Irodalmi, mûvészeti, közéleti folyóirat

Partium

Irodalmi, mûvészeti, közéleti folyóirat BERTHA ZOLTÁN (DEBRECEN) CZAKÓ GÁBOR (BUDAPEST) DINÓK ZOLTÁN (KECSKEMÉT) FELHÕS SZABOLCS (VÁSÁROSNAMÉNY) GERGELY FELICIÁN (BUDAPEST) HAMAR PÉTER (FEHÉRGYARMAT) HERCZEG ÁKOS (DEBRECEN) KOPPÁNY ZSOLT (BUDAPEST) KÜRTI LÁSZLÓ (MÁTÉSZALKA) LACKFI JÁNOS (ZSÁMBÉK) LENGYEL JÁNOS (BEREGSZÁSZ) LEZSÁK SÁNDOR (LAKITELEK) LÕRINCZ P. GABRIELLA (BEREGSZÁSZ) MADÁR JÁNOS (BUDAPEST) MERÉNYI KRISZTIÁN (BUDAPEST) MOLNÁR BERTALAN (BEREGSZÁSZ) NAHIMI PÉTER (BALATONARÁCS) OLÁH ANDRÁS (MÁTÉSZALKA) ORBÁN JÁNOS DÉNES (KOLOZSVÁR) ÓSZABÓ ISTVÁN (DEBRECEN) RIMÓCZI LÁSZLÓ (BUDAPEST) SESZTÁK OSZKÁR (NYÍREGYHÁZA) SZABÓ PÁL (HÓDMEZÕVÁSÁRHELY) SZEMERE JUDIT (BEREGSZÁSZ) SZIRMAI PÉTER (BUDAPEST) SZ. TÓTH GYULA (BUDAPEST) TÓTH LAJOS (VÁSÁROSNAMÉNY) VIOLA SZANDRA (SZENTES)

Fedõlap: Borítóterv:

Czire Alpár (Székelykeresztúr) Halottsirató (az énlaki unitárius templom felvétele) Filep Anita (Mátészalka)

Szerkesztõk: Költészet: Széppróza-olvasószerkesztõ:

Bakos Kiss Károly (Beregújfalu) Varga János (Nyíregyháza) Elek Ottó (Nyíregyháza) Tanulmány, közélet, vallás: Felhõs Szabolcs (Vásárosnamény) Kiss Lajos András (Nyíregyháza) Kiadványszerkesztés, tördelés: Deák József (Vásárosnamény) Felelõs szerkesztõ: Felhõs Szabolcs (Vásárosnamény)

Állandó munkatársak: Demeter Szilárd (Nagyvárad) Lengyel János (Beregszász) Orbán János Dénes (Kolozsvár) Ószabó István (Debrecen) alapító fõszerkesztõ Kiadja a Kelet-Magyarországi Szabadelvû Protestáns Kör megbízásából Az Unitárius Alkotók Társasága (UART) Védnökök: Karner Ottó, az UART elnöke (Budapest) Pomogáts Béla, irodalomtörténész (Budapest) Székelyhidi Ágoston, irodalomtörténész (Hajdúböszörmény) Megjelenik negyedévente ISSN 1216-7525 WEB: www.partium.unitarius.eu E-mail: [email protected]

A szerkesztõség címe: Partium Mûhely 4800 Vásárosnamény, pf:2. Tel.: 06-20/567 8597 Nyomda: Örökségünk Könyvkiadó Kft. Nyíregyháza, Bercsényi 13. E-mail: [email protected]

Tartalomjegyzék Oláh András kiszáradtak az álmok ..................................................................................................... 5 búcsú ............................................................................................................................. 6 árnyékod vagyok ........................................................................................................... 6 Lackfi János Fekete ............................................................................................................................ 7 Ószabó István Az év utolsó évszakán ................................................................................................... 8 Hamar Péter Baljós október ............................................................................................................... 9 Lengyel János Hóvihar Szenteste ........................................................................................................ 13 Czakó Gábor A magyar észjárásról ................................................................................................... 18 Szabó Pál Vermeer nyakéke ......................................................................................................... 28 Téli tûz ........................................................................................................................ 29 Olvad a Tél könnye… ................................................................................................. 30 Orbán János Dénes Mint csillagász ............................................................................................................ 31 Szirmai Péter Inés futása .................................................................................................................... 32 Merényi Krisztián Barna pénz ................................................................................................................... 34 Dinók Zoltán Az álomvilág nagy úr .................................................................................................. 35 Szabó Pál Megfordulhat a nemzeti balsors? – apologikus megközelítés Kölcsey Ferenc Hymnusához .......................................... 41 Szemere Judit – Molnár Bertalan A magyar kultúra napja Beregszászban ...................................................................... 48 Kürti László Hajnal jön .................................................................................................................... 50 Lõrincz P. Gabriella Nyomor ....................................................................................................................... 51 Olvad a tél ................................................................................................................... 51 Várakozás .................................................................................................................... 52 Viola Szandra Ihlet ............................................................................................................................. 53 Ars poeticátlanodunk .................................................................................................. 53 Készülõdés .................................................................................................................. 53

tél

3

Koppány Zsolt A kortársi poliptichon táblaképeibõl ........................................................................... 54 Lõrincz P. Gabriella Interjú Kárpáti P. Zoltánnal ......................................................................................... 61 Bertha Zoltán „Itthon vagyunk Európában” ....................................................................................... 63 Lezsák Sándor Pongrátz Ödön urnakoporsója elõtt ............................................................................. 72 Rimóczi László Legyen a prae.hu a kezdõlapom! ................................................................................ 75 Herczeg Ákos A mûalkotás helye és szerepe a piaci társadalomban .................................................. 78 Gergely Felicián Hajnali gondolatok ...................................................................................................... 85 Seszták Oszkár Jósa András Múzeum Napja ........................................................................................ 86 Tóth Lajos „Általmenné(n)k…” .................................................................................................... 87 Nahimi Péter Könnyek nyomában fakadó virágzás .......................................................................... 90 Madár János Forradalommá változott a temetõ ................................................................................ 95 Sz. Tóth Gyula jegyzete Líra-keserû csípõs idõben ........................................................................................... 97 Felhõs Szabolcs A polgárosodás elõfutára ............................................................................................. 99 Hírek ............................................................................................................................... 103

4

Partium

OLÁH ANDRÁS

kiszáradtak az álmok 1.

a dac

felkönyökölt bennünk a dac lopva figyeltem magunkat: ijesztõ volt ahogy elkezdtünk mindent megmagyarázni s hogy már kiszáradtak az álmok belõled is… 2.

elszöktél

bõröndbe raktad a tegnapokat mindenünket ami volt s megkerested a legrövidebb kerülõutat 3.

ha nem leszel

némán szürcsöltelek de tudtam: eljön majd a pillanat mikor nem nyílik ki többé a reggel s csak keresgéljük kétségbeesetten a tegnapi ízeket 4.

túl korán

túl korán jött ez a tél megteltünk haraggal zsúfolásig köszörülted a torkodat mint egy bíró mikor az ítéletet olvassa fel – rosszízû voltál és félreértett kifogytam belõled végleg s már nincs mit számon kérni tõled 5.

elfogytak a szavak

az elválás helyén seb maradt kikoptak belõlünk a szavak – kimenekített lélegzeted vagyok: szeretnék nagyobb csöndben élni és letagadni az álmokat

tél

5

búcsú „mennem kell…” – gyorsan kapkodva öltözöl… künn porhó szitál a fehérre csontosodott fák alatt türelmetlenül kaparod a jeget a szélvédõrõl visszadermed a hóra a hallgatás… egyirányú utca: itt öleltelek elõször de a múlt az álmos tekintetû házak közt reked „menj be: megfázol” – arcodon az utolsó érintés didergõs rebbenése az autó nehezen indul s a bámész csöndben addig kísérlek tekintetemmel míg a távolodó fényszóró belealszik az éjszakába

árnyékod vagyok keréknyomok a sárban… ritkán járok erre mióta goromba õsz sírja tele a rõt nappalokat a tó tükrén fények a csészében tegnapi tea ázott filterek másnapos illata a színek összeköltöztek bennünk kifésüllek hát magamból szinte látom ahogy a telefonzsinórt babrálod és számításokat végzel a vonal túl végén végül ugyanarra az eredményre jutsz te is: a gravitáció erõsebb mint a mi bágyadt szerelmünk… távoli sápadt arcodat fürkészem árnyékod vagyok szívemben bekormozódva égnek a dadogó hajnalok

6

Partium

LACKFI JÁNOS

Fekete A havat vártuk és most itt van: Zongorabillentések hullnak, csupa foszló Fehér ujjbegymintázat, fekete hangok köztük az ágak... Sajtreszelékként pergõ zongoraszó... Ilyen az égi zongora, nem a sarokban áll, Hanem betölt minden zegzugot, lerakódik, Hasonló egyébként a földi is, szívzugba, Szemráncba, hajtõre ül, porcokba fészkelõdik: Chopin metronómja kattog térdemben... Hóesés-keringõ... Kutyánk féltékenyen És feketén csahol a kerítés fogsorán át. A kerítés rácsai billentyûkre osztják a kinti síkot, Melyen lányaink szánkóznak és egy idegen Kutyát simogatnak, a kerítésen belüli kutya Fekete tükörmását. Bennem is csaholnak Kitörni vágyva a reggeli nagy hóban készített Fényképek (elveszett egy kábel, nem tudom Számítógépemre feltölteni õket)... Különbözõ Mértékben elfagyott növényi részek hó alól Kandikáló ábrái ezek, meglepõ és csak ilyenkor Elõvilágló cirádák, kacskaringók, mintázatok. Ugat a fekete kutya bennem arra a másik, Odakinti fekete kutyára, mely szabadon Hengergõzik a hóban.

Matl Péter: Akt

tél

7

ÓSZABÓ ISTVÁN

Az év utolsó évszakán Köddel világít kertemben a Nap. Mintha gyertyaviaszcseppen szemem derengne át, szememen szemem – ködfényt látok; kormaként, hullongó varjakat. Az év utolsó évszakán sötét van, reszket a lélek. Bárányt hozok, de úgy sír, a farkasok utolérnek.

Imre Ádám: Szembesülés 8

Partium

HAMAR PÉTER

Baljós október Szokatlanul enyhe õszi idõ volt, de korán sötétedett. Az autólámpák sugarai tompán verõdtek vissza a fõutca keramitkockáin, Tóth Kálmán szobra kontúrtalanul olvadt bele a háttérbe, s a kirakatok sápadt fényében sietõs emberek árnyai imbolyogtak. A férfi kilépett a csemegeüzlet ajtaján, és hazafelé indult a Béke tér irányába. Hátán hanyagul himbálózott a sportszatyor, a teniszütõ nyele kilátszott belõle, s kezében vitte a papírba csomagolt szafaládét, amit vacsorára vett magának. Elment a patika elõtt, bepillantott, a kirakatüvegen keresztül látta a munkatársait, de nem vágyott közéjük. A szabadnap könnyûsége inkább némi kárörömfélét ébresztett benne. Pár lépésre lakott innen, közel a városházához. A lépcsõház komor homályában tapogatva nyitotta ki a postaládáját, kivette a Szabad Népet, aztán kényelmes léptekkel ballagott fel a lépcsõn, s az ajtózárba csúsztatta a kulcsot. – Szervusz, Szultán! – hallatszott a háta mögül egy tétova hang, s ahogy megfordult, sötét árnyékot látott kiszakadni a falból. A testén valami különös áram futott végig, megborzongott, és a komfortérzete szertefoszlott a lépcsõház hûvösében. A hangot azonnal felismerte, bár kissé másként élt az emlékezetében. Az egykor tiszta lányhang most fátyolosan fakónak tûnt. – Amikor utoljára beszélgettünk … mikor is … tizenhárom éve, ha jól számolom, még nem voltam Szultán. Akkor még Laci voltam. Az asszony nem szólalt meg, ezért kis szünet után folytatta: – Vártál rám? Úgy értem, hogy most. Most – nyomta meg a szót – vártál rám? A nõ ekkor sírva fakadt, s a sötétben is látszott, hogy rázza a vállát a zokogás. Zsebkendõt vett elõ, és elcsukló hangon mondta: – Szeretnék beszélni veled! – Ó, jártak itt már más nõk is, õk is beszélni akartak velem, s végtére is, miért ne? Tessék, hölgyem! – és szélesre tárta az ajtót. – A villanykapcsoló balra! Az asszony napokkal késõbb is csak arra tudott visszaemlékezni, hogy ül egy fotelben, szemben a férfivel, de arra nem, hogy jutott el odáig. Elfogadta a felkínált italt, s lassan a lakással kapcsolatos benyomások is eljutottak a tudatáig. A háború elõtti polgári jólétet mutató berendezés nem lepte meg, hiszen ismerte egykor a férfi szüleit, de a szobában tapasztalható rend és tisztaság nem agglegényre vallott. – Beszélgessünk hát! – mondta a gyógyszerész. – Mit tehet a Szultán a fõmérnökné elvtársnõért? – Kérlek, ne légy velem gúnyos! Amikor bevonultál… – A múltról egy szót sem! Egyetlen szót sem! – vágott közbe a férfi. – Bármirõl hajlandó vagyok beszélni veled, mert a Szultán kegyes, de a múltról nem. Ugye, nem zavar egy kis háttérzene? Így szoktam, ha hölgyvendégem van. Mivel az asszony nem válaszolt, a férfi a lemezjátszóhoz lépett, feltett rá egy bakelitkorongot, s halkan, egészen halkan megszólalt a muzsika. – Mi ez a zene? – kérdezte riadtan az asszony. – Verdi Rekviemje. Nem éppen alkalomhoz illõ, de szép. – Lehet, hogy illõ az alkalomhoz – felelte tûnõdõn a másik. A gyógyszerész a cinikus álarc mögül gyanakodva nézte az asszonyt. Tudta, hogy még harmincöt sincs, de sokkal öregebbnek látszott. Azt a két barázdát, ami a szája szögletétõl ve-

tél

9

zetett enyhe ívben az álla felé, még nem ismerte. Igaz, rég látta, akkor is messzirõl. Mindig csak messzirõl. De ahogy most nézte, az elgyötört vonások mögül felsejlett Margit lánykori arca, az arc, amilyennek õ utoljára látta közelrõl, 1943 nyarán, a bevonulása elõtti napon. Akkor is egy fotelben ült, õ elébe térdelt, és kigombolta a blúzát. Formás kicsi melle, mint a madárfióka, remegve bújt a szívére, s õ gyengéden megcsókolta. S Margit akkor azt mondta: – Látod, már nem is szégyellem magamat elõtted! A zene hangjai körülfonták õket a félhomályban, s az asszony megszólalt: – Géza nagyon beteg. – Gyógyulást kívánok a fõmérnök elvtársnak! – Miatta jöttem hozzád. – Ez csak természetes! A Szultán minden gyógyszert be tud szerezni. A Szultánnak kitûnõ külföldi kapcsolatai vannak. Még Nyugaton is. Szultán mindenkin segít, az elvtársaknak, a kartársaknak, a szaktársaknak, boldognak-boldogtalannak. – Ne gyûlölj engem! És õt sem! Iszonyatosan szenved. Most ült nyolcadszor kés alá. Gégerák. Alig tud nyelni. Rövidesen csak szondán keresztül tudják táplálni, mert a nyelõcsöve elzáródik. És akkor már a nyálát se tudja lenyelni. – És én? Mit tehetek érte én? És mért pont én? – Géza tudja, hogy meg fog halni. Egy darabig még késleltetik a halálát, de egyre nagyobb fájdalmakat fog átélni. Nem tudják megmenteni. – Imádkozzon Istenhez! Isten végtelenül irgalmas! – Laci?! Hiszen te jól ismered õt! El tudod ezt képzelni róla? Töltenél nekem még egy pohárral? Szultán zavartan nyúlt az üveg után. Még mindig nem értette, mit akar tõle az asszony. Kezdte elveszíteni a magabiztosságát, kezdett kizökkenni a szerepébõl, amit kezdetben elegendõ védelemnek érzett önmaga számára. Az asszony felhajtotta az italt, majd kinyitotta a retiküljét, és egy lezárt borítékot vett ki belõle. – Ezt a levelet küldi neked. Olvasd el! Amikor látta, hogy a férfi habozik, hozzátette: – Most! Szultán az íróasztalához ment, egy elefántcsont nyelû papírvágó késsel felnyitotta a borítékot, meggyújtotta az állólámpát, és olvasni kezdett. Majd felpattant, s ingerülten az asszony elé lépett: – Nem, nem, nem és nem! Ezt nem! Én nem ölök! Én Isten dolgába nem avatkozom! – Nyugodj meg! – mondta az asszony, bár maga sem volt nyugodt. – Csak annyit tégy meg, hogy a mérget elém teszed! Te ahhoz feltûnés nélkül hozzájuthatsz. – Nem! Bûnrészességet sem vállalok! Nem azért, mintha a rendõrségtõl félnék! A lelkiismeretem miatt! Igen! Amiatt! – És akkor nyugodt lesz a lelkiismereted, ha elutasítod egy haldokló kérését? – Nem haldoklik! Kezelik! S amíg kezelik, nem szabad feladni a reményt! – Én látom, hogy haldoklik. És õ is tudja, hogy a hátralévõ élete nem egyéb, mint hosszú haldoklás. – Nem tudok segíteni neked! Ebben biztos, hogy nem, de valószínûleg másban sem. Csak egy kavics vagyok, amit az Isten a földre dobott. – Ez a legkönnyebb, az Isten háta mögé bújni, aki talán nincs is. Az asszony felállt, tanácstalanul a férfira nézett, majd elindult. Az ajtóból még visszafordult könyörgõ tekintettel: – Nagyon kérlek, gondolkodj rajta még! Szultán kedvetlenül fogott a vacsorához. Néhány falat után félretette az íztelen hentesárut és visszament a szobába. Maga elé terítette az újságot, de kivételesen nem a sportrovatnál kezdte. A címlapon négy arcképet látott, a Rajk-per áldozatai voltak, és híradást az újrateme10

Partium

tésükrõl. Ennyi az ember élete? S ugyanazok a gyászünnepségen, akik asszisztáltak a kivégzéshez? Van pofájuk hozzá? De legalább az aradi vértanuk napjára idõzítették a ceremóniát. Ennek van gesztusértéke – állapította meg. Korán lefeküdt, de nyugtalan éjszakája volt. Reggel átizzadt pizsamában ébredt. Ismét megjelent az orosz. Látta, ahogy közeledik, de most hatalmasabbnak látszott, mint a korábbi álmaiban. Reszketés fogta el, kiáltásokat hallott, s becsukott szemmel húzta meg ravaszt. Füsttenger támadt, s hallotta az idegen katona fájdalmas üvöltését. A hang, igen, a hang maradt a legelevenebb. A képek elhalványultak, visszatérõ álmaiban különbözõ formákat öltöttek, de a panaszos jajgatás ugyanaz maradt minden alkalommal. S néha akkor is felidézõdött benne, ha ébren volt. De ennek a mai álomnak volt egy különös részlete. A leghatározottabban emlékezett, hogy látta maga mellett a lövészárokban Gézát, amint rohamsisakban fekszik a földön mozdulatlanul. Pedig Géza nem volt a fronton, mindvégig itthon dolgozott a hadiüzemmé nyilvánított posztógyárban. – Isten megáldja Freud urat! – hessegette el magától az éjszakai látomást. De a tegnapi vendéget nem tudta elfelejteni. Túl sok emléket, a tudat mélyrétegeibe számûzött ifjúkori élményt mozgósított benne az asszony. Ahogy a reggeli kávéját itta a fotelben ülve, határozottan érezte az illatát. Eltelt egy hét, de nem múlt el egyetlen nap sem, hogy ne gondolt volna Margit látogatására. A levél ott feküdt az asztalán, nem olvasta el újra, de nem volt lelkiereje eltenni. S akkor, ez egy keddi nap volt, történt valami, ami felkavarta. Munkába igyekezett, s a patika elõtt megpillantotta az asszonyt, aki a kirakatnak háttal ott állt a bejárat mellett. Halkan köszöntötte, Margit a szemébe nézett és visszaköszönt. Nem tudta eldönteni, megszólítsa-e, inkább azt várta, hogy majd a másik megszólal. De néma maradt, s õ sietve belépett az ajtón. Visszanézve látta, hogy az asszony azonnal távozott. Este záráskor Lehotay, a fõnöke csatlakozott hozzá azzal, hogy föllépne a megígért könyvért, mert a felesége sürgeti. Szultán emlékezett, hogy egy névestén felajánlotta az Elfújta a szél-t. Igyekezett szívesnek mutatkozni, bár nem kedvelte a férfit. Lehotay most járt elõször beosztottja lakásán, s érdeklõdve nézett körül. Lenyûgözve szemlélte a szemközti falat végig beborító üveges könyvespolcot, és irigykedve a hatalmas perzsaszõnyeget. Az íróasztal feletti kis falipolcon különös figurára lett figyelmes. A durván faragott férfialak törökülésben foglalt helyet, fején hatalmas turbán, két keze széttárva, talán ölelésre, talán sajnálkozva. – Ezt mennyiért vetted? – Egy marék dohányért. – Ilyen üzletet én is szívesen kötnék. – Lebeszélnélek róla. – Mert? Szultán mély lélegzetet vett. Tudta, megint olyan helyzetbe lavírozta magát, ahonnan sebesülés nélkül nem tud kikeveredni. – Hadifogoly történet ez. Amikor Orankiból Igumnovóba vittek, átkeltünk komppal az Okán. A túlparton egy falu. A lakossága egy szálig elítéltekbõl állt. Ott találkoztam egy szakállas öreggel. Örmény volt, s már húsz éve ott élt. Nem mondták meg neki, miért tartják fogva. Õ faragta ezt a szobrocskát. – Ez mikor történt? Szemétláda, mondta magában Szultán. Biztosan megnézted már a káderlapomon. De azért mosolyogva válaszolt: – 1948 õszén. Igumnovóból már hazajöttünk.

tél

11

Azt nem tette hozzá, hogy már aki hazajött. Mert Szalacsi Imre, akivel fogságuk utolsó évében tartották egymásban a lelket, úgyszólván az ölében halt meg a vonaton, mielõtt elérték volna a sepetovkai állomást a lengyel-szovjet határon. A vasárnapi szentmisén Szultán szokása szerint ott énekelt az orgona mellett a barátok templomában. Amikor az utolsó akkord is elhalt, kezet fogott a kántorral, majd a csigalépcsõn lekanyarogva elérte az oldalbejáratot. Margit ott állt az utcai lépcsõ alján. Vörös kosztüm volt rajta, s Szultánnak úgy tûnt, hogy a szeme lángol. Jelenség volt. Égõ csipkebokor. Meghajtotta felé a fejét, de az asszony nem fogadta a köszönését. Margit elõtt ekkoriban már összefolyt az idõ, nem tudta, milyen nap van, hányadika, csak járta a kórházat, egyre keserûbben, egyre kilátástalanabbul. A Rókus utca gesztenyefái már rozsdásodtak, a temetõ elõtt a virágárusoknál szaporodtak a krizantémok, s az idõ is hûvösödni kezdett. A portás udvariasan nyitotta neki a kórházkaput, tudta, hogy engedélye van belépni a látogatási idõn túl is. A gégészet épülete szemben a kapuval pár lépésnyire állt, s Margit igyekezett rendbeszedni az arcát, mielõtt a kórterembe lépett. Géza ágyához sietett, megcsókolta a férje arcát és széket húzott magának az ablak elé. – Hogy vagy? – Most már jól. Most már minden rendben van. Az asszony meglepõdve húzta kérdõre a szemöldökét. – Meglátogatott a Laci. Talán fél órája. Hozott nekem limonádét. Margit ijedten kapta fel az üres poharat az éjjeliszekrényrõl, és pillantott az aljára. – Ne aggódj! Poharat is hozott – próbált mosolyogni a beteg. Az asszonyt olyan váratlanul érte a helyzet, hogy képtelen volt rendezni az érzelmeit. Csak annyit tudott, hogy fegyelmezettnek kell maradnia. – És mit mondott? – Alig valamit. A mutatóujját a szája elé tette, s csak annyit súgott: – Majd odaát megbeszéljük! Margit megfogta a férje kezét és megszorította. – Mennyi idõd van még? – Nem tudom. Egy örökkévalóságnyi. S ez már mind a tiéd. Tudod, hogy szeretlek. Az asszony elsírta magát. Többet már nem beszéltek. Fogták egymás kezét és megszûnt körülöttük az idõ. Margit szinte öntudatlanul ment hazafelé. A Déry-kert kerítése mentén haladt, s a templom felõli végrõl furcsa hangok ütötték meg a fülét. Mintha ezt kiáltozták volna: – Ruszkik, haza! Aztán énekszót hallott, majd a tömeg kitódult a kertbõl az utcára. Az élen haladó legények a vállukon, farudakra téve, cipeltek valamit. Felismerte: a Sztálin-szobor volt, ami a sétány szélén állt. Sodródott a kiáltozó, éneklõ tömeggel, majd a Béke téren kilépett a sorból, s a felsõ korzó korlátjára támaszkodva nézett a mélybe, figyelve a fejleményeket. A menet a Sugovicahídra ért, s úgy rémlett neki, hogy a tömegben ott látja Szultánt is. Rövid idõ múlva üdvrivalgás közepette repült a szobor a vízbe. A hit, hogy helyreállhat a világ rendje, szinte tapinthatóvá vált. Margit hazament. A naptárra nézett. Október 24-e volt.

12

Partium

LENGYEL JÁNOS

Hóvihar Szenteste A sötétség megpróbálta jótevõ homályba ölelni a tájat. A csillagok csak elvétve kandikáltak elõ az elõttük táncoló felhõk mögül. De a vastag hótakaró mintha éppen most eresztené el a fényt, amit magába szívott a vörös korong sugaraiból. Dermesztõ dalát énekelte az északi szél. A fák és a bokrok nem gyõztek hajladozni a nagyúr színe elõtt. A fehérlõ világ hódítását csak egy bizonytalan fekete folt zavarta meg. A kavargó hófúvásban egy ember bukdácsolt a félméteresnél is nagyobb hóban. Bajszára jégcsapokat varázsolt a fagy lehelete. A tomboló viharon át tört utat láthatatlan célja felé. A meg-megújuló szélrohamok olykor ledöntötték a lábáról, hogy elcsigázott testével megízlelhesse a hótakaró puha, de veszélyes ölelését. Reményei szerint hamarosan el kell érnie a Füzesi-házat, hacsak el nem téved ebben a cudar idõben, ami a biztos halált jelentené. Minden ízében érezte, ahogy elhatalmasodik felette a fáradtság. A vihar egyre dühödtebben csapott le rá, mintha bosszantaná, hogy még életben találja. Érezte, ahogy testét lassan birtokba veszi a fagy hidege. Agyában egyetlen mondatot ismételgetett: „El kell jutnom a Füzesi-házig”. Ez minden mást háttérbe szorított. Közben az égi mezõkön gyülekeztek a felhõk, hogy rövid úton megszabaduljanak terhüktõl. A kavargó szürkeségen át néhány pillanatig felsejlett a telihold halovány arca. Mint valami égi áldás nagy pelyhekben elkezdett hullani a hó. Szenteste volt. Havas decemberi éj. Sok száz év óta legszentebb ünnepe a keresztények nagy családjának. Igen, a család ilyenkor meghitten és békességben költi el az ünnepi vacsorát a feldíszített fenyõfa árnyékában, amely alatt mindenféle dobozok rejtik az ajándékokat. Az asztalon bejgli, forró húsleves, forró kakaó, tea. A kályhában melengetõ tûz lobog. Miklós és a szülei a nappaliban tartózkodtak. Ezzel a névvel tulajdonképpen csak õ illette ezt a szobát. Innét nyílott a konyha. Egy szûk folyosó kötötte össze a bejárati ajtóval. Ablakai a hátsó udvarra néztek, így innét nem láthatták, bárki is akarjon bebocsátást kérni. A házaspár karosszékei a nagy cserépkályha közelében álltak. Ez valódi remekmû volt, amolyan békebeli munka. A zöld cserepeken dombormûvek, kerámiába égetett pillanatképek. Egyiken tûz mellett melegedõ vadász, a másikon bárányt terelõ fiúcska. Az egymásra dobott fahasábokon vidáman táncoltak a tûzpiros lángok, a fából felszabaduló forróság izzította vörös nyalábtestüket. Jóízû melegség töltötte el a szobát. A két öregember el-elbóbiskolt. Miklós a folyosóra nyíló ajtó melletti falnál lévõ fotelben ült és a vihar beszûrõdõ tompa moraját hallgatta. Arcára a mozdulatlanság feszített hálót. De a szeme, a fénylõ kék szempár, amely már sok leány szívét dobogtatta meg elárulta, hogy a csendes felszín alatt gondolatlárvák rágják a barázdált szürkeséget. A szótlan társaság, a kályhában lobogó fa pattogásával keveredõ vihar zaja és maga az ünnepi áhítat valóban merengésre csábítja az embert. Olykor céltudatosan pereg a film, máskor csapongva váltogatják egymást az árnyékképek. A szoba közepén asztal állt megrakva csupa finomsággal. Volt ott minden, amit a karácsony évszázadokon át hizlalt szokásai megkívántak. Az asztaltól néhány lépésre, az egyik sarokban ott feszített az ünnepi díszbe öltöztetett fenyõfa. Úgy hírlik, a karácsonyfa-állítás szokása Némethonból indulva terjedt el szerte a világon. Mindenesetre a Közel-

tél

13

Keleten biztosan senkinek sem juthatott eszébe egy fenyõfát aggatni tele különbözõ dolgokkal a Megváltó születésének tiszteletére. Az idõsebb Füzesi felébredt, majd kisvártatva megszólalt. – Rég volt már ilyen viharos Szentesténk. – Mondtál valamit Józsi? – riadt fel a szendergésbõl a felesége, Ilona asszony. – Semmi különöset. Csak a viharról beszéltem. Elnyomott a buzgóság és azt álmodtam, hogy egy széles mezõn betemet a hó, és én tehetetlen vagyok. Erre felébredtem. – Hát szó mi szó, nem szeretnék annak a helyében lenni, akit útközben talált a vihar – kapcsolódott a beszélgetésbe Miklós. – Ugyan már fiam, ki az az eszement, aki ilyen ítéletidõben útnak indul? Az kész istenkísértés lenne. – fordult fiához az öreg. – Ki tudhatja azt? Az idõs férfi melegen tekintett fiára. A melegség mellett volt ebben a tekintetben egy jó adag aggodalom is. Miklós kései gyerek volt. Egyfajta csoda. Édesanyja már jócskán túl volt a negyvenen, amikor megszülte. Jóravaló gyerek volt mindig. Igazi támasza szüleinek. Nemrég jegyzett el egy csinos szõke lányt a szomszéd faluból. Ami a támaszt illeti, el is kélt a Füzesi portán. A Kárpátok bércei szemetgyönyörködtetõ látványt nyújtanak az utazónak, ugyanakkor kemény élete van az itt lakóknak. Ez fokozottan igaz a fagyos téli hónapokra. A Füzesi házaspárnak nem Miklós volt az egyetlen gyermeke. Elsõszülöttjüket, Ferencet sok évvel ezelõtt a megszállók hurcolták el háromnapos munkára. Még kamasz volt. Soha nem tért vissza. Azóta nem hallottak felõle semmit. Sok évbe telt, amíg a szülõk feldolgozták a szörnyû veszteséget. De a lélek sebe soha nem gyógyult be. Miklós születése enyhítette a fájdalmat. – Talán mégis van valaki odakint. Lehet, hogy nem is olyan messze a házunktól – folytatta tovább eszmefuttatását Miklós olyan hangszínnel, mintha csak magának beszélne. Gyerekkora óta álmodozó volt. Történeteket talált ki, amiket valóságosként mesélt el a környezetének. Szüleitõl sokat hallott a bátyjáról. A legtöbb történetben Ferenc is szerepelt. Miklós képzeletben számtalanszor megmentette õt. Csak régi fotókon látta a bátyját, mégis szoros kötelék fûzte hozzá. Jólesõ érzéssel gondolt arra, hogy van egy testvére. Volt. A képzeletében õ mentette meg a bátyját a különbözõ bajokból, igazából viszont arra vágyott, hogy Ferenc mentse meg õt. Csak néhány megsárgult fotó jelentette számára Ferencet, amit édesanyja féltve õrizgetett a Bibliájában, de érezte, hogy testvére ott él benne. Leginkább akkor szenvedte hiányát, amikor gyerekként, az iskolában verekedésbe keveredett a többségi nemzetbõl való gyerekekkel. De jó lett volna, ha akkor ott van az õ szeretett bátyja és elkergeti azokat a kötekedõ csibészeket. Isten legyen irgalmas azokhoz, akiket a szabad ég alatt ért a vihar. Ne is beszéljetek ilyen dolgokról! Az úr nem hagyja cserben az övéit. Elvégre Krisztus születésének a napja van – vetett keresztet az asszony. Miklós felállt és a kályhához lépett. Néhány fadarabot tett a tûzre, mintha csak a képzeletbeli vándort akarná felmelegíteni, majd az asztalhoz lépett és vodkát töltött a poharába. „Sztolicsnájá”, a legjobb márka. A vodkakultúra, ha lehet így nevezni, is a megszállókkal érkezett a vidékre, és sajnos mély gyökeret eresztett. Nagyon mély gyökeret. – Isten irgalmazzon neki – mormolta maga elé, majd lehajtotta az italt. Aztán az üres poharat visszatette az asztalra. Szülei nem is figyeltek rá. Mindketten visszazuhantak az édes álom karjaiba. A falióra elütötte a tízet. A két öreg újra felébredt és visszatértek az olvasáshoz. Ilona 14

Partium

asszony egy szirupos ponyvaregényt olvasott. Elõre lehetett tudni, hogy végül gyõz a jó és a két szerelmes egymásra talál. Valami Willis vagy Villis írta. De az is lehet, hogy Horváth, Kovács vagy éppen Balogh. Köztudott, hogy mindent könnyebb eladni, ha azt egy jól vagy kevésbé jól csengõ idegen névvel ruházzák fel. Mindegy, csak idegen legyen. Regény, ruhanemû, háztartási cikk stb. A fontos, hogy ne legyen magyar. Szóval semmitmondó tucat történet, de az asszony már csak ezt szerette. Még mindig szórakoztatóbbak az ilyen hatásvadász történetek, mint a hatalom diktálta merev szóhordalékok. Füzesi József önfeledten pipázott és egy régebbi képesújságot böngészett. „Tornádó pusztított Floridában.” – Nahát, errõl nem is hallottam. „Veszélyben vannak a pandák Kínában. Honfoglalás kori leletre bukkantak egy új ház alapjainak kiásásakor.” Gondolatmenetébõl fia hangja zökkentette ki. Miklós közelebb húzta foteljét a kályhához és elmerengve a tüzet bámulta. Egyszer csak úgy tûnt neki, mintha hangokat hallana. Valaki szólt odakintrõl. – Mi volt ez? Ti is hallottátok? Egy pillanatra úgy tûnt, mintha emberi hangokat hallottam volna. – Ugyan, csak képzelõdsz. Ki járna ebben az idõben errefelé. Különben sem hallanád a vihartól – mondta az apja. – Én nem hallottam semmit – jelentette ki határozottan Ilona asszony. – Márpedig én tisztán hallottam, hogy valaki bebocsátást kért – erõsködött tovább Miklós. – De akkor mi miért nem hallottunk semmit? – kérdezte az apa. – Megyek, megnézem, hátha egy szerencsétlen akar bejönni, akit a ház fényei vezettek hozzánk, hogy megmeneküljön a dühöngõ vihar elõl! – Vigyázz, fiam! Ne menj ki ebben a cudar idõben! De Miklós nem hallgatott édesanyja szavára, felállt és kiment a szobából. Menet közben a folyosón lévõ fogasról levéve magára kapta a prémes mellényét. A bejárati ajtóhoz sietett. Odakint tombolt a vihar. Vad süvöltése a házba lopózva vészjósló tompa lüktetéssé fakult. Miklós hátán végig síelt a rémület hidege. Egy rövid pillanatra megtorpant, de hamar visszanyerte bátorságát. Odalépett az ajtóhoz és kinyitotta. Tíz perc is eltelhetett már azóta, hogy Miklós elhagyta a szobát. A két öreg szívére az aggodalom karvalya telepedett. – Józsi menj, nézd meg, hol marad már Miklós ilyen sokáig! A férfi a képesújságot letéve fia megkeresésére indult. Alig telt el néhány másodperc, hogy bezárta maga mögött az ajtót, amikor éles kiáltással a feleségét szólította. A nõ gyorsan a bejárati ajtóhoz sietett. Ott találta férjét egy fekvõ test fölé hajolva. A fia volt az. Furcsa görcsbe meredve hevert a bejárati ajtónál. A száguldó szél félig már belepte az álnokul szobába tuszkolt fehér hótakaróval. A visszatérõ szélrohamok a mozdulatlan testéhez csapkodták a bejárati ajtót. Miklós kikerekedett szemekkel rémülten révedt maga elé, az üresség fekete mélységébe merülve. Élt, de mégis mintha holt lenne. Szülei hiába szólongatták, nem lehetett egy árva szót sem kihúzni belõle. Együttes erõvel támogatták be a szobájába. Járni tudott, gépiesen követte szülõi gyöngéd noszogatásának irányát. Mint egy élettelen fadarab, úgy feküdt az ágyon. Édesanyja ült mellette, a kezeit szorongatva. Mihelyst az idõjárás engedte, apja elment segítségért a legközelebbi faluba. A magányos tanya és a falu közötti út nagyrészt fenyves erdõn vezetett át. Az öreg lovasszánnal vágott neki a mély hónak. Füzesi Miklós a bejegyzés szerint december 26-án került a városi kórházba.

tél

15

Az orvosok szerint valami megrémisztette és ettõl sokkot kapott. A sokk egyfajta kómába taszította. Látszatra úgy tûnt, hogy semmit sem érzékelt a körülötte zajló történésekbõl. A sokkhatás szinte teljesen lebénította. Nem tudták megmondani, hogy mikor tér magához. Talán soha többé, de az is lehet, hogy már holnap. Tanácstalanul álltak az eset elõtt. Még a nagyvárosból érkezett Keresztesi professzor sem tudott megnyugtató diagnózissal szolgálni. Szülei kétségbeestek. A fiáért érzett aggodalom leginkább Ilona aszszonyt viselte meg. A rendõrségi vizsgálat sem hozott érdemleges eredményt. A Füzesiház körül nem találtak semmilyen nyomot, ha voltak is, azt már régen eltüntette a havazás és a szélvihar együttes munkája. Volt még egy titokzatos eset a környéken, amely erõsen foglalkoztatta a lakosságot. December 24-én, késõ délután egy idegen szállt le a vonatról a távolabbi falu vasútállomásán. Szikár, beteges kinézetû férfi volt. Aki csak látta, mindenkinek feltûnt a beesett, halálszerû arca. A ruházata kopott volt és viseltes. Az állomásról egyenesen a következõ falu felé vette az irányt. Ott is emlékeztek látomásszerû alakjára. A faluszélen egy arra járó erdésztõl megkérdezte, hogy a Füzesi család még mindig a régi tanyán lakik-e? Az erdész közölte vele, hogy igen. De figyelmeztette, hogy most már ne induljon el, mert hamarosan itt a vihar, a Füzesi-tanya pedig még odább van. De az idegen nem szólt semmit, némán folytatta tovább az útját. Az erdész látta utoljára életben. A Füzesi-tanyára nem érkezett meg, és útközben sem találtak rá sem élve, sem holtan. A falutól a Füzesi-tanyáig, úgy 10 kilométer volt az út. De volt egy rövidebb csapás is. Ezt télen nem használta senki. A hatóság hasztalan kerestette az idegen férfit. Felettébb gyanús. Egy éjszaka történt az idegen eltûnése és a Füzesi fiú titokzatos esete. Azonnal beindult a szokásos szóbeszéd áradat. Az emberek mindenfélét összehordtak. Boszorkányságot emlegettek és még a sátánt is belekeverték az ügybe. Minden esetre a környék lakosai éjszakára jól bezárkóztak. A Füzesi házaspár ágya mellett is ott állt a csõre töltött vadászpuska. Múltak a napok, hetek, de a fiuk állapotában egy fikarcnyi változás sem történt. Elmúlt a tél. Megérkezett a tavasz. Március elején az elolvadt hó alól váratlanul elõkerült egy holttest. A tetemet egy helyi gazdálkodó találta meg nem is olyan messze a Füzesi-tanyától. Újra felröppent a pletyka keselyûje. Volt valami furcsa a holttesten. Mégpedig az arcán. Valami titokzatos mosoly ült rajta. A megnyugvás és a békesség mosolya volt ez. A járási megbízott rendõrnek úgy tûnt, hogy egy elégedett ember arcát látja. Felettébb furcsa, hogyan lehet elégedett az, aki megfagy a hóviharban? De volt még valami más is. Badó Sándor, a rendõrbiztos helyettese megesküdött rá, hogy mikor tüzetesebben megvizsgálta a halottat, valami szokatlan dolgot észlelt a szemein. Állítása szerint a férfi szemébe nézve nem a saját, hanem egy másik ember rémült arcát vélte felfedezni. Badó rendõr ezen állításával magára vonta felettesei haragját. Az emberek pedig egyszerûen bolondnak nyilvánították. Köztudott volt, hogy a rend derék õre igencsak sûrûn néz a pohár fenekére. Ennek ellenére a dolog még inkább titokzatossá tette az esetet. De akkor lett csak nagy felbolydulás, amikor a rendõr állítását a városi kórboncnok is megerõsítette. Talán õ is a kelleténél többször öntött fel a garatra a rendíthetetlen közeghez hasonlóan? Vagy éppen azért mondta volna, mert összebeszélt vele? De miért tette volna ezt? Mi volt a szándéka? A rendõrségi jelentésben a halál okaként a test végzetes kihûlését, vagyis a fagyhalált tüntették fel. Örök vészterhes álomba merült a szerencsétlen. Korábban is vesztették már életüket emberek a vidéken egy-egy cudarabb télen. Ott volt a kis Szuszák Máté, aki a be16

Partium

fagyott patakon fakutyázott, és amikor beszakadt alatta a jég, a hideg vízbe esve megfulladt. Két éve pedig Cseda Sándor fagyott meg alig néhány méterre a házától. A kocsmából tántorgott hazafelé, amikor elcsúszott és beverte a fejét. Egyedül nem bírt felállni. Aznap súlyosan zuhantak alá a mínuszok. Amire reggel megtalálták, már teljesen átfagyott. De ez most más volt. Egy ismeretlen emberrõl volt szó, aki a vidékre érkezve néhány óra múlva eltûnt, hogy aztán holtteste hónapok múlva kerüljön elõ. Hamarosan rendõrségi idézést hozott a postás a Füzesi házaspárnak. Nem tudták mire vélni a dolgot. A hivatalos papír felszólítás volt. Be kellett menniük a városba azonosításra, a kórbonctanra. Nagyon megrémültek, mert elsõ olvasatban arra gondoltak, hogy Miklós fiúk meghalt, és õt kell azonosítaniuk. Nyomban a városba siettek, ami nem is volt olyan egyszerû. A kolhoz egyik tehergépkocsijának vezetõje a rokonuk volt. Õt kérték meg a fuvarra. A rideg szocreál épület alagsorában volt a halottasszoba. Kopott hordkocsikon hevertek a szennyes lepedõkkel letakart holttestek. Egy rendõr fogadta õket. Közölte velük, hogy a házuk közelében talált holttestnél olyan papírok voltak, ami azt engedi feltételezni, hogy talán rokonságban álltak vele. A két öreg izgatott lett. Amikor a kórboncnok felemelte a leplet, az asszony elájult, a férfinak pedig könny szökött a szemébe. A szülõi szív nem felejt, a szemet pedig nem lehet megtéveszteni. Annyi év telt el, õk mégis rögtön felismerték régen elsiratott fiúkat. A hordágyon Ferenc feküdt. Micsoda karácsonyi meglepetés lett volna, ha sikerül elérnie a szeretett szülõházat. De a gondviselés nem gyakorolt ily kegyet, céljától nem messze érte a vég. Megtalálták elveszettnek hitt gyermeküket, de el is veszítették újra, immár végérvényesen. A sors egyszer már kegyes volt, a veszteséget pótolta. Megszületett Miklós. Ferenc sorsa megpecsételõdött, amin még mérhetetlen élniakarása sem tudott változtatni. A szabályok mindenkire érvényesek. Szép temetése volt, már ha egy temetést egyáltalán szépnek lehet nevezni. A szertartáson megjelent a környék apraja-nagyja. Nem tudni, hogy mennyiben szólt ez a megboldogult személyének és mennyiben titokzatos halálának. A Füzesi házaspár megrogyva, komoran állt a koporsó mellett. Miklós fiuk még mindig kómában feküdt, mindvégig távolba meredõ, riadt tekintettel. Ferenc pedig kiterítve, a végsõ útra várva. Vince atya megindító búcsúztatót mondott a lelkiüdvéért. Még aznap, a városi kórházban magához tért Miklós. A gondviselés úgy ítélte meg, hogy a dolgok visszazökkentek a rendes kerékvágásba. Miklós nem értette, hogyan került kórházba. Nem tudott egyetlen kérdésre sem válaszolni, nem emlékezett semmire. Csak az rémlett fel emlékezetében, hogy kinyitotta a házuk ajtaját és azután sötétség, majd ébredés a kórházi ágyon. Persze a szóbeszéd újra elindult, az emberek újfent pusmogni kezdtek holmi túlvilági dolgokról, meg az ördög játékáról. A babona sötét patakja a felszínre tört az elfojtott gondolatok mentén. Az egyik jól informált fehérszemély szerint egy ízben Badó rendõr megesküdött arra, hogy a halott szemében Miklós rémült arcát látta.

tél

17

CZAKÓ GÁBOR

A magyar észjárásról Vajon létezik-e magyar észjárás? A kérdés hallatán sokan „politikailag korrekten” összeborzonganak, s fajelméletet kiáltanak, szerénységem megpróbált utána nézni. A XX. században a magyarok meghatározó szerepet játszottak Amerika fejlõdésében Hollywoodtól az ennél „sokkal ártalmatlanabb atombomba” megteremtéséig – írta Norman Macrea, az Economist fõszerkesztõje. A Los Alamosban dolgozó magyar atomfizikusokat marslakóknak nevezte Isaac Asimov, közéjük sorolva a nagy matematikus Neumann Jánost is. Milyen magyarok voltak, õk, ha zsidó õsöktõl eredtek? Milyen zsidó volt a katolikus Neumann? Mivoltuk nem „faj” volt, és nem „vallás”, hanem valami más? A marslakók egyike, Teller Ede gyakran mondogatta, hogyha õ nem Ady Endre nyelvén tanul gondolkodni, akkor belõle legföljebb csak egy közepesnél valamivel jobb fizikatanár lett volna. Milyen Ady Endre nyelve? Lírai és drámai, ellentéteket egybeszövõ és láttató és kifejtõ, hatalmas erejû képek áradata, miközben okos: mélyen megvilágítja az emberi gondokat. A magyar nyelv önmagában is erõteljes képisége Adynál megerõsödik. „Egy félig csókolt csóknak a tüze Lángol elébünk. Hideg az este. Néha szaladunk, Sírva szaladunk S oda nem érünk.” A kép olyan, akár a tölcsér, az egész szemhatár belékerül: a csók, a félig csókolt, a tûz, a hideg, a futás, a cél, az elérhetetlen… Naphosszat elmélkedhetünk errõl az öt sorocskáról. * Karácsony Sándor híres könyvében, A magyar észjárásban három roppant fontos megállapításra jutott. 1. beszédünk szemléletes, 2. szemlélete mellérendelõ, 3. hangzása ereszkedõ. Észjárásunk tehát alapvetõen nyelvi, s mint ilyen, független a származástól, függ viszont a nyelvben való otthonlét mélységétõl. Nézzük sorban.

1. Szemléletesség A személetesség megfelel a már többször említett õskori analógiás, azaz rokonító, hasonlító gondolkodásnak. A látás-logika tölcsérén keresztül minél messzebbre tekintünk, annál többet látunk. A fogalom dobozra hasonlít: amit fontosnak nyilvánít, azt beveszi, majd becsukódik, a többit kirekeszti. A nem B – határozta meg a formális logika lényegét Arisztotelész. A rokonító gondolkodás a régibb. Arisztotelész mestere, Platón idea-tana a képi látás és a valóság viszonyának legszebb és legkeményebb leírása.1 Emlékeztetõül: az õskori fölfogás szerint elsõ az Egy, belõle erednek a számok, a számokból jönnek az ideák, azokból képek. Ezzel együtt a platóni dialógusokban Szókratész leggyakrabban a formális logika szillogizmusaival érvel. 1

Platón: Állam, VII. fejezet, 514-518 b. Úgy látszik, hogy a látás kockázata máig nem múlt el…

18

Partium

A nyelvek különbözõ arányokban használnak képeket és fogalmakat. A magyar szavak gyökerei, a gyökök egy része már elhomályosult, de jobbára képek, melyek összekapcsolódva egész filmet vetítenek elénk – körmönfont, kerge. Hol lakik az ürge? Hogyan készült a rovásírás? Mit old meg a gondolkodás? Mit csinálnak a ragok? A gyökök és jelentések finom változásaiban összefüggések szerves kapcsolatrendszere tárul föl, s állandó gondolattársításra, analógia-sorok áttekintésére késztet bennünket. Lássuk az ér gyököt: „Eredeti általános értelme: bizonyos téren, irányban valahová elhatás, jutás, folyás, menés, vagyis azon vonal, út, csatorna, melyen valamely test tovább halad, jut, foly, terjed.” (CzF). Így az ér gyökbõl ered az érint – értelem – érzelem – érték – érdek – értelmes – értelmetlen – érdekes – érvényes – ahány ellentét, annyi összefüggés?! Értelem és érzelem, ugyanazon gyökön terem? Állítólag szöges ellentétek, de mégis ennyire egyek? Magyarul tilos elválasztani, szembe állítani õket? Az értelmi és az érzelmi megközelítés együtt éri el a célt? Szép az, amit szeretünk? Aki megért valamit, az rájön az értékére. Az ér "„lõhanggal: bér, vastaghangon ár, áru” – írja CzF. Az értésbõl következhet: hatni, hatás, hatalom, hatóság. Ért-het-õ. Szavunk volt már fõnév, ige, most melléknévi igenév. Ér-t-het-õ-vé. Vá-vé, a ható ige után a válni, a létige lép a sorba. Az érintéstõl léptünk az érzelem és az értelem egységéhez, pedzettük a hatalmat, s eljutottunk a létezésig, miközben végig valami csuda egyszerû dologról beszéltünk. Ahogy a szerelem megbizsergeti egész szervezetünket, úgy rezzen szavainkban a gyökrend minden íze. * Némelyik gyökbõl több száz szó sarjadzott, másfelõl szinte nincs olyan fogalom, melyet ne tudnánk több szóval-képpel megvilágítani. Beszédünk és gondolkodásunk ily módon kétfelõl, fogalmak és képek révén kapcsolódik össze, akár az összekulcsolt kéz. Kétségtelen, hogy a miénk a világ leggazdagabb nyelvei közé tartozik. Magyarra ugyanis a szinte a földkerekség minden mûve lefordítható hibátlanul, olykor az eredetit fölülmúló szépséggel, legyen az rímes, idõmértékes, szabad asszociációs szabad vers, vagy költõi próza: Homérosz, Petrarca, James Joyce, Marcel Proust, Jerzy Andrzejewski stb. Ámde a mi irodalmunk más nyelvekre bajosan ültethetõ át, mivel a mi képi gazdagságunk, játékosságunk, szavaink zenéje és a benne rejlõ jelentésárnyalatok elvesznek ott, ahol az ilyesminek szûkebb a tere.2 Aki könyvbõl ismerkedik nyelvünkkel, az is bizonyára fölfigyel a magán- és mássalhangzók nagyjából arányos elhelyezkedésére. Nálunk nincsenek olyasféle hangzású mondatok, mint pl. a horvátban: „Na vrh brda vrba mrda.” Magyarul: „A hegytetõn fûzfa lengedez.”3 Mérhetetlenül gazdag szókincsünk bõségét hadd jelezze néhány szám: A helyváltoztatásra legalább 1216 szavunk van.4 A beszélésre-közlésre vagy 450.5 A szomorúra százhúsz, a bolondra kétszáznál több, az elhalálozás körülírására száznál több.6 És ez nem keveseké! Nálunk – elvileg – nincsenek egy-két ezer szón tengõdõk: aki figyel, s akarja, az összes magyarosan képzett szavunkat-kifejezésünket megérti. Sõt, maga is gyárthat újakat. Iskolázottságától függetlenül. Még egyetlen hangocskából, az „és” kötõszóból rövidült „s”-bõl is mi minden lehet! A székelyek közismerten „seznek”. Igen, seznek, mert nem „éseznek”, mint a magyarországiak, és nem is „eseznek”, mivel sem e, sem é nem segíti világra sissenni, sesegni beszédükben ezt a mássalhangzónyi kötõszót. Sezni ige, de a sezés fõnév, a sezõ melléknévi igenév, vagy igei melléknév. Ám ha magyarországi ember székely beszédet utánoz, akkor bizony csak „sezkedik”, vagy „sezezik”, és mûvelete „sezkedés”, õ meg „sezkedõ”. Lásd még: õzik. Magyarázat nélkül 2

Lásd: Helyváltoztatást jelentõ igéinkrõl Matuska Márton szíves közlése 4 Lásd: Helyváltoztatást jelentõ igéinkrõl 5 Lásd: Beszéd-szavak 6 Lásd: Ki hogyan hal meg? 3

tél

19

értjük õket, mert látjuk a gyökök hordozta képet. Egyetlen hangból keletkezett a béget, a hápog, a huhog, az ásít, a cöcög, a zúg, a zizeg, a bõg, a búg, a súg a susog, az utcasarki ká, a bélista, az ikszláb meg az ó, és még ezer. Köztük az eszik és az iszik7! Milyen érdekes, hogy ezek, a legelemibb testi szükséglet kielégítést jelentõ szavak egy rugóra képzõdnek! Csak az e, pontosabban az ë és az i a különbség, a két jelentés is oly közel áll, hogy olykor összeborul: a csecsemõ és a boci tejet eszik. Értjük a régi kifejezéseket: gyepre fej, derûre ború, tökfej. Lássunk néhány minapi nyelvleleményt. Z bank csókosai kedvezményes kölcsönt kaptak. Szívat, Joghézag. Szinte látjuk a paragrafus lyukát. Éltes, mégis tüzes özvegyrõl mesélik: Ó, Rozi? Kovács Tibivel rúgja a paplant! Teri és Feri együtt kavar. Dezsõ a buszon kolbászol. Dudorka, mesélt új barátnõjérõl egy rokon fiú. S rögtön megjelent elõttünk a kedves… Nálunk az egyik legsúlyosabb fogalmazási hiba a képzavar: „Az ellenség keze betette a lábát!” Például az angol ilyen versészeti kifejezést nem is ismer – Kodolányi Gyula szíves közlése. Õ nem csak jeles költõ, de tanára is e mûvészetnek több amerikai egyetemen. A gyap-gyep puhaság, lágyság. Gyapot, gyapjú, gyöp. Zsuzsi néni mondja Széken: kieresztettem a tyúkokat gyepelni. Aki látott már baromfit gyepelni, az tudja, mi történt Brigi hajával, amikor Aletta meggyepálta. Regényben olvasom: „Anna léptei lepotyorásztak a lépcsõn.” A bûnözõk „lepapírozták” a csalást, Z. „helyet fingott magának a buszon.” A már említett békásmegyeri hajléktalan, Ásó Jani mondta: „Gyuri olyan lassú, hogy menet közben meg lehetne operálni.” A nyelváruló újságírók asszisztense viszont zavaros alak a focimeccsen, de a partjelzõ, a vonalbíró, a határbíró kiléte azonnal nyilvánvaló. Egy tettestársuk szerint az UEFA-kupa kiscsapatai sorából kilóg a Manchester City. Fölfelé… A magyar nyelvi szûkölködõk önkéntesek.

2. Szabadság Magyarul gondolkodni annyi, mint szabadon gondolkodni. Az elõbbiekbõl kiderült, hogy szóalkotásunk a képiség jegyében szabad, sõt, korlátlan: minden nyelvtársunk azonnal érti friss leleményeinket. Továbbá szabad a mondat szórendje. A szófajok határa pedig oly légies, hogy leginkább csak a nyelvtankönyv-írók tartják számon õket. A gyökökbõl a toldalékok szinte akadály nélkül teremhetnek bármilyen szófajt – akár többszörösen is. Igék ragozhatók fõnévként, melléknevek és fõnevek igeként. A nyelvtankönyv-szerzõket persze tisztelet illeti, mert bevezetnek bennünket idegen nyelvek szemléletmódjába, így megkönnyítik a nyelvtanulást. Bár ugyanekkora lelkesedéssel és alapossággal vezetnék be a tanítványaikat anyanyelvünk világába! Nézzük! Fül: fülel, fülelõ, füles, fülez, füleskedik; nyak: nyakal, nyakas, nyakaz, nyakló; bot: botor, botol, botlás, botor, botos, botoz; víz: vizez, vizes, vizel; nyel: nyal, nyelv, nyál, nyalafinta nyalifánt – köteteken át sorolhatnánk, hogy a toldalékok miként bûvölnek egy-egy gyökre különbözõ, roppant messze esõ jelentéseket, és szavaink zenéjére miféle játékok építhetõk. Némelyikük csak egy pillanatig él, amíg a helyzet a beszélõk számára megvilágítja. De sebaj, egy-kettõre kitalálhatunk helyébe másikat. * Sokan azt állítják, hogy a kínai szorgalom titka az írás és az evõpálcika. Ugyanígy népünk leleményességének, sokféle tudományos eredményének, költõi és drámai gondolkodásának alapja a magyar nyelv természete. Talán az anyatejjel belénk ivódott nyelvi szabadságból is következik egyéni leleményességünk, ami annyi magyart átsegített vészeken, a Gulágon vagy tudományos-technikai-mûvészi-sport útvesztõkön? 7

CzF

20

Partium

Innen való az egyénieskedésünk, politikai szabadságvágyunk? Kuruckodásunk? Én is vagyok olyan legény, mint Bartók, vagy Rákóczi – lásd a Nagyságos Fejedelem Emlékiratainak beszámolóit arról, hogy tisztjei, még a legjobb barát Bercsényi is rendszeresen megszegték parancsait. Innen eredhet tehetségeink módszeres meg-nem becsülése, sõt, példátlan üldözése, a kivagyiság és a fegyelmezetlenség, a testvérgyûlölet és az örökös pártoskodás?

3. Egész és rész A gyökrend és a rokonítás révén a magyar az egészet látja, a lényeget, s abból eredeztetimagyarázza a részeket. Tehát levezetõ, az idegen szavak kedvelõinek: deduktív. „A magyar nyelv nyelvtani rendszere jóval szabadabb, ám egyszersmind bonyolultabb, mint például az angol és a német. Éppen azért szabadabb, mert deduktív logikájú, tehát az egységbõl halad a részek felé, de azért bonyolultabb, sõt kifinomultabb is a nyelvtani rendszere az induktív logikájú nyelveknél. Mert az egységbõl a részek felé tartó személet szétszedi, lebontja az egységet, és a részei közötti viszonyokat pontosan jelöli. Magyarra tehát az volna a legjobb jelölés, hogy elemzõ nyelv. A nyugati nyelvekben ez a folyamat éppen fordítva van.” – Írja Maleczki József nyelvész egy nekem küldött levelében. A magyar nyelv belsõ észjárását nevezhetjük tehát lényeglátásnak, egységlogikának. Látás-logikának. Kikerülhetetlen néhány ismétlés, de nem lehet elégszer ismételni, hogy beszédünk dallamát az értelem vezényli. A szóban az alapjelentést, az ideát hordozó elsõ elem, tehát a gyök a lényeges, ezért esik rá a hangsúly. E látás-logika megfelel a deduktív, az elemzõ szemléletünknek, hiszen az élen álló gyök meghatározza az egész szócsalád alapjelentését, azt, ami a szálkában, a szalmában és a szálfában közös. Az oroszban pl. bárhol lehet a hangsúly, az olaszban az utolsó elõtti tag kapja a nyomatékot. A mondatban a mondanivalót hordozó szó kerül élre, függetlenül attól, hogy tárgy-e, alany-e, határozó-e, ami sok más nyelvben kijelöli a mondatban a szó helyét. Pista vizet iszik? Iszik vizet Pista? Vizet iszik Pista? S közben megtudunk egyet-mást errõl a Pistáról, de nem keveset a róla szólóról! A magyar népdal szerkezete ugyanez. Erõteljes, mondhatjuk transzcendens idea-láttatással indul, amelyet szinte ragként illeszkedõ további képek egészítenek ki: „Édesanyám rózsafája,/ engem nyílott utoljára./ Bár sohase nyílott vóna, nyílott vóna,/ maradtam vóna bimbóba’ hateha.” A szöveg gondolatmenetének felel meg a dallam – szintén ereszkedõ lejtésû a következõ mondatig, zenei gondolatig. Már mosolyogtunk azon a szétszerkesztõ föltételezésen, miszerint beszélt és dalolt nyelvünk két különbözõ forrásból ered. Nyelvünk levezetõ egységlogikája folytán beszélünk egyes számban a többes testrészekrõl – láb, fog, haj, szarva közt a tõgyét, csikorgatom a fogam, elereszti a füle mellett, szemet huny stb. Ugyanilyen szellemû a névhasználatunk, a keltezésünk, a leveleink címzése – az egészbõl tart a részek felé. Számolásunk is ilyen: tizenegy, tizenkettõ, tizenhárom, tehát elöl a nagy egység, a tíz, utána kicsik. Latinul: undecim, duodecim, tredecim, tehát egy+tíz, kettõ+tíz, három+tíz. A magyar azt mondja: zsebemben, a francia: dans ma poche azaz: ben+enyém/nõ+zseb. Tehát a francia hallgató elõször arról értesül, hogy valami, valahol belül van, utána arról, hogy ez a hely kié, milyen nemû, s csak a végén derül ki, hogy s kérdéses hely éppenséggel a zseb. A mi nyelvünkben elõször a dolog maga villan föl, s csak utána kerülnek sorra a részletek. A magyar szükség esetén megkülönbözteti a hímeket a nõstényektõl, a kancákat a ménektõl, de nyelvileg nem, miért is tekintene valamilyen nemûnek egy kabátot, egy lándzsát? Miért suvasztana egy nemiséggel összefüggõ szót értelmével ellentétes nemûek közé? Mindezt minõsíthetjük értelmi közlésívnek is.

tél

21

4. Mellérendelés Karácsony a mellérendelõ személet lényegét az összetett mondatok szerkesztésében látja, ám ez további nyelvi jelenségekben is megmutatkozik. Külön alpontot érdemel a már említett

5. Egységlogika, egységszemlélet „Ki az, aki tudja, hogy a születés és a halál, a keletkezés és az elmúlás egyetlen egységbe tartoznak? Az ilyen embert szeretném barátomnak!” – Olvassuk a Csuang ce bölcsességében. Nos, nyelvédesanyánk ilyen bölcs barát. Az imént láttuk, hogy az ellentétesnek kikiáltott értelem és érzelem egyazon ér gyökbõl ered. A rémületé, a rimánkodásé, a reményé is közös, meg a mulatságé és a mulandóságé, a hûvösé és a hevesé, a csattogé és a csitíté. A köz gyökbõl ered a közösség, amelyben egyek lehetünk, a közönyben viszont nem, a közép, melyben az ellentétek találkoznak, és a köz, amely elválaszt bennünket8. Etet és étet – táplál és megöl? Népmesénkben az élet vize és halál vize nem a világ két átellenes sarkában, hanem egymás mellett fakad! A hõs vigyáz arra, hogy külön kulacsba merje õket, miközben élõ-haló vízrõl beszél! Errõl további ikerszavunk is tud: él-hal. A szerelmes így fogad hûséget kedvesének: életembenhalálomban el nem hagylak. Vajon véletlen-e az öl, az ölelés meg az édes anyaöl szók egybecsendülése? Öl szavunkkal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a halál a törökben ölüm (CzF.) Még különösebb, hogy az él-ni és hal-ni gyöke roppant közelinek látszik. Mintha az elõbbi magas hangrendû párja volna az utóbbinak, miként az ez az az-nak… Lásd még: eleven – halovány… Korábban már említõdött a h+él összetétel lehetõsége. Kétségtelen, hogy az él és a hal között csak a „h” és a hangrendváltás a különbség. Az utolsó lehelet? Az eltávozott, a kilehelt élet, lélek. Bánt szavunk regénykéjének szereplõje a megbántott ember, maga a bántalom. Elkövetõje a bántalmazó, és tette az õ bánata is, mert lehet, hogy már bánja bûnét, és jöhet a sírvavígadás. A hõs persze hû és hív, de leginkább heves, amire meghitten rímel a híves/hûvös… Hív – küld ellentétpár is egység, hiszen a hivatással vitéznek, bírónak, költõnek küldetése is támad. Az újabb – kamaszosan szertelen – fogalmazás gyakran él ilyesféle, ellentéteket egybevonó kifejezésekkel: rém rendes, iszonyúan szép, borzasztó jó, rettentõ aranyos, szörnyen boldog stb. Mély összefüggésben nyelvünk szellemével… Sokan idézgetik Hermész Triszmegisztosztól a Tabula Smaragdina egyik alapgondolatát: „ami fönt van, az van lent, és ami lent van, az van fönt is”. Mi ezt pólyás korunktól tudjuk, mert magas és a mély szavaink szellemi értelme azonos: „olyan mély, hogy magas nekem.” Ez a tudás a latinnak is sajátja, de nem tõlük vettük, mert ott egy szó, az „altus” jelenti mindkettõt, miként arra Frenyó Zoltán volt szíves fölhívni a figyelmemet. Ha már a latinnál tartunk: áldás és átok nálunk egy tõrõl fakad, Ciceróék sacer-nek hívták a szentet és az átkozottat. Lehetséges-e vajon, hogy az im-ád-kozni és az át-kozni szavak értelme a mélyben összefut? Igazság-gazság. Egyetlen hangocska az eltérés, mégis, micsoda különbség! Telik-múlik – ami telik, az épül, gyarapszik, de ami múlik az mállik, pusztul, mert minden, ami megtelik élettel, javakkal, örömökkel és bánattal, elmúlik. A kettõ egy. Az ikerszavak bûvhadának egyik nagy varázslata az ellentétek egybefonása: esik-kel, sül-fõ, szõ-fon, él-hal, jön-megy, egyik-másik, Mind közös valamiben, itt veti hátát a másiknak, de kétfelé tekint. A

8

A CzF 488 köz-zel kezdõdõ szót tartalmaz, amihez seregestül jönnek az elöl toldott szavak!

22

Partium

kívül-belül, és a körülbelül egyaránt a kintet kapcsolja egybe a benttel. A körülbelül Moebiusszalag: midõn körüljárjuk, belülre kerülünk. Az ez-az, az erre-arra, az itt-ott stb. kapu a közeli és a távoli között. De az is lehet, hogy több a kapunál, mivel kapocs is. Õseink eszerint nem elmélkedtek külön az életrõl, külön a halálról, és a kettõ viszonyáról, meg a föntebb említett ellentétek egységérõl, hanem amikor akármelyiket kimondták, mindkettõ megképlett bennük? Vagyis Nyelvédesanyánk maga a bölcsész? Az ellentétek ilyesforma szerves összekapcsolódása vajon nem a panteisztikus „minden Egy” szemlélet nyelvi jelenlétérõl tanúskodik-e? Arról, hogy csak az Egy valóság, minden egyéb – élet és halál – egyaránt káprázat. Az Egy föntebb elemzett matematikája nyelvi jelenlétének újabb nyomára bukkantunk, amely ismét elvezet Egyiptomba, Indiába, Püthagoraszhoz? Az „õskorba”? Mint már említettük, õsi földmûves tapasztalat – Jézus is utal rá –, hogy az elvetett mag pusztulása és az új élet keletkezése egységet alkot. Az õskori vallásokban gyakoriak a meghaló-föltámadó istenségek, akik a tenyészet-enyészet körforgását és egységét jelenítik meg. Elég talán az egyiptomi Oziriszt, a sumér Dumuzit, a görög Adóniszt sorolni. A kör tágítása végett említsük még az azték Föld-istennõt, Tlaltecuthtlit, aki fölfalja a holtakat, és világra hozza a születõket. Nem tudom, hogy a magyar látásmód eredete köthetõ-e szorosabban bármelyik hajdani hitvilághoz. Egyelõre azt vehetjük bizonyosnak, hogy természetvallási jellegû. Nem északi, hanem a mérsékelt és meleg égövbõl, a földmûvelés kultúrájából került nyelvünkbe. Mikor és hogyan? Belülrõl, kívülrõl? Egyelõre nincs további adatunk. * Az ikerszavak szinte minden szófajban otthonosak a mutatószóktól a határozókon és a névszókon át az igékig. Párok, amelyek kép, hangzás, humor, jelentés és ki tudja, még miszerint álltak egybe közös varázslatra. Õsformák talán, hisz világszerte gyakoriak a bababeszédben. Már ki is mondtuk: baba, mama, papa, tata, cici, kaka, bibi, nyanya, néne, bibi, ajaj. Nyilván õsnyelviek, hiszen elemi életmegnyilvánulásokból származnak. Gazdagabb, mélyebb, értelmi, hangulati esetleg bölcseleti tartalmú ikerszavak viszont számos nyelvben csak elvétve fordulnak elõ. A szerbben például leginkább egy magyar eredetû költõ gyermekverseiben… A mi ikerszó vagyonunk páratlan. Szikszainé Nagy Irma9 2323 darabról tudott 1999-ben, de folyton keletkeznek a gyermeknyelvtõl a költészetig. Weörestõl való a kétszer kettõs – netán négyes? – din don diridongó. Két friss példa: számcsigépcsi, lütyi-matyi. Ezek csak muzsikálnak, rím-ritmus játékkal mondják ugyanazt. Hanem a már említett izeg-mozog egy olyan ikerszó csapat tagja, amely csak gyöknyelvben lehetséges. Ez a jelentést tovagördíti. A rontom-bontom-ban, vagy a tör-zúz-ban, az ütvág-ban, két hangzásra különbözõ, de hasonló értelmû gyök fonódik össze. A már említett élhal, esik-kel, tesz-vesz jellegûekben pedig éppenséggel ellentétes értelmek egyesülnek – rendelõdnek egymás mellé! A csili-csala Czuczornál csele-csala. Mai alakja talán Móra Ferenc Csilicsala Csalavári Csalavér címû meséskönyvébõl lépett elõ. Milyen bölcs tömörséggel, közben pajkosan és muzsikálva mutat rá a talmi csillogás hamisságára! Bizony, csalandóak vagyunk! Bölcselet-elõadás óvodásoknak. A térül-fordul egyrészt a forgás ideáját idézi, másrészt a létesülését, a kiterjedését. Mintha a két idea közt kapcsolat volna. Bizony, népmeséink táltosai átbucskáznak a fejükön, tehát megfordulnak bensõ tengelyük körül, s így változnak át madárrá, paripává… Más esetben a 9

Szikszainé Nagy Irma, 1999.

tél

23

forgás, azaz a megfordulás, a hátranézés elront, elpusztít valamit, minként az a szodomai Lótnéval történt. A térül-fordul egyik gyökének hármas alakja, a ter, tér, tár könnyed ragjátéka: tároz, tárol, terel, terül, téres, tárul elvisz a területhez, a térséghez, a terpeszhez, a teríthez, a térfogathoz, a könyvtárhoz, a termethez, a terméshez, a tervhez, a teremtéshez, a Teremtõhöz, aki mindezt létrehozza. A terep üres, de ha oda telepszik valaki, és telepet hoz létre, akkor megtölti. A téridõ egységes szemléletébõl következik, hogy a magyar nem csak a teret, az idõt is telíti, tölti. Az pedig telik-múlik. A ter-tér-tár bokra a ker-kör-karhoz hasonlóan roppant terjedelmes: több száz eleven hajtást termett, s természetesen fog teremni ezután is.

6. Nyelvtér A magyar nyelv az elõzõkbõl következõen holisztikus, térháló-szemléletû. Szójáték, vagy több: a holisztikust hálószerûnek is mondhatjuk. Lássunk példát. A fogalmi gondolkodás szerint pl. élni, enni, ölni, lakni, lélek, bûnhõdés élesen elütõ jelentések. Nézzük magyarul: élet és étel szavaink különbözni látszanak, ám jelentésük csaknem azonos: nem élek hússal, élés, éléskamra, stb. Feleségemmel és anyámmal élek – tehát velük lakom. Az étet változat pedig ölést jelent! A lak gyök eszerint otthont is jelent, ahol lakozom. A lakás majdnem olyan fontos, mint az élelem. Lakni ugyanaz, mint élni valahol, lakhatatlan az élhetetlen bolygó. Jóllakni annyi, mint eleget enni, esetleg lakmározni. Némelyik étel laktat, némelyik nem. A lakodalom a házasodási nászlakmározás – innen oldalra vágva számba vehetnénk olyan szavakat, mint nász, egybekelés, esküvõ, stb. Az otthon és a lakodalom közti összefüggésre mutat a régi nyelvhasználatunk „Én atyámnak házában sok lakodalmak vannak” (Müncheni kódex, Ján 14.2.). A XV. században a lakodalom tehát helyet, otthont is jelentett. Miután az ember lelkes lény, ezért a száz lakos száz léleknek is mondható. Szent István törvényei szerint a vallási elõírások megszegõi börtönben koplalással lakoltak. A rabok fenyítései közt máig szerepel a magánzárka kenyéren és vízen. (Lásd még a 12. sz. jegyzetet!) Ezt a viszonyrendszert legjobban térhálón ábrázolhatnánk, melyen látnánk az él-élvezélelem-élet sort, majd ezek elágazásait, pl.: él – él vele – létezik, van – használ: kihasznál, fölhasznál, lehasznál, fölél, közösül, – élet " étel= búza, továbbá megétet! stb. Azután lakik, majd ugyanezt végigvenni a sor többi szavával, kikutatva az élvez, az élelem és a többi rokonságát. Visszatérvén a lakikhoz rögtön következnek az új gyök változatai: lyuk, luk, lék, majd ezek elágazásai, melyek áttekintését ismét az Olvasóra bízom. A lakikkal folytatva érkezem a lakás – lakozás – lelakik – belakik – lakmározik – lakodalom – lakol családhoz. Látható a lelakott és a belakott ház értelmének távolsága egymástól meg a lakmározástól, ugyanakkor a rokon értelmû társaik felé nyíló ösvény is. Egyszersmind az is kiderült már, hogy egymással alaki kapcsolatban nem lévõ szók közt jelentés-megfelelések akadnak: közösül10, lakás11, eszik12 stb. Midõn egyre távolabbi szóbokrokba kerülünk, nem hagyjuk el nyelvünk háromdimenziós hálóját, melynek minden csomója lám, többszörös összeköttetésben áll egymással. Látha10

Egy Jókaihoz fûzött anekdota szerint a nagy író megállapította, hogy szinte valamennyi igénk kapcsolatba hozható a közösüléssel. Röpke példák a D körébõl: dákózik, dorongol, döf, dömöcköl, dönt, dug stb. 11 Ház, hajlék, otthon, albérlet, tanya, szállás, lakóhely, kégli stb. 12 Bekap, fal, majszol, hamizik, zabál, harap, habzsol, bevág, kosztol, fogyaszt, elkölt, lakmározik stb. Az étezésre vagy száz szót használunk!

24

Partium

tó, hogy a jelentések egy része a gyökökön, mint képeken keresztül áramlik különféle analógiás csatornákba, másika fogalmak értelmi összefüggései révén. És amikor „mintegy félhomályban átsuhan értelmünkön a szó másodlagos jelentése” (W. Heisenberg), a magyarban sokadlagos jelentése, akkor mind valami nyomot hagy ott, legkivált képzettársítások seregét indítja el. Lehetetlenség volna utána járni, de nincs kizárva, hogy egyetlen szó megpendítése az egész nyelv miriád szavát mozgásba hozza, miáltal magyarázatok tömkelegét kínálja a magyarul gondolkodónak. E hálózatos nyelvi látásmód birtokában bölcselkedik Mari és Pista, s hiszi azt, hogy õ is tud annyit, mint bárki más, ezért aztán neki ne parancsoljon senki.13

7. Fél és egész ész A múlt század során a kvantumfizikában megkérdõjelezõdött a newtoni mechanika fogalomkészlete és az arisztotelészi logika. Jött a relativitáselmélet, az okság régi elve fölborult, mindezt tetézte Heisenberg határozatlansági relációja, miszerint elvileg sem mérhetõ meg egyszerre egy részecske helye és lendülete tetszõleges pontossággal, a foton hol hullám, hol részecske tulajdonságait mutatja, és így tovább. Új gondolkodásmódra volt szükség, amely az arisztotelészi alapokra épülõ formális logika és a rokonító észjárás értékeit összekapcsolja. Ezt Tellerék otthon és Adytól megtanulták. Ismeretes, hogy a gondolkodás agyunk két helyén, a jobb-, illetve a bal féltekében történik. „A beszéd fõleg bal féltekés, míg a jobb félteke néma, viszont jobban lát, sokkal többet tud a térmanipulációban. Digitális elven mûködik a bal félteke, a másik félteke analóg.” – hallottuk Hámori József:14 Mit tud az emberi agy? címû elõadásában a Mindentudás Egyetemén. A „digitális”, az erõteljesen fogalmivá vált nyelvek beszélõinél az egész folyamat döntõen a bal féltekében zajlik. Ám a magyar nyelv képisége, levezetõ-elemzõ mivolta és analógiás természete erõsen igényli a jobb féltekét. „A bal félteke inkább algebrikus, míg a jobb félteke geometrikus, hiszen ez a ‘jobban’ látó félteke. A képzelõerõ, kreativitás, muzikalitás jobb féltekés.” – Jobb féltekés gondolkodásunk erejét mutatja, hogy számos nyelvnek nincs annyi szava, ahány mesénk, adománk, táncunk és népdalunk van nekünk. – „Ám a zene komponálása (…) erõteljesen bal féltekés (…), mert az idõérzés (…) csak a bal féltekében található meg. (…) A humorérzék, (…), a jobb félteke tulajdonsága. (…) Ha új dolgokat próbálunk kitalálni (…) a jobb félteke kialakít egy hipotézist, majd átküldi a bal féltekének, az raktározza, és (…) úgy dolgozik vele, mintha a sajátja lenne. A két félteke között tehát együttmûködés van.” A magyar gondolkodás ily módon két féltekés! Az értelem balos, az érzelem jobbos, akár a fogalmi gondolkodás és a látás-logika, ám ez a

13

A kocsmafilozófusok hamar rájönnek arra, hogy mi a kapcsolat a kisujjam, a lelkem és a mozdony között. Egy pohár jó borért elõ is adják. Az ujjam ízekbõl áll, ahogy a nád és a kukoricaszár. A szárízik a kukoricaszár törmeléke. Az íz elsõ értelme a kicsi. Az ételben lényeg: az íz a levesnek nem darabkája, hanem lelke. Amikor ízzé-porrá törnek valakit, akkor csak por és lélek marad belõle. Isa por és hamu – olvassuk a Halotti Beszédben. Aki bíztat, az lelkesít. Az íz betegségszellem volt, emlékszik a szólás: Íz eszi, továbbá a lélek mellett õst is jelent, ami végsõ fokon ugyanaz. Belsõ-Ázsiában minden komoly ember máig el tudja sorolni õseit legalább hetedíziglen. Az elõkelõk még messzebbre látnak vissza a múltba. Õsvallásunk fontos részét képezte az õstisztelet, így van ez máig Kínában, Japánban, ahol a házioltárokon az õsök lelkének áldoznak. Az íz az izomban mozgató. Nem véletlenül, mert a mozgás a lélek erejébõl következik. Az izeg értelme az apró, fürge mozgás. Ha ikerpárjával szemléljük: izeg-mozog, akkor megérkezünk gyermekkorunk legendás gépóriásához, a 424-es mozdonyhoz. 14 Agykutató, akadémikus.

tél

25

szétválasztás egyszersmind összekapcsolódás is!15 E következtetést magánlevélben megerõsítette Gulyás Balázs agykutató is – Stockholm, Karolinska Intézet, az MTA külsõ tagja. A német és általában az európai filozófia csodálatos erõssége a hajszálpontos fogalomképzés- és alkalmazás. A fogalmak reflektorként világítanak a homályosra. Világítani mi is tudunk, de akad még valami a tarsolyunkban! Ide is illik Zsoldos Imre nyelvészprofesszor föntebb már idézett véleménye: „a legmagyarabb szó a magyaráz!” Mi ritka módon anyanyelvünket bocsátjuk a homályosra. Továbbá: egészség szavunk õrzi az õskori orvos-bölcseleti elképzelést, miszerint az egész-ség valójában a test-lélek-szellem, a gondolkodás szintjén a jobb és a bal félteke egysége. Ez a korszerû, holisztikus orvostudomány alapelve. Az ilyesféle lazának látszó kifejezések: menti az irháját, könnyedek és mélyek, mert aki csak a bõrét menti, az lelkét elveszejti, hiszen elpucolt onnan, ahol ki kellett volna tartania. Vagy: magyarul a gondolkodás a gonddal való foglalkozás! Ez a rendszer-elvû összefüggés erõsen meglepte Heideggert, amikor valaki szóbahozta elõtte a dolgot… A magyar észjárásnak tehát biológiai alapja is van: a két féltekés gondolkodás. * A magyar filozófia a nyelv maga! Hegygerince az irodalom, különösképpen a népdal, a népmese és a költészet, élõvilága a példátlan szóbõség. A mi nagy eszméltetõink írók és költõk: Zrínyi, a zsoltárosok, Berzsenyi, Vörösmarty, Arany, Ady, József Attila, Weöres, Krúdy, Jókai, Hamvas. Aki nem tanul népdalokat, s nem igen olvas anyanyelvünkön, az mûveletlen lesz, akár a sivatag, s talán közepes fizikatanár sem válik belõle. * Hámori akadémikus figyelmeztet arra, hogy „A szûkre szabott logika gyakran téveszméken alapuló láncolat, ami inkább az »irracionális«, egyben holisztikus jobb félteke bizonyos elõnyeit mutatja.” Tehát a bal-féltekés gondolkodás korlátos. Ámde ugyanez áll a jobbosra is. Talán ebbõl is fakad a magyar lélek sokat emlegetett szélsõségessége, gyakori érzelmessége, föl-föllobbanó szalmaláng természete, rajongása és dühös kiábrándulása: hol agyunk egyik felére bízzuk magunkat, hol a másikra. Mûvészi és politikai irányzatok alakultak eszerint – a magyar észjárás ellenére! Sokan érzik úgy, hogy vigyázó szemüket folyton az éppen fönnforgó Párizsra kell vetniük, feledve látó tehetségüket. Csoda-e, ha a végén ilyeneket adnak írásba: „a humán perszonalitás hermeneutikai kognitivitása.” Mások viszont azonnal és minden értelmi próba nélkül rajonganak bármiért, amiben holmi nemzeti délibábot látnak megképleni. Ezért szenved népünk kétoldali történelemhamisítástól. * Az igazi magyar észjárás nem árvalányhaj és ingyom-bingyom, és nem is divat-izmus szerinti okostojáskodás, hanem különleges és hatalmas adottság. Teller Ede, a marslakók, Ady, Krúdy, Mari néni meg Pista bácsi, szóval minden mélymagyar gondolkodási elõnye a magyar észjárás képessége. Ennek lényege: párhuzamosan gondolkodni analógia és Arisztotelész szerint, azaz képekben és fogalmakban, két agyféltekénket együtt használni. *

15

Lásd föntebb az ér gyök származékait!

26

Partium

Összefoglalás 1. a magyar észjárás nyelvi: annál mélyebben tudunk gondolkodni, minél inkább otthon vagyunk nyelvünkben; 2. A magyar beszélõ szabad: alkothat szavakat, szerkeszthet mondatokat, átjárhat a szófajhatárokon, nyelvünk képes bármilyen jelentés megalkotására; 3. A magyar toldalékoló nyelv. A szó töve lényegében gyökér, mely a mélyben szétágazva folyamatosan szóbokrokat hajt; a gyökök zömmel még képek, melyek az újonnan alkotott szavakat is közérthetõvé teszik; 4. a szóbokrokkal összefüggõen óriási, és mindenki számára érthetõ a szókincsünk, amely gyökök, képek jelentések egyetlen hálóvá szõnek össze, ezért holisztikus – rendszerszemléletû, pl. egészség, gondolkodik; 5. nyelvünk szemlélete mellérendelõ: 5a. egészbõl a részekre következtetõ (deduktív); 5b. rokonító (analogikus) – kapcsolatot teremt távoli jelentések között; egyben láttat ellentéteket, más szóval egységlogikában gondolkodik. 5d. az elõbbiekbõl következõen önmagában filozófia: magyaráz; 6. õsrégi mûveltségre emlékszik; 7. a magyarul gondolkodó számára mindkét agyfélteke lehetõségeit megnyitja.

A Magyar Kultúra Napja Beregszászon (Felhõs Szabolcs, Pomogáts Béla, Lõrincz P. Gabriella, Vári Fábián László)

tél

27

SZABÓ PÁL

Vermeer nyakéke „Viseld egészséggel ez kis ajándékot…” Balassi Bálint *

Hótakart tájban pihenõ Karácsony. Tollam – éppúgy mint az ecsetvonásom hófehér vásznon- papiromra kezdett festeni: Téged… Vermeer képén az a nõ lehetnél, gyöngy nyakékével, ki szeretve boldog. Most Te lettél ily gyönyörû ajándék szebb viselõje! Életem, Társam, Szerelemkirálynõm, énekelj, táncolj, mosolyogj, nevess rám; mert, ha könny csordul, lepereg szemedbõl, sír a Világ is. Nyugtalanságom nyugalomba olvad, arcom, arcodhoz belebújva símul, gyöngyvirág-illat nyakadon, ruhádon újra feléleszt! Átkarollak, nézd, szorosan, de féltõn, láthatatlan lánc lekötötte lelkünk, nem csupán testünk, a hitünk is egy lesz Isten elõtt is! Lámpafényem vagy, valahányszor írok, Téged olvaslak valamennyi versben, éneked hallom valamennyi dalban, mindig enyém vagy. Így viseld gyöngyöm, szavaim nyakékét, általuk szívem sziveden nyugodhat, nem csupán talmi, ragyogó igazgyöngy mint a szerelmem. * Szapphói vszk. 28

Partium

Téli tûz Fagyott a hó, szavam lobog szaván, õ szemlesütve vár, én kérdezem; mint a friss havat, felolvasztanám, de nem szabad õt megérintenem! Most õ is ég, az arcán, homlokán? Ha rám se néz, én észre sem veszem? Találkozásunk elvarratlan, ám e kémkedésben ott a nõi szem? Fagyott kezünk a társra vár talán, vagy zsebbe húzza még a félelem? Vagy mi tartja e tisztaság falán e nem-tudom-mit bennem éberen? Ha tûz, a lángja ily mohón sziszeg? A másik arcon ég csupán: hideg.

Matl Péter: Tánc

tél

29

Olvad a Tél könnye… Arcom sál takarja, leheletünk pára, sóhajunk a Vágynak nyíló jégvirága. Hajad szõkesége fehér lesz a hótól, hull reánk, mint áldás a Mindenhatótól. Lépteink zajától ritmust jár a jég is; világít a Nap, mint éji holdfény. Mégis messze még tüzével tavaszunk a télben; néha meg-megállunk, átölellek, érzem: Olvad a Tél könnye, csillog rózsaszálon; szemed fénye éled csókom után: szádon! szbpl 2010. I. 31. 22. 30. p.

30

Partium

ORBÁN JÁNOS DÉNES

Mint csillagász Úgy kószálsz bennem, miként Hófehérke a törpék lakta meseszéli házban, és mindenhová sikerül bejutnod. Ha lelkem körött drótháló, ha rács van, bogárként mászol át vasak között te, úgy csiklándozol, ahogyan motoszkálsz! Az illatod lám, ide költözött be, száz mosollyal s mégannyi mozdulattal, te sepregetsz e pókhálós szobában, hol évek óta nem volt fény, se nappal. S bár jót akarsz, lám, mindent összedöntesz; tudod, midõn már nem leszel, csak emlék, pornál, pókoknál rosszabb lesz hiányod, jelenléted utáni puszta nemlét. Ó, nem tudom, mesénkre mennyi percet szántál, de érzem, szerepem kiosztod: hét törpe csak, míg érted jõ a herceg. Csak régi ház, egy furcsa lelki holtág. És nézem majd az összezárult semmit, mint csillagász felhõk rabolta holdját. (1997)

Lizák Alex: Árnytánc

tél

31

SZIRMAI PÉTER

Inés futása Az öngyilkos kór csak lassan csillapszik, önakasztottak szegélyezik az utcákat, tereket, a híradók mégis csökkenõ tendenciáról számolnak be. Javiert a pszichiátriára szállították, valószínûleg hosszabb húshiány esetén levágják valamelyik embervágóhídon. A sok halott eltakarítása súlyos gondokat okoz. Nehezíti a helyzetet, hogy az év-, és napszakokat imitáló gépek elromlottak (ma július 39. van, elvileg a 120 napos Buenos Aires-i tél egyik leghidegebb napja), megindult a hóolvadás. Ma, szigornap (a hét vasárnap utáni nyolcadik napján), felmentem unokatestvéremhez Inéshez. Környékünkrõl a 2050. és a 3647. utca sarkára, a 650. emeletre költözött. Most láttam elõször a lakását. Mit mondjak: másfél szoba, mégis egy egérlyuk. Semmi se fér el benne. A két gyerek a kisszobában, Inés ezernyi holmija a másikban. Férje külszolgálaton, semmi hír felõle. Beszélgettünk a halálesetekrõl, meg amirõl a világhálón olvasott (pl. Újabb keresztényüldözési hullám indult el. A katolikusok, reformátusok, unitáriusok stb. pincékben, földalatti járatokban találkoznak, tartják a titkos istentiszteleteket. Kr. u. 2082-ben ott tartunk, mint Kr. u. 70-ben.) Már kezdett leülni a társalgás, Inés kiment kávét fõzni, mikor csörgött a mobilja. Az ablakkal szemben felállított képernyõn láttam, hogy remegõ kézzel nyúl utána. Te vagy az?, suttogta. Ebbõl kitaláltam, hogy a férje hívja. Inés többet nem szólt, csak görcsösen szorongatta a fülénél a telefont, arca megmerevedett, könnyek peregtek le az arcán. Fél perc telhetett el így, puszta hallgatással, aztán szó nélkül lenyomta a „No” gombot. Elhagy és elveszi tõlem a gyerekeket, motyogta maga elé és lezöttyent a virtuális tûzhellyel szembeni kisszékre. Szólítgattam, de innentõl fogva nem vett rólam tudomást. Kinézett a nyitott konyhaablakon. Hullámokban ömlött befelé a júliusban oly szokatlan meleg (sejteni sem lehet, mikorra állítják helyre az év-, és napszakokat imitáló gépeket). Megingatta a fejét, majd rágyújtott. Mélyen letüdõzte az elsõ szippantás füstjét és mosolyogva fújta ki a plafon felé. Tudom, a férje soha nem engedte meg, hogy a lakásban dohányozzon, de már nem volt tétje ennek, nem érdekelte a következmény. Nyugodtan emelte és tette vissza kezét a térdére; a hamu egyenletesen nõtt a fehér cigarettán. Gondolatban (gondolatai szintén megjelentek az ablakkal szemben felállított képernyõn) végigsimította ágyban fekvõ kisebb fia vöröses arcát, majd látta a nagyobbikat megmozdulni fektében. A kicsinek fejére tette a kezét és sokáig otthagyta. Mikor tényleg belépett a nyitott ajtajú szobába (szinte megbénulva bámultam a képernyõt), a gyerekek valóban úgy feküdtek, mint elõbb elgondolta. A nagyobbik megrándította a paplan alatt a karját. Biztosan rosszat álmodott, gondolta. Nem mozdult, annyira eggyé vált a szoba harmóniájával. Percekig állt így. Aztán a vágy, ami birtokba vette gondolatait, nem hagyta szemlélõdni. Nesztelen léptekkel tette meg a távolságot a küszöbtõl a kiságyig. A kicsi rózsaszínû szája szélén vékony nyálfolyam indult el a párnára; a kékes szemhéj alatt mozgott a szemgolyó. Álmodik, gondolta. Óvatosan a gyerek teste alá nyúlt. Éreztem, hogy ebbõl baj lesz; a kamera vette, hogy a szoba négy sarkában, a gondolat-, és érzelemrendõrség felvevõinek oldalán vörösen villog egy-egy led. Milyen forró!, suttogta, a melléhez szorította a 32

Partium

kicsit, a gyerek halkan felnyikkant a meleg nõi mell érzetére. Egy pillanatra elmosolyodott. Tudtam, ahogy õ is: hamarosan jönnek érte. Szigornap, az esti, kötelezõ korbácsolás helyett megölelte gyerekét, a szeretet beteges érzésének adott teret, s ezért, a vonatkozó kormányrendelet szerint, kínhalált érdemel. Kiabáltam, de úgy fordította felém a fejét, mintha csak suttogást hallana. Sziréna visított fel a közelben: világos volt a szituáció. Megpuszilta a kicsit, visszatette az ágyába és kitárta az ablakot. Elmosolyodott. Leszaladok a 453. emeletre Martha-hoz, mondta, és kilépett az ablakon. Az ablakhoz futottam, láttam, ahogy lobogó hajjal rohan a 453. emelet felé, de nem tud megállni. A gondolat-, és érzelemrendõrség nem bánt velem kesztyûs kézzel: bûnsegédlet miatt megszabadított bal kézfejemtõl. Tudom, három hét múlva visszanõ, mégis kellemetlen. Cudar világ jön. A varjúkormány ante portas. Amit idáig átéltünk, csak egy thriller ahhoz képest, ami jöhet még.

Matl Péter: Vereckei emlékmû

tél

33

MERÉNYI KRISZTIÁN

Barna pénz Egy telekre épült a három különálló sorház A huszadik század elején kaszárnyaként szuperált. Szélcsendben az udvaron is erõs a dohszag. Maszatosak a pinceszellõzõk. Némelyik télvíz idején is nyitva; a macskák miatt. A házak között megtaposott képû, monoklis anyuka tolja alig kétkilós csecsemõjét. Szegényes hely, szegény emberekkel, de azért van padocskája és tavasszal itt is ugyanolyan csodálatosak a virágok, mint máshol. A házsorok közötti füves részen lurkók rúgják a labdát. Mintha falun volnánk, a lakók az idegenre is ráköszönnek. Kisnyugdíjas bõven akad. Zsuzsa néni a boltból jövet barátkozott össze Demeterrel, a macskával. Az özvegyet nemcsak a világ felejtette el, hanem a lánya is. Pedig szegénysége dacára rendszeresen küld neki nyugdíjából, egyet a három barna pénzbõl. Sírva fakad, ha lányára vagy csöppség unokáira gondol. „A hûtlen… meg sem köszöni, bezzeg elfogadja.” Zsuzsa néni amint kézhez kapja nyugdíját, már utalja is, nehogy késõbb hozzányúljon. Lenne kísértés, gyorsan fogy a pénz. Bárhogy spórol, hó végén guberálni kell. A gyógyszer és a rezsi az ételnél is fontosabb. Még szerencse, hogy a kisboltban olcsón kapni félszáraz kenyeret. Jó az neki, tejbe mártogatja, vagy ropogósra pirítja. Rengeteg macska él a környéken. Mindközül Demeter a leggirhesebb. A galambtól is eliszkol, de Zsuzsa néni annyit szelídítette, hogy már az ölébõl is eszik. Demeternek hó végén is jut aprólék vagy friss tej. A macskát nem érintheti az ínség; nem kaphat kevesebbet, mint máskor. Zsuzsa nénit mindjobban felzaklatja kis társa tehetetlensége. A néhánykilós állat legalább törõdik vele, nem úgy a lánya. A többi macska jól táplált. A sorházak keleti végénél élnek, odateszik ki nekik a betevõt. Demeter régebben átmerészkedett a territóriumukra. Azok rátámadtak és megmarták. Demeter az incidens óta mintha szégyellné fajtáját. Úgy settenkedik, s néz körül, mintha nem is macska volna. Zsuzsa néni nyomon követi sorsát, bízik benne, hogy egyszer – mielõtt meghal – barátját is befogadja az alvégi macskakolónia. Egy borús, novemberi napon Zsuzsa néni a ház sarkánál kutatja szatyrában az eleséget. Etetés után az özvegy leül a padra, és a földön nyújtózkodó Demeter fülecskéjét kezdi vakargatni. Azután elõvesz retiküljébõl egy barna pénzt. – Nézd csak, életem, ezt most Te kapod! Ezután már mindig. Új gazdát kell találnod, ha már nem leszek! Hozz neki olykor fel egyet belõle. Akkor nem visz el innen soha. Már csak az hiányozna… Ez az otthonod! Idekötnek az emlékeid, mint az enyémek oda, ni! Zsuzsa néni a szájába próbálja gyömöszölni a bankót, de a macska elpiszkálja azt magától. – Ne légy butuska, fogadd el! A tiéd! Amíg élek, hozom, hozom neked. Ha nem veszed el, a lánynak küldöm… De várj, gondoltam én erre! Elõszedi kacsazsírral töltött tégelyét, és mutatóujjával vastagon bekeni a pénzt. Demeter elõször csak óvatosan szaglássza, utána nyaldosni kezdi. Végül felkapja, és apró léptekkel besiet vele a pinceablakon.

34

Partium

DINÓK ZOLTÁN

Az álomvilág nagy úr 1. Zoltánt erõs tûz hevítette a mellén. Már megint azon töprengett, hogy írjon-e vagy sem. Rengeteg témája volt, azokat vázlatba szedte, majd külön-külön megpróbálta leírni õket. A nyelvtani rendezettségre kellett törekednie. Ezt jól tudta. Nem elég csak témákat, történeteket kitalálni, az irodalmi megfogalmazás színvonalát is el kell érnie. S akkor talán majd más is elfogadja az írásomat. A soron következõ novella címe: „Barangolásaim a természetben”. Elsõ tíz sor már megvolt a novellából, csak azt nem tudta, hogyan folytassa. – Talán valaki elrabol vagy lelõ engem? – próbálgatta a lehetõségeket Zoltán. – Vagy inkább én segítek egy súlyos sebtõl vérzõ emberen, – igen ez jó lesz. Aztán a történet folytatása az lesz, hogy a gazembereket elfogják, a véres lábút pedig kórházba viszik. S én leszek a hõs. Zoltán meg is írta eszerint a novellát és el is küldte a szerkesztõknek, egy irodalmi lapnak. Pár nappal késõbb érkezik is a hír a szerkesztõségtõl, hogy novellája, vagyis irománya elfogadhatatlan. Zoltánon keserû bú vett erõt. Egy ideig nem is írt semmit, de nem adta fel. Tovább írogatott. Addig akarta az írást mûvelni, míg valami sikert véghez nem visz. Zoltán tehát tovább folytatta érdekes, és izgalmas történetek kitalációját papírra vetni, de eredménytelenül. A szerkesztõségeknek nem kellettek. 2. Zoltán a lakóhelyüktõl nem messze lévõ kis sarki pékségben dolgozott. Az az igazság hogy kimerítette a sok hajnalban való felkelés. De most több mint két éve már munkanélküli. És ha valaki, például a testvére megkérdi – vagy akárki, hogy mit tesz otthon – szegény Zoltán ugyan milyen választ adhatott volna? – „Olvassak csak, vagy zenét hallgassak” – „Mi marad más? Én ezzel nem érem be.” „Ez túl kevés, halvány lila ködbe elszálló értelmetlen idõ töltés.” – Az álomvilág bonyolult dolog, talán nem is kéne abban élni, de az bizony nagyúr. Hiába mondja nõvérem, hogy nem kéne ezt csinálni, de õszintén megmondva, ha nem dolgozok s apró cselekedetek nem elégítik ki a vágyaimat, miért ne menekülhetnék az alkotás, az írás csodálatos gyönyörébe? Hisz ez maradt. És eredménye is van vagy lesz. És én szerelmes vagyok az irodalomba, minden gondolatom az irodalom körül forog. Hát nem többet ér így tölteni az idõt, mint jelentéktelen dolgokat tenni vagy unatkozni? Nekem ez maradt a menedékem. Mégis hiába érzem azt az érzést – ahogy a nõvérem sugallja felém – hogy nem kéne csinálni – mégis nagyúr az álmodozás és különben is az irodalomhoz való kötõdésem olyan, mint a kábítószer, egyszóval hajt nagyon. Meg aztán nem csak azért írok, mert ez a hobbim, hanem mert tudatosult bennem az írói szakma hitvallása. Egyszóval, mert igazi, eredeti írónak érzem magam, akinek nagy a fantáziája s csupán a nyelvtani helyességeket kell igazán megtanulnom. Abban néha hibázom, ez tény, meg is írták a szerkesztõk. De ennyi baj legyen, ezen könnyen segíthetni.

tél

35

Ennek áttanulmányozása nem nagy feladat. Az irodalomban a fantázia a legfontosabb, nem a nyelvtan – szerintem. – Vélekedett Zoltán. Egyszer, mikor vendégül fogadtuk nagybátyámat, õ azt mondta, hogy legyen bármilyen hányatott is a sorsunk, azt ott fenn, az okosok intézik. Én ezzel nem nagyon értek egyet. Hisz ha én hányatott sorsú vagyok és van tehetségem, akkor azt a tehetséget az Isten, a Jóisten adta, tehát magyarul õ választott ki erre a szakmára ebben az embertelen világban, akkor miért verne õ? Nem, nem õ ver, hanem az emberek közt romlott meg a kapcsolat. Az emberek, ez a világ, ez a társadalom okozza a bajokat, nem az Isten. Az a társadalom, amely a Hazugság mûve. Az érzékenyek és mûvészek nem bírják ezt a hajtást, belebuknak és szenvednek igazságtalanul az önzõ felfuvalkodott emberek miatt. Hisz a mûvész, képviseljen elméjében és lelkében bármilyen ábrát, ideológiát, eszmét, dolgot, akármit, azt Isten igenis jóváhagyja és támogatná, ha tudná. De nem tudja, mert a nagyfejû, pénzéhes emberek minden gát nélkül elseprik a gyengét, és az elesettet. Csak a pénz számít a mai világban, a kultúrát mintha el akarnák fojtani. Mert különben is kit érdekel a kultúra? A könyv? Dehogy, senkit, csak az olcsó élvezetek és értelmetlen szórakoztató dolgok. Ez a mai világ, a benne élõ emberek társadalma az a tébolyult világ, amely nem engedi kibontakoztatni az embert. És fõleg az értelmest. A környezõ emberek tehetnek arról, ha egy tehetséges ifjú nehezen él és kallódik.(Netán indulat van a szívében). Miért veszti el egy huszonéves fiatal az emberiségben a bizalmát? Mert éppen az átlagember az, aki képtelen Isten szavára, vagy legalább a jólneveltségre hallgatni s ezért alakul ki ez az ördögi kör, amelyben a fiatal a társadalmat hibáztatja s jutunk el arra a szintre, ahol már rég messze vagyunk Istentõl s õ csak könnyezve kell hogy nézze a kiválasztottait, akiknek Krisztus szenvedései jelennek meg. Zoltán nem is tudta elképzelni, milyen ember az, aki nem ír, hiszen õ annyira belemerült az irodalomba. Néha szeretett volna õ is egy nem író helyébe képzelni magát. Ez az egész rágódás, hogy ki ír, ki nem, milyen hangulatú ember egyáltalán az, ki nem ír – Zoltán gondolatvilágát nagyon elmélyítette. Nagyon szeretett volna egy olyan ember bõrébe lenni, de az éremnek két oldala van, hiszen akkor az irodalommal való álomvilág is elveszik. Szerette volna tudni, hogy egy nem írónak vagy költõnek mi okoz örömet egyáltalán a hivatásos polgári munkája mellett. A barátok? Vagy netán az ital? Vagy valami jelentéktelen hobbi? Például egy antenna összeszerelése? Zoltán romantikus alkata révén nem is értette meg azokat az embereket, akik ilyen apróságokkal beérik. Õ egy gyönyörû szép kamaszlélek volt. Õ az igazi férfi, az ilyenekre kell, hogy bukjanak a lányok is. Zoltán már akkor szerelmes verseket írt, amikor még nem is volt szerelmes. Montesquieu szerint az olvasás gyönyörû dolog, amik az unalom órái elkerülésének legjobb módja, de Zoltán Montesquieu mondását még jobban átírja: az írás még gyönyörûbb dolog, amivel nemcsak az unalom óráit ûzöm el, hanem hozzá is adok a világ dolgaihoz valamit. És Zoltán tudta, hogy rengeteg témája van, a kis naplójában nagyon sok történetet vázolt s azokat mind meg kell írnia. Nem akadályozhatja meg senki. Ha kell, akkor õ ezért méregbe jön s akár pereskedik is. Zoltán látta, hogy ebben a rohanó világban mindenki kapkod, siet, bizonyos fajta nyomás alatt állnak az emberek, s õ pedig az írás, az irodalom terheit rakta magára, anyja szerint talán feleslegesen is. De a siker hajtja Zoltánt. Mikor kérdezte anyjától, hogy tudod-e mirõl szól Tolsztoj Háború és béké-je, arra így válaszolt: „Nagyon fontos is az nekem”. Mire Zoltánon keserû, valamiféle undornak nevezhetõ dolog vett erõt, hogy egy közel hatvan éves asszonynak ez nem is fontos, ennyit ér egy élet és közben meg valakinek hinné magát? Igen is fontos – mondta és gondolta Zoltán, mert így érted meg a világ dolgait. A nélkül biztos nem. Politizálsz? Okoskodsz? S alapvetõ irodalmi mûveltséged sincs? 36

Partium

Akkor politizálhatsz úgy, hogy amit mondasz, azt biztosra veheted, hogy a levegõnek mondod, ez az igazság, ahogy érzek. És az író vagy költõ életében eljön az az idõ, és minél hamarabb annál jobb, ha többet nem álmodozik és álmodozás helyett a tettek mezejére lép, tehát hozzá fog alkotni, dolgozni, délibábok nélkül. Zoltán tudta hogy az írók életében mégis az álomvilág az, amely nagy, sõt hatalmas szerepet játszik. (Vagy legalábbis hajdanán mindenképp). Hiszen minden író álma, hogy jobb világot akar és bámulatos, hogy az írók többségénél ez a „jobb világ”, mennyiféle eszmében, világnézetben, vagy netán megszállott küldetéstudatban nyilvánul meg. Egyiküknél a szegénység, a nyomor okozta lázadásban kap helyet, másikuknál egyszerûen a gazdagok elleni vádaskodás, vagy egészen másikuknál valamiféle trauma okozta társadalom- vagy uralomellenesség. (Vagy trauma nélkül is). Vagy egyesek a szabadságért harcoltak, vagy harcolnak, mint például Petõfi. Vagy egyáltalán az egyik Istenhívõ és annak misztériumait keresi, vagy a másik nem is hisz Istenben. Vagy olyan is lehetséges, hogy szerencsétlen valójában igenis hisz Istenben, de ahogy él, azon az bizony nem látszik meg. Egyáltalán van vagy volt kommunista, szocialista író, de van, aki csak a zsarnokság és mindenféle uralom ellen lázad, mint például egy anarchista. Volt már ezekre sok példa az irodalom során s volt az is – a politikai helyzetek változása miatt – aki megtagadta magát. Ez elgondolkodtató, hiszen ha egy átlagember – például Leninrõl beszél – aki a kommunizmus alapjait tette le Marx és Engels után – azt is mondhatja vagy mondja is, hogy az „egy anarchista volt”. Pedig ez nem fedi a valóságot. (Vagy az is az igazsághoz tartozik egy kicsit, hogy ez a két izmus egymásba is fonódik, ágazik netán? Bár én nem hiszem, hisz az egész izmust, ha nézzük az anarchizmust vagy kommunizmust, a teljes felépítése más és más.) De ott van például Brecht esete, akit ma már az irodalomhoz értõk anarchistának könyvelnek el, holott neki is volt olyan idõszaka az életének, amikor kommunistának vallotta magát.( Még fiatalon, a húszas években). De valószínûleg Brecht szívében mindig ott dobogott a maga igazsága, hiába változtak az idõk. És az íróknál ez a fontos. És vannak írók, akik gyûlölik a fasizmust, õk az antifasiszták – az irodalom terén számtalan szép mû született ebbõl a témából, amit el is ismertek és díjaztak. De olyan író is van, aki például a kommunizmust gyûlöli, netán emiatt politikailag meg is hurcolták. De még jobban meghurcolták azokat, akik a fasizmus áldozatai voltak. Voltak és vannak mûvelt írók, akiket a humanizmus, az emberiség jobbátétele hajtott és érdekelt, s vannak fél- vagy negyed mûvelt írók is, akik csak bíráskodnak, politizálnak, holott például az illetõ nem is ismeri Marx vagy Engels ideológiáját.(Vagy például a görög filozófiát). De talán végsõ soron minden író álma legvégül lehet hogy ugyanaz, a cél nagyjából talán ugyanaz, csak az odavezetõ utak különböznek annyira. Ez érthetõ is. Hisz sokat számít a származás, a faj eredete is. És éppen ezért ezen az emberek össze is vesztek, vita tárgya kerekedett. Például Tolsztoj nagy ellenkezõ világnézeti „hadjáratot” indított Beethoven ellen. És sorolhatnánk végtelenségig az ilyen példákat. De az igazi tiszta mûvészet, akárcsak az irodalom, mindig az elõzõnek nem másolása, hanem annak törvényszerû folytatása. Zoltán sokat meditált az irodalom és az élet közös dolgain s ezeket megpróbálta papírra vetni. – Vajon az élet tényleg apró örömökbõl áll? – tette fel a kérdést magában Zoltán. Hisz a legtöbb író talán nem is gondol erre. Vagyis Zoltán úgy érzi, hogy a legtöbb író ezt figyelmen kívül hagyta. – De talán Shakepeare a legnagyobb író – ezt biztos tudta, annak ellenére, hogy micsoda remekmûveket alkotott, s ezért ezt el is nézhetnénk neki.

tél

37

Zoltánnak volt egy pap barátja, akivel idõnként elbeszélgetett az élet dolgairól. Zoltán egy beszélgetés alkalmával eléggé epés módon a pap szemére vetette, hogy – egy pap csak az iskolákban tanultak után végzi a feladatát és szinte nincs is az életrõl új véleménye, nem úgy, mint egy írónak. Mert az író alkot, saját törvényeket tár fel önmagában és utána papíron a világ számára. Õ az, aki ír, aki dolgozik, a pap a templomban folyton ugyanazt a misét adja elõ ugyanazzal a szöveggel. S Zoltán nyíltan a papnak a szemébe mondta, hogy lehet hogy õ, az író az igazi szolgája Istennek, nem õ. Zoltán – mivel munkanélküli volt – s néha elõfordult, hogy anyjával szemben ingerült, sõt veszekedõs eszmecserét folytattak, olykor-olykor. Zoltán egyszer úgy beszélt, hogyha majd egyszer megéli, hogy díjas író lesz, akkor úgy érzi, mint mondja, hogy sokat megengedhet magának. Például arról volt szó éppen, hogy most még nem vették fel a könyvtárba, kisegítõ munkára, s ha majd ötven éves lesz, akkor – mint már díjas író – bosszúból és az akkor történt mellõzöttség miatt õ majd nem fogja elfogadni ezt az állást. Hát az anyja erre mérges lett és nyíltan a szemébe mondta, hogy nem állsz a realitás talaján – hiszen ahhoz, hogy egy embert felvegyenek a könyvtárba, ahhoz egyetemi végzettség kell, ami Zoltánnak nem volt meg. De megvan a tehetségem – hangsúlyozta Zoltán, ami viszont a könyvtárszakot végzett egyetemistáknak nincs meg. Csak ez a példa, amivel Zoltán elõlépett, ez mind az õ írói fantáziájának és álomvilágának egy kis része, hányada, amirõl álmodozni szokott. Errõl-arról, meg még sok mindenrõl. És a szokásos viták után az anyja ingerülten ráförmedt Zoltánra: – Értsd már meg, hogy amiket írsz, az csak lapon létezik, nem fog onnan az kirepülni s jobb, boldogabb világot csinálni! És nem kaphatsz meg mindent, amire vágysz! S erre Zoltán anyjánál is ingerültebb lett: – Na ne mondd, de ha megjelenik, az ott marad – az a betû – a világ végéig, és nem szakítja onnan ki semmi! És az irodalomra fogékonyak érteni fogják és a hozzám hasonló emberek létrehoznak valamit, egy álmot, sõt egy eszmét is, amit elismer majd mindenki! Zoltán dühösen hallgat, majd megszólal ismét: – És különben is az élet árnyoldalát viszont megkaphatom? – kérdi nagyon dühösen, és gúnyosan. Huszonhat éves vagyok, de szellemileg negyvenhat vagy legalább ötvenhat évesnek érzem magam. Ez az irodalom szakmája, érted? És én, mint már egy koros ifjú, eszemben nem a szerelem, meg a limonádé és buli jár a fejemben, mint egy átlagosnak, hanem az, hogy kitaláljak egy történetet. Egy történetet, ami nem az ifjúságról szól, hanem az életrõl, amit én átéltem. Megsiratom a romantikát kegyetlenül, de az én életem is sírnivaló dolog. És amit átéltem, az a meghatározó. Mert úgy írok, ahogy élek. S minden sor után, mit leírtam, valójában mélységes fájdalmat érzek. Hogy ezt is meg kellett tennem. Hogy a sors írónak rendelt s nem az élet szépségérõl írok. S különben is mit ér az író élete, ha a társadalmi igazságtalanságot gyûlöli, de a bûnt nem? – Nem sokat – felel ridegen az anyja. – Mert ezt a dolgot számtalan íróra elmondhatom. A nagy klasszikusokra. És az írónak vigyázni kell mentális egészségére, mert amit alkot, az egyedül az övé, elõtte nem írta meg senki, s nehogy fejébe szálljon ez a magára hagyatottság érzése ezzel szemben, s nehogy túlságosan is fejébe szálljon a dicsõség. Tudnia kell az írónak, hogy nincs új a nap alatt. Akármilyen zseniális mûvet is alkot, elvégre nem váltja õ meg a világot. Mert a valóság és igazság az, hogy az adott író viszont olyat nem tud, mint a másik író. S ez a tudásnak végte38

Partium

len története és menetének a rendje tartja mentálisan reális állapotban az írót. Az emberek nem tudják, mi van a lelkemben belül, mert ha tudnák, máshogy viselkednének velem. – Hogy? – kérdi az anyja. – Humánusabban és megértõbben ízig-vérig. Mivel én is egy humanista ember vagyok, ezért körülöttem is ezt várnám el. Az indulat, a gyûlölet elõfordulhat olyan emberekben is, olyan erényként, akik látják, hogy mit kellene tenni a világban, hogy más legyen, de éppen azért haragoskodnak, mert nincs úgy a világban. Ahogy azt õ elképzelte s nem meseszerûen, hanem valóságosan. Sokszor rádöbbenek néha a nap valamelyik illanó percében, hogy miért is vagyok más, mint a többi ember? Felmerül bennem az az érzés, hogy észrevétlenül vettem magamra a tudás terhét, azt, hogy író vagyok, s néha mikor nem érzem jól magam – másokhoz hasonlítom magam, de eredménytelenül, hisz én vagyok az író, más nem, s egyszóval tudat alatt megértem, hogy miért szenvedek, de ezt természetesnek veszem, mint ahogy az asztalos is azt, hogy asztalos, de ez a szakma kényszeres kínokkal is együtt jár, s rádöbbenek, hogy ez az oka szenvedéseimnek, hogy túl sok terhet, irodalmi alkotást rakok magamra, mert az asztalosnak nem fáj a lelke amiatt, hogy asztalos. De az írónak talán igen, és fõleg az én koromban, talán egy érett írónak vagyis idõsebbnek már nem fáj ez. De én még fiatal vagyok. Az egyetemen is gondolom én, biztos tanítanak mindenféle-fajta írót, de ha például valakibõl könyvtáros vagy újságíró lesz, mégsem lesz teljesen alapos a tudása, lehet hogy az összehasonlító irodalomtudományt tudja, de azt például nem, hogy Nyekraszov orosz író mikor született. Lehet és igaz is, hogy erre nincs szüksége, de aki nem járt egyetemre, az lehet, hogy tudja, és egyáltalán a könyvtárból sokat lehet kihozni, mármint olvasnivalót, ami felér szerintem egy egyetemmel is. Tehát nem tud a könyvtáros olyan dolgokat, mint egy autodidakta, de az is lehet, hogy ez a tudás még jobb is. Ez olyan dolog, mint mikor az író életrajzában olvassuk, hogy kedvence Theodor Fontane, Georg Kaiser, Gorkij stb. És õ neki se fontos, hogy mindent tudjon! Bár az igazi író, akárcsak a pap, tökéletes tudásra törekszik, de ez is elég. S a lényeg, hogy ha egy írónak vannak kedvencei, s ha nem is olvasta az egész világirodalmat, de pár mondatban mégis el tudná mondani, mirõl szól Boccaccio Dekameronja. És ez már valószínûleg bõven elég. Már hogyne lenne az, hiszen az író olvashatja például egy zeneszerzõ, egy egészen más mûfaj aprólékos dolgait is, mint például Schubert életrajzát. Épp az atyámnak mondtam, hogy õ is sokkal jobban megértené az embert és emberi lényeget, ha a buddhizmust is jobban tudná, nemcsak a keresztény vallást. – Lehet – szól az anyja hidegen. – Persze, hisz a tudás olyan dolog, mint egy nyaklánc gyöngyszemei, ha egy is hiányzik belõle, nem teljes a tudás. S az igazság az, még ha túlzok is, hogy akkor nem is érthetjük meg teljes egészében az embert. – Az már nagyon alapos tudás lenne. – Az, mint a keletiek vallják, például a buddhisták, hogy egész élet sem elég tanulni azt, mi ez az egész élet s hogy milyen az ember s egyáltalán hová tart, mi a küldetése. – Ott fenn az okosok ezt tudják. – Igen – szól szomorúan Zoltán – mint ahogy egy hányatott sorsot is ha ad az Isten. Eddigi rövid pályafutásom során rengeteget írtam s én, tudod, nem is a ma élõ olvasó, vagy inkább a mai kritikusok véleményére lennék kíváncsi, hanem mondjuk Goethéére. Vajon õ mit mondana az én írásaim minõségére? Jó? Vagy badarság? Ostobaság? Vagy egyáltalán elítélendõ mû? – Nem tudom – szól az anyja.

tél

39

– De ez különben nem ad felhatalmazást, még Goethének sem ez a dolog, és tudod miért nem? Mert például Kleistet, a nagy drámaírót is alábecsülte és elutasította, de a lényeg az az amit most mondok – ugyanis lehet, hogy Goethe elítélné a nagy orosz mester Dosztojevszkij mûveit is. Mit tudom én, mondván, hogy ez nem szolgálja a fausti eszmét. De még mennyire nem! Ugyanis a társadalmat közös erõvel építeni – ami Goethe fõ mûvének mondandója –, az nem felel meg a Dosztojevszkiji eszméknek még véletlenül sem. – Lehetséges, nem fontos az a mai íróknak, hogy a legnagyobbakhoz hasonlítsák magukat. – Persze. Tudod az jutott eszembe, hogy az átlagos emberek azt gondolják, hogy a mûvészek gyenge tûrõképességgel vannak megáldva és lehet, hogy igaz is, de az átlagos az aki, ha gondol valamire, rögtön cselekszik is aszerint valamit, nem szívja magába, mint az író. S ez egy ambivalens dolog, mert az író sok mindent elfojt magába, nem úgy, mint a közönséges ember. A közönséges, átlagos ember nem bírja a gondolati kínokat sokáig magába fojtani, míg az író rágódik annyit és emészti magát, amennyit nem is szabadna, s az igazi, bölcs író ezért többet szenved. – Ez meg is látszik rajtad – szólt az anyja. – A szenvedés? – kérdi Zoltán. – Inkább az, hogy emészted magad. – Az átlagemberek elfogadják ezt az egész világot úgy, ahogy van, nincs semmi új gondolat, vagy ötlet a fejükben. Nincs bennük fantázia. S mégis úgy tesznek, mintha mennyi mindent értenének! Egyáltalán, miért alapvetõ tézis az, hogy az íróknak nehéz sorsuk van? S nem kell, hogy valami betegségben szenvedjenek vagy önpusztító, rossz sorsuk legyen, még az átlagos íróknál is ez a dolog áll fenn. De miért? Mi az oka annak, hogy ez világéletben így volt? – Nem tudom, én nem vagyok tudós. – Én tudom, mert a humánum megszólal az emberben, vagyis az íróban. És mert az álomvilág nagyúr. És nyilván, aki másképpen gondolkodik s egyáltalán új gondolatai vannak, az a társadalom malomkerekébe nem egészen illik bele. – Miért nem? – Miért nem? Mert a sors aratása a gondolkodás és a hangulat függvénye. – Tehát az írók ezek szerint bánatosak. – Nemcsak bánatosak, némelyikük megalázott is. De persze nem mindegyik, az talán jobban érvényesül is. Zoltán nagy hévvel nekikezdett egy novella írásának, melynek a címe a következõ volt: „Eszmélésem a világban”. Megírta a négy-öt oldalas novellát s elküldte a lapoknak. Pár hét múlva jön a sikeres válasz: Zoltán írását elfogadták, csak pár adatot kellett hogy írjon magáról. Az álomvilág mégiscsak megtette hatását, érdemes volt írni – gondolta Zoltán. Csak azt még mindig nem érti, kezdõ íróként, hogy aki nem alkot, valójában az is boldogtalan, s aki alkot s álomvilágban él, az meg pláne hogy boldogtalan. Ki érti ezt?

40

Partium

SZABÓ PÁL

Megfordulhat a nemzeti balsors? – apologikus megközelítés Kölcsey Ferenc Hymnusához1 1989 óta a Magyar Kultúra Napjaként január 22-ét ünnepeljük. „1823. január 22. Cseke” – E keltezés olvasható a Hymnus szövege alatt Kölcsey 1832-ben megjelentetett verseskötetében. Tanulmányunk ennek kapcsán a Hymnus születésének, illetve tartalmi értelmezésének néhány kérdéséhez kíván hozzászólni.2 I. 1823-ban a Magyar Királyság külpolitikailag a Szent Szövetségnek nevezett osztrák-porosz-orosz dinasztiák közötti szövetség katonai és kulturális ellenõrzése alatt állt, jogilag pedig a Pragmatica Sanctio óta a Habsburg Birodalom „indivisibiliter et inseparabiliter” része. I. Ferenc magyar királyként (1792-1835) és immár Ausztria császáraként (1804-1835), Metternich kancellárral, a rendeket mellõzve, 1812 és 1825 között abszolutisztikus hatalomgyakorlást valósított meg, megkerülte a rendi dualizmus által elõírt magyar alkotmányos garanciákat. 1812 és 1825 között nem hívott össze országgyûlést. A vizsgált idõszakban országgyûlési tárgykörben döntött a rendek nélkül: rendeletekben.3 A rendek a rendeleteket megyékben, késve, ismételt királyi parancsra hajtották végre, tiltakozó feliratokat írtak, míg 1823 szeptemberében jelzés érkezett, hogy a közeljövõben országgyûlést fognak tartani.4 A rendeletek a kultúránkat is érintették. A szellemi élet nagyobb ellenõrzése miatt például 1820-ban a külföldi szépirodalmi lapok behozatali tilalmával kapcsolatban hozott rendeletet az uralkodó. Az 1820-as években a tudományos történetírás és a forrásfeltáró munkák után a magyar történelem új szintézisei jelentek meg és immár nem latinul, hanem a szélesebb közönséghez szóló magyar nyelven (Budai Ézsaiás, Virág Benedek, Horvát István). A romantika kora a nemzeti múltat, a történelmet a közkultúrába emelte, ami a magyarságtudat, a „rendi nacionalizmus”, a szkíta-hun-magyar ideológia felerõsödését hozta magával, ráadásul németellenes éllel. Az irodalmunkban pedig a népi(es)ség, a nép, jobbágyság felé forduló figyelmet keltette fel. Ezt 1826-ban, maga Kölcsey indítja el a Nemzeti hagyományok címû munkájával. 1

Jelen rövidített tanulmányunk alapját a Magyar Kultúra Napja alkalmából 2010. január 21-én, Hódmezõvásárhelyen, a Németh László Városi Könyvtárban elhangzott elõadás és a 2008. április 18én, a hódmezõvásárhelyi Szuperpress-ben közölt riport képezi. 2 A Hymnusszal foglalkozó átfogó tanulmánykötet: Válogatás a XX. század Hymnus-értelmezéseibõl. Fehérgyarmat, 1997 (A továbbiakban rövidítve hivatkozunk e munkában szereplõ tanulmányokra: a szerzõ neve, 1997, oldalszám.) 3 Példaként említjük meg, hogy a nápolyi és piemonti alkotmányos mozgalmak elleni szent szövetségi beavatkozás miatt sürgetõ két országos ügyben hozott rendeletet az uralkodó. 1821. április 4-én az újoncmegajánlás hátralékos részének besorozásáról, ami 28 ezer fõ újoncot jelentett. 1822 augusztusában pedig: a hadiadó papírpénz (váltócédulák) helyett ezüstpénzben való beszedésérõl. 4 Magyarország története a XIX. században Budapest 2003, 149-150; Taxner-Tóth Ernõ: A Hymnus: könyörgés és bûntudat (1997, 141-151). A továbbiakban: Taxner-Tóth 1997, 147.

tél

41

Vajon 1823-ra ezek a hatások hogyan juthattak el Csekére? Amikor Kölcsey ekkor már itt, mintegy „remeteségben” élt, csak az irodalom ügye foglalkoztatta, ugyanakkor a pesti irodalmi életbe szeretett volna betörni. Kölcsey életében ezek az évek a tanulmányai végleges befejezését jelentették. A Debreceni Református Kollégium után bár Pesten jogot tanult, joggyakornok volt, a tanulmányai befejezésével mégsem jelentkezett ügyvédi vizsgára. Miért? Az irodalmi tevékenység érdekelte, valamint a történelem és a filozófia. Saját bevallása szerint: „1808-ban kezdék filozófiát tanulni, s ez megkapott… midõn már jurista voltam, a filozófia történetével sok idõt tölték.” 5 Másrészt a már felnõtt ember felelõssége és kötelessége 1815ben hazaszólította Csekére.6 A Csekén töltött évek mégis nagy jelentõségûek. Ezen a helyen fejlesztette ki igazán költészetét, azzal a mintegy ötven verssel, melyeket itt írt.7 Sõt, belekezdett Homérosz Iliászának fordításába, „de ebbe is belefáradtam” – írta.8 A tanulmányokhoz szükséges nyelvi tudást már apja, Kölcsey Péter gazdálkodó és jogtudós, kúriájában elkezdte a latin és francia nyelv tanulásával. „Akkor én jobban tudtam latinul, mint magyarul.” 9A Debreceni Református Kollégiumban töltött évek (1796-1809) után „Németül csak 1809-ben kezdék, csak sok ösztönzés után tanulni.” Annál szívesebben tanult ógörögül, ami nemcsak az Újszövetséget jelentette számára, hanem a hellén kultúrát. A korabeli Európa vezetõ, nyugati felén, Angliában is ekkoriban nagy volt a hellén kultúra iránti költõi érdeklõdés (Byron, Shelley, Keats). Csekén az egykori barátok és Kazinczy-köre is elveszítették szem elõl. „Hol van Kölcsey?” – hangzott gyakran a kérdés. A világgal az egyedüli összekötõ kapcsot pesti barátja, Szemere Pál jelentette számára. A vele folytatott levelezésébõl Kölcsey „Ferus” mély búskomorságról tett tanúbizonyságot. „Romlom, édes Palim, naponként és szemlátomást! Az a hajdan tavaszként borongó csendes, de vidám alak hidegen komorrá változott, mint a szél.” 10 Még így is sokszor éjszakázik: „Édes Palim, tüzem lassanként kialszik, a kandallóban, engedd meg, hogy levelemet elvégezzem. Ferid” 11 Életének ezen szakaszáról 1833-ban keltezett önéletrajzi levelében így emlékezett vissza: „nekem Csekébõl kiszabadulni, vagy ott (bár dolgom semmisem volt) tudományim után látni nem lehetett. 1818-1823. Kölcsén és Csekén igen keveset dolgoztam, de dalaim alakja ekkor fejlett ki. Reggeltõl más hajnalig szobámban járkáltam (volt egész év, hogy az udvarról nem mentem ki), s ha sötét képeim engedték, a parasztdal tónját találgatám.” 12Az árvizek a Tisza és a Túr torkolatánál és a nagy sár megnehezítették számára az utazást. „Itt lakom, édes Uram Bátyám, s itt fogok; messzeségben a világtól, s barátaimnak legnagyobb részétõl.” – írta Kazinczynak 1815-ben.13 Mégis megpróbálta a körülményeit javítani. A nemesi háromszobás udvarházat tatarozta, ezerkötetes könyvtárat rendezett be magának. A dolgozószobája közepén pedig ott volt fenyõfából készült fehér íróasztala. Ezen írta, tisztázta le verseit, így valószínûleg a Hymnust is.

5

Írta az 1833. március 20-án keltezett önéletrajzi levelében. In.: Kölcsey Ferenc levelezése (válogatás) Budapest, 1990, 142. A továbbiakban: Kölcsey 1990. 6 Kölcsey korán árva lett, és a birtokmegosztás során családjának bihari udvarházát és birtokát közös használatba öccsével, Kölcsey Ádámmal kapta. Itt közösen lakott öccsével és annak családjával. Lukácsy Sándor: A Hymnus koordinátái (1997, 101-109). A továbbiakban: Lukácsy 1997, 103. 7 Lukácsy 1997, 104. 8 Kölcsey 1833-ban, Pozsonyban keltezett önéletrajzi levele. In.: Kölcsey 1990, 144. 9 Uo.: Kölcsey 1990, 142. 10 Idézi: Lukácsy 1997, 104-105. 11 Kölcsey Ferenc minden munkái S. a. r.: Szabó G. Zoltán, Budapest, 2005, Levelezés I. 477. 12 In.: Kölcsey 1990, 144-145. 13 Idézi: Lukácsy 1997, 103.

42

Partium

Amikor 1827-ben meghalt Ádám öccse, annak felesége és fia, Kölcsey Kálmán gondviselõjeként továbbra is falun maradni kényszerült. II. A kutató számára különösnek hat, hogy ha a Hymnus születésének körülményeit vizsgálja, 1823-ban nem találjuk nyomát Kölcsey akkori levelezésében. Leveleinek tanúsága szerint ekkoriban egészen más dolog bosszantotta fel. 1823. február 25.-i levelében Szemere Pálnak ezeket írja: „Képzeld már most a bámulást melly engem elfoga, midõn nálad maradt Homéromat, egyszerre a Kazinczy által kiadatott Nagy Ferenczi Homérban kicsiny változással megpillantottam! Ki varázsolt Téged ide? Felsikolték. S akaratom ellen a Plagiariusok jutottak eszembe.” 14 Kölcsey ugyanis 1815 végén kezdett bele Homérosz Iliászának fordításába. Az I., II. és a III. énekbõl készített fordítást. Hogy ez milyen jelentõs tény, azt jól mutatja, hogy Európa túlsó felén a Kölcsey alkatához talán legközelebb lévõ fiatal, magányos, vívódó kortárs költõ, John Keats a görögség iránti rajongását csupán angol fordításból merít(h)ette, aki épp ekkoriban, 1816 októberében kapta meg Chapman Homérosz fordítását. A hatás az angol poéta számára is lenyûgözõ volt. Errõl írta híres On First Looking into Chapman's Homer (Amikor elõször pillantottam Chapman Homéroszába -ford.: Szabó Lõrinc) címû szonettjét.15 Olyan világ felfedezése volt számára a Chapman-féle Homérosz, mint Cortez, amikor elõször pillantotta meg az óceánt vagy mint a csillagásznak egy új bolygó felfedezésének az öröme.16 Kölcsey még 1816-ban elküldte fordításának elejét Kazinczynak és Szemerének. 1821ben Vályi-Nagy Ferenc Iliásza jelent meg, amelyhez Kazinczy írt bevezetést. Ennek egy példánya került 1823-ban Kölcsey kezébe. Szemere, a „prókátor barát” meglátogatta Csekén a költõt a követendõ stratégiát megbeszélni. Ezzel vette kezdetét az Iliász-pör. Kazinczy a vádra védekezve írta „plagiáriusnak vennénk e õtet (t.i.: Vályi-Nagyot), ha a Kölcseyé ki volna már adva?” A korabeli „szerzõi jog” szellemében õ maga is hasonlóan járt már el: „Én Sallustban Szentgyörgyi Gellértet még dicsekedve követtem, ahol lehetett.” 17 Csakhogy VályiNagy Ferenc említést sem tett Kölcsey fordításának felhasználásáról, átvételérõl!18 A Hymnus-ról viszont nem szólnak Kölcsey levelei. 1823 áprilisában viszont már „Készülõ félben van a Vanitatum vanitas és a Remete” 19 továbbá „legújabb verseimet közlöm: Zápor nevû romancz, A csákányi menyekzõ, Endymion”.20 Kölcsey híres verse elõször nyomtatásban a Kisfaludy Károly által megindított Auróra lapban jelent meg 1828 végén, a következõ évi lapszámban (1829), azonban keltezés és az ismert alcím nélkül. A Hymnus következõ megjelenésére 1832-ban, Kölcsey elsõ versesköte-

14 Kölcsey Ferenc minden munkái, Levelezés II. 1820-1831. S. a. r.: Szabó G. Zoltán, Budapest, 2007. 41. (Továbbiakban: Levelezés II. kötet) 15 Rosemary Hill: Cockney connoisseurship: Keats and the Grecian Urn In.: http://www.thingsmagazine.net/text/t6/grecian2.htm Thingsmagazine.net (things 6, summer 1997. A belépés ideje 2009. december 8.) 16 Péter Ágnes: Keats világa. Budapest, 1989. 51.; John Keats versei Budapest 1975, 32. 17 Levelezés II. kötet, 66. 18 A XX. században Dante fordításakor Babits Mihály is felhasználta Szász Károly korábbi mûfordítását, de ennek tényét meg is említette kísérõ tanulmányában. 19 Levelezés II. kötet, 55. 20 Jellegzetesen romantikus témaválasztások. Érdekes, hogy Keatset is megihlette Endymion története.

tél

43

tében került sor, de ott már a máig ismert keltezéssel és alcímmel (A magyar nép zivataros századaiból) együtt. Miért? Talán a cenzor kijátszása miatt? Hogy a költemény „visszahelyezkedjen” és ne legyen túlzottan aktuális panasz? Mindenesetre megfontolandó, hogy a cenzúrán 1828-ban is átment, változtatás nélkül. 1823. január 22.-e mégis milyen dátumot jelölhetett? Ismerve Kölcsey lassú, nehézkes alkotási módszerét, ilyen történeti-filozófiai mélységû és nagy mûgonddal készített vers nem egy nap alatt születhetett.21 E dátum valódisága talán örök rejtély marad. Annyit tudunk csupán, hogy 1823-ban, amikor Szemere meglátogatta Csekén, Kölcsey a Vanitatum Vanitast megmutatta neki, az Szemerének tetszett, de a Hymnusról nincs semmi adat. „Ezen epochában jöttél egyszer Csekébe, s láttad dalaim elsõit, s láttad a Vanitatum elejét…” – írta Kölcsey 1833-ban, önéletrajzi levelében.22 A megjelent kötetben a Hymnust követõ versek keltezési dátumai az alábbiak: Zápor január 23; A’ Csákányi vérmenyekzõ április 18-21. Vanitatum vanitas február-április. Gyanúsan tudatos összeállítás, de a kel(e)t(k)ezési dátum megkérdõjelezésére eddig nincs bizonyítékunk. Mivel a Hymnus egyetlen, ma ismert, autográf kéziratán is a fenti dátum szerepel a cím alá írva. Megfontolandó inkább a versírás folyamatának költészeti-gyakorlati szempontja, amit az eddigi -elsõsorban irodalmi szempontú-elemzések jobbára figyelmen kívül hagytak, bár forrással ezt sem lehet igazolni. Igaz az ellenkezõjét sem. Véleményünk szerint január 22.-e nem a teljes megírás, a befejezés, hanem a vers gondolati magjának megszületését jelenti csupán. A vers megírásának kezdetét, amelyhez a költõ utóbb többször visszatérhetett, javíthatott. Ezt jól mutatja a Vanitatum vanitas, valamint az Endymion „hosszú keltezése”.23 Az sem lehet véletlen, hogy a Hymnus nyomtatásban csak 1829-ben jelent meg, és ott is keltezés nélkül. Az elõbb idézett levelében csak a már befejezett verseirõl ír Szemerének is. Ez is inkább azt támasztja alá, hogy a kötet rendezése során utólagosan írhatta a Hymnus alá e dátumot. III. A himnusz az ókorban istenek, templomok és istenként tisztelt uralkodók (királyok) tiszteletére zengett éneket jelentette. Míg a korai, ókori keleti himnuszok (akkád, egyiptomi) a narratív jelzõk felsorolásával az istenség történeteit mondják el, a görög himnuszok alapállása módosult. Nemcsak megnevezik, felsorolják az istenség(ek) nagy tetteit, hanem ezt követi a cselekvésükre való felhívás, a megnyerés („do ut des”). Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Kölcsey görögbõl maga is fordított verseket. Így 1813 júniusában Szapphó híres Aphroditéhoz szóló himnuszát, amelyben mindezt jól láthatjuk: „Égi hölgy, lesben gyakorolt miattad / Szívemet bánat ’s unalom, könyörgök, / Hogy ne alázzák. Jöjj felém… hív imádódnak kegyesen hajoltál… ’s telyesítsed a’ mit / Szívem óhajt hogy telyesíts, segítvén / Isten(i) erõddel.” 24 A keresztény himnusz Szent Ágoston szerint „Isten dicsérete dalban”, amely a katolikus liturgia része lett. Magyarországon is latin nyelven bontakozott ki, melyrõl a ránk maradt Szent István, Szent László, Mária-himnuszok tanúskodnak.25 21

Lukácsy 1997, 108. In.: Kölcsey 1990, 145. 23 Az Endymiont, keltezése szerint, 1823 áprilisa és 1824 februárja között írta. 24 In.: Kölcsey Ferenc: Versek és versfordítások. S. a . r. : Szabó G. Zoltán. Budapest 2001, 183. 25 A kérdéssel legutóbb Dér Terézia több tanulmányában foglalkozott: Gondolatok egy Szent Istvánszekvencia kapcsán. In.: Aetas 2003/2. 109-117.; A liturgikus énekek Szent Istvánja In.: Tiszatáj 2003/8. 85-92.; „Királyoknak gyöngye, éke” Megjegyzések Szent László himnuszához In.: Vigilia 2004/9. 692-697. 22

44

Partium

A romantika a himnusz mûfaját is újjáteremtette és más mûfajokkal egybekapcsolta. Ugyanakkor a romantika nemzeti himnuszok születésének kora is. Az uralkodói dinasztiákhoz kötõdõ, birodalmi himnuszok után (angol, orosz, osztrák) a kisebb nemzetek himnuszai a XIX. század elején születettek (lengyel, horvát, finn, görög). Ezeknek mind bizakodó, magasztaló jellegük van, mind a saját nemzetük nagyszerûségét éneklik meg, egyúttal harcra buzdítással, hasonlóan a francia Marseillaise-hez. Magyar földön leginkább Petõfi Sándor Nemzeti dala idézi ezt a hangot. A szakirodalmunkban és a közéletünkben is számtalanszor idézett tétel, hogy egyedül a magyar himnuszunk nem ilyen, amit negatívumként értékelnek máig is. Miért? A választ az õ szavaikkal is megadhatjuk. A mi Hymnusunk több ezeknél: zsoltárszerû könyörgõ ima, elégikus hangú magasztos panasz, ami ódai hangnemmel is átitatott. Romantika a poétikai mûfajok határait lebontotta. Mûvészeti eszméje éppen az lett, hogy feloldja a mûfajok határait.26 A korábbi klasszicista poétikaelmélet Goethe híres hármas felosztását tartotta szem elõtt: epika-líra-dráma.27 Ugyanezt említi Kölcsey is a Nemzeti hagyományokban: „A költés három fõ nemei: eposz, dráma és líra” 28. Ezzel ellentétben a modern költészet-elméletet Novalis így jellemezte: „az eposz, líra, dráma. Ezek szétválaszthatatlan elemek, melyek minden szabad mûalkotásban együttmûködnek.” 29A romantika ódái, himnuszai alig határolhatók el mûfajilag egymástól, hacsak nem az imádkozás költõi alapállásával.30 A Hymnus ezen túl tartami témájában is mélyebb rétegeket hordoz más nemzetek himnuszainál. Sajátos történelemfilozófiai költeményként is értelmezhetõ, amely nagyon is kapcsolatban van korának történelemszemléletével. A XVIII. századi historiográfiában, történelemfelfogásban alapvetõen két elmélet állt szemben egymással. A történelem menetének ciklikus elmélete és a fejlõdéselméletek. A történelem fejlõdéselméletei szerint az emberiség története valamilyen racionalitás valamilyen boldogság felé halad (Condorcet, Turgot). A ciklikus elmélet szerint a történelem egy nagy körforgást leírva megismétli önmagát. A ciklikus elmélet megfogalmazója Giambattista Vico (1668-1744) volt.31 Értelmezése szerint a nemzeteknek is életciklusa van, 3 egymást követõ korszak, amelyeket az emberi nem megfelelõ életkoraival kapcsolt össze. A kérdés a ciklus után az, hogy elkerülhetõ-e a ciklus újból beköszöntõ végzete.32 Minden ciklus végén mindent lerombolnak az alapokig. Hasonló ciklikus változást fogalmazott meg Johann Gottfried Herder (1744-1803). A népet úgy tekintette, mint minden organikus egységet, amely fejlõdik és meghal. Az egyetemes történelem leírható úgy is, mint egymást követõ népek felemelkedése és hanyatlása, halála. A magyar reformkor szellemiségét „lebegõ rémalak”-ként kísérte végig a „herderi jóslat”: a nemzethalál fenyegetése. Kölcsey 1826-ban, a Nemzeti hagyományok címû munkájában ezekhez nagyon hasonló elvet ír le, rögtön az elsõ mondatban: „Egész nemzeteknek, szintúgy mint egyes embereknek, megvagynak az õ különbözõ koraik. Gyermekkorból virul fel ifjúságok, ifjúból érnek férfivá, s férfi koroknak erejét az öregségnek lankadása váltja fel.” 33 26

Ungvári Tamás: Poétika. Budapest, 1996, 52. Ungvári 1996, 68-70. 28 In.: Nemzet és sokaság-Kölcsey Ferenc válogatott tanulmányai. Budapest, 1988. 49. 29 Idézi: Ungvári 1996, 52. 30 Itt elég utalnunk Keats ódáira, német földön Hölderlin himnuszaira. Magyarhonban elsõsorban a német, klasszicista hatás dominált hazafias témában, amit jól mutatnak Berzsenyi borongó, de nagy eszmeiségtõl átitatott ódái. Ugyanakkor Vörösmarty Hymnus-a ódai, már-már a romantikát idézi. 31 Ernst Breisach: Historiográfia. Budapest, 2004, 217. 32 uo. 219. 33 In.: Nemzet és Sokaság. Kölcsey Ferenc válogatott tanulmányai. Budapest, 1988, 35. 27

tél

45

Kölcseynél is a történelem menete ciklikus, körkörös. 1823-ban már többször is átdolgozott34 vallásfilozófiai tanulmányában (Töredékek) ezt írja: „Az emberi nép idõrõl idõre revolutiokon megy keresztül, s minden revolutio után…a megváltozott formák között marad.” 35 A latin revolutio szó itt az eredeti jelentésében, körforgás-ként36 szerepel, nem pedig a forradalom szó késõbbi jelentésével.37 A történelem nem lineáris, hanem ismétlõdõ, ciklikus változáson át, emelkedések és bukások törvényszerû sorozata. Népek eltûnnek, új generációk ismét a mostaniak hibáit és tökéletességeit megszerezve küzdenek, míg el nem tûnnek. A történelem menete tehát – ezek ismeretében – elõre kiszámítható: Látható a hanyatló és a felemelkedõ fázisa. Mivel egyedül Isten az, aki uralkodik az erkölcsi világrenden, õ ügyel a helyes mértékre. Ez két szempontból is fontos jelentõséggel bír. Egyrészt ha a sokszor idézett, nehéznek tûnõ sorokat: „Megbünhödte már e nép a múltat s jövendõt!” e ciklikus szemlélet figyelembevételével elemezzük, akkor, ha a nép már megbûnhõdte a múltat és az (el)jövendõt is: megfordulhat az eddigi balsors. A Hymnus alaphangja, ennek fényében, már nem tekinthetõ annyira pesszimistának. Ha a balsors és a jótéteménynek helyes mértéke felborult, akkor Istennek mintegy „kötelessége” azt helyreállítani a Sors további menetében. A Hymnusban az alázatosabb, könyörgõ, inkább passzív imádkozó alakja helyett inkább a jogos mértéket követelõ, a közösségéért közbejáró, nemzetét védõ-költõ alakja bontakozik ki. Így csatlakozunk a szakirodalomban Dávidházi Péter által felvetett megközelítéshez. Nemcsak Istene elõtt áll a költõ, hanem a Bírája elõtt is, egyfajta szószóló, ügyvéd, paraklétos-szerepet is felvéve, ami az Újszövetségben elsõsorban János evangéliumában fordul elõ.38 A Hymnus egy „Kimunkált védõbeszéd egy transzcendens bíró elõtt” (Dávidházi Péter).39 Másrészt a Hymnus ciklikus történelemszemlélet felõli értelmezése megkönnyítheti a vers szerkezeti felépítése körüli vita tisztázását is. A bûn és bûnhõdés nem megfelelõ aránya, asszimmetriája tükrözõdik a versszakok rendjében és számában is. Ugyanis a Hymnus Kölcsey egyik legtudatosabban kiszámított, kimért verseinek egyike. Amennyiben szimmetrikus strófaszerkezetûnek értelmezzük, úgy nincs mire hivatkozni Isten elõtt, a nemzetet ért büntetése jogosnak tûnik. Horváth Károly40szerint az elsõ versszak könyörgés, majd 2 versszak következik az áldásokról, 2 versszak a csapásokról, 2 versszak a következményekrõl, amit az utolsó versszak zárófohászként követne. Mi inkább Szörényi László41 értelmezése mellé állunk. Az elsõ és az utolsó versszakok könyörgései Istenhez egy alapvetõen asszimmetrikus szerkezetet foglalnak magukban. A fordulópont, a 4. versszak (Hajh, de bûneink miatt) elõtt 2 versszak a bûnbeesés elõtti haza képeit, de utána már 3 vers34

Szauder József: Kölcsey Ferenc Hymnus (1997, 71-81) Továbbiakban: Szauder 1997, 76. Idézi: Horváth Károly: A Hymnus és a Vanitatum vanitas (1997, 82-100). A továbbiakban: Horváth 1997, 85. 36 Utalhatunk például Kopernikusz híres csillagászati munkájának címére. De revolutionibus orbium coelestium (Az égi pályák körforgásairól.) 37 A magyar forradalom szó megõrizte kapcsolatát a körforgással. Abból a „forr” igébõl származik, amely körbeáramlást, körben forgást is jelentett. Gergely András: Magyarország története 13. Budapest, 2009, 110. 38 A görög parakaleo igébõl (=odahív) képzett adiectivum verbale alakban szerepel (Lásd: 1 János 2: 12, továbbá még Jn 14. 16; Jn 14. 26; Jn 15. 26; Jn 16. 7.) 39 Dávidházi Péter: A Hymnus paraklétoszi szerephagyománya . A továbbiakban: Dávidházi 1997, 124125. Kiemelhetjük, hogy ehhez hasonló költõi közbenjárói szerepet kapott a halott Petõfi is éppen Hódmezõvásárhelyen, 1894-ben Szántó Kovács János szavai alapján. Dávidházi 1997, 136. 40 Horváth 1997, 98. 41 Szörényi László: A Hymnus helye a magyar és a világirodalomban (1997, 65-70). A továbbiakban: Szörényi1997, 65. 35

46

Partium

szak a bûnbeesés következményeit mutatja be (Hányszor zengett ajkain; Bújt az üldözött; Vár állott, most kõhalom). Kölcsey tehát a versszakok számában is megmutatja az áldás és a büntetés egyenlõtlenségét. A szenvedés túlzott mértékével már a jövendõnket is levezekeltük, amelyhez jogosan csatlakozik az utolsó versszak imperatívusza: „Szánd meg Isten a magyart…” Végezetül megemlítjük, hogy a külföldiek által a magyarságra alkalmazott pesszimizmusra való hajlamot Kölcsey nem csupán negatívumként értékelte. 1826-ban, a Nemzeti hagyományok-ban így vélekedett: ez a „nemzeti busongó karakter” „nemcsak a szolgaiságnak, de az érzés mélységének következése is lehet”. Kölcsey költészetében mindenesetre a Hymnus olyan fordulópontot jelentett, ami a nemzeti történelem költõi felfedezését jelentette számára. Ebbe az irányba bõvítette ki költõi tematikáját. Mert olyan, nemzeti sorskérdésekkel foglalkozó verseket írt, mint a Zrínyi dala, a Huszt vagy Zrínyi második éneke. Ebbõl a mély érzésû pesszimizmusból lendíti ki a 30-as évek közéleti szerepvállalása, amikor 1829-ben beleveti magát a közéletbe, a szatmári tisztújítási küzdelmekbe.

A Hymnus autográf kézirata a család levéltárából (OSZK Kézirattára)

tél

47

SZEMERE JUDIT – MOLNÁR BERTALAN

A magyar kultúra napja Beregszászban A Kárpátaljai Magyar Mûvelõdési Intézet (KMMI) és a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) több civil szervezettel közösen ünnepi rendezvénysorozatot szervezett a magyar kultúra napja alkalmából. A beregszászi ünnepi program hagyományosan a Kölcsey-emléktábla koszorúzásával kezdõdött, ahol Zubánics László, a KMMI elnöke, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Scherczer Károly, a Magyar Köztársaság beregszászi konzulja, valamint Gajdos István, Beregszász polgármestere emlékezett meg az egykori magyar költõrõl, politikusról, nyelvújítóról. A felszólalók méltatták a magyar Himnusz szerzõjének életútját, munkásságát. Kölcsey Ferenc nemzete iránti hûsége, elkötelezettsége a ma élõ ember számára is példaértékû. A Beregszászi Mûvészeti Iskolában kulturális programra került sor. A Zrínyi Ilona középiskola diákjai Krajnikné Hegyi Irén zenetanár, a magyar kultúra lovagja vezetésével zenés irodalmi mûsorral emlékeztek meg a magyar kultúra napjáról. Ezután felcsendült többek között Brahms 5. magyar tánca, valamint Bihari-Borzó Csárdás címû mûve, majd részletet hallhattunk Erkel Ferenc Bánk bán címû operájából Holozsi Imre elõadásában. A program díszvendége Nagy Anikó, az ungvári Magyar Melódiák együttes szólistája, a Csendül a nóta nemzetközi énekverseny gyõztese volt. Nagy Anikó és Holozsi Imre közös produkciójaként részlet hangzott el Kálmán Imre Csárdáskirálynõ címû operettjébõl. A program az Európa-Magyar Házban folytatódott, ahol A magyar nyelv jövõje a Kárpátmedencében címmel értelmiségi fórumot tartottak az Erkel Ferenc és Széchenyi István Emlékév jegyében. A jelenlévõket elsõként Zubánics László, a KMMI elnöke köszöntötte. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Szili Katalin, a Kárpát-medencei Magyar Képviselõk Fóruma Állandó Bizottságának elnöke, a Magyar Köztársaság országgyûlésének küldöttsége, Bacskai József, a Magyar Köztársaság beregszászi fõkonzulja, Revák István, a megyei nemzetiségi fõosztály vezetõje, Gajdos István, Beregszász polgármestere. Vitaindítóként Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia elnöke szólalt fel. Beszédében kiemelte, hogy Magyarország a rendszerváltozást követõen sem politikai, sem kulturális téren nem tett eleget annak a felelõsségének, amelyet a történelem ráruházott. Úgy fogalmazott, hogy a magyar kultúra napján, amikor a feladatokról, a lehetõségekrõl vagy az ünnepek kötelezõ erejérõl beszélünk, akkor elsõsorban a mulasztásokat kell megemlítenünk. Az értelmiségi fórum után ünnepélyes pillanatok következtek: sor került a Kárpátaljai Magyar Nívódíjak átadására. A díjat az UMDSZ 2005-ben alapította 13 kategóriában, azóta ezt a kitüntetést minden évben átadják néhány kategóriában a kultúra terén nyújtott kiemelkedõ teljesítményért. Idén 5 kategóriában ítélték oda. A díjazottak munkásságát Zubánics László ismertette. Ez alkalommal a Lehoczky Tivadar Tudományos Díjjal dr. Botlik József történész munkásságát ismerték el a Kárpátalja múltját és jelenét részletesen bemutató kiadványaiért. Az Egan Ede Gazdasági Díjat Biró Tibor vállalkozó érdemelte ki a kultúra támogatása terén kifejtett tevékenységéért. A Kovács Vilmos Irodalmi Díjban Fodor Géza költõ részesült eddigi irodalmi munkássága elismeréseként. Az emlékplaketteket és okleveleket Gajdos István, az UMDSZ elnöke adta át. Az Együtt 2009. évfolyamában publikált mûvek színvonalának elismeréseként a MIKICS 48

Partium

és az Együtt irodalmi folyóirat szerkesztõbizottsága Nívódíját vers kategóriában Füzesi Magda, széppróza kategóriában Nagy Zoltán Mihály, tanulmány kategóriában Fodor Géza kapta. A díjazottak életútját, irodalmi munkásságát Vári Fábián László ismertette a jelenlévõkkel. A díjakat Dupka György, a folyóirat felelõs kiadója adta át. Ugyanakkor megköszönte Barzsó Tibor, a folyóirat olvasószerkesztõjének sokéves lelkiismeretes munkáját. Pomogáts Béla irodalomtörténész a kárpátaljai magyar kultúra fejlesztésében végzett áldozatos munkájuk elismeréseként a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia okleveleit adta át Szemere Juditnak (Beregszász), Majoros Mónikának (Sislóc), Szabó Tibornak (Eszeny), Nyikolajeva Irénnek (Tiszabökény), Kristofóri Gyöngyinek (Técsõ), Fuchs Andreának (Ungvár). A Tehetséggondozási Program keretében a Kárpátaljai Magyar Mûvelõdési Intézet immár második alkalommal hirdette meg alkotói pályázatát. A beérkezett pályamûveket a zsûri korábban áttekintette és minõsítette, a mostani ünnepi alkalommal került sor az eredményhirdetésre és a díjak kiosztására. A vers, próza és mûfordítás kategóriákban beérkezett irodalmi alkotásokat Bakos Kiss Károly költõ, az Együtt c. folyóirat szerkesztõbizottsági tagja elemezte. Mint elmondta, vers és próza kategóriákban sok színvonalas pályamû érkezett be, a mûfordítás azonban „kemény diónak” bizonyult, így e kategóriában csak a prózai mûveket tudták díjazni. A grafika és fotó kategóriák gyõzteseit Csernyiga Gyula festõmûvész, a Bereg Alkotóegyesület tagja ismertette. A pályázat eredménye azt bizonyítja, hogy Kárpátalján sok a tehetséges fiatal. Lássuk a gyõzteseket! Vers kategóriában az elsõ helyezést Kurmai Ráti Szilvia érdemelte ki, második lett Bojcsuk Zsanett, a harmadik helyen Délcegh Nikolett végzett. Különdíjasok: Gazdag Vilmos, Mónus Dóra és Kósa Tímea. Próza kategóriában az elsõ Pusztai Beatrix lett, a második díjat Kurmai Ráti Szilvia kapta, a harmadik helyen Marofejeva Nelli végzett. A mûfordítás kategória eredménye: I. helyezett Kurmai Ráti Szilvia, II. helyezett Pliszka Mihály. Fotó kategóriában elsõ Kárpáti P. Zoltán, második Lizák Alex lett. A grafika kategória elsõ díját Imre Ádám vihette haza, a második helyezett Kárpáti P. Zoltán lett, a harmadik Pugner Gergely. Különdíjasok: Deme Mária, Komáromi Mónika, Lizák Alex. A nyertesek a KMMI oklevelét és pénzjutalmát vehették át. A díjazott pályamunkák a késõbbiekben megjelennek majd a Kárpátaljai Magyar Krónikában és más kiadványokban. Idén elsõ alkalommal került átadásra a KMMI Munkácsy Mihály-Emlékplakettje. Az elismerésben Matl Péter szobrászmûvész és Pomogáts Béla irodalomtörténész részesült. A díjátadások után sor került Bartha Gusztáv P pont, P pont P c. kötetének bemutatására, majd Matl Péter kiállítását tekinthették meg az érdeklõdõk. A képzõmûvész életútját, alkotói tevékenységét Zubánics László ismertette. A program során elhangzott Kölcsey Ferenc Himnusz és Huszt címû költeménye Bakos Kiss Károly a Partium folyóirat versrovat szerkesztõje, illetve Lõrincz P. Gabriella az UART beregszászi csoportjának vezetõje elõadásában. Filep Anita verséneklõ megzenésített versekkel emelte a rendezvény hangulatát. Felhõs Szabolcs a Partium felelõs szerkesztõje a folyóirat legfrissebb számait osztotta szét a nyertesek és az érdeklõdõk között. Az ünnepi rendezvény a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban folytatódott. A társulat Shakespeare Ahogy tetszik c. vígjátékát mutatta be nagy sikerrel. Az elõadás elõtt a magyar kultúra napja alkalmából a népes közönséget köszöntötte Gajdos István, Beregszász polgármestere és dr. Szili Katalin, a Kárpát-medencei Képviselõk Fóruma Állandó Bizottságának elnöke. Az elnök asszony méltatta a beregszászi társulat értékmegõrzõ, értékteremtõ tevékenységét és egy parlamenti érmét, valamint egy csengõt adott át Balázsi József színházigazgatónak.

tél

49

KÜRTI LÁSZLÓ

Hajnal jön Éjfél után megérkezik. Csendben vár néhány percet. Nem tudni, rám támad-e ma. A padlón ülve reszket. Mozdulhatnék. Nem mozdulok. Hallgatunk mind a ketten. Hûvös van. Mégis izzadok. S már itt matat felettem. Lehetne függöny, mit huzat mozgat; lehetne álom. De gyáva szív ver szét belül – a mellkasomba zárom. Mit félt, mikor nincs semmije. Csak hajnal van. Vagy: semmi se. Szem van, de nincsen álom. Nyugalmam vajon tûri-e, ha nem, én azt se bánom. De bánja az ökölnyi hús. Motor. Figyelni kell rá. Talán tényleg kell félteni valamit, ami egyszerû és szívszerû – és mégis lényegi? Mindegyik sejtünk mérgezett, és bomlás lesz a vége, dicsõségünk csak bábeli. Hát tényleg ettõl félne? Ilyen jó élni? Zaklatom. De nincsen válasz semmire. Szédül a hajnali gyáva szív, bele a semmibe. A félelem halványodik. Azon gondolkodom, kit ölt a fény meg – énhelyettem – ezen a hajnalon.

Matl Péter: Kereszt (grafika) 50

Partium

LÕRINCZ P. GABRIELLA

Nyomor Az világ fagyott Látom az Istent is …hogy vacog Lehelettel melegítik Törött szárnyú angyalok

Olvad a tél Olvad a tél Most én újra, Kabátba bújva várok rád, A csúszós macskakõn, Hogy elmondjam neked, Hogy olvad már a tél, És kialudtak a fények is. Az esõcsepp súlya Homlokomra hullva Ráncokat szülõ könny. Az Istené.

tél

51

Várakozás December. Didergõ macskakõ, Koppan rajta a cipõ És egy újabb év Lép városom lelkére. Ünnep. Hazug, eljátszott szeretet, Izzó könnytõl gyúló Szép négy gyertyaszál. A város közepén óriásfenyõ Ékkel telve áll. Lépek. Lábam nyomán Felnyög a sár. December. Ünnep. Sár.

Matl Péter: Angyalok 52

Partium

VIOLA SZANDRA

Ihlet Növöget hasamban a vers. Nehéz szülés lesz így, a költõk abortusz-korában (ha még felismersz).

Ars poeticátlanodunk Ó, kinyomott szemû Költészet, „mely nyelv merne versenyezni véled”? A ferdeveséjû érzelem?! Élet-halál között lelkünkön szárad, akár egy véres konyharuha csücske a falikútról. De hulltodban sem emeled alá a szádat.

Készülõdés Egészen elvékonyodott már a sötét, Kínnal finomra csiszolt malomkövét torkomban görgeti a várakozás. Muskotályos a reggel, fénye topáz. Szivárogtatja az idõ, majd belep, mintha lisztként fújnák rám az életet. Fehér lelkem a szélben fölhasad, hólepedõjére fektesd rá magad!

tél

53

KOPPÁNY ZSOLT

A kortársi poliptichon táblaképeibõl A költõ esszéisztikája Lászlóffy Csaba: A nevetõ ló mint rejtély A Lászlóffy-testvérek. Aladár , a Kossuth-díjas költõ eltávozott. Öccse, a hetvenéves Csaba, mintha Pilinszkyvel sóhajtaná: „Õ elpusztult, én pusztulok.” De ha a Vázlat címû versben két sorral följebb ugrunk, kiderül, hogy kikrõl is van szó. „Micsicsák rabruhát viselt, / én habos gallért és bársony ruhácskát.” Magyarokként, az erdélyi kisebbségi létben egyik testvér sem hordott rabruhát. De kortársuk, akit az a rák vitt el, mely most Lászlóffy Csabát gyötri, fojtogatja, miközben csókolja, becézi – viselte ruháját. Páskándi Gézát idézi meg, hozza újra „pórusközelbe”, aki politikai elitéltként megízlelte a szamosújvári börtön minden penészes kínját. Egyik korai versébõl idézi az utolsó öt sort. „Sírról sírra egyre szálltam tapicskoltam a halálban jaj, anyácskám, én nem tudtam, hogy alattam alagút van, s halott van az alagútban.” Micsoda balladisztikus erõk lüktetnek itt! És mégsem népies, annál egyetemesebb gyökerû, bárki, aki költõ a világon, leírhatta volna. És e sorok írójából elõcsalogatja az intuíciót, és fölmereng a nem is oly régi múltból a Páskándinál fiatalabb kortárs költõ, a kitûnõ Szöllõsi Zoltán Megyek haza címû kötetébõl egy vers, amolyan metafizikai „áthallásként”, köszönhetõleg Lászlóffy Csabának, két költõt is ideültet mellénk, az új ezredév elsõ évtizedének a végén, holtat és élõt, mûvekben továbbélõt. „Szálltam vagy jártam csillagaidat, / mindig földem dobogtam, / nem bírja szívem, ledob, megyek hát / sántán, lovatlan. // Akartam, Uram, ne érkezzek én / havas fõvel és hóban, / hittem, ziháló énekemben is / táltos csikó van.” Hogy a fák nem nõnek az égig? Igaz. Lászlóffy Csaba fölgyorsult, ám szikrázóan magas minõségû összirodalmi „fája” bizony fokozatosan emelkedik, felhõket szaggat, növése megállíthatatlan, akár a daganaté. A költõnek mégsincs búcsúverse, búcsúszimfóniája, hatalmas önsirató gesztusa. Nincs és nem is lesz Hajnali részegsége, áhítata sem, mint Kosztolányi ama szeptemberije, nincs és nem is lesz várhatólag Szanatóriumi elégiája, mint Kálnoky Lászlónak, akinek ez a nagy és halhatatlan mûve akkor is halálosan búcsúvers, ha nem hetvenöt évig élt, mert amikor írta, a tüdõbajt aligha lehetett túlélni. A mindössze harminchat évet élt Szilveri János bõdületes erejû, öniróniától sem mentes Bábel-je sem bukkan föl „metagenealógiai” áthallásként sem Lászlóffynál. Csak a munka ostorozott igáslova. Duzzadó szügyével húzva a mindenség minden terhét. Lászlóffy csaba A nevetõ ló mint rejtély címû 2009-es, a Napkút Kiadónál megjelent vaskos esszégyûjtemény nem valamiféle megpihenés más irodalmi mûnemek és mûfajok 54

Partium

írásai közben beálló csöndben – gondoljunk Rákos Sándor: két vers között címû prózakötetére –, hanem amúgy „mellesleg” íródott esszék, kritikák, kritikai esszék, rövid és hoszszabb tanulmányoknak a megszerkesztett foglalata. A spektrum rendkívüli szélességû. Mert ki beszél manapság Ábrányi Emilrõl? Lászlóffy Csaba ábrányi fel nem támadásáról értekezik, miközben evvel az írásával nemhogy föltámasztotta a költõt, titkon abban is reménykedhetünk, hogy az olvasók újra végigböngészik egyik leghíresebb fordítását, 1898-ból, Rostand Cyrando de Bergerac-ját! Báró Jósika Miklós neve manapság idegenül cseng, de olvasva a költõ esszéjét van remény arra, hogy ezt a nagy írót újra kezünkbe vegyük, netán ezáltal jussunk el a másik báróig, Kemény Zsigmondig. Hiába a genius loci, az erdélyi magyar Lászlóffy Csaba egyetemes kitekintésû alkotó, így aztán nem maradhat ki könyvébõl az egymástól élesen elütõ, ám Lászlóffynál magától értetõdõ módon egymás mellé rendelt, az argentinok legnagyobb „mágikus realistája” Jorge Luis Borges, de nem ám közismert prózája, hanem az érdemtelenül háttérbe szorult költészete és az amerikai lázadó Allan Ginsberg, akirõl, mint azt a címben is jelzi, valódi rekviemet ír. „Hány lehetséges élet múlt el és / veszett bele a szegényes kis halálba” – sóhajt Borges Lászlóffy lapjain. Az Összegzés címû Borges-versbõl Lászlóffy kiemeli az életre támadt falon sort és így ír: „– amely különben csak tükör – saját arcunkat pillantjuk meg.” Borges elbeszéléseinek, akárcsak több költeményének tanúsága szerint nem egyszerû motívumról van szó, a tükör az alkotómûvész életfilozófiájának része. »A tükör fényes holdjában magányos / fehér macska nézegeti magát / … / Mondják, hogy e dallamostestû macskák… / csak látszatok, miket egy örök õskép ad az idõnek« – a Beppo címû versben –; »Milyen Ádámnak, milyen Éden elõtti / kifürkészhetetlen õs-istenségnek / vagyunk tört tükrei, mi / emberek?« Ön-arcunk a világ változásában is örök arcának része.” Aztán zárójelben még hozzáteszi: „Van, aki ebbe a reinkarnációt is beleérzi-beleféli.” Allen Ginsberg esetében is megidéz, fölfed, invokál. „Meghalt? A meg nem alkuvó költõk általában korán halnak; õ azonban túl volt a hetedik X-en; de az új nemzedék – bár megkopaszodott, táskás lett az arca – még mindig az erõteljes, kihívó Üvöltés borzas bajnokát látja benne. A világhír, akár nonkonformista társai esetében, lebecsülést jelentett a hivatalos amerikai irodalomban.” Mintha ez a nagy lázadó mai magyar író lenne! Mert manapság a világhírre szert tett magyar kortárs íróink is így járnának, bár ma már nincsen úgynevezett hivatalos irodalompolitikai „beleszólás”, de a kánon részérõl zseniálisnak tartott alkotóink a nép-nemzetinek szemében csak jól menedzselt sztárocskák. Még az írástechnikájában a klasszikusan modern, Nobel-díjas Kertész Imre is csak a futottak még kategóriába tartozik sokak szerint. Érdekes kísérlet – vagyis: esszé – lehetne, ha Lászlóffy egyszer összeragasztaná a magyar törésvonalakat, és ha nem axiomatikusan is, de szentenciájában cáfolni igyekezne azt a tévhitet, hogy van a magyar irodalom és a magyar nyelven írott irodalom. Mert elfogadókészsége, talán apológiának hitt fölmutató-kristályszerkezetével alkalmas volna elválasztani az ocsút a búzától. A blöfföt a valódi modernizmustól. A legendát a mûtõl. Ahogy ebben az esszékötetben teszi, majd’ minden írásában vagy éppen mélységes csöndjét, akirõl megszólal. Lászlóffy Csaba talán magának sem merte megfogalmazni, de õrizõ, ahol kell – a strázsán. Mert eszünkbe juttat, föltámaszt, ránkpirít, hogy múlt nélkül nincsen jövõ. A nagy modern festõmûvésznek, Juan Grisnek axiomatikus megállapítását akár Lászlóffy is zászlajára tûzhetné. „A mûvészet minõsége attól függ, hogy milyen mennyiségû múltat hord magában.” Így aztán szinte várhatja az olvasó, hogy föltámasztja Sinka Istvánt, megidézi õt, az elhallgatottat, Tornai Józsefet is idézi többek közt: „Annak, hogy annyira külön áll képi rendszere, ismétlõdõ színei, táj- és mindenségélménye a magyar lírában, egyetlen iga-

tél

55

zi oka van: pásztor volta.” És idéz Sinkától, gyönyörût, õsit, áthatolhatatlanul sûrût, magasztost. „Nem kell nekem nyárfaszekér, / leszek én csak nyárfalevél. Játék az Isten kezeibe / s tûnök a magyar semmibe” … Aztán: „A menny a földig ér, / a felhõk tûnnek tova. / Az álom és a csend / el nem múlik soha.” Lászlóffy hozzáteszi azt, amit Sinkától a legjobban szeret. Érdemes hallgatni rá: „Olvasni kéne õt ma is, jóformán föld alól áramló verseit: az Aranyénál népibbnek, õsibbnek tetszõ, átéltebb balladáit… / … / Rám ma Sinka korai himnuszai hatnak a legfrissebben / … / Radnótiéval rokonim õket. A keserû küzdelem, a dac, a lázadás, a kudarcok elõtti egysornyi ráérzés a folytonosságra…” Aztán valóban: fölköltözött Pestre népes családjával. „… nyomorból a nyomorba.” Magam ideidézem ezzel kapcsolatos kedves Sinka-soraimat: „Hívogatnak a csillagok / nem értik meg, hogy mért vagyok / itt még lenn a Duna mellett, / ahol nem is nagyon kellek. // Ág vagyok csak itt a télben, / rianás a magyar jégben, / sikoly a nagy Síki szélben, / tábla az Isten kezében. // Nagy az Isten, fog erõsen, / hûségesen, ismerõsen. / December lesz ha meghalok, / akkor hívjatok csillagok.” Pedig Budán lakott. A Rózsadombon egy pásztor. A Keleti Károly utcában. Halála iszonyú, hosszú szenvedés. Trigeminus neuralgica. Szörnyû idegbetegség, mely a végén megbénítja az embert, hát õt kell õrizni, mindhalálig. Meg egy másik törékeny, költõt, ki csupán harmincegy évet élt e földön, Erdélyben, noha nem közölt a Nyugatban, mégis oda tartozik, a második nemzedékhez. Lászlóffy úgy világítja meg Dsida Jenõt, mint a Nap a Vénuszt; bolygóból csillaggá fényesül. Ez a József Attila zsenijérõl is értekezõ szívbeteg költõ, aki leheletfinom húrokat pengetett, egyszercsak homlokához kapott, s megírta a magyar költészet egyik legnagyobb önostorozó, magyarságát égrekiáltó mûvét, a Psalmus Hungaricust. Valóban: Dsida az örök ifjú. Nehéz lenne õt, akárcsak József Attilát, megöregedve, tanítványokkal és önkormányzati képviselõkkel körülülvén, megõszülve látni. Kalendárium szonettekben címû ciklusa legyen öröknaptárunk! Sírfelirat címû négysorosa – ha sikerül teljesítenünk az ott leírtakat, legyen akár mindannyiunk epitáfiuma: „Megtettem mindent, amit megtehettem, / kinek tartoztam, mindent megfizettem, / Elengedtem mindenki tartozását, / felejtsd el arcom romló földi mását.” Lászlóffy Csaba fokozódó élet-lázát, prés-létét Kosztolányi sora okozza: „Ha nem lenne halál, nem lenne mûvészet sem.” Az élet e világi végessége nélkül nem volna tétje egyetlen mûalkotásnak sem. És mégis, ha van örök élet, a mûvészetekben virágzik, és a Mennyben.

A költészet táncosnõje Viola Szandra: Léleksztriptíz Ha visszakalandozunk az évszázadok irdatlan útvesztõin, minden idõben találunk valamilyen „iskolát”. Nem tantermekre kell gondolni és hátratett kézre, kínos pillantásokra és vérfagyasztó csöndekre, hanem nyitott, szellemi mûhelyekre, ahonnan kikerülve a még „csak” tehetség elindul valamerre, tálentum is lehet belõle, géniusz, és akár még titán is. A többi ugyanis rajta múlik, meg az Istennel való személyes kapcsolatán. Az itáliai reneszánsz hanyatló korszakában megnyitja virtuális kapuit az Accademia degli Incamminati, a Carracciak festõiskolája. Annibalétól jön a nagy Domenichino, és Giovanni Lanfranco, míg az unokatesvértõl a még jelentõsebb Guido Reni. Meg Andrea 56

Partium

Sacchi. Aztán, ha hatalmasat ugrunk és keserves-szép huszadik századunk elejére huppanunk, kiderül, hogy a fauve-ok gerincét adó zsenik Gustave Moreau École des Beaux Arts-ja felõl érkeztek. Magyarországon is voltak, vannak körök, iskolák. Mégse találjuk meg köztük a Pesterzsébetit. Ennyire provinciális lenne? Vagy mégsem? Nem, ilyen iskola nem létezett. Helyette az 1949-tõl ötvenhatig börtönt börtönre járó politikai fogoly, Kárpáti Kamil mûvésztársaival mégiscsak létrehozott egy csoportot, az Átlók-at. 19601964 között mûködtek „vigyázó szemek” kereszttûzében, és a korai Kádár-kor véget vetett ennek is. Kevesen tudják, hogy a mai Magyarország egyik legnagyobb festõje, aki ma is alkot, beláthatatlan ikonosztázaival újraírta a XX. századi mûvészettörténetünket, Rátkay Endre, távol a centrumtól, magányosan él soroksári mûtermét ölelve. Gaál Imre – szintén a csoportosulás tagja – nem él már, de rangos galéria viseli nevét Pesterzsébeten. Kárpáti Kamill meg 1992-ben kiharcolta – irgalmatlan küzdelemben –, hogy ötvenhat egyetlen költõ-mártírjáról, aki mindössze 27 évet élt, díjat adományozzanak harminc év alatti elsõkötetes költõknek-íróknak. Ma már a Kulturális Minisztérium adja át a díjat évrõl-évre. Az Átlók-ból Új Átlók lett, „se gyõzné ravaszsággal, / mit nem gyõz a szerelem malma. // De hogy fogyna ki, õrlõdne fel / az örökkévalóságból!? / Pimasz szerelmem élvezz egekbe! / Az Isten fiatalon körbetáncol.” És itt jön a tánc maga. A spontán, archaikus õsidõkbe nyúló mûvészet. Viola Szandra tánciskolába is jár, e zsigereiben ott várakozott már a születése pillanatában a mozdulat. A fényképeken is minden testisége mögött ott húzódik a táncos szabadsága. Vas István halhatatlan szerelme, Kassák Lajos nevelt lánya dereng a múltból, megsárgult fotókról. Nagy Etel, aki fiatalon meghalt. Az õ mozdulatmûvészete. És Szentpál Olgáé. Dienes Valériáé. Az õ mozgásrendszerük éled újjá Viola Szandra mozdulataiban. A táncos címû verse elvonatkoztatott, tapogatódzó lépéssor. „Üres tornateremben táncolsz, / szarvas vadjaid kergeted. / Bõröd sirálytollszilánkos / gyolcsba tekeri testemet. // Minden feltámadás utáni / részed áttetszõ valóság. / Múlttalan idõ szétlõtt / lábán jöjj, hozzám botorkálj! // Ujjaidról csapódó cseppek, / teremtõ verítékharmat? / Táncolj inak nélküli ember, életem ritmusát adjad!” A hátsó „fülön” így ír a költõ: „Kötetem olvasásakor a fokozatosságot tartanám igen fontosnak, hiszen azt szeretném, ha könyvem olvasása olyan lenne, mint a kibontakozó szerelem.” Persze – tehetnénk hozzá – , ha ez nem egyetlen pillanat alatt történne. Amit a szerzõ kér, az evolúció. Így is szerkesztette meg a kötetét, Kárpáti Kamill gondoskodó kezét fogva. Tótágasa a mára már tényleg a fejére állt világot jeleníti meg, megidézvén, ha öntudatlanul is; Dante Isteni színjátékának Pokoljában a 19. ének Fejjel lefelé címû részlete persze vadabbul zuhog. A háromszor kétsoros Viola-vers így szólít meg: „Ülök a kopasz fa lombján, / belülrõl átfúj az orkán. // Szárítkozom hózivatarban, / merítkezem kõsivatagban. // Földbe ásott fejjel nézem, / ki talpon marad, az áll kézen.” A pokol furcsa ambivalenciáját Weöres Sándor soraiból érthetjük meg igazán: „Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: / az már a menny. Mert minden körbeér.” s ebben a semmilyen hangzatos nevet nem viselõ iskolából olyan költõk és írók emelkedtek be a kortársi irodalomtörténetbe, mint Szentmártoni János, Oravecz Péter, Grecsó Krisztián, Rózsássy Barbara, Murányi Zita, Nagy Cili. Nem hivatalos kánon jelöltjei, néhányan alig léteznek, de az úgynevezett szakma biztosan tudja, kik is õk. Vagy éppen vannak köztük, akik átemelõdtek a kánonba, úgy, hogy semmit nem tettek ezért… Az új nemzedék is remek költõket hoz a fölszínre. Mindjárt Viola Szandrát; 1987-ben született. Arcképét igyekszem letakarni, hogy vakító szépsége meg ne zavarjon. Nem sikerülhet. Mint Marylin Monroe, fénykorában. Jöhet akár a gyanú is. A közhelyek közhelye. Hogy a szép nõ csak buta lehet. Hát erre alaposan rácáfol ez az egyetemi hallgató, a

tél

57

Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a Bölcsészkar padjait koptató csodalény-lány. Akinek elsõ kötete, a Léleksztriptíz képeken is megjelenik. Mûvészi fotókon. Életveszélyes egyensúlyozás. Mert akkor persze, hogy elhisszük: költõ. A javából. Képek azonban? Nehéz mutatvány, de el kell vonatkoztatnunk. Nézzük a képeket, megint külön, olvassuk újra és újra a verseket. Nézzük a derékig hullámzó szõke fürtöket, a fekete-fehérben is ragyogó hátat, majd lecsúsztatva tekintetünket ne képzeljünk semmit a jótékonyan takaró textília mögé, hanem nézzük a két mezítelen talpat, melyek újabb festészeti analógiát hívhatnak elõ az emlékezetbõl. Ott is leány. Amaz kisebb. Gyerek még. Sir Joshua Reynolds, a nagy angol mûvész szívszorítóan murillo-i „angyalkája” a XVIII. Századból. Címe: Az ártatlanság kora. (Tte Gallery, London.) És Viola Szandra esetében valami ilyesmit érzünk a torkunkban. A még lenyelhetõ, ám minduntalan szorító gombócot. Az ártatlanság védelmét. Pedig õ már nem gyerek. Lélekben legföljebb. Felnõtté magamagát teszi ilyen versvéggel: „Rossz palincs mérlegel, billen. / Rajta a túlhízott Semmi. / Dugni hív, s röhög, hogy ingyen / fal föl, Gyerekkorom! Ennyi.” A Fiatalság élménye még az övé. Lüktetõ szépsége, mely telítetten derengõ, megszólítja az Istent is öt versszakban; az utolsó kettõben robban: „Ez az éj oly kialhatatlan, / tüzes párnám az alja! / Az ördög”. Viola Szandra költészetében semmi sincs, ami gügyögés, érzelgõsség. Érzelem – csurig. Vad viharzása. Expresszív száguldása az idõnek. Nem kímélve önmagát sem. Megsebzik. „Tányér törik, / a csönd futtában fönnakad / (rossz gyerek drótkerítésen), / függök. / Törik a perc, / repedezõ ujjaimat tördelem, / ömlik leves, könny, a világ térdemen / – miért kellett megütnöd?” A Ha engem öltök címû vers még közelebb hozza Franz Kafka aforisztikus megállapítását, miszerint: „semmi mással nem foglalkozom, csak azzal, én hogyan kínzok, és engem hogyan kínoznak. „Pásztorod voltam, farkasod lettem. Lenyúztalak most: hordd bûnöm helyettem. Bõrödbõl magamra ruhát öltök. Majd szívemen visellek, mikor megöltök.” Anyámhoz címû versének utolsó szakasza a gyónás-ima dichotómiájába bújik, mint a Szent Péter Bazilika óriási Gian Lorenzo Bernini-féle baldachin alatt Szent Péter sírja. „Válladon görnyedt, sejtelmes este ül, / homlokod – helyettem – a láz marja, / hogy jó álmom vigyázzad szüntelenül / tarts baldachinos éjbe takarva.” És hogy merre tart Viola Szandra? Õ maga ezt is megválaszolja Rossz irány? címû poémájában. „Aludj csak mélyen, hontalan! / Mire ébrednél, sötét lett. / Mint láthatatlan invázió, / körbeforgott a Végzett. // Csatát lekésett katona, / kóborolsz körül hegyélen. / A Nap után rohansz, ugye? / Csakhogy örökös sötétben.” De milyen õ valójában, s milyen lesz? A borítón (René Magritte: Veszedelmes viszonyok, 1926.) szürrealista „tükör által” átanatomizált meztelen nõ iróniát sejtet. Meg a Varrónõ címû játékos noir-ja. „Kötöget õ fonalakból / kusza cérna ruhafoszlány / ruháját mire varrja / el is készül ravatalra.” Szépséges leány szarkazmusa. Empíriája. Mély tudata. Halálos magasa.

58

Partium

Hosszú a költõ kabátja Batári Tibor: Batariversum – Summa poeticae A költõ válogatott kötete. Kemény födél. Elegancia. Megadva a módját. Hogy csak külcsínében marad-e a könyv tartós, a jövõ dönti el. Ha van jövõ. Ha nincs, az is eredendõen predesztinálva – de itt engedtessék meg egy kissé szlengesebben: lezsírozva! A könyv az eddigi életmû kronologikai sorrendbe állítása. Az akkor huszonnyolcadik évébe lépõ költõ második kötete, az Egy gramm metagrammatika az elsõ kötet – inkább amolyan füzetféle – mind a húsz versét magában foglalta. A címe: Üzenet Kháronnak. Így lett két könyv után Batári elsõkötetes. Bonyolult, amilyen Õ maga. És roppant egyszerû, amilyen… De nem a személye fontos itt, hanem a mûve, mely sokkal nagyobb figyelmet kér, követel helyet magának ha nem a hivatalos, hát valamiféle magánkánonban. Batári túl azon, hogy a metafizika irányába húz, kiváló formamûvész is egyben. A mesterség a kisujjában. Az irónia sem áll távol tõle, mely olykor szarkazmusba csap át, de sohasem cinikus. Nem harsány, nem botránkoztat. Fülel, s mintha hallaná, Eckermann mit szólt Goethéhez: „Könnyû szellemesnek lenni, ha semmit nem tartunk tiszteletben.” De vissza az Egy gramm metagrammatikához! Batári Gábor úgy ír, ahogy az valamirevaló verstõl elvár az ember. Hogy a versvég fölszálljon, elhagyván a papír szûkös terét. Valahogy így: „Kehelycsapdáimból orozz / édes harmatot, / csillagzatot, / hogy elmondhasd: / ama Hajnalcsillag / gyötrelmét / ismerem.” (Igazgyöngy). Vagy a Koponyák hegyén utolsó két sora: „Kereszten halódik a testté / lett bocsánat.” A Remény címû vers zárlata is fölrepül hirtelen, mint autó elõl a balkáni gerle: „mégis lebeghetünk, akár / az égig ragadott / menyasszony.” De tud hetyke is lene, garabonciás: „Az a költõ, akin minden hosszú, / például haj, sál, kabát, stb. / Az a kabát, amin hosszú a költõ, / és az a minden, amiben a költõ / hosszú és a kabát rajta, / sõt a haja is, na meg a sál.” És mégsem garabonciás, mert a lágy iróniája megszelídíti… Az újabb fejezetcím: Napóra földiektõl égieknek. Könyvben 1997-ben, az akkori Ünnepi Könyvhéten jelentek meg ezek a versek. Még mindig csak harminc esztendõs, teljes vértezetben állt elõttünk, és ma sem tudható, hogy mallarmé-i mélyhomálya igazi káprázat, sejtelmessége netán tudatos? Újraolvasva a válogatott kötetben csak annyi mondható el, hogy mind Mallarmé, mind Batári ilyetén mûvei csak metafizikai „módszerekkel” fölfejthetõek, ha egyáltalán. Az akkori Elõszó helyett címû elõszavában bonyolult fogalmakkal segít, ha segítség ez: „A szószobrok, versezetek fölé elképzelendõ egy óranév-naptár, mely Izrael tizenkét törzsének és a tizenkét apostolnak neveibõl tevõdik össze…” Batári – eltekintve egy-két ötletverstõl – tényleg költõ. Nagy kával. Ez nem apológia, puszta tényállítás. És több mint költõ, mert gondolkodó is, így aztán nevezhetjük poeta doctusnak is; merengõ alkat. Szakrálisan. Ahogy kell. Mert nem lehet másképp. A versei tényleg szobrok. Régi-új világot teremt, olyat, mint Szathmári Sándor tette 1941-ben, 1946-ban, és 1957-ben Kazohinia-trilógiájával. Így valahogy: „Egykor / a fák levele / kék volt, / méregzöld égbolt, / föld alatt laktak / az emberek, / a mennyekben a tengerek, / a föld színén a holtak / a leendõk, akik voltak.” Hasonlóan emelkedik a versvég az Ars poeticában: „Egyre csak / keresem / õt, s talán / magam, / hogy egyszer égbe / penderít / a rejtezõ Nincs, / Aki van.” E sorok írója már akkoriban elgondolkodott, hogy a harmincéves költõ honnét is tudhatná már akkor késõbbi, kijelölt helyét, melyet így fogalmaz meg Csend címû versében: „Mennybe vettettél.” Ma már persze egyszerû a válasz. Miért is ne tudta volna? Már akkor rábízta magát Istenre. És akkor nem lehet nagy baj. Tudván, hogy aki Mennybe készül, és lírikus itt a Földön, ráadásul meg akar maradni Herkulesnek, ami erõ azért adatott, hogy fölemelje a már földrerogyottat. A heorikus tettek helyett maradt addig is az Idill: „Tetemsápadt ég, / Nappal van ó, / ne félj, / csak / a halál tré, / csak a halál tréfál.” Szleng, és antagonisztika így ölelkezik Batárinál a legnagyobb egyetértésben.

tél

59

A Bevezetés Platón koponyájába címû ciklus és volt könyvcím Batári kivételes mûveltségét is megcsillogtatja. Amely persze lehet veszélyes is, ha versébe beleoltja. Ezt a tudást azonban nem esszéizálja, filozófiáját nem fedi föl. Nagyon is elrejti a sorokban. Tele a kötet pszeudo és parafrázis versekkel. Olyan blaszfémiákkal, melyek csak látszólag azok. „Gellért legyen / fenn a Gellérthegyen / estére legurítom.” A semmi-kis sláger igencsak kifordított változata. Batári fölmutat: manapság, ugyanúgy mint akkor, Szent Gellért püspökünket, bárkit, bármikor a legnagyobb örömmel gurítanának le a mai pogányaink; elég volna egyetlen óra, mely bûntelenséget kínálna! Ne legyenek illúzióink! A költõt is letaszítanák, nemcsak a zsidót, cigányt, homokost, leszbikust. Mert a költõ is gyanús. Nem eléggé férfias. Ha nõ, nem éppen nõies. Pusztuljon minden, mi érték. Erre is mutat Batári parafrázisa. Péterje Pilinszky elõtti fõhajtás: „tagadsz tagadlak / tagadod, õ hû marad // rád néz / a szögek / szálkák szemedben // lábadat / keze mosta / / véredet / vére csillapítja // sírásod / sírod üresíti.” Ilyen mély Batári metafizikája. Kortársai közül igencsak kivirít. Úgy, hogy a szavakkal õ is tud játszani. Tudván, hogy a forma a tartalmat kell, hogy szolgálja: „Megállt a hattyú halála között, / a dal és a rágóizmok vértje között, / a páncél és Lancelot között, / a minden és a vért között, / a ha és a lál között.” És íme, már a verscím jelzi a furcsaságot: Pszeudo-Arkhimédész törvénye. A költemény új tétel, új igazság, új definíció. „Minden létesülésbe / mártott test, / annyit veszít / a súlyából, / amennyi az általa kiszorított / lélek súlya.” Akár aforizma is lehetne, de mit keresne az aforizmák között? Mert mégse axióma! Inkább gondolatjáték, hogy így is lehetne… Balladisztikus verset is ír. Nem a sinka-i mélyeredésû komorság kacskaringóin billeg, hanem a saját maga által választott, nem kevésbé veszélyes, szarkasztikus ösvényen kapaszkodik, miközben vonszolja önmagát egyre fölfelé. Lét-nemlétigék a címe: „Voltál és mégis lettél. / Sírgödörbe világfát ültettél, / »lett«-ként sírtál és kacagtál, / valóként izzadtál, vacogtál. // Lettél, pediglen voltál. / Szívembe parazsat szórtál, / bárcsak, bárhacsak volnál / nem röffeszkednék disznóólnál.” Batári nincs senkire és semmire tekintettel. Ilyen emberekre mondják, hogy bátor. Öntörvényû. Meg szókimondó. De manapság? Amikor mindenki azt ír és mond amit csak akar? A Kádár-korban lett volna az ilyen írásbeszéd vitézkedés. De nem. Batári csak kimondja a mások által ki nem mondottakat. Akik vagy ne tudják amit Batári tud, vagy nem akarják kimondani úgy és ahogy Batári kimondja. A költõ és korom József Attilai parafrázisa Parti Nagy Lajos regénycímét idézi meg az olvasóban, a Hõsöm terét. De még inkább a Batáriénál késõbb született Turczi István-féle, igazán mai világunkat ábrázoló verse: „Itt haiku lesz / ott bevásárlóközpont. / Költõnk és Cora.” Látható, hogy Batári címe saját „találmány”. Bár tõle sem áll oly távol a nyelviség eszkalációja. „Korom sugárzó anyag / életvezetésem hanyag // karmám éléskamra / nem adok az alkalomra // csillagzatom elvetélt magzat / éngemet a tömeg mozgat // duálpárom pária / szférás zenénk korcs ária // szavazatom hamvas urna / olvasmányom Hamvas újra.” Bravúros hitvallás. A Locsolkodás utáni önmarcangolást viszont nem kell túl komolyan venni, bár a vers több, mint másnaposság. A föltámadást jelzi sajátos fordulatokkal. „Húsvét után kedden / Bensõm keddet retten / Önvalómmal ketten / Molekuláimat ettem.” A fejezet utolsó ciklusa hatalmasan hömpölygõ hosszúversek egy készülõ regény betétdalaiként értelmezhetõek. A címe is ezt mutatja: Elõzetes részletek egy lányregénybõl. Olyan verscímekkel, amelyek megint a játékosságot, az egészséges iróniát hordozzák. Egy példa: Latrina magica. A könyv utolsó fejezete az Irgalom. És valóban. Irgalmas, szép, egyszerû költemények füzére. Mintha átmenetileg, de batári elkötné kezén a költõ vénát. Sejteni vélem, hogy platóni koponyájában, az agy mélyén az idegsejtek közötti kommunikációban készül a próza. Valami regényféle, Gulácsy Lajos Nakonxipánjában. Ahol meleg hó hull örökké, mert a mûvészet szakrális, és nincsen fagypontja.

60

Partium

LÕRINCZ P. GABRIELLA Kárpáti P. Zoltán nevével elõször a tavalyi Tehetséggondozási Program pályázatán találkozhattunk, amikor a fiatalember munkáival megnyerte a grafikai pályamûvek elsõ helyét. Azóta több helyen jelentek meg fotói, rajzai. Ezek közül ki kell emelnem a magyarországi Partium folyóiratot, ahol már nem csak bemutatkozó mûvekkel volt jelen, hanem borítót is készített a neves folyóirat számára. De ki is ez az ifjú tehetség? Honnét indult, hol tart most, mik a tervei a jövõt illetõen? – Valójában engem Varju Zoltánnak hívnak. Mezõkaszonyban lakom viszont az utóbbi évek alatt eléggé elsodort a sors szülõfalumtól. Az általános iskolát a Mezõkaszonyi Középiskolában végeztem, majd a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumba nyertem felvételt, itt érettségiztem le. Életem legjobb döntése volt, hogy oda mentem tanulni, mivel itt lettem azzá, aki vagyok. Itt tanultam meg embernek lenni, itt tanultam meg azt, hogy az ember akkor lehet igazán sikeres és boldog, ha önkifejezõ, õszinte, egyenes, bátor, tesz, ha tenni kell és tud szeretni. Itt kaptam meg azt a nemzeti öntudatot, mely igazán széppé teszi a kisebbségi magyar létet, bízva az Úr Istenben. Miután fájó szívvel búcsút intettünk az almamáterünknek, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola Történelem és Földrajz szakos hallgatója lettem. Istennek hála, jelenleg másodikosként „kortyolgatom az italt” a tudomány poharából. – Mikor kezdtél el grafikákkal, fotózással foglalkozni? – Már gyermekkorom óta vonzottak a mûvészetek, mindig szerettem az ilyen jellegû dolgokban egy kicsit elmélyülni, elõször csak fogyasztói szinten. Igazából Karácsfalván kezdtem el komolyabban foglalkozni fotózással, grafikákkal. Eleinte csak hobbi szinten, majd igyekeztem a meglévõ tudásom és stílusom alapján készíteni a munkákat. A késõbbiekben már a tapasztalataim alapján illetve egy magyarországi mûvésznõ istápolása következtében sajátítottam el néhány fortélyt, s mindehhez a Líceum adta a miliõt, ahol kiteljesedhettem. – Mennyire komoly az elkötelezettséged a mûvészet felé, szeretnél-e tovább tanulni ebben az irányban? – Jelenlegi álláspontjaim és céljaim szerint a Fõiskolát szeretném elvégezni, s ezt követõen szeretnék felsõfokon továbbtanulni filozófia szakon. Természetesen mindemellett szeretném mûvelni és folytatni a munkásságom a mûvészetek terén is. Minden tekintetben fontosnak tartom azt, hogy minden ember kamatoztassa azokat a talentumokat, amiket kapott, igyekszem a jövõben is ennek a szemléletnek megfelelni. – Mivel dolgozol szívesen? – Ha tehetem, akkor szénnel, grafittal, ólommal, fémmel, rozsdákkal, tussal, hamuval, temperával és olajfestékkel dolgozom. Leginkább viszont a szenet, grafitot, hamut és a fémeket szeretem használni és kombinálni. – Mi motivál leginkább, van-e példaképed? – Leginkább az alapvetõ erkölcsiségek az emberi nagyságok, cselekedetek és különlegességek azok, amelyek a munkásságomra hatnak. Mindemellett a melankólia, letargia és a csodák azok, amelyek kifejezõbbé teszik az alkotott dolgokat. Az igazságosság és ennek hiánya, egyenlõség és gerinces tudat az, amelyre általában a tevékenységeimet fonni szoktam. Példaképem konkrétan nincs úgy általában az emberi nagyságokat, és cseleke-

tél

61

deteket tudom példaérékûnek tekinteni, illetve a magyarság az, ami úgy általában összességében feltekinteni késztet. – Hogyan fogadta a környezeted a mûvészet iránti vonzalmadat, illetve a publikálásaidat? – Eleinte picit furcsa volt számukra, hogy én egy kicsit másképpen látom a világot, másképpen gondolkodom, és nem vagyok tömeg ember. Emiatt kezdetben kisebb konfliktusaim is voltak. Azóta már azt hiszem, megszokták lényemet és elfogadtak olyannak amilyen, vagyok, sõt manapság már azt furcsállják, ha esetleg nem önmagam jellemét formálom és élem meg. – Van-e olyan dolog, amit szeretnél elérni, valamilyen terved a jövõt illetõen? Gondolok itt kiállításra, további pályázatokra, publikációkra. – Terveim szerint a közeljövõben szeretném befejezni azt a munkacsokrot, amelyen jelenleg dolgozom, ha Isten is segít és így lesz Bakos Kiss Károly legújabb kötetét fogom illusztrálni, kísérni néhány grafikával. Ami a távolabbi jövõt illeti egy kisebb kiáltást is szeretnék a meglévõ munkáimból, illetve egy verseskötetet szeretnék kiadni az eddig fiókomnak íródott verseimbõl. – Szeretnél-e valamit üzenni az ifjú pályakezdõ társaidnak? – Bár magamat nem tartom kiforrott alkotónak és munkásságom is kíván finomításokat, azt tudom tanácsolni mindenkinek, amit nekem is tanácsoltak annak idején és nagyon jólesett, s útnakindított, hogy merjen mindenki az lenni aki, és bontakozzon ki, ne zárja magát korlátok közzé. Véleményem szerit ez az, ami mindenkit egyedivé tesz, és ez teszi a másikat színessé, megismételhetetlenné, s ez nem csak a mûvész lelkekre vonatkozik, hanem minden emberre, hisz minden ember alkot. – Köszönöm a beszélgetést. További sikereket kívánok.

Kárpáti P. Zoltán 62

Partium

BERTHA ZOLTÁN

„Itthon vagyunk Európában” Németh László útja a Nyugattól a Kelet Népéig és Szárszóig

Németh László, a Nyugat 1925-ös novellapályázatának díjnyertese (Horváthné meghal címû elbeszélésével), a folyóirathoz fûzõdõ sokrétû szellemi rokonságának tudatosítása mellett bizonyos fenntartásait már 1926-ban hangoztatni kezdi. A Nyugat húsz esztendeje címû tanulmányában a nagy nemzedék legnemesebb tehetségei közül is Adyt emeli ki leginkább, õt helyezi a legmagasabbra, mondván: a Nyugat különleges jelenségének kialakulásához semmi nem lenne elegendõ, „ha a magyar géniusz meg nem embereli magát s közébük nem ejti a magyar irodalom egyik legcsodálatosabb tüneményét: Ady Endrét.” Fejtegetésében már döntõ hangsúlyt kap a késõbbi „metaforától az élet felé” jelszóban (egyszemélyes folyóiratának, a Tanúnak az „azontúl, hogy írás: erkölcs!” programos szellemiségében történõ 1932-es indításakor) összesûrített és kikristályosított elv vagy eszme: az irodalom és a nemzeti, nyelvi sorsközösség eredendõ mûvészetfilozófiai, mondhatni gyökeres ontológiai összefüggésének tézise. „A kultúra úttörõinek a nemzet szívén kell tartaniok a fülük. Már pedig ezeknek az íróknak a nagy többsége nem érzett az élettel, mûvészetbõl párolt mûvészet volt az övék. Ady és Móricz magányosok ebben a társaságban” – szögezi le, megállapítva, hogy amit a többiek még a háború idején is elhanyagolnak (ti. a magyar lélek elõkészítését a közeledõ katasztrófára), azt is csak egyedül Ady érzi: „hogy itt a magyarság külön tragédiája érik”. „A Nyugat fénye csorbítatlan, de mint erkölcsi erõ lejárt”, s a magyarság életproblémáitól egyre távolodó folyóirat így az utolsó fejezetéhez érkezett – summázza véleményét, hiányolva a nyugatosok és az erdélyi irodalom kapcsolatát is, s Szabó Dezsõben látva a megváltozott idõk jelét. A feladatot pedig a nemzeti erõk organizálásában tûzi ki (mondván, hogy „ma minden magyar annyit ér, amennyit a nemzeti erõk organizálása körül végez”) – a Nyugat kivételes tehetségei által élõvé szított nemzeti irodalom legnemesebb értékeinek a szétterjesztésében. Mint ahogy Csokonai, Kazinczy, Berzsenyi erõfeszítése eszközöket adott a Vörösmarty-Petõfi-Arany triásznak, úgy folytathatók és módosíthatók a Nyugat legérdemesebb törekvései is az új nemzedékek küzdelmeiben – fejezi be a gondolatmenetet. Amelynek jegyében (s a szó „leggyökösebb”, még „a Petõfi-Arany értelmezésénél is mélyebb értelmében” vett nemzeti irodalom meghatározásának igénye szerint) az 1927-es Ignotus-tanulmányban pedig még tételesebbteoretikusabb axiómákba – úgyszólván kategorikus kultúraelméleti, sõt kultúrantropológiai definíciókba – tudja foglalni a kollektív szellemi identitásról, a közösségi kulturális önazonosságról vallott álláspontját: „A mûvészet a fajta megnyilatkozása. A mûvész az alkatát írja s a faj a különbözõ alkatok közös titka. A nyelv ennek az alkatnak a zeneszeréül készült, a grammatikát, verset ez alakította ki. A mûvészet nem lehet állami, tehát az államban együtt élõ népeket kifejezõ. A mûvészet népi. A magyar mûvészet a magyar népet jelenti.” – És másfelõl pedig így távlatosítja felismeréseit – a szintén korai, 1926-os Új magyarok tanúsága szerint: „A harmadik Magyarország Trianon óta alakul (…) Ady Magyarországának a tanulságaira épül (…) Természetes szövetségeseit a magyar múlt nagy primer megnyilatkozásaiban látja. Hisz a magyarság külön európai hivatásában, s hiszi, hogy a magyarság isteni mandátumának a magyar nép a letéteményese (…) Csak a magyar nép s a sokkal mélyebben értelmezett népi szellem köldökzsinórján függõ új középosztály biztosíthat itt tartós hegemóniát. A harmadik Magyarország ennek az új értelmezésû népléleknek a mozdulata akar lenni a csökönyös

tél

63

Európa felé (…) Elsõ pozitív jele az új Magyarországot kifejezõ új szellemnek az erdélyi irodalom.” Az Ady-pör címû 1927-es írás pedig egyenesen összeköti a „az erdélyi irodalom hasonlíthatatlanul nemesebb szellemét” a hiteles Ady-inspirációkkal: az erdélyi református püspök Makkai Sándorról – az akkor megjelenõ Magyar fa sorsa címû ragyogó Ady-könyv szerzõjérõl – állítva, hogy õ is „a harmadik Magyarországot jelenti”. Az ideológus és nemzedékszervezõ Németh László, aki kezdettõl a „magyar szellemi erõk organizátora” kívánt lenni, már ekkor körvonalazza tehát azokat a történelemformáló jelentõségû elképzeléseit, amelyek azután a népi írói mozgalom legeredetibb alapvetéseit és legtávlatosabb eszményeit is jellemzik majd a harmincas években. S a kivételes látókörû, tizenöt nyelven értõ vagy tájékozódó, a mindentudás igézetével fellépõ író szemléletében így forr össze a nyugatos mûveltségideál és a nemzeti-erkölcsi mélységtapasztalat, nyitottság és kötõdés, európai és magyar ihletettség – a hûség és az emelkedés üdvösségtani dimenzióiban. A Nyugatban a húszas évek második felében ha nem zavartalan folyamatossággal és konfliktusmentességgel is, de elbeszéléseivel, kritikáival, esszétanulmányaival végig jelen lévõ Németh László 1929-ben például így fogalmazza meg ezt a minõségi szintézistörekvést: „Nincs barbárabb, mint a külföld szempontjait fordítani a magyar irodalom ellen. De nincs sürgetõbb, mint olyan értelemmel gondolkozni magyar alkotásokon, amely sok idegen mûvön is gondolkozott” (A kritika feladatai). Észre kell vennünk, hogy „itthon vagyunk Európában”, amelynek értekeihez nemcsak szolgai tanulói, hanem bátor megújító, hozzájárulói magatartással is kell és lehet viszonyulnunk. – Mert a „kis nemzetekre óriási feladat vár, nekik kell az emberiességet a nagy nemzetekre ráparancsolniok” – szögezi le, s hogy „nacionalista vagyok, de tudom, hogy a magyar nacionalizmus legnagyobb képviselõiben sosem volt a más mellének szegzett kés, mindig csak a fejünkre sújtó bunkó ellen felemelt kar. Más élni s más gyilkolni. S csak az éljen, aki nem gyilkol. Vasat fogunk, ha vassal esnek nekünk, de vigyázzunk rá, hogy hódítani csak szívvel és aggyal menjünk” (Új reformkor felé, 1928). Az ekkoriban a (más lapokon kívül) fõként a Napkeletben és a Protestáns Szemlében publikáló Németh Lászlót Babits – Osvát halála után – munkatársának, sõt „társ- vagy segédszerkesztõnek” is meghívja, s így válik különösképpen 1931-ben mintegy a Nyugat „beltagjává”, s a Móricz elnöklete alatt mûködõ Nyugat-könyvek szerkesztõbizottságánál is. Ekkor íródnak s jelennek meg a folyóiratban mértékadó tanulmányai az új nemzedék esztétikájáról és ígéretes, kiváló pálya- és nemzedéktársairól, Erdélyi Józsefrõl, Illyés Gyuláról, Szabó Lõrincrõl, Tamási Áronról és másokról. És ugyancsak itt lát napvilágot 1931 decemberében a programos és hitvallói alapmû, a teremtõ szellemiség örök ösztönétõl, a teljesség szomjától és az egész iránt érzett felelõsségtõl inspirált embertípusról, a szellemrõl mint rendezõ nyugtalanságról, a világképalkotó és világnézetformáló enciklopédizmusról értekezõ Új enciklopédia. S ebben az eszmeiségben fogant aztán a Tanú értékrendje is – ’32-ben a Babitscsal és a folyóirattal való szakítás, a többféle indíték miatt mégiscsak bekövetkezõ „exodus” után. (”Állóvíznek” érezte már ezt a közeget a Nyugat negyedszázados jubileumán, emlékünnepségén is – „Isten szörnyetege” is „egykettõre a partra vetette belõle magát” –, ahogyan az 1934-es Ember és szerepben is fogalmaz. – S talán jelképes lehet így ebben az összefüggésben is, hogy az egyik legelsõ – 1925-ös –, és éppen Adyt méltató nagy tanulmánya, egyben úttörõ elemzése, Az Ady-vers genezise észrevétlen marad a Nyugat tanulmánypályázatán – és egyébként utána is évtizedekig kiadatlan.) Azonban „a fõ ok, amiért Németh László, nemzedéke vezetõ kritikusaként a Nyugat-ból emigrál, a népi mozgalom zászlóbontása”, amely az író szerint elsõsorban a debreceni Ady Társaság 1931. november 29-én a Déri Múzeumban lezajlott irodalmi elõadóestjéhez fûzõdik (ahogy Németh kitûnõ monográfusa, Grezsa Ferenc mondja). S valóban, 1932 szeptemberétõl 1937 januárjának végéig a tizenhét füzetben huszonkét számot megért Tanú vázolja, sõt pontosítja és összegzi az író minden lényeges gondolatkörét – a világkulturális, világirodalmi és bölcseleti teljességhorizont mellett, illetve azzal együtt – a né64

Partium

pi írói-gondolkodói áramlat arculatát karakterizáló jellegzetes magyar sorskérdésekrõl is: a minõség forradalmáról, a minõségtársadalom, az organikus és hivatásrendi új nemesség, a harmadikutas nemzetstratégia mibenlétérõl, a kertgazdaság és Kert-Magyarország esélyeirõl, az önálló „magyar mûhely” és a közép-európai „tejtestvériség” szükségképpeniségérõl, az értelmiségi jellegûvé humanizálódó, osztálynélküli társadalomról és a többirõl. A Tanú hatalmas vállalkozása – amelynél súlyosabb elhatározásra sem elõbb, sem utóbb nem jutott saját vallomása szerint az író – csakugyan merész küldetés, amolyan lutheri cselekedet volt, ahogyan azt Cs. Szabó Lászlótól Czine Mihályig oly sokan állítják. Csoóri Sándor szerint egyenesen „a mindenkori magyar irodalom eretneksége” volt ez; olyan erõs gongütés az írói pályán, „mint Adyéban a Góg és Magóg.” Amit Ady mitikus-látomásos szimbólumokkal, szakrális-prófétikus költõi víziókkal, igei erejû mágikus kijelentésekkel dobott föl a drámai magyar sorsról, azt Németh László kidolgozott társadalom- és történelemanalitikai, kultúrhistóriai, morálbölcseleti, pszicho-antropológiai távlatokban elemzi és értelmezi. Mégpedig a konkrét valóságfeltáró, közösségi magyarázat- és igazságkeresõ, nemzet- és értékféltõ, racionális életjobbító és sorsigazító szolgálaterkölcsiség jegyében. Mert fennáll a veszélye, hogy „valamelyik nagy nép gyarmatbirtokába olvadunk be”, vagy „szomszédaink darabolnak fel”, esetleg „egy internacionalista néptestvériségnek leszünk osztjákjai”; s így, ha elveszítjük magunkat, mindenképpen elveszük (ahogyan a nevezetes 1933-as Debreceni káté A szétszóródás elõtt Adyját idézi – a szétszóródás után.) És késõbb, áttekintõ pályatörténetében évtizedek múltán is úgy emlékezik vissza ezekre a helyzetdemonstráló és válaszkeresõ idõkre az író, mint akit folyton a magyar sorsnyomorúság, az autentikus magyar szellemiség örökös elfojtottsága, leszorítottsága nyomasztott és emésztett: „Több mint harminc év múltán úgy látom, hogy a magyarság százados pusztulásának a tüneteként, elõbb a helyzetérzést, majd a tudatot is elvesztette, mellyel egy nép új történeti körülményei közé jutva, irányt és teendõt talál. Én ettõl a nemzeti amnéziától szenvedtem úgy, mint kortársaim közül tán senki sem, s ezt a tudatot akartam dilettáns módra, a végszükségtõl igazoltan, újraszõni” (Negyven év, 1965). S ebben az összefüggésben is lehet értelmezni a kisebbségi magyarság súlyos (és a „tejtestvériség” szempontjából is kudarcos tapasztalatokkal nehezített) gondjairól és alapvetõ sorskérdéseirõl, az erdélyi magyarok helyzetérõl és viselkedésmódjairól írott nevezetes naplószerû útirajzát, a Magyarok Romániában címû 1935-ös krónikás beszámolóját – amely élénk és szenvedélyes vitát is kiváltott az akkori magyar értelmiség széles köreiben. (Ld. errõl részletesen Nagy Pál munkáját: a mû és a vita anyagát egybeszerkesztõ 2001-es marosvásárhelyi kiadást a Mentornál.) A harmincas évek derekán (amikor – Nagy Pál szavai szerint – „bizonyos esélyt látott elgondolásainak megvalósulását illetõen”, s amikor ezek az évek „a reform, a minõség-elv, a Duna-gondolat nagy pillanatait” is jelentették), ekkor tehát mindenesetre még a remény táplálta azokat a sorsmegújító érvényû eszmefuttatásait is az írónak, amelyek „a magyar élet antinómiáit” kívánták felderíteni vagy egy létrehozandó „Hungarológiai Társaság” tervezetével álltak elõ – például a népi írók 1934-ben alapított folyóiratának, a Válasznak a hasábjain is. A szabadság, egyenlõség, testvériség értékhármas modellérvényû egyetemességét – benne a gáttalan nyugati liberalizmus „bozótjának” és a „bólintó és hurrázó automatákat” nevelõ keleti despotizmusnak (azaz a korlátlan, önzõ szabadversenynek és az emberpusztító diktatúrának) az egyidejû elkerülésére alkalmas harmadikutas önrendelkezés univerzális perspektíváját – szervesen egyezteti Németh László a nyelvi és kulturális hagyományápoló, nemzeti önismeretfejlesztõ, tehetséggondozói, népnevelõ-népfõiskolai, vagy a minõségtermelõ szövetkezeti gazdaság- és társadalomszervezést célzó cselekvésmódok gyümölcsözõ konkrétumaival. Érték és érdek, „tervgazdaság és egyéni kezdeményezés”, „szabadság és rend” nem ellentétek, hanem egymás feltételei, a „magántulajdon nem szentség és nem rablás”, hanem „megbízás, amelyet a közösség ad, s amelynek meg kell tudni felelni”, s így a „szabadság nevet

tél

65

csak az a szabadság érdemli meg, amely az értékek örök égboltja alatt akar szabad lenni, s nem rend az, hanem rabság, amely az élet apró, természetes önkormányzatait nem tudja beilleszteni a maga tágabb tervébe” – hirdeti számtalan változatban (A kapitalizmus vége /1932/, A huszadik század vezérjelenségei /1933/, Nemzeti radikalizmus /1934/, Helyzetkép /1934/, A reform /1935/, Magyarság és Európa /1935/, Messzirõl /1936/, A magyar vezetõ réteg /1940/ stb.), s összegzésszerûen, összefoglaló nyomatékkal is, hogy „társadalomban: népi középosztály; gazdaságban: kertgazdaság; belpolitikában: kelet-európai kis népek összefogása; mûvelõdésben: mélymagyarság; vallásban: a keresztény vallásos érzés magyar formái. (…) Mi, magyarok tehát nem azért akarjuk Magyarországot magyarrá tenni, mert így fajibb lesz - hanem mert igazságosabb, szabadabb, emberibb, európaibb és istenesebb” (Magyarok, kibékülni!, 1940); „Magyar nézõpont, társadalmi fölszabadítás, új mélymagyar kultúra, európai küldetés” (Magyar radikalizmus, 1940). S az értéktelített, a lelki reformra képes emberi élet erkölcsi vetületében, emberség és magyarság összetartozásának parancsa szerint pedig, hogy: „Mennél mélyebben vagyok magyar, annál igazabban vagyok ember. A legfranciább franciák, a legnémetebb németek, a legoroszabb oroszok voltak azok, akik az egész emberiségnek is mondtak valamit” (uo.). Ez a tanulmány – a Magyar radikalizmus – már a népi mozgalom másik legendás lapjában, az 1935-tõl mûködõ Kelet Népében jelent meg 1940 december elsején, azután, hogy 1938 nyarán a Választ mintegy magába olvasztotta, s hogy a fõszerkesztését 1939 decemberétõl Móricz Zsigmond vette át (aki ekkor rögtön hozta Németh Kiforgatnak a múltunkból címû történelmi látleletét arról, hogy egy nép korjóslata akkor fordul aggasztóra, ha „természetes szaporodása megáll” (a statisztikus szerint), ha „közügyei nem érdeklik többet” (az államférfi szerint), ha „szabadságáért gyáva fegyvert fogni” (a szabadsághõs felfogásában), s amikor (a szerzõ nézõpontjából): „a múltját elveszíti”. – A Magyar radikalizmust pedig aztán, mint Németh László írásait annyiszor, most is vita kíséri, s Gombos Gyula kel a védelmére a Magyar Útban. Érdekes és tanulságos, hogy a cikk egyik alapmegállapítása – hogy „a magyar radikalizmus, miközben népünk jellegébõl többet értett meg s fejezett ki, mint elõtte bármely magyar mozgalom, az emberiség számára is komolyabb szót formál” – mennyire egybehangzik mindazzal, amit Bibó István évtizedekkel késõbb így szögezett le a népiekrõl: „túl a magyar realitáshoz való minden más mozgalomnál nagyobb közelségükön, van egy olyan jelentõségük, amelyik túlnõ a magyar viszonylatokon, az ti., hogy egy olyan radikális mozgalmat testesítettek meg, amelyik egyszerre foglalta magában a teljes társadalmi felszabadulás követelményét és a szabadságjogok teljességének és intézményszerû teljességének a követelményét, egy olyan szintézist, amelyet azóta is hiába próbálnak megtalálni a világot szétszabdaló ellentétes világnézetek, amelyek mind a szabadság központi ideológiájából vezetik le magukat anélkül, hogy ezt a kielégítõ szintézist létre tudnák hozni” (Levél Szalai Pálhoz, 1978). Németh László aztán a Kelet Népe leghûségesebb és legtöbbet publikáló munkatársa marad a lap megszûnéséig és Móricz haláláig (1942 szeptemberéig, ameddig az Iszonyt is tizenegy folytatásban elkezdte közölni több, mint fél éven keresztül – hogy a további és befejezõ részleteket az 1946-ban újrainduló, majd azután 1949 tavaszán kényszerûen véglegesen megszûnõ Válaszban jelentesse meg 1947 második felében), s õ búcsúzik (a Kelet Népe nevében) nagy klasszikus prózaíró elõdjétõl (”az ország legnagyobb írójától”) a sírnál is, és õ írja meg róla 1943-ban a halála utáni elsõ könyvet is (amelyet Hartyányi István adott ki a Turul Szövetség kötetei között). (Csak a Móricz halála utáni elsõ jelentõs könyv ez – Juhász Géza 1928as, Halmi Bódog 1930-as munkája, majd Féja Géza 1939-es átfogóbb, monografikus mûve után, illetve az erdélyi Jancsó Elemér /Móricz Zsigmond és az új magyar irodalom/ 1936-os kolozsvári és a felvidéki Szalatnai Rezsõ /Móricz Zsigmond Szlovákiában/ 1943-as pozsonyi füzete között. A Móricz Zsigmond ébresztése címû Emlékkönyv – Erdei Ferenc, Veres Péter, Kovács Imre, Illyés Gyula, Németh László, Jócsik Lajos, Vass László, Gulyás Pál, Juhász Gé66

Partium

za, Szabó Pál, a szerkesztõ Darvas József, s az erdélyi Tamási Áron, Bözödi György, Szentimrei Jenõ, Nagy István, Kovács György, valamint a Szlovenszkóból akkor már Erdélybe települt, de itt még a Móricz felvidéki kapcsolatairól szóló Balogh Edgár írásaival és Pintér József alapos bibliográfiájával – 1945-ben látott azután napvilágot Budapesten, a Sarló Könyvkiadónál. – Móricz és Erdély viszonyát késõbb a Móricz Zsigmond közöttünk címû, Kántor Lajos szerkesztette 1979-es kötet /Kriterion Könyvkiadó/ eleveníti fel – a már említett erdélyieken kívül többek között Kós Károly, Bartalis János, Molter Károly, Jordáky Lajos, Gellért Sándor, Kovács László, Asztalos István emlékezéseivel.) – A Kelet Népe – tágas és összefogó esztétikai színképével – egyébként a nyitott magyarságtudat szellemében nemcsak a népi modernizmustól vagy mitologikus folklorizmustól a tárgyias-szociografikus beszédmódig ölelt át sokfajta ízlésformát, hanem kiterjedt a határon túliak, illetve a háború alatt visszatért területekrõl bekapcsolódók, köztük az erdélyiek képviselte különféle szemlélet- és formaváltozatokra is. Természetes fórumának érezte azt, illetve közölt benne többek között Asztalos István, Balogh Edgár, Bartalis János, Bözödi György, Gellért Sándor, Jordáky Lajos, Kovács György, Molter Károly, Nagy István, Salamon Ernõ, Szabédi László, Szemlér Ferenc, Tamási Áron. (Ld. minderrõl Tasi József bevezetõ tanulmányát a Kelet Népe 1935-1942 /1986/ antológiához, vagy Borbándi Gyula monográfiáját /A magyar népi mozgalom, 1983/, Grezsa Ferenc könyvét /Németh László háborús korszaka, 1985/, Czine Mihály /Németh László eklézsiájában, 1997/ és Görömbei András /A szavak értelme, 1996/ tanulmányait.) Természetszerûen gondolkodott Móricz is, Németh László is az egyetemes magyar irodalomban, s ennek az elvnek az érvényesítését még inkább megkönnyítette Észak-Erdély 1940-es visszacsatolása. * Németh László illúziótlan problémalátó gondérzékelésében azonban az összetett önazonosság- és helyzettudat további árnyalatai ekkor is élesen megmutatkoztak. A visszatért Kolozsvárott, 1940 telén (december 12-én) a Méhkas diákszövetkezet rendezvényén (a több mint ezres létszámú hallgatósággal zsúfolásig megtelt Mátyás király Diákházban, Cs. Szabó László, Veres Péter, Kodolányi János és mások társaságában) Kisebbségbõl – kisebbségbe címmel tartott elõadást arról, hogy a minõségi magyarság az egész Kárpát-medencében kisebbségben szorong, s így az erdélyi magyarok is csak az egyik kisebbségi helyzetbõl a másikba jutottak, ha ellenkezõ is a látszat a magyar állam keretei közé visszakerülve. Nincs tehát joguk „vidám többségnek érezni magukat, hanem azonnal egy másik kisebbségi sorsba kell beállniuk”; abba, amelyet a Németh László-i értelmiségi típusnak az anyaországban eddig is folyamatosan el kellett szenvedni. A tizenkilencedik század végi gazdasági növekedés, állami fejlõdés, új értelmiségi felduzzadás egyre inkább kioldotta a szerves és jellegzetes, jellegõrzõ magyar hagyományokhoz való ragaszkodást, a felsõ rétegek köze szinte megszûnt „a lent maradt milliókhoz”. Nyugaton az ilyen átalakulástól csak demokratikusabb: „franciább, németebb lett az élet, hisz az új polgárságban a nép vetette fel színét”; nálunk viszont elszakadtak a máshol csak sûrûsödõ szálai az összetartozásnak és a szolidaritásnak. A fordított kiválasztás a magyar lélek elsorvasztásához vezetett. A Habsburg-monarchia saját hatalmi érdekében olyan vezetõ réteget nevelt vagy választott ki, amely „a fajtáját a fajtája ellen” kormányozta, s a frissen jött etnikai csoportok is egyre több elõjogot kaptak a szerves magyarság rovására; s a nagybirtok, a klerikalizmus és a nagytõke húszas évek elejétõl lezajló restaurációjának idõszakában a „magyar népet zárt kapuk, magas tandíj, érdeküket féltõ szervezetek tartják vissza az emelkedéstõl”. A „magyarságot rosszul ismerõ, önzõ, felületes csoportok” ellenében a rossz közérzetnek és a hontalanságnak hangot adó hiteles írók viszont úgy lépnek fel, hogy általuk az irodalom több lesz önmagánál: „egy természetes vezetõit elvesztett nép nyúlt fel benne, hogy tájékozódjék, s helyzetére ocsúdva kiegészítse magát”. Vajda Jánosként „zúgolód-

tél

67

va”, Adyval „kiáltva meg a bajt”, Móricz „magyar Atlantiszaira emlékeztetve”, vagy „bal s jobb közt Szabó Dezsõ hõsiességével tartva a magyar radikalizmus útját”: „a magyar irodalom tudott vagy ösztönös célja mindig az volt, hogy értelmiségünk s munkásnépünk egy részét átjárva olyan vezetõ réteget teremtsen, amellyel a magyar nép önmagához hasonló s Európára méltó nemzetté egészülhet ki.” A néphez hû „írópróféták” és értelmiségiek rétege „nem osztozkodni és civakodni akar a magyar népen”, hanem kisebbségi sorsát vállalva „kiböjtölni az idõt, amikor a természetes vezetõkbõl tényleges vezetõk lesznek”. Mert eddig a nemzettel tartó „hûség bûnhõdött, a hûtlenség felmagasztaltatott”. És Németh László, aki úgy érzi, hogy annyi könnyebbsége volt az írói pályán, amennyit lazított a hûségen, most ebbe a szép hivatással, de sok szenvedéssel telített kisebbségiségbe hívja a kisebbségi sors szenvedéseiben már felkészült erdélyi magyarságot. 1943 késõ tavaszán, néhány hónappal a nevezetes nyárvégi balatonszárszói beszéde elõtt (és több szempontból annak elõzményeként tekinthetõen) a nagyváradi Református Kör irodalmi estjén (melyet Szabó Pál közremûködésével és egy szórványinternátus javára rendeztek) még egy olyan elõadást tartott Németh László, amely újólag a kisebbségi sorsproblémákat boncolgatta. – a gondolatmenetet folytatásakor már ki is tágítva a kisebbségiség fogalmi és érvényességi körét. Visszautalva kolozsvári beszédére, amelyben tehát arra figyelmeztetett, hogy a visszatért magyarok kisebbségbõl kisebbségbe jönnek, hogy az ellenállásban kifejlesztett kisebbségi harcmodor reménytelenséggel átitatott erényei ezután sem lesznek haszontalanok, merthogy a „valódi magyar célokért továbbra is súlyos kisebbségi sorsban kell küzdeniök”. Leszögezi, hogy a „magyarság még igen soká, évtizedekig vagy évszázadokig kisebbségben lesz tulajdon földjén”, mert elképzelhetetlen, hogy ne legyenek, akik Európa és a világszellem nevében törnek rá valódi hajlamaira, hódító szándékaik és érdekeik szerint nyomva el azokat. „Összeszorított foggal és erkölccsel” kell felkészülni erre a hosszú idõre. De ez a sorsnyomás másokat is fojtogat. A magyarság kisebbségi – gyarmatosított, bennszülött – helyzetben van saját hazájában, a valódi többséget ebbe a kínos állapotba taszítják bele Európára támaszkodva. Ebben a nyomorúságában azonban más kis népek mártíriumával is osztozik; sõt, általában az emberség önértékét képviselõ szellemi minõséggel, amely a nagy népek leigázott értéksajátosságait is jellemzi. „A nagy népek milliói éppúgy kisebbségben vannak a maguk birodalmában, mint a kis népek velük szemben. S gondoljunk Indiára, Kínára, Afrika, Dél-Amerika színes millióira.” „A népek az egész világon így küzdenek egy náluk hatalmasabbal” – állapítja meg Németh László a magyarság elszigetelhetetlen „szórványharcát” beágyazva, belehelyezve egy világtágas dimenzióba, s az általános, globális veszedelem természetét a „technikával szövetkezett martalóc”-ban: „a gépesített hatalmaskodás”-ban pillantva és nevezve meg. Ha a kisebbség minõséget, humánumot, sajátos és árnyalatos értékelveket jelent, vele szemben a mennyiség, a tömegelvûség, az erõszakos anyagelvû uniformizáció áll. A ragadozó, tömegmanipuláló globalizáció és kolonializáció. Ez alacsonyítja le a nemzeteket, zülleszti hordává õket, s ez gázol végig „szorgalmunk vetésén, amíg csak az emberbõl kisanyargatott hõsiesség, nagyság, önfeláldozás: mondjuk ki, az Isten – a szeretet háziállataivá nem töri a szörnyû masinákat.” Németh László minõségfilozófiája tehát nem elzárkózó elitizmus, mert nemcsak óvni, hanem illúziótlan erõfeszítéssel szétárasztani, szétterjeszteni is kívánja a minõség igényeit és követelményeit. A szembeszegülõ küzdelemben mindazonáltal sohasem szabad az ellenség harcmodorát átvenni, hirdeti az író, keserû tréfával világítva rá a magyar természet emberséges alapvonásaira: „aki azt mondja, hogy ennél vagy annál a világfordulatnál õ vagy övéi ezt és ezt fogják fölakasztani: az nem magyar. Aki azt mondja, hogy bármi lesz a háború vége, engem föl fognak akasztani, arról elhiheted, hogy magyar.” S „a nagy ellenség ellen nagy lelket kell növeszteni”; a kisebbségi embernek, „akár magyar vagy holland vagy hindu”, „hûségben, halálra szántságban, áldozatkészségben” kell fokozottan felfegyverkeznie – fogalmazódnak az er68

Partium

kölcsi létszemlélet, a példaadás, a mintaélet alapintelmei. És a népi szolidaritáséi: hogy azokhoz kell ragaszkodni, „akik – milliós szórványikon – mindig lenn fognak maradni”. Egyfajta „aktívabb gandhizmusra” szólít fel Németh László, a jézusi ihletõdés erejére hivatkozva. És sajátos (s az Iszonyban érzékletesen kiteljesedõ) morálontológiai, kultúrantropológiai nézeteire: hogy az embernek és kultúrájának a feladata: „a világ növényi alaptermészetét helyreállítani: az állatvilág ragadozó kedvét a növények csendesebb erkölcsére szorítani”. A gyilkoló ösztönt megzabolázó organikus növésfolyamatra, a „teremtõ igénytelenségre”, a ragadozást megfékezõ „növényemberségre”. A kisebbségiség társadalmi, nemzetpolitikai, morálteológiai elmélete így teljesedik ki létbölcseleti és üdvtani igazságokká Németh László életfilozófiájában – a példaállítás küldetéses éthoszával. S ezek szerint magyarság és Európa viszonyát sem a puszta földrajzi szempontok jellemezhetik: hanem inkább a mélység és a magasság analóg, párhuzamosító fogalmai vagy metaforái ragadhatják meg e kapcsolódás lényegszerûségeit. A Németh László-i szerves világértelmezésben az erkölcsi, lelki, szellemi és kulturális elmélyülés, a történelmi tudatosság, a személyes és közösségi-nemzeti önismeret gyökeressége biztosíthatja az emelkedés, a magasrendûség, a növésterv, az emberi ormokat elérõ üdvszerû megigazulás esélyét és hitelességét. A mélymagyarságban és a mély kelet- vagy közép-európaiságban megmerítkezõ szellem szövetkezhet és fonódhat össze igazán az egyetemes kultúra morális és spirituális távlataival, az „európai vallással”, az „Öreg-Európa” felõl sugárzó eszményeket megõrzõ és megélénkítõ törekvésekkel. Mint a „magyar önismeret elmélyítõjét”, a „magyar szellemiség egyik leghõsiesebb harcosát”, sõt a „magyar élet jövõ felvirágozásának egyik biztosítékát” kérték fel Németh Lászlót 1943 nyarán az erdélyi Termés címû lap vitafórumán való részvételre is – iránymutatást várva tõle. A Termés, ez a negyedéves kolozsvári folyóirat (amelyet Asztalos István, Bözödi György, Jékely Zoltán, Kiss Jenõ és Szabédi László szerkesztett, s amelynek jelentõs munkatársai közé tartozott a többiek között Gagyi László, Gy. Szabó Béla, Horváth Imre, Horváth István, László Gyula, Mikecs László, Szenczei László, Varró Dezsõ, Wass Albert is – és amely 1943-as tavaszi számában már hozta Kodolányi János május 20-ával dátumozott Zárt tárgyalását), elsõsorban nemzedéki és népi szellemiségû kiadványként, a népi írómozgalomhoz kötõdõ reformértelmiség orgánumaként mûködött 1942 és 1944 között. Szerkesztõi sorsfordító nemzettörténelmi idõben, 1943 nyarán (július 10-én) körkérdést intéztek a magyar szellemi-irodalmi élet vezetõ személyiségeihez, az idõszerû elvi problémáknak a magyarság megmaradása érdekében elvégzett tisztázása – tehát értelmes, konstruktív és eszmetisztázó vita lefolytatása –, a „fejetlenség” és a nyers (párt)szenvedély és (párt)érdekharc elkerülése céljából. A jeles megszólítottak közül (Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Karácsony Sándor, Kós Károly, Kovács Imre, Kodolányi János, László Gyula, Makkai János, Mályusz Elemér, Márai Sándor, Nagy István, Németh László, Szabó Dezsõ, Szekfû Gyula, Tamási Áron, Veres Péter, Zilahy Lajos és mások) többeknek nem vagy csak nagyon röviden volt módjuk válaszolni és így a tanácskozáson részt venni (a lap nyári és õszi számában Elvek, gondolatok összefoglaló fõcím alatt közzétett gondolatfutamokat lezáró szerkesztõségi jegyzet az eszmecsere kétségtelen eredményessége mellett utal a teljes siker látszólagos vagy bizonyos fokig valóságos elmaradására is), de a személyre szabott kérdések mégis alapvetõ tézisek megfogalmazására késztették az írókat a magyar történelem égetõ létkérdéseit illetõen. Hasonlóképpen az ezt a nagyhatású sorsfaggató ankétot hamarosan követõ Szárszói Találkozó kihívásaihoz. Való igaz, hogy „a mai olvasó a Termés 1943-as nyári ankétján ugyanazokkal a problémákkal találkozik, amelyek a Szárszói Konferenciát is foglalkoztatták. Kísérteties a hasonlóság a két találkozón felvetett és tárgyalt kérdések között. A Termés ankétja elõrevetítette azokat a válaszokat, amelyek Szárszón fogalmazódtak meg” – amiként azt Borbándi Gyula is megállapította. És valóban, a parasztkérdéstõl, a földreform ügyétõl az önkormányzatiság elvének gyökerességéig, a népet a nemzetbe

tél

69

emelõ nép-nemzeti politikai demokrácia szükségességétõl, a népi és magyar nevelés szellemi lehetõségeitõl az erdélyi gondolat komplexitásáig (elsõsorban Erdei, Féja, Kovács Imre, Kós Károly, László Gyula, Veres Péter fejtegetéseinek jóvoltából) számos történelmi-kulturális és aktuálpolitikai sorsprobléma vetõdött föl a magyarság nemzeti jövõje szempontjából aggodalmaskodó vagy reménykedõ meglátások között. Rövid hozzászólásában, reflexiójában Németh László pedig megint lét és nemlét határhelyzetének alapkrízisét villantotta fel, amikor így írt: „Az életnek ez a daca csak abban van meg, akinek minden rostját átjárta a halál. A megsemmisülés kínjától, akinek teste és képzelete van: rettegnie kell (…) A halál gondolata azonban nem lehet nehéz annak, akinek bennszülöttekért kellett (értük, velük és ellenük) harcolnia.” S alig egy hónap múlva (augusztus 25én) Szárszón ugyancsak a bennszülött-metaforával vagy -hasonlattal riaszt és figyelmeztet: „Aki a magyarság újkori történetét megírja, arra kell felelnie, hogy süllyedt 'bennszülött'-té ez a nagy középkori nemzet tulajdon országában. Ha a színesekre gondolnak, tudják, mit értek bennszülöttön. Állami életét idegenek vezetik; ha vannak is vérébõl való nagyjai, azok csak maharadzsák; gazdaságilag kizsákmányolják; idegen civilizációk selejtje ellen nincs védelme; erkölcsében és testében nyomorodóban van.” Hasonló meglátásokkal érvelt egyébként már Tamási Áron is Németh László viták kereszttüzébe került Kisebbségben (1939) címû könyvének alapfelvetéseire reflektálva (Még csak egyet szólott a kakas /1939/ címû esszéjében), és azokkal egyetértve panaszolta: „milyen szomorúan igaz mindaz a betegség, amellyel Németh László szerint is tele volt és tele van a magyar szellemi élet! Mennyire igaz és fájdalmas, hogy nevelésünk és irodalmunk idegen befolyás alatt, idegen jegyeket viselt és idegen gondolkodást kényszerített a gyermekre és a felnõtt magyarra! Mennyire igaz, hogy a sajátos magyar szellemek állandóan küszködve élnek magyar földön, fájdalmak és áldatlan harcok között emésztvén fel önmagukat.” Ráadásul a nacionalizmus hamis vádjával sújtottan, annak az agresszív gyarmatosításnak az abszurd logikájából következõen, amely a kisnépi önvédelmet, a védekezõ kollektív identitást ítéli el a birodalmi, nemzetközi kolonializáció helyett; amikor az õshonos népet kísérelik meg elidegeníteni saját szülõhazájától. A harmadik úthoz kötõdõ, a sajátos és autonóm magyar út (azaz az egyén és a közösség szempontjait szervesen összehangoló – Pomogáts Béla szerint „valamiféle összegzés és kiegyenlítõdés” irányába vezetõ, „a kizárólagos individualizmus és a kizárólagos kollektivizmus” csapdáit egyszerre és egyaránt elkerülõ, azok tévedéseit egyidejûleg meghaladó – társadalomelméleti szintéziskísérlet) létjogosultságát megalapozó nézetekkel a történelmi jelentõségû nagy szárszói találkozón (1943. augusztus 23. és 29. között) többen is kiálltak (Gombos Gyula, Juhász Géza, Féja Géza, Püski Sándor, Fitos Vilmos és mások, sõt e gondolatok bizonyos szellemi érvénytartalmát több-kevesebb megszorítással még Erdei Ferenc és Veres Péter is elfogadta), de azokat természetesen a legerõteljesebben Németh László exponálta. Aki világossá tette, hogy „a szabadság, amelyet hoznak, valóban a magyarság felszabadulása legyen. Egy rendszer önmagában nem válthat meg egy népet; minden attól függ: kik, milyen módon, milyen ösztönökkel alkalmazzák.” Az angolszász jellegû tõkésrend is megcsappantaná a magyarság részesedését a nemzeti vagyonban, de a szocializmusnak nevezett állami felügyelet is kolhozokba, tömegmûhelyekbe terelt, sötét jobbágysorba taszított szolganéppé és szorosan ellenõrzött értelmiséggé alacsonyítaná a magyar népet – diagnosztizálja elõre az eshetõségeket. S hogy milyen látnoki pontossággal vizionált a második világháború végi nagy világpolitikai átalakulás és a kelet-közép-európai rendszerváltozás elõtt, azt egyrészt a megvalósult bolsevizmus magyarországi tényleges internacionalizmusa (azaz anti-nacionalista, anti-nacionális jellege), vagyis népirtó nemzetellenessége is bizonyítja, eltérõen a térség többi országának nacionálkommunizmusától, amely sem demográfiai, sem öntudatiönérzeti szempontból nem végezte azt a fajta pusztítást a (látszólag ugyanannak a típusú) rendszernek alávetett néppel, mint nálunk. A balsejtelem másik részét pedig az 1989-90-es 70

Partium

fordulat utáni jelenbeli korszak formális szabadpiaci (ténylegesen inkább globálkolonializációs) viszonyai igazolhatják – a magyar társadalom módszeres tulajdonjogi kifosztásával az illegitim (mert jórészt az elõzõ rendszer haszonélvezõinek a társadalmi javak egykori elkobzásán, államosításán – „elkommunizálásán” – alapuló jogtalan privilégiumait konvertáló) privatizáció által. – És ezért is olyan megrázó és megkapó – találó és revelációt jelentõ evidenciaszerûségében, egyszerûségében, örök aktualitásában – az is, amit beszédéhez hozzáfûzött az író-elõadó: „Tegyük fel, hogy van Új-Guineában egy párt, amely azt vallja, hogy Új-Guineának az angolokénak kell lennie. A másik szerint Új-Guinea csak a hollandok alatt lehet boldog. S most föláll valaki, és azt kérdi: Nem lehetne Új-Guinea a pápuáké? Ez a – harmadik oldal.” Egyébként a tanácskozást lezáró emelkedett szavaiban Veres Péter is a magyar nemzeti megmaradás feltétlenségére és elsõdlegességére helyezte a hangsúlyt: „Ha a mai népi értelmiség valóban az örök magyar jelleg megõrzõje akar lenni, mint ahogy ezt Németh László megjelölte, akkor én úgy hiszem, nincs más útja”; „Szolgálják a népet minden elõzetes feltétel nélkül. Ne nézzék, milyen pártú, milyen vallású, hanem adjanak át neki annyi tudást és emberséget, amennyit át tudnak venni. (…) A világtörténelem nagy erõivel szembe úgysem fordulhatunk, mert akkor megsemmisülhetnénk. Azt kell tennünk, amit minden életrevaló nép tett a történelem folyamán: alkalmazkodni, hogy megmaradhassunk. Ez minden más eszmei vagy világnézeti igazság elõtt áll: Megmaradni. Ahogy lehet. S hogy lehet? Úgy, ahogy a nép nagy többsége hiszi, hogy lehet. Mert a hit nagy erõ, a történelemben talán a legelsõ erõ.” Németh László tehát Szárszón is idõszerû és idõtálló válaszokat adott legégetõbb sorskérdéseinkre. Az irodalom akkor is megelõzte a politikát, amely viszont igazi mivoltában soha nem lehet más, mint a nemzet akarata (amelyet tehát csak igazi írók és igazi politikusok szoktak és tudhatnak képviselni). Ahogyan Németh László már 1928-ban (Új reformkor felé) tisztán megvilágította ezt: „a bizonytalan hánykódások s a politikává izmosodott társadalmi akarat közt mint hatalmas érlelõ áll a támadó igények és szavakat nem talált szorongások eszmévé váltója: az irodalom. (…) a reformkor el sem képzelhetõ a megelõzõ irodalmi mozgalmak nélkül. (…) A dolgok rendje, hogy Bánk bán és Lúdas Matyi elõtte járjanak Széchenyinek és Kossuthnak.” S ha a politika mégsem figyel a nemzet szellemi, irodalmi nagyjainak a szavára és méltatlan lesz saját nevéhez: abból pedig törvényszerûen a biztos nemzeti katasztrófa következik.

tél

71

LEZSÁK SÁNDOR

Pongrátz Ödön urnakoporsója elõtt „Csak törpe nép felejthet õs nagyságot, Csak elfajult kor hõs elõdöket. A lelkes eljár õsei sírlakához, S gyújt régi fénynél új szövétneket. S ha a jelennek halványul sugára; A régi fény ragyogjon fel honára!” A költõ Garay János figyelmeztetõ és fegyelmezõ versével köszöntöm a gyászoló gyülekezetet, Pongrátz Ödön testvéreit, népes családját, rokonait, Ödön bácsi harcostársait, a Corvin közieket, barátait, tisztelõit. Erõsen ritkul az 56-os szabadságharcosok evilági, köztünk élõ bajtársi közössége, és növekedõben a felvilági égi tábor. Immár Ödön bácsi, Pongrátz Ödön is az égi harcosok közt, a Csillagösvényen, a Hadak útján. A várakozás gyógyító türelmében, advent idején indult a hívó szóra az övéi közé. Várták már Csaba királyfi harcosai, Árpád népének, Szent István országának katonái, Kapisztrán Szent János keresztesei, Corvin Mátyás fekete serege, Dobó István várvédõi, Bocskai hajdúi, Esze Tamás talpasai, a 48-es nemzetõrök, honvédek, a háborúk hõs katonái, a trianoni diktátum ellen fegyverrel küzdõ Rongyos Gárda, és várták Ödön bácsit, Pongrátz Ödönt az 56-osok, a Széna tériek, a Tûzoltó utcaiak, és ott a Csillagösvényen egymáshoz szelídülõ, békülõ Iván Kovács Lászlóék és Pongrátz Gergelyék, a Corvin köziek, az örökké ifjú pesti srácok. Pongrátz Ödön meggörnyedt testtel, de szálegyenes lélekkel érkezett az övéi közé. Teljes életet élt. Világosító Szent Gergelytõl örökölt örmény katolikus hitét megtartotta, a fölnevelõ Szamosújvár csibészes élményei megedzették, és a népes családi kötelék számára mindhalálig fegyelmezõ erõ, szülõi és testvéri kötelezettség maradt. A bécsi döntés utáni „kicsi magyar világ” történelmi leckéket adott, tanulhatott a vizsgákból és pótvizsgákból is. A háború utáni megpróbáltatások feszültsége 1956. október 23-án Bandi öccsével Soroksárról hosszú útra indította. Már az elsõ órákban a Lámpagyárban fegyvert szereztek, mert zakatolt bennük, hogy „hí a haza, itt az idõ, most vagy soha”. Néhány nap alatt az emberi jogokért kirobbant forradalom és a nemzeti jogokért kirobbant szabadságharc legendás harcosa lett Pongrátz Ödön is. 72

Partium

A bajtársaknak Ödön, akinek megadatott: Ödön bácsi. Az élõ legenda társaságában történelmi életsorsa mindenkit megérintett. Köszönet Kozma Hubának, hogy veretes könyvében szóra bírta, Birinyi Józsefnek, hogy film õrzi Ödön bácsi emlékeit, mozdulatait. Erõs köszönet Juhász Pintér Pálnak, hogy Ödön bácsi fogadott unokája lett, tiszteletével, szeretetével, gondoskodó türelmével, pingpong játékával bearanyozta Ödön bácsi utolsó éveit. Köszönet mindazoknak, akik fényképezték, hangját fölvették, filmezték, riportot, interjút készítettek Pongrátz Ödönnel, látogatták, hallgatták, ápolták, gyógyították, segítették. Történelmi szerepét elemezni, értékelni a történészek dolga. A mi dolgunk, kötelességünk sem kevés: rendezni, rendben tartani, mûködtetni Gergely és Ödön nemzeti örökségét, az 56-os múzeumot, a kápolnát, az ifjúsági tábort. Mit is jelent ez az örökség? Miért fogtak fegyvert, miért harcoltak, miért is kockáztatták életüket 1956-ban a Pongrátz-testvérek? A válasz éppolyan nyilvánvaló, mint amiért a szabadságharc vérbefojtása után is küzdöttek az 56-osok a nemzeti emigrációban, és hoztak áldozatokat, többek között ennek az 56-os majsai emlékhelynek érdekében is. Szabad, független Magyarországot akartak, hazugságok nélküli életet, emberséges keresztény magyar világot. A Kádár-korszak évtizedei után ehhez adott reményt a rendszerváltás. Végre hazatérhetett, aki haza akart térni. Itthon azonban nem egészen az a Haza várta õket, amit reméltek (velünk együtt) a rendszerváltásnak nevezett idõ korai szakaszában. És elkövetkeztek azok az évek is, amelyekre legrosszabb álmukban sem gondolhattak. Visszatértek – a már demokratikusnak nevezett választások révén – azok vagy azok utódai, akik ellen fegyvert fogtak, akik az idegen megszállókkal együttmûködve leverték 56 szabadságharcát, akik miatt, sokakkal együtt Ödön bácsinak is menekülnie kellett az országból. A Haza pedig a pénzuralom, a hazug, a gátlástalanul fosztogató, a magyar érdekeket semmibe vevõ kormányzati rabságba süllyedt. A magyarságot itthon a tehetetlenség béklyózta, hipnotizálta. Gondoljuk meg: hogyan élhette át ezeket az éveket az, aki annak idején fegyverrel, benzines palackkal a kezében lett fiatalon, szinte gyerekként cselekvõ, világraszóló történelmet formázó ember a Corvin közben? Hogyan élték meg a pesti srácok azt, amikor Horn Gyula rendõrei Pongrátz Gergelyt megbilincselték? Hogyan élték meg Gyurcsány felheccelt rendõreinek viperáit, ünnepet és ünneplõket roncsoló gumilövedékeit? Hogyan élhette meg ezt az általános bénultságot és tehetetlenséget Pongrátz Ödön, aki úgy ment el, hogy nem láthatta a végét ennek a magyar történelemben szinte példátlanul országnyomorító korszaknak. Pongrátz Ödön olyan idõben távozott közülünk, amikor túl az ideiglenes kordonbontáson már felsejlett egy korszak vége, de nem biztos, hogy megnyugtatóan látható volt számára az új korszak kezdete. Mert ennek a kormánynak a leváltásával a tavaszi választásokon új korszak következik. Itt a rablóból nem lehet pandúr, csak rabosított vádlott! Új korszaknak kell következnie, mert ahogy a sötétségre a derengés, a világosság ideje jön el, úgy most is eljön egy tisztább, világosabb korszak, az embernek, keresztény magyarnak, országnak, nemzetnek kedvezõbb esztendõk.

tél

73

Most még a sötétség korszakában élünk, fenyegetõ árnyak parádéznak, földre, vízre, értékeinkre, nemzeti jelképeinkre szakosított haramiák. Egyes észak-ázsiai mítoszok szerint a holló lyukasztja ki az ég sátrát, hogy beáradhasson az éltetõ fény. Amint a hunyadiak hollója, úgy a Corvin köziek hollója is eleget tett 1956-ban mitikus küldetésének. Magyarország néhány napra fölfénylett. Ragyogtunk, mert szabadok voltunk. Igen, a Corvin köz. Corvin, ez a szó újra és újra fölgyújtja történelmi képzeletünket. Corvinus Mathias, azaz hollós Hunyadi Mátyás, aki hatalmassá és szabaddá tette Magyarországot. És a Corvin köz neve Mátyás király apját is õrzi, a hollós címerû Hunyadi Jánost, aki Nándorfehérvárnál megállította az Európára zúduló török sereget. A nándorfehérvári diadal hírét, örömét minden délben szétharangozzák a világba. És harangoznak-e 1956 emlékére? Nem harangoznak. De a mi szívünkben szólnak a harangok. Úgy szólnak, ahogy Csete György 56-os kápolnájában Pongrátz Gergely, az elmúlt években pedig a helyére lépõ testvérbátyja, Ödön megszólaltatta. Köszönjük, kedves Ödön, a szívünkben megkonduló, messzehangzó harangszót! A templomot és az iskolát, a múzeumot élettel megtöltõ alapítvány kurátorai, az alapító Bánkuty Géza és Ilonka nevében is köszönjük kedves Ödön, hogy Gergely örökében bizalmaddal erõsítettél bennünket. Rendkívüli erõfeszítéssel, történelmi ellenszélben, a magunk erejével, a hazai és külföldi segítséggel sikerült ezt a Maris pusztai, majsai csodát, búcsújáró helyet megtartani. A múzeumi tárgyak, fegyverek, plakátok, röplapok: történelmi ereklyék. Hitet erõsítenek, hogy nem vagyunk törpe nép, ez a korszak sem fajzott el, mert jönnek a látogatók, és láss csodát, látjuk a csodát, hogy a látogatók zarándokok lesznek, a kíváncsi turistában pedig „gyújt a régi fény új szövétneket”, és az iskolában, a kárpát-medencei 56-os magyar táborban, a középiskolás ifjak szemében pedig évrõl évre fölragyog az a hont megtartó régi fény. Köszönjük ezt az örökséget kedves Ödön. Kurátortársaimmal együtt hûséget fogadtunk, ezt most megerõsítjük, hogy amíg lehet, amíg el nem bitorolják tõlünk ezt az örökséget addig a templomot és az iskolát, a múzeumot erõnk és lehetõségeink szerint a nemzet javára élettel megtartjuk. Új korszak elõtt búcsúzunk tõled kedves Ödön bácsi. Azt reméljük, hogy mindaz, ami ezután következik, az legalább egy határozott lépést jelent abba az irányba, amely 1956 forradalmának és szabadságharcának eredeti céljai felé visz ismét bennünket, és az 56-os hõsök erkölcsébõl és eszméibõl építkezik egy erõs, öntudatos és bizakodó, keresztény magyarság érdekében. Kérésünk hozzád immár fohász, égi fohász lett: Ödön bácsi, ott a Hadak útján, a Csillagösvényen, segítsd most gyõzelemre néped! Elhangzott Kiskunmajsán, Pongrátz Ödön temetésén, 2010. január 16-án

74

Partium

RIMÓCZI LÁSZLÓ

Legyen a prae.hu a kezdõlapom! Vérpatak, erotika, színház, építészet, kritika és irodalom! – mivel tud kiemelkedni egy általános mûvészeti portál a nem létezõ többi közül? Erotikával és szabadsággal. Cikkek, ajánlók olvashatók itt – valamint híres hazai kortárs írók blogolnak. Bárki létrehozhatja saját portfolióját, amelyre feltöltheti írásait, zenéit, rövidfilmjeit, képeit… netán erotikus töltetû írásait, vagy abszurd vadhajtásait. Az oldalon burjánzanak a forradalmi újítások és a fejlesztés egy percre sem áll meg. A prae.hu oldal elsõ ránézésre letisztult és használható, a betûk jól olvashatóak: viszik a szemet a tört fehér háttéren. A címek kattintékonyak (minden portálnak az IT az Istene, ugye) a cikkek hasznosak és nem finomkodnak, ahol nem kell. Ettõl életszerû, fiatalos, lendületes, mesterkéletlen valós és jóízû. A portállal párhuzamosan fut a Prae címû, 1999ben alapított irodalmi-mûvészeti folyóirat, melyet fiatal irodalmárok indítottak útnak. A fõszerkesztõ Balogh Endre és a szerkesztõ Barta Bandika, H. Nagy Péter (elmélet), L. Varga Péter (elmélet), Pál Dániel Levente, Pollágh Péter (vers) és Sopotnik Zoltán (próza). A Palimpszeszt Kulturális Alapítvány által kiadott negyedéves periodika elsõ száma tíz éve, 1999 decemberében jelent meg. A folyóirat címét az alapítók által a 20. századi magyar próza gyöngyszemének tartott, 1934-ben megjelent azonos címû Szentkuthy Miklós-regénybõl kölcsönözték. Szentkuthy Miklós író, esszéíró, mûfordító, a magyar regényirodalom nagy megújítóinak egyike. Különös tehetségét egyaránt elismerte Babits Mihály és Németh László, Szerb Antallal fennmaradt levélváltása pedig barátságukról tanúskodik. A szerkesztõk a folyóirat-kiadással párhuzamosan fejlesztették a szóban forgó internetes portált. A prae.hu általános mûvészeti portál 2006 október óta van jelen az információs szupersztrádán. A portál kiadója a Palimpszeszt Kulturális Alapítvány, létrehozója és mûködtetõje pedig a PRAE.HU Kft. A prae.hu általános mûvészeti portál, a szerkesztett tartalom mellett, alkalmat kínál bárkinek, hogy mûveit elhelyezhesse, kiállíthassa a virtuális közönség tereibe. A kritikák menüpontban a prae.hu szerkesztõsége által gondozott szövegek jelennek meg. Attitûdjük a szerkesztõi szándék szerint gyakran kritikus, de nemcsak a kritika mûfajába tartozó írásokat lehet keresni itt, hanem mûvészetértõi, mûvészeti problémákat, aktualitásokat érintõ tanulmányokat, esszéket is. Bárki létrehozhat saját portfoliót, amelyre feltöltheti írásait, de akár zenéit, rövidfilmjeit, képeit, képsorozatait is. Saját blogok elindítására is van mód, sõt, alkotóközösségek vagy társulatok közösen is írhatnak blogot, melyrõl eldönthetik, hogy elrejtik-e a publikum elõl, avagy a nyilvánosságnak szánják. Kezdõ (és gyakorló) alkotók gyakran úgy érzik, hogy légüres térben süketelnek. A kötelezõ elnevezésû menüpont annak az ígéretét vetíti elénk, hogy ezen esetleg változtatni lehet. Az összmûvészeti (irodalom, film, képzõmûvészet, építészet, színház, zene) portál minden mûvésznek garantálja azt az alapvetõ jogot, hogy alkotását hozzáértõ kritikus érdemben, határozott, de még emberi hangon értékelje - a feltöltéstõl számított egy héten

tél

75

belül. Anyázásokat nem ígérnek a szerkesztõk, de azt igen, hogy dicsfény vagy vérpatak bõven árad majd. Nehéz a választás, de ha már egy fiatal író-költõt kell kiemelni, akkor Árvai Ferenc Ödönt említsük meg. Ferenc 1984-ben született Budapesten. 2006-ban zenés színdarabot írt, amit többek között a Merlin színházban adtak elõ „JUHAMCSUHAM” nevû társulatával. Tagja a Kõbányai Írók és Költõk Asztaltársaságának, és a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ). Eddig megjelent a fedél nélkül – hajléktalanok lapjában, a kARTc internetes folyóiratban, a Szárnypróbálgatók, pályakezdõk 2006-os országos antológiájában, a Kõbányai Írók, Költõk Asztaltársaságának két antológiájában, a Várad folyóiratban, az Irodalmi Jelenben, a Magyar Naplónál, a Napút és Prae folyóiratokban, valamint az Árgusban. Írásai jelentek meg a prae.hu-n. Tavaly jött ki a PRAE.HU Kft-nél Mint vitorlás a tavon címû kötete, mely korkép és kórkép is egyben: Árvai Ferenc Ödön tükröt tart önmaga – és miközben a valóság és fikció határán egyensúlyozunk, az az érzésünk támad – mindenki elé. A szerzõ elsõ kötete ellentmondást nem tûrõen õszinte, és könyörtelenül prózai. Ajánlom a kíváncsiaknak, természetesen a külvárosiaknak, de leginkább azoknak, akiket ki lehet venni Kõbányából, de Kõbányát belõlük sohasem. Gyakori vendég az oldalon Óváry Emma és a rejtélyes Spiegelmann Laura, sõt, Karafiáth Orsolya egyenesen diétás blogot vezet itt. Óváry Emma a hetvenes években született Budapesten. Késõn, huszonkilenc éves korában kezdett írni, isteni kinyilatkoztatás hatására, mely így szólt: „Te leszel a világ legnagyobb pornóregény-írója, nagyobb, mint Guillaume Appollinaire, Restif de la Bretonne, Leopold von Sacher Mazoch, Catherine Millet, és Paulin Réage.” Azóta tartja küldetésének, hogy felhívja a figyelmet a nõk és a gyerekek helyzetére, és a természeti környezet védelmének fontosságára. Ellenben Spiegelmann Lauráról nem sokat tudunk. Egyesek szerint alpári pornóregényt ír, mások szerint szépirodalmi értékû naplót. Nem tudni, hogy megtörtént eseményeket örökít meg vagy fikciókat. Egyáltalán: ki ír valójában? Egy Spiegelmann Laura álnevû nõ, esetleg egy Spiegelmann Laura álnevû férfi? Vagy netán valóban létezik Spiegelmann Laura, és saját nevén tárja a nyilvánosság elé szexuális, valamint érzelmi életének olykor kifejezetten brutális fordulatait? Az utóbbi lehetõség gyakorlatilag kizárt, ám legfõképpen ezek a kérdések vetõdnek fel, ha szóba kerül az Édeskevés címû regény, amely kétségtelenül az utóbbi évek egyik hazai sikerkönyve. A Magvetõ kiadó egy 2007ben indult, személyes hangvételû blog bejegyzéseit válogatta. Karafiáth Orsolyát viszont már nem kell bemutatni senkinek: „Ha megyek a városban, a plakátjaimmal teli az utca, nyilatkozgatok jobbra-balra” – mondja elégedetten, aki jóslásra hivatott verseskötetével, horrorsanzon lemezével és irodalmi diétás naplójával tért vissza a szórakoztató médiába: akinek pedig ez nem tetszik, azt megbünteti. „Örülök, ha valaki, amint meglátja a nevemet, vagy képemet valahol, ideges lesz, mert az idegesség a stressz elõszobája. Így közvetve, vagy közvetetten hozzájárulok a magyar össznépi lefogyáshoz.” A költõnõ irodalmi diétablogot indított a prae.hu oldalon (csokoljmeg.prae.hu), melybõl úgy tûnik, hogy életének két legfontosabb eleme a szerelem és a diéta. Az oldalon megrendelhetõ a PRAE.HU Kft. által kiadott Udvariatlan szerelem címû kötet (udvariatlanszerelem.hu), amely a középkor obszcén költészetének antológiája. Egyedi vállalkozásra szánták el magukat fiatal mûfordítók és szerkesztõk: egy mindeddig alig ismert terület, a középkori európai obszcén költészet kikutatását, csokorba szedését. És hogy sikerült a munka? Esterházy Péter jellemzése szerint így: „meglepetve ta76

Partium

pasztalhatjuk, hogy a ‘sötét középkor’ avval a vígsággal tud a testrõl beszélni, ahogy mondjuk a múlt század hatvanas évei." A kötet egyik fõszerkesztõje, Bánki Éva azt a kérdést veti fel a könyv kapcsán, vajon mi volt elõbb, a vágyat átlelkesítõ, kifinomult udvari szerelem, vagy a társadalmi konvencióknak tudatosan fittyet hányó obszcén költészet? Az obszcén az „udvari szerelem”, a fin’ amor megjelenésével egy idõben kezdõdik az elsõ trubadúr, Aquitániai Vilmos herceg költészetében. Vilmos egyszerre írt trágár verseket és a hölgyeknek való alárendelõdést hirdetõ, udvari szellemû költeményeket. Esterházy Péter ajánló sorai szerint „mi már csak az udvar nélküli udvariatlanságot ismerjük, a zabola nélküli zabolátlanságot; ezek a középkori versek (fiatal emberek friss fordításai) még az igenek és nemek teljességébõl szólnak … öröm, mámor, szívszerelem, selymes völgy, csel és kéj, nyárs és rés, kedv, kecs, báj, csókcsere, susmus, a teljesség igényével, nyelveken át, ciróka és maróka.” A szent és a profán tehát együtt jár, és így lesz az élet teljes egész. A szép szerelemmel, a „szenttel” már korábban megismerkedhettünk. Az Udvariatlan szerelem címû antológiában most a profán oldal mutatkozik be Gyulai Líviusz csodálatos illusztrációival.

Matl Péter: Háromkirályok

tél

77

HERCZEG ÁKOS

A mûalkotás helye és szerepe a piaci társadalomban A huszadik század robbanásszerû technológiai fejlõdésének különféle hatásmechanizmusai szempontjából rendkívül tanulságos, hogy az irodalomtudományi diskurzus éppen Marshall McLuhan médiaelméleti fejtegetései óta kapott új irányvonalat. Ami nemcsak azzal a felismeréssel járt, hogy a médium üzenetére vonatkozó teoritikai átstrukturálódás irodalomelméleti körökben kikerülhetetlen sarkpontjává vált az irodalomról szóló beszélgetésnek, hanem hangsúlyozottan felhívta a figyelmet a század lejegyzõ rendszereinek társadalmi-mûvészeti távlataira tett hatásaira. McLuhan alapvetõ felismerése, melyet a technikai eszközök térnyerése implikált, nevezetesen a médium mint közvetítõ közeg tartalma mindig egy másik médium (a távíróé a nyomtatott szöveg stb.). Ez pedig háttérbe szorította a médium hordozta – a tulajdonképpeni fogalmi jelentést magába foglaló – üzenetet, és magára a médiumra hívta föl a figyelmet, oly módon, hogy annak a (társadalmi, antropológiai) hatása vált üzenetté. Mindezt az teszi indokolttá, hogy szükségszerûen elválik egymástól a tartalom és a forma akkor, amikor a kettõ adekvátsága megkérdõjelezõdik – a közeg ugyanis nem azonos az információval, melyet hordoz. McLuhan példája az üzenetet közvetítõ fényreklám, azonban a fény médiumként közölt „üzenete” más, mint az általa megérthetõvé tett információ.1 Bednanics Gábor és Bengi László szerint az üzenet maga tehát az információról a médiumra terelõdik, mely – mint mondják – „soha nem semleges, hanem olyan kölcsönviszonyban teremtõdõ közeg, amely felelõs az általa megváltoztatott és új formáiban megerõsített kulturális mátrix és társadalmi szervezõdés alakulásáért”.2 A nem csak az iménti szerzõpáros által említett nevezetes példa („I like Ike”) a politikai propaganda funkcióját éppen azáltal tölti be, hogy a médium kerülhetett a fókuszba az általa hordozott fogalmi tartalom „kárára”. Azt is mondhatjuk, hogy a nyelv médiuma elfedte a tulajdonképpeni tartalmat, a mondat jelentését. Érzékelhetõ tehát, hogy a lejegyzõ rendszerek hatása a mûvészeteket sem hagyja érintetlenül; az 1900-as évek után egyre inkább a mûvészetek mediális létmódja kerül az érdeklõdés középpontjába,3 melynek során nem a tartalom, a fogalmi jelentés, hanem a médium maga tölti be az üzenet pozícióját. Amennyiben a mûvészet az adott kor kulturális, társadalmi diskurzusának esztétikai megnyilatkozásának tekinthetõ, akkor a posztmodern poétika éppen saját plurális jellegével fejezi ki a huszadik század második felének a következetes, egységesíthetõ narrativitásnak minduntalan ellenálló értékrendjét. Miként arra Kulcsár Szabó Ernõ utal, a posztmodern esztétika törekvése azzal válik kitüntetetté, hogy a kor elbeszélhetõségének illúzióját felismerve a nyelvjátékosság poétikai magatartásában találja meg e legitimáló gesztus 1

Ld. BEDNANICS Gábor – BENGI László: In rebus mediorum. In: Kulcsár Szabó Ernõ – Szirák Péter (szerk.): Történelem, kultúra, medialitás. Balassi Kiadó, Bp.: 2003. 178. 2 I.m. 179. 3 Erre az összefüggésre KÉKESI ZOLTÁN is utal. Ld.: A költészet és a technikai médiumok. In: Kulcsár-Szabó Zoltán – Szirák Péter (szerk.): Az esztétikai tapasztalat medialitása. Ráció, 2004. 274. 78

Partium

még érvényesíthetõ lehetõségeit.4 Ami azt is biztosítja, hogy a mûalkotás aurájának a technikai sokszorosíthatóság óta egyébként is érvényes lebontódását5 nyelvileg úgy konstituálja, hogy az irodalmi alkotás és a mindennapi beszédmód egymástól jól elkülöníthetõ jellege felszámolódik. Vagyis párhuzamosan a technikai eszközök a mûvekre vonatkozó destruktív (de mindenesetre átformáló) hatásával az irodalom nyelvi természetének korábbi tapasztalata is felülvizsgálatra szorul. A mûvészet immanens léte és az azt kizárólagosan kifejezõ jelnyelv egyszerre kérdõjelezõdik meg a fogyasztói társadalom átesztétizált mindennapjaiban, ami a mûvészi és nem-mûvészi közötti határ elmosódásához vezet.6 Azt mondhatjuk (erre egyébként Kulcsár Szabó Ernõ maga is utal), hogy a modernség mûvészeteszményének meghaladását például Andy Warhol sorozatképei úgy teljesítik be, hogy egyúttal meg is teremtik (ráadásul éppen a régit bizonyos értelemben felülíró technológia révén) egy újfajta mûvészeteszmény alapjait. Nemcsak annak a felismerését applikálja Warhol, hogy a technikai sokszorosíthatóság a mûalkotás egyediségét felszámolja, ami pedig a mûvész kifejezési lehetõségeit az ismételhetõségben, a variációban rejlõ esztétikai tapasztalat kiaknázására redukálja, nem pusztán képeinek tematikája utal a mûvészet és az áruesztétika összefüggésére, hanem egyúttal a befogadói szemléletnek a mûalkotásban betöltött kitüntetett szerepét is kiemeli.7 A mûvészet egyediségének elvesztését társadalmi összefüggésekkel magyarázó – fõleg Marcuse és Adorno nevével fémjelzett – diskurzusban a tömegkultúra hatásai és a mûvészetet „deszublimáló” fogyasztói attitûdjének kritikája kristályosodott ki.8 A New Deal-lel elindított gazdasági átalakítás végeredményben az áruvá váló mûvészeteket a tömeges fogyasztás logikája alá rendelte, amitõl kezdõdõen az érték-indexét egyre inkább az eladhatóság, semmint a mûvészi érték fogalma szerint határozta meg. A magasmûvészet és az ún. tömegmûvészet regisztereinek átjárhatósága csak egy „kísérõjelensége” annak a folyamatnak, amely – Marcuse szerint – visszafordíthatatlanul a kultúra társadalmi valóságban történõ feloldódásához vezet.9 A mûvészeteket féltõ pesszimista vízióban10 te4

KULCSÁR SZABÓ Ernõ: Másság mint jelenlét. In: uõ.: Beszédmód és horizont. Argumentum, Bp.: 1996. 256. 5 Walter BENJAMIN: A mûalkotás a technikai sokszorosíthatóság korában. In: uõ.: Kommentár és prófécia. Gondolat Kiadó, 1969. 6 KULCSÁR SZABÓ: i.m. 248-49. 7 KULCSÁR SZABÓ Ernõ rövid, de tanulságos elemzésében kitér az ismeretes Marilyn Monroeportré sorozatképeire, ahol a beállítás kisebb mértékû változtatásai a „másképp látás” lehetõségében részesítve a nézõt, ezáltal a befogadó jelenlétére hívja fel a figyelmet, aki mintegy (a tekintetét reprezentáló kamerabeállítás révén) maga is „részesévé” válik a mûalkotásnak. I.m. 249. 8 Errõl a kérdésrõl lásd még Frederic JAMESON: Posztmodernizmus, avagy a késõi kapitalizmus kultu-rális logikája. (ford.: Bánfalvi Attila). In: Posztmodern filozófiai írások. 109-151. 9 Herbert MARCUSE: Az egydimenziós ember. (ford.: Józsa Péter) Kossuth, 1990. 78. 10 Errõl a bántóan leegyszerûsítõ, jellegzetesen „anti-hermeneuta”, elitista magatartásról meg kell jegyezni, hogy a magasmûvészettel esztétikai alapon szembeállított populáris mûvészetet ért vádak gyakran piaci természetûek; a „könnyen fogyasztható”, a „passzív élvezetre felhívó” stb. támadásokkal éppen az a probléma, hogy csak látszólag esztétikaiak, holott az elitirodalom bevallottan éppen a populáris kultúra immanens (nem a magaskultúra értékrelációi felõl tekintett) esztétikai teljesítményérõl nem hajlandó elõítéletei miatt tudomást venni. Noha – miként Richard Shusterman jogosan jegyzi meg – sok értéktelen magasmûvészeti alkotás is létezik, mégsem gondolja senki azokat esztétikailag eleve értékelhetetlennek. Ld.: Richard SHUSTERMAN: Forma és funk: a populáris mûvészet esztétikai kihívása. In: uõ.: Pragmatista esztétika. (ford.: Kollár József) Kalligram, 2003. 317.

tél

79

hát nem egyszerûen egyfajta degradáció megy végbe a magaskultúra és a valóság közötti természetes határvonal „megszûntével”, hanem – mint mondja – deszublimálódik a mûvészet aurája, mikor tömegesen újratermelik, és kiárusítják.11 Ilyen módon tárggyá, árucikké válik a mûalkotás, melynek értékét – ahogy említettük – az eladhatóság, a fogyasztók által diktált piaci érték határozza meg. A mûvek fetisizálódása nem pusztán a Frankfurti Iskola elitista értékítéletének „velejárójaként” válik a fogyasztói társadalom egyik fontos kísérõjelenségévé; az, hogy ma már bárki megvásárolhatja Párizsban egy utcai árustól a Mona Lisa egyik reprodukcióját, eleve kérdésessé teszi a kultúra még meglévõ értékviszonyainak érvényesíthetõségét. Azáltal, hogy mindenki hazaviheti Da Vinci festményének egy reprodukcióját, a mûvészet és a mindennapi élet relációjában elmosódik az a természetes távolság, amely megkülönbözteti a mûalkotást a valóság egyéb tárgyaitól.12 Az említett festmény például már sosem lesz „önmagában”, mûalkotásként szemlélhetõ (már eredeti közegében sem, hiszen szinte nincs olyan, aki ne látta volna egyszer a kép egy reprodukcióját13), mûvészi formáját szinte egészében elfedte a „souvenir-jellegû” tárgyi mivolta, értékét a birtoklási vágy által életben tartott népszerûség jelenti, amely végeredményben beteljesíti a mû aurájának eltûnését érintõ víziót. A Mona Lisa (számos más mûalkotáshoz hasonlóan) látványossággá vált, miközben a reklám, a sokszorosítás, a különféle mediális viszonyok közvetítette eltömegesedés az ún. „mûvészi befogadást” is a fogyasztói kultúra narcisztikus jellegének szolgáltatta ki; a mûvel való találkozás valójában egyre inkább az „ott is jártam” gesztusában fejezõdik ki, mintegy információvá redukálva az esztétikai tapasztalat korábban érvényes (identitásképzõ) instanciáit. Adorno szerint a mûvészet ebben a helyzetben azon réteg befogadói potenciáljának lesz az alárendeltje, amely az életszínvonal emelkedésével már azokra az igényekre is számot tart, melyek tapasztalatától korábban el volt választva, ebbõl következõen „eleve nem birtokolhat”. A mûalkotás a piaci viszonyok között úgy veszíti el korábbi természetes auráját, hogy a „félmûvelt”, de „mûértõként” önmagára ismerõ tömeg14 – az eladhatóság szempontjának fókuszba kerülésével – mintegy legitimálja a mûvekre adható lehetséges értelmezõi reakciók irányvonalát.15 Mégpedig a piac azon logikája szerint, amelyben a mû (legyen szó magas vagy tömegmûvészeti alkotásról16) és persze maga a mûvész sikerességét a fogyasztás mértéke mutatja; úgy tûnhet tehát, hogy az alkotó-fogyasztó kölcsönviszonyában az utóbbi igénye határozza meg erõsebben a piac mozgását. 11

MARCUSE: i.m. 79. Errõl ld. bõvebben Marcuse mûvét: 85-87. 13 A napjainkban Bécsben tapasztalható Klimt-kultusz hasonló módon készteti megállásra a kiváló festõ mûveinek befogadóit. Az üzletekben városszerte terjesztett Csók-relikviák (a radírgumitól a papírzsebkendõn át szinte minden használati tárgyon megtalálható) a mûvel való találkozás esztétikai tapasztalatát radikálisan befolyásolják. 14 Theodor W. ADORNO: A félmûveltség elmélete. In: Wessely Anna (szerk.): A kultúra szociológiája. Osiris, Bp.: 2003. 96-114. 15 Érdemes felidézni McLuhan idevágó gondolatait: „Amint a fogyasztói társadalom definiálta önmagát, az irodalom is árucikké vált. A közönség patrónusként tûnt fel. A mûvészet a megismerés kalauzának szerepét feladva a kellem hordozója vagy éppen valaminek a csomagolóanyaga lett. A termelõ vagy mûvész azonban – mint azelõtt még soha – rákényszerült a mûvészet hatásának vizsgálatára.” Marshall McLUHAN: A Gutenberg-galaxis. (ford.: Kristó Nagy István) Trezor, Bp.: 2001. 305. 16 A két fogalom közötti sajátos hierarchikus viszony érdekes kritikai elemzéséhez lásd Herbert J. GANS dolgozatát. Népszerû kultúra és magaskultúra. In: A kultúra szociológiája. 114-150. 12

80

Partium

Adorno és Marcuse egyformán abban látták a mûvészet eltömegesedésének veszélyét, hogy olyan társadalmi réteg befogadói képességének válik kiszolgáltatottá, amely csakis szórakozásként képes azt percipiálni.17 A könnyûzene huszadik századi elterjedése azért is érhetett el nagy sikereket a komolyzenével szemben, mert szórakoztató, könnyen fogyasztható volt. A slágerek világa arra a „manipulált” befogadói rétegre épült rá, amely nem vágyott az egyedi mûalkotással való találkozásra, hanem megelégedett az egymáshoz nagyon hasonló, szabványszerû, passzív hallgatást igénylõ könnyûzenei mûvekkel. Adorno negatív esztétikai doktrínája szerint a könnyed dallam és a szöveg „elõírttá” teszi a befogadást és egyúttal szükségtelenné a reflexív viszonyulást; a zeneszám mintegy az érzelmeit kifejezni képtelen zenehallgató helyett fogalmazza meg azokat.18 Természetesen nem járnánk el helyesen, ha Adorno alapállását kritikátlanul elfogadnánk, és – hozzá hasonlóan – általánosan érvényesnek tekintetnénk a kultúripar „manipulatív” természetének a mûalkotások befogadására tett romboló hatását, annál is inkább, hogy már nagyjából a korabeli filozófiai diskurzus is felismerte ennek az elméletnek az esztétikai érzékelésre nézve káros hatásait. A mûalkotás hatásmechanizmusának legfontosabb apologétája, Hans Robert Jauss szerint Adorno gondolatmenete ott követi el a legnagyobb hibát, hogy a mû ízlésformáló, identifikációs erõvel bíró élvezeti értékét a mûvészethez való viszony hamis elemeiként azon az alapon kárhoztatja, hogy ezek a fogyasztói társadalom könnyed szórakozást kínáló termékeivel analóg módon látszanak mûködni, és így ellenük védekezni kell, mégpedig úgy, hogy élvezhetetlen mûvészetet kell biztosítani a tömegeknek, amely így nem válhat számukra a befolyásolhatóság eszközévé (joggal vetõdhet fel a kérdés, hogy ezen túl vajon milyen funkciója is lehet akkor a mûvészeteknek).19 A jaussi kritika nem elsõsorban a mûvészet romantikus felsõbbrendû, elitista eszményének anakronisztikusságát illeti (habár nem mulasztja el szembehelyezni álláspontját az élettõl elválasztott, vele semmiféle kapcsolatban nem álló esztétikai alapállással), hanem egyrészt arra figyelmeztet, hogy a recepcióesztétika szerint a mû és a hatás egybefonódása, az értelmezés diakrón természete épphogy nem teszi lehetõvé, hogy egy adott mûvet egyszer s mindenkorra elhelyezzünk egy felállított értékreláció egyik pólusán; magyarán a hatás a priori elutasítása csakis a mûalkotás torzított értelmezhetõségéhez vezethet, másrészt pedig arra, hogy mûalkotás keltette katarzis azért sem vezethet evidens módon az irányíthatósághoz, a manipulálhatósághoz, mert az esztétikai élvezet az önmagunkról való „megfeledkezés”, a mûvel mint idegennel való találkozás pillanatában pontosan az etikai normák önmagára reflektálásában végzõdik, nem pedig – mint Adorno látja – a gondolkodásról történõ elfeledkezésben.20 A populáris kultúra elleni (némileg reflektálatlan, elõítéletektõl terhelt) megsemmisítõ vád természetesen további pontokon is támadható. Legfõképp abban, hogy Adorno megfeledkezik arról, hogy egy mû (Jausshoz és Shustermanhoz kapcsolódva) nem sorolható be mindörökre egyik kategóriába sem, amint Shakespeare példája is mutathatja, az átjárás populáris kultúrából a magas kultúrába – a befogadás idõbelisége miatt – több 17

Ld.: MARCUSE: i.m. 93.: „A konyhába, az irodába és a boltba való bekebelezése (mármint a mûvészeti alkotásoknak, kiem. H.Á.), az üzlet és a szórakozás számára való áruba bocsátása bizonyos érte-lemben deszublimálás: a közvetett kielégülésnek közvetlennel való felváltása.” 18 Theodor W. ADORNO: Könnyûzene. In: uõ.: Zene, filozófia, társadalom, Bp.: 1970. 416. 19 Hans Robert JAUSS: Negativitás és esztétikai tapasztalat. In: Kulcsár-Szabó Zoltán (szerk.): Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika. Osiris Kiadó, Bp.: 1999. 202 20 Ld.: i.m. 208.

tél

81

mint lehetséges (igaz ugyan, hogy a folyamat fordítottan is megtörténhet). Másrészt egyszerûen nem állja meg a helyét, hogy értékes csak az igazán jelentõs intellektuális kihívást nyújtó mûalkotás lehet, mint ahogy a populáris mûvészet sem antiintellektualista (miként az elitkultúra gyakran a szemére veti), hiszen aktív értelmezõi magatartást is lehetõvé tesz (mint ahogy egy festészeti kiállítást is lehet felszínesen végignézni).21 A recepcióesztétika képviselõivel egybehangzóan kijelenthetõ, hogy értékrelációk meghatározásában nem nélkülözhetjük a befogadói oldalt egy mûalkotás megítélése során. A befogadás pedig éppúgy lehet reflektálatlan, mint egy elitkulturális mû esetén (nem igaz tehát, hogy egy sláger hallgatása „elõírt” volna, illetve kizárólag passzív módon lehet egy populáris mûalkotásoz viszonyulni, miként egy komolyzenei szimfónia sem írhatja elõ a befogadás hogyanját, mely ilyen módon hasonlóan lehet inadekvát, mint az elõbbi). Megállapítható, hogy a populáris kultúra az általános vélekedés szerint mindaddig értéktelennek minõsül, amíg a magaskultúra nem képes saját felsõbbrendûségének tudatát leküzdve esztétikai ítéletének kompetenciáit arra használni, hogy a mûvészettõl elidegenített, károsnak és kerülendõnek nevezett (holott bizonyos mértékig mindenki által fogyasztott) populáris kultúra (a mai napig nem tisztázott) kritikai módszerét kijelölje, és ezáltal (immár saját értékrendszerén belül) fejleszthetõvé tegye. Mindazonáltal Adorno a félmûveltségrõl szóló, korábban már idézett tanulmánya azzal szembesít bennünket, hogy a kultúripar lényegében felismerte a mûveletlen tömegek könnyen fogyasztható mûveltségelemek iránti igényében rejlõ lehetõségeket. Szerinte a piaci társadalom egyensúlya ugyanis könnyedén fenntartható az emberek öntudatosságának felkeltésével, illetve annak irányításával.22 Riesmann könyve viszont amellett érvel, hogy a fogyasztói társadalomban az ember egyre kevésbé képes saját maga megfogalmazni önmaga és a világ relációját, és mindinkább külsõ támpontokra (például kortársi divatáramlatokra, a média közvetítette szokások megfigyelésére, applikálására, egyszóval másoktól kapott jelzések identitásképzõ szerepére, stb.) van utalva.23 Azt is mondhatnánk, hogy a divat a kívánt közösségi sikerességhez vezetõ utat segíti megtalálni, illetve a sikerességet jól követhetõ (noha állandóan változó) instanciákkal látja el, amelynek leglényegesebb eleme a frissesség, az adott divatáramlatokra vonatkozó naprakészség.24 Ebben az átmediatizált, manipulált közegben a kultúra „fogyasztása” is külsõ szükségletté válik; a szinte „elvárásszerûen” hallgatott, megnézett, stb. kulturális értékek egyre kevésbé teszik lehetõvé (egyúttal szükségessé) a mûvekkel való „azonosulás” korábbi befogadói magatartásának érvényességét.25 Ilyen módon a kultúra tömeges fogyasztása a jól irányított reklámok cselekedtetõ erejének, és az emberek tájékozatlanságtól, korszerûtlenségtõl való félelmének köszönhetõen – Adorno félelmeit részben visszaigazolva – könnyûszerrel biztosítható.26 21

Ld.: SHUSTERMAN: i.m. 339-340. Ld.: ADORNO: A félmûveltség elmélete. 102. 23 David RIESMANN: A magányos tömeg. (ford. Szelényi Iván) Polgár Kiadó, Bp.: 1996. 76. 24 FÖLDIÁK András: A kultúra kis krónikája. Mikszáth Kiadó, 1994. 110. 25 I.m. 111. 26 E sorok írója 2007 õszén részesülhetett (noha nem résztvevõként) az ún. Múzeumok Éjszakája hangzatos, de a mûvészi befogadás szempontjából annál kétségesebb kimenetelû rendezvényének bécsi „õrületében”. A rengeteg hirdetés, nagyszabású elõkészületek (külön buszjárat a múzeumok között, kiadványok, prospektusok végeláthatatlan sora, a megéhezõk számára felállított vendéglátó bódék, stb.) és a jól strukturált reklámfogás (nagyjából másfél-két múzeumbelépõ árából bármennyibe szabad a belépés – este hattól éjjel két óráig) hatására tömegek álltak sorba a jegyekért. 22

82

Partium

Ebbõl a szempontból az egyszerû azonosulásra felhívó mûveltség adekvát mûvészi befogadásként történõ terjesztése egyszerre jelentette a tömeges illúziókeltés hatalmas piaci lehetõségét, de egyúttal a (fétissé váló) mûvészet igazságtartalmának elvesztését is.27 Vagyis az eladhatóság biztosításához elegendõnek tûnik a mûvészet látszatát kelteni; az emberek bármit képesek mûvészetként elfogyasztani, miközben a mûveltség iránti vágyuk pedig állandóan igényli ennek kielégítését. Adorno kritikája szerint a „kulturális piac újra is termeli és fel is erõsíti azt a butaságot, amelyre számít”.28 A technológia fejlõdése biztosítja ugyan a folyamat gyors lezajlását, azonban észre kell vennünk, hogy a rádió, a televízió közvetlen szerepe a tömegek „jólértesültségére” korlátozódik, a befogadói magatartás eltorzulását mintegy lehetõvé teszi, azonban önmaga nem teljesíti be.29 Érdemes lenne foglalkozni a kérdéssel, hogy a fogyasztói társadalom egymásba tûnõ (ilyen módon kölcsönösen deszublimálódott) valóság- és mûvészettapasztalata miként hatott az emberi érzékelésre. A Mona Lisa példája az elõzõekben azt mutatta, hogy a mû árucikként elveszti azt a sajátlagos auráját, amely a hétköznapi eszközeinktõl megkülönböztetné, megvásárolva szobánk egyik díszévé válik. Azonban Duchamp ready-made-jei arra mutatnak rá, hogy ez a deszublimáció végbemehet fordított irányban is: ugyanis lehet a mûalkotás auráját kölcsönözni mindennapi (esztétikailag semleges) tárgyainknak, amennyiben kiemeljük funkcionális közegükbõl, és elhelyezzük egy múzeumban.30 Nevezetes kiállításai arra hívják fel a figyelmet, hogy a mûalkotás esztétikai tulajdonságai korántsem teszik azt megkülönböztethetõvé egy hétköznapi tárgytól; vagyis az élettõl hagyományosan elkülöníthetõnek tekintett mûvészet önmaga létmódjának kérdéseit az esztétikán túl kell, hogy megfogalmazza, ha választ akar kapni arra a kérdésre, miért lehet mûalkotás egy piszoár, és miért nem egy ugyanolyan másik.31 Duchamp mûvészete meszszemenõen ironikus; nem pusztán a mûvészet-valóság viszonylagos határaira hívja fel a figyelmet, hanem arra, hogy maga a kiállítás gesztusa is mûalkotássá válhat, minthogy a befogadó bármit el tud fogadni mûalkotásként, amit ily módon tárnak a szeme elé. Mindez annak a bizonyítéka, hogy a fogyasztói társadalom embere képtelen arra a szintetizáló mozzanatra, ami a látott identikusságát biztosítaná, helyette gondolkodás nélkül elfogadja az illúziót, amit kínálnak neki.32 Mindez a mûvészi alkotások magányos(?), szemlélõdõ befogadását nemhogy lehetetlenné tette, hanem ellenkezõleg, a lehetõ legrövidebb idõ alatt a lehetõség szerinti legtöbb múzeum érintését kényszerítette ki a nézõkbõl, az elmélyedés, a bensõvé tétel helyett a „jártam ott is” külsõdleges érték-indexét tartva szem elõtt. 27 ADORNO: A félmûveltség elmélete. 105. 28 ADORNO i.m. 106. 29 Eco felhívja a figyelmet a média esztétikai magatartást befolyásoló hatására, azonban mindezt elválasztja a magas- és tömegkultúra összemosódásának közvetlen felelõsségétõl: „Nem a lemezen való terjesztés teszi elcsépeltté Beethoven Ötödikjét. Ha azzal a szándékkal megyek a hangversenyterembe, hogy eltöltök ott két kellemes órát, ugyanúgy a banalitás vétkét követem el; Beethoven fütyörésznivalóvá válik.” (a kiemelés MOLNÁR GÁBOR Tamástól származik. Ld. MOLNÁR Gábor Tamás: Az ízlés mint médium. In: Kulcsár Szabó Ernõ – Szirák Péter (szerk.): Történelem, kultúra, medialitás. Balas-si Kiadó, Bp.: 2003. 314.) 30 Jean BAUDRILLARD: A virtuális illúzió, avagy a világ automatikus írása. In: Pethõ Bertalan (szerk.): poszt-posztmodern. Platon, Budapest: 1997. 218. 31 Arthur C. DANTO: Hogyan semmizte ki a filozófia a mûvészetet? In: uõ.: Hogyan semmizte ki a filozófia a mûvészetet? (ford. Babarczy Eszter) Atlantisz, 1997. 27-29. 32 Erre vonatkozólag ADORNO is említést tesz. Ld: i.m. 110.

tél

83

Irodalomjegyzék: Theodor W. ADORNO: A félmûveltség elmélete. In: Wessely Anna (szerk.): A kultúra szociológiája. Osiris, Bp.: 2003. Theodor W. ADORNO: Könnyûzene. In: uõ.: Zene, filozófia, társadalom, Bp.: 1970. Jean BAUDRILLARD: A virtuális illúzió, avagy a világ automatikus írása. In: Pethõ Bertalan (szerk.): poszt-posztmodern. Platon, Budapest: 1997. BEDNANICS Gábor – BENGI László: In rebus mediorum. In: Kulcsár Szabó Ernõ – Szirák Péter (szerk.): Történelem, kultúra, medialitás. Balassi Kiadó, Bp.: 2003. Walter BENJAMIN: A mûalkotás a technikai sokszorosíthatóság korában. In: uõ.: Kommentár és prófécia. Gondolat Kiadó, 1969. Arthur C. DANTO: Hogyan semmizte ki a filozófia a mûvészetet? In: uõ.: Hogyan semmizte ki a filozófia a mûvészetet? (ford. Babarczy Eszter) Atlantisz, 1997. FÖLDIÁK András: A kultúra kis krónikája. Mikszáth Kiadó, 1994. Herbert J. GANS dolgozatát. Népszerû kultúra és magaskultúra. In: A kultúra szociológiája. In: Wessely Anna (szerk.): A kultúra szociológiája. Osiris, Bp.: 2003. Frederic JAMESON: Posztmodernizmus, avagy a késõi kapitalizmus kulturális logikája. (ford.: Bánfalvi Attila). In: Bujalos István (szerk.): Posztmodern filozófiai írások. Debrecen. 109-151. Hans Robert JAUSS: Negativitás és esztétikai tapasztalat. In: Kulcsár-Szabó Zoltán (szerk.): Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika. Osiris Kiadó, Bp.: 1999. KÉKESI ZOLTÁN is utal. Ld.: A költészet és a technikai médiumok. In: Kulcsár-Szabó Zoltán – Szirák Péter (szerk.): Az esztétikai tapasztalat medialitása. Ráció, 2004. KULCSÁR SZABÓ Ernõ: Másság mint jelenlét. In: uõ.: Beszédmód és horizont. Argumentum, Bp.: 1996. Herbert MARCUSE: Az egydimenziós ember. (ford.: Józsa Péter) Kossuth, 1990. MOLNÁR Gábor Tamás: Az ízlés mint médium. In: Kulcsár Szabó Ernõ – Szirák Péter (szerk.):Történelem, kultúra, medialitás. Balassi Kiadó, Bp.: 2003. Marshall McLUHAN: A Gutenberg-galaxis. (ford.: Kristó Nagy István) Trezor, Bp.: 2001. David RIESMANN: A magányos tömeg. (ford. Szelényi Iván) Polgár Kiadó, Bp.: 1996. Richard SHUSTERMANN: Forma és funk: a populáris mûvészet esztétikai kihívása. In: uõ.: Pragmatista esztétika. (ford.: Kollár József) Kalligram, 2003.

84

Partium

GERGELY FELICIÁN

Hajnali gondolatok Jó reggelt kívánok!* Engedjék meg nekem, hogy unitárius létemre egy hithû katolikus emberre való emlékezéssel kezdjem mondanivalómat. Pont egy évvel ezelõtt temettük el Fehérváron Árva Vince atyát, azt a szerzetest, aki a Kádár rendszerben a földalatti Pálos rendet vezette a legnagyobb illegalitásban. A rendszerváltáskor még részt vett a Pálos rend újjászervezésében, de késõbb méltatlanul mellõzve lett, mert azt hangoztatta, hogy õ a Magyar Pálosoknak volt a perjele. Ismerkedésünk egy latin nyelvû könyv fordításával kezdõdött, akkor már elmúlt 70 éves, és káplánként szolgálta egyházát. Kijártam hozzá Pilisszántóra beszélgetni. Egyik alkalommal megkérdeztem tõle, hogy miért fogad engem mindig jó szívvel? Azt válaszolta: Tudod már beszéltem rólad híveimnek és azt kérdezték õk is, hogy ezzel az unitárius emberrel mirõl tudok beszélgetni? Azt mondtam nekik, hogy nem a Trinitárius hívõ beszélget az Antitrinitárius hívõvel, hanem az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend tagja beszélget az egyetlen magyar alapítású felekezet (egyház) tagjával, vagyis egy Pálos egy Unitáriussal. Hogy mit adtunk mi és mit adtak õk a magyar történelemnek. Én beszélek Boldog Özsébrõl a rendünk alapítójáról, õ beszél Dávid Ferencrõl és János Zsigmondról, én a XIII. század közepérõl és a Pilisi barlangokról, õ pedig 1568 vízkereszti Tordai országgyûlésrõl. Engem ez különösen érdekel – mondta –, mert páratlan dolog történt Tordán 1568 január 6-13 között a világon elõször 200 évvel a francia forradalom elõtt egy vallási türelmi rendeletet fogadtatott el II. János utolsó magyar királyunk az erdélyi rendekkel, vagyis „A hit hallás után lészen, aki veszi-veszi, aki nem-nem, de hite miatt senkinek bántódása ne essék.” Pontosan így van, ahogy Vince atya említette, mi unitáriusok ma is ennek szellemiségében élünk, az Unitárius Egyház 442. születésnapján. Végül arra szeretnék mindenkit kérni, hogy január 6.-án ne csak a XVI. századi vallási türelmi rendeletre, hanem Árva Vince pálos atyára is emlékezzünk, aki nem csak tudta, de értette is a tordai országgyûlés jelentõségét.

* Elhangzott a MTV1 Hajnali gondolatok címû adásában január 6-án.

tél

85

SESZTÁK OSZKÁR

Jósa András Múzeum Napja Tisztelt Hölgyeim, Uraim! A Jósa András Múzeum fennállásának 141 éve alatt a megye közmûvelõdésének szerves részét alkotja. Az alapozást az utolsó polihisztor, a múzeumot alapító dr. Jósa András kezdte el, akinek november 30-án születése 175. évfordulójára emlékeztünk. Jósáról sokszor, sokan elmondták már, hogy kiváló régész, kitûnõ orvos, jó kezû asztalos, színmûíró és színész, zenész, valódi polihisztor volt, de azt is hozzá kell tenni, hogy nagyszerû közmûvelõ is volt. Múzeumában személyesen vezette a betérõ látogatókat, nem is igen tehetett mást, hiszen szinte az utolsó évekig, egyedül volt, a Nyírvidék hasábjain rendszeresen megjelentek a múzeum érdekében szóló írásai, egy-egy jelentõsebb tárgy ismertetése. Így az újságot olvasó akkori mûvelt középosztály sok mindent megtudott a múzeumról, Jósa András írásain keresztül megtanulta tisztelni a múltat. Ezt a munkát folytatják, a mai korhoz, elvárásokhoz igazított eszközökkel az utódok. A megújult Jósa András Múzeumban modern technikákkal ellátott új kiállítások, sok-sok látogatót csalogató rendezvények sora jelzi, hogy a múzeum szerepe a megye kulturális életében megkerülhetetlen. Új utakat keresnek, melyekbe beleférnek a régi motorok kiállítása, a gyermekeknek szóló bábszínházi elõadások, a zenés nyári esték a múzeum udvarán, de belefér az is, s ezt örömmel üdvözöljük, hogy a magyar képzõmûvészet klasszikusainak is helyet adnak, s ha nincsenek remekmûvek a múzeum gyûjteményben, akkor hoznak. Hoznak Debrecenbõl, ezt a nemes célt szolgálja a ma aláírandó együttmûködés az Antal-Lusztig gyûjteménnyel. S ha kevés erre a költségvetési keret, akkor megvannak a partnerek, jelen esetben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Turizmusáért Egyesület. A múzeum életéhez azonban hozzátartozik az is, hogy rendre megemlékezzen mindazokról, akik továbbvitték az elismertséget, növelték a múzeum hírnevét. Csak üdvözölni lehet, hogy a Jósa András Múzeum az alapító mellett a kerek évfordulókon megemlékezik egykori igazgatóiról is, ahogyan ezt most a 80 éve Nyíregyházán született dr. Dienes Istvánnal teszi. Köszöntöm a Jósa András Múzeumot ünnepnapján, további eredményes munkát kívánok minden dolgozójának.

86

Partium

TÓTH LAJOS

„Általmenné(n)k…” (rövid átkeléstörténet) Most egy olyan idõszakot élünk, amelyikben fennakadást, bosszúságot vált ki a közlekedõkben a csupáncsak félpályán használható Tisza-híd. Talán nem lenne érdektelen egy rövid hídtörténetet közzétenni, – gondoltam a minap – amikor a javítás alatt lévõ egyik szárazhíd pirosat mutató közlekedési lámpája elõtt vártam a szabad jelzésre. Sok évvel ezelõtt olvastam Zsámboki Gábor hidakról szóló munkáját, amelyikben a vásárosnaményi Tisza-híd(ak) történetét is feldolgozta. Erre a forrásra alapozva idézem fel vidékünk népe, tiszai átkelési lehetõségeinek a történetiségét.

A hidakról A hidak egyidõsek az emberrel. Valószínû, hogy már az õsember is tett erõfeszítéseket két part összekapcsolására, fakidöntéssel vagy úgy, hogy a zúgókból kiálló nagyobb sziklákra lapos kõdarabokat helyezett. A cél mindig az volt, hogy az ember minél biztonságosabban átjusson a túlsó partra. Szülõföldünk múltjában, jelenében és jövõjében is meghatározó szerepû természeti képzõdmény a Tisza. A Tisza a jobb- és a bal parton élõk számára kihasználható lehetõség, idõnként veszélyforrás és elválasztó akadály is. Napjainkban a jobb partiak, a „Csonka-Bereg” népe, – az a 29 település, amelyik az egykori Bereg vármegyének 1920 után Magyarországnál maradt területén fekszik az országhatár és a Tisza közötti területen –, de mi is, a bal parton élõk, gátló akadályként tekintünk kedves folyónkra. A ma élõ korosztály számára akkor akadály a „legmagyarabb folyó”, ha nincs, ha nem használható a HÍD! A HÍD; vagyis egy olyan építmény, amelyik közlekedési vagy szállítási kapcsolatot teremt valamilyen fizikai akadály két oldalán elhelyezkedõ területek között. Vidékünk „történelmében” az a hosszabb idõszak, amikor nem ívelt híd a Tisza fölött, mégis általmentek õseink:

A gázlóról A Tisza-híd környéke a történelmi évszázadok alatt „átgázolásra alkalmas” folyószakaszként közismert. A gázló a folyó- vagy állóvizek olyan sekély szakasza, amelyen emberek vagy állatok és jármûvek híd vagy valamilyen vízi jármû nélkül is átjuthatnak a vízakadály másik partjára. Valószínûleg, minden naményi polgártársam úgy tudja, hogy a honfoglaló magyarok, a mai híd körüli gázlóhelyen keltek át a Tiszán, hogy majdani hazájuk (hazánk) belsejét birtokba vegyék… Talán így…?

tél

87

A hidasról Írásos források szerint valamikor a XIII-XIV. szd. fordulóján ért oda a gazdasági fejlettsége a vidékünknek, hogy ha hidat még nem, de "hidast" kompot üzemeltessenek elõdeink a két part között. A „hidas”, széles, lapos fenekû, sekély merülésû, mindkét végén tompa orrú, vízi közlekedési eszköz. Szekerek, terhek, személyek és állatok egyik partról a másikra való átjuttatására szolgáló alkalmatosság. A Néprajzi Lexikonban találtam egy XIX. századi „hidas” ábrázolást.

Bizonyára így használták a naményi kompot is…? A helyi középbirtokosság 1433-ban (Luxemburgi Zsigmond uralkodása) szerzett révjogot, amit 1884-ig, – több mint négy évszázadon át – megtartott, mert ez a kiváltság biztos bevételt hozott a kedvezményezetteknek. A privilégium birtokosai 1836-ban részvénytársaságot alapítottak, és még ugyanabban az évben egy 142 m hosszú fahidat építtetettek.

A fahídról Azt a fahidat történeti források „függõmíves faszerkezetû” mûtárgyként említik. A „függõmíves” faszerkezettel 22-23 méternyi medernyílást lehetett áthidalni, tehát a feljegyzett 142 méteren hatszor-hétszer kellett ismétlõdnie az alábbi szerkezetnek a partokba és a folyómederbe vert cölöpkötegeken: Az 1884. évi árvíz, a Tisza felsõ szakaszáról, számos tutajt sodort le a naményi fahídhoz. Az elszabadult tutajok annyira öszFüggõmûves hídszerkezet egy szelvénye szetorlódtak a hídnál, hogy anyagukat csak robbantással tudták eltávolítani. A robbantás azonban súlyosan károsította a fahidat is. A hídszerkezet leszakadt, a híd javíthatatlanul tönkrement. A híd tulajdonosai, – a helyi közbirtokosság – anyagi fedezet hiányában, nem vállalkozhatott új híd építésére. Az állam 53 000 forintért megváltotta az õsi révjogot, és új, végleges híd megépítésének a költségeit is vállalta. 88

Partium

Az elsõ vashídról Ugyanis; vidékünk árutermelése és személyforgalma – a XIX. század végére – már megkívánta egy állandó, nagy teherbírású és esztétikai szempontokat is kielégítõ állandó híd meglétét.A gyõztes tervet a „Cathry és Wagner” nevû cég nyújtotta be. A terv egy háromnyílású „konzolos-vasszerkezetû híd” megépítését ígérte. A közel 240 Mp tömegû vasszerkezetet az osztrák cég szállította a helyszínre. A tartópillérek alapozását facölöpökre támaszkodó betontestekkel tervezték meg. A kivitelezõk azonban egy súlyos hibát vétettek. Nem mérték fel kellõ alapossággal, hogy jobb part (az ugornyi oldal) egészen a meder középvonaláig nagy mélységben is homokos. Teherbíró talajt csak 13-16 méter mélységben találtak volna, az építõk azonban a szádpallókat csak kilenc méter mélyre „hajtották le”. Hogy gond lesz a pillérrel, már a cölöpökre történõ pillérráépítés idõszakában észlelték az építõk, mert a pillér – részben már az építés alatt, részben a próbaterheléskor – elfordult, s emiatt az egyenesre tervezett híd tengelyét „törésben kellett vezetni”. A híd azért elkészült. A vasszerkezetben fa járófelületen; ún. „fapályán” haladt a forgalom. 1919-ben, a román intervenciós sereg, felrobbantotta elsõ vashidunkat. A középsõ (az íves befüggesztett) rész a mederbe zuhant, és a laza homokban olyannyira lesüllyedt, hogy nem is emelték ki, mert túlságosan sokba került volna. A roncsok ma is a folyómederben nyugszanak. A lezuhant, homokban nyugvó hídelemek nem zavarták, nem zavarják, sem a vízfolyást, sem a vízi közlekedést. A fenti vázlat az 1885-86-ban épült A sérült konzolok megjavítása után új vásárosnaményi Tisza-híd „befüggesztett középsõ szerkezet”-et emeltartóbeosztását láttatja tek a régi helyébe.

A második vashídról A vasszerkezet helyreállítását meg kellett elõzze a jobb parti cölöpözött pillér elbontása, és egy új immár „pneumatikus alapozású” pillér megépítése a régi elhibázott építésû pillér helyébe. 1932-ben készültek el az új pillérrel és a vasszerkezet kijavításával. A hídon a fapályát a kényszerfelújítással egyidõben- kicserélték korszerûbb vasbeton pályára. Az így megerõsített, korszerûsített híd csak tizenkét évig szolgálta pátriánkat. Hidunkat a visszavonuló német alakulatok 1944. november 28-án felrobbantották.

A harmadik vashídról A vasszerkezet a német hadsereg robbantásának következményeként annyira tönkrement, hogy rehabilitálására gondolni sem lehetett. Új hidat kellett építeni. Az új híd tervezésére Tantó Pál és Hilvert Elek okleveles mérnökök kaptak megbízást. Az új híd teljesen új anyagát Gyõrött készítették el 1947-48-ban. Hidunkat 1949. november 6-án adták át ünnepélyesen. Hidunk tehát 2009. november 6-án hatvan éves lesz. Városi lapunk novemberi számában, építésének történetével – reményeink szerint – köszönthetjük majd, az addigra talán megújuló, ismét teljes szélességében járhatóvá váló, hatvan esztendõs hidunkat; Namény és a Bereg együvé tartozásának jelképét és összekötõ kapocsát.

tél

89

NAHIMI PÉTER

Könnyek nyomában fakadó virágzás az élet parancsától az új szolidaritásig Balázs Ferenc gondolatvilágában II. Az Élet nemcsak az egyed „individuális” életét (túlélésre, érvényesülésre törekvését jelenti, hanem sokkal többet annál: olyan biológiai gyökerû viszonyokat, amelyek a különbözõ élõ egyedeket rendszerekké, sõt egymásba ágyazott, egymást átfedõ és egymással különféle viszonyokban lévõ rendszerek rendszerévé szervezi: ezt nevezi a biológia ökoszisztémának. Ez a szervezõdés nem választható el az egyes egyedek létezésétõl, hanem feltétele annak, és nemcsak a fajfenntartás (vagyis a reprodukció), hanem már a létfenntartás szintjén is. Ahhoz, hogy egy farkas táplálékhoz jusson (vagyis fenntartsa a saját egyedi életét), falkában kell vadásznia, vagyis együtt kell mûködnie a többiekkel: szerepet kell vállalnia a vadászatban, bele kell illeszkednie a falka hierarchiájába, számítania kell másokra és lehetõvé tenni, hogy mások is számíthassanak õrá (ez az együttmûködési kényszer – és képesség! – teszi a legintelligensebb állatok egyikévé a farkast). A fajfenntartás összefüggésében persze mindez sokkal egyértelmûbb: ahhoz, hogy akár csak egy kis hal „létrejöhessen”, legalább két másik egyed összetalálkozó közremûködése kell; egy újszülött emlõsnek még a táplálékforrása is az édesanyja, ahhoz pedig, hogy egy frissen született bivalyborjú a szavannán életben maradjon, az egész csorda együttes védelmezõ ereje kell. Az élet tehát korántsem korlátozható csak az egyedek individuális mûködésére, hanem legalább annyira az egyedek együttmûködése, együttmûködéseik bonyolult rendszere is. Olyannyira, hogy Ortega szerint „a szervezett élet” vagyis az élet mint szervek felhasználása egyenesen „másodlagos és származtatott, másodrendû élet” csupán: „a szervezõ élet az elsõdleges és radikális élet”1. Ez a szervezõ élet az, amelyik az egyedekbõl az ökoszisztémát, az élõ rendszerek magasabbrendû rendszerét létrehozza, s bennük az emberekét is, mint ugyancsak élõ egyedekét: ez a társadalom. A társadalom persze maga is igen komplex, vagyis rendszerek rendszere, s ennek megfelelõen nem egyetlenegy van belõle, hanem sok: a nagy egyetemes emberi társadalmat alkotó kisebb rendszerek jórészét jobb híján éppúgy társadalomnak nevezzük: különbözõ szinteken társadalmat alkot egy kontinens, egy ország, egy tájegység, egy település vagy akár egy településrész népe is.) Ez a „szervezõ élet” Balázs Ferenc társadalomképének az alapja. A kultúra, a mûveltség, a civilizáció kritikája vagy elutasítása ebben az összefüggésben nem a kultúrának vagy a mûveltségnek önmagában való elutasítását jelenti, hanem csak az akkori, éppen meghaladandó (mert Trianonnal látványos kudarcot szenvedett) kultúráét. Amikor Az elsodort faluban Böjthe János azt mondja Juditnak: – „lássa, én erõ és izom vagyok, lelkem aligha van, ez igen nagy kultúrrafinéria nekem”2 –, akkor az élet elemi erejével nem a kultúrát általában állítja szembe, hanem azt a kultúrát, amely az erõtõl és az izomtól: vagyis az élettõl elszakadt, és eltorzult rafinériák egyvelege lett. Ennek e kultúrának az alapellentmondására mutat rá Balázs Ferenc azzal, hogy „a mi egész mûveltségünk a szépség és nem az igazság irányában hajlik el”3; és ezzel számolt le 1

Ortega (1944) p. 29. Szabó (1989) 3 Balázs (2003) p. 58. 2

90

Partium

Fábry Zoltán nemzedéke, hogy „a szlovenszkói magyar szellemiség lesz az az archimedesi pont, mely kiforgatja sarkaiból az eddigvolt tespedt, konok, elmeszesedett, beteg magyar életet”. Ennek az adott, „addigvolt” kultúrának az elutasítása nem jelenti (és értelemszerûen nem is jelentheti) tehát minden kultúra elvetését, hanem csak azt a felismerést, amelyet Ortega így öntött formába: „a kultúra minden mûve tolmácsolás – az élet megvilágítása vagy kifejtése”4; illetve: „a kultúra és az értelem nem gyökerei, hanem csak vi-rágai az életnek”5. A kulcsfogalma ennek a Balázs Ferenc által megálmodott új társadalomnak természetesen: az Élet. A társadalom törvényeinek eszerint a természet törvényeihez kell visszanyúlniuk, azokkal kell a harmóniát megteremteniük (illetve valójában: helyreállítaniuk). Érdemes erre figyelemmel felidézni azokat a gondolatokat, amelyeket Balázs Ferenc a Bejárom a kerek világot címmel közreadott útirajz-esszéjében az ún. Youth Movement mozgalommal összefüggésben papírra vetett (a mozgalom bemutatása mellett nyilvánvalóan saját hitvallását is megfogalmazva: „A szabadságra megérett ifjak azt az utat választották, amelyik a kicsi világból a nagy világba visszavezetett. Az emberrengetegbõl visszavándoroltak, boldog hazalátogatással, az erdõrengetegekbe. Visszahelyezték magukat a természet õs állapotába. Ideiglenesen lehántották magukról az iskolázottság mázát. Akkor úgy találták, hogy az értelmük ereje, a tisztánlátás bizonyosságával, egyik helyrõl a másikra vezetni kezdi õket. … A lelkük belsõ összhangja megszületett. A fogaskerekek egymásba illettek. A természetes élet megtalálta a maga kerékvágását az értelem síkján is.”6 Vagyis: ezek a fiatalok tudatosan csak ideiglenesen hántották csak le magukról „az iskolázottság mázát” nagy terveik megvalósítása érdekében, s ezáltal érhették el, hogy „a természetes élet megtalálta a maga kerékvágását az értelem síkján is”. Ennek a „természetes életnek” a középpontba helyezése teszi valóban koherenssé Balázs Ferenc gondolatrendszerét: társadalomszemléletének sarokkövei mind közösek abban, hogy valamiképpen az Életben – ahogy valahol másutt fogalmazza: „a mindenség életében” – gyökereznek és ebbõl levezethetõk. Ilyen kulcsfogalom mindenekelõtt a már idézett igazság, amely mindig is kulcsfontosságú volt Balázs Ferenc számára. Még elsõ látásra talán legkevésbé társadalmi mondanivalójúnak tûnõ kötetében, a Közérthetõ Evangéliumban is olyan „kései evangélistaként” mutatja be magát, aki két úrnak fogadott szolgálatot: „az igazságnak és a hitnek”; és a gyermek Jézus sem véletlenül gondolkodik el ebben a szubjektív üdvtörténetben arról, hogy kikre is legyen inkább büszke: „a nagy királyokra-e, akik egykor a zsidó nemzetet olyan hatalmassá, dicsõségessé tették, vagy pedig a prófétákra, ezekre a bátor tanítómesterekre, akik még a királyok szemébe is megmondották az igazat, ha azok letértek a becsület és tisztesség útjáról”. A Trianon utáni köztudatban az igazságnak különösen nagy a jelentõsége: a Bibó által leírt hamis tudat nyilvánvaló csõdjét követõen csak egy olyan eszmerendszernek lehetett létjogosultsága, amely jellegénél fogva kellõ garanciát adott arra, hogy jövõ kiszámíthatatlan, elõre nem látható eseményei nem idéznek majd elõ ugyanolyan tudati sokkot és kognitív anarchiát, mint amilyet Trianon okozott. Balázs Ferenc gondolatrendszerében a valóságban benne élõ, azzal együtt lélegzõ ember a garancia: hiszen a valósághoz nem igazodó, az érzékelni nem tudó embernél nincs kiszolgáltatottabb: „zúghat az élet mélysége, feléje nem hajol szédülõ fejjel”, és „problémák ágaskodhatnak, alapzatok alóla kidõlhetnek, jajszavak, sikoltások, átkok és esküvések érhetik a fülét: õ nem hall, nem lát” 7; vagy ahogy másutt int: „ne építsd életedet a szavakra, amelyek egy mindig élõ valóságról adnak pillanatonként változó képet”8. 4

Ortega (1944) p. 26. uo. p. 26. 6 Balázs (1999) p. 45 7 Balázs (1999) p. 58. 8 uo. p. 25 5

tél

91

A hamis tudatú, vagy – Kolozsvári Grandpierre Emil kifejezésével élve – „beteg valóságérzékû” ember mindenekelõtt a mértéket veszíti el (itt az újabb kulcsfogalom). Erre hívja fel a figyelmet Fábry Zoltán, mondván: „sorsváltozások, életváltozások keresztútjain ott áll a goethei tábla: igazodjunk az elõretörtetõ élethez, és minden egyes alkalommal tartsunk vizsgát magunk felett: mert csak így lesz nyilvánvaló, hogy életképesek vagyunk-e”; vagy más összefüggésben: „mást láttunk, és többet tudtunk, új hangokra fülelhettünk, és lemérhettük eddig volt igéinket”. Ezt az örök mértéket biztosítja a természet a benne élõ ember számára; ahogy Balázs Ferenc írja: „A mindenségi élet törvényei a falu mellett döntenek. … A hegy oldalában, a folyó partján, a völgy szájában meghúzódó falu a helyes arányú élet. Hegyek, erdõk, rétek, szántóföldek, levegõ, levegõ, és házak, emberek. Együtt van mind, aki ismerheti egymást és együtt élnek mind a föld hátán, az Isten tenyerén. Mûvészet, tudomány fejlõdhetik köztük. De a föld emlõjérõl soha le nem szakítják magukat. Túrják a földet és vetik a magot. Érzik a növekedést. Élik a mindenség életét.”9 Rendkívül fontos az utolsó állítmány: nem tanulmányozzák, utánozzák, adaptálják, hanem maguk élik a mindenség életét. (Ez már szinte Bahtyint idézi: „a karneválon maga az élet játszik” …) A legizgalmasabb kulcsfogalma ennek a rendszernek talán a mitológia, amely különösen a valósággal való viszonyában figyelemre érdemes: elsõ látásra ugyanis szinte semmi sem esik távolabb a valóságtól a mitológia lázas lobogásánál, amikor – Balázs Ferenc szavaival – „bomlott látásunk” engedi „megnyílt utakon elõszáguldani látni hatalmassá, tökéletes erõssé nõtt önmagunkat”10. A mitologikus látásmód kérdése különösen aktuális volt az elsõ világháborút követõ években: gondoljunk csak Szabó Dezsõnek a a modernségrõl (és éppen Erdély kapcsán) megfogalmazott gondolataira: „Mert ha az a modern a mûvészetben, – és egyéb igazán nem lehet – ami most az én huszadik században szétgyökerezett lelkemnek élõ és éltetõ eleme tud lenni: akkor nincs modernebb író, mint Homérosz tata. Oh, milyen gyökérrõl fakadó erõvel lesz élet bennem Achilleusz haragja, mikor a kis piszkos irígyek csürhéjétõl visszavonul ereje tiszta magánosságába, hogy az õ végzetesen gyõzelemre predesztinált nagysága ne legyen az apró latrok üzlete”11. De nem is kell ennyire messze mennünk, hiszen éppen a Tizenegyek antológiájában tette közzé Megnyitom a földnek száját címmel azt a novelláját Tamási Áron is, amelyben a földért messiási halált vállaló Dakó Bálint szájába adja mitológiai erejû hitvallását: „Tanuljatok kínt hordozni a földtõl, mert az nem kiáltja égre a fájdalmát pedig kitépik a haját esztendõként kétszer is, elveszik ékes ruházatját és meghasogatják testét. Tanuljatok tõle, és szeressétek…”12 Balázs Ferenc sem véletlenül érzi fontosnak tehát, hogy az antológia megjelenésekor elöljáróban kitérjen mitológia és valóság viszonyára is. Az általa felvázolt rendszerben a mitologikus látásmód nem elrugaszkodás a valóságtól, hanem éppen ellenkezõleg: a friss, ébredõ életfunkciók megnyilatkozása, hiszen a „hõs korban élõ fajok, amelyek akkor bontják ki életerejüket, mitológiákba szárnyalnak”13, s amikor az új irodalom friss erõi nekiindulnak a világnak és „bennük õs visszaemlékezések élõkké elevenednek” és „mitológiák fénye zuhog rájuk, mint tisztán ébredõ reggelen”, akkor „ez a székely faj hatalmas életakaratát jelenti”14. Ebben a megközelítésben a mitológia tehát nem valóságidegen, hanem épphogy a valóságnak: a feltámadó életnek a megnyilvánulása, amely nem is csak a gyökereivel kapaszkodik bele a természetbe, hanem minden megnyilatkozásában maga a természet: ahogy „teljessé képzelt óriá9

uo. p. 234-235 Balázs (2003) p. 19. 11 Szabó Dezsõ (1928) Erdélyi tanulságok. In: Elõörs, 1928. 12 Tamási Áron (2003) Megnyitom a földnek száját. In: Tizenegyek p. 152. 13 Balázs (2003) p. 19 14 uo. p. 20 10

92

Partium

sainkat beállítja minden kapcsolatba”, vagyis (és a képek mindent elmondanak!): „földhöz kötözgeti, bogarakhoz hajlítja, fák közé emeli”15… Az élet törvényei ugyanakkor Balázs Ferencnél nem valamiféle statikussá merevedett kódexet jelentenek, hanem a fejlõdés útját is kijelölik (vagy a modern biológia fogalomrendszerében: tartalmazzák a fejlõdés „kódját” is): „Ne törd a fejed, ember, hogy miképpen kormányozd el a világot. Játszi könnyûséggel oldja meg a kérdés magát, ahogy az élet érik. … El ne rontsd a fejlõdõ, friss hajtást erõszakos kézzel! Magától áll össze az ember, mert új belsõ kényszer hajtja. Isten fogja kormányozni az embert és minden kormányzó úrnál jobban, mint a méhek és a hangyák társadalmát.” És ez a pont az, ahol nem lehet többé Balázs Ferencben az írót és gondolkodót elválasztani egyrészt az elhivatott lelkésztõl, másrészt a gyakorló társadalomszervezõtõl. Balázs Ferenc filozófiája ugyanis: a cselekvés filozófiája. Egy olyan ember filozófiája, aki lelkészként „a nép szolgájának” vallotta magát, és aki egész életét annak jegyében tervezte és élte le, hogy „az élet a tettek találkozásában dicsõül igazzá”16. Az õ számára az isteni rendre való hivatkozás nem a napi helytállás lelkiismereti terhe alóli felmentést jelentett, hanem éppen annak felvállalását, mondván: „itt alul kezdjük keresni az isteni megoldás nyomait”, hiszen „Isten úgyis alulról mutatja meg az erejét”17. Alulról, a legkisebb sejtjei felõl kell ennek a megálmodott új társadalomnak felépülnie, s mindenkinek a saját kis világában akad legelõbb tennivalója, hogy aztán egyre szélesebbre nyíljon a horizont. Balázs Ferenc, az elhivatott lelkész ugyanis õszintén hisz abban, hogy az emberi lélek legmélyén valamiféle õsi, eredendõ tisztaság honol, amelyrõl ha letisztogatjuk a rárakódott salakot, akkor lehetõvé válik, hogy végre „az emberek egymás felé testvérnek született lelkeikkel közeledjenek”18. A társadalom természetes fejlõdésében tehát a társadalmat összetartó az erkölcs kifejlõdése is mintegy „kódolva” van: a mindenség életét, a helyes arányú életet élõ közösségben ugyanis „Lassan nõ az ember szeretete. Már nemcsak önzés, már törõdés is. A szomszédját jobban szíveli, megsajnálja a szerencsétleneket, odaadja az ökreit kóréhozni ingyen annak, akinek nincsen. Ez a szervesen növekedõ szeretet”19. Az erkölcs tehát ebben a felfogásban nem valamiféle kulturális „termék”, hanem az élet eredendõ, természetes megnyilatkozása, amely a biológia törvényeihez hasonlóan (vagy egyként azok közül) a természetben gyökerezik. És ezen a ponton válik a lelkész immár nemcsak társadalomszervezõvé, hanem egy új nemzeteszme megalapozójává is is. Ha ugyanis az embert olyan „új belsõ kényszer hajtja”, amely „már nemcsak önzés, már törõdés is”, akkor ezzel már megszületnek egy új társadalmi minõség alapjai is, és megfogan – újra Ortegával szólva – „a géniusz, amely föltalálja a közös élet magával ragadó tervét”20. Ortega volt az, aki a leghatározottabban megfogalmazta: a nemzeteket mindig „szándékok, vágyak és nagy célszerûségek egyesítik”, hiszen „nem azért élnek együtt, hogy együtt legyenek, hanem hogy csináljanak valamit”21, és Balázs egész életmûve tulajdonképpen arról szól, hogy megnyerje az „együttes élet magával ragadó tervének” a gondjaira bízottakat, és hogy újra szándékokat és vágyakat támasszon fel bennünk arra, hogy újra, együtt „csináljanak valamit”… „Nagy bukáskor és földreeséskor az ember legelõször a földet csókolja meg – írja Trianon után Balázs Ferenc – …s ekkor a szeme befelé fordul és a maga lelkét borítja virágzásba a 15

uo. p. 19 uo. p. 26. 17 Balázs (1999) p. 349. 18 Balázs (2003) p. 6. 19 Balázs (1999) p. 349. 20 José Ortega y Gasset (1983) Gerinctelen Spanyolország. In: Ortega(1983) Két történelmi esszé. p. 25. 21 uo. p. 19 16

tél

93

könnyeivel”22. Hosszú az út és összetett a gondolatmenet, amely ettõl a minden szempontból mély magányosságtól az élet törvényeire hagyatkozva elvezet az új szolidaritás eszményéig, s egy arra épülõ új, versenyképes nemzeteszméig – hosszú az út, de elsõ látásra megoldhatatlannak tûnt a feladat is. A Trianon utáni magyarságnak ugyanakkor semmire sem volt nagyobb szüksége ennél az új nemzeteszménél, így Balázs Ferencnek és társainak szinte nem is volt választása: meg kellett kísérteniük a lehetetlent. Erõfeszítésük – amelyre Balázs Ferenc az egész életét rááldozta – nem volt hiábavaló: a kialakított eszmerendszer koherensnek, a mindennapi cselekvés területén is irányadónak és – ami talán a legfontosabb – idõtállónak bizonyult. Alapfeltevésüknek pedig – amely szerint az élet elemi törvényszerûségei közvetlen társadalomépítõ és -szabályozó jelentõséggel bírnak – még a modern tudomány tükrében is van létjogosultsága: – „Lehetséges, hogy az emberi államok létrejötte nem más, mint az evolúció recens kísérlete egy soksejtûekbõl mint elemekbõl álló .. élõ rendszer létrehozására?” – teszi fel a kérdést Az élet általános elméletét összefoglalva Gánti Tibor professzor, s csak enynyit felel rá: – „Ki tudja?”23… A tanulmány elsõ részének végjegyzetei: 1 Pl.: „a népiségeszmény korai erdélyi jelentkezése szorosan összefügg azzal a válsághelyzettel, amelyet az állam és a nemzet fogalmának az elsõ világháború utáni szétválása idézett elõ”, illetõleg „irodalmunk népi irányzatának a fellépését a történelmi helyzet megváltozása idézte elõ” (Cseke Péter (2003) A népi irányzat erdélyi sajátosságai. In: Cseke Péter szerk. (2003) A Tizenegyek. Egy antológia elõ- és utóélete. Kolozsvár: Kriterion. p. 231, 239) 2 Balázs Ferenc (1999) Bejárom a kerek világot / A rög alatt. Budapest: Püski. p. 9. 3 Jancsó Béla (2003) Balázs Ferenc. In: Cseke szerk. (2003) p. 161. 4 Szabó Dezsõ (1989) Az elsodort falu. Budapest: Csokonai. P 25. 5 Szabó (1989) p. 35-36. 6 Karinthy Frigyes (1928) Levél. In: Kosztolányi Dezsõ szerk. (1928) Vérzõ Magyarország. Budapest: Pallas Rt. p. 198. 7 Kovács Gyõzõ (2004) Fábry Zoltán Trianon-képe. In: Magyar Tudomány 2004/4 8 Scgöpflin György (2003) A modern nemzet. Gödöllõ-Máriabesnyõ: Attraktor. p. 38-39. 9 uo. p. 35. 10 uo. p. 73-74. 11 uo. p. 73-74. 12 Balázs Ferenc (2003) In: Tizenegyek p. 15 13 Szabó (1989) p. 126. 14 uo. p. 112 15 Ady Endre: Intés az õrzõkhöz 16 Szabó (1989) p. 100. 17 uo. p. 100. 18 uo. p. 30, 34-35. 19 Balázs Ferenc (2003) p. 6. 20 Balázs Ferenc (2003) p. 24. 21 Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem. BÖM II. 614. 22 Bibó István: Az európai egyensúlyról és békérõl. BÖM I. 378. 23 Balázs Ferenc (2003) … In: … szerk. (2003) Tizenegyek p. 26 a/b 24 José Ortega y Gasset: (1944) Korunk feladata. Budapest: ABC. p. 88.

22 23

Balázs (2003) p. 15. Gánti Tibor (2000) Az élet általános elmélete. Budapest: Mûszaki. p. 197.

94

Partium

MADÁR JÁNOS

Forradalommá változott a temetõ Meghalt Fekete Gyula író, hogy mûvei örökre éljenek

A népi írók szellemi örökségének egyik legnagyobb szóvivõje, forradalmára távozott el közülünk: 88 éves volt, tele tervekkel, indulatokkal, szenvedélyes jobbító szándékkal, a magyarság sorsáért való mélységes aggódással. Hiánya pótolhatatlan, hiszen amit õ tudott, érzett és hirdetett, azt nem lehet megtanulni. A vérében volt a tanya, a falu, a vidék évszázados problémáinak megoldáskeresése, az egyszerû emberek sorsának felvállalása, az erkölcsiség kérdése. Mindezt – talán – Az orvos halála címû regényében (1963) írta meg leghitelesebben. Nem véletlen, hogy ezt a mûvét lefordították angol, orosz, német, szlovák, cseh, észt, lett, litván, bolgár, román nyelvre is. Határainkon túl szinte jobban felfigyeltek erre a jelentõs könyvre, mint Magyarországon. A hatalom mindent megtett, hogy a börtönbõl nemrég szabadult írót ne ünnepeljék túlságosan. A szakma, az írótársadalom – persze – tudta, hogy rendkívül jelentõs mûrõl van szó, amely a kiszolgáltatottság ellen, az emberi méltóságért harcol. Ennek a regénynek a csírái már az 1951-tõl megjelenõ elbeszélésekben megtalálhatók. Majd könyveinek egész sorában erõsödött, bontakozott ki Fekete Gyula írói, szociográfusi, újságírói, emberi, forradalmi érzékenysége, igazságérzete. Csak néhányat emeljünk ki megjelent könyvei közül, amelyek az elõbbiekben hangsúlyozott emberi, írói indíttatást, küldetést életmû szintjére emelték: Vér és korom (irodalmi szociográfia, 1954); Egy korty tenger (esszék, 1974); Gondolkozzunk, magyarok! (vitairatok, interjúk, 1989); Vitairatok a jövõrõl (1990); Véreim, magyar kannibálok! (vádirat a jövõ megrablásáról – publicisztikai írások, 1992); Örökségünk (1994). Egy rendkívül gazdag írói hagyaték, örökség maradt ránk Fekete Gyula halálával. A mi dolgunk, hogy feldolgozzuk ezt jelentõs, az egész magyarság sorsáért aggódó életmûvet. Ahhoz viszont, hogy közel kerüljünk Fekete Gyula emberi-írói üzenetéhez, intelmeihez, meg kell ismernünk életét, életének meghatározó mozzananatait, amirõl nagyon keveset tudunk. Mezõkeresztesen született 1922-ben; 1942-tõl a József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdasági karának hallgatója volt. Gyõrffy-kollégistaként – a népi kollégiumi élet, a népi írók szellemi örökségének felvállalása szinte természetes volt Fekete Gyula számára. 1945-ben földosztási miniszteri biztosként vállalt szerepet Borsod megyében. Ezután a Miskolci Szabad Szó kiadója és szerkesztõje lett. Majd Budapestre került, és 1947-tõl a Március Tizenötödike címû lapot szerkesztette. Azután a Szabad Szó rovatvezetõjeként tevékenykedett. 1954-tõl pedig a Mûvelt Nép munkatársa lett. Közben – 1951-tõl – már megjelentek elsõ elbeszélései, novellái, irodalmi szociográfiái, amelyek egyre nagyobb felháborodást keltettek a hatalom képviselõiben. 1956-ben a Magyar Írószövetség prózai szakosztályának titkára lett – decemberben letartóztatták,1957-ben szabadult. Hallgatásra kényszerült, majd 1965-tõl a Budapest címû folyóirat szerkesztõje lett. Az „Egy korty tenger” címû rádiós sorozatával – amely 1966-ban kezdõdött – országos vitákat indított el. Késõbb a Nõk Lapjában indított országos visszhangot, vitát kiváltó

tél

95

sorozatot a nõk helyzetérõl, a családok sorsáról, az emberi kiszolgáltatottságról. A hatalom sem tudta elnémítani többé egyre kibontakozó írói pályáját. A nyolcvanas években a Magyar Írószövetség alelnöke lett, 1988-ban pedig a Hitel címû irodalmi folyóirat szerkesztõségének munkatársa. 2004-tõl a Százak Tanácsa közhasznú egyesület alapító elnöke, valamint az általa alapított Trikolor Könyvkiadó vezetõje, mindenese. Életének utolsó pillanatáig nagy elszántsággal dolgozott: írt, szerkesztett, vitatkozott… Lázított a jobb életért. Háromszor kapott József Attila-díjat; 1991-ben 1956-os Emlékéremmel, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2009-ben pedig Prima-díjjal tüntették ki. Szülõfaluja, Mezõkeresztes 2009-ben díszpolgári címet adományozott neki. A Magyar Írószövetség Örökös tagja. Fekete Gyula író 2010. január 16-án hunyt el, február 9-én helyezték örök nyugalomra Budapesten a Farkasréti Temetõben. Hegedüs Lóránt nyugalmazott református lelkész, püspök, irodalomtörténész búcsúztatta. Megrendítõ erõvel, hitelességgel szólt Fekete Gyula ember-írói nagyságáról, tisztességérõl, forradalmiságáról, a magyarságért való mélységes aggódásáról. Szinte Vörösmarty látomásait rajzolta meg a koporsónál, amikor Fekete Gyula figyelmeztetéseirõl, intelmeirõl, a magyar nép pusztulásáról, pusztításáról beszélt. Az írók, a pályatársak nevében Vasy Géza irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Írószövetség elnöke mondott búcsúbeszédet. Áttekintette Fekete Gyula írói munkásságát, és kiemelte az örök érvényû mozzanatokat. A gyászoló tömeg mozdulatlan állt… még sokáig… Csoóri Sándor, Pozsgai Imre, Lezsák Sándor, Für Lajos, Csurka István, Bíró Zoltán, Kiss Gy. Csaba õrizték a koporsót. Néma forradalommá változott a temetõ.

Matl Péter: Nõi akt 96

Partium

SZ. TÓTH GYULA

jegyzete

Líra-keserû csípõs idõben A Partium írószövetségi estjén, február 10-én, képet kaptunk a folyóirat történetébõl, változtatási törekvéseibõl, néhány szerzõjük mûveibõl, saját elõadásban. Hangulatos volt, élveztem a változatos hangú verseket, prózát, a változtatási szándékot jelzi az újság külsõ arculata is: a grafikát színes mûvészi fotó váltja. A 2009/18. évfolyam (nyári szám télen), került a kezembe, a fedõlapon az Égõfa „perzselõ” fotója. A tartalom izzítja az elmét: újdonságokkal szolgálnak, érdekes emberekkel, rejtõzködõ értékekkel, több mûveltségi területen. Nagy teret engedve a „közéletiségnek”, van itt szociológia („A mátészalkai kistérség és kulturális helyzetképérõl”), kultúrpolitika (a Tokaji Írótábor 2009. évi tanácskozásáról), politika („A legyõzhetetlen nyugodt erõrõl”, Orbán Viktornak a Bálványosi Szabadegyetemen elhangzó elõadásairól), „A pénzuralom történetébõl”, az unitárius egyház történetérõl, vallásfilozófiáról, az egyetemes tudásról. Megható ritkaságok kerülnek elõ, mint Bajor (Beckenbauer) János, „észrevétlenül” is ható, praktizáló élet/mûve, vagy a magyar származású „életmûvész festõmûvészete”. Mennyi minden fér bele a karcsú kötetbe! A témagazdagságot az értõ szerkesztés élvezhetõvé teszi: a közölt dolgozatok rövidített formában is „egészek”. Minden listázó sorrend helyett: tematikai színesség, újfajta nyelvezet, frissesség és fiatalos formák, amint a Színjátszó Találkozó díjkiosztásáról készült fotó is tanúsítja. És nagyon szimpatikus volt az õszinte személyesség a pódiumon. Látszik az alapos átgondoltság a „új összetételû világban”, tapintható a közremûködõk koncepciója, törekvése: „megújítva-megõrizve” – mély elkötelezettséggel és felelõsséggel a magyar nyelvi kultúra iránt. Amíg benyomásaimat rendezgettem, a végén, tiszteletbõl, mikrofont kapott Madár János, a Nyírségbõl elszármazott költõ, idõnként maga is publikál a lapban. Hangsúlyozta: a lap fontos szerepet tölt be, amikor a „végeken” gyûjti, fölmutatja az irodalmat, a magyar irodalomnak nagy szüksége van ilyen orgánumokra. Mert a mai világban már szinte megkérdõjelezik azt az irodalmat, ami magyar, mára Váci Mihály, egyes ítészek szerint, jelentéktelen költõ, de mások is, mint például Nagy László, és még többen, nincsenek a helyükön kezelve, még József Attila költészetét is kikezdik, megváltoztak az értékrendek, károsan, „hát hová jut így, mivé lesz így a világ. Ez ellen tenni kell”. És mondta, mondta: szegény János panaszai – fájdalmas, igaz szavak. Ám a szekér halad, és mint mindennek, ennek is több oldala van. A téma vaskos és folyton izzó, tanulmányok garmadája készül/t róla. Nem ezek számát szeretném szaporítani, csak röviden reagálok. A költõ fellépése, keserûsége, kicsit csavart a hangulaton, a gondolatiságon is. Róla, illetve az általa elõhozott jelenségrõl hosszan beszélgettünk Kaiser Lacival a Bajza utcában bandukolva, dacolva a hideggel. Mert egyfelõl van igazság benne, „bizonyos oldal” hajlamos leszólni Váci költészetét (is), másrészt viszont: mi legyen erre a reakció? Nem kell mindenre odafigyelni. Vagy válaszolni kell. A változó világban átrendezõdés van, hagyjuk meg, hogy ki-ki úgy értékelje például Vácit, ahogy gondolja, az átrendezõdés értékmozgásokkal jár, mûvek, értékek újra górcsõ alá kerülnek, ez már csak így van. Az is lehet, hogy az adott korban, a Kádár-rendszerben, túl volt dimenzionálva Váci költészete, vele együtt több más, a „támogatott” mûvészek közül. Akkoriban, diákként, sokat szavaltam, az ünnepeken ügyeletes költõk, ügyeletes versei szólaltak meg (Simon István, Baranyi Ferenc, Juhász Ferenc is), de attól még jó versek voltak. Fodor András Naplójából is tudható, hogy a „támogatott” kategória széles publicitást, szerepléseket, tisztes honoráriumokat, külföldi utazásokat biztosított a mûvészeknek. Attól még jó mûveket is írtak. Meg voltak becsülve, a fi-

tél

97

gyelem rájuk irányult. Ma nem várható el, hogy központi hatalmi sugallatra szülessenek a mûértékelések, ítéletek. De azért dúl a harc, valakik valakiket valamiért fõ helyre akarnak tenni. Be kell látni, ma nincs egyetlen fõ hely, ízlésdivatok, érdekcsoportok, kultúrpolitikai nyomások és – igen – lehetséges új értelmezések vannak. A lenézõ gõgre, a tudományoskodó okoskodásra meg kell adni a választ. Mert megint a népi-urbánus ellentét sejlik föl, avagy „ki a modern és ki a mucsai”? Még mindig. A Fricz Tamás által nemrég elõhozott témát Salamon Konrád viszi tovább, szavai eligazíthatnak. A történész a „modernizációt” állítja középpontba, mert valójában e körül zajlott a két irányzat vitája már a harmincas években is. Eleinte, 1919-et követõen, az egyik (a jobb) oldal „igyekezett válaszokat adni a magyarság újonnan elszenvedett nemzeti sérelmeire, (...) de nem tudott egy érdemi reformkonzervatív politikát kidolgozni”. A baloldal, miközben következetesen küzdött a demokráciáért és a szociális igazságosságért, a nemzeti kérdésre „nem voltak hiteles válaszai”. Az 1989-90-es rendszerváltozáskor, a modernizációs kényszer nyomán, a „modernizációs irányzat képviselõi váltak a politikai élet meghatározóivá”. Salamon, egyrészt szerencsétlennek tartja a két irányzat elnevezését (csak indulatokat, sértõdöttséget, sznobságot, kishitûséget szül), másrészt figyelmeztet: megint modernizációs kényszer van. Az értékek mentén rendezni dolgainkat, „ötvözni mind a bal-, mind a jobboldal idõálló értékeit”: a mûre kellene koncentrálni. Mindkét oldalnak házi feladat: 1. a megismerés, a mûveltség horizontját tágítani, bõvíteni kell (az eddigi ismeretek vagy szándékosan, vagy akaratlanul szûkösek), 2. a befogadói attitûdöt feszesebbé, immúnisabbá kell tenni, kerülve a túlérzékenységet, kellõ áteresztõképességet biztosítva, elõítéletek, prekoncepciók kerülendõk, legalábbis szabályozandók, 3. az értelmezés tudatosságát mélyíteni kell. Mindezekre jó példákkal szolgál a szombathelyi Fûzfa Balázs vadonatúj irodalmi tankönyveivel, amelyeket nagy örömmel, jó sajtóval (Várad, 2009/9.) fogadnak a Partiumban, Erdélyben. A mai értékõrzõk õrizzék mindazt, amit értékesnek tartanak, védjék, elemezzék újra a mûveket, s új szintézisben mutassák föl helyüket a megváltozott értékvilágban. Hallgassanak Juhász Ferencre: „mindegy hogy hogyan…” Miként a Váci Mihály Kör, a Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesület teszi, és éppen Felhõs Szabolcs kínált erre lehetõséget Madár Jánosnak, felkérve a feladatra. Mert annyi jó költõnk van, de annyi: ki gondozza Simonyi Imre, Ladányi Mihály költészetét? Hosszan sorolhatnánk. És ugyancsak e folyóiratban olvashatunk jól „terelõ” írást Ködöböcz Gábortól: Jelentés a völgybõl. Farkas Árpád mondja a kérdezõnek, hogy a kilencvenes években Kányádi Sándor azzal fogadta: „a költõk ideje lejárt, most a politikusok következnek”. Farkas is azt gondolta, „tétje” lesz verseinek. Aztán másként alakult, mert, többek között, Erdélyben is megtörtént „a szövegek egyfajta új revíziója, anélkül, hogy a szövegeket ismerték volna, vagy legalább újraolvasták volna”. Tehát egyrészt, a költõ döntse el, politizál, vagy költ, õ a költészetet „személyiségfüggõnek” tartja. Az újkori izgalomban itt a feladat, és minden „leszólásra” válasz Farkas Árpád végszava: „Aki látott már futószõlõ levélfonákján megpirkadni napfelkeltét és megvillanni naplenyugtát és szõlõlevél-réseken át tudott nagyon-nagyon messzire látni, mert jövés-menései közben megtanulta, az elhiszi nékem, hogy csupán annyi foglalkoztat: küldhessek némi jelentést idõnként a völgybõl.” Völgybõl az angyal... És ott az újabb válasz Koppány Zsolt írásában Ébert Tiborról: „Nem tehet mást, csak azt, amit minden mûvész. Tovább ír. Tovább szenved. E világi föltámadásban végképp reménykedve.” Fontos üzenetek, minden sértõdés helyett. És van ám még egy szempont, melyet Kaiser Laci vetett föl akkor este a Bajza utca és az Andrássy út sarkán. Azon morfondírozott, hogy az irodalmi programokat járva azt látja, szinte mindig az irodalmat „csinálók” vannak jelen: „Hol vannak az olvasók?” Hidegtõl elgémberedett ujjait tornáztatva kezet nyújtott, aztán a lámpa sokadik zöld jelzését ezúttal elkapva, átsietett a túloldalra. (2010. február 15. Tanári notesz - Részlet) 98

Partium

FELHÕS SZABOLCS

A polgárosodás elõfutára* A polgárosodás egyik legnyilvánvalóbb jele, amikor az emberek saját vagyonukból, hálából az elért eredményeikért, kezdik támogatni az egyházakat, a jövõ generáció szellemi fejlõdését és a kultúrát. Ennek további fejleményeként megjelenik egy egészséges polgári igény is arra, hogy adományaik által nevüket megõrizze az emlékezet. Egy ilyen önzetlen, nemes lelkû embert ismerhettünk meg Gombita Sándorban, aki 1928-ban született Vásárosnaményban. Céltudatos adományai indították a Beregi Múzeum vezetõségét arra, hogy a Tomcsányi kastélyban kamarakiállítás keretében ismertesse életét és patrónusi tevékenységét. Apai ágon Vitkához, anyai ágon Vásárosnaményhoz kötõdött. Vásárosnaményban alapított családot, itt élte le élete jelentõs részét. 1966-ban kényszerûségbõl költözött Nyíregyházára, jelenleg is ott él. Vásárosnaményban végezte iskoláit. Az elemi után polgárit végzett, majd férfiszabó mesterséget tanult. 1942 és 1943 nyarát az erdélyi Firtosmartonosban töltötte, nagynénjénél. Nagyon megszerette Erdélyt. Marasztalták az akkor szegény sorsú ifjút de õ, inkább hazajött Vásárosnaményba családjához, szüleihez és lánytestvéréhez és itthon kereste a megélhetés lehetõségét. Szorgalmas, törekvõ ember volt, olyan, aki képes volt egy-két lépéssel elõre gondolkodni. Így az élet produkálta nehézségeken mindig sikerült túltennie magát, mindig sikerült talpra állnia, sõt megsokszoroznia erejét az újrakezdéshez. Eredményeiben hûséges társa, a gergelyi születésû Lukács Anna segítette. Életében sok megpróbáltatás érte, mégis egy sikeres életet tudhat maga mögött. Most, élete alkonyán a kapott jókért, úgy döntött, hogy amíg teheti, jótékonykodni fog. Az Isten iránti hálából édesanyja emlékére egy aranyozott úrvacsorai kelyhet, nõvérei emlékére egy kenyérosztó tányért adományozott a vásárosnaményi református egyháznak. Édesapja emlékére egy aranyozott misekelyhet a vásárosnaményi római katolikus egyháznak. Felesége emlékére egy aranyozott misekelyhet, felesége szülei emlékére egy színezüst aranyozott feszületet adományozott a gergelyiugornyai katolikus egyháznak. Gombita Sándor életének sikereiben nagyon nagy szerepet játszott, a tudás, a változtatni tudásnak a képessége. Az, hogy mindig az elõrelépést segítõ legmodernebb eszközökkel vette körül magát. Nagy élettapasztalata vezérelte abban, hogy megkereste élete kedves színhelyeinek iskoláit, hogy a ma emberének tudását, versenyképességét biztosító fontos informatikai eszközökkel ajándékozza meg azokat. Így adományozott több százezer forintot érõ informatikai felszereléseket, számítógépet, televíziót, videokamerát és más fontos elektronikai eszközöket, felesége szülõfaluja, * Ezzel az írással megkezdjük a Vásárosnamény várossá válásának 30. évfordulója tiszteletére elindított sorozatot.

tél

99

Gergelyiugornya általános iskolájának, több nagyteljesítményû számítógépet édesapja szülõfaluja, Vitka iskolájának. 2007. decemberében pedig a Beregi Múzeumnak az elõbbiekhez hasonlóan több százezer forint értékben egy kiváló számítógépet, digitális fényképezõgépet, diktafont, számítógépasztalt, és egy hozzá való irodaszéket. De nem csak a hazai iskolákra gondolt. Felkereste az emlékeibe mélyen bevésõdött Erdély jeles iskoláit is adományaival. A székelykeresztúri János Zsigmond Unitárius Kollégiumnak egy számítógépet adományozott és, 200 euróval támogatta az Erdélyi Unitárius Egyház rádióját. A firtosmartonosi unitárius egyházközségnek is színes televíziót, DVD lejátszót, filmeket és 200 eurót adományozott. Mivel erõs ifjúkori unitárius kötõdése is volt, a beregi unitárius szórványnak egy szép aranyozott kelyhet adományozott, amely a vásárosnaményi unitárius gyülekezeti teremben található. Adakozó figyelme a régi beregi székhelyre is kiterjedt. A kárpátaljai II. Rákóczi Ferenc Magyar Fõiskolát számítástechnikai eszközökkel ajándékozta meg. A beregszászi római katolikus és református egyházakat jelentõs pénzösszeggel támogatta. De a kapott ajándékoknál is értékesebb és maradandóbb számunkra az a sok-sok emlék, tapasztalat, tudás, amelyet Vásárosnamény múltjáról és szokásairól elmondott, s remélhetõleg még ez után el fog mondani, amelyet be tudunk építeni a város történetébe. Ebbõl közlünk majd ízelítõt lapunkban.

A vásárosnaményi Gombita család (Jakab fotó, 1936. Vásárosnamény 100

Partium

Vásárosnamény térképe a 20. század elsõ felérõl

tél

101

Összegzés Gombita Sándor jegyzeteibõl

1895-tõl 1920-ig eltelt idõszak alatt illetve a végén a községben: 239 ház volt, melléképületekkel együtt, a 239 házban, szorozva 5 fõvel, a lakosság száma: 1195 fõ 1920-tól 1945-ig eltelt idõszak alatt 307 ház épült, szorozva 5 fõvel a lélekszám: összes lélekszám: ebbõl keresztény: izraelita: 1895-tõl 1945-ig a községben 546 lakóház volt, 546 házban, szorozva 5 fõvel, lélekszám: Ebbõl: 150 család gazdálkodó, x 5 fõvel 129 család közalkalmazott, tisztviselõ x 5 fõ 204 család iparos, kereskedõ x 5 fõ ebbõl 60 család izraelita 63 család állandó és idõszakos napszámos, x 5 fõ összes lélekszám:

1535 fõ 2730 fõ 2430 fõ 300 fõ 2730 fõ 750 fõ 645 fõ 1020 fõ 315 fõ 2730 fõ

Azért írtam egy családot, mert egy családban egy keresõ volt. A lélekszámot átlagosan családonként 5 fõvel határoztam meg, mivel esetenként hol kevesebb, hol több családtag volt. Az idõ távlatába visszanyúlva, igyekeztem a legjobb tudásom és emlékezetem szerint írtam le mindezeket, a teljesség igénye nélkül. Kérem, akik olvassák ezen sorokat és ha úgy látják, hogy valamit nem úgy közöltem, mint ahogy az a valóságban van, javítsák ki, észrevételüket megköszönöm. Elnézést kérek mindazoktól, akikrõl meg kellett volna emlékeznem, de sajnos emlékezetem elfogyóban van. Külön köszönetemet fejezem ki unokahúgomnak Szenáky Kálmánné Hauer Jolikának, aki rábeszélt, hogy írjam meg a falum történetének egy idõszakát. Köszönet a Beregi Múzeum vezetõjének és minden dolgozójának, hogy szeretettel fogadták írásaimat. Nyíregyháza, 2008. március havában egy volt falubéli Gombita Sándor

102

Partium

HÍREK Tõkés: Vissza kell térni Temesvár szelleméhez December végén zajlott az az emlékkonferencia, melyet az Erdélyi Unitárius Egyház szervezett Kolozsváron az 1989-es népfelkelés huszadik évfordulója alkalmából. A konferenciára hivatalosak voltak a téma tudományos szakértõi, egyházi és közéleti személyiségek, és nem utolsó sorban az események résztvevõi. Tõkés László szerint itt találkoztak unitáriusok és reformátusok a váradi disputa után 440 évvel elõször egy olyan közegben, melyben egymást elismerik. Ennek jegyében a rendezvény ökumenikus áhítattal és adventi gyertyagyújtással kezdõdött, majd Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök üdvözölte a jelenlévõket. A konferencia elsõ része Az egyház(i)ak üldöztetése, helytállása és ellenállása a nacionál-kommunista rendszerben címet viselte, melynek keretén belül két történész tudományos kutatása mellett Nyitrai Levente és Sándor Balázs volt politikai foglyok személyes példáin keresztül is betekintést nyerhettünk az egyházi személyek és az 1989 elõtti diktatórikus államhatalom viszonyába. A szünet után a résztvevõk elevenítették fel a húsz évvel ezelõtti temesvári történteket és azok mára is kiható következményeit. Elsõként Gazda Árpádot, egykori temesvári diákot szólították mikrofonhoz. Az újságíró a temesvári népfelkelés megvalósulásának lehetõségét, körülményeit szerette volna bemutatni a résztvevõ szemével. Gazda szerint 1989-ben a magyar értelmiségiekre különösen figyelt a titkosszolgálat, a román katonaság egy esetleges román-magyar fegyveres öszszeütközésre is készült. Hogy Temesvár forradalma mégsem fajult nemzeti ellentétek kiélésévé, azt a bánsági toleranciának köszönheti. „A Bánságban mindenkiben jövevénytudat él”, hiszen a területet a törökellenes harcok elnéptelenítették, ezután telepítették be a különbözõ etnikumokat, így szimmetrikus viszony alakulhatott ki a népek között. A Bánság ezen kívül szerinte azért is tudta érettebben kezelni és kihasználni az 1989-ben fennálló helyzetet, mert több forrásból tájékozódhatott, nem volt kitéve csupán a román média manipulációjának. Gazda azt is megpróbálta a társadalmi összefüggésekbõl megfejteni, miért pont Tõkés László körül jött létre forradalmi mozgalom. Az egykori diák szerint a legfontosabb tényezõ az, hogy református lelkészként nem állt a román állam szolgálatában, ugyanakkor volt fóruma az információk terjesztésére. Ezen kívül külföldi kapcsolatai is voltak, melyek által hírt adhatott a világnak a romániai helyzetrõl. Miután Tõkés az istentiszteleteken beszámolt az õt ért zaklatásokról, elfogása után híveinek fellázadását megkönnyítette az emberi dimenzió: „a lelkész bajban van, segítenünk kell neki.” Így mindig „csak egy kicsivel kellett bátrabbnak lenni”, és egyre több ember letartóztatása egyre nagyobb tiltakozó tömeget mozgatott meg, melynek nyomására december 20-án ki is engedték õket, de akkor már Bukarestben folytatódtak a forrongások, és terjedtek át az egész országra. Gazda Árpád után temesvári diáktársa, Szilágyi Zsolt szólalt fel. Az EMNT alelnöke felelevenítette az 1988-as Dsida Jenõ szavalóestet, melyet a Thália színházzal adtak elõ 1988-ban a reformáció ünnepén Tõkés László felkérésére. Az est megismétlése szemet szúrt a titkosszolgálatnak, ezért a folytatást csak öten vállalták, akiknek el is kellett hagyniuk a színjátszócsoportot, hogy a tovább mûködhessen. Szilágyi ezzel példázta a jelenlévõknek, milyen szigorúan ellenõrizte a titkosszolgálat a magyar fórumokat, és próbálta ezzel elhallgattatni az értelmiséget. Szerinte ugyanilyen keményen kellene ma megbüntetni a kommunizmus bûnöseit, hiszen „a gyilkosok a mai napig köztünk járnak”. A fasizmust Európában lezárta a nürnbergi per, „kommunizmus nürnbergi perére viszont húsz év után sem került sor”. A fasizmust és a kommunizmust egyként kellene értékelni, hogy ne lehessen olyan gyilkosoknak, mint Ceausescu és Gusa szobrot állítani. Szilágyi még hozzátette: a kommunizmussal való szembenézés egész Európa ügye, nemcsak az egyes országoké. Utolsóként Tõkés László EP-képviselõ, EMNT-elnök, egykori temesvári református lelkipásztor szólalt fel, aki körül a temesvári népfelkelés kialakult. Röviden õ is felelevenítette személyes élményeit 20 évvel ezelõttrõl, és köszönetet mondott családjának, hogy azokban az idõkben támogatták, de a hangsúlyt a társadalom megtisztulásának szükségességére fektette. A megtisztulás egyszerre feltételezi a szabadulást a kommunizmus és Trianon örökségétõl, melyeket még mindig magán cipel az erdélyi magyar társadalom ahelyett, hogy Temesvár szellemében járna el. A kommunizmussal való szakítást a besúgók leleplezésével képzeli el, melyet nem „mûkedvelésbõl” kezdeményez, hanem a meghunyászkodás megszüntetése érdekében. A meghunyászkodás, megalkuvás jelének látta azt is, amikor a Tismãneanu-jelentésre nem léptek a magyarok képviselõi, holott a je-

tél

103

lentés elismerte, hogy a románok bûnöket követtek el a magyarsággal szemben. „A zsidók még 60 évvel a holokauszt után is levadásszák a gyilkosokat”, mi ehelyett súlyos terheket cipelünk magunkon. Ideje lenne pusztai vándorlásunk második szakaszába lépni, mikor magunk mögött hagyjuk végleg, ahonnan jövünk, és elindulunk a tényleges demokrácia felé. A résztvevõk szavai utáni tudományos tömbben újabb kutatásokat ismertettek, ezúttal az átvilágítások témájában. A rendezvény irodalmi-történelmi jellegû emlékmûsorral zárult, melyet az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet tagjai, unitárius teológiai hallgatók és világi diákok mutattak be Megváltó karácsony címmel. Bár a konferencián felszólalók különbözõ felekezetûek és különbözõ minõségekben érintettek a forradalomban és kommunizmusban, mindegyikük egyetértett abban, hogy a kommunizmus örökségétõl nem sikerült megszabadulni, hiába van már húsz év úgynevezett demokrácia a hátunk mögött. A megemlékezõ rendezvény üzenete és a következõ évek legfontosabb feladata a kommunizmus folytonossága helyett a rendszerváltozás, tehát a temesvári népfelkelés folytonosságához csatlakozni. *** A magyar kultúra napja Megyénkben idén is több helyen emlékeztek meg a magyar kultúráról. A Szabolcs-SzatmárBereg megyei nyitó ünnepséget hasonló módon az elõzõ évekhez Szatmárcsekén tartották meg, ahol Jankovics Marcell Kossuth-díjas filmrendezõ (aki még a Leonardo-díj, a Prima Primissima és a Kulturális Világtanács-díj tulajdonosa) kapta meg a Kölcsey Ferenc emlékplakettet. A díjátadás alkalmából az ünnepelt azt nyilatkozta, hogy Bartók Béla nyomán az igazi mûvészet titka az, hogy mindig tiszta forrásból kell meríteni. Az õ esetében is rajzfilmjei motívumkincsét a magyar népmûvészetbõl merítette. A másik fontos dolog, hogy az alkotó ember mindig tartsa szem elõtt Kölcsey Ferenc örök érvényû útmutatását: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül” Napjainkban is a haza felemelésérõl van szó. Komolyan kell venni az alulról való építkezést az élet minden területén, akkor érjük el, hogy a magyar értelmiség igazi szerepet vállal. Január 22-én este a mátészalkai kultúrpolgárok a Városi Mûvelõdési Központ Szalkai László Termében emlékeztek az Összmûvészeti Gálán a magyar kultúrára. A mûsorban többek között felléptek Kürti László, Losonczi Léna és Oláh András mátészalkai költõk, a Talán Teátrum, az Ádám Jenõ Pedagóguskórus és a Szatmár Táncegyüttes. Vásárosnaményban 22-én délután a Balázs József Városi Könyvtárban Hamar Péter esztéta, irodalmár Móricz Zsigmond utolsó szerelme címmel tartott elõadást. Ezen a napon este az Esze Tamás Mûvelõdési Központban a Wass Albert mûveibõl összeállított zenés irodalmi esttel (a „Kõszikla” Keresztyén Könyvesbolt rendezésében) emlékezhettek a magyar kultúra napjára. *** A magyar kultúráról… „A magyar kultúra és mûvészet nincs válságban. Nagyobb próbatételt is kiállt már, mint ez az elmúlt nyolc év. A török hódoltság, a németesítés, területi megosztottság Trianon, a szovjet-orosz megszállás. Van magyar nyelv, mely megkülönböztet bennünket akárkitõl. Van magyar színház, melynek szervezettsége egyedülálló Európában. (…) Van igényes magyar közönség. (…) Akik elárulták ezt a közönséget, azt a fajta nemzeti mûvészetet, mely az embernek ember által történõ ábrázolására törekszik, és saját nemzeti kultúrtörténetébõl építkezik – azok nem a mûvészek és nem a közönség. A kulturális élet irányítói. Talán tudatosan. Talán jóhiszemûen. Talán csak hozzá nem értés miatt. Nem tudni. Ne is kutassuk. (…) Nekünk, a nemzet mûvészeinek most nem ez a dolgunk. Az a dolgunk, hogy a jövõvel törõdjünk. Mivel azonban az elmúlt nyolc évben ellopták tõlünk az IDÕT, nincs idõnk elméleteket gyártani. Gyakorlati megoldásokat javaslunk égetõ problémákra. A Nemzeti Fórum letesz egy javaslatcsomagot, annak elsõ részét, amit a majdani kulturális kormányzatnak címzünk – segítségül és nemzetféltésbõl. Nem nemzet-kisajátításból: nemzet-szeretetbõl.” (Részlet Pozsgai Zsolt beszédébõl, mely elhangzott a Nemzeti Fórum IV. Országos Gyûlésén.) 104

Partium

*** A nemzet oldalán Minden személy és az emberek minden közössége magában hordja elõdei szellemi-erkölcsi örökségét. Ez az örökség vagy tudatosul, vagy sem, vagy élünk ezzel az örökséggel, vagy sem. Különösen fontos ennek az örökségnek a tisztázása és tudatosítása azokban a közösségekben, amelyek a nemzet, a társadalom életének alakításában vállalnak szerepet. Ez a magyarázata annak, hogy a pártok, a jelentõs egyesületek és más közéleti-politikai közösségek igyekeznek önazonosságukat felmutatni, újra és újra megerõsíteni a nyilvánosság elõtt úgy is, hogy megnevezik szellemi elõdeiket, létrehozva ezáltal programjaik, döntéseik és cselekedeteik talapzatát, egyúttal igazolva létjogosultságukat a történelmi folytonosság hangsúlyozásával. Mit tekinthetünk a Nemzeti Fórum szellemi-erkölcsi örökségének? A Nemzeti Fórum közvetlen örökségét jelenti a rendszerváltó egykori Magyar Demokrata Fórum lakiteleki megalakulása 1987. szeptember 27-én, majd pedig szervezett mozgalommá válása ugyancsak Lakiteleken 1988. szeptember 3-án. A mi közvetlen örökségünk az elsõ szándékú Magyar Demokrata Fórum eszmei és politikai programja, melynek alapját a nemzet függetlenségének és demokratikus társadalmi berendezkedésnek kiharcolása s mindezzel együtt a Trianon által szétszaggatott magyarság nemzeti egységének újjáépítése és gondozása képezte, a magyar állam és az anyaországi értelmiség elháríthatatlan erkölcsi felelõsségével és feladatvállalásával. A lakiteleki MDF történelmi jelentõségû elõzménye: Szárszó, a Püski Sándor kezdeményezte 1943-as szárszói találkozó volt. Az a találkozó a két világháború között alakult legnagyobb hatású mozgalmi szervezõdés, a népi mozgalom egységesítõ szándékú táborozása volt. Akkor is – a világháború közepette – a magyarság jövõje, sorsfordító változások elõtt a népnek, nemzetnek elkötelezett értelmiség magatartása és politikai állásfoglalása, jövõképének megformálása volt a tanácskozás fõ kérdése. Mondhatjuk így is: a magyarság megmaradásának mikéntje, nála hasonlíthatatlanul nagyobb erõk világméretû harcában. Azóta sem veszített jogosultságából Németh László elõadásának indító mondata: „Aki a magyarság újkori történetét megírja, arra kell felelnie, hogy süllyedt »bennszülötté« ez a nagy középkori nemzet tulajdon országában. … Állami életét idegenek vezetik; ha vannak is vérébõl való nagyjai, azok csak maharadzsák; gazdaságilag kizsákmányolják; idegen civilizációk selejtje ellen nincs védelme; erkölcsében és testében nyomorodóban van.” *** Kulturális hírek Kárpátaljáról Újabb kárpátaljai alkotót vett fel soraiba a Magyar Írószövetség. Még a 2009-es esztendõ végén a felvételi bizottság egybehangzó döntéssel fogadta el Lengyel János, beregszászi író kérelmét. Lengyel Jánosnak 2009-ben két könyve is megjelent, ezzel immár öt kötetet jegyez. Megjelent a Partium nevû irodalmi, mûvészeti és közéleti folyóirat legújabb száma. A lap oldalain rendszeresen publikálnak kárpátaljai szerzõk is. Ezúttal Bakos Kiss Károly, Lõrincz P. Gabriella és Vári Fábián László József Attila-díjas költõ versei mellett, Kovács Gábor filozófiai értekezését olvashatja a nagyérdemû. A Beregújfaluban élõ Bakos Kiss Károly egyben a lap költészeti rovatának a vezetõje is. Irodalmi vita alakult ki Nagy Zoltán Mihály József Attila-díjas író és Fodor Géza költõ – aki a közelmúltban nyerte el az Együtt és az UMDSZ nívódíját –, között. A vita témája Pap Ildikó Táltosok címû regénye és az író személyén keresztül a kárpátaljai magyar irodalom új nemzedéke. A témában, mint a regény recenzora és mint érintett, Lengyel János is közzétette álláspontját. A hozzászólásoknak az Együtt 2009/4. száma adott helyett. Kárpátaljai szerzõ sikerét hozta a Magyar Napló nevû irodalmi folyóirat játéka. „A hónap verse” címû vetélkedõn az olvasók három névtelenül közölt versre adhatják le a szavazatukat a lap internetes oldalán. Az idei év januári kiírásán Lengyel János Cipõ címû verse kapta a legtöbb szavazatot. Lengyel János

tél

105

Szegedi hírek 2009-2010 tél A 2009-2010 év I. félévében hirdette meg Egyetemi Verspályázatát a Szegedi Tudományegyetem. A tanárokból és a Szegedi Egyetem lapjának szerzõibõl álló zsûri (Orcsik Roland, Petró János, Egyed Erika) döntése szerint az I. díjat, folyóiratunk szerzõje, Szabó Pál, a Szegedi Írók Társaság alelnöke nyerte el. A II. helyezett Benyó Gergely, a III. pedig Garaczi Zoltán lett. A díjátadó ünnepséget 2009. december 3-án tartották a József Attila Tanulmányi és Információs Központ kongreszszusi termében. A díjazottak pénzjutalmat és rektori oklevelet kaptak. A gálán továbbá sor került az ösztöndíjak eredményhirdetésére is. December 4-én, Hódmezõvásárhelyen a Vásárhelyi Történelmi Kör elõadássorozata keretében Szabó Pál tartott vallástörténeti elõadást az 1279-ben tartott budai zsinat rendelkezéseirõl. A tél folyamán a Szegedi Írók Társasága tagjai több könyvbemutatót tartottak. November 25-én Árpás Károly: „Gisilla Abbatissa” címû regényének szegedi bemutatója volt a Millenniumi Klubban. A házigazda Bene Zoltán író volt. November 27-én a szegedi Somogyi-könyvtárban az írótársaság elnöke, Veszelka Attila: „Fakezûek, paradicsom-szemûek, pápuák avagy aki jól tud lezuhanni, repülni is jól tud” címû regényét mutatta be Kaiser László költõ, író és Czigány Ildikó. December 17-én a Szegedi Akadémiai Bizottság Székházában a 85 éves Tóth Béla írót köszöntötték. Az est házigazdája Tandi Lajos volt, Veszelka Attila pedig a Szegedi Írók Társasága nevében köszöntötte. A Bába és Társai Kiadó pedig ünnepi különszámmal tisztelgett Szeged megbecsült írójának. A Magyar Kultúra Napja tiszteletére tartott ünnepi estet 2010 január 21-én, Hódmezõvásárhelyen a Németh László Városi Könyvtárban a Szegedi Írók Társasága. Az irodalmi esten „A Hymnus politikai, personalis és poeticai koordinátái” címmel Szabó Pál tartott elõadást, majd Veszelka Attila, Pásty Júlia és Fehér József olvasott fel saját mûveibõl. Az esten adták át továbbá a nyerteseknek a Kárász József Alapítvány által meghirdetett esszéíró pályázat díjait is. Szegeden immár hagyományosnak mondható, hogy a Magyar Kultúra Napján, január 22-én, adták át a Kölcsey-érmet. Az idén Szilasi László irodalomtörténész vehette át az eddigi munkájának szóló elismerést. Szabó Pál *** A közelmúltban az ungvári Intermix Kiadónál jelent meg Lengyel János új kötete, Halott ember karácsony címmel. A könyv Kárpátalján élõ, onnan elszármazott, vagy a vidékhez szorosan kapcsolódó személyekkel készült interjúkat tartalmaz. Csak néhány név: Vikidál Gyula, Bakos Kiss Károly, Lengyel Tamás, Felhõs Szabolcs, Nagy Zoltán Mihály, Czébely Gabriella, Czébely Lajos, Becske József Lajos, Nick Ferenc, Rétháti György, Sziva Balázs, Kovácsné Urbán Magdolna, Bagu Balázs, Bartha Gusztáv, Lõrincz P. Gabriella, Hecskó István stb. A könyvet a József Attila-díjas Nagy Zoltán Mihály szerkesztette. *** A Balassi Bálint-kardot idén Ágh István Kossuth-díjas költõ kapta, akirõl elmondható, hogy összeforr a sors és a költészet munkásságában. Szolgálja a nemzetet kristálytiszta szavakkal és gondolatokkal. „A kultúra sudarosodását isteni szemmértékkel oldja meg költészetében” – méltatta Zelnik József. *** 80 éves Csoóri Sándor A Herder-, Prima Primissima-, Magyar Örökség-, és Kossuth-díjas költõ, esszéista február 3-án töltötte be 80. életévét. A sokmûfajú írónak 30 verseskötete jelent meg, 13 kötetnyi esszét és számos novellát, karcolatot, kisregényt, gyermekverset írt. Csoóri Sándor születésnapján megemlékezett a Duna TV, amelynek egyik alapítója: – Délután a Szerelmes földrajz címû sorozatában a gyermekkora fontos helyszíneire, Zámolyra és Pápára emlékezik Csoóri Sándor. – Harangok zúgnak bennem – egy óra Csoóri Sándorral mûsorban Pálfy G. István beszélget a költõvel pályájáról, életmûvérõl, ars poeticájáról. – A jövõ szökevénye: Csoóri Sándor címmel Görömbei András akadémikus, irodalomtörténész, 106

Partium

egyetemi tanár osztja meg velünk gondolatait Csoóri Sándorról, elemezve az életmûvét. A mûsorban elhangzó verseket a költõ elõadásában hallhattuk. Végezetül a születésnapi megemlékezést a Tízezer nap címû film vetítésével zárták a Duna TVben, melynek rendezõje Kósa Ferenc, operatõre Sára Sándor, írója Kósa Ferenccel és Gyöngyössy Imrével az ünnepelt Csoóri Sándor volt. A nemzeti lelkiismeret legérzékenyebb kifejezõjeként a költészete volt élete biztos pontja. A Nap Kiadó éppen ezért az 1957 és 2009 (fél évszázadnyi idõ) között született verseibõl készített válogatást Föld, nyitott sebem címmel. Ezzel köszöntötték a 80 éves költõt. Szintén születésnapi ajándék Görömbei András: Csoóri Sándor monográfiája a Nap kiadó gondozásában (második, bõvített kiadás). „E munkának tán legnagyobb erénye, hogy a több mint fél évszázados folyamat állomásait erkölcsi, tudati, hatástörténeti összetevõit fölfejtve az írói-költõi pálya alakulásának, gazdagodásának létszemléleti, poétikai mibenlétét is hûen mutatja be”. Illyés Gyula a maga örökségét hagyományozta Csoóri Sándorra, melynek lényege: Felmutatni a nemzeti önismeret erõsítésére a magyarság nemzeti értékeit és európaiságunkat. A költõ elkövetkezendõ programjában a magyar kultúra értékeinek felmutatása (a cél egy Csontvárykiállítás megrendezése, a magyar költészet gazdagságának, sokszínûségének bemutatása, a magyar szentek felmutatása a világnak), és egy olyan polgári réteg kiépítése, amely a nemzet dolgait figyeli. Össze kell fognunk, hogy kialakuljon egy olyan szellemi élet, amelyre a média is kénytelen odafigyelni. Kis nemzetet csak a mûveltségével lehet rokonszenvessé tenni – vallja a költõ. Költészete a folklórtól az egyetemességig ível, mellyel magyarságunkat, nemzeti értékeinket és európaiságunkat erõsíti. *** Amikor a részek egésszé válnak Február 10-én a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházában került sor a Partium nevû irodalmi és mûvészeti folyóirat bemutatkozó estjére, amit Erõss Kinga, a Magyar Napló munkatársa nyitott meg. Felhõs Szabolcs, a lap fõszerkesztõje a kezdetekrõl, a megalakulásról és a három korszakról beszélt. Dusa Lajos az úgynevezett „Hõskor” egyik meghatározó személyisége Ratkó Józsefrõl és szellemi hatásáról szólt. Az 1992-ben elindult folyóirat megszûnését az unitárius közösség akadályozta meg. Ekkor kezdõdött a második korszak, amikor a lap oldalain megjelent a hitélet és a filozófia. E korszakot Balázs Ferenc szellemisége jellemezte és 1995-tõl 2003-ig tartott. Ezt követõen a lap szellemiségében és kinézetében is hatalmas változás következett be, amit Kürti László a költészet rovat egykori szerkesztõje vezetett. A grafikus éra elmúltával távozott a laptól az addig egyeduralkodó Beregszászi Szabó Péter grafikus. Felhõs Szabolcs az „Együttmunkálkodás öröme” címmel illette ezt a korszakot, ami ma is tart. Kürti László elmondta, hogy igyekeztek kicsit maiabbá tenni a lapot. Közben Felhõs Szabolcs a közönség soraiban a folyóirat régebbi számaiból osztott szét néhány példányt. Kürti László versei után, a fõszerkesztõ, a teljesség igénye nélkül, ismertette a szerzõket. Elmondása szerint a Partium arra törekszik, hogy felölelje az Ungvártól Temesvárig terjedõ térséget, publikálási lehetõséget biztosítva az itt elõ szerzõk, mûvészek számára. Lõrincz P. Gabriella, beregszászi költõnõ, mielõtt a mûveibõl olvasott volna fel, beszélt a Beregszászban folyó tehetségkutató és támogató munkáról. Dusa Lajos versei után, hogy a költõk „diktatúráján” némi rést vágjon, Rimóczy László olvasott fel egyik novellájából. Bakos Kiss Károly, beregújfalui költõ, a költészet rovat jelenlegi vezetõje elmondta, hogy könnyû dolga volt és folytatja a Kürti által megkezdett munkát. Ezt követõen verseibõl olvasott fel. Õt Oláh András követte, aki nemrég ünnepelte 50. születésnapját. Korábban a kritikai rovatot vezette, de ezúttal költeményeibõl nyújtott át egy csokorral. Madár József, a folyóirat állandó munkatársa, a Kelet Felõl nevû folyóirat vezetõje indítványára a jelenlévõk egy perces néma gyásszal emlékeztek a közelmúltban elhunyt Fekete Gyula íróra. Az irodalmi est zárásaként kötetlen beszélgetésre került sor, ahol a közönség együtt fényképezkedett a neves szerzõkkel. Lengyel János

tél

107

A Partium folyóirat megvásárolható: Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt Budapest, Alkotmány utca 12. Írók Boltja – Parnasszus Kiadó Kft. Budapest, Andrássy út 45. Litea Könyvesbolt és Teázó Budapest, Hess András tér 4. Magyarok Háza Budapest, Semmelweis út 1-3. Bereg Könyvesbolt Beregszász, Ivano Franko út 19. Kárpátaljai Református Egyházkerület Levéltára és Múzeuma Hajni Könyvesboltja Beregszász, Bocskay út 120. „Némi Segítség” Fõiskolai Könyvesbolt Nyíregyháza, Sóstói út 31/b. Sziget Könyvesbolt, Debrecen, Egyetem tér 1. Esze Tamás Gimnázium Mátészalka, Kazinczy utca 7. Illyés Gyula Református Könyvesbolt Nagyvárad, Jan Calvin 2. Szent István Könyvesbolt Nyíregyháza, Szent István út 4. Városi Könyvtár Fehérgyarmat, Kossuth tér 38. Városi Könyvtár Kisvárda, Flórián tér 19. Balázs József Városi Könyvtár Vásárosnamény, Szabadság tér 5. „Ibolya” Könyvesbolt Nagykálló, Szabadság tér 15. Ratkó József Városi Könyvtár Nagykálló, Bátori út 1. Ennek a számnak a megjelenését támogatták: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat

Nemzet Fórum-os kerekasztal-beszélgetés Mátészalkán (Felhõs Szabolcs, Lezsák Sándor, Fülöp István) 108

Partium