II. MAGYAR TÁJÖKOLÓGIAI KONFERENCIA Debrecen, 2006. április 7-9. Karancsi Zoltán1 – Kiss Andrea2 TÁJESZTÉTIKAI VIZSGÁLATOK A MEDVES-TÉRSÉG TERÜLETÉN: A táj képi szerepe és a tájképélmény értékelése képeslapokon3 1. Bevezetés A képeslapok „eladnak” és ugyanakkor jellemeznek egy tájat. A képeslapoknak ezért az eladandó táj „image”-ének megalkotásán túl jelentős reklámhordozó funkciójuk van: az adott tájról és annak meghatározó elemeiről afféle „látnivalók leltárjaként” adják a leggyorsabb és legszélesebb körű áttekintést. A turizmus fellendülésével párhuzamosan szerepük folyamatosan nő. Így a képeslap a tájékozódásnál segíthet abban, hogy a turista eldöntse, melyik attrakciókat keresi fel, esetleg ráirányíthatja a figyelmet a lehetséges turisztikai tevékenységekre is, sőt egy látványosan elkészített képeslap akár egy eddig kevéssé ismert terület meglátogatására is csábíthat. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy mi is kerül rá a képeslapokra. Bár a fotók dokumentumjellegét kihasználva a képeslapok alkalmasak tájesztétikai vizsgálatok elvégzésére, hiszen egy adott tájról, több időpontban készített fotósorozat alkalmas a tájváltozás nyomon követésére is (DÁVID L. 2000), a képeslapok tájesztétikai kutatásokban való felhasználására mégis kevés példa (HORVÁTH M et. al. 2004) van. Tanulmányunkban – a képeslap rövid történetének áttekintése után – a Medvestérségben kiadott, tájképeket ábrázoló képeslapokat elemezzük. Kutatási területünk, a Medves-térség (1. ábra) idegenforgalmi szempontból sokáig
1. ábra. A kutatási terület 1
Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar, Földrajz Tanszék, 6725 Szeged, Hattyas sor 10. E-mail:
[email protected] 2 Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, 6723 Szeged, Egyetem u. 2. E-mail:
[email protected] 3 A tanulmány az OTKA T 046373 támogatásával készült. 1
hátrányos helyzetben lévő térség volt, mivel évtizedeken keresztül hazánk egyik legjelentősebb iparvidékeként intenzív szén-, illetve bazaltbányászat folyt a területen, és az energiahordozó bányászatára kohászat, valamint gépgyártás települt. Bizonyos történelmi időkben a határ közelsége is gátolta a turizmus fejlesztését. Mindezek ellenére már a 19. század végétől megjelentek a Medves-térség tájait bemutató képeslapok. A rendszerváltozás után a nehézipar válsága miatt bezártak a bányák és az ipari üzemek; az egyre növekvő munkanélküliség felszámolására az idegenforgalom fejlesztése teremthetne lehetőséget, amelyben komoly szerepet kaphatnak a tájat ábrázoló képeslapok is. Kutatási területünkön 1899-ből maradt fenn az első tájat ábrázoló képeslap (A dátum a postai pecsét keltét jelzi, magának a lap megjelenésének a dátuma nem meghatározható). Célunk, hogy összehasonlítsuk az ugyanazon tájrészletekről különböző időszakokban készült – képeslapokon megjelent – felvételeket, sőt a későbbiekben arra is vállalkozunk, hogy megvizsgáljuk a 19. századtól napjainkig milyen tájképi elemeket részesítettek előnyben az egyes történeti időszakokban, valamint hogy mi az oka egy-egy tájkarakter eltűnésének, illetve új tájképi elem megjelenésének? 2. Módszer Munkánk első lépéseként levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban, magángyűjteményekben felkutattuk és dokumentáltuk a területen valaha kiadott, tájképeket ábrázoló képeslapokat, amelyekről egyébként már kiadványok is megjelentek (DUPÁK G. 1996, SZVIRCSEK F. 2002), valamint felhasználhattuk Póczos Sándor helyi képeslapgyűjtő gyűjteményét. A kiválasztás egyetlen szempontja a táj bármilyen mértékű és technikájú megjelenítése volt. A képeslapok digitalizálása után egy képeslap-adatbázist állítottunk össze, amit forrásként használtunk (2. ábra). A Medves-térség tájait ábrázoló, 1899 és 1999 között megjelent és feldolgozott képeslapok száma 308 db volt. A feldolgozás során minden esetben csak egyszer vettük figyelembe az ugyanazon tájrészletről különböző színárnyalatokban (monokróm: fekete-fehér, kék, zöld, barna) kinyomtatott képeslapokat. Találtunk arra is példát, hogy egy többször kiadott mozaikos képeslapon csak egy-egy képet cseréltek, vagy egy kép négyféle képeslapra is felkerült, illetve olyan képek kerültek egymás mellé, amelyek készítési ideje között akár évtizedek is elteltek (erre különösen a tájváltozás vizsgálatakor szükséges odafigyelni). Megjegyzés: A képeslap kézírásos üzenetet is tartalmaz
száma: 2 címe: Salgó-Tarján típusa: színes, mozaikos
technika: kőnyomat (litográfia) kiadó: ismeretlen kiadás helye: ismeretlen kiadás Pecsét kelte: ideje: 1899 én. lelőhely: Póczos Sándor gyűjteménye
2. ábra. A képeslap-adatbázis egyik lapja
2
3. A képeslap története, funkciója, típusai 3.1. A képeslap rövid története A képeslap mintegy 140 éves múltra tekint vissza. A képeslap elődjén, az 1850-es évektől elterjedt üdvözlő- vagy barátságkártyákon, amelyeket a mai névjegykártyákhoz hasonlóan személyesen adtak át, már gyakran szerepeltek tájképek. Magyarországon ez a 18. század második felétől a 19. század közepéig szenvedélyesen űzött társadalmi szokás volt (BÉKÉSI S. 1998). A képeslap közvetlen előfutárának a levelezőlap („postai lap”) tekinthető, melynek ötletét először Heinrich Stephan, a német birodalmi posta főpostamestere vetette fel 1865-ben, abból a célból, hogy megkönnyítse a rövid üzenetek szervezett célba juttatását. Ötlete négy évvel később valósult meg, amikor is az osztrák–magyar postaigazgatóság kiadta a világ első postai levelezőlapját (PETERCSÁK T. 1994). Kezdetben a művészi hajlamú feladók saját alkotásaikkal egészítették ki a szöveges üzeneteket. Az első nyomtatott képpel megjelenő képeslap készítője August Schwartz oldenburgi könyvkereskedő volt 1970-ben (SÓKY D. 1980). A dolgozat témájával kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy az első olyan lap, amely kimondottan tájképet ábrázolt a képeslap teljes felületén, 1872-ben jelent meg (abban az évben, amikor a világ első nemzeti parkját, a Yellowstone-t megalapították az USA-ban) és a nürnbergi Franz Rorich rézmetsző nevéhez fűződik. A képeslapkiadás Magyarországon 1896-ban, a millennium évében kezdődött. Habár ezt megelőzően is jelentek meg képeslapok, azokat főleg osztrák és német kiadók készítették. A hazai kiadású, korai, tájat ábrázoló lapok sorában jelentős számú az üdülő- és fürdőhelyekről készült képeslap. A századforduló idején a balatoni üdülőhelyek, a budapesti látképek mellett már kevésbé híres magyarországi nyaralóhelyekről és településekről, így pl. Salgótarjánról és környékéről is jelentek meg képeslapok. A 20. század elején és közepén a képeslapok kiadásával és forgalmazásával általában könyvkiadók, könyv- és papírüzletek tulajdonosai, nyomdák és fotóműhelyek foglalkoztak, bár a fő profiljuk nem ez volt. Az európai kiadók közül például Stengel & Co. (drezdai), Philip & Kramer (Bécs), a magyarok közül pl. a Divald-család, Karinger, vagy Monostory György érdemel külön említést. 1954-től a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, majd 1970től a Kartográfiai Vállalat is gyárt lapokat (PETERCSÁK T. 1994). 3.2. A képeslap funkciója, típusai és szerepe a tájesztétikai kutatásokban A képeslap igazi fellendülését és tömeges termelésének beindulását a két világháború közötti évektől kezdődően tarthatjuk számon, népszerűsége pedig ma is töretlen. Ennek oka, hogy olyan, főként a turizmushoz kapcsolódó szerepeket – mint pl. képzelet, tájékozódás, értesítés, bemutatás, dokumentáció, újrafelismerés, emlék vagy a reklám – töltenek be, melyekkel más hírközlési eszközök nem képesek versenyezni. A különleges tájakat bemutató képeslapok elindítják a képzeletünket és akár a valóságtól eltérő módon alakítják elvárásainkat a tájról és az utazásról. Egy utazásnak ugyanis ritkán célja valami teljesen új megtekintése, sokkal inkább az a remény, hogy átéljük azt a valóságot, amit másnak már sikerült. A képeslap a tájékozódásnál abban segít, hogy kijelöli a látogatónak a „helyét a tájszíntéren” és rámutat a lehetséges, vagy kívánt turisztikai tevékenységekre. Az újrafelismerés pillanata akkor jelenik meg először, ha a turista már meglátogatta azokat a helyeket, amelyek a képeslapokon is megtalálhatók (BÉKÉSI S. 1998). A képeslapok alapvetően két nagy típusba sorolhatók, annak megfelelően, hogy a bemutatott tájképi alap milyen technikával készült. Így lehet grafika alapú, amely a hagyományos grafika megjelenítésén túl lehet litográfia, vagy akár térképes lap is. A másik típus a fotó
3
alapú, ahol egy, vagy több fénykép jelenti az alapot. Mindkét típus lehet egyszínű (szürke árnyalatos, kék, zöld, barna), vagy többszínű (színezett). Az adott tájról és annak karakterisztikus elemeiről a mindkét típusnál megjelenő mozaikos lapok – mint a látnivalók „leltárja” – adják a leggyorsabb és legszélesebb körű áttekintést. A mozaikos lapok különleges típusa a leporellós képeslap, amely egy képeslapra harmonikaszerűen felhajtogatott képek sorozatát jelenti (3. ábra). A mozaikos (leporellós) képeslapok gyakori hibája, hogy a túl sok képi anyag miatt a képek kis méretűek, ezért valójában kevésbé alkalmasak a képeslap funkcióinak betöltésére. Miért fontos a képeslap a tájesztétikai kutatásokban? • Pontosan dokumentálja egy adott kor tájait, tájképi elemeit, valamint a már elpusztult, átalakult tájképi elemekről is tájékoztatást nyújt. • Alkalmas annak megállapítására, hogy egyes korszakokban milyen tájképi elemeket részesítettek előnyben. • Ugyanarról a tájról több, különböző időszakban készített fotó (képeslap) segítségével a tájváltozás is nyomon követhető. • Segítséget ad tájkép rekonstrukciók elvégzéséhez.
3. ábra. Leporellós képeslap
4. Értékelés A terület tájait bemutató képeslapokat különböző szempontok szerint értékeltük. Először arra voltunk kíváncsiak, hogy a vizsgált mintegy száz év alatt mikor adták ki a legtöbb és a legkevesebb képeslapot (1. táblázat). Ezek az adatok természetesen a sokféleségre vonatkoznak, nem pedig a nyomdai példányszámra. Megállapítottuk, hogy a legtöbb képeslap a két háború között, a harmincas években került kiadásra (83 db), ami a gazdasági világválság utáni konjunktúra eredménye. Érthető módon a II. világháború évtizedében csupán 6 db képeslap jelent meg, majd az újjáépítés után a 60-as (60 db) és a 70-es években (50 db) ismét megközelítette a háború előtti időszak mennyiségét. Vizsgáltuk a táj képi szerepét is, a természetes (természet közeli) és a mesterséges képi elemek százalékos arányának kifejezésével. Természetes (természet közeli) tájként (tájképi elemként) kezeltük az erdős, bokros, rét, legelő kategóriákat (noha ezek is többé-kevésbé antropogén hatás alatt állnak); mesterséges elemeknek az intenzíven művelt, sérült (mint pl. egy külszíni bánya), valamint beépített területek mellett a kopár meddőhányós területeket neveztük. Figyelembe kell azonban venni, hogy pl. a külszíni bányák a rekultivációval vagy természetes benövényesedéssel újra természetes (természet közeli) tájjá válhatnak, mint ahogy felhagyott mezőgazdasági területek is.
4
1. táblázat. A Medves-vidék képeslapjainak kiértékelése A táj képi szerepe évtizedek
db
Táj(kép)élmény
1900
11
uralkodó 7
egyenrangú 2
alárendelt 2
+ 3
O 4
4
1910
23
13
5
5
8
9
6
1920
28
15
6
7
10
11
7
1930
83
49
26
8
41
29
13
1940
6
2
3
1
3
3
0
1950
25
15
6
4
14
8
3
1960
60
29
21
10
35
19
6
1970
50
27
15
8
32
17
1
1980
14
6
7
1
8
6
0
1990
8
4
1
3
4
2
2
összes
308
167
92
49
158
108
42
%
100
54
30
16
51
35
14
Így a fényképen látható felszínborítás, illetve területhasznosítás alapján döntöttünk a természetes, vagy mesterséges kategóriák között. Ennek megfelelően a táj képi szerepe lehet uralkodó, amikor a természetes elemek a képen meghaladják az 50%-ot; egyenrangúnak tekinthetjük, amikor az arány 50-50%-os; és alárendeltnek, amikor a mesterséges képi elemek aránya haladja meg az 50%-ot, azaz kizárólag háttérként szerepelnek a képeslapokon természetes (természet közeli) tájak (1. táblázat). Megállapítható, hogy a tájképet ábrázoló képeslapok legnagyobb részében (54%) – ahogy az várható is volt – a táj uralkodó jelleggel jelenik meg, és csupán 16%-án tekinthető alárendeltnek. Az értékelés leginkább szubjektív része a táj(kép)élmény meghatározása volt. Az élmény alapvetően akkor tekinthető pozitívnak (tetszetős, látványos), amikor a mesterséges elemek alárendelt szerepet kapnak (bár az élmény kialakulásában szerepet játszhatnak a mesterséges tájképi elemek is: pl. egy vár). A változatosság, a természetesség alkotó elemeként említhető, de a pozitív tájélmény kialakulásában fontos megemlíteni még a színek és a fények szerepét is (éppen ezért pozitív élményeket okozhat egy intenzíven művelt, különböző színű parcellákból álló mezőgazdasági terület, de ugyanakkor nem okoz feltétlenül kellemes élményt egy sűrű, sötét, természetes erdő képe). A tájélmény akkor semleges, ha egyhangú (egyszínű), homogén tájképet látunk, hiányzik a kontraszt, a mozgalmasság (változatosság). Ebben az esetben gyakran az sem lényeges, hogy a természetes és mesterséges elemek milyen arányban vannak jelen a képen. Végül negatív tájélményről pusztuló (elhanyagolt), degradált táj esetén beszélhetünk (ennek ellenére pl. a somoskői egykori kőbánya feltárt, látványos vulkáni rétegei pozitív táj[kép]élményt jelentenek) 4. ábra.
5
4. ábra. Somoskői Bazaltoszlopok (egykori bazaltbánya) Látható, hogy táj(kép)élményünket több, nemigen „számszerűsíthető” tényező alakítja, ezért az értékeléskor nem lehetett teljesen kiküszöbölni a szubjektív elemeket. A tájképek értékelése során azt kaptuk, hogy a táj(kép)élmény arányaiban többé-kevésbé megegyezik a vizsgált képeslapok a tájképi szerepével. A pozitív táj(kép)élményt sugárzó lapok aránya 51%, a negatívoké 14% (1. táblázat). Ez látszólag azt is jelenti, hogy az uralkodó tájkép bemutatásának szerepét betöltő lapok legtöbbje egyben pozitív élményt is nyújt, míg az alárendelt szerepű képeslapokhoz negatív tájélmény társul. Ilyenfajta összefüggést azonban nem minden esetben tudtunk kimutatni. Végezetül pedig néhány helyi érdekességre szeretnénk felhívni a figyelmet: A századfordulós képeslapok közül az egyik elsőt kiválasztva (2. ábra) megállapítható, hogy a mozaikos képeslap minden (6 db) képe salgótarjáni gyárat (5 db), vagy üzemet (1 db) ábrázol. A korai képeslapok képes oldalán hagytak a szöveges üzenetnek is helyet. A képeken ábrázolt gyárak füstölgő gyárkéményei mögött üde zöld erdős-mezős tájképek láthatók. Jól mutatja a korszellemet, hogy ekkoriban a terület legnagyobb vonzerejét az állandó munkalehetőség miatti jólét jelentette. A füstölgő gyárkémények a munka értékét, a munka szeretetét szimbolizálták. A képeslapon látható ábrázolásokat virágfonat díszíti. A növényi ornamentika, az íves képkeretek, az alkalmazott különleges betűtípus mind-mind a kor egyik jellegzetes művészeti stílusának, a szecessziónak hatását tükrözi. Ekkor még a gazdasági fejlődés természetes velejárójának tekintették a környezetszennyezést. Az ember életének kényelmesebbé tételéért feláldozták az erdőket, óriási menynyiségben bányászták a szenet, a települések intenzíven fejlődtek, az utakat bazaltkockákkal fedték, amit a környező kőbányákban fejtettek. A vasút összekötötte a bányahelyeket a nagyvárosok feldolgozó üzemeivel. Meglepőnek tűnhet, de az 1920-as években megjelent egyik képeslapra (5. ábra) az acélgyári salakhányó is felkerült. Több olyan képeslapot is találtunk, amely a medvesi táj megjelenítése mellett olyan ipartörténeti emlékeket mutat be, amelyek ma már nincsenek meg (pl. viadukt [6. ábra], vagy a fogaskerekű [7. ábra]). Összevetve a képeslapokon leggyakrabban szereplő értékeket, a legtöbb lapon a vulkáni kúpokra épült középkori várakat találjuk, amelyek kétségtelenül a táj legnagyobb vonzerejét jelentik az idelátogató turisták számára. A 308 képeslap közül a Salgó vára 79 képeslapon (25%), míg a somoskői vár 67 lapon (22%) szerepel (mozaikos képeslapon gyakran együtt jelennek meg) 8., 9.,10. ábrák.
6
5. ábra. Salgótarján - Acélgyári salakhányó
6. ábra. Salgótarján - Somlyói viadukt (1915)
7. ábra. Salgóbányai fogaskerekű vasút (1932)
8. ábra. Salgó vára (1920-as évek)
9. ábra. Somoskő vára (1970-es évek)
7
10. ábra. A Somoskői- és a Salgói vár (1930-as évek) A II. világháború előtti képeslapokon megjelentek olyan dokumentarista fényképfelvételek is, amelyek nem idegenforgalmi szempontok figyelembevételével készültek, hanem valóságos életképeket rögzítettek. Így válhattak letarolt erdőségek, saras utcák, omladozó vakolatú épületek is a képeslapok témájává (11., 12. képek).
11. ábra. A Salgói kőszénrakodó (1899 körül)
12. ábra. Somoskői vár (1910-es évek)
Igazi különlegességek a trianoni határt jelző, 1920-as évekből származó képeslap (13. ábra) és az 1960-as években megjelent, a határ térségét a levegőből bemutató képeslap a somoskői várral (a vár déli oldalában húzódik az államhatár), ami az akkori politikai viszonyok között mindenképpen meglepőnek tekinthető (14. ábra).
8
13. ábra. Somoskő a trianoni határral
14. ábra. Somoskő a levegőből
5. Összegzés A képeslapok alkalmasak egy adott térség attrakcióinak sokoldalú bemutatása mellett az esztétikai nevelésre is. A különböző technikával megjelentetett lapok fontos kordokumentumoknak tekinthetők, ezért akár a tájváltozás is nyomon követhető segítségükkel. Tanulmányunkban a táj képi szerepét és a táj(kép)élmény megjelenítését vizsgáltuk a Medves-térség képeslapjai segítségével. Végezetül néhány jellegzetes képeslapot kiválasztva, azok képi tartalmát elemeztük. A távolabbi céljaink között szerepel, hogy megvizsgáljuk a 19. századtól napjainkig milyen tájképi elemeket részesítettek előnyben az egyes történeti időszakokban, valamint hogy mi az oka egy-egy tájkarakter eltűnésének, illetve új tájképi elem megjelenésének? Egy mai fényképfelvétellel kiegészített fotósorozat pedig arra is alkalmas lehet, hogy nyomon kövessük a táj változásának folyamatát.
6. Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki Póczos Sándornak, a legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező helyi képeslapgyűjtőnek, aki önzetlenül felajánlotta egyedülálló gyűjteményét a kutatás céljára, valamint hasznos tanácsaival segítette munkánkat.
7. Irodalom BÉKÉSI S. 1998: Die Aneignung von Landschaft im Bild. Wahrnemungsgeschichtliche Untersuchung zum Populärmedium Ansichtskarte am Beispiel von Neusiedler See-Seewinkel. – Diplomadolgozat. Wien, pp. 27-49. DÁVID L. 2000: A földrajzi tájak megfigyelése fényképészeti eszközökkel. – In: Keményfi R.–Ilyés Z. (szerk.): Tiszteletadás Szabó Józsefnek. Debrecen, pp. 56-64. DUPÁK G. (szerk.) 1996: A régi Salgótarján – képes levelezőlapokon. – Balassi Bálint Könyvtár, Salgótarján. ERŐS L. 1985: Képeslapok könyve. – Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. HORVÁTH M.–KISS A.–CZINEGE A. 2004: Tájesztétika és tájmenedzsment kapcsolata képeslapok példáján: A Káli-medence. – A földrajz kurrens eredményei. A II. Magyar Földrajzi Konferencia CD kiadványa. SZTE TTK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged. PETERCSÁK T. 1994: A képes levelezőlap története. – Herman Ottó Múzeum, Miskolc. SÓKY D. 1980: A postai levelezőlapok gyűjtése. – Budapest. SZVIRCSEK F. (szerk.) 2002: Salgótarjáni képeskönyv, Salgótarján régi képeslapokon. – Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján.
9
