Iránymutatás a termékbiztonság és a megfelelés területén elvégzendő behozatali ellenőrzésekhez. Általános rész

EURÓPAI BIZOTTSÁG ADÓÜGYI ÉS VÁMUNIÓS FŐIGAZGATÓSÁG Védelem és biztonság, a kereskedelem megkönnyítése és nemzetközi koordináció A polgárok védelme és a szellemi tulajdonjogok érvényesítése

Iránymutatás a termékbiztonság és a megfelelés területén elvégzendő behozatali ellenőrzésekhez Ez az iránymutatás nem kötelező erejű jogi aktus, csupán tájékoztatásul és kiegészítésként szolgál.

Általános rész Kapcsolattartó: Libor MYNAR tel.: +32 2 295 76 22, fax: +32 2 296 54 04 [email protected] vagy Andre BERENDS tel.: +32 2 296 32 11, fax: +32 2 296 54 04 [email protected] vagy Az egység saját elektronikus postaládája: [email protected]

Commission européenne/Europese Commissie, 1049 Bruxelles/Brussel, BELGIQUE/BELGIË - Tel. +32 22991111

Tartalom 1. Bevezetés 2. Az iránymutatás célja, célkitűzései és célközönsége 2.1. Cél 2.2. Célkitűzés 2.3. Célközönség 3.

Az Európai Unió jogi aktusainak áttekintése, követelményekről és a határellenőrzések tárgyáról

magyarázatok

a

jogi

3.1. Irányadó fogalommeghatározások 3.2. Jogi követelmények 3.2.1. A Közösségi Vámkódex vámellenőrzési rendelkezései 3.2.2. Az EU piacára belépő termékek ellenőrzése a vámszervek által a 765/2008/EK rendelet 27–29. cikke alapján 3.3. Az érintett gazdasági szereplők legfontosabb kötelezettségei 3.4. A 765/2008/EK rendelet 28. cikke szerinti „három munkanapos” határidő alkalmazása 4. Operatív eljárások 4.1. A vámszervek és a piacfelügyeleti hatóságok közös fellépése a behozatali ellenőrzések területén 4.2. Ellenőrzések az egyszerűsített vámeljárásban 5. A vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti együttműködés elvei 6. A vámügyi és a piacfelügyeleti hatóságok közötti, a biztonsági és a megfelelőségi ellenőrzésekre vonatkozó nemzeti megállapodások ajánlott tartalmi elemei

2

1. BEVEZETÉS A 765/2008 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése1 szerint az EU piacfelügyeleti keretrendszere arról gondoskodik, „hogy a termékek megfeleljenek a közérdek, mint például az egészség és a biztonság általában, a munkahelyi egészség és biztonság, a fogyasztók védelme és a környezetvédelem, valamint a biztonság, magas szintű védelmére vonatkozó követelményeknek”. Ennek a célkitűzésnek az EU piacán hozzáférhetővé tett összes termék esetében teljesülnie kell, függetlenül attól, hogy előállításuk az EU-ban vagy harmadik országban történt-e. A rendelet ezért a harmadik országokból származó termékek ellenőrzésének keretét is meghatározza. Arról, hogy ne kerüljenek nem biztonságos2 és nem megfelelő importtermékek a piacra, a leghatékonyabban úgy lehet gondoskodni, ha az ilyen termékek szabad forgalomba bocsátása előtt megfelelő ellenőrzésekre kerül sor. Ez megköveteli, hogy a folyamatban a vámhivatalok is részt vegyenek, hiszen egyedül ezek rendelkeznek teljes körű áttekintéssel az EU külső határain bonyolódó kereskedelmi forgalomról. Szükség van továbbá a biztonsági és a megfelelőségi ellenőrzésekre vonatkozó uniós rendelkezések egységes érvényesítésére is. Ez a piacfelügyeleti hatóságok3 és a vámhivatalok közötti módszeres együttműködés révén érhető el. Ezáltal egyenlő védelem biztosítható az EU polgárai számára, hiszen az áruk, amint szabad forgalomba bocsátották őket, szabadon mozoghatnak az egységes piacon. Ezen iránymutatás kidolgozását a Bizottság koordinálta, a tagállamok képviselői pedig a vámellenőrzési eljárásokkal, valamint a vámhivatalok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti igazgatási együttműködéssel kapcsolatos tapasztalataik átadásával járultak hozzá a munkához. Az iránymutatás lehetővé teszi a vámhivatalok és a piacfelügyeleti hatóságok számára, hogy kielégítő módon elvégezzék a több mint 500 millió polgár védelmével kapcsolatos feladataikat. Annak érdekében, hogy a hatóságok rendelkezzenek a szóban forgó feladatok hatékony ellátásához szükséges ismeretekkel, és könnyebbé váljék számukra a 765/2008/EK rendelet végrehajtása, a Bizottság a tagállamokkal együtt a vámhivatalok által történő felhasználás céljára, a vámhivatalok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti együttműködés fejlesztésének segítése érdekében összeállította ezt az iránymutatást. Az iránymutatás összeállításával a Bizottság támogatni kívánja a vámhivatalokat és a piacfelügyeleti hatóságokat az együttműködési módszerek javításában és a helyes közigazgatási gyakorlat kialakításában. Az iránymutatás egyúttal azokra a gyakorlati kérdésekre is összpontosít, amelyekkel a vámhivatalok a termékbiztonsággal és a megfelelőséggel kapcsolatos ellenőrzések elvégzése során szembesülnek. Az iránymutatás általános és különös részből áll. Az általános rész elengedhetetlen az EU irányadó általános jogi aktusai, különösen pedig a biztonsági és a megfelelőségi

1

Lásd HL L 218., 2008.8.13., 30. o.

2

Lásd a 95/2001/EK irányelv 2. cikkének b) pontját

3

A tagállamok által a Bizottságnak a 765/2008/EK rendelet 17. cikkének megfelelően bejelentett nemzeti piacfelügyeleti hatóságok jegyzéke a következő internetcímen tekinthető meg: http://ec.europa.eu/enterprise/policies/single-market-goods/regulatory-policies-common-rules-forproducts/index_en.htm 3

ellenőrzésekkel összefüggő kötelezettségek, valamint az érintett nemzeti hatóságok közötti együttműködéssel kapcsolatos követelmények megértéséhez. Az általános rész alapos ismerete a különös rész helyes és hatékony alkalmazásához is rendkívül fontos. Az iránymutatás különös részét egyedi termékcsoportokra vonatkozó adatlapok és ellenőrzőlisták alkotják. Ezek révén a vámtisztviselők teljes körű és átfogó tájékoztatást kapnak a termékbiztonsággal és a megfelelőséggel kapcsolatos ellenőrzések elvégzéséhez. Az iránymutatás nem terjed ki a piacfelügyeleti hatóságok kizárólagos hatáskörébe tartozó, a termékek forgalomba hozatalának megtiltására vagy korlátozására vonatkozó döntéssel kapcsolatos részletes eljárásokra. Szem előtt kell tartani, hogy az iránymutatás nem ad eligazítást azokkal a határellenőrzésekkel kapcsolatban, amelyekre külön jogi aktusok vonatkoznak. Ezen külön jogi aktusok indikatív jegyzékét az iránymutatás melléklete tartalmazza. A tagállami közigazgatási struktúrák közötti különbségekre való tekintettel az iránymutatás a biztonsági és a megfelelőségi ellenőrzések, valamint a nemzeti szintű együttműködési folyamatok kapcsán nem előíró jellegű szabályokat tartalmaz, és nem tekinthető kötelezőnek. Az iránymutatás a bevált módszerek és az érintett szakértők közötti véleménycsere alapján ajánlásokat fogalmaz meg, és sorra veszi azokat a tartalmi elemeket, amelyeket a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti megállapodásoknak indokolt lehet tartalmazniuk.

2. AZ IRÁNYMUTATÁS CÉLJA, CÉLKITŰZÉSE ÉS CÉLKÖZÖNSÉGE 2.1. Cél Az iránymutatás fő célja a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok támogatása a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló, 2010. január 1-jétől alkalmazandó 765/2008/EK rendelet 15. cikkének (5) bekezdése szerinti feladatok hatékony teljesítésében és a 27–29. cikk („A közösségi piacra belépő termékek ellenőrzése”) rendelkezéseinek végrehajtásában. Az iránymutatás főként arra a helyzetre vonatkozik, amikor „a külső határellenőrzésekért felelős hatóságok” szerepét a vámhatóságok töltik be, és ennek érdekében együtt kell működniük a nemzeti piacfelügyeleti hatóságokkal. Ehhez ki kell alakítani a vámhatóságok által a termékbiztonsági követelményekkel kapcsolatban végzett ellenőrzések, valamint a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti megfelelő és szoros igazgatási együttműködés és hatékony kommunikáció közös stratégiáját. Emellett gondoskodni kell a hatékony és eredményes együttműködésről is, hiszen előfordulhat, hogy a tagállamokban a termékbiztonság területén végrehajtandó behozatali ellenőrzésekért több hatóság is felel. Ebben az esetben az érintett hatóságok a feladataik elvégzése szempontjából lényeges információk megosztása révén, valamint szükség szerint más megfelelő módokon kötelesek együttműködni egymással (765/2008/EK rendelet 27. cikk (2) bekezdés). 2.2. Célkitűzés Az iránymutatás fő célkitűzése a 765/228/EK rendelet vonatkozó rendelkezései végrehajtásának támogatása, ezen belül különösen: 4

•

olyan eszköz biztosítása a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok számára, amely segíti őket a nem biztonságos és a nem megfelelő termékek azonosításában, még mielőtt azokat szabad forgalomba bocsátanák,

•

megfelelő, ajánlott és – lehetőség szerint – átfogó megközelítés kialakítása az importált áruknak a 765/2008/EK rendelet szerinti biztonsági és megfelelőségi ellenőrzése tekintetében,

•

a kockázatkezelés elvein és megfelelő kockázati profilok kialakításán alapuló hatékony ellenőrzési folyamatok alkalmazásának bátorítása,

•

a tapasztalatok és a bevált módszerek cseréje a termékbiztonság és a megfelelőség ellenőrzése területén,

•

ajánlások kidolgozása a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti együttműködés javítása érdekében.

2.3. Célközönség A fő célközönséget a tagállamok vámhatóságai és piacfelügyeleti hatóságai jelentik, amelyeknek hasznára lesznek a termékbiztonsággal kapcsolatos behozatali ellenőrzések elvégzéséhez ajánlott eljárások. Ez várhatóan előnyös lesz a szabálykövető gazdasági szereplők számára, miközben az uniós polgárok védelme is hatékonyabbá válik.

3. AZ EURÓPAI UNIÓ

JOGI AKTUSAINAK ÁTTEKINTÉSE, MAGYARÁZATOK A JOGI KÖVETELMÉNYEKRŐL ÉS A HATÁRELLENŐRZÉSEK TÁRGYÁRÓL

3.1. Irányadó fogalommeghatározások Az iránymutatás a Közösségi Vámkódexben4 meghatározott fogalmak közül egyebek mellett a következőkkel él: – „vámellenőrzés”: a vámhatóságok által végrehajtott egyedi intézkedések, amelyeket abból a célból végeznek, hogy biztosítsák a közösségi piacra belépő árukra vonatkozó vámszabályok és egyéb jogszabályok – köztük a 765/2008/EK rendelet – helyes alkalmazását, – „áru kiadása”: a vámhatóságok azon intézkedése, amellyel az árut az adott vámeljárás által előírt célra rendelkezésre bocsátják, – „szabad forgalomba bocsátás”: az a vámeljárás, amellyel a nem közösségi áru elnyeri a közösségi áru vámjogi helyzetét, és amely lehetővé teszi annak forgalomba bocsátását az egységes piacon. Ez maga után vonja a kereskedelempolitikai intézkedések alkalmazását, az áru behozatalával kapcsolatban megállapított egyéb vámalakiságok elvégzését és a jogszabály alapján fizetendő vámok megállapítását, – „egyszerűsített eljárás”: az alábbiakban meghatározott helyi vámkezelési eljárás és egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás,

4

Lásd HL L 302., 1992.10.19., 1–50. o. 5

– „egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás”: a vámhatóságok bármely személy számára engedélyezhetik, hogy az árut olyan egyszerűsített vámáru-nyilatkozat alapján helyezze vámeljárás alá, amely nem tartalmazza a vámáru-nyilatkozatban szokásosan megadandó adatok egy meghatározott részét és/vagy amelyhez nem csatolja a vámáru-nyilatkozathoz szokásosan csatolandó okmányok egy meghatározott részét, – „helyi vámkezelési eljárás”: olyan eljárás, amely lehetővé teszi, hogy az áru vámeljárás alá vonására az érintett személy helyiségében vagy területén vagy a vámhatóságok által megjelölt vagy jóváhagyott más helyen kerüljön sor. Az eljárást a 2454/93/EGK rendelet5 253. cikke ismerteti részletesen, és az eljárás keretében a megfelelő engedéllyel rendelkező gazdasági szereplők jogosultak arra, hogy az árukat a szabad forgalomba bocsátásra történő bejelentéskor ne mutassák be fizikailag a vámhatóságoknak, – „egységes engedély” az egyszerűsített eljárásokhoz, formálisan: „egységes európai engedély”: az a rendszer, amelyben egy gazdasági szereplő valamely tagállamtól valamennyi tagállamra nézve engedélyt kaphat az EK-n kívülről történő behozatallal vagy az EK-n kívülre történő kivitellel kapcsolatos valamennyi árufuvarozási műveletre. Ezáltal a gazdasági szereplők azon áruk esetében is egyetlen helyen, az engedélyt kiadó tagállamban számolhatják el és fizethetik be a vámot, amelyeknek másik tagállamban történik a fizikai ellenőrzése és kiadása, – „a szabad forgalomba bocsátástól különböző vámeljárás alá vont nem közösségi áru”: az árutovábbítás, a vámraktározás, az aktív feldolgozás, a vámfelügyelet melletti feldolgozás és az ideiglenes behozatal alá vont nem közösségi áru. Az iránymutatás a 765/2008/EK rendeletben meghatározott fogalmak közül egyebek mellett a következőket alkalmazza: – „forgalomba hozatal”: a terméknek a közösségi piacon első alkalommal történő forgalmazása, – „forgalmazás”: a közösségi piacon valamely termék gazdasági tevékenység keretében történő rendelkezésre bocsátása értékesítés, fogyasztás vagy használat céljára, akár ingyenesen, akár ellenérték fejében, – „gyártó”: az a természetes vagy jogi személy, aki a terméket gyártja, vagy aki saját nevében vagy védjegye alatt egy terméket terveztet, gyártat vagy forgalmaz, – „meghatalmazott képviselő”: az a Közösségben letelepedett természetes vagy jogi személy, aki a gyártótól írásbeli meghatalmazást kapott, hogy meghatározott feladatok céljából a gyártó nevében eljárjon, figyelemmel ez utóbbinak a vonatkozó közösségi jogszabályok szerinti kötelezettségeire, – „importőr”: a Közösségben letelepedett természetes vagy jogi személy, aki harmadik országból származó terméket hoz forgalomba a közösségi piacon, – „piacfelügyelet”: a hatóságok által annak biztosítása érdekében végzett tevékenység és hozott intézkedések, hogy a termékek megfeleljenek a vonatkozó közösségi harmonizációs jogszabályokban megállapított követelményeknek, illetve hogy ne jelentsenek veszélyt az egészség, a biztonság vagy a közérdek bármilyen más elemének szempontjából,

5

Lásd HL L 253., 1993.10.11., 1–766. o. 6

– „piacfelügyeleti hatóság”: az egyes tagállamok területén a piacfelügyelet ellátásáért felelős nemzeti hatóság, – „CE jelölés”: olyan jelölés, amellyel a gyártó azt jelzi, hogy a termék megfelel azon közösségi harmonizációs jogszabályokban rögzített követelményeknek, amelyek a jelölés alkalmazását előírják, – „közösségi harmonizációs jogszabály”: minden olyan közösségi jogszabály, amely harmonizálja a termékek forgalmazásának feltételeit; „harmonizált szabvány”: a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [10] I. mellékletében felsorolt európai szabványügyi testületek bármelyike által a Bizottság kérelme alapján, az irányelv 6. cikkével összhangban elfogadott szabvány. Felhívjuk a figyelmet, hogy a „szabad forgalomba bocsátás” és a „forgalomba hozatal” fogalma nem ugyanazt jelenti. A forgalomba hozatal nem tekinthető megtörténtnek, ha a terméket a vámhatóság (még) nem bocsátotta szabad forgalomba, sem akkor, ha a terméket másik vámeljárás (például árutovábbítás, vámraktározás vagy ideiglenes behozatal) alá helyezték vagy vámszabad területen található.

3.2. Jogi követelmények 3.2.1. A Közösségi Vámkódex vámellenőrzési rendelkezései A nem közösségi áruk figyelemmel kísérésére és az ellenőrzések végrehajtására vonatkozó általános jogi keretet a 2913/92/EGK rendelet (a Közösségi Vámkódex) és a 2454/93/EGK rendelet (a Közösségi Vámkódex végrehajtási rendelete) határozza meg a vámhatóságok számára. A Közösségi Vámkódex az EU vámterületére belépő és onnan kilépő árukra alkalmazandó általános szabályokat és eljárásokat tartalmazza, és úgy rendelkezik, hogy elsődlegesen a vámhatóságok feladata az EU nemzetközi kereskedelmének felügyelete, és nekik kell olyan intézkedéseket hozniuk, amelyek megvédik az EU-t a tisztességtelen és az illegális kereskedelemmel szemben. A vámhatóságok felelnek az EU és az ott lakó- vagy telephellyel rendelkező személyek biztonságáért és védelméért, és ennek érdekében szükség szerint szorosan együttműködnek más hatóságokkal, és követik a nemzeti szinten meghatározott határrendészeti szabályokat. A vámhatóságok valamennyi általuk szükségesnek tartott vámellenőrzést elvégezhetik, és ezeknek az ellenőrzéseknek elsődlegesen kockázatelemzésen kell alapulniuk. 3.2.2. Az EU piacára belépő termékek biztonsági és megfelelőségi ellenőrzése a vámszervek által a 765/2008/EK rendelet 1. cikke ((2) és (3) bekezdés), valamint 27–29. cikke alapján Amikor 1992-ben létrejött az egységes piac, olyan közös rendelkezések kerültek megállapításra a harmadik országokból behozott termékek termékbiztonsági szabályoknak való megfelelőségének ellenőrzésére, melyek a termékek kiadásának vámhatóságok általi felfüggesztésének lehetőségén alapultak. A piacfelügyeleti

7

hatóságok ilyen irányú feladatait az 1993. február 8-i 339/93/EGK tanácsi rendelet6 szabályozta. Emellett a 93/583/EGK határozat7 felállított egy elsőbbségi listát a vámellenőrzés alá vonandó termékek körének megállapításához és az árukiadás felfüggesztéséhez. Mindezeket a rendelkezéseket a 765/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezte, egyúttal pedig a tárgyi hatály kiterjesztésével átvette a 339/93/EGK tanácsi rendelet legfontosabb rendelkezéseit, különösen azokat, amelyek az áruk kiadásának felfüggesztésére vonatkoztak. Ez az új rendelet egyértelmű jogi keretet vezet be az EU piacára belépő termékek ellenőrzésével kapcsolatban, és egyértelmű kötelezettségeket határoz meg a területen hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok, köztük a vámhatóságok számára. Ez egyben azt is jelenti, hogy proaktívabb megközelítést szükséges követni a behozott áruknak a termékbiztonsági követelmények alapján történő ellenőrzése terén. A rendelet megköveteli, hogy a hatóságok a termékek EU-ba történő belépésekor, még mielőtt megtörténne azok szabad forgalomba bocsátásása, a megfelelő szinten elvégezzék a termékjellemzők ellenőrzését. A vámhatóságok a 765/2008/EK rendelet 27. és 28. bekezdése értelmében a következő általános hatáskörökkel rendelkeznek: •

felfüggeszthetik a termékek kiadását, ha fennáll a gyanú, hogy a termékek nem biztonságosak és/vagy nem felelnek meg az EU harmonizációs jogszabályainak, illetve nem teljesítik a dokumentációs és a jelölési követelményeket (27. cikk (3) bekezdés),

•

nem engedélyezik a szabad forgalomba bocsátást, ha fennállnak a 29. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott okok,

• engedélyezik a vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelő termékek szabad forgalomba bocsátását. A szabad forgalomba bocsátás felfüggesztéséről a vámhatóságnak azonnal értesítenie kell az illetékes nemzeti piacfelügyeleti hatóságot, amelynek három munkanap áll rendelkezésére (lásd még a 3.4. pontban) a termékek előzetes vizsgálatának elvégzésére és a következő kérdések eldöntésére: •

kiadhatók-e a termékek arra való tekintettel, hogy nem jelentenek fokozott veszélyt az egészség vagy a biztonság szempontjából, és nem tekinthetők úgy, hogy az EU harmonizációs jogszabályait megsértik,

•

vissza kell-e a termékeket tartani arra való tekintettel, hogy biztonságosságuk és megfelelőségük megállapítása érdekében további ellenőrzéseket8 szükséges végezni.

6

Lásd HL L 40., 1993.2.17., 1. o

7

Lásd HL L 279., 1993.11.12., 41. o.

8

A 27. cikk (1) bekezdése rendelkezik a termékek jellemzőire vonatkozóan elvégzendő ellenőrzések típusairól. Az ellenőrzések elvégezhetők a dokumentumok vizsgálatával, valamint fizikai és laboratóriumi vizsgálatok útján. 8

A vámhatóságok felelőssége annak eldöntése, hogy az árukat kiadják-e, vagy felfüggesztik kiadásukat. A piacfelügyeleti hatóságok felelőssége annak meghatározása, hogy a szabad forgalomba bocsátandó áruk megfelelnek-e az EU harmonizációs jogszabályainak; a piacfelügyeleti hatóságok e döntésükről kötelesek megfelelő időben értesíteni a vámhatóságokat. Ha a piacfelügyeleti hatóság azt állapítja meg, hogy egy termék fokozott veszélyt jelent vagy nem megfelelő, akkor megtiltja a terméknek az EU piacán történő forgalomba hozatalát. Mindazonáltal a piacfelügyeleti hatóság dönthet úgy is, hogy megsemmisíti vagy más módon használhatatlanná teszi a terméket, amennyiben ezt szükségesnek és arányosnak ítéli. Behozatali tilalom esetén a vámhatóság a kereskedelmi számlán, a terméket kísérő bármely más okmányon vagy az elektronikus rendszerben rögzíti, hogy a terméket veszélyes vagy nem megfelelő volta miatt tilos behozni. Bár a szükséges intézkedésekről a piacfelügyeleti hatóság hozza meg a végleges döntést, nyilvánvaló, hogy a vámhatóságok kulcsfontosságú szerepet játszanak annak megakadályozásában, hogy a nem biztonságos és a nem megfelelő termékek az EU piacára kerüljenek.

3.3. Az érintett gazdasági szereplők legfontosabb kötelezettségei9 A gyártó általában az a gazdasági szereplő, amely a terméknek a vonatkozó uniós jogi aktusokkal vagy – ha vannak ilyenek – más rendelkezésekkel összhangban lévő előállításáért és/vagy tervezéséért kizárólagosan felel. Az importált termékeket illetően az importőr is fontos szerepet játszik, hiszen ő viseli a felelősséget azért a termékért, amelyet az EU piacán forgalomba kíván hozni. Ezért az EU piacán csak megfelelő és biztonságos termékeket hozhat forgalomba. Emellett, mielőtt a terméket forgalomba hozná, köteles gondoskodni: • a helyes megfelelőségértékelés megtörténtéről, • arról, hogy a gyártó elkészítette a megfelelő műszaki dokumentációt, továbbá • arról, hogy a terméken szerepeljenek a szükséges megfelelőségi jelölések, mint például a CE jelölés. Az importőrnek a terméken (vagy a csomagoláson vagy a kísérő okmányokon) fel kell tüntetnie a nevét, bejegyzett cégnevét vagy bejegyzett védjegyét, valamint azt a címet, amelynek felhasználásával kapcsolatba lehet vele lépni. Az importőrnek tájékoztatnia kell a gyártót és a piacfelügyeleti hatóságokat, ha tudja, hogy a termék fokozott veszélyt jelent, és lehetőség szerint meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket (visszavonás a szabad forgalomból, korrekciós intézkedések, más vámeljárás). Az importőrnek együtt kell működnie az érintett hatóságokkal, és azok indokolt kérésére át kell adnia nekik a termékek biztonságának vagy megfelelőségének demonstrálásához szükséges valamennyi információt és okmányt.

9

Lásd a termékek forgalomba hozataláról szóló 768/2008/EK határozat R2., R3. és R4. cikkét: HL L 218., 2008.8.13., 82. o. 9

3.4. A 765/2008/EK rendelet 28. cikke szerinti „három munkanapos” határidő alkalmazása Ha a szabad forgalomba bocsátás felfüggesztését követő három munkanapon belül a piacfelügyeleti hatóság nem értesítette a vámhatóságot az általa tett intézkedésről, akkor a terméket szabad forgalomba kell bocsátani, amennyiben a szabad forgalomba bocsátással kapcsolatos minden más előírás és alaki követelmény teljesült. A nagyon szoros határidőre való tekintettel gondoskodni kell arról, hogy az ilyen tárgyú értesítések – és adott esetben a termékekből vett minták vagy az azokról készített képek – azonnal eljussanak a 765/2008/EK rendelet szerinti, az érintett termékekkel kapcsolatban hatáskörrel és illetékességgel rendelkező piacfelügyeleti hatósághoz. A jogszerű kereskedelem szükségtelen korlátozásának elkerülése érdekében a felfüggesztéstől a szabad forgalomba bocsátásig vagy az áru vámhatóság által történő betiltásáig tartó teljes folyamatot haladéktalanul le kell folytatni, azonban nem feltétlenül kell három munkanapon belül befejezni. A forgalomba bocsátás felfüggesztése mindaddig érvényben maradhat, amíg a piacfelügyeleti hatóság el nem végzi a termékeken a végleges döntés meghozatalához szükséges ellenőrzéseket. A piacfelügyeleti hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a termékek szabad mozgásának korlátozása ne lépje túl a közösségi harmonizációs jogszabályokban vagy más vonatkozó közösségi szabályokban lehetővé tett mértéket. Ilyen esetben a piacfelügyeleti hatóság a három munkanapos határidőn belül értesíti a vámhatóságot, hogy az áruval kapcsolatos végleges döntéshozatal folyamatban van. A szabad forgalomba bocsátás addig marad felfüggesztve, amíg a piacfelügyeleti hatóság a végleges döntést meg nem hozza. Ez az értesítés feljogosítja a vámhatóságot az eredeti felfüggesztés időtartamának meghosszabbítására. Az áruk vámfelügyelet alatt maradnak, akkor is, ha a vámhatóság jóváhagyja a másutt való tárolásukat.

4. OPERATÍV ELJÁRÁSOK 4.1. A vámszervek és a piacfelügyeleti hatóságok közös fellépése a behozatali ellenőrzések területén Az importált termékek biztonsági és megfelelőségi ellenőrzésének elvégzése érdekében – amint azt a rendelet megköveteli – az EU piacára belépő termékek ellenőrzéséért felelős tagállamok érintett hatóságainak, vagyis a vámhatóságoknak és a piacfelügyeleti hatóságoknak rendelkezniük kell a szükséges hatáskörökkel és forrásokkal ahhoz, hogy a termékek szabad forgalomba bocsátása előtt megfelelő módon elvégezhessék feladataikat (27. cikk (1) bekezdés, 18. cikk (3) bekezdés). Ez nem érinti a rendeletben biztosított azon lehetőséget, hogy a nem biztonságos és a nem megfelelő áruk megsemmisíthetők, amennyiben fokozott veszélyt jelentenek, ha ezt az intézkedést az érintett hatóságok szükségesnek és arányosnak ítélik (29. cikk (4) bekezdés). A közigazgatás felépítésétől függően bizonyos tagállamokban a vámigazgatási szervek játszanak meghatározó szerepet az ellenőrzések elvégzésében, míg másutt a piacfelügyeleti hatóságok feladata az áruk vagy egyes árukategóriák ellenőrzése.

10

A vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok napi munkájával összefüggésben az operatív eljárások tekintetében két fő szempontot kell figyelembe venni. Először, a rendelet értelmében a termékek jellemzőit a termékek szabad forgalomba bocsátása előtt „megfelelő mértékű” ellenőrzéseknek kell alávetni. A 27. cikk (1) bekezdése előírja továbbá, hogy az ellenőrzéseknek meg kell felelniük a 19. cikk (1) bekezdésében meghatározott általános elveknek. Ezek az elvek feljogosítják az EU piacára belépő termékek ellenőrzéséért felelős hatóságokat arra, hogy megfelelő mintavételezés mellett okirati, fizikai és laboratóriumi ellenőrzéseket hajtsanak végre. Amikor a vámhatóságok ilyen ellenőrzésekben vesznek részt, tevékenységüket megkönnyítheti minden olyan tájékoztatás, amelyet a piacfelügyeleti hatóságoktól például a termékkategóriákkal, a nagy kockázatú gazdasági szereplőkkel vagy gyártókkal, illetőleg a már azonosított fokozott veszélyekkel vagy meg nem felelésekkel kapcsolatban kapnak (29. cikk (2) és (5) bekezdés). Az ellenőrzések eredményességének fokozása érdekében a vámhatóságoknak ezt a tájékoztatást minden további értesüléssel együtt a lehető leghamarabb meg kell kapniuk ahhoz, hogy kellőképpen megértsék a fennálló kockázatok súlyosságát. Ez lehetővé teszi számukra, hogy a kockázatelemzés alapján kialakítsák biztonsági és megfelelőségi ellenőrzéseik stratégiáját. Az információkat rendszeresen aktualizálni kell. Másodszor, a 765/2008/EK rendelet 27. cikkének (3) bekezdése arra kötelezi a vámhatóságokat, hogy függesszék fel a nem közösségi áruk szabad forgalomba bocsátását, ha a behozatali ellenőrzések folyamán megállapítják, hogy a közösségi jogi aktusokban foglalt szabályokat megsértik vagy megsérthetik. A 27. cikk (3) bekezdése ezeket az eseteket a következőképpen határozza meg: a) a termék olyan jellemzőkkel rendelkezik, amelyek alapján feltételezhető, hogy szabályszerű üzembe helyezés, karbantartás és használat mellett fokozott veszélyt jelent az egészségre, a biztonságra, a környezetre vagy más közérdekre; b) a terméket nem kíséri a közösségi harmonizációs jogszabályokban előírt dokumentáció, vagy jelölése nincs összhangban az említett jogszabályok előírásaival; és/vagy c) a terméket a CE jelöléssel hamis vagy megtévesztő módon látták el. Ha e körülmények bármelyikének fennállása megállapítást nyer, a vámhatóságoknak fel kell függeszteniük a szabad forgalomba bocsátást, és a megállapodás szerinti formában azonnal értesíteniük kell a piacfelügyeleti hatóságot. A piacfelügyeleti hatóságnak ezt követően három munkanapon belül tájékoztatnia kell a vámhatóságot minden olyan intézkedésről, amelyet azzal a termékkel kapcsolatosan hozott, amelynek szabad forgalomba bocsátását felfüggesztették. Ha a piacfelügyeleti hatóság úgy ítéli meg, hogy a termék nem jelent fokozott veszélyt az egészségre és a biztonságra, és megfelel az EU harmonizációs jogszabályainak, akkor erről a megállapodás szerinti formában értesítenie kell a vámhatóságot, a vámhatóságnak pedig ezt követően el kell végeznie az áru vámkezelését (vagyis szabad forgalomba kell bocsátania az árut). A vámhatóság a megállapodás szerinti formában köteles átadni a piacfelügyeleti hatóságnak az alkalmazandó követelményeknek való megfelelőség megállapításához rendelkezésre álló összes információt, és szükség esetén termékmintákat is kell szolgáltatnia, illetve lehetővé kell tennie a mintavételt. 11

Azokban az esetekben, amikor a tagállam közigazgatása úgy épül fel, hogy a piacfelügyeleti hatóságok nem végeznek külső hatérellenőrzéseket, a piacfelügyeleti hatóságok kötelesek átadni a külső határellenőrzésekért felelős hatóságoknak (a vámhatóságoknak) az azokkal a termékekkel és gazdasági szereplőkkel kapcsolatos releváns információkat, amelyek tekintetében fokozott kockázatot azonosítottak vagy meg nem felelést állapítottak meg, valamint a kockázatokra vonatkozó minden egyéb olyan releváns információt (beleértve a nyomonkövethetőségi információk hiányát is), amely megkönnyíti a vélhetően nem biztonságos vagy nem megfelelő termékek azonosítását a határon. Ezek az információk általában nyilvánosan is hozzáférhetők a RAPEX rendszerben (http://ec.europa.eu/rapex). Az ellenőrzéseket az érintett termék szabad forgalomba bocsátása előtt kell elvégezni. Mivel ez a művelet sok esetben percek alatt lezajlik, a termékbiztonság és a megfelelés határon történő érvényesítésének egyértelműen kapcsolódnia kell a kockázatalapú megközelítés megfelelő alkalmazásához, valamint a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok között a szükséges ellenőrzések elvégzése érdekében megállapított szintű együttműködés sikeres megvalósításához. Ha a termék fokozott veszélyt jelent, a 29. cikk (1) bekezdése arra kötelezi a piacfelügyeleti hatóságokat, hogy intézkedjenek a termék forgalomba hozatalának megtiltásáról. A piacfelügyeleti hatóság ilyenkor a megállapodás szerinti formában értesíti a vámhatóságot a döntéséről, és utasítja a vámhatóságokat, hogy az árut ne bocsássák szabad forgalomba, és a számlán, bármely más kísérő dokumentumon vagy az elektronikus rendszerben a következő bejegyzést tegyék: „Veszélyes termék – szabad forgalomba bocsátás nem engedélyezett – 765/2008/EK rendelet” Abban az esetben, ha a termék nem felel meg a közösségi harmonizációs jogszabályoknak, a 29. cikk (2) bekezdése arra kötelezi a piacfelügyeleti hatóságokat, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket, és a megállapodás szerinti formában értesítsék az eljárásért felelős vámhivatalt, egyúttal, ha szükséges, utasítva a vámhatóságokat arra, hogy a terméket ne bocsássák szabad forgalomba, és a számlán, bármely más kísérő dokumentumon vagy az elektronikus rendszerben a „Nem megfelelő termék – szabad forgalomba bocsátás nem engedélyezett – 765/2008/EK rendelet” bejegyzést tegyék. Azokban az esetekben, amikor a szabad forgalomba bocsátás nem engedélyezett, és a termékeket másik vámeljárásra jelentik be (feltéve, hogy a piacfelügyeleti hatóság nem emel kifogást, és az áruk megsemmisítését sem rendeli el), a 29. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott bejegyzéseket az új, jóváhagyott vámeljáráshoz tartozó dokumentumokon is fel kell tüntetni (29. cikk (3) bekezdés). A termékbiztonsági és a megfelelési szabályok betartása nem kötelező azon nem közösségi áruk (például az árutovábbítási eljárásban részt vevő, illetőleg a vámszabad területeken és a vámszabad raktárakban elhelyezett áruk) esetében, amelyeket nem szabad forgalomba bocsátásra jelentenek be. Ismeretessé válhatnak azonban olyan információk, amelyek arra utalnak, hogy ezek az áruk nem felelnek meg az EU termékbiztonsági és megfelelési szabályainak (azonban nem jelentenek olyan fokozott veszélyt, amely a 765/2008/EK rendelet 29. cikkének (4) bekezdése értelmében azonnali megsemmisítésüket indokolja). Annak érdekében, hogy az ilyen áruk a későbbiekben ne legyenek forgalomba hozhatók az EU piacán, ezeket az információkat a megfelelő hatóságoknak meg kell kapniuk. 12

Ha egy áruról megállapítást nyer, hogy nem felel meg az EU harmonizációs jogszabályainak, a felelős hatóságok lépéseket tehetnek az áru olyan megfelelő módosítása érdekében, amely garantálja, hogy a későbbiekben alkalmas legyen a szabad forgalomba bocsátásra. Ha egy eredetileg szabad forgalomba bocsátásra bejelentett áruról megállapítást nyer, hogy nem felel meg a közösségi harmonizációs jogszabályoknak, akkor másik vámjogi sors határozható meg számára (egy, a szabad forgalomba bocsátástól eltérő vámeljárás alá helyezhető, l. 29. cikk (3) bekezdés). A piacfelügyeleti hatóság dönthet továbbá úgy is, hogy a kérdéses árut megsemmisíti, ha fokozott veszélyt jelent, és a hatóság megítélése szerint ez az intézkedés szükséges és arányos (29. cikk (4) bekezdés). A végleges döntést ezeknek az áruknak a másik vámjogi sorsra való elfogadásáról minden esetben csakis a vámhatóság hozhatja meg, hiszen ebben a kérdésben egyedül ez a hatóság rendelkezik hatáskörrel. Ha olyan árut jelentenek be újból szabad forgalomba bocsátásra, amely előzőleg „Veszélyes termék – szabad forgalomba bocsátás nem engedélyezett – 765/2008/EK rendelet” vagy „Nem megfelelő termék – szabad forgalomba bocsátás nem engedélyezett – 765/2008/EK rendelet” bejegyzést kapott, akkor a vámhatóságoknak kérniük kell a piacfelügyeleti hatóságokat annak megerősítésére, hogy az árun megtörténtek az ahhoz szükséges módosítások, hogy megfeleljen a termékbiztonsági és a megfelelőségi követelményeknek. Ha a piacfelügyeleti hatóság úgy tájékoztatja a vámhatóságot, hogy kiadhatja a neki bejelentett árukat, a vámhatóság tovább nem tarthatja vissza ezeket az árukat, amennyiben a további vámjogi kötelezettségeket teljesítették. Ha a szóban forgó árukkal kapcsolatban további korrekciós intézkedés válik szükségessé, akkor ennek érdekében a piacfelügyeleti hatóságnak kell eljárnia. Egyes esetekben az áruk szabad forgalomba bocsátásra történő bejelentésének helye eltérhet az áruk beléptetési pontjától. Ez nem zárja ki azt, hogy a felelős hatóságok elvégezzék a beléptetési ponton a megfelelő ellenőrzéseket. Mindazonáltal ha az árukat egy későbbi időpontban jelentik be szabad forgalomba bocsátásra, akkor az ellenőrzéseket a beléptetési ponton elvégző felelős hatóságok kötelesek átadni a bejelentés helye szerinti vámhatóságoknak azokat az információkat, amelyek szükségesek annak biztosításához, hogy csak biztonságos és megfelelő áruk kerüljenek szabad forgalomba bocsátásra. A beléptetési ponton végzett ellenőrzések eredményeinek továbbítása az ellenőrzések későbbi átfedéseinek megelőzését is szolgálhatja. Az áruk első szűrését és ellenőrzését végző ellenőrző hatóságoknak teljes körű tájékoztatást kell kapniuk a behozott árukkal kapcsolatos kockázatokról. Erre a célra a szóban forgó hatóságok az iránymutatás különös részében rendelkezésre álló eszközöket vehetik igénybe. Ez lehetővé teszi számukra, hogy megfelelő ellenőrzési stratégiákat alakítsanak ki és valósítsanak meg, és azokra a termékkategóriákra összpontosítsanak, amelyekkel kapcsolatban fokozott veszély vagy meg nem felelés került megállapításra. Ebből a célból biztosítani kell a felelős hatóságok (piacfelügyeleti hatóságok és vámhivatalok) közötti információcserét. Amikor a vámhatóságok a vámkezelés után végzett ellenőrzéseik során arra utaló jelzéseket találnak, hogy egy már szabad forgalomba bocsátott termék esetleg nem felel meg a hatályos termékbiztonsági követelményeknek, ezt az információt azonnal jelenteniük kell az érintett piacfelügyeleti hatóságoknak annak érdekében, hogy ezek a 13

piacfelügyeleti hatóságok az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően a későbbiekben szükség esetén további korrekciós intézkedéseket tehessenek a belső piacon. A vámhatóságoknak, miközben napi szintű feladataik ellátása keretében más adóügyi és a csempészet elleni védekezést szolgáló ellenőrzéseket végeznek, érdemes mérlegelniük az iránymutatás különös részében rendelkezésre bocsátott termékbiztonsági és megfelelési ellenőrzőlisták és adatlapok felhasználását e tevékenységük során. A kölcsönös tájékoztatás biztosítása érdekében a releváns információkat meg kell osztaniuk a piacfelügyeleti hatóságokkal. Az elemzési és az erőforrás-gazdálkodási feladatokat ellátó vámhatósági szakembereknek érdemes mérlegelniük a széles körben rendelkezésre álló termékbiztonsági és megfelelési ellenőrzőlisták és adatlapok felhasználását azon termékkockázatok előzetes megállapításához, amelyek jelentős közbiztonsági aggályokat vethetnek fel. A vámhatóságoknak a legnagyobb kockázatúnak ítélt területekkel kapcsolatban érdemes lehet megfontolniuk az értesüléseiken alapuló erőforrás-allokálás lehetőségét. Ideális esetben ezt a vámhatóság a piacfelügyeleti hatósággal együttesen végzi, de megteheti attól függetlenül is.

4.2. Ellenőrzések az egyszerűsített vámeljárásban A piacfelügyeleti hatóságok feladatköre olyan áruk ellenőrzésére is kiterjedhet, amelyekre a gazdasági szereplők egyszerűsített vámeljárást vesznek igénybe. Mivel a gazdasági szereplők rendkívül gyakran vesznek igénybe egyszerűsített vámeljárásokat, gondoskodni kell arról, hogy az egyszerűsített eljárásra vonatkozó engedély megadására irányuló eljárás figyelembe vegye, hogy a gazdasági szereplő mennyire van tisztában az ilyen eljárás keretében behozandó árukkal kapcsolatos potenciális kockázatokkal. Ezért az egyszerűsített eljárások alkalmazásának megtiltására vagy engedélyezésére vonatkozó döntést bizonyos termékek esetében a vámhatóságnak és a nemzeti piacfelügyeleti hatóságnak ajánlatos együtt meghozniuk. Azon áruk eredményes ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében továbbá, amelyek termékbiztonsági követelményekkel kapcsolatos korlátozások alá tartozhatnak, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a közös vámellenőrzési terv világosan meghatározza a vámigazgatási szervek feladatait és felelősségét, és hangsúlyt helyezzen az e célból a piacfelügyeleti hatóságokkal folytatott együttműködés szükségességére. A kialakított közös vámellenőrzési tervnek minden engedély tekintetében részletesen meg kell határoznia, hogyan kell ellenőrizni a korlátozás alá tartozó termékeket. A tervnek pontosan meg kell határoznia az ellenőrzések elvégzésének módját és az alkalmazandó határidőket. Megjegyzendő, hogy az egyszerűsített vámeljárás jogosultjának már az áru szabad forgalomba bocsátása előtt rendelkeznie kell az uniós vagy a nemzeti jogszabályban előírt termékbiztonsági dokumentációval (például megfelelőségi nyilatkozattal, műszaki dokumentációval és bevizsgálási jegyzőkönyvekkel) is. Ha az egyszerűsített eljárások alkalmazása úgy történik, hogy a vámalakiságokat az egyik tagállamban teljesítik, a behozatalra pedig egy másik tagállamban kerül sor, akkor erről az érintett tagállamoknak meg kell állapodniuk egymással. Ennek az az oka, hogy egyetlen tagállamtól sem várható el, hogy érvényesítse a behozatal helye szerinti másik 14

tagállam sajátos nemzeti követelményeit, ha ezek a követelmények nem alkalmazandók abban a tagállamban, ahol a vámalakiságok teljesítése történik. A tagállamok azonban megállapodhatnak minderről, amennyiben lehetőség van az ellenőrzések kielégítő megszervezésére.

5. A VÁMHATÓSÁGOK ÉS A PIACFELÜGYELETI HATÓSÁGOK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS ELVEI

Az iránymutatás egyik fő célja annak biztosítása, hogy kialakuljon, illetőleg megerősödjék a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti megfelelő együttműködés, és ezáltal a behozott termékek biztonsági és megfelelési ellenőrzéseire vonatkozó jogi keret az egész EU-ban összehangolt módon és egyforma szigorral érvényesüljön. A 765/2008/EK rendelet 27. cikkének (2) bekezdése rendelkezik a vámtisztviselők és a piacfelügyeleti hatóságok dolgozói közötti együttműködésről. Ugyanez az együttműködési kötelezettség a Közösségi Vámkódex 13. cikkében is szerepel, amely úgy rendelkezik, hogy azokat az ellenőrzéseket, amelyeket a vámszervek és más hatóságok közösen hajtanak végre, egymással szorosan összehangolva kell elvégezni. A tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés elvei – amelyeket a rendelet 24. cikke rögzít – mindemellett szükség szerint a külső ellenőrzésekért felelős hatóságokra is kiterjednek (27. cikk (5) bekezdés). Ezek a jogszabályi rendelkezések biztosítják, hogy a végrehajtás annak ellenére is megfelelő legyen, hogy a 765/2008/EK rendelet végrehajtása különböző minisztériumok és hatóságok feladatkörét is érintheti. Ezzel összefüggésben kívánatos, hogy az ellenőrzések során a vámszervek és a piacfelügyeleti hatóságok közös megközelítés alapján járjanak el. Annak érdekében, hogy az ellenőrzési folyamat végrehajtása megfelelő módon történjék, a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti együttműködésnek általában olyan hivatalos megállapodásokon kell alapulnia, amelyek minden szükséges szempontra és kérdésre kiterjednek. Egyértelműen meg kell határozni a felelősséggel kapcsolatos döntéseket (ki?), az érintett hatóságok beavatkozásának alkalmas idejét és helyét (mikor és hol?), a választott megközelítésmód indokolásának leírását (miért?) és a felhasználandó módszertant (hogyan?), hogy a felelős vámhatóságok vagy piacfelügyeleti hatóságok megfelelően teljesíthessék a rendeletben ismertetett követelményeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy olyan közös megközelítést kell kialakítani, amely a teljes célközönség (vámhatóságok, piacfelügyeleti hatóságok, az iránymutatásban található ajánlásokat és szempontokat figyelembe vevő gazdasági szereplők) számára megszabja a termékbiztonság és a megfelelés területén folytatott együttműködés keretét. Az ezen iránymutatásban sorra vett és a megállapodásokban rendezett kérdésekben nemzeti szinten egységes végrehajtást kell megvalósítani. A közös végrehajtásnak biztosítania kell, hogy az ellenőrzési folyamat valamennyi tagállamban átláthatóbb és egységesebb legyen. A gyakorlatban ezért javasolt elvégezni a tagállamokban a jelenlegi helyzet értékelését, és biztosítani a következőket: 1. a felelős hatóságok közötti, nemzeti szinten a tagállamokban már elfogadott megállapodások felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, 15

hogy azok kellően figyelembe vegyék az ezen iránymutatásban megfogalmazott összes ajánlást; 2. azt, hogy azokban a tagállamokban, ahol ilyen megállapodások még nincsenek, ezen iránymutatás ajánlásai alapján a lehető leghamarabb kialakításra kerüljenek egy új megállapodás létrehozásának eljárásai. Az iránymutatásban rögzített követelmények egységes érvényesítése fontos a biztonság és a megfelelés ellenőrzése területén végrehajtandó jövőbeli közös fellépések szempontjából. Ezeknek a közös fellépéseknek további alapot ad az iránymutatásban foglalt és a megállapodásokban rögzített elveken és szempontokon alapuló együttműködés. A felelős hatóságok közötti gyakorlati együttműködés kezdeményezését ideális esetben meg kell előznie a következő lépések megtételének: 1. Kapcsolatfelvétel a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok között stratégiai, vezetői és operatív szakértői szinten (az iránymutatás 1. lábjegyzete tartalmazza a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok hivatalos jegyzékének elérhetőségét). 2. Olyan megfelelő megközelítés kialakítása, amely biztosítja, hogy a megállapodások létrehozása a megfelelő módon történjék. 3. A megállapodások „nemzeti fogalmi keretének” kialakítása, amelyen a későbbiekben a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok együttműködése alapulni fog. Ennek a nemzeti fogalmi keretnek az iránymutatás ajánlásain kell alapulnia, és figyelembe kell vennie a nemzeti jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit és/vagy a nemzeti közigazgatás sajátosságait. 4. A megállapodások végrehajtása keretében azon gyakorlati eljárások meghatározása, amelyeket az ellenőrzési folyamat során el kell végezni. 5. A vámhatóság részvételét a 765/2008/EK rendelet 18. cikkének (5) bekezdése szerinti nemzeti piacfelügyeleti programok kidolgozása során figyelembe kell venni.

6. A VÁMHATÓSÁGOK ÉS A PIACFELÜGYELETI HATÓSÁGOK KÖZÖTTI, A BIZTONSÁGI ÉS A MEGFELELŐSÉGI ELLENŐRZÉSEKRE VONATKOZÓ NEMZETI MEGÁLLAPODÁSOK AJÁNLOTT TARTALMI ELEMEI

Javasolt, hogy a tapasztalatok és a bevált módszerek cseréje alapján a nemzeti együttműködési megállapodások kiterjedjenek a következő tartalmi elemekre: •

a két hatóság (vámügy és piacfelügyelet) felelős tisztségviselőinek kapcsolattartási listája, továbbá rendelkezés az információk rendszeres naprakésszé tételéről,

•

a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok által elvégzendő ellenőrzésekkel kapcsolatban közösen megállapított feladat- és felelősségi körök rögzítése a nemzeti struktúrák és a helyi körülmények figyelembevételével,

•

az ellenőrzési folyamattal kapcsolatos információk és értesülések cseréje a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok között a döntéshozatal és a későbbi 16

kockázatalapú célkijelölési és ellenőrzési tevékenység támogatására, a meglévő informatikai eszközök figyelembevételével, •

megfelelő nemzeti szintű és tagállamok közötti információcsere a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok között az egyszerűsített vámeljárás engedélyezéséről,

•

rendszeres találkozók szervezése a vámtisztviselők és a piacfelügyeleti hatóságok munkatársai között stratégiai, vezetői és operatív szinten, közösen megállapított feladatmeghatározások alapján,

•

amikor nemzeti piacfelügyeleti programjaikat kidolgozzák, a piacfelügyeleti hatóságoknak megfelelőképpen figyelembe kell venniük a vámhatóságok igényeit. A programoknak tekintettel kell lenniük a proaktív és a reaktív ellenőrzési tevékenységek közötti egyensúly követelményére, továbbá minden más olyan tényezőre, amely befolyásolhatja a végrehajtás prioritásait. Ehhez biztosítani kell a határokon a megfelelő erőforrásokat,

•

a hatékony és eredményes hosszú távú együttműködés feltételei,

•

az új és előre nem látott, vélhetően nem biztonságos és/vagy nem megfelelő termékekkel, illetőleg a nagy kockázatot jelentő gazdasági szereplőkkel kapcsolatos bánásmód folyamatai,

•

jövőbeli találkozók megtervezése,

•

a felelős tisztviselők képzése,

•

közös képzések,

•

a konkrét projektek során folytatott együttműködés módszerei, folyamatai, eljárásai és alkotóelemei,

•

korai párbeszéd a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok között a hatálybalépés előtt álló, mindkét oldalra hatást gyakorló jogszabályokkal kapcsolatban,

•

világos szabályok kidolgozása a lefoglalt árukra vonatkozóan, beleértve a tárolási költségek kérdésének rendezését is.

---------------------------------

17