Irodalmi, mûvészeti, közéleti folyóirat

Partium

Irodalmi, mûvészeti, közéleti folyóirat BAKOS KISS KÁROLY (BEREGÚJFALU) BERTHA ZOLTÁN (DEBRECEN) BOLVÁRI-TAKÁCS GÁBOR (SÁROSPATAK) BOZZAI ZSÓFIA (BUDAPEST) BUDAHÁZI ISTVÁN (NYÍREGYHÁZA) CSOHÁNY JÁNOS (DEBRECEN) DUSA LAJOS (DEBRECEN) FARKAS WELLMANN ENDRE (KOLOZSVÁR) FELHÕS SZABOLCS (VÁSÁROSNAMÉNY) GYÕRI ISTVÁN (SÁROSPATAK) IANCU LAURA (BUDAPEST) KOPPÁNY ZSOLT BUDAPEST) KOVÁCS GÁBOR (UNGVÁR) KUDLA GYÖRGY (UNGVÁR) LENGYEL JÁNOS (BEREGSZÁSZ) MADÁR JÁNOS (BUDAPEST) MAGYAR JÓZSEF (NYÍRBÁTOR) N.CZIROK FERENC (MUZSLA) NYITRAI LEVENTE (KOCSORD) ORBÁN JÁNOS DÉNES (KOLOZSVÁR) ÓSZABÓ ISTVÁN (DEBRECEN) P. CROW (KISKUNHALAS) PÉTERFFY GYÖRGY (BUDAPEST) RIMÓCZI LÁSZLÓ (BUDAPEST) SÁNDOR ZOLTÁN (SZABADKA) SZABÓ PÁL (HÓDMEZÕVÁSÁRHELY) SZABÓ TIBOR (BÉKÉSCSABA) SZAKOLCZAY LAJOS (BUDAPEST) P. SZALAY EMÕKE (DEBRECEN) SZÉKELYHIDI ÁGOSTON (HAJDÚBÖSZÖRMÉNY) TÓTH BARNA (MISKOLC) VARGA JÁNOS (NYÍREGYHÁZA)

Fedõlap fotó: Borítóterv:

Biros Zalán (Budapest) Filep Anita (Mátészalka)

Szerkesztõk: Költészet: Széppróza-olvasószerkesztõ: Tanulmány, közélet, vallás:

Bakos Kiss Károly (Beregújfalu) Varga János (Nyíregyháza) Felhõs Szabolcs (Vásárosnamény) Kiss Lajos András (Nyíregyháza) Kiadványszerkesztés, tördelés: Deák József (Vásárosnamény) Felelõs szerkesztõ: Felhõs Szabolcs (Vásárosnamény)

Állandó munkatársak: Demeter Szilárd (Nagyvárad) Lengyel János (Beregszász) Orbán János Dénes (Kolozsvár) Ószabó István (Debrecen) alapító fõszerkesztõ Kiadja a Kelet-Magyarországi Szabadelvû Protestáns Kör megbízásából Az Unitárius Alkotók Társasága (UART) Védnökök: Kalász Márton, író, költõ (Budapest) Karner Ottó, az UART elnöke (Budapest) Pomogáts Béla, irodalomtörténész (Budapest) Megjelenik negyedévente

ISSN 1216-7525 WEB: www.partium.unitarius.eu E-mail: [email protected]

A szerkesztõség címe: Partium Mûhely 4800 Vásárosnamény, pf:2. Tel.: 06-20/567 8597 Nyomda: Örökségünk Könyvkiadó Kft. Nyíregyháza, Bercsényi 13. E-mail: [email protected]

Tartalomjegyzék Nyitrai Levente A Biblia érve ................................................................................................................. 5 Dr. Csohány János Reformáció és Biblia ..................................................................................................... 6 N. Czirok Ferenc Bega-parti zsoltár ........................................................................................................ 14 3. zsoltár ...................................................................................................................... 14 6. zsoltár ...................................................................................................................... 15 7. zsoltár ...................................................................................................................... 15 8. zsoltár ...................................................................................................................... 15 Dr. Gyõri István Gondolatok a liliomról és társairól .............................................................................. 16 Székelyhidi Ágoston Bibliáink és örökségeink ............................................................................................. 19 Dusa Lajos József ........................................................................................................................... 22 Szeptember .................................................................................................................. 22 Parázson járatsz ........................................................................................................... 23 Zakariás udvarol .......................................................................................................... 24 Madár János Szabolcs ....................................................................................................................... 25 Szabó Pál PéldaÉrték ................................................................................................................... 26 Kék köpenyem ............................................................................................................ 27 Úrnõm Mestere ............................................................................................................ 28 Leoninus-disztichon .................................................................................................... 28 Iancu Laura a házban ....................................................................................................................... 29 feltámadás ................................................................................................................... 29 húsvét .......................................................................................................................... 30 Isten nem alszik ........................................................................................................... 31 Rimóczi László B. Stukker: Dracula, avagy a halott kísértet ................................................................ 35 P. Crow A katonai rang ............................................................................................................. 38 S eljõ a halál Grimsbyhez… ....................................................................................... 39 Sándor Zoltán J.K. bolyongásai .......................................................................................................... 40 Szirmai Péter Kioltás ......................................................................................................................... 46 Bakos Kiss Károly Tûztöredékek ............................................................................................................... 48 Orbán János Dénes Kávészonett Andinak .................................................................................................. 49 Bp ................................................................................................................................ 50

3

Farkas Wellmann Endre A hûség versei ............................................................................................................. 51 Péterffy György Benkõ Samu nyolcvan éves ........................................................................................ 53 Szabó Tibor Nem feszít ................................................................................................................... 55 Lengyel János Az önvaló ember, avagy egy filozófus Kárpátaljáról .................................................. 61 Kovács Gábor Hamvas Béla és a kereszténység ................................................................................. 64 Varga János Valóságszag from Beregszá(s)zhalombatta és más helyek, meg a kárpátaljai emberek .......................................................................................... 69 Ószabó István Verseimet fölajánlom ................................................................................................... 72 A Felejtés Napjai .......................................................................................................... 72 A toronykalapos fiú ...................................................................................................... 73 A hazát festettem .......................................................................................................... 73 Felirat magyarország keresztjén ................................................................................... 74 Úgy sírjak, mint a dal ................................................................................................... 74 Bertha Zoltán Nemzeti irodalmi jelleg ................................................................................................ 75 Tóth Barna „Aki volt már én, az tudja, mekkora a különbség” ....................................................... 79 Bolvári-Takács Gábor A Zempléni Múzsa a kultúra szolgálatában ...................................................................82 Szakolczay Lajos Folyóirat-sziget? Tartomány! ....................................................................................... 85 P. Szalay Emõke A református egyházmûvészet jelentõsége ................................................................... 87 Budaházi István Nem fog csöndben maradni Magyar József ................................................................. 90 Ószabó István Magyar József temetésén ............................................................................................. 91 Magyar József Levelek Virágnak ......................................................................................................... 92 Recitativo ..................................................................................................................... 93 Koppány Zsolt: Egy emlékház drámája ................................................................................................. 95 Felhõs Szabolcs Krizantém hava ............................................................................................................ 98 Bozzai Zsófia A XIII. Kárpát-medencei Napok, K Pintér Tamás „Hazám Házai” kiállítás megnyitója ................................................... 99 Hírek ............................................................................................................................... 103

4

Partium

NYITRAI LEVENTE

A Biblia érve Magyarország is szentelt egy évet a Bibliának a nemzetközi bibliaév után. Ennek az az oka, hogy nemzetközi üzenete mellett a Bibliának sajátos üzenete van minden olyan nemzet számára, amelyik nyelvére lefordították. Ezek az üzenetek a reformáció korában különös jelentõségre tettek szert. De a Bibliának mindig volt nemzeti töltete. És nemcsak a fordításoknak, hanem az eredetinek is. Sõt annak a legtöbb, a Teremtéstõl az Ámenig. A Bibliának vannak verseny- sõt vetélytársai, mint a Korán, vagy a buddhista szentiratok. A versenyt nem a hordozó nemzetiség, hanem az üzenet dönti el. Ennek nemzetközi a töltete, és mindenik iratban ugyanaz. Az üzenet sorsára a hordozók mégis kihatnak. A Bibliát épp az emeli ki versenytársai közül, hogy nemzeti vonatkozásai kevesebbet vonnak le, és többet tesznek hozzá nemzetközi kitekintéséhez. A bibliának mégsem ez képezi az egyetlen, sem a legnagyobb értékét, hanem az ahogy megközelíti Istent, akirõl szól és az embert, akihez szól. Errõl a hogyanról állít fel nekünk egy követelményt a szó szerinti ihletettség tantétele. Mely szerint Isten ihlette a Bibliát, ezért szó szerinti igazság benne minden az elsõ betûtõl az utolsóig. Az unitárius tanításnak nem célja a Biblia tekintélyét csökkenteni, de arra is figyelmeztetni kíván, hogy emelni se lehet rég túlhaladott érveléssel. Emberi ésszel Isten felfoghatatlan. Ezért minden, amit róla tudunk – fordítás Isten nyelvérõl a mi nemzeti nyelveinkre. Fordítóink tehát nem a szanszkrit, a héber, vagy arab eredetibõl, hanem fordításokból fordítanak. Sarkalatos kérdés ez, mely a Biblia jövõjét is meghatározza. A magyarországi bibliaévet jövõbetekintéssel kell lezárnunk. Van-e jövõje a Bibliának, van-e jövõje a magyar Bibliának? Ehhez a kérdéshez természetesen majd az idõ ad hozzá éveket és érveket. Egyelõre meg kell elégednünk a kérdésfelvetéssel, mint akik reméljük, hogy a jövõ (még mindig?!) a mi kezünkben van. Lehetõségünkkel élve magunk fogalmazhatjuk meg – nem minden vívódás nélkül – a válaszunkat, és az akár a jövõ válasza is lehet. Bibliát újat nem írhatunk. Ahhoz ihletés kellett és ezredévek. De korszakindító teljesítmény lenne tõlünk, ha eredményesen tudnánk szolgálni örökül kapott Bibliánkat, és le tudnánk fordítani a Múlt nyelvérõl a Jövõ nyelvére.

5

DR. CSOHÁNY JÁNOS

Reformáció és Biblia Átalakulásoktól terhes, reformokkal vajúdó térségben él országunk és abban egyházaink. Több egyház egybehangzó elhatározása alapján 2008 a Biblia éve. A reformáció egyházai nem feledkezhetnek meg arról, hogy a Biblia megbecsülése az egyháztörténelem során annak a mutatója volt, hogyan követte Isten népe a Bibliában, a keresztyének Szentírásában kijelentett isteni akaratot. A reformáció egyházai nem feledkezhetnek meg a reformáció korszakalkotó tettérõl. 1517. október 31-én Wittenbergben dr. Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes, ottani egyetemi tanár és városi plébános bátor fellépésére volt szükség ahhoz, hogy a nyugati egyháznak a Szentírás és az azzal megegyezõ egyházi hagyomány alapján történõ helyreállítása, vissza-alakítása, reformációja elkezdõdjék. Sokan felzárkóztak mellé Németországban, Franciaországban, Svájcban – akkori nevén Helvéciában – és másutt, hogy Nyugat-Európa vallási és szellemi újjászületése, a modern európai civilizáció kiteljesedése elkezdõdjék. A reformáció általános vonulatába tartozott a Biblia nemzeti nyelvre fordítása. Nem volt ez másként a magyar nemzet körében sem. A reformáció századában számos magyar nyelvû bibliafordítás készült, de sajnos egyik kísérlet sem tudta a teljes Bibliát kinyomatni, mígnem 1590. július 20-án el nem hagyta a nyomdát Vizsolyban az elsõ teljes Biblia (beleértve az apokrifus könyveket is). A magyar reformáció egyházai a Biblia évében különös örömmel és jogos büszkeséggel emlékezünk számos korai bibliafordításunkra, amelyek nem is egy felekezethez tartozó fordítók munkájaként születtek. A Vizsolyban megjelent teljes magyar Biblia háttérmunkájában benne volt az elõzõ hat évtized bibliafordítási fáradozásainak tapasztalata, eredménye. Károlyi Gáspár gönci református esperes és névtelenségbe burkolózott munkatársai ezért a magyar nemzetnek fordították és adták kézbe a teljes Szentírást. A papi rend közbenjáró hatalmának megtörésére volt eszköz az, hogy a reformáció a nép kezébe adta a Szentírást. Az olvasni tudó nem papi jellegû egyháztagok (laikusok) így maguk is megismerhették az evangéliumot és ezért nevezték el akkor és használjuk mai is protestáns felekezeteinkre az evangéliumi jelzõt és beszélünk evangéliumi egyházakról, evangéliumi hitrõl, evangéliumi keresztyénségrõl. Az olvasás megtanítása ezért volt alapvetõ mozgató rugója a protestánsok iskolaalapítási, népoktatási buzgalmának. Mindehhez járult a könyvnyomtatás zseniális találmánya, ami nélkül maga a reformáció sem indulhatott volna el. A Szentíráshoz fordulás legtöbbször hozzá tartozott a laikus egyháztagok lelki és egyházat megújító mozgalmához, amiket elõreformációnak tekintünk.

Az elõreformáció és a reformáció az anyanyelvû Bibliáért Az egyháztörténelem tanúsága szerint az egyház lelki megújulása együtt jár általában a Szentíráshoz fordulással. A megelevenedés eszköze, ugyanakkor mértéke a Biblia. Isten írott Igéje segít felmérni, hogy mely pontokon tért el a hivatalos egyház egy-egy adott történelmi korban Isten akaratától. Az írott Ige a Szentlélek munkája következtében megelevenedik a hívõ lelkében és kijelöli számára azt az utat, amelyen járva mind az egyes 6

Partium

keresztyén ember, mind az egyház Krisztus által Istenhez jut, Aki viszont éppen Krisztusért Atyja a benne hívõknek. „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam” – mondja az Úr Jézus (Jn 14,6). A Szentírás útmutatása nélkül megelevenedés helyett rajongásba eshetne a keresztyén egyház, vagy egy-egy adott terület keresztyén közössége, ami az indulatok elszabadulásával járna. Az ilyen helyzetre lehet mondani Pál apostol szavaival élve: „Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenniük”. Az Isten Igéje helyzetfelmérésre, a bûnök felismerésére, bûnbánatra, megtérésre hív. Mérlegre kell tennünk a múltat, hálát adni az abban megnyilvánult, elfogadott és engedelmesen követett isteni akaratért, és ugyanakkor megbánni, elhagyni mindazt, ami eltévelyedés volt az Úrtól. Ad fontes (= vissza a forráshoz), hangozott a jelszó már Luther fellépése elõtt jóval és az egyház reformációját helyesen munkálók a Szentírásban jelölték meg a keresztyén hit mértékadó forrását. Ezt a jelszót Luther és a többi reformátor is vallotta és vallja azóta is az evangéliumi keresztyénség. Sola scriptura (= egyedül a Szentírás), volt az elõreformáció és a reformáció másik fontos jelszava, amihez a reformokat szabták. Azt jelentette ez a summás jelszó, hogy az egyház hagyományaiból csupán azt szabad figyelembe venni, ami megegyezik a Szentírással. Tehát félreértik azok a nem evangéliumi keresztyének a reformációt és a reformáció egyházait, akik azt gondolják róluk, hogy a protestánsok (az evangéliumi egyházak és tagjaik másik közkeletû elnevezésével szólva) semmit sem fogadnak el az egyházi tradícióból, csak a Bibliát. Az egyházi atyák tanítása, a reformáció elõtti zsinatok döntései megszentelt hagyományt képeznek pedig számukra, amennyiben azok egybehangzanak a Szentírással, elvetik viszont azokat, amelyek ellenkeznek Isten írott Igéjével. Ugyanez érvényes nem csupán a tanokra, hanem a szertartásokra és az egyházszervezetre is. Az 1170-es években úgy kezdett prédikáló, elõreformációs munkát a francia Vald Péter nevû gazdag kereskedõ, hogy elõzõleg pap barátaival lefordíttatta a Bibliát francia nyelvre. Ebbõl bizonyosodott meg arról, hogy az egyház eltért a Szentírás normáitól. Az egyház apostoli egyszerûségûvé tisztult azok körében, akik elfogadták Vald tanításait. A valdens egyház túlélte az üldözéseket. Hazánkban is elterjedt kisebb mértékben a városi polgárság körében, de pl. Csehországban jelentõs számú valdens élt még Kálvin János genfi reformátor életében is, aki levelezett a valdensekkel és nem sikertelenül igyekezett megnyerni õket a református egyháznak. Magyarországon a valdensek beolvadtak a reformáció egyházaiba. Olaszországban viszont ma is mûködik a valdens egyház. Wyclif János oxfordi teológiai professzor és plébános 1380-ban az Újszövetséget maga fordította angol nyelvre, két év múlva az Ószövetséget Nikolaus von Hereforddal együtt. Wyclif reformációs mozgalmát felszámolták, de bibliafordítása, mivel a könyvnyomtatást még nem találták fel Európában, kéziratban terjedt és fennmaradt. A szaktudósok szerint a Wyclif nevével hagyományozott fordítások azt mutatják, hogy valójában két, nagyjából egy idõben keletkezett bibliafordításról van szó. Tehát nem csupán Wyclif és munkatársa, hanem akkoriban valaki más, vagy mások is készítettek egy angol nyelvû bibliafordítást. Wyclif követõje volt Husz János cseh pap és prágai egyetemi tanár. Cseh nyelvre fordította a Bibliát 1412-ben, és rendszeresen hirdette az Igét. A tornacsarnok méretû, dísztelen falakkal megépített prágai Betlehem-kápolna zsúfolásig megtelt Husz prédikációira. Elõreformációs mozgalma nagy hatással volt Magyarországon is. Sokan követték tanításait. 1415-ben õt magát megégette eretnekként a konstanzi zsinat, de a mûködése nyomán keletkezett evangéliumi egyház napjainkig megmaradt. Örököse a Cseh Testvér Egyház. 7

A husziták üldözésére indított háborúk Cseh- és Morvaországból Magyarországra is átcsaptak és nagy pusztítás járt a nyomukban. Tanaik elterjedése, viszont elõkészítette az l517-ben kezdõdött reformáció magyarországi gyors térhódítását. Rotterdami Erasmus, a legkiválóbb humanista tudós ugyan maga soha sem lett reformátorrá, de a katolikus egyház megújulását kívánta elõmozdítani azzal, hogy erõteljesen kritizálta azt, másfelõl, hogy 1516-ban megjelentette nyomtatásban a nyelvészeti pontossággal összeállított görög nyelvû Újszövetséget. Erasmus görög Újszövetsége az anyanyelvi bibliafordítások újszövetségi részének alapját képezte. Éppen ez volt a nagy tudós célja, hiszen az anyanyelvû Bibliának a nép kezébe adásától azt remélte, hogy „így a földmûves az eke mellett ebbõl dúdolna, a takács a fonalvetõjével egy ritmusban ebbõl zümmögne és az útonjáró ilyen történetekkel könnyítene az unalmán. Ebbõl lenne a keresztyének minden beszélgetése, mert szinte olyanok vagyunk, amilyen a mindennapi csevegésünk.” A német Gutenberg János, amikor 1440 körül feltalálta Európában a könyvnyomtatást, elsõ dolgai közé tartozott a latin Biblia kinyomatása, amit számos német nyelvû bibliakiadás követett. Ez még a római katolikus egyház töretlen uralma idején, de a humanizmus és reneszánsz hatására történt. Luther reformátori tevékenységének megkezdése elõtt egyik vélemény szerint 17 (pl. Péter Katalin), másik szerint 22 alkalommal jelent meg a Biblia németül nyomtatásban. Luther Márton Wartburg várában töltött kényszerû visszavonultsága idején, 1521 decemberétõl 11 hét alatt lefordította csaknem a teljes Újszövetséget német nyelvre. 1522 szeptemberében nyomatták ki azt, ezért nevezik a németek Septemberbibel-nek. Ez a fordítás olyan sikeresnek bizonyult, hogy csupán Luther életében, vagyis 1546 februárjáig jó hússzor hagyta el a sajtót. A teljes Biblia Luther és munkatársai fordításában 1534-ben jelent meg. Zwigli Ulrik zürichi lelkész és reformátor Erasmus lelkes követõjeként 1531-ben nyomattatta ki teljes bibliafordítását, amit németül Zürcher Bibel-nek (=Zürichi Bibliának) hívnak és legújabb, modernizált kiadása 2007-ben jelent meg. Az angolok 1525-ben az Újszövetséget, 1535-ben az Ószövetséget adták angolul nyomtatva reformációra váró honfitársaik kezébe. A hollandok 1535-ben a teljes Bibliát Luther nyomán fordították saját nyelvükre, 1556-ban pedig a Zürichi Biblia alapján, mert akkor már a svájci reformációt követték, reformátusok voltak. A magyar reformátusok 1590-ben elkészült Vizsolyi Bibliájához hasonló általánosan elfogadott és revíziókkal bár, de napjainkig használt fordítása az angoloknak csak 1611-ben keletkezett a Jakab király-Bibliában, a hollandoknak még késõbb, a dordrechti zsinat (1618-1619) által elfogadott fordítás révén, 1619-ben.

A magyar reformáció és a magyar Biblia Számos töredék-fordítás maradt ránk magyarul a Bibliából még a könyvnyomtatás elterjedése elõtti korból. Legjelentõsebb és legterjedelmesebb az 1436-39 között, Tamás és Bálint pap által lefordított un. Huszita Biblia. 1533-ban Krakkóban nyomatták aztán ki Komjáti Benedek: Az Szent Pál levelei magyar nyelven címen készült humanista jellegû fordítását. Ez az elsõ magyarul nyomtatott, bár csupán részleges bibliafordítás. 1536-ban Pesti Gábor: Új Testamentum magyar nyelven jelent meg Bécsben. A cím ellenére sajnos csupán a négy evangélium fordítását tartalmazza, de a fordító szándéka az egész Újszövetség megjelentetése lehetett, azért adta munkájának azt a címet. Elõszavában szórólszóra idézi Erasmus általunk is említett bibliaolvasási programját. Hogy mennyire benne 8

Partium

volt ez a program a kortárs magyar tollforgatók gondolkodásában, arra elég, ha Gálszécsi István Krakkóban 1536-ban kiadott elsõ magyar evangélikus énekeskönyvének elõszavát szóltatjuk meg: „Aki üdvözülni akar, nem pappá avagy baráttá légyen, hanem a Szent Írást tanulja és hallgassa.” Sylvester János: Új Testamentum magyar nyelven címen Sárvárújszigeten,1541-ben publikált elsõ nyomtatott teljes magyar nyelvû Újszövetség fordítását hosszas és alapos elõkészületek elõzték meg. 1536-ban Nádasdy Tamás nádor, aki akkor már a lutheri reformáció híve volt, nyomdát létesített Sárváron, amit Újsziget néven emlegettek humanista szemlélettel, hogy az az új tudomány szigete. (Görögül Neoanésos-nak nevezték, ami szintén Újsziget-et jelent, a tudományos irodalom Sárvárújszigetet használ). Abádi Benedek lelkészi képesítésû nyomdász 1539-ben kinyomatta Sylvester magyar nyelvtanát, (õ nyomtatta ki az Újszövetséget is.) Ez az elsõ Magyarországon, magyarul nyomtatott könyv volt. A bibliafordításra is elõkészült a nyelvtan megírásával a tudós, mert összefoglalta azokat a nyelvtani elveket, amelyek alapján a fordítást végzi, másfelõl a magyar nyelv irodalmivá tételéhez járult hozzá. Ne felejtsük, hogy a reformáció folytatta az erasmusi gondolatot, mely szerint a Biblia után az egyházi szertartási nyelvet is anyanyelvivé tette. Ehhez szükség volt magyar nyelvtanra. Sylvester megalkotta. A sárvári iskola akkor igen színvonalas képzési helye volt a fiatal evangélikus egyháznak. Sylvesteren kívül ott tanított Dévai Bíró Mátyás, a „Magyar Luther”-nek nevezett reformátor. A várban tevékenykedett Tinódi Lantos Sebestyén hõsi és vallásos énekek költõje. Sylvester Újszövetségét ízõ nyelvjárásban fordította, majd csupán 1574-ban, Bécsben megjelent második kiadását változtatták özõ nyelvjárásúra. Az Újszövetség végén értékes tudományos magyarázatokat találunk. Sylvester az Újszövetség elé magyarul írt ajánló verset. Ez az elsõ olyan magyar vers, ami az antik verselés szabályait követi. Ezzel bebizonyította Sylvester, hogy a magyar nyelv alkalmas a klasszikus verselésre is, amit külön hangsúlyoz Nádasdy Tamáshoz írott levelében, melyben a távollevõ patrónusnak az Újszövetség megjelenését bejelenti. Sylvester versébõl itt csupán a bibliafordítás céljára vonatkozó részt idézzük, azt azonban a korábbi magyar bibliacímektõl eltérõen nem mai helyesírással, hanem betûhíven: „Az ki Sidoul, és Görögül és víghre Diákul Szol vala righen, szol néked az itt Magyarul Minden nipnek az ü nyelvin, hogy minden ez isten Törvinyin illen, minden imággya newit. Itt vagyon ez rejtett kincz itt vagyon az ki folo víz Itt vagyon az tudomány mell örök iletet ád”. Bencédi Székely István egykori ferences szerzetesbõl elõbb evangélikus végül református rektorként, utóbb lelkészként mûködött és több könyvet publikált (köztük l559ben világkrónikát) szerzõ fordításában Krakkóban jelent meg 1548-ban a Zsoltárok könyve magyarul. Bencédi Székely jelezte a Zsoltárok ajánlásában, hogy kész az egész Biblia lefordítására és kinyomtattatására. E terve azonban nem valósult meg. Van olyan vélemény, hogy elkészítette fordítását, csupán a kiadásra nem volt módja. Heltai Gáspár, ez a magyar hitújításért és kultúráért, egyháziért és világiért felbecsülhetetlen értékû munkát végzett tudós lelkész eredetileg német anyanyelvû volt, aki felnõtt korában tanult meg magyarul, úgy azonban, hogy magyar irodalmi alkotások sorát írta és nyomatta ki kolozsvári nyomdájában. Elõször evangélikus, aztán református, végül antitrinitárius (késõbb keletkezett, de ma is használatos elnevezéssel unitárius) lelkész lett. 1551 és 1565 között Kolozsváron jelent meg hét kötetben a Heltai nevével fém9

jelzett bibliafordítás. Nem egyedül dolgozott, de az alapgondolat az övé volt és végig õ szervezte, szerkesztette a fordítások elkészítését, publikálását. Fordító társainak neve nagy részben ismert. A fordítás az említett három felekezet szellemi terméke, nem úgy, hogy azok megegyeztek volna abban, hanem a fordítók és fõként Heltai felekezetváltásai tükrözõdnek a munkán. A kor szokása szerint a Biblia apokrifus könyveit is fordították és kiadták. A kanonikus könyvek közül nem jelentették meg a Krónikák, Ezsdrás, Nehémiás, Eszter és Jób Könyvét. Az apokrifusok közül a Tóbiás és a Makkabeusok Könyvét. Az Újszövetség két kiadásban, 1561-ben és 1562-ben is megjelent. Melius Juhász Péter debreceni helvét irányú lelkipásztor, 1561-tõl tiszántúli püspök ötven körülire tett irodalmi alkotásainak sorába tíz kanonizált bibliai könyv fordítása azonosítható. Melius apokrifus könyveket nem fordított. Az Újszövetséget Szegeden, 1567ben nyomatták ki a szakirodalom szerint (példánya nem maradt). Vitatott a hely. Szegeden nem ismeretes nyomda abból az idõbõl. A Török Birodalomban fõvesztés terhe mellett tiltva volt a könyvnyomtatás, Szeged pedig akkor már török hódoltsági területen feküdt. Van olyan vélemény, hogy valójában Váradon jelent meg, sõt Zoványi Jenõ híres egyháztörténész Debrecent tekinti kiadási helyének. Debrecenben, 1561-ben alapított nyomdát a Kassáról menekült Huszár Gál lelkész és nyomdász, akinek Melius régi jó ismerõse volt és õ nyomatta ki Melius elsõ bibliafordításnak is tekinthetõ prédikációs könyvét Debrecenben, 1561-ben A Kolossé-levél prédikációk szerint való magyarázatja (A Szent Pal apastal levelenec mellyet a Colossabelieknec irt predicacio szerent valo magyarazattya). A késõbbiekben is elõszeretettel prédikációs magyarázattal jelentette meg több bibliai könyv fordítását, ha azonban prédikációk nélkül adta ki Melius bibliafordítását, akkor is bõ magyarázó jegyzettekkel látta el. Van egy prédikációs könyve, ami több bibliai könyvbõl vett alapigéket magyaráz. Nem minden bibliafordításnak tekinthetõ könyvét Debrecenben nyomtatták, voltak Váradon kiadottak is, a már említett Újszövetségen kívül, ha az egyáltalán Váradon jelent meg. Melius bibliafordításai a helvét irány szellemében készültek, vagyis azok markáns református teológiai álláspontot képviselnek. Széljegyzeteiben erõsen vitázik a római katolikus, az evangélikus és az antitrinitárius felekezettel és a kor szokása szerint sokszor vaskosan elítéli azokat. Hasonló határozottsággal kritizálja saját kora társadalmi és politikai igazságtalanságait. Félegyházi Tamás debreceni esperes, korának egyik legképzettebb teológusa Új Testamentum fordítását már nem tudta kiadni 1586. január 16-án bekövetkezett halála miatt. Gönci Fabricius György debreceni lelkipásztor és tiszántúli püspök készítette el a Judás levele fordítását Félegyházi helyett és Félegyházi Újszövetség fordításának sajtó alá rendezését. Így még 1586-ban megjelent Debrecenben az Újszövetség Félegyházi neve alatt és olyan közkedveltségnek örvendett, hogy 1609-ben Hodászi Pap Lukács tiszántúli püspök, debreceni lelkipásztor újra kiadta úgy, hogy annak jegyzeteit bõvítette. (Sajnos ebbõl példány eddig nem került elõ.)

Az elsõ teljes magyar Biblia A reformáció évszázadában folyó magyar bibliafordítási munkálatokra a koronát kétség kívül Károlyi Gáspár (1530?-1591) gönci református esperes bibliafordító, fordítást szervezõ, szerkesztõ és kiadó tevékenysége tette fel. Károlyi Gáspár családját és fiatal korában õt is Radicsnak, vagy Radicsicsnak hívták (korabeli írásmóddal Radicz, Radiczicz), ezt õ ritkán használta. A tanult emberek korabeli szokásának megfelelõen szülõvá10

Partium

rosa, (Nagy)Károly után nevezte magát Károlyinak (latinul Gasparus Carolius, magyarul írták Caroli Gaspar-nak, de Károli-nak nem). 50% az esélye annak, hogy 1549-ben õ tanult a brassói iskola felsõ tagozatán és Gasparus Karoly néven iratkozott be, mert volt egy Károlyi Gáspár nevû kortársa, akibõl Nagybánya fõbírája lett. 1556-tól Wittenbergben egyetemi hallgatónak iratkozott be és több külföldi egyetem látogatása után 1562ben tért haza. 1563-ban Debrecenben megjelent Két könyv címen ismert világtörténeti munkája, majd annak az évnek a végén Göncre választották elsõpapnak, ekkor már a helvét irányt követte (református volt). Göncön együtt szolgált rövid ideig Bencédi Székely Istvánnal, a Zsoltárok Könyve fordítójával és kiadójával, aki abban az évben nyugalomba vonult. (Vajon teljesen lehetetlen azt feltételezni, hogy Bencédi Székely, amennyiben kéziratban meg lett volna tervezett bibliafordítása, vagy annak egy része, hogy azt nem hagyhatta fiatal és tanult gönci paptársára és utódjára?) Károlyi 1584 elejétõl l587 tavaszáig Tállyán lelkészkedett, aztán visszatért és haláláig Göncön élt, élete utolsó évében nyugalomba vonultan. Az a bibliafordítói munka, amelynek a végeredményeként az 1590-ben Vizsolyban megjelent teljes magyar nyelvû Biblia, közhasználatú elvezéssel a Vizsolyi Biblia, az 1570-es években kezdõdött. Thúri Mátyás abaújszántói lelkész kezdte a fordítást és bizonyos részének elkészültével Bártfán próbálta kinyomattatni David Guttgesel nyomdásznál, aki azonban elutasította. Fordítótársnak tekinthetõ az l585. március 2-án, Szepsiben, Károlyi esperessége területén elhunyt Paksi Cormaeus Mihály. Továbbá Ceglédi János vizsolyi lelkész, Pelei János gönci iskolamester és Károlyi Miklós, Gáspár testvéröccse, aki Gáspár házában élt (szintén mindannyian wittenbergi diákok voltak), valószínûleg gyakorlati, akár fordítói tevékenységet végeztek a kéziraton és a nyomdai korrektúrai anyagon. Szenci Molnár Albert 16 évesen, 1590 elején másfél hónapot idõzött Göncön, amikor bizonyára értékes segítséget nyújtott akár a korrektúra, akár a kéziratoknak a nyomdába vitele, illetve onnan Göncre szállításában. Sajnos sokszor eltúlzott jelentõséget tulajdonítanak az õ gönci tevékenységének. Az más dolog, hogy késõbb híres irodalmár, tudós, a Vizsolyi Biblia két revideált kiadásának elkészítõje lett, de nem jelenti azt, hogy már Göncön Károlyi egyik legfontosabb munkatársa lett volna. Minden bizonnyal nagy mértékben támaszkodtak a fordítást végzõk a korábban nyomtatott, valamint a kéziratos magyar bibliafordításokra, (ezek között ott lehetett a Bencédi Székely Istváné, ha létezett). Ezért volt szükséges részletesen megismernünk a korábbi nyomtatásban megjelent magyar bibliafordításokat, mert Károlyi Gáspárék munkája nem elõzmények nélkül készült. Sajnos a mûveltnek mondott nagyközönség tudatába is legfeljebb a Vizsolyi Biblia fér bele és Károlyi Gáspár mint annak kizárólagos fordítója, ismeretlen marad viszont számára az azt megelõzõ magyar bibliafordítások sora, mintha azok nem is lettek volna. Azon nem kell csodálkoznunk, hogy közöttük egyetlen római katolikus nyomtatott fordítás sincs (a Komjáti Benedekét is humanistának mondják), mivel a katolikus egyház 1963-ig, a II. Vatikáni Zsinat határozatáig nem ajánlotta, magyarul szólva tiltotta a laikusoknak a klerikusok segítsége nélküli önálló bibliaolvasást. Káldi György jezsuita szerzetes is a laikusok bibliaolvasását ellenzi az általa magyarra fordított és a katolikus „keresztyéneknek” (így van a címlapján!) elsõnek 1626ban megjelentetett teljes Biblia elõszavában. Ezzel mi jelen keretek között nem foglalkozhatunk részletesebben, mert túl van a reformáció századán. A reformáció századában Magyarországon 29 nyomda mûködésérõl beszélnek, amelyek közül mindössze egy volt római katolikus, a többi mind protestáns. Károlyi Gáspár azt írja a Vizsolyi Biblia elõljáró beszédében, hogy „egynehány Jám11

bor tudós atyafiakkal, kik nékem a forditásban segitséggel voltak, meg nem szüntem addig, mignem véghöz vittem a Bibliának egészlen való megforditását, melyben munkálkodtam közel három esztendeig nagy fáradsággal testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillantásig e nagy munkát el nem untam, hanem nagy serénységgel és szeretettel munkálkodtam, mignem elvégezném azt.” Az õ saját munkája lehetett egyes bibliai könyvek fordítása, de mindenképpen a munkatársai fordításainak átnézése, egységes nyelvezetére felügyelése, a fejezetek tartalmi összefoglalásának megírása és széljegyzetek írása, a nehezen érthetõ fogalmak, szavak, események, megvilágítást igénylõ nevek magyarázata. Noha Károlyi elõljáró beszédének idézett szakaszában önmagát tekinti fordítónak, az „egynehány Jámbor tudós atyafiak” csupán segítségére voltak a fordításban. A mai szakirodalom álláspontja szerint azonban errõl lényegesen többrõl volt szó. Tekintve, hogy a nyomtatás 1589. február 28-én kezdõdött és 1590. július 20ig tartott, mikor is a Biblia könyv formájában kézbe vehetõ állapotba került, a fordításra mondott közel három év 1586 elejére számolható. Ez a három év a munka végsõ nagy idõszaka lehetett és talán az, amelyben Károlyi maga is intenzíven foglalkozott a fordítással, valamint a fentebb felsorolt munkákkal, a nyomdai elõkészülettel, nyomda és fedezet biztosításának kérdésével. Beszámol arról is az elõszóban Károlyi, hogy milyen munkákat használtak a fordításhoz. A neves külföldi tudósok munkái mellett, a római katolikus egyház hivatalosan elfogadott latin bibliafordítását, a Vulgata editio-t is említi. Külön tisztességgel adózik a magyar fordítók munkáinak: „Akik ezelõtt valami részt forditottak a Bibliában, azokat is nem utáltuk meg, hanem megtekintettük.” Amikor a fõurakat, korabeli szóhasználattal a fejedelmeket vádolja, hogy nem volt gondjuk korábban a Szentírás magyarra fordíttatásában, elismeréssel említi személy szerint Heltait és Meliust, utóbbiban wittenbergi diáktársát, akik részben lefordították a Biblia egy részét és kiadták. „Bizony a Heltai Gáspár munkája és a Mélius Péteré bizonyságot tészen arról, hogy találtattak volna ollyak ezelõtt is, kik a munkát nem restellették volna, ha a fejedelmek arra gondot viseltek volna, a tanitókat felébresztették volna és az õ tárházokat Isten tisztességére megnyitották volna. Azért kétség nélkül, ha vagyon is ebben valami bünök a tanitóknak, hogy ennyi ideig egészlen a Biblia nem volt magyar nyelven, de a fejedelmeknek nagyobb bünök vagyon.” A fejedelmek bûneként felrója azt is, hogy nem íratták meg a magyar nemzet történetét, amit pedig más nemzetek nem hanyagoltak el. A Vizsolyi Biblia megjelentetéséhez azonban anyagi fedezet is szükségeltetett. Károlyi boldogan és hálásan írja elõszavában, hogy az õ esetükben az meglett. Dicséri a névtelenségben maradni kívánó jámbor és istenfélõ nagyságos urakat, akik gondoskodtak a költségekrõl és minden szükséges dologról. A Mágocsy testvérek hagytak a Biblia megjelentetésére tisztes összeget. Az egyik Mágocsy özvegyét Rákóczi Zsigmond vette nõül, aki a Rákóczi család fejedelmi ágának elsõ személyben volt vagyonszerzõje, köznemesbõl végvári katonai, majd sikeres hadvezéri szolgálat révén és házasság útján emelkedett tehetségével úgy annyira, hogy Bocskai István után egy évre az erdélyi fejedelmi trónt is elnyerte. 1587 után a Mágocsy vagyon kezelõjeként, a feleségével gyámsága alá jutott két Mágocsy fiú gyámjaként teljesítette felesége elhalt elõzõ férjének és annak testvérének végakaratát és biztosította a Biblia megjelentetésének feltételeit. Nyomdát kellett állítani Vizsolyban. A templommal szembeni telken volt az a ház, ami a tipográfiának helyet adott. Nyomdásznak Manskovit Bálint lengyel nyomdászt szerzõdtette Rákóczi Zsigmond, aki saját nyomdával rendelkezett. Manskovit Bornemisza Péter evangélikus püspök, azelõtt nyomdász prédikátor, Huszár Gál tanítványa mellett 12

Partium

volt segéd, majd a galgóci nyomdát vezette. Támogatója volt Forgách Imre humanista mûveltségû fõúr, aki mindkét evangéliumi felekezetet, az evangélikust és reformátust egyaránt patronálta. Forgách barátságban volt Rákóczi Zsigmonddal, Ceglédi János akkor vizsolyi pap, korábban Forgách Imre udvari papja volt. Kedvezõek voltak tehát a körülmények arra, hogy Manskovit Bálint nyomdájával 1588 nyarának végén, vagy õszének elején Rákóczi hívására Vizsolyba költözött és kinyomatta az elsõ teljes magyar nyelvû Bibliát. Az állami hatóságnál is el kellett járnia Rákóczinak, mert Ernõ fõherceg megtiltotta a Biblia kinyomatását, de aztán elhárult az akadály. Rákóczi Zsigmond mellett más pártfogókra, anyagi támogatókra is szükség volt, (e támogatók körébõl azonban a kutatás kizárta Ecsedi Báthori Istvánt) hiszen a Biblia mai fogalmak szerint a maga fólió formátumában rendkívül nagy és költséges könyv lett. Példányszámát 7-800-ra teszik, amihez nagy mennyiségû papírra volt szükség és drága volt a nyomtatás mellett a compaktori (könyvkötõi) munka is. A példányszám az akkori viszonyok között magasnak számított. A protestáns iskolázás nagyot fejlõdött a 16. században. 134 latin iskolát mûködtettek a protestánsok, szemben a katolikusok 34 ilyen iskolájával. Ennek a nagyméretûnek tekinthetõ iskolázásnak következtében megnõtt azoknak a száma, akik tudtak olvasni és akarták olvasni a Bibliát, hiszen a protestáns egyházak azt kifejezetten ajánlották tagjaiknak. Igen drága volt azonban egy Biblia és kevés példány állt rendelkezésre. Nem véletlen, hogy a 16. századi általunk megismert részleges bibliakiadások példányai, amelyek egyenként is csekélyebb példányszámban jelentek meg, mint a Vizsolyi Biblia, nem fedezték az igényeket. A Vizsolyi Biblia elõtti részfordításokból is akadtak, amelyeket újra kiadtak, de volt olyan, amit még a 17. században is igényeltek az olvasók. Nem véletlen, hogy a Károlyi Gáspárék fordítását már 1608-ban Hanauban revideáltan kisebb alakban kiadta Szenci, és ugyanõ 1612-ben Oppenheimban még kisebb formában, hasznos toldalékkal megbõvítve ismét kiadta. A Vizsolyi Biblia számtalan revíziója és új kiadása során érdekes folyamat követhetõ nyomon. Károlyi Gáspárt kizárólagos fordítónak tüntették fel a címlapon, eközben neve is fokozatosan torzult, a végén Károli lett belõle. Érdemes egy röpke áttekintést adnunk errõl. 1590-ben a címlapon nem szerepelt Károlyi sem fordítóként, sem másként. Elõljáró beszédébõl mi is idéztük, amiben elismerte, hogy jámbor és tudós férfiak segítettek a fordításban, bár eléggé úgy szólt, hogy õ volt a fõ személye a fordításnak. 1608-ban Szenci Molnár Albert már címlapra tette, hogy „Caroli Caspar Elöljárobeszédével”. Az 1645. évi Amsterdami Janson-féle kiadásban már a címlapon ezt olvassuk: „Magyar nyelvre forditatott Cároli Gáspár által.” Az 1661-ben megjelent Váradi Biblia címlapján már így: „Magyar nyelvre fordittatott Caroli Gaspar által.” A híres nyomdász és kitûnõ bibliarevizió készítõ, Misztótfalusi Kis Miklós Amsterdamban, 1685-ben kiadott Aranyos Bibliája címlapjára azt írta, hogy „Magyar Nyelvre Fordittatott Karoli Gaspar által.” Innen már egy lépés a Károli formáig és ma is így jelenik meg. Ha rövidség okából Károlyi fordításnak neveznék a revideált fordításokat, amelyeket a Viszolyi Biblia alapszövegébõl készítettek az évszázadok során (utoljára 1908-ban), az még megfelelne annak az ejtésnek, ahogy Károlyi maga is ejtette nevét magyarul, de hosszú tisztázó tudományos vita után, ami azt állapította meg, hogy a helyes írás és ejtés Károlyi, a Károli írásmódhoz és ejtéshez ragaszkodni téves. Ez azonban eltörpül ahhoz a gigászi teljesítményhez képest, amit õseink a reformáció századában, az egyház és a társadalom megjavítása, kultúránk fejlesztése érdekében a Bibliának anyanyelvünkre fordításával elértek.

13

N. CZIROK FERENC Bega-parti zsoltár Ne legyek én több Uram mint a gyümölcsfa a folyó partján amelyre csak a halász gondol oly ritkán ha hálóját kiveti holdtölte napján legyek fa melynek ág-vállán olykor az ég madarai megpihennek viharvert árván álljak szilárdan bátran gránitkõ fagyban és bûzlõ barna sárban amíg ragacsosan hámló álarc nyelvek elúsznak a sötétvörös árral Ne legyek én kevesebb Uram az olajfánál

3. zsoltár „És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.” Zsoltárok könyve sehol egy darab kõ Uram a Bega partján csak puszta nád mocsár és délibáb lesz e vigasz a költõ lantján botladozó kishitû akaróknak hiszen hûlt helye útjelzõ karóknak és a szükség akár terebélyesedõ fekete felhõ nyomja szívem nyugovóra bénulást érzek végtagjaimban némán kong a toronyóra állarcot váltott kereskedõk ködfátyol mosolya felszívhat a templomban de nincs bennem félelem mert kivezet engem az Úr az útra hol a puszta végén kõvár falából víz csorog a szomjazóknak

14

Partium

6. zsoltár „Mikor a fundamentumok is elrontattak mit cselekedett az igaz?” bevetettem hálómat Uram a folyóba de lelkem szákjában másfajta remények a szerelemrõl már nem zengek éneket nem álmodom költeményeket a romantika ma már beképzelt szarka-ornamentika s a csillagok (hiába hullottak le a pentagramok) pogány dicsõséget és véres pénzt („vér és arany”) jósolnak 1990 óta hasztalan mit tehet a költõ felhangolt lanttal ingerlõ mosollyal beveti tanú-horgát kedvezõ jóslatot sem csodát nem vár betonban interneten hagyna jeleket ám lúgok mérgek s vírusok rágcsálják az e fajta képeket de nyájadban Uram kószálnak még bárány-remények s válaszul a kornak ajkairól szólnak majd új zsoltár-énekek

7. zsoltár köd hull most a rózsafára nincs ihletem Uram a zsoltárra hajléktalanok vacognak az utca-otthonban gyerekek s öregek kocognak a templomba csapzott madarak vágynak meleg tanyára s imára görbült bütykös ujjak a faágak

8. zsoltár nézem Uram a Bega olajos lúgtól habzó vizét mintha egy helyben topogna a folyó vagy akár hegedõvonó táncol húrokon oda-vissza kettõt jobbra kettõt balra lép vize tétovázik mint gyerek tegye – ne tegye telihold lopja álmát a falunak s most jól láthatod Uram mennyi ember táncol tétován akár a vonó légy hát mellettünk mint gyöngyvizû folyó

15

DR. GYÕRI ISTVÁN

Gondolatok a liliomról és társairól Sárospatakon, a Református Kollégium udvarán létrehoztunk egy kertet, amelyben mintegy ötven bibliai növényt mutatunk be. Persze ez nem egy tájképi kert, hiszen a bibliai tájak hangulatát nálunk nem igen lehet visszaadni. Itt inkább az volt a cél, hogy a rendelkezésre álló, viszonylag kis területen minél több növényt mutassunk be. A középkori kolostorokhoz, késõbb a történelmi kollégiumokhoz mindig tartozott botanikus kert. A kolostorok kórházként is szolgáltak, a gyógyításhoz pedig szükség volt gyógynövényekre. Késõbb az iskolák oktatási céllal telepítették a kerteket. Híres volt Debrecenben Fazekas Mihály botanikus kertje a mai Déri Múzeum helyén, ennek emlékét õrzi mai is a Fûvészkert utca. Sárospatakon Lorántffy Zsuzsanna, a Kollégium fejedelmi pártfogója ültetett gyönyörû kerteket a vár közelében. Ezt a hagyományt gondoltuk újraéleszteni a pataki bibliai kert ötletével. A kertet szívesen nézik meg az itt tanuló diákok, az ide jövõ látogatók. A velük való beszélgetésekbõl, az általuk feltett, elsõ hallásra sokszor furcsa kérdésekre, néha hosszas keresgélés után megtalált válaszokból egyre inkább kiviláglik, hogy a Biblia világa mennyi szállal kapcsolódik mai életünkhöz. Ezekbõl a gondolatokból hadd osszak meg néhányat. Képzeletbeli sétánk elsõ állomásaként megállunk a liliomok elõtt. Elképzeljük, hogy a június közepe van és a madonnaliliomok éppen most pompáznak a legszebb virágdíszben. A jellegzetes liliomillat messzirõl érezhetõ, idecsalja a méheket is. A virágok egyszerûen gyönyörûek. Csak hozzá ne érjünk, mert rögtön vége a varázslatnak! A megnyomódott szirmokat, a lepergett virágport nem lehet visszaigazgatni. Nem véletlen, hogy a liliom a köztudatban és a keresztyén hagyományban is az érintetlen szépség, a tisztaság jelképe. A nagy klasszikus festõk, köztük Tiziano vagy Botticelli képein a gyermekét tartó Mária kezébõl nem hiányozhat a fehér liliom, innen származik a madonnaliliom elnevezés. A középkorban a fejedelmi címerek kedvelt motívuma, de a cserkészet nemzetközileg elfogadott egyezményes jelképe is, arra utalva, hogy a cserkésztörvény 10. pontja szerint „A cserkész testben és lélekben tiszta”. Eredetileg az iránytûhegyet ábrázolta a cserkészjelvény, majd késõbb ebbõl lett a ma annyira ismert liliomforma. Aztán fülünkbe csengenek Vörösmarty sorai Szép Ilonkáról: „A rövid, de gyötrõ élet elfolyt, Szép Ilonka hervadt sír felé; Hervadása liliomhullás volt: Ártatlanság képe s bánaté.” A költõ állítólag egy temetõi sírfeliraton látta meg ezt a szép metaforát: hervadása liliomhullás volt. Addig forgatta magában, míg eköré építette fel az ismert verset. Gondolatban egy nagyot ugrunk vissza az idõben. Festõk által is sokszor megfestett kép: Jézus a hegyen tanít. A hegyi beszéd egyik legszebb hasonlata szól a Mester száján: Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mezõ füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitûek? 16

Partium

Amikor ezeket a sorokat írom, a média tele van a kialakuló, világméretû pénzügyi válság híreivel. A biztonságot adó, anyagi jólétet biztosító rendszerek egyszerre inogni látszanak, az önmagáról minden áron gondoskodni akaró embervilágnak lehet, hogy nem marad más, mint az, hogy újra az isteni gondviselésben bízzon. A gránátalma furcsa neve ellenére nem robban fel, kicsiny fája kora tavasztól késõ õszig egyik ékessége a kertnek. Tavasszal élénkpiros virágai, nyáron és õsszel jellegzetes almatermései hívják fel magukra a figyelmet. Az elnevezés oka nagyon egyszerû: piros, leves húsába ágyazva, egymás felett több rétegben gyümölcsönként több száz mag található. A latinból átvett elnevezés a granum, azaz a mag szóból ered. Külsõ szépségének és a sok magnak köszönhetõen ez a nagyon régóta termesztett növény az ókorban mindenfelé a szépség és a termékenység, és az ehhez kötõdõ gazdagság jelképe is volt. Az ókori építészet is felhasználta mint díszítõelemet. A jeruzsálemi templomot is gránátalma motívumokkal díszítették. Többször elõfordul az Énekek énekében, a menyasszony szépségének szemléltetésére. A reneszánsz idején a gránátalma a gazdagság és a hatalom jelképe is lett, elõszeretettel használták az itáliai selymeken, uralkodók díszeiként jelenik meg. Mátyás király trónkárpitján is ez volt az ornamentika uralkodó eleme. Talán innen került a fõúri udvarokba, és bukkant fel, mint igazi népmûvészeti díszítõelem a székelykapuk faragásain. Vagy talán õseink még Ázsiából hozták magukkal, és évszázadokig adták tovább egyik generáció a másiknak, anélkül, hogy igazán tudták volna, hogy mi is ez a furcsa, koronás alma, amivel kapuikat díszítették, hiszen a Székelyföldre nem nagyon jutott el a gránátalma. A barokk idejében szó szerint kivirágzó úri hímzés, amelynek legszebb emlékei a templomi úrvacsorai terítõk, szintén szívesen alkalmazta a gránátalmát a szegfû és a tulipán társaságában. Talán török hatás, talán a nyugatról érkezõ reneszánsz késõ népi formája, talán az õsi magyar motívumkincs megelevenedése? Akár így, akár úgy, egy csodálatos világ tárul elénk, ha elmegyünk valamelyik református kollégium múzeumába, ahol ezeket õrzik. Furcsa, félig a földön kúszó, nálunk is elburjánzó, látszólag jellegtelen növény a festõfû. A mediterrán országokban ma is közönséges gyomnövény. Nem is a növény az érdekes, hanem a gyökere, amelyet õsidõktõl fogva festõ és cserzõanyagként használtak. Akinek nem volt pénze a drága bíborra, de mégis színes ruhát akart, az ezt használta. Fõzetével minden szerves anyagot, fát, szövetet, bõrt szép vörösesre, élénk narancssárgára lehet festeni. A Közel-Keleten élõ beduinok még ma is használják. Külön mesterség volt az ezzel végzett kelmefestés és bõrcserzés. A növény héber neve Pua, amely a Bibliában foglalkozásnévként, személynévként fordul elõ. Amikor Izráel népe Egyiptomban volt, a fáraó megrémült, mert az izraeliták nagyok és erõsek voltak. Istenfélelmük, erkölcsös életük tette õket ilyenné. Ezért elrendelte, hogy a bábák a megszületõ izraelita fiúgyermekeket öljék meg. De a bábák félték az Istent, és nem hajtották végre a fáraó parancsát. Mózes is ezeknek a bábáknak köszönheti, hogy életben maradt. Az egyik bába neve Pua volt. Nem véletlen, hogy a szentírás megõrizte ezt a nevet. Elfogyó nemzetünk számára is intõ példa. Ma azt mondanánk: civil kurázsi. Szabad ember az, aki nem fél. Mózesrõl szinte mindenkinek a mózes-kosár jut eszébe. Régebben tényleg vesszõbõl fonták, mai modern formája már inkább valamilyen habszivacs, textillel bevonva, autóba is beköthetõ, de a két hordozófül még õrzi a kosárra emlékeztetõ formát. A fáraó parancsa ellenére életben maradt a kicsiny Mózes, de amikor már nem tudták a házban rejtegetni, az apja gyékénykosarat csinált, bekente szurokkal, így menekült meg, míg meg nem találta és fel nem nevelte éppen a fáraó lánya. Az elsõ mózeskosár anyaga valószínûleg a papi17

ruszsás lehetett, ami akkor még nagy területeken vadon nõtt a Nílus deltavidékének mocsaraiban. De ebbõl készítették a papír feltalálása elõtt népszerû papiruszt is. Fõleg az egyiptomi száraz klímának köszönhetõen nagyon sok feljegyzés több ezer évet is túlélt ezen a törékeny anyagon, többek között több bibliai kézirat is. A bécsi Nemzeti Könyvtárnak van a világon a legnagyobb papiruszgyûjteménye. A 19. században élt Rainer trónörökös gyûjtõszenvedélyének köszönhetõ ez a közel 180 ezer darabból álló gyûjtemény, aminek egy része még ma sincs feldolgozva. Az ókori Kelet, fõleg Egyiptom történetének igazi kincsesbányája. Talán nem kell mondani, hogy a papiruszsás fagyérzékeny, télre fûtött helyre kell telepíteni több kertbéli társával együtt. Ilyen például az olajfa is. Nem véletlen, hogy a Bibliában az a legkorábbi, fajtanévvel megnevezett kultúrnövény: az özönvízkor a Nóé által kibocsátott galamb olajfaággal jött vissza, jelezve, hogy a víz húzódik vissza, és újraéledt a növényzet. A bibliai idõben fontos élelmiszer volt, de használták kozmetikai célra, testápolóként és gyógyszerként is. Aki járt már Görögországban vagy Olaszországban, aki látta a végtelen olajfaültetvényeket és megkóstolta az ottani konyhát, az érti meg igazán, hogy mit jelentett már az ókorban ez a növény. Gondoljunk csak bele, a mi éghajlatunkon mennyi munkába kerül az, ami ott sokkal egyszerûbb. Nálunk elvetik a gabonát, megetetik az állatokkal, az állatot felhizlalják, majd levágják, hogy a zsírját kinyerjék, mert ez életfontosságú tápanyag. A déli országokban az olajfák több száz évig élnek, alatta még juhokat is lehet legeltetni, munka csak egyszer van vele: a fák alá kiterített ponyvára botokkal leverik a termést, kipréselik és készen is van a finom olaj. Ráadásul egészségesebb is, mint bármely állati zsír. Sok itt is bemutatott bibliai növény a törökök közvetítésével került hozzánk és részben meg is honosodott. Ilyen a füge, a ruta, a liliomfélék, a nárciszok és a rózsa. A fügét talán még egy kicsit egzotikus növénynek tartjuk, pedig fõleg az utóbbi évek enyhe teleinek köszönhetõen nálunk is sokfelé hatalmas példányok láthatók, de az utóbbiak már annyira honossá váltak, hogy nem is gondolnánk, hogy nem mindig éltek a Kárpát-medencében. Lehetne még szólni a jézusi példázatból ismert búzáról és a konkolyról, amely a jó és a rossz jelképévé vált, a lencsérõl, amelybõl egy tálnyiért el lehetett adni az atyai örökséget, a most újra felfedezett és divatos aloéról, amelyet már Jézus idejében is ismertek, hiszen az elsõ húsvétkor ezzel akarták a testét megkenni a sírhoz kimenõ asszonyok Képzeletbeli sétánk végén megköszönöm a figyelmet, talán sikerült az érdeklõdést felkelteni egy tényleges sétához is. Isten hozta vendégeinket!

18

Partium

SZÉKELYHIDI ÁGOSTON

Bibliáink és örökségeink Laudáció Károli Gáspár emléktáblájának avatásán a Tokaji Írótáborban 2008. augusztus 15-én Magyar írástudónak csodálattal és alázattal illik forgatnia Károli Gáspár anyanyelvû Bibliáját. Ez lett a történelmi magyar Biblia. Õ maga a mûvét 1590-ben így nevezte meg: „Szent Biblia azaz: Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész szent Írás – magyar nyelvre fordította Károli Gáspár”. Három évig készült ez az elsõ teljes fordítás Göncön, a református prédikátor író házában, majd a közeli vizsolyi nyomdában bocsátották útra. Gönc és Vizsoly térségében, Tokajban idézzük fel most a magyar nyelv és irodalom korszaknyitó remekének keletkezését. Ezen a honfoglalás kori tájon érlelõdött és csiszolódott a magyar Biblia nyelve, Felsõ-Magyarország északkeleti nyelvváltozata. Károli Gáspár népéhez hû magyarként és korszerû európai képzésû tudósként merített belõle. Brassói és wittenbergi egyetemi tanulmányok, továbbá héber, görög, latin és német nyelvismeret alapján határozta el: „Éltünk, amennyire lehetett, tiszta igaz magyar szóval… Az magyar nyelv szólásának módját követtük”. Így hát végül ebbõl az õsi népi nyelvi örökségbõl bontakoztatta ki az egységes nemzeti nyelvet. De maradjunk még az 1590-es és a korábbi évek Tisza-Bodrog-Hernád-Sajó-Boldva folyóközében. A korszak legnagyobb költõje, Balassi Bálint 1591-92-ben Tokajban élt. Akkor éppen a Valami új versek ciklus darabjain dolgozhatott, ezeken a nyelvileg és formailag tökéletes búcsúzó költeményeken, köztük istenes vallomásain. Gönc és Vizsoly szomszédságában talán eljutott hozzá a friss magyar Biblia. Talán Károli Gáspár is hírét vette Balassi Bálint közelségének. Mindenesetre ott és akkor együtt láttak napvilágot a magyar költõi és elbeszélõi nyelv addigi legmagasabb szintû és máig mintául szolgáló alkotásai. Ezt a folyóközi vidéket tartják a Halotti Beszéd és Könyörgés nyelvi forrásának is. A Kárpát-medencei magyarságnak és a nyelvrokonoknak ez az elsõ összefüggõ írott szövege a Boldva-mente é-zõ és i-zõ nyelvjárásainak jegyeit hordozza. Okkal feltételezhetjük, hogy az eredeti keresztény latin szertartási elemekbõl az 1180 és 1203 között mûködõ boldvai bencés monostor írástudó szerzetese formált magyar temetési beszédet – ütemes tagolású, komor szépségû irodalmi mûvet. Ilyen elõzmény és ilyen kitejesedés elõtt hajtunk fejet a Tokaji Írótábor idei emléktábla-avatásán. Tesszük ezt 2008-ban, a Biblia évében. Magyarországon a Biblia évét azok az egyházak hirdették meg, amelyekhez a nyugati kereszténység felvételétõl az említett elõzmény és kiteljesedés kötõdik. A katolikus és a protestáns intézmények vallási szándéka szellemi, nyelvi, irodalmi, nemzeti örökségünk ezen körének világi megmutatására és megbecsülésére is figyelmeztet. Sokáig kényszerültünk nélkülözni ennek az örökségnek széles ismeretét és befogadását. Most élnünk lehet, és élünk is legalább az utólagos méltatás alkalmával. A Tokaji Írótábor Kuratóriuma jó szívvel vállalja a magyar nemzeti önazonosság nyel19

vi, irodalmi, szellemi, közösségi hagyományát, ennek ápolását és megújítását a maga módján. Összességében nemzeti értékhagyományról van itt szó. A Biblia évében szerét ejthetjük, hogy most ebben a keretben bizonyítsuk: a magyar nemzeti értékhagyomány milyen gazdag eredeti és környezeti forrásból táplálkozott, és milyen bõségesen gazdagította környezetét. Magyarság és európaiság egybeforrását így követhetjük nyomon. Géza nagyfejedelmünk megkeresztelkedésétõl, 972-tõl a magyarság az európai politikai tér mellett az európai kulturális tér részévé is vált. Ez a kulturális tér sajátos népi és nemzeti kultúrák, bennük régebbi és újabb vallások együtt élését és kölcsönhatását foglalta magába. A zsidó-keresztény Biblia gyûjtõ és kisugárzó szerepe ugyan korábbról és távolabbról indult, Európában azonban Jézus Krisztus fellépésével érvényesült mind erõsebben, mélyebben. Közel-keleti alapjaira itt épültek rá európai görög, római és középkori francia, német, holland, spanyol, angol, cseh, lengyel, magyar rétegek. Ennek a zsidókeresztény Bibliának, az egyistenhit és a szentháromsághit ezen foglalatának hatása az utóbbi két évezred alatt belsõ vallási és egyházi ütközések árán alakult ki. Majd aztán egyéni és közösségi önazonosságteremtõ tartalma és képessége lett az, ami ezeken túlemelkedve emberileg és történelmileg páratlan kisugárzással ruházta fel. Híveit és tagadóit egyként ez az önazonosságteremtõ tartalom és képesség élteti és mozgatja. Itt azonban megállunk. Hatás és befogadás dolgában a döntés az érintett egyénekre és közösségekre tartozik. Különbözõ kötõdéseket vagy elutasításokat ebben mi nem kívánunk megítélni. Személyes meggyõzõdéseket sem helyezünk az egyetemes magyar irodalom létezõ értékrendjeinek képviselete elé. Méltatni azt méltatjuk, hogy a zsidó-keresztény Biblia a nyugati kereszténység keretében Magyarországon milyen gyûjtõ és kisugárzó erõvel támogatta nagy alkotók nagy irodalmi alkotásait, és ezek az alkotások milyen önálló értékké emelkedtek. Tegyük hozzá, hogy esetünkben, az 1950-es években mindez az európai és a magyar reneszánsz világában érvényesült. Elsõsorban persze Károli Gáspár magyar Bibliájának önálló nyelvi és irodalmi értékeit méltatjuk. Sajátos nemzeti viszonyaink között azonban az alkotói magatartás is megkülönböztetett tiszteletet érdemel. Károli Gáspár ahhoz az értelmiségi csoporthoz tartozott, amely az 1526-os mohácsi vész, a magyar állam 1541-es széthullása, a török hódítás terjeszkedése után vállalt nyílt közfelelõsséget. Idegen birodalmi szorításban és folytonos fegyveres veszélyben szolgálták a népi és nemzeti közösséget tudatosítással, bátorítással, lelki és szellemi támasszal. A feladatot a követelmény és a kötelesség szabta meg. Nyelvteremtésben, irodalomban, hitterjesztésben, tanításban, nyomdászatban, közéletben együtt tevékenykedõ személyiségként emlékezünk és emlékeztetünk itt Károli Gáspár jeles társaira is: Batizi Andrásra, Benczédi Székely Istvánra, Dévai Bíró Mátyásra, Ilosvai Selymes Péterre, Komjáthy Benedekre, Mankoviti Bálintra, Mélius Juhász Péterre, Miskolci Csulyak Istvánra, Pesti Mizsér Gáborra, Renius Györgyre, Siklósi Mihályra, Szenczi Molnár Albertre, Szkárosi Horvát Andrásra, Sztárai Mihályra, Tardi Györgyre. Gondolatban rajzoljuk meg ennek a közfelelõsséget vállaló értelmiségi alkotói magatartásnak a térképét is, Felsõ-Magyarország akkori szellemi mûhelyeivel és közösségi védelmi erõsségeivel. Hosszú sor ez is: Abaújszántó, Abaújvár, Bodrogkeresztúr, Boldogkõ, Boldva, Edelény, Diósgyõr, Gönc, Kassa, Lõcse, Mád, Mezõkövesd, Miskolc, Monok, Olaszliszka, Ónod, Putnok, Rozsnyó, Rudabánya, Sajószentpéter, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szendrõ, Szerencs, Szikszó, Tállya, Telkibánya, Tokaj, Vizsoly. Hogy is vallott errõl Károli Gáspár? Fõmûve, a magyar Biblia háromezer oldalnyi kézirata „nagy fáradsággal, testi töredelemmel és buzgóságos szeretettel” készült. Ez a szeretet és áldozatosság indította õt és társait, az 1526 utáni magyar értelmiségi csoportot 20

Partium

a még fontosabb feladatra is, az ország és a nemzet megmentésére, megtartására. Felelõsségtudatuk és közösségvállalásuk példáját nem egyszer éppen a zsidó-keresztény Bibliában találták meg. Kevéssel 1526 után, 1538-ban a krakkói nyomda adta ki Farkas András abaúji-zempléni református prédikátor szerzõ verses krónikáját a szétszóratott és „megváltásra várakozó” zsidó és magyar nép sorsának hasonlóságáról. Ez a felismerés szellemi és irodalmi hagyományt teremtett. Hitterjesztõ beszédek, bibliai részfordítások, istenes zsoltárok, világi történelmi és politikai vitairatok, honvédõ felhívások szóltak a magyarságra mért megpróbáltatásról, kifejezve ugyanakkor a sorssal szembenézõ és a közösséget cselekvésre buzdító prédikátori, szellemi, közéleti értelmiségi magatartást is. A magyar Biblia keletkezésének évtizedeiben járunk. Ezek az évtizedek aztán Bocskai István gyõztes szabadságharcába torkollottak. Bocskai Istvánt 1605ben Szerencsen választották Erdély és Magyarország fejedelmévé, 1606-ban pedig Tokaj várurává tették meg. A folyamatok az akkori Felsõ-Magyarországon így értek össze. Ország és nemzet szétszakítása majd 1920-ban ismétlõdött meg, immár végzetesen. A feladatok is megismétlõdtek, a példák is feléledtek. Erdély és a magyarság Trianon kori, legújabbkori prédikátora, az akadémikus mûépítész, író, politikus Kós Károly bizony Károli Gáspár magyar Bibliájához nyúlt vissza. Kiáltványa és cselekvési terve címében és jelmondatában Károli Gáspár nyelvén János próféta bizonyságtételét idézte: „Én kiáltó szó vagyok a pusztában”. Kós Károly történelmi léptékû mûve, a Kiáltó Szó 1921-ben jelent meg. De az emberi, szellemi, nemzeti közösségek mindenkori rombolása ellen tiltakozó kiáltó szó azóta is hallatszik, és úgy hallatszik, ahogy Károli Gáspár 1590-ben írásba tette. Hatalmas teret és idõt fognak át a zsidó-keresztény Bibliához és a magyar Bibliához kötõdõ események és folyamatok. Bibliáinknak és örökségeinknek ezt a körét emberi és szellemi értékek keletkezése, hatása, önállósulása, megújulása teszi maradandóvá. Bibliáink és emberi, szellemi, nyelvi, irodalmi közösségi örökségeink ezáltal az értékek legtágasabb körében foglalnak helyet. Furcsálljuk és fájlaljuk hát, hogy a zsidó-keresztény Bibliát és a magyar Bibliát hivatalosan még nem fogadták be a Világörökségbe és a Magyar Örökségbe. Mi most a Biblia évében, 2008-ban Tokajban az ebbe a történelmi tájba gyökeredzõ elsõ teljes magyar Biblia-fordítást jelképesen a Magyar Örökség részévé nyilvánítjuk. Reméljük, ez ajánlásnak is tekintendõ. Károli Gáspár alkotói munkásságának és magatartásának érdemét, az utódokra hagyományozott magyar Biblia felülmúlhatatlan értékét mától fogva emléktábla fejezi ki a Tokaji Írótáborban.

Iniciálé a Bibliából 21

DUSA LAJOS

József Egy anya, aki szült magának, egy gyermek, aki lesz magának, József meg szép lassan kiárvul a nagy megváltás mítoszából, s csak nyurgul egyre. Gótikus – sovány már, hiszen tûfejével a mennyezetet átböki: néz Júdeából Galileába (mindkettõ új lakótelep), lenéz, s mindentõl távolodón látja magát a földet is… Hisz ûrhajós a mi Józsefünk! Magánya azbezt-szkafanderében lebeg szikáran, súlytalanul Júdea fölött, földgolyónk fölött, vizek, rendszerek, bankházak fölött, az önmûködõ legenda fölött, s önmaga fölött, amint mereng a délrõl maradt leves fölött.

Szeptember A harsogó kert megfakul, mindennek támad már homálya. Súlyos arany vagy, mint a méz és belsõ szemem látva-látja, hogy nem szépséged, karcsúságod, hanem a láthatón is túli csöndes, értõ asszonyiságod fog engem végképp szíven szúrni.

* A 60. éves Dusa Lajos szerkesztõnket köszöntjük

22

Partium

Parázson járatsz Bentrõl megvadít gyávaságom, kintrõl emlõd böki szemem, s gyõzzek, vagy ne gyõzzek a vágyon: már mindenképpen vétkezem. Parázson járatsz, friss parázson, s a kínban sosem vagy velem. A vágy miért otrombaságom? Miért fordítod ellenem? S ó, hogy gyûlölöm lassúságod, míg melled alatt összezárod karod, s ringatod nélkülem nagy, falánk kölyköd – árvaságom; s nézd: nászunk zeng már lombon, ágon, mint összevissza szélütem.

Pintér József: Akt (papír, tus) 23

Zakariás udvarol Õszülõ szentecském, Erzsébet, szeret Lajos-Zakariásod. Bár épp efemer idõnk éled kívánom: legyen sok-sok másod. Nem fiad, unokád lesz János? A végtelenben semmiség ez. Nem hiába kering a véred, nem hiába kering a véred. Van nekem néhány tiszta szavam, bár vélt igazam oly esendõ. Vinnék valamit tovább – ha van – s papocskád csak mellékszereplõ. De alázatom az a nemtõ, mi nélkül minden semmivé lesz. Nem hiába kering a vérem, nem hiába kering a véred. Nézd csak e megromlott világot: még egymással is rosszul élünk. De majdcsak megszületik János, a mi keresztelõ reményünk. Van már, ki meg is szülje nékünk, mert édenkerti mindkét lányunk, s velük már nem vétek a vétkünk: nem hiába kering a vérünk. Tedd hát félre a kétkedésed, borongó kedved ne apasszon. Bár véled néha szótlan élek, nekem mindig te vagy az Asszony. Hozzám türelmed megmaradjon, mert amíg bennünk zeng a lélek nem hiába kering a vérem, nem hiába kering a véred.

24

Partium

MADÁR JÁNOS

Szabolcs Ezen a földön ismerõs az idegen arcom hasonlít növényre bogárra Itt rokona vagyok a kõnek a víznek a szélnek is Engem ez a fa hozott világra * A 60. éves Madár János köszöntése

Pintér József: Hordás (papír, akvarell) 25

SZABÓ PÁL

PéldaÉrték Dr. Dér Teréziának „És úgy állok én, mint te: lombtalanul, S még emlékem sincsen. Másokért élünk, mi mindig csak adunk: Így rendelte el ezt a Végzet-Isten.” Ady Endre: Vén diák üdvözlete Tudom, Tanárnõ! – Isteni rendelés találkozásunk, nemcsak a Végzetem sodort elébe, mit se tudván, grammatikát, görögöt tanulni! Betûvetéssel kezdtük az õszt, hamar ragozni kellett, tudni szavak szerint a ló, szamár, s tücsök meséjét, mondatain gyarapodni egyre. Gyerekkoromtól vágyva csodáltam azt, ki szépen olvas, érti a nyelvet is, – Platón, a jó öreg Homérosz, Hérodotosz, Xenophón beszédét –, ahogy Tanárnõ! Kezdeti lépteink vezetni kellett, reggeli ébredés után a tábla újra megtelt ékesen elragozott igékkel. Akár a villám sújt le közénk, akár szelíden érint, megmosolyogva áld, ha néz reánk: tekintetében Önfegyelem, Tudomány, Alázat. Erõ, Kitartás, szellemi Út során tanulni szólít, s felfedezésre várt velünk, modern Odüsszeuszként, ismeretünkben az: Ismeretlen!

26

Partium

Kinyílt elõttünk, ógörög alkotók tudása élõbb, példaadóbb; sorok között üzennek õk a mának s Krisztus apostola, Pál hitet vall. Azóta hálám, tiszteletem kevés, amit tanított, életen át kisér tovább, csupán szavakkal, illõn nem tudom ezt sose megköszönni! E példa: Érték! – Lombkoronám tövét hiába rágják, Önre tekintve, él: – a Csüggedés hiába sápaszt – Szorgalom élteti és Tehetség.

Kék köpenyem Dr. Baricz Zsoltnak A Magiszter Õ, én a „tanítvány”, bár engem máshol várnak a könyvek; Mesterem õ lett, s mint bizonyítvány, jegyzeteim még visszaköszönnek! Összefutottunk, – s el se kisérem? Mesterem õ volt, Bacchus, Apolló szelleme várt ránk négyszer a héten; reggel az órák, verstana volt jó! – A szakálla fakó, micisapka fején, – most látom csak mennyire más! Szigorú, reneszánsz, humanista, ma is õrzöm, csupa régi vonás. Kék köpenyem már rég levetettem; általa nõtt fel férfi: gyerekben.

27

Úrnõm Mestere Babits talán a legnagyobb Tanár, a Rím vezére, Formák Mestere; legyünk szelídek s tisztelõk, ha már egy verset írni rímmel kellene! Ahogy kicseng a szó, a sor zenél s a Rím a sorok Csókja, – írja õ –; ám korunk tolla mégsem ezzel él s a szonettekkel is: kételkedõ! Ha énnekem csak gondolat jutott vagy légtõl kapott lángra így dalom? Õ fél-mûvekkel meg nem alkudott, e színvonalat félredobhatom? – Nem csókolt Úrnõm, mit érek vele? Legyen vezérem Úrnõm: Mestere!

Leoninus-disztichon Babits Mihály sírjára Fenn, a hegyen, menedéked, kerted jól bekeríted, benne a vers: koszorú. Tiltakozó, szomorú. Hosszuredõzetü tógád, anti-Horatius ódád klasszikusok remeke? – Lenn, a világ Fekete!

28

Partium

IANCU LAURA

a házban szeretem a szögesdrót konok, kecses élét vágja tekintetem aprózza a mélyét a diófán szarka, fakopács, rabkáromkodás szól lidércek alusszák álmaikat az ágak hasadékán valahol a házban senki, csak a szú lekaszált, kinõtt fekete fû fekete pince fekete trombitaszó

feltámadás a szemem már nem látja a formát szemem a mindent látja: köd van. Piros kendõ fejeden, anyám, vasárnap a világ éppoly szomorú, mint a karácsonyfa alatt maradt porszemek; kialvó tûzben félig sült tökre szorult harmat; mint egy fal, amit lebontani sem érdemes; mint egy ostorütés alá bújt csipkebokorfüst, ki arról álmodik, hogy sose végsõ a forma mindig más felhõt tör majd át a hulla

29

húsvét a patak mélyén holt tavasz tükrére arcom csöpög a bádogtetõ rengetegén véresõ mos, hömpölyög most kezdjük újra Te ma is késel mi lesz velünk nem tudom. Minden lehetséges. Hiába voltunk, Uram?

A jópásztor 30

Partium

IANCU LAURA

Isten nem alszik A szürkületben alvó házakra tapadó csillagfényt a vályogfal visszaveri a magányos udvarra. Az ablakon kilesõ anya tekintetébe olvadó holdsugár viszi magasba az imát. Kóbor kutyák szaglásszák a kerítések alatt megbúvó virágokra szórt üzeneteket. Ebben a világban sose lehet tudni: mi történik, miért történik! Talán azért sem, mert a történésekrõl szóló elbeszélések minden útja homályba vész. Az udvarra árnyékoló, egy egész népes utcát hosszú évtizedekig eltartó vackorfáról például mindenki tudja, miért száradt ki, de ezek a tudások mind különböznek egymástól. Péter mindig a vackorfa legalsó ágára akasztotta a kaszát, amikor este fáradtan hazaballagott. A kaszanyél éppen olyan magasan lógott, hogy azt a gyermekek nem érték el, hacsak nem másztak fel egy sámlira – ahogyan egyébként az alacsony növésû Péter is tette. De aligha merte volna ezt bárki is megcselekedni, hiszen az egész utca tudta, mily veszedelmes Péter, ha a szerszámai közelébe férkõznek. Valóban, az a hír járta, hogy õ a legjobb kaszás a vidéken. Hogy is volna más valaki, amikor az anyja a réten szülte, amikor alighogy állt a két kis lábán az apja pótkaszáját már õ vitte Palánkára, s ha apja rágyújtott, Péter kezében táncolt a kasza. Büszke volt, büszke volt egyedülálló tulajdonságára. A paraszti világban meghal, aki a kasza vagy a kapa nyelvén nem ért. Ajaj! Az Isten sem tudna mihez kezdeni az affélével, aki karba tett kézzel várja, hogy a nyálát s a vérét Krisztus szaporítsa. Ami azt illeti a vezetõkkel sem volt egészen kibékülve, de Péternek szerencsére égetõbb dolga is akadt az instruktorok megreformálásánál. Valahogy szúrta a szemét, amikor est-est után a szomszéd porta elõtti padon turbékoló Juliskát látta valami jövevény alakkal, akit egyébiránt derék legénynek tartott, de mi tagadás az is megdobogtatta volna a szívét, ha egyszercsak nem látja már a két tulajdon szemével az idegent. Arról nem is beszélve, hogy legény társai éppen Juliska miatt faggatják õt legbensõbb dolgairól. – Tán nyitott ajtónál aludtál Péter, behallatszott a galambbúgás? Azé’ ásítasz, mint egy fõtt szamár – mondja az egyik. – Hadd el, no, tán szépet álmodott a legény, azon mélázik még! – így a másik. Csúfolódtak vele. S bár Péter tûrte a komédiát, lelke mélyén megfogadta: vasárnap a bálon a leány az õ karját fogja majd, s az oltárig el sem fogja engedni. Péter nem csak a munka becsületét, hanem az ivászat iránti vonzódást is elsajátította valamikor még gyermekkorban. Nincs is olyan ember, aki munka után a szürke alkonyba baktató fiatalembert egyenes háttal látta volna hazamenni. – Kinek szépíted az udvart, úristenedet, kinek készíted a tündérkertet? – szólt a húgához, amint a kapun belépett. Majd Anna hajába kapott, tépte, tépte, arcba vágta, mint aki valamiféle zsákmányt fogott, s hogy fel ne éledjen, életképtelenné teszi. – Péter! Fiam! Gyere enni, kész a vacsora, ülj le! – szólt fiára az anya. – Ez a semmirevaló izé, ezt a … elteszem a földszínérõl! – mondta, majd kegyetlenül hátba vágta a lányt. Anna reszketegen elhordta az összesöpört szemetet az utca túlsó oldalán mélyedõ gödörbe, lábat mosott a kút melletti itatóban majd gyertyát gyújtott, az ünneplõ ruhája zse-

31

bébe nyúlt, kivette belõle a rózsafûzért, térdre rogyott és imádkozott. Még zokogott a rongyszõnyegen, amikor Péter hangja felerõsödött a szomszéd konyhában: – Õmiatta nem néz rám senki a faluban! Miatta kerülnek ki messzirõl a leányok! Én dolgos vagyok, becsületes! Szeretem a munkát! Kend is tudja, egymagam három férfi munkáját végzem el! A falu azt beszéli, Anna félrejáró, mindenki rajtunk nevet! Még a menyecskék sem fogadják a köszönésem! Látom tekintetükben a megvetést, olvasom arcukon, hogy rosszfélének tartanak minket. Ez az ördögfióka a hibás, végzek vele! Anna elfújta a gyertyát, kiosont. Amikor Péter rárontott a késsel, Anna már Juliskánál volt. – Ugye mehetek veled holnap a búcsúba? – kérdezi a szomszédlánytól. – Hogyne, Annuska, hogyne! Gyere, együtt alszunk ma este is – nyugtatta. Az anya kint ült a hûvös tornácon, kábultan hallgatta a tücsökzenét. Mi ez a világ? Hogy kerültem ide, és miért kerültem ide? Mint egy vad, viselem, ami van. Semmi hatalmam nincs a dolgok felett! Semmi különbség nincs a tücsök és énközöttem. Mint egy kalitkába zárt madár egyhelyben toporzékolok, holott sem kalitka, sem zár. Akkor hát miféle rabság a lét? Így töprengett magában majd a baloldalán álló fakeretnek dõlt, álmába folytatta a hiábavaló kérdezõsködést. Anna ráterítette kötött kardigánját az anyja harmattól vizes testére, majd tüzet rakott, hogy a vízzel telítette edények átmelegedjenek. A két testvér nem szólt egymáshoz, amikor a konyhában találkoztak. Péter – minthogy állítólag õ mit sem tud az esti eseményekrõl – ezúttal is sértõdötten és értetlenül nézett szeme sarkából a húgára, aki tett-vett a szûk konyhában. Anna, aki évek óta viseli ezt a terhet, és hol a szõlõsbe, hol a pajtába, hol Juliskánál tudja magát meghúzni éjszakára, keserve egy pillanatát sem tudta elfeledni. Az sem vigasztalta, hogy ebben a „gödörben” – ahogy a települést gúnyolva nevezték – ez a nõk sorsa. Elõbb a bátyok és apák majdan a férj prédái. Nem hogy félre járt volt, még álmodni sem álmodott a férfiakról! Már akkor gyûlölte azt az órát, amikor a hagyomány kötelékeire hivatkozó közakarat erõszakkal férjez adatja majd. Szerelmes volt a halálba. A napkelte elõtt induló bátyja tarisznyájába puliszkát csomagolt, hagymát és juhtúrót tett mellé. Az elõzõ napról bennmaradt vizet az üvegbõl kiöntötte, és frissel töltötte tele. A kasza élét edzõ kalapácsolásra az anya felébredt, és alig hitt a szemének, amikor mindkét gyermekét élve látta maga elõtt. Apró lépésekkel közelebb ment a lányához, súgta: ne hagyja õt el, jöjjön vissza a búcsúból! Péter vállán megigazította a gallért, szemébe nézett és azt mondta: – Isten nem alszik! – Fel is út, le is út ezeknek a beszédeknek, anyám! – válaszolta keseredetten a fiú és munkába indult. A várakozást nem mindig tetõzi a megérkezés. Fia ügye rendezése érdekében az anya hiába kérte Isten hathatós és kellõen látványos beavatkozását; Isten órái másként járnak. Pedig semmi kétség a felõl, hogy az imádságot meghallgatja! Igaz, a felõl sincs aggály, hogy az Õ útjai nem azonosak az emberek útjaival. Mit tesz ilyen helyzetben az, aki Istenrõl ennél többet nem is tud, és föl sem fog? A paphoz siet. Harmadszor. Az anya belépett a hûvös szobába, fölöltötte a vasárnapi, tiszta ruháját, leöblítette lábáról a port és a templom irányába indult. A faluban, ha két ember találkozik az utcán, köszönés és kapcsolatfelvétel gyanánt fölteszik egymásnak a kérdést: „merre indult?”, vagy „elindult?”, vagy „jövöget?”. A válasz semleges és üres, így hangzik: „elindulék ott keresztül!”; vagy pediglen: „igen!”. Ha a találkozó személyek valamelyike a kötelezõ udvariasságon felül is meg akarja szólítani 32

Partium

a másikat, személyre szabott kérdések formájában folytathatja. Érthetõ, hogy az anya nem szívesen indult ilyen szégyenletes ügyet intézni világos nappal. Amikor a szomszédasszonyát láttam szembejönni, legszívesebben láthatatlanná lényegült volna. – Merre indult, néni Mari? – köszönt az idegen. – Mennék ott keresztül egy cseppet – válaszolta az asszony. Az árgus tekintetû szomszéd, mint egy szaglászó eb az anya közelébe férkõzött és érdeklõdõn kérdezett tovább: – Aztán Péter fia hogy még van? Ebben a faluban sem kötnek az emberek mindent egymás orrára, de „istenes” dolgokról lévén szó az igazságot sem elhallgatni, sem megmásítani nem illett. – Péter-é? A’ hogy vóna? Mint vót, eppe' úgy van most is! – Aztán a pap se tudott segíteni, ugye? – faggatja epekedõ kíváncsisággal a szomszéd. Az anya ájultan nézett az asszonyra. Nem akart hinni a fülének, hogy rajta kívül más is tud arról, hogy misét fizetett, mondatott. Az Istennek nincs annyi szeme, ahány e falunak van! – töprengett magában mérgesen az anya. Valóban, itt az emberek többek között azért is kötõdnek Istenhez, mert Isten legalább titkot tud tartani! Nem kotyogja mindjárt el az illetékteleneknek azt, ami nem tartozik rájuk. A szomszéd, látván az anya sápadt arcát, fontoskodva súgta tovább: – Én a kend helyébe nem vesztegetném az idõt a papra! Néni Mari! Kendnek a fia meg van csinálva! A’ rontás, nem egyéb! Az anya, ingadozó lábain kissé hátratántorodott, arcán megjelent egy vékony piros folt. Beismerte, lehetetlen pillanataiban, amikor az esze teljesen elborult, maga is kész volt azt gondolni, hogy itt valami nemtiszta dolog történhetett. De, mindjárt sietett is elhessegetni a képzeletet, hiszen ekkora szégyent nem okozhat a család a rokonságnak! Töretlenül bízott benne, hogy csere alapon, Isten távol tartja házától az efféle mocskosságot, hiszen, megítélése szerint, erre õk bizony nem szolgáltak okot. Vagy igen? Elbizonytalanodott. Ilyekor jutott eszébe az a példázat, amit anyja mesélt neki gyermekkorában, amikor részegeskedõ apja viselkedését próbálta megmagyarázni az apró gyermekeknek, hogy azok ne gyûlöljék meg apjukat. Az elbeszélés szerint az Ördög – aki ugyebár maga sem alszik – azon munkálkodik, hogy minél több lelket elnyerjen a Teremtõtõl. Errefelé ugyanis úgy tartják, egy dologban különbözi az Isten az Ördögtõl. Abban, nevezetesen, hogy ez utóbbi nem tud lelket teremteni csak megszerezni. Ehhez pedig minden praktikát kieszelt már. Kuruzsolásai közt az alkohol a legveszélyesebb. A kárhozatra hajlíthatatlan embert itallal csábítja el. A beszéd úgy tartotta, hogy az ember képébe meghúzódó Ördög egykor így szedett rá egy ifjút arra, hogy vele tartson a pokolba. – Öld meg apádat, és a tiéd lesz minden gazdagsága! Öreg már, ma holnap meghalna magától is! – mondta az ifjúnak. – Én biz’ aztot meg nem cselekszem, eridj, éntõlem! – Akkor hát igyál velem egy pohár bort! – Kell a halálnak az ital, fõ énnékem a nélkül is a vérem! – Miféle ember vagy te, megveted az idegent! – erõsködött a Rossz. – Nem bánom vándor – mondta az ifjú, egy pohárral, tiszteletedre! De azt az egy poharat sokszor felemelte. Aztán hazament, megölte apját, anyát és saját magával is végzett. Egy pohár borral három lelket nyert az Ördög – vonták le a tanulságot a falusiak. Az anyát felkavarta az emlékezés. A szomszéd egyre gyanúsabban nézte. – Aztán ki rontotta volna meg? Ki elõl lopta el a levegõt? – kérdezte, de nem jó szívvel 33

az anya. Elkeseredettségében mintha maga is hinni kezdett volna az asszonynak. Valamiféle nyitottság mutatkozott arcán, tekintetében fölcsillant a kíváncsiság. – Jól érzi kend, hogy pap kell ide, de nem ez! Nem a miénk! A katolikus pap tiszta, nincs asszonya, nem él vétekbe! Õ nem tudja a rontást kioldani! Menjen el, megmondom én kendnek, hova! A két asszony visszafordult, elindultak az anya háza felé. A portáig a szomszéd minden tudnivalóról tájékoztatta a megszorult anyát, aki megígérte: az elmondottak szerint jár majd el. Nyugodtság sugárzott belõle, de legbelül, lelke mélyén reszketett, ájuldozott. Szíve szerint a feketeföld mélyébe bújt volna, hogy senki ne lássa, még saját maga sem, mire készül. Pedig, amikor minden kísérlet hiábavalónak bizonyul, a helyi közvélemény szemet huny a felett, ha valaki a pópához fordul. Annál is inkább, mert a rendõr a családi konfliktusokba nem avatkozhat be addig, amíg haláljelentésrõl nem tájékoztatják. A tragédia, bontakozzon az bármely családban is, az egész falunak tragédia. Az anyát már csak egy dolog zaklatta igazán: értesítse vagy sem tervérõl a papot? Attól félt megtiltja ezt neki. Márpedig a teherviselést tovább nem bírja. Kirázta a hideg, ha a közelgõ estére gondolt. A korábbi eseményekre, a múltra nem emlékezett. Mindent elfeledett. A jövõtõl rettegett. Amikor látta a kaszát fel-felbukni a kerítés felett, összeesett. Péter gondosan a vackorfára helyezte a szerszámot, lehúzta vastag bakancsát, amit még a katonaságból hozott magával és a tornácra ült. Ekkor látta meg az anyját, amint a veteményes szélén feküdt. – Megfázik, keljen fel! – kiabált rá. Az anya nem mozdult. Péter hátradõlt és álomba szenderült. Az anyát a sötétbe hazalopakodó lánya ébreztette fel valamikor éjféltájt. Õ maga a padlásra ment pihenni. Onnan tisztán lehetett hallani, amint az anya hajnalba megfog egy tyúkot, megköti lábát, majd bemegy a kamrába, onnan is kivesz valamit, és kimegy a kapun. Anna szíve összeszorult. Eldöntötte: ezt a szégyent már nem fogja átfuttatni szerencsétlen óráin. Rajtuk nevetne egy egész világ. Ezután bármi rossz történik majd az emberekkel, azt fogják mondani: õk rontották meg. Amikor bátyja szokásos hajnali köhögését hallotta, még jobban érezte: ezen a világon nincs maradása. Egészen érzéstelen volt. Szeretett volna bár valamiféle gyûlöletet érezni az élet iránt. Lecsavarta a gerendán lógó kötelet, ölbe vette, szorongatta, mint valami újszülött kisdedet. Várta, hogy bátya elhagyja az udvart. Készülõdés közben úgy érezte, soha nem is volt igazán, csak álmodott róla valaki. Semmi nyomát nem látta magáról a világban. Kapunyitás hallatán fölállt, és mint egy hóhér, akinek az a dolga, hogy elválassza az életet a haláltól, a kötél egyik végét a gerendára bogozta. – Nem! Nem! Anyám, nem! – kiabált õrülten Péter. Majd hallatóan összerogyott és eszméletlenül csapkodta magát a földön miközben folyton ordította: Anya! Anya! Anya! Anna kiejtette kezébõl a kötelet, kitekintett a lukas tetõn, és megpillantotta a kapuban álló harangozót. – Néni Marit széttépték a kutyák a faluvégén. Itt a tarisznyája. Õt is hozza a szekér. Elment. A harangozó megfordult, elosont. Anna csendesen a kúthoz sétált, vizet merített és egy bögrébe vitt a bátyának. Péter véres arcán por itta sebek tátogtak. – Mi lesz velünk? Sem apánk, sem anyánk! – Anyák és apák leszünk! – válaszolt a lány. És útjuk kettévált.

34

Partium

RIMÓCZI LÁSZLÓ

B. Stukker: Dracula, avagy a halott kísértet – naplórészlet – 1897 egyik hideg októbervégén, a pályaudvaron fogott fogattal hajtottam keresztül a Havasalföld zordon hegyei közt. Erdély és Moldva mellett ez volt a kedvencem az útikönyvekbõl, hiszen északon a Déli-Kárpátok, nyugaton, délen és keleten a Duna folyam határolja. Keleten, a Duna és a Fekete-tenger között terül el Dobrudzsa, amely idõnként szintén Havasalföld része. Az elsõ írásos dokumentum 1396-ból származik Johannes Schiltberger utazási leírásaiból. Targoviste volt Havasalföld fõvárosa több, mint két évszázadon át, 1415-1659 között. Mintegy negyven vajda irányította innen az országot, többek közt Vlad Tepes is. De nem a szórakozás hajtott, hanem egy megbízatás. Egy angol ügyvédi iroda képviselõje vagyok, kifejezetten engem kért meg a visszavonultan élõ gróf, hogy látogassam meg a meghatalmazások aláírása végett, itt a havas Havasalföldön. Akkor még nem sejtettem, hogy milyen borzalmak fognak várni ama falak közt! Ha tudtam volna, hogy hamarosan ilyen iszonyat tárja felém szárnyait, biztos nem is mertem volna sejteni sem, hogy gondoljak bármire is! Már elõre féltem volna megijedni, ha csak! A hintó annyira hintázott velem, hogy felszóltam a volánnál ülõ, helybéli parasztnak, hogy mindjárt kihajolok az ablakon hányni, és nehogy megijedjen. – Hé, helybéli paraszt! Miért ilyen félelmetes eme táj? Miért nincs itt egy cseppnyi meleg barátságosság sem? Se egy kaszinó, se egy diszkó vagy karnevál. Csak kopár sziklák, hülye fák meg néhány csiga. A szakadt férfi rám vetette savószínû szemét, durva zsákvászon ruhája alól, mely egyenesen parázslott! De nem felelt. Mély hallgatásba burkolózott, mint akinek elment a nyelve. – Azért, méltóságos külföldi uram, mert átok járja ezt a vidéket! Az ám! Bizony. Az emberek már nem mernek elõmerészkedni sötétedés után. Az ám! Ordasok lesnek odakint – felelte mégis. – Tessék, te hagymaszagú helybéli paraszt? – Holnap lesz Mindenszentek, jó uram. Nagyon nem szeretnék akkor a kastély falai között lenni Morgan Freeman-nel – sóhajtotta a garabonciás, a kocsira hullámtarajokban felcsapó szél miatt kissé üvöltve, majd hangosan kifújta az orrát a lóba. Visszahanyatlottam az ülésre és kimeredtem a fagyos éjszakába. Arra lettem figyelmes, hogy a bokrok között parázsló szempárok figyelnek a sötétben, vagy legalábbis azoknak nagyon tûnõ, apró, világító gömbök. Megállásra parancsoltam a hintót és kiszálltam. Lassan a bokrok felé sétáltam, de azok nem tágítottak. Mikor már egészen közel értem hozzájuk, azt is megértettem, miért. A fákra-bokrokra világító díszek, apró karácsonyfaizzók voltak akasztva, párban, átverõ jelleggel. Mintha szemek lennének a déli éjszakában. Szemek arcok nélkül. Nem tartozik hozzájuk semmilyen test! Fákra-bokrokra fûzve, ahogy már az elõbb is, vagy egyszerûen a fûbe dobálva. Különös…

35

Továbbmentünk. Kisvártatva kibontakozott a ködbõl és a haldokló fák közül, akik gyökerükkel kétségbeesve markolták a szikes szikkadt talajt, névtelen, istentelen nedveket kutatva, de hiába, nem fogtak semmit, csak puszta terméketlen halott földet, a kastély. A hintó egy éles kézifékes kanyarral a garázs elé farolt. Kiszálltam, és megfelelõ léptekkel elindultam a hatalmas kapu felé, mely hatalmas lépcsõk tetején állt, a csúnya és már távolról is gonoszan festõ ajtókeretben. Megkértem szépen a parasztot, hogy legyen szíves a poggyászomat utánam hozni, mire kinevetett és elszaladt, nyakába kapva hülye hintaját. Hiába néztem utána, nem változott semmi. Már éppen sóhajtva be akartam csöngetni, amikor az ajtó magától kitárult, anélkül, hogy megnyomtam volna. Egy komornyik állt ott, nem más, és nem kettõ. Magas volt, zömök és sápadt, ugyanakkor rendkívül alacsony és természetellenesen napbarnított, ami igazán különös egy ilyen éghajlaton. – Már vártuk – dörögte mély basszusa. – Szívesen jöttem! – udvariaskodtam vissza. – Ne legyen kijjebb, inkább bújjon beljebb! A hall tágas volt és hûvös, a fal mellett régi lovagi páncélok posztoltak. A komornyik a szalonba vezetett, ami szintén tágas volt, elsötétített lamellákkal, családi címeres zászlókkal. Mindenfelé gyertyák égtek; a polcokon, a tabernákulumom, a faliórán, a virágágyásban, a kandallóban, sõt a komornyik fején és az én vállamon is. – Az úr csak holnap tudja Önt fogadni. A szokástól eltérõen, õ nappali vámpír. Óhajt vacsorát? Ha nem, mazsolázzon a könyvtárban! Széles a kínálatunk! – csipogta, azzal eltûnt. A könyvtárban szörnyû mûvekre leltem, mely kötetek õsi pergamenre íródtak holtnyelvvel, borítójuk évszázadok porát viselte. Csupán addig vetemedtem, hogy septibe végigfussam a rettenetes, démoni könyvek gerincére írt címeket, így szereztem a tudomást rég letûnt, õrült szerzõk olyan kincseirõl, mint a Havasasalföldi telefonkönyv A-ZS, vagy a Négyjegyû függvénytáblázat, a Románia képekben, a Gyorsan, könnyen wok-ban! A Szabásminta aranyujjak, vagy a rettenetes Hogyan horgásszunk? címû ritkaság. – Holnap lesz Mindenszentek, jó uram. Nagyon nem szeretnék akkor a kastély falai között lenni Morgan Freeman-nel - tolta be arcát a komornyik, amitõl annyira megijedtem, hogy az est hátralévõ részében már csak vele tudtam lefeküdni. Ezt a Morgan Freeman-es hülyeséget már másodszor hallom ma! Reggel a konyhában szolgálták fel a reggelit, mely bõséges és kiadós volt. Friss kóró, újonnan szedett sár és pocsolyafagyi. A körülöttem serénykedõ púpos komornyikhoz fordultam, aki egy nagy réz üstöt suvickolt a mosogatógépben. – Az este azt említette, hogy Morgan Freeman lakik itt…. a filmsztár? A komornyik kezében megállt a dörzsi, majd szúrós szemet vetett felém. Reszelõs, síron túli világból szólt sötét hangja: – Inkább tegezõdjünk, hiszen már 18 órája ismerjük egymást. – Legyen! Tehát, az este azt említetted, hogy Morgan Freeman lakik itt…. a filmsztár? – Elmondom, de nem tõlem tudja. A gazdám, a gróf úr, minden nap reggelivel indul! Általában gonosz reggelit fogyaszt, bûnkását, rémpelyhet, borzalomteát, rettenetrántottát, átokkakaót vérnarancs krízissalátával… Ekkor szavai félbeszakadtak. Ahogy a konyha ajtaja is. A nehéz bükkfa szárnyas ajtó kivágódott, és ott állt õ! Tényleg a Morgan Freeman volt. Már elõhúztam volna autogramnoteszom, amikor egyetlen kézmozdulattal elhárította közeledésemet. E szavakat mondta eztán. A szájával. 36

Partium

– Mielõtt azt hinné, hogy õ vagyok, elmondom, hogy nem, nem én vagyok. Jó is volna az a sok Oscar! Még sosem hallottam róla. Csak a nevem olyan, meg a bõrszínem. Semmi közöm a másikhoz. Én itt élek, mióta az eszemet tudom. Mivel nappali vámpír vagyok, este alszom. De nappal sem szívok már vért. Egész nap csak a gólyák énekét hallgatom, vagy az alagsori orgonán játszom magamnak, netán köveket hajigálok a békamuzsikában úszó halastóba. Esetleg festegetek – a garázs és a spejz már félig kész, de az utóbbit azt hiszem vakolni fogom – alkalmasint, ha kedvem szottyan reá, letöltök egy pornót a netrõl, vagy chat-elek… – Maga Morgan Freeman, a híres színész! Még a hangja is olyan! – örvendtem meg. – Dehogy, neki sokkal mélyebb! Nekem nincs is hangom! – Késõ, megismertem. Láttam az összes filmjét! – ugráltam, és állva tapsoltam. – Fejezzük ezt be, mert lebontom azt a buta arcát! Erre megijedtem és riadtan bújtam a kredenc mögé. A gróf ekkor a hóna alá csapott egy tévéújságot és elrepült. Este olyan rendkívüli eseménynek voltam szemtanúja, ami megváltoztatta az egész életem, világnézetem, és megkérdõjelezte egyetemei tanulmányaimat. Racionális, kételkedõ, szkeptikus embernek ismernek, de ennek vége. Már akkor rosszat sejtettem, amikor lakosztályom ablakából megláttam, hogy a gróf befogja táltos paripáit fekete hintajába. Rémisztõen értett az állatok nyelvén. Meg is beszélték a tõzsdehíreket és az ingatlanárfolyamokat. Hamarosan a gróf kocsikázni invitált. Végighajtottunk a magas jegenyék alatt, el acsarkodó farkasok elõtt, át rõzseszedõ helybeli asszonyokon. Istentelen, hideg alakú sziklák között vezettet az utunk, majd elhajtottunk egy sportcsarnok, egy metróállomás és egy mûkörömépítõ szalon mellett. Minél beljebb kerültünk a sötétségbe, annál izgatottabb lettem. Megkérdeztem, hova tartunk, mire õ csak mosolygott és elõvett egy doboz Tic-tac-ot a kesztyûtartóból. Azt majszolta. Mikor másodszor is megkérdeztem, azt felelte, hogy a strandra. Erre kétségbeestem, mert nem volt nálam úszódressz, meztelenül pedig nem fogok a Morgan Freeman-nel pancsolni… – Nem vagyok Morgan Freeman!!! – üvöltötte a gróf, és leharapta a fejemet. 1897 egyik hideg október végén

Nagy Gy. Margit:: Bohóc II. (szövött gyapjú elõfonat) 37

P. CROW*

A katonai rang Már nem volt biztos benne, mily hosszú ideje feküdt zárkájában az áporodott szagú szalma között. Elfogatása után kihallgatói elõször alaposan megverték, majd megkínozták. Erre gyorsan elmondta nekik összes titkát, s egy kis ösztökéléssel összes hazugságát is. Jelen pillanatban úgy tûnt, éhen veszejtik. Az elmúlt héthez képest még csak egy idegen szitkot sem hallott a vasajtó mögül. Patkányok ugrándoztak a fény egy kis földdarabkáján, melyet a félreesõ ablak bocsátott ki, immáron nem zavarván õt. Az üszkösödés mocskát, hol hajdanán a bal lábszára helyezkedett el, jelenleg nem tekinthette sajátjának. Túl volt már a tébolyodottság szintjén, csaknem túl létén. Nem tudhatta, hogy a kastély, melynek gyomrában feküdt összetörve, az ostrom következtében elesett, sanyargatói gyávasága miatt. A szaténnal és bársonnyal borított termeket régen elveszettnek hitt bajtársai még azon melegében levizelték. Megpróbáltatásai következményeként hangtalanul tudott csupán sikoltani és beleordítani eme süket világba. A szépen csiszolt pohárkészletek szétzúzása, az utolsó csepp whisky legurítása után történõ tányércsörömpölés, a régensség székének ablakon keresztül való kiröpülése, csakúgy, mint részeg bajtársainak törött üveghez hasonló kacagása egyáltalán nem szította föl a gyengülõ lángot a katonában. Egy örvendetes pillanatban feltépõdött zárkájának ajtaja, s az ezred kapitánya megpillantotta azt az embert, aki az õ színeiben állva alig-alig támaszkodott a távolabb lévõ védõfalban. – Katona! – szólt nyers, parancsoló hangon. – Vágja magát vigyázzállásba rangidõs tisztje elõtt! – A fontoskodó, embernyúzó kiképzõtiszt fennhéjázva mondta eme szavakat, abban a biztos tudatban, hogy tekintélye elõtt az alacsonyabb rendûnek meg kell hunyászkodnia. – Arcátlanság! – ordította dühbe gurulva. – Álljon fel, szalutáljon, s mutasson több tiszteletet az iránt, aki megszabadította! Kapja össze magát, de fürgén, még mielõtt újra bereteszelem ezt az ajtót! – Néma csönd. – Te szemét disznó, miféle megnyilatkozás ez egy olyan katonától, aki a Királyi Hadsereg színeit viseli?! Te undorító, mocskos gazember, ha nem vágod magad haptákba, mire hármat számolok, kib…ott határozottan agyonlõlek! A gyöngülõ láng nem pislákolt föl a katonában. Még azelõtt kialudt, mielõtt a golyó behatolhatott volna a mellkasába…

* P Crow alias Paul Crowson 1968-ban született Észak-Angliában, egy tengerparti, jellegtelen kisvároska, Grimsby mellett. 1986-ban befejezte középiskolai tanulmányait és egyetemre felvételizett. 1990-ben szerzet oklevelet angol nyelv, irodalom és média szakon. 1991-tõl, hosszabb idõtartamú munkanélküliség után, gyárakban, boltokban, raktárakban dolgozott. 1994-ben nyelvtanári szakon végzett az egyik londoni fõiskolán. Nem sokkal ezután a megvadult angol fogyasztói társadalom elõl Magyarországra menekült, Kiskunhalason telepedett le. Ma is itt él, angol nyelvet oktat a Bibó István Gimnáziumban. 1997-ben kiskiadásban jelent meg elsõ verskötete Bulletproof Rhetoric (Golyóálló retorika) címmel. 2001-ben ugyancsak kiskiadásban látott napvilágot elsõ nagyobb mûfordítása az angol olvasóközönség számára: Szép Ernõ Szegény, grófnõvel álmodott címû mûve. Elõkészületben lévõ munkái: Death comes to Grimsby (Eljõ a halál Grimsbyhez) címû novelláskötete; második verskötete Thieves’ Cant (Tolvajnyelv) címmel. (Kudla György)

38

Partium

S eljõ a halál Grimsbyhez… – Végül is el kell fogadnunk, hogy ez mindannyiunk számára bekövetkezik – nyilvánította ki az öregúr, miközben belenyugvóan megcirógatta rákos szakállát, mely kellemes érzetet biztosított számára. – Eljõ az az idõ, amikor szembe kell néznünk ama muzsika arcával, mely tulajdonképpen a gyászindulónk is egyben. Lehetséges, hogy ez több, mint természetes? A madarak, s a méhek is megcselekszik ezt; ez a mi születésünk elõjoga: realizáljuk létünket, s elõbb-utóbb, maholnap meghalunk. Mindez nem kell, hogy ránk ijesszen, ez nem lehet számunkra sem ismeretlen, sem titokzatos. A szüleink, s az õ szüleik szintén megcselekedték mindezt, mi sem bújhatunk ki alóla, igaz? Oly könnyû ez, hisz lehunyod szemed, nem veszel lélegzetet, ám nem okozhat mindez álmatlan éjszakákat, mert biztos tudomásunk van errõl a dologról, egyszerûen eljõ egy hosszú-hosszú éj, s mindörökre álomra szenderülünk. Némi erõfeszítéssel megköszörülte hörghurutos torkát, s drámai módon hitvese feje felett a kandallóban lobogó tûz szemébe pökött. Egy kék, s egy narancssárga láng lobbant föl egy pillanatra… Mrs. Grimsby méla tekintettel bámult bele a szénhordó kosárba, mindeközben hites ura tovább rótta megkezdett útját a szobában a háta mögött. – Azzal a panasszal éltem együtt, – folytatta monológját az öregúr – mely után vágyakoztam, s mely immáron ismertté vált számomra. Idõnként kibírhatatlan, elviselhetetlen voltam, idõnként azt gondoltam, megõrülök. Ám végül rájöttem: úgysem tudok a halál fölött diadalmaskodni. Jer, Kaszás, a betegségünknek enyészetté kell válnia! Ha Õkegyelme a szenvedések végét óhajtja, kívánatos, hogy ne ölbe tett kezekkel várjuk, igaz? Oldalbordája, hogy elpalástolja szemeinek fátyolosságát, a kandallópárkány feletti tölgyburkolású szekrény vitrinjében lévõ kitömött bagolyra összpontosított. A bagoly halhatatlan üvegszemei harciasan pásztáztak végig rajta… – Mr. Grimsby, – szólította meg férjét – mily bátran, s nemesen beszélt Ön! Én hiszem, hogy megtalálta a végsõ megoldást. Ha Ön azt állítja, hogy elkerülhetetlenül el kell jönnie a végnek, ha biztos benne, hogy ez bekövetkezik, oh, én arra kérem a Mindenható Istent, hogy mindez legyen váratlan, hirtelen, azonnali és gyors! Nem bírom látni az Ön szenvedéseit! – Gyors, s váratlan lesz, nem fogok szenvedni, – válaszolta Grimsby úr, miközben katonai szolgálati forgópisztolyát 6 hüvelyknyire tartotta derék oldalbordája fejéhez… (Kudla György fordításai)

Nagy Gy. Margit: Madárpár (Pávák), (varrott gyapjú) 39

SÁNDOR ZOLTÁN

J. K. bolyongásai Három tündérmese a cinikus és melankolikus J. K.-ról – a világûr gyöngyszemû utasáról

J. K. a fellegekben – a színes üveggolyókkal A gyermek J. K. élt-halt a színes üveggolyókért. Szentül hitte, hogy minden egyes lyukbatalálattal meghosszabbítja életét. Higgadtan és határozottan összeszorította mutató- és hüvelykujját, majd rövid célzás után: CAP!, megpöccintette az üveggolyót. Esténként így jegyezte be külön erre a célra használt naplójába: százhuszonegy ütés, hetvenhét találat, negyvennégy eltévesztés, tehát harminchárom nappal hosszabbítottam meg az életemet. Igyekezett fiatalon minél több pontot elérni, mert tisztában volt vele, hogy a késõbbiekben erre nem lesz lehetõsége. Látása meggyengül majd, keze olykor megremeg, egyre gyakrabban fog hibázni. Öregkora a jelenlegi feleslegtõl függ. A szomszéd fiú másnak volt a megszállottja. Mindenáron meg akarta tanítani a bogarakat vízen járni. Napokat töltött különféle bogárfajták begyûjtésével, amelyeket késõbb egyéni ismertetõjegyük alapján csoportokba sorakoztatott. Már egyféle bogárfarmmal rendelkezett. Amikor elegendõ új bogarat gyûjtött össze, félig engedte a rózsaszínû teknõt vízzel, és egyenként beletette kedvenceit. Azok, szegények, eszeveszetten rúgkapáltak. A fiú egy mûanyag vonalzóval segítette õket a víz felszínére. Egy ideig tartotta a vonalzót – a bogár nyugodtan sétált rajta –, majd hirtelen a víz alá süllyesztette, és várakozásaival ellentétben – mindig azt remélte, hogy a bogár továbbfolytatja sétáját a víz felszínén – kedvence ismét lebukott, és rémülten kapálózott az áttetszõ folyadékban. J. K. gyakran mondta neki: „Hagyjál már fel ezzel a bogárkínzással, gyere inkább klikkerezni. Aki az életét annak szenteli, hogy bogarakat tanítson vízen járni, nem lesz hosszúéletû.” De a szomszéd fiú nem hallgatott J. K.-ra. Azt mondta, az õ szenvedélye tudományos jellegû, amelynek elõbb-utóbb hasznát veszi az emberiség. Nagyon megvetette J. K.-t, amiért ostoba játszadozásra pocsékolja drága idejét, és egyáltalán nem törõdik az általános jóléttel és progresszivitással. A balszerencse, a sors vagy csak a puszta véletlen által, de az élet igazolta J. K. jóslatát. A szomszéd fiú, alighogy férfivá fejlõdött, autóbaleset áldozata lett. Az út szélén szedegette az apró rovarokat, amikor egy nagy sebességgel száguldó személygépkocsi átgázolt rajta. J. K. éppen a közelben tartózkodott, és látta a szerencsétlenséget. Azon nyomban a helyszínre futott. – Ugye mondtam, kedves barátom – mondta a szomszéd fiúnak, és bal tenyerébe fektette annak fejét. – Nem, nem… nincs igazad, ez csak egy szörnyû véletlen, semmi más… Kérlek, viseld gondjait a bogaraimnak. Meg… megígéred? – Igen – válaszolta J. K. – Neked mindenképpen folytatnod kell kísérleteimet ott, ahol én abbahagytam. Figyelj: rájöttem, hogy azok a bogarak járnának a legkönnyebben a vízen, amelyeknek kevesebb lábuk van. Próbáld meg – nekem nem sikerült, mert az idõ ily egyszerû módon összezsugorodott a számomra – egyeseknek kitépni a lábukat, hátha akkor sikerül õket fenntartani a víz felszínén… – Mondd, kedves barátom, hogyan képzeled, hogyan járnak majd lábatlanul? – kérdezte J. K. 40

Partium

De a szomszéd fiú nem válaszolt. Talán nem is hallotta a kérdést. Áttért egy másik dimenzióba – a vízen sétálni. A temetést követõ napon J. K. meglátogatta szomszédja sírját. Két nagy dobozt cipelt a kezében. Mihelyt odaért, a dobozokat maga mellé helyezte, leguggolt, és ledobálta a sírhalomról a koszorúkat. Utána rárakta a dobozokat, és kinyitotta õket. Ezer meg ezer, legkülönbözõbb fajta bogár szaladt szét a sírhalmon. Örültek, ujjongtak, ünnepeltek… – Kedves barátom – szólalt meg ekkor J. K. –, íme teljesítettem utolsó kívánságodat. Azt találtam a legmegfelelõbb megoldásnak, ha idehozom hozzád, és szabadon eresztem kedvenceidet. Mert, bár sohasem adtál alkalmat arra, hogy megmondjam, de tudnod kell: ezek az állatkák csak szilárd talajon képesek járni. Mint ahogy a halak csak vízben tudnak úszni, és a madarak csak a fellegekben képesek a repülésre. Ezek után J. K. elégedetten indult hazafelé. Az járt az eszében, ha már a szomszédja a bogarai közé került, õ talán majd a színes üveggolyóival fog száguldani az égen. „Nagyon remélem – gondolta –, hogy a halál ura már elég öreg , ujjai is reszketnek, és ha majd megpöccint, akkorát fog hibázni, hogy én sohasem kötök ki valamilyen ocsmány gödörben.” J. K. tudta, hogy az élet a Földön múlandó, de a fellegekben szállni – a színes üveggolyókkal: az maga az örökkévalóság.

J. K. álomban Az elsõ pillanatban összefolyt elõtte az imént megbámult kirakatok tarkasága, saját képe, amint tündöklõ új ruhájában besétál az esti fogadásra, a hanyagul elrejtett irigység a többi lány arcán, a férfiak elbûvöltsége, amikor mosolyogva elvonul mellettük. A pálmafás tengerpart eggyé vált az úszómedencével ellátott villával; és a herceggel, aki legújabb változatú BMW-vel jön érte, hogy vacsorára vigye a legelõkelõbb vendéglõbe, ahol õ, persze, illembõl, keveset fog enni... A másodikban elájult. Csak a következõ éjjel eszmélt föl. Begipszelt lábai a magasból a derekáig lógtak. Azt sem tudta, hol van. – Hol... hol vagyok? – motyogta. – Itt – mondta neki egy hang a sötétbõl. – Miért? – Autóbalesetet szenvedtél. A lánynak most végigfutott az agyán mindaz, amit a baleset miatt elszalasztott. A fogadás, a többi irigykedõ nõ, a fiúk, akik a kegyeiért küzdenek... Minden... Minden... –Szerencséd volt – mondta a hang a sötétbõl. Ilyesmire a lány sohasem gondolt. – Ki vagy te? – kérdezte a titokzatos hangtól, de kérdésére nem érkezett válasz. – Ki vagy te? – ismételte meg a kérdést. – Ki vagy TE?! – üvöltötte. – Kislányom, kislányom… Én vagyok az, az anyukád… – hajolt lánya fölé a gondos anya. – Mit akarsz?! – förmedt rá a lány. Az asszony annyira megszeppent, hogy hirtelenében semmit sem tudott mondani, helyette férje válaszolt. – Ellátogattunk, hogy megnézzük, hogy vagy, hoztunk ezt-azt. Mondd, hogy tetszik a szoba? Személyesen választottam. Tudod, nekem mindenki tartozik valamivel, a kórházigazgató is adósom volt egy szolgálattal, annak idején... – Nem érdekel! – harsogta a lány. – Hol van õ?! Miért nem hívtátok el?! – Kicsodát? – kérdezte pityeregve az anyuka. 41

– Kit, kit… A vezetõt! – Azt a gazembert?! – hördült fel az apa. – Majd megkapja õ a magáét, alaposan megfizet mindenért! – Nem akarom!!! Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem!!!!!! J. K., fûszálat rágcsálva fogai közt, bámulta a lányt, aki buzgón üldözött egy pillangót. – Állj már le – kiáltotta oda neki –, ne felejtsd el, hogy béna vagy. – Jaj, tényleg – mondta zihálva a lány, és lerogyott a harmatos fûbe. – Ilyet elõször csináltam életemben. J. K. nem szólt semmit. A lány odakúszott hozzá, gyengéd ujjacskáival megszorította a férfi kezét. – Köszönöm, hogy kigyógyított a vakságból – mondta neki. De nem osztotta mindenki a véleményét. J. K.-tól ideiglenesen megvonták a hajtási engedélyt és még fájdalompénz-fizetéssel is sújtották. Nem tudni, mikor jár le a tilalom, és mikor látjuk õt újra az utakon.

J. K. hazaérkezése Felesleges lenne részletezni J. K. reakcióját, amikor még fekvõhelyzetben, az ágyban, lehunyt szemmel, egy dühös kézcsapással az eszeveszetten csörgõ órát a régi, családi szobatükörhöz lódította. Talpraugrott. Nem volt tisztában azzal, hogy a házbeliek hallották-e a csörömpölést, de remélve, hogy nem, lábujjhegyen közelítette meg az ezüstbogaras üveget. Teljesen ép volt. Végighúzogatta rajta ujjait, gyengéd simasága is sértetlen maradt. Megkönynyebbülten lehajolt, és felemelte az órát. Csodák csodájára, ketyegett. A mutatók is mozogtak, csak visszafelé. J. K. sóvárogva megrázta egy kissé, de a helyzet nem javult. A mutatók a rendszer ellen fordultak. Majd elviszem az órásmesterhez, gondolta, és letette az órát a tükör elõtt álló kisszekrényre. Míg felemelkedett, megrökönyödve vette tudomásul, hogy a tükörrel sincs valami rendben. Szaladgáltak rajta a képek. Akárcsak álmaiban vagy gondolataiban, néha valamilyen jelentõsebb esemény is átfutotta a tükör felszínét. J. K. leeresztette szemhéját és balkezének hüvelyk- és mutatóujjával lágyan dörzsölgetni kezdte azt. Ez mindig segített. Az immár rituálévá alakult rövidke szemhéjtorna után csendesen elcsoszogott a fürdõszobába, óvatosan, hogy senkinek meg ne zavarja az álmát. A fürdõszobából kilépve már teljesen frissnek érezte magát. Gyorsan magára rántotta az inget és a nadrágot. Miközben nyakkendõjét rendezgette, futtában elkészített két kétszersültet, megvajazta õket, kávét fõzött, és míg iratait rakosgatta az aktatáskába, meg is reggelizett. Lábára húzta fekete cipõjét, belebújt a zakóba, elõhúzott egy fehér papírt, és eléggé olvashatatlan betûkkel ráfirkantotta: „Csak estére érkezem haza.” Az üzenetmondat alatt egy irkafirka jelezte nevét. A következõ momentumban már a bejárati ajtó kulcslyukában fordította a kulcsot, amikor eszébe jutott az óra. Útközben bedobhatom az órásmesterhez, gondolta. Berontott szobájába, tekintete találkozott öccséével, aki egy pillanatra kinyitotta szemét, majd magára húzta a takarót, és megfordult az ágyban. Biccentve a fiúnak, aki tovább aludt, megmarkolta az órát, és nyílsebesen kirohant az udvarba. Bedobta az aktatáskát és az órát kicsi személygépkocsijába, beült, begyújtotta a motort és elillant hivatalába. Nem volt szárnyaló neve a közgazdászatban, de nem is nagyon érdekelték ezek a dolgok – valahogy azonban biztosítania kellett létfenntartását. Világnézetére fellengzõs eszmék gyakoroltak nagy hatást. Akkor érezte magát igazán boldognak, ha magára hagyták néhány, mások szerint dekadens könyvvel. Szívesen hallgatott zenét, írt vagy festett. Egyszóval, mûvészlélek volt, ám mégsem törekedett eszmefuttatásos írásait leközölni valahol. Talán nem érezte 42

Partium

magát elég eredetinek, de az is lehet, hogy borzongott a gondolattól, hogy az õ írásai mások hülyeségei mellett szerepeljenek. Biztosan félt a kellemetlenségtõl is a cégben, mert ha egy reggel valaki az összes munkatársa elõtt felolvassa az Õ, csak az Õ létének kimagasló mondatait… Mit szólna a cégvezetõ, a fõnök? Hogyan reagálnának a többiek? Valószínûleg a szemébe röhögnének. Õ pedig pirulna. Nem, nem akart ilyen kellemetlenségeket. Az elõléptetés lehetõsége sem lehelt belé ambíciókat. Inkább vegetált. Most is ott ült személygépkocsijában, a bravúros zenébe merülve, mikrokozmoszában. Örökösen azzal vigasztalta magát, hogy semminek sincs értelme, önámítás az egész. Egy nap úgyis vége lesz mindennek. Várta már, habár alig kezdett el dolgozni, a nyugalmazást. Mosollyal az arcán órákat tudott fantáziálni az öregkor kényelmes nyugalmáról. Senki sem vár tõled semmit, az utcán nem szólít le senki, tekintélytelenné válsz. Ott ült a volánnál, és ilyen és hasonló dolgokon törte az agyát akkor is, amikor hirtelen le kellett fékeznie. A villanyrendõr színt váltott. Aszentségit, lobbant fel. Az óra leesett az ülésrõl, észre sem vette. Furcsállotta, hogy ilyen hosszú a piros. Más irányokba közlekedõ jármûveknek már néhányszor cserélõdött a piros-zöld. Maga mögött a többi autó trombitasípjának tiltakozását hallhatta. Õ is rázendített. Míg dühösen a szirénára könyökölve arra gondolt, milyen magyarázattal is igazolja majd késését a hivatalban, egy középkorú férfi kopogtatta meg ablaküvegét. Kissé magához térve eresztette le az ablakot, egy rekedt tesséket préselve ki száján. – Normális maga?! Meddig gondolja itt lezárva tartani a közlekedést? – szólalt meg az idegen. Hogy normális-e, ezen már jómaga is sokszor eltûnõdött. Most azonban nem találta indokoltnak az újabb vádat maga ellen, ezért egyszerûen válaszolt: – Nem tehetek róla, hogy a kurva piros nem tágít – és rámutatott. – Lökött szamár – förmedt rá az illetõ –, most is zöld van! J. K. feltekintett a villanyrendõr felé, de ott bizony piros volt. Ironikus mosollyal az arcán, jobb mutatóujjával ismét rámutatott, mintha azt akarná mondani: nézd csak meg jobban. Az idegenrõl látszott, hogy lassacskán elhagyja önuralma, a fejéhez kapott, majd nagyon komolyan förmedt rá J. K.-ra: – A színvak anyádat, aki ilyen rühesnek szült! Ha nem indulsz el rögtön, a gyerekeimre esküszöm, itt helyszínen kiráncigállak ebbõl a múltszázadbeli tragacsból, és nyilvánosan csúfot ûzök belõled! J. K.-nak semmi oka nem volt arra, hogy kételkedjen váratlan leszólítójának a szavaiban, nyelt egyet, és biccentett fejével, hogy rögtön indul. Egész életében kerülte a viszályokat. Öntudatlanul, akarata ellenére botlott folytonosan beléjük. Az a vállalkozás, hogy összetûzzön az illetõvel, meg sem fordult agyában. Az erõsebbnek és rámenõsebbnek is látszott. Mit tehetett, gázt adott, miközben tisztán hallotta maga mögött a Hülye daltonista! Aki a kezébe is adta a hajtási engedélyt! A kurva annyába! szidalma-kat. Fejét csóválva, mivel még mindig piros volt, elindította a jármûvet. Nagyot fordított a volánon jobbra, de az nem hallgatta meg, kisautója egyenesen ívelt. Néhány másik jármûvezetõ jó reflexének köszönve kerülte csak el az ütközést. Ledöbbentette a tudat, hogy majdnem autóbaleset okozójává vált, nem is merte elképzelni, mennyi szitkozódás fõhõse jelen pillanatban. A legjobban mégis az aggasztotta, hogy elvesztette autója feletti irányítóképességét. A járgány, nem figyelve J. K. intéseire és parancsaira, egészen önkényesen száguldott. J. K. elszörnyedve fogta fel, hogy már a munkaideje is elkezdõdött. Kétségtelenül rábasztam, gondolta. Tennem kell valamit ezzel a csodával! De akárhogyan is próbálkozott, a csoda nem fogadott szót. Szedelõzködni kezdett az ülésen, ujjaival állát vakargatta, miközben rájött, hogy a fél órával ezelõtt frissen borotvált arca borostás. Valamilyen földöntúli dologról lehet szó, mormogta magában, ami ellen nem bírok semmit. Jobb lett volna ma ágyban maradnom. J. K. minden tõle telhetõt megpróbált, hogy megzabolázza a kocsit, de hasztalan. Szeren43

csére, ma nem tankoltam, az üzemanyagtartály hamarosan ki fog ürülni, táplálta magában J. K. a reményt. Agyában számtalan önsanyargató gondolat szaladgált. Különféle önvádakkal tépdelte lelkét, valahol mélyen azonban tisztában volt vele, hogy nem bûnös semmiért. De ezt nehéz lesz akárkivel is elhitetni. Nincs is senkije, akinek valaha is teljesen feltárta volna a lelkét. Mellékes, türtõztette a sikolyokat. Felerõsítette a zenét, hátradõlt az ülésen, és figyelte az út mentén díszelgõ búzakalászokat. A várost már jól elhagyta. Gyönyörködött a bárányfelhõk testében képzõdött alakzatokban, ha hídon haladt át, megnézte a vízcseppek táncát a folyóban. Múltak az órák. Meglehetõsen sikerült neki csökkenteni az idegességét, sõt, nem tudom, túlzok-e, ha azt mondom, hogy életében elõször teljesen boldog volt. Leeresztette az ablaküveget, és nagyokat kacagva, integetett a magasan repülõ madaraknak. Az egek urai, viszonozva J. K. barátságát, néha csoportosan a kisautóra telepedtek. Jól jött ez a pihenés nekik is, J. K.-nak még jobban. Egy erdõ mellett elszáguldva több ízben vadak falkája kísérte. J. K. már nemcsak hallotta, látta is a zenét. A zene múlhatatlanságát. Mélységes bûbájosságát. Dél körül járhatott az idõ, amikor a kiskocsi felett beborult az ég. Villámlott, amit hangos dörgések követtek. Az állatok elbújtak az erdõbe, a madarak lombos fák rejtekében kerestek menedéket. J. K.-nak újra elszorult a szíve. Felemelte az ablaküveget, mivel már zuhogott az esõ, és körmeit rágva tétlenkedett. Az autó hamarosan leáll, vigasztalta magát. És aztán viszsza, minél elõbb! J. K. elõzõ este álmokat vacsorázott. Nem tudta elhitetni magával, hogy a kétirányú utat az utópisták találták fel. Sóhajok közt nyalta ujjairól sós izzadtságát, azt várva talán, hogy majd illatozó rózsaszirmok váltják fel a keserû esõcseppeket, amikor, kissé felemelve tekintetét, észrevett egy tehergépkocsit, amely teljes gõzzel közeledett feléje. Belenyilallt a félelem. A megmaradás ösztönétõl vezérelve rántotta a volánt balra. És csodák csodájára a kisautó elfordult. Maga is meglepõdve, különös eufóriában, izzadt tenyérrel, reszketõ testtel ráhajtotta fejét a volánra, és egy megkönnyebbült sóhajt engedve ki tüdeje mélyérõl, köszönetet mondott maga sem tudta, kinek. Csak néhány másodpercnyi meghatttság után kapcsolt, hogy Õ volt az, aki meghosszabbította életét. Hirtelen felemelte fejét a volánról. Ha akkor rám hallgatott, akkor... Talpával rágázolt a fékpapucskára, de semmi. Lehetetlen, tátotta el a száját. Újra meg újra próbált hatni rabszolgatartójára, de hasztalan. Milyen jópofa, gondolta J. K. Fogolyszerepe folytatódásába beletörõdve, hátradõlt az ülésen. Közönyösen bámult ki az ablakon. Az esõ elállt. A kisautó kopár domboldalak mellett vitte. Néhány percre kõomlás áldozatává vált. Mint égbõl a mennykõ, zúdultak kisautójára az apró kavicsok. A zörejtõl megfájdult a füle. De szerencsére nem tartott sokáig. Gyorsan viszszatérhetett régi szerepébe, és semmire sem gondolva, kábultan kísérhette tekintetével a halványan zöldellõ magaslatokat a messzeségben. Korogni kezdett a gyomra. Már délután öt óra volt. Ennem kell valamit, töprengett. Nem volt semmi a közelben, de ha lett is volna, hiába. Hogy állna meg? Egyszer csak egy kis házikó ötlött a szemébe az út szélén. Könyörtelenül rátaposott a fékpapucskára, amitõl a kisautó, félkört rajzolva kerekeivel az aszfalton, hirtelen megállt. J. K. néhány percre elájult. Ahogy magához tért, kinyitotta az ajtót és kiment. Gyors léptekkel közelítette meg a kis házat. Már messzirõl látta a nagy táblára írt betûket az ajtó felett: ELTÉVEDTEK – VENDÉGLÕ. Bement. Szûkös helyiség volt, teljesen kitöltötte a pult és négy asztal, négy-négy székkel. A teremben, a pult mögött álló fiatal hölgyön kívül, nem tartózkodott senki. – Jó napot – köszöntötte J. K., de a nõ csak bólintott. J. K. rendelt egy meleg szendvicset és egy cukormentes kávét, majd leült az egyik asztalhoz. Az abroszon kis lyuk díszelgett, egy zarándoklégy bolyongott körülötte. J. K. mégis rákönyökölt az abroszra és tenyerébe hajtotta fejét. Érezte az ütõeret vakszeménél, sorsa labirintusával tenyerén. Rövid idõn belül megjelent a nõ a szendviccsel és a kávéval. Letette J. K. elé, aki hálás köszönetet mondott, majd felé nyújtotta a számlát is. J. K. kihúzott pénztárcájá44

Partium

ból egy papirost, átadta a nõnek, kezével intve, hogy rendben, a felesleget tartsa meg borravaló gyanánt. A nõ meghajolt egy kissé, majd megfordult és visszakotródott a pult mögé. Furcsa teremtés, gondolta J. K. Amikor elfogyasztotta az ennivalót és megitta a kávét, gondosan megtörölte a kezét egy papírszalvétában, majd felállt és újra odament a pulthoz. – Bocsánat – a nõ felnézett rá –, lehet innen telefonálni? A nõ csak a fejével mutatta a nemet. – És adnak ki szobát alvásra? A válasz ugyanaz volt, a válaszadás módja is az elõzõvel identikus. – Akkor a viszontlátásra – mondta J. K. és kiment. Beült a kiskocsiba, és megpróbálta begyújtani. Semmi. Üres a tartály, állapította meg. Nem tudta, mitévõ legyen, egy árva lélek sem volt a láthatáron, attól a pincérnõtõl pedig feleslegesnek látszott akármilyen segítséget is kérni. Itt fogok éjszakázni a kocsiban, reggelig majdcsak erre téved valaki, aki segíthet, döntötte el, miután jól felülvizsgálta helyzetét. Bemászott a hátsó ülésre, hogy amennyire csak lehet, kiterüljön, mert már nagyon nyomta az álom. Amikor megtalálta a legkevésbé kényelmetlen pózt, az autó hirtelen felbõdült, brummogott, és olyan gyorsasággal, mint soha azelõtt, száguldani kezdett. J. K. összekuporodott a hátsó ülésen, fejét lába közé szorította, és már csak abban reménykedett, hogy nem fog nagyon fájni. A kisautó akadályt nem ismerve kapaszkodott egyre magasabbra, miközben elviselhetetlen hangokat hallatott. J. K. villámgyorsan forgatta az elmúlt évek eseményeit. Lelkét tépdeste a szörnyû robaj. Sírni szeretett volna. Könnyekkel kiönteni keserûségét. Nem ment. Ezért csak ült némán, és várta, mi lesz. És mi lett? Egy pillanatban, hirtelen, úgy, ahogy elindult, a kisautó megállt. J. K. nem hitt a szemének. Összekaparta megmaradt bátorságát, és kivánszorgott az autóból. Akkor vette csak észre, hogy autója mindössze néhány méterrel egy feneketlen szakadék elõtt állt meg. Karjait a magasba emelte, és torkát egy hangtalan MIÉRT?! hagyta el. Megfordult. Kétségbeesetten észlelte, hogy az úton, amelyen kisautója hozta idáig, nõni kezd a gaz. Egyre sûrûbben, egyre határozottabban temeti el a nyomát. Visszafordult, néhány lépést tett a szakadék felé, egészen a szélén megállt, és felpillantott az égre. Fent egy fehér holló körözött. A madarat bámulva, karjaival legyintett néhányat, nekirugaszkodott, és a mélységbe vetette magát. A hollót utánozta. És zuhant, és szállt. Zuhant, szállt... A kisautó még néhány pillanatig némán állt egyhelyben, majd hirtelen összeomlott. Senki se mondta volna róla, hogy valaha is vezette valaki. A roncs alján ott feküdt az óra, amely nem jutott el a mesterhez. Megállt. * J. K. családtagjai éppen vacsoráztak, amikor egy óriási csörömpölés hallatára valamenynyiüknek kiesett a falat a szájából. Egy pillanatra összenéztek, majd mind felugrottak, és átfutottak a másik szobába, ahonnan a zaj hallatszott. Rémülten tapasztalták, hogy a családi szobatükör megmagyarázhatatlan okokból, csak úgy magától, izzé-porrá tört. Néhány másodpercig szó nélkül néztek maguk elé, amikor a tizenéves kölyök, megpillantva egy darabocska tükröt, megrántotta az apja kezét. – Apu, nézd! Szüleit látta rajta szeretkezni. De mire az apa odanézett volna, az a darabocska is, nagy robbanás közepette, porrá omlott. Az anya kivette zsebkendõjét, és halk zokogásba kezdett. – Mit mondunk J. K.-nak, õ nagyon ragaszkodott ehhez a tükörhöz! Ez volt a kedvenc bútordarabja. – Tényleg, mikor kell hazaérnie? – kérdezte a fiú. – A levélben úgy hagyta meg, hogy estére jön –- mondta az anya, kissé elfojtva a sírást. – Hamarosan itthon lesz – szögezte le az apa. Pedig ha tudta volna, mekkorát tévedett, amikor ezt kimondta. J. K. már otthon volt. 45

SZIRMAI PÉTER

Kioltás (a dévai börtön, a lélek hangjai az utolsó órán…, suttogva) Most meghalsz kedves barátom, meglásd, jó lesz ez neked, s jó lesz ez nekik is, attól tartok, hogy sok voltál nekik, hogy igazán meg se értettek, a szívedet adtad, s a semmit kaptad, van fogalmad róla kik a te követõid, kik a te honfitársaid, csak nem vagy olyan naiv, hogy bízol bennük, hogy hiszed, hogy bármiben számíthatsz rájuk, ahol a pénz csörög, arra futnak, katolikusból lutheránussá, lutheránusból kálvinistává, kálvinistából unitáriussá, aztán vissza az elejére, nevetséges vak koldusok, akik tartják a markukat, ezeket, hogyan akartad vezetni, ezeknek hogyan akartál útmutatást adni, a nyilvános viták, a vitairatok, a nyilvános levelek, Stancaro, Kálmáncsehi, Méliusz, a gyõzelmekkel vajon mit értél el, ha a nép úgy változik, ahogy a szél iránya, persze, a saját nyugalmad a legfontosabb, hogy te eljuss A-ból B-be, hogy hidd azt, megragadtad a valóságot, de hát nem tudod, hogy a valóság tünékeny, hogy nem lehet megragadni csak egy másodpercre, s a következõ pillanatban már felülbírálhatod az elõzõ pillanatot, a Fejedelem, és az õ nagysága eltûnt az idõben, elveszett a ködben, ami utána jött csak butaság és rombolás, a csalódás az emberben elkerült téged, az emberek, ahogy számítottál rá, állatként viselkedtek, a szellembõl épült várakat ledöntötték, az idõ körben halad, a fejlõdésbe vetett hit átgondolatlan ábránd, a csapdák fenyegetõen tátongnak, s a csapdákat az ember magának építi, a kocsi rohan, a lovak szája habzik, fejüket rángatják, az utasok minden mással vannak elfoglalva, mint a veszéllyel, a kocsi tehetetlenül zuhan, forgácsok, szétszóródott emberi testrészek hevernek odalenn, nincs bizalom, nincs barátság, marad a kiélezett érdek, ami megköttetett, széthullik, aminek együtt kellene maradnia, szembefordul, Blandrata a nagy csalódás, a Júdás-csók az ajkán, nem számít a legyõzetés, ha méltó az ellenfél, de ez más küzdelem, ez kés a hátba hátulról, gondold el: a magyarokat most ez a talján vezeti!, ez elfogadhatatlan!, széthullik, kioltódik, elpusztul minden, a politika kiszámíthatatlan aljasságai mindenhova begyûrûznek, az új fejedelem is rossz lóra tett, ha az ördöggel akarja kiûzni az ördögöt, de most már mindegy, most már eltûnik minden érzésed, minden gondolatod, minden küzdelmed, megszûnik a kínzó érzés, hogy nem tettél meg mindent, hogy a mûved nem teljes, amit leírtál, talán megtalálják, talán elvész, s megsemmisül végleg, lehet, hogy jobb neked, ha nem ismered meg a jövõt, ha nem látod, hogy rohan a semmibe a nemzet, hogy hajtja nemtörõdömségbe a fejét az ember, pedig lehet, hogy rálelnek a mûved furcsa lapjaira, s lesz három-négy, aki bizonyos lesz benne, hogy útmutatást adhatsz, hogy segítséget nyújthatsz, de a maradék kilencmillió kilencszázkilencvenkilenc-ezer kilencszázkilencvenhat rálép ezek torkára, elemészti,

46

Partium

kineveti, megátkozza e különc közösséget, nem lesz divat a létezés okának felderítése, marad az altest, s a bél: vak és vég, ezért nem tudom, hogy érdemes volt-e élni, hogy érdemes volt-e küzdeni, a fordulatra az esély a valószínûség számítás legújabb eredményei alapján is csak fél százalék, így végzed hát kedves barátom, itt Déván, a börtönben, keserûn és meggyötörve, mint minden szerencsétlen magyar, aki a jobbra tör, hát legyen neked nyugalom, békesség odaát. Kérlek Uram, vedd el tõlem ezt a keserû poharat, add, hogy ne úgy legyen, ahogy elgondoltam, mert hiszem, hogy kicsike célomat az én rövid életemben megvalósítottam, hiszem, hogy amit tettem, annak magában is értéke van, s aminek értékét a halál se tudja elvenni.

40 nap 47

BAKOS KISS KÁROLY

Tûztöredékek Tekintet korbácsa nyaldos Izzó vörös csík a testem * Vérfolt izzadt gyûrt lepedõn – Te ölelj gyönyörû szomorú szeretõm – Te ölelj s dobom el szakadó eszemet – Amiként tüzeken remegõ levelek – Amiként heverünk kovaszín avaron – Keresõ kezedet amiként akarom – Rebegõ szemedet amiként szeretem – Szerelem... szerelem...szerelem... szerelem... * Öleléstõl karmos háta Lágya kéjtõl illatos Permetekkel telt az ágya Gyertya fáradt fénye mos * (Ténye olymód emberi, hogy kifejezni sem meri)

48

Partium

ORBÁN JÁNOS DÉNES

Kávészonett Andinak október, kedd A kávé mellé te vagy a konyak tõled rúgok be és vele ébredek és átölelsz – te –, vagy a képzetek. Hosszú verebekben az alkonyat. S a szürkeség, mint cigarettafüst veréb-létembõl tüdõre szívható. Sok a magány, kevés az altató, s a gesztusokról kopik az ezüst. Úgy remélem ilyenkor: itt maradsz... Ki voltam: akár a kávé, elfogyott, s a csésze alján lelkem lett a zacc – – persze, elviszed kimosni legott... És vegyszer oldja a költõ álmát. A többitõl félek. Hozd a számlát!

Mint kívánkozik a szarvas a vízhez 49

Bp mint bárki más, akit befogad vagy kiköp a város egy ideje úgy járok Pesten. mint akit befogadtak és kiköptek. mint a stressz az idegekben. a régi fények, karácsonykor az Andrássy úton végig. …átal valahány útkereszten... ahogy az évek cirkálnak olykor a ráncokban, a vérerekben. mint bárki más, ki részesül a fénybõl mi visszaverõdik, de arcát eltakarja mint öreg Simeon, egy koldus ül a Körönd flaszterén feszül árnyalakja és úgy látom, elvész ez az év is, s cél csupán a Hõsökig jutni el s onnan tovább, ki tudja hova. a sávot nézem: látom nincs tovább a piros lámpák megannyi stáció. és most az egyszer hiába a zöld: tudom, többé nem mozdul semmi már. Azt nézem, ahogy a város ég. a fényt nézem: az égõ díszeket. de egyszer még szép volt ez a város nagyon régen, még egyszer, veled.

50

Partium

FARKAS WELLMANN ENDRE

A hûség versei Czégényi Dórának „ma éjjel a hûség oly mindenható, mint még sohase volt” Éltetõ József

A hûség elsõ áriája. A tigris. az álombéli álom szerelmek furcsa háza a lélek szûk ketrece hétszer kulcsra zárva idõn túl és innen mit bemozog az emlék a milyen volt s a lesz a jövõ és a nemrég volt elé lép a lesz jövõben múltat oldva kibeszél a testbõl az idõt összetoldva s kit nem kísért semmi az kísérteni vágyik az álmok közé menni az álmoktól az ágyig és visszaél azzal, mit nem lát az a másik önnön alkotója s csak a hallgatásig kíséri s gyötri, nyúzza magára hagyja aztán mint gyilkosát a hulla. a régi ágyad látod, hol túl minden álmon a párnád sarkán reggel ott egy sárga lábnyom a múltba lépõ állat a vágyak sárga lépte a gyilkos, karcsú tigris ki álmaidat védte üzente éjszakánként hogy mégis volna tétje 51

az álombéli álom szerelmek furcsa háza egy ideje csak néma csönd ha ül a tájra igaz, hogy nincs aki öleljen s ki bántson akit gyûlölnöd kell vagy ki megbocsásson az éjszakák lassan fekete, béna tárnák folyosóit végleg már kísértetek járják. a tigris karcsú léte fogának villanása az évek titkos lépte az álmok szótlansága a testbe kötött hûség szabadság íze benne szétfoszló tigris-álmok tényleg, csak ennyi lenne?

Pintér József: Menekülõk (papír, kréta) 52

Partium

PÉTERFFY GYÖRGY

Benkõ Samu nyolcvan éves „Számomra az élet valamelyes sikerrel kecsegtetõ alkalmai szigorúan a szavakhoz vannak kötve.” – ez az ifjúkori felismerés Benkõ Samu erdélyi magyar mûvelõdéstörténész, tudományos kutató hallatlanul gazdag életmûvének ars poeticája lehetne. Tanulmánykötetei, kisebb-nagyobb cikkei, vallomásai, interjúi fõként a XVIII-XIX. századi erdélyi magyar értelmiség szerepét illetve annak hatását vizsgálják. Az értelmiségi lét „sorshordozó hivatássá” válásának szempontja alatt foglalkozott Apáczaival, Bod Péterrel, a két Bolyaival, Apor Péterrel, Bölöni Farkas Sándorral, Kemény Zsigmonddal, Széchenyivel és másokkal. Fáradhatatlan és értékes kutató munkáját több szakmai és rangos állami kitüntetéssel jutalmazták. 1999-ben a MTA külsõ tagjává választották, egy évvel késõbb pedig „a magyar református mûvelõdés terén kifejtett több évtizedes munkájáért” a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara díszdoktori címmel ajándékozta meg. Benkõ Samu 1928. február 25-én született a Maros megyei Lõrincfalván, ahol édesapja, Benkõ Elek református lelkészként szolgált. Elõbb a marosvásárhelyi, majd a kolozsvári református kollégiumban tanult, s itt érettségizett le 1946-ban. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1950-ben szerzett filozófia szakos diplomát. Egyetemei évei alatt – a Móricz Zsigmond Kollégium tagjaként – közelebbi kapcsolatba került a korszak két kiemelkedõ személyiségével, Balogh Edgár íróval és Gaál Gábor irodalomtörténész professzorral, akik erõs baloldali hatást gyakoroltak a fiatal Benkõ gondolkodására, világlátására. A kommunizmus ideológiájának hamis romantikája azonban hamar leleplezõdött az ifjú értelmiségi elõtt, s ebben közrejátszhatott az is, hogy 1952-ben tanársegédi állásából elbocsátották, mivel édesapja református lelkész volt. 1953-ban felvették a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetébe tudományos kutatónak. Két olyan témával bízták meg, amelyek évtizedekre kijelölték munkakörét: a Bolyai-hagyaték és az 1848-49-es forradalom erdélyi levéltári anyagának feltárása. Itt került kapcsolatba az akkori Erdély legkiválóbb tudósnemzedékének tagjaival, akik mellett elsajátíthatta a kutatói munka legalapvetõbb mesterségbeli módszereit (Kelemen Lajos, Szabó T. Attila, Jakó Zsigmond, Pataki József, Dani János). Ekkor jegyezte el magát a mûvelõdéstörténet tudományával. 1957-58 között a Korunk címû folyóirat szerkesztõje valamint a Kriterion Könyvkiadónál megjelenõ Téka sorozat szerkesztõbizottsági tagja volt. 1966-ban közreadta Kemény Zsigmondnak a sepsiszentgyörgyi levéltárból elõkerült naplóját, melynek bevezetõ tanulmányával itthon és külföldön egyaránt nagy visszhangot váltott ki. 1975-tõl 1988ban való nyugdíjba vonulásáig a Román Akadémia Kolozsvári Fiókjának könyvtárában tudományos kutatóként tevékenykedett. Remek mûvelõdéstörténeti dolgozatait egybegyûjtõ kötetei a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évek romániai magyar tudományos életének korszakos jelentõségû alkotásai. Benkõ Samunak ahhoz is nagyszerû érzéke volt, hogy könyveire felhívja a figyelmet, azt mondhatjuk, hogy a címadás mûvésze. Bolyai János vallomásai, Sorsformáló érte53

lem, Murokország, A helyzettudat változásai, Monológ alkonyatban mind-mind megkapó címek. „årásait a múlt közelhozása napjainkhoz, a honi helytállás és európai kitekintés összhangkeresése, a mondandó választékos megfogalmazása jellemzi.” (Romániai Magyar Irodalmi Lexikon) Az 1989-es fordulatot követõ idõszakban aktívan kivette részét a közügy dolgaiból. Szerepet vállalt a kolozsvári RMDSZ megalakításában, több magyarországi polgári szervezet munkájában és 1994-ben megválasztották az Erdélyi Múzeum Egyesület elnökének is, mely tisztséget két cikluson keresztül töltött be. Sok évtizedes tudósi pályafutásának és tapasztalatának üzenete az utókor számára egy 1997-ben megfogalmazott kijelentése: „Meggyõzõdésem, hogy az erdélyi magyarság jövõje két feltételtõl függ: egy önálló egyetem visszaállításától és a magyar tudományos élet tevékenységi körének normalizálásától!”

Soltész Péter: Magány (olaj) 54

Partium

SZABÓ TIBOR

Nem feszít, nem old ki (regényrészlet) Az imaház forgalmas elõterében álldogált Anna valameddig, a csípõjét támasztotta két kézzel, a gömbölyödõ hasát elõre nyomta kissé, hogy kényelmesebb legyen. Nem törõdtek vele, nem törõdött másokkal, a szemben lévõ falnál, a padok alatti légvonatban hintázó porcicákat figyelte, ahogy jobbra-balra billegnek, mókásnak találta, kedvesnek ezt a képet, mosolygott Anna elmerülve vagy lebegve, a körötte zajongó gyülekezetet nem hallotta, nem is nagyon vette észre, pedig ott voltak, és nagyon sokan, öltönyös férfiak kigombolt zakója lobogott, meg kosztümbe öltözött asszonyok haját sodorta lendület, ahogy zizegtek, mozogtak, rengeteg ember, és mind vidáman, lelkesülten ide-oda, mintha sietnének valahová, pedig nem, vagy mégis, a folytonos összetalálkozásokban, megtorpanásokkal, kiáltó köszönésekkel, örömmel váltott pár mondatokkal, aztán tovább, hogy mindenki mindenkivel, tán ez tartotta mozgásban a furcsa méhkast – a sajátos promiszkuitás igénye. Álldogált Anna benne ebben a rezgõben-cikázóban, és érintetlenül a testvérek között, az furcsa volt nagyon, ahogy a reakció terében ott szobrozik egy idegen, akárha nem is létezne, átnéztek rajta, elkerülték ugyanúgy, amiképp õ se merült el a közösben, pedig gyerekkorától mindig, és ezekkel az emberekkel, ismerték jól, ismerte jól a gyülekezetet, és mégse, a porcicákat látta egyedül, a huzatban ringatózást, a szeme mosolygott, zavart volt, szótlan, nyögött néha, amikor nagyobbat mozdult a hasában a másik ember. Nem emlékezett már, mikor történt, hogyan lett az új a lelkében, nem is nagyon fogta fel a változás természetét, mert éppen ez hiányzott abból, ami ráterjedt a tudatára, a felfogás képessége és igénye halványodott el út közben, a kontúrok vesztek ki a világból, ahogy teltek a hónapok, a dolgok szélei egymásba mosódtak valahogy, nem hirtelen, de minden reggellel jobban, a nyár amikor erõtlenedni kezdett, bujkálni, ki-kimaradozni a városból néhány napra, akkor indult a lassú csúszás, és észrevétlenül, csak apróságok elõször, az újságok olvasását felejtette el egyszer-egyszer, meg hogy már nem azzal az izgalommal, unalom ellen csupán, vagy megszokásból, hiába volt egyre nyilvánvalóbb a nyilvánvaló: hogy valami történik, valami riasztóan összefüggõ dolog, nem zaklatta fel annyira, a tétek párologtak a megsejtett összeesküvésbõl, és semmi nem került a lelkesült figyelem helyére, illetve a kisebb dolgokra lett inkább figyelmes, azokat vette észre, feketébe öltözött asszonyt látott a fürdõ melletti szoborparkban egy délelõtt, elsétált elõtte, a Tiborc utcára ment éppen, Ádám házához újra semmiért, az asszony idõs volt, ráncos, valami keksz-félét morzsolgatott az ujjaival, nem tudni, miért, egy pillanatra nézett csak oda Anna, aztán másfelé, a gondolatai kötötték le, de megmaradt a kép, a zavaró, a furcsa, hogy az öregasszony régies, fekete ruhája kigombolva, és alóla lila kombiné világított, a csipkét megismerte Anna azonnal, a márkát, amelyik ezt a fajta mintát használja a pánton, az a cég nagyon drága selyem holmikat készít, Annának volt otthon egy ilyen, ajándékba kapta két éve, meg a katalógusokból is pontosan tudta, hogy egy vagyon minden példány, és szexi, izgató, úgy fejlesztve, az a célja, hogy levegyék arról, aki hordja, a nyolcvanéves asszony vállán az a közösülésre hívó pánt, hát érthetetlen, értelmetlen valóban, effélékre lett figyelmes Anna egyre többször, a nagy közös már nem érdekelte úgy, és szeptember közepe táján egy reggel észrevette azt a régit is, a gyerekkorból felbukkanót, ahogy az ágyát igazította a lányosan rózsaszín szobában, erõsebb rántás, izomból a kockás takarón, hogy a gyûrõdés ugorjon ki belõle, mielõtt a felvert ágynemûre ráteríti, amint úgy is lett, de túlhúzva, túlrántva, a vastag szövet sarka csapódott ostorszerûen, és az ágy melletti babás polcról plüssállatkák repültek sokfelé, A picsába, só55

hajtott Anna rosszkedvûen, aztán a jószágok után nézett, egyenként megint a szokott helyükre, akkor látta meg, és elrettenve tényleg, a sárgás játéktevék szemében az élõt újra ugyanúgy, mint tíz éve, vibráló mosoly, értelem, tekintet a csillogó gombszemek mélyén, az nem volt jó, a szíve gyorsabban kezdett verni a felismeréstõl, elfordította a fejét, de aztán vissza rögtön mégis, aztán nézte sokáig a lüktetõt benne a tevék szemében, mosolyt és biztatást a csillogó mûanyag mögött, a hangok nélküli beszédet hallotta megint, az elhívást, az elpecsételést érezte egyszerre, hogy nincs már egyedül, ott vannak vele mások, a baráti lelkek benne a tevék szemében, Isten számolja a nõk könnyeit, hallotta Anna, ráborult az ágyra akkor, a fejét a játékok mellé, a polcra hajtotta, és nagyon sokáig sírt. Aznap délután a Tiborc utcára sétált újra, és újra feleslegesen, Ádám régi otthona lezárva, elhagyottan, a postaláda körül kifolyt újságokat, megtaposott számlaleveleket forgatott az õszi szél, a kapudeszkák közötti réseken egy felgazosodott udvar képe szitázott át, miközben õ a félfa tövében megkereste azt a tégladarabot, amit a második látogatáskor talált, az utcáról nyíló zöld bejárati ajtóhoz lépett akkor a kiégetett piros agyaggal, két vonást húzott a kilincs fölé, aztán késõbb mindig újabbat, négyet egymás mellé, és az ötödiket keresztbe, ahogy most is megkereste az elrejtettet, az ajtóhoz ugyanúgy, a kilencedik vonást a tömör falapra rutinszerûen, nem idegeskedve már, nem lázas félelemmel és reménnyel, nem gondolkodva rajta, hogy mi lehet, mi lett a szerelmével, aggódott érte sokáig, próbálta elérni, hírt szerezni bármi áron, de már nem, nem nagyon érdekelte, benézett még egyszer az udvarra, kisárgult, elszáradt nõszirmok dõltek a járdára, azt szomorúnak találta, a tégladarabkát akarta elrejteni a félfa tövéhez, le is guggolt, és vakon, odanézés nélkül kereste a szokott helyet, ám akkor váltott valami belül, mintha ébredne, a szemét nyitná, és rácsodálkozás a nyilvánvalóra, hogy nem sok értelme van ennek, ezért elõ mégis a rajzolásra jó pirosat, forgatta a kezében egy darabig, majd újra az ajtóhoz, gyors mozdulatokkal, kissé szögletes betûkkel írta, hogy csodákban hittem napjuk elfeledtem, lépett hátra egyet, ránézett még a kézírásos üzenetre, és látta a mondaton, hogy felesleges, még ennyi se kell, semmi nem kell, a kezével törölte le, amennyire tudta, maszatolva, dörzsölve néhányszor, bár homályosan azért olvashatók maradtak a szavak, aztán az elkoptatott téglarögöt lazán áthajította a kerítésen, és úgy indult hazafelé, hogy nem nézett vissza többé. Az imaház forgalmas elõterében álldogált Anna, és körötte jókedvû zsongás a hideg nélküli, napsütéses téli délelõttben, éles fénypászmák csíkozták a helyiség kövezetét, akkor az imaterem felõl erõsített zene érkezett, émelygõs harmóniák, a nejlonhúros gitár hangja, hegedûké, a dallamok bele a permanens mozgásba, elvegyülve elõbb, mellékesen, mögöttesen terjedve szét mindenhol, a vidáman szaladgáló emberek közötti teret töltötte ki, és egyre hangosabban, egyre határozottabban a hívás, tolakodóan már, parancsolva szinte, a párbeszédeket szépen lezárta, és a rendezetlen sokaság a terem felé mozdult el, bár a zsibongás nem szûnt meg teljesen, a lelkes hívek oda-odakurjantottak egymásnak néhány nevetõs szót bevonulás közben, aztán Anna is fordult arra, ébredve félig, magukra hagyta a kedvesen hintázókat, ki a lebegésbõl, be a közösségbe, formálisan legalább, része lett az irányított tömegnek, ami az ajtónál besûrûsödött, lelassult toporgóvá, aztán odabent vissza újra lendületesbe, szétpörögtek villámgyorsan, mindenki a saját helyére, ahogy Anna viszont nem, mármint nem oda, ahol régebben, ahol rendesen, a hátsó sorban keresett magának üres széket, alkalmit, épp szabadot, nem is azt, amit a múlt héten, az ismerkedõk szoktak a hátsó sorban ülni, a nem gyülekezetbéliek, akik közelednek a töredékegyházhoz, beülnek egy-egy istentiszteletre, nem rendszeresen, így nekik nincs is állandó helyük, ott ült le Anna, és július óta mindig, hiába van fenntartott elöl, a lelkész családja együtt a keresztelõmedence mellett, így illik, így illene, de miután otthon bejelentette, hogy állapotos, hirtelen beállított hozzájuk a nagyi, maradt is jó sokáig, Anna édesanyja pedig megkérte õt, hogy üljön a barátai közé, hadd legyen Jánossy mama a fia mellett, és úgy is történt, és így maradt, a nagyi hazautazott késõbb, de Anna akkor is a hátsó sorban ült le, és a szülei nem hívták vissza. Veszekedés, kiabálás nem volt otthon többé, de a Jánossy-ház nagyon megváltozott. A néhány napig tartó dermedt csendet a hallgatás, az elhallgatás váltotta fel a porcelántörõs reg56

Partium

gelit követõen, beszéltek már Annával, együttmûködött a család minden gyakorlati dologban, és sértettség nélkül intézve-tárgyalva a hétköznapok praktikumát, akárha a világ legkiegyensúlyozottabb közössége, mennyei harmónia, épp csak arról nem kérdezték soha, a babáról nem akartak tudni, sem a terhesség ügyes-bajos velejáróiról, az elsõ trimeszterben sokat szédelgett Anna, olyankor elkerülték õt, felálltak az asztaltól evés közben is, ha elsápadt az étel gõzétõl, magára hagyták, mint aki valami illetlenséget csinált, gusztustalankodott, ahogy egyedül volt Anna az ultrahangos vizsgálatok örömére is, nem akadt, akivel megoszthatta volna a leírhatatlant, amikor meglátta elõször a monitoron a méhében növekvõt, egy apró, fehéres gilisztát az elmosódott kép közepén, vagy késõbb az elsõ doppleres megfigyelés hangját, egy lapos, hideg korongot nyomott a hasához Suhánka doktor, aztán hátranyúlt lazán, a készülék kezelõpaneljén egy fekete kapcsolót billentett, és a rendelõt hirtelen betöltötte a meg nem született gyermek pergõ szívverése, nagyon gyors, nagyon hangos ciripelés, Anna szemét könnyek futották el, olyasmit érzett, amihez hasonlót se soha, sehol korábban, és nem fogta senki a kezét, akinek adhatott volna ebbõl a gyönyörûségbõl, Ádám elhagyta, az anyjáékat meg nem érdekelte a benne élõ másik, és ettõl változott meg a Jánossy-ház, az emberi, a mûszerrel nem mérhetõ melegség veszett ki a családból, az elemi szeretet és törõdés a segítségre szoruló irányába, Annát fojtotta, fullasztotta ez a hitétõl idegen könyörtelenség, a krisztusi lélek hiánya, de aztán beletörõdött, megszokta, és különben is, dolga volt, egy ideig fontos dolgai voltak, a párját akarta megtalálni nagyon, a terhességgel kapcsolatos tudnivalókat tanulta könyvekbõl, az átalakuló világ furcsaságait figyelte, gyûjtögette, és elképedve a mindenre ráterjedõ elmebajt, meg iszonyattal az apja egyre erõsödõ, magyarázhatatlan dühét, amivel a civilizáció iránt viseltetett, Istentelen!, mondta ki napjában sokszor az egyerû ítéletet, a falakon túlról érkezõ gyûlöletes volt számára, minél emblematikusabb, annál inkább, a reklámújságot postaládákba dobáló biciklista fiúval veszekedett hangosan, a szolgáltatóktól érkezõ számlalevelekre nyomtatott hirdetéseket tépte szét azonnal, akkurátusan, és Anna egyszer meglátta, ahogy az apja a bevásárlószatyor tartalmát válogatja a konyhaasztalnál, a dobozokat ellenõrzi, szortíroz, nem követhetõ szabály szerint, majd a kiválasztott áruk külsõ csomagolását megsemmisíti, a mosóport békén hagyta, a fogkrémet és a müzlit nem, a saláta mûanyagdoboza megúszta, ám az adagonként porciózott instant kávé kartonja nem kerülhette el a végzetét, a férfi rém tudatosan elmerülve, mániás figyelemmel végezte, amit, a szája mozgott közben, valami istentelenséget emlegetett akkor is, Anna a nappali foteljébõl leste a lázas igyekezetet, két nyitott ajtón keresztül a tébolyodott válogatást, Agyrák?..., jutott eszébe hirtelen, mert valahol olvasta, hogy a pszichés terheltséggel nem magyarázható személyiségváltozás hátterében sokszor agyi tumor húzódik meg, és Jánossy tiszteletes produkálta az indokolatlan hátraarcot, mintha a hite rászáradt volna a bõrére, érzéketlen keményedés a felszínen, Biztos agyrák..., ismételte magában Anna, még sajnálta is kicsit ezt az idegenné lett embert, de nem sokáig, mert ott volt a herajnalarsz, és nem csak egyszer, de visszatérõn, sõt mindig gyakrabban a szörnyû köszönés a telefonhívások elején, vagy a kertben fogadott taszító vendégek üdvözlésére, Misszió, mondogatta a tiszteletes, ha a felesége a váratlanul betoppanó idegenekrõl kérdezett, és Anna gyorsan megértette a lényeget, hogy itt valami nem rendes dolog történik, mert látott már missziós munkát, õ is segített többször elõadásokat szervezni, bizonyságtételeknek ágyazni meg a még el nem ért közösségekben, szerette is csinálni, jólesett neki, de amit ezek a testvérek a kertben véghez vittek, az más rugóra járt azért, a hússütõ mellett, kempingasztal körül hajoltak lepedõnyi papírokba a misszionáriusok, hetente többször, egyszerre öten-hatan, szinte mindig mások, férfiak és nõk vegyesen, mutogattak keresztbe-kasul, egyeztettek, jegyzeteltek, laptopok programrubrikáiba gépeltek nem tudni, mit, miközben a tiszteletes magyarázott, rendezkedett, Anna soha nem mert a közelükbe menni, mert a vendégek szemében olyasmit látott, amitõl félni szoktak, csak messzebbrõl pillantott a lelkes munkálkodókra néha, és olyankor érezte, hogy a titokzatos szervezkedésnek sötét aurája van, a levegõ nehéz körötte, aztán egy szeptember végi napon pontossá vált a kép, a részletek is felrajzolódtak rá, ahogy a konyha ablakából, muskátlik leveli közül nézegette Anna 57

a kinti, borongós õszi délutánt, az anyja a mosogatónál csörömpölt közben valamivel, az udvar légterében ökörnyálak úsztak, el-elakadva a japán birs kopasz ágaiban, azt Anna szépnek találta, kedvesnek, és akkor lépések koppanásai a kapu felõl, meg ismeretlen nyelvû, sûrû beszéd hangjai, átütötték az ablaküveget a hangok, a ház sarka felé pillantott Anna, a lépések erõsödtek, már az indulatot is ki lehetett hallani a beszédbõl, de látni még nem az indulat gazdáit, aztán még hangosabban, négy-öt lépés zaja, és ott voltak, kiléptek a fal mögül, az apja a kövér emberrel, akit látott már itt korábban, nagyon mondták egymásnak, hangosan, csapkodva szinte, de nem veszekedõsen, inkább egyetértve, egymást erõsítve, és mögöttük ott masírozott hat szótlan ember, fekete nadrágba, fekete pulóverbe öltözött merev óriások verték a csizmájukkal a kocsibejáró betonját. Annának elakadt a lélegzete. Hátra lépett reflexesen, meg ne lássák, a szeme elkerekedett, a kihagyó szívverés rántott a mellkasán, aztán az erõ kifolyt a lábából, megszédült, a közeli fûtõtestnek kellett támaszkodnia, miközben lüktetett a fejében a felismerés, amit a herajnalarsz már üzent is, de mégse így, mégse direktben, amit most viszont igen, hogy az apja gyilkosokkal cimborál. Gyilkosokkal. Az anyja állt mögötte egyszerre, a vállát fogta meg, mintha tartaná, segítene, el ne essen, de igazából nem, csak gesztusként, biztosan azt hitte, még mindig a baba miatt a rosszullét, egymás arcába néztek akkor nagyon közelrõl, az asszony szemében megengedés, nyitottság, de Anna már nem volt képes rákapcsolódni, nem akart, nem tudott kibillenni, elveszett belõle a közösség igénye, kiölte a hónapokig tartó itthoni ridegség, fintorgott kelletlenül, zavarta az idegen nõ szája a övétõl néhány centire, szabadulni szeretett volna, készült is, hogy arrébb megy inkább, mert ez így tényleg tolakodó, ám akkor az anya megszólalt, a szemével a lány hasa felé intett, Ki az apja?, kérdezte, Ne félj, nem mondom el apádnak, tette hozzá biztatón, és Anna bólintott, Nem mondod el apámnak. Jován Marcsinak elnyílt a szája erre, bámult, nem értett semmit. Nem mondod el apámnak, ismételte Anna csöndesen, eltolta magától az öregedõ karokat, az anyja szemébe nézett újra, Nádor Ádám, felelte, aztán vissza az ablakhoz, a feketéket figyelte megint, hogy mit csinálnak vajon a kertben azok a szörnyû óriások, és nem látta már az arcát a másiknak, a kétségbeesést, a megroppanást és a szégyent a párás tekintetben – nem is érdekelte. A hátsó sorban ült le Anna, és fészkelõdõtt még egy darabig, a hasát igazította, a derekát mozgatta jobbra-balra, próbált szabadulni a kényelmetlenségtõl, de nem sikerült, alig, pedig volt már gyakorlata, nemcsak az istentiszteleteken, de a munkahelyén is ilyen széken üldögélt, ha tehette, mert dolgozni járt október óta, egy kis butikban alkalmazták segédeladónak, bugyik és melltartók között mosolygott elhízott asszonyokra, és szerette is ezt a feladatot, alkalmas volt, készséges, meg elvégzett korábban valami kereskedelmi tanfolyamot, tényleg csak kedvtelésbõl, a tanulási hóbortnak engedve, sose gondolta, hogy hasznát veszi majd, és most mégis, munkához segítette, pénzhez, ami kellett, mindkettõ, a jó egyházi ösztöndíjtól ugyanis elesett a teológiával együtt, arról szó se lehetett, persze, hogy terhesen visszatérjen a lelkésznövendékek közé, úgyhogy a fürdõvárosi butikra cserélte az iskolapadot, de nem bánta egyáltalán, néha hiányzott csak a diákélet, meg jó volt, hogy hagyták pihenni az üzletben, ha épp szükség rá, az imateremben pedig egyre visszafogottabbá vált a tömeg zsongása, az emberekbõl elõjövõt könnyen áttörték a megmozdított székek éles hangjai, ahogy a lakkozott parkettával összesikkantottak, csak a szomszédjaikkal társalogtak már a hívek, és azt is halkabban, lassulva, mindig ritkábban válaszolva, miközben a zenekar is elhallgatott elõl, csupán a fuvola szólt tovább, egy szõke iskoláslány õsi, szenderítõ héber dallammal ringatta az egybegyûlteket, amikor Annát megszólította valaki. – Imádkozol értem? Alacsony fiú állt a széke elõtt, egy sovány húszéves, a kezében biblia és néhány összehajtott papírlap, Anna felemelte rá a tekintetét, a szemét nézte a srácnak, csak a szemét, a mandula vágású, kunos formát, és dühös indulat kezdett éledni az agyában, érezte, ahogyan a szíve felpörög, a lélegzete szaporábbá válik, a kunos forma generálta a belsõ felkelést, ami mélyrõl, hátulról ki az arcára, erõltetnie kellett magát, hogy fel ne ugorjon, el ne szaladjon, nem a fiú 58

Partium

miatt, nem az ember miatt, de a szeme volt tûrhetetlen, az a hirtelen keskenyedõ, amit Anna nem tudott felidézni már régóta, eltûnt, kitörlõdött szerencsére, az elme védekezett így, nyilván, és most közelrõl azt a visszataszítót, a gondnok fia nézett rá kérdõen, türelmesen, egy csendes, keresztény fiatalember, tipikus szõke ártatlanság, elég sok ilyen mozgott a gyülekezetben, Anna kedvelte õket, mert megbízhatóak, rendesek, ahogy az elõtte álló Lupp Norbi is biztosan az, látszik rajta a jóravalóság, meg a cserkésztáborokból is emlékezett a halk beszédére, az elõzékenységére, Norbi mintagyerek, az volt, ám az arcán annak a másiknak a szemét hordta, az apjáét, és ettõl aztán gyomorforgató lett mégis, Anna pedig a középsõ ujját a mutatóra fûzte, keresztbe, mint amikor szerencsét kíván az ember, az segített, mármint koncentrálni, úgyhogy nem kiabálta le a srácot, nem küldte el a halál faszára, és õ se rohant ki az imaterembõl. Nézte a szemét. – Imádkozol értem? – kérdezte újra a gondnok fia. Mosolygott zavartan. – Én fogok ma szolgálni… kicsit izgulok – tette hozzá magyarázólag, a szemöldökét furcsán felhúzta, miközben Anna mereven bámulta õt, nem válaszolt, így telt el kis idõ, aztán a széken ülõ észrevette, hogy a fiú kezében remegnek az összehajtott lapok. Bólintott. És tényleg imádkozott Lupp Norbiért, mielõtt a közös dicsõítések elkezdõdtek, valami homályos könyörgést mondott el magában, azt sehová sem mutató félét, mert nem érezte egész pontosan, hogy mihez is kéne az isteni segítség, hát erõért fohászkodott, a fiúnak, áldásért a szolgálatra, aztán énekek jöttek, hangszeres kíséret, tiszta hangok messze zengõen a legfõbb hatalom szeretetérõl, az elhívásról, a megérkezésrõl, a megszentelt életrõl, majd a sovány szõke lépett a szószékre, hogy üzenjen, és nem remegett már a keze, az erõsítõ is csak egy másodpercig gerjedt össze önmagával, akkor letisztult minden, Norbi pedig az Énekek énekébõl olvasott fel néhány igeverset, Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szõlõknek õrizõjévé tettek engem, – a magam szõlõjét nem õriztem, hallotta Anna, és miközben Lupp Norbi a másra irányuló, a másik emberben kiteljesedõ saját szeretetrõl kezdett beszélni, Anna abba a kitöröltbe került egyszerre, nem akarattal, de a gömbölyû pocakja eltûnt, az egykedvûség az arcáról eltûnt, az imaterem meg a tél is eltûnt, ahogy megérezte a szagokat a kertben, tavaszi vízszag, napsütésszag és esõszag az imaház mögött, vasárnap délután, az evangelizációs hetet intézte az apja irodájából valameddig, vendég elõadóknak írt egyeztetõ méleket, a missziós címlistát ellenõrizte, plakátokat hagyott jóvá a nyomdába küldés elõtt, és örömmel, jókedvûen az adminisztrációs munkát, amit rábíztak, de aztán elzsibbadt a lába a kényelmetlen forgószéktõl, ezért ki a kertbe, a lugashoz, ott sétálgat most, élvezi a verõfényt, a szõlõlevelek színét, a rengeteg mozgó rovar hangját, a húsvét elõtti zsongását a mindennek, egy párzó bodobácspárt piszkál letépett fûszállal, miután incselkedve megcsiklandozta az épp a szõlõhajtásokat kötözgetõ Lupp Karcsit, a gyülekezet gondnokát, és nevetett, és nevettek, nem hangosan, nem túlpörögve, Anna pedig Ádámra gondol, hogy másnap már itthon lesz, és az jó lesz, a vonatozó bodobácsokon mosolyog, hogy milyen szépre van teremtve a világ, meg hallja az esõztetõgép hangját is, amivel a pázsitot locsolják kora tavasz óta, attól az esõszag a szikrázó napsütésben, egy jóízût nyújtózkodik akkor, hosszan kitartva, felszabadultan, a lenge nyári ruha a combja közepéig húzódik, bekap alá a szellõ, és már a munkán a gondolatai újra, hogy el kell majd hozni a reptérrõl Mike Santaince-t, de az elõjegyzési füzetbe még nincs beírva, pedig a gyülekezeti autót folyton használják, muszáj lekötni, nehogy mások elõbb kérjék, mert akkor a vendég prédikátor hoppon marad, ezt kell gyorsan intézni, már fordul is, hogy rajta, amikor Karcsi utána szól, Segíts már nekem, Kisnagysága!, egy legombolyodott spárga a kezében, a nagyra nõtt hajtások a nyakába lógnak, bosszús kicsit, Fogni is, tartani is itt nem tudom, teszi hozzá a gondnok, fintorog, és Anna nevet a képen, az idétlenül körbefont negyvenes férfi tehetetlenségén, Mint egy elfuserált Dionüszosz, válaszolja könnyeden, ingatja a fejét, aztán a férfihez lép, a nyakáról lefejti a két szõlõhajtást, megkeresi a helyét, a fölsõ dróthoz kéne kötözni, felnyújtja, pipiskedik is kicsit, Na, csináld!, mondja Karcsinak, aki tekeri is az egyiket hozzá a dróthoz, Anna 59

nézi elõbb, de a nap belevág a szemébe, ezért lehajtja inkább a fejét, a másik pedig matat, az olló csattogását hallani, a férfi teste a csípõjéhez simul, mert így éri el a drótot nyilván, és akkor Anna lemerevedik hirtelen, megáll a kép, fagy, bénul, mert lehetetlen, de mégis így, hogy egyszerre, egy idõpillanatban a kettõ, ahogy Karcsi szuszogását hallja meg benne a fülében, közvetlen közelrõl a párás lehet, és egy kéz érintését érzi a testén, a ruhája alá nyúlva, a bugyiján simítva végig, aztán markolva rá a csiklójára, ugrana egyet ettõl, az utolsó valódi reakció, de nem tud, a fejét felkapja, a kezei odakötözve a dróthoz, nem jön ki hang a torkán, lehetetlen, lehetetlen, ennyit gondol még, mielõtt a pánik teljesen elmossa a rendet az elméjébõl, A szerelem illatos kisvirág, lihegi Karcsi önmagából kifordult hangon, erõtlen sikítási kényszer, de elpárolog, szétrázódik, és a másik kéz a jobb mellébe markol, érzi, ahogy félrehúzzák a bugyiját, a farpofáját rántják erõvel, és belé hatol a másik húsa, a fejét pedig végképp elönti a zúgó szédülés, csak a férfi hörgése meg a csattogó hang jut el hozzá, a tûrhetetlen mozgás, feszítés a vulvájában, görcs a gyomorban, aztán minden elsötétedik. Lebetonozott vasoszlopnak támaszkodva ül a földön Anna, a lábai szétvetve, fedetlenül, a fehérnemû tépve lóg a combjai között, lassan eszmél, a tudata ködös, Lupp Karcsit látja meg késõbb, guggol tõle néhány lépésre a gondnok, valami fogóval bíbelõdik, nagyon el van merülve a szöszölésben, és ettõl Anna feltisztul rögtön, tudja, hol van, tudja mi történt, fáj mindene, fájnak az ízületei, rekedtesen nyögdécsel néhányat, Karcsi pedig felemeli a tekintetét, az arcába néz, aztán a lány csupasz nemi szervét bámulja hosszan, és Anna nem tud mozdulni, de látja a gondnok mandula vágású szemében, ahogy újra élet a szörnyûség, ahogy gerjed, és egyre jobban, a férfi közelebb lép, letolja a nadrágját, a lány elé térdel, rásimul a hasára, átöleli, és már érzi is Anna a feszítést, a kemény hímtagot, és kitölti, kibéleli, nem tud tenni semmit, de most nem ájul el, nem zúg a fej, csak azt érzi, hogy könnyebben a mozgás, könnyebben, finomabban, hogy hullámzik a teste, hogy nedvesedik, és nem akarja érteni, hogyan lehet, de felhúzza belül, felhúzza, viszi magával, lehetetlen, de akkor is, Csináld!, nyöszörgi önkéntelenül, lihegve veszi a levegõt, aztán hangosabban, Gyere, csináld!, és fel, és fel, és feljebb, amíg a vér egyszer csak kitódul a hasából, hogy átvegye a helyét a rettenet, az imaházban pedig újra közös éneklésben ringatózott a gyülekezet, mire Anna visszatért a múltból, a szószék üresen állt, Lupp Norbi eltûnt, a hívek átszellemülten hirdették Isten nagyobb dicsõségét, a magam szõlõjét nem õriztem, visszhangzott Anna fülében, A geci kurva életbe!, mondta félhangosan, a sírás kerülgette, mert oka volt, hogy a gondnokot nem jelentette fel a tavasszal, és mert errõl az okról nem akart többet, mást megtudni, csak elkerülte Lupp Karcsit, jó messzire, vigyázva, és undorral, ha mégis meglátta az imaházban, ahogy a fiától viszont nem menekült az istentisztelet után, az udvaron állta el az útját Norbi, Köszönöm!, mondta barátságosan a szõke fiú, lesütötte a szemét, toporgott, zavarban volt, Anna pedig várakozott türelmesen, meg a hasában újraéledõ mocorgásra figyelt közben, Szép Üzenetet tartottál, szólt egy idõ után, udvariasságból csak, a prédikációból semmit se hallott, Sokkal szebbet, mint apám szokott, és Norbi felnézett akkor, az arcán öröm és komolyság egyszerre, Nem nagyon szeretem a tiszteletes igehirdetéseit, válaszolta, nyelt egyet, aztán tovább, Amit édesapád csinál... az biblikus... de nem igei. Annát meglepte az erõs gesztus, a bizonytalan beszéd mögötti bizonyosság, a vállalása a különvéleménynek, de nem tudta, mit lehetne erre mondani, úgyhogy bólintott csupán, rámosolygott még a fiúra, majd indult volna hazafelé, amikor Norbi újra elé lépett, néztek egymásra, és a szõke akkor egy határozott mozdulattal megfogta a lány kezét. Ledermedt Anna valameddig, a másikéban fekvõ sajátot bámulta moccanatlanul, a helyzetet próbálta felfogni, a viszonyát hozzá kitalálni, és Norbi keze meleg volt a januári napsütésben, így telt el fél perc, szobrozva az imaház udvarán a járdán, körülöttük az istentiszteletrõl szabadult gyülekezet vidám hangoskodása, mozgás és lelkesültség, aztán Annának az jutott eszébe, hogy ez a meleg, amit érez a bõrén, hogy ez elfogadható. És ezzel a gondolattal – egyszerre felnõtt lett.

60

Partium

LENGYEL JÁNOS

Az önvaló ember, avagy egy filozófus Kárpátaljáról Kovács Vilmos költõ, író, máig a kárpátaljai magyar irodalom kimagasló alakja. Tragikus sorsa hûen tükrözi a kárpátaljai magyarság sorsát. Tanításait sokan követték, vagy éppen alakjából próbáltak profitálni. Õ is úgy járt, mint az egyszeri tanár, akinek halála után növekedett meg tanítványainak száma. Kovács Gábor, Kovács Vilmos fia. Idén jelent meg elsõ, filozofikus tárgyú kötete. Ennek kapcsán kezdeményeztem vele az alábbi beszélgetést. – Budapesten, az Ünnepi Könyvhéten azt vettem észre, hogy összerezzensz, ahányszor az került szóba, hogy te Kovács Vilmos fia vagy. Úgy érzed, hogy az édesapád alakja háttérbe szorít téged? Elnyomja az énedet? Mennyire hátráltat, nyomaszt ez téged? – Valaha nyomasztott, ez kétségtelen. Manapság már csak arra a zavarra reagálok, amit én magam keltek, mint Kovács Vilmos fia. Máig nem tudnak velem mit kezdeni. Természetesen vannak jó tapasztalataim is. Már nem foglalkoztat annyira a felmenõm, önálló személy lettem és semmiképpen sem nyomja el az énemet. – Apropó Kovács Vilmos. Tavaly volt Kárpátalján édesapád emlékéve. Még az is nyilatkozott róla, aki talán életében egyszer találkozott vele, viszont én nem olvastam egyetlen, a feleségével, vagy a gyerekeivel készített interjút sem, igaz az Együttben megjelent Éva asszony rövid visszaemlékezése… Most akkor, hogy van ez? Vagy esetleg én voltam figyelmetlen? – Apám alakja, személye is, mint sok minden más „virtualizálódott”, és „közkinccsé” vált. Innentõl fogva már nem kell olyasmivel törõdni, mint egy özvegy, vagy leszármazott: ezek az „emlékezés” zavaró tényezõivé váltak. A valóságtól elvonatkoztatott Kovács Vilmos így sokkal plasztikusabbá válik. Szabadon lehet róla meséket költeni. – Most jelent meg az elsõ köteted. Miért most? – Röviden: így alakult. Az Együtt-be publikáltam pár tanulmányt. Amikor valamennyi összegyûlt, a kiadó ajánlotta, hogy kerekítsem ki egy kötetnyire. Ha erõmbõl telik, egy Hamvasról szóló nagyobb tanulmányt kísérelek meg. Erre több idõt fogok hagyni, kiérlelem. Különben az írás számomra nem létszükséglet. Ennek ellenére vannak dolgok, amit meg szeretnék osztani. – A könyvhét hivatalos kiadványában, a könyved a filozófiai mûveknél szerepel. Akkor értsük úgy, hogy személyedben az elsõ kárpátaljai filozófust tisztelhetjük? – Nem vagyok szakfilozófus. Tanulmányaim egyfajta Hamvas kommentárok, értelmezések. Természetesen Hamvas Bélával kapcsolatban sok mindennek utána kellett néznem. Ennyi az egész. – A könyvedhez visszatérve, amely Hamvas Béla munkásságával foglakozik. Tegyük fel, hogy neked kell eladnod egy könyvesboltban, mit mondanál el róla? – A könyv tradicionalista ihletettségû írásokat tartalmaz, némelyik direkte Hamvassal foglakozik. De kezdjük a címnél. Az önvaló az ember valódi, transzcendens énje, Uram bocsá’ isteni énje. Nem véletlenül biggyesztettem címként a könyv fedelére, ez az aminek igazában szûkében vagyunk. Kikopott a többség szókincsébõl is, sokan zavarba jönnének 61

a szó jelentését illetõen. Olyasmivé vált, amit a közelsége miatt nem veszünk észre, pedig a definíció szerint a lehetõ legközelebb van. Valami furcsa, „negatív csoda” folytán a XXI. századi ember kozmikus távolságba került az igazi lényétõl. Az archaikus, szakrális kultúrákban az isteni én realizációja a központi helyen volt, bizonyságul ott van az összes szent könyv. De mint tapasztaljuk, a modernitás éppen a szakralitás ellen hat, annak antitézise. Summázva: az ember leszédült igazi rangjáról. Ráadásul, ezt a szó szoros értelmében meg is ideologizálta. Visszatérve Hamvashoz, az általa képviselt tradicionalizmus jelentõségét abban látom, hogy egy olyan sajátos világlátás, amely csodálatosképpen független a modern és posztmodern kor paradigmális hatásaitól (ezt negatívumként szokták felróni neki). Az említett korszakokat meglehetõsen zavarba ejtõen a premodernbõl szemléli, vagyis egy látszólag meghaladott szempontból. Tulajdonképpen ez ragadott meg Hamvas Béla szövegeivel való találkozáskor. Emlékszem, amikor a 90-es években elkezdték kiadogatni Hamvast, olvasásakor egyfajta „paradigmális sokk” ért. Valami hihetetlen fontosról értesültem tõle, ami elképesztõ távolságban van a korszaktól, de ami ezzel együtt a legelemibb módon érintette az egzisztenciámat. Késõbb értettem meg, hogy egy személyesen megélt szakralitásról volt szó. Ettõl kezdve a tardicionális szakralitás felé kezdtem tájékozódni. A megélt szakralitás óhatatlanul együtt jár a korszakkal szembeni distanciálással, egyfajta visszahódított realitás ez, ami végsõ soron lehetõvé teszi a ránktelepedõ korszak reflektálását, az ettõl való szemléleti szabadulást. A Hamvas recepció hiányosságai abból erednek, hogy próbálják aktualizálni, holmi szellemi Prokrusztész-ágyba tuszkolni. Manapság lehetetlen Hamvasról szóló valóban értõ és jelentõségét igazán megértõ munkát a tudományos közélettel elfogadtatni. Hamvas jelentõsége éppen abban van, hogy radikális távolságban van a manapság forgalomba lévõ értelmezési és szemléleti lehetõségektõl. Az okosabbja, akik a tudományos karrierjére is gondol, elkerüli. Hiszen Hamvas egy olyan létszemléletet képvisel, ami teljes tagadása, antitézise az egyetemeken uralkodó szellemnek. – Két évvel ez elõtt az egyik könyvem kapcsán, Horváth Attila érdekes gondolatokat vetett fel a posztmodernrõl. A könyvhéten többek között errõl is beszélgettünk, azt szeretném, ha az olvasóknak is kifejtenéd a véleményedet a témáról! – A posztmodern (micsoda elkoptatott kifejezés) áthatja a valóságunkat A modern „utániság” jellemez mindent, egészen a popkultúráig, a reklámokig, a legalpáribb a valóságshowig. Ez ténykérdés. Szerintem az egész egyetlen archimédeszi pontból kimozdítható, mégpedig a szent, a szakralitás újrafelfedezésébõl. Mint említettem, ez adja meg a szemléleti szabadságot. Minden egyéb hiábavaló próbálkozás, az embernek vissza kell kerülnie az igazi rangjára. Elsõ lépésben ez egyfajta paradigmális átvilágítás, ismeretelméleti reflexió. Értenünk kell a kort, amelyben élünk. Meg kell merítkeznünk ebben a kulimászban, hogy aztán rózsaillatúan szálljunk ki onnan. Alkímikusként arannyá kell változtatnunk az igénytelen szubsztanciát. Ez éppoly nehéz, mint ahogy hangzik. Ezt várom az irodalomtól is, egyelõre hiába. – Ugyancsak a könyvhéten beszélgettünk az izmusokról, kialakulásukról. Így került szóba a liberalizmus, vagy legalábbis az, amit ma így neveznek. Arra kérlek, ismételd meg az akkor elhangzott okfejtésedet! – Nem szeretek aktuálpolitikai utalásokat tenni, de nagyon jellemzõ és tanulságos az a hisztéria, ahogy a jobboldal, vagy amit a másik oldal annak hisz, megerõsödésére reagálnak a liberális értelmiségiek. Tudni kell, a liberális mitológia központi motívuma a tradicionalista társadalommal szembeni harc, a tradicionalista tartalmak leküzdése. Ez az, 62

Partium

amit a felvilágosodás dialektikájának nevez Habermas. Történelemszemlétüknek ez a váza, értelme, célja. A harc valójában az ismeretelmélet terén is folyik, vagyis azért, hogy mit nevezzünk valóságnak, mi lehetséges és mi nem. A gyõztes adja a világmagyarázó diskurzust, az õ szava, metanyelve érvényesül. Egyszerûbben: a gyõztes mondja meg mi a „valóság”, azt, hogy „mi” van és „hogyan” van, ami van. A liberálisok félelme ismeretelméleti jellegû, a „vívmányaikat”, a „fejlõdést” féltik. Szinte drámai az egész. Figyeld meg, a liberális értelmiségiek milyen irracionálisan viselkednek, ha csak jelzésszerûen is a valódi tradicionalitással kerülnek szembe, mintha valóban a létüket látnák fenyegetve. A tradicionalitás puszta létére kivetkõznek magukból. Pedig, amint a mellékelt ábra mutatja, igencsak nyerésre állnak. De õk továbbra is csak „visszarendezéstõl” félnek, meglehet a lelkük mélyén mégsem biztosak az igazukban. Ez Magyarországon szimptomatikusan megjelenik. – Egyszer azt mondtad nekem, hogy nem szeretsz Kárpátalján, pontosabban Ungváron élni, és legszívesebben eljönnél onnét. Mi okozza ezt a rossz közérzetet, Kárpátaljánál maradva, mi a véleményed a magyarság jelenlegi helyzetérõl? A jövõjérõl, a várható kilátásokról? – Kicsi, beszûkült ugar ez. A jóból kevesebb van, a negatívumból több. Nem látok okot az optimizmusra. – Mint tudjuk, az otthoni magyarság (hol nem?) megosztott. Sokan a két szemben álló szervezetet a két magyarországi nagypárthoz köti. Szerinted ez menyiben állja meg a helyét? Szerencsés-e egy nemzeti kisebbségnek pártokban és izmusokban gondolkodnia? – Szerintem a primer, napi politika már régen az elvek, eszmék „felett”, illetve „alatt” áll. Legyen ennyi elég. – Mint filozófus, gondolkodó értelmiségi, vagy akár hívõ ember, hogyan ítéled meg az egyházak szerepét Kárpátalján? Egyre emelik az egyházi adókat, amíg a nép még inkább elszegényedik. De beszélhetnénk más, nem kívánatos jelenségrõl is. – Bármelyik történelmi egyház jobb, mint a semmilyen. Képzelj el egy kereszténységet még nyomokban sem ismerõ Európát. A rengeteg szekta, okkult irányultság, tévtan véglegesen szellemi útvesztõbe terelné az embereket, a kárhozattal egyenlõ feloldódás felé. – Utoljára hagytam a vesszõparipámat, a kárpátaljai magyar irodalmat. Tehát errõl beszélj nekem, ha megkérhetlek! Bármilyen vonatkozásban: mûvek, alkotók, könyvkiadás, publikálási lehetõség stb. – Az irodalom, mint olyan nem túlzottan érdekel. Eszköznek tartom. Nagyon szívesen venném, ha az irodalomban megjelenne a metafizikalitás, a magasabb rendû szellem. Ilyennel az anyaországban sem nagyon találkoztam. Lehet, hogy ez a fanyalgás, az én egyéni rigolyám, valaki azt mondja, itt is, ott is pezseg az élet, csúcsokat döntögetünk. Azt mondom, legalább a válságtudatig jussunk el, hogy esetleg, nagyon nagy szerencsével kilábaljunk. Egyszóval a metafizikai érzékenységet hiányolom, a transztendencia igényét, a valódi szellemi éhséget.

63

KOVÁCS GÁBOR

Hamvas Béla és a kereszténység A magyarországi kulturális köztudat Hamvas Bélát a metafizikai tradíció elsõ képviselõjeként, sõt letéteményeseként tartja számon. László András szerint Hamvas fõ érdeme, hogy a hagyományra irányította a figyelmet, és ennek a szellemiségnek elsõ reprezentánsa volt. Hamvas a hagyománytól mélyen inspirált író, aki ilyen szellemben írta fõ mûvét, a Scentia Sacrát. László szerint Hamvas 1945-ig egyre közelebb került a hagyományhoz, majd késõbb a kereszténység primátusát kezdte hangsúlyozni. Végül kompromisszumszerûen úgy fogalmazta meg ítéletét, hogy a kereszténység betetõzi a többi hagyományt.1 A kereszténység az a tradíció, amelynek metafizikai vetületét tanulmányozták a legkevésbé. Ez meglepõ, hiszen a nyugati kereszténység alapos kutatása a metafizika iránt érdeklõdõket elvezethetné a tradíció lényegi vonásainak megértéséhez. Ennek ellenére a kereszténység körüli viták meglehetõsen másodlagos kérdésekkel foglalkoznak: a látszólagos beavatással, a ciklikus idõfelfogás hiányával stb. Mindebbõl kiviláglik a tradicionalisták hallgatólagosan egyöntetû véleménye a tekintetben, hogy a kereszténység nem több, mint egy hiányos, redukált tradíció, amelynek ezotériája gyakorlatilag elveszett, metafizikájának alapjait pedig lehetetlen rekonstruálni. Másrészrõl viszont a megújulás a keresztények belsõ ügye, René Guenont idézve nem kellene mást tenniük, mint tulajdon tanításukat valóban megérteni, legalább olyan szinten, mint amilyenre a középkor nyújt jó példát. A kereszténységnek – valódi readaptációjához – elengedhetetlenül szükséges az összes hiteles szellemi tradíció, és elsõsorban a keleti metafizika hagyomány alapján újraértelmeznie magát, megelevenítve tulajdon autentikus alapjait. Ezért mondja Hamvas, hogy a kereszténység csak az eredet felõl érhetõ. „Már a középkorban jobban, mint a XX. századból. Az egyházatyák korából még jobban, és egyre világosabban a héber és görög, az iráni és a hindu hagyományokból (…) mert elõl van a mérték, amellyel mérhetõ.” 2 Vagyis a keresztények elsõrendû feladata a többi hagyománnyal való rokonság kimutatása lenne. Baranyi a tradíció és a hiteles kereszténység kapcsolatát egy evangéliumi képpel világítja meg. Eszerint a három napkeleti bölcs, a Primordiális Tradíció képviselõi hitelesítik, iktatják be a születõ vallást és partikuláris tradíciót. Ilyenformán, a „szellemi konvergenciapont belsõ realizációja alapján” kiálátás nyílik a tradicionális vallások és a tradíciók közötti transzcedens egység és a valódi egyetemesség megvalósítására. Baranyi a kereszténység életre keltését a hiteles szellemiséggel való kapcsolatfelvételben látja. Egyfelõl tehát a kereszténységet a többi partikuláris tradícióhoz sorolják, már ha a kereszténység „kitörne a zsidó-hellenista kultúrkör kereteibõl és az összes hiteles szellemi tradíció egyetemes ortodoxiájának alapján”3 újra értelmezné saját tradícióját. Egy másik markáns vélemény szerint mindez a nyugati egyházat érinti. Dugin szerint a keleti egyház a szkizma után is megõrizte autentikus alapjait, teljes értékû hagyományával és reduká1

László András: Tradicionalitás és létszemlélet. Kötet Kiadó, 1995, 11.o. Hamvas Béla: Scienta Sacra III. Medio Kiadó, 1996, 37.o. 3 À. Äóãèí: Ìåòàôèçêà Áëàãîé Âåñòè. Àáñîëþòíàÿ Ðîäèíà, Ìîñêâà, 1999. ñòð. 7. 2

64

Partium

latlan dogmatikájával kiváló modellje a tradicionalista szempontú kutatásnak, sõt a guenoni elvek alkalmazásával kimutatható lenne a kereszténység teljesen egyéni metafizikai státusa. Hamvas nem a keleti egyházat tartja szem elõtt, egyedül az Evangéliumot veszi alapul, amikor a Duginéhoz meglepõen hasonló véleményt fogalmaz meg a kereszténység egyedi státusát illetõen. „A kereszténység eredeti alakjában, ahogy az Evangéliumban megjelent, nem vallás, hanem hagyomány, éspedig minden valószínûség szerint a hagyományoknak az a fundamentuma, amely a létezés értelmét maradéktalanul kimondja. Jézus Isten lényének testet öltése, megjelent, nem hogy az embert megjutalmazza vagy megbüntesse, hanem hogy megszabadítsa, a halál kapuját betörje, és a létezés magasabb fokait megnyissa (…) Mi a kereszténység? A létezés egésze felé való megnyílás. Ami a hindu vagy a kínai, az iráni vagy az orfikus görög hagyomány, de bizonyos tekintetben valamennyi együtt, mert egyetlen hagyomány sem tudja a többit magába olvasztani, csak a kereszténység. A kereszténység minden hagyomány alapállása.” 4

A metafizikai tradíció A tradíció eredetileg univerzális szellemi és metafizikai tradíciót jelöl. Néhány megfelelõjét etimológiailag szemlélve azt látjuk, hogy a „tradíció”-t jelölõ latin traditio (a trans-do vagy trado-ból), a görög paradosis valaminek az „átadásá”-t, „továbbadásá”-t fejezi ki, a szanszkrit paramparya emellett „követés”-t, „megszakítatlan láncolat”-ot, „örökletes folytonosság”-ot is jelent. A metafizika szó a görög „ta méta taphysika” kifejezésre vezethetõ vissza. Kétféle értelmezési szintje létezik, az egyik szerint a metafizika azokat jelöli, amelyek „természeten túliak”, a másik, magasabb szint jelentése szerint pedig a „létesülteken (létezõkön) túliakra” vonatkozik. Tehát a metafizika egyrészrõl a természeten túliak, másrészrõl a létesülteken túliak tudománya; az õseredeti, értelem feletti tudást jelöli, amely a legtágabb értelemben vett lét (és tudat) léten (és tudaton) túli középpontjából és létesüléssel együtt bontakozik ki. Baranyi szerint „a tradíció az értelem feletti tudásnak a fenntartását, a fenntartás általi jelenlétet és az ebbõl következõ továbbadást jelenti; egyrészt a természeten túliakra, másrészt – tágabban – a létesülten túliakra vonatkozik, a megnyilvánulásban a különbözõ kondíciótól függõen más-más alakot vesz fel, de lényegét tekintve változatlan.” 5 Hamvas Béla frappáns meghatározása a következõ: „A hagyomány az ember és a transzcedens világ között lévõ kapcsolat folytonosságának fenntartása, az emberiség isteni eredetének tudata és az isten-hasonlóságnak, mint az emberi sors egyetlen feladatának megõrzése”.6 A különbözõ vallások alapja a metafizikai õshagyomány. Az intellektuális intuíció (Guenon) révén a vallások kimutatható transzcedens egysége mutatkozik meg. A történeti korban az õshagyomány csak partikuláris tradíciókon keresztül, illetve áttételek útján, vallási formákban nyilvánult meg. Törvényszerû alászállás eredménye, hogy a hagyományok vallásokat hoznak létre, a vallások kultúrákat, a kultúrák pedig civilizációkat, majd mûvészeteket és tudományokat. Az úgynevezett válság tehát törvényszerû alászállás eredménye, a fényteli eredettõl való távolodás. Guenon szerint a hagyomány legegyetemesebb, esszenciális szintje az úgynevezett primordiális tradíció, amely túl van minden közölhetõségen, csak a metafizikai realizáció legvégsõ stádiumában tárul fel az „önma4 5

Hamvas Béla: Patmosz II. Életünk Könyvek, 1992, 192.o. Tradíció. Kvintesszencia Kiadó, 2000, 9.o.

65

gával azonosuló realizáció számára”. Ebbõl az abszolút egyedülvaló, egyetemes instanciából erednek – mintegy a központtól távolodva – a különbözõ partikuláris tradíciók, mint amilyen a kereszténység is. A valódi tradíciótól elválaszthatatlan a metafizikai realizáció. Olyan megbonthatatlan egységrõl van szó, amelyben a teória és a praxis kölcsönösen feltételezi egymást; a metafizikai tradíció mindig éppen annyira teoretikus, mint amennyire praktikus. Metafizikai realizáció nem létezhet beavatás (initiatio) nélkül, amely elsõdlegesen az édeni állapot (a guenoni état primordial) restaurációja. Guenon a Kereszténység és beavatás címû tanulmányában rámutat arra, hogy az egyház egy bizonyos ponton túl egyértelmûen exoterikus vallássá vált, elvesztve iniciatikus tartalmát és metafizikai vetületét, vagyis lényegét. Guenon ilyen alapon használja a judokeresztény terminust az egész keresztény tradíció vonatkozásában, mint végállomását egy sajátosan hanyatló visszarendezõdésnek. Hamvas a nyugati kereszténységgel kapcsolatban az általános tradicionalista véleménnyel azonosul, vagyis beavatása virtualizálódott, és ezzel mint hagyomány, lényegtelenné vált. Ezt a nézetet még terhelõbbé teszi, hogy Hamvas és Guenon a kereszténységet esszenciálisán nem tekinti másnak, mint beavatásnak. Ezért mondja Hamvas, hogy Európa kétezer éve a kereszténység realitásában él, de abból semmit nem valósított meg.7

A hagyomány és a kereszténység Mindamellett, hogy Hamvas a kereszténység számára megkülönböztetett helyet jelölt ki, lényegében a guenoni elveket követi. Tudva, hogy a valódi egyetemesség érdekében a kereszténységnek ki kell törnie a zsidó-hellenista kultúrkör partikuláris keretei közül, saját tradícióját az összes hiteles szellemi tradíció egyetemes ortodoxiája alapján újraértelmezve. Hamvas belátta azt is, hogy a „partikuláris keleti tradíciók vagy a tradícionális szerzõk forma feletti, univerzális mûveinek tanulmányozása a saját tradíció alaposabb megértését, és ezen keresztül való tökéletesebb megvalósítását segítené elõ”. Hamvas fõ mûve, a Scientia Sacra éppen a fenti elveket követi. Elõször is tisztázandó, min alapul a kereszténység Hamvas által említett „kitüntetettsége”. Dugin szerint metafizikájukat, kozmológiájukat alapul véve megkülönböztetünk ábrahámi kinyilatkoztatáson alapuló tradíciókat – judaizmus, iszlám, kereszténység –, illetve nem ábrahámi hagyományokat; ide tartozik a hindu, buddhista, taoista és többi távolkeleti tan.8 A nem ábrahámi tradíciók fényében a teremtés azonosul a megnyilvánulással, annak aktuális és nem principiális realitásával. Ebben az esetben Logos a szubsztancia felé irányulva úgy jelenik meg, mint „fény a sötétségben”, konkretizálva ontológiai státusát, s egyúttal a natura primából natura naturansot, megnyilvánultat hozva létre. Így keletkezik a megnyilvánult mindenség differenciáltan, több szinten áthatva a Logos sugaraival. Ebben a megnyilvánult mindenségiben van „fent” és „lent”, Ég és Föld, vagyis két pólus; az egyik a forma feletti megnyilvánulás, a Logos (tartózkodási helye az Ég), másik a „világ” (Föld és Víz), a megformált manifesztáció. A logos megnyilvánulása a Fény, a Szubsztanciáé – a Sötétség. E két pólus közt terül el a világok hierarchikus rendje. E világok mindegyike ontológikus vetülettel rendelkezik, vertikálissal és horizontálissal. A tényleges, konkrét megnyilvánulás vertikuma meghatározza a pólusok közötti távolságot a minden6

Hamvas Béla: Scienta Sacra III., 155. o.

66

Partium

ség általános hierarchiájában. A horizontális vetület azon belsõ lehetõségek expanziójaként tárgyiasul, amelyeket a vertikális tengely minden egyes pontja tartalmaz, amely tengely az Ég és Föld, Fény és Sötétség, a Logos és a Szubsztancia között jön létre. A tengely a Biblia nyelvén „Jákob lajtorjája”, amelyen a lények milliárdjai közlekednek fel-le. Kreacionista megközelítésbõl az Ég és Föld nem az ontológiai princípiumok belsõ metamorfózisaként jelenik meg, hanem akarati aktus eredményeként, éx nihilo. E megközelítés szerint Isten határt szab önmaga és a teremtés, minden teremtmény közt. A nem ábrahámi tradíciók szempontjából viszont a megnyilvánulás nincs végletesen elhatárolva az ontológiai princípiumoktól. Ellenkezõleg, a kapcsolat mindenben és mindenütt tettenérhetõ, a lényeknek és dolgoknak lehetõségük van kilépni a megnyilvánulásból, vagy a függõleges tengely mentén a Logos irányába és rajta keresztül (aktív megszabadulás, moksa), vagy a megnyilvánulás Szubsztanciája felé, a metéria prima ölébe. E megközelítés szerint a megnyilvánulás egy szüntelen, folytonos létesülés eredménye, és nem egyszeri, megismételhetetlen esemény. Szufi elképzelése a „folytonos teremtettség”, vagyis a mindenséget itt lényege szerint nyitott rendszerként szemlélhetjük. A két szemlélet az Eget és Földet másképpen kategorizálja. Egyfelõl: ez egyszer és mindenkorra zárt rendszer; másfelõl: az Egynek többszintû, komplex modalitása. Ez utóbbi szemlélet eklatáns példája a taoista tradíció, ahol az Abszolútum helyett a Tao, Út használatos, mint metafizikai realitás, amely áthatja a megnyilvánulás és a világok minden szintjét.9 Isten megtestesülése teljességgel elfogadhatatlan a judaizmus szemszögébõl, de idegen a keleti doktrínák számára is. A keleti (hindu) tanok beszélnek ugyan Visnu megtestesülésérõl, de közismert a többi istenség avatarikus alászállása, mondjuk Siváé. De ha a zsidók számára botrány az általában vett bármiféle megtestesülés, addig a nem ábrahámi tradíciók felõl a testi-emberi mivolt problematikus; tudniillik buddhista, védikus szempontból a fizikai megnyilvánulás, de az önálló emberi státus sem más, mint illúzió, metafizikai kábaság, avidja eredménye. Innen szemlélve „istenemberrõl” azért nem eshet szó, mert a fizikai, emberi egyszerûen eltûnne, elpárologna. Isten elnyelné, magába olvasztani az embert, megfosztaná saját „természetétõl”, individuális arculatától.10 A megtestesülés ténye egyesíti az „összeegyeztethetetlent”; egyfelõl ott van az ex nihilo teremtettség, a mindenség nihilista természete és a visszafordíthatatlan idõ (Ószövetség), másfelõl a megnyilvánulás (manifesztáció) középpontjában a princípium immanens jelenléte (Újszövetség, Örömhír). Fontos, hogy mindkét koncepció hatálya egyszerre érvényes, nem annuálják egymást. Itt nincs meg az a hierarchikus alá- és fölérendelés, ami a kinyilatkoztatásos vallásokra jellemzõ. (A szufi és az iszlám, vagy a merkaba gnózis és a kabala viszonyára gondoljunk, ahol a titkos tanítások csak a kiválasztottak számára voltak elérhetõk.) A kereszténység egyszerre fogadja el mindkét metafizikai szempontot. Az igazság Krisztussal azonosul, mint a kereszténység attribútuma, amely univerzális és abszolút. Idézzük újból Hamvas ide vonatkozó gondolatát: „A kereszténység eredeti alakjában, ahogy az Evangéliumban megjelent, nem vallás, hanem hagyomány, éspedig minden valószínûség szerint a hagyományoknak az a fundamentuma, amely a létezés értelmét maradéktalanul kimondja. Jézus Isten lényének testet öltése, megjelent, nem hogy az embert megjutalmazza vagy megbüntesse, hanem hogy megszabadítsa, a halál kapuját betörje, és a létezés magasabb fokait megnyissa (…) Mi a kereszténység? A létezés egésze felé va7 8

Hamvas Béla: Scienta Sacra, 143. o. À. Äóãèí: Ìåòàôèçêà Áëàãîé Âåñòè. ñòð. 38.

67

ló megnyílás. Ami a hindu vagy a kínai, az iráni vagy az orfikus görög hagyomány, de bizonyos tekintetben valamennyi együtt, mert egyetlen hagyomány sem tudja a többit magába olvasztani, csak a keresztény. A kereszténység minden hagyomány alapállása… olyan beavatás, amely a bukott teremtés után új ontológiai bázist teremt, éspedig az eredeti létet az édenkertinél mélyebben alapozza meg … A megváltás fundamentuma mélyebb, mint a teremtésé.” 11 Ez a metafizika egyetlen abszolút, értelem feletti állításon alapszik, megcáfolva a judaisztikus kreacionizmus normáit, de egyszersmind a nem ábrahámi tradíciók „folytonos teremtettség” elgondolását is. „Krisztus megcsúfolta a világ bölcsességét”. Isten testet öltött, nem egyszerûen egy angyal, próféta, küldött, nem hindu avatara, és nem a buddhista „megvilágosodottság állapotának” inkarnációja; maga a transzcedens, áthidalhatatlan mélységgel övezett istenség egyesült elválaszthatatlanul fiúi hiposztázisában a teremtett emberi világgal. A transzcedens Isten mint Logos lép a tõle elidegenedett Univerzumba, méghozzá annak legaljára. S ezúttal nem angyalként, vagy mint próféta, hanem maga a Teremtõ Atya fiúi hiposztázisába. Nem mint júdeai messiás, félelmetes Deus Absconditus, távoli és elérhetetlen „Ismeretlen Isten”. Nemcsak eljön, megjelenik, hanem egybeolvad, összeforr az emberi „bukott, bûnös” testi mivolttal, magára veszi a „világ bûneit”, alászáll a „semmis”, „hitvány” mindenség fenekére. Az Ige emberi alakban manifesztálódik megmásíthatatlan tényként, és egyetlen pillanat alatt hamvasztja el az illúzió leplét, avidját, a tudatlanságot, megszünteti a megnyilvánulás és a princípium (Isten) közötti szakadékot, mivel a lényegét és természetét nyilvánítja ki. Innen már érthetõ Hamvasnak az a gondolata, hogy az evangéliumi istenismeret paradoxona és az ismeret egzisztenciális feltétele, hogy aki a létét odaadja, az megnyeri, s aki nem adja oda, elveszíti. Isten pedig azért Isten, mondja Hamvas, mert az egyetlen lény, aki létét maradéktalanul odaadta. „És mert feladta önmagát, azért nyerte meg maradéktalanul. Teljes lényével a szolgálatban él, azért mindenható. A lét minden pozitívuma az önfeladásból fakad. Ez az áldozat. (…) Ha Istent alázatban ismerem meg, és abban, hogy létét a világnak szüntelenül feláldozza, és látom, hogy Isten a szolgálatban van. És ha felismertem, hogy lényem Istenével azonos, életemet önfeladásra kell berendeznem. (...) Az ember a létbõl csak annyiban részesül, amennyiben az önmegtagadás világos tüzét önmagában meggyújtotta.” 12 A megtestesülés metafizikája az Abszolútum titkos és legmélyebb híradása önmagáról. Isten alászállása nem egyszerûen felfedte a teremtett lény elõtt az Istenséget, hanem felfedte a Végtelen metafizikai aspektusát, a szeretetet – „Az Evangélium istenismerete azon nyugszik, hogy Isten önmegtagadását megérti.” 13 Jézus az embert olyan világba állítja, amelyet nem tud többé nemlétezõnek tekinteni, olyan isteni lény elé, aki elõl nem tud többé kitérni, saját lényének olyan eddig el nem képzelet fokára, amelyrõl nem tud többé nem tudomást szerezni.14

9

À. Äóãèí: Ìåòàôèçêà Áëàãîé Âåñòè. ñòð. 46. À. Äóãèí: Ìåòàôèçêà Áëàãîé Âåñòè. ñòð. 49. 11 Hamvas Béla: Patmosz II., 190.o. 12 Uo. 88.o. 13 Uo. 99.o. 14 Uo. 143.o. 10

68

Partium

VARGA JÁNOS

Valóságszag from Beregszá(s)zhalombatta és más helyek, meg a kárpátaljai emberek (Lengyel János: Fallal az arcnak. Intermix Kiadó, Ungvár – Budapest, 2008.) Életes irodalom, szociografikus igény, valóságszag a nyomdaillatban. Hogy is van az? Az Író – úgyis mint betûember, könyvpatkány, a romlott értelmiségi lét beteges kinézetû és magáért való esztétizmusban fuldokló lézengõ ritter – leszáll a pokolba, alvilágba (falu, kocsma, munkásszálló etc.), megmerítkezik, lábát, ujját beledugja. Óvatosan visszarántja. A feltûrt ingujjat, nadrágszárat takarosan visszahajtja. Kezet mos. A nehezen elülõ fertõtlenítõszagban gondosan félretéve, nejlonszatyorban várakozik a büdös, használt munkaruha arra, hogy gazdája körbeszellõztesse – ilyen-olyan, irodalmi, tudományos, média – fórumokon az elkövetkezõ idõkben. Intelligens borzongás kíséri majd a szatyor tartalmát és az írói tapasztalatot. A becsületesebbje – nem is becsület, eredet dolga ez, a gyökerek iránti felelõsség a fa koronája részérõl – visszamegy. Pokolba, nyomorba, mélybe. A mûvelt (olvasó)közönség elé tár. Idegenségérzet, valóságláttatás: kegyetlenség és nosztalgikus ízek. Mert azért a rosszban mindig ott van a jó is. Legalább az ifjúság, a család; a népek, melyek hajdanán körülvették az akkor még kicsinyt, kibõl késõbb nagy (író) leend. A következõ csoport tagjai csak mintegy belecsöppenek, ideiglenesen a borzalomba. Mikor egyszer úgy fordul a történelem, hogy az ember minden jóérzése, neveltetése, származása ellenére kényszerbõl alászáll. Lökik. És a megmenekülés után, lelki szükségbõl, felelõsségérzetbõl, a traumatikus élményeket mívesen feldolgozandó megírja, hogy milyen volt a lágerek népe, és hogy élt a szibériai garnizonban. Ez esetben a pokol bugyrait nem lengi be a fiatalság édes illata. Csak kénkõszag van, meg valami megtapasztalt magasabb bölcsesség következményként. Az elsõ verziót most – értelemszerûen – hanyagolva, a második és harmadik esetet vizsgálva az író és az olvasói feltehetik az örök, kínzó kérdést: mennyiben felelõs a pokoljáró írástudó a saját sorsáért. Hogy miért ott volt – mondjuk oda született – már eleve? Vagy miért is csöppent bele? Elkerülhetõ lett volna, ha egyáltalán? Mondjuk már eredetileg is csak az irodalom ózondús levegõje, és aztán is csak folyamatosan, megrázkódtatások nélkül, és ha borzongani vágyunk, akkor az elsõnek említett megoldás. A szellem embere lebukik, feljõ, és felemeli mutatóujját a többiek, a gyarlók elõtt (fölött) mint a morális intelem jelzõoszlopát. A sors kockaköveit nem lehetett (kellett) volna-e már a kezdetektõl átrendezni: az író részérõl? Mocorgunk kényelmetlenül a könyvtári széken ülve. Lengyel János, a Kárpátok legaljának fia nem feszegeti eme fenti erkölcsi kérdéseket. (Jobban mondva ezek a morális dilemmák nem feszegetik õt magát.) A lenti világban már eleve benne van, kárpátaljai magyarként, szovjetként és posztszovjetként. Ukránként, hogy vele és írásainak hõseivel kapcsolatban azt a terminológiát használjam, amelyet azon belmagyar honfitársaim és nemzettestvéreim használnak, akiknek a történelem nem az élet tanítómestere, annak ellenére sem, hogy sokunknak a híres latin mondást még a tanáraink bevésették történelem-jegyzetfüzetünk elsõ lapjára, intés és figyelmeztetés gyanánt. Feszegetés helyett a túlélés van, az diktál. A kilencvenes évek Beregszásza egyértelmû és könyörtelen parancsokkal lép fel. Enni kell, tüzelni kell télen, villanyáram is kell a lakás falaiban. És az ottani gazdasági körülmények ûzik a határon kívül kerülteket az anya(?)ország fe69

lé. Elsõsorban az itteni építõiparba, s azon belül is az elvégzendõ munkák legalja folyamataiba, amelyre a nyugati és a magyar cégek nem is igen találnának hazai munkaerõt. Annyi pénzért biztosan nem, amennyiért a kiszolgáltatott kárpátaljai munkások vállalnak minden kényelmetlenséget – kényelmetlenség: micsoda nyomorult eufemizmus ez ebben a kontextusban! –, embertelen munka- és életkörülményt, kiszolgáltatottságot. Kiszolgáltatottság: igen, ez az alapélménye Lengyel rövid történeteinek a Fallal az arcnak címû kötetben. Hõsei – hõsök: maga a fogalom is most nem a megkonstruált szövegvilág szereplõi értelmében használandó, hanem a textuálisan reprezentált ún. külsõ valóság sajátosan heroikus attribútumokkal megáldott és megvert kisembereit értve rajta – kiszolgáltatottak. Kiszolgáltatottak az ukrajnai nyomornak, a munkáltató cégek vadkapitalista kontrollnélküliségének, az idegen környezet furcsaságainak és elutasító, intoleráns jellegének, a kis- és nagy munkavezetõk kisszerû hatalomérzetének, a rendõrségnek, a különbözõ hivataloknak, és persze egymásnak. A Százhalombattára, vagy az ország más részeibe elszegõdött kárpátaljai munkásokkal szemben kafkai világként magasodik fel az elõbbiekben említett idegen és ellenséges territórium. Napi küzdelem folyik a körülményekkel, azért, hogy az otthon maradottaknak meglegyen az életben maradáshoz szükséges minimális pénzösszeg. A létük determinált, választási lehetõségük nincs vagy alig van. Menni kell és dolgozni, és akármit. Az elbeszélõ, az epizódok elsõ számú szereplõje – akit Lengyel Jánosnak hívnak –, magától értõdõ természetességgel veti bele magát olyan munkákba, amelyekhez bevallottan nem ért. (Nekünk vallja be, persze, az olvasónak. Az ellenséges külvilág felé természetesen zár, eszében sincs bevallani laikusságát. A struggle for life elve nem enged meg ilyen könnyelmûséget, végzetes önleleplezést.) A cél a túlélés, a módszer az alkalmazkodás, a sikeres adaptáció. A környezeti kihívásokra a legoptimálisabb válaszokkal kell szolgálni. A hõseink addig nyújtózkodnak, ameddig – ha van egyáltalán takaró. És nem spórolták elõ tõlük a profitnövelésért szinte bármire képes munkaadók. Ez a céltudatosság, már-már transzcendentális következetesség – amelynek persze praktikus, pragmatikus okai vannak, és nagyon is földhözragadtnak ítélhetõ teleologikussággal bír –, olyan irodalmi elõképeket idéz meg, mint a legismertebb láger- és gulágregények. A narrátor rezignáltsága Faludy Pokolbéli víg napjaim-jának egyes részleteit juttatják eszünkbe. Az elbeszélõi hang visszafogottsága, érzelmi kilengésektõl való mentessége egy olyan világképet állít a szövegekben, amelyben az adott környülállások és kondíciók nem valami isteni vagy emberi igazságtalanságok önkényes következményei. A „menni kell és csinálni – tovább” elve szervezi itt a személyes és a közösségi létet is. A narrátor persze sorra számba veszi az igazságtalanságokat, amelyek a megidézett emberi csoport tagjait nap mint nap érik, a kiszolgáltatottság különbözõ fokait, melyek megpróbálják a legedzettebb lelket és testet is. Fölháborodik, ítélkezik, ahogy kell és ahogy a bensõ vezérli, természetesen. Ám ez nem csap át abba a tragikus, fatálisan értett pátoszba és önmitizáló létértelmezésbe, amely például a Hajnóczy-szövegek egyik alapvetõ jellemvonása. Hajnóczynál az „énhõs” nem tud kikeveredni a kettõs létezés – munkáskörnyezet versus irodalmi transzcendencia, átlépés, illetve annak permanens hajszolása – okozta konfliktusból, az erõsen a romantikából átvett vágyakozásból és elérhetetlenség-érzetbõl származó önsorsrontó tragikumból. (Ez persze nem leminõsítés, hanem. Sõt, ellenkezõleg. De ez most mellékszál, és messzire vezetne választott tárgyunktól.) Lengyel énhõse távol tarja magát az önsajnálat veszélyes, ámde irodalmilag sokszor izgalmasnak tûnõ bugyraitól. Teszi a dolgát: a megerõltetõ fizikai munka, a pluszban vállalt keresetkiegészítõ túlmunkák, a fusizások után is leül olvasni, írni a túlzsúfolt munkásszállók valamely alkalmas zugában. Természetesen gyanakvás és értetlenség fogadja a kétkezi, tanulatlan proletárok részérõl. Ez azonban nem felõrli, hanem további munkára sarkallja az írott szó világában is. Tudja, mit akar, és eltántorítani nem lehet. (És mivel egy adott szöveghez hozzátar70

Partium

toznak azok a textusok is, melyek például a szerzõre, életpályájára, eddig megjelent munkáira vonatkoznak – vagyis ezeknek a befogadói ismeretét nem függeszthetjük fel, nem ignorálhatjuk a befogadás szempontjából – tudhatjuk, hogy kötetének hõse eléri, részben vagy egészben, hogy fõ szakmája elõbb-utóbb az írás lesz.) És így és itt, ebben a világban a sokat emlegetett és leírt alkoholfogyasztási szokások is csak az adott környezet természetes megnyilvánulásai, nem pedig egy lehetséges, ámde végsõ megoldás a konfliktus feloldására. Lengyel is részt vesz az otthontól hosszabb idõre távol rekedtek feszültségoldó, és a napi robotban elcsigázott testeknek regeneráló hatású italozásaiban. Azért, mert ez a szokás; és nem is akar kilógni a sorból (Az alkoholozás szerepe a mindennapokban). Ez a világ rendje, konstatálja egykedvûen, és az olvasónak is leginkább a tudomásulvétel jut ebben a kérdésben. Az alkohol okozta önrontást azonban szentenciózus szavakkal ítéli meg és el. A korlátlan italozásba menekülõk iránt nem a részvét hangja szólal meg, hanem a személyes felelõsséget hangsúlyozza. Ugyanígy nem az empátia diktálja a sorait a pszichés zavarokkal küzdõ ember- és munkatársai irányában sem. A józan pragmatista puritán, a nyakas beregi kálvinista deromantizált felfogása világlik ki az olyan elbeszélésekbõl, mint például a Miklós Badalóból címû. Ám ez a fajta empátiahiány nem jelenti az általánosságban értett emberszeretet hiányát. Lengyel sok-sok volt munkatársának alakját örökíti meg a könyv lapjain, mintegy emléket állít nekik az írott szó örökkévalósága számára – és segítségével. No meg szûkebb környezetének, közös ismerõsöknek is elraktározza ezeket a figurákat. A neveket természetesen megváltoztatva. Humoros helyzetekkel találkozhatunk az egyes történetekben, melyeknek forrása például a nyelvismeret hiánya, vagy a kárpátaljai dialektus (Elromlott a „misálka”, Anatolij történetei, Kérek egy sztogramot). A bürokráciával való kilátástalan küzdelmet idézi meg A munkavállalási engedély megszerzése. A kíméletlen munkakörülmények, az elégtelen, elspórolt védõfelszerelések számos balesetek okozói, több történet számol be ezekrõl (Élve eltemetve, Egy baleset margójára). A túlzsúfolt munkásszállók korántsem idilli világával ismerkedhetnek meg azok az olvasók, akiknek ilyen helyet legfeljebb csak kívülrõl van szerencséjük ismerni; csendben megjegyzem, recenzens nem ezek táborát szaporítja – bár a lakhatás ilyen szélsõséges körülményeivel szerencsére nem találkozott, mint amelyekkel a lapokon szembesülhetünk. A már tárgyalt alkoholfogyasztásból eredõ problémákon túl a játékgépezés szenvedélye is megjelenik, személyes sorson keresztül. Lásd Tibor esetét A félkarú rabló c. részben. Vagy az intimitás, a nyugalom iránti alapvetõ emberi igény, a munkahelyi illemhelyek kérdése a Néhány nyugodt perc az illemért címû, kultúrtörténeti bevezetõvel ellátott írásban. Életes irodalom, szociográfia. A betûvetõ ember a fûtött szobában, íróasztal elõtt ülve, könyvektõl körülvéve szégyelli magát, olvasva Lengyel könyvét. Még akkor is, ha magának is volt szerencséje (kérdõjel, felkiáltójel, vagy pont?) kétkezi munkával keresni valaha a kenyerét, vagy mit. Ezekkel a sorsokkal, nehézségekkel szembesülve a mindennapi hübriszünkre gondol. Meg arra, hogy a kortárs irodalom egyes alkotói és szövegei folyamatos élmény- és valóságtapasztalat-hiánnyal küszködnek. S kerekedik abból sokszor izzadságszagú ún. szövegirodalom, affirmatív nyelvjáték-sorozat és -halmaz. Irodalom tét nélkül. Persze közbevethetik egyesek, hogy a Fallal az arcnak inkább tekinthetõ szociográfiának, mint amennyire szépirodalomnak tartható. Lengyel csak valóságszagot kapott, ahogy az elõzõ kötete címe is mutatja. Ennek a vélekedésnek is lehet jogosultsága. Hát igen: inkább, emennyire, meg amannyira.

71

ÓSZABÓ ISTVÁN

Verseimet fölajánlom Verseimet fölajánlom. Hamvaim, a Nagyalföldnek. Fölnevelõ termõföldnek. Kenyér-adó anyaföldnek. Meghidegülõ szivemet, a tavasz fagyos szentjeinek. Ha itt nem veszik e világon. Árulják a másvilágon. Odaadnám „örök áron”. Ha itt nem kell, a másvilágon.

A toronykalapos fiú* Sz.Kima László emlékére Írógépben a fekete szalag… Laci! Az oda-vissza szerelmek, holdas körmök, az elsõk, az esedezõ porka havak, hol vannak azok a versek? Erre vártunk tíz évet? Fehér tornacipõink és a cipõk, amik kint maradtak a parton? A feltámadás elõtt a nagypéntek? Mit mondjak, ha számon kérik? Ha most számon kéri ugyanaz a rablóbanda. F. A.-t ezért sértettem vérig? Költészetem a remény terébe porlad. A Fiúért szól a Halotti Beszéd. Fejemet lehajtom. * Elsõ könyvem címe 72

Partium

A Felejtés Napjai Száját szóra nyitom, beszél a szarvas: „Valamikor…” S ez nem a regevilág, a mondabeli kor… Száját szóra nyitom. Csodafiúnak beszél a szarvas, nekem. Hab a halott maszkja, akit anyám borotvál. S ahogy fölmázolja a földes szobát… Ezek a felejtés napjai; hétfõje kedd, szerdája havat hamvazó. Ki nem kel korán, nem kel útra sem. Szobánk földjébõl kikel a búzaszem; s üres kalász karácsonykor az angyalok keze. 365 nap, s nincs ünnepe. S tudjátok mi volt, a szobák földjén mi volt…? Víz a máz. S halott a Szabadság, friss halott. Nincs, az sincs már, az atyai ház. Egy város van ugyanott.

A hazát festettem Végig nincs a hatalomvédte bensõ utakon. A pálya kettétörik; evezõnk a víz tükrében. S arcunkra szárnyukat pillangók terengetik. Koporsónkat mennykõvel dobálja meg Medárd. Én végig itt. Testhalmok közt. Halál-közelben. A hazát festettem. Nem árultam kelendõbb szentképeit.

73

Felirat magyarország keresztjén Szög ékesít lábam, kezem. Ha vétkezem, ha nem vétkezem.

Úgy sírjak, mint a dal Beregszászi Szabó Tibornak Úgy sírjak, mint a dal. Zárj be meleg szádba. Fogj össze fogaddal. Zárj be meleg szádba, de ne nyelj le, Istenem. Mint aki ízem megkívánta, forgass a nyelveden.

Pintér József: Kukoricafosztók (papír, akvarell) 74

Partium

BERTHA ZOLTÁN

Nemzeti irodalmi jelleg A nemzeti tudat és a nemzeti önazonosság metafizikája a teljes közösségi önmegvalósítást követeli. („The metaphysics of nationalism speak of the entry into full self-realization of a unitary subject known as the people” – Terry Eagleton.) Az értelmiségi nagyon gyakran tekinthetõ úgy a saját népe szemében, mint aki képviseli, kifejezi és tanúsítja a nemzeti közösség szenvedéseit. Ezt a rettentõen fontos feladatot pedig – a történelmi emlékezet ébrentartását, a kollektív létezés megerõsítését – a mûvészek az egyetemes esztétikai értékek és távlatok hiteles megteremtésével töltik be. (An „intellectual is very often looked to by members of his or her nationality to represent, speak out for, and testify to the sufferings of that nationality /…/ To this terribly important task of representing the collective suffering of your own people, testifying to its travails, reasserting its enduring presence, reinforcing its memory, their must be added something else, which only an intellectual /…/ has the obligation to fulfil. After all, many novelists, painters, and poets /…/ have embodied the historical experience of their people in aesthetic works, which in turn become recognized as great masterpieces. For the intellectual the task, I believe, is explicitly to universalize the crisis, to give greater human scope to what a particular race or nation suffered, to associate that experience with the sufferings of others” – Edward W. Said.) Az esztétika nincs elvágva az etikától vagy a politikától. Ekképpen az irodalomtudomány feladata nem egyszerûen az olyan esztétikai vizsgálódás, amely az értékelést és a kifinomultságot célozza meg, hanem az olyan kulturális elemzés, amelyet a társadalmi megértés és az emberi emancipáció érdekel. („Aesthetics is not severed from ethics or politics. Thus, the task of literary study is not simply aesthetic scrutiny in the pursuit of appreciation and refinement but cultural analysis in the interest of social understanding and human emancipation” – Vincent B. Leitch.) A három idézet – jelentésbeli rokonságuk ellenére – nem ómódi „földhözragadt”, „sültrealista” magyar népi íróktól származik. Hanem neves mai irodalomteoretikusoktól, köztük a posztkoloniális kritikai diskurzus vagy a posztstrukturalista kultúratudományok vezetõ személyiségeitõl. Így ezek és az ilyesfajta elméleti gondolatok és tézisek egyrészt arra vetnek fényt, hogy a kortárs irodalomelméleti és -értelmezõi iskolák színes pluralitásában, az irodalmi interpretációtól és értékeléstõl elvileg nem idegenek a tematikai, etikai, történelmi-historicista, identitásfilozófiai, kollektív önismereti szempontok sem. Másrészt pedig, hogy a Nyugatot, a mûvelt nagyvilágot nem okvetlenül és mindig csak az érdekli, ami mindenütt egyforma, hanem az is, ami a változatos sokféleségben egymástól specifikusan eltérõ: a sehol máshol fel nem lelhetõ kulturális színezet. Ebbõl a nézõszögbõl méltó jelentõségre tehetnek szert azok a mûvek és életmûvek is, amelyek referenciális értéktartományában és akár egyfajta újtradicionalista mûvészi megalkotottságában elsõdleges közösségi és nemzeti sorsproblematikák, személyes és térségi egzisztenciális kríziskérdések kerülnek nyomatékosan a színre. A sajátosság méltóságának jegyében, amelyben az esztétikai alapvonások egyetemessége helyettesíthetetlen nemzeti kötöttségû értéktartalmakkal telítõdik és rétegezõdik. A magyar irodalom sajátos jellegéhez szervesen tartozik hozzá, hogy hosszú évszázadokon keresztül szorosan fonódott össze a történelmiséggel, a nemzeti-közösségi sorskérdésekkel, a nemzeti önismeret és öntudat lelkiismereti, sorsszemléleti orientációjával, valamint az egzisztenciális és nyelvi öntanúsítás identitásmegtartó törekvéseivel. Ez a sajátosság nem te75

hertétel, ahogyan némelyek ezt Adyig, Nagy Lászlóig vezetve értékszegényítõ tényezõnek tartják, hanem ellenkezõleg: éppenséggel különleges értékvilágot teremtõ, külön poétikai jellegvonásokkal bíró, sajátos nyelv- és esztétikumformáló minõség. A magyar sorsirodalom sajátos tematikai, gondolati, létszemléleti karaktere és az abban kifejezõdõ emberi jelentésvilág olyan artisztikusan megjelenõ sajátszerûség, amely nem reduktív, hanem hozzáadott dimenziója az emberiség világkultúrájának. A valódi nyitottság nem a lebecsülése, hanem a megbecsülése a sajátságos minõségformáknak és jellegadó értékjegyeknek – bármely nyelvû és nemzetiségû kultúrában Afrikától Szibériáig és a Fokföldtõl az eszkimókig. A magyar irodalom saját értékrendszere, nemzeti paradigmának tekinthetõ értékösszessége azonban természetesen nemcsak a közvetlenül (tematikus-historikus, eszmei-erkölcsi jelentéstartalmi vonásaiban) megragadható különnemûségekben, hanem az irodalmi mûfajok, stílusok, hangnemek, világképi és esztétikai irányzatok jelleggazdagító formai, poétikai modulációiban, tipológiai értelemben vehetõ elkülönbözõdéseiben is megnyilatkozik. (És persze mindez még csak fel sem ölelheti a magyar irodalom felmérhetetlen teljességét, teljes színképét: csupán abból jelezhet valamit talán, ami kiemelkedõen jellegzetesnek vélhetõ.) Különleges, mert a világirodalom egészét tekintve is páratlanul bõséges és egyedi például az a tényfeltáró írói szociográfiai vonulata a magyar prózának, amely tárgyias epikai, non-fiction elbeszélõformai, a szépirodalmiság határvidékét is átölelõ publicisztikai, riporttudósítói, naplószerû krónikási elõadású, szubjektív önéletrajziságú, esszéizáló szellemiségû, sõt tudományos, szociológiai vonzatú szerves keverékét állítja elõ a sokértelmû szövegszõtteseknek. A harmincas években kiteljesedve, de késõbb is jellegmeghatározó hagyományalakító hatással és erõvel. Az ilyenfajta társadalomrajzi érdekû prózamûvek közül csak legújabban is sorolhatók a könyvek Rott Józseftõl a csángó Gábor Feliciáig, Sarusi Mihálytól az erdélyi Lõrincz Györgyig, vagy éppen a Magyar Napló és az Írott Szó Alapítvány regénypályázatán díjnyertes Nagy Gábor vagy Kiss Judit Ágnes köteteiig. – És minden bizonnyal párját ritkító (szintén világirodalmi összefüggésekben) maga a huszadik századi, modern magyar esszéírás, esszéirodalom kiterjedt mennyiségi-minõségi egésze is. Egy másik markáns övezete a paradigmatikus magyar irodalmi tradícióknak a jellegalkotó népi kulturális örökségbe való beágyazottságával áll összefüggésben: az archaikus, mitikus folklórhagyományok reintegrációjával, a modern és posztmodern horizontú mágikus realista írásmód vagy elbeszélésfajta remitologizációs ösztönzéseivel, az autentikus õsiséget és a modernség szellemi-formanyelvi alakzatait szintézisbe hozó bartóki modell értékszerkezetével (amint azt Jánosi Zoltán szokta alaposan boncolgatni). Ennek a kontextusába világirodalmi jelentõségû mûvek sorozata helyezhetõ Tamási Árontól Gion Nándorig. További specifikuma a magyar irodalmi inspirációknak a transzcendentális világszemléleti perspektívák örökös létharcban megedzett vallási-metafizikai beállítottsága. Az archaikus és a keresztény mítosziság összekapcsolódó távlatai nyilvánvaló ezeréves mélységekbõl erednek a magasmûvészeti áramlatok példaállító részében is. A magyar spirituális költészet egyik alapvetõ nagy tendenciájában az egyetemes és az egyénileg átsajátított hitelvek univerzalitásához azonban erõteljesen társul a veszélyeztetett közösségi létezés reflexiója is. S bár bizonyos, „hogy az etnikai identitás folytonossá tételének kiemelkedõen a leghatékonyabb eszköze a vallás”, s hogy „a szokatlanul tartós fennmaradás (…) esetei – a szamaritánusoktól a baszkokig – egytõl-egyig ugyanazt a képet mutatják: az etnikai identitás egy sajátos vallási beállítottsággal fonódik össze” (ahogyan Jan Assmann mondja), a magyar kultúra egyfajta másság- vagy többletjelentõségû identitástudata a fokozott hitõrzés és nemzetvédelem egyidejûségében rejlik. Az etnikai, nemzeti megmaradást célzó vallási önazonosságõrzés sorsküzdelme egyszerre hitküzdelem és létküzdelem. Az Isten-kérdés fundamentális létkérdéssé radikalizálódik, az identitásmentõ törekvés pedig így válik szakrális minõségûvé. Ezért itatódhatott át annyira a magyar irodalom a szakrális-biblikus vonatkoztatásokkal, a hitvalló 76

Partium

imádság, himnusz, óda, segélykérõ könyörgés, lamentáció, a zsoltáros ének, a régiségben gyökerezõ sirató, fohász, ballada, liturgikus népének, bûnvalló konfesszió annyi ezerféle mûformai változatával, az „imitatio Christi” vagy az „athleta Christi” gondolatától a „Húsvéttalan a magyarság” tragikus panaszán át a „Népek Krisztusa, Magyarország” katartikus felismeréséig, törökdúlásos századoktól 1956-ig, Zrínyitõl Adyig, Reményikig, Dsidáig, Máraiig és tovább. Legfrissebben például Nagy Gábor Ady-reminiszcenciákat mozgósító lírai ciklusáig vagy a csángómagyar Iancu Laura istenes költeményeiig. A modernizmus és a klasszikus avantgarde európai mozgásfolyamatainak áthasonításában vagy eredendõ alakításában ugyancsak sajátlagos árnyalatokat nyújtanak azok a jelenségek, amelyek például az expresszionista és szürrealista beszédmód regisztereit folklorisztikus eredetû hangzatokkal bõvítik és sorsjelentéses egyedi mûtípusokba foglalják (Szabó Dezsõtõl Tamási Áronig), illetve a továbbélõ, folytatódó avantgardizmus újabb hullámaiban, akár az underground vagy a protest-art szférájában népi ihletésû vagy nemzetpolitikai töltetû mûformákkal kísérleteznek – Balaskó Jenõtõl az Inconnu csoportig. A hajdani balatonboglári avantgardista mûvészcsoport egyik prominens tagja (Molnár V. József) ma a szakrális magyar népi õskultúrával foglalkozik. Vagy hagyományelvû keresztény jelentésmotívumok bukkanhatnak fel a képversek vizuális líraiságában is, mint legfrissebben Kelemen Erzsébetnél. Sõt, más területrõl, a populáris kultúra közegébõl hozva a példát: a viszonylag újkeletû és az önálló experimentális eredményeiben figyelemre mindenképpen érdemes etno-rock vagy nemzeti rockzene – tökéletes antidemokratikus kiszorítottsága ellenére – páratlan sikereket ér el napjainkban az értelmiségi és diákifjúság számottevõ köreiben. Az abszurd-groteszk dráma kelet- vagy közép-európai változatának meghatározó kibontakoztatói közül Örkénytõl Páskándiig sokan világossá tették, hogy a képtelen társadalmi-egzisztenciális élmények konkrét tapasztalatisága mifelénk a metafizikus abszurdot is részint másféle nyelvkritikai és történelemanalitikai tulajdonságokkal ruházza föl. Az elvont és általános krízisérzet a szorongás és kiszolgáltatottság valóságos létgondjaival telítõdik. Örkény István 1976-ban, Amerikában, a közép-európai groteszkrõl tartott elõadásában azt fejtegette, hogy aki „határvidéken él, annak szüntelenül értelmeznie kell a dolgokat”, ahogy bennünk, magyarokban, az „életért és a nemzet megmaradásáért vívott állandó küzdelem bizonyos szorongást fejlesztett ki”, s a szkepszis, a paradoxonokban-látás, a groteszk létérzékelés másfajta stílusra és szemléletre kényszerít és képesít, mint ami a szublimált, metafizikus abszurdban megszokottá vált. Mi „másképpen kérdezünk, mint önök itt Nyugaton” – vallotta Örkény, s így folytatta: „Samuel Beckett színdarabjában Vladimir és Estragon Godot-ra vár. De hol? Akárhol. És mikor? Nem érdekes. Bármikor és a föld bármely pontján. Vladimir és Estragon absztrakció, nincs más dolguk, mint az, hogy várjanak, valahol a térben”; „mi viszont jobban szeretjük drámáinkat konkrétan és pontosan elhelyezni az idõben és a térben”; „mi nem érezzük jól magunkat a semmiben, nekünk meg kell érintenünk a földet, hogy erõt merítsünk belõle”. Páskándi Géza pedig (nyilvánvaló önértelmezõ szándékkal is, ars poetica-szerûen) így fogalmaz: „Nálunk világosabban ki lehet venni a célpontokat, s ezek a jelen történelméhez viszonylag jól kapcsolhatók. Az indítékok nyíltabbak. A világ, a lét teljes értelmetlenségét nem sugallják vagy ez nem hangsúlyozódik… Hisz például a ‘teremtett világ’ ab ovo nem lehet célirány nélküli. Így hát nemegyszer abszurdoidok, s nem abszurdak. A hely ködébe burkolt parabolák; jelképek beázott, elmosódott körvonalai… Felbukkannak bennük a folklór színei, motívumai, jobban, mint amazokban. A népi észjárás fordulatait, paradoxonos, szofizmás megoldásait inkább felhasználják, helyesebben: nem leplezik úgy. Még nem feledték. Nem agonizál az ésszerûség, csak nagyon ellentmondásos. Tehát könnyebben kimutatható a történelmi-földrajzi hátterük, a genius locira, a hely szellemére való vonatkozás… Vagy az utalásokból a körülbelüli idõpont is kivehetõ, amikor születtek. Az abszurdoidban az ember nemcsak vak eszköze a képtelen helyzetnek, hanem (…) maga is bûnrészese annak. Felelõsebb 77

alakok ezek.” Egyébként a kafkai, orwelli abszurd naturalizmussal is rokonítható nagy honi regényteljesítmények világa sem szakítható el közvetlen élményalapjaitól – Bodor Ádámtól Bálint Tiborig, Szilágyi Istvánig, Mózes Attiláig. Egyben jelezve magának a kisebbségi élményanyagnak megint külön formaalkotó, szemlélet- és paradigmaképzõ jelentõségét a magyar szépliteratúrában. És persze még a posztmodern ízlésformákból sem zárható eleve ki a kollektív sorstapasztalatok referenciatartománya (az ellenkezõje alighanem csak nálunk rögzült hamis babonává). A virtuóz nyelvjáték varázsaiba és katarzisaiba élénken szûrõdhetnek be a bárminemû létvalóságra reflektáló frivol irónia és fekete humor sziporkázó tónusai – mint például Szõcs Gézánál, aki ’56 leveretéséhez ilyen songot társít: „Reszkess (…) kuruc népség / reszkessetek talpasok / gyõzni hozzák Kádár Jánost / szovjet hernyótalpasok!” S egy másik sorstragédiához pedig emilyet: „Libát vettem Libanonban / haj, haj, haj. / El is lopták Trianonban / baj, baj, baj. / Non, non, non. / Liba / non / non / non”. Más, noha lényegi kérdés, hogy az ilyenszerû vetületükben és összetettségükben kiemelkedõ mûvek kanonikus pozíciója megfelel-e valódi értékrangjuknak. És általában is felismerhetõvé válik-e olyan alkotásoknak az esztétikai hozadéka, amelyek szövegszerûsége elevenné újítja a látszólag sem kimerülõ hagyományközösségi témavilágot? Kap-e érdeklõdéskeltõ visszhangot Serfõzõ Simon remekmûve, Gyerekidõ címû önéletrajzi regénytrilógiája; Szõcs Géza Limpopo címû parabolikus történelembölcseleti fabulája; Nagy Zoltán Mihály kárpátaljai „versesregény-variációja”, a Messze még az alkonyat; Dobozi Eszter lebilincselõ átképzeléses betegségkrónikája (Túl a rákbarakkon); Oláh János vérbõ groteszk színdarabja, az Európai võlegény; és így tovább (Bálint Péter Csokonai-rekonstrukciójáig – „Végbúcsúmat tiszta szívvel fogadjátok” – vagy Vári Fábián László Tábori posta címû készülõ regényéig), csak a legújabbak között tallózva. * Mindezekre figyelemmel gondolom úgy, hogy egy mai pályakezdõ, fiatal író számára mindenkor érvényesebb sugallatokat közvetíthet a magyar irodalom teljes nyitottságában felfogott élõ öröksége vagy nemzeti paradigmája, mint az eredendõ inklinációkat befolyásoló esetleges és külsõdleges elvárások vagy pillanatnyi szempontok. A közlési lehetõségek jelenlegi bõsége és könnyebbsége nem takarhatja el az elhivatottság mélyebb és nehezebb követelményeit. És felvetõdhet a dilemma is: igazodás vagy vállalás; s a kettõ csak jó esetben nem kerül szembe egymással. Igazat adhatunk Makkai Sándornak, aki ezt írta a harmincas években: „Nem érette, az õ kedvéért, hanem önmagunkért kell európai nemzetnek lennünk. Ez, éppen ebbõl kifolyólag, valami egészen mást jelent, mint Európa utánzójának, szolgájának, vagy éppen majmolójának lenni. Nincs szükségünk Európa bûneire, igazságtalanságaira, szeszélyeire, képmutatására, felfuvalkodottságára. Saját magyar jellemünk és szellemiségünk kifejtésére van szükségünk az európai kultúra valódi és örök értékeinek érvényesítése által. A mi európai feladatunk: embernek lenni – magyarul.” És hasonlóképpen idézhetjük Márai Sándort, aki szerint „a tehetség kevés. Az értelem is kevés. A mûveltség is kevés ahhoz, hogy valaki mûvész legyen. Mindehhez végzet kell, melyet nem lehet félreérteni, s melyet semmiféle emberi erõ vagy szándék nem tud megmásítani (…) nincs olyan történelmi vagy helyzeti erõ, mely eltéríthetné feladatától; nem lehet más, csak író vagy festõ, vagy zenész. Aki így mûvész, annak végzete van. Ez a legtöbb.” Az ilyen végzetszerû elrendelésnek a tudata és érzülete pedig, úgy hiszem, nem válthat ki közömbösséget vagy érzéketlenséget a történelmi sorsközösséghez tartozás misztériuma iránt sem. Tokaji Írótábor, 2008. augusztus 13. 78

Partium

TÓTH BARNA

„Aki volt már én, az tudja, mekkora a különbség” (nyirõ gy. gábor, énéste, ablaktörõ kalapácsok, Fiatal Írók Szövetsége, Bp., 2007.) Aki próbálkozott már recenzióírással, az ismeri e mûfaj nehézségeit; ismerõs neki a kérdés: „mit is lehetne errõl a könyvrõl írni?”. Nyirõ gy. gábor kötetérõl nagyon nehéz írni – de egyáltalán nem azért, mert „nem nagyon van mit”. Éppen ellenkezõleg. E sorok írójának munkáját az is megnehezíti, hogy elsõként próbálja meg bemutatni, értelmezni, megkritizálni a szerzõ elsõ kötetét (tehát az egész eddigi „nyirõ gy. korpuszt”) – ami azt vonja maga után, hogy szövege alfája lesz egy további (bízzunk benne, jelentékeny) recepciótörténeti diskurzusnak. Ezen szöveg (remélt) súlya még inkább arra ösztönzi tehát a recenzióírót, hogy a teljesség igényének tegyen eleget – ami a nyirõ-kötet „gazdagsága” miatt eleve elképzelhetetlen. A továbbiakban tehát arra kényszerül a recenzióíró, hogy az említett „gazdagság” mibenlétét mutassa be, tehát azt, hogy milyen sokféleképpen, és minden irányból mennyire termékenyen lehet megközelíteni ezt a szöveget. Nyirõ gy. gábor a Fiatal Írók Szövetségének 2004. évi alkotói pályázatán második helyezést ért el – ilyen módon jutott el a korábban szinte egyáltalán nem publikáló szerzõ az elsõ kötet megjelenéséhez. A kötet mûfaját lehetetlen meghatározni, sõt még a tágasabb, tehát nagyobb szabadságot ígérõ mûnem-kategóriák is elégtelenek. Ránézésre azt állapíthatjuk meg, hogy az író (költõ?) rövid, két oldalas szövegekkel töltötte meg a kötetet; hogy ezen szövegek két hasábra tördelve olvashatók, hogy minden szövegrésznek külön címe és alcíme van, valamint a szövegek elé minden esetben egy idézet (mottó?) került. A kötetben lapozva azt láthatjuk, hogy két bevezetõ szövegrész után kilenc nagyobb szövegcsoport követi egymást (ezek is külön címekkel ellátva, és mindegyik „fejezetcím” alatt egy mûnem-megjelölés áll, melyek nem feltétlenül állnak összefüggésben az utánuk következõ szövegekkel), és az egészet a Tartalom, ön itt áll címmel ellátott tartalomjegyzék után(!) egy levél szövege zárja. Az olvasó tehát már az elõtt megtapasztalhatja a hagyományoktól való eltérést, az újító szabadságot, mielõtt ténylegesen olvasóvá lenne – és ez a tapasztalat a késõbbiek folyamán is elkíséri. A szövegeket bevezetõ idézetek a legkülönfélébb módon kapcsolódnak a szövegekhez – nagyon gyakran sehogyan sem. A szövegek szinte mindig egyetlen két oldalnyi terjedelmû mondatból állnak, kivételt csak a párbeszédes szövegek képeznek, de azok sem minden esetben. Ezen mondatok a hasáb egyik szélétõl a másikig tartanak, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy prózai szöveggel van dolgunk – a szövegek egy része ugyanis rímekkel ellátott verses szöveg (az Egy pohár vigasz, oldalbordal címû rész például végig ionicus a minoréban van írva), de az egyébként prózai szövegek is gyakran átváltanak rap-szövegekre emlékeztetõ rímelõ valamivé, és késõbb újra prózaként folytatódnak. De ha valaki azt a következtetést vonja le az eddigiekbõl, hogy a kötet egy radikálisan újító, neoavantgárd címkével ellátható kötet, annak csalódnia kell. A kötet „története” ugyanis sokkal egyszerûbb, mint az eddigiekbõl talán várható lehetne: gábornak, tehát a fõszereplõként megjelenõ szerzõnek és a szerzõ húgának a dialógusát olvashatjuk az Elsõ 79

flekk, avagy megírom az elsõ flekket címû részben, ahol jelen könyv tervezett megírásáról beszélgetnek – a kötetet záró levélben pedig a szerzõ húga szól néhány szót az elkészült kötetrõl. A szövegek nem egymás folytatásai, többségükben semmi közük nincs egymáshoz (néhány sorozatot kivéve, pl. a Mese 1., 2., 3.; és a Vallomás 1., 5., 4., 6., 3., 2., 7. címû részeket (igen, ilyen sorrendben!)). A kötetet nyitó Legelõszó, ny. gy. bemutatkozik, mellékesen a könyv is elkezdõdik címû részben ugyan elég konkrét utalást kapunk Kosztolányi Esti Kornél-novelláira, de ez, az ilyen módon ösztönzött olvasási hagyomány, nem minden szöveg esetében alkalmazható. Két nagy csoportra lehet ugyanis osztani a szövegeket: ahol a szerzõ megjelenik szereplõként, és ahol nem – ez utóbbi szövegek gyakran állatmesék (pl.: Virágnyelvészet, felvételi beszélgetés; Udvari élet, a huszonegyedik században; A szõrmester, avagy ebcsont before), vagy ál-irodalomtörténeti írások (pl.: Alternatív irodalmológia, in memoriam k. r. b.; Konfekció és modealitás, köchögi rotyesz mellényzsebében). Az Esti Kornél-hagyományt tehát megidézi a szöveg, de nem tartja be. És ugyanezt a játékot játssza el az összes többi megidézett hagyománnyal is. Az állatmesék nem példázatszerûek, hanem a nyelvi játékosságban föloldódó szövegek. Az ál-irodalomtörténeti írások bugyutaságuk ellenére nagyon mély irodalomtörténeti és -elméleti ismeretekrõl árulkodnak a hozzáértõ olvasók számára. A mesék fölvonultatják és ironikusan bemutatják az összes „mese-beli” közhelyet; a krimik nyelvezetükben tökéletesen követik a krimi regények fordulatait (Tarantino filmjeit juttatva eszünkbe), majd egzisztenciál-filozófiai és ontológiai fejtegetésben végzõdnek. De ha valaki azt a következtetést vonja le az eddigiekbõl, hogy nyirõ gy. gábor kötete egyfajta „tudós poézis”, mely a posztmodern irodalom divatját követve a hagyományok tudós átértelmezésére épít, annak csak félig van igaza. A könyv fülszövegén Mészáros Márton szavait olvashatjuk, mely szerint „Felületes és elmélyült olvasásra egyaránt” alkalmas a kötet. És valóban így van; nyirõ gy. gábor az Umberto Eco-i virtust valósította meg: kötetét egyaránt élvezettel olvashatja bárki, de különösen a bölcsész-olvasóknak, a nyelvi humort kedvelõ olvasóknak, és az ifjúsági-tinédzser irodalmat kedvelõ olvasóknak nyújt különleges élményt. Hogy a bölcsész-olvasók mit kedvelhetnek benne, az talán már az eddigiekbõl is világossá válhatott. Az ifjúsági irodalom kedvelõi a kamaszosegyetemistás, éleselméjûségen alapuló humoron túl a jellegzetesen tinédzser élethelyzeteket (hétvégi bulik, eltitkolt szerelmek, érettségi és az azutáni ön-identitászavar) ismerhetik fel a szövegekben. A nyelvi humor kedvelõi számára pedig különösen élvezetes az olvasmány, mert (meg merem kockáztatni) párját ritkító a mai magyar irodalomban a humoros nyelvi lelemény ilyen mértékû jelenléte. Némely szöveg nem más, mint egy kétoldalas poénfolyam, melynek egyedülálló módon ennek ellenére sikerül tartalmas szövegként funkcionálni. A humor a nyelv minden szintjén megjelenik; a hangzásbeli furcsaságoktól kezdve a szavak többértelmûségén és a frázisok elferdítésén át az intertextusokig minden a humor forrása. Például: „…hát amikor unokatesóm a táborban megbetegedett, hazatelefonált, mint ûrlényeknél szokás, a szülei meg nekem, hogy hordjam haza parlando rubato, ha lehet, egy tételben, kevés variációval, unokatesóm dicsérettel végezte a kicsinyítõképzõt, tokkal-vonóval másfél méter, de széle-hossza egy, szóval amilyen kicsi, olyan nagy…”. Vagy egy másik, (prózaként tördelt) versben, mely szövegrészlet a kötetben Vörösmarty Mihálytól vett „idézetként” szerepel: „A menteminta mint a monti csõvázán a márkajel, íve vígan vív a vízzel, nem kopik el, ha jár, ha kel. Párducnercén mancs csüng, s persze sújtás is, ahova köll, négy vad adta érte éltét és egy transzvesztitakör”. 80

Partium

Az elsõkötetes szerzõkkel kapcsolatban mindig föl szokott merülni a kérdés, hogy leginkább kinek a nyomdokaiban lépked az ifjú író. Nyirõ gy. gábornál erre a kérdésre is nehéz válaszolni. A fenti példa alapján Parti Nagy Lajos neve juthat eszünkbe, de a kötet egészére nézve az õ hatása elenyészõ. Nyirõ gy. valószínûleg nagyon is tudatosan kerüli azt, hogy bárkinek is a nyomdokaiban járjon – mint ezt olyan gyakran teszik a „kezdõ” írók. Ennek a „kezdõségnek” tulajdoníthatjuk azt a merészséget is, ami a kötetet szerkezetileg, hangnem tekintetében és stilisztikailag is jellemzi. Ugyanakkor ez a merészség nagyon is könnyed, és nyoma sincs rajta a mindenképpen újat-akarás görcsösségének. Nyirõ gy. úgy ír, mint akinek egyáltalán nem célja nagyot és kiemelkedõt, vagy akár egyáltalán: színvonalasat írni. És ezt mellesleg úgy teszi, hogy minden, csekélynek nem nevezhetõ tudását fölvonultatja a háttérben. De ha valaki ebbõl azt a következtetést vonja le, hogy nyirõ gy. gábor kötete olyan könnyed, szórakoztató olvasmány, amelytõl nem várható el komoly gondolatiság, az nagyot téved. A kötet már említett „története” a szerzõ/fõszereplõ hétköznapi emberbõl íróvá alakulása, majd íróból újra hétköznapi emberré való visszaalakulása. A megjelenített szerzõ magára ölti az író szerepét, Rimbaud-módra kitapasztalja az írás lehetõségeit és határait (újabb és újabb hagyományokra épülõ írói szerepeket próbálgatván), majd kilép ebbõl a szerepbõl, mint aki eleve nem gondolta komolyan az egészet. Jogosan merülhet föl a kérdés: ki is hát ez a nyirõ gy. gábor. Nos, nem a szerzõ, akinek valódi neve egyébként Majoros Csaba, hanem egy Majoros Csaba által kreált figura, aki önmaga sem igazán tudja, hogy ki is valójában, és éppen erre a kérdésre próbál meg választ találni a kötet által. A szövegbe foglaltság révén megvalósuló identitásképzés lehetõségét viszi színre a könyv; egy olyan próbálkozást, amelyrõl eleve tudni lehet, hogy illúzió (mivel minden, ami létezõ, szükségszerûen általunk kreált), de más illúziókkal egyenértékû. Ugyanakkor némi öniróniával kezeli a szerzõ önmagát, és önmaga alteregóját: nem igazán veszi komolyan az egészet; a gadameri „játékot” õ egy nagyon is szórakoztató játékként próbálja értelmezni. A kötet arra ad lehetõséget, hogy ebben a játékban mi is részt vegyünk – ha akarjuk, komolyan, ha akarjuk, komolytalanul. Az eddigieken túl van még egy aspektus, amely értékessé teszi nyirõ gy. gábor kötetét – illetve értékessé, és egyre értékesebbé teheti az egész további nyirõ gy. életmûvet, ha az azon az úton halad tovább, amelyet ezzel a kötettel megalapozott. A szerzõ kötete, úgy gondolom, leginkább az ifjúsági (de lényegébõl fakadóan egyre iskolázottabb) olvasórétegben talál közönségére, akik valószínûleg (fõleg elsõ olvasásra) a humorosságot tekintik a kötet fõ értékének. De mivel ebben a kötetben a humor is több rétegbõl fakad, képes a szöveg arra, hogy a „szórakozásból” olvasókat is egyre mélyebb rétegekig vezesse, ily módon egyre „értõbb” olvasókat neveljen.

81

BOLVÁRI-TAKÁCS GÁBOR

A Zempléni Múzsa a kultúra szolgálatában 2008 nyarán látott napvilágot a Zempléni Múzsa címû társadalomtudományi és kulturális folyóirat VIII. évf. 2., összességében 30. száma. Ez a magyar sajtótörténetben szerény, ám a lap történetében jelentõs esemény. Hadd legyünk büszkék rá, hiszen komoly kihívás negyedévente érdekes, változatos kéziratokkal megtölteni száz oldalt. A 2001. évi I. évf. 1. számban közzétett, a hagyomány és minõség szintézisét célul tûzõ szerkesztési alapelveket igyekeztünk következetesen megvalósítani. A hagyomány e tekintetben elsõsorban a Zemplénben történetileg egykor létezõ folyóiratok (Sárospataki Füzetek, Sárospataki Lapok, Zempléni Fáklya) szellemi örökségének továbbvitelét, a minõség pedig a régió szellemi elitjének lehetõ legmagasabb szintû szerzõi körét, illetve a létezõ regionális folyóiratok legkiválóbbjainak szakmai színvonalát jelenti. Teret adtunk bármely szerzõ Zemplénnel kapcsolatos írásának, vagy zempléni illetõségû szerzõk egyéb vonatkozású mûveinek. Nyitottak voltunk a régióhoz nem kötõdõ témák és személyek megszólaltatására. Nagy hangsúlyt helyeztünk a közmûvelõdési jellegû témák bemutatására. Távol tartottuk magunkat a napi politikától, nem közöltünk publicisztikát, híreket. Olyan lap kézbe adására törekedtünk, amely évek múlva is haszonnal forgatható, amelynek tartalmát nem értékelhetik át korok és ideológiák. A publikációk esetében a tudományosság kritériumait érvényesítettük, ám ez nem jelentette azt, hogy szubjektív szemszögû, de forrásértékû írásoknak ne adtunk volna helyet. Kiemelten kezeltük a grafikai arculatot, nemcsak a mûvészek kiválasztásával, de a lap külsõ megjelenésével kapcsolatban is. Valljuk, hogy egy tudományos folyóirat egyúttal szép is lehet. Lapunk arculatát, a felvállalt szellemi irányvonalon túl, az elkészítésében közremûködõk személye is fémjelezte. A szerkesztõbizottság tagjai: Balázsi Károly szociológus, Dobrik István mûvészettörténész, Egey Emese tanár, Fehér József irodalomtörténész, Jósvainé Dankó Katalin régész-muzeológus, Koncz Gábor közgazdász, Szathmáry Béla jogász, Takács Ádám filozófus, Tamás Edit történész-muzeológus, Tuba Zoltán biológus; tiszteletbeli tagok: Jakab István nyelvész, Orosz István történész; haláláig a lap védnöke volt Balassa Iván etnográfus. Õk személyükben képviselik a szerkesztés kulcsszavait (hagyomány és minõség), közremûködnek a lap szellemi irányvonalának alakításában, a tematika meghatározásában, a szerzõk felkutatásában, a szerzõi kör kialakításában, és lektori feladatokat látnak el saját szakterületükön. A szerkesztõbizottság felkérésekor alapelv volt, hogy tagjai valamennyien rendelkezzenek minõsített szakmai munkássággal; a társadalomtudományok minél több ágát képviseljék; továbbá származásuk, iskolájuk, munkahelyük vagy kutatási témáik okán kötõdjenek Zemplénhez. A szerkesztés közvetlen feladatait alapító fõszerkesztõként Bolvári-Takács Gábor irányítja, munkáját Földy Lilla és Lapis József szerkesztõk segítik, utóbbi a szépirodalmi rovatot vezeti. Bordás István lapigazgató a kiadással, a terjesztéssel és a pénzügyekkel kapcsolatos teendõk felelõse, emellett a lapot kiadó Zempléni Múzsa Társadalomtudományi és Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke. Tóthné Kovács Katalin szerkesztõségi titkárnál futnak össze az adminisztráció és a könyvelés szálai. A folyóirat logóját Csetneki

82

Partium

József tervezte, s õ volt az elsõ négy évfolyam tördelõszerkesztõje. 2005 óta az arculat és a tördelés Tellinger András munkáját dicséri. Büszkék vagyunk, hogy 2006-tól szakmai támogatóként magunk mögött tudhatjuk a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottságát, valamint a Széchenyi Irodalmi és Mûvészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportját. A megjelenés pénzügyi hátterét az elmúlt években elsõsorban a Nemzeti Kulturális Alap Közmûvelõdési, valamint Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Szakmai Kollégiumai biztosították. A Sárospataki Népfõiskolai Egyesület 2002-ig a lap kiadója volt, azóta szerkesztõségi infrastruktúra rendelkezésre bocsátásával segíti munkánkat. 2007-tõl a Sárospataki Református Kollégium Alapítvány is támogatónk. A kivitelezést az elsõ öt számnál a miskolci Sprint Nyomda végezte, azóta a debreceni Kapitális Nyomdával dolgozunk. A Zempléni Múzsa szerkezete állandó. Az elsõ öt évfolyamban Tanulmányok, esszék; Szépirodalom; Mûvészportré; Archívum; valamint Szemle rovatokkal jelentünk meg, a hatodik évfolyamtól a tematika Tudomány és társadalom; Mûvészet; Szépirodalom; Szemle rovatokra módosult. A lap elsõ harminc számában 648 közlemény jelent meg, ebbõl 270 szépirodalmi mû (vers, novella, dráma, mûfordítás). Eddig összesen 357 szerzõtõl közöltünk publikációt, közülük 138 költõ, író, mûfordító. Lapunkban – alkotásaikkal együtt – 25 mûvészt (festõt, grafikust, szobrászt, építészt, népmûvészt), továbbá 5 mûvészeti közgyûjteményt mutattunk be. Az MTA tagjai közül publikált nálunk Keviczky László villamosmérnök, Király Tibor büntetõjogász, Mádl Ferenc nemzetközi jogász, Meskó Attila geofizikus, Orosz István történész, Ujfalussy József esztéta, R. Várkonyi Ágnes történész; az MTA doktorai közül Bacsó Béla filozófus, Balassa Iván etnográfus, Balázs Géza nyelvész, ifj. Barta János történész, Bónis Ferenc zenetörténész, Dankó Imre etnográfus, Deme László nyelvész, Füredi János pszichiáter, Gunst Péter történész, Hoppál Mihály etnográfus, Karasszon Dénes orvostörténész, Móricz Lajos hadtörténész, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Romány Pál agrártörténész, Somogyi Sándor geográfus, Surányi Dezsõ agrobiológus, Tuba Zoltán biológus, Végvári Lajos mûvészettörténész, Vitányi Iván szociológus. A Zempléni Múzsa kiemelkedõ szerepet tölt be a zempléni régió közmûvelõdésének fejlesztésében, hiszen más periodika, ebben az országrészben, ilyen célra nem áll rendelkezésre. Emellett a szerkesztõség nagy figyelmet fordít mûvelõdéstörténeti témák bemutatására. Külön kiemeljük a határon túli témájú vagy szerzõjû közleményeket, mint például Arday Géza: Cs. Szabó László életmûvérõl, Beke Pál: Határok nélkül (általában és konkrétan a határ menti együttmûködésrõl), Bertha Zoltán: A nemzettudat létkérdései Illyés Gyula világképében, Cseh Gizella: Dráma – színház – református kultúra, Fekete Ilona: A korai mûemlék-helyreállítás gondolati háttere és megvalósulása Kassán, Göncz László: Nemzetiségi és anyanyelvhasználati jogok Szlovéniában, Hermán M. János: Herder életmûve és magyarországi hatása, Jakab István: A szlovákiai magyar nyelvmûvelés múlja, jelene és jövõje, Komáromy Sándor: Erdély, Felvidék, Kárpátalja és a Vajdaság magyar nyelvû gyermeklírája az ezredfordulón, Komporday Levente: A borsi Rákóczi-kastély a két világháború között, Kónya Annamária: Felsõ-zempléni városi iskolák a kora újkorban, Laár Tibor: A Kárpát-medence kultúrája a barokk korban, Pomozi Péter: Az észt-magyar kulturális kapcsolatok történetébõl, Tamás Edit: Népek, nyelvek, vallások a Kárpát-medence északkeleti területein. A már nem élõ pataki tanárok, tudósok eddig kiadatlan, vagy nehezen hozzáférhetõ mûveit bemutató sorozatunkban helyet adtunk Barcza József, Bolvári Zoltán, Buza László, Egey Antal, Finkey Ferenc, Harsányi István, Koncz Sándor, Palumby Gyula, Szabó Károly, Takács Béla, Újszászy Kálmán, Urbán Barnabás egy vagy több írásának. Lapunkban olyan 83

mûvek jelennek meg, amelyek évek múlva is értékállóak, hivatkozhatók, forrásként használhatók. A Szépirodalom rovat Lapis József vezetésével felnõtt a magas színvonalú hazai periodikákhoz. Jelen vannak a kurrens áramlatok, kialakulni látszik a laphoz kötõdõ, fiatal szerzõi kör, közreadunk prózát, lírát és drámát, beleértve a mûfordításokat is. Örvendetes, hogy az egykor Sárospatakon tanult írók, költõk közül megjelent nálunk Fekete Gyula, Képes Géza, Koncsol László, Kurucz Gyula, Mács József, Mészöly Dezsõ, TóthMáthé Miklós. Fontosnak tartjuk a régió tudományos, kulturális, mûvészeti szervezeteinek, mûhelyeinek bemutatását. Így cikket közöltünk az Abaúj-Zemplén Természeti Értékeiért Egyesületrõl, a Bodrog Néptáncegyüttesrõl, Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Budapesti Baráti Körérõl, a Lavotta János Alapítványról, a Kazinczy Ferenc Társaságról, a Magyar Comenius Társaságról, a Sárospataki Nyári Képzõmûvészeti Szabadiskoláról, a Sárospataki Népfõiskolai Egyesületrõl, a Sárospataki Református Kollégium Alapítványról. A mûvészetet kiemelt helyen kezeltük: minden számot más-más mûvész (festõ, grafikus, szobrász, építész) illusztrált, akikrõl portrét közöltünk. A címlapok így sajátos hangulatot és színt kölcsönöztek a folyóirat egyes számainak. Ezekben bemutattuk Aknay János festõmûvészt, Andrássy Kurta János szobrászmûvészt, Bálint József festõmûvészt, Bertha Zoltán festõmûvészt, Borúth Andor festõmûvészt, B. Szabó Edit szobrászmûvészt, Czinke Ferenc grafikusmûvészt, Domján József grafikusmûvészt, Égerházy László szobrászmûvészt, Feledy Gyula grafikusmûvészt, feLugossy László képzõmûvészt, Gubis Mihály képzõmûvészt, Halmy Miklós festõmûvészt, Kondor Béla grafikusmûvészt, Kovács László festõmûvészt, Makovecz Imre építészt, Molnár Irén festõmûvészt, Puha Ferenc festõmûvészt, Sándor Zsuzsa festõmûvészt, Somogyi György festõmûvészt, Sugár Péter építészt, Szentirmai László bábtervezõt, grafikusmûvészt, Szkircsák Bertalanné népmûvészt, Tellinger István grafikusmûvészt, Urbán György festõmûvészt. A régió mûvészeti közgyûjteményei közül a sárospataki Rákóczi Múzeum Képzõmûvészeti Gyûjteményét, a Sárospataki Képtár Béres Ferenc-gyûjteményét, valamint Zene-Kép c. kiállítását, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyûjteményeinek Múzeumát és a szerencsi Zempléni Múzeum képeslap-gyûjteményét ismertettük meg az érdeklõdõkkel. Szerkesztõségünk a folyóirat kapcsán a továbbiakban is három fõ szempontot kíván érvényesíteni: rendszeresség, kiszámíthatóság és változatosság. Rendszeresség a lap megjelenésében, mellõzve az összevont számok által megtakarítható pénzt és idõt. Kiszámíthatóság a lap szerkezetében, állandó rovatokkal, s nem tematikus számokkal. S végül tartalmi változatosság, a társadalomtudományok minél szélesebb értelmezésével (a természettudományos kultúra beleértésével is), nemzeti kulturális hagyományaink megismertetésével, lokális értékeink bemutatásával, szerzõk és mûfajok szempontjából egyaránt. Köszönjük szerzõink és olvasóink eddigi támogatását, és számítunk további jóindulatukra! Bolvári-Takács Gábor PhD 1967-ben született Sárospatakon. Történész, mûvelõdésszervezõ, jogász, a Magyar Táncmûvészeti Fõiskola fõiskolai tanára és rektorhelyettese, a Zempléni Múzsa alapító fõszerkesztõje.

84

Partium

SZAKOLCZAY LAJOS

Folyóirat-sziget? Tartomány! Egy tanácskozás margójára Az idei Tokaji Írótáborban sok minden mellett a magyar folyóiratok ügye is szóba került. Pontosabban, az egyik bemutatandó folyóirat, a pozsonyi Kalligram ürügyén kipattant egy vita, amelyet a folyóirat fõszerkesztõje, Mészáros Sándor indukált. (Hadd vessem közbe, nem tartom szerencsésnek - noha oldódni kezdenek a határok –, hogy egy kinti orgánumot hazai irodalmár irányítson.) Mészáros ahelyett hogy saját folyóiratát, a különben szép tipográfiájú, izgalmas anyagokat (tematikus számok) közreadó Kalligramot ajánlotta volna az olvasók figyelmébe, a magyar folyóirat-struktúráról (financiális gondok, stb.) kezdett el értekezni. Mondandójának az volt a lényege, hogy elég volna Magyarországon tíz folyóirat is, akkor jóval magasabb lenne a színvonal a mostaninál. Ebben bizonyára igaza van. Csakhogy ki (mi) legyen az a döntõbíró – jó nevû irodalomtörténész, minisztérium, írói csoportosulás, párt, szakszervezet? –, aki (amely) felelõsséggel igent mondana erre, és nemet arra? Vállalható-e egy ilyen – nyilván a nagyobb, vagyis a központi lapoknak-folyóiratoknak kedvezõ – rosta-munka? S az elhangzott ajánlatban biztos az is benne volt – ha nem így, akkor minek a szigorúság? – hogy az elképzelt (kiválasztandó) elitnek a Kalligram föltétlen tagja lesz. Mit mondjak? Vagy igen, vagy nem. Számoljunk csak! Kortárs, Holmi, Nagyvilág, Hitel, Magyar Napló, Kritika, Tiszatáj, Forrás, Alföld, Mûhely, Jelenkor, Életünk, Új Forrás, Látó (Marosvásárhely), Székelyföld (Csíkszereda). Máris tizenötnél vagyunk, és még ezer izgalmas folyóiratot nem is említettem. Mi legyen a friss Mûúttal, az unikum Parnasszussal, a Szépirodalmi Figyelõvel, a Szombattal, a Tekintettel, az izgalmas Bárkával, az Európai Utassal, az Új Symposionnal és Ex Symposionnal, a Napúttal, a Pannon Tükörrel, a Ligettel, a Magyar Mûhellyel, a Lyukasórával, a Polisszal, a Magyar Szemlével, a Várhellyel, a régebbi Palócfölddel, az Új Dunatájjal, az újraindult Somoggyal, a pozsonyi Irodalmi Szemlével, a kolozsvári Helikonnal és Korunkkal, az újvidéki Híddal és a szabadkai Üzenettel? Nem beszélve a Vigíliáról, legrégebbi folyóiratunkról, amelyben – noha nem(csak) irodalmi a látótere – akkor is színvonalas írások jelentek meg (köszönhetõen az erkölcsös fõszerkesztõknek), amikor más lapokat elöntötte a muszáj vonalassága. S bármekkora vitánk is van a hajdan szebb napokat látott Mozgó Világgal – fõképp azért mert elõre köszön a kommunistáknak –, karaktere nélkül szegényebb volna a magyar folyóirat-irodalom. S ha mi nem beszélünk a kicsiknél is kisebbek, ám egy-egy publikációjukban föltétlen nagyok, a Hévíz (él-e még), a Duna-part, a Dunatükör, a Hegyvidék, a Partium, az Irodalmi Páholy, Együtt (Ungvár) stb. fontosságáról – mindegyikük szín a magyar folyóirat-palettán –, ki fogja látókörbe emelni ezeket a létükért küzdõ, pénzelvonással sújtott orgánumokat. Mészáros Sándor fölvetése akkor teremne önmagának babért, ha – mondjuk – a tíz avantgárd folyóiratot kellene rangsorolni. Abban az arzenálban, a Magyar Mûhely után, a Kalligramnak föltétlen ott a helye, ám más tízesbe – ha csak nem a jól föltuningolt baráti(eszme)kör az igazságosztó – nem biztos hogy belefér. De mért is kéne beleférnie? Sem 85

neki, sem a többi szerencsésnek-szerencsétlennek nem kell megfutnia az osztályozás eme körét, hiszen mindnyájan – külön arculattal, mûveltségbázissal, irodalmi-mûvészeti világképpel, stb. – közös értékterrénumunkat gyarapítják. Több mint fél százada – kocsi, nyaraló, párt, stb. helyett ez a hobbim – folyóirat-olvasó vagyok. Ma is rendszeresen 40-50 orgánumot vásárolok (a napilap- és hetilap-elõfizetések mellett), s végigböngészem az irodalom, a képzõmûvészet, a színház, a zene (opera) eseményeit. Mészárosnak ott, Tokajban, rögtön fölajánlottam egy folyóiratokat mustrázó beszélgetést, hadd lássam, a nálam valamivel fiatalabb korosztály úgy mond-e ítéletet élõk és holtak felett, hogy az egésszel tisztában van (magyarán: ismeri). Vagy csak a neki tetszõ, õt futtató baráti s eszmekör szolgálatosa. Hónapok teltek el azóta, de a disputára még nem jelentkezett. Ám ez alig alakít valamit a lényegen (hozzá sem tesz, el sem vesz belõle). A lényeg pedig a múltunkban van, szokásvilágunkban. A magyar folyóirat-kultúra épp a sokszínûsége által lenyûgözõ – nem tudom, a világon van-e még ilyen gazdag ország –; s így a helyi szín szerencsés esetben a couleur locale-on messze túllépõ egyetemes igazságokat is takarhat. S az ilyen publikációk megjelenhetnek kisebb és nagyobb, szem elõtt lévõ és kevésbé ismert folyóiratokban is. A folyóiratbeli közlés – a nyomtatott formát ne tévesszük össze az elektromos változattal! – sokszor elõfutára lehet egy izgalmas mû honfoglalásának is. (Párszáz példányban megjelenõ folyóirat is hathat – lásd a Nyugat egyes korszakait –, ha megvan benne az a szellemi fölhajtóerõ, kor- és probléma-érzékenység, amely magával ragadja az olvasót.) Örkény Istvánt nem a Kortárs-publikáció lendítette-e meg, hogy nagy sikerû kisregényeibõl, a Tótékból és a Macskajátékból színpadi mûveket írjon? Az Erdélyi Zsuzsanna által közzétett archaikus népi imák nem az Új Írásban kezdték-e meg – egy kis megengedéssel: világhódító – körútjukat? Aki figyelt (mert a figyelem szakmai kötelesség), az már 1972-ben találkozhatott a marosvásárhelyi Igaz Szóban Székely János zseniális drámájával, a Caligula helytartójával. Egy normálisan mûködõ színházi életben már a következõ évben színpadra kellett volna kerülnie a helyi színt egyetemessé emelõ – mert minden zsarnokságot megvetõ – példázatnak. De mert dramaturgjaink álmosak voltak (a határon kívül megjelent folyóiratot nem ismerték), csak Harag György kongeniális színpadra álmodása (Gyulai Várszínház, 1978) nyitott tért Székely – sajnos, ma is hanyagolt – gondolatainak. Tehát – a politika most nyissa ki a fülét! – a magyar folyóirat-irodalmat nem megritkítani kell, hanem fölkarolni. Megadni számára minden olyan erkölcsi és anyagi támogatást, amellyel orgánumainknak nem kell bóklászniuk a bizonytalanság erdejében, hanem értékké emelhetik tapasztalataikat, tudásukat. Mert nyomtatott periodikánk nem folyóirat-sziget (amelyet – hajóval – így-úgy meg lehet kerülni), hanem értékkel, várúrral (minden zseniális publikáció király!), szokásrenddel bíró földrész: szellemi tartomány.

86

Partium

P. SZALAY EMÕKE

A református egyházmûvészet jelentõsége Az egyházak tulajdonában évszázadok során számtalan mûkincs került, ez az óriás értékû és jelentõs számú anyag kulturális múltunk emlékeit jelenti. A képzõmûvészet és iparmûvészet minden ágát méltó emlékek képviselik, szinte minden mûvészeti ág, az egész magyar mûvészet nyomon követhetõ ezeken a tárgyakon. A magyarországi egyházak mindegyikének megvannak a jellegzetes tárgyai, amelyek egyházmûvészet címszó alatt váltak ismertté. Azonban rögtön ki kell emelnünk, hogy legtöbb esetben nem különleges tárgyakról van szó, hanem olyanokról, amelyek készítésük idején saját koruk termékeiként magukon viselik az adott idõszak uralkodó mûvészeti stílusának nyomait. Az egyházmûvészet fogalmának meghatározására Dávid Katalint idézzük. Szerinte az egyházmûvészet eredetileg tematikus osztályozást jelent, amely a mû tárgyára utal, ami nem célja az alkotásnak, csak eszköz a mûvész kezében egy gondolat megfogalmazására. Ha a katolikus oltárfelszerelést vagy a református úrasztali felszerelési tárgyakat nézzük, tematika alapján nem köthetõk a valláshoz. Ezt bizonyítja az, hogy kiemelve a templomból sértetlenül elbírják a profán világot. „Mégis joggal kötõdnek a valláshoz, sõt legtiszteltebb mûvészi alkotásai a templomnak: megszentelten az oltárnak ajánlva a vallás lényegét jelentõ hittitok, az áldozat eszközei lesznek. A tanítás új értelmet adott a mindennapi tárgyaknak, szakrális jelentéssel ruházta fel õket, ezzel elkötelezte a templomnak. A szakralitás tehát az, ami meghatározza a mû igazi értelmét, egyúttal megjelöli a funkcióját, amit a dolgok megszentelésének neveznek.” A szakrális mûvészetben két nagy csoport különböztethetõ meg: Az elsõ csoport tárgyai közvetlenül a liturgiát szolgálják, az oltár, az úrasztala, a szentély felszerelései és mindazok a tárgyak, amelyek a liturgia egyéb ceremóniáiban, a szentségek kiszolgáltatásaiban szerepet kapnak. Ezek elsõsorban ötvösmûvek és textíliák, amelyek olykor csak elnevezésükben, máskor viszont mûfajilag is különböznek az egyes egyházakban. Az egyházmûvészetben különleges helyet foglal el a református egyház. A református templomokban õrzött iparmûvészeti tárgyakra az 1934-ben rendezett kiállítás hívta fel a figyelmet, tulajdonképpen ettõl kezdve jelent meg a köztudatban a református egyházmûvészet fogalom. A XVI. században megszületõ reformáció nálunk a reneszánsszal fonódott össze. Ez a mûvészeti stílus hazánkban a XVI-XVII. században az ország három részre szakadásának idõszakával, a török uralmának idejével esett egybe. Nálunk találkozott a Nyugat és Kelet mûvészete, az egyetemes európai szemlélet és formavilág a Kelet motívumkincsével, e találkozás során alakult ki a jellegzetes magyar reneszánsz, amelyet az udvarházak mûvészetének is neveznek, ahogyan azt Voit Pál megfogalmazta. Ez a gazdag és színes világ a mûvészet minden ágában megjelent. A reformáció XVI. századi megjelenése, majd elterjedése a hitelvek mellett a szertartási tárgyak vonatkozásában is változásokat idézett elõ. A XVI. században a szervezõdõ református egyház a zsinati elõírásokban az úrvacsora osztás és keresztelés céljaira használt tárgyakra semmilyen formai vagy díszítésbeli elõírást nem szabott meg. Ennek következtében a református templomokba az évszázadok alatt minden olyan anyagú és formájú edény bekerülhetett, amelyet megfelelõnek éreztek ezekre a célokra. A református gyülekezetek gazdag és változatos tárgyi anyagának a fentiek adják a ma87

gyarázatát. A hívek évszázadokon keresztül olyan edényekkel, terítõkkel tisztelték meg egyházukat, templomukat, amelyeket szépnek, értékesnek és méltónak véltek. Így a kor szokásos abroszai, terítõi díszítették az úr asztalát, asztalnemûként használt poharakból, tányérokról szolgálták ki az úrvacsorát. A gyülekezetek a szent edényeket, terítõket évszázadokon át, sok viszontagság, háborús dúlások, pusztítások közepette megõrizték, és napjainkban is ragaszkodnak hozzájuk A gyülekezetek a XVII. században igyekeztek felszerelni egyházukat a szükséges úrasztali edényekkel, elsõsorban borospoharakkal és kenyérosztó tányérokkal, amelyek anyaga lehetõség szerint nemesfém, ezüst volt. Ez a magyarázata annak, hogy a XVII. századból jelentõs számban maradtak fenn ezek a tárgyak a református egyházközségek tulajdonában, így találunk napjainkban is számos XVI-XVII. századi asztali edényt. Elsõként a a legszentebbnek tartott, „E pohár amaz Újtestamentom az év vérem által” igének megfelelõen az ún. úrasztali borospoharat említjük, ezek igen változatos formákat mutatnak. Nem rendkívüli a református templomokban a gótikus eredetû tölcséres pohár, olykor a kehely sem, találunk ritkább formát is, ilyen pl. az ikerpohár vagy ikerserleg. A barokk sajátossága volt a különlegességekhez való vonzódás. Az ötvösségben ennek példái a nemesfémfoglalattal ellátott kókuszdiók, a kókuszdióserlegek, amelyek anyaguk európai ritkasága miatt váltak az ötvösség alapanyagává. A XVII. század legkedveltebb pohárformája az un. talpas pohár volt. Ennek a maga korában általánosan elterjedt formának, amely éppen kora miatt viszonylag kis számban maradt fenn napjainkra, számos darabját használják a református gyülekezetek. Megtaláljuk az úrasztali borospoharak között a kor kedvelt kehelyformáit, és az ún. szõlõfõ serlegeket is. Az ugyancsak ötvösök által ezüstbõl készített kenyérosztó tányérok szintén a kor asztali edényeinek formáját követik. Vannak közöttük ebbõl a századból a kerek forma mellett hatszögletû, nyolcszögletû példányok is. A XVIII. század során, ez a csendes ellenreformáció kora, kevesebb új ezüst edényt szereztek be a gyülekezetek. Ennek lehetett az is az oka, hogy ekkor már a templomok rendelkeztek a szükséges edényekkel. Az ezüst poharakat, tálakat, esetleg kannákat évszázadokon keresztül féltõ gonddal õrizték az egyházközségek. Példaként említjük, hogy a Kárpátalján lévõ 105 református gyülekezetben közel száz XVII. századi ötvöstárgyat, poharakat és tányérokat õriznek, amelyek legtöbbje az ötvösség kutatása szempontjából nagyon fontos adatokat hordoz, olyan ötvösökrõl, ötvösközpontokról ad hírt, akiket alig ismer a kutatás, vagy a már ismert ötvösökre vonatkozó ismereteinket gazdagítják. A használati, elsõsorban asztalnemûként ismert ónedények különösen jelentõs helyet foglalnak el napjainkban is a református egyház szertartási tárgyai között. Az ónból készült edények között általános forma, az ónkanna. A református egyházban az úrvacsora osztás két szín alatt történik, a hívek a Jézus testét jelképezõ kenyér mellett részesülnek a Jézus vérét jelképezõ borból is. Ezért szükségessé vált egy bortartó edény, boroskanna használata is, amely így bekerült az úrasztali felszerelési tárgyak közé. Magyarországon a XVI. századtól kezdõdõen kezdett elterjedni az ónedények használata, majd a következõ századokban meghatározó szerepet töltöttek be a mindennapi életben. A XVII. század az ónedény használat széles elterjedésének ideje. Az ezüstös csillogású fémbõl készült kannák és tányérok kedveltek voltak a reformátusok körében. Bár már a XVII. században megjelentek a klenódiumok, úrasztali felszerelési tárgyak között, a XVIII. században voltak a legkedveltebbek. Ekkor a Tiszántúlon szinte minden gyülekezet beszerzett egy, ha nagyobb volt a lélekszáma, két vagy több kannát. Nem ritka az olyan gyülekezet, ahol négy-öt vagy még több ónkanna is õrzi az egykori hívek adakozásának emlékét. Óntálakat, mint kenyérosztó tálakat használtak az úrvacsora alkalmával. A XVIII. század88

Partium

ban kialakuló új edényformák közül a kisméretû tejes, kávés kancsókat keresztelõedényként alkalmazták. Kárpátalján 200 ónedény maradt fenn a református templomokban. Napjainkban a magyar ónedény állomány legnagyobb részét a református gyülekezetek birtokában lévõ edények alkotják. Mivel a hívek ragaszkodnak az õseik által adományozott, évszázadok óta tulajdonukban lévõ edényekhez, alig kerültek be a múzeumi gyûjteményekbe. Az ónmûvesség kutatása szempontjából döntõ a jelentõsége ennek a csupán nagy vonalakban ismert anyagnak. Templomi használatban az ezüst poharak, tányérok, ónedények mellett fontos helyet foglaltak el a terítõk, hiszen ezekkel a kevésbé tehetõsek is megtisztelhették egyházukat. A református templomok úrasztali kendõi között a legkorábbiak ugyancsak a XVII-XVIII. századból maradtak fenn, ezek az akkor virágzó magyar úrihímzés legérdekesebb példái. A terítõk templomi használatához valószínûleg hozzájárult az is, hogy a puritán református Isten házában a fehér falak között ezek a textíliák jelentették a színességet arany, ezüst, színes selyemfonalas hímzésükkel. A református egyházban fennmaradt emlékek jelentõs száma abból ered, hogy kevésbé koptak el a használatban, hiszen egy évben csupán néhány alkalommal, úrvacsoraosztáskor kerültek elõ és terítették fel õket az úrasztalára. Ez is az egyik magyarázata annak, hogy egész Európában nálunk maradtak fenn legnagyobb számban XVII. századi hímzések. Jelentõségüket Palotay Gertrúd, a magyar úrihímzés kutatás legjelentõsebb alakja így fogalmazta meg: „Hazai hímzõmûvészetünk elmúlt négy évszázadának történetét sehol ily hiánytalanul nem tanulmányozhatjuk, mint református templomaink fonalas emlékeiben. Ugyanis a katolikus templomok textílis felszerelése, részben elõírásos megkötöttségek és hagyományok, részben a külfölddel való élénkebb tárgyi természetû kapcsolatok miatt erõsen nyugat-európai ízû, viszont a protestáns egyházak terítõi koruk jellegzetes magyar munkáiként mutatkoznak.” Az úrihímzéses úrasztali terítõk közül sok eredetileg jegykendõ volt, nagyobb részüket azonban egyenesen erre a célra készítettek. Ugyanakkor ezekre a terítõkre is az vonatkozik, mint más templomi tárgyra, hogy nem különböznek a mindennapi használatra szánt daraboktól. Díszítésükben ugyanazokat a virágok, gyümölcsök, levelek láthatók, mint az abroszokon, párnavégeken lepedõvégeken, nõi és férfi viseletdarabokon, éke bizonyítékaként annak, hogy az úrihímzés, hímzõmûvészetünknek ez a csodálatos stílusa a XVII-XVIII. században mindent beborított. A református templomok úrasztali terítõinek értékét különösen növeli az a tény, hogy anyaguk miatt a textilis emlékek a legsérülékenyebbek, legmúlandóbbak közzé tartoznak, használati textíliák igen kis számban maradtak fenn. A református úrasztali terítõk így nélkülözhetetlenek, pótolhatatlanok az úrihímzés kutatásban. Mivel a mintakincs a hímzés virágkorának két évszázadában az egész történelmi Magyarországon egységes, eltéréseket alig mutat, hûen tükrözi, hogy ebben a nehéz történelmi idõszakban megmaradt a magyar mûvészet egysége. Utolsóként a gyülekezetekben található nagyméretû cserépedényeket kell megemlíteni, amelyeket szintén borosedényként használtak. Ezek a kannák a magyar népi kerámia kiemelkedõ darabjai, különleges méretûk és díszítettségük miatt. A kerámiakutatásban ugyancsak nagy jelentõségûek, mivel általában felirattal ellátottak, amelyben a fazekas sokszor megörökítette a készítés helyét, így általuk lehetõség nyílik más példányok meghatározására is. Az egyházmûvészeti tárgyak mûvészettörténeti, néprajzi jelentõségén túl más vonatkozásban is fontosak a múlt kutatása szempontjából. Az ekklézsia számára ajándékozott vagy készíttetett tárgyakat gyakran feliratokkal látták el. Ezek megörökítették az ajándékozás helyét, idejét, az ajándékozó nevét, így a történeti kutatások számára szolgálnak adalékokkal. Sokszor bibliai igéket véstek vagy varrtak a klenódiumok darabjaiba, amelyek a XVII-XVIII. században a Délvidéktõl, Erdélytõl Északkelet-Magyarországig elõfordulnak, szintén a magyarság egységes mûveltségének bizonyítékai. 89

BUDAHÁZI ISTVÁN

Nem fog csöndben maradni Magyar József 1953-2008 Hullunk, egyre hullunk földanyácskánk ölébe, korahalottan, szánkra fagyott torzó énekkel. Itt hagyva nekünk az emlékezés terhét, s azt, hogy Adventkor a negyedik gyertya gyújtása neki is szól. A költõnek. Magyar Józsefnek, aki Karácsonykor lett volna 55 éves. Szomorú feladat a számadás készítése. Pedig meg kell tenni, hiszen olyan összeviszszaság van ma a számítógépes világban, hogy elképed az ember. Alig-alig található megbízható bibliográfia, vagyis csak részelemek találhatók. Ennek pontosítása a célunk Magyar József munkásságáról. Kötetei: Keleti limes. Partium Társaság, Tokaj, 1989. Lehet híd. Tiszta szívvel sorozat. Nyíregyháza, 1990. Memoriále. Saját kiadás. Nyíregyháza, 1993. Ratkó breviárium. Váczi Mihály Mûvelõdési Központ. Nyíregyháza, 1993. Antológiák: Kelet felõl. Nyíregyháza, 1974. (Kovács József néven) Hogy a virág megmaradjon. Nyíregyháza, 1978. Az örvénylõ szívû vándor. (Versek Kormos Istvánról) Gyõr, 1985. Üzenetváltás. Finn-magyar antológia. Kaajani, 1986. Csillagok, csontok. Nyíregyháza, 1987. Ikarosz készülõdik. Nyíregyháza, 1987. Jó hazát. Partium Társaság. Tokaj, 1988. Távol és közel. Magyar-Finn antológia. Nyíregyháza, 1991. Ki vált meg minket? Nyíri Múzsa. Nyíregyháza, 1996. Folyóirat publikáció: Szabolcs-Szatmári Szemle, Új Auróra, Új Írás, Palócföld, Vigilia, Unitárius Élet, Partium, Napjaink, Alföld, Hitel. A Partium egy, eddig nem publikált, 1994-ben írott versével és egy tárcanovellájával emlékezik Magyar Józsefre, ígérve, hogy nem lesz csönd körülötte.

90

Partium

ÓSZABÓ ISTVÁN

Magyar József temetésén* Sokszor gondoltam bele, hogy az egyenkénti, személyes halál mennyi és mennyi tapasztalaton alapuló, egy életen át megszerzett tudástól fosztja meg a mindig elkövetkezõ nemzedékeket. Az apák után a fiút, az életet mindig újrakezdõ leszármazókat, micsoda felbecsülhetetlen ismerettõl és tapasztalattól, az õsök halála az örökké utánuk születõket; s hogy mindazzal, amit velük, bennük elveszítünk, milyen elérhetetlennek tûnik ismét valami, amihez egyszer már közel jutottunk, s mennyire kicsinyes eszközökkel és reménytelenül keressük mindazt, ami valahogy talán már mégis megvolt. Sokszor töprengtem ezen. Az ember megjelenésétõl egy végtelen idõfolyamban is átélve a reménytelenséget, a megszületõ és eltûnõ emberi élet hiábavalóságát. Az idõk kezdetétõl, ahogy elemek csoportosultak, s nagy-sokára megjelent ama elemek legszebb állapotában az élet, az emberi, a mi arcunkat öltve, s mire beteljesíthetnénk mindent, amit csak álmodni tudunk, már újra elemekké hullunk, mész, só, fém, föld, por és hamu vagyunk. Ha itt lehetne, valamiképpen bennem megmaradva, tapasztalat, tudás, álom, remény és hit, és mindaz, amit a halál nélküli lét adhatna nekünk. Ha halhatatlanként élhetne, halhatatlanként bennem élhetne tovább minden valaha élõ, aki a földi élet vizét itta, egy maradhatna minden, s egyetlen, ahogy az Isten egy. Egy volna ez a föld, és a már számunkra idegen, ahol a mindenfelé másképpen nevezett elõdök nyargaló lovai dobogtak. Egy volna a tûz, a földben életerõnk vulkánikus tüze, és ami lélekben fût. Észre se vennénk az idõt, mely veszteségeink, sorozatos megdöbbenéseink mindennapjaiban suhog már, s egyre inkább a véges arcát mutatja felénk. Igen. Így élhetõ át és egészen így érezhetõ át az igazság és a szépség hétfájdalma a költõ legendás sorával: „nem élt belõle több és most sem él.” Igen. A halál-méhû föld még egyszer nem szüli meg. Józsikám! Akkor hát örök nyugodalom, a feltámadás reggeléig.

*Elhangzott Nagykállóban, 2008. szeptember 8-án.

91

MAGYAR JÓZSEF

Levelek Virágnak Drága, szeretem az õszt, akkor is, ha naponta megfázom. Szeretem járni az erdõket. Szeretem a nyír- és nyárfák sárga lángját. Szeretem a fûzfák földre hajló, bozontos üstökét. Szeretem a ködöt. Egyszer az egyik barátom, Mester Attila, hegedûvel a hóna alatt eltûnt a hajnali ködben. Már csak szeretni és megérteni akarok – talán ez nem kevés ebben a világban. Halottak napján járom a temetõket: kivilágítva minden sír, minden halott. Ilyenkor az örök fényesség világít nekik. Életükben talán nem is szerették õket, de a giccses sírkövek idézeténél lelkiznek a tisztelt hozzátartozók, letéve a szokásos mécseseket és virágokat. Bolyongok a temetõkben, nézem, olvasom a sírfeliratokat, és döbbenten látom, hogy az én generációm: a negyvenévesek és ötvenesek pusztulnak. Sõt, a nálam fiatalabbak is úgy hullanak, mint õsszel a legyek. Kinek, milyen sorsnak és világnak az összeesküvése ez? Rák, infarktus, öngyilkosság, alkohol pusztította el õket? Ha kidõl a derékhad, akkor ennek az országnak befellegzett. Drága, még csoda, hogy élek, hogy naponta föltámadok, hogy járok, lótok-futok közügyekben. Még csoda, hogy magyarul írok és beszélek, és nem üvöltözök mint a részegek. Bár ordítani szeretnék, de Te mosolyogva mondod: – Csönd! – és csókkal fogod be a szám. De Te is tudod: nyugtalan vagyok és szertelen. Azonnal meg akarom oldani világom baját. Számomra elviselhetetlen a disznóság; elviselhetetlen a törvényesített rablás; elviselhetetlen, hogy halottak napján ellopják a sírokról a koszorúkat, a krizantémokat és a mécseseket. Ez barbárság. Ha nem lennél, nem kéne ez a világ: hülyére innám vagy felkötném magam. Ezerszer idéztem Neked Balassi Bálint halhatatlan sorát: „Ez a világ sem kell már nekem nálad nélkül, szép szerelmem...” Errõl van szó, Virág. Figyelmeztetésed ellenére is járom az õszi erdõket, néha kimegyek a temetõbe anyám és Ratkó sírjához, motyorászok valamit az orrom alatt, aztán megyek vissza az életbe – Hozzád. Csókollak 1994.

92

Partium

MAGYAR JÓZSEF

Recitativo Nem tiszta, paraszti szobákban, titkos szobákban országot adnak-vesznek, ez a tanulsága századnak, történelemnek… Bagzik a bitang, míg vére kering, mancsa véres, testén véres az ing. A romlás nagyzenekara bömböl, s a páholyban ringyók, nyakkendõs urak: körmük vérlakkos, cipõjük merõ gyász, tokájukon zsír reng: cinizmus, torkukból ámítás gurguláz – õk a bûn, a rothadás édes kölkei, a vörös-köpenyt kifordító kaméleonok, a látszólag piros-fehér-zöldek, miközben az éjben is éjsötétek. Húgyagyú húscsomók ásítnak a Házban: esznek-isznak és emésztenek. Bankár-maffiózók, miniszter-maffiózók, ágáló képviselõk, gengszter elnökök, államtitkárok siserehada alatt nyög a mindig butított nép: a ráfázó, a ráfizetõ, a legyintõ, a közömbös, a kocsmahõs... Ezeknek kell Petõfi, Ady, az elvérzett szabadság? Torkot-elkapó vasmarok, taposó vaspata – az kell! Máskor mézesen hízelgõ hang – az kell! Ó, Uram Fia, a sunyítás éjjele-nappala jött el! Kufárokat, rablókat ki ver ki itt? Ki, mi növeszt fel szelíd kisdedet? Senki! Semmi! Mert romlott már az anya, az anyatej is. Mert a romlás a küszöbig ért, a romlás a torkokig ért, a romlás ellepte a szíveket-agyakat, nemcsak a bél rohad már, de a tudat: az Attila áhította arany öntudat. S csoda-e, ha az ének lepusztul a számról? Csak Bibliás-átok fakad szívembõl-számból, s álmomban is izzva-izzadva káromkodok: hogy szakadna kõzápor az égbõl, hogy meteor dúlná szét a földet, mikor nem a jók, a nagyot-akarók gyõznek, 93

de a stricik, a ringyók, az álcás rablók, a riszáló reklám-hermafroditák, a seggig kinyalt hivatalnokok, míg az áldottak gyomra kilukad, s fetrengnek kínban, sokkosan... Kinek az ideje ez, Uram? Kinek az országa ez, Uram? Ha látsz, láthatod, a látszat-béke harcterein öngyilkosok, lázas alkoholisták buknak el, drogosok keringnek képzelegve az ég magasában és megütik magukat s az anyaföldet, a drága, a kizsigerelt anyaföldet, az idegenek kifosztotta anyaföldet... Nem övék, nem mienk az ország, nem érdemelsz minket Magyarország, mert – miként az árva költõk – beledöglünk földedbe, tömegsírodba össze-vissza szabdalt hazácska, hullunk korán méhedbe kivénhedt anyácska.

A tudás fája 94

Partium

KOPPÁNY ZSOLT:

Egy emlékház drámája Hanggá sûrûsödött kiáltás – Ébert Tibor – színpadi drámája Bartók Béláról – Firenze a lényeg. A reneszánsz maga! Donatellókba botlasz az utcán. Ilyen nincs! A Santa Croce! A Santa Maria del Fiore… – a nyolcvankét éves muzsikus, költõ és drámaíró fiatalos hevülettel kutakodik a régmúltban, emlékei közt. – Ja, és el ne felejtsem! Én átballagtam az Arno túlsó oldalára. Mert oda valahogy nem viszik a turistát. Kisebb templomokban is jártam. És tudod mit láttam? Nem fogod elhinni: Masaccót! Hát nem õrület? Bartók-drámájának kivonatából készült felolvasó-színpadi játékára épphogy hazaértem. Az említett Itáliából. Az Arno túloldalára nem sikerült átvergõdni. Húzott-vonzott lökdösõdött a tömeg. És a társutazás már-már katonai fegyelme. A többit láttam. Megdermedten néztem Michelangelo sírját. Aztán Róma. Róma kútjai. És egyetlen picinyke hang Respighitõl, hogy föltolulna. De nem. Mindenhol a hatalmas forgatag. A Trevinél éppúgy , mint a Piazza Navonán. Gian Lorenzo Bernini barokk forgatagában a négy folyó is néma volt. Pedig a Duna. Ha az megszólalt volna. Csak annyit, hogy „Dunának Oltnak egy a hangja.” De nem. Talán, ha kicsomagolják a kedvemért. Mert föl volt állványozva. Tatarozás. A turista átka. Mert mikor jutok el megint? Ide? Ahová – most már tudom –, minden út vezet. És a harangok is idejönnek. Nápolyban is csöndes volt minden. Kis csoportunk tagjai tapsoltak csak, amikor Türr István emléktáblája alatt, az elszáradt koszorúkba szúrtam, döftem pár összegyûjtött leanderágat. Caprin, ahol Kosztolányi Meglátogatta Gorkijt, s minderrõl beszámolt Lángelmék címû esszékötetében, mégiscsak fölfénylett valami, ami a hazát jelentette, ezer kilométerrõl is túl. A szigetlakók, mikor tudomásul vették, hogy a magyarok 1956-ban szabadságharcot vívtak az akkori kor legnagyobb – szovjet – hadserege ellen, fogták magukat, és közel a siklóhoz, mely fölcipelt minket a városba, kis terecskét neveztek el ötvenhat emlékét örökre õrizvén. Zene itt sem szólt, csak amikor a buszban, hazafelé, Padova közelében megszálltunk, és az idegenvezetõ fölemlegette Velencét, na akkor valami áthúzott fültõl-fülig Vivaldi vonósainak dübörgésébõl. Lehet, hogy csak nekem? Ki tudja. A többiek arcán fáradtsággal kevert lanyha figyelem. És akkor hirtelen itt, a Csalán úton , a Bartók Emlékház elõtt, a nyirkos, koraesti levegõben valami visszajött Sorrentóból, a mediterrán levegõjébõl, de még mindig muzsika nélkül, belsõ és külsõ csöndben, október 3-án, és az ember úgy lépett a kertbe, olyan áhítattal, mintha a Vatikáni Múzeumban kezdené végeláthatatlan sétáját a remekmûvek között. Bent az épületben aztán hirtelen minden megváltozott. Pazar az egész, így, fölújítva. De mégis, valahogy rideg. Semmi nem maradt, maradhatott Bartók személyiségébõl. Minden üvegtárolókban, ceruzacsonk éppúgy, mint tintatartó. A tenyérnyi háziszínpad volt csak forró. A falon gyönyörû gobelin. Mintha a mûvész maga bújt volna ki a falból, hogy tekintetével végigsimítson rajtunk, akik megilletõdve, tele várakozással kerestük helyünket, hol a legjobb, honnan látni a legtöbbet, emitt oszlop zavar be, ott meg valami lényegtelen, a hang azonban elszáll minden fülhöz. Péreli Zsuzsa színkavalkádja vissza95

idézte az itáliai reneszánsz és barokk elevenségét, Botticelli, Caravaggio, Guido Reni vakító koloritját. Nehéz visszazökkenni. Ahol Ady írta – akkor, amikor erkölcs, etika, morál, még bírható fogalmak voltak –, hogy hitványabb Nérók még seholsem éltek! És a látogató onnan jött. És érzi, Adynak igaza van. Nem volt, hanem van. Most csak úgy õrjöng a megannyi Néró, és féleszû Caligula. Olyan országba jött vissza, ahol Bartókot és a hasonlókat most is elüldöznék. Mert mások. Igaza van Czeizel professzornak. Ne használjuk a zseni szót legnagyobbjainkra! Mert zseniális ma már a bûnözõ éppúgy, mint a rendõr, aki elfogja. A vállalkozó. Mindenki zseni. Vastag könyvek szerzõi éppúgy, mint akik Pilinszky rövidverseihez közelítenek. Úgysem érik utol! Kár minden szóért. Így aztán, ha mégis van, netán lesz valami irtózatosan nagy kalibaerünk, akkor legyen a neve géniusz! Tényleg! Ezt a szót még nem használta senki emberfia gyilkosra, milliárdos vállalkozóra. Az egyetlen géniusz, akit várunk, hogy földerengjen ezen az estén, a XX. század minden bizonnyal legnagyobb zeneszerzõje, Bartók Béla. Néztem az agg mestert, Ébert Tibort, aki csak korát tekintve az, mert nemcsak nézõ, de látó tekintete elõl senki sem tud menekülni, mindent észrevesz, mindenen elgondolkodik, mindent tud. És nincs benne a nagy szent magyar irodalmi kánonban. Hiába a Lyonban bemutatott darabok sora. Hiába, hogy már majdnem ott volt a magyar színpadokon is. De valami mindig közbejött. Bartókkal kapcsolatban a legnagyobb fertõ: a jog. Mely most már a szerzõ halála után hetvenöt évig az örökösöké. És õk nem engednek. Néha igazuk van. Kortársnak nevezett alternatív balett nyelvén szólva ha megszólaltatik A csodálatos mandarin. Melynek szüzséje megírt darab. De Ébert? Aki minden fájdalmát, magyarságát, tartását beleírta ebbe a mûbe? Vele mi lehetett a baj? Vagy csak inkább a megszokás. Meg aztán nem mindegy, mennyire ismert idehaza. Ezt ki kell mondanunk. Pedig nyelvi leleményei bármikor vetekszenek Szilágyi Ákoséval, Esterházyéval, Szkárosi Endréével. A korai úgynevezett szövegirodalom, majd a posztmodern ikonjaiéval. Bár a színpadon, manapság idegenül szólalna meg ez a sajátságos ébert-i hang. A szövegbõl nem lehetne húzni, legyen egy szó akárhányszor is leírva. Mert az ébert-i szövegszõttes fölfeslene. Mert ez a szövegegész – kotta. Kottából meg nem húz az ember. Még a karmester sem. Volt rá példa, persze. Például Puccini Turandot-jának vége. Amit már a mester nem tudott befejezni. És akkor jött Toscanini. Mint kuriózumok élednek újjá a meghúzottak. Az átírtak. Ébert azonban nem illik bele az úgynevezett mai magyar valóságba. Melyrõl már a hatvanas évek kádári derûjében is hallottam. Ami bemutatja, hogy, és hol élünk. Szembesíteni a jónépet önmagával. Azt hittem, ennek egyszer és mindenkor vége. A körgangos házban viaskodóknak. A részegségnek. Az okádásnak. Tudjuk. Ilyenek vagyunk. De mindnyájan? Biztos. Meg aztán ki érti az ilyen „mûveket” olyan közegben, ahol még mutatóban sincs gangos, lepusztult bérház? Ahol több józan, mint részeg? Vagyis, miért nem lehet európai, vagy világdrámát írni? Mint Mrozek? Dürrenmatt? Pinter? Tenesse Williams, Beckett, vagy Arthur Miller? Ébert darabjaira maga Ionesco is rábólintott… Néztem a mestert, õ meg nézte a szaporodó közönséget. Amely nem akart sehogyan sem sokasodni. Nem voltak annyian, mint bármely írószövetségi estjén. Túl messze a pasarét. Ide föl kell kapaszkodni. Bár az autó bírja. A busz is. És mégse. Okokat kár keresni. Péntek van. És este. Pedig alig múlt délután hat óra. Ha ránézek, ha nézem Ébert Tibort, s merte tudom, honnan származik, prousti emlékezet tolul föl a torkomon, mely szorít. (Ébert Tibor anzikszai: E-mailen szóla Zarathustra? Esszék, tárcák, Uránusz Kiadó, 2000.) „A szó ízekkel keveredik, és belehasít a múltba. Van annak már harmincöt éve. A Tánti konyharuhával, óvatosan nyitja ki a Nova-Huta nevû elektromos sütõ ajtaját, majd 96

Partium

kihúzza a tepsit. Katonás rendben apró kiflik nevetnek rám, és intenek, hajolj fölénk, érezd az illatunkat, de várj még, mielõtt bekapsz minket. Várj, amíg a Tánti porcukrot szór a hátunkra. Ez volt a pozsonyi kifli. Íze meghalt a Tántival.” Egy város glóriája volt az Ébertkötet címe, melyet az Írószövetség termében mutattak be. Izzott a levegõ, irtózatosan meleg volt a koranyárban. És az ébert-i emberek megelevenedtek. Pozsonyból. Szalatnai Rezsõ és Bél Mátyás, az Albrecht-család, Hummel és Liszt Ferenc, és mindeneke elõtt Bartók. Akinek lába nyomát járta-járhatta Ébert Tibor. És semmi nosztalgia. Igaza van Esterházy Péternek abban, hogy a nosztalgia azért nem az igazi, mert csak a mazsolát keresi és találja meg a kalácsban, nem pedig az egészet. Szinte látja maga elõtt a magyaros ruhában feszengõ Bartókot, akin azért az öltözet, mert elege van a Monarchiából. Még fõiskolás, amikor 1904. január 13-án Budapesten, majd ugyanabban az évben, február 18-án Manchesterben bemutatta elsõ jelentõs mûvét, a Kossuth-szimfóniát. Ahol, persze, még átüt Richard Strauss és Liszt Ferenc, de már megtaláljuk a teljes bartóki zenei arzenált, meg azt az akkori korban még nagyon újnak számító torzítást, amelyet az utált Gotterhalte ellen elkövetett. Mert többször hangzott el, mint a magyarság igazi, erkeli himnusza. Tarján Tamás bevezetõje, mely minden apológiától mentesen, tárgyszerûen mutatta be Ébert e mûvét, következett maga a kamaradarab, a legjobb ébert-i interpretátor, Barbinek Péter színmûvész rendezésében. Barbinek, ha Ébertet mond, legyen az vers, próza, drámarészlet, valósággal belerokkan, legalábbis a nézõ ezt hiszi, holott csak a szavak ismétlését, a fokozást adja vissza legyûrhetetlen erõvel, amitõl az író mûve hatványozottan megelevenedik. Tizenkét szerepet kellett itt esszenciálni. És sikerült. Barbinek maga hol narrátor, hol maga Bartók. Az igazi, az alig hallható, a halk, és szerény Bartókot Hevér Gábor hozza pórusközelbe. Götz Anna és Rubold Ödön esetében, még tudjuk is, nem érezzük, hogy a civil életben házastársak. Egymástól függetlenedve alakítják, kezükben papírral ebben a felovasószínházban, az amúgy eljátszhatatlant. Itt legföljebb megjeleníteni lehetett azt az embert, aki 1940 októberében, ebbõl a házból ment utolsó útjára, az Egyesült Államokba. Ahol 1945-ben halt bele a gyógyíthatatlan leukémiába. Andresz Kati, az igazi színészi érettség legmagasabb hõfokán szinte átszólt a farkasrétre, ahol a hazahozott Bartók-földi maradványok Borsos Miklós emlékmûve alatt pihennek, ha pihenni tudnak egyáltalán. A nagy muzsikus hallotta, hogy réges-régi lakhelyén történt valami. A történés, Ébert Tibor estje átizzítja csontjait. Megköszöni. Különösen azt a pillanatot, amikor Barbinek Péter szinte üvölti, hogy el kellett hagynia Magyarországot! Mely haza nem érdemli meg a nagyjait. Ha a zene mindenkié, Kodály szerint, akkor Bartók is. Az egész világnak szólt, harsogott a csöndbõl azon az estén, a hanggá sûrûsödött kiáltás.

97

FELHÕS SZABOLCS

Krizantém hava Kinn esõre áll, bennem a csönd motoz, kertemben krizantémok bomlanak. Krizantém-fehér szép vasárnap: ez a születésnapom. Krizantém-fejeken csöndül a világ. Nyakamban falevelek serege, krizantém-fejek közt gyertyalobogás. Már az advent kopogtat, és ezen az õszi délelõttön csodaváró lelkem vágyaimmal birkózik. Hulltomig álmodik bennem az árva suhanc. A világ tébolyából mindig ide, a keleti végekre, a Felsõ-Tisza vidékére vágytam. Novembervégi délelõtt. Lehullott levelek, feketéllõ ágak, a gergelyi határ lába a Tiszába lóg, ahol Isten csöndje átölel . Rég az õszben járok, túl a hatvanon tél üli már a szívemet, krizantém hava az évszakom. A kor nehéz bûnjele vagyok. Megcsúfító gyarlóságaim, vétkeim csak Istenre és rám tartoznak. Mentségemre szóljon, hogy van bennem áhítat, alázat és jó szándék, örökös vágyakozás a szépség után. Sorsom különös ajándéka a tiszta jézusi hit. Az örökkévaló szent szépség bûvöletében élek, holtomig hiszek a szépteremtõ emberben. Mégis fogyatkozom. Isten arcmása vagyok. Nem kivonulni, hanem benne maradni, a világot meggyõzni – ez hivatásom. Emberként lenni a spirituális dimenzióban. Hû maradni eszméimhez mindhalálig – ez a feladat az elkövetkezendõ idõkre. Ha beteljesítem, nyugodt lélekkel mehetek majd Isten elébe.

Szüret 98

Partium

BOZZAI ZSÓFIA

A XIII. Kárpát-medencei Napok K Pintér Tamás „Hazám Házai” kiállítás megnyitója A kiállító mûvész K Pintér Tamás. Kezdjük mindjárt a legelején, mit jelent a vezetéknév elõtt álló K betû ? K, mint Kolosváry-Pintér Tamás anyai nagyapja kolozsvári eredetû, innét ered kötõdése a határon túli hazánk felé. A Magyar Kultúra Alapítványában kiállított grafikáknak nagyon érdekes a története, és többek között ennek is köszönhetem, hogy én nyithatom meg a kiállítást. Ugyanis e kiállítás elõször 2007 tavaszán volt bemutatva a Magyar Borok Házában, ahol én különféle mûvészeti rendezvényeket szerveztem – igaz, akkor még nem, mert ez a kiállítás megelõzött. Tamással egy évre rá ismerkedtem meg, amikor a MBH-ban rendeztük az „Iszlám arcai” c. kiállításának megnyitóját. Ekkor több alkalommal is lehetõségem nyílt a kiállítás elõkészítése során Tamást meghívni egy-egy pohár borra, miközben elbeszélgettünk. Egy tavaszi nap Tamás meghívott a Litea kávézóba a Budai Várban. Leemelte a polcról a Hazám Házai c. könyvét, amivel engem rögtön ámulatba ejtett. Erdély, Felvidék, Délvidék, Õrvidék, Várvidék és Kárpátalja mind egy könyvben szerepelt finom grafikáival, elbeszéléseivel. Ez a könyv egy történelmi utazásra hívott. K Pintér Tamás, építész és grafikus. Õ az, akit örökké lángokban tart az alkotás tüze. Õ az a mûvész és életmûvész, aki az élet minden tevékenységében megtalálja az alkotás örömét – nagyban és kicsiben – kezdve az építészeti tervezéstõl, egy kávé ízlelésén át a gyermeknevelésig. Kulturális kapcsolatai révén életének egy jelentõs része az utazásról szól. Útjai során legszívesebben rajztollat használ, fényképezõgép helyett. Õ az a nagy utazó, akit Krúdy után akár Szindbádnak is nevezhetnénk, aki harmincszor járt Isztambulban, szenvedélyesen rajong a francia gótikus katedrálisokért, nagyon szereti a tengert és útjai során második otthonára lelt a Mediterráneumban. Ezekrõl a témákról több könyve is megjelent az elmúlt években. Összegezve, K Pintér Tamás az a „világcsavargó”, aki sok helyütt érzi magát otthonosan, de az „an”jelzõ mégiscsak mindig ott marad, a név kötelez, s igazi hazájának a Kárpát-medencét érzi. Legtöbb alkalommal mégis Erdélyt kereste fel. K Pintér Tamás Gelence (grafika) 99

Dsida Jenõ : Psalmus Hungaricus ( részlet) Vagy félezernyi dalt megírtam s e szót: magyar, még le nem írtam. Csábított minden idegen bozót, minden szerelmet bujtató liget. Ó, mily hályog borult szememre, hogy meg nem láttalak, te elhagyott, te bús, kopár sziget, magyar sziget a népek Óceánján! Mily ólom ömlött álmodó fülembe, hogy nem hatolt belé a vad hullámverés morzsoló harsogása, a morzsolódó kis sziget keserû mormogása. Jaj, mindenbõl csak vád fakad: miért kímélted az erõt, miért kímélted válladat, miért nem vertél sziklatöltést, erõs, nagy védõgátakat? Elhagytam koldus, tékozló apámat s aranyat ástam, én gonosz fiú! Mily szent vagy te, koldusság s te sárarany, te szépség, mily hiú! Koldusapám visszafogadsz-e, bedõlt viskódban helyet adsz-e, ha most lábadhoz borulok s eléd öntöm minden dalom s férges rongyaid csókkal illetem s üszkös sebeid tisztára nyalom? Nagy, éjsötét átkot mondok magamra, verset, mely nem zenél, csak felhörög, eget-nyitó, poklot-nyitó átkot, hogy zúgjon, mint a szél, bõgjön, mint megtépett-szakállú vén zsidó zsoltáros jajgatása Babylon vizeinél: Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Húnyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága!

100

Partium

K Pintér Tamás ars poeticája az élet fenntartása a családon, a nemzeten keresztül. Mindig is vonzotta õt a magyar kultúra, amely a Kárpát-medence építészetében és sok más területen szerves egységet alkot. Amikor elõször járt a tágabb hazánkban, addig ismeretlen otthonosságban fogadta be õt a táj, az ott élõk vendégszeretete s csábította vissza újra és újra. Két látogatást tett Kós Károlynál és feledhetetlen élményként említi Anna nénit, Kalotaszeg kortalan korú, örökké dalos madarát, aki felmelegítette hangjával egy hosszú téli vonat út során. A mûemlékvédelem Kárpát-medencei szakmai kapcsolatainak felelõseként õ volt a tusnádfürdõi építészeti konferenciák társ szervezõje. A mûemlékvédelem területén tíz évig irányította a kapcsolatok építését és mûködtetését a határon túli magyarokkal. A Kárpát-medence építészetének összetartozását bizonyítja ez a csodálatos kiállítás a történelmi régió legkeletibb gelencei és a legnyugatibb ruszti templomának – a világörökség részeként is ismert – rajzaival. Ez a két templom eredetükben összekapcsolja a Kárpát-medence két legtávolabbi magyar kulturális emlékét. Az utazók sokszor magányosak, Tamás egyik kedves rajza a délvidéki aracsi templomrom, amelynek öt kilométeres körzetében nem található lakott település, a magányosság szimbóluma. Alkotása során többször elõkerül a bor és szõlõ motívum, kezdve a nívegy-völgyi, lendvai szõlõtáblákon, a Balatonfelvidéki borospincéken és présházakon át a középkori templomokon oly elõszeretettel ábrázolt szõlõ-motívumokig. Õ maga is borkedvelõ ember, s beszélgetés közben árulta el, hogy a legkedvesebb vidék számára Kalotaszeg és a Székelyföld, erre utalnak a kiállított grafikák is. Szûkebb hazánkon belül a Balaton-felvidék és a Tokaj-hegyalja a legkedvesebbek számára, két történelmi borvidék.

K Pintér Tamás: Aracsi templomrom (grafika) 101

Visszatérve a borra, a kiállításmegnyitó alatt Kárpát-medencei kóstolóban lehetett részük, bemutattuk elfeledett borvidékeinket, a Vinum Primatis válogatásának segítségével. A Prímási Borrend célként tûzte ki a Kárpát-medencei borok népszerûsítését, tehetséges kistermelõk felkutatásával és közremûködésükkel. A Kiállítás-megnyitóra felajánlottak néhány palack különleges bort a Kárpát-medencei válogatásukból. Megismerhettük a Bakator fehér arcát. A Bakator neve aranybogyót is jelent, a XVI. században került az Érmellékére, majd onnan szerte az országba. Maurer Oszkár borosgazda nyolc éve kezdett bort készíteni, régi helyi fajtákat telepített vissza a Szerémi borvidékre, köztük a Bakatort, amely különleges fajta. Fiatal ültetvény, de szép üdítõ savaival igazi zamatos fehérbort kóstolhattunk. Arad-Ménesaljáról Balla Géza Pincészetébõl egy Kadarkát kóstolhattak, amit hungarikumként tartunk számon. A vöröseink közül az elsõk között érkezett – a törökök elõl menekülõ rácokkal – hagyományosan fehérbortermõ hazánkba. Karakteres bor az ópálosi hegyek lankáiról, de nem tolakodó, a Kadarka minden szellemességével. A Felvidékrõl Drozdik József Pincéjébõl egy Szent Lõrincet kóstoltunk, amely száz éve még nem volt ismeretlen fajta a magyar borfogyasztók poharából. Cseresznyés ízjegyekkel bíró, szép, mély színû, különleges illatvilágú, karcsú vörösbor. Hamvas Béla, egyik legnagyobb filozófusunk írta, hogy helyesen csak az tud bort fogyasztani, aki múzsai nevelésben részesül, azaz állandóan költõket olvas, zenét hallgat és képekben gyönyörködik. Ebben a csodálatos grafikákon és Dsida Jenõ szellemén túl a meghívott szabadkai Ungaresca együttes varázslatos virágénekei segítettek. Köszönet a szép, mûvészi estért.

K Pintér Tamás: Ruszt (grafika) 102

Partium

HÍREK 2008. augusztus 13-14-15-én zajlott a 36. Tokaji Írótábor. Az ezévi tematika: „Irodalmi értékrendek, pályakezdés, érvényesülés” volt. Az írótábor munkája Hubay Miklós és Hegyi Imre születésnapi köszöntésével kezdõdött a nemrég felavatott Paulay Ede színházban. Az írótábort a Rákóczi-pincében Serfõzõ Simon költõ, a kuratórium elnöke nyitotta meg. A Tokaji esték vendégei a Bárka folyóirat szerkesztõi voltak (Elek Tibor, Kiss László, Szabó Tibor) és vendégek: Grecsó Krisztián, Zalán Tibor. Harmadnap a Millenniumi irodalmi emlékparkban a Biblia magyar fordításának emlékére felavatta Székelyhidi Ágoston Sáray Ákos munkáját. A Tokaji Írótábor tiszteletére a Partium Mûhely 2008 nyarán tokaji emlékszámot adott ki. *** A református egyház kebelében mûködõ Doktorok Kollégiuma ebben az esztendõben, augusztus 25-29. között tartotta üléseit Sárospatakon a Református Kollégiumban. A Biblia éve kapcsán kihelyezett plenáris ülésre is sor került Göncön és Vizsolyban. Unitárius részrõl Papp Gy. László debreceni lelkész és Felhõs Szabolcs beregi szórványgondnok, az UART alelnöke vettek részt a rendezvényen. A Doktorok Kollégiuma szakrális néprajzi szekciója segítséget ígért az UART-nak a magyar unitárius egyház (erdélyi és magyarországi) klenódiumainak összeírásában és feldolgozásában. *** A 12. ODFIE színjátszó-találkozót idén is megtartották augusztus elején a Maros megyei Nyárádszentmárton-Csíkfalván. Az erdélyi unitárius ifjúság és más felekezetû, szabadelvû vallásos fiatalok szervezeteként mûködõ Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) színjátszó seregszemléjén idén kilenc csapat versenyzett. A zsûriben részt vett Karner Ottó, az UART elnöke is Budapestrõl. Az UART kiosztotta a legjobb színjátszó együttes, a legjobb nõi és férfi alakítás díját. A díjkiosztó ünnepségen Felhõs Szabolcs, az UART alelnöke segédkezett. A díjazottak Balázs Ferenc emlékérmet, oklevelet és értékes könyvjutalamat kaptak. Az idei színjátszó krónikája jegyzi az UART erdélyi fiókjának, az Erdélyi Unitárius Alkotók Társaságának megalakulását is. Az alapító okiratot a zsûritagokként résztvevõ mûvészek mellett Farkas Wellman Endre költõ és az ODFIE vezetõsége, Szabó László és Rácz Norbert is aláírták. *** Bátonytenyerén családja, barátai, költõ és írótársai köszöntötték szeptember 16-án Madár János költõt 60. születésnapja alkalmából. A Váci Mihály Irodalmi Kör és a RIM Kiadó vezetõjeként is ismert Madár Jánost egy Szabolcs-Szatmár-Bereghez kötõdõ versével köszönti szerkesztõségünk is. A Magyar Írószövetség és az Orpheusz Könyvkiadó Madár János 60. születésnapja tiszteletére irodalmi estet rendezett október 21-én az Írószövetség székházában. Az ünnepségen került bemutatásra a költõ „Hullong az idõ” címû verseskötete. A házigazda: Vasy Géza írószövetségi elnök, közremûködtek: Hegedûs D. Géza színmûvész, Bertha Zoltán irodalomtörténész, és Deák László, az Orpheusz Könyvkiadó vezetõje. ***

103

„A szabadság diszkrét bálja” címmel konferenciát tartottak a Magyar Írószövetség székházában. Szeptember 20-án többek között Orbán János Dénes: Kalandos írószervezetek Romániában címen tartott elõadást. Közép-Európából érkeztek írók és költõk, akik beszámoltak a szocialista korszakról!(A kemény és puha diktatúrákban hogyan küzdöttek, mit tudnak ma tenni, illetve hogyan tudnak kibontakozni?) Közelebb kell hozni a kis népek irodalmát egymáshoz! A sorsuk közös. A kollektív emlékezetüket, az identitástudatukat az utóbbi két században az irodalom formálta. A megváltozott körülmények között nagy felelõsség hárul a mai írókra és költõkre, hogy továbbra is jó irányba formálhassák a rájuk figyelõket. *** A XIII. Kárpát-medencei Napok szeptember 19-20-ig tartottak. Ez a határon túli magyarok irodalmi találkozója a Magyar Kulturális Alapítvány székházában, a budai várban. Már második éve a Partium folyóirat is bemutatkozik ezen a seregszemlén. A folyóiratot Felhõs Szabolcs felelõs szerkesztõ és Bakos Kiss Károly versszerkesztõ mutatták be. Az Írott szóval a megmaradásért programban a magyar „tájhazák” európai integrációjáról és a regionalizmus szerepérõl esett szó. *** XIII. Kárpát-medencei magyar kulturális napok Kárpátalján Szeptember 25-28. között jeles eseménysorozatnak adott otthont a festõi szépségû Kárpátalja, hiszen ez alkalommal elsõ ízben itt rendezték meg hat régió küldötteinek résztvételével a magyar kultúra egyik legrangosabb rendezvénysorozatát, a XIII. Kárpát-medencei magyar kulturális napokat. Ezen jeles rendezvény keretében került sor a Magyar Mûvelõdési Intézet, vagyis az Európa-Magyar Ház felavatására Beregszászban. Kenyeres Mária, a KMMI irodavezetõje azon reményének adott hangot, hogy a Ház az az épület lesz, ahol otthonra talál a tudás, az alkotó tehetség, az érett gondolkodás, a kulturális élet, békét, szeretet és megértést talál minden mûvész, aki a magyar kultúra szolgálatának szentelte életét. Ebben az épületben tevékenykedik egy tehetséggondozó irodalmi mûhely, amely a tizenés huszonéves írogató, szavaló, éneklõ, színjátszó és rajzolgató fiatalokat fogja össze. Ez a kulturális stúdió a „Négy égtáj”. A tanévkezdõ elsõ foglalkozás szeptember 5-én volt a Kárpátaljai Magyar Mûvelõdési Intézetben. A fiatalokat Kenyeres Mária tanárnõ vette kézbe. A költészet fogásaira Bakos Kiss Károly tanítja az érdeklõdõket. A stúdió munkáját Felhõs Szabolcs, a Partium folyóirat felelõs szerkesztõje is támogatja és számít a tehetséges fiatalok munkájára a Partium hasábjain. Megdicsérte Lõrincz P. Gabriella, Fodor-Nagy Gergely verspróbálkozásait és Imre Ádám grafikáit. *** Október 3-án a budai Bartók Béla Emlékházban bemutatták Barbinek Péter rendezésében Ébert Tibor színpadi játékát Bartók Béláról „Hanggá sûrûsödött kiáltás” címmel. Bevezetõt mondott Tarján Tamás kritikus. Az elõadáson az UART részérõl Felhõs Szabolcs, Ébert Yvonne és Felhõs György vettek részt. ***

104

Partium

A vásárosnaményi Balázs József Város Könyvtár író-olvasó találkozót rendezett október 8-án Kürti László költõ, a Partium volt szerkesztõje tiszteletére. Kürti László 1976-ban született Vásárosnaményban. Jelenleg Mátészalkán él, az Esze Tamás Gimnázium tanára. Elsõ verseskötete 1999-ben jelent meg Félszavak címmel, Kovács László névvel. Második kötetét már Kürti László neve alatt adták ki Akvárium címmel. 2007-ben Alkalmi otthonok címmel jelent meg könyve a Parnasszus gondozásában. 2003-tól tagja a Fiatal Írók Szövetségének. Írásait közölte a Parnasszus, Új Holnap, Spanyolnátha, Hitel, Liget, Polisz, Prae, Új Forrás, Új Horizont, Partium, Bárka, Mozgó Világ, Élet és Irodalom, Kortárs és a Vörös Postakocsi. 2006-2008-ig a Partium irodalmi, mûvészeti, közéleti folyóirat versrovatának szerkesztõje. Jelenleg filozófiát hallgat a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Eddigi elismerései: 2003-ban Kocsis-Hauser Díj, 2007-ben Balázs Ferenc-díj. Kürti László: Ha sikerül Reggelre valahogy idegen voltál: távoli tér, park, kis utca. Nem szóltam, bíztam, hogy idebent új lesz minden. S ami igazán furcsa, hogy tág terek helyett, csak részletek. De sehol egy pad, szobor, villanypózna. Valahogy ismerõs. Mégis. Alig merek bõgni, figyelni hangra, nyöszörgõ, csikorgó szóra. Tudnám, hol vagyok, ha elkószálnál bennem. Nyomaink elmoshatók: az utakkal is rendben volnánk. Egy úton keresünk másfajta célokat. Csendet kérek. Ha sikerül, megszólítalak! *** Örvendezzünk! Zoltáni Zsolt, az UART alapító tagja és zenésze lovagi esketésen örök hûséget esküdött hitünk szerint október 23-án a füzesgyarmati unitárius templomban. 2008-ban zenekart alapított. Megalakulá-suk óta rengeteg eredményt, sikert tudhatnak magukénak. Elõadásaik során saját szerzeményeket, megzenésített verseket, virágénekeket, népdalokat adnak elõ. Legsikeresebb összeállításuk a „Napfivér, Holdnõvér”, melyben vallási énekeket és dalokat adnak elõ a szeretetrõl és összetartozásról. Szívbõl gratulálunk és boldog, hosszú éltet kívánunk Máriának és Zsoltnak. *** Október 23-án emlékeztek a füzesgyarmati unitárius templomban. Az ünnepség keretében Gimes Miklós-emléktáblát avattak a templomkertben. Emlékbeszédet tartott Felhõs Szabolcs beregi szórványgondnok, az ünnepi mûsorban a helyi elõadók mellett szavalatot mondott Deák József beregi unitárius presbiter. A beregi unitárius szórvány részérõl ketten koszorúzták meg az unitárius vértanú emléktábláját. *** 105

A Magyar Írószövetség október 23-án 11-órakor tartotta az 56-os megemlékezését. Programok: – az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét megörökítõ emléktábla megkoszorúzása a Magyar Írószövetség Székháza falán, Ágh István költõ tartott emlékbeszédet – 1130- kor az Arany János-díjak átadása történt. – Köszöntõt mondott Kovács István az Arany János Alapítvány Kuratóriumának elnöke. A 2008. évi Arany János-díjakat Szilágyi István Kossuth-díjas író, és Marsall László költõ kapták. A díjazottak munkásságát Márkus Béla és Mezey Katalin méltatták. *** A Magyarországi Unitárius Egyház védnöksége alatt október 25-én az egyház fennállásának 440. évfordulójára emlékeztek a debreceni unitárius gyülekezeti teremben. Az ünnepség központi témája a vallásszabadság és az unitarizmus volt. Az elõadók sorában köszönthettük Dr. Reri Elek fõjegyzõt, Buzogány-Csoma István nagyváradi lelkészt, Pap Gy. László debreceni lelkészt. Székely István kövesdi lelkész prédikált és Kiss Törék Ildikó mûsora mélyítette az élményt. Az ünnepség keretében megemlékeztek a debreceni unitárius templom kapualjában elhelyezett emléktáblák állításáról, amelyeket a debreceni disputa emlékére és a debreceni antitrinitárius szellemiség elõfutárának Köröspeterdi Arany Tamás tiszteletére állított a beregi unitárius szórvány 1995-97-ben. A méltatást Felhõs Szabolcs az UART alelnöke tartotta, majd saját versét szavalta el Bakos Kiss Károly beregszászi unitárius költõ. *** Október 30-án idén is megtartották a reformáció emléknapját a mátészalkai Mûvelõdési Központban. Ünnepi beszédet mondott Bölcskei Gusztáv református püspök. Ünnepi gondolatait megosztotta a résztvevõkkel Lezsák Sándor a Parlament alelnöke. Az ünnepi szónok hangsúlyozta, hogy a nagy reformátor elõdök, a bennünk tovább élõ holtak. Létünkhöz ez a forrásvidék. A reformáció tanulsága, hogy nem lehet a politikai és spirituális igazságot szétválasztani. Társadalmi üzenete: Visszaadta az élethez való bátorságot. A helytálláshoz, igazi élethez nemcsak várni kell a szentlélek munkáját, hanem törekednünk kell - nyissuk meg lelkünket Isten elõtt. Az élethez való bátorságra ma is szükség van. Isten adjon bölcsességet és lelki erõt! Igen színvonalas, a 20. évfordulóhoz méltó mûsort láthattunk a mátészalkai színházteremben. A zenebarátok Kamarakórusa és a Collegium Régizene Együttes és a Talán Teátrum elõadásában gyönyörködhettünk. A 25. (negyedszázados) évfordulón jó lenne az alapítók szellemében ökumenikus ünnepség keretében megemlékezni errõl a fontos eseményrõl. *** A mátészalkai Szatmári Múzeum és a Mûvészbarát Egyesület jubileumi emlékkiállítást rendezett a 80 éves Fülöp Sándor mûvész-társnak a Szatmári Múzeumban. Ünnepi köszöntõt mondott Fülöp István országgyûlési képviselõ. A kiállítást Kósa Lajos Debrecen város polgármestere, országgyûlési képviselõ nyitotta meg. ***

106

Partium

NYUGAT a keleti végeken Nyíregyházára, Mátészalkára, Kisvárdára és Vásárosnaményba is ellátogatott a Nyugat folyóirat centenáriuma kapcsán a buszos vándorkiállítás október hónapban. Kevés volt az idõ az elmélyült szemlélõdésre. Akik bõvebb ismeretet kívántak szerezni a folyóirat munkájáról, azok meghallgathatták a záhonyi városi könyvtárban a Partium szerkesztõségi tagját, Varga Jánost. *** In memoriam Elment El (lena) Kazovszkij. Fiatalon, hisz 1950-ben született Leningrádban (Szentpétervárott). Nagyon szeretett élni, nagyon tehetséges festõmûvész és nagyon mûvelt ember volt, s egyszersmind nagyon egyéni. Az egyik legtöbbet kiállító mûvész. El Kazovszkij stílusa senki máséval nem téveszthetõ össze. Erõteljes vonalakkal és pompás színekbõl álló kompozíciói igen megkapóak. Bennük megvalósul a harmónia. „Elment, de jelen van képeiben, de számos írásos megnyilatkozásában is, és közvetít a misztikus, a természeten túlmutató jelenségeket felvonultató festményeivel. Ég és Föld között.” *** 89 éves korában elhunyt Alekszander Szolzsenyicin, aki a rettenetes személyi kultusz idején egy magánlevélben bandavezérnek nevezte Sztálint. Világhírét, a Nobel-díjat, és a velejáró emigráns-sorsot a híres lágernovellának (Iván Gyenyiszovics egy napja) és a Gulág-szigetcsoport címû szépirodalmi igényû tanulmányának köszönhette. Ezek a mûvek rántották le a leplet a kommunizmus kísértetérõl. Õ már kénytelen-kelletlen része lett annak az emberkísérletnek, amelyet kommunizmusnak nevezünk. Szolzsenyicin a legkeresetlenebb szavakkal írta le, milyen is a kommunista, az egyes számú közellenség: „A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret.” Szolzsenyicin Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov sorába illõ orosz író, mindvégig szilárdan hitt az orosz nép szent hivatásában. A Gulág-könyveknek is azok a legmegrázóbb részletei, ahol azokról az elítéltekrõl olvasunk, akik vallásosságuk miatt kerültek a büntetõtáborba. Kiragyogott beszennyezetlen tisztaságuk, ártatlanságuk, állhatatos hitük, amely valódi vértanúkká avatta õket. Szinte utolsó percéig dolgozott. Feleségével az életmûvét rendezgették, mindaddig, míg egy éjszaka meg nem állt a szíve. „Ilyeneké az Isten országa” és ilyenekkel akarta Szolzsenyicin újjáépíteni Oroszországot.

107

A Partium folyóirat megvásárolható:

Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt Budapest, Alkotmány utca 12. Írók Boltja – Parnasszus Kiadó Kft. Budapest, Andrássy út 45. Litea Könyvesbolt és Teázó Budapest, Hess András tér 4. Magyarok Háza Budapest, Semmelweis út 1-3. Bereg Könyvesbolt Beregszász, Ivano Franko út 19. Betûbirodalom Kft. Antikvárium Könyvesbolt Debrecen, Jászay Mari út 2. Esze Tamás Gimnázium Mátészalka Illyés Gyula Református Könyvesbolt Nagyvárad, Jan Calvin 2. Szent István Könyvesbolt Nyíregyháza, Szent István út 4. Városi Könyvtár Fehérgyarmat, Kossuth tér 38. Városi Könyvtár Kisvárda, Flórián tér 19. Balázs József Városi Könyvtár Vásárosnamény, Szabadság tér 5. "Ibolya" Könyvesbolt Nagykálló, Szabadság tér 15. Ratkó József Városi Könyvtár Nagykálló, Bátori út 1. Ennek a számnak a megjelenését támogatták: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat

108

Partium