/ DANIELA PATTI - POLYÁK LEVENTE
ˆINFORMÁLIS INFRASTRUKTÚRAFEJLESZTÉS:
» ALULRÓL SZERVEZŐDŐ KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLTATÁSOK ÉS TÁRSADALMI SZOLIDARITÁS BUDAPESTEN
fordította - Faludi Julianna
Az elmúlt évtizedben a különböző gazdasági és politikai válságok következményeként a legtöbb európai városban a közszféra fokozatosan visszavonult egyes infrastruktúrák és szolgáltatások fenntartása terén. Néhány városban civil szervezetek és aktivista csoportok vették át a közösségükből eltűnő szolgáltatások megszervezését. Ezzel egy időben egyre több kulturális és szociális szakember ismerte fel, hogy a megszokott finanszírozási és szervezeti modellek nem képesek fenntartani a kisléptékű, közösségi városi projekteket, ezért alternatív formákat kezdtek el kidolgozni a szolgáltatások elérhetővé tételére.
« 22 café bábel
fotó - Ficsór Zsolt
23 »
Daniela Patti, Polyák Levente
A
Informális infrastruktúra-fejlesztés » alulról szerveződő közösség
z önfenntartó, alternatív közösségi infrastruktúra és szolgáltatások iránti növekvő
önkormányzati költségvetés sok városban
magáncégeknek
igény ugyancsak jelentős hatással volt az építészetre és a várostervezésre. Az épí-
fontos közösségi helyszínek és épületek
együttműködési formákat.
tészek és az urbanisták, felismerve tudásuk társadalmi hasznosságát, a közösségi
romlását, elhagyatottságát eredményezte. A
Ebben a helyzetben számos helyi és kultu-
kezdeményezésű fejlesztési projektek központi szereplőivé váltak. Az új mozgalom
legfontosabb bevételi források – föld, ingatlan
rális közösség, melyek gazdasági forrásai az
azonnal bekerült az építészeti diskurzus fősodrába, a nagyobb kiállítóterekbe és a magazinok
eladása, használati és bérleti jog, kiszervezett
intézményi támogatások és pályázati források
hasábjaira, valamint beépült a nagyléptékű városfejlesztési programokba.
szolgáltatásmenedzsment – privatizálásának
elapadásával vagy a hatóságokkal való direkt
Ez a folyamat sajátos módon játszódott le Budapesten, ahol a költségvetési elvonások és
kényszere után sok funkció maradt az önkor-
konfrontáció miatt szűkültek, a közösségi
a közpolitika újratervezett prioritásai aláástak számos fontos szociális szolgáltatást, és ahol
mányzatoknál, „mely nem állta ki a profitábilis
helyek és szolgáltatások önálló megszervezé-
következésképpen különféle közösségi infrastruktúrák épültek ki kereskedelmi forrásokra és
privatizáció tesztjét, aminek következményeként
se mellett döntöttek. Ezek a kezdeményezések
közösségi kapacitásokra támaszkodva. Ebben a szövegben előbb megvizsgáljuk a költségvetési
a helyi közszféra előreláthatólag egyre fokozódó
lemondtak az önkormányzatok segítségéről,
megszorítások városokra és közszolgáltatásokra mért hatásait, valamint a közösségi építészet
menedzsment- és költségvetési problémával fog
együttműködéséről, és egy párhuzamos civil
és tervezés kialakulását. Továbbá két esettanulmány – egy alulhasznosított bevásárlóközpont-
szembekerülni” (Peck 2012: 648), különösen az
infrastruktúra létrehozásával a város proak-
ban alapított kulturális központ, a Müszi, és egy rendszeresen a Duna-parton megszervezett,
ingatlanadóból származó bevétel általános csökke-
tív formálóivá váltak.
informális, időszakos közösségi tér, a Valyo – kapcsán azt elemezzük, milyen szerepet töltenek
nésével (Tabb 2014: 92).
be az alulról szerveződő közösségi szolgáltatások Budapesten.
»» ««
ˆMEGSZORÍTÁSOK ÉS A VÁROSFEJLESZTÉS ÁTALAKULÁSA A városi gazdálkodás és kormányzás neoliberális fordulatának, valamint a 2008-as gazdasági válságnak a következményeként számtalan európai és észak-amerikai város feladta jóléti vívmányait, és növekvő számban vezetett be megszorító intézkedéseket. A költségvetési hiány és a kiadások csökkentésére irányuló nemzeti szintű politika kiemelten érintette a városokat: „A 2000-es évek
Az épületek és terek kihasználatlansága és amortizációja nem csak a közszférában
való
kiszervezésén
túli
ˆDESIGN PÉNZÜGY ÉS KÖZÖSSÉGEK KÖZÖTT
jelent meg. Az ingatlanspekulációs buborék kidurranása és az annak következményeként
Az építészet kulcsszerepet töltött be az
kedvéért, és hogy alacsonyan tudják tartani az
beállt pénzügyi nehézségek miatt az iroda- és
önkormányzatok strukturális átalakításában
adókat. A lassú növekedés meghosszabbodott
lakóházak elérhetővé váló négyzetméterei
és az alternatív közösségi szolgáltatások és
időszaka, a csökkenő jövedelmek és a központi
jelentősen megugrottak még a legdinamiku-
infrastruktúra
állami megszorítások új köre következtében sok
sabb gazdasággal rendelkező városokban is:
feladatok ellátásához szükséges rendszeres
önkormányzat lefelé tartó spirálba került, ami-
„Egyrészről a spekulatív beruházások csökkenése,
adóbevételek növekvő hiánya miatt az önkor-
ből kevés kilátás van a felemelkedésre.” (Donald
másrészről a növekvő kormányzati megszorítások
mányzatok egyre inkább függővé váltak az
2014: 11)
miatt sok város a beruházások elmaradásának, a
építkezési beruházásoktól: „A könyvtárak fel-
Az operatív költségvetés csökkentése az
kihasználatlanságnak és a romlásnak a fizikai
töltéséhez a kulturális programok kidolgozásához,
állami és az önkormányzati szervezeteket „a
sebeit viseli magán: a magán- és a közszféra
valamint a parkok, a sugárutak, járdák és terek
jóléti juttatások jelentős csökkentésének és egyes
visszavonulásának üres és elhagyatott helyszínein”
építéséhez és fenntartásához az önkormányzatok
szociális szolgáltatások helyi szintre való dele-
(Tonkiss 2013: 312).
az ingatlanfejlesztésből eredő bevételekre támasz-
gálásának” elfogadására kényszerítette, „amelyek
Bár a helyi önkormányzatok és magántu-
létrehozásában.
Az
alap-
kodtak, melyek időnként kockázatos beruházást
ingatlan-boomja eleinte látszólag felpezsdítette a
hatásait szegény, gazdaságilag sérülékeny csoportok,
lajdonosok számára az „ingatlanok fenntartása
különösképpen a gyerekek érzik meg” (Donald,
vagy lebontása annak érdekében, hogy azt ne
városi költségvetéseket, de az önkormányzatok a
2014: 11).
használhassák drogosok vagy más nemkívánatos
ket nem a valós igényekre reflektáló tervezés
követeltek meg.” (Vanstiphout 2014a: 59). Ez olyan épületeket eredményezett, melye-
viszonylag jó időszakban is fontos fizikai és szo-
A közszolgáltatások és -infrastruktúra meg-
csoportok, további költségekkel jár” (Tabb 2014:
határozott meg, hanem a pénzügyi tényezők,
ciális infrastruktúra-beruházásokat halasztottak
szorító újjászervezése kétségtelenül érez-
92), az önkormányzatok nem keresték az
hasonlóan a „pénzügyi termékekhez, melyek
el a kockázatosabb gazdaságfejlesztési projektek
tette hatását a városi térben is: a csökkenő
ingatlanok privatizációján vagy a szolgáltatások
elvesztették kapcsolatukat a valós termeléssel és a
« 24 café bábel
25 »
Daniela Patti, Polyák Levente
valós gazdasággal.” (Vanstiphout 2010: 94). Az építész szerepe leszűkült: „klasszikus kombinációval csábítják a beruházókat – a földszinten található kulturális funkciók számára az irodaemeletekből származik bevétel” (Vanstiphout 2014a: 59), avagy általánosságban „a stílus végtelen variációjának létrehozására”, „olcsón megalkotva az esztétikai formát és a fejlesztőkre hagyva a jóval lényegesebb építési és tervezési folyamatokat” (Illner 2014: 54). A 2008-as gazdasági válság előtt többen felhívták a figyelmet az építészek szerepének fokozódó marginalizálódására a városi átalakulásban. A sztárépítészek tiszta formalizmusára válaszul többen „az építészet kiterjesztése” mellett érveltek, melyben a cél „a jelen globális
politikai, társadalmi és gazdasági realitását valóságosan tudomásul vevő építészeti bázis megalkotása” (Vidler 2004). Néhány évvel később a program végrehajtására fiatal építészeti irodák alakultak: „Az építészet megszűnik, ha nem foglalkozik a
Informális infrastruktúra-fejlesztés » alulról szerveződő közösség
A designerek társadalmi-politikai szerepének visszaállítása megkövetelte az építészszakma progresszív átalakulását. Az átalakulás első jegyeit 2007-ben Michelle Provoost és Wouter Vanstiphout rögzítette, amikor az építészek és várostervezők új hullámát a várostervezés megkerüléseként, iskolakerülésként (Ditch School of Urban Design) írták le: „Ezek
a kezdeményezések nem várnak sem ügyfélre, sem megrendelésre, egyszerűen maguktól haladnak előre, és finanszírozást találnak a projekthez. (...) Ezek az irodák, csoportok és művészek szakítottak a hagyományos építésziroda vagy várostervezési főosztály gondolatával, és elsöpörték a határokat várostervezés, városi design, művészet és szociális munka között. (...) Beavatkozásaik lehetnek fizikai objektumok, de annál inkább a politikai színtérben való taktikai manipulációk. Ezek a csoportok sikeres építkezésükkel a politikai status quo-t változtatják meg oly módon, hogy még több dolog válik elképzelhetővé és végrehajthatóvá” (Provoost és Vanstiphout 2007: 38).
társadalom főbb változásaival és nem próbál meg Az ingatlanbuborékból eredő és az építőipart választ adni azokra. (...) A design-kutatás lehet proaktív a megbízások végrehajtásának kritikai sújtó gazdasági válság figyelmeztetés volt: megközelítésében. Ehhez párhuzamos utak kidol- leszűkítette az építészek és tervezők mungozása szükséges, megnyitva az utat a kísérletezés- kaerőpiacát. Ugyanakkor megváltoztatta a nek, és szélesebb látókörű gondolkodás, amely mer szakma optikáját is: a recesszió pusztító hatátámaszkodni a divat, a belsőépítészet, az építészet, sa az építőiparra ráébresztette az építészeket a várostervezés és a tájépítészet integrált egységére” a korábbi finanszírozási mechanizmusok és tervezési folyamatok fenntarthatatlanságára. (van Boxel and Koreman 2007: 36). fotó - Ficsór Zsolt
« 26 café bábel
27 »
Daniela Patti, Polyák Levente
Informális infrastruktúra-fejlesztés » alulról szerveződő közösség
Befejezetlen építkezések, üres komplexu-
intervencióknál elengedhetetlen a politikai
mok és fragmentált közösségi terek köze-
elem. Pedro Gadanho performanszépítészet-
pette építészek teljes generációja kezdett el
nek nevezi az építészkollektíváknak a társas
kritikusan gondolkodni a spekulációalapú
érintkezés
gazdaságról, felismerve a hivatalos tervezés
keresztül a közösség bevonására irányuló új
figyelmén kívül eső városi területekben rej-
aspirációját: „a társadalmi gerillaakciók közegé-
lő lehetőségeket.
csak időszakos beavatkozásokat helyeztek
ben az építészek kilépnek az utcára, hogy kevesebbel többet érjenek el, mint valaha. Ami régen a modernizmus formális mantrája volt, az mostanra radikális túlélési eszközzé válik” (Gadanho, 2013).
előtérbe a nagyobb beruházási projektekkel
Az időszakos és mobilis építészet évtizedek-
szemben, ezzel egyértelműen a közigazgatás
kel korábbi úttörő eredményeinek elismeré-
által korábban biztosított finanszírozás és
se mellett a kortárs kísérletezők felismerték,
szolgáltatások csökkenésére adva választ. Ha
hogy a könnyű struktúrák könnyebben rea-
az építészek egyre gyakrabban használták
gálnak a közvetlen környezet változásaira,
a kommunikációs kampányok eszköztárát,
mint a szilárd építmények, és könnyebben
a performanszt, a részvételi módszereket,
megkerülik a szabályozásokat, így több lehe-
az időszakos installációkat, az épített kör-
tőségük marad a kísérletezésre és politikai
nyezetbe beavatkozó programokat, mindez
üzenetek megfogalmazására. Kül- és beltéri
a hagyományos építészeti módszereknek a
közterek, fesztiválinstallációk, co-working
rendellenes helyzetekben való használha-
belsők, közösségi kertek vagy sportpályák a
tatlanságát mutatja. Az új generáció számára
legjellemzőbb példái ennek az építészetnek,
kevésbé a szép tárgyak teremtése, mint
legyenek időszakosak vagy állandóak. A
inkább a térbeli hatások létrehozása vált az
spontán kialakuló közterek formalizálásához
építészet céljává.
és fejlesztéséhez építészekre van szük-
Egyre érzékenyebbé váltak a helyiek igényeire, kisléptékű, közösségi, gyakran
szituációinak
megteremtésén
Térbeli hatás eléréséhez elkötelezettségre
ség, és ez hozzájárul az új típusú építészeti
van szükség: a közösségi tevékenységeket
irodák fellendüléséhez, amelyek az építés
katalizáló – azaz a társadalmi kötelékeket
folyamatát helyezik előtérbe egy végleges
erősítő vagy a hagyományos társadalmi
építészeti beavatkozás vagy termék helyett.
fogalmakat
Ezek a kollektívák, mint a berlini Raumlabor
megkérdőjelező
–
építészeti
fotó - Ficsór Zsolt
« 28 café bábel
29 »
Daniela Patti, Polyák Levente
Informális infrastruktúra-fejlesztés » alulról szerveződő közösség
fotó - Ficsór Zsolt
vagy a párizsi Exyzt, az időszakos fesztiválok rendszeres vendégei szerte a világban, beavatkozásaikkal segítve részvételi tervezési folyamatok kibontakozását, eszközökhöz juttatva a helyi közösségeket, mint például az Exyzt struktúrái a madridi Campo Cebada vagy a lisszaboni Terras da Costa esetében. Még fontosabb, hogy az inspiráció – amit a közösségalapú tervezés és a közösségi építkezés jelent a fiatalabb csoportok számára, mint a Collectif Etc Saint-Etienne-ben, az Orizzontale Rómában vagy a Valyo és a Studio Nomad Budapesten – segít abban, hogy a korlátozott erőforrásokkal rendelkező közösségek is szakértői segítséggel alakíthassák ki tereiket. A lepusztult közterek, foghíjtelkek, üres épületek hasznosítása és az ideiglenes, szituatív építészeti projektek az elmúlt években a
legfontosabb
építészeti
kiállítótereken
keresztül kerültek be az építészeti diskurzus főáramába. Néhány évvel azután, hogy a Canadian Center for Architecture 99 alulról jövő építészeti kezdeményezést mutatott be a What You Can Do With the City (Amit a várossal megtehetsz) kiállításon, Európa vezető intézményeit elárasztották a közösségi építészet és urbanizáció különböző formáit bemutató kiállítások. A Hands-On Urbanism kiállítás a bécsi Architekturzentrumban, Re: Architecture at the Pavillon de l’Arsenal
fotó - Ficsór Zsolt
Párizsban, Spontenous Interventions a 2012-es
« 30 café bábel
31 »
Daniela Patti, Polyák Levente
Informális infrastruktúra-fejlesztés » alulról szerveződő közösség
Velencei Biennálé amerikai pavilonjában,
lakásépítő vállalatok és önkormányzatok inst-
Architecture or Reactivate!, a maastrichti
rumentalizálták, „saját módszertanuk integráns
Bureau Europa kiállítótérben mind az építé-
mainstreambe való emelése meglehetősen
részévé téve a placemaking, városi kertészkedés, közösségi építészet és narratív design vívmányait. Az építészek ismét a keserű pirulát megédesítő szerepben találták magukat, sokkal nagyobb üzletek fogaskerekeként, amelyekben nem sok szerepük volt” (Vanstiphout 2014b: 8).
ambivalens folyamat volt. Egyfelől a közös-
Az elmúlt évtized politikai és gazdasági
ségfejlesztés fontos szerepet játszott az
átalakulásai megváltoztatták az építészeti
alulról szerveződő társadalmi és kulturális
szakma pozícióját, ami számos kérdést vetett
infrastruktúra felkarolásában, hatékonyan
fel az építészek, designerek bevonásával
válaszolt a megszorító intézkedésekre, a
kapcsolatban: hogyan lehet a tervezési folya-
bürokratikus merevségre vagy az önkor-
matban részt venni úgy, hogy elkerülhető
mányzatok politikai nyomására, hogy létre-
legyen annak instrumentalizációja? Hogyan
jöjjenek a „helyi szolgáltatások és terek, melyek a
biztosítható a közösségi részvétel nemcsak
hiányzó vagy nem megfelelő közellátást pótolják vagy helyettesítik” (Tonkiss 2013: 318).
az épített objektum, hanem a létrejött terek
Másfelől ezeket a szolgáltatásokat mind
az önálló közösségi projektek fejlesztése,
a magánszféra fejlesztési projektjei, mind
finanszírozása a rajtuk kívül eső céloknak
az
való kiszolgáltatottság csökkentésével?
szeti szakma új határait kijelölő mozgalom manifesztuma. A lelkesedés ellenére a részvételi építészet és a közösség által épített közösségi terek
önkormányzati
várostervezési
sémák
sorsának irányításában is? Hogyan lehetséges
fokozatosan integrálták magukba, részben
ˆBUDAPEST: PÁRHUZAMOS KULszolgáltatásokat (megfizetetlen) magánaktoroknak TÚRÁKTÓL A HEGEMÓNIÁIG ÉS A kiszervező neoliberális stratégia részeként, amely- MEGSZORÍTÁSOKIG reklámfogásként, részben „az önkormányzati
nek eredményeképpen az új kezdeményezések elősegítése és a végkiárusítás közötti távolság minimálisra csökkent.” (Tonkiss, 2013: 318).
rától fenntarthatatlan jóléti szolgáltatásokat
Az eredetileg szubverzív és közösségorien-
és idejétmúlt szociális és kulturális infra-
tált folyamatokat a kereskedelmi fejlesztők,
struktúrát örökölt. A rezsim utolsó éveiben
Budapest az évtizedes kommunista diktatú-
fotó - Ficsór Zsolt
« 32 café bábel
33 »
Daniela Patti, Polyák Levente
Informális infrastruktúra-fejlesztés » alulról szerveződő közösség
a független kultúra egy párhuzamos szférát
Művészetek Háza 1998-ban nyitott meg, és
gazdasági, politikai és társadalmi változásai a
a nagyobb magyarországi városokban magas
képezett, a hivatalosan fenntartott kultúrától
igen gyorsan vált a kortárs színház, tánc és
kulturális és szociális szolgáltatások és infra-
presztízsű kezdeményezések jelentek meg
elkülönített infrastruktúrával és közélettel.
zene fontos közép-európai központjává.
struktúrák átalakításának újabb hullámát hoz-
lenyűgöző hatékonysággal.
A függetlenek időnként a kultúra ’(meg)
Más kezdeményezések rövidebb életűek
ták. A recesszió hatására az egymást követő
tűrt’, de gyakrabban a ’tiltott’ kategóriájába
voltak. 2004-ben fiatal építészek és kulturális
kormányok újraszervezték a jóléti rendszert:
sorolódtak. A politikai cenzúra kijátszásával a
vállalkozók egy csoportja az elhagyatott Labo-
az ország átment az EU által indított túlzott-
független produkciók gyakran találtak mene-
ratóriumi Műszergyár épületében megalkotta
deficit-eljáráson, ami a központi és a helyi
déket a félpublikus, félig láthatatlan terekben
a Tűzraktárt, a Trafó utcájában. A csoport a
költségvetés csökkentésével járt, valamint
A közösségek által szervezett, magánsze-
a rendszer horizontjának perifériáján.
7000 négyzetméternyi épületet nagyon ala-
a szociális, kulturális, illetve oktatási szol-
mélyek és szervezetek által finanszírozott
csony díj ellenében bérelte a tulajdonostól,
gáltatások visszavágásával. Ugyanakkor a
párhuzamos, az állami intézményektől és
rális terei ezekből a párhuzamos kulturális
cserébe az épület értékének és ismertségének
2010-ben megválasztott új kormány erőlte-
önkormányzati szervektől függetlenül műkö-
infrastruktúrákból fejlődtek ki. Budapest
növelését ígérték kulturális eseményekkel. A
tett államosítása következtében központo-
dő szociális infrastruktúra kialakításának
egyik legfontosabb kulthelye, a Trafó az első
Tűzraktár minimális építészeti átalakítások
sítottá vált a szociális, kulturális és oktatási
ambíciója visszatérő minta az elmúlt években
olyan intézmény volt a városban, amely
után nyílt meg 2005-ben, és azonnal sikert
források elosztása.
Budapesten. A finanszírozás központosítása
informális kulturális térből nőtte ki magát. Az
aratott: több ezer látogató töltötte meg az
Miközben a válság csökkentette a kulturális
és a nemzeti, illetve helyi szintű költségve-
1909-ben, szecessziós indusztriális stílusban
épület addig üresen álló tereit és udvarait
és szociális infrastruktúra magánfinanszíro-
tési megszorítások együttesen a kulturális
épült transzformátorház a város történelmi
az első napokban. A Tűzraktár működését
zásának lehetőségeit, egyben lehetővé tette
és szociális ellátás hiányosságait okozták,
negyedének peremén helyezkedik el. Több
népszerűsége miatt kellett felfüggeszteni: az
a politikai hatalom központosítását, valamint
ami fokozottan érintette a hátrányokkal
mint negyven évig állt kihasználatlanul, ami-
épület és ideiglenes vendéglátóipari helyei
a kulturális és szociális tevékenységek és
küzdő csoportokat.
kor a francia anarchista művészeti csoport,
hirtelen váltak nagyon vonzóvá, a kulturális
az építészeti műveletek finanszírozásához
a Resonance a kilencvenes évek elején fel-
tartalom fokozatosan eltűnt a gazdasági tevé-
szükséges tőke monopolizálását. 2010 után a
Főváros Önkormányzata nem adott enge-
fedezte és foglalt házzá alakította át, számos
kenység mögül. Több kezdeményezést is elért
konzervatív párt parlamenti és kormányzati
délyt a jótékonysági szervezetek ételosztási
kulturális eseményt, performanszt, koncertet
a kommercializálódás Budapesten. A kétezres
abszolút többsége lehetővé tette a döntés-
akcióihoz a város központjában található
és bemutatót szervezve. Miután bezárták a
évek közepén az elhagyatott épületekbe tele-
hozatali folyamatok karcsúsítását mind a
nyilvános területeken, arra hivatkozva, hogy
squatot, évekig szolgált színházi társulatok és
pített kulturális és alternatív funkciók sajátos
költségvetési kiadások, mind a városfejlesz-
az a helyi lakosok nyugalmát zavarja. Az új
zenekarok raktáraként. A kilencvenes évek
stílust hoztak létre: kocsmákkal és divatbe-
tés terén. Számos intézmény elszegényedett,
politikai irány a szegénységnek a belváro-
közepén, az 1994-ben lemondott Világkiállí-
mutatókkal, megtartva az úttörő házfoglalás
illetve bezárt, és több magán fejlesztési projekt
son kívülre való kiszorítását célozta, ami a
tásból megmaradt forrásból Budapest Fővá-
imidzsét, miközben intézményesülésnek és
maradt befejezetlenül. Ugyanakkor a közpon- válság következtében eleve elszegényedett
ros Önkormányzata megvásárolta az épületet,
kereskedelmi
tosított és kormányvezérelt döntéshozatal,
rétegeket tovább sújtotta. A fenti intézkedések
hogy egy jól felszerelt kortárs művészeti
voltunk tanúi (Lugosi, Bell és Lugosi 2010).
illetve a helyi szabályozás hatályán kívülre
ellenében nőtt ki magánszemélyek és éttermek
eső területek kialakításának köszönhetően
együttműködéséből a Heti Betevő mozgalom
Az 1990 utáni Budapest legfontosabb kultu-
központot hozzon létre. A Trafó Kortárs
« 34 café bábel
vállalkozások
létrejöttének
Magyarország közelmúltjának jelentős
ˆSZOCIÁLIS INFRASTRUKTÚRA ÉS KÖZTEREK: VALYO
2014
januárjától
kezdődően
Budapest
35 »
Daniela Patti, Polyák Levente
Informális infrastruktúra-fejlesztés » alulról szerveződő közösség
Valyo !Part 2014, fotó: Zombori Balázs, valyo.hu
Mobil Szauna a Margit hídnál 2015 fotó: Nagy Tamás, valyo.hu
Budapest vendéglátó-ipari és kereskedelmi
használatával a szervezők áthágták a közterület
egységekkel bővelkedő belső kerületében.
szabályait és kiterjesztették annak hozzáfér-
Az étel beszerzéséhez, elkészítéséhez és
hetőségét. Amíg a Heti Betevő az ételosztás
osztásához szükséges pénzt crowdfundinggal
eszközével támasztott kihívást a közterekre
gyűjtik: éttermekben és kocsmákban kihelye-
vonatkozó szabályozásnak, addig más kezde-
zett perselyekben. Első évfordulójára a Heti
ményezések szociábilis tereket hoztak létre
Betevő program vasárnaponként már 250
hangsúlyosabb építészeti beavatkozásokon
adag étel kiosztására elegendő forrást gyűjtött
keresztül. Az olyan szervezetek, mint a Rec-
össze. A Heti Betevő párhuzamos szociális
laim the Fields!, a Városi Kertek vagy a KÉK
szolgáltatásként működik az állam és a város
(Kortárs Építészeti Központ) útnak indították
által elhagyott területen, egyben átértelmezi
az első budapesti közösségi kerteket, felnyit-
a tér fogalmát: a Heti Betevő gyakorlatilag
va az önkormányzatok szemét a szabad terü-
illegális tevékenységet folytatva új életet lehel
letekben rejlő közösségi lehetőségekre.
a térbe, ezáltal kiterjesztve a köztér fogalmát: a
A közterekkel a városi szakemberek soka-
társadalmi szolidaritás erőterévé, az átpolitizált
sága foglalkozik: építészek, akik egy magán-
jóléti struktúrák fölé emeli.
telket alakítottak át közösségi központtá
Az építészet marginális szerepet játszik a Heti
(Blokk Építész Műhely), részvételi tervezési
Betevő esetében: a meglévő tér különleges
folyamatot koordináló tájépítészek (Újirány),
« 36 café bábel
A Valyo kabalakacsája szaunából nézi a Lánchidat 2014 fotó: Varga Dávid, valyo.hu
37 »
Daniela Patti, Polyák Levente
Informális infrastruktúra-fejlesztés » alulról szerveződő közösség
hogy jobban hasznosítsa a területet, és profitot termeljen belőle.” (Kukucska 2014)
public art eseményeket szervező kurátorok
Először raklapokból építették meg a búto-
(Placc), a nézőt bevonó installációkat készítő
rokat, majd miután kiderült, hogy ez men�-
művészek (Téreltérítés Csoport), avagy köz-
nyire költséges, kényelmetlen, és nehézkes
Az önkormányzat által a rakpart haszná-
bútorokat alkotó designerek (Szövetség 39’).
a mozgatásuk, fával kezdtek el dolgozni. Új
latára kiírt verseny a VALYO által generált
Mindegyik csoport a közre irányultan fejti ki
bútorcsaládot fejlesztettek, amely leváltotta
láthatóságra támaszkodott. Ez egyben azt is
tevékenységét. A fentiek közül az egyik leglát-
az első padokat a parton. Az új bútorok a
jelentette, hogy a VALYO-nak nála erősebb
ványosabb és legnépszerűbb térbeli kísérletet
köréjük szervezett rendezvényekkel sikeres
gazdasági háttérrel rendelkező szereplőkkel
a budapesti VALYO (Város és Folyó) kollektí-
helycsináló eszköznek bizonyultak.
kellett versenyre kelnie, ami elkerülhetet-
„Felmerült az ötlet, hogy csináljunk egy ideiglenes középen kettészelő Dunát teszi elérhetőbbé fesztivált, ehhez kaptunk kölcsön egy éppen nem és kapcsolja be a város szövetébe. A csoport használt büfét. Az első időszakban egy teljesen aktivistái nem vártak a rakpartok felújítá- személyes tér alakult ki, ami olyan volt, mintha sának önkormányzati beruházására, hanem hazamennénk. Később a hely nagyon felfutott, és építész, designer és rendezvényszervezői kezdett kevésbé tetszeni, mert egyre jobban kellett kapacitásaikat összetéve a folyó partját magas figyelni a biztonságra, elkezdtük zavarni a szomszínvonalú köztérré alakították kevés költ- szédokat, a szálloda lakóit, a hajó lakóit, a budai ségből előállított bútorokkal, installációkkal. lakókat.” (Kukucska 2014)
va hajtotta végre. A VALYO a várost pontosan
lenül a tér eredeti profiljának és inkluzivitásának feladásával járt volna: „Nem tudom,
Az új rakpart nemcsak piknikezőket és arra
A VALYO beavatkozása a civilek és az
sétálókat szólított meg, hanem koncerteket,
önkormányzatok új viszonyát jelzi: a csoport
vetítéseket, esti összejöveteleket is befogadott.
kísérletei a legalitás határain belül mozogva
A VALYO egyik építésze, Kukucska Gergely a
felfedik a folyópartban rejlő lehetőségeket,
mennyire jó az a tendencia, hogy rámutatsz egy helyre, ami jól működik, kiszolgál egy társadalmi réteget, aztán elkezdi kinőni magát, de nem tud olyan konszenzust kialakítani, amiből egy jól működő, közhasznú köztér létre tud jönni, hanem valaki más megjelenik és átveszi. Jó lenne, ha a város életében egy fenntartható és nem a pénzcsinálásra korlátozódó hely jönne létre. Nagyon nehéz összeegyeztetni egy közösségi, társadalmi célú funkciót egy kereskedelmi tevékenységgel.” (Kukucska 2014)
terület regenerációjának kezdeti pillanatát
sikerük nyomást gyakorol az önkormány-
Az állami vállalatokkal való tárgyalások,
így írja le: „Kiszúrtunk egy helyet, ami szimpa-
zatra, hogy a helyteremtés innovatívabb
illetve az önkormányzatok számára szervezett
tikus volt, de nem használta senki, és terveztünk oda egy padot, hogy le lehessen ülni, szereztünk rá támogatást, megépítettük, és a végső festést már a járókelőkkel együtt fejeztük be. Egy közösségi eseménnyel avattuk fel a teret, ami mindenkit feltöltött és vitte tovább a csapatot. Így alakult ki a Valyo-part” (Kukucska 2014)
eszköztárát alkalmazzák, a helyi kulturális
workshopok fokozatosan bizonytalanították
közösségekbe ágyazott aktorokkal együttmű-
el a szervezőket a hatósági együttműködés
ködve. Ugyanakkor a csoport eredményei a
tekintetében: „Vannak (…) egyszerűen megva-
rakparti kísérlet befejezéséhez vezettek:
lósítható, közösséginek mondható kezdeményezések, amelyeket elkezd támogatni az önkormányzat, (…) majd rájön, hogy viszonylag kis energiákkal látványos dolgokat lehet felmutatni: ezek lehetnek
„A hely elkezdte kinőni magát. Ekkor fogalmazódott meg, hogy ilyet már nem szeretnénk csinálni, és egyúttal a város részéről is megfogalmazódott,
A Valyo csapatának tervei a Főváros Duna-part megújítási pályázatára, 2015
« 38 café bábel
39 »
Daniela Patti, Polyák Levente
olyan eszközök, amikkel komoly politikai mozgalmakat lehet támogatni. Az a rossz ebben, hogy ezzel értelmüket vesztik ezek a kezdeményezések.” (Kukucska 2014) A különböző együttműködési folyamatok során a VALYO tagjai megértették, hogy minél szélesebb körű folyamatba lépnek, annál nagyobb az esélye a tervezési folyamatban való marginalizálódásuknak: végül annál kevesebb irányítással rendelkeznek az
Informális infrastruktúra-fejlesztés » alulról szerveződő közösség
aktorok általi instrumentalizáció kivédése, a közösségi irányítás megtartása a városi tér átalakulása felett, illetve jelentős ráhatás az adott helyszín keretrendszerére: „Ha elkez-
dünk az alternatív városépítésről gondolkozni, ebben nem lehet csak foltozni és javítani a hibákat.” (Kukucska 2014)
ˆKÖZFUNKCIÓK A MAGÁNTÉRBEN: A MŰVELŐDÉSI SZINT
általuk kialakított hely sorsának alakításában, illetve a nyilvánosság előtti megjelenítésük-
A társadalmi és kulturális aktorok azon vágya,
ben. A VALYO tagjainak az új közterek lét-
hogy elkerüljék az instrumentalizációt és
rehozásában betöltött szerepe, illetve annak
független tereket hozzanak létre Budapesten,
fenntarthatósága számtalan kérdést vet fel a
számos kísérletet indukált. A nemzeti és helyi
közösségek által épített tereknek a hatalomtól
politika jobboldali átvétele számos represszív
való relatív függetlenségével kapcsolatban:
intézkedést eredményezett, amelyek a prog-
Ficcenések, a Valyo csapat Beton workshopon készült ülőkéi 2015, valyo.hu
„Kezdem azt hinni, hogy ezek a folyamatok csak resszív kulturális terek bezárására, illetve a akkor érik el a céljukat, ha illegálisak. Ha a kritikus köztereken érvényes szabályok átalakítására csoportok létre tudják hozni ezeket a beavatkozá- irányultak. 2011-ben néhány hónap leforgása sokat úgy, hogy nem kapcsolódnak önkormányzati alatt több, korábban üresen álló, önkormányfejlesztésekhez, vagy az önkormányzatnak tényleg zati tulajdonban működő alternatív kulturális annyira felvilágosultnak kell lennie, hogy ne kizá- helyszínt zártak be. Bezárt a kísérleti aktirólag a saját politikai és gazdasági érdekeit lássa vista csoport által üzemeltetett Sirály, mely egy egykoron könyvesbolt, majd üresen álló ezekben a folyamatokban.” (Kukucska 2014) A VALYO következtetései egybevágnak a
épület helyén színházat és kávéházat hozott
nemzetközi tapasztalatokkal: az igazi kihívás
létre, majd a hosszú ideig üresen álló egykori
nem csupán az új terek megtervezése és
iskolai épületből művészeti stúdiók és közös-
felépítése, hanem a kereskedelmi és politikai
ségi terek egységét létrehozó Tűzraktér.
« 40 café bábel
Kacsakődobó bajnokság és Regatta, 2015 fotó: Nagy Tamás, valyo.hu
41 »
Daniela Patti, Polyák Levente
Informális infrastruktúra-fejlesztés » alulról szerveződő közösség
az éppen épülő coworking iroda, fotó - Ficsór Zsolt
támogatása irányába. Ezek a gyakran cso-
számára nyitott teret hoztak létre, ahol a
portba szerveződő építészek a közterek
fogyasztás nem kötelező elem. Bársony Júlia,
lehetőségeit kutató kísérletek, illetve az új
a Müszi alapítója szerint: „2011 telén bezárták
Budapest összes alternatív kulturális intézményét, mellett köteleződtek el. amelyek nem kizárólag a szórakoztatást szolgálták, Az új kulturális terek és infrastruktúra hanem alkotásnak, a kreatív munkának is helyet küldetése kapcsán az üres telkek és épüle- adtak. Ekkor kerültünk mi is az utcára. Előtte 5 tek nyilvános vita tárgyává váltak. A város évig használtunk az Akácfa utcában egy épületet, jelentős területei funkció nélkül maradtak, a Romházat: ez egy zárt műhelyház volt, közben aminek oka a válság, az egyes épülettípusok dolgoztam a színházzal a Sirályban, volt egy idejétmúlttá válása, valamint mind a magán, műhelyünk a Tűzraktérben: ezeket mind bezárták. mind a köztulajdonban lévő ingatlanok nem Közben tanítottam az egyetemen, ahol egy féléves megfelelő kezelése. szeminárium végén voltunk, a decemberi műhelyA hajléktalanok érdekvédelmét ellátó Város munka és januári bemutató előtt, de nem volt mindenkié mozgalom az üres lakóingatlanok hová mennünk.” (Bársony 2014). közösségi terek megtervezése és felépítése
hozzáférhetősége
kampányolt,
Megfelelő helyek után kutatva Júlia rábuk-
miközben a KÉK kiterjesztette a diskurzust
kant a Budapest egyik legforgalmasabb terén,
a nem-lakóingatlanokra, és az üres épüle-
Budapest történeti szövetében található, a
bezárása és további, korábban üresen álló
tek, üzlethelyiségek és telkek közösségi
szocialista modernizmus stílusában átépített
tára hivatkoztak, amit az adott szervezetek
terek gyors kommercializálódása miatt a kul-
hasznosítása mellett érvelt. A kultúra új
Corvin áruház harmadik emeletére:
úgymond nem tartottak be. Az önkormányzat
turális közösségek ’otthon’ nélkül maradtak,
emellett egy független színházat, a Merlint
így új közösségi terek kialakításához kezdtek,
befogadó épület lebontását is elrendelte.
és javaik, felszereléseik, bútoraik áttelepíté-
„Akkor találtuk ezt a szintet, ami akkor már 6 az építészeknél nagyobb szerepet játszottak éve üresen állt. A tulajdonos nem véletlenül nem a helyi színházi közösség tagjai. akarta kiadni: egyrészt nehéz volt infrastrukturáA Füge Produkció Budapest Város Önkor- lisan megoldania, hogy a 3. emeletet hogyan lássa mányzattal együttműködve alakította át el külön lépcsőházakkal, főleg úgy, hogy az eggyel egy volt szakközépiskola 6500 négyzetmé- feljebb működő Corvin-tető gyakorlatilag az összes ternyi épületét a Jurányi inkubátorházzá. lépcsőházat lefoglalta. Megkerestem a tulajdonost, A Harmadik Hang Háza társulat más utat és mondtam, hogy nekünk kellene az emelet másfél választott, és megalapította a Művelődési hónapra egy munkához, de nincs egy fillérünk sem. Szintet, vagy Müszit. A tulajdonos belement: azt mondta, hogy ha kitaA Müszi a művelődési ház hagyományát karítjuk az akkor már 6 éve üres emeletet, akkor kívánta újraéleszteni, számos tevékenység ideadja. Beköltöztünk, 3 nap alatt kitakarítottuk, számára nyújtva otthont, egy olyan, a közösség és elkezdtük a munkát” (Bársony 2014).
Az önkormányzatok a bérleti szerződés lejár-
Az egykori könyvesbolt épülete ismét üresen
séhez alternatív megoldások után néztek.
áll, az iskolai épületben a közösségi tereket
A gazdasági és politikai válság az építésze-
drága, a vendégek bevonzásáért küzdő étte-
ket is sújtotta. Lelassult az építőipar, ami az
remmé alakították át, illetve az önkormányza-
építészeket új megbízások, szolgáltatások és
ti művészeti stúdió félig elhagyatva vesztegeti
szerepek felfedezésére sarkallta. Az elnyomó
el kreatív energiáit. Egy üres lakóházban üze-
intézkedések ellenére sok fiatal építész nem
melő, faipari műhelyekből és művészeti stú-
állt be az állami gépezetbe, hanem új szere-
diókból álló komplexum, a Romház épületét
pek és feladatok felé fordult: aktivistákkal
profitábilisabb, kereskedelmi célú hasznosí-
karöltve az alulról szerveződő társadalmi
tás kedvéért alakították át. E kulturális helyek
és kulturális infrastruktúrák létrejöttének
« 42 café bábel
érdekében
helyszíneinek megteremtésében azonban
43 »
Daniela Patti, Polyák Levente
Informális infrastruktúra-fejlesztés » alulról szerveződő közösség
hosszú távú lehetőségeket akartunk létrehozni, felelősséggel. Azért van például kaputelefonunk, mert így a hatóságnak is mindig be kell mutatkoznia a kaputelefonban. Az elejétől tudtuk, hogy nekünk független és biztonságos helyszínt kell létrehoznunk, amit hosszú távra tervezünk.” (Bársony 2014)
összes alapanyagot. Ezzel párhuzamosan kiírtuk mindenhová, hogy a környéken kidobandó bútorokat szívesen elhozunk: ezzel is rengeteg bútort szereztünk. Harmadrészt itt volt a Harmadik Hang teljes díszlete, 8 év munkája összegyűjtve. Negyedrészt volt egy álmennyezet a plafonon, A Müszi üzleti modellje az alkotók, illetve 2800 négyzetméteren, egy igazi fából készült civilek megfizethető hely iránti igényének lécszerkezet. Ezeket bontottuk le, takarítottuk ki, felismerésére épül. Pályázatot hirdettek meg, ebből építettünk később falakat.” (Bársony 2014)
melyen kiválasztási szempont volt a jelentke-
Az építési munkálatok első fázisát nagyrészt
zők tevékenysége, a közösségi szerepvállalás
a potenciális bérlők végezték el. A Müszi
mértéke, és hogy képesek-e a bérleti díjat
lehetővé tette, hogy több ötletüket megvaló-
magántulajdonban lévő ingatlanban hoznak
fizetni. A pályázati folyamat során a Müszi
sítsák az új terek kialakításában. Így számos
tartó előadásra 2012 januárjában került sor. A
létre független közösségi teret:
szervezői megismerték a potenciális bérlők
eredetileg nem tervezett funkció, például
több mint ezer látogatót becsalogató előadás
„Már az elején, 2012-ben egy olyan politikai helyzetben voltunk, amikor azt mondtuk, hogy azért megyünk ebbe bele, mert nem látjuk esélyét, hogy az a színház, amit csinálunk, a következő években támogatáshoz jusson. Meg kellett teremtenünk hozzá a lehetőséget, hogy a körülményekhez képest ingyen csináljuk. Szerettünk volna egy színházat építeni magunknak, amit azóta sem igazán használtunk ki. (…) Amikor idekerültünk, elhatároztam, hogy mi nem fogunk Magyarországon pályázni, nem támogatjuk a rendszert pályázati díjak befizetésével, ugyanakkor nem leszünk kötelesek elszámolni senkinek, és nem lesz időkorlátunk sem, mindennek meg tudjuk adni a természetes idejét. (…) A nagy építkezés közepette nagyon fontos volt, hogy bebiztosítsuk magunkat, mert
pontos igényeit, ami támpontot nyújtott az
játszószoba is létesült.
fotó - Ficsór Zsolt
A decemberi előkészületek után az öt napig
feltette a térképre az áruház korábban ismeretlen harmadik emeletét: „hirtelen mindenki felfedezte a helyet, és megértette, hogy itt valami elkezdődött” (Bársony 2014). Az épület tulajdonosának megnyerte tetszését a csoport jelenléte, végül az általa felajánlott megállapodást a 2800 négyzetméternyi terület bérlésére a csoport, belátva, hogy nincs vesztenivalója, elfogadta. A progresszív szerződés értelmében az első fél évben csupán a rezsiköltséget, majd a következő fél évben fél áron, végül teljes áron bérelhették az ingatlant. A politikai kontroll elkerülése a csoport számára kizárólag úgy volt lehetséges, ha egy
« 44 café bábel
egész emelet megtervezéséhez. A tér struktú-
Az építést a fiatal építészekből álló Studio
rája az igényekhez igazodva változott az épí-
Nomad támogatta, akik a helyet felavató előa-
tés folyamatában: „Azt tudtuk, hogy minél több
dásban is részt vettek. Ebben az értelemben
helyet kell műteremnek és irodának kialakítanunk. az előadás megelőzte a tér lehetséges haszÉs minél kisebb helyeket, mert nagy tereket nem nosítási módjának kialakítását. A tervezés tudnak fizetni a mai civilek. Viszont szerettünk és építés kapcsolata ebben az esetben nem volna rendezvénytermeket is fenntartani: színház- mondható hagyományosnak: „Úgy döntöttünk, termet, előadótermet, olyan termet, ahol táncolni hogy abból építkezünk, amink van (…) Először lehet - mindenképpen mobil terekben gondolkoz- meg kellett építeniük, hogy az adott anyagból az tunk.” (Bársony 2014) adott tér hogyan alakítható meg, és utána kellett Az építkezés legelső feladata a tér lakhatóvá lerajzolniuk.”(Bársony, 2014). alakítása volt, a rendelkezésre álló erőforrá-
A Müszi belső kialakításánál többek közt
sokból: anyagokból, önkéntesekből: „A bezárt
a tűzvédelmi szabályokat is figyelembe
helyekről (Tűzraktér, Merlin, Sirály, Gödör, Kos- kellett venni : „Tűzrendészeti szempontból suth mozi) és egy kínai étteremből összeszedtük az nagyon sokba került volna átminősíttetni ezt
45 »
Daniela Patti, Polyák Levente
ˆÚJ KERETEK SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSOKHOZ 2014-ben a Müszi felvette az közelmúltban megváltoztatott utcaneveket, szimbolikusan azt a törekvést is jelzi, hogy a Müszi város a városban: eredeti és független köztér. A hely közfunkciói mellett szociális szolgáltatásokat is elkezdett ellátni, létrehozva többek között
Az építészek jelenléte mellett a hely meg-
egy szolidaritási bérleti rendszert, illetve
alkotásának logikája kevésbé az építészeti
rövid távú lakhatást a rászorulóknak. Hosszú
tervezését, mint inkább a színházit követte.
távú cél, hogy a Müszi a független kulturális
A színházi előadásokban már kialakított
és jóléti szolgáltatók hálózatának csomó-
együttműködési modell a Müszit kultúrtérből
pontjává váljon: „Az a célunk, hogy a Müszinek
fotó - Bartha Máté
befogadva a 2010 előtti köztereket. Ez egyben
fotó - Király Dorka
az emeletet, az áruház volt bemutató szintjét, így alkalmazkodtunk ehhez a funkcióhoz, egy bemutatóterületet osztottunk részekre. Itt minden úgy épült, hogy ha végigmész, az egészet szét tudod szedni egy csavarbehajtóval, mert minden díszletként van beépítve. Semmi sem ér a plafonig, hogy ne kapjunk külön álló légterű területeket. Erre nagyon oda kellett figyelnünk, hogy megfeleljünk a mindenképpen betartandó tűzrendészeti előírásoknak.” (Bársony 2014)
Informális infrastruktúra-fejlesztés » alulról szerveződő közösség
közösségi helyszínné, beltéri köztérré emel-
temberében, 2800 négyzetméteren nyitotta
Ezek a gondolatok azt a törekvést jelzik,
meg kapuit a Müszi. Kétévnyi működése alatt
hogy a szociális szolgáltatók és a kulturális
stabilizálódott a hely modellje. A közösségi
szereplők mind finanszírozási, mind fele-
tér fenntartását és tevékenységeit az alko-
lősségvállalási szempontból függetleníteni
tóműhelyek és a civil szervezetek bérleti
tudják magukat az állami szektortól. Számos
díjából finanszírozzák. A megnyitás óta a
szereplő az önszerveződésben és a közösség
Müszi új épületszinteket is birtokba vett.
vezérelte fejlesztésben látja a jövőt, ami a
« 46 café bábel
fotó - Pereszlanyi Erika
önálló szociális hálója legyen. Nem csak az itt te: „Az egésznek a lényege az emberekkel való jó bent található szolgáltatások feltérképezéséről szól, együttműködés. Amiért valószínűleg én lettem a hanem arról, hogy el tudjuk irányítani az embeMüszi motorja, az a színházban töltött húsz év reket a megfelelő szolgáltatásokhoz, illetve hogy tapasztalata, a díszletépítéstől a csapatmunkán eljuttassuk a hajléktalanoknak a ruhákat, hogy keresztül a feladatok kiosztásáig. Mindezt a művé- télen miként szervezzük meg a meleg teaosztást. A szi ambíciók vezérelték, ahol a praktikum volt lényeg, hogy mindezt egy független szociális hálóelőtérben és sosem a pénz.” (Bársony 2014). zat részeként képzeljük el, egy független valóság Hónapok munkája után végül 2012 szep- részeként.” (Bársony 2014)
47 »
Daniela Patti, Polyák Levente
Informális infrastruktúra-fejlesztés » alulról szerveződő közösség
magántulajdonban lévő helyeken bontakozik
pest aktivistáit és építészeit más városokban
ki: szerintük „a magán az új köz”.
dolgozó kollégáikkal, akik új, jelentősebb,
Vajon ebben a kontextusban hogyan értel-
relevánsabb szerepet keresnek a designerek,
mezhető a design és az építés szerepe? Miként
építészek és tervezők számára a városi folya-
tudnak együttműködni a szociális szolgáltatók,
matokban: „Az építészek számára most az az
igazi kihívás, hogy ne elégedjenek meg a köztek az új politikai és gazdasági környezetben? vetlen fizikai vagy közösségi beavatkozásokkal, Hogyan járulnak hozzá az egyes közösségi hanem hatoljanak be a hatalom, pénz, politika kezdeményezések a szélesebb tervezési és tudás mechanizmusaiba, melyek városaink és keretrendszerek átalakításához? Ezek a közösségeink átalakulásának alapjait jelentik.” kérdések önkéntelenül is összekapcsolják Buda- (Vanstiphout 2014b: 8). illetve a közösségi tervezési és építési projek-
» Hivatkozott irodalom: » Blond, Phillip. Radical Republic: How Left and Right Have Broken the System and How We Can Fix It. New York: W. W. Norton & Company, 2012 » Donald, Betsy, Amy Glasmeier, Mia Gray, and Linda Lobao. “Austerity in the city: economic crisis and urban service decline?” Cambridge Journal of Regions, Economy and Society 7, 3-15. 2014 » Gadanho, Pedro. “Back to the Streets: The Rise of Performance Architecture.” http://www.domusweb.it/en/oped/2011/09/21/back-to-the-streets-the-rise-of-performance-architecture.html (accessed September 25, 2013) » Illner, Peer. “For me, myself and I: Architecture in the age of self-reflexivity” In Real Estates edited by Jack Self and
Shumi Bose, 51-56. London: Bedford Press. 2014 » Lugosi, Peter, David Bell, & Krisztina Lugosi. “Hospitality, Culture and Regeneration: Urban Decay, Entrepreneurship and the ‚Ruin’ Bars of Budapest.” Urban Studies, 47(14). 2010 » Peck Jamie. “Austerity urbanism.” City: analysis of urban trends, culture, theory, policy, action 16:6, 626-655. 2012 » Provoost, Michelle and Wouter Vanstiphout. “Facts on the Ground. Urbanism from Mid-Road to Ditch.” Harvard
Design Magazine 25, 36-42. 2007 » Tabb, William K. “The wider context of austerity urbanism.” City: analysis of urban trends, culture, theory, policy,
action 18:2, 87-100. 2014 » Tonkiss, Fran. “Austerity urbanism and the makeshift city.” City: analysis of urban trends, culture, theory, policy,
action 17:3, 312-314. 2013 » Van Boxel, Elma and Kristian Koreman. Re-public. Towards a New Spatial Politics. Rotterdam: NAi Publishers. 2007 » Vanstiphout, Wouter “The Historian of the Present.” In Future Practice. Conversations from the Edge of Practice edited by Rory Hyde. New York and London: Routledge. 2012 » Vanstiphout, Wouter “The self-destruction machine.” In Real Estates edited by Jack Self and Shumi Bose, 57-66.
London: Bedford Press. 2014 » Vanstiphout, Wouter “Dark Matter. Ditch Urbanism Revisited.” Harvard Design Magazine, 37. 6-11. 2014 fotó - Tóth Bátor
« 48 café bábel
» Vidler, Anthony. “Architecture’s expanded field.” Artforum International, Vol. 42, No. 8. 2004
49 »