íiegaífiaímasabb karácsonyi ajándékok! STANDARD DESKS amerikai redőnyös és sima Íróasztalok amerikai tölgy-, dió- vagy mahagóni fából

*

ZEKjKESZTj

j ^ i S S

AZ

EGÉR

MACSKAKÖRMÖK

KÖZÖTT.

ésKíadja v

J d ^ S E p

íiegaífiaímasaBB karácsonyi ajándékok!

STANDARD DESKS amerikai redőnyös és sima Íróasztalok — amerikai tölgy-, dió- vagy mahagóni fából.

t\

Valamennyi fiók a redőny leeresztésével egyszerre zárul. Egyetlen kulcs nyitja valamennyi fiókot és az egész asztalt. Disze m i n d e n i r o d á n a k és szobának. *th< Nélkülöshetlen:

minden gyárosnál, kereskedőnél, ügyvédnél, birónál, bankárnál, képviselőnél, államférfiéinál, írónál, stb. stb.

; .._

.. __-. _

Képes árjegyzék ingyen és bérmentve. amerikai modern irodai berendezések kizárólagosan jogosított eladási telepe.

GLOGOWSKI ÉS TARSA

B U D A P E S T , V., Erzsébet-tér 16. szám.

IX. é v f o l y a m .

189S.

HEGJELEN MINDEK VASÁRNAP. Előfizetési f e l t é t e l e k : Egész évre

frt 10.—

Félévre

v

5.—

Negyedévre

»

2.50

AHET

P O L I T I K A I ÉS IRODALMI SZERKESZTI K I S S

Egyes s z á m á r a 20 k r .

SZEMLE.

JÓZSEF.

B u d a p e s t , j a n u á r h ő 9. Tisztelettel felkérjük olvasóinkat, akik előfizetésük megnjitása iránt mindezideig nem intézkedtek, hogy az előfizetési dijakat hovaelőbb beküldeni méltóztassanak.

Krónika. 5400 v a g y : a Teréz. — január

7-én.

Édes Emma, mondja, csakugyan nagy genie köll ahhoz, hogy akármilyen titkolódzó álnév alatt énrám ismerjenek ? Hát nem vagyok én egyéniség — vagy mi a szösz ? Maga nagyon geniális asszony, de fogadok, hogy a maga legjobb barátnői, vagyis kevésbbé geniális asszonyok is menten rámismertek, s haragosan tették le az újságot: jaj, az az unalmas Ignotus, már megint szoczializmusról ír, ahelyett hogy szerelemről i m a ! Ah, édes Emma, eszembe jut a maga kék kis szobája, ahol én egyszer szivdobogva ültem, azzal az elhatározással, h o g y : most vagy soha. Igy ültem ott öt perczig, tiz perczig, tizenöt perczig, mig maga végre megjelent, nagyon haragosan és nagyon kihevülten, s azzal kezdte: édes Ignotus, megbocsásson, de ha tudná, mennyi baja van az embernek a cselédekkel! S én akkor azt gondoltam : rossz Emma, rossz Emma, már megint cselédekről beszél, ahelyett, hogy szerelemről beszélne... Igy vált a most-ból soha, s azóta irok én szoczializmusról szerelem helyett. E z a szomorú vallomás külömben inkább azt az eljövendő magyar Taine-t érdekli, aki az utódok számára ebből a vonásból fogja levezetni az én egész érdekes irói egyéniségemet. Magát, tudom, inkább a cselédek érdeklik, hiszen őmiattuk gyűlöli a szoczializmust is. Meg is akarta irni egyszer a derék August Bebelnek, hogy mióta Bahó Sándor magyar királyi államvasuti gépszerelő ur megismerkedett a maguk Terézjével, s minden szabad perczét arra fordítja, hogy a szoczializmus magasztos elveit csöpögtesse ebbe a fogékony női kebelbe, azóta pokol a konyhájuk, sivatag az asztaluk és Astarte pavillon a cselédszobájuk. Ezt irja nekem is, valahányszor túlságosan eltalálok mélázni a gazdasági egyenlőségen. A cselédek, barátom, a cselédek! Barátom — szörnyű szó; ennek már csak egy fokozata lehet: fiam. Mihelyest fiamnak szólit, főbe lövöm magamat Emma, maga okos asszony, magával egyszer le köll számolnom. Ne kinozzon tovább a cselédekkel, mert bizony isten nincs igaza. Ha maga azzal tromfolja le az

2/419. s z á m . Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. ker., Erzsébet-körut 6. sz. Hirdetések f e l v é t e l e u gy a n ő t t . Kéziratok nem adatnak

vissza.

<§Mr-

én szoczializmusomat, h o g y : az ám; de a cselédek! — én végre összeszedem a bátorságomat és nagyon komolyan azt felelem m a g á n a k : igenis, a cselédek. E z eddig nagyon érthetetlen volt — mingyárt világosabb lesz. Csak azt igérje meg, hogy figyelmesen követi a fejtegetésemet — én viszont megigérem, hogy eléggé unalmas leszek. Vagy jobb szeretné, ha komoly és száraz dolgokról virágosán és népszerűen irnék, mint azok az orvosi novellák, amik igy kezdődnek: Miss May a legszebb lyány volt az egész hármas királyságban — a szeme kék volt, az arcza rózsaszin, mert megivott minden reggel egy chaudeauSeidlitzot«. Azzal kezdem a szárazságot, hogy egy számot irok ide. 5400. Tudniillik ennyi ember pályázott a mult héten a fővárosnál megüresedett 45 darab hivatalszolgai állásra. A napilapok ezt a rideg számot a szánalom füzérjeivel fonták be virágosabbá — én nem. Nem irok hozzá szívszaggató sirámot a szegénységről, az éhségről, a nagyvárosok szörnyű nyomorúságáról. Inkább még egy száraz számot irok melléje: 10,000. Minden érzelmes kommentár nélkül: az az 5400 nem jelent mást, mint ötezer és négyszáz szegény embert, aki a maga erejéből megélni nem tud s a közösséggel akarja magát eltartatni. A 10,000 pedig jelenti azt a bizonyos upper ten thousendet, tízezer gazdag embert, tizezer nagy, hatalmas és előkelő urat, aki a maga erejéből megélni nem tud, s a közösséggel akarja magát eltartatni. Édes Emma, tudja, mik az agráriusok ? A név mellékes, csak példaképen mondom, hogy gróf Károlyi urak, akik az állam segítségével akarják a buzájukat jövedelmezőbbé tenni. Hallott valamit a prémiumokról? A név mellékes, megint csak példaképpen mondom, hogy ezek nagy összeg pénzek, amiket hatvani Hatvany-Deutsch urak kapnak az államtól, hogy érdemes legyen nekik czukrot fabrikálniok. T u d j a mi az 1848. XX.? Törvény, amely kötelezi az államot, hogy pótolja, ami a lelkész urak jövedelméből hiányzik. T u d j a mi a téli tárlat ? Látom a maga fehér orrocskáját elfintorodni: ojjé, nagyon is tudom. Nem, nem t u d j a ; a tárlat egy évente kétszer-háromszor megujuló pump maneuvre, melylyel a maga udvarlói: a rózsáskörmű, őzszemű, magasgalléros és Bourget-frizurás elegáns piktor urak egy piczi darab kenyeret akarnak kiravaszkodni az államtól. Bizony Emma, kenyeret, fekete kenyeret, nem angol cakest vagy kaviáros sandwichet. S ha még megemlítem, hogy Koburg Leopold király ur ő felségén kezdve Obrenovics Milán exkirály ur ő felségéig mind több az olyan legnagyobb ur, aki az állam segítségével 1

18 billentet egyet az ő saját külön meghibbant európai egyensúlyán, ime az első tétel: ebben a mai világban mind kevesebb ember tud megállani a maga lábán, s mind több szorul valami közösség támogatására.

foglalás és a törvény jogán uralkodott a világon, mikor panaszkodott azoknak a nyomorult burgereknek az igényein, akik nemcsak hogy pénzt kérnek az áruikért, de még a törvényhozásban is szót kérnek ? Micsoda aljasság volt, megölni azt a derék XVI. Lajost, vérét ontani Eddig számokat irtam, most jönnek a nevek. Ide annak az ártatlan Marié Antoinette-nek, — de, édes nézzen: ring, részvénytársaság, szövetkezet. Oh Emma, mily boldogtalan maga, hogy ezek a nevek untatják! Emma, maga ennek az aljasságnak köszönheti, hogy hat Lássa, annak a két lábon járó collier-nak, (s mek- szobája van, az első emeleten, balkonnal. Maga azt kérdi: kora két lábon!) akit maga a múltkor az operában hogy éljek én meg cselédek nélkül? Amerikában még annyira megirigyelt, annak a ring szó olyan édes csen- csak egy emberöltő előtt is azt kérdezték: hogy éljek én gésű, mint magának a Schumann Aveuje, mivelhogy az meg rabszolgák nélkül ? Ötven év előtt az urak azt kérő mesés collier-jének eredete azokba az időkbe száll dezték: hogy éljek én meg jobbágyok nélkül, s a mavissza, mikor az ő kilenczágu kedves férje összeállott a gyar nemes azt kérdezte: hogy éljek én meg, ha adót világ minden vastermelőivel, hogy' ahelyett, hogy egymást kell fizetnem? S ime élünk, hála istennek, mindnyájan. nyomnák, egy gyűrűbe ölelkezve nyúzzák a világ vas- Azt feleli, az más — az jogtalan kényszerítés volt, de fogyasztóit. S ami a részvénytársaságot illeti, nem em- én nem kényszeritem a cselédeimet szolgálatra; ők szerlékszik, hogy a kis Milka attól a naptól fogva a legel- ződnek velem, a maguk jószántából. Ugyan édesem, hisz mésebb hölgy egész Budapesten, melyen az ő kedves maga ebben a szabadságban? Lássa, ha — pardon — papája igy monologizált: magamban nincs elég hitelem; maga szerződne el valahová cselédnek, akkor igaza volna, csinálok az üzletemből részvénytársaságot. Vagy maga, mert maga csakugyan választhatott volna mást is. De a nem dicsekedett el maga is a múltkor, hogy megunta maguk Terézje? Mit választhat ő, szegény, egyebet az már, hogy a fűszeres a maga pénzéből épitsen három- éhenhalásnál ? Azaz hogy választhat mást is, és maguk emeletes házakat; belépett a szövetkezetbe, még a tejet tele is vannak panaszszal, hogy mióta Ős-Budavára is onnan hozatja s az ura is a bundáját az idén már megnyílt, nem birnak a szobalyányaikkal, mert mind oda ott csináltatta. Hol vannak a. hellének és hol a kelták? kívánkoznak — királynőknek. Ez bizony rettenetes, de Hol vannak a krajzlerek és hol a milimárik? A fogyasz- hát mit tegyen a szegény ember? Nagyobb stilben nem tási szövetkezet lép a helyükbe és a tejcsarnok, ők pedig ugyanezt teszi-e némely nagysága, akinek hatvan forintja kofa-gyüléseket tartanak és segítséget kérnek a várostól van a szinháznál és boutonokat vásárol belőle ? És quant meg az államtól. íme, édes Emma, a második tétel: a á Mlle Thérése — ne haragudjon, ha czinikus vagyok: versenyt, a költségeket, az élet nehézségeit mind keve- mit gondol, ha az ön aranyos kis Imréje, akinek engedje sebben győzik egymagukban, s mind többen állanak meg, hogy én vegyem az első bicziklit, ha őrá nézve elkövetkezik az első lirai költemények ideje, mit gonössze társasággá. ' dol, az ifiur kit fog első szerelmével boldogítani ? Már most igazán nem vagyok olyan kegyetlen, Terézt, a Terézt, aki csak nem fog ellentállani egy háziúr hogy tovább fájdítsam a maga Rubens-fejét annak a leírásá- fiának! Hát még ha maga a háromemeletes háziúr val, hogy ezek a kisebb társaságok is, nem birván el az ereszkedik le hozzája — nem a maguk kifogástalan egymás versenyét s nem birván fedezni a munkásaik urairól beszélek, de már a régi görögöknél is megtörténigényeit, mint állanak össze nagyobb, egyre nagyobb hetett, hogy mialatt Mme. Aphrodité édesen flirtölt M. Marsközösségekké, amig végre, mint a nagy vasut-vállalato- sal, M. Hephaistos, a férj, isten tudja mit csinált a madame kat, nagy dinamit-gyárakat, megváltja őket a legnagyobb komornájával. Hát ne gondolja akkor ez a mitológiai közösség, az állam. Csak azt vésse a maga okos fejébe, komorna is ugyanazt, a mit a mai komornák: csak azért hogy ime, mialatt mi egyre szidjuk a szoczializmust, é$ ő a nagysága, s csak azért vagyok én a szobalyány, hirdetjük az egyes ember jogát és szabadságát: mind több mert neki van pénze, nekem meg nincsen. ilyen egyes ember hogy' dobja el ezt a jogát és szabadságát, hogy közösséget szolgáljon vagy társaságba álljon, De akár igaza van magának, akár a Teréznek ninmint válik egyre több magándolog közös dologgá, s mi- csen : mindez nem változtat azon, hogy a cselédmizériák alatt mi szidjuk a collectivismust s a socialismust, lassan tűrhetetlenek, hogy egyre tűrhetetlenebbé válnak, s ezek és észrevétlen mint colligálódik és socializálódik a világ. ellen tenni nem lehet, éppúgy nem, mint a rabszolgák Ezekután áttérek Bahó Sándor, rrt. á. v. gépszerelő fölszabadulása és a munkások bérkövetelései ellen. Mind úrra, s az ő sziv felől való jegyesére, Teréz kisasszonyra. kevesebben mennek cselédnek, mind nagyobb bért köveAz én szegény geniális mesterem, Horváth Gyula mondta telnek, mind kevesebbet dolgoznak, ugy hogy egy kisebb nekem egyszer tréfásan: mi az ördögöt akar maga min- jövedelmű polgárasszony, akinek a mamája még beérte dig azokkal a munkásokkal — hogy' örült volna Numa egy szolgálóval, ma azon veszi magát észre, hogy a Pompilius király, ha olyan kényelemben élhet, mint egy dadával együtt három cselédje van, aki mind egymásra mai munkás! Lehet, hogy ez igaz, s lehet, hogy magá- tolja a munkát, pokollá teszi a házát, ott lopja, ahol éri, nak is igaza van, mikor panaszkodik a cselédek egyre a nagyobb munkát mosónéra, viczére és szobapuczolóra növekvő igényeiről s folyton apadó munkakedvéről. De hagyja, s még igy is a tortakeverés, a habverés, a terítés tudja mit, nem volt éppoly igaza a királyságnak, a nemes- és a törülgetés az asszonyra marad. Tudja, mi lesz ennek ségnek, amely isten kegyelméből, a kard, a vér, a a vége? Elsőbb az, hogy a férjek lassankint nem győzik

19 majd a' háztartás költségeit, az asszonyok meg nem győzik a háztartás kínjait. Nézze meg a kávéházakat: reggel és délben tele van férfiakkal, akik ott iszszák meg a kávéjukat, mert az asszony nem ér rá, hogy java munkaközben nekiálljon kávét főzni — délután pedig tele van asszonyokkal, sőt gyermekes anyákkal, mind csupa kis polgáremberek feleségeivel, akik a vendéglátás költsége, egy rendetlen otthon kényelmetlensége s kárörvendő,.lusta és rosszakaró cselédekkel való vesződség elől ide menekülnek, ahol husz krajczárért ételt, világítást, fűtést, fejedelmi pompát, figyelmes és engedelmes kiszolgálást, maguknak társaságot s még a kicsikéknek is szórakozásul képes újságokat találnak. Nem jut ezeknek végre eszükbe, hogy jobb is volna mindig igy, legjobb volna: hotelbe menni lakni. Lássa, Amerikában erre már rég rájöttek. Ott még nagyobbak a cselédmizériák, mint minálunk, egyszerűen tűrhetetlenek; s ott ugy segítenek magukon, hogy hotelbe mennek lakni. Az amerikai városok hemzsegnek családi hotelektől, amik voltaképen nem egyebek, mint családok szövetkezései közös háztartásban. S az asszonyok bol dogok, hogy elhanyagolt drága és rideg háztartás helyett kényelmes otthonuk van, melyben tisztességesen fizetett hivatalnokok hivatalnoki pontossággal és gonddal főznek, szolgálnak és tisztogatnak; termet talál a társalgásra, csöndes szobát a visszavonulásra. S mialatt mi egyre a családi élet szentségével és a magánháztartás gyönyörűségével argumentálunk a szoczializmus ellen, épen ez a családi háztartás halad a leggyorsabban a szocziaüzálódás felé. Végezhetnék is itten, ha nem látnám a maga ijedt arczát. Ó, a mi édes intimségünk, ó a mi kedves ételeink! Jó, édes Emma, elismerem, hogy sok drága érték vész el majd ezzel is, mint ahogy a nagyvárosban elvesztettük a friss levegőt s a kövezettel a virágokat. De azért ismerje el, hogy a maga liliomtejszappana és az ura dupla-márcziusi söre sokkal jobb, mint amilyen szegedi szappant és méhsert még otthon főzött a maga szépanyja, s Rumburgban finomabb patyolatot kapni, mint amilyet maga szőne-fonna a rokkán meg a szövőszéken. Volt idő, mikor minden ember maga volt a saját maga rendőrsége — én nem esenkedem ez idők után. Volt idő, mikor minden ember megkívánta a maga külön házát kertjét, pinczéjét, padlását, kútját, ólját, lovát, kocsiját és házi bolondját. Mi már megelégszünk egy körúti lakással is, villamos kocsival és opera-előadással. Lassankint be fogják látni, hogy szörnyű és győzhetetlen pénz- és időpocsékolás külön költeni főzésre, mosásra, világításra, tisztogatásra; külön hámozni a krumplit, külön hasogatni az aprófát, külön látogató-szobát tartani és külön szolgaszemélyzetet, mikor szövetkezésben mindezt sokkal jobban és olcsóbban megkaphatják. Igaza lehet azzal az intimséggel, de nem tudom, a nászutazó párok mért keresik hát föl á hotelokat — s aztán: csakugyan olyan intim-e az a családi élet, melyet minduntalan megzavarnak-a háztartás aprólékosságai s pokollá tesznek a havibéren fogadott házi ellenségek? S ami a kedvencz ételeit illeti: azon a pénzen, amin otthon egy tortát csinál, a

table-d'hote-on fecskefészket és croquembouche-t ehetne. Vagy ki volt az az asszony, aki délutánról-délutánra a Danieli table d'hoteján csak ennyit' tudott mondani: istenem, istenem, — de éppen egy hete lesz, hogy ki tudná megszámolni, hányadszor mentegetődzött a vacsoránál: »kedves Ignotus, tudom, hogy maga szereti a marhapörköltet, de látja, a Teréz megint elrontotta!« Mindazonáltal éltetem Teréz kisasszonyt, aki, mikor a sleppjét truczczra is ugy emeli, mint a nagysága, nem is tudja, hogy ő ilyenkor egy szebb jövendő zászlaját emelgeti. Éljen hát a Teréz, és lámpavasat a kizsákmányolóknak! Akik közül mindig kiveszek valakit, akinek fehér kezét csókolva, maradok, sajnos, soha ki nem zsákmányolt rabszolgája Ignotus.

A tél. Sötét, borongós, hideg is tán, Mi rám borult, az alkonyat. Mert annak nézem én ezután A már jövendő napokat. Tavasz virága rég a porban; Emléke még itt-ott ha él: Ki hitte volna, hogy ily gyorsan Megérkezik a tél, a tél. Sugárkévékben omlott a nap, Tüzet töveit a verőfény; Énekre keltek a madarak, S uj élet volt a sir ölén; Villámokat szórt a természet, Melyből a nyár áldása kél: Ki hitte, hogy hol minden éled, Nyomába lép a tél, a tél. Tul vagyunk már az aratáson; Ha jó, ha rossz, de vége már. Törvény nincs, hogy az idő megálljon: Tavasz után elmúlt a nyár. — A őszi nap még csalogatja, Egy-egy virág még újra kél, De sárga szine, arczulatja Azt mondja: itt a tél, a tél. . Am a télnek is van virága És illatát én keresem; Ez átkísér majd a halálba: Ugy-e, hogy át, én hitvesem ? — Ha e virágunk majd nem lesz az, Mely most forró szivünkben él : Virulhat aztán ezer tavasz, Ami sorsunk: a tél, a tél! Szász Gerő.

20

A fehér legyezős asszony. Irta: ANATOLE FRANCÉ.

A Szűrig tartományból származó Csuang-Czen tudós és tekintetes férfiú vala, ki is a bölcseségében annyira vitte, hogy minden mulandóságtól elfordula elméjében, s mivelhogy, jó kinai létére, örökkévalóságokban sem hitt, hő lelkének alig maradt egyéb vigasztalása annál a megnyugvásnál, hogy mentnek tudta magát minden hivságaitól s gyengeségeitől a többi emberfiának, aki mind haszontalan kincsek és hitvány tisztességek után esenkedik. Mindazonáltal valami különös jó foglaltathatik ebben a megnyugvásban, mert holta után boldognak ismerték s irigylendőnek ítélték. Hát, amig az ismeretlen hatalmak élnie engedték, napos ég alatt, mosolygó zöldellés közepett, Csuang Czen megszokta, hogy ahol az élete telik, elmélkedéseibe mélyen elmerülve járjon keljen, maga se tudva mért és merre. Valamelyik reggel, mikor véletlenségből a Nam-Hoa viruló hegyoldalaira tévedt, valahogy egy temetőben találta magát, ahol az ország szokása szerint vert földből való kis halmok alatt nyugodtak a halottak. A szemhatárba vesző e számtalan sir láttára a tudós férfiú mélyen elgondolkozott az embernek sorsán. — íme, — igy szólt magában, ime a keresztút, melybe az élet ösvényei beletorkollanak. Aki egyszer a holtak közt elhelyezkedett, nem tér többé vissza a napvilágra. Másvilágban Csuang-Czen nem hitt, mint ahogy nem hisznek benne az ő földijei sem, akiket kit vidám, kit bánatos hajlandóságaik szerint, a halálban való ilyen egyenlőség gondolata vagy elborit vagy földerit. Zöld és piros bálványképek sokasága múlatja itt a szegény elköltözötteket. De Csuang-Czen, aki a bölcselkedők büszke rendjéhez tartozott, üvegbáboktól nem kért vigasztalást. Ahogy elmélázva végigjártatta a szemét a temetőn, a pillantása egy fiatal asszonyon akadt meg, akin gyászruha volt, vagyis hosszú fehér köntös, durva szövésű, varratlan. Ott ült az egyik siron, s egy fehér legyezőt fáradhatatlanul surrogtatott ide-oda a domb fölött, melynek a hantja még nedves volt. E különös foglalatosság oka felől Csuang-Czent elfogta a kíváncsiság s a fiatal asszony felé közeledve tisztességtudóan igy szólt: — Asszonyom, merhetem-e megkérdezni, kit hantoltak itt el, s kegyed mely okon legyezi oly buzgalommal a földet, mely az élettelenséget elfödi ? Bölcsekedő vagyok, aki mindeneknek végső okait kutatja — s im, itt állok, olyasmi előtt, aminek végére nem jutok. Az asszonyka megállapodás nélkül tovább jártatta a legyezőjét. Csak a fejét szegte le elpirulva s egypár szót mormolt, amit a tudós meg nem értett. Megismételte a kérdését, többször is, de hiába. A gyászoló asszony rá sem ügyelt többé — ugy tetszett, a lelkét teszi bele abba a karjába, mely a legyezőt jártatta. Csuang-Czen hát tovább ment, kelletlenül. Tudta bár, hogy minden hívságos, mégis a lelke hajtotta, hogy kutassa az okait az emberek cselekvéseinek, főképpen az asszonyi nemből valóknak. • Ezeknek az alsóbbrendű teremtéseknek a fajtája erős, ha nem is éppen jóakaró érdeklődéssel töltötte őt el. Lassan folytatta vándorlását, közben vissza-visszanézve a legyező felé, amely mint egy nagy fehér pillangó szárnya, ugy repkedett a levegőben. Egyszerre csak egy őreg anyó állt előtte, akit eddig észre sem vett, s aki intett a tudósnak, hogy kövesse.

E g y sírdomb mögé vezette, amely a többinél valamivel magasabb volt, s igy szólott: — Hallottam, mikor az asszonyomat megkérdte, s az nem felelt. Szívesen megfelelek a kegyed kíváncsi-, ságának, elsőbb velem született tisztességtudásomnál fogva, de meg abban a reménységben is, hogy ad érte valamicskét, amin a papoktól bűvös papirost vehetek, hogy megnyújtsa az életemet. Csuang-Czen egy pénzdarabot vett ki a tárczájából, s az anyó igy kezdte: — Az a fiatal asszony, akit ott látott annál a sírnál, neve szerint Lu asszonyság, özvegye egy T a o nevezetű tudósnak, aki két héttel ezelőtt halt meg, hosszas betegség után. Az a sír az ő sírja. Igen nagyon szerették egymást. Még haldoklásában is Tao ur alig tudott belenyugodni abba, hogy megváljon a feleségétől, s hogy itt hagyja, az élte s a szépsége virágjában, az szinte lehetetlen volt előtte. De jó és kezes ember létére utoljára is belátta a szükségét mindezeknek, s megadta magát a sorsának. Lu asszonyság, "aki nem tágított az ura betegágyától, könnybe borulva esküdött meg minden istenekre, hogy nem éli tul a halálát; mint ahogy éltében megosztotta a fekvőhelyét, ugy akar a koporsóban is az oldalán nyugodni. De Tao ur igy szólott: Én szerelmem, ne esküdj erre. — Hát akkor, — igy felelt az asszony, — ha az a sorsom, hogy túléljelek, s a tündérek arra kárhoztatnának, hogy a nap világát akkor is lássam, mikor a te szemed lezárult, tudd hát legalább, hogy soha a más asszonya nem leszek, s egy uram van csak, amint ahogy csak egy a lelkem. — Ne esküdj erre, — szólt Tao. — Oh, T a o ! hadd esküdjem hát, hogy öt egész esztendeig várok, mig újra férjhez megyek. — Erre se esküdj, — felelt Tao. — Csak arra esküdj, hogy megőrzöd az emlékezetemet, amig a sirom hantja meg nem száradt. Lu asszonyság megfogadta szentül. S a jó Tao ur lehunyta a szemét, örökre. — A Lu asszonyság bánatát el sem lehet mondani. Forró könnyei majd kiégették a szemét. Éles körmöcskéi sebesre tépték porczeilán arczocskáját. De minden mulandó, s e bánat vad hullámai is elültek. Harmadnapra a Tao ur halála után a hű aszszonyság gyásza már emberiebb volt. Mondták neki, hogy az ura egyik tanítványa részvételét akarja neki elmondani. Nagyon helyesen ugy gondolkozott, hogy ezt visszautasítania .nem illik és sóhajtva elfogadta. A fiatal ember csinos fiu volt, nagyon formás, egyet mást szólott Tao úrról, teméntelen sokat Lu asszonyságról, azt mondta az asszonynak, hogy gyönyörű, s hogy érzi, hogy szerelmes bele. Az asszony hagyta. A fiatal ember megígérte, hogy visszatér. S azóta Lu asszonyság éjjel-nappal ott ül az ura sirján, s legyezi a nedves földet, hogy mentül elébb fölszikkadjon. Hogy igy az anyó a mondókáját elmondta, a bölcs Csuáng-Czen ekként gondolkozott: — Az ifjúság rövid — s az ifjú vérnek szárnyat ad a vágy. Mindent összevéve, ez a Lu asszonyság nagyon tiszteletre méltó személy, aki nem akarja megszegni az esküjét.

Kötelesség l — Az, amit másoktól követelünk. *

A csecsemő csupa gyomor, a gyermek csupa játék, az ifjú csupa szerelem, a férfi csupa büszkeség s becsületérzés, az öreg csupa zseb.

21

A vándorok.

. Stanzák. • — Az

Irta: L Ö V I K

czimii eposzból. —

— — — — Csodás szövet e por, Mit nőnek hivnak! Sem a holnapot, Sem azt mit bir el, sem bú s lelki kór Határit nála ki nem számithatod. Lásd Edit él! bár élete nem élet ; Csak valami, mi van, bár semmivé lett! Egy lény, ki ugy él, hogy misem

övé,

Maga az élet sem, mely élteti ; Egy lény, ki életét bevégezé, De azon tul is élni kell neki! Hogy miért ? nem tudja! S bár

mindenüvé

Csak ez kiséri, mégsem kérdezi: Csak vár, csak vár, csak mindörökre Mint eltört szárnyú költöző madár!

vár,

*

*

*

5 a legnagyobb boldogság közepette Szivünkre mondhátlan bú szállana: Hogy minden szépnek ott lebeg felette Az elmúlásnak örök bánata! S az eszmény ki magát vérünkbe vette, Végül elénk megkopva állana: Oh! emberrel a sors, kényére játszhat, Mert nincs „valóság", minden csupa látszat! Minden nap meghalunk, — s csak egyszer Hogy többé föl nem ébredünk soha ! Halált kell játszanod, hogy elaludj, S erőt nyerj a lét fáradalmira; Halált kell játszanod, hogy élni tudj, S álmokból igy lesz álmok uj sora; S halált kell játszanod, hogy halni tudj: Az élet ebből áll! éld igy vagy ugy!

ugy

Ifj. Ábrányi Kornél.

Szárnyát a sas csak nappal bontja széjjel És denevérek raja röpdös éjjel. *

Jól az beszél csak, ki fecsegni rest És elhallgat minden fölöslegest. *

Jól vagyon elrendezve minden e világon: az egyik pompás programmokat szónokol, a másik e programmokat pompásan valósítja meg. *

A t e t t e r ő ' — a s s z o n y : kerüli az öregeket.

Hugó

Viktor.

KÁROLY.

Zákeus, a fazékcsináló, alkonyatkor kiült háza elé és elbámészkodott a pusztaságon meg a fehér palahegyeken. Pogácsás ünnepek közeledtek, a levegő langyos és gőzösen nedves volt, a fügefák gyönge zöld leveleket vetettek. Pára szállt föl a viselős földről, reszkető, csöppös fátyol, amelyet a szél néha eltépett. Akkor tisztán lehetett látni dél felé az apró tornyokkal határolt szőlőskerteket, napnyugatnak pedig a Jordán folyót, amely lomhán fordult egyik oldaláról a másikra. Zákeus kezével gereblyézgette a meleg fövenyt és addig meresztette a szemét, mig a panorámából egy nagy piros (ez a puszta), meg egy fehér (ezek a hegyek) folt lett. Akkor könycsepp szaladt végig ábrázatán és az öreg magához tért. Ijedten törölte le a könycseppet és a ház felé pillantott: nem látta-e meg onnét valaki. A felesége feküdt ott, az öreg Sára, akit másodéve ütött meg a szél, azóta nem bir kimozdulni a nyoszolyából. Pár napja hideglelés csatlakozott a bajhoz és az asszony, aki a sok fekvéstől nekihizott, pár nap alatt lesoványodott, mint a czédrusfa. A végét járta már, sokat szenvedett és sirt. Doktor ezen a bajon nem tud segíteni, tudta azt a fazékcsínáló. Elhitta a pásztort meg a javasasszonyt, azok is csak a fejüket csóválták, a javasasszony sirt is, mikor kijött a szobából, melyben a ragadozó állatokra emlékeztető szag fojtogatott. A pásztor mégis reménykedett az ezerjófűben és bement érte a városba, no meg egy kis kenetért, arra az esetre . . . A házból csöndes szó hallatszott ki. Az öreg hamar feltápászkodott és bement. Milyen más világrész volt itt. Künt két vakitó tábla: a reményteljes sárga föld és a diadalmasan kék ég, meleg szellővel és tavaszi porral, itt bent sötétség, hideg és doh. Kora tavaszszal esik meg, hogy odakünt meleg verőfény van, a szoba meg hives, nedves és kellemetlen. Ez a négy láb hosszú odu nyirkos kripta volt, oldalán egy koporsóvá átváltozni készülő hárs- ágy, rajta köntösökbe takarva hevert az asszony, igen öreg ábrázattal, nekifeszült állal, nyomorultan. Zákeus félénken lépett az ágyhoz: — Jobban vagy ? kérdezte suttogva. (Oh, mért nem tudja az Ur magához szólítani.) — Nem tért meg a pásztor a fűvel ? Annyira szenvedek, Zákeus! — Itt kell lennie nemsokára, nyugodj meg. Megigazítsam a párnát, vagy kell egy kis viz? A pásztor majd elmeséli mi újság a városban, aztán mi meghányjukvetjük. De addig aludnod kell. — Bár tudnék! Az öreg megköszörülte torkát és rekedten kezdett énekelni egy gyerekaltató nótát: tente, tente, szépen! Mikor harmadszor dúdolta el, megcsuklott a hangja és sürü könyzápor fakadt szeméből. Nem tudta tovább folytatni, ráborult arczával az asszony sovány kezére és százszor megcsókolta. Olyan régen is voltak együtt örömben, bánatban! Az asszonynak megvilágosodott kissé a szeme. — Hallgasd meg, szólt, mit álmodtam az imént. Azt, hogy fiunk volt, szép nagy legény. Vájjon hogy hívnák ? És mi lenne ? Természetesen katona, szép, hosszú hajú katona, de nem olyan piszkos köntösű, amilyenek erre járnak, fényes sisakja és lándsája volna. Azt mondta : »Apám! Anyám!« Hallottál már ilyet, Zákeus! De nem olyan hangon mondotta, mint a többi gyermekek, más, gyönyörű, rezgő hangon, amilyet sose hallottam! Azután leült a lábunkhoz és elmesélte a háborúit. Én elvettem a

r

22 sisakját és a homokkal szép ragyogóra súroltam. Lám, micsoda horpadás van a taréja, mellett, ezt valami pogány vágta. Né, a lándsa is elgörbült, ha az ember elgondolja, hogy emberi testeken jár ki és be . . . A lándsát itthagyta az ágyamon . . . Itt kell lenni . . . Add ide Zákeus . . . Zákeus ránézett az asszonyra. Ismét baja támadt, a szemei kétségbeesetten meredtek maguk elé, vékony fátyol takarta őket. Jobbjával a lándsát kereste, az ajka mozgott, de a betűknek semmi értelmük se volt. Ajka körül végtelen nagy szeretet, amelyet ez életben soha ki nem mutathatott, mert nem volt gyermeke. Zákeus egy kis vizes mézzel frissítette fel kicserepesedett száját, mely remegett, mintha fájna neki az, amit az asszony mond. Az öreg tehetetlenül bámult maga elé. Később az asszony fázni kezdett és dideregve, rekedten nevetett, ahogy a lázas, fagyott gyerekek szoktak. Látszott rajta, hogy nagyon szenved, arczán szinte kipattantak az idegek és ernyedt izmok. Szeme zölden, vadul csillogott' a homályban, tüdeje háborgott. Azután, mint egy láthatatlan, hatalmas kéz érintésére, elsimult minden, a szemhéjak lecsukódtak, a lehelet megnyugodott. Elaludt. Álmában beszélt, csöndes, nyugodt hangon. Ezt mondta: — Bárcsak meg tudnék halni. Zákeusból kitört a panasz és szemét eltakarva vánszorgott ki a szabad levegőre. Nem tudott meghalni, ezt mondta a javasasszony is. Kemény, fekete zsidóvérből származott, hatalmas, fájdalmas szivósságuból, amelyet lassan, mint a szű, őrölt fel a halál. Ezért szenvedett olyan erősen, mint a keresztre feszitett. Mást már a guta elküldött volna a másvilágra, őt csak összeroncsolta s testében ott lobogott, megtépve és rongyolva az élet zászlója: a lélek. A nap épen lebukott a felhők sikátorából. A föld már setét volt, fönt azonban szürkéknek látszottak még a feljegek és ólomszin világosság' terjengett rajtuk, mikor az Úr kitűzte az első csillagot. Nem lett hivesebb. Itt-ott tölcsérbe kavarodott a homok, noha a dombon semmi szellő se járt. Zákeus kinézett a pusztaságba. A darabos uton közeledelt már a pásztor, kutyája előtte ugrált a bojtorján között. Olykor megállt, a. földbe túrta orrát és az égre nézett. — Érzi a tavaszt, gondolta Zákeus. *

Ketten kiültek a ház elé, a kőpadra, mélyet tetejéig ásott be a fövénybe a déli szél. Ritkán szólottak egyetmást, a hazatérő galambokat nézték. Később á pásztor igy szólt: — A városban, kezdte, de a sok hallgatástól berekedt hangját meg kellett köszörülni. A városban, azt mondják, van valaki, aki minden beteget meggyógyít. Sántákat, száradt kezüeket, ördöngösöket vezetnek hozzá és helyreállítja valamennyit. A' nép azt hiszi, hogy próféta. — T e láttad? - - Magam ösmertem az öreg Éliást, aki a tiszttartónál volt szolga. Hályog takarta el a szemét tiz év óta. Most lát. Nedves iszappal gyógyította ki. Ismét elhallgattak. Most már egészen besötétedett az ég kárpitja. Fönt és lent egyszerre bukkantak ki' a csillagok, amott szürkék, itt lent pirosak, a pásztorok messzi tüzei. Setét felhők gyülekeztek. Az öreg megszólalt. — Tudod ki gyógyíthatná meg őt? A pásztor ránézett. — Az, áki e setét felhők mögött jár. A halál. — A halál, hagyta rá a pásztor és e g y tücsök czirpelni kezdett. A majorság is mozgolódni . kezdett. A tulkok bőgtek, a szamár rúgta az ól deszkafalát. —i íme, mily kevéssé zökken, ki: a világ, dörmögte Zákeus és felkelt, hogy répa meg fű után nézne. .

A mint a palánk felé került, egyszerre három ember toppant eléje, akiket nyilván a nagy setétség miatt nem láttak az útról lekanyarodni. Fáradtak és porosak voltak. Zákeusnak feltűnt, hogy sem pálczájuk, sem sarujuk nincs. Köntösük végét feketére mázolta a homok, amely szakállukat és hajukat megszürkitette.. Kettő rendkívül el volt csigázva, csak a harmadik, pedig leggyöngébb volt közöttük, állt egyenesen és komolyan. A fazékcsináló arczába nézett ennek. Látta, hogy az álla ép oly feszült és fájdalmas, mint a szenvedő feleségeé. — Békesség e háznak! szólt az idegen csengő, szép hangon. — Békesség nektek ! válaszolt Zákeus, kissé félve, mert nem ösmerte egyiköjüket sem. — Adsz nekünk kérőknek élelmet és szállást ? szólt ismét a sápadt vándor. Fáradtak vagyunk és tegnap óta nem ettünk egyebet erdei méznél. — Éhesek vagyunk 1 könyörgött a másik kettő, mikor látták, hogy a fazékcsináló nem válaszol azonnal. A harmadik komolyan nézett rájuk, amitől azok szégyenkezve hallgattak el. Zákeus megszólalt. — Szívesen, ami van, de sült halnál nincs egyebem. Az idegenek előbbre jöttek és leültek a kőpad mellé, ahol a pásztor tüzet próbált rakni. A kertben állott egy elszáradt szederfa, arról leszedték a galyakat, máglyát raktak belőle. Mikor az első láng fölcsapott a pásztorember fövegét leemelve, mormogott valamit, mert tüzimádó volt és félte az ő istenét. A fényességnél tisztábban látszottak a vándorok. Az egyik tömzsi alacsony ember volt, társai Simonnak hivták. A másik, akit Andrásnak neveztek, ellenkezője volt. Hosszú, nyurga, csontos, de igen erős öklü. Mig Simon fecsegőnek bizonyult, ő hallgatag természetűnek és komolyabbnak látszott. A szemei elütöttek ábrázatától és ruházatától, tiszta fényes két szem volt, amelyből gyermeketegség és akaratlan méltóság beszélt. A harmadik mintha nehéz betegségen lábadt volna át. Köntöse nyílásán át látszott beesett melle, a karjai lesoványodottak, az ujjai vékonyak voltak. Szemei beesettek, de forróak, mint az asszonyoké és nyugodalmas, méltóságteljes járásuak.' Rőt barna haja magas és ránczos homlokot határolt, egy pár ősz szál csillogott szakállában is, noha a férfi nem lehetett harmincz esztendős. Gondolkozó embernek látszott, ritkán szólt, a hangja szépen és erősen csengett, mintha önmagától visszhangzott volna. Hatalma volt két társa felett, akik alázatosan és aggódó gondoskodással jártak körülötte, ámbár mindakettő jóval idősebb volt nála. A sápadt vándor szóba elegyedett a fazékcsinálóval, aki, nem tudta miért, kezdettől fogva félt az idegentől. A szeme, zavarta meg; ez a tekintet olyan volt, mintha igen-igen messziről jönne és nem tartozna ehhez a fiatal beteg emberhez. Zákeus egy párszor -megpróbálta hogy szembe nézzen vele, de nem állotta ki e nyugodalmas, forró pillantást," amely simogatta és megzsongította. Á másik két vándor ezalatt gyorsan evéshez látott és mig a harmadik, meghallván, hogy beteg van a háznál, bement a szobába, hamarosan elpusztították a halat. Zékeus kinyitotta az ajtót, hogy világosság legyen odabent (puha, langyos éjszaka volt) és a nyoszolyához vezette a vándort. Mindezt félve cselekedte és gyakran nézegette az idegent, aki az ágyhoz állván, megsimogatta az asszony fejét. Sára lassan fölébredt nehéz álmából. : — Ki van itt? kérdezte, mert' noha nem látott, a beteg szokása szerint megérezte, hogy idegen van a nyoszolyánál. — Békesség néked, — szólt az idegen. — Egy vándor az, aki az orvosi tudományokhoz is ért.

23 — Én nágyon beteg vagyok, — sóhajtotta az asszony. — Nem tudok meghalni. A vándor megfogta kezét, mely egy pillanatban forró, a másikban jéghideg volt; Azután hallgatta a szive kopogását. Később megint megsimogatta a homlokát, a beteg oly hálásan nézett rá, mint a megczirógatott eb. Nyöszörögve igy szólt: — Add kérlek ide a sisakot. A fiajn sisakját! Zákeus könyezve - fordult ki a szobából. Az ajtó becsukódott; egész sötét lett, csak a vándor fehér köntöse világitott maga körül. — Meséljek neked valamit ? — kérdezte az asszonytól. — Hangja most még tisztábban csengett, mint a zsidó papifejedelmek éneke. — Mesélj, mesélj, ugy szenvedek! De azután add vissza a fiam sisakját és lándsáját. — Visszaadom, Sára, — szólt a vándor. — Tehát hallgass rám. — Hallgatok, — didergett a beteg. — Hallgasd hát meg, honnét jövök én. — Hallgatok. • — Az az-ország, melyből én ide vándoroltam, messze tul a tengereken fekszik és nem . lehet másként elhagyni, mint selyernvitorlás, hattyuprémből csináltatott hajón. — És van néked olyan hajód ? — Van. Két galamb húzza és mikor a szellő belekapaszkodik a vitorlákba, azok muzsikálnak, mint az aranyhuru hárfa. Gyorsan jár, mint a sas és aki rajta ül, csukott szemekkel csodákat lát. — Oh, vigyél el ezen a kis hajón — könyörgött az asszony. — El foglak vinni, de előbb meggyógyítalak. Mert könnyű nékem téged meggyógyítanom, ujjaim egy érintésébe kerül csupán. Akkor el fogunk érkezni az országba, ahol soha nincsen éjjel és a fényesség hasonlatos az üvegkristályéhoz. Nehéz nagy kapuk állják el a bejáratot és köröskörül kerités vagyon; zafírból, kalczedonból és topázból. De előttem megnyilnak e kapuk és belépünk a főtérre, mely színaranyból van.' Lágy, meleg, tömjénszagú szellők lengedeznek itt, a piaczon felnyergelt paripák, rajtuk délczeg lovasok, akik a mezőkre készülnek. Gazdag ifjak, az egyik, aki sárga lovon ül, a föld negyedrészének birója. Akik ott laknak, mind az övé s arról ismeretesek, hogy behunyva tartják szeműket és nem mozdulnak . . . — Oh, be szép lehet, istenem! sóhajtott az asszony tágranyilt szemekkel. — A főtér közepén királyi szék, azon ül az én országom ura. Gyönyörű, öreg ember, tekintete hasonló a jáspis és • a sárdius kő ragyogásához. A szék körül, majdnem elfelejtettem, smaragd szivárvány! Körülötte tapasztalt vének, fehér ruhában, arany koronával. Örizetükre négy lelkes állat vagyon- kirendelve, hat-hat szárnynyal, elől-hátul is van szemük. Oldalt pedig a világ legszebb kertje: tele illatos pálmákkal, czédrusokkal és cziprusokkal, a fák között apró állatkák, amelyek nem harapnak, hanem odajönnek ahhoz, aki belép a kertbe megörvendeznek neki és kezéből veszik ki a buzafejet . . . — Hagyj odamennem, sirt Sára és reszketése elmúlott. — Oda nem szabad ám bemenni csak keveseknek. De elviszlek a kapuhoz és akkor megitéinek a vének, vájjon érdemes vagy e rá, hogy beléphess. Egy a vének közül igy szól: »Ki volna érdemes rá, hogy az ajtó pecsétek felbontván, oda belépjen ?« És erre egy másik vén igy szóland: »Ime, itt van a Juda nemzetségéből való Sára, aki egész életében hűséges volt az urához, szerette őt és boldoggá tett egy szerencsétlen embert!« És erre megnyilnak az ajtók és kihallattszik.a muzsika: hegedűk zengése. és az aranykelyhekből jó illattal teljes párák

szállnak föl. És mindenek (százezerszer való ezerek) ének : lik: »Méltó vagy, hogy vegyél erőt, gazdagságot bölcsességet, hatalmasságot, dicsőséget és áldást!« És egy üveg vizbe nézve látod, hogy szép vagy mint a Dél királynéja és fehér köntösöd ugy ragyog, mint az enyém. Az asszony ránézett a vándorra; csakugyan köntöse fehérén világitott a sötét szobában. — Mikor mehetünk? — kérdezte halkan. — Ha elkészültél. mindennel, amit magaddal kell vinned. Mert sok a te podgyászöd, a szeretetedet mind magaddal kell vinned. Az asszony sietve kereste össze a szeretetét, de nagyon nekéz lett tőle a karja, érezte, hogy zsibbad meg minden tagja tőle . .- . Mert igen-igen szerette az öreg Zákeust . . . A vándor pedig felkelt és kiment a szobából. Kint elhamvadt a tüz, kelet felől azonban már pirosodni kezdett az ég, ahogy szokott, mikor háborgó idő készül. A fazékcsináló és a pásztor elaludtak és hasonlatosképp a két másik vándor. Odament hozzájuk és felköltötte őket. Felrezzentek, azután csöndesen követték társukat, aki szomorú arczczal indult' el a pusztaság felé. A pásztor nemsokára fölébredt és felköltötte Zákeust, mikor látta, hogy a vándorok elmentek. Gyönyörűséges szürkület volt, a kertből a kapor és ménta hajnali illata áradt szét. Zákeus besietett a szobába, pár perez múlva sápadtan, sirva tért vissza. — Meghalt! — suttogta. — Meghalt csöndesen'... A pásztor a pusztaságba nézett, aztán az égre függesztette szemeit. Egy nagy, fénylő csillag égett a ház fölött. — A próféta járt erre, — szólt és térdre rogyott. — A próféta, mondta halkan Zákeus.

Krónika II. Az ember alkonya. — Töredék egy Mars-beli tudós földhistóriai művéből. —

— január 7-én.

A helyzet tarthatatlan volt már, mikor Schenk professzor előállt fölfedezésével. Az erkölcs (a férfi és nő szerelmi viszonyának törvényes formája) a végsőig romlott, mert a sok nő, aki nem kaphatott férjet, nem mondott le jogáról, a férfiak pedig szivesebben csapongtak virágról virágra, semhogy a házas élet költséges és nyűgös luxusának hódoltak volna. Amellett a gazdasági viszonyok is súlyosbodtak. A fölös számú nők, akik férjet nem kaphattak, önálló kenyérkeresőknek álltak be s ezzel rontottak a kereseti viszonyokban. Ha azelőtt kevés' ember házasodott, mivel nem volt elég jövede'me, most még kevesebben tették, mert annak a kevésnek is, a női munka versenyénél fogva, még jobban megcsappant a jövedelme. 1898-ban Európában csak egyetlen házasságról maradt nyom, egy Wahrmann Renée nevü hölgyről, aki férjhez ment egy Kobn Sámuel nevü doktorhoz. Az eseménynek ugy látszik, a földön is nagy jelentőséget tulajdonítottak, mert a házasságot maga az európai miniszterelnök, Bánffy Dezső kötötte meg. Sok a leány! Ez volt . a Föld panaszos jelszava mindaddig, mig az emiitett Schenk nevü próféta elő nem állott fölfedezésével, hogy ki-ki. táplálkozása módjával

24 megszabhatja magzatja nemét. A Föld megváltójának ünnepelte Schenket. Még életében szobrot állítottak neki minden faluban. A családapák szabadon lélegzettek. Nem kell többé leányokról gondoskodni. Csak fiút szül nekik a feleségük, akinek nem kell hozományt gyűjteni, akinek sorsáról nem kell aggódni. A lányos apák is örültek: mire az ő kis lányuk felnövekszik, addig az u j generáczió túlnyomóan férfiakból fog állani és megapadván a nők száma, mindegyikük férjhez fog menni. Ugy is volt. Arany korszak derült a Föld leányaira. Az ipar, a művészet is föllendült, mert sokkal több volt a teremtő férfi, mint azelőtt. Az erkölcs is, melyre a Föld emberei oly nagy súlyt vetettek, megjavult, mert minden leány férjhez mehetett s a férfiak csak ugy jutottak szerelmi boldogsághoz, ha megházasodtak. Ám a második Schenk-féle generácziónál már mély megdöbbenéssel konstatálták a statisztikusok, hogy a házasságok száma ijesztően apadt. Igaz, a házasság kedve megnövekedett. Nagyon sok házasság köttetett huszonöt éves fiatal emberek és hatvan éves matrónák között. A leányokat már tizenkét éves korukban elkapkodták s özvegységüknek már első hetében ismét férjhez mentek. Uj bűntett is kapott lábra: a férjeket nyilt utczán megölték, hogy feleségük özvegygyé váljon. Azonkivül erős mozgalom indult meg a többférjüség behozatalára. Jellemző, hogy e mozgalöm nem a nők, hanem a férfiak köréből indult ki, kiknek szerelmében eddigelé a féltékenység volt a főelem, hogy a nőt csakis egymagukban birják. Az oka e sajátságos tüneteknek egyszerű. A családokban mind csak fiút akartak s a többiekre bízták, hogy leányokat neveljen. Kezdetben ez a törekvés csak a műveltebb elemeknél nyilvánult, de mivel a szülés befolyásolása semmiféle költséggel nem járt, csak az anya táplálkozásának a megválogatásával s mivel a szegényebb osztályok még szivesebben vették, ha fiuk született, lassanként a nőnem úgyszólván kihalóban volt s az ötödik generátiónál az államférfiak komolyan az előtt a probléma előtt állottak, miként lehetne az emberiség kihalását meg: akadályozni ? A 2050-ik esztendőben törvényt hoztak, melynél fogva minden családapa, akinek legalább egy leánya nem születik, öt évi börtönnel sujtatik. Ám a törvény nem volt végrehajtható. Egyrészt, mivel már nagyon kevés volt a családok száma, másrészt, mivel a nők termékenysége is már annyira elapadt, hogy egy gyermeknél többet már alig szültek. Továbbá semmi módon sem lehetett bizonyítani, vájjon a törvény sújtotta család alkalmazta-e a Schenk-féle módszert, vagy a természet rendes utján született a fiúgyermek ? Az anarkia lábra kapott, nőrablások napirenden voltak. Az emberiség nem járhatott rendes utján, minden gondolat a szerelemre irányult. Valóságos szerelmi inség uralkodott. Ekkor az államok expedicziókat szerveztek a föld műveletlenebb országaiba, ahol még a tizenkilenczedik századbeli ősállapot uralkodott. Igy betörtek nevezetesen Ausztráliába, mely ország még bővelkedett asszonyokban, ott a férfiakat leölték, a nőket pedig diadallal Európába hozták.

A szükségen igy némiképpen segítve volt s a nőrabló expedicziókat rendszeresítették. Csak egy bökkenője volt e proczedurának. Az importált nők ugyanis mind feketék voltak, mig az európaiak fehérek. A következmény az volt, hogy az ezután született generáczió, sajátságos rézbőrű lett, amely szint a földön mulat-szinünek neveztek. A bőr szine pedig annyira elfogulttá tette az embereket, hogy mulattá válva, kezdett önmagától undorodni. Sokan, mikor gyermeküket meglátták, főbe lőtték magukat. A fekete bőrű asszonyok is utálták a férfiakat, mivel fehérek. És egyre sóhajtoztak vissza őshazájukba s hamar pusztultak el, mert a hidegebb európai klimát nem tudták megszokni. Lehetetlenség kikutatni, miért nem nyúlt az emberiség ahhoz a legtermészetesebb módhoz, melylyel vesztét megakadályozhatta volna. A Schenk-féle módszert, valamint a leánybőség idejében a leányok születésének apasztására használhatta, épugy felhasználhatta volna arra is, hogy a leányszükség idejében a fiuszületéseket apaszsza. Ugy látszik azonban, hogy az emberiségben veleszületetten élt a leánygyermekek iránt való ellenszenv, függetlenül a sociologus követelésektől. Pedig a Schenk módszerének egy másik, végzetes következményét is sínylette az emberiség. Azok a férfiak ugyanis, akik természet szerint leányoknak születtek volna, megmaradtak nőieseknek, gyöngéknek s erőszakos elváltozásuknál fogva rettenetes betegségek között korán haltak el. Az imádott erkölcsöt pedig e szerencsétlen teremtések tették tönkre, mert, noha tényleg férfiak voltak, a lelkük nőies hajlama mégis a férfiakhoz vonzotta őket. Sajátságos szerelmi drámák játszódtak le, mikről a föld tudósai ugyan sokat irtak, de oly együgyüen, hogy a puszta tények ismertetésén kivül más hasznukat nem veh e t j ü k . (Itt néhány lapot ki kellett hagynunk.)

Már a negyedik évezer elején az emberiség sorsa meg volt pecsételve. A társaságos élet egészen felbomlott. Magukban tanyáztak az emberek és gyilkolták egymást — asszonyrablás czéljából. Ami kevés leány született, korán pusztult el, az elvadult férfiak nem várták be kifejlődésüket. Igy következett- be a kérlelhetetlen végzet. Meghalt az utolsó asszony a földön. Ez egyesitette még egyszer az emberiséget a végtelen gyász érzetében. Sirva temették el, fölébe óriási mauzoleumot építettek, képmását megczimeresitették s bálványként imádták. É s lassanként haltak, kihaltak, végre egészen megszűntek. A Földön az állatok hatalmasodtak el, melyek nem tudtak semmit a Schenk-féle módszerről s szaporodtak, mint ősrégen a természet törvénye szerint. Csak az ember formája maradt meg becses földhistóriai emlékképen. Megmaradt annak a Schenk profeszszornak.a szobra, aki az emberiség kihalását okozta és az utolsó asszonyé, akit a kihaló emberiség érczbe öntetett. Érczemberek és érczasszonyok rozsdásodnak az elmerülő városok és falvak romjai között s a Marsbeli kutató leereszkedvén a puszta Földre nézheti őket elmerengő fejcsóválással: milyen primitív lények is voltak az emberek, ha az elméjük diadalával csak kipusztítani tudták magukat! Simplex. .

25

Az elcsent levél. Irta: E D G Á R

ALLAN

POE.

Nil sapientiae odiosius acumine nimio. Seneca.

18 . . -ban, egy szeles őszi nap alkonyatán történt Párizsban, hogy gondolatokba merülve élveztem a pipa füstjét C. Auguste Dupin barátom társaságában, kis könyves szobájában ülve, a Faubourg St. Germain, Rue Dunot 33. számú házának harmadik emeletén. Legalább is egy óra hosszat egyikünk sem szakította meg a csendet; ha bennünket akkor valaki esetleg megfigyel, könynyen azt hihette volna, hogy semmi mással nem vagyunk elfoglalva, mint kizárólagosan és egyedül a bodor füstfelhők megfigyelésével, melyek a szoba levegőjét betöltötték. Mégis én, a magam részéről, még egyszer meghány tam-vetettem azokat a dolgokat, amikről már azon az estén szó esett: tudniillik a Rue Morgue-ban történt esetet s azt a titokzatos homályt, mely Marié Roget meggyilkolását födte. Ezért egészen természetesnek találtam, midőn az ajtó kinyilt és régi ösmerősünk, Monsieur G—, a párizsi rendőrség praefectusa, lépett be rajta. Mi őt szívesen üdvözöltük; mert ennek az embernek ép annyi mulattató, mint megvetést keltő tulajdonsága volt, azután meg már néhány esztendeje nem láttuk. Mi a sötétben ültünk s Dupin fölkelt, hogy világot gyújtson, de ismét leült, midőn G— azt mondta, hogy tanácsunkra, jobban mondva, barátom véleményére kíváncsi egy hivatalos ügyben, mely neki nagy gondot okozott. •— Ha olyasvalami, ami megfontolást kiván, jegyezte meg Dupin, akkor azt sötétben sokkal behatóbban' vizsgálhatjuk meg. — Ez megint egyike az ön furcsa nézeteinek, mondta a praefectus, akinek szokása volt, hogy mindent »furcsának« talált, ami nem fért a fejébe és ezért örökké a »furcsaságok« régiójában élt. — Igaza van, felelte Dupin, miközben vendégét pipával kínálta s egy kényelmes széket gördített eléje. — Nos, mi az a nehéz eset? kérdeztem én. Remélem, csak nem megint valami gyilkosság? — Oh, nem; semmi ilyesféle. Tulajdonképen ez az ügy nagyon is egyszerű és én épenséggel nem kételkedem, hogy mi magunk is egészen jól el fogjuk intézni; hanem azért mégis azt gondoltam, hogy Dupin szívesen fogja meghallgatni az ügy körülményeit és részleteit, épen mert az olyan rendkívül »furcsa«. — Egyszerű és furcsa, vetette oda Dupin. — Az; és szigorúan véve mégis sem az egyik, sem a másik. Mi mindnyájan ugyancsak törtük rajta fejünket, minthogy épen olyan egyszerű a dolog és mégis, semmiképen nem tudunk eligazodni benne. — Talán épen az ügynek egyszerűsége az, mely önöket megzavarja, mondta az én barátom. — Ugyan ne beszéljen ilyen képtelenségeket! felelte a praefectus, hangosan nevetve. — Talán nagyon is világos ez a titokzatos eset, szólt Dupin. — Uram istenem! hallott-e már valaki a világon ilyen ideát? — Egy kissé nagyon is kézzelfogható. — H a ! ha ! ha ! — ho ! ho! hó ! hahotázott vendégünk, akit Dupin felelete mulattatni látszott, oh Dupin, ön az én halálomat akarja! — Dehát már most halljuk az esetet, hogy mint történt? kérdeztem én. — No jól van, elmesélem, felelte a praefectus, s azután elgondolkodva, hosszút és nagyot pöffentett és

leült székébe. Néhány szóval elmondom az egészet; de mielőtt elkezdeném, engedjék megjegyeznem, hogy számitok a legnagyobb titoktartásra, mert minden valószínűség szerint elveszíteném állásomat, ha kitudódnék, hogy én elmondtam valakinek. —' Tessék csak beszélni, mondtam én, — Vagy ne tessék, mondta Dupin. — Nos tehát: személyesen tudomásomra hozták magasabb helyen, hogy egy igen nagyfontosságú okirat tünt el a királyi lakosztályból. Tudják, hogy ki idegenítette el; ahhoz nem fér kétség; látták, amikor elvette. Azt is tudják, hogy az az okirat most is birtokában van. — Honnan tudják? kérdezte Dupin. — Azt, felelte a praefectus, biztosan lehet következtetni az okirat természetéből és bizonyos eredmények meg nem jelenéséből, melyek rögtön bekövetkeznének, ha az okirat nem volna többé a tolvaj kezében, azaz, ha felhasználja — — Szóljon egy kissé világosabban, mondtam én. — Nos, annyit mondhatok, hogy az az okirat birtokosát bizonyos hatalommal ruházza föl bizonyos körben, ahol ilyen hatalomnak roppant nagy értéke van. — A praefectus szeretett a diplomáczia tolvajnyelvén beszélni. — Még most sem értem egészen, mondta Dupin. ' — Még most sem? Hát ha- ezt az okiratot egy harmadik személylyel közölnék, kinek nevét nem említem, akkor egy magas állású személynek becsülete forogna veszélyben; s ez az, ami az okirat birtokosának hatalmat ád afölött a magas személyiség fölött, kinek békessége és becsülete ilyenképen nincsen biztonságban. — De ez a hatalom, vetettem közbe, bizonyára attól függ, tudja-e a tolvaj, hogy az elvesztő tudja, ki a tolvaj. Ki merne különben — — A tolvaj, mondta G—, D miniszter; aki mindent mer, akár illik, akár nem illik egy férfiúhoz. A lopás elkövetése pedig ép oly szellemes volt, mint merész. A kérdéses okirat — egy levél, hogy egészen nyíltan beszéljek — ép akkor jutott a meglopott személyiség kezébe, mikor egymaga volt a- király szobájában. Miközben átfutotta a levelet, hirtelen megzavarta ép annak a magas személyiségnek belépése, aki előtt leginkább szerette volna eltitkolni. Miután sietségében hiába igyekezett a levelet valami fiókba rejteni, kénytelen volt azon nyíltan egy asztalra letenni. A czimzés azonban felül lévén, a tartalom nem volt látható s igy a levél nem tünt fel. Ily körülmények közt lépett be D — _ miniszter. Hiuzszemével rögtön észreveszi a levelet, megismeri a czimző kezeirását, feltűnik neki a czimzett zavara és megsejti a titkot. Miután szokott gyors modorával néhány ügyet elintéz, elővesz egy levelet, amely valamennyire hasonlított ahhoz, ugy tesz, mintha olvasná s aztán szorosan a másik mellé helyezi. Azután megint vagy tizenöt perczig közügyekről beszél. Végre bucsut véve, felveszi az asztalról azt a levelet, amely nem őt illette. Jogos tulajdonosa látta azt, de természetesen nem merte figyelmeztetni a harmadik személy jelenlétében, aki közvetlenül mellette állott. A miniszter elment, otthagyva saját,, jelentéktelen tartalmú levelét az asztalon. — íme, fordult hozzám Dupin, itt van az, amit ön kérdezett, hogy mi teszi teljessé azt a hatalmat — »a tolvaj tudja, hogy .az elvesztő tudja, ki a tolvaj.« — Ugy van, felelte a praefectus; s az igy szerzett hatalmat néhány hónap óta igen veszedelmes mértékben használják ki politikai czélokra. A károsult személy napról-napra jobban győződik meg annak a szükségéről, hogy a levelet ismét visszakapja. De ezt könnyen érthető okokból nyíltan nem lehet végrehajtani. Végre, kétségbeesésében rámbizta ezt az ügyet.

26 — S én azt hiszem, mondta Dupin valóságos áthat•hatatlan füstgomolyagot fújva, hogy élesebb elméjű egyént nem kívánhatott volna ennek az ügynek végrehajtására. — Ön hízeleg, válaszolta a praefectus, de valószínű, hogy ilyen véleménynyel- lehettek énfelőlem. — Világos, mondtam én, hogy a levél, amint ön már megjegyezte, még a miniszter birtokában van; ennélfogva maga a tulajdon, nem pedig felhasználása az, ami neki azt a hatalmat megadja. Mihelyt egyszer a levelet felhasználta, a hatalomnak is vége van. — Helyes, szólt G — ; ebből a meggyőződésből indultam ki magam is. Első gondom tehát az volt, hogy a miniszter házát minden zugában felkutassam; a főnehézség ebben rám nézve az volt, hogy ezt a miniszternek sejtenie se volt szabad. — Ön mindenesetre teljesen ért az ilyen kutatásokhoz, mondtam én, a párizsi rendőrség gyakran tette meg ezt már előbb is. — Ó igen; s épen ezért legkisebb kétségem sem volt. Ezenfelül a miniszter szokásai nagyon is segítségemre voltak ebben. Igen gyakran egész éjjel nincs otthon. Cselédsége sincs valami nagy számban. Távol alszar nak uruk lakosztályától s minthogy leginkább nápolyiak, igen könnyen leitatbalók. Amint tudja, vannak kulcsaim, melyekkel Párizs bármelyik szobáját kinyithatom. Három hónap óta nem volt olyan éjszaka, melyet nagyobb részt ne töltöttem volna avval, hogy magam kutassam át a D palotát. Becsületemről van szó és azt is megsúghatom, hogy a jutalom is rendkivül nagy. Ezért is addig folytattam kutatásaimat, mig teljesen meg nem győződtem arról, hogy a tolvaj nálamnál is ravaszabb ember. Azt hiszem, hogy én a háznak minden zege-zugát összekerestem, ahová csak a levelet el lehetett dugni. — De vájjon nem lehetséges-e, vetettem én ez ellen, hogy a miniszter, bár a levél még most is birtokában van, ami kétségtelen dolog, talán máshol rejthette el, 1 mint saját szállásán? — Ez alig lehetséges, szólt Dupin. Az udvar körülményei és különösen azok a cselszövények, melyekbe tudvalevőleg D is bele van avatva, szükségessé teszik, hogy az iratot rögtön fel lehessen használni — mert ereje és hatása csakis ebben a rögtönös felhasználásban, előmutatásban van — ami majdnem ép oly fontos, mint a levél. — A rögtönös előmutatásban? mondtam én. — Jobban mondva a lehetőségben, hogy rögtön meg lehessen semmisíteni, mondta Dupin. — Csakugyan igaz, jegyeztem meg én; a papiros tehát nyilván a lakáson van. Mert azt teljesen kizártnak tekinthetjük, hogy a miniszter mindig magánál tartsa. — Tényleg igy van, mondta a praefectus. Mintha útonállók lettek volna, már kétszer megtámadtattam és saját felügyeletem alatt őt magát szorgosan kikerestettem. — Ettől ugyan megkímélhette volna magát, mondta Dupin. Azt hiszem D sem sült bolond és előre számithatott rá, hogy őt meg fogják támadni. i — Nem sült bolond ugyan, mondta G —, hanem költő, s az én nézetem szerint a költőt s a bolondot csak egy hajszál választja el. — Tiszta valóság, mondta Dupin, miután elgondolkodva nagy bodor füstfelhőt eresztett tajtékpipájából, ámbár áz én lelkemet is nyomja néhány fűzfapoéma. — Mondja el részletesebben* eljárását a kutatásban, szóltam én. — A tényállás az, hogy mi nem kiméltük az időt és •mindenütt kerestünk. Hosszú tapasztalatom van az ' ilyenekben. Felkutattam az egész épületet, egyik szobát a másik után, egy-egyre hét éjszakát szánva. Legelébb is megvizsgáltuk mindenik szoba bútorzatát. Kinyitottunk

minden elképzelhető fiókot; azt hiszem, önök tudják, hogy egy gyakorlott rendőrügynök előtt nincs titkos fiók. Az egyszerűen hülye, akinek figyelmét az ilyesféle kutatásnál kikerüli egy »titkos* fiók. A dolog nagyon egyszerű. Minden egyes helyiségnek megvan a maga térfogata, melyet föl kell mérni. Mert nekünk pontos szabályaink vannak erre. Egy vonal ötvenedrésze nem kerülheti ki figyelmünket. A helyiségek után a székeket -vettük sorra. A szék vánkosait azokkal a finom tűkkel vizsgáltuk meg, miket már látott, hogyan használom. Az asztalokról levettük a födőlapokat. — Miért ? — Sokszor az, aki valamit el akar rejteni, leveszi az asztalnak, vagy más hasonló bútornak lapját; azután kivájja az asztal lábát, ebbe beleteszi a rejtett tárgyat és ismét ráerősíti a lapot. Az ágyfejek alsó és felső részét épen igy lehet kihasználni. • — De nem lehetne talán ilyen üreget kopogtatással is megtalálni ? kérdeztem én. — Semmiképen, ha az illető elrejtett tárgyat jól körültömi gyapottal. Különben is, a mi esetünkben kénytelenek vagyunk-a legkisebb nesz nélkül dolgozni. — De hiszen nem vehettek le — nem szedhettek széjjel, minden bútort, mibe az emiitett módon el lehet rejtve valami. Egy levelet össze lehet csavarni vékony tekercsesé, mely alakra és kiterjedésre alig különbözhetik egy nagy kötőtűtől, ami azután könnyen dugható bele egy szék lábába. Csak nem szedtek szét minden széket is ? — Bizonyára nem; mi sokkal jobb módot találtunk erre — egy igen erős nagyitóval vizsgáltuk meg minden szék faállványát, minden néven nevezhető bútor réseit, eresztékeit. Ha valamely ujabb elváltozásnak csak legcsekélyebb jelét találtuk volna a bútoron, azt mi rögtön észrevettük volna. A fürészpor legkisebb szemecskéjét is ugy láttuk volna, mint egy almát. Egy kis rendellenes enyvezés — valamely szokatlan résecske az alkatrészek közt — elég lett volna a felfedezésre. — Meg vagyok győződve, hogy a tükröket is megnézték, az üveglap és a hátsó fedődeszka közét, megvizsgálták az ágyakat és lepedőket, valamint a függönyöket és kárpitokat is. — Természetesen; s miután ily módon tökéletesen végeztünk a bútorzat minden részével, magát a házat vizsgáltuk meg. Egész felületét kis területekre osztottuk, ezeket megszámoztuk, ugy, hogy ekképen egyetlen egyet sem hagyhattunk ki; igy. a háznak minden egyes négyzethüvelykét szorgosan megvizsgáltuk a nagyitóval, egyszersmind a két szomszédos házat is. — Még a két szomszédos házat is! kiáltottam fel; ugyancsak rengeteg fáradsága volt. — Volt; hanem az igért jutalom mesés. — A ház körül lévő talajt is belevették ? — A ház körül a föld téglával van kirakva. Ez aránylag csekély fáradságot okozott. Mi egyszerűen megvizsgáltuk a .téglák között levő mohát s azt érintetlennek találtuk. — Mindenesetre D irományait és könyvtárát is megnézték ? — Természetesen. Minden egyes csomagot és nyalábkát kibontottunk; mi nemcsak, hogy minden könyvet is kinyitottunk, hanem végiglapoztuk az összes köteteket, levelenkint, nem elégedvén meg a puszta rázogatással, amint némelyik rendőrbiztosunk tenni szokta. Mi a lehető legnagyobb pontossággal a könyvek tábláinak vastagságát is megmértük s minden egyes darabot a leglelkiismeretesebb pontossággal a nagyitóval is megvizsgáltunk. Ha akármelyik kötést ujabban megbontottak volna, egyszerűen puszta lehetetlenségnek tartom, hogy ezt mi ne vettük volna észre. Öt vagy hat kötetet, melyek nem rég

27 kerülhettek ki a könyvkötő keze alól, hosszában gondosan megvizsgáltunk finom tűinkkel, y I — A padozatot is megvizsgálták a szőnyegek alatt ? — Kétségkívül. Minden egyes szőnyeget felszedtünk és nagyítóval néztük a padozat deszkáit. — S a kárpitokat a falon ? — Azokat is. — A pinczében is voltak? — Ott is. — Hát akkor, mondtam én, rosszul számítottak, s a levél nincs a lakásban, amint hitték. — Attól tartok, hogy ebben igaza van, felelte a praefectus. És most, Dupin, mit tanácsol ön, mit tegyek ? — Azt, hogy kutassa- fel még egyszer végig a lakást. —: Ez merőben szükségtelen, válaszolta - G —. Hogy a levél nincs a D palotában, abban olyan biztos vagyok, mint ahogy élek. — Jobb tanácsom nincsen Ön számára, mondta Dupin. Van-e pontos leirása a levélről? — Hogyne volna! Evvel a praefectus elővette jegyzőkönyvecskéjét 'és hangosan olvasta a hiányzó iromány belsejének és külsejének pontos leírását. Miután ezt a leírást felolvasta, nemsokára elbúcsúzott, sokkal nyomottabb lelkülettel, mint én ezt. a jámbor embert valaha- láttam. Körülbelül egy hónap múlva újra meglátogatott és majdnem ép olyan foglalkozásban talált, mint előbb. Elfogadta a pipát, leült és valami közömbös társalgásba kezdett. Végre igy szóltam: ; — Nos G - ' , mi van az ellopott levéllel? Azt hiszem, végre is meggyőződött arról, hogy nem olyankönnyü egy-minisztert rászedni? — V.igye el a manó, csakugyan .ugy van; s én azért újra felkutattam a házat, amint Dupin tanácsolta — de kárba veszett munka volt, ahogy én azt előre tudtam. — Milyen nagy is volt az az igért jutalom, mondja csak? kérdezte Dupin. — Biz az roppant nagy — bőkezű jutalom. — Hogy pontosan mennyi, azt épen nem mondom meg; hanem egyet mondhatok, pillanatig sem haboznék ötvenezer frankról szóló utalványt kiállítani annak, aki a levelet nékem megszerezhetné. Az van a dologban, hogy az ügy fontossága egyre nő; a jutalmat legutóbb megkettőztették. Pedig ha megháromszorozták volna is, többet én nem tehetnék, mint amennyit tettem. — Hát bizony, szólt Dupin vontatottan sürü füstfellegei közül, én valójában — ' azt gondolom, G —, ön nem iparkodott eléggé — a legfőbbet elkövetni : ebben a dologban. Azt gondolom — tehetne — tegyen valamivel többet, he? — Mit? Többet? — Hogyan? — Hát — pöff, pöff, — ön —• pöff, pöff — tanácsot kérhetne valakitől ebben, he? — pöff, pöff, pöff. Emlékszik arra a történetre, mely Abernethyről szól? — Ugyan mi közöm Abernethyhez! • — Hogy mi köze? Különben igaz, semmi köze sincs hozzája. Hanem, hallgassa csak. Egyszer egy gazdag zsugori föltette magában, hogy ebből • az Abemethyből orvosi tanácsot fog kicsalni. Ezért magános körben mindennapi társalgásba eredt vele s az orvosnak ugy adta elő az esetet, mintha valami képzelt személyt illetne. — Tegyük fel, — igy szólt a zsugori — hogy a betegség jelei ilyenek, meg ilyenek; nos orvos ur, mit rendelne Ön, mit mondana' Ön neki? — Hogy mit mondanék én? — mondta Abernethy — hát azt mondanám neki, kérjen orvosi tanácsot! (Vége következik.)

.

Krónika III. B.

u. é. k .

IB

— január

6-án.

„

" Újév igen szép ünnep. Újévkor küldik szét a keres"kedők gonüosan kiállított, szépen hímezett számláikat, s azzal a méla érzéssel, hogy a doktort megint nem fogjuk fizetni, újévkor számolunk le. Újévkor kapjuk ajándékbaama csinos zseb- és fali napi árakat, melyek gyöngédenfigyelmeztetnek, hogy fizetni soha se lehet elég korán, mert az . idő eljár, az óra üt, s kalendárium, -még folyvást' lesz, de mi már nem leszünk. Újévkor tudjuk meg, hogy> a fizetésünket megint nem emelték, s újévkor számítjukki, hogy könyveket még vagy tiz .évig nem vásárolhatunk. Újév szép ünnep s. reggeltől estig az. Már a hajw nali álom óráiban ismeretséget kötünk szeretetreméltógentlemanekkel, akiket soha se láttunk, s akik már éjfél-i kor fölkeltek, csak hogy jót kívánhassanak nekünk. Ezért azi önzetlenségért hálánkat néma megadással folyósítjuk, néha e' szép ünnep után is, • mert végre is, ha valaki a jókivá-'natával csak január tizénhetedikén érkezik el hozzánk;' ebből; még nem következik, hogy szive nem őszinte. Na-n punk további részét a tisztelgések foglalják le. Igy szokás nevezni ugyanis ama szónokias jellegű értekezéseket, melyek során feljebbvalóink megmagyarázzák nekünk/. Hogy ha a mult évben gorombák voltak hozzánk, s —3 isten ne adja — gorombák'lesznek'a jelen évben is: ez részben a legtisztább jóindulatból, részben az érdekeinken való aggódásból fakad. Majd előttünk is tisztelegnek' ;<í beállít hozzánk több rosszul öltözött jóisme'rős, akiknek arczárói tüstént leolvassuk azt a hő kívánságot, hogy fulladjunk meg, de rögtön, akik mindamellett, méltó meg fi illetődésünkre, ama nézetöknek adnak kifejezést, hogy a haza javára feltétlenül szükségesnek tartják további ügybuzgalmunkat. Ez mind szép; mégis az újév legjelentősebb — s minden esetben lélekemelő — m o z z a n a t a : a »b. u. é. k.«-os kártyák kicserelgetése. Valóban; ritka az alkalom, hogy: kedvesek lehetünk, a nélkül, hogy ez valamibe kerülne. Ismerősöknek, akiket ' egész éven át elhanyagoltunk, e négy betűvel tudtára adjuk, hogy noha elhanyagoltuk őket, nem haragszunk rájok. Másoknak, akik irányában némelyes, nem titkolható, malicziával viseltetünk, gyöngéden jelezzük, hogy malicziánk az illedelmesség mezét:' nem fogja levetkőzni. A múltnak, á néha kissé álkalmatlan múltnak - is gyujtunk ilyképpen (diszkréten, minden nyilvánosságon kivül) ha nem is egy-egy gyertyát, de legalább egy-egy szerény gyujtó-szálat; nyilván tartjuk,azokat, -akikre számitunk; s a hozzánk érkezett kártyák-,-, ból összeállíthatjuk azoknak a lisztáját, akik még nem számítanak bennünket a »lejárt« emberek közé. Minde^t>i ugy szólván ingyen. jr; A fin-de-siécle általános elpetyhüdése ezt. a szép>i szokást is ki akarta küszöbölni a. világból; s egyszerre^ igen sokan ugy találták, hogy az újévi köszöntés fölösm leges és fárasztó valami, Összeállítani elménkben annyi 2*

28 ismerős alak névsorát, megczimezni néhány száz levélboritékot, egy délelőttöt áldozni a viszonzásra, brr, minő haszontalan fáradság! S minek ? Miért ? Akkor azt találták ki, hogy: váltsuk meg az újévi üdvözlést. Adjunk az árváknak öt vagy tiz pengőt, s ismerőseink, olvasván az adakozók névsorát, gondoljanak ránk szívesen, sine ira. Az Ötlet nem volt rossz, de öt, esetleg tiz forintba került, így mégis csak visszatértünk a régi szép szokáshoz. De a gyöngéd úzust uj veszedelem fenyegeti. A szkepszis azt találta ki, hogy a B. u. é. k. négy betűje nagyon határozatlan valami, s a legjobb esetben semmit se jelent. Kifundálták, hogy e négy betűt mindig másképpen kell olvasni, a szerint, hogy kitől jön. S e machiavellisztikus ötlet megtalálta a legnagyobb nyilvánosságot : hódított és sikert aratott azon a helyen, honnan minden' ötlet országos körútra indul, szóval: a Sándorutczai vig színházban. Az a malicziózus képviselő, aki ugy vélte, hogy Apponyinak Bánffyhoz intézett újévi üdvözletét igy kell értelmezni: »Bánffy után én következem«, nagy, szinte halálos csapást -mért a régi szép szokásra. A szöveg-kritika a hit halála. Az, hogy a bibliát értelmezni kezdték, eretnekséghez vezetett. Hogyan állná ki a kritikát ez a négy, szerénykedő betű, mely mintha azt mondaná: »Amit én jelentek, az oly kevés, hogy nem is érdemes kiirni«?l Ki ne jönne rá, minden tüzetesebb betü-értelmezés nélkül, hogy ha a szabójától újévi üdvözletet kap, ez a B. u. é. k. azt jelenti, h o g y : Bizony, uram, én kifizetném! Ki ne találná ki, hogy ha Ugrón Gábor a havasok közül üdvözli pártját, újévi szózata ezt jelenti, hogy: Bolondozzanak uraságtokén kilépek. Gyanútlanok számára álljon itt néhány nevezetesebb B. u. é. k. magától értetődő jelentése. Szilágyi Dezső Polónyi Gézához: Békéltetni ugyan érdemes kenteket! A nemzeti színházi tagok Festetits Andor grófhoz: Bercsényi uraságodat éktelenül kifigurázta. Milán fiához (szelid czélzással): Bukott uralkodóként élni keserves. A műcsarnok Hock Jánoshoz: Bújjék tijra, édes, kámzsába! A színészek Pázmándy Déneshez: Bírálni unalmas, élczelni könnyű. A magyar orvosok Schenk doktorhoz, aki fogadkozott, hogy kísérletekkel fogja bizonyítani fölfedezését: Boldog

uj évet

kívánunk!

INNEN-ONNAN. ^ A rabonbán elmegy, büszkén és elkeseredetten hátat fordit ellenségeinek és barátainak egyaránt. »Faljátok föl egyrnást«, ezzel a jókívánsággal vonul vissza a magánéletbe s lesz egyszerre patriárka. Amolyan idehaza maradt Kossuth Lajosnak készül, aki valahonnan Székelyországból mondogat oda nekünk, az eke szarva, vagy a bureau-pult mögül. Távozása némi fölötte tanulságos világosságot vet a magyar politikai pártok életére. Az ellenségei örülnek neki és a barátai busulnak. Igazán meglepő, mert a barátok ilyenkor örülni szoktak s az ellenségek boszankodni az ujabb reklám miatt. Avagy nem öröm a batátoknakj hogy az visszavonul, aki első volt közöttük ? Vagy nincs-e legalább arra való hajlamuk, hogy a pofoncsapással való búcsúzást hasonló csattanással viszonozzák ? Nem, szó sincs róla. Az ünnepi pillanatban ugy tesznek, mintha ez a csattanás csóktól eredett volna. Az ellenségei már őszintébbek. Nyíltan örülnek, kogy. megszabadultak a temperamentumos rémtől, akitől hogy hatvanezer forint árán szabadultak, még nem nyugtatta őket meg egészen. Hiszen bármikor ugyanannyiba kerülhet nekik ismét. Ugrón Gábor önkéntes lemondása tehát választási campagneonként hatvanezer forint tiszta megtakarítást jelent Bánffynak s ennek ne örüljön! Hatvanezer forint! Ezen a pénzen legalább tiz mamelukot lehet beválasztani és ugyanannyi Bartha Miklóst kibuktatni. Hogy ne örülnének ! Ha Ugrón Gábor üzletember volna, bizony escomptálhatta volna a kormánynál kibuktatása költségeit s csinos summát rakhatott volna zsebre. De hát, valamint önzetlen volt a rabonbán politizálása, ép oly önzetlen lesz a nempolitizálása is. Valami élegikusan nem nézhetem a daliás alak távozását, mert őszintén szólva, nem hiszek benne. A pártja most csúnyán kikapott a töröktől, akit fogott s ezt Ugrón Gábor érthetően rösteli. Távozik, hogy mondhassa: ő nem volt ott, mikor a pártja törököt fogott. Amellett meg hány színésznek tapsoltam már, aki örökre visszavonult a színpadtól! *

*

6 Az' uniformis. Odaát a boldog Ausztriában uniformist kapott az igazságszolgáltatás. Az uniformis szép dolog és hatá rozottan vonzó tulajdonsággal rendelkezik, főként a hölgyek irányában. Kétségtelen dolog, hogy az uniformisba bujtatott biró urak kitűnően fognak festeni. A fenyítő törvényszék birái bizonyára pallost is viselnek majd, mig a polgári perek intézői alkalmasint egyen-esernyőket hordanak a hónuk alatt. Lesznek egycsillagos és háromcsillagos birák ; a szerint ki milyen rangot visel az igazság hadseregében. Némileg értemény hiján szűkölködik mégis a dolog. Végre is, a főczél nem az, hogy a birák legyenek egyformák, hanem az, hogy az igazság legyen egyforma és amennyiben Juslitia istenasszony tetszésére spekulált volna a reform, itt is hiba van a számításban. Elfelejtették, hogy a szép istenasszonynak — be van kötve a szeme. Az uniformis kedvéért pedig kár lenne levenni a kendőt a szeméről. Még bele találna gabalyodni valamelyik uniformisba.

*

Nem kell mondanunk, hogy ez a néhány B. u. é. k. ama másfélezer újévi üdvözlet közül való, a melyek, a főposta jelentése szerint, nem érkeztek el rendeltetésük helyére. Ne hüvelyezzük ki azok jelentését, a melyeket megkaptunk, mert ha egy kissé kritizáljuk, könnyen kivégezhetjük ezt a régi, szép szokást, mely már csak azért is kedves volt, mivel oly kevésbe került. Mennyi boldogság, s oly csekély portóért! Legyünk illedelmesek, s őrizzük meg a tradicziókat. Idem.

*

*

*

*

<5 Szakáesművészeti kiállítás. Egész őszintén bevallom, hogy minden művészetek között a legtöbbre becsülöm a szakácsművészetet. Ez a művészet az, amely minden körülmények között és mindenki számára élvezhetőt képes produkálni A bécsi szakácsművészeti kiállítás kétségtelenül izgalomba hozza a legfásultabb gyomrokat is és én képzelni se tudok felségesebb konczertet, mint amikor a leves-szakosztály enyhe zümmögésébe erélyesen csattan bele a pecsenye-szakosztály bizsergető rotyogása, mig a disszonáns hangok ellentétébe a fánk-szakosztály derűs serczegése hozza a kibékítő harmóniát. Az embe-

29 gyönyörrel megy ebbe a kiállításba és gyönyörrel távozik. Micsoda banketteket tarthatnak ezen a kiállításon! Ennek a végképpen elromlott gyomrú emberiségnek állandóan szüksége volna ilyen kiállításokra, amelyek szakadatlanul figyelmeztetnék arra, hogy mégis csak az a mienk igazán, amit meg is lehet enni. Becsüljük meg a gyomrunkat és cselekedjünk mindent idejében. Ezért kell idejében ezt a kiállítást is — megenni, még mielőtt megkozmásodik.

talabb optimisták se merték hinni, hogy valamikor ne épüljön. És most azt jelentik, hogy a bazilika építése 1900-ra végleg befejeződik. Lehetetlen, vagy legalább is hihetetlen. A nemzedékről-nemzedékre szálló tradiczió az állandó épülést organikus tulajdonságává tette a bazilikának. Mihelyst a bazilika egész lesz: — csonka lesz; mert mit fog csinálni a bazilika, ha nem épül ? *

*

*

* '

*

*

6 A fllosemita Bismarck. A nagy vasemberről általában azt hitte a világ, hogy nem valami lelkes barátja a zsidóknak. A világnak alkalmasint volt oka erre a hiedelemre, és most a nagy teuton tiltakozik az ő antisemitaságának hire ellen. Kijelenti, hogy ő éppenséggel nem' haragszik a jó izraelitákra, sőt határozottan becsüli őket, mert — noha vannak kellemetlen tulajdonságaik — dicséretes kivételek is akadnak közöttük. így például akadt egy szegény zsidó, aki kölcsönt kért .tőle, és azután azt a kölcsönt becsületesen meg is fizette. Az ilyen megható kivételekért — mondotta a vaskanczellár — meg kell bocsátani valamennyinek. Ki merné ezek után Bismarck herczegről azt mondani, hogy ő antisemita v o l n a ; mikor ő képes feltenni a zs'dóról. minden j ó t ; még azt is, hogy becsületes. %

*

* *

6 Diamond Jim. Diamond Jim a leggyémántosabb gyémántkirály a kincses Amerikában, aki drágakövekkel varratta ki — a vánkosait. A gyémánt nagy dolog, szép dolog, világot lehet vele hódítani, országot alapítani, ezreken uralkodni. Sőt bölcs is lehet általa az ember; — az igaz, hogy bolond is. Meg lehet vele venni a földet, a tengert és a levegőt. Diamond Jim a párnáját boritatta be vele, amelyiken alszik ; holott párnának a leghitványabb pehely is alkalmasabb, mint a legdrágább gyémánt. Nem hiszem, hogy valami kitűnő alvás eshessék ezen a gyémántos párnán és én bizony isten nem szeretnék a Diamond Jim — feje lenni. Ezzel a fejjel mostohán bánt a gyémántpazarló szerencse. *

*

Színházi krónika.

*

6 A nagyon szép férfi. A nagykárolyi rendőrség köröz egy »feltűnően szép« ismeretlen urat. A feltűnően szép ismeretlen ugyanis elkövette azt a csúnya dolgot, hogy lopott. Ez a köröző levél Így, ebben a formájában kissé hiányos és teljes joggal megneheztelhetnek érte az összes feltűnően szép urak a Kárpátoktól az Adriáig. A legszebb ur se keveredik szívesen a lopás g y a n ú j á b a ; mert az ilyesmi n e m . á l l jól még a legszebb urnák sem. A nagykárolyi rendőrség tehát arra kényszerűi őket, hogy — torzitsák el magukat, ha csak gyanúba nem akarnak keveredni; már pedig mi joggal kompromittálja a rendőrség a férfiszépséget ? Az csak nem bün, ha a férfi szép; még csak nem is hiba, ha hinni lehet az asszonyoknak. Igazságtalan dolog megbélyegezni a férfiszépséget, csak azért, mert Nagykárolyban elloptak ötszáz forintot. Kétségkívül az lesz a legokosabb dolog, ha valamelyik szép gentleman elküldi Nagykárolyba ezt a kis pénzt, hogy a rendőrség vonja vissza a köröző levelét. Végre is nem igazság, hogy valamennyi feltűnően szép férfi szenvedjen egyért, aki olyat cselekedett, ami nem is tartozik a férfiszépséghez. *

6 Mac-Kinley levelet irt a fényes portának, amelyben kijelenti, hogy ha Amerika nem kapja meg azt a bizonyos százezer dollárocskát, hadihajó.kat küld Sztambul alá. A hitelezők egyáltalában kevéssé kellemes egyének, ez az amerikánus azonban határozottan kellemetlen Természetes dolog, hogy a fényes porta felháborodik erre az eljárásra, de nagyon valószinü, hogy Mac-Kinley nem törődik ezzel a felháborodással. Az amerikánusoknak nincs érzékük a nemfizető adós iránt. Ugy lévén felállítva a tétel, h o g y : fuss vagy fizess, a padisah alkalmasint el fogja magát szánni a legvégsőre és — fizet. Mert-vigye el az ördög ezt a históriát, de fájdalom, fizetni kell még az esetben is, ha először — futna. Hát minek fusson?

*

6 A bazilika. A természetben nincsen nyugvás. Minden változik a nap alatt és minden nap meghozza a maga újságát. A világ összes' változásai közepette csak egy valami volt, ami nem változott: a lipótvárosi bazilika. Történt legyen a világon bármi, a jó bazilika hátat forditva az eseményeknek, sőt hátat forditva saját magának is, változatlanul csak egyet cselekedett: épült. Mindig épült. A legöregebb honalapítók se emlékeznek olyan időre, amikor nem . épült. volna és á legfia-.

F e n n az

ernyő. — január

B i z o n y , á Folt,

amely

m ű s o r r a , de n e m k e r ü l t gélkedése

a bevallott

tisztit,

szinre.

oka

az

.7-én.

c s a k ki volt t ű z v e a

A M á r k u s Emilia e g y ' heti

gyön-

halasztásnak, a

tisztelt m ű v é s z e k k é n y e l m e a z igazi o k a . U g y a n i s s o k k a l i n k á b b el v o l t a k semhogy

foglalva

szerepüket

h a t t á k volna,

a

rövid

gázsi

emelés problémájával,

h á r o m h ó n a p alatt

De m a j d m e g t a n u l j á k

megtanul-

most — nyolcz nap

alatt. E g y ilyen elmaradt' p r e m i e r e n e m c s a k s z í n h á z i kellemetlenség,

hanem

mely előjegyeztette

társaságbeli

lenül és b o s s z a n k o d v a

vár

bálra

hölgyközönség, c s a k kellet-

kész

Márkus

v e s z t e s é g ü k is v a n :

készülő ruhájukhoz már nem kaphat-

n a k ideát a z E c h e g a r a y

uj

ház pénztárosa

nyugodt

lehet,

nak

majd

jegyezheti

A

előadásra,

még nyolcz napig a

Emilia toilettejeire. L e h e t , h o g y a közbeeső

is.

helyeit a m a i

d a r a b j á b ó l . D e a z é r t a szína jövő hétre

ugyanazok-

elő a j e g y e k e t , a k i k m á r a

akarták

megváltani. A Márkus zeti s z i n h á z

Emilia

összes

toilettejeit emiitettem, d e a n e m -

művésznőinek

a toilettejeit

értettem..

I g a z á n g y ö n y ö r ű e n ö l t ö z k ö d n e k . E g y báli jelenet a

nem-

zeti s z í n h á z b a n a női toilette disze és g a z d a g s á g a d o l g á b a n túltesz

egy

királyi .theátre

paré

csillogásán.

Szem-

k á p r á z t a t ó és a s s z o n y o k n a k n a g y o n t a n u l s á g o s . A m ű v é s z n ő k előtt p e d i g i g a z á n k a l a p o t kell e m e l n i : m i c s o d a áldoz a t k é s z s é g , m i c s o d a s z e n t lelkesedés a m ű v é s z e t é r t , igy a r u h a k o n t ó j u k k a l tönkre teszik Eszembe

jut

egy

nemzeti szinház ellen: mint Adorján

báró

kritikus minek

kollegám

ruhapénzét!

Hát

és a Tisztító

nem

kifakadása

a d n a k oly r o s z tűz,

m a g á b a n véve f ö l e m é s z t e t t e M á r k u s

hogy

magukat! a

darabokat,

mikor e két d a r a b E m i l i á n a k e g é s z évi

kár az ünnepelt művésznőt

ennyi

h i á b a v a l ó k ö l t s é g b e verni, m i k o r e d a r a b o k n e m érik m e g és a m o r t i z á c z i ő r ó l eleve s z ó s e m l e h e t ?

... ;

30 Ez a kritikus fején' találta a szöget. Rossz darabot azért nem szabad adni, hogy a művésznők ruhaköltségei kárba ne vészszenek. Mert a ruha — a kötelező. A művészet kötelezi hölgyeinket arra, hogy amikor egy petroleumkirálynét játszanak, annyit költsenek, mintha valóban petroleumkirálynék volnának. Sőt még amugyabban. Mert. bizony sehol szinházban arisztokrata hölgyeket nem láttam oly pazar szinházi toiletteben, mint nemzeti szinházbeli művésznőinket, mikor a darab szerint színházba készülnek, vagy szinházból jöttek. Azok bizony sokkal egyszerűbben és sokkal olcsóbban öltözködnek, mint a színpadi grófkisasszonyok. Az is feltűnhetett hozzáértő asszony szemeknek, hogy nem is mindig a stílszerűség drágítja a ruhakontót. Nem egyszer látom, hogy az egyszerű házi pongyolát drága himzésü báli ruha pótolja, csak azért, hogy a toilette káprázatosságáró! az újságok megemlékezzenek. Szerepek, miket másutt egy ruhában játszanak, minálunk négy-öt ruhára kötelezik a művésznőket. Tudok róla, mikor a szobalány három apró jelenését három toiletteben játszotta el. Mert az ambiczió ragadós. Nem mindnyájan művésznők, de valamennyien, nők, akik jogot formálnak arra, hogy a legszebbek legyenek. É s ez a nyitja az egész szinházi ambicziónak. Mióta, a főpróbákat jelmezesen tartják, a prima toilette-királynők sohasem mutatják be a főpróbán azokat a toiletteket, mikbén este lépnek a közönség elé. Ó, a meglepetett a^-kiáltást, a szenzáczió moraját, mely első megjelenéskör végigb'orzogatja a nézőteret, azt nem váltjuk föl aprópénzre! Legyen teljes a diadal és pukkadjon a tisztelt kolleganő,' aki, nem is sejtve a diadalunkat, nevetséges erőlködés után szánandó szegény-, ségben szégyenkezik a második jelenéstől fogva. É s művésznőink, mikor szerepet kapnak, álmatlan', éjszakákat és lelkendező nappalokat töltenek szerepük tanulmányozására. Törik a fejüket, izgatják a fantáziájukat, milyen és hány ruhát lehetne kiszorítani s boldogok, ha az előadás előtt egy héttel eszükbe jut, hogy egy jelenésre még külön is átöltözködhetnek. S bizony meg is teszik. Semmi áldozattól nem rettennek vissza, éppen csalc. a szerepük' megtanulására'nem. marad idő. Igazán kábitó, mennyi ötlet és eredetiség van a ruháikbán s milyen örökkévalóan 'űgyanegy a játékuk. Esztendőkön át a művésznők .ugyanabban a helyzetben ugyanazt a hangot ütik . meg, ugyanarra az érzelemre ugyanugy kapkodnak a szivükhöz. Mint az üvegből az eczetes uborkát, ugy. húzogatják ki á szerepük alakításait, készen, besavanyítva s hámozatlanul tálalják föl. Hanem, a ruha •— az mindig más, mindig eredeti, mindig ötletes. Nem is csoda, ha ma már csak toilettet nézni megyünk a színházba. Szerződés lejárta idején pedig föl-' hangzanak a nagyobb gázsiigények, mert igy, ugy, amúgy, a ruha sokba kerül.' : Nem sokba, hanem még többe. Én' legalább nem tudom elképzelni, hogy egy díva toilette-kontója kiegyenlíthető hét-nyolczezer forinttal. De vájjon a művészet temploma köteles-e viselni ezeket a költségeket? Hiszen nem a művészet az imádó házi barát, aki. hízelegve bár-

sonyba, selyembe öltözteti imádottját. Ellenkezőleg, a művészet a szürke férj, akit elhanyagolnak, lenézenk, megvetnek és sarokba állítanak a nagy és nagylelkű ismeretlen ke'dveért, akitől fény és gazdagság árad. . Hát ne a férjnek prezentálják a számlákat. »Az egér.« Nem a Pailleron egerét idézzük. Hanem azt a másikat, amely a népszinház deszkáin ur s amely — tessék csak megnézni A HÉT mai boritékán — macskakörmök között van. Ha valaki majdan lefut a nyilt utcza során, ahol tánczolni, dalolni se szégyel s ahol énekelni fog arról, hogy volt egyszer egy direktor, akivel ugy játszottak a primadonnák, mint macska szokott az egérrel: hát ehhez just ad néki az a bolondos fotográfia, amelylyel Porzsolt Kálmánnak a népszinház művésznői boldog uj esztendőt kívántak. Ez a kép kevesebbét mond, mint amennyit mutat. Mert igaz ugyan, hogy á népszinház macskái karmolni is tudnak, hanem ehhez oroszlánkarmuk is van ám. Aztán az egér se forog olyan nagy veszedelemben, mint az ember hinné: először is, mert mindig talál egérlyukat, amelyen át a czirmosok elől menekülhet, aztán pedig, mert ő tánczol ugy, ahogy a macskái czinczognak. Ebből a képből —. pardon, hogy a négylábúak körében marad a hasonlatom' — inkább a lóláb látszik ki. A hizelkedés is macskatermészet s ha a népszinház primadonnái egérbőrbe bujtatják Porzsolt Kálmánt, ezzel még inkább elkényeztetik. Mert tudni kell, hogy-a mai- degenerált- macskaivadék nem tekinti az egeret ellenségnek, hanem játszópajtásnak. A . kép tehát épp oly idillikus lett volna, ha Strelisky az igazgatót teszi meg macskának, akit primadonna-egerek tánczolnak körül. Boldog direktor és boldog primadonnák ! Five o'eloek thee. Csáky Albin grófnőről tudjuk, hogy irodalommal foglalkozik, hogy Heinét szereti, (évekkel ezelőtaz ő fordításában közöltük a Rabbi von Bacharach egy részletét) hogy philantrop lelke a jótékonyság minden neméből kiveszi a maga részét és hogy a poliklinikának különösen lelkes pártfogója. Mult csütörtökön mind e nemes tulajdonságaiban egyszerre láttuk őt fényleni azon a five o'clock thee-estélyen, melyet a Royalban főúri nők rendeztek a poliklinika javára és amely minden tekintetben fényesen sikerült. A nemes grófnő egy kis essait olvasott Heineről, néhány fordítást verseiből -és adta a háziasszony szerepét, azzal a fölülmulhatatlan bájjal és kedvességgel, mely az ő szeretetreméltó kiváltsága. Az estély művészi részében rajta kivül részt vettek Hubayné, Czebrián grófnő, Hubay Jenő és Mikszáth Kálmán egy humoros csevegéssel, melyet a szerző helyett Tordai-Grail Erzsike csicsergett el. Aki pedig boldog ' volt mindenek fölött és örült az est sikerének, az a derék Lichtenberg Kornél tanár, ki évek óta úgyszólván minden szabad pillanatát a poliklinika felvirágoztatásának szenteli. Az estélyen ott volt a társaság szine-java. ; Farsang. Egy nappal vízkereszt előtt,- megelőzve a hivatalos báli mulatságok sorát, egy sereg serdülő lányka mulatta át a VI., VII. kör termeiben az éjszakát. A Mazzantini tanítványai, akik özv. ' Szabados Károlyné táncziskolájában polkázták és keringőzték végig a két havi kurzust. Ez a vizsga is álmatlan éjszakákat okozott sok szöszke fejecskének, de mennyivel kellemesebb izgalom, ha a rózsaszín báli ruha csipkéi kavarognak az ember fejében, mintha tizedes törtek járnak kánkánt a franczia rendhagyó igékkel vagy a lánczszabály csörgeti lánczait. Pápaszemes, összeránczolt homlokú professzorok helyett fecskeszárnyas gavallérok csúsztatják át ezen a vizsgán s a légjobb bizonyítvány az aranyszegélyű tánczrend .— ha tele van irva. Mazzantini növendékei csupa ilyen teleirott tánczrenddel hagyták el a VI., VII. kör termeit, hogy viszontlássák két-három év múlva, rózsanyiláskor, hajnalhasadáskor. De a mamák is kitűnő bizonyítványt állitathattak ki a mesterről, aki chicét és művészetét a tánczban szinte átszuggerálta fiatal tanítványaiba. — Szabadosné kitűnő iskolájában j a n u á r . 14-én ujabb tánczkurzus nyilik meg.

31 Ráth Károly örököseié?!... Ez- a Varga Péter az, aki ha élve marad, még meg fogja nézni a Coulisset ur-at, az Ernest Blum » bohóságát«. Ebben az esetben pedig á szegény Varga Péter ugyancsak nagyot fog nézni, mikor Ernst Blum nem csinál majd semmiféle bohóságot, nem .jön ki a színpadra Trilby-öltözetben, hanem helyette csak Gál és Hegedűs játszanak majd a Blum bohózatában. Ugy kell a szegény Varga Péternek. Miért nem tudja, hogy németül a. Posse bohózatot is jelent meg bohoságot is és miért nem tudja, hogy a német nyelv sajátságai a magyar nyelvet is kötelezik ? 1...

IRODALOM. Varga Péter. Kezdetben volt a paradicsom, azaz a kávéforrás és ott voltak az első emberek, azaz Rákosi Jenő és Dóczi Lajos. Azután Dóczi Lajosból valóságos udvari és miniszteri tanácsos lett, Rákosi Jenőből meg király. Jó barátságukat ez nem zavarta meg, még az sem, hogy második Vilmos Dóczinak a vörös-sasrend középkeresztjét adta a gyémántokkal, mint a generálisoknak, Rákosi Jenőnek meg a koronarend kiskeresztjét adta, a gyémántok mellőzésével, mint az elsőosztályu századosoknak. A barátság azért megvan és Dóczi Lajos csütörtökön levelet irt Mikszáth Kálmánnak és kicsúfolta a Rákosi Jenő purisztikus helyesírását. Kalapot emelnek Dóczi Lajosnak; mert ma már alig van ember, aki a személyes vonzalomtól függetlenül kezeli a tárgyi igazságot. Mi fiatalabbak nem is merjük ezt megtenni;' ha én a barátomról, Móriczról kiírom, hogy rossz az operette-szövege, akkor engem gyűlölni fog a barátom, Móricz. Ennélfogva én és a Móricz csak dicsérjük egymást és bámulattal tekintünk fel a nagyokra, akik korholni is merik egymást.

Méltóságos Dóczi Lajos u r ! íme, mégir.t megmutattam, hogy milyen nagyszerűen összelehet zavarni ezt a kérdést. De az életunt Varga Pétert • azért szándékosan toltam előtérbe, hogy adott alkalommal vele is tessék foglalkozni. Ugyanis nem az a lényeg itt, hogy mi nem tudunk idegen szóul, hanem az a lényeg, hogy mi nem tudunk magyar szóul. Dániel.

Különben a mi bőrünkre megy az egész; a zsidón kivül az újságíró is azok törzséből született, akiket minden fenforgó esetben ütnek, csak ütnek. Ha azt irom quoia, üt Rákosi Jenő; ha azt irom kvóta üt Dóczi Lajos. Ugyanígy vagyok az idegen szók származtatásával is. Gyermekkoromban, ha azt mondtam, hogy a földközi tengerben a Kykladok vannak, kikaptam az apámtól, mert az csak latinul tanult; ellenben ha azt mondtam, hogy a földközi tengerben a Cycladok vannak, kikaptam a tanítómtól, a nemzet napszámosától, mert az görögül is tanult, mielőtt megbukott az ötödik osztályban. íme, megmutattam, milyen nagyszerűen össze lehet zavarni ezt a kérdést, mert ha az akadémia a jövőben ki találja mondani, hogy mi a jó helyesírás, az embernek még akkor is megmarad az az egyéni szabadsága, hogy valamely idegen szót különböző idegen nyelvek közül a tetszés szerintiből származtathasson. • Van .talán- ez ellen valakinek kifogása? . . . Kérem alázatosan, ha van, itt a hátam. A Kykladok óta mindenkinek rendelkezésére áll a hátam. Ebben a kérdésben hallgat a fakultás és az akadémia, tehát szakértő mindenki, mint a fejfájás gyógyításában. De engedjék meg, hogy legalább valamit ""észleljek a dologban. Azt észlelem, hogy ebben a kérdésben senkisem megy el az úgynevezett folytatólagos konzekvencziákig. Rákosi Jenő megáll Salvandy-nál, mert azt már ő sem irja Szalvangdi-nak. Dóczi .Lajos meg csak az idegen szót hányja föl a magyar újságírónak és szintén megáll annál a bizonyos Varga Pétérnél. Kicsoda ez a Varga Péter?! Ez a Varga Péter az a tizennyolcz éves, tisza-íüredi illetőségű nőtlen szabólegény, aki a Zöldfautcza 9. számú házában ismeretlen okból mellbe lőtte magát. Igy olvasni ezt az újságokban és a sociologus aztán törheti a fejét, hogy kié is a ház, a Varga Péleré-e vagy a Zöldfa-utczáé, mikor az a ház tulajdonképpen a .íaviiijj'f

.
i irmaivá

unli.ta.ti

u i

A Petőfi-társaság 1 idei . naggyülésének szenzácziója ifj. Ábrányi Kornél volt, aki a társulat felolvasó asztalanál pecsételte meg ujabb frigyét a Múzsával.. Stanzákat olvasott fel az Ivánból, amelynek első strófáit iskolapadon irta, utolsó énekeit pedig börtöne magányában. Ez a byroni szárnyalású hatalmas éposz, ha könyvalakban is megjelenik, eseménye lesz irodalmunknak és disze a magyar .elbeszélő költészetnek, amely régen nem gazdagodott az Ivánhoz hasonló befejezett költői munkával. A nagygyűlés programmja egyébként is többet váltott be, mint a mennyit igért. Jókai negyvennyolczas reminisczencziában áhítattal gyönyörködött, Siptilusz Oroszlánszívű Ignáczán pedig holtra kaczagta magát az a szerencsés ember, aki elég korán nézte ki helyét az Akadémia dísztermében. A Szász Gerő verseiben is megérezte azt az erdélyi levegőt, ami ennek az ősz poétának liráját olyan egyénivé, olyan értékessé teszi." A felolvasott versek közül való az is, amelyet mai számunkban közlünk, egyidejűleg az ifj. Ábrányi Kornél Ivánjának néhány gyöngyszemével. Ezredes Boriska. 'Nem tudom' megítélni — soha katona nem voltam, a katona-életnek valóban olyan par excellence ismerője-e Sajó Aladár, mint ahogy az újságok megemlékezései állítják. Gyönyörködni én is gyönyörködöm az ő katona-históriáiban ; de most, ennél az uj kis regényénél tudatos előttem, hogy főképpen 1 "miért". Azon gondolkozom, tudniillik, mért nem ir ez az ember paraszt-históriákat ? Csuda, mennyire huz a szive paraszthoz, s a szeretetnek milyen ösztönével tudja magát' a lelkébe helyezni. A tiszteket is szinte a közlegény szemével nézi, s az uri nőket is olyanformán stilizálja ideálisra, mint amilyen lovagias gyengédséggel tekint a magyar paraszt ezekre a fehér teremtésekre, akiknek monéros a ruhája, parfén illatoz a hajukban, s a bőrük sima, mint a bársony. Vele maséroz a poros legénynyel, vele vesződik a rekrutaságban s a legénységi szobában vele fáj vissza a szive a hegyháti kis falvak után. Ennek a szeretetnek valóságos kis gyöngye az a .részvevő humor, melylyel a . komisz Heer őrmestert az elkeseredett bakákkal megpokróczollatja. S ez tobzódik az elégtételben, mikor a szép Kovács őrmester — hogy hogy nem, magába szeretteti a méltóságos ezredes ur, Ritter von Torro-Padini szépséges lyányát, a szelid kis Ezredes Boriskát, aki meg is szökik a legénynyel, feleségül is megy hozzá, a kedvéért kivetkezik az uri ruhából, s élete végéig boldogan osztja meg vele az ő egyszerű paraszt életét. Igy ez az eset fölöttébb valószínűtlen; de elsőbb is igazán megesett és Sajó egy valósággal megtörtént história motívumaiból szőtte össze •— aztán meg minden azon fordul meg, ki hogy' mondja el, amit elmond. Sajó pedig meggondoltan mondja el — meggyőző megokolással, szinte .1 c. ri l .'.« u

ii.: J i.m , .. , <. T/

8

••

..

32 végzetéül tüntette föl mindezeket a kis kaszárnya-virágnak, akinek az anyja annak idején szintén megszökött, hogy az uráé lehessen, s a lelkéban a katona-kisasszonyok életének magár,ossága sok olyan ábrándot nevelt, amitől boldogabb lyányokat megóv az anya gondja. A Sajó gyengéje inkább a megkomponálás — különösen az epizódjaival szívesen kalandoz tul a főcselel-ményen, s ha valamilyen hangulat megkapja a lelkét, vagy egy érdekesebb figura leköti a figyelmét, bizony végigirja, ha kerülőutat tesz is vele. Ám ennek fejében egyegy olyan figurát, mint az ő soldatenkind ezredese, s olyan leírást, mint az ő katona-bálja, nem is egyhamar felejt el az ember. Egy szóval: erényeivel és fogyatkozásaival kedves egy könyv ez az Ezredes Boriska, mely a fess tartalékosoknak épp olyan érdekes olvasmánya lehet, mint az ő katona kedvelő kis ideáljaiknak. A könyvet Vass József adja ki s az ára egy forint.

Pannónia

szálloda

Kerepesi ut 7. ss.

Budapest, A nemzeti

színház

mellett.

ír

í r

\'aV\\'a\z Hét« eddig megjelent összes U C l V U l t ö - I i a . U i a . I V köteteihez (egy évfolyam 2 kötet) kötetenkint 1 frt 30 kr. előleges beküldése után portomenlesen kaphatók. "R^lzAfÁcí

KÖZGAZDASÁG. A magyar általános kőszénbánya-részvénytársulat — amint értesülünk — hatalmasan fejlődő tatai bányáinak további megnagyobbítása és kiépítése érdekében egy a Wiener Bankverein-ból, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankból és a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bankból álló csoporttal nagyobb pénzügyi müveletet kötött meg, melylyel kapcsolatosan részvénytőkéjét hal millió forintra fogja fölemelni. A társaság továbbá tárgyalásokban áll a trifaili kőszénbánya-társasággal oly czélbél, hogy ennek esztergomvidéki bányatelepeit megszerezze és magába olvaszsza. Ez a transakczió is közel áll a megvalósuláshoz és a részvénytársaság ennélfogva legközelebb rendkívüli közgyűlést fog összehívni.

Pontos czim:

ELSŐ MAGYAR

GAZDASÁGI GÉPGYÁR IÉl8 RÉSZVÉNY-TÁRSULAT.

HETI POSTA.

B U D A P E S T .

Kolozsvár. Baby. l-'atális véletlen folytán csak most kaptuk meg kedves levelét. Sohase hittük volna, hogy árva mesemondással a boldogság útját is gyengithetnők. Kétszeres az örömünk és büszkeségünk, hogy ilyen sikert is arathattunk. Legjobb kívánságaink e sikerhez ! Budapest. K. J. 5 jel alatt Szöllösi Zsigmond, A Hét rendes munkatársa, ir Innen-Onnant.

Magyarország legnagyobb és egyedflll

gazdasági gépgyára mely a gazdálkodáshoz szükséges

összes g a z d a s á g i gépeket

Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF Főmunkatárs

1

KÓBOR TAMÁS.

Helyettes szerkesztő: MA KAI

EMIL.

GRÓF KEGLEVICH ISTVÁN-FÉLE

iis

gyártja.

Rendelések megtétele előtt kérjük minden szakbavágó kérdéssel bizalommal hozzánk fordulni.

Részletes árjegyzékkel és szakszerű felvilágosítással díjmentesen szolgálunk,

*assa Szecska vágók.

Morzsolók.

COGNAC M I N D E N Ü T T

K A P H A T Ó .

Magyar körkép-társaság palotájában városliget

„Krisztus a keresztfán és Jeruzsálem

44

legjobbéslegtisztább m m ö s é g b e n v © ?

óriási körkép. Látható reggeli 9 órától esti 4 óráig, este villanyvilágításnál. B e l é p ő d i j 50 kr. Gyermekjegy és katonajegy őrmestertől lefelé 30 kr. Budapest, 1898. Nyomatott az . A t h e n a e u m *

irodalmi és nyomdai r. társ. betűivel.

4

I

I

Ét

Magyar királyi államvasutak. A téli menetrend életbeléptetése a magy. kir. államvasutak vonalain. A magy. kir. államvasutak vonalain f. évi október l-jén a téli menetrend lép életbe, mely a jelenlegitől a következő lényegesebb eltéréseket és változásokat tartalmazza. A budapest—brucki vonalon a jelenleg Budapest—Kelenföldről este 8 óra 28 perczkor Budapest—keleti p. u.-ba induló személyvonat forgalmon kivül helyeztetik. Ennek folytán a déli vasútnak Prágerhof felől este Budapest — Kelenföldre érkező személyvonatához a csatlakozást, a Bécs i'Ietve Bruck felől Budapest k. p. u.-ba este 9 óra 20 perczkor érkező személyvonat fogja közvitetni. Budaeőrs megállóhelyen az összes vonatok megállása megszüntettetik. A budapest-esztergomi és a budapest—császárfiirdö—kitérő—ó-budai vonalon. Az Esztergomból jelenleg reggel 8 óra 2 perczkor Budapest ny. p. u.-ra és az O-Budáról d. e. 10 óra 4 perczkor Budapest—császárfürdő—kitérőre induló személyvonatnak egyidejű megszüntetése mellet Esztergomtól Budapest ny. p. u.-ig, illetve Ó-Budától Buda—császárfiirdö—kitérőig egy uj személyvonat helyeztetik forgalomba, mely Esztergomból d. u. 2 óra 8 perczkor indul és Budapest ny. p. u -ra d. u. 4 óra 40 perczkor, illetve Buda—császárfürdő—kitérőre d. u. 4 óra 46 perczkor érkezik. Pilis—Csaba tábor megállóhelynél a vonatok magállása megszüntettetik. A pápa—csornai vonalon a jelenleg Pápáról reggel 3 óra 57 perczkor induló vegyesvonat az uj menetrend szerint Pápáról, a Szombathely felől érkező vonathoz való csatlakozással,' reggel 5 óra 35 perczkrr indittatik és Csornára reggel 7 óra 8 perczkor érkezik és ott minden irányban fog csatlakozást találni. Továbbá a Csornáról jelenleg reggel 6 órakor induló vegyesvonat az uj menetrend szerint Csornáról, minden irányban való csatlakozás közvetítése mellett, reggel 7 óra 50 perczkor fog indulni és Pápára d. e. 3 óra 25 perczkor fog érkezni. Végül a jelenleg Pápáról d. u. 1 ora 5 perczkor induló vegycsvonat helyett a Pápáról d. u. 3 óra 10 perczkor induló és Csornára d. u. 5 óra 5 perczkor érkező vegyesvonat helyeztetik forgalomba, amely Pápán Szombathely felől, Csornán pedig Győr, Szombathely és Pozsony—Újváros felé fog csatlakozást közvetíteni. Azonkívül még a pápai heti vásárok alkalmával, azaz mir.den pénteken egy uj vegyesvonat fog közlekedni, mely Csornáról reggel 5 óra 41 perczkor indul és Papára reggel 7 óra 16 perczkor érkezik. A Székesfehérvár—kis-cztlli

és

Veszprém—veszprém-városi

vonatokon

a

jelenleg csütörtök, vasár- és ünnepnapokon, Veszprém-városból este 6 óra 56 perczkor induló és Székesfehérvárra éjjel 10 óra 9 perczkor érkező személyszállító vonat megszüntettetik. A kis-czell—boba—csáktornyai vonalon megszüntettetik Kis-Czell és Zalaegerszeg között a Zalaegerszegről reggel 6 óra 30 perczkor Kis-Czellre és onnan este 6 óra 10 perczkor Zalaegerszegre induló személyvonat.

A budapest—marcheggi vonalon a Budapest—ny. p. u.-ból jelenleg éjjel 2 óra 35 perczkor Bécsbe induló keleti expressvonat az uj menetrend szerint éjjel 1 órakor indittatik. A Budapest ny. p. u.-ból jelenleg este 9 óra 5 perczkor Érsekújvárra induló és onnét reggel 7 óra 5 perczkor Budapestre érkező személyszállító gyorstehervonat forgalma az érsekujvár—pozsonyi vonalrészre is kiterjesztetik. E vonat Érsekújvárról éjjel 12 óra 58 perczkor indul és Pozsonyba éjjel 3 óra 29 perczkor érkezik ; az ellenkező irányban pedig Pozsonyból éjjel 1 óra 7 perczkor indul és Érsekvárra éjjel 3 óra 32 perczkor érkezik. A Budapestről Pozsony felé közlekedő gyorstehervonatnál Palota—Újpesten a leszállás is engedélyesztetik. Ezen vonatoknak bevezetése folytán a Budapest és Bécs között mindkét irányban közlekedő éjjeli személyvonatoknál a szomszédos forgalmi menetjegyek használata az egész budapest —pozsonyi vonalrészen kizáratik ; ellenben a távolsági forgalmi menetjegyekkel a Budapestről Bécs felé közlekedő ugyanezen vonatnál Budapest és Vácz közötti vonalrészen a leszállás, a Bécsről Budapest felé közlekedőnél pedig Palota—Újpest állomást kivéve, a felszállás nem lesz korlátozva. A Párkány — Nánáról jelenleg reggel 6 óra 30 perczkor Budapestre induló személyvonat Helenba megállóhelyen feltétlesen megállittatik. A Budapest ny. p. u.-ról jelen'eg este 6 óra 30 perczkor Nagy-Maros induló személyvonat forgalma a nagy-maros—párkány—nánai vonalrészre is kiterjesztetik. E vonat Nagy-Marosról este 8 óra 3 perczkor indul és Párkány—Nánára este 8 óra 49 perczkor érkezik. A Nagy-Marosról jelenleg este 9 óra 12 perczkor induló személyvonat az uj menetrend szerint Nagy-Marosról este 6 óra 52 perczkor fog indulni és Budapestre este 8 óra 20 perczkor fog érkezni. Megszüntettetik : Budapest—Marchegg, illetve Bécs közölt a Budapest—ny. p. u.-ból d. u. 5 óra 40 perczkor Bécsbe induló és az onnan Budapest ny. p. u.-ba éjjel 10 óra 50 perczkor érkező luxusvonat; Budapest és Marchegg közölt az ünnep- és vasárnapokon közlekedő személyvonat ; Budapest és Galantha között a Budapest ny. p. u.-ból éjjel 10 óra 45 perczkor induló és az ide reggel 6 óra 55 perczkor Galantháról érkező személyvonat ; Budapest és Érsekújvár között a Budapest ny. p. u.-ról reggel 5 óra 40 perczkor induló és az ide éjjel 11 óra 20 perczkor Érsekújvárról érkező helyi személyvonat; Budapest és Párkány-Nána között a Budapest ny. p. u.-ról d. u. 2 óra 20 perczkor induló helyi gyors és az este 7 óra 45 perczkor induló személyvonat, valamint a Budapest ny. p. u.-ba este 8 óra 5 perczkor Párkány—Nánáról érkező személyvonat; Budapest és Nagy-Maros között a Nagy-Marosról röggel 6 óra 45 perczkor induló személyvonat, továbbá a Budapest ny. p. u.-ról ünnep- és vasár-

napokon d. e. 8 óra 40 perez, d. u. 12 óra 55 perczkor és este 6 órakor induló, valamint a Budapest ny. p. u.-ba d. u. 12 óra 30 perez, d. u. 5 óra 30 perczkor és éjjel 12 óra 5 perczkor érkező helyi személyvonat ;

Budapest és Vácz közöli a Budapestről éjjel 11 óra 20 perczkor, valamint ünnep- és vasárnapokon este 8 óra 5 pe>czkor induló és a Badapestre reggel 6 óra 20 perczkor, valamint ünnep- és vasárnapokon éjjel 10 óra 30 perczkor érkező helyi személyvonat ; Budapest és Palota-l/jpest közölt a Budapest ny. p. u.-ról este 9 óra 25 perczkor, valamint ünnep- és vasárnapokon d. u. 5 órakor induló, továbbá a Palota-Újpestről reggel 4 óra 40 perczkor és éjjel 10 óra 15 perczkor, valamint ünnep- és vasárnapokon d. u. 4 óra 45 perczkor Budapestre érkező helyi személyvonat. A Budapest és Párkány-Nána kózötli helyi gyorsvonatnak megszüntetése folytán a Budapest ny. p. u.-ról d. u. 1 óra 45 perczkor Bécsbe induló gyorsvonat Vácz, Nagy-Maros és Páikány-Nána állomásokon a leszálló utasok által is használható. A galantha—zsolnai, pozsony — lipólvár és szered—nagyszombati vonalakon megszüntettetik Galantha és Zsolna között a Galantháról éjjel 3 óra 26 perczkor induló és ide éjjel 2 óra 2 perczkor Zsolnáról érkező személyvonat. Pozsony és Lipótvár között a Pozsonyból éjjel 1 óra 40 perczkor Lipótvárra induló és innét éjjel 3 óra 48 perczkor Pozsonyba érkező vegyesvonat; ellenben Galantha és Szered között mindkét irányban, egy uj vegyesvonat helyeztetik forgalomba. E vonat Szeredről éjjel 10 óra 47 perczkor indul és Galanthára éjjel 11 óra 15 perczkor érkezik; Galanlháról pedig éjjel 3 óra 5 perczkor indul és Szeredre éjjel 3 óra 33 perczkor érkezik. Végül a jelenleg Nagyszombatból éjjel 1 órakor Szeredre közlekedő vonatnak egyidejű megszüntetése mellett egy uj vegyesvonat helyeztetik forgalomba, mely Nagyszombatból éjjel 10 órakor fog indulni és Szeredre éjjel 10 óra 32 perczkor érkezik s ott közvetlenül csatlakozik Galantha felé. A Budapest—halvan—rulkai vonalon a Gödöllőről jelenleg d. u. 5 óra 55 perczkor k. p. u.-ba érkező személyvonat már Hatvanból kiindulólag fog közlekedni, ahonnan d. u. 3 óra 32 perczkor indul. A jelenleg Budapest k. p. u.-ról d. u. 1 óra 30 perczkor Gödöllőre induló helyi személyvonat forgalmon kivül helyeztetik. A zólyom—z.-brezói és zólyom—brezú—erdököz—liszolczi vonalakon. A Zólyom-Brezóról jelenleg d. e. 9 óra 26 perczkor Tiszolczra induló vegyesvonat a Beszterczebánya felől való csatlakozás fentartása mellett, ZólyomBrezóról már d. e. 8 óra 10 perczkor fog indulni és Tiszolczra d. u. 12 óra 5 perczkor érkezik, minek folytán e vonat az utóbb nevezett állomáson a Feled felé d. u. 12 óra 50 perczkor induló vonathoz csatlakozást fog közvetíteni. A jelenleg Tiszolczról d. e. 8 óra 50 perczkor Zólyom —Brezóra induló vegyesvonatnak egyidejű megszüntetése mellett egy uj vegyesvonat helyeztetik forgalomba. E vonat Tiszolczról d. u. 1 órakor fog indulni és Zólyom—Brezóra d. u. 4 óra 45 perczkor fog érkezni, ahol csatlakozást talál Zólyom felé. Az ünnep- és vasárnapokon Zólyom—Brezóról este 9 óra 1 perczkor Beszterczebányára induló tehervonatnál a személyszállítás megszüntettetik. A kis-terenne—kisújszállási vonalon Kisújszállás és Szalok Taskony között, a Kisújszállásról d. u 5 óra 19 perczkor Szalok—Taskonyra induló és innen este 8 órakor Kisújszállásra visszatérő vegyesvonat megszüntettetik. A miskolczi—füleki vonalon. A Fülekről jelenleg reggel 5 óra 53 perczkor Miskolczra induló személyvonat forgalma Fülek és Bánréve között, a Fülekről d. e. 10 óra 7 perczkor Miskolczra induló személyvonat forgalma pedig Bánréve és Miskolcz között megszüntettetik, ellenben Fülektől Miskolczig egy u j személyszállító vonat helyeztetik forgalomba. Ezen uj vonat Fülekről, a Budapest és Zólyom felől való csatlakozás lentartásával, reggel 6 óra 20 perczkor fog indulni Feleden Tiszolcz felé és felől csatlakozást közvetit és Miskolczra d. e. 10 óra 45 perczkor érkezik, ahol a Munkács, illetve Kassa félé közlekedő gyorsvonatokhoz közvetit csatlakozást. A bánréve—dobsinai vonalon a Dobsináról jelenleg este 6 óra 35 perczkor Bánrévére induló személyszállító tehervonat az uj menetrend szerint Dobsináról már d. u. 4 óra 40 perczkor indittatik és Bánrévére este 8 óra 30 perczkor érkezik; s ott Miskolcz és Fülek felé induló vonatokhoz közvetlen csatlakozást talál, A feled—tiszolczi vonalon a jelenleg Feledről d. e. 11 óra 5 perczkor Tiszolczra induló személyvonat helyett egy uj személyvonat helyeztetik forgalomba. E vonat Feledről, Miskolcz és Fülek felőli csatlakozással, d. u. 12 óra 25 perczkor indittatik és Tiszolczra d. u. 3 óra 26 perczkor érkezik, s ott Z.-Brezó léié fog csatlakozást nyerni. Továbbá a Tiszolczról jelenleg reggel 4 óra 20 perczkor induló vegyesvonat az uj menetrend szerint reggel 5 óra 40 perczkor fog indulni és Keledre reggel 8 óra 10 perczkor (og érkezni, ahol közvetlen csatlakozást nyer Miskolcz és Fülek felé. Végül a Rima-Szombatból jelenleg d. e. 10 óra 22 perczkor Feledre induló személyszállító tehervonatnak egyidejű megszüntetése mellett, Rima-Szombatból d. u. 4 óra 55 perczkor induló és Feledre d. u. 5 óra 24 perczkor érkező s ott Fülek felé csatlakozást közvetítő személyszállító tehervonat rendszeresittetik. A bánréve—ozdi vonalon az Ózdról jelenleg d. e. 11 óra 22 perczkor Bánrévére érkező és onnét d. e. 11 óra 50 perczkor Ózdra induló vegyesvonatnak egyidejű megszüntetése mellett, mindkét irányban Miskolcz és Fülek felé ; illetve felől való csatlakozásban egy uj vegyesvonat helyeztetik forgalomba. E vonat Ózdról reggel 6 óra 25 perczkor fog indulni és Bánrévére reggel 7 óra 26 perczkor érkezik; az ellenkező irányban pedig Bánrévéről d. u. 5 óra 13 perczkor indul és Ózdra este 6 óra 16 perczkor érkezik. (Folytatása következik.)

CALDERONI és TARSA

Hol keressük | al<

Váczi-u.

arczport? Kérjük

a

Miil er J. L.JBlaha-Serail-Pouder-t. féle

Blaht Lujza (Splényi báróné) művésznőnk kedvelt arczporát, mely ugy nappal, mint éjjel használva, minden arczpor között a legjobb; kiváló iiakemberek álul negrliigálTa, vegyileg tisztának «a teljeaen árulmatlaanak ulállatott Mint pipereszer nélkülözhetlen, az arczbórnek a legszebb fehér szint, üdeséget, szépséget és pírt kölcsönzi. Egy doboz 6 0 kr, nagyobb I frt.

P P Créme P o m p a d o u r , P P ez azon szer, melylyel a híres Pompadour asszony csodás szépségét megőrizhette anélkül, hogy az egészségére ártal- P mas lett volna. A .Créme Pompadour* az arcz és kéz bedörzsölésére használtatik reggel és este, azután >serall pouderrel. lesz behintve. Kapható a gyárosnál

MÜLLER J. L.

császári

és

királyi

udvari

illatszer- és pipereszappan gyári

4

Egy

tégely

1 frt 60 kr.

szállitó raktára

Budapest, IV., Koronaherczeg-utcza 2. sz. alatt.

ep

Nagy raktár renditívül jó minőségű

fog-, haj-, ruhakefékben és fésűkben. W

Utánzásoktól

óva

tik.

8

+

—=

Bűvészet k ö n y v e .

Irta : T o l n a i S i m o n .

=—

Előszóval ellátta : Tóth Béla. Rendkívül érdekes könyv jelent meg fenti czim alatt a könyvpiaczon. A 17 ivnyi vaskos kötet tartalmát nagyban emeli ama 400 drb rajz, mely a műben előfordul. Rendkívül megkönnyítik a mutatványok kivitelét a rajzok pontos készitésc. Sőt a mutatványok , megkönnyítésére egy-egy nehezebb mutatvány 4—5 rajzban van megmagyarázva. Mindazon titokzatos csodák, melyeket az indus fakirok, a .perzsa mágusok s a hirneves turópai művészek, mint Herrmann tanár, Bergher, Kox, L'home Masaue, Marián, Beloccini stb. produkáltak, meg vannak magyarázva ezen könyvben s ugyanazokat bárki is előadhatja. A spiritizmussal külön fejezetben foglalkozik. Ara fűzve 2 frt 50 kr. diszkötésben 3 frt. Megrendelés czim: Tolnai Simon, Budapest, V I I , Kertész-utcza 35. Kapható a könyvkereskedésekben is.

BUDAPEST.

30.

Kis

hid-u. 8 .

Színházi látcsövek alumíniumból legkülönbözőbb kiállításban,kitűnő üvegekkel, bőrtokban vagy elegáns peluche zacskóban. Kői látesövek fogantyúval. LegujabD Zeuss-féle látcsövek. Tábori, vadász- és verseny-látcsövek legújabb átalakítással á tirage rapidé. Sálon lorgnettek. Orr esiptetők és szemüvegek arany, ezüst, teknősbékacsont keretben legjobb üvegekkel. Stereoskop szekrények. Aneroid légsulymérők. Terem- és ablak-hőmérők diszes kivitelben. Rajzeszközök. Fényképészeli készülékek stb. dusz választékban.

Árjegyzékek

M. kir.

kívánatra

bérmentve

küldetnek.

államvasutak.

ERDELYI

A m. kir. államvasutak az utazó közönség kényelmére 2 nagy és 2 kis I. oszt. fülkén kivül konyhával és étteremmel ellátott úgynevezett buffet-kocsikat szereztek be. melyekben ételek és italok fognak kiszolgáltatni a nemzetközi hálókocsi társulat által. Ezen kocsik mult évi november hó 20 tói kezdve a következő vonalakon, illetve vonatokkal fognak járattatni és pedig: Budapest keleti pálya udvar Zágráb között. Budape-t k. p.-udvarról az 1004. gyorsvonattal délután 3 órakor indul és Zágrábba este 10 óra 27 perckor érkezik. Zágrábból éjjel 12 óra 16 perckor indul és Budapestre d. e. 8 óra 40 perckor érkezik. Budapest-Csap között. Budapest k. p.-udvarról a 404. sz. gyorsvonattal délután 2 óra 35 perckor indul és Csapra este 9 óra 48 perckor érkezik. Csapról reggel 5 óra 53 perckor indul és Budapestre délután 1 óra 30 perckor érkezik. Budapest-Gyulafehérvár között, a 620. és 619. számn gyorsvonatok közlekedtetése napjától kezdve. Budapest k. p.-udvarról a 620. sz. gyorsvonattal reggel

cs. és k i r . u d v a r i f é n y k é p é s z . IV., Ujvilág"utcza 2. szám. a Kossuth Lajos-utcza

sarkán.

Fiók-műterem: V., Erzsébet-tér 18. sz. Fényképfelvételek Ízléses, művészies kivitelben. —

#

K Ü L Ö N

—

OSZTÁLY :

külső, h á z o n k i v ü l i fényképfelvételekre.

s

F E L E

CHLICK

tíyár

Városi

vasöntöde és

gépgyár részvénytársaság Budapest.

és i r o d á k :

VI., külső váczi-ut

i r o d a és á r u r a k t á r :

1686—1609.

V I . , P o d m a i i i c z k y - u . 14.

Ajánlja magát következők készítésére és szállítására, úgymint : v a s h i d a k és t e t ő s z e r k e z e t e k , s z ö g e c s e l t és h e n g e r e l t v a s t a r t ó k , g ő z k a z á n o k és g ő z g é p e k , z s i l i p e k , á t e r e s z e k , jónak bizonyult rendszer szerint, k ö r s z i v a t y t y n k , v í z v e z e t é k i c s ö v e k , minden nagyságban, f e l h ú z o k kézi-, viz- és gőzerőre.

6 óra 45 perckor indul és Gyulafehérvárra délután 4 óra 26 perckor érkezik. Gyulafehérvárról a 619. sz. gyorsvonattal d. e. 11 óra 13 perckor indul és Budapestre este 9 óra 70 perckor érkezik. Budapest-Zsolna között. Budapest ny. p.-udvarról az 1402. sz. gyorsvonattal reggel 7 óra 30 perckor indul és Zsolnára délután 2 óra 12 perckor érkezik, Zsolnáról az 1401. sz. gyorsvonattal délután 2 óra 45 perckor indul és Budapestre este 9 óra 20 perckor érkezik. A buffet kocsik éttermét nemcsak az I. hanem a II. osztályú utasok is haszna 1 hatják. Az igazgatóság.

DECKERT ÉS HOMOLKA távíró-, távbeszélő-, villámhárító- és villamvilágitási-berendezők. Gyár és iroda : VI., Izabella-u. 88

Raktár: V , Dorottya-u. 8. a m. kir. államvasutak és a magyar állam szállítói,

BUDAPESTEN

a h a n g o s a n beszéld g r a f i t m i k r o f o n feltalálói és s z a b a d a l o m t u l a j d o n o s a i . — Készit:

telefonberendezéseket

életbiztosító-társaság Magyarországi

Budapest, Ferencz József-tér 5 a társaság

köz-

p o n t t a l v a g y k ö r k a p c s o l á s s a l , elvál-

A

l a l j a régi berendezéseknek s egyes készü-

É v i bevétel

lékeknek alapos á t a l a k í t á s á t , t o v á b b á :

Kifizetések

villámhárítókat,

házi

sürgönyöket,

t ű z - és v i z j e l z ő - b e r e n d e z é s e k e t

stb.

Villám világítást a legszakszerűbb kivitelben, jutányos V á r o n végez. Árjegyzék, költségvetések és ajánlatok ingyen és bérmentve.

társaság v a g y o n a

házában. 1895

biztositások biztosítási

Londonban.

fiól?:

(Jusztriai

6 . ,B é c s , Gisellastrasse 1 . szám alatt, a társaság:

deczember

és k a m a t b ó l

és

járadéki

1895

1 8 9 5 . évben a társaság

8761

decz. 31-én

szerződések kötvényt

házában.

kor. 1 4 7 , 5 6 2 . 0 8 0

31-én

27,094.875' —

állított

ki

»

321,644.530' —

»

32,267.300' —

összeg értékben. — P r o s p e k t u s o k k a l és d í j t á b l á z a t o k k a l , m e l y e k a l a p j á n társaság

kötvényeket

osztrák-magyar

kiállít, továbbá

monarchia

minden

ajánlatokkal

díjmentesen

nagyobb városában

magyar-osztrák

—

»

s vissza-

v á s á r l á s o k stb. u t á n a t á r s a s á g f e n n á l l á s a ó t a ( 1 8 4 8 ) Az

fiók:

fiókok.

az

szolgálnak

ügynök

urak

és

a az a