EREDETI KÖZLEMÉ
INVETERÁlT ACROMIOClAVICUlÁRIS íZÜlETI FICAM KEZELÉSE TREATMENT OF II\lVETERATE ACROMIOClAVICULAR JOINT DISLOCATION
PAVLlK ATTILA, HIDAS PÉTER OSEI, Sportsebészeti Osztály
ÖSSZEFOGLALAs
BEVEZETÉS
Az acromioclaviculáris ízület sérülése lés, kezelése mégis vitatott a szakirodalomban. acromioclaviculáris (AC) ficamok megol,dására gyakrabban javasolt eljárás a a coracoacromiális szalaggal történik a szaka<1t Clor
1
A különböző fokú akut acromio claviculáris ficam ok kezelésének protokollja nem egységes a szak irodalomban, a leginkább kérdéses a Rockwood által közölt osztályo zás szerinti III. fokú sérülés ellátá sa, amikor az acromioclaviculáris és a coracoclaviculáris szalagok teljes szakadása következik be. Bár nincs olyan tanulmány, mely egy értelműen igazolja a konzervatív vagy a műtéti kezelés jobb ered ményét, az angolszász területeken jellemzően a konzervatív kezelést részesítik előnyben, míg a német területek inkább primer műtétet javasolnak (12,16,24,33,37). Osz tályunkon sportolók, illetve fiatal, aktív sérültek esetén az akut mű téti kezelést javasoljuk, Bosworth
RVOSI SZEMLE 1.2012 •
VLJI'\IYI. L.
SZAM
E ÉNYEK I ORIGINAL ARTICLES
SUMMARY
Key words: acromioclav lDunn procedure
szerinti coracoclavicularis csava ros rögzítést végzünk (5). Annak ellenére, hogy az akut műtéti kezelés nagy arányban sikeres, mégis találkozhatunk konzervatívan, vagy sikerte len műtéttel kezelt, krónikus acromioclaviculáris ízületi pana szokkal jelentkező betegekkel. A krónikus acromioclaviculáris ízületi elváltozások eredményes kezelésében a legfontosabb a be teg panaszait okozó patológiai elváltozás meghatározása. Sporto lóknál viszonylag gyakran találko zunk a clavicula distalis végének az osteolysisével, ami általában krónikus túlterhelés hatására, va lódi trauma nélkül alakul ki és sok esetben csak műtéttel kezel hető. Ennek hátterében leggyak rabban a nagy terheléssel végzett erősítő edzések során létrejövő, a clavicula distalis végét érintő
SPORTORVOSI SZEMLE
l 2012
•
mikrofraktúrák állnak, amelyek a clavicula distalis végének a káro sodását, felritkulását okozzák. A kezelés az érintett c1aviculavég re szekciója (1,9,22,43). Az acromioclaviculáris ízület konzervatívan vagy műtéttel ke zelt traumás ficamát követően,
a beteg visszatérő panaszait az ízület poszttraumás károsodá sa vagy a clavicula instabilitását okozó coracoclaviculáris szalag szakadás okozhatja. Az AC ízület arthritise, arthrosisa esetén szin tén a Mumford által leírt laterális claviculavég reszekció a választan dó műtét, amit lehet nyitott vagy artroszkópos módszerrel végezni. Ugyanezt a műtéti megoldást vé gezzük ritkán abban az esetben, ha az inveterált, a clavicula in stabilitásával járó ficam idősebb, nem aktív beteg számára okoz fájdalmat és diszkomfortérzést, hiszen a szalagrekonstrukcióval járó nagyobb műtéti és rehabilitá ciós megterhelés nem áll arányban a várható eredménnyel, illetve a Mumford műtéttel a beteg pana szai nagymértékben megszüntet hetőek (32,33,35,37). Inveterált, panaszokat okozó acromioclaviculáris ízületi instabi litás esetén a műtét célja a szakadt coracoclaviculáris szalagok re konstrukciója, amire számos eljá rás ismert (12,17,25, 30,33,34,41). A legismertebb közülük a Weaver lDunn műtét (41), amely során a coracoacromiális szalaggal törté nik a coracoclaviculáris szalagok pótlása (10,34,41), de a biceps fitness (4)
motor (5)
nem sportol (5)
l
\
r
labdajátékok (2)
Sí (2)
.
tenisz (2) .~
(~ kerékpár (9)
labdarúgás (19)
fizikai munkás (9) egyéb (9)
I. diagram: A sportágak megoszlása betegeink között
Chart I.: Distribution ofsports among our patients
EREDETI KÖZLEMÉ
ARTIC
l. ábra / Figure 1.
egyéb (6%) snowboard (6%)
leesés (12%)
)
kerékpárbaleset (12%)
közlekedési ba leset (1 5%)
labdarúgás (16%)
II. diagram: A primer sérülések megoszlása
Chart II.: Distribution ofprimary injuries
ÉVfOLYAM. 2. SZÁM
r::Or:f"'\r::TI
hosszú illetve a rövid fej inát (36), fascia csíkot (l8), carbon vagy egyéb műanyag szalag használatát is többen javasolják (3,7,18,21,28). Mindezek mellett az utóbbi évek ben a semitendinosus ín szabad graftként való használata került előtérbe (20,26,27,38,39,40). En nek hátterében biomechanikai vizsgálatok eredményei áll nak, melyek szerint egyrészt a semitendinosus ín jobb primer, az eredeti coracoc1aviculáris szalagokkal megegyező stabili tást és merevséget biztosít, más részt a c1aviculához a 2 külön furaton történő rekonstrukció a conoid és a trapezoid szalagok egyidejű pótlása révén az ere detivel szinte megegyező anató miát és biomechanikát hoz létre (4,11,13,19,26,27). Bár osztályunkon kedvező ta pasztalatokkal alkalmazzuk 1994 óta a módosított Weaver-Dunn mű tétet inveterált acromioc1aviculáris ficamok műtéti ellátására (31), 2012-től a nagyobb primer stabi litást és a gyorsabb rehabilitációt biztosító semitendinosus ín grafttal történő rekonstrukciót végezzük egyes esetekben. Jelen tanulmányban az inve terált acromioc1avicularis ízületi ficamok kezelésében alkalmazott módosított Weaver-Dunn műtétek eredményeit, lehetséges előnyeit és hátrányait, valamint az újabban alkalmazott semitendinosus ínnal való rekonstrukció technikáját és korai tapasztalatainkat mutatjuk be.
n
~::. . é :
2a. ábra / Figure 2a.
ANYAG ÉS MÓDSZER Az OSEI Sportsebészeti Osz tályán 1994 és 20 II között 65 betegnél végeztünk inveterált acromioclaviculáris ficam miatt módosított Weaver-Dunn mű 2b. ábra / Figure 2b.
SPORTORVOSI SZEMLE
I 2012
•
KÖZLEMÉNYEK I ORIGINAL ART1CLES
~
0'"
tétet. A betegek mindegyike leg alább 2 hónappal a műtétet meg előzően szenvedett Rockwood III. vagy V. fokú AC ízületi fica mot, amelyet konzervatívan vagy műtéttel kezeltek, de a clavicula reluxatioja és a betegek panaszai miatt műtéti kezelés vált szüksé gessé. A betegek fő panasza a váll terhelés közben jelentkező fájda lom, diszkomfortérzés, kattanás, illetve gyengeség volt. A fizikális vizsgálat során az összes betegnél pozitív zongorabillentyű tünetet és pozitív addukciós-berotációs tesz tet tapasztaltunk, rotátor köpeny erőgyengülés nem volt kimutatha tó. Az elvégzett terheléses röntgen vizsgálat jelentősen megnöveke dett coracoclaviculáris távolságot mutatott, a betegek többségénél az AC ízületben degeneratív el változás nem volt kimutatható. Betegeink közül 8 nő és 57 férfi volt, többségük versenysportoló vagy fizikai munkás (I. diagram), az átlagéletkor 34,5 év (18-55). A jobboldal 34 esetben, a baloldal 31 esetben volt érintett, a bete gek 63 %-ánál a domináns oldal sérült. A sérülés mechanizmusát tekintve közlekedési baleset, lab darúgás, kerékpár illetve motor baleset és sí vagy snowboardozás közben történt leggyakrabban (II. diagram). 12 betegnél végeztek előzetesen más intézetben akut műtétet Rockwood III. vagy V. fokú acromioclaviculáris ficam miatt, 9 esetben AC ízületi tűzés, 3 esetben erős nem felszívódó fo nallal végzett coracoclaviculáris hurok rögzítés történt. A sérülés és a műtét között átlagosan 9 hó nap (2-60) telt el. Betegeinknél a már korábbi cikkünkben közölt módosított Weaver-Dunn mű tétet végeztük el (1. ábra) (31). A műtét során felkerestük az acromioclavicularis szalagot és
2e. ábra / Figure 2e.
2d. ábra / Figure 2d.
RVOSI
ERED
leválasztottuk az acromionról. A clavicula laterális végét csak abban az esetben reszekáltuk, ha a fizi kális vagy a röntgen vizsgálat so rán az acromioclaviculáris ízület degeneratív elváltozását találtuk, ebben az esetben a clavicula velő űrbe húztuk be a szalagot és annak felső felszínére kivezetett öltések kel rögzítettük. Amennyiben az AC ízületben degeneratív elvál tozást nem találtunk, akkor nem végeztünk claviculavég reszekciót, hanem a clavicula elülső-alsó fel színének kiképezését követően 2 fúrt lyukon keresztül vezetett öl tésekkel végeztük a szalag rögzíté sét. Aszalagrekonstrukció teher mentesítésére coracoclaviculáris csavart (AG 6,5 mm-es alátétes spongiosa csavar) helyeztünk be, melyet 8 hét után távolítunk el. A posztoperatív szakban kar tartó rögzítést alkalmaztunk 4 hé tig, de már az első posztoperatív napon könyök és csuklótornát, majd ingagyakorlatok végzését kezdték el a betegek. A sebgyógy ulást követően maximum 90 fokig végezhettek flexiót és abdukciót, majd 4 hét után fokozatosan a tel jes mozgásterjedelern elérését se gítő gyakorlatokat kezdtek. Fizikai munka és fej feletti terhelés a csa var eltávolításáig nem végezhető. 2012-től végzünk semitendi nosus ínnal inveterált AC ficam esetén szalagrekonstrukciót. A műtét során az ellenoldali comb ból vesszük ki az elülső kereszt szalag pótlással megegyező tech nikával, stripper segítségével a semitendinosus inat. Feltárjuk az AC ízületet és a processus coracoideust, majd egy áthú zó fonalat vezetünk a processus coracoideus alá. A semitendinosus ín átmérőjének megfelelő átmérő jű lyukakat fúrunk a claviculába (4,5-5,5 mm), úgy hogy az egyik
3a. ábra / Figure 3a.
3b. ábra / Figure 3b.
012 •
53. ÉVFOLYAM,
ZLEMtNYEKI ORIGINAL ARTIClES
EREDETI KÖZLEMÉNYEK I ORIGINAL
3e. ábra / Figure 3e.
s
furat a clavicula alsó felszínének hátsó részén, kb. 45 mm távolság ban a clavicula laterális végétől a conoid, a másik pedig a clavicula közepén, a trapezoid szalag ere désének megfelelően helyezked jen el, és a 2 furat egymástól való távolsága kb. 15 mm legyen. A semitendinosus inat és egy 2-s Tigerwire fonalat (Arthrex) át húzunk a processus coracoideus alatt, majd az inat megkeresz tezzük és mindkettőt áthúzzuk a claviculán, majd distal felé ve zetjük. A claviculát reponáljuk és ebben a helyzetben a Tigerwire fonalat megcsomózzuk az ín felett, az ín 2 kötegét egymáshoz öltjük, majd az AC ízület felett átvezetve leöltjük az acomioclaviculáris sza lagokhoz (2.-3. ábra). Az utánvizsgálat során értékel tük a vállfunkciót a Constant pont rendszer segítségével, értékeltük a betegek szubjektív véleményét és a radiológiai vizsgálat során összeha sonlítottuk a coracoclaviculáris tá volság 2 oldal közötti különbségét.
EREDMÉNYEK A módosított Weaver-Dunn mű téteken átesett 65 beteg közül 54 jelent meg az utánvizsgálaton (l beteg elhunyt, 10 pedig nem jelent meg) az átlagos utánvizsgálati idő 69,5 hó (8-204) volt. A betegeink nél szeptikus vagy neurovascularis szövődmény nem fordult elő. A Constant pontrendszer szerint 44 beteg kitűnő, 5 jó, 4 közepes és l gyenge eredmény született. A közepes és gyenge eredmények hátterében 3 esetben recidív subluxatio, l esetben AC ízületi arthritis, l esetben pedig vállízületi kontraktúra állt. 5 eset ben észleltünk ezen kívül minimá lis és 9 esetben részleges AC ízületi 3d. ábra / Figure 3d.
a. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM
ÉNYEKI OR1GINAL ARTICLES
subluxatiot, ami az esetek többsé gében a betegeknek panaszt vagy tünetet nem okozott. Összesen te hát a betegek 31 %-ánál (17 beteg) tapasztaltunk valamilyen fokú AC ízületi subluxatiot (4. ábra), emel lett a coracoclaviculáris régióban 16 esetben találkoztunk jelentős ka1cifikációval (5. ábra). A betegek szubjektív vélemé nye alapján 43 beteg kitűnőnek, 7 beteg jónak, 2 közepesnek, 2 pedig rossznak értékelte a műtét eredményét. A betegek mindegyi ke visszatért eredeti munkájához, sportágához, közülük 4 beteg ala csonyabb szinten tudta a sportot folytatni (1 teniszező, 1 birkózó, 1 motorversenyző és 1 kajakozó). A semitendinosus ín alkal mazásával 4 beteget operáltunk. A műtét utáni röntgenfelvétele ket összehasonlítva az ellenol dali röntgenfelvétellel 2 betegnél oldalazonos coracoclaviculáris tá volságot mértünk, 2 betegnél pe dig a coracoclaviculáris távolság 3 mm-rel nagyobb volt az ellenolda linál (6. ábra). A munkába illetve a sportba való visszatérés 4, 10 il letve 12 hét volt, ami rövidebb idő a Weaver Dunn műtéten átesett betegekhez képest.
MEGBESZÉLÉS
Míg az I. és a II. fokú acromio c1aviculáris ficam ok eredmény telen konzervatív kezelése esetén az AC ízület debridement-je és a laterális c1aviculavég reszekci ója széles körben jó eredmény nyel alkalmazott műtéti kezelés (1,9,22,32,43), addig a III. fokú inveterált acromioclaviculáris fi cam kezelésében nincs egységesen elfogadott eljárás a szakirodalom ban (2,5,8,10,14,29,34,41). A sé rült coracoclaviculáris szalagok
SPORTORVOSI
..)L.~+'nL.1:
funkciókiesése következtében a c1avicula instabilitása alakul ki, mely a szalagok pótlásával kezel hető eredményesen (15). Ebben az esetben a betegek fő panasza nem elsősorban a fájdalom, ha nem a terhelés közben jelentkező diszkomfortérzés, amit a clavicula distalis végének a hypermobilitása, instabilitása okoz. A szalagpótlás ra számos módszert dolgoztak ki, közülük a leginkább kézenfekvő nek a coracoacromiális szalag fel használása látszik, mivel anatómiai közelsége megkönnyíti a haszno sítását (2,5,8,10,14,29,34,41). Al kalmazását először Neviasier ja vasolta 1952-ben, de ekkor még a processus coracoideusról levá lasztva, az acromioclavicularis sza lagok pótlására használták fel (29). 1972-ben Weaver és Dunn végezte elsőként a coracoclaviculáris sza lagok pótlását a coracoacromiális szalaggal, amit a lateralis claviculavég reszekcióját követő en a clavicula velőűrbe behúzva és a c1aviculán átvezetve rögzí tett (41). Számos szerző számolt be kedvező tapasztalatokról és jó eredményekről ezzel a műtéttel, emellett számos módosítást is kö zöltek (6,10,17,23,28,34,42). Mivel önmagában a coracoacromiális szalag áthelyezésének primer stabilitása nem megfelelő, ezért osztályunkon a Rockwood által javasoltaknak megfelelően al kalmazunk a szalag gyógyulá sáig coracoclavicularis csavaros rögzítést aszalagrekonstrukció tehermentesítésére (25,34). A fémanyag alkalmazásának csak minimális a hátránya, hiszen helyi érzéstelenítésben könnyedén eltá volítható 8 hét után. Több szerző javasol szintetikus anyagot a sza lagrekonstrukcióra, ezek azonban magas áruk mellett több hátrány nyal is bírnak, a c1avicula illetve a
3. ÉVFO
processus coracoideus csonterózi óját, akár amputációját is leírták alkalmazásuk során (21). Az általunk alkalmazott mó dosított Weaver-Dunn műtét során két technikai probléma merülhet fel. Az egyik, hogy a coracoacromális szalag nem elég erős, vagy kipreparálása során gyengül meg, ekkor vagy erős nem felszívódó fonalakkal erősíthetjük meg vagy egyéb graftot is alkalmaz hatunk. A másik technikai prob lémát a coracoclaviculáris csavar lazulása okozhatja, amit megfelelő műtéti technikával kiküszöbölhe tünk. 3 betegnél végeztünk a korai posztoperatív szakban reoperációt csavarlazulás miatt, mindhá rom beteg egy rossz mozdulatot követően érzett egy pattanást a vállában és az elvégzett röntgen vizsgálat a csavarnak a processus coracoideusból való kimozdulását mutatta. Utánvizsgálatunk ered ményei megfelelnek az irodalom ban található vizsgálatok eredmé nyeinek, a betegek 90%-a tartozik a kiváló, illetve a jó eredményt elért csoportba (25). A műtét leg nagyobb előnye, hogy a szalagot ugyanabból a feltárásból vett sza laggal pótoljuk, hátránya, hogy a kezdeti szakban nem biztosít meg felelő stabilitást, ezért átmeneti te hermentesítésre van szükség, ami lehet coracoclaviculáris csavar, cerclage, nem felszívó dó tape vagy fonal alkalmazása. Bár számos szerző vizsgálata szerint a Weaver-Dunn műtét jó eredménnyel alkalmazható eljá rás, a módszer primer, a szalag gyógyulásáig fennálló nem meg felelő biomechanikai tulajdon ságai (primer teherbíró képes ség, merevség) következtében az operált betegek viszonylag magas százalékánál subluxatio alakul hat ki a posztoperatív szakban
wyzs
IHO I
)I3ÁN~W31
3l:J3
RIGINAL ARTICLES
Sa. ábra I Figure Sa.
Sb. ábra I Figure sb.
VOSI SZEMLE
I
•
'Z 'W'v'A10::lM 'ES •
lLOl
I 31W3ZS ISO
N;JW31ZQ>I 11303M3
DETI KÖZLEMÉNYEK I ORIGINAL ARTICLES
(11,19,39,42). Ezt támasztják alá a legújabb szakítószilárdsági vizs gálatok eredményei is, amelyek számos műtéti technika összeha sonlítását elvégezve bizonyítot ták, hogy a Weaver-Dunn műtét kisebb terhelést bír el, mint az újabban javasolt eljárások, példá ul a semitendinosus ínnal végzett rekonstrukciók (4, 11,19,26,27). Másfelől pedig, ha az inat a claviculán 2 furaton vezetjük át, tehát úgynevezett anatómiai re konstrukciót végzünk, jobban modellezve az eredeti anatómi ai állapotot, akkor a tér minden irányában stabilabb rögzítést ér hetünk el (4,27). Mindenképpen fontos a Mazzocca és munkatár sai által megfogalmazott irány elvek figyelembe vétele a sikeres szalagrekonstrukció érdekében, azaz a szalag pótlására megfelelő en erős és merev graftot kell vá lasztanunk, a műtéttel az eredeti anatómiai helyzetet állítsuk hely re, a graft rögzítése megfelelően erős legyen és jó biológiai gyógy ulást várhassunk (27). Ezeknek a szempontoknak leginkább a semitendinosus ínnal végzett két furatos coracoclaviculáris szalag rekonstrukció felel meg. Emellett a semitendinosus ín alkalmazá sával közölt klinikai eredmények is igazolták a várakozásokat, akár egy furaton, akár két furaton tör tént a rekonstrukció (38,40). Ezeket alapul véve kezdtük el osztályunkon a semitendinosus ín szabad graft alkalmazásával végzett AC ízületi rekonstruk ciót, aminek kezdeti tapasztala tai kedvezőek, de hosszabb távú eredmények még nem állnak rendelkezésünkre. Tapasztalatainkat összegez ve elmondható, hogy a Weaver Dunn műtét jó eredmény nyel alkalmazható eljárás az
inveterált acromioclaviculáris ficam ok kezelésében, javasol juk a szalag tehermentesítését a posztoperatív szakban, amire a coracoclaviculáris csavarozás al kalmazása egy egyszerű és ered ményes megoldást kínál. Betege ink nagy arányban visszatértek eredeti sportágukhoz és munká jukhoz, szubjektív véleményük is igen kedvező volt. A szabad íngraft, a semitendinosus ín al kalmazása a jobb kezdeti stabi litás és a fémanyag alkalmazásá nak kiküszöbölése miatt kerülhet előtérbe. A sportolók esetében a gyorsabb rehabilitáció a sporthoz való gyorsabb visszatérést ered ményezhet; mindezek bizonyí tására nagyobb betegszámon el végzett hosszútávú utánvizsgálat szükséges.
operative methods of treatment of complete acromioclavicular separation. Clin Orthop 130: 267-272 4.
Beitzel K, Obopilwe E, Chowaniec DM, Niver GE, Nowak MD, Hanypsiak BT, Guerra JJ, Arciero RA, Mazzocca AD Biomechanical comparison of arthroscopic repairs for acromioclavicular joint instability: suture button systems without biological augmentation. Am J Sports Med. 20 II Oct;39(10):2218-25.
5.
Bosworth BM (1941) Acromioclavicular separation: New method of repair. Surg Gynecol Obstet 73: 866-871
6.
Boussaton M, Julia F, Horvath E, Boudet J, Ficat p (1985) Transposition du ligament coraco-acromial suivant la technique de Weaver et Dunn dans le traitement des luxations acromio-claviculaires anciennes. Acta Orthop Belg 51: 80-90
7.
Burri C, Neugebauer R (1985) Carbon fiber replacement of the ligaments of the shoulder girdie and the treatment of lateral instability of the ankle joint. Clin Orthop 196: 112-117
8.
Cadenat FM (1917) The treatment of dislocations and fractures of the outer end of the clavicle. Int Clinics l: 145-169
KÖSZÖNETNYILVÁNíTÁS
A szerzők hálásan köszönik dr. Bihary Tibornak a műtéti techni ka illusztrációjára készített rajzait.
IRODALOM
1.
2.
3.
Auge WK, Fisher RA (1998) Arthroscopic distal clavicle resection for isolated atraumatic osteolysis in weight lifters. AJSM 26(2): 189-192 Bailey RW (1965) A dynamic repair for complete acromioclavicular joint dislocation. J Bone Joint Surg 47A: 858 Bargren JH, Erlanger S, Dick HM (1978) Biomechanics and comparison of two
FOLYAM,
EREDETI KÖZLEMÉNYEK
9.
Cahill BR (1982) Osteolysis of the distal part of the clavicle in male athletes. JBJS (Am) 64: 1053-1058
10.
Copeland S, Kessel L (1980) Disruption of the acromioclavicular joint: Surgical anatomy and biological reconstruction. Injury ll: 208-214
ll.
Costic RS, Labriola JE, Rodosky MW, Debski RE. Biomechanical rationale for development of ana tomical reconstructions of coracoclavicular ligaments after complete acromiocla vicular joint dislocations. Am J Sports Med. 2004 Dec;32(8):1929-36.
of the acromioclavicular joint. J Bone Joint Surg 68A: 434-439 16.
12.
13.
14.
15.
17.
Guy DK, Griffin JL, Wirth M (1991) Treatment of chronic complete acromioclavicular joint dislocations. Orthop Trans 15: 50-51
18.
Hessmann M, Gotzen L, Gehling H (1995) Acromioclavicular reconstruction augmented with polydioxanonsulphat bands. Surgical technique and results. Am J Sports Med 23: 552-556
COX JS (1992) Current method of treatment of acromioclavicular joint dislocations. Orthopedics 15: 1041-1044 Deshmukh AV, Wil son DR, Zilberfarb JL, Perlmutter GS. Stability of acromioclavicular joint reconstruction: biomechanical testing of various surgical techniques in a cadaveric model. Am J Sports Med 2004 32: 1492 1498.
19.
20.
Dewar FP, Barrington TW (1965) The treatment of chronic acromio-clavicular dislocation. J Bone Joint Surg 47B: 32-35 Fukuda K, Craig EV, An K-N, Cofield RH, Chao EYS (1986) Biomechanical study of the ligamentous system
Galpin RO, Hawkins RJ, Grainger RW (1985) A comparative analysis of operative versus nonoperative treatment of grade III acromioclavicular separations. Clin Orthop 193: 150-155
21.
Jari R, Costic RS, Rodosky MW, Debski RE. Biomechanical function of surgical procedures for acromioclavicular joint dislocations. Arthroscopy. 2004 Mar;20(3):237-45. H.P. Jones, M.J. Lemos and A.A. Schepsis, Salvage of failed acromioclavicular joint reconstruction using autogenous semitendinosus tendon from the knee. Surgical technique and case report, Am J Sports Med 29 (2001), pp. 234-237. Kappakas GS, McMaster JH (1978) Repair of acromioclavicular
separation using a Dacron prosthesis graft. Clin Orthop 131: 247-251 22.
Karlsson J, Arnarson H, Sigurjonsson K (1986) Acromioclavicular dislocations treated by coracoacromialligament transfer. Arch Orthop Trauma Surg 106: 8-ll
23.
Kawabe N, Watanabe R, Sato M (1982) Treatment of complete acromioclavicular separation by coracoacromialligament transfer. Clin Orthop 185: 222-227
24.
Larsen E, Bjerg-Nielsen A, Christiansen P (1986) Conservative or surgical treatment of acromioclavicular dislocation. J Bone Joint Surg 68-A: 552-555
25.
Larsen E, Petersen V (1987) Operative treatment of chronic acromioclavicular dislocation. Injury. 18: 55-56
26.
S.J. Lee, S.J. Nicholas, K.H. Akizuki et al., Reconstruction of the coracoclavicular ligaments with tendon grafts. A comparative biomechanical study, Am J Sports Med 31 (2003), pp. 648-654.
27.
Mazzocca AD, Santangelo SA, Johnson ST, Rios CG, Dumonski ML, Arciero RA. A biomechanical evaluation of an anatomical coracoclavicular ligament recon struction. Am J Sports Med. 2006 Feb;34(2):236-46.
EMLE 12012 •
ÉVFOLYAM, 2.
ORIGINAL ARTICLE5
28.
29.
30.
31.
Morrison DS, Lemos MJ (1995) Acromioclavicular separation. Reconstruction using synthetic loop augmentation. Am J Sports Med 23: 105-110 Neviaser JS (1952) Acromioclavicular dislocation treated by transference of the coracoacromialligament. Arch Surg 64: 292-297 Neviaser JS (1968) Acromioclavicular dislocation treated by transference of the coraco acromialligament. Clin Orthop 58: 57-68 Pavlik A, Csépai D, Hidas P. Surgical treatment of chronic acromioclavicular joint dislocation by modified Weaver-Dunn procedure. Knee Surg Sports Traumatol Arthrosc. 2001 Sep;9(5):307-12.
32.
Petersson CJ (1983) Resection of the lateral end of the clavicle. A 3 to 30-year follow-up. Acta Orthop Scand 54: 904-907
33.
Post M (1985) Current concepts in the diagnosis and management of acromioclavicular dislocations. Clin Orthop 200:234-247
34.
Rockwood CA Jr, Guy DK, Griffin JL (1988) Treatment of chronic, complete acromioclavicular dislocations. Orthop Trans 12:735
-"L.LIIVILL
I 2012
•
35.
36.
37.
Rockwood CA Jr, Young DC (1990) Disorders of the acromioclavicular joint. In: Rockwood CA Jr, Matsen FA III The Shoulder. Saunders, Philadelphia, pp 413-476 Sloan SM, Budoff JE, Hipp JA, Nguyen L.Coracoclavicular ligament reconstruction using the lateral half of the conjoined tendon.J Shoulder Elbow Surg. 2004 Mar-Apr; 13(2): 186-190. Taft TN, Wilson FC, Oglesby JW (1987) Dislocation of the acromioclavicular joint. An end-result study. J Bone Joint Surg 69A: 1045-1051
38.
Tauber M, Gordon K, Koller H, Fox M, Resch H. Semitendinosus tendon graft versus a modified Weaver-Dunn procedure for acromioclavicular joint reconstruction in chronic cases: a prospective comparative study. Am J Sports Med. 2009 Jan;37(1): 181-190.
39.
Tienen TG, Oyen JF, Eggen PJ.A modified technique of reconstruction for complete acromioclavicular dislocation: a prospective study.Am J Sports Med. 2003 Sep Oct;31 (5):655-659.
40.
YooJC,AhnJH,Yoon JR, Yang JH.Clinical results of single-tunnel coracoclavicular ligament reconstruction using
autogenous semitendinosus tendon. Am J Sports Med. 2010 May;38(5):950-957. 41.
Weaver JK, Dunn HK (1972) Treatment of acromioclavicular injuries, especially complete acromioclavicular separation. J Bone Joint Surg 54A: 1187-1194
42.
Weinstein DM, McCann PD, McIlveen SJ, Flatow EL, Bigliani LU (1995) Surgical treatment of complete acromioclavicular dislocations. Am J Sports Med 23: 324-331
43.
Zawadsky M, Marra G, Wiater JM, Levine Wn, Pollock RG, Flatow EL et al. (2000) Osteolysis of the distal clavicle, long term results of arthroscopic resection. Arthroscopy 16(6): 600-605
