INFORMÁCIÓ, EMBER ÉS TÁRSADALOM - EGY INTERDISZCIPLINÁRIS FELSŐOKTATÁSI TANANYAG TARTALMI ELEMEI Összefoglalás Az Információ, ember és társadalom – Az információtól az információs társadalomig című kötet megírását az információfogalom értelmezésének, az információfeldolgozás különböző formáinak és az alapvető információs rendszerek áttekintésének és rendszerbe illesztésének az igénye motiválta. Az egyes fejezetek fókuszában az információfogalom értelmezése, az információs rendszerek fejlődéstörténete, az elektronikus számítógépek és az internet létrehozásának a története és az információs társadalom néhány jellemző vonásának a bemutatása van. A szerző az elemzések írása során az egyes részelemek rendszerszemléletű integrációjára törekedett inter-, illetve transzdiszciplináris szemléletmóddal, egységes evolúciós keretrendszerben gondolkodva. A kötet a bevezetést követően négy fejezetre tagolódik. Az első fejezetben (Az információ) az információfogalmat járjuk körül. A második fejezetben (Információs forradalmak) az információfeldolgozás, illetve az információfeldolgozó rendszerek fejlődését tekintjük át a biológiai, a kulturális és a technológiai evolúció egységes kontinuumában. A harmadik fejezet (Információs gépek) témája az előző fejezet végén felvázolt, az újkori gépi technológián alapuló információs forradalmak legutóbbi szakaszának részletes elemzése. A negyedik fejezetben (Az információs társadalom) az informatikai forradalom és a társadalom kölcsönhatásrendszerét vizsgáljuk. A könyv szövege hármas tagolású. A főszöveg az elemzéseknek az alap narratíváját tartalmazza. A főszövegtől tipográfiailag megkülönböztetett betétekben részletező és kiegészítő ismeretek vannak, melyek szervesen illeszkednek a főszöveg kontextusrendszerébe, de annak koherenciája a betétek elolvasása nélkül is kielégítő. A harmadik szint a lábjegyzetek sokasága, amelyek funkciója szintén többrétű. Részben bibliográfiai forrásmegjelölést szolgálnak, illetve továbbvezető, részletezőbb forrásokra hívják fel a figyelmet. Másrészt a főszövegben illetve a betétekben foglaltak értelmezésére, magyarázatára, árnyalására irányulnak. Gyakoriak az angol – ritkábban német – nyelvű idézetek, amelyek a források különösen figyelemre méltó és kifejező részleteit villantják fel az eredeti szövegezésben. A kötet a felsőoktatásban tanuló hallgatók számára készült tankönyv, de – a benne foglalt rendszerezett, sokrétű ismeretanyag, a bemutatott nézőpontok sokfélesége, a továbbvezető forrásokra történő gyakori utalások miatt – hasznos és érdekes olvasmány lehet a téma iránt érdeklődő nagyközönség számára is. Bevezetés Az Információ, ember és társadalom című tananyag tartalmának kialakítása rendszerszemléletű megközelítéssel történt. Az információfogalom értelmezését követően az emberi információfeldolgozás jellegzetes kulturális formációit vizsgáljuk. Hangsúlyozottan szerepel az anyagban az új információtechnika, a számítógép és a hálózatok, valamint a World Wide Web kifejlesztésének-kialakulásának szellemi, technikai, társadalmi hátterének bemutatása. Részletesen foglalkozunk az informatizálódó társadalom ismérveivel, elemezzük a folyamatban lévő trendeket, és ezek alapján jövőperspektívákat vázolunk fel. Áttekintjük az új infokommunikációs technológia, a tanítás és a tanulás kapcsolatrendszerét. Az Információ, ember és társadalom c. diszciplína az általános értelmiségi képzési blokk egyik alapozó elméleti tantárgya. Interdiszciplináris tárgyként az információval foglalkozó
tudományok alapelemeit, illetve más, az információval kapcsolatos tudományterületeket foglal magában. Mivel átfogó, egyetemes, általános információelmélet, illetve kikristályosodott információtudomány még nem alakult ki, a tananyag összeállítása során sem tűzhettük ki célul a teljesség és a véglegesség igényét. Ehelyett inkább az információval foglalkozó tudományok néhány fontos elemét emeltük ki, és az ember, információ és társadalom kapcsolatrendszerben fogalmaztunk meg fontos alapösszefüggéseket. A tartalom összeállítása tudomány-, technika- és társadalomtörténeti összefüggésekben gondolkodva történt, nem feledkezve meg az információk felhasználásával kapcsolatos antropológiai, szociológiai és filozófiai kérdésekről sem. A tananyag szerkesztésének egyik vezérlő elve a rendszerszemléletű megközelítés. Ez azt jelenti, hogy az egyes témákat (részrendszerek) horizontális és vertikális kapcsolataikban, azaz mindig egy nagyobb rendszer elemeként vizsgáljuk. Törekszünk az információk, illetve az azokat feldolgozó rendszerek világos körülhatárolására. Három alapvető információfeldolgozó rendszert tételezünk a nekik megfelelő információfeldolgozási formákkal. Ezek: a molekuláris rendszerek, az idegrendszer és a digitális infokommunikációs technológia. A szerteágazó ismeretanyagon végighúzódó másik vezérfonál az evolúciós szemlélet. Ennek lényegét az a tudományos módszer jelenti, hogy a vizsgált rendszerek jelenlegi állapotát azok előtörténetére vezetjük vissza. A tantárgy tartalmának kialakítása során a tágabb értelemben vett információtudomány különböző rész- és határtudományainak ismereteiből merítettünk. A matematikai információelmélet alapösszefüggései, kibernetikai, uláris biológiai, evolúcióbiológiai, szemiotikai és kommunikációelméleti ismeretek alkotják a tárgy elméleti, illetve szemléleti alapjait. Összefogó keretként az a tényanyag szolgál, amely az információhasználat és értelmezés társadalmi/történeti meghatározottságát, illetve hatását mutatja be. Fontosnak tartottuk a kérdéskör filozófiai összefüggéseinek bemutatását is. Hangsúlyosan szerepel az anyagban az új információtechnika, a számítógép és a hálózatok, valamint a World Wide Web kifejlesztésének-kialakulásának szellemi, technikai, társadalmi vonatkozásai, különös tekintettel a könyvtárak szerepének megváltozására. Részletesen foglalkozunk az informatizálódó társadalom ismérveivel, elemezzük a folyamatban lévő trendeket, és ezek alapján felvázoljuk a jövendő perspektíváit. Fontos része a tananyagnak különböző szakemberek, filozófusok, írók az információs társadalomra vonatkozó kritikus véleményeinek ismertetése is. A kötet a bevezetést követően négy fejezetre tagolódik. Az egyes fejezetek fókusza az információs rendszerek fejlődéstörténetére, az elektronikus számítógépek és az internet létrehozásának a történetére és az információs társadalom néhány jellemző vonásának a bemutatására irányul. A tananyag készítője az elemzések írása során az egyes részelemek rendszerszemléletű integrációjára törekedett inter-, illetve transzdiszciplináris szemléletmóddal, egységes evolúciós keretrendszerben gondolkodva. A kötet a felsőoktatásban tanuló hallgatók számára készült tankönyv, de – a benne foglalt rendszerezett, sokrétű ismeretanyag, a bemutatott nézőpontok sokfélesége, a továbbvezető forrásokra történő gyakori utalások miatt – hasznos és érdekes olvasmány lehet a téma iránt érdeklődő nagyközönség számára is.
Az Információ, ember és társadalom c. tananyag ismertetése Első fejezet: Az információ
Az első fejezetben (Az információ) az információfogalmat járjuk körül. Először elhelyezzük az információt egy a világ tudományos leírására alkalmas modellben, felvázoljuk az anyag-energia-információ fogalomrendszer egyes entitásainak jellemzőit és a közöttük levő összefüggéseket. Ezt követően rátérünk az információfogalom értelmezésére. Bemutatjuk az információ ontológiai státuszára irányuló elképzeléseket, majd az információ mibenlétére vonatkozóan vázolunk fel két jellegzetes megközelítést, amelyek az információt üzenetként, illetve alakzatként, mintázatként értelmezik. Röviden kitérünk a matematikai információelméletre, illetve az információ szemiotikai értelmezésére is. Áttekintjük a nyelvi kommunikáció információs mozzanatait, ismertetjük a nyelvi információátvitel fontosabb jellegzetességeit. Végül az ember világában vizsgáljuk az információ szerepét, különbséget téve a genetikai, molekuláris kölcsönhatásokban megnyilvánuló és a pszichikus információ között. A pszichikus információkról szólva kitérünk Ludwig von Bertalanffy szimbólumelméletére és Karl. R. Popper háromvilág-elméletére is. A fejezet záró részében a következő szövegrész vezet át a második fejezethez: A popperi 1. és a 2. világ közötti kapcsolat realizálása egy sajátos interfészrendszer, az érzékszervek ingerfelvevő felületén keresztül történik, ahol a külvilág anyag/energia állapotváltozásainak egy része ingerként jelenik meg. Az ingerek ingerületi folyamatokat (elektrokémiai változásokat) generálnak, amelyek sajátos jelekként kerülnek feldolgozásra.1 Az agynak ezt a jelfeldolgozó működését ma gyakran értelmezzük a számítógépes metafora alapján, azaz hogy az agy nagy teljesítményű információfeldolgozó berendezés (processzor), amely inputok alapján sajátos outputokat generál.2 Az agyba jutó információk nagyobbik része nem tudatosul, ezek egyszerű szabályozási kölcsönhatásokban realizálódó információk. Az információk egy része azonban folyamatos, iteratív transzformációk eredményeképpen az ember belső mentális világában, tudatos, magasabb idegműködéseiben értelmeződik. A „mentális térbe” került információk alapján épülnek a külvilág reprezentációs modelljei, ezek teszik lehetővé a belátást és előrelátást, alakítják ki a hiteket, beállítódásokat, formálják a személyiség világról alkotott képét.3
1
„…a reprezentáció a különböző érzékszervi csatornákon keresztül érkező külső ingerekből az idegrendszer fogadó és feldolgozó apparátusának határán megjelenő mintázat, illetve az a folyamat, amelynek során – sajátos biokémiai „fordítással” – a mintázat létrejön (tehát pl. a fordított kép a retinán, mielőtt a látóideg az agy felé továbbítaná azt)” Z. Karvalics László, 2004. 2 Az inputok alapformái az indexek. Ezek a dolgok, folyamatok, állapotok közvetlen okozataiként megjelenő fizikai hatások. Az asszociatív kéregből érkező belső inputok is indexiális jellegűek (elektrokémiai-kémiai hatások). Amikor egy inger mintázatalakzatként reprezentálódik, és belső, mentális kategorizálás alapján nyer értelmezést, ikonról beszélünk. Itt jelenik meg az emberi pszichikumban a tárgytól leválasztott jel, és ezzel a tudatos reprezentáció lehetősége. Amikor pedig a valóság elemeinek jelölésére speciális index és ikonsorozatokat konstruálunk, megjelenik a szimbólum. A szimbólumok használata gyorsabbá és pontosabbá teszi a valóságról történő ismeretszerzés folyamatát, ezért a szimbolikus kogníció jóval hatékonyabb a preszimbolikus kogníciónál. 3 „Az ismeret, a tudás, a bölcsesség, a készség, a jártasság, a tapasztalat, az emlékezet, a hagyomány, a vélemény, a meggyőződés, a hit, a világkép, a nyelv, a pletyka, a rémhír – mind-mind információs alakzatok, különféle transzformációs állapotok, sémák és társadalmi kontextusok által meghatározottan. A transzformációs piramis csúcsán a világkép áll, amely kizárólag transzformál, őt nem transzformálja semmi (legfeljebb inkonzisztencia esetén, amikor lebomlik, a helyére új épül a meglévő, alacsonyabb szintű sémákból).” Z. Karvalics László, 2004.
5. ábra: Az ember információs világai
A külső szimbolikus tárolás4 lehetőségeinek felismerésével elkezdődött a szubjektív tudások objektivációjának és állandó korrekciójának, javításának (popperi terminológiával „falszifikálásának”) folyamata, létrejött az emberi információs szféra új dimenziója, a popperi 3. világ. A 2. világ nem csupán létrehozza ezt az objektivált szimbólumvilágot, hanem vele szoros, iterációs kapcsolatrendszerben bontakozik ki, működik és fejlődik. Az emberi pszichikumban lejátszódó információfeldolgozás mai formája hosszú fejlődési folyamat eredménye. A valóságról való modellalkotást, ismeretszerzést lehetővé tevő „kognitív architektúra” többlépcsős evolúció eredményeképpen alakult ki. (Donald, 2001). A Merlin Donald által leírt „kulturális formációk” az emberi társadalom fejlődésének különböző szakaszait jelentik, amelyeket az emlékezet és a gondolkodás belső folyamatainak eltérő szerveződése jellemez. Lényegében az agy (a számítógépes metafora alapján az ábrán: processzor1) különböző információkezelési működésmódjainak kialakulásáról van szó, a mindenkori rendelkezésre álló „információs technológiákkal” kölcsönhatásban.5 A 3. világban felhalmozott tudás alapján az emberiség képessé vált olyan szerkezetek elkészítésére, amelyek az agy információfeldolgozó tevékenységének bizonyos folyamataival analóg működésűek (az ábrán: processzor2). Az információs forradalom kibontakozásában és az információs társadalom kialakulásában ezeknek a gépeknek meghatározó szerepe van.
4
A külső szimbolikus tár (external symbolic storage) Merlin Donald kifejezése. A külső szimbolikus tárolás az embernek azt a képességét jelenti, hogy rajz, írás, formázás segítségével képes szimbólumokat megjeleníteni és tárolni. 5 „Kulturálisan kötött faj vagyunk, s szimbiózisban élünk saját közös kreálmányainkkal. Keressük a kultúrát, ahogy a madarak a levegőt. Cserébe a kultúra alakítja elménket, miként a szobrász formálja az agyagot.” Donald, M.: A Mind So Rare. The Evolution of Human Consciousness. New York – London, W.W.N&C , 2001. 300.
Második fejezet: Információs forradalmak A második fejezetben (Információs forradalmak) az információfeldolgozás, illetve az információfeldolgozó rendszerek fejlődését tekintjük át a biológiai, a kulturális és a technológiai evolúció egységes kontinuumában. Az elemzés kiindulópontját a Beniger-féle felosztás képezi (az irányítás négy szintjének időrendi fejlődése, Beniger, 1986/2004).6 Bemutatjuk a Beniger-féle felosztás szintjeit, a közöttük lévő kapcsolatokat, majd felrajzoljuk – tudománytörténeti háttérrel – a sejtek molekuláris kölcsönhatásaiban megnyilvánuló információs mozzanatokat (genetikai információ), és összefoglaljuk az agy és az elme információfeldolgozó működését értelmező újabb eredményeket. Ezt követően először a Beniger-skála egy további szakaszát vizsgáljuk meg finom felbontásban Merlin Donald klasszikus munkájára építve: az emberi információfeldolgozás és a kapcsolódó reprezentációs rendszerek egymásra épülő alapformáit.7 A fejezet záró részében Donald utolsó kulturális formációjának (teoretikus kultúra) máig tartó alakváltozásait és következményeit fejtjük ki, felhasználva Neil Postman médiumelméleti elemzésének kategóriarendszerét.8
Az információfeldolgozó rendszerek közötti kapcsolatok rendszere genealogikus és többrétegűen hierarchikus. Genealogikus, mivel – ahogyan az egyes rendszerek jellemzésénél utaltunk rá – az újabb szintek mindig evolúciósan épültek rá az azokat megelőzőre.9 A hierarchikus jelleg alapvető megnyilvánulási formája az, hogy az információfeldolgozás molekuláris, neurális és pszichikus szintjei funkcionálisan egymásra épülnek, és kölcsönös függőségben vannak. A kulturálisan programozható agyak létezésének feltétele az agy kialakulását vezérelő gének létezése és működése. A neuronok citoplazmájában a fehérjemolekulák működésén alapuló komplex molekuláris folyamatok játszódnak le. Az egyes agyi területeken autonóm neuronok tömege kommunikál egymással. Erre a hihetetlenül komplex hatásrendszerre épül valahogyan a tudatos pszichikus szint, amely bizonyos vonatkozásokban a genomban foglalt parancsokat is képes felülbírálni és átírni. A társadalom működését fenntartó információfeldolgozás alapegységei – az információk generálásának és értelmezésének entitásai – az individuális elmék. Ebben az esetben a domináns szint az adott civilizáció komplex szabályozórendszere, amely alapvető információforrása az egyéni agyak programozásának. Az, hogy a társadalom érték-, norma- és szabályrendszere milyen mértékben meghatározó, függ az adott társadalom jellegétől. Az újkor szellemi áramlataival (felvilágosodás, individualizmus, romantika stb.) a korábbi társadalmak viszonylag homogén érték és normarendszerének fellazulása kezdődött meg, és mára ez a folyamat – számos elemző szerint – a civilizációt veszélyeztető mértékűvé vált. A 20. században kialakult zárt, diktatórikus társadalmak – amelyek minden eszközt igénybe vettek polgáraik agyának ideologikus programozására – csupán 6
Beniger, J.: Az irányítás forradalma. Az információs társadalom technológiai és gazdasági forrásai. Budapest, Gondolat – Infonia, 2004. Eredeti megjelenés: Beniger, J. R.: The Control Revolution. Technological and Economic Origins of the Information Society. Harvard University Press, 1986. 7 Donald, M.: Az emberi gondolkodás eredete. Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 8 Postman, Neil: Technopoly: the surrender of culture to technology. New York, Vintage Books, 1992. 9 A „genealogikus” kifejezés jelentése: egymásra épülő, leszármazási (biológiai, evolúciós értelemben) kapcsolatban lévő.
efemer közjátékot jelentettek az általános trendben. Úgy tűnik, hogy a nyugati világon kívüli vallási fundamentalizmusok jelentik ma a pszichikus homogenitásra törekvő kulturális programozás utolsó bástyáit. Az információs társadalomban a társadalmat működtető információfeldolgozás az emberi pszichikumok és az információfeldolgozó artefaktumok között megosztva történik. Világosan kirajzolódik az utóbbi évtizedekben az a trend, hogy a mindennapi információfeldolgozás egyre nagyobb részét végzik elektronikus információfeldolgozó gépek. Ennek egy olyan kihatása is van, hogy társadalmi szinten csökkenhet az előzetes információfeldolgozás mértéke, ami egyrészt az autonómia erősödését, illetve visszaépítését jelentheti a különböző életvilágokban, másrészt pontos és aktuális információkat szolgáltat a problémák megoldásához a legkülönbözőbb élethelyzetekben.10 A gépek információfeldolgozó képességeinek rohamos fejlődése azonban olyan elképzeléseket és félelmeket is generál, hogy gépi szakértői rendszerek fogják majd átvenni a társadalmak működésének az irányítását, újrarendezve esetleg ezzel a korábbi hierarchikus viszonyokat. Az információs rendszerek második szintje több szempontból is kitüntetett, középponti helyzetben van. Az emberi agyban megjelenő pszichikus információk világában születtek és születnek meg azok a kreatív gondolatok (idea-konstrukciók), amelyek „megtestesülnek” a harmadik és a negyedik szinten. Ugyancsak az emberi pszichikum az, amely úgy modellezi az első szinten lejátszódó folyamatokat, hogy azokat információs kölcsönhatásként fogja fel. Az emberi elme tehát egyrészt a tőle függetlenül létező első szint értelmezője, másrészt oka, létrehozója, formálója és magyarázója a harmadik és negyedik szintnek. Harmadik fejezet: Információs gépek A harmadik fejezet (Információs gépek) témája az előző fejezet végén felvázolt, az újkori gépi technológián alapuló információs forradalmak legutóbbi szakaszának részletes elemzése. Ennek során – minimális technikai részletezéssel – a számítógépek és az internet kifejlesztésének társadalmi és kulturális hátterét vizsgáljuk figyelmünket arra a kérdésre irányítva, hogy miben és milyen mértékben jelent újat a digitális elektronikus gépi információtechnika a korábbi kulturális formációk során kialakult információkezelési eljárásokhoz képest. A téma kifejtése „a számítógép metamorfózisa” metafora alapján történik; először a mechanikus és elektronikus rendszerek közötti átmenetet, majd a mainframe-től a személyi mobil infokommunikációs készülékekig ívelő fejlődési sort mutatjuk be. A számfogalom kialakulása és a számok diszkrét fizikai entitásokkal történő jelölése, a mennyiségi jelentéssel felruházott szimbólumok és a velük való műveletek elvégzésének szabályait leíró algoritmusok, valamint a helyiérték-tulajdonítás implicit módon magában foglalja a számolások mechanikus, gépi, automatikus végrehajtásának lehetőségét. Ennek a folyamatnak a kezdeti lépései – mint már utaltunk rá – az emberiség fejlődésének korai szakaszaiban megtörténtek. A számítástechnika tulajdonképpeni története azonban az újkor tudományos-technikai forradalmával kezdődött. Ebben a fejezetben azokat a fejleményeket vesszük sorra, amelyek az emberi információkezelés új horizontjait tárták fel, és amelyekről ma, a 21. század elején látszik (vagy valószínűsíthető), hogy markánsan befolyásolják az ember kognitív habitusát és formáló hatással vannak arra, amilyennek az ember a világot látja, ahogyan gondolkodik róla. Először a mechanikus számológépekről és a velük megjelenő új felismerésekről, lehetőségekről beszélünk, majd az elektromechanikus gépek körül kialakult szellemi horizontot vizsgáljuk, végül eljutunk a számítástechnika mai arculatát meghatározó elektronikus információs rendszerek hatásainak elemzéséhez. Ez a három fázis három, jól definiálható, logikusan egymásra épülő lépcsőfoka a gépi számolás lehetőségrendszere bővülésének. Ezt követően – a mainframe-korszak jellemzőinek felvázolása után – bemutatjuk azokat a fejleményeket, amelyek az informatika társadalmasításához, a személyi számítógépek megjelenéséhez és elterjedéséhez vezettek. Végül elemezzük annak a folyamatnak a fő mozgatóit, amelyek az egységesülő, planetáris információs rendszer, az internet és a world wide web kibontakozását eredményezte. 10
Beniger az előzetes információfeldolgozás példájaként említi a standardizált időzónák kialakítását. A mai informatika fejlettsége azonban már lehetővé tenné – írja, „hogy visszatérjünk a helyi időkre alapozott rendszerhez, s ily módon az irányítást az információk előzetes feldolgozásáról visszahelyezzük aktuális feldolgozásukra – oda, ahol évszázadokon át a helye volt mindaddig, amíg a szállítás (a gőzenergiának köszönhetően) gyorsabb nem lett, mint a Nap haladása az égen.” Beniger, i. m., 46. o.
Negyedik fejezet: Információs társadalom A negyedik fejezetben (Az információs társadalom) az informatikai forradalom és a társadalom kölcsönhatásrendszerét vizsgáljuk. A fejezet öt részből áll. A bevezető részfejezetben a társadalmi formációk megnevezésére irányuló törekvéseket, az egyes társadalomfejlődési korszakokra vonatkozó általában elfogadott jellemzőket felmutatva jutunk el az információs társadalom terminushoz. A második részfejezet az információs társadalom kialakulására vonatkozó elképzeléseket körvonalazza, és ismertet néhány próbálkozást az új társadalmi konstelláció bekövetkezésének konkrét mérőszámokkal történő megragadására. A továbbiak során az információs társadalomra vonatkozó korai, sokak számára utópisztikusnak tűnő elképzelések sorából megismerkedünk Daniel Bell illetve J. Masuda sokat hivatkozott gondolataival. Végül rendszerbe foglaljuk az információs társadalom jellemzőiről alkotott saját elképzeléseinket. A definíciós és mérési nehézségek ellenére számos kísérlet történt az információs társadalomnak nevezett új társadalmi formáció leírására. A társadalomkutatók közötti ellentét értelmezésének és talán feloldásának konstruktív formája lehet az a felfogás, hogy csupán nézőpont kérdése az, hogy valaki a kontinuitást vagy a diszkontinuitást emeli ki. Mindkét esetben egyazon valóság elemzése történik, a különböző aspektusokból végzett elemzések kiegészítik egymást. Ebből a komplementer megközelítésből kiindulva hasznos lehet számunkra a jelen társadalom és felsejlő jövőbeli kontúrjainak vizsgálata akár minimál-program (helyzetkép felvétele), akár nagyobb igényű trendmeghatározás, prognózis, akár a tévedés kockázatát is magában rejtő futurológia formájában. Az elemzési szempontok és a jellemzőnek vélt információstársadalom-ismérvek szerzőnként eltérőek, bár az egyes teóriák elemei között sok átfedés is található. Frank Webster az információs társadalom mibenlétének meghatározására tett kísérleteket öt fókuszpont köré csoportosítja, melyek egyúttal eltérő leíró fogalmi keretrendszert is jelentenek. Eszerint az információs társadalom kutatóinak elemzései általában a technika és a technológia területén, a gazdaságban, a foglalkoztatás szerkezetében, az idő és a tér érzékelésében, illetve a kultúra területén bekövetkezett vagy folyamatban lévő változások vizsgálatára irányulnak. Manuel Castells monumentális trilógiája a politikai-gazdasági hatalom természetét, a termelés megváltozott formáit, az emberi tapasztalás és életvilág új horizontjait, az információs technika forradalmát, valamint a kultúra és a kommunikáció változó világát teszi szociológiai elemzése tárgyává. Z. Karvalics László az új társadalom elemzésének szemléleti kiindulópontjait és diskurzusait olyan „tengelyek” mentén rendezi el, amelyek a tárgy megközelítésének eltérő metszeteit és módszertanait jelentik. Az információs társadalomnak az a megközelítése, amelyet ebben a fejezetben kifejtünk, az új társadalmi formáció néhány, a szerző által legfontosabbnak tartott karakterisztikus jellemzőjét vázolja fel. Ezek együttesen a szerzőnek azt a felfogását is jelzik, hogy az információs társadalom a sokrétű, a valóság különböző területein mutatkozó változások összességét jelenti, beleértve a valóság megtapasztalásának és értelmezésének új módozatait és formáit is. Az egyes jellemzők bemutatása egy-egy tézisszerű állítással kezdődik, amelyeket részletező, kifejtő értelmezés követ.
Dr. habil. Komenczi Bertalan főiskolai tanár Az EKF Információs Társadalom Oktató- és Kutatócsoport vezetője Eszterházy Károly Főiskola Médiainformatika intézet, Informatika tanszék 3300 Eger Eszterházy tér 1 Kommunikáció: Telefon: 06 36 520 400/2235 v. 2072 Fax: 06 36 520 433 Mobil: 06 20 9718219 Mail:
[email protected]; Honlap: http://www.ektf.hu/~kbert/
