Készítette: Szabó Károly
Interjú JANI Az ügyféllel hosszúidő óta van kapcsolata a Könyves Nappali Melegedőnek és a Fehér-köz Melegedőnek, némi rendszerességről is beszélhetünk, mivel havonta több alakalommal is megjelenik mindkét helyen. Ugyanakkor hosszabb időt napközben a Könyves Melegedőben van. Éjszakáit utcán tölti évek óta, menedékhelyen nagyon ritkán szokott éjszakázni. Elsődlegesen akkor, amikor beteg vagy nagyon hideg van, inkább a Máltai Szeretetszolgálat Miklós utcai intézményébe jár be néhány éjszakára. Korábban már többször, érintőlegesen beszélgettünk az életéről, viszont összefüggésében, részletekbe menően eddig nem volt lehetőségünk rá. A beszélgetés a harmadik alkalomra jött létre, az ügyfél az első megbeszélt időpontban nem jelent meg, a következő napon pedig nagyon másnaposan érkezett, ezért közös megbeszélésre, elhalasztottuk az interjút. Az új időpontra józanul érkezett, ruházata tiszta volt, amire egyébként is mindig vigyáz. Koránál néhány évvel idősebbnek látszik, egyrészt köszönhetően az utcán töltött éveknek és alkohol fogyasztási szokásainak, vannak absztinens időszakai, amelyet általában erősebb italozással töltött periódusok követnek. Ilyenkor néhány hétig egyáltalán nem fogyaszt szeszes italt, ebben az időszakban a kinézete és kommunikációja is sokkal jobb. Az interjú idején egy ilyen időszak elején volt.
Az interjú a Könyves emeleti dohányzó helyiségében készült, mivel az a legnyugodtabb hely jelenleg az intézményben. Megbeszéltük, hogy diktfonnal rögzítem a beszélgetést, amibe beleegyezett, bár mondta, hogy lehet eleinte zavarni fogja, de megpróbálja figyelmen kívül hagyni.
Diktafon bekapcsolás.
1
- Jani, nagyon sok mindenről beszélgettünk már korábban, amikor a melegedőben találkoztunk. Mivel most van rá időnk, szeretném, hogy ha lehetséges, meséljen nekem bővebben az életéről.
Persze, bár nem emlékszem miket mondtam korábban már, szívesen válaszolok minden kérdésére Karcsi. Azért kérdezzen, mert kicsit nehezen beszélek a dolgaimról, meg az segítene is, hogy tudjam mire kíváncsi. Magamtól nem annyira szoktam a régi dolgokról szövegelni, meg lehet nem is érdekli.
- Akkor kezdhetjük? Igen. Mehet. . - Mikor és hol született?
Budapesten születtem, 1982. 03.04-én.
- Születése után itt laktak Budapesten?
Dehogy! A nővérem mesélte, hogy a szüleim otthagytak a kórházban, ahonnan csecsemőotthonba kerültem Pesten.
- Nem is lakott a családból senki ebben az időszakban Budapesten?
Anyámék állítólag, de a testvéreim és nagyszüleim Táborfalván éltek. Pontosabban az apám anyja élt Falván. Az anyám szüleiről semmit sem tudok, az apai nagyapám meg akkor körül halt meg. A testvéreim azt hiszem először Kecskemétre kerültek otthonba, utána pedig nevelőszülőkhöz. Végül is senki… (hallgat)
- Szüleiről, nagyszüleiről van bármilyen emléke?
Semmi. A nagymamám, kb. 3 éves koromban meghalt. Addig állítólag látogatott, de nem emlékszem rá. A szüleimről meg semmit sem tudok azóta sem. A bátyám szerint itt laktak Pesten, de azért nem vittek haza, mert mind a ketten nagyon ittak. Nem csak engem, hanem a
2
többieket sem. Kemény alkeszek voltak, de nem is érdekeltük őket. Szóval, semmit sem tudok róluk.
- Hány testvére van?
Van két bátyám Bandi és Gábor, meg egy nővérem Marcsi.
- Önnel mi történt a születése után?
Csecsemőotthonba kerültem én is, de azt már nem tudom hová. Talán valahol itt voltam Pesten. Utána tovább nevelő otthonba.
- Arra emlékszik a nevelő otthonban mennyi ideig élt?
Igazából nem, de olyan 3 -4 éves koromig, de erre sem emlékszem, csak, hogy talán óvodába oda jártam még, meg, hogy a nevelő elvitt fagyizni talán… (Gondolkodik.) Más nem jut eszembe erről az időszakról. Nem tudom. Aztán onnan egyből nevelő szülőhöz kerültem.
- Hová?
Táborfalvára.
- Miért pont oda?
Ott éltek a testvéreim is annál a nevelő szülőnél. Legalábbis a nővérem, meg a fiatalabbik bátyám. Mondjuk a nővérem akkor már olyan 15 éves volt, a bátyám meg 17 éves.
- A legidősebb bátyja hol volt ekkor?
Ő már fent lakott Pesten, ott is dolgozott az építőiparban. Vele nem nagyon találkoztam, csak később, de nagyon ritkán. Volt, hogy évekig nem láttam. Vele nem is voltam olyan jó viszonyba. 3
- A nevelőszülőről milyen emlékei vannak?
Főleg jók. Nagyon idős néni volt már, meg arra emlékszem, hogy a testvéreim sokat foglalkoztak velem. Igazából rendes volt Erzsi néni. Rosszat nem tudok róla mondani. Az volt rossz, hogy néhány év múlva a tesóim elköltöztek onnan. A bátyám katona lett, majd utána albérletbe ment, a nővérem, meg megismerkedett a férjével és elköltöztek albérletbe. Azt tudom, hogy sokat játszottam a kertben, meg egész jó sütiket sütött, főleg hétvégén (nevet). Tudja, hogy van ez? Gyereknek édesség kell! Nem emlékszem, hogy rossz lett volna nála, mondjuk egy idő után hiányoztak a testvéreim. Főleg, hogy nem tudtak megvédeni, mert az utcában laktak barna bőrűek… Na jó, cigányok, azok néha elvertek. Nem nagyon jártak el hozzá miután elköltöztek tőlünk. Mindegyik a saját dolgait intézte. Csak aztán olyan 9 éves koromban meghalt a nevelőanyám. Arra nagyon emlékszem, mert gyorsan lezajlott minden. Volt családja azok kiraktak engem, ja meg volt még ott egy kisfiú, de a nevére már nem emlékszem. Gondolom őt is elvitték valahová.
- Miben halt meg?
Szívinfarktusa volt, nem voltam otthon, mert a szomszéd szerint azután esett össze az udvaron, amikor elmentem iskolába. Visszatérve! (Olyan, mintha siettetné ezt a részt.) Nagyon gyorsan ment minden! Átraktak egy másik nevelő szülőhöz, de ott nem sokáig voltam. Olyan félévig lehettem náluk.
- Miért mi történt?
Az egy paraszt család volt, ráadásul tuskók is voltak. Voltunk ott négyen kölykök, ebből kettő a saját gyerekük volt, de szinte cselédnek tartottak bennünket. Kicsit durvának hangzik, de folyamatosan dolgozni kellett. Kilenc évesen teheneket legeltettem, meg tyúkot etettem, meg ilyenek. (Kicsit felemeli a hangját.) Sok meló volt, meg a fickó bunkó is volt, meg primitív. Egy párszor elmentem világgá (nevet), érti megléptem. Végül elköltöztek valahová máshová és engem már nem akartak magukkal vinni. (Rövid csend.) Szerencsére. Most, hogy így beszélek róla, tényleg ilyen nagyon gyorsnak és rövidnek tűnik az egész, de most bele gondolva ott volt a legrosszabb. Jó, hogy nem tartott sokáig.
4
- Haragszik rájuk?
Valahogy, ahogy most eszembe jutott talán igen. Biztos van magának is olyan, (kis szünet) nem fontos, túl vagyok rajta. Meg így öregebbként azt gondolom minek volt. Hagyjuk is!
- Onnan hová került?
Kalocsára helyeztek Intézetbe. Na az, eleinte kemény volt kis kölyökként.
- Mit ért az alatt, hogy kemény volt?
Pár nap alatt egy tök idegen helyre raktak, egy csomó, különböző korú gyerekkel, nevelőkkel. Nagy intézet volt, ráadásul zárt. Ott volt bent az iskola, ki nem nagyon jártunk, meg kicsi is voltam még akkor. Eleinte még sírtam is, de aztán megszoktam. Sokan voltunk együtt, hálókban, olyan szarnak tűnt az egész. Bocsánat!
-Semmi gond.
-Milyen volt ott az élet?
Amennyire emlékszem belőle, elég nagy volt a rend. Az intézet udvarára jártunk játszani. (Majd rövid csend.) Néha ugyan kiszöktünk, de a közelben álltak az úton a kurvák, azokkal szórakoztunk. Egyszer az egyik megkérdezte, hogy akarunk-e valamit. Mi kis szarosok, meg rohantunk vissza az intézetbe, úgy megijedtünk. Mondjuk sok röhejes dolog volt. Például nyáron kijártunk dinnyét lopni. Két srác le is bukott, ott hazudoztunk, hogy mi nem, meg ilyenek… Erre másnap reggel tiszta dinnyehéj volt az egész udvar. Vicces volt! Amikor már megszoktam, akkor egész jó volt a banda. Mondjuk iskolába utáltunk járni, de muszáj volt, mert ahogy mondtam ott volt bent az is. Volt egy tanár Janibá, aki csak Copfinak hívott mindenkit, ha hülyeséget csináltunk csak szórta a kokszikat. Mondta: „-Na, gyere ide Copfikám…” Most se tudom mit jelent ez a Copfi. (nevet) Már el is kapta a pajeszunkat, meg jöttek a kokszik, meg a körmösök. ( Közben mutatta hová.) Na azt rohadtul utáltam!
-Ez volt a büntetés?
5
Általában igen, de olyankor kaptunk csak tényleg, ha valami nagy disznóságot csináltunk. Voltak nagyon rossz gyerekek, főleg akik régóta voltak ott. Azok többet kaptak. Volt olyan, hogy felgyújtották a hálót, mert cigiztek, meg ilyenek… De én, velem, egykorúakkal voltam, és sokan nevelőszülőre vártak. Jó volt, de az hogy sokan voltunk nem volt jó. Ja meg volt sarokban állás meg ilyenek, de nem emlékszem rá, hogy igazságtalan lett volna. A legrosszabb az volt, hogy nem lehetett kimenni, de néha azért jártunk kirándulni is. Igaz nem voltam ott olyan sokáig.
-Mennyi időt töltött ott?
Olyan 2 évet lehettem. Utána átkerültem Fótra a Gyerekvárosba.
- A testvérei látogatták Kalocsán? Megmaradt a kapcsolatot?
Persze. Igaz, csak ritkán tudtak jönni, mert messze volt. Aztán Fótra már rendszeresen jártak. Főleg a nővérem.
- Mikor került Fótra és miben volt más?
11 évesen 1993-ban, kerültem oda. Az nagyon más volt. Gondolja el eleve nem volt zárt, kijártunk a városi iskolába, kirándulni mentünk. Meg én egy új lakóotthonba kerültem. Az tudja olyan, hogy van néhány gyerek, meg a nevelők, akik olyan szülőféleként vannak. Mondjuk igazából ők kint laktak valahol, de bejártak váltásba dolgozni. Azt hiszem hárman voltak, meg az éjszakások. Olyan anya-apaként működtek. Sokkal szabadabb volt ott. Jókat játszottunk, fociztunk, azt nagyon szerettem akkor. Legtöbben 6-an voltunk ott egyszerre és aránylag jól össze is barátkoztunk. Volt, akivel nagyon jóban voltam. Például Béci, aki egy cigány kölök volt, de nagyon jól focizott, meg rendes is volt. Idősebb volt nálam, de sokat hülyéskedtünk együtt. Őt el is vitték valami foci iskolába valahová, de nem tudom már merre.
- Tud róla valamit?
Nem, mert amikor elment már nem nagyon járt vissza. Sajnos, pedig érdekelne, bár ritkán jut már eszembe.
6
- Hogy nézett ki ez a lakóotthon?
Olyan volt, mint egy családi ház. Végül is az volt! Nappali, konyha, ebédlő, meg három szoba. Általában ketten laktunk egy szobába. Volt külön szekrényünk, asztal. Tényleg, mint egy jó kis ház. Volt benne minden, ami kell. Azt bírtam volna, ha saját szobám is lehetett volna. Volt egy kis kert is, amit közösen rendben tartottunk. Már hogy a nevelők is, meg mi is.
- Milyenek voltak a hétköznapok?
Ugyanúgy volt napirend. A nevelők ébresztettek vagy az éjszakás, reggeli után elmentünk suliba. Velünk nem volt gond, ezért maradtunk napköziben is. Megcsináltuk a házikat, utána mentünk vissza, vagy jött értünk a nevelő. Hazamentünk tévéztünk, játszottunk. Persze sumákságot is csináltunk néha. Cigiztünk, amitől jó rosszul is lettünk. Utána egy darabig nem kísérleteztünk vele. Mondjuk az éjszakástól csórtuk el, ami kiderült és zsebpénz megvonás volt érte. Csináltunk ilyeneket, de Kalocsához képest jó hely volt, meg jól is éreztem magam. Igaz a nővérem hiányzott, mert ő sokszor átjött megnézni. Na, nagyjából Ilyesmi volt...(csend)
- Iskolába szeretett járni? Hogy ment a tanulás?
Annyira nem szerettem, de nem volt vele gondom, meg a tanulás is ment valamennyire. Kitűnő nem voltam, de ment. Nem gondolok rosszakat róla, a tanárok is jó fejek voltak, meg a nevelők is segítettek. Az egész fóti dolog jó volt. Kivéve, hogy mégse otthon voltam. Érdekes lehet magának ez, mert az ilyen otthonokról gondolom, csak rosszakat mondanak.
- Nem, hallottam már jó történeteket is. - Meddig volt Fóton?
Kb. 2 és fél évet, úgy ’96 nyaráig. De ilyen hónapokat nem tudok…
- Nem baj, ez jó így. - Miért került el onnan?
7
A nővérem akkor már nagyon gyakran látogatott. Volt már két gyereke, de azért jött hozzám is, meg én is mehettem hozzájuk. Befejeztem a nyolc osztályt és tovább kellett tanulni. Nem voltam egy jó tanuló se, de amikor újítgatták az otthonokat mindig segítettem a festőknek és ezért jelentkeztem festő, mázolónak. Olyan jó ötletnek tűnt akkor. Fel is vettek szobafestőnek, elmentem a szakmunkásképzőbe.
- Ott Fóton volt szakmunkásképző?
Ja, nem. Azért is kerültem el, meg már a nővérem intézte, hogy magához vesz. Ez olyan folyamatosan ment. A nevelők is segítettek, meg a nővérem férje is belegyezett, hogy oda menjek így felvettek Kecskemétre szakmunkásképzőbe, én meg oda költöztem hozzájuk Táborfalvára.
-Hogy érezte magát ismét egy új helyen?
Nagyon jó volt. Mivel folyamatosan jártam hozzájuk nem volt idegen a ház, meg a környék sem. Sógorommal is jól kijöttem, meg a gyerekekkel is. Minden nap bejártam Kecsóra iskolába, gyakorlaton meg ott voltam Falván egy vállalkozónál. Jó fej volt, meg nem is piált. Később, amikor másnál ilyesmit csináltam mindig ment a szeszelés, de akkor még nem.
- Milyen volt a ház ahol éltek?
Kertes házuk volt. Pontosabban van, mert Ők még ma is ott laknak. Eleinte velük laktam a nagyobbik unokaöcsémmel Bandikával, aki akkor ment iskolába. Utána építettek a házhoz egy kis házat. Egy szoba, konyha, fürdőszoba. Jó kis hely volt. Én festettem ki, meg persze segítettem is. Egy év múlva átköltöztem oda, de végül is a ház része volt az is, mer át tudtam menni hozzájuk. Először volt külön lakrészem (nagyon erőteljesen mondja). Nagyon jól éreztem magam. Szabadság is volt, meg nem kellett osztozkodni nagyon senkivel, meg Marcsival sok mindent meg tudtunk beszélni. Elvoltam…
- Szabadidejében mit csinált, milyen közös programjaik voltak?
Néha eljártam Lajosmizsére diszkóba, a haverokkal meg velük voltam, már a tesómékkal, ha mentek valahova, akkor mentem én is velük. Oda eljárt hozzájuk a fiatalabb bátyám is, aki 8
smasszer lett közben Kecskeméten. Dumáltunk, meg a szülinapokat együtt ünnepeltük. Volt néhány egész jó karácsonyunk is. Ettünk, ittunk, együtt voltunk. Mindig átjáróház volt náluk, mert a sógorom szülei is eljöttek, nagy kajálások mentek. Egyébként akkor nem piáltam, meg semmi ilyesmi. Mondjuk ez így nem igaz, mert azért bulikban iszogattam, de nem ütöttem ki magam totálra soha. Tudja egy-két sör meg ilyesmi. Egyébként sem tolerálták az ivászatot a gyerekek miatt sem… Örültem, hogy külön ott lehetek.
- Hová jártak el együtt?
A sógorom autókkal seftelt vele járogattam autópiacra, meg ha volt valami program a környéken elmentünk együtt, voltunk nyaralni a Balatonon meg ilyenek… Nem is tudom még mi volt. Elvoltunk. Ez volt az egyik legjobb része az életemnek azt hiszem. Jóban voltunk, meg sok mindent meg is tudtunk beszélni. Király volt.
- A szakmunkásképzőt sikerült befejeznie?
Persze, simán ment. Semmi gond nem volt. Négyesre vizsgáztam. Mondjuk a végén már untam, mert dolgozni akartam. Pénzem volt, mert besegítettem Bandinak.
- Bandi a sógora vagy a bátyja?
Ja, a sógorom igen. Jól ment neki. Volt egy mosoda ahol főnök is volt. Mindenféle helyek, éttermek, iskolák hozták mosatni a cuccokat. Ott is segítettem. Suli után fel is vettek oda állandóra dolgozni, de már a suli vége előtt végül is ott nyomtam. A festéshez már nem volt kedvem, meg jól is fizettek, nem kellett beleszakadni a melóba. Ott voltam 1 év 7 hónapig. Ugyanúgy ment minden tovább. Utána bevonultam katonának.
(Rövid csend, mert számolgattam.) - Ez, ha jól gondolom olyan ’99 körül lehetett?
Ilyet ne kérdezzen, de azt hiszem igen, ’99 nyarán volt. Ott voltam addig, amíg katona nem lettem. Aztán elmentem a vágóhídra dolgozni ott is lenyomtam 1,5 évet, majd feljöttem Pestre aztán kerültem az utcára. 9
(Nagyon gyorsan kezd el beszélni, ezt gyorsan elhadarja.)
- Ne rohanjunk Jani ennyire előre! A múltkor egy beszélgetésben mondta, hogy még mielőtt Pestre került házas volt.
Beszéltünk erről? Erről nem szeretek beszélni pedig. (Zavart lett.)
-Mondta, hogy gyógyszerésznek tanult a felesége, aztán hirtelen vége lett… (Közbe vág.) Tudja, a baleset miatt? Vagy azt nem mondtam, bár ezt nem szoktam elmondani, mert nem jó ez…
- Nem tudom, erről nem beszéltünk. Úgy gondolja, hogy ez nehéz Önnek kihagyhatjuk , bár lehet, hogy lesz, amit nem fogok érteni a későbbi történésekben.
(Néhány
másodpercig csend.)
- Van olyan részlet, amit azért, megosztana velem?
Nem szoktam erről csak a barátoknak beszélni, de nem mindenkinek… (Szünet) Már mondtam úgy is valamit róla, akkor elmondom, ha gondolja. Bár még mindig nem szeretem ezt a témát, pedig nem most volt.
-Kezdhetjük azzal, hogy mikor ismerkedtek meg?
Aha. Szóval 2000. februárjában ismerkedtünk meg Lajosmizsén a diszkóban. Pontosabban már ismertük egymást onnan. Többször találkoztunk, meg táncoltunk, meg ilyenek… Néha beszélgettünk is, de akkor melegedtünk össze Rékával. Rékának hívták, mint a kolléganőjüket. (rövid szünet) Nagyon fiatalok voltunk mind a ketten. Én 18 éves voltam, ő pedig, húsz. Akkor februárban kezdtünk el járni.
- Réka hol lakott akkor?
10
Lajosmizsén, a szüleinél de a SOTE-ra járt gyógyszerésznek tanult éppen. Valahol itt volt kollégiumban a környéken. Mindig feljártam elé, ha nem volt munka és együtt mentünk hozzájuk vagy hozzám Táborfalvára.
- Hétvégenként találkoztak általában?
Igen, de egyre többször találkoztunk hétköznap is. Eljártunk szórakozni, bemutatott a szüleinek, meg volt nálam, bemutattam a nővéreméknek. (Kicsit lassabban beszél.) Még járt az egyetemre, akkor leginkább hétvégén találkoztunk. A szüleivel is jól kijöttem, minden oké volt.
- Hétköznap ugyanúgy dolgozott Jani?
Igen, a mosodában egy darabig, közben átmentem a vágóhídra, mert a mosoda nem ment már. Nem is emlékszem, már milyen hónap volt, amikor oda mentem. Mondjuk közben üzleteltem ezzel, azzal… Volt miből eljárjunk szórakozni. Erről viszont tényleg nem beszélek, érti sefteltünk. Mindennel, amiből pénzt lehetett csinálni. Semmi olyan, ami nagyon rázós. Biztosítás meg ilyenek… Tudja… Nagyon sokat voltunk együtt, bár az egyetemi idő alatt oda-vissza utaztunk, meg akkor már volt jogosítványom és feljártam érte Pestre. Jó volt, na…(Gyorsan vált.) Utána 2001. februárjában kiderült, hogy terhes és gyerekünk lesz. Igaz nem terveztük, de ha már így alakult, akkor elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Így a megismerkedésünk után alig egy évre 2001. júniusában összeházasodtunk. Furcsa helyzet volt nekem!
- Megijedt a feladattól?
Igazából nem, mert nagy szerelem volt, meg volt minden segítség. Meg fiatalok is voltunk és hajtott bennünket valami… Anyósék nem nagyon örültek, de nem nagyon volt beleszólásuk, meg addigra már valamennyire kedveltek, mert volt pénzem, dolgoztam, meg látták, hogy nem vagyok link. (rövid csend) Gondolja el, én, aki a világ életében a nővéremen kívül igazi szeretetet mástól nem kapott …! (rövid hallgatás) Mert volt a nevelőszülőm, aki jó fej volt, legalábbis azt hiszem, de igazából nem nagyon emlékszem rá, meg a nevelők is, de az más volt azért… (csapong kicsit) Néha nem is tudtam mi ez… Szerelem vagy szeretet, vagy mi, csak jó volt, hogy valakivel lehetek és megértjük egymást. 18 évesen azt hiszem jónak 11
éreztem mindent.
(rövid szünet) Olyan jól ment. Nem volt a gyerekkel sem semmi gond,
jártunk együtt orvoshoz. Az egyetemet szüneteltetni kellett, azon kívül nem voltak problémák. Mondjuk nekünk nem volt ez gond, az anyjáék azok nem örültek annyira. De nem támasztottak be, ennek ellenére. A nővérem akkor GYES-en volt a két nő jól ki is jött egymással. Elfértünk még a házban. Egyébként már akkor autóm is volt. Aztán később hoztunk Bandival egy másikat is egy Opelt, ha a családot majd vinni kell valahová, meg ilyenekre. (csend) Majd megszületett Janike egész pontosan 2001. október 9-én. Mondjuk nem sokra rá behívtak katonának. Tudja mivel gyerek volt nem is raktak máshova, ott maradhattam Táborfalván, meg volt szó arról is, hogy leszerelnek, csak mivel közel volt a vonulás a szüléshez nem kezdtem el intézni. Rágyújthatok?
- Persze, nyugodtan ez egyébként is dohányzó helyiség, ha nyitva van. (Rágyújt. Néhány slukk után folytatja. Épp a kérdésen gondolkodtam.) Na, hát 2001. december 15-én volt a baleset.
- Tud arról beszélni, hogy mi történt?
Védőnőhöz kellett menniük, Kecskemétre. Én nem tudtam velük menni, mert még a laktanyában voltam, meg mondtam a feleségemnek, hogy a jobb kocsit hagyják otthon, mert az nekem kell. Elmentek a Ladával és beléjük ment egy kamion az autópálya felé vezető kereszteződésben. Mind a ketten meghaltak. (Nagyon gyorsan mondja el. Rövid csend.) Ennyi volt. Mehetnénk tovább? Mást nem akarok erről mondani!
- Rendben. (magától folytatja) Nagyon kész lettem, akkor kezdődött így belegondolva az első lejtő. Addig tényleg nem igazán ittam, meg anyámék mivel ittak… Hogy is szokták ezt mondani? Lehet már alapból belém programozták az alkoholt. Egyébként meg mindenki hibás volt, akkor kezdtem el nagyon piálni. Fél éven keresztül csak ittam. Magamra is haragudtam, de egyébként sem tudtam volna mit csinálni, ha ott vagyok, csak lehet a jobb autó… mindegy…
- Le is szerelték? Hát le akartak, de aztán mégis maradtam, sokat hazaengedtek, meg munkám se volt, meg semmi, meg mindegy is volt. Szenvedtem nagyon. Amikor júliusban leszereltem, akkor 12
visszamentem a vágóhídra melózni, de nagyon ment a piálás. A nővéremékkel is megromlott a kapcsolatom az ital miatt. Gondolom féltette a gyerekeket is, mert belegondolva nagyon durván csináltam, meg használhatatlan voltam. Próbáltak segíteni, de nem érdekelt mit mondanak. Még azt az évet kihúztam aztán feljöttem a Textilgyárba dolgozni.
- Ide Budapestre?
Ja, igen Gubacsi úton volt, de az óta már megszűnt. Jó félévet dolgoztam ott, persze ott is ittunk a kollégákkal, meg az albérletbe ahol laktam, pontosabban egy szobát béreltem a főbérlővel elpiálgattunk. Nem volt rossz meló, raktárban pakolgattam meg segítettem, ahol kellett. Novemberben jelentkeztem Svájcba építőipari munkásnak, ki is mentünk, 2 hónapig kint voltunk ott nem ittam, mert nem lehetett, de voltak a munkavállalásival gondok, ezért hazajöttem. Ki is fizettek, szóval nem volt üres a zsebem. Ahogy átléptem a határt tűztem is a kocsmába. Mondjuk annyira nem szaladt el velem a ló. Kerestem egy kiadó szobát, itt a József Gábor lakótelepen laktam. Elég hamar találtam festő munkát is, de egyik se jött be. Fizetni nem akartak, vagy nem mentem be dolgozni, mert nem volt kedvem. Persze kirúgtak, de inkább az volt a jellemző, hogy át akartak verni. Beleuntam és jött az utca.
- Egyik napról, a másikra?
Végül is igen. Vagy nem is tudom… Ez is egy olyan dátum, amit sohasem felejtek el. 2004. július 19-én kezdtem. Hol? (Felviszi a hangsúlyt.)
- Nem tudom. Remélem, elárulja?
Ahol sokan kezdik, a pályaudvarokon. Én a Nyugatiba mentem le először.
- Úgy képzeljem el, hogy felkelt reggel, és elment a Nyugatiba, hogy ott marad?
Majdnem! Felkeltem, de már gondolkodtam rajta hetek óta mi legyen. Melóm nem volt, az albérletet már nem tudtam fizetni, ami pénzem volt az nem lett volna elég. Ki is raktak volna szerintem. Nővéremékhez nem akartam visszamenni…
- Addig nem is találkozott velük? 13
Néha lementem cuccokért hozzájuk, de nem akartam a nyakukon lenni, mert meló nem volt ott sem. Inkább nem erőltettem a dolgot. Visszajöttem Pestre az albérletbe még egy kicsit. Július 19-én, összerámoltam egy nagy hátizsák ruhát, a többit otthagytam, meg egy csomót már levittem Falvára. A maradék 23.000 forintommal elindultam és szó szerint kiültem a Nyugatiba. Ott majdnem egyből lettek cimbik, még volt pénzem, ittunk, rendesen. Néhány napig elvoltam ott, mindig jött valami új arc. Bejártam mosdani a Skála mellett egy pince borozóba. Akkor még nem sütött rólam, hogy csövezek. Meg jöttek az infók hová lehet menni, ezért, azért. Én kihasználtam az utolsó fillérig, amim volt. Eleinte nem mentem sehova, csak ott járkáltam a környéken, az első napjaimon, amire emlékszem belőle így mentek. Figyeltem, hogy miből csinálnak pénzt. Én is elkezdtem üvegezni, meg, ha találtam valamit eladtam. A cigire való mindig összejött valahogy. Utána már a szórakozóhelyekhez jártam. A fiatalok mindig hagytak ott üvegeket, meg cigit összegyűjtöttem, reggel meg abból indítottam.
- Ott is aludt a pályaudvaron?
Nem. Attól azért tartottam egy kicsit. Inkább a környező parkokban. Szent István park, Jászai környéke, Margitsziget, de napközben ott találkoztam az ismerősökkel a pályaudvaron. Jó idő volt, el voltam ott a környéken.
Néhány hét után, amikor már nem volt pénzem, meg a kaját is egyre nehezebb volt megoldani, mondjuk a pia mellett nem nagyon kellett. Akkor kezdtem el járogatni egy-két helyre. Inkább az első néhány hét után, amikor magamhoz tértem valamennyire. Mondták ott nekem a haverok, hogy hova lehet menni. Mondjuk azok meg eltűntek, ahogy fogyott a lé. Így én is a Zsír-burgerben kezdtem.
- Hol? Zsír-burger? (nevetünk)
Moszkva tér. Tudja a Máltás zsíros kenyérosztás, azért hívjuk így, mert ott van tőle egy köpésre a Burger King. Ne tudja meg, mennyi ideig agyaltam, hogy be álljak-e sorba. Milyen ciki, egy zsíros kenyérért. Aztán láttam, hogy nem csak lepattantak vannak, hanem öregebbek is és beálltam. Onnantól kezdve reggelente oda jártam enni, meg a Nyugatiba az ablakhoz.
14
Meg kaptam mindig ezt-azt valakitől. Az üvegezés, gyűjtés meg folyamatosan ment. Jó idő volt, meg voltam. Utána jött a többi, meg a tél. (rágyújt)
- Ezek szerint télen kezdett el bejárni máshová is?
Azt hiszem, de ezekre a dátumokra nem nagyon emlékszem. Van, ami bevillan, de ilyet ne is kérdezzen. Az első telet azt hiszem szinte végig kint nyomtam hálózsákban a Szent István parkban, meg a környező házakba, ahova be tudtam lógni. Volt olyan, hogy be is engedtek, ha nagyon hideg volt. Mondjuk arra esélyem csak akkor volt, ha józan voltam. Ami elég ritka volt. Napközben meg bejártam a Faházba, ahol volt maga is régen, meg a Máltához, meg a reggeli Moszkva tér megmaradt. A Faházba később kezdtem járni, szerintem olyan 2006 körül. Addig el voltam mindenfelé. A Moszkva jó volt, mert ott találkoztam mindig az ismerősökkel az utcáról. Muszáj volt bejárni akkor már a Faházba, mert addigra már nem nagyon volt más lehetőségem. Ruhám is kevés volt, télen a pénz sem úgy jön. Volt valahol valamilyen osztás akkor oda elmentem ruháért, meg kajáért. Szállóra egyszer mentem be az elején, de olyan emberek voltak, hogy inkább kijöttem. Átmenetin is voltam, de ott meg fizetni nem tudtam, de nem is fontos, mert csak néhány napot voltam. Fárasztó volt, meguntam az állandó járkálást is, ezért a következő év tavaszán találtam meg azt a helyet, ahol mostanában is aludni szoktam. Onnantól kezdve ritkán bementem a Miklósba aludni, de nem jött be, hogy ott egy hálóba egymás, hegyén - hátán vannak az emberek, meg mindig van valami erős. Sokszor voltak balhék ott a környéken. Volt egy nagydarab állat haverom a Bernát, szokott ide is járni néha. Az mindig helyre rakta az ilyeneket. Nekem nem hiányoztak ezek a cirkuszok. Így néhány nap után visszamentem a helyemre.
- Megtudhatom, hol szokta az éjszakáit tölteni? A „helye”.
Hogyne. Úgyis mindennap meg kell, mondjam, ha bejövök. Igaziból először a Clark Ádámon a parkban kezdtem. Aztán egy haverral rájöttünk, hogy a villamos alagút eleje fedett és szélvédett is főleg télen jól jön. Aránylag közel van hozzá minden, meg lekopogom, de még mindig elég jó hely. Utána rendszeresen ott éjszakáztam, kivéve, ha nagyon berúgtam. De általában ott voltam. A nappalokat, meg rossz időben, a Faházban, jó időben meg parkokban töltöttem. Olyan két év után elkezdetett fárasztani az egész napi mászkálás. Meg mindig mondták az osztásokon a szocmunkások, hogy fiatal vagyok, kéne valami meló. Ja, mert 15
közben az italozásom is alább hagyott, mert azt sem élveztem annyira. Egyébként azóta is így van, hogy néha 1-2 hetet végig iszok, aztán iszonyat szarul vagyok és akkor néhány hétig nem iszok egy kortyot se. Most is ez van. Nézze meg, a kezem se remeg annyira, mint múlt héten. Az biztos, ha piázok, akkor nagyon…
- Megfogadott valamit, abból, amit szociális munkások mondtak?
Próbálkoztam én, meg dolgoztam is néhány napot, de nehéz volt utcáról járni, meg át is vertek egy párszor, ezek a vállalkozónak nevezett szemetek, aztán már nem volt kedvem erőlködni. Teljesen kezdtem feladni, ezt a munkakeresés dolgot, amikor találtam valamit. Az volt a szerencsém, hogy pont a nem ivós formámban voltam. Találtam Csévharaszton, egy tanyán kisegítő melós hirdetést. A tulaj feljött értem Pestre lementem vele és ott voltam fél évig. Egyébként ez itt van nem olyan messze. Az volt a gond, csak, hogy a falutól jóval kintebb volt a tanya. Egyébként nem volt rossz. Volt szállás, kaja, néha egy-két sör. Csak messze volt mindentől.
- Mit kellett ott csinálni?
Volt néhány disznó, tyúk, kacsa, azokat ellátni, meg vigyázni a gépekre, amit ott tároltak. Néha bementem a faluba, de elvoltam ott, csak rohadt unalmas volt egy idő után. Nyáron fél év után elmentem meglátogatni a rokonságot. Ott elvoltam pár napig, de nem akartam a nyakukon lenni. Meg már terveztem, hogy a 150 ezer forinttal, amit kaptam feljövök Pestre pihenni. (nevet) Gondolhatja mi lett belőle! Ott folyatattam, ahol abba hagytam. Ment a bulizás, néhány nap múlva meg megint a Clarkon voltam.
- Nem akart vissza menni Csévharasztra?
Nem. Elkapott a zsongás, meg tényleg az Isten háta mögött volt az egész tanya. Nem lett volna már kedvem az egészhez. Szóval, fenn maradtam és kezdődött minden elölről. Év végére ismét ugyanott tartottam.
Semmi sem változott, a helyeket tudtam, a krimóknál
mindig van üveg, meg amit ott hagynak… azt a meg így nyomom.
- Új helyekre nem járt be?
16
Azon a télen nem, meg tavasztól - őszig el vagyok én a melegedőkkel. Tavaly mentem be néhány hétre a Miklósba, mert már nagyon hideg volt, meg eldöntöttem, hogy nem iszok. Sikerült is kb. egy hónapig. Persze tovább nem nagyon ment, végül is nem is azért jöttem ki, hanem az emberek miatt. Olyan, mint egy istálló, egybe mindenki… Ja, meg a Faház mellett ide kezdtem el néha bejönni. Most már úgy szoktam, hogy reggel elmegyek a faházba, onnan meg átjövök ide nappalra. Nem annyira változatosak a napjaim, csak ha buli van. Tudja, csak akkor jövök, ha nem vagyok berúgva!
- Munkát keres Jani?
Néha itt megnézem a falon, de nem olyan könnyű. Megszoktam már ezt az életet. Ha meg őszinte vagyok, a piával kéne kezdjek valamit, mert ha elkap a gépszíj, meg van pénzem úgysem maradok meg. Meg egyébként néha szoktam azért azon gondolkodni, hogy jó lenne újra józannak maradni. Nem nagyon van bőr a pofámon ilyen állapotban a testvéreimmel sem találkozni. Jó régen nem is voltam náluk, majd ha jobban leszek, elmegyek.
- Próbálkozott már a leállással azon kívül, hogy egyedül abba hagyja ezekre az időkre?
Mindig próbálkozom, de én nem megyek kórházba, mert inkább iszok, mint ahogy látom a manusokat, hogy bemennek és gyógyszeres, piásként folytatják. Az sokkal rosszabb totál, hülye lesz mind. Inkább a pia! Ezért nem fekszem be sehova! (Nagyon határozottan mondja.) Meg bírom én egy darabig, de a rosszullét után, néhány nappal elkezd feszíteni valami, tiszta ideges leszek. Nagyon el kezdem kívánni a szeszt egy idő után. Ez a legrosszabb, ha azt kibírnám, az jó lenne, de ha iszok, utána megnyugszom. Csak az a baj, hogy mostanában sűrűn vagyok nagyon szarul piázás után.
- Ezt hívják sóvárgásnak! Jani ez az, amitől sokan visszaesnek. Ez az, amit meg kellene tanulni kezelni. Tudja, hogy vannak olyan rehabilitációs intézetek, ahol nem is adnak gyógyszert?
Nem hallottam még csak a kórházakról. Akkor ott mi van?
17
- Többféle program működik, sok helyen az országban. A lényeg, hogy vannak ott olyanok is, akik már régebben nem isznak és segítenek egymásnak, a szociális munkásokkal együtt. Gyógyszer nincs, de megtanítják olyan dolgokra, amik segíthetnek, hogy ne igyon újra. Gondolkodjon rajta és legközelebb beszélhetünk részletesebben róla, ha érdekli.
Az jó lenne. Átgondolom, mert megy az én fajta abba hagyás nekem, csak nem sokáig megy. (Gondolkodik.) Egyébként most más nem is jut eszembe... mennem is kellene. Ilyen sok mindent még a haveroknak se szoktam mondani. Kíváncsi még valamire?
- Kíváncsi lennék, de ha úgy gondolja, hogy mindent elmondott, és egyébként is menni szeretne, akkor befejezhetjük! Köszönöm a beszélgetést!
Én is, bár az ilyen kütyüvel mindig nehezebb.
Diktafon kikapcsolva.
Összegzés:
Nehezen ment a beszélgetés. Korábban, amikor spontán beszélgettünk, sokkal közlékenyebb volt az ügyfél. Az interjúban voltak olyan részek, amik kimaradtak, de korábban beszélt róla. Utána elmondta, hogy ez a „zárt helyzet” leblokkolta őt. Azt gondolom, hogy fontos lenne a családjának halálával kapcsolatos dolgokat feldolgoznia, viszont ez meghaladja a szociális munkások kompetenciáját.
A másik az alkoholfogyasztással kapcsolatos megszólalásai. Végig jelen van a beszélgetésben. Főleg, az lehet fontos, amit a végén mondott az ügyfél. „jó lenne újra józannak lenni…” Szerintem ez egy fontos mondat. Motiválni kell tovább, a kezelésig való eljutásig.
18
