Imahét 2015
2
A Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) kiadványa Szerkesztette: Szanyi György Tördelőszerkesztő: Kiss Bertalan Nyomtatás: Kálvin Nyomda, Beregszász
3
Imahét 2015
Hétfő
Haszontalan hit „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek?” Jakab 2,14
Kedves Olvasók! Egy kedves tanárom gyakran mondogatta: „Csak az az ismeret érdemes a tudás névre, amit felhasználni is tudunk”. Ez a mondás azt jelentette, hogy az elméleti tudás – nem is tudás igazán. Megtanulhatsz képleteket, de ha nem tudod, hogy hol és hogyan kéne alkalmazni őket – nem érnek semmit. Meg lehet tanulni gyönyörű költeményeket kívülről, ha nem emelik fel a szíved, vagy nem segítenek annak a kifejezésében, amit érzel – nem ér semmit. A fenti igéről ez jut eszembe. Ahogy nincs olyan, hogy elméleti tudás, nincs, nem lehet elméleti hit sem. Az a hit, amelyik nem látszik meg rajtad – igazából nem hit. Ha azt mondod, megtértél, akkor ennek életváltozással is kell járnia. Ha minden vasárnap elmész templomba, részese vagy az istentiszteletnek, de hétfő reggel minden ugyanúgy folytatódik, mint azelőtt, akkor valami nem működik jól az életedben. Ha hiszed, hogy Jézus megbocsátotta a bűneidet, el kell kezdened gyakorolni a megbocsátást azokon, akik téged bántottak. Ha hiszed, hogy Jézus szeret téged, akkor el kell kezdened ezt a szeretetet továbbadni a körülötted élőknek. Ha hiszed, hogy Jézus gondot visel az anyagi szükségleteidről, akkor Rá kell bíznod a pénzügyeidet, és odaadni neki, ami az övé. És a listát hosszan lehetne még folytatni. Ha nem látszik az életedben semmi hitből fakadó változás, akkor rá kell kérdezni, hogy valódi-e a hited? Mi, reformátusok, a hitet és a megtérés fontosságát szoktuk hangsúlyozni – nagyon helyesen. A cselekedeteknek nincs szerepe abban, hogy örök életet kapsz. A bűnbocsánat és az üdvösség ajándék, ami egyedül Krisztus haláláért lesz a tiéd, ha hiszel benne. DE... de mi történik, ha már hiszel? Üdvösséged van. Ezután jön a hálás élet folyamata. Amikor Isten dicsőségére élsz, és úgy próbálsz élni, hogy tetteid által épüljön Isten országa, boldogabbak legyenek az emberek, és ez a világ körülöttünk jobb hely legyen. A Heidelbergi Káté 86. kérdése szerint a jó tetteknek három féle haszna van:
Imahét 2015
4
1. Isten felé – hálánkat fejezzük ki velük. 2. Önmagunk – a jótetteken keresztül látjuk, hogy hitünk valódi. 3. A másik embert – ezek a jótettek vonzzák az Istennel való kapcsolatba. Ne elégedjünk meg tehát pusztán ész-hittel. Fordítsuk le a hitünket a tettek nyelvére! A jó fán hadd teremjen jó gyümölcs! Drága Mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy te nem elméletileg szeretsz minket. Nemcsak elmondtad, hogy milyen drágák vagyunk neked, de meg is mutattad a te Fiad által. Jézus Krisztus, köszönjük, hogy a földre jöttél, tanítottál, gyógyítottál – és szenvedtél is. Hálásak vagyunk, hogy a te megváltó szereteted a legnagyobb áldozattól sem riadt vissza. Szentlélek Isten, te gerjesztetted fel szívünkben a hitet. Kérünk Téged, segíts, hogy a hitünk ne maradjon gyümölcstelen. Kérünk, Te taníts minket szeretni, megbocsátani és adni. A mi tetteink hadd tükrözzék a Mennyei Atya szeretetét a világban! Ámen Kacsó Géza Bátyúi lelkipásztor
5
Imahét 2015
Kedd
Teremtésünk célja Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. Efézus 2,10
Emberek milliói keresik az emberi élet értelmét, célját és feladatát. Miért is vagyunk ezen a földön? Miért születtünk meg? Van-e valami, amit nekünk kell megvalósítani, valami speciális feladat, amit ránk szabtak? Annak, amit teszünk, van-e értelme? Ezek a kérdések feltevődnek fiatal korban, amikor önmagát keresi az ember. De feltevődik a középkorúak válságidőszakában is, hogy volt-e valami értelme annak, amit eddig csináltak, éltek. Fontos kérdések, hiszen ha olyan válaszra jutunk, amely azt mondja, hogy semmi értelme annak, hogy vagyok, és annak sem, amit eddig csináltam, nagyon elkeserítő és kiábrándító lehet. S nemcsak lehet, hanem az is. Hiszen, ha úgy feszülök neki az életnek, hogy úgyis minden hiába, akkor nem fogok nekifeszülni, küzdeni, felelősséget vállalni. Ha pedig arra jutok, hogy, amit eddig tettem kiábrándítóan értelmetlen, akkor feladom. Csoda, hogy annyi tehetetlen, lehetetlen ember van? Az a csoda, hogy az emberek még ilyen válaszokkal is élnek, tesznek és törekszenek. Pál ismeri az emberi gondolkodás mélységeit. Tudja, hogy ezek fontos kérdések. Lehet, hogy a fenti igében nem pont ilyen kérdésekre válaszol, de mégis egyértelműen fogalmaz, és rátalálhatunk arra a válaszra, amit keresünk. 1. Isten alkotása vagyunk. Nem magunktól jöttünk létre, nem egy hosszú evolúciós folyamat végterméke, hanem Isten kezének alkotása. Ebben benne van az a szándék, hogy amilyenek vagyunk, olyannak kell lenünk. Külsőnk, bensőnk, képességeink mind Isten keze munkája, és nem véletlenek sokasága miatt vagyunk olyanok, amilyenek, hanem mert Isten tervébe úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk. 2. Ebből fakad, a következő üzenet: Isten jó cselekedetekre teremtett minket. Azaz van célja az életünknek és van feladata. Ezt a feladatot Isten szabta ránk. De nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy bennünket szabott egy feladatra. Úgy alkotott meg bennünket, hogy képesek legyünk az Ő
Imahét 2015
6
tervét végrehajtani. S milyen nagyszerű üzenet: képes vagyok arra, amit Isten kér tőlem! 3. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy bár Isten alkotása vagyunk, céllal és feladattal ebben a világban, mégis van egy hatalmas bökkenő, mégpedig az, hogy bűnösök vagyunk. Saját engedetlenségünkből elveszítjük azt a célt, amire vagyunk teremtve és a képességet, amivel betölthetjük feladatunkat. Ezért mondja Pál, hogy a Jézus Krisztusban teremtett új ember képes felfedezni az életében Isten célját, s végrehajtani a feladatot. Ő az, aki elveszi bűneink gátló tényezőjét, s felszabadít a jó cselekedetekre. 4. S végül, van mit tennünk! A hívő ember nem lehet tehetetlen, feladat és cselekedet nélküli ember. Van, hogy nem tudja mi a feladata, de ez nem jelenti azt, hogy nincs. Minden hívő ember, aki nem teszi a dolgát, csak pazarolja Isten ajándékait. Nagyon nagy feladatunk, hogy felfedezzük Jézus Krisztusban életünk értelmét, célját, feladatát. Nem mondhatjuk, hogy nem tudom végrehajtani, amit Isten elvár tőlem, mert a feladathoz van szabva a képességem. Sőt még a bűnöm sem lehet gátló tényező, mert Jézus szeretetéből elvette. Kedves Testvérem, mire vársz, tedd, amit tenned kell! Uram szabadíts fel engem azokra a jó cselekedetekre, amelyekre magadnak alkottál, s ne enged, hogy megnyugodjon a szívem, amíg nem tettem meg azt, amit tennem kell! Ámen. Szanyi György Borzsovai lelkipásztor
7
Imahét 2015
Szerda
Tökéletesség szeretet nélkül? És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 1 Korinthus 13,2 A szív bajnokai című filmet ajánlom mindenkinek! Ez egy igaz történet, ami 2002-ben történt meg. Röviden arról szól, hogy egy keresztyén család hogyan fogad be egy utcagyereket, akiből aztán egy „nagy” (Mike) sportoló lesz. A film alapján sok mindent állapítottam meg a szeretetről. Olyan tételek ezek, amiket megtanulva nagyon jól lehet alkalmazni a hétköznapokban. Jézus ezt mondja a tanítványainak: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” János 13, 34-35 Érdemes megnézni előtte, ha van rá mód és idő az ajánlott filmet, vagy részleteit.
Tehát lássunk a film alapján néhány „szeretet-tételt”. 1. A szeretet nem ismer lehetetlent. Nagyon sok dolog van az életben, ami azért nem kezdődik el, mert nem szeretünk. Vagy szeretünk, de nem eléggé ahhoz, hogy valami megváltozzon. Sokszor csak annyi hiányzik, hogy megálljunk az autóval, és felvegyünk valakit, aki rászorulna egy kis melegre, vagy jó lenne neki, ha hamarabb hazaérne. Van az az érzés, hogy valaki az ellenkező irányba megy, s látod, hogy bajban van. Mondod magadban: „Fordulj meg!” Megfordulsz, és segítesz neki. Erre lehet mondani – a szeretet nem ismer lehetetlent. Valami szól ott belül, hogy neked ezt most szeretetből meg kell tenned – adni kell, segíteni kell valahogy. 2. A szeretet szépen szól a másikhoz. Hány ember van körülöttünk, akit kevés szép szóval illetnek? Hányan úgy nőnek fel, hogy szinte soha nem beszéltek vele szépen. Valakinek soha nem mondják: „drágám, szívem, szerelmem, kedvesem, egyetlenem, édesem”. Vagy ha mondják, akkor csak azért, mert gúnyolódnak, vagy ki akarják használni a másikat. Aztán ott vannak azok, akiknek lehet azt mondani (szépen szólva): „Nincs esze, nem is lesz!” Beskatulyázzák, és
Imahét 2015
8
egy életre megjegyzi magának, sérül az önértékelése, soha nem is akar majd teljesíteni: nem azért, mert nem tudna, hanem azért, mert úgy érzi, senki nem kíváncsi rá. Őszintén szólva vannak páran, akik a hittanon sokkal jobban teljesítenek, mint az iskolában – talán azért, mert nem mondtuk nekik (vagy érzékeltettük velük), hogy – kimondom – „hülyék, degeneráltak”. 3. A szeretet bizalmas. Könnyű úgy bízni valakiben, hogy már évek óta együtt vagyunk vele, és megtanuljuk ezt a bizalmat. Sokkal nehezebb a dolgunk akkor, amikor új egy kapcsolat, s már rögtön az elején biztosítani kell a másikat bizalmunkról. Ebben mindig kockázat van! Mi van, ha kihasználja, visszaél a bizalmunkkal? Mi van, ha még kárunk is lesz belőle? De ha nem bízunk meg valakiben már a kapcsolat elején, akkor később sem alakul majd ki. Ehhez a bizalomhoz is szeretet kell. Márpedig sok olyan helyzet van a hétköznapokban, mikor jó lenne valakiben rögtön megbízni. Tudom, hogy sokat csalódtunk már, de mégis azt mondom: ha szeretsz, akkor az segít neked megbízni valakiben már rögtön az elején a kapcsolatnak. 4. A szeretet figyel a másikra, kikéri a véleményét, hagyja dönteni. Annyi dolog van a mindennapi életünkben, amiről úgy gondoljuk: „ez rám tartozik”. Odáig is eljut az ember, hogy mások élete felől is elhiszi ezt: rám tartozik, hogy nevelem a gyermekem; rám tartozik, hogy öltözzön; rám tartozik, mit egyen; rám tartozik, milyen iskolába járjon; rám tartozik, miben és hogyan higgyen… Nagy tévedés! Persze, van egy bizonyos kor, ami alatt tényleg ránk tartozik. De amikor valaki kinövi a gyerekcipőt, saját véleménye van, a személyisége már kialakulóban van, akkor igenis őt is meg kell kérdezni, hogy mit akar, hogy szeretné. Felnőtt emberekkel szemben pedig nem is kérdés! Hányszor nem kérjük ki a másik véleményét?! Miért? Mert csak magunkra gondolunk, és nem igazán szeretünk. Ha nem kérjük ki, abból nagy tévutak, sértődések, értetlenségek lehetnek később a kapcsolatainkban. És jön majd a mentegetőzés: „Sose gondoltam, hogy te így, vagy úgy gondoltad!” Ha szeretted volna a másikat (társ, gyerek stb.), akkor észrevetted volna – még a gondolatát is. Isten mindig figyel ránk, és van egy csodás igevers: „Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod azt”. Mert Isten igazán szeret. 5. A szeretet nem használja ki a másikat. Az előbbihez kapcsolódva – ha már tudjuk valakinek a véleményét, vágyát, célját, akkor szeretet kell ahhoz is, hogy ezeket ne használjuk ki. Ne próbáljuk a „saját malmunkra hajtani a vizet”, azaz saját magunkra nézve hasznot húzni a másikból. Ennek a világnak az egyik legnagyobb baja az, hogy mindenki hasznot akar húzni a másikból. Ezért van
9
Imahét 2015
gazdasági válság is. Ez fogja okozni a világ vesztét, és a Föld nevű bolygó vesztét is – csak a haszonszerzés egymásból és a bolygónkból. Gondolkozzunk el, kik azok az emberek körülöttünk, akikből hasznot akartunk húzni? Szeretet ez? Még ha nem is volt tudatos, hogy a javunkra váljon a velük való kapcsolat, attól még a dolgok végső kimenetele úgy tűnhet, hogy mi haszonszerzésből vagyunk velük vagy mellettük. Ezt kívülről bárhogy megítélhetik. A lényeg, hogy te magadban pontosan tudd: én szeretetből vagyok mellette, nem haszonból. 6. A szeretet megvédi azt, akit szeret. Ez egy ösztön az ember szívében, hogy ha szeret valakit, akkor azt meg akarod védeni. Védik az állatok a kölykeiket, és védi az ember is a saját kölykét. De védi az ember azt is, akit az Isten társul rendelt. Ezek a kapcsolatok elég jól működnek a legtöbb esetben. Ez egy reflex, válaszreakció. Ha azt bántják, akit én nagyon szeretek, akkor beindul ez a védekezési ösztön – s szinte bármire képes az ember, még az életét is képes feláldozni (vannak ilyen helyzetek). De a szülőkön/gyermekeken kívül hány embert szeretünk még? Mindenkiért odaadnánk az életünket? Nem véletlen, hogy ezt mondja Jézus: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért” János 15, 13 7. Az Isten iránti szeretet hálás. A mindennapokban Isten ezerféle apró módon kifejezi felénk szeretetét (hadd ne soroljam!). Mennyire vagyunk érte hálásak? Mennyire vagy hálás, ha vannak szüleid, van tető a fejed fölött, van iskola, amibe járhatsz? Mennyire vagy hálás az egészségért? Mennyire vagy hálás a testvéri közösségért? Mennyire vagy hálás a megváltásért? Milyen jó lenne, ha az Isten nagy ajándékaiért érzett hála nem múlna el a hétköznapokkal, hanem végig ott lenne az életünkben. Ez lenne az igazi Istenszeretet. És ha ez bennünk van, akkor képesek vagyunk az embereket is másképp látni, másképp szeretni, s talán minél többet megtartani ezekből a szeretettételekből, amit most bíztam rátok. Adja Isten, hogy sikerüljön! Szeress, és cselekedj! Szerető Mennyei Atyánk! Köszönjük neked azt az érthetetlen, nagy szeretetet, mellyel közelítettél felénk Krisztusban. Kérünk, hogy soha ne váljon ez megszokottá az életünkben. S kérünk, segíts, hogy mi is tudjuk szeretni azokat, akiket ránk bíztál, és bármire képesek legyünk azért, hogy nekik üdvösségük legyen. Ámen Sipos József Tiszaújlaki és Tiszakeresztúri lelkipásztor
Imahét 2015
10
Csütörtök
Biztatás cselekvésre „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt!” Máté 3, 8
Kedves Testvéreim! Keresztelő János Júdea pusztájában hirdeti a zsidó népnek és vallási vezetőiknek Isten üzenetét. Nem köntörfalaz, nem beszél mellé, nem nyugtatgatja az embereket és nem ringatja őket hamis vallásosságba. Így kezdi mondanivalóját: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” Mondanivalója, Isten elkészített üzenete, a bevezető mondat után sem válik enyhébbé, mivel a farizeusokat „viperák fajzatának” nevezi, majd pedig a ma esti igeversünket szögezi nekik: Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt! A gyümölcstermés feltétele! Ahogyan János a megtéréssel kezdte mondanivalóját, úgy a 21. század emberének is ez Isten elsődleges üzenete: Térj meg! Csak ezután jöhet a jó gyümölcsök megtermésének ideje. Persze addig is élhet emberi mérték szerint jól és bölcsen, a saját észjárása és döntései alapján ésszerűen cselekedhet egy-egy helyzetben, de örök élete attól még nem lesz. Ezen döntései, vagy akár a keményen végzett munkája meghozhatja annak gyümölcseit. Ugyanakkor látnunk kell, hogy itt János nem életünk eredményeiről, hanem a tettekben megmutatott keresztyénségről, a hívő életről, Isten Igéjének a megéléséről beszél. Lássuk meg: csupán a megtért életből teremhetnek jó gyümölcsök. Ez az első állomás, aztán izgulhatunk, dolgozhatunk a következő lépéseken. Utána viszont kötelességünk is azokon munkálkodni. „Teremjetek hát!” Egyértelmű felszólítás ez! Mintha azt kérdezné Keresztelő János: Mire vártok? S ha mellé képzeljük haragját, amelyet a farizeusokkal és szadduceusokkal szemben táplált engedetlenségük miatt, akkor félreérthetetlen lesz ez a felszólítás és nyomatékosítás: Teremni kell! Nincs más lehetőségünk, nincs más opciónk. Jézus Krisztus azt mondja: az a fa, amely nem terem jó gyümölcsöt kivágják. A gyümölcsfát gyümölcstermésre szánják és ültetik, ezért ha nem teljesíti funkcióját, feladatát, akkor értelmetlen lesz a létezése, így kivágják. A
11
Imahét 2015
megtérésnek tehát a gyümölcstermés a folytatása. A megtérés nem az út vége, inkább úgy tekinthetünk rá, mint a keskeny út elejére. János pontosan emiatt szólította fel hallgatóságát, mert nem látszottak a tettekben megmutatott jó gyümölcsök. Késett a gyümölcstermés. Talán az év elején mi is elhatározzuk nagyon sokszor, hogy ezen túl jobban ragaszkodunk majd Istenhez, most majd minden más lesz, erősebb lesz a kapcsolatunk Vele, többet fogunk imádkozni stb. Azonban Isten Igéjének kell ráébreszteni bennünket arra, hogy saját erőnkből erre képtelenek vagyunk, saját kútfőből csak késleltetni tudjuk a gyümölcstermést. Nincs más csak az Úr hatalmas keze és ereje! Így az Ő ereje kell ahhoz, hogy a gyümölcstermés idejében történjen. „Megtéréshez illő gyümölcsöt” kell teremni! Nem véletlenül szerepel a versben ez a kitétel. Az Istenben bízó ember is nagyon sokszor pazarolja energiáját a vad hajtások erősítésébe és növelésébe. S hogy az előző gondolatmenetet folytassuk: saját erőnkből csak silány, hibás gyümölcsöket tudunk teremni. Ezért azon múlik minden, hogy mennyire adjuk át életünket az Úrnak. Teljesen Jézus Krisztusé a szívünk, vagy csak félig? Megtérésünk után kezdünk-e még magánakciókba vagy sem? Van-e még az életünknek olyan területe, amit csak mi akarunk irányítani, vagy átengedjük minden téren az irányítást Életünk Urának? Kedves Testvérem! 2015-ben is azon múlik majd minden, hogy Isten irányítjae az életed vagy sem? Ha a kormánykeréknél Ő áll, akkor jó gyümölcsei lesznek életednek! Engedd, hogy 2015-ben is munkálkodjon, erőt adjon a jó cselekedetekhez, neveljen, növekedést adjon, vezessen, hogy Ő írja meg életed terveit. Amit pedig Ő eltervez, azt végre is hajtja, s hidd el, hogy ezek a tervek tökéletesek lesznek számodra! Mindenható Urunk! Hálát adunk neked kegyelmi idődért, amely által lehetőségünk van a Hozzád való odafordulásra. Köszönjük, hogy immár életünk Ura vagy, kezedben van az irányítás. Kérünk, hogy irányítsd életünk hajóját olyan vizekre, amelyekre csak szeretnéd, de ha viharokat adsz, akkor légy ott velünk azokban. Kérünk, adj erőt kísértéseinkben. Kérünk, adj jó gyümölcsöket, gyümölcstermő, jó cselekedetekben gazdag életet. Bízunk Benned Urunk, ezért merjük Rád bízni életünket. Légy a mi egyetlen Urunk ebben az évben is! Ámen! Máté Richárd Izsnyétei és Derceni lelkipásztor
Imahét 2015
12
Péntek
Sok kicsi sokra megy Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.” Máté 10,42 Mikor Jézus kiválasztotta az első tanítványait, nem tűnt túl válogatósnak. Nem kezdte el vizsgáztatni a tanítványait. Nem kérdezte ki őket az Írásokból, nem szánt időt arra, hogy megtudja, ezek az emberek mennyire ékesszólóak, milyen meggyőzően fogják közvetíteni az Ő evangéliumát. Nem járt utána a hátterüknek: volt köztük halász, vámszedő, korabeli forradalmár (kananeus). Nem törekedett arra sem, hogy nagyjából egy vérmérsékletű embereket gyűjtsön össze: a nagyhangú Péter mellett ott van a befolyásra és hatalomra vágyó Jakab és János, a kritikus Tamás és természetesen Júdás, akiből a tanítványi kör sikkasztója, később Jézus árulója vált. Jézusnak nem kellett semmilyen alkalmassági vizsga, hogy ezeket kiderítse a tanítványairól. Tudta mindezeket, és még sokkal többet is róluk. Mégis elhívta mindegyiket és ezzel a csoporttal hirdette az evangéliumot. Máté evangéliumának 10. fejezetében elküldi ezeket a tanítványokat, akik formálódtak mellette, hogy vigyék tovább az örömhírt azzal a hatalommal, amivel Jézus is gyógyított és megszállottakat tisztított meg. Ha Jézus elkezdett volna válogatni, én mellette lennék? És te? Talált volna bennem vagy benned valami érdemeset, ami méltó arra, hogy magához vegyen? Elég jó lett volna az életünk az Ő szemében, hogy elhívjon tanítványainak? Néha olyan jó lenne megbiztatni magam azzal, hogy csak van valamilyen kiváló tulajdonságunk, amiért Jézus kiválasztott és elhívott minket is. Valami, amiben nagyok vagyunk, de legalábbis nagyobbak, mint a többi ember. De nincs ilyen. Ahogy a tanítványok eltörpültek a feladat nagysága előtt, úgy mi is kicsinek, jelentéktelennek érezzük magunkat, ha arra nézünk, miben akar felhasználni minket Jézus – az evangélium hirdetése, hívogatás Isten országába, juhokként megmaradni a farkasok között, vallást tenni Róla mindig minden időben. Nagy feladatok ezek.
13
Imahét 2015
Jézus kicsiket hívott el – olyan tanítványokat, akik nem a saját nagyszerűségükért voltak ott mellette, hanem azért, mert Jézus elhívta őket. Kellettek neki. Te miben vagy kicsi, Testvérem? Talán fiatal vagy és nem figyelnek rád az idősebbek annyira, amennyire szeretnéd. Egyedül érzed magad és nem találod a célod. Vagy középkorúként keresed a munkát, megélhetést, elmész Németországig, Hollandiáig, hogy hazahozd azt a bizonyos mindennapit, hogy gyarapíts valamit. A családodért dolgozol, a feleségedért és a gyermekeidért – néha azonban beléd nyilal, hogy ezek a gyermekek nélküled nőnek fel. Esetleg idősebb vagy – tevékenykednél még, de nem tudsz, nincs erőd. Egész életedben gondot viseltél másokra, most mások viselnek gondot rád. Mindannyian kicsik vagyunk valamiben. Igénk azonban arról beszél, hogy Jézusnak a kicsik kellettek. Aki a legkevesebbet megteszi kicsiként, és aki a legkevesebbet megteszi a kicsikért – egyetlen pohár friss vizet ad nekik, mert tanítványok –, jutalmat kap, amit nem veszít el. Lehet, hogy kicsik vagyunk, de Jézussal sokra juthatunk. Megfáradt háziasszonyokként leülhetünk imádkozni a gyermekeinkkel. Rohanó édesapaként összefoghatjuk a családunkat, eléjük élhetjük és beszélhetünk nekik arról, hogyan szereti az Atya az övéit. Idősként hitünkkel erősíthetjük az elfáradtakat, azokat, akik még csak most keresik a hit útját. Fiatalként odaállhatunk a depressziós osztálytárs mellé és megfoghatjuk a kezét: ne vágd fel az ereidet, ne szedd be a nyugtatót. Van miért, van Kiért élni. Kis lépésenként építhetjük Isten országát. Kis lépésenként, de sok kicsi sokra megy. Jézus kicsinyeinek életén pedig a növekedés áldása nyugszik – növekedés Benne, aki mindig gondoskodik arról, hogy legyen egy pohár víz, amit kapunk, legyen pihenés és felüdülés, legyen látható áldás a szolgálatunkon. Kicsik vagyunk, kis részünk van a szolgálatban, de ez a kis rész részünk az ígéretben is. Adjunk hálát Jézus Krisztusnak, aki minket kicsikként hív el és használ fel! Erősödjünk és növekedjünk a szolgálatban! Uram, köszönöm Neked, hogy engem is megszólítottál, elhívtál. Hálát adok ígéreteidért, amit nekem is adtál. Te látod, milyen kicsinek és erőtlennek érzem magam, ha azokra a feladatokra nézek, amiket rám bíztál. Bocsásd meg, ha ezért időről időre megállok, meghátrálok. Könyörgöm, növelj engem a szolgálatban és add, hogy építhessem gyülekezetemet! Ámen Laskoti Zoltán Szőlősgyulai lelkipásztor
Imahét 2015
14
Szombat
Lépj hitből „Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azokat hét napon át.” Zsidók 11,30
Miután Izrael eljutott a fáradságos pusztai vándorlás után a megígért Kánaán földjére és átkelt a Jordán folyón, Isten nagy próba elé állította népét. Jerikó megerősített és csaknem bevehetetlen városa került elé, amelyet elfoglalni emberileg semmi lehetőség nem volt. A magas és vastag falakon átjutni lehetetlen volt. Az Úr azonban megparancsolta Izrael harcosainak, hogy járják körül a város falait mindennap egyszer, majd a hetedik napon hétszer. Gyerekesnek tűnhetett ez a körüljárás. Jerikó lakossága, akik közül sokan a házaikat közvetlenül a falak mellé építették, láthatták a várost őrző katonákkal együtt, mit tesz az ellenség és gúnyosan kacaghattak rajtuk. Isten kérhette volna akár azt is, hogy szökdécselve járják körül a falat, de igazából nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy hajlandóak voltak megtenni, amit az Úr parancsolt nekik, még ha az emberi mércével nézve értelmetlennek is tűnt. A nép reménykedett abban, hogy Isten teljesíteni fogja azt, amit megígért, és nekik adja Kánaán földjét. Hittek a sikerben, amely be is következett. Az a baj, hogy mi sokszor nem hiszünk a sikerben, már akkor lemondunk az egészről, mielőtt belefogtunk volna. Nem merünk lépni hitből, nem merünk kockáztatni, nem számolunk a felsőbb hatalommal, hanem egy helyben toporgunk, filozofálunk, okoskodunk, túlkomplikálunk. Emberi számításaink vannak csupán és nem hisszük el, hogy Istennel mégis sikerülhet. Ha azonban nem számolunk Istennel, akkor csak sajnálkozó, gyáva mondataink maradnak, és azt ismételgetjük, hogy: Jerikó bevehetetlen; esélytelen elindulni; miből fogjuk ezt vagy azt kifizetni; nincs elég ember ezt a szolgálatot megvalósítani; túl kicsi a gyülekezet; mi ehhez nem értünk. De ha van hitünk, akkor másként látjuk az arányokat: milyen kicsik és gyengék Jerikó falai az erős és világokat összezúzni képes Istenhez képest; mennyire kevésnek tűnik az az összeg, ami hiányzik a munka elvégzéséhez annak az Istennek, aki végtelenül gazdag és övé az egész univerzum; milyen kevés erőfeszítésébe kerül az Úrnak az, hogy
15
Imahét 2015
munkásokat küldjön az aratásba, hiszen ő még a kövekből is tud fiakat támasztani magának. Merünk-e lépni hitből a presbiteri gyűlésen felvetődött kérdésekben? Betegségeinkben számolunk-e Istennel vagy csak az orvosi diagnosztizálással, el merünk-e indulni másoknak bizonyságot tenni Jézusról vagy azt mondjuk, úgy sem hallgatnak ránk? Van, amikor annak van az ideje, hogy imádkozzunk és még nincs itt a konkrét cselekvés ideje. Azonban, amikor eljön a ’kairosz’ idő a cselekvésre, amit az Úr már előre elkészített, akkor váltani, változtatni kell és az imában megharcolt, előkészített területet valóságosan is birtokba kell, hogy vegyük. Ilyenkor az ima idejéből át kell lépni a cselekedetek idejére. Ezek a hit cselekedetei, amelyek nélkül az azt megelőző időszak semmivé válna – cselekedetek nélkül a hit halott. Ha nem lépünk, akkor az egész addigi befektetésünk, imáink hiábavalóvá lesznek. Mert a konkrét cselekvés nélkül elhalnak az imák által elvetett és felnevelt magok. Jerikó falai végül leomlottak. A te falaiddal mi lesz, hagyod, hogy továbbra is feléd tornyosuljanak, hogy csupán az emberi számításaid és félelmeid vezessenek? Vagy megmered tenni hittel a következő lépésedet, majd megint a következőt és körüljárod falaidat, míg végül egy hatalmas kiáltással, Isten beavatkozásával végleg leomlanak azok. Isten már elkészítette életedben a győzelmet. Ma indulj el hittel azon az ösvényen, amelyet kijelölt számodra és tedd meg, amire kér, bármi is legyen az! Ámen. Mindenható Istenünk, megvalljuk végtelen hatalmadat, amellyel mindent megtehetsz. Előtted nincs akadály, kezedet senki nem foghatja vissza a cselekvéstől. Bocsásd meg, hogy olykor nem a hitünk, hanem csak emberi gondolataink vezérelnek és gyávák vagyunk megtenni azt, amit kérsz tőlünk. Hadd legyünk bátor, hívő katonáid seregedben, akik nem a bevehetetlen falakra tekintenek, hanem a győztes Istenük nyomdokaiban haladnak a biztos siker felé. Legyen szívűnkben az a rendíthetetlen bizonyosság: Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?! Ámen. Baksa Zsolt Nagymuzsalyi és Kuklyai lelkipásztor
Imahét 2015
16
Vasárnap
El ne bízd magad! Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Efézus 2,8-9
Kedves Testvéreim! Ma az emberek arról beszélnek a legtöbbet, ami nincs: nincs egészségem; nincs békességem; nincs elég pénzem; nem tudom itthon tervezni a jövőmet. Sokan mentek neki úgy ennek az évnek, hogy reménytelenségükben csak a mondást idézték: „míg a világ világ lesz- mindig rosszabb világ lesz.” Az Istent ismerő ember azonban arról is beszélhet, amije van! Amikor életünk nehézségeiről van szó, mondjuk el azt is, ami viszont van: üdvösség, mennyei örök élet! Miért beszélünk olyan sokat arról, ami nincs, miközben örülhetnénk annak, ami, aki van? Volt egy idős ember, aki mindig a régi korokról, dicső tettekről, elvégzett munkáról tudott beszélni. Egyszer sem köszönte meg- sok morgolódása közöttazt, hogy megtudott öregedni, társával együtt; hogy család és szeretet veszi körül. A múltnak dicsőség, a jelennek zsörtölődés, viszály jutott. Kedves Olvasó! Kérlek, kezd el felsorolni, számba venni a sok „nincs” között mindazt, ami van! És gondold végig, hogy azt, ami még van, ami maradt, és ami eddig volt, kinek köszönheted? Kinek köszönheted az elmúlt éveidet, életedet? Kinek köszönheted családodat, szeretteidet, vagy ki az, aki akár magányodban, özvegységedben, árvaságodba megtartott? Ki az, aki annak ellenére, hogy sokszor „nincs emberem; nincs olajam; nincs erőm”, mégis megtartott, gondoskodott rólad? Az Úr az, aki Volt, aki Van, és aki Eljövendő… Jelenések 4,8 Ne higgyük, hogy csak azért adhatunk hálát, ami mögöttünk van. Isten megtartó kegyelméből többet készített el: „Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az
17
Imahét 2015
Isten országáért, hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.” Lukács 18, 29-30 Egy valami biztos a 2015-ös esztendőben is: amit szem nem látott, fül nem hallott, az értelmünk még csak meg sem gondolt, azt készítette el Isten az őt szeretőknek. 1Korintus 2,9 Akik ebben a kegyelemben bíznak, azoknak van jövőjük itthon is. Egy fejlettebb országba költözve, dolgozva is csak ez a kegyelem az, ami megtud tartani. A kegyelemben lévő ember tehát ne csak azt mondja el, amije nincs, hanem arról is tanúskodjon, ami viszont van. Akinek üdvössége van, gazdagabb mindenkinél. Aki viszont ezt nem ismeri, csak saját cselekedeteiről vagy tehetetlenségéről tud beszélni. Aki nem az Úrban bízik teljesen, az csak emberekben, kapcsolatokban, fogyó erőben, soha nem elég anyagiakban bízik. Testvér, te kik közé tartozol? El ne bízzuk hát magunkat, hogy minden ellenére „majd én megmutatom!” Az üdvösség, a Menny, nem egy általunk kiérdemelt, általunk szerzett, megdolgozott prémium, juttatás az életünk végén. Jézus szerezte élete és halála által, a golgotai kereszten. Ne én dicsekedjem hát vele, ha Jézusé az érdem. De ha megkaptam Istennek ezt az ajándékát, akkor tanúskodjam róla. Mert a mi Urunk szerető Isten, aki nem csak nekünk, hanem másoknak is örök életet, üdvösséget akar ajándékozni! Kegyelmes Istenünk! Köszönjük Neked a múltban megtapasztalt csodákat! A megmaradásnak, gondviselésnek az ajándékát! Ne kísértsen minket annak a gondolata, hogy jobbak lennénk azoktól, akik több bajt, vagy halált láttak. Ennek az évnek is a Te erőddel szeretnénk nekimenni! Mi nagyon könnyen megfáradunk, még a jóban is. Még inkább kimerítenek ezeknek az időknek a nehézségei. Áldunk, amiért kegyelmedből üdvösséget is akarsz ajándékozni! Legyen ez legnagyobb kincsünk, legértékesebb ajándékunk! Ámen. Bernáth Tamás Kisdobronyi és Tiszaágteleki lelkipásztor
Imahét 2015
18
Imatémák napokra bontva
Hétfő:
Kedd:
Szerda:
Csütörtök:
Péntek:
Imádkozzunk megtérésekért és a hitben járók erősödéséért. Kérjünk védelmet a keresztyén emberek és gyülekezetek életére a gonosz kísértéseivel és ármánykodásaival szemben. A példamutató hívő életekért. Imádkozzunk a családokért, az árvákért és az árvákat nevelő szülőkért, a Sámuel Alapítványért, a már működő gyermekotthonokért, és a Mezővári Gyermek-rehabilitációs Központ működéséért. Imádkozzunk a missziói szervezetek munkájáért (Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió, GyEK, KRISZ), és munkatársaikért. A lelkészekért, a hitoktatókért, az ifivezetőkért, a táborokért és a gyülekezeti evangelizációkért. Imádkozzunk Ukrajnáért, hogy vége legyen a háborús helyzetnek és béke legyen. Vezetőinkért, hogy Isten adjon nekik új szívet és bölcsességet az ország vezetéséhez. A gazdasági helyzet javulásáért. Imádkozzunk az idősekért és a betegekért, szenvedőkért, az egészségügyben dolgozókért, a kórházmisszióért, azokért a családokért, akik idős beteget gondoznak, vagy fogyatékkal élő gyermeket nevelnek.
19
Imahét 2015
Szombat:
Vasárnap:
Imádkozzunk a presbiterekért és a Presbiter Szövetség munkájáért, a családapákért, hogy Krisztust képviseljék a családjukban és a családanyákért, hogy Krisztus szerint neveljék gyermekeiket, gyülekezeteinkben élő leányokért és anyákért, a nőszövetség és a Lídia műhely munkájáért. Imádkozzunk nemzetünk ébredéséért, a kárpátaljai magyarság megmaradásáért, az egyházi iskolákért, keresztyén tanítókért, fiataljaink ébredéséért és hitben való növekedésükért, megmaradásukért.
Imahét 2015
20
Ajánlás Cselekvő hit Sok cselekvő ember van a környezetünkben, sőt, mi magunkat is annak tartjuk. Van, aki épít, van, aki rombol, de ki az, aki jót tesz? A vallásos ember azonnal tudja a választ: az, aki hitből cselekszik! De elegendő ez a válasz: hit? Igen, csakhogy a gyerekeket sem kímélő iskolásbuszt robbantó terrorista is hitből teszi azt, amit tesz. Tehát hit és hit között is van különbség. Nem is akármilyen! Egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit olyan hit, amelynek cselekedeteit nem kell soha szégyellni, mert nem árt, hanem használ, segít, gyógyít, épít. A Krisztusba vetett hitből fakadó cselekedet az Istennek dicsőségét és a felebarát javát szolgálja. Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke
