IRODALMI TÁRSASÁG KIADVÁNYAI

A MAGYAR PROTESTÁNS

IRODALMI TÁRSASÁG

KIADVÁNYAI

é SZERKESZTI

SZŐTS F A K K A S A MAGY. PROT. ÍROD. TÁRSASÁG

BUDAPEST, 1905.

TITKÁRA.

4

MAGYAR PROTESTÁNS

EG YHÁZTÖRTÉNETI ADATTÁR SZERKESZTI

STROMP

LÁSZLÓ

BUDAPEST K I A D J A A MAGYAR PROTESTÁNS IRODALMI TÁRSASÁG 1905.

HORNYÁNSZKY VIKTOR CS. ÉS K I R . ÜDV. KÖNYVNYOMDÁJA

BUDAPESTEN.

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI ÜGYEKBEN RÁDAY PÁLHOZ KÜLDÖTT LEVELEK. (1728-1730.)

I. Nagy jó uramnak az Úrnak ajánlom engedelmes köte­ lességgel való szolgálatomat. Múltkori levelemben írott csekély tudósításomat Continuálni kívánván, itt levő dolgoknak Cursusában jelentem, hogy tegnapi napon az V. Clerus maga gravamenjeit beatta, a mellyek elolvastatván, ellenünk nem egyebet, hanem oly igazságtalan­ ságot tött föl, mintha a mi Prédikátoraink (restringálván, annakutánna a Casust pápai Prédikátor uramra per verbalem declarationem) oly dogmát vettek volna fel, hogy csak in no­ mine Jesu kölljön keresztelni, s annakokáért a keresztelés inhibeáltasson nekünk, és szabad legyen nekiek maguk Superiorit ad visitandas Ecclesias nostras küldeni s az Contraventiókat per Regium Consilium corrigáltatni. Másokat is töttenek föl Circa Acta Commissionalia, mellyeknek tudom oda fel is semmi pondusok nem lesz, annyival inkább, hogy ez Regia Commissio (az hová én magam Radvánszky János urammal ' az atyafiak által küldettem) minket assecurált, hogy ezen dol­ got s más akármellyet is, mely factumát' Religiónknak illetné, ő Felsége speciális akarattyábol Dioetalis Quaestiónak nem eresztik; et hoc quoque ex , eo: hogy ő Felsége ezt maga decisiójára reserválta. Á rádi dolgot be adattam, sőt specialiter a Commissio előtt is előhoztam, hogy már akkor, midőn sub salvo conductu lőttek volna, mindenféleképpen injuriáltattunk. De mivel azon Repraesentatiókat, melyek in negotio religionis lőttének, ő Felsége — a mint halljuk — ide a Commissio kézibe kül­ dötte : jó volna ha elsőben is valamely inquisitio de rei veri1

1

Lásd Földváry L . : Adalékok a dunamelléki ev. ref. egyházkerü­ let történetéhez. I . kötet 307—315. lap. Egyháztörténeti Adattár.

1

täte peragáltatnék és Cum plenipotentia Incolarum (ha ad pri­ vatum kellene in extremo is fakadni) ide felküldetnék, hogy legalább oly parancsolatot exoperálhatnánk, hogy juxta mandá­ tum Regium per Magistratum Cottensem reponáltatnánk. A szomszéd Lutheránus atyafiakkal de expensis számot kívánván itt levő s azon dolgokban tudós Atyafiak vetni, kér­ tének engemet azon hogy írjak s kérjem az urat azon Conputust, mellyet Beél uram küldött az Úrnak, kérjem felküldeni az Ürtul. Ráday Gedeon Öcsém Uram friss, a sessióba is gyakran bejár, levén már a méltóságok között is személyének Cognitiója. Tovább is magamat tapasztalt jó akarattyába ajánlván maradok Pozsonii 29 Julii 1728 az én jó uramnak igaz enge­ delmes szolgája Gyürky István m. pr. II. Ajánlom jó Uramnak mindenkori kész kglmednek.

szolgálatomat

Isten kegyelmedet ez be állandó uj esztendőben uj lelki és testi áldásokkal szeresse szerelmeseivel együtt, szívesen kívánom. Kegyelmed 6 mensis praesentis Ludánbul datált érde­ mes levelét 25 eiusdem nagy kötelességgel vettem. Hogy ez utóbbi megszoríttatásunkban az ellenkezőktül (az hol jó Iste­ nünkön kívül semmi reménségünk nem vala) Felséges koronás királyunk megoltalmazott és meg is szabadított, ki volna az, a ki illendőnek nem ítélné hogy az egész Evangelicus status alázatosan megköszönné ő Felségének (amaz szerint „Homine ingrato nihil pejus") a sok üdőtül fogva szomorú szívvel s könyvező szemekkel mintegy behunva szenvedő sok gravamenyeinkeit ezen hozzánk érdemetlenekre fordult kegyelmét atyai orczája eleibe ne terjesztenők s orvoslását ne kérnők, nem látom ki itilhetne meg bennünket, amaz szerint: az jó alkalmatosságot áron is megvegyétek. Hogy engem érdemetlen szolgáját s a Krisztusban Attyafiát az Ttts Correspondentia, nemkülönben az elmúlt szüreti discursus specificált jó uraimmal ezen munkának végbevitelére rendelt és választott: szépen köszönöm és szívvel subeálom, utolsó csepp véremig akarván szolgálni az én Krisztusom házá­ nak, csak egészségem engedje, adván tehetséget ő Felsége mint szolgájának. Hogy Correspondeáljak specificált Collega urakkal, jó szívvel megcselekszem csak tudhassam hova dirigálni levelem, melyről jó Uramnak Patai Sámuel uram, ő kglmének írtam, a

ne terheltetnék leveleim directiojára modalitást mutatni; me­ lyet mihelyen vehetek, azon leszek hogy jó uram expressale tetczésének eleget tegyek, és Correspondenter levén ha veszem jó uram intimatióját, az specificált helyre indulhassak. Ezzel tovább is jó Uram Istenünk sz. ügyéhez buzgó fáradhatlanságát kívánván, maradok mindenkori kész szolgája Balku László m. pr. Almosd 27 decembris 1729. (Külczím: Spectabiii ac Groso Dno Paulo certorum I . Cottuum Primario Assessori. Ludán.) HlNagy jó uramnak, bizodalmas Sógor úrnak! Ajánlom tartozó igaz szolgálatomat az Úrnak. Bájról 7 praesentis írt levelét az accludálttal együtt 15-én Ungvárral megérkezésemmel itten találtam és esztendőnek apcatiójával, mellyet is kedvesen yevén, viszont apcálok sokaknak kívánatos recursusával egész Úri házával nagy jó Uramnak kgldnek. A mi illeti azon szükséges költséget, ón mind úgy gon­ dolkodtam volt, hogy Lenkei uram eddig tudósította az Urat, de kglmed levelére nézve által fordultam volt magam 0 kglméhez. 0 kglme a mint declarálta előttem, egynehány embereket requirált, de ki egyképen, ki másképen dificultásokat keresett magának, és még semmire sem ment; hanem mivelhogy már mostan Esküttye is a Ns. Vármegyének, ujobban úgy disponáltam, hogy az hol megfordulna, iterato requirálja, és a k i nem akarja, szeme láttára nevét notálja oly declaratióval, hogy azért cselekszi hogy in locis debitis azzal ad számot hogy azokat requirálta, és ne okoztassék hogy munkás nem volt a dologban. Senki sem akarta eddig subscribálni, melyre nézve elsőben maga, azután én az oblatumot subscribáltuk, hogy tőle ne idegenedjenek; magam is csak 7 Rh. ftot tettem föl. Mostan processusban jár, mire mehet? nem tudom. Az Úr Ráday uram leveléből recenter tudom, hogy engemet is Zoltány és Balkó uramékkal kívántak az Urak a Felséges Udvarhoz rendelni. Utinam essem par huic Spartae! mindaz­ által, addita mihi bona instructione, ha ugyancsak kívánják az urak, a mennyire tőlem lehet, noha hátramaradásom s dolgaim kára nélkül meg nem esik, de kötelességemnek ele­ get kell tennem; noha ha attul most elmaradhatnék, inkább akarnám. írja azt is az Úr Ráday uram, hogy Correspondenter legyek az útra készülésben Cum Condeputatis, de ő kegyelmek

is távol levén tőlem, hoc commode facere proprie virtute vix possum; hanem ha az Úr Sógor Uram Gratiája s bölcs dispositiója járulánd ebben hozzám, jobb módja levén Székelyben, én a szerint kívánnám magamat accomodálnom,a mint Zoltány és Balkó uraméknak tetszenék, s a mint az Úr is javallaná; együtt levén az útban is, nem lenne oly költséges, s ha újabb dispositióját vennénk Ráday úrnak arra hogy holott egyeznénk meg, talán Szerencsen vagy idébb jó lenne, és az alkalmatos­ ságot is ottan egyben érkezvén Compendizálhatnánk, mind­ azáltal álljon az Urak bölcs dispositiójában. A mi azon pataki mocskos históriát illeti, kglmed levele vételével jóllehet még semmit sem tudtam felőle, de ugy veszem eszembe, maguk causálták a Parsok azon pletykát, sőt talán az is, kit az úr oda küldött pro investigatione, vix caret aliqua partialitate. Ugy látom, irigység most is vígeál, de ezeket csak sub rosa írhatom. A sógorságot Confirmált kedves Sógor Úrnak öröme nap­ jának elérésén teljes szívvel mi is örvendünk, kívánjuk is Isten sokáig kívánatos állapottal virágoztassa együtt 0 kglmeket, kglmeteknek is teljes consensumával, minden kedvetlen válto­ zás nélkül — feleségemmel együtt; ki is az Úrnak s velem együtt az én nagy jó Asszonyomnak, kedves Sógorom Asszony­ nak ajánlja alázatos szolgálattyát, — én pedig ajánlván tapasz­ talt Gratiájába magamat, maradok nagy jó Uramnak Sógorom­ nak alázatos kész szolgája, Sógora Olcsvári Sigmond m. pr. A. Bereczki 20 Jan. 173Ó. (Külczím: Spectabiii ac Generoso Domino Dno Samueli Pataj Inclyti Comitatus Zempléniensis et Szabolcs Tabulae Iudriae Primassori (Titt. Titt. etc.) Domino et Afíini mihi Colendissimo. Báj.) IV. E feltetczett Új esztendőt folyásában, hogy a menyei Úr megálgya és odábra való szomorúságtul oltalmazza, szívesen kívánom. A Tekintetes Úrnak nekem becsülettel titulált levelit fohászkodva, szívem indulatival elolvasván megértettem, miben legyen ártatlan vallásunknak dolga s annak a Pesti Commissión való folytatása. Micsoda szív a k i azon meg nem indulna s teljes tehetségével nem igyekeznék boldogabb álapottyanak felderülésére ? Én is annakokáért megértvén a Tekintetes Úrnak akarattyát s kívánságát, totis viribus igyekezem megcselekednem;

de mivel még actu ecclesiák visitálásábari vadnak Senior uraimék, addig nem mozoghatok, mihelyen pedig a relatiókat beveszem, ottan mindgyárt terminust teszek de loco et tempore, és a mire mehetünk az 0 Felsége háza ügye mellett való lehetős Summa Congestumában, el nem mulatjuk. Minthogy a Charitativum subsidiumot kegyelmetek parceálta a Püspökségekre, szeretném előre megérteni a Tekintetes Úrtul a kétszáz aranybul mennyi obveniálhatna a mi Inspectiónk alatt levő keresztény Ecclesiánkra, hogy a szerint folytathatnók dolgainkat. De coetero elvárván az Úrnak válaszolását, maradok mindenkori igaz jóakaró hűséges embere s szolgája Kecskeméti Paall Super-attendens* i . m. s. Fülöpszállás 24 Januárii 1730. P. S. Anni Currentis 1729 Die 23 novembris érkezvén hozzám Ns Csejtei Sigmond úr, levált tőlem formális 100 h. e. száz keresztes tallérokat, kikről quietáltattam ő kglmétől. (Külczím: Perillustri ac vere Generoso Dno Dno Paulo Rádai, certorum Comitatuum Iurato Assessori Primario dignisso, Dno et Patrono debite honorando. Ép és szép pecsét, szájában patkót tartó struczmadárral és P. K. betűkkel.) V. Ez új esztendő eleinek szomorúságát továbbvaló részei­ nek örvendetesebbé való tétele által váltsa fel Isten a T. Úr­ nak s Úri házának, szívesen kívánom. Tekintetes Úr! tudva van mint a T. úrnál, úgy mindenek­ nél, hogy mi a Ns vármegyék Congregatióin nem foroghatunk, mivel sem tisztünk, sem e világ nem engedi, az holott is a Ns országnak és kegyelmes koronás Király urunknak állapotunk felől való kegyelmes parancsolatit publicatiókbul megérthetnők. Hallgatóink mikor a Gyűléseken benn vannak is, a Religio dolga iránt való Parancsolatoknak megtudásárol nem szorgal­ matoskodnak úgy, mint az Impositióknak megértésekrül. Jelen levén az esztendőnként gyakoroltatni szokott visitatiónak ideje, mellyet 25 mensis Praesentis elkezdeni kívánok vala, ha Isten lábaimban való köszvénnyel nem praepediál vala, mely miatt munkámrul le kellett tennem, míg Isten jóvoltából meg nem épülök ; azért gondolkodván idejében való kimenetelem hasznosabban mi módon lehetne (más úri ember is, nem utolsó­ szerű commendálván, ha nem vallásunkon való is) feltettem — ha az úrnak is úgy fog tetczeni — hogy a mostani pozsoni Diaetán levő Clerus ellenünk beadott vádgyaira lett kegyelmes koronás király urunknak replikáját jó leszen talán kezemhez

vennem, és a Visitatio alkalmatosságával az Eklésiák Elöljárói­ nak és Tanítóinak tudtára adnom, hogy valami ravaszság által valahonnan a Religio dolgában impetáltatván, magokat az által arinálhassák, melyrül T. úrnak akarattyát és tanácsolását kívánom ezen alkalmatossággal válaszolásában elvenni; és mivel tudom, hogy a T. úrnál azon kegyelmes resolutiója ő Felségének mind a Clerus vádgyaival együtt kezénél van: ne terheltessék azt is leíratván, kezemhez küldeni, mely jóakarattyáért mind Isten a T. urat megáldgya, mind pedig én sorvadozó állapotomhoz képest lehetséges dolgokban megszolgálni igyekszem. Kívánom csekély írásom talállya a T. urat és egész Úri Házát jó egész­ ségben. Alázatos szolgája a Tts. Úrnak Marosi Mihály gödöllői Tanító és környékbeli R. Eklésiáknak méltatlan Seniora. Gödöllő 1730 die 28 Januarii. (Külczím: Spectabiiis ac Groso Domino Paulo Ráday de eadem; Inclyti Cottus Pest-Pilis-Solt unitorum Iurato Tabulae Assessori dignissimo, Dno mihi Semper et ubique aestimatissimo — Cum Titt et hoiíore. Losoncz.) VI. Teljes bizodalommal való nagy jó Uramnak. Ajánlom mindenkori igaz kötelességű szolgálatomat. Úri levelét az acclusákkal együtt mihelyt vettem, azonnal mind Debreczenbe s mind T. Esperest Bogáti Balázs uramnak Ujhelybe elküldöttem; a nekem szóllót pedig, szintén szerencsém levén sógorom T. Dőry András uramhoz, mind ő kglmével s mind Tiszteletes Abaujvár-megyei Tractus Esperest urammal, s úgy többekkel is, kikkel lehetett, communicáltam. Tiszán túl is Szúnyoghy uramékkal communicálnom s urgeálnom el nem mulatom, talán resolvállyák ily szükségét látván, magukat az adakozásra. De édes jó Uram felettébb hidegséget látok. Isten és közel hozzám valók látyák, egy néhány rendben urgeáltam, de sem oly subjectum, ki azt járná, magára vállalni nem akarja könnyen, sem a kiket járnak concurrálni nem kívánnak. Most már visitatio alkalmatosságával probályák meg Prédikátor uram ék. Mit írjon énnékem Sógor Olcsvai uram azon kölcség iránt, most is íme accludáltam; azt bánom, némely jó uram az én feledékeny vagyis restségemnek gondolhattya, de aziránt való sok írásom, egynehány emberekhez való requisitióm s azon munkára lött kérésem el nem múlt. Nemes Borsód vármegyében könnyen folyhat még a dolog, mert mind az kik jobban adhatnak, s mind a kik annak szedésére járhatnak, inkábbára benn Miskolczon

laknak, de itt falurol-falura kell menni, s azt valamirevaló ember nem akarja, noha meglehetne, együgyűnek penig semmi respectussa, akármint menyen, az adáshoz kivált ha kedve nincsen. Én magam és még két három körülöttem levő Atyámfiai, az mit adunk szívesen elküldöm, s úgy tovább is mind Tiszán túl s mind innen urgeálom. Most kell, ha valamikor kellett Fel-, séges Udvarnál mind instálnunk s mind vigyáznunk, mert Resolutio után igen kevés sikere lesz informatiónknak. Szük­ ségesnek látnám azért valamely alkalmatos subjectumnak fel­ menetelét. Csejtei uram ott létele is most kellene mind vigyázásért s mind informatióért. Esett valamely részént értésemre, de Bécsben Tarczali Sigmond uram bizonyosabban meg tudgya mondani, hogy az Collegium számára 1200 Rh. ftot küldöttek volna Bernábol, de már abbul 600 Rh. forintot Erdélybe vittenek. Hasznosnak látnám az még megmaradóit pénzt mennél előbb felvitetni és pro interim dolgaink folytatására fordítani; azontúl ha úgy fog kévántatni, másunnét lehet refundálni. Másként is úgy értettem T. Csécsi úr már el is küldött érette, és ha kezéhez veheti, netalán nem fog oly hasznos helyre fordíttatni, külön­ ben is alig vagyon hamarjában reménység az szükséges kölcségnek collectálhatásálioz. Melyeket midőn genuine declaráltam volna, magamat Úri jóakarattyába ajánlom ós maradok nagy jó uramnak állhatatos igaz szolgája Patay Sámuel m. pr. Báy 28 Januarii 1730. (Külczím: Spectabiii ac G-eneroso Domino Paulo Ráday de eadem, Complurium I . Comitatuum Tabulae Iudiciariae Assessori Priniario etc. Dno mihi Colendissimo. Ludány.) VII. Keresztyén Professiónknak nagy hasznára született, Isten­ től arra rendeltetett ós a kegyelem által abban élő s annak előmenetelére erőlködéssel igyekező Tekintetes Oszlop Férfiú! Legyen hosszú ideig tartó, szerencsés és virágzó a kglmed élete, szívesen kívánom! Kglmed 22 Jan. Losonczrol költ levelét az extractusok acclusájával vettem sérelem nélkül. Látom, hogy le nem hűtt kglmedben az a buzgóság az Isten házához, mely volt ez előtt akkor, mikor kezén láttatik vala lenni a mi professiónknak az hatalmas Potentátok előtt lehető promotiója, melynek jelei hatalmas írásban vadnak mostan is az Ecclesia Instrumentomi között. Tudom jól a pesti Commissiókor lött harczait, és azután sok ízben tett próbáit. Látom

most közelebb szent igyekezetit, értvén amazt Judae v. 3. Legyen dicsőség az Istennek, erő és tekintet kglmednek. Mostan hirtelenséggel én a T. Espereseket egyben nem gyűjthetem, mind praejudiciumára eshetvén az az 1715 esz­ tendőben" edgyik articulusnak, mind az üdőnek keménysége és egyéb incommoditásai ellenzvén a Confluxust. Hanem én minden­ felé kiírok, erejéhez a V. Dioecesiseknek bekérem és ahhoz képest a közönséges szükséget concernáló költséget is elrendelem. Vettem vala ezelőtt kglmednek Debreczenbe expediált levele tenora szerint reánk repartiáltatott 300 ftokrol való akarattyát, mellyet mikor láttam, ez ment figyelmembe, hogy a közönséges kölcségnek mennyiségét is meg kell értenem, és annak a részekre való kiosztásának is minéműségét ne szenvedgyünk csupa Impositive, hanem elménk vételével való elrendelést. De elhiszem én, hogy kglmetekben az Isten lelke lakozik, mindazáltal szerettyük megérteni az egész dolgot. A mostani Legátióra kívántató kölcségben látom világosan az honoráriumot, mely 2000 aranyból áll; de már azon kívül szeretném speciíicatiót látni, hogy a V. Superintendentiát el ne rémíteném. Quantum ad me, totis viribus rajta leszek, hogy többé háládatlansággal ne vádoltassunk. Helvetiának Berna nevű városa conferált az afflictus Prédikátorok számára két ezer Tallérokat, melyeknek edgyik részét T. Tarczali uram kezéből percipiálta Méltóságos Praesidens Wesselényi István uram ő Excellentiája, és az erdélyi Püspök kezébe küldötte ; a többi hová lett ? nem érthetjük. Debreczen városa is romlása felépítésére percipiált egy részt; mi seculorum semmit sem. Isten házához való buzgósága edgyik részének tárcsa Uram kegyelmed, ha ennek végére megyén, mivel mi is abból a subsidiumbol ki nem rekedhetünk. Tudom T. Csécsi uram industriáját a Nemes Collegium javára; de ha tudósíttatik tőllünk a bernai Ven. Antistes, nyaka szegik a Collatumnak a nem egyenlő Osztály miatt. Kegyelmednek vagyon módja ennek kitanulására, és cum gratiarum actione venném erről való egész informatióját, mivel az ilyenből lehetne a Legátusoknak hamar segítséggel lenni. Coeterum: a Mlsgs Praesidens Wesselényi István uram eö Excellentiája nekem monda Sibón, hogy már kglmedet két levelében tudósította, kívánván in rebus Ecclesiasticis kglmeddel való szent Accordát, de még kglmedet meg nem nyerhette, talán a levelek eltévelyedtek. Keglmed tudósítását elvárom Böjt közép előtt, ha unalmas nem leszek. Ajánlom kglmedet és kglmedóit jó Istenem gondos őrizeti alá s maradok igaz jóakarója, szolgája Zoványi György mpr. Zilah 5 febr. 1730.

(Külczím: Perillustri ac Generöse- Domino Dno Paulo Ráday omnibus suis Titulis, Honoribus et Dignitatibus etc. colendissimo. Losoncz. — Hátirat: Ha Tekintetes Debreczeni Bíró uram expediállya ezen levelemet, köszönettel veszem.) VIII. Bizodalommal való Nagy jó uramnak ajánlom igaz köte­ les szolgálatomat kglmednek. Losonczrol még 12 Januarii datált levelét kglmednek csak negyed nappal ezelőtt T. Esperessünknek szólló és Volanter accludált ugyan kglmednek levelével együtt vettem szokott obligatióval. Felette későn jöhetett kezemhez kglmed levele, és azon okból nem válaszolhattam ekkoráig, melyről követem jó Uram kglmedet. Tegnapi napon Gralis Gyűllésünk levén, volt módom kglmed becsületes levelét, a kik jelen lehettek, azokkal communicálni és opiniójokat is vennem; kik is velem együtt mind illendőnek s mind szükségesnek ítéllik az szüretkor elrendelt követségnek fölmenését, és azon alkalmatossággal az újólag történt casusoknak repraesentálását. Olcsvári uramat igenis javalljuk, hogy ezen követségből elmaradna, és kérnénk ő kglmét az F. Udvarnál való vigyázásra és szükséges munka­ tételre ; Zoltán úr penig Balkó urammal Isten hírével csak mennének fel. Ezen Ns vármegye is maga dolgaiban két-három hét alatt Bécsbe felküldi Szakmári György uramat; ha kívántatnék több amazokon kívül, ő kglmét lehet mingyárt applicálni. De mediis én eleget szorgalmatoskodom, és ^valahol mit vihetek véghez, nem sajnálom, afmint hogy a pozsonyi ujabb dispositio szerint, pro Anno 1728 mind az ordináriumot, mind az extraordinariumot administráltattam is ezen magamra vállalt Tractusbol; tovább is azt igyekezem esztendőrül esztendőre beszednem ós fideliter administrálnom. De sajnálva kellett e napokban Patai uramtol értenem, hogy még ő kglme Abauj és Zernien vmegyei Tractusokbol semmit sem vehetett be, és reménysége is alig vagyon valamihez, hanemha mostani kglmed requisitiójához képest;*valamelly bort szereztethetne össze ő kglme, melyrül magam is e jövő Vasárnap szóllok ő kglmével, szándékozván mennem ő kglme látogatására. E tájon is a borbeli alamisnának szaporítása iránt fogok dispositiót tenni. Tiszt. Esperes Úrnak kglmed levelét megküldtem, már erőtelenkedvén ő kglme,';, hacsak magunk nem igyekezünk, nem sokra menünk ő kglme segítségével, de ő kglme fogyat-

kozását suppleálni fogjuk magunk. Mire segít Isten a költség szerzésében? fogom tudósítani kglmedet; és. ha mi kezemhez jön, Nagy-Győrbe Kocsi Mihály úr kezéhez küldöm, a hova az elmúlt héten is 134 ftot küldöttem, s ;Gsejtei uramnak azonkívül circiter 100 ftot küldöttem. Tegnap postán vészem ő kglme levelét, melyben írja hogy mentül elébb fölmegyen Bécsbe Kenessey úr intimátiójához képest; ezen kglmednek szólló két levelét accludálván levelé­ ben, hogy kgdnek megküldeném, azokat imé accludáltam. Magamat ezzel ajánlván nagy jó Uramnak tapasztalt affectiójába, kívánom szívesen hogy az Úr Isten ez új esztendő­ nek tovább folyását is áldja és szentelje meg kglmednek és egész úri házának, maradván Jó Uramnak, kglmednek igaz köteles szolgája Dőri András m. pr. Miskolcz 8 Febr. 1730. (Külczím: Perillustri ac Groso Duo Paulo Ráday de eadem, certorum I . Comitatuum Tabulae Iudriae Assessori Primario, Titt. Dno mihi colendissimo. Losoncz.) IX. Tekintetes Urunk! Az időnek megújulásával hogy az Úr Isten kglmedet egésségben és minden idvességes áldásiban újíttsa és erősíttse meg, szívesen kívánnyuk. A kglmed levelét de dato Januarii die 12-ma debito cum tionore et reverentia vévén, elméjét kglmednek megértettük, melyben kglmed kívánnya, hogy tisztünk és kötelességünk szerint keresztyéni vallásunknak édes Hazánkban tovább való fenn állhatása iránt tőllünk kitelhető Charitativum subsidiumunkat declarálnánk. Minden tehetségünkkel igyekezünk azon, hogy ezt a szent ügyet mind a mi kglmes Istenünknek irgalmasságának ajtaján buzgó könyörgésünkkel való szüntelen zörgetésünkkel, s mind pedig költségünkkel, a mennyire gyenge erőnk érkezik, segítsük; melynek exoperatiójára egybe is gyűltünk s munkások is vagyunk benne, hogy a mit collectálhatunk, azt debito tempore kézhez szolgáltassuk. De hogy e mi szent Dioecesisiinkre limitált egész summát mindenkor praesentálhassuk, együgyű Társaságunk azt fel nem vállalhattya, tapasztalván naponkint a népnek külső Facultásában való nagy fogyatkozását s egyszersmind azt is, hogy az Úrnak lelke az Híveknek szíveket az Istenes adakozásra s abban való buzgolkodásra hol nagyobb s hol kisebb mértékben szokta felgerjeszteni. Annyival is inkább azt magunkra nem vehettyük,

hogy mikoron ezen megnevezett ok miatt azon summát egész­ ben nem exsolválhatjuk, abbeli defectust vagy Restantiát raj­ tunk s utánnunk való successorinkon vagy maradékinkon praetendálhassa s desummálhassa valaki. Hozzáadván ezt, hogy ha az Úrnak lelke a szenteknek szíveket szabad akarat szerint való bővebb adakozásra felindítja, ha szintén a mi együgyű Társaságunkra limitált summát felül haladgya is az Isten dicsőségét promoveálni kívánó szíveknek alamizsnálkodása: készek leszünk in totum sine ullo defectu administrálni. Mivel pegig a kglmed írásából világosan meg nem érthettük, kinek kezéhez kellessék Nagy-Győrbe e sz. dologra rendeltetett költ­ séget szolgáltatnunk, ebben Uram kglmedtül informátiót kívá­ nunk. Ennekfelette hogy kglmed kívánta mind az T. Szeremlyei György és T. Kenessei István Uram leveleinek extractusát velünk communicálni: sz. Társaságunk az Úrtól igen kedvesen vette, s kéri is kgdet nagy becsülettel, ennekutánna is ha mi oly bennünket megörvendeztethető dolgok occurrálnak, ne ter­ heltessék kglmed értésünkre adni. Ezekkel ajánlván kegyel­ medet jó Istenünknek kegyelmes gondviselésébe Szerelmesei­ vel együtt, maradunk kglmednek az Úrban legkisebb igaz jóakarói s a szenteknek egyességében legkissebb Attyafiai a borsodi sz. Társaságban levő Református Tanítók és azok Inspectora Szakolyai István Senior. Datae ex Consistorio Ecclesiastico S. Szent-Péterini celebrato. Anno Dni 1730. 9 februarii. (Külczím: Spectabiii Perillustri ac Grso Dno Paulo Ráday, — Inclytorum Cottuum Neogradiensis Pest-Pilis et Solth etc. Primario Tabulae Iudriae Assori, Ecclae Sangvine I . C. redemtae Lossoncziensis Curatori, Dno et Fautori nobis observandissimo. Losoncz.) X. Kiváltképpen vatónagy jó Uramnak alázatos köteles szol­ gálatomat ajánlom az Úrnak. Nem kétlem utóbbi levelem, mellyet pro certiori transmissione Dőri András uramnak accludáltam vala, az acclusákkal edgyütt kezéhez ment az Úrnak. Miólta ide föl vagyok, azulta semmi bizonyos nem hallatik, mikoron lenne Miniszterialis Conferentia, és mikoron fordulnának elő Commissionalis Actáink; úgy eshetik, hogy hamar időn elől vétetődnek, úgy ismét hogy továbbra haladhatnak. In omnem eventum úgy méltóztassanak az urak disponálni, az mint ítélik legjobbnak följövetelek iránt.

Az régen hereáló Instantiáinak promotiójához kezdvén, azokra való resolutio iránt még jó szót sem vehetek, csak az tovább való várakozásra igazítanak; mindazonáltal tovább is meg nem szűnöm a sürgetésektül. Örömest venném az úr parancsolattyát s tudósítását,'előbbi leveleim is mentenek-e kezéhez az úrnak, vagy sem, tudhatnám ? s várnám az úr Grátiájábol restantiaim complanatióját is, úgy mostani esztendőre obveniálandó obtingensemnek valamely részét, hogy subsistálhatnék ide föl; másként ha succursus valahonnan nem jön, sokáig ide föl sem subsistálhatok. Coeterum kívánom az Úr Isten az urat úri házával együtt sokáig szerencsésen éltesse, s maradok alázatos köteles szolgája Csejtey Sigmond. Vienna 11-a Februar 1730. (Külczím : Spectabili ac Groso Dno Pauló Ráday de Ráda, plurium I . Cottuum Tabulae ludriae e Primariis lurassori, Titt. Dno et Fautori mihi Colendissimo. Per Posomium — Rudno — Neosolium, Lossoncz. 4/X f.) XI. Kiváltképpen való stb. Losonczrol 10 praesentis nekem írott levelit az Úrnak alázatosan vettem. Minthogy az Úrnak is opiniója oda czéloz, hogy az oda alá tett rendelés szerint azon böcsületes Úri emberek pro Gratiarum Actione jönnének föl s ezek által mintegy út nyittatnék (Jegyen az úr s több jó uraim bölcs teczése szerint, de csekély ítéletem szerint bár elébb már ez meges­ hetett volna; és most már, az midőn — jóllehet még elől nem fordult — minden bizonyosan úgy értyük hogy Ministeriális Conferentia mihelest lészen, azonnal Commissionális Actáink dolga elő fog vétetni, oly úri subjectumok lennének jelen, az mellyek az Commissionális Actákban is versátusok et in omnem eventum et rerum circumstantiis mit köllessék cselekedni s elkövetni, végbevihetnék. Az ugyan nehéz hogy az más részrül nincsen kivel — az Úrnak Hellenpach úr ő nsga helett még más nem Constituáltatván — correspondeálni s egyetérteni; Jeszenák János uramat, most ide föl levén, sürgettem ez dolog­ ban, s míg más rendeltetik, az Úr Jeszenák Pál uramat tudósíthattya s lehet ő kglmével correspondentiája. ítélem ő kglmek tettek rendelést maguk részekről kik jöjjenek föl, az midőn elölvétetnek a dolgok; mi leszünk azonban vigyázassál és mihelyest bizonyost* érthetek kezdete iránt az ^munkának in Conferentia Ministeriali; azonnal alázatosan fogom notificálni 5

f

az úrnak. Reméljük nem halad sokára mert már harmadszor hozta elő ő Felsége Cancellarius úrnak s már az farsangi napok is elmúlván, hamarább megeshetik. Én az előbbeni restantiáim iránt contentáltattam, hanem az tavalira ft 500, és az ideire járandó hátra vagyon, aláza­ tosan kérem az urat, méltóztassék ugy disponálni, hogy uraimék följövetele alkalmatosságával lehessen ex integro contentatióm: ebbeli hozzám contestálandó affectióját s grátiáját alázatosan mind az úrnak megszolgálnám s mind továbbá az közügynek csekélységem szerint való promotiójában fáradozván demereálni igyekezem kívánván ezzel az úr Isten sokáig szerencsésen éltesse az urat maradván alázatos köteles szolgája Cseytey Sigmond m. pr. Viennae 22 Febr. 1730. (Külczím az előbbeni.) XII. Eleitől fogva való nagy jó Uramnak. Ajánlom mindenkor tartozó igaz kötelességű szolgálato­ mat. A szükséges felmenetel iránt írott második úri levelét is szokott igaz obligátióval elvettem uagy jó uramnak, az elsőre is válaszoltam; de annak utánna is irtam, hogy mi alkalmasint együtt levén úgy beszélgettünk mind az pfundi gratiarum actiót először, s mind az után dolgaink folytatását véghez vihetnék una fidelia felmenendő egyrendbeli Atyafiak a kölcség compendiumára nézve is, az mind annak principaliter való folytatása hogy magára assumálná T. Nzts Dőry András sógor uram, ezen földrül, sokat disponáltak votna, de ő kglme sok helyes mentségeket proponálván maga részéről, Olcsváry Sigmond uramat kértük. 0 kglme nem különben mentegetvén magát, az gratiarum actiora ugyan készségét offerálta, de oda fel való múlatását lehetetlennek előttünk declarálta. Ugy osztán nyugottunk azon meg (Zoltán Uram jelen levén) ha ugyan kell ott mulatni; tudván azon kívül is, az Augustana Confessión levő Atyánkfiai közül érdemes subjectumok adhibeáltatnak, mind azért s mind penig hogy az Commissio Actái folyása alatt Máriássy László uram fent lakott, söt Diariumomat egészen ő kglmével Írattam, másként is ifjúi idejéhez képest szép experientiája van s conceptusa is alkalmas: egyező akarattal ő kgl­ mét kértük. 0 kglme is ugyan mentette elég rationabilitással magát, de ugyancsak utoljára resolválta elmenetelét. Úgy mind­ azonáltal, hogy ezen dolgot mégírjuk nagy jó uramnak az Úr­ nak, s onnan való válaszvételhez alkalmaztathattya megírt

Máriássy uram magát, az mint én ezekrül levelemmel udvarlottam is. Hol tébolyog levelem, nem tudom. Debreczeni Bíró uram is szintén nálam levén akkor, offerálta magát bizonyos kölcségnek szerzésére ő kglme, csak adnám tudtára mikor fognak indulni és hova transponálja azon viaticumi kölcséget. így levén a dolog mi mind onnan vártunk. Az alatt veszem sógor Dőry András uram levelét, accludálván Csejtei Sigmond uram ő kglmének írott levelét is, melyben írja ő kglme, nem láttya szükségesnek mostani Bécsbe mene­ telit Atyánkfiainak, hanem ha reassumáltatnának a Commissio Actái. Ezen tenorú ő kglme levelét nem csak nekem, de egy­ nehány jó Uraimnak itt körül megküldötte Dőry uram; mind­ azonáltal látván annak szükségit, az mint Tályán az urak determinálták, Zoltán István és Balku uram felmenetelét én urgeálnom el nem mulasztom. Ugy hiszem, mint ezen acclusájában is declarálja Zoltán uram, rövid ideig való fent lételét kész véghez vinni ő kglme, s Máriássy uram sem denegálja azután, ugy vélném. Balku uram mire resolválja magát, nem tudom. Az bizo­ nyos hogy egy becsületes Istent félő s vallását szerető becsü­ letes ember, de in sinceritate írom, nem szokott ő kglme oly helyeken való járásra, annyival is inkább dolgok folytatására. Bár Tályán mondotta volna meg ezt a ki Qualitásit ismerte ő kglmének. Távol legyen máskint legkissebb sérelmére irnom, de tudom miként kell ott, kivált ily dologban szólni és magát embernek alkalmaztatni. Olcsváry Sigmund uramnak szólló acclusát megolvasván, leragasztottam s magam is mellette írtam, s ő kglmét adhortálva expressusom által el is küldöttem. A kölcségre való subsidiumban igen meghidegettek, kivált ezen Hegyalján, bora is kevés, az is sovány termett, igen vékonyan adnak. Némelyek ugyan bort Ígértek, de azt is pénzzé hamar nem tehetem, korcsomán is igen ócsó; mindazáltal distractiójának módját feltalályuk. Tiszán túl is leszen valamely kevés kölcség Szúnyog István uramnál; itt is szorgalmaztatom tovább is, noha Isten láttya az nógatáson nem mult. Magamat tovább is úri favorába ajánlom és maradok nagy jó Uram­ nak elkötelezett igaz szolgája Patay Sámuel m. pr. Báy 3" Mártii 1730. a

(Külczím: Spectabili a Groso Dno Paulo Ráday de eadem Complurium Inclytorum Comitatuum Tabulae Iudiciariae Assessori Primario. Titt. Dno mihi Colendissimo. Ludány.)

XIII. Megtapasztalt Nagy jó Uramnak. Igaz kötelességű Szolgálatomat ajánlom. Az úr e kegyelme nekem írott s T. Sógor Ujhely Sándor uram által kezembe devéniált úri levelébül értem, minemű okokra nézve kellett azon bécsi Gratiarum actoria kövecségnek ennyi üdőre halad­ nia ; mostan peniglen Bájon (Patay Sámuel eöcsém uram fele­ ségét haza hozván) alkalmas számú református úri Rendek jelen lévén, az említett követségrül praesentiámban mutua consultatiot tartottanak, tandem csak abban nyugottanak meg, hogy praecisi ezen köszönet effectuatiójáórt kövecséget felküldeni nem szintén rendin esnék, mivel Felséges Urunk hozzánk mutatott kegyességét már régen meg kellett volna köszönni, és igy socordiánkért magunkat megítéltetnénk. De ha szintén menetelünk helybe hagyódott volna is, vagy ennekutánna is szükségesnek ismertetnek: teczett az Uraknak — pregnáns ratiókra nézve Balku László Uram elmaradása. En azon becsöletes úri embert nem láttam, csak mákso felőle tett Resonományját irom: teczett inkább az Uraknak ezen köszönet azon becsületes Deputátusoktol connexive et deductive mennyen véghez, az kik az Commissionális Acták revideáltatván, az dolgok kimenetelére fognak vigyázni; az mint hogy Sógor T. Olcsvári uram is ottan levén, bizony sokat adhortáltatott ezen munus acceptatiójára, de ő kegyelme per absolutum magára nem vállalván, Máriássi László uram kéretett, az mint hogy ő kglme magát nagy későre resolválta is úgy, hogy ő kglme mellé Losoncz tájárul valamely becsületes eruditus ember annectáltassék. Bizonyos vagyok az ottan tett determinatio szerint mind Sógor T. Patai Sámuel, s mind Dőri András Uraimék az urat mind ezekről fuse tudósították. Én ugyan Máriássi László Uramat mindenben respectálom, de meo tenui videre, ha ugyancsak elővétetődnek az Commissionális Acták, mostan kénének egyszer, ha valaha kívántattak az subjectumok, tani Iudicio quam authoritate graves, hogy maradókinktul is ne Culpáltatnánk mert az hova mostan dül dolgunk, ottan fog maradni; az iffijak csak azért accomodáltatnának, hogy munkához szokván, az öregektül tanulván jövendőben hasznosan szolgálhatnának. Ezek így levén, ha tovább is fog az Uraknak teczeni, hogy Urunk kegyelmes­ sége megköszönésére felmennyünk: én valamint magamat Tállyán declaráltam, mostan is azon Resolutióban vagyok, elme­ gyek, et quid quid in me situm est, kész vagyok az Úrnak teczése szerint cselekednem, csak vehessem nagy jó uram

tudósítását. Mellyet az midőn kérnék, csekély személyemet úri favorába devoveálván maradtam igaz kötelességű szolgája Csé­ péi Zoltán István. Székely 24 Febr. 1730. (Külczím: Spectabiii ac Groso Dno Paulo Rádai, certorum I . Cottuum Sedis Iudiciariae Assori, Dno et affini mihi Colendissimo Ludány vei Losoncz.) XIV. Nagy Jó uramnak' az Úrnak. Ajánlom tartozó igaz köteles szolgálatomat. Minemű bajoskodások érkezett légyen Füredi és ott körül T. nemes Heves vármegyében levő eklézsiáinknak, az mint hogy ő kglmek expressus becsületes követ Attyafia meg fogja mondani, és a Felséges Locumtenentiale R. Consilium parancsolatjábul is nagy fent kiteczik: azon okon bő declaratióval nem kívánom terjeszteni, hanem egyedül szükségesnek ítéltem repraesentálnom azt, hogy én mindkét rendbeli Atyánkfiait fölmenetelre urgeáltam, de mindenik mentegeti felmeneteltől magát, kivált ott valú mulatástól. Én urgeálom mostan is, kivált ezen matéria előadván magát az Istenért induljon hacsak kettő is ő kglmek közzül. Minékünk ugyan igen jónak teczenék mind az kölcsóg ff szűk voltához képest, mind az Subjectumok nehezen való mene- £ telekért mindkét dologra két becsületes Atyánkfia indulna, akár melyik resolválná magát; de a mellé igen alkalmatosnak ítélnénk itt Máriássy László uramat, minthogy ő kglme múlathatna is, experientiája s szép qualitása is vagyon, üdővel is sokat szol­ gálhatna, arra született s vallását szerető subjectum levén, másként is innen épen nehezen találunk arra alkalmatos sub\ jectumot, mert minden vonogattya magát. Elvárom azért mennél elébb úri teczése iránt való tudósítását. Füredi uramóknak javallottuk, haszontalan kölcsóget tesz­ nek Privatus emberek küldésével, módját sem tudja miként s hol kell kezdeni, inkább kárt mint hasznot tennének; jobb ezen köz folytatásra concurályanak, a hol specifice ő kgylmek dolga is fog folyni. Már alkalmas kőcség ment Dőry uram kezéhez, Debreczenbül Rhf. 200, Hajdú városokrul 160 ft, innenf is oda diri­ gáltatom valamit szedhetnek, van is már készen. Mi Debreczeni Bíró urammal együtt levén, dirigáltuk pro majori directione habenda, Füredi uraimékat az úrhoz. Várván azért mennél elébbvaló válaszát, magamat úri favorába aján­ lom s maradok állhatatos igaz szolgája Patay Sámuel. Raptissime Tokaj 15 Mártii 1730. ág

(Külczím: Spectabiii ac Groso Dno Paulo Ráday de eadem Plurim. Inclytorum Comitatuum Primario Tabulae Iuditiariae Assessori etc. Ludányvel Péczel.) XV. Kötelességgel való szolgálatunk ajánlása után. Hogy Isten szerencsésen éltesse Tekintetes nagy jó Urun^kat szerencsénkre és Patrociniumunkra, szívesen kívánnyuk. ,J|ém kétlyük hogy mostani alkalmatossággal való megháboríttatásunk az Úrnak kglmednek valamely részben hírivei ne -Ij^olna; mindazonáltal hogy bővebben való tenorát értse az úr, ^kívántuk levelünkben conferálni és bölcs opinióját mink is |í elvárni. Anni currentis 12 Februarii Kozma Boldizsár Processualis szolgabíró úr minden rendbeli czéhes embereket Iurátussival az városházához compellálván, az többiek között minket is Evangelicusokat cont'remálni láttatott, hogy tudniillik: két czéh if egy városban ugyan egy mesterségben valóknak nem lehet. , -\ Kihezképest támasztottuk magunkat F. K. Királyunktul 3-dik Ferdinándustol eő Felségétül adatott Privilégiumhoz, mellyet \> eleink edgyütt Catholikus uraimókkal szerzettek, és az meg­ szerzés után egy időben kétfelé váltanak az Confusiónak eltá­ voztatására nézve ; az mint hogy sok időktől fogva ő kglmektől minékünk semmi rövidségünk nem volt, sem pedig ő kegyei­ i g é n e k n e k mi tőlünk, hanem fellyebb enotált napon ellenünk az V á r o s h á z á n á l insurgáltak erőssen, protestálván in simplici per­ sona, hogy soha két czéhet nem ismernek; holott Szolgabíró uram előtt magunkat expectoráltuk, relegált pedig Szolgabíró uram az következendő Ns Vármegye Gyűlésére, úgymint ad diem 28 februarii. Holott is dolgaink ujabban folytának az Sedrián, az Privilégiumot Originálban felatták Catholicus uraimék; minket is kinsztettek pedig hogy az Párt adgyuk fel, de nem cselekettük, hanem az nálunk való Párnak párját be­ adván, visszahajította az Ns Sedria, holott jól tudta hogy minden punctum okban egy gyes legyen, untattak sokat hogy •í adgyuk azon Privilégiumnak minálunk levő Párt, az mely azelőtt kezekben volt ő Nagyságuknak, melyet ugyan nem cselekettünk. É s ez így levén, második napra terminált az Ns Sedria, hogy tudniillik mindenekbén magunkat plenarie resolvállyuk avagy pedik az Artikulusokhoz tartsuk minnen magunkat. Az 30-dik art. pedig azt tartya, hogy ha mester­ ember meghal, tartozik az czóhmester 8 szövétnekkel egy gyíra viaszszal stb, hogy tudniillik szövétnekkel mind az ő Egyháztörténeti Adattár.

2

halottyokat s mind pedig az mienket temessük. Az 31-dik artikulusban így vagyon, hogy sz. Lőrincz martyr napján, sz. Anna asszony napján és Dorottya asszony napján misére járjunk és hitünkkel ellenkező több czeremoniákra. Mint az articulusoknak punctumi tartyák, adigáltak, hogyha — úgy­ mond — ezeket nem cselekeszszük, tehát az Czéh nélkül elleszünk. Kihezképpést magunkat resolváltuk, hogy mi semmi lett úttal-móddal azt nem cselekeszszük, és resolutionalis leve­ lünket beadván, támasztottuk kglmes K. Királyunk ő Felsége 1726 esztendőben emanált Parancsolattyához, hogy ő Felsége minket arra nem adigál, sőt az mint is mi Helveticusok és Augustánusok az mi hitünkkel ellenkező cerimoniákra semmi lett úttal-móddal ne adigáltassunk, mely Parancsolatot ő Fel­ sége minden birodalmában publicáltatott. De ezzel semmit nem használhattunk, mert ő Nagyságok F. Consilium Regiumhoz vagy parancsolatjához tartván magokat, executióba kívántak venni, melyhezképpest kértük alázatosan hogy adna az Ns Sedria respiriumot. Nem különben protestáltak földesurainknak Plenipotentiariusi hogy kára az földesuraknak ezen dologból ne következzen ugyan semmibe ment, hanem Nemes Bajtsi Sámuel uram sok disputatiója után kér respiriumot ekképen: hogy egy privátus malefactornak ad az Tts Törvényszék respiriumot, miért hát annyi becsületes embereknek nem ad? ezt consideratióba vévén respiriumot adott az Ns Sedria ad Diem 20 praesentis. Már tovább mely szerint teszünk, nem tudgyuk, hanem kérjük iterato is az Tttes urat, hogy bölcs Opiniójával méltóztassék értetni, vagy pedig Ns. gr. Forgács János ő Ngyságát informálni, hogy földesúri authoritásával méltóztassék protegálni. Az midőn pedig erősen astringáltattunk, hogy scripto resolvállyuk magunkat, ím ez szerint resolváltuk mint írásunkból az Ttts úr megláthattya. De ceteró az Úrnak kgtmednek maradunk közönségessen Gyöngyösi sze­ gény együgyű alázatos szolgái. (Szabók). Datum Oppidó Gyön­ gyös Ao 1730 Die 15 martii. (Külczím: Perillustri ac Groso Dno Paulo Rádai Inclyti Cottus Nogradiensis exprimariis Assessori. Losoncz.). XVI. Nagy jó uramnak az Úrnak ajánlom engedelmes szol­ gálatomat. Hogy eddigis az urat itten folyó dolgainknak Circumstantiájárol nem tudósítottam ez az oka: hógy mingyárt Januarius-

bau örömmel értettük az Úrnak közinkbe leendő jövetelre feltött szándékát, és a szerint óhajtva vártuk mindennap szeren­ csés megjelenését, mely szándékában interveniált fájdalmas impedimentumitul hogy Isten az urat megszabadítsa, kívánom, A kiskőrösi dolgot az a gonosz rátóti ember öt ember­ nek condemnátiójával sokaknak 150 pálcza s a communitásnak 400 ft büntetésével végére hajtotta, mellyet ma repraesentáltunk egynek-másnak, de késő reménység a Consiliumnál. s a Processus penig pro revisione ideküldetett. Mi a Commissariusok előtt (kiknél részünkről ugyan magam voltam) dolgainkat s particularis gravameneinket, s ugy a Clerus gravamennyeire való replicánkat is repraesentáltuk. Reménlyük, midőn dolgainknak súlyosabb folytatása előkerülend, az Úrnak psentiájával is megörvendeztethetünk, melyet a midőn Örvendetesen érni kívánnék, maradok enge­ delmes szolgája Gyürki István m. pr. XVII. Bizodalommal való nagy jó Uramnak ajánlom köteles szolgálatomat kglmednek. A közelebb elmúlt napokban ezen nemes vármegyének extraordinária Törvényszéki levén, propter interressentiam Tabulae Assessorum más nemes vármegyekbül kellett Convocatus becsületes emberekre szert tennünk, annak alkalmatos­ ságával jelen levén Szúnyog István és Ferencz uraimék, Olcsvári Sigmond és Zoltány István uram, beszélgettünk arról hogy az Tállyai conclusum szerint pro gratiarum actione kívántatnék más valakit felküldenünk ő Felségéhez, minthogy Zoltány István uram akkor is conditionate vállalta föl azon követsé­ get ; most már absolute resolválta föl nem mehetését, mivel a Nagyasszony Zoltán Istvánnó asszonyom az erőtlenség miatt naponként kezd declinálni. Resolutióját ő kglmének megértvén, kértük Vay Ábrahám uramat azon követségnek felvállalására, resolválta is ő kglme magát, úgy mindazonáltal, hogy indu­ lása sokára ne maradgyon, mivel tovább-tovább mind nagyobb dolgai fognak ő kglmének következni. így levén a dolog, kívántam kigyelmedet tudósítani sietséggel, tetczik-e ^kglmed­ nek most hamar az ő kglme indulása vagy nem. Ő kglme mellé hogy más becsületes embert is rendelnénk, talán nem szükséges, mivel Szathmári György uram nemes vmegye követ­ ségében csak ezelőtt harmadnappal indult el, Szepessi József uram is Bécsben vagy Pozsonyban leszen, s hárman ezen jdolgot végbe vihetik, költséget is ő kglmek iránt nem kelletik

tennünk, Vay Ábrahám uramnak penig itt körülöttem levő három vagy négyszáz forintbul — csak tudósítását s tetczését érthessem kglmednek quid et quantum — lehet subsistentiájára adni. A mint feljebb írám vagyon kezemnél circiter 400 ft Debreczen városátul és a Hajdú városoktul, mellyet most Szathmári György uramtul föl lehetett volna ugyan küldenem Győrbe, de az Atyafiaknak úgy teczett, maradgyon kezemnél addig, míg a Commissionális Acták sem assummáltatnak és arra követség nem expediáltatik, hogy akkor fundus nélkül ne maradjon azon becsületes követ, mert valóban lassan adakoz­ nak az emberek; de azt Csejtei Uramnak is nehéz várni, noha már szürettől fogva én ő kglmének küldöttem többet kétszáz ftnál. Eziránt is mi tetczik kglmednek elvárom tudósítását, csak megtartsam-e magamnál vagy külgyem azon pénzt. A bor szedésben e tájon, úgy annak distractiójában is meglehetősen procedálnak. Patay Sámuel uram ő kglme is írja, szereztetett edgynehány hordó bort, ha mind ezek bejönnének kezemhez, reménlem reá telnék vagy 600 ftra ezzel edgyütt. A forrai templom dolgát elhiszem hallhatta kglmed, brevibus én is tángálni kívánom. A kassai bíró jure Dominatus Terrestris elfoglalván a szegény lakosoktul, subsequalt 8 psent. nemes Vmegye Gyűlése Encsen, mely gyűlésben Sajgó úr vice Ispánnak surrogáltatván, instáltak a forraiak hogy magistratuáliter reponáltassanak elfoglalt templomukba. Á vármegye Consentiálván exmittálni is kívánták Sajgó uramat qua surrogatum; ad restitutionem nem akarván magát resolválni, cum honore deponáltatott ós Puki András Uram surrogáltatott helyébe, a ki is ex officio Processualis Catholicus Szolgabíró­ val kimenvén, commissióját effectuálta, a templomot vissza­ foglalta és resignálta a forraiaknak, cum quali eVentu ? csak Isten tudgya, noha csak volnának edgyesek, nem kellene semmit is félni. Haec pro notia. Mindezekről a midőn geminá informátióját elvárnám kglmednek, kívánom az Úr Isten éltesse szerelmeseivel edgyütt klgmedet friss jó egésségben, maradván igaz köteles szolgája Dőri András m. pr. Miskolcz 23 mart. A. 1730. XVIII. Nagy jó Uramnak kedves Bátyám Uramnak kglmednek. Ajánlom igaz kötelességgel való szolgálatomat. Mit írjon Sógor Patay Sámuel uram nekem, accludálom valóságos massát nagy kötelessen. Nagy Péter uram minemű Conceptust hozott

hozzám (kinek szólló legyen ugyan nem tudhatom), melyben is forrai templom foglalásával causált mindkét részrül való actusok bőven leíratnak, azt is ezen levelemben megküldöttem. Dőri urammal communicáltam, ő kglme is egy opinióban vagyon. Mellyekre nézve ámbár lettének volna momentosa ratióim excusatiomra, és helyes okaim recusálásra: de jó Uraim dispositiójoknak — tekintvén a czélt — contraveniálni sem akar­ tam, hosszas ideig való fen múlatásban módom nem lévén, kevés ideig való felmenetelre magam resolváltam s úgy egyez­ tem meg Nagy Péter urammal, hogy edgyütt innen 24 ,Currentis meginduljunk Pest felé, honnan is némely Causáinkra nézve két-három napok múlhatatlan töltése után vegyük utun­ kat fellyebb. De minthogy egyikünknek sincsen tellyes informátiója a dolgoknak folytatása módgyárol: jó uram kedves Bátyám uram által kívánnánk mindketten informáltatni és manuductiója szerint Isten segítségével a dolgokat incaminálni. E végre ha kglmed péczeli úri házához fordulván ottlétéről tudósítani méltóztatna, azonnal alázatosan udvarolni el nem múlatnánk; hogyha pedig mostanság abban mód nem volna, kérem nagy obligatióval, bölcs sentimentumával s manuductiójával bennünket útba igazítani s instruálni méltóztassék. Ludányban is udvarolni nem sajnállanánk, de oda Pestrül, s kivált onnan osztán Pozsonig vagy Bécsig fogadandó Vectura szerzésének difficultássa terreál bennünket. E mellett reméllem jó Uram kglmed méltóztatik Kenessei úrnak, Csejtei uramnak és a hova bölcsen adveniálni fogja, írni. Nagyon szükségesnek ítélném csekély elmém szerint, ha Kenessei uram felmehetne s ott megegyezhetnénk, mind esmeretségére s abbul követ­ kező accessus facilitatiójára, mind pedig mint egyebekben, úgy ebben is nagy experientiájára nézve, reméllem is vallá­ sához való szeretetiből hacsak kevés időre is felrándulni — ha ő kglmének kglmed írni méltóztatik — nem fog sajnállani. Mi ugyan tellyes tehecségünket — a mint is tartozunk vele — azon Instántiáink consequálhatására consecráljuk: de circumstantiáliter folytatásában experientiánk nem levén, bölcs úri ítéletire hagyom kglmednek, kívántatnék a k i praeeálna, talám mellette mi sem töltenők haszontalan az időt. Mellyekről is midőn úri válaszát praestolálnám, magamat úri affectiójába s atyafiságába ajánlom és változhatatlanul maradok kedves Bátyám Uramnak nagy jó Uramnak elkötelezett szolgája igaz Attyafia Vay Ábrahám m. pr. Solcza 13 Április 1730. a

(Külczím : Spectabiii Groso Dno Paulo Ráday de eadem, certorum I . Cottuum Tabularum Iudriarum Assessori Primario. Ludány).

XIX. Bizodalommal való kedves Sógor Uram! Minemű Impetitiója legyen Nemes Ábauj vármegyében vallásunk dolgainak, és miként akarják veszedelembe hozni mindazokat, valakik igasságosan kivánnyák oltalmazni dolgain­ kat ? Felséges királyunk kegyes Resulútioja szerint hogy min­ denek in Statu eo, in quo ante et sub Commissione Pestiensi voltának, maradgyanak — allaboráltak : levelem megadó kedves Atyánkfia szóval bővebben proponálni fogja. Énnékem azért teczenék édes Sógor úr — több jó uraim is az mint hallom már azon megnyugott — hogy kglmed semmit is ne múlatna, hanem egyenessen venne uttyát a Felséges udvarhoz, és onnan is Nagy Péter vagy Nagy József uram (a ki mindenik alkal­ matos subjectum) kglmeddel együtt menne fel, una fidelia mind több injuriáinkat s mind ezt repraesentálhatná és orvo­ solhatná kglmetek; s ugy az Commissio Actái mostani folyá­ sára s Ministeriális revisiójára, és azt követő királyi Resolutiójára is vigyázhatna. Sőtt Felséges Urunk Dioetan luramentum modificatiója iránt nyújtott Atyai kegyelmességét is personalis audientián megköszönhetné. Mely dolgoknak útba való igazí­ tására ha praevie mind T. Ráday s mind T. Kenessey Uram­ nak írna, ugy reménlem Kenessei Uram szokott dexteritássa s vallásához való szeretetitül viseltetvén Bécsbe is felrándulna. Nem különben Csejtei Sigmond úr, Kuncz úr penig Bécsben van a hová is kellene szállani kglmeteknek pro compendizandis expensis. De Posonyban is kellene Jeszenák és Sitkovszky ós Bél uramókkal szólni de modo agendi; máskint ha az sok consultatióban töltyük ithon az időt, Periculum in Mora, Sógor Dőri András uramnak siető alkalmatosság miatt most nem írhattam, tudom közleni ezen levelemet nem terhel­ tetik. Az expensák — mint közjóra — együtt adattatnának kglmeteknek említett Sógor uramtul. Itt is már alkalmasint ajánlották magukat, van is valamely becsületes embereknél, annak is által tétele iránt írtam. Recommendálom azért szívére ezen matériát kglmednek, maradván kedves Sógor úrnak elkö­ telezett igaz szolgája sógora Patay Sámuel m. pr. Raptissime Bay 8- April 1730. P. S. Minthogy kglmeddel Nemes Abauj vmegyéből fog felmenni egy becsületes subjectum, a mint Bárczai László uram opiniója is tartva : azért mindkettőjöknek kglmeteknek ott kell expensákra való viaticumot és subsistentiára pénzt venni Sógor uramtul Miskolczon. ;

a

XX. Bizodalmas nagy Jóakaró Uramnak, kegyelmednek. Ajánlom kész kötelességgel való szolgálatomat. Leikünkismeretit sértegető s veszedelmünket czélozó gonosz intentiók támadván ellenünk, hogy ne praeoccupáltatnánk és míglen az iránt magunkra vigyázó médiumokat elkövetnénk is, kénszeríttettem kglmednek dolgainkat revelálnom. Elmúlt martius havának nvolczadik-kilenczedik napján Encs nevű vármegyénkben levő helységben Generális gyűlést tartván ezen Tettes Nemes vármegye — melyben én ugyan jelen nem lehettem —, midőn Deputatussát pro repartitione Portionalis Quanti elrendelte volna, annak elaboratiójára részenkint megoszlott és külön-külön helyeken más napon abban fáradozott: ezalatt Nemes Kassa városának szomszédságban levén Encsnek Forró nevű faluja, melyben vallásunkon levő szegény emberek lakván, maguk templomocskáját csendesen bírták vala és szabad exercitiumok akkoráig meg volt, kassai feőbíró Vancsai István, és fürmendere Lehoczki János uramék ő kglmek, Török István nevű sepsi plebánus, másként ezen Dioecesisnek Vice Archidiaconussa által kívánván említett templomokat elfoglalni, egy becsületes Plebánust odavivén s az községet mint jobbágyaikat előhívatván, nagy fenyegetődzéssel s rémítóssel (készen levén a pálczák is), virtute Iuris Dominális et Pátronatus, az kulcsot kézhez hozni parancsolta; addig penig valamely lyukon embereket behajtatván, belölrül az ajtót kívánta felrontatni, az kulcsa penig kintelenségböl mély éczakának idején megérkezvén a Mater Ecclésia Prédi­ kátoraiul, felnyitották és vi et potentia mediante el is foglal­ ták és az említett Plebánust titkosan instellálták. Ez meglévén, negyed napra ujabban azon Generális gyűlésnek continuátiója beáll hogy a Deputátusok munkája relátióra mehessen, melynek continuatiójával az megnevezett forrai református Ecclésia maga alázatos Instantiáját ily violentiáért Nemes Kassa városa ellen beadta, kívánván Vice-Ispánját Szolgabírájival együtt exmittáltatni e végre, hogy ő Felsége kegyelmes parancsolattya e Commissiója ereje mellett (mely is már régen minden Nemes Vármegyékben publicáltatott) erő­ szakkal elfoglaltatott templomocskájokat authoritate Magistratuali reexequaltassa. De akkori surrogatus Vice-Ispán Sajgó János uram (az ordinariusunk betegeskedése miatt elkelletvén menni Cura alá) retinenter magát az exmissiónak opponálván ki nem ment; hanem ő kglme helyett Puki András uram denomináltatott, és három szolgabíróval együtt az exmissio

szerint azon forrai templomot reexequálta, melyről in instanti relatiót is tettének az egész Nemes Vármegye előtt. De az Catholicus Status felzendült és solenniter protestált az executió iránt, s ezzel azon Gralis Congregatio dolgait elvégezvén eloszlott. De azoltátul fogva az Catholicus Status minden machinatiókat gondolván, nem kicsiny veszedelmünket munkálódja az ott levő felséges Instantiák előtt informátiójok által ; mellyet hogy nomine collectivo aut Comitatus folytathassanak, tegnapelőtt Ordinarius Vice-Ispánunk ő kglme Kassán főbképen az mint által adták csak ezen okból Particularis Gyűlést tar­ tott, és Nemes Vármegye nevével felséges Regium Consiliumnak, ugy a felséges Magyar Cancelláriának is, és fő Ispán úrnak ő Excellentiájának íratott, oly expositióval declarálván ezen Actust, hogy Nemes Kassa városa jure Patronatus et Dominali forrai jószágában Plebánust inducálván, minthogy templomuk pusztán állott, suo modo et ordine nomine contradicente occupálta és Plebánust is installálta; mellyet az Refor­ mátusok és Lutheránusok elméjekre vévén, azon forrai lako­ sok neve alatt Instantiát koholtának földes uruk ellen és subrepticie becsúsztatván publicáltatni kívántának, mellyet az Vice-Notarius elolvasván conclamáltanak és felzendültenek hogy exmittáltassék az Vice-Ispán pro reoccupatione; de az akkori Surrogatus V.-Ispán és Catholikus. Status solenniter protestált és nem accedált. Non obstante mindazonáltal az Reformátusok és Lutheristák Vice-Ispánt tevén maguknak, tumultuarie et Armata manu contra tenoréin Articuli 30 Anni 1715 az templo­ mot nemcsak reoccupálták, erővel vervén le a lakatot: hanem embereket is cruentáltanak. Mivel pedig ezen Actus vagy reexecutio csak Privatorum quorundam voluntate esett meg, és nem Vármegye megegyező tetszésével: azon okbul méltóztassék mind az felséges Consilium, s mind az felséges Cancellaria, juxta benignas Caesareas Regias explanationes kegyes parancsolatot adni, és azon cselekedetet vagy reexecutiót animálni. E mellett Nemes Kassa városa Juratust kérvén ki, inquisitiót tétet bizonyos punctumok alatt, hogy azon templomnak reoccupatiójára nem a forrai lakosok Íratták Instantiájukat, hogy a V. Ispán exmittáltatnék, hanem bizonyos helyen Conventiculumot és tanácskozást tart­ ván, az mieink koholták ezen factiót. 0 felsége fiscusa is nem kevéssé kíván hasonlóan inquiráltatni, melyből által látjuk, hogy kivannak irretiálni és nótába ártatlanul ejteni az ő Fel­ sége kglmes parancsolatának manutentiójáért. Sőt publice feljebb említett Particularis Gyűlésünkben elmondván Ordinarius V. Ispánunk, quod ille Actus sit erectio contra Statum PubliT

cum, s mind ezen circumstantiákkal azért eltökéllett szándék­ kal kivánván bennünket az felséges udvarnál Notoriusoknak tenni: kegyelmedet azért kérem és az élő Istenre obtestálom, legyen teljes vigyázattal bölcs elméje és dexteritása szerint azon felséges Instantia és Méltóságok körül, hogy miképpen progrediál az ellenkező informatio ; és ha mit észrevészen és megtud, az holott illik és helye lészen, részünkről magát jelentse be. Ezen expositionk szerint bennünket és ártatlan­ ságunkat hathatósan menteni ne múlassa el. Leszen magunk­ nak is gondunk ezen dologban az ártatlanságnak in locis debitis, sőt ha lehet magánál felséges Urunknál megmutatá­ sára, de a prima informatiótol tarthatni annyival is inkább, hogy sub authentico Cottus sigillo megyén. A vármegye gyűlése három papból, Eeviczki és Olasz uramókbol, s magambul, Ordinarius- és vice-notarius uramékbol állott, az Táblánál a kik ültünk; azok közül pedig, a kik ezen templom reoccupatiójában Principálisoknak tartatnak, egyetlen egy sem volt jelen, és ugyan el is hihetni, hogy úgy akarták, hogy azok a kik a dolgot menthették volna jelen ne lehessenek. Mely kglmed jó akarattyát mi is el nem mulattyuk megszolgálni, ajánlván in reliquo magamat keglmed szép jó akaratjába, maradván kedves Sógor úrnak kidnek elkötelezett igaz szolgája sógora Patai Sámuel m. pr. Raptissime Bay 8 Apr. 1730. l

(E levél Vay Ábrahámhoz lett írva Solczára, ki Nagy Péterrel éppen ekkor küldetett és volt indulandó Bécsbe az udvarhoz.) XXI. Kiváltképpen való nagy jó Uramnak ajánlom minden­ kori alázatos szolgálatomat. Losonczrul 16 Mártii írott levelét az Úrnak alázatosan vettem. Még most is Commissionális Actáink assumptiója iránt semmi bizonyost nem írhatok, s inkább hiszem hogy az mostani circumstantiákra nézve, elöl nem veszik. Cancellarius uram ő Excellentiája még az innepek előtt Győrré lejött s talán pünköstig is — az • mint híre vagyon — ide alá Veszprémben fog lenni. Míg Győrött volt, Kenessey uram udvarlására Pápárul által jött s hozta elő ő Excellentiájának az Commissionális Acták dolgát is, ő Excellentiája is oly opinióval vagyon, hogy nem reménli hogy mostanság elövétessenek. Az Szentmiklósiak és Földváriak dolgában az innepek előtt beattuk az Instantiát, lejövetelemmel Kuncz uramat kér-

tem, hogy sürgesse ; magam is két-három nap alatt megindulok Bécsbe, Isten egésségemet adván, mivel az Űr Patay Sámuel uram levelét is vettem, hogy Kassa tájján Forró nevű helység templomát, mellyet a memoria hominum az mieink bírtanak, kassai Bíró uram jure praetenso Patronatus elfoglalta. Mindez s mind még csoportozott Gravamenek hathatósabban lehető orvoslására, ha az Uraknak úgy tetczenék, ámbár Commissionális Actáink dolga mostanság elő nem fordulna, jónak ítélném ha vagy csak két becsületes Úri ember mellém fölküldetnék és sürgetnénk mind Udvarnál mind az Consilium Regiumon — ha úgy kívántatnék — affiictióink orvoslását, és ha szük­ ségesnek ítéltetnénk, Personális Audientiára is mennénk ő Felségéhez. Győri Kocsis Mihály uram Perceptorsagárul szóllottam — mostanság Pápán levén — Kenessey urammal is, s ő kglmének ugy tetczik hogy alkalmatos leszen, hogy oda adniinistráltassék az költség; csak méltóztassék az Úr dispositiót tenni és instructiót ő kglmének küldeni, melyhez alkalmaztassa magát. Kenessey uram közel levén, ha valamely extraordinariumra kívántatik, az ő kglme Commissiójára ítélem adhat; az én obtingensemet peniglen ad quadrantis Anni kifizetheti erga quietantias. Mindazonáltal alázatosan kérem az Urat, méltóztassék oly rendelést tenni, hogy az tavali fizetésemet, mely nagyobb részre hátra vagyon, mind az idei félesztendőre bátor járandót egyszersmind vehessem kezemhez, had tehessek én is contrahált adósságim iránt satisfactiot, és ha szükséges lészen oda föl való létem, lehessen subsistentiám s ne köllessók ob defectum sumptuum alá s föl gyakorta nagy kölcscséggel utaznom. Isten fölvivén, de occurentiis alázatosan fogok levelim által az Úrnak udvarolnom, csak tudhassam, Péczelre vagy Losonczra dirigállyam levelemet. Ezzel kívánom az Ur Isten sokáig frissebb s jobb egésségben éltesse az urat, s maradok alázatos köteles szolgája Cseytey Sigmond. Tagyos 26 April 1730. r

(Külczím: Spectabiii ac Groso Dno Paulo Ráday de Ráda, certorum I . Cottuum Tabulae Iudriae e Primariis I . Assessori (Titt.) Dno et Fautori mihi Colendissimo. Lossoncz.)

XXII. Igaz kötelességgel való kész szolgálatom ajánlom az Úrnak kedves Sógor uramnak. Pozsonyba érkezvén Istennek verérlésével, Just Pál Uram javallásábul Prímás Urunknál ő herczegségénél insinuáltattuk magunkat. Genuina repraesentatiót tevén a forrói dologban ő herczegsége előtt, tett ugyan ő herczegsége némely difficultásokat Circa institutum Processum, tudniillik : a Reexecutio penes speciale Mandátum Suae Mattis, non vero penes Grale lett volna illő hogy effectuáltatott volna! pro secundo : ha a praesidens V. Ispán nem akart az exmissionak obtemperálni, repraesentálni kellett volna; mindazáltal in justis et licitis ígérte kegyelmességét ő herczegsége, megolvasván az Exmissiót is; és igazított bennünket Feld-Marschal Pálffy János Urunkhoz ő excellentiájához ós hogy az Exmissiót annectáljuk Instántiánkhoz s adgyuk be. Másnap megudvarolván Pálffy János uramat eő Excellentiáját s ő előtte is alázatosan detegálván dolgunkat, mondotta ő Excellentiája: akár fő Ispán urunk ő Excellentiája Relátioját (mivel ő Excellentiájára bízatott, hogy serio investi' gallya ezen dolgot és comperta rei veritate meg is büntesse) várjuk meg; akár Bécsben ad repraesentationem gyűjjünk fel, ezt is hozzá tevén: nem remélli hogy változtassa a Felséges Udvar a Decretumot. Ebbül is általláthatjuk, részünkről a késedelmes repraesentatióban esett a nagy fogyatkozás, mivel praeoccupáltattunk prima informátióval. Isten segítségével 3 praesentis ide érkeztünk; már itt praemissa orali repraesentatione concinnáltatván az Instantiát a Felséges Cancelláriára be adgyuk; minemű Resolutiónk lészen? a jó Isten tudgya. Fel­ séges Urunk Laxenburgban vagyon, Mlgs fő Cancellár Urunk még Húsvét előtt Ns Veszprém vármegyébe ment; Josz Pál uram itt levén ő kglme manuductiójával élünk. Olyast értettünk hogy az elmúlt Vasárnap volt in negotio Religionis első Ministerialis Conferentia; igen szükséges lesz az Uraknak itt létele. Minemű Consolatiót ad Isten, utunkban az Urat fölkeressük. Engedgye Isten találhassuk az urat friss jó egésségben, maradván az Úrnak nagy jó Uramnak Sógorom­ nak igaz köteles kész szolgája Szirmay István m. pr. Bécs 6 May 173G. (Külczím: A Monsieur Paulo a Ráday psent. Par Budae a Aszód.)

XXIII. Bizodalmas Nagy jó Uram ! Harmad napja, hogy ide visszaérkeztem s értettem hogy a régen várt Ministeriális Conferentia a vallás dolgában a múlt Vasárnapon Teméntelenül megtartatott, a F. Herczeg s több szokott Ministerek, a Magy. Or. Mlgos V. Cancellár (mivel a fő még Pünkösd után várattatik vissza) Koller, a Bellicárul Hevenstock, az Aulicárol Gyöng: jelenlétében. Quo consectario ? Semmi módon ki nem kémlhetni, annyira celáltatik. Vagy azért, mert nem határozták végképen meg, kiért is talán ment le tegnapelőtt Posonba R. Kol. uram, hogy ott a Prímás herczeggel is előbb mindeneket közöllyen, vagy nem igen vigasztalásunkra valót végeztek benne, ha ugyan végeztek, a mint némellyek szavaiból sajdíthatni. Noha én mind oly Íriszem­ ben voltam s vagyok, hogy a mostani Conjuncturáknak sírásra nem fordulása előtt inkább bíztathatjuk K. K. és Cs. Urunk ő Felsége ősi örökös kglmességével ebben is magunkat. Az mindazáltal akármint legyen eddig, egyfelől Istent kérnünk, hogy mint a vizeknek oszlásit, úgy az ő Fölsóge szívét is alatta való minden híveihez való kegyelmességre •> hajtsa, és ezt ugyan kiváltképpen s rendkívül való buzgóság­ gal is és bőjtölésekkel; másfelöl penig ide fölsietnünk köllenék, és ha valaha: most legfőképpen vigyáznunk s esedeznünk, míg ideje vagyon s leszen, mert ha ebben edgyszer a Sententia kimondattatik, se . . . . se appellata, se a törvénynek több orvoslási helyt nem lelnek. Vagyon pedig emlegetésben, de még ki nem terjesztve más valamely alkotmány is, — a mint állíttatik — megmaradásunkra és csendességünkre czélozó, de úgy, hogy mi magunk könyörögjünk érette. Kirül is min­ denesetre igen-igen nagy megfontolással s egyedül itten lehetne s köllene hova-hamarább legjobb s bölcsebb Tanácsosinknak megedgyezhi. Sz. I . és B. Já. uraimék ugyan jelenték a podagra és chyragrának most is Losonczon Continuatióját, kit Isten távoztasson mentül előbb! én mindazáltal ezt is csak előbbi levelem jelentett úttyának bocsátom. 0 kglmek is ezen környülállóságokra nézve is nehezen mennek előbb. De bár Mgs fö Ispánnyukat megtalálták volna előbb, a kire már elment a Commissio, hogy maga vizsgállya meg s inquirállyon a dologban, és a vádoltattakat ha bűnö­ söknek tapasztalná, meg is büntesse. Győrhöz igen közel talál­ hatták volna föl úttyokban. Ha lett volna innét is informatiója, legalább tartózkodóabban járt volna el a dologban. Ezzel kívánván Isteniül kívánt tökélletes és hamar restitutióját, ma-

radok Nagy jó Uramnak engedelmes szolgája Szeremley György m. k. Bécs 8 Maji. 1730. (Külczím: Spectabiii ac Groso Dno Paulo Ráday de eadem, Inclytorum Comitatuum de Nograd, Heves, Pest-PilisSolt etc. Primario Tabulae Assessori (Pleno cum Titulo) Domino mihi Colendissimo. p. Bude, Aszód. a. Péczel.) XXIV. Kiváltképpen való nagy jó Uramnak alázatos köteles szolgálatomat ajánlom az Úrnak. Nem kétlem, Tiszt. Kocsy István Superintendens Uram által küldött levelemet elvette az Úr, úgy innend is mind Szeremlei György Uram, s mind más Uraimék tettének notificatiót. Reménységünk s ítéletünk kívül még 30 praesenti Mensis Április levén ministerialis Conferentia, Commissionális Actáink dolga elölvétetődött s az mennyiben érthettük, vala­ mely punctumokban pergáltak, de vége nincsen s nem tudhattyuk azt is, mikor ismét elöl vétetődik s continuáltatni fog. Azért ő kglme több Uraimékkal edgyet értvén, méltóztassék oly rendelést tenni in omnem eventum, hogy dolgaink folyta­ tásában meg ne fogyatkozzunk, sőt inkább az mit ítélnek bölcs­ csen helesebbnek és szükségesnek lenni, mindazokat kövessük el, hogy valami olyasnak elmúlatásával s késedelmünkkel jöven­ dőre okot ne adgyunk, a mellyet azután talán nehezebb lészen orvosolni, ha in tempore böcsületes Úri Subjectumok, kik ezen dologban versatusok s noticiájok vagyon jelen — s vigyázassál nem lesznek, mert én az Urak ő kglmek instructiója s parancsolattya kívül in istis Publicis semmit sem tehetek. Vagyon olyan hír is, hogy ezen Religio dolgában valamely uj Directiőt vagy Consistorialis modalitást erigálni akarnának. Tovább bővebben megérthettyük. Bárczy János és Szirmay István uraimék tegnap adták be Instantia] ukat; még elő nem vétetődött, megválik minemű resolutiót obtineálhatunk. Itten vagyon Vay Ábrahám uram is. az mennyire lehet leszünk az dolgokra vigyázásban. Azonban szükséges rendeléseket tevén az Urak, mi is mi tevők legyünk továbbá, méltóztassanak parancsolni. Szentmiklósiak és Földváriak dolgában innét ment paran­ csolat az F. Consilium Regiumra, hogy maradgyanak in statu, quo sunt actu. Nagy gratiául venném az Urtul s több jó uraimtul is, ha mind az tavali restántiám s mind az idei obtingensemnek

egyszersmind való kifizetésével consoláltatnám, s most nagy szükségemben tennének jól velem az Urak. Az mint az Ur favorabilis resolutióját cum effectiva Contentatione más parancsolatival együtt elvárván maradok alázatos igaz hűséges szol­ gája Cseytey Sigmond m. p. Viennae 10 may 1730. (Külczím: Spectabiii ac Groso Dno Paulo Ráday de Rada, plurium I . Cottuum Tabulae Iudriae e Primariis Iurassori Titt. Dno et fautori mihi Colendissimo per Budám, Aszód.) XXV. Nagy jo uramnak kedves bátyám uramnak az Úrnak. Ajánlom igaz köteles szolgálatomat. Mlgs Herczeg Prímás­ nál Heves vármegyei ecclák dolgát és némely particularitásokat előhozván, ámbár Gralitást nem premáltunk is: mindazonáltal per modum projecti hozta nekünk elő, hogy igen jó volna ha egynehány értelmes embereket küldenénk föl, és az Religiók egymás között tentálnák az meg egyezhetést. De minthogy in Civilibus sem remélhettük ennek jó végét, semmit sem felel­ tünk ; mivel pedig errül megfeledkeztem ottlétemben : megírnom kötelessen kívántam. Ezzel maradok elkötelezett igaz Attyafia szolgája Vay Ábrahám. Keresztes 30 May 1730. (Külczím: Spectabili ac Groso Dno Paulo Ráday de eadem Certorum I . Cottuum Assori. Péczel.) XXVI. Kiváltképpen való nagy jó Uramnak. Ajánlom mindenkori igaz kötelességű szolgálatomat. 22 Maji Mányai Ádám uram ő kglme Péczelrül énnékem írott becsületes levelébül szomorúan értettem jó Uramnak kglmed­ nek erőtelenkedését. Kívánom azért, az Úr Isten elébbeni jó egészségének megadásával s friss és boldog élettel örvendez­ tesse jó uramot kglmedet, mellyel mi is consoláltassunk. Az Commissio Actáinak mostani vizsgálását s azután következendő determinátiókban való fáradozását a Felséges Ministeriumnak értettem. Bizonyos azért az, ha valaha kellett nekünk vigyáznunk ós munkálódnunk a Felséges udvarnál: most kell egyszer, mely hogy meglehessen jobb módjával, ón mind Horváth Ádám uramnak s mind más jó uraimnak írtam s kértem valamely motívumokkal lehetett felmenetelre, de Ő kglme mostoha Anyjával való terhes processusának a T. királyi

1

Táblán való folyása miatt — hogy most tellyességgel nem mehet declarálta magát; affidálván mindazáltal abban és árral, hogy által esésével valamidőn kívántatik magát nem fogja mente­ getni, így értvén a dolgot, én írtam sógor T. Bárczay László s Olcsváry uramnak is, hogy fólretevén minden privata ratiókat, magukat resoválnák a fölmenetelre, — elválik micsoda resolutiót veszek ő kglmektül. Az mi csekély személyemet illeti, megvallom édes jó uram, bizony magamat Privatumomért soha annyit nem menteném, ha ezen praegnans ratió elmémen nem feküdne. Udvarnál máskínt nyomóssan nem folytathattya senki is a dolgot, ha azokat, kiken a dolog áll, nem udvarollya audientiák alkalmatosságával, és eleibe adatott dolgát rátiókkal azon nagy Ministerek előtt igazságosnak lenni evincálni, s azon Columnát azzal capacitálni s elhitetni nem kívánnya. Már ezeket énnékem úgy kelletvén folytatnom, nemde nem mondaná-e azon messzelátó elme én­ nékem azt: „Quomodo potes tu hanc Causam nunc promovere, et per hoc te Agentem facere, cum in istis Actis Commissionalibus per Suam Mattem denominatus Commissarius, adeoque Judex Constitutus non fuisti? nunc apparet vos interessatam opinionem dedisse ?" és így mind kissebbséget s mind talán kárt is okozhatnék. Másként az én csekélységem valamiben concurrálhat, bizony igaz szívvel cselekszem ; de ugy tetczik, ezen materiában rationabiliter excusáltathatom. Itt ugyan jó Uramat s kedves atyámfiait urgeálnom a fölmenetelre meg nem szűnöm. Kölcség itt — a mi keveset ígértek is — alkalmasint Szirmay István és Bárczay János uramék mostani bécsi uttyokra megyén; hanem egynehányan az mit itt conferáltunk az Prédi­ kátorom kezénél vagyon, annak elküldését el nem múlatom. Magamat az alatt is úri favorába recommendálom és maradok állhatatos igaz szolgája Patay Sámuel. Báy 5. Junii 1730. (Külczím: Spectabiii ac G-roso Dno Paulo Ráday etc Péczel.) 1

Apját Palóczi Horvát Györgyöt — k i 1718-ban katholi/.ála — megölette a második felesége Monaki Erzsébet. (M. tört. emlékek I I . oszt. 31. kötet. 272-277 lap.)

3-2

FÖLDVÁRY LÁSZLÓ

XXVII, Dicsértessék Jézus Krisztus! Perillustris ac Generose Domine, mihi Observandissime! Kegyelmed levelének manu aliena lett subscriptiója ösz­ tönöz condoleálni Chyragrabeli alteratióján, kívánván Isten hovahamarébb azpn fájdalmaktul kegyelmedet szabadítsa s előbbeni jó egésségét térítse kglmednek. Kedves Ráday ú r ! vígasztaltatom, hogy kglmed maga Ecsedi jobbágyoknak de lingvarum gnaro Curatore Animarum provideáltatni kíván és bizonyára est laudabile suorum saluti prospicere. Meg ne bántsam kglmedet, ha ezen alkalmatos­ sággal bátran merem kglmedet is kérni, ut sibi quoque provideat. Irgalmas Isten — mondgya sz. Ágoston — qui te creavit sine Te, non te salvabit sine Te ; azért eltöltvén már kglmed életének nagyobb ideit, fac nunc, quae moriens facta fuisse voles. Ezt írom ex cordiatimo eífectu et Zelo, animam tam chari amici mei, et in omni alias parte praetiosi viri salvam fieri, ne cum ob bonam vitám, probos mores salva fieret: ob defectum verae fidei pereat. Én eddig gyakran esedeztem, ez­ után mindennapi sz. miséimben s imádságimban irgalmas Istent imádni fogom, hogy irgalmazzon kglmednek, világosítsa elméjét és hozza kglmedet igaz s egyedül idvezítő hitre. Amen. Amen. Mi pedig az ecsedi plebánusrul kívánságát illeti, bár már feles jövevényekkel és magyarok számát felyül haladóval meg­ szaporodtunk, de két nyelvű Pásztorral való buzgó szorgalmatosságának hogy elég tétessék, Isten Egerbe vivén — hova nem sokára menni szándékozok — oly rendelést Gralis Vicariusom által tenni kívánok, hogy mind kglmed mind penig az népség contentáltattassék. Vígasztaltathatnám, ha másokban tetszenék vélem parancsolni, valójában mutathatnám meg, melly igye­ kezettel vagyok, az ki állhatatossan maradok Servus ex corde addictissimus Gabr. Anto. Com. Erdődy Eppus Agriens. m. pr. Pozsony 16-a Julii 1730. (Külczím: Perillustri ac Groso Dno Paulo Ráday, I . Comitatus Neogradiensis Tabulae Judriae Assori Primaria. Dni mihi observandissimo Per Budám, Hatvan — Péczel.)

XXVIII. Kiváltképpen való nagy jó Uramnak ajánlom szolgálatomat. Egynehány Conferentiák tartása után már az Fölséges Ministerium által ment Commissionális Actáinkon s végét szakasztotta: maga, F. Eugenius herczeg fog referádát tenni iránta Fölséges Úrnak. Minthogy penig az úrnak Péczelen létit értettem, bővebb írásommal nem kívánom terhelnem, hanem szűkségesnek ítélem hamar időn leendő lemenésemet, és ha terhére nem leszek az úrnak, kívánok alázatosan udvarolnom. Engedgye az Úr Isten találhassam az urat frissebb s jobb egésségben. Maradok alá­ zatos szolgája Csejtey Sigmond. Pozsony 8 Aug. 1730. (Külczím: Spectabili ac Groso Dno Paulo Ráday de Ráda etc. Per Budám, Pest, Péczel.). XXIX. Tekintetes és bizodalmas nagy jó Uram! Levén T. Bohus Sámuel uram gróf Csáky Sigmond urammal ő Nagyságával szemben — ítélem, sz. György napján Pesten, jelentette quasi sub rosa ő kglmek Abauj vármegyé­ ben Forró nevű Ecclában történt casust, mely ez: Az abban levő templomot a Vice-Ispány elfoglalta Catholicusok számára, s azután csakhamar más Vice-Ispány surrogáltattatván ez ismét visszafoglalta: mely Casus ő Felségének értéséré adatván, ő Felsége fellyebb említett grófi méltóságnak, mint azon vár­ megye fő Ispánnyának demandálta, hogy mennél-hamarább juridice e Casust revideállya és procedállyon. Melyre nézve a fellyebb említett Méltóság jelentette ő kglmének, hogy hovahamarébb lehet hozzá fog a Processushoz. Azért kért ő kglme engemet, hogy e Casus felöl és azon Méltóságnak szándéka felől tudósítanám hova-hamarébb kglmedet, hogy kglmed ismét praevie tudósítaná a kiket illenék, hogy magukat eleve készít­ hetnék és váratlanul ne opprimáltatnának, hanem unitis viribus et consiliis mindeneket prudenter et circumspecte elrendelhet­ nének, és a kiket illő volna mature megkereshetnének! mert ö kglme ezt oly specialis és nagy Casusnak itéli, mellyhez hasonló avagy csak proximis temporibus nem történt, és méltó hogy mindnyájan erre felébredgyünk és communiter mindent elkövessünk ós serpenti malo occurráljunk. His, Istennek ajánlván kglmedet úri szép házával edgyben, maradok az úr­ nak alázatos edgyügyű szolgája Czeglédi András. Dat. in Fót Egyháztörténeti Adattár.

3

1730. 15 Aug. P. S. Tekintetes kománk-Asszonyt is mindketten bizodalmasan köszöntjük. (Külczím: Spectabiii ac Generoso Dno Paulo Ráday de eadem, I . Cottum Coeteros inter etiam Pest-Pilis et Solth art. Unit. Iurato e Primariis Assessori, Dno mihi et Patrono sincere Colendo et Gratioso pleno honoris Titulo. Tóczel. — (Hátirat : Fóti Prédikátor úré.) XXX. Érdemem felett való nagy jó Uramnak. Ajánlom alázatos igaz szolgálatomat az Úrnak. Vice-Ispány Fáy Gábor uram minket, kiket ezen Nemes Vármegye forrai templom reexecutiójára méltóztatott deputálni. ugy respectu Exmittentium valakik potiorok voltának Rendünkön levők, mind citáltatta kassai Senátusi istántiájára pro 11 septembris. Melyis mihelyt hírünkkel esett mutuis Opinionibus elvégeztük, hogy legalább is hat subjectumot ex parte Exmittentium et Exmissorum Bécsbe ablegállyunk, kikis ő Felsége előtt Personaliter insinuállyák ezen méltatlan szenvedésünket; de még nem determinál­ tuk ante eventum litis lógyen-e ezen Ablegatio vagy utánna? pro 2 do, minthogy az Convictiót tudva tarthattyuk, mert azt Bíró uram előre kimondotta, Repulsiót tegyünk-e vagy sem ? occasione executionis ezt is suspenso tartyuk. Sokat bízván az Úrnak irántunk való sinceritásában, éppen expressus emberünket akartuk az Úrhoz Péczelre kül­ deni Szirmai István és Bárczay János uraimékkal, ugy több jeles Cointeressátus uraimék, hogy super praemissis Úri opiniójával az Urnák ezen bajos dolgainkat segítenénk: Az Ur Patay Sámuel Uram ugyan ajánlotta jó akarattyát, hogy ezen dolog­ ban méltóztatik személy szerint felmenni és promoveálni; de ha az Úrnak méltóztatik részérül is ezen dolgot 0 kglmének recommendálni az felmenetel iránt, tudom nagyobb effectusa leszen. De ezen Ablegatio ante terminum Iudrium legyen-e vagy sem? alázatosan kérem méltóztassék informálni. Tán super repulsione mink in foro Iudicii ezen három fundamen­ tális rátiókkal fogjuk igyünket defendálni: 1° Contra Iudicatum excipialtatunk, ex quo tangat Negotium Religionis. 2° ne­ mes Vármegye exmissiojárul. 3° hogy ő Felsége ezen dolog revisiójára méltóztatott más Méltóságos Bírót deputálni. De megírt bíránk előtt tudom ezekkel semmire sem mehetünk. Az apellatio de Vice-Comite ad Comitatum legyen-e, minthogy matéria Religionis, vagy pedig ő Felségére? errül alázatosan elvárom Úri Opinióját; úgy a Bécsbe küldendő Ablegatio mennyi

számmal legyen ? Egész bizodalommal is vagyunk az Úr sinceritásában, hogy részirül is ezen közönségos dolgot kegyes szívére venni méltóztatik; mert tudom hogy valamit tehetnek ellenünk, elmúlatói nem lesznek, minthogy az Ius Patronatust féltik hogy több helyeken is ő Felsége kglmes parancsolattya mellett rendbe veszik. Bárczay László Uram ő kglme mint jó plenipotentiárusunk Zmeskál Uramat requirálta ezen dologban pro assistentia. Az quereláztattaknak Rendit is az Urnák alá­ zatosan includálom; és midőn mind magamat s praemittált instántiánkat Úri favorába ajánlom, marattam életem fogytáig alázatos igaz szolgája Puky András. Mérán 30 Apr. 1730. P. S. Eo parte Exmittentium et Exmissorum certificati pro 11 Septembris Cassoviam: Domini Stephanus Szirmay, Ioannes Bárczay, Michael Zoltán, Sigismundus Kandó, Franciscus Soós, Stephanus Máriássy, Andreas Fáy, Franciscus Szemere, Michael Szentmártoni, Josephus et Petrus Nagy, Andreas Puky. Reliqui adhuc Numeruni 15 praeter praemissas superantur.) (Külczím: Spect. ac Groso Dno Paulo Ráday de Rada Certorum I . Cottuum Tabularum Iudiciarium Primassori. Péczel.) XXXI. Bizodalommal való nagy jó Uram Bátyámnak kglmednek. Ajánlom igaz kötelességgel való szolgálatomat. Nem két­ lem, az Úrnál bővebben fog constálni, hogy in Ministeriali Con­ ferentia az Commissionális Acták ex integro révideáltattak, és immár egyedül ő Felsége kglmes ratificatiójátul vagy modificátiójátul függvén, maga Felséges Eugenius herczeg fogja refe­ rálni. Melyre nézve csekély opinióm szerint talán most volna egyszer ideje Personalis Audientián mind szóval proponálni, mind írásban nucleussát sérelmünknek ós Törvényen fundált alázatos Instantiánknak beadni; talán az Úr Isten megszánván népét, ő Felsége szívét mostan is hajtaná könyörületességre. De ha ez nem volna is, csak Kuncz Uramnak Agentiátul való suspensioja is, abból származható consequentiákkal pensitaltatván, akármely fáratságos munkát megérdemelne. Ugyanis, ha tőlünk ezen extremitások és galyibák között oly szoros és Contradictorium Forumon practicáltatni szokott edoctióját kívánnyák az Mandatariusnak: miként lehessen Instantjainkat foly­ tatni, kivált ha pápista Földesúr persequálja Jobbágyit. De ha szinte mostani dolgaink ő Felsége kegyelmességéböl pro toto dedicáltatnának is, azt nekünk alig lehet Ígérnünk magunknak, hogy az ellen is némellyek in persecutione nostri contraveniálni t

ne merészelnének; miképpen nehezíttetnék azoknak repraesentatiója Mandatariusnak ily szoros exactiójával, ha most, míg Anni 1715. 30-dik Articulusnak helyes értelme mellett, publico nomine is lehet Gravámináinkat repraesentálni, ily stricte admodum Fori contradictorii Mandatariust remonstráltatni kíván­ nak ; mit várhatni post decisione Actorum Commissionalium, midőn de exigentia Articuli nomine Communi ágálni nem leszen szabad. Úgy is teczik nekem, akármi is alig czélozhat az Acták decisiója után nagyobb veszedelmünkre, mint az: hogy tör­ ténvén Contraventiók, ha az laesa pars gyenge leend, vagy tellyessóggel nem lészen, vagy nehezen találtathatik mód repraesentatiójában, hanem ha de modo aliquo providebitur. Illő volna azért Kuncz uram dolgát ob consequentias ugyancsak szívünkre venni, ugy mostan kétséges kimenetelű s in apice levő dolgaink körül minden Curiositást adhibeálni. De hacsak az Úr szokott zelosa dexteritássával fel nem indul, s másokat is — kiket Isten activitással megáldott — föl nem serkent, s minden circumstantiákrul és médiumokról nem provideál prudentiája szerint, nem fog ezen mindeneket felül haladó nagy momentuma állapothoz csak mi gondosság is adhibeáltatni. Eevera autem orandum etiam, sed et laborandum esset, recommendálom azért az Úr tudva levő zélussába, kérvén illendő bizodalommal, méltóztassék másokat is fölserkenteni, követvén egyszersmind bátor alkalmatlankodásomrol. Ezért magam ajánl­ ván kglmed Úri atyafiságos favorába, marad igaz köteles szol­ gája Attyafia Vay Ábrahám m. pr. Pesth 7-ma Septembris 1730. r

(Külczím: Spectabili ac Groso Dno Dno Paulo Ráday de eadem, Certorum I . Cottuum Assessori Primario, Dno et Fratri Colendissimo Péczel.) XXXII. Kiváltképpen való Nagy jó Uramnak ajánlom mindenkori alázatos igaz köteles szolgálatomat az Úrnak. Mostani Bécsben létemben Mányoki Urammal edgyütt voltam, még ő kglmének lészen egynehány nap odafel késése. Kuncz Uram még az Passust akkor ki nem vette vala a Bellicumtol, de fáradoz benne s Mányoki Uram magával tudom le fogja vinni. In negotio Religionis minden dolgaink nehezen folynak s ideföl naponkint jobban-jobban aggraváltatunk. Mostan is esztergomi Dioecesisben levő minden ecclésiáinkat s Predikátorinkat Mlgos Herczeg visitáltatni akarja mind két részről.

Bécsben is az Fölséges Cancellárián levő nrak ezen visitatio dolgában egyenlő értelemmel nincsenek, qui pro nobis, tudni­ illik, hogy penes usum hactenus practicatum maradhatunk, k i contrariumot sentiál. Posoni uraimékkal conferálván, ő kglmek csak azon Opinióban vannak, hogy ne admittállyuk, s Bécsben is declaráltam, hogy mi ő Felsége kglmes parancsolati mellett kívánunk maradni, s ezen visitátiót nem fogjuk admittálni. Scripto hogy Instantiát adtam volna be, disvadeáltatott. Mi lesz kimenetele ? az jó Isten tudgya, s ez iránt az Urak Opinióját is mentül előbb — quid facto opus — szívesen pro directione elvárnám. Kuncz uram per Decretum Excelsae Cancellariae bizo­ nyos Instantiáért ab Agentia suspendáltatott; jóllehet restitu­ tiója iránt van reménység, de vár Principális urai rendeléseiül is, tartván attul hogy ne circumscribáltassék. Pozsonyi uraimék várják mentül előbb az Urak feljöve­ telét, én megmondottam hogy már szüret előtt nem lehet. Az úr ő kglme Jeszenák Pál urammal correspondenter lehet, hogy az mikor az Urak ő kgmek följöhetnek, az más részrül való Urak is akkora compareálhassanak. Én írtam az Urnák Dőry András uramnak is, és transmittáltam perceptióim s restantiáim specificatioját; alázatossan kérem az urat s az úr által több jó Uraimat is, méltóztassa­ nak mentül előbb restantiáim egyszersmind leendő kifizetésével consolálni; és ha tovább való csekély szolgálatomat ezen köz­ ügynek promotiójára ítélik szükségesnek lenni, méltóztassanak oly állandó rendelést tenni, hogy in fixo angariatim lehessen Contentatióm mind az házbér iránt s mind pro subsistentia annua ft. 700, az mint Kuncz uramnak fizetődik. Ebbül notabilis jövedelmet hogy nem remélhetek, könnyen kiki meg­ ítélheti, az mely Uram practicálta az bécsi, pozsoni utazásokat s költségeket. Azért az úr ő kglme s több jó uraim Patrociniuma s Gratiaja által elvárom mentül előbb az urak ő kglmek resolutióját, consideratióba vévén az urak azt is, hogy az Agentiáért minemű Functiómat hagytam el az úr ő kglme s több jó Uraim requisitiójára. Ezzel kívánom az Úr Isten sokáig éltesse az urat jó egésségben, magamat penig tovább is tapasztalt aífectioiba s gratiájába ajánlván maradok alázatos igaz köteles szolgája Cseytey Sigmond, Posony 12 oktobris 1730. (Külczím: Spect. ac Groso Dno Paulo Ráday de Rada etc. Per Rudno, Neosolium Losoncz.)

XXXIII. Eleitül fogva való nagy jó uramnak. Ajánlom mindenkor tartozó igaz kötelességű szolgálato­ mat. Ludánybul 28 proxime evoluti mensis octobri költ s nekem küldött úri levelét noha nagy kedvesen vettem, de uri szemé­ lyét megvallom óhajtva várom vala jó uramnak kglmednek; az mint ha valamikor szükséges volt, most lett volna egyszer mind az Agentiánk subsistentiája mediumirul s mind az Fel­ séges udvarhoz küldendő Atyafiakról, mind az sok fohászko­ dásokkal tellyes Collegiumunk dolga orvoslásárul beszélgetnünk és végeznünk. Tagadhatlan dolog, dolgunk in Confuso vagyon, és sok­ kal rendeletlenebbül mint kezdettük vala; és ha egy bizonyo­ sabb utat nem teszünk; melyen folytassuk Religiónk dolgára szükséges médiumokat, félő alább-alább ne szályunk. Ezeknek orvoslására nézve tellyes reménységem vala közinkbe való jöve­ tele iránt az úrnak; az alatt némely jó uraimékkal én szólot­ tam s úgy is végeztünk, hogy következendő hétfőn Tállyára mennénk, s ezalatt az úr is talán elérkezhetnék s tennénk valamely jó rendelést és orvoslanánk az mit orvosolhatnánk. Ebben mégis nyugottunk vala egynehányan, de tegnap veszem Bárczay László uram oly tenorral írott levelet, hogy e szüre­ ten való Conferentiánk veszedelmes lenne, mivel Főispánoknak olyas intimátiójok bizonyosan érkezett, hogy vigyázassál len­ nének irántunk, kik, hol ós hányan gyűlünk össze, azon okon nem tanácsos az fellyebb írt tállyai Conferentiát observálnunk. 0 kglme ugyan részérül magát késznek lenni declarálta, mert azzal sem Istene, sem Királya, sem Haza törvényei ellen nem vét, de mit csinálunk ketten? És így csak ily praeliminárékban is megütközni és igasságos dolgot folytatni nem merni, mit tegyen, s annyival inkább nagyobbakat s terhesebb fárad­ sággal hogy resolválná magát némely jó uram? általlátható dolog. Ugy látom sz. Péterrel, míg reá nem kelünk, sokan sokra ígérjük magunkat, de ilykor csak üy aprólékos szél is elijeszt bennünket szabados ós minden vétek nélkül való beszélgetésünk czéljátul. Én mindazonáltal ujabban is írok, és a mire csekéllységem vezérelhet, allaborálom s effectusairul az urat tudósítom, maradván az úrnak állhatatos igaz szolgája Patay Sámuel m. pr. Báy 4 novembris 1730. (Külczím: Spect. ac. Groso Duo Paulo Ráday de Ráda, Plurium I . Cottuum Assessori. Ludány.)

XXXIV. Eleitül fogva nagy jó Uramnak. Ajánlom az úrnak tartozó igaz kötelességű szolgálatomat. Tellyes reménységgel valék, hogy szüreti alkalmatossággal közinkbe való jöveteléhez szerencsések lehetnénk nagy jó Uramnak az Úrnak, de becsületes expressus által énnékem küldött levelébül mind történt akadályát s mind annak okát bőven megértettem, s megvallom nemis kevéssé bántam és bánom mostanis az interveniált akadályt; mivelhogy én itt munkálóttam az úr intentiója szerint mind felmenendő Atyafiak s mind Ágentiánkra szükséges kölcség iránt, hogy valami bizo­ nyost végezhettünk volna; ammint némely jó uraimhoz magam is elmentem s hozzám is eljővén ő kglmek, de sine omni effectu csak elmenének. Igaz dolog úgy végeztünk volt, hogy hacsak hatan-heten is Tállyán köztünk választott napon jelen­ tünk volna meg, és Felséges Udvarnál tovább is fenntartandó Agentiánk subsistentiájára, s úgy felküldendő Atyánkfiainak denominatiójára és viaticumra szükséges mediumokrul provideálhassunk, s egyszersmind pataki Collegium oskolai ízetlenségit is már valaha orvosolhassuk. De ezen végezésünk után vettem Bárczay László uram levelét, az melyben írja ő kglme: nem volna kedvek arra sine insinuatione Excellentissimo Dno Generali Commendanti Cassoviensi fienda; Collegiumban is összegyűlnünk úgy most sem tanácsos, hanem én írnék azon Méltóságnak, oskolai ízetlenségek lecsendesítésére kelletvén bemennem, azon okon repraesentálom ő Exceljának, némelyek máskint insinuálnák constálhasson ő Excellentiájánál, — s annakutánna mind Collegium dolgait s mind a praemittáltakat bátrabban végezhettyük. Igaz dolog, eziránt énnékem ob consequentiám sok considerátiom volt, mindazonáltal más dolog mellett ugy insinuáltam, hogy arra engedelemkórós nem volt, hanem egyedül értésére való adása szükséges bemenetelünknek, és hogyha némely emberek — szokások szerint — másként találnák magyarázni, tudhassa ő Excellája, hogy nem mást hanem egye­ dül Oskolánk jó rendit s közöttök ő Felsége szárnyai alatt való csendességét munkálódunk, hogy országos gondjai között ő Felsége kegyes füléi ily oskolai minutiákkal ne terhel­ tessenek. Ezen conceptust mégis írtam s maga atta meg Bárczay László uram; vettem is válaszát ő kglme által, nem ellenzi -— sőt sok jót beszéllett. És így azon volnék — ha disponálf

hatnám érdemes Atyámfiait — bemehetnénk s egy úttal mind­ két dolgokat jó rendbe vehetnénk; de mivel mind Tsétsy uram betegségét hallom, s mind még adandó úri opinióját jó uram­ nak az Úrnak várom: addig tartózkodom. Most Olcsváry Sigmond uram Pesten van, jó volna felmenetelre disponálni. Én ugyan ő kglmének mind szóllottam már s mind írtam; Horvát Ádám uram is igen jó lenne, ha disponáltathatnók; de ha semmi úttal nem disponáltathatnának én valamint in privato megmondottam Bárczay László uramnak, úgy az úrnak is írhatom, hogy ha az úr ő kglme resolválja magát felmenni s Personális audientián alázatos Instántiánk mellett ő Felségének dolgainkat proponálni: casu in illó én is elmegyek. Mely dolgokat az midőn repraesentálnék, maga­ mat is úri favorába ajánlom s maradok is állhatatos igaz szolgája Patay Sámuel m. pr. Báy 22 novembris 1730. (Külczím u. az.). XXXV. Érdemem felett való nagy jó Uramnak. Ajánlom alázatos igaz szolgálatomat. A mi ritka példájú Causánknak valóban súlyos eventusa lőn, mert Ispány uram Exmittens Uraimékat 2380 sigillatim mindeniket, Exmissusokat pedig aeque sigillatim 580 ftokig convincálá; az egész convictionális summa extendáltatik ad flor. 22,000 ftokra. Elég fundamentális allegátiókat tettének Zmeskál Gábor és Kiszel András uramék ő kglmek majd két hétig, de ezeket elmellőzték és ily hallatlanul convincáltanak. Eléggé fenyeget Ispány uram, hogy az Fiscus is minden órán transmittállya certificatoriáit, sőt némelyikünknek Exiliumot is jövendölnek: de ettől nem tartunk. A Convocátusok Jesuiták és Camerálisták voltának s ezekkel praesideált Bíró uram. Úgy láttyuk, minket éppen Labyrinthusba kivannak hajtani, már most circa Ablegátionem igyekezünk. Az bizonyos, hogy ha más Vármegyékben levő bölcs úri Rendek, rendünkön valók ezen dolgot szívekre ven­ nék, méltán közdolognak lenni ítélhetnék s minket secundálhatnának; de nekünk kell azt megtapasztalnunk az mint lát­ tyuk, hogy „Svave est in Littore stanti, videre naves fluctibus exagitatas", az mint körülöttünk s ebben nem interessátus uraimék könnyen mellőzik. Ezen méltatlan s keserves injuriánkat alázatosan kívántam az úrnak — a miben lehet pro remedio

— insinuálnom! magamat is midőn megismert úri Favorába ajánlom, marattam míg Istenem éltet alázatos igaz szolgája Puky András. Mérán 26 novembris 1730. (Külczím : Spectabili ac Groso Dno Paulo Ráday de Ráda, Certorum I . Cottuum Tabularum Judriarum primassori Dno mihi summe colendissimo. Péczel. Közli

Földváry

László.

A TURÓCZMEGYEI PROTESTÁNSOK PANASZA RÉVAI FERENCZ ELLEN. (Kívül.) 1631. Postulatum et Protestatio ex parte Dnorum Patronorum Ecclae Divae Helenae, contra supremum Comitem Cottus Thurocziens. in. Ministrum dictae Ecclae, Compluresq Nobiles dicti Cottus Seviculum, ac alios Ejusd. Supremi Cottis Excessus. (Belül.) Nos Judices Jurati Sedjriae et Universitas Magnatuni ac Nobilium Comittus Thuroczien Memóriáé comen Tenoré psen sqntes quibus expedit univer quod nobis feria quinta proxima ante Festum Beati Matthaei Apli proxime praeteritum hic in oppido Szenth Marthon die et loco sedis Judjriae ac Generalis congregationis nrae solito pro certis quibusdam et arduis istius Comittus nri Thuroczien publicis Negotijs tractandis et concludendis, signanter vero pro restauratione Magistratus videlicet Dni Vice Comitis et alior Ordinariorum Judicum Sedjriae istius Comittus Thuroczien congregatis et convenientibus in eademque Generali Congregatione nra constitutis et una cum spli ac Mgco Dno Domino Francisco de Reva Supremo et perpetuo Comite Comittus istius Thuroczien consedentibus Egregius Joannes Hodjasko cum nris nominibus et in personis Dnor Patronor nec non totius comunitatis Parochianor Ecclae Divae-Helenae in hoc Comittu Thuroczien fundatae mox post factum per Dnum supremum Comitem — contra Dnum Paulum de Reva querelam, in contrarium exhibuit publice similr inscriptis postulationem — et querelam eorundem contra pfatum Dnum Supremum Comitem per modum pereptoriae eaeq sollenissimae protestationis institutam in haec verba : Qualiter non ita diu pteritis hisce temporibus, Mgcus Dnus Franciscus de Reva: Nescit qua audacia et persvasione ad id inductus, omni Sacro Sancti Ministerij Reverentia posthabita Rndum Dnum Joannem Marcklowskj Pasto-

rem Dnorum protestantium ordinarium, postquam is ex Arce Sklabinia rediisset, ac in via libera, publica, quiete et paciíice constitutus fuisset adorien aggredienq eundem diris verberibus affecisset, duobus vulneribus notasset, sicq sanguine innocenti sacerdotum manus suas coniquinasset, per quod re ipsa spectata, Crimen laesae Sacrmae Caesar, et Regiae Mai­ tis Divinae, Dei noti benedicti et gloriosi, juxta illud, qui vos tangit, puppillam oculi mei tangit, comisisset . . . Sed nec eo contentus Egregium quoq Franciscum Ilgo, Davidem — et Nicolaum Draskoczy tunc ex dicta Arce cum pfato Dno Pastore eun, similet redeuntes, mirum in modum vexasset, turbasset, illicitis et inhonestis, turpibus et diffamatoriis verbis eosdem affecisset, ac unum ex ijsdem impetu sui Equi (ut de eius multiplicibus minis ad psens nihil addam) protrusisset impedivisetq. — Deniq neq illud negari pet, qualem idem vim poten et violen in proventibus Parochialibus, diu et ab antiquo, ad dictam Ecclam spectantibus intulisset: duum non solum pratum pro se defalcari, sed hordeum quoq, quod ato dno Pastori in terris Parochialibus, quisq p facultatum suar conditione, ex gratia duntaxat in rationem pfati dni Pastoris eorundem, afflicto statu rerum eius spectato, seminassent, pro se colligi curasset, ac in suum usum collocasset convertissetq. In grave p Judicium ac progativam Dni Pasto­ ris laesionemq Sacro Sancti Ministerij manifestam. — Ac ut rem dicti Protestantes ad aggravandam psentem, eamq multis modis lamentabilem suam querelam altius paulo repeterent: Toti Orbi constare putant: Qualr sua Mgca D. Nobilittem vexet, turbet, opprimat, ut opprimat hos hac, Illos illa Injuria et calamitte afficiat: Alios verber plagis, alios Carcerum seu Captivationis diuturno vigore pmat: Horum domos, Illor Possessiones et Territoria invadit et occupat, Metas suas etiam proximis vicinis interdicat, eorq peccora dum vei uno pede stipulas ipsius attingunt abigi et vagiari curat. — Non parcit sua Dnatio Mgca bobus, non vaccis, non ovibus nec ullis D. Nobilium bonis, et facultatibus. Qualem insuper vim exerceat in peregrinos qualr nihil eor fortunis et mercibus, pluribus ad psehs ijdem ptestantes non commemorabunt, cum eius rei commemoratio Integram Pcationem constitueret, ad quam dicendam tota dies non sufficeret; Et atd in re, testis esset Moravia, Testis Polonia, Testis Ger­ mania, Testis esset Hungária. Testes sunt deniq omnes vicinae Provinciáé. Totus Orbis tutum et liberum pbet Trasitum viatoribus, et peregTinis, hic duntaxat omnes omnium fortunas perriditari necesse est. Quod si precensitae Rationes lllmas

Sples Mgcas Gsas et Egras Dnationes Vras nec dum movent, si tot numero proximi Nri Injuriae, Calamittes et Miseriae eas nec dum afficiunt Tandem vei in Vras oculos Vros convertite fortunas, propria jam vos et non aliena excitet oppressio: Vivitis sine lege, sine Rege, sine Magistratu, sine Jure. Quid sint Sedjriae, quid Generales congregationes, — quid denique nuncij Nri ad Gralem diaetam Regni proxime pteritam expediti reportaverint, prorsus ignoratis, omnia inverso, perverse et confuso fiunt ordine. — Annon hoc est etiam contumelia, Ignominia et Illusione affici mature deliberent. — Qualem vim experti sint Illmar, Splium, Mgcarum, Gensarum et Egrär Dnationum Vrarum proxime pterita hyeme subditi, qualis ordo servatus sit in Collocando tunc milite, pudor est dicere, necdum ferre. Sua Mgca Dnatio omnia pro suo unice arbitrio tunc disponebat, alios opprimebat, alijs parcebat, aliis parum, alijs pter Calamittem nihil relinquebat. — Et quod maius: Limitatas p Comitatum Contributiones in suum usum inq suam Culinam convertebat. Militem autem Caesareum, quo suae unice piacúit voluntati, ex mero affectu ingenti damno subditorum, collocabat. Annon hoc est páti summum dedecus iterum Deli­ berent. Quo honore Magistratum Ordinarium afíiciat, cum contempta Neglectaq eius autoritte et Iurisdictione, spretis item eius Deliberationibus, Nobiles pter viam Juris Captos et Incaptivatos jani ex comittu educi, atq hinc inde cum ingenti vitae eor discrimine eos duci curat, malumus tacere potius, quam rem non satis pro eius magnitudine exprimere. — Super quibus omnibus pnominati Dni Protestatores sollenissime palám et publice et coram vivo Deo Injuriar summo vindice et cora(m) Sacrma Caesar Regiaq Matte D. D. suo Clementissimo, ac coram Illmo Dno Comite Palatino, huius Regni Inclyti Hungar summo Justitiario, Deniq coram hac tota Inclyta Universitate non solum protestantur: Sed id etiam quanam ratione pro Magistratu ordinario eundem habere prossent, aut deberent Judicandum Deliberandumq relinquunt. — Atq ut tarn Dnum Illmum Comitem Palatinum, quam et Caesar et Rg ttem D. D. N . Clementissimum plenario, superq his omnibus Inclyta Universitas edoceat et informet eorum in psenti statu rerum perturbatissimo auxilium et Consilium imploret, quin imo Vicinos quoq Comittus, quatenus Negotium istud apud suam Majttem, ut et apud nominatum Illmum Dnum Comitem Palatinum commendarent promoverentq, requirat, instanter petunt et sollicitant. — — Qua Querimonia Postulatione pariter et Protestatione nomine ptactorum Patronorum et Parochianorum Ecclae D. Helenae modo pmisso publice perlecta et exhibita ad

pposita mox in Contrarium p Procuratorem Dni Supremi Comitis legitimum Egium Joannem Dibaciuni Replicatio facta est; Qui soleniter ptestando de omnibus pmissis, psertim ubi honor autoritás dignitasq ipsius Dni Supremi Comitis sat manifeste et lucide, p ptactos Parochianos violatur, vellet scire qui sunt üli Patroni ad Ecclam et Templum Sanctae Helenae Hereditatis ipsius, cum nec sciret de vocatione, nec in id consentiret. Nam solum modo pfatus Dnus Supremus Comes et Paulus de Reva sunt legitimi liaereditarijq Patroni Ecclae ptactae, reliqui vero beneficiarij solum modo, quod suo loco et tempore sat lucide comprobabit. — Quoad illegitime introductum quendam Exulem, contra progativam libertatemq ipsius vetustissimam, de eo si quid sibi aliquis, ptendit, et si haberi poterit, habet sédem spirituálém, legitimam, si legitime fuerit requisitus daturus, est responsum. Cum vero ptactus illegitime introductus Exul illegitime se immisit in ptactam hereditaríam eius Ecclam eundem nequaquam pati vellet, protestando super illud soleniter. Quod tarnen non in eum finem ut religio turbet et persecutionem patiat. — Nam si prouti in alijs varijs Ecclis bonisq ipsius Dni Su­ premi Comitis alii Parochi legitime vocati et introducti a pfato Drio Supremo Comite gratiam benevolam promptitudinem et defensionem habent, similiter si ptactus Exul prouti Illegitime venit ita etiam discesserit, reservata sibi primu autoritate ptacta paratus erit bene dignam personam pro Eccla ea commendare ae eidem legitimam vocationem dare et instituere. Quod si vero hoc non fiet iterum atq iterum protestat soleniter, veteri usu et consvetudine confirmatam et approbatam autoritatem omnimode promovere, tueri et defendere velle. Ubi vero tani scabiose et calumniose nimis contumaciterq prolata sunt quaedam verba et scripto tenus per ptactos Parochianos exhibita, cum nemo nisi legitime condemnatus et jure convictus talis dici possit. — Ubi inter alia nimis et valde honor ac autoritás ipsius Dni Supremi Comitis ac simul et Nobilissimi Comittus laesa est et violata sicut et salvus conductus de eo petit Judi­ cium defensionemq omnimodam penes eiuisdem Exigentiam a Nobilissimo Comittu. Manifeste enim constat Nobilissimo Inclytoq Cottui, quod haec contra Dnum Supremum Comitem tam indigne, iniuste et scabiose verba et scripta prolata omnia non esset vera, cum a Tempore Regiminis sui cum omnibus Juste, bene et aeque se gessisset, officio suo satis fecisset. Comitatuiq in multis arduis magnisq rebus et periclitationibus cum magno suo detrimento et sumptibus oio ad hoc usq tempus pstitisset sufficienterq declarasset. Super quo ab universitte peteret lras

Testimoniales sibi extra dari. — Ad quas partium disceptationes Contra se invicem ad psens publice factas p universittem conclusum est: Quoad postulationem Dnor Patronor Ecclae D. Helenae ratione pastoris hodierni factas; Licet in vocationem eiusdem Dnus Supremus Comes nulla tenus consentire hactenus voluisset. Quia tarnen jam ad psens, ratione illius vocationis benevole et ultro coram universitate in Revisionem Negocij istius p venerabile Contubernium istius Cottus fiendam consentiret. Id quo ad mortiíican dissensionis hactenus vigentis, ac etiam evitanda ulteriora mala, quia multum facere dignosceretur. Universitas hoc idem Negocium Revisioni eorundem Do: Ministror Venerabilis Contubernij istius Comittus Secundum submissionem Dni Supremi Comitis etiam submittit. — Supra scripti Dni Protestantes ut antea sic nunc quoq solenissinie Protestant atq. Inclytam Universittem et per Redemptor Nri satisfactionem obnixe mirum in modum instanter petunt sollicitant et instant, quatenus ead universitas Lras et ad Illmum Dnum Comitem Palatinum et ad suam Sacrmam Caesar et Rg ttem ac ad Universos Vicinos Comittus scribere in iisdemq omnes omniuni Iniurias Calamitates, miserias afflictiones specificare, violentias et potentias suae Mgcae Dnationis quas sive in Nobilitatem, sive in Peregrinos sive jani in ipso statu Ecclesiastico contra ordinis Sacri viros exercet declarare vellet. Pro Dno Supremo Comite idem Procurator iterum atq iterum soleniter protestat de univer pmissis, et de iteratis contra Dnum Supremum Comitem, habens universa sua superius dicta ad psens quoq pro declaratis. Rogando ut universitas omni suo studio et diligentia in id incumbat quatenus honor et Existimatio Dni Supremi Comi­ tis illaesa permaneat; psertim etiam ex eo quod non solum offum supremi Comitis hic videret pati, sed etiam libertás et progativa totius Comittus. Et nisi penes Dnum Supremum Comitem ac libertatém suam Illmum Dnum Comitem Palalinum declarative requisiverint, de universis pmissis et productis facilime laesa permaneret. Ex quo petit ut altius in ruminationem psentis tarn magni Negocij intendat. Quoad praetensa allegata et petita iam haberet resolutio, in qua Dnus Supremus Comes nunc etiam acquiescit; De quibus suo legitimo tempore daturus est responsum. Quoad Deliberationem Ratione Exulis illius illegitime Introducti in Parochiam ptactam contentus est Deliberatione. — Quoad postulationem postremam Dnor Protestantiuni ea videtur universitati pro hoc tem­ pore esse Intempestiva cum p neminem coram univesitte ad huc sit comprobatum tot et tanta eundem Dnum Supremum Comitem admisisse et perpetrasse uti ptendit. Verum quia

controverteretur inter eosdem potissimum de vocatione pfati Exulis, in cuius revisionem consentit Dnus Supremus Comes, Igit stat prior Deliberatio, sin autem ea contenti esse noluerint, integrum sit eis contra eunde Dominum Supremum Comi­ tem procedere. — Interim tarnen p universittem demisse rogat Dnus Supremus Comes: Quatenus sui memor Juramenti, et ofíicij Supremi Comitis, cum Nobilitte bona Vicinittem et Amicitiam colat, eosdemq non solum in libertatibus eorum per se conservare, verum etiam contra alios quosvis oppressores defendere et protegere studeat. — Quo tali propensitte synceri Candoris suae Mgcae Dnationis Nobilitas mota, eo maiori affectu et promptitudine eidem debita obsequia declarare valeat et possit. — Dnus Supremus Comes contentus ista Deliberatione, pariter et Exhortatione, et petit similiter ut Dni Nobiles debito honore eundem prosequantur, ac contra eius existimationem nihil tale sinistrum loquant, at si a talibus diffamationibus supersedere noluerint protestatur se suum honorem omnibus módis defendere velle. — De quibus omnibus petit sibi Lras in futura Generali congregatione vei Sedjria autentice extradari. — Dni Protestantes autem ad psens quoq inhaerent suae Protestationi illudq de quo Inclyta Universitas quasi dubitaret, futuris temporibus probare parati sunt. Interim tarnen ijdem Dni Protestantes super omnibus hodierni diey Actis, hoc in Negocio quovismodo subsecutis, Lras autentice petunt sibi extra dari. — Dominus Supremus Comes inhaeret priori postulationi et protestatur etiam pro nunc, ac petit Lras sibi extra dari. —Unde Nos ad postulationem pmissar partium super pmissis oibus Lras Nras Testimoniales sub sigilis nris autenticis Jurium earund futuram ad Cautelam necessarias extradandas et concedendas duximus. Jure Regni et communi Justicia requirente. — Datum in oppido Szenth-Marton, die et loco Generalis Congregation et Sedyriar nrae solito. Feria quinta — proxima ante Dominicam Palmaru. Anno Dni Millesimo Sexcentesimo Trigesimo Primo. —

48

HÖRK JÓZSEF A THITRÓCZMEGYEI PROTEST.

PANASZA RÉVAI FERENCZ E L L E N

Lecta Correcta et extradata p me Melchrem Reviczky Jur. Notar sedjriae Cottus Thuroczien mpia. András Justh Vicecomes Thuroczien mpia. Petrus Ivánka Judlium mpia. Andr(eas) Hrozniczkj Judlium mpia. Paulus Zorkowsky Judlium mpia. Johannes Sándor Judlium mpia. Az evang. Tisza-kerületi levéltárban lévő eredetiből. Hörk József, volt tisza-ker. levéltárnok.

PATHAY ISTVÁN ÉS KANIZSAI PÁLFI JÁNOS LEVELEZÉSE.* (1607—1636.)

Andreades M i h á l y Kanizsai Pálfi Jánoshoz.

Quod ne . . . quidein ad meas nuper datas literas mihi Johannes lepidissime demiror, cum enim non olim duntaxat sed vei in . fausta quaeque ex animo ego tibi iure niinimam vindico, re posse videor pietatem, humanitatem et sane cur tibi nuper meas ego cognoscere haud dubie potuisse qüidem Venerandus et Reverendus Dominus Senior Stephanus Klaszekovith de iuveni ad régimen scholae subeundum Szent Miklosianae apto, me petitum rogatumque habuit, quam dum in schola non habeam mea, tibi scribere fűit . . . cor provinceam eandem subeas iuventutique musis et Deo dieatae loco eodem prosis. Nunc similiter eadem scribere tibi libuit, de re teque rogatum hortatum nionitumque habere ut impetrata a Domino rectore tuo venia spem mihi aliquam iniicias... teque ad clavum scholae illius subeundum accingas. Quid etiam cum studiis cumque lucubrationibus nostris nobis asssiduis ad quod tantos exantlare non horremus labores, si aliis prodesse renuimus, si aliis servire studiis, iisdem recusamus. Tempus certe aetasque tua, te ad hoc ipsum iam hortatur, vei maximé necessitas Deus. Et quamquam sciam te isthic quoque nonnihil curae laborisque impendere tarnen satius tibi longe futurum si quos doceas, tuos aestimes tibi obsecundare, solvere ex aequo omnes iubeas fac itaque adverte animuni, et vocationi iam honestae, tam pie pareas, mihique perscribere, vei ipse huc advölare ne praeterias. Neque tamen (ut supra iam) idem praeter Domini rectoris tui . . . voluntatem, consilium facito, qui haud dubie si literulani tamen mihi honestissime pro illos * V. ö. e folyóirat 1904. évi I I I . kötet 81. 1., 1. jegyzet. Egyháztörténeti Adattár.

4

quorum interum est requiendus. Nec tamen puto eundem Domi­ num Benedictum hac in re tibi reluctatiorum qui in hoc apprime intentus esse debeat, ut promoveat, ne impediat, talia praesertim munia quibus et nomen divinum illustratur et ecclesiae augmenta propagantur si itaque ad nos vei scripseris vei venire decreveris ne moram ponito aliquam. Vale. Raptim e museo 20 Januarii. Anno 1607. Tibi fausta quaeque percupiens Michael Andreades, rector Csepregiensis.

Kívül: Honestae ac exquisitae spei iuveni Joanni Paulidae, nunc in schola Grinziana literis sedulam operám navanti discipulo olim charissimo exhibendae. '. 2. Ugyanaz ugyanahhoz. Salutem plurimam! Fontes benevolentiae erga te meae. Charissime Joannes nec dum et hic apud nos interdum ades, apud me tamen minimé, sed ut-ut (seducus) est tu te ipse correcturus aliquando. "Ego quidem humanitatis officiique mei in sublevandis iuvenibus est pergam strenue. Ne vero et te (quanquam ita te a me disiunctum velis, ut ne verbum quidem iam abire mihi) postpositum et penitus neglectum a me advertas, libuit tibi offerre conditionem scholasticam si subire libeat. Quare ad me te cum Reverendo Blasio subito et praeter omneni dilationem huc ad nos proripias, ut ita tecum uberius colloqui vocationemque tibi honestam designare de qua solicitor valeam. Ne tamen id praeter scitum Domini Humanissimi tui rectoris factum videri, videatur ulla ratione qui si animus tuus etiam fuerit exploratus, hac de re futurus requundus compellandus. Condio sane quae offertur Szent Miklosiana est, eam tu módis Omnibus subire haud detrecteris mihique significare nequaquam quid animi habeas negligas. Vale. Tibi et affectu bona cupiens Michael Andreades, Scholae Csepregianae rector. !

Mívül * Humano ex Docto Juveni Joanni Paulidae nunc Ginzianis musas colenti . . . discipulo olim ut fratri charissimo.

3. A magyar sereg és Komárom város bírája Kanizsai Pálfl Jánoshoz.

Reverende Domine nobis plurimum honorandissime. Salute praemissa, et servitiorum nostrorum commendatione. Retulit nobis specialis ablegatus noster, qualiter se, in causa Reverendae Dominationis Vestrae ibidem in oppido Samaria gesserit, quidve de adventu eiusdem concluserit, ea omnia coram nobis sedulo exposuit. Ingenium autem et voluntatem Dominorum Surii, et Dobronokii facile intellexit, quorum etiam Vestra Dominatio parere ex animo se obtulit: potissimum . . . cum nunctio nostro . . . . nempe . . . . praefixerat. Et quam frigorum ac aquarum inundatio, itinera . . . .* Comjatinum, quam vero Samariam, prohibebant, per quod in praescripto termino et loco comparere nequivimus, quod etiam nobis indulgere velit. Quo circa Vestram Reverendam Dominationem amice ac paterne rogamus, dignetur, cum hoc ablegato nostro absque omni mora et difficultate ad nos advolare, conditionem apud nos et honestam et dignam habiturum, prout hac omnia ex literis Domini Surii uberius intelligere poterit. In feliquo, eadem nos commendatos habere, hancque nostram voluntatem inviolabilem tenere velit. Quam etiam diu ac feliciter valere cupimus. Datae Comaromii, die 16. Januarii. Anno 1611. Vestrae Reverendae Dominationis Amici et patroni benevoli. Judex exercitus Hungarorum; Judex civitatis, ac tota communitas nobilium et ignobilium ci­ vitatis regiae Comaromiensis. Kívül: Reverendo ac clarissimo viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, nunc Samariae commoranti etc. Domino nobis observandissimo. 4. Somorja város bírája a komáromiakhoz.

Köszönetünk, és szolgálatunknak ajánlása után, a fölsé­ ges mindenható atya Istentűi kívánunk kegyelmeteknek, mint jámbor bízott szomszéd urainknak, viszontag mindennemű jó szerencsés és békességes állapotot, ez uj esztendőben nagy boldogul megadatni. * A . . . . helyen elrongyolódott a papír s ennélfogva olvashatlan.

82

.;ií;ísaj;»:v. i.i :u;'/./..„ i

THCIÍY

KTKI.K

...

•.

Továbbá nemes, tisztelendő bizott uraim, vettük és meg­ értettük az ti kegyelmetek becsületes«levelét, mivelhogy azért ennek előtte is, mind pispek uram^ s mind Suri uram ő kegyel­ mek, levelük által megtalált vala minket Paulides János uram felől, hogy ő kegyelmét oda bocsátanánk a kegyelmetek váro­ sába. Jóllehet mi is, a mi oscholánknak és ecclesiáríknak épü­ lése felől gondolkodván, nagy, nehezen bocsátjuk el tőlünk, minthogy az előtt is nálunk lakván, innend indíttatott Német országba menni, de mindazon által nem akartunk ellene töre­ kedni, hanem im oda küldjük ő kegyelmét ilyen okkal, hogy esztendeje kitelvén, avagy mikoron az Ur Isten ő szent fölsége a kegyelmetek fiát Peczelius Imre uramat vissza alá hozza Németországbul, ti kegyelmetek is ezt a mi atyánkfiát, jó mód­ jával viszontag ide föl bocsássa közinkbe, kit mi viszontag megakarunk szolgálni kegyelmeteknek. Isten éltesse és tartsa meg kegyelmeteket mind fejenként velünk egyetemben jó egésségben Datae Samariae die 19. Januarii. Anno Domini 1.611. Kegyelmeteknek jó akaró baráti és szomszédi örömest szolgálnak Nemes városbírája, és tanácsbeli esMtt polgárok Samáriában Csallóközben lakozók. Kívül: Az nemes, tisztölendő és becsületes nemes komá­ romi város bírájának, és egész tanácsbeli uraimnak, Komárom­ ban lakozóknak, nekünk jó akaró bizott szomszéd urainknak és barátinknak adassék ez levél eleikbe hűségesen Komáromba. 5. A l é v a i e g y h á z Kanizsai Pálfi Jánoshoz.

A minden jóknak kútfejétűi, Szent fiáért a Jézus Krisz­ tusért kívánunk kegyelmednek lelki és testi áldásokat, minden kegyelmedhez tartozókkal, és a kegyelmed szép házastársával egyetemben meg adatni. Tisztelendő János uram errül kelletik kegyelmedet leve­ lünk által megtalálnunk: mivelhogy a boldogemlékezetű lelki­ tanítónkat, Nemesnépi Dániel urunkat, az ur ő Nagysága Kollonics, személyében meg nem szenvedé, a sok hamis vádolók miatt, s mi sem tarthatánk meg, ki itt közöttünk az Istennek igéjét tisztán, igazán, és nagy haszonnal, minden félelem nélkül majd nyolcz esztendeig praedikállotta, és amikor ő kegyelme innend mi közülünk elakart volna menni, nagy

szép intéssel kére mindnyájunkat, hogy az igaz fundamentu­ mon, és igaz vallásban megmaradnánk, és tanító nélkül ne lennénk. Mivelhogy pedig nevezet szerint is commendalta ke­ gyelmedet, minekokáért Tisztelendő János uram,! a mint püspök uramnak küldött levelünkben is ugyan ezen dologrul bővebben irtunk, most is kicsintül fogva nagyig itt LE VAN akik ezen a valláson vagyunk, kérjünk te kegyelmedet, hogyha másuva kegyelmednek igéreti nincsen, kegyelmed jőne ide ezen mi helyünkbe, a praedikátorságnak tisztire, és ez helyt és álla­ potot meg látván te kegyelmed, mi is a kegyelmed tanítását hall­ ván, kegyelmed ha velünk meg szegődhetik, minthogy Dániel uram is, Bölcskei Pál uram is, és több tudós emberek is commendálták te kegyelmedet, kegyelmed helyett mást nem aka­ runk keresni, ha kegyelmednek jó akaratja tartja. ím pedig Pál uram most ő kegyelme a barsi praedicator a maga kocsi­ ján oda menvén, kegyelmednek jó módja leszen az eljövetel­ ben. Ugyan fölötte is kérjük kegyelmedet, atyafiúi szeretettel, mind fejenként, kérésünket hiába ne hadgya. Isten sok és hosszú ideiglen tartsa és áldgya meg kegyelmedet, mind az aszonyommmal a kegyelmed házas társával egyetemben. Da­ tum Levae 27. április Anno 1612. Mi . . . . szeretettel szolgálunk Soothy János, Végh János, Szemerei Bálint, Bärbel Ferencz, velünk egyetemben a több jóakaró keresztyén atyánkfiai is itt a mi helyünkben Léván lakozók. Kívül: Adassék ez levél az mi becsületes János urunk­ nak etc. mostan Comaromban mulatozonak etc. nekünk pedig jó akaró urunknak híven Léva. 6. A debreczeni t a n á c s Kanizsai Pálfi Jánoshoz.

Vocatio Debrecina. Reverende ac Clarissime Vir, Domine nobis singulari observantia colendissime. Salutem, et officiorum nostrorum sinceram paratamque commendationem. A Szent Isten kegyelmedet kedves háza népével és minden jó akaróival egyetemben jó egessóggel és minden szent áldásival látog s álgya meg.

Böcsületes és jó akaró urunk, noha Isten ő szent Fölsóge az embereknek lakásokat az földön, helyeknek külömbségével meghatározta, akiknek hol ő felsége rendelte, mindaz által nem kételkedünk, hogy kegyelmed rólunk távolban való lakó­ helyében is, ez mi városunknak, ós ebben lévő szép orthodoxa ecclesiának mindenkoron az egy igaz sincera religioban fun­ dáltatott, és abban mindez ideig virágzó állapotja, a mellett sok szenvedése felől is bőséggel kegyelmed nem hallott, és nem értett volna. Melyben eleitül fogván sok tudós bölcs főtanítók az Úrtól nekik adattatott gyra szerint, nagy haszonnal, fáradhatatlanul munkálkodván, boldog munkájuk után, ugyan itt közöttünk boldogul k i múlván ez világból, mostan az úrban nyugosznak. Ezenképen mostanában is egyik főtanítónkat Szegedi Daniel uramat az jó Isten, hamar halál által közülünk elkívánván, és arra ecclesiánknak tudós és bölcs tanító nélkül destituáltatva, kívántatik mindeneknek előtte főgondunknak arra lenni, holott ő kegyelme helyébe idoneus successort találhas­ sunk. Minekokáért mi magunkra szorgalmatossan circumspicialván, több sok jóakaró, főtekintetes uraink tanácsából is indít­ tatván — — — — — — — — — — — — (A többi hiányzik.) 7. Pathay I s t v á n Kanizsai Pálfi Jánoshoz.

Salve tili charissime. Dominus Caspar ad me venerat, qui suo casu declarata, a me impetravit, ut componendi negotii ipsius causa, ad vos descenderem ; officii nostri necessitate cogimur, fratribus quocunque oficii laboré possumus subvenire. Itaque sequenti hebdomade ad te veniam, Deo iuvante, ac tecum constitutus, de statu ecclesiarum vestrarum inter vos consultabimus. Interea de Jauriensibus si quid cognoscere poteris, da operám, ut omnia per te sciam. Eeliqua praesenti. Bene diuque vale. Datum Rohonczii 23. Septembris 1613. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus. P. S. Domino Basilio Fölső dices ex me salutem et de commodo hospitio nostri prospicias ; vei si molestus non forem, Dominus Hatos hac cura adhuc gravandus est. Kívül: Eximia Eruditiöne claro viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, et seniori certarum ecclesiarum vigilantissimo etc. dominó, et fiilio syncera mente colendo.

PATHAY ISTVÁN ÉS KANIZSAI PÁLFI JÁNOS LEVELEZÉSE.

55

8. Pathay I s t v á n Kanizsai Pálfi Jánoshoz.

Dilecte in Domino fili, salve plurimum! Juvenis ille a quo tuas literas accepi, in reditu, ad me non divertit, atque sic opportunitatem rescribendi praescidit: salva tamen res est, alter (licet tempore satis prolixo interiecto) mihi oblatus est tabellarius Cocus Vincentius, qui et fideíior est, et forsan velocior illo. Testimonio res non eget, tota aula Domini nostri gratiosissimi testatur, coniugem ipsius male a suo marito discessisse cum quodam rivali, a quo etiam impraegnata fuisse fertur, marito in vinculis existente: quem ipse Vincentius e vinculis solutus incarceratum curaverat Sarvarini: sed nescio quo hominum favore acciderit, an largitionis clave fores sint patefactae, elapsus est: quid turpis avaritia inexpertum relinquit ? Si magistratus desertricem, et adulteram puniverit, bene; si non, Cocus nihilominus liberabitur a lege desertricis. Porro mi fili, tuum est Dominum Magnificum, de loco et tempore synodi certificare, et rogare, ut sua Magnifica clementer hospitium ecclesiae, caput in sinum suae Magnificae audacter reclinanti praebeat, iubeatque Castaldo, quem audio alienum esse ab orthodoxa confessione, ne nobis obstaculo sit. Imo, si fieri potest, et oneri non sumus, pro sua dementia et innata pietate, aliquo etiam subsidio esse dignetur, Deus suae magnificentiae benedicet. Hasce tuis adiunctas, ad Kővágó-Eörsienses scriptas, trade idoneis, quos tu aptiores fueris arbitratus, ministris perferendas: qui hortentur vocentque ad synodum, inordinatum illum et temere manus ad turibulum admoventem: si fraternam invitationem sequi noluerit, cogatur, cum licentia suorum auditorum; nam illis renitentibus, non sumus pares, sine brachio seculari, ad vim inferendam. Vale fili, cum tuis omnibus optatissime, ego, ut solent aetate victi, valeo! Laus sit Domino. Datum in Zalonakii 5. Novembris. Anno 1613. Tui amantissimi sine dolo Stephanus Pathaynus. P. S. Dominum Basilium Fölső, communem nostrumamicum, saluta meo nomine. Kívül: Eximiae eruditionis, et syncerae pietatis laude ornatissimo viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, certarumque ecclesiarum seniori vigilantissimo, filio suo charissimo.

9. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Dilecte in Domino fili, salve plurimum! Ego, laudetur Deus, valeo mediocriter. De particularis nostri conventus idoneo tempore et loco, nondum deliberare potui. Multa enim sunt, quae conatui meo, ceu nebulae, obversantur: verum ne tibi id pio studio expetenti, et ecclesiae negotíis flagitantibus, aliqua ex parte deesse videar (nam certe nihil in me est virium, quod non ecclesiae Christi libenter impendere velim) mihi, meisque privatis negotiis parcendum esse non putavi. Age igitur. ad me, quo id tempore aptius fieri fueris arbitratus, proscribas, ut collatis opinionibus, quod aptissimum videbitur, sequamur Deo duce. Est quae Deum provectae aetatis mulier apud Petrum Fegyverös vestratem in hospitio, nomine Catharina, quae mihi, nuper apud vos tempus terenti, promiserat, se curam domus suae in se recepturam, si modo decesendae curam agerem. Quaeso accersitam monere ne graveris, ne annum mutet, sed adiungat se alicui ex nostris cum quo commode descendere possit: nam non pauci ad nundinas ascendent: ego pro illius vectura satisfaciam. Bene diuque vale, mi fili. Rapui Veszprém 22. die maii, Anno 1614. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus. Kívül: Reverendo, ac praeclarae eruditionis laude ornatissimo Viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, et certarum ecclesiarum seniori vigilantissimo, etc Domino et fratri in Christo filii loco colendo, et amanter honorando. 10. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Salutem Dico Plurimam! Messis instantis et falcaturae sollicitudo non promittit, mi fili, ut ad te Veniam; veniam tamen, quam primum potero, occasione quaesita, et libertate adepta. Non sum tui oblitus: Curabo interea, quae erunt necessaria, ne im medio opere aliquid desideretur. Ego valeo, laudetur Deus, ut et tu, cum tuis omnibus valeas felícissime, ex animo praecor. Ergo vale feliciter. Datum Veszprém 6. Julii. Anno 1615. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus.

Kívül; Reverendo doctissimoque viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, nec non certarum ecclesiarum seniori vigilantissimo etc Domino et filio in Christo amanter colendo. 11. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Salve fili charissime ! Promiseram nuper me ad te his diebus, transiturum: voluntas nunc quoque eadem est, sed facultas deest. Ah doleo mi tili, quod tibi, cui nunquam non bene cupio, gratificari nequeo ! Adeo enim multis obruor externis curis, ut vix, quod agendum qua hora sit, eligere sciam. Nemo est, si me nunc sub duxero cum iumentis et famulo, quam res meas proficiat. Disperendum negotium necessitas cogit; ego tamen tui non obliviscar. Tuum est ut Deum, cuius arbitrio omnia reguntur, praecibus fatiges pro commoditate implendae spei tuae: nam siculi sanitas e manu ipsius procedit: ita media ipsius arbitrio subveniunt. Ego gratia Deo, valeo, ut et tu, cum tuis, valeas et felicissime et diutissime, praecor ex animo. Datum Veszprém 21. Julii. Anno 1615. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus. Kívül: Perdocto, humanissimoque Viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, et certarum ecclesiarum seniori vigilantissimo etc Domino filii loco colendo et amanter honorando. 12. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Salve charissime! Post tuum discessum scrutatus sum diligentius convocatoriarum statuum, et apparet magnam esse ambiguitatem termini, unde coniicio fratres omnino ad vicesimum secundum Augusti diem convenire, quamobrem et ego ad eundem diem adesse stutebo, etiamsi biduo expectandum mihi foret. Quaeso mi fili, ut tu quoque ad eundem diem, vicesimum secundum scilicet diem, adesse studeas: ne quid in nobis desideretur. Illic te praestolabor, si Deus volet. Divortionales filiae. Pauli Surotis vestratis, per oblivionem amissas, en remitto. Ego Deo volente 20 huius mensis itineri me committam. Bene diuque vale cum tuis omnibus. Amen. Si Dominus Paulus Seraphyn adhuc est tecum, librum orthodoxi Consensus, quem mihi venalem fecit flór. 2. tecum,

adferas, illic precium libri accepturus. Interim se illi abeundum erit, mutuo accipies ab aliquo. Iterum vale. Datum Veszprém 17. Augusti Anno 1614. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus. Kívül: Reverendo, ac piae eruditionis laude praestantissimo viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, fidelissimo eccle­ siae Papensis ministro, et certarum ecclesiarum seniori vigilan­ tissimo etc. fratri in Domino filii loco amanter colendo. "

• ' \

1B.

1

\

Pathay István Kanizsaihoz.

Stephanus Pathaynus suo in Christo dilectissimo füio Joanni Paulidi Canisaeo salutem et gratiam precatur a Deo, per Domi­ num et Salvatorem Jesum Christum. Charissime fili, ego laus Deo, vivo adhuc, et valeo mediocriter: si tu, si Rebecula mea, si reliqua denique domus tuae gaudia, valetis: vobis ex animo gratulor. Funesta pestis celebrem nostrum coetum miseranduni in modum vastat; rectorem scholae nostrae eripuit, et discentium maximam partéin absumperit. Sit nomen Domini benedictum. Insolentia famulae mae coactus misi currum pro vetula illa, quae olim apud Dominum Bisilium Fölső commorabatur, quam inquilina tua exacte novit, quaeso accerse illám, et hortare "ne vacuum ad me currum redire patiatur: nam si hac vice deluserit, fieri non potest, quin inconstantiae suae noxium sentiat. Sequenti septimana, Deo volente, si auditores faverint, egrediar visurus domum meam Szalonikiensem, in reditu si aliqua necessitas se non obiecerit, ad te divertam. Faxit Deus-optimus maximus, ut te cum tuis omnibus salvum et jncolumen videam. Bene diuque vale mi fili. Datae Veszpremii 5. Novembris 1614. Tuus sine dolo : Stephanus Pathaynus. P. S. Cum essem apud te hac astare, commendabas, mihi iuvenem quendam scholae nostrae praeficiendum. Itaque hi adhuc est illic, si dignum censes et idoneum ad docendum, si denique facilem, qui se rexi et moneri patiatur, mitte illum ad me facturus ipsi utile, mihi gratissimum officium. Iterum vale. Kívül: Reverendo ac eximiae eruditionis laude celeberrimo viro dominó Joanni Paulidi Cenisaeo, ecclesiae Papensis fidelis­ simo ministro, et certarum ecclesiarum seniori vigilantissimo, Domino et filio in Christo amanter colendo.

PATHAY

ISTVÁN

ÉS

KANIZSAI

PÁLPI

JÁNOS

LEVELEZÉSE.

14. Pathay I s t v á n Kanizsai Pálfi Jánoshoz.

Salve Charissime! Quanta itineris difficultate, molestia, taedio, et iumentorum laboré hoc iter perfecerim, exprimere nequeo. Laudetur Deus, salvus tamen hei ad vesperam, meis restitutus sum: salvam reperi domum meam. Te quoque, cum tuis, salvum esse gratulor, íieri percupio. Cum essem apud vos, prae redeundi sollicitudine, oblitus vernae sementis quam apud vos comparare volebam, quaeso mihi pisa hortensia, quae magna vei maxima dicuntur, cöemas, similiter et alia precium a. Domino Wolphgango accepturus, qui fideliter a te sibi comínissa ad me perferit. Trelcatium, si de cupitis index est, per eundem remitti volo. Novi, quod tuis auribus dignum arbitrer, plane nihil habeo. Vale cum tuis, mihi charissimis, bellissime et diutissime. Datum Veszprém 14. martii. 1615. Tuns sine dolo Stephanus

Pathaynus.

Kívül: Eximiae eruditionis, et verae pietatis laude excel­ lenti viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, fidelissimo ecclesiae Papensis ministro, et ecclesiarum Christi circumiacentium seniori vigilantissimo. Domino et filio in Christo charissimo. 15. Pathay István Kanizsaihoz.

Salutem plurimam dico! Volebam quoque illos aureos, ques Domino Paulo Seraphyn dandos decreveram, Domino Basilio Fölső tradere, sed ob iiiopinatum ipsius discessum, cogor alia via ad eum mittere: itaque accipies ab eo cum literis. Tuüm est diligentem operam dare, ut ad manus illius fideliter perferanduin. Bene väle. Datum Veszprém 7. Decembris Anno 1615. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus. Kívül: Eximiae eruditionis, et verae pietatis laude ornatissimo Viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo,fidelissimoecclesiae Papensis ministro etc Domino, fratri, filii loco colendo.

16, Pathay István Kanizsaniak.

Salve charissime! Si vales cum tuis, mihi sane nihil gratius, nihil iucundius, laudetur Deus, valeo et ego. De statu nostrae ecclesiae scriberem ad te, sed differó ad commodiora tempóra, ubi Vei coram (quod maximé necessarium duco) vei per certum nuntium tecum commendari licebit. Nunc propter inopínatum tabellarii discessum haec. Incudem apud te per oblivionem, relictam trade exhibitiori praesentis chirographo. Vinum tuum Fölső-Eörsino advexi, depositum in cella Domini Basilii Fölső invenies suo tempore. Verum is, cui servandum Dominus Anyós crediderat, non satis fideliter functus est officio. Nam ab eo tempore, ex quo primum repletum dolium fuerat, nemo implendi eam curam habuit, Benedicat tibi Dominus mi fili. Datum Veszprém 23. Mártii 1616. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus, manu citissima.

Kívül: DoctissimO, humanissimoque viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo et circumiacentium ecclesiarum seniori vigilantissimo etc Domino, fratri in Christo, filii loco semper colendo etc. 17. Pathay István Kanizsaihoz.

Iterum salve Charissime! Nuper per venatam et difficulter nactam occasionem scripseram ad te, monueramque . ut diem aliquam quo te liberiorem putas futurum ab occupationibus ecclesiasticis, praefigeres, quo Polyaninum descenderes, ubi tecum de iis omnibus, de quibus te pio quodam zelo sollicitari videó colloqui possem. Nunc denuo per oblatam hanc scribendi occasionen te iterum rogo, me de tua mente certiorem facias et diem significes, equos quidem ad pascua emisi, sed ut mihi ipsi, ita nec iumentis procendum, ubi ecclesiarum necessitas postulat, constitus; ego cum meis valeo, te similiter valere cupio. Datum Veszpremini 27. Április 1616. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus. Quo maturius, eo melius, per chrirothecarum aestivalium a Domino Basilio mihi impetrato, puod involutum pappiro ad me deferri eures diligenter rogo, praecium a te, cum ex Polyan

reversus fueris, se accepturum credat. Iterum vale, imo dum vivis vale';'-'' '• •' • • •• r

/

;

, Kívül: Doctissimo, pio humanissimo viro, Domjno Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, nec non ecclesiarum eiusdem districtus seniori vigilantissimo, filio suo in Christo observantissimo, et amanter colendo. 28 die redditae April. • ;

i8.

.

;

Pathay I s t v á n K a n i z s a i h o z . .

Salutem plurimam dico ! Quia nihil est quod tibi negari vei possim, vei velim, hospinianum iucundissimum et utilissimum historicum adveniato, et rogo amanter, ne laborem, quem ingressus es, intermittos, vei disseras, quem ego spero futurae collationis cum adversariis occasionem nobis subministraturum, quod Deus optimus maximus bene yertat. Seribis te duarum verum sollicitudine distrahi, Universum semper maior respectus habendus est utiliorum et magis necessariorum. Aedificationi incumbant presbyterii, quos tu, quandoque occasione nacta iuvare potes. Huic vero labori totus, et quidem serio, incumbe. Adsit tibi Deus et dirigat tuos sudates in laudo nominis sui, et aedificationem sanctae Hierusalem. Vive diutissime, vale foelicissime, labora in Nomine Dei utilissime Amen. Veszprémim 8. Maii. 1616. Tuus sine dolo ,.: Stephanus Pathaynus. Kívül: Eximio Jesu Christi servo, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo et in Christo Domini charissimo. 19. Pathay I s t v á n Kanizsai Pálfi Jánosnak.

Salutem dico plurimam! Propter inopinatam iuvenum praesentiam et discessum fili charissime, pluribus ad te scri­ bere non possum, oneri tibi esse nolim, ego vero hoc tempore ad te venire nequeo, ideoque communi et medio loco conveniemus, age quam potes citius, me certiorem facias, quo tempore possis te in oppidum Polyan conferre, accepta tua hac de te scedula, ego in idem oppidum, ad eundem diem, ad te veniam, illic de rebus ecclesiae colloquemur, absolute negotio, uterque

nostrum, in nomine Domini, redibit ad suos. Nam valde seria negotia nostris incumbunt humeris de quibus et mature et diligenter consultandum censeo, tuum exspecto scriptum, quo accepto, mora omni posthabita, ad te veniam Deo volente et Favente, vale fili charissime, cum tuis omnibus felicissime et diutissime. Datum Veszprém. 19. április. 1616. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus, manu citissima.

Kívül: Reverendo, pio, et insignis Viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, nistro fidelissimo, nec non ecclesiarum vigilantissimo, filio suo paterno affectu

eruditienis laude celebri ecclesiae Papensis mi­ circumiacentium seniori honorando.

20. Pathay István. Kanizsaihoz.

Salve fili charissime! Hac ipsa hora, qua literas accepi literas die Marci evangélistáé hora 7. cogitabam ad te literas dare, nam ut ex tuis colligo, meae ante hac ad te per eosdem studiosos missae suppressae sunt. Scripseram, plane de iis omnibus, de quibus tu sollicitaris, et ego sollicitu meditans; ut de commodiori loco tu prospiceres, ubi tecum mihi colloqui liceret. Nam et mihi laboriosum, et tibi forsan molestum foret, si alter uter nostrum, hoc tarn longi itineris, quo ab invicem disiuncti sumus, onus solus subiret. Itaque ego medium locum constitueram, prout et nunc constituo, si tibi quoque visum fuerit. Age itaque in oppidum Polyan, te conferas, diem non praescribo, nam tuas occupationes nescio, sed tamen, quocunque die tibi commodius visum fuerit, ad me diligenter et citissime perscribas, ego, Deo favente, acceptis tuis literis, ad diem a te condictum accuram. Hic consultemus, ac absoluto colloquio, iterum ego ad meos, tu ad tuos, Deo benedicente revertamur. Bene diuque vale mi fili, tuos omnes et meos per te salvere iubeo, cum charitate. Datum Veszprém, die Marci evangélistáé. Hora 8. 1616. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus, manu properante.

Kívül; Praeclarae eruditionis laude merito celebri viro, dominó Joanni Paulidi Kanisaeo, ecclesiae Papensis fidelis­ simo ministro, nec non circumiacentium ecclesiarum seniori vigilantissimo, filio suo in Christo syncera mente colendo.

21. Pathay I s t v á n Kanizsainak.

Salve plurimum mi fili! Ego, laudetur Deus, Salvus et incolumis ad desertam meam domum, perveni, vivo adhuc, ut datur. Si tu, cum tuis, vivis feliciter, gratulor tibi, atque ut adhuc vivas, et quidem diu vivas, precor. Fieri nulla ratione potest, ut ad futuram synodum adversantes provocemus, non enim possemus evitare molestos fratrum clamores, ergo ut et ipsi suum adiiciant calculum, et consilio (forsan enim pellent maiori prudentia) iuvent, differemus ad eorum praesentiam consultationem de ea re. Convoeatorias perferri mature eures, rogo ad fratres quoque meae inspectioni subiectos in districtu Veszpremiensi, exceptis vicinioribus, qui alternatim meam absentiam, sua praesentia suppleant. Filium meum Samuelem, extra meam spem, inveni Zetsenii apud suam Magnificam, et mecum est, ipsum quoque ad tempus synodi, mecum detinebo. Pecuniam Dominus Basilius ipsi a me eo fine traditam, ut nacta occasione, Viennam transmitteret, apud se conservet ad meum reditum. Filiolus domini Lengyel bene vivit in meo hospitiolo, offerre et commendare suae Magnificae non potui, propter absentiam ipsius doctrinam hodie speramus eam ad futuram. Bene vale, faxit Deus, ut me salvus incolumem, salutes. Datae Zalonakii 5. octobris. Anno Domini 1616. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus superintendens.

Kívül: Praeclarae eruditionis laude cumulatissime ornato viro, Domino Joanni Paulidi Kanisaeo, Papensis ecclesiae ministro fidelissimo, nec non seniori circumiacentium ecclesia­ rum vigilantissimo, Domino fratri in Christo filii loco amanter colendo. 22. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Salutem Pathaynus suo Paulidi Salutem dico ! Quod amici de suis in primis audire gestiunt hoc accipe. Ego valeo, si tu cum tuis vales oppido gratulor. De reditu Domini Mathei Zana nihil audio, rogo té ut säe quam primum edoceas an reddiderit, qua fronte acceperit,

legeritque nostras literas superintendentis partis Nadasdyus. Id quoque libenter a te cognovero, an emendaveris locum illum de quo altercabamur in hospito Kernend várából scribendum erat „Körmend városa vidékén" Praeterea mi fili! nuper accepi literas a meo fratre. Eormeliensi, cui res ab eo scripta, rescribendum esse iubet citissíino. Verum cui perferendas tradam literas nescio: tu et Dominus rector, cui tecum bene cupio ex animo, si tantum mecum faceretis gratiam ut unum ex vestris vei duos mitteretis studiosos, qui fideliter perferrent. nihil sane hoc tempore acceptius in me conferri posses. Petestis autem, si volueritis. Nec plane despero quin velitis, altas, si in vobis defecero, filium meum cum famulo et equius ablegandum "eo censeo. Si intenti apud vos fuerint, qui perferant, ante diem decimum proxime sequentem me certiorem facias. Si nulla princeps iüerit concipienda, de eo quoque doceri avide cupio. Bene diuque vale mi fili. Datum Veszprém 23. Mártii 1616. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus, manu citissima.

Kívül: Reverendo, doctissimoque viro, Domino Joanni Paulidi Kanisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, filii loco colendo. 23. Pathay I s t v á n Kanizsainak.

Salutem plurimam dico! Ob inopinatam tabellarii profectionem, cogor ad te breviter et abrupto scribere stylo, si me amas inclusas literas ad generum meum perferri eures, quod te facturum esse non dubito. Caeterum antequam institutum iter ingrediaris, literas divortii Wolphgangi Balassa expedias, quas subiecto tuo chirographo ad me deferendas fideli tradas homini. Bene vale. Weszpremii 17. Maii. 1617. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus. Kívül: Reverendo Domino Joanni Paulidi Kanisaeo eccle­ siae Papensis ministro fidelissimo, filio suo charissimo.

24. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Salutem dico plurimam! Quod nihil de tua, tuorumque salute ad me scribas id in bonam partém interpretor, itaque vobis ex animo gratulor. Ego vero de meo status libenter scriberem sed duae me rationes ne laboréin aggrediar, prohibent una quidem magnitúdó sollicitudinis qua divexor, altera, quia me a te in his angustiis positum non arbitror iuvari posse, ferenda et gemenda sunt, quae amoveri nequeunt. Literas divortionales Wolphgangi Balassa cum tuis accepi, subscribendae essent ab aliisque senioribus si qua ratione id fieri posset, sed quis eos hoc tempore requirat? Nuper per generum meum dederam literas ad Dominum Basilium Viennam mittendas cum aureis tribus, cognosce abeo, quaeso an transmiserit, et me quam potes citius certiorem facias, ut vei in ea parte sollicitudine libereris. Si non transmisit, rogato illum diligenter, ut transmittat, quo citius eo gratius fecerit. Ego vivo, ut datur, vos vivite foelicissime et diutissime. Amen. Datum Weszpremii 27. Julii 1617. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus. Kívül: Eximiae eruditionis laude ornatissimo viro, Domino Joanni Paulidi Kanisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, et seniori districtus eiusdem vigilantissimo, fratri in Domino, filii loco colendo et observando. 25. Pathay I s t v á n Kanizsainak.

Salutem plurimam dico ! Quod mihi bene precaris, non clubito quin animo charitatis plenissimo id facias, ago tibi gratias quas possum maximas, et precor ut tibi vicissim benedicat Dominus remunerator pietatis Amen. Mulier illa, cui literas tuas ad me tradideras maritum quidem suum a te discessisse coram te probavit, sed suae ipsius innocentiae testimonio non erat instructa, potuit enim illa disertioni occasionem dedisse. Cum haec üli refricare, respondebat sibi aptas esse portás ad alios sacerdotes confugiendi, si in nobis deficeret: fateor, indignabar impia eius responsione motus. Decisione suae causae ante vertit importunis et illicitis sponsalibus, quo suo facinore et temeritate rediti nostras leges non solum contemnere, sed etiam cogere, quod ego nulla ratione patiar. Dimisi ergo illám traditis literis ad ministrum Kenesiensem. Cui in iunxeram Egyháztörténeti Adattár.

5

ut lecto meo chirographo ad me veniat, vei per literas doceat, is ad me non venit, unde non parum haesito de restitutione literarum. Papirus quam ad me misisti, mihi piacet, si mercator fuerit fidelis cui etiam precio comparabitur. De typographo nihil audio, quid agat, Dominus Beythe, mihi non constat, spero tamen me brevi accepturum ab eo literas. Super tua valetudine valde gratulor, precor insuper ut salvus et incolumis diu vivas, et debilem meam senectutem filiali tua íidelitate, dum vixero consoleris. Jucundissmum meae peregrinationis solatium, dilectissimam tuam coniugem, quam ego filiae loco amplector, resalutat fideli suorum servitiorum comendatione adiuncta. Ego morbidus et raucus vivo, spero meliora. Bene vale. Datae Veszpremii 30. octobris 1617. Amicus sine dolo Stephanus Pathaynus. Si te non piguerit, Dominum Krackaium meo, honestam ipsius coniugem meae nomine, sulates velim esse. Kívül: Reverendo ac in rem ecclesiae Christi nato, nec non merito suspiciendae eruditionis laude celebri viro, dominó Joanni Paulidi Kanisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, ac districtus eiusdem seniori vigilantissimo, dominó et fratri in Christo, filii loco amanter colendo. 26. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Salutem plurimam dico ! Charissime fili domine Joannes ! Si frustratus fuero in deductione istius fasciculi ad coniugem domini Joannis Szili Komarominum permissi, rogo recipe in te curam eius perferendi, literae sunt involuta in eo quinque vide ut fideliter ad manus dictae mulieris pervenias. Bene vale, et me ut soles, ama. Datum Veszpremii 24. novembris Anno 1617. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus. Kívül: Reverendo dominó Joanni Paulidi Canisaeo, ministro ecclesiae Papensis fidelissimo, filio suo charissimo.

27. Pathay István Kanizsaihoz.

Charissime fili, salve plurimum; salva sit domus tua, et spiritus Domini sit dux tuorum laborum. Amen. Quibus me telis, per qualia sua Organa, et quam vehementer petat Satanas, ex his, quae tuis inclusa ad te mitto, literis intelligere potes. Arbitrabar me extra teli iactum esse in hoc angulo constitutum, sed vehementiori procellarum flatui sum, ut videó oppositus: Dominus omnia in bonum vertat, orandum est. Heri, tuis discedentibus studiosis, qui me tuo nomine salutatum diverterant cum literis Reverendi Domini Jacobi Aag, per pincernam hoc scriptum ad me misit Rabula, quem alit, fovet, et stimulat, ut coniicio, huius loci summus capitaneus : omnia fiunt ex instigatione Balasfii. Taceam adhuc, an respondeam, non satis videó. Perlectis et descriptis, si tibi ita fuerit visum, iterum ad me remittas velim, aut per hunc eundem Dominum Lazarem Etséri, aut per Studios. Nam, ut tibi gratificarer, et tuo, si quid tentandum esset, consilio aggrederer, ipsius Rabulae scriptum ad te misi, non reservatis paribus. Si vobis videtur, pueri alicuius nomine, respondendum ego dixerim. Nam ego inconveniens esse duco, in certaminis arenam cum puero isto descendere ; sine iactura autem nominis mei non arbitror me posse praeterire. Verum, ut omnia, in rem ecclesiae, felicius procedant: tu ipse quam potes, maturius ad me descendas. Metuendum enim est, ne exiguum hoc satanae semen, in validam excrescat arborem tentationum. Nos valemus, laudetur protector suorum Deus, te valere cum tuis desiderantes. Familia mea tuam, et coniugem Domini Seraphyni salutat amantissime, meo vero nomine et Dominum Paulum et vestram utriusque familiam salutes officiose. Datum Veszpremii 14. Mártii. Anno 1618. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus. Kívül: Eximiae eruditionis laude ornatissimo viro, Domino Joanni Paulidi Kanisaeo, fidelissimo ecclesiae Papensis ministro et ecclesiarum circumiacentium seniori vigilantissimo etc Domino, et fratri in Christo filii loco amanter honorando.

28. Pathay I s t v á n Kanizsainak.

Doleo vehementer vicém Domini Jacobi, doleo etiam, quod hac occasione frustrati simus spe. Scripseram enim ad dominum capitaneum Kiskomaromiensem, vos hisce diebus ad eum cum legatione venturos: a quo hodie accepi literas, congratulatur vobis, et expansis ulnís praestolatur vestrum adventum. Verum cras, Deo volonte rescribam illi, et praereptam nobis occasionem aperiam: ideoque in aliud tempus reiiciemus perfectionem illám, quod etiam arbitror illi non ingratum futurum. Interea, nos ipsi data, vei quaesita occasione, conveniemus, et de commodiori tempore et liberiori occasione consultabimus. Lucae illi Homokio, cuius ad me literas misisti, rescribere non possum : fortassis aliquomodo ad meum adventum, ipsius negotium differri poterit. Si quid növi habes, quod me scire dignum putas, fac sciam: nihil audiam lubentius, quam salutem Domini magniíici et gratiosissimi nostri patroni. Nos valemus favente Deo, ut tu, cum tuis omnibus valeas felicissime, praecor ex animo. Saluto domum tuam, et Dominum Paulum Seraphyn. Datum Veszpremii 20. Maii. Anno 1618. Fráter in Domino, et amicus sine dolo Stephanus

Pathaynus.

Kívül: Reverendo et eximiae eruditionis, ac verae pietatis laude celebri viro, Domino loanni Paulidi Kanisaeo ecclesiae Papensis ministro, et ecclesiarum eiusdem districtus seniori vigilantissimo etc. Domino, fratri in Christo filii loco amanter colendo. 29. Pathay I s t v á n Kanizsainak.

Salve charissime ! Bonus iste, a quo hoc scriptum accipis, venit ad me, tuo quidem nomine; sed tuis literis non munitus, licentiam impetraturus administrandi sacramenta. Meo iudicio, mi fili, quamvis videam illum esse avidum: aliquandiu concionendi exercitio detinendus est. Caeterum si qua posset ratione illi consuli, ut testem tibi aptiorem compararet, cogendus esset. Non convenit enim seculari habitu indutis, rem sacram peragere. Ministerio quidem nihil obest; sed contemptus personae, saepe se in ódium et taedium ministerii extendit. Metuo etiam, ne ab eis male audiamus, qui módis omnibus

nam vos venantur praedicatorum, quibus in ódium populi inducantur. Ergo cum ad te venerit, qua tu illum nostri, edocere; imo iniunge, ut se accommodet diligentius, sit sedulus" in docendo et fidelis: Ego, cum ad vos ascendero arredente tuo consilio, prospiciam, Deo volente. De Domino Magniíico ego nihil audio : tu nihil seribis, vivo inter spem et metum. Feceris gratissimum, si me de illius statu edoeueris: et rogo, ne te pigeat eius statum ad me proseribere. Bene, diuque vale, mi fili, nos valemus, laus sit Domino. Saluto tuam domum, et vitae meae socia osculo charitatis, tuam coniugem salutatum vult, saluta dominum Paulum Seraphyn similiter cum sua domo. Datum Veszpremii, postridie Ascensionis Domini. Anno 1618. Amicus et fráter in Domino sine dolo Stephanus Pathaynus. Kívül: Reverendo, eruditionis laude praestanti, et in rem ecclesiae Christi nato viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, Papensis ecclesiae ministro fidelissimo, ac districtus eiusdem seniori vigilantissimo, fratri filii loco amanter colendo. 30. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Gratiam et .pacem a Deo, per unicum nostrum Mediato­ ren! Jesum ex animo precor. Benedictus Deus, cuius protectione minutus vivo, salvus ad meos redii, quos etiam incolumes laetus salutavi. Properandum mihi erat propter comitatus commoditatem, atque ideo vobiscum ea omnia loqui, quae animo disposueram, non potuL et conclusiones comitiales, quas per vos habere volebam, ad me recipére non potui. Rogo te, ut eas deseriptas, ad me per Dominum Georgium Szilium, a quo praesens hoc scriptum accipis, mittas. Caeterum dictus Georgius Szili, quibusdam quos ad hoc, quod intendit, proficiendum idoneos arbitratus est, adiunctis ad vos profectus est, rogavitque me, ut te ad promovendam ipsius intentionem, amica petitioné invitarem (arbitratus forsitan meam apud te petitionem non penitus futuram inanem) vult reconciliari Domino Keneseio. Quamobrem te, mi fili diligenter rogo, ut ipsi, rem christiano homine dignam petenti adesse velis, nec dubium mihi ullum est quin libenter et animose velis. Monendus uterque, ut ex praeconcepta illa duritie et intractabilitate remittat. Nam certo, nisi adversantium pectora, aliquid remiserint ex prae­ concepta ira, nulla pax, nulla concordia, nulla Charitas constitui

possunt: imo adversus fraternam charitatem militantes simultantes, et odia augebuntur et íirmabuntur. De statu Domini Magnifici a te doceri discupio, an quoties, et quo perfectu unctus sit oleo a me ordinato. Num melius habeat, ad me per eundem Szilium diligenter perseribas. Vale felicissime. Datum Veszpremii 30. die maii. Anno 1618. Meae vitae socia, salutat domum tuam amicae salutationis osculo Domino Paulo Crackaio dices ex me salutem. Iterum vale. Fráter in Domino, et amicus sine dolo Stephanus Pathaynus. Kívül: Reverendo eximiaeque eruditionis laude celebri viro, Domino Joanni Paulidae Canisaeo fidelissimo ecclesiae Papensis ministro, et districtus eiusdem seniori vigilantissimo etc. fratri in Domino, filii loco colendo. 31. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Spiritum sanctificationis, fortitudinis, et pietatis, a Deo, per Dominum nostrum Jesum Christum praecatur. Iniquitas novissimi seculi, quibus malis, quibus curis, et solicitudinibus oneret et premat vires meae tenuitatis, tibi considerandum relinquo. Vides enim magna ex parte sortem et statum eccle­ siarum, quibus me Deus, ex sua benignitate,' praeesse voluit: meliora speranti difficiliores superveniunt curae. Metuo fili, ne orantis Moysis elevata langvescant brachia, si sustentata suffultaque pia fidelitate Aaronis et Hur non fuerint. Quid rescribat Dominus Sárkány vides ex autographo ipsius: maturandum est, ne vei authoritatis diminutionem ulteriori dilatione patiamur, vei ecclesiae laboranti ruinam accersamus. Itaque perlectis praesentis, tuum iudicium ad me perseribas, quid faciendum censeas. Cogor velocius scribere et interrumpere ea, quae adhuc erant intimanda, ob tabellarii inopinatum discessum. Perlectis literis Domini Sárkány, iterum eas tuis inclusas per hos eosdem remittas. Vale feliciter, Datum Veszpremii 1. Junii. Anno 1618. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus, manu oitissima.

Kívül: Reverendo, multisque animi dotis excellenter ornato viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, fidelissimo eccle­ siae Papensis ministro, et seniori districtus eiusdem vigilan­ tissimo etc. Amico et fratri in Domino filii loco colendo.

32. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Salve charissime! Sicuti me de itineris continuatione per Dominum Georgium generem meum edocueras nimirum te Vasarhelinum descendere cras, hoc est die 21. currentis mensis: id quidem consilii mihi placuerat primum, sed cognita itineris illa incommoditate, qua utrique nostrum plus remorae, quam compendii accerseretur, muto sententiam. Ergo tu cras descendas recta Tapulczam Illic conveniemus, Deo volente. Eo ego cras meo curru devehar: ibi de remittendo curru conductitio consultabimus: sic arbitror et utilius et compendiosius iter nos habituros. Dominus Stephanus Körösi iam certior de suo statu factus, ad nos veniet; sed exspectato primum dominó rectore, sine cuius salutatione pedem movere nec debet, nec vult. Unum est, quod tuo laboré, et fideli intercessione perficiendum censuimus, ut scilicet apud Dominum Basilium Fölső instes per habitatiuncula illa, illi concedenda tantisper, dum in schola cubiculum illi parabimus. Scio autem bonum virum non gravatim, per commodo ecclesiae nostrae gratificatur: tempore ab ipso praefigendo, currus per devehenda ipsius recula mittetur. Tu vive felicissime et diutissime ! Precamur insuper tuae domui salutem ex animo, Dominum Paulum Crackaium hospitem meum dilectum, meo : coniugem ipsius meae familiae nomine salutatos volo tuo ore. Datum Veszpremii 20. Junii. Anno 1618. Fráter in Domino, et amicus sine dolo Stephanus Pathaynus. Kívül: Keverendő, solidaeque eruditionis laude Celebri viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, nec non districtus eiusdem seniori vigilan­ tissimo, fratri in Domino dilecte, et filii loco observanter colendo.

33. , Pathay I s t v á n Samarjai György j ó k a i lelkészhez.

Salutem et gratiam in Domino! Charissime fili, Domine Georgi! Literas tuas 3. Augusti scriptas sed fortunae commissas 17. Augusti accepi. Vos salvos esse plurimum gratulor : et precor, ut diutissime viventes, bellissime valeatis. Valeo et ego cum iis omnibus, qui mecum sunt; laudetur protector vitae meae Deus. Seribis, mi fili, te iam annuae navigationis pertum apprehendisse, sed nondum ad hybernandum anchoram

demisisse: Videris autem meo nutu et consilio palum figere velle; quod in te non solum, non vitupero, verum etiam laudo. Itaque, mi fili, si meo voles uti consilio (novi enim mores hominum, et ingratitudinem expertus sum) manebis eodem loco, si auditoribus tuis taedium tui ministerii illapsum non est, mentesque non praeoccupavit, donec melioris spes affulgeat conditionis. Lini curam tuae diligentiae et industriae commissam: tarn diu dilatam, imo neglectam esse et miror et doleo: sed videó te denuo monendum esse et excitandum. Ergo rogo. si quid apud te mea valuerit petitio, ut fideliter compositum Komarinum, ad aedes Domini Joannis Szili, devehi eures, ad octavum futuri mensis Septembris diem, ut ego postridie eius diei, hoc est nona vei decima septembris illic fideli depositum inveniam: facturus rem non minus gratam, quam utilem nec foret ingratum, si mecum illic esse posses. De vestimentis autem, ubi vires conatiis responderint, non ero immemor vestri. Bene valete. Datae Veszpremii 19. Augusti. Anno 1618. Am ans vestri Stephanus Pathaynus. En claudo literas, et ad te perferendas destino; sed. quis tibi exhibeat, nescio. Nulluni enim habeo, cui tuto concredere possim. Iterum vale. Kívül: Eximiae eruditonis laude ornatissimo viro, Domino Georgio Sammaraeo, ecclesiae Jolkaiensis ministro fidelissimo, filio suo dilecto. 34. Pathay István Kanizsaihoz.

Salve fili charissime ! Gratiam et vitae prosperitatem tibi tuisque a Deo per unicum nostrum mediatorem Dominum Jesum Christum, praecor ex animo. Heri hora decima redditae sunt mihi tuae literae, cum paribus literarum Domini Petri Alsó Lyndvai et Domini Stephani Tolnáéi. Quod convocatorias apud te detinueris, in eo nihil deliquisti: quod autem vanissimorum terriculamentorum, quae ab adversariis causae suae dissidentibus friguntur, respectu detinuisti, videris umbrae clypeum obvertere. Consultissime autem factum, quod fratres Trans Danubianos hac de re mature certificasti et commonuisti: si quid ab eis reseriptum fuerit, ad me sine mora transmittere ne nefigas rogo vehementer. Convocatorias sine ulteriore deliberatione, ad eos quorum inter est perferri eures, pergamus in

nostro instituto eventum Deo committentes: Nam ut sapiens dicit: qui observat ventum nunquam seminabit, et qui nubes respicit nunquam nietet. Interim si invitati füerimus, tempus eí occasio viam aperient. Conservet te Deus diutissime incolumem. mi tili, cum tua domo. Adiutorium senectutis meae resalutaí delitias tuas affectu materno. Dominum Krackai hospitem meum meo, coiugem meae, coniugis nomine salutes velim officiose, dicesque ipsis me in medio morbi (nam senectus per se morbus est) mediocriter vivere. Datae Veszpremii 3. Április. Anno 1619. Fráter in Domino et amicus sine dolo St&phanus Pathaynus, superintendens.

Kívül: Keverendő, ac sunimae eruditionis laude, zeloque veritatis conspicuo viro, Domino Joanni Paulidi Kanisaeo, ecclesiae Papensis ministro fideli, nec non districtus eiusdem seniori vigilantissimo, Domino fratri in Christo filii loco paterno affectu colendo. 35. Pathay I s t v á n Kanizsainak.

Glratiam et longioris vitae prosperitatem tibi, tuisque precor dilecte fili! Literas tuas V. Április datas exhibuit mihi Kamondius vestrae scholae studiosus, heri. Adversariorum crusmata vanissima esse, Sathanae ludibria cognosces, ubi duce iuvanteque Deo ad vannum ventum fuerit. Experti sumus iam aliquoties (idque laudetur Deus non infoelice alea) tumidas palliatorum germanorum ostentationes tristas erigunt sine carne. carnem vendunt sine ossibus, colores sine subiecto (more papistarum) verborum colores sine re profundunt. Veniant cornuti superintendentes, aderit Christus noster quoque, qui superba eorum cornua malleo veritatis detruncabit, ac suam glóriám ab eorum calumniis potentissime vindicabit. Sutores vero—et Dongones, confusionem sibi ipsis inquietudine quaerentes, nutanti causae proponacea eptofjiaia fabricant. Fabricent, consultent, machinentur clam vei palám, quantum volent. Stet modo Deus e parte nostra, corte non dubito, quin optatissimum eventum, cum gratulatione, plausu et aedificatione multorum videamus. Utinam fratres nostri (quibus nos ut scis optime neglectis privatis nostris negociis stúdiósé ut fideliter inservivimus) nobis adesse velint. Dominus Caspar esset quidem invitandus, sed qua id

ratione et commoditate a nie fieri possit, sine non videó, nam ii quorum opera utendum esset in transmittendis literis, nobis parumfovent: nihilominus praecavebo, ne quid in me desideretur. Theses adversariorum cum provocatoriis si ad te pervenerint, rogo ad me perferri eures sine mora, per certum, ad id solum deputatum tabellarium. Similiter de adventu fratrum nostrorum quicquid coacceperis vei acceperis spei, ad me perseribito. Obitum Domini Milosei affectu charitatis defleo, heu, patroni colliguntur a facie imminentis calamitatis, et nemo consident. Orandus Deus ut patronos pios exeitet, et imminentia mala vei penitus avertat, aut in rem afflictae suae ecclesiae eonvertat, secundum efficatiam potestatis, qua potest sibi subiicere omnia. Nos valemus, te cum tuis optime et diutissime valere cupientes. Datae Veszpremii 11. Április. Anno 1619. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus. Kívül: Eximiae viro, Domino Joanni Papensis ministro, ac etc. Domino fratri in

eruditionis et verae pietatis laude celebri Paulidi Kanisaeo fidelissimo, ecclesiae districtus eiusdem vigilantissimo seniori Christo dilecto, filii loco colendo. 36.

Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Salve charissime! Occasionem ad te turbata hac manu seribendi obtulit ultro honestus adolescens Michael Karanczi, qui ad vos profecturus suam operám obtulit si quid haberem ad te, vei alium quempiam perferendi. Ego vero vei eo nomine libenter amplexus sum hanc occasionem, ut te primum salutarem. Salutato, meum statum aliquantisper aperirem. Si vales, gratulor tibi, ego praeter molestias pedum, senectuti quasi proprias, virulenti abseessus tumoré sed nondum suppurato in clementer vexor. Exortus mihi est in cervicis imo parte, dolor in horas magis ac magis intenditur, finem nescio, Deus novit, in cuius arbitrio sita sunt omnia. Ex sangvis et quasi omnis suci expers, non metuebam corruptorem humorúm, qui solent in iuveniali corpore militare, hanc insolentem virium senilium oppugnationem; sed quae vitari nequeunt . . . . esse censeo cum gratiarum actione. Si quid habes certe de fratrum TransDanubianorum intentione velim ad me brevi stylo perseribas antequam conveniamus. Conservet te Deus charissime fili, et protegat vitám tuam, adversus omnes molestias. Donét mihi

Dominus ut possim te cum tuis salvum et incolumem cum gaudio salutare. Ergo vale et diutissime et foelicissime. Amen. Datum Veszpremii 24. Április 1619. Tuus sine dolo Stephanus

Pathaynus.

Kívül: Eximiae eruditionis laude celebri viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo ac districtus eiusdem seniori vigilantissimo, Domino fratri in Christo, filii loco observanter colendo. 37. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Salutem plurimam dico! Vestra fili charissime salute nihil audio libentius, itaque si vales tibi ex animo gratulor, ego ut per aetatem licet, vivo mediocriter, vivo autem libentius et laetis recepto meo Samuele, e faucibus mortis per Dei gratiam, duplici videor gaudio perfundi, quod sciam etiam a Jesuita pice esse immunitu. Adeo avidus est studiorum, ut iterum ad academiam Viennensem illectus dulcedine nec posse, nec debeo. Atque hac intentione illum ad te mitto, ut tua fideli industria interveniere bono alicui adiungatur, cuius auxilio intentionem suam foelicius et citius apprehendat, nec dubito quin fideliter et libenter adlabores. Vale foelicissime et diutissime una cum tuis nobis charissimis. Socia laborum vitae meae tuam coniugem salutat materno salutationis osculo. Datum Veszpremii. Dominica Trinitatis. Anno 1619. Tuus tourumque sine dolo Stephanus Pathaynus, superintendens.

Kívül: Reverendo, summaeque eruditionis laude ornatissimo viro Domino Joanni Paulidae Kanisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, ac districtus eiusdem seniori vigilantissimo, Domino fratri in Christo, filii loco colendo. ;

38. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Charissime fili, salve plurimum! Si tu cum tuis omnibus, vales, vobis oppido gratulor: valeo et ego cum meis, laus sit Deo bonorum omnium largitori, quantum valetudinis mea haec tempóra indulgere solent. Convocatorias synodales, en ad te,

tua efficaci opera, et fideli industria, ad Dominos seniores mature transmittendas, mittendas, mitto: tu enim ea coramoditate aliis longe instructiores. Literas quoque Körmendiensis ecclesiae una accipies, quas perlectas, ad Dominum Michaelem Caiűsaeum, quam potes citissime, perferri eures; ut intelligat. nostram de ipsius honesta promotione, diligentiam, non sine fructu, nec pede claudo procedere. Scribas etiam ad illum, ut acceptis tuis literis, nos de sua intentione certiores faciat, ut nos vicissim, ecclesiam de ministro sollicitam, mature edocere queamus. Dominus Stephanus Tholnaeus, Domini Petri defuncti senioris vicém gerat interea, dum in synodo, aliquis illi surrogetur: ergo unas, per duos adolescentes, si fieri aliter non poterit, ad eum mittas; reliquis ministris senioratui illi subiectis ipso communicet. Vale felicissime, et diutissime, honestam tuam coniugem, socia vitae meae salutat amicae charitatis osculo. Datae Veszpremii. 26. Julii. Anno 1619. Fráter in Domino, et amicus sine dolo Stephanus Pathaynus, superattendens.

Kívül: Eximiae eruditionis laude, et pietatis zelo celebri viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, ac eiusdemque districtus seniori vigilan­ tissimo etc. Domino, fratri in Christo, filii loco amanter colendo. 39. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Iterum salve fili dilecte! Kamondius, tua voce, me salutavit: ago tibi gratias per christiana benevolentia. Ab eodem intellexi convocatorias tandem ad te pervenisse, iam sum querior. Eram enim sollicitus de eis : forsitan nunquam sterilior occasio transmittendarum litterarum mihi obversata est. Tuas literas accepi quidem, sed iam fascem convocatoriarum, quibus et Körmendiensis ecclesiae literas adiunxeram obsignaveram. Si typographus, ad te diverterit, quaeso. interroges, quanam de causa tarn diu differat libelli illius nostri impressionem, cum sua Magnifica illi libertatém, me praesente indulserit: metuo sane, ne invidia alicuius mentem typographi, fune iniquitatis alio detorqueat; verum ego Deo hunc occulte uventem ignem exstingvendum committo. Te interim, cum tuis, optime valere cupio. Datum Veszpremii, ultima Julii. Anno 1619. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus.

Kívül: Eximio Jesu Christi servo, Zeloque pietatis, et eruditionis laude ornatissimo viro, Domino Joanni Paulidi Cani­ saeo, fidelissimo ecclesiae Papensis ministro, et seniori cer­ tarum ecclesiarum vigilantissimo ; fratri in Domino dilecto, et filii loco observanter colendo.

40. Pathay István Kanizsaihoz.

Salve fili charissime ! Si salvus rediisti ex itinera Ultra Danubiano: tibi gratulor affectu sane paterno. Nihil mihi gratius feceris, quam si de fratrum statu, quem felicem audire percupio, aliquid ad me scripseris. Literas praeterea Urbani Textoris testimoniales, rogo expedias quam citissime, ac si potest fieri, per hos eosdem a quibus praesens hoc scriptum recipis, ad me deferri eures, ne diutius spem libertatis exspectando, occasiones növi coniugii, quasi prae manibus obversantes, magna omnium suarum rerum iactura, amittat. Nos valemus, laudetur Deus, vos valere cupientes. Salutat vitae meae solatium pectoris tui delicias christiani pectoris osculo. Ergo vivite fideliter diutissime ! Amen. Datum Veszpremii. 10. Septembris. Anno 1619. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus. Kívül: Perdocto, humanissimo, ac in rem ecclesiae Christi nato viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, nec non districtus eiusdem seniori vigilontissimo etc. fratri in Domino, filii loco amanter colendo. •

•

•

4L

Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Salutem dico! Praeter spem meam accidit, ut in ipso profectionis momento certificarer, de transitu Domini Alexandri Hathalmi; atque ideo tecum pluribus agere nequeo. In quo statu sit negotium Martini Vincii, plane me latét, et miror. Te nihil ad me hactenus de eo seripsisse. Oro te, quam potes citissime, certiorem me facias, ut litigantibus cum eo, dum iuri faciendo, praefigere possim, eosque mature certificare. Bene vale cum tota tua domo. Datum Veszpremii 23. Novembris. Anno 1619. Tuns sine dolo Stephanus Pathaynus.

P. S. Dominus Georgius Thury promiserat mihi aliquid tritici subsidii, similiter Dominus capitaneus vestri praesidii, Rogo te, ut eos adeas, meaque voce monens, ut homines suos hac de re instruant, per quos ad me eorum promiserum perveniat. Iterum vale ! Kívül: Doctissimo, humanissimoque viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ministro ecclesiae Papensis fidelissimo, et districtus eiusdem seniori vigilantissimo: filio suo, in Domino amanter colendo. 42. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Salutem dico plurimam! En, fili charissime, remitto tibi descriptos et perlectos articulos diaetae Posoniensis. Utinam Deus omnium finem optatissimum nobis spectandum concedat, in sui nominis glóriám, conservationem dulcissimae nostrae patriae, et aedificationem ecclesiae! Nec dubito imo spero Deum omnia in bonum diligentium se convertere, sit nomen eius benedictum. Rumores, qui nostras diverberant aures. qualescunque sint, scio tibi aeque notos esse. Si praeter ottomannici imperatoris certissimam expeditionem (opinor ut litem litigantium ferro dirimat) aliquid homines nostris auribus digni, id tu mihi proscribas. De Gedeoné nostrae gentis plane nihil audio, in retruso obscuroque angulo regionis. Nos illum orationum nostrarum suffragio iuvemus, eventum Deo committentes. Nos valemus, te, ex animo, cum tuis, valere desiderantes. Ergo vale foelicissime, tuasque delicias, meae nomine salvere iubebis. Datae Veszpremii die Gregorii. Anno 1620. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus, superintendens.

Kívül: Insignis eruditionis laude celebri viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelis­ simo, nec non districtus eiusdem seniori vigilantissimo etc. fratri in Domino filii loco observanter colendo.

43. Pathay István Kanizsainak.

Tibi charissime, precor cum tuis omnibus, ea omnia, quae Charitas syncera iubet et sólet, fide coniunctis precari a Domino! Accepi literas tuas Francisco Nemesnépi creditas: res ipsius in quo versetur cardine ab eodem intelliges. Studiosos Nemet-Uyvarino vacua manu rediisse doleo sane non mediocriter: en florenum integrum quam frustra proiecerim in gré­ mium inique laborantium! Typographus forsitan in crumenam ex vulpina pelle consutam misit pecuniam a vobis acceptam : utinam fallar hac opinione! Metuo, mi fili, ne intentio nostra. de synodo cogenda, impediatur, vei in fumum ire cogatur. propter rumores istos, qui iam increbescunt de statu regnicolarum. Verum, sub feliéi spe pergendum esse censeo in proposito. En mitto ad te subsignatam papyrum, in qua con­ vocatorias tuis et Domino Casparo mittendas conscribas. Nam ego plane nullám reperio viam Domini Caspari certificandi. Nos valemus, Deo sint laudes, ut tu, cum tuis, felicissime et diutissime valeas, praecor ex animo. Delitias tuas senectutis meae solatium salutat osculo charitatis. Datum Veszpremii 24. Augusti. Anno 1620. Fráter in Domino, et amicus sine dolo Stephanus

Pathaynus,

superintendens.

Kívül: Eeverendo, et summae eruditionis laude ornatissimo viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, nec non eiusdem districtus seniori vigilan­ tissimo etc. Domino, fratri in Christo, filii loco colendo. 44. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Salve charissime! Felix initium utilissimam continuationem, et faustissimum exitum praesentis anni, tibi cum tuis, praecor ex animo. Libentissime tecum unam atque alteram horam colloquendo consumerem, si ego morbosae senectutis, tu tuarum occupationum (quas et multas et serias esse non dubito) gravitate non impediremur, colloquerer inquam tecum, sane non de lana, ut aiunt, caprina, sed de rebus ecclesiarum, quarum ministri, non domini sumus, de celebrandae synodi loco et tempore. Num exspectandum patienter censeo, donec mihi Dominus commoditatem ad te veniendi indulgeat. Unum est,

de quo te ofíiciose monendum duxi. Muliercula quaedam Veronica nomine, famula Emerici Nádasdi, scelerate impregnata, clam e suo hospitio dimissa in vestrum suburbium se recepit, ut audio, delitescit in allodio Domini Alexandri Hathalmi. Rogo te, ut per fideles aliquas diligenter scruteris moneasque, per eas, ne mortem infanti machinetur. Cognita re, me quam pri­ mum íieri poterit, cerciorem facias: nec te facturum dubito. Bene vale. Datum Veszpremii 9. Januarii. Anno 1621. Fráter in Domino, et amicus sine dolo: Stephanus Pathaynus, superintendens, manu citissima.

Kívül: Eximio viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, reliquarumque eiusdem districtus seniori vigilantissimo etc. Domino, fratri in Christo filii loco colendo. 45. Pathay I s t v á n Kanizsainak.

Salve charissime! Michael mercator me tuo salutavit nomine: ago tibi gratias charitatis plenas, teque similiter resalutatum volo. Mulierem illám, quae olim mihi famulabatur, Catherinam, adversarii in suis ecclesiis vivere non patiuntur: quid vero de nobis dicetur, si receperimus, tibi considerandum relinquo. Metuo, ne inhonesta illius filia plures pariat delin quentes, quam poenitentes. Dixerim admittendam, si ecclesiam filia reconciliaret. Verum tuo iudicio conimitto, quod ipsius utilius, coetui christiano commodius tibi visum fuerit, facito libenter cum vetula illa loquerer, si aliqua occasione fieri posset. Bene diuque vale. Datum Veszpremii 23. Mártii. Anno 1621. Tuus sine dolo : Stephanus Pathaynus, superintendens.

Kívül: Summae eruditionis laude ornatissime viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ministro ecclesiae Papensis fidelissimo, nec non certarum ecclesiarum seniori vigilantissimo etc. fratri in Domino, filii loco amanter colendo.

46. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Salutem dico plurimam ! Dominus rector expectet mensem unum, et aperientur oculi eius, videbitque desiderabilem suae intentionis inducenda sponsa sua exitum ; si autem festinaverit, prout iam apud se decrevit, poenitentia sequetur illum nullo laboré, nulloque consolationis lenimine revocanda. Ergo, si non ultra, ad mensem exspectet. Isti sunt in procinctu, ego me concioni paro, pulsatur, pluribus agere nequeo. Ergo valete feliciter. Datum Veszpremii 6. die Julii. Anno 1621. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus, superintendens, manu citissima.

Kívül: Clarissimo viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ministro ecclesiae Papensis vigilantissimo etc. fratri in Domino, filii loco colendo. 47. P é c s e l y i Király Imre Kanizsaihoz.

Benedictionem, pacem a Deo atque prosperitatem perpetuam! Literas tuas, eximie et clarissime vir, 8. septembris datas, accepi die 17 usdem mensis, quarum lectione atque relectione fateor, affectus sum varié: nam ex mentioné filiorum nostrorum, quos exilii nostri solamina iucundissima vitaque delicias fuisse, recte seribis, lacrymae novae meos persperserunt oculos. Matris honorandae luctu, quem introducis, meus luctus noviter asperatus est: illacrymasse matrem meam nostris lacrymis acerbissime, nihil dubitamus. Etenim iam experientia, tristifica vitae magistra me fatim edocuit, quantus sit philostorgiae affectus. Sed consolatio non unanos erigere debet; divini placiti, quod indubie semper optima est assidua cogitatio et pia consideratio; fides ressurrectionis certo futurae filiorum glória, quo venire melius est, quam hie in tantis malorum tempestatibus agitari, torqueri et affligi per se miseros. Qbeatos illos, qui vilae calamitosae navigium in mortis portum, qui piis malorum suorum ultima clausula est, iam religarunt appulsum! Certe vel sola con­ sideratio temporis istius exuleeratissimi inquo maesti non tarn vivimus, quam, uteuneque vivendo morimur, et tanquam aquae in terram dilabimur, aliquid de luctu nostro decerpere potest: verum ad tuas, quae per gratae literas calamum reflecto. Egyháztörténeti Adattár.

6

Charitatis tuae, quae mihi semper amabilissima fűit, est et erit, lux iucundissima, quam exoptatae tuae literae mihi praeter spem in tam difficili via, hühc adduxerunt, corculum meum tot aerumnis emaciatum et defessum ex, tantis animi maeroribus. non mihil erexit, roboravit atque serenavit non nihil. Quid enim acceptius et iucundius esse potes.t, quam Candidus (qualis absque dubio tuus est) amicorum amor, qui nos, nunc literis, nunc alia ratione consolatur et hilarat optatissime? Deus ab alto benedicat tibi, mi clarissime vir, et faxit idem reciproco officii genere gratiam referre possim! Status noster praesens adhuc afflictus est: nam coniunx- mea non dum integre convaluit. nec ipse satis fausta frusiscor aura. Reverendissimus dominus superintendens noster iam diu febri laborat, carnem pene totam et sangvinem amisisse videtur: utinam non destituamur brevi, tarn optimo vivo ! Reverendus dominus Jacobus eadem, in navi versatur: nunc tarnen Deo propitio melius habet: sed unicus filius eius letifero correptus morbo decumbit gravissime : Paulus ille, in quo sola residebat cura patris. Praesens iste, quem agimus, vere climactericus extitit nobis in his oris. Sed fiat optima Dei voluntas Caeterum quid mihi de haereditate mea paterna placeat, cito determinare non possum ob mirabilem regni nostri statum: scripsi tamen aliquid matri meae cui quod optimum videtur, id faciat: vidua est, curam eius agere non potes, ideo si non totam partéin tarnen aliquam, si divendere velit, non ibo contradictum, sed omnia éx bonorum agat con­ silio. Posohium ä d h u C Gerniani habent: nescitur quo consilio cessatum est ab oppugnatione Castra Hungarorum et Bohemorum confoederatorum satis magna ad Szenczinum sunt posita: illius infestant castra Germanorum illa quae nos reliquaerant non sine magna ét ignöminiosa rérum bellicarum iactura. Dei miseraiio nos liberavit, iüstitia süperbia rerum confüdit. Utinam pax fiet! in qua reducenda laborare nostri Magnates dicuntür: Utinam non, ut superiori anno ! ignem, ut dici solet, gladio re fodicent. Quícquid fiat, Deo nos cohcredamus. Egregius vir dominus Joannes Krauz Tyrnaviae non sine magno patriae ;damno mórtuus est, sepultus 9. septembris amisimus et Cregorium Literatum, senem optimum: amisimus Paulum Ewrteössium, egregium quaestorem, amisimus et alios plures. Clarissimus dominus Michael Surius Pertakini vivit adhuc vitam satis acerbam: nunc ab eö literas accepi: in quibus de pingit 'suae miseriae theatrum ; accepi literas et a Reverendo et optimo 'viro Stephano Velekino pastore Cässoviensi qui similiter aegerrime valet. Nunc nunc in schola Jobi versamur, nunc nunc poenas peccäforiim élulmus. Sed spéramus meliora post tempes:

tates aevi nostri tempóra. Resalutant te vir amicissime, Reverendi viri dominus superintendens, et dominus Jacdbus noster amantissime. Vale feliciter cum tuis. Datum raptim Uyvarini die 18 septembris 1621. Tuus vere tuus Emericus Regius Peczeli. Kívül: Reverendo'multiiuga eruditione et virtute multimoda elarissimo viro Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ministro verbi Dei apud Papaienses ornátissimo fidelissimo, nec non eius vicinarum ecclesiarum seniore Vigilantissimo Domino et amico pyladea fide milii iunctissimo et perpetiiii amantissimo etc. •

'• '

'•

"

t

48/"; [ • " / • ' • "

'

'

P é c s e l y i Király Imre Kanizsaihoz.

Sälutem, pacem et prosperitätem in huius novi anni discursu, ex cursuque praecatur! In tarn infausta temporum acerbitate, qua subinde conficimur, non invenio iucundam ad te, vir eximie, scribendi matériám, o quam infensum nobis est, quod non sicut antea, nos invium dulcioribus literarum alloquiis delectare possumus! Quicquid id sit, nolui praesentem occasionem praetermittere. Nunc ad rem. Nos. Dei gratia, hoc tempore, meliori utimur aura. Vos vero, delitiae nostrae, quali valetudine sitis ignorare cogimur: o si bené valeatis! Omnia nostra a Dei Providentia dependere necessum häbent. Ad omnem infortuniis tempestatem erectis animis exeipiendam, praeparari nos iuvat. Tartari multi iam advenerunt, metuendum aiunt. ne plures sub secuturi sint. Reverendus Dominus Daiiiel Nemesnépi omnibus fere facultatibus suis a tartarica hac irruptione spoliatus ingemiscit. Quid amplius futurum sit, ille novit, qui omnia praenovit. De pace seu paCincatiohe rumor non ingratus nostris insonat auribus. Utinam ex cöelo siium obtineat robur! Utiháni christianus sangvis iam effluéré vei éffundi desinat! Reverendus Domiiius Jacobus Agh Magyarinus, compater meus honorandus iam rediit ad nos: sed ubi suis restitutus mOx in morbum incidit, modo affixus lecto edomebit. E dorso in via fragosa et rigida male valere coepit! Speramus brevi convalitur. Typographus noster dominus Matheus nunc in hoc loco versatur et commoratur, expectat bonam occasionem omnia perficiendi; •expectat tempus; quo pacis initiae diplomata publicehtur, uti sperantür. Quidem servare- connititur, vestrum erit, et nostrum huc intendere curam,; ut ille in Suo cursu non defieiat. Pellem,
transmisimus. Coeterum tuum Reverendam pietatem amice petitam et exoratam volo, ut hasce literas, quas istis adiunxi, priam occasionem transmittere non gravetur ad honorandam meam genetricem, cui eas inscriptas esse manifesto páter. Nescio misera vidua qualiter affecta sit, quomodo in his tribulationum undis vitám suam satis, ut reor, aíllictam vivere queat. Si quid solaminis et iuvaminis, quo vidua moestissima refocillari possit, tua Reverenda pietas et Charitas in ipsam exhibuerit, faciet mihi rem longe gratissimam et pari pietatis officio compensandam. Non est modo commoda transeundi occasio mihi suppeditata praestolor, eam. Doctissimum et humanissimum Dominum Stephanum Yáczi, amicum meum amicissimum ex amore sincero salutatum volo. Utinam integre suam recuperasset sanitatem, cuius iacturam nupero passum esse non obscure ferebatur. Saluto insuper alios nostros, qui nostri bene memores vivunt, fautores et amicos, puta nobiles dominos viros, egregium dominum Grasparum Literatum, Joannem Szili, Basilium Fölső, Michaelem Literatum, Joannem Nagy, Joannem Uki, Joannem Vizkelethi, Petrum Theöly, Gregorium Koczkas, Joannem Rednekium singularem amicum, coeterosque bonos viros, qui de me aliquando bene meriti fuerunt. Deus in hoc novo anno illis omnibus et singulis benedicat clementissime. Plura scibere non vacat, occasio praeceps avocat. Vale vir eruditissime et clarissime dominus Joannes Paulide, amicorum meorum, quos ista terra tenet amicissime ! Vive diu florentissime, una cum tuis, mea coniunx tuam honorandam vitae sociam ex amica benevolentia salveri iubet. Raptim ex Újvár 5. die Januarii. Anno 1622. Reverendae et amicissimae tuae charitati sincero dilectionis affectu devotissimus : Emericus Regius Peczeli. Kívül: Admodum Reverendo et Clarissimo viro, Domino Joannis Paulidi Canisaeo, nunc in ecclésia Papensi ministro verbi Dei fidelissimo, nec non eiusdem districtus inspectori vigilantissimo etc. Domino, conservo et amico plurimum observando, amando. 49. Pathay I s t v á n K

oz.

Salve fili charissime! Si vales cum tuis, tibi, tuisque ex animo gratulor. Ego praeter aetatis imbecillitatem, dolore correptus pectoris, gemo, finis stat in arbitrio Dei, meum est sperare dum spiro. Volebam synodales convocatorias emittere,

sed adversa valetudo consilium mutare cogit, nec sivit me meo uti arbitrio. Ubi melius habuero, Deo favente, eiusdem consilii propositum sequar. De loco et tempore synodi sollicitus sum, considero enim et temporis incommoditatem et ambiguum locorum statum, meae quoque infirmitatis nequeo esse immemor. Templum nostrum, ingruentis mali metu, a nostris relictum est a si quid in te est melioris et utilioris consilii, de tempore et loco synodi, id mihi quam primum aperias. Si Dominus Lengelius et Dominus Krakkai redierint, et si quid de sorte eorum nosti, tristes an laeti redierint rogo, si me amas ad me, quam primum perseribas, ut si feliciter aleam iecerint, ipsis congratuler si misere, condoleam. Interea dum a te literis edoctus fuero, inter spem et metum anxius gemo. Bene diuque vale, mi fili, et me tuis orationibus iuvare ne desinas. Datae Veszpremii 20. Mártii 1622. Tuus sine dolo Stephanus

Pathaynus.

Kívül: Eximiae eruditionis laude, Zeloque pietatis celebri viro. Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Papensis ministro fidelissimo, eiusdemque distractus ecclesiarum seniori vigilantissimo, filio suo in Domino, amanter colendo. 50. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Tibi, cum tuis omnibus frater charissime ! gratiam, pacem, et vitae prosperitatem precor ex animo, tuaeque valetudini, qua te nunc audio perfrui, gratulor affectu charitatis pleno. Sollicitus eram frater, de conciliando erga nos animo patronae: qua sollicitudine me belle liberasti. Non minori cura, angebar de germanis fratribus in nostra societate detinendis: hoc quoque anxiae sollicitudinis onere, video, imo sentio, me fideli tua industria exoneratum. Videris mihi, hac tua sedulitate, orationi vacantis Mosis langvida brachia fuleire. Perge adhuc, quaeso, nutanti in statu positae ecclesiae, cui praees, seccurrere : seccurre, inquam labore, et sudore: reliquis con­ silio, positus es in acie, vigila, et milita: Dominus benedicet, promovebitque tuos labores, clementer et evidenter cooperando. Nostrum est orando pulsare, strenue currere, fideliter operari; Dei autem vires addere. Plantemus et rigemus: dabit Deus incrementum, etiam invitis et contra nitentibus portis inferorum. Ex pia hac Dominae patronae annuentia, ominor, Deum, in ipsius pectore altioribus suis donis locum paraturum. Con-

vocatoriarum tria exemplaria, ut postulasti; ad te mitto, quaey tu, ad quos tibi visum fuerit, mature perferri curabis. De Domino Casparo idem rumor apud nos quoque volitat, Nuper ad me venerat ex transdanubianis partibus Benedictus Patonai,» quem Mezőlakiensibus commendaveram : qui nescio quo sinistro Mezőlakiensium fato, nuper e vivis excessit, sepultusque in patria iacet. Rector Büiensis, cum literis Domini Szilagii ad me nuper venerat, cui literas, ad eundem Dominum Szilagium perferendas dedi, cui iniunxi etiam, ut eum addictos Radocienses secum abducat, commendetque. Nunc, quo in statu sit conditio rectoris, mihi nondum innotuit. Nos tolerabiliter vivinus, laudetur Deus: Vale et tu felicissime cum tuis- omnibus Amen. Datae Papae 19. die Martii. Anno 1627. Tuus sine dolo Stephanus

Pathaynus,

minister ecclesiae Papensis, superintendens.

Kívül: Reverendo, ac eximiae eruditionis laude celebri viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Nemet-Uyvariensis ministro fidelissimo, reliquarumque ecclesiarum in districtu eodem collectarum seniori vigilantissimo etc. Domino;, fratri in Christo amica mente honorando. Kanizsai sajátkezű jegyzete: 23. die martii redditae. 25. octobris Anno 1638. in arcé Kis-Komár descriptae. - y

•

..*•-.

p

L

'

, •

•

.

Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Salutem et gratiam in Domino ! Cogor citissime scribere: iam enim tertio tuba canitur, in procinctu equitüm turbato calamo haec fiunt. Rogo te charissime frater, ut relictä collectam pecuniae partém, quae apud te est, ad proxime sequentes nundinas Jaurienses, ad nos diligenter, quaesita occasione, transmittas: ut reliquae summae, quae iam in talleros commutata est, adiicere valeamus, ac ipsi Domino promovehdo dare possimus. Quaeso, ne desis huic occasioni. Bene vale. Datum Papae 28. Augusti. Anno 1627. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus, superintendens.

Kívül: Summae eruditionis et pietatis laude ornatissimo Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiae Német Uyvariensis

ministro, ac circumiacentium seniori vigilantissimo etc. Do­ mino, fratri in Christo amanter honorando. Kanizsai sajátkezű jegyzete: Descriptae in arce Kis Komár 25. octobris. Anno 1638. - 52,' • «, . Pathay István Kanizsainak*.

., '

Salutem et gratiam Deo per Dominum nostrum Jesuni Christum, sub cuius vexillo militamus ipsius praesidio muniti tibi charissime precor ex animo. Dominus Basilius Felső utrique nostrum pari compaternitatis.: iure, et christianae charitatis officio devinctus mihi ex nundinis Jauriensibus revecti (eo enim profecti fueramus cum dilecto meo collega Czegledio, ibi non sine grata animor recreatione, Dominum Joannem Samaraeum superintendentem, et Dominum Thomam Taba ludirectorem Komariensem salutavimus. Hinc et Stephanum Mosonium sumptibus, quibus per nostram tenuitatem licuit et debuit instructum ad academica studia colenda dimisimus, Deus bene vertat, fortunetque viam, et intentionem ipsius) Literas tuas, tuae tuorumque salutis nuncias, et summula pecuniae abs te missae pregnantes reddit. Tibi. ergo cuni tuis prospere viventi gratulabor ex animo, et precor^ . ut tuis diebus plurimos| addat Dominus in laudem nominis, sui,, et ecclesiae aedificationem. Vivimus et nos benedicente dominó sine querela. Praeterea de felici, utili, et. iucundissimo tuo conflictu, . cum imaneaturo illo calces tuas mordicante catello, audiyi et legi: fortunet Deus tuos labores, et confundat tui oris ministerio latrantes adversus veritatem omnes gloriae Christi inimicos. Amen. Milita in acie positas coronabit Dominus qui fallere nescit. Vale bellissime, vive diutissime^ pugna fortissime et felicissime. Datum Papae 6. Septembris 1627. Tuus sine dolo t

.' '

'Stephanus

Pathaynus.

Kívül: Eximiae eruditionis' laude, et verae pietatis, zelo veritatis, zelo celebri viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, Kémet Uyvariensis ecclesiae ministro fidelissimo, ac ecclesiarum in districtu eodem vérbő Dei collectarüm seniori vigilantissimo. Domino fratri in Christo ämanter colendo.

53. Pathay I s t v á n Kanizsaihoz.

Gratiam et pacem a Deo per Dominum nostrum Jesum Christum, tibi charissime, cum tuis omnibus precor ex animo. Literas tuas tuorumque salutis nuncias non sine recreatione morosae, morbisque obnoxiae senectutis legi, utinam tu vivas, valeasque diutissime, nihil audio tua valetudine libentius: ego enim vivo, gemoque onere senectutis pressus. Dominus Jacobus Latinides meo quidem consilio non est detinendus invida patrona, verum vigilandum est, ne quis se invito illi succedat. nec mihi dubium ullum est, quin sedulo et fideliter vigiles. Polyaniensem illi vocationem non disvadeo . . . . suspicor, ne haec omnia illius studio per suos agantur. Quod praeterea de Domino Joanne Quermendio utriusque nostrum compatre scribis, illum scilicet ingratitudine auditorum (quam nemo nostrum vitare potest) victum loci mutatione meditari: hoc reliquis tristius est. Verum monendum censeo, ut huic incommoditati viriliter resistere pergat, ne quod hactenus obtinuimus exigui lucelli studio penitus amittamus. Ergo spero, Deo favente, teque laboranta sabathalem molendinorum proventum quoque adempturum. Dominus Valentinus Horvát hicce re conveniendus, monendus, et rogandus est, is fideliter perficent, Deus rogandus ut flectat utriusque mentem ad gratificandum ecclesiae. Miseret me sortis Domjanii cuius quidem negotium diligentius urgendum fuerat, ante duos menses ut pecunia in rationem ipsius deputata tradi potuisset Domino Stephano Mosonio (quem nos a mundinis Jauriensibus in nomine Domini ablegavimus) ad munus dicti Domjanii deferenda. Ego quidem quantum in me fuerit apud Dominos promotores instabo, nec patiar aliquid in me desiderari. Quatuordecim illos talleros ego me persoluturum polliceor, modo scire velim, cui quando, et quomodo ratione tradendi sint. Sed proh dolor, neminem video qui illius curam afficiatur. Nos nihilominus si quis efficeri posuimus tentabimus. Si quis de rumore illo, et studio Jesuvitico amplius ad te delatum fuerit facias nos identidem certiores, certe orandum, vigilandum est, ne in castri adoriamur. Nos novi plane nihil habemus. Conservet te Deus diu incolumem in rem ecclesiae suae. Salutant, te tuosque omnes meus collega Dominus Paulus Czeglédi. Datum Papae 12. octobris 1627. Tuus sine dolo Stephanus Pathaynus.

Kívül: Reverendo, eximiaeqne eruditionis laude celebri viro, Domino Joanni Paulidi Canisaeo, ecclesiarum NemetUyvariensis ministro fideli, districtus eiusdem ecclesiarum seniori vigilantissimo etc. Domino fratri in Christo affectu charitatis colendo. 54. Kanizsai Pálfi János Mospni Istvánhoz.

Ab unico fidelium redemptore Jesu Christo ex sepulchro gloriose redivivo, tibi felicia quaeque praecor debitaque studia candide defero. Clarissime, et mihi charissime frater, Domine Stephane Mosonii, binas a quo hic versor, abs te accepi literas utrasque tum aegritudinis animi tui indices haud iniquas, tum et amoris in me tui et observantiae testes infallibiles, fecisti quidem non eo inficias syncere officium ad me scribendi, sed maius multo benevolentiae tuae apud me erexisses monimentum si me, in exilio quasi positum, in persona visitavisses, quod abste praeter missum non tuae negligentiae (absit) verum tuis crebris et iugibus occupationibus acceptum refero, ideoque si vei maximé defectus censendus esset, ei charitatis christianae pallium bene pátens et diductum libentissime obduco. Dilatum enim huc usque. oblatum esse penitus, nec sentio, nec pronuncio. Aegritudinem animi tui, quod concernit te humanarum tentationum in discerniculo cribrari et ventillari (ignosce quaeso mihi) non pene doleo, cum te, iis tentationibus in dies te ipso meliorem fieri sperem, et patientiam tuam (quae vitae detur esse antidotum) palmae de more virescentis, contra pondus, cum laude sursum ericti, suoque tempore in apricum optato producendam esse procero sciam, verum enimvero te eorum impeti morosa intemperie, quam iam olim paterna erga te viscera inducere iure debuissent, non possum non ex animo dolere sed quid? quo maiori patientia nostra illuctatus agoni evadet eo tum illustrior, tum cumulatiori laudi cohonestanda. Nosti illud quam quam propera sapientissime. Perfer perpetienda pariét patientia palmam Fer, firme, fiet, facilis fortuna férendő. Item illud: Tunc cede malis, sed contra audentior ito: Probe haec quoque ex Sacro Sancti Myrothecio tenes : Diligentibus Dominum cooperantur omnia in bonum. Item: Novit Dominus pios de tentatione eripere. Quare, durato, et tenet rebus servato secundis. Non enim

si* male nunc, et olim sic erit. Quae fűit pati durum, erit aliquando meminisse dulce. Plura, mi frater:, aegritudinis animi tui pharmaca Alexicaca, i quae huc • adscribere deberem occupationum mole gravatus, tempus id illud, quo mihi te coram intueri et alloqui dabitur, sciens, prudens reservo. Abs te harum in calce mearum, duo íiducialiter contendo : primum ut me sicut ingenue occoepisti, amare, meque tibi commendatum habere perge. A iuvenibus enim dotibus ingenii excultis, etexquisitissimae spei, quorum centuriae te (citra assentationem) merito aggrego, amari nimiopere gaudeo, proque mihi lucro duco. Secundumut Samaráéi absentiam aégre nöhferas. ('um enim videam me ipső Opus habere, ad synödüm nöstram űsqueipsum apud me defi­ liere, inquani scribendo ipsius opera uti constitui. Dato ergo Ope­ rám ysíuie, quod nihil dubito, amas, ne vei löcum, vei praecium suüm, in quo huc usque apud te fűit, hoc nomine, quod apud me aliquaiidiu detinebitur^ amittat. His te, mi frater benedictioni, singuláriqüe protectioni altissimi recommendo, quam tuis studiis cumulatissime benedicat, ingenii tui doles, in dies^ in rem ecclesiae, provehat, téque nobis conservet ductissime florentem et incolumem, ut bonorum de te expectationi, Domino tibi adininiculante, respondere valeas. Utinam ego diem illum videam- quo tibi aliqua in re inservire. Tuisque honoris et studior foelicia incrementa, quod non dissido, intueri possim. Salutant te mei omnes in cardine väletudinis integrae non satis integre constituti. Vale in Domino foeliciter. Tuus in Domino sine dolo et fueo ^ - i • ; , : "' •' • • ;•' Joannes Paulides Ganisaens. v

1

1

Jegyzet:; Mosoni István 1629. deczembertől kezdve volt a pápai iskola rektora, az 1631. évi zsinaton lelkészszé avat­ tatott, tehát ez a levél 1631-ben kelt. Az elrongyollott margón Kanizsai írásából ennyit lehet, olvasni; „Papén. Kectorem".

Kanizsai Pálfi János Pécsváradi Péterhez.

Venerande in Christo frater, et Domine mihi observandissime ; Tibi tuisque gratiä, pax et misericordia a Deo precor! Ausus non fuissem, clarissimus dominus PeCzvaradi, attentare, utfructuosas tuas occupationes his meis interturbarem nisi earum exhibitor Reverendus Basilius Maraczi, instantia sua fere importuna, mihi diu cunctanti illas extorsisset, Praetexebam cunctationi me tibi incognitum esse, ideoque incognito mihi, literis meis, quasi puerilibus quibusdam crepitaculis, tanto viro,

quantustu (etiam apud nos) es, molestiam facessere extreme temerarium esse. Verum ipse regessit, te, olim Papae, sub scholae Papensis rectorum omnium, etiam post tristia fata; (absit dicto invidia) longe celeberrimo Domino Paulo Seraphino meum filium, hoc est, scholae eiusdem alumnum extitisse, meoque nonnunquam alloquio svaviter usum fuisse. Et quidem hoc ipse asseveravit se ex tuomet ore audivisse. Quo audito, factus sum in ad te scribendo, animo erectior. Et si enim ego ob memóriáé fugacitatem, vultus tui distincte meminisse non queam, nihil • tamen dubito, quod tua phantasia (quae trium sensuum interiorum secundus esse perhibetur); vultus mei imaginem sibi eo tempore impressami, ita fideliter custodierit: ut tu me, de facie, longe distinctius noveris, quam ego te, et si tunc iuvenili in aetate constitutus, aliquo me in precio habuisti (ut certe habuisti) treseente iam, Dei gratia,' in te. una cum aetate, et iudicio, et etiam auctoritate non tantum me, verum etiam alios Christi Domini servos, maiori in precio habendos non scias modo ; sed etiam reipsa habeas. Gratulor itaque tibi, optime Peczvaradi, quod Deus pauperem, te, ex pulvere vulgi erectum, ovibis suis rationalibus pabulo vitae pascendis gratiosé praefecerit. Gratulor tibi et quidem impense, brabantae vero altissimo gratias immensas ago, qui te, charismatibus spiritus sancti elimando et exornando, tarn utile ecclesiae suae effecerit -organon, ut pro evangelica veritate, exiguus David, contra vastum Goliathum, pugilem agCre- illustremque magno bonorum omnium applausu, de eo victoriam ita potueris reportare: ut Deum, suam veritarem tuam per infirmitätem perfecisse nemo piorum non videat, .nemo impiorum non invideat. Gratulor, iterum atque iterum gratulor tibi, quod ea nominis celebritate, in ecclésia Christi splendescas, qua amicis maximé autem orthodoxae fidei domesticis, ope tua indigis, et ad te confugientibus, in iis, quae officio tuo sunt analoga, possis inserviendo prodesse. Eam ob rem, ego, et petitioné Domini Basilii haud iniqua expugnatus, et tua incomparabili pietate fretus, tenoré praesentium, hoc unum, a Dominatione tua Veneranda confidenter peto, ut Dominus Basilius, illám pecuniae mendicando conflatae summulam, quam spe in Transylvaniam a nobis commigrandi (cuius suae intentionis de statione inhibitione presbyterii nostri generali in synodo, fűit deturbatus) apud tuas manus fideles, ante biennium deposuerat, praesentis ad vos transitus occasione, citra taediosam prorogationem, citra et contra damnosam alicuius illegitime impetentis arestationem, abeademtua pietate, rehabere, secumque pro suis, qui paupertate conflictanti, alendis, bono queat omine

reportare. Qua in re, si praesentis meae sementis, idem Dominus Basilius, laetus in benevolentiae tuae agro, fruges demessuerit, hoc est, has meas literas suo, apud te pondere non caruisse expertus fuerit: liquidum candidi tui in me affectus testimonium abste editum esse gaudebo, idque in similibus, suo tempore, occasione requirente, animi gratitudine promereri studebo. De meo in spe, in communi venerabilis nostri districtus ecclesiarum statu, viva voce, per ipsum Domi­ num Basilium Dominatio tua Veneranda poterit et fuse et luculenter condoce fieri. His, te, dilecte mihi in Domino frater, una cum tuis paternae eius Dei commendo protectioni, cuius electi, virtute per fidem custodiuntur ad salutem: qui te, contra inferni folles et squammas, in ecclesiae suae emolumentum, tanquam sagittam tersam in sua pharetra abdat (Esai. 49. 2.), protegat, et diutissime conservet. Datum in Kiskomar, Confinio hostium nominis christiani excursioni expositissimo, 10. die Januarii. Anno 1636. Venerabilis tuae Dominationis amore vere fraterno in Christo prosequens Joannes Paulides Canisaeus, ecclesiarum orthodoxarum in Hungáriáé superioris Comitatibus Cis Danubianis existentium episcopus.

Jegyzet rajta: Paria literarum ad Venerabilem Dominum, Petrum Peczvaradi scriptarum. Az egész Kanizsai írása. Kanizsai Pálfi Jánosnak a dunántúli reform, egyház­ kerület levéltárában levő eredeti leveleskönyvéből közli Thury Etele.

DUNÁNTÚLI ÁG. HITV. EV. EGYHÁZAK ÖSSZEÍRÁSA 1661-BŐL. Musay Gergely dunántúli ág. hitv. ev. püspök által össze­ állított n é v j e g y z é k e azon e g y h á z a k n a k , melyek 1661-ben m é g fennálltak, és a melyek addig elvétettek.

Regestum Ecclesiarum invariatae Augustanae Confessionis, in Comitatibus Soproniensi, Castriferrei, Saladiensi existentium : quae habebant dependitam a Superintendentibus Cis Danubianis. Quarum seriem in memóriám posteritatum conscripsit Reverendus Dominus Oregorius Musai in suo exilio Nemeskérini Comitatus Soproniensis, Anno CI3IDCLXI. 1 die Április. Nomina Ecclesiarum in Dioecesi Superioris districtus Arcis Sárvár ad lacum Ferteő sub inspectione Superintendentis existentium. 1. Nemeskér. 2. Lövő. 3. Kövesd. 4. Loos, eius filialis Ebergőcz. 5. Pinnye, ad hanc olim pertinebat Szécsén. 6. Peresztegh. 7. Czenk, huius filialis David-Czenk. 8. Keresztúr, huius filialis Kölő. 9. Hidegségh, eius filiales Bosok, Homok, Hegykő. 10. Széplak, filialis Sarrod. 11. Söjtör. 12. Endréd, filiales Zergeny, Agyagos. 13. Szent Miklós, filiales Petőháza, Röjtök. 14. Csapod, filiales Vittnyéd, Hövej. 15. Himód. 16. Czirák, filiales Gyóró, Dénesfalva. 17. Szemere. 18. Iván, filialis Csér. 19. Geresd, filiales Jánosháza, Csaford.

20. Ládon, filiales Tompaháza, Berekallja, Póriádon, Mes­ terháza. 21. Ságh, filialis Simaháza. 22. Leots, filiales Berény, Hettye. 23. Ujkér, filiales Fölső- et Alsó-Szopor. 24. Kereszten. 25. Egyházasfulu, filiales Pasztifalu, Góngánfalu. Völcsej. 26. Horpács, filialis Ledócz, , Hucpertinebant duae ecclesiae trans lacum Fertő existentes: 27. Tétény et. •,'\ • . 28. Puszta-Samarja. In senioratu Reverendi Domini Emerici Gödi concionatoris Liberae Regiaeqne civitatis Kőszögh. 12. Söpte. j 1. Kőszögh. 2. Doroszló. 13. Acsád. 3. Búcsú. 14. Vat, 4. Csém. 15. Szilvágy. 16. Szécsóny. 5. Dozmat. 6. Genes. 17. Bükk. 18. Szakony. 7. Perenye. 8. Csó. 19. Locsmány. 9. Paty. 20. Csepregh, parochia superior 10. Asszönfalva. et inferior. 11. Meszlény. 21. Sziget. :

In Senioratu Reverendi et Clarissimi viri Joannis Schuberti concionatoris inclytae Civitatis Sopron, , •,. , 9. Petersdorf. 1. Sopron. 2. Agondorf. 10. Veperd. 3. Schandorf. , : V 1.1. Stol). 4. Barbersdorf. 12. Steinberg. . , , 5. Rust. ' . 13. Bunya. 6. Medgyes. 14, Rőtt. \, 7. Volff. 15. Pörghölen. 8. Harka. 16.\ Levka. cum filialibus. Ab hoc senioratu dependebant omnes. ecclesiae Germanicae trans lacum Fertő et dividebal has a^ trans Danubiano superintendente Danubii fluvius. :,. , 17. Ilmitz cum,,filiali.: , ,, 18. Pomogyff cum filiali, et aliae usque ad Köpcsény, quae non tam pridem Anno 1647. adiimxerunt se contubernio Posoniensi. v. , » *'V :

;

?

Sub: vice senioratu .Reverendi Domini M. Danielis Klées, ministri ecclesiae Ginziensis Germanici, in ditione- Illustrissimorum Dominorum Comjtum; Christophori et Pauli de, Bottyán. 1. 2. 3. 4. 5. 6.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.

Rohoncz. Dromeld. Kis-Ládony. Volfau. Kakméren. Neuhauz.

.

....

7

8. 9. 10. 11. 12.

Szent-Helena. Szent-Martinüs. " " Puszta-Szent-Mihály. Sámfáivá. Óvár. Rönek. 1

In senioratu Reverendi Domini Samuelis Zvonaric 23. Véghed. Ostfi-Asszonyfalva. Sitke. 24. Aranyad. u Simonyi. . 2 5 . Szent-Grót. .i • < Mihályfalva. 26. Szent-György-Vára. Vönöczk. 27. Kis-Görbő. . 28. Nagy-Görbő.. i Kenyéri. Genes. 29. Hosztát. . 30. Ukk. Magasi. 31. Kerta. < Hőgyész. 32. Nagy-Szőllős., , Szergény. Vatt. 33. Doba. . 34. Devecser. ; Dobron. , 35. Koppan. Saágh. Szent-Márton. 36. Ajka. . 37. Vázsony. (Nagy.) , Kocs-Boba. Köcsk. ::, 38. Ménesei. , >. 39. Kapolcs. Miske. Nőghér. 40. Dörgicse. 41. Kővágó-Eörs, Peresztegh. Kis-Somlyó. 42. Hegymagas. \ Jánosháza. 43. Söjtör. Varsány. Huc pertinebat Sárvár et Saár. l

:

1

Sub senioratu Domini Reverendi Martini 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Guar. Szent-György^, Hegyfalu. Séden. , ; Niczk, Vámos-Család. Szent-Ivánfalva.

7. 8. 9. 10. 11. 12.

Regini.

Terestyénfalva. Patty. Eölbő. Semjén. , Csenge. Ikervár.

13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Péczel. Kovácsi. Sennye. Kolta. Szent-Lenárd. Szent-Tamás. Hidvég. Szent-Király.

21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28.

Rába-Szent-Mihály. Gyarmath. Nádasd. Szőcze. Hashag. Szala-Szent-Georg. Ollár. Vámos-Család.

Sub senioratu Reverendi Domini Johannis Szent Miklósi 1. Szili. 24. Malomsok. 25. Csikvánd. 2. Keczel. 3. Vágh. 26. Gyarmath. 4. Beled. 27. Vaszár. 5. Mihályi. 28. Csóth. 6. Babot. 29. Ugod. 7. Keresztúr. 30. Lovász-Patona. 31. Bakony-Tamási. 8. Németi. 9. Bogoszló. 32. Varsány. 33. Sikátor. 10. Farad. 11. Sárkány. 34. Teés. 12. Szent-András. 35. Bodajk. 13. Pordán. 36. Szák. 14. Bodahely. 37. (Bakony) Szombathely. 15. Barbács. 38. Mindszent. 16. Réthe. 39. Baráti. 17. Sövényháza. 40. Fölpécz. 18. Lébény-Szent-Miklós. 41. Kajár. 42. Gyömöre. 19. Eöttevény. 20. Jaurinum. 43. Thét. 21. Koronczó. 44. Bókod. 22. Mérges. 45. Csurgó. 23. Moriczhida.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Sub senioratu Reverendi Domini Thomae Krisán. 8. Reznek. Mura-Szombat. 9. Kardonfalva. Szent-Georg, Vizlendva. 10. Gyarmath. Szent-Ilona. 11. Szolnok. Szent-Benedek. 12. Martyancz. Szent-Trinitas. 13. Fölső-Lendva. Bagonya. 14. Tisina. Dolenicz.

'Sub

senioratu Reverendi Domini Stephani Deselvicz. 1. 2. 3. 4. 5. 8. 9. 10.

Légrád. Surd. Zákány. Szent-Király. Udvarhely. Berény. Tarány. Eötvös.

11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.

1

G-erse. Hahót. Söjtör. Nemes-Apáti. Pácza. Eszterény. Becze.

Summa ecclesiarum veram Angustanam Confessionem amplectentium ad Superintendentiam Cis Danubianam pertinentium Ducentae et viginti octo.

Consignatio earum Ecclesiarum Evangelicarum, quae a Dominis Magnatibus in partibus his cis Danubianis ad Anno 1637. circiter ad praesentem usque annum 1661. diversis temporibus sunt perturbatae et ab Evangelico Lutheranis ademptae. Primum omnium coepit fieri persecutio piorum ab Illustrissimo Domino Comite Nicolao Esterhaz Regni Hungáriáé Palatino. In bonis Lanserianis. Nyék Riczingh Szent Márton Berecske Alsó et Közép Pulya

( cum filialibus.

)

In bonis Kis Martonianis. Sércz Oka Széleskut Márcz

cum filialibus.

1

A folyószám az eredetiben kettővel többre levén írva, ez a vég­ összegből levonandó. Egyháztörténeti Adattár.

I

Huc pertinebat etiam Neuszidel, et Hungarica ecclésia Bezenye, Rajka et aliae etiam ecclesiae Germanicae circa lacum Fertő: quae omnes a Danubio usque ab hac Superintendentia dependebant. Danubius enim fluvius dividebat has nostras ecclesias a trans Danubianis. Ab lllustrissimo Domino Comite Oeorgio Zrini per insulam Muraköz. Strigo Szobotiszcza Szenicze Szerdahely Perlak Szent-Georg Turniscza, penes Murám Szent Mihály. Nedőcze Vinicze S. Martini ecclésia Belicza Szent-Mária Szent-Vid

} cum filialibus.

Ab lllustrissimo Domino Comite Adamo de Bottyán electi sunt concionatores evangelici ex hisce locis.

ialibi

1. Újvár 1. Germanicum templum apud S. Jacobum. 2. Hungaricum templum Calvinianum. 3. Croaticum ad S. Mcolaum in suburbio. 2. Szent-Mihály. 16. Neumarck, Kethely Anno 3. Csatár. 1635. 4. Rohoncz. 17. Gros-Petersdorf. 5. Szálénak. 18. Nárda. Anno 1642. a=3d 6. Csém. 19. Borostyán. 7. Csákány. 20. Matersdorf. 8. Inczéd. 21. Gobesling. 9. Csajta. 22. Utrumque Siezen. 10. Hodász. 23. Marczel. 11. Pork. 24. Pinkafeld. o 12. Szerdahely. 25. OberRaidling apud S. Emer. 13. Königsdorf. 26. Szentkereszt. 14. Hidegkút. 27. Pocsdorf. 15. Remeten-Komját. . 28. Szentkút.

In bonis

Bánfianis.

Dobronok. Turniscza. Ecclésia quoque Alsó-Lendvensis fuerat olim Evangelicorum. Praeter et extra has enumeratas ecclesias in bonis omnium et singulorum Magnatum praenominatorum sunt et aliae quam plurimae, quarum nomina quia ab antecessoribus nostris non fuerant consignatae nec a me facile possunt delineari. A Magyar Nemzeti Múzeum 1183. Quart. Lat. jelzésű kéziratából közli Thúry

Etele.

ADALÉKOK A SZEPESSÉGI ELLENREFORMÁCZIÓ TÖRTÉNETÉHEZ. I. Sigismundus Bex Poloniae probat occupationem templorum evangelicorum XIII. oppidorum scepusiensium 1604. Dei gratia Rex Poloniae . . . Famatis Comiti Judicibus totique communitati X I I I oppidorum scepusiensium Fidelibus Nostris dilectis gratiam Nostrarn Regiam. Reverendissimus Do­ minus Martinus Pethö Archiepiscopus Strigoniensis, Calocsensis quoque et Nitrensis Episcopus, in cujus Diöcesi ecclesiastica X I I I oppida Nostra scepusiensia esse dicuntur, certiores nos fecit, se constituisse, brevi eadem X I I I oppida scepusiensia adire, ut Templorum ac Ecclesiarum in iis visitationem instituat, quaecunque per abusum quendam ac superiorum temporum negligentiam contra sanctae religionis catholicae Instituta in ea sunt introducta, reformet et in pristinum statum restituat, amotis illegitimis Templorum eorundem occupationibus veros parochos a Nobis praesentatos instituat, quod paternum suum Institutum probavimus, mandamusque Fidelitatibus Vestris, ut paternitatem suam eo venientem, vei si praelatum aliquem ecclesiasticum praemiserit, reverenter ac honoriíice excipiant, hospitia illi decentia assignent, templa apperiant ac ipsius 'pietati, ac ordinationi permittant, quocunque parochos ad ecclesias illas nostris praesentationibus accedentibus instituet, eos pro veris ac legitimis parochis, ac pastoribus habeant illisque in spiritualibus obediant, alium nemi­ nem praeter eos ad functiones ecclesiasticas admittant: neque secus fecerint pro Gratia Nostra. Datum Cracoviae 1 die április anno 1604, regni Nostri Poloniae XVII, Sueciae X I I Sigis­ mundus Rex. 1

1

Ex manuscripto: Historischer Geschlechtsbericht von Georg ßuchholtz, ev. Prediger in Kesmark 1703. és ex manuscripto Christiani Genersich Lyceo Kesmarkiensi reservato.

II. Az ev. városok ellentállása a templomok elfoglalása ellen a katholikusok részéről. Matricula XXIV regalium Jantschiana p. 31. 32. Anno 1604 a Romani pontifi cis eiusdem apostoliéi legati Pragae subsistentis tum etiam episcopi Szuhaj instinctu Martinus Pethö Archiepiscopus Strigoniensis, Calocsensis quoque et Nitrensis episcopi, cum mandatis Caesareis in Hungáriám Superiorem ablegati hunc ob finem, ut caeteras quoque Civitates regias et X I I I oppidorum ecclesias, C-enerali Belgiojoso, brachium saeculare ad id adhibente, ac templis scholisque ademptis, ducis sui signa inferrent. Iidem autem regis Poloniae antea emendicaverant mandátum super Ecclesias X I I I oppidorum, quae ipso peti non audacter solum, sed ipso impudenter nego­ tium suum urserunt. Cum hoc mandato nihil efficere possent, in ipso actu Deformationis Casparum Andaházium Canonicum ac lectorem Capituli Scepusiensis pro novo ad regem Poloniae emiserunt in quo mulcto 20 aureorum millium X I I I oppidanorum Comiti et Judicibus irogatur, si mandata percepta regia voluntate non fecerint et quotiescunque in posterum delati fuerint, mulcta semper dupplicaretur ad 40,000 aureorum vicissim ad 60,000 et sic consequenter summám. Comes X I I I oppidanorum tum temporis Varallyae fűit D. Martinus Pilczius, maximus in religione Zelotypus, Judex vero eiusdem oppidi Tobias Weiszgerber, similiter in asserenda religione nostra Vir strenuus, isti associati sibi Jona Dionero, viro de patria nostra optime merito, ad seniorem Sebastianum Lubomirszky arcis Lubloviensis et X I I I oppidorum Capitaneum profecti, negotium omne eidem exponunt, consilium et auxilium ab eodem petentems. Is, etsi Romanae religioni erat addictus, subditos animans adversus Episcoporum et Jezuitarum machinationes utque armis resistant decreto regis suadet, praevidit enim, si pontificiis pastoribus praebenda pastorum permitterentur, ipsi non accipiendum, sed dandum fore et omnem harpagandi occasionem praereptum iri. Itaque abitum simulat, ne Episcoporum postulationibus molestaretur. Vicecapitaneo etiam Joanni Lodzinszky nostra religioni amantissimo amico maiidat, ut literas, si quae. adferentur, suprimeret, nec ulla ratione in istos importunos Episcoporum conatus consentiret, quod Domini Lubomirszky Consilium cum dissimulatione conjunctum, multum X I I I oppidanis profuit et animum ad audacter resistandum addidit. Cum

enim in medio Septembri Varallyensis templi deditionem fieri vellent et 2 Octobri Olasziensis etiam animose Ulis utrinque oppidani resisterent, probe munitis ac obseratis Coemeteriis et Templis et praesidiariis circa illa collocata et sua ista audacia omnes insultus hostium depulerunt".

III. Declaratis Celsissimi Principis super suplicem libellum Famatorum Samuelis Spillenberg er Neocomiensis, Danielis Simonis, Oregorii Boxer, Martini Liebsbier Belensis, Dissidentium alias Luther anorum. Licet per declarationem nostram, sub tempus commorationis nostrae Scepusii ex Cancellaria nostra emmanatam, manu nostra et sigillo communitam omnes Scepusienses X I I I oppi­ dorum Dissidentes pro immediate praeterito Paschatis sacri diei errore coecitatis suae abjecto, veram et tantummodo salvificam fidem catholicam amplecti debuerunt, huicque nostrae declarationi una cum poenis severioribus sanccitae parere tenebantur, illi autem per suam proterviam postposito decreto nostro nequaquam paruerunt, adeoque poenas ibidem intransgressores expressas incursaverunt. Nos autem pro innata nostra dementia volentes eiusdem modi errore diabolis deceptas animas in vinculis charitatis ad serum ovile Christi domini eiusque Vicariorum beati Petri Apostolorum principis successorumque reducere poenas in transgressores sancidas hac vice duntaxat misericorditer relaxamus, ea tamen cautione adjecta, ne praedicti Dissidentes ullas inter se mutuas congregationes, conventiculaque faciant, neve in praejudicium religionis orthodoxae quidquam attentent, neve suis persuasionibus aut terriculamentis populum ab amplectanda Ilde Catholica avocent, aut quomodolibet deterreant, alias haec nostra nulla erit remissio, imo ipsimet inspirationes S. Spiritus arripiant, Ecclesias ab haeretica labe purgatas in dies adeant, ibique ritibus Catholicis decenter intersint, eoque magis, quo svavius in obsequium fidei ducantur et sua saluti et nostra voluntati respondeant. Quia vero pro debito officii nostri censemus unicuique Subditorum nostrorum omnimodum praestare etiam suprascriptisfamatis subditis nostris in spem eorum resipiscentiae dissidentibus licet 1

1

incurperunt ?

benignam protectionem et Clementiam pollicemur et Magnificum Dominum Capitaneum nostrum requirimus, ut et ipse voluntati nostrae praesenti morém gerat. In reliquis vero supplicationum punctis communicatio cum lllustrissimo loci ordinario Consilio quantum e re videbimus, tum fas et ius sinet e bono fidei orthodoxae Subditorumque nostrorum faciemus. In cujus rei íidem praesentes manu nostras subscriptas sigillo nostro communiri fecimus. Dabantur in arce nostra Landshuttensi die 8 Junii 1677. Stanislaus

Lubomirszky.

L. S. Közli

Wéber Samu.

AZ 1666. ÉVI KISSZEBpmi PÜSPÖKAVATÓ ZSINAT TAGJAI. Ablegatorum 5 Lib. Reg. Cittum ad Synodum 15 Julii ao 1666 Gibini instit. ubi Superattendens Dn M. Michael Liefmann, Pastor Eclae German. Cassov. electus inauguratur Nomina. 1. Cassoviensium: M. Michael Liefmann German., M. Adanius Kis Hungar, Pastor, M. Johan Schröter Diacon. Eccae German., Georgius Raduch Gymnas. Rector; Georgius Croner, Újhelyi Mihály, Gottfried Wolf Müller Senatores. 2. L/euchoviensium: M. Christian Seelman Pastor, M. Joachimus Eristraeus Archidiaconus, Mathias Gotznovitzer Notar; Melchior Katschier. Caspar Hain, Paulus Cramer, Sena­ tores, M. Johan Kémmel Gymnasii Rector. 3. Bartpihensium: Martinus Pfeiffer Archidiaconus, Elias Ladiver Gymnas. Rector; Elias Splenius Notar., Samuel Grünwaldt, Martinus Pusch Senatores. 4. Eperiensium: Johannes Sartorius Ecclae Germ. Pastor, Georgius Curiani Pastor Ungaror., Joannes Rosaides Pastor Slavorum, M. Johannes Bayer Gymnasii Rector, M. Isaac Zabinus Con-Rector; Thomas Conrad, Daniel Guth Notar., Senatores. 5. Cibiniensium: Joannes Regius Pastor, Andreas Gally Concion. Slavorum, Paulus Regius Rector, Johannes Stökelius Judex; Mathias N., N. Fabini Senatores. 6. Saarosiensium: Adamus Guirini Pastor cum Diacono suo ; Mathias János, Pálok Mihály cives primarii Saarosiens. 2

Közli 1

Weber Samu.

Pag. 605 & 606 ex manuscripto : „Zipserische oder Leutsehauerische Chronica und Zeitbeschreibung, zusammengetragen der lieben Posteritaet zur Nachrit Von Caspar Hain."

A NÓGRÁDI EVANG. ESPERESSÉG BALASSOWITZ-FÉLE 1

PROTOCOLLTJMA. (Második közlemény.)

P a r s IT. Incorporationes

et Inscriptiones Reverendorum Authenticae.

Fratrum

Formula Inscriptionis R. R. F. F. Incorporandor. Legibus Articulis et Statutis Ven. Fraternitatis Aug. Eglicae. Neogradiens cum Veteribus, inquantum seruari poterunt et debent, tum etiam recentioribus communi Ven. Contubernii Consensu, Stabilitis deposito Jurisjurandi sacramento, subscribit, atque Ven. Dno Seniori, Con-Seniori, et reliquis superioribus ac Consistorialibus cum modernis (praesentibus), tum etiam futuris poenam obedientiam, pietatem et Obsequium, etiam in adversis, et contra me ipsum forsitan, vei vitám meam, quod Deus auertat, proferendis deliberationibus et Judiciis deposito identidem homagiali Symbolo, demonstratisque demonstrandis, vitae meae, antehac transactae, et ordinationis coram testioromiis, bona, uti par est: Johannes Hrebenda Ecclesiae Evang. Nagy Libercsensis \ n°congre V. D. M. (Más kézírással: in privato mortuus in N. Libercse g ? Ta7

U

e

aon

y^rjQ ^

masiensi

Michael Záborszky Thamasiensis ab Exilio Honthiensi revocatus perV. D.M. Bodonensem. (Máskézírásssal: Záborszky mórit in Bodon, 1752 Festő Ascensionis Dni.) Daniel Sztranyavszky Ecclae Polichnensis V. D. M. in irta. 9. 9br. congregatione Szenensis. (Más kézírással: est in Uhorszka, ubi Anno 1792 die est mortuus et sepultus.) Josephus Schmid Pastor Kis-Zellöensis in Congregatione • - * Szenensi. (Más kézírással: Hinc ad Dacsolam evocatus.) 2

1751

1

L. e folyóirat 1904. évi I I I . k. 165. 1. 1. j . - A halálozás napja nines bejegyezve.

9

9br

1751. 9. 9br.

Joannes Jaroschi Pastor Ecclae Guttensis in Senna. (Más kézírással: Hinc discessit ad Szarvas, Hac transiyit ad Almás, in Cottuni Nagy-Hontensem, ubi est mortuus Ao 1795.) 1752. íi.juiü Jeremias Labath Pastor Ecclae Nagy-Lamensis. (Más kézírással: Hic mortuus d. 8. Mart. 1781. ismét más írás in Vanyarcz.) Die eadem Adamus Petyian Pastor Ecclae Polichnensis. Ibidem. 1755. 22.8br Benjamin Piawetz. Ecclae Dobrocsensis Pastor. (Más kéz­ írással : In Eccla Pribet mortuus.) In CongreGeorgius Sinkovitz Ecclae Szügyiensis Minister. (Más kézM a Ä v L n - írással: Hic obiit.) Adamus Leporini Ecclae Sasomhaziensis Pastor, iam Michaleczky. (Más kézírással: f 1805. d. 20 nov. nonagenarius.) Andreas Bendko, VDM apud Abelovienses. (Más kézírással: In eadem Eccla mortuus et Dnica 13 Trini Ao 1768 Sepultus.) Adamus Poleretzky Pastor Ecclesiae Evangelicae Legindensis. (Más kézírással: obiit in privato 1778.) 1756 2o.Maji Franciscus Laho VDM. Senensis. (Más kézírással: Hinc s i s

Ül Congregatione K i - a

.

-i -r» M 1

I•

i nrr A \

Donion tandem ad Pnbel vocatus, hic mortuus 1774.) Samuel Gazur Oraculorum Diuinorum in Szirágh interpres. (Más kézírással: In Ecclesiam Marotensem evoct. Mor­ tuus in Maroth 1782. d. 26. April.) Beniamin Gegus V. D. M. Felső-Sztreghoviensis. (Más kézírással: ad Ecclam Articul. Osztrolucensem evocatus, hic mortuus 1779.) 1758. íi. JaGeorgius Mazor Verbi Divini M. Turicsiensis. (Más kézs

nuar. Incon- , , .° gregatione írassa!: Hic 's^nsi° Pallus T T

N

„

.

v

,

m Tuncka mortuus.) Jezowitz Verbi Divini Minister Dobcsensis (Más kézírással: Ex Dobrocs in Ecclam Drithensem evocatus.)

?

Andr. Hieron Frideli 1

Y^congre ' gatione 1758. 7.9br.

1

Superattendens.

Joannes Sexty Ecclae Evang. Legend. V. D. M. tandem Pribeliensis ante Garamszeghiensis VDM.) Andreas Luptak Ecclae Kis-Zelliens VDM. (Más k é z : Hic mortuus.) Andreas Jankovics Ecclae Also-Esztergar VDM. (Más kéz : Hic mortuus.) Michael Szinovicz Ecclae Sz. Péteriens. V. D. M. (Más 1

A következő papok Frideli (1757—1766) superintendenssége alatt incorporaltattak.

kéz: Hinc ad Szügy, tandem Ratkoviam evocatus. 1778. ad Kis-Zellő revocatus.) Andreas Petrovicz Felső Sztregoviensis V. D. M. (Más 1759.13. No. kéz: In Ecclésia hac mortuus 1770.) Samuel Kellisch ßankiensis et filialis Felső-Petén VDM. mi ve11. NoSamuel Chovan Bodonensis VDM. (Más kéz in Eccl. ^Jn Domonensi mortuus.) gatione spe Adamus Textoris Ecclesiae Legendensis VDM. (Más kéz : f hic 1774.) Joannes Csernanszky Ecclae Alsó-Sztregoviens VDM. (Más kéz: Hic mortuus.) Georgius Kindernay Ecclae Turicskaiensis V. D. M. (Más i762.ioFebr. kéz : Hinc ad Cero evocatus.) gova ~ Joannes Hajnal Ecclesiae Szent-Péter V. D. M. (Más kéz : Hinc ad Szirag evocatus.) Petrus Glos, Ecclesiae Dobrocsensis VDM. (Más kéz: i764inEccia ad Gutám evocatus. f 1805.) " Ä ? Andreas Berényi Ecclesiae Lovingsbangrasis V. D. M. "n" f i9 (Más kéz: hic mortuus 1789.) 8bris. MartinusUrbany Ecclae Szirák VDM. (Máskéz: Hic mortuus.) Abrahamus Isacus Sztranyavszky Ecclae Bodoniensis V. 1705 in conD. M. (Más kéz: Ex eadem Eccla ejectus est.) ^ubSc?" Johannes Csernanszky Ecclae N. Kürtössiensis V. D. M. (Más kéz: Ecclam Csankiensem huic evocatus, tarn Ecclesiastes Schemnicziensis 1778 d. 20. Aug. Superintendens Mortani Districtus.) Ego Johannes Roszjar in Ecclam kiszelloensem vocatus - - in Congregatione N. Libercsensi V. Conberni subscripsi. (Más kéz: Mortuus hic Loci 1778. d. 4. Jan. sepult.) Ego Martinus Mrakota in Ecclasiam Szinobanensem voca- 1766 in EC:

c i a i

m

e i e n s i

A

tre

g r

tio

s

d

1765

5

e

Nov

C16S13,

ja _

tus in Congregatione Vanerabili Tamasiensi Legibus Ven. Con- massiensi tubernii Neogradiensis subscripsi. (Más kéz: Discessit ad Tiszocz if j^' in Kis-Hont 1778. d. 7. Apr. rediit 1783. ad Tamass. f 1784.) Ego Paullus Fabri Eccl. A. Sztregoviensis V. D. M. in i767inEccia Ven. Fraternitäten! Cottus Neograd. in Congregatione Sz. Pe- fie ^ die teriensi cooptatus, Legibus Vener. Fraternitatis subscripsi. 4. Febr. (Más kéz: hinc remotus jam Min-Neczpalensis). c

o n g

s

d

e

ns

Superintendente Frideli mortuo. et Michaele Pohl existente. Legibus Vendae Fraternitis subscripsit Adamus Sztruhar 1768. 4. Fbr. Ecclae Szűgyiensis Parochus. (Más kéz: discessit ad Garam- sUnensf szegiensem Ecclam 1778. d. 18. Martii, est jam Vetusolii, ibi mortuus est.)

6

sept inCongregatione go°viensi e

^regatione Feiső sztre°27 juiif s

en

e

Feb/inCongregatione Maskoviensi

7

r

in cong?e- '

a n i m o

Nal^iílber csensi

ms. 8. juiü Congregatio ceiebrata^in lovensi

1773.9. Nov.

7

-1S

in Con re gatione B. Lehotensi

Anno 1768. d. 21. Septembris, Legibus Venerandae Fratenűtatis Neogradiensis subscripsit Alexander Farkas Kalnoviensis Parochus. (Más kéz: Hic Anno 1785 electus est in Seniorem V. Fraternitatis.) Anno dieque eadem legibus Venerabilis Fraternitatis Neogradiensis subscripsit Mathias Bárányi Szent-Péteriensis Verbi Diuini Minister. (Más kéz: discessit in Bánat ad Uj Komlós.) Anno dieque eadem legibus Venerabilis Fraternitatis Neogradiensis, subscripsit Joannes Czekuss Ecclesiae Turicskaiensis Verbi D. Minister. (Más kéz: est in Luczina.) Eodem plane anno dieque legibus Reverendi Neogradien Contubernii subscripsit Bohusb. Mudrony Abeloven Parochus. (Más kéz : Ad Acsam evocatus.) Legibus Venerandae Fraternitatis Neogradiensis Subscripsit Trencheny Eccl. Bodony V. D. M. (Más kéz: Trencheny est in Sajokaza, reductus A Sztrag.) Idem feci Stephanus Toperczer A. Sztregoviensis V. D. M. Etiam Fridericus Coroni Kürtöss. (Más kéz: Ratkoviam eVOCatUS 1775.) Eodem Anno, dieque Samuel Mixadt F. Sztregovi: Legi­ bus Venerandae Fraternitatis subscripsit. (Más kéz : N. Lomensis ab ao 1781.) Legibus Venerabilis huius Fraternitatis promto et alacri subscripsit Daniel Benkotzy, Ecclesiae Turopolensis V. D. M. (Más kéz: hic mortuus.) Eodem Anno, dieque Legibus Fraternitatis Venerabilis subscribit Johannes Jeszenszky Ecclesiae Nagy-Libercsensi et filialis Zavada V. D. M. (Más kéz: est in Kis-Kőrös in Cottu Pestieni.) Samuel Blasy Neosoliensis V. D. M. Abeloviensis legibus

Ji

.

.*

/

T

1

1

.

T

-r>

Ven. 1 raternitatis lubens subscripsit. (Blasi ad Peteream discessit.) Samuel Butth Neogradiensis Ecclae AI. Esztergar. Minister Fraternitatis Venerandae Legibus promte subscribit. (Más kéz: discessit ad Lubinam Nitrienses.) Samuel Blasy Cremniciensis, Verbi Diuini Minister Dobrotsensis, Legibus Ven. Fraternitatis lubens subscripsit in speciali Conventu Also Sztregoviensi. (Más kéz: discessit Tóth Lipcsam Zolienses.) Mathias Bentsok Theszeriensis, VDM Bérensis subscribit legibus V. Fraternittis. (Más kéz : exclusus Ministeris ob f 1784.) MJoh. Samuel Martiny Szennensium VDM, subscribit aeque. (Más kéz: discessit ad Bersenye 1783.)

Georgius Bukowszky V. D. M. Légindensis V. Fraternittis Neogradiensis Legibus subscribit. (Más kéz: Morl in Lagind ex Maria 1781.) Michael Martiny Thamassiensis; V. D. M. Turopolensis 177e.25.jum subscribit legibus V. Fraternitatis. (Más kéz: Modram discessit a t í o n e " 1783, 1828 qua Superintendens f.) Joannes Michalitska Dezseritzio-Trenchiniensis VDM. Nagy-Kürtössiensis, subscribit V. Fraternitatis. (Más kéz : Tamasiensis Ao 1781. d. 14. Febr. abivit, Carponam 1783 ibi f.) m

e

g

celebl

Seniore Martino Oerengay existente. Superintendente Mich. Pohl mortuuo. Georgius Lazary Thurocz-Sambokrétiensis VDM. Maskoviensis subscribit L Lb. V. Fraternitatis. (Más kéz: Discessit Ocsovam, ibi mortuus.) Samuel Liptay Pokoragyino—Kis-Hontensis VDM. Szinoh Banensis legib. Almae huius Fraternitatis subscripsit, introductus in Ecclam Dominica Jubilate. (Más kéz: ibi 1806. mortuus.) Johannes Clementis. Cibinio Sarvasiensis VDM. Szűgyiensis subscripsit legibus V. Fraternitatis. Introductus est ad hanc Ecclam ipsa die Paresceves. (Más kéz: ut Academicus ordinatus, Hinc ad Kiss-Kőrös evocatus, obiit.)

1778.23 Apr. Ki T|eilőiensi 1

S

1778.26.Maji

1778

-

*

Superintendente V. D. Johanne Csernanszky et Seniore eodem existente. Daniel Mixadt Turopolya Neogradiensis Ecclae Lovrino- i78o.6.junü Banyensis VDM. Legibus Ven. Fraternitatis subscribit. (Más kéz: ut Academicus ordinatus, ibidem mortuus.) Daniel Matkovinyi Kis-Falu Neogradiensis, Ecclesiae Felső- Anno 1781. Sztregoviensis V. D. M. legib. Ven. Fraternitatis subscribit. (Más i n L e s t h ' kéz: Discessit ad Béer 1783, inde ad Kürtöss, hinc ad Pottár, P - s ubi 1801 mortuus est.) Martinus Hamaliar Bathonia N. Horthensis ad Ecclam i78i.4Martü N. Kürtössiensem A. 1781. die 18. Febr. seu Dnica oculi introductus, et ad munus sacrum ministeriale installatus, legibus Vener. Fraternitatis manu propria subscribit. (Más kéz: Hinc 1784. cum íine Febr. discessit Schemnitzium, ubi Ao 1796. Die 31. Octobris pro Superattendente Districtus Montani inauguratus est. Ecclas Neogradienses Ao 1798. Diebus Junii et Julii magna cum sedulitate visitavit; anno 1805 mense Maj oac d

S

art

i n K i s

Con

r

Z e l 1 0

Junio easdem cum Sebli Dno Inspectore Andrea Kubiny & Seniore Joanne Geduly, Notario vero Andrea Muranszky reuisitavit. Mortuus in Szarvas vito longon dignissim.) Yn^iáir-' Sigismundus Paulliny, Benye Pesthiensis, ad Ecclesiam töss Lagindensem, Anno 1781. die 17* Junii, introductus, Legibus Ven: Fraternitatis manu propria subscribit. (Más kéz: ut Aca­ demicus ordinatus. Ao 1783 vocatus ad Ecclam neofundatum, Nemes Podhrágy dietam in Cottu Trencsiensi sitam, discessit.) 1783.24. Jan. Joannes Dorkowicz Bagyanio N. Honthensis ad Eccle­ siam Kis Zelliensem legitime vocatus et Dom. IV. p. Trinit. introductus, legibus Venerab. Fraternitatis subscribo manu meo. (Más kézzel: ut Academicus ordinatus, Inde discessit Maskovam 1783. Illac Vetusolium.) 1783.5. Maij Samuel Csernanszky ad Ecclam Turopol: vocatus, d. 18. Apr. introd. (Más kéz: iste medio Anno expleto discessit ad Backa banyám.) 1784.9. Sept. Gabriel Nemes de Behárfalva, Becske Neogradiensis die 2da Mai Anni 1783 ad Ecclam N. Libertsensem legitime voca­ tus, die vero 10a pfati Mensis introductus, legibus Verab Fra­ ternitatis lubens subscribit. (Más kéz: Academicus ordinatus. Anno 1794. in Turopolya, qua Ordinarius Mr et Decanus mortuus.) 1784.14. Jan. Michael Mikitta Lossontzino-Neogradiensis ad Ecclam A. Eszterg. legitime vocatus, legibus Vener. Fraternitatis manu propria subscribit. (Más kéz: Hinc abiit ad Dacho Lam, ubi mortuus est.) 1784.30. Jan. Georgius Goldpenger Agardino Neogradiensis ad Ecclam Szent Peteriensem legitime vocatus legibus Venerabilis Fraternitati subscribit. (Más kéz: Studiosus Posoniensis, Ex Szent Péter discessit ad Dacso-Lam, ibi f . ) 1784. i2.Maü Joannes Bilszky Also-Sztregoviensis, ad Ecclam NagyLamensem rite vocatus, legib. Almae Fraternitatis Neogradiensis ultro, lubensqu subscribit mpria. (Más kéz: ut Academicus ordinatus. in Agárd mortuus.) 1784.12. Man" Gabriel Petian Polichna Neograd. post reditum ab Exteris ad Ecclesiam Abeloviensem rite vocatus et Dnica XXIII. 1783 introductus legibus Almae Fraternitatis subscribit. M. P. (Más kéz: Vir hic optimus Frater 1821 mortuus, ac per Andreám Dedinszky Eccl. Maskovensis V. D. M. et Samuelem Molitoris Eccl. Dobrocsensis V. D. M. solenniter sepultus.) 1784.7.Junij Joannes Nigriny Belo-Banya N. Honthensis, ad Ecclam Szennensem rite vocatus die 7 1774. Martii introductus, legi­ bus almae Fraternitatis Neogradiensis lubens subscribit manu propria. (Más kéz: Nótárius olim in Bath, Anno 1798, ob a

maliim pedum Ecclesiae valedixit, in possessione Hozoda penes Wáczium mortuus.) Andreas Mikitta Lossonczino-Nograd. ad Ecclam F. Sztre- 1784.8. junij goviensem legitime Vocatus legibus Venerabilis Fraternitatis subscribit manu propria. (Más kéz: Vir hic doctus secus, sed vitae luridae — ideo pulsus — Rector Ecclesiae Lossonczensis factus. — et hinc ejectus — ultimi vitae diebus in N. Kürtöss Romano Catholicus factus — mortuus —) Joan. Hajnal Sziraghino-Neogradiensis ad Ecclam Zava- 1784. densem legitime vocatus & Dnica Oculi introductus legibus - -» V. Fraternitatis subscripsit. (Más kéz : Studiosus Posoniensis. Sponte Zauadensi Ecclesiae valedixit; post ad Ecclesiam novam Ketskemetensem se contulit.) Joannes Mixadt Turopolja Neogradiensis ad Ecclam Dob- 1784. rocsensem legitime vocatus & die 8. Decembris introductus J Legibus Vener. Fraternitatis lubens subscribit. (Más kéz: ut Academicus ordinatus, mortuus in Dobrocs 1813. Sepultus per Andreám Dedinszky et Samuel Gaber.) Joli. Fridericus Mark, antea Pongyelokiensis post hac 8 4 . 5 . juiij Kokoviensis V. D. M, die vero 25. Martii Anni 1784 ad AlsoSztregovienses vocatus, nec non illa praefata die, in Eccla praefata introductus, Legibus V. Fraternitatis Neogradiensis subscripsit gratissimo animo. (Más kéz: Hinc transivit ad Balassa Gyarmat. Ad hanc Ecclam Introductus est per Petrum Glós, Ecclae Guthensem VDMinistrum, Anno 1785. Die 17. Julii, qua incidit in Dom. 8vam post Trinit. Mortuus die 30. Augusti Ao 1804. Sepultus honorifice die l a Septembris. Sermones funebras dixerunt: Steph. Ján N. Kürtössiensis, et And. Longauer Szügyiensis V. D. Ministri.) Michael Petyian Polichno Neogradiensis Anno 1783. Ad 1784.20. Aug. Ecclam neofundatam Vanyarcziensem evocatus, legibus Fra­ ternitatis Neogradiensis A. C. lubens subscribit. (Más kéz: ut Academicus ordinatus. Ao 1793. Festő Ascensionis Dni Vanyarcziensibus sponte valedixit. Post in Ecclésia Polichnensi Parenti suo, ut Aroni Eleazar successit. Ibi 1826 mortuus.) Paulus Lovtsanyi Lossonczino-Neogradiensis, ad Eccle- 1784.20.Aug. siam Felső Patyeniensem in V. D. M. rite ordinatus Legibus V. Fraternitatis subscribit manu propr. (Más kéz: Ludirector olim Osgyanensis. Vir hic amisso visu diu opera Divini adjutus, extremo per Deputationen! Senioralem disp. et artis necessariis provisus, levatus est. 1825 mortuus.) Stephanus Benczúr Tóth-Gyürka Pesthiensis ad Eccle- 1784.20. Aug. siam Alsó Bodonyensem in V. D. M. rite ordinatus. Legibus 14

2 7

17

Jum

J u m

1784.20. Aug.

1785.2t. Apr.

V. Fraternitatis subscribit manu propria. (Más kéz: Studiosus Posoniensis. Inde discessit ad Wanyarcz, ibi mortuus.) Mathias Zsdánszky Nagy-Palugya Lyptoviensis ad Eccle­ siam Legindensem, in V. D. M. rite ordinatus, Legibus V. Fra­ ternitatis subscribit Manu Propria. (Más kéz: Ludirector olim Poltarensis, Aol794. die hic est, qua Ordinarius Illr et Decanus Trans Ipolanus mortuus et sepultus honorificentissime.) Johannes Hamary Dobrocsa Neogradiensis per Ecclesiam Bérensem pro V. D. Ministro ritu evocatus Leges V. Frater­ nitatis se prompte observaturum Subscriptione hac propria manu sancte spondet et promittit. (Más kéz : ut Academicus ordinatus. Ex loco amotus, qua maniacus.) Sub Senioratu Dni Admodum Rendi Alexandri Farkas, sequentes Rendi Fratris incorporati sunt.

Daniel Labath Nagy-Lamino Neogradiensis per Ecclesiam Turicskaiensem pro. V. D. M. rite vocatus, Leges V. Frater­ nitatis, se sancte observaturum hac subscriptione promittit. (Más kéz: Non illa sed hic transivit ad Turopolyam Ibi 1804. mortuus, per Andr. Dedinszky et Joh. Benczúr sepultus.) 29. Sept. Joan. Szeniczky Rima Brezo Kis Honthensis, per Ecclesiam Fseh Brezoviersem pro V. D. M. legitime evocatus Leges V. Fraternitatis se rite observaturum, hac subscriptione adpromittit. (Más kéz: Mortuus in Cseh Brezo.) 29 Ie't Joannes Geduly Tamassino-Neogradiensis ad Ecclesiam Tamassiensem rite vocatus, legibus Almae Fraternitatis sub­ scripsit easque se observaturum appromisit. 29. Sept. Andreas Pazar, Klenoczino Kishontensis, ad ecclesiam Ordinensem rite vocatus, legibus Almae Fraternitatis subscripsit, easque se observaturum promisit. 1785. íi. Oct. Georgius Benedicty Lono-Banya Neogradensis ad Ecclesiam Nagy-Libertsensem rite vocatus, legibus Almae Fraternitatis subscripsit, atque eas se observaturum promisit (Más k é z : Ibi mortuus 1824.) 12 Octöbr Andreas Scbvandtner Gömörino Köviniensis, ex Eccla Derentsiniensi ad Ecclam Aug. Evangel. Lossoncziensem rite vocatus, legibus Almae Fraternitatis sincere subscripsit: in eandem Ecclam 25 Martii A n : 1783 introductus. (Más kéz : Mortuus qua Consenior Lossonczini Ao 1801. 30. April. Sepultus 3ia Maii qua incidit in Dom Cantate.) 1786.24. Oct. Andreas Nicolajdes Budikfaluae Gömöriensis ex Rectoratu Scholae Tamassiensis ad Ecclesiam F. Sztregoviensem in V. D. Ministrum rite vocatus Legibus Almae Fraternittis sub178

5.

29. Sept.

17

scripsit omremque earum obseruantiam iure iurando promisit. (Más kéz: Ibi mortuus, sepultus per Andr. Dedinszky et Joh. Benczúr.) Joannes Honetzy, Nagy Palugya-Lyptoviensis antehac i786.i3.Dec. Scholae Szenensis per 12 Aor Rector, per Ecclesiam N. Lamensem pro VDMinistro legitime vocatus, ac 1785. d. 4. 7bris ad eandem Ecclam introductus, promptem Legum Ven. Fraternittis Neogradiensis observantiam, propriae Manus Subscriptione spopondit, et appromisit. Mathias Szeverinus Csetnekmo-Gömörensis Ex Rectoratu 17s7.25.jan. Tiszolcziensi post Annos 17 ad regendam verbo Dei Ecclam Nustyensem promotus: illinc vero ad Inclytam Ecclam Kis. Zellőiensem translatus Anno 1785. d. 13. Aug. introductus Leges Vener. Fraternitatis se sancte observaturum qesenti subscriptione promittit. Stephanus Walentinyi Albertino Pesthiensis absolutis 1787.13. JUÜJ studiis in Schola Eperiesien et Soproniensi, rectorem égit in Banka ac inde post elapsum triennium, in Universitatem Tübin­ gens, pro continuandis altiorib studiis concessit, inde evocatus in aulám Spect. Dni. Mich. Sreter conditionem aulici pastoris suscepit, tandem exactis hic ferne tribus annis, transivit in Ecclam Pokoragyens. in distr. Kis-Hont. sitam, unde veniendo post quatvor annos ad R. Brezo, Pongyelok dr. Kis-Honthens. deni­ que Ao supra notato transivit ad Eccl. Maskoviens. instroductus per admodum Rev. Dnum. Danielem Mixadt V. D. M. Lonyobanens. et Adm. Rev. Dnum Johannem Geduly V. D. M. Tomassiensem, Legibus Almae Fraternit. subscribit et observantiam toto pectore promittit. (Más kéz: Hic 1803. .1. Jan. Mortuus.) Andreas Hovách. Kalno Neogradiensis, ex Rectoratu pro *7|7taac Scholae Ordinensis, ad Ecclam Zavadiensem in V. D. ' ' Ministrum rite vocatus, Legibus Almae Fraternitatis subscripsit, omnemque earum observantiam iureiurando promisit. (Anno 1824. d. 28. Xbris sepultus.) Samuel File de Eor, ab Anno 1785 die 25 Jan. Ecclesiae 1788.6. Febr. Lesthensis Minister, inscripsit Nomen suum manu propria, iureiurando promissa obedientia Legibus et Superioritati. (Más kéz: Anni 1825. 9b annorum f in Lesth ad quietem, cum provisione positus.) Samuel Laho ex Bohemia redux in Ecclam Alsó Eszter- 1788. 6 febr. ganiensem in V. D. Ministrum legitime vocatus erat, legibus vero Venerabilis se obsecuturum Fraternitatis sanctissime pro­ misit. (Más kéz : Amotus ab officio, hucdum vegebat in Ebeczk.) Samuel Szlabetiusz ex Eccla Pokoragyensi Cotui Kis 1788.9. Aug. Honthensi ingremiata vocatus ad Ecclam Cse Brezoviensem e p

Egyháztörténeti Adattár.

8

legitime eram, legibus Venerabilis Contubernii Neograd me obsecuturum sanctissime promisi. (Más kéz : A 1806 mortuus est.) 1789. íi. Aug. Johannes Terrayi ex Eccla Artic Osztroluczensi Cottui Zoliensi ingremiata, vocatus ad Ecclam Alsó - Sztragoviens. adhuc Ao 1785 diebus Novembr, ast non nisi nunc ppter morbum Legibus Ven. Cortubernii Neogr. per subscriptionem Sanctissime promitten valuit. (Más kéz: Valedixit Ecclesiae ob incurabilem morbum. Ibi f.) 30 juny Joannes Lucce Anno adhuc 1784 per Spbles Dnos Sreter pro Aulico V. D. Ministro evocatus, tandem vero, gratia Dei et Favore Augusti fundata in Suran Ecclesiae in eadem Ao 1787o qua Ordinarius V. D. Minister confirmatus circa novellám Ecclam distractus, nunc primum Legibus Almae Fraternitatis Neogr. subscribere ac obsequium solenniter et sanctissime promittere potuit. (Más kéz: Mortuus in Bér 1826.) 1791.9. febr. Mathias Wcnich, ex Ecclésia Felső-Pokoragyensi in Cottu Kis-Honthensi sita, vocatus, et introductus, ad ecclesiam SzentPéteriensem, Legibus Wenerandae huius Fraternitatis subscribo, obsequiumque Superioritati meae promitto. (Más kéz: Ibi mor­ tuus 1806.) 1791.6. Febr. Mathias Hlivay ex Ecclésia Bulkeszszensi in Cottu Bacsiensi sita, in Ecclesiam Lónyobanensem translatus, legibus Almae Fraternitatis subscripsit, obsequiumque omnibus Superioribus promisit. (Más kéz : Extra officium ibi mortuus.) 1792. i4. Jan. Samuel Szeveriny ad Ecclam Nagy Lemensem rite vocatus atque introductus, Legibus V. hujus Fraternitatis obsequium et superioritati suae obedientiam promisit. (Más kéz : Ibi mortuus qua privatus in hectica. NB. Fűit Scholae Soproniensis Stu­ diosus.) i792.i9.Aug. Samuel Lucae ex Rectoratu Lossontzensi ad Ecclam Uhorszkaiensem, non tantum legitime vocatus, sed etiam rite introductus, Vdae huius Fraternitatis subscripsit, atque fidelitatem cum obsequio Superioritati pstando jurejurando promisit. (Más kéz: Anno 1824. d. 27 Deczembr. Sepultus per Mich. Agonás & G. Karló.) 25 M 't Johannes Biely ex Pedagógia privata Dnorum Spect. ' Tihany Incl. Cottus Gömör Poonen Bast ingremiata legitima ad Ecclam Sztigyiensem vocatus, legibus Venerandae Frater­ nitatis subscripsit, sed et Fidelitatem et obsequium juramento confirmavit. (Más kéz: Vivere desiit Ao 1800. die 29. Dec ex Petechiali morbo. Sepultus in Szügy, ultima ejusdem mensis Xbris.) 1793.3. Juiü Joannes Benczúr, ex Aula Kubinyiána, ubi privatoris Informatoris munere fungebatur, ad Also Sztregovenses, more 1

17

8

a r

inter Evangelicos recepto vocatus ac introductus est; nomen suam huic Protocollo subscripsit, ac instituta Fraternitatis se observaturum promisit. (Más kéz: Vir hic vita longiora dignis simus ex morbo petechiali mortuus.) Joannes Petros Coryly vocatus ex Aula Illirmi L. Baronis Alexandri Pronay (ubi Aulicus Pastor fuerat) ad Vanyarcz, ac introductus est, legibus Ven : hujus Fraternitatis obsequium, et Superioritati in omni genere obedientiam pronisit jurejurando. Joannes Rakovicz Módra Posoniensis ex Aula Magnific Consiliarii Sen. Pauli Pronay de Tót Prona et Blatnicza, a Luczinensi Ecclésia rite vocatus fidem et obsequium inscriptione hac promitto. (Más kéz: Inde est amotus. In Aradats mortuus.) Ego Joannes Bohuss ex Rectoratu Scholae Kalnoviensis, ad gubernacula Ecclesiae Zavadiensis rite vocatus, fidem et •obsequiam Legibus et toto Venerabili Senioratui promitto hac subscriptione manu mea facta. (Más kéz: 1796 mortuus.) Stephanus Paczek, ante annos duos et aliquot Menses ex Ecclésia F. Lehotensi, I . Cottui et Ven. Senioratui Zoliensi ingremiata, fato aduersae Valetudinis V. Zolium tantisper ad quietem positus, postmodumque eccuperata Valetudine ad Ecclesiam Luczinensem vocatus, omnem meam operám Ecclesiae, debitumque Obsequium et Subordinationem erga cunctos Praepositos, ac praesentim Plur. Ven. Dotiorium, Seniorem Formula Confucta Jurejuradi obtuli. (Más kéz: 1822 mortuus.) Ferdinandus Szelecsényi, amore patriae Suae dulcissimae «x Silesia Superiore seu Caesarea, cui per decem annos suam navaverat operám, novocatus, per Ecclesiam Legindensem pro VDMinistro evocatus, debitum obsequium, honorem et subor­ dinationem erga praepositos suos, ut semet jurejurando obstrinxit, Semper pie observaturam, manu propria hisce spopondit. (Más kéz: Pulsus in Bethler mortuus.) Stephanus Kolosvary Rosznavia Gömöriensis pertinente ad Ecclam Bankensien rite vocatus; deinde ad vota Ecclae, introductus quoque, debitum obsequium honorem sue erga Praepositos jurejurando consueto, atque dextra etiam Domino Max. Ven. Seniori data sancte promisit. (Más kéz: Hac trans­ ivit vocatus ad Sziraghiensem Ecclam. Introductus est an. 1796. Dom. 1. Adventus i . e. 27. 9bris par. Joh. Lucae et Ferd. Szeleczényi.) Anno 179imo die 7. Novembris. Ex Ecclésia Deren«cseniensi cui annis fere nouem praefui ad Nagy Kürtössiensem vocatus legitime, lubens veni et debitum obsequium articulorum vigori, itemque erga praepositos sincerum cultum et vene-

rationem iurata fide promisi Stephanus Ján m. p. cum suodicterio Torquemur terímur toleremus tetra tacemus Tanta tamen tandem, tollet tormenta Triumphus.

i794.2i.Maji

(Más kéz: ibi mortuus.) ex Ecclésia Murány Hoszszú Réthensi ad Suranensem I . Cottui huic ingremiatam legitime vocatus Venerabilis Fraternitatis Articulis subscripsit Sacramentoque charitatem obsequiumque Superioribus promisit Joannes Törék m. p.

Sub Seniore Petro Glos, Legibus V. Fraternitatis nostrae sequentes Rev. Dni Fratres subscripserunt:

>

Anno 1797 die 19 Maji ex Ecclésia Evangélica Hrussoviensi apud Gömörienses sita, legitime ad regendam Ecclesiam Kalnoviensem evocatus et introductus, legibus Venerandae huius Fraternitatis subscribit fide testato Andreas Muranszky m. p. Ao eodem, die 18. Octobris proxime expositus Andreas Muranszky cum subsequente Andrea Dedinszky uno eademque tempore hic in Gutha Jusjurandum deposuerunt. Ego Andreas Dedinszky, natus sum Anno 1770. die 13. 7bris in Possessione Nagy-Falu, Comitatus Neogradiensis, parentibus nobilibus Johanna atque Dorothea Dedinszky, Prima elementa religionis Xno, posteaquam in Kalno, manuductore meo Andrea Kovach, posuissem, Lossonczinum opera Plurimum, Venerandi Domini Alexandri Farkas, deductus sum, ubi syntaxim usque, Praestantissimi D,omini Johanis Geduly atque Michaelis Szabó, institutione usus, 1786 Dopscham concessi, ibique quatuor annis integris duxi. Tandem, partém linguae Germanicae excolendae gratia, partém humaniora curate absolvere volens, Schemniczii, Virum Clarissimum Michaelem Jaroschi, Posonio vero, celeberrimum Professorem Sztrecsko atque Stephanum Fábri, in Dogmaticis, ac Philosophicis audivi. Anno dein 1794, ita ferente peculiari Providentia divina, Vniversitatem Wittebergensem salutavi, unde anno 1796 diebus Maji per Ecclam Zavadiensem, pro V. D. M. evocatus, actuque MunerihocccSacro, per Summe Venerabilem Dominum Michaelem Torkos, Modrensem, initiatus secu. Anno denique 1796, die 18 Octobris, summa cum verecundia legibus Venerandae Frater­ nitatis huius subscripsi, praestito prius Jurejurando in Gutta. Andreasz Dedinszky m. p.

Ego Emericus Kalmár, evocatus Anno 1796 pro Ecclesiae Bankensis V. D. Ministro. Cuius votis ut satisfieret, dato secun­ dum ordiriationem Venerabilis Contubernii Neogradiensis prius examina Seniorali die secunda Decembris, ad deponandum Probaticum Dnica. I I . Adventus aditus patuit. Hoc facto, Vocatorialibus instructos, ad ordines sacros suscipiendos Schemnitzium exmissus. Et sic die 9. Decembris mediante, Summe Venerando Dno Martino Hamaliar Districtus Montani Superattendente dignissimo, muneri sacro initiatus die vero I I Mensis iiominati per Reverendor Dnor Joh. Bilszky Agardiensem et Paulum Lovtsanyi F. Petényiensium i Ministros in Ecclam Bankiensem introductus. Quod autem leges ordinationesque Venerabili Contubernii • sancte servare velim, deposito juramento et subscriptione nominis confirmo. Guthae die 1. Martii 1797. Emericus Kalmar m: p, (Más kéz: 1820 in Bank mortuus.) Ego Adamus Petian, natus in possessione Polyckno in Inclyto Cottu Neogradiensi, ao 1770, ex Patre Adamo Petian V. D. M. Ecclesiae Polichnensis, et Matre Maria Komjathi, primum studui in Schola Polichnensi, unde transivi Lossontzinum, hine Kezmarkinum, ubi Scholas Patriae absolvi. Postea vero obtentis Passualibus litteris . ao 1792 exivi Wittebergam pro studiis continuandisy ubi audivi Prof. Schrökium D. Superattend, Nits. Klotsium, Antonium et Drasdium. Redux, ab exteris primum ad Aulám Spect. Dni. Ignatii Datso pro private Instructore evocatus sum, unde Ecclésia Pálojtensis evócavit me pro Ludi-Rectore. Ultimo Ecclésia A. Bodonyensis ao 1798 die 17 Maji evócavit me cum Probatico, et Postquam die 20 voeatoriales litteras mihi obtulisset, statin! ivimus Schemnitzium pro ordinibus sacris suscipiendis, ubi die 22. ejusdem mensis per Reverendissimum D. Martinum Hamaljar Ordinatus súm, die 25. ejusdem Mensis introductus in Ecclesiam A Bodónyensem. Ao denique 1798. d. 13. Augusti Summa cum Reverentia, legibus Venerandae Fraternitatis huius subscripsi pstito prius iuramento in Gutha d. 13. Aug. 1798. Adamus Petiam m. p. Ego Andreas Longuaer, natus Anno 1772 die 19 Novembris Patre Michaele Longauer, matre Susanna Lentsch, €ivibus Liberae Regiae ac Montanae Civitatis Uj-Banyensis Comitatui Barsiensi ingremiatae; primis Litterarum elementis in Schola Patria Normali Catholica imbutus; dein anno 1782 Schemnicium delatus, duodecim ibi annos in Gymnasio exegi; in Rhetoricis Cl. Joh. Severini, ac Cl. Mich. Járossy in Theologicis, Historicis et Philosophicis praeceptores habui. Anno 1793 Posonium ad continuanda studia abcessi, ubi Cl. Joh.

118

OKOLICSÁNYI JÓZSEF

Georg Sztretsko, Steph. Säbel, et Steph. Fabri in me crudiendo laborarunt. Anno 1795 ad Academiam Wittebergensem discessi, ubi Generalem Supennt. Carolum Lud. Mtzsche in Theologia Morali et Dogmatica. Joh. Frid. Schlensner in exegeticis ; Joh. Matthiam Schroeckh in historicis; Guilielm Trangott Krug in Philosophicis audiebam. Anno 1797 redu in Pá­ triám, et usque 29 Martii 1798 Schemnicii apud Spect. D. Paulum Csepcsányi informátoréin prolium egi: qua die in Capellarum Rni D. Superintendentis Martini Hamaliar ordinatus sum. Praeter necessarias Theologo, Graecam et Hebroam, linguas Slavicam et germanicam novi, qua utraque posteriori, in Eccla Schemniciensi Capellanus existens servivi. Anno 1799. die 20. Jan. ad Ecclam Surányensem evocatus, et Venerabili Fraternitati Neogradiensi, juramento deposito incorporatus sum. Sign, in Gutha. die 6. Febr. 1799. (Más kéz: Anno 1820. qua Consenior in Szügy f.) Ego Georgius Bukva natus Ao 1779 die 19 Martii, Patre Matthia, Matre Juditha Bukva, nata Filo, Civibus, in Oppido privilegiato Mossocz in ICottu Thurocziensi degentibus, primo omnium docente Parente meo usque Lecturam usus sum; liberó tandem religionis exercitio Protestantibus per b. M. Josephus 11 dato, Mossoczinique erecta Schola, disciplinae Dni Sujanszky traditus tamdiu suberam, donec legere bene et scribere aliquantulum tum latiné tum germanice didicerim. Mis sus dein Ivankofalvam ad Praest. DnunLAdamum Ördegh, tandemq Cremniczium ad Clarissimum Dnum Stephanum Komary, cui DEUS bene valit! Exacto apud hunc altero in Syntaxi altero in Gramatica anno, Modram transieram, ibique per biennium Clarissimis Viris Ferdinando Ott et Joanni Musculy Decentibus suberam. Hoc Sz. Georginum pro Ministro transeunte, ego Posonium abivi, hicq per quadriennium Clarissimos Viros. Geor­ ginum Sztrecsko, Stephanum Säbel et Stephanum Fabri partim in Humanioribus partim in Altioribus audiveram. Tandem ad Exxeros Almám Leukoueam (Zwittenberg) exivi, habuiq ibi Docentes omnes eos, quos Venerandus Frater Longauerus notavit quippe et in patria et apud Exteros studiosum socius carissimus, nuncq dilectus vicinus. Eodem anno quo hic in Pátriám Redux, Molibus Splis Dno Nicolai Bossányi de Eadem, Kis Pronae in I . Cottu Nitriensi non plane integro anno praeeram, ubi me Rmus DSuperattendens Martinus Hamaliar in suum et euocavit et consecravit Capellanum. Gessi hoc munus conjunctum cum Distlis VNotarii officio annum et dimidium. Tandem ad Ecclam Legindensem vocatus, 5. oct. 1800 intro­ ductus, jam huic praesum.

Linguae, quibus servire possem et actu jam servivi nota sunt mihi Slavica et Germanina, quarum prima mihi vernacula est. Hoc dum scribo, me etiam ad Leges Venerabilis Frater­ nitatis Neogradiensis Obligo. Sign, in Gutta die 20. Oct. 1880. 1

Közli 1

Okolicsányi József.

A XVTII. század végéig incorporalt papok jegyzékét közöljük csupán. A X I X . századbeliek még nem historikus személyek, nagyrészt élő munkásai az evangéliumnak s életrajzi adataik talán csak a jövő században válnak közérdekűekké. 0. J.

A MASKOVAI ÁG. HITV. EV. EGYHÁZ LEVÉLTÁRÁBÓL. I. Nos Georgius Eméody et Stephanus Sóós, ex deputatione et ordinatione Statútum et ordinum Regni Hungariee ad Execution et effectuationem, accordationis eorund Dnorum Statuum et ordinum Regni, siue restitutionem Templorum illorum quae in Numero eorundem Nonaginta Templorum, per modernam accordationem in praesenti Diaeta Posonien, post tractatus ultro citroq occasione Negotii Religionis occupationisque Templorum inter eosd Status et ordines habvitos, ipsis Evangelicis essent restitui promissa, ad certos Comitatus Regni exmissi et deputati uttriusq Religionis Comissarii: Memóriáé commendamus tenoré praesentium testantes quibus expedit Universis quodjuxtaexigentiam et tenorem certarum lrarum Illmi Dni Dni Comitis Joannis Draskovith, Perpetui Trakostian, Regni Hungáriáé Palatini et Judicis Cumanor ac Sacrmi Principis et Dni Dni Ferdinandi Tertii .DEI graa Electi Romanorum Imperatoris Semper Augusti ac Germaniae Hungáriáé Bohemiae etc Regis, Archiducis Austriae, Ducis Burgundiáé etc Intimi Consiliar Camerarii, et par Hungar Locumtenentis, in Libera ac Regia Ciuitate Posonien die nona Mensis Április in psenti Anno dni Millmo Sexmo quadragesimo Septimo, proxima pta, submajori Sigillo ab infra öbsignatar et manus ejud dni Comitis Palatini subscriptione roboratar, Pattentium et Plenipotentialium Commissionalium, die Vigesima tertia ejusd Mensis Április, in praetacto Anno dni Millmo Sexmo Quadragesimo Septimo proxime pta in oppidum Bath in Comitatu Hontensi existen hitum peruenientibus et ex quo propter metum Turcar ac crebsram excursionem Plagiator itinerisq difficultatem, in et ad faciem Possionis Maskfalua in Comitatu Neogradiensi existen habitae juxta continen lrarum dni Comitis Palatini et tenoré nobis delatae Commissionis, uenire non potuissemus Nos Incolas et Inhabitatores ejusdem Possionis Maskfalua Lris nostris missilibus Certiíicatoris nostri in praesentiam certifieauimus quibus tandem die Vigesima

octaua dicti Mensis Április in Anno Millmo Sexmo Quadragesimo Septimo nunc currenti, per delegatos suos Nuntios Incolas nimirum Possionum Maskfalua utpote loci Parochialis et Materna Eccla ac Lehotka et Prága Filialium eo pertinentium, in Praesidio Leuensi coram nobis comparentibus, Templum idem cum duabus Campanis ac Decima Annuatim per Concionator Evangelicum in quinq flór, hungaricalibus arendari solita ad eandemq Parochiam, de jure et ab antiquo pertinen et exigi consueta, pratis illem et Terris arabilibus universis in Territor et Metis dictae Possessionis Maskfalua ac Lehota et Prága filialium, et modo praemisso ad Parochiam Maskfaluensium tan quam Eccle­ siam Maternam pertinentibus, reaplicantibus, ipsis Incolis en Inhabitatoribus Euangelicis Augustanae Conifessionis duntasat hominibus, ante dictae Possionis Maskfalua, quae antea ab üsd Evangelicae Confessionis hominibus fuerant occupata, et per Catholicos usqu ad praesens tenta, amodo abinde Plebano-Romano Catholico, Authoritate praefati Illumi Dni Comitis Palatini vigoreq Plenipotentialium Lrarum suarum, nobis hac in párta attributa et concessa absentes tanquam praesentes simpter restituimus, reddidimus et reassignauimus. Harum nrarum Usualiurn Sigillor et propriarum manuum subscriptionibus roboratarum Vigore et Testimonio Lrarum mediante Datum in Praesidio Leuensi die Vigesima octaua Április Anno Dni Millmo Sexmo Quadragesimo septimo. 1

;

.

.. .L.--S..'.

.

'.'I,-

Georgius Emeody m. p.

L . S.

:

cÚ^i

Stephanus Soos m p.

Quod praesens Par cum suo originali Collatum eidem in omnibus punctis et clausulis Conforme sit praesentibus testamur. Sig. Szügy die 25-ta Aug. 1780. Josephus Hegyessy. I . Cottus Neogr, ordinär Judlium m. p

Gabriel Szerémy. ejusd I . Cottus Neog ord. Jurassor m. p. 1

L. S. L. S.

1622 Transalpini Dániel papsága idejében Gróf Forgáchné sz. Gr. Pállfy Kata elfoglalta a maskovai — hajdan maskfalvai — templomot, az ev. papot kiűzte, s helyére plébánost rendelt. Maskova pap és templom nélkül volt egészen 1647-ig, mikor is a közölt okmány erejénél fogva visszakapja templomát harangjait stb.

n.

1

Recognoscalom Per Psentes: Hogy villongás lévén Gács városiak között egy részrül, másrészrül Gacsfalusi Plebanus és Maskfalvay Praedikator közöt, désmak véget, mind Törvényes­ sen, mind peniglen Groff Urak eo kgök Resomtiojok szerint, az determináltatott, hogy G-acs Városi lakosok, az kik szántani s vetni akarjak, Gacs Vára körül való faluk hatarit, Papokk tartozó désmát adjiak ki, mert sok azt pinzen veszik megh; hasonlóképpen az egyhazakhoz tartozandó désmakkalis tartoz­ zanak, (két szó olvashatatlan) tisztességére rendeltetett. Kirül attam ezen Recognitiomat. Lossoncz die 15. Julij 1687. Enis Dóbay

Bulyovszky

János.

Ferencz.

Nemes Nograd Varmegyének Vice Ispannya recognoscalom ezen dol­ got m. p.

Nemes Nogr. Varghe Vice Ispannia m. p.

P. H.

P. H.

ni. Magnifici, Per Illustres, Spectabiles Generosi, Consultissimi Domini Domini, Senatores Inclyti Status Evangeliei. Augustanae Confessionis invariatae Jesu Christi Fideles, Domini Domini, Patroni, Fautores, gratiosi, perpetim colendi, et Aimandi. Salutem, pacem, gratiosam, et ingentem benedictionem, corporis et Animae, temporalem et aeternam, precatus, debita pietatis et observantiae studia, demisse defero. Quod istas, ad Ptitulatum Amplissimum et Inclytum Sena­ tum, dirigam, rogo. in optimam partem, mihi interpretari. Summa vero, omnis hujus scriptionis, meo versatur, quod consobrini Fidei nostrae, in Gács versantes, quorum non contemnendus et numerus, ad nullam Ecclesiam Evangelicam Spectantes, Ecclesiae invariatae Augustanae Confessionis Maoskoviensi, sibi proximae, adjungere se se intendunt: quare in visitatione nostra Generali, Ecclesiarum Inclyti Cottus Neogradiensis, nomine Serenissimi Principis, Domini Clementissimi ejusdemq passu Litteris, roborata, debite instituerunt, ut in Ecclésia ista, facultatem omnem, corroborati, per Inclytos Regni Status, liberi 1

Ezen I I számmal jelölt okirat a maskovai levéltárban eredeti, s Bulyovszky Ferencz másod alispán kezeirása az egész.

Eeligionis exercitii ratione Baptismatum, Introductionum, proclamnationum, Copularum, Funerum, et quae alias obvenire possunt habere queant, et iisdem in posterum constanter perfruantur, quorsum etiam, Reverendum Dominum Masskoviensem, qua vis Dominica Numero 6. cnm concione sacra evocare intendunt, Nos Visitatores in his, nihil desiderare possumus, nisi ut Serenis­ simi Principis indulgentia, debite requiratur, et accedat, duraturaq ad ipsos Posteros, confirmatur. Quare ut avemus, eos quorum interest benigniter cognoscere, et hic neminem, praetermissum volumus; ita rogamus, apud Serenissimum Principem, Domi­ num Clementissimum in hoc Sacro Summeq necessario, Deo complacenti, Animaleus salutari Ecclesiae utili, Studio, et Celsissimam Aulám ab Inclyto Senatu, eosdem adjuvari. Quod ut fiat, et ipsorum ablegati, non sine effectu revertantur, est q in isto, rogo, contendo. Servet Rex Regum Domi­ nus Dominantium Principem et Dominum Dominum Sere­ nissimum, quem utpote Summi Numinis, q ab omnibus cognosci et Coli vult, etiam in istis, Vicarium, quae ad cultum Divinum et pietatem sunt, stabiliturum, prorsus credo et confido. Habebitis et Vos. Viri Magni, Columina Ecclesiae, cum Inclytis Vestris Familiis, retributionem, a Deo gratiae. Jam valet, quos Psentibus, frui desidero, ut ad Posteritatem, deriventur. Dabam, tempore Gnralis Visitationis, Ecclesiarum Inclyti Cottus Neo­ gradiensis, in Gács, Anno Salutis 1706. Die Utima Junij. Magnificentiis et Perillustribus Spectabilitatibus Vestris, devotissimus. M. Stephanus Pilarik. y

Superintendens. mpp.

Az ív külső oldalán: Inclytis Senatoribus August. Confess Invar. Serenissimae Aulae Principális, Dominis Dominis, Patronis, et Fautoribus Gratiosissimis. IV. In Nomine JESU. Occasione Visitationis Generalis Ecclesiarum Augustanae Confessionis in Inclyto Cottu Neogradiensi compertum est oppidanos Gacs Varallyaiensis in Confessioni advictos, ab Eccla Maskovensi veluti a Matre dependentiam hactenus etiam habuisse, Reverendumq ejusdem loci Ministrum pro Peragendis concionibus Funerationibus et aliis sacris officiis evocatum corsum extitisse; sed quia haec hactenus sine ordine agebantur, hinc

cum ordo sit anima rerum ut haec quod Eccla Dei majori cum fructu nutriatur ut legaliter mihi attribute facultatis et officii mei necessarium esse existimari ut dis — Ordo hic Ecclae superioribus Annis oppresso rerum Evangelicor statu lucrescens in hanc comparentem statum reducatur, ex postq pfatur Rndus Dno Masko viensis eosdem óppidanos G-acs Varallyaiens Augustanae Confessioni addictos Singula Sexa Dnica accedat iisdemq cum Concione & aliis Sacris Ministerii inserviat, constitutione ejusdem Ecclae hi existente.. In cujus rei notitiam hasce Testimoniale iisdem concedendas esse duxi. Dat in G-acs Varallya Ao Chri. 1706 die ultima Junii. - , ' • M. Stephanus Pilarik, 1

Superintendens m. p. ;

•

'

•

•

,

L

-

ö

-

> Quod Prens Par cum suis originális conveniat attestant. ,

Daniel Bulyovszky m. p. Andreas Ivanitch m. p. Paulus Horváth m. p.

. • •• V.- •

Visitatio. In Pago Maskova praemanibus Assectar confessionis Augustanae per Illustrissimu, ac Reverendissimu D. Comitem Sigismundum Berényi de Karancs Berény, Episcopum Mallensem, Suffraganeum Strigoniensem, Archi-Diaconu Neogradiensem, poenes Clementissimu Mandátum Suae Mattis Srma CaesareoRegiae Caroli sexti, et suae Celsitudsinis Rndissime Dni, Dni Emerici e Comitibus Esterházy, Principis Archi-Episcopi Strigoniensis Berigna Commissionem die 16 Junij Anno 1731 Paracta. Ecclésia haec honom ssmae Trinitatis dedicata, habet sacrarium sub fornice, corpus sub tubulato, sedes per totum, Chor et utraq parte, in medio per Organu conjuretum, Altare uniu, cujus pes lapideus antipendio rubro contectus est. Supellex, calices cuprei 2. cum patenis inaurati, unius pes parte aliqu fractus est, alter melior in Filiali Praga asservatur. Vela varii generis 9. Candelabra in ara 4 ex auricolcho, 2 lignea, in medio Ecclesiae Candelab pendulu pro candelis 6. Supenpellice 1.

Infra Cathedram lapide est collocatus fons Baptizmalis. Datur liber, in quo ab Anno 1724- nomina Baptizatorum, Copulator, et ex hac vita Decedendtiu descripta sunt. Proventus Ecclesiae. Habet pro duabus calcaturis pro una calcatura aratra 14, pro alia 30. Ex his decima cedit Ecclesiae. Prata 8, quae partim pro cera, partim pro parato aere exarendantur. Debita rec activa, nec passiva habet, nec quidquam in paralis. Ad orationem eorveniun diebus Domini et Festis hora 8, et egrediuntur hora aliquando 10, aliquando 11. Conciones habentur in Evangelium cum espositione Doctrinae propriae, et Caholocor est Bellarmino, et Becano. Minister Andreaa Labath omnia studia in Hungária absolvit,. gnarus lingvar latináé et Slavonicae, ab annis 13 in Ministerio, et hic annis 7. Populus dat Eid testimoniu, quod in administrando Sacramenti Baptismi sit diligens, nec ullus ob incurid illins sine Eod decessit, nec quidquam contra vita et mores opponunt, est uxoratus. Proventus fixus, Pro Tribus calcaturis terrae 11. CapacssKilas 24. Prata 4. pro ferentia optimae procreationis currus 10. Habet Decimas loci a D. Terrestri cessas, et a Sua Celsitudine Archi-Epli in flor 7 d 90. arendari solitas: quas qui Decimas loco molae prout dicitur ad Minister spectante memoratus D. Terrestris cambiavit. Proventus stolaris A Baptismate, et simul pro inrtoductione post partum 1. gallina et panis, a copulatione Domesticor d. 20, ab Extraneis stóla libera, a promulgatione d, 10. A funere simplici d. 30. A concione funebri flos 1. Rector Scholae Mathias Klenovszky Confessionis Augustanae est in servitio ab una septimana. Habet discipulos 10 legentes, et 2 Incipiistas. Instruit illos in pietate, et literis. Est doctrinae ad hoc sufficientis, est moribus honestis, nec hoc brevi tempore petuit quidquam adverti. Proventus illius. Habet a quolibet hospite, et inquillina 6 tam partém Kilae, et d. 5. Proventus stolaris. A simplici funere d. 20. A Generali vero d. 30 tanquam organista praestant 3 Kilas tritici. Ab instructione cujuslibet pueri d. 82 unum currum lignorum. Dnus Terrestris Haereditarius quidem Illmus Ccmes Joannes Forgách Actuales autem D. Vidua Dobaiana, et D. Ladislaus Vaidä. Numerus Animarum in Matre, et Filialibus 200, omnes

Augustanae Confessionis. Catliolici Advenae in iisdém omnibus numero 10, Si qui ex Populo notabiliter delinquant puniuntur, hic est nunc nullus talis reperitur. Festa Decretalia observant, quae iisdem semper promulgantur. In Baptismo pro matéria adhibet aqua elementare, pro forma invocatione ssmae Trinitatis cum intertione facientis quod Christus instituit, putat tamen esse non ita necessariu, ut sine illo non possit aliquis salvari, nisi contemptus, vel culpa accedat. Spectant huc 2 Filiales Lehotka, et Praqa. Habet hujus Ecclésia in Lehotka terras arabiles 6 pro aratris 19. Prata 3 arendant in flor 1, Rhenensi d. 33. In territorio Pragensi terras arabiles 16 pro aratris 26. Prata 5, exarendantur in d. 40. et pro media libra cerae. Minister habet in utroq pago a qualibet integra sessione tres Kilas tritici. Proventus stolaris ex utroqu idem. Scholae Rrector proventum fixu, et stolare sicut in Maskova. Dni Terrestres in Lehotka Illmus D. Comes Joannes Forgách, et Dni Ladislaus Szalontaj, et Ladislaus Vaida. In Praga Idem Illmus C. Comes. Numerus Animar ja superius connotatus est, omnes sunt Ounfessionis Augustanae. Populus est obediens, Cortentatur illius moribus D. Minister. Festa Decretalia abservant. In Pago Lehotka habitat obstetrix Elisabetha Jambrig, est sufficienter instructa ad baptisandum in casu necessitatis. L. S.

Comes Sigismundus

Berényi.

Eppus Mallensis. Archi-Diaconus Neogradiensis m. p.

VI. Reuerendissimum ac summe Venerabile Capitulum. Dni, Dni, Speciali honore nobis colendissimi! Secundum innatam suam Paternam clementiam, velit nobis exReligioso debito clementissime ignoscere, quod noscommunitas Videfalvensis, a tantis jam euolitis Annis, sub directione Spectabilis Domini, Dni Pauli Watthay de Lossontz existentes,

modo cogimur, ita compulsi, ostia Reverendissimi ac Vene­ rabilis Capituli uti nostror Terrestrium et Haereditariorum Dominorum, in praesens humillimis precibus ílexo cordis poplite pulsare. In eo magnopere solicitantes. an perennaliter cessum est Possessorium Praetitulatae Dnationi Spect Dno Paulo Watthay, ut in nos jus Dnale taliter exerceat ? nihil hac in re intelligendo. Factum enim est, Colonicales agri multi, ut et prata, sine quibus ullus subditus quidem vivere, imo nec in fundo suo honeste manere potest, ita etiam beneíicium Educilii olim Communitatis nostrae, quae benficia, magnum sublevamen adverso adveniente erat, sunt nobis ab usu nostro, et commodo sublevaminis, per EjusdemTitulatam Dnaon emavulta, etpropriis ejusdem Dnationis usibus accomodata. Ab hinc, nescientes, quo recursum in similibus angustiarum nostrarum circumstantiis pareter Rndissimos ac summe nobis Venerabilis Capituli Dnos gratiosissimos, uti suos Haereditarios Defensores et Protectores, faciamus ; Dignetur Summe Venerabile Capitulum, dexteram clementissime opitulationis nobis afnictis porrigere, et suos subditos Patrocinio Religioso gratiose tueri. Hoc clementer obtinentes, a summe Venerabili Capitulo, emoriendo piis ac arduis precibus, devoti. Reverendissimis Dominationibus Vestris, remunerabimus sancte, perseverantes. Summe Venerab. Capitulo. subditi homagiales degentes in Possessione Videfalva Inclyto Comitatui Neogradiensi ingremiata. Közli

Okolicsányi József.

COMENIUS IRATA RÁKÓCZI ZSIGMONDHOZ.

1

Sermo secretus Nathanis ad Davidem. Fűit inter Viros Davidis Nathan Propheta, cum quo Rex secretiora quaedam, divini cultus promotionem spectantia, communicare solitus, reeipiébat ab eodem data consilia; tum ab humana prudentia intentioneque pia venientia, tum emandata ex ore Dei (2. Sam. 7 v. 3 et 5). Hoc autem ad quid ? Ad imitationem: quemadmodüm et caetera Scripturarum eo data, ut in similibus similiter agendi, aut cavendi, divina non deesset directio; seu veniens a praecepto, seu ab exemplo. Ego autem credidi, Te Celsissime Domine, nostro tempore et, loco Davidem esse, Virum seil, secundum cor Dei, electum in rejecti Saulis locum ut pascas Israelem. Adducorque pariter, ut me inter Tuos Nathanas esse credam, dátum aut donatum Tibi a Domino (id enim VoxHebraea sonat): quam persuasionem divinae quaedam circa me, et insperatam meam huc missionem actiories (de quibus sane hucusque ad C. V. tacui) ingenerant. Loquar igitur Davidi meo, sed secreto, sicut ille; quippe tres potissimum consignatae sunt illorum inter in vicém agitatae actiones, omnes tamen in secreto (1. Sam. 7 et 12, et 1. Reg. 1.). At cur ego scripto ? Primum quia me natura non adeo extemporaneum fecit, praemeditata mihi omnia expedire tutius. Tum quia si quid coníidentius dicendum, litera minus erubescit. Denique quia vox prolata perit, litera scripta manet, ideo si quid minus attente exceptum observationem effugit, ad melius expendendum et ruminandum, reassumi potest. Hinc Alexander M. non contentus Aristothele et Callisthene Philosophis, aliisque 1

. Ez iratot Kvacsala János volt pozsonyi lyceumi, jelenleg dorpati (Jurjev) egyetemi tanár szívességéből közöljük, k i azt pár év előtt Lissában találta. Tekintettel a viszonyra, melyben Comenius Rákóczi Zsig­ mondhoz állott, kiben chiliastikus várakozásainak egyik megvalósító hősét sejtette, e nálunk eddig teljesen ismeretlen irat közlése hazai ev. prot. kultúrtörténetünk szempontjából nagyjelentőségű. E chiliastikus ábránd magyarázza meg az irat pseydonym jellemét, a melyben Nátháik próféta Comeniust s Dávid az ifjú fejedelmi sarjat jelképezi. Szerk.

quos audire potuit, tres voluit Consiliarios, in secreto insuper habere voluit Homeri librum, consulendum quoties liberet, vei noctu, ante vei post somnum. Causa vero mihi privati alloquii nulla privata, quia nec ipse privatus sum qui loquor, nec lile, cui loquor nequire Dei res agere debet. Excipies itaque dilecte Deo vocem secretam, ut publicam : quam audit qui omnia videt et audit, et quae vei publice audiri non erubescet, si res ferat, aut exigat usus. Interim Tui solius cordi loquetur muta haec wx. Cordi inquam illi Tuo, secundum Cor Dei formato et formando: quod illám audiat. Vidi et videndo vidi, TIBI alteri Davidi non deesse animum pro salute Gregis, quem commisit et committet Pastorum Princeps Christus, ita excubandi, ut paratus sis persequi Leoném et Ursum vastantem Domini gregem, eripereque ex ore ejus praedam, insurgentem autem contra Te ferocem bestiám percutere. Adeoque, facto jam virtutis Dei Tibi praesentis experimento in minoribus non uno, irritatur in Te spiritus Tuus (a praesentia utique spiritus Dei, cujus afflatus Heroas facit) contra Giganteos illos Goliathas, qui probris afficiunt aciem Dei viventis et quos trepidant Israelitae reliqui, et fugiunt (1. Sam. 17. v. 11 et 24). Tibi autem quia non fugiendi sed congrediundi animus est, conversus huc illuc exquiris rationes, et circumspectas módos, liberandi populum Dei a tam atroci hoste, et venientibus ab illo quotidie pavoribus. Quod quum fieri videam, cur mihi non liceat quod cui vis e castris Israeliticis licuit? informare super his Davidem, ad quae illum divino concitari spiritu satis patet ? Malo id, quam cum invido Eliabo retundere spiritum (v.28). Spiritum ne exstinguite, inquit Apostolus (l.Thess, 5,19). Quod si exstinguere prohibemur, jubemur igitur ex adverso accendere; aut si divinitus accensum videmus, subministrato prudenter oleo fovere. Prohiberi, quisquis ita subservire operanti opus suum Deo inducat animum, non potest, non debet. Nec igitur ego, quisquis sum, sive opus hoc ut privatum unius, quem heroicis editis facinoribus glorificare vult Deus (personae aut Familiae exaltandae respectu) sive ut publicum omnium salutem concernens, intueor. Si enim priori modo: etiamsi me casus huc detulisset, ut oblatam invitationem Vestram suscepissem, quia tamen suscepi, obiigari me ad invigilandum saluti Vestrae agnoscerem. Et quid igitur hon faciam, intra conscientiam convictus, me destinato superioris Providentiae consilio huc missum ? Eo magis, quia salutis Ecclesiae intervenire hic spem aut modum (si res procedant, aut non procedant) penitus videó.

Damnabo me ipsum, si non simul quicquid hic agi posse, a me quoque, videns, non egero. Agam igitur, profundis cum suspiriis adDeum, ut propitius sit nobis servis suis Jehova, misertusque Sionis surgat, et faciat illi gratiam si advenit statum tempus (Psalm. 102. 14, 15). Quid autem est quod ego me heroicis Tuis impetibus addere posse confidam ? Nihil quantum ad rem; aliquid, quantum ad modum rei. Heroes enim ad humánum arbitrium non fiunt, a Deo excitantur: universi Mundi persuasiones aut conspirationes, et inspirationes, ne unum quidem produxerint Herculem, monstrorum domitorem ; a Deo afflatus et Deo plenus sit necesse est, cui majora mortali manu edenda sunt opera. Duci tamen humana manu huc illuc posse Heroes, et ad hoc vei illuc facinus comitari Davidis et Samsonis, Herculisque ipsius patet exemplis; quorum históriáé non tam fabricasse eos sibi occasiones, aut captasse, quam oblatas sequutos fuisse, ostendunt. Patieris igitur Tu quoque, Heroum germen, monstrari Tibi occasiones, quas rerum fabricator tam illustris Tibi hac in Gente objicit, ut an similiter alibi cuipiam incertum sit. Nam 1. Alibi Gentium feroces isti Goliathi aut non audent insultare, longe repulsi; aut subjugarunt jam eos quibus assultabant. Apud Vos adhuc castra ex adversum castris: illi e suis procursantes et Vestrospruritantes,territant: hiterritatidiffugiunt, aut se paulatim et particulatim dedunt. Quid hic deest ? David quispiam, qui Deo se plénum sentiens, nec tamen temere proruens, sed consilia prius exquirens, demumque vocatus, jussus, missus congrediatur, et in nomine Dei virtutum virtutes edat. 2. Si, quia Goliathi sunt multi, Davides quoque requiruntur plures, ecce hos Deus excitat! qui Davidis et Jonathanis exemplo inter se foedera jungant, Teque sibi ut Jonathan Davidem ita foedere jungi optent, ut jure etiam suo cedere non nemo paratus videatur. Et quidem plures Te plus respectant, quam alios, eo respectu, quod Vos Isai progenies, Orientalibus et Septentrionalibus, Occidentalibusque glutinandis proxim (proximi ?) videmini, tamquam medii, ad hos divinitus constituti, valde idonei. 3. Quos melius et facilius uniendi, ecce novam divinitus oblatam occasionem felix (o sit felix!) Connubium Tuum, quod fata ipsa fabricasse videntur, quae novae rei occasionem novam quaerunt. Cujus autem rei ? et quam occasionem ? nisi melioris ad meliora dispositionem, ut ne quid in rebus quas fata par-

turiunt deficiat. Consilia enim maturari volunt lente : ematurata exsequutioni dari cito. 4. Quae ipsa Connubialis solemnitas occasionem dabit congressui Heroum, partim per Legatos, partim in personis propriis. Eos intelligo, qui Sectam Heroicam, Mundi reformatricem et beatricem, et Jesuitiperdam (ut illa annis abhinc 32 votis designata, et consiliis delineata est) constituere, imo et inchoare etc. fundare, Tuis sub auspiciis poterunt: cujus rei viam propiorem parati sumus, qui nuper de Iiis rebus hic «onsultavimus ostendere. 5. Cujus Heroici ausus praeludia ipsa praxi constituere hac in Gente tamquam Tua licebit, tenebrarum dispultricem, lucisque propagatricem, Scholam Pansophicam septiclassem, Ingeniis omnia quae Menti humanae sub coelo nosse datur propinantem. Cujus et ipsius rationem specialius ostendemus coram, si videbitur. Specialius ad haec descendendo, Tuum erit, Heroum flos, valde mereri, et prorsus Heroice, de omnibus praesentibus et futuris : I . in Pamilia Tua, I I . in Gente Tua, I I I . in Vicinia Gentium Tuarum, IV. in tota Europa, V. in Turcarum Gente, VI. in Orbe Universo. Tanta ecce Tibi agenda ostendit, o dilecte David, Deus! tanta Tibi edomanda obveniunt, o Hercules, monstra! tanta Tibi humeris sustentanda offertur, o Atlas, moles! Sed ne pavesce. Tata viam invenient, si Te huc vocant, ut vocare videntur. Ego in singulis istis ordine Quid a Te, et Cur et Quomodo ? fieri posse videatur ostendam. I . Familiam Tuam exaltabis, Regiisque Europae Familiis exaequabis: non ambitioni litando, sed ductum Dei (cujus proprium opus est deturbare potentes e thronis et exaltare humiles) sequendo et Te Tuosque sie ad majora praestandum Deo praeparando. I I . Centern Tuam liberabis a Mentis et Morum barbarie; ab Antichristi jugo, et a Turcica oppressione. I I I . Centibus item vicinis opem feres ad eluetandum idem barbarici et servitutis, Antichristianismique jugum : Austriacis, Moravis, Bohemis, Silesiis, Polonis, Buthenis etc. IV. Sed et toti Europae, discordiis laboranti, subvenies, iut in pacem, amorem, ordinemque suavem coalescant facilius, ac firmius.

V. Turcarum Genti Christum, gentium lumen, agnoscendi subministrabis media. VI. Et ut pariter convertantur, nohiscum salvifiant omnes fines Terrae, providere juvabis; eorum qui in opere sunt consiliis consilia jungens Tua. Heroica haec sunt ausa ut undecumque spectentur: Tu proinde, o Heros nihil horum a Te putabis alienum. Quid enim horum a Te amoliri velis"? Totum malle quam partém, sapientis cujusque proprium est. Atqui totum hoc, per omnes illas sive partes sive species, moliuntur nunc fata: totum ergo ut emoliantur, juvet quisquis potest. Posse autem quisque coníidat, qui Heroicos in se motus sentit. Non frustra fűit Alexandrum öb Achillis monumentum; et Julium Caesarem ad Alexandri imaginem flevisse; nec frustra Miltiadis trophea Themistocli adimebant somnum; Stimuli fuerunt istae lacrymae, istae vigiliae, heroicarum virtutum eodem incitantium. Tu Domine, si particularia Seculorum, in melius se disponentium, molimina nunc in unum Restitutionis tempus vere disponere credis, omnium seculorum intueberis Heroas, ut ab omnibus capias robur et stimulos. Quamquam quid multos, etiam gentiles, in ideám accersi opus ? Tuum intuere Davidem l Cui volupe fűit non introire tabemaculum Domus . suae, non ascendere lectum strati sui, non dare somnum oculis suis et palpebris suis dormitationem donec inveniret locum pro Domino etc. (Psal. 132, 3 etc.). Praesertim quum jam a Te heroica exspectare, et in Te prospectare, incipiat Orbis Christianus: praestaret non videri, quam videri et non esse. Magis autem quia Deus ipse, ad quid Te elegerit, ad quid destinet, oraculo facere indicia incipiet. Atque haec in genere, cui nihil Heroicum a Te putare debes alienum: vis et particulares particularium Heroicae Virtutis Tuae objectorum videre causas? Paucis. I . Quantum ad primam: Non progredi, regredi est. Ergo Plus ultra cogitabis; de Virtute in virtutem, de Gloria in gloriam. Pater Tuus Domui Vestrae principale conciliavit decus, multa Ecclesiae Dei emolumenta: at Tibi ad altiora viam fata [ipsa] aperiunt, majori etiam, confidimus, ecclesiae Christi bono. Haec enim cum illustrissima inter Europaeas Familia connubia in gregaria Procerum túrba Te non relinquent, ad excelsiora invitant. Multoque magis Vox filii Prophetae ad Te sicuti olim ad Jehu missi: ut audeas quae ille, Deo fidens, ausus, Zelo pro Jehova; in quo si perseverasset ille, aeternare poterat i n posteris gloria ejus. I I . Patriae prodesse ut quaeras, moneri opus non habebis: qui Tuam cum illius salute et exaltatione conjunctam fore

intelligis. Salutis autem íirmae spes nulla firma, ante perniciei et quae hanc fovent, amolitionem. Jam autem in Patria Tua, et circa Greges Tuos, Tuaque Deo dilecta Castra, tot „Ursi et Leones", totque Goliathi, ut Virtute Dei armatum Davidem non securum esse, non fugitare, sed animose obviam itare et se pro Grege et Lege interponere, necesse sit. Vide mihi tot aquarum exundationes, Terrain Vestram hoc tempore ideo liberius vastantes, quia Aggeres oppositos inveniunt nullos. Vae igitur Ecclesiae Vestrae, si offendenti se violentissime Antichristianae rabiéi aggeres opponentur nulli. At cujusmodi aggeres? Poenitentiae ac precum ardentissimarum aggeres optimi sunt, fatendum est. Sed et Josua aliquo opus, qui cum populo Dei et Area foederis immittat se in superbum et extra alveos suos se effundentem Jordanem : ad abscindendum aquas ejus defluentes et sistendum affluentes, donec transierit Jehova et traduxerit populum suum. Deum esse suis aggerem optimum et montes in cireuitu Jerusalem suae non ignoramus: at quia quae Deus ordinarie agit [agit per ordinaria] media, haec circumspectari necesse est. Si nemo se offerat, operam suam commodaturus Deo, interponensque Legem, minatur Deus effusurum se indignationem suam (Ex. 22. 30, 31.). Quodsi aliquis hoc etiam e Populo surgere debet; cuinam praeter Te, tot sunt occasiones, tot Stimuli? Annon ergo TIBI, consultantem Dominum (quem mitteret) audienti, cum Jesaia dicendum est: Ecce egö, me mitte (Jes. 6, 8.). I I I . Vicinis quoque Gentibus subveniendi, ut ne desit Voluntas, requirit; primum Boni natura, tota sui communicativa. Odor bonus non est, qui se non diffundit, neque lux clara, quae non omnia in cireuitu reddit lucida. Hinc nullus Heroum fuit, qui virtutem suam domi contineret, non quam latissime explicaret. Accedit mandátum, toties in lege iteratum, tot etiam figurate modis expressum, ne quis hominum sibi soli esse bene cupiat: usque adeo, ut Asinum quoque proximum, aut Bovem, errantem aut, onere jacentem, siccis oculis transiri prohibeat reduci et erigi, omnino jubeat (Deut. 22. 4. et Exod. 23. 4. 5.). Quidni ergo ubi tot proximorum Populorum non asinos aut boves, sed ipsos homines, de Christi grege oves, aut errare dispersas, aut gemere oppressas, conspicamur? Et quis non Hercules ad Apros Calydonios, Leones Nemaeos, Hydras Lernaeas, Aves Stymphalid.es etc. bestias seil. Hominibus infestas, regionesque vastantes, extra territoria sua procurrit, benefieiis humánum genus, quam late posset affecturus? Quia revera nec domi tutis esse licet, qui vicinorum mala securi spectant, nec illa sublatum eunt. Hinc David stabilitis domi rebus, arma

vicinis hostibus intulit, demumque illis oppressi's sibi et populo Dei veram pacem, quietem, securitatem peperit. IV. An vero ad Europae usque limites extendenda promovendae Pacis, et quicquid optari potest, desideria ? Maxime: quia tota Christianitas, unus populus sumus, una navi vehimur. Securitas vera et plena non erit, nisi omnibus ab omnibus fuerit. Ideo enim hucusque Populus Christianus vere unus Po­ pulus non fűit, quia animorum consensio omniumque idem velle ac nolle non fűit: mutuis dissensionibus et "hinc odiis, et hinc oppressionibus dilacerata fuerunt omnia. At nunc fata aliud moliri videntur; commoliatur ergo cuicui quidquam occasionum eadem offerunt fata. V. Ut autem Turcis quoque per nos bene sit, si potest optandum ideo est: primum quia vicinissimos loco naturaliter non incongrue proximos etiam interpretabimur moraliter. Et ut ab illis beneficio affectis diligamur: adeoque illis redhostimenti loco nos rursüs humanitate afficiendi, h. e. pátriám libertati reddendi (si forte obtineri queat) occasio sit. VI. Mundum denique Universum si qua datur, demereri optare, atque conari, heroicum er'v facinus, excelsaeque Virtutis debitum opus. Tota quippe Terra una Domus sumus, una progenies, ex uno sanguine diffusa, communis igitur sanguinis vinculo colligata; ut omnibus communis Patriae incolis bene sit optare sacramento obligatí. — Praesertim quum Oraculis divinis proditum esse, aliquando futurum id, non ignoramus: et tempóra ea non longe abesse, haud obscuris indiciis deprehendamus. Tollite oculos, inquit Christus, et spectate regiones, quam albescant ad messem. Qui autem metit mercedem accipit, et congregat fructum in vitám aeternam. Alius autem est qui seminat, alius qui metit. Ego Vos mitto ad metendum, in quo non laborastis etc. (Joh. 4. v. 35 etc). Nempe sicut Apostoli ex Prophetarum semente fecerunt messem ; ita ex Apostolorum et qui illis hucusque successerunt, semente, messis agenda restat illis, qui ad ultimam Gentium conversionem adhibere debent manum et falcem (Math. 20. 6, 7. Rom. 11. 25. Apoc. 14. 15. 16.) ut ultimis temporibus corruant omnes Gentes ad montem Jehovae, elevatum supra verticem omnium montium, clamantes, Agite ambulemus in luce Jehovae (Jes. 2. 2. et 60. 3. etc.). Beati quibus datae fuerint hae faces praeferendae Gentibus; et hae falces adhibendae congregandis in horreum Dei populis. Dei hoc erit opus! et Heroum, qui Deo suam commendabunt operám. T

Ad haec autem tanta adsuntne nobis, qui nos in nomine

Dei Zebaoth cohortamur, media ? et an sufficientia ? Confidimus non abesse. I . Exaltationis Domus (admittendae non alio fine quam exaltandi et dilatandi Eegni Christi gratia) media in oculis et manu sunt; spe illa demum colligi, nihil opus. Modo adsit Saulem patientia superandi, et sic tempus et modum divinitus destinata expectandi, propositum (Videatur 1. Sam. 26. 10.). I I . Pátriáin a Leone, Urso, Ooliatho liberandi, non deerunt Tibi dilecte David media, si ea, iisque utendi modum intelligas. Nam Leonis, regali quodam iure animalia Terrae sibi ad escam deposcentis, potentia nota est Tibi: cui Tuus Pater, Te adstite, aliquoties e faucibus praedam eripuit. Si redeat et gregem vastare pergat, robur Patris Tui in Te et Fratre est: modo Vos Davides Davidis exemplo non cedere, sed contra audentius ire, animum inducite. Scitis autem quid ille fecerit. (1. Sam. 17. 35.) At Lupus et turpes instant morientibus TJrsi, Et quaecumque minor nobilitate fera est (ut Poéta canit) sunt minores majoris Apocalypticae Bestiáé catuli, gregi Vestro constanter infesti, quos non ignoras, nec módos et vias resistendi iis: quorum dentes conterendi, et molares confringendi, dabit robur Jehova (Ps. 58. 7.). Goliath vero est gigantea illa Societas, in deos Terrae insurgere audax, montesque montibus cumulans, ut invitis Diis Caelos scandat, thronosque super populorum Reges occupet. Ad quos dejiciendos Te dilecte David Deus Deorum vocat; et quia vocat, baculo, funda et lapidibus armabit, ne dubita. Ubi si quid mysterii est, coram explicari poterit. I I I . Vicinis Oentibus opem feres, si Vindicibus eorum, quos excitavit Deus, feres. Clamant enim ad Dominum a facie tribulantis, et mittet eis Salvatorem, qui liberet eos (Jes. 19. 19.). Ad quod divinum opus fraterno foedere et armis unanimiter concurrere tam heroicum erit opus, atque fűit quando Joab cum Abisai divisa acie contra hostes pugnaturus diceret: Si praevaluerint adversum me Syri, eris auxilio mihi; si adversum Te Ammonitae. ego Tibi. Esto Vir fortis, et pugnemus pro Populo nostro, et Civitatibus Dei nostri. Dominus autem faciat, quod bonum videtur in conspectu suo (2. Sam. 10. 12.). IV. Europae feres opem, si extendentibus foedera, et postulantibus conspirationem in Antichristum, non relucteris: con­ silium enim hoc a Domino Coeli et Terrae erit, qui dabit (et 1

1

Szélről: „Propriumque suura gladium in manum dabit".

jam inspirat) in corda Regum, ut consentiant, Regna sua non diutius relinquenda Bestiáé, quam donec consumantur Verba Dei; Meretricem autem prosequantur odio, et reddant desertam ac nudam, carnemque ejus edant, et ipsam igne exurant (Apoc. 12. 17. 16.). Pugnavit enim Bestia cum Agno; sed vincet Agnus, et qui cum illó sunt, vocati, et Electi, et Fideles (v. 14.). Inter quos reperiri, et sie de triumpho Agni partieipare, an non in manu Tua est? si ut Vocatus es, et vocandus; et Electus, ac eligendus; ita quoque Fidelis essé, [et reperiri], allabores ? V. De modo Turcicae Genti lumen Scientiarum, et Fidei communicandi, malo coram: ut agnoscas, media non defore. adeoque jam non deesse, de illa quoque Gente praeclare merendi, eaque ratione gloriose ampliandi Regnum Christi. VI. Mundo gratificabimur edita de Emendatione Rerum humanarum Consultatione Catholica, dedicata Orbis totius Gentibus, transfusaque in linguas Gentium praeeipuas celeriter, ut fulguris instar prorumpens, meliorum spe, et mox luce ipsa ultima, pleniore ac unquam, impleantur omnium Animi. Cujus Operis vestibulum vidisti, atque si Te Lucis hujus Phosphoruni dare voles, reliqua in nomine Dei pertexi (hactenus enim potiori parte nihil dum praeter congestam, sed indigestam, molem est) et ad editionem adornari poterunt. Praesertim si Collegium Lucis, sive Secta Heroica, fundata fuerit, ut tantum Opus non unius arbitrio agi videatur; sed communi sapientum, in salutem Orbis conspirantium, consilio et auxilio. Haec autem omnia TIBI ante Omnes exhibentur, ut Tu huic Seculorum partui obstetricanti Divinae manui Tuam adjungas (adjungi enim aliquas visibiles necesse est) primus. Pavescisne ad haec tanta? Si pavescis, abis ab indole heroum: quorum natura est imitari solem, qui tamquam sponsus prodiens e thalamo, laetatur ut gigas, decursurus viam, ab extremitate Coelorum ad extremitates ejus (Ps. 19. 6, 7.). Totusque Coelorum exercitus, Sidera Semper in motu sunt; a quo quia Mundi conservatio pendet, non fatigantur: corpora vicissim quae tantum quiescunt, ut Lutum et Lapides, quanto immobiliora, tanto ignobiliora sunt. Hinc Samson, David, Hercules, Alexander, Caesar, Constantinus, Carolus M. aliique gloriosi Populorum liberatores, monstrorumque domitores, tota Vita in labore fuerunt, quanto majore, tanto gloriosiore. Hinc illud Achilleum : Laborum portio mea sit major. Atque si forte Labor terret, invitent ac incitent praemia; memorabiliora hic (nisi omnia fallunt) quam ulla unquam a rerum exordio fuerunt.

Nec tamen adeo terrere debet quicquid hic subeundum est laboris: quia non tantum erit, atque videri possit. Habebunt enim Heroes nostri, et Tu cum illis, cooperantem ipsam Fatorum vim: imo Fata ipsa opus suum agent, cooperante (quia sic Deo piacet) humana industria. Non autem difücile esse potest decutere de Arbore fructum, quem a Sole satis excoctum tempus ipsum urget, et decidere cogit. Nec magno nimis robore ad Bestiám per se languentem et moribundam, penitus iníiciendam, opus est: qualem Apocalypticam illám, antehac saevientem, intueri fides cogit. Et quia ad Terram, irae Dei falcé demetiendam ipse Deus de Coelo Angelum cum falcé mittit (Apoc. 14. 15.) adeoque jam emissum credimus: quid tanti est adjungere falculas nostras, visibiles illas quas adjungi quoque vult Deus ? Quid enim magni laboris fűit, Gedeonéin cum trecentis suis accendisse faces, confregisse Hydrias, clanxisse Buccinis, clamasseque Glaudius Jehovae et Gedeonis ? cum hostes virtute Dei conterendos, propriisque gladiis conficiendos, scirent, fideque tenerent! Quid adeo difficile fűit Davidi pugnare cum Bestiis et Goliathe, insidiatoresque suos fugitare, et proeliari cum Philistaeis, aliisque hostibus ; et invadere robustissimos, inexpugnabili munitioni suae confidentes, Jebusitas? cum sciebat Deum esse a parte sua, et eorum qui sustentabant vitam ejus? (Psalm 54. 6.) Quid tantae molestiae Salomoni ab exstruendis tam gloriosis Operibus, Templo praesertim, cui simile non fuit? cum et Pater materiarum strues apparasset; et traderet Operis totius Ideám, a Domino sibi submissam ? (1 Chron. 28. 19.) et haberet pro se vota Ecclesiae suae totius, et excitaret cooperatores Deus Chiramum, Tyri Begem, aliosque Gentium Reges, Salomoni dona mittentes, ejusque amicitiam ambientes ? Delitiae fuerunt, non molestiae. Annon autem similia hic? Annon Pater David congessit Operi divino apparatum ? Annon a Nathanibus traduntur futurorum Operum exemplaria et ideae ? Annon pro Te, si vindicem Te afflictae Ecclesiae dare voles, tot afflictorum nocte dieque sub Christiana Servitute gementium, ad Deum ascendunt suspiria ? Annon Deus ad Te Reges Chiramos, Reginas Sabae, aliosque aliunde mittit, qui Te ament et animent? Viriliter igitur age et confortare in Do­ mino et robore virtutis ejus. Non ut agas aliquid temere (Providentiae nempe fiducia non excludit humanam prudentiam, sed includit: quia virtus Dei, cui resisti nequit, subordinat sibi humana media, et Providentia Dei, disponens ad fines media, humanam prudentiam): sed ut ne temere excutias divina monita, instinctus, occasiones. Turpe fuerit Pharaonas audire suos Magos, Achabosque suam Baalitarum turbam, tyrannica et per-

niciosa suadentes : et non audire Josaphatas Micheam, unum licet, Dei tamen Prophetam. Nempe jungendo amicitiam cum impiis et qui oderunt Jehovam (2. Chron. 19. 2.). Quod peccatum condonat quidem Deus pio Josaphati (ib. v. 3.) sed filius ejus luit (2. Reg. 9. 27.). Tu ergo separa Te ab impiis, et amicitia Te junge illis, qui agunt, et agent Opus Dei, quicunque zelosi Jehu, idolorum eversoris. Quos an Tibi submittat Deus, et unde, et quomodo juvari Opus Zeli Dei possit, aut velit, aut postulet, attende: quia inter primarias Prudentiae partes est, attendere scire occasionibus, summa autem Sapientia, Fabricare etiam scire occasiones. Ecce autem Tibi gloriosam occasionem, Nuptialem solemnitatem! cujus specioso praetextu et Regum, Populorumque Divino foedere jungendorum Legati coníluere, aut etiam convocari, possunt; inirique sancta pro glória Dei foedera: et exciri fundando lucis collegio idonei sapientes viri, quos nominavi nuper, et describere potero pluribus, si piacebit institutum. Quaeri posset: Annon intempestiva haec, dum Te, dilecte David, de stabiliendo domi statu, oeconomico praesertim, curae distinent? Respondeo: l.Fata haec sic in unum cumulum ponunt. 2. Uxorem ducere plebejum est, et cuivis, quovis tempore, expositum : Heroica meditari solorum, quos superior afflavit vis ; patrare autem tum solum, quum eadem suprema omnia disponens vis rerum ansas offert. 3. Sámsoni res praeclaras auspicandi occasionem attulerunt Nuptiae; quibus ille relictis, ivit ad Populi Dei vindicias ordiendum. (Dein vero sui dissimilis factus et se muliebribus implicans amoribus et robur, et honorem, et vitám amisit: sicut et Salomon, ipseque Hercules, de quo scriptum fűit, quem Mundi magnitúdó vincerenonpotuit, libidó compressit). 4. Fronte capillata est occasio, a tergo calva: prehendenda ergo est qua potest, non qua non potest. Si nunc haec prae­ sens (confluxus tarn solemnis, tot et tantorum) affluere permittatur, quando operabitur similis ? 5. Salomes connubia Christi aeterni Sponsi cum Gentibus Orbis nuptias celebrandi occasionem dederunt Nathani aut Ethani (alter enim horum epithalamii illius, Psalmo 45, author fuisse creditur): sine igitur exserat nunc quoque per aliquem Nathanem, aut Ethanem, Spiritus Prophetarum vim suam. 6. Tandem omni competentia sunt duo illa: Gaudere sponsum de sponsa sua (Jes. 62. 5.) et anniti utrumque, ut gaudeat quoque de se, et sponsa sua Ecclésia, Sponsus Christus: promovendo ea, quae ad Nuptias Agni, mox post Meretricis (quae se Sponsam Christi mentiebatur) toto Orbe 1

1

Innen Comenius sajátkezű írása.

celebrandas (Apoc. 19, 2. 7.) spectant. Non intermisit Salomo propter Opus Templi nuptias cum filia Pharaonis, neque propter has illud: jungi itaque hic etiam poterit utrumque, ut humánum Opus ornetur divino, et humana gaudia temperentur divinis. Ergo Tu Domine, quae jungit Deus non disjunge, occasionibus ad utrumque (imo ad seria illa superius posita) servientibus utere : Gere animum in Vitreo illo corpore adamantinum, et quo fata vocant ire aude. Mornaeus Jacobum, Angliáé Regem ad Romám destruendam vocabat, sed voce irrita: quia nec fata vocabant, nec animus illius ad alia quam Literas, et vitám mollem factus fűit. In Te videmus alia : qui si Tibi symbolum, Heroum more, nondum elegisti, eligas suadeo, nec differas. Sed quale ? Non ex consilio carnis, aut humanae phantasiae titillatione; sed quod Te organon esse in manu Dei, et ad illius faciendum opus vocari, et aptari moneat. Ecquod igitur illud ? Aliquid e sanctis Heroibus. Abrahami fűit, Deus providebit (Gen. 22), Jacobi, Jehova mihi Deus (28, 21), Mosis, State et videte magnólia Dei (Ex od. 14, 23). Ezechiae Pax et stabilitás diebus meis (2. Reg. 20, 19. NB. Tu intelliges, reddatur Ecclesiae), Judae Machabei, Auxilia Dei (1. Mach 8, 23). Sed pulchrum est et acutum Davidicum illud: Ecce venio (Psalm. 40, 8). Item, facere Voluntatem Tuam delector (v. 9), Aut, In Deo faciemus virtutem (Psalm. 60, 14). Et ituri contra Goliathum : Venio in nomine Jehovae (1. Sam. 17, 45). Si ad nomen alludere placeat S. R. De F., possit usurpari, Successus Berum disponunt Fata. Si denique ex praenomine (quod Germanicum est, Sieg enim Victoriam et Mund Os significat) quidni, Victoria Oris Dei ? Gladio enim Oris Christi conficiendae sunt (et quisdem brevi) ultimae hostium reliquiae (Apoc. 19, 15). Concludo, et duplici voto, Silentii et Successus boni, obsigno. Successus enim consiliorum bona parte a prudenti occultatione, ne ante diem effluant, pendent. Deo pateant consilia Tua, totum cor Tuum, indesinenter; ut Davidis, ut Caroli quinti; de quo scriptum memini, Plus conversatum fuisse Deo, quam hominibus. Si vere, non mirum miros habuisse successus; excepto, cum se adversus Deum abduci erat passus. De Davide autem constat: cujus Psalmos si nocturna diurnaque versabis manu, invenies animae Tuae . . . ducem, in omnibus ad quae Te convertes lucem. Ego Deum orabo, ut Tibi det ardentem diebus Tuis Deo serviendi Animum ; et pares addat animo vires ; et proportionata viribus media; et mediis occasiones bonas; et occasionibus sequendis, consiliisque sanctis exsequendis, Tempus sufficiens;

omniaque tandem Tua, et Te, Coronet benedictione, hic et in aeternum! Amen. Sermo secretior secundus. Pientissime David, unica vox heri ex ore Tuo audita (similis illi Davidicae Psalmo 108, v. 1) confidentem me facit sermonem iterandi, et intermissum quiddam, aut forte non satis clare expressum, apertius in nomine Dei edisserendi, Nempe: I . Subvertendae Babylonis vias veras, potentes, et in Deo potentes, vere Tibi ostendi. I I . Tuum esse, organon Te dare Deo. I I I . Et quomodo id facile possis Babylon, Hebraea vox, eonfusionem significat, qualiscunque illa fuerit, quandocunque, et ubicunque deprehensa. Deprehenditur autem ubique in rebus humanis; postquam Babylone dispersi, Babylonem quisque suam secum asportavit, sed auctam in infinitum infinitis oberrationibus omnium hominum, donec re stitutionis Tempora veniant in Regno Christi explicato sub toto Coelo promissa divinitus, Speciatim Babylon trina est et una. Trina secundum trinum Ordinem Hominum, Literatorum in Scholis, Reiigiosorum in Ecclésia et Potentum in Politia; sive alibi, sive apud nos. Hactenus enim a Confusionibus liberatum plene non est nostrum cum Rebus, cum Deo, et nobis cum ipsis, commercium; quia Philosophia imperfecta, Religio obscurata, Politia violenta. Maxime a Babylone illa, quam Scriptum MAON AM appellat (Apoc. 16, 19 et 17, 5), Antichristi seil. Regno; ubi confusa etpermixta sunt omnia (Sapientia divina humanae, Religio Christiana paganae, Potentia spirituális seculari) usque adeo, ut status ille monstrosissimae Bestiae, habenti capita Septem, et cornua 10, et linguam blasphemam (divinitus) comparetur. A qua tametsi liberare suos passim Gentium coepit Christus, liberatio tamen plena servatur in diem Subversionis ejus ad quam coneursuros Reges Terrae praedictum est (Apoc. 17, 16, 17). Cum ergo Tibi quoque, Celsissime Domine, inter Domina­ tores Terrae locum dedit, et dare permittit, Coeli Dominus, Vestrum quoque fore ut coneurratis ad proelium Agni contra Bestiám per Te intelligis. Sed mihi nunc ostendendum est aliud: nempe ad subvertendum Babylonem, tum illam magnam, tum nostras minutas, Deum ostendere vias, veras, patentes, et po­ tentes, VOBIS PRAE CAETERIS. Quae ergo illa? 1

1

Szélről: T I B I .

1. Lumen Mentium, depuratius et universal us, atque adhuc Scholae, Politiae, Ecclésia ipsa, habuerunt. Lumen seil. Pansophicum, per Res omnes et Mentes omnes, et Linguas omnes, sese diffundere, eoque tenebras undique pellere (Babylonis enim primariae latebrae, et munitiones, tenebrae sunt) natum aptum. 2. Lychni, Lucis hujus receptacula, et fomenta, Libri Uni­ versales, Lumen Universale per omnia diffundere idonei. 3. Candelabra, lampades has bene accensas, exeipere avida; Scholas Gentium, lucem hanc, et lampades has, nescio quo desiderio expectantium, non tantum in plerisque Europae Regnis, sed etiam alibi. 4. Phosphoros quoque, seu Luciferos, exeitat ipsa fatorum vis; Viros nempe aliquot, imo multos jam, hanc lucem cum lampadibus suis ad Gentes ferre, ac propagare avidos, et se ultro offerentes; ui non agnoscere cooperantem Dei manum stuporis fuerit. 5. Quorum ope (nominabo autem qui sint, quos jam novi et qui se offerunt) inchoari jam possit optatum nobis pridem Collegium Lucis; aut ut alii delinearunt, Secta Heroica. Mundi reformatrix et beairix. Quae res quam sit in potentia propinqua, et in actum deduci facilis, deseribere non intermittam, si TIBI Heroi non deesse huc animos et confidentiam intellexero. Cupio enim TE in omnibus etiam specialibus esse Pansophum, universaliter sapientem, universa seil, quae ad rem quamque spectarint ita perspectare, et systematice coliigere, et collocare, atque colligare eoque ad vitám et motum adaptare gnarum, ut quicquid ita suscipitur non procedere non possit. Si rei hujus, de qua loquor possibilitatem et facilitatem (ubi ratione suscipiatur) cognoscere fuerit volupe, sisti poterit in luce, lucida deseriptione. 1

Atque ita Via erit patentissima ad Tenebras Scholis et Ecclésia (ope Dei) emovendum. Politicas autem tenebras, tyrannidem et opressiones, pellendi medium est Gladius virtute Dei armatus; quem accingere párat Altissimus, excitatque jam alios in idem Opus concurrentes et concursuros; ut praeter Consensum verum et plénum nihil videatur desiderare. Hunc igitur quaerendum, ineundum, promovendum esse, ut procedat Opus Dei contra Babylonem, ratio ipsa dictat, vox autem Dei clamat (Jer. 50, 14, 26, 29 et 51, 27 et alibi). 1

Szélről: „Pamalujz" ( = emlékezzél meg).

TUUM autem esse, Illustris Heros, non exspectatis aliis amplecti oblata media, et dare Te Deo, ut sis Josua ille circumductans Exercitus Jehovae Dei circa anathemati datam Hiericho' haec Tibi sint argumenta. 1. Tibi Universalis illa sapientiae Lux (in lucem promovenda et saluti Gentium adaptanda) prae caeteris offertur tam serio, atque Christoph. Columbus suam de Novo Orbe inveniendo opem frustra prius Regi Lusitaniae, et mox Angliáé, oblatam tandem Regi Castiliae obtulit, illiusque Ope, illius Novi venationem feliciter absolvit. Ita inquam Novae Lucis, Orbi toti suffecturae venatio (quae ab Anglis et Suecis propter impedimenta tum oborta, promotionem non invenit). En Tibi offertur, et quidem fatis ita disponentibus ; quod ut credam me multa agunt. 2. Deinde annon Deus oraculo Te ostendit ? Non ignoras: quae ego Conscientiae Tuae committo. 3. Tandem Vox Populi, annon Vox Dei ? Erga quem autem tot oculi, et tot desideria, non unius tantum hujus Gentis plerorumque, sed et per alios populos obversi? Paulus per nocturnam tantum visionem, quae somnianti accidit, a Viro Macedonico se invitari audiens, mox a Deo se isthuc mitti interpretatus est. (Actor. 16, 10, 11.) Et Tu non interpretaberis tot Gentium Tui desideria, non somnianti sed vigilanti obvenientia, ut divinae vocationis vocem ? Quid ergo faciendum, et Quomodo ? dicam, quod mihi Mationem, Conscientiam, Deumque consulenti in Mentem venit. Primo Dextram Orientalibus porrigendo, utpote quos Domino volente venire jam non ignorabitis. Secundo 4. Non haec celando seplentrionales et occidentales; nt si quid similes agant (agunt autem), fidentius agant, et ad mentem Dei, habentes cum cooperantibus consilium unum (Apoc. 17, 12, 17). Tertio 5. Et quidem omnia ista imitatione Alexandri M. Orbem (celeriten subigentis Nobis autem magna Babylon, cum toto suo Orbe ima die (imo hora) subigenda est, ut oodev 1

1

Primo Scholae Pansophicae in Tua gente et in Tua ditione, feliciter erigendae invigilabis, idque aperte. Secundo Collegio Lucis seu Sectae Heroicae Fundandae seriam adhibebis operám; sed occulte a Mundo, magnas ob causas (V. Sect. Her. 41). (Az i t t idézett könyv címe: „Secta Heroica Beatrix Reformatrix Eadem Jesuiti perda. Autor Eugenes Philanthropos". Anno 1619).

avaßaXXofxsvov Nihil cunctando. Ferrum enim dum rubet cudendum est. Fervent omnes et in opere sunt, omnia illa quae dixi: ut moram adhibere sit ferventi operi frigus. Sed horrenda est maledictionum remissis in opere Domini denuntiaris Vox (Jer. 48, 20). Quae Tibi si conscientia, et inhabitante illám Deo dictante, Opus esse Dei credis, quod ante Te vides Babylonis vastandae, undique fervens opus, quid Tibi quoque faciendum sit, dictitabit. Ad illám igitur Te, et Celsissimum Fratrem (quos Deus unum cor faciat in opere suo) adlego.

COMENIUS IRATA I I . RÁKÓCZI GYÖRGYHÖZ.

1

Gentis Felicitas Speculo exhibita iis, qui num felices sint, et quomodo íieri possint, cognoseeré velint.

Ad Serenissimum Transylvaniae Principem, Georgium Bacoci. Gens, seu Natio, est hominum eadem Stirpe prognatorum, eodem Mundi loco (veluti communi domo, quam Pátriám vocant) habitantium, eodem Linguae idiomate utentium, eoque iisdem communis amoris, concordiae, et pro publico bono studii vin­ culis colligatorum, multitudo. Genti cuique 2. Multae sunt et variae sub coelo Gentes, omnes tamen sibfbenc hoc divinitus notatae charactere : Quod quemadmodum Homines veiie. singuli, ita Nationes singulae seipsas amant, et sibi bene esse volunt, ad felicitatis statum mutuis sese concitantes aemulationibus. NÍSÍquae sit 3. Degenerem esse ab indole humana oportet, si quae degener. Q. q j curam abjicit, ut neque infelicitatem suam nosse, neque aliena felicitate in aemulationem commoveri, velit aut possit. 4. Felix contra, quae quid humanae naturae sublimitas requirat, attendens, ad splendoris ejus fastigium sese elevare laborat. Quid gentem 5. Videamus igitur nos quoque, quid illud sit quod Gencemtunde t aliquam ita facit splendidam, ut jure merito felix et beata discendum. praedicari possit. 6. Conquiremus autem e divinis Scripturis, et Sapientum dictis, ipsoque communi sensu, omnes Felicitatis species: eo Gens quid.

eüg

e

0

U S

U e

g

u

em

1

Ez iratot, mely jellemére s czélzatára nézve az előzővel meg­ egyez, Comenius 1657 előtt írta, neve kitétele nélkül, I I . Rákóczi György erdélyi fejedelemhez. Szabó K. „Régi Magyar Könyvtára" (II. k. 2051. sz. a.) szerint nyomtatásban ez idő szerint három példányban ismerős. — Mint klasszikus kortörténeti adalék, megérdemli, hogy — főleg tekintettel az előző iratra — emléke megeleveníttessék s mint forrás, hozzáférhetőbbé tétessék. Szerk.

fine, ut quantum Nos de iisdem participemus, quantumque deíiciamus, facilius cognito, de hiatibus explendis salubrius cogitare queamus. 7. Generatim eas recensendo, felicem Nationem praedi- Felicitatis camus illám, quae 7. Numerose progenerata; II. Terra hona p f ^ e s ^ u ad inhabitandum donata; III. Álienigenis inpermista; IV. gradus i s . Vicinis bonis, et se non infestantibus, cincta. V. Aut si ferociunt, insultus eorum compescere, sibique pacem procurare gnara. V I . Domi autem in pace et concordia sese conservans. VII. Et istuc servientibus statutis et legibus bonis, pulclire instructa. VIII. Et legum custode, Magistratu bono et sapiente, bene munita. IX. Eoque non alienigena, sed ex eadem Stirpe prognato, et sanguinis vinculo suis juncto. X. Qui suos non servitutis jugo premat, sed in libertate conservet. XL Et in qua Gente quisque, quod suum est agit alacriter et vivide, a nemine praepeditus. X I I . Resque Oeconomica et Artiíicia vigent inter omnes. X I I I . Unde venit rerum abundantia opesque et divitiae, ut quisque honesté rem faciens panem suum edat, aliis ne praeripiat. XIV. Et publica rerum securitas. XV. Cui si accedit bona Juventutis educatio, et humanitatis cultura, efflorescit sapientiae quoque laude. X V I . Cultusque divinus purus et fervidus, devocans Coelo omnem divinam benedictionem. XVII. Et cui Deus superaddat extraordinaria quoque praesentiae suae, favorisque sui, Signa. XVIII. Ob quae omnia Gens aliqua admirationi sit Gentibus aliis. Inspiciamus vero haec particulatim. 8. I . Primum Felicitatis elogium ex ipsius Dei ore habe- i. popuii mus: qui Abrahamo fideli suo, quem amicum suum vocavit, P multas promittens benedictiones hanc primo posuit loco, Faeiam te in Gfentem magnam. (Gen. 12. 2.) Faeiam semen tuum sicut pulverem Terrae, (c. 13. 16.) Numera Stellas si potes: sic erit semen tuum (c. 15. 5.). 9. Proximum benedictionis gradum posuit Deus in donanda n, Terra Populo huic Terra bona, fluente lade et melle. Quod toties illis promittens, toties laudibus extollens, toties ingratitudinem beneficii hujus exprobrans (pleni sunt Mosis et Prophetarum Libri) quanti velit aestimari hoc beneficii genus, satis ostendit. 10. Inhabitationem vero Terrae ab indigenis solis, citra m. i i extraneorum misturam. esse felicitatis partém, inde colligitur: quod Deus populo suo Terram illám bonam tradens, non tolerare alios suasit, commiscere se illis prohibuit: uti saepe legimus. 11. Vicinis populis uti amicis, non hostibus, donum esse ív. A vicinis Dei, et felicitatis partém, ex eo liquet, quod populo Israel ' a m

l l t u d o

bona

P

t u d o

e n

sui

q m e s

promisit Deus, si in mandatis suis ambulaverint, cohibiturum se hostes undique, et eff'ecturum ut populus suus habitare posset absque pavore in Terra sua (Lev. 26. 5.). 12. Quod si irruant, turbaturi quietem Populi sui, pro­ V. Armorum dexteritas. misit suis robur, et successum armorum: ut persequantur quinque de nostris centum alienos, et centum de nobis decem milia eorum. (Lev. 26. 6.) Sed et Gentiles, ignaram Dei turbam, in armorum felici successu Reipubl. felicitatem locare solitos, ex omnium Gentium historiis patet. VI. Concor13. Concordiam domesticam esse felicitatis partém, quis dia intendubitet ? quum ea res parvae crescant, discordia maximae etiam sita. dilabantur? Hinc, cui populo optime volumus, huic pacem et quietem optamus, ut Psal. 122. 6, 7. V I I . Leges 14. Concordiae autem vincula quum sint Leges bonae, bonae. omnes et omnia in aequilibrio continentes, injurias ab innocentibus prohibentes, injurias vero inferentibus poenas irrogantes: plane Salus Reipubl. in legibus est. 15. Sed quia leges quantumvis bonae, sine interprete V i n . Magi­ strats mutae, sine exsequutore mortuae, sunt: Felicitatem Genti bonus. suae illi demum veram praestant, qui cum potestate praesunt; si sapientes, si pii, si dementes in bonos, severique in malos, fuerint. 16. Regem indigenam, illis super quos regnum exercet IX. Suinmus magistratus consanguineum, esse felicitatis in áliqua Gente partém, exinde indigena. patet, quod Deus dilecto illi Populo suo Israel, cui optime voluit, hoc consilii dabat, ne unquam alterius Gentis hominem sibi regem facérét, qui non esset frater suus. (Deut. 17, 15.) Inter promissiones autem et benedictiones posuit, si obsequentes sibi fuerint, fore ut illis nemo extraneus dominetur (Deu­ ter. 15. 6.). 17. Et Libertás publica, omnium Ordinum, quidni Feli­ X. Libertás publica. citatis pars sit? Bonum certe quanto communius, tanto melius. Melior Sol qui de die lucet omnibus, quam Candela lucens uni homini, aut uni dominó, etc. 18. Sicut et Alacritas corporis et animi, Genti alicui X I . Populi ad omnia velut innata, publicus Felicitatis thesaurus haberi debet merito. vigor et alacritas. Nam si egestatem operatur manus remissa, manus autem sedulorum ditat (Prov. 10. 4.). Vult et non vult piger, anima vero operantium impinguabitur, (c. 13. 4.): certe ubi publica est, et toti Genti communis, alacritas, publici etiam boni successus, et laetitia, abesse non possunt. 19. Auget Felicitatem publicam, ubi bonae Artes regnant, XII. Artes omnigenae. tam Mechanicae quam Liberales. Fit enim ut mutua industria suique aemulatione undique pellatur ignavia: bono hominum

:ad omnia utilium proventu: non toleratis ociosis, mendicis, et aliis inutilibus terrae ponderibus; tanquam membris in Corpore vivo mortuis, aut putridis. 20. Unde provenit rerum abundantia: quam esse Feli- xm. R ^ . " citatis partém innuit Scriptura, cum Israelitici Eegni florentissimum sub Salomone laudibus extollens statum, superasse om­ nes Reges et Regna dicit, divitiis et sapientia, offerentibus illi Regibus et populis munera, vasa argentea et aurea, et vestes, et Arma bellica, et Aromata, et Equos, et Mulos: nec fuisse aestimatum Argentum in diebus Salomonis, quia ejus tanta esset abundantia in Hierusalem, quanta lapidum; et Cedrorum multitudinem quasi Sycomororum, etc. etc. (1. Reg. 10. a vers. 21. etc.) 21. Publica vero securitas quam splendida sit in Felici- xiv. Publica tatis thesauro gemma, ostendit Spiritus Sanctus Salomonica securitas. dilaudans tempóra: ubi habitabat Juda et Izrael absque timore ullo, unus quisque sub Vite sua, et sub Ficu sua, cunctis diebus Salomonis. (1. Reg. 4. 25.) 22. Felicitatem quoque gentis in Juventutis bona Edu- xv. juvencatione consistere patet: quia Moses, David, Salomon aliique educatio. pii et sapientes populorum Rectores inter summás regiminis sui curas id esse voluerunt, ut Educationi attenderent, eamque promoverent. Quia ut se dant prima, sie omnia: qualiter quis formatur puer, talis erit factus vir; sapiens aut stultus, pius aut impius, etc. (Prov. 22. 6.) Multitwio autem sapientium salus Orbis Terrarum (Sap. 6. 26.) Et sicuti Quercus facta statumen vei aggeris sustentat eum, ita semen sanetum in aliqua Gente sustentat illam, Deo teste (Jes. 6. 13.). Hinc David pueris seipsum dabat Paedagogum, eos informare paratus. (Psal. 34. 11.) Et Salomon se libros suos illis scribere professus est. (Prov. 1. 4.) Felix ergo Gens quae Seholis bonis, et Libris bonis, et circa Juventutis educationem institutis aut consuetudinibus bonis, abundat. 23. Quid autem ad Gentis Felicitatem faciat Religio pur a, xvi. Reiigiostendit David exclamans : Beata Gens cujus Jehova est domi- puritas nus, et Populus quem elegit in haereditatem sibi. (Psal. 33. 12.) Huic enim Sol et scutum est Jehova, gratiam dans et gloriam: neque cohibet bonum ab ambulantibus in integritate. (Psal. 84. 12.) 24. Extraordinarium praesentiae Dei signum est, si cui xviLExtiaPopulo exorbitanti, et sibi poenas attrahenti, extraordinariis praesentiae commonefactionibus Deus tum irae, si pergat; tum gratiae, si • desistat, indicia facit. Cujusmodi sunt prodigia Coelo vel Terra edita: et afflatu divino abrepti viri aut faeminae, inusitata, et «quae supra hominem sunt, Dei nomine loquentes: aut alias 1

a

u n

D e i signa

viri extraordinariis dotibus, (sive consilii, sive roboris) pollentes, et consueta mala emendandi occasiones stimulosque offerentes. Benencium hoc exaggerat Deus, sic populum Israeliticum alloquens : Ego suscitavi de filiis vestris Prophetas et de juvenibus vestris Nazareos. (Arnos. 2. 11.) Item: Suscitabat Dominus vindices (Heroas) qui vehementer affiictos liberarent,. de manu vastantium eos. (Judic. 11. 16.) XVIII.Admi25. Ultimum Felicitatis Signum est, si quam Gentem ob> ratio ab extraneis. omnia illa bona mirentur caeterae, dicentes : Ecce populus sapiens et intelligens. Gens magna, Natio grandis! quae habet Deum tam propinquantem sibi! (Deut. 4. 6. 7.) Beatus es Israel; quis similis tui popule servate per Dominum, qui scutum est auxilii tui, et gladius gloriae tuae. (Deut. 33. 26.) An haec 26. Haec octodecim Felicis Gentis criteria, sancti Israelisufflciunt ? Aff. tici populi exemplis declarata, possent aliarum quoque majorum et feliciorum Gentium (Chaldeae, Persicae, Graecae, Romanae, etc.) illuminari exemplis: sed quia rem satis per se claram esse spero, nec diffundi expedit: veniamus eo, ut his regulis et exemplis pro speculo usi, nos ipsos, quam felices nostra m Gente simus, aut quantum deíiciamus, intueamur. Defectus 27. Necessario tamen in antecessum illud Poé'tae repeamen interveniunt, tendum est, Nihil omni ex parte beatum. Nam si nihil: nec ut in Gente Israeli tica. igitur Gens ulla. Deíiciunt pleraeque plerisque istis jam dictis Felicitatis partibus: si non numero, at gradu. Ipsa Deo prae caeteris dilecta, et prae omnibus beata judicata, Gens Judaica, quantas subinde felicitatis suae passa eclipses ? Patebit id, sei conferatur status ejus in Aegypto, et in Deserto, et sub Judi­ cibus, et sub diversis Regibus, jam piis et sapientibus, Davide,, Salomone, Josaphate, Josia, sub quibus omnia florebant; jam impiis et stolidis, Roboamo, Manasse, Achabo, et- Jesabel etc. sub quibus omnia in deterius ruebant, donec et collapsa sunt, ut nihil jam sit reliquiis illius Gentis miserabilius. Ita alibi 28. Quae eadem varietas caeteras quoque Orbis nationes hactenus. premit, ut jam surgant, jam cadant, jam splendeant, jam tenebrescant, jam felices, jam miserae sint: prout aut Virtutes vitiis, Gnavitas ignaviae, Sapientia stoliditati etc. praevalent, vei contra: aut Deus Mundi praeses (fortunae enim et temeritati locus non est in Providentiae regno) praemia et poenas inter hominum íilios, integrosque Populos, distribuens, hos felicitate beat, illos calamitatibus mactat. Accommo29. Videant ergo, et sortem suam expendant, Nationesdata haec Felicitatis caeterae, si non ignorare bona malave sua e re esse putant. • signa ad Hungaros. Nobis ad Hungaram Gentem has normás adaptandi occasio: est. Faxit DEUS ut bono usu.

30. Equidem nihil de ulla sub Sole Gente tam gloriose Quod ab hac dici potest, quod ego cumulatissime de Te, dilecta Hungária, ideamuUum dici non optem, testimonium mihi perhibente conscientia mea ^ ^ n e in Spiritu S. Sed a votis nostris abesse nos, quiritari necesse omnium is Jiabemus. Quod non satis fuerit ostendisse, si remedia quaeri- £ mus: causae indagandae erunt, sine quarum cognitione morborum medicatio temere suscipitur, successuque nullo, aut incerto; saepe etiam majore noxa. 31. Videamus ergo distincte : primum defectus et mori. bos: deinde causas: tandem Remedia. 32. Populum esse magnum Gentem Hungaram nemo dixerit, qui eam limitibus unius Regni, nec adeo ampli, aut dense habitati, includi observaverit: nec habitare solam, sed bonam Terrae partém, si non majorem, possideri a Germanis, Slavis, Rutenis, Walachis, Turcis. 33. Terram esse bonam, felicitateque cum felicissimis ír. Europae tractibus certare, nemo negaverit. Et tamen hic etiam multi reperiuntur esurientes, fames crebra, et lues, et morbi mortesque plerumque inmiaturae, ut male passim audiat terra haec, tamquam devoratrix habitatorum suorum. (Numer. 13. 33.) 34. Non a solo Hunnorum sanguine habitari, multas ni. superesse antiqui incolatus (Gentium Slavicarum) reliquias, multos item irrepsisse aliunde, Germanos, Rutenos, Walachos, adeoque Turcas, in evidenti est. Unde nec lingua una Incolae utuntur, sed ad minimum quina, toto coelo a se in vicém distante: ut alius alium non magis intelligat, quam in Turri Babel: nisi communi Latina (quae jam sexta toto genere nova est) interprete, aut si quis duas. tres quatuorve addidicerit: et nullám recte, ut fieri sólet. Quae Gentium, Linguarum, Morum confusio, barbariem quandam-aut inducit aut redolet, publicamque felicitatem manifeste turbat. 35. Quod Vicinos attinet, talibus cingimini undique fere, rv ut per eos optata quiete frui raro detur, ob perpetuam diffidentiam et metum. .Metum intelligo hinc a formidata Germanorum potentia (quod hic non parvi aestimari videó): inde a saevis et crebris barbáráé et crudelis Turcicae gentis incursionibus, altero jam seculo omnia intuta reddentibus, populum saepe in captivitatem abducentibus, eoque majore in dies vastitate ac ruinis Terram et Gentem hanc implentibus. 36. Cui feroci hosti ad resistendum per se olim sufficere v. Natio haec visa est, feliciter totam ejus vim sustinens, et impetum repellens, sub Hunniadis: sed Virtus illa bellicosae Gentis enervari se passa, auxilio habuit integro seculo Germanorum potentiam, At non optato affectu: cum et Turcae, cum :

raduum

VI

-

vii.

vni.

ix.

x. xi.

quibus ambiguo *Marte, alternisque victoriis et cladibus toties: confiictatum est, profundius in Regni viscera penetrarint, iisque occupatis Nobilitatem eo angustiarum redegerint, ut per extremas tantum Regni oras, montana Germaniae et Poloniae coníinia (premendo satis sese, et subditorum nationale ódium, sive ob reliquias) habitare necesse habeant: Germani autem sive ob religionis diversitatem, sive alias ob causas, quos tutari debebant magis oppressum ibant; ut non nunquam vim vi opponere coacti, ad paciscendum cum Turcis, et pellendum hos, descendere necesse habuerint. 37. Concordiam domesticam optare potius habetis, quam de illa gloriari, dilecti Hungari. Nam si ullus sub Sole locus est, ubi livor et invidia regnat, et homines intestinis odiis et dissidiis sese aut conficiunt, aut certe non curant, sed deserunt, hic est. Quasi ad suum tantum privatum commodum quisque, nemo ad bonum publicum, nati essent, ita se plerumque gerunt. Sapientis certe inter Vos Viri vox est, his excepta auribus: Vix usquam Gentium publici boni minor est, atque apud nos, cura. Et quid ergo publicum bonum undique labescere mirum? 38. Leges Vobis publicas non deesse, scio : quales autem sint, non meum fuerit pronunciare. Hoc palám est: Leges ad omnia et omnes (infimam etiam plebem, oppidanam et paganam) sese extendentes desiderari. Hinc plebs omnium ignara bruto tantum obsequio regitur, servilique sub jugo retinetur: nec caeteri satis ad leges vivere, consuetudinibus duntaxat regi, videntur. 39. Legum custodes quales sint, Magistratus et Judices quam Sapientes, et aequi bonique tenaces, non meum fuerit examinare. Audio tamen querelas, publica etiam Nobilitatis judicia ita saepe administrari, ut innocentia haud semper inveniat praesidium, iniquitate passim praevalente. Quod si est, publica Gentis Felicitas non exigua sui parte laborat. 40. Reges Vestros, e medio fratrum eligi solitos, dudum amisistis: alieni Vobis dominantur. Quae res quantum obscuret Gentis honorem, augeatque plenae libertatum amissionis et ad servilitatem subjugationis metum, videó neminem sensatiorum esse qui non videat. 41. Imo et jam in praesenti statu, plerisque parum liberó,, quid non querelarum est ? Violentiae, et aliorum ab aliis oppressiones, passim regnant. 42. Nova calamitas est (quanquam vetus) quod hic non omnes honestis laboribus exerceantur, plerique (Nobiles et ignobiles, Viri et faeminae, parvi et magni) vitám otiosam et desiT

dem amant et agunt, angariis et fustibus ad operas adigendi, ut an ulla in gente similis reperiatur ignavia, et ad omnes res bonas torpor, incertum sit. 43. Unde aliud sequitur Gentis dedecus, quod Artes mechanicas rari indigenae discunt; praesertim subtiliores, Metallicam, Vitriariam, Papyraceam, Typographicam, Pictoriam, imo Fabriles accuratiores. Nec res Oeconomica satis rationabiliter administratur: ut non solum Oppida, Pagi et aedificia quaecumque, sed et Agri, Sylvae, Horti, Vineae (si cum tractibus cultiorum Gentium comparantur) misera praebeant spectacula. 44. De rerum abundantia quid opus ? Abundamus mendicis et squalore: et ex defectu salubris conditurae ciborum et potuum, pallore, morbis crebris, immaturisque mortibus, et dehinc semideserta terra. Non desunt quidem nobis gemmae, aurum, argentumque, seb sub terra; unde illa eruendi aliis relinquimus solertiam, clam palam exercendam, ipsi per nos horum incuriosi. 45. De publica viarum, et sua quiete possidendi securitate, nihil est quod citra ignominiam dici possit. Securitas enim penitus nulla est: omnia plena foris latrociniis, domi rapinis et furtis, ut vix domi suae quisquam satis securus: qualiter vix forte ulla in Gente. Dolendum sane, vicinum Regnum talibus ataxiis obsistere posse, nos non posse. De illis enim ita historicus suus, Cromerus : Sola regionum Polonia latrociniis caret. (In eo solum non ad rei veritatem, quod Sola posuit. Nam et Svecia latrociniis publicis caret, itineraque aeque peregrinis atque domesticis, undique tuta praestat.) 46. Educationis cura perexigua hic. Non omnes enim adhiberi culturae, nec in omnibus, nec omnimode, testimonio est, quod toto in Regno, qua ab Hungaris habitatur, nullam Vernaculam Scholam (horribile dictu et inauditum inter Christianos alibi) ubi ad literaturam et mores exerceantur pueri, reperire est. In Latinis autem quid discitur? Omnium Liberalium Artium (praeter Grammaticae et Logicae frustula) Historiarum item, Philosophiae, Medicináé etc. publica ignorantia docet. 47. Religio hac in Gente quam lacera! Etiam ubi purior vigere putatur, quam frigida et jejuna omnia! Dicis ergo coli, labiisque exerceri, apud paucos in opera transire. Theologorum querelas audio : profanitasque ipsa, omnes ordines (plebem ma­ ximé) pervagata, docet. Tum et sie comparata Religio quam periculosis exposita Idololatrarum insidiis! ut omnia videantur propinqua ruinae : qualem vicina Regna, Antichristianam persequutionem (ob similem Religionis verae incuriam) horrendum perpessa, • jam experiuntur.

xn.

x m

-

XTV

-

x v

-

X V I

-

xvii.

xvm. *

Causaecur nie denciat Hungária,

Generaliter inscitiam.

in specie L )

48. Adsuntne vero signa aliqua, unde adhuc praesentiam Dei, et nostri curam, extraordinarie etiam aliquo modo, ut olim, per prodigia aliqua, aut excitatos afílatu Dei monitores, cognoscamus ? Non desunt sane, sed desunt, qui illis attendant, et venire a Deo nos diligente, ideoque praemonente, agnoscant. Negant (potius) Jehovam, dicentes : Non ipse est (qui loquitur): isti Prophetae sunt ventus, non est illis Verbum Dei (Jer. 5. 12, 13.) quia populo huic factum est cor incredulum (vers. 23.); suppeditamusque Deo causas conquerendi, ut olim; Nazareis meis propinatis vinum, et Prophetis dicitis, ne prophetent. (Arnos 2. 12.) 49. Sumusne aliis populis, ob magnitudinem, vei bellicam virtutem, formidini? aut ob sapientiam admirationi'? aut ob Dei praesentis evidentia signa venerationi? Fuimus utique formidabiles olim armis: Fuimus recepta Christiana Religione, et postea puriore etiam reformata, in dilectarum Deo Gentium censu: reputabamurque admissis priinum literarum studiis, inter emergentes e Barbariei luto. Nunc autem quid? Imbelles et imbecilles facti, proculcamur. Studia sapientiae altiora negligentes, ut rüdes et semibarbari ridemur. Deum ipsum et prae­ sentiae ejus signa contemnentes, contemnimur. Ut non dicendum veniat quod i b i : Beatus es Israel, quis similis tui ? popule servate per Jehovam etc. Sed Miser es Hungare, quis te afflictior t popule perdite per te ipsam. 50. Ipsa enim Felicitati Tuae obstas, dilecta mihi Gens: A 7

. .

. . . . . .

,.

r

—

.

,,

,

dum non agnoscis tempus visitationis tuae. 0 si adhuc, vei saltem hoc adhuc tuo die, agnosceres, quae ad pacem tuam sunt ? 0 si audire velis, si adhuc possis, consilia! Audio saepe tuos de Patriae infelicitate conquerentes, millies iterare singu­ lare illud et patheticum : Affiictissima Patria nostra. Sed utinam agnoscere possitis, quam nemo Vos affligat magis, atque ipsi Vos, inscitis actionibus Vestris, inusitatoque quodam ad omnia excellentiora, per quae Vos perditioni eximere possetis, torpore. 51. Dei Vox est: Exscindetur populus meus, quia non est illi scientia. (Oseae 4. 7.) Vox haec Dei veriíicabitur in Te Hungária, nisi agnita et abjecta inscitia, quid te perdat, et quid a perditione adhuc retrahere possit, scite animadvertere incipias. Perditio tua ex te, auxilium tuum in Domino, (Ose. 13. 9.) si id quaerere scias. Attende igitur obsecro, quomodo te perdat inscitia tua! Sicut et antehac alias Gentes, quae unquam perierunt, pereunt et peribunt, ob inscitiam: Deo puniente illos qui secum temere agunt. (Lev. 26. 21.) 52. Quod non creveris magis, nec adhuc, causa omnino est Inscitia, quod nescias tractare, jam ab antiquo, Pacis aut

Belli artes veras; pacem amans desidiosam, bella furiosa, quibus Semper atteris et minuis te ipsam, aliquoties ad internecionem fere, ut Históriáé loquuntur. In Pace autem nec res proletaria tibi recte curatur, ut progenerentur multi: nec qui nascuntur, ut vivaces sint attenditur. Quod non progenerentur dense filii Tui, causa est, quod non omnes matrimonio apti contrahant et generent: hujus autem quod artes victum quaerendi, et familiam sustentandi, parum notae, aut etiam ob dominantium diritatem parum liberae. Vivunt itaque plerique more vago, vagis potius libidinibus vacantes, quam matrimonio legitimo. Quod autem parum vivaces sint (raros enim hic senes, ad alias Gentes comparatione facta, videas) causa videtur inordinata plerunque diaeta, quae ab inscito donorum Dei usu venit. Et nulla usquam (qua Hungari soli habitant) afflictae valetudini opposita praesidia, Medici et Pharmacopaei. Quo respectu nuper ex ore Viri cordati tristis audita est vox: Nos hic vivimus ut jumenta, et morimur ut jumenta. 53. In Terra tam felici multos esse infelices, esurientes, pannosos, et omnino egestuosos, eadem facit Inscitia. Si namque Terra haec coleretur scite, alere posset incolas quadruplo plures, et suppeditare omnibus et singulis abunde omnia. 54. Quod non sola Hunnorum progenies tractus, quos insedit, insideat, causa est, quod ob suam illám (quam primo tetigi) raritatem omnibus possidendis non sufficientes, aliis loca vacua invadendi occasionem reliquerunt. 55. Afflictio a Gentibus vicinis cur veniat, patebit si Libros Mosis et Judicum, Samuelisque et Regum, consuluerimus: nempe propter enormia peccata castigare Deum Gentes alias per alias. Quemadmodum scriptum est, Judic. 2. 14. Accensa est ira Dei in Israelem, ut eos tradieret in manus diripientium : qui eos ceperunt et vendiderunt hostibus habitantibus circum circa etc. 56. Cur autem nos deseruerit Virtus, ut resistere non sufficiamus hostibus, patet ex eodem loco, ubi (vers. 15.) dicitur: Non potuerunt resistere adversariis suis, et quocunque se verterunt, manus Domini erat contra illos: et vehementer afflicti sunt. Item: Quomodo sie fugerent, nisi quia Deus suus vendidit eos, Dominus tradidit eos ? (Deut. 32. 30.) Sed et socordia quaedam stupenda, et ineuria sui, excutit bellicositatem. Felix Eespublica quae tempore pacis bellum cogitat, exstat super Armamentarii portam prudentissimae Gentis Venetae, scriptum. Infelix ergo cui neque belli tempore et aeeeptis majoribus Semper cladibus, Virtus in praecordia redit. Stupenda securitas oppressit nos: qui perit, perit qui capitur, capitur.

V L

VIL

v m

x

>

)

)

X L )

xii.)

57. Discordiarum domesticarum, simultatumque et odiorum, quae causa nisi Inscitia? Non attendimus merabra cor­ poris ejusdem amoris mutui vinculis contineri et stulte aliquem sibi privatim promittere salutem, perforata, aut non curata, communi qua cum aliis vehitur, Nävi. 58. Si sapienter dictum est: Ex malis moribus nascuntur bonae Leges; insipientiae igitur argumentum, tam corruptis moribus, infinitisque quas omnes non vident, sed palpant, et de iis queruntur. confusionibus, non tamen ad Leges emendandum et exsequendum (aut si consuetae viae non sufficiunt ad alias excogitandum) quemquam moveri. 59. Simile de Legum custodia, Judiciis et Judicibus, Judi­ cium : Inscitia fieri, quod tam saepe et enormiter justitia vim patiatur, innocentia opprimatur, iniquitas regnet, boni metuant et gemant, mali insultent et exsultent. 60. Reges aliubi quaerendi attritae domi vires necessitatem intulerunt: non bene suffecturae vei tutandae majestati, vei sustinendis tanti hostis, Turcae, impetibus, nisi junctae integri alicujus Regis et Regni viribus. 61. Differentiarum et Violentiarum, quae interim obtinent, non alia verior causa, quam quod alienigenae dominantur, aut quod qui ex Patriae filiis ad clavum admittuntur, ex toto se ad istorum componant arbitrium. Et quod dum singuli privatis tantum commodis inhiare consuescunt, quisque sibi tantum fidere, aliis difiidére, et quidvis ob quidvis suspicari, et sic mentibus perpetuo dissidere, consuescunt. 62. Torporis et ignaviae, epidemici hujus Gentis mali, incunabula ipsis incunabulis, hoc est, malae Educationi, debentur: quod non ad vigorem et alacritatem, promptamque ad omnia operositatem, exerceatur Juventus. Id quod rursum ab Inscitia venit: quia non recogitant in motu et agilitate hominis Vitám, valetudinem, vires, opes, et omnia, consistere. Et quo quis torpidior est, eo se similiorem lapidi aut trunco reddere; quo actuosior. Soli coelesti, aut Angelo, semper se moventibus, et se motu conservantibus, aliisque sic semper servientibus. 63. Ex ignorantia, quantum bonum in Homine sit Agilitás et Solertia, nascitur aliud maliim, Inertia, h. e. Artium humanarum plerarumque ignoratio. Dum enim laborare quemque piget, et laboriosae alicui arti se dedere (ob id solum, quia id non faciunt alii) pudet: manent omnia uti sunt, inculta, Mentes, Manus, Linguae, et dehinc quae ab arte instructis Mentibus, Manibus, Linguis, venire debebant, Opera. Ideo nimirum nihil exquisitum usquam apparet: quia nemo exquisite aliquid discit, seit, vult, potest.

64. Tenuitatis et miseriae, qua hic premuntur plerique, causa verissima est praedicta jam Ignavia, et Inertia. Unde enim rem faciat, qui rationes honesté rem parandi (artibus, mercatura, Oeconomicisque accuratis, quae hic non attenduntur, viis) ignorat ? et qui non etiam id cogitat, in diem vivit, quicquid suppetit hodie, mox concoquit, de crastino tantum quantum aviculae coelestes sollicitus. 65. Ex quo trino fönte, Ignavia, Inertia, Egestate, infelix ille promanat torrens, furandi, rapiendi, latrocinandi, propudiosa libido. Quia enim Otia dant vitia; et Ignavia inertiae juncta parit esuriem: Esuriei vero quaerendum est, natura stimulante, remedium, quaeritur, sed modis illicitis, dum ignorantur, aut fastidiuntur, liciti, per honestum aliquem laborem. Impossibile prorsus est rapinas in Populo, ubi non omnes et simul perpetuis, honestis, spontaneis, occupantur laboribus, sisti posse. 66. Neglectae Universalis Ingeniorum culturae causa forte est, quod nemo illius necessitatem adhuc ita ostendit, ut ad eam suscipiendam permoveret. Utinam autem vel jam saltem, occasiones offerente Deo, attendi incipiat. 67. Religionis adeo hic laceratae, jejunae sterilis, varie profanatae, varieque periculis expositae causa est; quod non reformata sit tota, non ubique, non integre. Reformata enim sunt exteriora ejus potius, quam interiora ; Dogmata potius et Ritus, quam viva Pietatis praxis, eoque potenter inserviens Disciplinae verae vigor. Frustra post acceptam medicinám Valetudinis restitutionem jactat, cui necdum faciei debitus color, aut membris vigor, functionibusve omnibus sua rectitudo, rediit. 68. Deum extraordinarie nos alloquentem non audimus. quia nos sic amplius non alloqui nobis persuasimus: dicentes cum Judaeis, Ab antiquo apparebat mihi Dominus: et non attendentes quid aeternus hominum amator mox ibidem respondeat, Atqui dilectione perpetua diligo te. (Jer. 31. 3). 69. Cur non metuamur jam inimicis; nec adeo amemur, aut curemur, amicis, causa est: quia nihil in nobis formidabile vident isti; nihil adeo amabile videre possunt, tametsi optent, hi. 70. Eheu igitur periimus vere, si nobis usque adeo periit omnis felicitas! Multo vero magis, si consilium etiam, ut ejus nihil restet. Minatur enim Deus, quoties subruere vult Gentem aliquam, auf erre se velle scipionem et baculum, potentem et validum, et consiliarium, et sapientem et senem, ut non supersint, nisi pueri, non tam aetate quam intellectu. (Jes. 3. v. 1, 2, 3.) Dicendum proinde hic: Nunquid non ultra est sapientia in Theman ? periit consilium a filiis ? inutilis facta est sapientia eorum ? (Jer. 49. 7).

71. Nondum vero, nondum deesse consilium, quae adhuc in nos benignitas est Dei: dummodo non desint qui audire, expendere, exsequi, possint et velint, potius quam aspernari, consilium Dei adversus semetipsos (Lucae 7. 30.) Ecce enim omnibus morbis nostris, remedia in promptu sunt, gratia Dei! 72. Popidositatem Gentis promovendi efficax remedium fuerit, ut honeste matrimonia densius et sanctius frequentari jubeantur, inter plebeni etiam: remissis oneribus, ob quae multi vitám conjugalem, statumque oeconomicum, sub uno aliquo Domino fixum, ut nimis durum imaginatione concipientes, eum fugitant, et sic procreandae soboli nullám navant operám. Prudentia hic Politica, qua egregia praeiverunt Roniani, aliaeque feliciores Gentes, opus est omnino. 73. Terrae bonae, sed non bene cultae, remedium ab arte petendum est. Si enim ars cum Natura certare hic inceperit, brevi Paradisum terrestrem habituri sumus. Atque si alicujus insalubritatis accusatur, et illa potissimum ab inscita diaeta, et defectu valetudinis subsidiorum, venit: sapiente tantum aliquo Elisaeo opus est, qui vasis novis (Juventuti) Sapientiae sale infuso, infundat in fontes aquarum, auferatque in nomine Domini mortem et sterilitatem. (2. Reg. 2. 19). 74. Tractus omnes Regni explebit sanguine suo Gens haec, temporis successu, si leges matrimoniales reverentius (uti jam dictum est) habebuntur. Quanquani nec per se adeo malum est, in eadem Terra habitare Nationes plures, dummodo quiete ac amice: quandoquidem Deus dilecto et sancto Populo suo cohabitare permisit profanas Gentes, ideo ut ne invalescerent contra eos bestiáé agri (Deut. 7. 22.) Incommoda, quae a Morum et Linguarum dissonantia veniunt, emendabit melior Morum et Linguarum cultura. 75. Ne vicinos experiamur flagellum in terga nostra, efficere poterit Emendatio Vitae, Resipiscentiaque a peccatis, ob quae flagellis istis in nos utitur Deus. Emendationem autem Vitae promovebunt, miserante nos Deo, emendata Studia et Religio. 76. Si edomandae ferociae potentissimi vicini hostis desunt vires, at non deest consilium pium et sanctum, ex inimicis faciendi amicos: per aggregátos Lupos istos, Pardos, Ursos, Leones, Dracones et Aspides, in gregem Christi, ubi mitescant (Jes. 11. 6. etc.). Hujus enim prophetiae implendae tempus adest, exsequendi concilii hujus Deus ipse modum ostendit potentem: modo illi recte percipiendo, et quomodo Cooperation e nostra promoveri postulet opus hoc intelligendo, o aperiat Deus oculos nostros! solvat manus ! cordi eximat diffidentiam!

77. Május própemodum est. et difficilius de reducendis domi in concordiam et unanimitatem ipsismet animis nostris concipere spem: adeo in pravam diffidendi et dissidendi consuetudinem induruimus. Sed potens est Deus dare nobis cor unum, et viam unam, sicuti promisit (Jer. 32, 39.) si videbit resipiscere nos serio: Opusque hoc Dei rationabilius fuerit a nobis susceptum, quam omnia fere adhuc: ubi velut in Babylone confusi fuimus unguis, conceptibus, actionibus, ut intelligere non possemus mutuo. 78. Leges publicae satutis publicas melius eonstitui nihil próhibet, si a propitio nobis Deo Salomonem aliquem, qui per Sapientiam regnet, impetraverimus 79. Aut certe, si Leges jam receptae bonae sunt (nam si quid ubi deest vei aberrat, id suppletur et emendatur a Legibus Dei) ut administratio earum bona quoque sit sperari poterit, si Josaphatum aliquem exoraverimus a Deo : qui constitutis ubique judiciis, exerceri ea jubeat cum timore Dei, et diligentia, non tamquam judicia hominum, sed Dei. (2. Chron. 19. 6, 7). 80. Regia Sceptra redire posse ad aliquem, qui sit e medio fratrum suorum (juxta Ordinationen! Dei, Deut. 17. 15.) non est res humani consilii Solus Deus est, qui Gedeones, Jephtas, Davides, Judas, Machabaeos, Constantinos et: heroas scilicet, Populi suj ab alieno jugo vindices, excitare potest. Orandum hic, (si jugum premit) cum Mose: Mitte Domine quem missurus es (Exod. 4. 13.) et observandum, annon forte jam voluntatis suae. aliqua det indicia? Sed attente, pie, cum metu Dei! ne humana prudentia Divinae se opponat Sapientiae. Quemadmodum plerumque fit, dum quis eorum quos vocat Deus, suis viribus diffidit, Deo autem fidere trepidat: ut Moses in educendo e Servitute Aegyptiaca populo: Gedeon per trecentos suorum profligaturus centena hominum milia: David adolescentulus straturus Colosseum Goliathum etc. 81. Tale ergo nacta caput Gens H. cui dicere possit quod Populus Israel ad Davidem: Ecce nos Os Tuum et Caro tua sumus (2. Sam. 5. 1.) Atque ut Deus loquendi formula praeivit, Ecce nos tui fratris sumus, (Deut. 17. 15.) quidni sperare habeat, tanquam a fratre, gravaminum levamen, libertatisque augmenta? 82. Ignaviae, omnium hac in Gente confusionum scaturigini, facile invenerit remedium Sapiens Salomon, qui cum potestate praeerit: constituendo per Leges publicas, acremque inquisitiohem et exsequutionem, ut nihil uspiam toleretur otiosum, ad labores adigatur quicquid vivit: ut unaquaeque Domus, Pagus, Oppidum, Terra tota, nihil posthac sit nisi Formicarum

respublica (parvis et magnis, viris et faeminis, nobilibus et ignobilibus) quotidie circa omnia honesta occupatis (Prov. 6.6. etc). (xii.) 83. Nec tantum negotiis Agriculturae aut Vini culturae, exerceant se nostrates homines omnes : etiam Artificiis omnis qeneris, et Mercatura etc. ut per omnia excolantur Ingenia, et ingeniorum vi caetera omnia, ad conciliandum nitorem omnibus apud nos, quae nunc squalent. Aedificiis, Vestibus, omnibusque Vitae ornamentis. (xm.) 84. Unde immediate sequetur omnium bonorum felix proventus, ad abundantiam usque. (xiv.) 85. Nec libebit hominibus melius ad omnia informális, et vitám módis honestis tutisque sustentare gnaris, ad foedas ittas, turpes, vitae animaeque periculosas, furandi aut latrocinandi deflectere artes, et si quid sordium ejusmodi superfuerit, vigilans ubique magistratum oculus invalescere illa non permittet. Ita habitabitur tuto, unoquoque possessionum suarum domi forisque securo. (xv.) 86. Occupatis vero adultis omnibus circa Vitae negotia et Juventute omni circa literarum, morum, pietatisque studia (constitutis recte Scholis ubique, cujus rei modus facilis et amoenus ad manum est) effiorescet sapientiae quoque laude Gens haec. tota rerum facie in melius mutata. Ingeniöse enim et vere Poéta, Didicisse fideliter artes emollit mores, nec sinit esse feros. Fideliter inquit, hoc est diligenter, ac a fundamento. Quod quia tentatum non est hactenus, quid mirum si Scythica feritas nondum per omnia recessit hactenus? Tentemus autem fideliter, molescere sentiemus omnia. (xvi.) 87. Religio tandem, ab Idolomania, superstitione, hypocrisi, profanitate, neglectu item et jejunitate, repurgata fideliter, faciet Numen coeleste ubique corde puro coli: habitabilque nobiscum glória Dei in terra nostra. Misericordia et Veritas obviabunt sibi, Justitia et Pax osculabuntur sese. Fides de terra germinabit, et Justitia e coelo prospectabit. Etenim Dominus dabit benignitatem, etc. (Psal. 85. 10. etc). (xvn.) 88. Tum si quid humana infirmitate posthac etiam errabitur, non deerit tam in obsequia sua pronis aetemus ille hominum Amatőr, quin subveniat, moneat, doceat, errores nostros emendet, semperque nos ad majorem promoveat perfectionem, coronando in nobis opus suum. (xviii.) 89. Eo deductis rebus, quid nobis beatius ? quae Genti nostrae felicitas major vei sperari, vei optari poterit? Erimus enim inter populos sapientes et intelligentes, Gentesque magnas et Nationcs grandes, quibus propinquus est Deus. (Deut. 4. 6, 7.)

90. Cujus felicitatis desiderium si nobis est serium, Exhortatio videndum erit ne vota maneant vota, sed eant in effecta. Id cFrca quod íieri non poterit, nisi I . Scopo gloriose- bene praefixo. p . I I . Mediis ad scopum deducere potentibus circumspectis. I I I . randám. Modoque insuper Mediis datis sic utendi, ut a scopo aberrari non possit, accurate observato. 91. Scopus si erit quem ostendimus, suis limitibus tam i- Scopus pulchre cincumseripta Gentis Felicitas, gloriosus omnino erit, recte (ante Deo, Ecclesiae, Patriae. DEO; cujus bonitas tam illustri modo A g ^ u s super nos expansa agnoscetur ab omnibus celebranda in generationibus futuris. ECCLESIAE; quae sic in Terra nostra Paradisi instar efflorescere ; atque ut pulclierrime exculta Vinea Domini propagines suas in vicinarum quoque Dentium salutem explicare poterit. PATRIAE; cui sic demum per omnia esse bene poterit, Politice etiam. Hic ergo scopus immote fixus sit, ut ne quid aliud ullis molitionibus quaeratur. 92. Media, sine quibus liunc attingere finem impossibile n. Media fuerit, sunt D*eus; et os ipsi, cooperaturi Deo; tandemque ^empe?* Alii et Alia, in auxilium advocanda. 93. Sine Deo, sicut in privatis suis rebus nihil potest (i) Deus ima

Xm

Fe

1 c 1 a í em r 0 c l

i

n

».,

j ,

•

.

.

.

.

.

,.

petratusque

homo ullus, ita multo minus in publicis : praesertim tam pu- fmus favor. blicis, Regna et Gentes concernentibus. Domini enim est Terra, et plenitudo ejus: Orbis Terrarum et universi qui habitant in eo (Psal. 24. 1.) Ipse fecit nos et non ipsi nos (Psal. 100.) Sicut luium in manibus figuli, ita Gentes in manu ejus (Jer. 18. 6.) Lutum autem fingere seipsum non potest (Jes. 45. 9,) sed Figulus ad faciendum inde vas, aliud ad decus, aliud ad dedecus (Rom. 9. 21.) Dominvis est qui dissipat consilia Gentium, irritasque facit cogitationes Populorum: consilia vero ejus manent, etc. (Psal. 33: 10. 11.). Ergo nisi dissipari nostris cum consiliis volumus: videndum est, ut consilia nostra non sint nostra, sed Dei; in effectum deducenda non vi nostra, sed virtute Dei. 94. Sed enim quia quod ordinarie agit Deus, per ordinaria ^° ' agit media; in his autem ordinariis mediis, per quae Deus J°P ™ suas creaturas regit, sustentat, tuetur ; (quia Naturam filiam suam cooperari sibi vult Naturae parens): etiam Nos regere vult non sine nobis; et consilia bona instillare nobis non sine consiliis nostris; et vires nostras juvaread opus suum exsertas, non ab opere suo retractas. Quid ita esse ut certi simus (interest enim) insistendum est cogitationibus hisce paululum. 95. Omnes dixi Creaturas a Creatore sustentari, juvari, regi, non sine ipsis, sed cooperantibus ipsis. Quod tam esse verum, ut nihil verius, ostendunt exempla. ( 2 ) p

in

s ips1

e r ria

(3) Alii cum auxiliis suis.

III. Modus mediis utendi necessarius.

96. Aves coeli a Deo pasci testatur Salvator, (Matth. 6. 26.) Et tamen easdem certis locis nidificare, indeque evolantes pastum sibi quaerere, certum est. Homines in utero Matris formari a Deo, indeque extrahi, testatur David: et tamen spiritum ipsum vivi foetus corpusculum suum sibi formare, formatumque ad exitum propellere, usque adeo indubium est, ut nisi vivus et vegetus foetus seipsum juvet, in ipso partu illi pereundum sit. Orare patrem coelestem jussit Christus panem quotidianum: et tamen hunc in sudore vultus quaeri vult, laborantibusque demum benedicit. Et quod május ipsam aeternam salutem (quae neque volentis neque currentis est, sed miserantis Dei) operari nos jubet cum timore et tremore. Unde Apostoli se, et Verbi Ministros, Oooperatores Dei vocant. Sit ergo extra dubium, Opera in nobis Dei requirere cooperationem nostram, et a Providentia Divina non excludi pruden­ tiam humanam, includi ei potius, et subordinari, in omni etiam Reformatione sui. 97. Neque minus certum, velle Deum Alios ab Aliis in bono juvari: et quisquis sanctos fines intendendo deíicere sese animadverterit, aliunde siipplementa, sive Potentiae, sive Scientiae, sive Voluntatis, quaeri. Nempe si ad aliquid efficiendum desunt vires, ut quaeratur a potentiore auxilium: si efficiendi ratio, a sapientiore aliquo consilium: si agendi impetus, ab aliquo fervidiore Exhortatio. Plena de his testimoniorum sunt omnes Divinae. Scripturae, et omnes humani Libri, totaque ubique rerum praxis. 98. Ita habemus Media, fines quoscunque gloriosos persequendi et assequendi, Deum, Industriam, Auxilia: inter quae postrema Occasio etiam numerari debet, quae vei sola, quoties se commode offert, hominesque illa uti sciunt, ad mira et insperata sufficere putatur. 99. Jam quia certum est, Media quoque esse posse frustra, adeoque ipsas Occasiones, nisi quis uti sciat, velit, possit: Agendi etiam módos considerari oportet, si eff'ectum optamus certum. Nempe ad quid Vires ignavo, nullibi nervös intendere sueto ? ad quid opes avaro, ad nihil bonum eas impendere gnaro ? ad quid stolido consilium bonum, illud non animadvertenti ? ad quid obstinato Stimuli, ad non movendum indurato ? ad quid denique Occasiones omnes bonae, eas arripere incurioso? Nihil prorsus ipsa Potentia potenti, Sapientia sapienti, Voluntas volenti, prodest, si potentia, sapientia, voluntate sua scite uti nesciat. 100. Plus dicam, et vere dicam, Deus non prodest sua sapientia, consiliis auxiliis, Deo uti nescientibus. Hinc illud:.

Ego volui, Vos noluistis. Item: Dilata os tuum, et implebo illud! sed non auscultavit Populus voci meae, Israel non acquievit mihi! Quapropter reliqui eos in desideriis suis: abeant cum pravis consiliis suis. 0 si auscultasset mihi Populus meus! humiliassem inimicos eorum, etc. (Ps. 81.) Et talia sexcenta; Deum esse talem cuique qualis ipse sibi quisque {bonus aut noxius, integer aut perversus, Psal. 18. 26.) testificantia. 101. Eja igitur videamus, Quomodo utendum sit Deo, et Quomodo ergo propria Industria, alienisque Auxiliis. utendum ? 102. Deo utendum est, Invocanter, Fidenter, Cooperanter: (1) Deo. jiixta regulám Christi: Petité, et dabitur Vobis; Quaerite, et invenietis; Pidsate, et aperielur Vobis (Math. 7. 7.). Petendum enim est a Deo auxilium, Oratione; quaerendum, instanti Fiducia; pulsandum, Opere. Nempe quia Prope est Dominus omnibus invocantibus Eum; omnibus invocantibus Eum in Veritate. Voluntatem timentium se facit, et deprecationem eorum •audit, et Salvos Faciet eos (Psal. 145. 19. 29.) Iterum: Gonfide in Domino, et fac bonum: Oblectare in Domino, et dobit tibi jpetitiones Cordis tui. Devolve super Dominum viam tuam, et confide in eo. Ipse faciet (Ps. 33. 3.) etc. Et: Tantummodo confirmare, et fortis esto, ut facias quaecunque praecipit Domi­ nus (Jos. 1. 7.) Item, Si fideliter feceris quaecunque mando, venient super te omnes benedictiones, etc. (Deut. 28. 1. etc). Nobis 103. Nobis ipsis, et propria industria, uti debemus 1. Pru- (2)ipsis. denter. 2. Fortiter. 3. Constanter, ad obtentum usque íinem. Pruden­ 104. Prudenter; ut ne ipsi confundamus nos et negotia (a. ter. Cujus Prudentiae nostra, male utendo mediis. Quod ut ne fiat, triplex cautela partes tres. faciet. Nempe (1) Ut Media fini accomodentur accurate. (2) Et quidem non demum in praxi seu opere, sed prius: ut antequam opus incipias, tota consiliorum machina parata sit infallibiliter. (3) Et quidem tacite, ut consilia non emanent ante peractum opus. 105. Exacte accommodantur Media Fini: primo Totum (Príma. negotium quod peragendum est intendendo simul, non partém ejus duntaxat aliquam. Quomodo Medicus valetudinem restituturus aegro, totum corpus sanare quaerit, non membrum unum et alterum. Frustillatio, intentionis et operis, semper est maneum quid et inutile, imo noxium: quia semper pars sincera denuo trahitur, et corrumpitur, aliqua corruptionum relicta parte. Deinde, quia a partibus primariis pendent secundariae, a majoribus minores: semper videndum, ut quae bases sunt reliquarum, emendentur primo et maximé, emendatura mox secum minora. Tandem, ut medicatio semper incipiat a sublatis

corrumpentibus : quia scaturigine mali non obturata, rivuli nec sisti neque repurgari poterunt. (Secunda. 106. Altera Prudentiae pars est, Sapere ante factum, non demum in facto, aut (quod stultorum est) post factum. Hoc est non inchoare negotia majoris momenti nisi Consiliorum machina sic absoluta, ut non procedere tam non possit, atque Horologium recte fabricatum, omnibus partibus absolutum, dato pondere. Laudatur apud Cornelium Nepotem Datames Persa, quod quaecumque cogitasset ausus fuisset aggredi, bono semper successu: nempe quia recte totum negotii systema praecogitarat, a principio ad finem; per quae media et quomodo disposita, res agi vellet: quid item impedimentorum intervenire posset, et quomodo aut praevenienda prudenter, aut perrumpenda fortiter, forent. Atque huc parabola Christi facit de aedificaturo Turrim, aut inchoaturo Bellum, non sine praevia prius deliberatione justa. j ^ 107. Tandem, Prudentiae pars non postrema est, circa majora Perum consilia celanda, sic, ut eorum penetrare nihil valeant hostes. Si enim demum vim habent mirabilem ad mirabiles producendum effectus; si quemadmodum Jupiter (Poéta teste) ante ferit quam fiammá micat, prius videat Mundus rem peractam, quam eam animadvertebat agi. (b. Fortiter. 108. Opus etiam in negotiis magnis aggrediundis animo magno et imperterrito: ut ne quis illud Salomonicum usurpans, Dicit Piger, Leo est in via, occiderer in piatea (Prov. 22. 13) pusillanimitate sua, et cunetationibus, excellentissimarum rerum occasiones amittat, intempestivoque metu se et alios rebus eximiis privet. ' ™ " 109. Constantia denique opus: ut ne quis ab inchoato opere resitiens, aut in medio cursu deficiens, non solum pálma excidat, sibique attrahat dedecus, sed et novis, se et alios, impleat ruinis. AUXÜÜS Sed et videndum, alienis Auxiliis (Viris aut viribus) N. B. quomodo scite sit utendum. Summa Prudentiae hic est: quia auxilia inferunt multitudinem, multitudo vero confusionem, nisi multitudo reducatur ad unitatem, (Virtus enim unita fortior): Auxilia illa externa, aut venient tanquam principale agens nobis prostratis erigendis; aut venient tanquam secundarium ágens, nobis ipsis negotii molem primario sustinentibus, roborandis solum. 111. Si prius, videndum est an Auxiliator ille, vei Auxiliatores illi, fidi futuri sint? paratiores forte (nostris e ruinis sua quaerendo lucra) ad nos potius opprimendum, quam jugo aut metu eximendum. Qua in re magna circumspectione opus est. ( T

(c

e r

c

a

stan

t

<3

ÍS

r

112. Si posterius (quod semper praeoptandum, ut nos N. B. rerum nostrarum arbitri simus, non alieni) videndum item est, quomodo prudenter auxilia quaecunque socianda sint, ut ne quid inde noxae rebus nostris veniat, intentionibus potius nos­ tris, sive id Auxiliatores nostri intelligant, sive non, serviat. Quod omnium circumstantiarum prudens expensio ostendet. 113. Atque haec sunt sic in qenere, ac velut in idea, de Q ? uomod

7

•7

TV ' " 1

1

•

•

-

7

T T

6 S

T

a

en(

g Ía.

legibus Prudentiae arca rerum negoha observandis, dicta. Jam apud Hunsi applicationem in hoc expendi caepto negotio (reducenda ^ e c i e " scilicet Genti H. felicitate sua) fieri piacet, paucis poterit apud sapientes. 114. Scopus illustris íixus est § 90. loco non movendus. Ubi nec scoIlle potius moveat animos Heroum, si qui sunt; aut Herois, dlestí nec qui superest, non deserendi tam gloriosas rerum occasiones. ™ | e * ' ^ Adsunt enim, ecce adsunt, qualium non tot retro seculis exempla reperire erit: quas si patientur manibus élabi, quando tales redituras sperabunt ? Perituri forsan cum tota progenie sua, prius quam visuri similes. 115. Ecce enim Deus ipse in Opere est perdendi hostes N. B. Ecclesiae ! utiturque pro instrumento Gentibus in arma concitatis, ut exequantur antiqua contra Babylonem decreta Dei. Adeoque vocat in Operis societatem hanc ipsam Gentem, tot calamitatibus, tot occasionibus, tot extraordinariis quoque incitamentis : ut si accedere huic operi voluerit, quemcunque huc vocat Deus, non sua se sequuturum, sed Dei exequuturum, consilia, tuto confidere, eoque non a se (quod lubricum esset) sed ab Omnipotente, consiliorum prosperitatem expectare habeat. 116. Si obsequi deserimus, quid deserimus? Nosmet ipsos, Pátriám, Ecclesiam, totamque posteritatem nostram. Atqui est naturale omni Creaturae, non deesse sibi, non occasiones conservandi sui negligere, non cum vitae etiam periculo vitae interitum declinare. (Pericula quippe sine periculo nunquam superantur.) Nos ergo infra omnes creaturas erimus? tam per omnia nostri et posteritatis incuriosi? 117. Offerunt et extranei consilia et auxilia sua, a tot jam annis: et constanter ea aspernabimur? Si propioribus quoque opus, et firmioribus auxiliis, impetratu facillima sunt: et nihil vero hoc etiam movebit? 118. Sed et domestici nostri, perire se sensim videntes, gemunt, suspirant, oculosque num Vindex aliquis (aut ut Scriptura loquitur, Salvator, Jud. 3. 9.) exsurgat circumferunt: parati procul dubio suos jüngere, ad juvandum commune liberationis suaó Opus, lacertos. Et horum etiam nihil movebunt lacrymae, gemitus, extensaeque manus ? Cavendum, ah P

U

S

d

d

di

/

fopus^ quaü.

cavendum, ne omnis perniciei tam securi, perniciem nobis attrahamus inevitabilem tandem. 119. Fata namque revera mutationem in melius, ut aliis Oentibus, ita huic, parturiunt: si non defuerit hic etiam fidelis obstetricatio. Nempe, sicut ex ruina Gentis Judaicae, rebellis Deo, nata est salus Gentibus, Christianismus: et ex ruinis Romani Imperii, Bestiáé illius septicipitis, belligerantis cum Agno, enata sunt tot Regna, arripiente unoquoque prout industriosus erat, portionem suam: ita ex ruina Bestiám inequitantis Meretricis, renasci debent omnia Mundi Begna ad Christianismum verum; seipsos autem ditandum spoliis magnae Babylonis, uti praedicitur, Apoc. 17. 16. 120. Opus igitur est hac etiam in Gente aliquo, qui talia parturientibus Fatis opitulatricem adhibere manum velit, possit, sciat: accepturus promissa divinitus praemia. Qui Velit dico; per fervide pium zelum, quo in glóriám Dei, salutem Ecclesiae, honorem Patriae, felicitatemque per omnia Gentis suae, exardescat. Possit: per vires sibi abunde suppetentes; aut per statum, e quo haud difíiculter parare possit sufficientia. Sciat: sapiens existens, consiliorumque bonorum (sive a se-, sive aliunde venientium) prudenter exequendorum gnarus. 121. Oportet inquam omnino aliquem esse, qui referat Mosen, Josue, Oedeonem, Jephtem, Davidem, Josiam, Judam Machabaeum, Constantinum, Carolumque Magnum; et similes Viros divinitus excitatos, spiritu heroico donatos, Deo et publico bono consecratos, Organa in Dei manu versatilia, Armigerosque Dei, etc. 122. Unum esse oportere dico, propter consiliorum et virium coadunationem atque ut omnis confusionis periculum evitari possit. Nec unquam legimus aliter Deum salutares rerum mutationes, nisi per evectum unum aliquem in caput Gentis, aut Gentium, induxisse. Legatur liber Judicum, totusque sacer Codex, et omnes Históriáé, non aliter apparebit. Etiam Romani, licet res suas communi Consulum, Senatus, Populique consilio regerent; in desperatis tamen casibus ad unum, Dictatorem, rei summám referre nCcesse habuerunt: nec unquam alio quam opíato successu, 123. Et quidem necesse est hunc unum perditae salutis Beparatorem ex ea ipsa Qente, cui opitulatum itur, peti: extraneo res haec nunquam tuto, et sine novae oppressionis metu, committitur. Judaeis quidem, a Chaldaica Monarchia penitus attritis, Liberatorem Deus aliunde excitaverat, Cyrum Persam ; qui Babylone confracta Populo Libertatém restituit. Nec tamen illi sub Persarum et Graecorum imperio unquam sine pressuris

erant, nisi postquam e medio illorum heroas excitasset Deus, Machabaeos. 124. Huic ergo etiam Genti, si ad optatae felicitatis culmen evehenda est, talis aliquis Moses, Josua, Gedeon, David, etc. a Deo optandus, votis et suffragiis designandus, atque si talem offert Deus, ut Salutis portus prospectandus est. Is vero qui eo se a Deo et hominibus vocari sentiat, tam obsequiosum se Deo, et devotum saluti suorum, exhibere debet, quam illi ipsi jam memorati, et alii aliarum Gentium Salvatores, rerumque collapsarum Reparatores, magnanimi, sapientes, felices fuerunt. 125. Quem autem hac e Gente saluti suorum fata destinent, in evidenti esse puto. Aut si forte nondum satis, orandus erit Deus, ut quem elegerit, ostendat, cor illius tangat, et mutet in Virum alium, Virum secundum cor suum. Nolle enim Deum destruere Gentem hanc, sed restaurare ad beneplacitum sibi, signa adsunt certa: quum adhucdum quaerat Virum qui obducat sepem, et stet in irruptione coram Domino pro terra hac, ne dissipet eam. (Ezech. 22. 30.) 126. Quis autem ille erit, si non Tu Georgi Bacoci, Celsissime Transylvaniae Princeps? Tu unus, Tu solus, Tu ultimus, ultima Tuorum spes! Tuae inquam Domus, Tuae Terrae, Tuae Gentis, solus unus Anchora sacra. Audis Deum quaerere Virum, qui sepem interponat pro Terra hac coram Domino ? Ah pátere Te inveniri! Ne, si nec Te reperiat nec alium, effundat (quod minatur ibid. vers. 31.) indignationem suam super Vos, et in igne irae suae consumat Vos. 127. Sepem autem quam oppones irae Dei? nisi quam Moses, ut a suo populo iram averteret Dei, opposuit? (Ps. 106. 23.) Sepem inquam precum : tum ipse orans coram Domino, ut fecit Moses (Exod. 32. 11.) et David (2. Sam. 24. 17.) et Josaphat (2. Chron. 20. 6.) tum ordinando per Regnum Tuum precationes et jejunia (ut fecit Josaphat 2. Chron. 20. 3. et Josias, Jer. 26. 9. et Esdras 8. 21. etc.) mandandoque Tuis omnibus poenitentiam et Vitae emendationem: ut Rex Ninivae, (Jonae 3. 8.) Tandem, dando Te Tuis ducem adversus omnes Tuos, Tuorumque et Dei, hostes: ut Moses fecit, ut Josua, ut Gedeon, aliique heroes sancti. 128. Liceat mihi Te electe Dei, iis compellare verbis, quibus Samuel Propheta ostensum sibi a Deo futurum populi sui Regem, Saulem, alloquutus legitur; Erga quem est tantum desiderium Israelis ? nonne erga Te et Dornum Patris Tui ? (1. Sam. 9. 20.) En Israel Tuus, tota Gens Tua, trepidat a Turcis, gemit a Jebusitis! clamant oppressi Antichristiano jugo

vicini etiam, ut sibi Deus mittat Salvatorem. Non audis? non Te suspiriis et lacrymis hisce peti credis? 0 aperiat Deus aures Tuas, et cor Tuum, ut audias! 0 absit omen rejecti propter inobedientiam tandem Saulis! 129. Esto potius, electe Tu et dilecte, Deo Tuo, et po­ pulo Tuo, Moses! excusans quidem sese, et tergiversans, tan­ dem tamen obsequens. Esto Gedeon: foris hostiles barbaros Exercitus, domi Idololatrarum furores, extimescens, et in robore Dei tamen prodiens, et utrosque conterens! Esto Jeplúe ille magnanirnus, Ammonitasque populi Dei vastatores, ut et fratres murmuratores Ephraimitas, Virtute qua Te induit Altissimus, humilia! Esto David ille, Vir secundum cor Dei, blasphemantium Dei castra Goliathorum strator, aliorumque pariter omnium Populi Dei hostium undique domitor! Esto Solomon, auri Sapientiae inter Tuos cumulator, Templique Dei vivi, Ecclesiae, gloriosus structor. Esto Josias, cultus Divini reparator, Idolorum vero et Idololatrarum eversor. Esto Constantinus Magnus, Liciniorum, Maxentiorum, aliorumque Tyrannorum profligator, perque id pacis in orbe Tuo reparator. Esto Carolus ille Ma­ gnus, subjugatis Gentibus poenae loco Christum et coelum offerens, Templo et Scholas aedificans, nullius rei nisi malae destructor, bonarum omnium restaurátor. 130. Haec ecce sunt pulchra et heroica, quae a Te uno solo, Vestra in Gente, exspectari possunt, modo Deo et Tibi placeat. Quippe penes Te unum omnia huc requisita media, aut adsunt jam, aut adesse possunt. Soli quoque Tibi tot subministrantur occasiones, quot hac in Gente nulli alii. Et denique solum Te divina humanaque petunt suffragia. 131. Ut nihil restet, nisi tria haec sequentia. Primum, securam reddas conscientiam Tuam, causam ad quam suscipiendam invitaris, Dei esse causam: cui succumbere etiam pulchrum sit, si Ecclesiae Dei tam afflictae, et misericordia Dei certo liberandae, opem ferri nondum manu nostra velit Deus. 132. Deinde, ut consideres num forte hostilis furor jam desaevierit, mensuramque expleverit suam. Id enim si est, felix erit Medicus in declinantem incidens morbum; facileque erit conterere hostes Dei, quos jam deseruit, et in manus Ultorum jam tradit, Deus. 133. Tandem videndum, An ad hoc opus Vocatio, quae ut immediate divina offertur, vere talis sit ? Si enim est, tam confidenter eam sequi, Deoque opus suum operanti cooperari, licebit, ut a Mose, Josua, Gedeoné, Davide, aliisque sanctis monstrorum domitoribus, et Ecclesiae Liberatoribus, factitatum fuisse videmus.

134. Suscepto vero, circa tria illa Examine severo, apparebit fulgidam per lucem; tum nihil sandius agi posse atque opus hoc; tum Babylonem complevisse omnes mensuras suas, ut nihil restet nisi spectare justi Dei ultiones, beatosque fore qui filiae Babylonis retribuent retributionem suam (Psal. 137. 8.) tum denique vocationem huc Tuae nominatim personae Dei, non esse illusionem aut nebulam, sed realissimum opus, coronandum in Orbis theatro felicissimorum successuum corona: quia Deus opus manuum suarum non deserit. (Psal. 138. 8.) 135. Tantummodo prudentia circa omnia haec opus est, ^^ ' ut (1.) propositum Tuum ne aberret ab intentione Dei (2.) et . media ne eligantur alia, quam quae tantis finibus assequendis adaequate respondeant, commendenturque a Providentia Dei; (3.) utque tota consiliorum machina Horologii instar dispona3. tur, antequam exsequutio incipiat, quo deinde nihil aberret (si potest; aut si remedium quoque praevisum sit): (4.) et ut praedispositio haec summo fiat silentio (5.) et denique Exsequutio non aliunde incipiat quam a removendis corrumpentibus; hoc est, ab elapidata Vinea Dei (Jes. 5. 2.) et ab exstirpatis spinis, priusquam novelletur novaié (Jerem. 4. 4) 136. Quam alia sunt ad quae Te vocat Deus Serenissime Princeps! et quam certis viis ! Archimedes, Mechanicorum princeps, invento mirabili illó moles quascunque loco movendi instrumento, quod Pantokratora (omnia potentem) appellarunt, ausus est celebratum illud jactare ; Da mihi ubi stem et Terram movebo. Nimium quidem illud ab homine, vere tamen suo sensu dictum! At ego Deum oro, ut Te hoc in negotio, ad quod vocaris, jubeat esse Archimedem! cui in manum det omnipotentiae suae instrumenta, media sufficientia! detque ut pedem consiliorum Tuorum immote figas! eaque virtute non Terram quidem Tuam loco moveas, sed ex illa Buditatem, Barbariem, Profanitatem, Idololatriam, omnesque Dei et Tuos, Tuorumque hostes emoveas! sive tanquam lapides e Vinea Dei ejiciendo, sive tanquam lutum proculcando. 137. Sume itaque Tibi cor Davidicum, dilecte David! ut facias omnem voluntatem Dei, praebens Te Omnipotentiae et misericordiae organon, in protegendis afflictis; justitiae autem in exstirpandis malis de Terra. Fac Tibi symbolum, perpetuo Tibi usurpandum illud ejusdem : Ecce venio, ut faeiam voluntatem Tuam Deus m i ! (Psal. 40. 8.) 138. Atque ut totus Davidis spiritus transeat in Te, ™™^ lege, canta, óra quotidie Psalmos Davidis: imprimis Psal. 18. 28. ad íinem. Et Psal. 44. 9. etc. Et 60, totum: et 75. et 101. et alios. Nos autem alii fideles Exercitum Tuum antecedentes E t

u

d

2

4 5

c

(uti factum 2. Chronic. 20) celebrabimus Jehovam, devocabimusque Coelo auxilia Tibi, cantantes Psal. 20. et 21. et similes. 139. Dominus Tecum sit, Virorum fortissime! dixit ad Gedeonem Angelus, (Judic. 6. 12.) Vadé in hac fortitudineTua, et liberabis Israel de manu Madian! dixit idem ad tergiversantem (vers. 14.). Ego ero tecum, et percuties Madian ut Virum unum! perrexit idem ad excusationes texere pergentem (vs. 16.). Destrue primum Aram Baali et succide lucum ejus: dixit idem ad obsequia jam promittentem (vs. 25.). Fecit igitur Gedeon, opusque reformandi cultus Dei et liberandae ab oppressoribus Patriae, peregit feliciter in Virtute Dei (cap. 6. et 7., et 8.). 140. Manda (hodieque) Deus Virtuti Tuae! Confirma quod operatus es in nobis! Dissipa Gentes quae bella voluntf Mirabilis Deus in sanctis suis! Deus Israel dabit virtutem etfortitudinem plebi suae: Benedictus Deus. (Psal. 86. v. 29, 32, 36.)

BÉL MÁTYÁSNAK LEVELEI KERMANN DANIEL PÜSPÖKHÖZ.

.

Í ÍJ .1,.

í.

'. .

Immanuel! Summe Reverende Domine Fautor et in Christo Frater aestumatissime! Litteras, quas tabellärius TVVS adtulit, legi rélegique. Pone, quaeso, sollicitudinem qua TE neqüissimi illius apostatae caussa discutias. Ipse viderit! Nos, si fecimus nostra in eo ab erroris via retrahendo, sufficit. Sanguis eius super ipso est. Id modo operam des, ne virulentis Epistolis, filiis noceat eosque inescet. Magna est erroris vis, si eam peritura commoda voluptatesque comitent. Auctorem, qui de Apostatarum fatis ageret habeo nulluni. Drelincourtius est in manibus nostris. sed Glallicus. Non TE deficient solatia, si unicum psalterium, et quae commentarium ei praebet, Históriám Davidis legeris. Et lege quaeso, ac relege. Senties immensos illic solatior. Thesauros TIBI adapertum i r i . Si quid ediderit. quo noceri posse credetur puriori ecclesiae, erit locus tempusque ad confutandum. Quorsum vero incestuosus ille casus euadet? Seribe inposterum. Opus meum Biblicum iam proeuditur atque id quidem tam strenue, ut vix sufficere queam in revidenda biblior. fratr. versioné. Habeo iam ad manus Euangelium Matthaei, nitidissime typis istis exscriptum. Si ita pergatur in istis operis, spem meam opus illud longe superabit. Praef. Lutheri in V. T. lubens ad TE mitterem, si non ea manuali biblior. meor. exemplo praefixa esset. Rogabo igitur R. Michaelidem nostrum, ut rem istam conficiat TVA demum Ist xpiaei firmandum. Interim de breui quadam aggratulatione ad populum Bohemo-Slavicum, unius paginae spatio operi praefigendam cogitare poteris: qua et promotoribus salutaris instituti graas agas et nostris opus de meliori commendes. Proh vero Deum! quanto laboreeditio illa mihi constat. Incubant humeris labores muneris, adsunt quotidie viri omnium ordinum, saepe et religionum, patrii et

^xteri, quibus tribuendum est non nihil temporis innumerae litterae ad amicos passim singulis cursibus publicis scribendae; satis faciendu. Societati litterariae Vratislauensi; cogitandum de Hungáriáé Notitia; emendandi, quos sub typis sudantes habeo, libelli: Et tamen in singula editionis istius eapifa, horae sunt impendendae complures. Crede, iam canus sum toto capite nondum aetatis annor. 38. supergressus: Ita nihilominus, quae Dei est graa, vegetus et animo hilaris, ut mensas et scamna, si opus sit, transilire possim. TV ergo, per viscera Christi rogat. me et mea Deo commendes porro. Trahor ad multa, quae ne in mentem venerunt; utinam vero sufficiam omnibus; id, quod gratiae diuinae munus est. Operis mei Prodromus hac aestate lucem aspiciet, quippe quum fauentissimam proposito meo habeam Cancellariam, quae ut opus admaturem iam medio Pauli nostri Jeszenák serio adurget. Sed haec mea sunt, ad quae scribenda nescio quomodo sum abreptus. Quaeris, quod hic agatur. Sessiones Religiosae instituuntur diebus singulis, ubi Scripta partis utriusque praeleguntur, atque super iis vehementissime disceptatur. Heri nostri replicam exhibuerunt ad particularia plus minus 100. constantem. Ante hac vero Eppus Agriensis Gabr. Erdődy ratione suae dioeceseos grandé porrexerat scriptum ex meris sophismatibus criminationibus et conuitiis consutum. Sed incidet nouacula in cotem. Eiusdem huius Eppi Opusculum Theologicum, sed alieno elaboratum marté, quo suadet Haereticos exstirpandos esse, quodque Excelsae Commissioni dedicauit, notum TIBI esse reor. Eius confutationem mihi detulere Dni Comissarii et Agentes. Sed ego me huic turbini non committam. Habeo quidem eius analysin Logicam paratam, sed et hanc premere animus est. Interim, ubi consulor a nostris haud eis quidem desu(m). In primis facio stricturas in Cap. opusculi illius Quintu. replicae alicui, sed stilo politico, quem imitor inserendum. Subinde iam detexi mala fide citatos fuisse ab adversariis patres, Deus in meliorem partém vertat omnia. Nudius ab huic tertius duo Protestantiu. deputati ad Suattem Sacrmam cum illo opusculo Theologico et memóriáié elegantissimo, missi sunt, ut exponerent indulgentissimo Regi, quomodo sanguinem nostram sitiat opusculum illud. Utinam clementi. habeant regem. P. D. Ottlik nondum apud nos est. Retinebo ergo pecunias dum veniat una cum litteris ei tradendas. Libellum precum heic mitto, venduntur i i Imperiali ab auarissimo compactore cum maa cruda, Leutschouiae 8 gr. haberi queat; ita hominum istor. insatiabilis cupiditas animarum impedit aedificationem. Idem hic Hortulus a me nunc Hungarice, nitidiore Ige typo

et charta editur. Operemur dum dies est. Veniet nox etc. Miror antecessores nostros ita confecisse aetatem, ut vix scriptum alterutrius supersit. Quidquid sit, de commissione hac spero optime: quia vident aulici, videt Caesar, non parcere velle sanguini nostro aduersarius. Bono ergo simus animo. TV iam vale in Domino et fave . . . etc. Pisonii 1722 d. 15. Jan.

2. Immanuel! Summe Beverende Domine Pater, Fautor et in ypw Fr. aestumatisse! Ut TE per internuntium hunc denuo interpellem, editio mea Bibl. Bohemica erigit. Nempe peruenerunt operae usque ad Praefat. B. Lutheri ad Rom. quum editioni N. T. quae anno 1709. prodiit a R. M. Ruhr Dresdense versam ex instituto praefigendam curavi. Eam nunc in Bohemicis meliora doctus, mendosam deprehendo quidem, n o l . . . quidem editionem recentem illa destitui. Quare per gloriam Dei Ecclesiaeque salutem abs TE peto, ubi eam reuideas, immo secundum Germanicum versionem plane denuo conficias. Quod ut possis en mitto Biblia Germanica, in quibus Praefat. illa extat. Dedi hoc in mandatis tabellario, ut duabus tribusne diebus laborem illum praestoletur. Spero itaque non TE petitioni meae defuturum, in primis cum de TVAE, quae et mea est, Ecclesiae salute agatur. Impatienter enim Typographus hanc siue nouam, siue concordatam Praef. Lutheri versionem praestolatur. Addo novae editionis meae specimen, quod quin se TIBI probaturum sit neutiquam ambigo. Plura ego Parallela congessi, sed ea spatii compendi faciundi caussa, pauciora exprimuntur, ac non nisi necessaria. Benedictus sit Jehovah, qui confortauit nos ad nominis sui gloriam! Quid vero sentias quid movitum velis, nunties quaeso. Excelsa commissio adhuc agit agenda. Nostri opu­ sculum Theologicum ad d. 16. Januarii in particulari audientia Suaetti Sacrmae repraesentarunt, tuleruntque. Responsum Cae­ saré dignum. Hodie plerique Dnu. Commissarior. Lutheranor. et Caluin. ad me prandebunt, cum quibus de rebus necessariis multa! Spes est, fore, ut res nostrae bene cadant; tametsi furere non desinunt adversarii. Deus et Caesar stant pro nobis. Quae porro in publico geruntur, ex hac pagella disces. Litteras quas vides, Jaurino accepi atque id hac ipsa hora. Fac age,

ut respondeas. Plura non habeo, quam ut abs TE etiam atq. etiam rogem, quo Praefationem illam pure exscriptam atque versam accurate, proxime abs TE habere possim. Hac occa­ sione scrutabere quaeso Praef. in V. T. eamque in Bohemicum verte. Tantisper enim et Biblia isthaec mea apud TE esse potuerunt. Vellern etiam noscere quid de Franckii Praef. sentias: nonnulla enim ex ea Bibliis meis praefigenda vellem. Quid vero TVVS ille Apostata? Habeo quasdani eius litteras clam ante biennium Miriam scriptas, in quibus defectionis caussas adducit 1. Vittebergensium ab Hallensibus dissensum 2. B. Arndii Verum Christianismum, cuius editione se apud Hallenses procuravisse mentitur. TVI mentionem facit honorificam. Ex his facile est colligere, quid caussarum adducturus sit pro sua apostasia. Iam vale et quomodo fuerint medicináé meae per hunc tabellarium nuntia. Deus TE seruet incolumem Ita precat. I . R. N. T. Posonii 1722 d. 3. Febr. Observantisse Bei. 3. JESUM CRUCI SUFFIXUM! Summe Reverende, Clarissime Doctissimeq Domine, Fautor et per Christum Fr. aestumatisse ! Qui has tibi reddit, Cl. Dn. Fridericus Samuel Bertram, Calbensis Magdeburgicus, diuina Providentia ad nos delatus, ad plantandam in Cottu Tolnensi apud Majusienses Palatinas colonias Ecclesiam Dei euocatur. Atque hoc eum TIBI nomine ut commendatissimum habeas eique ritu solemni ordines sacros impertiaris Ecclesiae illius nomine abs TE vehementer peto. Sumptus in Ordinationem Ecclésia facere potest nullos, TVVM ergo erit gratuito subseruire plantandae huic Ecclesiolae. Ipse Dn. Candida!, cur migrare coactus sit patriam, pluribus narrabit. Fac modo ut solitam humanittem TV AM queat praedicare. Res Commissionis nrae iam ad finem deproperare creduntur. Praestituta dies est, qua ad omnia, quae ultro citroque permutata sunt scripta, finaliter respondendum erit. Aderat superioribus diebus Illustriss. Dnus Comes Erdődi olim Camerae praeses, qui mandata ad Praesid. Commissionis adtulit, quomodo in examinandis grauaminibus versandum ei sit. Sed eorum ratio ignoratur. Illud omni studio elaborare Clerum audimus, ut a conficiendo extractu Actor. Commissionalium arceantur Peru-

lustres Dni Semberi et Bohus. Quia enim Acta in immensam molem excreuerunt, mandátum parti utrique est, ut rationes suas in compendium mittant, examinandas ab Excelsa Commissione, atque postea Caesari transmittendas, quo quidem in opere, quia neminem versari melius posse intelligunt, quam duos illos viros, amotos eos vellent. Sed vincemus tamen et in hac tentatione. Apud Protestantes Imperii Bom. nihil nunc agit amplius, quam Unió partis utriusque, sed quantum spero non tarn Dogmatum, quam Caussae communis defendandae caussa libertatis. Nostri Caluiniani Syncretismum quendam coram Excelsa Commissione nobiscum inire meditabuntur. Sed retudi ausus insanos ipsisque Scripto rei monstraui. Quin nec TVO quidem nomini parcebant ob rigidior. ordinationis formulám, qua equidem rei indignate motus scripto suasi nostris, quemadmodum caussae unitatem debeant ac possint cum Caluinianis respectu libertatém tueri, dissensu in dogmaticis etiam fundamentális haud dissimulato. Et successit quidem consilium! Plura non habeo, quam ut TIBI precer Saluere Valere, qui sum Posonii 1722 d. 24 Mar. die mihi natali quo annu, aetat. ingredior 39. Summe Endo Nomini Tuo deuotissus Matthias Bei. 4. Vivit! Summe Beverende Amplissimeque Domine, fautor et per Evangelium D. N. I . C. Frater aestumatissime ! Reddidit mihi TVAS tabellarius tempestiue satis, et a laboribus, quibus me dies sacri tenebant obstrictum quodam modo expedito: . . . . enim saepius inter 12. dierum decursum, quam decies et sexies partim pro cathedra sacra, partim in numerosissimo confitentium coetu, dicendum erat. Sed, qui VIUIT, agnus ille ab aeterno mactatus viribus vitae suae, quae eius est gratia instruxit nos longe efficacissime. Ei sit honor et gloria! Te interim meliuscule habere, in lucris pono. Lentus ille capitis dolor lentum sanguinis circulum et venarum carotidum obstructionem arguit; aut certe nimiae congestionis sanguinis ad caput, indicium est. Utrumque. enim molestias capiti creat, sive lento, sive concitato motu sanguis ad caput feratur. Hunc ergo morbum oppido molestum his comprimis, quor. omnes operae a cerebro pendent, ut radicitus, submouere

possis, en mitto 1. Unciám Pillulu. Stahlii auro contra pretiosar, si efiicaciam spectes. His TV mihi sie utere: Vesperi sub tempus decubitus, utere puluiscul. rubro, quem nuper misi. Mane capito de pillulis Nr. 81. vel 20. Has post semihorium comitetur Herbae Theae largior potio sed quae stomacho non sit oneri: sed primum aut naturales tantum, aut certe rarae succedent: Uti vero pillulis debes continuo ter quaterne, quin saepius etiam. Inter usum earundem iturus eubitum singulis hebdomadibus cum primis luna decrescente adhibe pediluuia leniter calida per semisolium, dum sudor incipiat toto corpore prolici: postea provideas, ne pedes refrigerent. sed lecti sterniis bene tegantur. Hac ratione spero molestiam illam cassaturam, sed rediturum quoque appetitum. Mitto praeterea Essentiae Amarae 1. Unciám ex qua post pillularum usum guttas 40. in cochleari villi hora ante prandium sumes: Atque ita ter quaterne pergere poteris. Sin vero caput grauaretur magis cessandum erit ab eius usu. Sed cum nesciam quomodo et an venae Sectio, quam ante aequinoctium in pede suaseram adhibendam, successerit ? informari ea de re vellem. Optime autem TIBI et Ecclesiis fidei TUAE commissis consulueris si misso ad nos ad d. 23. aut 24. Április tabellario, morbum TUUM, a primis initiis, in peculiari charta accurate descripseris et quid medicináé usu, quam misi, profeceris. Aderit enim tunc Excellentissimus Dn Dr. Mollerus, Medicor. Hungáriáé (pwar/jp (?) qui Tibi consulet efficacissime. In posterum ant... ne per­ petuum hic habebimus Dn. Drem Hermannum, uxoris meae germanum quo uti poteris confidentissime. Ad reliqua litterarum TUARum capita venio. Cl. Bertramus apud TE inique delatus est. Nobis omnibus munifice TUAM in se humanitatem commendauit, in primis hospitalitas TUA ipsi perplacuit, quippe itineris labore exhausto, ut saepe dixerit in mentem sibi venisse Psal. XXIII. Sed est iste mos nonnullor. ut cum bene TE mereri nequeant aut nolint aliter, rumusculis istius modi atque ungis auilibus TE sibi velint conciliatum. Ille abs me ad S. Dni Caenam admissus abiit multa cum benedictione ad Ecclesiam, DEUS turturem iis in desertis tueat. et alat. Ego vero TUAM illam comitatem, qua hominem credo doctum et probum aeeepisti, mihi praestitam credo. Hoc mihi dolet, quod vicinor TUORUM nonnemo me incogitantiae, quin imprudentiae, ne quid deterius dicam, sustinueri arguere, quod ausus sim inquit ad vos hominem mittere indoctum neque vocationem habentem etc. Profecto non sum is, qui ignoret quantum distent aera lupinis neque est, quod ab istis Solonibus discam. Sed ego istos sermones inter eos muscarum bombos refero, quos conglomeratae ;

edunt, cum maximé calet. Quod autem ad nepotem TUUM adtinet, non TE consilii poenitebit, si eum Halas in Regnum illud orphanodochium miseris, ubi et vitae et studiorum eam poterit habere rationem, quae eum virum olim queat efficere Deo acceptum, Ecclae" utilem. Opus vero fuerit, ut Excellentissimum Franckium de fatis pueri doceas, eumque roges, ut eum patrocinio suo dignari velit. Faciet is TVI caussa plurima : ego vero TUAS ad eum comitari haud negligam. Quin et speciem facti in caussa legati Kaunitziani poteris cum eo communicari, qui si res integra est, sicuti gratia valet apud Regem, ita prodesse TIBI poterit plurimum. Bene vero feceris, si primo quam maximé anno adolescentem sumptu iuueris, dum locus ei accipiendo aperiatur. Cum nostris commode nunc exire potest. In Bibliis meis excudendis duo praela, trés typothetae, totidemque correctores sudant. Jam Dei beneficio Nov. T. operas pertransiit. Nunc Pentateuchus procuditur. Psalterium ita reuisum a me dimisi ut Christum in eo ubique quaesiuerim eique inueniendo Summaria adornauerini. Hodie Libb. V. Test. Historicos finiam proxime dimittendos. Postea in Hagiographa caetera incumbam. Prophetas intemeratos dimittere animus est: eo quod difficillima eorum sit interpretao; summaria tamen cum cura emaculabo : marginalia habeo nulla; sed eorum loco Rubricas, quae materiarum sedes indicent peruoluissem, ut praefat. B. Lutheri in V. T. ad TE nunc licuisset mittere. Eam enim deposcit operar. praefectus accurate in Bohemicum versam. Sed non licuit omnino, tot laboris disjuncto. Dabo operám, ut proxime aduenturo tabellario TUO tradi possit. Quod ad opusculum Theologicum adtinet non id dignati sunt responsione Dnni agentes, sed facultatem saltem tibi adseruarunt, ubi et quando respondendi. Satis ei responsum est, quod id reprobauerit Sapientissimus Imperator, his verbis dorso eius inscriptis: Opusculum catholicum reprobatur." Interim erunt apud exteros, qui . . . hunc Draconem profiigent. Certe noua Gallica, quae lectitat Angustissus Caesar, ita de opusculo isto senserunt: Si buccinatori Uli obtemperandum esset totam Európám misceri suo sanguine oportere. Reliqua, quae apud nos aguntur, P. Dn. Zmeskal perscripsit credo. Vergunt omnia ad finem, utinam exoptatum. P. Dn. Ottlik hic quidem fuerat, et a me pecunias accepit, sed post octiduum, iam tum sub initium Februarii, abcessit me insalutato. Quantopere autem adurgeatur apud Imperiales Protestantes Unió, dici nequit. Interim omnes Theologi Saxonici nihil quidquam cum ea volunt habere commercii. Hamburgensis Neumeisterus scripto suo multas omnino turbas dedit, quas Angii et Hollandi publice

questi sunt. Pfaffius interim telam pergit texere, quam magno cum eruditionis et indicii apparatu, ante triennium coeperat. Misit mihi recentissima irenicor. Molimina. Stipendiatus noster Tubingensis Cl. Schimkouitsch Juuenis vestris cum primis Parochiis aptissimus, quae TECUM communico TU si ea TIBI curasti praelegenda ad me remitte. Habeo acta eorum anteeedentia ab eod. Juuene ad me missa, quae si voles, mittam. Caussam Turolucensem compone, quam potueris optime, ne se porrigat alterius. Paulus noster Jeszenákius opportune malis his mederi apud Palatinum posset. TU iam vale ! et tabellarium ad d. 23. April ad nos mitte, consilium a medicis, a me vero Praefat. Luth. accepturus. Ad d 26 mouebo E. V. Thermas Vichnenses ex medicor. praescripto visitaturus. Jam vale et prolixiore Epistolae para. Summe Rndi Nominis TUI Posonii 1722. d 11. April. observ. ßelius. '

•

.

,

5.; ; . •' • Immanuel! Summe Reuerende Domine Fautor longe aestumatissime! Recte fecisti, quod misso nuntio sententiam quoque Excell. Dni Dct. Molleri, qui iam apud me est expetiisti. En eam T I B I ! Plane ille approbavit medendi mearum methodum. Ego vero pro lepore gratias ago, mirorque adeo TE prodigum esse pecuniar. ut denuo Rh 2. miseris. Seruabo TIBI eos futuris usibus. Sed vero praefationem ad TE mitto B. Megalandri fac, quam cultissime potueris, eam vertas et post ferias Pentocostales ad me mittas. Sunt inter Slauos Hungáriáé complures, qui Indicem vocum pure Bohemicarum vulgari Slauonismo illustratum a me deposcunt, eo quod plures voces in fratrum versioné nequeant intelligere. Fac igitur has quoque colligas, et cum Praefatione ad nos expedias. Religiosa Commissio adhuc trahitur. Toti in eo sunt adversarii, ut rem omnem in Diätem proximam reiiciant; id quod nostri anoliri nituntur. Unio inter Pro­ testantes in Germania coaluit, cuius formulám heic mitto. Plura non vacat, sacra imminent. Ad d. 24 April in Thermas Eisen­ bachenses movebo cum uniuersa familia: nam et ego impetigine frontis laboro. Ita vale et me TIBI porro commendatum habe Summe R. N. T V I (Datum nélkül; valószinűleg 1722 ápril elején, azonnal az előbbi levél után Íródott.) Observantissus Belium.

6. Immanuel! Summe Keverende Domine Fautor et in Christo Frater aestumatisse! En TIBI Praefationem in Biblia nostra, rancido meo Boheniismo, sed optima mente et sicuti ad Verbi Divini Regulám, sic ad normám purioris antiquitatis exactam. Fac quaeso, ut eam quam sollicitissime reuideas et decus illi reddas, emaculatis, quae minus sunt bohemica. Quid mihi in ea proposuerim docere, lectio ostendet. Volui nempe monstrare quaedam providentiae Divinae circa Verbi conservationem, momenta, atque id ex primaeuae cum primis Ecclesiae fatis; in quibus reliquor, temporum ad nostram usque aetatem insectationes et Satanae molimina tamquam in speculo praesentarentur. Inter singularia huius divinae providentiae beneficia versiones retuli ac Bohemor. in primis, unde ratio utendi isthoc beneficio, ostenditur. Adieci tabullam purioris Theologiae, ut habeant simpliciores expressam quasi imagine veritatum divinar. in codice ipso fusius prosequendarum. Ne vero non possis de universo Biblior. opere iudicium ferre, addidi omnes Chartas, quae ex praelo ad me iam missae sunt. Nunc in Prophetis sudant operae, credoque intra tres hebdomadas opus uniuersum absolutum iri. Quae quidem festinatio permouebit TE, ut opellam acceleres. Si aliquot lineolas addere placuerit operae feceris pretium. Quin multum me TIBI obstringeres, si de meliori uniuersae genti Bohemicae codicem istum commendares, ita tamen, ne videamur Bohemos proprie dictos et iam obsitos tenebris existimare Imaginem V. et N. Testamenti embléma referentem, meo sumtu procurari, quod credidi, multum ea re profici ad ornatum et lectoris excitationem. Ista hac in caussa. Scire forte vis quid hic .geratur. Nempe inter summos strepitus cuduntur et recuduntur systemata. Religionis nulla adhuc mentio. Opinio Commissionis superiore tantum hebdomade ad Caesarem missa est. Nunc deputandi forent, qui rem nostratem tuerentur apud Ministro s, sed sicuti nemo adest ex agentibus, ita extrema et propudiosa paupertate in re communi laboramus. Crede, ne unicum in fisco utriusque Religionis florenum esse. Iam ex mendicatione coepimus Rh 100 cogere. 0 Deus in quae nos aseruasti Tem­ pora ! Ita nobis inuitis obtrudit Deus verbum suum. Cum Caesar hic esset, ea mihi nihil tale meditanti felicitas obtigit, ut a Summo Äulae Cancellario Comite ab Zinzendorff ad audientiam vocarer. Opstupui summum Caesaris Mi­ nistrum Praedicantem ad se vocare. Abu, comparui. Accepit

me honorificentissime et ultra horae spatium de variis rebus ac Religionis cum primis statu in Hungária multa mecum collocutus est. Exposui omnia sincere et cum multa parrhesia, rogauique ad ultimum virum oppido sapientissimum per sanguinolenta Jesu Christi vulnera, ut nostri rationem apud Caesarem habeat, Respondit ille: „Facimus, Facimus! et habebitis pacem." Ita dimissuni ad se porro visitandum inuitavit. Vides, velle aulam, modo nosmet ne desereremus. TV, si pecunialis succurrere poteris, fac age ! Utinam particulares illi agentes (ki­ tépve) tum pecuniae haud deuorassent. Res nostra nunc agitur. Vale in Domino et Praefationem mihi ad d 24. Aug. remitte. Qui sum S. R. N. TVI, Posonii 1722 d. 17. Aug. Obseruantissus Bei. .7. Immanuel! Summe Re verende Excellentissimeque Dne Fautor et per Euangelium I . C. Frater aestumatissime! Cum honestus ille Csechticzensium civis, si bene recordor TVAS mihi reddidisset, atque redux Vienna peteret responsorias, ita me rationes muneris dispunctum habebat, ut nequiuerim respondere. Quod TV silentium ne in sinistram partém interpreteris, est, quod abs TE rogito. Ex eo vero tempore nihil accidit, quod TE scire vellem, praeter quam quod adversarii, nulla habita edicti Caesaréi ratione, passim tentent Ecclesias. Id quod in Cottu Vesprimiensi nuper admodum evenit, irrito tamen hostium conatu. Ceteroquin negotium Religionis nunc sepultum haeret, nec quidquam de Commissionis euentu audias. Credo quod nondum Cancellarius sit designatus; quo facto resuscitatum iri caussam nostram, speramus utinam cadat in melius, quam metuimus. Prodromum meum, quod non improbes, laetor equidem rogoque ut eum tamquam meae erga TE observantiae documentum, gratus accipias. Piacúit is Augustissimo Caesari, et summis eius administris, ut iam iniunctum mihi sit continuare coeptas, inter tot difficultates operas, publice utiles futuras. Iamque ea res pervenit, ut privatim meditatum opus, publicis in posterum auspiciis Regis atque Regni, conficiatur. Equidem id neque speravi, neque ut sperarem, caussam reperi. Nunc aeternum Numen oro, quo vires mihi ac vitam largiatur, ut vastum istud mare feliciter possim emetiri. Atque

id est, quod abs TE peto, ut pro singulari TUA destinationem meam iuuandi, propensione, in commune conferas, quod in scriniis TVIS reconditum habis. Partiar TECUM et Caesaris praemia, quae opime promisit et orbis eruditi, quam pollicetur, laudem. Quin et illud vehementer iuuaret institutum meum, si albos vestros montes et eorum naturam accurate describeres. Bibliorum tria exempla cruda TIBI adhuc seruo, mittenda ubi nuncius TUUS venerit. Pratres nostros Hontenses in primis adhuc saevire in Belium multorum et litteris et sermonibus doceor. Parcat eis miserator DEUS, atque his potissimum qui eis missis subinde epistulis concitant. Metuo enim, ne cum Belium eunt perditum se ipsos perdant, quod equidem procurare nolo, fretus bonae caussae conscientia; quippe, qui nihil prius habeam, quam me ipsum DEO, Caesari et puriori Eccle­ siae probatum reddere. Plura non addo, certa spe fretus, fore ut per nuntium TUUM queam scribere. DEVS TE et di lectissimam coniugem seruet. Vale et Fave. Summe Rnd. Nomini TVO addictissimus Belius. Posonii Quadorum 1724 d 23. Feb. Lege quaeso, quam mitto epistulam summi Buddei et ex ea de controversiis Teschini coortis iudica. Lectam retine.

8. Summe Beuerende Domine! Fautor et in Christo Fr. aestumatissime! Cum apud nos adest Pritrziensium collector, non possum eum sine litteris dimittere. Adnecto autem, si id nondum habes, Edictum Pragense, cui ut insistamus nostrum multum interest. Enim vero quia finis commissionis longe adhuc abest, metuo, ne conficiamur pedetentim, nisi mandata Caesaris in rem nostram prudenter verterimus. Quin et in eo nobis elaborandum erit, ut pacem intra nos internam colamus, quam libellis famosis nequissimi homunciones TVO etiam nomine adsperso turbatum eunt. Est iam in Aduersariorum et Magnatum quidem manibus, scelerati cuiusdam nebulonis iter academicum nuditantis, qui nuper apud TE fuerat Pasquillus, quem illi procul dubio typis curabunt exprimendum. Metuo vero ne istae tricae rem comniunem pessundent. Sed TV haec TECUM meditabere.

Ego nihil cum stercore isto habere velim. Quod reliquum est valetudinem TVAM cura diligenter et Vale in Domino. Ita precatur S EN T Pisonii 1724 d. 10 Mart. T. Belius. 9. Summe Keverende Domine, Fautor et per Euangelium I . G. Fr. aestumatissime! Mitto TIBI exemplar famosi illius libelli. quem nuper ijidicaueram. Autorem ulciscetur DEVS, quem, quis sit, optime nouimus. Furcifer iste, si ex veri iter suum describere voluisset alia dictante conscientia de schola Posoniensi debuisset scribere Libros symbolicos, maiori et religione accipimus, et constantia tutamur, quam tenebrio iste, qui nescit quid libri sub isto titulo lateat. Verbum internum ignoramus aliud, quam quod in Scripturis Sacris reuelatum est, quodque cordibus implantari oportet Jac. 1, 21. vid text. graec. Adfirmo Tibi VIR Summe! unam Posonii eamque infimam classem plus Bibliorum exempla in manibus habere et teuere usu quotidiano, quam tota schola, ubi mastyx iste enutritus est. Viros cordatos Magistri nostri suspiciunt, laudant, commendant: calumniatores, qui suo se produnt indicio eo, quem merentur, calculo notant. Pietistarum nomen abominantur, docentque cum in Theologicis, tum in Philosophia veritatem nudam, puram castam, sine sectae studio. Nisi consilio maturiore soporatus fuisset imquissimus pasquillus, tantas dedisset in aula turbas, quantas non praeuidit scurra ille cum suis magistris. Interim metuo, ne si ita pergant isti orthodoxiae Studiosi, malumsua sibi vitula accelerent. Et profecto euigilabit vindex innocentis caussae DEVS. Cur non illas Scho­ las descriptis Leucos iste Xoxoc, in quibus bachantium greges tamquam in orchestra saturi siue satyri aluntur. Nempe in onmem spurcitiem et proiectae impietatis coenum prolabi atque in eo data opera volui non vero orthodoxiae iudicium est! 0 piissimi Lutheri manes! quid vos, quid inquam ad haec? Nostrae Magistri Scholae, id datum credunt negotii, ut fluxam aetatem retrahant a vitiis et ad virtutis praeruptam arduam semitam deducant, deductam in eodem tramite gratia Spiritus S. contineant. Non Jenae, non Vittebergae non Halae iurunt, sed veritati. Sed haec obiter.

TU pro singulari et prudentia et auctorit. TUA fluctus istos componas et quantum in TE est supprimas penitus. In publicis multa perscribenda forent, sed iam tempore exiludor. TU vale, et quid apud vos agatur, quomodo V. Sect. seceesserit, quique valeas perseribe. Deus sit cum spiritu nostro. Iterum vale S. R. N. T. Posonii 1724. d 20. Mar. Obseruantissus Bel P. S. Litteras meas TECUM rogo habe neque euolare pátere. 10. Summe Reverende Excellentissime Domine Fautor et Amice aestumatisse! Quod Deus felix faustuni et fortunatum atque Ecclesiae Suae salutare esse iubeat, venit ad TE Cl. Andreas Bertaschius, Gymnasii nostri toto fere decennio partim Sub partim ConRector, undique optimus. Caussam aduentus, Litterae SUAE, quas vocatorias dicunt, satis indicabunt. Mearum erat partium TIBI eum ita commendare, quod . . . ipsum. Nam et Discipulus meus olim, et collega postea fűit. Reliqua ipse exponet et examinatus rationes fidei et spei reddet, quam in eo Dominus operatus est. Ceteroquin litteras Mitsinskyanes exspectabo, ut respondere ex TV A mente possim. Postea aeternum mihi silentium imponam et ut pro nie respondeant, Deo et Magistratui, securus de caussae innocentia, permittam. Jam vale in Domino et nie in TUIS habe Pisonii 1724 d. 6. Junii T. T. Belium. 11. Immanuel! Summe Reverende Domine Fautor ac in Dno Frater aestumatisse! Quod Cl. Bertaschium adfectu aeeepisti paterno in lucris, sicuti ipse idem habuit, ita equidem cum gratiis recognoscendum putaui. E . . . vero TIBI denuo Cl. Johannem Sartorium

apud Jaurienses Conrectorem meum aliquando discipulum pium probumque. Studuit is Jenae usus praeceptore Cel. Buddeo ut adeo de huius quoque universitatis integritate viuum habere possis testem. Sed quod ad monitionem tuam adtinet, ut Vittebergensibus commendemus adolescentes studiorum caussa ad exteros proíiciscentes; sic habe: si vei 600, quod dicunt, venerint rogauerintque, ut se Leucoreis patribus commendem, nulli unquam me officium ne id quod iam factum a me esse, nuper, nisi fallo, nuntiavi; sed collecto iteru, magni alicuius viri, sicuti vult dici, odio ac indignatione, quam is litteris, contra ius et aequum suppresis testat' est. At enim vero ut ego iuuenes inducam, ut hanc vei illam adeant Academiam, a me vix unqum impetrabis: nam et hoc amici illi, inter erimina mihi aliquando seribebant, feceruntque ut statuerim apud animum consilia istius modi nedum-habere! Apertum animum meum nemo adhuc, quod sciam, imprudentia iure accusauit. Malo equidem apertus esse, quam dolis, sine haerentibus, pectore, fictam humanitatem praetexere: quippe qui didicerim, mentales, quas vocant reseruationes, suo merito inter Satanae technas referri oportere. Quid Mitsinskyo repositurus sim, proxime seribam, ut scias, quo­ modo declinarim magni illius viri structos laqueos. Ceteru. quoniam ita se TIBI probat Frankius, eum insignum meae erga TE observantiae inter libros TVOS repone et lectissima coniuge saluere iussa vale optime. 1

Summe Rndi Nominis TVI Pisonii 1724 d. 21. Jun.

observantissus Bel.

P. S. Pullos Mijauenses grato animo accepit uxor mea datura operám, ut gratam se lectissae Dnae conthorali proxime praestare queat. Ego vero mitto TIBI praeter Slavicas Gerniani cuiusdam commentatiunculas, Hungaricum ArndiiHortulum, quem TV aequi bonique consules dum Ethica Davidico Salomonea sequatur una cum Arcana História Laskyanae ad Solymannum auspieiis Johannis, susceptae, Legationis ex MSC. autoris. Vale et quam primum reseribe. Tunc enim plura in ' publicis perscribenda erunt. In eligendo pontifice factiones inauditae sese produnt quas Caesar noster disiicere nititur. 1

— Wittenberg.

12. Summe Reverende Domine et Fautor et in /pej) Fr aestumatissime! Heri admodum ad TE dedi litteras per Szakoltzensem nuntium, quas TV a Prokopio exspectabis. Neque iam singula epistulae capita succurrunt, quippe inter medios labores eonseriptae, ut adeo, si idem, seripsero vitio haud vertere possis. Et quidem quae amicus ille Csejtenis, de dimittendis per Regnum commissariis narravit, suauia sunt eorum somnia, qui dum mala ferunt, Optant meliora. Enim uero ita nunc apud aulám sepulta sunt religionis negotia, ac si eius caussa nun­ quam fuisset commissio instituta. Interim Perül. Jeszenakius noster, quae eius est virtus aliud quasi agendo non desinit obire summos Caesaris ministros atque, quae sint in rem nostram propensione experiri. Is vero narrauit mihi, et in aurem quasi dixit, alieniore a nobis esse animo, eos quoque, qui impensius ante hac caussae nostrae fauebant. Non tamen ideo ponenda spes est. Habet Dnus in manu sua corda princípium, quae rivulorum instar, flectet, quo volet. Inprimis vero pendent omnia a Regináé puerperio, quae si principem enixa fuerit, mutabuntur omnia, atque in primis negotia Hungarica. Ad vienica autem consilia quod adtinet, sua illa iniquitate fatiscore accipiunt. Unió quidem politica mutuae tolerantiae et mitigandarum controversiarum propositum, perstat adhuc, quin incrementa . . . sed unió in doctrinalibus vix unquam obtinebitur. Seribit ad me Celeberrimus Pfaffius; est enim mihi commercium litterarum cum eo; totum se strepitum illum, qui ad versus se excitatus sit, silentio vincere statuisse. Scilicet divinius est opus, religionum unio, quam ut disputationibus confici possit. De editione Bibliorum meorum securus iam sum; modo Hruskovitzius sileret. Novam ille mihi invidiam conflare nititur; et agit multos in transversum, TUUM nomen ubique praefatus. Utinam boni isti viri adverterent, qua navi vehantur! Mihi facile foret unius hominis furorem compescere; sed rem omnem commisi Deo, cor et renes scrutanti: ille retribuet cuique, quod maledica lingua sua meritus est. Miserrimi mortalium ex mei nonimis ruinis, gradus sibi ad famae celebritatem, struere volunt. Regia via ad honestam nominis famam grassandum est. Hanc equidem huedum ingressus sum, et ingrediar porro, nihil maleuolorum strepitus pensi habens. Huc me Bibliorum mentio detulit, quorum pretium rite accepi iamque tria mitto exempla, pretii et ipsa eiusdem

Cruda amplius nulla sunt, plurima autem compacta. Quod porro Históriám Buddei rogas TIBI procurari, lubens faciam. Prodiit summi huius viri Systema Theologicum, nitidissimo stilo conscriptum et numeris pene omnibus absolutum: non quod omnia complexus est, sed quod quae complecti potuit, id summa cum laude fecerit. Nescio an Theologiam eius Moralem legeris ? Omnia istius viri dulcedine quadam sunt perspersa. Alioquin Cornelii optima est editio cum notis variorum quae nuper apud Beigas prodiit. Et alia Emanueli Sinceri cum notis et phrasibus germanicis; quam velis nuncia. Neque mirarer, si adhuc lectione Cornelii delectareris. Mihi profecto vix ulla sine lectione Ciceronis, dies elabitur, nam et cum hebescunt ingenii vires, stilus tarnen acuendus est. Praeterea, quae de exclamationis signis, passim in Bibliis obuiis scribis, ad ea sie habe : universam graecam accentuationem barbariei deberi neque nisi docendi caussa, adtendendam: tametsi Cl. Tribechorius mens in graecis praeceptor in ea quoque emphaticum, quid ausus sit quaerere. Accentuationis Hebraicae alia ratio est, quam ego sie exeolui, ut nouas eius institutiones inter operas adhuc scholasticas conscriptas habeam edendas, si vixero. Eam ego supra humanuni ingeniiim pono, et emphaticam reuera puto. Sed de graecis exclamationibus est quaestio. Fateor notam istius módi diacriticam non exstare in gramniaticorum spinetis. Ego sieubi eam adposui, non apices, sed adfectum scriptoris secutus sum. Qui urgere me efficaciter potuit communem heic quoque aliarum linguarum consuetudinem sequi. Denique vetustissimas patrum editiones conquirere non neminem scribis. Quisquis sit, oppido sapit! nam eae castigatiores castioresque sunt recentioribus. Cum annuam concionandi elegissem qua singula doctrinae Euangelicae capita ex Euangelio, ex reliquis S. Scripturis et ex patribus adstruebam plane emendos destinaueram; sed quu. 1000 Rh. crudos venire aeeepissem, mntaui consilium: non quod pretium reformi darem; sed quod non erat necessum. Meque video bonum illum virum voti damnatum iri. Quod de valetudine TVA scribis lubens audio. Displicet tamen, quod fateor, bubulae fastidium. Quid autem sentiam infra docebo. Mihi quae Dei est gratia, adhuc vires sunt integrae, sed proles meas vix non necauerunt viralen tissimi varioli, qui heic in infantiam immanissime grassantur. Totum mihi Januarium nequam ista lues abstulit, ut nunc demum cum musis meis in gratias redeam. Prorsus eae commentariis Hungaricis occupantur, quot omni studio adgressus sum continuare. Nam et Caesar ita vult, et orbis eruditus, qui­ bus nolle obsequi scelus existimo. Utinam sint, qui nie adiuuent!

Abs TE peto montium vestrorum históriám et quidquis habes quod ad rem pertineat. De his hactenus. Apud exteros varié circumaguntur omnia. Rex Hispaniarum Philippus V. filio per­ misit diadema, ipse vitám privátam amplexus. In Gallia duce Aurelianensi mortuos usque deque feruntur publica negotia. Apud Batauos gliscunt in Caesarem odia propter societatein Indicam, damno Batauis futuram. Dánia et Suedia dormiunt quippe laboré confecto, Russus, cum persis, adversus rebelles foedus pepigit, eaque re pacem violasse Turcicam censetur. Hinc utrimque arma parantur. In palatinatu querelae, quas adfiicta religio dedit, serio iam componunt. Cardinalis de Saxonia Leodiensem Episcopatum spe deuorauerat, qua tamen prorsus excidit, ea dignitate in gregarium canonicum ad d. 7. Feb. collata. Emericus Eszterh. Vespr. Eppus, quin Cancellarius sit futurus, nulluni est dubium, atque tunc dimissum iri Erdődium certum est. Consilium locumtenentiale aegerrime coit. Palatinus Viennae praestolatur plenariam, ut dicunt, instructionem, quomodo consilium illud institui debeat. Personalatus nulli hucdum collatus, cuius obtinendi spe prorsus excidit Révai. Sed redeo ad TUAS. Inquisitiones orae apud Dnum Johannem Jeszenák sunt, quas ille sua manu e musaeo meo secum abstulit, formavitque ex iis inforniationem pro Cancellaria. Igitur ab eo repeti oportebis. Praefationem TUAM quaeram, ubi vacauerit. Non est cur versaris in criticas manus perventuram. Ita vale, Divinae misericordiae commendatus. Precatur Summe R, N. T. Posonii 1724 ipsa feria Matthiae. (aug. 21) Observ. Bel. 13. Immanuel! Summe Reverende, Excellentissimeque Domine et in Christo Fr. aestumatissime! Inusitatum est quod TIBI perscribere debeo. Nimirum, P. Dnus Georgius Radvánszky dispensationem apud Augustam aulam gradus quarti, in quo sponsam suam contingit, Susannam de Réva, supplex implorat, medio P. Dn. Samuelis Sembery iunioris: quod ut facérét, a summis in eadem Aula viris persuasus est. Jamque res praeter omnium nostrum opinionem

eo deuenit, ut porrectum eadem in caussa memoriale sequentem in modum indorsaretur: Producat Testimoniales Superintendentium Confessionis Aug. quod secund. eandem Confessionem Tertius et Quartus consanguinitatis gradus non impediat matrimonium. Juxta, quam indorsationem petetur abs TE et Excellentisso Dno Antonio testimonium ; quia petitur etiam a Venerab. Ministeriis Posoniensi et Seproniensi, ea tamen lege, ne ista in vulgus sparsa, Clerum Romanensem concitet remque in vado fere constitutam interuertant. Quampropter, cum sciam ista ad iura nostra consistorialia roboranda pertinere, praeuie id TIBI nuntiandum existimaui, ut antequam a Spectab. Dno. Job. Radvánsky rogeris caussa testimonialium, tecum ipse statuas, quomodo eae concinnandae sunt, quia et providens, ne res in vulgus emanet. Utinam stare velis istis nostris testimoniis. Rex indulgentissimus, haberenius spem non vanam, saltem umbrae cuiusdam pristinae Libertatis. Si mihi copiam testi­ monialium, quae concinnabis, mittere voles, facies me TIBI devinctissimum. Nuper cum Viennae sextidui spatio commorarer. ab Excell. Dno Vice-Cancellario Eppo Nitriensi, nihil tale praesagiens, non modo ad colloquium vocatus, sed et prandio solemni adhibitus sum. Multus illic, audientibus, qui una discubuerunt, de Veritate Religionis Euangelicae, Sermo, a me institutus, atque palam euictum est, religionem nostram Pontificiae ita praeualere quemadmodum lucem tenebris. Mirabar cum Eppi, tum accumbentium patientiam et aequanimitatem in longiori meo discursu audiendo: quem ille postea, erga P. Dn. P. Jeszenák, mecum illic praesentem egregie collaudavit. Sed haec obiter. TV iam vale in Domino mihique porro faue Summe R. Excell. Nominis T V I Pisonii 1724. d. 13. oct.

observatisso Belio.

14. Summe Reuerendo Viro Excellentissimo Danieli Kermanno S. P. D. Belius. Eo tempore TUAE mihi redduntur, cum sum occupatissimus. Respondeo tamen, ut intelligas, quo... et TE faciam et litteras TUAS. Et thurolucenses quidemflammasconsopitas esse nondum, tam dole, quam qui maxime. Passim turpis rei foetor diffusus non TIBI tantum, sid uniuerso coetui nostro damnosus est.

Ego hominem nunquam consiliis iuui, nunc autem omnium minimé, cum in offensam Ecclesiae pnblicam foeda illa res erupit. Tametsi autem non is sum, qui TIBI consulere aut possim, aut audeam, vellem tamen hominem ita tractares, quemadmodum medici morbos desperatos. Nempe leniter eos adtingunt et praetentunt, sintne medelae capaces. Hoc si est, hoc si est non foetorem, non pus, etiam pestilentium vulnerum defugiunt. Sin videat ludere se operám, saepe vetulas substituunt, quae manum admoueant. Perinde, faxis per Deum TE rogo gangrenosum hominem hunc, ad eum modum tractes. Nolo ut tuae auctoritati obsis. Substitue aliquos ex TUIS, qui hominem emolliennt; precibus paraenesibus, quin et comminatione irae diuinae. Aduocari cuperem, integra ministeria cum Contuberniorum tum Ciuitatum. Ita credo et animae miseri illius hominis consultum iri, et paci, quam coluisse nunc in primis decet; quia vigilant hostes. Ut exteris et sententiae eorum negotium permittas, non videó e re Ecclae Hungaricae fore. Si quid a me in re tam ardua putas posse praestari, seribe et toto utere. Deus, misero homini mentem sanam atque adílictae Ecclesiae salutem. Ad studia mea priuata, quod adtinet, quae equidein sustentandar. Musarum mear. caussa excolenda suscepi, ita habe, nisi nosse graue sit. Eo usque profeci in opere, ut iam iam censurae subiici queant nonnula. Haec, ne iis demandetur, qui mihi artificisse hucusque insidiati sunt, prouidendum erat. Ergo adii summos aulae ministros, et Caesarem libello supplici non quod vulgo increbuit colloquio. Is uti est litterarum patronum . . , nihil eorum mihi negauit, quae supplex petii. Quibus rebus id effeci ut et décreto peculiari mihi inseripto ab Augustissimo Caesaré iuberer pergere in opere et praeter censuram. Excellsae Cancellariae demandatum stipendium a Sua Maiestate mihi destinaretur. Nunc ut Tanto numini satis faeiam, curarum praecipua est. Wendlichius noster bene agit et ad me seribit, Venetios Papatum quidem maximi Papám nihili habere. Ceteroquin Europae consilia celat diphtera. Deus da pacem in diebus nostris. Vale optime et si vacat subinde seribe. Pisonii 1727.d. 16. oct. 15. Datum nélküli postseriptum. Grallum indieum, utinam indico donario quodam liceret compensare. At enim vero in urbe viuimus, quae omnium rerum parca est. Ergo erunt gratia habenda, cum nequeunt agi.

Vellern grandiori instructus vase venisset nuntius vester, implevissemus calathum fructibus, nobis familiaribus, valuissetque de nobis: dat poma, dat pyra. Quae sub P. S. scribis de amico, vellem clarius scripsisses; non enim satis recordor, quem innuäs, quia sermones mihi cum studioso illo erant et multi et varii argumenti. Meminerimque plus nos ex inimicis, quam amicis posse proficere. Ego id usu didici. Quod reliquum est, si intellexero gratas Tibi futuras nouellas hasce, dum­ modo sint certi nuntii, plures mittam. Iungam et noua erudita, quae Lipsiae procuduntur. Ita videberis, Tibi in Academiis semper cum doctis agere, diuersari. Vale millies, et loquacitati huic meae indulge. Ita enim sum garrulus, cum . . . (Kitépve). NB. Si Summe R. D. Tuae Acta Eruditorum Germanica lerege (?) . . . . sit modo, qui ad Te deferant, ea equidem lubehtissime . . . . 16. P. S. Ao 1724. cl. 23. oct. Ex superiori Hungária Amico cuidam Posoniens. sic scribitur : Plenis hic buccis circumfertur, quod ad genua usque procidendo, ulterioris proeessus rigorem depreeatus sit Pl. R. Dnus Belius apud Dnum Superintendentem Krmann existens. Quem ego nuntium TUA etiam Excellentissime Domine ! confessione et conscientia P. Dni P. Jeszenák (qui unus, plurimum de rixis his TECUM égit me fere continue silente) falsum mendacem et ab omni veri specie alienissimum praesentibus deelaro atque adversus has et alias ab . . . profectas calumnias solemnissime protestor, facultate, si opus fuerit, in mendacissimi rumoris auctorem, inquirendi, mihi omni modo reservata. In cuius rei fidem iterum subscribo Matthias Belius Czím: Monsieur Monsieur Daniel Kermann present a Mijava. *

*

A zay-ugróczi gróf Zay-levóltár Lautsek-féle Collectaneák Epistolarum Tom. XIV. ez., sajnos, felette megrongált gyűjte­ ményéből közli Reif Pál.

POZSONY SZAB. KIÉ. VÁROS TISZTÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉ­ SEINEK JEGYZŐKÖNYVEI 1687—1692. A pozsonyi e v a n g é l i k u s o k k ü z d e l m e i aetiv és passiv v á l a s z ­ tási jogaikért a városi tisztségekre.

ü i e 24. Április 1687. Adveniente solito Magistratus Restaurationis die in unum eongregatis Amplissimo Senatu, Centum Viratu et reliqua Communitate, numero sat copioso, valedictio Oratoris seu Tribuni Plebis Ioannis videlicet Georgy Eppele praemissa est; Post cujus Resignationem disceptatione inter duas Religiones Catholicam nimirum et Euangelicam ratione eligendi Tribuni Plebis exorta, ac praedictis Euangelicis pro interpositione ad inemoratum Senatum confugientibus, quidem verum eodem Senatu, ex quo hodiernus dies Liberae esset totius Communitatis Electionis, sese non multum immiscente, accesserunt tandem praefati Euangelici ad vota Catholicorum, ut qui asserebant, se non velle pro hic et nunc alium Tribunum Plebis creare sed veterem in officio confirmare prouti etiam utriusque status votis sine tamen praejudicio ambarum partium antememoratus Joannes Georgius Eppele in officio Oratoratus solemniter confirmatus est. Series Dom. Senatorum. (Protocollum actionale, 1683—1687. pag. 688.) Die 24. Április 1688. Sessione Magistratuali et tota Communitate simul constituta, antequam Magistratus resignatio more solito facta fuisset, comparuere ab Inclyta Camera huc Posoniensi Generosi D. D. Ladislaus Varady ejusdem Inclytae Camerae Proventuum Regiorum Generalis Perceptor et Martinus Leopoldus Metts ejusdem Perceptoratus contrascriba insinuantes Amplissimo Magistratui et Communitati toti, quatenus idem Consistorium

habendo reflexionem ad aliquot S. Mattis Sacr. Deereta et exinde Subsecutam Commissariorum relationem, eam esse occasionem etiam modernae eleetionis Suae Sacr. Mattis inteiltionem et voluntatem, ut non tantum ad officia Primaria Judicis scilicet Magistri Civium, sed et ad alia eligunt Catholicae Personae uti etiam loco de niortuoruni Catholicae Religionis Subjecta applicent, et bonae conscientiae et paeificae mentis et genij eligunt, ne fors si Contrarium fiat, Inclytae Camerae occasio­ nem sumant suae Matti Sacr. contra vementiam Civium repraesentare. Quibus coram amplissimo Senatu repraesentatis et ali­ quot ex potioribus Centumviris adstantibus aliud non est responsum pro hic et nunc quam quod electio dabit eventum rej et Sic Di Comissarii recesserunt tanquam plura referenda, in instruetione sibi a Camera data minimé habentes. Porrectae ex post Schedae ad Electionem pro die hodierna Civiles invitatoriae, quae connumeratae repertae sunt 398. Habita interim super praemissis per Dominos Commissarios praepositis per Communitateni consultatione, ac aliquibus consultationem hunc, vei maximé a Parte Euángelicorum repraesentantibus, primo per Oratorem Civitatis difficultatem repraesentando, ac redende ulteriorem ejusdem a parte Evangelicae Confessionis resolutionem proferrendam datum est; Promissum Inclytae Camerae Petitum contrariari Legibus Diaetae Soproniensis ac nunc etiam Posoniensis conditis: Secundo : Suae Sacr. Mattis nullatenus videri Scripto Decretatione: Tertio: Quod Sua Sacr. Mattas non intendant talem loco de demortjs Evangelicae Religionis Senatoris uti Di Ablegati Inclytae Camerae intimarunt Substituere. Amplissimo Senatu reponente, hanc esse rem Communitatis Liberam, ipsi proinde viderint, quod faciant. Post valedictionem Oratoratus factam, Dominus Camerarius cum certis Centumviris intravit, et ad ulteriorem Ampi. Senatus Appro­ bationen! retulit,, Potiori Voto Civium electum esse Matthiam Tallma^r in Oratorem, quamvis Hungáriáé Nationis quidam Cives inclinassent pro Confirmatione Prioris Oratoris nempe Oeorgii Epelle, ob notitiam Scripturae et Linguarum, Tallmayr vero ex eo, quod antiquus esset civis et multoties jam pro hoc officio candidatus, etiam per Senatum Confirmatus. Ex post vero ex cedentibus Dno Camerario et dictis Centumviris ac Officium Oratoratus Domino Tallma}T offerentibus, ac unanimi ex post Voto per Cives in Domo Praetoria recenter eodem confirmato, praesentatus per eosdem Amplo Senatui, antiquo Oratori gratijs per Senatum pro gesto Oratoratus Officio Actis eodem valeclicente Oratore resignationem Offic}^ Magistralis •offerente. Quae tandem Electio usque in serum tempus pro-

tracta, ex eo, quod Catholici in locuin demortuj Samuelis Kacsery Catholicam eligere et adhibere Personam voluissent. Evangelicae vero Confessionis Cives Suae Religionis hominem candidassent: Inter quam disceptationem tandem Evangelicis Sese resolventibusque, quod Si Suae Sacr. Matti non placuerit haec hac in parte Electio, ex eo idem Senator officio suo careat et Catholicus ipso facto esse possit: Quam Conditionem Potior Catholicorum Pars acceptando, Magistratus ad hicce lioris nocturnis ante duodecima electus est, prioribus in suo loco relictis ; Judiceque utpote Domino Michaele Sambokrety Juramento in Templo S. Martini, comitantibus et praesentibus Civibus deposito in Residentia solita deducto electio terminata est. (Protocollum actionale, 1688—1693. pag. 61.) Die 28. Maij 1688. Nomina et in Persona Celsimi ac Reverendissimi Princi­ pis Dom. Dom. Archiepiscopi Strigoniens (Tit.) Egregius Do­ minus Palugyay per modum solemnis protestationis, Contradictionis atque Inhibitionis coram exmissis Venerabilis Capituli Posoniens. Fide Signaturibus et ipso Inclyto Senatui Lib. Reg. Cittis hujus Posoniens. proposuit in hoc modum: Qualiter Posteaquam memoratae Suae Celsitudini elapsis proxime diebus certo certius innotuisset, quod Evangeliorum Ministri hic Posonij degentes nescitur unde moti, et qua Temeritatis Audacia ad id inducti, non modo ad externas et extra Territorium hocce existentes Civitates, Oppida Villás ac Possessiones Privator. quorundam Domos exire, ibidem Conciones agere Confessiones audire Baptizare atque Sepellire, universas denique quocunque nomine appellatas functiones absolvere non reformidarent. Verum externorum locorum Incolas Concionum audiendarum, confessionum absolvendarum et Similium functionum Suarum gratia­ rum huc advenientes tanto admittere nil pensi ducerent. Ne itaque praemissae ipsorum citra omnes indultum Suae Mattis Sacrm. Sibi temerarie hactenus usurpatae authoritati quomodo per Taciturnitatem consensisse videat. Solemniter iterum atque iterum, nomine non modo suo, verum totius Cleri Regni Hun­ gáriáé protestatus est eosdem antelatos Evangelicorum ministros non Secus a peragendis extra Territorium memoratae Civitatis hujus quibusdam functionibus Ecclesiasticas, quas ad suas functiones isthic Loci de more peragi solitas externis admittendis arcendo et inhibendo prout contradixerit et inhibuit protestando, et protestatus est inhibendo. Quod hic autem non curata ex via

hacce protestatione et inhibitione alteriusque ijdem Evangeliorum Ministri quidpiam ex praemissis attentaverint eosdem praelibatus Celsissimus Princeps absolute in Territorio praeattactae Lib. Reg.que Cittis hujus Posoniensis non patietur. Petendo super haec protestatione Sua atque Inhibitione a Venerabili Capitulo Poson. pariter et inclyto Senatu Testimoniales Authenticas sibi extradari. (Protocollum actionale, 1688—1693. pag. 84.) Die 3. Augusti 1688. Weillen sich der Evangelische Stand durch den 5. articel der Ordnung des bürgerlichen Kupferschmid Handtwerkh, vermög dessen dem Lutheraner in das Handtwerkh aufgenom­ men werden solle, hochbeschwärt befindet, alss contradiciren so vill nemblich deren vor diessmahl Zugegen vi clausulae, salvo jure alieno angemerkter Exclusion Solemniter Beuor ab die abgeordneten Meister expresse berichtet, wie solche Ex­ clusion der Lutheraner ohne ihr wissen eingeruket ist worden. (Protocollum actionale, 1688—1693. pag. 118.) Die 25. Decembris 1689. Nach dem Ihro hochfürstl. Gnaden Herr Erzbischoff zu Gran mit dem neübestellten Spital meister Johann Wolff Fiechtl der Religion halber nicht vergnügt sein wollen, also ist die Sache durch die Herren genannten nochmals wohlerwogen vnnd befunden worden, dass es bey der einmal ergangenen Wahl verbleiben soll, wie sie auch solche Ihre Resolution einem Hochweisen Mgst. gebürlich vorgetragen, deine hin wider ein Hochw. Mgt. einmuetig accediret vnnd dass es bey der bishero observirten alten Gewohnheit bewenden solle erkannt haben mit dem anhang, solcher Ihro Hochf. Gnaden Herr Erzbischof durch Herrn Stadtpfarrer zu notificiren. (Protocollum actionale, 1688—1693. pag. 321.) Die 24. Április 1690. Ist die . . . gewöhnliche Rahts Wahl vor diessmahl der Ursachen in Suspenso verbliben. Nemblich nachdeme die Bur­ gerschafft zur Wahl eines Vormundes Bereith vnnd fertig stunde, resignirte der vorige Vormundt Mathias Tallmayr, wo­ rauf alter Gewohnheit nach auss beeden Religionen gewisse

candidirte vndt unter denen selben auch gemelter Herr Tallmayr abtretten. Nun begerten die Catholischen solch ambt einen auss ihren mittl zu conferiren, hingegen wollten die Ewangelischen einen von ihrer Seite haben, weillen sich deroholben beeder Teile nit vergleichen könnten, verzöge sich das Werkh biss 12 Uhr in der Nacht, da man dann Vnverrichter Voneinander schiede vnnd solcher gestalt Magistrat vnnd die übrigen Ämbter ohne der Vormundt Stelle welche vacant gebliben, in Statu quo gelassen worden. (Protocollum actionale, 1688—1693. pag. 366.) Die 28. Április 1690. Ist von Seiten der Evangelischen Burgerschafft folgende Replic undt Reprotestation auf die Jüngsthin durch Catholische Burger eingereichte Protestation eingegeben und verlesen wor­ den. Titulus. An einen edlen Hochweisen Rath dieser Königl. Frey Stadt Pressburg gehorsame Replic undt Reprotestation der gesammbten Ewangelischen Burger allda. Auff die von Seiten der Herren Catholischen Bürger daselbsten wider sie jüngsthin eingelegte gravamina vndt Protestation. Edler Hoch­ weiser Stadt Rath etc. Grossgünstige vnnd gebietende Herren ! Wass vnserer Herrn Mitbürger Chatolischer Seiten Grava­ mina undt Protestation wider Unns seyen, das haben wir schrift­ lich vernommen, vnnd wäre freylich zu erwünschen, als bey gegenwärtigen schweren Zeythen, da diese arme Stadt Press­ burg ohne dem wenig gute Gönner hat, von aussen zwischen der Burgerschafft gute Verständniss Friedt vnndt Eintracht erhal­ ten, vnndt dass gemeine Wessen nicht also zerrisssen werden möge: ob nun Mohl innermeleter Herren Catholischen Scripto die Vrsache solcher Trennung vnndt Vneinigkeit vnns bei­ gemessen werden w i l l : So wird doch vnser Thun vndt Lassen ein weyt anderes bezeugen, vndt schreiten demnach mit höchster Bescheidenheit Zue Raittung vnserer Vnschulldt vndt Ver-, antwortung dessen, wass wider vnns eingebracht worden. Erstlich: Wird Vnns zugeschrieben, ob heten wir die Wahl eines Vormundes verhindert: Hierauf ist nun die antwort: Es seye dieser denen Herren Catholischen Burgern mit besse­ rem Grunndt zuezuschreiben: Sintemahlen wir keines Weeges zu verdenckhen, wann wir dass jenige, wass Vnns laut vnserer Gemeine Stadt Privilegien, mancher Lanndtsatzungen vnndt vornemblich der LeCzten bedenbürger Con. durch Ihro Kays, vnndt. Königl. Mat. allergnädigst conformirten Constitution gebühret, zu behaupten verlanget habet, vnnd noch inständig 13

Verlangen, wir dann derowegen ein solches auch gerüngsten nicht wider allerhöchst gedacht Ihro Maj\ allergnädigst Inten­ tion (dahin wier vnns jedesmal beczogen) streichet: dahero es diesvorths nicht unbillig heisset: Nemini facit jnjuriam, qui suo jure utitur: Vnndt wissen wir nicht, dass von tit. Herr Varady vndt Herr Meth einiger Königl. Befehl etwass widriges in sich haltend seye producirt worden. Andertens. Auch die Querel wider etliche Burger von vnserer Seiten dauon gemel­ det wird, seindt solche Sachen particularia, worüber die Praetensi der Ordnung gemäss zu Verhören vnndt zu Verneinen, ob sich eins oder das andere also befindet: Vnndt ist viel glaublicher oder wohl gar gewiss, dass manchen ehrlichen Mann unter Vnns sehr viel ohne fundament vnndt grundt nachgeredet werde, so dass wir wohl Vrsache haben derglei­ chen uns zugeführten schwächerer jnjurien halber unterschied­ liche auss denen Herren Catholischen Bürgern anzuklagen, vnndt Richterlichen auspruch zu suchen. Drittens: Quo Iure Herr Rössler zu culpiren seye, sehen wir noch nicht, sintemahl diesse Causa ihme mit vnns gemein, vnndt zu besorgen gewest, dass im Fahl Herr Stadt Richter Herr Bürgermeister, oder sonsten ein Catholischer des Rahts vnser billiges begehren tuirt hete, derselbe so baldt in Verdacht, dass wäre Er ein Kalter Catholischer Christ dörffte gefallen seyn. Zu dem gleich wie allen auf Seiten der Herren Catholischen ohne Vnterschied Zur Sachen zu reden frey gewesen: also auch vnserer seytte niemanden verwehret, oder in argen aufgenommen werden kann, wenn ein vnndt anderer modeste bescheiden vnndt vernunfftig in dererley matéria zu Sachen redet, im widrigen dass einer Parthe} Vnverhindert, zu reden, die andere aber nur zu Schweigen vnndt zu zuhören hete folgen muessen. Viertens. Praetendirte Amotion vndterschiedlicher Stadtbeambten, vnndt Bedienten Betreffend hat diese Instancz keinen Grund, Servitores enim et officiuales communi suffragio recepti non. nisi communi etiam consensu removeri possunt. Vorob da keine .Rechtmässige Vrsach vorhanden immässen auch jene bishero ehrlich, redlich Vnndt ohne einige Rechtmässige Klage ihr Ambt vnnd Dienste verrichtet haben. Fünfftens: Die angege­ benen Reden von einem Lutherischen Schuster gehöret hinauff zum änderten Puncten. Endlich: Annectiren die Herren Catho­ lischen Burger ihren Protestation, dass weilen Sie wegen Verhindernuss der Lutheraner keine Erwehlung dem alten gebrauch gemäss haben Thun können, vnndt hieras nun die ganze Gemein vber lang oder kurcz einiger Vnheill besehenen möchte, alle schuldt dem Lutheranern aufgebürdet werden solle: Es ist v

aber aus obigem Zu sehen, dass nicht wir, allss die nichts, denn vnser Zuständiges Recht, vnndt damit numehro auch auss Vnsern Mitl Ein Vormundt erwehlet werden möchte, ver­ langt haben, sondern die Herren Catholischen Burger Verhin­ derer der Wahl gewesen seyn, in deme Sie vnns in denen mit ihnen gemein habenden Privilegien diessfahls gänzlich ausszuschliessen getrachtet, vnndt, dahero gancz harthnäkhiger Weisse bis 12 Uhr Nachts auf dem Rahthauss verharret haben. Derohalben dann wir im Fahl hierauss je etwas widriges entspriessen mochte, hiemit solemniter protestiren, allsso und der Gestalt, dass solch besorgtes vnheil nicht vns, sondern den Herren Catholischen Burgern auss ob angefürten Ursachen Zuegeschrieben werden solle vnnd ist unser Intention einig vnndt allein diese, — dass weil doch bey so gestalten Sachen, vnndt unverdienten Hass, vnndt feundschafft uon denen Herren Catholischen Bürgern nichts denn alle Verhinterung, in vnseren Rechten Zu erfahren haben, alsso dieser so langwtirigen strittig­ keit, durch aller gnedigste Königl. Decision, dero wir vns als getreue unterthanen aller unterthänigst zu Submittiren, so bereith als schuldig seint, erördert vnnd entschieden werden möchte. Worinen wir zu Culpiren oder nicht überlassen, E. Vöst. vnnd hochw. Judicio wir mit gebührenden gehorsambt Bittende, dass vnsere einfäldige Replic, vnnd Protestation denen Löbl. Stadt Actis inseriren vnnd vns dessen glaubwürdig Zeügenschafft ertheillen zu lassen, Ewer Veste und Herrl. in übrigen versichern, unsrerseits nichts zu unterlassen, was Getreuen vnnd Gehorsamem Burgern woll anstehet, damit zu obrigkeitl. Hulden vnnd gehör befehlen Verharrende jeder Zeith treu gehorsamen. Ener Vesten und herrl. die gesambten Evange­ lischen Burger allhier zu Pressburg. (Protocollum actionale, 1688—1693. pag. 370.) Die 24. Április 1691. Advenien.te solito Electionis Magistratus die horis debitis Communitate in unum conveniente penes benignum Suae Mattis Sacrt. Praescriptorium Senatui ac toti Communitati Sonans Mandátum comparuerunt ab Inclyta Camera Hungarica Specta­ biiis et Magnificus Dominus Georgius Horváth de Kisserich Suae Caesareo Regiaé Majestatis Consiliarius et praefatae inclytae Camarea Hungáriáé director Grossissimus et Perillustrissimus Joannes Bornemisza memoratae Camerae Hungáriáé Secretarius, item Dominus Leonhardus Begany toties repetitae Camerae Hungáriáé Cancellariae Nótárius et ad Communitatem habita

brevi adhortatione perlectum est S. M. S. Mandátum Hungarico et Germanico Idiomate. Eoque perlecto initiatum est ab Electione Tribuni Plebis seu Oratoris, pro quo officio candidati sunt, a parte Catholicorum Matthias Tullmayr, Georgius Epelle, Jakobus Creier, Matthias Mattkovics, pro parte Evangelicorum ? Melchior Kloss, Laurentius Raichard, Christophorus Ericus Haussold. Habita sermone inter convocatus cives a parte Catholicorum electus est Matthias Matkovics, a parte Evangelicorum Melchior Gloss hancque diserepativam Electionem reportando Dom. Commissariis ad iterata utandam differentiae Sopitionem; qui reversi retulerunt, quod a parte Catholicorum absolute velint habere Oratorem suae Religionis utpote Matthiam Mattkovics et vacantiam cedere Evangelicis; Verum Dom. Comisarii pro hic et nunc dixerunt, ut maneat Oratoratos pro Evangelicis et Electus maneat Melchior Gloss, quam suam Resolutionem ut referant Communitati remissi sunt, qui et per Communitatem (aliquibus tamen a parte Catholicorum Protestantibus) confirmatus est, ita et per Dos Commos Substitutus tamen orator petiit ut Protestatio Protocoli inseratur: audita a parte Evangelica Catholi­ corum Protestatione Evangelici reprotestati sunt; Post haec per nóvum Oratorem D. D. Judex Consul et reliqui Senatores invitati sunt more Solito ad Officiorum Suorum resignationem quae et ordine praesentibus etiam Dnis Commissariis quoque peracta est. Deinde processerunt ad Supplementum vacantiae, pro qua a parte Catholicorum candidati sunt Matthias Tallmayr, Joannes Georgius Eppele, Matthias Mattkovics, a parte Evan­ gelicorum Matthias Venckl, Martinus Gotman, Christophorus Ericus Haussold, ideo pro parte Catholicorum resolutus est Matthias Mattkovics, a parte vero Evangelicorum Matthias Venckl, qui et posterior per Dom. Com. talibus conditionibus, ut nulla majora officia Judicis, Consulis et Capitanei et Danubialis Perceptoratus Evangelici pro nunc fiagitentes resolutus est, ae tandem Electionem incipientes ac non post multas disceptationes confirmati sunt in officio Judicatus, Consulatus ac pro Capiteneo electus est Dominus Christophorus Spindler, pro vaccantia vero Senatoratus Matthias Venczel, rebus sie peractis itum est ad Summum Templum et Dominus Judex Mcolaus Strauss Juramentum solemniter deposuit (Protocollum actionale 1688—1693. pag. 485.) Die 24. Április 1692. Solitae Electioni Magistratuali Sacrae Dass sich Eine löbl. Gemeine, wie die zu gewöhntlicher Rahts Wahl pfflegt

invitirt zu werden, gehöriger stunden auff das Rathhauss gefunden erscheint Herr Leonhardius Begany bey der HochLöbl. Hungarischen Cammer bestellter Juratus Nótárius, vnnd praesentirte Einen löbl. Stadt-Rath ein gewisses Decret von Wohlgedachter Cammer an Wohlgedachten Rath vnnd Eine löbl. Gemein lautend, nach dessen Verlesung Ihro Gnaden Herr Georgius Kisserich Cammer Rath vnnd* Ihro Gnaden Herr Joannes Bornemissza Secretarius ankommen, da man zur ordentlichen Wahl geschrietten, vnnd mit einhelliger Stimme den Vorigen Vormund Herrn Melchior Klossen bestättiget, vnnd Wohlgedachten Herrn Commissariy, wie auch Einem Ehrsamen Rath praesentiret, welche dann ebener mahlen wohl vergnügt waren. Nach diesen resignirte ein löbl. Magistrat vnnd proponirten die Herren Commissarien, wie daz die Zwey Ober-RathsStellen allein Catholischen Personis anvertraut werden sollen, so ferne es anders seyn könnte vnd dieser währe Ihro Maj. allergnedigster Will vnnd meinung. Worauff sobald die sache zwischen der Burgerschafft in höchster sanfftmuth, ond stille öberleget, erwogen, ohne einige strittigkheit oder geschreü (wie doch leyder diese Jahre hindurch zu geschehen pflegte) aus denen Evangelischen Herr Joseph Segner zum Stadt Rich­ ter, aus den Catholischen aber Herr Christoph Spindler zum Burgermeister, der Herr Georgius Löbhard zum Stadt Haubtmann ist erhoben worden, die übrigen Herrn des Raths aber alle in ihren Assessoratis Ämptern bestättiget, vnnd ob zwar wol die Herren Commissary wegen. der Evangelischen StadtRichters protestirten, doch nichts destoweniger Herr StadtRichter durch die mänge der Burgerschafft in der Pfahr-Kirchen ad S. Martinum begleitet vnnd von demselben in anwesenheit des Stadt-Pfahrers daz Jurament in Teütscher Sprach praestirt vnnd abgelegt worden. (Protocollum actionale. 1688—1693. pag. 602.) A pozsonyvárosi levéltár eredeti jegyzőkönyveiből (Protocolla actionalia Liberae Regiaeque Civitatis Posoniensis annorum 1687-1692) közli Schrödl József.

EPERJESI ÉS TÓTPRÓNAI ZSINAT 1669-BEN. I . Postulata, quae per ablegatos synodi Eperiensis transmissa ad synodum Totpronensem. Primum: Ut per modum offertorii quotannis in singulis ecclesiis collecta colligeretur, ut stabile haberetur salarium professoribus et aliis necessitatibus. Circa hoc postulatum videtur nobis alia via procedendum esse, ne auditores aggravarentur, d. in comitatuum fisco ecclésia vide marsupio dominicali, juxta cujuslibet ecclesiae posse determinetur, idque stabile fiat. Quod erit proponendum in contuberniis congregatione praeprimis ut inde fratres cum auditoribus suis v. patronis concludant, v. quomodo concludet ad augurandam congregationem referant, ac inde ad suum Superintendenten! cui incumbet cum reliquis superinten. communicare, ipsis superinten. concludent: quo tempore talis collecta debet colligi; vei illuc transmitti h. e. ad inspectores Gymnasii Eperiensis. Secundum: Ut ex proventibus templi, per quos intelliguntur prata, mola, agri, vinae pecunia interessata agnoscimus justum esse, ut ex his quoque conferatur pro qualitate proventuum. Et modus ille supra deciaratus observetur. Tertium: Habet admonitiones de iis, qui testamentariam dispositionem facere solent de bonis suis eos excitandi ad aliquid conferendam in necessitatem Gymnasii Eperiensis, per suos pastores sive confessarios. Et si qui invenientur auditor. officium erit reverend., ut conscientiose legationem consignent, v. legata seniori, vei inde superintendenti deferant, ut inde rémitti possit, in quorum usu est legatum. Quartum: Contubernia non concernit, sed civitatenses. Nb. Et quia tarn Magnates, quam Nobiles possessionati vei in contuberniis quilibet ministrorum contulit justum existimans, ut v. auditores oeconomi, cujuscunque sint conditionibus per pástores suos excitentur ad conferendam pro facultate virium sine impositione quantum tantum et facta collatio per pastores colligatur facto regestro, vei tandem cum summa ad seniorem

Z0VÁNY1 JENŐ : E P E R J E S I ÉS TÓTPRÓNAI ZSINAT.

199

deferant tempore congregationum generalis. Hi v. ad superint. ista, vei ad inspectores praetacta schola una cum summa proveniente et superiore postulato. Semel pro sernél. Agenda. Haec erit continuanda, vei tandem communicanda cum senioribus v. si approbata fuerit, communibus sumptibus in lucem edatur typis. Vei si a senioribus fuerit approbata, calculo Magnatum ac Nobilium exercitatio ? subcietur si quidem in conclusionibus Solensibus ab iisdem hoc conpetitur peragenda. I I . Memóriáié a synodo Totpronensi dátum Domino Reverendissimo ac Clarissimo novo Superintendenti. Primo. Scandala in ecclesiis Baccabaniensi, Bellejensi studeat ut removeantur, quod fiet in riditis deflectendo ad Dominum seniorum Monsanarum Civitatum M. Johan Vendisch. Scandala v. in ecclésia Turanensi tollat in visitatione, et si quae púra sunt, inquirat ac conigat. Secundo. Ratione forma regiminis observandet, hanc habet in Legibus. Tyrannidem et Dicatoriam caveat, ne in ódium veniat. Tertio. In casibus gravioris momenti utpote haereseos, schismatos et scelerum, Testorum puta Innunciationis Mariae et sancti Georgii anni jubilaei aut librorum publicorum edendorum, cum collegis suis correspondentiam habeat, sicut etiam in aliis gravioribus negotiis, quae concernunt forum eorum. Quarto. Protocolon superintendentale sicut quoad ordinandos ita ad casus difaissos inquiret, v. ad se recipiet, in eoque primo vei ante omnia acta synodi Totpronensis ex informatione ablegatorum et expositione contuberniorum dioeceseos sua annotabit. In visitationibus v. protocola contuberniorum exvideat, v. si quae acta publica sunt inscribi curet. Quinto. Visitationen! ecclesiarum instituat forma in his comitatibus usitata, non pomposa, ne aggravarentur ecclesiae, nec diminuantur proventus ministrorum, et quia in 12 annis in comitatu Neograd. atque Nagy-Honthensi est intermissum, quanto citius eam instituat. Et quia auditur quae in comitatu pesthiensi habeantur novae ecclesiae Lutheranae, illas curabit singulari cura servari et a m p l i . . . . Sexto. (Tovább nincs meg.) (A XVIII. századból való igen hibás másolata a tiszáninneni ref. egyházkerület levéltárában Sárospatakon I I . 279. szám alatt.) Sárospatak.

Zoványi Jenő.

NÉV- ÉS HELYMUTATÓ. A Aag Jakab 67, 68, 83. Abauj vm. 22. Abelova 107, 111. Acsa 95. Acsád 94. Agárd 111, 118. Agonás Mihály 115. Agondorf 94. Agyagos 93. Ajka 95. Alsó-Esztergály 107, 109, 111, 114. Alsó-Lendvai Péter 72. Andaházi Gáspár 102. Andreades Mihály 49, 50. Antonius 118. Aradácz 116. Aranyad 95. Asszonfalva 94.

B Babot 96. Bagonya 96. Bagyan 111. Báj 3 sk. Bajcsi János 29. Baj esi Sámuel 18. Baka 111. Bakony-Tamási 96. Balassa Farkas 64, 65, 71. Balassa Gy. 112. Balásfi 67. Balkó László 3, 9, 14, 15. Bánk 108, 114, 116, 118. Bárányi Mátyás 109. Baráti 96.

Barbács 96. Barczai László 30, 31, 34, 35, 38, 39. Bártfa 105. Bath 111. Batonya 116. Batthányi Ádám gr. 98. Bayer Tamás 105. Becze 97. Begányi Lénárd 195, 197. Begyárfalva 111. Bél Mátyás 2, 22, 169—188. Bélabánya 111. Beled 96. Belgiojoso 102. Belicza 98. Bendko Ádám 107. Benedikty György 113. Benkótzy Dániel 109. Bentsok Mátyás 109. Bénye 111. Benczúr István 112.' Benczúr János 113, 115. Bér 109, 110, 113. Berecske 97. Berekalja 94. Berény*94, 97. Berényi András 108. Berényi Zsigmond gr. 125. Bersenye 109. Bertaschius András 184. Beszterczebánya 109. Betlér 116. Biely János 115. Biblszky János 111, 118. Blázy Sámuel 103, 109. Bodahely 96. Bodony 106, 108, 112, 118. Bogáti Balázs 6. Bogoszló 96.

Bohus János 116, 173. Bohus Sámuel 133. Bókod 96. Borbél Ferencz 53, 59, 60. Bornemisza János 195. Borostyán 98. Borsod vm. 6. Bosok 93. Bossányi Miklós 119. Búcsú 94. Bugyikfalva 113. Bukovszky György 100. Bukva György 119. Bukva Mátyás 119. Bükk 94. Bulyovszky Dániel 125. Bulyovszky Ferd. 123. Bunya 94. Butsch Sámuel 109.

C, Cs, Cz Carpona 110. Chovan Sámuel 108. Clementis János 110. Comenius 128, 144. Coroni Frigyes 109. Crackes Pál 71, 73, 85. Cramer Pál 105. C o n r a d ' T a m á s 105. Creier Jakab 196. Croner György 105. Curiani György 105. Csaford 93. Csajta 98. Csákány 98. Csáki Zsigmond 33. Csánk 108. Csapod 93. Csatár 90. Csécsi 7, 8. Cseh-Brezo 113, 114. Csejtei Zsigmond 5, 10, 12, 13, 21, 22, 26, 30, 33, 37. Csém 94, 98. Csenge 95. Csepregh 94. Csér 93. Csernanszky János 108, 110. Csernanszky Sámuel 111. Csetnek 114. Csikvánd 96. Csó 94. Csurgó 96.

Czeglédi András 33. Czeglédi Pál 88. Czékuss János 109. Czenk 93. Czirák 93.

D Dacso Ignácz 118. Dacsolam 111. Dávid-Czenk 93. Debreczen 6, 8, 53. Dedinszky András 112, 113, 117. Dedinszky Dorottya 117. Dedinszky Johanna 117. Dénesfalva 93. Derencsény 113, 116. Deselvics István 97. Devecser 95. Dezsericz 110. Dibacius János 45. Doba 95. Dobás János 123, özv. 126. Dobrocsl07—108,109,111,112,113. Dobronok 96. Dobsina 117. Dolenic 96. Domony 107, 108. Dorkovics János 111. Doroszló 94. Dozmat 94. Dörgicse 95. Dőry András 6, 10, 11, 13, 14, 15, 16, 20, 21, 22, 27. Drasdius 118. Draskóczy Miklós 43. Dromeld 94. Dunántúli ev. egyházk. 93—99.

E Ebeczk 114. Ebergöcz 93. Ecsed 32. Egyházasfalu 94. Emödi György 121, 122. Encs 20, 23. Endréd 93. Eölbö 95. Eöttevény 96. Eötvös 97. Eperjes 105, 198. Eppele György 180, 196.

Erdodi gróf 32, 172. Eritraeus Joachim 105. Eszterházi Imre gr. 125, 185.

F Fabiny Mátyás 105. Fábry István 117, 118, 119. Fábry Pál 108. Farkas András 117. F á y András 35. F á y Gábor 34. Fegyverös Péter 56. Fekete Sándor 109. Felsö-Paty 112. Fiechtl János 192. File (eőri) Sámuel 114. Forgách János gr. 18, 126, 127. Forró 20, 21. Földvár 25, 29. Fölső Balázs 54, 55, 87. Frideli Jeromos 107, 108.

G Gábor Sámuel 112. Gács 123. Galli András 105. Garamszeg 108. Gath Dániel 105. Gazar Sámuel 107. Gecse 96. Geduly János 111, 113, 114, 117. Gegus Benjamin 107. Genes 94, 95. Gerengay Márton 110. Geresd 93. Glotznovitzes Mátyás 105. Gloss Péter 108, 112, 117. Gloss Menyhért 196. Gödi Imre 94. Goldspenger György 111. Gongánfalu 94. Gotman Márton 196. Gros Petersdorf 98. Grünwald Sámuel 1Ö5. Guirini Ádám 105. Guez 95. Guta 107,108,112,117,118,119,120. Gyarmath 96. Gyomora 96. Gyóró 95. Gyöngyös 18.

Gyöngyösi szabóczéh 17, 18. Győr 28. Gyurky István 2, 19.

H Hahót 97. Hain Gáspár 105. Hajnal János 108, 112. Hamaliar Márton 110, 118, 119. Hámori János 113. Harka 94. Hashag 96. Hathalmi Sándor 77, 80. Haussold Kristóf 196. Hegyessy József 122. Hegyfalu 94. Hegykő 93. Hegymagas 94. Helena (sancta) 43, 46. Hellenpach 12. Hettye 94. Hevenstock 28. Hidegkút 98. Hidegségh 93. Hidvég 96. Himód 93. Hlivai Mátyás 115. Hodjasko János 42. Hogoda 111. Hollász 98. Homok 93. Homoki Lukács 68. Honéczi János 114. Hont-Almás 107. Horpács 94. Horváth Ádám 30. Horváth Bálint 88. Horváth György 195. Horváth Pál 125. Hosztát 94. Hovach András 114. Högyész 94. Hövej 93. Hrebenda János 106. Hrussó 117.

I, J Ilgo Ferencz 43. llmócz 94. Incéd 98. Iván 93. Ivanitch András 125.

Ivánka Péter 48. Ivánkofalu 119. J á n István 112, 116. Jaukovich András 107. Jánosháza 93, 95. Járosi János 107. Járosi Mihály 117, 118. Jaurinum 96. Jenő herczeg 33. Jeszenák János 12, 22. J e s z e n á k P á l 12,37,170,176,186,188. Jeszenszky János 109. Jezsovics Pál 107. Justh Pál 27.

K Kajár 96. Kakméren 95. Kalmár Imre 118. Kálnó 109, 114, 116, 117. Kamondi 76. Kandi Zsigmond 35. Kanizsai Pálfi János 49—91. Kapolcz 95. Karanczi Mihály 74. Kardonfalva 96. Karló G. 115. Kassa 105. Katschier Menyhért 105. Kecskemét 112. Kecskeméti Pál 5. Keczel 95. Kellisch Sámuel 108. Kémmel J á n o s 115. Kenessev István 10, 11, 21, 22, 25, 26, 69. Kenyéri 95. Keresztén 94. Kerchtut 93, 95. Kermann Dániel 169—188. Kerta 95. Késmárk 118. Kericzky Menyhért 48. Kindernay György 108. Kis Ádám 105. Kisfalu 110. Kis-Görbö 95. Kis-Kőrös 109, 110. Kis-Somlya 95. Kis-Szeben 105. Kis-Zellő 106,107,108,110, 111,114. Kiszely András 40. Klenócz 113.

Klenovszky Mátyás 126. Kies Dániel 95. Klotzius 118. Kloss Menyhért 196, 197. Kocs Boba 95. Kocsi István 29. Kocsi Mihály 10, 26. Kokova 112. Kolosvári István 116. Koller 28. Kolt 95. Komári István 119. Komárom 51. Komjáthi M. 118. Koppan 95. Koronczi 95. Kovácsi 95. Kovach András 117. Kozma Boldizsár 17. Köcsk 95. Kölö 9a. Königsdorf 98. Köpcsény 94. Körmend 76. Körmöcbánya 119. Kőszögh 94. Kővágó-Eörs 95. Kövesd 93. Kövi 113. Krausz János 82. Kubiny András 111. Kubiny nemzetség 115. Kunz Jakab 22, 25, 35, 36, 37. Kürtös 109, 110, 112.

L Labath Dániel 113. Labath Jeremiás 107. Ladivér Illés 105. Ládony 94, 95. Laho Ferencz 107. Laho Sámuel 114. Lam (nagy) 107,109,113, 114, 115. Latinidesz Jakab 88. Lázáry György 110. Lébeny-Szent-Miklós 96. Ledhez 94 Legénd 109,110, 111, 113, 116, 119. Légrád 97. Lehoczky János 23. Lehota 116, 122. Lengelius 85. Leukovia 129.

Leots 94. Leporinis Ádám 107. Lest 110, 114. Léva 52. Levka 94. Liebsbier Márton 103. Liefman Mihály 105. Liptay Sámuel 110. Literátus Gergely 82. Locsmány 94. Lodzinszky János 102. Longauer András 112, 118, 119. Longauer Mihály 118. Lónyabánya 113, 114, 115. Loos 93. Losonc-z 15, 28, 111, 112,113,115, 117, 118. Lovász Patona 96. Lovcsányi Pál 112, 118. Lőcse 105. Lövő 93. Lubina 109. Lubomirszky Sebestyén 102. Lubomirszky Szaniszló 104. Lucae Sámuel 115. Lucce János 115. Lucin 109, 116. Lupták András 107.

Mérges 96. Mesterháza 94. Meszlény 94. Mettsch Lipót 189. Michaletzky 107. Michaelides 169. Mihalicska János 110. Mihályfalva 95. Mihályi 96. Mindszent 96. Mikitta András 112. Mikitta Mihály 111. Milcsei 74. Miske 95. Mixadt Dániel 114. Mixadt J á n o s 112. Mixadt Sámuel 109, 110. Modor 110, 116, 117, 119. Molitórisz Sámuel 111. Móriczhida 96. Mosoni István 87—90. Mossócz 119. Mrakota Márton 108. Mudvony Bohusláv 109. Murány Hosszúrét 117. Muranszky András 111, 117. Muraszombat 96. Musai Gergely 91. Muskuli János 119. Müller G. F. 105.

M Magasi 95. Malomsok 96. Mányai Ádám 30. Mányoki 36. Maracsi Balázs 90. Marcklowsky János 42. Marcz 97. Marczel 98. Mark Frigyes 112. Máriássy István 35. Máriássy László 13, 14, 15, 16. Marosi Mihály 6. Martiny Mihály 110. Martyoncz 96. Maskova 107, 109, 110, 111, 114, 121—128. ;Matersdorf 98. Matkoviny Dániel 110. Matthias János 105. Makkovics Mátyás 196. Mattor György 107. Medgyes 94. Menczel 95.

N Nádasd 96. Nádasdi Imre 80. Nagyfalu 117. Nagy-Görbő 95. Nagy-Kürtös 107, 108, 116. Nagy-Libercse 106,108,109,111,113. Nagy József 22, 35. Nagy Péter 20, 21, 22, 25. Nagy-Szőllős 95. Nárda 98. Neczpál 108. Nedőcze 98. Nemes-Apáti 97. Nemes Gábor 111. Nemeskér 93. Nemesnépi Dániel 83. Németi 96. Neumarck 98. Neuhaus 95. Niczk 95. Nietzsche K. L. 119.

Nigriny J á n o s 110. Mkolaides András 113. Nógrádi esperesség 106, 120. Nögher 95. Nyék 97. Nyustya 114. /

O Ocsova 110. Olasz 25. Olcsváry Zsigmond 9, 13, 14, 19, 31, 40. Osgyán 112. Osztroluka 107, 115. Ottlik 170, 175. Ozdin 114. Öerdegh Ádám 119.

P Paczek István 116. Pálffy János 27. Pálffy Kata (gr. Forgácsné) 122. Pálok Mihály 105. Palugya 113, 114. Pásztifalu 95. Patay (baji) Sámuel 2, 4, 7, 9, 14, 15, 16, 20, 22, 25, 26, 34, 38, 40. Pathai István 49—91. Patonai Benedek 86. Paty 94, 95. Pauliny Zsigmond 111. Pazar András 113. Péeselyi Király Imre 81. 83. Pécsváradi Péter 90. Péczel 95. Perenye 94. Pereszteg 93. Perlak 98. Pest 114. Petény 108, 118. Pethö Márton 100, 101. Petian Ádám 102. Petian András 118. Petian Gábor 111. Petian Mihály 112. Petersdorf 94. Petőháza 93. Petros J á n o s 116. Petrovic András 108. Pfeiffer Márton 105. Pilarik István 124, 125. Pilcz Márton 102.

Pinnye 93. Pinkafeld 98. Plavecz Benjamin 107. Podhragy 111. Pohl Mihály 108, 110. Pokorágy 110, 114, 115. Polereczky Ádám 107. Polichnó 106, 107, 111, 112, 118. Poltár 110, 113. Polyon 60, 62. Pomogy 94. Pongyelok 112, 114. Pordán 95. Pork 98. Póriádon 94. Potsdorf 98. Pozsony 189. Pörghölen 98. Pribel 107. Prónay Pál 116. Prónay Sándor br. 116. Puki András 20, 23, 35, 41. Pusch Márton 105. Puszta Sam arja 94. Puszta Szentmihály 95.

Q, R Quermendius János 88. Rába-Szent-Mihály 96. Rád 1. Ráday Gedeon 2. Ráday Pál 1 - 4 1 . Raduch György 105. Radvánszky J á n o s 1. Radvánszky György 185. Raichard Lőrincz 196. Rákóczi György (II.) 144. Rákóczi Zsigmond 128. Rakovic János 116. Ratkó 108, 109. Reginus Márton 95. Régius János 105. Regius Pál 105. Réthe 96. Révai 185. Révai Ferencz 42, 48. Révai Pál 42, 45. Reviczky 25. Reznek 96. Riczingh 97. Rima-Brezó 113, 114. Rohonczi 95, 98. Rosaides J á n o s 105. Roszjar János 108.

Rozsnyó 116. Roxer György 103. Röjtök 93. Rönck 95. Rött 94. Rust 94.

S Saagh 95. Saár 95. Ságh 94. Sabel István 116. Sajgó János 20, 23. Samarjay György 41. Samarjay János 87. Sambokréthy Mihály 191. Sámfáivá 95. Sámsonháza 107. Sándpr János 48. Sárkány 70, 96. Sáros vm. 105. Sárospatak 4. Sarrod 93. Sartorius János 105, 181. Sárvár 93, 95. Schandorf 94. Schmid János 106. Schröck M. 118, 119. Schröter J á n o s 105. Schubert János 94. Schwandtner András 113. Séden 95. Seelmann Keresztély 105. Segner József 197. Selmeczbánya 6,108, 117, 118, 119. Semjén 95. Semberi 173. Seraphin Pál 57. Sexty János 107. Severiny J á n o s 118. Siezen 98. Sikátor 96. Simaháza 94. Simkovics György 107—176. Simon Dániel 103. Simonyi 95. Sitka 95. Sitkovszky 22. Somlyó 95. Somorja v. 51. Soós Ferencz 35. Soós István 121. Soothy János 53.

Sopron 94. Söjtör 93, 95, 97. Söpte 94. Sövényháza 96. Splenius Illés 105. Spillenberg Sámuel 103. Spindler Kristóf 196. Sréter Mihály 114, 115. Steinberg 94. Stob 94. Stockei Mátyás 105. Strauss M. 94. Strigo 98. Sujánszky 119. Surány 115, 117, 119. Surd 97. Surius Mihály 82. Sutoris Pál 97.

Sz Szabó Mihály 117. Szakolyay István 11. Szák 96. Szakony 94. Szala-Szent-Georg 96. Szalontai László 127. Szalonk 98. Szarvas 107, 110, 111. Szathmáry György 9, 19, 20. Széchén 93, 94. Szegedi Dániel 54. Székely 4. Szelecsényi Ferdinánd 116 Szóleskút 97. Szemere 35, 93. Szemere Bálint 53. Szenna 106, 107, 109, 114. Szenicze 98. Szeniczky János 113. Szent-András 96. Szent-Benedek 96. Szentgrót 95. Szent-György 95, 119. Szent-Heléna 95, 96. Szent-Ivánfalva 95. Szentkereszt 98. Szentkút 98. Szentkirály 96, 97. Szent-Lénárt 96. Szent-Márton 95, 96. Szentmártoni Mihály 35. Szent-Mihály 95, 96, 97.

Szent-Miklós 25, 29, 93. Szentmiklósi János 96. Szent-Péter 11,107,108,109,111,115. Szent-Tamás 96. Szent-Trinitás 96. Szent-Vid 98. Szepesség 100, 104. Széplak 93. Szepessi József 19. Szerafini Pál 67, 69. Szeremley György 11, 29. Szergény 95. Szerdahely 98. Szerémi Gábor 122. Szeveróni Mátyás 114. Szeveréni Sámuel 115. Sziget 94. Szilágyi 86. Szili György 69, 70, 98. Szili János 66, 72. Szili 96. Szilvágy 94. Szinóbánya 108, 110. Szinovicz Mihály 107. Szirák 107, 108, 112, 116. Szirmay István 27, 29, 31, 34, 35. Szlabetini Sámuel 114. Szobotiszta 98. Szolnok 96. Szombathely 96. Szopor 94. Szöcze 96. Szöllős 95. Sztranyavszky Dániel 106. Sztranyavszky Izsák Ábr. 108. Sztregova 107—115. Sztrecsko György 111—119. Sztruhár Ádám 108. Szunyogh Ferencz 19. Szunyogh István 6, 19. Szügy 107, 108, 110, 112, 115, 119.

T, T y Tabu Tamás 87. Tallmayr 190, 192, 196. Tamási 106, 108, 110, 113, 114. Tarány 97. Tarczali Zsigmond 7, 8. Terestyénfa 94. Terray János 115. Teszér 109. Tétény 94.

Textoris Ádám 108. Textoris Orbán 77. Thét 96. Thurn György 98. Tihanyi nemzetség 115. Tisina 96. Tiszolcz 114. Tolnai István 72. Tompaháza 94. Toperczer István 169. Torkos Mihály 117. Tótgyörk 112. Tótpróna 198. Török István 23. Transalpini Dániel 122. Trenchén 109. Turicska 106, 108, 109, 113. Turócz-Sámbokrét 110. Turopolya 109-113. Turniscza 98, 99. Turócz vm. 42—48.

U Uhorszka 115. Újbánya 118. Újhelyi Mihály 105. Újhelyi Sándor 15. Ujkér 94. Ujkomlós 109. Ukk 95. Urbányi Márton 108.

V, W Váczy István 85. Vágh 96. Vajda László 126, 127. Vámos-család 96. Vancsay István 23. Vanyarcz 107, 112, 113, 116. Várady László 189. Varsány 95, 96. Vaszár 96. Vass 95. Vázsony 96. Vay Ábrahám 19, 20, 21, 25, 29, 36. Végh János 53. Vóghed 95. Venckl Mátyás 196. Vendisch János 199. Veleki István 82. Vinoli Márton 77.

Vittnyéd 93. Volff 94. Völcsej 94. Vönöczk 95. Walentiny István 114. Watthay Pál 127—128. Wenich Mátyás 115. Weilzberger Tóbiás 102, Wesselényi István 8. Wittenberg 117, 119.

X, Y , Z Zabinus Izsák 105. Záborszki Tamás 106.

Zákány 97. Zana Máté 63. Zavada 109, 112, 114, 116, 117. Zergeny 93. Zmeskal Gábor 35—40. Zmeskal 175. Zoltán (csepei) István 3, 9, 13, 14 15, 19. Zoltán Mihály 35. Zorkovszky Pál 48. Zólyom 115, 116. Zoványi György 8. Zinzendorff 177. Zrínyi György gróf 98. Zsigmond lengyel király 100. Zornarics Sámuel 95.

TARTALOM (az egyes közleményekben foglalt lényegesebb dolgok rövid tésével).

megemlí­

Lap

1. Egyházi és iskolai ügyekben Ráday Pálhoz küldött levelek. (1728—1730.) Földváry László

1—41

I . Gyürky István Báday Pálhoz. (Pozsony, 1728. júl. 29.) Tudósítás a keresztelési sérelmes ügyről, a rádi dologról s a költségek dolgában

1—2

I I . Balku László Báday Pálhoz. (Álmosi, 1729. decz. 27.) Tudósítás a gravaminális panaszok dolgában s köszönet a belé helyezett bizalomért

2—3

I I I . Olcsvári Zsigmond Patai Sámuelhez (A.-Bereczki, 1730. jan. 20.) Az agensi szerepet kész elfogadni s útra indulni. Bizonyos pataki „mocskos históriáról" emlékezés

3—4

IV. Kecskeméti Pál superintendens Báday Pál­ hoz. (Fülöpszállás, 1730. jan. 24.) Üjévi üdvözlet és tudósítás a pesti commissio elé terjesztendő ügyek össze­ gyűjtése, valamint kérdés a charitativum subsidium dol­ gában

4—5

V. Marosi Mihály Báday Pálhoz. (Gödöllő, 1730. jan. 30.) Jelenti, hogy a Clórusnak a protestánsok ellen beadott vádjait az egyházlátogatások alkalmával tárgyal­ gatni fogja

5—6

V I . Patay Sámuel Báday Pálhoz. (Baj, 1730. jan. 28.) Tudósítás a vallásügyi költségekre folyó gyűjtésről s egy a pataki kollégium számára érkezett 1200 Rh. ft. pénzküldeményről

6—7

V n . Zoványi György Báday Pálhoz. (Zilah, 1730. febr. 5.) A vallásügyi költségekről s az üldözött prédi­ kátorok számára Bernből küldött 2000 tallérról . . .

7—9

V H I . Dőry András Báday Pálhoz. (Miskolcz, 1730. febr. 8.) A Bécsbe, küldendő követség s az agensi költ­ ségek t á r g y á b a n . .

9—10

IX. Szakolyai István Ráday 1730. febr. 9.) Ugyanez ügyben

Pálhoz.

(S.-Szt-Péter, 10—11

X . Csejtei Zsigmond Báday Pálhoz. (Bécs, 1730. febr. 11.) Tudósítás Bécsből a vallásügyek állapotáról. — Kéri járulékait

11—12

X I . Ugyanaz, ugyanannak. Előbbivel azonos tárgyú

12—13

(Bécs, 1730. febr. 22.)

X I I . Patay Sámuel Báday Pálhoz (Baj, 1730. márcz. 3.) A Bécsbe indítandó küldöttség tárgyában. Tudósítás a költségekre vonatkozó gyűjtésről

13—14

XIÍI. Zoltán István Báday Pálhoz. (Székely, 1730. febr. 22.) Hajlandó a követségben részt venni . . . .

15—16

XIV. Patay Sámuel Báday Pálhoz. (Tokaj, 1730. márcz. 15.) Hírt ád a gyöngyösi protestánsokat ért sére­ lemről. Ajánlja Máriássy Lászlónak a küldöttségbe való fölszólítását. — Költséget is már küldött Dőryhez s a gyűjtést folytatja tovább

16—17

XV. A gyöngyösi szabók Báday Pálhoz. (1730. márcz. 15.) Bejelentik a Kozma Boldizsár szolgabíró részé­ ről czéhöket ért sérelmet. Kérik pártfogó közbenjárását .

17—18

X V I . Gyürky István. Kéri, hogy sérelmes ügyükben személyes látogatásával őket mielőbb szerencséltesse .

18—19

X V I I . Dőry András (Miskolcz, 1730. márcz. 23.) ajánlja, hogy követségül Vay Ábrahám, Szathmáry György és Szepessy József küldessenek. — Tudósít a költségekre való gyűjtés állapotáról s a forrói sérelemről . . . .

19—20

X V H I . Vay Ábrahám Báday Pálhoz. (Solcza, 1730. ápr. 13.) Megemlékezve a forrói ügyről, jelenti, hogy Nagy Péterrel mikor készül útra Bécs felé s informácziókat kér

20—21

.

. . . .

XIX. Patay Sámuel (Baj, 1730. ápr. 8.) kéri Vayt, hogy haladék nélkül induljon Nagy Péterrel vagy Józseffel útnak és utasítja, hogy informácziókért hova forduljon (1. előző levelet is) XX. Patay Sámuel Vay Ábrahámhoz. ápr. 8.) Részletesen leírja a forrói sérelmet

22

(Baj, 1730. 23—25

X X I . Csejtey Zsigmond Báday Pálhoz. (Tagyos, 1730. ápr. 20.) Jelentést tesz a Commissionális akták dolgáról, a szentmiklósiak ós földváriak kérvényeiről; igéri, hogyha Bécsbe visszatér, a gravaminális ügyek elintézését szorgalmazni fogja s kéri költségeinek utal­ ványozását .

25—26

X X I I . Szirmay István Báday Pálhoz. (Bécs, 1730. május 6.) Jelenti, mely lépéseket tettek Pozsonyban a forrói ügyben, továbbá, hogy a vallásügyben Bécsben minist, conferentia volt, sürgeti a prot. küldöttség jövetelét

27

Lap

X X I I I . Szeremley György Báday Pálhoz. (Bécs, 1730. máj. 8.) Ugyancsak a vallásügyben tartott ministeri tanácsülésről tesz jelentést . . . . . . . . . . í

28—29

X X I V . Csejtey Zsigmond Báday Pálhoz. (Bécs, 1730. máj. 10.) Ugyané conferentiáról tudósít, a melynek eredményét azonban még homály fedi. — Jelenti, hogy Vay A. Bécsben van s kéri hátralékos járulékait . . .

29—30

XXV. Vay Ábrahám Báday Pálhoz (Keresztes, 1730. máj. 30.) Pótló jelentést tesz a hevesmegyei gravamenek ügyében a herczegprimásnál végzett eljárásáról

30

X X V I . Patay Sámuel Báday Pálhoz. (Baj, 1730. jún. 5.) A ministeri tanácskozások eredményéről értesülve, szükségesnek látja, hogy Bécsben a prot. ügy éberen képviselve legyen. — írja, ez ügyben kiket igyekezett a felmenetelre rávenni . . . .

30—31

X X V I I . Gr. Erdődi egri püspök Báday Pálhoz. (Pozsony, 1730. júl. 16.) Tudósítja hogy az ecsedi hívek­ nek megfelelő lelkipásztort küld, jelezve, mennyire szí­ vén fekszik neki Rádaynak kívánatos megtérése . . .

32

XXVIIÍ. Csejtey Zsigmond Ráday Pálhoz. (Pozsony, 1730. aug. 8.) Jelenti, hogy a ministeri tanács meg­ állapodásairól Jenő herczeg tesz majd a felségnek jelentést. Egyébként nemsokára személyesen referál .

33

X X I X . Czeglédi András Ráday Pálhoz. aug. 15.) A forrói sérelmes ügyben

(Fót, 1730. 33—34

XXX. Puky András Ráday Pálhoz. (Méra, 1730. apr. 30.) A forrói ügyben kéri R. tanácsát >..

34—35

X X X I . Vay Ábrahám Ráday Pálhoz. (Pest, 1730. sépt. 7.) Jelenti, hogy a ministeri tanácsról J e n ő herczeg fog referálni a királynak, azért itt volna az ideje a sérelmek orvoslását személyes audientián sürgetni. — Kunz ev. ágens felmentésének ügyét is megfontolandó­ nak tartja . . . . . . . . . .

35—36

X X X I I . Csejtey Zsigmond Ráday Pálhoz. (Pozsony, 1730. okt. 12.) Bécsi útjáról s a vallásügyben szerzett tapasztalatairól. Sürgeti hátralékos járulékait . . . .

36—37

X X X i n . Patay Sámuel Ráday Pálhoz. (Baj, 1730. nov. 4.) Jelenti, hogy legközelebb Tállyára összejövetelt tervezett a bécsi képviseltetés dolgában, de nehézségek merültek fel . . . . •

38

X X X I V . Ugyanaz, ugyanannak. (Baj, 1730. nov. 22.) Alkalmasnak vélné, hogy a bécsi képviseltetés s ennek költségei ügyét a pataki Collegium dolgainak megbeszé­ lése alkalmából intéznék e l . .

39—40

X X X V . Puky András Ráday növ. 26.) A forrói ügyben

40—41

Pálhoz.

(Méra, 1730.

2. A turóczmegyei protestánsok panaszai Révai Ferencz ellen. — Hörk József . Marcklowskj János ev. lelkész s több nemes ellen el­ követett s egyéb sérelmek dolgában.

42—48

3. Pathay István és Kanizsai Pálfi János levelezése. (1607—1636.) — Thúry Etele

49-92

1. Andreades Mihály Kanizsai Pálfi Jánoshoz. (Csepreg, 1607. jan. 30.) Meghívó a csepregi tanítói állo­ másra

49—50

2. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Csepreg, 1607.) Meghívó a fertő-szentmiklósi tanítóságra

50

3. A magyar sereg és Komárom város bírája K. P. J.-hoz. (Komárom, 1611. jan. 16.) Meghívó az iskola­ igazgatói állásra

51

4. Somorja város bírája a komáromiakhoz. (Somorja, 1611. jan. 19.) Tudatja, hogy míg Pécseli Király Imre Németországból visszajön, átengedik K. P. Jánost, de aztán visszakérik

51—52

5. A lévai egyház K. P. J.-hoz. Meghívó a prédikátori állásra

52 — 53

(1612. ápr. 27.)

6. A debreczeni tanács K. P. J.-hoz. (1612.) Meg­ hívó a Szegedy Dániel halálával megüresedett lelkészi állásra

53 — 54

7. Pathay István K. P. J hoz. (Rohoncz, 1613. szept. 23.) Tudatja, hogy a jövő héten Pápára jön, tanácskozás végett

54

8. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Szalónik, 1613. nov. 5.) Főző Vincze házassági pöre, a tartandó zsinat s a kő­ vágó örszék ügyében

55

9. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1614. máj. 22.) Az egyházmegyei gyűlés dolgában. Hívja, hogy láto­ gassa meg

56

t

1

10. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1615. júl. 6. Az aratás miatt nem ígérheti jövetelét, de gondoskodik a szükségesekről

56—57

11. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1615 júl. 21.) Menti magát, hogy most sem jöhet . . . . . . . .

57

12. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1614. aug. 7.) Kéri, hogy a Körmendre hirdetett zsinat előtt két nap­ pal már együtt legyenek. Egy könyvről . . . . . .

57—58

13. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1614. nov. 5.) Tudatja, hogy a veszprémi iskola rectora pestisben meghalt s kéri, hogy helyébe ajánljon más alkalmas ifjút

58

14. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1615. márcz. 14.) Kéri, hogy számára kerti borsót vásároljon . . . . . .

59

Lap

15. Ugyanaz, ugyanannak. (Veszprém, 1615. decz. 7.) Tudatja, hogy az Angyal Pálnak küldi utazására ren­ delt aranyokát alkalomadtán elküldi

59

16. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1616. márcz. 23.) Az egyház állapotáról majd alkalmasabb időben is. Tu­ dósítja borának elhelyezéséről

60

17. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1616. ápr. 27.) a Polyányba tervezett értekezlet dolgában

60

18. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1616. május 8.) Tudatja, hogy a presbyterium felállításával foglalatos­ kodnak

61

19. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1616. ápr. 19.) Most nem jöhet, de kéri, hogy siessen ő is mielőbb az egyházi ügyek megbeszélésére Polyányba

61

20. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1616. ápr. 25.) Kéri, hogy tűzze k i a polyányi megbeszélés napját . .

62

21. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Szalónak, 1616. oct. 5.) A Szentlőrinczre összehívandó zsinat ügyében . . . .

36

22. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1616. nov. 23.) Kéri, hogy értesítse mihamar Szana Máté dolgáról s a pápai rektorral egyetértöleg küldjenek hozzá két tanulót

63

23. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1617. máj. 17.) Balassa Farkas válópere ügyében

64

24. Ugyanaz, ugyanahhoz. Ugyanazon ügyben

(Veszprém, 1617. júl. 27.) .

65

25. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1617. okt. 30.) Egy kinyomatandó könyv ügyében

65

26. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1617. nov. 24. ) Kéri véleményét Szili János felesége ügyében . .

66

27. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1618. márcz. 14.) Balázsfi Tamás r. kath. püspök irodalmi izgatásai­ ról. Üdvözli Angyal Pált, a pápai iskola r e k t o r á t . . .

67

28. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1618. máj. 20.) Á g Jakab sorsa felett részvétét nyilvánítja, kéri, hogy tanácskozásra összejöjjenek s tudatja, hogy Homoki Lukács levelére még nem válaszolhat .

68

29. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1618. máj. 25. ) Annak az embernek, kitől levelét küldi, nem adott felhatalmazást a sakramentomok k i s z o l g á l t a t á s á r a . . .

68

30. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1618. máj. 30.) Kéri, hogy a gyűlési határozatokat Szily Györgytől küldje át .

69

31. Ugyanaz, ugyanannak. (Veszprém, 1618. jún. 1.) Visszavárólag küldi Sárkány István kiskomáromi kapi­ tánynak az egyház sorsáról irt levelét . . . . . . .

70

32. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1618. jún. 20.) Kéri, hogy jún. 21-én menjen k i Tapolczára, az egyesü­ lés felöl való tanácskozás v é g e t t .

71

33. Pathay István Samarjay György Jókai lel­ készhez. (Veszprém, 1618. aug. 19.) Tanácsolja, hogy ha hallgatói nincsenek iránta ellenszenvvel, továbbra is csak maradjon ott

71

34. Pathay István Kanizsai Pálfi Jánoshoz. (Vesz­ prém, 1619. ápr. 3.) A zsinati meghívókról; kéri, hogy a felsödunamellékiek határozatát — ha megvan — küldje el

72

35. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1619. ápr. 11.) A dédelgetett lelkészek kérkedéseinek felpanaszolása után kéri, hogy ha az ellenkezők ( = lutheránusok) téte­ leit megkapta, küldje hozzá •

73

36. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1619. ápr. 24.) Üdvözletét küldi, lábfájásról panaszkodik

74

37. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1619. ápr. 26.) Tudatja, hogy felgyógyult fia a bécsi akadémiára akar menni logikát tanulni; kéri közbenjáró pártfogását . .

75

38. Ugyanaz, ugyanahhoz (Veszprém, 1619. júl. 26.) Küldi a zsinati meghívókat, valamint a körmendi egy­ ház levelét, melyben ez Kanizsai Mihályt kéri lelkészül. Gondoskodik az elhunyt Alsólendvai Péter esperes helyettesítéséről

75

39. Ugyanaz, ugyanahhoz (Veszprém, 1619. júl. 31.) a zsinati meghívók s kinyomatandó könyve („Skotodalos és Diofenes beszélgetései a ref. vallásról") dolgában .

76

40. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1619. szept. 10.) Kéri, hogy a felső-dunamelléki egyházkerületben szer­ zett tapasztalatairól értesítse s Takács Orbán bizonyít­ ványait küldje el

77

41. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1619. nov. 23. Hathalmi Sándor áttéréséről s egyéb adományokról . .

77

42. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1620. márcz. 12.) Küldi a pozsonyi országgyűlés törvényczikkeit s kéri, hogy ha a török hadi készülődésekről valami bizonyost hall, irja meg

78

43. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1620. aug. 24.) Panaszkodik a könyvnyomtatóra s aggodalmát fejezi k i a zsinat megtarthatására nézve, mégis küldi a meghívók­ hoz aláírását . . . . . . . . . . . . . . . .

79

44. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1621. jan. 9.) Látogatását bejelenti az egyházi s zsinati ügyekben .

79

45. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1621. márcz. 23.) Tudatja, hogy azt az asszonyt, a k i hajdan nála szol­ gált, visszavette

80

Lap

46. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Veszprém, 1621. júl. 6.) Tudatja, hogy a rector még egy hónapig vár jegyesére

81

47. Pécselyi Király Imre, Kanizsaihoz. (Érsek­ újvár, 1621. szept. 18.) Szencsi Csene Péter püspök és Á g Jakab komáromi lelkész betegségét közli. — Anyai örökségéről. — Pozsony ostromáról. Egyéb személyekről tudósítás. Az érsekújvári iskolában most J ó b könyvét fordítják

81—83

48. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Érsekújvár, 1622. jan. 5.) A Felsö-Dunamellékéről közöl híreket és üdvözli a pápaikat, köztük az iskola új rektorát Váczi Istvánt .

83 — 84

49. Pathay István Kanizsaihoz. (Veszprém, 1622. márcz. 20.) A zsinati meghívók és a zsinat dolgában .

84

50. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Pápa, 1627. márcz. 19.) Közli a kerületében levő német lelkészek miatt aggo­ dalmait ; értesíti Pathonai Benedek haláláról és hogy a büi rektort a rádóczi egyházba engedte lelkésznek . .

85

51. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Pápa, 1627. aug. 28.) Kéri Kanizsait, hogy a nála levő segélygyűjtésből be­ folyt pénzt a közelebbi vasárnapig küldje el. (Kanizsai sajátkezű jegyzete adat arra, hogy 1638. okt. 25-én ő még Kiskomáromban volt.)

86

52. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Pápa, 1617. szept. 6.) Elismerő a küldött pénzről . . . .

87

53. Ugyanaz, ugyanahhoz. (Pápa, 1627. okt. 12.) Tudatja, hogy Latinidesz Jakabot nem kell letenni állá­ sáról, ennek a polyáni egyházba való meghívását nem ellenzi. Reményli, hogy az erőszakosan elvett gabona­ vámot a malomtól megkapja

88

54. Kanizsai Pálfi János Mosoni pápai rektorhoz (Német-Újvár, 1631.), melyben ennek érdemeit elismeri s további kitartó munkára inti

89

55. Ugyanaz, Pécsváradi Péterhez. (Kiskomárom, 1636. jan. 10.) Üdvözli 30 év előtti conscholarisát s ajánlja néki a segélygyűjtés czéljából Erdélybe menő Maráczi Balázst

90—92

4. Dunántúli ág. h. ev. egyházak összeírása 1661-böl. Thúry Etele

93—99

Musay Gergely dunántúli ág. hitv. ev. püspök által összeállított névjegyzéke azon egyházaknak, a melyek 1661-ben még fennálltak és a melyek addig elvétettek.

•5. Adalékok a szepességi ellenreformáczió történetéhez. Wéber Samu

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

. 100—104

I . Zsigmond 1604. évi levele, melyben a X I I I . szep. városi templomok elvételét jóváhagyja.

I I . A z ev. városok ellenszegülése a templom elfogla­ lása miatt. I I I . Válasz tésére.

az evangélikusok

panaszos felterjesz­

6. Az !666. évi kisszebeni püspökavató zsinat tagjai. Wéber Samu

105

7. A nógrádi ev. esperesség Balassovics-féle protokolluma. (Má­ sodik közlemény.) Okolicsányi József

106—120

A jegyzőkönyv e IV. része tartalmazza a nógrádi ev. esperességi lelkészek sajátkezű aláírásait 1750—1800 évekből. 8. A maskovai ev egyház levéltárából. Okolicsányi József.

. . 121—128

I . Emődi György és Soós István által kiállított ok­ irat 1647-ből, a régebben elvett maskovai ev. templom visszaadásáról. I I . Okirat a Gács város és a gácsfalusi plébános és a maskovai prédikátor között kitört dózsmaváltsági kér­ dés ügyében. I I I . Pilarik István superintendensnek 1706. jan. 30-án Gácsott a nógrádi canonica visitatio alkalmából kelt kérő levele a maskovaiak ügyében. IV. Ugyancsak Pilarik I . superintendensnek ugyan­ azon helyen és időben kelt levele a gácsi istentisztelet­ nek rendezése tárgyában. V. Berényi Sigmond cz. püspök által végzett canonica visitatio jegyzőkönyve. (1731. június 16-ról.) V I . A videfalvaiak folyamodványa a káptalanhoz. 9. Comenius irata Rákóczi Zsigmondhoz. Kvacsala János

.

.

. 128—143

C. ez iratot Rákóczi Zs. eljegyzése alkalmából intézte a fejedelmi férfiúhoz, kiben chiliastikus várakozásainak megvalósítóját sejti. Kifejti, hogy Rákóczi Zs. feladata atyja örökébe lépni s a hit védőjekóp fellépni az elnyomó hatalom ellenében s feltárja az okokat, a melyekkel Rákóczit ez elhivatásáról meggyőzhetni véli. 10. Comenius irata II. Rákóczy Györgyhöz. Kvacsala János

.

. 144—146

E tartalma s tendentiája szerint az előbbivel rokon irat „Gentis felicitas" czímen elsőbben is azon mozzana­ tokkal foglalkozik, a melyek valamely nép boldogságát képezik, aztán áttér Magyarországra, a melynek boldog­ ságát I I . R. Gy. van hivatva megteremteni.

Azért végezetül az utat-módot mutatja meg, a melyen e czél elérhető volna, és éppen Magyarországon, melynek egyetlen, utolsó reménye a fejedelem.

11. Bél Mátyásnak levelei Kermann Dániel püspökhöz. (1722—1724.) Reif P á l

169-188

Tizennégy levél és két töredékes postscriptum. Külön­ féle, főleg Bél Mátyásnak nagyszabású irodalmi vállalataira (köztük a „Notitiae Hungáriáé"), az akkori vallási, politikai viszonyokra, az akkor szereplő ev. s részben ref. egyénekre, a külsőországi eseményekre és egyéb dolgokra vonatkozó tudósításokkal, a melyeket magán­ ügyek és olykor egészségügyi tanácsadások tarkítanak. Minden egyes levél átlag oly sokoldalú, annyi tárgyat érint, hogy regestaszerű részletezése egyenlő volna tar­ talmi megismétlésével. A 18 levél egészben egynek tekinthető és mint ilyen azon kor mozgalmainak sok tekintetben érdekes tükrét szolgáltatja.

12. Pozsony szab. kir. város tisztújító közgyűléseinek jegyzö­ könyvei (1687—1692). Schrödl József

189—197

Összesen 9 jegyzőkönyv. — Tartalmuk feltárja azon küzdelem képét, a melyet a pozsonyi evangélikusoknak a római katholikusokkal szemben a városi hivatalokra vonatkozó aktiv és passzív választói joguk érdekében megvívnia kellett. 13. Eperjesi és tótprónai zsinat 1669-ben. Zoványi Jenő (Töredék.)

.

.

. 198—199