IRODALMI SZEMLE ERDÉLYI. Erdélyi Magyar Adatbank DR. BORBÉLY ISTVÁN. SZERKESZTI CLUJ KOLOZSVÁR. Megjelenik évenként tizszer

II.

ÉVFOLYAM.

1925.

MÁJUS

5.

SZÁM

ERDÉLYI

IRODALMI SZEMLE SZERKESZTI

DR. BORBÉLY ISTVÁN.

T A R T A L O M : Oldal Tanulmányok. Dr. Csűry B á l i n t : Apáczai Cseri János Feleky László: Kossuth Lajos nemzetiségi politikája György E n d r e : Magyarok a régi Romániában Dr. V a r g a Béla: Pauler Ákos logikája és jelentősége a magyar filozófiában (I. közlemény,) . . . . Adalékok Erdély régi történetéhez Steuer János: Cibinium, Szeben, Sibiu és a székelyek . . . . Dr. K a r á c s o n y i J á n o s : Mégegyszer „Siebenbürgen” Dr. Karácsonyi J á n o s : Fennmaradt-e a régi magyar nyelvben a Gepida név nyoma ? Irodalom

193 196 199 209 218 221 222 224

Dr. György Lajos: Az erdélyi magyar

irodalom

bibliografiája

(1919—1924). II. közlemény

CLUJ—KOLOZSVÁR MINERVA IRODALMI ÉS NYOMDAI MŰINTÉZET RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KIADÁSA.

Megjelenik évenként tizszer.

Erdélyi Magyar Adatbank

233

Tájékoztató. Az Erdélyi Irodalmi Szemle a „Minerva” irodalmi és nyomdai műintézet r. t. kiadásában jelenik meg, de a cikkek irányáért és tartalmáért egyedül a szerkesztő és az egyes cikkirók a felelősek. A lap szellemi részét illető minden közlemény dr. Borbély István szerkesztő tanár (Cluj—Kolozsvár, Unitárius kollégium) cimére küldendő. A kiadóhivatalt érdeklő összes levelek, valamint az összes pénzküldemények az Erdélyi Irodalmi Szemle Kiadóhivatala cimére (Cluj—Kolozsvár, Str. Baron L. Pop, volt: Brassai utca 5.) küldendők, Megjelenik évenként 10 füzetben, füzetenként 3 ívnyi terjedelemben. Előfizetési ára bérmentes küldéssel: Romániában egész évre 250 lej; külföldön 300 lej

A „Magyar Nép” olcsó könyvei. A Magyar

Nép Kiadóhivatalánál

előfizetőink

által

kezdvezmé-

nyesen vásárolható könyvek (a könyv cime után az első szám a könyv bolti ára, a második az előfizetői ár, ha kiadóhivatalunkban veszi meg a könyvet, a harmadik, ha ajánlva, a negyedik, ha utánvéttel küldjük meg): Vőfélykönyv, Históriás könyv, Szavalókönyv, Földmérés kis könyve, Bokréta Jókai műveiből 1 5 — 1 0 — 1 4 — 1 5 ; Erdélyi Magyar Naptár 2 0 — 1 1 — 1 4 — 1 5 ; Betyár kendője 2 5 — 2 0 — 2 4 - 2 5 ; dr. Gyárfás Elemér: Bethlen Miklós kancellár 8 0 — 6 0 — 6 4 — 6 5 ; dr. Kristóf György: Jókai Mór élete 5 0 — 4 0 — 4 4 — 4 5 ; dr. György Lajos: Pásztortűz Almanach 1 5 0 — 1 0 0 — 1 0 4 — 1 0 5 ; Gyallay Domokos: Föld népe 52— 4 0 — 4 4 — 4 5 ; Lakner Ernő: Lelki harmat (r. k. imakönyv) 30—27— 2 9 — 3 0 ; P. Olasz: Világproblémák 5 0 — 4 0 — 4 4 — 4 5 ; Benkő Anna: Gyermekmesék (képes) 7 0 — 5 0 — 5 4 — 5 5 : Jánossy—Tóth: Körbe-körbe (képes meséskönyv) 7 0 — 5 0 — 5 4 — 5 5 ; Walter Gyula: Izenet a világnak (versek) 5 0 — 4 0 — 4 4 — 4 5 ; Szigethy József: Országos Almanach 250 — 1 4 0 — 1 5 8 — 1 6 0 ; Szentgyörgyi István: Emlékeim 100—80—84—85. S. Nagy László: Jókai Szerelmei (novellák) 40—30—34—35 L. Cim: A Magyar Baron L. Pop 5.

Nép”

Kiadóhivatala,


Cluj—Kolozsvár,

Str.

II. é v f o l y a m .

5. szám.

1925 m á j u s .

ERDÉLYI IRODALMI SZEMLE HAVI

FOLYÓIRAT

Megjelenik minden h ó n a p b a n Felelős s z e r k e s z t ő : julius és augusztus kivételével. Előfizetési ára egész évre belföldön Dr. BORBÉLY ISTVÁN 250 lej: külföldön 300 lej. TANÁR.

S z e r k e s z t ő s é g : a szerkesztő címén Cluj—Kolozsvár, Unitárius Kollégium. K i a d ó h i v a t a l : a „Minerva” r. t. címén Cluj—Kolozsvár, Str. Baron Pop (volt Brassai-utca) 5. szám.

APÁCZAI CSERI JÁNOS. 1925 a magyar ünnepek, a nagy születési évfordulók esztendeje. Évfordulója a Jókai Mór, Apáczai Cseri János, Gvadányi József születésének, a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának. Még lelkünkbe ringanak a Jókai-ünnepek harangjainak elringató, elbájoló, önbizalmat a d ó hangjai, midőn emlékezetünk egy ellentétes hangulatú képzetvilágra síklik át Apáczaira emlékezve, az Akadémia-alapító Széchenyi képét idézve. A símogató kéz, a bíztató szavak, a vidámság képeinek verőfényes világából a keserű önismeret, a f á j d a l m a s kritika hideg világába lépünk. Napjaink magyarjának mégis ez ellentétesnek látszó két forrásból kell lelkét táplálnia: a Jókaiak, Gvadányiak bizakodó hitével, a Széchenyiek, Apáczaiak kritikájában megtisztult lélekkel s azoknak önfeláldozó érzésével kell szembenéznünk az élettel. Jelek ő k : zászlók és tilalomfák, intenek és visszariasztanak, ezt m a g a d b a n bízva kövesd, azt kerüld. Még ma is föl-fölvetődik az a kérdés, hogy miben v a n Apáczai jelentősége. Bölcselő volt? Dicsekszünk vele, hogy Descartes filozófiájának legkorábbi népszerűsítőihez tartozott. Ám némelyek szerint nem volt filozófus fő. T u d ó s volt? Életrajzi adataiból s műveiből tudjuk, hogy igen széleskörü tudományos ismeretei voltak s különösen nagy volt a nyelvismerete. A tudomány a z o n b a n nála nem végcél, h a n e m csak eszköz. Apáczai nem bölcsész, nem tudós, h a n e m tanitó, az első, nagy magyar nevelő. Bethlen Miklós Önéletírása fogalmat ad róla, mily kiváló tanító volt ő, mily szeretettel és ragaszkodással vették körül tanítványai. Bethlen rávilágít tanító módszerére is. „Virgilius Georgicá-ját . . . kezdi fordíttatni magyarra a poétákkal . . . é s annak alkalmatosságával physicát, astronomiát, —

193

—


geographiát kezd tanítani, úgy, hogy azt az ő Georgicáját írni s tanulni kezdték a theológiára s philosophiára járók is.” Didaktikájának egyik sarkpontja volt, hogy a nyelvi oktatást a tárgyi ismeretekkel koncentrálta. Az ismeretek elsajátításának alapjául az anyanyelvi oktatást jelöli meg. Igazi tudáshoz, igazi műveltséghez csak az anyanyelven juthatunk. Ez az ő nevelési felfogásának kiinduló pontja, mely gondolat már Hollandiában megérlelődött benne s a nemzeti iskola fogalmáig fejlődött. Nevelési eszménye, didaktikai és módszertani elvei korának legkiválóbb nevelői közé emelik. De még itt sem állapodik meg az ő mivoltát meghatározó súlypont. Apáczai nemcsak kiváló nevelő, hanem a 17. századbeli magyarság fájó lelkiismerete, korának egyik legnagyobb magyarja, ki a magyar nemzeti nevelés számára egész reformprogrammot, rendszer-tervet alkot. Egyik kiváló ismerője rámutat, hogy a 17. század e törékeny testű, mostoha sorsu tanítój á n a k a lelkében Zrinyi, a költő, Széchenyi, a nagy reformátor eszméi forrottak. Találó párhuzam! Valóban ő is azzal a munkás, azzal a halálosan hív, tragikus szeretettel nézte magyar fajának gyöngeségeit, hibáit, elmaradottságát, mint amazok. Ez az érzése gyakran igazi költői lendületű szavakban nyilvánul, melyek mögött századok mulva is érezzük a lélek megrendüléseit. Midőn a művelt külföldön nemzete elmaradottságát látja, súlyos gond és bánat nehezül a lelkére. „Ennek a látománynak a képe éjjel, nappal mintegy szemeim előtt forgott és anynyira furdalta bús szívemet, hogy azért gyakran nem is alhatám, a tanulásra sem lévén kedvem, egyedül e nyugtalanító gonddal vesződtem: valjon miképen lehetne segíteni a kedves h a z á m o n ? ” Mintha a fiatal Széchenyi lelki vívódásait látnók, midőn az Encyclopaedia előszavában Apáczai visszaemlékezéseit olvassuk. S már ekkor elhatározza, hogy nem nyugszik addig, míg a szép és hasznos tudományokat honfitársaival magyar nyelven nem közli. Lelke vívódását első székfoglaló beszédében megkapó szavakkal tárja fel hallgatóságának: „Ink á b b sirnom kellene, mint beszélnem, midőn fájó szívvel kell látnom csapásainknak, inségünknek, szégyenletes tudatlanságunknak és aluszékony tespedésünknek végtelen tengerét!” Jól látja, ki is jelenti, hogy nem a tehetségben van itt a hiba, h a nem a szerencsétlen közoktatásban. Azt kell reformálni és megjavítani. „Ideje fölébredned, te álmos, hályogos szemű magyar — 194 —


n é p ! Végre-végre ős álmodból ébredj fel, szemeid homályát írral oszlasd el!” kiált föl bibliai erővel (— mintha Bajza ébresztőjét hallanók —) híres kolozsvári beszédében, melyben oly megrázóan szomorú képét festi a korabeli Erdély kulturális viszonyainak. A szatíra lángos ostorával csapkodja a tunyaságot, a közönyt, a hivatásérzet hiányát, az üres dölyföt, a tudomány és művelői meg nem becsülését. Közben pedig éjt-napot eggyé téve dolgozik nagy reformtervén, a „közönséges jón” életének utolsó lobbanásáig, „semmit sem kedvezvén az erős lélek az erőtlen testnek”. Hogy a mostoha idők, mostoha emberek a „nem közéjük való” ember kiáltó szózatát, küzdelmeit érzéketlenül és tétlenül bámulták, az a körülmény csak értékesebbé teszi az ő csüggedést nem ismerő, közjóért buzgó lelkét. „Ha — úgymond — oly időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és ennek tanítói egy batkára sem becsültetnek, azonnal kétségbe kell-e esnünk? El kell-e hagynunk az iskolát? Nem! Gyalázaton és szégyenen keresztül erényre kell törekedni!” Nagy lelke s z a b a d térre, alkotó munkára vágyva s kicsinyes, nyomorult viszonyok bilincsei közé szorítva vergődései közben halálra sebzi magát. De hátrahagyta nekünk munkáiban minden tüzét, lendületét, magas álmait s mi megrendülve ismerünk rá fenséges körvonalaira. Lelkének képe, életének, sorsának, küzdelmeinek emlékezete, lángoló prófétai s z a v a i : szent hagyaték számunkra, örökké eleven hatóerő a magyar kultura szervezetében. Dr. Csűry Bálint

— 195 —


KOSSUTH LAJOS NEMZETISÉGI POLITIKÁJA. Hentaller Lajos „A baltavári szüret” című m u n k á j á b a n közli azt az alkotmánytervezetet, melyet Kossuth 1851-ben készített. Ebből az alkotmánytervezetből valók a következő idézetek, melyeket felesleges mggyarázatokkal kísérni. „A község megállapítja igazgatási nyelvét, ezen terjeszti elő jelentéseit, levelezéseit, kérvényeit a kormánynak és törvényhozásnak és ugyanazon veszi a válaszokat. Az oktatási nyelv a község igazgatási nyelvével azonos. A községi tanodák ügyébe nem elegyedhetik sem a megye, sem a kormány, sem a törvényhozás.” „A megye a választások utáni első ülésben, megállapítandja hivatalos nyelvét. Ezen nyelven levelezend a kormánnyal, azon veendi a kormány válaszát és rendeleteit. A tisztviselők utasításaikat a gyűléstől veszik és ennek felelősek. Minden megye köteles legalább egy tanodát állítani. A tannyelvet a megye határozza meg.” „A törvényhozó testület (országgyülés) azon módon, mint a községek és megyék, tárgyalási nyelvét meghatározza.” „A véderőre nézve minden megye illetékei ezredekbe egyesíttetnek, melyek nemzetiségük és megyéjük nevével címezendők, p é l d á u l : Bácsmegyei I-ső magyar vagy német, szerb stb. zászlóalj. A nemzeti egyenruházatról a vármegyék gondoskodnak.” Irányi Dániel m u n k á j á b a n még három külön fejezetét találjuk ez alkotmánytervezetnek, Horvátországról, Erdélyről s a szerbekről. „Horvát-Szlavon és Dalmátországokra igazságosnak találom, hogy teljesen függetleneknek ismertessenek el Magyarország kormányától és törvényhozásától, beligazgatás szempontjából tekintve. Helyesnek tartom, hogy maguk szervezkedjenek tetszésük szerint, községeik, megyéik és törvényhozásukban; — 196 —


hogy bánjukat maguk nevezzék, maguk igazgassák magukat s oly függetlenek legyenek Magyarország kormánya és törvényhozásától, amily függetlenek egymástól az amerikai Unió souverain államai; hogy ne létezzen köztük s Magyarország között más, mint egy szövetségi kötelék.” „A szász nemzet nemcsak megtartaná székeit, h a n e m még azon szorosabb nemzeti egységét, azon közigazgatási önhatóságát is, melyet hajdan élvezett. De sőt ezt az autonómiát szabadon fejleszthetné és legfőbb tisztviselőjét maga választhatná.” 1859-ben írott levelében (Iratai I. 142.) a következőket találjuk: „Horvátország nem nemzetiség, h a n e m nemzet. Ha megunta a kapcsolatot Magyarországgal s független akar lenni, mi reá állunk csekély feltételek mellett.” Azt az egyezményt, melyet Couza Sándor Moldva- és Oláhország fejedelmével kötött, Klapka 1859-ből kelt levele nyomán így a d j a elő Kossuth Iratai I. kötetének 369 lapján: 1. Minden régi meghasonlás elfeledése és teljes kibékülés a szerbek, románok és magyarok között. 2. Ugyanazon jog és s z a b a d s á g Magyarország minden lakosának faj- és valláskülönbség nélkül. 3. A vegyesajku polgárok lakta vidékek lakosai barátságosan fogják közigazgatási nyelvüket megállapítani. 4. A vallás- és közoktatásügyek igazgatásában teljes függetlenség a különböző vallások és nemzetiségek számára. 5. A szerb és román csapatok külön lesznek szervezve és szerb, illetve román nyelven vezényeltetnek. 6. Erdélyben összehivandó gyülés határozna ezen tartománynak Magyarországgal való adminisztrativ egysége felett s ha a többség azt határozná, hogy Erdély régi különálló adminisztrativ helyzetébe vísszalépjen, ez nem elleneztetnék. Végül egy 1860-ban kelt, Couzához irott, levelében pedig az az igéret áll, hogy minden nemzetiség létesíthet nemzeti szervezeteket és megválaszthatja főnökét, akit hivhatnak vajdának, hospodárnak, vagy ahogyan épen nekik tetszik. („Ils pourront nommer des chefs nationaux qu’ils appelront Voyvod e s ou Hospodars ou de n’importe quel autre nom à leur convenance.”) E szórványos adatok élesen világitják meg Kossuth nemzetiségi politikájának programmját, mely a következőkben foglalható ö s s z e : — 197 —


1. Független Horvátország. 2. Közigazgatásilag független Erdély. 3. Nemzeti szervezetek az állam területén. (Székek, vajdaságok.) 4. Nemzetiségi közigazgatás községben és megyéken. 5. Nemzetiségi iskoták közpénzen. 6. Nemzetiségi ügykezelés a kormányban. 7. Nemzetiségi véderő. Román, szláv, német vezényleti nyelv. 8. Nemzetiségi nyelvhasználat a parlamentben. Ezeknek az eszméknek igyekezett Kossuth Lajos hiveket szerezni Magyarországon. És szerzett is. 1870-ben több függetlenségi politikus a nemzetiségi vezérekkel közösen egy törvényjavaslatot dolgozott ki a nemzetiségi viszonyok szabályozására. Irányi Dániel, Madarász József, Simonyi Ernő a függetlenségi párt részéről, Miletics, Hodoaiu, Mocsony a nemzetiségiek részéről voltak szerzői a törvényjavaslatnak, mely kivonatosan a következő: 1. Magyarországon a következő nemzetek léteznek: magyarok, románok, szerbek, tótok, ruthének és németek. A hivatalos okmányokban Magyarországon lakó összes nemzetiségek a „magyarországi” össznevezet alatt értetnek. Ezen elnevezés, „magyarországi”, azért fog használtatni, nehogy ebből a magyar nemzetiség különös befolyást vezethessen. 2. A megyékben, községekben és városokban azon nemzetiség tekintendő uralkodónak, amely abszolute, vagy viszonylagos többségben van. 3. A központi kormány, a legfőbb törvényszék s a semmítőszék köteles intézvényeit és itéleteit azon nyelvre fordíttatni, mely az illető megyében uralkodó, vagy melyet a felek értenek. A nemzetiségek képviselői az országgyülésen saját nyelvüket használhatják. 4. A királyság törvényei a törvény által ismert hat nyelven hirdetendők ki. 5. A megyék stb. főnökei a felettük álló hatóságokkal saját hivatalos nyelvükön közlekednek. 8. Minden tanintézetben a hat nemzetiség közül annak nyelve a tanítási nyelv, amely nemzetiség többségben van az illető kerületben. — 198 —


9. Az ország egyetemein nemcsak a különféle nemzetiség nyelve és irodalma fog taníttatni, h a n e m azonkívül tanszékek állíttatnak, hol az ország törvényei az elismert hat nyelven elő fognak adatni. Ezek voltak a függetlenségi párt és a nemzetiségek paktumának főbb pontjai. És ha kevesebbet is kinálnak, mint Kossuth, de meglátszik rajtuk Kossuth alkotmánytervezetének hatása. Feleky László.

MAGYAROK A RÉGI ROMÁNIÁBAN. A régi Romániában háromféle magyar telep volt. 1. A bukovinai székelyeké, akik csak másfél századdal ezelőtt mentek ki, a történelmünkben ismeretes mádéfalvi eset után. 2. A Moldvában lakó csángóké és az ezekkel félig-meddig egybeolvadott székelyeké. 3. Az Olteniában és Munteniában lakó magyaroké és székelyeké. Számot adni a bukovinai székelyekről, kik nem teljes praecisióval hivatnak csángóknak, csak megközelítőleg lehet. A legcsekélyebb számítás, mely kezeim közt megfordult, 11,660-ra teszi. Ez a Szent László-társaság adata. László Mihály, ki maga is közülök való, 20,000-nél többre becsüli számukat. Gegő Elek számítása, még ha a többi falvakban elszórva lakókat hozzá veszi is, annak ellenére, hogy ő az azóta elpusztult Boldogfalvát és Magyarfalvát is beveszi számításába, csak 7—8000 magyarra teszi számukat a lembergi akkori érseki titkár, dr. Dzinbasik Ker. János közlései szerint, míg Kubinszky püspök 1880. évi jelentésében m a g á n a k Hadikfalvának 6000 lakost tulajdonit. Pedig itt csupán a névleg ismeretes öt faluról: Andrásfalva, Hadikfalva, Fogadj Isten, Isten-segíts és Józseffalváról van szó, amely falvaknak mindegyike teljesen rendezett, s így aránylag nem is nehezen számbavehető. Megjegyzendő, hogy Andrásfalván, Isten-segítsen és Hadikfalván tisztán laknak a magyarok; a másik kettőben vegyesen a románokkal, de azok is megtanulnak magyarul. A bukovinai községek közgazdasági állapota egyáltalán nem mondható virágzónak. Túlnépesedés állván be, a különben szorgalmas és igyekvő nép munkát igen gyakran messze földön kénytelen keresni. — 199 —


A magyarság s z á m a nem csökken számbavehető módon a bukovinai magyar falvakban, amit elsősorban derék papjaiknak (az andrásfalvi reformátusok kivételével mind római katholikusok) köszönhetnek. A moldvai magyarok és csángók közt a különbséget felállítani alig lehet. Csángók szorosabb értelemben a Szeret völgyén laknak, s el v a n n a k zárva a magyar szótól; míg a tiszta székely telepek a határhoz közel v a n n a k s folytonosan kapván új és új székely kivándorlókat, az összeköttetés élénkebb és eredményesebb. A moldvai csángók számát a legkülönbözőbb módon állítják össze az egyes írók. A következtetés kedvéért, amelyet le akarok vonni, felsorolom a következő adatokat: A moldvai hivatalos statisztika korábban 37,869 magyart ismer el, az összes lakosság 2,59%-át. Ezen adatok szerint Neamţu megyében volna 399, mind földmívelő; Roman megyében 14,756, mind földmivelő; Bacau megyében 22,426, amely számból 21,628 földmívelő, 400 falusi iparos, 10 kereskedő, 219 idegen alattvaló, 17 árva és 152 vegyes. Ezeken kívül Putna megyében volna még 83, Tecuci megyében 135, s a többiekben egy pár magyar. Hogy a z o n b a n a román hivatalos statisztika nemzetiségi tekintetben nem megbízható: azt úgy hiszem, nem kell bőven igazolni. Az 1899-iki népszámlálás adatai az utolsó hivatalos adatok, amelyek a Colescu-féle hivatalos statisztikában bocsáttattak közre. Ezen adatok a z o n b a n a román kormány azon álláspontja szerint, hogy nemzetiséget nem ismer, csak a felekezeti viszony szempontjából mutat kézzelfogható adatokat. Ha tekintetbe vesszük, hogy más, mint róm. kath. magyar alig v a n Moldvában, viszont a már elrománosodott csángókkal együtt alig van m á s róm. kath. lakos is, mint csángó, az eredmény, mely 149.687 róm. katholikust mutat ki (Bacauban 18,2, Románban 20,7 százalékát az összes lakosságnak), megnyugtató volna, bár itt is van némi gyanura ok, amennyiben az egyházi statisztika viszont m á s adatokat tüntet fel. Sőt a tudományos is. Egy neves román statisztikus, Obedenaire, ugyanis egy 1876-ban megjelent művében (La Roumanie economique) kénytelen maga is 50,000-re tenni a csángók és 36,000-re a magyarok és a székelyek számát. Hogy pedig Obedenaire nem — 200 —


irántunk való elfogultságból teszi ezt, a n n a k bizonyítékául elég legyen felhozni, hogy a Gazeta de Transsylvanie előtte a statisztikai tekintély is. „Van — így szól — 50,000 székely, románul csángó névvel jelölve, letelepedve Moldvában, különösen Román, Bakó és Jassy kerületekben (Raticheni, Valeni, Cleja, Prajesci, Valea-Séca, Cotnasi stb. községekben). Ezek különböző időkben menekültek Erdélyből az urak zsarnoksága elől. Nem csatlakozva a románokhoz, a kath. vallást követik. Papjaik olaszok. Nem fognak sokáig ellentállani az elrománosításnak. (Ils ne résisteront p a s longtemps à la roumanisation.) Az ujoncozás kitünő mód a beolvasztásukra.” Maga a román statisztika is elismeri a gyors változásokat ez irányban. Igen sok esetben a természetes szaporodás — mely a román statisztika szerint is meglepőleg nagy — teljesen ellensúlyozta egyes falvak egyszerű átvételét az orthodox egyházba, ahol a lakósság ősi vallását elhagyja nyelvével együtt, s csak így lehet megérteni azon nagy eltolódásokat, melyeket e téren is konstatálnunk kell a régebbi adatokkal szemben. Nem is említve a régi három moldvai: szereti, bakói és milkovi püspökség Benkő által összegyüjtött adatait, az ú j a b b utazók adatai is eltérők. Így Zöld Péter ( M a g y a r Könyvház, 1783) az 1770-es években írt műve szerint a Moldva és Szeret közt levő csángók a bakovi, a tatrosmellékiek pedig a milkoviai püspökséghez tartoznak, 62 faluban laknak, 9 plébániába osztva: Jassy, hol a legtöbb katholikus m a g y a r ; Mugyiló, amelynek egy része a lengyel királyé, a másik az oroszé, a harmadik moldvai, csupa magyar; hozzá négy falu tartozik: Damafalva, tizenhárom magyar faluval; Szabófalva ötszáz gazdával, 9 faluval; Talpa a Moldva túlsó partján 12 faluval, a hol koldus nincs; Kaluger pataka 17 községgel, részben régi csángó, részben új székelyekkel; Forrófalva, melynek magának 7 vagy 8 ezer lelke v a n ; Gorzafalva, mely nem egészen magyar, 2 faluval; végül Hus város, a régi magyar hussziták állítólagos maradékai, kiknek egy része Besszarábiába ment át. Gegő Elek 1836-ban 15 plébániában 570 filiában 7 magyar minorita lelkiatya felügyelete alatt 45—50 ezer magyart számít.

— 201 —


Szerinte a statisztika így áll: Plébánia

Lélekszám

Bogdánfalva Csutafalva Forrófalva Domafalva Galac Gorzafalva

800 500 1400 800 100 800

Halocsest Huss Jassy Kalugerpatak

400 130 1060 600

Klézse Prézest Pusztina

Szabófalva

Tatros

550 600 700

1600

700

Filialisok

Filialisok lélekszáma

Hidegkút, fund Vegyes falvak Nagypatak, Paskán Dsidafalva, Tamásfalva, Talpa stb. Bogáta, Borzest, Doftánfalva, Dománfalva, Fürész, Guravuj, Herza, Káson, Prallea, Szaloncz, Szőllő-hegy, Újfalu, Vizanta, Völcsök stb. Miklósfalva stb. Wasluj, Falui stb. Kutvár, Serata stb. Bálló, Barátfalva, Skine, Sóspatak, Terebes, stb. Csíkfalu, Pokolpataka, stb. Pojána, Drosest, stb. Sziró, Berzinst, Bolosen, Brustulácza, Csürgés, Glodur, Moinest, Komárfalva, Orosa, Sóstárló, Vidráz, stb. Ankucza, Huszárfalva, Kakasfalva, Kelgyes, Kiczkófalva, Lakosfalva, Gyiresd, Stenkőfalva, stb. Akna, Diószeg

2000 800 3000 4000 4000

1000 1000 1060 300 3000 2000 5000

5000

7000

„Ha pedig eredetöket tekintő szempontból nyomozzuk s megemlékezünk, hogy a Bukovina felé eső hajdani mezővárosok és többnyire népes plebániák is (ú. m. Mugilló, Harlew, Baja, Németi stb., sőt Bákó, Román, Karázsonkó, Talpa is) ezer meg ezer magyar lakost számláltak; de lassanként, valamint a déli része is Moldvának, a besszarábiakkal együtt elkorcsosodtak: ily szempontba Moldva népességének ¼ része magyar. P. Baudin 1647-ben 30 helységben püspöki látogatásakor 10 papot, 13 diákot és 1020 familiát talált. De nem kell feledni, hogy ő csak 30 helységben fordult meg. Moldvában pedig 70 jelesebb filialisnál több van, ide nem számítván azokat az oláh falukat, melyekben 10—15 magyar gazda telepedett le. Aztán figyelni kell arra is, hogy a füsttől járó adó miatt egy házban 3—4 familia lakik. Ezt nemcsak Zöld Péter vallá 1764 jun. 15-én a nyomozó bizottság előtt, hanem magam is tapasztalám, főkép a székely telepeken.” Egy francia író, J. H. Vaillant, 1875-ben megjelent művében (La Romanie) a moldvai magyarok számát 100,000-re becsüli. — 202 —


Jerney keleti utazásában az 1851-iki statisztikai adatokat adja. Érdekes változásul említi, hogy némely oly fiók-egyházak keletkeztek, ahol még 1845-ben magyarok nem laktak, ami megmagyarázható a népesség gyors szaporodása és gazdaságilag fejlődöttebb volta folytán. A négy egyházi kerület statisztikája így volna: I. Jászvásár II. Szabófalva III. Bogdánfalva IV. Tatros Összesen

5,726 lélek, 13,727 „ 17,256 „ 8,475 „

9 templom 17 „ 32 „ 30 „

45,184 lélek,

88 templom.

Ehhez ő megjegyzi, hogy körülbelül 2000 állandó lakással nem bíró ki van e statisztikából hagyva, s a templomok közül 9 kőépítvény. Meg kell azonban jegyezni, hogy e kimutatásba be vannak foglalva a nem magyar nyelvű róm. katholikusok is, s maga a misszió akkori főnöke és apostoli visitatora, De Stephano Antal bendeni cimz. püspök szerint a parochiák nyelve Jassyban német, lengyel, román; Horlesten román; Galacon román, német, olasz, görög, francia; Botosánon lengyel, német s csak a többiekben használtatik a magyar nyelv is. Ezen kimutatás faluról falura adja a lélekszámokat, mint szintén az egyes parochiák és lelkészek nevét. Imets Fülöp 1868-ban következő összeállítást ad (Utazás Moldva-Oláhhonban, 1868) az összes kath. népességről: a jassyi kerületben a szerethi „ a besztercei „ a tatrosi „

7,649 17,187 21,466 10,223

Összesen

56,345

„Az 56,345 összeghez hozzá kell adnunk a nem állandó kereskedők, mesteremberek, munkások számát, amelyet a mostani forgalmas időben bizvást feltehetünk 3000-re: világos, hogy a moldvai katholikus, illetőleg pedig 9/10-ed részben magyar status kerek számban mintegy 60 ezerre megy. Ennyire azt ma fölteszi, sőt ezt minimus calculusnak tartja a romániai köznézet is. Egy jelenkori statisztikai értekezés tízezer csángó családot számít, ami a statisztika elfogadott kulcsa szerint 50 ezer ember. Hát még a nem csángó magyarok? Nem akarom tehát a Reverendissimust (Veszely) megjobbítani, ki szintén 60 ezerre — 203 —


entésében a moldvai kath. számát. Jelenleg pedig vagyon Moldvában 89 egyház, és 12 kis kápolna.”) Felsorolja a 32 lelkész nevét, kik közül 5 tudott csak magyarul. Kovács Ferenc ugyancsak 1868-ban úgy találja, hogy a részint román alattvalóvá vált, részben magyar alattvalónak megmaradt székely telepeket — a körülbelül 2500-nyi városi magyarságot is ideszámítva, 11,500—12,000, főre tehetni; míg a többi fel 65 ezerig — 2000—3000 egyveleg idegennek kivételével — a tulajdonképeni csángó magyarok törzséhez tartozik. A Szereth és Besztercze vizek felső részén lakó csángók, valamint a Szucsava, Moldva és Pruth mellékiek részben már elrománosodtak. A halucesti, szabófalvi, reketenyi, tamásfalvi és aczélfalvi plébániák számos fiókegyházukkal (mintegy 14—16 ezer lélek) csak részben beszélik a magyar nyelvet; míg a Huss, Horlest és Kotnara anyamegyékhez tartozandók (mintegy 5—6000 lélek) már végkép elfelejtették ősi nyelvöket. Részletes kimutatást ad az egyes falvakról I. Jászvásári kerület:

filia .

1. Jászvásár. Nyelve : német, lengyel, román, francia, magyar 2. Horlest. Nyelve: román 3. Huss. Nyelve: német, lengyel, kevés magyar 4. Galac. Nyelve: magyar, német, olasz, francia 5. Botusán. Nyelve: német, lengyel, román, egyes családoknál magyar 6. Kotnara. Nyelve: román, egyes családoknál magyar

2210 556 2159 352

4 2

1031 537

18 8

2554 3577 2299 2335 2016 1337

6 6 4 5 8 10

1010 2624 3032 2986 1945 1426 1296 3439

6 11 16 8 4 — — 18

11. Szerethi kerület. 1. Halaucsest. Nyelve: magyar és román 2. Szabófalva. Nyelve: magyar, román, kevés német 3. Reketén. Nyelve: magyar, román 4. Tamásfalva. Nyelve: román, egyes családoknál magyar 5. Aczélfalva. Nyelve: román, magyar 6. Talpa. Nyelve: magyar, román, kevés német III. Beszterczei kerület. 1. Bákó. Nyelve: magyar a filiákban: magyar, lengyel és német a városban 2. Prezest. Nyelve: román, magyar 3. Valén. Nyelve: magyar, kevés román 4. Kalugyerpataka. Nyelve: magyar 5. Bogdánfalva. Nyelve: magyar 6. Nagypatak. Nyelve: magyar 7. Forrófalva. Nyelve: magyar 8. Klézse. Nyelve: magyar — 204 —


IV. Tatrosi kerület (Ezek bevándorolt székelyek.) 1. Tartos. Nyelve: magyar 2. Gorzafalva. Nyelve: magyar 3. Pusztina. Nyelve: magyar 4. Dormánfalva. Nyelve: magyar 5. Foksán. Nyelve: magyar, egyes családoknál német

1938 2362 2016 1581 912

11 12 13 11 7

Ezen statisztika 1857-ben állíttatott össsze a jassyi püspök rendeletére. Az összes lélekszám 47,276 lélek volna, mihez 4—5000 ide s tova mozgót kellene venni. Kovács szerint örvendetes a progressio, habár a románosodás lassú áramlata folyton tart. 1844-ben ugyanis 43,244, 1851-ben 45,187; 1857ben 47,266; 1860-ban 51,049, s ugyanezen progressio szerint 1868-ban 62,914 lélekszám volna. A baj csak az, hogy ezek most már nem mind magyarok. Van tehát szerinte Moldvában; a) székely települő állandó lakhellyel 11,500—12,000; b) mozgó magyarság 4—5000; c) idegen (nem magyar) 2—3000; d) elrománosodott csángó a legközelebbi évekből 14— 15,000; e) ősi nyelvet értő és beszélő magyar 44,914—45,919. A kath. lakosság 62,914. Négy kerület, 25 egyházmegye, 178 fiókegyház, 80 templom, 10 kápolna, 26 lelkész. Iskola természetesen nincs. Az állami iskolák tisztán román nyelvüek minden faluban. Veszely Károly a magyarul beszélő csángók számáról a Sz. László-Társaság győri nagygyűlésén úgy nyilatkozik, hogy számuk már égy tízeddel ezelőtt történt összeírások folytán 47,266 lélekre tétetett, de bizonyára a 60,000-et feléri. 1880-ban második moldvai útjáról való jelentésében Kubinszky püspök az új schematismus alapján egyenként mutatva ki a községeket, a katholikusok számát 48,678 lélekre teszi, kiknek fő része magyar. „Többen ezen katholikusok közül — írja a jassyi püspök 1880 febr. 20-án — a román nyelvet is beszélik; sok van szegény, kevésbé oktatott, lélekben lanyha és az újabb időben, fájdalom, nem kevés bűn van köztük. Úgy vélem, legfőbb szükség az, hogy kath. iskolák állíttassanak minden plébánián és a nagyobb filiákban. Újabban ily iskolák állíttattak Dormanest, Cinghicet, Dostani és Berzones községekben, melyeknek segítséget adtam a Szent László-Társulat ajándékaiból. Nagy nehézségünk van kántorok és tanítók

— 205 —


nyerésében, kik kellő képzettséggel és jó erkölcsökkel bírnának, s kik képesek lennének a vizsgálatok letevésére és a rom á n oktatásügyi miniszterium útján a tanítási szabadalom elnyerésére. A missionariusoknak tehát általános véleménye és óhaja, hogy főképen kántortanító-képezde Bákóban, a missiónak mintegy központján állíttatnék fel.” A legújabb időben ismét került két magyar p a p oda, kiknek egyike tudtommal még ma is ott van és egy fiatal benszülött csángó lelkész. Meg kell jegyeznem, hogy ezen kimutatások mindegyikében csupán a moldvai csángók és azok közül is a róm. katholikusok szerepelnek. Miután a z o n b a n m á s felekezetüek, pl. orthodoxok, zsidók, reformátusok és unitáriusok is vannak, ez utóbbiaknak Szászkuton és Galacon egyházuk is: e tételeket megfelelőleg fel kell emelnünk, hogy az igazsághoz közel álljunk. Kiegészítésül vessünk egy pillantást a többi romániai magyarok statisztikájára is. Fentebb láttuk, hogy Obedenaire azok számát 36,000-re teszi. Aurelianu volt miniszter, ezen elfogultsága mellett is tekintélyes író (a Terra nostra írója) 1888-ban az osztrák-magyar alattvalók számát 28,136-ra teszi, amelynek egy részét Moldvára le kell vonni, de viszont a naturalisáltakat hozzáadni. Kovács a következő számításokat teszi: Bukarest (főleg magyar) 12,000; Braila (főleg magyar) l500; Csoplea (főleg bolgár) 600; Krajova (magyar) 1000; Kimpulung (magyar) 75; Popest (főleg bolgár) 800; Plojest (magyar) 1300; Rimnik (magyar) 120; Târgovist (magyar) 75. A reformátusok öt e g y h á z a : Bukarest, Pitest, Plojest, Braila-Galac és Szászkut (ez utóbbi megszünt). Az egyházi hivatalos statisztikában a következő számmal, szerepelnek fiókegyházaikkal együtt: Bukarest 7067, Pitest 405, Plojest 637, Braila-Galac 516, összesen 8625, mind tiszta magyarok. Azonban egy jó nagy részt s z á m b a nem lehet venni, s így Kovács egész megnyugvással teheti 30,000 lélekre az állandóan déli Romániában lakó magyarok számát. Azt hiszem, ez a szám inkább túlzottan alacsony volt akkor is, annál inkább az ma. 1886-ban például Krajován 4000 lelket vesz fel Kubinszky püspök, tehát négyszer annyit, mint 12 év előtt. Számít 18 kath. és 6 református és 1 ág. hitv. templomot. Aki a legutóbbi fejleményeket tekintetbe veszi, különösen a háború és a vasútmegnyítás következményeit; azt, hogy például Bukarestben — 206 —


majd minden harmadik ember tud magyarul; nyilvános helyen vendéglők, bérkocsisok, hordárok, cselédség majd m i n d ; hogy magam tudok a vidéken gazdaságot, ahol az igazgatótól kezdve a legutolsó béresig, sőt még a napszámos is mind magyar, azt hiszem, nem merészség azt állítani, hogy a 30,000-nél több, 45,000 vehető alapul bátran az összeszámításnál, s ez is inkább alatta, semmint felette áll az igazságnak. Hisz a bukaresti magyar kaszinónak magának 1500 tagja volt, s magyar van mindenütt. A hivatalos statisztika 1899-ből Moldvában 24,529, déli Romániában 76,462, Dobrudzsában 3117-re, összesen tehát 104,108-ra teszi az osztrák-magyar alattvalók számát, akiknek túlnyomó nagy része bizonyosan magyar. Természetesen az összeszámlálás ideje is sokat határoz. Ha a népszámlálás a nemzetközi megállapodások szerint karácsony táján eszközöltetett, akkor nyugodtan lehet a különösen aratás idejére Moldvába menő magyar munkások nagy száma miatt 200,000-re is becsülni a nyáron át ott tartozkodó magyarok számát. Hintz János a maga derék és felette érdekes kis művében (Das wandernde Siebenbürgen, 1876.) 25,000 emberre teszi átlag azoknak számát, akik Erdélyből évente munkát keresni mennek Romániába, s onnan visszatérnek. Okoskodása meggyőző s így állítását elfogadom. Tenne tehát az Olteniában és Munteniában tényleg állandóan ott levő magyarság 70,000 lelket; ehhez hozzáadva a moldvai magyarokat közel 60,000-ben és a bukovinaiakét több mint 10,000-ben: volna az összes állandó magyar lakosság száma Bukovinában és Romániában körülbelül 140,000 lélek. A mihez jönne a most érintett ideiglenesen ott tartózkodó munkássereg. László Mihály a végeredmény tekintetében nagyon meszsze túl megy ezen. Ő 250,000-re teszi tisztán a csángók és székelyek számát a bukovinaiak és az Olteniában és Munteniában lakók nélkül. Azt állítja, hogy Jerney kivételével mind csak felekezeti szempontokon haladtak, sőt adataik még a katholikus csángóságról és székelységről is h i b á s s megbizhatatlan román vagy olasz szóra (olaszok a csángók papjai) építenek. Nem vagyok a b b a n a helyzetben, amint bizonyára nincsen senki sem, hogy határozott ítéletet mondhassak e kérdésben: mikor még az is kérdés, meddig kell egy románo— 207 —


sodó községet még mindig magyarszámba v e n n i ; hanem a felekezet szerinti összeírást tekintve, kétségkívül szembeszökő az, hogy mindig nagyobb és nagyobb szám mutattatik ki, a n n a k ellenére, hogy minden tényezező, minden író elismeri hogy a nemzetiséggel együtt pusztul a felekezet is, s az elrománosodott községek áttérnek az orthodox egyház kebelébe. E feltünő körülmény, — valamint a felekezeti felfogás is — okot ad hinni, hogy a számítások csakugyan nem pontosak, s ha talán nem is oly mértékben, mint László Mihály híszi, de mindenesetre elütő s talán nagyobb számot eredményezne egy pontos és elfogulatlan összeírás, mely a nemzetiség szempontját is kellő figyelemre méltatná. (Befejezése a következő füzetben.)

György Endre.

—

208

—


PAULER ÁKOS LOGIKÁJA ÉS JELENTŐSÉGE A MAGYAR FILOZÓFIÁBAN. * Bár e mű nem itt Erdélyben jelent meg és bár szélesebbkörű érdeklődésre szakszerüségénél és az olvasásához kivánatos előképzettség nélkülözhetetlen voltánál fogva nem tarthat számot, nem tehetjük, hogy e folyóírat hasábjain is meg ne emlékezzünk róla. E mű megjelenése a magyar filozófiai irodalomnak kétségtelenül olyan kimagasló eseménye, amelyhez legfennebb Böhm Károly Értékelméletének megjelenése hasonlítható. Évtizedek telnek el, mig magyar elme ilyen befejezett alkotásokkal tud előállani. Igaz azonban, hogy a hosszas várakozási időszakok rendszerint — e b b e n az esetben is — olyan gyümölcsöket teremnek, melyek az európai gondolkodás horizontján állnak. Érdekes és figyelemreméltó a magyar elme a kulturmunkásságnak sok területén, de talán sehol sem olyan érdekes, mint a filozófiai irodalom terén. Vékony erekben csőrgedez mi nálunk a filozófiai kultura, mennyiség szempontjából, még most is — mondom — holott pedig az utolsó 4—5 esztendő igazán kitett magáért nemcsak mennyiség, hanem minőség dolgában is. Ez a vékony erecske azonban gyémántszemeket hengerget, melyek itt könnyebben megtalálhatók, mint a nagy folyamokban, amelyek vizén nehezen hatol keresztül fényük. Csodálatos a magyar elme a filozófia területén azért, mert ha kevés és szórványos is, mégis lépést tud tartani a tudomány fejlődésével, sőt itt-ott megelőzi a külföld tudományosságát. Olyan mint egy prizma, mely összegyűjti m a g á b a n a nagy elmék tanítását, felismeri a korszakok lelkét mozgató problémák helyes megoldásának módszerét és pedig oly módon, hogy amikor kész mű a l a k j á b a n megjelenik, igen gyakran reflektorszerűen világit bele a tudomány egyik-másik kérdésének * Pauler Ákos: Logika. Az igazság elméletének alapvonalai. Budapest, 1925. 222 lap + 25 oldalra terjedő németnyelvü tartalmi összefoglalás.

— 209 —


jövendő fejlődési lehetőségébe. A modern értékelméleti kutatások még csak tapogatóztak, mikor Böhm Károly rendszeres formában közzétette Értékelméletét (két műben is), melyet azután a külföldön számos ilyenfajta munka követett. És ugyanez az eset Pauler művénél. A logizmus most vivja nehéz küzdelmét a tiszta logika tiszta fogalmáért, mely még mindig nem világos s itt is ott is, ez irányzat legnevesebb képviselőinél is, ontologiai és pszikhologiai szempontokkal keverve jelenik meg (Husserlnél s másoknál), s e közben Pauler megírja a maga logikáját. Szinte előre megmondható, hogy kifejtett szempontjai a nyugati filozófiában tömegesen fognak jelentkezni a közeli években. De nemcsak a nagyobb művekben, a kisebbekben is mindig mutatkozik ez az összefoglaló, átfogó pillantás, irányt szabó és megjelölő jelleg. Vegyük Böhmnek a filozófiai irányok különbözősége és egyeztethetőségük lehetőségéről, vagy az Idea és Ideál értékelméleti fontosságáról, avagy az Értékelés fenomenologiájáról irott értekezéseit. Mindmegannyi programmértekezés. Nehány oldalon bámulatosan nagy perspektivát nyújt, útat mutat és korszerü feladatokat jelől ki. Ugyancsak áll ez Paulernek sok apróbb, különösen „A logikai alapelvek elméletéről” vagy „A sorszerüségről” irott értekezéséről. Pár nyomtatott iv ez értekezésekből rendszerint jó fokos idegen könyvvel fölér minőség és a filozófiai perspektiva szempontjából. Én legalább mindig úgy voltam vele, hogy e két magyar filozófus egy-egy értekezése világosabb és tisztább fogalmat adott a legmélyebb kérdésekről, mint sok, hasonló problemákkal foglalkozó külföldi könyv. Vajjon mi ennek a magyarázata? Nem tudom megfejteni. De azt látom, hogy az utolsó három évtizedben minden komoly magyar filozófiai mű egy előrevivő lépés a tudományban, sőt — mint említém — sok tekintetben irány mutatás a jövőre. Úgy látszik, hogy e téren erős az összefogó pillantás a multról s megvan a helyes lehetőségek meglátása. Erősen rezonálunk a szellemi hatásokra s megtisztult formában tudjuk visszaadni. Átformáljuk és tökéletesitjük. Ha a magyar filozófia vékony erének csörgedezését tekintjük, kicsiben megláthatjuk benne a magyar szellemiség egész fejlődésének tükrét. Megértjük a nyugati áramlatok gyors és közvetlen hatását s a rettenetes erős reakciót, mellyel e hatásokra mindig feleltünk, még akkor is, amikor ez társadalmilag és politikailag egyenesen kárunkra volt. — 210 —


A tudomány terén persze ilyen károk nem érhetnek, mert abból senkinek kára nincs, ha egy magyar tudós világosabban lát meg valamit, mint egy külföldi társa. Rendesen tudomást sem vesznek róla, kivált ha magyarul ír. Társadalmi és politikai téren azonban igen is érhetnek károk, ha bizonyos irányzatokat reátukmálnak a nemzetre akkor, amikor még a tömegek nincsenek hozzá fejlődve. Ilyen károkat okozott pl. nálunk az angol liberális politikai felfogás korai és előkészitetlen átültetése s főleg gőzerővel való alkalmazása. (L. Szegfű: Három nemzedék.) De hogy tárgyamtól el ne térjek, még csak egy pár megjegyzést óhajtanék az előbbiekhez hozzáfűzni. Figyelembevéve a magyar szellem filozófiai alkotóképességének természetét, méltán sajnálhatjuk, hogy kiváló tudósaink nem írtak bár németül is. Böhm Károlyt abból a pár utólag lefordított kisebb értekezéséből bizony nem ismerhetik meg s hiába európai nivóju gondolkodó valaki, ha csak mi tudjuk itt egy nehányan. Ebben a tekintetben más kisebb nemzetek okosabbak voltak. Harmad-negyedrangú termékeiket jól tudták reklamirozni, politikumot csinálván abból is, hogy valamit más nyelven irjanak meg. Mi csak most kezdünk megokosodni; P a u l e r : Bevezetésének készül immár a német forditása, s e legujabb művéhez is elég kimeritő németnyelvű tartalmi összefoglalás van adva, amely azonban még mindig nem pótolja az egész művet. Még a nagy nemzetek is igen gyorsan gondoskodnak arról, hogy másnyelvü műveket lefordítsanak s avval gyarapítsák a magukét, mennyivel inkább kellene nekünk minden életrevaló, sőt korszakos jelentőségü művet, megjelenésével egyidőben azonnal a világpiacra dobnunk. A háboru utáni szétszaggatottság megszüntetésére mi volna alkalmasabb, mint a szellemi munkások együttműködésének immár bevezetett mozgalma. Ezt azonban semmivel sem szolgálhatjuk jobban, mint jeles magyar művek külföldi nyelven való megjelentetésével. Az ismertetendő mű szerzője Pauler Ákos budapesti egyetemi tanár, a mai magyar filozófiai irodalomnak kétségkivül magasan kiemelkedő vezéralakja, európai viszonylatban is kiváló tudós. Filozófusi pályáját a fejlődés és emelkedés, az elméleti, theoretikus tudás és a filozófiai szellemnek fokozatos tisztulása, preciz tökéletesbbülése jellemzik. Logikájában, melyben az olvasó közel husz esztendő m u n k á j á n a k ered— 211 —


menyét veszi, kétségtelenül filozófusi pályájának egyik magaslati pontjához érkezett. Előszavában azt mondja, hogy azért adta ki e művet, mert úgy érzi, hogy további melengetése sem tökéletesítné jelentékeny mértékben. Érdeklődési körét ugyanis immár másnemű problemák foglalják el. Hogy mik ezek — nem tudjuk s hogy vezetnek-e m a g a s a b b nyugvó ponthoz, mint ez a műve, azt még kevésbbé lehet tudni. Épen azért kétszeresen szükséges, hogy álljunk meg e mű mellett egy időre. Szerző gondolkodásának iránya a b b a az irányba sorozható, melyet logizmusnak vagy egy mélyebb jelentésű, a phaenomenologiát és a modern tárgyelméletet is magábazáró kifejezéssel: modern platonizmusnak neveznek. Messze vezetne most e gondolkodási irány beható jellemzése. Célja az, hogy az igazság természetét, az igazságnak a dolgokban és a megismerés strukturájában fölmerülő és megragadható kifejeződését lehetőleg közvetlenül, objektiv alkatában tárja fel. E tekintetben éles ellentétben áll a mult század végén fejlődése tetőpontjáig eljutott azon irányzattal, mely a gondolkodás és a megismerés szubjektiv psychologiai mozzanatainak vizsgálata alapján akarta a végső kérdéseket megoldani. A szubjektivizmus, melynek történeti alapja Kant „kopernikusi tettéből” indul világhódító körutjára, idővel, a transcendentális elemek — mely pedig Kant rendszerének éltető gyökere — elhanyagolásával és háttérbeszorításával mindinkább a psychologizmus felé hajlott el, a világmagyarázat középpontjába a már Descartes által kiemelt és egyedüli biztos alapnak feltüntetett öntudatot téve. A lélektani kutatások különösen a mult század utolsó negyedében immár abszorbeálni látszottak az objektiv világot s a pánpszikhologizmus s az ennek árnyékában mindig jól megférő merev individuálizmus uralomra jutása, a megismerés minden területén urrá kezdett lenni. Amint a társadalmi és politikai életben minden akció ellenhatást szül, sőt mint Hegel mondja, minden irányzat, mikor a maga teljességét megéli, átcsap az ellenkezőjébe, — ugyanigy történt a philosophiai gondolkodásban is. Husserl volt az első e század elején, ki „Logische Untersuchungen” c. művének különösen első kötetében, visszatérve a Kant előtti bölcselet hagyományaira, Aristotelesnek Leibnitznak nagy logikai koncepciójára, felhasználva a skolasztikának Aristoteles rendszeréből táplálkozó, de épen ezért jól — 212 —


iskolázott és preciz fogalmakkal rendelkező gondolat világát, s reátámaszkodva főként Bolzano logikai, másfelől Brentanonak lélektani munkájára, valamint a mult század vége felé s e század elején ismét föllendülő neoaristotelizmusra és a franciáknál, de külünösen angoloknál nagy tért hódító mathemathika logika gondolatvilágára — hadat üzent a psychologizmusnak. A logizmus az igazságnak a megismeréstől független logikai alkatát akarja megállapítani. Kiindulása ennélfogva nem az öntudat, hanem az igazság logikai természete. Azt a törekvést, mely a megismerés szubjektiv mozzanatainak eleddig egyedül domináló nyügét az igazság, a megismérés és a dolgok objektiv alkatáról le akarja rázni, a tiszta logika felé való törekvésnek is nevezhetjük, melynek értelmében a logika föladata elsősorban nem az, hogy a helyes gondolkodás szabályait felkutassa, hanem, hogy a világmagyarázat végső elvei, az u. n. logikai alapelvek és ezek korolláriumainak világos kifejtésével az igazság elméletét kifejtse. E cél megvalósítása Husserlnek nem sikerült azért, mert a „Logische Untersuchungen” I. kötetében precizen és pontosan kijelölt útat a további részletekben már nem követte, hanem az említett mű II. kötetében s később megjelent hatalmas m ű v é b e n : az Ideen zu einer Phaenomenologie-ban, mégis csak egy tudattényre az u. n. Wesenserkenntniss-re építette fel különben nagy jelentőségü s hatásában beláthatatlan fontosságu elméletét. Ennek a phaenomenologiai oldalvágánynak bizonyára nagy kerülőt fog kelleni megtennie, mig kitűzött céljához eljut, s ez a kis kitérés semmiesetre sem lesz haszon nélkül a philosophiai kutatás minden területére nézve. Igy, ahogy most van, a z o n b a n még telve van homállyal, sejtéssel az újszerűség kivánta terminologiának a tárgy megragadásáért vivódó titáni küzdelmével és semmiesetre sem mutatja a befejezett objektiv világnézet nyugodt, lecsendesedett képét. Nem úgy Pauler. Ő egyenes úton halad. A tiszta logika problemáját már kezdettől fogja ott ragadja meg, a h o n n a n biztos kezekkel gombolyíthatja le a kérdések Ariadne fonalát, t. i. a logikai alapelveknél. 1911-ben megjelent akadémiai székfoglalója már világosan mutatja a konturokat és az alappilléreket, melyre művét fel akarja és fel fogja építeni. Az egyszer lefektetett alaphoz szigoruan ragaszkodva s azon tovább építve, megszületett — 213 —


reá 14 évre a mű, mely a modern logizmusnak kétségtelenűl egy teljesen befejezett alkotása. Külön kellene itt most megemlékezni a fenti időközben 1921-ben megjelent „Bevezetés” cimű művéről, mert teljes és mindenre kiterjedő képét az ő philosophiai világnézetének tulajdonképen itt találhatjuk meg. Minthogy a z o n b a n e kellőképen már megjelenésekor is méltatott s hatásaiban ezután is nagy jelentőségű mű alapjait és gerincét a logikai tan teszi, aminthogy Pauler egész világmagyarázata logikai jellemű, azért megmaradunk ez alkalommal a „logika” ismertetésénél. Már kiemeltük Pauler architektonikus, rendszerező talentumát. A Bevezetésben is már érvényesült ez a tehetsége. Ott azonban v a n n a k kevésbbé kidolgozott, elnagyolt részletek; némely disciplinák talán a szerző tudományos irányzata miatt nem részesülnek a megfelelő elbánásban. Másként van ez a szóban forgó műnél. Egy tökéletesen befejezett, góthikus épület a góthikának abból a fajából, mely a legapróbb részletben és díszítésben is minuciózusan pontos és sohasem téveszti szeme elől az egészet. Gondolatrendszerének triadikus tagoltsága valóban sok tekintetben emlékeztet Hegelre, mint egyik ismertetője megjegyezte. Érdekes lesz itt egy kis összehasonlítást tennünk Böhm Károly rendszere és a Pauleré között. A magyar filozofiai irodalom különös szerencséjének kell tartanunk, hogy e két eleddig legnagyobb gondolkodója a philosophiai elmélkedés két, csaknem ellentétes sarkán vetve meg lábát, fejti ki a maga módja szerint világnézetét. Tanulságos és örvendetes ez azért, mert mutatja a magyar szellem sokoldaluságát, fogékonyságát és alkotóerejét. Böhm szelleme Kantban és a német ideálizmusban, különösen Fichteben gyökerezik. Ez a gondolatkör hozza mozgásba filozofiai alkotóerejét, melynek alapját már 1883-ban, az Ember és Világa első kötetében fektette le. Az öntudat alaptényéből indul ki s a szubjektivizmus szempontjából veszi szemügyre a világot alkotó ontologiai, illetve ismereti kategoriákat. Majd leszáll a termékeny bathosba, hogy figyelje meg a szellemiség öntudatra ébredését ontogenetikus fejlődésében (Pneumatologia). A század elején aztán eljut a „kell” világához, az érték fogalmához s a magasság és mélység ölelkeznek azokban a fejtegetéseiben, ahol a való és kellő világának közös gyökerét igyekszik feltárni. Az önérték abszolut voltának felfedezése azonban már túlvezetnek az egyéni — 214 —


lélek szűk köntösén. Ámde a következetes, szinte makacsnak nevezhető, merev ragaszkodás a kiindulási ponthoz, megkötik kezét, megnehezítik szárnyait s a IV. posthumus kötete, melyben a logikai érték tanát vizsgálja, gigászi küzdelem saját magával, fenséges harca a mindenek felett urrá lenni akaró Én-nek egy még nagyobb Én-nel, a Nagy Én-nel, a világszellemmel, az örökkévalósággal. Meghatóbb és drámaibb küzdelmet, mint amilyen e IV. kötet megalkotásánál szerzője lelkét átaljárhatta, keveset ismerek. Rekedtté válik a hang a küzdelemben, a polemiában a nagy mélység előtt, melynek átugrása teljes lehetetlennek látszott a szubjektivizmusnak lábaira nehezedő súlyai miatt. A kinzó kérdést, hogy miként lehet az öntudat az abszolut értékek hordozója, mikor maga relatív, törékeny és időhöz kötött, csak egy világszellem gondolatának fölvétele oldhatja meg, melynek az öntudat is egyik megvalósulása. S Böhm a világszellemnek ezt a fogalmát csodálatosképen nem Schellingtől veszi át, mint várni lehetett volna, hanem a hindu filozofiától. Kétségtelen, hogy az Ember és Világa negyedik kötetében Böhm gondolkodásának természetes, és logikai kényszerből fakadó továbbfejlődése folytán, szinte észrevétlenül, u j a b b alapokat keres világnézete továbbfejlesztésére. Husserlet már olvasta, Rickert első műveit nemkülönben. De az előbbiben nem tud egyebet látni, mint skholasztikus szőrszálhasogatót, az utóbbiban pedig a középkori misztikának egy elkésett képviselőjét. Pedig nagyon hihető, hogy ha életét a sors hosszabbra szabja, ma már szelleme erejének rugalmasságával a modern logizmus és a badeni értékelméleti iskola tanulságait magán keresztülszürve és kellőképen értékelve, egy ú j a b b művében megmutatta volna a filozofiai elmélyedés a m a m a g a s a b b egységét, mely a szubjektivizmus és psychologizmus zátonyait megkerülve s a logizmus egyoldaluságait kiküszöbölve, bevilágított volna a közeli jövő fejlődési lehetőségeibe, mint ahogy a n n a k idején az ő Értékelmélete. Ezt azonban nem érhette meg s így rendszere torzó, mely a lehetőségek egész vílágát nyitja meg a gondolkozó előtt, rendszerének látszólagos harmóniája pedig tulajdonképen egy nagy diszharmonia, a véges Én-nek a „hátmegetti hatalommal” való nagy küzdelme, mely áhitozik a m a g a s a b b filozofiai, elvi egység után, mely az ellentétet kiegyenlíti, s a lélek békéjét, mely Értékelméletének végén még oly derülten mosolyog felénk, — ismét helyreállíthatja. — 215 —


Egészen m á s Pauler „rendszere”. Itt is, valamint Bevezetésében is, befejezett egész. Különösen logikájában a részletek teljes kidolgozásával tündöklik. Igazat kell adnunk Nagy József azon megállapításának, hogy az ő rendszeralkotó talentuma a modern gondolkodás egyik kivételesen nagyszabásu megnyilvánulása. Tagadhatatlan az is, hogy „Bevezetés”-ében épen a rendszerre való törekvésből kifolyólag sok probléma, sőt némely disciplina is veszit abból a himporából, amely a szubjektivizmus talaján megmarad számára. A logikában azonban ez a törekvés teljes diadalához jut s e mű valóban nagy lépést jelent a „Philosophie als strenge Wissenschaft” felé, amely minden nagy objektivista és logikus lelkében élt Aristotelesen elkezdve Leibnizon keresztül Husserlig. Kétségbe nem vonható azonban, hogy ennek az imponáló zárt egységnek, amily nagy előnyei vannak, szinte épen olyan hátrányai is vannak. Itt nincsen sok nyílt ajtó, nincsenek meg a fejlődésnek beláthatatlan lehetőségei. Platon költői fantaziája megdermedt volna Aristoteles elméjének rettentő erejű rendszerező észkohójában. Platon fölvetette a platonizmus nagy kérdését az ideákban. S e nagy problema azóta ott él minden filozofus lelkében, mint „ewige Aufgabe” a maga logikai, psychologiai, metafizikai, természetfilozofiai, ethikai, aesthetikai, vallási vagy más, soha ki nem meríthető vonatkozásában. Mert az idea problemája minden bölcselkedés örök problemája s minden bölcseleti disciplina centrális kérdése. Benne van az emberben, Istenben, a világ minden egyes tárgyában, valóság és mégsem az, logikai alapelv, (osztály) szóval kimerithetetlen, mint amilyen kimeríthetetlen az, aki világgá röpitette. Aristoteles már leszögezte, megrögzitette m a g á n a k a problemát a maga gondolkodása szerint s beillesztette metafizikájába tisztán és világosan. Lehet, hogy az ő ideája már nagyon különbözik az eredetitől, de Aristotelesnek a maga szempontjából és az ő filozofiája szempontjából is igaza volt. Ez a két görög hérosz a filozofiai gondolkod á s n a k máig is két nagy országútját jelöli. A feltalálás, a problemák felvetése, a „ f i l o z o f á l á s ” („Philosophieren”) beláthatatlan lehetőségeinek nyitva tartása a Platonok, Kantok, Böhm Károlyok útjának iránya, a preciz fogalmak, a zárt logikai gondolategységek, a „ f i l o z o f i a ” Aristoteles-től indul ki, s az ő nyomdokain halad Leibnizon, Bolzanon, Hegelen keresztül. Pauler ez utóbbiak sorába tartozik. — 216 —


A Böhm és a Pauler rendszerei tehát a filozofia két külön országútját járják. De mégis van bennük, mint ahogy minden igazi filozofiában, bármily eltérő módszerekkel dolgozik s bármily ellentétes kiindulási pontra vezethető vissza — közös vonás. Az ideálizmusnak megtisztult, felemelő, megnemesítő fénye ragyogja be mindakettőt. Itt az önértéknek, ott az igazság örök érvényének felkutatása és megvilágítása vezérli mindkettejüket, csakhogy mig az egyik az öntudat alkotásának szemszögéből figyeli meg a szellemiség időfölötti értékeit, a másik egyetemesebb szempontból: a szellemiségnek is alapját alkotó logikai törvényszerüségből vet világot az igazság érvényességére. De vannak még jellegzetesebb egyezések is e két gondolkodó világában. Mindketten az igazság fogalmában találják meg a centrális értéket, mely a világ értelmi alkatának tartó horgonya. Böhm az Én fejlődési fokain jut el a „nemes intelligenciához” s ennek tükrében látja meg az önérték örökérvényét, Pauler egyenesen az igazság logikai szerkezetének analiziséből, a végső elvekből kiindulva építi fel a tiszta logika épületét, melyen a gondolkodás és az öntudat minden tevékenysége is nyugszik. A Böhm rendszere kiindulási pontjánál fogva színesebb és gazdagabb, a Pauleré precizebb és mélyebbre ásó. Az emberi léleknek nincs oly megrezdűlése, mely Böhm figyelmét kikerülte volna, viszont Paulernél nincs olyan problema a multban, de még a jövőben sem, mely nála a maga pontos helyét és a megoldás lehetőségére bár a rámutatást meg ne találná. Böhm a lemezből kihozza a színeket, Pauler a beállítás nüanszirozott pontosságának nagy mestere. És még egy vonás van, ami e két bölcselő közös jellemző vonása, mely egyéníségökre vet világot tudományos munkájukon keresztül s ez az, hogy az igazságra való törekvés, a „Wille zur Wahrheit” mindkettőjüknél a lélek mélyein rejtőző ethikai gyökérből fakad, illetve ethikaivá nemesül. A filozofálás egyiküknél sem kenyérkérdés avagy érvényesülni törekvés, sem nem erőlködés és okvetetlen alkotni akarás, hanem m a g a s a b b lelki szükség és pedig oly irányban, mely mindkettőjüket akarva nem akarva az élet egy magasabb, nemesebb, ethikai felfogásához vezeti. Ez Böhmnél, a szubjektivistánál az életében és műveiben is megnyilvánuló zárkózott, igazi Herrenmoráljában, Paulernél, kinek első nagyobb műve ethikai volt, a tudománynak és a tudományos munkának legmagasabb morális felfogá— 217 —


s á b a n és kezelésében nyilvánult meg. S ennek a felfogási módnak köszönhető, hogy e gondolkodók egyikénél sem találhatók meg azok a szélsőségek és filozofiai velleitások, melyek itt ott nagy írók műveiben és véleményeiben felütik fejüket. A materiálizmusban, atheizmusban, pragmatizmusban, pesszimizmusban s m á s ilyen vagy ezekkel ellentétes irányú világnézetben is oly gyakran feltünő kilengéseknek egyiknél sincs semmi nyoma. Mindig tudósok és mindig magaslaton állanak. (Befejezése a következő füzetben.)

Dr. Varga Béla. ADALÉKOK ERDÉLY RÉGI TÖRTÉNETÉHEZ. I. Cibinium, Szeben, Sibiu és a székelyek. Mi tűrés, tagadás benne, bizony nagyon rám férne a dr. Karácsonyi János 100 körmöci aranya! (Lásd: E. I. Sz. II. 167 l.) De hát szent igaz, hogy én olyan hiteles, XII.—XIV. századbeli írást nem tudok felmutatni, amelyben akár a Cibiniensis arx, akár a Castrum Cibiniense, vagy Cibinburg előfordul. Ám, ha jól emlékszem, én ezeknek a kimutatását nem is tartottam szükségesnek. Még pedig azért nem, mert én megelégedtem avval a két szavahihető adattal, amelyre nyelvészeti fejtegetésemet fölépítettem. Mert én nem történelmi tanulmányt akartam írni, h a n e m nyelvészeti fejtegetést, szómagyarázatot. Ám használják föl, vagy vessék el a történettudósok, ahogy jónak látják! Aki figyelmesen olvasta el cikkemet, az tudja, hogy én nem állítottam azt, hogy a szászoknak hét városáról nevezték el Erdélyt Siebenbürgennek, mert hiszen éppen azt fejtegetem cikkemben, hogy e névnek sieben része népetymologia útján keletkezett. S hogy ez lehetséges, azt itt most nem szándékom bizonyítgatni. Melich János nyelvtudósunk a megmondhatója, hogy efféle igenis lehetséges (vö. E. I. Sz. II. 31. l.). S aki az én vitás cikkemben csak egyetlenegy Cibinburg-ot is talál, annak én rögtön fizetek egy (de csak egy!) aranyat. Mert engedelmet kérek, Karácsonyi engem avval vádol meg, hogy a nem létező Cibinburg-ról beszélek. Hogy én honnan tudom, hogy Cibinburg nevü vár létezett? Biz én sehonnan sem tudom. Én csak azt tudom, hogy régi latin okleveleink Cibinium-ról tesznek említést, valamint azt is tudom, hogy Sibenburg igenis — létezett! Még pedig nemcsak mint vár, vagy város, h a n e m mint országrész, — 218 —


tartomány. Mert a s z á s z o k , n é m e t e k , mint a n ü r n b e r g i S c h e d e l is, tehát tudták, h o g y pl. B r a n d e n b u r g , M e c k l e n b u r g n e m c s a k vár, h a n e m e g é s z t a r t o m á n y . S ez a t a r t o m á n y - n é v f e n n m a r a d hatott k é s ő b b is, a m i k o r m á r a v á r o s m a g a a H e r m a n n s t a d t n e v e t viselte. A m a g y a r Szeben s a r o m á n Sibiu a z o n b a n a z u t á n is megőrizte az ősi e l n e v e z é s t . H o g y az ősi latinos Cibin és a s z á s z Siben m e d d i g dívott, a z t é n n e m t u d o m ; a z t i s e l h i s z e m , h o g y a t a t á r j á r á s előtt a s z á s z o k n a k n e m volt v á r u k , de a t a t á r j á r á s 1241.-ben volt, S c h e d e l g e o g r a f u s p e d i g 1493.-ban (ha t a l á n m e g k é s v e is) e m l é k e z i k m e g Sibenburg-ról, m é g p e d i g n e m is a v á r o s r ó l , h a n e m a t a r t o m á n y r ó l , a m á s i k e n e m ű t a r t o m á n y - n é v v e l : Wortzlanddal együtt. (A b r a s s a i Cenk-en is Burg „vár” állott: E. I. Sz. II. 171.) S az a „ t u d a t l a n ” S c h e d e l m é g arról is tud, h o g y m e r r e volt az a k k o r i Transsilvania. A bécsi egyetemi t a n u l ó k „terra s e p t e m c a s t r e n s i s ” - a é p p e n a s z á s z „Sibenburg”, S i e b e n b u r g e n ” e l n e v e z é s t i g a z o l j a . De s e m m i szófia el n e m v i t a t h a t j a régi (s t u d t o m m a l hiteles) latin okleveleink Cibinium-át. „A Cibin folyó p a r t j á n l e t e l e p e d ő s z á s z o k a v i d é k fölött e m e l k e d ő h e g y e n építették Szibin v á r á t ; róla neveztetett el a z o n v á r o s , mely okleveleinkben jó ideig Cibinium, utóbb villa Hermanni, Hermannsdorf, Hermannstadt néven fordul elő.” (Pesti Frigyes: „ A z eltünt régi v á r m e g y é k ” , II. 12. l.) V a l a m i n t n e m v i t a t h a t j a el a n ü r n bergi Schedelnek 1493.-ban főljegyzett Sibenburg t a r t o m á n y á t s e m . Es s e m m i filozófia el n e m v i t a t h a t j a az 1659. m á j u s 24. — j u n i u s 25-diki s z á s z s e b e s i o r s z á g g y ű l é s v é g z é s e i n e k h a r m a dik a r t i k u l u s á b a n levő e z e n p o n t o t : „ A s z á s z s á g insigniája légyen hét k o l c s o s v á r o s , környül v a l ó í r á s a ; Sigillum nationis Saxonicae”. T e h á t „a magyar királyoktól épített h é t vár”-ról n e m lehet itt s z ó ! S m o s t e n g e d j e n m e g n e k e m dr. K a r á c s o n y i m é g egy idev á g ó kérdést. H o n n a n e r e d t a H u n y a d i a k Sibinyáni „erdélyi” e l n e v e z é s e ? V a j j o n n e m a régi S i b i n - b ő l s z á r m a z o t t - e ? A m i p e d i g a m e g b í z h a t ó s á g o t illeti, én i g a z á n n e m t u d o m , hogy miért n e v o l n a m e g b í z h a t ó a z említett m a g y a r oklevelekn e k és S c h e d e l n e k t a n u s á g a , s miért v o l n a m e g b í z h a t ó b b m á s o k t a n u s á g a ? S miért ne higyjek én dr. B o r b é l y n a k , a k i a m a g y a r „hét v á r ” e l n e v e z é s r ő l n e m tud, s miért h i g y j e k dr. K a r á c s o n y i nak, aki szerint a z a h é t v á r „ a m a g y a r n e m z e t d i c s ő s é g é t ” h i r d e t i ? H i s z e n a t a t á r j á r á s előtti „ s e p t e m c a s t r a ” a „hét vár— 219 —


megye” latin megfelelője (E. I. Sz. I. 180.), ellenben a bécsi egyetem későbbi (XIV. századi) „terra septem castrensis”-a a német „Sibenburg, Siebenburgen” latin fordítása. S miért lenne A e n e a s Sylvius és Oláh Miklós „tudatlan”, s a szászsebesi országgyülés végzése „tévedés”? Miért ne lehetne inkább a néphagyományok szentesitése? Azt sem tudom, hogy miért lenne Nagy Géza, ez az elmélyedő tudós, „mindig lidércfény után futkosó”, midőn maga a tisztelt cikkiró is „a magyar nemzet dicsőségét” emlegeti? Úgy vagyok az „eszegel” névvel is. Ibn Rosztech arab geografusnál a mássalhangzók olvasása helytelen. Gardézi perzsa írónál viszont — úgy tudom — a magánhangzóké. Vajjon hol van itt az igazság? Én a z o n b a n nem Roeszler, Hunfalvy, Pauler, Nagy Géza megállapitásait „fogadtam el”, h a n e m Melich Jánosnak a nyelvtudósnak, alapos nyelvészeti kutatásaira támaszkodom, midőn azt a véleményemet kockáztatom meg, hogy nagyon „valószínű” a székelység török eredete, még pedig bolgár-török eredete. Mert az ma már kétségtelen, hogy azon a tájon bolgár törökség telepedett m e g ; s miért ne magyarosodhatott volna az el, mint ahogy más része elszlávosodott? Bolgár név a Küküllő; s talán a Fekete-ügy nem a bolgár Karasu mása-e? (Vö. Cerna voda, E. I. Sz. II. 32.) Ha maga a „székely” név nem az „eszegel” név utóda is, az se baj. Majd megfejti más, nem „elvakult” kutató. Elvégre nekem igazán mindegy, hogy Cibin, Sibenburg, meg eszegel volt-e valaha, vagy nem volt-e? Majd eldöntik azt a történettudósok. Számomra csupán egy a f ő : az igazság. De az az igazság, amelyet be lehet bizonyítani. Az előtt meghajlok. Hallottam én már olyat is, hogy Trója csupán Homérosz „mesé”-je, míg Schliemann ki nem ásta. Sőt, hogy maga Homérosz sem élt soha, akárcsak az angol Shakespeare. Én csak annak örvendek, hogy ime, végre mégis megindult egy eleven és aktuális tudományos gépezetnek vígan kattogó kereke. Steuer János.

—

220

—


II. MÉGEGYSZER „SIEBENBÜRGEN”. Fenti címen az E. I. Sz. 1925. évi 4-ik számának 172-ik oldalán közölt tanulmányba értelemzavaró nyomdai hiba csúszott be. Az itt feltételezett 7 vár a következő volt: l. Klausenburg. 2. Thorenburg. 3. Kokkelburg. 4. Schässburg. 5. Marienburg. 6. Törzburg. 7. Cibinburg. Szerk. Nemes József úrnak szóban levő tanulmányára vonatkozólag az alábbi hozzászólást kaptuk:

Nemes József új ötletére „Siebenbürgen” eredetéről ezeket válaszolom. Ne tessék a régi kereskedőket olyan tudatlanoknak tartani, hogy 6—7 hegyláncot megmásztak avégből, hogy Danzigból Várnába jussanak, holott ők ezt az útat síkon és vizen kényelmesen megtehették. Ha külföldi könyvekhez nehéz hozzáférni, tessék elővenni Jorga Miklósnak: Studii istorice asupra Chiliei şi Cetatei Albei c. Bukarestben 1900-ban megjelent művét s abból is megláthatja, hogy még a XIV. században is Cetatea Alba, Jászvásár (Jassy), Szucsava, Kemeniez, Lemberg (Ilyvó), Wladimir, Danzig városokon keresztül ment a kereskedelmi forgalom a Fekete- és Keleti-tengerek között (82, 83, 301). Különben is a Nemes úrtól felsorolt várak közül Törcsvár csak az 1375—77. években épült (Urkundenbuch zur Gesch. d. Deutschen in Sieb. II. 480.). Nagyszebenben pedig soha se volt vár. Az pedig bizonyos, hogy a terra septemcastrensis, azaz Siebenbürgen már 1200-ban, tehát a későbbi szászföldön épült várak keletkezése előtt ismeretes volt. Minek erőlködni tehát megint új és egész Erdély területére semmi joghatósággal nem biró várak kitalálására, mikor egész Erdélyben 1211 előtt csak az parancsolt, akinek hivatalos neve a magyaroknál gyula, a szlávoknál vajda vala. Ezt nevezték latinul princeps septem castrorum-nak, németül Herzog von Siebenbürgen-nek s ebből rövidült meg a Siebenbürgen. A legrégibb, Erdélyt említő oklevél, a zobori kiváltságlevélnek princeps Ultrasylvanus kifejezése s az, hogy Vajda Szentivánt még 1332-ben is villa Principis-nek írják, mutatja az erdélyi vajda nagy hatalmát (Monumenta Vaticana Hungariae I. 104.). Már pedig az csak nem kétséges, hogy ő a hét, magyar katonaságtól őrzött váraknak (Szolnok, Doboka, Kolozs, — 221 —


Torda, Küküllő, Fejérvár, Hunyad) volt kormányzója és az azokhoz csatolt seregeknek volt vezére, németül: Herzog-ja. Méltán hivták tehát őt németül Herzog von Siebenbürgen-nek itthon is, külföldön is s ennélfogva a Siebenbürgen név csakis az ő akár népies, akár hivatalos elnevezéséből származott. Dr. Karácsonyi János.

III. FENNMARADT-E A RÉGI MAGYAR NYELVBEN A GEPIDA NÉV NYOMA? „A székelyek ősei és a székely-magyarok” című értekezésemben azt állítottam, hogy a magyarok 896-ban végleges h a z á j u k b a való beköltközésükkor itt találták a gepida nemzet maradványait. Azt vethették volna egyesek ellen, hogy akkor miért nincs ennek nyoma a régi magyar nyelvben, különösen a régi magyar helynevekben? Merő igaz, hogy a besenyők és olaszok (vallonok) is beleolvadtak a magyarokba, de ittlakásuk emlékét fentartotta a sok Besenyő, Olaszi helynév. — Miért nincs Gepida vagy Gepid helynév? Először is azt feleljük erre: abból, hogy a külföldiek és m á s nemzetbeliek gepidáknak írják a 454—468-ban itt uralkodó germán nemzetet, nem következik, hogy ez önönmagát is úgy hívta. A német nem nevezi magát németnek, h a n e m deutsch-nak, viszont a német hiába hív bennünket ungarnnak, mi mégis magyarnak tartjuk magunkat. Azután pedig az bizonyos, hogy a honalapító magyar nem a nyugat-rómaiaktól, se nem a taliánoktól vagy a latinfrankoktól hallotta a gepida nemzet nevét, mert hisz azok akkor már messzire laktak Magyarországtól. A régi Pannonia 527-től 546-ig a már görögül beszélő és író kelet-rómaiaké, 546—568-ig a longobárdoké, 568-tól 796-ig az avaroké volt, azontul pedig 898-ig a szlávok lepték el. Ha már most megvizsgáljuk a VI—VIII. századbeli görög szerzők (Menander Prokopitheophylakt) műveit, azt látjuk, hogy ezek nem gepidá-nak írják e nemzet nevét, hanem Γηπαἱ ς -nak — 222 —


latinosan átírva Gepaes-nak. A gepida szó, csak a Gepaes görög többesiből, a Gepaides-ből elvont, új alak. 1 Csakhogy a VII. s z á z a d b a n a görög ember a Γηπαἱ ς névben álló η (ita, éta) hangzót már nem é-nek, hanem hosszú í-nek ejtette ki. Tőle tehát az a szláv, amely épen az 500-ik év táján kezdett költözni először az Alduna és Kárpátok közé, azután a Balkán-félszigetre, nem e h a n e m í hangot hallott és vett át a Γηπαἱ ς első szótagában. De továbbá az is bizonyos, hogy a görög Γ (g) a fenhangú e-í hangzók előtt már nem g-nek, h a n e m j-nek vagy legfeljebb gy-nek hangzott (v. ö. anjel, gyimnázium.) Tehát csak régi írásmód volt a VI—VIII. század görög tudósainál a Γηπαἱ ς alak, valóságban az akkori kiejtést lehetőleg utánozva Jíp-nek hangzott a nemzet neve az V—VIII. századbeli görögök ajkán s így vették át tőle azt a szlávok is. De ugyancsak a szlávok a görögből átvett s az iota (J) után következő (ita, éta = η) hangokat csakhamar összevonták, mert ők egyáltalában a gyors kíejtésre törekednek, egy rövid i hangba. Csattanós bizonysága ennek, hogy a görögből átvett Ιησονς név a görög-keleti szlávoknál Iszusz lett.2 Ha már most e törvényt alkalmazzuk a Jíp névre, akkor ennek a szlávok ajkán Ip-ra kellett változnia s ime íly alakban feltaláljuk a régen jórészt szlávoktól lakott Kraszna megyében. Ott van a Berettyó-völgyében Nagyfalutól nyugatra Ip falu. Régen Ipu-nak, később rendesen Ip-nak, u j a b b a n a magyar, első szótagra eső, hangsúly miatt Ipp-nak is írják. Mivel pedig a gepidák, vagyis az ősmagyaroktól jipoknak, ipoknak hallott lakósok germán eredetüek voltak, természetes, hogy Ip első ismert lakosai germán neveket viselnek. Így 1208-ban az Ipon lakó királyi bölény-vadászok tizedesét Mars-nak hívták, 3 1213-ban pedig az egyik idevaló vádlót Perman-nak (új németséggel Bärman) írják. A falu bírája ugyanekkor Joachim nevet viselt. 4 Az ípi bölény-vadászok foglalkozása nagyon jól illik ahoz, amit már 1904-ben is állítottam és bebizonyítottam, hogy a székelyek eredetileg erdők mellett lakó s azok tisztásain jó1 2 3 4

Stritter: Memoriae populorum. I. 381—850. ll. Melich: Szláv jövevényszavaink. II. 93. 187. Váradi tüzesvaspróbalajstrom. 330 szám. U. o. 156 sz. — 223 —


szágaikat legeltető pásztor-népek voltak. Azért választotta ki a király már 1208 előtt közülök az ő bölény-vadászait, mert az ilyen erdőt járó népség ismerte a bölények búvóhelyeit és nyársaival vagy hajító dárdáival el tudta őket ejteni. Úgy tudom, hogy az utolsó bölényt is székelyek ejtették el 1717-ben, a csíki havasokban. Ip helynév tehát emléke a régi gepida, helyesebben jip nemzetnek. Dr. Karácsonyi János.

I R O D A L O M . 1. 2. 3. 4.

Pálffyné Gulácsy Irén: Förgeteg. Regény. Pauler Ákos: Böhm Károly emlékezete. Dr. Tavaszy Sándor: Világnézeti kérdések. Gertrud Bäumer: A lelki krizis.

1. Pálffyné Gulácsy Irén: Förgeteg. Pályadij nyertes regény. A lecsatoláskor Erdély hegyeihez egy darab Alföld is szakadt. Ezt az Alföldet képviseli az erdélyi irodalomban P. Gulácsy Irén. A sok székely és székelyeskedő írás közt valósággal üdítőleg hatnak az ő Tömörkény vágásu novellái, a maguk nehézkes, egy kicsit önző, de jószivü, kevés, de találó szavu parasztjaival. A jeles írónőt eleddig e novellák s két szindarabja után ismertük és becsültük. Most Förgeteg cimű regényével lép az erdélyi olvasó közönség elé. Régi sor, hogy a novellisták jó része, ha regényírásba fog, megbukik. Legtöbbjük képtelen a bonyolultabb események elmondását egy uralkodó eszme szolgálatába egységesen beállitani; a még oly szépen kifaragott kövekből sem tudnak egy harmonikus hatásu, művészi épületet emelni. Örömmel állapítjuk meg, hogy P. Gulácsy Irén e tekintetben dicséretes kivétel. Regényének vezérgondolata nagy és s z é p : a szerepét lejátszott magyar főúri osztály összeolvadása dolgozni tudó és akaró középosztállyal. Ennél fölségesebb és időszerübb problémát m a n a p s á g magyar író nem tűzhet maga elé. A regény főalakja Erzsébet, egy paraszt származásu, de külföldi iskolákban kimüvelt leány, kit sorsa ismét visszavet a föld népe közé. Megismeri és megérti a parasztok földéhes természetét, de nem tudja megszokni, megszeretni a durva — 224 —


embereket. Finom lelke üdülést keres. Megismeri a szomszéd városban lakó dúsgazdag, már idős, de még mindig daliás herceget, kinek birtokából egy részt az Erzsébet nagyszámu parasztrokonsága tart bérben. Az érzéki hercegnek szemet szúr a gyönyörü leány. Utána veti magát, de egyelőre elmarad a kaland. A herceg gyülöli az önérzetes paraszti népet, újjat húz velük s a további bérletből kitiltja őket. A végsőkig elkeseredett parasztok erre elvakultan betőrnek a herceg egyik erdei mulatójába, hogy az ott tivornyázó herceggel leszámoljanak. De Erzsébet látja a förgeteg készületét s megelőzi rokonait. Éjnek idején a kéjlakhoz rohan, kihivatja a herceget s magával vonszolja egy kutyaól padlására. Igy a feldühödött emberek csak a herceg orgiázó társaságán tölthetik ki bosszújukat. A zendülést a karhatalom elnyomja, a herceg megmenekül. A kutyaól padlásán töltött „násznak” gyümölcse lesz. Erzsébet a szülésbe belehal. Elpusztul, mint egy buzaszem, amit két nehéz malomkő, a paraszti és főúri rend két malomköve felőrlött. A herceg felnőtt fia pedig, egy a modern kor eszméitől fűtött, ábrándos ifju, „egy bukott, bűnös rendszer itéletülő maradéka”. Erzsébet ideális imádója az újszülött csecsemőt karjára veszi s halott ideáljának erős fogadást tesz, hogy a gyermekből egy távoli, előitéletektől ment országban, munkás, dolgozó embert nevel. A gyermek n e v e : „Új Generáció”. E gyarló vázlat természetesen nem adhat fogalmat a munka müvészi felépítéséről. Mert e regény igazán nagy művészettel van megalkotva. Az események minden mozzanata, a történet minden alakja szorosan hozzátapad a vezérgondolathoz. A mese végig érdekfeszítő. Nyelve kifejező, öntudatos, kiforrott; a modern, de azért tősgyökeres magyar elbeszélő nyelv. Alakjai közül legsikerültebbek a parasztok. Van egy paraszt legény, Erzsébetnek távoli rokona, Vince. Ennek markáns alakja, mintha márványból volna kivésve. Az ő szófukar, nehézkes, goromba természete merőben idegen az erdélyi jellemtől. Tőrül metszett alföldi. Ennek az alaknak nagy szerepe van a történetben. A faragatlan paraszt eleinte feneketlen gyűlölettel nézi Erzsébetet, de lassacskán beleszeret. Páratlan művészettel van rajzolva a legény ébredő szerelme, ügyefogyott, esetlen, sokszor humoros széptevése. Világért sem akarná, hogy észrevegyék gyengéjét. Hogy ő? Már mint ő? S csúnyát káromkodik egyet. De azért ügyetlenségében lépten-nyomon elárulja magát. A — 225 —


herceg ellen támadt förgetegnek ő a villáma. Éget, pusztit, ront, zúz, mint az istenitéletje. És amint megtudja, hogy éppen az ő úri szerelmese rejtette el a gyűlölt nagy urat, megszökik a csendőrök elől. Hónapokig bújdokol csak azért, hogy a leányt egyszer kezére kaphassa s vele leszámolhasson. Felkutatja Erzsébet rejtekhelyét; kilesi, mikor egyedül van. Rájaront. Már ütésre emeli dorongját, de amint észreveszi a lányon az anyaság jeleit, szédülten tántorodik vissza. Mikor pedig Erzsébeten az ijedség következtében jelentkezni kezdnek a szülési fájdalmak, őrülten rohan el, segítséget hoz. De látja, hogy elkésett. Felordít, mint egy sebzett vadállat s azután megadással, szinte boldogan húzza kezére a bilincset, „mint egy mátkagyűrüt.” E tragikus sorsu parasztnál sikerűltebb alakot sem a régi, sem az új magyar irodalomban nem igen találunk. Kevésbé sikerűltek az „úri” karakterek. A herceg vonásai például határozottan torzítva vannak. S többé-kevésbé ezt mondhatjuk a főúr környezetének majdnem minden egyes tagjáról. Erzsébet törékeny alakja is rogyadozni látszik a vállára nehezülő gyönyörü, nagy probléma súlya alatt. E leány igen sokszor túlságosan öntudatos, visszataszítóan okos. De hiszen talán nem is annyira hús és vér, mint inkább szimbolum akart lenni. Ezért nem botránkozunk meg túlságosan a kutyaól padlásán lejátszódott nászon sem. Nem kutatjuk szőrszálhasogatva, vajjon lélektanilag lehető-e egy ilyen nász akkor, amikor a hímet csak az ige őrzi meg a legkegyetlenebb szétmarcangolástól. S feledjük fölvetni azt a másik, biologiai kérdést is, hogy ha már a nász mégis megtörtént, teremhet-e annak gyümölcse? Ne tanárkodjunk. Hunyjunk szemet e nehány árnyfolton. Ne zavarjon meg az a könyv ragyogó szépségeinek élvezetében. Örüljünk teljes szívvel, hogy erdélyi irodalmunk egy ilyen jeles művel gyarapodott. Márkos Albert. 2. Böhm Károly emlékezete. Felolvasta a Magyar Tud. Akadémia 1924. nov. 17.-én tartott összes ülésén Pauler Ákos. E rövid, alig 11 oldalra terjedő emlékbeszédben szerző az Akadémia nevében áldoz az elhunyt rendes tag emlékének. Rövidségénél fogva a részletekre nem is terjedhet ki s mégis bensőséges és hű képét a d j a a kiváló magyar filozófus tudományos munkásságának s ebben megnyilvánuló fokozatos fejlődésének, súlyt fektetve az egészben arra, hogy Böhm gondol— 226 —


kodásának történeti helyét és sajátos értékeit kellőképen feltüntesse. Találóan jellemzik Böhm egyéniségét a következő szavak: „Böhm rendszerének legmélyét a n n a k felismerése teszi, hogy a mibenlétét szabadon és teljesen kifejtett Én szükségképen az absolut értékek: az igaz, szép és jó szolgálatába szegődik s csak ebben tudja magát s z a b a d o n és teljesen kiélni. Ez az alapmeggyőződés pedig lélektanilag csak Böhm Károlyból, az emberből érthető meg. És v a l ó b a n : puritán gondolkozás, az igazság rajongó szeretete, az anyagias érdekhajhászat mélységes megvetése — egyaránt kiolvashatók a mi nagy gondolkodónk fejtegetéseiből. Izzó magyar érzése, a magyar kulturértékeken való nevelődése ez általános emberi vonásokon felül sajátos magyar jelleget is adott lelkiéletének. Arany Jánosra emlékeztető tépelődése és szemérmetessége, sajátos benső szomorusága és büszkesége a magyar életfelfogás megnyilvánulásának tekinthetők. Irodalmi alkotásaiban nemcsak tudományos műveket, de lelkét is reánk hagyta, mely világítani fog mindig, amig magyar kultura lesz e világon.” Kétségtelen, hogy ez az emlékbeszéd, rövidsége ellenére is, nagyban hozzájárul Böhm szellemének mélyebb megértéséhez, történeti jelentőségének helyes megitéléséhez, s nagy egyénisége megbecsüléséhez. Dr. Varga Béla. 3. Dr. T a v a s z y Sándor: Világnézeti kérdések. Torda 1925. 185 l. Szerző, akinek neve ismert és jóhangzásu az intelligens magyar olvasóközönség előtt, e kötetben 32 tanulmányát a d j a ki, melyek nagy része különböző lapok és folyóiratok hasábjain immár megjelent, kettő kivételével, Az előszó világosan tájékoztat a tanulmányok és cikkek természetéről, amelyek „nem tudományos karakterüek, bár tudományos kutatások eredményei.” Nem akar a kérdésekbe tulságosan szakszerüen elmélyedni, hanem perspektivát, szempontokat kiván adni elmélyedni szerető lelkek számára. Készséggel állapítjuk meg, hogy ezt a célt valóban, hiven és kellő rátermettséggel szolgálja. „Világnézeti kérdések” cimet ad szerző művének s valób a n e kérdések teszik műve gerincét, mert úgy érzi, hogy mindenféle tekintetben zilált és lelkében széttöredezett korunknak szüksége van útmutatóra, hogy a helyes irányt, a lelki egyensúlyt el ne veszítse, hogy világnézetet teremtsen magának. Hogy ilyen kérdéseket tárgyalhassunk és megoldhassunk, ahoz — 227 —


szükséges korunk lelkének ismerete és az uralkodó jelszavak helyes értékelése. Tavaszynak e kérdésekhez valóban finom érzéke van s ha e b b e n a tekintetben tovább dolgozik, sikerülni fog neki a filozófia korszerü problemáit az olvasóközönség lelkéhez közelhozni vagy mondjuk „népszerüsíteni”, ami nemcsak nagy tudást, hanem írásművészetet is föltételez. Filozófiai kérdéseknek oly könnyed és az alaposság rovására még sem menő, tárgyalása a magyar filozófiai irodalomban még eddig senkinek jobban nem sikerült, mint neki. Természetes, hogy e cikkek sem magukban, sem összevéve, nem a d n a k egy, a tudomány szigoru módszerével felépitett s a végső alapokra visszamenő filozófiai „rendszert”. De ez, mint láttuk, nem is volt céljuk, mert a szerző igen helyesen jegyzi meg, hogy a legmélyebb kérdések alapos, nyugodt feldolgozására sem időnk, sem alkalmunk, sem olvasóközönségünk nincs. Azonban összes tanulmányain, csaknem kivétel nélkül, végigvonul egy irány, egy gondolat, mely jellemző a szerző világnézetére s e z : a tiszta szellemiségnek, mint egyedüli és legfőbb értéknek megvalósitására való törekvés. A szellemiség az emberi élet legmagasabb szintje, az erkölcsi szabadságnak, a vallásos emelkedettségnek, a dolgok és viszonyok helyes, mindig a legmagasabb célok szolgálatában álló értékelésének megvalósultságát jelenti. E harmadik sík topografiájához ad egy-egy vonást a szerzőnek csaknem minden tanulmánya. S ez a levegő, ha ritka is, de jóleső, üdítő és könnyebbülést okozó, napjaink vastag és miazmás levegőjében. A szellemiségnek, mint az emberi élet legmagasabb szintjének fölfedezése Kantnál s már előtte is megvan. Értékelméleti szempontból Böhm Károly emelte ki, de erre irányul Eucken „noologismusa” is. Mindezek hatása visszatükröződik szerző felfogásában, de mindig egyénileg és mindig a kor aktuális kérdéseire vonatkoztatva. Szerző az ő mestereitől azt tanulta meg s azt olvassa ki belőlük, ami az ő sajátos egyéni és lelki készségeinél fogva őt leginkább megragadja: a világnézet felépitéséhez szükséges elemeket, melyeket aztán, mint megértettet, a maga lelkéből újjáteremt. A nagy theoretikus kérdések főként annyiban érdeklik, hogy egy tisztult, emelkedett szellemi világnézet kiépitését mennyiben segítik elő s e tekintetben a naturálizmus és monizmus találó kritikáját adja. Az élet, a világnézet nagy kérdései érdeklik elsősorban s bár hangsulyozza, — 228 —


hogy a világnézet biztossága és megalapozottsága, attól függ, hogy a végső, transcendentális kérdésekkel szemben milyen álláspontot foglalunk el, — egész munkásságán meglátszik, hogy ő ezeket csak előkészítőnek tekinti az előbbi cél megvalósitásához. A filozófizálásnak ez a „praktikus” v o n á s a , a XIX. sz. utolsó évnegyedétől kezdve jellemző korunk sok gondolkodójára Európában és Amerikában egyaránt s mindenesetre ez az út az, mely a filozófiát a szélesebb rétegek számára élethatalommá teheti. Ez a szempont a z o n b a n sohasem fogja fölöslegessé tenni a theoriák theoriájának minden praktikus célzattól mentes művelését is. A mi a részleteket illeti, a tanulmányok eszmeköreik szerint három csoportba oszthatók: általános világnézeti, alkalmazott világnézeti, illetve kulturfilozófiai és m á s vegyes tartalmu cikkekre. Az első csoportban legértékesebb „A szellemi élet lényege és módjai”, valamint „A létfölötti élet értelme” cimüek, melyek leginkább világot vetnek a szerző sajátos álláspontjára, egy új világnézet csiráit hordják magukban, mely megfelelő átgondolás és alapos kidolgozás esetén terebélyes fává nőheti ki magát. „A tények világa és a tények hatalma”, valamint „Az igazság és az igazságok” ciműben már homályos a „tény” „a tapasztalat” és az igazság fogalma egyaránt. Abból, hogy „az igazság az egyetemes valóság ősjelentésének eszményi képe”, nem igen nyerhetünk még a további fejtegetés alapján sem világos képet. Ugyanez áll az említett többi fogalmaknál is. A második csoportban rendkivül értékes: A kultura lelke c. tanulmány, itt az „eszmény” tartalmának pontosabb kifejtése volna kivánatos. „A socializmus lelki rugói”-val kapcsolatban szerző figyelmébe ajánlunk egy neki kiválóan alkalmas témát t. i. a socialis faktorok egymásra hatásának történelmi és lélektani szempontból való megvilágitását. Ez még mindig elintézetlen kérdése az értékelméletnek is. Úttörőnek tartjuk „Az erdélyi magyar szellemiség” cimű cikket. Ez a tanulmány s ezenkivül még egy pár, melyek az erdélyi magyar néplélek és általában a népkultura fogalmának elemzését nyujtják, a mi viszonyunk között kétszeresen fontosak és becsesek s szerzőt, mint hivatott speciálistát, e tekintetben való további dolgozásra kötelezik. Amint a 102. oldalon mond a keresztény kegyességről, örömmel aláirjuk s szerzőt e soraiban, ha —229 —


nagyon meg nem haragszik, liberális gondolkozásunak látjuk. Még talán sok mindent tudnánk mondani a részletek erényeiről s esetleg apró tévedéseiről. De szem előtt tartjuk Goethe s z a v á t : „Immer strebe zum Ganzen”. Már pedig az „egész” jó és sikerült. Szerző helyesen cselekedett, hogy szétszort tanulmányait igy összegyüjtve is kiadta s ezáltal könnyebben hozzáférhetővé tette. Szolgálatot tett a müvelt magyar közönségnek, elsősorban az erdélyi, de az általános magyar kulturának is vele. S midőn e kulturtettet neki megköszönjük, ajánljuk művét a megértő közönség figyelmébe s kérjük, hogy a megkezdett útakon és csapásokon haladva, ne szünjék meg nekünk ismét és ismét világot gyujtani a sürü ködben, mely világnézetünk helyes irányban tartását annyira megnehezíti. Dr. Varga Béla. 4. Gertud B ä u m e r : A lelki krízis. Mult év decemberében Gertrud Bäumer, a ma élő német nők legkiválóbbika, „A lelki krizis” címen könyv alakban kiadta az utolsó évek folyamán „A Nő” és „A Segítség” folyóíratokban megjelent írásait. E cikkek 3 csoportot alkotnak: Ingó alapok, Küzdő erők és Ami nem mulandó. Az első részben Medusa fejként tartja elénk e mi istentelenné vált, agyon organizált, sívár, gyűlölködő világunk képét, — melyben az ember elvesztette a b b a vetett hitét, hogy az élet értékének emelése csak törvényekhez kötve legyen lehetséges. Művének e fejezetei egészen Walter R a t h e n a u ; „Zur Kritik der Zeit”, még háború előtti könyvére emlékeztetnek. Ott találjuk hasonlóan megkapó leírását a mi léleknélküli gépkors z a k u n k n a k ; de a G. Bäumer írásai e mechanízálódott világháború és összeomlás utáni kétségbeejtően fokozódott tragikumát tárják elénk, feltéve az Élet vagy Halál nagy kérdését. Igaza volt-e Rousseaunak, midőn kétségbe vonta civilizációnk áldásait? — Igaza van-e Gandhinak, ki ma tör pálcát a mi európai kulturánk felett. És a modern német asszony „Nem”-mel felel. A Naumann programmját hirdeti, ki a technika vivmányaiban népmüvelő és lélekemelő eszközöket látott, ha azokat egy szellemiekben gyökerező sociális akarat tartja a kezében. G. Bäumer már a bevezető s z a v a k b a n jelzi, hogy bármily különböző hatások, remények, vagy hangulatok pillanatainak szülöttei is legyenek írásai, egytől-egyig azon nyugati szellembe — 230 —


vetett hitet szolgálják, mely meg nem vénhedett, sőt még forrongóan fiatal és amely, a jelennek szellemi kríziséből, mely mindeneket érint és amelyben olyan sok a tévelygés, fel fogja küzdeni magát, mert egy még testet nem öltött Eszme eleven teremtő erejével bir! Ime ez a gyakran férfias tudással, de mindig asszonyi megérzéssel megírt könyv lényege, talán felelet is akar lenni a Spengler világszerte vitatott művére. E célt szolgálja: „A kelet és az európai szellem” cimű cikke, melyben Dante és Dostojewski alakját, mint e két különböző világnézet legjellegzetesebb incarnatióját állítja szembe egymással. Bár gyakran a jelenlegi német viszonyokról ír, minden problémából annyira az örökké lényegest emeli ki, hogy mindig általános érdeklődésre méltó. Megértő, de el nem fogult anyaisággal beszél az ifjusági mozgalmak erejéről és gyengeségeiről. A fiatalok politikai téren elkövetett szertelenkedéseiért pedig, az öregeket vonja felelősségre. Egyik legszebb fejezete: „A német ember kialakítása”, melyben bebízonyítja, hogy az utolsó időszakban honfitársai milyen téves realizmus j á r m á b a kerültek, midőn a világ legkülönbet teljesitő szakmunkásaivá nevelődtek, de úgy, hogy e réven emberi értékük csökkent. Gyönyörüek a fejezetek, melyekben a nőmozgalom krízisét tárgyalja, hiszen ez az ő tevékenységének igazi mezeje. Véleménye szerint frivol kivánság a mai világtól, hogy a nőnek a családi életet melegebbé kellene tennie, midőn éppen a gépek rithmusa ragadja őt is ki otthonából, hogy szolgáljon törvényeket, melyek éppen azért olyan léleknélküliek, mert ő neki nem volt része megalkotásukban. Szeretne egy egészséges gyökerekkel biró női aktivitizmust felkelteni, mely millió és millió asszony-akaratból előteremtse a világ átformálásához szükséges női elemet. E célból nem külső sikereket óhajt, több rangot és jogot, hanem szellemi elismerést, intenziv lelki térfoglalást. Igy alakulna ki a férfi és nő kulturközössége, mely mint a világ két fő alkotó eszméjének egyesülése, az emberiség magasabbrendű produktivitását jelelentené. Rendkivül érdekes az „Ingó alapok” sorozatának 2 utolsó közleménye, melyek „Az egyház krízis”-ét és a Protestántizmus sorsdöntő óráját tárgyalják. Élesen megkülönbözteti a protestáns eszmét a protestáns egyháztól; utóbbiról szigorú kritiká— 231 —


val megállapítja, hogy dogmáit erősítve életképességét aláásta. Az utolsó „Ami nem mulandó” felírású csoport nem az Élet örök értékeíről szól. Azt a minden dogma feletti vallást hirdeti, mely a kereszténység alapfogalmáúl szolgáló „Örök élet” eszméjében a művészet, természet és tudomány minden igazságát összefoglalja. „Örök élet” alatt a z o n b a n nem a végnélküliséget, h a n e m az élet örök értékü voltát értve. Ez a Goethe vallása, a germán szellem megnyílatkozása, mely a kereszténységgel a természet örök titkát, a Kosmos eszméjét egyesítve, a tér és időnélküli Élet lüktetését saját szellemében és erejében érzi! E német vallást bővebben is kifejti Hölderlin Empedoklesét részletesen tárgyalva s egyuttal a saját népe jobb jövőjébe vetett hitének kifejezést adva. E könyvet olvasva, I b s e n : Peer Gynt-ja utolsó részének nehány verse jutott eszembe. Midőn Peertől számon kérik, hogy hol és hogyan töltötte életét és ő nem tud válaszolni, Solvejg m o n d j a ki helyette a megváltó feleletet. Ha majd a jövő számon kéri a mai sok különböző egyéni úton üdvöt kereső német Peer Gynt-től, hogy hol és hogyan töltötték el földi életüket, Gertrud Bäumer joggal megválthatja őket feleletével: „Én nálam: hit, remény és szeretetben!” Kauntzné Engel Ella.

SZERKESZTŐI ÜZENET. Reményik Sándornak „Egy eszme indul” c. verskötetével kapcsolatban Reményik egész költészetéről dr. Borbély István ír részletes tanulmányt, mely folyóiratunk szeptemberi füzetében fog megjelenni. Szerk.

—

232

—


Az erdélyi magyar irodalom bibliografiája. (1919—1924.) II. közlemény. 2.

Szindarabok. a)

Eredetiek.

A b o n y i L a j o s . A betyár kendője. Népszinmű dalokkal 6 felvonásban. Műkedvelők számára átdolgozta: Rass Károly, Cluj-Kolozsvár, 1924. K. 8-r. 140 l. A „Magyar Nép” kiadása. Minerva R. T. (A „Magyar Nép” könyvtára. Szerk. Gyallay Domokos. 4 — 5 . sz.) A n d r á s i T i v a d a r . Utazás Bergengócziába. Ifjusági szindarab 5 felvonásban. (Német eredetiből átdolgozva.) Sepsiszentgyörgy, 1922. 8-r. 30 l. Jókai kny. Á g o s t o n I g n á c . Megtalált boldogság. Karácsonyesti családi kép. Diciosânmărtin — Dicsőszentmárton, 1924., k. 8-r. 14 l. Erzsébet kny. rt. Bárd Oszkár. Silvio lovag. Dráma 3 felvonásban Kádár Imre előszavával. Cluj-Kolozsvár, 1921. 8-r. 78 l. Lapkiadó rt. kiadása és nyomása. (Napkelet Könyvtár 1. sz.) B o n y h a i Á d á m . Régi erdélyi hangok. Jelenetek a történelem kárpitja mögül 3 felvonásban. TârguMures, 1923. 8-r. 85 l. Benkő kny. F o d o r I s t v á n . Az eladó birtok. Énekes szinjáték 1 előjátékkal 3 felvonásban. Mikszáth Kálmán hasoncímü novellája után színre í r t a : — Zenéjét szerzette: Békeffy Mihály.

Targu-Mures-Marosvásárhely, 8-r. 69 l. Benkő kny.

1923

G a r a Á k o s . A jó Gorilla. Szatirikus komédia 1 felvonásban. A boldogtalan Faun. Szimfónikus költemény. Nagyvárad, 1919. 8-r, 32 l. Sonnenfeld Adolf rt. G i s z k a l a y J á n o s . A titok. Kis dráma. Cluj, 1922., k. 8-r. 39 l. Kadima rt. kiadása és nyomása. G y a l u i J e n ő . Atyám (Mon P è r e ) . Dramolett 1 felvonásban. Cluj-Kolozsvár, 1923. 8-r. 20 l. Minerva rt. H a v a s M i k l ó s d r . Május. Három egyfelvonásos szinjáték. I. Muzsikaszó. II. Remington kisasszony. III. Legenda. Satu-Mare-Szatmár ( 1 9 2 3 ) , k. 8-r. 103 l. Északkeleti könyvny. P . J á n o s s y B é l a . Halhatatlan halál. Keresztény dráma 5 felvonásban. Kolozsvár, 1922., k. 8-r. 105 l. Szent Bonaventura kny. P . J á n o s s y B é l a . Petőfi. Drámai kép 3 felvonásban. Kolozsvár, 1923. 8-r. 80 l. Szent Bonaventura kny. (U. o. 2-ik változatlan kiadás.) J á v o r J ó z s e f . Féltizenkettő. Jelenet. Nagyvárad, 1919. 8-r. 23 l. „Magyar Szó” kiadása. Nagyváradi Napló knyomda rt.

* -gaI jelöltek erdélyi íróknak Erdélyen kivül megjelent könyvei. Ahol a könyv megjelenésének helye vagy évszáma zárójelben van, azt jelenti, hogy a könyvön ezek az adatok nincsenek jelezve, tehát az összeállitó kiegészitései

— 233 —


K a b d e b ó E r n a . Színpad. Három egyfelvonásos. Târgu-Mures-Marosvásárhely, 1922. 8-r. 96 l. Révész Béla könyvk.

mai költemény 4 felvonásban, a negyedik felvonás 2 képben. OradeaMare-Nagyvárad, 1922. 8-r. 90 l. Kosmos kny. rt.

K a c z é r Illés. Megjött a Messiás. Dráma 3 felvonásban. Cluj-Kolozsvár, 1921. 8-r. 100 l. Lapkiadó rt. kiadása és nyomása.

R ó z s a Jenő—Iskohén Ignác. Szimbolumok. Cluj-Kolozsvár, 1924. 8-r. 91 l. Szerzők kiadása. Kadima kny. rt.

K a c z é r Illés. Gólem ember akar lenni. Drámai szimbolum 1 felvonásban. Cluj, 1 9 2 2 , k. 8-r. 31 l. Kadima rt. kiadása és nyomása. K á d á r Imre. Az idegen katona. Játék és pszichoanalizis 1 felvonásban. Kolozsvár, 1922. 16-r. 45 l. Lapkiadó rt. kiadása és nyomása. K á d á r Imre. A százegyedik. Dráma. Cluj-Kolozsvár, 1922. 8-r. 40 l. Lapkiadó rt. kiadása és nyom. K o r d a B é l a é s Hilf L á s z l ó . Bujócska. Négyfelvonásos dráma. Nagyvárad, 1921. 8-r. 56 l. Merkur könyvny.

S z a b ó Imre. Orrlik és Hebbegő. Tréfa 1 felvonásban. Cluj, 1924. 8-r. 24 l. Szerző kiadása. (Kadimak ny.) T ó t h B á l i n t dr. Lápvirágok. Színmű 4 felvonásban. Careii-MariNagykároly, 1920. 8-r. 62 l. Patria kny. kiadása és nyom. T ó t h I s t v á n . Álomtragédia három részben. I. rész: Az álom-álom. II. rész: valóság-álom. III. rész: az álom-valóság. Mindenik rész 4 képben (Pelagia álma). Cluj-Kolozsvár, 1924. 8-r. 134 l. Minerva rt.

L e n g y e l J ó z s e f . Teleki Mihály. Szomorujáték 5 felvonásban. CareiiMari-Nagykároly, 1922. 8-r. 57 l. Kölcsey kny. rt. M a d á c h Imre. Az ember tragédiája. Drámai költemény. Jubileumi kiadás. Cluj-Kolozsvár, 1923. 16-r. 215 l. Lepage könyvkereskedés kiadása és nyomása. M i h á l y L á s z l ó . Áldozat a jövőért. Színmű 2 felvonásban és 1 képben. Odorhei, 1920. 8-r. 28 l. Könyvnyomda rt. O l á h G á b o r . Jött éve csodáknak. Fantasztikus szinmű négy felvonásban. Nagyvárad, 1919. 8-r. 95 l. Nagyváradi Napló nyomda rt. („Magyar Szó” Könyvtára.) Ő az o k a . Vígjáték 1 felvonásban. Murai Károly elbeszélése után színre alkalmazta: Pont. Zalau-Zilah, 1923., k. 8-r. 30 l. Seres Samu kny. P é l y i A n d r á s . A Messiás. Drá-

U h l y á r i k B é l a . Csengő. Drámai jelenet. Temesvár, 1919. Csendes Testv. kny. U h l y á r i k B é l a . A paripa. Párbeszéd. Temesvár, 1919. 8-r. 9 l. Csendes Testv. kny. U h l y á r i k B é l a . Emberek. Szatira 1 felvonásban. Temesvár, 1920. 8-r. 16 sztl l. Csendes Testv. kny, V á s á r h e l y i P i r o s k a . Melinda Testvér. Színmű négy felvonásban. Arad, 1920. 8-r 24 l. Aradi nyomda R. T. V i d o r G y u l a . Két asszony, egy fóka. Színjáték a mai társadalomból 3 felvonásban. Careii-Mari-Nagykároly, 1922. 8-r. 79 l. Patria kny. V i d o r G y u l a . Étterem. Erkölcsrajz egy felvonásban. Careii-MariNagykároly, 1922. 8-r. 52 l. Patria kny. Z o l t á n S á n d o r . Az örvény. Dráma 3 felvonásban. Budapest, 1922. tavaszán. Cluj-Kolozsvár, 1923. 8-r. 104 l. Bernát kny.

— 234 —


b)

Forditások.

A s c h , S a l o m . A bosszú istene. Dráma 3 felvonásban. Forditotta Lukács Zoltán. Nagyvárad, 1919. 8-r. 85 l. Sonnenfeld A. rt. (Zsidó Renaissance Könyvtár 13. sz.) E w e r s , H a n n s H e i n z . A berlini csodalány. Színjáték 4 felvonásban. Dr. Tassy-Betz László fordítása. Cluj-Kolozsvár, 1924., k. 8-r. 186 l. Bernát kny. N o r d a u , M a x . Doktor Kohn. Dráma 4 felvonásban. Fordította: Dr. Lőwy Ferenc. Kolozsvár, 1920. 8-r. 110 l. Az Erdélyi Zsidó Kiadótársaság rt. kiadása.

P a i l l e r V i l m o s . Jairus leánya. Színjáték 3 felvonásban. Magyar nyelvre forditotta: Mellau István tanítónőképző igazgató. Oradea-Mare, 1922. 8-r. 48 + VI. l. Szent László kny. rt. S h a w , B e r n a r d . Az éden kertjében. Brázay Emil fordítása. Timisoara (é. n.) 8-r. 21 l. Pán-kiadás. Gutenberg kny. (Pán Könyvtár 13. sz.) S o p h o k l e s drámái. Magyarul Csengeri Jánostól. Kolozsvár, 1919, 8-r. I—II. k. 273., 301 l. Kiadta: Janovics Jenő, a kolozsvári Nemzeti Szinház igazgatója. Lapkiadó rt.

3. Széppróza. (Novellás kötetek, regények, mesék stb.)

a)

Eredetiek.

A l t a y Margit. Célnál. Regény. Brassó (1924). 4-r. 31 l. Brassói Lapok kiadása és nyom. (Népszerü Regények 6. sz.) Á d á m F e r e n c z . Az élet egy görbe vonal. Humoros irások. (Nagykároly, 1924.), k. 8-r. 56 l. Kölcsey kny. rt. B a c h G y u l a . Mozi. Filmregény. Temesvár, 1922., k. 8-r. 118 l. Hunyadi kny. B a l á z s B é l a . Isten tenyerén. Regény. Cluj-Kolozsvár, 1921. 8-r. 213 l. Lapkiadó rt. kiadása és nyom. B a l á z s F e r e n c z . Mesefolyam. Satu-Mare, 1922. 8-r. 190 l. Cimbora kiadása. Szabadsajtó rt. (Cimbora Könyvtár 3. sz.) B a l o g h E n d r e . Hajótöröttek. Kis regények. Cluj-Kolozsvár, 1922. 8-r. 139 l. Minerva rt. kiadása és nyomása. B á r d o s Jenő. Ilyenek vagytok! Regény. Nagyvárad, 1920. 8-r 114 l. A „Tavasz” rt. kiadása.

B e n e d e k E l e k . A „nadselü” gondolatok első sorozata. Elmeséli: — A gyermeklelkek örömére, a gyermekszobák díszére készült e könyv és elkészült az Ur 1922-ik esztendejének karácsonyán. SatuMare-Szatmár, 1922. 4-r. 26 l. Szabadsajtó kny. rt. B é r c z y L a j o s . Ibolyka. Kis regény, Arad, 1922. 8-r. 64 l. Főbusz kiadás. (Erdélyi Könyvtár 7. sz.) B e r d e M á r i a . Novellái. (A tükör. Szegény kicsi Julia. Borzhistória.) Marosvásárhely, 1920. 8-r. 95 l. Kosmos kny. B e r d e M á r i a . Rina kincse. Timisoara-Temesvár (1923). 8-r. 118 l. Pán-kiadás. (Pán Könyvtár 18. sz.) B e r d e M á r i a . Vizen hold. ClujKolozsvár, 1924. 8-r. 58 l. Haladás kiadása. Lapkiadó rt. kny. * B e r d e M á r i a . Haláltánc. Regény. Budapest (1924). 8-r. 262 l. Athenaeum rt. kiadása. B i r ó L á s z l ó . Mária. Kis regé-

— 235 —


nyek, novellák. (Nagyvárad), 1920. 8-r. 206 l. Nagyváradi Napló kny. rt. B i r ó L á s z l ó . Börtön. Regény. Nagyvárad, 1921. 8-r. 54 l. Nagyváradi Napló kny. rt. B o n t ó J á n o s . Ünnepi hangok. 1. füzet. Nagybánya (é. n.). 8-r. 20 l. Hermes kny. B o n t ó J á n o s . Magamról és másokról. Mesék, elbeszélések és egyéb írások. Baia-Mare (é. n.). 8-r. 16 l. Hermes kny. (Ünnepi Hangok I. f.) B o n t ó J á n o s . Sok az aratnivaló, de az arató kevés. Baia-Mare (é. n.) 8-r. 23 l. Hermes kny. (Ünnepi Hangok II. f.) B o n t ó J á n o s . A szüret napjai. Baia-Mare (é. n.). 8 r. 23 l. Hermes kny. (Ünnepi Hangok III. f.) B o n t ó J á n o s . Az új élet küszöbén. Baia-Mare, 1924. 8-r. 15 lap. Dacia kny. (Ünnepi Hangok V. f.) B o n t ó J á n o s . Egy bölcselkedő agyagember (Az új Gólem). Szatirikus regény. Baia-Mare 1924. 8-r. 17 l. Dacia kny. B r á z a y Emil. Lóri, a vörös méreg. Novellák. Timisoara, 1920. 8-r. 50 l. Pán-kiadás. (Pán Könyvtár 2. sz ) B r á z a y Emil. Sörensen Dóra, a szeretőm. Novellák. Rajzok. Timisoara, 1920. 8-r. 64 l. (6-ik kiadás). Pán-kiadás. (Pán Könyvtár 5. sz.) B r á z a y Emil. Szerző! Novellák, történetek. Timisoara (é. n.) 8-r. 48 lap. Pán-kiadás. (Pán Könyvtár 11. sz.) C s e r m e l y G y u l a . A beszélő ereklye. Regény. Nagyvárad, 1921. 8-r. 141 l. Pásztor Ede kiadása. C s e r m e l y G y u l a . Bakunin professor könyve. Regény öt részben. (Brassó) 1923. 8-r. 353 l. Brassói Lapok kiadása és nyomása. Csermely

Gyula.

A mantovai

jóslat. Regény. II-ik kiadás. Brassó, 1924. 8-r. 180 l. Brassói Lapok kiadása és nyom. C s e r m e l y G y u l a . Negyvenegy és tizenkilenc. Regényes történet. Brassó, (1924). 4-r. 32 l. Brassói Lapok kiadása és nyom. (Népszerü Regények 3. sz.) C z i f f r a G é z a . Julia első násza. Arad, 1920. 8-r. 32 l. Gellért Gyula kiadása. Corvin kny. Lányi és Pichler. (Modern Könyvek ) Cziffra G é z a . Fehér falu. Regény. Arad, 1922. 8-r. 58 l. Főbusz kiadás. (Erdélyi Könyvtár 10. sz.) D é r y Tibor. A Kriska. Regény. Arad, 1924, 8-r. 74 l. Agronomul kny. D i e n e s J e n ő (Ikafalvi). Magduska meséskönyve. Kézdivásárhely, 1921. 8 r. 159 l. 2-ik kiadás. Kézdivásárhelyi Kny. R.-t. kiadása és ny. Dr. I. D i e n e s J e n ő . Nagyenyedi diákélet a XIX. század végén. Emlékezések a Bethlen-kollégiumi diákszokásokra. Cluj-Kolozsvár, 1924. 8-r. 197 l. Minerva R. T. kiadása és nyom. E n g e l b e r g D e z s ő . Panaszok könyve. Targul-Mures-Marosvásárhely, 1920. 8 r. 80 l. Kosmos R. T. (Új Könyvtár 21—26. sz.) * E r d é l y L e l k e . Gyüjtemény élő erdélyi novellisták műveiből. Összeállította és előszóval ellátta: Kristóf György. Berlin, 1924. 8-r. 148 l. Ludwig Voggenreiter-Verlag Magyar Osztály. E r d é l y i írók v e r s - é s n o v e l l a g y ü j t e m é n y e . Összeállították: Kőváry Béla és Molnár Sándor. Petroseni, 1923. 8-r. 52 l. Globus kny. (Erdélyi Irások Könyvtára 1. sz.) Ö z v . É l t e s J a k a b n é . A másodvirágzás termékei. Mercurea Ciuc (Csikszereda) 1924. 8-r. 16 l. Szvoboda Miklós kny.

— 236 —


F a r k a s Antal. A papkisasszony. Regény. Arad, 1922. 8-r. 137 l. Forum R. T. kiadása. (Erdélyi Könyvtár I. évf. 3. k.) F e h é r O l g a Novellái. Timisoara, 1920. 8-r. 64 l. Moravetz Testvérek. F e k e t e T i v a d a r . Genovéva hercegnő bőre. Timisoara-Temesvár, (1923.) 8-r. 62 l. Pán kiadás. (Pán Könyvtár 16. sz.) F é m e s L á s z l ó . Regény-figurák. Nagyvárad, 1919. 8-r. 53 l. „Magyar Szó” kiadása. F o r r ó Pál. Szerelem. Timisoara, (é. n.) 8-r. 36 l. Pán-kiadás. (Pán Könyvtár 14. sz.) F o r r ó Pál. Halkuló vágyak. Regény. Brassó, (1924.) 4-r. 32 l. Brassói Lapok kiadása és nyom. (Népszerü Regények 5. sz.) G a r a Á k o s . Kabaré. Cluj-Kolozsvár, 1920. 8-r. 31 l. K i a d j a : „Ha-ha-ha” Vidám könyvek kiadóvállalata. „Uj Világ” könyvny. (Haha-ha vidám könyvek. Szerk. Gyil. 2. sz.) G á l Ottó. Primadonna. Kis regény. Arad, 1922. 8-r. 96 l. Főbusz kiadás. (Erdélyi Könyvtár 8. sz.) G i s z k a l a y J á n o s . Támár. Cluj, 1924. 8-r. 168 l. Kadima R. T. kiadása és nyom. G y a l l a y D o m o k o s . Ősi rögön. Elbeszélések. Cluj-Kolozsvár, 1921. 8-r. 112 l. Minerva R. T. kiadása és nyom. G y a l l a y D o m o k o s . Mindenre sor kerül. Kolozsvár, 1924., k. 8-r. 18 l. „Az Út” kiadása. Minerva R. T. (Ünnepnapok I. sor. 5. sz.) *

G y a l l a y D o m o k o s . Föld népe. Elbeszélések. Berlin, 1924. 8-r. 81 l. Ludwig Voggenreiter-Verlag Magyar Osztály. Gyarmati Ferenc. Muzsika. Apró írások az életről, az emlékek-

ről, az őszről, az elmulásról. Déva, 1923., k. 8-r. 64 l. Hirsch Adolfkny. G y ő r i Illés I s t v á n . Samu te csalsz! és egyéb komédiák. ClujKolozsvár, 1920. 8-r. 31 l. Kiadja: „Ha-ha-ha” vidám könyvek kiadóvállalata. „Uj Világ” kny. (Ha-ha-ha! Vidám Könyvek. Szerk. Gyil. 1. sz.) H a j n a l L á s z l ó . Kócos. ClujKolozsvár 1921. 8 r. 119 l. „Radió” kiadás. „Cultura” kny. H a m v a i S á n d o r . A szent hazugság. Regény. Brassó, (1924.) 8-r. 137 l. Brassói Lapok kiadása és nyom. Ifj. H e h s A l a d á r é s H . F o d o r B ö s k e . Vágyak. Arad, (é. n.,) k. 8-r. 47 l. Grafica kny. (Népkönyvtár. Apró regények, riportok, elbeszélések, novellák, versek. 1. sz.) H i s t ó r i á s K ö n y v e c s k e . (Elbeszélések.) Összeállitotta: Dr. György Lajos. Cluj-Kolozsvár, 1924. 8-r. 103 l. Minerva R. T. kiadása és nyom. (A „Magyar Nép” Könyvtára. Szerk. Gyallay Domokos. 2. sz.) H o f f m a n n Ö d ö n . Huszezeréves álom. Elbeszélések. (Kolozsvár, 1923.) 8-r. 209 l. Sfinx-kiadás. H o l l s t e i n M á r i a . Katóka utazása és egyéb mesék. (Kolozsvár, é. n.) 8-r. 42 l. A Szociális Miszszió Társulat kiadása. Minerva R. T. H o r k a y E l e m é r . Talmida. Irás Nagyváradról. Nagyvárad, (é. n.) 8-r. 62 l. Béres Károly kny. T. I m e t s B é l a . Havasalji csokrosrózsa. Kis regény. GheorgheniGyergyószentmiklós, 1923. 8-r. 120 l. Az író kiadása. Indig Ottó. Papirkosár. ClujKolozsvár, 1922. 8-r. 81 l. Minerva R. T. kiadása és nyom. J a n t s o v i t s J e n ő . Három csók. Regény. (Nagyvárad) 1920. 8-r. 118 l. Nagyváradi Napló kny. R. T.

— 237 —


J á v o r B é l a . Három leány. Kis regény. Brassó, (1924.) 4-r. 32 l. Brassói Lapok kiadása és nyom. (Népszerü Regények 7. sz.) J á v o r B é l a . Krizantém. Regény. Kolozsvár, 1924., k. 8-r. 143 l. Haladás kiadása. Concordia kny. J ó k a i Mór. Bokréta a legnagyobb magyar elbeszélő Jókai Mór műveiből. Összeállitotta: Dr. Kristóf György. Cluj-Kolozsvár, 1924., k. 8-r. 111 l. Minerva R. T. (A „Magyar Nép” Könyvtára. Szerk. Gyallay Domokos. 7. sz.) K e r t é s z M i h á l y . Futurex. Kis regény. Arad, 1922. 8-r. 63 l. Főbusz-kiadás. (Erdélyi Könyvtár 6. sz.) K i s s Ida. Shami. Regény. Babits Mihály előszavával. Nagyvárad, 1922. 8-r. 216 l. Nagyváradi Napló kny. R. T. K a c z é r Illés. Jancsi. Egy kis fiu tüsszentései, szuszogásai, bőgései és röhögései, valamint a hihetetlennel határos egyéb csinytevései félnapos korától azon izgalmas pillanatig, hogy az anyja összecsapja a kezét — szent Isten, ez a kölyök m á r kinőtte az első gyerekcipőjét. (Brassó) 1922. 8-r. 179 l. Grünfeld V. és Társai kny. K a c z é r Illés. A vak ember tükre. Novellák. Cluj-Kolozsvár, 1923. 8-r. 125 l. Lapkiadó R. T. kiadása és nyom. K e r t é s z M i h á l y . Senki Tamás története. Gyermekregény és még egyéb mesék. Satu-Mare, 1922. 8-r. 128 l. Cimbora kiadása. Szabadsajtó R. T. (Cimbora Könyvtár 1. sz.) K e r t é s z M i h á l y . Szökés a teknőben. Két kicsapott diák kalandjai a Tiszán. Satu-Mare, 1923. 8-r. 192 l. Cimbora kiadása. Szabadsajtó R. T.

K i s s G y u l a . Sztrájkol a halál. Regény. Marosvásárhely, 1919. 8-r. 109 l. Márványi és Tsa. kiadása. (Új Könyvtár 1—4. sz.) K o v á c s D e z s ő . Apostolok é s csavargók. Elbeszélések. Cluj-Kolozsvár, 1924. 8-r. 126 l. Minerva rt. kiadása és nyom. K o v á c s D e z s ő . Ballag már a vén diák. Cluj-Kolozsvár, 1924., k. 8-r. 53 l. Az Ifju Erdély kiadása. Minerva rt. (A Ludwig Voggenreiter Verlag Magyar Osztályának tulajdona.) K r u d y G y u l a . A nővadász. Regény. Arad, 1922. 8-r. 139 l. Forum rt. kiadása (Erdélyi Könyvtár I. évf. 2. sz.) L a k a t o s L á s z l ó . Egy válópör története. (Egy leány naplója.) Brassó, (1924). 4-r. 36 l. Brassói Lapok kiadása és nyom. (Népszerü Regények 2. sz.) Ligeti E r n ő . Asszony. Novellák. Târgul-Mures-Marosvásárhely, 1920. 8-r. 100 l. Kosmos rt. (Új Könyvtár 2 5 — 2 8 . sz.) Ligeti E r n ő . Belvedere. ClujKolozsvár, 1921., k. 8-r. 1 1 3 l. Lapkiadó rt. kiadása és nyom. M a e l F e r e n c . Putifárné. Regény. Targu-Mures-Marosvásárhely, 1924. 8-r. 98 l. Bolyai kny. rt. M a g y a r K ö n y v e k . Kiváló iróink válogatott novellái, tárcái, versei, tudományos és társadalmi cikkei. Nagybánya, 1921. 8-r. 44 l. „Hermes” kny. kiadása és nyom. I. k. 1. f. M a g y a r L a k o d a l o m . (Vőfélykönyv.) Összeállitotta: Dr. Csűry Bálint. Cluj-Kolozsvár, 1924. 8-r. 58 l. Minerva rt. („Magyar Nép” könyvtára. Szerk. Gyallay Domokos, 3. sz.)

— 238 —


M a k k a i S á n d o r . Élet fejedelme. Elbeszélések. Cluj-Kolozsvár, 1924. 8-r. 131 l. „Az Út” kiadása. Minerva rt. M a k k a i S á n d o r . Az Eszter padja. Kolozsvár, 1924., k. 8-r. 17 l. „Az Út” kiadása. Minerva rt. (Ünnepnapok I. sor. 1. sz ) M a r ó t S á n d o r . Nincs halál. (Elbeszélések és egy színdarab: »Egérfogó”). Oradea-Mare-Nagyvárad, 1924. 8-r. 104 l. Sonnenfeld A. R.-t. M e t z I s t v á n . Blanka. Novellák. Târgul-Mures 1920. 8-r. 77 l. Márványi és Tsa kiadása. (Új Könyvtár 5 — 8 . sz.) M o l n á r Margit (Tárainé.) A Maharadzsa gyürűje. Regény. ClujKolozsvár, 1921. 8-r. 85 l. Friedmann „Az Est” könyvkereskedés kiadása. M o l n á r Sándor—Evien E u g e n . Erdélyi könyv. Petroseni, 1923. 8-r. 52 l. Tip. Centrului S. V. R. M o n o k y S á n d o r . Tündérmese. Satu-Mare-Szatmár, 1922., k. 8-r. 110 l. „Cimbora” kiadása. Szabadsajtó rt. (Cimbora Könyvtár 2. sz.) M o r v a y Z o l t á n . Októberi fellegek. Regény. Targul-Mures-Marosvásárhely, 1920. 8-r. 238 l. Révész Béla kiadása. N a g y D á n i e l . Novellák. Arad, (1922.,) k. 8-r. 95 l. Főbusz kiadás. Réthy L. és Fia Utódai kny. N a g y D á n i e l . Piros frakk. Regény. Arad, 1922., k. 8-r. 128 l. Forum rt. kiadása. Tip. M. Szücs. (Erdélyi Könyvtár. I. évf. 1. k.) N a g y Dániel. Árvák. Regény. Arad, (1924.) 8-r. 254 l. Génius könyvkiadó. Réthy Utódai kny. N y i r ő J ó z s e f . Jézusfaragó ember. (Kolozsvár,) 1924. 8-r. 165 l. Minerva rt.

O l a j o s D o m o k o s . Magyar írók kincsesháza. Cluj-Kolozsvár, 1920. 8-r. 208 l. O s v á t K á l m á n . Levelek a fiamhoz. Főúr! (Marosvásárhely, 1923.) 8-r. 96 l. Révész Béla kiadása. O s v á t K á l m á n . Románia felfedezése. Élmények és reflexiók 1923. Cluj-Kolozsvár, 1923. 8-r. 58 l. Lapkiadó rt. Ö t v ö s B é l a . Krónikák könyve. Nagyvárad, 1920. 8-r. 191 l. Nagyváradi Napló kny. rt. P a p J ó z s e f . Első könyv. Kolozsvár, 1924. 8-r. 115 l. Haladás B. T. kiadása. Minerva rt. P á l u r I s t v á n . Diákkori emlékek. Arad, 1923., k. 8-r. 16 l. Reclam kny. P á l u r I s t v á n . Karcolat a nőkről. (Arad, 1924.) 16-r. 14 l. (Reclam kny.) P á s z t o r Á r p á d . É s végzetét senki sem kerülheti el. Mozgófénykép fantázia. Brassó, (1924.) 4-r. 32 l. Brassói Lapok kiadása és nyom. (Népszerü Regények 4. sz.) P e t e l e i István. Egy asszonyért. Regény. Cluj-Kolozsvár, 1924. 8-r. 98 l. Haladás kiadása. Minerva rt. Ifj. R a d ó A n t a l . Amoroso. Hét éjszaka. Nagyvárad, 1919. 4-r. 135 I. Bibliotheca Varadiensis. Sonnenfeld rt. R á s k a i F e r e n c . Dunai éjszakák. Regény. (Brassó,) 1923.8-r. 185 l. Brassói Lapok kiadása és nyom. R e i c h e r E n d r e . Regulus. Kis regény. Arad, (1921.) 8-r. 95 l. Főbusz kiadás. (Erdélyi Könyvtár 9. sz.) R u d n y á n s z k y E n d r e . A nagy láma. Regény. Arad, ( 1 9 2 2 . ) 8-r. 57 l. Főbusz kiadás. Réthy Lipót és Fia utódai kny.

— 239 —


*

S z . R u s z R ó z s i k a . Netta bes z é l t e . . . Novellák. Budapest, 1921. 8-r. 152 l. Légrády Testvérek kiadása. S a s L á s z l ó . Isten lábánál. Cluj, (1923.) 8-r. 96 l. Kadima rt. kiadása és nyom. S a s L á s z l ó . Vivianna. Regény. Cluj, 1924., k. 8-r. 124 l. Helicon kiadás. (Orchidea Könyvek ) S á r o s y K á r o l y . Erős akarattal. Elbeszélések. Székelyudvarhely 1921. 8-r. 101 l. Könyvnyomda rt. S c h i m e k M a g d a . Anna Mária. Regény. Arad. 1922. 8-r. 112 l. Forum rt kiadása. (Erdélyi Könyvtár I. évf. 4. köt.) S e r é n y i J ó z s e f . Mimóza. Novellák. Arad, 1923. 8-r. 59 l. Aradi Hirlap kiadása és nyom. S i p o s D o m o k o s . Istenem, hol vagy? Novellák. Cluj-Kolozsvár, 1922. 8-r. 152 l. „Kaláka” kiadása. Erzsébet könyvnyomda rt. Dicsőszentmárton. S z a b ó Imre. Zsidócskák. ClujKolozsvár, 1921., k. 8-r. 81 l. Radio kiadása. S z a b ó Imre. Hulló csillag. Kis regény. Cluj-Kolozsvár, 1922. 8-r. Kadima rt. kiadása és nyom. S z a b ó Imre. Szent Eliz. Egy modern leány regénye. Cluj, 1923., k. 8-r. 128 l. Kadima rt. kiadása és nyom. S z a b ó Imre. A piros zubbony. Egy szinésznő karrierje. Tábori Jenő és Guncser Nándor rajzaival. (Kolozsvár,) 1924., k. 8-r. 95 l. Globus kiadás. S z á n t ó G y ö r g y . Sebestianus utja elvégeztetett. Regény. Arad, 1924 8-r. 301 l. Reclam kny. S z á n t ó G y ö r g y . A kék lovas. (Novellák és versek.) 125 l. Genius

kiadása. Arad, vin kny.

1924., k. 8-r. Cor-

Szederkényi Anna. Lázadó szív. (Regény.) Brassó, 1924. 8-r. 215 l. Brassói Lapok kiadása és nyom. S z e n k o v i t s E l e k . Grófok és inasok. Regény. Tg. Mures-M. Vásárhely, 1923. 8-r. 255 l. Carmen könyvny. S z e n t i m r e i J e n ő . Mikroszkóp. Cluj-Kolozsvár, 1922. 8-r. 93 l. Lapkiadó rt. S z i n i G y u l a . A bűbájos. Brassó, (1924.) 4-r. 43 l. Brassói Lapok kiadása és nyom. (Népszerü Regények 1. sz.) S z o n d y G y ö r g y . Börme. Egy diák-lovagrend története. Satu-MareSzatmár, 1923. 8-r. 169 l. Szabadsajtó rt. T a b é r y G é z a . Kolozsvári bál. Salonta-Mare-Nagyszalonta, 1923., k. 8-r. 79 l. Székely kny. T i m á r S á n d o r . Levelek hugomhoz. Brassó, 1923. 8-r. 77 l. Az Erdélyi Tudósító kiadása. Erzsébet könyvny. rt. Dicsőszentmárton. (Erdélyi Tudósító Könyvtára I.) T i t á n o k . Fiatal írók írásai Brázay Emil előszavával. Pán-bizomány. Timisoara, 1921. 8-r. 31 l. Gutenberg kny. T i z e n e g y F i a t a l E r d é l y i Iró. Versek. Elbeszélések. Tanulmányok. Erdélyi művészek rajzaival. ClujKolozsvár, 1923. 8-r. 167 l. Minerva rt. V a j d a B é l a . Az istenasszony. Két novella. Gheorgheni-Gyergyószentmiklós, 1 9 2 4 , k. 8-r. 101 l. Sándory kny. kiadása és nyom. V á r h e l y i S á n d o r . A hőfogó és más elbeszélések. Timisoara, 1921. 8-r. 163 l. Hunyadi kny.

— 240 —



A MINERVA könyvkereskedésének

hirei.

Új k ö n y v e k : I. Szépirodalom. a) Versek,

művek.

Arany János: Toldi (Magyarázatokkal ellátta Dr. Kiss Ernő — 20— Áprily Lajos: Falusi elégia II. kiadás — — 40— Olosz Lajos: Gladiátor arc — — — — — — — 50— Pap József: Kiáltás a barátért — — — — — — 60— Reményik Sándor: Vadvizek zúgása (elfogyott) — 40— Szabolcska Mihály: Eszmények — álmok — — 40— Tompa László : Erdély hegyei között — — — — 30— b) Novellák,

regények.

Balogh Endre: Hajótöröttek (Kis regények) Berde Mária: Vizen hold — — — — — — Biró Vencel: Erdély követei a portán — — Dienes Jenő: Nagyenyedi diákélet — — — Gulácsy Irén (Pálffyné) Förgeteg (regény) — Gyallay Domokos: Ősi rögön — — — — Imets Béla: Havasalji csokros rózsa — — Kováts Dezső: Apostolok és csavargók — Lovassy Andor: A bihariak — S. Nagy László: Jókai novellák — — — — Nyirő József: Jézusfaragó ember (novellák) Pap József: Első könyv (novellák) — — — Petelei István: Elbeszélések I—II. — —- — Petelei István: Egy asszonyért — — — —

— — — — — — — — — — — —

— — — — — — — — — — — — — — —

60— 30— 60— 80— 120— 80— 50— 50— 40— 40— 90— 70— 80— 40—

II. Tudományos- és szakirodalom. Dr. Balogh Ernő: Geológia — — — — — — — 40— Dr. Bartók György : Az erkölcsi érték filozófiája — 40— Az akaratszabadság problémája 50— Dr. Bálint Gábor: A honfoglalás reviziója — — 120— Dr. Borbély István: A magvar irodalom története 1825-ig— — — 160— N y o m a t o t t a M i n e r v a I r o d a l m i é s N y o m d a i M ű i n t é z e t Rt. n y o m d á j á b a n C l u j — K o l o z s v á r t , S t r B a r o n L. P o p N o . 5. K i a d á s é r t f e l e ! : P E T R E S KÁLMÁN k i a d ó h i v a t a l i i g a z g a t ó .


IRODALMI SZEMLE ERDÉLYI. Erdélyi Magyar Adatbank DR. BORBÉLY ISTVÁN. SZERKESZTI CLUJ KOLOZSVÁR. Megjelenik évenként tizszer

Recommend Documents