ˆINFORMÁLIS INFRASTRUKTÚRAFEJLESZTÉS:

/ DANIELA PATTI - POLYÁK LEVENTE

ˆINFORMÁLIS INFRASTRUKTÚRAFEJLESZTÉS:

» ALULRÓL SZERVEZŐDŐ KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLTATÁSOK ÉS TÁRSADALMI SZOLIDARITÁS BUDAPESTEN

fordította - Faludi Julianna

Az elmúlt évtizedben a különböző gazdasági és politikai válságok következményeként a legtöbb európai városban a közszféra fokozatosan visszavonult egyes infrastruktúrák és szolgáltatások fenntartása terén. Néhány városban civil szervezetek és aktivista csoportok vették át a közösségükből eltűnő szolgáltatások megszervezését. Ezzel egy időben egyre több kulturális és szociális szakember ismerte fel, hogy a megszokott finanszírozási és szervezeti modellek nem képesek fenntartani a kisléptékű, közösségi városi projekteket, ezért alternatív formákat kezdtek el kidolgozni a szolgáltatások elérhetővé tételére.

« 22 café bábel

fotó - Ficsór Zsolt

23 »

Daniela Patti, Polyák Levente

A

Informális infrastruktúra-fejlesztés » alulról szerveződő közösség

z önfenntartó, alternatív közösségi infrastruktúra és szolgáltatások iránti növekvő

önkormányzati költségvetés sok városban

magáncégeknek

igény ugyancsak jelentős hatással volt az építészetre és a várostervezésre. Az épí-

fontos közösségi helyszínek és épületek

együttműködési formákat.

tészek és az urbanisták, felismerve tudásuk társadalmi hasznosságát, a közösségi

romlását, elhagyatottságát eredményezte. A

Ebben a helyzetben számos helyi és kultu-

kezdeményezésű fejlesztési projektek központi szereplőivé váltak. Az új mozgalom

legfontosabb bevételi források – föld, ingatlan

rális közösség, melyek gazdasági forrásai az

azonnal bekerült az építészeti diskurzus fősodrába, a nagyobb kiállítóterekbe és a magazinok

eladása, használati és bérleti jog, kiszervezett

intézményi támogatások és pályázati források

hasábjaira, valamint beépült a nagyléptékű városfejlesztési programokba.

szolgáltatásmenedzsment – privatizálásának

elapadásával vagy a hatóságokkal való direkt

Ez a folyamat sajátos módon játszódott le Budapesten, ahol a költségvetési elvonások és

kényszere után sok funkció maradt az önkor-

konfrontáció miatt szűkültek, a közösségi

a közpolitika újratervezett prioritásai aláástak számos fontos szociális szolgáltatást, és ahol

mányzatoknál, „mely nem állta ki a profitábilis

helyek és szolgáltatások önálló megszervezé-

következésképpen különféle közösségi infrastruktúrák épültek ki kereskedelmi forrásokra és

privatizáció tesztjét, aminek következményeként

se mellett döntöttek. Ezek a kezdeményezések

közösségi kapacitásokra támaszkodva. Ebben a szövegben előbb megvizsgáljuk a költségvetési

a helyi közszféra előreláthatólag egyre fokozódó

lemondtak az önkormányzatok segítségéről,

megszorítások városokra és közszolgáltatásokra mért hatásait, valamint a közösségi építészet

menedzsment- és költségvetési problémával fog

együttműködéséről, és egy párhuzamos civil

és tervezés kialakulását. Továbbá két esettanulmány – egy alulhasznosított bevásárlóközpont-

szembekerülni” (Peck 2012: 648), különösen az

infrastruktúra létrehozásával a város proak-

ban alapított kulturális központ, a Müszi, és egy rendszeresen a Duna-parton megszervezett,

ingatlanadóból származó bevétel általános csökke-

tív formálóivá váltak.

informális, időszakos közösségi tér, a Valyo – kapcsán azt elemezzük, milyen szerepet töltenek

nésével (Tabb 2014: 92).

be az alulról szerveződő közösségi szolgáltatások Budapesten.

»» ««

ˆMEGSZORÍTÁSOK ÉS A VÁROSFEJLESZTÉS ÁTALAKULÁSA A városi gazdálkodás és kormányzás neoliberális fordulatának, valamint a 2008-as gazdasági válságnak a következményeként számtalan európai és észak-amerikai város feladta jóléti vívmányait, és növekvő számban vezetett be megszorító intézkedéseket. A költségvetési hiány és a kiadások csökkentésére irányuló nemzeti szintű politika kiemelten érintette a városokat: „A 2000-es évek

Az épületek és terek kihasználatlansága és amortizációja nem csak a közszférában

való

kiszervezésén

túli

ˆDESIGN PÉNZÜGY ÉS KÖZÖSSÉGEK KÖZÖTT

jelent meg. Az ingatlanspekulációs buborék kidurranása és az annak következményeként

Az építészet kulcsszerepet töltött be az

kedvéért, és hogy alacsonyan tudják tartani az

beállt pénzügyi nehézségek miatt az iroda- és

önkormányzatok strukturális átalakításában

adókat. A lassú növekedés meghosszabbodott

lakóházak elérhetővé váló négyzetméterei

és az alternatív közösségi szolgáltatások és

időszaka, a csökkenő jövedelmek és a központi

jelentősen megugrottak még a legdinamiku-

infrastruktúra

állami megszorítások új köre következtében sok

sabb gazdasággal rendelkező városokban is:

feladatok ellátásához szükséges rendszeres

önkormányzat lefelé tartó spirálba került, ami-

„Egyrészről a spekulatív beruházások csökkenése,

adóbevételek növekvő hiánya miatt az önkor-

ből kevés kilátás van a felemelkedésre.” (Donald

másrészről a növekvő kormányzati megszorítások

mányzatok egyre inkább függővé váltak az

2014: 11)

miatt sok város a beruházások elmaradásának, a

építkezési beruházásoktól: „A könyvtárak fel-

Az operatív költségvetés csökkentése az

kihasználatlanságnak és a romlásnak a fizikai

töltéséhez a kulturális programok kidolgozásához,

állami és az önkormányzati szervezeteket „a

sebeit viseli magán: a magán- és a közszféra

valamint a parkok, a sugárutak, járdák és terek

jóléti juttatások jelentős csökkentésének és egyes

visszavonulásának üres és elhagyatott helyszínein”

építéséhez és fenntartásához az önkormányzatok

szociális szolgáltatások helyi szintre való dele-

(Tonkiss 2013: 312).

az ingatlanfejlesztésből eredő bevételekre támasz-

gálásának” elfogadására kényszerítette, „amelyek

Bár a helyi önkormányzatok és magántu-

létrehozásában.

Az

alap-

kodtak, melyek időnként kockázatos beruházást

ingatlan-boomja eleinte látszólag felpezsdítette a

hatásait szegény, gazdaságilag sérülékeny csoportok,

lajdonosok számára az „ingatlanok fenntartása

különösképpen a gyerekek érzik meg” (Donald,

vagy lebontása annak érdekében, hogy azt ne

városi költségvetéseket, de az önkormányzatok a

2014: 11).

használhassák drogosok vagy más nemkívánatos

ket nem a valós igényekre reflektáló tervezés

követeltek meg.” (Vanstiphout 2014a: 59). Ez olyan épületeket eredményezett, melye-

viszonylag jó időszakban is fontos fizikai és szo-

A közszolgáltatások és -infrastruktúra meg-

csoportok, további költségekkel jár” (Tabb 2014:

határozott meg, hanem a pénzügyi tényezők,

ciális infrastruktúra-beruházásokat halasztottak

szorító újjászervezése kétségtelenül érez-

92), az önkormányzatok nem keresték az

hasonlóan a „pénzügyi termékekhez, melyek

el a kockázatosabb gazdaságfejlesztési projektek

tette hatását a városi térben is: a csökkenő

ingatlanok privatizációján vagy a szolgáltatások

elvesztették kapcsolatukat a valós termeléssel és a

« 24 café bábel

25 »


valós gazdasággal.” (Vanstiphout 2010: 94). Az építész szerepe leszűkült: „klasszikus kombinációval csábítják a beruházókat – a földszinten található kulturális funkciók számára az irodaemeletekből származik bevétel” (Vanstiphout 2014a: 59), avagy általánosságban „a stílus végtelen variációjának létrehozására”, „olcsón megalkotva az esztétikai formát és a fejlesztőkre hagyva a jóval lényegesebb építési és tervezési folyamatokat” (Illner 2014: 54). A 2008-as gazdasági válság előtt többen felhívták a figyelmet az építészek szerepének fokozódó marginalizálódására a városi átalakulásban. A sztárépítészek tiszta formalizmusára válaszul többen „az építészet kiterjesztése” mellett érveltek, melyben a cél „a jelen globális

politikai, társadalmi és gazdasági realitását valóságosan tudomásul vevő építészeti bázis megalkotása” (Vidler 2004). Néhány évvel később a program végrehajtására fiatal építészeti irodák alakultak: „Az építészet megszűnik, ha nem foglalkozik a


A designerek társadalmi-politikai szerepének visszaállítása megkövetelte az építészszakma progresszív átalakulását. Az átalakulás első jegyeit 2007-ben Michelle Provoost és Wouter Vanstiphout rögzítette, amikor az építészek és várostervezők új hullámát a várostervezés megkerüléseként, iskolakerülésként (Ditch School of Urban Design) írták le: „Ezek

a kezdeményezések nem várnak sem ügyfélre, sem megrendelésre, egyszerűen maguktól haladnak előre, és finanszírozást találnak a projekthez. (...) Ezek az irodák, csoportok és művészek szakítottak a hagyományos építésziroda vagy várostervezési főosztály gondolatával, és elsöpörték a határokat várostervezés, városi design, művészet és szociális munka között. (...) Beavatkozásaik lehetnek fizikai objektumok, de annál inkább a politikai színtérben való taktikai manipulációk. Ezek a csoportok sikeres építkezésükkel a politikai status quo-t változtatják meg oly módon, hogy még több dolog válik elképzelhetővé és végrehajthatóvá” (Provoost és Vanstiphout 2007: 38).

társadalom főbb változásaival és nem próbál meg Az ingatlanbuborékból eredő és az építőipart választ adni azokra. (...) A design-kutatás lehet proaktív a megbízások végrehajtásának kritikai sújtó gazdasági válság figyelmeztetés volt: megközelítésében. Ehhez párhuzamos utak kidol- leszűkítette az építészek és tervezők mungozása szükséges, megnyitva az utat a kísérletezés- kaerőpiacát. Ugyanakkor megváltoztatta a nek, és szélesebb látókörű gondolkodás, amely mer szakma optikáját is: a recesszió pusztító hatátámaszkodni a divat, a belsőépítészet, az építészet, sa az építőiparra ráébresztette az építészeket a várostervezés és a tájépítészet integrált egységére” a korábbi finanszírozási mechanizmusok és tervezési folyamatok fenntarthatatlanságára. (van Boxel and Koreman 2007: 36). fotó - Ficsór Zsolt

« 26 café bábel

27 »



Befejezetlen építkezések, üres komplexu-

intervencióknál elengedhetetlen a politikai

mok és fragmentált közösségi terek köze-

elem. Pedro Gadanho performanszépítészet-

pette építészek teljes generációja kezdett el

nek nevezi az építészkollektíváknak a társas

kritikusan gondolkodni a spekulációalapú

érintkezés

gazdaságról, felismerve a hivatalos tervezés

keresztül a közösség bevonására irányuló új

figyelmén kívül eső városi területekben rej-

aspirációját: „a társadalmi gerillaakciók közegé-

lő lehetőségeket.

csak időszakos beavatkozásokat helyeztek

ben az építészek kilépnek az utcára, hogy kevesebbel többet érjenek el, mint valaha. Ami régen a modernizmus formális mantrája volt, az mostanra radikális túlélési eszközzé válik” (Gadanho, 2013).

előtérbe a nagyobb beruházási projektekkel

Az időszakos és mobilis építészet évtizedek-

szemben, ezzel egyértelműen a közigazgatás

kel korábbi úttörő eredményeinek elismeré-

által korábban biztosított finanszírozás és

se mellett a kortárs kísérletezők felismerték,

szolgáltatások csökkenésére adva választ. Ha

hogy a könnyű struktúrák könnyebben rea-

az építészek egyre gyakrabban használták

gálnak a közvetlen környezet változásaira,

a kommunikációs kampányok eszköztárát,

mint a szilárd építmények, és könnyebben

a performanszt, a részvételi módszereket,

megkerülik a szabályozásokat, így több lehe-

az időszakos installációkat, az épített kör-

tőségük marad a kísérletezésre és politikai

nyezetbe beavatkozó programokat, mindez

üzenetek megfogalmazására. Kül- és beltéri

a hagyományos építészeti módszereknek a

közterek, fesztiválinstallációk, co-working

rendellenes helyzetekben való használha-

belsők, közösségi kertek vagy sportpályák a

tatlanságát mutatja. Az új generáció számára

legjellemzőbb példái ennek az építészetnek,

kevésbé a szép tárgyak teremtése, mint

legyenek időszakosak vagy állandóak. A

inkább a térbeli hatások létrehozása vált az

spontán kialakuló közterek formalizálásához

építészet céljává.

és fejlesztéséhez építészekre van szük-

Egyre érzékenyebbé váltak a helyiek igényeire, kisléptékű, közösségi, gyakran

szituációinak

megteremtésén

Térbeli hatás eléréséhez elkötelezettségre

ség, és ez hozzájárul az új típusú építészeti

van szükség: a közösségi tevékenységeket

irodák fellendüléséhez, amelyek az építés

katalizáló – azaz a társadalmi kötelékeket

folyamatát helyezik előtérbe egy végleges

erősítő vagy a hagyományos társadalmi

építészeti beavatkozás vagy termék helyett.

fogalmakat

Ezek a kollektívák, mint a berlini Raumlabor

megkérdőjelező

–

építészeti


« 28 café bábel

29 »




vagy a párizsi Exyzt, az időszakos fesztiválok rendszeres vendégei szerte a világban, beavatkozásaikkal segítve részvételi tervezési folyamatok kibontakozását, eszközökhöz juttatva a helyi közösségeket, mint például az Exyzt struktúrái a madridi Campo Cebada vagy a lisszaboni Terras da Costa esetében. Még fontosabb, hogy az inspiráció – amit a közösségalapú tervezés és a közösségi építkezés jelent a fiatalabb csoportok számára, mint a Collectif Etc Saint-Etienne-ben, az Orizzontale Rómában vagy a Valyo és a Studio Nomad Budapesten – segít abban, hogy a korlátozott erőforrásokkal rendelkező közösségek is szakértői segítséggel alakíthassák ki tereiket. A lepusztult közterek, foghíjtelkek, üres épületek hasznosítása és az ideiglenes, szituatív építészeti projektek az elmúlt években a

legfontosabb

építészeti

kiállítótereken

keresztül kerültek be az építészeti diskurzus főáramába. Néhány évvel azután, hogy a Canadian Center for Architecture 99 alulról jövő építészeti kezdeményezést mutatott be a What You Can Do With the City (Amit a várossal megtehetsz) kiállításon, Európa vezető intézményeit elárasztották a közösségi építészet és urbanizáció különböző formáit bemutató kiállítások. A Hands-On Urbanism kiállítás a bécsi Architekturzentrumban, Re: Architecture at the Pavillon de l’Arsenal


Párizsban, Spontenous Interventions a 2012-es

« 30 café bábel

31 »



Velencei Biennálé amerikai pavilonjában,

lakásépítő vállalatok és önkormányzatok inst-

Architecture or Reactivate!, a maastrichti

rumentalizálták, „saját módszertanuk integráns

Bureau Europa kiállítótérben mind az építé-

mainstreambe való emelése meglehetősen

részévé téve a placemaking, városi kertészkedés, közösségi építészet és narratív design vívmányait. Az építészek ismét a keserű pirulát megédesítő szerepben találták magukat, sokkal nagyobb üzletek fogaskerekeként, amelyekben nem sok szerepük volt” (Vanstiphout 2014b: 8).

ambivalens folyamat volt. Egyfelől a közös-

Az elmúlt évtized politikai és gazdasági

ségfejlesztés fontos szerepet játszott az

átalakulásai megváltoztatták az építészeti

alulról szerveződő társadalmi és kulturális

szakma pozícióját, ami számos kérdést vetett

infrastruktúra felkarolásában, hatékonyan

fel az építészek, designerek bevonásával

válaszolt a megszorító intézkedésekre, a

kapcsolatban: hogyan lehet a tervezési folya-

bürokratikus merevségre vagy az önkor-

matban részt venni úgy, hogy elkerülhető

mányzatok politikai nyomására, hogy létre-

legyen annak instrumentalizációja? Hogyan

jöjjenek a „helyi szolgáltatások és terek, melyek a

biztosítható a közösségi részvétel nemcsak

hiányzó vagy nem megfelelő közellátást pótolják vagy helyettesítik” (Tonkiss 2013: 318).

az épített objektum, hanem a létrejött terek

Másfelől ezeket a szolgáltatásokat mind

az önálló közösségi projektek fejlesztése,

a magánszféra fejlesztési projektjei, mind

finanszírozása a rajtuk kívül eső céloknak

az

való kiszolgáltatottság csökkentésével?

szeti szakma új határait kijelölő mozgalom manifesztuma. A lelkesedés ellenére a részvételi építészet és a közösség által épített közösségi terek

önkormányzati

várostervezési

sémák

sorsának irányításában is? Hogyan lehetséges

fokozatosan integrálták magukba, részben

ˆBUDAPEST: PÁRHUZAMOS KULszolgáltatásokat (megfizetetlen) magánaktoroknak TÚRÁKTÓL A HEGEMÓNIÁIG ÉS A kiszervező neoliberális stratégia részeként, amely- MEGSZORÍTÁSOKIG reklámfogásként, részben „az önkormányzati

nek eredményeképpen az új kezdeményezések elősegítése és a végkiárusítás közötti távolság minimálisra csökkent.” (Tonkiss, 2013: 318).

rától fenntarthatatlan jóléti szolgáltatásokat

Az eredetileg szubverzív és közösségorien-

és idejétmúlt szociális és kulturális infra-

tált folyamatokat a kereskedelmi fejlesztők,

struktúrát örökölt. A rezsim utolsó éveiben

Budapest az évtizedes kommunista diktatú-


« 32 café bábel

33 »



a független kultúra egy párhuzamos szférát

Művészetek Háza 1998-ban nyitott meg, és

gazdasági, politikai és társadalmi változásai a

a nagyobb magyarországi városokban magas

képezett, a hivatalosan fenntartott kultúrától

igen gyorsan vált a kortárs színház, tánc és

kulturális és szociális szolgáltatások és infra-

presztízsű kezdeményezések jelentek meg

elkülönített infrastruktúrával és közélettel.

zene fontos közép-európai központjává.

struktúrák átalakításának újabb hullámát hoz-

lenyűgöző hatékonysággal.

A függetlenek időnként a kultúra ’(meg)

Más kezdeményezések rövidebb életűek

ták. A recesszió hatására az egymást követő

tűrt’, de gyakrabban a ’tiltott’ kategóriájába

voltak. 2004-ben fiatal építészek és kulturális

kormányok újraszervezték a jóléti rendszert:

sorolódtak. A politikai cenzúra kijátszásával a

vállalkozók egy csoportja az elhagyatott Labo-

az ország átment az EU által indított túlzott-

független produkciók gyakran találtak mene-

ratóriumi Műszergyár épületében megalkotta

deficit-eljáráson, ami a központi és a helyi

déket a félpublikus, félig láthatatlan terekben

a Tűzraktárt, a Trafó utcájában. A csoport a

költségvetés csökkentésével járt, valamint

A közösségek által szervezett, magánsze-

a rendszer horizontjának perifériáján.

7000 négyzetméternyi épületet nagyon ala-

a szociális, kulturális, illetve oktatási szol-

mélyek és szervezetek által finanszírozott

csony díj ellenében bérelte a tulajdonostól,

gáltatások visszavágásával. Ugyanakkor a

párhuzamos, az állami intézményektől és

rális terei ezekből a párhuzamos kulturális

cserébe az épület értékének és ismertségének

2010-ben megválasztott új kormány erőlte-

önkormányzati szervektől függetlenül műkö-

infrastruktúrákból fejlődtek ki. Budapest

növelését ígérték kulturális eseményekkel. A

tett államosítása következtében központo-

dő szociális infrastruktúra kialakításának

egyik legfontosabb kulthelye, a Trafó az első

Tűzraktár minimális építészeti átalakítások

sítottá vált a szociális, kulturális és oktatási

ambíciója visszatérő minta az elmúlt években

olyan intézmény volt a városban, amely

után nyílt meg 2005-ben, és azonnal sikert

források elosztása.

Budapesten. A finanszírozás központosítása

informális kulturális térből nőtte ki magát. Az

aratott: több ezer látogató töltötte meg az

Miközben a válság csökkentette a kulturális

és a nemzeti, illetve helyi szintű költségve-

1909-ben, szecessziós indusztriális stílusban

épület addig üresen álló tereit és udvarait

és szociális infrastruktúra magánfinanszíro-

tési megszorítások együttesen a kulturális

épült transzformátorház a város történelmi

az első napokban. A Tűzraktár működését

zásának lehetőségeit, egyben lehetővé tette

és szociális ellátás hiányosságait okozták,

negyedének peremén helyezkedik el. Több

népszerűsége miatt kellett felfüggeszteni: az

a politikai hatalom központosítását, valamint

ami fokozottan érintette a hátrányokkal

mint negyven évig állt kihasználatlanul, ami-

épület és ideiglenes vendéglátóipari helyei

a kulturális és szociális tevékenységek és

küzdő csoportokat.

kor a francia anarchista művészeti csoport,

hirtelen váltak nagyon vonzóvá, a kulturális

az építészeti műveletek finanszírozásához

a Resonance a kilencvenes évek elején fel-

tartalom fokozatosan eltűnt a gazdasági tevé-

szükséges tőke monopolizálását. 2010 után a

Főváros Önkormányzata nem adott enge-

fedezte és foglalt házzá alakította át, számos

kenység mögül. Több kezdeményezést is elért

konzervatív párt parlamenti és kormányzati

délyt a jótékonysági szervezetek ételosztási

kulturális eseményt, performanszt, koncertet

a kommercializálódás Budapesten. A kétezres

abszolút többsége lehetővé tette a döntés-

akcióihoz a város központjában található

és bemutatót szervezve. Miután bezárták a

évek közepén az elhagyatott épületekbe tele-

hozatali folyamatok karcsúsítását mind a

nyilvános területeken, arra hivatkozva, hogy

squatot, évekig szolgált színházi társulatok és

pített kulturális és alternatív funkciók sajátos

költségvetési kiadások, mind a városfejlesz-

az a helyi lakosok nyugalmát zavarja. Az új

zenekarok raktáraként. A kilencvenes évek

stílust hoztak létre: kocsmákkal és divatbe-

tés terén. Számos intézmény elszegényedett,

politikai irány a szegénységnek a belváro-

közepén, az 1994-ben lemondott Világkiállí-

mutatókkal, megtartva az úttörő házfoglalás

illetve bezárt, és több magán fejlesztési projekt

son kívülre való kiszorítását célozta, ami a

tásból megmaradt forrásból Budapest Fővá-

imidzsét, miközben intézményesülésnek és

maradt befejezetlenül. Ugyanakkor a közpon- válság következtében eleve elszegényedett

ros Önkormányzata megvásárolta az épületet,

kereskedelmi

tosított és kormányvezérelt döntéshozatal,

rétegeket tovább sújtotta. A fenti intézkedések

hogy egy jól felszerelt kortárs művészeti

voltunk tanúi (Lugosi, Bell és Lugosi 2010).

illetve a helyi szabályozás hatályán kívülre

ellenében nőtt ki magánszemélyek és éttermek

eső területek kialakításának köszönhetően

együttműködéséből a Heti Betevő mozgalom

Az 1990 utáni Budapest legfontosabb kultu-

központot hozzon létre. A Trafó Kortárs

« 34 café bábel

vállalkozások

létrejöttének

Magyarország közelmúltjának jelentős

ˆSZOCIÁLIS INFRASTRUKTÚRA ÉS KÖZTEREK: VALYO

2014

januárjától

kezdődően

Budapest

35 »



Valyo !Part 2014, fotó: Zombori Balázs, valyo.hu

Mobil Szauna a Margit hídnál 2015 fotó: Nagy Tamás, valyo.hu

Budapest vendéglátó-ipari és kereskedelmi

használatával a szervezők áthágták a közterület

egységekkel bővelkedő belső kerületében.

szabályait és kiterjesztették annak hozzáfér-

Az étel beszerzéséhez, elkészítéséhez és

hetőségét. Amíg a Heti Betevő az ételosztás

osztásához szükséges pénzt crowdfundinggal

eszközével támasztott kihívást a közterekre

gyűjtik: éttermekben és kocsmákban kihelye-

vonatkozó szabályozásnak, addig más kezde-

zett perselyekben. Első évfordulójára a Heti

ményezések szociábilis tereket hoztak létre

Betevő program vasárnaponként már 250

hangsúlyosabb építészeti beavatkozásokon

adag étel kiosztására elegendő forrást gyűjtött

keresztül. Az olyan szervezetek, mint a Rec-

össze. A Heti Betevő párhuzamos szociális

laim the Fields!, a Városi Kertek vagy a KÉK

szolgáltatásként működik az állam és a város

(Kortárs Építészeti Központ) útnak indították

által elhagyott területen, egyben átértelmezi

az első budapesti közösségi kerteket, felnyit-

a tér fogalmát: a Heti Betevő gyakorlatilag

va az önkormányzatok szemét a szabad terü-

illegális tevékenységet folytatva új életet lehel

letekben rejlő közösségi lehetőségekre.

a térbe, ezáltal kiterjesztve a köztér fogalmát: a

A közterekkel a városi szakemberek soka-

társadalmi szolidaritás erőterévé, az átpolitizált

sága foglalkozik: építészek, akik egy magán-

jóléti struktúrák fölé emeli.

telket alakítottak át közösségi központtá

Az építészet marginális szerepet játszik a Heti

(Blokk Építész Műhely), részvételi tervezési

Betevő esetében: a meglévő tér különleges

folyamatot koordináló tájépítészek (Újirány),

« 36 café bábel

A Valyo kabalakacsája szaunából nézi a Lánchidat 2014 fotó: Varga Dávid, valyo.hu

37 »



hogy jobban hasznosítsa a területet, és profitot termeljen belőle.” (Kukucska 2014)

public art eseményeket szervező kurátorok

Először raklapokból építették meg a búto-

(Placc), a nézőt bevonó installációkat készítő

rokat, majd miután kiderült, hogy ez men�-

művészek (Téreltérítés Csoport), avagy köz-

nyire költséges, kényelmetlen, és nehézkes

Az önkormányzat által a rakpart haszná-

bútorokat alkotó designerek (Szövetség 39’).

a mozgatásuk, fával kezdtek el dolgozni. Új

latára kiírt verseny a VALYO által generált

Mindegyik csoport a közre irányultan fejti ki

bútorcsaládot fejlesztettek, amely leváltotta

láthatóságra támaszkodott. Ez egyben azt is

tevékenységét. A fentiek közül az egyik leglát-

az első padokat a parton. Az új bútorok a

jelentette, hogy a VALYO-nak nála erősebb

ványosabb és legnépszerűbb térbeli kísérletet

köréjük szervezett rendezvényekkel sikeres

gazdasági háttérrel rendelkező szereplőkkel

a budapesti VALYO (Város és Folyó) kollektí-

helycsináló eszköznek bizonyultak.

kellett versenyre kelnie, ami elkerülhetet-

„Felmerült az ötlet, hogy csináljunk egy ideiglenes középen kettészelő Dunát teszi elérhetőbbé fesztivált, ehhez kaptunk kölcsön egy éppen nem és kapcsolja be a város szövetébe. A csoport használt büfét. Az első időszakban egy teljesen aktivistái nem vártak a rakpartok felújítá- személyes tér alakult ki, ami olyan volt, mintha sának önkormányzati beruházására, hanem hazamennénk. Később a hely nagyon felfutott, és építész, designer és rendezvényszervezői kezdett kevésbé tetszeni, mert egyre jobban kellett kapacitásaikat összetéve a folyó partját magas figyelni a biztonságra, elkezdtük zavarni a szomszínvonalú köztérré alakították kevés költ- szédokat, a szálloda lakóit, a hajó lakóit, a budai ségből előállított bútorokkal, installációkkal. lakókat.” (Kukucska 2014)

va hajtotta végre. A VALYO a várost pontosan

lenül a tér eredeti profiljának és inkluzivitásának feladásával járt volna: „Nem tudom,

Az új rakpart nemcsak piknikezőket és arra

A VALYO beavatkozása a civilek és az

sétálókat szólított meg, hanem koncerteket,

önkormányzatok új viszonyát jelzi: a csoport

vetítéseket, esti összejöveteleket is befogadott.

kísérletei a legalitás határain belül mozogva

A VALYO egyik építésze, Kukucska Gergely a

felfedik a folyópartban rejlő lehetőségeket,

mennyire jó az a tendencia, hogy rámutatsz egy helyre, ami jól működik, kiszolgál egy társadalmi réteget, aztán elkezdi kinőni magát, de nem tud olyan konszenzust kialakítani, amiből egy jól működő, közhasznú köztér létre tud jönni, hanem valaki más megjelenik és átveszi. Jó lenne, ha a város életében egy fenntartható és nem a pénzcsinálásra korlátozódó hely jönne létre. Nagyon nehéz összeegyeztetni egy közösségi, társadalmi célú funkciót egy kereskedelmi tevékenységgel.” (Kukucska 2014)

terület regenerációjának kezdeti pillanatát

sikerük nyomást gyakorol az önkormány-

Az állami vállalatokkal való tárgyalások,

így írja le: „Kiszúrtunk egy helyet, ami szimpa-

zatra, hogy a helyteremtés innovatívabb

illetve az önkormányzatok számára szervezett

tikus volt, de nem használta senki, és terveztünk oda egy padot, hogy le lehessen ülni, szereztünk rá támogatást, megépítettük, és a végső festést már a járókelőkkel együtt fejeztük be. Egy közösségi eseménnyel avattuk fel a teret, ami mindenkit feltöltött és vitte tovább a csapatot. Így alakult ki a Valyo-part” (Kukucska 2014)

eszköztárát alkalmazzák, a helyi kulturális

workshopok fokozatosan bizonytalanították

közösségekbe ágyazott aktorokkal együttmű-

el a szervezőket a hatósági együttműködés

ködve. Ugyanakkor a csoport eredményei a

tekintetében: „Vannak (…) egyszerűen megva-

rakparti kísérlet befejezéséhez vezettek:

lósítható, közösséginek mondható kezdeményezések, amelyeket elkezd támogatni az önkormányzat, (…) majd rájön, hogy viszonylag kis energiákkal látványos dolgokat lehet felmutatni: ezek lehetnek

„A hely elkezdte kinőni magát. Ekkor fogalmazódott meg, hogy ilyet már nem szeretnénk csinálni, és egyúttal a város részéről is megfogalmazódott,

A Valyo csapatának tervei a Főváros Duna-part megújítási pályázatára, 2015

« 38 café bábel

39 »


olyan eszközök, amikkel komoly politikai mozgalmakat lehet támogatni. Az a rossz ebben, hogy ezzel értelmüket vesztik ezek a kezdeményezések.” (Kukucska 2014) A különböző együttműködési folyamatok során a VALYO tagjai megértették, hogy minél szélesebb körű folyamatba lépnek, annál nagyobb az esélye a tervezési folyamatban való marginalizálódásuknak: végül annál kevesebb irányítással rendelkeznek az


aktorok általi instrumentalizáció kivédése, a közösségi irányítás megtartása a városi tér átalakulása felett, illetve jelentős ráhatás az adott helyszín keretrendszerére: „Ha elkez-

dünk az alternatív városépítésről gondolkozni, ebben nem lehet csak foltozni és javítani a hibákat.” (Kukucska 2014)

ˆKÖZFUNKCIÓK A MAGÁNTÉRBEN: A MŰVELŐDÉSI SZINT

általuk kialakított hely sorsának alakításában, illetve a nyilvánosság előtti megjelenítésük-

A társadalmi és kulturális aktorok azon vágya,

ben. A VALYO tagjainak az új közterek lét-

hogy elkerüljék az instrumentalizációt és

rehozásában betöltött szerepe, illetve annak

független tereket hozzanak létre Budapesten,

fenntarthatósága számtalan kérdést vet fel a

számos kísérletet indukált. A nemzeti és helyi

közösségek által épített tereknek a hatalomtól

politika jobboldali átvétele számos represszív

való relatív függetlenségével kapcsolatban:

intézkedést eredményezett, amelyek a prog-

Ficcenések, a Valyo csapat Beton workshopon készült ülőkéi 2015, valyo.hu

„Kezdem azt hinni, hogy ezek a folyamatok csak resszív kulturális terek bezárására, illetve a akkor érik el a céljukat, ha illegálisak. Ha a kritikus köztereken érvényes szabályok átalakítására csoportok létre tudják hozni ezeket a beavatkozá- irányultak. 2011-ben néhány hónap leforgása sokat úgy, hogy nem kapcsolódnak önkormányzati alatt több, korábban üresen álló, önkormányfejlesztésekhez, vagy az önkormányzatnak tényleg zati tulajdonban működő alternatív kulturális annyira felvilágosultnak kell lennie, hogy ne kizá- helyszínt zártak be. Bezárt a kísérleti aktirólag a saját politikai és gazdasági érdekeit lássa vista csoport által üzemeltetett Sirály, mely egy egykoron könyvesbolt, majd üresen álló ezekben a folyamatokban.” (Kukucska 2014) A VALYO következtetései egybevágnak a

épület helyén színházat és kávéházat hozott

nemzetközi tapasztalatokkal: az igazi kihívás

létre, majd a hosszú ideig üresen álló egykori

nem csupán az új terek megtervezése és

iskolai épületből művészeti stúdiók és közös-

felépítése, hanem a kereskedelmi és politikai

ségi terek egységét létrehozó Tűzraktér.

« 40 café bábel

Kacsakődobó bajnokság és Regatta, 2015 fotó: Nagy Tamás, valyo.hu

41 »



az éppen épülő coworking iroda, fotó - Ficsór Zsolt

támogatása irányába. Ezek a gyakran cso-

számára nyitott teret hoztak létre, ahol a

portba szerveződő építészek a közterek

fogyasztás nem kötelező elem. Bársony Júlia,

lehetőségeit kutató kísérletek, illetve az új

a Müszi alapítója szerint: „2011 telén bezárták

Budapest összes alternatív kulturális intézményét, mellett köteleződtek el. amelyek nem kizárólag a szórakoztatást szolgálták, Az új kulturális terek és infrastruktúra hanem alkotásnak, a kreatív munkának is helyet küldetése kapcsán az üres telkek és épüle- adtak. Ekkor kerültünk mi is az utcára. Előtte 5 tek nyilvános vita tárgyává váltak. A város évig használtunk az Akácfa utcában egy épületet, jelentős területei funkció nélkül maradtak, a Romházat: ez egy zárt műhelyház volt, közben aminek oka a válság, az egyes épülettípusok dolgoztam a színházzal a Sirályban, volt egy idejétmúlttá válása, valamint mind a magán, műhelyünk a Tűzraktérben: ezeket mind bezárták. mind a köztulajdonban lévő ingatlanok nem Közben tanítottam az egyetemen, ahol egy féléves megfelelő kezelése. szeminárium végén voltunk, a decemberi műhelyA hajléktalanok érdekvédelmét ellátó Város munka és januári bemutató előtt, de nem volt mindenkié mozgalom az üres lakóingatlanok hová mennünk.” (Bársony 2014). közösségi terek megtervezése és felépítése

hozzáférhetősége

kampányolt,

Megfelelő helyek után kutatva Júlia rábuk-

miközben a KÉK kiterjesztette a diskurzust

kant a Budapest egyik legforgalmasabb terén,

a nem-lakóingatlanokra, és az üres épüle-

Budapest történeti szövetében található, a

bezárása és további, korábban üresen álló

tek, üzlethelyiségek és telkek közösségi

szocialista modernizmus stílusában átépített

tára hivatkoztak, amit az adott szervezetek

terek gyors kommercializálódása miatt a kul-

hasznosítása mellett érvelt. A kultúra új

Corvin áruház harmadik emeletére:

úgymond nem tartottak be. Az önkormányzat

turális közösségek ’otthon’ nélkül maradtak,

emellett egy független színházat, a Merlint

így új közösségi terek kialakításához kezdtek,

befogadó épület lebontását is elrendelte.

és javaik, felszereléseik, bútoraik áttelepíté-

„Akkor találtuk ezt a szintet, ami akkor már 6 az építészeknél nagyobb szerepet játszottak éve üresen állt. A tulajdonos nem véletlenül nem a helyi színházi közösség tagjai. akarta kiadni: egyrészt nehéz volt infrastrukturáA Füge Produkció Budapest Város Önkor- lisan megoldania, hogy a 3. emeletet hogyan lássa mányzattal együttműködve alakította át el külön lépcsőházakkal, főleg úgy, hogy az eggyel egy volt szakközépiskola 6500 négyzetmé- feljebb működő Corvin-tető gyakorlatilag az összes ternyi épületét a Jurányi inkubátorházzá. lépcsőházat lefoglalta. Megkerestem a tulajdonost, A Harmadik Hang Háza társulat más utat és mondtam, hogy nekünk kellene az emelet másfél választott, és megalapította a Művelődési hónapra egy munkához, de nincs egy fillérünk sem. Szintet, vagy Müszit. A tulajdonos belement: azt mondta, hogy ha kitaA Müszi a művelődési ház hagyományát karítjuk az akkor már 6 éve üres emeletet, akkor kívánta újraéleszteni, számos tevékenység ideadja. Beköltöztünk, 3 nap alatt kitakarítottuk, számára nyújtva otthont, egy olyan, a közösség és elkezdtük a munkát” (Bársony 2014).

Az önkormányzatok a bérleti szerződés lejár-

Az egykori könyvesbolt épülete ismét üresen

séhez alternatív megoldások után néztek.

áll, az iskolai épületben a közösségi tereket

A gazdasági és politikai válság az építésze-

drága, a vendégek bevonzásáért küzdő étte-

ket is sújtotta. Lelassult az építőipar, ami az

remmé alakították át, illetve az önkormányza-

építészeket új megbízások, szolgáltatások és

ti művészeti stúdió félig elhagyatva vesztegeti

szerepek felfedezésére sarkallta. Az elnyomó

el kreatív energiáit. Egy üres lakóházban üze-

intézkedések ellenére sok fiatal építész nem

melő, faipari műhelyekből és művészeti stú-

állt be az állami gépezetbe, hanem új szere-

diókból álló komplexum, a Romház épületét

pek és feladatok felé fordult: aktivistákkal

profitábilisabb, kereskedelmi célú hasznosí-

karöltve az alulról szerveződő társadalmi

tás kedvéért alakították át. E kulturális helyek

és kulturális infrastruktúrák létrejöttének

« 42 café bábel

érdekében

helyszíneinek megteremtésében azonban

43 »



hosszú távú lehetőségeket akartunk létrehozni, felelősséggel. Azért van például kaputelefonunk, mert így a hatóságnak is mindig be kell mutatkoznia a kaputelefonban. Az elejétől tudtuk, hogy nekünk független és biztonságos helyszínt kell létrehoznunk, amit hosszú távra tervezünk.” (Bársony 2014)

összes alapanyagot. Ezzel párhuzamosan kiírtuk mindenhová, hogy a környéken kidobandó bútorokat szívesen elhozunk: ezzel is rengeteg bútort szereztünk. Harmadrészt itt volt a Harmadik Hang teljes díszlete, 8 év munkája összegyűjtve. Negyedrészt volt egy álmennyezet a plafonon, A Müszi üzleti modellje az alkotók, illetve 2800 négyzetméteren, egy igazi fából készült civilek megfizethető hely iránti igényének lécszerkezet. Ezeket bontottuk le, takarítottuk ki, felismerésére épül. Pályázatot hirdettek meg, ebből építettünk később falakat.” (Bársony 2014)

melyen kiválasztási szempont volt a jelentke-

Az építési munkálatok első fázisát nagyrészt

zők tevékenysége, a közösségi szerepvállalás

a potenciális bérlők végezték el. A Müszi

mértéke, és hogy képesek-e a bérleti díjat

lehetővé tette, hogy több ötletüket megvaló-

magántulajdonban lévő ingatlanban hoznak

fizetni. A pályázati folyamat során a Müszi

sítsák az új terek kialakításában. Így számos

tartó előadásra 2012 januárjában került sor. A

létre független közösségi teret:

szervezői megismerték a potenciális bérlők

eredetileg nem tervezett funkció, például

több mint ezer látogatót becsalogató előadás

„Már az elején, 2012-ben egy olyan politikai helyzetben voltunk, amikor azt mondtuk, hogy azért megyünk ebbe bele, mert nem látjuk esélyét, hogy az a színház, amit csinálunk, a következő években támogatáshoz jusson. Meg kellett teremtenünk hozzá a lehetőséget, hogy a körülményekhez képest ingyen csináljuk. Szerettünk volna egy színházat építeni magunknak, amit azóta sem igazán használtunk ki. (…) Amikor idekerültünk, elhatároztam, hogy mi nem fogunk Magyarországon pályázni, nem támogatjuk a rendszert pályázati díjak befizetésével, ugyanakkor nem leszünk kötelesek elszámolni senkinek, és nem lesz időkorlátunk sem, mindennek meg tudjuk adni a természetes idejét. (…) A nagy építkezés közepette nagyon fontos volt, hogy bebiztosítsuk magunkat, mert

pontos igényeit, ami támpontot nyújtott az

játszószoba is létesült.


A decemberi előkészületek után az öt napig

feltette a térképre az áruház korábban ismeretlen harmadik emeletét: „hirtelen mindenki felfedezte a helyet, és megértette, hogy itt valami elkezdődött” (Bársony 2014). Az épület tulajdonosának megnyerte tetszését a csoport jelenléte, végül az általa felajánlott megállapodást a 2800 négyzetméternyi terület bérlésére a csoport, belátva, hogy nincs vesztenivalója, elfogadta. A progresszív szerződés értelmében az első fél évben csupán a rezsiköltséget, majd a következő fél évben fél áron, végül teljes áron bérelhették az ingatlant. A politikai kontroll elkerülése a csoport számára kizárólag úgy volt lehetséges, ha egy

« 44 café bábel

egész emelet megtervezéséhez. A tér struktú-

Az építést a fiatal építészekből álló Studio

rája az igényekhez igazodva változott az épí-

Nomad támogatta, akik a helyet felavató előa-

tés folyamatában: „Azt tudtuk, hogy minél több

dásban is részt vettek. Ebben az értelemben

helyet kell műteremnek és irodának kialakítanunk. az előadás megelőzte a tér lehetséges haszÉs minél kisebb helyeket, mert nagy tereket nem nosítási módjának kialakítását. A tervezés tudnak fizetni a mai civilek. Viszont szerettünk és építés kapcsolata ebben az esetben nem volna rendezvénytermeket is fenntartani: színház- mondható hagyományosnak: „Úgy döntöttünk, termet, előadótermet, olyan termet, ahol táncolni hogy abból építkezünk, amink van (…) Először lehet - mindenképpen mobil terekben gondolkoz- meg kellett építeniük, hogy az adott anyagból az tunk.” (Bársony 2014) adott tér hogyan alakítható meg, és utána kellett Az építkezés legelső feladata a tér lakhatóvá lerajzolniuk.”(Bársony, 2014). alakítása volt, a rendelkezésre álló erőforrá-

A Müszi belső kialakításánál többek közt

sokból: anyagokból, önkéntesekből: „A bezárt

a tűzvédelmi szabályokat is figyelembe

helyekről (Tűzraktér, Merlin, Sirály, Gödör, Kos- kellett venni : „Tűzrendészeti szempontból suth mozi) és egy kínai étteremből összeszedtük az nagyon sokba került volna átminősíttetni ezt

45 »


ˆÚJ KERETEK SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSOKHOZ 2014-ben a Müszi felvette az közelmúltban megváltoztatott utcaneveket, szimbolikusan azt a törekvést is jelzi, hogy a Müszi város a városban: eredeti és független köztér. A hely közfunkciói mellett szociális szolgáltatásokat is elkezdett ellátni, létrehozva többek között

Az építészek jelenléte mellett a hely meg-

egy szolidaritási bérleti rendszert, illetve

alkotásának logikája kevésbé az építészeti

rövid távú lakhatást a rászorulóknak. Hosszú

tervezését, mint inkább a színházit követte.

távú cél, hogy a Müszi a független kulturális

A színházi előadásokban már kialakított

és jóléti szolgáltatók hálózatának csomó-

együttműködési modell a Müszit kultúrtérből

pontjává váljon: „Az a célunk, hogy a Müszinek

fotó - Bartha Máté

befogadva a 2010 előtti köztereket. Ez egyben

fotó - Király Dorka

az emeletet, az áruház volt bemutató szintjét, így alkalmazkodtunk ehhez a funkcióhoz, egy bemutatóterületet osztottunk részekre. Itt minden úgy épült, hogy ha végigmész, az egészet szét tudod szedni egy csavarbehajtóval, mert minden díszletként van beépítve. Semmi sem ér a plafonig, hogy ne kapjunk külön álló légterű területeket. Erre nagyon oda kellett figyelnünk, hogy megfeleljünk a mindenképpen betartandó tűzrendészeti előírásoknak.” (Bársony 2014)


közösségi helyszínné, beltéri köztérré emel-

temberében, 2800 négyzetméteren nyitotta

Ezek a gondolatok azt a törekvést jelzik,

meg kapuit a Müszi. Kétévnyi működése alatt

hogy a szociális szolgáltatók és a kulturális

stabilizálódott a hely modellje. A közösségi

szereplők mind finanszírozási, mind fele-

tér fenntartását és tevékenységeit az alko-

lősségvállalási szempontból függetleníteni

tóműhelyek és a civil szervezetek bérleti

tudják magukat az állami szektortól. Számos

díjából finanszírozzák. A megnyitás óta a

szereplő az önszerveződésben és a közösség

Müszi új épületszinteket is birtokba vett.

vezérelte fejlesztésben látja a jövőt, ami a

« 46 café bábel

fotó - Pereszlanyi Erika

önálló szociális hálója legyen. Nem csak az itt te: „Az egésznek a lényege az emberekkel való jó bent található szolgáltatások feltérképezéséről szól, együttműködés. Amiért valószínűleg én lettem a hanem arról, hogy el tudjuk irányítani az embeMüszi motorja, az a színházban töltött húsz év reket a megfelelő szolgáltatásokhoz, illetve hogy tapasztalata, a díszletépítéstől a csapatmunkán eljuttassuk a hajléktalanoknak a ruhákat, hogy keresztül a feladatok kiosztásáig. Mindezt a művé- télen miként szervezzük meg a meleg teaosztást. A szi ambíciók vezérelték, ahol a praktikum volt lényeg, hogy mindezt egy független szociális hálóelőtérben és sosem a pénz.” (Bársony 2014). zat részeként képzeljük el, egy független valóság Hónapok munkája után végül 2012 szep- részeként.” (Bársony 2014)

47 »



magántulajdonban lévő helyeken bontakozik

pest aktivistáit és építészeit más városokban

ki: szerintük „a magán az új köz”.

dolgozó kollégáikkal, akik új, jelentősebb,

Vajon ebben a kontextusban hogyan értel-

relevánsabb szerepet keresnek a designerek,

mezhető a design és az építés szerepe? Miként

építészek és tervezők számára a városi folya-

tudnak együttműködni a szociális szolgáltatók,

matokban: „Az építészek számára most az az

igazi kihívás, hogy ne elégedjenek meg a köztek az új politikai és gazdasági környezetben? vetlen fizikai vagy közösségi beavatkozásokkal, Hogyan járulnak hozzá az egyes közösségi hanem hatoljanak be a hatalom, pénz, politika kezdeményezések a szélesebb tervezési és tudás mechanizmusaiba, melyek városaink és keretrendszerek átalakításához? Ezek a közösségeink átalakulásának alapjait jelentik.” kérdések önkéntelenül is összekapcsolják Buda- (Vanstiphout 2014b: 8). illetve a közösségi tervezési és építési projek-

» Hivatkozott irodalom: » Blond, Phillip. Radical Republic: How Left and Right Have Broken the System and How We Can Fix It. New York: W. W. Norton & Company, 2012 » Donald, Betsy, Amy Glasmeier, Mia Gray, and Linda Lobao. “Austerity in the city: economic crisis and urban service decline?” Cambridge Journal of Regions, Economy and Society 7, 3-15. 2014 » Gadanho, Pedro. “Back to the Streets: The Rise of Performance Architecture.” http://www.domusweb.it/en/oped/2011/09/21/back-to-the-streets-the-rise-of-performance-architecture.html (accessed September 25, 2013) » Illner, Peer. “For me, myself and I: Architecture in the age of self-reflexivity” In Real Estates edited by Jack Self and

Shumi Bose, 51-56. London: Bedford Press. 2014 » Lugosi, Peter, David Bell, & Krisztina Lugosi. “Hospitality, Culture and Regeneration: Urban Decay, Entrepreneurship and the ‚Ruin’ Bars of Budapest.” Urban Studies, 47(14). 2010 » Peck Jamie. “Austerity urbanism.” City: analysis of urban trends, culture, theory, policy, action 16:6, 626-655. 2012 » Provoost, Michelle and Wouter Vanstiphout. “Facts on the Ground. Urbanism from Mid-Road to Ditch.” Harvard

Design Magazine 25, 36-42. 2007 » Tabb, William K. “The wider context of austerity urbanism.” City: analysis of urban trends, culture, theory, policy,

action 18:2, 87-100. 2014 » Tonkiss, Fran. “Austerity urbanism and the makeshift city.” City: analysis of urban trends, culture, theory, policy,

action 17:3, 312-314. 2013 » Van Boxel, Elma and Kristian Koreman. Re-public. Towards a New Spatial Politics. Rotterdam: NAi Publishers. 2007 » Vanstiphout, Wouter “The Historian of the Present.” In Future Practice. Conversations from the Edge of Practice edited by Rory Hyde. New York and London: Routledge. 2012 » Vanstiphout, Wouter “The self-destruction machine.” In Real Estates edited by Jack Self and Shumi Bose, 57-66.

London: Bedford Press. 2014 » Vanstiphout, Wouter “Dark Matter. Ditch Urbanism Revisited.” Harvard Design Magazine, 37. 6-11. 2014 fotó - Tóth Bátor

« 48 café bábel

» Vidler, Anthony. “Architecture’s expanded field.” Artforum International, Vol. 42, No. 8. 2004

49 »

ˆINFORMÁLIS INFRASTRUKTÚRAFEJLESZTÉS:

Recommend Documents