát vehetem. Nincs szükségem ne létező kincsekre. A magadfajta adja a megélhet semet. - Akkor se hiszek neked? - szőgezte le a tűzés - Amputa ljuk az agyát! - ajánlotta Procc. - Tepertőt töppesztek belőle - vigyorgott tár: - Szerzek hozzá gyufát! Az általános sebész úgy vélte, elérkezett az idejé. Kiránthatja a fadarabot a rakásból. És kirántotta. s a tűzifából gányolt fal viharosan Ieomlott. orra, majd maga alá temette Proccot, leteNérót, néhány tovaszálldosó eleme lábfeomron és torkon találta 8arretet. - bbi gátlástalan szitkozódásra re adtatta 8
. Részint fájdalmai okán, másrészínt azért, inost kezdheti kiásni az egész bandát, aztán pelheti és emelgethetí is őket; noha eltasuk legkézenfekvőbb módja egy kanna ben.=egy gyufaszál volna. íiajiott, az órájára nézett, nem volt örája, így sem annyira ütötte meg, hiszen honnan tudwolna, hogy éjhalálában közelg a pítymallat. úzta Nérót a máglyarakás alól, majd őt féli Procc felkutatásába fogott: Időnként rázuégy-egy jökora rönk, olykor több is, követkeen, ámde rendszertelenül. Minden izma; pori kütőn-külön fájt és sajgott. Biztosra vette, a robot végére úgy fog festeni, mint egy túli hematóma. Éra előbányászta a jótét ájulatba takarodott szt, a pirománíákus megébredt a lépcső töi . Egyre fényesebben csíllogó szemmel báa a Iába mellett ácsorgó sárgaréz gyertyatarrhozzá tartozó gyufaskatulyával, majd a vayi fát a pince mélyén, valamint az izzadtan áozó Barretet. te megmozdult. édd Ie! - szólt Achtung; hátra se nézve. ró eldob a a skatulyát. yere ide i - parancsolta az exzsaru. - Kapd ladra a haverodat! 32U 32I - Nem a haverom - tiltakozott megbántottan ; tüzveszély: - Kapd a válladra! - Nem kapom! - Meggyőzzelek a lábammal?! . A behemót aberrált csüggedten megjegyezte - Achtung könnyű kómát ígér. Feltápászkodott, fe csípte kollégáját, és Gran ujjmutatását követve felfelé indult vele a lépcsőz - Mit tervezel? - kérdezte; smmár a vádlüg ér hóban evickélve. - Megszabadulunk tőle. Kell az nekünk, hop rítka gyanútlan pillanataink valamelyikében resgélni kezdje bennűnk a vakbelet, teszem azt Néró meg volt győzve.. Neki egyszez az epeh lyagját akarta eltávolítani az idióta Procc. Pad csakcsupán azért volt körosan zöld a feje, ma
ebédkor az asztalszo nszédja nem méltányolta kis örömtüzet, amít alá rakott, és a képébe mázt fa a sóskafőzeléket, tükörtojással. Ezután Pro vagy húsz percig kergette őt körbe-körbe a cell bon; hogy elaltassa a mütéthez a stokival. Voltaképpen Achtungnak tartozik hálával, sir ért megőrizhette kedvenc epehölyagját. Ha exzsatu nem kapott volna fejgörcsöt a huzamos; körötte keringö paüktól, és nem hatástalanítja hasfelmetszőt, még ma is fogócskáznának: Grand megállt egy irgalmatlan magas kő előtt. A terhe alatt roskadozó Néróra nézett, ma a kerítésre mutatott. - Dobd át fölötte! - Én?l t :felscíhajtott, az égre fordította a szemét, helyből felszállva, akár egy Harrier bombáfál tetejére szökkent, végighasalt rajta, és j titta a kezét Proccért. ten is alig bírtak a mázsás barommal. y, összefogásuk jutalmaként, kellemes zajt aak: az általános sebész a hóba puffant a túlvan odaát? - kérdezte Nérö. nd szétnézett. A következőket sörolhatta a` egy kockaforma épület, egy kápolna, kansorfalak, tvmjénillat, halöttvivő furgonok, p oval: ravatalozó. Valamínt Púder és Procc, a küllemmel; ha nem vigyáznak, ünneg gyeletesen eltemetik őket. ézd meg, ha érdekel - felelte. hányavetin. , többszöri nekirugaszkodásból felcsimpasza a falra. B arret jó szívvel segítette kapaszkojan,. még tanáccsal ís szolgált: bbét aggyal, mint izommal. gd megkönnyebbült sóhajt hallatva, amiért éki keltett a behemötot a kerítésen áttrógemegvillantotta a: jobbik öklét. yüfamán óriási puffanáss l Iandolt túlnan. magasra porolta fel a havat, s az yisszaszálljótékony fátyolként födte le a mélyen passzív imerült Grand elpihent egy percre. De nem ette meg magának azt az óvatlanságot, i: fal tetején nyomja el álma. Felemelte arcát tő, nyugtató hóból, és visszasiklott a kertbe. ő kihordta a szemetet, Zsötem felrezzent a
322 323 szomszédnő bejárati lépcsője alatt. Arra riac hogy valaki bőszen kasztanyattezik a közelébe És ezt sürgösen ki akarta kérni magának, mi egyáltalán nem volt spanyolos zenére hanga dorbéz hangulatban. Aztán rájött, hogy fázik feje, a féltar. Odaveszett a férfias, melengető F rókája! Tovább leltározta fagyoskodó testtájait; végezetül arra döbbent: ő kasztanyettezik, csupán a fogaival, hanem még a szempilláival vacogtában. Feltápászkodott, körözött egy keveset saját ga körül, emlékezni próbált, nem volt mivel: 1 ponyájában mirelit húsdarab zörgött. Egyszerre csak, mintegy tizenöt méternyire, hány bokron túl, pisla fényt pillantott meg, nyit ajtó négyszögében. Indult, rohant. Végigbukdácsolt a házhoz vezető lépcsökön, lépte a küszöböt, kikerülte a padlóra terített, tát pofájú majmot, és ment tovább, melegiránt. A fejében kopogó dermedt irányítóközpont vány jelzéseket sugánott. Zsötem azt hámozta belőlük, hogy eg relőre észrevétlenül húzza 'magát valahol, amíg felolvad és életre kap. egyáltalán túléli gyönyörűszép sérója elvesztés Körülnézett, és bevette magát a kanapé alá !. 324 a csapágyasra hajtott Barret a fürdőszobába tálygott, Ieszórta ruháit, és hosszan időzött a mevízsugár alatt. Némileg el is szenderedett, ám t a csempén lefelé csúsztában a csap tekerőbjába kapaszkodott, igen gyorsan ébredt, saját iugrott a fülkéből, ellegyezte a gőzgomolyt, véiézett magán, s letörten megállapította: ügy eleződött, mint egy lábasfejű a levesben. űrdőlepedőbe tekerte lüktető szervezetét, és ivágott az emeletre vezető lépcsősornak. Féli megállt, pihent egy percet. züttal arra ébredt, hogy forog vele a világ, és nyű űtések pufognak a gerincén. Sharon le-re gyanakodott, de hál istennek csak a Iépókok kalapálták. Midőn valamelyest feltisztult svel kőrbepillantott; látnia kellett, hogy vissza-
lt a nappátiba. egest feltápászkodott, és felvonszolta magát meletre. Lábujjhegyen az alvókamrába nyitott, gyhoz botorkált, és épp dőlni kezdett, amikor tlt a kettős szuszogásra. r nem állott módjában felegyenesedni, csukorrigálni tudta becsapódása irányát. Lehátaa hencser melletti szőnyegre; mintha újfent ákármyal csókoltatták volna végig a csigolyáit. ropta fájdalomsikolyát, feltérdelt, és félté'ségtől marcangoltan kitapogatta, ki heverész .e mellett. mégkönnyebbülésére nem egy máf 325 .., sik pasas volt az, igaz bánatára ő maga sem, 1 nem Pamela. Sarret elmormolt egy fohászt, az ajtóhoz szolt, a kílincsbe kapaszkodva talpra állt. Me kezdte .ereszkedését a nappaliba. Mire leért, a végét járta. Utolsó erejével felni; szolt a kanapéra, betakarózott a fürdőlepedőv összegömbölyődött, és Pár óra elteltével Zsőtem eszmélkedni kezdeti Vére már nem érzett jégkásásnak, végtagjaib kiengedett a fagymerevség, ám a tragikus zuhanás kor elszenvedett zúzódásai sajogtak és fájtak.. É hát a haja, az ál, szörnyen hiányzott. Ha csak rá gond'olt, máris didergett a feje. De nem csupán a fázás miatt volt aggályos I paróka elvesztése. Ha nétán történne vele vala rt ha például megtámadna egy nőt, és később az szE mélyleírást adna róla, .és a fantomkép bejárná médiákat, előfordulhatna ama kínkellemetIensél hogy a titkárnője, ne adj ísten az újraválasztásá fárádozó kampányfőnök állna elé a grafikáva , ... szölván: nahát, szenámr úr, ez az alak akár aa ó alteregójci ű Iehetne! Rágondolni is irtóztató! ,, Zsötem gyötrödött. Fel kéne adni a karácson; mulatság tervét. Azt már nem! Egész esztendőbe kisfiú-mód várja az ünnepet, rengeteg energi fektet abba, hogy teljesen árc áltoztassa a küllemé
y gy korol, ajzódik. Hát ez olyan lenne, '. kor, midőn anyja azt mondta: fiacskám, s ajándék, mert csúnyán viselkedtél! csalódást nem óhajt átélni még egyszer! ütalál valamít; ha eddig nem lepleződött lé, ezután sem fog, elvégre kitűnő szervező és elme hiréber áll; pont ezt a problémát ne ,megoldaní?! 4, aki annyit tett a közbiztona leányanyákért!? viharos tetszést kíváltó tanulmányt í=t a ket opai új demokráciák választópolgárainak ba ejtő észjárásáról, mellyel minden egyes ás alhalmával blőfi'meneket, megalománoarnoki jancsibohócokat, csatabuzikat és !? elmebajtani eseteket juttatnak hatalomra őriben, ha netán mégis le- és megbukna, z é gővön menő politikus lehetne, az ő adott a1. Csakhogy számára nem perspektíva a toáosz, ami arrafelé készülget, éppenséggel a usan melléválasztó polgárok tevékeny kőzre. ott derűlne fény különleges kedvtelésére, e tene foltot a karrierjén, mert arrafelé abszoaz számít, mit tesz az ember, csakis az: ond; ígérj nekik TZáziaánt, és két kézzel kaptánad, holott egy otti író már rég megmondrból nem fonhatsz oston.* . marad. ptt nem számít, ha szalonképtelenül viszont nem kell a kitudádásig fajulniuk a ..;. lódolat Bohumil Hrabatnak 326 . 327 1 dolgoknak. Csupán néliány telefonhivásba elég emlékeztemi némelyík politíkuskollé e ik-másik sajtóatyát a saját dvlgára, mellyel selős, és mindjárt elmarad a kekeckedés. FzZ nem árt, ha az ember naprakész a többiek gyeng bői, mint például az ilyen-olyan fetisizmus, küi féle -filíák, és más kujoncságok. Nahát. De csak nem fog politikán és diplomácián gódni még karácsonykor ís?! Pláne egy ídeg kanapé alatt!? Az ő doktorátusával?! Csaiádfár grófi felmenővel, Transsylvaniából?! Zsörem gyomra kordulását hallván beszüntet
a magasszintű szellemi tevékenységet, ink'abb á re koncentrált, miként juthatna étekhez. A há ok mélyen alszanak, nyugodtan benézhetne a fi zsiderbe, akár zuhanyozhatna és borotválkozh na is. Utóbbit hamar elvetette; hiszen a zsendü borosta álcáz és eltakar. Erről jutott eszébe: ne létezik, hogy ekkora háztartásban nem hányód valahol egy paróka ? Tutíra hányódík, és míndi bizonnyal a fűrdőszobában keresendö! Oké. Tehát először is eszik és tísztul. AzuC pedig haladéktalanul nő után néz, mielőtt rátőrrlének az átkozott elvonási tünetek: remegi nyáladzás, ájulás. Mellesleg senki sem vádolhatja azzal, hogy ne próbált kigyögyulní a bajából: ősszesen négysza huszonhárom órát töltött különféle pszichiáter kerevetein gyermekkorát felidézgetvén, befalt va húsz marék nyugtatöt; lankasztót, csökkentőt, len-tesztoszteront; rövid ideig női hormonokat fogyasztott, ám amikor egy rutin-vizeletvizsgá 328 iival a laboros orvos félénken gratulált a terez, abbahagytá a szedést. a xnellékmániácskáját illeti, azt is megprócikürálni, bár csak házilag: a saját vérét itta, kullancsra, szúnyogra vadászott, beegy kórterembe, és kitopta a transzfúziót pedt vénából; egyik pótszerben sem talált em kiküszott a kanapé alól. Körüipillanzarácsonyfa színpompás fényében. zerre csak olyat látott, aminőt látni sem Lajdnem felsikoltott. 'tben visszakotródott rejtekhelyére. imokos báty a szQnen! Sőt, a feje iólött. ászín törülközőben, és semmi; semmi i! tár kétség sem férhet a fickó perverz volha normális volna, valamelyik házbéli nőn e, s nem őfölötte! ség, gondolkozta lázasan, most mitévő lerádöbbent: le kell tennie az ünnepérői, ha s a karriérje! -Már csak az hiányzik, hogy az rált felébredjen, és szörnyen meghágja őt! Íi a skandalumra összerohanna az egész kertas: szomszédok, hökaparó munkások, rendk, riporterek!
t ionén, mig nem késő. fyugí. Most szépen kimászik, elsurran. ztán májd jövő karácspnyig kénytelen lesz mi az unalmasan szokványos ismerkedésekparkban, kapualjban, liftben, telefonfiilké329 ben megszeretgetett, -kástolgatott nőcskéklü iát jó, ilyenkor szerencsére korán sötétedik, négy órakor portyára indulhat; felőlii szokott mezét, álszvrzeteit, zsebre vágja az elektroni sokkolót, mert ő elvből nem űr meg nőt, és intéz nyolc-tíz menetet. Holott ez lett volna . igazi: három napíg tökéletes zavartalanságba d':. 'egyetlen bulával, kandallótűz mellett. És amily jól sikerült a smínkje, talán még a sokkert st kellett volna használnia. Ez a locsogó buzi, meg az a rusnya macs tehet minden bajáról! "IMajd gondja Iesz rájuk. Ha addig él is, ti vényt hozat a homokosok kényszergyógykezel léséről. És betiltatja a macskatartást! Zsötem kifelé indult a kanapé alól. Megszólalt a csengő. A kujont pánikszerűen visszafarolt a kanapé alt Barret automatíkusari felűit, mielőtt még fi , ébredt volna. Még akkor sem volt ébren, midi felpattant a szemhéja, és eligazította magán'r fürdőlepedőt. Újra megkondult a lélekharang. - Ném - nyögte Gr.and félálomban. De a csengő visszafeleselt. - Hány óra van? - motyogta a végkimerült. Van egyáltalán ídőmérés ilyenkor? Hajnalok ha z alán? Hát én visszafekszem. 330 . Barrel végigomlott a kereveten, lehunyta és várta, hogy valaki majd ajtót nyit: sem mozdult. .n :a csengő kondult meg ismét. őlőm - suttogta a pasas. ,gadta a kanapét borító skótkockás gyapszélét, hogy a fi,ílébe tömje, hangszigetem pánikalt. Ha ez a hqmok elviszi a rejteiggönyöző leplet, neki vége. Vísszarántotta öt a kerevet elé.
lyó puffant a nappali ablakán. Egyík a máá: Döngött, zöz gött az űvegtábla. .d üjra lenyúlt, hogy mégiscsak a hallószer meszelje a pokróccsücsköt. m nem adta: foggal-körömmel csimpaszbelé. inősíthetetlen illető taktikát változtatott tiköllel verte az ajtót. Azután megrugret felűit. Ekkorra már félig felébredt: lakí jött - sóhajtotta. ivevény homokzsáknak használta a bejárati . megállj! - sziszegte a pasas vérszomjasan. zolni akarsz?! lt, és belelépett a papucsába. Ám nem volt a. yislantott. Jobb lábán hóvírágmintás kartont, bal alsó végtagján gőrdeszkát viselt. ekapta magán a törülközöl, és útnak indult. 331 lába fürgébb, mint a másik. Mire ezt felfogta, 1 spárgázott. A minősíthetetlen látogató tovább pűfőlte az á . tót, értésre adván: nem á11 el látogatási s ándékától Barret attól tartott, szétszakad: Kézzel szedi " össze, és húzta előre szertekujtorgott alsó végtagly: jatt. Félrelökte az alamuszi gőrdeszkát, fe1tápász kodott, és folytatta menetelését a külvilág faié: Jobb lábán minden lépésnél klaffant egyet a pa~pundekli mamusz. Végre az ajtóhoz ért, mely néhol kissé bedomboradott az ütlegektől. Már majdnem ébren volt " Nem nyúlt a kílincsért. Megkőszörülte a torkát. Az ajtóverés szörványossá vált. Grand tovább esztergálta a gombócot a torká-? bon. Közben felébredt. A jővevény felhagyott a püföléssel. - A járványügyisektől jött? - kérdezte a tok éber Barret. - Mít mond?! - űvöltött túlról egy fiatalos fér fihang. - Csak a járványügyisek léphetnek be! - Akkor tőlük jöttem! - Értse meg ember, itt karantén van! Álomkór, sárgaláz, herpesz, köszvény, tífusz, meg amü akar! Hí.uzon innen, míg nem köp vért! Zsötem szeme erősen kidülledt. Iüsztérikusan a
kabátjába kotort, zsebkendőt rántott elő a sokker, mellől, és szörosan az orrára tapasztotta, nehogy további miazmákat lélegezzen be. Az ámyékbokszolö nem tágított. - Nyisson ajtót! Fegyver van nálam! 332 st azt .hiszi, hogy meggyőző volt?! - hetett Barret. Mindazonáltal félrecsoszogo`tt elől, és a falhoz támasztotta a hátát. a rosseb maga?! - firtatta a látogató. rt? Maga talán kicsoda?! mond? . njen a pokolba, és jőjjön víssza akkor, ha dődik a mai időszámítás! lc óra elmúlt! kérdezte a pontos ídőt?! - dűhőngött Engedjen be, kűlönben szétlövőm a zárat! zott a jövenc. ,. Rombókám, húzzon el Kambodzsába, és dél vissza se jójjőn! . Nyssa ki! - üvöltőtte egy női hang a háta l. Zordon artikulációjából és magas frekciájából itélve Mabelé. Nyitom - sóhajtotta a megtört Grand. láltságában is jóképű, negyvenes pacák állt a őbön. Rendes körűlmények között minden bianyal magától hátrasimuló angyalszőke haja a nlokába lógott, kék szeme is kaliberekkel nabb volt az átlagosnál, a levegőt is rendszerteiűl szedte. = Jó hajnalt - űdvőzölte Barret. - Maga Jeremy, .1ó1 sejtem. - Bingó - morogEa a fickó. Lesújtó pillantással igmérte a fürdőlepedőbe csavart poroszlöt. ti ön? Szenátor az antik Römából? durva célzás hallatán a szenátor - a kanapé l -. összekeverte a be- és kilégzést. Ezen apró 333 -. tévedés folytán muszáj Iett volna kőhécselnie, legalább kissé újraköszőrülni a torkát. Nem teh te. Diszkrét fuldoklásba fogott. Mabel dúlt gázlómadárként igyekezett az a felé, hogy rnegszabaditsa vejét az eivetem Barrettől. Talán sietségét fokozandó, tán csak si 1
lében: teljes lendűletből a gőrdeszkára lépett. Vé re is, az ő játszószere volt, a lá yától kapta. IZar csonyra. Grand kővé dermedt. Mabel lobogó skarláí pettyes pongyolában, veszettől sikitozva tépett fél a deszkán. Attraktív látvány volt. Ugyanakkor a pasasn sejtése támadt afelöl, hogy meg kellene fékeznie dévaj hőlgyet, még mielőtt az falat érne, csakhti nem volt szabad keze, ugyanis nem engedhette a tógáját, mert ha elengedi, az űrkőzésnél is súlyt sabb katasztrófa tőrténik. Mabel hanyag mérlegállásbán, ám élénken danászva kiszáguldott a aappaliból; bevette a 1 nyert, és az előszobaajtö felé robogott tovább. Jötte láttán Jeremy elhaló hangon rebegte v`` - Csókolom, anyuka. A kővetkező pillanatban valóra válthatta ígér tét, tnivel anyósa frontálisan ütközött vele, maj magával sodorta szeretett vejét; lépcsőn-bokm át. Röpti,ik végén mélyen a hóba füródtak. Bárcet sajnálkozva bámult utánuk. Tógábau pláne félmezitláb továbbra sem volt abban a bel; zetben, hogy a segítségükre siessen. Annak idej ugyan mindenfélére kiképezték, ám a bernáthegy ,. vé képzése speciel kimaradt. Édesanyjuk hívóhangja hallatán a Sinkel láok lélekszakadva előseregellettek szobájukból, megálltak a helyzethez illőn komör Grand melrt, kilestek az élőkertbe, látták, hogy ott valami irt köpüli a havat, de túl álmosak voltak a zoogiai érdeklndéshez. - Tőrtént valami? - kérdezte Tonie, fázósan öszehüzva magán a pipisárga köntöst. -Anyám szirénázott?.-firtatta jaspis, óriásit - Éppenséggel történt - felelte Barret. - Aliggy tetettem a fejemet, arra ébredtem, hogy üj " rsenyző érkezett. Mabel gördeszkára kapva siett a fogadására. Ott vannak - mutatott ki az eleenen pezsgő hóbuckára: . - Papa és mama? - sóhajtotta megrendülten az ősb leány. - Vő és anyós - hangzott a válasz. Jaspís felsíkoltott. '. Grand eltökélte, hogy sürgősen vattát szerez,
gy forró ölmot akár; hallőjáratait dugaszolani. Csapágyas áHapotaiban mindig szörnyen zajtzékeny volt. - A férjem?! - vinnyogta Jaspis. Tonie ís kinyilvánította érzelmeit. - Az anyám? - jajdult. - Lefekszem - suttogta Barret. Visszaklaffogott a kanapéhoz. Már dőltében elomta álma. . Arra ébredt, hogy rázzák a vállát. 334 . . 335 Csukott szemmel hessegető. mözdulatot te - Hé, Barret! - üvöltött a fülébe Mabel. nek tekerte ftiI a szőnyeget? A szfllított ásítva felült, és hüvelykujját a szá jába kapva aludt még egy percet. - Megsüketült? - érdeklődött a nagyi. - Mindjárt - biztosította Grand. - Mi ez a kupleráj? - firtatta az ajtóból ismer férfihang. - Méghogy kugleráj?! Kórház! - ébredt á kéx dezett. -- Itt még aludni sem iehetl . - Kikérem magamnak ezt a vulgáris hangaemet - kiáltotta Mabel. Barret fél szemmel felnézett. Toniere. - Van vattája? - Kozmetikai. - Hozzon egy marékkal. - Oke. A lány a fiirdvszobába sietett, és ehhez egyetle! turístajelzést sem vett igénybe. h Hóáztatta hozzátartozói az italoskocsi kőrül tű lekedtek. Éhgyomorra. A gyötrött Grand megsejtette, hogy komolyab mérkőzésre készülnek. Alig várt a mentővattát Tonie hamar visszatért, tenyerén színes kotor gokkal, értetlen nézéssel. A pasas hálás mosolyt csillantott rá. filtorl szolfa a fiilét. Pát intett, és visszadőlt a kerevetr Megint megrázták a vállát. ,; ... - Nem - motyogta. Mabel begörbített mutatóujjával kikanalazta ha Iöszervéből a dugaszt, és megismételte kérdését. 336 k szedte fel a szőnyeget?
felűit, elsimította leplét, sóhajtott, és azt i bögre kávé ellenében elmesélem. É - bólintott Tonie a konyha felé indulva. tán japán masszázst is kérek. És senki sem a t kétszáz decibelnél nagyobb hangerővel. i ez az alak? - hördült Jeremy. - Valami ga meg az a fickó lehet, aki minden hülye iégignéz a tévében, és folyton betelefonál a r válasszal - dörmögte Barret. úe megszólalt a kávéfőző mellett. remy, ő a barátom. 8arretnek hívják. fel epésen felkacagott. barátja!? Valamilyen kölcsőnzőből küldték a is kedvelem - közőlte Jaspis. ,gazán?! - nyehegte a- férje. -. Miatta nem vaa Bahamákon? em, egyetlenem. A Bahamákat kizáró ok te d vagy. iuszáj egy idegen előtt így beszélned velem?! Tem idegen. Egy fedél alatt táltörtük a Rapot Mi lelte a szőnyeget?! - vesszőparipázott Mabel. Feltekertem - ismerte el Grand. Netán azért; -hagy én a nyakamat szegjem? A ért, mert felpúposodott. i szőnyeg? Az, Mabel. A szőnyeg. Két helyen is. Igaz, üe? 337 - Igaz, ténylég, - Aztán miért púposodott fel? - érdeklő csuportartásban a nagyi. -Feljött a parketta. - Mitől jött fel? - Gondolom, az egyénlőtten levegőelos tói - magyarázta Barret. - Ahová több levegő rült, ott felnyomódott. Felspulniztam a szőn get, megjavítvttam a parkettát, azután lefekt tem aludni. Nem számítottam rá, hogy, hajt fél kilenckor gördeszkázni kezd, Mabel. Es mit szcílnának ahhoz, ha kialudnám magam? - Kész a kávé - jelentette Tonie. - Reggeli is lesz? - nyafogott Mabel. - Ki tud enni ilyen állapotban?! - jajdult Jer my Teljesen szétázott az él a nadrágomon! Grand összecsapta a kezét. - Az él? A nadrágján? Nahát! Csak nem? A
vert fel hajnalhasadáskar, hogy ezt hírű1 ho - A családomért jöttem - mondta drámai hal súllyal Jeremy. - Fgyáltalán nem is kellett volna idezsupp nod őket! - mutatott rá Jaspis. - Te is a családQm része vagy. Hazaviszle - Mi az, hogy vis,zel?I Bőröndnek nézel?i A féleségem vagy. Gyermekeim nyja. tem párja. - Egyik-másik állításoddal vitába fögok száll De nem most. Most megkávézom Barrettel. Jaspis a roskadt pasas mellé ült, kihúzta m: elöl a törülköző sarkát, visszaszolgáltatta jot tulajdonosának, majd leemelt egy csészét az.a 338 tálcáról, és azon keserűn kortyolgami kávét. tojást kérek, édesem - mondta Mabel a lányának. - Tartasz itthon tojást? El tuy percig kell főzni a lágy tojást? - kérdezte í, három? - mélázott a nagyi. ? - töprengett Jaspis. ntem annál sokkal tovább kell őzni t Jeremy -, hogy a szalmonella-baktériusztuljanak benne. Legalább huszonötpercig. Ha nem még tovább: a szívéhez kapott: Toniere nézett. szokott lágy tojást fözni? maga? - kérdezte Jaspist. gy, hogy szólok a-lánynak: Fannie, kedves! jást kéri.ink. dntén - nyilatkozta előkelően Mat el. - Hát ,- fiatalember? , nekem az .utóbbi időben remek szakávölt. . magának? nmel hallom. doltam, Mabel. Más újság? a bal kebléhez csapta a tenyerét. van Pamela?! LTgy rémlik, nem volt az amikor felriadtam anya halálsikolyaira! r is a felesége szívéhez kapott. 339 - Most jut eszedbe, hogy nincs meg a gyerek?! - ordította. Grand viss aköltöztette a vattakupacot a hal-
töszervébe. Elvigyorodott. A külvilág tompán mormolcívá távolodott. - Szeríntem már nem is él - jajveszékelt a na! gyi. Az elszigetelődött pasashoz lépett, s miként a sas lecsap, a körme hegyével kilopta füléből a hangtorlaszt. - A kis tetemet e savarta a szőnyeg be, ígaz, Barretl? , ... - Elm ent az eszed, anya! - méttattankodotc , Tonie. - Pamela most is az ágyamban alszik. - Hogy kerűlt oda? - kérdezte jaspis. - Egy kis kerülővel - közölte Grand. - Élőbb; még .idelent is alvajárt egy kicsit. - Mit csinált?! - hördült a família kánonban A kérdezett felállt, a köldöke fólött óriási bogot kőtört a törülközőre, hogy mozgásképesebb legyen, majd lehunyta a szemét, és bolyongani B kezdett a nappaüban, fai s alá, hátratett két ke-` zével azt jelképezve, hogy maciját és rongyát vonszolja. Nem értékelték színi művészetét. Mabel utánaeredt, a másik fülét is átjárhatóvá , tette, azután belekiáltott: I - Miért nem öltözik fel , - Mert alvajárok. - Pamela álvajáró?! - hörrent Jaspis. - A maga gyereke - mutatott rá Barret. - Ne, keni elhiheti. - le miért? 340 Calán nem eléggé kiegyensülyozott - vélekeTonie. iz a fixa ideád, hogy az én lányom lelkí.zoktak aivajárni harníonikus lelkületű gye? - forszírozta a lány. - H zamosan fotel, yeg, kanapé alatt csövezni? I itartóan sikoli? Én nem tudom, még nem volt gyerekem, aen, se olyan. Ilyenkor biztosan van űgyelet ú klinikán. Hajjaj, épp carácsanykor tne volOdatelefonátok, igénybe veszek egy gyer-
szíchológust, és ma udakol'uk. 1 Fe csak ne kürtöld világgá, hogy hibbant a keni! - tütakozott Jeremy. lé, nem a tévéhiradót akartam hívni! Kün sem hibbant az, aki... )e igen, hibbant! - kiabált Jeremy. irat megpillantott egy alig használt papír endőt az asztalon. Érce nyült, és ettömdöste ayesebb érzékszervét. zki nem törődött véle, mert Jaspis a leánya mére kelt. Ieg kell őrülni! - nyögte Tonie a céklaszin vitázó házaspárt szemlélve. é fogd be, te már rég őrült vagy! - üvöltötte ara. - Végigfertőzted az egész családot! érlek, Jeremy, ne viselkedj ilyen proliul! ita Mabel, ezúttal vészterhes halkan. - Csafogok benned. Sőt, máris csalódtam! fiit mondott, anyuka?! - hörrent a férfi. Árcátmqnet nélkül váltott padlizsánlilára. - Az életemet átgürcöltem értük, a jólétükért, és 341 l most, amikor a veszélyeztetett korba léptem, amikor olyan kockázati tényezők kerülgetnek, mini embólia és infarktus, ahelyett, hogy kímélnének; dédelgetnének, így bánnak velem?! Sliccgombba se vesznek! Leproliznak! Tudja maga, anyuka., menn pénz ment veszendőbe az elmarádt úttal?! = Csodálod, ha leproliznak? - csattant fel Jaspis; - Miféle beteges ajándékkal leptél meg kaFácsonyra?! Jeremy visszafehéredett, zs bre vágta a kezét, és elvigyorodott. . - Édesem, csupán figyelmeztetni akartalak. - Mire? Arra; hogy ideje kihívnom hozzád szexológust?! - Arra, hogy én tartalak el. És nem engedhetec meg magadnak mindama szeszélyeket, amikkel a utóbbi időben bosszantasz! Fejfájás, derékfájás hasfájás, miegymás. - Úgy értsem, arra akartál figyelmeztetni, ho nyugodtan tekintsem magam kitartott nőnek? tiednek? A te ringyödnak? - Úgy értsd, hogy akár ezt is gondolhatnám
Ébreszd fel a gyerekeket, és menjünk haza. Fel fordul a gyomrom ettől a pasastól. - Tölem? - kérdezte Barret, mert persze hallos ő, csak boldogító halkan. - Aha, magátó!. - Szétröhögöm a koponyavarrataimat. Miutá ellestem, miként kell a szépet tenni egy nőnel - Volna még mit tanulnia, más műfajban is vetette oda Jeremy. Jaspis megemésztette férje közlését. A karácson; 342 oz lépett, két ujjal Ieemelt róla egy habcsók szímajd szétnyomta hitvese angyalszőke fején. - Takarodj - suttogta. - Gyerekek, ne egyétek olyan `forrón a kását! ett közbe a nagyi. - Most mindketten kicsit ideek vagytok, és a harag rossz tanácsadó. = lnya, még egy banál, és letépem a hálóinget! - sikította Jaspis. .- Nerri. kicsit idegesek - állapította meg Tonie ány frissen mosott tyúktojással a kezében. , feremy a hamutartó fólött tisztogatta megala- . x fürtjeit. 41y undorral fogdosta őssze a b sókmorzsákat, mintha iapostetvekre vadász, Arcszínével különősen érett karalábéra emlékkor csöngettek. Hanna?-töprengett Tonie. Walter? - rebegte Mabel. Barrel! - mondta Jaspis. - Nyisson ajtót! anna izgatottan becsörtetett. Hóna alatt hozi kertben lelt gördeszkát, jobb kézzel az ajtói elrágadott Grandet vonszolta maga után, gpedig a törülközőjére kötött bognál fogva. lmint a nappali közepére értek, Meta Hari gtorpant, szembefordult a leplét oltalmazó assal, és az arcába bámult. Kőzvetlen közelről mlélte vonásait; Barretnek úgy rémlett, mintszimátolgatná is. 343 Azután a nő a hajához kapott, belemarkolt, és megpróbálta leemelni a fejéről. A sikertelens láttán felengedett kissé, lehajította a gördeszkát, előszedte az íngát, és azzal is megvizsgálta ala a nyál.
- Jö reggelt, Hanna - mondta Grand, amikor a nő a köldökéhez ért. Szép napunk lesz ma. A társáság többi tagja megkövülten figyelt. Zsötem homlokráncolva lesett ki rejtekéből. - t7ké, Barret - szólott Meta Hari a szemle vé-3 geztével. - Sejtettem, hogy maga maga, de biztos akartam lenni benne. 3 Nos liát, én én vagyok - ismerte el a bevizs gált. - Most már mégengedi, hogy felöltözzek Tudom ám, hogy szemrevalb az alakom, ha : akarja, később még felcsillantom, de egyre jobban tartok firhangom vesztétől, így hát bocs egy', percre. Grand a fürdőszoba felé indult, a nö oda se nézve utánakapott. Szinte világított az izgalomtól: - Szóval nem néztetek tévét, Tanie?! Tiz perce sincs, hogy a hircsatQrnán bemutatták a palit, aki tavaly karácsonykor kikészítette azt a nőt. - Melyiket? - kérdezte értetlenül a lány. Barretet ugyan érdekelte Hanna kázlendöje, ám ez nem tartotta vissza attól, hogy leféjtegesse az önkívületben lévő nő ujjait leple csomójárőr. Mihelyst szabadult, hátrább lépett. - Te említetted, hogy tavaly egy abemáltat kőzvetitettek ki a Társküldőtől...I - Igen. De ha bemutatták, miért firtatod Bar cetét? , A következő történt - haciarta Meta Hari --; ozat idén inkább a családját gyüjtötte maga kö-. Az egyik unokahúga színes ceruzákat kapott; és rt rajzfenomén a leányzó, nekíállt kifesteni a . át fellelhető magazinokat. Az egyik fotón sze- !ö pasasnak szőke lófarkas frízurát, bozontos ke szemőldököt, kék szemet pingált, átformázta ját, és amíkor megmutatta művét a nénikéjé, az lepadlózott, mert a támadóját látta maga ti: Arnikor valamelyest észhez tért, kérte a gyeet, hogy más pasasokat is alakítson át ilyképi, de csak ez, az első hatott rá elsöprő erövei, aötem összehúzta magát a kanapé alatt. Igen? - rebegte Tonie. Úgy festett, nem iga, érti a történetet. Nos, a felvétel Pier Piazzát ábrázolja! Ka a fenét? - kérdézte a lány: v név hallatán Jeremy haptákba vágta magát.
Piazza szenátort? - nyögte. z érintett félájultan hevert a zugában. Haha - mondta Barret. - Fogadni mernék, y a zsaruk vonakodtak hinni a nőnek. Aztán sem lelték otthon a szenátort, és jelenleg ki emberfia nem tudja, hol leledzik a pacák. Mégis nézte a tévét? - örvendezett Hanna. irrand Iegyintett. ikövetkeztettem: Gondolom, ahhoz, hogy dez a hírműsorba kerüljön, ímmár az alapos nünál is többre jutott a rendőrség. Találtak ünit a házkutatásnál? Kinyittatták a széfet Píazza lakásán. Előkeegy fotóalbum, telis-teli az általa megtáma344 345 dott nők fotóival. Leltek egy fekete lódenkabá : tat, amelyről eszükbe jutott, hogy évek óta ker getnek egy vérszívó szatírt, aki ilyenben tényke: i . dik, okít a sajtó a Lódenes ám írként szoko P emlegétni. Találtak parókákat és egyéb álszőrőket, színes kontaktlencséket. Összehasonlítottáh; 1'iazza ujjlenyomataít a nő Iakásán annak idején ,. gyűjtöttekkel, és az ís stímmelt. Kiadták a körő1.. zést a szenátor ellen. Néni maga az, Sarrét. - Sajnálom, hagy csalódást okoztam, Hanna. - Jelenleg a Társküldö Szolgálat számítógépében kotorásznak, de még nem jutottak serc mire, mert a pasas tavaly is álné'vet használt, és ha idén meg akartá ismételní a játékát, akkor nyilván megint fals néven jelentkezett be. Csaknem bizoi,''- nyosra veszik, hagy üjfent kiközvetíttette magát, és valahol éppen gyötri áldozatát. Lehet, hogy a-" zsaruk végiglátogatják a szolgálat ügyfeleít. Jeremy . a fejét rázta. - Nem hiszem el. Piazza nem lehet szatir. Az az atlétatermetű, remek kiállású úr, az a kitűnőgolfyátékos!? Hiszen önként omlanak alá a nök!- A termet, kék szem stímmel. Van az állán .gödröcske?-praktizált Grand. - Van, de nem teltünő. - És ha sminkkel feldobja? - Mi van, Barret? - kérdezte élesen Tonie.
- Társalkodom. A - Nagyon jó társalgó - erősítette Hanná. - Es , narancsszínű az aurája. Jeremy bekapcsolta a tévét, és mit ád az ég, a hírcsatornán történetesen égész mássaT foglalsoha szomszédos műfajból: őlésrBl folyt és a kép, rendetlen halomba hányt holtak rték saját vérükben, gránátrobbanástól csor pcsősvrt mutattak, roskadt házakat; majd élőholt asszónyi füstőlgő rummal a háttér i::az idős nőt iszonyú víhar dúlta, széttárt karfeje görcsösen reszketett. , Kapcsold ki - kérte Jaspis. , Akkor is megtörtént mindez, ha te nem icsz tudni róla! l e miért az én bűntudatomra pályáznak, ikor semmi közöm az egészhéz? . formálnak téged - közölte Jeremy. `Informálva vagyok. És? Most legalább tudod, milyen jö svrod van Mindent lehet égy még hiperócskábbhoz hakítani, és tényleg: ahhoz képest egészen jónak Láthatod, hogy kizárólag luxusgondjaid vanarret megjegyezte: Jeremy, a maga felfogása genezisében rossz. Köpök magára! Meddig villogtatja még a Viost, hogy felhívta rá a figpelmet, a jelen iév& személyek behatóan megtekíntették ama izkat és kőrnyezetüket. Megállapították, hogy eléjük tárt testfelűlet arányosan megmunkált, ppet sem hivalkodó, mézarany szőrzettel beit, esztétikus; miként a hosszú combok és az enes lábszárak is. 346 . 34? - Nem akar táncolní? - élcelödött Jeremy. - De; tegnap ilyenkor elterveztem, .hogy felk ram Toniet egy csürdöngölőre. Ekkor érkezett felesége. Azután jöttek sorban a többiek. - Pszt! - orditotta ízgatottan Hanná. Magas, megnyerő külsejű férfiv jelent meg képernyőn. Tövisesre vágott barna haja, kesken szemöldöke, sötét szeme, markáns vonalú on és dús szája volt, arról beszélt, hogy ezentúl rendőrségnek komolyabban kell vennie a felad;
tát, mert aggasztóan hanyatlik a közbiztorisá Majd ugyanezt az embert számítögép segédlet vet átformázták, és az az alak lett belőle, ai tavaly ilyenkor három napig kínzott egy nöt a nak lakásán; azután nyüatkozott egy fodrászke lékeket árusítö üzlet alkalmazottja; és megmuta fa ama fiirtös fekete parókát, amelynek más; nemrég adta el a karácsonyi jelmezbálba késtű; Piazza úrnak, egy,virágszalonos hölgy a kame elé tartotta az orchídeás csokrétát, amelyhez'h; sonlót kőfőtt a szenátornak a minap; majd el gondterhelt, ámde nyugalmat sugárzö atyaren őr kérte a nézőket; őrizzék meg a hidegvérüke és semmiképpen se próbálják feltartöztatni a s2 polyt, ha találkoznak vele, mivel elektromos sol kolót tart magánál. Tonie a konyhapult sarkán álló vázában disz bokrétára píllantott, majd elcsípte Barret ugya oda irányuló pillantását, és fel nem foghatta, ért ragyog fel a pasas arca. Mert az bizony mínden drámaí felhang ellen re felragyogott, kivirult. 348 Szeretem Istent - nyilatkoztatta ki Grand. lányhoz lépett, elkapta a kezét, csicsergős kor nyomott rá, azután a fürdőszobába vihar, felöltózni. Mit akarsz ettől a pszichopatátál? - furcsálott Jeremy. Hamarabb rájönnék, ha kettesben maradhatMíntha rajtam múlna. Keltsétek fel a srácoés itt sem vagyunk. Mondd, mi tcirténne, ha a srácok arra ébredek, hogy az apjuk keltegeti őket, csókokkal m? - firtatta Toníe. - Ha az ágyuk szélére ülés elhülyéskednél velük? Remek kőlykők, ériesek, énelmesek, am mert egy kukkot sem nek belőletek, szűk csigaházba vették be maTa, te ne tarts nekem pszichiátriai székfogt; amikor kettőig se látszl Hónapokig gubztottál étlen-szomjan, píszkosan a mosatlan t, és a világon semmivel se lehetett felbírizi az érdeklödésedet! .Problémáim voltak. Megküzdöttem velük, és ül nem ők emésztettek el engem, hanem én goztam fel őket. Közlöm veleték, hogy per-
a látásom. Fogalmam sincs, hol hevernek a taktlencséím, arra sem emlékszem, mikor ználtam őket utoljára. Ami engem illet, kőaöm, jcíl vagyok. Néhány apröbb kellemetlent leszámítva, persze. . Mínt ez a félidióta? Barrelre célzol, Jeremy? 349 - Barret oké - mondta Hanna. i; -Hát persze, mert narancsszínü az aurája! Ez már valami! De mintha maga sem lett volna ha tál biztos a dolgában, ugye?! Ha jól emlékszetn, körbemicsodázta az izécskéjével. Különben gratulálok, Tonie. Szépen összeválogattad a baráta=j idat! -Nem igazán értem - hűledezett a lány -, mi=-:á ért rölam beszélünk, ha már egyszer itt vagy!? - Mert még míndig nem keltettétek fel a gyerekeket! - Kurjants még kettőt, és fel Iesznek keltve. - Nem ismerek rád, Jeremy - sóhajtotta megtőrien Mabel. - Te mindig úgy tudtál viselkedzüt - Hát ez az! - szólt Jaspis. - Olyan átkozottul viselkedős, hogy nekem húsz év mültával még ` mindig níncs sejtésem arról, hogy voltaképpen kicsoda a férjem!? - Van valakid?!! - kérdezte az emlegetett. - Senkim sincs. Senkim. - Nem azért fájlaltad magad csigolyáról csigolyára, hónapokon keresztül, mert van valakid?! Nem azért bosszantottál bornírt megjegyzésekkel? Nem azért festesz ügy időnként, mint egyy eszelős, mert van valakid?! -Azért tőrténhetett mindez, mert nincs senif. kim. - Jaspis, ki ne mondd, hogy nem szeretsz! - jó, nem mondöm ki, de ez mit sem változtat azon, hogy nem szeretlek. - Kérlek le él a kedvesem! - Na! - nyögte Jaspisr - Megfeledkeztél a nagyiűségről?! Most valami letaglózót illett volna iridanod. éremy megragadta nője kezét, de úgy festett, á éri be ennyivel: rögvest a iába elé borul, ókjaival borítja a tojáshéjszW selyem hálöing
Menjünk haza, beszéljünk meg mindent. Ez g mindannyian egyfolytában azt hajtogattuk, t nem akarunl Talán segíthetnénk egymásnat , nostantól arröl bészélnénk, mit is akarunk ahet, ámit nem. Nem tudnálak elveszíteni téged, ivesem, hónapok ötá ezen rágódom, és rá kelt- őnnőm, nem bírnék élni nélküled. -Eddig a munkád nélkűl nem bittál élni. - regszem, úgy látszik. Bocsásd meg ,az ízet-, i tréfát a karácsonyi ajándékkal. =Azt nem lehet megbocsátani! = Csak annyit tegyél meg a kérésemre, ennyi útári, hogy hazajössz, és csukott ajtó mőgött tsz velem beszélgetni. Mindössze ennyit kéI.ehet, hogy te tartalmatlannak érzed a Izapilatunkat, de akkor is ezer éve egyűit vagyunk, teljűk meg egymást végre egy őszinte beszélaspis a húgára, majd az anyjára pillantott. yhén rezgett a feje. - Ez nem az én férjem! Ki ez a gavallér? Hol elefon? Hfvnom kell a rendőrséget! Eltűnt a iem, megjegyzem, nem kár érte! Ez az egyén, Jeremynek adja ki magát, azzal bukott le; ,y emberszámba vesz! Jeremynek én voltam a aki melleue van. 354 . 351 -I:égy az a nő, aki velem él! - Na! Ez képés, és levesz a lábamról! OkÉ Jeremy, menjűnk haza, beszélgessünk, de torta nod kell attól, hogy én őszínte ís leszek! Tegna; óta azt is tudom, mit akarok, és biztosra veszerr neked egyáltalán nem fognak tetszeni a terveiti - Majd megbirkózom az ellenérzéseimmel. -Nem nagyon hiszek abban, hogy hazamE gyünk, kir yitjuk az ajtöt, és azt látjuk májd, bog ott ül a fotelban a happy end. Az utóbbi időbe dermesztően megváltozott a viszonyunk, úg éreztem magam, mintha egy rendkívűl elfoglal korlátolt, zordon apával élnék egy fedél alatt; nem egy társsal. Egy apával, aki szígori szemm tart, lépten-nyomon letol, felhívja a figyelmemi a helytelenkedéseimre, aki ürügyekre vadászit hogy újra és újra jóízűen belém köthessen. És E előszőr a libidómat ásta el iszok mélyre, azutá a lelkemet is porrá őrölte. Hazamegyek és bt .szélgetek veled, Jeremy. De nem hiszem, hol
miután szétszedtük és megmutattuk magunkat, szívünk fenekén megleljüi elveszettnek hitt sz relmünket. Ez nem olyan mesének ígérkezi: melynek a végén minden jóra fordul. Ennek mesének csak end a vége. - Jaspis, ha így tudunk egymással beszélget még vagy két örán át, már akkor is nyertür valamit, mert ilyesmi még sosem fordult elő lünk. A házaspárok, ha elválnak, ezzel a vértelE közhellyel vigasztalják egymást: azért még barát maradhcitunk. Azt hiszem, kissé tú:érett korba jöttem rá, hogy hajdan, midőn tücsköt-bogarG ót, kapát ígértünk egymásnak az oltár előtt, egendő lett volna, ha a sok malaszt helyett myit kérünk egymástól: tegyél a óarütom: És Ye Pamela nyitotta rá a szememet, amikor tegap a taxiba ülve, ekként búcsúzott: nem vagyok barátod! Mi; meglett, viselkedős felnőttek, .kiktől m idegen semmi, ami estejátszó; álnok, hamis; . ti, akik már le se kapcsoljuk a suvickos üvegmolyt, amíben nincs egy fia karát se; báimeddig megyünk az őszintétlenségben, hovatovább .ár az orgazmust is szimuláljuk; mi egész egyerűen gyerekességnek tartjuk a malaszt-helyetsítő mondatot, igaz!? Nahát, ma hajnalban, m kevésnyi tőprengés után arra döbbentem: írha életem vezérmondata lett volna, csakis a éttó személynek mondva, de sosem restellve, iltig: legyél a barátom, Jaspis, hogy könnyü legyen künk a házasság. . - Adjon valaki egy korty italt! - nyögte az ostMivel senki sem mozdult, kiszolgálta magát. Jeremy tudomást sem vett a farmergálában őbukkanó Barretről, roggyantan űlő anyósáröl, ingával bóklászó Hannáról, a konyhában nykedő Tonie felől szálldosö ételillatokröl. föteinről se; dé ő jól elbújt. - Ugyancsak Pamela az, aki a nyira odavan ért, hogy fogjon egy csokis Macao jégkrémet, bontsa, tányérra tegye, és várakozó áhítattal jön fölötte fél órát, mígnem úgy találja: most ár jó lesz, megfQtt a fagyi. Ekkor a körme heével feltöri a csokikérget, fogja a fa kanátkát, 352 ` 353 és leírhatatlan élvezettel kimeregeti a csíkosra o1-. vadt, édes krémet a páncélból, majd zt is elro-
`f pogtatja, lenyalja a kanalat, és leujjong az arcá-.~., ról; hogy ez az érzés földöntúI! Szóval; azt szeret ; néni, ha hazamennénk, kiraknánk egy Macaót a:3 tányérra, és leütnénk köré, Körülüljük a jégkré-'. 1 mer, beszélgetünk, brutális őszintén, és ha mafdr egy óra múlva feltörjük a csokikérget, meglátjul ; mit találunk: -eremy! Hányszor rászöltál Pamre, hogy ne diszn zzon már megint!? - Disznózzunk, jaspis! - Esztek valamít előtte? - informálódott Tonie , a sparhelt mellöl. - Az ember, ha túllép a negyvenen, egyre sűrűbben gondol hátrafelé, hogy hát milyen is volt az, amit eddig művelt. Pláne, ha az ember felesége elkezd furcsán viselkedni, még az is felmerűl: jó volt-e valamire az élete. Megnéztem magamat; minden irányböl, és halálra rémültem, amikor rái jőttem, mennyi maskara lóg rajtam, és én sehol .. sem vagyok. Mondják rólam: udvarias, helyes, ygyesf ám ezek nem jellemvonások, ennyiből nem 'F jőn őssze maga az ember, ki a rosseb.vagyok hát!? Szeretnék megismerkedni veled is; azt már az unalomig tudom, milyen krémet, parfümöt használsz, de még sosem fordítottam meg a kezedben tartott I:',:: kőnyvét, hogy lássam a címlapját, és arról sem vettem tudomást, mennyire ásítoztatönak találsz bizonyos társas összejöveteleket. Eltöltjük az életet, s vz eltelik, de miért nem élünk is közben; miért tartjuk vissza magunkat!? Mert a Iegeslegjobban őnmagunktól félűnk mdta Tonie, Sarret megnyikkant. - Éá azért még magától is tartok egy kicsit. -N'em tanácslom neked, hogy, becsüld meg emyt-mondta Mabel meglepő halkan.-.4m tanácslom, hallgasd meg őt, bészélgess vele; !rt ha egy negyvenes férfi, miután a karára döbít, és feszegetni kezdte az életét, a feleségét kéri tul, és nem i labb lávyok nyomába ered, hát gyanús! Abban gyanús, hogy szereti hitvesét. E
intetben érezd magad megtisztelve. - Honnan tudod te ezt? Apa talán...? - Megőregedtűnk, többé-kevésbé egyűit. Nenle is volták sárkán os korszakaínk. y -Az öreg hétfejű és a matróna tűzokádó-jerzte meg Tonie szeretettel. - Üljetek asztalhoz. kőrtojást sütöttem, ha jól számolom, tizenhasózni nem kell, mert telesírtam: Tarts velőnk, , -:Mi ez a kénkőbűz? - nyiffant Meta Hari. -Talán odakozmált egy leejtett könnycsepp. Nahát, Tonie, most veszem észre: elengedted várösesszőke fickót? 1 szölított maga köré nézett. Nincs itt? Nincs. -Nyugodjék békével. Jöl vagytok? - kérdezte Jaspis. - Kösz a meghivást, rohanok haza, nem szivesen jgytam egyedül Pacákot, tegnáp szörnyen rossz pja volt szegény fickónak. Fogalmam sincs, mi 354 355 idegesítette, folyton csettegett, fittyogott. Ah idegennek szokott; de hát nem volt nálazn se kézzelfogható. És még Margretnek is be kell s nom, hogy nézesse meg a macskáját, mert sze tem súlyos beteg a nyomorult. Iszonyatosan cs zott, néhol egészen megfeketedett, máshol mintha elhullott volna a szöre. 1?ögöljön meg, gondolta Zsötem, veled együ r, hadi bdszorkány! Ettől megkönnyebbűlten la töprengésbe merült, mitévő legyen. Először is: nen el! Emigrációba kell vonulnia. Álca, pénz. levél, repűlőjegy: hamis. , a fenébe! Hanna kiviharzott. - Nyitva hagyom az ajtót, hogy kiszellözze de szerintem az sem ártana, ha feldobnál a k; csonyfára pár füzér fokhagymát! - kíáltotta a szöbről. - I i az a Pacák? - kérdezte 8arret. - A papagája. Tök jó madár. Rengeteg jobbnál ; jobb szöveget tud, ám ha meditál; többnyire ezt mondogatja: didáp - felelte Tonie: - Na és mit jelent ez: didáp? -Azt jelenti: didáp. Olyasmi Iehet, amivel magá szokott etetni engem, ha kérdezősködöm. Jut
eszembé: a kanapé alá nézhetek végre, Barret? A kérdezett könnyedén vállat vont. - Hál istennek, igen. Akár a pincébe is lemehet. Zsötem tűnődőit, mit rántson elő, ha a nő á szeme közé pillant: sokkert vagy stukkert? Utóbbi is mindig vele volt, még sosem használta, arra az esetre tartogatta, ha nétán zsaru akadna belé, alkalmatlankor. fonna rohanvást visszajött: Eifiíló hangon szólotG Ha jók az idegeitek, dé csak akkor, pillantsaki az ablakon! gy festett; csupa ép testben ép lélek egyénhez zte szavait, mivel mindannyian az ablakhoz.tó'üdakinn a pelyhes hóesésben gyászos fekete gon kacsázott az úton, járdaszegélytől járdaszeyíg. A benne ülő pasasok élénkei vitáztak, egyás . kezétiől kapdosták ki a kormányt. Amint y-őt háznyira eltávolodtak, a vezető hátramebe kapcsolt, motorbőgetve visszatolatott, azun megint előrecsúszkált. - $zerintem halc tthoz hívták őket - vélekedett k;; `Na igen, anyuka, halottaskocsit ritkán hívnak lcodalomba - dünnyögte Jeremy. -De ki halt meg?-merengett Tonie. - Úgy rémlik, ők se tudják mondta Hanna. - Szerintem azért csőrtetnek itt fel-alá, mert arit számítanak, hogy behívják öket valáhová. - Hát ez rossz ómen - sóhajtotta a nagyi. Giand nem mukkant. A hálottvivő kocsiban űlő ceténeket nézte. Púder vezetett, legalábbis tőbbyire, mivel ő ült a volán.mögött, mellette Néró, háta mögül Procc korrigálta kormányzó mozdu- Olyan ismerős nekem a sofőr - mondta Hanna. - Éi még? - kérdezte Tonie. - Ha ti is látjátok, akkor igen. Nahát, meséltem 35b 35? neked, hogyan vettem ij kocsit? Illetve használtat.. Betértem egy autókereskedésbe, kétszer körbes táliam, kinéztem három szóba jöhetó autót. Ez=: után egyenként, tüzetesen szemügyre vettem őket az ipgával. Jött a tulaj, elővette ám a színes ceruzáít, míszerínt mílyen remek kis járgány, meg-: nincs ezen egy karcolás se, jóformán kí se mozdult a garázsból. De én láttam ám, hogy egy csontváz ül a kormánynál! Hohó, mondtam, ez a kocsi` összetört, totálkárosra, a vezetővel együtt, csak
nemrég, nem kell! Na, a következőhöz léptem; a kereskedő megint kápráztatni próbált, és ekkor megláttam egy aprő, ám egyre terebélyesedő vérfpltot a hátsó ülésen, sikolyokat hallottam, késpenge villogott. Na, szöltam, ezt se viszem el; ebben meg ősszekaszaboltak egy nőt, kell a fenének! Aztán a harmadikat megvettem; a tulaj piszokul-= vetegette a kereszteket, amikor elhúztam a géppel. Vagy tíz kilométert vezettem, már az autópályán , jártám, arníkor érzem ám, hogy valaki ádázul tapossa a gázt! Több se kellett, erőnek erejével lefé-; keztem, kikanyarodtam az út szélére, elővettem az : ingát, és kipucoltam vele az előző gazda rossz szellemét, ne gyorshajtson itt nekem még egyszer! Az- , tán még a kárpitot is ki kellett tisztítanom az m- . gával, mert tele volt nemizési nyomokkal! Azötar semmi gond rüncs a kis csotrival! - Elképesztő! - dünnyögte Grand az ajkát rágva: a furgon magest eltolatott az ablak előtt. - Tudom már! - kapott a fejéhez Meta Hari. Az a pacák vitte el a telefonomat, aki vezet! FeImosörongyszínű és kénkőbűzös az aurája! Tényleg. Nálam is ő járt. - suttogta Tonie. v az a szivar ül mellette, aki aztán rendőrileg réti fel a pincémben. De mít keres egy szerelő meg egy zsaru a hataskocsiban? - Talán üzík a változatosságot - mondta Jaspis. - De hát csúszik az út! - szörnyülködött Mabel. Ekkor egy türelmetlenül dudáló taxi gördült el urgon mellett, a ház elé kanyarodott, és megállt. Kinyílt a hátsö ajtó. Magas, kissé hajlott hátú ís férfi kászálödott elő mőgűle. A kőzeledő ottszállítöt nézte. nagyi az ablakpárkányba kapaszkodva előreoit, orra az üveghez ért, és párafoltot kerekített -Jaj, t lalter, erre gyere, errel El ne menj velük! igyázz, nehogy elüssenek! - Iiszen ez apuka! - csodálkozott Jeremy. - Ő ak most jön? - Üjabb kézkérés. várhatö - mondta Tonie. leszek még egy terítéket. - És még hármat - szólt le Jockey az emeletil: - Mi is jövünk. , Mabel igazított a haján, elhelyezkedett a kanan, keresztbe vetette a Iábait; elzordonította a
kintetét. 358 359 A jól drillezett Walter percekig elmotoszkált a : lábtörléssel. Végre belépett, kikerülte a King Kvng-gereznát, megállt a nappali ajtajában, gombolgatni kezdte a kabátját, szájából páragomolyok kunkorogtak. A fogadására köré gS'ült publikumtól nem lát- . halta a kanapén szorongó Mabelt. - Tudtok róla, hogy nyitva volt az ajtó? - Kűlönben nem tudtál volna hejőnni - mondta Tonie. - Szellőztettek? - A boszorkányasszony sze=int kénkőbüz van; fokhagyma se ártana. -Akkor jö. Ezt az ostoba állatot mikor dobod ki végre az előszobából? Egyszer valaki összetőri magát miatta. - Nem lehet: Jost bácsi megtiltotta. - És ha megtiltotta? Nemigen ellenkezhet, ha az : összes hűlve tilalmát sorra megszeged is. Gondotod, hogy kísérteni fog? Szen usztok. Khm. Baj .i van, azt hiszem. Mabel eltűnt. - És az baj, apa? - kérdezte Jaspis. - Khm, nem vette be a gyógyszereit. Nem : olyan fontosak különben, altató; fiatalító, nyugfató, vitaminok, ilyesmik. Fogalmam sincs, mi,: ütött belé. Még tegnap elmehetett valahová; mert este hiába vittem a szobájába az altatóját, nem volt át ágyban. Biztos csak foegolödott egész éjjel. De vajon hol? Ugye, nem ide jött a r halottaskocsi? EToníe elvette apja kabátját, és a csontváz fogasakasztotta. .. - Korán keltél ma - mondta. -Aggaszt, hogy hová lett Mabel. Még sosem mált ilyet. Szerintem kezd kihagyogatni az agya. nyárok már nem fiatal. Amí azt ílleti, én sem. os, azt hiszem, talán telefonálni kéne a rendőr,. -Ne izgulj, tata, mert ha netán füvet szívott Iami diszkóban, és begyűjtötték, akkor ma regbiz tos kidobták a fogdából - vélekedett Jockey. = Ne butáskodj, mit keresne Mabel egy diszkó-
- Elugrott csurblizni egyet. Hogy egyenletesebn eloszlassa a meszet a csontjaiban - magyaráza fiú. A háttérből egy sildes sapka repült a fejéhez. - Tök segg vagy, Jockey - fanyalgott Samantha. it szórakozol? - Azért én felhívnám a rendőrséget - mondta sssaw.a. - Jól teszed, hátha óvadék ellenében . kie gedik. , ert még az is lehet, hogy sittre vágták kocsipásért és ámokozásért. Vagy leütőit egy jampit, ,agy elszedje a bőrszerkóját - latolgatta a srác, fojtt vinnyogással. - Nem izgulsz a nagyanyádért? Itt van? Fura, tiltakozó szűkölés hallszott a kanapé felől. - Nincs itt! - üvöltötte Jockey. Walter áltőrt a köré húzott gyűrűn, és a nappali elseie felé indult. 3ó0 . 361 Mabel rezzenetlen Krisztina királynő-tattá bon ült a skótkockás gyap takarón. - Hát itt vagy, én meg már úgy aggódtam! lelkendezett a férj. á - Van is mért aggódnod! - szólott a hitves. ; - Megharagudtál valamiért? Megbántottalak Nem tudok róla. Már megint ez a csiricsáré pori gyola van rajtad! Tudod, hogy ki nem állhatom! ; - Igazán? Akkor légy szíves, szővegezd be a: végrendeletembe: az az óhajom, hogy ebben he-; lyezzenek végső nyugalomba! - Butaság! Kivet a föld! - Walter! . - Éstsd meg, kedvesem, egyszerűen úgy hat. ám ez a rettenetes szín, mint egy bikára! Feldűhít! Pamela a lépcső alján ült, szétvetett térdein feszi,ilö hálóingben, ölében az agg macival, csukiója körűi a kedves ronggyal. - Béküljetek kí, nagypapa! - nyafogta. - Anyuék már nem ordítoznak! - Várj türelemmel - mondta Barret. - Nemsokára nagylék is leküzdik a kammuníkációs nehézségeket.
- Maga aztán marhára okos, hapsikám - morogt Sam. - Nem sürgetésképpen említem, de kihűl a tűkörtojás. Meg a tea, kakaó, dzsem és a szalámi próbálkozott Tonie. tX alter a felesége mellé ereszkedett. Átölelte a vállát. Mabel lelökte a karját. - Nagyon haragszom rád - közölte. - Vérig sér- Nem akartam. Nem emlékszem. Úgyhogy ztos nem akartam. Valami rosszat mondtam; Súlyosat! A tudtomra hoztad, hogy vén csaó vagyok! '- Sose mondanék ilyet. r v: - Ez volt az értelme. Rossz feleséged voltam? - Ezen már ne emészd magad, kedvesem, az az ésem, a zömén túl vagyunk. Képzeld, azt olvasaz újságban, hogy egy házaspár az aranylakoálmár'a indulóban hajba kapott azon, hogy taxil vagy a saját kocsijukkal menjenek-e a tempnbá. Az asszony erősködött: igenis, vezessen az bere. De a férfi egyre csak tiltakozott, mondi tn, szörnyű régen ült már autóban. Aztán persze asszonynak lett igaza, az ember sóhajtozva a ocsiba mászott, elfelejtett hátramenetet kapcsol, pedig ügy rémlett neki, mintha megtette volna, s padlógázzal áthajtott a feleségén. Az aranylakoaiom napján! Rettenetes! - Ne röhögj; Walter -El se mosolyodtam; Mabeli - Tehát nem voltam jó feleséged?! - Szerintem ezt a közelmültban - már kérdezCed. Jó feleségem voltál, kedvesem, kicsivel jobb lehettél volna, de hát én sem vagyok angyal. Menjünk haza, Mabel. - Majd ha bocsánatot kértél. - Bocsánat. Mehetünk? Tudod, esik a hő, és bármelyik pillanatban leállhat a közlekedés. 362 363 . :. - Nem eszik olyan forrón a havat, W'alter. Te azt mondtad nekem, pontosan ezekkel a szavakkal: ` neked már nem kellene i yenben,jcírnod. Ezt a kijelentést kérem számon tőled! - Ah, azt hiszem, arra a lurexes micsodára gon- r. dolsz, amit tegnap vettél fel az ebédhez!? De a ,
pulyka, az egyszerüen remek volt, Mahel. - A pulykát a lány sütötte! - Válóban. Szerintem a ruha is a lányhoz illett volna - Vüalter! A szó1itott körülnézett. Szerettei az asztal korul ültek, némelyikük ette a tojást, mások finnyálták, látszólag senki sem figyelt rájuk: - Mabel, őszinte leszek hozzád. Az a ruha busz , harminc, na jó, legfeljebb negyvenéves nőre való. Annak a ruhának nincs eleje, se háta! Nagyon csil-. 7 log, tehát sápaszt. Miért mondom ezt, drágám? A következőért: ugyebár te már betöltötted a... Khm. Elmú!tá! negyven. Vékony vagy. Csontos.. Kilátszik a lapockád. Ráncoskás a hátad. Az a ruha nem méltö hozzád, Mabel. - Szeretsz te egyáltalán? " - Hát persze, hogy szeretlek. Annyira szeretlek, hogy nem is gondolkozom rajta. Nem is hajtogalom. Olyan természetesen szeretlek, ahogy lélegzem, meszesedem, süketülök, hullajtom a hajam. Veled töltöttem az életemet, Kibírtalák volna másjl különben? Te sem vagy könnyü eset, lásd be, ,;. Mabel. '" ! - Egész éjjel azon gondolkoztam, hogy elválok - Tőlem? a,, - Hát te vagy á férjem Meg kell hagyni: Szerintem ne válj el, Mabel, nagyon elszomorítanál. Azt meg sem emlín, hogy te se lennél túl vidám. - Ez igaz. r Akkor menjünk haza. Jaspis, ti mit kerestek t? Nem a Bahamákon vagytok? ,=Mi is válunk-üjságolta Saniantha. - Még nem olyan biztosi -. hurrogta Ié Jockey. - De! Biztos! Ha egyszer anyu tegnap azt mondH hogy válik, akkor ma ne csináljon ánuszt a jából! - Samantha! - szólt Jeremy. - Nem beszélhetsz így! -Aztán miért nem? Ti hogy szoktatok beszélni? - Akkor idegesek vagyunk.
-Most meg én vagyok ideges! - TüI fogod élni, ha a szüleid mégis együtt aradnak - vélte Barret. -Maga nekem we dumáljon! l iaga farmeres! gadni merek, hogy otthon felszögelt a falr a tűkörtojást, hogy henceghessen: magának is m Dalí-képe. - Kettő is, van, tűndérem, mert a tojás mellé lkalapáltam egy szelet bélszínt is, bár abböl ok egy hónap után lett Dali-kép. Pamela felkelt a Iépcsőről, felmászott Grand éhe, a sajátjában elrendezte hozományát, majd ze nesen a pasasra nézett, és felsóhajtott: - Ha te azt tudnád, mit érzek téged iránt! LeeI a barátom? -Nyafl a! Törpe! Holdkóros! - csúfolta Samana, marokra ragadott evöeszközeivel a dzsemes nyeret fűrészelve. 364 6 - Muszáj neked késsel és villával ennéd a lak város piratóst? - kérdezte Tonie. - Én kaptam neveltetést! - Ez nem mindig érződik a szófordulataídow - Máskülönben ürinő? - rikkantotta Jockey. Gumikesztyűben mossa a lábát, nel. ogy valam gombát kapjon el tőle. - Legyetek aranyosak, gyerelzek! - sz6lt ad; - Nem: Én lágy tojást kértem. Tonie szabadkozott. - Ne haragudj anya, én nem értek az olya komplikált ételekhez, mint a lágy tojás. Ahánya vagytok annyiszor háromféleképpen tudjátok receptjét. - Isteni a tükörtojás! Alig nyúük! - bizonygatt a fiú. - És csak a sárgája. - Most akkor sem kérek. - Később meg tisztára rigor mortiszos lesz mutatott rá Barret. Zsötem gyomra megkordult. Az egymásra gyanakvó nagyi és Walter félrenf tett. Ilyen hangot nem illik meghallani. Azt viszont már szabad volt, ami az utca feli hallszott: elöbb fémes csattanás, majd bádo hangú döndülés. Hanna az ablakhoz iramodott. - Jaj ! - nyögte. - Baleset érte a Iámpaoszlopo
Meg a halottaskocsit! Rettenetes, hogy éppen it a h áz elölt! Rossz ómen! 366 - Ne varjogj, Meta Hari - mondta Tonie. - Mit tsz a harmadík szemeddel? - Az összes szememme! azt látom, hogy a háöm pacák mászik kifelé a horpadt járgányböl, igy rémlik, egymást okolják, mert nagyon pofozodnak. Na lárü, egyikük Wilton kötényét és yéb ingóságaít viseli! És most elfutnak. Nem rtem! Hiszen a furgonnak alig esett baja, h,istög a kípufogócső! `: A helyzetjelentés hallatán Zsötem egy pillanat latt elkészült a haditerwel. Túszt szed, és eltép a halottaskocsival. Nőneinű túsz kell, mert farkasordító éhes! A kabátjába nyúlt, és némi bábozás után a pisztolyára esett a választása. A fegyvert megmarkolva elöhenteredett a katiapé alól. Feltérdelt, nyakon ragadta a meglepett Mabelt, és vele együtt talpra állt. - Senki ne mozduljon! - üvöltötte. - Mi most zép lassan kimegyünk. Ha valaki okoskodna; az reglány meghal! Ijedt csend ült a szobán. Mabel egész egyszerűen elájult Zsötem karjáan, tudni sem akarván az őt ért atrocitásról. Walter válla megroggyant. Pamela némán nyelleste feltörni készülő sikolyát. Tonie pülantása a egközelebbi fegyvert kereste, de a legközelebbi is 367 túl távol volt, a kezében tartott étkezési késsel nem : sokra ment volna. . Barrel homlokráncolva töprengett. Jéremy előrehajolt, hogy jobban lássa a semmiből elötermett gonosztevőt: - Jé - nyehegte rekedten..- Lehetséges? Ön az, uram? Nyomatékosan felszólítom, engedje el a ; hőlgyet, ő ugyanís az anyósom! - Kuss! - felette a drakumán. A pisztoly csövét erőteljesen a karján csüngő Mabel halántékgödrébe nyomta; bár ő ezt ájulatában mit seW élvezhette. - Tonie, szedje össze a szendvícseket, és tegye szalvétába! Ne bámuljon, csinálja, ami mondtam! Walter megjegyezte:
- Khm. Ezért a tettéért hattól kilenc évíg terjedő börtönbüntetést kaphat! - Ne pofázzon! , Grand feltette .a kezét; miként az iskolapadban. - Szabadna javasolnom, hogy cserétje ki a túszát; szenátor úr? Úgyis Tonie miatt fáradt íde, vigye el őt. Vele könnyebben mozogna. Hurcolták már máskor is, van rutinja. Nem ájulós, fiatal. A nyaka is ízesebb: - Mi van? - kérdezte a nevézett és Zsvtem egyként. - Persze, nem kötelező így tennie. Csak praktikusabb. - Mi lesz a szendvicseimmel?! Csinálja, Tonie! A lány ősszeboritott néhány szelet lekváros, szalámis és mézes kenyeret, rádobott két meredt tükörtojást, kompozícióját egy konyharuhába teker te, és lassú léptekkel a fegyveres felé indult vele. 368 y. = Mozgás! - biztatta Zsötem. ` - Vigyázz, ez a Lódenes! - nyekeregte Hána. - Szegény anyád! - Tonie megtorpant a pa'sas előtt. ,- Jöjjön a jobb oldalamra, és dugja a kaját a abátzsebembe! - rendelkezett Zsötem. - Ha karolászni próbálna, lövök! A lány engedelmeskedett. A zsebbe tömte az itravalöt. Ezzel elbíbelődött egy keveset, mivel a omag nágyobbnak bizonyult a kabátfi'oknál. Nem egy hamuban sült pogácsa - mondta -, e biztos ízleni fog. É Zsötem félretaszította a rongybaba Mabeit, és ttekerte a karját Tonie nyakára. Heherészve dítzta önnön zsenialitását. A lány nem különösebben ellenkezett, köténye ebébe dugta a kezét, majd kihúztá, és csupán tz asztalnál űlők látták, mit művelt. Walter magához vonta a hozzá vágott Mabelt, S a homlokát simogatta. - Na pá! - szólott a szenátor. - Mi elmegyünk. öl van, Tonie, jó kíslány nem bőg! - Ki fog vezétni? - bugyborékolt a Iány, Zsőtem orosra font karjától fuldokolva. - Mága vezet, én majd távol tartom á zsarukat! - Barret, adja ide a táskámat! Szükségem lesz a ogosítványomra ! - Nem lesz rá szüksége! - ellenkezett a drakumán.
- Nem hát, mert megfojt! Zsötem lazított karja indáján. tliszont fokozta i lány halántékába döfótt písztolycső nyomását. - Most jó? v 369 Pompás. Mielőtt elmennénk, szeretnék pár szót váltani Barrettel. - Homokosokkal egy szót sem, vagy semmit! ". Megbízhatatlanok! Indulás! Zsőtem az ajtó felé taszigálta a lányt. Tonie meg-megbotolva bukdácsolt. Aztán egyszerre csak megkonokolta magát, 1e= cövekelt, és felkiáltott. - Hé, várjon már, elejtettem a kontaktlencséimer! - Szarok rá! - Nélküli;k morzsányit sem látok! Hogy vezes. sek? Zsötem a szemét forgatva felsóhajtott. Azután a felemelkedőfélben lévő Grand homlokára célzott. - Üljön vissza a szemérmetlén seggére, különben szemkőzi lővöm! Oké, Tonie, szedje fel a lencséit, de sebtiben! Ezzel elengedte a lányt, s az térdre ereszkedett a padlón. A szipoly szétvetett lábbal állt fólőtte, élénken figyelt, pillantása és a pisztolycső szinkronban svenkelt fel s alá a jelenlévőkön. Tonie négykézláb forgolódott a cipője kőri,il, kibe járt a lába kvzött, akárha egy diadalkaput kerülgetne, s szemlátomást izgatottan tapogatta-simogatta tenyerével az altalatt. - Hol vagy, hová lettél? .Míért nem segít valaki, aki lát?! - hajtogatta. - Ne szarákodjon már annyit! - türelmetlenkedett Zsőtem. 370 - Vák vezetőt akar?! Ugye, nem? Akkor ne ideaít,sen még,maga is! - Keresgesse, Tonie; rögtön meglesz! -biztatG Barret. - Vak túsz is talál is szemet! A lány hirtelen felsikoltott, és két ököllel megüfőlte a kujont lábfejét. - A fTanc essén magába! Rajta tapos! Emelje
ár fel a csülkét, maga jeti! A szólított fél lábra állt, s míg rémült készséger gólyázott, irányítóközpontja vészjeleket sugárrtt. Belehallgatózott a fejébe, hogy kivegye, mi hat a baj. A lány elkapta és megcsavarta a bokáját. -Tartsa elém a cipőtalpát! Ráragadt a leném! Zsőtem az események által sodortatva megtette, már kezdte hallani, mit vijjog az irányítóÁm mire eszébe rémlett, hogy a lány legfeljebb usz perccel ezelőtt dicsekedett el a perfekt láásával; mire ráriadt, hogy őt most éppen átejtik, szaladt alóla a másik lába. rLehátazott a padlóra, mint egy lajtorja. A kővetkezö píllanatban Barret lábbal a csukiján termett, s úgy tett vele, mintha parazsat aposna el. A kujont kínjában elengedte a stukA fegyverére legalább nem volt gondja többé, y teljes intenzitással ősszpontosíthatott arra, gy az imént még bukdács némber irgén meltérdel, és a nyakához szorítja a sokkert. Amit le ujjazott el! A zsebéből! 371 - Szerintem javulna az állapota némi elektro- ; sokktól - sziszegte a lány. Grand leintette. - Ne bántsa. - Bántani akarom! Bevillanyozom azért, amit az anyámmal tett! - Maga tudja, zsebmetsző! V'lllanyozza be. Re- : gaszkodik a nyakához? Jockey elrikkantotta magát: - Úgy van! Herevillanyozást érdemel! - És m- . dult, segíteni. Mabel felült Walter őlében. Látván, hogy támadója imtnár bűnözésképtelen, talpra pattant, az asztalhoz vonult; tenyerére . vette a tükörtojásos tálat, a lincselésre ítélt Zsötemhéz lejtett, a hajába markolva felrántotta a fejét, és az orcájába mázolta a mit sem se to tojásokat. Pamela is csatlakozott- a háztáji igazságszolgai tatáshoz: kakaóját löttyintette a rossztevő fej.ere - Hívom a rendőrséget - mondta Walter. - Ne öljétek meg, mert akkor vele mentek a börtőnbe
Hanna hozott a kamrából egy marék fokhegymát, és a meredt szemmel sikitozó Zsötem ham lokzati részébe dörzsölte, mintha csak a pirítósát kenné. - Elég lesz - vélekedett Barret a sűrgő-forgó népséget hessegetve. is a tekergőző galádhoz kívánt, férni, hogy biztonságosan ártalmatlanítsa. 372 n ekkor Jaspis érkezett. Véreit féltő dűhében teáskannával együtt. Midőn fellendítette fegyrét, mindenki félreszökkent Csupán a zsibbadt Zsötem maradt. A nem túl rrró, ám nem is langyos, tehát éppen megfelelő mérsékletű élvezeti ital az arcába ömlött. - Add ide! - követelte Jockey a sokkolót, túlvöltve a szipoly kínsikolyát. - Nem lehet. Nem gyerek kezébe való! - kőt.. lte Tonie. - Mert a felnőttnél jó helyen volt, mi!? Walter felemelte az as talról a telefont. Néány pillanatig mélázott, a készülék súlyát, fogáát latolgatva, majd bepancsolt vele a iajveszékei gaztevőnek, azután a kanapéra telepedett, és számok beütögetése közben fejcsóválva figyeleztette vérszomjas családtagjait: - Ez önbíráskodás - szólott, úgy is, mint nyualmazott jogász, mivel Jeremy a gördeszkát .a je fölé emelve közelgett a szenátorhoz. - Tiltja~, . Majd, rmíg ő a hívott féllel társalgott, Grand i fegyverezte a szilaj vőt. Azután félrehajította a gördeszkát, elvette " ckeytól a sokkert, és zsebre vágta. Odébbterele az üvegtállal fenyegetőző Mabelt, a kannát öbáló Jaspist, az ingázó Hannát - és a csípőre , tt kezű Toniébe ütközött. - És most, Barret, ha nem esik nehezére, árula el, mi történt itt két napon át! Hogy került ez z alak a kanapém alá? Ki maga? D dáp - felelte félszegen a kérdezett. 373 Apró lépésekkel hátrált a fúriamód festő lány elve. - Az bűnjel! A zsaruk bémarconásodelőt. , ok, ha szétveri rajtam! - Szóval didáp? Eleinte még míndenki beérte g j ,
- Ma a a bűn el a megtestesült korpusz delikti, a pincével! De most már a kanapé elöl másznak talpátől a hajáig! Ha jól vettem ki a történtekböl, elő! Hé! Van ott még valaki? Mi folyik . itt, ga itt teljesen illetéktelen! Ez a csótány a Szol- . , Barret? - , lat küldötte, de akkor-ki maga!? A vendégszere- Szeretném elmesélni. elembe hízelegte magát, az orromnál fogva veze- Ne meséljen, mesélt eleget, tele van a topá- , ne higgye, hogy nem szürt szemet, de most , nom a meséivel! Valljon! Tételről tételre akarom ári megtelt a mamuszom! G =hallani, azzal kezdve, ki maga! - Ne azzal! - ágált Barret a bokreta ellen. , - Barret oké - vetette oda Hanna, majd vissza- Tonie kikapta a csokrot a vázából, és a háta merevűlt vonásokkal folytatta démonütő de ő dobta. Az üvegben lévő sűrű; zöld vizet monstrációját. égíglöttyintette a pasason, mintegy feladván neki - Nem oké! - tajtékzott a lány. utolsó kenetet, aztán a vázát ís lehajította, Laza kontyba tűzárt haja leomlott dühében, lezvén, a lovagiasság szabályai szerint óhajt. eljárarca eperlekvárszínt öltőit, kék szeme ezüst csó- gy , í: ha ellenfele te ertelen akkor ő puszta kézzel vákat lővellt. ni neki. - De gyönyörű! - nyögte Barret. vÉs nekirontott. - Hazug! Szélhámos! Látni se akarom! Hol ököllel, hol tenyérrel p ifölte a védekezés Zsötem szeme forgott, mint a lokátor. Úgy : élkül hátráló Grand mellkasát. találta, senki sem törődik vele, a felhevült társa- Mígnem egyszerre csak eltévesztette a huság az ordítozö feleket bámulja. Megrugöztatta yászt, mivel az tákoltában egy tükörtojásra lélábait; nem ugrott fel egyből, egyelőre csak ma- ett, és e ballépte maghasadásszezv következmé, , , g j yekkel járt. keltezte magának amit tévő lesz ha mé abban elfordul föle a figyelem. A tojás olyként viselkedett, mint a tükörjég. - Igaza van, Tonie! - mondta békitőleg Barret Barret les ár ázott ma d midőn Ietámasztotta a Hazug szélhámos va ok De ha előadhatnom gy ! enyecét, hogy felkecmeregjen, azzal is telibe kapta végre az indítékaimat... tűs jószágot. Újfent megsikamlott rajta, s ezúttal , - Nosza Ra fa - Tonie két ugrással a pult ser rra e tette ma át: Hirtetenében a szokottnál is !1!
kán széplö csokrétánál termett, megragadta a va- , gr gj . lisabb lett az élete mert minden vé a a tát, és fenyegetőleg közelgett a pasashoz. ssze- és elkeveredett. - Azzal ne! - kérte Grand, karját az arca elé : 374 375 Tonie utánakapott, hogy felsegítse, hiszen . kedvelte ő ezt a pasast. Igyekezete nem is maradt eredménytelen: Barret az ő aktív, jó szándékú közreműködése-nek köszönhetően nőies lovaglóűlésben a gőr-'. deszkára huppant, amely íziben praxisba lendült,és eliramodott vele. Ettől Grand a talpát feldobva hanyatt zuhant a deszkán. Teknős-tehetetlenül tűrnie kellett, hogy sodorják a fejlemények. lVlíg ő száguldvást megkerülte az asztalt, majd a karácsonyfát, s a nyakába záporozott díszekkel ékesen a nappaliba nyíló ajtó tokjába verte a vál-v lát, majd az előszobai szekrényfalnak űtközőtt és visszapattant, Zsötem sem vesztegette az időt,; talpra- szökkent, és a kijárat felé inalt. Átugrotta a szekrényajtóról visszafelé robogó Sarretet, azaz csak átugrotta volna. Elvétette. Ezért aztán - szörnyű sajnálatára s nem cse- e kély mérvű szégyenletére - hasmánt a pasasra esett, és a jócskán megterhelt deszka nyikorogva tovasiklott velük. Ők pedig nyögdécselve hevertek egymáson, a klasszikus misszionárius póztól annyiban eltérő V Egyiküknek sem volt ínyére effajta testi kan-: taktus. Robogtukban fojtogatni kezdték egymást. Ezzel meghánykoltatták a. deszkát, s az kíntis zavarában bevette a kanyart, lezakatolt a lépcsőkön, majd az effektíve ütődötté vált furcsa pá376 rocskát levetvén, szólóban tovalejtett, mígnem mélyen a hóba süppedvén, megfeneklett. A lépcső aljában elszórt pacákok kibontakoztak egymásból, s mivel a felül fekvő Zsötem némileg jobb állapotban volt partnerénél, hamaprabb talpra ugrott, és a bodor kip ifogófűsttel csalogató halottaskocsi felé trappolt. Grand viharosan megfogadta, hogy a történtek után ateista egyházat alapít; ő lesz az isten-
nemhívők főpapja, azután nyöszörögve felkecergett, és élete legsiralmasabb futásával a meaekülő szipoly után iramodott. . És persze nem érte utol a nyavalyást. Zsötem felkúszott a vezetőülésbe, magára pia az ajtót, győztesen elvigyorodott, s márfelmutatta a középső ujját, midőn észbe katt: nahát, csak nem fog kedveskedni egy hookosnak!? Inkább szarvakat rajzolt a levegőbe; , jelkép a melegeket is sérti. Gázt adott, hóvihart kavarva letolatott a ggyant lámpaoszlopról. n A furgon riszáló futásnak eredt a csúszós úton. És a kővetkező pillanatban becsapödás érte, a ári felőli ajtóra vetődő Barret, személyé37? A kal5ztámadástól sújt.ott halottaskocsi megtorpant és megsűllyedt. Zsötem padlógázzal kiugrasztotta a hóba vájt kátyúból, ám egy időre elvesztette uralmát a kormány fölött. Barrel mindenáron tíszteletét óhajtotta tenni a vezetőfülkében; előbb az ajtó kinyitásával próbálkozott, majd - az ablak betörésévéi, á la alkar. .A fene tudja, miért, vagy a csontjai voltak gyengék, vagy páncélűveggei akadt dolga, szeme már régesrég csíllagszórózott a fáTdalomtöl, ám az ablak még mindig nem mállott: A szökevény pedig szőkött, taposta a gázpedált, s ha véletlénül nem csúszott az út, akkor ö hánykoltatta meg a furgont, hogy leszörja koloncát. Grand elszántan csimpaszkodott a visszapillantó tükör .tartóvasába; onnan kinyúíva elkapta az abiaktörlöt, és a motorháztetőre hasalt, melyet persze nem ilyesmire alakítottak ki, s ezért szerfelett kínos fekvés esett rajta. És ha már ott feküdt, megpróbált áthatolni a szélvédőn; jórészt őköDel, mivel egyéb karcsontjai az oldalablakkal vivott tusábari elpépesedtek. Zsőiem közvetlen közelről szemlélhette vonásait, holott pedig egyáltalán nem érdeklődött voina irántuk, ellenben az útból szinte fikarcnyit sem látott. Barrel fintorgott, grimaszolt, részint helyzetéből kífolyólag, részint a gonosztevő frusztrálása végett.
A kertváros népe jó ideje figyelte már át ablakai stt fiwikázó, majd elárvuló, utóbb újfent benépelt járgányt. -Immár szörnyen furdalta őket a kandiság: ugyan ü is zajlik itt a halottvivés terén?! Kíváncsian az teára tódultak, jobbára kabát és kalocsni nélkül, -Szegény pacák, piszkosul nem akar a temétőié menni - vélekedett egy kövérkés hölgy, patináán éIfeketült palacsintasütővel a kezében. - Megem: hísz még oly fiatal! - Naná, hogy nem akar, elvégre tők eleven! putatott rá a mellette álló tizenéves leány. - Kics,it aőrán riasztották a hullaszállítót. - Hát azért ez hallatlan! - dohogott egy ősz boostás úr, a nadrágtartó gumiját pengeivé. -Az mbar már meg se halhat ti ztességgel?! Erővel lhurcolják, holott még hörőg?! Egy bodor hajú; rágógumival kérődző iflonc a jét ingatta. - Az a helyzet, hogy ezt a mandrót nem viszik, z akar menni! - Nahát, tényleg! Micsoda elmés módja az őri yilkosságnak! - De legalább a sofőrben van annyi tisztesség, agy nem veszi be a ko siba, amig ílyen ugribugri! - Pedig ez akkor is b megy! Figyeljék! Bezúzza szélvéd'ót, most már biztosan bezúzza! - A fejével! 8z aztán a pasas! Miért épp az yenek akarnak meghalni?! - Biztos reménytelenűl szerelmes! - Hát igen, voltak idők, amikor még én is... ! A s... r'1 378 , , . . 379 lelkemet is eladtam volna az őrdögnek, ha az nő viszontszeretett volna! Na, de felkapaszko egy temetői járatra?! Inkább elvettem Grisetté - Emberek! Kezdődik a Dallas! - Guánózok a Dallasra! Nézzék! Betörte üveget! - Nahát, a fejével! Micsoda macsó! Talán lebeszélhetném arról, hogy élve eltemettesse ma= gát!? - Meg aztán annak is vannak alternatívái: - Az élve eltemetésnek? - Ja. Húsz éve nősültem: mesélhetnék!
- Louisa! Odaég a pite! - Rohadjon meg a pite! - Louisa! Marhára füstöl a pi e! - Ne pitézz itt nekem, akciókor! Elkapta! - Pofozza! - Megy a Dalla s! - Hadd menjen! Akár vissza se jöjjön többé!: Már ő kormányoz, bár csak kívülről! Ez rögtön kidobja a sofőrt, és maga hajt el a végső kenipingbe! - Micsoda férfi! Mit meg nem tesz egy nő mi-;5 ott! - Nem is biztos, hogy nő miatt kapta a szerelmi bánatot! - És ha nem is szerelemből életunt? - Hanem? Pozitív a laborja? - És ha?! - De ez direkt a sofőrt akarja! Figyeljék, hogy szorongatja a torkát! Ökleli a fejét! Hű, hogy állcsúcson csapta a könyökével! 380 = Valami tragikus történet lehet a háttérben! Biztos ez a halottszállító ipse vitte el tőle a szerelmét. Élve vagy holtan. - Louisa! Ég a konyha! Nem hallod, mit üvöltök? Küldjek faxot? - .ófaxt! Oltsál, lé hűlve! Láthatod, hogy száz más dolgom van! -Nahát! Kiütötte! - A fogát? A szemét? - Az egész személyt! - Futás, emberek! A sof'órnek annyi, a furgon `:meg felénk tép! A motorháztetőn hasaló Barre't rádöbbent, hogy a gonosz kómában ís gonosz: az ájult Zsötem teljes súlyával nyomta a gázpedált. Már egy talpig kaszkadőr sem tudott volna helyet cserélni vele: a járgány vészesen közeledett az utcai tumultushoz; azt legfeljebb csak valami isteni csoda állíthatta volna meg. A népség szétspriccelt. Grand a válla fölött hátrameredve bámult egy öntöttvas lámpaoszlopot, mely azzal vivta ki figyelmét, hogy másodpercről másodpercre nagyobbodott, várható volt, hogy rögvest toronylóvá válik, ám a furgon elején csimpaszkodó akro-
bata bizonyosra vette, azt ő már látni nem fogja, mindazonáltal érzékeli majd: a tulajdon hátával. Halálféltében viszont nem látta a kocsi mellett robogó, pisztolyos lányt, lemaradt a pazarul kivitelézett ugrásról, mellyel Tonie a földre vetette mágát, hasra, majd oldálra fordult, és célba vette a gumikat. 381 És gólt lőtt, többet is. A defektes furgon megingott, irányt változtatott, lelassult, elkerülte a lámpavasat, keresztbe fordult az úton és megállt. Barrel lemállott róla. Hevert a hátán, üveges szemmel felfelé meredt, hó hullott az arcába. Áthatotta az életöröm. Niár-már felpattant, de már nem volt rá szükség; a szirénázó zsárumobilokkal beérkező egyenruhások kifejezetten kérték: maradjon ott, ahol van, ha kedves az élete. De legalább Toniet is mellé fektették. Egyszérre` csavarták hátra a karjukat, holtversenyben motozták meg őket. A laza kómában heverő Zsötemmel az eb sem törődött, csupán egy kilencévesforma siheder kerülgette a szétlőtt abroncsú furgont. A kormányra boruló szipoly a szemhéja résén át leste a fiul, és persze sandaságon spekuaált, mint afféle politikus-miegymás. A csepertyű markában tartott palackocska ugyanis hajszálra olybá festett, akárha kőnnygázpermetező volna, márpedig az is fegyver, méghozzá önvédelmi, és Zsötemnek éppen erre volt szüksége. Hamar el is készült a csataterwel..Elkapja a kölyköt, ráfogja a gázpalackot, majd túszával a 382 gközelebbi zsarumobilhoz farol, azután sziré` zva eltép az emigrációba. A rrJaréknyi szeplővel borított képű srác egyre Cőzelebb somfordált a rommá lett halottaskocsioz. Fájlalta, .hogy a kormányon hasaló pacák i incs magánál, mivel a kísérlethez, . melyet végehajtani szándékozott volt, ideálisabb lett volna égy reakcióképes alany. Immár második napja si=orongatta a karácsonyra kisírt játszöszert, ám árhányszor használni próbálta volna, valame=
lyik családtagja furtonfurt ráüvöltött, miszerint: i z isten szerelmére, NEi . lmi azt illeti, jogos önvédelemből kiáltoztak; mivel a diliboltban választott holmi olyasféle förtelmet tartalmazott, amiről jobb társaságban . még csak említés sem eshet. Na áe milyen játék az, amivel az ember gyeke nem játszódhat?! Hiszen hetekig rinyált, kőnyörgőtt, hogy a palackba zárt bélbukét megkapja; százkét levelet intézett a Mikuláshoz, egy ízben még a kutyát is megsétáltatta, bizonyítandó, milyen ígyekvő, arról meg igazán nem ő tehetett, hogy az ostoba eb pen ez álkalommal ragadtatta el magát, de hát régesrég fente már a fogát a postásra, annak is gy bizonyos testtájékára, egyszóval a jöcselekedet oltári balhéba torkollt; így hát ezt jóváteendő, másnap kiszemelt egy idős hőlgyet, átkísérte az úton, levezette az aluljáróba, felültette a metróra, holott pedig e jótett nyélbeütése sem volt egyszerű, mivel a néne már az átkísérés ellen is bőszen tiltakozott, az aluljáróban egyenesen 383 i'': ;. lehippizte őt, a metróban meg akkora cirkuszt` rendezett, hogy nem csak a zsaruk, de a tűzoltók; is odacsődültek, következésképpen ezen léte-: ménnyel sem lehetett eldicsekedni, mesmeg ku kellett eszelrü valami kisangyalságot, hadd renyhűljőn a szőlői szigorúság. A hapek a szórófejre passzitotta az ujját. A motorháztető felől közelitette meg kísérleti alanyál, hogy beadjon egy löketet a fülkébe. A következő pillanatban rémülten észlelte hogy a pacák nem is félholt, hanem tök eleven: : Zsőtem hasmánt kivetődött a szélvédő hűlt helyén, torkon ragadta a csepertyűt, és elragadozta palackját. A fiú . nem könnyen adta kincsét. Vergődött. ` Harapott. Állatozott. Mivel mindez nem hatott, : beígérte még: mindjárt jól tökközt rúgom a bácsit. ` A szipoly nem hírt neki. Egyébként is a zsaruk ` re koncentrált, akik a túszejtés láttára iziben stukkert rántottak, illetve, mivel a stukker már. rántva volt, eddigi foglyaikat hanyagolva, őt vá-
lasztották céltáblául. Zsötem a gyerekre fogta a palackot, és a héábrázatokba kacagott. -Ne bugriskodjatok, mert lefüjom a kőlykőt! Akarjátok, hogy kifolyjon a szeme? Csórt srác tócsává sírja magát, az anyja itatóspapírban fogja hazavinni! . A gyermek, fogvatartöja iránta tanúsított gyelmét lankadni érezvén, hirtelenszerűen beváltotta fenyegetését. Mivel helyzete folytán rúgni nem tudott;, könyökütést alkalmazott. 384 A meglepett gonosz mégis azt hitte, hogy légalapáccsal támadtak rá. Kínjában tizenháromét gőrnyedt. A fiú kiszabadult a karjából, és elszelelt. A tangóharmonikává görbedézett Zsötem izonnal kapcsolt: a buzgonc zsaruk most bilincsi e verik! Hacsak nem ejt hirtelen egy újabb túszt. Így hát ejtett. Jobb híján magamagát. Saját orcájára szegezte a penetrafiívót. - Fegyvereket eldobni! - űvőltőtte, sakkban artva magát. - Nem ismerek ügalinat! IZohadtul Iszánt vagyok! Kikönnyeztetem ezt a szemetet! Az akciöba lendűlt ki'berek némileg elbizonyZsötem pontosan tudta: aligha veszik komolyan a fenyegetőzését, amíg nem nyomatékosítja. Ezen ne múljék, a zsaruk keservét! Szilajul kacagva arcon fútta magát. Hamiar rájött, mekkorát hibázott. Hisz ez nem is kőnnygáz! Holott rítt, zokogott tőle, ám csupán azért, ámert rendldvűl kifinomult lévén ezt aztán nem `:bírta elvísehü: Győtrelmében a zsarukról is megfeledkezett. Jtálkozva elhajította a palackot. Hasra vágódott 'át úton, fejét a hcíba fiirta, s ilyképpen eredt fura futásnak, hogy minél hatékonyabban ledörgölhesse magáról a förtelmet. Senki nem hajolt le érte, bilincsbe sém verték; 'a közelébe sem mentek. 38 Hanem röhőrésztek rajta. Rajta! Az utcai kőzőnség és a rendőrők egyaránt.
Talaki felajánlott egy lasszót az elfogásához, másvalaki gázálarcot ígért a héknek. Zsőtem a felszínre bukott. Elterült a havon; tehette, bántatlan. Rájött, bögy ha orrát befogva, tátott szájjal ié= tegzik, hajszállal enyhébbnek érzi a bétpenetrát. De így is attól tartott: belehal az undorba. A srácocska felkapta játszöszerét. Azután három szökelléssel megközelítette a gaz pacákot, és bőkezűen lepermetezte, mint a peronoszpórát. Így esett, hogy nem rabomobil vitte el Zsötemet, szégyenszemre. Mentő jött érte. Púder, Procc és Néró délutánig leskelődött Hiéna egykori hajléka körül, ügyszólván a legmé- : lyebb egyetértésben: Csupán akkor törtek ki ádáz pofozkodásban, ha valamelyikük megemlítette: elcseszett ötletv volt előhozni a halottaskocsit, és azzal furikázni a ház előtt fel-alá, a dilibajvs família szétijesztésének szándékával. Mert az estement népségnek a szempillája sem rezzent a furgon láttán, csak az út csúszott, piszkosul. Felelőst keresgéltek, hogy hát voltaképpen melyikük is eszelte ki ezt a bammságot. Jelentkező híján ütötték egymást, ahol I érték, gondolván: így igazságos. . Mire elgyengültek a pankrációtól, az éhségtől és s zegernyétől, mire halni készültek volna, végre megtörtént az, amiért bőszen fohászkodtak: előbb a zsaruk söpörtek el, majd a népes vendégsereglet índalt oszlásnak, legvégül pedíg Achtung és a némber is előporoszkált a házböl, és kínosan űgyelve, nehogy egymáshoz szöljanak, kocsiba ültek, s elzizzentek. Ettől persze még nem jutottak a hajlékba, mivel á délelőtti események hite bubópestisként terjedt a környéken, számos érdeklődőt odavonzván. A tőrténtek szemtanúi precízen elmutogatták, hol, tnerre, mí és míként esett, felelevenítették, melyiük mit mondott, a halottaskocsiámoldutását szemlélvén. Végezetül a szeplős orcájú fiúgyermek bűszke demonstrációt tartott kincsével, a bél-k bűzpermettel. A helyszínelőkszörnyülködtek, !''y
gXík ámulatböl a másikba ámultak, és szőrnyen fájlalták, hogy emaradtak a cs cda kalandról. t Púder elégelte meg elsőként a tömegfelvonu-" Iást Azzal az őrlettel állt elő, hogy ne vesztegesék tovább az időt, mert Achtungék bármely pili lanatban visszatérhetnek, még akkor is, ha úgyképpen vonultak el, mintha akasztásra kísérnét egymást; az előkerten átlopódzva kerüljék meg a házat, és hatoljanak be a hátsó ajtón át. A tőrnek odabenn kell lennie, sehol másutt nem lehet. Bokortól bokorig sompolyogtak. Félúton járhattak, mídőn újabb kíváncsiak érkeztek, s velük elölről kezdődött minden. A készséges szemta386 38? núk Hiéna hajléka elé vezették a friss turnust, mondván, innen indultak ki az események. Néró a szőnyegfenyő alá fúrta magát, Procc a hó alatt keresett menedéket, rá ís Iéptek néhányszor; Púder egy kövér gömbciprus köré tekeredett: Így böjtölték ki a részletes élménybeszámolót. Amikor a társaság az úttestre hömpölygött; ahhoz a részhez érvén, hogy és akkor az egyik pasas felmászott a halottaskocsi vezetőfülkéjébe, sebtében elhagyták rejtőhelyüket, tudván, ha nem igyekeznek, magest meglepik őket, a fejleményekben odáig jutván, miszerint: és e. mind semmi, mert ekkor Margret felfedezte macskáján ctz idegen skalpot, és a zsaruk örömujjongást hallattak: a paróka!!!, és űzöbe vették a réműit cicust a Sznkel hi z ker tjében, mapd le,foglalták, mint tárgyi bizonyirékot. A macska azonóan Dzsingisz kánként bar colt, minek folytán a csata végeztével három kíóer arculatá: be kellett folrozní, egy zsaru a hüvelykú, ját varrat a vissza a menrőarvossal, wíszont megszerezrék a szívószatír parókáját, sajna, cicus nélkül. A gaztevők futálépésben a hajlék mögé kerültek. Aztán hiába feszegették, rúgták a hátsó ajtót, az bizony nem engedett. Elkeseredett haditanácsot tartottak, melynek eredményeképp megszavazták, hogy ajtótörő kost alkalmaznak, mégpedig Néró személyében, mivel az ő feje a legbükkszerűbb. Az érintett tiltakozott, hosszán fejtegetve: oly Iágy a buksija, mint a ma köpfilt vaj, ám részint
leszavazták; részint meggyőzték a maja tőrről szóló érvekkel. Végül megadó sóhajjal a hóra feküdt. Társai megragadták, futásnak eredtek vele, és ostrom ''alá vették az ajtvt a koponyájával. A kötelésségtució nyitászáró sokáig ellenállt, v ám nem állhatott ellen a végtelenségig. Midön hetedszer is megrohamozták, kapitulált. A kincskeresők a házban termettek. Procc és Púder robogott az élen, hátrahagyva a roskádt térddel helyben körözö, kába Nérót. Elsőül a kobolddal találkoztak, s,mert az félholtre ijesztette őket, rémületükből ocsúdva összevülantolták a szeműket, s szavak nélkül is értvén egymást, újra felkapták a kótyagos piromániákust, és pozclorjává zúzták vele a szobrot. Aztán csal adottan elhajitották kőtőrő kalapácsukat, mivel titkon azt remélték: a szétporladó szörny belsejéből előbukkan a vágyott tör. De nem volt abban semmi egetverő; csupán valami zöldesen fluoreszkáló, féregszerüen moz- gó; alaktalan izémicsoda, mely fogságából szabaduiva a magasba araszolt; s a mennyezeten kevresztűlrángatózva eltűnt az éteri világban. A kobolddal végezvén átkutatták az előszoba beépített szekrényeit, ám csak kabátokat, ruhákat, kalapokat, cipőket és egyéb vacakokat Ieltek ` bennűk. Procc bemotozott a padlón heverő Kirig Kong torkába, felforgottá a cipősszekrényt, majd üregeket keresvén végigkopogtatta a falat. Ezután áttették székhelyüket a nappaliba. Szőrayen rosszallották, hogy Néró bugyuta gyermekverset motyogva körbe-körbe poroszkál a saját i 388 . 3 9 tengelye körül, hiszen efféle léhaságra egyáltalán nem volt idő, végre is, kincskeresőbe jöttek, s nem . babazsúrba. Végképp betelt a poharuk, azt látván, hogy nógatólag megtaszigált társuk szédült keringőt lejt a karácsonyfa körül. Amikor pedig a far csáskodö alak törökülésben a szőnyegre telepe-dett, és egy Barbie-t ringatva az anyatejes tápl'aIás előnyeiről szöló értekezésbe fogott, majd a `: kiskacsa szőkeségű . babát félredobva óabrátni
kezdett az olajsütővel, s annak gumicsövét felfe dezve gondráncos homlokkal felkapott egy törül-- ; kötőt, és tüchtigen bépelenkázta vele a fiúedényt, Procc és Púder magest összenézett. K csordult a poharük. Az általános sebész hamar döntött. Gyógyí to eljárás szükséges. - Lobo'tömia - szölott. Térült-fordult, a sterüitás elérése végett a nadrágjába törölte a kezét, jobbjába konyhakést. ragadott, hogy operáljon vele, baljába ólomkristály vázát markolt, érzéstelenitési célzattal, és megközelítette páciensét. - Hé - mondta Púder. - Erre most nincs idő. - Sürgős kázus! - érvelt a gyógynok. - Sürgősebb a tőrnél? - ravaszkodott a nőfasírozó. Érve hatott, Procc eldobta szerszámait, átloholt a szobán, felragadott egy flaska whiskyt, és megitatta Néróval.. Az ilyképpen ápolásba vett piró tekintete átmenetileg feltisztult, viszont felfigyelt az ajándé7 390 kok közt heverő, szétszórt rajzszegekkel ékített lapú testmérlegre; s úgy döntött: elérkezett a súlykontroll perce; lehúzta cipőjét, ám mielőtt a mérlegre pattant volna, megpróbálta eltávolítani róla a rajzszegeket. Púder a haját tépte. Néróét. És végre mindhárman a kutatásnak szentelték magukat. Minden zugot, szekrényt, üreget, kirakati babát végigkotorásztak, az összes repedést átfésűlték. Egyszerre csak a kosfunkció folytán bamba gyufapecér összetalálkozott Hiénával, illetve a rettegett smasszer falból előkondító gipszmásával, és nyavalyatőrős lett ijedtében. Ám ekkor már aktiJvan lobogott benne az alkohol, s riadalmát legyőz= v vén, felökleltette vele a dombormunkát. Púder söhajtozott. Egész egyszerűen tarthatat= ,... len, hogy le sem veheti a szemét Néróról. Mie v veri őt az ég még ezzel is?! Két eszelős társasá gában kell dolgoznia, ráadásul ama kettő is bár= mikor betoppanhat a kocsikázásból, holott ezer ,.
a dolga: amint meglelték a tőrt; végeznie kell Proccékkal, mert eszében sincs osztozni velük a kincsen, márpedig ilyet még sosem tett, pasasok kürtásában nullával egyenlő a jártassága. Ezért aztán némi lámpalázzal tervezgette a kollégaölés részleteit: kés, villa, olló? Procc végzett az éléskamrával. Az összes lekvárosűveget átturkálta, hasztalan. Pedig a sitten nemegyszer hallotta, hogy némelyek bizony direk. te a szilvalekvárba süllyesztik aranytárgyaikat; tuti dugóhelynek vélvén azt. Kiborogatta a lisztes- és 391 cukroszacskókat, még a csőtésztába is bekukucskált Semmi. Átrohant a fiirdőszobába. Végigkopogtatta a csempéket, megmotozta a mosdó szifonját, lebö rogatta a polcok tartalmát, itt sem Ielt kincset. Mindazonáltal zsebre vágott egy ósdias borotvakést. " Ugyanis eltöké,lte: igenis végrehajtja azt a mutétet Nérón de Püdert sem hagyja futni, elvégre , az az ipse is kiérdemesült .a lobotómiára; aki véd telén nőket őlöget; jóllehet az általános sébész az ütóbbi esztendőkben úgyannyira elmerűlt hius '. fásában, hogy sejtelme sem volt, egyáltalán mire valók a nők valók-e egyébre, mint amire Puder , használja őket!? Néró a whiskytől kölcsönzött lendülettel az emeletre iramodott, és először is megrökőnyördött attól, mily rengeteg helyiség átkotrása áll . előtte, másodszor viszont elismerte: bármennyire is rűhellte Hiénát, a szenya ipse kiváló ízl'essel, tengernyi szépérLéhlCel rendezte be fészkét. Sajnálta is, hogy fel kell forgatnia. Kutatás közben semmit sem tulajdonított el, üli ia rvava w. . tök kicsiny tett másai; a nagyobb szabásu tűzesetekről tudósiló újságcikkekből ősszeállitott, temérdek fotóval illuszt ált album, no és a makkos cipőbe, vasalt élű nadrágszárba bújtatott láb, negyvenhármas, bal; sajnos sak plasztikból. Valamit azért mégiscsak eltett, persze nem lopásból, csupán előrelátásból: egy sasfejet formá392
tó öngyújtót. A modell működött, gyújtogatni,... lehetett vele, s Nérónak éppen erre volt szüksé- .: ge, noha ezúttal nem egyszerűen élvezetből vágyta megtenni; tudta, ha rábukkannak a tőrre, mindenki mii denkit meg akar majd ölni, s neki védekeznie kell. Na, és ha defenzíve tenné? Ha : most, űstöllést eltüzelné a palikat? Nem jó, mert át égő házban csak komoly nehézségek árán ku. rakodhatna tovább. Tellett-múlott az idő, egyre dültabban keresgéltek, mind kevésbé ügyelve arra, hogy ne csináljanak jelentékeny felfordulást. Odakinti alkonyodott, a szobákra sötétség mászott; behúzták a ggőnyöket és felkapcsolták a lámpákat. De ha güriden zeget és zugot bereffektoroztak volna,i akkor sem találják meg a kincset. És ez percről ercre világosabbá vált számukra. 'Ingerültségük a totáliskudarc kőzeIedtével nőttőn dagadt. Őrpercenként átkutatták egymást, átha mégis megkerült az átokverte tőr, csak eldugódott valakinél; motozás közben folyton ősszeólalkoztak, az így keletkezett, étviselhetetlennek zett feszültséget tettleg vezették le, őköl által.; 4 , ...: Egyszerre csak a toronyszobához értek. Sejt-;; verre oxez, nagy Ioramnanax Iei a roxoman: 393 Hanna az ablakából szemlélte az utcán zajló felnoha a szemtanúk fáradni tatszomax; IIlll lihetedszer rekonstruálták a történteket a távolabbi : környékről érkezett érdeklődőknek, már alig-alig tündökölt a tekintetük. Tompultságukról azonban hamar megfeledkeztek, amint befutott a kissé késve reagáló firkantok és fotósok első csoportja. Margret és még néhányan hazaugx ottak egy könnyű kis sminkre, a fér finép a bajuszát pödrötte, ha az nem volt, a nadrágtartójuk gumiját pattintgatták, némelyek pipa re, szivarra gyújtottak, másoknál előugrottak a farzsebben lapuló butéliák. Meta Hari a háza elhelyezése folytán nem fül jól látta a harántellenben álló Sinkel-hajlékot, ám azt érzékelte, midőn egy zöldesen csillámló kocsonyaféleség az égbe vonaglott a tetőn át, s ez elgondoikodtatta a pacahölgyet.
Úgy egy óra mültával az egyik tetőablak behúzott függönye mögött villanyfény csillant, majd kisvártatva megpillantotta ama két illető távozófélben lévő asztráltesté.t, akik ez idáíg Tonie körül lebzseltek: egyikük az élénk tekintetű, fehér bajuszú, id'ős úriember volt, másikuk maga az exfoglár, Jost Sinkel. Hanna kecses mozdulattál utánuk intett, majd elrágcsált pár gerezd fokhagymát; közben élénken 394 ráncolta az agyát, hogy hát mégis; mire vélje érzékleteit. A tetőablakon továbbra is kiszüremlett a lámpafény. Meta Hari úgy döntött, utánajár a dolognak, hiszen a szellemeknek, különösen az eltávozottak......, Tonie pedig nincs otthon: Ám mielőtt még a vidoran didápozó Pacákkal a vállán átlátogatott volna a szomszédba, éteri sugallatra hallgatva: tárcsázta a rendőrséget. Barrel még indulás előtt rábírta Toniet, hogy addig jottányit se beszéljenek az elmúlt napok különösségeiről, míg nem kerülnek nyugodt körülmények közé. S mert a pasas ismerni vélt egy halál nyugodt helyet, oda indultak. E hely a saját lakása volt, amelyben huzamosabb ideje nem járt; így hát előre mentegetőzött a feltehetően nagymértékű porosság miatt, arra viszont megesküdött, hogy a világ Iegcseridesebb házában, zavartalanul fognak beszélgetni. A lány nemigen felélgetett Grand társalgásprovokációira, azt latolgatta ugyanis: vajh mit keres az oldalán, tudván tudva, a pasas mekkora hazug, minö szélkelep. S tudván tudva ezt is: , . vagy mégsem?! Aztán egy nem feltűnően impozáns lakónegyed ötemeletes házai közé érkeztek. Tonie a házfalakra 395 . ,I ..:: mázolt feliratokat böngészte; Barret megpróbált csalhatatlánul hazatalálni, s csupán egyszer tévesztette el a házszámot, főként idegességében, mert nem vette biztosra, hogy a lány végül megbvcsátja vétkeit.
A bátran kopárnak mondható kapualjban egy szkájdzsekis filkó gyűrögetett egy szakadtas leányt, afféle persona non gratist; a liftajtó mellett torzsára nyict fejű pacák álldogált, félrehajtott fejjel szemlélve az új versenyzők közeledtét, majd a szája sarkából megérdeklődte: - Akartok Iét? Most másoltam, olcsón adom. Grand emlékeztette magát: már rég nem zsaru. Tonienék ennyit mondott: - Rég jártam erre; elfeledtek. r Iiftet mellőzve, gyalogláb vágtak neki a lépcsősornak. A félemeleti fordulóban szótlanul Iökdösődő-pofozkodö i akra lettek figyelmesek; kikerülték öket, folytatták útjukat felfelé. Az egyik első emeleti lakás düledező ajtaja mögül házi perpatvar Iárxriája szürődött ki, az asszony , ócskázta emberét, s az feleletül hebegős részeg hangon le-leringyózta Élete Értelmét. A magasabb régiókban dizsizene dübörgött. - Klassz hely - mondta Tonie. - Ugye?! -- derült fel Grand. - Itt van az egzisztenciám. A másodikra érvén meglelték a rángatózásra ingerlő muzsíka forrásvidékét: éppen ama ajtö mellett, amelybe Barret a kulcsát illesztette. A pasas kissé emelt hangon engedelmet kért, hogy ő mehessen előre: a körülmények, magyav. r a sokat és rosszat sejtetően, majd az előtérbe lépve terebélyes pókhálóba tenyerelt, ám a villanykapcsolót is megtalálta. Lendületesen végigtalpalt a lakáson, valamennyi helyiséget fényárba bontva, majd meg. állt a nappali közepén, kissé kifújta magát, csillogó szemmel körülnézett, s így szólott: - Az otthonom. De édes! A lány rémülten körbepillantott. Olyatén benyomása támadt, mintha egy agglegényeknek rendezett speciális kiállitásra csőppent volna, mely - esetleg - eme címm el csalogatja az érdeklődőket: Miként tegyük ha,jlékunkat a lehető legkaotikusaóbá? Leű hatatlan rendetlenség honolt a legényfészekben. vszont volt patinája, porból, pókgubancból, valamint időtlen vénségü étekszáradékokból. - Az volna a legszebb, ha kiülnénk a kertbe, ami ha volna. Be kell érnünk a négy fallal: Fog-
laljon helyet - mondta Grand. - i ösz, nem - hárított Tonie. - Átlva mégsem beszélhetünk. A szomszédos falon át immár az ;,Eins, zwei, Polizei, drei, vier, Grenadier" kezdetü nóta áradt. A pasas teste a ritmusra hullámzott. - Nem is rossz - közöl te ábrándosan. - Aha - dünnyögte a lány. - Akkor én most elmegyek. - Hisz .csak most jött. Ezzel Grand házigazdásan átkarolta, s a fotelba nyomta vendégét. Súlyos, szürke porfelleg pö ent a magasba. " -;: ,. . .:::, .: + 396 =, 397 - Engedelmével, elücsőrőgnék a térdeinél szólt, s tőn. A kifürkészhetetlen színű szőnyegen elhelyezkedve a lányra nézett, félszeg mosolyába szomorúság keveredett; a túlnani falon valaki megelégelte a német ajkú muzsikát, és egy mozdulattal elmetszette az üvöltést. Bonalmos csend ült rájuk, belefájdult a fülük. Sarret a torkát reszelgette. - Nos - kezdte. - Beismerem, hogy az aljas. indokból elkövetett ismerkedés bűnébe estem. Mindenképpen be kellett jutnom a házba. Kezdem az elején. Barrel Grand a nevem. - Tényleg? - csodálkozott Tonie. - Sittes becsszóra. A kóterból szabadultam, hála az amnesztiának. Emberölésért cipzáraztak be. Zsaru voltam. Rászálltam egy droghálózatra, mindenáron meg akartam találni a császárukat. Persze csak a nepperekig jutottam el. Többen nyomatékosan óvtak a további szaglászástól. Egyik privát fürkészésem alkalmával észrevettek, fergeteges lövöldözés kerekedett, lelőttem egy fickót, a többi elszelelt. Az ügyész egy sereg tanút szedett össze, s azok egy hamisként állították, hogy jelen voltak, látták, midőn egy bariártatlan, fegyvertelen paliba nyomtam a tár ól-
mot. Az ügyvédem nemigen villogott az érdekemben, mondván, kapott néhány figyelmeztetést, és a szívére is vette, miként kell. Kész, ki voltam nyírva, mehettem a hűsre. Az ügyészről mindenki tudja, miféle csótány, de ez idáig senki sem bírta bizonyítani. A sitten persze romanti398 kos ábrándokat szövögettem arról, hogy szabadulván, elkapom a palit, ha addig élek is, és bebizonyítom angyali ártatlanságomat, leleplezvén az ellenem kifundált összeesküvést. Közös ce!!ában rostokoltam ama három fickóval, akik az elmúlt napokban a háza körül kísértettek, valamint egy kellemes modorú, korosabb betörővel, bizonyos Beallel. Valamennyiünk folyamatos rosszkedvének fenntartásáról a maga nagybátyja gondoskodott, akit Hiénának bécéztünk. Bea! gyaJ kotta szóba hozta egyik ténykedésének gyümőlcsét, egy maja áldozati tőrt, a Legendát, melyet idős napjainak bearanyozására tartogatván, elrejtett valahol. Hiénát is életalkonyának megédesítése izgatta, ezért mindenre kész volt, hogy megszerezze a smaragddal díszített, aranymarkolatú tőrt. És ez sikerült is neki; a hivatalos venió szétint Beal zuhanyozás közben elcsúszott, és vízbe fulladt. - Nem! - nyögte Tonie. - Remélem, nem örökölte a bácsikája hajlamait. Hiénának ez sem volt elég, különféle egyéb módokat is talált arra, hogy mellékjövedelemre tegyen szert. Egy ízben átvette megőrzésre egy, a börtönbe látogató illető táskáját, s amíg a pasas i tárgyalt, ő átfésülte ingóságait. Lett egy kazettát,; bedugta a gyorsmásolóba. Aztán otthon megtekintette, mit szenelt, és megnyaldosta a szája szélét. Nekem is eldicsekedett szeneményével, mivel megszállottan utált engem, és remélte, a szélütésig felbosszant a hírrel, miszerint kedvenc ügyészem, Alec Lurie fura anyagára tette rá a 399 mancsát. Ez valamiféle demo-kazetta, melyen Lurie a keresztapák figyelmébe ajánlja tehetségét. Felsorolja eddig szerzett érdemeit, köztük az én bemártásom módjával is eldicsekszik, de
egyéb nyalánkságok is szóba és képre kerülnek Ezt mésélte Hiéna. Aztán azt gondolta, pénzze teheti ügyességét. Sejtelmem sincs, mit művelt, csupán annyi tudható: napokon belül halott volt. Ezért a kazettáért mentem magához, egyenesen a köterból, s nem állítom, hogy nem örvendtem volna, ha netán a tőrt is meglelem. Éppen kapóra jött a cukrászdás fictcó, akit az ajtón keresztül kosarazott ki. Átvettem a süteményt, és azon töprengve; mi linket fogok mondani, ha bejutottam: bejutottam. Üsszetévesztett a várva várt pasassal, és nekem ez nem csupán azért szolgált örömömre, mert így bonyodalmak nélkül bekerültem; személy szerint magának is örültem. Akkor még nem sejtettem, micsoda hazudozási láncreakció indul be ezzel, s hogy marosan kesertien bánni fogom az egészet, ám bárhányszor eltökéltem, hogy most aztán mindent kipa, gS kolok, mindmegannyiszor közbejőtt valami va valaki, egyebek- között most is a maga hogyismondjam ja van rajtam, nem titkolom tovább, annál is inkább; mert máris komoly pszichés probémáim vannak miatta. A sittévek után pazar karácsonyban részesültem, mindezek ellenére, akkor is, ha egy rur lis család karéjában tellett, de magával, és ritka őszinte-szép pillanataink adódtak, ha adódhattak, és eleinte azt hittem, az űnnep múltával el tudok menni magától, de nem tudok, csak ha elküld, ám ha elküld, akkor kíméletesen egyé, és ha mégsem kímél, akkor legalább annyit mondjon: nem haragszik. Vagy ha erre sem képes, fogalmazzon gyengéden, így például: nem különösebben haragszik, kevéssé utál, vagy mit tudom én. - Megtalálta a kazettát? Grand vállat vont: -Nem, de valahogy el is törpült a jelentősége. Talán már nem is akarok zsaru lenni. Itt, a -rácsón kívül annyi más, fontosabbnak tetsző dolog vár, várhat, mint az ártatlanságom bizonygatása. - Elgyávult, Barret? - Emelt fővel, sziklaszilárdan bizonytalan vagyok: nem tudom. Mennyi ideje jöttűnk el magától? - Nincs egy órája. -
- Akkor még nem telefonálok. Tudnia kell, a kűlönféle szerelők, a Mikulás, a rendör, az összes kóbor alak azért bukott a píncéjére, mert ott remélték megtalálni a tőrt. Gondolom, e pillanatban is a házban motoznak. Nemsokára rájuk eresztem a zsarukat. Így talán megszabadulhat tőlük. Ha betörésen kapják őket, visszakerűlnek az őket megillető helyre. Szerintem szilveszternap jelentést tesznek az államfő asztalára, mely arról fog szólni: az amnesztiások zöme hazaérkezett, vissza a sittre. - Maga küldte el az ajtóm elől az aberráltat? - Piazzát? Bevallom, igen. Jött a bokrétával; míg maga a padláson járt, szép volt, mint a mese, én meg féltékenységtől marcangoltan összehordtam i :.: , . i... 400 - 40l minden horrort, ami csak eszembe jutott, mégis alig tudtam eltávolítani az ajtóból. Teljesen leizzadtam. Csupán akktir könnyebbültem meg, mikor kiderült a pasas. priusza. Így talán megbocsát nekem. Mégsem az álompacákot űztem el az életéből. És most, miután velőtrázóan összefoglaltam a történteket, kérem, mondjon valamit. Vagy köpjön le. - Mindent tudok? ` Barret az arca elé emelte a kezét, és az ujjain számlálta: - Elárultam a sittet, a tőrt, a kazettát, a hazugságözönt, a bugyiját. Azt hiszem, ennyi. Megbocsát? . az is lehet, hogy túlélném, de minek!? - Miért is mondanék igent? Sosetn hagyna szóhoz jutni . szak magának, és bár haragszom, csupán annyra, hogy valószínűleg hamar megenyhülök. - Jaj, de örűlök! Megkaálhatom egy pohár vízzel? - Gondolja, hogy talál tis ta poharat? - aggályoskodott Tonie. - Csinálok! - lélkesedett Barret. A konyhába vágtatott, szekrényajtókat nyitogatott, sóhajtozott,- csörömpölt, zubogtatott, egy ízben halkan felsikkantott, egyszerre csak megjelent, tenyerén színültig töltőit bögrével, és szertartása-,
san átadta azt a lánynak. Toízie előbb a bőgte karimáját szemlélte meg, de nem talált rajta kivetnivalót, majd Nlnlvasta az oldalán virító feliratot: "A tökéletes szerető hajnali négykor pzzzává változik ". Elkortyolta a vizet. - Lehet, hogy ha ismeretségünk fennmarad, magára szereltetek egy hazugságszámláló műszert - mondta. Grand legyintett. - Nem lést rá szűkség. Viszont egy villanyóra tálán nem ártana; ahogy én odavagyok magáért! Ha ez a dolog eldurvul, még házásság is lehet belőle. Tudja, mit szeremék? Most, hogy lefel éntettük a lapot, talán újrakezdhetnénk. Tisztán: w maga engem vár, és én mégérkezem. Nem jön senki más, kettecskén teszünk-veszünk. Ebéd után esetleg igy szo hatnex: es most ecawasun újságot, amig szundítok egyet. Este meg elvacakolhatnánk egymással,- mint egy fonalgombölyagB.. Tonie megrökönyödött. - Hisz említettem már: a kertbe is ltimehet= . nénk, ami ha volna... Valamelyikük gyomra megkordult. Mindketten odakaptak; ki-ki a sajátjához. - Mondja, nem éhes!? - kérdetté Barret. -Nehogy előszedjen valami kaját a hűtöből! - Láaom, nem bizik a tartósítószerekben. És ha hozatnánk valamit? - Ide?! A túlnani fal Iakói újabb zenei szenzációval ( 403 f... . . , ..-. i rukkoltak elő; technót hallgattak, fejhasogató hangerővel. Grand feísóhajtott. - Nem is éhes. - Sokkal éhesebb vagyok, mint maga. - Nem lehet éhesebb. Egy farkasfalka helyett tudnék enni. - Harminc cápát megszégyenítően éhes vagyok!
Hiszen ha!!otta, mekkorát dördült a gyomrom! - Az én gyomrom volt! - szögezte le Barret: - Hogy lehetett volna a magáé, ha én vagyok éhesebb?! . - Menjünk falni! És elindultak. A fennkölt-flancos nevekre hallgató, s mégis ínycsiklandó fogásokból álló, gyertyavilágos vacsorához elnassoltak egy üveg száraz fehérbort, majd egy flaska pezsgőt is, egy-egy kortyot egymás szájáról. - Hogy szeretnél meghalni majdan? - kérdezte a Iány. - Egyrészt sehogy, másrészt pedig hirtelen. - Jó. Mert eszembe jutott, mit bízott rám Jost bácsi a halálos ágyán. -Avagy Mabellel szólva, ki azt hitte, a robbanás miatt több darabban leli fel a sógorát: halálos ágyain - he!yesbített Barret. 404 - Nem is érdekel, mi jutott eszembe?! - csat tant fel I'onie., - Hogyne érdekelne! Hiéna utolsó szavai a kedvenc témám! - Idézem: "Ha egyszer megszorulsz, vagy megunod az életed, keresd előa kocsimból a videokazettát; vedd hasznát vagy . kárát, de senki idegennek át ne engedd!". - Ezt mondta? - hümmögött Grand tűnődőn. - Ezzel most feladtad nekem az alacsony labdát a téli estnek alkonyulatánál... - Volt egy kocsija, amit csupán azért tartott, hogy bűtykölgesse, nemigen járt vele. Ami teljesen érthető. Olyan hü!ye járgány nincs még egy a bolygón! Csaknem megőszültem; amíg elvittem a házától a bérelt garázsig, ugyanis végrendeletileg tilos volt túladnom rajta, viszont látni sem akartam. Néhány kilométeres, rőpke utat tettem vele, mégis elszórakoztattam a fél várost, akár valami vándorcirkuszos. A dög csotrogány fékezéskor és őtvenes tempó főlőtt üvöltőzve utat kővetel! Indexeléskar szirénázik, a kürtje elefántbőgést imitál, a sebességváltö beledumál a vezetésbe, közölvén, hogy helytelen fokozatot választottam. A riasztó saját kénye szerint, meglepetésszerűen kapcsol be, tés tolvajt, fogdmeget kiabál, az összes lámpát villog-
tatja, rám zárja az ajtókat és kikapcsolja a gyújtást. A gutalile karosszériát falvédőszövegek ékesítik, a i.. . felnikből méteres tűskék merednek elő. Grand a homlokára csapott, kirúgta maga alól a széket, és a nyilvános telefonkészülékhez rohant. Néhány perc múltával némileg megtőrten tért 405 vissza az asztalhoz, megragadta a lány kezét, tekintetét lesütötte az abroszra, s futó torokesztergálá s után tudatta híreít. - Megfeledkeztem a zsaruríasztásról. A cellacimborák betörték a hátsó ajtót, és a házba jutottak. Ha majd hazamész, olyanféle kép fogad, aminüt nálam Iáttál, csak kevesebb patinával. Azért ne aggódj túlzottan, mert a barátnőd,- a fikciós, értesítette a zsarukat, de aztán nem várt rájuk, hanem átxnent a házba, hogy kifüstölje a kártékony szellemeket, vagy azért, mert pacajelenése volt. - Megtárnadták? - nyögte Tonie. - Szerencsére vele volt az őriáspapagája, meg a biztosíték is pont akkor mondta be az unalmast, mivel valamelyik kretén a konnektorba piszkált, víszont hirtelen túl sötét lett, ezért Néró tűzet gyújtott, hogy lásson. Nvs, ázóra minden elsimult. A boszasszonynak sem esett komolyabb bántódása, nem ügy Púdernek, akit eléggé szétszedett a dühödt papagájfúria, aztán meg Procc összevarrta. A f"ulét a szájávál. A fő, hogy már a tüzet is eloltották a toronyszobában, az idiötákat is lesittelték. Nyugodtan hazamehetsz. Illetve: hazamehetsz: EI= kísérlek. Veled maradok. Ha megengeded. - Nem érdekel Jost bácsi kacsíja? - Útba ejthetjük. - És ha megtaláljuk a kazettát, felhasználod Lurie ellen? - Isten irgalmazzon neki; én nem tudok. , 4U6 , Megtalálták a kazettát: A ködös világítás-ü, dermesztően hideg garázsban álló járgány baloldali küszöbébe reitvé. Barrel a vezetőülésen elnyúlva forgatta, tapogatta, mélázott fólötte, majd vállat vont. - Hosszú ideig azt hittem, semmi sem lehet en-
nél fontosabb számomra, ha egyszer kiszabadulok. Most sem állítom, hogy nem fontos. Amikor kézbe vettem, megnyaltam a számat, mint'macska a kanári után. De nem érzek letűrhetetlen vágyat, hogyuziben rohangászni kezdjek vele, hogy leaullázzam a priuszomat, és visszakéredzkedjek a rendőrség kebelébe. - Én így is elengedem a priuszodat - mondta Tonie az utasülésen térdelve, a vaskos sebességváltót ékítő díszgolyöbist piszkálgatva. Barrel a kézfejére ejtette a tenyerét. - Ha nem hatna fals banálisan, esküszőm, javaslatot tennék: maradjunk együtt, míg a halál el nem választ. Ez egészen rövid idő is lehet, ha figyelembe vesszük: e kazettával időzített bombára tettem szert; a rákfene se tudja, ki alatt detonál majd!? Véghezviszem, amit eltökéltem, ha te is áldásodat v adod rá. - lldásom reá. Vidám dalokat énekelj Lurie erkölcsi tetemén, hogy méltöképp megaláztassék a g Grand felsóhajtott. - Mármost ilyenkor úríember mít csinál? - tünődött fennhangon. 407 . Majd megcsóko'ta a lányt. Azután zavartan tekergetni kezdte a váltón díszIő golyóbist. - Arról álmodozom, hogy talán egyszer, majdan kíutal nekünk az élet valami mást is, mint dohos garázsbelsőt vagy rokonhadat. És akkor, de akkor aztán végre, szabadon eresztjük érzelmeinket. Akarsz futni velem? Négykézláb is? Átúszni folyót, éveket? Te majd írod á filmkönyveidet, én meg szivarozva űzöm a galádakat. jut eszembe: Az intime holmid, amit momentán is viselek, sajna, már nem partiképes. Ráejtettem a szivarhamut. Meg tudsz bocsátani? Hoppá! A golyóbis Barret kezében maradt. És a sebességváltó bot belsejében zöld szikrák lobbantak. - A te kezed finomabb - suttogta rekedten a pasas. Tonie két ujjal kicsippentette rejtekéből a keskeny, szépmívü tőrt.
csillant az arcukon, szemükben. - Jézusorn - sóhajtotta a lány. - Sose láttam ilyen szépet. - Hát, végül is, megtarthatod. Ügysincs senkije. - Szivesen megtartanálak benneteket. Nem tettek ellenvetést. Még tartott a Karácsony. Tonie Barretre nézett a Legenda fölött. - Menjünk haza. Kihordjuk a hamut, pernyét. Aztán elvacakolunk egymással. Persze, nem az öröklétig. Mellőzzük a nagy szavakat. - Mellőzzük. Meddig maradhatok? - Míg az élet el nem választ. . . KISS MHRCELL SZÁZFÉLE ŐRŐKZŐLD TŐRPEFE lYŐ Svkusiknak le kell tennünk egy-egy mesei szép, ám , titáni nővésü fenyő beszerzéséről, hely híján. Vajon há.nyan tudjuk, hogp nincs szűkség lemondásra, hiszen még a fenséges cédrusoknak is léteznek törpeváltozataik? A kőtat segítségével megismerkedhetőnk a sokoldalúan felhasználható, győnyőiü apróságokkal: űitethet.jűk őket cserépbe, erkélyládába, kicsiny kertbe; sziklakertet ékesíthetőnk velük. Sosem nővik ki a helyüket, télen nyáron elbűvőlnek színűkkel, formájukkal, kecsességűkkel. ,100 szines növánnyportré. Nem lesz kőnnyű választania közűlűk, hiszen - -legtőbbjűk a kedvence lesz. Ha nem vigyáz, Őa is szeavedélyes gyűjtővé válik! .Valamennyi bemutatott növény télálló és itthon beszerezhetö. ,"Ezt a kőnyvet az éjjeliszekrényemen fogom tartani, .hogy mindig kéznél legyen az álmodozáshoz". .-; Vazryan Fable : Megjelenik 1996 tavaszán ., . Í Előkészületben VAVYAN FABLE FATTYÜDAL másodzk kiadás Az indián Fattyú és T shina idilli helyen ismer-
kednek meg, ahol a csendet csak a vízesés surrogása, a méhek zümmögése és Fattyú harmonikamuzsikája töri meg. De az idillt - akár a pokolgép az emberi testet - szétszaggatják a múlt rémfantomjai, a jelen brutalitása. A férfi és a nő együtt indulnak el, hogy kiderítsenek egy rejtélyes gyilkosságot, vállalva az üldöztetéseket, verekedéseket, pisztolylövéseket... Vavyan Fable napjainkban játszódó regényében egyaránt bejárjúk a Paradicsomot és a Pokol bugyrait: a feszültséget csak az írónő közismert humora és a föszereplők egyéniségéből sugárzö varázs oldja fél. Megjelenik 1996 tavaszán Előkészületben VAVYAN FABLE JÁRTAMBAN-I ERTEMBEN Ez a kőnyv nem klasszikus kalandregény, hanem , az én kalandjaim regénye kertekkel, parkokkal, növényekkel. Egy szerelem története. Négy éwel ezelött kezdődött, amikor házam születért, parány kerttel, azután utóbbi megkölykedzett: immár nagy kert. Azóta gyűjtöm a botanikai témájú könyveket és a növényeket, főként tőrpe őrökzöldeket, lomb- és tűlevelűeket, gyűjtőm a fotókat az ország és Európa szépsQges kertjeiről, parkjairól, arborétumairól, járom a kontinens kertészeteit. E1 könyv ezekről az élményekről számol be seregnyi otóval. A köny me elenése 1996 karácsonyára arárharó , MegjelentVAVYAN FABLE EDDIG MEGJELENT REGÉNYEI FODOR ÁKOS LEHET ,A pokol is elnyeli A halál zsoldjában bodor Ákos a költSm, barátom, guru n.`A Halkirálynő és a kommandó Gyakorta meglep azzal, hogy még önmagánál is különbMesemaraton , ilyenkor néha kiszalad a számon: Te vagy az utolsó gcatlrman.A Halkirálynő és a dzsinnek Mint kedvenc Felliní-filmjeimben lVino Rota képet támo Kriplikommandö
gatö-gazdagító dallamai, fel-felbukkannak regényeimben azKi feküdt az ágyamban? ö versei.Halálnak halálával Élőbeszédben is szellemesen, kristálytisztán, gömbölyűenDérríontangó fogalmaz, akárcsak választott műfajábán, a mindössze tizenhétÉbredj velem! szótagból álló haikuban; s én gyakran jegyzetelek, szakasztottFattyúdat úgy, ahogy Goethe szavait jegyezte titkára, Eckermann.My Fair Lord Höseim számosszor szólalnak meg az S hangján.Édes, mint a bűn Közreadok néhányat saját gyűjtésembo" :Álomhajsza 1 Megírtam egy öregkori versemet: Erre sem leszA pepita macska gondom késo"bb.Mogorva nyár Ha volna memóriám, nem volna étetmüvem.Vis Major 1 Aki mindenre emlékszik, az nem tud semmit.Jégtánc Hangszerek vagyunk, nem zeneszerzők. Ha szépen Kyra Eleison szólal meg általunk a zene, az nem a mi érdemünk.Szennyből az Angyat , .VaQyan Fab e .áSajnálattal tudatjuk, hogy az eddig m elent kötetekből egyetlen példány sem áll rendelkezéA kötet megrendelhető a Fabyen Kiadónálsünkre, így ezekből küldenz nem tudunk. 1538 Budapest Pf. 567.A kiadó azonban évente jelentkezik egy-egy Ára postai utánvéttel együtt 450 forint.második (harmadik) kiadással. , , Bajba került? Meg szeretne tudni valamit, amire kíváncsi? Üzletkötése előtt megbízható adatokra lenne szüksége a partneréről? Vagy egyszerűen csak bizonyságot takar találni kételyeire, sejtéseire? ForduÍjon hozzánk bizalomrna!! Ránk van szűksége, 11111: Munkatársaink - nyomozó, kőzgazdász, űgyvéd valamennyien évtizedek óta szákroájuk elismert szakértői. : A legnagyobb diszkréció mellett segítenek Őnnek. Ne feledje, AZ INFORMÁCIÓ HATALOM ÉS ÉRTÉI Ha szűksége van ránk, ne tétovázzon, keressen fel vagy hívjon bennünket! ja.. . HBNO BT., t 014 Budapest, Úri utca ?2. .... . Telefonlfag: (06-1)175-9608 ,, .
. . ! i ,, = :z Kiadta a Eabyen Könyvkiadó = : . A kiadásért felel: Eiarangozó Margit ügyvezető igazgató i'Tipográfia: Kovács Attila Korrektíu a: Kiss István . i A borító a SEE STLlDIÓ munkája TKészült 30 ív (A/5) terjedelemben Nyomta és-kötötte az Alföldi Nyomda Rt. A nyomdai megrendelés törzsszáma: 6302.66-14-2 Készült Debrecenben, az 1995. évben Eelelős vezető: György Géza vezérigazgató ISBN 963 85359 3 8 r . v:r: ". ,;:.,É dNr 3 9 tor 1 ac nf `a! t t , ,s c, a ` a á` tyK /r Lb 5 t" , 5 ié) i1 1g i $ 5F Á 1L A t'1 Kw
GS `C ks j i 4 1 ea i ,z .P f .í- ! `& rif 7 f51 i,.1 sr" j a* . f f R. r. , t 7 r !3. a. . ( .7 1 1 f ! "y y/fua 7 b8 9y r y ssfi ... , Jk s, ..s. ,! . a L .9p;.:,. . . (
