India gazdasági fejlıdése

Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Kar

DIPLOMAMUNKA

India gazdasági fejlıdése

Konzulens: Dr. Mustó István

Készítette: Weisz Andrea

Debrecen, 2007.

India gazdasági fejlıdése TARTALOMJEGYZÉK TÁBLÁZATJEGYZÉK.........................................................................................................................3 ÁBRAJEGYZÉK ...................................................................................................................................4 1

BEVEZETİ GONDOLATOK.....................................................................................................5

2

„BEÁGYAZOTTSÁG”: TÖRTÉNELMI, POLITIKAI, KULTURÁLIS KONTEXTUS .....8 2.1 2.2 2.3 2.4 2.5

3

TÖRTÉNELMI HÁTTÉR ............................................................................................................ 8 VALLÁSI HÁTTÉR – HINDUIZMUS ........................................................................................ 11 KASZTRENDSZER ................................................................................................................. 11 POLITIKAI HÁTTÉR ............................................................................................................... 12 INDIA SZÁMOKBAN .............................................................................................................. 12

AZ „INDIAI MODELL” ............................................................................................................14 3.1 A MODELL ............................................................................................................................ 14 3.2 A FÜGGETLENNÉ VÁLÁS UTÁNI GAZDASÁGFEJLESZTÉSI STRATÉGIA GYÖKEREI................. 15 3.3 A FÜGGETLENSÉG ELNYERÉSE UTÁNI GAZDASÁGPOLITIKAI TERVEK ................................. 16 3.3.1 Az Elsı Ötéves Terv......................................................................................................... 16 3.3.2 Az elméleti háttér: Harrod-Domar növekedési modell.................................................... 17 3.3.3 További ötéves tervek ...................................................................................................... 18 3.3.4 Eredmények, kudarcok .................................................................................................... 20 3.4 AZ „INDIAI MODELL” FİBB JELLEMVONÁSAI ...................................................................... 21 3.4.1 Az „Indiai modell” jellemzıi........................................................................................... 22 3.4.2 Az „Indiai modell” értékelése ......................................................................................... 24

4

A GLOBALIZÁCIÓ HATÁSAI AZ INDIAI GAZDASÁGRA ..............................................28 4.1 A NYITÁSHOZ VEZETİ ÚT .................................................................................................... 28 4.1.1 A válság peremén ............................................................................................................ 29 4.1.2 A gazdaság liberalizálása................................................................................................ 30 4.1.3 A reform értékelése.......................................................................................................... 31 4.2 INDIA A VILÁGGAZDASÁGI FEJLEMÉNYEK TÜKRÉBEN ......................................................... 33 4.2.1 Gazdasági megtorpanás .................................................................................................. 33 4.2.2 Miért lassult le a gazdaság?............................................................................................ 34 4.2.3 A délkelet-ázsiai válság és a világgazdasági recesszió hatásai ...................................... 35 4.3 A NÖVEKEDÉS MOTORJA: AZ IT SZEKTOR............................................................................ 36 4.4 GAZDASÁGI MUTATÓK ALAKULÁSA .................................................................................... 39 4.4.1 Gazdasági növekedés....................................................................................................... 39 4.4.2 Külföldi valutatartalékok................................................................................................. 41 4.4.3 Külkereskedelem.............................................................................................................. 41 4.4.4 Közvetlen külföldi befektetések (FDI).............................................................................. 44 4.4.5 Infláció............................................................................................................................. 45 4.5 TÁRSADALMI MUTATÓK ...................................................................................................... 46 4.6 ÉRTÉKELÉS........................................................................................................................... 48

5

INDIA ÉS KÍNA ÖSSZEHASONLÍTÁSA ...............................................................................50 5.1 KÍNA..................................................................................................................................... 50 5.2 INDIA ÉS KÍNA TÁRSADALMI ELTÉRÉSEI .............................................................................. 52 5.2.1 A népességnövekedés mérséklésének eltérı módszerei ................................................... 54 5.3 GAZDASÁGI KÜLÖNBSÉGEK A KÉT ORSZÁG KÖZÖTT ........................................................... 55 5.3.1 Általános összehasonlítás................................................................................................ 55 5.3.2 India és Kína GDP-jének alakulása ................................................................................ 57 5.3.3 Külkereskedelmi különbségek.......................................................................................... 58

1

India gazdasági fejlıdése 5.3.4 Külföldi mőködı tıke beáramlás alakulása .................................................................... 61 5.4 POLITIKAI KONFLIKTUS ....................................................................................................... 63 5.5 KIHÍVÁSOK ........................................................................................................................... 65 6

ZÁRÓ GONDOLATOK .............................................................................................................67

IRODALOMJEGYZÉK......................................................................................................................70 MELLÉKLET ......................................................................................................................................74

2


TÁBLÁZATJEGYZÉK 1. Táblázat: Gazdasági mutatók Indiában (2005).....................................................................13 2. Táblázat: India makrogazdasági adatai (1950-51 és 1990-91 között)..................................26 3. Táblázat: Makrogazdasági mutatók Indiában 1990-91-ben .................................................30 4. Táblázat: Makrogazdasági mutatók Indiában (1991 és 1995)..............................................32 5. Táblázat: Indiai gazdasági mutatók 1995 és 1999 között.....................................................34 6. Táblázat: Az indiai GDP növekedése és szektorok közötti megoszlása ..............................40 7. Táblázat: India külkereskedelme 1996 és 2002 között (millió dollár) .................................43 8. Táblázat: Az indiai export növekedése 2002-tıl napjainkig ................................................43 9. Táblázat: CPI-n alapuló inflációs ráták Indiában 1995 és 2005 között (%).........................45 10. Táblázat: India és Kína társadalmi eltérései számokban (2005) ........................................52 11. Táblázat: Alapvetı gazdasági mutatók Indiában és Kínában 1995 és 2005 között............55 12. Táblázat: Világgazdasági növekedés, India és Kína gazdasági növekedése (2000-2005, %) ..........................................................................................................................................57 13. Táblázat: Szolgáltatások aránya a GDP-ben 1990 és 2004 között (%) ..............................58 14. Táblázat: Export és import, valamint világgazdasági részarányuk (1997-2003) ...............58 15. Táblázat: FDI áramlás a fejlıdı országokba, Indiába és Kínába 1990-2000 közt (milliárd $) ..........................................................................................................................................61 16. Táblázat: India és Kína részesedése a fejlıdı országokba irányuló FDI-bıl (%)..............61

3


ÁBRAJEGYZÉK

1. Ábra: CPI-n alapuló infláció alakulása Indiában 1995 és 2005 között ................................46 2. Ábra: India és Kína népességének alakulása........................................................................53 3. Ábra: Gazdasági növekedés: 2000-2005 (%) .......................................................................57 4. Ábra: Exportnövekedés Indiában és Kínában 1997 és 2003 között (millió $).....................60 5. Ábra: Importnövekedés Indiában és Kínában 1997 és 2003 között (millió $).....................60

4


1

BEVEZETİ GONDOLATOK

Miért épp Indiát választottam a szakdolgozatom témájának? Ezzel a kérdéssel már többször szembesültem kutatási munkám során. Számomra India egy varázslatos és ellentmondásokban gazdag ország. Mivel világgazdasági szerepe, súlya rohamosan növekszik, feltétlenül érdemes odafigyelni rá. India egy rendkívül sokszínő ország, melynek igazán mélyreható tanulmányozása meghaladja egy szakdolgozat kereteit. Mivel nem térhetek ki minden részletre, ezért igyekeztem logikailag strukturált képet festeni India gazdaságának fejlıdési útjáról, mely során az igen érdekes és európai szemmel nézve nagyon különleges kulturális és vallási háttér csak röviden kerül említésre. Az angol uralomtól való 1947-es függetlenné válástól jutok el napjaink gazdaságpolitikai kérdéseihez Indiával kapcsolatban. Definiálom és bemutatom az „Indiai modellt” a szocialista- és kapitalista modellek kontextusában. A dolgozatomban az 1950-70-es évek gazdasági felfogásától a globalizáció elkerülhetetlen hatásain és a liberalizációs kísérleteken át a gazdasági nyitásig, reformokig jutok el. Végül egyfajta kitekintésként összehasonlítom Indiát és Kínát, a két riválist. Azért Kínával vetem össze választott országomat, mert Kína egy referencia pontként tekinthetı, melyhez napjainkban mind a közgazdászok, politikusok, mind a „hétköznapi” emberek viszonyítják Indiát. Számos hasonló, és talán még több különbözı vonás fedezhetı fel a két ország között. Elemzésem során választ keresek néhány fontos kérdésre. Vajon sikeres volt-e az „Indiai modell”? Eredményes volt-e a gazdasági liberalizáció? India megelızheti-e Kínát a jövıben? Reménnyel tölt el, hogy hosszas munkám gyümölcseként kielégítı válaszokat kapok. Újra felteszem a kérdést, hogy miért is fontos India szerepe a világgazdaságban? Miért is érdemes odafigyelni rá? Korábban örök lemaradásra kárhoztatták kasztrendszere miatt. Az új évezredben viszont India növekedése átlagosan közel 7%-os évente, ami megközelíti Kínáét, exportja pedig kétszámjegyő iramban nı. 1 Ezen növekedés motorja a számítógépes technológia rohamos fejlıdése. A Business World magazin „India évszázadáról” beszél. India nehezen tud lépést tartani az öreg iparágakkal és azok infrastrukturális elvárásaival, így hatalmas esélyt nyújtott számára a fejlıdéshez a technológiai forradalom, az internet terjedése. Tulajdonképpen ez jelenti az ország jövıjét. A szabad kibernetikai világban a kasztrendszer megszorításai nem érvényesülnek, így a fejlıdés gátjai megszőnnek. Kalkutta városa fejlıdik talán a leglátványosabban. Figyelemreméltó, ahogy a Kalkuttát szimbolizáló 61 éves Bhattacharjee,

1

http://indiabudget.nic.in

5


Nyugat-Bengál fı minisztere vélekedik a fejlıdés lehetıségeirıl. Azt vallja, hogy India számára a legfontosabb a tıke vonzása, a szoftver- és outsourcing cégek jelenléte. Mivel a föld és a munkaerı lényegesen olcsóbb Indiában, így lehetıség nyílik a 70%-os éves információtechnológiai növekedésre. (Follath [2005]) A befektetések hónapról hónapra nınek. Nagy amerikai és európai cégek vannak kiszervezve Indiába, amit az olcsóbb munkaerı és a globalizált technológia tesz lehetıvé. Számtalan telefonközpont mőködik az országban híres cégek kiszervezése révén, ahol az indiaiak tökéletes angol nyelv használata hatékony és gyors munkát eredményez. Így a világ minden angolul beszélı részével kapcsolatban vannak a nap 24 órájában. A hívást kezdeményezı ügyfél nem jön rá, hogy az ügyfélszolgálat a vonal másik végén a világ túlsó felén van. Nemcsak a technológia fejlıdik rohamosan, hanem egyre képzettebb szakemberek kerülnek ki az indiai világhírő mőszaki egyetemekrıl. Ezért az Indiába kihelyezett gazdasági tevékenységek és szolgáltatások meglehetısen széles körőek. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor hamarosan más tevékenységeket és szolgáltatásokat, például az adótanácsadókat is kiszervezik. Indiának és Kínának köszönhetıen a világgazdaság ismét 4 %-ot meghaladó gazdasági növekedést produkált. Rengeteg indiai nagyvállalat jelent meg a világpiacon, majd amerikai és európai cégeket vásároltak fel. (HVG [2006] 78.o.) Ezen megnyugtató, nagyon pozitív és elıremutató eredmények mellett viszont számos elszomorító, megoldásra váró probléma is van az országban. Régi kelető gond a szegénység. A népesség fele nincs ellátva tiszta vízzel és árammal. (Follath [2005]) A mezıgazdaság egyik legfontosabb forrása a Gangesz folyó is veszélyben van, mert a város szerves hulladékai által oly mértékben szennyezetté vált, hogy lassan szennyvízcsatornához lehetne hasonlítani. Ráadásul az öntözések miatt a vízszint apad. A helyzet javítására megnyitottak ugyan két zsilipet, de ez nem elegendı megoldás. A szennyezés megelızése megfelelı törvényi szabályozást igényelne és a törvényeket hatékonyan ki kellene kényszeríteni.2 Az analfabéták száma is magas, a nık majdnem fele, míg a férfiak közel 30%-a írástudatlan. A lakosság nagy része éhezik, a gyermekek fele alultáplált. A népesség közel 30%-a a szegénységi küszöb alatt él, azaz kevesebb, mint napi 1 dollárból tengıdik.3 A nık helyzete hátrányosabb a férfiakénál, mert a hagyományos családmodell alapján taníttatásuk nem kívánatos. Sok család számára csak a tradicionális riksa húzás maradt az egyetlen forrás a 2 3

http://hvg.hu http://www.worldbank.org.in

6


megélhetésre. Ezt puszta kézzel húzzák, mezítláb, kevesebb, mint 50 forintnak megfelelı összegért Kalkutta utcáin. Ennek betiltását tervezik a hatóságok, hisz ez nem csupán megalázó, hanem veszélyes is az autóktól zsúfolt utakon. Így azonban még inkább nıni fog a nyomorban élık, nincstelenek száma. Pedig a szegénységet sürgısen fel kellene számolni, s ehhez nem elég a gazdasági növekedés fenntartása. Sok közgazdász tart attól, hogy a gazdaság túlhevülhet. A hitelállomány és a folyó fizetési mérleg hiánya gyorsan nı, míg a kamatpolitika nem szigorodik. Ezek finanszírozására még a várt 9 milliárd dollárnyi közvetlen külfölditıke-befektetés is kevés lesz. (Keresztes [2007])

7


2

„BEÁGYAZOTTSÁG”: TÖRTÉNELMI, POLITIKAI, KULTURÁLIS KONTEXTUS

Szakdolgozatomban fejlıdés-gazdaságtani megközelítést alkalmazok a fejlıdés értelmezésére. Mindenekelıtt magyarázatra szorul, hogy mit is értünk fejlıdés alatt: „A fejlıdés sohasem tudatosan tervezett folyamat, hanem egy önszabályozó rendszernek komplex, nyílt és dinamikus társadalmi gazdasági környezetben lezajló szerves evolúciója. A fejlıdés olyan folyamat, melyet csak utólag lehet elemezni.” (Mustó [2004] 56.o.) Ennek alapján a fejlıdés több mint az egy fıre esı vásárlóerı paritáson mért GDP növekedése, így más tényezık elemzésére is szükség van. Azaz a fejlıdés egy igen összetett folyamat, melyet nem szabad pusztán egy ország gazdasági növekedésével azonosítani, hisz ez nem ad kellıen árnyalt és pontos képet a gazdaság fejlıdési útjáról és annak fenntarthatóságáról. Számos egyéb tényezı figyelembe vétele is elengedhetetlenül fontos a növekedésen kívül. A fejlesztési célok kezdetben csak a GDP növelésére irányultak, majd összetett mutatók és nem monetáris mutatók is fontossá váltak. (Ricz [2005]) Az 1980-as években a fejlıdés emberi aspektusa is elıtérbe került a pusztán gazdasági értelmezések mellett, teret nyertek a gazdaságon kívüli, de a gazdasági fejlıdéssel szorosan összefüggı szociális indikátorok, mutatók. Új mérıszámokat dolgoztak ki, például az ún. emberi fejlıdési indexet (human development index), amely három komponensbıl áll: nemzeti jövedelem, várható élettartam, felnıtt írástudó népesség aránya és átlagos iskolai évek alapján számított „tudás” mérıszám. Emellett immár jövedelemelosztási és környezetvédelmi mutatókkal is kiegészítették az elemzést. (Szentes [1999] 500.o.) A fejlıdés gazdaságtan vizsgálja egy ország történelmi, kulturális, politikai, vallási hátterét is a gazdasági fejlıdés tekintetében. Ez indokolja, hogy a késıbbiek folyamán vizsgálni kell társadalmi tényezıket is. Ezért tartom kimondottan fontosnak, hogy az elemzés megkezdése elıtt röviden egy általános képet fessek Indiáról, amely a gazdaság fejlıdési útjának megértésében segítséget nyújthat.

2.1

Történelmi háttér

Elsıként a függetlenséghez vezetı utat vázolom fel röviden, a függetlenné válás utáni gazdaságpolitikát késıbb mutatom be részletesen. India a 15. századig rendkívül gazdag, virágzó ország volt, majd a közel két évszázados gyarmati függés következtében, az angolok kizsákmányoló politikája miatt nyersanyagjai és 8


erıforrásai jelentısen megcsappantak. A gazdaságban mély nyomokat hagyott a gyarmatosítás. Az angol uralom elsı komoly megingatója az 1857-es szipolylázadás volt. Hatására megszőnt az 1600-ban létrehozott Brit Kelet-indiai Társaság, és a brit parlament átvette India kormányzását a Társaságtól. Az „oszd meg és uralkodj” módszer alkalmazása jelentıs szerepet játszott az angolok politikájában. India területét közigazgatásilag két részre bontották. Az ún. Brit India területén közvetlen uralmat vezettek be, míg India többi részén meghagyták a korábbi fejedelemségeket, melyek területileg a Brit Indián belül, vagy annak peremén helyezkedtek el. Az angolok érdeke az volt, hogy ne alakuljon ki a nemzeti érzés, sıt, mindent megtettek annak érdekében, hogy lelassítsák a nemzeti mozgalmat és megbontsák annak egységét. Ehhez felhasználták a hinduk és a muzulmánok közötti éles ellentétet. A viszályt az 1906-ban létrehozott Muzulmán Liga azzal szította fel, hogy az angolokkal való együttmőködést szorgalmazta az Indiai Nemzeti Kongresszussal szemben. Az ellenségeskedés fellobbantása után az angolok mindig a békéltetı szerepében léphettek fel és ezáltal tudták növelni politikai befolyásukat. (Surányi [1978], Tenigl-Takács [1997] 314.o.) A függetlenségi mozgalomnak két fıszereplıje volt. Az egyik legjellegzetesebb vezetı Mahatma Gandhi volt, aki inkább ideológiai, filozófiai atyja volt a mozgalomnak, míg Jawaharlal Nehrut tartják a gyakorlati megvalósítónak. Gandhi 1920-ban kidolgozta az angolokkal való „együtt nem mőködés” tervét, amit a Kongresszus elfogadott. Ez a következıket foglalta magában: a kormány által adományozott címekrıl le kell mondani, a törvényhozó testületeket, bíróságokat és oktatási intézményeket bojkottálni kell, a kézi fonást és a szövést fel kell éleszteni, és az adófizetést meg kell tagadni. Emellett sómenetet szervezett az angolok sómonopóliuma ellen és a külföldi szövetek vásárlásától való tartózkodást is elrendelte. Késıbb megkezdıdött a tömegharc, a kormány pedig ezreket tartóztatott le. Gandhi ekkor ultimátumot intézett az alkirályhoz, melyben az adófizetés megtagadását helyezte kilátásba. Vérontásra is sor került, a rendırség a tüntetı parasztokra támadt, mire a tömeg lemészárolta a rendıröket. Gandhi megijedt és az egész mozgalmat leállította az erıszakmentesség megsértésére hivatkozva. (Surányi [1978], Tenigl-Takács [1997] 360.o., Wolpert [2004] 302-303.o.) Javaharlal Nehru - aki szintén vezetı szerephez jutott a függetlenségi harc során - a börtönben értesült a mozgalom leállításáról. Újabb harci hullám vette kezdetét, a vallási feszültség egyre növekedett, majd 1928-ban tartották a Kalkuttai Konferenciát, melynek alapján elkészült az ún. Nehru-jelentés. Ez Motilal Nehruról, Javaharlal Nehru édesapjáról kapta a nevét és a

9


muzulmánokat felszólította, hogy mondjanak le korábban kapott külön választókörzeti rendszerükrıl. A muzulmánok erısen tiltakoztak és el is hagyták a Konferenciát. Nagy-Britannia 1939. szeptember 3-án bejelentette, hogy hadban áll Németországgal, ekkor az indiai alkirály is kinyilvánította India hadiállapotát a németekkel. Gandhi pacifizmusa miatt nem támogatta a háborúba való belépést. Nehru pedig szigorúan elítélte Angliát agressziós cselekedeteiért. A háború után infláció, áruhiány, éhínség és a lakosság elégedetlensége jellemezte az országot. (Surányi [1978], Wolpert [2004] 330.o.) 1946-ban sztrájkok, tüntetések kezdıdtek, majd az angolok a tömegmérető zavargások hatására bejelentették, hogy célul tőzik ki India számára a teljes függetlenség biztosítását. Tárgyalások kezdıdtek, melyeket a Kongresszus és a Liga közötti éles ellentétek jellemeztek. A Kongresszus erıs központi kormányt és az angol uralom azonnali megszőntetését követelte, míg a Muzulmán Liga szövetségi rendszer létrehozásához ragaszkodott, ami gyenge hatalommal rendelkezı központi kormányt foglalt volna magában. Augusztusban a Liga általános muzulmán sztrájkot hirdetett, ami a Kongresszus és az angolok ellen is irányult. Mivel az angolok attól féltek, hogy minden befolyásukat elveszthetik, így 1947-ben bejelentették, hogy a hatalmat 1948 júniusáig felelıs indiai kormány kezébe adják át, a dekolonizáció lebonyolítására pedig új alkirályt neveznek ki Mountbatten személyében. (Tenigl-Takács [1997]) Az áhított függetlenség 1947. augusztus 14-én éjfélkor kezdıdött India számára. Az ún. Mountbatten-terv alapján létrejött Kelet- és Nyugat-Pakisztán, és az Indiai Unió. India elsı miniszterelnöke a hosszú és keserves függetlenségi harcokban vezetı szerepet játszó Javaharlal Nehru lett. Tulajdonképpen az angolok szeme elıtt csak az a cél lebegett, hogy megırizzék Indiát a brit érdekszféra keretében. A függetlenség kivívása után az indiai külpolitika feladata a függetlenség megırzése és a világbéke fenntartásához való hozzájárulás volt. India új alkotmánya 1950. január 26-án lépett életbe. India két részre osztása (Pakisztán és India) kettészakította a gazdasági kapcsolatokat, a területi munkamegosztást, a vasútvonalakat, az öntözı berendezéseket. India függıvé vált élelmiszer és nyersanyag tekintetében, míg Pakisztán az iparcikkek vonatkozásában lett függı. (Surányi [1978])

10


2.2

Vallási háttér – Hinduizmus

A fejlıdés gazdaságtani megközelítésben a vallás nagy szerepet játszik, hisz befolyásolja az emberek magatartását, a döntési mechanizmusokat, valamint hatással van a gazdasági ösztönzıkre, a megvalósításra. A hindu vallás a ma élı vallások közül az egyik legrégebbi vallás. A hinduizmus nemcsak az istennel szembeni magatartást határozza meg, hanem az emberek egymás közti kapcsolatát és gondolkodásmódját is. Gandhi szerint ezen vallás lényege az igazság keresése erıszakmentes eszközökkel. Nem pusztán hit, hanem életforma, az emberi kapcsolatok egész rendszere. (Surányi [1978] 68-69.o.) A hinduizmus szinte csak Indiában létezik. A hinduk hisznek a lélekvándorlásban, legáltalánosabb tételük, hogy a lélek újra és újra testet ölt, ezért bármilyen élılény elpusztítása bőnnek minısül. Az egyén halálával magával viszi az újabb születésbe tetteinek, érdemeinek, hibáinak végösszegét. Eszerint az egyén nem a szülıktıl nyeri igazi alakját, hanem önmaga ısének minısül. Ennek ellenére igen mély a kapcsolat a szülık és gyermekeik között, a hindu vallásban rendkívül fontos a szülık tisztelete, szeretete. Az apa Isten szőkebb körben megnyilvánuló jelképe. (Baktay [2000] 195-196.o.)

2.3

Kasztrendszer

Az alkotmány szerint az állampolgárok bármilyen megkülönböztetése tilos. Vidéken mégis meghatározóak a kasztrendszer szabályai napjainkban is. A kasztrendszer tulajdonképp egy ısi társadalmi rétegzıdési forma, melynek örök funkciója a kiváltságosok helyzetének megırzése. A kasztok általában foglalkozási eredetőek voltak, a négy alapkaszt a következı: papok, katonák, kézmővesek, parasztok. Az idı folyamán a rendszer egyre bonyolultabbá vált és az alkasztok száma a háromezret is meghaladta. Lényeges momentum, hogy mindenki beleszületik kasztjába. A rendszer legalján az ún. érinthetetlenek helyezkednek el, akik a tisztátalannak minısülı foglalkozásokat látják el. İket a társadalom kitaszítja, lenézi, helyzetük rendkívül megalázó és kilátástalan… Gandhi az 1930-as évektıl kezdve határozottan fellépett az érinthetetlenek vallási kiközösítése ellen, és sikerült elérnie, hogy képviselıi helyekhez jussanak, hisz ekkorra már az érinthetetlenek politikai mozgalma is kialakult. Mivel azonban a feszültség a kaszt-hinduk 11


és az érinthetetlenek között igazán nem csökkent, utóbbiak közül milliók tértek át az iszlám hitre, vagy vették fel a buddhizmust. (Tenigl-Takáts [1997] 368-369.o., 437.o.) A kasztrendszer eredeti gondolata nem rejtett magában ilyen embertelen megkülönböztetést. A hindu felfogás szerint a faj tisztaságának biztosítása érdekében legjobb, ha az egymással már kapcsolatba került emberek megmaradnak saját csoportjuknál. Alapelv volt, hogy egy csoport tagjai csak egymás között házasodhatnak, mert így öröklıdnek leginkább a nemzedékeken át gyakorolt feladatok, kötelességek és célok. Egy alacsonyabb kaszthoz tartozó hindu nem szükségképp szegényebb egy magasabb kasztbelinél. Az évezredek folyamán az eredeti osztályozás sajnos jelentısen eltorzult. Az viszont tény, hogy a kasztrendszernek nagy szerepe van abban, hogy a hinduság máig meg tudta ırizni sajátos jellegét. (Baktay [2000] 197-199.o.) Az egyenlıség fogalma nem csupán jövedelmi dimenzióban fontos. Amartya Sen [2003] a fejlıdést, mint szabadságot értelmezi. Véleménye szerint a fejlıdést a szabadságjogok bıvítésével lehet elérni, ehhez meg kell szüntetni a szabadsághiány forrásait, azaz a szegénységet, a zsarnokságot, a szőkös gazdasági lehetıségeket, a társadalmi lehetıségek megvonását, a közintézmények elhanyagolását, valamint az elnyomó államok túlkapásait.

2.4

Politikai háttér

India politikai berendezkedését tekintve többpárti parlamenti demokrácia. Az 1885-ben alakult Indiai Nemzeti Kongresszus (röviden Kongresszus Párt) a függetlenség elnyerésekor került hatalomra, és vezetı szerepét harminc éven át megırizte. Élén mindig nagy tömegbefolyásoló képességő személyek álltak. Fordulópontot az 1977-ben tartott választás hozott, amikor az ellenzék gyızelmet aratott a Kongresszus felett. Az 1. mellékletben található táblázat áttekintést nyújt az indiai miniszterelnökökrıl, és azok pártbeli hovatartozásáról 1947-tıl napjainkig.

2.5

India számokban

India a világ hetedik legnagyobb területő, második legnépesebb országa, legnépesebb liberális demokráciája, ötödik legnagyobb gazdasága (összes GDP-jét tekintve a vásárlóerı paritás 12


alapján) és második leggyorsabban növekvı óriásgazdasága. (Majoros [2006]) Hatalmas iramban fejlıdik. GDP-jének növekedési üteme 2005-ben 8,5% volt. Néhány fontos gazdasági mutatót foglal össze az 1. Táblázat 2005-ös becslések alapján.

1. Táblázat: Gazdasági mutatók Indiában (2005) Terület

3,3 millió km²

Népesség

1,1 milliárd fı

Népesség növekedési üteme GDP

1,40% 785,5 milliárd $

GDP növekedés

8,50%

Infláció

4,20%

Forrás: http://devdata.worldbank.org

13


3

AZ „INDIAI MODELL”

Az 1947-es függetlenné válás utáni gazdaságpolitikai elképzelések tárgyalása feltétlenül fontos India fejlıdés-gazdaságtani elemzéséhez. Nem csupán azért, mert eltér az akkoriban alkalmazott gazdaságpolitikai stratégiáktól, hanem azért is, mert segítséget nyújt annak megértésében, hogy az 1990-es években bevezetett liberalizációs politika miért jelentett vízválasztót India gazdaságfejlesztési stratégiájában, politikájában. Mielıtt azonban rátérnék az általam „Indiai modell”-nek keresztelt gazdaságpolitika sajátosságainak ismertetésére, rövid áttekintést adok az 1950-es évek kínálta lehetıségekrıl.

3.1

A modell

Talán a legfontosabb, hogy most tisztázzam miért kapta ez a rész az „Indiai modell” címet. A modell a valóság egyfajta leegyszerősítésére szolgál. Erre azért van nagy szükség, mert a valóság leírása annak rendkívül széles spektruma miatt teljes egészében lehetetlen. Így azzal könnyítjük meg az elemzési folyamatot, hogy csak bizonyos lényeges tényezıkre összpontosítunk, amikor a valóságot leírjuk. Ezáltal nem veszünk el a részletekben, mégis sok tulajdonság segítségével összehasonlítható és egyszerően megérthetı eredményt kapunk. Az összehasonlító gazdaságtan a több helyen és idıben mőködı rendszereket általánosítja modellekként. A modellek egymástól való legfıbb eltérése az államnak és a piacnak az iparfejlıdésben és a tıkefelhalmozásban betöltött különbözı szerepével magyarázhatók. (Bara-Szabó [2004] 113-114.o.) Ezek alapján India esetét olyan különlegesnek, és a megszokott gazdaságpolitikai koncepcióktól eltérınek ítélem meg, hogy önálló modellnek tekintem. Azaz úgy gondolom, hogy nem illeszthetı bele sem a szocialista, sem pedig a kapitalista gazdaságpolitikai felfogásba, sıt, az ún. ázsiai modell sem húzható rá. A 3.3-as pontban fejtem ki, hogy mik az „Indiai modell” jellemvonásai, és hogyan köthetık azok a szocializmushoz és a kapitalizmushoz.

14


3.2

A függetlenné válás utáni gazdaságfejlesztési stratégia gyökerei

A függetlenné válás utáni gazdaság tervezés alapjait az Indiai Nemzeti Kongresszus Nemzeti Tervbizottsága, valamint egyéb csoportok és egyének fektették le még 1947 elıtt. Ezek a korai tervek elıre jeleztek több vitát és majdnem minden késıbbi fejlesztési célt, stratégiát és politikát. Beleértve a szegénység csökkentésének célját, a jövedelem növekedésének és újraelosztásának fontosságát, a mezıgazdaság fejlesztését az iparral szemben, a nehézipar és az importhelyettesítés hangsúlyozását. A legelsı tervet India fejlıdésére Visveswaraya dolgozta ki 1934-ben. Terve a nemzeti jövedelem tíz éven belüli megduplázását ajánlotta, és leszögezte, hogy India fejletlenségének oka az iparosítás hiánya. A Nemzeti Tervbizottságot 1938-ban létesítették, elnöke Nehru volt. Deklarálták a következıket (Srinivasan [2001a] 232-234.o): 1. A tervezés célja, hogy megszabaduljanak a szegénységtıl. 2. A szegénység és a munkanélküliség problémáinak kezelésére az iparosítás a legmegfelelıbb eszköz. 3. Támogatni kell a nehézipart és a tıke javakat nyújtó iparágakat. 4. Az állam és a közszféra játsszon meghatározó szerepet az ipari fejlıdés során. 5. A mezıgazdasági földek, bányák, folyók és erdık a nemzeti vagyon részét képezik. 6. A nemzeti önellátás kiemelten fontos célkitőzés. Az általános nézet tehát az volt, hogy az indiai gazdaság központi problémája a szegénység. Egy üzletemberekbıl álló csoport szintén 1938-ban összeállította az ún. Bombay-Tervet, azzal a céllal, hogy az egy fıre esı jövedelem megduplázódását elérjék tizenöt éven belül. Egy kiegyensúlyozottabb gazdaságot képzeltek el, amelyben a mezıgazdaság túlsúlya csökkenne. Jawaharlal Nehru börtönben töltött évei alatt írt egy könyvet, melyben a fejlett világhoz való felzárkózáshoz szükséges követelményeket fogalmazta meg 4 . A késıbbi miniszterelnök ötletei röviden az alábbi pontokban összegezhetık (Waelbroeck [1998] 325.o.):

4

•

Életszínvonal növelése, szegénység megszőntetése.

•

A fejlett európai technológia lemásolása, modernizálása.

•

Társadalmi modernizáció, oktatás fejlesztése.

Az eredeti mő: Nehru, J. [1981]: The Discovery of India. Ahmadnagar Fort. Magyarul megjelent: Nehru, J. [1981]: India fölfedezése. Európa Kiadó, Budapest.

15


•

Gyors, erıltetett iparosítás.

•

A mezıgazdasági szektor alacsony produktivitása miatt a munkaerı átcsoportosítása.

•

Importprotekcionizmus.

•

Zárt gazdaság.

•

Központi tervezés.

•

Kollektív tevékenység.

•

Államosított nagyvállalatok, a gazdaság állami ellenırzése.

Mahatma Gandhi

egyik

tanítványa

Narayan

Agarwal

1944-ben

publikálta

India

Gazdaságfejlıdésének Gandhi-féle Tervét. Agarwal hangsúlyozta, hogy gazdasági egyenlıség nélkül a demokrácia nem tartható fenn. Rendkívül fontosnak tartotta a szabadságot és az egyéni fejlıdést. (Srinivasan [2001a])

3.3

A függetlenség elnyerése utáni gazdaságpolitikai tervek

A nemzeti fejlıdés érdekében való tervezést az 1950-ben életbe lépett Indiai Alkotmányba is bejegyezték. Ez foglalkozik az Állami Politika Irányadó Alapelveivel. Ötéves terveket dolgoztak ki, melyek éves tervekre épültek, hogy ezáltal biztosítsák a rugalmasságot. A tervezés koordináló szerve az 1950-ben létrehozott Nemzeti Tervbizottság volt. 3.3.1

Az Elsı Ötéves Terv

Az Elsı Ötéves Terv (1951-56) alapján a tervezés legfıbb célja, hogy fejlıdési folyamatot kezdeményezzen, amely hozzájárul az életszínvonal emeléséhez, és új lehetıségeket nyit meg az emberek számára egy gazdagabb és változatosabb élet felé. A fejlıdés kulcstényezıinek a modern technológia átvételét és a gyors tıkefelhalmozást tartották. Jelentıs szerepet tulajdonítottak az államnak és a közszférának. Fontosnak tartottak különbözı korlátok bevezetését a termelés, az árak, a beruházások és a külkereskedelem terén. (Srinivasan [2001a]) A mezıgazdaság fejlesztése kapott prioritást, amit az ország 1947-es megosztása miatt kialakult élelmiszer- és nyersanyaghiány tett indokolttá. A hangsúlyt az élelmiszertermelés növelésére helyezték. A mezıgazdaság részesedése az állami beruházásokból 31% volt, míg az iparé csupán 6% volt. (Surányi [1978] 222.o) 16


Az Elsı Ötéves Terv tulajdonképpen egy mérsékelt dokumentum volt, mely kijelentette, hogy a részletes tervezést csak néhány kiválasztott iparág esetében kell bevezetni, amelyek lemaradtak, és amelyeket a magánszektor valamilyen okból kifolyólag nem tudott biztosítani. (Kapur [2006]) Lényeges jellemzı, hogy ezen terv tudományos, elméleti alapokon nyugszik. Kidolgozása során a Harrod-Domar-féle fejlıdési elméletet vették alapul, amely befolyásolta az indiai gazdaság növekedését egy huszonöt éves perióduson át. (Bhagwati-Desai [1972] 114.o.)

3.3.2

Az elméleti háttér: Harrod-Domar növekedési modell

Úgy gondolom, hogy az 1950-es évek indiai gazdaságpolitikájának, és általában a korabeli fejlıdési koncepció jobb megértéséhez nem mellızhetem a Harrod-Domar-féle növekedési modell ismertetését és kritikáját. Az alábbiakban Todaro-Smith ([2006] 105-108.o.) könyvére támaszkodom. Ha feltételezzük, hogy közvetlen gazdasági kapcsolat van a teljes tıkepiac mérete (K) és az összes GDP (Y) között – például 3$-nyi tıke 1$-nyi GDP áramlást hoz létre – akkor ebbıl az következik, hogy minden nettó tıkepiaci növekedés új befektetések formájában pótlólagos növekedést hoz a nemzeti kibocsátásban. Ez a kapcsolat a tıke-kibocsátás ráta (k), feltételezzük továbbá a nemzeti megtakarítási rátát (s), ami a nemzeti kibocsátás egy meghatározott hányada. Az összes új beruházás szintjét az összes megtakarítás szintje határozza meg. Így néhány egyenlet segítségével felállítható a gazdasági növekedés egyszerő modellje. Ezek a következık:

S = sY I = ∆K K/Y = k , ∆K/∆Y = k ∆K = k∆Y S=I I = ∆K = k∆Y S = sY = k∆Y = ∆K = I sY = k∆Y ∆Y/Y=s/k

∆Y/Y jelöli a GDP növekedés rátájában bekövetkezı változást. Ez a teória egyszerően azt állítja, hogy a GDP növekedési rátáját a nemzeti megtakarítási ráta (s) és a nemzeti tıkekibocsátás ráta (k) határozza meg. Ezen logika alapján a növekedéshez a gazdaságnak 17


megtakarítást kell produkálnia és be kell ruháznia GDP-je bizonyos hányadát. Minél többet tud megtakarítani és beruházni, annál gyorsabban fog növekedni. Mi a baj a modellel? A fı probléma, hogy azt állítja, hogy a gazdasági növekedés legalapvetıbb stratégiája a megtakarítás növelése. Ezt számos kritika, bírálat érte. Nem azért, mert a mechanizmus nem mőködik, hanem azért, mert a magasabb megtakarítás és beruházás szükséges feltétele a gazdasági növekedési ráta gyorsításának, viszont nem elégséges feltétele annak. Továbbá a megtakarítások és befektetések közötti automatikus átváltást feltételezte. A fejlıdı országokban azonban ez a mechanizmus nem mindig mőködik jól. Erre a hatalmas informális szektor jelenléte a legfıbb példa. A felzárkózáshoz más tényezık is szükségesek, mint például a vezetıi képesség, képzett munkaerı, fejlıdési projektek tervezése. Mindemellett az elmélet figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a mai fejlıdı országok egy igen integrált és összetett nemzetközi rendszer részei, melyben még a legjobb és legintelligensebb fejlıdési stratégiákat is hatástalaníthatják az országokon kívüli erık. (Todaro-Smith [2006] 105-108.o.)

3.3.3

További ötéves tervek

A Második Ötéves Terv (1956-61) kidolgozásához P.C. Mahalanobis professzor analitikus megalapozottságú fejlesztési stratégiája nyújtott segítséget, mely az elkövetkezendı 35 évben meghatározóvá vált.5 Pusztán nagyvonalakban a modell arra a feltételezésre épült, miszerint a beruházások minél nagyobb hányadát szentelik a beruházási javak kapacitásának növelésére, annál gyorsabb lesz a fogyasztás és a beruházás hosszú távú növekedése. Az ezen alapuló gazdasági stratégia hosszú távú növekedési célt tőzött ki, anélkül, hogy nagymértékben föláldozta volna a rövid távú fogyasztást. (Srinivasan-Tendulkar [2003]) A nehézipar fejlesztését hangsúlyozta, elıtérbe helyezte az importhelyettesítı gazdasági stratégiát és a közszféra jelentıs fejlıdésének szükségességét. A cél az volt, hogy India mezıgazdasági országból ipari országgá alakuljon át. A terv magában foglalta, hogy a beruházásokat a tıke javak termelésére kell fordítani, az importot meg kell akadályozni és az exportra nincs szükség. A fogyasztói javak kínálatát alacsonyan kell tartani, hogy az emberek növeljék megtakarításaikat, mert ezen megtakarítások fogják képezni a beruházások alapját. (Kapur [2006])

5

Mahalanobis, C. [1955]: The Operational Research Approach to Planning in India. Indian Journal of Statistics. Vol. 16. 3-130.

18


A nagy mértékő beruházások finanszírozási források hiányában fizetési mérleg krízishez vezettek. Válaszul szabályozók részletesen kidolgozott rendszerét vezették be, hogy megerısítsék a terveket és az általuk körvonalazott fejlesztési stratégiát. Ez a rendszer a következıket tartalmazta (Srinivasan [2001a] 239.o.) : •

Ipari engedélyezési rendszer, mely alapján az állam minden ipari létesítményt regisztrál, újak létrehozását szigorú engedélyekhez köti, hogy a magántulajdon koncentrációját megakadályozza az iparban. Ezt azonban nem sikerült elérni, mert a rendszer nehézkesen mőködött, bürokratikus volt, így kedvezett a monopóliumok erısödésének.

•

Árfolyam

ellenırzési

rendszer,

mely

kötelezte

az

exportıröket,

hogy

devizabevételüket szolgáltassák be a Központi Banknak a hivatalos devizaárfolyamon. •

Tıkefolyamatok ellenırzése, melynek keretén belül a hazai tıkepiacokhoz való hozzáférést és az adósság finanszírozását kontrollálták.

•

Teljes- vagy részleges árellenırzés az alapvetı fogyasztási cikkek (élelmiszer-gabona, cukor, zöldség, olaj) és a kritikus inputok (mőtrágya, öntözıvíz, üzemanyag) esetében.

•

Védelem az importversennyel szemben, amely megóvta a hazai termelıket számos kiváltságos iparágban.

A mezıgazdasági szektor elszigetelıdött a világpiactól, az öntözés, a mőtrágyázás és az elektromos áram szolgáltatás kapott támogatást. Igen fontos aspektusa ezeknek a szabályozásoknak, hogy lényegében diszkrecionálisak voltak, semmint szabály-alapúak (rulebased) és automatikusak. A Második Ötéves Tervet követı gazdasági tervek az 1990-es évekig alapjaikban az elsı kettıre épültek. A tervek adatai összefoglalva pusztán felsorolás szintjén a következık: 1. Elsı Ötéves Terv: 1951-1956 2. Második Ötéves Terv: 1956-1961 3. Harmadik Ötéves Terv: 1961-1966 4. Negyedik Ötéves Terv: 1969-1974 5. Ötödik Ötéves Terv: 1974-1979 6. Hatodik Ötéves Terv: 1979-1984 7. Hetedik Ötéves Terv: 1984-1989 8. Nyolcadik Ötéves Terv: 1992-1997 9. Kilencedik Ötéves Terv: 1997-2002 10. Tizedik Ötéves Terv: 2002-2007 19


A tervek további részletezése helyett rátérnék azok eredményeinek és kudarcainak rövid bemutatására.

3.3.4

Eredmények, kudarcok

Az összes szabályozás kritikus aspektusa az volt, hogy elsısorban diszkrecionálisak, semmint szabály követıek (rule-based) voltak. Habár néhány alapelv és prioritás arra szolgált, hogy irányítsa a szabályozó hatalmakat, ez nehezen valósult meg. Ennek elkerülhetetlen következménye egy kaotikus ösztönzési rendszer és erıteljes korrupció volt. A szabályozó hatalom gyakorlata megelızı természető volt, ami azt jelentette, hogy megfelelı intézkedésekkel törekedtek megelızni minden lehetséges eltérést a politikában kitőzött céloktól. (Srinivasan [2001a] 240.o.) Az alkalmazott gazdaságfejlesztési stratégia két jelentıs torzulást eredményezett a gazdaság szerkezetében. Az egyik az importhelyettesítı gazdaságpolitika volt, amely a hazai valuta felértékelıdése miatt gyengítette az exportszektort, csökkentette annak nemzetközi versenyképességét. A másik torzulást a mezıgazdasági termelés elsorvasztása jelentette. Az amerikai gabonasegélyek (US Public Law 480 néven ismertté vált élelmiszersegély-program) megszőnésekor ezért súlyos élelmiszerhiány következett be. (Novák [1997]) A kitőzött növekedési célokkal ellentétben (évi 5,5%-ról 7,5%-ra történı növekedés) az elsı négy terv hatására - azaz 1951 és 1974 között - a nemzeti jövedelem átlagosan 4%-nál kevesebb mértékben nıtt évente. Az ötödik, hatodik és hetedik terv folyamán - vagyis 1974 és 1989 között - a növekedés 5,5%-ot ért el. A születéskor várható élettartam az 50-es évek körüli 32 évrıl 55 évre nıtt a 90-es évekre, 1000 élve születésbıl 175 gyermek halt meg 1950-ben, míg ez a szám 100 alá csökkent 1990re. Az írástudók száma pedig 17%-ról 52%-ra nıtt ugyanezen idıszak alatt. Ám ezek az eredmények elég szerények a dél-ázsiai és más fejlıdı országokhoz képest. Az ipari termelés tizenkétszeresére nıtt 1950 és 1992 között, a bruttó hazai tıkeképzıdés megduplázódott. A közszféra dominanciát nyert, a legfontosabb bankokat és biztosító társaságokat 1969-ben államosították, és ezek tették ki a pénzügyi szektor eszközeinek 90%át a 90-es évek elején. Mialatt az állami bankok sikerrel jártak a megtakarítások mobilizálásában, a banktevékenység vidékre való kiterjesztésében és közvetlen hiteleket nyújtottak a kiválasztott ágazatoknak, a támogatások és a fizetésképtelenség akkorára nıtt, 20


hogy a támogatás politikája és a közvetlen hitelek nyújtása fenntarthatatlanná vált. Így a bankszektor nettó vagyona jelentısen erodálódott. (Srinivasan [2001a] 241-242.o.) A fejlesztési stratégia az importhelyettesítı iparosítást hangsúlyozta, amely megterhelte a fizetési mérleget. A gazdaság elszigetelıdött a világpiactól, India részesedése a világ exportjából 2,2%-ról 0,5%-ra esett 1948 és 1990 között. Külkereskedelemben való részesedése (export és import összege a GDP-ben) gyakorlatilag változatlan maradt. (Srinivasan-Tendulkar [2003]) A tárgyalt idıszakban a gazdasági liberalizációra egyszer nyílt igazi alkalom, 1966-ban. Ekkor Indira Gandhi a Nemzetközi Valutaalap segítségére számítva leértékelte a rúpiát és liberalizációs intézkedéseket vezetett be, melyeknek részét képezte az exporttámogatások eltörlése és az importvámok csökkentése. Az ígért támogatást azonban nem kapta meg India, így eltörölték a liberalizációs programot, növelték az importprémiumokat és az exporttámogatásokat, valamint szigorították az engedélyezési rendszert. (Ifj. Simon [2000])

3.4

Az „Indiai modell” fıbb jellemvonásai

A második világháború után radikálisan megváltozott a közgazdaságtani gondolkodás. Kételyek merültek fel a piaci ösztönzık hatékonyságát illetıen és az új jóléti államok a piaci kudarcok költségeit hangsúlyozták. Ökonometriai modellek segítségével demonstrálták, hogy a külkereskedelmi rugalmasság olyan alacsony volt, hogy az árfolyamrátáknak csak igen kis hatásuk volt a csere mennyiségére, valamint az árrugalmasság számos termék esetében szintén olyan alacsony volt, hogy az árak is csekély befolyással bírtak a csere mennyiségére. (Waelbroeck [1998]) Winston Churchill híres fultoni beszéde után nyilvánvalóvá vált, hogy elkerülhetetlen a dualista világ kialakulása, mely a két ideológia, a kommunizmus és a kapitalizmus szembenállásán és feloldhatatlan ellentétén alapult. A világ országai önszántukból, vagy kényszer hatása alatt álltak egyik, vagy másik oldalra. Voltak ez alól kivételek, többek között India is. India tehát sem a szocialista, sem pedig a kapitalista típusú modell mellett nem kötelezte el magát teljes mértékben. Bár mindkettı vonásait magán hordozta, mégsem egyszerősíteném le annyira a helyzetet, hogy azt mondjam, hogy India egyszerő vegyes gazdaságnak tekinthetı, hisz az alkalmazott gazdaságpolitikák nagyon sajátosak voltak. 21


A kialakult modell egy harmadik utat testesített meg a szocializmus és kapitalizmus között. India fejlıdési útja az ún. szocialista orientációjú fejlıdı országokéhoz hasonlítható. Ideológiai szempontból a szocialista gondolkodás volt meghatározó, de megmaradt a magántulajdon és a profitérdekeltség. (Majoros [2006]) Érdekes módon az Indiában alkalmazott gazdasági stratégia az ún. ázsiai modelltıl is eltért. Ezt Nyusztay ([1995] 54.o.) a következıképpen fogalmazta meg: „India – markánsan különbözı adottságai és induló feltételei, továbbá az alkalmazott kormánypolitikák sajátosságai miatt – nem látszik követni a létezı ázsiai modernizációs modelleket, inkább egy önálló, ma még kiforratlan kitörési stratégia felé vett irányt…” Ebben a részben bemutatom, hogy melyek azok a jellemvonások, amelyeket az „Indiai modell” koncepció megértéséhez feltétlenül ismerni kell.

3.4.1

Az „Indiai modell” jellemzıi

A függetlenség kivívása után Indiának biztosítania kellett a gyors gazdasági növekedés megindulását. A tervezés kialakításánál a Szovjetunió tapasztalatait figyelembe vették, tervezési módszerük azonban eltért a szocialista országokétól. Az indiai gazdaságfejlıdés fıbb célkitőzései (Surányi [1978] 214-215.o.): 1. Az állam a gazdasági folyamatokba való beavatkozás révén kívánja felszámolni a gazdasági elmaradottságot. 2. Az állami szektor kiépítésére új állami vállalatokat létesítettek. 3. Kiemelt szerepet kaptak az állami gazdaságfejlesztési tervek. A tervezés célja az ún. szocialista jellegő társadalom felépítése, a nagy társadalmi különbségek csökkentése volt. Az indiai elképzelés egy zárt, autark gazdaságot tekintett ideálisnak, ahol nem exportálnak, az importot pedig különbözı eszközök segítségével megakadályozzák. Amit csak lehet, azt igyekeztek az országon belül elıállítani, függetlenül a termelés költségeitıl, bevételeitıl. (Novák

[1997])

Az

importhelyettesítı

gazdaságpolitikára

támaszkodtak,

legfeljebb

nyersanyagokat és technológiát importáltak. Az önellátás volt az egyik legfontosabb célkitőzés, így India bezárkózott, miközben a világgazdaság a nyitást ösztönözte a vámok, kereskedelmi korlátok eltörlésével.

22


Ideológiailag a szocialista országokhoz közelített az indiai felfogás, hisz az állami gondoskodás és a központi tervezés kulcstényezıvé vált. Viszont megmaradt a magántulajdon, valamint a profitorientáltság, ami a mikro-szintő ösztönzık jelenlétének alapvetı feltétele és végsı soron a gazdasági növekedés hajtóerejének tekinthetı. A kapitalista országok gyakorlatához hasonlóan az állami szektor Indiában is a szolgáltatásban, szállításban, energiatermelésben játszott döntı szerepet. Ugyanakkor jelentıs különbség a kapitalista országokhoz képest, hogy az állami szektor részesedése nagy volt, fıleg a nehézipari ágazatokban. Az 1960-as években például átlagosan 44%-os volt az állam részesedése az acéliparban. (Bhagwati-Desai [1972]) A közszféra erıteljes dominanciáját az indokolta, hogy nem hittek a „láthatatlan kéz” elméletében, visszautasították a piacot, mondván, hogy az nem képes az erıforrások hatékony elosztására. Rengeteg állami tulajdonú nagyvállalat létesült. Nem volt jogállamiság, hiánya egyértelmő, hisz annak három legfıbb jellemzıje közül kettı hiányzott. Ezen jellemvonások: a bizonyosság, mely lehetıvé teszi a hosszú távú tervezést azáltal, hogy mellızi a gyakori változtatásokat a jogban; az általánosság, azaz, hogy nincsenek egyedi esetekre vonatkozó jogszabályok; valamint az egyenlıség, mely szerint mindenkire azonos módon vonatkoznak a jogszabályok. Az általánosság nem érvényesült, mert az állam ad-hoc jellegő törvényeket, szabályokat állított fel, az egyenlıség megléte szintén megkérdıjelezhetı a már bemutatott kasztrendszer ismérvei miatt. A gazdaság vegyes jellegét támasztja alá az a tény, hogy a külföldi magántıkebefektetéseknek jelentıs szerepet tulajdonítottak, az állam igyekezett ösztönözni ezek áramlását. Az „Indiai modell” ország specifikusnak tekinthetı, hisz India egy nagy területő agrár ország volt, ezért munkaerıtöbblettel rendelkezett, emellett a Brit Birodalomtól való gyarmati függés rányomta bélyegét számos tényezıre. A központi tervezés bevezetésében és fenntartásában meghatározó szerepet játszott az angoloktól örökölt bürokrácia. A szovjet mintától eltérı utat jártak be, hisz demokrácia valósult meg, amely teljes társadalmi támogatást élvezett. Emellett jelentıs maradt a magántulajdon, csak a nagyvállalatok kerültek állami ellenırzés alá, kollektivizálás pedig nem történt. A szocialista rendszerben a kommunista párt volt az egyedüli párt, mely a tényleges hatalommal rendelkezett, minden a politikai hatalomnak volt alárendelve, az egyének elvesztették autonómiájukat, az állam a legapróbb részletekig ellenırizte a társadalmat. A politikai berendezkedés egypártrendszernek minısült. (Türei [1997]) Ezen meghatározó jellemvonások egyike sem illett Indiára, nem alkalmaztak rendırállami módszereket sem, ilyen tekintetben tehát közelebb állt a kapitalista modellhez. Viszont azzal, hogy központi tervezést és korlátozott állami ellenırzést valósított meg, valamint bezárkózott és önellátásra 23


törekedett, a szocialista modell jegyeit is hordozta magán. Az ún. szovjet modell három egymásra épülı és egymástól elválaszthatatlan alappilléren nyugodott. Ezek a következık: az erıforrások központosítása, az allokációs döntések politikai meghozatala, és a piaci mechanizmus makroszintő mőködésének kiiktatása. Ebben a modellben a gazdasági növekedés és a jólét között alig van kapcsolat. (Bara-Szabó [2004] 252-253.o.) Az „Indiai modellt” a fejlıdés-gazdaságtan mérföldkövének tekintik. Ez a modell párhuzamba állítható az ún. elsı generációs modellekkel, mert ezekre jellemzıek az államilag vezérelt fejlesztési stratégiák, a kormányzat központi szerepe a változásokban, a tıkefelhalmozás ösztönzése, az erıltetett iparosítási politika, az importhelyettesítés, az erıforrások központi elosztása, nagy állami infrastrukturális beruházások. Ezen modell kedvezıtlen tapasztalatait erıs bírálatok érték. Kritikusai kiemelik a mezıgazdaság elhanyagolását, az állami vállalatok hatékonysági veszteségeit, a tervezés hibáit, a nem megfelelı informáltságot, a hiányos erıforrásokat, az intézményi gyengeségeket, valamint a bürokrácia hiányosságait. (Ricz [2005] 3-4.o.) Belátható tehát, hogy a felsorolt jellemvonások (továbbá a kritikák is) ráillenek az „Indiai modellre”.

3.4.2

Az „Indiai modell” értékelése

Az indiai tapasztalatok sok tanulsággal szolgálnak más fejlıdı országok számára is. Függetlenné válása után India lett a világ legnagyobb demokráciája, politikáját mégis autokratikus módszerek jellemezték. Gazdasági szerkezete alapján pedig egyértelmően sem a szocializmushoz, sem a kapitalizmushoz nem sorolható. (Székely-Doby [2000a]) A nehrui külpolitika alapja a nemzeti szuverenitás, az el nem kötelezettség, és a regionális vezetı szerepre való törekvés volt. A kihívást az önrendelkezés, önállóság megvalósítása jelentette, valamint az, hogy India legyen stabil, szuverén tagja a nemzetközi rendszernek a szuperhatalmak beleegyezését elnyerve. Azonban a kétpólusú világrend, a tömbök felbomlásával megszőnt az ún. második világ, megrendült az el nem kötelezettség, mint külpolitikai attitőd. Leértékelıdtek a szocialisztikus ideológiák, és elıtérbe kerültek a hatékonyságot és a nyitottságot hangsúlyozó politikai és gazdaságfilozófiák, a globális tervek. (Nyusztay [1995] 60.o.) Három évtizeden át, 1980-81-ig a reál GDP évi átlagos növekedési üteme 3,75% volt. A népesség közel 2,25%-kal nıtt évente, az egy fıre esı jövedelem pedig 1,5%-kal emelkedett. 24


Ilyen alacsony növekedési ráta mellett nem meglepı, hogy a szegénység csupán csekély mértékben csökkent. (Srinivasan-Tendulkar [2003] 8.o.) Számos kutató úgy véli, hogy a szegénység csökkenésének egyik forrása a városi informális szektor fejlıdése. A legszegényebbek számára az informális szektor jelentıs reáljövedelem-növekedést jelenthet, emellett fontos inputokat termel a formális szektor részére. (Novák [1997]) India igen nagy lépéseket tett az ipari kibocsátás és a gazdasági növekedés tekintetében függetlensége elnyerése óta. Mégis számos fejlıdı ország elızte meg, nevezetesen Kína, Thaiföld és Malajzia, melyek úgy kerültek vezetı pozícióba az 1980-as évekre, hogy a globális gazdaságba való integrálódást sürgették. India GDP-jének éves növekedése 1960 és 1990 között átlagosan 4%-nál alacsonyabb volt. („Hindu növekedési ráta”-ként emlegették akkoriban.) Ugyanezen idıszak alatt Pakisztáné hozzávetılegesen 5%, Indonéziáé 6%, Thaiföldé 7%, Taiwané 8%, Dél-Koreáé 9% volt. Az indiai tervezık nagy hangsúlyt fektettek a gyors iparosításra, amely a piacvezéreltebb fejlıdés állítólagos akadálya. Az ipari kibocsátás azonban Indiában csak évi 6%-kal nıtt. A fent említett országok mindegyike magasabb összegő növekedéssel büszkélkedhetett. Rengeteg indiai ipari vállalatot tett tönkre évtizedekig a hazai és külföldi verseny hiánya. (Kapur [2006]) Az 1980-as évek fiskális expanzióját a gazdasági tevékenység ellenırzésének liberalizálása kísérte, mely a reál GDP több mint 5,8%-os éves növekedését eredményezte, emellett az országban élı szegények száma jelentısen csökkent. A konzervatív makroökonómiai politikák teret engedtek az expanzív fiskális politikának, amely növekvı költségvetési deficithez vezetett, amit hazai és külföldi hitelek felvételével próbáltak finanszírozni. Az expanzió azonban nem volt fenntartható és makroökonómiai krízist eredményezett 1991-ben. (Srinivasan-Tendulkar [2003] 9.o.) A következı áttekintı táblázat sok hasznos információt tartalmaz az eddig tárgyalt idıszak makrogazdasági mutatóiról, így amit szavakba foglaltam ebben a részben, azt most számok segítségével is illusztrálhatom.

25


2. Táblázat: India makrogazdasági adatai (1950-51 és 1990-91 között) Népesség -szintje (millió fı) -évi növekedés (%-ban) GDP -1980/81-es változatlan árakon (10 millió indiai rúpia) -évi növekedési ütem (%) -egy fıre jutó GDP (dollár) Ipar -növekedés 1980/81. évi változatlan árakon (%) -aránya a GDP-ben (%) Mezıgazdaság -növekedés 1969/70. évi változatlan árakon (%) -mezıgazdaságban foglalkoztatottak aránya (%) Megtakarítások a GDP %-ában Fogyasztói árindex 1960=100 Munkanélküliségi ráta (%) Állami költségvetés deficitje (10 millió indiai rúpia) Külföldi államadósság (milliárd dollár) Felnıtt írni-olvasni tudók aránya (%) Születéskor várható élettartam (év)

1950/51

1960/61

1970/71

1980/81

1990/91

361,1 1,25

442,4 1,96

551,3 2,2

690,1 2,22

844,3 2,11

42871 2,3 96

62904 5 120

90426 7 150

122427 6 270

197419 5,6 340

18,3 14,7

36,2 16,6

65,3 22,7

100 24,5

213,1 29

58,5

86,7

111,5

135,3

191,8

72,1

71,8

72,1

68,8

52,4

10,4

12,7

15,7

21,2

21

83 2,9

102 3,6

186 10,4

401 11,9

902 10,8

-33

-117

285

2576

10772

n.a.

n.a.

n.a.

29

72,4

16,7 32,4

24 41,9

29,5 46,4

36,2 54,1

52,1 59,1

Forrás: Nyusztay [1995] 57.o.

Az 1980-as évek végére tehát világossá vált, hogy a zárt gazdaság helyett új növekedési stratégiára van szükség. A szocialista típusú fejlıdési modell problémáira a Szovjetunió bomlási folyamata világított rá. Továbbá a térségben sok riválisa akadt Indiának, s ezek exportorientált gazdaságfejlesztési stratégiát alkalmaztak, nyitást a bezárkózással szemben, aminek igen látványos eredményei voltak. (Majoros [2006] 52.o.) Az „Indiai modell” nem mőködhetett, mert túl nagy hangsúlyt helyeztek az iparra, így a mezıgazdasági termelés jelentısen csökkent; elfogult importhelyettesítı gazdaságpolitikát alkalmaztak, bezárkóztak; technológiaimport révén gátolták a hazai innovációs képesség fejlıdését; számottevıen nem segítettek a szegények helyzetén. A jövedelemkülönbségek nıttek, ahogy a munkanélküliség és a regionális eltérések is.

26


India a tagadhatatlan eredmények ellenére is a legkevésbé fejlett országok soraiban foglalt helyet. Elkerülhetetlenné váltak a reformok, a globalizáció hatásai felett többé már nem hunyhattak szemet…

27


4

A GLOBALIZÁCIÓ HATÁSAI AZ INDIAI GAZDASÁGRA

A független India elsı fél évszázadának végén megállapítható, hogy számos megoldásért kiáltó, problematikus kérdés és kétely merült fel, kétségessé vált a köztársaság politikai fenntarthatósága és jövıje, továbbá megkérdıjelezıdött a gazdasági fenntarthatóság is, mert a globalizáció tükrében az elzárkózás, az autocentrikus, befelé forduló endogén fejlıdés nem volt releváns alternatíva. Az „Indiai modell” által alkalmazott gazdaságfejlesztési stratégia elért ugyan stabil eredményeket (amiket a 2. Táblázat szemléltet), de nem mondhatjuk, hogy bármiféle gazdasági csoda történt volna, azaz átütı eredmény nem született, ez igen szembetőnı, fıleg ha összehasonlítjuk Indiát Kínával. (A következı fejezetben erre sor fog kerülni…) Az 1970-es évek óta tartó folyamatok új helyzetet teremtettek India számára, magukkal hozva ezen új helyzethez való alkalmazkodás kényszerét. Az alkalmazkodás keretében el kell sajátítania a technológiai forradalom eredményeit, a globális problémák megközelítésének új lehetıségeit, egy új piaci modellt, valamint az állam szerepének modernebb felfogását. A „globális társadalmi piacgazdaság” szerves világgazdasági integrálódást, piacosítást, nyitottságot és demokratizálást igényel. (Nyusztay [1995] 61.o.) A globalizáció korában a gazdasági viszonyok radikálisan átalakultak, általános érvényő elmélet gyakorlatilag már nem alkotható, a problémák pedig nem kezelhetık többé nemzeti szinten, a nemzetállamok szuverenitásának erodálódása tapasztalható. (Mustó [2004] 52.o.)

4.1

A nyitáshoz vezetı út

Az 1980-as évekre Mahatma Gandhi álmai egyre elhalványultak, a Jawaharlal Nehru és Indira Gandhi által hangsúlyozott szocialista jellegő retorikát a modern technokraták új csoportja elsöpörte. Szükség is volt az erıs kormányzásra, mert az országot gazdasági és társadalmi széthullás fenyegette. Az életszínvonal stagnált, ami az 1961 és 1981 között bekövetkezett demográfiai robbanásnak is köszönhetı. Ennek következtében a lakosság közel 50%-kal nıtt, hiszen 442,4 millió fırıl 690,1 millióra gyarapodott. Egyre jobban kiélezıdtek a társadalmi és regionális ellentétek. (Tenigl-Takács [1997] 435.o.)

28


4.1.1

A válság peremén

A fiatal miniszterelnök, Rajiv Gandhi (Indira Gandhi fia) 1987-ben hirtelen menesztette az akkori pénzügyminisztert, V. P. Singh-et, és a védelmi minisztériumba helyezte át. Ezután a Rajiv-féle vezetés az ı személyében vetélytársra, kihívóra talált a hatalom birtoklásában. Az ifjú miniszterelnöknek sikerült elérnie, hogy Washingtonból high-tech export érkezzen az indiai gazdaság segítése céljából. Az éves kereskedelem akkoriban a két ország között csupán 4 milliárd dollárt tett ki, ami az USA és Japán közti kereskedelem kevesebb, mint 5%-ával volt egyenértékő. (Wolpert [2004] 422.o., 427.o.) 1991-ben Rajivot meggyilkolták egy hivatalos útja folyamán. Ekkor felkérték özvegyét, Sonja Gandhit a miniszterelnöki pozíció elfogadására, ı azonban visszautasította az ajánlatot. Így került a korábbi külügyminiszter - P. V. Narashima Rao - a miniszterelnöki székbe. A gazdasági helyzet kaotikus volt, a makrogazdasági mutatók drasztikusan csökkentek, a GDP növekedése 2,5%-ra mérséklıdött, az infláció elszabadult (16,7%-ra ugrott), a fizetési mérleg deficitje hatalmas volt. (Nyusztay [1995]) Mélyült a depresszió, a keményvaluta fogytában volt, az ország a nemzeti aranytartalékok eladására kényszerült a külföldi adósság törlesztéséhez, hogy ezáltal elkerüljék a fizetésképtelenséget. 1991 elıtt a fogyasztási cikkek importja szinte teljesen tiltott volt. A beruházási javakat engedélyköteles és nem engedélyköteles termékekre osztották. Az import több mint 30%-át monopoljogokat élvezı vállalatok segítségével bonyolították. Az importra kifizetett vám az import értékének 42%-át tette ki, ami rendkívül magasnak számított. Az alkalmazott gazdaságstratégia az exportra nézve igen káros volt, hisz India világkereskedelmi súlya az 1950-es

évekbeli

2%-ról

1990-re

0,5%-ra

süllyedt.

Mindemellett

az

1973-ban

megfogalmazott devizatörvény értelmében egy külföldi vállalatnak nem lehetett 40%-nál magasabb részesedése egy indiai cégben, csak ha tevékenysége a fejlett technológia behozatalával járt, vagy exporttevékenységet kívánt folytatni. Tilos volt Indiában megszerezniük a szükséges tıkét, más indiai cégben részesedést nyerniük, illetve értékpapírhoz, ingatlanhoz hozzájutniuk. A válság mélypontját az 1991-92-es év jelentette. A külföldi adósság mértéke ekkorra a 80 milliárd dollárt is meghaladta. (Novák [1997] 7.o.) A súlyos likviditási válság kialakulásában jelentıs szerepe volt India legfontosabb kereskedelmi partnerének, a Szovjetunió összeomlásának. Az Öböl-háború következtében az olaj világpiaci ára lényegesen emelkedett, és az indiai vendégmunkások deviza átutalásai átmenetileg megszőntek. A nemzetközi hitelképesség romlott, ami megnehezítette a külföldi 29


kölcsönhöz jutást, valamint a külföldön élı indiaiak bankbetéteinek kivonását eredményezte. (Ifj. Simon [2000] 182.o.) Bhagwati [1992] az indiai gazdasági kudarcot, válságot három tényezıvel magyarázza, melyek a következık: a termelés, beruházás és kereskedelem feletti extenzív bürokratikus kontroll; a befelé forduló kereskedelmi- és külföldi befektetési politika; valamint a túl jelentıs állami szektor. Az elsı kettı a magán szektor hatékonyságát befolyásolja, míg a harmadik, az állami vállalatok hatékonytalan mőködésével rontja a gazdaság lehetıségeit. Srinivasan [2001a] szerint a válság bekövetkezésében döntı szerepet játszott az 1980-as évek fenntarthatatlan fiskális pazarlása, melyet részben külföldi kölcsönökkel finanszíroztak; az Öböl-háború, melynek következtében az importálandó olaj ára emelkedett; az instabil koalíciós kormány és a politikai bizonytalanság, mely a külföldi befektetık bizalmát csökkentette; továbbá az infláció szárnyalása. Az 1991-re kialakult súlyos helyzetet szemlélteti a következı összefoglaló táblázat, mely segítségével megállapítható, hogy mennyire problematikussá vált a gazdasági helyzet, és milyen sürgetıvé vált annak megoldása.

3. Táblázat: Makrogazdasági mutatók Indiában 1990-91-ben GDP évi növekedési üteme Infláció (WPI)

(%) (%)

5,6 17

Munkanélküliségi ráta

(%)

10,8

Állami költségvetés deficitje (10 millió rúpia) Külföldi államadósság (milliárd dollár)

10772 72,4

Forrás: Nyusztay [1995] 57.o., valamint http://indiabudget.nic.in

4.1.2

A gazdaság liberalizálása

Rao a fent említett válságos és kaotikus helyzetben kinevezte Dr. Manmohan Singh-et pénzügyminiszternek. Singh a Harvardon végzett közgazdász szakon. A gazdasági liberalizáció az ı nevéhez köthetı. Kinevezését követıen azonnal megnyirbálta a kormányzati kiadásokat, leértékelte a rúpiát, és támogatást nyert a Világbanktól és az IMF-tıl nagy mértékő hitelek folyósítására. Programja magában foglalta a bürokratikus korlátozó intézkedések felszámolását, a munkanélküliség csökkentését és az export növelését. Továbbá ösztönözték a nem Indiában élı indiaiakat, hogy megtakarításaikat a magas kamatot fizetı 30


indiai bankokban helyezzék el. (Wolpert [2004]) Emellett az ipar 80%-át (az állam számára fenntartott 17 iparágból 11-et) megnyitották a magánberuházások elıtt, az állami szektor súlyát jelentısen csökkentették, a külföldi befektetési lehetıségeket pedig nagymértékben kiszélesítették. Eltörölték az importengedélyezést és a szigorú kvótarendszert, ezek immáron csak a fogyasztási cikkek esetében voltak érvényesek. Továbbá felszabadították a technológia behozatalt, a beruházási javakra vonatkozóan lefaragták a vámokat és a nem tarifális korlátozásokat,

valamint

megnyitották

a

tızsdét

a

külföldi

befektetık

elıtt.

Szabadkereskedelmi övezetet hoztak létre, megkurtították az állami támogatásokat és elindították a privatizációt. (Nyusztay [1995] 64.o.) Emellett sor került a pénzügyi szektor reformjára is, mely magában foglalta a kamatráták szerkezetének egyszerősítését a nagy hitelekre vonatkozó alsó kamathatárok eltörlésével és a meghatározott idejő betéti ráták kamat plafonnal való felváltásával. (Srinivasan [2001a] 245.o.) További kiemelendı intézkedés, hogy liberalizálták a vámrendszert, úgy szabályozták a devizaárfolyamokat, hogy azok ne akadályozzák a külkereskedelmet, elérték, hogy piaci verseny érvényesüljön a pénzügyi szektorban, hatékony és dinamikus ipari rendszert teremtettek, fejlesztették az állami szektorban a stratégiai fontosságú ágazatokat és az infrastruktúrát, valamint elısegítették a természeti erıforrások hatékonyabb felhasználását. A rúpia stabilizálása a költségvetési hiány lefaragásával, és egy IMF áthidaló kölcsön felvételével valósult meg. A részleges konvertibilitást 1992-ben vezették be, ugyanebben az évben hoztak létre felügyeletet a tıkepiac mőködésének szabályozására. A nemzeti elbánás elvét pedig 1993-ban terjesztették ki külföldi cégekre is. Egy évvel késıbb nyitották meg a bányászatot a külföldi befektetések számára, s ezt a kábeltévé-hálózatok létesítésének lehetıvé tétele követte. (Ifj Simon [2000] 183.o.)

4.1.3

A reform értékelése

Ahogy a kapitalista szabadvállalkozások teret nyertek, a szocialista jellegő gazdaságot teljes mértékben maguk mögé szorították. Singh 1991-ben bevezetésre került globalizációs programja megnyitotta az utat a világpiac és a drasztikus változások elıtt. Kevesebb, mint öt év alatt India gazdasága annyit nıtt, mint azelıtt negyven éven át. Több mint 10 milliárd dollár értékő külföldi tıke áramlott a stagnáló gazdaságba, ami erıteljes kezdeti lökést adott a fejlıdéshez. Az export növekedése az évi 20%-ot is meghaladta, az ipari termelés 10% fölé ugrott, az infláció pedig 6% körüli értékre esett 1995-re. (Wolpert [2004] 442-443.o.) A GDP 31


évi növekedési üteme újra meghaladta a 4%-ot, az ipari termelés növekedése pedig az évi 6%ot, míg az ország valutatartalékai is jelentısen nıttek. A költségvetési deficit a GDP 4%-a alá csökkent. (HVG [1993] 25.o.) A gazdaság megugrásában a briliáns indiai szakemberek is elhanyagolhatatlan szerepet játszottak. Mindezen látványos változások egyértelmő és igen kedvezı hatása, hogy a külföldi tıke befektetı kedve megnıtt. Ennek hosszú távú biztosítása érdekében az indiai kormány a külföldi tıke részesedésének felsı határát 51%-ra emelte (a korábbi 40%-ról) és a profitrepatriálást is engedélyezte. A következményt jól érzékelteti, hogy míg a nettó külföldi tıkebefektetések 1991-ben csupán 155 millió dollárt tettek ki, addig 1995-ben már a 2 milliárd dollárt is meghaladták. Ezen pénzek egyharmada infrastrukturális befektetés volt, 27%-a áramlott a feldolgozóiparba és 13%-a a kitermelıiparba. (Novák [1997] 8.o.) A 4. Táblázat segítségével illusztrálhatóak az 1995-re kialakult makrogazdasági mutatók. Összevetve a krízis évének hasonló adataival, ez a táblázat elárulja, hogy gazdasági szempontból igen sikeres volt a reform, hiszen az alapvetı makrogazdasági mutatók értéke számottevıen növekedett, az adósság és a deficit pedig jelentısen csökkent.

4. Táblázat: Makrogazdasági mutatók Indiában (1991 és 1995) Gazdasági növekedés (1980-80=100%) Ipari termelés növekedése (1980-80=100%) FDI (millió $) Külföldi adósság (millió $) Folyó fizetési mérleg hiánya (millió $) Éves infláció (WPI) (%) Költségvetési deficit (GDP %-ában) Külföldi valutatartalék (millió $) Export változása (%) Import változása (%) Forrás: http://indiabudget.nic.in

1991 0,9

1995 6,3

0,6

12

150

930

8100

270

2,6

0,7

17

6

8,3

5,5

1000

19500

-1,5

17,3

-19,5

23,6

32


A pozitívnak értékelhetı eredmények ellenére kritikák is megfogalmazódtak. Egyrészt a baloldali pártok körében, melyek szerint a megszorító reformintézkedések hatásai súlyosan érintenek egyes társadalmi csoportokat, illetve az állami támogatások visszaállítása lenne célravezetı, valamint munkahelyteremtı és szegénység elleni központi programokat kellene indítani. Másrészt a baloldali szakértelmiség részérıl, akik elismerik, hogy a reformok hozzájárultak az infláció megfékezéséhez, a valutatartalékok gyarapodásához és a makrogazdasági mutatók javulásához, ugyanakkor véleményük szerint ez magával hozta az adósságállomány növekedését és visszafogta az importot. (Nyusztay [1995] 65.o.) Srinivasan [2001b] a reformok alapvetı hiányosságát abban látja, hogy míg az indiai fejlıdés legfıbb célja a szegénység mértékének enyhítése kell, hogy legyen, addig az Indiában alkalmazott fejlesztési stratégia a szegénységet sem csillapította jelentısen, és gyors növekedést sem eredményezett. Összességében mégis elmondható, hogy a strukturális reformok bevezetése óta India egyre meghatározóbb

része

a

világgazdaságnak.

A

nyitott

gazdaságfejlesztési

stratégia

megvalósításában az exportképesség erısítése kulcsszerephez jutott. A gazdasági teljesítmény javulására vonatkozó várakozások beigazolódtak, hisz 1994 és 1997 között az évi növekedés meghaladta a 7,5%-ot. Emellett bıvült az export és az import, a külföldi tıke igen nagy mennyiségben áramlott az országba, az inflációt pedig sikerült leszorítani. (Székely-Doby [2004] 191.o.) A tagadhatatlan eredmények mellett aggodalomra mégis az adott okot, hogy a költségvetési hiány továbbra is magas volt. Viszont egyértelmően leszögezhetı, hogy Ázsia sokáig alvó óriása végre felébredt…

4.2

India a világgazdasági fejlemények tükrében

Miután Indiában a zárt, önellátó modell feladásával megvalósult a világgazdasági integráció, a globalizációba való bekapcsolódás, ennek velejárói, a gazdasági interdependencia és a gazdaságok egymásra ható ereje is teret nyertek.

4.2.1

Gazdasági megtorpanás

Az indiaiak bizalma a korrupt miniszterelnök, Rao iránt egyre csökkent, népszerősége zuhant, mert nem sikerült megoldást találnia számos vallási-, területi-, és kasztkonfliktusra. Az indiai 33


lakosság egésze érezte a változás szükségességét. Rao helyébe 1996-ban Deve Gowda, majd I. K. Gujral lépett, az új államfı, K. R. Narayanan, pedig India történetében elıször az érinthetetlenek közül került ki. Gujral elkötelezte magát a korrupció elleni küzdelem iránt, ám tervei véghezvitele nélkül 1997-ben benyújtotta lemondását. (Tenigl-Takács [1997], Wolpert [2004]) A gazdasági nyitás kedvezı eredményei ugyanebben az évben megtorpanni látszottak, ugyanis a növekedés 4,8%-ra esett (az elızı évi 7,8%-hoz képest), a beruházások volumene csökkent, az infláció ijesztıen magasra szökött (1998-ra meghaladta a 13%-ot), az export abszolút értékben visszaesett, és a külföldi tıke beáramlása is lelassult. (Székely-Doby [2000a]) Az 5. Táblázat hivatott a kedvezıtlen fordulat illusztrálására.

5. Táblázat: Indiai gazdasági mutatók 1995 és 1999 között 1995-96 1996-97 1997-98 1998-99 GDP évi reál növekedése (%) 7,3 7,8 4,8 6,5 Infláció - CPI (%) 10,1 9,2 7,2 13,1 Nettó tıke beáramlás (%) 1,7 1,3 1,5 1 Teljes tıke beáramlás (millió $) 4,089 12,006 9,844 8,565 FDI (%) 52,4 23,7 36,2 29 Portfólió befektetés (%) 65,1 27,6 18,6 -0,8 Export növekedés (%) 20,8 5,3 4,6 -5,1 Export a GDP %-ában 9,2 8,9 8,7 8,3 Import növekedés (%) 28 6,7 6 2,2 Import a GDP %-ában 12,3 12,7 12,5 11,5 Forrás: http://indiabudget.nic.in, http://www.indiaonestop.com, Srinivasan-Tendulkar [2003] 26., 28., 32.o.

4.2.2

Miért lassult le a gazdaság?

A gazdasági megtorpanás, lassulás több tényezıre vezethetı vissza. Az exportot a felülértékelt rúpia, a délkelet-ázsiai válság káros hatásai, valamint a világgazdaság növekedési ütemének visszaesése (a 2000-beni 4,71%-ról 2,44%-ra 2001-re) vetette vissza. A világkereskedelem növekedése szintén jelentıs esést szenvedett el 2000 és 2001 között: 12,44%-ról 0,08%-ra zuhant. (Aziz-Dunaway-Prased [2006]) A beruházások csökkenésének oka az expanzív fiskális politika beruházás kiszorító hatása, melynek következtében a termelı befektetések apadása miatt a gazdasági növekedés is megtorpant. Emellett az instabil bel- és külpolitikai helyzet (a gyors kormányváltások és a Pakisztánnal folytatott fegyverkezési 34


verseny) a reformok folytatásába vetett bizalom megcsappanásához vezetett. Ráadásul Indiában minden változás, átalakulás hosszú idıt igényel. (Például mai napig igen fontos szerepet játszik a gazdaságban a tradicionális szektor, az ún. nem szervezett szféra a nemzeti jövedelem 60%-át teszi ki.) A gazdaság egyik legégetıbb problémája a hatalmas költségvetési deficit volt, mely számos káros következménnyel jár: kevesebb lehetıség kínálkozik az infrastruktúra fejlesztésére, emelkednek a kamatlábak, kiszorulnak a beruházások, inflációs nyomással szembesül a gazdaság. Továbbá a tartozások felhalmozódása kamatterheket ró a költségvetésre, így az oktatási, egészségügyi, valamint szegénységellenes programok háttérbe szorulnak. A költségvetés egyensúlyba hozásához sokak szerint a segélyezés felülvizsgálatára, a kiterjedt kormányzati struktúra leépítésére, a központi feladatok újrafogalmazására, a költségvetési folyamat modernizálására, hatékonyabb adóbeszedésre, valamint a közszféra szőkítésére lenne szükség. (Székely-Doby [2000b] 4-5.o.) A beáramló külföldi tıke következtében az ország valutatartalékainak nagysága jelentıs volt. (Közel 26 milliárd dollárt tett ki 1998-ban.) A tıke nagy része az USA-ból, Angliából, Németországból, Japánból, Dél-Koreából, és Malajziábol érkezett. A külsı adósságállomány viszont túlzott mértékő volt (majdnem 100 milliárd dollár) a valutatartalékokhoz képest. Sajnos a kormányzat nem tőnt kellıen meggyızınek a reformok végrehajtása iránt, s ez visszavetette a külföldi befektetések bıvülését. Köztudott ugyanis, hogy a külföldiek befektetési kedvét a nem megfelelı szabályozások, a belpolitikai instabilitás, továbbá a hazai érdekcsoportok erıs befolyása kedvezıtlenül érinti. (Székely-Doby [2000a])

4.2.3

A délkelet-ázsiai válság és a világgazdasági recesszió hatásai

Ijedelemre adott okot, hogy az export növekedése az 1997-98-as év elsı felében negatívvá vált. Ennek kiváltója többek között a világkereskedelem bıvülésének lelassulása volt, ami visszavetette az indiai exportcikkek iránti keresletet. A lassulás a délkelet-ázsiai pénzügyi válság következménye volt. Az indiai exportra az is negatív hatással volt, hogy a délkeletázsiai valuták nagymértékben leértékelıdtek a rúpiához képest. A helyzet enyhült az érintett gazdaságok talpra állásával. Igen érdekes tény azonban, hogy míg a délkelet-ázsiai pénzügyi válság tovagyőrőzı hullámai súlyosan érintettek számos országot a kontinensen, addig India (és Kína is) - a rövid megtorpanás után - sikeresen védekezett a válság kedvezıtlen hatásai ellen. Ugyanez a 35


tendencia érvényesült a világgazdasági lassuláskor, hiszen amikor az új évezred recesszióval indult az USA-ban, az információs technológiai forradalom lendülete csökkent, a beruházások megcsappantak, a gazdasági nehézségek növekedtek a vállalatok számára, ráadásul a szeptember 11-i események komoly pszichológiai következményeket szültek, India akkor is jól tudott teljesíteni. Ugyan az export stagnált, az import pedig csökkent, de a folyó fizetési mérleg a külkereskedelmi mérleggel szemben pozitív egyenleggel zárt. (Székely-Doby [2003] 4.o.) Hogyan sikerült a válságot kivédeni, a recesszió hatásait elkerülni? India világgazdasági pozíciója a kedvezıtlen folyamatok ellenére javult, gyors növekedést tapasztalhattunk. Ennek oka maga a világgazdaság lelassulása volt. Ugyanis recesszió idején a vállalatok új beruházások eszközlése helyett költségeik lefaragásában érdekeltek, ennek folytán az foglalkoztatja ıket, hogy hova lehetne kihelyezni a termelést oly módon, hogy a lehetı legtöbb költséget takarítsák meg. Olyan források és beszállítók együttmőködését keresik, akik olcsóbban, ugyanakkor legalább olyan jó minıségben képesek elıállítani a termékeket. Az indiai cégek pedig éppen ilyenek, gyorsan és olcsón dolgoznak. Ezen a ponton felmerülhet az a kérdés, hogy akkor eddig miért nem ezeket a cégeket bízták meg a feladatok ellátásával. Ennek két fı oka van: az indiai reformok lassúsága (a már említett igen lassú változási képesség miatt), valamint a bürokráciától való félelem. Összességében elmondható, hogy sem a délkelet-ázsiai pénzügyi válság, sem a világgazdasági visszaesés nem érintette túlságosan mélyen az indiai gazdaságot. Ennek magyarázata részben az ország még mindig jelentıs zártsága, részben pedig külkereskedelmének specifikus vonásai. (Székely-Doby [2003]) A szoftverek és számítógépes szolgáltatások alakulásának elemzése hasznos segítséget nyújt India specifikus jellegének, jó teljesítményének megértésében.

4.3

A növekedés motorja: az IT szektor

A indiai folyó fizetési mérleg 23 év után a 2001-2002-es évben újra pozitív volt. Ennek az a magyarázata, hogy 1991 elıtt az import elıtti lehetıségek nagymértékben korlátozva voltak az importhelyettesítı gazdaságpolitika alkalmazása miatt. Ám a reformok hatására felszabadult az import, és a tehetıs indiai középosztály elé új lehetıségek tárultak, nemcsak a pénzügyi befektetések, hanem a fogyasztás terén is.

36


Ennek eredményeképpen bıvült az export, s nıtt az import is. A behozatal kétszeresére nıtt 1990-rıl 2000-re (24 milliárd dollárról 50,5 milliárdra), míg a kivitel két és félszeresére emelkedett ugyanezen idı alatt (18 milliárd dollárról 44,5 milliárdra). Ekkorra a folyó fizetési mérleg szufficitjét is sikerült elérni, a szolgáltatások terén a többlet meghaladta a 13 milliárd dollárt. Ez egyrészt a több millió külföldön tartózkodó indiai munkavállaló fizetése egy részének rendszeres hazautalásából tevıdött össze. Ezek az átutalások folyamatosan nıttek, 2002-re több mint 12 milliárd dollárt tettek ki, jelentısen javítva a szolgáltatások mérlegét. Emellett igen fontos szerepet játszott az egyéb szolgáltatások kategóriája is, hisz 3,8 milliárd dolláros nettó többlettel rendelkezett. Ide kell sorolni a szoftver- és számítógépes szolgáltatásokat, melyek export-bevétele 2001-2002-ben 10 milliárd dollár volt. (SzékelyDoby [2004]) India komparatív elınyei sajátos területeken nyilvánultak meg a fejlıdı országok megszokott gyakorlatához képest. Számos egyedülálló elınnyel rendelkezik, melyek közül a legfontosabb a képzett, angolul kitőnıen beszélı munkaerı, mely igen olcsónak számít. Nem elhanyagolható a mőszaki és természettudományos oktatás rendkívül magas színvonala sem, mely szakképzett munkaerı utánpótlást nyújt. Ezeket a jellegzetességeket a számítástechnika területén tudta kamatoztatni az ország. Így vált húzóágazattá a szoftveripar, ahol csekély tıkebefektetéssel kiépíthetı a magas szintő szolgáltatások háttere. A globalizálódó világban az internet elterjedésével lehetıség nyílt az azonnali információáramlásra a világ távoli területei között, így India ki tudta használni, és jelenısen profitálni is tudott az angol nyelv kiváló ismeretébıl a számítástechnikai szolgáltatások területén, ahol a kommunikáció hatalmas jelentıséggel bír. (Székely-Doby [2004]) Emellett nagy elınyt jelent az ország számára, hogy az idızónák eltolódása miatt a nap 24 órájában tudják lehetıvé tenni a szoftverfejlesztést, mondjuk a kaliforniai székhelyő cégek számára, valamint képesek a kapcsolódó szolgáltatások nyújtására a nap bármely szakában. 2000-ben Székely-Doby [2000] még nem volt optimista a már akkor is gombamód szaporodó számítástechnikai vállalatok térnyerésével kapcsolatban. Nem hitte, hogy India szoftveripari nagyhatalom lesz, de mára bizonyára ı is belátja, hogy tévedett e tekintetben, ugyanis a szoftver- és számítógépes szolgáltatások iparága India legdinamikusabban fejlıdı ágazatává vált. (Növekedése folyamatosan 30% körül mozog) Míg 1993 és 1997 között a szoftver export átlagosan 665 millió dollárt tett ki, addig 1997 és 2001 között már a 3,69 milliárd dollárt is elérte. (Srinivasan-Tendulkar [2003] 59.o.) Látható tehát, hogy a szoftverbıl származó bevételek majdnem meghatszorozódtak 1993 és 2001 között. A szoftver

37


szolgáltatások exportjából származó jövedelem az összes szolgáltatásból származókén belül 32,6%-ról (1993-97) 42,2%-ra (1997-2001) emelkedett, így a legmeghatározóbbá vált. Pedig a szoftver export igen alacsony szintrıl indult: 126 millió dollárnak megfelelı értékő volt 1990-91-ben. Ez azt jelenti, hogy 50%-os növekedést kellett produkálnia ahhoz, hogy 2000-2001-re elérje a 6,32 milliárd dollárt. És elérte. Sıt, 2004-2005-re a szoftver- és IT szolgáltatások kivitele 17,2 milliárd dollárra növekedett. Ez igen figyelemre méltó eredmény… (Srinivasan-Tendulkar [2003] 60.o., Laudicina-White [2005] 25.o.) Az exportbevételek tartalmazzák a professzionális online és offshore szolgáltatásokból, a tanácsadó- és adatrögzítı-, támogató- és karbantartó szolgáltatásokból származó, valamint egyéb jellegő - telefonközpontok, továbbá ún. back-office - szolgáltatásokból származó jövedelmeket is. 2003-ban India részesedése a világ összes IT-ügyfélszolgáltatásából 9% volt, az üzleti szolgáltatások terén a részesedése 2,3%-ot tett ki, míg az ország súlya az infrastruktúra fenntartásához kapcsolódó szolgáltatásokban 0,4%-ot képviselt. (The Economist [2004] 61.o.) A szoftveripar lehetıvé teszi egy exportorientált gazdaság számára a gyors növekedést. Olyan növekedést, melyet a piac vezérel, mindenféle állami beavatkozás, vagy támogatás nélkül. A NASSCOM [2002] elırejelzése alapján 2008-ra az IT exportbevétele 57-65 milliárd dollár lesz és a foglalkoztatottak száma az iparágban az egymillió fıt is meghaladja majd. Természetesen az elırejelzések bekövetkezése nagymértékben függ attól, hogy India mennyire mutatkozik versenyképesnek más fejlıdı országok - különösen Kína - kihívásaival szemben. Az bizonyos, hogy az IT szektor hazai piaca gyorsabban fog bıvülni a jövıben, mert a végsı felhasználói ipar (end-user industry) növekvı versennyel szembesül az import terén, így új technológiák, mint az IT átvételével igyekszik fokozni termelékenységét. (Srinivasan-Tendulkar [2003] 61.o.) A szoftveriparban világgazdasági szinten India súlya 2% körül mozog. A külföldi partnerek nagy része amerikai (a bevételek 63%-a származik onnan), és európai (a bevételek 26%-át adják). A telekommunikációs szektor liberalizációja lassan indult meg, viszont az eszközölt befektetések mértéke elérte a 6,7 milliárd dollárt. A folyamatos innovációk finanszírozására a kockázati tıke nyújt lehetıséget. (Székely-Doby [2004] 198.o.) India kormánya az IT-t az „emberi élet átalakulását segítı ügynök”-nek tartja, amely létrehozza a tudásalapú társadalmat a 21. században. A kormányzat célja, hogy felgyorsítsa a személyi számítógépek elterjedését az országban, valamint általános hozzáférést biztosítson

38


az internethez, intranethez, extranethez továbbá, hogy az IT szoftver- és IT szolgáltatás exportjából származó bevétel 2008-ra elérje az 50 milliárd dollárt.6 Egy McKinsey [2002] és a NASSCOM [2002] által is megerısített elırejelzés alapján az ITés a hozzá kapcsolódó szolgáltatások összesen évi 34%-kal fognak növekedni 2008-ig, és akkorra az ország külföldi valutabevételeihez 30%-kal fognak hozzájárulni. Emellett az IT iparág 2 millió embert fog foglalkoztatni, és közvetett módon újabb 2 millió munkahelyet fog teremteni 2008-ra. (The Economist [2004] 15.o.) Srinivasan és Tendulkar [2003] véleménye szerint a szoftverszolgáltatáson kívül igen nagy potenciállal rendelkezik az indiai turizmus is, így kompatitív elınyévé válhat az országnak. Ezt támasztja alá, hogy India már 2001-ben a 43. helyet foglalta el a világ turisztikai célpontjai között 2,2 millió érkezı turistával. A fejlıdéshez ezen a téren elengedhetetlen a közlekedési- és más infrastrukturális feltételek javítása. A turizmus nem egy különleges szolgáltatás, hanem javak és szolgáltatások sora, melyeket külföldi utazók vásárolnak meg. Fejlesztése tehát azért is fontos, mert hozzájárul a foglalkoztatottság növeléséhez. Becslések alapján a turizmusból származó bevételek 2006-ban elérték a 6,6 milliárd dollárt. Az ENSZ Világ Turisztikai Szervezete 2007 januárjában megállapította, hogy Dél-Ázsia népszerősége, mint turista célpont egyre erısödik. Ezt támasztja alá a 2006-os 10%-os növekedés az érkezı turisták tekintetében, amely a világszintő növekedésnek több mint kétszerese. A Szervezet azt is megjegyezte, hogy a dél-ázsiai turizmus növekedése leginkább Indiának köszönhetı, ugyanis a szubkontinensre érkezı turisták fele oda utazik.7

4.4

4.4.1

Gazdasági mutatók alakulása

Gazdasági növekedés

A következı táblázatban nyomon követhetı az indiai GDP növekedése 2000-tıl egészen napjainkig, valamint annak megoszlása a szektorok között.

6

http://www.nasscom.in

7

http://indiabudget.nic.in

39


6. Táblázat: Az indiai GDP növekedése és szektorok közötti megoszlása 2000- 2001- 2002- 2003- 2004- 2005- 20062001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

Mezıgazdaság Ipar Bányászat Feldolgozóipar Energiaipar Építıipar Szolgáltatások Keresk., hotel, közlekedés, komm. Pénzügyi-, vagyoni-, üzleti szolg. Közösségi-, társadalmi-, egyéni szolg. Teljes GDP növekedés

-0,2 6,4 2,4 7,7 2,1 6,2 5,7 7,3 4,1 4,8 4,4

6,3 2,7 1,8 2,5 1,7 4 7,2 9,1 7,3 4,1 5,8

-7,2 7,1 8,8 6,8 4,7 7,9 7,4 9,2 8 3,9 3,8

10 7,4 3,1 6,6 4,8 12 8,5 12,1 5,6 5,4 8,5

0 9,8 7,5 8,7 7,5 14,1 9,6 10,9 8,7 7,9 7,5

6 9,6 3,6 9,1 5,3 14,2 9,8 10,4 10,9 7,7 9

2,7 10 4,5 11,3 7,7 9,4 11,2 13 11,1 7,8 9,2

Forrás: http://indiabudget.nic.in

Egyértelmően látszik a táblázatból, hogy a három szektor közül a mezıgazdaság az, melynek a GDP növekedéshez való hozzájárulása a legkisebb, az ipar és a szolgáltatások nagyjából hasonlóan járulnak a bruttó hazai termék növekedéséhez, leszámítva a korábban elemzett visszaesést (2001-2002), amikor az ipar jelentısen csökkent, míg a szolgáltatások emelkedtek. Az iparon belül a feldolgozóipar súlya (a már említett rövid megtorpanástól eltekintve) folyamatosan növekedett, mára növekedési üteme elérte a 11,3%-ot. Emellett szembetőnı, hogy napjainkban a szolgáltatásokon belül a kereskedelmi-, hotel-, közlekedési- és kommunikációs szolgáltatások fejlıdése a legmeghatározóbb, majd ezeket követik a pénzügyi-, vagyoni- és üzleti szolgáltatások. A szolgáltatások részaránya a GDP-n belül folyamatosan emelkedett: 1990 és 1994 között 42,16%-ot tett ki, 1995 és 1999 között 45,14%-kal volt egyenlı, majd 2000-tıl 2004-ig 55,44%-ra gyarapodott. (Aziz-DunawayPrased [2006]) India GDP-jének növekedése az elmúlt hat évben átlagosan közel 6% volt, ha az utóbbi négy évet tekintjük, akkor pedig több, mint 8,5%. Ez rohamos növekedésnek mondható, hisz csupán hat év alatt megduplázódott a növekedés üteme. A világ összjövedelmének 6%-a Indiában keletkezik, s ezzel a negyedik helyen áll Földünk országai között, az USA, Kína, valamint Japán mögött. Az indiai költségvetéssel foglalkozó hivatalos honlap adatai alapján a szolgáltatások 68,6%kal járultak a tejes GDP növekedéséhez 2002 és 2007 között, a maradék hozzájárulás

40


gyakorlatilag az ipar számlájára írható.8 Ez annak az eredménye, hogy míg a mezıgazdaság részaránya a GDP-ben 18,5%-ra csökkent, addig az ipar 26,4%-ra, a szolgáltatások pedig 55,1%-ra emelkedtek.

4.4.2

Külföldi valutatartalékok

Az Indiai Központi Bank (RBI) nettó külföldi eszközei gyorsan növekednek. Ennek a külföldi valutatartalékok erıteljes növekedése az oka. A fizetési mérlegen belüli tartaléknövekedés 15,1 milliárd dollárt tett ki 2005-2006-ban, és 8,6 milliárd dollárt 2006-2007 elsı hat hónapjában. 2005-2006-ban a dollár felértékelıdésének köszönhetıen keletkezett egy 0,5 milliárd dollárnyi veszteség, majd ez év elsı felében a dollár gyengülése egy hasonló összegő nyereséget eredményezett. A külföldi valutatartalékok 141,5 milliárd dollárról (2005 március) 151,6 milliárd dollárra (2006 március), majd 165,3 (2006 szeptember) dollárra növekedtek. Végül 2007 februárjára elérték a 185,1 milliárd dollárt.9

4.4.3

Külkereskedelem

1991-ben India hosszú távú kereskedelempolitikai reformokat vezetett be, melyek lehetıvé tették a feldolgozóipari teljesítmény növekedését. A reformok által létrehozott változások többek között röviden a következık voltak: az import engedélyezési rendszer majdnem teljes eltörlése, a nem-tarifális korlátok megszőntetése félkész termékek és tıke javak esetében, az exportösztönzık kiszélesítése és egyszerősítése, az exportkorlátozások felszámolása, a kereskedelmi rendszer egyszerőbbé tétele, a vámszintek csökkentése, valamint a hazai és külföldi valuta tranzakciók teljes konvertibilitásának bevezetése. (Milner-Vencappa-Wright [2007] 250.o.) Az importliberalizáció keretében a maximális vámszint elıször 400%-ról 150%-ra (1991-ben), majd 110%-ra (1992-ben), ezt követıen pedig 51%-ra csökkent (1998-99-re). Az átlagos vámszint 128%-ról (1991) 94%-ra (1992), majd 71%-ra (1993), késıbb pedig 40%-ra (1998) mérséklıdött. A vámcsökkentések a kilencvenes évek közepén lelassultak, sıt 1997-ben az 8 9

http://indiabudget.nic.in http://indiabudget.nic.in

41


olaj kivételével minden termék esetében emelkedtek 3% ponttal. Az 1998-as költségvetés egy további 4%-os vámot vezetett be a legtöbb importra, a nyersolajat, és néhány egyéb terméket kivéve. Így a legmagasabb ráták elérték a 45%-ot. Az elmúlt években számos elırelépés történt a vámrendszer egyszerősítése, racionalizálása terén. A 2000-2001-es költségvetés 35%-ra csökkentette a legmagasabb rátákat. Mindemellett fontos megjegyezni, hogy míg a vámpolitikai reformot a költségvetési folyamat keretein belül fogalmazzák meg, addig a hatóságok alkalmanként attól eltérve is vetnek ki vámokat válaszul bizonyos speciális körülményekre. (Például 1999-ben a cukorimportra kivetett vámot 27%-ról 40%-ra növelték a hazai ipar támogatása végett.) (Milner-Vencappa-Wright [2007] 251.o.) Az átlagos vámszint Indiában jóval meghaladja az Európai Unióét, de ez a jövıben változni fog, ugyanis az indiai kormányzat elkötelezte magát a fokozatos csökkentés iránt, elıször a kelet-ázsiai térség szintjének megfelelı értékre (10-12%), majd a fejlett ipari országok szintjére (4-5%). (Majoros [2006] 62.o.) A fogyasztói javak tekintetében a kormány mindig óvatosabb volt, különösen a vámcsökkentések megfontolásában. Azonban mára megszőnt minden megszorítás és engedélyezési kötelezettség az importtal kapcsolatban. A reformintézkedések továbbá biztosították az exporthitelekhez való könnyő hozzáférést hazai, és külföldi valutában egyaránt. (Milner-Vencappa-Wright [2007] 254.o.) India tehát nagymértékben nyitott a külvilág felé. Erre szükség is volt, hiszen a 200 millió fıt is meghaladó középosztály egyre növekszik, és igényeik is egyre diverzifikáltabbak lesznek, így szélesebb áruválasztékra támasztanak igényt. Ezt használják ki India kereskedelmi partnerei, akik egyre bıvülı palettával jelennek meg a piacon. India külkereskedelmi szerkezetének alakulását igen fontosnak tartom. A következtetések levonásában a következı táblázatok bemutatása nagy segítséget nyújthat. A legfontosabb exportcikkeket a textil- és bıripari termékek, a feldolgozott termékek alkotják, emellett jelentıs a drágakı- és gyémántkivitel és a mezıgazdasági termékek exportja is. Az import ennél diverzifikáltabb, a legtöbbet energiahordozókra, fıként olajra költenek, ugyanakkor jelentıs tétélt képeznek az ékszergyártás nyersanyagai és a tıke javak is. (Székely-Doby [2003] 5.o.)

42


7. Táblázat: India külkereskedelme 1996 és 2002 között (millió dollár) Év 1996-1997 1997-1998 1998-1999 1999-2000 2000-2001 2001-2002

Export 33470 35006 33218 36822 44560 43827

Import 39133 41484 42389 49671 50536 51413

Valutatartalékok 22367 25975 29622 35058 39554 51049

Forrás: Székely-Doby [2004] 195.o.

Megállapítható a növekvı tendencia mind az export, mind az import tekintetében, ugyanakkor a korábban bemutatott délkelet-ázsiai pénzügyi válság és a világgazdasági lassulás hatásai is tetten érhetık a számok segítségével. A valutatartalékok szintén nıttek, csaknem megháromszorozódtak a hat év alatt. A 8. Táblázat az export további alakulásával és annak növekedési ütemével foglalkozik. Látható, hogy az elmúlt 4 év átlagát tekintve az export növekedési üteme majdnem eléri a 24%-ot évente, ami igazán látványos és értékelendı teljesítmény. Pusztán 2002 és 2006 között az export értéke majdnem kétszeresére nıtt, ha pedig az 1996-1997-es évhez viszonyítunk, akkor leszögezhetjük, hogy az export megháromszorozódott 2006-ra.

8. Táblázat: Az indiai export növekedése 2002-tıl napjainkig Év 2002-2003 2003-2004 2004-2005 2005-2006

Export (millió $) 52719,43 63842,97 83535,94 103090,54

Exportnövekedés (%) 20,29 21,1 30,85 23,41

Forrás: http://dgft.delhi.nic.in

Az export a GDP százalékában (export/GDP) 2000 és 2005 között 14,3%-ot tett ki, az importbruttó hazai termék arány 15,1% volt ugyanezen idı alatt. (Mitra-Rill [2006] 56.o.) Az indiai folyó fizetési mérleg hiánya a múlt évben elérte a 9,2 milliárd dollárt, ez év elsı felében pedig a 11,7 milliárd dollárt. Ez a deficit az elmúlt két év folyamatosan növekvı kereskedelmi hiányával magyarázható. Ugyan az export gyorsan nıtt, de az import még gyorsabban. A behozatal 33,8%-kal növekedett 2005-2006 folyamán, és 36,3%-kal a 200643


2007-es év elsı kilenc hónapjában. A kivitel növekedését a 2006-2007-es évre vonatkozóan 36%-ra becsülik. Ezt az élénk növekedést a feldolgozóipar újjáéledése és India fı kereskedelmi partnereinek folyamatos kereslete táplálja. Összességében a külsı környezet kedvezınek mondható. Az erıs és stabil tıkemozgások hivatottak a folyó fizetési mérleg deficitjének finanszírozására, melyet elsısorban a nemzetközi olajárak emelkedése okozott. (2005-2006-ban a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 1,1%-át tette ki.) Látványos növekedésen ment keresztül az ún. láthatatlan export: 1990-91-ben a GDP szerény 24%-át adta, majd 2005-2006-ban már a 11,5%-át nyújtotta a bruttó hazai terméknek. Az elmúlt két év szintén gyorsulást mutat, különösen a szoftver- és az üzleti szolgáltatások terén.10

4.4.4

Közvetlen külföldi befektetések (FDI)

India legfontosabb partnerei a tıkebeáramlás tekintetében az USA, az EU, Japán, Dél-Korea, és az ASEAN országok. Az ezredfordulóig a legtöbb külföldi tıke az USA-ból érkezett, azóta viszont az EU átvette a vezetı szerepet a tıkebeáramlás tekintetében. A legnagyobb befektetık az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, Belgium, Olaszország, valamint Hollandia. A külföldi befektetések ágazati szerkezete is módosult az évek során: korábban a befektetések legnagyobb része a vegyipari és kohászati ágazatokba érkezett, majd a beruházások eltolódtak az infrastruktúra és a telekommunikáció irányába. Figyelemre méltó, hogy az EU a 2002-2006 közötti idıszakra 225 millió eurót különített el a kereskedelemélénkítı intézkedések fedezésére. (Majoros [2006] 63., 66.o.) Az indiai kormány igyekezett a külföldi tıke beáramlása számára megteremteni a szükséges feltételeket. A megvalósítás sikerrel járt. Ugyan az 1998-as események hatására a beáramlás visszaesett, ám 2000-re újra elérte a válság elıtti szintet, és azóta is erıs. A 2005-2006-os periódus 27,4%-os növekedését egy 98,4%-os szárnyalás tetızte 2006 áprilisa és szeptembere között. A külföldi befektetések élénkülése részben utal az emelkedı árfolyamú hazai tıkepiacra. A BSE Sensex, a Bombay Értéktızsde (BSE) részvénye 2006. június 14-én egy alacsonynak mondható szinten, 8,929-en zárt, majd 2007. február 9-ére minden idık legmagasabb napi eredményét érte el 14,724-gyel.11

10 11

http://indiabudget.nic.in http://indiabudget.nic.in

44


Lényeges megemlíteni, hogy a tıkemérleg konvertibilissé válásának idıszerőségét illetıen viták folynak. Talán az, hogy nem volt konvertibilis közrejátszott abban, hogy az 1997-98-as pénzügyi válságot sikerült elkerülni. 1997-ben az elsı Tarapore Bizottság megfogalmazta az ún. Tarapore Feltételeket, melyeket Indiának teljesíteni kellene, mielıtt a tıkemérleg konvertibilitás felé mozdulna. Ezek a következık: 1. Az országnak biztosítania kellene a megalapozott költségvetési fegyelmet. 2. Az inflációs rátát csökkentenie kellene évi 3-5%-ra. 3. Meg kellene tisztítania bankrendszerét, hogy megbízhatóvá váljon és biztosítani tudja, hogy a beáramlott tıkét megfelelıen közvetíti oda, ahol jövedelmezıen kerül befektetésre, valamint liberalizálnia kellene kereskedelmi rendszerét mielıtt nagy mennyiségő tıkét enged be az országba. India jelentıs fejlıdést ért el két területen is. Az inflációt az 1997-es 7% feletti szintrıl sikerült 4% körüli értékre szorítani 2005-re. Bár a kereskedelem még mindig nem teljesen szabad, jóval kevésbé szabályozott, mint korábban, és a fogyasztói javak importjára vonatkozó kvótákat fokozatosan szőntetik meg. Sajnos azonban a fiskális fegyelem területén nem történt jelentıs elırelépés. A költségvetés teljes deficitje az 1997-98-as 7,3%-os szintrıl 7,7%-ra nıtt 2005-2006-ra, még magasabb értékeket mutatva a két idıszak között, míg az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 65%-ról 83%-ra emelkedett. Ezeket a tényeket alapul véve a tıkemérleg konvertibilitása felé vezetı gyors lépés Indiában elhamarkodott lenne. Az árfolyam politika kiegyensúlyozott, de minden gyors mozdulat a tıkebeáramlások liberalizálása terén problémákat okozhat az egyensúly fenntartásában. Ahogy India növekszik és az egy fıre jutó jövedelem emelkedik, várhatóan a piaci bizalom is megerısödik és a tıkekorlátozások hatékonysága is csökkenni fog. (Williamson [2006])

4.4.5

Infláció

Az infláció alakulását egy egyszerő táblázat segítségével mutatom be, melyben a csökkenı tendencia a mérvadó, kisebb ingadozásokkal. Az abból készült ábra illusztrálja a folyamatot.

9. Táblázat: CPI-n alapuló inflációs ráták Indiában 1995 és 2005 között (%) 1995 10,1

1996 9,2

1997 7,2

1998 13,1

1999 4,7

2000 4

2001 3,8

2002 4,3

2003 4,1

2004 5,5

2005 4,2

Forrás: http://www.indiaonestop.com, http://www.devdata.worldbank.org 45


1. Ábra: CPI-n alapuló infláció alakulása Indiában 1995 és 2005 között

Infláció 14 12 10 8 % 6 4 2 0

Infláció

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Év

Forrás: http://www.indiaonestop.com, http://www.devdata.worldbank.org

Mint az ábráról is leolvasható, az infláció 1998-ban érte el tetıpontját (13,1%-ot), ennek magyarázata a korábban bemutatott délkelet-ázsiai pénzügyi válság kihatása volt, ám 1999-re a kormánynak sikerült letörni az inflációt, amely azóta is stagnál. Kisebb fluktuációk ugyan mutatkoznak, valamint 2004-ben egy hirtelen fellendülés volt tapasztalható a nemzetközi olajárak emelkedése miatt. A 2006-2007-es év egy 3,98%-os inflációs rátával indult, majd egy általános növekvı tendencia vette kezdetét (amit az élelmiszerárak emelkedése váltott ki), melyet néhány csökkenés szakított csak meg. Végül az 52 hét elteltével, 2007. február 3-án az átlagos infláció 5%-ot ért el.12

4.5

Társadalmi mutatók

A gazdaság elismerést kívánó, ígéretes eredményei mellett mindenképpen szót kell ejteni a társadalom néhány szomorú mutatójáról, mindenekelıtt a szegénységrıl. India lakossága 2005-ben 1094583000 fı volt, ezzel a világ második legnépesebb országa Kína után, s a legnépesebb demokráciája. A népességnövekedés üteme elérte az 1,5%-ot.13 Becslések alapján 300 millió indiai él napi 1 dollárnyi jövedelem alatt, ami a lakosság 27,4%át jelenti, továbbá közel 160 millióan nem jutnak tiszta vízhez, emellett az öt év alatti 12 13

http://indiabudget.nic.in http://devdata.worldbank.org

46


gyerekek 47%-a alultáplált. A híres HDI14(human development index) mutatója Indiának az elérhetı 2004-es adatok alapján 0,611, amely a 126-odik helyet jelenti az ország számára 177bıl. Az index komponenseit tekintve a születéskor várható élettartam csupán 63,6 év, ami ugyan növekedést mutat az 1990-es 59 évhez képest, de így is csak a 121. hely megszerzéséhez elég; a felnıtt olvasni tudók aránya 61%, amellyel India a 107. a rangsorban; az egy fıre jutó vásárlóerı paritáson mért jövedelem pedig 3139 dollár, amely a 114. helyet biztosítja. A szegénység mérésére alkalmazzák a HPI (human poverty index) indikátort, melynek értéke 31,3 volt 2004-ben, amellyel India az 55. a már említett 177 ország közül. Ennek összetevıit illetıen: az írástudatlanság 39% (98. hely); a lakosság 14%-a nem jut tiszta vízhez (50. hely); az öt éves kor alatti alultáplált gyermekek aránya 47% (132. hely); valamint a 40 éves kort meg nem élık aránya 16,6% (120. hely).15 Az indiai falvak fele még áramhoz sem jut. A világ legszegényebb embereinek egyharmada Indiában él, ugyanakkor a folyamatosan növekvı középosztály Németország népességének kétszerese.16 A szegénység tipikusan vidékre jellemzı jelenség, ezt támasztják alá a statisztikák is, melyek alapján India leggazdagabb államában a HPI mutató a legszegényebb állam hasonló indikátorának közel háromszorosa. A legtöbb szegény tehát vidéken él, ahol az indiai lakosság 70%-a lakik, és ahol a reformokra a legnagyobb szükség van. 2004 és 2007 között a vidéki területekre irányuló hitelek megduplázódását várják, de sajnos számos farmer túl kevés földdel rendelkezik és túlzottan bizonytalan a jövıt illetıen ahhoz, hogy befektessen. A kormány ígéretet tett az oktatás és az egészségügy támogatására, azzal a célkitőzéssel, hogy 2009-re az oktatásra fordított összegek elérik a GDP 6%-át, és ezek legalább felét az általános- és a középiskolák kapják majd, míg az egészségügyre szánt kiadások a GDP 2-3%ára fognak növekedni. Erre azért van égetıen nagy szüksége az országnak, mert a Világbank felmérése szerint a 6 és 14 év közötti iskolakerülı gyerekek száma ugyan jelentısen csökkent az 1999-es 39 millióról 25 millióra 2003-ra, de ez még mindig hatalmas arány. Az alultápláltság és a piszkos víz (amely annak az eredménye, hogy a szennyvizek 10%-át tisztítják csupán) is közrejátszanak abban, hogy India nem teljesít jól bizonyos társadalmi indikátorok terén. Ilyen például a gyermekhalandóság, mely alapján minden 1000 gyermekbıl 65 1 éves kora elıtt hal meg, 90 pedig 5 éves koráig veszti el életét. Az írástudatlanságon sem segít, hogy egy átlagos tanítási napon a tanárok 25%-a hiányzik az iskolából… (The Economist [2004] 68-69.o.)

14

A HDI és HPI mutatók 1990 óta minden évben publikálásra kerülnek az ún. Emberi Fejlıdési Beszámolóban (Human Developlment Report) 15 http://hdr.undp.org 16 http://newsvote.bbc.co.uk

47


A jelenlegi kormányzat kiemelt céljai közt szerepel a szegénység csökkentése. A miniszterelnök szerint a gazdasági növekedés egy eszköz a foglalkoztatottság növeléséhez, a szegénység és az éhínség megszüntetéséhez, valamint az életszínvonal emeléséhez. Ennek érdekében született egy új törvényjavaslat 2004 decemberében, az ún. Foglalkoztatási Garancia Törvény, melynek lényege, hogy minden szegény és alsóközép osztálybeli háztartás egy-egy tagja évente legalább 100 napnyi, minimálbérrel megfizetett közmunkához juthasson. A programot az országos kiterjesztés elıtt India 150 legszegényebb körzetében indítják be. Emellett a kormányzat egy pozitív diszkriminációs törvény életbe léptetését tervezi, mely megnehezítené a szegények elbocsátását (foglalkoztatási kvóták bevezetésének segítségével). (Csáki-Hernádi [2005] 16.o.) A hasonló állami kezdeményezések kritikusai viszont azzal érvelnek, hogy a széles körben elterjedt

korrupció

miatt

a

szegények

csak

kevés

elınyét

élvezhetik

ezen

kezdeményezéseknek.17 India nagymértékő túlnépesedése, a szegénység, a kiterjedt korrupció, valamint a késıbb említésre kerülı környezeti problémák jelentik tehát a legfıbb kihívást a közeljövıben elérendı jobb eredmények érdekében.

4.6

Értékelés

India világgazdaságba való teljes integrálódása a gazdaság belsı feladata volt. Ennek végrehajtásával az ország jelentıs elınyökre tehetett szert, melyek a globalizáció megállíthatatlan térnyerésével keletkeztek. Az elınyök a liberalizáltság mértékével egyenes arányban növelhetık. Mára, reformok sorozatának végrehajtása után, az elért gazdasági eredmények tükrében nyugodtan állíthatjuk, hogy India profitált bezárkózó, önellátó gazdasági stratégiájának leváltásával, mely egy nyitott, világgazdasági integrációra és globális folyamatokra fogékony, erıteljes növekedést elısegítı gazdasági stratégiát eredményezett, ami kétségkívül elınyös volt az ország - és a világ - számára is. A jövıbeli kilátások pozitívak, a reformfolyamat egyre mélyebbé és kiterjedtebbé válik, és ennek szükségességével a politikai pártok is egyetértenek. A fejezet zárásaként a mai indiai miniszterelnök, Dr. Manmohan Singh jelenlegi gazdasági helyzetrıl alkotott véleményét foglalom össze egy vele készült interjú alapján, amely elérhetı

17

http://newsvote.bbc.co.uk

48


internet segítségével. Elég kritikusnak tőnik, annak ellenére, hogy az elért eredményekkel is tisztában van. Véleménye szerint az alapvetı problémák azért keletkeztek, mert a források hatékony felhasználására nem fordítottak elég hangsúlyt, amit részben a túlszabályozott gazdaság és a túlbürokratizált rendszer eredményezett. Emellett nem fordítottak elég figyelmet az export növelésére, de talán a legnagyobb gondot az jelenti, hogy nem volt elég erıs kezdeményezés a társadalom fejlıdése érdekében, pedig az oktatás, és az egészségügy is nagyobb figyelmet igényelt volna. A szegények helyzetén csak akkor lehet javítani, ha a foglalkoztatási lehetıségek javulnak, ahhoz viszont elengedhetetlen a mezıgazdaság, az ipar, és a szolgáltatások fejlesztése, mert csak ennek segítségével lehet produktív állásokat teremteni. Ugyanakkor biztosítani kell, hogy míg a gazdaság fejlıdik, a társadalom szegényebb rétegei is képesek legyenek kihasználni a növekedés nyújtotta lehetıségeket. Ez magában foglalja a nagyobb hangsúly fektetését az oktatásra, egészségre, szakképzésre. Csak ezáltal biztosítható, hogy a szegények is hatékonyan részt vegyenek a fejlıdési folyamatban. Továbbá növelni kellene a decentralizáció mértékét, és egy ún. koordinált decentralizációt kellene megvalósítani, amely figyelembe veszi, hogy az országban hatalmas regionális különbségek vannak, melyek mérséklésére gazdasági reformokat kell bevezetni, mint ahogy azt tették is. Ezen reformok elsıdleges célja, hogy ösztönözzék a profitgeneráló képességet. Singh az eddig elért sikerek ellenére sem elégedett a reformokkal. Szerinte még szigorúbban kellene kezelni a helyzetet, mert erıs és hiteles reformokra van szükség az állami szférát, az infrastruktúrát, a munkaerı piacot, valamint a pénzügyi- és a kereskedelmi szektorokat illetıen.18

18

http://www.tribuneindia.com

49


5

INDIA ÉS KÍNA ÖSSZEHASONLÍTÁSA

„Kína a világ(gazdaság) egyik legnépszerőbb (közvetlen) tıkebefektetési célpontja, a világexport és –import motorja, hatalmas devizatartalékai és tartós kereskedelmimérlegtöbblete révén a nemzetközi valutáris-pénzügyi rendszer egyik fıszereplıjévé vált. Egyre nagyobb figyelmet kelt ugyanakkor India szolgáltatásexportjának felfutása, különös tekintettel a fejlettebb országokból az ún. outsourcing tevékenység keretében Indiába kihelyezett magas hozzáadottérték-tartalmú

szolgáltatások

terén.

Kína

és

India

mai

világgazdasági

pozícióváltozása a világgazdaság eddigi legfontosabb 21. századi fejleménye.” (CsákiHernádi [2005] 4.o.) Azért választottam Kínát az összehasonlító elemzésem másik szereplıjének, mert Kína egyfajta referenciapontként tekinthetı, melyhez napjainkban mind a közgazdászok, mind az átlagemberek hasonlítják Indiát. Egyre több tanulmány születik arról, hogy vajon évek múlva melyik ország fog jobban teljesíteni, melyik lesz sikeresebb. A késıbbiek folyamán fény derül arra, hogy sok hasonlóság, s talán még több különbözı vonás van kettejük között. Az egyértelmően leszögezhetı, hogy mindkét ország az érdeklıdés középpontjába került, mert együttes világgazdasági részesedésük már 2001-ben majdnem 20% volt, 2025-re pedig közel 40% lesz. (HVG [2006] 78.o.) Egyes prognózisok alapján 2050-re Kína lesz a világ legnagyobb gazdasága, India pedig a világranglista harmadik helyét fogja elfoglalni. (Nagy [2006] 32.o.)

5.1

Kína

Mivel Indiáról már sok szó esett, következzen Kína bemutatása röviden. Ma már a világ egyetlen erıközpontja sem kérdıjelezheti meg Kína világpolitikai és világgazdasági súlyát, nagyhatalmi szerepét. Kína szintén egy ellentmondásokkal teli ország. Az elmúlt 25 évben a leggyorsabb növekedést érte el a világban. Mindezt úgy, hogy megmaradt a kommunista párt ideológiai egyeduralma az országban. A korábbi szigorú tervutasításos rendszerbıl a piacgazdaság felé mozog, ám társadalmi, politikai rendszerét tekintve megmaradt kommunista országnak, ugyanakkor az egyre nagyobb szerephez jutó piacgazdaság miatt teret nyert a kapitalizmus gazdasági ideológiája is. 50


Kína a technikai fejlıdést illetıen élen járt, majd a nagy felfedezések korszakát követıen a korábbi fejlıdési tendencia megtört. A 19. században Angliának sikerült megszerezni Kínát protektorátus formájában. Az 1950-es évektıl Kína fejlıdése három szakaszra bontható: az elsı az 1949 és 1957 között eltelt idıszakot öleli fel, amikor a szovjet modell követése volt meghatározó; a második 1958-tól 1976-ig tartott, ezt az idıszakot nevezik a sajátosan kínai maoista modellnek; végül a harmadik periódus 1978-tól napjainkig tart, ez az ún. szocialista modernizáció szakasza. (Majoros [2004] 118-120.o.) A gazdasági nyitás a külvilág felé 1979-ben következett be. Azaz 12 évvel az indiai nyitás elıtt. Az akkor megkezdett, és azóta is folytatott stratégiát a „reform és nyitás” politikájának nevezik, ez utal a tervgazdaság fokozatos liberalizálására, valamint a külfölddel való szorosabb együttmőködés belsı feltételeinek kialakítására. A reformoknak meglett az eredménye, ugyanis a GDP volumene 1979 és 1984 között évente átlagosan 8,8%-kal növekedett. Emellett a külkereskedelmi forgalom is számottevıen nıtt. 1985-tıl egyre nagyobb szerephez jutottak a piaci szabályozás módszerei. A tervezési rendszer kettı-, az árrendszer pedig háromszintővé vált, és a külgazdasági nyitás politikája folytatódott. A látványos eredmények mellett azonban meg kell említeni, hogy a korrupció rendkívüli méretet öltött. A „reform és nyitás” politikáját 1992-tıl továbbfejlesztették, és legfıbb célul tőzték ki a mőködı piacgazdasági rendszer létrehozását, valamint a komplex és összehangolt reformok megvalósítását. (Majoros [2004]) A legszembetőnıbb változások a külkereskedelmi forgalom bıvülése terén mutatkoztak: 1991 és 1995 között az összforgalom megkétszerezıdött. Kína legjelentısebb partnerei a távolkeleti és délkelet-ázsiai térség fejlett és újonnan iparosodott országai, továbbá Nyugat-Európa és Észak-Amerika voltak. Az anyaország külgazdasági kapcsolatainak elısegítésében mindig fontos szerepet töltöttek be a külföldön élı kínaiak. Folyamatosan felerısödött az urbanizációs tendencia, a regionális különbségek fokozódtak. Emellett a megtakarítások is jelentısen emelkedni kezdtek. A lakosság életszínvonala pedig lényegesen javult a GDP növekedésének köszönhetıen. Kína nagyhatalmi pozíciójának elérésében három tényezı egybeesése játszott szerepet. Ezek a következık: a bipoláris világrend széthullása, az 1979-ben elindított reformok sikere, valamint az ország alapadottságai.

51


Az ezredfordulón a gazdasági szerkezetátalakulás középpontjában a szolgáltatási ágazatok és az infrastruktúra álltak. A szolgáltatási piacok egyre több területét nyitották meg a befektetık elıtt. (Majoros [2004]) 2006-ra Kína a világ negyedik legnagyobb gazdaságává vált 2260 milliárd dollárnyi GDPjével, sokak szerint a vásárlóerı paritást figyelembe véve már Németországot is megelızte. Növekedése 2005-ben 9,9% volt, bár felmerült, hogy a kínai kormány által közzétett érték a tényleges növekedést alábecsülte, így a 11-12% sem elképzelhetetlen. A növekedés lendületét az sem törte meg, hogy az USA nyomására hagyta felértékelıdni a jüant. Valutatartalékai tekintetében is világelsıvé vált Japánt megelızve. (Nagy [2006] 31.o.) Emellett kezdi kiépíteni a világ legnagyobb autóiparát is. Éves termelése ezen a téren 2005-re 2,6 millióra emelkedett, 2015-re akár Japánt és az Egyesült Államokat is túlszárnyalhatja. Egy újabb kelető fogyasztási cikk tekintetében is vezetı pozícióra tett szert, ez pedig a mobiltelefon. 2005-ben több mint 350 millió mobiltelefon-elıfizetıt számlált, ami az USA elıfizetıi létszámának kétszerese volt. (Assadourian [2006] 25.o.) Összességében elmondható, hogy Kína gazdasági sikerei, gyors növekedése, az ország természeti adottságainak, nyersanyag ellátottságának; olcsó és igen képzett munkaerejének; a nagy és bıvülı belsı piacnak; a magas megtakarítási és beruházási hajlamnak; a beáramló hatalmas mennyiségő mőködı tıkének; a tengerentúli kínaiak beruházásainak; valamint a konfucionista család-modellnek köszönhetı. Ugyanakkor az ország nehézségei a következık: szociális téren instabil; pénzügyi- és ipari infrastruktúrája ingatag; nagy a munkanélküliség; a társadalom öregszik, ami torz demográfiai szerkezethez vezet; továbbá nagyok a regionális különbségek. (Majoros [2006])

5.2

India és Kína társadalmi eltérései

10. Táblázat: India és Kína társadalmi eltérései számokban (2005) Népesség (millió fı) Népesség évi átlagos növekedése 1999-2005 (%) Munkaerı évi átlagos növekedése 1999-2005 (%) GNI/fı ($) Szegénység (napi 1 $-nál kevesebbıl élık %)

India 1094,6

Kína 1304,5

1,5

0,7

1,9 720

1 1740

29

6,5

52

India gazdasági fejlıdése Vidéki lakosság (%) Várható élettartam (év) Gyermekhalandóság (1000 születésre) Alultápláltság (5 év alattiak %) Tiszta vízhez jutás (népesség %-ában) Olvasni tudók aránya (15 év feletti népesség %-ában) HIV fertızöttek száma (15-49 éves korú népesség %-ában) Internet használók (1000-bıl)

29 63,6

40 71

62 47

26 8

86

77

61

91

18 32

1 32

Forrás: http://devdata.worldbank.org

2. Ábra: India és Kína népességének alakulása Népesség 1600000000 1400000000 1200000000 1000000000 800000000 600000000 400000000 200000000 0

Fı

India Kína

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2030

Év

Forrás: http://devdata.worldbank.org, http://newsvote.bbc.co.uk, Majoros [2004]

Megfigyelhetı, hogy India népessége gyorsabban nı, mint a Kínáé, valószínősíthetıen a jövıben Kínát túlszárnyalva a világ legnépesebb országává fog válni. Elırejelzések szerint 2030-ra India 1,6 milliárd embernek fog otthont adni, míg Kína 1,4 milliárdnak. Emellett Indiában az is problémát jelent, hogy 2050-re a nyugdíjasok a lakosság jelentıs hányadát fogják képviselni, és támogatásuk igen megterhelı lesz, mert csupán 10%-uk rendelkezik nyugdíjjal.19 Az indiai munkaerı közel kétszer olyan gyorsan nı, mint a kínai, valamint India mind a HPI, mind a HDI mutatók komponenseit tekintve nagyságrendekkel rosszabbul teljesít Kínánál. A legszembetőnıbb különbség, hogy míg Kínában 85 millióan élnek az ún.

19

http://newsvote.bbc.co.uk

53


szegénységi küszöb alatt (napi 1 dollárnál kevesebb jövedelembıl), addig Indiában több mint 300 millióan, valamint, hogy az egy fıre jutó kínai nemzeti jövedelem az indiainak több mint duplája. Továbbá Indiában közel 6-szor annyi az 5 év alatti alultáplált gyerekek száma, mint Kínában.

5.2.1

A népességnövekedés mérséklésének eltérı módszerei

Alapvetı eltérést mutat a termékenység csökkentése érdekében alkalmazott módszer a két ország között. Ugyan Kína szigorú egygyermekes politikája a termékenység lassításában sikeres volt, bár az Indiában alkalmazott megközelítés, ami a nık képzésére irányult, néhány szempontból sikeresebbnek mondható. 1980-tól kezdve az erıs kínai vezetés 1%-ra csökkentette az éves születési rátát egy évtized alatt. Szigorú és gyakran drákói módszerekkel érték el 1982-ben a kormány által kitőzött célt: a családonkénti egy gyerek politikáját. A társadalmi és politikai nyomás a családméretre azt is magában foglalta, hogy a várandós nıknek bizottságokhoz kellett fordulni hivatalos engedélyért a terhességre. Az elsı szülést rendszerint jóváhagyták, a másodikat csak akkor, ha az elsı gyerek komoly születési rendellenességgel jött világra, vagy ha a nı újraházasodott. Emellett gazdasági ösztönzıkkel is az egygyermekes családokat támogatták. A szigorú politika és a fiú gyerekek elınyben részesítése ijesztı növekedést eredményezhet a lány gyermekek meggyilkolásában, aminek következtében 44 millió nı „hiányzik” Kínában. A népességkontroll programok teljes hatása bizonytalan. Csak idıvel derül ki, hogy a gazdasági és társadalmi nyomás által csökkentett népességnövekedés megéri-e, hogy cserébe élesen szakítottak a tradicionális családfelfogással a gyerekek számát illetıen. Elırejelzések alapján 2050-re Kínában kétszer annyi 50 év feletti ember lesz, mint 20 év alatti. (TodaroSmith [2006]) India termékenység mérséklési sikerei a családtervezésen túl más tényezıknek is köszönhetık: a nık mőveltségének, és a több gazdasági lehetıség nyújtásának a nık számára. India volt az elsı ország, amely nemzeti családtervezési programot hajtott végre röviddel a függetlenné válása után 1949-ben. Azonban a család tervezése valójában hatástalan volt. Mindamellett a családtervezés szélesebb körben vált gyakorlattá. A családméret néhány korlátjának elfogadása növekvı jövedelmet tükrözött a 200 milliós középosztálybeli indiainak, és némiképp javította a szegények egy jelentıs részének körülményeit.

54


Ahogy a termékenység csökkent, egyre elterjedt a fiúk preferálása a lányokhoz képest, különösen India északi részein. A nık aránya a férfiakhoz viszonyítva nagyon alacsony lett, pontosan úgy, mint Kínában. (Todaro-Smith [2006])

5.3

Gazdasági különbségek a két ország között

Indiában és Kínában is felismerték, hogy a globalizáció terjedése megfékezhetelen, és a világgazdaságba való integrálódás elınyökkel jár, valamint a zárt gazdasági szerkezet nem tartható fenn, így a nyitás elkerülhetetlenné vált.

5.3.1

Általános összehasonlítás

A 11. Táblázat tartalmaz néhány alapvetı gazdasági mutatót, melyek segítségével megállapítható, hogy Kína GDP-je gyorsabban nı, mint Indiáé, ugyanakkor a két növekedési ütem közötti szakadék eltőnıben van.

11. Táblázat: Alapvetı gazdasági mutatók Indiában és Kínában 1995 és 2005 között 1985-1995 1995-2005

2004

2005

2005-2009

Indai GDP növekedés (éves, átlagos %) GDP/fı növekedés (éves, átl., %)

5,5 3,4

6 4,3

8,5 7

8,5 7

7,5 6,5

Termék- és szolgáltatásexport növekedés (éves, átlagos, %)

10,9

14,2

39,3

19,3

21,2

Kína GDP növekedés (éves, átlagos %) GDP/fı növekedés (éves, átl., %)

9,7 8,2

8,8 8

10,1 9,4

9,9 9,2

8 7,3

Termék- és szolgáltatásexport növekedés (éves, átlagos, %)

9,4

19,7

28,4

23,6

10,3

Forrás: http://www.devdata.worldbank.org

Az egy fıre esı GDP növekedése tekintetében Kína jobban teljesít Indiánál, bár a kettejük közötti különbség folyamatosan csökkent. Érdemes egy pillantást vetni a termék- és

55


szolgáltatásexport növekedésében mutatkozó eltérésekre, ugyanis szembetőnı, hogy 2005 és 2009 között India megelızi Kínát, sıt, kétszer akkora növekedést fog produkálni. Az 1980-as években közel azonos mértékő volt az egy fıre esı GDP mindkét országban. Mára pedig Indiában csupán fele akkora, mint Kínában. (10. Táblázat) Ugyan a kereskedelem mindkét országban gyorsan bıvült, de Kínában messze gyorsabban, mint Indiában. 2003-ra Kína súlya a világexportban 5,8%-ot tett ki, míg Indiáé 1% alatt volt. A közvetlen külföldi befektetések Indiában is gyarapodtak, mégis a kínai érték egytizedét érték el csupán az 1990-es években. Az eltérések legfontosabb magyarázó tényezıje az indiai ipar gyenge teljesítménye volt. Míg Kína iparának súlya a GDP-jében az 1990-ben tapasztalt 42%-ról 51%-ra emelkedett 2000-re, Indiában tulajdonképpen stagnált. Ugyanakkor a szolgáltatások rendkívül gyorsan növekedtek Indiában, 2000-re elérték a GDP 48%-át, és ez a trend folytatódott. A munkaerıvel bıven ellátott gazdaságok esetében, mint amilyen Kína és India, a külföldi mőködı tıke fıként az iparba áramlik, hogy kihasználhatóvá váljanak az alacsonyabb bérekbıl származó elınyök. Az ipar kisebb súlya tehát kevesebb FDI-t eredményez. Néhány megfigyelés azonban azt támasztja alá, hogy India elérheti azt, amit Kína, ha a szolgáltatásokra specializálódik. Ez azért fontos, mert Indiában a teljes költségvetési deficit, több mint 10%, amelynek finanszírozása elvonja a befektetéseket az ipar elıl, mert elnyeli a megtakarításokat. A külföldi megtakarítások segíthetnek a fiskális hiány enyhítésében, viszont nagy folyó fizetési mérleg hiányt eredményezhetnek, amely veszélyeztetheti a makroökonómiai egyensúlyt. (Panagariya [2007] 246-247.o.) India lemarad az infrastruktúra terén (is) Kína mögött, pedig az országnak nagy szüksége lenne az infrastruktúra fejlesztésére, hogy mind a turistákat, mind a befektetıket vonzza. Az infrastruktúra kiépítésének legalább a legnagyobb IT iparágak központjaiban nemzeti célkitőzésnek kellene lennie. Emellett újabb repterek építésére lenne szükség, valamint modernizálni kellene a meglévıket, mert jelenleg még a legfejlettebb városokban is messze elmaradnak a nemzetközi szabvány által elıírt színvonaltól. Igen égetı problémája továbbá Indiának - amelyet a Kínával szembeni hátrány ledolgozása érdekében orvosolnia kell - az állami és a felsıoktatás ügye. Jelenleg a 18-24 éves fiatalok 1012%-a jelentkezik fıiskolára, egyetemre. Márpedig ha India fenn akarja tartani az IT szektor növekedését, újra kell fogalmaznia az oktatási politikáját. A 10%-os deficit mellett ugyanis a kormány tulajdonképpen nem rendelkezik pótlólagos forrásokkal az oktatási rendszer fejlesztésére. Így két lehetıség adott: a magán egyetemekre való beiratkozás lehetısége, ahogy az Kínában, és a világ más részein is bevett szokás; valamint tandíjak bevezetése az 56


állami egyetemeken, azok számára, akik képesek megfizetni azt. Ez igen jelentıs probléma, mert India elınye az angol nyelv használatát illetıen Kínával szemben az utóbbi években romlott, ugyanis az Egyesült Államokba érkezı kínai diákok egyre folyékonyabban beszélnek angolul, így a nyelvi képességek terén fennálló rés egyre zsugorodik a két ország között. Ennek ellenére valószínőleg India továbbra is nagyobb mértékben fogja élvezni a nyugati államok rokonszenvét kulturális és intézményi hátterének köszönhetıen. (Panagariya [2007])

5.3.2

India és Kína GDP-jének alakulása

12. Táblázat: Világgazdasági növekedés, India és Kína gazdasági növekedése (2000-2005, %) Világgazdaság India Kína

2000 4,71 4,4 7,9

2001 2,44 5,8 7,3

2002 2,95 3,8 8,5

2003 3,97 8,5 9,1

2004 5,13 7,5 10,1

2005 4,3 9 9,9

Forrás: Majoros [2004] 129.o., Aziz-Dunaway-Prased [2006], http://indiabudget.nic.in

A táblázat szemléletesebb megjelenítését teszi lehetıvé a 3. ábra, mely segítségével a tendenciák és a különbségek könnyen érzékelhetıvé válnak.

3. Ábra: Gazdasági növekedés: 2000-2005 (%) Gazdasági növekedés 12 10 Világgazdasá g India

8 % 6

Kína

4 2 0 2000

2001

2002

2003

2004

2005

Év

Forrás: Majoros [2004] 129.o., Aziz-Dunaway-Prased [2006], http://indiabudget.nic.in

57


A világgazdasági recesszió láthatóan Kínát sem viselte meg, a magas növekedési ütem mellett ezt támasztja alá, hogy a kínai feldolgozóipari import 83%-kal növekedett 2001 és 2003 között, ami 186 milliárd dollárnak megfelelı többletkeresletet jelentett. Számos ágazatban a kínai import tartotta fenn a keresletet. (Csáki-Hernádi [2005] 10-11.o.) 2005-ben India GDPje 785,5 milliárd dollárt tett ki, míg Kínáé ennek majdnem háromszorosa volt: 2228,9 milliárd dollár. 20 Említésre méltó a két ország közötti különbség a szolgáltatások GDP-ben való részarányát illetıen. A következı táblázatból leolvasható, hogy Indiában a szolgáltatások már az 1990-es évek elején nagyobb részt képviselték a bruttó hazai terméken belül, mint Kínában. Azonban míg Kína csekély növekedést tanúsított ezen a területen, addig Indiában jelentıs emelkedés tapasztalható.

13. Táblázat: Szolgáltatások aránya a GDP-ben 1990 és 2004 között (%) India Kína

1990-1994 1995-1999 2000-2004 42,16 45,14 50,44 32,74 31,36 33,72

Forrás: Aziz-Dunaway-Prased [2006]

5.3.3

Külkereskedelmi különbségek

14. Táblázat: Export és import, valamint világgazdasági részarányuk (1997-2003) India Export (millió $) Részesedés a világexp.ból (%) Import (millió $) Részesedés a világimp.ból (%) Kína Export (millió $) Részesedés a világexp.ból (%) Import (millió $) Részesedés a világimp.ból (%)

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

35006

33218

36822

44560

43827

52719

63843

0,6 41484

0,6 42389

0,64 49671

0,7 50536

0,7 51413

0,8 43882

0,85 78150

0,7

0,74

0,84

0,75

0,8

0,65

1,2

182792

183712

194931

249203

266098

325565

437900

3,3 142370

3,3 140237

3,4 165699

3,9 225094

4,3 243553

5 295203

5,8 413100

2,5

2,5

2,8

3,4

3,8

4,4

6,2

Forrás: http://www.eximkey.com, Csáki-Hernádi [2005], Majoros [2004], Székely-Doby [2004] 20

http://www.devdata.woldbank.org

58


A kínai export dinamikája rendkívüli: a kivitel átlagos éves növekedési üteme 1990 és 1995 között 19%, 1996-2000 között 11%, 2000-2003 között pedig 21% volt. (Csáki-Hernádi [2005] 11.o.) A kínai export 6 év alatt több mint kétszeresére növekedett, így részesedése a világ exportjából szintén figyelemreméltó eredményt ért el. Importja hasonló tendenciát mutat, majdnem háromszorosára duzzadt 1996 és 2003 között. India világgazdasági súlya exportját és importját tekintve töredéke csupán Kínáénak, hiszen még az 1%-ot sem érte el 2003-ig, amikor Kína már a 6%-ot is meghaladta. Ugyanakkor értékben India exportja és importja is majdnem megkétszerezıdött 1997 és 2003 között. A kivitel éves növekedésének dinamikáját illetıen fej-fej mellett haladt a két ország, habár Kína 5-6-szoros értékeket mutatott Indiához képest. Errıl fest szemléletes képet a 4. és az 5. ábra. Fontos megemlíteni, hogy a vámkorlátozások mérséklése terén lényeges különbség mutatkozik a két ország között, amit az igazol, hogy a 15% feletti vámok aránya 1990-ben Indiában 97% volt, Kínában 1992-ben 77,6%, majd 1999-re Indiának 93,1%-ra „sikerült” csökkenteni azok arányát, Kínának pedig 4,2%-ra. (Srinivasan-Tendulkar [2003] 39.o.)

59


4. Ábra: Exportnövekedés Indiában és Kínában 1997 és 2003 között (millió $)

Millió $

Export 500000 450000 400000 350000 300000 250000 200000 150000 100000 50000 0

India Kína

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

Év

Forrás: http://www.eximkey.com, Csáki-Hernádi [2005], Majoros [2004], Székely-Doby [2004]

5. Ábra: Importnövekedés Indiában és Kínában 1997 és 2003 között (millió $)

Import 500000

Millió $

400000 300000

India Kína

200000 100000 0 1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

Év

Forrás: http://www.eximkey.com, Csáki-Hernádi [2005], Majoros [2004], Székely-Doby [2004]

60


5.3.4

Külföldi mőködı tıke beáramlás alakulása

A közvetlen külföldi befektetések rendkívül fontosak egy fejlıdı ország számára, mert munkahelyeket teremtenek, növelik az exportképességet, segítik az új iparágak keletkezését, a technológia és a know-how átalakítását, továbbá hozzájárulnak a növekedés dinamizmusához, és a gazdaság versenyképességének javulásához. Emellett nem növelik az adósságállományt, ugyanakkor elısegítik a gazdaság szerkezeti átalakulását. (Majoros [2004] 147.o.)

15. Táblázat: FDI áramlás a fejlıdı országokba, Indiába és Kínába 1990-2000 közt (milliárd $) Év 1990 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000

Összes fejlıdı ország 24,3 47,1 66,6 90 106,8 130,8 172,5 178,3 184,4 166,7

India 0,162 0,277 0,55 0,973 2,144 2,426 3,577 2,635 2,169 2,315

Kína 3,487 11,156 27,515 33,787 35,849 40,18 44,236 43,751 38,753 38,399

Forrás: Srinivasan-Tendulkar [2003] 43.o.

16. Táblázat: India és Kína részesedése a fejlıdı országokba irányuló FDI-bıl (%) Év 1990 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000

India 0,67 0,59 0,83 1,08 2,01 1,85 2,07 1,48 1,18 1,39

Kína 14,35 23,69 41,31 37,54 33,57 30,72 25,64 24,54 21,02 23,03

Forrás: Srinivasan-Tendulkar [2003] 43.o.

61


Az elızı két táblázat jól mutatja, hogy hatalmas növekedés következett be a külföldi mőködı tıke beáramlás terén a fejlıdı országokban: 10 év alatt közel meghétszerezıdött az értékük, 2000-re majdnem 167 milliárd dollárt tettek ki. Ezen belül Kína részesedése 11-szeresére növekedett, Indiáé pedig 14-szeresére duzzadt 1990 és 2000 között. Nagy eltérés tapasztalható a két ország között a fejlıdı országokba irányuló FDI-bıl való részesedésüket illetıen: Kínába átlagosan évente 27,3%-a, míg Indiába csupán 1,3%-a áramlott a külföldi mőködı tıkének. Viszont nagyságrendileg a kettejük közötti különbség csökken. 1990 és 2000 között a legmagasabb értékő beáramlást a délkelet-ázsiai pénzügyi válságot megelızı évben tapasztalta mindkét ország (India 3,577 milliárd dollárt, Kína 44,236 milliárd dollárt). Ezt követıen egy kisebb visszaesés után 2001-ben Kína a világ második-, 2002-ben pedig a világ legjelentısebb mőködı tıke importırévé vált, megelızve az Egyesült Államokat, majd visszacsúszott a második helyre, melyet stabilan ıriz 2003 óta. (Csáki [2005] 7.o.) Az FDI a bruttó hazai termék arányában 1997 és 2004 között Kínában 4,2%-ot, Indiában 0,7%-ot tett ki. 2005-ben Kínába 63,2 milliárd dollár értékő közvetlen külföldi befektetés áramlott, Indiába pedig 5,6 milliárd dollárnyi. (Subrata-Mitra-Rill [2006] 56.o.) 2004-ben az FDI beáramlások a fejlıdı országokban elérték a 41%-ot, minden idık legmagasabb értékével: 263 milliárd dollárral. Ugyanakkor a fejlett világ 14%-os csökkenést tapasztalhatott a külföldi mőködıdı tıke beáramlásban. Az Ázsiába irányuló beáramlások 2004-ben elérték a 148 milliárd dollárt, ami 46 milliárd dollárral haladta meg az elızı évi eredményt. A régióba áramló FDI több mint 45%-át Kína és India vonzza. (Laudicina-White [2005] 25.o.) A befektetık többsége 2004-ben Kínát a külföldi mőködı tıke befektetések elsıdleges célpontjaként jelölte meg, míg India a harmadik helyre tornázta fel magát (a 2003-as 6. helyérıl), így az USA mögé került. Becslések szerint Kína és India az összes globális offshore üzlet 50%-ával büszkélkedhet 2005 és 2007 között. A vállalatok leginkább a kutatásfejlesztési tevékenységeiket fogják kihelyezni a jövıben. A két ország közötti hasonlóságok ellenére a külföldi befektetık még mindig úgy látják, hogy a két piac különbözı: Kína a világ vezetı gyártója, leggyorsabban növekvı fogyasztói piaca, míg India a világ üzleti folyamatainak és IT szolgáltatásainak nyújtója hosszú távú piaci potenciállal. A kutatás-fejlesztésben megnyilvánuló külföldi érdekeltség Kínában a feldolgozóipar, a telekommunikáció és a kiskereskedelem terén jelentıs, ezzel ellentétben, Indiában a pénzügyi- és az üzleti szolgáltatások terén.

62


A befektetık Kínát piacának hatalmas mérete, kormányzati ösztönzıi, kedvezıbb infrastruktúrája és makroökonómiai klímája miatt részesítik elınyben Indiával szemben. Emellett ugyanezen befektetık hangsúlyozzák, hogy India elınye Kínával szemben magasabban képzett munkaerejében, menedzsment-képességében, jogrendszerében, jobb átláthatóságában, valamint kulturális természetében rejlik. Míg Kína FDI beáramlásai magasabbak és elsısorban tıke-intenzívek, addig az Indiába áramló FDI képesség-orientált és az információ-technológia területeire koncentrálódik. (Laudicina-White [2005] 26-28.o.) Kína 2005-ben több mint 60 milliárd dollár értékő külföldi mőködı tıke beáramlást tapasztalt, melynek köszönhetıen valutatartalékai 1000 milliárd dollárra gyarapodtak, így megelızte Japánt. Ez azért rendkívül jelentıs, mert a kínai - és általában az ázsiai - dollárfelhalmozás finanszírozza az USA közel 800 milliárd dolláros hiányát. (Nagy [2006] 31-32.o.)

5.4

Politikai konfliktus

A nagyobb és gazdagabb Kína potenciális versenytársra talált mind a természeti erıforrások, mind a külföldi tıke, s fıleg az export piacok terén India személyében, ha nem is most, de a jövıben bizonyosan. A határkonfliktus Kína és India között 1962-ben véres háborúhoz vezetett, melyet Kína gyorsan megnyert. Több mint negyed évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a két ország közötti viszony normalizálódjon, és még több idıt igényelt, hogy gyümölcsözı kereskedelmi kapcsolatot alakítsanak ki. 1990-ben éves bilaterális kereskedelmük 190 millió dollárt tett ki, 2003-ra 7,2 milliárd dollárra növekedett, azaz közel 38-szorosára nıtt. (The Economist [2004] 60.o.) A két ország közötti lassan melegedı viszonyt szimbolizálja, hogy az idei évet kinevezték „Kína-India barátság évének”. A rivalizálás mellett kiegészítik egymást. Azonban mindkettejük részérıl felmerülnek bizonyos aggályok a másikkal szemben. India úgy véli, hogy Kína titokban támogatja az Indiába irányuló exportot, ezáltal a nyugatra eladott áruk minıségénél lényegesen rosszabb kínai termékek olcsón kerülnek be az országba; továbbá az indiai vállalatoknak nincs lehetıségük a nagy kínai állami projektekbe való bekapcsolódásra. Kína pedig azt kifogásolja, hogy India blokkolja a befektetéseket a telekommunikáció terén; valamint hátrányosan különbözteti meg a kínai vállalatokat, azáltal, hogy a szokásosnál 63


sokkal több engedély megszerzésére kötelezi ıket; továbbá sérelmezi, hogy a kínai munkások nehezen jutnak indiai vízumhoz. (Nagy [2006], Krajczár [2006], The Economist [2006] 57.o.) Kína és India között dinamikus verseny folyik az exportban elérhetı piaci részesedésük bıvítése érdekében. A kínai textil- és ruhaipari vállalatok uralják indiai versenytársaikat, és elemzık szerint elınyös helyzetük tovább fog erısödni. A textiliparban Kína piaci súlya Európában 45%, míg Indiáé 4% alatti. A számok viszont máshogy festenek az IT szektort illetıen, ahol Kína több mint 12 évvel van lemaradva India mögött. Kína úgy próbálja hátrányát lefaragni, és megérteni az indiai siker titkát, hogy legnagyobb hardver cégei mérnökök százait küldik Indiába. (The Economist [2004] 62.o.) Az Egyesült Államok politikájának nyomása alatt Indiát és Kínát számos tényezı ösztönözte a gazdasági együttmőködés iránti gyors elkötelezettségre, és kölcsönös kapcsolatuk módosítására. Kína esetében az Indiával való gazdasági együttmőködés kiterjesztésének motiváló ereje a jövıbeli India-USA kapcsolatának elmélyülésébıl fakadó amerikai befolyás megfékezése volt. Indiát a hatalmas kínai piacra való behatolás és az ebbıl származó profitszerzési lehetıségek hajtották. A kettejük közötti bilaterális kereskedelem mértéke 2004-ben 13,6 milliárd dollárt tett ki, és évente átlagosan 30%-kal növekedett 1999 óta. Kína mára India harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere, bár India csak a tizenkettedik Kína külkereskedelmi partnereinek listáján. 2005-ben mindkét ország célul tőzte ki, hogy bilaterális kereskedelmük 2008-ra el fogja érni a 20 milliárd dollárt, 2010-re pedig a 30 milliárdot. A 2004-es 13,6 milliárd dolláros külkereskedelmi forgalomban India exportjának értéke 7,67 milliárd dollárt tett ki, importja pedig 5,93 milliárd dollár volt. Ez két okból is érdekes. Az elsı, hogy Kína jellemzıen engedte Ázsia kisebb gazdaságainak, hogy kereskedelmi többletet élvezzenek vele szemben. A második pedig, hogy az indiai exportkosár jórészt alacsonyabb hozzáadott értékő termékeket tartalmaz, ezért Indiának diverzifikálnia kell exportkosarát ahhoz, hogy fenntartsa, és növelje kivitelét hosszú távon. Másrészt India Kínából származó importjában magasabb hozzáadott értékő termékek vannak túlsúlyban, ezáltal Kína elınyökhöz jut. (Mitra-Rill [2006])

64


5.5

Kihívások

Kína és India gazdasági sikereinek az alapja az, hogy évtizedeken át befektettek az emberi erıforrásba. Mindkét országban világszínvonalú egyetemek vannak, melyek évente kutatók és mérnökök százezreit bocsátják ki, míg az Egyesült Államokban 60000 hallgató végez egy-egy évben. A világon ebben a két országban fejlıdik a leggyorsabban a középosztály, és az elmúlt 20 év során százmilliók emelkedtek ki a szegénységbıl. Viszont a lakosság közel kétharmada mindkét országban falun él, jellemzı a faluról városba való migráció, ennek eredményeképp Indiában már 35 egymillió lakosnál népesebb város van, és az elırejelzések alapján 2026-ra 70 lesz. Kínában ma 45 ilyen város található, viszont meglepıen kevés a városi nyomornegyedek száma, míg Indiában rendkívül sok van belılük. A két ország gazdaságának szárnyalását beárnyékolják az általuk okozott súlyos környezeti problémák. Kína a világ vízkészletének csupán 8%-ával rendelkezik, tehát ennek kell kielégíteni a világ népességének 22%-át. Indiában pedig a szennyvizek alig 10%-át tisztítják, így az ipari és városi szennyvíz egyenesen a folyókba ömlik. (Assadourian [2006]) Kihívást jelent mindkét ország számára, hogy milyen módon oldják meg a jövıben az áramtermelés problémáját, ugyanis gazdaságuk rohamosan fejlıdik, népességük növekszik, az energiát

pedig

nagyrészt

szénnel

termelik.

Az

éghajlatot

megváltoztató,

súlyos

következményekkel járó szénkibocsátásban Kína a második helyen áll a Föld országai között, a világ összes kibocsátásának 14%-ával (több mint 1 milliárd tonnát bocsát ki évente). India a negyedik a sorban az USA, Kína és Japán mögött (évi 300 millió tonnás kibocsátásával). A szénkibocsátás Indiában növekedett a legjobban 1990 és 2004 között: 88%-kal, ezt követte Kína kibocsátásának 67%-os emelkedése. (Assadourian [2006]) Kína ma legalább kétszer olyan gazdag, mint India. Mégis a legnagyobb különbség valójában a két ország között az, hogy a kommunista kínai kormány az ország lakosságának jóval magasabb hányadát tudta bevonni a globalizációba, mint az indiai demokratikus kormány. Kínában, a városokban az emberek egyharmadáról elmondható, hogy csatlakozott a 21. századhoz, ez 450 millió embert jelent legalább, amíg Indiában csak minden ötödik embert sikerült a globális gazdaságba integrálni, ami 200-250 millió embert jelent. India legnagyobb hiányossága Kínával szemben infrastruktúrájának elmaradottsága. Míg Kína 2000 és 2005 között megháromszorozta autópályáinak hosszát, Indiában katasztrofális állapotok uralkodnak infrastrukturális téren. Ez elsısorban annak köszönhetı, hogy India kormánya nem hajlandó 65


egy új reptér kedvéért lerombolni egy szegénynegyedet, míg Kínában ez nem okoz fejfájást a kormánynak. Jobb infrastruktúra hiányában viszont az indiai lakosság többi része nem lesz képes bekapcsolódni a globalizációba. A jövıben mégis van rá esély, hogy India lehagyja majd Kínát, mert a szolgáltatásoknak magasabb a nyereségtartalmuk, mint a feldolgozóipari termékeknek. Lévén, hogy a kínai jogrendszer jóval gyengébb az indiainál, Kína nem tud versenyre kelni a szolgáltatások terén Indiával. (Rogoff [2006]) India részvény piaca, bank- és pénzügyi szolgáltatási szektora a nemzetközi követelmények alapján magasan fejlett. Több mint 20 millió részvényesével India a harmadik legnagyobb befektetı bázis a világon az USA és Japán mögött. Ezzel ellentétben Kína gyenge és átláthatatlan bankrendszerrel rendelkezik. (Mitra-Rill [2006] 57.o.) A nyugati vállalatok jobban megbíznak az indiai cégekben, ezért inkább rájuk bízzák a pénzügyi információkkal, szabadalmakkal kapcsolatos ügyleteiket. (Rogoff [2006]) „A világ közösségének fel kell ismernie, hogy Kína és India szerepe milyen döntı jelentıségő lesz ebben a században, és a két nemzetet a világ fıszereplıiként kell üdvözölnie.” (Assadourian [2006] 45.o.)

66


6

ZÁRÓ GONDOLATOK

Kutatási munkám végén úgy érzem, bárcsak ne lennének terjedelmi és idıbeli korlátok egy szakdolgozat megírásánál. Témám rendkívül felkeltette az érdeklıdésemet, és a kezdeti, cseppet sem zökkenımentes nehézségek után biztos vagyok benne, hogy a jövıben továbbra is fogok foglalkozni Indiával. India világgazdasági jelentısége mára megkérdıjelezhetetlen. Vásárlóerı paritáson mérve a negyedik legnagyobb gazdaság, a világ második legnépesebb országa, és legnépesebb demokráciája. Gazdasága szárnyal, a növekedése megközelíti Kínáét, exportja 2002 óta évente átlagosan 26%-ot meghaladó mértékben bıvül. A siker titka több egymással összefüggı tényezıre vezethetı vissza. Indiában az 1947-es függetlenné válást követıen elsıdleges célként fogalmazták meg az önellátás és a külpolitikai el nem kötelezettség fontosságának elvét. India az 1950-es évek kínálta gazdaságpolitikai lehetıségekhez képest egy sajátos, önálló gazdaságfejlesztési alternatívát valósított meg. A kialakult stratégia egy harmadik utat testesített meg a kommunizmus és a kapitalizmus között. Sıt, India az ázsiai országok fejlıdési modelljétıl is különbözı kitörési stratégiát fogalmazott meg, melyet egyszerően „Indiai modellnek” definiáltam. Az „Indiai modell” magán hordozta a szocializmus és a kapitalizmus jegyeit is, hiszen az állam kiemelt szerephez jutott, központi tervezés valósult meg, ötéves terveket dolgoztak ki, (jelenleg a Tizedik Ötéves Terv van megvalósulási folyamat alatt), egy zárt gazdaság keletkezett, ahol nem exportáltak, az importot pedig belsı termeléssel helyettesítették. Ugyanakkor megmaradt a profitérdekeltség és a magántulajdon, az állami szektor fıként a szolgáltatásban és a szállításban vált jelentıssé, a kormány igyekezett a külföldi befektetéseket ösztönözni, valamint demokrácia valósult meg amely teljes társadalmi támogatást élvezett. Nem alkalmaztak rendırállami módszereket, nem történt kollektivizálás, viszont korlátozott állami ellenırzés érvényesült. Ipari engedélyezési rendszert alakítottak ki a magántulajdon koncentrációjának megakadályozása érdekében. Az importversennyel szembeni védelmet importhelyettesítı iparosítással érték el, melynek súlyos következménye az indiai exportszektor csökkenése és nemzetközi versenyképességének gyengülése volt. A kitőzött növekedési célokat nem tudták megvalósítani és a szegénység sem csökkent számottevıen, ugyanakkor az ipari termelés tizenkétszeresére, a bruttó hazai tıketermelés duplájára növekedett az 1990-es évekre.

67


Az alkalmazott expanzív fiskális politika a költségvetés nagymértékő hiányához vezetett, ami külföldi hitelek felvételére késztette a kormányt. Az „Indiai modell” tehát összességében nem érte el a várt sikert, ugyanakkor látványos eredményeket is tapasztalhattunk, ám ezek nem voltak átütıek. Emellett égetıen szükségessé váltak a reformok, mert a globalizáció tükrében az elzárkózás, a befelé forduló endogén fejlıdés nem volt releváns alternatíva. Az 1990-es évek elejére súlyos makrogazdasági válság következett be. Ekkor került Dr. Manmohan Singh a pénzügyminiszteri székbe, akinek a nevéhez köthetı a gazdasági liberalizáció. Csökkentette az állami szektor súlyát, a külföldi befektetık elıtt megnyitotta a lehetıségeket, visszaszorította a bürokráciát, exportösztönzı gazdaságpolitikát vezetett be, továbbá az importengedélyezési rendszer eltörlése mellett folyamatosan csökkentette a vámokat. Singh globalizációs programja megnyitotta az utat a világgazdaságba való integráció és a drasztikus változások elıtt. A liberalizációs reformok kétséget kizáró pozitív eredményeket értek el. Csak néhányat említve ezek közül: a gazdaság rohamos növekedésnek indult, az export növekedése az évi 20%-ot is meghaladta, az infláció és a költségvetési deficit csökkent, a külföldi tıke egyre erıteljesebben áramlott, a valutatartalékok pedig többszörösükre emelkedtek néhány év alatt. India a délkelet-ázsiai pénzügyi válság és a világgazdasági lassulás kedvezıtlen hatásaival szemben is sikeresen védekezett. Rövid megtorpanás után a növekedés folytatódott. Ennek oka a külföldi vállalatok outsourcing tevékenységek iránti hatalmas kereslete volt. India komparatív elınyét a többi fejlıdı országhoz képest az angolul kitőnıen beszélı szakképzett és olcsó munkaereje jelenti. Az internet rohamos terjedésével az ország jelentısen profitált az angol nyelv ismeretébıl a számítástechnikai szolgáltatások területén, ahol a kommunikáció rendkívüli jelentıséggel bír. Mára a szoftver és számítógépes szolgáltatások iparága India legdinamikusabban fejlıdı ágazata, lehetıvé téve az exportorientált gazdaságnak a gyors növekedést. A látványos és figyelemreméltó eredmények mellett ugyanakkor meg kell említeni a regionális különbségeket, az infrastrukturális hiányosságokat, a korrupciót és a társadalmi problémákat is. A népesség jelentıs része (29%) él napi 1 dollár alatti jövedelembıl, az öt év alatti gyerekek 47%-a alultáplált, és a lakosság 39%-a analfabéta. Sok helyen az országban az áramhoz és a tiszta vízhez jutás is problémát jelent. Mindemellett mára, reformok sorának végrehajtása után, az elért gazdasági eredmények tükrében kétségek nélkül állítható, hogy India jól járt önellátó, bezárkózó gazdasági 68


stratégiájának leváltásával, mely egy nyitott, világgazdasági integrációra és globalizációs folyamatokra fogékony, erıs növekedést elısegítı gazdasági stratégiát eredményezett. India további sikere nagymértékben függ legfıbb riválisa, Kína teljesítményétıl is. Számos közgazdászt foglalkoztat, hogy mely ország lesz sikeresebb a jövıben, melyik fog jobban teljesíteni kettejük közül. Dolgozatomban összehasonlítottam Kínát és Indiát gazdasági és társadalmi szempontok alapján egyaránt. Az, hogy melyik lesz majdan sikeresebb sok tényezı függvénye, és bonyolultabb annál, hogy egyértelmő választ adjak rá. Mindenesetre az bizonyos, hogy együttes súlyuk a világgazdaságban már ma is jelentıs, és ez egyre növekedni fog a késıbbiek folyamán. Emellett folyamatosan a figyelem középpontjában állnak hatalmas gazdasági növekedésük, valamint az általuk okozott súlyos környezeti problémák miatt. Kína ma még legalább kétszer olyan gazdag, mint India, de India számára számtalan lehetıség kínálkozik a felzárkózáshoz, lévén, hogy termék- és szolgáltatásexportja gyorsabban bıvül, valamint a külföldi befektetı vállalatok sok szempontból részesítik elınyben Kínával szemben jobb intézményi hátterének, és jóval fejlettebb bankrendszerének köszönhetıen. Ugyanakkor számos téren India lemaradást tanúsít Kínával szemben, ilyen például az infrastruktúra - melynek hiányában a lakosság vidéki része nehezen integrálható a globális gazdaságba -, vagy a költségvetési decentralizáció, amely rendkívül szükséges lenne, mert a hatalmas fiskális deficit finanszírozása komoly forrásokat von el olyan területektıl - mint az oktatás, az egészségügy, a szegénység csökkentése -, melyek fejlesztése igen sürgetı és elengedhetetlenül fontos lenne India számára.

69


IRODALOMJEGYZÉK

Assadourian, E. et al. [2006]: State of the World. The Worldwatch Institute, New York. Magyarul megjelent: A világ helyzete [2006]. Föld Napja Alapítvány, Budapest. Aziz, J. – Dunaway, S. – Prased, E. [2006]: China and India learning from each other: Reforms and policies for sustained growth. IMF, Washington. Baktay Ervin [2000]: India bölcsessége: A hindu világszemlélet ismertetése. Reprint Kiadó, Budapest. Bara Zoltán – Szabó Katalin [2004]: Gazdasági rendszerek, országok, intézmények: Bevezetés az összehasonlító gazdaságtanba. Aula Kiadó, Budapest. Bhagwati, J. N. – Desai, P. [1972]: India-Planning for Industrialization. Oxford University Press, London. Csáki György – Hernádi András [2005]: Kína és India: a világgazdaság új lokomotívjai? Külgazdaság 49. évf. 5-6. sz. 4-21.o. Follath, E. [2005]: From Poorhouse to Powerhouse. Spiegel Special International Edition 7. sz. 78-87.o. HVG [1993]: Csoda születik? 1993. október 9. 25-27.o. HVG [2006]: Kínai és Indiai gazdasági száguldás. 28. évf. 51-52. sz. 78-79.o. Ifj. Simon György [2001]: Egy potenciális „elefánt”: India. Statisztikai Szemle 79. évf. 2. sz. 178-199.o. Kapur, S. L. [2006]: Industry passing through phase of transition: Firm Political Leadership Needs of the Hour. http://www.tribuneindia.com/50yrs/kapur.htm Letöltve: 2006.11.20 Keresztes Imre [2007]: Kiszállás a riksából? HVG 29. évf. 7. sz. 33-34.o. Krajczár Gyula [2006]: India és Kína közeledése. Népszabadság 2006. november 21. 9.o. Laudicina, P. – White, J. M. [2005]: India and China: Asia’s FDI Magnets. Far Eastern Economic Review. 2005. 9. sz. 25-28.o. Dox Jones & Company, Hong Kong. Majoros Pál [2004]: Kína, a világgazdaság motorja. Világgazdasági régiók [2004]. Perfekt, Budapest. 118-162.o. Majoros Pál [2006]: Az Európai Unió és India gazdasági-kerekedelmi kapcsolatai. EU Working Papers 4. sz. 50-61.o. Milner, C. – Vencappa, D. – Wright, P. [2007]: Trade Policy and Productivity: Growth in Indian Manufacturing. The World Economy. Blackwell Publishing Ltd, Oxford. 249-266.o. Mitra, S. K. – Rill, B. [2006]: The Peacock and the Dragon: A Hesitant Embrace. In: India’s New Dynamics in Foreign Policy. Hans-Seidel-Stiftung, Munich.

70


Mustó István [2004]: Development economics – development policies. Competitio 3. évf. 2. sz. 46-57.o. Nagy Gábor [2006]: Növés a ködben. HVG 28. évf. 5. sz. 31-32.o. Nagy Mercédesz [2006]: Rivalizáló óriások. Népszabadság 2006. november 21. 9.o. Novák Csaba [1997]: Hogyan alakul át az indiai gazdaság. MTA VKI Kihívások 82. sz. VKI, Budapest. Nyusztay László [1995]: Elefánt a tigrisek között – India és az új világrend kihívásai. Külgazdaság 39. évf. 5. sz. 54-66.o. Panagariya, A. [2007]: Why India Lags Behind China and How it Can Bride the Gap. The World Economy. Blackwell Publishing Ltd, Oxford. 229-248.o. Ricz Judit [2005]: Paradigmaváltás a fejlıdés-gazdaságtanban. Competitio 4. évf. 2. sz. 109129.o. Rogoff, K. [2006]: The Indian Tourtoise and the Chinese Hare. Project Syndicat, New York. Sen, A. [2003] : A fejlıdés mint szabadság. Európa Könyvkiadó, Budapest. Srinivasan, T. N. – Tendulkar, S. D. [2003]: Reintegrating India with the World Economy. Institute for International Economics Srinivasan, T. N. [2001a]: Indian Economic Reforms: Background, Rationale, Achievements, and Future Prospects. Narayana ed. [2001]: Economic Policy and State Intervention. 230270.o. Srinivasan, T. N. [2001b]: India’s Development Strategy, Privatization and Deregulation. Narayana ed. [2001]: Economic Policy and State Intervention. 271-286.o. Surányi Sándor [1978]: India gazdasága. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Székely-Doby András [2000a]: Lesz-e tigris az elefántból? India felemelkedése még várat magára. MTA VKI Kihívások 129. sz. VKI, Budapest. Székely-Doby András [2000b]: A (kihasználatlan) lehetıségek földje: India. GM Középtávú prognózis résztanulmány. MTA VKI, Bugapest. Székely-Doby András [2003]: Széllel szemben: India gazdasága az ezredfordulón. MTA VKI Kihívások 163. sz. VKI, Budapest. Székely-Doby András [2004]: India – Az ellentétek országa. Világgazdasági régiók [2004]. Perfekt, Budapest. 183-200.o. Szentes Tamás [1995]: A világgazdaságtan elméleti és módszertani alapjai. Aula Kiadó Kft, Budapest. Tenigl-Takács László [1997]: India története. Medicina, Budapest. The Economist [2004]: Can India work? 2004. június 12.

71


The Economist [2004]: The latest in remote control. 2004. szeptember 11. The Economist [2004]: The remote future. A survey of India. 2004. február 21. The Economist [2006]: Still treading on India’s toes. 2006. november 18. Todaro, M. P. – Smith, S. C. [2006]: Economic Development. Addison Wesley, Boston. Türei Sándor és szerzıtársai [1997]: Összehasonlító gazdaságtan. Aula Kiadó, Budapest. Waelbroeck, J. [1998]: Half a Century of Development Economics: A Review Based on the Handbook of Development Economics. The World Bank Economic Review vol. 12. NO. 2. 323-352. Williamson, J. [2006]: Why Capital Account Convertibility in India Is Premature. Economic and Political Weekly. 2006. május 13. Wolpert, S. [2004]: A New History of India. Oxford University Press, New York.

Internetes hivatkozások http://devdata.worldbank.org/AAG/ind_aag.pdf 2007.03.05. http://devdata.worldbank.org/data-query 2007.03.05. http://devdata.worldbank.org/external/CPProfile.asp?PTYPE=CP&CCODE=IND 2007.03.08. http://dgft.delhi.nic.in 2007.02.25. http://hvg.hu/print/20070207_gangesz_szarazsag.aspx 2007.02.20. http://indiabudget.nic.in/es1994-95/1%20General%20Review.pdf 2007.03.08. http://indiabudget.nic.in/es1995-96/1%20General%20Review.pdf 2007.03.08. http://indiabudget.nic.in/es2006-07/chapt2007/chap11.htm 2007.03.10. http://newsvote.bbc.co.uk/mpapps/pagetools/print/news.bbc.co.uk/2/hi/south_asia/6280027.stm 2007.03.21. http://newsvote.bbc.co.uk/mpapps/pagetools/print/news.bbc.co.uk/2/hi/south_asia/4927436.stm 2007.03.21. http://newsvote.bbc.co.uk/mpapps/pagetools/print/news.bbc.co.uk/2/hi/south_asia/6257057.stm 2007.03.21.

http://www.eximkey.com/budget0708/es/chapter1.pdf 2007.03.16. http://www.nasscom.in 2007.03.08. http://www.nasscom.in/upload/38370/action_plan_1.pdf 2007.03.08. 72


http://www.tribuneindia.com 2006.11.20. http://www.worldbank.org.in 2007.03.05.

73


MELLÉKLET

1. Melléklet: Áttekintés India miniszterelnökeirıl 1947-tıl napjainkig Név Shri Jawaharlal Nehru Shri Gulzari Lal Nanda Shri Lal Bahadur Shastri Shri Gulzari Lal Nanda Mrs. Indira Gandhi Shri Morarji Desai Shri Charan Singh Mrs. Indira Gandhi Shri Rajiv Gandhi Shri Vishwanath Pratap Singh Shri Chandra Shekhar Shri P. V. Narasimha Rao Shri Atal Bihari Vajpayee Shri H. D. Deve Gowda Shri Inder Kumar Gujral Shri Atal Bihari Vajpayee Dr. Manmohan Singh

Idıszak

Párt

1947-1964 1964 1964-1966 1966 1966-1977 1977-1979 1979-1980 1980-1984 1984-1989 1989-1990 1990-1991 1991-1996 1996 1996-1997 1997-1998 1998-2004 2004-

INC (Indiai Nemzeti Kongresszus) INC INC INC INC Janata Párt Janata Párt INC INC Janata Dal Janata Dal INC Bharatiya Janata Párt Janata Dal Janata Dal Bharatiya Janata Párt INC

Forrás: http://pmindia.nic.in/former.htm

74

India gazdasági fejlıdése

Recommend Documents