IRAM Ifjúsági Részleg és AlkotóMűhely

IRAM Ifjúsági Részleg és AlkotóMűhely

AJÁNLÓK PEDAGÓGUSOKNAK ● ELŐADÁSOKHOZ ● FLESS FOGLALKOZÁSOKHOZ

1

TANÁRI AJÁNLÓ AZ ELŐADÁSOKHOZ TÓTÉK ● Örkény István Tóték címmel megírt művei kacskaringós vándorút során kristályosodtak ki kétféle műfajban-formában is. A mostani színházi feldolgozás alkotói abból indultak ki, hogy a művészetben nincs végállomás, és újra ráléptek a műfajközi vándorútra. Gáspár Ildikó dramaturg a kisregényt adaptálta színpadra – abszurd kabaréba oltva. ● A középiskolásoknak körülbelül 10. évfolyamtól ajánlható az előadás, amelyet a tanmeneti kapcsolódásai alapján elsősorban a 12. évfolyam magyar és történelem anyagához lehet kötni, hiszen történelemből a huszadik századi háborús tapasztalat, irodalomból Örkény munkássága, színház- és drámatörténetből pedig a brechti törekvések jelenthetnek megfelelő kontextust. ● A színház által kínált tanári segédanyag azonban az alsóbb középiskolai osztályokat tanító tanárok számára is tartalmaz – például nyelvtanórán felhasználható – feladatokat a kommunikáció vagy a retorika, az érveléshez tanításához. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy ne történelmitársadalmi, és ne is irodalomtörténeti irányból, hanem – az előadás szellemében – az egymás és a világ megértési igénye felől nézzünk rá az egyébként nagyon szórakoztató produkcióra. ● Az előadás feldolgozása jó alkalmat jelent egy közös gondolkozásra a történetmondás és a valóság viszonyáról, de akár az elveszett paradicsom is szóba kerülhet…

TARTUFFE ● Molière drámájának keletkezéstörténete és egykori botránykrónikája a színház hatalmi, politikai beágyazottságáról árul el igen figyelemreméltó mozzanatokat. Az Örkény Színház előadásában ez a beágyazottság a magánélet legbelső intimitását is érintő tabusítás és rejtettség feszültségéből robban: a darab legvégén – Molière szellemében. ● Parti Nagy Lajos posztmodern, a szókimondó szlenget és a biedermeier finomkodást váltogató átirata ultramodern térben, egy mai high tech nappaliban szólal meg – Orgon családi problémái akár ismerősnek is tűnhetnek egy mai diák számára. A középiskolás csoportok felkészítését, a színházi élmény feldolgozását segítő tanári háttéranyag és a színházpedagógus által tartott FLESS foglalkozás egyaránt azt célozza, hogy a diákok a komédia által kiváltott nevetés mögött, mellett és után minél értőbben közelítsenek Molière kortól függetlenül érvényesnek bizonyuló kérdésfeltevéseihez. Az előzetes felkészülés és a feldolgozás hozzájárulhat a szorongás, a tabuk sötétjéből előkúszó hazugságok, elhallgatások romboló erejének megértéséhez, rámutathat az eleve sérült intimitás veszélyeztetettségére, a hatalmi működés láthatatlanul manipuláló és nyíltan erőszakos, egyszerre rejtett és ordenáré módon nyilvános természetére, és ráirányíthatja a figyelmet Orgon tragédiájára, Tartuffe kiismerhetetlenségének színháztörténeti gyökereire, Elmira női játszmáira, a színlelés különböző szintjeire is…

2

A VIHAR ● Shakespeare meséi sokrétű közönségnek íródtak, ezért a rendezők és a tanárok is egyaránt sokféleképpen forgathatják őket, emelhetnek ki szálakat belőlük, változatos szempontokat kínálhatnak mélyebb megfontolásra. Az Örkény Színházban kitörő vihar ezúttal egy percig sem feledhetően a színházi játéktér vihara, ahol azonban az ember és ember közti viszonyokat élesen mérlegre tevő helyzetek mit sem veszítenek súlyukból. ● Az előadás 7-8. évfolyamos és annál idősebb korosztályt is megszólít. Nem csak Shakespeare tanítása teremthet kontextust az osztályszintű színházlátogatáshoz, hanem a tananyag számos más része, lehetséges témája is: a szigetmotívum, az utópia, a hatalomgyakorlás, a civilizáció és a gyarmatosítás, a felvilágosodás pedagógia-hite… ● A honlapról letölthető tanári segédlet az osztálytermi feldolgozáshoz ad ötleteket, kedvcsináló, az érdeklődést felkeltő feladatokat, de a tapasztalat szerint az előadás humora, frissessége önmagában is nagy vonzerővel bír a tizenéves korosztályra nézve.

HAMLET ● Az európai drámairodalom egyik legnevezetesebb kultuszművének műsorra tűzése kiemelt pillanat a színházak életében. Mivel a várakozás felfokozott, és mivel Hamlet mint figura és a Hamlet mint mű is ezerféle arcát mutatta már meg –, csak a markáns előadások maradnak emlékezetesek. Az Örkény Színház alkotói olyan térben helyezték el a dán királyfi történetét, amely erőteljesen rákérdez a közösségi lét, a nyilvánosság és a tömeg ellentmondásos világára, és egy olyan individuális, okos-bolond királyfit küldtek ebbe a térbe, aki legkevésbé sem illik bele a tömeglétbe. ● Az előadás erőteljessége, lendülete, tömörsége már a kilencedikes diákok figyelmét is lekötheti, és mivel a befogadáshoz talán leginkább a fiatalos életproblémákkal szembeni megértés és nyitottság szükséges, a teljes középiskolás korosztály első számú célközönségnek tekinthető. ● Az előadáshoz kapcsolódó tanári segédlet nem csak magyarórai feldolgozáshoz ad segítséget, hanem osztályfőnöki, etika-, társadalomismeret- vagy drámaórán használható ötleteket is tartalmaz. ● Hogyan működik Claudiusban a homo politicus? Látjuk-e a szereplők nyilvános és titkos arcát? Tudunk-e Hamletet tervezni? És szellemjeleneteket játszani? Együtt okoskodni a sírásóval?

3

ANYÁM TYÚKJA (1.) ● A cím már egy óvódás számára is beszédes, az alcímre (A magyar irodalom kötelező versei) pedig az iskolások rezzennek össze: kötelezők, memoriterek, verselemzés… Ám az előadás rég túl van az iskolai penzumokon: az emlékezet élővé varázslása zajlik benne, a felidézés gesztusa teszi drámaivá a színpadi jelenlétet. A játékban tehát, amely a versemlékek mozgósítására (akár újraértelmezésére) épít, leginkább azok érintettek, akik maguk is túl vannak a „kötelezőkkel” kapcsolatos iskolai élményeik átértékelésén.

● Az elhangzó mintegy hetven vers felével minden érettségiző találkozik a tanulmányai során – a magyar anyanyelvű emberek fejében élő memoriterkészlet jelentős része elhangzik a színpadon, a válogatás másik felét képező, tantervi értelemben nem kötelező versekkel váltakozva. A „kötelező” szó jelentése így eloldódik az iskolai megszokástól, és egy másik, tágabb értelmezés felé nyílik ki. A költészet varázsáról, frivol és komoly szerelemről, privát gondról-bajról, halálról, gyerekekről, az estéről, otthonról, hazáról, a szavainkról, álmainkról és imáinkról, a történelmi pusztulásról, az anyáról, emlékekről, jövőről, rendről, önmagunkról szóló versek sokszor egymással párbeszédben, vitában állva, egymást új fénnyel bevilágítva sorakoznak. ● A nagy versidézés vizuális keretét egy népi(es) tornác és a hozzá tartozó népi barokk toszkán/dór (jellegű) oszlopfők, valamint a 20. századi (kis)városi tanár/orvos/közjegyző/mérnök rendes ruhatárából öltözködő versmondók adják. A nemzeti kulturális örökség kanonizálódásának kora ez: ódivatú múlt. ● Középiskolások számára kihívás lehet, hogy ők még csak most néznek körül abban a világban, amelynek szerethető ismerősségre épít az előadás. Közülük leginkább azok fogják szeretni az estét, akik máris otthonosan érzik magukat „a magyar irodalom kötelező versei” között.

4

LILIOMFI ● Szigligeti Ede Liliomfija a magyar színházi művészet 19. századi felvirágzásának idején vált sikerdarabbá, és szerencsés utóéletének, elsősorban Makk Károly filmjének köszönhetően máig kedvelt maradt. ● Az iskolai irodalmi olvasmányoknak köszönhetően a romantika korának társalgási stílusa, népszerű műveinek szemlélete, védjeggyé váló témái, köztük az írói életrajzokban is többször emlegetett vándorszínészet hamar bekerülnek a mai iskolások fogalomtárába. Ez az ismerősség a feltétele annak, hogy egy mai diák igazán jót derüljön a másfél évszázados, ám ezúttal igazán 21. századira hangszerelt darabon –, ezért a Liliomfit a Bánk bán kapcsán tárgyalt 19. századi színháztörténet, a Petőfi- és Arany-életrajz vagy Jókai és Mikszáth életképszerű, anekdotikus történetei mellett érdemes beilleszteni az iskolai színházlátogatások sorába. ● A Mohácsi testvérek által átírt darab azonban – a jórészt nevetéssel töltött színházi este után – nem csak a romantikus kiindulópont feltárására ad lehetőséget, hanem több más érdekes témát is felkínál. A szerepjátszó és a szerepváltásra képtelen, mereven egydimenziós szereplők összehasonlítása vagy a zenébe beleírt Don Giovanni-párhuzam és a romantika nagy szerelemmítoszának alapos megtépázása bármelyik középiskolai osztályban intenzív érdeklődésre tarthat számot.

MESE AZ IGAZSÁGTÉTELRŐL AVAGY A HÉT SZAMURÁJ ● A kettős címet ezúttal szó szerint kell venni: az előadás két felvonása két teljesen eltérő műfajba oltva dolgoz fel egy problémacsomagot. A hét szamuráj című filmtörténeti remekmű színpadi újragondolása mitikus, távoli tájra visz, ahol a mesei egyértelműség világát robbantja fel a kívülről érkező, megmagyarázhatatlan, a láthatatlanság fedezékéből támadó veszély. A közösség önvédelmi intézkedésekre kényszerül, így zárt világukba behatol az eddig ismeretlen külvilág.

● A hagyományos dramaturgia szabályai szerint a feszültség csúcspontján fordulat biztosítja, hogy a megoldásban nyugvópontra jussanak a történések. Ezúttal azonban hirtelen megáll a játék, és újabb történet fűződik be, akasztja meg a mesélést. Az új történet összes mozaikját a mai magyar valóság, a közelmúlt konkrétumai adják. A valóságdarabkák nem rendeződnek el a történetmesélő dramaturgia szerint, hanem a zavarodottság pillanatában, a feszültség csúcspontján megállítják az időt. A néző nem hajózhat tovább a történet hullámain, hanem feladatot kap: döntenie és gondolkoznia kell. ● Az előadás olyan 11-12. évfolyamos diákok figyelmére számít, akik – esetleg tanári segítséggel vagy az előkészítő FLESS foglalkozás igénybevételével – el tudják vállalni ezt a feladatot. ● A problémacsomag alkotóelemei (közösség, önbíráskodás, előítéletek, idegengyűlölet, félelem) mindenesetre erős inspirációt adnak egy – az előadást követő – osztályfőnöki és etikaórára is.

5

JÁNOS KIRÁLY ● Dürrenmatt Shakespeare-átirata ugyan nem vált az irodalmárok kedvencévé, ám egy színházi rendező kreativitásának nincs is mindig szüksége feltétlenül elismert irodalmi remekművekre. A Bagossy László által rendezett János király igen mulatságos és egyben elgondolkoztató előadás. A színházi nyelv, a hangsúlyozott színháziasság meglepő történelemértelmező formanyelvként mutatja fel a nézők számára a politika zavarosnak láttatott világát. ● A János király jó alkalom egy sor iskolai téma körüljárására: magyarórán a shakespeare-i királydráma műfaja, a paródiákban, korokon átívelő átiratokban rejlő lehetőségek, a politikai példázatok kerülhetnek szóba; a történelemtanárok bizonyára szívesen ütköztetik a hitelesnek tartott múltbeli események elbeszélését a fikcióval kevert ábrázolással, vagy fedeztetik fel a hatalmi játszmák mindenkori értelmezését a történelmi múlt torztükrében; médiaórán pedig talán a nyilvánosság sajátos rétegzettségét, a valóság láthatóságát (is) modelláló színházi függönyrendszer válhat izgalmas órai megbeszélés tárgyává.

ÜBÜ KIRÁLY, VAGY A LENGYELEK ● A színháztörténet híres-hírhedt színdarabjának nevezetes keletkezéstörténete (a jól ismert tanárcsúfolós-diáktréfás kezdetek) és a csodabogár szerző néhány szavas bemutatása már önmagában is vonzerő lehet a tizenéves diákközönség számára. A mű különösségéhez, utóéletéhez és színháztörténeti jelentőségéhez egyaránt hozzátartozik a szemtelen, fiatalos ihlet, a tiszteletlenség, a tekintélyrombolás, a radikális humor, a társadalomkritika, a világ hatalmi működéseinek szertelenül szatirikus látása-láttatása… Csupa hívószó a kritikus kamaszlélek számára. ● Osztályfőnökök, történelem-, etika-, művészettörténet-, média- és magyartanárok számára az Übü igazi kincsesbánya a problémafelvetések, az osztályban megbeszélhető témák színessége miatt –, pedig tandrámáról szó sincs: a diákcsoportokat nyugodtan biztosíthatják arról, hogy merő szórakozás vár rájuk. Az előadáshoz készült háttéranyagban a tanárok ötleteket kapnak különböző kreatív órai tevékenységekhez (köztük képregény-rajzoláshoz, kellékválogatáshoz, improvizációs drámajátékhoz), az előadás elé készült trailer felhasználásához, különböző irodalmi párhuzamok megmutatásához, a darab és a rendezés által felvetett problémák körüljárásához, a stílus- és műfajkavalkád kibogozásához. A tekintélyek elfogadása és rombolása, az iskolai és cirkuszi kelléktárból felépített látványvilág, a papás-mamás játékba oltott infantilizmus és több más felvetés is várhatóan a diákokat inspiráló, véleményformálásra ösztönző témák között fog szerepelni, amikor a színházlátogatás után közös megbeszélésre kerül a sor.

6

TANÁRI AJÁNLÓ A FLESS FOGLALKOZÁSOKHOZ ● A FLESS színházi játékokból és beszélgetésekből felépülő 2 órás képzelettorna a színház

próbatermében, az előadást megelőző héten. ● A diákok és tanáraik visszajelzései, valamint személyes benyomásaink alapján az előadásokhoz kapcsolódó előkészítő foglalkozások rendkívül hasznosak. A programon részt vett osztályok kíváncsian és nyitottan ülnek be az előadásra, az esetlegesen bonyolultabb színházi nyelv vagy szöveg már nem nehezíti a befogadást. Az előhangolásnak köszönhetően a képzeletük és intellektusuk intenzíven működik, a foglalkozáson szerzett élményeik segítik és elmélyítik a bevonódást: tágabb kontextust, összefüggéseket rendelnek a látottakhoz. ● Szeretnénk, hogy a fiatalok felismerjék a színház társadalmi jelentőségét, és azt, hogy saját életük eseményei művészileg értelmezhetőek ─ azaz, hogy a színházban az ő történeteik tükröződnek. Összefüggéseket fedezünk fel a középiskolai tananyagból ismerhető művekkel és ismeretekkel. Foglalkozunk az előadások látványvilágával és a színészi játékkal is – nyomon követhetővé tesszük az előadásokhoz kapcsolódó alkotófolyamatokat, a különböző művészeti ágak munkáját, művelőinek döntéseit. Olyan helyzeteket teremtünk, ahol a felismerések élményekből következnek, amelyek a fiatalokat önálló gondolkodásra és alkotásra ösztönzik, felkeltve bennük a játékkedvet és a kreativitást. Ezek az alkalmak bepillantást engednek a színház működésébe, mindennapjaiba. ● Jelentkezés és időpont egyeztetés: [email protected]

7

HAMLET FLESS ● William Shakespeare: Hamlet A Hamlet FLESS-en játékok és beszélgetések révén újra és újra feltesszük a kérdést: mi közünk van az előadáshoz és Hamlet alakjához, vagyis mi az, amit a mából, saját tapasztalatainkból hozzá kötünk. Mi a szerepe a színháznak a jelenünkben? A próbafolyamat tapasztalatait is beépítettük a játékokba: színházi helyzetekkel járjuk körül a tér és a tömeg szerepét a rendezésben. A próbateremben a diákok szereplőként és rendezőként kísérletezhetnek a tér használatával és a szereplők egymáshoz való viszonyának alakulásával. A következő kérdéssor a játékok gondolatívét eleveníti fel, a foglalkozás összefoglalásaként kapják meg a résztvevők:

Mi kell ahhoz, hogy valaki hatalomra kerüljön, és azt meg is tudja tartani? Szükségszerű-e, hogy a politikai erkölcs eltérjen a mindennapok etikájától? Mikor és miért reagál másként a tömeg, mint az egyén? Hogyan bánik a hatalom a tömeggel? Mit tehet az egyén a hatalommal és a tömeggel szemben? Mi a szerepe a tömegnek és a díszletnek az Örkény Színház előadásában? Mi a ti szerepetek ebben az előadásban? Ki lehet Hamlet? Ki hasonlít Hamletre? Mi közünk nekünk Hamlethez? Milyen dalszövegek és zenekarok emlékeztetnek rá? Miért nem cselekszik? Velünk előfordul, hogy cselekednünk kéne, de képtelenek vagyunk rá? Miért fordítják le újra és újra a Hamletet? Miért rendeznek belőle újra és újra különböző előadásokat? Miért született róla tengernyi elemzés? És hogyan születik folyton újjá kulturális utalások formájában? Kire mondjuk, hogy őrült? Ki a bolond? Hamlet az őrült, vagy mindenki más? Hogy születik szomorúságból és melankóliából derű és nevetés? Mit szabad egy bolondnak? Mit szabad a színháznak? Mi a bolond szerepe és mi a színház szerepe Shakespeare drámáiban? Mi a végső kérdés? Mi történhet, ha élők a halállal találkoznak? Hogyan figyelmeztetik művészeti alkotások az embert a hiábavalóságra és az elmúlásra? Mi köze Hamletnek a csendéletekhez? Milyen kérdések jutnak eszedbe Karinthy szinopszisáról: „Dán királyfi sokat töpreng, majd mindnyájan meghalnak.”?

8

KOMÉDIA FLESS ● Mohácsi testvérek: Liliomfi, Képzelt beteg A Komédia FLESS-en improvizációs gyakorlatok adnak élményt arról, milyen színészi magatartás és játékkedv szükséges a közös alkotáshoz. Közben megismerkedünk a próbamódszerrel, amellyel a két előadás született. A nevetés, a komédiák és a színház szerepét vizsgáljuk a társadalomban és a saját életünkben. Az osztály a próbateremben saját ötletek alapján olyan rövid komédiákat állít színpadra, amelyekben a tragikum is szerephez jut. A FLESS összefoglaló kérdései a játékok témafelvetéseit követik:

Mi kell ahhoz, hogy jól improvizáljunk? És hogy az életben legyünk jó játékosok? Hogyan lehet a pillanatban létezni, egymást meghallva közösen építkezni? Hogyan hangolódhat össze egy társulat? Hogyan lehet az osztály jobb csapatjátékos? Lehet tanulni a spontaneitást és a bátorságot? A kreativitás és a humorérzék fejleszthető? Figyelünk a belső sugallatainkra? Milyen helyzetekben nevetünk? Mikor esik a legjobban? Mi az, amin nem tudunk nevetni? És mi az, amin nem szabad? Miért hatalom a nevetés? Miért kincs? Miért fegyver? Milyen emblematikus alakok kapcsolódnak a humorhoz? Mi a közös a bohócokban, a karneválokban és a színházban? Ki félhetett az ókori görögök komédiáitól? A nézőtéren ülve mi hat illúziónak és mi valóságnak? Hogyan változik ez, ha egy hazugságháló szövődik a színpadon? Saját hibáink, hazugságaink és félelmeink milyen távolságban vannak tőlünk, ha színházat nézünk? Mi történik velünk, amikor a komédia és a tragédia közötti átmenetet éljük meg? Mit vált ki belőlünk a komédiák sötét oldala, és mit a tragédiák napos oldala? Mitől régi és mitől érdekes ma számunkra egy történet? Hogyan lép kölcsönhatásba a díszlet, a jelmez és a színpadi zene az előadásban?

9

VIHAR FLESS ● William Shakespeare: A vihar A bemelegítő játékok a valóság színházzá történő átlényegülését érzékeltetik a diákokkal. A központi téma a képzelet hatalma: a képzelet szerepe az életünkben, az emberi pszichében, az alkotásban, a színházi hatásmechanizmusban, valamint Shakespeare viharjában és az Örkény Színház előadásában. A képzőművészeti és irodalmi példák a sziget toposzának sokféle jelentéséhez és az utópia fogalmához is elvezetnek. A foglalkozás résztvevői megismerkednek a drámában szereplő figurák előtörténetével, és játékos formában képet alkothatnak viszonyaikról, a köztük ható-működő lélektani erőkről, így felkészülnek a darab különböző (értelmezési) rétegeinek megértésére. A hatalom és az ember viszonyáról gondolkodunk közösen. A vihart a színház allegóriájaként értelmező gondolatok mentén beszélgetnek a színház varázsáról, hatalmáról és feladatáról. Az előadásban a színészek mellett szerepet kaptak a színház más foglalkozású dolgozói is. A vihar szigetének díszlete maga az Örkény színpada, a rajta folyó történet pedig tulajdonképpen egy színházi előadás mechanizmusait használja. Így aztán a fiatalok az előadás, a foglalkozáshoz tartozó rövid kulisszajárás és a beszélgetések során ismerkednek a színház intézményéhez köthető szakmákkal és munkakörökkel, szó esik az ezekhez szükséges képességekről, a munka jó és árnyoldalairól. Bepillantást nyernek a színházi üzem működésébe, ennek szervezésébe.

Mekkora a hatalma a színháznak? És a képzeletnek? Álmodjuk saját magunkat? Milyen a mi viharunk, és hol van a mi szigetünk? Miért jó engedelmeskedni? Bennünk mekkora a szabadságvágy? Szeretjük, ha nevelnek? Ha uralnak? Mi is ítélkezhetünk és móresre taníthatunk másokat, ha hiszünk az igazunkban? Ki nevelhet? Mit tennénk, ha szupererőnk lenne? Milyen buktatói lehetnek a szuperhatalomnak és a jó szándéknak? Kinek van tudása és joga ahhoz, hogy a gondviselés helyébe próbáljon lépni? Hogyan jeleníthető meg a varázserő a színpadon? És egy légies szellem? Mi történik a szigeten a vihar után? Ki mit érdemel, és mit kap? Legyőzhető a gonosz, vagy csak uralható? Emlékezzünk és bosszút álljunk, vagy felejtsünk és megbocsájtsunk? Mi mindenről szólhat ez a történet? Milyen a hatalom és a politika természete? Van a művészetnek igazi hatalma? Milyen belső erőknek engedelmeskedjünk? Hogyan legyünk jó emberek?

10

TARTUFFE FLESS ● Molière: Tartuffe Egyszerű bemelegítő játékokkal kezdünk: a diákoknak különböző dolgokat kell elhitetni magukról, pusztán testbeszéddel: Tartuffe commedia dell’artét idéző improvizációs képességére irányítjuk ezzel a figyelmet, a színlelés virtuozitására. Majd a vakhittel, a fanatizálódással és az önigazolási mechanizmusokkal foglalkozunk: Orgon csapdahelyzetéhez rendelünk kontextust. Az előadás karaktereivel ismerkedünk, jelmezük és beszédmódjuk alapján: Parti Nagy Lajos szabad fordításának és a rendezésnek a világára ismerünk rá; a saját jelenünkre. Az osztály szerepet oszt: az egyes karakterekhez saját maguk közül jelölnek ki szereplőket, majd egy improvizációs vitajáték során a karakterekre jellemző érveléstechnikákkal kísérletezünk. Az osztály másik része instrukciókkal segíti a szereplőket, jelmezeket és kellékeket adnak nekik. A játék után röviden beszélünk a klasszicista dráma sajátosságairól, a Tartuffe botránykrónikájáról és politikai tematikájáról. Egy fontos kérdés következik: ma mit jelent nekünk ez a történet? Rövid jeleneteket készítenek képmutatás címmel: a jelenhez kapcsolódó botránygyanús témákat gyűjtenek. Egymás jeleneteit kell valamilyen ürüggyel betiltani TV híradó formájában, a mellébeszélés és a cenzúra jelenségével játszunk: evvel kimondatlanul az előadás zárójelenetének ágyazunk meg. Molière Tartuffe-höz írt előszavával búcsúzunk: „Ha a komédiának az a hivatása, hogy az emberek hibáit megjavítsa, nem látom be, miért volnának kiváltságos hibák. (…) Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. Gyakran a szigorú erkölcstan legszebb nyilai sem olyan hatásosak, mint a szatíra, s a legtöbb ember számára a korholás legjobb módja az, ha lefestjük hibáikat.” A következő kérdéssor a játékok gondolatívét eleveníti fel, a foglalkozás összefoglalásaként kapják meg a résztvevők: Mit hiszünk el? Hogyan hitetünk el valamit? A vakhit mikor válik hasznunkra, és mikor kerget az őrületbe? Miért nem látjuk a nyilvánvalót? Milyen helyzetekkel nem akarunk szembenézni? Mi vezethet ahhoz, hogy valaki felborítsa az egész életét, és fanatizálódjon egy hit, egy eszme irányában? Az önigazolásnak milyen formáival élünk? Hogyan érvelnek a Tartuffe egyes szereplői? Milyen a jelmezük és a szóhasználatuk? Ma Magyarországon milyen társadalmi típusokat ismerünk? Mi az, hogy fordítás, és mi az, hogy átirat? Miért kavart botrányt a Tartuffe Molière korában? Ki és miért félhet egy komédiától? Mi hol találkozunk képmutatással? Ma milyen témák botránygyanúsak? Mit szabad egy színháznak? Mi a feladata egy színháznak? Mit tiltanak be, miért, és milyen ürüggyel? Mi a valóság, és mi a csúsztatás? Mikor hiszünk a médiának? És hogyan hitet el valamit a média?

11

JÁNOS FLESS ● Friedrich Dürrenmatt: János király A FLESS programon résztvevő diákok történelmet és hatalmat játszanak, és kipróbálják a politikai érvelést, a manipuláció gépezeteit is. A történelem, a színdarab és rendezés viszonyát járjuk körül színházi játékokkal és beszélgetésekkel. Ki a király? Mi a birodalom? Ki az alattvaló? Ki uralkodhat? Mi a politika? Szükségszerű-e, hogy a politikai erkölcs eltérjen a mindennapok etikájától? Mikor győztes és mikor vesztes egy ország? Miért kell az embernek a hatalom? Színház a politika? Politika a színház? Mi a hűség? Mi a hazaszeretet? Mi a szuverén gondolkodás? Mi a barátság? Hol vannak a határai? Mi a groteszk? Mi a túlzás, és a látszólag össze nem illő elemek használatának hatásmechanizmusa? Van-e új történelem, vagy „nincs új a nap alatt”? Hogyan lesz a történelemből tragédia?

SZAMURÁJ FLESS ● Mikó Csaba, Gáspár Ildikó: Mese az igazságtételről avagy a hét szamuráj A Szamuráj FLESS olyan nézőpontváltásokra épül, amelyek során a gyerekek maguk teremtenek összefüggéseket jól ismert mesék és sajtóhírek között. Az „Igazságtalanság”, illetve „Igazságtétel” címre, hívószavakra alkotott állóképekben, rövid jelenetekben a mához kötődő közös tapasztalataink jelenhetnek meg, utána pedig azt vizsgáljuk, miben változtatja meg az felvázolt helyzeteket, ha fegyver kerül valamelyik szereplő kezébe. A foglalkozás célja, hogy az előadás motívumaira érzékenyítsen. A Szamuráj FLESS-hez 45 perces utófoglalkozás is kérhető, amelyen Polgár Csaba, az előadás rendezője is részt vesz.

12

További foglalkozások:

TÓTÉK FLESS ● Örkény István: Tóték ÜBÜ FLESS ● Alfred Jarry: Übü király, vagy a lengyelek CSODA FLESS ● Czigány Zoltán: Csoda és Kósza

TÜNDÉR FLESS ● Bagossy László: A Sötétben Látó Tündér

HOGYAN MŰKÖDIK A SZÍNHÁZ? ● Általános színházi FLESS Az általános színházi foglalkozásunkhoz bármelyik előadásunkat lehet választani, ezekben az esetekben a 3 óra alatt egy rövidebb bevezetőre van lehetőség: a játékokat követő beszélgetések az adott előadással összefüggésben alakulnak. A játékok és a beszélgetések fókusza a színészi munka és a színházi hatásmechanizmus. A foglalkozáshoz tartozó kulisszajárással egybekötött Szakmai séta című program során a fiatalok megismerhetik a színház intézményéhez köthető szakmákat és munkaköröket, szó esik az ezekhez szükséges képességekről, a munka szépségeiről és árnyoldalairól. A program kulisszajárás közben zajlik, alkalomszerűen lehetőség van a személyes beszélgetésekre, gyakorlati feladatokra és szemlélődésre. Közben bepillantást nyernek a színházi üzem működésébe, ennek szervezésébe. Ismerkednek a színház repertoárjával, előadásaival, társadalmi és kulturális szerepvállalásával.

Hogyan működik a színház? Mit kell tudnia annak, aki színpadon játszik? És annak, aki az életben akar jó játékos lenni? Lehet koncentrációt, figyelmet vagy ritmusérzéket tanulni? Hogyan figyelünk a verbális és a nonverbális kommunikációra? Milyen eszközei vannak egy színésznek? Mit jelent a státuszjáték az életben, és mit a színpadon? Lehetséges, hogy valaki valahol nem csinál semmit? De akkor mi a viszonya a térrel? Milyen a testtartása, és vajon miért van ott? Lehet csak nézni, és közben nem kombinálni, viszonyokat és történeteket látni? Melyek a színházi hatás elemei? Hogy lehet, hogy két embernek teljesen mást jelent ugyanaz a történet? Hol születik a színház? A színpadon, vagy a nézők fejében? És mi a valóság? Amit látunk, vagy amit nézünk? Mikor lehet a sorok között olvasni? És hogyan lehet egy-egy megszólalás vagy mozdulat mögött meglátni valamit, ami akarva vagy akaratlan ott rejtőzik? Mi a színház feladata? Mi egy rendező feladata? Te ma miből csinálnál színházat?

13

14