Irodalmi, mûvészeti, közéleti folyóirat

Partium

Irodalmi, mûvészeti, közéleti folyóirat BAKOS KISS KÁROLY (Beregújfalu) DÁVID GYULA (Kolozsvár) FALUSI MÁRTON (Budapest) FELHÕS SZABOLCS (Vásárosnamény) FINTA ÉVA (Sárospatak) ID. FÖLDI JÁNOS (Miskolc) JÁNOS ISTVÁN (Tokaj) KAVECSÁNSZKI MÁTÉ (Debrecen) K. KABAI LÓRÁNT (Miskolc) KOPPÁNY ZSOLT (Budapest) KOVÁCS GÁBOR (Ungvár) LACKFI JÁNOS (Budapest) LÕRINCZ P. GABRIELLA (Beregszász) MARCZINKA CSABA (Budapest) MÁTÉ ERNÕ (Pécs) NAGY BALÁZS(Nyíregyháza) NYITRAI LEVENTE (Kocsord) ORBÁN JÁNOS DÉNES (Kolozsvár) ÓSZABÓ ISTVÁN (Debrecen) PÓCSIK ANETT (Záhony) POMOGÁTS BÉLA (Budapest) REKITA ROZÁLIA (Budapest) RIMÓCZI LÁSZLÓ (Budapest) SZABÓ ISTVÁN KEVE (Sárospatak) SZAPPANOS GÁBOR (Budapest) SZÉKELYHIDI ÁGOSTON (Hajdúböszörmény) SZIRMAI PÉTER (Budapest) TÓTH IMRE (Zalaegerszeg) VARGA JÁNOS (Nyíregyháza) VÁRI FÁBIÁN LÁSZLÓ (Beregszász) VIOLA SZANDRA (Szentes)

Fedõlap: Borítóterv:

Antoni Tàpies: Cadira blanca craquelada Filep Anita (Mátészalka)

A lapban közzétett abrosz- és törölközõminták a Beregi Múzeum textilgyûjteményébõl valók. A fotókon látható fafaragások Kuti Zoltán debreceni unitárius fafaragó munkái. Szerkesztõk: Költészet: Széppróza-olvasószerkesztõ: Tanulmány, közélet, vallás:

Bakos Kiss Károly (Beregújfalu) Varga János (Nyíregyháza) Felhõs Szabolcs (Vásárosnamény) Kiss Lajos András (Nyíregyháza) Kiadványszerkesztés, tördelés: Deák József (Vásárosnamény) Felelõs szerkesztõ: Felhõs Szabolcs (Vásárosnamény)

Állandó munkatársak: Demeter Szilárd (Nagyvárad) Lengyel János (Beregszász) Orbán János Dénes (Kolozsvár) Ószabó István (Debrecen) alapító fõszerkesztõ Kiadja a Kelet-Magyarországi Szabadelvû Protestáns Kör megbízásából Az Unitárius Alkotók Társasága (UART) Védnökök: Karner Ottó, az UART elnöke (Budapest) Pomogáts Béla, irodalomtörténész (Budapest) Székelyhidi Ágoston, irodalomtörténész (Hajdúböszörmény) Megjelenik negyedévente ISSN 1216-7525 WEB: www.partium.unitarius.eu E-mail: [email protected]

A szerkesztõség címe: Partium Mûhely 4800 Vásárosnamény, pf:2. Tel.: 06-20/567 8597 Nyomda: Örökségünk Könyvkiadó Kft. Nyíregyháza, Bercsényi 13. E-mail: [email protected]

Tartalomjegyzék Nyitrai Levente Egy gondolat az öröklétrõl ............................................................................................ 5 Tóth Imre Végzetes kilépés ............................................................................................................ 7 Negyedik rend ............................................................................................................... 7 tudatbetörés a létezés küszöbén .................................................................................... 8 Finta Éva Anyám feltámadt oltárai ................................................................................................ 9 Szabó István Keve A magány és én ........................................................................................................... 11 Orbán János Dénes Saját lelkérõl ................................................................................................................ 12 A tangó bûvöletében .................................................................................................... 12 A Gondolatnak õsze rámköszönt ................................................................................. 13 Ószabó István Félbemaradt szavak ..................................................................................................... 14 id. Földi János Diszkaveri ................................................................................................................... 19 Szirmai Péter Javier vállalkozása ...................................................................................................... 22 Kovács Gábor Beavatás, avagy a szintáttörés élménye Hamvas Bélánál ........................................... 24 Lackfi János Szövedék ..................................................................................................................... 28 k. kabai lóránt éj, ha jönnél ................................................................................................................. 30 Falusi Márton Halottaink élõinek ....................................................................................................... 31 Greenwich ................................................................................................................... 32 Bakos Kiss Károly Miért ............................................................................................................................ 34 Szabó Tibor Benjámin Kisnapló ...................................................................................................................... 35 Rimóczi László Halálpontos egypercesek ............................................................................................. 39 Pócsik Anett Életmérleg – A halál egy tanatológus szemével .......................................................... 43 Kavecsánszki Máté A tánctudomány régi-új forrásai: a református egyházi iratok .................................... 50 Felhõs Szabolcs – Marczinka Csaba Az örök lázadó haláltánca ........................................................................................... 56

3

Máté Ernõ Aggodalmaskodás helyett hálaadás ............................................................................. 58 Pomogáts Béla „Romon virág” – Egy konferencia-sorozat végén – ................................................... 60 Dávid Gyula Immortellák ................................................................................................................. 64 Marczinka Csaba A kolozsvári lángõrzõ emlékezete .............................................................................. 70 Rekita Rozália Igen tisztelt Kubik Anna mûvésznõ! ........................................................................... 71 Lõrincz P. Gabriella Istentelenül .................................................................................................................. 73 Te ................................................................................................................................. 74 Viola Szandra Játék ............................................................................................................................. 75 1 slukk ......................................................................................................................... 75 Múzsahiány ................................................................................................................. 75 Vári Fábián László A részeges anya eladja leányát .................................................................................... 76 A megétetett legény ..................................................................................................... 77 János István „Jobb polgárt, jobb hazafit, s jobb embert nevelni” .................................................... 78 Nagy Balázs Tersánszky Józsi Jenõ novellisztikája a Kelet Népe hasábjain ................................... 82 Szappanos Gábor Szindbád a boncasztalon ............................................................................................. 88 Koppány Zsolt Kánonok és választások .............................................................................................. 93 Varga János Hangulat és halál ....................................................................................................... 101 Székelyhidi Ágoston Kazinczy Ferenc, a nemzetépítõ ............................................................................... 104 Hírek ............................................................................................................................... 107

4

Partium

NYITRAI LEVENTE

Egy gondolat az öröklétrõl Van egy mennyiség, ami meghatározhatatlan. A „minél több, vagy a minél kevesebb” mennyisége. A minél több jót, vagy a minél kevesebb rosszat. Jelen esetben arra gondolok, hogy minél rövidebb legyen a rossz élet és minél hosszabb a jó. Akinek errõl fogalma van, az sokat segít az élet megértésében. Mindenki szeretne minél többet élni, de ez alatt csak a jó életet érti. Persze mindenki tisztában van azzal, hogy az életben rossz is következik, számol is vele. A rosszat igyekszik minél több türelemmel elviselni a jóért, ami megérdemli a türelmünket. Ebbe a rosszba a nagyon rosszat is beleszámítjuk, bár annak már a félelme is szenvedést okoz. Az élet bölcsességének sarokköve, hogy azt a félelmet minél messzebbre elkerüljük. Jézus is erre tanít. Az ember mégis gondol azzal, mert gondolni kénytelen, hogy élete kezdetét bármikor vég követheti, sõt egyszer biztos, hogy követni fogja, és gondol azzal, hogy mennyi a „minél hosszabb”, és mikor következik a „minél késõbb”. Ezt a „mennyiséget” pedig úgy befolyásolhatja, hogy tesz érte. Csak kevés ember képes belterjesen is meghosszabbítani jó életét. Ez azt jelenti, hogy az életnek nemcsak hosszúnak, hanem tartalmasnak is kell lennie. Az élet idejét tartalmas megvalósításokkal kell kitölteni, mert az üres élet akkor is értéktelen, ha hosszú. De mi értelme lesz, ha véget ér, a leghosszabb és legtartalmasabb életnek is, – miután majd véget ért?! Ennek a válasza a végességen túlmutató vallásos hit ajándéka. Pál apostol leveleiben találunk rá a maga korán messze túl, az örökkévalóságba mutató hitbölcseletet: nem a törvény igazít meg Isten elõtt, hanem a hit. (Róm. 3.20, 22.) – Bizony, bizony a hit! Akinek mûködõ hite van, az a „minél hosszabb” életen túl is lát életet, melyben csak a rossz az, ami elvész. A rossz, ami ellen Istennél már nem kell küzdenünk, hogy minél kevesebb legyen, mert nála abból semmi sem található, és nem érhet minket. De minden megmarad, ami jót a „minél hosszabbra” nyújtott életünkben megvalósíthatunk. A muzulmán harcos (öngyilkos merénylõ) hiszi, hogy a túlvilágon szolgája lesz az, akit legyõzött, és maga elõtt küldte oda. Mi ugyanahhoz az egyetlen Istenhez megyünk, de minket e mi megváltónk arra tanít, hogy ne legyenek ellenségeink, ellensége ne legyünk senkinek, hanem ha elsõ akar lenni, az legyen a ti rabszolgátok. (Mk. 10. 43.) Isten mégis jobban szerette a muzulmánokat, és nekik adta a keresztények földjének délkeleti felét. Sõt úgy tetszik, hogy nekik adja még azt is, amit eddig nem adott oda. De nem azért, amit Jézus tanított, hiszen õt a muzulmánok is tisztelik. Hanem azért, amit a keresztények nem tanultak meg tõle. Azt ugyan a muzulmánok se tanulták meg, de nekik nem is tanította. A magyaroktól is elvette Isten a hazájukat, és ha valami meg nem változik, azt is el fogja venni, amit még nem vett el. De nem azért, mert Magyarország nem jó ország, hanem azért, mert a magyarok nem ragaszkodnak hozzá. És azoknak adja, akik jobban ragaszkodnak egymáshoz és a hazájukhoz. Azt, hogy az internacionalistáké lesz, semmiképpen sem hiszem. Inkább hiszem, hogy a materialista tudomány minden iparkodása 5

dacára az emberiség rá fog jönni arra, ami a vallásos tanításokból igaz, és azt mindenki a maga hagyományanyagában fogja megtalálni. Majd pedig rájön arra is, hogy a föld és szelleme is örökség, amit az örökhagyók tiszteletében, hazaszeretetben kell megbecsülni. Kivételt ez alól sem a kereszténység sem pedig a magyarság nem képez. Én tudom, hogy a Mennyben minden megvan, amit a Földön elveszítettünk. Megvan a Keresztény Anyaszentegyház, megvan az Iszlám, megvan Magyarország és megvannak az utódállamok. Megvan a nemzetközösség és megvan az internacionalizmus. Ott mindenki megtalálja a maga felekezetét, hazáját és világnézetét a nélkül, hogy bárki másét meg kellene érte rövidítenie. Ahol viszont nekünk is csak abból kell majd élnünk, amit földi életünkbõl Isten oda beengedett. Az elsõ ilyen jó a hit. Vigyázzunk rá, hogy el ne veszítsük! Öntudatos ember számára ennek már a félelme is szenvedést okoz. Vigyázzunk rá jobban, mint testi adottságainkra és anyagi javainkra, amik közül semmit se vihetünk majd magunkkal. Igyekezzünk itt, tehát minél kevesebb rosszat elkövetni, és minél több jót megvalósítani. Hadd adjak rá egy tippet: kövessük Jézust minél közelebbrõl, és könyörögjünk a hazánkért minél következetesebben. Ne határozzuk meg ezek mennyiségét.

Davida Kitt: Navigátor 6

Partium

TÓTH IMRE

Végzetes kilépés ez egy automata üzenet amit azért kapsz, mert megteremtettelek filozófiailag egyetlen kiút létezik: a halál ha kinézel az ablakon az öngyilkosok kertjére látsz a semmi történetét írják homlokukra pecsételed sorsukat felfénylik a nemléttel határos város messzirõl látszik a semmibõl gyors hajók szállnak a szélben állj félre idõ a kapu már nyitva áll

Negyedik rend a hallhatatlanok kertjébe emigrálok feltámad a halálban a helyettes hiány arra ébredtem hogy meghaltam az egyik fény kialszik a másik fellobban

7

tudatbetörés a létezés küszöbén a test kiválasztása: a történelem véget ér halálpolgár pihen a kertben emberarcú démonok jönnek ezerarcú rendben a Nap lement és nem múlnak többé a percek tévedtünk volna igazságherceg? az alvilág kapujában él ki a megváltásra vár a jövõ már itt van és nem jön el a csillagokon sötétség szakad át töprengõ holtak ülnek az ágakon az apokalipszis borát iszom

Vári Zsolt: Önarckép 8

Partium

FINTA ÉVA

Anyám feltámadt oltárai Még kicsi vagyok hogy elmondjam VELED mivé lett testeddel ez az anyag hová számûzte benned önmagát míg szétfalta boldog testedet ha boldog volt e test valaha is – megetetted magaddal az elmúlást. Ó anyám nagy voltál az elmúlásban hihetetlen eltûnõ tested katedrálisokat suttogott elfonnyadásod semmisséged roskadásod kiszáradt töppedésed áttörte a szellemlét csarnokait s fénylettek szavaid mindenségbe szakadottan. Úgy éreztem halálod teljes elsimulás volt felszívódás fényekbe egekbe istenekbe bele-halás a MINDENSÉG lengõ atomjaiba beleolvadás a teremtés hidegébe visszatérhetetlenül bátran véglegesen. Mi zeng még bennem mégis abból a délutánból rádpillantásom zokogásaiból mi zeng még ide tizenhatodik éve mikorra már a semmi is semmivé lett mi zeng belõled TE néma csõrû MADÁR hol az a szentül szent szavad: SZENTSÉG? „Mivé lettem” – mutattad – ECCE HOMO – alig zörrent a hang a szájadon kiszáradt cserepes ajkad tömlöcébõl rozsdásan roskadt a hang NEKEM: „…és még lélek van benne…” – mutattad. Néztük ketten hogy hol lakik ez a lélek ez a sok õrült nagy birodalom ebben a nincsen-testben s hova lett ez a test amikor még megvan hova lett anyag-éned amikor mégcsak csontjaid is összezsugorodtak.

9

Tudós figyelemmel követted mindezeket az olthatatlan fájdalmak gyõzelmes poklaiból mert hiszen ez a TE hosszabbításod volt már a TE ERÕD AKARATOD évek óta hogy felnevelj bennünket ez a haldoklás TE voltál mindenestül. Itt ringatlak sírva mert látom koponyámban a pillanatot rádpillantásom gyémánt tüskéi ezek fejedelmien TÁGAS pillanat ez és örökkévaló húszéves gyõzelmed az egykori majdnem-halálon s most engedelmesen haldokolsz és fizetsz… 2002

Huszár István (metszet) 10

Partium

SZABÓ ISTVÁN KEVE

A magány és én Sárkarikák az esõben: A szellemek is sárosak, Az emlékek is sárosak. Ott, hol nincs Nap, A valóság tán hologramm, A hologramm a képzeletem, S húsom, vérem a halál… Sír néha a némaság, Mert szavai a némaság S Európa keresztje, temetõ, Halott katonák temetõje… Sír már a felhõ, kavarog, Májszínben kel a Nap, A szem kifárad, megvakul, Fagyott nyomot hagy a mulandó, Az egytestû tér, A veremben látott végroham, A sorskorhadásig szakadt haza, Tudomásul vett vérem, sáros cseppek – Tágul az univerzum: se velem, se nélkülem…

Huszár István (metszet) 11

ORBÁN JÁNOS DÉNES

Saját lelkérõl Imák szappanos vizében mostam ki saját lelkemet, és kiteregettem térdeplõ testem mandulafájára, de ráragyogott, mint téli nap, az istentiszteletek helyett lerótt bordélytiszteletek emléke, s most kerék taposta, kiszikkadt hernyó, mit a magány hangyái darabolnak. Õ csak vár türelemmel, halálom sem akarja. Csak forgolódik egyre bennem, mint puha macska.

A tangó bûvöletében mit csak a tükrök látnak álruhát ölt a lélek rózsát vesz kölcsönpénzen milyen gyönyörû élet micsoda szép hazugság minõ fölséges percek este kilencig koldus este kilenctõl herceg rózsára cserélt birtok virág egy utcalánynak kimenõt ölt a lélek mit csak a tükrök látnak

12

Partium

A Gondolatnak õsze rámköszönt A Gondolatnak õsze rámköszönt, lelkem jövõ korok partjára vetve, hát visszakérem azt, mit elsietve, éretlen fõvel írtam hajdanán. A szívemet papírként összegyûröm. A végtelen kapuin át, az ûrön keresztül száguld a szívtõl szabad, a põre elme, mely ledobta végre a test ruháját, s tisztán néz az égre.

Adi Nes: Cím nélkül 13

ÓSZABÓ ISTVÁN

Félbemaradt szavak Márkus Bélának ajánlom A nagykállói református templom ajtajában egy pillanatra megálltam, majd egyenesen a ravatalához mentem, hogy lássam, hogy fest Szent Mihály lován. Teste mereven megrezzen-e, ha koporsója a sír mélyére ér, elmozdul-e egy hajszála, egymásra tett keze a zakó középsõ gombja fölött. Néztem a deszkák belsõ oldalát, egy forgács összesöndörödött szalagját. A fólia homályában a lehunyt szem kunhalmait. Tekintetem megtapadt koporsóján. Mint egy nagytestû múmia feküdt a fagypárás fóliába födve. A testüregekbe visszahelyeztek mindent. A cadaver minden részletét hiánytalanul, a testhez zárva. Elképzeltem a haldoklás utolsó perceit a kórház morfiumszagú szobájában. A halni-hagyás döntése után. Ahogy leritkul a légzés. A szemek fényüket vesztik. A lét kitárja magányosságát. Viszi fogadott földje felé, a felkelõ nap felé, haza a fekete autó, s várja a temetõ, a fia csontjai fölött kihantolt sír. Ágh István, a költõtárs rövid, még a templomban elhangzott búcsúbeszédébõl az elsõ mondatra emlékszem: „Testvér testvért nem temet.” Az, hogy a temetés alatt történt jelentéktelen dolgokra, a megindult hosszú gyászmenetben mögöttem egy-egy szóra, megjegyzésre, a sír elõtt a legérintettebbek lopott pillantásaira figyelni tudtam, arra vall, hogy képes voltam látszólag teljesen idegenként, kívülállóként szemlélõdni. A megrendülés, annak az átélése, hogy vele valakit én is elvesztettem, a gyász, a földre-sújtottság érzése, a depresszió csak hetekkel késõbb ért utol. S talán egy év, a gyászév is eltelt, amikor a bûntudat, s az a szorongató érzés, hogy tartozom neki, valamivel adósa vagyok, arra ösztökélt, hogy írjak róla. Jó ideje már nem tudtam írni, s egy olyan, az egész dologhoz méltatlan, önzõ, valójában szégyenletes gondolatom támadt, hogy mint annyiszor az életemben, most is õ lesz majd, aki megsegít; s hogy arra, amire igazából nincs vigasz, valamiképpen így mégis vigaszt találok. Monodrámát írtam, monológot, a sirató mûfaji sajátosságait is alkalmazó lírai szöveget, s a mû fõhõséül a feleséget, a gyászban legérintettebb személyt választottam, hogy hõsömnek lehetõsége legyen váratlan, meghökkentõ, az önfegyelem béklyóit levetõ kitörésekre, oldani a szertartás merevségét, ünnepélyes, régóta kialakult kötöttségeit. A dráma idõ és térbeli keretét maga a gyászszertartás adta; meghatározó jelentõsége volt a mûben mindannak, ami a temetõk világát lengi át. „Nem kívánok mást nézõitõl – írtam – mint hogy vegyenek részt, legyenek jelen a részvét csöndjében.” A temetés monodrámában való felidézésével, ahhoz, hogy mindazt elmondhassam, amit szerettem volna, túlontúl szoros korlátok közé kényszerítettem magam. Mondanivalómat a választott mûformában nem tudtam drámaivá, hatásossá, s minden szempontból figyelemre méltó mûvé sûríteni. Kellõ poétikai gazdagság hiányában kimódoltnak, mesterkéltnek, mûvinek hatottak az olyan fordulatok is, amelyek pedig litániás, Mária-himnuszos sugallatukkal a gyász pompáját lettek volna hívatottak fokozni. Kevés hitetõ ereje volt az egyik leghatásosabb résznek is, ahol az érzelmektõl hullámzó monológba a költõ gyermekét elsirató versének három sora iktatódott be, jelöletlen idézetként, „Kispárnád 14

Partium

visszaadták, rajta véred maszatját, nyáladat, verítéked…”; s itt volt az is a leginkább szembetûnõ, hogy olykor-olykor, mintha átvenném hõsnõm szerepét, mintha megesett volna rajta a szívem. Azaz, a szöveg alapján nem mindig volt könnyû eldönteni azt, hogy ki beszél, én vagy a siratóasszony. A monodráma fogyatékosságai összességükben elfedték értékeit. A mû lényegileg formálatlan maradt, torz, mint egy archaikusságában mégis szép, de korongján félkészen megszáradni hagyott agyagedény. Idõ kellett ahhoz, hogy belássam: egészen lehetetlen, eszement dologra vállalkoztam. Többszöri átdolgozása, újraírása után sem akartam elhinni, hogy nem jó, hogy nincs eszközöm hozzá, nincs elég tudásom és tapasztalatom, elegendõ ismeretem ahhoz, hogy megírjam. Akárhogy gyötröm magam, akármennyit szenvedek, a feladat túl nagy, a téma nem adja meg magát. De mirõl szólt ez a monodráma? Egy ölelés, két nõ összeölelkezésének a története a közös házas- és élettárs sírja elõtt; egy kényszerû és fájdalmas összeölelkezésé, amit nem is õk, igazából nem õk, mi akarunk. Várás és beteljesülés. Várakozás valamire, ami a szertartás „fénypontjaként” megtörténhet. Egy ember és a tömeg viszonya. Rejtetten egy mai golgotai történet. Várás az egymás karjaiba menekülõ, egymástól szabadulni vágyó két nõ végsõ erõfeszítéseként megtett, s egymásrautaltságukat megvalló mozdulatára. Álltam a gyászoló gyülekezetben; én is azt várva, hogy megtegyék ezt a mozdulatot. „Tegyék meg!” Tegyék meg, ha úgy érzik is, hogy belehalnak. Így megtartva, ebben a mozdulatban magukhoz szorítva még, akit elvesztettek. Az elhantolás közben, intõ példabeszédként, felhangzottak a pap szavai: „Az asszonyi állatok pedig nézik vala a koporsót, melybe Jézusnak testét tették vala. A nagy innepen pedig veszteg lõnek az Istennek parancsolattya szerént. Másnap pedig, mely az innep esti után vala, öszve gyûlének a fõpapok, az írástudók és a népnek vénei, és menének Pilátushoz mondván néki: Uram! Megemlékezünk róla, hogy e csalárd még életében azt mondotta, hogy harmadnapon halottaiból föltámadna. Parancsoljad azért megerõsíteni a koporsót tellyes harmadnapiglan. Mert né talán eljõnek az õ tanítványi és ellopják ötet, és azután azt hirdetik a népnek, hogy feltámadott hallotaiból. És így az utolsó tévelygés, nagyobb lészen az elsõnél. Monda nékik Pilátus: ámbátor örizzétek, és elmenvén erösítsétek meg a koporsót, mentöl jobban tudjátok. Ök pedig elmenvén, megerösíték a koporsót, megpecsételvén a koporsókövet, és az örizöket környüle hagyván.” Az idõsebb nõ, a siratóasszony, magában imádkozott. „Legyen meg a te akaratod.” A halotthoz imádkozott: „Adj erõt ehhez! Segíts! Én tartsam! Erõm végsõ határán. Ha én gyönge volnék, méltatlan ehhez! Ha én engedném már, ne hagyd! És azt se, ha õ. Elmúló hamv még rajta a bánat is. Ha egy kis álnok? Akkor is! Egy mozdulat. Eggyé, egyetlen testben lenni.” Igen. Ahogy eggyé, személyessé a gyülekezet. A kölcsönös részvét fokozhatatlan csöndjével. De melyikük, aki akarhatja ezt, vagy aki lehetetlenné kívánná tenni? A belsõ monológ a fényponttól még messze, de egyre áradva, csapongva közelgett a szavak határövezete felé. „Fiunk halott. Helyette nem adhatsz mást. Lehetsz már jó. A rád zúduló földdel ringatnád már koporsójában is. Hazudnád: itt van. Még ezzel is elõállsz? Nem nézel engem. Nem nézed fiadat. Zsarnok! Nem fogsz levenni a lábamról. Kosarat kapsz.” Pirulj! – mondtam magamban, s néztem a gyermeked, öreg Apollón. Hallod? „Méltat15

lan helyzet.” Az. „Egyenesen megalázó.” És már újra õ beszélt, a siratóasszony: „Így játszanál ki. Ezért van minden. Még titkon… hogy még visszaszerezz. Ne kérjek, ne kívánjak többet. Ne szóljak. Ne mondjak semmit. Fogadjam el!” Felrúgva minden stilisztikai-nyelvi törvényszerûséget, minden szabályt, végig ilyen beszédmódot kívánt volna meg a többször modorosságokba futó, nyelvi erõvel, hiteles jellemábrázolással feltölteni nem tudott, önmagát üresen görgetõ forma, az írói szempontból legnehezebb feladatot jelentõ rész is, végig ilyet, az asszony leroskadásáig. Mikor úgy érzi, hogy kiszállt testébõl a vér. Nincs kellõen elõkészítve az átmenet a „Fogjatok!” könyörgéséig. Az összeroskadást lelki szempontból mi sem készíti elõ. Vagy ennél is csapongóbbat, szakadozottabat. Valami lüktetõ folyékonyságú, lágy és még lágyabb nyelvi formát, szöveganyagot; megérzékítését, belsõ, lelki kivetítését annak, milyen „egy áttetszõ könnycseppben” a világ. Csak lélekszót, az ének szavait, a filozófia elõtti szavakat, a nyelv valami természetfeletti áradását. Félbemaradt szavakat, mondatokat, összefüggéstelen beszédet, s mégis hitetõ költõi erõt. A nem mindennapi alkalomhoz illõen a megszokottól eltérõ beszédmódot. És elnémítani, elhallgattatni magamat, a kívülállót, az eseményeket felülrõl szemlélõt. Elnémítani magam. „Annál is inkább, mivel – a fõszerkesztõ szerint – a beszédmódok váltogatásában helyenként kiválóan megmutatkozik ez a csapongás, ahogy a megszólító formáról, az egyes szám második személyrõl a személytelenbe, a harmadik személyre tér át, majd onnan vissza a másodikra vagy az elsõre, kiszámíthatatlanul, meglepetésszerûen. És kitûnõ az is, ahogy az alakok átváltoznak, áttûnnek egymásba: a halott gyermekbõl újszülött lesz, máshol a gyerekrõl a vetélytársra, a kevésbé szerencsés szóvak Nimfá-nak nevezett aszszonyra vált át, vagy mikor az „egyetlen testben lenni” gondolatát villantja fel, „mintha külön-külön látszani sem akarnának”. Éppen itt sejlik fel a monodráma legmélyebb és legsugallatosabb gondolata: a temetési szertartás végsõ soron nem egyéb, mint a halott feloldozása bûnei alól, azaz: megbocsátás. Nagyszerûen, nagyfokú empatikus készségrõl tanúskodva jeleníti meg annak a belsõ vívódásnak a folyamatát, mely a becsapottság, az elárultatás érzésétõl a szomorú felismerésig, annak belátásáig vezet, hogy a közös gyermek elvesztése, halott fiuk ûzte a férjet, tõle nem tudott megválni, miatta, csak érte akarta, „hogy megmenekítsen még valamit magából”. A fiúért rohant eszeveszetten, miatta szédült meg, halott fia miatt esett kábulatba. Minden érte volt. Nem számított hova, nem számított kihez. Bárkire talált is, a fiát akarta. „Itt vagyok! Itt vagyok!” Jelentgette magát szóval. Nem hagyott nyugtot neki. Ennek az emberi esendõségnek a felismerése és elfogadása valóban „áldozattá” emeli a halottat. Szinte felmagasztosítja, hogy ugyancsak jó érzékkel ellenpontozva körvonalazódjék annak a hiú, önzõ, gyarló költõnek az alakja is, aki a „Nimfá”-ban a babérfát látta meg, a lehetõséget, hogy foszt még magának koszorút. A feleség, a hõsnõ érzelmi csapongásához ezeken a gyönyörû részeken (17.1.) olyan intellektuális elemzõ-készség társul, amely ha töredékesen mutatja is, mégis azt elõlegezi, hogy a veszteségbe belenyugszik a lélek, megbékél a változhatatlannal. Arra a felismerésre jut, hogy nincs mit megbocsátania. Ezért képzõdhet meg benne az a gondolat, hogy a halott „végakaratát” teljesíti, ha „eggyé válva”, a másik nõvel eggyé, ebben az ölelésben megragadja a pillanatot. Ugyanakkor a hõsnõ képes arra is, hogy mintegy kívülrõl szemlélje ezt a szertartásos gesztust gyakorló önmagát: „Gyere! Lássák! Erre várnak! Így! Magunknak megtartva még a lehetõ leghosszabb pillanatra. Szép, igaz? Megható.” 16

Partium

S ott függtek egymás karjai közt. Egymásba fogódzva. Szorítva, tartva egymást. Ez a pillanat nem múlik el. Mindig ezt látjuk. Erre hull ki még szemünkbõl a könny. Ezt akarjuk. Erre várunk. Igényt tartva a megbocsátásra. „De mit? Nincs mit megbocsássak! Igen. Megható. Mintha ugyanaz volna, legfõbb díszletével, még szívszorítóbb, még fájdalmasabb, mert te viszed véghez. „Egy ölelésben a másik nõ bûntudatos-szorongását is feloldja. Ez a kétszeres feloldozás, megbocsátás nem eltervelten, vagy elõre kiszámíthatóan jelenik meg, a hõsnõ fokozatról fokozatra emelkedik önmaga fölé, s gyõzi le önmagát, sérelmeit. Segítségére vannak ebben az erkölcsi emelkedettségben a szertartás során elõtoluló emlékképek is, a közös múlt felejthetetlen pillanatai, „az utolsó dobi nyár, a fénylõ damil, az úszóval játszadozó holtág hala.” S ugyanúgy a tudatunkban feledésre ítélt emlékek, amikre most emlékezni kezd. Bensõvé teszi, átlényegíti itt a múltat, eggyé válik benne a rossz, a jó, jelentõssé a jelentéktelen. Ezt az átlényegítést, ezt a belülrõl szemlélést – végsõ soron a szertartásnak a katartikus, tisztító hatását nem kellett volna olyan keretbe foglalni, amely a fõhõsnõ kívülállását, már-már részvétlenségét, közömbösségét árulja el. A befejezés frivolsága is váratlanul hat a katartikus felismerés és megigazulás után. Az összetartozás, az „eggyé” válás megrendült felismerését, belátását nincs miért ellenpontozni. Mint ahogy túlzóan ridegnek, szenvtelennek érezhetõ még sok-sok mondat itt; egyáltalán, hogy olyasmik kerültek bele a hõsnõ látószögébe, amikre nincs szükség már, és szinte szentségtörésnek számítanak.” Mindaz, ami érzelmi- s lelkivilágát tekintve monodrámám szereplõjét ilyen kedvezõtlenül és hamis színben tüntette fel, az én dühöm, az én depresszióm volt, az én kiábrándultságom, az én indulatom, amit nem tudtam féken tartani. Én voltam az a temetõben is szemlélõdõ, az a seregszámláló, az a mindent gyanakodva nézõ, én, és nem a mû fõhõse, nem a gyászoló, nem a siratóasszony. A nézõ, az olvasó olyanokat is a fõhõs gondolatainak hihet, amiket nem õ gondol és mond; s olykor ebbõl adódóan tûnik szegényesnek az én érzésemet, gondolataimat közvetítõ siratóasszony érzelmi tartománya is. De aki az agyagrögök földübörgését „szívdobogás”-nak hallja, az sokkalta lelkibb lény, érzékenyebb lélek, semmint hogy jelentsen számára bármit is az, hogy kik alkotják a gyászolók gyülekezetét. A gyász: személyes viszonyba lépni a halállal s a halottal. A gyászban a színészkirály éppúgy mellékes szereplõ, mint a daltulajdonos, vagy – a másik oldalról a hivatalosság, a fekete kocsin a ravatalozóig érkezõk csapata. Számbavételük, enumerációjuk, mint egy eposzban, inkább vígeposzi látásmódra vall. Kiváltképp azok után, hogy a temetõi szertartást meg kellett, hogy elõzze a másik – háznál? Templomban? –, ahol egyrészt ez a számba vevõ igyekezet már mûködhetett volna, ha nem tenné kisszerûvé a seregszámlálót, másrészt, amelynek a sírnál már semmi nyoma a hõsnõ emlékezetében. A temetõi szertartás kiszakítása ebbõl a fájdalomsorból, gyászmenetbõl, elsõsorban úgy válhatna hitelessé, ha az elõzményekre is jutna némi fény, fel-felvillannának képei. Egy-egy részlet esetében megszégyellni valóan leleplezõ görcsös igyekezetem, hogy a halottról, az életérõl, magánéletérõl is minél többet áruljak el. Ami a siratóasszony nézõpontjából legfontosabb, ha csak ködképszerû homályban láttatva is: kirajzolódik a halálba vezetõ út. Emellett minden más itt teljesen jelentéktelen. Akit akkor temettünk, az az ember magányos volt. S hogy olykor magánya fényûzõvé 17

változott, személyisége – szerénységében is – nagy udvart tartó központi alakká? Mindez csupán a látszat. Mindez itt mellékes. Az „elesett, szegény Apollónt” halott fia emléke kergette. Nem sokkal fia halála után, vadonatúj autójában, ahogy az országúton nem éppen cammogókat is sorra magunk mögött hagytuk, megkérdeztem: „honnan ez az új autó, Jóska?” Egy pillanatot se várva, ennyit mondott: „A pápa küldte”. Magányos volt. Egyedül keringett a Halott-Földanya és az élõ csillagok között; s mintha halálra szánt emberként arra tett volna fel mindent, hogy ha kell, fiáért az égbe megy, a hétégbe. Mert akit szeretünk, akit jobban szeretünk még önmagunknál is, számunkra él. Él, merthogy élt, s ezt nem vonhatja vissza semmi; azon, hogy volt, többé semmi sem változtathat. Végül a monodráma minden változatát megsemmisítettem; de annak, hogy sokáig nem mondtam le róla, célja volt: át kellett, hogy éljem a hosszantartó kísérletezéssel, kínlódással, gyötrelemmel - személyes életem tragédiájaként, attól való rettegéssel, hogy engem is elérhet ez - át kellett élnem hétfájdalmát annak a megsemmisítõ fájdalomnak, amit a mûben el akartam mondani. A fõszerkesztõ, aki a hibák korrigálására bíztatott, barátilag „továbbította” (hogy izgalmasabb legyen, név nélkül) a pár soros szerkesztõi véleményeket. Mindhármuknak feltûnt a drámai szcenika önismétlõ ötlettelensége. Mit tehet az ember egy sír elõtt. Csak állt ez az asszony, s mint az éjébõl kitakart fény: a dal úgy tört fel a csendbõl, hallgatta, úgy hangzott fel az ismerõs hangon, úgy tört fel a csendbõl az apa és gyermeke közös sírja fölött, amire nincsenek szavak. Mint a végtelen mosolya, mint a végtelenbõl jövõ szomorúság mosolya. Csak hallgatta a hanglemezrõl ismerõs hangot, a síró hegedûket, a megboldogultnak kedves székelyföldi dalt. Hallgatta a dalt, a sírnál a hegedûket, ahogy a nagy, fekete hanglemez forog. Csak állt, áll a sír elõtt. A föld forgott, fejfáival, besüppedt sírjaival, a halottakkal, akik fújták az éneket: a leghosszabban tartó emberi érzés fájó hangján a sír mellett éneklõ nõvel együtt énekeltek; hangjuk belenyomódott, belekarcolódott a földbe, s mintha a sírba letett, fia sírjába tett apa olykor elcsuszamlott, hamiskás hangját is hallaná, amitõl a virágról a miseruhaszárnyú lepke elriadt. Forgott a föld. Szédült. A sírkert színei összemosódtak elõtte. Forgott a föld, mint egy hanglemez. Hallgatta, ahogy zeng a ráénekelt madárdal, szól a barázda, ahogy a szél serceg, esõ zeng, tó rezdül. Hallotta a fiatal nõ szipogását; karján a kisgyermek, szájába vette ujját, mintha ujja is egy pici hangszer volna: nyála kicsordult. Mintha a tû egyszer csak megakadna, ugrált egy helyben, a végtelenségig ismételve az énekbõl egy sort: „Ha te virág vagy a kertbe, én meg harmat vagyok benne… Ha te virág vagy a kertbe, én meg harmat vagyok benne…”

18

Partium

ID. FÖLDI JÁNOS

Diszkaveri Eredeti magyar eposz kilenc énekben (részlet)

Kilencedik ének Jó, örülök, hogy megjöttél. Még itt vagy idõben. Láttam már ilyet és késõbb már nemigen látni az értelmét az ilyen meglátogatásnak. Még jókor jöttél. Késõbb majd… ne gyere. Hát, tudod, így jártam. Mindegy na, a lényeg a lényeg: hát úgyis valahogy kell, hogy vége legyen. Próbálom magyarázni anyádnak is ezt; valahogy hát kell, hogy vége legyen. Meg kell halni, ugye. Senkise élhet örökké. Hát, nekem ennyi jutott, na. És lényegtelen az, hogy most vagy késõbb. És mindegy az is épp, hogy mért ér véget az élet. Meg kell, hogy legyen, ezt mondom anyádnak is én. Persze, a prosztatarák nem a legszebb módja a végnek. Nem kíméletes, és… hát, de… olyan mindegy. Mintha te mondtad volna nekem, hogy az ember, az úgysem hal meg, mert a halált senki sem élheti át, mert, ugye én csak olyasmiket élhetek át, miröl aztán emlékem marad, és… hát, a halál nem olyan. Így aztán, hogy szétmar a rák, vagy csendben elalszok, az nekem oly mindegy. Csak hát… ott van anyád. Sajnálom, hogy végig kell, hogy nézze a végét. Mondogatom neki, hogy nem szörnyû a halál. Nem mondom, hogy nincs a halálban semmi rohadt, de most az enyémben nincs. Tényleg nincs, hiszen én végig tudtam rendesen élni az életemet. Mert mindig amíg fiatal voltam, s dolgoztam, azt kívántam, hogy csak végül elérjem a nyugdíjt. Hogy legyen úgy is, hogy nem kell gürcölnöm, hajnalban kelnem, vonatoznom. Végre ne kelljen senki parancsát sem hallgatnom. Kicsikét hogy majd hadd legyek én a saját uram. Ennyit akartam. Hogy nyugalom legyen, azt. Nézni a tévét vagy szomszéddal kibeszélni a dolgokat. Enni az édes, kertünkben szüretelt szõlõt, hogyha hagyott 19

még a darázs és hogyha a jég sem verte el õszig. Vagy pisszegni a kis torzonborz pulinak hogyha a postás hó elején majd hozza a nyugdíjt. Gyûjteni zsákba diót, s ott, tövinél ülve törni. Anyádnak, bejglibe. Mittudoménmibe. Mindegy. Régi bicikliket is meggenerálozni. Járni piacra. Füvet lekaszálni. Kötözni a szõlõt. Ezt, a nyugalmat. S hát végül megkaptam. Furcsán hangzik tán, de a legjobbkor szakad itt most vége az életnek. Még mostan, mielõtt még beleunnék ebbe a nagy pihenésbe. A végén még beleunnék, azt mondtam. Most hallod? Úgy, gyere, üljél csak közelebb. Nem bírja a hangom. Merthogy a lényeg az ez; hogy ne maradjon olyan semmi, amit félben kell itt hagynom. Befejeztem minden dolgot, amit elkezdtem. Ez a jó. Semmit sem hagyok itt félkészen, s épp ez a lényeg. Így könnyû az egész. Így is kell valahogy. Mondtam anyádnak is ezt, de azért mondom neked is, hogy azt akarom, hogy majd… majd égessetek el. Hogy ne a férgek rágjanak. Ez tisztább lehetõség. És hogy anyádra figyelj egy kicsikét jobban. Gyakrabban járjál haza majd. Igen, azt tudom én, hogy nem rajtad múlik, mégis próbáld meg. Mostanság legalább, hogy megszokhassa hiányom. Hallgasd majd meg anyád. Most kell majd neki ez. Úgy van, hogy majd el kell hogy majd mondja a dolgot. Majd elmondja, hogy is volt az utolsó hét és az utolsó nap mik történtek. Meg utána. Hallgasd, hogyha mesél, mert majd közben anyád lassan múlt idejûként kezdi mesélni a dolgot. Még ha banálisnak hangzik is, így lesz majd; végül olyan történet válik majd az egészbõl, mint ami régen volt, gyakran mondogatott és lassan lecsitult, s ami már nem fáj. Na de ezt te biztosan ismered is. Hogy milyen is, mikor egy elmúlt emberi életbõl sztori lesz. Ha szövegben létezik egy ember. Hogyha szöveggé lesz. Hallgasd csöndben majd, ha anyád engem szövegez meg. Kell a mesélõ és kell, hogy hallgassák. Régen nem volt így, de ma már nem bánom a döntést, hogy nem is orvosnak mentél. Merthogy olyan nagy tetüláda gazember az orvos mind. Nem azért, mert nem gyógyít meg. A rák már csak ilyen. Nem azért. Itt ezek elvárnák tõlünk is a pénzt a zsebükbe! Tõlünk! Hát mirefel? Meghalok úgyis, nem?

20

Partium

Én megmondtam anyádnak, hogy nehogy adjon ezeknek. Mégis biztos adott. Hát tudod ezt, hogy ilyen. Szóval, jó, hogy nem lettél orvos. Becsülettel éljen az ember. Még hogyha szegényesen is. Mert a szegénység éppen olyan, mint egy szöges öv: szúr, kínoz, rossz viselet, mégis a lelkedet, azt rendben tartja. Az íróember meg sose gazdag. Ezt sose bánd; így jó. És hát végül is az írók szoktak mindent megszövegezni, s ez úgyis lényegesebb, mint egy bármilyen orvosság.

A székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium bejáratánál (Andrási Benedek igazgató és Felhõs Szabolcs, az UART alelnöke) 21

SZIRMAI PÉTER

Javier vállalkozása Ma a városi könyvtárban Javier-rel találkoztam. Váltottunk pár szót. Mesélte, hogy a német tanszéken sem rózsás a helyzet, leépítések lehetnek, ahogy az ország többi területén is, sõt szóba került a tanszék megszûnésének kérdése, úgyhogy õk, a feleségével komolyan fontolgatják, hogy eltávolíttatják testük nyak alatti részét. Valamibõl fedezni kell a gyerekek taníttatását!, mondta. (Három hete jött ki a rendelet, minek alapján a kormány elég tisztességes summát fizet a testleadóknak. A kormányszóvivõ szerint, a fejek életben-tartó gépe rendelkezésre áll. Az más kérdés, hogy mûködik-e…). Erre nem tudtam semmi értelmeset mondani. Komoly döntés, motyogtam. Én azért annyira nem izgulok, veregette meg a vállamat bíztatóan Javier, olvasni majd akkor is tudunk, és a gondolatban elõhívható világháló már mindenkinek a rendelkezésére áll. Javier optimizmusa kétségbeejtõ számomra. Engem a valóság összefüggéseinek architektúrája mindig is lehangolt, s gyakran a melankólia ragacsos pókhálójával kellett küzdenem. Javier kérdezte, hogy van-e pár percem, van egy sokkoló története a közelmúltból, amirõl csak részleteket lehetett hallani a hírekben, pedig nagyon érdekes az egész. Mivel a thrillereket meglehetõsen kedvelem, az egyik szabad asztal körüli székekre mutattam, s mikor leültünk intettem a fejemmel, hogy hallgatom. Mesélni kezdte, hogy van egy ismerõse, akirõl nem gondolta volna, hogy képes arra, amirõl beszélni szeretne, ami azóta foglalkoztatja, amióta hallotta történetet, melynek a részleteit lehet, hogy csak húsz év múlva hozzák nyilvánosságra, vagy még akkor sem. A fickóval, egy kisebb társaság tagjaként, minden hónap elsõ péntekén, együtt bridzselnek a K. étterem nekik fenntartott különtermében; természetesen a kiváltság nem terem magától: az étterem tulajdonosa is velük játszik. Utolsó elõtti partijuk után, amíg a taxit várták, az ismerõse váratlanul azt mondta Javiernek: „ha emberiség elleni bûntettet akarsz elkövetni, legjobb, ha a gyerekekre alapozol.” Nyeltem egyet, Javier bólogatott, mondván: ugye ez már valami. A férfi, nevezzük C.-nek, azt mondta, hogy a gyerekek hajlékony, befogadó lelkére sokkal könnyebb hatni, mint a felnõttekére: hiszékenyek és könnyen levehetõk a lábukról. Azt is mondta, hogy a véres tömegjelenetek korszaka lezárult. Túl gyors lefolyásúak és hamar kifulladnak. Csak múló örömet okoz pár halott, néhány száz sebesült. De a lassan terjedõ kór, az igen, az, hosszú távon, eredményes lehet. A pszichológiai hadviselés korszaka jött el. Azt gondolom, hogy akármiért nem mond ilyet az ember; ez meggyõzõdésem. Javier látta a megrökönyödést az arcomon, szája torz mosolyra rándult, és a következõkkel elõzte meg a kérdésem: C. rendszeresen imádkozott, hogy Isten pusztítsa el a világot, vessen véget a cirkusznak, de hiába: nem történt semmi. Azt gondolta, mondta Javier, hogy maga veszi kezébe az ügyet. Õ maga lesz a halál, mely igazságot tesz. Egy igazi, modern danse macabré-t akart. S te nem mondtál erre semmit?, kérdeztem. Azt hittem, hülyéskedik, mondta Javier, ki mond ilyet komolyan? 22

Partium

De ez még nem volt minden. Mesélte, hogy C., legközelebbi bridzsparti után, már terve egy részének megvalósulásáról beszélt. C. egy Paul nevû fiúval találkozott a városi parkban, amikor Paulnak véget ért a suli. Fiatal fiú volt, úgy tizenegy lehetett, mondta Javier. Elkezdte magyarázni neki, hogy a túlvilágról kapja az információkat, hogy odaát egészen más minden, mint itt; az érzések: a folyók, a gondolatok: a szél, satöbbi, satöbbi. Elhitette a gyerekkel, hogy az egy csodálatos világ. Amit errõl a könyvekben olvashat, az mind hamis. Ami odaát van, azt neki, magának kell megtapasztalnia… Javasolta, hogy ölje meg magát. Hüledezve néztem Javier arcába. Szerencsétlen gyerek, mondtam. Ez még semmi, mondta Javier, C. még azt is mondta a fiúnak: ne legyen olyan önzõ, hogy ezt a fontos információt csak magának tartja meg, tovább kell adnia másoknak is! Azt mondta C., hogy ez Paul küldetése. Ha kiválaszt valakit, kezdje úgy: „szeretnék megosztani veled egy örömhírt”! Amint látja, hogy enged, csöpögtetheti bõvebben az információt! Felhívta a figyelmét, ha valami gyanúsat észlel, bátran cselekedhet: megölheti a fickót, vagy végsõ esetben saját magát is. Persze jobb lenne, ha elõbb továbbadná az információt, és csak utána lépne ki, mert az a szabály, hogy legalább három embert be kell szervezni, s csak utána lehet exitálni. Ezt odaát szigorúan figyelik. Mondta neki, mesélte Javier, hogy õ most eltûnik, de figyeli, úgyhogy ne gondoljon semmi ostobaságra. Ezután, mondta Javier, C. felszívódott, de valóban beváltotta az ígéretét. Megerõsíthetem: a világ minden tájáról lehetett hallani a rejtélyes öngyilkosságokról. És nemcsak gyerekek körében. Azóta, állítólag, csak egy üzenetet kapott C-tõl, ami valahogy így szólt: „Nem kedvelem a híradókat. Tele vannak az agyszüleményeimmel. Úgy vagyok vele, mint az író, aki utálja újraolvasni a mûvét, mert látja, hogy milyen elhibázott, milyen rossz”. De miért nem szóltál a rendõrségnek?, vágta fel a kérdés a számat. Javier erre azt a furcsa választ adta, hogy valahol tetszik neki az egész, s ami nem javítható, azt el kell pusztítani. Valójában, azért állítottalak meg, azért meséltem el mindezt neked, mondta, mert szeretnék megosztani veled egy örömhírt! Persze, itt megszakítottuk a beszélgetést. Azt hiszem, holnap szólok a rektornak, és védelmet kérek a rendõrségtõl. Elmebeteg Javier. Amilyen világot élünk (embervágóhidak és a többi és a többi), nem csoda, hogy ilyen gondolatok ébrednek a fejekben. Az abszolútnak hitt ideálok ledöntése, a relatívvá alakított értékrend és így tovább, nagyon klassz dolgok, lazává teszik az életet, és ugye mindenki ebben nõtt fel, mégis mintha ez a céltalanság vezette volna a világot ebbe a furcsa állapotba. Persze, ma, ilyet nem lehet mondani, ha ezt a katedráról szónokolnám, kinevetnének, de ebben a naplóban simán leírom.

23

KOVÁCS GÁBOR

Beavatás, avagy a szintáttörés élménye Hamvas Bélánál A szintáttörés (la rottura del livello) kifejezés Julius Evola révén került a köztudatba. Guenon tanítványaként õ volt az a tradicionalista, aki a tan gyakorlati részét dolgozta ki. Tanulmányom a Hatalom jógája, A hermetikus tradíció, A szexus metafizikája és a Tigrislovaglás címû munkákba foglalt konceptuális modellen alapszik. Sommásan a metafizikát két részre bonthatjuk: teoretikusra, ami alatt a princípium és a jelenségvilág viszonyát értjük, az ember helyét ebben a világban (a metafizikát nevezhetjük univerzális ortodoxiának); ezt a részt René Guenon végleges rigorozitással fejtette ki. A doktrína gyakorlati részét, vagyis a konkrét szituációra való alkalmazását, a szellemi-metafizikai realizáció mikéntjét Evola tette világossá. Nyilvánvaló, hogy a metafizika nem veszti érvényét, ha konkrét, individuális szinten nem kerül alkalmazásra. A mindenség szerkezete ettõl semmit sem változik, az ember viszont, aki nem lép a szellemi realizáció útjára, szegényebbé válik. Az átlagos szellemi nívójú ember a metafizikai realitással szembesülve arra törekszik, hogy szerény, behatárolt szintjét alárendelje a spirituálisnak. A metafizikai realizáció problémaköre ezen a ponton kezdõdik. A metafizika gyakorlati része szorosan összefügg a beavatással (iniciáció). A beavatás valójában a metafizika személyes szinten való átélése. Ahhoz viszont, hogy a metafizika számára érdekesek legyünk, erõfeszítéseket kell tennünk, egészen sajátos módon kell az életünket leélnünk. Az elmélet mindent az isteni, ontológiai létszint szempontjából láttat. Az ontogenezis felülrõl lefelé írja le a megnyilvánulás mikéntjét, szerkezetét. A beavatás ellenkezõ irányú folyamat. Nem a transzcendens Istenségtõl vagy a principális szintektõl veszi kezdetét, hanem a tapasztalati lét tér-idõ kontinuus zártságától elrugaszkodva irányul a metafizika felé. (Hamvas Béla Pál apostol metanoia kifejezését szokta használni, ami visszatérést, – fordulást, megtérést jelent, de a héber tesuvah szó értelme is ugyanez.) Evola szerint a beavatás, a realizáció alapja a szintáttörés. A beavatás par excellence szintáttörés.

Kísérletek a szint meghatározására, az ontológiai gyanú Egzisztenciának, amelyben elmerülünk, fölöleli múltunkat és jelenünket, létünk minden aspektusát (álmainkat, bensõnket, de a külvilágot is), mindazt, ami frontálisan, alles in allem (minden mindenben) hat ránk, nos ezt a totalitást szferikusan, azaz gömbként képzelhetjük el. A szintáttörés mibenlétének megértéséhez egyfajta elõbeavatásban kell részesülnünk. A szint (livello) megértése, érzékelése csak akkor történhet, ha, ha említett szferikus létünket mintegy összezárjuk, lepréseljük, síkká, koronggá zsugorítjuk. Mindezt azért tesszük, hogy a totalitásként felfogott realitást ne mindenként érzékeljük, hanem tágabb kontextus szegmenseként, egyfajta ontológikus korongként. A szint érzékelését sok helyütt úgy jellemzik, mint ami együtt jár a realitás valódiságát érintõ, gyötrõ kétellyel. Legegyszerûbb formájában ez az a sejtelem, miszerint becsapnak 24

Partium

bennünket: a politikusok, a feleségünk, a barátaink, a beosztottjaink, a fõnökeink, az újságírók, a bemondók; nagyobb léptékben: a társadalmi intézmények, a kisebbségek stb. Hamvas Bélánál az ontológiai gyanú a következõképpen jelenik meg: „A dolog ott kezdett félelmetessé válni, hogy tapodtat sem voltam hajlandó engedni annak a büdös mosléknak, amellyel naponta és minden óra minden percében, fõként az iskolában mosdattak, s amelyet oly elõszeretettel az élet realitásának neveztek. Úgy vettem észre, hogy serdülõ gyermek ennek a visszafelé való keresztelésnek túl könnyen és túl gyorsan enged. (…) Soha senkinek sem hittem el, hogy ez a mocsok a realitás.” Az evolai modell szerint a baljós, már-már paranoiát idézõ gyanú az elõbeavatás elsõ impulzusa. A beavatás során ez a gyanú szélsõséges formát ölt, a becsapottság érzése, a kétség mindenre kiterjed: fizikai valónkra, gondolatainkra, érzéseinkre. Mintha minden, amivel a világban dolgunk van, egy mindenre kiterjedõ ámítás, csalás eredménye volna. „Realitás volt nekik az ég minden csillagával, amely tulajdonképpen egy kozmikus sarlatán vurstliparádéja, realitás az emberi, amely egy ügyefogyott kontár baklövése, a nõi szépség, amely a dúvadak léprecsalása, a szerelem, amely, amely kutyakomédia. (…) Bennem akkor különös gyanú ébredt. Azt gondoltam, hogy hátha mégis az a valóság, ami gyermekkoromban és a mûvészetben, az Isten közelében tartózkodó emberben él? Hátha az emberek mind valamely hallatlan világtévedés áldozatai?” A szintáttörést a teológia gnosztikus változatai írják le, azok, amelyek két teremtésrõl beszélnek. E doktrínák feltehetõen a szintáttörés racionalizációja alapján keletkeztek. Egy biztos: a szint érzékelése révén sejtésük támad arról, hogy az a világ, amit minden térbeli és idõbeli vonatkozásában, minden ontológiai vonzatával egyetlennek és kizárólagosnak tudunk, nem az egyetlen. Megsejtünk egy olyan szférát, amely nem csupán egy bizonyos részletében különbözik világunktól, hanem teljes egészében. A metafizika eme dualisztikus megélése teljes lényünket érintõ iniciatikus komplexum, megrázó felismerése annak, hogy ahol nincs és nem is lehet semmi, megjelenik egy teljesen új realitás, amely szokványos appercepciónkkal, világunkkal nincs semmilyen vonatkozásban. Miután végleg tudatosult, hogy a totalitásként felfogott realitás csupán szûk szelete a létnek, sejteni kezdjük létünk alternatíváját. Felismerésünk egyszersmind szakítás megszokott világunkkal, amely ezen túl már nem „minden”, hanem csak egy a „lehetséges teremtések” közül. Ittlétünk (a heideggeri Dasein) megmutatja határait, korlátait, kizárólagossága alaptalan fikcióként leplezõdik le. A szintáttörés búcsú a totálistól, amely már nem minden, csak egy szint. Természetesen nem valamiféle eltávolodásról beszélünk, hiszen ez lehetetlen; a lét szövetében, amely áthat bennünket, támad repedés és amelynek során az ittléttõl radikálisan különbözõ felismeri önmagát. A szintáttörésnek ez az élménye az ember új ontológiai bázisává válik.

A halál motívuma, a szintáttörés alanya Tradicionalista szempontból az embernek a Káli yuga végsõ pillanatáig megmarad az a rendeltetése, hogy „Égtõl elzárt világát egy függõleges tengely mentén áttörje, önnön emberi minõségeit a primordialitásba visszavezesse”. A neofita „legvégsõ lehetõségeinek egyre intenzívebb megtapasztalását nyújtó beavatások hierarchikus rend alapján tagozódnak egymás fölé, a létezés és létezésnélküliség egyre univerzálisabb birodalmait teszik megragadhatóvá” – hangsúlyozza Mémeth Róbert. Az emberi természet ilyen iniciatikus átalakulása elválaszthatatlan egyfajta haláltapasztalástól, amire a hagyomány minden áramlata figyelmeztet, így például Mester Eckhart is megerõsíti: „egyedül az 25

nyerheti el Isten országát, aki tökéletesen halott”. Errõl Hamvas a következõképpen vall: „A szüntelen halál atmoszférájában hét év telt el. Fölöttem olyan fenyegetéssel, hogy rémületemben évszázadokat tettem meg hetek alatt, és milliókat egy év alatt. Végül az öszszeroppanás következett. A halál nem nyúlt értem, s ezért itt vagyok. Amióta az élet megszokhatatlan idegenszerûsége bennem tudatossá lett, még gondtalanabb lettem, hiszen olyan idõbe kerültem, amelyet egyáltalán nem éreztem a magaménak. Eredetileg ez már nem járt nekem. Már csak úgy van itt, mint még egy fogás az ebéd után, amely az étlapon nem szerepelt. Még sokkal kevésbé járandóság, mint azelõtt volt, amikor néha mégis megtörtént, hogy követeléseim voltak és igényeket támasztottam. E pillanattól életem mágikus mirákulumszerûsége soha nem szûnt meg…” Közhely, hogy a beavatási folyamat, különösen kezdeti szakaszában mindig felfokozott válsággal jár együtt, mivel a „tudati természetû lét alanyát hordozó feltételek gyökeres átrendezõdése” történik. Mindez Hamvas szövegeiben eminensen nyilvánul meg: „A halál közelségétõl átizzott entuziazmus az, amit éberségnek szeretnék nevezni. Nem odaragadni semmihez, ami mellékes és fölösleges, fõként semmihez, ami birtok és tulajdon, ami érdem és erény, felsõbbrendûség és kiválóság, alkalom és ok a kevélységre és hiúságra, semmi többlettudás és fontoskodás és koravénség, semmiféle titkos raktár és rejtekhely, dugdosott kincsek, takarékkönyv, életbiztosítás és élelmiszerraktár. Az embernek minél többje van, annál szegényebb. A szannjászinnak mámorán kívül semmije sincs. Ez most az utolsó arc. A legutolsó? Nem tudom. Az entuziazmus, amellyel a küszöbön át lehet lépni s a lélek kiteljesedését egész nagyszerûségében át lehet élni.” A folyamat során az emberi individuumot meghatározó körülmények átformálódnak, valamint leválnak az átélés alanyáról, a beavatott kiemelkedik a személyes sors körébõl, a beavatási szertartásokban dramatizáltan megjelenített akcióval átveszi a hatalmat az „egyéniségét” kialakító erõk felett. Ezt az irányítást, a tradíciók „külsõrõl” a „belsõre”, „perifériáról” a „centrumba”, a múlandóságból az állandóba való áthelyezõdéssel írják le. „…az én esetemben is, mint másban, minden attól függ, hajlandó vagyok-e feláldozni valamit valamiért, ami több. Ennek a mámornak köszönhetem, hogy megtaláltam életemben a primordális logoszt. Elsõ és örök nevemet, talán azt, amelyben a küszöb átlépésekor szólítani fognak.”

A hasonmás Az iniciatikus processzussal hozható összefüggésbe a hiányzó, illetve az aszimmetrikusan viselkedõ tükörkép. Ezt a jelenséget Gustav Meyrink a nyugati ablak angyala címû regényében írja le. Az egyik jelenetben a fõhõs lelkiismeret-furdalástól indíttatva a tükörképét ostorozza, s egy idõ után azt veszi észre, hogy tükörbéli mása védekezésre emeli a karját. Meyrink regényhõse ekkor érkezik iniciatikus sorsfordulójához. A klasszikus példa a személy megkettõzõdése, melynek folytán az ember tulajdon másával szembesül. Mindez természetesen elõfordulhat súlyos elmebaj, illetve kábítószerek használata esetén is. A hasonmásunkkal való találkozás, még ha álmunkban történik is, minden esetben megrendítõ élmény. A saját énünkkel való találkozást a kabalista tradíció következõ történettel illusztrálja. Három rabbi vándorútra indul, az út során kettõ közülük odavész, amikor egy hídon iszonyatos szörnnyel kerülnek szembe; a harmadik rabbi magára ismer a lényben és megmenekül. A hasonmás motívuma, vagy kiterjesztve az ikrek motívuma a hitregékben, a folklórban szorosan összefügg a szintáttöréssel, az esemény ugyanis tudatosítja a valóság ket26

Partium

tõs szerkezetét. A legdrámaibb, legiszonytatóbb az egészben talán az, hogy nem tudható, melyik én azonos önmagunkkal, melyik az én, és melyik a másik. „Olyasvalamit látok, ami idegenszerû és félelmetes, s amelynek különös módon vagyok tanúja, nézõje és ítélek is, és vagyok. De reám visszanéz, engem cselekszik, engem tud, engem ítél, engem van. (…) Nem saját tudatomban látom magam, hanem az õ szemében, és én csak tükör vagyok, amelyben látom, amint õ cselekszik engem, és gondol engem, és ítél fölöttem.” A szokványos ittlét (Dasein) teljesen idegen realitás szögébõl hasad, alapján rengetve meg a hétköznapi tudatot. Ez az oka a mindent fölülmúló rettenetnek. „A mester azt mondta, hogy igazi lényem üvegkoporsóban van. Mindent lát, hall, tud, de üvegen keresztül. Nem volt erõm betörni. Õ betörte. Tél végi éjszaka volt. Egyedül laktam a hegyoldalon. Akkor tudtam meg, hogy mi a különbség a halál és a megsemmisülés között. Egész éjjel a nihil elõterében lebegtem, felhõszürke, tetõtlen és feneketlen szakadékban. Imádkoztam és könyörögtem, minden tanult és olvasott varázslatot felidéztem. Semmi sem használt, és senki sem felelt. Másnap azt kérdezték: halálfélelmed van? Mondom, nem, nem a haláltól, a megsemmisüléstõl félek. Dideregtem. A Mester nagyszerûen viselkedett. Ahelyett, hogy vigasztalt volna, még nagyobbat sújtott rám. Öngyilkos lettem volna, ha ezt a kiutat meghagyta volna. De ezt is elvette. El akartam égetni a mûveimet, de a mester fitymálva mondta: ez az öngyilkosságnak másik faja. Nem lehetett elbújni.” A tibeti hagyományra utalva Hamvas a hasonmását kilkhornak nevezi, amit azért épített, hogy a realitás ellen védekezzen. "A Mester a bálvány szétzúzta. Én azonban már annyira összenõttem vele, hogy csaknem én is vele pusztultam. (…) Álmomban láttam kilkhorom arcát. Vörös férfi arc volt, zöld szemekkel. Soha olyan megkínzott, olyan öszszeszorított fogakkal önmagába tíz körmével kapaszkodó arcot nem láttam. Eszelõs õrült volt, de titkát nem ismertem meg. Valószínûleg rettenetesen szenvedett, de nem tudta, miért. Majd a lábadozás következett. Nagyon lassan gyógyultam. Olyan érzékeny, hogy a világ puszta jelenléte fájt. Tetõtõl talpig seb voltam, de már tiszta és egészséges seb. A melankólia nyomtalanul eltûnt. Különös, egyre növekvõ világosság támadt bennem. Abban az idõben, amikor mûveimet akartam elégetni, azt álmodtam, hogy sötét Rembrandtfallal állottam szemben. A fal elõtt állt Jézus, úgy, ahogy soha és sehol sem láttam. Elképzelhetetlenül erõteljes alakban, olyan csontokkal és izmokkal, hogy az elsõ pillanatra fel sem ismertem. Csak aztán értettem meg, hogy Jézus logoszalakja. A létezés legnagyobb hatalma. Kezében könyv volt, és azt nékem nyújtotta. Az irtózatosan meggyötört lélek kínjában kiizzadja magából az áldott tudás legelsõ cseppjét.” A Hamvas által oly sokszor és szívesen használt metanoia kifejezés visszatérést jelent. A visszatérõ (beavatott) annyival több a soha el nem szakadónál, hogy megtanulta, milyen az, amikor az ember a „külsõ sötétségben él” – mondja Bódhi Viktor. A modern kor ilyen külsõ sötétség. Az ember, aki ma számít, a modernségen maradéktalanul túl van.

27

LACKFI JÁNOS

Szövedék Odakinn tücskök csavarozzák a földet, idebenn nagyanyók úsznak saját tekintetük korall-eres, valószínûtlen kékjén, csontjaik körül úszik hússal teli bõröndjük: a bõrük, benne egy évszázadra való ellátmány, képek, képzetek akkora idõszakaszról, amekkorát az emberélet leárnyékolni képes Kisdedek füle rezeg, áttetszõ halcsont-hártya, köldökük gombja ül ki hasuk falára, játszanak gombfocit vele, szemük gombja pedig a szemhéj alatt közlekedik, körbeforogva térképezi a bõrredõre festett álmot Fejhangon kiskutya vinnyog, egyedül van, nagy adag szõrbe csomagolva, cibálja részegek kurjantásait, túl hegyesek fogai, még nem tanulta meg elereszteni, tépi-cibálja a mocskos szövetet, éjszaka falra akasztott, zsíros köpenye-szegélyét Odakinn fûszálak tüskéivel telitûzdelve a föld apró születésnapi gyertyák, zöldjüket elfújták, füstjük lengedez Valaki szájával gombolja ki szerelme mellén a blúzt, melyet az már rég levetett, ágyékával foltozza be a mindig újra felfeslõ testet, õk ketten már egy regatta, evezõt húzogatva csuromvizesen surrannak hasasodó paplanokon, felettük sikolyok tarka zászlói libegnek Odakinn a fákat a szél teliragasztja lifegõ ragtapasszal Karika pörög, s ki pörgeti, a lányka, belerajzolva a kör anyaméhnyi hasába, keze-lába aranymetszéses arányát a pörgés vásott csillaggá, napküllõs sündisznóvá, átlókból rajzolt máriaüveg citromszeletté habarja Odakinn az ég nagy tál kaviár Vasutas szalutál, csurom olajban vonulnak el a vagonok, odabenn utasok szájában pukkan a pezsgõ gyöngye, kaviár 28

Partium

gyöngye, idekinn pukkan a bakter pofazacskója, levegõ fújja fel, aztán puha erszényként lelöttyed, álmai dûlõjén a szõlõ nagyobb szemû kaviár, levegõ halai rakták le petének, ki gömbjeikbe túlságosan beleréved, annak agyát hipp-hopp kizsuppolják Mint hideg hajnalon a pengve tiltakozó zongorát, melynek zongorahátát vetette valaki a fagyos platón, cigaretta füstjét kapkodta ki szájából a menetszél Felfúvódva csapdosott a fagyban a ponyva, testen a kabát, mint horkolók pofazacskója, hallgatott a kaviárfényû, fekete tükörlakk, s a doboztestben a kikeletlen ikrákként gurigázó hangok Odakinn fák torkollnak a földbe, térképtengerbe ágas-bogas folyók Síncsiszolóval araszol valaki, rázza földig érõ õsz sörényét, kislányai elõtte táncikálnak, szoknyájuk habosított tüll-tej, Az egyik sín kézen fogja a másikat, gyere félre, gyere csak valami eldugottabb helyre, hol mindent megbeszélünk, keringnek párhuzamosan, de mindenütt ráncos föllel bõrözött szótej vartyog, lakkcipõk, lakkozott táskák tûzijáték-esõje Mígnem egy busa napraforgó-fejû váltó megkönyörül rajtuk, s egy vasbika ziháló oldalánál, szakállas macskakövek közt álomba sírhatják magukat, állukon serken a rozsda-borosta Odakinn rozsdás, görbe gilinyókkal szögelték tele a földet még egy szívlapátra való szénport dob a tûzre valaki, bizsergõ repülõ-kifutópálya libben az égnek, a hajóskapitány tenger fölé tartva hamuzza ki pipáját, villódzni kezdenek égi vizet tapsikoló kezeken a gyûrûk Odakinn sorra leparkolnak emlékeim, orrukról lecsippentem az utat világító két arany V-betût, elteszem, borostyántüzû pasztillának, szopogatni, messzebb mázas cukorkák, meztelen csigák araszolnak, fénylõ autó-csiganyálkával maszatolva a várost, ha belelépsz bármelyikükbe, talpadról le nem sikálod makacs enyvét, meztelen és házas csigákat szedegetek, gyûlnek ezerszám, cikornyás szivárványragacsukkal lassan kirakosgatom az ég boltozatát 29

K. KABAI LÓRÁNT

éj, ha jönnél jacques roubaud nyomán

(másutt, lehetne idõben másutt az éj, nem a mindjárt befejezõdõ, mely elenyészik majd a nappalban, hanem a másik éjszaka, az, ami talán eljön.) éj, ha jönnél, napvilág hiányában a fények elnyúlnának a lankákon. látnám a lámpa sárga üledékét a falon. éj, ha jönnél, éjszakádban látnám feketében a feketét, az elrejtetted legsûrûbbet. és ha jönnél, éj.

Sue Webster: A halál csókja (Guggenheim M., New York) 30

Partium

FALUSI MÁRTON

Halottaink élõinek „Meghaltál hát, anyám, s ettõl könnyebb a lelkem.” (Alain Bosquet) Nem mersz hiányozni hetek óta, azt se tudom, hogyan képzeljelek el: mezítlenül, arányaidban, kilóra, ágyba hozván hajnalt markolsz, letepersz? Szidsz: most ne beléd bolondítsam a betût. Ne félj, ki él, annál nincsen hibátlanabb! Nagyanyád már minden holttal összefeküdt, most se bánom, akkor nagyon kívántalak. Fájhatott volna épp ugyanaz, mi neked, de hisz olyan rosszul áll a fekete! Több vasíz a vérben, tragikus színezet, ki-kit cserben hagy majd hitvány kis szerepe. Hõsszerelmes én, gyászoló unoka te, se hold, se nap, se csillag: három méret közt. Elhúzódsz tõlem, úgy kérlelsz: ne, ne, ma ne, mégis ráparancsolsz bûneimre: vetkõzz! Más leissza magát, le, a sárga földig – rohannom kell, sokat késett a nõgyógyász. Fölemberesedett Égink nem kötõdik, egyikünknek sincs, nem is volt köze hozzá. Szíveden a gyász birkabõrét kicserzik, gyûrik, hasogatják: halj egy szemhunyásnyit! Parkolószint alá engednek valakit, mikor beveszed az esemény utánit. Máshol megkönnyebbülnek az itt maradók, nemzedék ruházkodhat halotti inggel. – Megtöri a percet, utolsó falatot, kit a szíve visz el, visz magával mindent. Elvágódik a világos konyhakövön, fényfolt banánhéján, rádcsúszik az árnya, tiéd az enyémre, de én kikerülöm: egyenként vagyunk – szabadság miatt árva. 31

Greenwich – triptichon – 1. Délelõttbõl ad elõzetest, faltól falig ér a virradat. Fényel mindent elõvezet, mi keleten volt, vagy kimaradt. Végigsimítod borostádat: napodat méred, ma épp telik. Greenwichben összeépült házzal, világgal Isten, s nagy vétkeink. Amivé válsz, azért ki felel? Halottra vetkõzik a szoba, arcodhoz sûrûsödik a perc, mindig lesz utolsó vacsora. Csak maga a halál vihet el, halálod gondolata soha. 2. A reggelnek megvolt mindene: neonderengés, puha kontúr. Még ázik a tea filtere, mikor a mentõ ott befordul. Colstokját szél húzza, hajlítja, visszacsattannak acélstráfok: intenzív zivatar-statika méri meg, omlik-e majd rátok. Infúzióba eresz csöppen, készül az éjszakai tervrajz varjakkal fölszögezett ködben. Volt, aki élt. Volt, aki meghalt, én gyöngyözõ húslevest fõztem. Addig tart minden, míg a vers tart.

32

Partium

3. Szétosztották közöttünk a gyászt. Kire több, kire kevesebb jut. Nem térül szeretet, mégis vársz szeplõtlen bort, meztelen pertut. Lehetett óceán, vagy halál. Sötétben pohár, sõt, élet is. Ha veled a Nap majd arra jár, kérj ki egy kört, két kört, és megint. Ránctalan tenger jár a Naphoz, pohárhoz bor nyaka közelít. Könnyekkel sminkelsz, archoz arcot, derekad hullahopp-köreit Föld rója akkor is, ha bajt hoz, hûvös éjt nappallal összenyit.

Huszár István (metszet) 33

BAKOS KISS KÁROLY

Miért Miért azt a fát Tiltotta meg Az állatlét nyomát Az életeltûnést Addig nem tudó Fajnak azt a fát Fûnek napháborút Hálót a légynek Impalát vadászó Színes nagyvadat S nagyvadnak Éhhalált, hozó idõt Ha lába elmarad Miért azt a fát

Huszár István (metszet) 34

Partium

Szabó Tibor Benjámin

Kisnapló 1. Fiamnak Apád az ablakban könyököl naphosszat. Langyos vizekben üldögél esténként, erõs szeszt iszik az éji munkához, nem remél, álmában csönget egy picit. Nagy igazságok tudója. Három nagy igazságot tud apád. Hogy semmi se egyszerû, hogy nincs ezzel mit tenni. Ez kettõ. És bennük, rejtve ott a harmadik. Hogy becsületen nem lehet boldogságot venni. Majd rájössz. Apád szarik a világra, tévét nem néz, nem lottózik, lángot nem lehel deres ágra. Viszszafelé jár, mint a bolondóra. A fej nélküli lovas az iskolamoziban. Apád árulta a belépõt a gyerekeknek, hatodikos volt, és Szilágyi Bea kezébe olyan jegyet adott, hogy közvetlenül mellette üljön a sötét teremben. 1987, Szilágyi Bea a vágyak netovábbja, mellek királynõje, a belsõ felindulás forrása. Apád készült feleségül venni azt a királynõt, gyereket akart csinálni neki, virágot ültetni a közös ház elé, de legalábbis felnyúlni a blúza alá a film alatt. Annyira félek, súgta Szilágyi Bea apád fülébe, a szeme csillogott, a vásznon pedig egy gyolcsokba csavart, letépett fejû hulla ült nyeregben. Apád átölelte akkor a félõst az egyik kezével, miközben a másikat csúsztatta felfelé a kislány hasán, és reszketett az a kéz, pedig vagy négyszer látta már a halott hõst meg a lovát. A mellre nem emlékszik már apád. Hogy milyen volt. Csak arra, hogy érezte egy másik ember szívének a dobogását, ta-tak-ta-tak-ta-tak-ta-tak. Szapora kicsi kalapács. Soha ilyet korábban. Aztán Szilágyi Bea eltûnt valahová, ténylegesen is, meg apád gondolataiból is elpárolgott, nem volt fontos többé, feleségül se akarta már. Furcsa ez. Nem apád a furcsa. Hanem, hogy elmúlnak a dolgok. Azok is, amik azt ígérik, hogy nem múlnak el soha. Majd rájössz. Apád a gép elõtt ült azon a nyári estén, levelekre válaszolt, a fejét vakarta, próbált úgy csinálni, mintha dolgozna, miközben te már aludtál. Anyád vasalt. Csorogtak a könnyei. A vasalódeszka mellett ült, meredt maga elé, a forró teflon sistergett néha. Meg is lehet bocsájtani, mondta anyád bõgõs hangon. Akkor apád felnézett a képernyõrõl, a masnis tipegõt figyelte, ami a deszkán feküdt kiterítve, vasalatlan. Nem tudta, mit mondhatna. Mert van, amikor az ember nem akarja, hogy megbocsássanak neki. Majd rájössz. Apádnak sokszor fáj a gyomra újabban. Akkor is, ha nem rád gondol. Anyád úgy mondaná, hogy emésztési panaszai vannak, de apád nem orvos, nem mondja úgy, sehogy se mondja. Nyög nagyokat, amikor görcsbe rántja valami rossz nyavalya belül azt az izét, nagyon szar, gyógyszert is szedett rá apád évekig, meg egyszer lenyelt egy kibaszott vastag gumicsövet, hogy bele tudjanak kukucskálni oda, ahol a görcs szokott lenni. Akkor majdnem megfulladt apád, konkrétan úgy érezte magát, mint akit karóba húztak fejtõl kezdve, taknya, nyála folyt egybe, a szeme könnyezett, az öklendezéstõl hullámzott mindene. A festett hajú doktornõ pedig szigorúan csak annyit mondott apádnak, hogy ne rángassa a fejét, mert az akadályozza a vizsgálatot, nem látja rendesen a képet. Apád vonaglott az asztalon, a halált próbálta elkerülni, és késõbb megtudta a festett hajútól, hogy eléggé nagy baj van. Egy szondát kéne ledugni a görcshöz, amit apád orrán keresztül vezetnének lefelé. Három napig járni-kelni az orrból kilógó dróttal, az övre lehet csatlakoz35

tatni a készüléket, amibe a drót bele, de nem fájdalmas, mondta a festett, sokszor csinálják, megmér valami értéket, meg a görcs oka is kiderülne talán. És apád erre udvariasan bólintott, hogy persze, érti, legyen, nincs ezzel mit tenni – aztán nem ment többé vissza abba a rendelõbe. És apádnak azóta is kurvára fáj a gyomra. Rándul össze icipici gombóccá, miközben olyan hangot ad, hogy grhhhhhhhhhkkkkkkkrrrraaaaaaahhhhh, a világ forogni kezd néhány másodpercig attól a hirtelen fájástól, meg egyébként se szereti apád, ha hangok jönnek ki a belsejébõl, mert az olyan hülye dolog. Be kellene vállalni a szondát, a festett nõt. Egyébként jó nõ lehetett fiatal korában, olyan, mint most anyád, és látta apád a bugyiját a köpenyen keresztül, nem az anyádét (azt is), ezek a kórháziak soha nem vesznek a fehér alá semmit, télen se. Taknyon-nyálon keresztül látta apád, lila bugyi volt, kevéssé érdekelte, pedig biztos azért mutatják a seggüket a doktornõk, hogy legalább valami kellemes is legyen az ilyen rohadék helyzetekben. Majd rájössz. Apádnak eszébe szokott jutni, hogy majd megtanulsz olvasni, ha nagyobb leszel. Hogy mi lesz akkor. Hogy mit fogsz gondolni. Ha majd elolvasod, amiket apád írni szokott. Ha meglátod majd a lényeget. Hogy apád egy szar ember. Persze, nem meglátás kérdése az ilyen. Ténykérdés. Vannak, akiknek ez a sorsuk. Hogy szar emberek legyenek. Majd rájössz. Apád az ablakban könyököl naphosszat, rád gondol sokat. A nyári estére, amikor ott hagyott téged anyáddal egy vidéki házban. A gyomrát masszírozza, és közben mondogatja magának, hogy különbözik Istentõl. Miben különbözik apád Istentõl? A különbség jól látható. Isten mindenhol ott van. Apád viszont szintén mindenhol ott van, csak ahol te vagy – ott nincs. 2. Fehér folyás Szakad veszettül. Le a betonra, fûre - megolvad, szétfolyik. Nincs elég hideg. A színház elõtt toporognak este fél tíz után, a távolban minden vaksötét, a kisvárosi fõtér viszont nagyon sárga, világít. A higanygõz-izzók metszõ fénye áttöri a szél kavarta sûrû hóesést. Az autók tetején megmarad, fehér paplan, a járdán piszkosszürke kásában tunkolnak bõrcipõk. Jól nevelt középkorúak társalognak köröttük öltönyben, sálban, erõs sminkek a nõkön, rövid ruhák a tarka szõrmék alatt. Egy szakállas úr az esztétikát magyarázza, tudálékos, a rendezést dicséri, az elbeszélõ pedig megöleli azt, aki mellette. Összenéznek, összecsókolóznak, kinevetik a szakállas sznobot, és füstös a szája a másiknak, a szeme csillog, Én csak egy göbe vagyok, mondja. A darabból idéz, amit aznap láttak, mosolyog, a hasát simítja közben, hogy ott lehetne már a kilenc kismalac. Hogy jöhet, aminek jönni kell. Hogy nyitva áll az aranykapu – elfogadja a programot. Az elbeszélõ nézi a gömbölyödni vágyó hasat, nem szól semmit. Ebbõl hogy lesz munka?, gondolja. Ha minden a helyén, ha nem változik, nem ráz az élet, abból hogyan lesz kalória, ideg? Mitõl feszül? De szétpárolognak a kérdések is, fordul a világ, körülöttük, bennük, nem szédülõsen, ringatva inkább, újabb ölelések vannak, olvadó kristályok a bõrön. Várakoznak a decemberi estében. A pite receptjére kell gondolni, részletekre, hány deka liszt, mennyi élesztõ, vagy a készülõ recenzió végére, a szórendek hogyan, a hangsúlyok problémája segít megmaradni. Ne vigyen át a túlsó partra a végsõ megoldás halál, csak késõbb kell a földet földdel, igazat igazzal, egy karácsonyi izzósor hunyorog a másik sarokban, a fénye alig bír a vágható füsttel. Itt nem havazik, meleg van, szeretet, a zene hangos a szobában, 158. dicséret vagy Billy Idol, valami szól, a lágy kelt-tészta-halmok ütemre a táncot, mindig vadabbul, aztán 36

Partium

már nem segít semmi, egy mennybéli kapcsoló állítja a mutatót a halálra. A világot elsodorja a pelyhek nélküli belsõ hóesés. Fekszenek, várakoznak, Billy Idol levegõt vesz. Minden csak most kezdõdik el. Még két nap az ünnepig, az elmén tejfehér köd, pantha rhei, a szövegszerkesztõ világít bele a hajnalba, fehére bántó éles, a számlálatlan olasz kávék észvesztõ csörömpölést csinálnak a mellkasban. A nyomdagépek már forognak valahol a távolban, de a képernyõn a reggelijük szétesve, darabokban. Karakterszámokat ellenõriz az elbeszélõ húsz percenként, az órát bámulja folyton, fél négy elmúlt, nyolcra meg kell lennie a szövegnek, ha törik, ha szakad. Ítélet készül, argumentáció a más rakta esztétikumról, és okosan, ügyesen kibontva, kritikának hívják, de most valahogy nem megy. A másik épp fordul az ágyon, az igazak álma a száján kicsorog, sajátos nyelvi leleménnyel épített versbeszéd, üti a gépbe a sehová sem mutató panelt, a forma határozza meg a tartalmat, mint lét a tudatot, ha lenne utóbbi, de nincs, alig, megolvad, szétfolyik. A kezébe veszi a könyvet, üres lapok, hófehér minden -talan/-telen, a fosztás maga, de egyszerre két sort mégis meglát a könyvben, elõlép, kiugrik a semmibõl a kis szöveg, és az a két sor nagyon jó, az ujjak járni kezdenek, medret talál a szétfolyó, lépni bele ugyanabba, ugyanúgy, mint minden fájront elõtti éjszakán, a határozott mondatok fonalasan az el nem kerülhetõ végsõ verdikt felé. Hétre kész a leltár, a send parancsra csíkok futnak, töltõdik bele a véres szöveg az ablak elõtt lengedezõ, zúzmarás vezetékbe. Várakozik. Felköltse a másikat? Hagyja még? Felkölti. Csendes éj a magnóból, a jászolban nem kismalacok, de a szemben benne a gyermeki öröm, sugárzó, éhes. Fenyõ szaga levegõben, csomagolások szakadnak, lelkes húgatások fel gyomorból, õszintén, a tökéletesség körberakva mézeskaláccsal és fûszeres teával, vakuk villannak néha, és a lépéseknél könnyû gyanú, furcsa kellemetlenség, elõbb csak halványan, de éjszakára feltartóztathatatlanul, tûrhetetlenül a kegyetlen, ordenáré viszketés, az elbeszélõ szentségel, a másikat sajnálja közben, hogy vele is ez lesz. A fürdõszobára gondol, az elmaradt, kispórolt, szerelembe forgatott idõre, hogy rogyassza rá Isten az eget a tükörbõl visszanézõ hülyére, nem használja az eszét, amikor kéne. Körmök sercegnek szõrtüszõkön, és mennybõl a Canesten a megváltás a szent sötétben. A kedves göbe malackákkal álmodik biztos. Nem érzi még, jó neki. A vakarózóban pedig elhallgat a munka miatti félsz, mert íme, lesz, mert mindig akad változás a rendszerben, ami nem mozog. Tünetei vannak az életnek. Miközben a szétfolyt kása megfagy reggelre, és több is adódik, széles, gyönyörû: az alföldi tájra szikrázó fehér lisztet szitál a karácsony. 3. Nagypéntek Ritka késõn jött a húsvét abban az évben, a templomkert tölgyei kövér lombokat növesztettek nagypéntekre. A másik osztály már az anyák napi mûsorra készült. Pólóban, rövid nadrágban járt, aki tehette, mert langyos és napsütéses volt minden akkor áprilisban, csak a templom förtelmes, bent ragadt dohossága jelezte, hogy nincs még nyár azért. Az lett az utolsó ünnepem ott. Különös, bezárt világban. Merev hierarchiák, ostoba szabályok között vergõdve, de valahogy mégis szabadon, a belsõ ellenállás szabadságával, a követett helyes út bizonyosságával egy vidéki református iskola nevelõjeként. Passiójátékot rendeztünk az istentiszteletre, gyerekszereplõkkel. Ismertek már az iskolában, nem szorongattak nagyon a mûsorral, csak annyi volt a kérés, hogy Jézust arra érdemes diáknak adjam, minimum templomba járónak, jó tanulónak lehetõleg. Én fiatal voltam, vakmerõ, hajlamos menni szembe a mindennel, és Wágner 37

Zsoli gesztusaiban láttam a megváltó Krisztust, úgyhogy õ kapta a szerepet. Kirúgni készültünk épp a nagyszájú vagányt, ahogy ki is rúgtuk késõbb, a tanároknak címzett kurvanyázások miatt, a lógások miatt és az istenkáromlások miatt. Disznók elé gyöngyöt nem vetünk, mondta ki a verdiktet egy kolléga a végsõ fegyelmi tárgyaláson, és igaza volt, persze. De Wágner Zsoli üzent mást is, hiába lett õ a törpe antikrisztus az iskolában, hiába az összes tûrhetetlenség, mert karizmája volt a srácnak, valami nagy-nagy erõ sugárzott belõle. Átütött a borításon, hogy lehetne az egész fordítva, hogy mûködik a lelkében az elhívás, ami a többiek fölé emeli õt – csak épp most rossz rugóra jár. Biztos nehéz élete volt. Délre hívtam fõpróbálni az alkalmi társulatot akkor pénteken, csak néhány óra még a bemutatóig, és a fiatal diakónusunk elkapta a karomat a templomkertben, mialatt a gyerkõcök gyülekeztek, a torony pedig belekongatott a beszédbe. Baszki, ez a te Jézusod olvasni se tud szerintem, mondta vidáman, ingatta a fejét közben. Ezért a töködre lépnek, meglásd, tette még hozzá, és egy öregasszony állt meg elõttünk akkor. Rosszallva, megbotránkozva kiabálta túl a fülsiketítõ fémes kongást. A harangok Rómába mennek! A fiatal diakónus rámosolygott, a dísztelen kálvinista épületre nézett fel, majd újra a méltatlankodóra, úgy válaszolta, hogy Hát, Ancsin néni… ezek bizony nem mentek sehova. Aztán felém intett még, sóhajtott, mielõtt indult a dolgára – Áldjon meg a meleg kalács! A presbiterek padsora elõtt álltak a gyerekapostolok, a zsidó papok, Pilátus és a poroszló – középen meg a mester. Nagyokat böfögött Zsoli, a szeme bezavarosodva, billegtette a fejét kábán, hol az orgonát bámulta, hol a Magdalénát alakító Králi Erzsi duzzadó kebleit. Már ment a magnóból a felvezetõ zene, az Úr asztalát támasztottam, és kétségbeesetten egy diák hajolt a fülemhez, Tanár bácsi, ez a Zsoli nagyon részeg. Bólintottam, hogy látom én is. Késõbb Pilátus ordított bele a templom levegõjébe, Avagy zsidó vagyok én? A te néped hozott ide, mit cselekedtél? Milyen országnak vagy te a királya? Zsoli pedig meghúzta a vállát, … nem e világból való, mondta galuskásan, amire a római prokurátor csattant, Király vagy hát, csakugyan? Zsoli nézett maga elé valameddig, imbolygott. Mindjárt lehánylak, válaszolta aztán. A végigszenvedett próba után a templom mögött nyomkodtam a mobilt, Jáni Karcsika száma kellett, egy éltanulóé, hogy beugrik, de azonnal, majd olvassa a szöveget legfeljebb, botrányos lesz az is, de a templom nagy, nem látja mindenki, meg ezt a borgõzös esztelenkedést különben se lehet megjátszani. Már kicsöngött, amikor megláttam Zsolit, az istenháza sarkát támasztotta, kezében ásványvizes palack, elõtte Zsindely, a kántor öreg pulija ült kitikkadva, lógó nyelvvel. Wágner Zsoli szemezett a kutyával valameddig, leguggolt, vizet öntött a tenyerébe, nyújtotta a másik felé. Földön túli irgalommal, elfogadó szeretettel mondta a jószágnak, hogy Igyál, bazmeg! Az egy szép kép volt. Kinyomtam a telefont, mielõtt Karcsika felvette volna. A passiójáték nem fulladt botrányba, Wágner Zsoli nem dülöngélt, tudta a szöveget, és amikor Pilátus csattant, hogy Király vagy hát, csakugyan?, a nagyszájú vagány átlényegült, Krisztus szólt belõle valóban, csendesen, nyugodtan, a végsõ megoldás biztos tudatában. Te mondod, hogy az vagyok. Én azért születtem erre a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. A gyülekezet rendülten figyelt az istentiszteleten, megkönnyezték az érdemtelen Jézus megváltó halálát. Nincs tanulság, nincs csattanó. Húsvét van. Sokadszor passiójáték nélkül. Wágner Zsolit pedig csak kicsaptuk végül. Meg is érdemelte. Késõbb hallottam még róla néhányszor, a rablásokról, a letartóztatásokról, és egyszer összetalálkoztunk a kisváros buszpályaudvarán, nagyon be volt tépve szegény. Kérdeztem tõle, hogy szokott-e imádkozni mostanában. Annyit felelt, Apád faszát! 38

Partium

RIMÓCZI LÁSZLÓ

Halálpontos egypercesek 1. A Jellemes otthonok, elmés kertek lakásmagazin fotósa, Trója Dániel, még nem sejtette, hogy a Spanyol rakotta fogja okozni a halálát. Egy bûvésznek, vagy egy bohó gyermeknek sem lapulhat annyi kincse hûséges oldaltáskájában, mint neki. Lencsék, zsinórok, elemtöltõk, pendrive-ok garmada. Arcán azon emberek mosolyával kopogtatott be a Frangepán utca 46 rusztikus tölgyfa ajtaján, akik nem is sejtik, hogy pillanatokon belül kampó lesz nekik. Kisvártatva Filé Gáspár homoszexuális lakberendezõ pattant elé, lila ingben, barna bõrnyakkendõvel. – Hallo, hallo, szép fotós! Jöjjön, hercegem, és kapja le ezeket a szépséges kiegészítõket, mert holnap árverezik õket. Egy halott pilóta hagyatéka. Gábor belépett és elõvette masináját. Babrált rajta, megmérte a fényt, majd munkához látott. – Tudja, hogy nevezik ezt? – mutatott egy gömbölyded fatárgyra a kandalló mellett Gáspár. – Nem én – válaszolta köntörfalazás nélkül Dani. – Kínai zsakett. És azt ott? – Mit tudom én! Csak lefotózom és húzok is sörözni! – kezdte türelmét veszteni Danink. – Art deco lampion. Na, és az ott, ni? – Fingom sincs. – Intarziás tabernákulum. Hát, az ott, az indiai csicsi mellett? –? – Jáde füstölõtartó a XVII. századból. No, és ez itt a dohányzó asztalon? – Ezt ismerem! – vágta ki diadalmasan D. – Erzsébetkori szoszié, ilyen van az anyámnak is. Savanyúcukrot meg aprót tart benne. – Bingó! Kezd belejönni! Dániel nagyon büszke volt magára, pedig ez volt élete utolsó öröme. – Tudja, kedves barátom, – kezdte a lakber – a nyakszirt és a fejbiccentõ izom között van egy pont, amire ha ujjal nyomást gyakorolunk, az emberi test zsinórját vesztett marionett bábuként csuklik össze. Kikapcsol, mint egy számítógép, örökre elhallgat, mint egy betemetett kút. Ezt hívják halálpontnak. – Ez de durva! – hüledezett Dani, lencséjét törölgetve. – Úgy ám! Az biztos is! Szóval, most felteszek Önnek egy utolsó kérdést. Amennyiben helyesen válaszol rá, meghagyom az életét, és szabadon távozhat, Isten áldásával. – Nem veszek részt élethazárdírban! – tiltakozott fotós Dani. – Nincs más választása. Nos, vagy tippel, vagy minden esélyétõl megfosztva, már nyomom is a halálpontját. – Jó-jó! Jöhet a kérdés. – Tehát: minek nevezzük ezt? – mutatott hosszú, görbe ujjával egy kis szantálfa újságtartónak látszó tárgyra, mely nem lehetet nagyobb egy fekvõ uszkárnál. – Hm…svéd cikória – mondta nevetve Dani, még mindig abban a hitben, hogy az egész cirkusz csak amolyan háborodott b*zimóka. – Nem. Megközelítõleg sem. Spanyol rakotta. Sajnálom, vesztett. 39

Mielõtt Dániel egy lépést is tehetett volna bármerre, vagy egyáltalán kifújhatta volna a tüdejében öntudatlanul megszorult levegõt, a b*zi villámgyorsan elé pattant, és már meg is nyomta halálpontját. Dani rongybabaként omlott össze, és már azelõtt elszállt belõle az élet mielõtt padlót ért volna. A lakber csávó meg kiment a konyhába és dúdolva összecsapott magának egy nesszkáfét. 2 A kínai kaja olyan, mint a szex: bárhol megkaphatod, de csak kevesen csinálják jól. Primkó Judit archeológus- és sanzonénekes kiéhezve lépett a Boldogságos Kínai nevezetû körúti étterembe. A buta arcú lánynak fogalma sem volt arról, hogy a kínai horoszkóp szerint õ Kecske, és ha a Disznó évében lottózik, lehet, hogy nyer is. Azt sem tudta, hogy a terhességet úgy is meg lehet állapítani, hogy egy kifejlett varangyos békát állítunk a vemhes nõ elé, ami ha az illetõ felé ugrál, beigazolódik az eredményes fogantatás, illetve ha elüget tõle, akkor az ellenkezõje érvényes. Azt sem tudta, hogyha télvíz idején mohával vagy kockacukorral álmodunk, akkor bõ szerencse vár ránk, ám, ha macskaszõrrel, vagy mozgólépcsõvel, akkor nem szabad ingatlant vásárolni abban az évben. Judit a pult elé állt, és megszólította a mögötte poroszkáló kínai nõt. – Kérek egy szecsuáni csirkét sültrizzsel, és külön tányéron zöldséges tofut. A szorgos kínai belemerítette kanalát az elõtte álló üvegpult belsejében illatozó fémedényekbe, és néhány pillanat múlva már a plexitartón állt a teli tányér. Egy falat Kína. Judit a táskájába túrt, abban a hitben, hogy a tárcája ott van, nem pedig egy gödörben a munkahelyén. Az egyre kétségbeesettebben keresett tárca egy frissen feltárt területen hever Vecsésen, egy olyan bucka szomszédságában, mely egy szinte tökéletes épségben megmaradt, felbecsülhetetlen bronzszobrot rejt, amit sosem fognak feltárni, ugyanis holnap pénzhiány miatt, és Judit váratlan halálhíre okán felfüggesztik a további ásatásokat. Némi keresgélés után a bankkártyája akadt a kezébe. A kínai nõhöz fordult, aki gyanakodva méregette. Az ilyenek ösztönösen megérzik, ha nem jön össze a biznisz. – Kártyával tudok fizetni? – Szájnosz ném, mert még nincen beszerelve gép. Jovoheten jon szákember, és beteszi nekem. Judit éhesen meredt az elõtte álló tányérra, majd a szigorú arcú kínaira. – Akkor ezt most nem ehetem meg? – Eszt ném, vizont ván finom Afrikai szomorúhal. Ingyen. Ínyenc csemege. Maga szereti. Európa szereti. – …a f*szomnak kell a szomorúhala! Én ezt akarom. Szecsuánist! Szólok a fogyasztóvédelemnek, hogy nem lehet kártyával fizetni egy ekkora étkezdében! A kínai nõ nem akarta a fogyasztóvédelmet, így inkább átnyúlt a pult fölött és kissé megnyomta Judit halálpontját. Ni hao! 3 Erõs szél kerekedett. Simon Le Bon-nak, a Duran Duran fronténekesének szaténbõr fejfedõjét felkapta a kerge légáram és berepítette özv. Szalma Margó közgazdász vattacukor árusító standjába. A cifra popsisak épp egy light Fantán és egy olcsó szerelmes regényen landolt, mikor a csapzott énekes odaért és belihegett a hölgynek. – Hello, ez a bolondos budapesti szél elvitte a kalapomat. Ott van, ni, látja? Ideadná? Az asszony felemelte fátyolos tekintetét, szembenézett az énekessel, majd se szó, se beszéd, megnyomta Simon halálpontját. Nem szerette a Duran Duran-t. 40

Partium

Her name is Rio and she dances on the sand. Just like that river twisting through a dusty land. And when she shines she really shows you all she can Oh Rio Rio dance across the Rio Grande. 4 A Malév 247-es járatán Kóla Lajos kapitány éppen azon töprengett, hogy ki kéne cserélni otthon a termosztátot, mielõtt eladja a lakást. Felesége 10 év házasság után döbbent rá, hogy leszbikus és lelépett. Az asszony remek ügyvédet szerzett, hogy mindenébõl kiforgassa a kapitányt. Lajos megrögzött szerencsejátékos és alkalmi drogos volt, amirõl a mellette ülõ Bikfic Géza navigátor mit sem sejtett. Hatalmas adósságot halmozott fel, élete romokban, ráadásul Géza sem akarja visszaadni neki a Duran Duran CD-jét, amit fél éve kölcsönkért. Lajos nem akarta mondani neki, hogy most már igazán átmásolhatta volna magának, ha annyira tetszik neki, mert akkor spúrnak tûnne kollégája szemében, és ezután már csak foghegyrõl dobná neki a magassági adatokat, idõjárás jelentést és pozíciót. A beszállásnál Lajos szomorúan konstatálta, hogy miféle népek a mai utasai. Hisztis, üvöltözõ, büdös, elkényeztetett, szófogadatlan kölykök, s*ggfej üzletemberek, cipóarcú svéd turisták, sznob angolok. Cukorka Sonja légiutaskísérõ benyitott a fülkébe és lecsapta neki a kávét a térképei tetejére. A csaj valamiért rühellte Lajost. Vagy az arcvize nem volt kóser neki, vagy a létezésben betöltött szerepe. Éppen elérték a tízezer méteres utazómagasságot, mikor Géza kiment hugyozni, és Lajos megnyomta a saját halálpontját. 5 Sorja Gábor tüdõasszisztens sûrûn lélegzett. Szinte minden nap tetemes mennyiségû levegõt fogyasztott be és dolgozott fel. Most gyermeteg vágy hajtotta, hogy összerakjon egy papírsárkányt. Rég megboldogult apja annak idején csodás sárkányokat tudott eszkábálni: varázslatos ügyességgel terelték a szelet, lovagolták a tündéreket, mintha sosem akarnának földet érni többé. Színes szalagok lobogtak rajtuk, sztanilos felületükön megcsillant a Napkirály. Gábor minden pénzét odaadta volna, ha még egyszer átélhetné azt a nyarat, amikor apja behívta dolgozószobájába: – Add ide a sárkányt a hajóládából. Holnap feleresztem, fel a bolyos felhõk fölé, olyan magasra, hogy nem is látszik majd! Gábor azóta sem látott, fogott, szagolt olyan mestersárkányt, mint amit az apja csinált. Amit most barkácsolt, halovány utánzata sem volt az eredeti apafélének. Rongyos, szakadt volt, és a ragasztó mindegyik szélén túlcsordult. A Margitszigeten állt, kezében a sárkánnyal. Déli szélirány, erõs harapásra van kilátás! Gábor nekifutott, szaladt, szaladt, majd felengedte a sárkányát. Hóbortos szanitécek, kellemesen benyomott, bohó deszantosok lesték próbálkozását a közeli kocsmából. Szemtanúi voltak annak, ahogy a sárkány egy perc repülés után belekamikázézik a vízbe, majd Gábor zokogásának, és annak, ahogy a nyakához kap, és elterül a porban. Még egy sör rendel! 6 A rántott sügér kiváló csemege. Megéri a bevásárlóközpontban rátolni az öregasszony lábára a kocsit, hogy kifogjon az ember egy-egy csinos példányt. Dr. Kajmán Erika szociológus már reggel beszerzett egyet, és elhatározta, hogy egymaga fogja elfogyasztani az egészet. Albérlõtársa Maszlag Györgyné, szül. Keleti Etelka mohó és kapzsi volt. Erika nem kedvelte ezt az asszonyt, akivel 3 hónapra összezárta a sors. Kezdetben azt hitték, hogy leszbikusok, és 41

voltak és suta próbálkozásaik a mûfajban, de Erika már bánta, hogy otthagyta búbánatos maci férjét. Mivel faképénél hagyott ura pilóta volt, elég jól keresett, és ha az asszony tiszta szívbõl utálta is, legalább korlátlanul költekezhetett. Talán visszamegy hozzá… Györgyné, nem kap a finom halamból – gondolta cinkos mosollyal az ajkán Erika, miközben a szép sügért belehengergõzte a panírba. Mikor a jól átsült halacska már tányérra került, egy pohár ‘85-ös Medoc kíséretében az erkélyre vonult. Az elsõ harapással akkora szálkát sikerült a torkába kapnia, hogy öklendezve ugrott talpra. Épp jókor jött haza Györgyné. Villámgyorsan felmérte a helyzetet, mögé lépett és Heimlich-féle mûfogásban részesítette a jobb sorsra érdemes társnõjét. A pánikba esett Erika addig-addig vergõdött, míg a segítõkész Györgyné véletlenül megnyomta Erika halálpontját, így a nõ azonnal kikapcsolt. Erika életének utolsó képe a Duna felett lebegõ, csúf papírsárkány volt. Györgyné késõbb azt állította a kiérkezõ mentõknek, hogy Erika biztos attól az alamuszi szálkától patkolt el, amit nem sikerült idõben kiszednie. 7 A dohányzás öl. Ha meghalsz, elveszted életed egy fontos részét. Gomb Rudolf rágyújtott a teniszpálya közepén. A tenisz kiváló sport. A férfi kétszer megpattintotta a labdát a földön, s ütéshez készülõdött. Utálkozva meredt partnerére Jozefin Artúrra. Soha nem értette azokat az embereket, akik úgy lépnek pályára, hogy elõzõleg nem vesznek legalább 10 órát, nem választanak megfelelõ ütõt és labdát, lóg a cipõfûzõjük, és bemelegítés nélkül kezdenek a játéknak. Az utóbbi igen fontos metódus, ugyanis a hideg izom sokkal sérülékenyebb. Rudolf szervált. A labda keresztül süvített a pályán, át a háló felett, hogy egy pillanat múlva szálljon is vissza. Így ment ez szakadatlanul két percig, aztán Rudolf részérõl becsúszott az elsõ hiba, ugyanis szerva közben átlépte az alapvonalat. Ha lenne most szakbíró, foot fault-ot kiáltott volna. Ha ez az elsõ adogatásnál történik, még meg lehet ismételni a szervát, de ha a másodiknál, akkor Artúr kapja a pontot. Rudolf elcsodálkozott magán. Nem szokott ilyen hamar hibázni. Mi a zisten van ma vele?? Nem kellett sokáig keseregnie, ugyanis a következõ hiba már Artúré volt, mert egy meggondolatlan szerva során a labda a háló felsõ részét érintette, átrepült rajta és Rudolf fogadóudvarába érkezett. Rudolf terpeszállásba helyezkedett és gyakorlott mozdulatokkal jobbrabalra inogva várta a labdát… amikor õrjítõ robaj ütötte meg a fülét. A robbanásba a közelben hajladozó napernyõk és a klub teraszának üveglamellái is beleremegtek. Valami nagy és súlyos dolog csapódhatott be a környéken. Bomba? Áh, az hangosabb! Meteor? Áh, akkor hallottuk volna a fütyülését, ahogy a levegõt hasítja. Lehet, hogy egy repülõ zuhant le? Rudolfnak bedugult füle, ezért ütõjét leengedve, elkezdte a fejét rázni. Figyelme megszûnt, és õ maga is, amikor az elszabadult labda halálponton találta.

42

Partium

PÓCSIK ANETT

Életmérleg – A halál egy tanatológus szemével „Filozofálni nem más, mint halni tanulni. Halni tudni annyi, mint élni tudni.” (Szókratész) A halál az emberiség végsõ nagy kérdései közé tartozik. Az elmúlás problémájával szembesülve minden korszak megpróbált valamilyen magyarázattal szolgálni, hogy elviselhetõbbé tudja tenni ezt a kikerülhetetlen tényt. A halál értelmének megtalálásával mintegy igazoltnak tekintették azt is, hogy érdemes élni. A halálhoz való viszonyban, a temetkezési szokásokban, gyászrítusokban visszatükrözõdik az uralkodó korszellem és megmutatkozik az adott nép élethez való viszonya, világnézete. Természetes, hogy évszázadok alatt a gondolkodás- és életmódváltozással együtt a halálhoz való viszony is alakult. Napjainkban már külön irodalma van a halálnak, létrejöttek tanatológiai társaságok, egyre több halállal foglalkozó könyv, tanulmány, folyóirat jelenik meg. Ennek ellenére a társadalom még mindig felkészületlenül áll szemben az elmúlás problémájával. A krimikben, híradókban folyamatosan szembesítenek minket az emberi lét végességével. Ugyanakkor a televíziós mûsorok távoli, ismeretlen emberekrõl szólnak, akik erõszakos halált haltak, így még mindig könnyen háríthatjuk a problémát és a halált tekinthetjük csupán szórakoztató eszköznek. A gyerekek természetes, békés átlépéssel nem igazán találkoznak. A számítógépes játékokon, horror filmeken felnövekvõ nemzedék a közeli hozzátartozó halálával, a valósággal nem tud mit kezdeni. Nem ismerik a hagyományokat, nem látnak mintát arra, hogyan viselkedjenek a haldoklóval. Nem ismerik és nem tudják elfogadni a halált, így a következõ nemzedéknek sem tudnak mintát nyújtani. Továbbra is hárítanak, ami nagyon jól visszatükrözõdik abban, hogy korunkban már nem illik gyászolni. Holott a feldolgozatlan veszteség súlyos következményekkel jár, a személyiség fixációjához vezet. A probléma elhallgatása miatt nem tudunk választ adni arra, miért kell meghalnunk, így végsõ soron arra sem tudunk válaszolni, miért érdemes élnünk. Szükségünk van arra, hogy foglalkozzunk az elmúlással és a gyásszal, új halálszemléletet alakítsunk ki és új rítusokat hozzunk létre, amelyekkel átadhatjuk megszerzett tudásunkat a következõ nemzedéknek. Csak így alakíthatunk ki egy új életszemléletet. Ezt ismerte fel Polcz Alaine is, aki tanatológusként sokszor, sokféle formában találkozott a halállal. Munkája során szembesült azzal, hogy errõl a témáról ugyanúgy hallgatnak az emberek, mint a háborús erõszakról. Az elmúlástól való félelem gátolja az önmagunkkal való szembenézést, az átlépésre való készülõdést. Nemcsak szakmai, hanem önéletrajzi írásaiban is többször foglalkozott ezzel a problémával. Írásai nem csupán a halál és haldoklás orvosi, tanatológiai vagy pszichológiai megközelítését nyújtják, hanem új élet- és halálfelfogást közvetítenek. Életében végig a halálról tanított, természetes tehát, hogy saját halálára való felkészülése az érdeklõdés középpontjába került. Partitúra – Utolsó beszélgetés Polcz Alaine-nel címmel jelent meg az az életinterjú, amelyet Singer Magdolna tanatológus, Polcz közeli barátja készített vele. A kötetben szereplõ beszélgetések nem titkolt célja egyrészt az volt, hogy segítsék Polcz Alaine-t az életútjának áttekintésében, amely a halálra készülés egyik legfontosabb mozzanata. Másrészt felhívja az emberek figyelmét a halállal való foglalkozás fontosságára, az öregedés és az elmúlás gondola43

tának elfogadására. Az írás négy beszélgetésre van osztva. Az életrajz az interjú jellegbõl adódóan kettõjük együttmûködésével jön létre. Az életút áttekintését tartalmazó elsõ két fejezetben azonban a két szólam nem különül el egymástól, olyan mintha közvetlenül az interjúalany mondaná el visszatekintõ narrátorként élete történetét, nem pedig Singer Magdolna alkotná meg a szöveget a vele folytatott beszélgetések alapján. Az egyes szám elsõ személy használatával felerõsödik a mû önéletrajzi vallomás jellege. Az utolsó kettõ beszélgetés már ténylegesen párbeszédes formában íródott, a kötet szerzõjének kérdéseit és Polcz Alaine válaszait tartalmazza. Ezek a fejezetek már konkrétan az öregségrõl, betegségrõl és a halálra készülésrõl szólnak. A dialogikus forma jelzi, hogy a haldoklónak a továbbiakban már segítségre van szüksége ahhoz, hogy életét jól tudja lezárni. Singer Magdolna segít Polcz Alaine-nek az élettõl való búcsúzásban, lehetõséget ad arra, hogy a haldokló beszéljen halálhoz való viszonyáról és elfogadja azt. Singer a kérdezõ szerepében a gondolatok megfogalmazásának katalizátorává válik. Beszélgetéseik modellt nyújtanak ahhoz, hogyan viselkedjünk a haldoklókkal, illetve hogyan készülhetünk saját halálunkra. Az írás elsõ része felmutatja a hagyományos autobiográfiák jellemzõit. Az elbeszélõ én felidézi gyermekkori élményeit, visszatekint egykori önmagára, és már az elején hangsúlyozza, hogy élettörténete kauzális és teleologikus: „Gyönyörû rálátni és felismerni, hogy minden okkal történt (…) Akkor a rossz dolgok is új értelmet nyernek, elveszítik elõjelüket, egyszerû útjelzõkké válnak, amelyek valami felsõbbrendû cél felé tereltek.”1 A kötet címe Partitúra, amely visszatükrözi azt a felfogását, hogy élete egy bizonyos cél felé haladt és minden okkal történt. Ugyanakkor azzal, hogy egész létezését egy kész partitúrának tekinti, amelyet neki le kellett játszani, azt is elismeri, hogy sokszor nem tudta befolyásolni a történéseket, sorsa alakulását nem mindig õ irányította. A férfiak által írt önéletrajzokkal ellentétben csak utólag ismeri fel azt a célt, amely felé haladt. Ez azonban a retrospektív teleologikus szemlélet kialakulását nem akadályozza. Másrészt kérdésesnek tartom, hogy sorsunk irányítására mindig képesek vagyunk, vagy ez csupán a patriarchális társadalom által fenntartott illúzió. Az elbeszélõ többször a történtek passzív elszenvedõjévé vált, visszatekintve azonban az így szerzett rossz tapasztalatait sem cserélné el, hiszen mindenbõl tanult, mindegyiknek oka volt. Szemléletében Elisabeth Kübler-Ross nézeteihez közelít, aki számára a haldoklókkal foglalkozva nyilvánvalóvá vált, hogy életünk során „mindannyiunknak meg kell tanulnunk bizonyos leckéket (…), hogy megszabaduljunk hibáinktól és hogy megtaláljuk a legjobbat magunkban és másokban.”2 Polcz Alaine az életet olyan tapasztalatok sorának látja, amelyek segítenek bizonyos leckék megtanulásában, életünk kiteljesedésében. Polcz Alaine korábbi önéletrajzi írásaiban, mint például Asszony a fronton és Egész lényeddel, életének csak egy fejezetét emelte ki, és mindig a másikhoz, a férfihoz képest határozta meg saját magát. A fejlõdéselvû narratív folyamat helyett identitástörések sorozatának látta életét. Most az elbeszélõ a megszerzett tudás birtokában ezeket a töréseket szükségszerûnek tartja az egységes szubjektum létrejöttéhez. Az elsõ két beszélgetés során a visszaemlékezõ tulajdonképpen arra ébred rá, hogyan készítette fel az élet arra, hogy be tudja tölteni feladatát. Folyamatosan szembehelyezi az elbeszélõ és az elbeszélt én tudatállapotát, ennek megfelelõen gyakoriak a történetben az idõbeli ugrások. Felidézi, hogy már gyermekkorában gyógyszerekkel játszott, orvos akart lenni. Szeretett temetõbe járni és meghatározó élmény volt számára nagymamája szép, békés halála. Falun még a kereszténység által hirdetett halálszemlélet volt jellemzõ. A halált az élet természetes részének tekintették, ennek elfogadására szocializálták a gyerekeket is. Elfogadták, hogy az emberi élet véges, halálunk idõpontjáról

1 2

Singer Magdolna, Partitúra Utolsó beszélgetés Polcz Alaine-nel, Jaffa Kiadó, Budapest, 2007, 17. Elisabeth Kübler-Ross – David Kessler, Élet-Leckék, Vigilia Kiadó, Budapest, 2002, 9.

44

Partium

pedig egyedül Isten dönthet. A haldoklót körülvette a családja, mindenki tudta hogyan kell viselkedni, mit kell mondani. A haldokló végrendelkezett, bölcs tanácsokat osztott, elköszönt mindenkitõl, majd az utolsó kenet felvétele után meghalt. A gyakori temetõlátogatások pedig folyamatosan emlékeztették az élõket saját életük végességére. Halálhoz való viszonya továbbalakult a háború alatt. Elsõ férjével együtt a háború elõl menekülve vidékre költöztek, ahol János tiltakozása ellenére elkezdett a katonai szükségkórházban dolgozni mûtõsnõvérként. Így próbált meg kitörni a magányból, hiszen férje mellett nem lehetett egyenrangú társ, a néma, passzívan engedelmeskedõ feleség szerepkörébe került. Ebben a kapcsolatban boldogsága férjén múlott, teljesen függõ helyzetbe került Jánostól. Tudta, hogy a férfi megcsalja õt, tárgyként kezeli, sokáig mégsem tudott szembehelyezkedni János akaratával. Amikor ápolónõként kezdett el dolgozni, akkor elindult az önmegvalósításhoz vezetõ úton. Függetlenedési kísérletét azonban megakadályozta, hogy a kórházat elköltöztették, õ pedig a hullámzó frontvonalba került. Szembesülnie kellett az erõszakkal, az emberi élet múlandóságával és õ maga is súlyosan megbetegedett. Halálról való tudását tovább formálta saját halálközeli élménye. Betegként megtapasztalta milyen rossz kórházban, egyedül szembenézni a halállal, mennyire kiszolgáltatottá válik az ember. Eddig a halál családi körben zajlott, a hagyományok, rítusok egyaránt segítették a haldoklót és a gyászolókat is a továbblépésben. A világháborúk alatt elkövetett tömeggyilkosságok hatására azonban kiüresedtek a rítusok, az emberek elvesztettek minden kapaszkodót. A modern kor embere nem akar szembesülni a halálélménnyel. A halál elutasítása ahhoz vezetett, hogy a haldoklókat kórházba viszik, az orvostudomány segítségével megpróbálják az életet mindenáron meghosszabbítani. A halál medikalizálódása következtében a haldokló emberi méltóságától megfosztva a gyógyítás tárgyává vált. A kórházi halál elterjedésével a súlyos beteg elszigetelõdött a társadalomtól, magára maradt lelki segítség és útmutatás nélkül. A család, a közösség, a hit, a hagyományok segítsége nélkül az egyénnek egyedül kell megküzdenie a halállal. Ennek hatására a haldoklók már nem csupán a haláltól félnek, hanem az oda vezetõ úttól is. „A túlkezeléstõl való félelem, a kórházi halál ismerete szabja meg pillanatnyilag halálviszonyunk alakulását, halálfogadásunk módját.”3 Társadalmunk megpróbálja elleplezni az öregséget, elzárni a nyilvánosság elõl a betegeket, így akar kitérni a probléma elõl. Polcz Alaine a háború után betegsége alatt jut el ahhoz a felismeréshez, hogy el kell hagynia férjét, különben önmagát teljesen feladva belehal ebbe a kapcsolatba. Visszatekintve látja, hogy a kapcsolatok, még ha kudarccal végzõdnek is, nagyon jó alkalmat biztosítanak arra, hogy elsajátítsunk egy életre szóló leckét. Megtanult másoktól függetlenül létezni, nem rendelte saját akaratát és életét a másik ember céljai alá, saját életcélt tûzött ki maga elé. Betegsége miatt azonban nem kezdhette el orvosi tanulmányait és falusi tanítónõ sem lehetett. Elsõ férjétõl elvált, feleség sem lehetett. Mindezt identitástörésnek élte meg. Az utólagos tudás birtokában azonban a partitúra részének tekinti, hiszen így kezdett el pszichológiát tanulni, ez volt a nyitás az életre. Visszatekintve látja, hogy mindezek a fájdalmas leckék, veszteségek felkészítették õt arra, hogy betöltse életcélját. Gyermekkori élményei, a fronton szerzett tudása, halálközeli tapasztalata és pszichológiai tanulmányai felkészítették arra, hogy súlyosan beteg emberekkel foglalkozzon. Halálról való tudásunk mindig a mások halálával való szembesülésbõl ered, ez alapján alakítjuk ki a saját halálunkról alkotott elképzeléseinket. A beteg szerepébe kényszerülve, a halálközeli élmények hatására tapasztalatai olyan területre is kiterjedtek, ami sok esetben kommunikálhatatlan. Mindezek segítették a haldoklók megértésében és segítésében. Polcz Alaine személyes tapasztalatai mellett számtalan szakmai tapasztalatot is szerzett, mielõtt elkezdett haldokló gyermekekkel foglalkozni. Grafológiai tanulmányait

3

Polcz Alaine, Ideje a meghalásnak, Pont Kiadó, Budapest, 1998, 55.

45

egy elmegyógyintézetben hasznosította, ahol a betegek írását vizsgálta, itt vezette be a mûvészetterápiát. Majd a Gyermeklélektani Intézetben létrehozta a világjátékot, bábdarabokat írt, bevezette Magyarországra a mûvészetterápia folytatásaként a játékdiagnosztikát és terápiát. Mindezek után újabb törés következett be életében, megszüntették az általa kialakított részleget. Az akkori kudarcélmény átalakult benne, visszatekintve úgy látja ekkor zárult le egy tanulási szakasz. El kellett jönnie, új feladatot, új életcélt kellett kitûzni maga elé. A leukémiás és rákbeteg gyermekek pszichológiai gondozását, a bemerevedett klinikai szokások átalakítását szervezte meg. Számtalan szakmai sikert ért el nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is: a WHO az általa kidolgozott programot fogadta el a leukémiás gyerekek pszichológiai gondozására. Ahhoz, hogy mindezt elérje, szüksége volt az összes megszerzett tapasztalatára, a kudarcélményekre is, amelyek új irányba terelték életét. Polcz Alaine a hagyományos nõi szerepen belül alakította ki saját identitását. De éppen ezáltal tudott kitörni a magányból, a tehetetlenségbõl, a némaságból. Mások segítése adott számára lehetõséget az önmegvalósításra. Habár látszólag nagyon önfeláldozó, valójában nagyon erõs és tudatos személyiség volt. Szakmáját professzionális szinten végezte, mégis a baráti társaság sokáig csak Mészöly Miklós feleségét látta benne, aki egész lényével férjét szolgálja. Ezzel õ maga is tisztában volt, de „Amikor megjelent az Asszony a fronton, rádöbbentek, hogy ez az aranyos, kedves feleség, aki olyan jókat fõz, közben doktorált és haldoklókkal dolgozik, könyvet ír.”4 Ebbõl is látszik, hogy második házassága Mészöllyel bonyolultabb annál, mint amilyennek az elsõ ránézésre tûnik. A függés és függetlenség kérdését, kettõjük kapcsolatát már az Egész lényeddel címû írásában is tárgyalta Polcz Alaine. Az említett önéletrajzi írása Mészöly Miklós halála után jelent meg, tulajdonképpen a gyászmunkát mutatja be, amelynek során megpróbálja az író megérteni második házassága történetét és feldolgozni férje halálát. Verena Kast gyásszal foglalkozó szakember a gyász jelentõségét vizsgálva a következõ összefüggést emeli ki: „Mivel saját magunkat alapvetõen interperszonális kapcsolataink révén értjük meg, s mivel kapcsolataink önmagunk és a világ átélésének egyik lényeges aspektusát alkotják, egy szeretett személy halála alapvetõen rendít meg bennünket addigi világlátásunkban és önértékelésünkben. A gyász az az érzelem, amellyel búcsút veszünk (…) s amelynek segítségével a kapcsolatból, valamint partnerünk tulajdonságaiból a lehetõ legtöbbet a magunkévá tehetünk, hogy megújhodott identitásunkkal és világlátásunkkal képesek legyünk a továbbélésre.”5 Az Egész lényeddel mottója nagyon jól összefoglalja ezt a folyamatot: azáltal, hogy a gyászmunka során azonosulok a másikkal, beépítem önmagamba a másik ember gondolatait, nézeteit, vagyis egész lényemmel hasonlítok, létre tudok hozni valami újat, kialakítok egy új énképet és egy új világlátást. Kapcsolatukat elemezve Polcz Alaine eljut ahhoz a felismeréshez, hogy férje függetlensége látszólagos volt csupán. Most, ahogyan áttekinti az egész életét azt is látja, hogy az elsõ házassága készítette fel erre a másodikra. Látszólag az elõzõ kapcsolatához hasonlóan itt is a kiszolgáltatott feleség szerepébe került: eltûri férje szerelmi kicsapongásait, nem tesz neki szemrehányást, ápolja öregségében, feladja munkáját, amikor férje erre kéri a betegsége miatt. Valójában többször is felajánlotta Mészölynek, hogy váljanak el, aki ezt nem akarta. Minden szerelme után visszatért feleségéhez, kikérte a véleményét az írásairól, több nõalakjában õt jelenítette meg, beépítette mûveibe felesége élet- és halálismeretét. Képtelen volt teljesen függetlenedni tõle. Támogatta Polcz Alaine-t abban, hogy ne mondjon le pszichológiai tanulmányairól. Férje segített önkéntelenül is a világjáték tökéletesítésében, és tanította meg írni azáltal, hogy mindig keményen figyelmeztette a hibáira. Kijavította cikkeit, így felesége nívó díjat kapott tudományos könyvei nyelvezetéért. Õ bíztatta szakdolgozata kiadására és megjó-

4 5

Baranyai László (szerk.), Alaine – Írások Polcz Alaine-ról, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2007, 113. Verena Kast, A gyász – Egy lelki folyamat stádiumai és esélyei, Park Könyvkiadó, Budapest, 2002, 10.

46

Partium

solta, hogy Asszony a fronton címû írása nagy siker lesz. Férje betegsége alatt Polcz Alaine nem írt, talán az, hogy egy nagy író felesége volt gátolta õt abban, hogy írjon, nem érezte elég jónak írásait. Mészöly halála után rengeteg alkotása jelent meg, úgy érezte tényleg íróvá vált. Olyan mintha egy gát szakadt volna át benne. Az írás által tudott beszélni a háborús erõszakról és a halálról, amelyek sokáig tabunak számítottak. Az írás és a munkája által megõrzött valamiféle függetlenséget a házasságában. Halála idõpontjának közeledtével nyilvánvalóvá válik, hogy Polcz Alaine nem csak egyszerûen Mészöly Miklós felesége volt. Nagyon fontosnak tartotta a feleség szerepet, emellett azonban dolgozott a klinikán, ellátta a haldoklókat, tudományos kutatómunkát végzett, cikkeket publikált és szépirodalmi könyveket írt. Az önfeláldozó, megalázott, megcsalt, kiszolgáltatott nõ helyett egy nagyon is öntudatos, önmagát megvalósító, sokrétû személyiség képe rajzolódik ki elõttünk, aki megtanulta becsülni önmagát. A visszaemlékezés végén egy önálló szubjektum áll: „Ha végignézek életemen, azt gondolom, hogy nem volt hiábavaló. Bármi, amihez hozzákezdtem, tovább alakult, fejlõdött. Gyûrûznek tovább, mint a hullámok a vízen. A kavicsokat én dobtam a tóba.”6 Az életmérleg elkészülte után az egyes szám elsõ személyû visszatekintõ narrátor helyébe az interjú forma lép. A harmadik és negyedik beszélgetés középpontjában már az öregség és a tényleges halálra készülõdés áll. Polcz Alaine õszintén és nyíltan beszél az öregedés testi és szellemi tüneteirõl: a kézremegésrõl, pelenkázásról, fájdalmakról, az emlékezet romlásáról. Errõl külön könyvet is írt Ideje az öregségnek címmel. Manapság divatos fiatalnak tûnni, az öregedést az emberek megpróbálják elkendõzni sminkkel, ruhával, plasztikai mûtétekkel. Polcz Alaine könyvének címébõl is kiderül, hogy õ ezt a folyamatot is az élet részének tekinti. Humorral számol be a test leépülésérõl, és felhívja arra az olvasó figyelmét, hogy „az öregedést is tanulni kell”7. Hiszen sokszor maguk az öregek sem tudják kezelni az öregséget. Fölöslegesnek érzik magukat, nincs életcéljuk, csak a betegségeikrõl beszélnek, úgy érzik, hogy mindenkinek terhére vannak. Ezért tartja Polcz Alaine nagyon fontosnak, hogy az ember alkalmazkodjon a megváltozott körülményeihez, fogadja el, hogy már nem bír annyit, mint régen. Ugyanakkor arra tanít, hogy továbbra se adja fel az aktív életet senki sem azért, mert megöregedett. A boldogságunkat továbbra sem attól kell függõvé tenni, hogy meglátogatnake az unokák. Meg kell találnunk azt a célt, amelyért még érdemes élnünk. A halálos betegség, a fizikai és szellemi leépülés ellenére még mindig ott van benne a mérhetetlen életkedv. Rákos megbetegedését végsõ ajándéknak tekintette, aminek a segítségével közelebb kerülhet a halál és ember viszonyának megfejtéséhez. Hiszen az öregség és betegség arra is készteti az embert, hogy áttekintse életét és készüljön a halálra. Ebben az írásában célul tûzte ki, hogy élete végén megírjon mindent, amit haldoklásról, halálról, gyászról és Istenhez való kapcsolatunkról tud, megírja saját halálra való készülését. Ezt teljesítette a Partitúra megjelenésével. Mindkét könyvben benne van az az ambivalencia, ami egész haldoklását végig kísérte: készült a halálra, ugyanakkor nagyon nehezen tudta elengedni az életet. Tulajdonképpen az öregség, a szaporodó fájdalmak, a betegség mind az életrõl való lemondást könnyítik meg, segítenek elfogadni a halál közeledését. Az elmúlás elfogadásában véleménye szerint sokat segít a hit is. Napjainkban sok hitrendszer tanaival ismerkedhetünk meg, amelyek mindegyike más halálfelfogást hirdet. Popper Péter8 könyvében ezeket részletesen bemutatja. A közel-keleti, kinyilatkoztatáson alapuló vallások közé sorolja a zsidó, az iszlám és a keresztény vallást, amelyek az utolsó ítélet utáni feltámadásban hisznek. A távol-keleti, megvilágosodáson alapuló hitrendszerek közül kiemeli a kínai univerzizmust, az õsi védikus hinduizmust, és az eb-

6

Singer Magdolna, i.m., 131. Polcz Alaine, Ideje az öregségnek – Naplójegyzetek 2002-2006, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2008, 103. 8 Popper Péter, Fáj-e meghalni? – Mit tanítanak a halálról? Miben érdemes hinni?, Saxsum Bt., 1999. 7

47

bõl kibontakozó brahmanizmust és buddhizmust. A kínai filozófusok inkább az élet dolgaival foglalkoznak és arra tanítanak, hogy az ember éljen erényes életet. A hinduizmus és a belõle kibomló irányzatok a lélek újratestesülését vallják, a karma az elõzõ életek következménye határozza meg a következõ életünket. A tibeti buddhizmus a két élet közötti idõszakot bar-donak nevezi, errõl szól a Tibeti Halottaskönyv. Ha az elhunyt hozzá tud kapcsolódni a köztes lét kezdetén felvillanó fényekhez, akkor megmenekül az újraszületéstõl. Erre azonban csak igen kevesen képesek azok közül, akik a tökéletesedéshez vezetõ úton járnak. A hinduizmus és a kereszténység halálszemléletét ötvözik a mai modern ezoterikus iskolák, a teozófia és az antropozófia. Tanításuk szerint Krisztus halálával valóban megváltotta az emberiséget, de abban az értelemben, hogy megindította az emberiség számára az elakadt reinkarnációt. Halálfelfogásuk a reinkarnáció tanát követi. Polcz Alaine halálfelfogására hatott a kereszténység, hiszen hívõ katolikus volt, ugyanakkor sokat olvasta a Tibeti Halottaskönyvet is. Mindkét hitrendszer a halál elfogadására tanít. A híres filozófus, Nietzsche is az „»idejében való« halálról beszél, amely akkor »következik« be amikor a mûalkotás már elkészült és amikor már nincsen mit hozzáadni”9. Kübler-Ross tanatológus szintén arról beszél, hogy senki sem hal meg idõ elõtt, csak amikor már megtanulta a leckéket és azzá vált, akivé lennie kellett. Polcz Alaine Ideje a meghalásnak címû könyvében szintén azt vallja, hogy mindennek Isten által rendelt ideje van, így a halálnak is. Saját halála közeledtével egyre inkább a halál idõpontjával összefüggõ szép halál kérdése foglalkoztatja. Bitó Lászlóval többször beszélgetett errõl a témáról, ami könyv formában 2007-ben jelent meg Az utolsó mérföld címmel. Mindketten felismerték azt a tényt, hogy nincsenek törvényes alternatívák, az emberek többsége nem tud élni önrendelkezési jogával, nem tudja elfogadni a halál tényét. Két olyan ember vitatkozik itt, akik különbözõképpen közelítik meg a halált. Bitó László létrehozta az eutelia-koncepciót, amelyben fontos szerepet kapnak a hivatalos átsegítõk, akik orvosi, pszichológusi és jogi képzést is kapnának. Õk lennének azok, akik a haldoklóval és hozzátartozóival megbeszélnék hogyan akar meghalni, milyen körülmények között akar élni. A haldokló kérhetné a halálba segítõ injekciót, vagy joga lenne a kezelés visszautasításához, a palliatív gondozáshoz, de választhatná azt is, hogy az orvostudomány minden eszközét használják fel ahhoz, hogy minden körülmények között, akár a nagy fájdalmak ellenére is tartsák életben minél tovább. A szakemberek pedig elfogadtatnák ezt a döntést az orvosokkal. Bitó az aktív eutanázia mellett érvel, amikor az ember maga dönti el, hogy mikor akar kilépni az életbõl, mikor nem vállalja tovább a szenvedéseket. Polcz Alaine szerint az ember spirituálisan nem tudja megítélni, hogy milyen tennivalója van még az életben. Amikor a biosz és a dzoé, vagyis a test és a lélek is elfogadta a halált, elintézte élete feladatait, akkor halunk meg. Elutasítja az aktív eutanázia gondolatát, de a szenvedésekkel teli, emberhez méltatlan életet is.10 Polcz az Egész lényeddel címû önéletírásában tárgyalta férje halálát, akit érelzáródással, súlyos betegen szállítottak kórházba. Habár az orvosok a lábát megmentették, Mészöly kómába esett, nem volt esélye emberhez méltó életre. Az orvosok infúzióval, injekciókkal, heparin adásával próbálták életben tartani. Polcz Alaine azonban a kezelés megszüntetését kérte. A kezelés visszautasításának jogára hivatkozva kiharcolta, hogy férjét ne hagyják tovább szenvedni. Passzív eutanáziáról van itt szó, amikor beszüntetik a szenvedõ haldoklók esetében az emberhez méltatlan életet meghosszabbító intézkedéseket. Ezt azonban nagyon nehezen tudta csak elfogadtatni az orvosokkal. Haldoklókkal foglalkozva többször találkozott azzal a problémával, hogy a hippokratészi esküre hivatkozva az orvosok nem fogad-

9

Király V. István, i.m., 77. Polcz Alaine-Bitó László, Az utolsó mérföld – Beszélgetés életrõl, halálról – testrõl és lélekrõl, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2007. 10

48

Partium

ták el a kezelés visszautasítását. Holott az eskü szövegében szó sincs arról, hogy a súlyos beteg, haldokló esetében a halál természetes lefolyását minden remény nélkül is meg kell hoszszabbítaniuk. Polcz Alaine a gyermekonkológiai osztályon dolgozva látta, hogy milyen rossz a kórházi halál, mennyire fáj a gyermekeknek és az anyáknak is, hogy el vannak szakítva egymástól. A segítség módját abban látta, hogy a gyermekeket haza kell engedni meghalni. A végsõ stádiumban abba kell hagyni a felesleges kínzásukat és megfelelõ fájdalomcsillapítókkal ellátva engedni kell, hogy családja körében töltse utolsó napjait. Az ötlet azonban eleinte nagy ellenállásba ütközött. A probléma megoldását jelentheti a hospice-mozgalom. 1991-ben megalapult a Magyar Hospice Alapítvány, amelynek alapgondolata az, hogy a halált sem elnyújtani, sem siettetni nem szabad. A hospice abban segít, hogy az ember élete végéig megõrizze méltóságát, és lehetõleg otthonában, családja körében haljon meg. Ellátja a beteget orvosi segítséggel, kiképzett nõvérekkel, fájdalomcsillapítással, de nemcsak a testi problémákkal foglalkozik, hanem lelki gondozást is nyújt. Segíti a haldoklót a halálra készülésben és szeretteit a gyászban. A házigondozás mellett a hospice másik fõ eredménye a palliatív osztály, ahol beállítják a beteg tüneti kezelését, majd hazaengedik. 1997-ben az egészségügyi törvény elfogadta a haldoklók hospice-ellátását és a kezelés visszautasításának jogát. Polcz Alaine rákos betegként élt a kezelés visszautasításának jogával és a palliatív kezelést választotta. Elrendezte életét, elbúcsúzott szeretteitõl, elkészült az életmérleggel, mégsem tudott tovább lépni. Nem volt benne halálfélelem, a koporsója a szobában állt, fedele tele volt írva barátai üzeneteivel, de annyira szerette az életet, hogy nem tudta elengedni. „Látod, egész életemben azt tanítottam, hogy aki meg akar halni, az meghal. Erre itt vagyok én, és nem tudok meghalni. (…) Nincs bennem félelem. De annyira szeretem az életet!”11 A halál elfogadására bíztatta õt Singer Magdolna, aki beszélgetésekkel, közös imádkozással és énekléssel segítette õt ennek az utolsó, nagy feladatnak a végrehajtásában. Polcz Alaine nem elõször szegett tabut, amikor a halálra készülésrõl írt. Megtette ezt már korábban is, a háborús borzalmakról, a nõket ért erõszakról beszélve, a súlyos betegekrõl és férje haláláról írva is. A megdöbbentõ az, hogy most a saját haldoklását követte nyomon. Kapaszkodót, útmutatót adott ezzel a társadalomnak, rámutatott arra, hogy szükség van a némaság megtörésére, a halálra való készülésre. Miközben élete eseményeit vette sorra és elkészítette saját életmérlegét, számos olyan problémára is rámutatott, ami hazánkban még megoldatlan: a kórházi halál szörnyûségére, a szenvedõk életben tartására, a társadalom tudatlanságára, felkészületlenségére. Tevékenyen részt vett egy új halálszemlélet kialakításában. A hospice-mozgalom alapítójaként célja volt, hogy a társadalom a halált az élet természetes részének tekintse, visszaadja a halál méltóságát és szeretetteljes gondoskodással, nagyfokú szakmai tudással és palliatív kezeléssel segítse a haldoklót és a családot. Halálfelfogása szorosan összekapcsolódik életfelfogásával. Az emberek akkor képesek elfogadni a halált, ha teljes életet éltek. Ezért fontos az önmegvalósítás, önmagunk boldoggá tétele. „A halál megváltoztathatatlan és elkerülhetetlen, de viszonyunk a halálhoz nem, és ez többek között azért fontos, mert a halálhoz való viszonyulás szabja meg az életünket.”12 Ki kell alakítani saját halálszemléletünket ahhoz, hogy értelmet tudjunk adni az életünknek. Ehhez kínál alternatívát Polcz Alaine, aki a személyes élményei, és szakmai tapasztalatai feldolgozásával tanít életre és halálra.

11

Singer Magdolna, i.m., 165. Polcz Alaine, Segítenek a rítusok, In.: Angyal Eleonóra dr. Polcz Alaine (szerk.), Letakart tükör, Helikon Kiadó, 2001, 117. 12

49

KAVECSÁNSZKI MÁTÉ

A tánctudomány régi-új forrásai: a református egyházi iratok A református egyház iratanyaga, az egyházi törvények, kánonok, hitvallások, egyházközségi protokollumok, különösen pedig a prédikációk a magyar tánckutatás, pontosabban a magyar történeti néptánckutatás kiemelkedõen jelentõs forrásait jelentik. 1562-tõl kezdõdõen ezek az iratok szolgálnak a legrészletesebb adatokkal a magyar paraszti tánchagyomány alakulását illetõen, minthogy elsõként tudósítanak a tánckultúránkat gyökeresen átalakító forgós-forgatós karakterû páros táncok megjelenésérõl. Ezen források kiváló szakértõje, Pesovár Ernõ (1926-2008) néptánckutató elsõsorban a néptánc történeti alakulása szempontjából értelmezte ezeket és alkotta meg a páros táncok magyarországi történetének és az új stílusú néptánckincsünk kialakulásának elméleti vázát. A következõkben néhány olyan további értelmezési szempontra szeretném röviden felhívni a figyelmet, amelyek ezen forrásokat alapul véve a magyar kutató tánctudomány perspektíváit bõvíthetik tovább. Az elsõ ilyen kérdés az egyházfegyelem, minthogy a táncot, pontosabban annak bizonyos változatait a református egyház tilalmazta, erkölcsi vétségnek tekintette. 2008-ban kutatótársammal, Szászfalvi Mártával összefoglaltuk a református egyház tánccal és táncos cselekményekkel kapcsolatos álláspontjának történeti alakulását,1 forrásként a zsinati rendeleteket és a prédikációkat használva, valamint mindennek gyakorlati alkalmazásával is foglalkoztunk, amihez pedig a vizsgált települések presbiteri jegyzõkönyvei jelentették a forrást. Egyházfegyelmi szempontból a tánccal kapcsolatos forrásokat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk. 1. A tánc szabályozásának írott formái, vagyis a törvények, kánonok, hitvallások. A szabályozást ezekben alapvetõen két szempont szerint osztályozhatjuk. A tiltások irányulhatnak egy bizonyos táncforma ellen, mint például az 1562-es Debreceni Hitvallás, amely megkülönbözteti azon táncokat, amelyek a „bujaság fáklyáját meggyújtják”2, s minthogy mûvelõi „szemtelen viseletben s taglejtésekkel mutogatják magokat”3, egyházilag tilalmazzák. Emellett az ún. „szemérmes táncokat” a Hitvallás elfogadja. A két táncforma különbsége tánctudományi szempontból értelmezendõ, erre a késõbbiekben visszatérek. A másik szempont a formai jellemzõk mellett a tánccselekmény alkalma, idõpontja. Nyilvánvalóan elsõsorban vasárnap és az ünnepnapok alkalmával volt tilos a tánc, ez esetben stílusától, formájától függetlenül. Itt szintén példaként említhetõ a Debreceni Hitvallás már idézett fejezete, vagy az 1577-es hercegszöllõsi zsinat.4 Geleji Katona István 1649-es kánongyûjteménye pedig magának a lakodalomnak a vasárnapi rendezését tilalmazza, részint ismét 1

Kavecsánszki Máté – Szászfalvi Márta: Adalékok a tánc megítéléséhez a református egyházi iratokban. Ethnica, 2008. 10/2. 48-52. E helyütt is szeretném megköszönni kutatótársamnak, hogy tánctörténeti vizsgálódásaim során felhívta figyelmemet a tánc egyházfegyelmi vonatkozásaira. 2 Debreceni Hitvallás 1562. „A játékokról, táncokról, látványos mulatságokról” c. fejezet. In. Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Budapest. 1881. 173. 3 U.o. 4 Az Also és fölsö Baranyában valo Ecclesiaknac articulusi, melyec Herczeg Szõlõsön, irattanac negyven praedikatoroc jelen voltaban, melyeket mindnyájon jóvá hattanac. 1577. 9. szakasz

50

Partium

a táncot elkerülendõn.5 A beregi egyházmegye az 1809. évben ekképp rendelkezik: „Botránkoztató személyeket, ú. m. a káromkodókat, lopókat, vasárnapot rontókat, vasárnapi játékokat és táncolásokat gyakorlókat és egyéb botránkoztatókat az ecclesia elé állítom minden személyválogatás nélkül és õket minden kedvezés nélkül megbüntettetem és megbüntetem.”6 Az e szempontból megvizsgált számos források alapján megállapítottuk,7 hogy a táncos alkalmakat s magát táncot a XVIII. századtól kezdve egyre inkább annak idõpontja miatt tiltották, s az erkölcsi jelleg folyamatosan háttérbe került. Jellemzõ, hogy a XIX. század végi egyházi törvényben sok esetben a tánccal kapcsolatban már csak annak megtartásához és tanításához szükséges engedély megszerzésének elõírásával, illetve a hely pontos rögzítésével találkozunk.8 Érdemes itt megemlíteni, hogy a Református Kollégiumok „házirendjében” is megtalálhatjuk a tánccal kapcsolatos tiltásokat, például Debrecenben 1704-ben, illetve Sárospatakon 1796-ban. A tánc megítélésének törvényekben való folyamatos, a XX. századra bekövetkezõ eltûnését mutatja az, hogy az 1904. évi zsinati rendelet egyházfegyelemmel foglalkozó részében már semmiféle utalást nem találunk a táncalkalmakkal kapcsolatosan.9 Amellett pedig, hogy a tánctilalmak megszegõivel szemben a református egyház esetszerûen, nem egységesen lépett fel, hiszen a büntetés egyes helyeken eklézsiakövetés, kitiltás, diákok esetében kicsapás, más helyeket viszont nem szankcionálták, fontos azt is figyelembe vennünk, hogy a büntetések súlya eltérõ volt különbözõ társadalmi státuszú személyek esetében. Jellemzõ, hogy a lelkészek és a tanítók súlyosabb elbírálás alá estek a tánctilalom megszegése esetén. A törvényi szintû tiltással kapcsolatban azonban mindenképpen helytállónak tekinthetjük Dávid Gyula azon kijelentését, miszerint „A nagyobb kálvinista országokban az egyházfegyelem alapelvei papíron maradtak … s az egyházfegyelem csak bizonyos körülmények között, fõként kisebb és zárt közösségekben valósulhatott meg.”10 2. A második csoportot a prédikációk alkotják. A református prédikátorok többnyire exegézis útján igyekeznek bizonyítani táncellenes érveiket. Ezek közül csupán a legfontosabbakat említeném meg: idõpazarlás, világi fényûzés, részegeskedés következménye, bolondság, erkölcstelenség, ördögtõl származó, a zsidók erkölcstelen tetteivel függ össze (akik a Sabbath napját mulatozással, tánccal töltötték), pogány vallások jellemzõje stb. A táncellenes érvrendszer talán legtisztább formáját Szent-Péteri István 1697-ben íródott munkájában olvashatjuk, amelynek már a címe is elárulja az alkotó mélységes ellenszenvét: Tancz pestise…11. Példaként említem még meg Bornemissza Péter az Ördögi kísértetek c. munkáját (1578), amelyben a tánccal kapcsolatban elsõsorban a paráznaság lehetõségét, a tánc erotikus jellegét emeli ki, mindamellett a táncolást az alkoholfogyasztás káros mellékhatásaival is egybeköti. Gyulai 5

Geleji Katona István: Egyházi kánonok, melyeket részint a magyarországi, részint az erdélyi régi kánonokból egybegyûjtött s a kor kívánatához képest több másokkal is bõvített és kissé jobb rendbeszedett). (1649) 1875. LXVII. kánon 6 A beregi egyházmegye 1809. évi rendelkezése. Idézi Illyés Endre: Egyházfegyelem a Magyar Református Egyházban (XVI-XIX. században). Debrecen. 1941. 150. old. 7 Kavecsánszki – Szászfalvi i.m. 8 Példaként említhetõ: Protestáns egyházi közigazgatási törvénytár. (1523-1913 )1913. 356-357. (Bm. 64573/901. sz.) 9 Egyházi törvények a Magyarországi Református Egyházban. Az 1904. év november havának tizedik napján megnyílt második Budapesti Országos Református Zsinat által alkotott kilencz törvényczikk. V. törvénycikk. II. rész. II. fej. 34 § A) bek. 3. pont 10 Dávid Gyula: A református egyházfegyelem alapelvei. Református Szemle. 388-393. 1933 1933. 388-393. 11 …„Avagy oly alkalmatos üdõben mondott Ige, mellyben ama’ nem csak endemia; hanem epidemia pestisnek, a fajtalan Tántznak, kárhozatos vólta graphice, bötüsön le rajzoltatik és annak autorának az álnok ördögnek azt oltalmazó erõsségei enerváltatnak, meg-erõtlenültetnek.”

51

Mihály tiszadobi lelkipásztor Szentpéterihez hasonlóan 1681-ben szintén fontosnak érezte, hogy egy egész kötetet szenteljen a tánc ellen, „Fertelmeskedõ, s bujálkodó Tántz jutalma…” címmel. Ezen források részletes elemzését e helyütt nem közölhetem, annyit viszont meg kell állapítani, hogy a XVI-XVIII. századi egyházfegyelem szigorúsága tükrözõdik a fent idézett szerzõk mûveiben, amelyekben a „fajtalan” táncot egyértelmûen összekapcsolják a részegség, pajzánság, paráznaság bûnével. 3. A református iratanyag harmadik csoportját az adott települések presbiteri és vizitációs jegyzõkönyvei alkotják, amelyek a tánc megítélésének, illetve magának az egyházfegyelemnek a helyi megvalósulásáról árulkodnak. Ahány település, annyi módja, formája volt ennek. A XVIII-XIX. századi iratokban még jellemzõ a vasárnapi tánctilalommal szembeni fellépés. Az általunk vizsgált települések, Konyár, Hajdúbagos és Sáránd presbiteri jegyzõkönyveiben azonban nem találunk szinte semmiféle táncalkalomra vagy annak elítélésére vonatkozó említést. Kivételt ez alól csupán egy-egy hajdúbagosi és konyári eset képez, azonban már ezekben az esetekben sem mint fegyelmi vétség kerül szóba a tánc, Bagos esetében a helyi dalárda, Konyár esetében pedig egy bál keretén belül. A precedensek elmaradása a három településen indirekt bizonyíték. Ugyanis azt a következtetést vonhatnánk le, hogy az adott településen a XX. századig semmiféle táncos alkalom nem volt a településen, hiszen ha lett volna rá precedens, az egyházi törvények alapján mindenképpen el kellett volna ítélni a vétkezõt, amelyet fel is jegyeztek volna a jegyzõkönyvben. Erre azonban véleményünk szerint nem azért nem került sor, mert nem lettek volna táncalkalmak a településeken, hanem épp ellenkezõleg, a szórakozás és a táncalkalmak meghatározó részét képezték a falu életének, s annak természetes komponenseként tartotta számon maga az egyház is. Az egyházfegyelem kérdése mellett egy az egyházfegyelemmel is szorosan összefüggõ másik szempontra is szeretném felhívni a figyelmet, ez pedig alapvetõen táncantropológiai (illetve [nép]tánctörténeti). Fentebb már említettem, hogy Pesovár Ernõ néptánckutató a református egyház iratanyagát, táncleírásait a hazai tánctörténet egyik igen fontos korszakának megrajzolásához használta fel, ez pedig a páros táncok megjelenése és a magyar néptánckincsbe való beépülése. Mirõl is van szó tulajdonképpen? A 15-16. századig Magyarországon a táncok általánosan elkülönítették egymástól a két nemet (kollektív és individuális formák). A feloldódás, ahogyan Európában máshol is, a reneszánsz táncok megjelenésével kezdõdik. A parasztságnál egészen a 16. századig általánosnak tekinthetõek az individuális férfi táncok, illetve a csoportos, de a férfiaktól többnyire elkülönülõ nõi, illetve leány (kör)táncok. Ez az állapot pont akkor indul változásnak, amikor a protestáns prédikátorok megkezdik munkájukat. A 16. századtól kezdõdõen ugyanis Magyarországon is gyors ütemben kezdenek terjedni a nyugat-európai páros táncok, a 17. században pedig már minden társadalmi rétegnél általánosan jelen vannak, a parasztság esetében a régi stílusú hajdú- és körtáncokkal együtt. Hogyan értesülünk errõl a református egyház irataiból? Ha sorra vesszük a forrásainkat jól kitûnik, hogy bár a prédikációk és az egyházi törvények nem alkotnak tánctörténetileg értelmezhetõ kategóriákat, mégis különbséget tesznek tánc és tánc között, hiszen – mint látni fogjuk – bizonyos táncstílusokat tiltanak, másokról viszont – ha nem is helyeslik – inkább hallgatnak. Kiváló példája ennek Szentpéteri István A táncz pestise c. munkája. Hiszen ebben õ tulajdonképpen nem magát a táncot, hanem annak csak egy bizonyos formáját, pontosabban stílusát ítéli el. „(…) Fajtalan tántzot mondok, meg-külömböztetésnek okáért. Mert vagyon szabados Tántz; tudn. az, mellyel a Szentek Istennek nagy és rendkívül való áldását és jó-téteményét vévén, az õ örömöket ki-jelentik, illendõ-képpen, tisztességesen és kegyesen, az õ helyén és idejében, fele-baráttyoknak kára és botránkoztatása kívül, az aszonyok az aszonyok között, és a férfi-férfiak az aszonyoktúl különn, az Isten dicsireti52

Partium

nek magasztalásával tántzolván. Igy tánczolt Mária, a’ Moses nénnye, a’ véle lévõ aszonyokkal. Ki jöv. 15 v. 20.21. a' Jephte leánya a' vélle lévõkkel. Bir. II. v. 34. az Izräelbéli aszonyok. I. Sam. 18 v. 6.7. Dávid 2Sam. 6. v. 14.16. I. Chron. 15. v. 25. Ezekbõl láttyuk; hogy a szentek régente ackor Tántzoltanak, a' mikor Isten az õ népével nagy jót tött, mellyért õk Istent örömmel dicsérték; még pedig úgy, hogy a két sexus (nem) egy-mástól külön tántzolt, az az, az aszonyok csak az aszonyokkal, a férj-fiaktúl külön: a férfi-fiak viszont csak a férfiakkal az aszonyoktúl külön tánczoltanak.”12 Az iménti idézetbõl tehát teljesen egyértelmû, hogy az egyházi hagyomány megkülönböztette a fajtalan táncot és az egyházilag is engedélyezett táncot. Utóbbi létjogosultságát pedig szintén bibliai példákkal támasztották alá. A jelenség két szempont szerint is értelmezhetõ. Az egyik teológiai, hiszen elég nehéz lett volna betiltani a táncot, ha maga a Biblia is engedélyezte. Nyilván ez soha nem is volt racionális cél, a tiltások ugyanis az új (!) táncforma ellen irányultak, amely pedig nem nyert bibliai igazolást. Az, amit idézett prédikátoraink fajtalan táncnak neveznek, tulajdonképpen a férfi és a nõ közösen bemutatott tánccselekménye, vagyis a páros tánc, illetõleg annak egy akkor megjelenõ új formája (mivel a küzdõ karakterû és ugrós páros tánc már hagyományosnak volt tekinthetõ ekkor), a zárt összefogódzású individuális forgós-páros tánc, amelynek leginkább kárhoztatott elemei (tapogatás, egymás átölelése, forgás, nõ átdobása, stb.) egyben az új táncmód legfontosabb jellemzõi is. A zárt összefogódzású páros tánc megjelenése Magyarországon a 16. század végére tehetõ, a 17. század folyamán pedig már rendületlen népszerûségnek örvend. Jól látható tehát, hogy egyfajta átmeneti állapotról kell beszélnünk, hiszen a táncéletben még jelen vannak a régi kör- és füzértáncok, de már él a forgós karakterû páros táncforma is. Ami nagyon fontos, hogy ezeket a régi stílusú táncokat legalizálják a prédikátorok és a protestáns egyházi törvények, az új stílusú, divatként jelentkezõ páros táncokat pedig elvetik. Ez a kérdés vezet bennünket tovább az elemzés harmadik perspektívájához, a társastánctörténet problematikájához. Minthogy a társastáncok néprajzi és antropológiai szempontú kutatása még gyermekcipõben jár, szükségesnek tartom röviden vázolni, hogy mirõl is van szó. Talán meglepõnek tûnik, de a méltán világhírû magyar néptánckutatás mellett sajnos nem beszélhetünk magyar társastánckutatásról. A magyar kutató tánctudomány legelhanyagoltabb problémaköre ez, Kaposi Editen kívül lényegében nem tudunk olyan tudós szakembert említeni, aki a társastáncokkal mélyrehatóan foglalkozott volna. De mit is nevezünk társastáncnak? Ennek megfogalmazása igen problematikus, hiszen ezt a fogalmat Magyarországon még nem definiálták, csak többnyire változó szempontok szerint körülírták. Leggyakrabban a polgári táncok szókapcsolattal illetjük õket, amely azonban történeti és társadalomtörténeti értelemben sem helyénvaló. Szokták udvari táncoknak is nevezni õket, ami hasonló okokból szintén nem helyes. Nagyvonalakban valami olyasmit kell társastánc alatt érteni, ami a magasabb társadalmi rétegek kulturális produktuma. Maga a kissé szerencsétlenül rögzült társastánc szó is ezt fejezni ki: társastánc, vagyis társasági tánc – itt a társaság alatt a szó magasabb társadalmi státuszcsoportokat jelölõ értelmét tekintve. (A félreértéseket elkerülendõn tartom célszerûnek a késõbbiekben a társastánc helyett a társasági tánc terminus alkalmazását). Csakhogy! Amikor a társasági táncokat azonosítjuk a magaskultúra táncaival, amelyek valamilyen úton-módon megjelennek a nép, a falu hagyományos lokalitásának tánckultúrájában is (gondoljunk a falusi tánciskolákra), nem árt arra is odafigyelnünk, hogy ez a folyamat bizony sokszor fordítva is bekövetkezett. Népi táncokból báli táncok alakultak, hogy példát is

12

Szent-Péteri István i.m. 1697. 19

53

mondjak, ilyen a bécsi keringõ, a polka, a polonese, a mazurka, sõt a tangó is. Amikor pedig erre gondolunk, megjelenik elõttünk a tánckultúra hihetetlenül szövevényes és bonyolult hálója, amelyben a mérhetetlenül sok táncformát hol az egyik, hol pedig a másik társadalmi rétegkultúra sajátjaként találjuk meg. Ezért merem kijelenteni, hogy a magyar néptánckutatás kánonja mindaddig nem lehet teljes, amíg a társastáncok magyarországi kutatása nem zárkózik fel hozzá. Az elmúlt 5 évben a társasági táncok és a paraszti táncnyelv táncainak lokális együttélést vizsgáltam. Ezen évek alatt összesen 7 településen kutattam a XX. századi táncéletet, a „polgári” társasági táncok megjelenésének nyomait vizsgálva és ezen empirikus adatokat a modern táncantropológiai elméletek alapján értelmeztem és tánctörténeti jelentõségû forrásértékû dokumentumok elemzésével pontosítottam. Természetesen a néptánc és a társastánc egyterû és egyidejû kutatása megköveteli a terminológiai rendszer tisztázását. Tisztázni kell, sõt néha meg kell alkotni az alapfogalmakat, ehhez pedig a lehetõ legmesszebbre kell visszanyúlni idõben: a történeti forrásokhoz. Itt kapcsolódhatunk vissza a református egyházi iratokhoz. Mint fentebb láthattuk, a források beszámolnak az új táncforma, vagyis a zárt összefogódzású forgós-forgatós szerelmi páros tánc megjelenésérõl (a falvakban is). Fontos hangsúlyozni, hogy ez az új táncforma, eredetileg egy dél-francia, illetve provanszál néptáncból, a voltából származik, amely tánc Nyugat-Európában (elõször természetesen Franciaországban) igen gyorsan társasági tánccá vált. Az új táncforma olyan kontinentális táncdivatot teremtett, amely a Kárpát-medencében is jelentõs hatást fejtett ki. Mindenekelõtt azonban arra a kérdésre kell választ keresnünk, hogy mikor jelent meg ez a zárt összefogódzás és a páros forgás az európai és a hazai tánctörténetben. A kérdés megválaszolásában a társasági táncok történetére kell támaszkodnunk. Nem vitás ugyanis, hogy a nagy európai táncdivatok átadói és átvevõi az uralkodó osztály képviselõi. Az imént említett volta bár népi eredetû, stilizált társasági változata már a 15. században jelen van a francia királyi udvarban. A 16. században pedig már egész Európában kedvelt társasági tánc és hozzá kell tenni, a reformátusok által egész Európában kárhoztatott tánc is. Részben pont ezért rendelkezünk a voltáról pontos leírásokkal is. A 16. századból pedig máris említhetjük a magyar református forrásokat, amelyek bizonyítják, hogy a volta bizonyos formája már a falvakba is eljutott. Nyilvánvaló ugyanis, hogy idézett forrásaink egy része falusi környezetbõl származik, ugyanakkor nem mindegyik. Ezen források kiváló szakértõje, Pesovár Ernõ néptánckutató elsõsorban a néptánctörténet szempontjából értelmezte ezeket. Egyetlen munkájában sem tagadta ugyanakkor, hogy az új táncforma megjelenése a magyar parasztságnál egyértelmûen a felsõbb kultúra hatására következett be, vagyis a társasági táncok hatása figyelhetõ meg. De mit mondanak a református források ezen divat terjedésérõl? A prédikátorok leírásai látszólag kész állapotot tükröznek, táncleírásokat tartalmaznak, és nem tudjuk meg belõlük, hogy honnan származnak az új táncok és a falvak, városok mely társadalmi rétegei táncolják õket. Pesovár Ernõ úgy ír ezekrõl a forrásokról, mint amik bizonyítják, hogy a magyar parasztság átvette a páros forgatós táncokat a zárt összefogódzással együtt és olyannyira asszimilálta saját kultúrájába, hogy – bár talán szokatlan így kimondani, de ez akkor is tény – ez a folklorizálódott társasági tánc forma lett az alapja – természetesen a korábbi hagyományokat is magába olvasztva – az új stílusú néptáncainknak. Saját empirikus, XX. századi táncélettel foglalkozó kutatásaim is bizonyítják azonban, hogy az asszimiláció nem ennyire gyors és közvetlen folyamat. Az új táncok társasági táncként jelennek meg a faluban és évek, sõt évtizedek kellenek ahhoz, hogy azok hozzáigazuljanak az adott közösség hagyományaihoz, megtörténjen a transzprodukció, kiteljesedjen a folklorizáció és ezáltal bizonyos fokig néptánccá alakuljanak. Mondanom sem kell természetesen, hogy új stílusú néptánckincsünk is évszázados alakulás útján lett a voltából és egyéb társasági táncokból csárdássá és verbunkká.

54

Partium

A kérdés tehát az, hogy megragadható-e ez a fokozatiság a református iratanyagban? Vagyis tudjuk-e, hogy a leírt tánc még az újdonság erejével ható társasági tánc, vagy a folklorizáció útjára lépett félnépi tánc? Egyszerûbben: látjuk-e a különbséget a forrásokban a néptánc és a társasági tánc között? Sok kutatás szükséges még ennek a kérdésnek a megválaszolásához, annyit azonban máris egyértelmûen kijelenthetek, hogy ha kronológiai sorba rendezzük ezeket a forrásokat, érzékelhetõ a változás folyamata. Számos apró mozzanatból tudunk következteti a folklorizáció folyamatára, vagyis az eredeti társasági táncból néptánccá alakulásra. E módon pedig a református források nem csak a néptánckutatás fontos dokumentumai, hanem a magyar társasági táncok történetének eddig még feltáratlan forrásai is. Nyilvánvalóan nagyon komoly filológiai és történeti kutatások is szükségesek még. A források ugyanis nem társadalomtörténeti és szociológiai leírások. A legtöbb esetben nem tudjuk pusztán a leírásból eldönteni, hogy azok mely társadalmi rétegre vagy rétegcsoportra vonatkoznak. A fentiekben rövid vázát kívántam adni a református egyházi iratanyagok táncközpontú értelmezési lehetõségeinek. Az iratanyag csoportosítása (törvények és rendeletek, prédikációk, lokális iratanyag) mellett röviden szóltam a vizsgálati lehetõségekrõl: egyházfegyelem, táncantropológia, társastánctörténet. Ez utóbbira különösen szeretném felhívni a figyelmet. Mint említettem, maga a társasági táncok kutatása is igen elhanyagolt területe a szaktudománynak. Célom egy olyan kutatási terület kialakítása, amely a néprajzi kutatómódszert antropológiai szemlélettel és történeti forráskutatással egészíti ki. Interdiszciplináris, komplex szemléletû kutatások szükségesek ahhoz, hogy a társasági táncok kutatása elérje a nemzetközi szinten megkövetelt tudományosságot és felzárkózzon a magyar néptánckutatás mellé. E munkának csak egyik szelete a néptáncok és társasági táncok kölcsönhatásának empirikus vizsgálata, a táncnyelvek közötti összefüggések keresése. Másik eleme a társasági táncok autonóm történetének kutatása és ebben, elsõsorban pedig a definíciók majdani megalkotásában játszanak nélkülözhetetlen szerepet a történeti táncleírások, jelesül a református egyház iratanyaga.

Huszár István (metszet) 55

FELHÕS SZABOLCS – MARCZINKA CSABA

Az örök lázadó haláltánca Pasolini alakjával és életmûvével – különösen tragikus halála óta – nagy bajban van az itáliai és az egyetemes kulturális köztudat. Õ is egyike volt annak a számos olasz mûvésznek és gondolkodónak, akit nagyon nehéz valamilyen kategóriába beskatulyázni. Hisz Leonardo da Vinci-tõl Julius Evoláig szinte végtelen azoknak az itáliai mûvészeknek és gondolkodóknak a sora, kiket a kortársak és az utókor „nem tudtak hova tenni”. Magyarán szólva nem értették vagy félreértették õket!... E sorban elõkelõ hely illeti meg Pier Paolo Pasolini-t, az itáliai kultúra központi alakját.. Õt is igyekeztek címkék alá gyûrni… A legelterjedtebb két címke a „homoszexuális” és a „kommunista”titulus volt. E két címkének persze volt némi alapja: mégis Pasolini – egészében véve – biszexuális volt (voltak barátnõi is, sõt, Silvia Mangano színésznõvel elég sokáig együttélt); a kommunista párt pedig – „erkölcstelenség” vádjával – korán kizárta (akárcsak másfél évtizeddel korábban József Attilát az itteni kommunisták). Ami a kommunista voltát illeti,Pasolini persze – ahogy más fogalmakat illetõen is – teljesen mást értett „baloldaliság” alatt, mint a „hivatalos” olasz kommunista párt (beleértve Berlinguert is). De ezen, a Berlinguerékkel egyébként szembenálló, itáliai hatvannyolcasokkal is összekülönbözött!... Igen nehezen talált összhangot a mûvészeti és politikai élet korabeli hatalmasságaival. Ez persze nem csupán az életét nehezítette meg, de az utóéletét is. Pier Paolónak persze már ifjúkorában csömöre volt a fasiszta rendszertõl, így mindenféle diktatúrától , de a születõ olasz demokráciában is enyhén szólva csalódott. Ezért keresett balfelé alternatívát (meg talán partizán öccse miatt). Sok tekintetben ez a lázadó forradalmiság végig megmaradt benne. Hitt egy eljövendõ forradalomban, ami sohasem jött el. Annak ellenére, hogy öccsét is Tito partizánjai lõtték le (és nem a fasiszták), és õt is kizárta az OKP hamar a soraiból a háború után. Sajnos, a pletykák és félreértések nemcsak az életét, de életmûvét is átszövik. Nemcsak filmjei váltottak ki ellenszenvet vagy éles támadásokat, de irodalmi életmûvét (verseit, drámáit és prózai írásait) értetlenség vagy közöny kísérte, különösen életében, de még a halála óta eltelt idõszakban is többnyire. Külön probléma volt az olasz irodalmi közvélemény számára, hogy versei nagy részét eredetileg friuli nyelven (szülõföldjének az olaszhoz közel álló, de mégis önálló archaikus neolatin nyelvén írta, s csak késõbb fordította olaszra. Parcz Ferenc ezt Pasolini versválogatásában („Egy halott énekei”) az archaikus csángómagyar nyelvjárás bizonyos elemeinek felhasználásával próbálta érzékeltetni. De az igazi „botrányt” a filmek kavarták a hivatalos közvéleményben, különösen az utolsó, a „Salo avagy Szodoma 120 napja”. Bár – igazság szerint – elsõ vetítésekor az „Oedipus Rex” vagy például a „Teoréma” (mindkettõben Silvia Mangano a nõi fõszereplõ) sem keltett kisebb fölháborodást a hivatásos itáliai ítészek körében. Talán a „Máté evangéliuma” kivételével, csaknem az összes filmje éles vitákat és gyakran acsargó támadásokat váltott ki. Örök kérdés marad, hogy a „Salo” elkészülte után tervezgetett – meggyilkolása miatt el sem kezdett – filmje Pál apostolról megismételhette volna-e a Máté evangélistáról szóló filmsikerét, amelyet saját életébõl merített. 56

Partium

Jézus élete egy lázadás története a Máté evangéliumában. Amit Jézus ezzel a valós világgal szembeállított, az éppen az igen nagyra növekedett belsõ tartás, az emberi erõ, a humanitás. (Mennyire földön járó, unitárius szellemiségre vall ez az életszemlélet!) A végzet akkor sújtott le Pasolinire, mikor éppen – átgondolva a korforduló következményeit – újra akarta értékelni egész addigi munkásságát, új korszakot kezdve a pályáján… Erre azonban a sors már nem hagyott neki idõt, így a „Salo” maradt a végpont filmes életmûvében. Pasolini már a 70-es évek elején megjósolta – mint egy látnok – az új társadalmi rendet, melyet haláláig írott esszéiben egyre pontosabban ábrázol. Az általa „új fasizmusnak” titulált berendezkedésben mindenki homogenizálódik. Halálával kapcsolatosan még az a teória is elterjedt, hogy õ „rendezte meg” a saját halálát… Ez az elmélet még ma is szívósan tartja magát a vég verziói között. Sõt: film is készült Pasolini életérõl és haláláról a „megrendezett halál” verziója alapján!... Csábító ez a teória – hisz Pasolini több írásában is van utalás a rekonstruálható valódi halálhoz hasonló halál lehetõségére –, mégis valószínûleg inkább a rendezõt övezõ legendakör részének tartható. Ezt persze elõsegítette az is, hogy a hivatalos változatot – hogy egy homoszexuális prostituált barátja ölte meg felindulásból – már 1975-ben sem nagyon hitte el senki (azóta pedig meg is dõlt, mert a meleg prostituált visszavonta a beismerõ vallomását harminc évvel késõbb). 1975. november 1-rõl 2-ra virradó éjjel az ostiai tengerpart mellett található parkolóba egy Alfa Romeo gördült be. (Pasolini és egy prostituált utcakölyök ült benne.) A rendõrségi jegyzõkönyv tanúsága szerint a fiú brutálisan agyonveri az író-filmrendezõt egy szöges bottal, majd az autóval áthajt a még élõ testen. Indítéka az, hogy Pasolini változtatni akart a szexuális szolgáltatást érintõ megállapodáson. Az újabb vizsgálat hiánya és az ügyet övezõ hivatalos hallgatás mindinkább az „álcázott politikai gyilkosság” verzióját látszik erõsíteni. E szerint a változat szerint ellopták utolsó filmjének, a „Salo”-nak az eredeti kópiáját, s ennek ígérték a visszaadását, hogy Ostia külterületére csalják. Itt verték agyon, vélhetõen ultrajobboldali csoportokhoz közelálló fiatal férfiak. A valódi gyilkosság leplezésére pedig – és részben lejáratásul – kitalálták, hogy a prostituált fiú szeretõje ölte meg. Ez utóbbi – a fenyegetések hatására – kénytelen volt elvállalni a rá kiosztott szerepet. A filmek és az irodalmi alkotások mellett az is talán örökre kérdés marad, mennyire látta elõre Pasolini saját brutális halálát? Vajon készült-e rá, ha nem is „tervezte be” elõre? Mint örök suhanc, a végzetet kereste és hajszolta, mint az örök útkeresõ. A mûvész benne van a mûveiben, a sorok közé rejtve, mint egy elveszett kisfiú, aki számára nincs szabadulás. Alberto Moravia írja: Pasolini halála hasonlatos életmûvéhez. Pasolini sokkal modernebb, mint a legtöbb mai író. Mûveiben már jóval annak ideje elõtt megjósolta a család felbomlását és a társadalom teljes homogenizálódását. S ma már egy új hatalom irányít bennünket, mely napjainkra elsõ komoly válságát éli.

Rabszolgafej 57

MÁTÉ ERNÕ

Aggodalmaskodás helyett hálaadás „Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt…” Mt 6, 25-33 Azok a bibliai versek, amelyek az aggodalmaskodásról és az isteni gondviselésrõl szólnak, nem ismeretlenek elõttünk. Talán már többször hallottuk õket, s mindannyiszor azzal a gondolattal tértünk napirendre fölöttük, hogy mindez nagyon szépen hangzik, de a gyakorlati élethez elég kevés köze van. Én magam is sokszor mosolyogtam rajtuk, és nem tudtam összhangba hozni a mindennapi élettel. És mégis, mindennek ellenére van ezekben a szavakban valami klasszikus, valami maradandó értékû igazság. Ez a hegyi beszédben megtalálható rész Jézus szájából származik. Valószínû, hogy feltett kérdésekre adott válasz. És válaszából megtudhatjuk, hogy mi volt a legfõbb gondja, legégetõbb kérdése kora emberének. Megtudhatjuk, hogy az ember akkor is azon gondolkodott, hogy hogyan lehetne megtalálni azt a módot és lehetõséget, hogy a holnap gondja megszûnjön létezni és gyötörni. Nem volt könnyû ezeknek a kérdéseknek megfelelni, útvesztõikben eligazodni. És ezekre válaszolva mondja Jézus: „Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt…” Elég könnyelmûeknek tûnnek ezek a szavak. Talán lehetett így beszélni abban az idõben, amikor egy marék étellel, egy korty itallal megelégedett az ember. Lehetett így beszélni Jézusnak a mûvelõdés kezdetén, amikor egy vászonruha elég volt télen és nyáron is. De mit tegyen e századvég embere, amikor egyre nagyobbak az igények, és mit tegyünk közelebbrõl mi, akik esetleg félünk és szorongunk a holnaptól. Valamikor talán mosolyogni való túlzást láttak e példázatban. De ma? Ma ezeken a szavakon még mosolyogni sem lehet, legfennebb kacagással fogadni õket. Van-e egyáltalán más gond a világon, mint a ma és a holnap gondja? A legreálisabb, a legkegyetlenebb gond. Mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk. És szinte hallunk magunk fölött egy hangot. Ne törõdj te a ma és a holnap gondjával, te naiv emberke. Tedd karba kezeidet, keresd Isten országát, Isten majd eltart téged. Én addig keresem a mindennapi kenyeret. És hadd lássuk, ki jár jobban, kinek kopik fel hamarabb az álla? Az ember örökös gondja, életének legfõbb rugója a holnap kérdése. Az, hogy bebiztosítsa magát, hogy nyugodt élete legyen. De az aggodalmaskodással nem ér el sokat. Jézus is megkérdi: Aggodalmaskodásával pedig ki tudná meghosszabbítani életét akár egy arasznyival is? És ezzel kifejezi egész életirányunknak természetellenességét. Az élet gondja és aggodalma az élet és a lélek nehéz aggodalmához vezetett. Az aggodalmaskodás azonban még sohasem jelentett megoldást. Sem problémáink megoldását, sem emberi korlátaink széttörését. Mert lelki vívódásában csak vergõdik az ember. És nem korlátait, hanem önmagát emészti fel. Az élet érdeke nem a holnap birtoklását követeli, hanem annak elfogadását. Sorsunk Isten, és Isten gondviseléséhez való viszonyulni nem akarás, vagy éppen viszonyulás töri szét életünk. A bizonyosságra, a holnapra való törekvés az ember nagy problémája. Az örök bi58

Partium

zonytalanság elfogadása pedig, amellyel nem tudjuk magunkat még egy arasszal sem megnövelni, az ember örök nagy próbája lesz. Bizonyosságra kell törekednünk, hiszen holnapot kell biztosítanunk a magunk számára. Jézus nem azt mondta, hogy ne tegyünk semmit, hanem azt, hogy aggodalmaskodás nélkül munkálkodjunk Isten országában, dolgozzunk, keressük a jót, szépet és igazat, a többiek pedig megadatnak nekünk. Isten vigyáz ránk. Bizonyosságra törekedni és elfogadni a bizonytalanságot, úgy érzem, hogy egyik mottója kellene lennie a mindenkori embernek. Nehéz dolog, de ebbõl származik minden szép, jó és igaz. Mert amikor az ember csak bizonyosságra törekszik, aggodalmaskodó törekvésében valami olyan történik vele, ami a börtönnél is rosszabb. Megfut elõle a világ. Megfut elõle Isten és az õ gondviselõ szeretete. Aki viszont vállalja az aggodalmaskodás nélküli életet, gyakran épp a leghevesebb szorongattatás idején megérzi azt az ellentmondásokat feloldó szabadságot és vigaszt, amit hitünk szerint Istennek köszönhetünk, az õ gondviselõ szeretetének. Én úgy érzem, hogy ma a hálaadás ünnepén ezt a gondviselõ szeretetet kell megköszönnünk. Próbáljuk levetkõzni aggodalmaskodásunkat, és bízzuk magunkat erre a gondviselõ szeretetre, amely, ha észrevesszük, minden nap újabb meg újabb ajándékokkal köszönt be hozzánk. Errõl vallott nagy unitárius gondolkodónk, Teodor Parker: Nekem úgy tetszik, mintha Jézus szelleme így szólna hozzám, vagy hozzátok: „Szegény felebarátom, ne félj, ne csüggedj. Az a jóság, amely bennem mûködött, mindenkiben mûködhet. Isten olyan közel van hozzád, mint volt hozzám… Nyisd meg szemeidet, hogy láss, szívedet, hogy élj.” Igen, Isten mindig közel lesz hozzánk, csak nekünk kell õt megszólítanunk és megtalálnunk. Sokszor aggodalmaskodásunkban csak a nagy dolgokért tudunk hálát adni, ha egyáltalán tudunk, vagy akkor, ha megszûnnének aggodalmaink. De az igaz keresztény ember a kevésért is hálás tud lenni. A hála istenfiúságunk próbaköve, annak mértéke. Mondd meg nekem, hogy mennyire tudsz hálás lenni Isten iránt, és én megmondom, hogy mennyire hiszel az õ gondviselésében, szeretetében. Adjunk hát hálát azért, hogy vagyunk. Emberi sorsunkért, egyszóval mindenért, ahogy vall errõl Márai Sándor. „Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem egy parányi szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem, és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerû! Történhetett velem más, jobb, nagyszerûbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerûbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”

Arnulf Reiner: Ingkereszt 59

Pomogáts Béla

„Romon virág” – Egy konferencia-sorozat végén –* Babits Mihály, akinek személyisége és munkássága mindig vállalni és követni érdemes erkölcsi és mûvészi mintaként állott a két világháború között példás szellemi magaslatra emelkedett erdélyi magyar irodalom elõtt, 1940-ben, a költõ születésének ötvenedik évfordulóján a következõ szavakkal köszöntötte Reményik Sándort: „Erdély Reményik Sándort ünnepli egy családias évforduló alkalmából; de ennek a költõnek ünnepe nem pusztán családi és erdélyi ünnep. Vagy ha az, mi is jelentkezünk mint a családhoz tartozók. Reményik magyar költõ. A magyar költõ mind egy család. Akár innen, akár túl a Királyhágón, szelleme egyazon családfáról szakadt. Ismerem rokonságát, meg tudom állapítani leszármazását. Minden magyar költõ egy kicsit erdélyi is, mert a szellemi családfa gyökerei Erdélybe is elágaznak. De viszont mindenki, aki Erdélyben magyarul versel, ha igazi költõ, több, mint csak erdélyi.”1 A születésnapi köszöntõnek ebben a „felütésében” azok az erkölcsi és esztétikai (e kettõt akár Babits, akár Reményik esetében nehezen lehetne különválasztani) követelmények kaptak kifejezést, amelyek igazából mindig is meghatározták Reményik Sándor költészetének recepcióját. Erkölcsi minõség és esztétikai minõség – e kettõs eszményt követte maga a költõ, és e kettõs eszmény nyomán ítélte meg munkásságát az erdélyi és a magyarországi irodalmi közélet. A mögöttünk álló évtizedek egyik leginkább hitelesnek tekintett és széles körben használatos irodalomelméleti alapmûve – a René Wellek és Austin Warren nevéhez fûzõdõ Az irodalom elmélete címû összefoglalás – a kiváló angol költõ: T. S. Eliot egy megállapítására hivatkozva próbálja meghatározni az „irodalmi érték” fogalmát. „Az irodalom »nagyságát« – mondja az angol költõ – nem határozhatjuk meg irodalmi mértékkel, bár nem szabad elfelejtenünk: azt, vajon irodalom-e vagy nem, csakis irodalmi mércékkel lehet meghatározni.”2 Az irodalmi mû „nagyságát” meghatározó „irodalmon kívüli” kritériumok közül pedig bizonyára kiemelt helyen kell számon tartanunk az irodalom erkölcsi értékeit és közösségi feladatvállalását. A Wellek-Warrenféle elméleti kézikönyv is külön hangsúlyozza azt, hogy az irodalomnak „közösségi ritus”-nak és „kulturális kötõerõ”-nek kell lennie. Mindez természetesen összhangban áll a magyar irodalom hagyományos identitásával és önmagáról kialakított képével, minthogy irodalmunk sohasem érte be azzal, hogy pusztán esztétikai követelményeknek feleljen meg, mindig a „közösségi rítus” és a „kulturális kötõerõ” erkölcsi feladatait is vállalni akarta, mondhatnám így is: vállalni kényszerült. Nyilvánvalóan történelmünk szakadozottsága következtében, hiszen, miként ez közismert, nem egyszer az irodalomnak kellett magára vállalnia a nemzet lelki irányítását, a nemzeti élet folytonosságának szolgálatát és a nem egyszer állami, politikai tekintetben megosztott nemzeti közösség szellemi egységének képviseletét. Máskülönben *

Ezen írással köszöntjük az irodalomtörténészt és védnökünket 75. születésnapján

60

Partium

nem csak a magyar irodalom történelmi és (mondjuk így) „nemzetpolitikai” stratégiája volt ez, hanem általában a kelet-közép-európai régió kisnemzeteié. Ez a kettõs identitás és kettõs szolgálat szabta meg régebbi és újabb irodalmunk kiváló egyéniségeinek munkásságát, talán elegendõ, ha olyanokra utalok, mint Ady Endre, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, József Attila, Illyés Gyula vagy éppen az erdélyi irodalom körébõl: Áprily Lajos, Kós Károly, Tamási Áron – és természetesen Reményik Sándor. Az irodalom esztétikai és erkölcsi arculatának természetes egysége, mint magától értetõdõ gondolat (és hitvallás) nem egyszer kap artikulációt az erdélyi költõ verseiben és irodalmi publicisztikájában. Hadd idézzem például egy korai (még 1919-bõl származó) írását, ennek Etikai és esztétikai érték a címe, itt olvasom a következõket: „Az esztétikai értékelésnél valóban ott lappang tudat alatt az erkölcsi szempont. Amikor egy mûalkotás valóban mûvészileg megoldva, a maga tiszta, öncélú, szellemi mivoltában áll az értékelõ fórum elõtt, akkor ebbõl a tételbõl: »ez szép, tehát erkölcsös« – a hangsúly a szépen van; az erkölcsi szempont tudat alatt marad. Csak valahol a lélek mélyén halkan helyesel.”3 Az esztétikum és az etikum Reményik Sándor gondolatvilágában, akárcsak Babitséban, Áprilyéban, Kós Károlyéban, mondhatni az egész két világháború közötti magyarországi és erdélyi irodaloméban szervesen összefüggött egymással, ez az összefüggés alapozta meg azt az irodalmi stratégiát, amelyet Reményik is képviselt. Az irodalom erkölcsi feladatvállalásának tudatos készsége szabta meg Reményik Sándor közéleti szerepvállalását és (talán mondhatom így:) „politikai hitvallását”. Egy 1935-ös írásában, amely különben az erdélyi közélet két neves szereplõjével: az idõsebb Gyárfás Elemérrel és mellékesen a fiatalabb Jancsó Elemérrel száll vitába, Reményik igen pontosan határozza meg az irodalom (és közelebbrõl az erdélyi magyar irodalom) közéleti, ha tetszik: „politikai” tennivalóit. A költõ itt igen határozottan utasítja el azt a két oldalról (a konzervatív jobboldalról és a radikális baloldalról) is megfogalmazott igényt, hogy az erdélyi írónak közvetlenül a politikai életben (mondhatnám így is: a „pártpolitikában”) kellene állást foglalnia, kellene megbízatást vállalnia. Meggyõzõdése szerint az írónak joga és kötelessége, kivált a kisebbségi helyzet által megszabott feladatok következtében, hogy a közéletben is véleményt nyilvánítson, ám ezt íróként: a szellem embereként tegye. Erdélyi politikánk és erdélyi irodalmunk címû 1935-ös írásában ezt így fejezi ki: „Együttérzünk és egyetértünk politikusainkkal és együtt kívánunk küzdeni velük a nemzethalál fenyegetõ árnyékában, de a magunk sajátos módján. Író és politikus között lehetséges az a helyzet, hogy nem törõdnek egymással, lehetséges az az elvi álláspont, hogy egyik ne szóljon bele a másik dolgába. Sokáig vallottam én is ezt a felfogást. Talán a strukturális különbségek miatt. Ma azt vallom, hogy ez a mi számunkra fényûzõ lehetetlenség. Igenis, bele kell szólnunk egymás dolgába, de csak a teljes jóhiszemûség, a teljes komolyság és a teljes hozzáértés feltételével. Bírálja meg az író a politikust, ha tudja, de csak teljes politikai, társadalomtudományi, közgazdasági ismeretek birtokában, teljes felelõsséggel. Bírálja meg a politikus az írómûvészt, de csak teljes esztétikai felkészültséggel, a kritikai lelkiismeret teljes fegyverzetében. Az író, ha politikába szól bele, több legyen, mint író. A politikus, ha irodalomba szól bele, több legyen, mint politikus. Az író tegye félre ösztöneit, szeszélyeit, a politikus tegye félre elõítéleteit és dogmáit. Ha lehet békesség, ha lehet közös, vállvetett küzdelem, egyedül ebben a formában lehet.”4 Az erdélyi írót (és az erdélyi politikust) - Reményik Sándor meggyõzõdése szerint – más kötelességek terhelik, mint az anyaország vagy a többségi társadalom írástudó (és politikai) értelmiségét. Az erdélyiség a kolozsvári költõ számára nem pusztán adottság, hanem feladat is, amelynek magas erkölcsiséggel és magas esztétikai színvonalon kell 61

megfelelni. Reményik Sándort nem csak életkörülményei és irodalmi környezete (például a helikoni íróközösség, az Erdélyi Helikon, a Pásztortûz) tettek „erdélyi” költõvé, hanem ennek a szerepnek a tudatos (és nem egyszer: áldozatos) vállalás is. Azok a magyarországi írótársai, akik a két világháború közötti korszakban figyelemmel kísérték költészetét (például Németh László és Babits Mihály), benne látták az „erdélyiség” leginkább elhivatott és leginkább hiteles képviselõjét. „Van nagyobb költõje Erdélynek – írja Németh –, mint õ, s mégis õ az erdélyi költõ. (…) Nincs ennek a forrongó világnak jellemzõbb lírikusa, mint Reményik. Elsõ versei a magyar epigon-líra s a magyar konzervativizmus sablonos villanásai, de ahogy az erdélyi új magyar világ tengelyébe kerül, költészete és szempontjai egyre nemesednek, emelkednek, konzervativizmusa erdélyi konzervativizmus már: türelem, szeretet, minden csepp erõ megbecsülése hatja át, s emberi emelkedése megérzik lírájában is.”5 Babits szavait már idéztem: éppen elõadásom kezdetén. Babits mutatott rá arra is, hogy ennek: a személyiség mélyebb rétegeibe ivódott „erdélyiségnek” nem pusztán a feladatvállalás – a Végvári-versek harcosabb és rétori fellépése után egy szelídebb és keresztényi elkötelezettség – volt a forrása, hanem a költõ lelki alkata és fõként személyes helyzete is. Az a magányosság, amelyben Reményik Sándor – minden költõi siker és népszerûség ellenére is – élni kényszerült. „A magányos költõhöz – állapítja meg Babits – közelebb van talán a haza, mint máshoz: minden emberi dolgok közül ez van legközelebb. A nagy történelmi katasztrófák fájóbban érinthetik. Más költõ ilyenkor visszahúzódhat egyéni életébe, s otthona körül ernyõt vonhat a vihar elé. Az õ számára ez a menedék nem adatott. Kisebb családja, szûkebb otthona nincsen, mint a haza. Ez a haza – Erdély – Reményik számára valóban az otthon, egy nagy otthon, melybõl alig mozdult el életében, s nemcsak a betegség és a körülmények tartották ott fogva.”6 Ez a magányérzet oldódott fel (és oldódott meg) Reményik Sándor istenkeresõ költészetében. Áprily Lajos abban a kis bevezetõben, amelyet az 1932-ben megjelent Kenyér helyett címû Reményik-kötetben írt, a következõket jegyzi meg, miután költõtársának vallásos verseit összeveti Rilke „istenkeresõ” verseivel: „istenes költészetének forrása mégsem hatás, hanem lüktetõ élet, a maga szenvedõ élete. Harc, amelyben a legfinomabb idegrendszerhez kötött legmakacsabb emberi idealizmus szembekerült a kor eszményítõ durvaságával. Kettõs összeütközés tragikuma táplálja szakadatlan ezt a lírát: a kényes idegek nehéz tusakodása az életért, és az eszményiség állandó ütközése az örömtelen korral. Ez a nehéz küzdelem fejti meg Reményik költõi fejlõdésvonalának azt a titkát, miért halad a régi szociálisan kiható s késõbb is az örömszerzés programját vállaló és hirdetõ költészet útjáról a mindjobban zárkózó individuális líra szûkebbnek látszó körei felé.”7 Reményik Sándor vallásossága és kereszténysége egy magányos lélek belsõ ügye volt, ugyanakkor abba a szellemi-lelki erõtérbe illeszkedett, amelynek keretében az erdélyi magyar irodalom vallásos tudata és nemzeti elkötelezettsége egységbe forrott. Tanulságos errõl az, amit Járosi Andor, a költõ egyik közeli barátja és költészetének hiteles értelmezõje megállapít: „Az erdélyi keresztyénség, protestáns és katolikus egyaránt, a reformáció óta páratlan megújhodáson ment keresztül. Ez a megújhodott keresztyénség már nem önmagában való értéknek nézte a nemzetet, a magyarságot, a kultúrát s népi életet: Erdélyt, hanem Isten markába esett, megtérésre és újjászületésre elhívott és elrendelt földnek. Ebben a hatalmas tudatban elmosódtak az emberi határvonalak, s valami csodálatos dolog történt, a keresztyénség különbözõ felekezetei a maguk hitét, felekezeti sajátosságaikat emberöltõ óta nem tapasztalt mélységes erõvel élték úgy, hogy minden különbözõség nélkül egyik a másikáról tudta, hogy mindegyik Isten eleve elrendelésébõl 62

Partium

magyar keresztyén kell hogy legyen a szónak nem politikai s nem is szûk felekezeti szempontjából, hanem Isten akaratából s a felismert rendeltetésbõl.”8 Mindaz, amirõl az imént szólnom lehetett, legalábbis az én felfogásom szerint, nagyjából képet ad Reményik Sándor költészetének természetérõl és jelentõségérõl: az irodalom egyszerre esztétikai és etikai értelmezése, a tudatosan vállalt és mélyen átélt erdélyiség és a személyes élménnyé és meggyõzõdéssé vált kereszténység – nos ezek azok a karaktervonások, amelyek mintegy megjelölik ennek a költészetnek és költõi egyéniségnek a tulajdonságait. Ez a három lényegi karaktervonás természetesen szervesen és szorosan összefügg egymással: a költõi személyiség bensõ világából következik, magának a személyiségnek a „szerkezetére” világít rá. Ez a három karaktervonás határozza meg Reményik Sándor költészetének jelentõségét az erdélyi magyar lírában és a huszadik század magyar költészetében. Most, hogy végére értünk egy közel évtizedes konferencia-sorozatnak, talán elmondhatjuk, hogy Reményik Sándor költészetét (már csak mûveinek közelmúltban történt egybegyûjtése következtében is) magába fogadta a magyar irodalom története. Azt is el kell mondanom, hogy a befogadás körül többen is nagy érdemeket szereztek: Dávid Gyula, Kántor Lajos és Essig József odaadó munkája nélkül Reményik Sándor alakjának és költészetének új életre keltése valószínûleg nem következhetett volna be. Az a szellemi, erkölcsi és költõi örökség, amelyet Reményik az utókorra hagyott, a mögöttünk álló évtizedekben ösztönzõ és megtartó erõvé vált: nem csak az erdélyi magyarság, hanem az egész nemzeti közösség számára – ezzel az életmû és annak közösségi és erkölcsi üzenete ismét eleven szellemi, lelki erõként mûködik. A Reményik Sándor munkásságával foglalkozó tanácskozások sorozata, igaz, a szervezõ tervei szerint – a jelen budapesti konferenciával – most lezárul, az életmû és az üzenet birtokba vétele mindazonáltal, reményeink szerint, folyamatos marad. Ez a folyamatosság garantálja azt, hogy a költõ öröksége eleven és a jövõben is ösztönzõ erõ maradjon. Mintha ama régi (még 1931-bõl való) híres versének: a Romon virágnak az ítéletét teljesítené be a múló idõ: az elhallgattatás, az elfeledés évtizedei után most már végérvényesen velünk maradhat Reményik Sándor költõi öröksége. „Lehet rom, és lehet reménytelen: / Virág nõ rajta mégis: friss virág!” Jegyzetek l

Az erdélyi költõ. Nyugat 1940. 388-392. Wellek-Warren: Az irodalom elmélete. Ford. Szili József. Budapest, 1972. 486. 3 Kézszorítás. Írók, mûvek, viták 1918-1941. Sajtó alá rendezte Dávid Gyula. KolozsvárBudapest, 2007. 404. 4 U. ott 504-505. 5 „Mégis õ az erdélyi költõ”. Protestáns Szemle 1927. 442-446. 6 I.m. Nyugat 1940. 388-392. 7 Reményik Sándor vallásos versei. Bevezetõ a Kenyér helyett címû kötethez 1932-bõl. 8 Reményik és Rilke. Pásztortûz 1941. 560-562. 2

63

DÁVID GYULA

Immortellák A másik Reményik, aki a költõt megelõzte Reményik Sándor, a költõ – amióta 1990-tõl megváltozott körülötte a politikai légkör – napról napra, mind szélesebb körben ismertté válik. Versei visszatérnek a dobogóra (a hívõ-hitetlenek éppúgy, mint a „lehet, mert kell” kisebbségi sorsparancsát hirdetõk és a „végvári-versek”-tõl a „korszerûtlen”-ekig megtett útat jelzõk), s néhány éve a magyar irodalom klasszikus öröksége és a kortársak között hídat verõ esszéit, értõ kritikáit is olvashatjuk összegyûjtve. Van azonban az életmûnek egy olyan szelete, amelyrõl alighogy felebbent a fátyol: a költõ rövidprózája. Ez év derekán, egy ikerkiadvány egyik darabjaként jelent meg ezekbõl az írásokból egy kis kötetre való, Vércsöppek a hóban címmel, az életmû e szeletének nagyobb része azonban még ma is kiadásra, értelmezésre, a Mû egészében való elhelyezésre vár. Pedig hogy léteznek ezek a költõi nyilvánosságra lépést megelõzõ – majd egy darabig az elsõ néhány év vers-publikációival párhuzamosan is meg-megjelenõ – rövidprózai darabok, arról már Áprily Lajos is írt, nem sokkal a költõ-barát halála után. A költõvé válás és a pályakezdés titkait fürkészõ nagy tanulmánya (A megváltó vers) megjelenését azonban õ maga sem érte meg: az csak negyven évvel a költõtárs elhunyta, s másfél évtizeddel az õ halála után, 1981-ben látott napvilágot az Álom egy könyvtárról címû kötetében. Az általa Látomások gyûjtõcímmel jelzett darabok pedig tovább aludták csipkerózsika-álmukat egy mai napig is hozzáférhetetlen hagyaték-részben, s a Dobsina és Vidéke valamint az Erdélyi Szemle címû elfelejtett lapocskák hasábjain. A Vércsöppek a hóban címmel megjelent kötetke után ez alkalommal próbáljuk meg közelébb hozni a költõt már magáénak valló olvasóközönséghez ezt az életmû-szeletet. Reményik Sándor néhány gyerekes diákverse (és a századelõ világnézeti válságából fakadt egy-két korai verskísérlete) annak idején még a legközelebb állók számára sem sejttette, hogy alkotójuk, a kolozsvári egyetem Böhm Károly és Somló Bódog elõadásait is látogató joghallgatója, valaha a költõi pályán szerez hírnevet magának. Ezek a versek különbenis csak családja, iskolatársai és barátai legszûkebb nyilvánosságában voltak ismertek, mint ahogy akkori esztétikai-bölcseleti próbálokzásai is. Egy barátjának és joghallgató-társának, Olosz Lajosnak 1915 februárjában írott levelébõl van például tudomásunk Az esztétikai látás, mint világnézet címû értekezésérõl, s ugyancsak az Olosz-levelezésben maradt fenn az a néhány rövidprózai írás is, amelyeket a 2003-ban kiadott Reményik-Olosz-levelezésbõl ismerünk. „Azok közül valók – írja róluk Reményik –, amelyeket – egyelõre legalább – sajnálok a nyilvánosságtól – nagyon szeretem õket.” (ORLev. 105). Igaz, a család felvidéki fészkében kiadott helyi lapocska, a Dobsina és Vidéke akkor már közölt tõle néhány apró prózai írást, s 1914-ben a Bárd Oszkár-szerkesztette Erdélyi Figyelõ is egyet, de az igazi áttörés ebben a költészetét megelõzõ mûfajban az idézett levéllel egyidõs: 1915-ben történik, s aztán 1918-ig folytatódik: Reményik elsõ 64

Partium

kötetének, a Fagyöngyöknek a megjelenéséig több, mint százra rúg az életmû ide sorolható darabjainak száma. Pillanatnyilag ezeknek ar írásoknak csak egy kis részét ismerjük. A többi, amelyek Áprily kezében is jártak A megváltó vers megírása idején, 1944-ben az EME Levéltárába s onnan az EME 1949-es megszüntetése után a kolozsvári Állami Levéltárba került – s pillanatnyilag még nem hozzáférhetõ. Amikor ezek a rövidprózai darabok születnek, a leendõ költõ a benne még csak mocorgó hivatás és egy személyiségétõl idegen életpálya (a jogászi) közötti ellentmondás hálójában vergõdik. „Beteges, perverz érzékenységem s szakadatlan értékek után turkálásom a magam nagy szemétdombján” – így jellemzi akkori lelkiállapotát egy 1914. december 5-én Olosz Lajosnak írott levelében, amelyben egy másik helyen „önmagam fizikuma s fõképp szellemével szemben való bizalmatlanságá”-ról vall. Az írás – vallja meg – belekapaszkodás az önkifejezésbe. „A színeimen kívül nincsen egyebem, a látásaimon kívül nincs fényességem, s ha kialvással fenyegetnek a színeim, ha hamis aranynak bizonyul a csillogásuk, ha hályog ereszkedik látásaim szemére, ha kiapad a forrás vize, az esztétikai artézi kút, ha nem tudom magam szépnek látni, amit produkálok, akkor csakugyan el vagyok temetve.” (O-Rlev. 83-84). Egy-két évnek kell eltelnie, míg túlteszi magát azon a válságon, amelyrõl („az idegélet megpróbáltatásai”-ról) 1911-ben vezetett naplójának bejegyzései tanúskodnak, s amíg a legbizalmasabb barátnak elküldöttek után a világtól eldugott Dobsina és Vidéke nyilánossága elé bocsátja ezeknek az írásoknak egy részét, amelyek elhozzák számára a megnyugvást, s a döntést is utána, maga-választotta jövõjét illetõen. 1916 tavaszáról (közelebbrõl meg nem határozható dátumról való az a – szintén Olosz Lajosnak írt – levele, amelyben errõl a döntésrõl barátját tudósítja: „…közlöm Veled, hogy a tételes szigorlat undorító tárgyait, melyekkel már annyi ideje kínlódom, jobban mondva kellene kínlódnom, hirtelen elhatározással in effigie kidobtam az ablakon, s vele repült a bírói pályára lépés valószínûsége, s a ‘magasabb jogi képesítés’ rám nézve õrületes ambíciója is.” (ORlev. 117). Még köti a tisztes polgári családi hagyomány, még lehetségesnek tartja, hogy „Kolozsvár városházának valamely poros zugocskájá”-ban meghúzza magát, de a következõ mondatban már ott van: „mindenekfelett pedig az irodalom” (uo. 118). Áprilytól tudjuk, hogy az ekkoriban született apró írások ekkor már szép számmal gyûlnek: „1914 és 1916 – tájékoztat a ma még rejtõzködõ hagyatékrész ismeretében – majdnem egyenlõ számot mutat ebben a mûfajban (35-30), 1915 a termékenység dús esztendeje, olyan napja is van – mert hogy Reményik mindegyik írását dátummal is ellátja – amikor nem csak egyet ír.” (A megváltó vers. I. h. 22). És megtudjuk tõle azt is, hogy ez az anyag „elrendezettségével tisztán mutatja a kiadási szándékot”. Olyanszerû – egyelõre prózában feltörõ – lírai naplóval van tehát dolgunk, amilyennek majd az Imre Ilonkától való elszakadás után vagyunk tanúi, amikor 1920. szeptember-októberben, egyetlen hónap alatt írja meg három ciklus (Virágok, mik egy vonat után hullnak, Ami egy aranyszálon rezeg végig és Amit a hontalan a hazába üzen) 69 versét. De térjünk vissza az 1914-16-os rövidprózához. Áprilytól nem csak mennyiségi tájékoztatást kapunk: összefoglaló jellemzést is ad róluk: „Mi van ebben a ritmikus prózában? Képzeletének, szemlélõdésének, érzésvilágának egész akkori termése benne van. Itt egy mély természethangulat (Valaki jön az avaron), ott egy párhuzamlelés a külsõ megfigyelés tartalma és a lelkiállapot között sokszor a szimbolikus azonosítást elérõ fokon (Partok között). Olykor lázongás, keserûség, ítélet, 65

melyet a vérontó kor, a világ romlása vált ki érzékenységébõl (Himnusz Spártára). Szemlélõdésbõl eszmébe mélyülõ tartalomvezetés, de még többször: külsõ természethelyzet, tájvonások, érzékelhetõség keresése belsõ mozdulás kifejezésére. A cím: Kovácsmûhelyben, de sorsot és lelket hordoz a tartalom: Fejem az üllõn… Partok között – olvasod a másik címet, és tájat várnál; meg is találod a leíró sort: ‘Szomorúfüzes vízi táj…’ (figyeld csak, vers is lehetne), de a rajz sötét lírába torkoll: ‘Lelkem esett fatörzsét folyam közepén sodorja az ár.’ Címtelen ‘látomás’, a rövidebbek közül, csak ennyit mond 1916. IV. 4. dátum alatt (mindegyik ‘látomás’-nak van dátuma): ‘A hold elsõ negyede olyan ma, mint egy halvány glória. Istenem, hány névtelen vértanú homloka illenék alá…’ Ötletszerûen ragadtam ki ezt a néhány sort sejtetõül – írja Áprily –. Ki ne érezné bennük a poéta mozdulását s a költõi szemlélet örök lényegét metaforikusan párhuzamosító és összeszövõ együttlátását?” (A megváltó vers. In: Vércsöppek a hóban. 25). Ezekben az írásokban Reményik igen sokszor egy konkrét látványtól indul el (költészetében is megfigyelhetõ késõbb, hogy egy-egy verse miképpen bomlik ki valamely kézzel körültapogatható látványból), hogy aztán a mindennapi életmozzanat mögé tekintve eljusson a belsõ jelentésig. A Reinkarnáció indító mozzanata egy, az utcán szeme láttára összesett konflisló, amelyet a járókelõk megpróbálnak újraéleszteni, de amelyik a szemük láttára búcsúzik el az élettõl, vádlón, mint a földi lét halálra hajszolt áldozata. Máskor két, egymástól nem is olyan messze álló magányos fenyõ látványa emlékezteti arra, hogy ebben a világban mennyire nincs híd, amely lélektõl lélekig vezetne, pedig milyen más lenne ez a világ, ha képesek volnánk egymás felé elindulni (Fenyõfák). Egy árvalányhaj-borította mezõ számára olyan, mintha „az élet megõszült haja” lenne (Árvalányhaj), máskor elég az asztalán egy pohárban virító virágra tekintenie, hogy annak látványa elûzze sötét gondolatait (Immortellák). Egy alkalommal az utcán egy tejesüveget elejtõ kislányra figyel fel (Üvegcsörömpölés), s a látványról az jut eszébe, hogy így törik össze, hull csillogó üvegcserepeire a világ a figyelmetelen emberiség keze között. Máskor egy írótoll láttán gondolkozik el azon, hogy mennyi szép és mennyi ártalmas gondolatot lehet leírni ugyanazzal az írószerszámmal (Toll). Nem nehéz felismerni ezekben az apró – Áprily által Turgenyev prózaverseihez hasonlított – darabokban a századforduló reviczkys-komjáthys életérzését, amelyhez nyíltan kimondva is közel érzi magát. A látványokhoz fûzött gondolatai között azonban – minden fiatalon magáraöltött világfájdalom ellenére – körvonalazódik a homo moralis, amely késõbb költészetének is meghatározó tartalma lesz. Van-e erkölcstelenség a mûvészetben? – teszi fel a provokatív kérdést egyik írásában, s egy másikban felel is rá: az etikai és esztétikai értéknek együtt, egybehangoldva kell érvényesülnie, különben mindkettõ károsodik. S miközben a nyugatos életérzést elhárító gesztusok sem hiányoznak egyikmásik esztétikai elmefuttatásából (Adyval különösen késõre fog megbékélni), ott él benne a másság megértése után sóvárgó lélek: „A modern világ kérdéseinek rengetegében – vallja be egyik eszemfuttatásában – nem egyszer megkísérlettem önmagam számára csapást taposni, ösvényt vágni – mások lelkét kényszeríteni akaró meggyõzõdés nélkül.” Az önmagába zárkózó kizárólagosságot azonban elutasítja. „Egy dologban szabad csak fanatikusnak lennünk – jelenti ki határozottan –: a fanatizmusnélküliségben. Egyéni meggyõzõdésünk agresszív hajlamait mérsékelje a modern világ legszomorúbb, ám legszebb vívmányaként az a belátás, hogy egy kicsit mindenkinek igaza van és – egy kicsit senkinek sincs igaza.” (Modern világ) Ezek az apró prózai darabok legnagyobb részt az elsõ világháború éveiben (fõképp 1914-1916-ban) születtek, s természetes, hogy a leendõ költõ szembesül a háború proble66

Partium

matikájával is. A néhány évvel késõbbi Végvári-versek felõl nézve különösnek tûnhet, mennyire idegen tõle az a felfokozott háborús hangulat, amely az elsõ idõkben még a jobbakat is magával ragadta. Sõt nem csak a hangulat idegen. Olosz Lajosnak például – arra a hírre, miszerint barátja bevonulni készül –, egy 1914. szeptember 21-én kelt levelében ezt írja: „…a Te fejed nem arra való, hogy abba a sötét torokba bedugd addig, amíg nem muszáj. – Elvégre a tudomány szabadságának, a költészet lendületének, a dolgozni akarás energiáinak, az életélvezés lehetõségeinek ugyan mennyit árthat az, hogy a jövõben germán helyett esetleg szláv uralom nehezedik Európára? Kozák közigazgatás alatt is megmarad számomra ugyanaz a csillagos mennybolt s lelkemben a szépséglátásnak ugyanazon szerve. Mi sok függ hát ettõl az ocsmány és embertelen világháborútól?! Én nem érzek most sem valami sok közösséget semmilyen állami közösséggel és nagyon nehezemre esik osztrák-magyar hazafinak lenni.” (O-Rlev. 71). Ha akarjuk, beleláthatjuk ezekbe a sorokba a forradalomban részt vett, s utána börtönt viselt õsre, Pákh Albertre visszavezethetõ 48-as családi hagyományt, de legalább annyira a szellem szuverenitását védelmezõ gesztust. A következõ években született háborús vonatkozású rövidprózai írásaiban aztán pontosítódik ennek a magatartásnak a tartalma: egy, az emberiség szenevedéseivel közösséget vállaló, a szenvedõk oldalára álló humanizmus. Már az elsõ karácsony elmúltával így kiált fel: „Ó, végtelen Idõ…, mondd, van-e szuverén hatalmad a trombiták riadó száját homokkal betölteni?! A trombiták réztorka az istenkáromlás orchesztrális szerve, a hangszerelt gyilkolási ösztön, Káin gyûlöletének õrült zenéje. Muzsika, melyben a pokol minden elszabadult ördöge vijjog hátborzongató disszonanciákat, s amelynek ütemére az eredendõ bûn paradicsomból kiátkozott leánya jár vérszomjas, részegítõn érzéki táncot.” (A trombiták szava. 1915. január 17) És mintegy az Olosz Lajoshoz fél évvel azelõtt írt levél gondolatát megismételve: „Követelünk a sorstól egy jobb világot. Apró-cseprõ változások, relatív eredmények, egyensúlyeltolódások, térképkorrekciók a világ ábrázatán nem érnek fel az áldozatok nagyságával, a kiontott vér tengerével.” A Húsvéti harangok zúgását, a Feltámadás igéit hallgatva az ünnep áhitata és a háború rettenete közötti ellentmondást exponálja: „‘Feltámadott’ – zengi az angyalok kara. S felel az anyai kétségbeesés: ‘a én fiam nem’. ‘Feltámadott’ – hangzik a légen át. ‘Az én apám nem’ – zokog a gyermek. ‘Feltámadott’ – biztat tovább a szózat, ‘az én halottaim nem’ – nyögi az ország; ‘az én jövõbe vetett hitem nem’ – sóhajt a kifosztott szív; ‘az én eszményeim nem’ – mondja búsan az emberiségbõl kiábrándult idealista. A föld süket az idén a menny számára, gõzkörébe vérpárák szívódtak, s jobban elválasztanak minket, mélybe szakadt, fázó lelkeket az égtõl, mint valaha.” És követekezik ugyanebben a témakörben az Aratás, az apokaliptikussá növesztett kaszás látomásával, akinek nyomát kalászok helyett emberfejek, megcsonkított testek jelzik, vagy a Piros karácsony a ravatalra fektetett Szeretet képével, vagy a Mese a katonatemetõ néma sírkeresztjeit bevilágító karácsonyi gyertyákkal, amelyek valójában a hõsi halottak lángoló szívei. A költõ nem vonul ki a megutált világból, mint Rasmussen, aki a háború kellõs közepén grönladi expedícióra indul. „…egyszerûen hátat fordít mindennek, ami mögötte marad, a háborús világ e második tavaszának, e vértõl buja, halálbõl élõ, lázas, õrült és gyilkos tavasznak…” „Megdöbbent ez a cinikus közöny – fûzi hozzá a hírhez –, ez a hihetetlenül nem törõdõ hátatfordítás az emberiség legnagyobb krízisének s egyszersmind bámulatba ejt a lelki erõ és fölény, amely elszakadni bír az egész világtól annak legmozgalmasabb napjaiban, hogy a maga hivatásának élhessen, és bámulatba ejt a szellem, mely 67

itthagyja minden front izgalmát, nyomorúságát, szenzációját, érdekességét s elmegy megkeresni a saját külön frontját az örök jégben.” (A semleges lélek) Reményik akkori világszemléletének – az 1916-tól már egymást követõen születõ versek hátterének – ismerete mellett ezek a korai rövidprózák a költõ Reményik születésének titkaiba is bevilágítanak. Ebben a vonatkozásban Áprily Lajos nyomán járunk, aki a teljes rövidpróza-termést ismerhette, s azokból – maga is bevallja, hogy kissé önkényesen – jónéhány olyan szövegrészletet emelt ki, amelyeket a gondolatritmust követve verssorokba tagolt, s ezeket a maga szövegébe beidézve állapította meg: „Ez a ritmikus próza, fejlettebb darabjaiaban kiért zenei formát mutat, elsõ verseinél és sok késõbb írtnál is teljesebbet. Vannak ‘látomásai’, amelyek rendkívüli feszültséggel lüktetenek, a prózaritmus és a verszene határterületén. Sokszor olvasás közben az az érzésünk: egyetlen nagyobb lelki hullámverés, formáló lökés elég volna hozzá, hogy írójuk a következõ pillanatban már a verses költészet vizein himbálódzzék.” És alább: „Látomásai között sok az olyan, amelyben a költemény minden belsõ feltétele megvan, költeményei között is könnyû megtalálni azokat, amelyek – ha két-három évvel elõbb írta volna – ma a ‘látomások’ prózaköntösében állanának elõttünk. Nem ismerek még egy költõt, akinél ez a határ – a külsõ vonások minden megkülönböztetõ vonása mellett – enyire elfinomult volna.” (I.m. 247-248.) A bõségesen sorjázó idézetekbõl, amelyek az általunk sajtó alá rendezett Összes versek elõkészítése idején erõsen csábítottak arra, hogy bevegyük õket a kiadatlan versek közé, de amelyeket végülis kihagytunk, most csak kettõt iktatok ide: A gyopár bolondja címû, Áprily által „összevont” szöveget és egy másikat, amelyet annak idején Olosz Lajosnak is elküldött. Hegyek között jártam, s rám esteledett… Hegyek között jártam egy rövid-hosszú napig, és olyan korán rám esteledett. Szegény életem mondd, milyen is voltál? Szegény lelkem, kora szürkületkor mondd meg nékem, nap közben mit csináltál? Szegény életem hosszú-rövid napján hegyek közt bolyongtam, cél nélkül bolyongtam… És most a hegyek közt rám esteledett. Mi marad hát meg nekünk? Egyedül a szomorúságunk tengere. A kiégettségünk hamuja. A kietlenségünk tátongása. A belsõ ürességünk. A befelé folyó könnyeink. Vajon el tudod-e azokat is venni? És a másik, amelynek a címe: Ma megbocsátok… Ma úr vagyok, csöndpalástba öltözött békecár. S ma megbocsátok. Színem elõtt ma amnesztiát kapnak mindenek: vágy, szerelem, virágfakadás, élet… 68

Partium

Akarom, sápadt börtönlakók lássák egy percre ma a napvilágot… ...... Ma megbocsátok Anyámnak hogy a világra hozott s az Istennek hogy a világot megteremté. Egyelõre szintén csak Áprily nyomán idézhetjük azt a levelet is, amelyet 1916 júliusában ír a baráti köréhez tartozó Imre Kálmánnak, késõbbi sógorának, amely Reményik szavaival diagnosztizálja azt a fordulatot, amely már az Áprily által versként érzékelt szövegekben is kitapintható: „Egy fél évvel ezelõtt szemébe kacagtam volna még annak, aki megjósolja, hogy egyszer majd verset is írok. Most pedig, s ez megint nagyon nevetséges lehet másnak, úgy érzem, mintha mindég, minden próbálkozáson át egyes-egyedül ezt a formát kerestem volna, mintha ez valahol várt volna az én – hiszen bizonyos, hogy minden ízében lírai és nem más – természetemre, prózában való hosszabb és rövidebb kísérletezésem, a sok, teméntelen sok elhasznált papiros, mintha valami csendes kényszerrel, öntudatlanul mind errefelé vezetett volna.” Lélektanilag valóban „megváltó” volt a vers a világban helyét keresõ Reményik számára. S erre a felkészülés a „Látomások”-ban történt meg.

Az idézettek forrásai: Áprily Lajos: A megváltó vers. In: Álom egy könyvtárról. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest [1981]. 229-258. Félig élt élet. Olosz Lajos és Reményik Sándor levelezése. 1912-1940. Sajtó alá rendezte Kiss Klára. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár 2003. Reményik Sándor: Összes verse. I-II. Sajtó alá rendezte Dávid Gyula. Plis Könyvkiadó – Kálvin Kiadó – Luther Kiadó, Kolozsvár-Budapest 2006. Reményik Sándor: Kézszorítás. Írók, mûvek, viták 1918-1941. Sajtó alá rendezte és a bevezetõ tanulmányt írta Dávid Gyula. Polis Könyvkiadó – Luther Kiadó, Kolozsvár – Budapest 2007. Reményik Sándor: Vércsöppek a hóban. Rövidprózai írások 1914-1919. Bevezetõ: Áprily Lajos: A megváltó vers. Sajtó alá rendezte Dávid Gyula.

69

MARCZINKA CSABA

A kolozsvári lángõrzõ emlékezete (A X. Reményik Sándor Konferencia és Emlékünnepség Budapesten) Reményik Sándor (1890-1941) magányos és sokáig mellõzött, csaknem elfeledett volt az erdélyi és az egyetemes magyar irodalomnak. Pedig verseinek jelentõs része és néhány prózai írása is a legjobbak közelébe emeli. Különösen érett és kései költészete hatott sokakra. Az idõsebb kortársak közül Babits, a fiatalabb költõk közül pedig Dsida Jenõ figyelt fel lírájára (utóbbira sokban hatott is Reményik költészete). Emellett Reményik Sándor gyakorlatilag egyedül vállalta 1922 és 1940 között az erdélyi magyarság „lángõrzõjének” szerepét. E szerepet morálisan az is hitelesítette, hogy sem az elsõ világháború kitörését, sem késõbb a bécsi döntéseket sem fogadta lelkesedéssel. Fenti témákról és Reményik egész életmûvérõl is sok szó esett a versmondó versenyt követõ emlékkonferencián a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban. A konferenciát kiállításmegnyitó, majd kerekasztal-beszélgetés követte. A nap eseményeit este gálamûsor, díjkiosztó és az egyházkerület püspökének áldása zárta. Mindez sok zenével és a diákok (különbözõ hazai és határontúli középiskolák diákjai) aktív közremûködésével zajlott. Az evangélikus iskolák mellett aktívan és sikeresen közremûködött több más protestáns felekezet középiskolája, sõt, egy román líceum is. Sikerrel mutatkozott be – többek között – a budapesti Baár-Madas református gimnázium, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium és a Kolozsvári Református Kollégium is. Sikeres volt – legújabb számának példányaival – a Partium folyóirat bemutatkozása is. Míg az emlékkonferencia a költõ életmûvének különbözõ korszakait elemezte (prózai írásait sem feledve), addig a délutáni kerekasztal már inkább Reményik Sándor utóéletét és helyét a kulturális köztudatban vitatta meg. A kerekasztalon részt vettek a konferencia elõadói: Pomogáts Béla, Kántor Lajos, Dávid Gyula és Láng Gusztáv is. Az amatõr versmondók mellett – a gálán kitüntetett – Török Katalin és Kubik Anna színmûvésznõk szavalatai is emelték az ünnepség fényét. Zenei téren az erdélyi Gáspár Anna népdalai és balladaföldolgozásai, valamint a Bach-hegedûversenyt elõadó trió és Kodály: „Adagio”-jának elõadása tûnt a legemlékezetesebbnek a zenei betétek közül. Külön méltatás illeti – a gálán kitüntetett – Birtalan József – Reményik versére készült – „Templom és iskola” c. kórusmûvének felvételrõl elhangzó elõadását a debreceni Református Kollégium Cantus kórusának elõadásában. A mostani, X. Reményik Sándor emlékünnepség – a szervezõk szándékai szerint is – lezárta az utóbbi évek Reményik-emlékezéssorozatát. Remélhetõleg, sikerült a kolozsvári költõ életmûvének jelentõségére némileg ráirányítani az utókor figyelmét.

70

Partium

REKITA ROZÁLIA

Igen tisztelt Kubik Anna mûvésznõ! Kedves Anna! Egy erdélyi magyar pályatárs köszönt most Téged laudáció formájában – egy pályatárs, aki nem lehetett partnered, kollegád, nézõd is alig – hiszen országhatár választott el Tõled. De aki tud rólad, ismeri színészeted és mûvészi ars poeticádat. A valamikori Tündét, Melindát alakító erdélyi színésznõ köszönt téged, az egykori Tündét, Melindát és közel száz színházi és több mint negyven filmszerepet megformáló anyaországi színmûvésznõt. Nem kísérlem meg színészi pályádat teljes terjedelmében felidézni, megtették ezt már azok, akik jobban ismerik munkádat, életedet. Te már elérted pályádon, hogy szakmailag támadhatatlan vagy. Megóvnak a támadásoktól méltán kapott kitüntetéseid, a Jászai Maridíj 1986, Az országos színházi találkozó legjobb nõi alakítás díja 1986, Farkas Ratkó gyûrû, Rajz János-díj, Erzsébet-díj 1987, Magyar Mûvészetért díj 1988, a Film és kritikusok díja 1989, Érdemes Mûvész 2002, Sík Ferenc emlékgyûrû 2004, Kazinczy-díj 2007,.de fõként megóv az a szeretet, amellyel az arra érdemest fogadja a közönség. Az ismert és méltatott eredményeid mellett ott húzódik meg szerényen az anyanyelvápolásért végzett munkád, ami legalább olyan fontos lehetett és lehet számodra, mint a színpadi fellépések. Ablonczy Lászlót idézve – „Egyik nap a soproni református templomban, máskor Debrecenben, gyakran a TF-estéken és gyakran a magyar Katolikus Rádióban képviseli az igei gondolatokat. Iskolák, szobor-avatók, nemzeti gyülekezeteit közösséggé emeli” – „Másokért való felelõsség mélyén a Szeretet ereje munkál.” Életutad, pályád alakulását tanulmányozva jólesõ érzéssel olvastam egyik nyilatkozatodban közzétett mûvészi hitvallásod. Hiszel a katarzis emberformáló erejében, ami megtisztítja a nézõ lelkét, ami értelmet, értéket ad a színész munkájának. Bár többen lennénk ilyen hittel a színházakat elözönlõ emberi-lelki mocsok , bûn színpadraokádásának szomorú divatja ellen. „Kubik Anna pedig nem hajlandó felolvadni a káoszban.” – „lelkével jégdarabkát melegítve legjobbjaink szellemidézettjeként tudatja: az egy zászlónál is fontosabb a nyelv. Az anyanyelv, amely a nemzetet lélekben élteti.” – idézem újra Ablonczy Lászlót. És igen, nagyon igaz amit te megfogalmaztál, mit bizony kevesen a színészek közül – „Igenis, az embernek van választási lehetõsége: én döntök arról, milyan feladatot vállalok el, mit mutatok meg, illetve teregetek ki magamból.” Reményik Sándorral való találkozásodhoz bizonyára hozzájárult barátságod Imre Máriával, a költõ unokahúgával. De talán nem is fontos, hogyan lettél Reményik munkásságának, költészetének, eszméinek önzetlen hirdetõje. S, hogy az lettél, köszönjük. A Magyar Versmondásért Alapítvány kurátorának – ugyan mivel mással – egy verssel kedveskedeknék, természetesen egy Reményik költeménnyel, hiszen itt van Reményik is e mai napon közöttünk, a makacs otthonmaradás költõje ezúttal elhagyta Erdélyt és itt hallatja szavát. Fogadd a Reményik Sándor-díj mellé, virág helyett a költeményt:

71

Vagy-vagy Vagy egy nagy mû, – vagy egy nagy szenvedély. Vagy égõ nyár, – vagy gyémántfényû tél. Vagy az Úristen, – vagy az emberek. Vagy a kolostor, – vagy fészek-meleg. Vagy a csúcsok nagy, edzõ hidege, Vagy egy asszony simogató keze. Vagy fent, vagy lent, élõn, halálra-váltan, Jaj, csak ne felemásan, felemásan

Reményik Sándor portréja 72

Partium

LÕRINCZ P. GABRIELLA

Istentelenül Ott volt a bábeli toronyban, A magát magasztaló Vámszedõ hitében, A megkövezett Szajha szerelmén, A meg nemtérõ latorkereszten… Ott volt. Mindenütt ott volt Az Isten. És ott van az Öngyilkos kézben, Az áruló szájban A hazug szerelemben, A rákos tüdõben, Májban, Agyban, Vérben, Szemben. Ott van. Ott van, Hogy nincs ott Az Isten.

73

Te Írom a porba, homokba, Vésem a márványba, kõbe, Ordítom a temetõbe, Hogy Te! Mert Te vagy a céda, a lator, A teremtõ és eltörlõ. Téged kérlek, vagy féllek, Téged hallak, De nem hallgatok Rád. Oltáros áldozatom is csak Tiéd. Te alfa vagy és Omega, Kit imádnom kell, És nem teszem. És Te vagy a halál, A torkon feszülõ kötél, A szemfedõ alatti bomló porsátor. Csak Te. Csak Te nem vagy.

Huszár István (metszet) 74

Partium

VIOLA SZANDRA

Játék A nyakamba akasztanálak, édes kolonc, de ülhetnél a fejemen is, mint sipkás bolond. Vagy én szegõdnék a nyomodba követném ágas-bogas árnyékaid, vagy mint a fejfájás, homlokodba költöznék, gyötörnélek, tágítanám pupillád két kezemmel, szemhéjaid mögül lesve kifelé, hogy mikor odaállsz tükröd elé, megnézhesd magad az én szememmel.

1 slukk Csak a hallucinogén költészet, a gyümölcsözõ depresszió, letüdõzve a levegõ, az éter számból az égõ szó kilóg.

Múzsahiány Nincs betevõ szerelem, csóknyi evés, belõled-koplalás csak, egy kevés gyomortáji érzelmesség, múzsacafat öklendezõ emlékezésem alatt, még keresztbe lenyelt tollamra sem akad.

75

VÁRI FÁBIÁN LÁSZLÓ

A részeges anya eladja leányát Korhely asszony addig ivott, mulatott, míg a lányán, szép Hanuszján túladott. – Aki a sert, a kancsó bort fizeti, annak adom Hanuszenykát – viheti. Sanykovszki úr rákiált a csaposra: – Egy palack sert, két pint bort az asztalra! Enyém a lány, az anyjától megvettem… Szép Hanuszja a sarokban megretten. A lelkébe keserûség költözött, s hajnaltájt az ablakon át elszökött. Sanykovszki lovára pattant, s utána. Erdõ szélén akadt csak a nyomára: – Tüske tört a lábujjaim közibe, nagyságos úr, kicsi késed add ide! Hová tette Hanuszenyka az eszét? Az a kis kés átaljárta a szívét! – Nagyságos úr, emelj föl a nyeregbe, tied vagyok, szerethetsz kedvedre. Vígy el engem édesapám házába, fektessél az ablak melletti ágyra. Apám s anyám sírdogálgat csöndesen, megpihenek, nem fáj nékem semmi sem.

76

Partium

A megétetett legény – Hol jártál a tegnap este, fiam, Petruszenykám? – Az özvegynek udvaroltam, édes jó anyácskám. – Mivel vendégelt az özvegy, fiam, Petruszenykám? – „Lábas” halat sütött nékem, édes jó anyácskám. – Hol fogta õ azt a halat, fiam, Petruszenykám? – A kertjében, zöld levélen, édes jó anyácskám. - Hogyan készítette elõ, fiam, Petruszenykám? - Szekercével a küszöbön, kedves jó anyácskám. – Miben fõzte meg a halat, fiam, Petruszenykám? – Cseréptálban, parázs fölött, kedves jó anyácskám. – Evett az özvegy belõle, fiam, Petruszenykám? – Nem evett, mert nem volt kedve, kedves jó anyácskám. – Hát a gyerekei ettek, fiam, Petruszenykám? – Nem ettek, mert lefeküdtek, kedves jó anyácskám. –A szolgáit megkínálta, fiam, Petruszenykám? – Õk nem merték megkóstolni, kedves jó anyácskám. – Hány násznagyot hívjak hozzád, fiam, Petruszenykám? – Négy harang szava elég lesz, édes jó anyácskám. – Nászasszonyok kik legyenek, fiam, Petruszelykám? – Egy százseny föld, négy szál deszka, kedves jó anyácskám. ruszin népballadák fordítása

77

JÁNOS ISTVÁN

„Jobb polgárt, jobb hazafit, s jobb embert nevelni” Népfõiskolai mozgalom a Kelet Népében A korabeli irodalom horizontján kívül esett a népi élet közvetlen tanulmányozása, a nyers szociális létezés közvetlen, fizikális megtapasztalásától óvakodtak a Nyugat literátorai. Így el sem jutottak a népi valóság peremére sem, az országjárás terve csupán ábrándos nosztalgia maradt számukra, így Móricz nem csupán a nyers életet hozta el Budapest urbánus fényei közé, hanem azt a dezillúziót is, mely mindörökre szertefoszlatta a paraszti sorsértelmezés népszínmûves nemzeti pátoszát. Móricz mutatott rá, hogy a nemzeti elmaradottság egyik oka az iskolázatlanság és a demokratizmus hiánya, a társadalom bizantinus jellege, a társadalmi mobilitás lehetetlensége, mindehhez járul szinte következményként a szociális nyomor és elkeseredés, kallódó embertömegek. Móricz és a népfõiskola gondolatai kísértetiesen egyeznek Apáczai Csere János 1656-ban elmondott kolozsvári akadémiai székfoglaló beszédének gondolataival (Az iskolák felette szükséges voltáról…): „Ideje hát, hogy felébredj, te álmos, te mámoros, te hályogos szemû magyar nép! Végre, végre ébredj fel az álomkórból, leheld ki magadból Bakkhoszt, kinek folyton áldozol, oszlasd el gyógyírral szemeid homályát! Nézd, szemléld, vizsgáld, milyen forrásból ered tömérdek nyomorúságod, melynek súlya alatt görnyedsz. Drága gyermekeid, hazánk reményei már bölcsõjüktõl fogva a tudatlanság feneketlen örvényébe merülnek, és így felnõtt korukban sem látják meg soha a világosságot, sem saját javukat, sem a haza javát.” Ilyen értelemben Móricz Apáczai Csere János szellemi örököse – mindig is vállalta és propagálta a nemzeti irodalom szellemi örökségét –, akit mindig mélyen megrendít az igazi szegénység és felháborítja a tudatlanság. Ezért is indít harcot a Kelet Népe hasábjain az új vidéki Magyarország felépítéséért. Programja roppant egyszerû: „Hagyd a politikát: építkezz!” – jelenti be a Kelet Népe 1940. január 1-i számában. „Vége a teorétikus elmélkedésnek. A magyar népnek föl kell támadnia halotti poraiból is, hogy a rá váró életet megmentse. Hagyjátok most a politikát, magasabb politikára van szükség: az önsegély politikájára. Ez nyilván olyan politika, amiben kell, hogy minden párt és minden kormányzat egyetértsen.” Úgy véli, egyedül lehetséges politika az építés politikája. A falukutatás évei lejártak, a faluépítés korszaka következik – ez lesz az elkövetkezendõ generáció feladata. A népi írókkal vállalt lelki és eszmei közösség új energiákat szabadít fel benne, s megoldási lehetõségeket keres, miközben újra tényfeltáró utakra indul, hogy elmélyítse mindazt, amit korábbi országjárásai alkalmával már megtapasztalt, s örüljön a fejlõdés, a változás legkisebb jelének. is. Nagy reményt fûzött pl. Móricz a népfõiskolai mozgalomhoz, mely akkor már Európában jelentõs múltra tekinthetett vissza.1 A Dán Grundtvig kezdeményezése olyan világtörténelmi érában született, melyben alaposan megrendült Európa politikai tér-

1

HARSÁNYI István, Dánia, a népfõiskola bölcsõje,= Népfõiskola tegnap, ma, holnap, szerk. HARSÁNYI István, Bp. 1991. 11-18.

78

Partium

képe, a forradalmak hullámai csaptak át a régi monarchiák felett. S míg másutt trónusok inogtak, monarchiák buktak, addig fenn Dániában megindult az alulról építkezés szívós munkája. Grundtvig és segítõje Kold néptanító közel húsz évnyi kitartó munkája eredményeként a dán ifjúság népfõiskolák százain tanult mesterséget, mûveltséget – és nemzeti identitást. S mire a porosz-osztrák-dán háborút követõen Dániának le kellet mondania 1864-ben Schleswig-Holsteinrõl Poroszország javára, már felnõtt egy kultúrában és fõként nemzeti identitásban megerõsödött új generáció, mely az I. világháborút követõen már hatékonyan tudta képviselni a dán nemzeti érdekeket: Észak-Schleswigben 1920. február 14-én tartottak népszavazást, melyen lakosság 75%-a Dánia mellett döntött, s ennek megfelelõen Észak-Schleswiget (Sonderjylland) még abban az évben visszacsatolták. A dán mintára aztán Európa számos országában és Amerikában is alakultak népfõiskolák. Grundtvig, a „dánok Széchenyije”, ahogy Boldizsár Iván nevezte a Gazdag parasztok országa c. Dániáról írott könyvében, „éveket töltött Angliában, ahol megismerte az egyéni és közszabadság szépségeit, nagyszerûségét. Mindezt összehasonlította az esettségnek és elnyomatásnak azzal az állapotával, amiben tulajdon népe sanyargott és szívében keserû fájdalomtól életre szóló elhatározás fakadt.” „Csak a teljes szabadság feltételei között fejlõdik a lélek” – vallotta, s hirdette, hogy csak a mûvelt nemzet lehet boldog. Boldizsár Iván könyve jelentõsen inspirálta Móricz és a Kelet Népe népfõiskolákról alkotott elképzeléseit, s közvetlen ösztönzõ erõként hatottak a Harsányi István és Szabó Zoltán által 1936-ban alapított Sárospataki Népfõiskola sikere, mely elsõsorban a közösségi szellem formálását és az identitástudat erõsítését tartotta fontosnak, nem pedig a tételes tudás sulykolását, mint pl. a pilisi vagy tatai népfõiskola, így Magyarországon talán a legközelebb állt Grundtvig szellemi hagyományához. A magyar népfõiskolai mozgalom – bár tulajdonképpen nem elõzmények nélkül való2 – egyik igen markáns fóruma a Móricz által szerkesztett Kelet Népe volt. Az alulról való építkezés, a nép elit nevelésének enyhén utópisztikus, Platón Államáig visszavezetett gondolatát tulajdonképpen Zilahy Lajos körvonalazta a Kelet Népe 1939. december 15-i számában a Kitûnõek iskolája címû írásában. Az amerikai és német modell (School of brillants – Führerschule) nyomán megálmodott harmadik, magyar utas elképzelésnek koncepcióját körvonalazta, mely eredeti formájában a nagy felbuzdulás ellenére sem valósult meg, viszont ébren tartotta a gondolatot és új lendületet adott a mozgalomnak. Móricz tudatosan kereste a magyarság fennmaradásának és identitás-erõsítésének módozatait, a „hagyd a politikát, építkezz!” (1940. jan 1.) markáns jelszavával egyidejûleg a a népfõiskolai programot is meghirdette. A dán népfõiskolai szisztéma illusztrálására közöl részleteket Boldizsár Iván A gazdag parasztok országa c. könyvébõl Móricz 1940ben, a február 15. számban bírálja és egyben továbbgondolja a népfõiskolai gyakorlatot. „Jobb polgárt, jobb hazafit s jobb embert nevelni, ez a népfõiskola célja. Felszabadítani a falusi fiatal embert az alól a szorongás alól, ami elfogta régebben a falusit, ha a városival s tanulttal szembe került. Alacsonyabbnak érezte magát s még azt a naiv bájt is elvesztette a vitában, amit oly jól tud érvényesíteni a maga házánál – Kalapját forgató, dadogó paraszt lett belõle. Ez alól a nyomás alól akarják kiemelni õt a mai vendéglátások, amiben a vidékek központjában levõ városok részeltetik a meghívott fiatal földmíveseket. 2

KOVÁCS Bálint, A magyar népfõiskolák múltja 1948-ig,=Népfõiskola tegnap, ma, holnap, i.m. 39-48.

79

Most csak az a kérdés, rendben van-e így a dolog?” Természetesen nincs rendben. A megoldás egy minden szintet átfogó oktatási struktúra lenne, melyre csak a koronát tennék rá a népfõiskola bentlakásos tanfolyamai. „Új generációt kell teremtenünk” – írja ugyanitt – ”mely képes legyen a modern mezõgazdaságra, a mezõgazdasági iparra, a szövetkezésre s így a mai életnek megfelelõ szervezett munkára. A népfõiskola ennek a nevelésnek a befejezése lesz. Nem is lehet, hogy míg a szellemi pályákon tizenhat-húsz évi kemény munkát kell végezni a fiatal embernek, míg megkapja a doktorátust, a fõiskolák befejezõ okmányát, – a falu emberének szemét négynapos népfõiskolai bizonyítvánnyal töröljék ki.” Ugyanitt kezdi meg Féja Géza A jövõ kultúrpolitikája c. nagyszabású tanulmányának közlését, melyben Magyarország demokratikus átalakulásának kultúrpolitikai aspektusait vizsgálta a szerzõ. (Kelet Népe 1940. jan.15. 56. l. febr. 1. 8-9.l). Féja különleges szerepet tulajdonított az átalakulás szempontjából a népfõiskoláknak, melyek létrehozásának feltételeirõl és körülményeirõl nem sokkal késõbb külön tanulmányt is közöl (Kelet Népe, 1940. febr. 15. 3-4.l.) Móricz akkor volt boldog, ha kelet népérõl írhatott és azt szolgálhatta a Kelet Népében. A megoldást egy önálló civil szervezetben látta, és vélték számosan a Kelet Népe munkatársai közül, ám kezdeményezésük és megoldási kísérletük, a Magyar Írók Elsõ Népfõiskolai Községe végül is elméleti kezdeményezés maradt minden önfeláldozó kísérlet ellenére. Pedig Németh László még villáját is felajánlotta az elõadások céljára, és érkezett a támogatás az ország minden pontjáról, s maga Móricz is agitációs körútra indult. Végül egy ostoba törvény miatt hozzá sem kezdtek az elképzelés megvalósításához. Móricz kénytelen visszakozni: „Németh László Népfõiskola tervét megcsinálni nem szabad”… mert … „25 növendéknél kisebb iskola zugiskola volna.” Pedig a felbuzdulás nagy volt, Móricz lelkes hangú cikkben ismerteti a tervezet körvonalait és a megállapodás létrejöttének körülményeit ( Törökvész, Kelet Népe, 1940. március 1.), s a mögéje felsorakozó írásokból markánsan kirajzolódik a magyar fõiskolai mozgalom koncepciója. Németh László, Veres Péter, Boldizsár Iván, Illyés Gyula, Erdei Ferenc írásai az innovatív lelkesedés mellett annak a szkepszisnek is hangot adnak, hogy Magyarország mélyen elmaradott viszonyaira a népfõiskola legjobb esetben is csak tüneti kezelést nyújt. Különösen Erdei Ferenc szkeptikus a népfõiskolák társadalmi hasznosságát, s a dán modell alkalmazhatóságát illetõen, tekintettel a teljesen eltérõ történelmi és társadalmi örökségre, melyben a népfõiskolákhoz nem fûzhetünk nagy elvárásokat, mert a népfõiskoláknak csak szabad társadalomban van létjogosultsága: „A népfõiskolák is meg tudják adni az egyébként fölszabadult és igényes parasztságnak a mûveltség alapjait, de nem tudják megadni a fölszabadulást és a teljes emberségre való igényt, ha ez egyébként nincsen meg.” (Jegyzetek a magyar népfõiskolai mozgalomhoz, Kelet Népe, 1940. március 1. 1012) A szkepticizmus hangjait azonban elnyomja az optimista credo, s a népfõiskolák gyors alakulása és kezdeti sikerei is azt sugalmazzák, hogy hasznos társadalmi kezdeményezéssel állunk szembe. Azt pedig, hogy a népfõiskola továbbra is nélkülözhetetlen a jövõkép megrajzolása szempontjából, mi sem bizonyítja jobban, hogy Móricz 1942-ben újra visszatér a témára: Móricz Miklós vezetésével népfõiskolai rovat indul a lapban ez alkalommal Szabad egyetem címmel (Kelet Népe, Január 1.), melynek névtelen bevezetõjét valószínûleg Móricz írta, pátosszal üdvözölve a pezsgõ mozgalmat: „A kelet Népe új rovatot nyit. Ebben a rovatban röviden és velõsen arról a rengeteg pezsgésrõl fog képet adni, amely a mai életet betölti. Soha még a magyar világ ennyire fel nem nyitotta szemét a gyors fejlõdésre. Mint a víz színén olykor ezernyi halacska veri fel nyitott száját levegõ 80

Partium

után, úgy kapkod ma minden ember a tudás után. Mintha percek alatt be lehetne hozni századok mulasztását. Mi mindenesetre igyekezni fogunk hozzájárulni, hogy a tudnivágyóknak, az autodidaktáknak, a fejlõdõ ifjúságnak könnyebb legyen a tanulás.” Ezután következik Móricz Miklós cikke a sárospataki népfõiskola eredményeirõl., melyek nagy reményekre jogosítanak , s egy pillanatra úgy tûnik, mégis megvalósulnak az 1940-ben megálmodott tervek. 1942. évfolyamban a lap minden számában megjelent a népfõiskolai rovat beszámolva a mozgalom aktuális kérdéseirõl, s itt jelent meg Móricz egyik, morális-írói végrendeletként is felfogható írása Falukutatók címmel (1942. aug.1. 20. l.) „Kelet népe nyugatra tekint, a régi próféták ideje lejárt.” „Most új apostolokra volna szükség. Ha a falukutatás befejezte áldott munkáját, el kell kezdõdni a faluépítés gyakorlati munkásságának. Ezt azonban egy új generáció fogja csak elindítani s végrehajtani.” (Falukutatók, Kelet Népe 1942. augusztus 1.) Sokat várt a helyi kezdeményezésektõl, és nagy elvárásai voltak a hatalommal szemben, még nagyobbak önmagával és írótársaival szemben. Ilyenkor mellõzött minden esztétikai megfontolást és csak a gondolat használhatóságát tartotta szem elõtt, s problematikusnak és idegennek tûnt számára minden, ami nem természetes, ami spekulatív, doktrinér okoskodás. A civilizátor szerepét vállalta fel, s nem esett nehezére ezt még reklámozni is a Kelet Népében: „Tanulj, mûvelõdj! A tudomány hatalom! Olvass! Nem azért mondom, hogy a KELET NÉPÉ-re fizess elõ, hanem azért, hogy mûveld magad, szakkönyveket olvass éjjel-nappal. Máskép nem állod meg a helyed a mezõn, a munkafronton és a nemzeti sorsban!” – hangzik a mûvelõdésre felhívó szó a Törökvész c. cikkének végén (1940. március 1.). Új típusú iskola bontakozik ki a Kelet Népe hasábjain Móricz kissé illuzórikus tervei nyomán, a munkaiskola koncepciója, mely „azt jelenti, hogy a növendékek nem tanulók, hanem baráti alapon meghívott község-alapítók lesznek, akiknek senki sem fogleckét adni, hanem mindnyájan azt fogják tanulni, amit õk akarnak.” „Legyen ez a népfõiskola Község a török kor vészes maradványainak utolsó kiirtója: azokat a szörnyû torlaszokat, amiket a másfélszázados török uralom itthagyott, ez a kis csapat paraszt kezdje el végre szétcsákányozni.” (Törökvész, Kelet Népe 1940. márc. 1. 2. Akárcsak Grundtvig. Móricz és lapja is az élet iskoláját éltette, s ebbõl kiindulva fogalmazódnak meg oktatással kapcsolatos gondolatai is: az iskola célja, hogy jobbá tegye életünket, szabadságra és jövõépítésre neveljen, hogy az ember nemzetépítõ munkája révén perelje vissza a sorstól mindazt, amivel megrövidítette a magyarságot. A népfõiskolai koncepció látszólagos politikamentességében egy új társadalom megformálásának nagyon is politikus programja rejtezik: a történelmi igazságot jogaiba visszaállító alulról építkezõ öntudatos magyarság illúziója. S nem utolsósorban Móricz a Kelet Népe révén talált vissza népéhez, ez gyötörte meg, de erõt is adott neki öreg napjaiban. Amiként Németh László írta: „megmutatta a csillagok között vágtázó Báthory-Adynak, hogy a maga módján az öreg Bethlen is utána tud iramodni. A Kelet Népe volt az Illés szekere alatta.”3

3

Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztõje, Levelek II., sajtó alá rendezte lés a jegyzeteket írta Sz. Fehér Judit, G. Merva Mária és Tasi József, Bp. 1999,439.

81

Nagy Balázs

Tersánszky Józsi Jenõ novellisztikája a Kelet Népe hasábjain Hogy mi jut eszébe a mai olvasónak Tersánszky Józsi Jenõ nevét hallva? Talán elsõre a pikareszk regény mûfaját megújító Kakuk Marci-történetek ugranak be, vagy az 1975-ös filmfeldolgozásnak köszönhetõen is sokaknak ismerõs Legenda a nyúlpaprikásról címû regény. Az elsõ világháborús élményeket feldolgozó és a magyar háborúellenes irodalom kiemelkedõ alkotásává vált Viszontlátásra, drága címû regény szintén az ismertebb, Tersánszky írói sikereket hozó alkotásai közé tartozik. Gyerekkori olvasmányélményeim között keresgélve rögtön eszembe jutott a Misi mókus kalandjai címû meseregény. Máig emlékszem a borítójára, melyen egy fekete farkú kedves mókus evez ladikjában. Az életmûben nem párja nélküli ez a mûfaj sem. Azoknak az 50-es éveknek a termése, melyekben Tersánszkyt a dogmatikus irodalompolitika kiszorította az irodalomból. Bár alkotóerejének teljességében volt még, de íróiemberi modora egyáltalán nem felelt meg a felszabadulás utáni elsõ évtizednek. Született ellenzéki volt és szenvedélyes botránkoztató. Szeretett ellentmondani, nem hallgatta el a jelentéktelenebb kis hibákat, gúnyolódott a félszegségeken. Ez pedig sehogyan sem illett a felszabadulás utáni elsõ évek pátoszához. A személyi kultusz ideje alatt pedig egyenest anarchizmusnak hatott Tersánszky nevetve csapkodó kritikája. Ezekben az években fõleg az ifjúsági irodalomba szorult. Báb- és mesejátékokat, egyfelvonásos vígjátékokat írt, illetve jórészt megmaradt a színpad mellékes mûfajánál, a kabarénál. A Tersánszky-életmû azonban ettõl sokkal gazdagabb, elképesztõ termékenységgel és lebilincselõ mesélõkedvvel ontotta magából történeteit, néhányan Jókai és Krúdy mellett irodalmunk legtermékenyebb szerzõjeként emlegetik. A kortársak közül Kosztolányi könyvet tervezett róla, Füst Milán a legnagyobb magyar prózaírónak tartotta, Féja Géza szerint „Eredeti író, kinek tartása és méretei emlékeztetnek az európai irodalom legjobbjaira.” Vagy ahogy Móricz fogalmaz: „Sohasem volt magyar író, aki ezt a legmélyebb réteget, a koldusok, csavargók, hülyék, sárlakók világát oly közelrõl és oly édes otthonisággal ismerte volna, mint Tersánszky.” Hol van hát ma ez az egykor négy Baumgarten-díjban, majd 1949-ben Kossuth-díjban részesült alkotó, akinek a jelenben igazi méltatása még sincs. Ugyan nem mindenki feledkezett el az Osvát Ernõ által felfedezett, a Nyugat által íróvá avatott szuverén mûvészrõl „véleményem szerint nagyon nagy író, én nyugodt derûvel sorolnám Krúdy szintjére” – írja Angyalosi Gergely, elismertetéséért, befogadásáért sokat tett például Czine Mihály, Kerékgyártó István, Rónay László és Tarján Tamás is, mégis joggal érezzük, hogy kijelöletlen a helye a XX. századi magyar irodalomban, amit nemcsak az mutat, hogy kevesen hivatkoznak rá, kevés az írásaival foglalkozó tanulmány, hanem a kortárs olvasók közül is kevesen ismerik irodalmunknak ezt az egyéni hangú alakját, aki jóval tudatosabb író volt, mint ahogy azt feltételezzük. A Beszélõ címû folyóirat „Leporoló” címû írásában úgy fogalmaznak, hogy Tersánszky regényét nem lehet leporolni, mert nincs rajta por. Sokkal inkább az az író õ, aki rekanonizálásra szorul. Hiába közvetít olyan üzeneteket, amelyekre például a mai középiskolás generáció is nagyon fogékony lehetne, mégsem olvassák. De a felnõttek körében sem jobb a helyzet. Mûvei után kutatva megdöbbentett, hogy regényei eltûnnek a könyvtár polcairól, sem egyes írásait, sem a róla szóló monográfiát nem kölcsönözte senki az elmúlt öt évben, így azok raktárakban hevernek. Bár benne van az irodalmi köztudatban, a színházak is idõrõl idõre elõveszik, valahogy mégis 82

Partium

olyan számkivetett figura, mint a különös életformát kialakított, pátosz nélküli hõsei, akik a társadalom peremén egyensúlyozva napról napra evickélve próbálnak hüvelyknyi boldogságot kicsikarni a sorstól. „Azoknak adott fõszerepet, kiket a polgári társadalom mellékes figurának is alig tûrt meg… Ez a nép úgy jelentkezik mûveiben, akár õ maga: szuverén módon, teljes valójának megdöbbentõ varázsával.”1 Talán épp ez a kívülállóság és egyedülállóság az oka háttérbe kerülésének. Az úri-polgári renddel és a világirodalmi törekvésekkel való szembehelyezkedés is közrejátszhatott abban, hogy õ volt a két világháború között irodalmunk mostohafia, a társadalmi valósággal új viszonyt kialakító íróink között a legszokatlanabb, a Nyugat-nemzedék egyetlen írója, akit a börtöntõl sem kíméltek meg. Tény, hogy remekmûvek és hevenyészett mûvek folyamatosan váltakoznak az életmûben, Tersánszky kevéssé érdeklõdött az úgynevezett szent irodalom ügyei iránt, ironikusan szemlélõdött az irodalmi életben, nyelvünk szabályaira, a kifejezés mûvésziségére fittyet hányva ontotta történeteit, amelyek lebilincselõ mesélõkedvrõl és a hiteles ábrázolásra való törekvés prioritásáról tanúskodnak. Amíg a Nyugat szinte minden tagja szent dolognak vélte az írást, áhítattal és alázattal igyekezett átlényegíteni a valóságot, addig Tersánszkyt taszította az irodalmárélet és -magatartás. Hitvallása szerint az írónak minden fölösleges áttételtõl, mûvészi átlényegítéstõl mentesen kell ábrázolnia a valóságot. Józan és egyszerû akart maradni íróként és emberként is, jól akarta érezni magát az irodalomban és az írás mestersége által. Derûs kívülállással szemlélõdött írótársai között, s ahogy Nagy árnyakról bizalmasan címû emlékirataiban fogalmaz: „fogyatékosságomnak is készséggel elfogadom, hogy nekem eleve sem emberi, sem mûvészi lelkületem nem tudott belehangolódni Osvát, vagy hát a kor irodalmi sugalmaiba.”2 Így volt ez a folyóiratokkal is. Bár a Nyugat révén csöppent be az irodalomba, és lett annak egyenjogú alkotója, fõmunkatársa, s élete végéig a Nyugat írójának vallotta magát, fontosnak tartotta hangsúlyozni a maga különállását, ízlésének függetlenségét. „Írói látásmódját nemcsak az álszemérmes, konzervatív irodalommal, hanem fölfedezõinek és szellemi társainak véleményével, a Nyugat mozgalom irodalmi ízlésével szemben is meg kellett védenie.”3 Az elsõ világháború kitöréséig tizenhét elbeszélése jelent meg a Nyugatban, amíg Móricznak tizenöt, Kaffka Margitnak tíz, Krúdynak négy. A folyóirat körében kivívott népszerûsége megkérdõjelezhetetlen, s a háború után, amikor életét kilátástalannak érzi – családja szétzüllik, napról napra él, anyja meghal –, a Nyugat akkor is igyekszik otthont nyújtani számára. 1928-ban Szegi Pál köszönti a negyvenéves írót a folyóirat hasábjain, célozva azonban arra az idegenkedésre és értetlenségre, amivel nemzedéktársai is fogadták Tersánszkyt. Ír a Pesti Naplóba, a Szép Szóba, majd 40-ben belsõ munkatársa lesz a Zilahy Lajos szerkesztette Híd címû lapnak, ahol elsõsorban riportjait közli, és folytatásokban adja közre A félbolond címû regényét. Az 1937 és 40 közötti idõszakban négy írása jelenik meg a Kelet Népe hasábjain. 1937-ben és 40ben két regényrészlet, 39-ben pedig két novella. 37-ben A szerelmes csóka címû regényének részletét közli a lap. A mû A csóka címû 1925-ös regényének új változata, mely eredetileg a Nyugatban látott napvilágot. 1937 a könyv alakban való megjelenés éve, s ekkor kerül néhány részlet a Kelet Népébe is. A harmincas-negyvenes években többször fordul elõ, hogy Tersánszky állatokat választ mûvei fõszereplõjéül. Regényei közül ide tartozik az Egy vezérbika emlékiratai (1938), a Harmadik Bandika a vészben, ahol a címszereplõ egy kanári, s mégha nem is fõhõs, de lényeges állatszimbólum a Legenda a nyúlpaprikásról címû mû Paprikás nevû nyula, akit az író a többi állathõsével együtt antropomorfizál. Elbeszélései között is több olyan van, ame1

FÉJA Géza: Tersánszky ravatalánál = A magyar irodalom nagyjai, Black&White Kiadó, Nyíregyháza, 2000. 134. 2 TERSÁNSZKY Józsi Jenõ: Nagy árnyakról bizalmasan, Budapest, Magvetõ Könyvkiadó, 1962. 63. 3 KERÉKGYÁRTÓ István: Tersánszky Józsi Jenõ alkotásai és vallomásai tükrében, Budapest, 1969. 36.

83

lyeknek az embereknél romlatlanabb, bûntelenebb állatok a fõszereplõi. Ebbe a sorba illeszkedik a Pimpi, a csíz, A két anya, vagy Az emberek jósága címû novella. A szerelmes csóka moralizáló szándékú állatmese – ahogy Szegi Pál a Nyugat-beli kritikájában nevezi.4 Ez az ókori prózában feltûnõ mûfaj nagyon jól illeszkedik ehhez a moralizáló hajlamú íróhoz, aki más alkotásaiban is szereti összefoglalni az eseményekbõl leszûrhetõ erkölcsi tanulságot, itt pedig az állatmese kínálta allegorikus játékot kihasználva egyenesen az erkölcsi tanulságok kis katekizmusát írta meg egy intellektuális csókamadár emlékiratának formájában. „A teljességében antropomorf állati világ nagyszerû alkalmat ad Tersánszkynak, hogy közvetetten szóljon az élet nagy kérdéseirõl.”5 Bár a mûfajválasztás az állatregények egyformaságának veszélyével fenyeget, hiszen az írások alapképlete nagyjából azonos: az író egy emberi mértékkel mérve is kiváló állatnak vagy egy a környezetében lévõ esett hõsnek szolgáltat igazságot. Mindez a jól bevált fordulatokkal, rutinszerûen történik, ami az írásmû minõségének lazulásával, a ponyva irányába való mûfajeltolódással jár, mégha az állatregények antropomorfizációja fokról fokra finomodik is Tersánszky írói gyakorlatában. Mivel A szerelmes csóka a legkorábbi ilyen írás, az emberiesítés itt még egyértelmûbb, az utalások, célzások pontosabban lefordíthatók. Különösebb figyelmet azért érdemel mégis, mert az írónak önmagáról talán legtöbbet eláruló regénye ez. Az önkitárulkozáshoz és a filozófiai fejtegetésekhez a keretet az adja, hogy a címbeli csóka, becsületes nevén „Vitéz Tyákó, címzetes tizedes, a m. kir. 1001-ik honvédgyalogezred aranyéremmel kitüntetett, nyugalomba vonult küldönc-csókája” születésétõl kezdve meséli el élete történetét. Ez a nyitó mondat, sõt már a fejezet címe – A hõs nacionáléja – magában hordozza azt a humort, ami végig átszövi a késõbb kabaréalapító, majd zenehumoristaként is fellépõ Tersánszky mesélõkedvét, akibõl áradtak a mulatságosnál mulatságosabb történetek. Ahogy Erdõs Virág, író fogalmaz egy másik Tersánszky-könyv, a Kakuk Marci olvasásával kapcsolatban, nagyon jó kedve lesz az embernek tõle. S így van ez A szerelmes csóka vonatkozásában is, aminek középpontjában ugyan az emberi társadalom hazug erkölcsének leleplezése áll, de Tersánszkynál ez is egy vidám olvasmány keretében történik meg. Helyenként fanyar humorának ugyanúgy forrásai az egyes helyzetek és jellemek, mint a nyelvhasználat. Miközben az író egyszerû vonásokkal vázolja fel a madártársadalom szociográfiáját, a csókán keresztül kendõzetlenül vallhat személyes érzelmeirõl, s mondhatja el véleményét az élet szinte minden területérõl. Üdvözlendõ a pénzre és a szerzésre épülõ társadalom feletti ítéletmondás, de mivel nyilvánvaló, hogy a szegény csóka és a szegény ember értéke nagyjából egy, az író nemhogy közvetetten fejtegetné filozófiai nézeteit, hanem a csóka mellett az olvasó szájába is adja azokat. Szentenciaszerû bölcselkedésével megfoszt a befogadói aktivitástól. „Higgyétek el, hogy akkor jöttem rá, hogy az úgy nevezett rossz társaság is hasznára válik az embernek. Mert mindenütt lehet okulni. A tisztességes társadalomban a többség ugyan türelmetlen. De önállóságra csak úgy tehetünk szert, ha az ellenkezõ véleményt is meglatoljuk. Így mindig kénytelenek leszünk magunk gondolkodni a dolgokon.”6 Az ilyen szöveghelyeken éppen ennek a magunk gondolkodásnak a hiányát érezzük, ami egyrészrõl zavaró, másrészt valószínûleg furcsa lenne, ha pont az állatmese mûfaját használná az író arra, hogy bonyolultan, fogalmi elvontsággal elmélkedjen az emberi élet fontos kérdéseirõl. Nem tanítani, hanem szórakoztatni akar, ugyanakkor sokszor fejtegeti elképzeléseit a nevelésrõl, ezt a fejezetcímek is jelzik: Csóka elemi-iskola. Csóka vallástan, További csóka-elemi tanulmányok, Iskolán kívüli csóka-elemi tanulmányok. Véleménye szerint a merev és természetellenes szabályok eleve képmutatásra serkentik a fiatalokat. Ugyanígy bizonyos témák tabuként kezelése sem helyes, a felnõttek társadalmának sok gátlása származik ebbõl. A 4

SZEGI Pál: A szerelmes csóka Tersánszky Józsi Jenõ regénye, Nyugat, 1937/7. RÓNAY László: Tersánszky Józsi Jenõ, Budapest, Gondolat Kiadó, 1983. 187. 6 TERSÁNSZKY Józsi Jenõ: A szerelmes csóka és más regények, Budapest, Magvetõ Könyvkiadó, 1965. 16. 5

84

Partium

kis csóka például a szülõi útmutatásnak köszönhette, hogy alkalmazkodni tudott a baglyok társadalmához. „… milyen okos dolog a gyermekfölvilágosítás. Hogyha nem azzal óvjuk a kicsiket a rossztól és a csúftól, hogy eltitkoljuk elõlük, hanem megmagyarázzuk, hogy védekezni tudjanak ellene.”7 Rámutat az oktatás ellentmondásaira is „… a dolgoknak a tantételeiben sokszor maga a csóka-püspök is ellentmondásokba keveredett. Nem tudta például megmagyarázni nekünk, miért szabad, sõt dicséretes ölni a háborúban, és akasztófára kerülni közönséges gyilkosságért.”8, és nagyon jól tudja, hogy bármilyen lelkesítõ eszmék is hangzanak el a tiszta erkölcsrõl, az amoralitásnak és a lázadásnak is szerepe lehet az emberi értékek megõrzésében. Különösen érdekes, hogyan kapcsolja Tersánszky ebbe a gondolatmenetbe a mûvész létmódjáról vallott elképzeléseit. Ahogy arra Rónay László rámutat, a madártársadalom által megvetett baglyok lehetnek az írók szimbólumai, akiket életmódjuk megközelíthetetlenné tesz.9 Mûvészszimbólum a Riki-krox nevû csóka is, aki a nemzetség megtûrt alakja, nem örvend közbecsülésnek, felháborító életmódja miatt egyenesen leszólják; kisugárzása, mélyrõl érkezõ embersége és a mûvészet iránti affinitása miatt mégis nélkülözhetetlen tagja a társadalomnak. Gyönyörû hangjával vigaszt nyújt a többi madárnak, örömöt okoz más csókáknak, s így az ifjúság oktatását is rábízzák. „Még a birkák is szívesebben mennek a szamár után, akirõl biztosak, hogy az ízes fûre vezeti õket, amit maga is szeret. Mint az okos és szigorú pásztor után, akirõl sosem sejthetik, hogy nem a vágóhíd-e az ismeretlen célja velük. … az emberek közt is ilyenek a mûvészfélék. Nem hogy megtûrik õket, de kénytelenek megtûrni, mert ha nem akadnának köztük ilyen léha, vidám lelkû riki-krox-fajták, hát beledögölnének az unalomba, vagy egymást kezdenék öldökölni azért a rémítõ ostobaságért, amit úgy neveznek, hogy tökéletes erkölcsi társadalom. … ha valaha el is lehetne érhetõ egy tökéletesen jóerkölcsû társadalom, a tagjai kénytelenek volnának maguk közül sorshúzás útján letisztességteleníteni egyeseket, hogy nagyon kirívó kivételek ne legyenek benne azok, akik mégis megbotolnának.”10 Ezek a mondatok nemcsak Tersánszky deviáns magatartást tanúsító hõseit igazolják, hanem önnön életmódját és mûvészetszemléletét is, mely szerint az átlagtól való eltérés és a szabálytalanság is megajándékozhat erkölcsi példával. Szereplõválasztásával – csavargók, különcök, szajhák, kalandorok – ugyan tiltakozik az elõítéletek ellen, de tiltakozása nem a normákkal való szembehelyezkedésben nyilvánul meg, hanem annak a megmutatásában, hogy ezek a hõsök is képesek megõrizni az etikumot. Különc csókája is jobban tiszteli természetes ösztöneinek parancsait a társadalmi törvényeknél, s ez is letétje harmonikus, egyensúlyban lévõ életének. „Sosem lázadoztam azellen, amit törvénynek jelöltek meg elõttem, s fõleg sosem feleseltem föllebbvalóimmal. Ellenben éppúgy nem ágaskodtam örökölt hajlamaim ellen sem. Igaztalan rendelkezésekkel szemben a tökéletes feledékenység és szórakozottság álláspontjára helyezkedtem.”11 Úgy látszik, hogy az életében lévõ egyensúlyt csak a szerelmi diszharmónia tudja felborítani. Nem véletlen a címbeli jelzõ, a szerelmes csókára lépten-nyomon érzelmi válsághelyzetek, lelki és fizikai életére egyaránt kiható megpróbáltatások várnak. A téma dominanciáját a fejezetcímek is jelzik (A csóka szerelmi élet általában, és ahogy különb az emberekénél; A sorozatos egyetlen, örök szerelem; Egy további és végzetes csóka szerelem keletkezése; Megint az a fránya szerelem stb.). A céda és a szûz címû regényben is kifejezésre jut Tersánszky azon nézete, mely szerint az emberi lélek legnagyobb gyengesége a szerelem területén mutatkozik meg. A csóka szerelemfilozófiájában – Az édes 7

Uo. 14. Uo. 21. 9 RÓNAY i. m. 198. 10 TERSÁNSZKY Józsi Jenõ: A szerelmes csóka és más regények, Budapest, Magvetõ Könyvkiadó, 1965. 25. 11 Uo. 33. 8

85

szerelembõl sosem elég – szintén nem nehéz a Tersánszkyéra ismernünk. A változatos szituációkon keresztül megmutatkozik, hogyan vélekednek az egyes felek az udvarlásról, a családalapítási kísérletekrõl, a házasságon kívüli szerelemrõl, a házasságtörésrõl, a különbözõ származásúak házasságáról, illetve feltárul a város és a falu, valamint a különbözõ társadalmi rétegek szemléletkülönbsége is. Egyfelõl megismerjük a kalandszeretõ, poligám hajlamú csóka elveit, másfelõl kapjuk a „tisztességes” csókanép fölháborodott megjegyzéseit, szemrehányásait: „Az irigység és a szóbeszédek kásája már megégette a csõrömet.” Legkifejezõbb azonban itt is az írói állásfoglalás „a tisztesség formáit a tisztességnek van joga megállapítani.” A regény végén jut szerephez a másik kardinális problémakör, a háború. Bár ez a mû nem helyezhetõ a kifejezetten pacifista Tersánszky-regények – a Viszontlátásra, drága és a Margarétás dal – mellé, a csóka axiomatikus megállapításai nem hagynak kétséget az író viszonyulása felõl. „Az emberekben egyszerûen felgyülemlik a kultúrában elhasználhatatlan és levezethetetlen gyilkolási ösztön, akár a kocsmák parasztlegényeiben a virtus. És ezért rontanak népek és fajok és nemzetek és osztályok egymásnak, mert hiszen arra, hogy a föld sárgolyója tízszer annyi embert kényelmesen és jóllakottan eltarthasson, százezernyi békés mód kínálkozik.”12 S ez az a pont, ahol az állati és az emberi világ elválik egymástól, s a csóka ironikusan ugyan, de fölülbírálja az emberi társadalom háborúval kapcsolatos szemléletmódját. „az állatok, ha csak minimális módjuk van rá, egymás és a szomszédaik öldöklése nélkül is megélnek ezen a szép világon.” Az a csóka is elítéli az értékpusztulást, aki küldöncként épp a háborúnak köszönhetõen hajtja végre legnagyobb hõstettét, és fut be karriert. Nem annyira tragikummal, inkább nevetséges történésekkel telnek meg ezek a fejezetek, de a társadalomkritikai hang nem tûri a szívbõl jövõ nevetést. Feltehetõ ezen egyezések után a kérdés, mennyire önéletrajzi figura, mennyire alteregó a szerelmes csóka. A számos párhuzam arra utal, hogy jelentõs mértékben. A csóka gondolkodásmódjában nem nehéz a Tersánszkyéra ismernünk. A Kelet Népében ezt a regényrészletet másfél év múltán, 39-ben egy elbeszélés követte az író tollából. A csizma címet viselõ novella két szerelmes egymásra találását mondja el, pontosabban azt a helyzetet ábrázolja, ahogy a leány, Lidi zsörtös és önzõ apja áldását adja a kapcsolatra. A legény, Andris csizmája, ami mindehhez hozzásegíti a fiatalokat. A központi szimbólum az elbeszélésben elõször mint egy ablak alatt felejtett szerep nélküli tárgy, majd mint az adósságba keveredett tulajdonosának leleplezõje jelenik meg, majd végül bûnjelként szerepel. A nõi fõszereplõ nemcsak kedvesét rejti el üldözõi elõl, és tudatlanságról tesz tanúbizonyságot a csizmával kapcsolatban, hanem apját is félrevezeti a cél érdekében. A szülõi önzés ellen lázadó leány eleinte részvétet kelt az olvasóban, de késõbb etikátlan viselkedése miatt nehezen érezzük felmenthetõnek. Ebben a szûkre szabott, atmoszférátlan világban is megmutatkozik Tersánszky szociális érzékenysége, de nem mond ítéletet, a konzekvenciákat az olvasónak kell levonnia. A mû hangulata azt érezteti, hogy az alkotó nem látja a világot sem egyértelmûen derûsnek, sem egyértelmûen lehangolónak. Az íróra jellemzõ nagyfokú általánosítás itt is érzékelhetõ, a helyszín jelzéstelen, a leírás szûkszavú, szinte rögtön belekezd az eseménymondásba. A hangsúly a valójában kisszerû hõsökön van, akikrõl a dialógusaik árulnak el mindent. Stílusa közvetlen, a mondatfajták változatosak, szókincse az élõbeszédé. Nyelve eleven, változatos, viszi magával az olvasót. Szükség is van erre, mert bár a szerelmesek egymásra találnak, a novella eleje és vége közötti állapot jelentõsen nem tér el. Hiányoznak azok a változások, melyek kihatnának akár a jellemekre, akár a fennálló világrendre. A hivatkozott regényrészleten és novellán kívül még egy Tersánszky-elbeszélés jelent meg a Kelet Népe 1939. évi 6. számában A vén könnyelmû címmel, majd a folyóiratbeli sze-

12

Uo. 140.

86

Partium

replését 40-ben a Barbara szerelme címû regénybõl vett részletekkel zárta. Tény, hogy Tersánszky nem volt egy tipikus Kelet Népe-szerzõ, de ahogy Szalay Károly már 1961-ben megfogalmazta az Irodalomtörténet címû lap hasábjain, „Az irodalomtörténeti sémák, amelyek népiesekre, urbánusokra, nyugatosokra, szocialistákra osztályozzák az írókat, szükségesek, de nem elegendõek.” – s ahogy Tersánszkyval kapcsolatban ír: „Tersánszky azok közé tartozik, akik a Nyugatból szertefutó sínpárok valamelyikén haladnak.”13 Életmûve túl nagy és túl vegyes, irodalomunk több korszakát is átíveli, s mindemellett õ maga is túl szabálytalan jelenség, hogy irodalmi csoportosulásokhoz, irányzatokhoz csatlakozott volna. Talán magától az irodalomtól is független akart maradni, hogy figyelmét teljes mértékben az emberi jellemekre, az ábrázolt életsorsokra fordíthassa. Épp ezért paradox, hogy az intézményesült irodalom pedig az õ sajátos világára és mûvészi szemléletére fordított kevés figyelmet. Teljesebb értékelése, egyes mûveinek alaposabb elemzése és szélesebb körben való elfogadtatása még várat magára, ám vannak olyan elõremutató törekvések, minthogy 1999-ben bekerült a Digitális Irodalmi Akadémia tagjainak körébe, s a Petõfi Irodalmi Múzeum munkájának köszönhetõen digitalizált szövegeinek a száma is folyamatosan növekszik. Most 2009-ben, halálának a negyvenedik évfordulóján kiváltképp fontosnak tartottam ráirányítani a figyelmet, hiszen egy ilyen tudatos és eleven író a modern irodalomtudomány számára sem tûnhet avultnak. Ha társadalom- és lélekábrázolása nem is olyan mértékû, mint a korszak elsõvonalbeli szerzõié, az általa közvetített gondolatok nem veszítettek aktualitásukból. Szelíd bölcsességgel és értékmentõ szándékkal írott mûvein érezni az emberi mértéket és szemléletmódot.

Felhasznált irodalom: Kerékgyártó István: Tersánszky Józsi Jenõ alkotásai és vallomásai tükrében, Budapest, 1969. Rónay László: Tersánszky Józsi Jenõ, Budapest, Gondolat Kiadó, 1983. Rónay László: „Tudják-e, ki vagyok?”[Élet- és pályarajz, szemelvénygyûjtemény.], Budapest, Kozmosz, 1988. Szalay Károly: Tersánszky Józsi Jenõ novelláiról, Irodalomtörténet, 1961. Szegi Pál: A szerelmes csóka - Tersánszky Józsi Jenõ regénye, Nyugat, 1937/7. Tersánszky Józsi Jenõ: A margarétás dal. Legenda a nyúlpaprikásról, Budapest, Móra Könyvkiadó, 1986. Tersánszky Józsi Jenõ: A szerelmes csóka és más regények, Budapest, Magvetõ Könyvkiadó, 1965. Tersánszky Józsi Jenõ: Nagy árnyakról bizalmasan, Budapest, Magvetõ Könyvkiadó, 1962. Féja Géza: Tersánszky ravatalánál = A magyar irodalom nagyjai, Black&White Kiadó, Nyíregyháza, 2000. http://beszelo.c3.hu/cikkek/tersanszky-jozsi-jeno-kakuk-marci

13

SZALAY Károly: Tersánszky Józsi Jenõ novelláiról, Irodalomtörténet, 1961.

87

SZAPPANOS GÁBOR

Szindbád a boncasztalon Bétóven Lajosnak kifejezetten rossz és csalóka – következetesen csalóka – volt a szaglása. A jellegzetes hajléktalanszagot vaníliaillatúnak, a vizihullákat liliomillatúnak, az altatókat-nyugtatókat marékszám beszedõ öngyilkosjelölteket muskátliszagúnak érezte, a szívbetegek és a szívbetegségekben megholtak pedig – a természet szeszélye folytán – rózsaillatúnak hatottak orrának. Ilyeténképpen már a boncolás megkezdése elõtt tudta – hacsak nem látszottak a hullán a halálok egyértelmû jelei –, hogy mit fog találni: mûködésképtelen vesét, tüdõvizenyõt, gyógyszermaradványokat a gyomor-bél traktusban, kiterjedt vérömlenyt valamelyik agylebenyben vagy éppen szûk koszorúereket. Szindbád bódító rezedaillatot árasztott. Bétóven Lajos elcsodálkozott. Ezzel az illattal nem tudott mit kezdeni. Eleinte csak állt tanácstalanul a holttest mellett, annyira meg volt zavarodva, hogy véletlenül a boncasztal bal oldalára ment, holott a jobb oldalon kell állni, hacsak nem balkezes a boncnok. Aztán lassan, nagyon lassan óvatos félmosolyra húzódott Bétóven ivástól püffedt, sápadt tésztaképén a vonalvékony, lila száj: felismerte Szindbádot, az írót, a nõk kedvencét, akivel egyszer, sok éve egy irodalmi társaságban ismerkedett meg. Váltottak pár szót Szindbád új regényérõl, amely szinte rögtön a megjelenés után díjat nyert egy pályázaton. Bétóven kérte, hogy Szindbád foglalja össze neki röviden a regényt, merthogy – úgymond – „érdekli.” Szindbád teljesítette a kérést, kilenc mondatban elmondta a lényeget, mire Bétóven az egészet lecsapta azzal, hogy az a regény, amit kilenc mondatban össze lehet foglalni, eleve nem lehet jó. – Kiváló írónak tartottak téged, komám, most mégis itt fekszel elõttem a boncasztalon. Az én horrornovelláim nem kellettek senkinek, viszont legalább még most is élek. Na, ki a nyertes kettõnk közül? Én élek, te meg halott vagy… hulla, ha így jobban tetszik. Nekem mindenképpen jobban tetszik… Az élete virágában megholt Szindbád szép, kisimult halott-arca válaszul elnézõen mosolyogni látszott. Bétóven Lajos az élõkkel nem volt jó viszonyban, a halottakkal viszont semmilyenben sem. Amikor egy-egy hosszú nap után hazafelé tartott valamelyik Krúdy utcai kocsmából, mindegy volt neki, hogy egy ócska kurva vagy egy még ócskább, halálfej arcú transzvesztita ringyó végez rajta fellációt. „A mirigyeimnek mûködniük kell – gondolta. – A termelõdõ váladékokat le kell csapolni, mert ha nem, jön a betegség…” Az járt a fejében ilyenkor, hogy az emberi szervezet is egy kicsit olyan, mint a gép: ha nem olajozzák, ha nem használják rendeltetésszerûen, berozsdásodik. Katolikus papot nem boncolt még, de hallotta, hogy a prosztatabántalmak az átlagnépességnél gyakrabban fordulnak elõ náluk. – Te állítólag jókat írtál, új világokat teremtettél, de a halál fölött neked sem volt hatalmad. Te is bizonyára valamilyen közönséges betegségben haltál meg, mint az emberek többsége, akiktõl fensõbbségesen igyekeztél elkülönülni… – dünnyögte elégedetten Bétóven, és komótosan átsétált az asztal másik oldalára. – Az illatoddal viszont még nem találkoztam… nem tudom, milyen virág illatát árasztod… te mákvirág… – torzult gonosz fintorba Bétóven ábrázata. 88

Partium

Fogta a szikét, és nyaktól ágyékig felvágta a hajóst, mint böllér a disznót. – A hozzátartozóid, ha vannak egyáltalán egy magányos írónak hozzátartozói, nem kérték az Y-vágást, legalábbis nem fizetett érte senki, ahogyan dukál, tudod? Ezek szerint nem lesz nyitott koporsós temetésed – mélázott Lajos. – Ergo az összeöltött vágás a nyakadon senkinek sem lesz kegyeletsértõ látvány… szerintem sem az, sõt, kimondottan jól fog állni neked… Két eset van: vagy teljesen mindegy lesz, hogy nézel ki temetéskor, vagy hamvasztani fognak… csak aztán nehogy fõnixként feltámadj nekem... rólad már sok turpisságot hallottam, komám… Alighogy felnyitotta a hasüreget, Bétóven gondolt egyet, és Szindbád térdeit vágta fel és vizsgálta meg elsõnek: súlyos ízületi kopást állapított meg – fõleg a jobb térdnél: – Rengeteget térdepeltél a nõk elõtt, mi? Elõször a kegyeikért, késõbb a bocsánatukért esedezve, ha megcsaltad õket, a kettõ között meg amikor kufircoltál velük… – szaladt el egy pillanatra Bétóven fantáziája. – Ebbe a krónikus nyavalyába mindenesetre nem halhattál bele – jegyezte meg, s mintha már végzett is volna, lehúzta gumikesztyûjét. Az elején az ismeretlen rezedaillat olyannyira meglepte, hogy még rágyújtani is elfelejtett. Napi három csomag kapadohányt szívott, és a füstszûrõt, ha volt, elõször mindig letörte, hogy még jobban ártson. Egyedül a kapadohány illatát érezte rendesen, ez nem csalta meg soha – mondhatni, ez kötötte legszorosabban a való világhoz. Az aromás cigarettákat kerülte, nehogy például hajléktalanokat vizionáljon egy vaníliás cigaretta füstölésekor. Ha munka közben dohányzott, az elszívott csikkeket a boncoltakba szokta beletunkolni, ha azok valamiért ellenszenvesek voltak számára (Szindbád mint sikeres vetélytárs mindegyiknél ellenszenvesebb volt) – akadt olyan holttest, amelyet kilenc-tíz csikkel a hasüregében temettek el, pedig a TANULJUNK KÖNNYEN GYORSAN BONCOLNI! – Patológiai kézikönyv kezdõknek 186. oldalán – többek közt – az olvasható, hogy: „… a boncolt tetembe nem teszünk cigarettacsikket, pipaszutykos vagy taknyos papírzsebkendõt és egyéb, oda nem illõ tárgyakat…” Bétóven Lajos tett. Pár esztendeje merõ mazochizmusból megvette Szindbád ominózus regényét, bár olvasni azóta sem olvasta. Ha tudta volna, hogy ma épp Szindbád kerül terítékre, elhozta volna a könyvet, hogy azt is elhelyezze a hajós gyomrába vagy a belei közé. Elszívott még három cigarettát, aztán visszahúzta a kesztyût. A tövig szívott csikkeket odakészítette a boncasztal peremére, a folyadék-elvezetõ csatorna külsõ szélére, hogy tûnõdhessen még, Szindbád melyik megbolygatott testürege legyen végsõ nyughelyük. Aztán újból munkához látott. Miután szétfejtette a vékony réteg zsír- és izomszövetet Szindbád mellkasán, aztán csontvágójával – amely leginkább valami hatalmas metszõollóba oltott harapófogóra emlékeztetett – elpattintotta a hajós bordáit, majd föl- s utána lefelé, a lábak irányába hajtotta a hajós mellkasát (akár egy tyúkketrec tetejét), feltárultak a belsõ szervek. Szindbád azzal került a patológiára, hogy halálának oka ismeretlen. Bétóven vizsgálgatta a szerveket, de enyhe fokú érelmeszesedésen, közepesen súlyos zsírmájon, krónikus gyomorhuruton, gondosan kezelt, rekeszizomsérv okozta nyelõcsõgyulladáson, enyhe lágyéksérven, nyomokban észlelhetõ seborreás ekcémán, a jobb nagylábujjon kezdõdõ körömgombán, a nem tökéletesen rózsaszín tüdõn, csigolyakopáson, dupla, de nem súlyos gerincferdülésen, no és a jobb kéz középsõ ujjának utolsó percén lévõ bütykön kívül nem talált semmit, amitõl egy embernek meg kellene halnia. Mit írjon majd be a kórboncnoki jelentésbe? „Egy kis eddegélés, egy kis iddogálás, egy kis kocabagózás, könyvek és nõk fölé görnyedés és írás, írás, írás…”? Ekkor jutott eszébe, hogy az agyat még meg sem vizsgálta. Valahogy ösztönösen fe89

ledkezhetett meg róla: nem volt kíváncsi arra a rengeteg idegsejtre, amelyeknek egymás közti sziporkázó, tüzijátékszerû elektromos kisülései annyi remek irodalmi mûvet eredményeztek… A csikkek elhelyezése, a jelentés megírása és a hiányos boncolás azonban nem sokáig okozott fejtörést Bétóven Lajosnak. A boncnok kollégák sokszor tréfálták meg egymást mindenféle csínyekkel: Bétóvent Mócárt Géza nevû munkatársa egyszer úgy ijesztette meg, hogy az éppen Lajos által boncolt hulla hirtelen fültövön vágta Bétóvent, aki majd’ összecsinálta magát a rémülettõl. Miután Mócárt elõbújt a boncasztal alól, nagyot nevettek a csínyen. Most viszont Bétóvennek nem akaródzott nevetnie. Azt vette észre ugyanis, hogy valami mozog Szindbád mellkasában, ahová a vizsgálat után hevenyészve visszadobálta a belsõ szerveket. Mócártot pedig már egy hete kirúgták, mert a válság miatt alaposan megkurtították a patológia költségvetését, és az intézet képtelen volt kigazdálkodni a bérét. Bétóven egy hete egyedül dolgozott. Nem volt senki, aki megtréfálhatta volna a halott testrészeinek mozgatásával. Az irodán a papírokkal foglalatoskodó Irénke nem vetemedett volna ilyesmire – egyébként is, félt a halottaktól, ráadásul még csak egy hónapja vették föl próbaidõre, nem a kópéságokon járt az esze. Miközben ezeket végigfuttatta agyának tekervényein, a bonctermi világítás akadozni kezdett, mint az áramellátás az õ horrornovelláiban, illetve földönkívüliekrõl szóló történeteiben, vagy egyszerûen csak egy közönséges viharban: lekapcsolódott, felkapcsolódott, le, föl, le, föl, hunyorgott, de olyan is volt, hogy rövidke ideig egészen fényesen égtek a lámpák – szinte túlvilági ragyogással töltötték be a helyiséget – már amennyire pontos fogalmai lehettek Bétóvennek a túlvilágról. Riadtan, szinte megbabonázva figyelte Szindbád mellkasában a mozgást. Ütemes mozgás volt. Még megfordult a fejében, hogy hátha patkány vagy valami más állat, de rögtön el is vetette a kósza gondolatot, hiszen még a mostani nehéz idõkben sem létezhet Magyarországon olyan patológia, ahol rágcsálók lakmároznak a boncolásra elõkészített tetemekben. Bétóven tagjaiba a rettenettõl ólomnehéz fáradtság szakadt. Annyi lelkiereje még volt, hogy benyúljon az egymás hegyire-hátára hajigált máj, lép, vese, prosztata meg ki tudja még, mi minden közé, hogy megkeresse a mozgó valamit. Nos, Szindbád jobb oldalában, nagyjából azon a helyen, ahol eredetileg a hasnyálmirigy szigetsejtjei termelték buzgón és hibátlanul az inzulint, szív dobogott! Bétóven még annyit látott, hogy az aorta ép, de azt, hogy az összeszabdalt porhüvelyben honnan és hová szállította a vért vagy mit is, már nem tudta megállapítani, mert egyszer csak Szindbád egész teste vakítóan felfénylett Bétóven elõtt, majd egy szempillantás alatt mindörökre el is feketült elõtte a világ. Szindbád azt már hallotta, hogy a hatalmas testû Bétóven nagy robajjal elterül a fekete-fehér kockás kövezeten. Még feje koppanását is hallotta. A hajós várt még kicsit, elvégre a feltámadás nem lóverseny, csak nyugodtan, szépen… Miután meggyõzõdött róla, hogy Bétóven nem mozdul, hozzálátott önmaga restaurálásához. Annyit tudott, hogy a szervei annak rendje és módja szerint helyrerázódnak és mûködni kezdenek, ha testüregét sikerül lezárnia. Jobb kezével hirtelen odakapott a fejéhez, és megtapogatta a koponyáját: hál’istennek, Bétóven nem lékelte meg, és nem vette ki az agyát, a legértékesebb és legérzékenyebb szervet a legnehezebb ugyanis restaurálni a feltámadás után. Megnyugodott. Na, jó, akkor nincs nagyobb baj. Szindbád fölült, és nekifogott összerakni és rendbe hozni magát. Fölült a barnásrózsaszín, összevissza töredezett márványasztalon – amit 90

Partium

csak azért nem cseréltek még ki újabbra, mert évtizedek óta nem futotta rá –, és elõször tyúkketrec-mellkasát emelte föl a lábairól, és illesztette vissza gondosan a helyére. Pár percre visszafeküdt, megvárta, amíg a bordák összeforrnak. Végül összehúzta magán a szétfejtett zsír- és izomszöveteket – mint fázós ember a kardigánját –, majd ágyéka felé nyúlt, hogy mint (a hasonlatnál maradva) a „kardigánon” a cipzárt, egy érintéssel összehúzza magán a bõrt. Ekkor egy kicsit visszadõlt még, hagyta, hadd regenerálódjon teljesen, majd amikor már úgy érezte, hogy van elég ereje elindulni (mint az a beteg, akit az ambuláns sebészeten mûtöttek, és a beavatkozás után a pihenõszobában kellõképpen erõre kapott), lassan feltápászkodott, elõször fölült az asztalon, karjaival tolva föl magát, az asztal szélének támaszkodva, s észrevétlen lesodorva a Bétóven által odakészített csikkeket. Végigpillantott magán… hát, egyelõre nem volt valami szívtipró látvány, végül is, nem akkor a legszebb az emberfia, amikor megszületik. Még mindig a márványlapon ülve körülnézett a helyiségben, van-e valami elfogadható gönc, amit magára ölthet. A saját ruháit kereste, de azoktól már nyilván rég megszabadították máshol. Ahogy jobbra nézett, megakadt a tekintete a földön heverõ boncnokon. Szemlátomást halott volt, mint a kõ. Boncnoki öltözete alatt fekete nadrágot és fekete inget viselt, lábán fekete félcipõt. Félig az asztal alá fordult lábfeje körülbelül akkora lehetett, mint az övé, így ránézésre. A hosszúkás helyiség távolabbi, rövidebb falánál a tejüveg ablak mellett fali fogas, rajta fehér köpeny, mint késõbb kiderült, a „II. sz. Patológiai Intézet” felirattal. Szindbád fejében összeállt a toalett: lehúzza a boncnokról a nadrágját és a cipõjét, valamint leszedi az ingét, ezeket magára ölti, és felveszi a köpenyt, így távozik a kórbonctanról. Ripsz-ropsz meg is valósította tervét, egy íróasztalfélérõl elvett egy papírlapot, firkantott rá valamit, s az irományt a félig lemeztelenített boncnok vérszutykos kötényére helyezte, és nehezéknek, hogy a huzat le ne röpítse onnan, rátette a szikét, miután a nyelét és a pengéjét alaposan megtörülte a kötényben. Szindbád természetesen azonnal felismerte Bétóvent, amint ültébõl rápillantott, az írónak olyan jó volt az arcmemóriája, hogy ha a nagy Budapesten valahol megragadta a figyelmét egy idegen arc, és késõbb újra találkozott vele, még arra is emlékezett, hol látta elõször. Hát még Bétóvent hogy ne ismerte volna föl, azon kevés emberek egyikét a földön, akik ellenséges érzülettel viseltettek iránta! A terembõl két ajtó vezetett ki. Az egyik, a boncasztal mögötti, zárva volt, úgyhogy maradt a másik, a szemközti, fogasos oldalon lévõ kijárat. Óvatosan lenyomta a kilincset, finom ember volt, soha nem szeretett senkit sem megbotránkoztatni, és egyelõre nem tudhatta, milyen a külleme. Egy közbülsõ, félhomályos kis szobába lépett, ahonnan balra, egy félig nyitott ajtón át megpillantott egy fiatal nõt, aki félig háttal neki hatalmas íróasztal elõtt ült, és buzgón írogatott valamiket. Szindbád nem akarta megijeszteni, észrevétlen szeretett volna távozni a patológiáról. Miután lassan betette maga után a boncterem ajtaját, jobbra ment, és egy „SZEMÉLYZETI ÖLTÖZÕ” feliratú helyiségbe lopakodott be. (Közben elképzelte, milyen az a helyiség, ahol a hullák öltöznek…) Legelõször is egy tükröt keresett, amelyet a mosdó egyik csapja fölött meg is talált: egészen elfogadható volt az ábrázata, már nem is látszott annyira túlvilági jelenségnek, a vérkeringése szemlátomást megfelelõen mûködött, egyáltalán nem volt „holtsápadt” – csupán néhány apró vérfoltot kellett eltávolítania innen-onnan, de könnyen ment, elég volt a meleg víz és egy kis dörzsölés. Jól megmosta a kezét is, nehogy úgy nézzen ki, ha elhagyja az épületet, mint a boncolóorvos, aki elfelejtett tisztálkodni munka után. Mivel a holtak saját lábukon nem szoktak távozni a patológiáról, ilyen útvonal nem létezett, alighanem csak az irodán 91

léphetett volna le „rendes” úton, de nem akarta megkockáztatni, hogy egy ártatlan nõ is halálra rémüljön a feltámadása miatt. A vécének eléggé nagy ablaka volt, mint a régi épületekben általában, nem csak holmi szellõzõlyuk a magasban, ráadásul a patológia a földszinten helyezkedett el. Csak kitárta az ablakot, körülnézett, és leugrott a másfél méterre lévõ kertbe. Ott állt egy darab ideig a satnya fûben, kissé tanácstalanul, az ember sokszor éppen akkor bizonytalanodik el, amikor megszerzi magának a szabadságot és az új életet. Hirtelen fáradtság fogta el, hiába, a föltámadás nagy lelki megterheléssel, stresszel jár, nem lehet csak úgy föltámadni, és fütyörészve továbbmenni, mintha mi sem történt volna. A hajós felismerte az Üllõi utat, ezek szerint a Semmelweis Egyetem patológiájára kerülhetett… Az épület és a bejárati nagy kõlépcsõ találkozásánál, a sarokban a földre roskadt, és várt néhány órát, pihengetett. Miután a nyári alkony szürke, itt-ott vérfoltos lepedõje leereszkedett a városra, Szindbád feltápászkodott, és a sövénybokrok mögül kisántikált a még be nem zárt kapun, kissé fájós lábbal, mert a hatalmas Bétóven lába valamivel kisebbnek bizonyult, mint az övé. Bétóven Lajos az ijedelemtõl halt meg, amit Szindbád váratlan feltámadása okozott, bár halálának pontos okát az õ boncolásakor a saját kollégái mégsem tudták egyértelmûen megállapítani, csupán a „szívbénulás” került bele a kórboncnoki jelentésbe, mindenesetre Szindbád rejtélyes eltûnésébõl bûnügy lett, és együtt kezelték Bétóven Lajos halálával, de a munkával megbízott nyomozó nem jutott semmire, noha jó felé tapogatózott, mert a két ember múltjában kereste a megmagyarázhatatlan és mindörökre feltáratlanul maradt eset mozgatórugóit… Szindbádot egyébként nem találták meg soha, a hivatalos papírjai elkeveredhettek a patológiai irodán, csupán egy papírfecnit találtak a szörnyethalt Bétóven mellén, ahogy a boncasztal mellett feküdt, rajta minden bizonnyal Szindbád kézírása: ÍGY JÁR MINDEN IRIGY EMBER!

Huszár István (metszet) 92

Partium

KOPPÁNY ZSOLT

Kánonok és választások szemelvények a kortárs magyar költészet változásairól 1989 és 2008 között 1989-ben onnan lehetett tudni, hogy valami nagyon megváltozott, hogy Zalaváry Lajossal, a Kossuth-díjas építész egyik fõmûvében, az Atrium Hyattben üldögéltünk, és nekiálltunk egy tágasabb beszélgetésesszének, s odakint érezhetõ volt, hogy ez az elsõ, igazi március 15-e, amelyet megélünk. Én már elõbb is sejthettem volna, hogy ütött a szabadság órája, de ebbe bele se gondoltam. 1988. februárjában vártam elsõ kötetem megjelenését, a Költõi színjáték címût, mely a Kozmosz sorozat részeként várta megjelenését. Adminisztratív okok miatt húzódott, de szó sem volt cenzúrázásról! Akkoriban elsõ verseskötetet három kiadótól lehetett várni. A legrangosabb talán a Szépirodalmi volt. Egyforma, fekete borító, néha fehér, de legtöbbször piros betûkkel a szerzõ neve, majd a mû címe. Itt jelent meg az azóta kultikussá vált Petri György-féle Magyarázatok M. számára és a Tandori Dezsõ-legenda, a Töredék Hamletnek. Mindkét kötet valóban a kor legnagyobb hatású elsõkönyvei voltak, érett költõt mutatott be mindkét kötet. A Magvetõ volt a másik nagy kiadó, ahol elõ lehetett rukkolni elsõ kötettel. Ez is keményfedelû volt, ez borítóval védett, kissé keskenyebb kiadvány volt, mint a Szépirodalmié. A harmadik pedig furamód a gyermek- és ifjúsági kiadó, Móra Ferenc belsõ „leányvállalatának” sorozata, a Kozmosz. Ez már puha födéllel bírt, a formája számomra meghatározhatatlan, talán ezért is volt roppantul egyéni, majdnem négyszögletes. Aki megjelent a három közül bármelyikben, az költõ lett, íróvá avatódott – hittem. Pedig közszájon forgott, hogy ez márpedig így van. Csakhogy – és ezt tudjuk az Újszövetségi Szentírásból –, sokan vannak a meghívottak és kevesen a választottak. Harminchárom éves korban letenni az elsõ könyvet nem éppen nagy dicsõség. Addig húzták-halasztották. A szerkesztõ a legendás kilencek költõcsoportosulás egyik tagja, Rózsa Endre volt, és bizony õ az egyetlen halottja a Kilenceknek. Annak a csoportnak, melynek, ha nem vezéralakja is, de igazi talentuma, a ma már Kossuth-díjas Utassy József volt, aki visszavonultan él feleségével Rédicsen. Oláh János a Magyar Napló lap- és könnykiadó vezetõje. Felesége, Mezey Katalin író-érdekvédõ, mellette a Széphalom Könyvmûhely alapító vezetõje. Kiss Benedek gordonkája ugyanolyan nemes bársonyossággal szól, mint annak idején az Elérhetetlen föld címû bemutatkozó antológia idején. Gyõri László az 1956-os Intézet könyvtárosa. Kovács István a lengyel kultúra nagykövete, több lengyel város díszpolgára; Konczek József a legcsöndesebb, akárcsak a szülõhelyére visszatért, és a Pannon Tükör fõszerkesztõjeként élõ Péntek Imre. Nos, ez a csoportosulás már régen szétesett, mint a popzenében, önálló „karriert” építgetnek valamennyien. Csak az a probléma, hogy a jelenlegi kánonnak nem tagja egyikük sem. Ez nem azt jelenti, hogy nem rendelnek tõlük verset a különféle folyóiratok és lapok – megjegyzendõ, hogy az az igazi költõ-író Magyarországon, aki nem küldi a verset mellékelve a saját címre fölbélyegzett borítékot, hogy az retúrverssé válva azonnal vissza is jöjjön, hanem az, akitõl kérnek. Még nagyobb az, akinek szabályosan könyörögnek. A Kilencek nyolc tagjának senki sem könyörög, viszont nem nagyon hivatkoznak rájuk, 1999-ben, a Frankfurti Könyvvásáron, amikor is Magyarország volt a díszvendég, nem közülük kerültek ki azok a költõk akik felolvasnak, akiket lefordítanak a magyar irodalmat az utóbbi másfél évtizedben nagy kedvvel fogyasztó németek. Pedig Utassy a mai napig sistereg. Ahogyan Juhász Ferenc. Ma már, hogy nyolcvanadik születésnapján köszöntik a költõt, az általa szerkesztett Új Írást a legkorszerûbb, legmodernebb 93

folyóiratként emlegeti az irodalomtörténet. Pedig a kilencvenes évek legelején, amikor már támogatásért kellett kuncsorogni, a liberális ellenzék korifeusai megtagadtak mindenféle támogatást, Juhászt pedig úgy felejtették el, mintha nem is létezett volna, mintha nem a legnagyobb magyar költõk közül lett volna való. Mert a rendszer embere volt – mondták. És a folyóirat mit vétett? A hatgyermekes Szepesi Attila? Akit akkor fedeztek föl újra, hogy milyen remek költõ, amikor a kánon legbefolyásosabb írója, Esterházy Péter 1 könyv címû sorozata jött hétrõl-hétre az Élet és Irodalomban. És fölfedezte. Mára azonban már ez a gesztus is elfelejtõdött. Pedig Szepesi Attila mit sem változott, meghatározó költõje a kortárs magyar irodalomnak, de a kánon tagja nem lesz, ezt nagy valószínûséggel állíthatjuk. A kánon tehát mozdíthatatlan. Ém már azt sem értem, hogy akik megalakították a Magyar Tudományos Akadémia berkein belül létezõ-mûködõ Széchenyi Irodalmi és Mûvészeti Akadémiát, kik választották ki? Vagyis a kiválasztottaknak kik voltak a kiválasztói? Isten? Így járunk, ha a magyar költõi-irodalmi kánont vizsgáljuk, melybõl kipotyogott a Nyugat teljes harmadik nemzedéke, majd az Újhold valamennyi költõje. Csak Rába György él még, volt némi fölfutása a kilencvenes években, azóta nagy csönd veszi körül õt is. Ki keni föl hát a fölkenteket? Saját maguk? Vagy választanak, mint a Pál utcai fiúk, vagy Boka, vagy Geréb legyen a vezér? Bár ebben a képlékeny, de csak határain belül mozgó kánonnak nincs vezére. Nagyjai vannak. Ahogy Görgey Gábor jegyezte meg kellõ éllel, hogy manapság nem mesterek vannak, hanem guruk. Menteni azért lehet, ami menthetõ. Õrzõk még vannak, akik vigyáznak a strázsán. Jánosi Zoltán Nyíregyházán él és alkot, tanít a fõiskolán, s közben egy nagy költõt segít a napvilágra, akit már elfelejtettek. Kalász Lászlót. Jómagam hosszú éveken át hittem, mikor a minden évben kötelezõen megvásárolt „rácsos” Szép Versekben Kalász Mártonnal együtt láttam fényképüket, meg voltam gyõzõdve arról, hogy testvérek. Hát nem. Kalász László a „tiszta forrás” költõje, jelentõsége aligha vitatható. 2005-ben jelent meg A világ dallama, amolyan válogatás a költõ legszebb mûveibõl, rendkívül elegáns, így tehát méltó kiadásban. Lektorálta és az utószót írta Jánosi Zoltán. Egy évre rá pedig megjelent vaskos könyve, a „Kõ alatti fény”, alcímében: Ratkó József és „két” nemzedéke. Itt a Hetekre tér ki a szerzõ, ez az elsõ nemzedék, akik aztán hatással voltak a Kilencekre, de a közös õs, Ratkó József, a szintén méltánytalanul mellõzött költõ. Mindez miért? Jánosi halálos pontossággal írja le a szerinte – és remélem még sokan vagyunk eben az országban akik igazat adunk neki – tarthatatlan állapot. „S ebben az idõben – nyolcvanas évek közepe – már nemcsak a pártállami politikai szféra, hanem a posztindusztriális nyugati társadalmak talaján felnõtt, s nálunk is fokozatosan teret nyerõ esztétikai gondolkodás és kritika szélsõségesebb nézetei felõl is támadás érte költõi értékrendszerünket. Ez a felfogás (Illyés Gyula, Nagy László, Kányádi Sándor és mások költészetével együtt) valós jelentõségénél jóval alsóbb szinteken ítélte meg, s az irodalmi értéktudatban periferikusabb helyzetbe szorította a csoport értékeit. Itt meg kell jegyezni, hogy például a Nyugat elsõ nemzedékének egyik halkszavú, édeskésnek titulált nagy költõje, Szép Ernõ csak azért merül fel többször, mert egy kanonizált – egyébként jelentõs költõíró – minduntalan idézi, emlegeti. Tandori Dezsõrõl van szó. Nélküle Szép Ernõ már sehol sem lenne, senkit sem érdekelne, eltûnne, mint a nagy csöndben, polcokon porosodó Nadányi Zoltán és Gyóni Géza, stb… A tanulmánykötet megjeleníti a Hetek-et, akik közül Ratkót még az olyan irodalomtörténészek sem kerültek meg, mint Kulcsár Szabó Ernõ vagy Keresztury Tibor. Ennek a vonulatnak tagja volt Kalász László, Bella István, Raffai Sarolta, Ágh István, Buda Ferenc és Serfõzõ Simon. Közülük Ágh és Buda – mindketten Kossuth-díjasok –, valamint Serfõzõ Simon még élnek. Fontos tanúi a kánonok változásának, illetve bebetonozódásának. Mindõjük befogadó szellemiségû, kirekesztésrõl még csak nem is hallottak. (A kánon egyes tagjairól ugyanez nem mondható el.) Bartók hangja, szíve szólal-szólalt meg költeményeikben. A XX. század legnagyobb zeneszerzõje egyetemes. Mert a zene önmagában is az. És a költészet? Ha tegyük föl jól fordítják le Csoóri Sándor híres versét, az Anyám fekete rózsa 94

Partium

utolsó sorait, vajon melyik náció olvasójának ne rándulna görcsbe a gyomra, ki ne érezné a végletesség eme szivárványosan szép lélekröpülését? „Anyámnak fáj a feje anyámnak fáj a Semmi. Anyám fekete rózsa, nem tud kiszínesedni. Egy éjjel földre roskad, megtört lesz majd, kicsi Bejön egy fekete madár érte, s a csõrében elviszi.” Ilyen szintû vers persze ritka még a „népiek” közt is – mégis: egyetemes. Megszólíttatik itt az egész univerzum. Nem csak és kizárólag a mindent körülvevõ végtelen égbolt, hanem a bennünk fölépült kisebb vagy nagyobb katedrálisokba zsúfolt, áthatolhatatlan kozmosz is. A másik, fáradhatatlan õrzõ a székesfehérvári „mindenes”, vagyis a Kodolányi Fõiskola fõiskolai tanára, a régi Árgus fõszerkesztõ-helyettese, a helyi televízió munkatársa, a Vörösmarty Társaság elnöke, Bakonyi István. Õ aztán sem élõkrõl sem holtakról nem feledkezik egy pillanatra sem. Ki emlékszik a Kortárs – akkor valóban az ország vezetõ irodalmi folyóirata volt – nyolcvanas évek-béli versrovat vezetõjére, az öreg kosárfonóra, aki kisimított zsírpapíron fogyasztotta kései reggelijét, miközben a reszketõ pályakezdõ próbálta bizonygatni, hogy amit itthagyott, az a pár vers, igencsak a Kortársnak való; õ csak hunyorgott vastag szemüvege alatt, kért egy-két versigazítást, hogy annak a mûnek fazonja is legyen, aztán közölte. Ha megígérte, még a megjelenés hónapját is jelezte elõre. Takács Imre valódi költõ volt, amolyan tarisznyás, garabonciás vándora a nyelvnek, a magyarnak. És a Vörösmarty Társaság gondolt egyet, és visszahozta õt nekünk, amolyan „próbaföltámadásoknak” szoktam nevezni az ilyen visszatéréseket, mert az Isten általit valószínûleg nem értjük meg itt, a földi létünkben. Tükre a csillagoknak Takács válogatott verseinek gyûjteménye, 2006-ból. És Bakonyi idõzítése is remek. Mindjárt egy kismonográfia a költõrõl. Hogy ne felejtõdjön el. Amely lapokba, folyóiratokba belelapoztam, egyik kötetrõl sem találtam recenziót. Irodalomtörténeti összefoglalót meg végképp. Mert az ilyen váratlan föltámadásoknak nem örül mindenki. Ha maga Jézus Krisztus támadna föl s lejönne közénk, lehet, hogy maga a klérus ijedne meg a legjobban, s tagadná, hogy õt látjuk személyesen, magát az isteni Megváltót. Bella István egy régebbi kánonnak tagja volt, versrovatot vitt az Élet és Irodalomnál, de ma már nem hivatkoznak rá, nem említik, mint bárki költõnek elõképét, csak Jánosinál kap lehetõséget a próbaföltámadásra, de Bakonyi sem adja alább. Kismonográfiát ír Belláról, temetésén a Vörösmarty Társaság nevében õ hozza, már-már énekli a gyászbeszédet. Isten akarata volt, hogy Bella még olvashatta-élvezhette a róla írott kitûnõ munkát, mert a könyv 2001-ben jelent meg, a magyar írótársadalom – megjegyzendõ, szép számmal voltak jelen a Farkasréten – 2006-ban kísérte utolsó útjára az akkorra már Kossuth-díjas költõt. Sem a Belláról írott kismonográfiáról, sem kortárs költõnkrõl, Pék Pálról A dolgok arca címû Bakonyi-féle kismonográfiáról nem olvastam az általam átnézett, föllapozott lapokban, folyóiratokban recenziót, vagy legalább egyetlen sort, hogy igen, vannak még Bakonyi Istvánok, egyre kevesebben, egyre szûkülõbben, de „árgus” szemekkel vizslatva az igazságot. De mégsem. Egy-két sor mégiscsak hírt adott e kötetekrõl. Az Élet és Irodalom, mely minden héten, hála az Írók Boltjának, lehozza a legfrissebb mûveket, mûnemek és mûfajok szerint. Ez persze tréfa. Mert ez puszta fölsorolás, és nem rang. A most már mindenhol elharapódzó sikerlistákra ilyen kötet nem tud fölkapaszkodni. Nem is ez a célja. Bár akkor lenne itt a Kánaán, ha ez így volna rendjén. Ne várjunk ilyet. Örüljünk, hogy vannak még õrzõk, akik vigyáznak a strázsán. S volt a C.E.T. amely 95

1998 és 2006 között minden ilyen vagy hasonló kötetrõl hírt adott Egyperces recenziók, illetve Rendhagyó könyvszemle címû rovataiban. Az Írországban élõ Kabdebó Tamás onnan is jól látta, le is nyilatkozta, hogy noha „zsebkritikákat” ad közre a C.E.T., mégis a legtöbb kötetrõl számol be fontos, illetve mások által kevésbé fontos könyvekrõl és szerzõkrõl. Regionális antológiákról. Magyar származású izraeli költõkrõl. Nyugatra szakadt hazánkfiaitól származó verseskötetekrõl. De nem hagyatott szó nélkül Kányádi Sándor éppúgy, mint Székely János, a felvidéki Gál Sándor éppúgy, mint Lászlóffy Csaba, vagy testvére Aladár. Fiatal, ismeretlen költõk regimentje, akik közül alig tûntek el az idõk során. Valahogy így kellene. Csak sok munkával jár. És tiszta figyelemmel. Nem nézni fajtát. Nõt vagy férfit. Népiest vagy urbánust. Csak a mûvet kell figyelni. Olyan kritikusi hozzáállással, amely Kosztolányiéra hasonlít. Ha szintje nem is ugyanaz. Vagyis, ha a legnagyobb költõknek is maximum nyolc-tíz nagy versük van, ezért a mai kritikusnak nem a szõrszálhasogatás volna a feladata, hanem az, hogy legalább két nagy sort, egy-egy emlékezetes rímpárt, metaforát találjon és mutassa föl. Hasonlít ez a munka a ceyloni gyöngyhalászéhoz. A halász nem a kagylóért, hanem a gyöngyért száll a mélybe, mely tüdõrepesztõ. És fölhozza a gyöngyöt, sokszor méreten alulit is. De a szemetet, a törmeléket otthagyja. Ez nem azt jelenti, hogy a kritikus ne tegye szóvá a szótagszám-hibát, a rímhibákat, ne jegyezze meg, ha nõrím férfirímmel párosodik, mert ellentétben a természetben, a versvégek ezt nem bírják el – versaberrációnak is hívhatnánk, noha itt éppen ez a természetes. Krisztusi értelemben olyan ez a feladat, mint az újszövetségi kinyilatkoztatás: amit a fületekbe súgnak, hirdessétek a háztetõkrõl! Mutassátok a gyöngyöt. Mert kevés van belõle. Megmenthetõ egy-két költõ úgyis, hogy nevével díjat hoznak létre. És akkor, legalább a díjátadás pillanatában elhangzik egy-egy vers, megemlékezés, és újabb év múlva megismétlõdik. Így is nagyon nehéz, de nem reménytelen. Elgondolkodtató, hogy az egyik legkiválóbb magyar költõ, az 1945-ben született Fodor Ákos nem birtokosa semmilyen irodalmi díjnak. Pedig rengeteg ilyen díj van, viszont megfigyelhetõ, hogy majd’ mindig ugyanazok kapják. A díjak körbejárnak. Major Ottó 1999-ben halt meg, Ébert Ágoston építész és Rába György költõ díjat alapítottak, kivételesen sután megfogalmazottat: Major Ottóról elnevezett mûvészeti díj. 2000-ben osztották ki elõször, e sorok írója volt az elsõ díjazott, és a festõmûvész Kárpáti Éva. Itt is a föntebb emlegetett krisztusi mondatnak kellett volna érvényesülnie, de mert ez egy csöndes díj – említették, s ha nem hívok egy újságírót és egy fotóst a Magyar Nemzetbõl, akkor az a fikarcnyi kis cikkecske – fotó nélkül! – sem jelent volna meg. Plakettet ígértek és fût-fát, a gyûrött borítékban viszont pénz volt, akkoriban tekintélyes summa. A mindig bölcs Mezei András mint mindig, most is súlyán mérte a dolgot. – Ez a pénz még mindig jobb, mint egy seggberúgás! – És igaza volt. De a hiperérzékeny ember nem bír mit kezdeni a megaláztatással, fõleg akkor, ha mindezt már kora gyerekkora óta ûzik vele… És még kérni merészelt. Az Újhold eredeti számait. Kapott. Egy halom, hatalmas súlyú Újhold-évkönyvet, mely szintén amolyan próbafeltámasztás volt, mert abbamaradt. Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs és Lakatos István szerkesztették. Azt a hangulatot, azt a hatalmas lendületet, amelyet 1948 elõtt a Centrál Kávéház törzsasztalánál megfogalmaztak, csak újramelegített étel ízét tudta visszahozni, azt is csak pillanatokra. És alig-alig talált az ember ebben a vaskos kiadvány-sorozatban valódi újholdas szerzõt. Élõt igen, de például a fiatalabbak nem ezeken az emlõkön nevelkedtek, de nevük közismert lévén, helyet kaptak az antológiákban. Mert nem szabad elfelednünk, hogy a magyar költészeti hagyomány nem egy és oszthatatlan. Van az úgynevezett népi, mely a bartóki eszménybõl táplálkozik. Aztán a Nyugat-hagyomány, már a neve is jelzi, közelebb van Európához. A nyugatosok ismerték korabeli kortársaik verseit, legtöbbször eredetiben olvasták õket, élményeiket megosztották egymás közt levelezésben és a kávéházak cigarettafüstös félhomályában. És elkezdték a korabeli nagy nyugati irodalmakat fordítani. Magyar verssé nemesíteni. Szerb Antal páratlan, A világirodalom története egészen addig tar96

Partium

tott, mígnem a pokol egyik magyarországi bugyrában, magyarok, puskatussal agyon nem verték. Negyvennégy éves volt ez a páratlan elme, ez a nagy esszéista, író. Késõbb, és ez már a kádári szocializmus terméke, vigyázó szemüket jónéhányan Párizsra vetették. A Magyar Mûhely posztmodernistái és avantgárdjai nagy hatással voltak az akkori fiatal magyar irodalomra. Parancs János – a máéra már teljesen elfeledett, remek költõ –, aki ott élt elég sokáig, nem vette át azt a stílust, versein alig hagyott nyomot. Idehaza annál inkább. Petõcz András be is vallotta egy Tokaji Írótábor-béli vitán. Hogy õ nem a Nyugat-Újhold hagyomány folytatója, hanem az avantgárdé. Ami a délvidéki Új Symposionból is fakadt bõségesen. A folyóirat ikonja, a fényes tehetségû Sziveri János, mai szemmel nézve teljesen „normális” verseket írt. Betegségébõl adódóan pedig megírta a magyar irodalom egyik legnagyobb hatású halálversét, a Bábelt. Ez mû csak a Hajnali részegség Kosztolányijához, illetve Kálnoky László Szanatóriumi elégiájához mérhetõ. A mûvek megírása után nem sokkal meghalt mind Kosztolányi, mind pedig Sziveri János. A rák vitte el mindkettejüket. Kálnoky, noha a végletest kaparászta, tudnia kellett, hogy vége, mert a tüdõbaj maga alá gyûri, még sokáig élt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a harminchat évet élt Sziveri Jánosról díjat neveztek el, és adják át minden évben. De érezhetõ, hogy nem verseiben él tovább, és ez felettébb nyugtalanító. Azokban az idõkben – és most a nyolcvanas évek elejéig is visszanyúlhatunk akár –, már az közhelynek és sztereotípiának rémlett, ha valaki kötetét fejezetekre osztotta, nagy bûn volt az is, ha merészelte elsõ könyvét édesanyjának, vagy csak úgy, a szüleinek ajánlani. A szabályos rím édeskés vackolásnak tûnt. És fura, de meg kell jegyezni, a fölöttébb modern Kálnoky is azt mondta már a hetvenes évek végén, hogy a nyugatosok egyszerûen elírták elõlünk a rímeket! A mára már teljesen érett, Kossuth-díjas szintû Zalán Tibor is megjárta a maga avantgárd útjait, aztán, amikor ez már lecsengett, bebizonyította, hogy lehet úgynevezett „szép verseket” is írni! Nagy fejlõdés tehát. Mai magyar költészetünk is tele van tehetségekkel. A tehetség azonban csak ígéret. Olyan, mint a facsemete. Jó földbe kell ültetni, locsolni kell, nap is érje meg árnyék, kapjon permetet, de csak a megfelelõ mennyiségben. És ha mindezt túléli, hatalmas fává nõhet, talentummá, és ami még ennél is nagyobb – géniusszá. Ma talentumok vannak, szép számmal. Hogy szidták Lackfi Jánost! Titkon arra fogván hangos sikereit, hogy Oláh János és Mezey Katalin a szülei! Aztán kiadta a C.E.T. Belvárosi Kiadó Öt seb címû felettébb puritán kötésû vékony verskötetét, mely az összmagyar költészet egyik csúcspontja. Ha sokan állítják, hogy a legszebb megyar verssor József Attila Medáliák címû ciklusából ez: „elvált levélben lebeg a világ.” Akkor Lackfi is hasonlóan nagyot dob, olimpiai dobogósat ezekkel a soraival: „Egy ágon körbefordul egy levélen elbillen a mindenség”, (Szent Pál apostol legendája címû verse, enjambement-be tördelve). Halk, de csattanós válasz a kétkedõknek… A rendszerváltás az irodalmi életben akkor kezdõdött, amikor Nagy Gáspár lett a Magyar Írószövetség elnökségi tagja, 1989 és 1991 között. Akkoriban a patinás szervezetnek csak az lehetett a tagja, akinek legalább két kötete megjelent, és volt minimum két ajánlója, nem ártott, ha illetõk Kossuth-díjasok. És jött az értesítés, hogy addig csak egyetlen megjelent verskötetemmel, 1990-tõl tagja vagyok a Szövetségnek. Kissé lehangolódtam, hogy velem együtt több mint száz tagot vettek föl, de örömmel konstatáltam, hogy Nagy Gáspár hatására szélesre tárult a Magyar Írószövetség addig résnyire nyitott kapuja. Aztán, mivel a magyar a magyart sosem bírta, megtörtént a nagy írószakadás, 2004-ben százával kezdtek kilépni a tagok, leginkább a liberálisabb érzelmûek, mert Döbrentei Kornél a Tilos Rádió elõtt keletkezett tünte97

tésen fölszólalt, bár õ nem zsidózott, a tömeg viszont hangosan skandálta antiszemita szenynyét. A baj pedig az volt, hogy a Magyar Írószövetség vezetõsége nem határolódott el kellõképp Döbrenteitõl. Parti Nagy Lajos kezdte el a kilépést, majd folytatták a többiek, és megalakították az Írószövetségtõl teljesen független nagy íróalakulatot, a Szépírók Társaságát. A székház a Bajza utca sarkán ma is a Magyar Írószövetséggé lenne, ha végre nekiadná valaki. Mondjuk a Terézvárosi Önkormányzat. Van is eszében! Amikor ez a gyönyörû villa nagyon sokat ér! Az Orbán-kormány idején tíz évi bérleti díjat kifizetett az állam, mert a csereingatlant az önkormányzat nem fogadta el. A hely kultikus szellemisége – gondoljunk csak ötvenhatra –, megérdemelné, hogy ne kerüljön ebek harmincadjára, magyar író pedig békéljen meg a magyar íróval, és – na nem úgy mint a proletárok –, de egyesüljenek. A Magyar Írószövetségnek ernyõszervezetté kellene alakulnia, a székház pedig befogadná a Szépírók Társaságát éppúgy, mint a Fiatal Írók Szövetségét, a JAK-ot, és mindenféle alternatív írói csoportosulást. 2008-ban, amikor már minden reménytelennek látszik, ami pénzzel kapcsolatos, az ötletet elvetendõnek találták. Pedig az irodalom, mint az mûvészetek egyik ága, talán legfontosabbika – hiába mondta azt Goethe, hogy a festõk a Föld istenei, a költõ, semmi –, egyre jobban zsugorodik, presztízse már manapság is alig érzékelhetõ, így csak és kizárólag összefogással lehetne megint magasban szárnyaló. Vajon mit szólna egy ilyen újraegyesüléshez Nagy Gáspár, aki nem attól volt nagy költõ, mert miatta megszüntettek két folyóiratot – igaz, utána újraindították mindkettõt –; ettõl legföljebb erkölcsileg volt méltó a követésre, ettõl lett kultikus szerzõ. De nagysága ott mutatkozik meg, amikor a XX. század legnagyobb négysorosai közé emelkedik ezzel a költeménnyel: „Egy szív trappol a virradatban, egy másik föladta magát. A harmadik még itt a mellkasomban félreveri az éjszakát.” Petri György nem attól rendkívüli költõ, mert szamizdatban Brezsnyev elvtárs sliccérõl írta amit írt – nem idéznénk, mert túlságosan vulgáris, és döglött oroszlánba rugdosás volna 2008-ban, hanem attól, hogy kultikus elsõ könyvétõl kezdve folyamatosan és magas szinten írt, ha éppen nem politizált primer vetületben. Károlyi Csaba ama liberális oldal kritikusa avulási listára helyezte Petrit, akit aztán többen megvédtek – természetesen. Sajnos azonban továbbra is attól lesz érdekfeszítõ a Petri-oeuvre, hogy beolvasott a fönnálló rendszernek, õ, aki magát kommunistának vallotta! Mit szólna mindehhez Hajnal Anna, a Nyugat harmadik nemzedékének egyik nagy talentuma, akit szintén föltámasztottak, kissé sután, mert 2006ban, 77 vers, amikor 1907-ben született és 1977-ben hunyt el. Tiszta tiszta tiszta. Válogatás azoktól, akikre a költõ fölhívta a figyelmet. Gergely Ágnes és Székely Magda. Elõzõ költõnek elegendõ a kritika recepciója, mindent elért, amit magyar költõ elérthetett, ám utóbbival halála elõtt sem nagyon foglalkoztak, egyfajta Pilinszky-utánzatként aposztrofálták, Kossuth-díja sem változtatott a helyzeten. 2007 májusában a zsidóságát is cipelõ asszony végakarata az volt, hogy hamvasszák el! Az „égõ áldozatot”! Felfoghatatlan. Legnagyobb költõink közül való. Akinek gyászjelentésén ez a négysoros ragyogott: „Ha majd lehull, ami hamu, kiszabadul a fény belõlem, és kiterjed korlátlanul nélkülem is növekedõben.”

98

Partium

Pinczési Judit, aki harmincöt évet töltött itt a földön zsigeri költõként, vajon szép arcát elfordítaná-e, ha hallaná, mint tette õt hidegre a liberális szerkesztõ, miután róla és Hajnali Annáról írtam egyetlen esszében, hogy keressék meg egymást, mit nagymama és unoka – persze csak mintegy „metagenetikai” kontextusban –, a Mennyország beláthatatlanul széles idilliumi mezõin, mert egyek a költészetben nos, akkor a rovatvezetõ csak legyintett: nem is olyan nagy szám az a Pinczési Judit! És még elküldtem ezt az írást négy laphoz illetve folyóirathoz, liberálishoz és népieshez, katolikus pap által fõszerkesztett hetilaphoz, és bizony sehol sem kellett. Érezhetõ volt, hogy valahol például Hajnal Anna személye lett gyanús. Mert ugye, írt szép Sztálin-verset annak idején, aztán megtért, Isten pedig a megtért „bûnösöket” kedveli igazán, és kiéreztem az alig leplezett antiszemitizmust, pedig egy az Isten, egy a Mennyország, keresztényeké és zsidóké, és mindenkié aki odakerülhet, már pedig õk ketten ott vannak, az bizonyos. Hogy mekkora költõ Pinczési, csak egyetlen verssel próbálom meg igazolni, hogy igencsak jelentõs. „Mikor az ész már kimondja azt mit tudott a csontod és a véred a zúzmara átterjed a szádra a válladon egy hajszállal beéred És ököl lesz fázó tenyeredbõl ujjaidról a hólé lecsordul Uramisten, de ritka is ha egy mozdulat jóra fordul.” Mindennek dacára Pinczési Judit is csak úgy maradhat fönt, ha író édesanyja, Csizmadia Éva végre alapítványt hoz létre és díjat alapít. Idõs asszony, ha vár, és gondolkodik, késõ lesz. Pedig nagyon egyszerû. Díj azoknak, akik még nem töltötték be harmincötödik életévüket. Nõíróknak, költõknak, esszéistáknak, kritikusoknak. Nõíró? Értelmezhetetlen és bûnös szó, de Pinczési Judit is nõ volt, gyönyörû nõ, de itt nem ez a lényeg, hanem az íróság súlya, értéke, kalibere. És mit szól a még élõ, a Szépirodalmi Kiadónál indult, ma már illendõségbõl sem megnevezhetõ Péter, a Szentmihályi Szabó? Aki valóban átlépte a Rubicont, ami a szélsõjobboldal felé lépésként, egyáltalán megtehetõ. Visszamenõleg azonban egy egész életmûvet nem lehet ilyen módon megítélni. Nyers, vad, angolszász beütésû versei nem gyöngébbek, mint a már említett kortársaké. Nem abba a kánonba kell õt belehelyezni, amelyben ott van Parti Nagy Lajos, Kemény István, Háy János, Szijj Ferenc, Térey János. De különös súlyán mérve, olykor-olykor megidézendõ lehetne. Kiragadva õt a gyûlölet – oda-vissza alapon – föloldhatatlannak tûnõ csapdájából, és megkérdezni: békülsz-e? Elfogadsz-e minket is, akik nem valljuk a te nézeteidet? És ha nemet mond, akkor nemet mond. Õt fogja minõsíteni. De eleve kirekeszteni – mégcsak nem is õt! – hanem költõi mûveit , nem szerencsés. Ha valaki „gyárilag” antiszemita volt, az nem más mint Ezra Pound. Ma is hivatkozási alap. Aztán itt van a ma már alig élõ, inkább lebegõ, depressziós asszony, aki szintén együtt indult a már említett nemzedékkel, ugyanabba a fekete, elegáns borítóba csomagolták verseit a Szépirodalminál, mégsem lett belõle szinte semmi. Még József Attila-díja sincs! Nádasdi Éva pedig nem vétett semmit. Ha volt valami, azt önmaga ellen tette. Ki figyel rá? És ha nem, akkor miért nem? Gyönge? Már nem tud írni? Dehogynem. Elsõ kötetének legszebb verse négysoros:

99

„Arany festi a vizet, kipusztulnak a halak. Egyre áttetszõbb leszek, s a víz: egyre súlyosabb.” Pilinszky után négysorost írni, nem kis bátorság. Két éve mégis megtette, s nincs mit szégyellnie: „Már nincsen álom, csak a lét, ahogyan Isten teremtette: minden nap boldog halál, és egyszer végleg leszáll az este.” Aki ilyeneket ír, akinek már majdnem mindegy a lét és a nemlét közti keskeny sáv, inkább a békülést keresné. Összefogódzkodna. Talán. Mit szólna egy esetleges újraegyesülésrõl az utolsó tíz évét végigszorongó nagy költõ, Rákos Sándor? Akirõl teljesen megalázó módon így írt A magyar irodalom története 19451991 címû tanulmánykötetében a legnagyobbra tartott magyar irodalomtörténész, Kulcsár Szabó Ernõ: „… Rákos Sándor (1921) gondolati lírájában inkább a túltelített retorizáltság utal a költõi szerepfelfogás bizonyos zavaraira.” Ennyi. A Gilgames fordítójáról, az Újhold egyik legnagyobb költõjérõl. Nem mintha Somlyó Györgynek sokkal több jutott volna. Halottak mindketten, és ahogy most lenéznek odafentrõl, még legyinteni sincs kedvük… És végül mit szólna az idén nyáron gyors szívhalálba vágtató hetvennyolc évesen is futballozó, semmit, soha föl nem adó örök optimista, õsz sörényû Mezei András? Akit már a temetésén is mindössze öten-hatan tiszteltek meg az úgynevezett szakmából? Érdekelné, hogy ki merre húz? A C.E.T. nem halt meg az õ halálával. Megpróbáljuk közös erõvel visszatessékelni az óceánba. Hogy újra ússzon. Ne a gyomrában vigyen bárkit, hanem a hátán, azt a nyitottságot, totális ökumenét, amit Mezeitõl tanultunk. Hogy mindenki közölhetõ. Lett légyen az bárki is. Csak a silányság lehet akadály. A többi a szerkesztõk szemén fog múlni. A nagy magyar írószakadás idején, valaki nagyság a tévében elõvette az erkölcsöt, a katolicizmus egyetemességét, a tiszta, a nagy költõt. És hivatkozott rá. – Mit szólna mindehhez Pilinszky János? – Mert ha valaki, hát õ tudta, megírta, mi a holokauszt. Magyar katonaként, kisodródva a nyugati frontra. Katolikusként. Hogy mindaz, ami megtörténhetett – botrány. És mindaz, ami megtörtént – szent. De hogy ehhez a cirkuszhoz mit szólt volna? Miután a mûsor nem volt betelefonálós, magamban mormoltam: – Semmit. – Ismertem. Még a Charta ‘77-et sem írta alá. Úgy érezte, nem dolga. Rábízta a politikára. A politikusokra. Egy ember, aki a valaha élt költõk közül a legpolitikusabb. Pilinszky azt csinálta, amihez köze volt: mint médium – minden igazi mûvész az –, a legpontosabban lekottázni földi világunkba Isten üzenetét. 2008.

100

Partium

VARGA JÁNOS

Hangulat és halál Ahogy az egyszerû és szakszerû olvasó öregszik, változnak olvasási szokásai. Az idõ elõrehaladtával bizonyos dolgokat már nem hajlandó szemei fárasztására használni, más, addig „vonalasan” elutasított írásokat és mûfajokat pedig magához enged, úgy ahogy az eddig büdösnek és bolhásnak tartott kutyában az ember felfedezi a kedvességet és ragaszkodást. Ha ez az olvasó ráadásul tanulmányi keretek között (is) fedezi fel a magyar és máshoni irodalmak legjavát, a kezdetektõl „a” napjainkig, akkor szent fogadást tesz – körülbelül a második irodalom-szigorlat, de legkésõbb az államvizsga környékén –, hogy soha többé kézbe nem vesz többet abból a limlomból, amelyet addig igen nagy bõségben fogyasztott kötelezettség gyanánt. Egyik vacakot azért, mert abból a korból más nemigen maradt meg, avagy egyáltalán nem is írtak jót azidõtájt mondjuk Nagymagyarországon, más szemetet azért, mert különbözõ (kultúr)politikai manõverek eredményeképpen kanonizálódott a szerencsétlen – mû és mûvész. (Neveket, címeket – akkor se! – említek.) Szóval eljõ a pillanat, mikor asztalra csapunk, és a „nem, nem, soha” jelszavával ledübörgünk a harmadik emeletrõl, és a könyvtár, folyóiratpolc vagy könyvesbolt irányába fordulva a most már csak minõséget óhajával(?!) választunk textuális táplálékot. Az élet késõbb fölülírja az elhatározásokat – az ember gyarló –, és mégis jönnek vissza a silányságok; de hát. Tetszettek volna forradalmat csinálni, péknek menni sat. Zárójel. Aztán vannak más olvasási stratégiaváltások is. Más lesz a fontos a szövegben (versben, regényben), mint azelõtt. A világmegváltási önigazolások keresését felváltják más motívumok. (Ki nem volt bizonyos életkorban egyszer egzisztencialista? Vagy zen-buddhista? Persze aztán – ideális esetben – kinövi.) Az ún. „nagy eszmei-ideológiai” kérdésfeltevéseket és válaszokat az ember (olvasó) kezdi hanyagolni, olykor meg is mosolyogja – bizonyos önmagának tulajdonított bölcsesség birtokában, ugye –, mintegy túllép ezeken, a mû szükséges velejárójának tekinti: kell, mint terepjárónak a sötétített szélvédõ. De más finomságokra vágyik; ínyenc lesz. És (avagy) – szeretné ezt hinni. Speciális nyomokat, titkokat keres és talál az irodalmi objektumban. Addig körítésnek tartott elemekben fedezi fel a valós tartalmat. Vagy nem, de akkor is már ezek (azok) kerülnek célkeresztbe, villahegyre. Mert vadászik rá, meg fogyasztja is. Kiterjesztett gasztronómia: én magam lövöm meg az ebédem. Ez is: mint olvasási metódus. Hogy a konkrét felé tereljem a dolgot. Egy (jó) ideje az általam olvasott szövegekben (konzervatívoknak itt: mûfaji megjelölés és felsorolás!) a környezet a legfontosabb tétel. Vagyis: életbevágóan izgalmas. Környezet: társadalmi és tárgyi környezet. Amely a „hõst”, hõsöket körbeveszi, amelyeket – a tárgyakat, technikát – azok használnak. A környezet, amelyben benne vannak azon idõben, míg a leírt (olvasott) világuk (ki)tart. Hogy mit esznek, teszem azt; a ruhájuk – mit vesznek föl és le. Mit diktál akkor és ott a társadalmi presztízs – és mi jön ki környezetileg abból, ha a diktálást nem sikerül utolérni. Hogyan beszélik meg a leginkább tölteléknek tûnõ semmit, az apróságokat, a társalgási hiátustöltõ formaságokat – túl azon a beszédtémákon, amelyek úgymond elõreviszik magát a fõdolgot. (Hogy katarzis legyen, meg ilyesmi; valóra váljon az írói szándék, az eleve, a primer.) Dohányoznak – avagy nem, szóba sem jöhet! Isznak; mit, mennyit. Mit csinálnak ezek a szereplõk, meg a mellékfigurák, amikor éppen nem végrehajtják a – mondjuk – regény „nagy dolgát”, a cselekmény fõ és az ahhoz szorosan kapcsolódó mellékszálait. 101

A tájat, ahogy belakják. Ahogy a történettudomány egyes, újabb irányzatai fókuszálnak a mikrotörténelemre. Vagyis nem a nagy csaták; hadvezérek, államférfiak tettei, személyiségük. Hanem az adott történelmi kor mindennapjai, szokásai, a „kisemberek” élete. Amely jelenti az akkori normális járását a világnak. Fölötte és alatta háború meg béke (vagy inkább béke helyett is háború). A béke az a hiánykitöltõ valami, amely két háború között „lézeng”, nem értve önmagát sem. Ahogy a kereskedelmi tévékben a mûsor, melynek funkciója csupán a két reklámblokk közti szünet kitöltése. Akár ide citálhatnánk még a jó öreg Taine-t is, ha akarnánk. Bármennyire avult is. Mert milyen izgalmakat fedez föl a hivatásos olvasó (is), ha – félretéve tanult sznobizmusát –, a bestseller és lektûrnek tartott Stephen King-regényeket (életmû java: thriller-kategória) kezd olvasni. Hiszen ezekben a könyvekben benne van minden, ami a vidéki Amerika. Külön szerencse, hogy történetei legtöbbször saját szûkebb hazájában, Maine államban játszódnak. Nem New York, nem Los Angeles; és nem a vadnyugat (az ifjúkori olvasmányok May Károly-, Cooper-féle filterein adagolva). Ezeket inkább ismerhetjük; vagy legalábbis ezek kliséit – innen meg onnan. A „village people”, ahogy éli mindennapjait. Én, botor európai a hamburgerrõl azt gondoltam, hogy az csak a gyorséttermi hálózatok silány étekhelyettesítõje. Kingnél a vidéki ember otthon süti, készíti vacsorára, kint a kertben. Ahogy sütjük mi a szalonnát nyárson, szúnyogos, langy nyári estéken, vereshagymával és pálinkával „fûszerezve”. De minden fejezetben, a sokszor indokolatlannak tûnõ bõbeszédûségben és környezetrajzban benne van az az észak-kelet amerikai életmód, mely plasztikus megrajzoltsága révén olyan többlettartalmakat nyújt az olvasónak, amelyet a halálosan izgalmas rémség-fõvonal – éppen az ún. populáris irodalmat elsõdlegesen jelzõ sémákra épültség miatt –, nem mindig kínál, különösen a mûfaj iránt averziókkal viseltetõ befogadó számára. A nagyváros, a világ fõvárosa viszont éppen így izgalmas lehet, ha az olvasó Bret Easton Ellis, Jay McInerney, Tama Janowitz regényeit veszi kézbe. A Manhattan-hangulat, a felsõközéposztályi, a brókerek és celebritások világában játszódó történetek fokozhatatlan érzékletességgel tárulnak elénk, a szereplõket körülvevõ eszközök, a nap huszonnégy óráját benépesítõ környezeti társult tárgyak és személyközi kapcsolatok mikroösszetevõi révén. Régebbrõl meg említsük meg Tennessee Williams drámáit, a maguk titokzatosan idegen déli városaival és miliõjével. De persze ott vannak a klasszikusok; Raszkolnyikov szobája, a pétervári és a vidéki Oroszország kis- és nagyszerû embereinek hétköznapjai. Csicsikov utazásai során egy olyan vidék-Oroszország tûnik elõ, melynek figurái, cselekedetei varázslatos földet festenek elénk, amely aprólékos megrajzoltságával és kifogyhatatlan színeivel mélyebben megmarad – mondjuk bennem –, mint maga az Eszme, amelyrõl a regény szól. Vagy Pierre Bezuhov, mikor bõséges lakomák és a hozzájuk fogyasztott tetemes mennyiségû italok után leül (lefekszik?) olvasni. Talány ma is számomra, pedig régen olvastam már a regényt, hogyan bír valaki ilyen állapotban könyveket olvasni. Van-e értelme, ilyenek. Aztán itt vannak a hazai lektûr-irodalom nagyjai. A hivatásos olvasónak – kivált ha kortárs hazai irodalommal foglalatoskodik elsõsorban – kötelezõen felírandó az ún. nem szépirodalmi értékû, de pl. a hatvanas-hetvenes években nagy népszerûségnek örvendõ szerzõk munkáinak a tanulmányozása. Hiszen a kor bennük van, minden ideológiai ferdeségen, didaktikus politikai mondanivalón túl. Egy Szilvási Lajos-regénybõl rengeteg információt kihalászhatunk az adott Magyarországról, még a nyilvánvaló debilitás Szkülláit és Kharübdiszeit nagy türelemmel kerülgetve is. Ugyanígy a Berkesi-bestsellerekbõl is. Az elvakult, ellenforradalmározó, szimplán gazember sztáríró krimijeibõl, „társ. célzatú” ilyen-olyan irományaiból is elénk tárul egy korszak. Amelyben pl. mindenki dohányzik, fiatal és öreg, férfi és nõ, kisember és nagyfõnök, a nap szinte minden percében. Bármi történik, 102

Partium

azonnal rágyújtanak, akár az éjszaka közepén csatakosan felébredve, valami ideológiai harc és ellenforradalmi vagy imperialista ármánykodás nyomásától idegileg túlpörögve. Ha bemennek valakihez nyomozás közben – megint éjszaka, annak is közepe –, legott elõkapják cigarettájukat, sercen a gyufa. Egyszer rájuk szólnak (mármint az ott lakó), hogy ti. itt nem dohányzik senki (ilyen is van, volt), legyenek szívesek stb. A két nyomozó nem érti, idegesek. Mi, most nem értjük. Úgy az egészet. Ám a hiper-rendszerhû, bigott Berkesi egyik fõelhárítótisztje bogárhátú VW-en szaladgál (presztízs), és ha jó piát akarnak inni, akkor egy nyugati (konyak)-márkát preferálnak minden regényben. Mégsem annyira jó a rendszer? Pobjeda, Volga stb.: nem? A fentiekbõl következõ valóságos izgalmakat produkálnak az elmúlt évtizedek olyan könyvsorozatai, mint pl. a Körkép, vagy a Rivalda. Benne vannak persze azok is, akik ma is számítanak, de ott vannak mellettük nagy számban a ma már elfeledett, de akkor sztárolt írófigurák. „Franctudjaki Ferencek, Idejétmúlt Tiborok” – ahogy Petri írja versében. De ezekben a kötetekben megint ott van az akkori világ (na jó: csak egy kicsi szelete), a sok (néha kevés, esetleg semmi ) hazugság mocsarában itt-ott, rejtve, vagy csak feltûnésmentesen, szóra sem érdemes módon, elejtve, elcsöppentve a környezet. Egy mára eltûnt rendszer hétköznapjai, pulóverei, kávéfõzõi, tévémûsorai. A „rideg valóság”, (…)-realizmus maszkja mögül kikandikáló lágy mindennapiság. A rettenetes (szürke, semmilyen) hetvenes évek hangulata szövi át Hajnóczy Péter prózájának minden lapját, még akkor is, amikor a történet – annak egyes részei, elõzménye – még a hatvanas években játszódik. Hajnóczynál minden egyes szó (de legalábbis mondat) élet-halál kérdése. Ez így persze nem korszerû, de mit tegyünk: ez van. Ilyen is van. Ott van a Temetés egy valaha jobb napokat látott, középosztályi család szülõi házában toporgó-tébláboló és emlékezõ fiatalemberének mozdulataiban, öltözetében, a lakás berendezésében. Ott van a hangulat – éppen ellenpontozva ezzel a bizonyos letûnt korszak attribútumaival – a fõszereplõ életkörülményeiben és -útjában. Vagy a Márai-történetekben (Az alkoholista, Mosószappan, Finomfõzelék feltéttel), melyeknél a szociografikus megalapozottság természetszerûen ráerõsít az atmoszféra-teremtés hitelességére. És ott van a kiolvasható környezet a fõmûben, A halál kilovagolt Perzsiából c. kisregény soraiban is. A Gellért strandján a lánnyal megismerkedõ fiú, amint átnyújtja – tilosban jár persze – a két korsó sörre szóló blokkot a csaposnak. A gárdonyi „kaland”, amint meghívják egy igazi falusi evészetre-ivászatra, és felhúzzák a kútból a vödörben hûtött harminc üveg sört. Vagy a lány, Krisztina, akinek szokása, hogy minden héten egyszer elmegy táncolni az Ifjúsági Parkba. De megvan itt az önéletrajzi ihletettségû szál, a rákoscsabai fûtetlen konyhából mint albérletbõl hajnalonta kõmûves-munkába induló srác képe is. És minden késõbbi, a strandos ismerkedést követõ történést pontosan megismerünk a visszaemlékezõ alkoholista író spirálfüzetbe leírt soraiból. A deliráló idõsebb én aktuális állapota viszont elõre és így visszafelé vetíti azt a másik hangulatot – éppen az idõsíkok váltogatása segítségével –, amely már nem a korszak, a környezet miliõjét idézi meg és fel, hanem valami egészen másét, a fiú sorsában már eleve benne lévõ végzetét, a halál hangulatát. Pedig – ezt a fiú tudta – miközben a strand gyepén feküdt a lány kezét fogva, és szemei elõtt egy „sárga, halott, egykor perzsák lakta város bontakozott ki” –, hogy a városon túl édesvizû patak folyik.

103

SZÉKELYHIDI ÁGOSTON

Kazinczy Ferenc, a nemzetépítõ Kazinczy Ferencre emlékezünk születésének 250. évfordulóján, ugyanakkor a Magyar Nyelv Évét ünnepeljük. Ezek az alkalmak egybetartoznak. Anyanyelvünk nemzeti üggyé emelését Kazinczy Ferenc kezdeményezte, és most nekünk ezt a nemzeti ügyet kell mérlegre tennünk. A Magyar Nyelv Éve 2009-ben úgy ünnep, hogy bajokat tár fel, és feladatokat tûz ki. Kazinczy Ferenc nemzetépítõ munkássága ebben érvényes példának és mércének számít. Példa és mérce – de hát miben is? Kazinczy Ferenctõl nemzet és anyanyelv viszonyát 1819-ben így összegzi: „A nyelv egyik legféltõbb kincse, egyik legfõbb dísze a nemzetnek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztõje”. Az anyanyelv létmódját és szerepét itt nem máshoz, mint a „nemzeti lélekhez” köti. Késõbb is a lélekre hivatkozik: „A nyelv dolgában nem a szokás a fõtörvény, hanem a nyelv ideálja, hogy a nyelv az legyen, aminek lennie kell, aminek lennie illik: hív, kész és tetszõ magyarázója mindennek, amit a lélek gondol és érez”. Látszólag szûkítés, sõt egyoldalúságot érünk tetten ebben a meghatározásban. Kazinczy Ferenc azonban mindig a nyelv, az anyanyelv teljességében gondolkodott. Ha az anyanyelv ügyét a „nemzeti lélekhez” kötötte, a kölcsönös kiteljesedést tette mércévé. A nemzeti közösség az anyanyelvbõl, az anyanyelv a nemzeti közösségbõl meríthet indítékot és erõt a kiteljesedéshez – errõl volt, és errõl van szó. Történelmileg is itt köthetjük össze a szálakat. Kazinczy Ferenc hosszú pályáján, az 1780as évektõl haláláig, 1831-ig szüntelenül a nemzeti alárendeltség és a szellemi bezártság nyavalyáival küszködött. Közösségvállalásból és felelõsségtudatból ezért aztán végig nemzeti és szellemi szabadságjogokat képviselt. A maga módján mindezt a magyar anyanyelv szabadságjogába sûrítette bele. Európa épp az 1780-as évektõl a nemzeti közösségek ébredésének világtörténelmi korszakváltásába lépett. Nemzeti közösségekrõl beszélünk, vagyis emberi, családi, települési, térségi, szellemi, vallási közösségekrõl. Ezeket a közösségeket a saját önazonosság, önkifejezés, önrendelkezés hajtóerõi mozgatták. Nevezetesen tehát ezekben a körökben az mûködött, „amit a lélek gondol és érez”, és ami természete szerint az anyanyelvben ölt alakot. A nemzeti közösségek ébredésének világtörténelmi korszakváltása a Habsburg-birodalom keretében ezért jelent meg az anyanyelvi szabadságjogok követelésében. A császári udvar maga is így járt el. II. József 1784-ben a latin helyett a németet tette hivatalos nyelvvé. A magyar országgyûlés elõször 1789-ben Pozsonyban határozott az anyanyelv belsõ, testületi használatáról, majd 1692-ben a hivatalos használatot kiterjesztette Erdélyre. A birodalmon belül a szerb, a cseh, a horvát, a román nemzeti közösség képviselõi 1791-92-ben léptek színre az anyanyelv szabadságjogáért. Bizony, Európát az anyanyelvek szabadságjogának mozgalmai formálták a birodalmak Európájából a nemzetek Európájává. Ott és akkor az anyanyelvek világtörténelmi fõszereplõként mutatkoztak meg. Kazinczy Ferenc nyelvszemléletét és nyelvalakító munkásságát a teljesség jellemezte. Költõként, elbeszélõként, mûfordítóként, szerkesztõként, no meg nyelvészként a szellemi, mûvészi, szakmai teljesítmény összehangzó elemeivel végül ezt a nyelvszemléletet és nyelvalakítást szolgálta. Ha kellett, saját tévedéseinek belátása és helyesbítése árán. Az anyanyelv kiteljesítésének szolgálata a harcos nyelvújítót akár a konok hagyományõrzõkkel is megbékéltette. Személyes elszántsága és gyakorlatiassága is ebben a nyelvszemléletben és nyelvalakításban találkozott. Íme: „A nyelv olyan, mint az ég íve a maga egymásba futó színeinek gyönyö104

Partium

rû játékával. Elbontja a szép játékot, aki a színeket a magok nemeire akarja osztani. Hadd játsszák játékokat itt is a törvény, a szokás, az analógia, az euphonia, az ízlés, a régiség, az újság, a magyarság, az idegenség, a hideg józanság, a poetai szállongás, s hagyjuk a cirkalmakat és lineát máshova… Jól és szépen az ír, a ki tüzes orthologus és tüzes neologus egyszersmind, s egyességben és ellenkezésben van önmagával… A mi nyelvünk anya, leány s ismert rokon nélkül úgy áll a több nyelvek között, mint a phoenix az ég madarainak számában; s emiatt, s azért is, hogy minden új nyelvek közt maga ez zengheti el egész tisztaságában a görög és a római lant mennyei zengzeteit; valamint azért, hogy ez a görög nyelv bájait, a rómaiak méltóságát, az olasznak hevét, a franciának könnyûségét, az angolnak és németnek erejét igen nagy mértékben már most is utolérheti – ezt a nyelvet szeretni tatoznánk, ha ily szép és a maga nemében egyetlen nem volna is, mert a mienk”. Lám, ez a felszólítás is a szeretetre, a lélekre bízza az anyanyelv ügyét. Hihetünk, és higygyünk is Kazinczy Ferencnek. Eddig nem esett szó politikai, jogi, intézményi, gazdagsági feltételekrõl – épp avégett, hogy tisztán elõtáruljon az anyanyelv közbetlen emberi és közösségi kölcsönössége. Ebben a tükörben mutatkozhat meg most már a hasonlóság és a különbség is a nemzeti nyelv történelmi kiteljesedése, illetve jelene között. Hitelesebb lehet így a kép és a következtetés. El kell jutnunk odáig, hogy mérlegre tegyük különbözõ magyar csoportok és közösségek szerepét és felelõsségét az anyanyelv mai és holnapi állapotáért. Nos, a kiteljesedés korszakában az anyanyelvért felelõsséget vállaló személyiségek ugyan hol jobban, hol rosszabbul tették dolgukat, de területileg egységes nyelvi közösségre számíthattak. Ez a magyar nyelvi közösség a történelmi országhatáron belül élt, habár román, szlovák, német, szerb, horvát, rutén nyelvi közösségek társaságában. Ismerünk például egy térképet 1844-bõl, amikor a magyar országgyûlés az anyanyelvet általánossá és hivatalossá tette – a regionális oktatási felügyelõségek az anyanyelv tanítására iskolák százait jelölték ki Nagykanizsától Csíksomlyóig, Késmárktól Péterváradig. Trianontól, 1920-tól ezt a területileg egységes nyelvi közösséget a világpolitika szétszakította, és több idegen ország fennhatósága alá kényszerítette. Ezek a nyelvi részközösségek, egyben nemzetrészek kisebbségi helyzetbe szorultak, elszigetelve különbözõ többségi nemzeti és nyelvi közösségekben. Idõvel aztán ez a folyamat még tovább tagolódott. Közép-Európában 1989-1992 után a nemzetfejlõdés megint új államokat létesített. Az elszakított magyar nemzetrészek és nyelvi részközösségek az országhatáron túl jelenleg nyolc szomszédos államban keresik boldogulásukat: Ausztriában, Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Moldvában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában. Fontos megjegyeznünk, hogy ezek a közösségek õshonosként éltek és élnek a történelmi szállásterületen. A nyugati világ magyar nemzedékei menekültként, számûzöttként, kivándoroltként szóródtak szét, és telepedtek le. Ország, nemzet, anyanyelv szétbomlásával új történelmi szereplõ jelent meg – az anyaország. Az anyaország fogalma, eszmei és valóságos alakja különlegesen viszonyul az anyanyelvhez. Az országhatáron kívülre kényszerített nemzeti és anyanyelvi közösségek környezetét többségi idegen államok és nyelvek jelentik. Ezt az együttélést az adott államokban a kisebbségbe kényszerített magyar nemzetrészek és nyelvi közösségek szabadságjoga határozza meg, ám ugyanakkor az anyaország felelõsségvállalása. Ebbõl az alaphelyzetbõl kell kiindulnunk. Ami az anyanyelvi szabadságjogokat illeti, bizonyítsanak a tények. Az 1967 óta világszerte elfogadott Kloss-féle ötfokozatú minõsítés ebben legmagasabb szintnek az érintett államon belül az egyenrangú hivatalos státust nevezi meg, legalacsonyabbnak pedig a nyelvhasználat tiltását. Fájdalom, még a legalacsonyabb szint, a legrosszabb körülmény is vonatkozik egy kisebbségbe kényszerített közösségünkre, a moldvai magyarokra. A legmagasabb, legkedvezõbb jogállással viszont sehol sem találkozunk. Marad a megszorító középsõ szint: „a kisebbségi nyelvhasználat különféle hatósági engedélyezése, a hivatalos státus alatt”. Mindez 105

amúgy alkotmányos demokráciákban, az Európai Unió hatókörében zajlik. De hát idegen nemzetek, idegen államok törvényhozásának viselkedésérõl beszélünk. Ezek alapján kell szembenéznünk az anyaország felelõsségével. Ennek a felelõsségnek az iránya és a mércéje itt nyilván abban áll, hogy a határon túli magyar közösségeket hozzásegítse az anyanyelv teljességének visszaszerzéséhez – a lehetséges teljesség önkéntes visszaszerzéséhez. Ha anyaországot mondunk, most fõleg a hazai értelmiségi és politikai közszereplõket értjük rajta. Magam is egy vagyok a sorban, tapasztalatom és véleményem ezt fejezi ki. A hazai értelmiségi és politikai közszereplõk 1918-20 óta két úton járnak – vagy a nemzeti önrendelkezés, vagy a nemzetek feletti kapcsolattartás elsõbbségét vallják. De bizony ezek az elsõbbségi törekvések nem egyszer kizárólagosságba fordultak és fordulnak. Az 1989-90-es közjogi rendszerváltozás után ez a két oldal együttmûködhetett volna az anyaország említett felelõsségvállalásában. Nem így történt. Az anyaország felelõsségét a határon túli magyarok iránt fõleg és elsõsorban a nemzeti önrendelkezés hívei képviselik. Itthon ezek a közszereplõk a felelõsségvállalás törvénybe foglalásának és intézményesítésének bõvítését tûzték célul, valamint általában a nemzettudat és a közösségvállalás mélyítését. A kisebbségi nemzeti közösségeket a számukra szükséges esélyek intézményi keretének megteremtésében támogatják. A külpolitikában és a diplomáciában a nemzeti és nyelvi kisebbségi szabadságjogok rendszerszerû érvényesítésén dolgoznak. De a nemzeti önrendelkezés ezen közszereplõi minduntalan gáncsoskodásba, támadásba, nyílt rombolásba ütköznek – itt, az anyaországban. Kazinczy Ferenccel szólva „a nemzeti lélek” Magyarországon azért nem bátortalanodik el. A nemzeti önrendelkezés anyaországi hívei az irodalomban, a tudományban, a mûvészetben, a médiában, a közéletben és az emberi kapcsolatokban következetesen képviselik a nyelvi és a kulturális nemzet egyetemességét. Más kérdés, hogy most, a Magyar Nyelv Évében, az édes anyanyelv teljességének és egységességének veszélyeztetettsége idején mit tartsunk az anyaország felelõsségvállalásának hazai ellenzõirõl. Nyíltan romboló, nyíltan támadó döntéseik és lépéseik bizony nemzetárulással értek fel például a védettséget jelentõ kettõs állampolgárság megakadályozásában, a Magyar Állandó Értekezlet és az Illyés Közalapítvány megszüntetésében. Súlyos a vád, de ki kell ezt mondanom, mivelhogy túl nagy a tét. Ha az anyaországi értelmiségi és politikai közszereplõk nem fokozzák erõfeszítéseiket a mindenoldalú támogatásban, a határon túli magyar beszélõk közössége tovább fogyatkozik. Ez aztán a magyar önazonosság, a nemzethez tartozás körét szûkíti. Idézzük fel ezen a helyen Kazinczy Ferenc örökérvényû gondolatát anyanyelv és nemzet viszonyáról: „A nyelv … a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztõje”. A magyar nyelv kiteljesedésének szakaszában, 1819-ben írta ezeket a szavakat. Csaknem kétszáz évvel késõbb, 1999-ben megjelent egy moldvai csángó asszony, bizonyos László Józsefné hasonló vallomása errõl. Ezt az asszonyt a magyar anyanyelv szeretete, féltése, megmentése indította: „Ojan szók vannak, hogy béesik a szüvihez az embernek. S bé kell tedd es! Élessen ki kell mondd azt a szót, s bé kell tedd az embernek a szüvihez. Met ha élessen s lassan megmondod, akkor neki jóliesik, s ha nem, õ nem érti meg, átolmejen a szüve mellett”. Ez a magyar nyelvi közösség most már a szétmorzsolódás küszöbére sodródott. László Józsefné szerint még az tarthatná meg õket, ha szívükben, azaz „nemzeti lelkükben” erõsödnének, épp a nyelv, az anyanyelv által. Ez a legkisebb magyar történelmi nyelvi közösség a Kárpát-medencében. A sorsa azonban az egyetemes nemzet és az egyetemes anyanyelv sorsát érinti. Ha ez a csángómagyar nyelvi közösség elhal, egy kicsit mindannyiunkban elhal a „nemzeti lélek”. Nem engedhetjük, hogy így legyen. A Magyar Nyelv Éve ezért fõleg az anyaország értelmiségi és politikai közszereplõinek felelõsségére figyelmeztet, a nemzetépítésben ezt a felelõsséget állítja mércéül a nyilvánosság elé. Kazinczy Ferenc áldott emlékezetét pedig õrizzük, ápoljuk és tudatosítsuk – nehogy „átolmejen a magyarok szüve mellett”! 106

Partium

HÍREK Arcok és énekek verses antológia 2009. Immár harmadik verses antológia látott napvilágot a Rím Könyvkiadó gondozásában. Az elsõ 2007-ben jelent meg, így már szinte hagyományosan követte a múlt évi után a harmadik is. A szerzõk, költõk száma ebben az antológiában sem kevés, több mint százötvenen szerepelnek arcképpel, életrajzzal, versekkel. Lakóhely szerint az ország minden részébõl, néhányan a határon túlról is helyet kaptak. Az antológia szerkesztõje, kiadója bevezetõjében a megjelenés célját így határozza meg: „Az itt szereplõ költõk – pályakezdõk és országosan ismert jelentõs alkotók – közös szereplése azt is jelzi, hogy az összetartozást valamennyien fontosnak tartjuk. Az összetartozást és a felelõsséget! Az egymás iránti megbecsülést, szülõföldünk, népünk és hazánk értékeinek megõrzését.” Maga a szerkesztõ, Madár János is elismeri, hogy a versek színvonala nagyon változó. A közös érzés, a téma hasonlósága, valamennyiünk élete (örömök, bánatok és örök emberi érzések felvetésére) adott verses válaszok kaptak helyet az antológiában. Az elsõ, 2007-ben megjelent Arcok és énekek szerzõi közül a mostaniban is közel százan szerepelnek. Többen országosan ismertek közül adták nevüket, verseiket az új versösszeállításhoz. Néhány, a Váci Mihály Irodalmi Körhöz csatlakozóval bõvült a költõk száma. A végzõs gimnazistától a frissnyugdíjasig bezárólag. Az, hogy helyet kaptak az antológiában, csak egy lehetõség. Persze, felelõsség is. A szerkesztõ felelõssége, s az új alkotóké. Idõvel bizonyítani kell, hogy jól sáfárkodtak ezzel a lehetõséggel. Végezetül nézzük, személy szerint kiket is láthatunk ebben a versösszeállításban. A jelentõsebbek közül: Ágh Istvánt, Baranyi Ferencet, Buda Ferencet, Csanádi Jánost, Csoóri Sándort, Serfõzõ Simont, Kiss Benedeket, Utassy Józsefet, Villányi Lászlót, Füzesi Magdát, Vári Fábián Lászlót, Dobozi Esztert, Zalán Tibort. A Partium folyóiratban publikálók közül, itt találjuk: Kalász László, Czigány György, Turcsány Péter, Dusa Lajos, Fazekas István, Oláh András, Cseh Károly és Ószabó István verseit. A szép kivitelû antológia százötven fényképpel a borítóján, kemény kötésben a Rím Könyvkiadó gondozásában 2009-ben látott napvilágot. Budaházi István *** Õsmagyar vallásunk nyomában? A Magyarok Szövetsége szerint lehetséges az õsmagyarok vallásának teljes megismerése, csak figyelmesen kell tanulmányozni a krónikákat és szemügyre kell venni az ázsiai népek gyakorlatát. Ennek az õsmagyar vallásnak a megismertetésére tettek kísérletet augusztusban Bösztörpusztán. A Magyarok Szövetsége seregszemléjére látogatók többségét vélhetõen inkább a magyar kereskedõk és kézmûvesek termékei, illetve a katonai hagyományõrzõk bemutatói vonzották. Keresztény szemszögbõl nézve a rendezvényt, a kibontakozó „új pogányság” erõsen kirekesztõ szelleme már riasztó. ( Jézus pártus herceg voltát vallják, a magyarság sumér-kelta-etruszk-japán rokonságban hisznek és 40 ezer éves múltról beszélnek. ) Ugyanakkor az iskolában bizonyos köreik a szkíta-hun-avar leszármazásunk tanítását sürgetik. A bösztörpusztai Magyarok Országos Gyûlésén kiáltvány is született, amelyben felszólítják a magyar kormányt és az országgyûlést, hogy kezdje meg az alkotmányos rend helyreállítását nemzeti ünnepünkre, október 23-ra. ***

107

Bösztörpusztai élményem Reggel 4 órakor keltünk fel. Fél ötkor már úton is voltunk a mi kis autónkkal. Marosvásárhely fele közeledve kezdett kipirkadni, és egyre nagyobb lett a forgalom az úton. Úgy számítottuk, hogy délre érünk a határhoz, de még a pár pihenõvel együtt is már 11 órakor ott is voltunk. A határtól már gyorsabban telt valamiért az idõ. Megálltunk ebédelni és indultunk is egyenest Bösztörpusztára. Amikor megérkeztünk, rendkívül kedves emberek fogadtak, apunak rögtön megtetszett a hely hangulata. A táborhely úgy volt kialakítva, hogy majdnem egész nap a sátrak a 40 fokos melegben a napon voltak. Eleinte a tábor közepére húztuk fel a sátrunkat. Ám késõbb beköltöztünk az erdõ alá. Mivel egy nappal elõbb érkeztünk, volt idõnk szétnézni a vásárosok között, és feltérképeztük az egyes elõadóterek helyét. De az, hogy egy nappal elõbb érkeztünk, nem jelentette azt, hogy nem volt semmi. Legalább akkora nyüzsgés volt, mint a következõ három napban. Másnap már elindultak az elõadások és egyre nagyobb lett a tömeg. Az elõadások hét nagy sátorban és két szabadtéri, úgymond küzdõtéren zajlottak. Ez azt jelentette, hogy az embernek ki kellet néznie a programból, hogy mi érdekli a legjobban és mit áldozna érte fel. A sátrakban különféle meséket, zenéket, elõadásokat tartottak. A küz-dõtéren baranta lovasok, solymászok és gyalogosok mutatkoztak be. Ezen kívül a táborban is járkáltak 1. világháborús katonák, akik hol itt, hol ott adták elõ kis programjukat. A progra-mok idõbeli beosztása miatt mindenki a családból más helyre ment. Apumat érdekelték az elõadások és kevésbé a bemutatók, bár azokat is megnézte néha. Anyu, mivel óvónõ, inkább a mesesátorban töltötte el a napot. Én sokkal inkább rajongok a bemutatókért, így egész nap va-lamelyik bemutatót néztem. Kedvenceim a solymászok és a lovasok voltak. Az egész rendez-vényen belül az íjászok és fõleg a lovas íjászok fogtak meg. Nem csak azért, mert nagyon ér-dekelnek az õsi harcmodorok és hasonlók, hanem mert jómagam is íjászok és lovagolok. A rendezvény keretén belül rengeteg lovas íjász, illetve íjász csapat volt. Nagyjából mindenik célba lõtt különbözõ fegyverekkel, harcolt lóról. Nekem mégis a kedvencem a karcagi csapat volt. Elsõsorban azért, mert már láttam õket, másodszor meg azért, mert nagyon sokoldalú volt az elõadásuk. Nagyon sok gyakorlatot hajtottak végre, például: harcicsillag-hajítás, kard-forgatás, ágból font koszorú elkapása dárdával, különbözõ mutatványok a lovon, a focihoz hasonló lovas játék és lóról birkózás. A lóról való birkózásba a közönséget is bevonták. Itt Keresztúron én is kiálltam ellenük, de kezdõ lovas révén majdhogynem esélyem sem volt. A karcagi csapat ezen kívül nagyon kedves, barátságos emberekbõl áll. A legtöbb csapathoz hason-lóan õk is hagyományos ruházatban voltak (ez ingbõl, bõ posztónadrágból állt). Aztán korán lefeküdtünk, nemcsak mi, de az egész tábor is, mivel kivette az emberbõl az energiát a nap meg a sok járkálás. Másnap ugyanígy részt vettünk a programban és találkoztunk gyömrõi ba-rátainkkal. (Akikkel még negyedikes koromban ismerkedtem meg, és azóta tartjuk a kapcso-latot.) A második napon estefele fõleg a nagyszínpadnál voltunk, mivel itt jó kis magyar együttesek léptek fel. És a végén A napba öltözött leányt mutatták be. Mi ugyan már láttuk az õsbemutatót, de kíváncsiak voltunk, hogy mások miként adják elõ. Az elõadás nagyon jó volt, nagyon tetszett, csak az a kár, hogy a felénél lefújták, mivel nagy vihar jött. Mi már össze vol-tunk csomagolva, és az autó már várt. Mikor odaértünk a kocsihoz, az esõ azonnal elkezdett szakadni. Elindultunk hazafele. Hazafele nagyon hosszúnak tûnt az út még apunak is, aki egy idõ után cserélt anyuval, mert már nagyon fáradt volt, és nem tudott tovább vezetni, nehogy balesetet okozzon. Az utazásról még annyit, hogy Romániában vezetni kész rejtvény, mivel minden útkeresztezõdésnél az egész család kellett, hogy megkapjuk a helyes utat, és ez abból fakad, hogy egyszerûen egyetlen táblát sem raknak ki. Végül szerencsésen hazaérkeztünk. Veres Lehel (székelykeresztúri diák) 84 éves korában elhunyt Kelemen Miklós unitárius lelkész, az UART egyik alapító tagja. Szegeden és Kolozsvárott tanult. Teológiai tanulmányait Kolozsváron végezte. 1957-tõl Füzesgyarmaton, 1962-tõl Hódmezõvásárhelyen, 1975-tõl Szegeden és a Duna-Tiszaközi szórványban szolgált. Megírta az Unitárius Kislexikont. Egyháztörténeti írásai az Unitárius Életben, a Hitelben és a Partiumban jelentek meg. Nyugodjon békében! *** 108

Partium

Szeptember 8-án 63. évében elhunyt Stumpf-Benedek András költõ, író, irodalomtörténész, Kárpátalja hûséges szülötte, tiszteletbeli ruszin, az Együtt kárpátaljai lap alapítója. Temetésére a rákospalotai temetõben került sor. Nyugodjon békében! *** XIV. Kárpát-medencei Napok a Budai Várban Idén 14. alkalommal került sor a Magyar Kultúra Alapítvány megrendezésében a Kárpátmedencei Napokra. A sokszínû rendezvény szeptember 25. és 27. között zajlott le. Az elsõ napon a folyóiratok bemutatkozására került sor, amelynek Vári Fábián László és Tõkéczky László voltak a moderátorai. Dr. Koncz Gábor, az MKA igazgatójának nyitóbeszédébõl idézve: „Európa közepén újra kell építeni magunkat.” Elöljáróban a határon túli kiadványok mutatkoztak be (felvidéki, délvidéki és kárpátaljai lapok). Végezetül a hazai folyóiratokat a Napút, a Zempléni Múzsa és a Partium képviselte. (A Partiumot Felhõs Szabolcs és Bakos Kiss Károly méltatták.) *** 120 éve született Sík Sándor író, költõ, cserkészvezetõ, irodalmár, tanár. 1948-ban Kossuthdíjat kapott. Esztétika címû mûve igen népszerû volt; „a katolikus irodalomnak elsõdlegesen magas szintûnek kell lennie, s csak aztán legyen katolikus” – (leghíresebb tanítványai: Ortutay Gyula, Radnóti Miklós, Boldizsár Iván). A Vigilia fõszerkesztõje 1946-1963-ig. (Rónai György munkatársa, aki folytatja a fõszerkesztõi munkát.) Az ötvenes években a budai plébániákon tartott konferencia-beszédei jelentõs lelki táplálékot jelentettek a híveknek. *** Az örök suhanc Emlékmûsort tartottak október 10-én a Nagy Ignác úti unitárius templomban Magyarosi Árpád Fiúka tiszteletére, aki az UART alapító tagja és a beregi unitárius szórvány aktív tagja volt. Novák Valentin költõ, az UART tagja tartalmas videoklipben emlékezett meg Fiúkáról, az örök suhancról, akinek írásaiból és dalaiból fotómontázsok alkalmazásával állította össze a videofilmet. Az ünnepségen celebrált Kászoni József unitárius lelkész, és Felhõs Szabolcs UART alelnök méltatta az „örök suhanc” jelentõségét a beregi unitárius búcsúkban és a beregi szavaló versenyeken. A templom úrasztalán elhelyezték Magyarosi Árpád Fiúka egy Pécsett készült fényképét, amelyen a 2001-es pécsi unitárius ifjúsági konferencián örökítették meg, a találkozás emlékére. (A fotó a vásárosnaményi beregi unitárius gyülekezeti teremben látható Fiúka emlékére.) Az emlékmûsor végén az UART részérõl Zoltáni Zsolt tartott zenés emlékezést Fiúka kedvenc számaiból. Részt vett a megemlékezésen Mátyus Attila UART titkár és Rimóczi László tagtársunk. *** A szabadelvû protestáns kör õszi ülésén megemlékeztek Szabédi László unitárius költõrõl, aki 50 éve halt meg. *** „Ex oriente lux” címmel értékes konferencia zajlott a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Kamaratermében október 16-án. A rendezvényen Gerliczki András irodalomtörténész, János István irodalomtörténész, Bertha Zoltán irodalomtörténész, Veláczki László Imre irodalomtörténész érdekes eszmefuttatásait hallhattuk. Érdekes volt Baranyai Norbert irodalomtörténész, Mercs István PHD-hallgató, Elek Ottó PHDhallgató és Karádi Zsolt irodalomtörténész elõadása. A lapunk Nagy Balázs PHD-hallgató elõadását közli. Felhõs Szabolcs Partium-számokat ajándékozott az elõadásnak. A rendezvény moderátora Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, a Bárka folyóirat szerkesztõje volt. *** 109

Október 21-én Sütõ Kálmán és Kecskés Béla, a kárpátaljai magyar irodalom jeles alkotóinak emléke elõtt adózva rendeztek szavalóversenyt a két költõ szülõfalujában, Somban. A szavalóverseny zsûrijében Bakos Kiss Károly, Lõrincz P. Gabriella és Felhõs Szabolcs vettek részt. Az értékes könyvjutalmak mellett Partium folyóirat-számokat is kaptak a versenyzõk. A rendezvény után a résztvevõk megtekintették a helyi irodalmi múzeum-könyvtár gyûjteményét, s az igazgatónõnek Felhõs Szabolcs fõszerkesztõ Partium-számokat ajándékozott. *** A Váradi disputa 440. évfordulójára emlékeztek a nagyváradi unitárius templomban október 24-én. A helyi lelkész Buzogány-Csoma István prédikációja után Kovács Sándor kolozsvári teológia tanár-könyvtáros és Pap Gy. László debreceni unitárius lelkész tartottak szakszerû elõadást a disputáról. Az ünnepség keretében a beregi unitárius delegáció (Felhõs Szabolcs beregi unitárius szórványgondnok és Kovács Károly presbiter) megkoszorúzta a templom falán lévõ emléktáblát, amelyet a beregiek állítottak a nagyváradi disputa 425. évforduló-ja tiszteletére. *** A 250 éve született nyelvújítókra emlékeztek Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetemen, október 25-én. Az ünnepség részt vett Tõkés László európai képviselõ, püspök úr is. A Partium folyóirat szerkesztõsége részérõl 2 fõs delegáció vett részt. Erre az alkalomra jelentette meg a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság és a Varadinum Script Könyvkiadó A bölcsõtõl a sírig címmel a kötetét, a Partiumi füzetek sorozatában. Az Érsemjénben született nagy nyelvújítónkról szóló kiadványban több váradi kutató és író emlékezik. A jeles kiadványt Dukrét Géza elnök úr ismertette. Az ünnepség az erre az alkalomra készült emléktábla felavatásával és megkoszorúzásával zárult az egyetem Panteonjában. *** Október 25-én a beregszászi Európa - Magyar Házban emlékmûsorra került sor Fedák Sári primadonna születésének 130. évfordulója alkalmából, a Kárpátaljai Magyar Mûvelõdési Intézet szervezésében. A beregi vidékrõl elszármazott híres primadonnáról filmes bemutatóval tûzdelt elõadást tartott Zubanics László, az Intézet elnöke. Közremûködött Dr. Nagy Petronella konzul, Bakos Kiss Károly és Lõrincz P. Gabriella beregszászi költõk. Kísérõ rendezvényként az Intermix Kiadó Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatában megjelent új kiad-ványaiból is kiállítás nyílt. *** Október 26-án Békéscsabán a Jókai Színházban sor került a kárpátaljai magyar írók est-jére, a Körös Irodalmi Társaság és a Jókai Színház szervezésében. Ezen az estén a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának folyóirata, az Együtt képviseletében Dupka György író, újságíró, lapigazgató, Vári Fábián László József Attila-díjas költõ, a szerkesztõség elnöke és Bakos Kiss Károly költõ, szerkesztõ mutatkozott be. *** Nyáron megjelent Budaházi István költõ atyánkfia Hívogató 2. (gyermekversek) c. kötete, melyekbõl Zoltáni Zsolt megzenésít a mûsorához egy pár költeményt. *** A reformációi ünnepség keretében október 29-én Mátészalkán Károli Gáspár bibliafordító mellszobrát, Bíró Lajos mátészalkai szobrászmûvész alkotását avatták fel a Kossuth téri református templom kertjében. Ünnepi beszédet mondott Dr. Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. Az ünnepségen lapunkat Felhõs Szabolcs fõszerkesztõ képviselte. *** Unitarizmus címmel nagyszabású reformációi ünnepségre került sor a debreceni unitárius templomban október 31-én délelõtt. Áhítatot tartott Lakatos Csilla miskolci unitárius lelkésznõ. Pap Gy. László debreceni unitárius lelkész az erdélyi unitarizmusról szólott. Balázsi László unitárius püspök-helyettes lelkész a magyarországi unitarizmusról vázolta fel gondolatait. Végezetül Knut Heidelberg norvég unitárius szuperintendens számolt be a norvégiai unitáriusok életérõl és problémáiról. Az ünnepség szünetében a beregi unitárius delegáció (Bakos Kiss Károly,

110

Partium

Felhõs Szabolcs és Lõrincz P. Gabriella) megkoszorúzta a templom kapualjában lévõ három emléktáblát, (a debreceni disputa emlékére, a beregi unitárius szórvány elindulására és Köröspeterdi Arany Tamás debreceni prédikátor tiszteletére), amelyet a beregi unitárius szórvány állított. *** Knut Heidelberg beszédének rövidített változata Középiskolai tanár voltam, 14-16 éves korosztályú diákokat tanítottam. Ugyanakkor evangélikus lelkész-oktató voltam a Norvég Evangélikus Egyházban, vagyis az Államegyháznál. Ugyanis Norvégia azon kevés országok közé tartozik, amely megtartotta államegyházi mivoltát. A lakosság 80%-a ehhez az egyházhoz tartozik. Még diákként, vagyis 1978 óta érdekelt az unitarizmus, és azóta úgy érzem, hogy Isten fokozatosan vezette lépteimet, nyitotta meg gondolkozásomat, lelki utamat az unitárius vallás felé. Most a Norvég Unitárius mozgalmat szolgálom és egyházépítését munkálom, mint unitárius lelkész, valamint írással és fordítással, illetve Gestalt terápiával is foglalkozom Askim városban, ahol családommal élek. Jelenleg Norvégiában egy unitárius keresztény egyház mûködik, amely a Tordai Országgyûlés hagyományait és Dávid Ferenc tanításait követi. A helyi kereteken túl, mára országos szintre emelkedett, növekedett és lassan a 37-es létszámról 100 fölé növekedett a tagság. Elértük azt is, hogy a megyei hatóság, amely a norvég királyt és az államhatalmat képviseli, kinevezett ennek az Unitárius Egyháznak a szuperintendensévé. Mi, a Magyarországon és Erdélyben mûködõ Unitárius Keresztény Egyház részének tart-juk magunkat. Hogyan is mûködik a Norvég Unitárius Egyház napjainkban? Körülbelül 100 tagunk van és két lelkészünk, akik mûködését engedélyezte a norvég államigazgatás is. Csak ebben az évben 13 házasságkötést tartottunk, jelenleg már 12 igényt regisztráltunk a következõ esztendõre. Jövõ esztendõ elején az állam támogatásával megkezdhetjük a börtönmissziót is. Egy másik városban, Skien-ben az új lelkész (Kjell Morten) már egy második gyülekezet szervezésén tevékenykedik. Felfogásunk szerint azt nevezzük gyülekezetnek, közösségnek, ahol Jézus nevében ketten vagy hárman összegyûlnek és rendszeresen találkoznak. Knut Heidelberg szuperintendens *** Erdélyi körút Az UART delegáció (Felhõs Szabolcs alelnök és Deák József alapító tag) erdélyi körúton vett részt november közepén. Két fontos állomásuk volt: a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium és a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium. A székelykeresztúri gimnáziumban tett látogatásuk fénypontja volt a helyi unitárius templomban, a reggeli áhítat után a Balázs Ferenc-különdíj átadása Veres Lehel tanulónak a „kis ördög” alakításáért. Ugyanitt életre hívták az aligazgató úr Andrási Benedek segítségével az UART helyi tagozatát, melynek ideiglenes csoportvezetõje Lakatos Sándor vallástanár lett. A második állomás Kolozsvár volt. Elsõsorban a János Zsigmond Unitárius Kollégium volt a célpont. Popa Márta igazgató asszonnyal meg is állapodtunk abban, hogy az alkotó tanárnõket és az arra alkalmas tanulókat belépteti az UART kolozsvári tagozatába. Megbeszélést tartottunk Orbán János Dénes erdélyi költõvel is, hogy a Bulgakov Kávézóban helyt kap a Partium kolozsvári bemutatkozásra. Végül az unitárius teológusok hívták életre az UART kolozsvári tagozatát. Az ideiglenes csoportvezetõ Lõrinczi Levente teológus lett. A kolozsváriaknak ide lehet jelentkezni, illetve csatlakozni, aki részt kíván venni az UART munkájában. *** 30 éve város Vásárosnamény Az õszi rendezvények mellett a Partium folyóirat a következõ számokban Vásárosnaményról közöl írásokat, dokumentumokat, a 30 éves várossá válás tiszteletére.

111

A Partium folyóirat megvásárolható: Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt Budapest, Alkotmány utca 12. Írók Boltja – Parnasszus Kiadó Kft. Budapest, Andrássy út 45. Litea Könyvesbolt és Teázó Budapest, Hess András tér 4. Magyarok Háza Budapest, Semmelweis út 1-3. Bereg Könyvesbolt Beregszász, Ivano Franko út 19. Kárpátaljai Református Egyházkerület Levéltára és Múzeuma Hajni Könyvesboltja Beregszász, Bocskay út 120. „Némi Segítség” Fõiskolai Könyvesbolt Nyíregyháza, Sóstói út 31/b. Sziget Könyvesbolt, Debrecen, Egyetem tér 1. Esze Tamás Gimnázium Mátészalka, Kazinczy utca 7. Illyés Gyula Református Könyvesbolt Nagyvárad, Jan Calvin 2. Szent István Könyvesbolt Nyíregyháza, Szent István út 4. Városi Könyvtár Fehérgyarmat, Kossuth tér 38. Városi Könyvtár Kisvárda, Flórián tér 19. Balázs József Városi Könyvtár Vásárosnamény, Szabadság tér 5. „Ibolya” Könyvesbolt Nagykálló, Szabadság tér 15. Ratkó József Városi Könyvtár Nagykálló, Bátori út 1. Ennek a számnak a megjelenését támogatták: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat

Állíttatott Nagyváradon a Partium Keresztény Egyetem Panteonjában 2009. 112

Partium