Interjú Bártfai Zsolttal, az EB Külkapcsolati Fôigazgatóságának 4. Fajgazdagsággal a szegfénység ellen Biológiai fegyver 5

Európai Unió és nemzetközi fejlesztés no. 7. 2009. szeptember

A válságok és a világ szegényei – Hármas szorítás avagy hátat fordítunk-e a világ szegényeinek 3 Nem adják fel – Magyar segítség Kenyában 3

Interjú Bártfai Zsolttal, az EB Külkapcsolati Fôigazgatóságának 4 Fajgazdagsággal a szegfénység ellen – Biológiai fegyver 5 Nemzetközi Fejlesztési Naptár 8

Izmozás

Csökkentett üzemmód

Magyar segítségnyújtás Afganisztánnak

l Wagner Péter

Új fejlesztéspolitikát hozhat a válság l Szerencsi Ágnes

Nagy-Britannia, a Világbank, az Ázsiai Fejlesztési Bank, Japán és az Európai Unió követ. Az ország megsegítésére általában nagyobb donorkonferenciákon eddig felajánlott eddigi 55 milliárd dollár hatalmas összeg, mégis eltörpül a nemzetközi haderő költségei mellett. Csak az USA évi több mint 35 milliárdot költ itt el katonai feladatokra. Ráadásul afgán részről komoly kritika éri mind a segélyszervezeteket, mint a donorállamokat. Öt dollárból négyet az afgán kormány ellenőrzése nélkül költenek el. Az országban jelenleg több száz külföldi szervezet tevékenykedik, ezek „meg­ regulázása”, nyilvántartásba vétele csiga lassan halad. A fejlesztések irányát elvileg segítené a tartományi szintre lebontott nemzeti fejlesz­tési stratégia, ám gyakran ez sem több egy irreális, a valós igényeket alig tükröző kívánságlistánál.

A PRT – szeretik és utálják Az afganisztáni környezet egyik sajátossága a többféle feladatot ellátó úgynevezett Tartományi Helyreállítási Csoportok (Provincial Recons­ folytatás a 6. oldalon a

z O 7 : < > H O IÛ C

fotó: lerner balázs

I69OH>@>HOIÛC

IzG@B:C>HOIÛC 76<=A6C

A Ghánai Kereskedelmi Bank plakátja – Szárnyal még?

@67JA =:G6I

Pozitív változást is hozhat a gazdasági válság a nemzetközi fejlesztésben. Továbbra is kérdéses azonban, miként tud a világ a megváltozott helyzethez alkalmazkodni és az egyes országok mennyire képesek saját érdekeiket háttérbe szorítani.

A gazdasági és az ezt követő szociális válság nyomán a nemzetközi fejlesztésben új trendek körvonalazódnak. A világgazdasági növekedés lelassulása, a transznacionális kereskedelem visszaesése, a külföldi működő tőke áramlásának lassulása, a válságkezelés miatt kongó állami kasszák, valamint az egyre nehezebben betömhető kormányzati költségvetési lyukak hátrébb sorolják a közösségi célokat, a szociális problémák és a fenyegető tár-

sadalmi elégedetlenség előtérbe tolják a nemzeti érdekeket. A fejlődő országokra a közvetlen gazdasági hatások mellett a segélyezésben legnagyobb részt vállaló országok krízise is hatással van. A donor országoktól érkező támogatás elmaradása illetve drasztikus csökkenése megakasztja az 1990 utáni kedvező folyamatokat. A Világbank becslése szerint 2008 ősze óta ugyanannyi ember süllyedt folytatás a 2. oldalon a

@6C96=6G >GÛC

E6 @ > H O IÛ C

'%%`b

A fôvárostól északra fekszik Baghlan tartomány

Izmozás fotó: lerner balázs

a folytatás az 1. oldalról

mélyszegénységbe, mint amennyi a Millenniumi Fejlesztési Célok (MDG-k) ezredfordulós meghirdetése óta addig kiemelkedett belőle.

Új szereplôk, célok, struktúrák Miközben a legnagyobbak fejlesztési támogatásra fordított éves forrásai egyre távolodnak a célszámnak tekintett 0,7 százalékos GNIaránytól, a nemrégiben még segélyre szoruló országok – Kína, India vagy Brazília – donorrá válása javít a mérlegen. A feltörekvők nem csupán jótékonykodásból csoportosítanak át jelentős összegeket a szegényebbeknek. Az újjáalakuló nemzetközi rendszerben így kiemelt pozíciót biztosíthatnak maguknak és később is aktív gazdasági kapcsolatokat remélhetnek. Kínának különösen fontosak az energiahordozók, amelyekből óriási mennyiségű importra szorul. Ennek érdekében ezek az országok a nemzetközi szervezeteket megkerülve, közvetlenül is segélyeznek. Kína például a 2002-es egymilliárdról 2008 elejére már 25 milliárd dollárra növelte afrikai, latinamerikai és délkelet-ázsiai tőkekihelyezéseinek összegét – a pénz javarészt segély formájában jutott el a célországokhoz. Peking korábbi kon­ kurenseit maga mögé utasítva komoly előnyökhöz juthat. Igaz, el is kel a segítség, Ázsiában és a csendes-óceáni országokban ugyanis idén a 60, jövőre a 100 milliót is elérheti a szegénységi küszöb alatt élők száma. A nemzetközi közösség felrázásában is Kína tűnik a legaktívabbnak. Azt hangsúlyozza,

el. A jövőben valószínűleg fontosabbak lesznek az Európai Unió tagállamai által a Pári­zsi Nyilatkozatban lefektetett támogatáshatékonyságról szóló irányelvek, vagyis, hogy a projektek meghatározásánál a partnerország valódi igényei jelentsék a kiindulópontot, a munkamegosztás és a koordináció érvénye­ sítésével kiküszöbölhetővé váljanak a párhuzamosságok, a feladatot a leghaté­konyabb szereplő végezze el, a programok teljesítése során pedig elsősorban a helyi kapacitásokat használják ki.

2015: kiélezett presztízsharc

hogy a segélyezés a válság utáni időszakra való felkészülés egyik legfontosabb stratégiai eleme, hiszen a fejlesztések elhanyagolása hosszú távon visszaüt és az egész világgazdaság bővülését lassíthatja. A válság a donor országok listája mellett a nemzetközi fejlesztés struktúráit is átrendezheti. A hangsúly elemzők szerint a hatékonyság megítélésében a jelenlegi, elsősorban kvantitatív adatok helyett inkább a segélyek minősége felé tolódhat

A segélyezési politika változása az MDG-k értékelése kapcsán is újra és újra napirendre kerül. A 2015 utáni időszakról – az úgynevezett MDG Pluszról – szóló tárgyalások már jövőre elkezdődhetnek, a felülvizsgált koncepcióban a legnagyobb változást az elmúlt egy évtized tanulságai alapján a fejlődő országok belső fejlesztéspolitikáinak jóval aktívabb ösztönzése jelentheti, de nagyobb hangsúlyt kaphat a globális együttműködés és a meglévő kö­zösségi intézményrendszer átalakítása is. A következő évtizedek fejlesztéspolitikájának kijelölésében már a donor országgá avanzsált fel­­­tö­rek­vők­nek is jelentős szerep jut. Egyes vélemények szerint mosolygós összefogás helyett a háttérben kiélezett, geopolitikai indíttatású presztízsharc várható. A küzdelmet ugyanakkor a világgazdasági trend második féléves alakulása és az országok mozgásterének változása is nagymértékben befolyásolja.  l

A válságok és a világ szegényei

Hármas szorítás volumen No. 7. / 2009. szeptember

l Csillag Gábor

2

A világgazdasági krach letolta a színpadról az élelmezésügyi gondokat, holott a helyzet épp súlyosbodik. Hátat fordítunk-e a világ szegényeinek?

260

INDEX

230

Több az éhezô, kevesebb a hír A válságok kapcsán szakemberek és publicisták gyakran „hármas szorításról” beszélnek, hiszen egyszerre tapasztalhatjuk a pénzügyi-, az éghajlat- és energiaválság, illetve az élelmiszerválság gyakran egymást erősítő hatásait. A pénzügyi-gazdasági krach azonban sajátos módon kitessékelte a figyelem központjából az élelmiszer krízist, noha néhány éve az ENSZ 82 országot figyelmeztetett arra, hogy vészesen fogynak élelmiszertartalékai, miközben az árak megduplázódtak a világban. A FAO (Food and Agriculture Organization – az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete) legújabb jelentése szerint az alultápláltak száma elérte a 963 milliót, ami a világ össznépességének

200

170

140

110 I

II

III

IV

V

VI

VII

VIII

IX

X

XI

XII

FAO élelmiszerár index 1998–2000=100 Forrás: FAO

közel 15 százaléka. Idén júniusban a szervezet igazgatója, Jacques Diouf arra szólította fel a világ kormányait, hogy minél előbb tartsanak csúcstalálkozót a témában. A november közepén Rómában tartandó gigatalálkozó napirendjének középpontjában a „hármas szorítás” elleni közös fellépés lehetőségei állnak. A válságjelenségek legintenzívebben a már eleve hátrányos helyzetűeket, a világ szegényeit sújtják. Az angliai Brightonban székelő Institute of Development Studies legújabb kutatásai szerint a fejlődő régiók országaiban a különböző válságok összhatásaként az emberek kevesebb és rosszabb minőségű élelmiszert esznek. A Bangladesben, Indonéziában, Kenyában, Jamaicán, és Zambiában végzett terepkutatások azt mutatják, hogy az alultápláltságon túl további súlyos válság-következmény a gyerekek tömeges kivonása az iskolából. A szülők nem tudják fedezni az oktatási költségeket és gyakran kénytelenek utódaikat – nagyrészt törvénytelenül – munkába küldeni. Természetesen nehéz szétszálazni, hogy pontosan melyik válság-jelenség okozza melyik negatív hatást, az összkép azonban egyértelmű. „A szegénység, az alultápláltság, és a gyermekhalandóság nőtt a globális válság kö­

Nem adják fel

Fejlett államok 16

Magyar segítség Kenyában

India 231

l Galácz Máté

Kína 123

Ázsia és Óceánia 189

Szaharai Afrika 212

Alultápláltak száma a világon 2003–2005 (millió) Forrás: FAO

vetkeztében” – szögezi le Neil McCulloch az IDS kutatásvezetője. Az éhezők és alultápláltak aránya a világban az 1990-es évek elejének 20 százalé­ káról 2004 közepére 16 százalékra csökkent – ám ez a folyamat tavaly főleg a magas élelmiszer árak miatt visszájára fordult.  Bár 2008 második felében a piaci árak némileg visszabillentek, ez nem tudta jelentősen levinni a lakossági élelmiszerek árait.

Kifogások vagy megoldások Az ENSZ főtitkára egyértelműen fogalmaz: „Nem engedhető meg, hogy a kedvezőtlen gazdasági klíma megakadályozza a 2000-ben tett ígéreteink teljesülését. A globális közösség nem fordíthat hátat a világ szegényeinek és elesetteinek.” – írja Ban Ki

A magyar Taita Alapítvány egy csepegtető öntözőrendszer kiépítésére pályázott a Social Impact Award nevű osztrák díjra, háromezer eurót sze­ rettek volna elnyerni. A szervezet a kenyai Taita hegyekben, Bura faluban működő St. Joseph Árvaházat támogatja több mint négy éve. Itt mintegy 35 gyermek lakik, csecsemők, óvodások és isko­lások. Állami támogatásban nem részesül­­nek, kizárólag a katolikus egyház és adományok finanszírozzák a működést, ennek legnagyobb része Magyarországról származik. Az öntözőrendszer ötlete abból ered, hogy a kevés pénz miatt a gyermekek nem jutnak elég változatos és tápanyag­­ ban gazdag élelemhez. Az árvaház működtet ugyan egy mini farmot, ez azonban nem elég és a termesztett növények a nem megfelelő öntö­­­zés miatt sokszor elszáradnak. A kiskorúak alig jut­­­nak friss gyümölcshöz, húshoz, legtöbbször babot, kukoricát és kukoricakását esznek. Emiatt sokan betegek, rendszeres orvosi ellátásra és gyógyszeres kezelésre szorulnak. „Az ételek nagy részét az egy órai autóútra található városból szerzi be a ház konyhája, de a szállítási költségek a gépjármű bérlése egy alkalomra egy nevelőnő egy havi fizetését teszi ki. Egyébként úgy 5000 forintról beszélünk” – magyarázza Radó Orsolya önkéntes. Egy öntözőrendszer hatalmas segítség lenne. A kert a helyi munkaerő alkalmazását is lehetővé tenné, az új eszköz elterjesztése a faluban több család számára jelenthetne meg­oldást a takarmánytermesztésben. A pályázat végül ugyan nem nyerte el az osztrák zsűri díját, az alapít­vány tagjai és az önkéntesek azonban nem adták fel. Újabb és újabb ötletekkel keresnek meg a hazai vállalatokat, nagykövetségeket, barátaikat és is-

a szerzô felvétele

Dél-Amerika és a Karib térség 46

kérdezzük, erről szó sem lehet. „Elérkezett az idő, hogy felgyorsítsuk a folyamatot. Kellő politikai akarat és erős gazdasági támogatás mellett, a célok még a legszegényebb országokban is elérhető távolságban vannak.” Nemsokára látni fogjuk, meg van-e az a bizonyos akarat. l

merőseiket, bízva abban, hogy így is összegyűlik a pénz. Jelképes örökbefogadási rendszerük se­ gítségével már eddig is sokat tettek a gyerme­ kekért. Tavaly öt tehetséges fiatal kezdhette el a bentlakásos magániskolát a Taita Inter­national School-ban. Az alapítvány tavaly és idén hat önkéntest küldött Kenyába, akik kialakítot­tak egy játszószobát, karácsonyra minden gyermek saját ágyban alhatott, új székeket és asztalokat is beszereztek. Sikerült forrást biztosítani egy nevelőnő fizetésére is – Beate, a faluból származik, három gyermeke az árvaház által működtetett óvodába jár. A magyar önkéntesek Kenyában ellenőrzik az adományok elköltését is. Az alapítvány tagjai és barátaik szabadidejük jó részét a kenyai gyermekekért áldozzák. Azt mondják, egy percet sem bántak meg belőle.  l

volumen No. 7. / 2009. szeptember

Közel-Kelet és Észak-Afrika 33

Mun a Millenniumi Fejlesztési Célokat értékelő idei jelentés előszavában. A legfejlettebb donor országok ugyan könnyedén ki tudnák gazdálkodni a mélyszegénység felszámolásának „cechjét”, de könnyen lehet, hogy a helyzetet sokan inkább kifogásnak használják majd. Ha az ENSZ főtitkárát

3

A mostani érdekek a meghatározóak Rajacic Ágnes interjúja Bártfai Zsolttal, az Európai Bizottság Külkapcsolati Fôigazgatóságának tisztviselôjével A magyar szakértô az EU választási misszióinak lebonyolítását intézi a fejlôdô országokban. Jelentéseik hatással vannak Brüsszel külpolitikájára és a fejlesztési támogatásokra. A megfigyelôi pálya nyitott a magyarok elôtt is.

volumen No. 7. / 2009. szeptember

o lt B á r t fa i Z s

4

került, ni pozíció­­­jába Mielôtt mosta zágos rs O dolgozott az hosszú ideig -­ gy lü Be a dánál és Választási Iro a magyar is eg nl le je ban, minisz­térium yában biztos állomán i lm de vé at ad kba járt, ió sz EBESZ mis van. Elôször sztás la vá a an szovób 2002-ben Ko lelt három nyolításáért fe technikai lebo ôtt s csatlakozá el járásban. Az EU részt tt ve nt ké ból elsô az új országok vú ett hosszú tá egy úgynevez d vezetôi aj m , en és pz megfigyelôi ké o ­ rszágban. képzésen Finn

–  A tagországok más és más geopolitikai érdekei megjelennek a listában?

berendezkedésű országot nyilván nem fognak felvenni a listára, amelyekről tudható, hogy az életben nem fogja meghívni az EU-t. Vannak, amelyek formálisan nem hívják meg, de eltűrik a megfigyelők jelenlétét, ilyen például Pakisztán. És van olyan, ahonnan nem érkezett meghívás, noha az EU szerette volna. A külkapcsolatokért felelős Biztos hozza meg a politikai döntést, hogy induljon-e misszió egy adott országba. Ha megjön a meghívás, akkor kiutazik egy csapat és felméri, hogy a választási megfigyelői misszió kiküldése hasznos-e, tanácsos-e és egyáltalán lehetséges-e.

–  Benne vannak, de alapvetően minden azon múlik, hogy az EU milyen politikát folytat az adott országban, és hogy melyik állam hívja meg egyáltalán a megfigyelőket. Olyan autoriter

–  A Biztos döntésében mennyire játszik közre az, hogy mekkora nyomást gyakorolnak rá egyes országok, akik esetleg volt gyarmataikat részesítenék elônyben?

–  Miként dôl el, mely országokba küld az EU missziót?

–  Erről a három nagy uniós intézménynek kell megállapodnia. A Parlamenttel is konzultálnak, de a kérdés igazából a Tanács és a Bizottság között dől el. A mi osztályunk koordinálja a döntés előkészítését. Elindul az egyeztetés és kialakul egy körülbelül 15 államot tartalmazó prioritási lista.

–  Mi a monitoring tétje?

–  A missziók pillanatfelvételt készítenek egy ország politikai állapotáról. Nem csak a választási jogról, hanem az emberi jogokról, a nők helyzetéről, az igazságszolgáltatás függetlenségéről, a gyülekezési jogról, a korrupció szintjéről, a kisebbségek helyzetéről, tehát általában a politikai szabadságjogokról. Sőt, a kormányzat általános állapota is szerepel a végső jelentésben, amely publikus. Ez a jelentés képezi az EU politikájának alapját az adott ország kapcsán és a későbbi technikai segítségnyújtási programok is a választási missziók ajánlásaira épülnek. –  Eszerint fôleg gazdasági érdekek szólnak amellett, hogy a választási missziót egy ország beengedje?

–  A politikai stabilitás nyilván gazdasági előnyökkel is jár. De a fő feladatunk az, hogy a mis�szió hozzájáruljon ahhoz, hogy a választók és a pártok is elfogadják a választások hitelességét. –  Egy háború sújtotta országban, mint pél­ dául Afganisztán, nem csak az átláthatóság a probléma, hanem például az is, hogy a kü­ lönbözô fegyveres csoportok kit engednek oda a szavazófülkéhez. Ilyenkor mennyit ér egy misszió?

–  A választási missziónak az a feladata, hogy lejegyezze, amit lát. Nincs joga beavatkozni, és nem is vitatkozhat a helyiekkel. Ha tudomásukra jut egy választási szabálytalanság, akkor ezt közölheti a választási szervekkel, de a probléma orvoslásába már nem szólhat bele. Majd beleírják a jelentéseikbe és a Bizottság vagy a tagállamok felvetik a kétoldalú kapcsolatokban. Az afganisztáni előzetes jelentés például tartalmaz számos olyan megállapítást, ami nem hízelgő sem a választási bizottságra és az állami rádióra, tévére sem. A feladat adott, a hatóságok ez alapján javíthatnak a helyzeten a következő választások előtt. Később, alkalomadtán persze megkérdezhetjük, mit tettek a problémák orvosolására. Afganisztánban egyébként a déli országrészben a biztonsági helyzet nem tette lehetővé, hogy a megfigyelők szabadon mozogjanak, sem a választást megelőzően, a választás napján meg pláne nem. Viszont volt lehetőség arra, és ez a lényeg, hogy információhoz jussanak például a helyi NGO-któl és más nemzetközi megfigyelőktől és még sok más forrásból. –  Minden monitoring más-más tagállamok képviselôibôl tevôdik össze. Miként dôl el az, kik utaznak?

–  Vannak az úgynevezett core team-tagok, a missziók vezetői, és vannak a hosszú-, illetve

egyensúlyt, meg azt is, ki milyen tapasztalatot szerzett az adott országban, régióban.

Nem csak a választási jog, hanem az emberi jogok, a nők helyzete, az igazságszolgáltatás függetlensége, a gyülekezési jog, a korrupció szintje, a kisebbségek helyzete, sőt, a kormányzat általános állapota is szerepel a végső jelentésben.

rövidtávú megfigyelők. Az előbbiek jelentik a misszió gerincét. Őket a Bizottság közvetlenül verbuválja internetes felhívás alapján, ami a nemzeti minisztériumok is nyilván közzétesznek. A hosszú- és rövidtávú megfigyelőket a nemzeti külügyminisztériumok jelölik. Az általában 150– 200 fős misszió élén egy Európai Parlamenti képviselő áll, aki politikai súlyt ad az egésznek: vele illik szóba állni. –  Hogyan dôl el, ki lesz a missziót kísérô EP képviselô?

–  Ez is a Biztos döntése, aki figyelembe veszi a parlamenti politikai csoportok közötti erő-

–  Akkor a magyar képviselôk vajon milyen fejlôdô országokban vezethetnek missziót?

–  Szent-Iványi István volt 2006 áprilisában a fidzsi-szigeteki választási misszió vezetője. A magyar megfigyelők az ország súlyához viszonyítva nem teljesítenek rosszul. Afganisztánban a mostani választásokon ketten is dolgoztak. –  Szakmailag a magyarok megfelelnek a feladatnak?

–  Igen. Ebben az évben Magyarország is elindítja a képzési programját, és a külügyben szerencsére eléggé ambiciózusak, és ennek meg is van az eredménye. –  A magyar elnökség ideje alatt nagyobb befolyásunk lesz a választási missziókra?

–  Legfeljebb a megfigyelendő országok listájának összeállításánál, de nem hiszem, hogy ettől mondjuk tízszer nagyobb lesz a magyar érdekeltségű államok listája, mint eddig. –  A megfigyelôk kiválasztásban segít, hogy Ön itt dolgozik?

–  Nyilván én is megteszem a magyarokért, amit tudok. Egy szakértő kiválasztásánál sokat számit, hogy mit tudunk az illetőről. De a döntést egy bizottság hozza.

Fajgazdagsággal a szegénység ellen

Biológiai fegyver l Zólyomi Ágnes

Nélkülözés és az élôvilág pusztulása. Tudunk-e az egyik probléma orvoslásával a másikon segíteni?

A szegénység felszámolására tett kísérletek évtizedről-évtizedre új formát öltenek. A kilencvenes években a varázsszavak a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés lettek – ma már nincs komoly stratégia ezek nélkül. A koncepciót az úgynevezett Brundtland Jelentés (az ENSZ felkérésére készített és 1987-ben publikált dokumentum a világ jövőjéről – a szerk.) öntötte formába, leszögezve, hogy a környezeti erőforrásokat úgy kéne fel­ használnunk, hogy azok a jövő generációi számára is elérhetőek legyenek. A fenntartható fejlődés a Millenniumi Fejlesztési Célok egyike lett, így a biodiverzitás és a természeti erőforrások meg­ őrzése is kiemelten fontos szerepet kapott. Ez helyes és szép, csak hát nehéz megértetni és elfogadtatni azokkal, akik nemhogy a jövő generációiról, de saját magukról is csak nagy nehezen tudnak gondoskodni. De mi van, ha úgy alakítjuk az életünket, hogy a környezeti értékek megóvása nekünk és unokáink számára is kézzel fogható hasznot hajt? Ez különösen azon országok számára

lehet érdekes, amelyek természeti kincseiken nem túl sok mindenre alapozhatják megélhetésüket, viszont abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy kormányuk a bevételekkel nem kizárólag saját zsebét akarja tömni.

Rajtunk csattan Érdemes hát körbenéznünk, mi az, amivel együtt élünk és nekünk szinte természetes, de amitől a messziről idetévedt turista hanyatt esik. Virágzó esőerdő, színpompás korallzátony, üvöltő oroszlán – ilyen kincsek egyre kevesebb helyen fordulnak elő, és manapság egyre jobban csábítják a tömegturizmusra ráunt utazókat, az úgyneve­ zett ökoturistákat. Az ökoturizmus az ország szá­mára jól jövedelmező bevételi forrás lehet, de más előnyöket is hordozhat. Egyszerre járulhat hozzá ugyanis a helyi adottságokra alapozó munkahelyteremtéséhez – például a kézműipar túléléséhez és fejlesztéséhez – valamint a természeti értékek megóvásához. Ezekben a védett zónákban megmaradhatnak természetes állapotukban az ott honos állat- és növényfajok az őket éltető tájakkal együtt. Olyan élőlényekről beszélünk, amelyeket

volumen No. 7. / 2009. szeptember

–  Missziót Ázsiába, Afrikába és Latin-Amerikába küldhetünk, és azok az országok, amelyeknek történelmi kötődésük van bizonyos területekhez, nyilván azokat a területeket preferálják. De leginkább a mostani érdekek a meghatározóak és nem utolsó sorban  egy adott országnak nyújtott és nyújtandó fejlesztési támogatások mértéke is sokat nyom a latban.

5

Ökoturizmus: jut is marad is Az úgynevezett Integrált Megőrzési és Fejlesz­tési Programokat [ICDP – Integrated Conservation and Development Project] először a WWF nemzetközi környezetvédelmi szervezet indította útjára a nyolcvanas években. Arra ösztönzik a helyi lakosokat, hogy óvják a védett területet, ahol élnek, cserébe munkahelyekhez jutnak és fejlődik az infrastruktúra is. Mindez elsősorban ott égető, ahol eddig nem nagyon mutatkozott más esély a jövedelemszerzésre, mint a természeti erőfor­ rások kizsigerelése. A fejlődő országok energia­ ellátását például 50%-ban a fa adja, ennek beszer­­ zé­se a csökkenő tartalékok miatt egyre prob­­lé­ másabb. A túlhalászás eredménye sok helyen az, hogy a dzsungel védett állatai kerülnek a terített

asztalra. Még sokáig sorolhatnánk a példákat. Ezekre a gondokra és a szegénység csökkenté­­sére egyszerre kínálnak választ az ICDP-k, azzal, hogy a védett tájak kezelését új alapokra helyezve csökkentik a rájuk nehezedő nyomást.

forrás: traville.net

a mai fejlődési modell és gazdasági paradigma halálra ítélt. Ezek a fajok ma sokkal gyorsabban pusztulnak, mint a történelemben bármikor. Egyik napról a másikra tűnnek el anélkül, hogy egyáltalán tudnánk róla, hogy léteztek, vagy, hogy felismerhetnénk a bennük rejlő lehetőségeket. A biológiai sokféleség elvesztése nem egy távoli és homályos folyamat az őserdő rengetegében, hanem a mi közép-európai életünket is érzékenyen érinti. Mi van, ha valamelyik kipusztult faj a rák elleni gyógyszer egyik alapanyagát tartalmazta? A biodiverzitás csökkenésével mi leszünk kevesebbek. Megváltozik a mikro- és makroklíma, a szén-, talaj- és víz körforgása, a gyógyszerek és élelmiszerek alapanyaga, az egész tápláléklánc, minket is beleértve.

Meg kéne próbálni Fejlesztés és megőrzés kombinációja akkor sikeres, ha a helyi közösség és a védett terület igazgatósága összefog a civil szervezetekkel és a kezdeményezést az állam is támogatja. Egyes ugandai és boliviai nemzeti parkokban a fenntartható (kíméletes) erdőgazdálkodás munkaerő-szükséglete és a magasabb turisztikai bevételek miatt a közösség oktatási- és egészségügyi ellátása, valamint az infrastruktúra is javult, új állások születtek. Namíbia szintén felismerte a védett területek szerepét az ország megélhetésében. Annak érdekében, hogy a helyi közösségek valóban érdekeltek legyenek a környezet megóvásában, az állam rájuk ruházta bizonyos területek tulajdoni jogát, ahol elsősorban a turizmus beindítását kellett megszervezniük. A program eredményeként ma több mint 45 rezervátum működik és ez csaknem 100 000 embernek biztosít megélhetést. Az UNDP egyik projektje Brazíliában szintén a fajgazdagság megőrzését és a szegénység visszaszorítását célozza. Itt egyszerre akarják a mangrove erdőket és a munkahelyeket megőrizni, úgy, hogy közben felszámolják a nagy károkat okozó osztrigatenyésztést. Az iparág leépítésével a közösség nem maradt kenyérkereseti lehetőség nélkül, mert az ökoturizmus és a látogatók igényeire alapozott helyi kézműipar felfutása

A bolíviai Madidi Nemzeti Park erdôgazdálkodása segíti az ökoturizmust

még növelte is a jövedelmeket. Ezek a projektek persze nem mindenkin segítenek és nem is túlságosan elterjedtek egyelőre. Arra a kérdésre azonban, hogy a védett természeti területek megőrzése valóban hatékony eszköz lehet-e a szegénység elleni küzdelemben, Namíbia és több más ország válasza a hangos igen. Akkor miért ne lehetne máshol is megpróbálni?  l

Csökkentett üzemmód

volumen No. 7. / 2009. szeptember

a folytatás az 1. oldalról

6

truction Team, PRT) működése. Az ötlet az amerikai hadseregtől származik, amelynek egy­­ ségei 2002 után az ország minden részén szétszórva működtek. A biztonsági helyzet miatt az invázió után alig voltak segélyszervezetek, a helyi lakosság viszont azt igényelte, hogy nyugati katonák segítsenek nekik. A folyamatos létszámhi­ ánnyal küszködő nemzetközi haderő számára ez a módszer jelentette a megoldást arra, hogy az egész országban jelen lehessenek. A PRT-k nem tisztán katonai egységek, az egység része legalább egy külügyes diplomata (mint politikai tanácsadó), sőt gyakran egy fejlesztési tanácsadó is. Jelenleg 34 tartományból 26-ban működik ilyen, amely katonai, fejlesztési és humanitárius feladatokat is ellát. Minden PRT-nak van egy vezető nemzete, amely felelős a fejlesztési feladatok végrehajtásért. Ennek megfelelően mindenki a saját nemzeti gyakorlatát és elveit ülteti át a helyszínen. Az amerikaiaknál a UsAid-nek és az egység parancsnokának is külön pénzügyi kerete van, az előbbi főleg amerikai cégeken keresztül hajt végre fejlesztéseket. A németeknél a szerepek szigorúan szétválnak, fejlesztéssel csak a külügyminisztérium és a fejlesztési ügynökségek munkatársai foglalkoznak, elsősorban non-profit civil szerve­ zeteken keresztül. A Tartományi Helyreállítási Cso­portokat vegyes tevékenységük miatt a legtöbb kritika az NGO-k részéről érte. A civil szer-

vezetek, akiknek biztonságát egyedül a semlegességük garantálja, joggal féltek és félnek attól, hogy ha katonai egységek azonos szerepet játszanak, mint ők, az könnyen azt a látszatot kelheti az afgán lakosságban, hogy az NGO-k egyrészt kötődnek a katonai szereplőkhöz, másrészt nyíltan állást foglalnak a jelenlegi konfliktusban. Ugyanakkor Afganisztánban még mindig jelentős területek vannak, ahol a biztonsági helyzet eleve an�nyira rossz, hogy ott a civil szervezetek nem kockáztatják munkatársaik életét. Ezeken a he­ lyeken a helyi lakosság továbbra is csak a civil feladatokat végző katonai egységektől remélhet segítséget.

Magyarok a pályán Hazánk 2006-ban vette át a hollandoktól az észak-afganisztáni Baghlan tartományban működő PRT irányítását. Budapest korábban is tett már felajánlásokat Afganisztán részére. Egymillió dollárt ajánlott fel a 2002-es tokiói donorkonferencián (ezt rendőrképzésre fordították és egy Világbanki irányítású fejlesztési alapba, a Law and Order Trust Fund-ba került), illetve a Magyar Ökumenikus Segélyszervezeten és a Baptista Szeretetszolgálaton keresztül humanitárius segélyt adtunk ötven-ötven millió forint értékben. A magyar PRT létrehozása azonban minőségi és

a szerzô felvétele

mennyiségi váltást is jelentett. 2007-től évi 500 millió forintot fordítunk a terület újjáéleszté­sére. Az összeg nem túl magas, de arányban állt a hollandok keretével. A kezdetben 150 fős magyar katonai kontingenssel együtt kitelepült egy politikai tanácsadó és nagykövetet telepítettünk Kabulba (mindkét diplomata a Külügyminisztérium munkatársa). Az itthoni koordináció 2008-tól kormányközi bizottság végzi a külügyminiszter és a honvédelmi miniszter vezetésével. A nemze­ ti és a tartományi fejlesztési tervek figyelembe­ vé­tele mellett elkészült egy fejlesztési stratégia, amely célkitűzéseiben megismételte a legfontosabb afgán prioritásokat (egészségügy, oktatás, vidékfejlesztés). A 2008-as adatok szerint Afganisztán lett hazánk legfontosabb nemzetközi fejlesztési partnere, itt költöttük el a legtöbb pénzt. Ez azért meglepő, mert a közép-ázsiai állam a ma­ gyar fejlesztéspolitikai elképzelésekben elvileg nem tartozik a legfontosabb partnerországok közé. A tavalyi mintegy 700 millió forintban benne vannak a minisztériumok saját, erre a célra fordítható büdzséi, de a humanitárius segélyek nem. Maga a félmilliárdos PRT keret több mint fele különböző minisztériumoknak jutott, amelyek saját szakterületükön próbáltak tenni valamit az itt élők érdekében. A pénz másik részéből a külügy magyar segélyszervezetek számára írt ki pályázatot. A két nyertes, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Baptista Szeretetszolgálat 10–15 százalék önrész mellett oktatási, munkahelyteremtő, mezőgazdasági és vidékfejlesztési (MÖSZ) és illetve egészségügyi (MÖSZ, BSZ) projekteket vitt. Sikernek tekinthető, hogy

A Magyar Ökomenikus Szeretetszolgálat épülete elôtt

fotó: belényi dániel

vállalás előtti időszakban kezdődött. 2008-ban néhány új elemmel bővült a stratégia. Egyrészt az 500 milliós keret tartalékából egy afgán szakember lett a magyar PRT fejlesztési tanácsadója. Valószínűsíthető, hogy elsősorban a projektek előkészítésében, az NGO közösséggel és a helyi fejlesztési segélyezésben érdekelt hivatalos szervekkel történő kapcsolattartásban, illetve magyar

Afganisztán lett hazánk legfontosabb nemzetközi fejlesztési partnere, itt költöttük el a legtöbb pénzt.

emellett Görögország két alkalommal összesen 800 000 eurót ajánlott fel, az Önkormányzati Minisztérium saját keretét önrészként használva egy EU-s fejlesztési alaptól kétszer 400 000 eurót nyert – ebből a MÖSZ a helyi közigazgatást fejlesztette. A harmadik jelentős plusz tétel az a mintegy 145 millió forint (2007-ben 125 millió), amelyet a honvédelemi tárca saját költségvetéséből fordít kútfúrásra, iskolarenoválásra, élelmiszerosztásra, útépítésre. A fent említett összegekből került sor többek között a rendőri erők (IRM) és bábanők (Baptista Szeretetszolgálat) képzésére, rendelők (HM) és iskolák (HM és Magyar Ökumenikus Segélyszervezet) építésére, mezőgazdasági és vízügyi projektek (FVM és MÖSZ), illetve munkahelyteremtő programokra (MÖSZ). A tartományban, de az északi régióban is a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet a leg­ aktívabb, tevékenységük még a magyar szerep-

befektetési lehetőségek felkutatásában kaphat szerepet. Az idén augusztus 20-án megtartott elnökválasztás előkészületeihez való hozzájárulásként a Külügyminisztérium saját NEFE keretéből 32 millióval egészítette a meglevő PRT keretet, ebből a Demokratikus Átalakulás Intézete (ICDT) indított képzést választási szakemberek és képviselők részére. Az Oktatási Minisztérium is bekapcsolódott a kinti projektekbe, baghláni diákok magyarországi tanulását finanszírozza.

A legrosszabbkor csökkentik Az idei, a kormány által 459 millióra csökkentett keret már a világgazdasági válság hatását tükrözi. Ha a hivatalos magyar álláspontot vesszük figyelembe, akkor ez a legrosszabbkor következett be. Itthon közmegegyezés van arról, hogy a fejlesztések és a biztonság kéz a kézben járnak. Több

projekt, nagyobb biztonság, vagy másképp: ha több pénzt fordítok a helyi lakosság igényeire, akkor kevésbé lesz hajlandó azokat a csoportokat támogatni, amelyek a távozásomat (halálomat) kívánják. Nos, Afganisztánban a biztonsági helyzet 2007 óta érezhetően romlik, és tavasz óta ez még inkább igaz. Felmerül a kérdés: hogyan csökkenthetjük a fejlesztési pénzeket, ha arra számítunk, hogy a biztonsági helyzet romlani fog? A civil szektor számára különösen szomorú, hogy a forráscsökkentés aránytalan mértékben sújtja. 2008-ban még 210 millió állt a nem-kormányzati szervezetek rendelkezésére, idén mindössze 93 milliót szán munkájukra az afganisztáni jelenlét koordinálásával megbízott kormányzati bizottság. Mivel eddig semmiféle hatástanul­mány nem készült a különböző magyar projek­ tek­ről, semmi sem indokolja, hogy pont a segélyszervezetek költségvetését kell így megkurtítani. Ez azért sem érthető, mert a civil szervezetek további jelentős nemzetközi források bevonására is képesek. Szinte biztos, hogy a NATO és vele Magyarország még legalább 5–10 évig Afganisztánban marad, ezért mindenképpen szükséges lenne, hogy alaposabb, részletesebb stratégiával és vízióval rendelkezzünk szerepvállalásunkról. Bár jelenleg kormányzati szinten készülőben van egy új közép-távú Baghlan-stratégia, ennek részleteit a civil szektor csak azután ismerheti meg, ha a dokumentum átesett a tárcaközi egyeztetése­ ken. Erősen kérdéses, hogy ekkor lesz-e még lehetőség bármilyen érdemi változtatásra. A jelentős tapasztalatokkal rendelkező civil partnereket bevonva mindenképpen jó lenne a fejlesztési stratégiát leszűkíteni néhány, a magyar kapacitások ismeretében sikerrel kecsegtető célkitűzésre. De erősíteni kéne a már elvégzett projektek monitorozását és az eredményeket illene megismertetni a hazai közvéleménnyel. l

volumen No. 7. / 2009. szeptember

– A segélyszervezet tevékenysége a térségben még a magyar szerepvállalás elôtt kezdôdött

A szerzô a Magyar Külügyi Intézet munka­társa, Afganisztánnal foglalkozó blogjának címe: www.wagnerpeter.blogspot.com

7

Nemzetközi fejlesztési kalendárium 2009 Mikor?

Mirôl?

Hol?

Ki szervezi?

megjegyzés

Szeptember 24–25.

G20 Summit

Pittsburgh

G20

Klímaváltozás az elôtérben

Szeptember 25.

Gazdasági válság és az EU (konferencia)

Budapest

MTA PTI, www.rajtunkasor.hu

EU HU 2011 Presidency

Október 12.

EU – Turkey Relations – Developing Common Energy Frontiers?

Budapest

CEU

Október 16.

Környezetvédelem és vízügy (konferencia)

Budapest

MTA PTI, www.rajtunkasor.hu

Október 16.

World Food Day (Élelmezési Világnap)

Október 17.

International Day for the Eradication of Poverty (A Szegénység és a Szegénységellenes Küzdelem Világnapja)

Budapest

DemNet (csatla­kozva a globális kez­demé­ nyezésekhez)

www.demnet.org.hu

Október 22–24.

European Development Days (Európai Fejlesztési Napok)

Stockholm

EU

www.eudevdays.eu

November 11.

3rd Renewable Energy Policy Conference (Harmadik Megújuló Energia Konferencia)

Brüsszel

EU

www.erec.org

November 12–13.

Via Futuri 2009 – Konferencia a közösségi tulajdonú energiarendszerekrôl

Pécs

IME Pécs, PTE KTK

www.viafuturi.hu

November 13.

Az EU új keretei: a Lisszaboni szerzôdés (konferencia)

Budapest

MTA PTI, www.rajtunkasor.hu

EU HU 2011 Presidency

December 1.

World AIDS Day (AIDS Világnap)

December 7–18.

ENSZ Klímaváltozási Konferencia

December 10.

Human Rights Day (Emberi Jogok Világnapja)

December 18.

Távközlés és információs társadalom (konferencia)

EU HU 2011 Presidency

UN

UN Koppenhága

UN

A Kyoto Jegyzôkönyv „megújítása”

UN Budapest

MTA PTI, www.rajtunkasor.hu

EU HU 2011 Presidency

oktatási segédanyagok és egyéb kiadványok megrendelhetôk vagy letölthetők:

www.hand.org.hu

VOLUMEN – Európai Unió és nemzetközi fejlesztés 2. évfolyam 3. szám (7. szám), 2009. szeptember Felelôs szerkesztô: Linder Bálint Munkatársak: Csillag Gábor, Jaksa Brigitta, Lerner Balázs, Miháltz Réka Kiadja: Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány Felelôs kiadó: Pálvölgyi Péter – ügyvezetô igazgató Layout: Bóna Toma Partnerek: Globalance – www.globalance.hu, People in Need (PIN) Csehország, Slovak Nongovernmental Development Organizations Platform (PMVRO) Szlovákia, Partners for Democratic Change (PDCS) Szlovákia, Polish Humanitarian Organisation Foundation (PHO) Lengyelország, Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség (HAND Szövetség) Magyarország, European Journalism Center (EJC)  HU ISSN 2060-0593

A kiadványt az Európai Unió EuropeAid programja támogatja

A kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió állásfoglalását.

Kiadja: Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány