Interakciók ökológiája Környezetpszichológiai vázlatok a környezeti nevelés céljaihoz, módszereihez

Interakciók ökológiája Környezetpszichológiai vázlatok a környezeti nevelés céljaihoz, módszereihez Kulcsszavak: terek és érzékelésük, proxemika, szükségletek, kultúra, érték Lükő István Nyugdíjas Egyetemi magántanár [email protected] Az előadásban bemutatjuk a különböző terek (auditív, vizuális, termikus, szaglási és tapintási) sajátosságait, szerepüket a környezeti nevelésben. Az állatok és az emberek távolságtartása és szabályozása az ökológiai és társadalmi folyamatokban, ezeken keresztül a környezeti tudatformálásban meghatározóan fontos. Pedagógiai tevékenységünket tudatosabbá tesszük az egyéni és társas szükségletek, a valamint a kultúra és a szerepek, valamint a környezet kapcsolatának feltárásával, illetve bemutatásával. Viselkedésünk szabványaként foghatók fel az értékek, amelynek léptékei (érték, attitűd, vélemény) jellemzőit figyelembe vesszük a nevelési folyamatokban. Edward Hall nyomán ismertettem először a proxemika alapjaihoz tartozó különböző tereket, mint a vizuális, az auditív, a termikus, a tapintási, és a szaglási tér. Megkíséreltem a környezetvédelmi nevelés-oktatás aspektusait hozzávenni. Kitértem az állatok távolságtartásának fajtáira, mechanizmusára is elsősorban az idevonatkozó kísérletek megemlítésével, amelyből a zsúfoltságnak az érintkezésre, párkapcsolatokra, ivadékgondozásra gyakorolt hatásáról szerezhettünk információt. A motiváció és a szükségletek témaköre következett ezek után, amelyben a homeosztázis, vagyis az egyensúlyra törekvés, az exploráción alapuló tevékenység, és az egyéni, valamint a társas szükségletek fajtáiról esett szó. 1, Bevezetés a proxemikába Elöljáróban azt szeretném elmondani, hogy a tanulmányban a környezethez fűződő viszonyunk egy sajátos oldaláról lesz szó. Mondhatnám úgy is, hogy az érzékeléstől a cselekvésig, a személyiségtől a csoportdinamikáig terjed a tartalom, hiszen a környezet emberi kapcsolatainak hálózata, a környezeti nevelés és oktatás pszichológiai meghatározottsága felöleli a pszichológia igen sok, mondhatni valamennyi ágát. Sőt! Ez a sőt azt jelenti, hogy igen szoros kapcsolatban vizsgálja a kérdést a pszichológia, a kulturantropológia, a szociológia stb. Mint például e fejezet címében lévő proxemika is. De mi is ez a Proxemika? Tulajdonképpen az élőlények-benne elsősorban az ember- tér és távolságérzékelésével, társaitól való távolságtartásával, szabályozásával foglalkozó vizsgálati irányzat. Legismertebb tudományos képviselője: Edward T. Hall. A következőkben először az ő alapműve alapján mutatom be a proxemika lényegét. Könyvének címe: Rejtett dimenziók. (1)

1.1, Különböző terek és érzékelésük Hall a különböző állatkísérletek leírása után sorbaveszi az embert (is) körülvevő tereket, Megkülönbözteti a vizuális, az auditív, a tapintási, a szaglási és a termikus teret. A vizuális és az auditív tér összehasonlításához a két érzékelőt (szem és a fül) kellene összehasonlítani ahhoz, hogy "pontosan " ki tudjuk számítani mennyivel több információt szolgáltat a szem, mint a fül. A szem és a fül hatótávolságát kiterjesztő technikai eszközök bonyolultsági foka is tükrözi a két rendszer információ-tömeg különbségét. Eltekintve ezek fiziológiai, műszaki technikai részleteitől, most arra szeretnék utalni, hogy a kulturálistársadalmi különbségek mit mutatnak ezen a téren. Nyilvánvaló, hogy a különböző kultúrákban nevelkedő gyerekek mást és mást szűrnek ki ugyanazon térből. Elfogadhatjuk ezt úgy, hogy az érzékelési sémák kultúrafüggők, és hogy ezek végigkísérnek bennünket. Például a japánok a vizuális érzékelést igen differenciáltan szabályozzák, míg az auditív érzékelésük szelektivitása kisebb. A németek és a hollandok vastag falakkal, dupla ajtókkal, párnázott ajtókkal szigetelik el a hangokat. A környezeti nevelés szempontjából kiemelhető, hogy a természeti környezet, a táj észlelése (érzékelése) esztétikai élményt nyújtó, a művészeti ábrázolásokon keresztül is kifejeződik az érzelmekre gyakorolt hatása. A környezeti-természeti elemek és szisztémák évszakokhoz is köthető változása a színekkel, a tónusokkal jelez felénk, amiből a konkrét elemek anyagainak állapotáról kaphatunk információt. A növények és állatok alakjának, mozgásának felismerése, viselkedésük tanulmányozása is jelentős mértékben vizuális ingereken keresztül valósul meg. A hangoknak is nagy jelentősége van az élőlények vsielkedésében. Az állatok hangjának felismerése, megtapasztalása sok szempontból fontos és hasznos. Ezért a különböző terepi, vagy akár tanórai és tanárán kívüli foglalkozások során lehet ezt gyakorloltatni (pl. madáhangok, erdei állatok hangjának megismerése) illetve ezekhez kapcsolódó módszertani variációkban (szerepjáték, drámapedagógiai stb.) imitálni. Amiről keveset tudunk, és el is hanyagoljuk, az a szaglási tér. Állatoknál a szagok érzékelése segít a párkapcsolatokban, a veszélyhelyzet érzékelésében, a táplálékszerzésben, a társak megkeresésében stb. Egyes fajok hihetetlen érzékenységgel rendelkeznek e téren. A selyemlepke pl. 4-5 kilométerről megérzi társát. De a lazacot is a szaglása vezeti vissza a sok ezer mérföldes távolságból a hegyi patakhoz. Ugyanakkor, a ritka közegben, mint pl. a levegő a szaglás átadja a szerepét a látásnak. A sólyom aligha tudna többszáz méter magasságból szaglás útján észrevenni egy egeret. A szaglás elsősorban a kapcsolatteremtés eszköze, a kommunikáció egyik legősibb és legfontosabb közege. Kémiai érzékelésnek is szokták mondani, mivel a szagok elsősorban vegyi jellegűek. Az emberi szaglás kultúránként más és más viselkedést kondicionált elsősorban a nevelés útján. Másként viselkedik egy amerikai, akit arra szoktattak, hogy tartsa távol magától a szagokat, csak 1-2 különleges illat, illetve szag esetében engedje közel magához a társakat. De maga a mesterséges környezet civilizációs szokássá merevítette a szagok "elszívását" a légkondícionálás révén. Megfosztva ettől a társas érintkezés egyik lényeges csatornájától. A természetes testszagok távoltartásának, a különböző desodoroknak, sprayk-nek közvetlenül is jelentkeztek a környezetkárosító hatásai. Ma már léteznek olyan változatok, amelyben a hajtóanyag nem ózonpusztító. Az arabok társas érintkezésében is fontos szerepet játszanak a szagok a távolságtartással együtt. A párválasztás alkalmával szabályosan megszagolhatják a házasságot közvetítők a leendő arát. Az európai civil társadalmakban, főként a kisebb településeken máig meghatározó élmény a különböző tevékenységek illetve helységek szagkavalkádja. Lehet érezni a természet közelségét adó fák, virágok illatát, a kenyér, a kávé, a péksütemény, a gyümölcsök stb. szagát.

Már többször előfordult, hogy a szag kifejezés mellett az illat kifejezést használtam. Illatot általában a kellemes élményt adó szagok esetében mondunk. Lényeges érzelmi pólusváltó szerepe van tehát e két kifejezésnek. Ezt is és magának a szagingereknek a szerepét sokkal jobban ki kellene (lehetne) használni a környezeti nevelés és oktatás során Ennek néhány pedagógiai aspektusáról, illetve részletéről a későbbiekben még lesz szó, de most szeretnék néhány idevonatkozó saját gondolatot kifejteni. Csaknem valamennyi korosztály iskolai és azon kívüli környezeti nevelése során ki kellene emelni a különböző növények és állatok jellegzetes szagait. Felhívni azokra a figyelmet és a bemutató, ismertető kirándulások alkalmával, ha lehetséges felismertetni néhányat. Bizonyára a közvetlen tapasztalás eme csatornája növelné a természet megismerésének, megszerettetésének, és megvédésének a lehetőségét, illetve a hatékonyságát. De a különböző más anyagok felismerésében, tulajdonságainak megismerésében, megtanulásában is sokat segítene a szagok „megtanítása". Gondoljunk arra, hogy pl. a jó esztergályos messziről megérzi, hogy milyen anyagot esztergálnak. A leghétköznapibb példa pedig az ételek készítése, ami megint egy másik szakmához kötődik. Különösen fontos a mérgező anyagok szagának az ismerete, használata során bekövetkező elváltozások felismerése. Sorolhatnám a példákat erről a területről is, de azt gondolom, hogy kellően bizonyítja azt, hogy a szaghatások fontos, kiaknázatlan területet adnak a szakképzés számára is. A termikus tér Már-már hajlamosak vagyunk elfeledkezni, hogy bőrünk is a fő érzékszerveink közé tartozik. A hő és a hideg érzékelése nélkül pedig minden organizmus, így az ember is elpusztulna. Az is igaz, hogy a bőr egynémely termikus tulajdonságát néhány évtizede fedezték fel. Képes, pl. nagy mennyiségű sugárzó hőt (infravörös sugarakat) kibocsátani. Ezt pedig érzékeny műszerekkel tanulmányozni lehet, és különböző helyzetekben következtetéseket lehet levonni. A gyógyászatban alkalmaznak ilyen módszereket. A hétköznapi élet érzelmi megnyilvánulásai is tükrözik, mert a vérellátás ingadozása követi az érzelmi elváltozást (elpirulás, düh,). Ebből a jelzésből is tudunk következtetni a kommunikáció üzenetére. Pedagógiai vonzatait ennek most nem részletezném. Az emberi zsúfoltság is a hőmérséklettel van összefüggésben. Nem tud eloszlani az emberek által termelt hő, így emelkedni kezd a hőmérséklet, és bizonyos láncreakciók indulnak be. Mindenképpen tágasabb térre van szüksége a tömegnek a melegben. Túl a jelenségek fiziológiai részletezésén az állapítható meg, hogy a testhőmérséklet jellege végzetesen személyes, nagyon kötődik az intimitás fogalmához. Sokféle társas helyzethez, viszonyuláshoz is köthetők a legkülönbözőbb nyelvi kifejezések útján. Mint pl.: "elöntötte a düh", "heves viták", "jól összemelegedtünk", stb. "Proxemikai kutatásaim alapján az a vélemény alakult ki bennem, hogy nem puszta szóképek az efféle kifejezések. A magunk és mások testhőmérséklet-változásainak regisztrálása mindnyájunk közös élménye, és mint ilyen, nyelvünkben is szükségképpen tükröződik." (Hall: id. mű. 97. oldal) Megint csak érdemes kitérni a pedagógiai, a környezeti nevelés szempontjaira, illetve a potenciális lehetőségekre. Általában jobban ki kellene használni a hőmérsékleti állapotok ismertetésének a lehetőségét a természeti környezet megismertetése során. Az anyagok hőmérsékletváltozása érzékelésének is fontos a szerepe. Mi történik az adott növénnyel, virággal, stb., ha a környezet hőmérséklete megváltozik? Vagy milyen hőmérsékleti kísérőjelenségei vannak az organizmusban bekövetkező változásoknak? Nagy a gyanúm, hogy a tananyagokban sem szerepel és máshonnan sem "örökítődik" át az állatok testhőmérséklete. A termikus tér ismeretének óriási szerepe van a szakmai képzésben. Az egész anyagátalakítással járó technológiai rendszerekre épülő gyártás leglényegesebb alapelve az anyagok átalakíthatósága. Mivel ez energiaközléssel jár, a hőmérsékleti változások fontos

kísérőjelenségei e folyamatoknak. Itt is felfedezhető a konkrét anyag szagingere, és hőingere közötti szoros kapcsolat. Kevés olyan jó szakmai képzésben alkalmazott anyagismereti tankönyvet láttam ahol ezen összefüggést is figyelembe vették volna. A tapintási tér Látási és tapintási térérzékelésünk elválaszthatatlan. Gondoljunk a csecsemőkre és a kisgyermekekre, akik mohón nyúlnak a tárgyakért, hogy megragadják és a szájukba vehessék. Sok idő telik el amíg a szocializációjuk során eljutnak oda, hogy a tapintási érzékleteiket alárendelik a látási érzékleteknek. A tapintási tér elválasztja a szemlélőt a tárgytól, míg a látási tér a tárgyakat különíti el egymástól. Gibson megállapította, hogy e két érzékelést olyan információcsatornának fogjuk fel, amelyeken fokozódik az érzéki benyomásunk. Különbséget tesz aktív tapintás és passzív tapintás (amikor bennünket érintenek) között. A tapintás az emberi érintkezés széles skáláját fogja át. Az intim szférában tapasztalt hatásoktól a tömeges zsúfoltságig számtalan téri helyzetben megjelenik az érintés a tapintás. Már hivatkoztam más nemzetiségűek viselkedési szokásaira a szaglás kapcsán. Itt is ki kell térni, hogy vannak különbségek ezen a területen is. Általában az arabok jobban tűrik a zsúfoltságot, mint az európaiak, vagy az amerikaiak. Ennek ellenére sokkal igényesebbek a belső terek kialakítására. A japánok és az arabok is felismerték a felületek jelentőségét. Egy gondosan elkészített tárgy sima felülete tükrözi egyfelől a készítő gondosságát, de éppúgy jelzi a társakhoz fűződő viszonyát is. A kézműves szakmákban fenntartotta szerepét, mintegy a munkakultúra fokmérőjeként is szerepel. E témakör kapcsán megint csak sok lehetőség nyílik a pedagógiai, nevelési kérdések érintésére is. A társas kapcsolatok legfontosabb viszonyulásában, az anya-gyermek viszonyban az érintés, a tapintás alapvetően fontos. Egyben ez a legközismertebb is, hiszen a fejlődéslélektan, vagy a szociálpszichológia nagy teret szentel ennek a témának. Ehelyt tehát elegendőnek tartom, hogy hivatkozom erre, illetve megemlítem. Ki kell viszont térni arra, hogy a természet élőlényeinek megismertetésében a tapintás, mint közvetlen tapasztalatot nyújtó módszer kiaknázatlan, kevésbé tervezett, és esetleges.Nagyon fontos lenne pedig, hogy minél több tanuló hozzájusson ilyen élményhez egy-egy állat, vagy növény megismerésekor. Különösen a kisgyermekkorban kellene eloszlatni az ellenszenvet pl. a békáról akár személyes szülői vagy pedagógusi példamutatással. Egy- egy simogatás az állatokhoz fűződő attitűd formálásában alapvető. Szintén kevésbé épült be a tapintás a szakképzésbe.A különböző anyagok sok jelentős tulajdonságát lehetne ezen keresztül megtanítani. Egyrészt a hőmérsékletét, az érdességét, a rugalmasságát, puhaságát, nedvességtartalmát stb. Fontos ez a kérdés a már említett termék, illetve annak gyártása során is. Egy hétköznapi használati tárgy, pl. bútor, evőeszköz esetében a fogás praktikumai, a felület kialakítása, a sarkok legömbölyítése fontos tervezési-gyártási szempont kell legyen.Mérnökeink, technikusaink és szakmunkásaink számára egyformán kellene ezt a terméktervezési metódusba beépíteni, oktatni. 1.2, Távolságtartás és szabályozás Az élőlények a legkülönbözőbb élethelyzetekben létezhetnek egymás mellett. Közelségük, vagy távolságuk mértéke, és jellege egyfelől az adott fajra, másfelől a konkrét szituációra jellemző tényezőktől függ. Az állatvilágban nehéz logikai magyarázatot találni arra, hogy egyes fajok összezsúfolva, mások pedig egymást elkerülve élnek. Másképpen ezt az egymással érintkező és nem

érintkező fajok kifejezéssel szoktuk érzékeltetni. A rozmár, a víziló, a sertés, a denevér, és a sündisznó érintkezést igénylő fajok. A ló, a kutya, a macska, a patkány, a sólyom viszont nem érintkező fajok. A császárpingvin csak társaival szorosan összebújva, nagy csapatokba verődve képes elviselni a hideget. Viszont a kisebb testű Adelie pingvinek nem kívánják a szoros érintkezést, nem bújnak össze, tehát a hideggel szemben tanúsított ellenállásuk is kisebb. Ebből következik, hogy kisebb területen terjedtek el. Az állatok távolságtartó mechanizmusa A birtokolt terület fogalmán kívül idetartozik még több „láthatatlan buborék", amelyek az egyedek közötti térközt szabályozzák. Ezek közül kettőt említek meg az alábbiakban: a, Menekülési távolság. Heidiger alkalmazta először a fajok távolságtartó mechanizmusa jelölésére. Szabályként kimondható, hogy a vadállat az embert, vagy más potenciális ellenséget csak egy adott távolságig engedi magához közeledni, aztán elmenekül. Továbbá, hogy egyenes arányosság van az állat méretei és a menekülési távolság között. b, Kritikus távolság Az a keskeny zóna, amely a menekülési és a támadó távolság között van. Pl. az állatkerti oroszlán mindig menekül az ember elől, míg csak leküzdhetetlen akadályba nem ütközik. Az ember további közelítésére a sarokba szorított állat irányt változtat, és lassan az ember felé kezd lopakodni. A következő lényeges eleme ennek a fejezetnek az állatok népességszabályozása. Ma már közismertek azok a kutatási eredmények, amelyek a zsúfoltság okozta stressz szerepét vizsgálták és bizonyították Mindenek előtt a magyar származású Selye János munkájára kell utalni. Wilhelm Schafertől származnak a következő kifejezések: "kritikus helyzet," "kritikus tér". Vagyis: minden állatnak szüksége van bizonyos minimális térre, enélkül elpusztul. Válsághelyzet következik be, ha az állomány felszaporodásával nem áll rendelkezésre a kritikus tér sem. Ez a válság állatfajonként többféle módon mehet végbe, amelyekre itt most nem térek ki. Calhoun patkánykísérleteiben vizsgálta az állatok szociális viselkedését a zsúfoltság hatására. A természetes körülmények között tartott állatok száma nem emelkedett egy bizonyos szám fölé. Tapasztalta, hogy az adott területen élő patkányok között olyan heves harcok dúltak, amelyek meggátolták a normális anyai ösztön kialakulását. Azt is megfigyelte, hogy nem egyenletesen oszlottak meg a területen, hanem 12-13 elszigetelt kolóniákban éltek. Mesterségesen zsúfoltságot idéztek elő és tanulmányozták az állatok udvarlását, párzási aktusait, ivadékgondozási szokásait. Ott, ahol nagy zsúfoltság keletkezett, nőtt az agresszivitás a táplálékszerzéskor, a szaporodás során. A "patkánykolónia kiborult". Tanulmányozták e jelenségnek az okát, a zsúfoltság "biokémiáját". Távolságok az emberek között Azért nehezebb az emberek közötti tér érzékelését leírni, megfigyelni, mert sokkal bonyolultabb folyamatról van szó, mint egyszerű fizikai környezet "észleléséről". Tehát a fizikai és a szociális észlelés lényegesen különbözik egymástól. Joseph P. Forgas szerint: „Az egyik ilyen lényeges különbség, hogy míg a fizikai világ tárgyainak észlelése főképpen a közvetlenül megfigyelhető "felszíni" tulajdonságokra /méret, szín, súly, íz/ irányul, addig a szociális tárgyak, így az emberek észlelése túlnyomórészt olyan tulajdonságokat érint, amelyek közvetlenül nem figyelhetők meg, hanem következtetni kell rájuk /pl. ilyen az intelligencia, az attitűdök, a jellem stb./ ....A fentiekből az is következik, hogy az emberek észlelésében valószínűleg gyakrabban követünk el hibákat, mint a tárgyak észlelésében.” /Forgas: id. mű 32. oldal/ (3) A társas tér dinamizmusát nem érthetjük meg addig, amíg azt hisszük, hogy az ember határai a bőrével kezdődik és végződik. Nem csak extrovertált, meg introvertált, uralomra vagy

egyenlőségre törekvő stb. típusok vannak, hanem egy sor "helyzeti" személyiséget is meg tudunk különböztetni. Hall szerint a bizalmas a személyes, a társas, a nyilvános érintkezések tovább differenciálják az ember észlelési terét. Valamennyit felosztott még két további szakaszra, egy közelire, és egy távolira. a, Bizalmas távolság-közeli szakasz A fokozódott érzéki benyomások jellemzőek. A távolságérzékelés erősen korlátozott, a bőr, és az izmok kommunikálnak. Ez a távolság a szeretkezés, a birkózás, a vigasztalás, és a gyámolítás zónája. b, Bizalmas távolság-távoli szakasz /távolság:15-45 cm/ Az érintkező testrészek nem érintkeznek könnyen, de kezünkkel elérhetjük könnyen. Vannak népek, kultúrák, ahol nem megengedett a bizalmi zónába való behatolást a nyilvános érintkezés során. c, Személyes távolság-közeli szakasz /távolság:45-75 cm/ A közelség kinesztikus érzete még megvan, mert végtagjainkkal még megérinthetjük egymást d, Személyes távolság-távoli szakasz /távolság:75-120 cm/ Más szóval "kartávolság". Még a kezünk ügyébe esnek az emberek. A méreteket jól észlelhetjük a bőr apró részleteivel együtt. e, Társasági távolság-közeli szakasz /távolság:120-210 cm/ Ebben a zónában a személytelen ügyek megtárgyalása folyik. Együtt dolgozó emberek tartják ezt a távolságot. f, Társasági távolság-távoliszakasz /távolság:210-360 cm/ A viselkedést ebben a térben már egyértelműen a kulturális háttér, a közösségek szabályai szabják meg. Ennek a proxemikai távolságnak a jellegzetessége, hogy elszigetelheti, elrejtheti az embereket egymástól. Más szóval nyugodtan dolgozhatunk mások jelenlétében tapintatlanság nélkül. Ez vonatkozik a hivatali irodára éppúgy, mint a lakásbeli tartózkodásra. g, Nyilvános távolság-közeli szakasz /távolság:360-750 cm/ A védekező, elkerülő, menekülő cselekvés határzónája. Öt méter után a test elveszíti térbeliségét, nagy hangerővel, de nem maximálissal kell társalogni. A bőr és a szemek apró részletei már nem láthatóak. h, Nyilvános távolság-távoli szakasz /távolság: 750 cm-től/ Elsősorban a közélet szereplőinek a távolsága ez, ahol a társadalmi protokoll szabályai is érvényesülnek. A "társalgás" hangereje nagy, szükséges az erősítése is. 2, Egyéni és társas szükségletek Ebben a fejezetben az emberi cselekvések hajtóerőinek az alaprétegét képező szükségletekről lesz szó, valamint a motiváció sajátos megközelítéséről is. Szoros kapcsolat van a motiváció és a szükséglet között, mert a szervezet "mozgatását" a szükségletek váltják ki azáltal, hogy kielégítetlenségük hiányérzetet, feszültséget kelt a szervezetben. Ennek megszüntetésére, vagy csökkentésére mozgósítja az élőlény a szervezetét, és hajt végre konkrét cselekvést. Tulajdonképpen ez az elvi-elméleti alapja az u.n. homeosztatikus modellnek. A motivációs mechanizmusok egy jelentős része a "drive " elmélettel magyarázható. Vagyis a szervezet a környezetben a hiányállapotnak megfelelő adekvát inger felé fordul (pl. szomjúság esetén a víz), s ha nem talál a közelben, addig keres, kutat, amíg megtalálja. A kielégülést követően a drive redukálódik, a szervezet megszünteti a hajtóerőt. Ma már a drive elméletet nem tartják alkalmasnak az emberi viselkedés teljes értékű magyarázatára, hiszen alig ad lehetőséget a szabadabb, kreatívabb alkalmazkodás megértéséhez. Ha a drive elmélet minden viselkedésre igaz lenne, akkor azt kellene tapasztalnunk, hogy a primer motivációs hajtóerők híján a szervezet tétlen maradna. Harlow

és Meyer majomkísérleteikben azt tapasztalták, hogy az állatok képesek hajtóerő vagy jutalom nélkül tevékenykedni, és a tevékenység tizedik órájában még mindig lelkesedtek foglalatoskodásukért. A tevékenység, a manipuláció, az aktivitás, az exploráció/kíváncsiság, kutató-kereső manipuláció/ leginkább akkor fordulnak elő, amikor az állat nem éhezik, nem érez fájdalmat. A homeosztázis mintájára vezette be Schultz a szenzorisztázis fogalmát, ami tulajdonképpen szenzoros homeosztázis. Ha a motiváció alaprétegét képező szükségleteket tekintjük, akkor megkülönböztethetünk egyfelől " egyéni" szükségleteket és " társas " szükségleteket, másfelől az elsődleges hajtóerők rendszerén belüli okokat/ ingereket/ is feloszthatjuk. Kezdjük most az utóbbi csoport ismertetésével. Tehát az elsődleges hajtóerők rendszere a következő: a, Homeosztatikus/regulációs/ hajtóerők szomjúság légszomj éhségérzet kellemetlen hideg/melegérzet álmosság fájdalom b, Extra homeosztatikus környezeti figyelem kíváncsiság félelem-undor egyedek közötti kölcsönhatás harag-düh szexuális késztetés anyai, utódgondozási késztetés Ezen utóbbi (b) csoportba tartozó késztetések nem mutatnak közvetlen kapcsolatot a szervezeti állandóság felett őrködő szabályozó mechanizmusokkal. Tartós hiányállapotuk sem vezet halálhoz, de erős késztetést jelentenek minden élőlény számára. Fentiekkel összhangban van a humanisztikus pszichológia egyik fő teoretikusának az elmélete. Maslow ötszintű hierarchiába sorolta a szükségleteket a következőképpen: -alsó szint fiziológiai szükségletek -második szint a biztonság igénye -középső szint a közösség iránti igény -negyedik szint a megbecsülés és az elismerés iránti igény -legfelső szint az önmegvalósítás igénye A legalsó szinthez tartoznak a már előzőekben ismertetett táplálkozási, levegővételi, folyadék iránti stb.... szükségletek. A következő szint azt jelenti egyfelől, hogy ezen alapszükségletek állandó jelleggel, permanensen biztosítva legyenek a számunkra, másfelől a faj, az egyed fennmaradásának valamennyi mozzanata idetartozik. Amit tehát a fajfenntartás, a biztonsági zóna, a biztonsági orientáció, vagy a biztonsági hálózatok címszavai takarnak az élővilágban. Az ember bioszociális jellegéből fakad a harmadik szint, amely a valakihez való tartozás társas szükségletét fejezi ki. Még a "legremetébb remete" is 5-6 évenként előbújik a rejtekhelyéről, és egy szikláról figyeli, hogy vajon észreveszik-e az emberek? Napjaink sajátosan egyetemesen jelentkező "hiányszükséglete" a negyedik szinten lévő megbecsülési vágy. Szükségünk van a mások, társaink elismerésére, dicséretére, még akkor is, ha éppen egy külsőkontrollos személyiségről van szó. Vajon mikor kaptunk utoljára elismerést, és kitől? A kritikát, az elmarasztalást sokkal hamarabb megkapjuk társainktól, ami

egyfajta fásultságot, kedvtelenséget okoz. Gondoljunk bele, hogy ennek az elismerő-dicsérő illetve kritizáló-elmarasztaló attitűdnek milyen nagy jelentősége van a pedagógiában! Végül az utolsó szinten az önmegvalósítás áll. Ha már végig jártuk az előzőeket, akkor "következik" ez, vagyis a saját magunk kibontakoztatása, érvényesítése. Általában a kreatív feladatokat, foglalkozásokat művelők köréhez rendelhetjük hozzá, de ez a szükséglet nem foglalkozás, és nem szituációfüggő. Napjainkban a társadalmi vetületét éppen a női emancipáció következtében létrejött mozgalmak célkitűzései adják. Magának a szükséglethierarchiának az a "szépséghibája", hogy a hierarchia merevség nem helyes. Vagyis léteznek, létezhetnek olyan esetek, amikor "átugorja" a személyiség az egyes fokozatokat. Pl. a hegymászó az alsó szint szükségleteit nem magas szinten tudja kielégíteni, viszont vágyait, az "önmagát" tudja "megvalósítani". Már az eddigiekben is érintettük, vagy konkrétan említettük azon szükségleteket, amelyek elsősorban a társas helyzetekben jellemzőek. A továbbiakban ezek körét bővítem az alábbi szükségletpárokkal. a, Meghallgatási és közlési vágy (szükséglet) Ugyanannak a dolognak a két oldala. Társainkat meghallgatjuk, és mi is közlünk velük információt. A kommunikációs helyzetek megannyi formájában, és szituációjában érhetjük tetten. Gondoljuk végig következőket! Vajon melyik korosztályra jellemző a közlési vágy a legerősebben? Egyformán "vágyakozunk"-e közölni is és meghallgatni is? Hol és mivel vét az iskola ennek a szükségletnek a "leépítésében"? b, Uralkodás-alávetettség, vagy dominancia-dependencia szükséglete (vágya) Először itt térek ki arra, hogy szinonim fogalomként használtam és használjuk a vágy, a szükséglet, és az igény kifejezéseket, mert jelentésük a motivációs bázis szempontjából egybeesik. Tehát ez a fenti szükségletpár azt fejezi ki, hogy társas kapcsolatainkban személyiségünk karakterétől függően kevésbé, vagy erősebben uralkodunk másokon, adunk utasítást, befolyásoljuk a döntéseit stb. Ha az elvárásoknak túlságosan meg akarunk felelni, ha nincs önálló véleményünk, mindig mások véleményétől, direktíváitól tesszük magunkat függővé, akkor konform személyiségről beszélünk. Mindez már dinamikáján keresztül átvezet bennünket a társas helyzetek, a csoport szocializációs mechanizmusának a kérdéskörébe is. c, Versengés és kooperáció (kompetíció-kooperáció) Az élet tele van versenyhelyzetekkel. Szoktuk kifejezni magunkat a hétköznapi élet érzülete alapján. A versengés valamennyi élőlény sajátossága, a lét és faj fenntartásának egyik motorja. Versengéskor szembekerülünk valakivel, valakikkel, le kell győzni. A győzelem sikerélményt, a vereség kudarcot okoz. A veszteség a kudarcon keresztül frusztrál, elkeserít, szembefordulást hordoz. Míg a kooperáció az együttműködésen, az egymásfelé forduláson, az összefogáson alapul. Teljesítmény és erőfokozó hatással bír. Nem nehéz megállapítani, hogy napjaink társadalmában melyikből tapasztalunk "többet". De visszautalok az előző fejezetben említett Konrád Lorenz művére, amelyben egyetemes civilizációs "bűnök" sorát taglalva utalt erre is. Különösen egy-egy nagyobb társadalmi átalakulás során erősödik fel a szembefordulás a munkaerőpiacon épp úgy, mint a nemzetközi árú piacon, vagy akár a munkahelyeken, vagy éppen a családban is. Közismert Sheriff amerikai szociálpszichológus kísérlete, amelyben a táborozó gyerekeket a "magasabb cél" (ebédet kell főzni az egész tábornak, de a vízvezeték csöve eltört) által a versengésből "átfordította" az együttműködésbe, a kooperációba. Számtalan összefüggését lehetne ennek a szükségletpárnak is megvilágítani. Én most azonban a pedagógiai aspektusokat emelem ki. A versengés és a kooperáció alapos lélektani ismertetése fontos lenne a pedagógusok számára, hogy jobban megtalálják a helyes arányt, szimbiózist teremtsenek e két szükségletre épülő tevékenységek tervezésében, kivitelezésében. A környezeti nevelés megannyi szituációja, helyszíne potenciálisan sok, és

nagy lehetőségeket hordoz a csoportos feladatmegoldásokban, a drámajátékok, a projekt módszer alkalmazásánál. Csupán rendszerezni, és módszertani kultúráját finomítani kellene. d, Jelek a cselekedeteinket, döntéseinket, ítéleteinket mozgató erőkről. Itt elsősorban azokról a pszichikus mechanizmusokról kell szót ejteni, amelyek mozgásba hoznak bennünket. Mert kíváncsiak vagyunk magunkra (KI IS VAGYOK ÉN?), másokra, arra, hogy miben különbözünk egymástól? Vagy mi fontos nekem? Tehetjük fel a kérdést, amikor azt akarjuk tudni, hogy mit neveltek belénk fontosnak, mi a divat "diktátuma", vagy éppen mi fakad a mi bennső énünkből? Ha a válaszokból elhagyjuk a temperamentum, a szükségletek, az extrovertált-introvertált típusok különbözőségéből fakadó tényezőket, amelyekkel a személyiségpszichológia megannyi elmélete és tipológiája bőségesen és árnyaltan foglalkozik, akkor az ember társadalmiasult szükségleteinek, törekvéseinek, késztetéseinek a rendszerét kapjuk. Ezt nevezzük humán motivációnak. Az emberi motiváció tehát cselekvéseink, törekvéseink mozgatórúgói, amelyeket jelek alapján felismerhetünk mások tettei, szavai, cselekedetei, döntései mögött. A humán motiváción belül el lehet különíteni: 1, belső késztetettséget, amely még nem konkrét célú szükségletet testesít meg, 2, célokat, amelyek már körvonalazott vágyak felé irányulnak, 3, megfeleléskészségek, amellyel a környezetünkből érkező elvárásokra válaszolunk. A következő fejezetben a szerepek kapcsán ez kerül előtérbe. A motivációnak számos terület van, melyek közül most csak néhányat (témánk szempontjából fontosat) említek meg. Ilyen lehet például: a kapcsolatteremtés szükséglete, a környezeti hatások (benyomások, információk) gazdagsága, a mintakövetés, az erkölcs, a birtoklás, a siker (dominancia) A fizikai vonzódáson-taszításon alapuló un. közvetlen összekapcsolódást számos pszichológiai irányzat (mű) hangsúlyozza. Közülük néhányat tudok csak kiemelni most. Szeretetigény (From, Maslow), Gyöngédség-szükséglet (Sullivan) szimpátia-elnyerési törekvés (Murray), Szociális érzésnek (Cattel), magány-kerülés (Mc Dougall), bizalom (Erikson) Szinte önálló fejezetet is kellett volna szentelni a környezethatási motivációnak, amelyet a kíváncsiság (Tolman), az érzékleti szükséglet (Klineberg), ingerkeresés (Zuckerman), explorációs vágy (Hebb, Morris) stb fogalmakkal lehet leírni és a környezeti nevelés megannyi színterén megjelenik. 3, Kultúra-környezet-szerepek Ebben a fejezetben elsősorban az ember viszonyulásait, annak relációit és mechanizmusát szeretném bemutatni. Mivel ebben a viszonyulásrendszerben a társadalmi környezet, ill. az ott zajló folyamatok a meghatározóak, ezért ez az aspektus domborodik ki. Az embernek a társadalomhoz fűződő viszonya egy állandóan változó elvárásrendszer szerint alakul. amit sajátos u.n. szociális tanulás útján sajátít el. Magát ezt a társadalomba való „beilleszkedést", belenövesztést, szocializációnak nevezzük. A szocializációval jelöljük az egyén, a személyiség bevezetését a kultúrába. Ennek a folyamatnak a során a személyiség biogén és pszichogén elemeire épülve alakul ki a környezet hatására a szociogén szférája. Természetesen ez a szocializáció nem egy passzív befogadó viszonyt jelent, hanem egy aktív, kultúrát feldolgozó alakító viszonyt is. A kultúra és a személyiség között kell lenni egy "közvetítő" résznek, amit tulajdonképpen a szerepek hálózata alkot. Kultúra fogalma alatt sok mindent érthetünk. Találkozunk, pl. ilyen definícióval. „A kultúra azoknak az emberi cselekvéseknek és termékeknek az összessége, amelyet nem genetikailag,

hanem szociálisan örökítenek át." A kultúra tehát egyaránt kiterjed az anyagi és a szellemi termékekre és magára a képességekre is. A rendkívül komplex fogalmat részekre bonthatjuk, tömegkultúra, elitkultúra, avagy teljes társadalmakra is alkalmazhatjuk, pl. "nyugati kultúra". (4) Megint más megfogalmazás szerint a kultúra mindenekelőtt műveltséget jelent, méghozzá nem is akármilyet, hanem leggyakrabban és legjellegzetesebben az un. humán műveltséget. Van azonban ennek a szónak másfajta jelentése is, ami szerint a kultúra egy-egy kor társadalmának a szellemi, anyagi munkáinak az egész körét takarja. Lehet ez azonban részkultúra is, mint pl. lakáskultúra, munkakultúra, öltözködési kultúra, technikai kultúra, szervezési kultúra, vagy éppen a környezet kultúrája. A kultúra elemei három fő csoportba sorolhatók. a, Tapasztalatrendszer Az emberiség története során felhalmozott ismeretek összefüggő rendszere. Ebbe tartoznak a szóban, írásban átadható, valamint az objektiválódott ismeretek. b, Tevékenységrendszer Ilyenek a magatartásminták, pl. az étkezési, köszönési, öltözködési szokások "íratlan szabályai". De ide soroljuk a véleményeket, az attitűdöket (beállítódás). c, Normarendszer Minden kultúrában illetve társadalomban jellemzőek azok az előírások, szabályok, törvények, amelyek az élet mederbentartását biztosítják. Ezeket a normatívákat hordozzák az elvárások, amelyeket a szerepek, illetve azok hálózata közvetít az egyén, a személyiség felé. Szerepnek nevezzük tehát azt a cselekvést, feladatvégzést, magatartást, amelyet a csoport tagjai elvárnak a különböző pozíciókba kerülőktől. Itt az elváráson van a hangsúly, amelyet a csoport, a szervezet, a társadalom közvetít, illetve követel. Hogyan hozhatjuk összefüggésbe a szerepfogalmat a személyiséggel? A választ Allport " A személyiség alakulása" c. könyvéből (5) kaphatjuk meg. Az alábbi 1. sz. ábra mutatja ezt be a szerep "négy jelentése" segitségével.

1. ábra A szerep négy jelentése a személyiséghez viszonyítva Amint az ábrából látható, a szerepelvárás a szerepfelfogás, a szerepelfogadás és a szerepteljesítés "láncolatot" képez, és a személyiség belső struktúrája alakítja, formálja ezt a viszonyt. Nagyon fontos a szerepekkel való azonosulás, az elfogadás, mert ez befolyásolja a szereptanulást is, és a teljesítményt is. A szerepen belüli konfliktusok visszavezethetők ezekre a tényezőkre, illetve összetevőkre. A szerepkonfliktusok másik fajtáját alkotják a szerepek közötti konfliktusok. Ezek a konfliktusok abból származnak, hogy egyszerre többféle szerepet töltünk be. Egyszerre vagyunk családtagok, tanulók, illetve hallgatók, vagy egy adott munkahely dolgozói. Egészen biztos, hogy egyszerre nem tudjuk valamennyi szerepünket egyforma magas szinten teljesíteni, ezért némelyiket alul teljesítjük. Vagy döntenünk kell, hogy melyik szerep feladatát teljesítjük előbb, vagy melyik elvárásnak teszünk eleget. Tipikus példa lehet témakörünkkel összefüggésben az, hogy a "műszaki", vagy a "környezetvédő szakember" szerepelvárásainak, etikai-szakmai normáinak teszünk-e eleget. Itt jön elő a laikus és a szakértő szerep kapcsolata, illetve viszonya, mert egy személy bizonyos témakörökben laikusként kellene, hogy viselkedjen, máskor meg "szakértővé "lép elő. Oktatási rendszerünk egyik hiányossága az, hogy a szakértőket nem készítjük fel arra, hogy ugyanarról a témáról mit és főként hogyan beszéljenek szakértő közönség, más szakmák művelői, illetve a laikus civil lakosság előtt. Ezekkel a gondolatokkal már át is térhetünk a szerepek fajtáira, amelyeket sok szempont szerint lehet osztályozni. Egy ilyen felosztást mutatok be az alábbiakban. (6) Szerepek felosztása /fajtái/ 1, Velünk született szerepek

a, nemi szerepek b, társadalmi kaszthoz tartozó szerepek 2, Tanult, vagy szerzett szerepek a, az állampolgár szerepe b, a család tagjának a szerepe

3, Ad-hoc szerepek

c, a dolgozó szerepe /beosztott, v. főnök/ d, a tanuló szerepe e, a kultúra "termelője", fogyasztója, és közvetítője f, a fogyasztó szerepe /általában/ g, közéleti-politikai szerep h, valamilyen csoport tagjának a szerepe a, a bevásárló szerepe, b, a beteg szerepe c, az utazó szerepe

Szeretném még kiegészíteni a szerepelmélet fent leírt részleteit az alábbiakkal, amelyek részben a fogalmához, részben a fajtáihoz tartoznak. Szerep: Olyan pszichológiai fogalom, amely több személy közti kölcsönhatásból eredő magatartásformákra vonatkozik. A különböző szervezetek hivatalok, vagy pozíciók magukban hordják a magatartásnormák bizonyos elvárásait. Szerepelőírás: Ez annak az elvont gondolata, hogy mi a szerep általános mintája a kultúrában. Pl. Hogy milyen magatartás várható el egy tanártól ebben az országban. Szerepelvárás: Részben felfogható úgy, hogy mit vár el egy szűkebb-tágabb csoport adott szerepet alakítóktól. részben úgy hogy az emberek milyen magatartást várnak el egymástól. Szereppercepció: Miként látja egy személy egy másiknak az ő szerepével való elvárásait. Manifeszt és látens szerep: Mivel egy személy többszerepet játszhat, így az egyik teljesítésekor „rejtve" marad a másik. Kétértelmű szerep: Ez akkor jön létre, ha a szerepelőírás ellentmondásos, vagy határozatlan. Most azt szeretném röviden érzékeltetni, hogy minden magatartásforma egyidejűleg ered szervezeti és individuális dimenziókból. De hogy ezek hogyan függnek össze, az függ a személytől és a szerepektől is. Getzels és Guba nyomán diagramban ábrázolható is ez a következők szerint. INTÉZMÉNYI DIMENZIÓ Intézmény

Szerep

Elvárás

Szociális rendszer

Megfigyelt viselkedés Egyén

Személyiség

Szükséglet

SZEMÉLYI DIMENZIÓ 2. sz. ábra A szerep intézményi és személyi dimenziója Ebből az ábrából látható, hogy egy adott cselekedet egyidejűleg származtatható az individuális és a szervezeti tengelyből. Tehát a társadalmi magatartás annak az

eredménye, hogy az egyén megpróbálja egyeztetni saját természetét, szükségleteit a környezet elvárásaival. 4. A viselkedés szabványa: Az érték 4.1, Léptékek: Érték-Attitűd-Vélemény Elöljáróban az értékek és az attitűdök kapcsolatáról kell szólni pontosabban az érték-attitűdök és a vélemények viszonyáról. Vagyis a fenti kérdés megválaszolásához először tegyünk néhány gondolati kört a szociológiai, szociálpszichológiai és pedagógiai vizsgálódás mezején. A beállítódás formálására először valamely célt, célképzetet kell meghatározni, amely mintegy orientálja a személyiséget valaminek az elfogadására, vagy elutasítására. Enélkül orientációs zavarok keletkeznek. A környezetvédelem terén dezorientáltak vagyunk akkor, ha 1, Nem tudjuk, hogy hol vagyunk 2, Nem tudjuk, hogy hová akarunk menni 3, Kétségeink vannak céljaink értelme felől Az orientációnkat az értékrendszer, illetve a vélemények és attitűdök "hálózata" befolyásolja. Az értékrendszerekkel foglalkozó szociológusok, szociálpszichológusok közül Thomas, Znaniecki, Rokeach, és Lovejoy, munkáira hivatkozhatunk elsősorban. Nézetük szerint az értékrendszert a következő fő változók alkotják - kultúra -a foglalkozás - társadalmi rendszer -a képzés - osztályhelyzet -a vallási hitek - a nem. -a politikai orientációk Rokeach hat alrendszerre bontja az értékrendszer alkotóit - beállítottság - beállítottságrendszer - eszközérték-rendszer - célérték-rendszer - saját viselkedés ismerete - mások motívumainak, beállítottságának, viselkedésének ismerete - nem társadalmi objektumok viselkedésének ismerete Lovejoy a következő két csoportba sorolta az értékeket Minősítő értékek Célértékek tiszta biztonság rendes boldogság őszinte szabadság igazságos egyenlőség józan elragadtatás részvétet érző hatalom szerény dicsőség alázatos üdvösség becsületes szeretetre méltóság lojális Ezek az értékek lehetnek pozitív vagy negatív absztrakt ideálok.

Egy felnőttnek néhány tucat értéke lehet, míg véleményből többszázezer. Tehát eme fogalmak közötti léptékek, illetve mértékek a következők

ÉRTÉK

-ATTITŰD

-VÉLEMÉNY /Néhány tucat/ / Több száz/ /Több ezer/ Az érték tehát egy átfogóbb, és egyben dinamikusabb fogalom. Ami dinamikussá teszi az, az, hogy az értelmi az érzelmi és a viselkedési komponensek egyaránt erősek benne. A vélemény bizonyos nézetek, beállítottságok vagy értékek szóbeli kifejeződése. A vélemény nem mindig esik egybe az értékekkel, mert nem mindig tudja az egyén magában tisztázni valódi értékeit. Már a fentiekből is adódik, hogy a felnőttséget célbavevő nevelés során milyen nehézségekbe ütközik a pedagógus, amikor ezeket az attitűdöket, értékeket akarja fejleszteni. Annál is inkább, mert a közvetítő közegek véleménye át- meg átszövi a szociális tanulás ezen folyamatát is. Eredeti kérdésünkre keresve a választ, a környezethez fűződő viszonyt, attitűdjét a fiatalabb generációknál lehet formálni. Erre utaló számos tapasztalatot illetve példát mindannyian tudunk mondani, amikor pl. a boltban a kisiskolás figyelmezteti szüleit a környezetbarát papírra, illetve csomagolóanyagra. Ha az értékeket úgy fogjuk fel, mint a cselekvés szabványai, akkor ennek a kötőszövetét a beállítódások adják. Az attitűdök, vagy viszonyulások a szükségleteken alapuló motiváció erejével alapozzák meg a cselekvést, a tevékenységet. Milyen irányú, milyen dimenziójú lehet ez a viszonyulás? A személyiség viszonyulhat valahogyan - önmagához - társaihoz - alapvető értékekhez - a környezethez/természethez/ Ezt a környezethez fűződő viszonyulást kell a pedagógusnak az iskolában formálni a környezeti nevelés számos színterén, szocializációs csatornáján keresztül. Mivel a beállítódásnál, a viszonyulásnál megjelennek az érzelmi összetevők, a természet megismertetése, és megszerettetése útján tudjuk tehát megalapozni a védelmét is. Ezen a területen végzett környezetszociológiai kutatásaim is alátámasztják az előzőekben csak tapasztalatra hagyatkozott okfejtésemet. A környezeti nevelés és a hozzátartozó oktatás tehát egy igazi reményteljes sugár a környezeti problémák kezelésében, mert a jövő generációjának a szocializációjába szervesen beépül a környezeti szocializáció.

Felhasznált és ajánlott irodalom 1, Edward T. Hall (1987): Rejtett dimenziók Gondolat Könyvkiadó Budapest, 97. oldal 2, Lükő István (1993): Műszaki Oktatástan Edutech Kiadó Sopron 3, Joseph P. Forgas (1989): A társas érintkezés pszichológiája Gondolat Könyvkiadó, Budapest 4, Kozma Tamás (1994): Bevezetés a nevelésszociológiába Nemzeti Tankönyvkiadó 5, Gordon W. Allport (1985): A személyiség alakulása Gondolat Könyvkiadó, Budapest 6, Lükő István (1991): Bevezetés a pszichológiába és a szociológiába Mérnökök számára Egyetemi jegyzet Sopron 7, Dr. Csepeli György (1993): A meghatározhatatlan állat Ego School Bt., Budapest 8, Allen Pease (1989): Testbeszéd Park Könyvkiadó, Budapest

9, Mérei Ferenc (1988): Közösségek rejtett hálózata Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest 10, Rudas János (1990): Delfi örökösei Gondolat Könyvkiadó, Budapest 11, Szerk. Csányi Vilmos (1986): Agresszió az élővilágban NATURA, Budapest 12, Robert Serpell (1981): Kultúra és viselkedés Gondolat Könyvkiadó, Budapest 13, Kapitány Ágnes-Kapitány Gábor (1993): Rejtjelek Szorobán Kiadó, Budapest 14, Helen F. Longino (1991): Science and Knowledge, Princeton 15, Aronson, E. (1987): A társas lény Gondolat Kiadó, Budapest 16, Kurt, Levin (1975): Csoportdinamika Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest