LVIII. évfolyam, 1. szám
2013. január TARTALOM MELANKÓLIA
JEAN sTARObINsKI A melankólia gyökerei az ókori görögök kertjében (bagdács Zsuzsa fordítása) ..........................................................................................3 bERNARD DELVAILLE Melankólia (Lukács Laura fordítása) ......................................................................13 MAXIME PRÉAUD Egy sötét szem, amely nem néz rád (Lukács Laura fordítása) ........................15 LIONEL RICHARD Német éj (Lukács Laura fordítása) ..........................................................................18 CHARLEs D’ORLÉANs versei (Lackfi János fordításai) ........................................22 JEAN sTARObINsKI A melankólia tintája (Lõrinszky Ildikó fordítása) ..............................................26 PAUL VERLAINE, ALbERT sAMAIN versei (Lackfi János fordításai) ................35 GILLEs bARbEDETTE Lépkérdés (Lukács Laura fordítása) ......................................................................37 RObERT bURTON versei (Imreh András fordításai) ............................................41 RObERT bURTON Az ifj. Démokritos az olvasóhoz (Imreh András fordítása) ............................44 MATTHEw swEENEy, TrisTan corbières versei (Mesterházi Mónika, Lackfi János fordításai) ....................................................49 JEAN GIONO Az unatkozó király (schulz Ádám fordítása) ......................................................52 JOsÉ-MARIA DE HEREDIA versei (Lackfi János fordításai) ................................72 JUAN RIGOLI Az õrület ábécéje (Várhalmi Zsuzsanna és Lõrinszky Ildikó fordítása) ......74 THÉOPHILE GAUTIER versei (Lackfi János fordításai) ......................................83 MareK bieŃcZYK Melankólia. Ki már sohsem talál a vesztett üdvre (Pálfalvi Lajos fordítása)..............................................................88 JULEs VERNE versei (Lackfi János fordításai) ......................................................101
IHAR bAbKOU A nyugati buddhizmus civilizációja (Mihályi Zsuzsa fordítása) ................104 KÜLFÖLDI sZERZÕINK ..............................................................................................108
Látogasson el a honlapunkra: www.nagyvilag-folyoirat.hu
A Nagyvilág támogatója
Nemzeti Kulturális Alap
MELANKÓLIA Jean starobinski
A melankólia gyökerei az ókori görögök kertjében Egy olyan betegség diagnózisa és gyógymódjai, amelynek legfõbb tünetei a búskomorság és a félelem voltak – Homérosztól Galénoszig Az alábbi oldalak az Histoire du traitement de la mélancolie (Bázel, 1960. november, Documenta Geigy, Acta Psychosomatica) címû munkából származnak. Ez a könyvesboltokban ma már nem kapható mû csak a legfrissebb tudományos eredményekkel kiegészítve fog újra megjelenni. Az ókor felismeréseit azonban az 1960-as szöveg alapján is felidézhetjük. Az egyszerûség kedvéért a lábjegyzeteket és a hivatkozásokat kihúztam. J. S.1 EMbLEMATIKUs FIGURÁK A melankóliát, mint oly sok más, az emberi sorshoz köthetõ fájdalmas állapotot, már jóval azelõtt ismerték és írtak róla, hogy nevet adtak volna neki és orvostanilag vizsgálták volna. Homérosz, akit ott találunk minden emberi gondolat és kép kezdeténél, három sorban ragadja meg a melankolikus ember nyomorúságát. Olvassuk csak újra az Iliász hatodik énekében (200–203. sor) bellerophontész történetét, aki kimondhatatlanul szenved az istenek haragjától: „Majd amikor már meggyûlölték bellerophónt is / isteneink, árván bolyongott fel-alá Aleában, / lelkét ette, s földi lakók nyomait kikerülte.2” A bánat, a magány, az emberi kapcsolatoktól való elszigetelõdés, a bolyongó életmód mind-mind ok nélküli csapások, mivel a bátor és igaz hõs, bellerophontész nem vétett semmit az istenek ellen. sõt ellenkezõleg: szerencsétlenségét és elsõ számûzetését éppen erényességének köszönhette; minden megpróbáltatásának oka, hogy visszautasította egy királyné tisztességtelen ajánlatát, s a sértett asszony ezért üldözni kezdte. bellerophontész hõsiesen állta ki a próbák hosszú sorát, legyõzte a Khimairát, kijátszotta a csapdákat, kiérdemelte földjét, hitvesét, nyugalmát. És amikor látszólag már mindene megvan, összeomlik. Talán a harcban merült ki életereje? Vagy újabb ellenfél híján fordította önmaga ellen haragját? De hagyjuk a lélekelemzést, amely Homérosznál sincs jelen. Emlékezzünk viszont az istenek által elrendelt számûzetés igencsak megkapó képére. Az isteMagazine Littéraire, 8. szám, különszám, 2005. Les écrivains et la mélancolie: mal de vivre, spleen et dépression: d'Homère à Philip Roth; Jean starobinski: „La mélancolie au jardin des racines grecques”, 39–45. 2 Devecseri Gábor fordítása. 1
3
nek helyeslik bellerophontész elûzését: a hõs pedig, aki olyan jól viselte az emberi világból való számkivetettségét, az istenek gyûlölete ellen már képtelen harcolni. És akit az olümposziak egyetemes bosszúja üldöz, az nem vágyik többet emberek közé. Vagyis nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a homéroszi világban minden úgy történik, mintha az emberek közötti kapcsolatokhoz, a becsületes elõrejutáshoz szükség lenne az istenek kezességére. Amint az istenek gyûlése megtagadja ezt a kegyet, az ember magányra, „emésztõ” bánatra (vagyis az önemésztés egyik formájára), folytonos szorongással kísért bolyongásra ítéltetett. bellerophontész depressziója az ember felsõbb hatalmak általi kitaszítottságának csupán pszichológiai oldalát mutatja be. A hõs az istenektõl elhagyatva, cselekvõképesség és lelkierõ híján nem tud megmaradni embertársai között. Egy titokzatos, felülrõl ránehezedõ harag súlya alatt roskadozva letér az emberek által kitaposott ösvényrõl, szem elõl veszítve célt és irányt. Õrület volna ez, mánia? Nem: a delíriumban, a mániában az embert valamiféle természetfölötti erõ sarkallja vagy szállja meg, amelynek érzi a jelenlétét. Ebben az esetben viszont nincs más, csak hiány és elhagyatottság. bellerophontész mintha az ürességben bolyongana, egy embertõl és istentõl távoli határtalan pusztaságban. Hogy megszabaduljon „fekete” bánatától, a melankolikus ember számára nincs más megoldás, mint kivárni vagy visszanyerni az isteni jóindulatot. Hogy újra szólni tudjon az emberekhez, egy istenségnek vissza kell õt fogadnia a kegyeibe, ahonnan kitaszíttatott. Véget kell vetni magárautaltságának. s mivel az istenek szándéka kiszámíthatatlan… szintén Homérosz emlegeti elsõként a gyógyszer, a pharmakon erejét. A nepenthes3 egyiptomi gyógynövénykeverék, a királynõk titka, enyhít a szenvedésen és megfékezi a mardosó epét. bizonyos, hogy Helené szerelméért az összes férfi kész volna mindent elfeledni: az õ kiváltsága, hogy kedvére osztogathatja a feledés bájitalát, amely enyhít a bánaton, egy idõre felszárítja a könnyeket, és rábírja az embereket arra, hogy törõdjenek bele az elõre nem látható isteni döntésekbe. A leleményes, ezernyi képességgel megáldott hõst elénk állító Odüsszeiában (IV. ének, 219. sortól)4 is láthatjuk azt a csodálatos praktikát, amellyel az ember a féktelen természetével és hányattatott sorsával járó kínján próbál enyhíteni. 3 4
Más néven trópusi kancsóka (a ford.). „Mást gondolt ekkor Helené, Zeusz isteni lánya Lopva varázsos szert hintett, amit ittak, a borba, fájdalom- és haragûzõt, mely feledést hoz a bajra, mindre. Ki ezt, miután keverõbe keverve lenyelte, aznap az orcáján nem perdül végig a könnye, és még akkor sem, ha az apja, az anyja hal is meg, vagy ha a testvérét, vagy drága fiát a csatában érckelevéz veri át, s õ ezt maga látja szemével. Zeusz lányának ilyen bûvös szere volt, okos ésszel elkészítve, amit Polüdamna adott, felesége Thónnak, egyiptomi nõ, hol a termõ föld az ilyenben legdúsabb: sok a hasznos fû ott és sok a gyilkos; és aki ott él, mind bölcs orvos a földilakók közt, mert az egész nép Paiéóntól származik ottan. Ezt beledobta, s a bortöltésre kiadta parancsát…” (Devecseri Gábor fordítása [a ford.].)
4
bár Homérosz mitikus melankóliaképet fest, ahol az ember balsorsa az istenek elõtti kegyvesztettség eredménye, ugyanakkor bemutatja a búskomorság gyógyszerészeti csillapításának példáját is, amelynek semmi köze az isteni beavatkozáshoz; vagyis egy teljes mértékben emberi (noha kétségtelenül némi rituáléval körített) eljárást, amely a növények kiválogatásából, lepréselésébõl, összekeverésébõl, végül pedig egyszerre jótékony és mérgezõ alkotóelemeinek leszûrésébõl áll. A drog hatását csak fokozza az italt kínáló szépséges kéz bája. bellerophontész mélabújának oka az Istenek Tanácsában keresendõ; a gyógyír viszont Helené szekrényében. A HIPPOKRATÉsZI ÍRÁsOK „Amikor a félelem és a búskomorság tartósan eluralkodik valakin, melankolikus állapotról beszélhetünk” (Hippokratész: Aforizmák). Megjelenik tehát a fekete epe, a sûrû, sötét, gyötrõ anyag, a „melankólia” szó szerinti jelentése. Természetes testnedv, akár a vér, a sárga epe és a nyál. Ugyanakkor csakúgy, mint a többi testnedv, a fekete epe is túláradhat, elhagyhatja természetes székhelyét, begyulladhat és megromolhat. Ez különbözõ betegségeket idézhet elõ: például epilepsziát, dühöngõ õrületet (mániát), búskomorságot, bõrsérüléseket stb. A manapság használatos melankólia szó csak egy a számos kifejezés közül annak a patogén állapotnak a leírására, amikor a fekete epe túlzott mértéke vagy minõségi elváltozása veszélyezteti a testnedvek izonómiáját (vagyis harmonikus eloszlását, egyensúlyát). Valószínû, hogy a görög orvosok a hányadék és a széklet vizsgálatából következtettek egy, a másik háromnál nem kevésbé alapvetõ testnedv létezésére. A lép sötét színébõl kiindulva azt feltételezték, hogy ez a szerv a fekete epe természetes székhelye. A korabeli gondolkodók számára kézenfekvõ volt a négy testnedv, a négy minõség (száraz, nedves, meleg, hideg) és a négy elem (tûz, víz, föld, levegõ) összekapcsolása. És hogy teljes legyen a világ szimmetriája, ezekhez járult még a négy életkor, a négy évszak és a négy égtáj a négy széliránnyal. Az analógiás gondolkodás jegyében a melankóliát a földhöz (amely száraz és hideg) és a férfikorhoz társították, valamint az õsz veszedelmes évszakához, amikor is a fekete epe a legerõsebben fejti ki hatását. Így lesz egységes a kozmosz, amelynek alapvetõ négyes felosztása az emberi testre is érvényes, és ahol az idõ nem más, mint a négy állomást érintõ szabályos körforgás. A megfelelõ mederben tartott „melankólia” az egészségért felelõs sûrû nedv egyik elengedhetetlen összetevõje. Ha viszont túlsúlyba kerül, az egyensúly kibillen, és már jön is a betegség. Ez pedig megint csak azt jelenti, hogy betegségeink az egészségünket biztosító elemek rendellenességébõl erednek. A négy testnedv rendszerének világos kifejtésével csak Az emberi természetrõl címû értekezésben találkozunk, amelyet a hagyomány Hippokratész vejének, Polübiosznak tulajdonít. Más értekezések (mint A régi orvostudományról) szerint a testnedveknek sokkal több válfajuk van, és mindegyik sajátos tulajdonságokkal rendelkezik. A tudományos spekulációnak kétségtelenül szerepe volt abban, 5
hogy a „fekete epét” elfogadták negyedik nedvként a vér, a nyál és a sárga epe mellett. De hozzájárulhattak ehhez különbözõ irracionális népi hiedelmek is. Attikában már az V. század vége felé, még az orvosi doktrína megfogalmazása elõtt hittek a fekete epe pszichére gyakorolt káros hatásában. „Melancholos”: ezzel a melléknévvel jellemzi szophoklész a lernai hidra mérgezõ vérét, amelybe Héraklész a nyilait áztatta (573. sor). Egy ilyen nyíl végez Nesszosz kentaurral; majd a hidra mérge közvetve átterjed az áldozatra is. Nesszosz összegyûjtött vérével Déianeira aztán befesti a híres inget, amely a bõréhez érve olyan elviselhetetlen, égõ fájdalmat okoz Héraklésznek, hogy végül a hõsies öngyilkosságba menekül. szép példa ez arra, amit Gaston bachelard szubsztanciális imaginációnak nevez: a melankólia mérge olyan sötét tûz, amely már elenyészõ adagban is hatni kezd, és alacsony töménységi szint esetén is veszedelmes; olyan kettõs vegyület ez, amelyben egyesülnek a fekete szín baljós erõi és az epe ártó tulajdonságai. A fekete vészjósló szín, az éjszakához és a halálhoz kapcsolódik; az epe maró, irritáló, keserû. Néhány hippokratészi írásból tisztán kitûnik, hogy a fekete epét egyfajta koncentrátumnak képzelik, mintha a vizes elemek és egyéb nedvek – fõként a sárga epe – elpárolgásából visszamaradt üledék lenne. A fekete epéhez kapcsolódik a telített anyagok azon rettegett tulajdonsága, hogy egészen minimális mértékben is magukban hordozzák a kártékony, bántó és gyötrõ erõk maximumát. sokkal késõbb Galénosz különös energiákat tulajdonít a fekete epének: „kimarja a földet, felfúvódik, és olyan buborékokat képez, mint a forrásban lévõ leves”. szerencsére az egészséges szervezet a többi testnedv segítségével képes felhígítani azt, és így visszafogni és mérsékelni hevességét. Jól adagolt keverékben ártalmassága csökken, ártalmas hatása csillapul. De jaj, ha a fekete epe kicsit is túllépi a határt! Jaj, ha kicsit is túlhevül: az egyensúlyt egy semmiség is fölboríthatja. Az összes testnedv közül ez változik a leggyorsabban és a legveszélyesebb módon. Arisztotelész szavaival élve a fekete epe olyan, akár a vas: jéghidegbõl tûzforróba csaphat át. És amit veszélyeztet, az maga az értelem. Az ókoriak szerint a melankolikus bántalom legfõbb tünetei a búskomorság és a félelem. De a kórtünettan különbséget tesz aszerint, hogy az ember mely részét támadja meg a fekete epe: „A melankolikusok rendszerint epilepsziások lesznek, az epilepsziások pedig melankolikusok. Hogy melyik alakul ki, az attól függ, mit támad meg a betegség: ha a testet érinti, epilepszia; ha az értelmet, melankólia” (Hippokratész: Epidémiák). Ebben viszont ellentmondás rejlik. A „melankólia” szó természetes testnedvet jelöl, amely nem feltétlenül patogén. De ez a szó jelöli a nedv túltengése vagy elváltozása miatt fellépõ elmebetegséget is, vagyis ha a baj fõként az „intelligenciát” érinti. A zavar ezen formája ugyanakkor bizonyos elõjogokkal is jár: a magasztos szellem biztosítéka, a heroikus küldetéseket, a költõi vagy filozófiai géniuszt kíséri. Ez az Arisztotelész Problematajában megtalálható kijelentés jelentõs hatással lesz a nyugati kultúrára (…). A hunyort évszázadokon keresztül a fekete epe – és így a téboly – speciális orvosságaként tartották számon. Ennek a gyógyszernek a neve már önmagában 6
egyértelmûvé tette a hagyomány szerint hozzárendelt használatát. A XVII. században egyetlen olvasónak sem volt szüksége kommentárra ahhoz, hogy megértse La Fontaine sorait, ahol a nyúl a teknõst gúnyolja: „Hisz, nénikém, magát kúrálni kell! / Négy szem hunyor-mag… Ezt ajánlom!”5 Alkalmazása ugyan kimegy a divatból, de az értekezések és az orvosi szótárak továbbra is tárgyalják, így ez a gyógymód a szakkönyvekben továbbra is fennmarad. A hunyor még mindig fontos helyet foglal el a XIX. század eleji orvosi lexikonokban, ahol a szerzõk többsége (Pinel, Pelletan) azt ismerteti, miért hagyott fel végleg a használatával; viszont mások, mint Cazenave, az „elleningerrendszerre” hivatkozva próbálják igazolni további alkalmazását (…). Az ókorban a fekete epe kiürítésére használt hunyor a Helleborus niger vagy olykor a kevésbé mérgezõ Helleborus viridis gyökerébõl készített kivonat vagy fõzet volt. Tudjuk, hogy ennek a szívmûködést és érrendszert is serkentõ boglárkafélének a fõ hatóanyaga hányást és hasmenést okoz. A nyálkahártyát irritáló hunyor miatt a széklet fekete színû vagy véres lehet: az ókoriak ezért képzelték ilyenkor, hogy szervezetükbõl kiürült a fekete epe. A hippokratészi orvos gyakran azért látta szükségesnek olyan erõs hashajtó alkalmazását, mint amilyen a hunyor, mert ezzel valamilyen elmaradt „természetes” ürülést akart helyettesíteni: a melankólia kitörését gyakran hozták összefüggésbe a havivérzés elmaradásával, aranyérrel, vagy akár bõrgennyesedéssel. A fekete epe azért lesz patogén, mert már nem tud kiürülni. Áramlásának spontán helyreállása tehát biztató elõjelnek tekinthetõ: „Ha a melankóliát a phrenitis szövõdményei kísérik, az kedvez az aranyér visszahúzódásának” (Hippokratész). Ez az elmélet még nagyon sokáig érvényben marad; a melankóliában szenvedõ betegen úgy lehet segíteni, hogy ki kell „csalogatni” a bent rekedt testnedvet. Az olyan modern szerzõk, mint Esquirol vagy tanítványa, Calmeil, bár teljes mértékben elutasítják a testnedvek teóriáját, továbbra is ajánlják az úgynevezett „elvezetõ szereket”: hasznos lehet a bõr felsértése; a vulván vagy az ánuszon végzett érvágás „kiválthatja az aranyeres vérzést” vagy „helyreállíthatja a menstruációt”; a bõr alá helyezett gyolcscsíkok, a köpölyök és a bõrizgató szerek szintén erre szolgálnak. És amikor a XIX. századi szerzõk piócákat helyeznek a beteg halántékára, egyszerûen a fej szelektív „purgálását” végzik el, amelyet Hippokratész egyik szövege említ elõször. Nyálképzõ és orrnyálkahártya-ingerlõ szerekrõl is találunk feljegyzést az ókoriaknál. Kell-e eret vágni melankólia esetén? Ennek az eljárásnak a célszerûsége is vita tárgyát képezi egészen a XIX. századig. Nehéz kérdés a nedvelmélet aggályos hívei számára: mit tegyünk, ha a baj a vér és a fekete epe szerencsétlen elegyébõl ered? A megoldás az lehet, ha csökkenteni tudnánk a fekete epe mértékét anélkül, hogy a szervezetet jelentõsen megfosztanánk a számára oly szükséges vértõl. Az érvágás mellett egy erõsebb érvet is föl lehet hozni, erre hivatkoznak némely XVIII–XIX. századi szerzõk is: eszerint a melankóliát az „agyi hajszálerek vérbõsége” okozza. Gyakran elõfordul, hogy régi és elavult módsze5
Vikár béla fordítása.
7
reket, melyeket hosszú idõn keresztül hatékonynak tartottak, idõrõl idõre újabb tudományos magyarázatokkal igazolnak. A mi esetünkben is arról van szó, hogy egy régi gyógyászati elvet tartottak sokáig tiszteletben: azt, amelyik a túlsúlyban lévõ szerves anyag kivonását javallja, ha az a szervezet egyensúlyát megzavarva agyi elváltozást okoz (…). GALÉNOsZ bár gyógyászati utasításait tekintve nem hoz újat, Galénosznak más okból mégis érdemes figyelmet szentelnünk: õ definiálja és írja le a melankóliát, s megállapításait még a XVIII. században, sõt utána is tekintély övezi. Az általa javasolt felosztás szolgál keretül mindazok számára, akik ezt követõen írnak a betegségrõl és kezelésérõl. A középkor, a reneszánsz és a barokk kor orvostani könyveinek nagy többsége csupán Galénoszt parafrazeálja, bizonyításokkal és néhány új recepttel tarkítva-gazdagítva tételeit. A részleteken csiszoltak ugyan, de az építmény egésze megmaradt: az eredetiség hosszú idõn keresztül nem a hagyományos tudás kétségbe vonását jelentette, hanem annak továbbfûzését, kibõvítését. Ez a túlburjánzás végül aztán tabula rasát követelt. Ezt a lépést azonban senki nem tudta egyértelmûen megtenni. A galénoszi melankóliaelmélet nem egy csapásra tûnt el, hanem apránként mállott szét. Galénosz szerint kétségbevonhatatlan, hogy a melankólia a fekete epével áll összefüggésben: a különbözõ ókori iskolák által tagadott vagy megkérdõjelezett nedvelmélet újra elfoglalja régi helyét. Viszont a fekete epe túltengése a szervezet különbözõ pontjain jelentkezhet és fejtheti ki hatását, minden alkalommal új tüneteket produkálva. Elõször is megeshet, hogy a vér elváltozása csak az agyvelõre korlátozódik: „Ez pedig kétféleképpen történhet. Vagy máshonnan ered az oda beszivárgó melankolikus nedv, vagy helyben képzõdött. Mindenképpen az adott hely igencsak magas hõmérséklete termelhette azt ki, vagy a sárga epének, vagy a vér legfeketébb vagy legsûrûbb részének elégése által.” Másodsorban lehetséges, hogy a fekete epe az egész szervezet érhálózatában szétterjed. Ebben az esetben szintén eléri az agyvelõt, de csak az „általános gyulladás következtében”: jól bizonyítja ezt a karon végzett érvágás, amely igen fekete és igen sötét vérnek ad kiutat. Lehetetlen nem felismerni. Végül találkozhatunk olyan esetekkel is, ahol „a betegség a gyomorból ered”. Ilyenkor elzáródás, stasis,6 székrekedés, puffadás alakul ki a hypochondrium7 környékén – innen kapja a betegség a hipochondria elnevezést. böfögés, hõhullám, renyhe emésztés, felfúvódás formájában jelentkezhet. „Olykor erõs fájdalom nyilall a gyomorba, ami átsugárzik a hátra; a beteg néha meleg, savas anyagot hány ki, amely kellemetlen a fogaknak. A puffadt, fekete epével telített gyomorból a 6 7
A nedvek elakadása (a ford.). A has borda alatti tájéka (a ford.).
8
gázok fölszállnak az agyvelõbe, megtámadják az elmét és melankolikus tüneteket idéznek elõ.” A klasszikus definíció szerint a hipochondria tehát a has felsõ részében kialakuló szervi betegség: túl sok fekete epe gyülemlik fel ezen a helyen, ahonnan mérgezõ kigõzölgések jutnak fel az agyvelõig. A XVIII. századi és a XIX. század eleji kórleírók (boissier de sauvage, Cullen, Pinel) definíciói még a tényleges emésztési zavarokkal, valamint a beteg saját egészsége miatti túlzott aggodalmával hozzák összefüggésbe a hipochondriát. Ez utóbbi, mely eleinte csak kísérõ tünetnek számított, késõbb központi, fõ okká lép elõ. Galénosz ékesszólóan bizonygatja a „gázok” elméletét: ezek a gyomorból felszálló gázok nem csupán a sötét gondolatokra adnak magyarázatot, de bizonyos hallucinációkra is; elsötétítik a szellemet és belsõ, látástüneményekhez hasonló képzeteket keltenek: „A legjobb orvosok egyöntetûen kijelentik, hogy nemcsak ezek a bántalmak jutnak a gyomorból a fejbe, de az epilepszia is. A melankolikusokon mindig erõt vesz a félelem; de képzelgéseik nem mindig ugyanúgy jelennek meg a számukra. Az egyik például azt képzelte magáról, hogy kagylóból van, ezért kerülte a járókelõket, nehogy összezúzzák… Egy másik attól rettegett, hogy Atlasz az általa tartott világ súlyától kimerülten lerázza magáról terhét, és ezzel mindent pusztulásba dönt… A melankolikusok között vannak különbségek. A félelem és a búskomorság mindnyájukon úrrá lesz, de nem mindegyik kíván meghalni. Mások számunkra érthetetlenül viselkednek, rettegnek a haláltól és ugyanakkor vágynak is rá… Ahogyan a kinti homály félelmet kelt szinte minden emberben… éppúgy a fekete epe színe is félelmet ébreszt, sötétségbe borítva a szellem fészkét, akár a köd.” A melankóliának tehát három változatát különböztetik meg: 1. mint az agyvelõben jelentkezõ melankolikus bántalmat; 2. mint általános bántalmat, amikor a fekete epe a vérbe jutva az egész szervezetben szétterjed, beleértve az agyvelõt is; 3. mint a gyomor és az emésztõszervek – a hypochondrium – tájékán képzõdött melankolikus bántalmat, mely a kigõzölgések folytán eléri az agyvelõt is. 1621-ben burton még szigorúan követi ezt a felosztást, kiegészítve azt a szerelmi melankóliával (amit már Galénosz is ismert) és egy modernebb betegséggel, a vallásos melankóliával. És burton csak egy a sok „tudós” közül. A kezelés szabályait elég könnyen ki lehet alakítani a fenti osztályozásnak megfelelõen. Haszontalan a gyomorral foglalkozni, ha a betegség a fejben fészkel; ha pedig az egész szervezetet kikezdte, az érvágás és a gyógyfürdõ alkalmazása elkerülhetetlen. „szeretnék megemlíteni egy esetet, amelyre barátaim a tanúk: hasonló melankóliát kezeltem ki gyógyfürdõkúra és lédús diéta segítségével, egyéb orvosság nélkül, amikor a kellemetlen nedv még nem terjedt el túlzottan, és nem volt nehéz kiüríteni.” De ha a betegség már befészkelte magát, a kezelés nagy nehézségekkel jár. Természetesen még szigorúbb diétát kell követni, amely tiltja a fekete húsokat (kecske, marha, bika, szamár, teve, nyúl, vaddisznó, róka, kutya stb.); kerülni kell 9
a káposzta, a lencse, a korpás kenyér, a testes és sötét borok, valamint az érett sajtok fogyasztását. Ebben az esetben annak a feltevésnek következetes alkalmazásával van dolgunk, amely a fekete epe tulajdonságainak, a fekete színnek és a keserû íznek tulajdonítja az ártalmat. A sötét és „erõs” ételek a szellemet elsötétítõ fekete kigõzölgés elõfutárai. Ezek a táplálékok eleve félelemmel és búskomorsággal terhesek. A kellemes, világos, friss, lágy és jótékony nedvességgel teli élelmekhez kell folyamodni. Ha a melankólia csakis a „melanogén” élelmekbõl származna, könnyû lenne kiûzni, vagy megóvni tõle magunkat. De a veszély más formában is jelen van: a kóros fekete epe égéstermék, egyfajta sûrû kátrány. Elégett testnedv, amely újra meggyulladhat. Micsoda mérgezõ, pusztítóan agresszív erõ lakozhat egy olyan anyagban, amely képes lángra kapni, csak hogy másodszor is eléghessen! Márpedig bármely természetes anyag képes a kezdeti gyulladást követõen égett testnedvvé válni: égett epe, égett vér lesz belõle, amely aztán bekapcsolódik a fekete szín rettegett anyagcseréjébe. Ragadós kátrány ez, amely elég, hogy aztán egy még sötétebb, még sûrûbb üledéket hagyjon maga után: nyomasztó anyagot, amelytõl az elme homályba borul. FILOZÓFIAI bEAVATKOZÁs Az imént áttekintett orvosi doktrínák szinte kizárólag szomatikus gyógymódot ajánlottak a melankóliára, csakúgy, mint a Galénosz utáni szerzõk: Trallészi Alexandrosz, Oribasius, Paulus Aeginta és Aëtius. Láthattuk, hogy mindannyian számolnak a melankólia lelki eredetének lehetõségével; ismernek néhány pszichológiai módszert: jól szellõzõ, se nem túl világos, se nem túl sötét helyiségeket javasoltak, változatosságot, szórakozást, mértékletes életmódot, apró, hiú örömök által nyújtott vigaszt, valamint hogy kerüljünk mindent (akár dolgokat, akár embereket), ami bánatot okozhat. De a melankólia – mint már neve is jelzi – testi betegségre utal, és elsõsorban fizikai rendellenesség kezelését igényli. Ilyen diagnózist minden bizonnyal olyan súlyos elváltozás esetén állítottak fel, amikor az orvos elé kerülõ beteg szemmel láthatóan sürgõs kezelésre szorult. Viszont kétes esetekben az orvos illetéktelennek nyilváníthatta magát. Mint ahogy napjainkban a belgyógyász a pszichológushoz vagy a paphoz irányítja néhány páciensét, úgy az ókorban is, ha valaki túl sok vagy túl kevés testi tünetet produkált, az orvos Aszklepioszhoz vagy a filozófusokhoz küldhette az illetõt. Természetesen továbbra is megszabta a diétát, mindennapos gyógyfürdõt és testmozgást írt elõ a betegnek: ha viszont nem talált szervi zavarra utaló jelet, a búskomorság és az aggodalom csillapítása már nem tartozott a hatáskörébe. De hol van az a határ, amelytõl kezdve melankolikus zavarról, azaz tébolyról beszélhetünk? Mely tünetek tényleges megjelenése teszi szükségessé a hunyor alkalmazását? Az ókori orvosokat is foglalkoztatta a betegség mibenlétére vonatkozó kérdés. A jó orvos tudása birtokában magára vállalja a döntést: megmondja, mi számít betegségnek és mi nem, és emiatt olykor 10
szembe is kerül a közvéleménnyel. Az orvos szellemileg egészségesnek nyilváníthatja a csõcselék által betegnek bélyegzett embert. És fordítva. Ebben a vonatkozásban rendkívül szemléletes példával szolgálnak a Hippokratésznak tulajdonított Levelek. Természetesen kései, apokrif szövegek ezek: ám kétségbe vonható hitelességük szemernyit sem von le a belõlük levonható tanulságból… Abdéra város lakói magukhoz hívatták a nagyszerû orvost, hogy meggyógyítsa egyik legkiválóbb polgárukat, a megtébolyodott Démokritoszt. Hippokratész a hunyorkúra elõkészítését követõen oda is siet. Ám jó klinikusként elõbb el kíván beszélgetni a pácienssel. Démokritoszt a kertjében találja, az anatómia tanulmányozásában elmerülve. Eszmecseréjük a fizika és a filozófia magaslataiban zajlik. Hippokratész számára nem is kell több, hogy megbizonyosodjék beszélgetõpartnere tökéletes szellemi épségérõl. Csak azért vádolják azzal, hogy tébolyodott, mert nem értik meg. Az õrülteket inkább az abderiták között kell keresni. Az odaérkezõ orvos mindent helyre tett: határozatával és éleslátásával megfordította a helyzetet. A nép beteg embert látott Démokritoszban; ám valójában, vagyis az adott esetben döntõ orvosi ítélet szerint az egyetlen épeszû ember nem más, mint akit bolondnak véltek. Aki pedig kezelésre szorulna, az a nép – kérdés, hogy van-e elegendõ hunyor, és hogy a nép beismeri-e tévelygését. Robert burton késõbb hosszasan taglalja ezt az anekdotát; La Fontaine pedig tanmesét ír róla (Démokritosz és az abderiták). A császárkorban a rómaiak, ha csak tehették, orvost fogadtak fel, és mindennap konzultáltak vele. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ókor ugyanolyan hajlamossá tett a hipochondriára, mint a modern civilizáció, amely különös módon elõsegíti e betegség kibontakozását. De bizonyos depressziós-szorongásos állapotokban az ókoriak nem feltétlenül az orvoshoz fordultak. Hol a misztériumvallásban, hol a filozófiában kerestek gyógyírt. Ha létezett az antikvitásban pszichoterápia a depressziós állapotokra, azt a filozófusok írásaiban találhatjuk meg, erkölcsi tanítások, bátorítások vagy „vigasztalások” formájában. Mi másnak tekinthetõ seneca leveleinek és erkölcsi értekezéseinek többsége, mint egy szorongó barát sürgetõ kérésére nyújtott pszichológiai szaktanácsadásnak? Természetesen seneca „pacientúrája” nem kimondottan pszichotikusokból áll: seneca tanácsokkal halmozza el a hétköznapi aggodalmaskodókat, a neurotikusokat, a kiegyensúlyozatlan embereket, vagyis mindazokat, akik ma a pszichoanalízishez fordulnának segítségért. „szupportív pszichoterápiát” ajánl azoknak az embereknek, akiknek életét Nero veszedelmes tekintete kíséri… A taedium vitae, a nausea, amirõl Quintum serenus panaszkodik senecának, modern szóhasználattal sokkal inkább árulkodik neurotikus depreszszióról, mintsem endogén melankóliáról: a barát tanácsot kér, hogyan lehetne megszüntetni a kedély nyugtalanító hullámzását, amelytõl képtelen megszabadulni. seneca pedig az unalomról szóló gyönyörû elemzéssel válaszol (De tranquillitate animi), amelyrõl baudelaire is megemlékezik majd: „Nem a környezetünk hibája, amitõl szenvedünk, hanem a miénk; erõtlenek vagyunk minden elviselésére, hoszszan nem tûrjük sem a fáradalmat, sem a gyönyört, sem magunkat, sem más egye11
bet. Ez némelyeket már a halálba kergetett, mert szándékukat gyakran megváltoztatva mindig ugyanoda jutottak vissza, s további újításnak már nem hagytak teret: kezdték unni az életet és a világot, majd következett a pusztító élvezetek rabjainak ismert felkiáltása: Meddig lesz még mindig ugyanaz!”8 Hogyan lehet megszabadulni ettõl az undortól, ettõl a szorongástól? Hódoljunk be a kemény és szigorú erénynek? Vessük be minden akaraterõnket a hõsies küzdelembe? seneca kevesebbel is beéri. Nem a bölcs emberhez szól, aki boldog és nagy dolgokra képes. A hétköznapi emberhez szól, akinek ismeri tétovaságát és gyengeségét. Tanácsait bárki megfogadhatja: felváltva van szükségünk fáradozásra és lazításra, magányra és társalgásra; ne kössük le magunkat sokáig ugyanazzal a dologgal; mindig hagyjunk néhány órát a játékra és a szórakozásra; ne feledjük, hogy a testnek alvásra van szüksége, és biztosítsuk is napi szükségletét, se túl sokat, se túl keveset. Ezenkívül sétákkal és utazásokkal kell változatossá tenni életmódunkat. És néha a bor is segíthet felszabadulni, csak ne lépjük át a kellemes részegség határát. (Láthatjuk, hogy a filozófus engedélyezi azokat az örömöket, amelyeket az orvos általában tilt.) A magát mindenhol rosszul érzõ ember szorongását, a lélek boldogtalan hullámzását seneca a mozgalmas és változatos élet eszményével állítja szembe, ahol az ember saját kedve szerint osztja be idejét szórakozásra és a munkára, miközben tiszteletben tartja a természet alapvetõ ritmusát. Elsõ látásra meglepõ lehet, hogy egy sztoikus gondolkodó a kikapcsolódás mellett érvel: valójában azonban a sztoikus filozófia nem fogadja el a természet törvényeivel és követelményeivel való szembeszállást. Quintus serenusnak nem kell tehát a teljes tökéletességre törekednie. A sosem elég tiszta és sosem elég tevékeny hazafiság eszményétõl gyötrõdõ beszélgetõtársnak írott válaszában seneca könnyedebb, derûsebb képet fest barátja valódi kötelességérõl. Úgy próbál enyhíteni Quintus serenus aggodalmán, hogy mérsékli a barátját kínzó lelkiismeret (vagy „felettes én”) túlságosan zsarnoki követeléséit. A lelki nyugalom nem merev és megingathatatlan bölcsesség, hanem „szabad és könnyed, ütközésektõl és elragadtatástól mentes mozgás”. seneca tanítását Goethe is átveszi. A Költészet és valóságban a Werther megírását elõsegítõ körülményeken és kulturális közegen elmélkedve elemzi az „életcsömört”, amely szerinte azzal magyarázható, hogy az ember nem veszi fel a természet ritmusát: „Az élet minden élvezete a külsõ jelenségek szabályos váltakozásában gyökerezik. Éj és nap forgása, az évszakok visszatérése, virág és gyümölcs fejlõdése, meg ami még az idõ során elibénk kerül és gyönyörûségünkre szolgál kínálkozva, sõt követelõdzve: ezek a földi lét igazi rugói. Minél fogékonyabbak vagyunk ez örömök iránt, annál boldogabbak lehetünk; ha azonban e változatos jelenségek úgy peregnek le elõttünk, hogy nem veszünk részt bennük, ha nem vagyunk képesek magunkba fogadni azt, amit az élet oly vonzó formában kínál, akkor föllép a legnagyobb baj, a legsúlyosabb betegség: az életet undok tehernek érezzük.”9 És akik rendelkeznek a költészet adományával, azok számára a megkönnyebbülés költészet. bAGDÁCs ZsUZsA fordítása 8 9
bollók János fordítása. szõllõsy Klára fordítása.
12
bernarD DeLVaiLLe
Melankólia Nem ismerem a melankólia fogalmának egyetlen kielégítõ – legalábbis manapság kielégítõnek tekinthetõ – definícióját sem. Littré értelmezésében „fekete epe” (etimológiailag pontosan ezt jelenti), mely az ókori orvostudomány szerint a lépben székel. Egyes irodalmi szalonokban „agygõz” is volt már, csak késõbb lett a búbánat betegsége, vagy, ugyancsak Littré szavaival: „...megfoghatatlan, ám kellemesnek is mondható szomorúság, amelyre bizonyos lelkialkatok, különösen pedig ifjú lelkek hajlamosak.” Musset tolmácsolásában: „Egy csipetnyi kétely és melankólia, / Tudja jól, Ninon, segít szebbé válnia.” Végigkövethetnénk a költõknél – történetileg bemutatva –, hogy mi minden melankólia, és mi nem az. Ovidiusnál vagy Charles d’Orléans-nál1 számûzetés. Nervalnál tragikusabb színezetet kap, sötét nappá válik. baudelaire-nél spleen, és ezt az angol szót, amely pontosan lépet jelent, már Montesquieu-nél is megtaláljuk. Derème-nél vagy Apollinaire-nél közelebb van a gúnyos érzelgõsséghez, La Fontaine-t pedig egyik legszebb sora megírására ihleti: „Egy melankolikus szív bánatos öröme…” Meg kell értenünk hát, hogy sosem lesz elfogadható definíciónk. A Goncourt fivérek 1855-ös (Kierkegaard halálának éve) Napló-jukban2 irodalmibb megközelítéssel próbálkoznak, de meghatározásukból Littré szavai csengenek vissza: „Az irodalomban még nem nyert kifejezést a kortárs francia melankólia, ez a nem öngyilkos, nem istenkáromló, nem kétségbeesett, hanem humoros mélabú: egyfajta kellemesnek is mondható szomorúság, amelynek ironikus jellegét nevetjük. Míg Hamlet, Lara, werther, sõt még René melankóliája is nálunk északibb népek melankóliája.” Így hát a melankólia sokáig a szomorúság, a csömör, a lelki bánat szinonimája volt, az évszázad Rolla3 stílusában megfogalmazott betegsége, nosztalgia – egyszóval olyasféle „gõz”, amely egy flakon repülõsóval eloszlatható. A német kisromantikusoknak oly kedves Sehnsucht,4 de Novalis vagy Hölderlin is sokkal közelebb áll egy másfajta melankóliához, amelyet majd alább kísérlek meg definiálni. Voltaire viszont mélyebb, modernebb nézeteket vallott errõl, amint egyik levelezõpartnerének írja: „A szívemben és a szememben lakozó melankólia miatt oly módon tûnik fel elõttem minden arc, mintha pálinkagõzön át látnám, és amit csak észlelni bírok, mind rémületes a számomra.” Így nyílik meg a melankólia szakadéka. Charles d’Orléans (1394–1465), francia királyi herceg, költõ; Villon kortársa és támogatója. Elsõsorban Jules de Goncourt kezdte írni, halála után fivére, Edmond folytatta a fontos kordokumentumnak számító Naplót. 3 Rolla: Musset elbeszélõ költeménye. 4 sehnsucht: sóvárgás, epekedés, vágy (német). 1 2
13
Elsõnek Kierkegaard teszi a maga igazi helyére ezt a fogalmat. Mint többször is hangsúlyozza, neki nem afféle bizonytalan romantikus szomorúság a melankólia, hanem neurózissal, tébollyal határos végzetszerûség. Húsba vágó szorongás – így véli egy évszázad múlva Romano Guardini: „A melankólia lényegét, éltetõ erejét Erósz, a szerelem és a szépség vágya adja.” És efelé törekszik mindig Kierkegaard, de hiába: „bízd magad a szeretetre, tanácsolják gyakran a melankolikus embernek, és meglátod, lelki bánatod hamar elenyészik. De õ a lelkében melankolikus, hogyan tudna hát melankolikus létére nem foglalkozni egy olyan állapottal, amely az õ szemében óriási jelentõséget nyer?” Úgy vélem, végül mégis Goncsarovval jutunk legközelebb a melankólia lényegéhez: „Hirtelen erõt vesz rajtam valami, egy rossz érzés… az élet ilyenkor… hiányosnak mutatkozik”, mondja az Oblomov egyik szereplõje. Hirtelen, valami: íme a melankólia meghatározása, igaz valója. Ez a „valami” váratlanul szakad a nyakunkba, nem egykönnyen felfedhetõ okból, hiszen nem az élet betegsége, hanem az élet lehetetlensége okozza. Öszszeszorítja a torkunkat, és akár tél derekán is arra késztet, hogy ablakot nyissunk, ahogyan az eltemetett élõhalott próbálná emelgetni a koporsója fedelét. A melankólia az, aminek nem volna szabad lennie. Zavarodottság. Pontosan abban a pillanatban jelentkezik, amikor legbelsõ lényegünk egyszer csak ellentmondásba kerül azzal, ami körülvesz minket, sõt azokkal, akik körülvesznek. Eltolódás, érzékeink integritása elleni támadás, hirtelen, szédítõ fordulat, amelynek következtében összeroskad minden körülöttünk. A melankólia roszszabb a rendellenességnél: váratlanság, hirtelenség. Zaj: vékony vízsugár kövezett, kopár udvaron, lombtalan nyári délutánon át. szag: viola vagy vaníliavirág kiszámíthatatlan illata, amelybe beledobban a szív. Hang: például Peggy Lee amerikai énekesnõé, akit évtizedeken át elfelejtettek, de most egy hajóhídon vagy egy messzi hotel bárjában ismét fölcsendül a hangja. Hiány: olyan lény (milyen hasznos szó!) hiánya, akitõl hónapokon át meg voltunk fosztva, és akinek távolléte halállá vagy tébollyá változtathatja az életet. A melankólia halál, szemtõl szembe. Más szóval: meglepetés. Errõl gyõz meg Chirico képe, Az utca misztikája és melankóliája: az utánfutó kocsi, a boltívek, a sínpár, egy láthatatlan szobor vetette árnyék, a karikát kergetõ kislány. A melankólia mindig orvul támad. Õ a folyam, amely elragad, és többé nem hoz vissza. Mindig egy kicsit mélyebbre temet a halál homokjába. Õ a létezés véletlenszerû pillanata. Igazi válság a létben. Pierre-Jean Jouve egy verse jut eszembe: Egy szép nap melankóliája, egy „kérlelhetetlenül szép és meleg” nap, amelynek múlása a halálba vezet. A melankólia mindaz, ami elmarad: egy tavaszi vihar, egy korán elvirágzott rózsa, egy értetlenkedõ gyermek. s hogy még egyszer Romano Guardinit idézzem: a melankólia „a Lét homályos alapjaihoz való viszonyulás”. LUKÁCs LAURA fordítása 14
MaXiMe PrÉaUD
Egy sötét szem, amely nem néz rád A melankólia mint szemlélet – mûvészettörténeti szemüveggel
Rubruk willelmus,1 miután a mongol batu kán fogadta sátrában, így számol be a találkozóról: „Látva, hogy lesütött szemmel ülök elõtte, kért, hogy emeljem föl a fejemet – vagy mert nézni kívánt még, vagy mert rontástól tartott. A mongolok ugyanis balsejtelemmel terhes, rossz elõjelnek tekintik, ha a velük szemben ülõ ember lefelé fordítja az arcát, mintha szomorkodna, fõleg ha orcáját vagy állát a tenyerébe támasztja.” Dürer elõtt kétszáz évvel a mongolok már képesek megkülönböztetni egy melankolikus alakot. Ugyancsak észreveszik pillantásának sötétségét, noha – vagy éppen ezért – ez a pillantás nem fordul feléjük. Amikor a démonológusok gyártani kezdik a sátáni praktikákról szóló elméleteket, a bûnösség komolyan megalapozott bizonyítékát látják abban, ha a feltételezett boszorkány elfordítja a pillantását, vagy szemlesütve bámulja a földet. De ugyancsak megjegyzik, hogy ez a pillantás sosem állapodik meg semmiféle tárgyon, mert vagy szüntelenül ide-oda rebben, vagy üresen a semmibe mered. Más szóval a rontás kétféle lehet, cselekvõ és passzív. A cselekvõ a másik ember elleni ártó szándékban nyilvánul meg, amikor a boszorkány dögletes testében hemzsegõ gonosz szellemek a pupillák rostáján keresztül kilépnek a térbe. A passzív forma maga az elfordított pillantás. A melankólia részben tényleg szemlélet kérdése, amint Grégoire Huret kiváló rézmetszõ találóan állapítja meg 1672-ben, Párizsban megjelent A portrékészítés és a festészet optikája címû mûvében. Ha a mûvész könyörtelenül, korrekció nélkül alkalmazza a perspektíva mértani szabályait, katasztrofális, sõt ízléstelen lesz az eredmény: „Hogyan is szemlélhetnénk gyönyörködve egy szörnyûségekkel teli, megrontott távlatú képet?”, kérdezi. „Nem a közönséges pillantásnak kellemes tárgyakat, hanem inkább borzasztó álombeli látomást, netán boszorkányszombatot ábrázolna az efféle kép, csak szomorúságot és rettegést lenne képes kelteni, amelytõl elvetélnek a várandós asszonyok, vagy rontás száll magzatukra.” 1
willelmus Rubruk vagy Rubruki willelmus (1215–1295): flamand származású francia ferences szerzetes; mongóliai úti beszámolóját a legjobbnak tartják a középkori keresztény világjárók útleírásai közül. Kortársa, Roger bacon gyakran idézi az Opus maius földrajzi fejezetében. IX. (szent) Lajos francia király személyes megbízottjaként kereste föl batu kán udvarát. Idõzött a Volga menti sátorvárosban, majd társaival közel 8500 km-t utazott mongol földön. Hazatérve hosszú levél formájában számolt be küldetése eredményeirõl Lajos királynak, amely kora egyik legkiválóbb útleírójává avatja; nemcsak arról számol be, amit látott, hanem az élmények keltette gondolatait is közli. Nem rendszerezõ, hanem leíró elme; adatai föltétlenül megbízhatóak: kételkedik a meseszerû leírásokban, de évezredes tévhiteket megdöntve hirdeti azt, amirõl maga is meggyõzõdött. Értékesek nyelvészeti, néprajzi és vallástörténeti megjegyzései.
15
Lám, visszaértünk az ördög cimboráihoz. Különben is túl egyszerû lenne azzal érvelni, hogy akik a perspektíva alkalmazására csábítanak, csupán középszerû mértantudorok. Nyilvánvaló, hogy az eredendõen technikai kérdésre korlátozódó kritikát Huret az erkölcsre is kiterjeszti. bizonyos dolgokat nem csinál az ember, másokat pedig nem fest. Dürer, baldung, Cranach, Francken, Teniers, De Gheyn vagy Rosa (figyelemre méltó, hogy az utolsó kivételével mind északiak) azért persze tudták, hogy kell bánni a ceruzával. Akkor tehát a vérmérsékletük ösztönözheti õket arra, hogy így meghamisítsák a világot. A nagyszerû klasszicista mester, Girard Audran a maga módján ugyanezt magyarázza fiatal mûvészek okulására összeállított metszetgyûjteménye – Az emberi test arányai a legszebb ókori alakok alapján (Párizs, 1683) – elõszavában. Kijelenti, hogy „a legnagyobb mesterek más-más szépségeszményben hisznek, amelyet szinte mindig szülõföldjük ízlése és saját vérmérsékletük szerint alkotnak meg”, majd rajongva szól a görög és római szobrokban testet öltõ harmóniáról, végül hozzáteszi: „Vannak festõk, akiknél oly nyilvánvalóan mutatkozik meg a temperamentum, hogy össze sem lehet téveszteni. Egyes festõink csak bizonyos témákat voltak hajlandók önszántukból megfesteni; kellemeseket, mint Diana fürdõzése, a nimfák játékai, és hasonlók, míg mások mindig zord témákat választottak, gonosz bûbájt, kísértõ holtakat, és más, természetükbõl következõn ijesztõ dolgokat.” Majd így folytatja: „Ha az ember venné magának a fáradságot, és ebbõl a szempontból tanulmányozná õket, kiderülne, hogy mindegyikük úgy élt, ahogyan festett.”2 A sorok közül nem nehéz kiolvasni az egymással tökéletesen ellentétes szangvinikus és melankolikus lelkialkat jellemzõit. „Egy vasárnap Olaf király magas székében ült az asztal mellett, és úgy elmerült gondolataiban, hogy észre sem vette az idõ múlását. Egyik kezében kést, a másikban vékony botot tartott, melyrõl darabkákat farigcsált. Egy pohárnok jött kezében kupával, és megállt elõtte. Amikor látta, mit csinál a király, mindjárt tudta, hogy gondolatban igen messze jár…”3 Aki járatos a melankólia képi világában, azonnal fölismeri, hogy Olaf király ugyanabban a lelkiállapotban van, mint Cranach Melankóliájának angyala. Abban a pillanatban, amikor a pohárnok meglepi, teljesen átadja magát ennek a furcsa szertartásnak, hisz nemrég vitt végbe egy csodát, majd látomása volt, amely mélységes döbbenettel tölti el. Az események ilyen sorrendben való elbeszélése bizonyára nem öncélú. Cranach Melankólia-képeinek hátterében, mintha képernyõre vetítve látnánk, boszorkányok utaznak éppen a boszorkányszombatra. A fentiekbõl leszûrve nem kell hát meglepõdni, hogy a melankóliát megjelenítõ képeken – vagyis ahol a régi mongolokat olyannyira nyugtalanító jellegzetes testtartásban ábrázolt személy látható – nyüzsögnek a szörnyûségek (bár nem Ez összecseng Rudolf és Margot wittkover híres könyvének (A Szaturnusz jegyében) megállapításaival. 3 Norvégiai szent Olaf királyról (XI. sz.) van szó, akinek történetét, más norvég királyokéval együtt, az izlandi történetíró, snorri sturluson (XIII. sz.) írta meg Heimskringla (Földkerekség) címû híres királysagájában. 2
16
kötelezõ, melankolikusoknak is lehetnek égi látomásaik). A Szent Antal megkísértése a legnyilvánvalóbb példa erre, a legkézenfekvõbb, ugyanakkor legindokoltabb példa is, hiszen szent Antal – méghozzá remetei minõségében (sõt mint a katolikus lelkiség elsõ remetéje) – maga a megtestesült melankólia. Már-már azt mondhatná az ember, hogy minden démonnak van egy szent Antala, aki nézi. Abban sincs semmi meglepõ, ha inkább ördögök és boszorkányok képét vetíti a laterna magica, ha a torzképet mutató tükör optikai görbületei halált vagy démont rejtenek, és ha minden geometriát vonz a nemeuklideszi szédület. Errõl van szó, egy pillantásról, egy oldalt sikló pillantásról, amely voltaképp semmin sem állapodik meg, de amely látja, mi van a világok között, a szférák rezgésében. A melankolikus ember tudatosan látja meg a tudatküszöb alatti képeket. A melankolikus hõst tehát csakis mellékesnek lehet tekinteni, vagy inkább negatívnak egy pozitív világban, a szó matematikai és fényképészeti értelmében egyaránt. Csakhogy az õ szemében az általunk valósnak vélt világ csupán kísértetekkel benépesített látszat; ha kilép belõle, a túloldalon húsos angyalokra lel, õket örökíti meg, vésõje apró mozdulataival, gondosan rámetszve hátukra a tollakat, miközben fütyül kuruzslókra és mûvészettörténészekre egyaránt. LUKÁCs LAURA fordítása
Edvard Munch: Önarckép ablaknál.
17
LioneL riCHarD
Német éj Novalis, Kleist és Tieck – egy nosztalgiával áthatott, hosszú hagyomány örökösei
A XVII. század végének német barokk drámáit különösen átlengi a melankólia. Vajon miért? walter benjamin a történelmi körülményeknek tulajdonítja. A reformáció felértékelte a polgári erények és az erkölcsi szigor szerepét a mindennapi életben. Háttérbe szorultak a jó cselekedetek, lelkigyakorlatok, az e világi korlátokon túlra szárnyaló hit tanúságtételei, mégpedig – Luther szellemében – a hatalmat megilletõ népi engedelmesség javára. Így hát mindenki számára, aki többre hivatott, mint hogy csak egyen és aludjon, kiüresedett az élet, és megnyílt valami mélységesen mély bánat. Erkölcsi csüggedés, elégedetlenség, szomorúság – ez a meghatározó életérzés. Igyekeznek elmélkedéssel orvosolni. A melankolikus ember sajátja, figyelmeztet walter benjamin, hogy elmélkedik. A könyv a baj gyógyszerévé válik. De jaj, bûvös kör ez, mert nem lehet úgy gondolkodni, hogy a szellem mélységeibe ne vetnénk magunkat, amivel persze a melankolikus hajlamnak kedvezünk! Opitz, Gryphius, Lohenstein darabjai ezt a szomorúságot, a kornak ezt az alapvetõ, egzisztenciális gyászát visszhangozzák. bármily „hatalmasok” is a hercegi fejedelmek, itt az emberi lét szorongató mivoltával kell szembesülniük. Lecsap rájuk a melankólia, ijedeznek minden semmiségtõl, rettenetes álmok gyötrik õket. Kénytelenek behódolni a kétségbeesésnek, az önkívületnek. A barokk drámai szerzõk lélektani leírásai csak pontosabbak lesznek attól, hogy a melankolikus kedély fiziológiára alapozott magyarázata egészen közkeletûvé válik: Gryphius például úgy véli, hogy a bánatnak semmi köze a lélekhez, tudniillik „a testben lakozik”. Divatba jön az utazás, a távoli tájakról szóló úti beszámolók olvasása, az egzotikum, a múlt megidézése – csupa olyan eszköz, amellyel a kor embere ellensúlyozni próbálja a lét ürességének érzését. A XVIII. században – ekkor már túl vagyunk azon a közjátékon, amelyben vígjátéki hõs vagy szatíra tárgya lesz a mélabús ember – folytatódik ez a szaturnuszi1 örökség, melyet most már egy kiegészítõ kórkép is táplál: a hipochondria, a túlérzékenyek betegsége. Ez támadja meg Goethe wertherét 1774-ben, Karl Philipp Moritz Anton Reiserét tizen-egynéhány évvel késõbb, és még hõsök hosszú sorát, akik kiábrándultak a valóságból, akiket marcangol a fájdalom, és lángelméjük nem juthat érvényre! Elharapódzik a fertõzés, melyet a század betegségének hívnak. Egész Európa elkapja. Az örökös elégedetlenséget tetézi a halállal való megszállott foglalkozás, 1
Abban az értelemben, hogy a hagyomány a szaturnusz bolygóval és emberre gyakorolt hatásával kapcsolja össze a melankolikus lelkialkatot.
18
a tévelygés, az abszolútum keresése. Magas polcra kerülnek a szaturnuszi kedélyre jellemzõ komor hajlamok. szeretni kell az éjszakát, amely Novalis szerint a „végtelen titkok kulcsa”. szeretni kell az õszt. szeretni kell a romokat. Amit a szenvedélyes fiatal írónõ, bettina brentano ír 1810-ben barátjának, Goethének, nagyszerûen példázza e nyugtalanság terjedését: „Gyakran oly szûk a világ, hogy lélegezni sem lehet benne, hiába a hosszú kocsiutak és az üres utcák.” És: „Minthogy üres a világ, és sehol sem találok benne teremtett lelket, még önmagamat sem, belakatoltam az ajtómat, hogy egyedül, zavartalanul keresgéljek a sarkokban, hátha rálelek önmagam nyomára, s akkor nem leszek ennyire egyedül.” bettina fenti soraiban felbukkan egy másik elem, amelyet gyakran emlegetnek a német romantikusok csalhatatlan jellemzõjeként. Hogy mi ez? A nosztalgia. Pontosabban valamiféle bizonytalan, kínzó igény, valami nyughatatlan ácsingózás az ismeretlenre. Mignon is alighanem ettõl az elvágyódástól szenved a Wilhelm Meister tanulóéveiben, ezt sugallja Goethe, akit ha gyaláztak is a romantikusok, csodálták, amiért megteremtette ezt a különös alakot. Filozófiailag Fichte Tudománytanából nõtt ki a fogalom. Olyan feszültséget tételez fel, amely arra ösztönzi az egyént, hogy betöltse az ûrt. Ugyanezt dolgozva föl Lucinde címû regényében, Friedrich schlegel titokzatosan megidézi „a végtelenség csöndes vágyát”. Késõbbi regények aztán banálissá züllesztik. Tieck a Franz Sternbald vándorlásaiban nyakra-fõre tárgyalja a nosztalgiát, amely többnyire mégsem több, mint az elvágyódás álma, a távoli tájak utáni sóvárgás, a meg nem határozható máshol áhítása. Az a mû, amely kétségkívül legjobban ragadja meg ezt a híres nosztalgiát, Novalis Heinrich von Ofterdingen címû regénytöredéke. Egy fiatalember abbéli vágyával kezdõdik, hogy eljusson az álmában látott Kék Virághoz. Ezután kezdõdik a beavatás, a keresés, melynek iránya éppen ellentétes Goethe Wilhelm Meisterével, ugyanis kívülrõl befelé halad. Az õseredetit keresi, az elsõ költészetet, az Aranykort. A Kék Virág mutatja az utat: „Hallottam egykor azokról a régi idõkrõl, amikor, mondják, az állatok, a fák és a kövek beszélgettek az emberekkel. Egészen úgy érzem, bármelyik pillanatban újrakezdhetik, és amint megpillantom õket, mindjárt kitalálom, hogy mit akarnak mondani.” A német romantikusok olyannyira megszállottan keresik a máshol tájait, egy világon kívüli tartományt, a kimondhatatlan abszolútomhoz vezetõ utat, hogy végül saját életükben veszítik el a valóságot. Legalábbis a többség. Õk a modern pszichiátriai értelemben vett melankolikusok. Gyötrelmükbõl csak a tébolyba vagy a halálba menekülhetnek. Nicolaus Lenau, aki elborult elmével halt meg, egy 1836-os levélben, még tiszta fejjel, így írta le magát: „Melankolikus vagyok; iránytûm egyre csak reszket, és minduntalan arrafelé fordul, ahol fáj az élet. Úgy látom, már sem a vallás, sem a szerelem nem tudja enyhíteni, de még megmagyarázni sem ezt a szenvedést.”
19
A máshol áhítása persze utazásra sarkallta, így konkrét országokba is elvezérelte az elvágyódókat. A német romantikusok megénekelték a déli országokat, Itáliát és a messzi keletet (Görres úgy vélte, a Gangesz és az Indus partjain keresendõ az emberiség bölcsõje). De általában mindent eszményítettek. Az az Itália például, amelyet Jean Paul2 Titanjában Albano fölfedez, nem más, mint bûvölet, mely visszacsal az õskáoszba és a genezishez: „Megrengett a föld, mintha szív dobbanna alatta, és e teremtõ rengésbõl hegyek emelkedtek föl, vizek terültek szét.” Kleist csak úgy képes legyõzni alkalmatlanságát a valóságra, hogy öngyilkosságot követ el barátnõjével, Henriette Vogellal. Választja, elõkészíti ezt a halált, amely megnyitja elõtte a végtelent, és határtalan boldogságot szerez neki: mint nem sokkal korábban unokatestvérének, Marie von Kleistnak írja, Henriette Vogel sírja kedvesebb lesz neki, mint a világ összes hercegnõjének ágya…! És Karoline von Günderode?3 Valóban Creuzer4 iránti reménytelen szerelme miatt, vagyis kétségbeesésében végzett magával? Vagy mert melankolikusan szerelmes volt a szerelembe, azaz egyfajta abszolútumba? A törekvéseiben rendezettebb Tieck is vonzódott a máshol tartományához, ezt azonban irodalmi eljárásnak tekintette. Barátok címû elbeszélésében az álmok országába vezeti hõsét, majd visszahozza a valóságba. A tündérek, akárcsak „a képzelet bolondozásai”, magyarázza neki a barát, nem teszik boldoggá az embert: „Vágyakat ültetnek szívünkbe, amelyeket magunk sem ismerünk, õrült igényeket, és olyan õrült sóvárgást emberfeletti javak után, hogy végül a melankóliától megittasodva megvetõn elfordulunk a földtõl és csodás szépségeitõl.” Csakhogy a német romantikusok öröksége éppen az evilágiság elutasítása által vált megtermékenyítõvé. E melankolikus gyötrõdést szemlélve nem maradt közömbös sem Kafka vagy Anna seghers nemzedéke, sem az 1945 utániak. Az õ zûrzavaruk, erkölcsi vergõdésük, vagy inkább az a mód, ahogyan megjelenítik mûveikben, sokat nyert az orvostudomány és a pszichoanalízis vívmányaival. A mai író általában már nem áll ártatlanul a kóros esetekkel szemben: úgy ábrázolja õket, hogy pontosan tudja, mirõl van szó. Talán ez magyarázza, hogy valahányszor többé-kevésbé politikai csalódásból fakadó társadalmi jelenségnek fogták föl a melankóliát, újra megjelentek a német romantika témái és alakjai. A teljes egyéni élet képtelensége, az elégedetlenség, a más utáni vágyakozás sosem járták át annyira a német irodalmat, mint a hatvanas évektõl kezdve. Melanakolikus, neurotikus, elidegenedett, skizofrén hõsök népesítik be Thomas bernhard, Peter Härtling, Peter Handke, botho strauss, Adolf Muschg, Karin Reschke, Christa wolf regényeit. De hol hagyjam abba a felsorolást? Múlik az idõ, és nem múlik a baj. Jean Paul (Friedrich Richter, 1763–1825) pedagógiai célzatú regényeket írt. Karoline von Günderode (1780–1806) költõnõ. Õ és a fentebb említett bettina brentano – akihez túlfûtött barátság fûzte – a német romantika két legendás nõalakja. 4 Georg Friedrich Creuzer (1771–1858): német régész és filológus. 2 3
20
DÜrer melencoliáJa Külön utakon jár-e a német képzõmûvészet a XVI. századi Európában? Erwin Panofsky úgy véli, igen. szerinte sajátos mûvészetrõl van szó, amely a kor jól kitaposott útjaitól távol vezet. Még Dürer is hangsúlyozza ezt az egyéni irányt: „Figyelembe kell vennem a német karaktert – írja. – Az építkezni kívánók hallani sem akarnak másról, mint arról, ami új, s hogy építményük olyan legyen, amilyet még soha senki nem látott.” Dürer 1471. május 21-én, Nürnbergben született, és apja nyomdokaiba lépve eredetileg ötvösnek készült. 1490-ben Elzászba, majd Itáliába megy, 1495-ben, képzett mesterként tér vissza német földre. Azonnal beleveti magát az alkotásba, és bõ egy évtizeden át ontja magából a mûremekeket. Amint kiismeri a fametszés fortélyait, szívvel-lélekkel ennek a technikának szenteli magát: az 1495 és 1500 közötti évekbõl származik, még legalább tucatnyi más kép mellett, az Apokalipszis tizenöt metszete. Panofsky írása a híres Melencolia I-rõl, amely elõször 1514-ben szerepel a képek jegyzékében, ékesszólón, világosan ragadja meg a lényeget. Elõször megvilágítja, miként fogták föl és ábrázolták a melankóliát a XVI. század folyamán, sõt még valamivel késõbb is. Ez a kulturális elemzés lehetõvé teszi Panofskynak, hogy megmutassa, miben áll Dürer eredetisége: A Melencolia értelmezõ magyarázata egyszerre veszi figyelembe a kor követelményeit, és emeli ki a mûvészi zsenialitást. A metszet, mint Dürer maga mondja, a humanizmusnak megfelelõ, új koncepció szerint ábrázolja a „szaturnuszi” lelket. E felfogás értelmében különösen fontos az asztrológiai kapcsolat a geometria és a szaturnusz között. Akkoriban úgy gondolták, a melankolikus alkatú embereknek tehetségük van a mértanhoz: töprengésük nem elvont síkon folyik – vélték –, hanem konkrét képek segítségével. És fordítva, akik tehetségesek a geometriában, szükségszerûen melankolikusok: „...a tudat, hogy létezik egy számukra hozzáférhetetlen szféra, a lelki bezártság és a silányság kínzó érzésével tölti el õket.” Nem véletlen tehát, hogy Dürer képén a szimbolikus fiatal nõnek, noha mélabúsan álmodozásba merül, szárnya van, és tudományos eszközök láthatók körülötte. Mint lélektani jelenség, a kor elképzelése szerint a melankólia pusztító és teremtõ elemeket is magában hordoz. E koncepcióhoz pedig bizonyára Dürer életrajzának egy darabja is hozzáadódik ezen a metszeten. Hiszen õ maga is – már meg sem lepõdünk rajta – melankolikus volt! LUKÁCs LAURA fordítása
21
CHarLes D’orLÉans
Rondó bujdoss el, hisz órád ütött, Melancholia, te unalmas! Ládd, a természet mily vigalmas, Mindenünnen kiüldözött, Kacagva gúnyol fû között, Hol jó lenni, ott nem maradhatsz! Rejtõzz el, hisz órád ütött, Melancholia, te unalmas! Amíg rajtunk nem üt a böjt, s koplalástól el nem apad has, s földön romlás nem diadalmas, Rejtõzz el, hisz órád ütött, Melancholia, te unalmas!
Rondó Vélnéd, hogy megvagy nélkülem? Mit gondolsz, jó Uram, ki vagy? Mindnél különb tán egymagad? Mi dölyfös cím kell hirtelen? Melancholia a nevem, Minden tetted belém akad. Vélnéd, hogy megvagy nélkülem? Mit gondolsz, jó Uram, ki vagy? Ha beléd csípek hevesen, Csak nevetem haragodat! Akkor ki ápol, simogat? Na rajta, áruld el nekem! Vélnéd, hogy megvagy nélkülem? Mit gondolsz, jó Uram, ki vagy?
Rondó Csomóz, bogoz, Köt engem gúzsba A Mélabú ma, Erõs, szoros. Irtózatos Ez a nagyúr, ha 22
Csomóz, bogoz, Köt engem gúzsba. Gond ostoroz, Fogságba hullva Nincs öröm búra, szív bágyadoz. Csomóz, bogoz, Köt engem gúzsba.
Rondó Melancholia pálcáz engem, Tanítómesterem a bú. Oskolájában szomorú Diák leszek mind életemben. Gond fojtogat majd élemedten, Higgyétek el, ezerkarú! Melancholia pálcáz engem, Tanítómesterem a bú. Már irgalomra méltó lettem, Önkívület reám borul, Elvész idõm, elveszt ború, Téboly kering izzó fejemben. Melancholia pálcáz engem, Tanítómesterem a bú.
Rondó sosem szûnnek csapásaid, Melancholia, te kegyetlen? Lefejtlek magamról estenden, Reggel magadhoz kötsz megint. Ki ennyit nem csatározik, Olyan szomszédhoz lenne kedvem. sosem szûnnek csapásaid, Melancholia, te kegyetlen? Lépted lopva közeledik, Álcás víg öröm-öltözetben, Netalán egész életemben Ily csatában kell éljek itt? sosem szûnnek csapásaid, Melancholia, te kegyetlen? 23
Rondó Melancholiám épp olyan csak, Mint Dedalusnak börtöne! Amint vélném magam szabadnak, Látom, megyek csak befele. sokszor idõzvén õvele Elvetem, mit víg öröm adhat. Melancholiám épp olyan csak, Mint Dedalusnak börtöne! Ilyen keserves élete Nem volt sohase Tantalusnak, És nincsen, bárki bármit mondhat, Még ily bús csuhás, remete. Melancholiám épp olyan csak, Mint Dedalusnak börtöne!
Dal bármi mély is Melancholia kútja, Remény vize mégis onnan fakad. Gyakran oltom perzselõ szomjamat, bár apadtan találom azt gyakorta. Némely percben tiszta, világos újra, Aztán bizony zordabb, zavarosabb. bármi mély is Melancholia kútja, Remény vize mégis onnan fakad. Elegyítem tintámhoz azt megújra, Írván egyre, s szívem dühtõl dagad, Mert Fortuna, látván írásomat Megirigyli, álnokul összedúlja. bármi mély is Melancholia kútja, Remény vize mégis onnan fakad.
24
Dal A Melancholia szelében Takard, szívem, füledet mindig! Mert ha légáramok lehûtik, Forogsz rettenetes veszélyben. Akár alva, akárha ébren Tedd, amit kell, szavamat elhidd! A Melancholia szelében Takard, szívem, füledet mindig! szörnyû fájdalom ér másképpen, s vele a kór is betekint itt, Kínját gyógyulók hosszan sínylik, Hidd el nekem, jó okkal kérem! A Melancholia szelében Takard, szívem, füledet mindig! LACKFI JÁNOs fordításai
Albrecht Dürer bûvös négyzete.
25
Jean starobinski
A melankólia tintája1 A melankólia elmélete akkoriban lát napvilágot, amikor a filozófusok és az orvosok – a mitikus értelmezésekkel szakítva – megpróbálják valamilyen természeti okra visszavezetni a félelmet, szomorúságot, lelki zavarokat. Értelmünket nem az istenek, nem is a démonok vagy a titokzatos Éjszaka zavarják meg; egy testünkben túlzottan felgyülemlõ anyag fogságába esünk, melynek hatása olyan, mint az erõs boré, vagyis semmivel sem rejtélyesebb, mint a részegségé. Az Éjszaka mitológiája tartósan beivódott az emberi emlékezetbe: az elsõ „fiziológusok” által emlegetett fekete epe olyan anyagi mítosz, mely a személyekhez kötõdõ mítoszokat váltja fel. A négy testnedv látszólag egyszerû elméletében ott marad egy irracionális elem. A fekete epe ráadásul nem olyan nyilvánvaló jelenség, mint a vér, a nyálka vagy a sárga epe. bár az ókoriak felfedezni vélték a feloldott, majd kihányt vagy kiürített vérben, létezése inkább az álom, mintsem a megfigyelés hatáskörébe tartozott: fizikai tulajdonságai és erkölcsi ereje a képzeletben fogant, mely az anyagnak tulajdonítja azt, amit korábban az ellenséges istenek számlájára írtak. Már nem az éjszakai Erünniszrõl, de továbbra is feketeségrõl beszélnek; már nem Istenrõl, de továbbra is ellenállhatatlan erõrõl; nem az ördög bénító ölelésérõl, hanem a nyúlós ragacsról, a hideg és nyálkás kátrányról, mely a szervezet összes belsõ hálózatát elárasztja, eltorlaszolva az életszellemek útját. Nem természetfeletti erõ keríti hatalmába az embert, hanem az anyag árasztja el a test belsejét; az élõsködõ isteneket az élõsködõ nedvek váltják fel: belsõnkben valami ellenünk fordul. Amitõl már nem ördögûzéssel, hanem a hashajtás prózai módszereivel lehet megszabadulni. Az anyagot másképp kell kiûzni, mint az ördögöt. Ám míg a vér, a nyálka és a sárga epe kiömlése világosan látható, és nem is túl nehéz kihajtani õket, a fekete epe, ez a szervezetben rekedt, keserû nedv sehogy sem talál kivezetõ utat. A lépbe fészkeli be magát, de nincs nyílás, amelyen keresztül kiürülhetne. A kényszerû bentrekedést testesíti meg, és hatástalanok vele szemben a szokványos gyógyszerek: csak az olyan veszélyes ajzószerek képesek hatni rá és mozgásra bírni, mint a hunyor, hacsak nem próbálják hígítószerekkel meglágyítani és feloldani... A képzelet, mely kitalálta, belsõ sztüx folyónak láttatja ezt a fekete nedvet, „választóvíznek”, melynek gyilkos erejét jelzi, hogy már kigõzölgés formájában is képes kárt okozni. Már puszta kipárolgása is sötét felhõbe burkolja gondolatainkat és látóterünket. A füstös üveg a szemünk mögött található. A fekete epében könynyen felismerjük a „sztümphalizált” tavat, a „sötét anyaggal” átjárt vizet, amelyrõl Gaston bachelard beszél: „A »sztümphalizálódás« egyáltalán nem puszta kép. A melankolikus képzelet egyik jellegzetes vonására ismerhetünk benne... Látnunk kell, hogy ezek az éjszakai benyomások sajátos módon összegyûlnek, elburjánza1
„L’encre de la mélancolie”, in La Nouvelle Revue Française, 1963. március, 410–423.
26
nak, egyre fájdalmasabbá válnak... Az éjszakával elegyített víz elaludni nem akaró, régi lelkiismeret-furdalás.”2 Amikor az orvosok a fekete epe forrongásával magyarázzák a tébolyt, hiába szeretnének a természeti okokra szorítkozni: önkéntelenül bekerülnek a mítosz zavaros övezetébe, és az éjszakai káprázatok emléke beszûrõdik a rendíthetetlennek hitt érvelésbe. Tanulságosak azok a viták, melyeket a XVI. században folytattak az ördöngösökrõl: már ahhoz is bátorság kellett, hogy valaki azt sugallja, mint Jean wier, hogy a boszorkányok némelyike egyszerûen szerencsétlen öregasszony, akinek az eszét megzavarta a melankólia, s csak beteg képzeletében találkozott az ördöggel. A kor hinni akart a démonokban, és maga Jean wier sem meri megkérdõjelezni a létezésüket. sõt, amikor a gyanús viselkedést a melankólia következményének tudják be, egyáltalán nem zárják ki annak lehetõségét, hogy ez is az ördögi megszállottsággal függ össze. bár a fokozatokat nem könnyû elválasztani egymástól, az egyszerû melankóliától eljutunk az ördöngösséggel tetézett melankóliáig. A teológusok ugyanis Origenész óta azt vallják, hogy a melankólia kiszolgáltat bennünket az ördög mesterkedéseinek: Melancholia balneum diaboli. Az ördög szívesen tanyázik a fekete epe sötét kipárolgásában. belopakodik és elrejtõzik, mi meg csak állunk tehetetlenül. A fekete mindig egyformán fekete, a Gonoszt nem lehet felismerni. A pokol nem az érzéki örömök, hanem a melankolikus levertség által kerít a legkönnyebben hatalmába: ez képezi az elõõrseit. Gondoljunk csak a Faust-legendára. A XVI. századi ember számára a melankólia birodalma a szellem birodalma, s a kifejezés itt egyszerre jelenti az alkotóerõt és az ördögi ármányokat. Marsilio Ficinóval szemben, aki szerint a melankóliának és a szaturnusz befolyásának jótékony hatása is lehet, Campanella úgy véli, hogy a veszély sokkal nagyobb, mint azok a feltételezett elõnyök, melyeket a szellemi munka terén várhatnánk tõle. Tudni való ugyanis, hogy a melankolikus nedvek könnyen démonokká válnak: atti ad indemoniarsi. Ha a fekete epe lángra kap, szó szerint az ördög bújt belé. Természetfeletti lángra van szükség ahhoz, hogy szénné égjen, és abba a „kiégett” állapotba kerüljön, amelyben a Gonosz és a feketeség a legtöményebb formában van jelen. Mielõtt Milton felruházná a sátánt a melankólia csábító vonásaival, a közfelfogás a melankolikus embert tartja a sátán kedvenc zsákmányának. s a fekete anyag, amelyet az orvosok a Holt-tengerbõl kinyert kátrányhoz hasonlítanak, tükörré lesz, amelyben furcsa arcot látunk: a legsötétebb emberi nedv nem marad személytelen anyag. Feketesége az isteni fény ellen fellázadt angyaléval egylényegû. Ám ahogy a bukott angyal rejtett tüzet lobogtat, a melankólia felszínének ragyogása kétségbeesett harcot vív a derûs nappali fénnyel. Nincs abban semmi meglepõ, hogy az allegóriák korában a négy testnedv közül egyedül a melankólia válhatott képzeletbeli személlyé. A vér, az epe, a nyálka megkérdõjelezhetetlenül anyagiak, így alkalmatlanok az átváltozásra: 2
Gaston bachelard: L’Eau et les Rêves, új kiadás, J. Corti, Párizs, 1947, 137–139.
27
csak közvetett módon lehet megszemélyesíteni õket, úgy, hogy a Marssal, a Jupiterrel vagy a Holddal hozzák õket összefüggésbe. A melankólia viszont mintha mindig is borús arcú nõalak lett volna. A szív szomorú társainak csapatához csatlakozik, a Gonddal, az Irigységgel és az Öregséggel kezet fogva... Charles d’Orléans egyezkedik a Melankóliával, egyszer elûzi, máskor megpróbálja megszelídíteni. A Melankólia alkalmatlan látogató, ünneprontó, jól ismerik a fajtáját. Észrevétlenül rátelepedett a házigazdára (mióta is?). A költõ megpróbál parancsolni neki: Bujdoss el, hisz órád ütött, Melancholia, te unalmas! Ládd, a természet mily vigalmas, Mindenünnen kiüldözött, Kacagva gúnyol fû között3 A Melankólia azonban nem engedelmeskedik a felszólításnak. Ha valakit megkaparintott magának, azt többé ki nem engedi a markából. Megveti a lábát: Melancholia a nevem, Minden tetted belém akad.4 Hatalmában áll az oldás és kötés; börtönõr: Csomóz, bogoz, Köt engem gúzsba A Mélabú ma, Erõs, szoros.5 A költõ arra ítéltetett, hogy átvitt értelemben újraélje a fogságot, amelyet oly jól ismert a szó szoros értelmében. börtöne idõnként kolostorrá változik, szomorúsága mintha vallásos áhítattá válna: a „melankólia remetéjének” mondja magát. De megjelenik az iskola képe is, és a börtönõr tanítómesterré változik. A változatos képek mind az unalomról, a függésrõl, a szabálynak való kényszerû alávetettségrõl szólnak: Melancholia pálcáz engem, Tanítómesterem a Bú. Oskolájában szomorú Diák leszek mind életemben.6 Lackfi János fordítása. Lackfi János fordítása. 5 Lackfi János fordítása. 6 Lackfi János fordítása. 3 4
28
A melankólia itt már nem betolakodó, akit kiûz az ember: õ zárta be áldozatát abba a szûkös térbe, ahol fogva tartja. A költõnek immár nincs saját királysága: a melankólia feneketlen börtönében sínylõdik. Minden allegória maga után vonja a tér meghatározását és jellemzését: ha a szenvedélyeket megszemélyesítjük, kívülre vetítjük, a szabad mozgás képzetét társítjuk hozzájuk, szükségképpen ki kell jelölnünk a teret is – küzdõteret, mezõket, falakat, vártornyokat –, ahol a mozgás végbemegy. Vannak, akik nyílt térben mozognak, mások szûk bejáratot õriznek; egyeseket bezártak, másokat kirekesztettek. Az utazás (vagy a hajózás), a zárt kapu elõtti várakozás és a döntõ próbatétel képei között a költõ egész sorsa kirajzolódik elõttünk: az egységes én mintha cselekvõk sokaságára bomlott volna szét, akik mind külön-külön játékot ûznek. Az allegorizált tudat a szabadságától megfosztott tudat; színházzá változik, amelyben harcot vagy kutatást folytató szereplõk sürögnek-forognak. Ez a színház nem semleges hely, hanem szimbolikus alakzat: az én, aki allegorikus figurákra hagyta szabadságát és kezdeményezõkészségét, lemondása révén maga is térré változik, õ az az érzéki táj, ahol az esemény végbemegy; ám ugyanakkor szereplõ is, névtelen és arctalan én, akit az allegorikus alakok magukkal sodornak körtáncukba, s közben kényeztetik vagy halálra gyötrik. Ezért fontos, hogy a Melancholia hol kívülrõl érkezõ, kéretlen látogató, hol annak a gyászos bentnek az ura, ahonnan a költõ nem szabadulhat. Az allegória így egyszer a behatolást jelöli, úgy csap le ránk, hogy felfeszíti menedékünk ajtaját, másszor a bénító fogságot, vagyis azt, hogy idegen helyre vagyunk bezárva. Amikor a melankólia kívülrõl kopogtat, a házam nem véd meg, és kinyílik az ajtó. Amikor a melankólia velem együtt bezárkózik, a falak összehúzódnak, és az ajtókon örökre bezárul a retesz. bármilyen konvencionális és formális az allegorikus kifejezésmód, világosan megragadja a melankolikus tehetetlenség két jellegzetes vonását, s a belõle kiolvasható mondanivaló határozottan emlékeztet arra, amit a mai fenomenológusok állítanak. A megszemélyesített képek idõnként elmosódnak, és az allegória a tér képeire korlátozódik. Ám ez egy mozgalmas tér, melyet a szél hideg és illékony anyaga jár át. Amikor Charles d’Orléans a Melankólia Fuvallatáról beszél, szeme elõtt továbbra is ott lebeg az allegorikus átváltozás képe, amelynek során a fekete nedvbõl nõalak lesz (melyet Mère Ancolie-nak – Harangláb Anyának – is neveznek), ám egy második átváltozás az iménti nõalakot jeges, száraz, erõszakos, fájdalommal terhes természeti erõvé változtatta, mely fenyegetõen tárja elénk az aggkor minden megaláztatását. A szél mint jelképes test elég kifejezõ ahhoz, hogy egyszerre mutassa be és váltsa fel az allegorikus alakot meg a száraz valóságot. Egyébként viszontlátjuk benne a kívülrõl érkezõ erõszakot, a kóbor és csapongó erõt, mely megtépázza a fákat, és megdermeszti a szíveket. Végtelen vándorlás ez, mert a Melankólia egyik változatlan jellemvonása a konok kitartás; sose lehet tudni, mikor tûnik el: 29
Sosem szûnnek csapásaid, Melancholia?...7 Ne higgyük, hogy a raboskodás összeegyeztethetetlen a vándorlással. A képzelet már réges-rég kitalálta, miként lehet egyesíteni ezt a két ellentétes képzetet. A bolyongás színterévé vált börtönnel, a vándorlással egybekötött fogsággal, vagyis a labirintussal. Charles d’Orléans ezt mondja visszafogott hangján, mely sokkal szívbemarkolóbb, mint a heves érzelemkitörések: Melancholiám épp olyan csak, Mint Dedalusnak börtöne! Amint vélném magam szabadnak, Látom, megyek csak befele. Sokszor idõzvén õvele Elvetem, mit víg öröm adhat. Melancholiám épp olyan csak, Mint Dedalusnak börtöne! Ilyen keserves élete Nem volt sohase Tantalusnak, És nincsen, bárki bármit mondhat, Még ily bús csuhás, remete. Melancholiám épp olyan csak, Mint Dedalusnak börtöne!8 Maga a rondóforma, e szavakból épített kis labirintus is szemléletesen adja vissza a zárt térben való bolyongás kacskaringós útját, ahol a folytatás kényszerû visszatérést jelent, s így az ember a végén ott találja magát, ahonnan elindult. A mozdulatlanság a szabályos mozgás álarca mögé bújik; a zenei téma az ismétlés látszata alatt bomlik ki. Látszólag semmi nem haladt elõre, de megszületett egy melankolikus költemény. bizonytalan bolyongás; börtön vagy bezártság: az összes asztrológiai hagyomány ezt a sorsot szánta a melankolikus embernek, akinek születésére a szaturnusz befolyása nyomta rá a bélyegét. Véletlen vajon, hogy azokat az allegorikus képeket, amelyekkel Charles d’Orléans ábrázolja a melankóliát, szinte egy az egyben viszontlátjuk azokon a rajzokon és metszeteken, amelyeken a mûvészek a szaturnusz gyermekeinek sorsát mutatták be? Remetéket, rabokat, lusta diákokat látunk ezeken a képeken; mélységes álomba merült vagy mozdulatlanná merevedett embereket; de zarándokokat és koldusokat is, elcsi7 8
Lackfi János fordítása. Lackfi János fordítása.
30
gázott vándorokat, akik elõtt hosszú még az út. A vérmérsékletek nagy felvonulásán a melankólia szakasza mindig meglepõ ellentéteket egyesít: egymás mellett baktat a szemlélõdésbe mélyedt mértantudós és a bûzös cserzõvarga, a remete és a fösvény, a hajós és az akasztott ember. Az imént felsorolt melankolikus sorsok, helyzetek, foglalkozások közös jellemzõje, hogy boldogtalan kapcsolatban állnak a térrel: a fogság szorításában élõ vagy céltalanul bolyongó tudat nem él harmóniában az általa elfoglalt hellyel. szállás nélkül vagy rosszul elszállásolva, szûkös cellába zárva vagy a határtalan térbe kitaszítva nem ismerheti kint és bent összhangját, mely az élhetõ élet alapja. Úgy vagyunk bezárva, hogy nincs remény a kiszabadulásra, vagy ide-oda sodródunk, és nincs reményünk arra, hogy befogadásra leljünk; végtelen szenvedés a részünk, s ezt nem enyhítheti és nem szüntetheti meg sem a helyhez kötött türelem, sem a menekülés, mert e céltalan menekülésben minden hely egyforma. Ebbõl a lelki gyötrelembõl dal és költemény születik. Legalábbis ezt állítja Joachim du bellay, aki saját siráma leírásakor sorra felidézi azokat az alakokat, akiket már mind láthattunk a szaturnusz gyermekeinek sorában: Magny, nem is dal ez, inkább sirám lehet, Vagy jobban mondva én könnyeimet éneklem, S kidalolva a könny könnyebbedik ma bennem, Éjjel-nappal, Magny, ezért zengedezek. A munkás dalol így, mikor kemény a munka, Földmûves dalol így, a földet hogyha túrja, Zarándok dalol így, ha honvágy gyötri épp, Kalandor dalol így, ha jut eszébe hölgye Matróz is így dalol evezõt húzva, nyögve, A rab is így dalol átkozva börtönét.9 Du bellay elmondja ugyan, hogy „kidalolva a könny könnyebbedik” benne, de arról nem beszél, hogy miért születik a dal. Oly sok boldogtalan dalnok példáját felidézve viszont (talán öntudatlanul) elárul egy titkot, s így könnyebben megérthetjük a melankólia és a dal hatalma között rejlõ, oly sokszor megsejtett és oly rosszul megmagyarázott összefüggéseket. A melankólia nem azért hívja életre a dalt, mert teremtõerõ lakozik benne: a hiányt hozza létre (a tér hiányát vagy az irány nélküli teret), amelynek a dallamos beszéd egyszerre lesz szimbolikus ellentételezése és érzéki lefordítása, ahol a szavak jelentése a zenei „frázis” látszólagos jelentésnélküliségébe vész, önálló teret alkotva, amely a fogva tartott tudat számára a nyitás ígéretét jelenti, a bolyongó tudat számára pedig egy addig formátlan és fojtó horizont ritmikus meghódítását. 9
Lackfi János fordítása.
31
Charles d’Orléans a szél nehezen érthetõ jajszavában hallotta meg a melankólia hangját; keserû és ellenséges moraj ez, amelytõl óvakodni kell: A Melancholia szelében Takard, szívem, füledet mindig! Mert ha légáramok lehûtik, Forogsz rettenetes veszélyben.10 Charles d’Orléans azonban azt is tudja, milyen bensõséges kötelék fûzi egymáshoz a melankóliát és a költészetet. E köteléket egy képsoron keresztül rajzolja elénk, mely nem a dalhoz, hanem az íráshoz és a költõ által használt tintához vezet: Bármi mély is Melancholiakútja, Remény vize mégis onnan fakad. Gyakran oltom perzselõ szomjamat, Bár apadtan találom azt gyakorta. Némely percben tiszta, világos újra, Aztán bizony zordabb, zavarosabb. Bármi mély is Melancholia kútja, Remény vize mégis onnan fakad. Elegyítem tintámhoz azt megújra, Írván egyre, s szívem dühtõl dagad, Mert Fortuna, látván írásomat Megirigyli, álnokul összedúlja. Bármi mély is Melancholia kútja, Remény vize mégis onnan fakad.11 Az allegória ritkán egyesítette ilyen pontosan és kifinomultan a személyeket, az anyagokat és a tér képeit. A költemény álmot fest elénk, ahol a konvencionális és megközelíthetetlen figurák kecses tánca olyan jelképek sorát bontja ki, melyekkel a költõ a megszokottnál bensõségesebb viszonyban áll. Különös, átélt és képzeletbeli tartalom tölti meg élettel ezeket a formákat, melyeket az allegória poétikája eleinte külsõdleges élrajzokra szûkített. Itt, talán a nyugati irodalom történetében elõször, a melankólia egyértelmûen a mélység képéhez kötõdik. Ami a többi költeményben örökkévalóság, zárt térben való bolyongás volt, itt feneketlen kúttá változik. Talán meglepõ, hogy mégis innen fakad a reménység vize. A remény mindig a mélybõl tör elõ: minden forrás a reményt jelképezi. Márpedig 10 11
Lackfi János fordítása. Lackfi János fordítása.
32
a költõ, aki ezt a verset írta, elõzõleg a melankóliával jellemezte a mélységet (a melankóliát pedig a mélységgel). A költõ tehát, amikor „perzselõ szomját” szeretné oltani, szükségképpen a melankólia „mély kútja” fölé hajol. Mint oly sok más esetben, itt is ki van téve annak, hogy a forrás közvetlen közelében hal szomjan: a víz elapad. A melankólia tehát újabb meghatározásra lel a költõ által áhított, szomjat oltó korty kiapadásában. A jelen pillanat csak akkor ismeri a boldogságot, ha remény itatja át: a jövõ e képlékeny megelõlegezésétõl megfosztva jelenünk elszegényedik és szorongássá válik. Egy nemrég megjelent munkában Ludwig binswanger pontosan ezt a feltevést fejti ki: a melankóliát lényegében úgy kell értelmeznünk, mint az objektív idõ szerkezetében beálló változást. A melankolikus ember képtelen az elõreirányuló tudataktusra, mely a jövõhöz kötné, így viszont jelenének alapja is szétesik. Azt, amit binswanger fenomenológiai elemzésében olvashatunk, a XV. század részben hagyományos és konvencionális bölcsessége a remény vizének kiapadásával képzelte maga elé és fejezte ki. A második versszak ezt az elhomályosulás és elfeketülés képeivel egészíti ki. A kiapadt víz és a zavaros víz képe a látszat ellenére nem összeegyeztethetetlen. A logikai érvelésen innen vagy túl közeli rokonságban állnak egymással. A sötét és nehéz víz, az ólmos víz nem olthatja a szomjat: festék ez, színezék, mely mindent megtámad és átitat, amit belemártunk. Ezzel az újabb allegorikus átváltozással megint a fekete epe konkrét megfelelõjéhez jutunk el, ahhoz az anyaghoz, amelynek tulajdonságait Charles d’Orléans korábban személyek vagy térbeli alakzatok formájában jelenítette meg. A rondó képei eddig a tér (a mély kút) rendje szerint bontakoztak ki, a tér alakzatai pedig elõhívták legtermészetesebb kiegészítõ anyagukat (a vizet): a mély víz azonban sötét víz, a föld alatti distancia és a víz mint szubsztancia paradox házassága az éjszakával átitatott tinta képzetét kelti bennünk, olyan választóvízét, mely egyfolytában marja a kutat, amelyben létrejött. Mintha Charles d’Orléans ebben a költeményben visszatalált volna az alkotó álomhoz, mely korábban életre hívta a melankólia elméletét. A „depresszió” nagy témái azok a megszerzett tapasztalatok, melyeket a tudat érzékletes formában, az anyagok meg a színek nyelvén fejez ki: a világ elhomályosul, elnehezül, lelassul, a színek kifakulnak és eltûnnek, mindent beborít a korom. A melankólia alkímiája folytán a remény vize elveszti áttetszõségét, és tintává változik. Ezzel az analógiával késõbb is gyakran találkozunk. A tintatartó mellett, mely Dürer Melencolia I. címû metszetén a különbözõ tárgyak között látható, érdemes felfigyelnünk arra is, hogy amikor Campanella a kártékony fekete epérõl beszél, quell’ inchiostrónak nevezi. A balsorsát felidézõ Quevedo ugyanezt a képet használja: „A csillagok... olyan szerencsétlen sorsot hagytak rám, hogy amilyen fekete, tintának is jó volna.” A legendák állatvilágában a szépia egyformán fekete tintát és reménytelenséget bocsát ki magából: Nietzsche, saját bevallása szerint, ebbe mártotta tollát, hogy megírja a Túl Jón és Rosszont... A sötét víz az íráshoz használt anyaggá változik: a metaforikus áthelyezés a szorgos munka területére vezet. Már Charles d’Orléans is a melankólia diákjá33
nak nevezte magát: az örömtõl megfosztott költõ kénytelen-kelletlen hajtotta fejét a rend és a tanulmányok igájába. (H. Tellenbach nemrégiben megjelent könyve szerint a melankolikus karakter legfõbb jellemvonásai közé tartozik az aggályos rendszeretet és az elvont elveknek való szigorú megfelelési vágy.) Az írás azt jelenti, hogy jeleket vésünk a fehér papírra, melyek csak azért lesznek olvashatók, mert az elsötétült remény hívta õket életre; hogy a jövõ hiányát világosan felismerhetõ szavak sokaságára váltjuk, hogy az élet lehetetlenségét a kimondás lehetõségévé változtatjuk. Ám ez a lehetõség épphogy csak felvillan a költõ elõtt, s vénája hirtelen elapad: „Mert Fortuna, látván írásomat / Megirigyli, álnokul összedúlja.” A mû befejezetlen marad: egy ellenséges erõ megcsonkítja. A költemény darabokra hullik. Amikor a remény elsötétül, amikor többé semmi sem vezet a jövõ felé, a jelen valóság szétesik, mert elemei képtelenek összetartani egymást. A rondó a kútból felhúzott víz képével kezdõdött. A vers végén a mozgás megfordul: a papír kihullik a költõ kezébõl. Nyilvánvaló, hogy Charles d’Orléans-nak sikerült csodálatos költeményt írnia az írás kudarcáról. A melankolikus terméketlenség leírásához a költõ leküzdötte a melankólia pusztító uralmát: titokzatos többleterõre tett szert, mely lehetõvé tette, hogy megszólaljon, és elmondja, hogy csendre ítéltetett. Így elfoglalja helyét azok között, akik oly nagy erõvel tudják dalba önteni a gyengeséget. A költõ biztos kézzel viszi tökélyre ezt a költeményt, mely a melankolikus költészet tökéletlenségérõl szól, és írásképtelenségét éppen abban a mûben gyõzi le, melyben tehetetlenségérõl panaszkodik. Vajon ezt a verset más tintával írták volna? Vagy a melankólia tintája, átlátszatlansága és sötétsége folytán képes volna kivételes erõvel felmutatni a sziporkázást és csillogást? A sötét háttér képes felragyogni, ha sima anyagot borítunk rá. Ezt sejti meg shakespeare, amikor felidézi a költemény fekete tintájában felragyogó szerelem csodáját, melyen nem foghat a mindent kikezdõ Idõ: ...s a fekete Tinta neved fénnyel ragyogja be.12 Ám ebben az utolsó metaforikus átváltozásban a tintává alakult melankólia végül foncsor lesz, mely lehetõvé teszi, hogy a kép felragyogjon. A legáthatolhatatlanabb sötétség olyan felületet szegez a fénnyel szembe, ahonnan az – mint egyfajta második forrásból – ördögi erõvel törhet fel újra. LÕRINsZKy ILDIKÓ fordítása
12
shakespeare, LXV. szonett, in uõ., Szonettek, budapest, Európa Könyvkiadó, 1984, 71. szabó Lõrinc fordítása.
34
PaUL VerLaine
Falovak Saint-Gille felé kerülve Vigyél, az ám, Te fürge Paripám. (V. Hugo) Forogj, forogj, falovak sora, Forogj, forogj, száz forgás, ezer, Forogj nagyon, míg csak létezel, Forogjatok, szól az oboa. Piros kölyök, anyja meg fehérlik, Legény komor, lány rózsás szövetbe’, Egyik nyegle, másiknál kehelyke, Ki-ki fizet hétvégi zenét itt. Forogjon a szívek sok lova, Míg penderül kerge forgatag, És sok zsebes pislog laposat, Forgasson a vad zenebona. Csoda, ahogy részegül, ki forgott Ez ostoba cirkuszon zenére, Csiklánd a has, fej fájdul beléje, Csiklánd a jó, s rossz tömegje fortyog. Forgasson az õrült harsona, Kintorna és hegedû recseg, Ó, jó lovak, birka-szelídek, Mint lázadó nép jámbor hada. szél zörget itt poharat s a sátrat, bádoglemezt, zászlót, tarka holmit, szoknyát motoz, meg még nemtudommit: Vélnéd ezer mennykõ robajának.
35
Forogjatok, pacik, fussatok, sarkantyú sem kell, úgyis röpül A vad galopp mind körös-körül! Forogjatok, nem kaptok zabot! Lélek-lovak, gyorsan, rajta-rajta, Kong a harang, fõznek estebédet, Leszáll az éj, vígan szerteszéled szomjan-éhes részegek csapatja. Forogjatok! Ölt a bársony ég Lassan arany csillag-díszeket. Lélekharang oly búsan remeg! Forogjatok víg dobszóra még!
aLbert saMain
Ami testedhez ér... Ami testedhez ért, mámorít és felizgat, Míg éltél, életet adtál a tárgyaidnak, Harisnyád, kesztyûid, kabátod, kalapod, Mind-mind bõrödhöz ért, onnan nyert illatot. szatén, selyem, batiszt megtartja egyre áldott Lényedet, e makacs, nem múló illat-álmot, Ez kincsem, ez! Nem is nyúlok szentségtelen Kézzel hozzá, akár a kelyhet, õrizem. Ha csak érintem is mindezt, szerelmem éled, szövetük szagolom, mintegy beszívni téged. E kultusz elcsigáz, a szívem lángrakap És felemésztené kihûlt ruháidat. LACKFI JÁNOs fordításai
36
GiLLes barbeDette
Lépkérdés Baudelaire, Proust, Kafka… klinikai tanulmány írókról, akik múzsájuknak tekintették a fekete humort
Kezdetben volt a lép, e titokzatos nyirokrendszeri szerv, amelynek fiziológiánkra gyakorolt hatásait nem gyõzzük felfedezni, és amely – mint egybehangzón tanúsítják a legkülönbözõbb nyelvek fordulatai – a fekete humorért és az epés vérmérsékletért felelõs. Mint a melankólia székhelye az ókori orvoslásban, és mint az immunrendszer egyik védõbástyája a modern orvostudomány szerint, a lép szemmel tartandó jószág, jóllehet úgy fest, életünk veszélyeztetése nélkül is egész jól meg lehet lenni nélküle. Mégis fogadni mernék (meg sem várom, mit mond rá a jövõ biológiája), hogy egy lép nélküli író leglényegesebb és legérzékenyebb szervétõl lenne megfosztva. Orvosilag közelítettük meg a témát; s míg olvasóim bizonyára úgy vélik, hogy a képzelet legszebb mûveit egytõl egyig az agyvelõ valamely titkos redõje hozza létre, inkább azt a kérdést kellene feltennünk magunknak, hogy miért is tulajdonítunk érdemtelenül annyi mindent az agynak, és általában miért tartjuk oly nemesnek a többi szervhez képest. Miért ne foghatnánk fel úgy, hogy a többi testrész is hozzáteszi a magáét az irodalom legsikeresebben elkövetett bûntetteihez? Egyes könyvek – nem feltétlenül a legjobbak – „izmosak” vagy „erõteljesek”, ha nem éppenséggel testesek; másokban a szerzõ „zsigeri” indulataival ismertet meg, vagy épp a „szívét” (testi közigazgatásunk e másik központi szervét) tárja elénk. Ám mindez csupán iparosmunkát hozna létre a lép közremûködése nélkül, errõl kívánom meggyõzni olvasómat. A lép – angolul „spleen”, igazi baudelaire-i szó – nélkül nem megy. Ha tetszik, ha nem a finom lelkeknek, akik tévesen azt képzelik, hogy a szellem produktumait lényünk legkevésbé testi, tehát leginkább tiszteletet érdemlõ része szüli – és ellentmondva a való élettel köszönõ viszonyt sem ápoló, ponyvaízû boldogságeszménynek is –, joggal feltételezhetõ, ám szemernyit sem szégyenletes, hogy mindaz, ami írásra ösztönöz, testi valónk legsötétebb, leghomályosabb zugaiban lakik. A lép, ha már róla beszélünk, jól tudja, miféle zugok ezek. Annyi biztos, hogy nincs bennük semmi szívderítõ. Egy vérrel telt, feszes kis labda: íme, legszebb verseink forrása. súlyos kérdés ez, helyénvaló hát, hogy mindjárt el is különítsük tárgyunktól azt a másfajta, inkább nagy könyvüzletek kirakataiba való irodalmat, amely nem mozgatja meg a képzeletet, nem csábít álmodozásra, nem nyújt élvezetes, vagyis igazi olvasmányélményt, hanem csupán a valóság vizsgálatán alapuló, szegényes kifestõt tesz le elénk. baudelaire nyomán minden könyv – és még inkább minden író – két ellenséges osztályba sorolható: az egyik a pozitivista realistáké (csak õk képesek 37
olyan címet adni egy regénynek, mint a Hölgyek öröme),1 a másik a dús képzeletû, gondterhelt, szorongó, sötét lelkeké. Más szóval, Zola szerve a gyo mor, õ a vidéki polgár bendõjét veszi célba. Vele ellentétben Proustnál az epés, nyomott kedély uralkodik, õ tehát a szorongás válfajait idézi meg. Ám túl ezen az esztétikai részrehajláson, könnyen belátható, hogy az élet örömeiben, a nagy emberi érzésekben és a pozitivizmus egyéb nyersanyagában lubickoló írók rendszerint elmulasztanak megtapasztalni valami alapvetõt, amit a melankolikus szerzõk viszont ösztönösen felismernek, és szívesen egybemosnak képzeletük termékével. Ez a tapasztalás pedig nem más, mint a búskomor ember meghatározhatatlan, szinte gyermeteg szomorúsága, amelyre nincs, nem is lehet orvosság. A sarlatán lélekbúvár nem érti a mûvészetet, sem azt, hogy egyesek számára miért létszükséglet; az õ szemében tehát alighanem kóros eset a borúlátó író. De csak az nyer, aki mer. baudelaire szerint az egykori polgár „kibírta három napig kenyér nélkül, de versek nélkül soha”. A mai kor jeles polgára már a tudomány híve, ezért arra törekszik, hogy „boldoggá” tegye a mûvészeket. Pedig a bajt csak bajjal lehet gyógyítani. Ha létezik olyan hely, ahol a melankolikus író szívesen adná a fejét a boldogság (vagy annak ígérete) keresésére, az a szépség birodalma, vagy az éppen készülõ mûé, amelyért utolsó csepp erejét is odaadná. Flaubert egy levelében humorosan panaszkodik önnön „mulatságosan keserû” természetére, és elismeri: „Ismét magányomban. Olyannyira nyomaszt, hogy már-már kezdem jól érezni magam benne.” Poe – „kedélyváltozásai” áldozataként – hasonlóképpen vélekedik. Proust pedig még messzebb megy. Amint kifejti a Megtalált idõben, a boldogság egyetlen haszna, hogy lehetõvé teszi a boldogtalanságot, majd megállapítja, hogy „a mûvek, akárcsak artézi kutakban a víz, annál magasabbra érnek, minél mélyebbre ásott a szívben a fájdalom”. Nincs melankólia emlékezés nélkül, és melankólia nélkül emlékezés. A vidám optimisták nem képesek „elõzõ életeket” álmodni. baudelaire a melankóliát benépesítõ kísértetek között az unalomban látja „a legrosszabb sakál”-t, amelyet csak a munka elõrehaladtával lehet lecsendesíteni. Önzõ lenne a melankolikus író? Hát persze, de nála ez inkább erény. Hiszen egyáltalán nem bizakodhat, hogy saját kora majd befogadja. Az irodalomtörténet egyébként õt igazolja. Nincs mit csodálkozni azon, hogy Melville, a XIX. századi amerikai írók közül a legmelankolikusabb, a Moby Dick nyilvános bukása és a teljes értetlenség ellenére kitartott a saját maga kreálta allegorikus ábrázolás mellett. A végeredmény a posztumusz remekmû: a Billy Budd.2 Melville élete utolsó pillanatáig az egykori bálnavadászhajókról és a fe1 2
Zola regénye. Herman Melville befejezetlenül hagyott, jóval halála után felfedezett kisregénye, amelynek legismertebb feldolgozása benjamin britten nevéhez fûzõdik; õ operát írt belõle. A cselekmény ezúttal is a tengeren játszódik, és a fõhõs – billy budd, tengerész – igazságtalan halála bibliai áthallásokat és megfeleléseket tesz lehetõvé (Jézus, a Gonosz, Júdás és Pilátus szerepében). Melville 1891-ben halt meg, de a Billy Budd csak 1924-ben látott elõször napvilágot.
38
délzetükön megismert déltengerekrõl álmodott. Mert a vérbeli melankolikus, még ha irtózik is az eseményekben való tényleges részvételtõl, önfejû, konok személy. Észrevettük-e, hogy az egyetlen, aki ép bõrrel menekül a Moby Dick katasztrófájából, nem más, mint maga a narrátor, a világ összeomlásának ügyes, de passzív tanúja? Azzal, hogy életben marad, mintha az öröklét gondolata foglalkoztatná Ismaëlt, aki persze összemosódik magával a szerzõvel. Nem véletlen, hogy a legmelankolikusabb mûvek gyorsan vénülnek. szerzõikben sajgón éles a tudat, hogy a mûvészet tünékeny és örök komponenseket elegyít, mégis erre alapozzák az örökkévalóság iránti vágyukat. Proustnál ez a tudat a tudomány rangjára emelkedik. Az eltûnt idõ nyomában kissé súlyos derûvel áthatott, utolsó oldalai a híres (és kiforgatott) mondat – „Az irodalom az igazi élet” – logikáját folytatják. Proust megállapítja, hogy „a mûvészet kegyetlen törvénye szerint az élõk meghalnak”, és könyvében eszközt lát, hogy nyomon kövesse ezeket a megszakadt életeket, noha tudja, „hány nagy székesegyház maradt befejezetlenül!”. És nem megindító-e, hogy ötven évvel a fenti mondat papírra vetése után Proust keserûen állapítja meg, hogy „a mûveknek éppúgy nem engedtetik meg az örökkévalóság, mint az embereknek”? Igaz, hogy az utókor ezúttal nem volt hálátlan, és másként döntött: Proust mûve mindig élni fog. Így, egyszerûen. De ha nem lenne helye benne a melankóliának, szert tett volna-e Az eltûnt idõ erre az örökkévalóságra? Mondják, hogy minden mélabús ember a múltban él. De a jelen életpótlékai, mindenekfelett pedig az átváltozás mûvészete ugyanúgy élteti. Egyszerûsített hasonlattal élve olyan ez, mintha Poe aranybogara változna át Kafkánál undorító féreggé. (Zárójelben: Nabokov, ez az örvendezõ melankolikus meg van gyõzõdve róla, hogy rosszkedvünk csúf férge valójában aranybogár.) A képek mindig az író segítségére sietnek. Meglehet, többek között ez is a dolguk. És ki tudja, talán létezik egyfajta irodalmi élettan, az írók testi valójának valamiféle sajátos fizikuma. Kafka mindenesetre alátámasztja ezt a sejtésemet: „Tökéletesen érzékelhetõ bennem egyfajta koncentráció, amely az irodalmat szolgálja. Amint szervezetem teljes bizonyossággal tudomásul vette, hogy lényem leggyümölcsözõbben az irodalmi alkotásban bontakozik ki, mindenestül ebbe az irányba fordult, felszabadítva minden egyéb tehetségemet, amelyet addig a szerelmi örömök, az evés-ivás, vagy a filozófiai elmélkedés kötött le… Minden értelemben lefogytam.” Kafkánál megmutatkozik hát a gonosz kis lép hatalmas ereje, amelyrõl – és ezt csak súlyosbítja az emésztõ tüdõvész – így ír Naplójában: „boldogtalan vagyok. Túlmentem ezen a mondaton, és felékesítve tehetségem leleményes díszeivel, jóllehet annak látszólag semmi köze a boldogtalansághoz, rögtönözni tudtam rá akár egyszerûen, akár ellentétekre játszva, akár gondolattársítások egész zenekarával.” Kafka életmûvében csak ilyen bánatzenekarok szólalnak meg. Egy oximoron csúszott fenti szövegembe: az „örvendezõ melankolikus”. Remélem, nem haszontalanul. Mert nagy butaság lenne azt hinni, hogy a melankólia csupán gyötrõ szomorúság, semmi egyéb. A melankolikus ember éppen 39
olyan, mint bárki más: tud nevetni (mint Joyce, Flaubert és Nabokov), tud sírni, mint Chateaubriand (vagyis elegánsan), tud gonoszkodni és dühöngeni, mint baudelaire, vagy sötét lenni, „sötétebb, mint az éjszaka”, mint (még egyszer) baudelaire, Kafka és sokan mások. byron, egy nõ szájába adva a szavakat, mulatságosan magyarázza a melankolikus íróban egyszerre föllelhetõ ellentmondásos érzelmeket: „Nem – válaszolta –, ön a legmelankolikusabb férfi a világon, és gyakran, ha önre nézek, a legvidámabb.” Tanácsos hát gyanakvással szemlélni, ha egy melankolikus nevet. Nevetése sokszor ideges, rövid vagy szemtelen, vagyis nem helyénvaló; mint amikor valakit ellenállhatatlan nevetõgörcs kerít hatalmába egy temetésen. A vidám lelkek szeretnék, ha a melankólia hagyománya az irodalomban csak futó epizód, baleset lenne, betegség, amely ellen van hatásos gyógyszer. De a melankólia sajnos minden korszakon átível. se vége, se hossza. Elõször az ókorban szárnyalt, aztán Montaigne-nél megnõtt és megerõsödött, majd kikötött a romantika trópusi könnyzuhatag áztatta partvidékén; végül tanyát vert a gyárkémények és a nyelvi kesergések között is. És nem áll meg soha, hacsak be nem szüntetjük magát az írást. És talán akkor sem… Az utolsó író – akárcsak byron – belekarcolja majd a nevét a börtön falába, mert ez a lénye legmélyérõl feltörõ, titkos viszketegség még akkor is hajtja, mozgatja ujjait. Flaubert egyik levelében elmondja, hogy hosszan állt Chillon3 várában az ügyetlen graffiti elõtt. Nem is annyira tisztelgésképpen, mint inkább a töltekezés vágyával: így biztatva magát, nehogy tétlen melankóliába süppedjen, amelynél semmi sem árthat jobban az írói munkának. Furcsa, hogy önnön modernitásában – tévesen – sütkérezõ korunk meglehetõs tartózkodással viszonyul az irodalmi melankóliához. Mai szemmel nézve avíttasan régi, divatjamúlt dolog a melankólia. Én azonban úgy hiszem, hogy jelenünk örömkultuszának hátterében önkényuralmi rendszereket kell sejtenünk, amelyek úgy sorakoztatnák fel a mosolyokat, mint hadseregnyi katonát. Ezért ragaszkodom a lépemhez, ezért vigyázok rá, mint a szemem fényére. LUKÁCs LAURA fordítása
3
Chillon: A Genfi-tó keleti végében sziklára épült vízivár. Lord byron Rousseau nyomát keresve zarándokolt el a várba (ahol Rousseau Az új Héloïse-ának egy része játszódik), és ekkor karcolta nevét a falba. Híres verse, A chilloni fogoly, François bonivard-ról, a genfi szent Viktor apátság apátjáról szól, akit savoya-ellenes nézetei miatt Chillonban III. (Jó) Károly záratott börtönbe. Fogságban eltûrt szenvedéseit felmagasztalva byron a szabadság szimbólumává emelte õt, a vár pedig egyfajta szakrális jelleget kapott.
40
robert bUrton
A melankólia anatómiája (Részletek)
Ímé tíz lap életre-kelte, A mûvész egyberemekelte. I Vén Démokritosz kövön ül, Könyvére fa árnya vetül; Körötte ábrák függenek, Macskák, Kutyák meg ilyenek, Emígy anatómiája készül, Hogy lássa, a düh merre székel. Fölötte szaturnusz az égen, Melancholia ura-képpen. II Egy másik kép áll ettõl balra, rajta A Féltékenység táblarajza. Jégmadár, Hattyú, Kanalasgém, És láthatsz két harci kakast még, Egymásra ront két vad bika, Hogy nõszhessék a jobbika. Jelkép ez mind, s még van belõle, De ne szaladjak túl elõre. III A magány a következõ kép, Ábrázolván következõképp: Kutya és macska alszik, aztán szarvas és Nyúl bolyong a pusztán, És bagolyfelhõtõl sötét Fenn a melancholikus ég. s ha a kép nem annyira tetszõ, Ne engem okolj, de a metszõt. 41
IV Alatta pedig ez a kép: Szerelmes tördeli kezét; Feje szelíden csügg alá, biztos egy kis dalt komponál. sok könyv egy lantot betemet: Mind-mind csak hiúság-tünet. És ha nem elég ennyi részlet, Tedd hozzá a saját egészed. V Új kép: Hipochondert mutat, Görnyedtre gyötri a huzat, Fájdalmasan ül, összetörvén, Jön a betegség, a szövõdmény. Körötte sok tégely, üvegcse, Patikából hozott füvecske. Aspektusaik megfelelnek A szaturnuszi helyzeteknek. VI szemed új rajzon réved el: babonás ember térdepel, böjtöl, imádkozik, s kirázza Remény s rettegés ritka láza. Annyi gondot ki pazarolna A Mennyre, mint õ a Pokolra? szegény ördög, szánlak tehát, Mely csillag hatott így terád? VII Nyomasztó az õrült baja, Tombol, gyötri a nyavalya. Üvölt béklyóban, meztelen, Hogy mért, nem tudja maga sem. Figyeld, hogyan görnyedne kétrét: Õ a te dühöskori portréd. Tartsd mindig a szemed elõtt; Magad látod, ha nézed õt. 42
VIII, IX Hunyor, Borágó: jó szerek, Kipurgálják az ereket Meg a szívet, ha fekete Mélabú-füsttel lett tele; Kisöprik a ködöt, s a Lélek, Agy és öt érzék mind feléled. Nem teremtett jobb szert az Isten, Mely e betegségen segítsen. X Az utolsó utáni karcra A szerzõnek került az arca; Rajta szokásos ruha: lássák Csak hétköznapi arca mását. De hogy miféle ember õ, Írásából ismerhetõ. Nem vezette az õ kezét sem önhittség, sem kérkedés, Hogy mégis mi, ha érdekel, Kérdd a nyomdászt, tudnia kell. Megbotránkozón ne nevess, De ismerd el, ha szellemes. Hisz – utasítsd el teljesen – Nem változik betûje sem. Inkább becsüld meg, ha lehet, Meglásd, hamar visszaszeret. s itt állok, bármi volna még, Kedves Olvasó, áldjon ég.
43
robert bUrton
AZ IFJ. DÉMOKRITOs AZ OLVAsÓHOZ Kedves olvasó, felteszem, igen kíváncsi vagy, hogy miféle antik vagy alakoskodó színészrõl is van szó, kicsoda penderül középre ily pimaszmód e közszínpadon, a világ színe elé, másvalaki nevét bitorolván; honnan valósi, miért tesz ilyet és mi a mondanivalója; bár, ahogyan õ mondá: Primum si noluero, non respondebo, quis coacturus est?1 szabad embernek születtem, azt mondok, amit akarok; ugyan, s ki kényszeríthet? Ha sürgetnének, oly készségesen válaszolnék, mint ama egyiptomi Plutarkhosnál, midõn egy kíváncsi legény afelõl tudakozódott, mit visz a kosarában: Quum vides velatam, quid inquiris in rem absconditam?2 Azért takartatott le, hogy ne pillanthassa meg illetéktelen szem. Óva rejtegetett dolgok után ne kutakodj; ha tartalma elnyeri tetszésed, gondold, hogy a Holdbéli Ember a szerzõ, vagy akit akarsz; én nem szívesen venném, ha megösmernének. Azért, ha mindenképp gyógyírt kívánsz gyötrõ kíváncsiságodra, elárulhatom, mely ok rejtezik e bitorolt név, cím és téma megett. Mindenekelõtt Démokritos nevérõl: nehogy aztán bárki is ez okból csalatkozván, gúnyiratot, szatírát, valamely mulattató értekezést várjon (amint én tettem volna), bámulatos tantételt vagy paradoxont a föld mozgásáról, a végtelen világokról, in infinito vacuo, ex fortuita atomorum collisione,3 egy végtelen pusztaságban, amit részecskék véletlenszerû összeütközése okoz a nap alatt, ahogy Démokritos kifejtette, Epikuros és tanítómesterük, az idõsebb Lucippus megerõsítette, s késõbb Kopernikus, brunus és mások felelevenítették. Emellett, amint Gellius megfigyelte, mindig is bevett szokásnak számított, hogy a kései írók és imposztorok mindenféle képtelen és szemtelen elképzelést vessenek fel egy oly nemes filozófus neve alatt, mint Démokritos, ily módon próbálván hitelt, s ezáltal nagyobb tiszteletet kivívni maguknak, mint ahogy ezt az alkotó emberek rendszerint teszik, Novo qui marmori ascribunt Praxatilem suo.4 Nem így az én esetemben. Non hic Centaurus, non Gorgonas, Harpyasque Invenies, hominem pagina nostra sapit. Nincsenek itt kentaurok, nincs itt Hárpia, Gorgó, Emberi könyvemnek minden egyes betüje.5 Elõadásom tárgya te magad vagy. „Elõször is, ha nem akarok, majd nem felelek. Ugyan ki kényszeríthet rá?” (seneca: Az isteni Claudius császár tökké válása.) 2 „Amikor látod, hogy el van takarva, mért teszel fel kérdéseket az elrejtett dologgal kapcsolatban?” (Plutarkhosz: Moralia.) 3 A végtelen ûrben, az atomok véletlenszerû összeütközésébõl kifolyólag. 4 „Akik a saját új márványszobrukat Praxitelésnek tulajdonítják.” 5 Martialis, X. könyv, 4. epigramma, 10–11. sor (Meller Péter fordítása). 1
44
Quicquid agunt homines, votum, timor, ira, voluptas, Gaudia, discursus, nostri farrago libelli. Mit csak az ember tett: lótás-szaladás, harag és vágy, Kedv, remegés, kéj: annak mind keveréke a könyvem.6 A neve használatára irányuló szándokom, akárcsak Démokritos Christianusé, jottányit sem különbözik Mercurius Gallobelgicusétól és Mercurius britannicusétól, amikor is Merkúr nevét öltik föl; holott eme álorca fölvételének okául szolgál esetemben néhány egyéb körülmény s egynémely más szempont is, melyeket azonban nem tudok a kellõ eréllyel kifejteni, míg föl nem vázolom, ki is volt ez a mi Démokritosunk, meg nem rajzolom jellemének fõbb vonásait, életének rövid kivonatával. Démokritos, amint Hippocrates és Laertius leírja, összetöpörödött öregember volt, természettõl fogva igen melancholikus, élete alkonyán kerülte a társaságot s kereste a magányt, korának híres filozófusa, sókratésszal egyívású, végül teljes mértékben visszavonult magánéletének keretei közé, tanulmányainak szentelve ideje java részét: számos kiváló munkát írt, kora hittudományának jeles tudósa, gyakorlott orvos, politikus, kiváló matematikus, amint ezt Diacosmus és saját munkái tanúsítják. Nagy élvezettel tanulmányozta a gazdálkodást, ezt írja róla Columella, és Constantinus és mások e témájú mûveiben gyakran találkozom a tõle szóló idézetekkel. Ismerte az állatok, növények, halak, madarak természetét, a köztük való különbözõségeket; és némelyek állítása szerint értette hangjukat. Egyszóval omnifariam doctus7 volt, általános tudós, jeles tanuló maga is; s hogy még inkább gondolataiba mélyülhessen, állítják egyesek, kioltotta saját szeme világát, s így idõs korára enszántából megvakult, mégis többet látott, mint az összes többi görög együttvéve, és mindenféle témáról írt, Nihil in toto opificio naturae, de quo non scripsit.8 Kiváló szellem, sziporkázó elme; s hogy nagyobb tudásra tegyen szert, fiatal éveiben Égyiptomba és Athénba utazott, s ott egyesek által bámult, mások által lenézett tanult emberekkel cserélt eszmét. Vándorélete lezárulván, egy thraciai kisvárosban, Abderában telepedett meg, mivelhogy oda rendelték törvényhozói, fõjegyzõi és levéltárosi szolgálatra; mások szerint viszont ott született és nevelkedett. Lett légyen akárhogy is, ott élt, végül egy külvárosi kertben, kizárólag magánéletének és tanulmányainak szentelte idejét, csupáncsak néhanapján sétált le a kikötõbe, s szívbõl nevetett mindazon nevetségességeken, mik ott a szeme elé tárultak. Ilyen ember volt Démokritos.
Iuvenalis, I. szatíra, 85–86. sor (Muraközy Gyula fordítása). Minden téren tudós. 8 Nincs a természet összes mûve közül egy sem, amirõl ne írt volna. 6 7
45
De hát hogy jön mindez ide, és miféle okból kifolyólag bújok is én az õ bõribe? Valóban, töredelmesen bevallom, hogy magamnak hozzá hasonlítása, ahogyan ezt már említettem volt, orcátlan fennhéjázás. Nem merészelek semmiféle párhuzamot vonni, Antistat mihi millibus trecentis9 parvus sum, nullus sum, altum nec spiro, nec spero.10 Ám annyit azért elárulhatok magamról, s remélem, a gõg és elbizakodottság minden gyanúja nélkül, hogy csöndes, mozgalmaktól mentes, magányos, befelé forduló életet éltem mihi et musis11 az egyetemen, amiképp Xenocrates Athénban, ad senectam fere,12 hogy bölcselmet tanuljak, amiképp õ tette, idõm java részét dolgozószobámba zárva töltvén. Minthogy Európa legvirágzóbb intézményében nevelkedtem, augustissimo collegio,13 s már-már Juppiterrel dicsekedhetem, hogy in ea luce domicilii Vacicani, totius orbis celeberrimi, per 37 annos multa opportunaque didici;14 harminc éven át búvárkodtam oly könyvtárakban, amelyeknél jobbakban részem soha nem lehetett, ezek után vonakodtam attól, hogy hereként élvén haszontalan s érdemtelen tagja legyek oly tanult s nemes társaságunknak, avagy hogy olyasvalamit írjak, amely bármely módon lejáratná e nagyszerû és magasztos intézetet. bármibe fogtam is, habár hivatásomra nézvést hittudós volnék, turbine raptus ingenii,15 ahogyan õ mondá, szellemem nyughatatlansága, állhatatlan elmém zsinatolása okán mindig is nagy volt bennem a kísértés, hogy ha már jártasnak magamat egyetlen tudományban sem tudhatom, legalább némi ismeretre mindegyikben tegyek szert, s lehessek aliquis in omnibus, nullus in singulis,16 mert amint Plátó ajánlása nyomán Lipsius jóváhagyja, s részletesen kifejti, helyesebb minden bölcsességbe belekotnyeleskedni, mintsem egyetlen tudományághoz avagy tanhoz láncolnunk magunkat, kívánatosabb szertebolyongani, miként egy centum puer artium,17 több vasat a tûzben tartván, minden fogásba belekóstolván, minden csészébe belekortyolván, ahogy ezt Montaigne szerint Aristoteles, no meg az õ honfitársa, Adrianus Turnebus oly genialitással gyakorolták. E kóbor kedély, habár közel sem az imént említettekéhez hasonló sikerrel kecsegtetve, énbennem is megvolt mindenkoron, s mint egy kószáló spániel, mely játékát odahagyván megugat minden útjába tévedõ madarat, én is utána vetettem magam mindeneknek, csakhogy Gesner szerény panaszával én is joggal s igazán mondhatom, hogy qui ubique est, nusquam est:18 sok könyvet olvastam, ám kellõ módszer híján céltalanul; könyvtárainkban véletlenségbõl botlottam ilyes-olyas szerzõkbe, de szépérzet, rendszázszor többrebecsült, igaz barátom (Catullus: 9. vers 2. sor – Dsida Jenõ fordítása). Kicsi vagyok, semmi vagyok, nagyot nem lélegzek és nem remélek. 11 Magamnak és a Múzsáknak. 12 Csaknem öregkoromig. 13 A legfenségesebb iskolában. 14 A világszerte igen híres Vacicanus házának abban a fényében 37 éven át sok hasznosat tanultam. 15 A tehetség forgószelétõl elragadtatva. 16 Valaki az egészben, senki a részletekben. 17 „Jártas száz tudományban” (Horatius c. IV 1. – Mezei balázs fordítása). 18 Aki mindenütt van, sehol sincs. 9
10
46
szeretet, kellõ emlékezõerõ és ítélõkészség híján nem sokra mentem vélük. sohsem utaztam, hahogy térképeken s más lapokon nem, ott aztán korlátozatlan gondolatim szabadon elidõzhettek, hisz mindig is különös gyönyörûséget okozott nékik a Chosmográfia tanulmányozása. Világrajövetelemkor saturnus volt az úr, épp kulminált, felcseperedésemnek Márs a fõ significatora; exact együttállásban ascendensemmel, mindketten szerencsés pozícióban házaikban. Nem vagyok szegény, sem gazdag; nihil est, nihil deest,19 kevesem van, és nem akarok semmit: minden kincsem Minerva tornya. Elõmenetelem nem volt, s messzebb mégsem juthatok, és így nem is tartozom senkinek, anyagi helyzetem kielégítõ, hála Istennek, valamint nemes és bõkezû támogatóimnak, s habár továbbra is egyetemi diákként élek, miként Démokritos a kertjében, s életem vitele akár a szerzeteseké, ipse mihi theatrum,20 visszavonulván a világ tolongásától és tipródásától, Et tanquam in specula positus21 (ahogyan õ mondá), valamely mindenek feletti helyen, miként stoicus sapiens, omnia saecula, praeterita presentiaque videns, uno velut intuitu,22 látom s hallom, mi történik odakünn, hogyan lótnak-futnak mások, hogyan izgulnak s emésztik magukat városban és vidéken, s mindeme patvarkodó pöröktõl távol állván, aulia vanitatem, fori ambitionem, ridere mecum soleo,23 csak nevetek, nagy biztonságban, hisz pöröm balul ki nem üthet, hajóim el nem pusztulhatnak, gabonám az üszög ki nem verheti, tehénkém el nem borjadzhat, nincs üzletem, mely kútba eshessen, feleségem és gyerekeim, kikrõl jóban-rosszban gondoskodnom kellene. Mások kalandjainak és sorsának puszta szemlélõjeként nézem, hogyan játsszák szerepüket, s az elõadás oly változatosnak tûnik nékem, akárha színházban vagy utcai színpadon adatna elõ. Nap mint nap új hírek jutnak el hozzám, a szokásos szóbeszéd, háborúkról, járványokról, tûzvészekrõl, árvizekrõl, tolvajlásokról, gyilkosságokról, tömegmészárlásokról, meteorokról, üstökösökrõl, napfogyatkozásokról, csodákról, jelenésekrõl, francia-, német-, török-, persa-, lengyel- s egyéb honokbéli elfoglalt s ostromlott városokról, naponkénti seregszemlékrõl s elõkészületekrõl s mind effélékrõl, mik e viharos idõkben elõfordulnak, megvívott ütközetekrõl, számtalan levágott férfiúkról, párviadalokról, hajótörésekrõl, kalózkodásról és tengeri csatákról; békekötésrõl, szövetségekrõl, hadicselekrõl s újólag fegyverbe szólíttatásról. Nagy összevisszaságban hallhatunk eskükrõl, kérelmekrõl, keresetekrõl, ediktumokról, petitiókról, pörökrõl, kifogásokról, törvényekrõl, proclamatiókról, panaszokról, sérelmekrõl. Naponta új könyvek, pamphletek, hírlevelek, történetek, a legkülönfélébb kötetek egész tárháza, új paradoxonok, vélemények, schismák, eretnekségek, philosophiai s vallási polémiák, éat. Most menyegzõknek, maszkabáloknak, hókuszpókuszoknak, mulatságoknak, vigasságoknak, követNincs semmim, semmim se hiányzik. Elég színház vagyok magamnak. 21 Mintegy tükör elé téve. 22 Minden századot, elmúltakat és jeleneket egyazon pillantással szemlélve. 23 Az udvari hívságot, a fórumi hivatalhajhászást magamban ki szoktam nevetni. 19
20
47
ségeknek, bajvívásoknak és lovagi tornáknak, trófeáknak, gyõzedelmeknek, dáridóknak, sportoknak és játékoknak garmada; majd, mintha változnék a szín, árulások, tolvajcselek, rablások, mindenféle elképesztõ gazságok, temetések, gyászszertartások, hercegek halála, expeditiók, elébb komikus, majd tragikus ügyek. Ma frissen felkent lordokról, újonnan kinevezett tisztekrõl hallunk, holnap más nagyságokról, kik minden tisztségüktõl megfosztatnak, majd ismét újonnan adományozott méltóságokról; az egyik szerez, a másik tönkremegy, emez gyarapszik, a szomszédja meg koldusbotra jut; a bõségre ínség jõ s éhezés; ki gyalog megy, ki meg lovon, ki patvarkodik, ki nevet, ki meg rí, éat. Naponta hallok ilyesmi s hasonló, vitézségrõl és nyomorúságról szóló magán- s közhíreket egyaránt; jókedv, büszkeség, zavar és gond, egyszerûség és gazemberség, éleselméjûség, galádság, szókimondás és megvesztegethetetlenség kavarodásából mindig más kerül elõtérbe; s én meg csak éldegélek tovább, privus privatus,24 ahogyan mindig is, ugyanúgy eztán, statu quo prius,25 saját házi felfortyanásaim közepett, leszámítva azt a néhány esetet, ne quid mentiar,26 amikor is, ahogy Diogenes a városba ment, Démokritos a révbe, megszemlélni a világ viselt dolgait, pihenésképp elsétálok, hogy lássam a dolgok folyását, s akarattalanul is teszek egynémely megfigyelést, non tam sagax observator ac simplex recitator,27 ám tõlük eltérõleg, egyáltalán nem a csúfolódás vagy a nevetség kedviért, hanem nagyon is vegyes érzelmekkel. IMREH ANDRÁs fordításai
Mint különálló magánember. Az elõzõ állapotban. 26 Nehogy hazudjam (Plautus: Casina, Prológus, 37. sor, Devecseri Gábor fordítása). 27 Nem oly éles szemû megfigyelõ, mint amilyen egyszerû felolvasó. 24
25
48
MattHew sweeney
sweeney Hiába mondtam, hogy zsugorodik a fejem, nem hitt nekem. Új orvos kell. Másrészt minek? Hipochonder világ, hogy a pórusaimból toll nõ, az is pszichoszomatikus. A feleségem nem szólt, amíg csók helyett bele nem csíptem, karmom belé nem akadt: károgó jó reggelemre sikoltva menekült. Akkor kiköltöztem a ház mögé, egy tölgyfaágra. Innen láttam, ahogy kocsiba ül, munkába megy. A varjúléttõl nem kívántam kevésbé, pláne ha abba a rövid cuccba bújt, amit berlinben vettem neki. Nem tudom, észrevett-e. Nem láttam, hogy fölnézne. Láttam viszont távozni a könyveimet. A fészek, az nem ment. Mindig szidott az ügyetlenségemért: hát, ez maradt. Nem volt természetem a repülés sem, csak ültem, áztam, vacogtam ott az ágon. Ha láttam, valaki bort hoz, felkárogtam, csak a currys futár volt rémesebb. Végül mikor a feleségem egy pasas oldalán jött meg, fejjel a házunk falának repültem. MEsTERHÁZI MÓNIKA fordítása
49
TRISTAN CORBIÈRE
Lencse – jó szerencse Odor della feminità A járdát rovom én, ha a természet éled, sétáló nõt lesek, ki kacér-gyõztesen Hadonász, átdöfi ernyõjével e tépett, Nagy szív felett a bõrt, vagy kiböki szemem. Picit boldog vagyok, élni is kell: a csóró Éhét legelteti, s e röpke mámor olcsó... Múltkor is – Micsoda szakma! – ballagtam épp, – Még hogy szakma!... – De ím, Õ végre erre lép! – Ki az az Õ? – A Hölgy! Lám-lám, ernyõstül ellejt, s én hozzásimulok: akasztanivaló, hejh! Õ lenézett reám, mosolygott kedvesen És... felém nyúlt, adott... vagy húsz fillért nekem.
A költõ pipája Én vagyok a költõ pipája, Rémét altatgató dadája. Ha homlokát körbecsapongják Félszemû, vad szörnyetegek, Füstölgök... s a mennyezetet Nem látja, sem sok sanda pókját. Eget és felleget varázslok, Pusztát, tengert és délibábot: – Legeljen holt tekintete... Mikor a felhõ fojtogat már, benne ismerõs árnyalak jár – s õ száramba harap bele... 50
Egy újabb gomoly most eloldja Lelkét, már nem bilincse foglya! ... Kihunyok – lecsuklik feje. .......................... – Aludj, a Rémet lepi álom, Te szõj vágyadból lepleket, szegény, hisz e füst mindened – Már ha füst minden e világon. LACKFI JÁNOs fordításai
Robert burton: A melankólia anatómiája (1638).
51
Jean Giono
Az unatkozó király Egy hegyi faluban 1843, 1844 és 1845 telén rejtélyes gyilkosságok történnek, az áldozatoknak nyomuk vész. A clelles-i királyi rendõrség kapitánya, Langlois érkezik a faluba, hogy kivizsgálja az esetet. A gyilkosságok továbbra is rettegésben tartják az embereket, míg a helyi fûrészüzem tulajdonosa, Frédéric észre nem veszi a tettest, amint az utolsó áldozatát egy hatalmas bükkfa megvastagodott ágán elrejti. Frédéric követi az ismeretlent, aki hazafelé tart, és mindent megtud róla. Kiderül, hogy a gyilkos, V., a szomszéd falu köztiszteletben álló polgára, tisztes családapa. Langlois letartóztatja, majd a közeli erdõben hidegvérrel agyonlövi. Az eset után a rendõrkapitány nyugalmazását kéri. Egy évvel késõbb újra feltûnik a faluban, ezúttal mint farkasvadász-kapitány. A helyi fogadóban rendezkedik be, amelyet a kiöregedett grenoble-i örömlány, Saucisse vezet. Langlois ebben a mindentõl elzárt kis faluban éli szürke hétköznapjait, az ott lakókkal távolságtartóbb, mint korábban. Saucisse az egyetlen társasága, olykor meglátogatja barátja, a királyi ügyész és a közeli Saint-Baudille-kastély úrnõje, a dél-amerikai származású Mme Tim. Pezsdítõ fordulat Langlois unalmas, új életében, amikor a tél beálltával megjelenik egy éhes farkas, amely nagy pusztítást végez a falusiak jószágai közt. Kezdetét veszi a hajtóvadászat. Langlois végül sarokba szorítja az állatot, és hidegvérrel agyonlövi. Pár hónappal késõbb Langlois – Saucisse és Mme Tim társaságában – felkeresi V. özvegyét. Langlois V. egykori otthonának bútorai közt, a családfõ egész alakos portréja elõtt, a folyton hímzõ özvegy társaságában elborzad, a szürke környezet valósággal magába rántja. Nem sokkal ezután dönt úgy, hogy a faluban kis házat épít, és megállapodik. Ezzel kezdõdik szemelvényünk, a regény utolsó szakasza.
Két hónappal késõbb, õsszel fogott hozzá a kalyiba építéséhez. Amikor ott volt a munkálatoknál, meglátogattam. Nem mondtam azt sem, hogy nagy a ház, nem vontam kérdõre, hogy miért oda teszi az ablakot, vagy miért a tél közeledtével vág bele az építésbe. Egy szót sem szóltam. Egy szó elsõ hallásra persze csak egy szó, de irtóztam a szavaktól. Csak egyszer faggattam, amikor megtisztíttatta a területet, amelyen állunk. Ezt kérdeztem: – Mit tervezel ide, innen olyan szép a kilátás? – Labirintust – mondta. – Labirintust? (Abban a pillanatban egész másra gondoltam.) – Igen, labirintust, bukszusból, mint saint-baudille-ban. 52
Hogyne, megértettem: magas sövényfalak között kanyargó utak, nem igazán kedvelem. Így válaszoltam: – És mit kezdesz egy labirintussal? – Miért, mások mit kezdenek egy labirintussal? – kérdezett vissza. – Nem tudom – mondtam –, nem vagyok járatos a kérdésben. Én mindenesetre semmit. – Én viszont sétálgatni fogok benne. – Váratlan fordulat – mondtam. – Igyunk egy pohárkával, olyan meleg van, mint nyár közepén. – Mit kapok inni? – Vespetrót. – Az jöhet. Majd együtt visszamentünk a faluba. Tél, hó. Félbehagyták az építkezést, de a falakat letakarták, és mivel vastag rönkfából épültek, a fagy nem tett kárt bennük, ellenkezõleg. Langlois lejött a szobájából, hogy elszívja pipáját a kávézóban, ahol meleg volt. Egyébként ti is mind ott voltatok, a betakarítás akkorra véget ért, maradt a kártya. Langlois lovagló ülésben helyet foglalt egy széken, a kirakat elõtt. Megvártam, amíg elszívja pipáját, majd leültem mellé kosarammal, amelyben kéthárom pár zoknija várta, hogy megstoppoljam. Így szóltam: „Lambert apó, izzítsa fel azt a kályhát!” Lambert apó a piszkavassal kotorászott. A kályhában ropogni kezdett a tûz. Hullott a hó. – Megnõsülök – szólt hozzám Langlois. (Megkerestem a stoppolófát a kosaramban.) – szép gondolat – mondtam. – Az is marad, ha nem veszed kézbe az ügyet. – Hogy vegyem kézbe? – Keress nekem feleséget. (Letekertem egy adag cérnát.) – Egyáltalán minek? – kérdeztem. – Hogy minek? (Élveztük a kályha melegét, Lambert apó mesterien kotorta fel a parazsat.) – Van elképzelésem – mondtam. – Azt mindjárt gondoltam – vágta rá. – De szeretném megismerni a tiedet. – Hisz ismered – válaszolt –, nõsülni akarok. – Mondtad ezt már másnak is? – kérdeztem. – Nem. – Timnének? – Nem, nem. 53
– A királyi ügyésznek? – Neki sem. – És nekem miért? – Megérzés. – Mi a megérzésed? – Hogy te jobban tudod, mi kell nekem. – Meglehet – mondtam. – Az én koromban… – tette hozzá. – Láttam már idõsebbeket is. – Ó, láttam már én is. – Ha legalább tudnám, milyen típust keressek – vetettem ellen. – bármilyet. Feltéve, hogy nem hímez – mondta, s székét kissé kiforgatta, így éppen szemben ült velem. Nem szóltam, varrótûm a harisnya leszaladt szemei közt siklott, majd felemeltem fejem, levettem szemüvegem, és megdörzsöltem szemem, hiszen általában így tudtam a szemébe nézni (már amennyire ezt szembenézésnek lehet nevezni), ujjaim rései közt. – Érthetõ – mondtam. – Miért érthetõ? – kérdezte. – Nincs hímeznivalód. – Valahogy úgy – felelte. – Itt maradnál? – kérdeztem. – A kalyibában – felelte. – El tudnád képzelni? – Tette hozzá, mert egy szót sem szóltam. – Tökéletesen. – Ne hímezzen – ismételte meg –, és ne legyen olyan, akirõl azt szokás mondani, állhatatos hitves. – Mire gondolsz, mikor azt mondod, állhatatos hitves? – kérdeztem. – Egy egész alakos portréra. – Értem. – bevakoltatom a falakat – mondta –, tiszta lesz és meleg, de nekem olyan asszony nem kell, akinek a háztartás a büszkesége. – Lesz otthonod – mondtam. – És neki is meglesz mindene, amit csak akar, de nem viselem el a bezártságot. (Langlois szavairól azonnal a hímzõ asszony jutott eszembe, és az a bútorraktárszerû hely, ahol él, ahol megszemlélhettük az egész alakos portrén látható férfi börtönének elemeit. s magam elõtt láttam még egy sor berendezést a gyöngyhegyektõl a vászonfüggönyökön át a kristályasztalokig, s közöttük három elpuhult vénembert, kart karba öltve.) – Érthetõ – mondtam. – számodra ma minden érthetõ. – Miért, talán nem minden az? 54
– Dehogyisnem – felelte. – Akkor hát – mondtam – olyan asszony kell, aki már sokat megélt. – Ezt kevésbé gúnyosan úgy mondják, „korban hozzáillõ”. – Nem feltétlenül – feleltem, és egyenként kiraktam a tûket az asztalra, az ablakon át beszûrõdõ fényre – van, hogy egy nõ igen hamar sok tapasztalatra tesz szert. – Nekem elég, ha kevéssel is beéri. – Pontosan így gondoltam, a vidéken megélt évek duplán számítanak. Hány éves vagy? – Hisz tudod. – Mondj egy számot! – Ötvenhat. – Egy harmincéves megfelel? – Még egy harmincöt éves is. – Azt nem javaslom – válaszoltam –, harmincöt évesen kezdünk érzelgõssé válni. – Akkor legyen harminc. Találsz nekem ilyet? – Könnyedén – feleltem. Aznap többet nem beszélénk azontúl, ahogy az egyszeri ember mondaná.1 Egy másik alkalommal, nagyjából hasonló körülmények közt történt, a téli sötétségben, õ lovagló ülésben ült a székén, én mellette a kisszékemen; õ nézte, ahogy szakad a hó, én néztem a flanelmellényt, amelyen az apróbb lyukakat foltoztam. – A pipám az oka. – Tán a flanelmellényedre borítod ki? – Nem, túlságosan megtömöm; és amikor meggyújtom, a parázs a mellényre hull. – Tömd meg lazábban, és szívj el kettõt! – Vagy tömjem meg jobban, és szívjak el hármat – vágta rá. – Miért – kérdeztem –, ilyen sürgõs? – semmi sem sürgõs – felelte. – Jut eszembe, gondolkodsz rajta, hogy ki legyen az a harmincéves nõ? – Nem kell gondolkodnom rajta – válaszoltam –, ha tényleg ezt akarod, csak meg kell látogatnunk. – Hol? – Jól ismerem a helyet. – Majd hozzátettem – Grenoble-nál távolabb nem kell elmennünk. Van elég ismerõsöm, még válogathatsz is. – Nagyszerû – mondta –, akkor egy gonddal kevesebb. – Ez számodra gond volt? – szó sincs róla.
1
Vö.: Dante: Isteni színjáték, Pokol, V. ének, 140. sor. („Aznap többet nem olvasánk azontúl.” babits Mihály fordítása.)
55
Egy másik napon, éppen fagyott, szõrmekabátot és sapkát vett, fogta hótalpát, és így szólt hozzám: – Fõzz valamit ma estére, elmegyek, szippantok egy kis friss levegõt. Így válaszoltam: – Ne szippants túl sokat, hideg. És mégis mit fõzzek? – Káposztalevest – mondta –, és hátha akad pár fogoly is a vén, megátalkodott Anselmie-nél. Tudom, hogy csapdázik. Készíts még csõben sült káposztát zsemlemorzsával! Nincs is jobb ilyenkor, mint a káposzta, egy tetves ember fejérõl is megenném. saint-baudille-ban pedig biztos nem lesz. – Timnét látogatod meg? – Talán ejthetnék neki néhány szót a harmincéves nõrõl, mit gondolsz? – Azt gondolom, igen – válaszoltam. – És még tudod, mit gondolok? – Hamarosan kiderül. – Azt gondolom – folytattam –, hogy a frász törje ki Anselmie-t, ha nem ad nekem hat foglyot. Azt is gondolom, hogy a csõben sült káposztád mellé teszek pár szárított gombát mártással, és végül úgy gondolom, hogy rendbe szedem a második emeleti szobát, begyújtom a kályhát, és ágymelegítõt teszek az ágyba. Mert azt szinte biztosra veszem, hogy ha beszélsz a harmincéves nõrõl, alkonyatkor Timnével állítasz be nekem. – Okosan végiggondoltad, leszámítva a hat foglyot; hát mit kezdünk annyival? – Neked kettõ, Timnének kettõ és kettõ nekem. Csak nem képzeled, hogy egyedül eszem a konyhában? – bár ott van a helyed – mondta, miután bölcs megfontoltsággal arrébb lépett, mint aki fél. sarkához vágtam a klumpámat. Nem kételkedtem benne, hogy Timné hozzám siet. Csak abban nem voltam biztos, mikor. Úgy gondoltam, alkonyatkor. Langlois ott ebédel nála. Ebéd után beszél vele; megkávéznak; Timné befogat a szánba: és mire az óra elüti a négyet, itt lesznek. De már három órakor meghallottam a szán csilingelését. bizonyára nem szolgált fel kávét, vagy csak gyorsan felhörpintették. Timné egy szót sem szólt; úgy ugrott ki a szánból, mintha húszéves volna; belépett a konyhámba: – Mindent mondjon el! – kezdte. Nagyon érdeklõdõnek tûnt fel. – Nem a porosz királynak fõztem meg a foglyot – mondtam –, lassan a testtel! Az ágyát megvetettem, hat-hét óra felé viszek fel új ágymelegítõt. Tiszta ágynemût raktam és levendulát meg mindent, ami kell. Küldje haza bouvard-t! Itt marad nálunk vacsorára. Majd szépen mindent megbeszélünk. Arról szó sem lehet, hogy bouvard halálra fagyjon, és miután megettük a foglyot és megbeszéltünk mindent, visszainduljanak saint-baudille-ba, még nyakukat szegik nekem a vaksötétben, minden további beszéd csak szócséplés volna. Hallgasson rám: itt alszik! 56
Öt perccel késõbb bouvard sehol: eltûnt a föld színérõl. Ha a szán nyoma nem marad az ajtó elõtt, még azt hihettük volna, Timné a szentlélek közbenjárásával került ide. – És ez még nem minden – mondtam neki. – A türelem s a nagy idõ többet bír tenni, mint bármilyen bõsz erõ.2 Egy szót se vacsora elõtt. Vagy talán káposztaevés közben akarja megvitatni? Nem. Egy óra múlva kiebrudalom a három öreget, akik a kályhánál melegednek. bezárom a nagykaput, és mienk az egész éjszaka. Középre tesszük az asztalt, a melegre, és magunk leszünk. Középre a nagy lámpást, aztán rázendíthetünk. Megéri várni, nem igaz? Addig is nem venne kötényt és pucolna meg két-három zellert? salátát készítünk. Oly kedvesen megtette, amire kértem, hogy így szóltam hozzá: – Maga aztán tudja, mi az engedelmesség. Nem marad el a jutalom a ház úrnõjétõl, töltök kakaólikõrt. Nagyban kortyolgattunk, amikor Langlois megérkezett. – Ne zavartassák magukat – mondta. – Neked meg – mondtam – ott van a rumosüveg a szekrényben. Nem az, te! Az a vendégeknek van. A másik, a cukor mellett. Kiveheted a cukrot is, ha mártogatni akarsz. Mert arra ne is számíts, szépségem, hogy kiszolgálunk! Nem hitetem el veletek, hogy teljes hidegvérrel élcelõdtem. Némileg a likõrösüveg aljára néztem, mielõtt megérkezett volna a két díszpinty. Meg kellett nyugtatnom az idegeimet. Mellesleg a harmadik kupica után, amelyet Timné bár el nem fogadott, de felhajtott, úgy láttam, õ is hasznosnak találta e receptet. Elragadó mosoly jelent meg arcán, amikor éreztem, hogy ott van nyelve hegyén a kérdés: „Tehát?”, ujjamat csendre intõn ajkamra tettem: – Pszt! Még egy pohárkával? – Csak egy keveset. Langlois három embereset kortyolt a rumból. Fehér rum, amelyet magam érleltem kis cédrushordóban, idõrõl idõre lefejtettem belõle pár litert, külön neki. – Milyen meleg van – szólalt meg Timné. Kiraktam a három öregfiút, aki a kályhánál melegedett. – Máris? – méltatlankodott Lambert apó. – Még csak öt óra. – Vendégem van – válaszoltam. – Mi talán nem vagyunk vendégek? – Úri vendégem van, érti már? – Nem – válaszolta. – Annyi baj legyen, menjen melegedni a menyéhez! – Meg sem kísérlem, inkább lefekszem. – Jól teszi, szép álmokat! – sosem álmodom szépet. – Akkor csináljon, amit akar. 2
La Fontaine: Az oroszlán és a patkány. Vikár béla fordítása.
57
– Ha komolyan mondta, itt maradok. – Micsoda pióca! Ezután sietve felsepertem a fûrészport, fõként a kályha körül. A gazemberek összeköpködték a padlót. Timné akart takarítani, de kivettem kezébõl a seprõt: – Még mit nem! – mondtam neki. – Nyissa ki a nagy szekrényt, és vegyen ki egy terítõt. Mit szólt volna, ha meglátja az öregek köpeteit? Olyan jól indult az este, nem akartam a végén egy lelombozott asszonyt látni. Hiába, a mifajtánknak megvan ez a nagy elõnye. De ha már fizetünk érte, úgy járja, hogy dicsõségünk is származzon belõle. Friss fûrészport borítottam a kályha köré, és odahúztuk az asztalt, a jó melegbe. Timné természetesen nem bírta tovább, már az elsõ falatoknál így szólt: – Most már igazán tudni akarom, mi az, amit Langlois próbált elmondani nekem! – Hát ennyire ostoba szegény! – méltatlankodtam. – Nem ostobaság kérdése – védte meg. – Tudom én azt, ne várjunk tõle túl sokat. Ezután nagy vonalakban elõadtam, hogy zajlott az a téli délután, és hogy jelentette be Langlois, hogy nõsülni vágyik. Felelevenítettem mindent: semmitmondó tõmondatait, és a magam távolságtartó válaszait is következésképpen. Azt akartam, hogy Timné elõtt úgy elevenedjen meg a jelenet, ahogy az történt. Úgy gondoltam, csak az láthatja világosan az esetet, az okokat és következményeket, aki tudja, mi történt azon a téli délutánon, és ismeri Langlois tõmondatait. – Adtam volna elõ Franciaország történetét, Vecingetorixtól napjainkig? – csattant fel Langlois. – Nem, Franciaország története túlzás lett volna – válaszoltam –, de tegyük fel, hogy mégis azt meséled el nekem, az egész más szellemiségre utalt volna, és bizonyosan én is másképp válaszolok, mint ahogy tettem, sõt egész mást ajánlottam volna. – Mit? – kérdezte Langlois. – Egy francia királynõt. Egy jegyzõ lányát. Egy törzskönyvezett tenyészkancát. Vagy egy családfaokádó lányt. (Timné nem ütközött meg, ellenkezõleg, szeme sarkából elismerõ pillantást vetett rám.) – Helyes – mondta Langlois –, ezt megúsztam. És mire következtetsz abból, hogy nem adtam elõ Franciaország történetét? Töltöttem egy pohár bort, megízleltem, nyelvemmel csettintettem, és így szóltam: – semmire sem következtetek. – Remek – válaszolta Langlois –, épp ez kell, hogy semmi se következzék belõle. Timné ezután hosszasan ecsetelte a saját, a lányai és a fiai esküvõjéhez hasonló szertartásokat. szerelemrõl nem, csak örömrõl és orgonáról mert be58
szélni. Mire megjegyeztem: az öröm (közben Langlois-ra néztem, megerõsítést várva, ami nem is késett), talán túl erõs kifejezés. Akkor mindenesetre orgonáról. Mert az orgonából Timné nem engedett. Nem kellett félteni, nyilván a kakaólikõr hatása. A kakaólikõr valóságos nászinduló. Én egyenesen Langlois-nak szegeztem a kérdést. – semmi se következzék belõle – ismételtem a szavait. – Vagyis tisztességes hozzáállást vársz mindhárom oldaltól. – Pontosan – mondta Langlois. – Mi ez a három oldal? – kérdezte Timné. (Ó – gondoltam –, nem szabad Timné elõtt hagyni az üveget, máskülönben hamarosan éppannyira nem ért majd meg minket, mintha grönlandiul beszélnénk.) – Ott van Langlois oldala – mondtam Timnének, miközben késem hegyével le is rajzoltam a terítõre. – Ami Langlois oldalát illeti, Langlois azt várja, hogy senki se következtessen semmire, vagyis ne készüljön semmire, érti, ne lássa elõre, ami történni fog. Így aztán szabadon idézhesse elõ õ maga mindazt, amit csak akar. Aztán ott van a nõ oldala, akivel pontosan meg kell értetnünk, hogy férjhez megy ugyan, de mindebbõl semmi sem következik. („Jól mondom? – kérdeztem Langlois-t magasba emelve késemet. – Tökéletesen” – válaszolta.) És van még egy oldal (a kés hegyével egy harmadik vonalat is karcoltam az új terítõre), ez a mi oldalunk: az öné Timné, az ügyészé és az enyém. A harmadik oldaltól, amelyen tehát Langlois barátai helyezkednek el, Langlois szintén azt várja, hogy ne következtessenek semmire. (Mivel Timné továbbra is értetlenül nézett, hozzátettem: hogy ne legyenek ábrándjaink.) – bravó – mondta Langlois hidegen. Majd folytatta. – Tiszta szívembõl gratulálok. Kivételes nõ vagy. – De van egy negyedik oldal is – tettem hozzá. – Nincs – vágta rá Langlois –, a negyedik oldal mindenki más. De köpök mindenki másra. Ami a nõsülésemet illeti, másokkal szemben semmiféle becsületbeli kötelezettségem nincs. Rajtam és a nõn kívül, aki hajlandó vállalni a kockázatot, csakis a barátaim várhatnak el tiszteletet, a tisztelet ez esetben pedig nem más, mint hogy senkiben sem keltünk ábrándokat. Timné kis híján hallelujázva ünnepelt (hittem én). Ujjaival Langlois kezét tapogatta, egy szót sem szólt. – Ne lágyuljunk el – mondtam –, a házassághoz többnyire két ember kell. Házasságról beszélünk, de eddig csak egy tökfilkót látok. Nagyon bájos, hogy tiszteletrõl, ábrándról, következtetésekrõl elmélkedünk, de elõbb keressük meg a nõt. bizonyos feltételekkel nem hátrálok meg, vállalom, hogy felkutatom. A kérdés csak az, megfelel-e, akit találok. sok mindent tudok, de nem tudok mindent, örömmel venném, ha Timné is ott lenne, és elmondaná véleményét. – Nem csillapíthatnánk a kályha melegét? – kérdezte Timné. Valóban meleg volt. becsuktam a kályha ajtaját, és elhúztam a szelelõ reteszét. 59
– Én ezt így látom a józan paraszti eszemmel – mondtam. – Ha úgy beszélünk libákkal és tyúkokkal, ahogy az elõbb beszéltünk, na akkor lesz nagy rikácsolás. Disznónak gyöngyöt. Ennek elmélete van, ezt ki kell tervelni, meg kell szervezni, az életre kell szabni. Nem is értem, mit kezdenél ilyen libákkal. És ez még nem minden; van rosszabb is; van egy szörnyûség: ott vannak a szülõk. El tudod képzelni magad egy anyóssal vagy egy apóssal? Mert ha errõl van szó: becsület és camembert, rám ne számítsanak; akkor hagyjanak békében meginnom a boromat. Ha szükséged lesz rá, majd eljössz a seprûnyelemért, ha akarod, azt is megmutatom, hogy használd, de addig semmi közöm hozzá. – Ezt csak azért mondom – tettem hozzá –, hogy jelezzem Timnének, aki itt van, aki egy angyal, hogy nem egy világban élünk; ezt le kell szögezni, neki megvannak a maga elképzelései; és biztos azt hiszi, hogy kisajátítottam magamnak ezt az ügyet. Timné felállt, megkerülte az asztalt, és megölelt. Kedves volt tõle. Nem tudtam, hogy a kályha melegétõl, vagy a belsõ tûztõl vert ki a veríték. – Nincsenek elképzeléseim – mondta –, milyen elképzeléseim volnának? – Azt én nem tudom. Maga inkább olyan helyesen gondolkodó-féle: amit én egy pulyka- vagy boa constrictor-üzemhez hasonlítanék; de maga ezt jobban tudja nálam; lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy a kutyák már macskát kölykeznek, és ön talán már tökéletesen ismeri is ezt a macskát. – Ugyan, dehogy – szabadkozott Timné –, a kutyák kutyákat ellenek. Visszaült, töltött magának egy pohár bort, és hetykén megitta, mind felhajtotta, ahogy én tettem a vacsora kezdete óta többször. Úgy méregettem Langlois-t, mintha ránézésre akarnám levenni kabátja méretét. – Olyannak kell elfogadnia, amilyen vagy? (bólintott.) – El kell fogadnia a bungalót, a hegyeket és az állandó havazást? (Igen.) – saint-baudille – vetette közbe Timné –, és a házam természetesen nyitva áll elõtte. – Ez nagyon fontos – mondtam. Majd folytattam Langlois-val. – se anyós, se após, se nagynéni, se kuzin? (se.) – Ne legyen túl idõs? (Ne.) – Ne legyen túl ronda? (Ne.) – Ne legyen ostoba? (Ne.) – Vonzó? (Igen.) 60
– Akkor hát ez minden. Ha megtaláljuk a tökéletes, igazgyöngyöt, egyébiránt elvárjuk tõle, hogy úgy tekintse helyzetét, mint marsallbotját. Egyetértünk? (Igen.) Némi csend támadt. – Az én szakmámban… – folytattam. szerettem volna elõbb megkérdezni Timnét, hogy nem ismer-e az õ köreibõl elvált asszonyokat, akik újra férjhez mennének, többszörös özvegyeket, akik szintén újraházasodnának, de szavamba vágott, és végtelenül ártatlan arccal, a legnagyobb nyugalommal beszélt, mérhetetlenül összeszedetten, hangjában nyoma sem volt a kakaólikõrnek, beszámolt a világ legfrissebb családi állapotairól, amelyek (ha lehet mondani) még az általam említett családi állapotoknál is sokkal partiképesebbek. – Na igen – mondtam közömbösen –, ez az én szakmám. Azzal a különbséggel, hogy én pénzt kértem a férjeimtõl. – Azt hiszi, más nem? – vetette oda Timné. – És igen gyakran váltogattam a férjeimet. – Azt hiszi, más nem? – replikázott Timné. – És mit mond a férfi? – kérdeztem Langlois-t. – A férfi azt mondja, hogy az élet végtelenül rövid. Hogy megõrizzem hidegvérem, úgy tekintettem, hogy Langlois válasza a kissé hosszúra nyúlt, és szõrszálhasogató társalgásnak szól. Timné egyébként (aki ugyanolyan lelkiállapotba kerülhetett, mint én) a szakmáról kezdett beszélni, nagy részletességgel, pontos megnevezések széles választékát felvonultatva, mély ismeretekrõl és kivételes képességrõl téve tanúbizonyságot. Úgy beszélt, hogy a lélegzetem is elállt (erre csak késõbb jöttem rá). Igazán nagylelkû volt. Több mint egy órán át másról sem esett szó, mint nõi alsónemûkrõl és parfümökrõl. Fodrok, alsószoknyák, íriszpúder, opopanax és szárított füvek közepette döntöttünk mindenrõl. Langlois borospoharából rumot kortyolt. Majdnem tíz óra volt már. Aludni indultunk. Timnét felkísértem szobájába, kezemet bedugtam a takaró alá, hogy megbizonyosodjam felõle, az ágymelegítõ elvégezte feladatát. – Akarja, hogy segítsek – kérdeztem Timnét. – Miben? – Kibontani a kontyát, és kifésülni a haját – válaszoltam. – Ugyan, hagyja csak; úgysem alszom egy szemet sem. Nagy áldozat, nem igaz? – tette hozzá, és rám nézett. Csak bólintottam, de nem szóltam. A következõ héten természetesen meglátogatott az ügyész. Felszolgáltam szokásos kávéját. Mellényében matatott. Hasa fölül elõkerült egy gyûrött papír. – Timné írt nekem – mondta. – Jól tette – válaszoltam. Majd megkérdezte, hol próbálok rábukkanni az igazira. 61
– sok kapcsolatom van – mondtam. – Nekem is. Megértettem vele, hogy Langlois nem mások morzsáit szedegeti. Elborzasztotta. „szándékaim tisztességesek” – hebegte, de arca elvörösödött, akár egy biliárdgolyó, s tekintete olyan kétségbeesett volt, hogy rögtön láttam rajta a jó szándékot. Ha átengedett volna valakit Langlois-nak, legyen az bárki, az nem lehulló morzsa, hanem áldozat lett volna részérõl. Az ügyész elment, és többet nem beszéltünk róla. Timné még ötször vagy hatszor meglátogatott. Az ügyész még négyszer vagy ötször. Langlois egyszer vagy kétszer ment el saint-baudille-ba. De csitt: csak fagyról, nagy hóról, szánról esett szó. Kávéztak. Tavasszal Langlois megkérdezte: – Kész vagy? – Holnap reggelre kész leszek – vágtam rá, majd hozzátettem –, ha akarod, máris elkészülök. – Holnapra elég, de reggel hétre. Delizsánszra szállunk. A kocsi a hágóról indul. Nem a postakocsi, amely a faluba is bejön: ez a gyorsjárat, amelyhez ki kell menni az útra. Már hat órára elkészültem. Lementem, és leültem odalent, de lámpát nem gyújtottam. Fentrõl fel-alá járkálás hangját hallottam, és azt, ahogy borotvapamacsát a kandalló márvány padkájára helyezte. Nem fütyült borotválkozás közben. A nagy útig a régi kápolnához vezetõ kaptatón mentünk el. A nap már felkelt, a rózsaszín égen szállt a köd. Nem kellett sokáig várnunk. A rossz kocsi megérkezett, Langlois ellentmondást nem tûrõ mozdulattal állította meg; a delizsánsz ezen a helyen nem gyakran vesz fel utasokat, a kocsisok olykor gúnyt is ûznek a várakozókból, elrobognak mellettük, míg azok kétségbeesetten integetnek. Még három hely volt a kocsiban. Kettõt elfoglaltunk. Nem láttam Langlois öltözékét: körgalléros nagykabátját vette fel. De ahogy befészkelte magát ülésébe, félig szétnyitotta kabátját, és láttam, hogy kiöltözött. Híres klakkcilinderét egy dobozban hozta el (a postakocsi alacsony plafonjához túl magas lett volna). Négy útitársunk volt. Közöttük Langlois természetfelettinek tûnt, egész beleremegtem. A mellettem ülõ útitársam, aki nyilván érezte karom remegését, megkérdezte, hogy fázom-e, Langlois felajánlotta nagykabátját, amit kénytelen voltam elfogadni, hiszen neki már egy aprósággal is bolhát lehetett ültetni a fülébe. Levette hát kabátját, és rám terítette. Valóban nagyon szépen öltözött fel, azt az ünnepi viseletét öltötte magára, amit nagyon szeretek. Nem gombolta be nyakig; katonás maradt, ami külön bájt kölcsönzött neki, jól illett termetéhez, nyers ábrázatához, szokásos bajuszrágcsálásához; ugyanakkor volt valami megható gyengédség a nyak kiszélesedésében, a nyakkendõ tömzsi csomójában. 62
Megindító látvány e fekete párducon. Tudós módon és pontosan vette célba a nõi szívet. Mégsem behódolón. befordult, fülére húzta nercsapkája szárnyait. Lehunyta szemét. Divatos, modern figurák vették körül. Egyik oldalán egy roppant gazdag lókupec ült, mellényében zsebóra lánccal, fityegõkkel, hatalmas tokája volt, nyitott szájjal aludt. Másik oldalán egy szardobáló, de legalábbis bírósági végrehajtó, bizonyára a jog és a pénz embere. Õ nem aludt. Meredten nézte a vele szemben ülõ szalonkabátjának harmadik bõrgombját. Olyan ábrázata volt, akár egy csirkének, amint megpillantja a kést. Mellettem két férfi ült: a bõrgombos, és egy széltolóforma, köpenyben. A széltoló mellett egy fiatal falusi asszony nagy nehezen megoldotta fûzõjét, és mellére tette kövér csecsemõjét, aki mohón, orrával szívta fel a tejet, ami szájából kifolyt. Márpedig a tej kifolyt a szájából, mert röfögött. És azért röfögött, mert orrával szippantotta fel a tejet, és nem kapott levegõt. Na és ezen hogy feldühödött. Dajkáját harapdálta. A mellbimbó érzékeny jószág ám! szeretem én a gyerekeket, de ezt jól pofán vágtam volna! Fülére húzott sapkájával, lehunyt szemével Langlois épp úgy festett, mint a koldusok, akiket a templom lépcsõjére ültetnek, hogy bõsz mea culpára ösztönözzenek minket a misén. agnères közelében meguzsonnáztunk. Este hat órára érkeztünk meg Grenoble-ba. Tizenöt éve nem jártam ebben a városban. Rá sem ismertem. Míg a postakocsi lassan zötyögött végig az utcákon, a place de France-ig, végállomásáig, én jobbra-balra nézelõdtem. Gyomrom görcsbe rándult, torkomban gombócot éreztem. Mintha újraélednének mocskos szokásaim; mintha elveszteném illatos életem és szabadságomat. Ha nem ülök, és egyedül lettem volna, nem viseltem volna el, hogy ismét az utca négy fala közé vagyok bezárva. A házak magassága, amitõl már elszoktam, fojtogatott. Mikor a postakocsi megállt a téren, utolsónak szálltam ki. – Várj, hadd nyújtom ki a lábam! – mondtam Langlois-nak. – Elgémberedett a térdem. Valójában féltem kiszállni. A fények is megrémítettek, és azok a zajok. – Karolj belém! – mondta Langlois. – Igyunk egy champoreau-t? Csakhogy én a világ minden aranyáért nem mennék be abba a kávéházba a Fuvarozási Társulat irodája mellett. – Inkább menjünk – mondtam –, majd iszunk a szállodában, ismerek egyet, arra van. – Hogy ismernél te itt szállodát. Te úri hölgy vagy. Majd én mutatom az utat. Gyere! Igaz, ami igaz, már nem ismerem, de ismertem. Ez ellen semmit sem tehetett. Kellemes kis szálloda volt egy rövid utcában, amely az isère partjába torkollott. Nagyon kényelmes volt. Nem nézett semmire. Vagyis bejáratával szemben 63
nem voltak boltok, ahonnan be lehetett látni a szobákba, sem bérház, csak egy kert vadszõlõvel befuttatott, magas fala. Az ember nem felejti el a mesterségét. bármi legyen is az. Meglepve láttam, hogy már vártak minket. Még inkább meglepett, hogy a fiú, amikor szobánkba vezetett, nem állt meg sem az elsõ, sem a második emeleten; nekivágtunk a harmadikra vezetõ lépcsõsornak, számomra ez olyan volt, mintha egy ismeretlen szállodába jöttem volna, két szobánkat ott vettük ki. – Gondoltam, hogy a harmadik emeletet nem ismered – mondta Langlois. – Általában csak az elsõig jutottál, nem igaz? Megmondtam, úri hölgy vagy. Ilyen volt õ. soha egy szót sem szólt. Nem ellenkezett, nem nézett semmit, nem figyelt az emberre, aztán egyetlen szóval értésére adta, hogy mindent tud. Így aztán mindenre talált gyógyírt. – Hé! (A fiút köténye száránál húzta vissza.) Hozz fel két forró champoreau-t! – Ez a te szobád – fordult aztán hozzám. – Ha minden igaz, és teljesítették a kérésemet, az ablakod a kert fáira néz – azzal kinyitotta a spalettát, hogy megbizonyosodjon róla. – Az enyém a szomszéd szoba. A városban vacsorázzunk, vagy inkább hozassuk fel az ételt valamelyik szobába? – Nem tartozik ide – mondtam –, de mit gondolsz, ha Timné itt lakna, ugyanúgy fogadna itt is, ahogy saint-baudille-ban fogadott? – Ez szintén nem tartozik ide, de csinosítsd ki magad, a városban vacsorázunk. Azzal bement a szobájába. A városi vacsora alatt azt értette, hogy fejébe csapta klakkcilinderét, mindenkit kiosztott, és a place Grenette legnagyobb vendéglõjébe vitt. A lábam be nem tettem oda még életemben, és azt hittem, már nem is fogom; ehhez elõkelõbbnek kellett volna születni. személyzet állt az ajtó elõtt, a gázlámpák kék fényében ragyogó termet betöltötte a legyezõk csapkodása, a tollboák, a tollbóbiták, az ingmellek és a palackbugyogás. Mély, szív alakú dekoltázsokat, gyöngysorokat pillantottam meg, és az egyébként aranybarna bõrû hölgyek fehér vállát, amilyen fehér csak három nemzedék folyamatos ágyban elköltött reggelije után lesz, s csak ezután villan ki annak rendje és módja szerint a fûzõ fodrai alól. Langlois mellett viszont nem kellett szépnek lenni, sem fiatalnak, sem gazdagnak, hogy legyen valaki az ember; elegendõ volt csupán vele lenni. A pincérek viselkedésébõl tökéletesen meg tudom állapítani, hogy lenézik a vendéget, vagy hasra esnek elõtte. A fõpincér, aki fogadott minket, majd az asztalhoz kísért, amelyet Langlois foglalt, olyan látványosan esett hasra elõttünk, hogy megjelenésünk természetesnek hatott, sõt talán még csodálatot is kiváltott. Pedig a teremben olyan hölgyek voltak jelen, akikre még „megboldogult szépségem” idején is gyalázatosan irigy lettem volna; sõt féltékeny. Csinos kis menü volt: húsleves hagyományosan, roscoffi languszta, szárnyaskramuszki, csirke Giscours módra, fattyúhering rostélyon, habcsók tejszínnel, desszert és pezsgõ. Na meg szivar. 64
Milyen szívesen elszívtam volna egyet. Na nem egy olyan olcsó silány fajtát, amitõl a gyomrom kifordulna. Nem, egy tisztességes szivart költenék el, a legnagyobb nyugalommal, ott, a teremben, ami felérne egy öblös böfögéssel e finnyáskodók körében. Kínosan ügyeltem rá, hogy ne hozzam szóba. Langlois még erõsködött volna. És rá is vett volna. – szivarozol? – kérdeztem tõle. – Igen. sokkal többet ér, mint a pipa. Viszek is négy-öt dobozzal. Valamivel késõbb (épp indulni készültünk) egy biccentéssel a strucctollas vacsoravendégnõkre mutatva, azt mondtam neki: – Csak választanod kellene, tudod? – Megdöbbentené õket – válaszolta. A kihalt utcán, útban a szállodába, a pezsgõ tört fel, vagy talán csak régi életem emléke, megkérdeztem: – Mi döbbentené meg õket? – A skrupulusaim – válaszolta. Nem aludtam. Haditervet készítettem, a reggel felvértezve ért. Meggyõztem magam, elõször is vannak ötleteim, azután meg kapcsolataim. A délelõttömet az ötleteimnek szenteltem. Arra gondoltam, bóklászunk a diáknegyedben és a színház környékén, a place bayard-on. Még tizenegy óra sem volt, és már pontosan tudtam, hogy az ötleteim rosszak. Aligha szednének rá olyan „háziasszonyok”-kal, akikkel ezen a környéken találkozhatnék. Lényegi mivoltában, ahogy azt az udvarban vagy finomkodóéknál mondani szokás, ilyet keresek, de lelki mivoltában, távolról sem! Ebbe a negyedbe az értelmiség jár. Hogy azok mit nem képzelnek magukról! De csak az elsõ haskötõnél eszmélnek rá a dolgok természetére; márpedig se annyi idõnk nincs, hogy azt kivárjuk, se kedvünk nincs borjúkocsonyát készíteni. Keresztet vethetünk az ötleteimre. Maradtak a személyes kapcsolatok. Nehezemre esett viszontlátni a régi barátnõimet és fecsegni velük. De ha egyszer kell, hát kell, a háború az háború; a nagy bajok nagy gyógyírért kiáltanak. És még egy sor hasonló mondás jutott eszembe, mielõtt meghúztam az elsõ csengõzsinórt. Végsõ soron mindig az elsõ lépés a legfontosabb. Egyébként nem is volt anynyira ellenemre ez a nagyhercegnõi vizitkörút. Grenoble már sokkal kevésbé volt ijesztõ, mint elõzõ nap. Rosszmájúságom visszatért. Megelégedéssel töltött el. Azzal biztattam magam: „a helyzet magaslatán állsz, megoldod a feladatot. Ha létezik az igazi, meg is találod.” sok dolgot intéztem. Legalább húsz kávét ittam; méghozzá olyat, amilyet mifelénk fõznek; délután négy óra felé zsebemben egy cím; felkeresem. Figyelmeztettek: „ha odamész, nem szükséges kesztyût húznod”. becsengetek. Ajtót nyitnak. Egy kis szobalány, némileg bosszús, amint meglátja, hogy egy nõ csengetett. Na, mondom magamban: „Te meg a dologtalanság, kicsikém, egész nap csak loholsz.” – Kit tetszik keresni? 65
Mire én: „szabad lesz?”, azzal bemegyek. Nagyon tiszta, sõt kellemes otthon volt. Itt-ott pralinés édesség. Félreérthetetlen. Pontos jelzés. Különösen egy olyan kifinomult léleknek, mint amilyen én vagyok. Meglátom a hölgyet, és eldarálom elõre megfogalmazott bókomat, miközben finoman a fotel felé húzódom, magamban ezt mondom : „õ az igazi, vagy senki”. Jobbról álmodni sem lehetett volna. Nemcsak hogy szalonképes, címerpajzson kellene mutogatni. Tíz perc beszélgetés után valóságos csoda: olyan tündéri, hogy egy gyermek is örülne neki! Teszek még két-három csípõs megjegyzést, hátha az ösztönös védekezés felszínre hozza valódi természetét. Az a fajta takaros és kedves nõ volt, akit könnyei fojtogatnának, ha azzal vádolnák meg, hogy õ találta fel a puskaport. A kora? Azt már megtudakoltam, búcsúzás elõtt, még odavetettem neki: – Amúgy hogy is hívják, gyermekem? – Delphine – válaszolta. Nagyon õszintén elé tártam mindent. Még meg is kérdezte: – De miért én? Azt válaszoltam, hogy melegen ajánlották; hogy ami volt, elmúlt, és akinek füle van, hallja meg (a szállóigék napja volt). – Mégiscsak jó volna, ha megismerne – mondta (gondolatban már ilyen messzire jutott). Mintha csak a szívembõl szólt volna, meg is mondtam, hogy az úr másnap délután három órakor tiszteletét teszi nála. A küszöbön nem tudtam megállni, hogy hozzá ne tegyem: – Úgyhogy adjon fehér kötényt a cselédre, gyermekem! Nem mintha a szobalány köténye piszkos lett volna, ellenkezõleg: egy szavam sem lehetett volna a kötényre, de ettõl a pillanattól kezdve mindig mindenkiben találtam valami kifogásolnivalót. Másnap reggel Langlois kopogtat az ajtómon. Hét óra volt. – bemehetek? – kérdezte. – Ha nem zavar, hogy ágyban találsz. (Nekem teljesen mindegy volt.) belép. – Foglaltam neked helyet a postakocsira – mondta. – Tizenegykor indul. A lélegzetem is elállt, így folytatta: – Foglalkozz a kalyibával – mondta. – A fal már megszáradt. Ami munka hátravan vele, azt öt nap alatt elvégezheted. Mi egy hét múlva érkezünk. – És ha nem felel meg a lány? – vetettem ellen. – De megfelel – mondta. Kikísért a kocsihoz. Az ablak mellett foglalt helyet nekem. beültetett. – Ne maradj! – mondtam. – Igazad van, bocsáss meg! Egyenletes óriás léptekkel távolodott. Láttam, amint elhalad a place Royale fái közt, elsétál a palota rózsakertje elõtt, befordul egy utcasarkon, majd eltûnik. 66
Ha százszor nem jutott eszembe a fehér kötény az úton hazafelé… Ha százszor nem gondoltam Delphine-re, a fiatal, kedves lányra, aki olyan ostoba, hogy csak várta a sült galambot. És tessék, most a szájába röpült. A szerencse az ártatlanok mellé szegõdik. Könnyû azt mondani, de mikor megérkezett, hallottam, hogy kapitánynénak nevezték: ezt a voironi fruskát! Hisz ez csak egy lány Voironból. Nem valami ritka tünemény! Na és ha fekete a haja, és a bõre feszes; olyan, mint akit gondosan rávasaltak a csontvázára, az már nagy szó? Ha van valami, ami nem nagy dicsõség, hát ez az. Ha egyszer ilyen? Ilyennek született, Isten kegyelmébõl! És ezért már kapitánynénak kell szólítani? Legfeljebb a levesnek parancsol, annak is csak, ha már megette, szót se róla többet! Nyolcadikán érkeztek meg. Észre sem vette, hogy kilencedikén hajnalban, épp csak felkelt a nap, de Langlois már el is indult a hágóhoz, ahol egy csapat piemonti dolgozott a kõbányában. Amióta szép az idõ, megint hallani a kõfejtés zaját. Márpedig ha már nyolcadikán este elindulhatott volna, hát útnak is eredt volna már nyolcadikán este; csakhogy a delizsánsz este hat órakor érkezett meg, Langlois pedig mindenkire és mindenkinek az apjára tekintettel van. Ezért tapintatosan kivárta a másnap reggelt. Lefogadom, hogy Delphine a legnagyobb nyugalommal kelt fel, amikor felébredt, lefogadom, hogy tele volt jó szándékkal, és lefogadom, hogy figyelemre méltó intelligenciája odáig terjedt, hogy magában így szólt: „Uccu neki, rendbe rakom a szivaros dobozait.” És lefogadom, hogy az ártatlan lány, a mellé szegõdött szerencsével, a maga bájos módján az ebédlõben, a kandalló párkányán, a tükör két oldalán rendezte el a dobozokat: négyet jobbra, négyet balra. Mintha magam elõtt látnám. Lefogadom, hogy hátralépett, és onnan ellenõrizte, milyen hatást keltenek a címkék a dobozon. A szivar! Mennyit beszélt róla nekem Grenoble-ban, a strucctollas vendéglõben, és hol volt akkor Delphine – a süllyesztõben! Kapitányné! Ugyan kinek parancsolt akkor? Na és a bányarobbantás, már jóval azelõtt, hogy Grenoble-ba mentünk volna, elkezdtek durrogtatni odafent a hágó felõl. Honnan tudhattam volna, hogy Langlois inkább ezt hallgatta, mint mást? Attól a pillanattól fogva, hogy beszállt mellém a postakocsiba, lehettek volna sejtelmeim a skrupulusairól? Nyilván azt vetik a szememre: „Te választottad neki Delphine-t, és ezzel megválasztottad a magad helyét is. Nézd csak meg Timnét és az ügyészt, azóta is tartják a tisztes távolságot.” Az már igaz. Csakhogy Timnével meg a királyi ügyésszel, járhattunk mi karöltve, a barikádnak nem azonos oldalán álltunk. Én rossz nevelést kaptam. Én nem tudok idõben, elegánsan távozni, még akkor sem, ha ez tisztelet kérdése. Na meg a tisztelet… vajon tiszteljük-e azokat, akiket szeretünk?
67
A helyemet nem én választottam meg. Én ezt nem nevezem feltétlenül választásnak, már csak a választás természetébõl adódóan sem, mert hetven év szakadt a nyakamba, de még mennyire hogy a nyakamba szakadt. Delphine-t én választottam, ezt beismerem. Tudom: éppen olyan nõ volt, aki képtelen egy doboz szivarban egyebet látni, mint egy doboz szivart. Ezt rögtön sejtettem. Mi az, hogy sejtettem?! Tudtam. semmit sem vethettem a szemére, ahogy a cseléd fehér kötényében sem találhattam kifogásolnivalót, hófehér volt, még ki is keményítette, sõt fodrok és egy édes kis masni is díszítette. Azt hiszitek, hogy én ezt sem tudtam? Majd kiszúrta az ember szemét! Mit vethetnék Delphine szemére? Ez nem az a „hímzõfajta” volt. A világért sem! Nem fogadta el talán egy zokszó nélkül a meszelt falakat, az ágyat és a két széket, de még a lenvászon függönyt is, amit Timné adott ajándékba, de Langlois leszedetett és a szekrénybe elrakatott? Nem fogadta el zokszó nélkül az asztalt két székkel, az úgynevezett ebédlõt? Vagy a tükröt, amelyet Langlois a kandallóra tetetett, mondván: „biztos szeretnél néha tükörbe nézni”; amiben viszont csak a meszelt falak tükrözõdtek? Vagy nem volt tán bájos, amikor kettesben meglátogatták Timnét? És a szava is elakadt a sok szép dolog láttán saint-baudille-ban, amibõl megértette, hogy ez éppolyan helyzet, mint mikor tánc közben egy zenére különleges lépéseket kell tenni? Olyan feleség volt, amilyet Langlois akart? Pontosan olyan volt. Mikor leültem mellé a kötéssel, megkérdezte: – Mit csinál? Válaszoltam: – semmit. Csak kötök, sima, sima, sima. – De mi lesz belõle, harisnya vagy trikó? – Nem – válaszoltam –, semmi. Csak kötöm egymás mellé a szemeket, aztán egymás fölé a sorokat. Hogy lefoglaljam az ujjaimat. Talán orrvédõ lesz belõle, vagy sál, vagy takaró, attól függõen, hogy milyen hosszú idõre kell lekötnöm az ujjaimat. Nem tervezek elõre. Az esték békésen teltek. Langlois mint minden este, kinyitott egy szivaros dobozt, kivett egy szivart, és a kert végében elszívta. Az ablakból látni lehetett a meggyújtott szivar vörösen izzó végét a szájában, ahogy ide-oda vándorolt a sötétben; a sötét éjszakában csak a hegyek körvonala látszott, és a szivar parazsa, akár egy kocsi lámpása, amint fénye vándorol az erdõn át, völgyön át, hegyre fel, a gerincen, majd hirtelen a hegy elfogy, a kocsi eltûnik, megváltoztathatatlanul, a semmiben, a szürke homályban. Idõnként felnéztem a kötésbõl, hogy lássam, hol tart hosszú útján, majd tovább kötöttem egymás mellé az orrvédõ szemeit, amibõl talán sál lesz, vagy takaró, vagy… de elég legyen! semmire sem volt szükségem. Rá sem. Ennyit a külsõségekrõl!... * Jól emlékszünk, kutya jól, erre a korszakra. Hogyne: a szivarok! 68
Arra gondoltunk: „Nyilván a felesége kedvéért teszi. A fiatal nõk többsége irtózik a pipázástól. Egy házasság elején még mindenki engedményeket tesz. De egy öreg férj már annak is örül, ha valami kellemesben van része, és ezért meg sem kell erõltetnie magát. Idõvel minden elrendezõdik.” Mondogattuk is: „...majd visszatér a pipájához.” De amint leesett az elsõ hó (jelentéktelen õszi hó, október 20-án; alig kétujjnyi vastag volt; ahhoz persze elég, hogy az egész tájat fehérré változtassa, sõt még fehérebbé, mint mikor egy méter esik; ez a vékony hó csillog, mint a só), Anselmie-nél megjelent Langlois. Másnap talán ötvenen is jártunk Anselmie-nél, egész nap valóságos felvonulást rendeztünk. Kérleltük: – Mesélj! Mit mondott? Mit csinált? – Itt járt – válaszolta. Órákon át faggattuk, de csak ennyit szedtünk ki belõle, „itt járt”. Ez a nõ egy szadista állat! Azért nagy vonalakban megtudtunk egyet s mást. Tehát leesett a hó. A vidék hófehér lett. Langlois megérkezett Anselmie-hez. Nem ment be. Csak kinyitotta az ajtót, és bekiabált: – Itt vagy? – Persze hogy itt vagyok – mondta Anselmie. – Vonszold ide magad! – Miért vonszoljam oda magam? – Ne vitatkozz! – mondta Langlois. – A póréhagymát még belevághatom a levesembe? – akadékoskodott Anselmie. – siess! – De ezt olyan hangon mondta – emlékezett Anselmie –, hogy otthagytam a póréhagymát, és már mentem is. – Milyen hangon? – faggattuk. – beszélj! Eljön az ügyész is. Az majd kiszedi belõled. – Most mit mondjak? – csattant fel Anselmie. – Dühös volt, na! – Langlois? – Igen dühös hangon szólt. – szóval kimentél, és tényleg dühös volt? – Ó, dehogy! – Hát milyen volt? – Mint általában. – Nem jobban? – Minél, a szokásosnál nem jobban? – Nem tûnt tébolyultnak? – Hogy õ? Mit képzeltek! Tébolyult? Nem jobban, mint ti! Olyan volt, mint mindig. – Nem tûnt mérgesnek? 69
– Dehogy! Már mondtam, olyan volt, mint mindig. Tudjátok, hogy sosem volt egy mókamester. Nahát, továbbra sem volt az, de csak átlagosan nem. Kedvesen, na! – Na jó, és mit mondott? – Azt kérdezte: „Van libád?” Mire én: „Igen, van libám, vagyis attól függ.” „Hozz egyet!” Mire én: „Nem túl kövérek”, de õ csak erõsködött, úgyhogy azt mondtam: „Na, jöjjön!” Kimentünk a csûrbe, és megfogtam neki egy libát. Megállt a mesélésben, kissé nyersen mondtuk neki: – beszélj már! – Ez történt – mondta Anselmie –, ez minden. – Hogyhogy ez minden? – Ez minden, és kész. Azt mondta nekem: „Vágd le!” Fogtam a nagykést, és elvágtam a nyakát. – Hol? – Mit hol? – méltatlankodott. – A tõkén, süsd meg! – Hol volt az a tõke? – A pajtában, fújd fel! – És Langlois mit csinált? – Arrébb húzódott. – Hova? – A pajtán kívül. – A hóba? – Jaj, hát alig volt hó. – beszélj már! – nógattuk. – Torkig vagyok veletek – bosszankodott –, már mondtam, hogy ez minden. Ha azt mondom, ez minden, akkor valóban ez minden, az ördögbe is! Azt mondta nekem: „Add ide!” Odaadtam a libát. A lábánál fogta meg. Aztán meg nézte, ahogy a vére folyik a hóra. Mikor már kivérzett, visszaadta. Azt mondta: „Nesze, most menj!” Én meg bejöttem a házba a libával. Gondoltam: „biztos azt akarja, hogy megkopaszd.” Úgyhogy nekiláttam a kopasztásnak. Amikor kész lettem, kinéztem. Langlois még mindig ugyanott állt. Mint a cövek. Nézte a liba vérét a lába elõtt. Odaszóltam neki: „Megkopasztottam, Langlois úr.” De nem válaszolt, és nem mozdult. Mondom is magamban: „Nem süket ez, hallotta. Majd ha kell neki, érte jön.” Azzal megfõztem a levesemet. Öt óra lett. besötétedett. Kimentem fáért. Még mindig ott volt, ugyanott. Megint szóltam neki: „Megkopasztottam, Langlois úr, elviheti.” Nem mozdult. Erre bejöttem, hogy kivigyem neki a libát, de mire kiértem, már elment. Valószínûleg ez történhetett. Hazament, és egészen a levesig tartotta magát. Megvárta, míg saucisse elõveszi az unalomûzõ kötnivalót, és Delphine a térdére ereszti kezét. Kinyitotta, mint mindig, a szivaros dobozt, és kiment rágyújtani.
70
Csakhogy akkor este nem egy szivart gyújtott meg, hanem egy dinamitrudat. saucisse és Delphine mint rendesen, most is nézte, az izzó parazsat, a távoli kocsi lámpájának vándorló fényét, de ez most a kanóc sistergõ izzása volt. A kert végében óriási arany paca világította be egy pillanatra az éjszakát. Langlois feje volt az, amely végre betöltötte az egész világegyetemet. Ki is mondta: „...szórakozás nélkül nyomorult ember a király is”?3 sCHULZ ÁDÁM fordítása
3
Pascal: Gondolatok, 142. (Põdör László fordítása.)
william blake: Hekaté.
71
JosÉ-Maria De HereDia
Palémón Az évszak kedvezõ, fiaim, int a múzsa! Kezdd hát, Damétoszom, Ménalkhosz, rajta hát! Zengjük, a nyár kegyes, a szerelem dalát, Míg döngve énekét a tömpe méhe zúgja. Ifjak játékain enyhül aggok borúja. Ó, irigy Istenek: nem részem napvilág, szégyenszemre süket nem lettem legalább. bár nyû, görnyeszt a kor, elmémet nem gyalulja. Ki hosszú létet ér, mint én, többet szeret: Zengjetek férfiún is gyõzõ gyermeket, Jól ismerem, nekem nincs új fortélya semmi. Zengjetek. Idején rájöttök, mit tesz ez: boldogságot csak a szív békéje szerez, s szerelmet zengeni sokkal jobb, mint szeretni.
Marszüász Hazádnak fenyveit fuvallatod büvölte, Testedet mégsem õk hamvasztották, szegény! Elszórva csontjaid, véred Frígia vizén Hegyekbõl kavarog le végtelen mezõkre. Irigy küthérai, hellén ég szörnyü gõgje, A nádat lantverõ zúzta szét könnyedén, bár oroszlán juház, csíz tanult zengzetén. A dalnokból? bizony, mi sem maradt belõle. Tiszafa ágain véres foszlány lebeg, Oda kötözte õt, ki élve nyúzta meg. Kegyetlen Úr! s a jaj! s a lágy, panaszkodó hang! Nem zeng többé a síp túl értõ ujjai Nyomán Méandroszi parton oly elhalóan... A szatír bõre leng, szeleknek, játszani. 72
Pierre de Ronsard szerelmes könyvére Látott nem egy olyat a Louvre melletti park, Ki a fába nem egy kedves nevét faragta, s nem egy szív a magas mennyezetnek alatta Örömtõl duzzadott egy nyert mosoly miatt. Mit számít? Gyászuk és mámoruk elmaradt, Elnyúlva nyugszanak, körül négy tölgyfa deszka, Kriptától soha még el senki sem vitatta, s a feledés, s a fû alól holt porukat. Minden enyész, Marie, Hélène, büszke Kasszandra, Nincs ma már testetek, csak leheletnyi hamva – A rózsa, liliom nem ér meg másnapot –, Ha szajna, szõke Loire vizén Ronsard nem illet Kezével, fonva szép homlokotokra ott szerelem mirtuszát s olajágát a Hírnek.
A kentaurlány Rég erdõn, szirteken, patakon, völgykapun bolygott kentaurok szép hada szerteszéjjel, bordáikon az árny játszadozott a fénnyel, s összevegyült sötét szõrük, szõke hajunk. De már hiába hajt a nyár növényt. Magunk Tiporjuk azt. A csend vad odvainkba fészkel, s ha felüvöltenek forró, sötétes éjjel A messzi csõdörök, remegésbe fogunk. Mert fogynak napra nap, kesergünk csak mi rajta, A Felhõ fiai, kivész e büszke fajta, s elhagy, a Nõ után hajtja a bódulat. Minket a szerelem taszít állati sorba, Torkunkból vágy-gyötört, rút nyerítés fakad, s kedvük bennünk csupán a nõstényt ostromolja. LACKFI JÁNOs fordításai 73
JUan riGoLi
Az õrület ábécéje* Így könnyebben megértjük az esquiroli** metafora alapjául szolgáló ábrándot: „olvasni a gondolatban” eszerint azt jelenti, hogy nem törõdünk semmilyen tünettel, áttételes jelleggel; a „gondolat” itt ugyanis önnön kifejezõdését helyettesíti és mindazt, ami elárulja vagy önmagán kívül árulkodik róla – e behelyettesítés vitathatatlan elõnye az áttetszõség, melyet semmilyen más jel nem tenne lehetõvé. E képzeletbeli, mélyreható olvasás során világosan feltárul az õrület mélye; s amit az orvos lát, az éppoly érthetõ a számára, akár egy jól ismert nyelv szavai: az esquiroli metafora táplálja az õrület világosan megfejthetõ ábécéjének mítoszát, betûi segítségével az elmegyógyász tekintete egyértelmûen meghatározhatja egy-egy jellegzetes kórkép szerkezetét, összes változatát. Az elmegyógyász, amikor tekintete olyan jelek után kutat, amelyek kiváltó oka számára láthatatlan, és elméletben a „gondolatot” mint közvetlenül megfejthetõ hordozót vizsgálja, szükségképpen egy teljes, értelmes szöveg olvasójának képzeli önmagát. E meggyõzõdés nyilvánvalóan közel áll a lavateri*** „fiziognómiához” és „patognómiához”, vagy legalábbis ezek jelentik legszilárdabb metaforikus támaszát: Lavater megvalósíthatatlan tervet forgat a fejében, azt „a roppant ábécét” szeretné megalkotni, amelynek segítségével megfejthetné a természet õsi nyelvét, „az ember arcáról és egész külsejérõl leolvasható nyelvet”, és azzal büszkélkedik, hogy „legalábbis felvázolta ezen isteni ábécé néhány betûjét, méghozzá elég olvashatóan ahhoz, hogy az egészséges szem bárhol felismerhesse õket, ha találkozik velük”.1 Ebben áll „a fiziognómus tudománya”: erre utal az Orvostudományok szótárának „gesztus” szócikke is, amely szerint a fiziognómus – „mint tudjuk – olvas a gondolatainkban, s egyúttal jellemünk lé* Részlet Juan Rigoli Lire le délire. Aliénisme, rhétorique et littérature en France au XIXe siècle címû kötetébõl. (Fayard, Párizs, 2001, 34–43.) ** Jean-Étienne Dominique Esquirol (1772–1840), a francia elmegyógyász, akit mesterével, Pinellel együtt a modern pszichiátria alapítói között tartanak számon, egész életében elmegyógyintézetekben dolgozott. Nevéhez fûzõdik az 1838-ban elfogadott törvény benyújtása, amely egyrészt minden megye számára kötelezõvé tette pszichiátriai intézmények létesítését, másrészt jogilag szabályozta az elmegyógyintézetbe utalás feltételeit. (A ford.) *** Johann Kaspar Lavater (1741–1801), a német nyelven író svájci teológus legfontosabb mûve négykötetes fiziognómiája (Physiognomische Fragmente zur Beförderung der Menschenliebe, 1775–1778), melyben neves tudósokra és mûvészekre hivatkozva ismerteti elméletét. A fiziognómia szerint az ember külsõ vonásai árulkodnak jellemérõl. Az elmegyógyászok mellett számos író is felhasználta Lavater rendszerét, amely a XIX. században nagy népszerûségnek örvendett. (A ford.) 1 J. K. Lavater: La physiognomonie, ou l’art de connaître les hommes d’après les traits de leur physionomie, leurs rapports avec les divers animaux, leurs penchants. etc. [1775–1778], f H. bacharach [1845/1979] fordítása, Párizs, 1845, XV. Moreau de la sarthe kiadása 1806 és 1809 között jelent meg.
74
nyegét is megragadja”.2 Esquirol metaforája vélhetõen egyszerre merít Lavater megingathatatlan és mélységesen keresztény hitébõl, „a látható és a láthatatlan, az érzékelhetõ és az érzékelhetetlen”3 közti szoros összefüggésbõl, valamint a dudorokat és mélyedéseket katalogizáló, rendkívül materialista koponyaalaktanból, annak ellenére, hogy egyértelmûen rámutatott a Galléhoz* hasonló „elméletek” vagy „rendszerek” torz következtetéseire és az ezekbõl fakadó „hibákra”.4 Lavater és Esquirol nyomdokain haladva és az orvostudomány területén általánosan elterjedt szókészlettel élve5 egy másik elmegyógyász – bár látszólag lemond arról, ami az õrület megfejtésének õrületére emlékeztet –,6 végül igen meggyõzõnek tekinti és szélesebb körben alkalmazza ezt az olvasásmódot: senki ne gondolja, hogy oktalan módon arra törekszem, hogy az ember minden gondolatát, minden elképzelhetõ rögeszméjét leolvasP. Rullier: „Geste”, in Dictionnaire des sciences médicales. C. L. F. Panckoucke/Crapart/Le Normant, Párizs, XVII. k., 1817, 332. 3 J. K. Lavater: La physiognomonie, id. mû, 8. * Franz Joseph Gall (1758–1828) német orvos neve az általa megalkotott „tudománynak”, a koponyaalaktannak köszönhetõen maradt fenn, jóllehet elméletét, amely a koponyán található dudorokat összefüggésbe hozza az agy adott területéhez kapcsolt képesség fejlettségével, már a kortársak közül is sokan bírálták, éppen a tudományos megalapozottság hiánya miatt. Az orvostudomány ellenben máig elismeri Gall érdemeit, hiszen a bécsi, majd párizsi professzor igyekezett meghatározni az agy különbözõ részeinek feladatát is. (A ford.) 4 J.-É.-D. Esquirol: Des maladies mentales considérées sous les rapports médical, hygiénique et médico-légal. J.-b. baillière/London, Párizs, H. baillière, t. II. 1838, 288. A hasonlóságok és összefüggések kérdése minden bizonnyal jóval bonyolultabb ennél, amennyiben Gall – éppen a „fizionómusokkal” és különösen Lavaterrel szembehelyezkedve – „anatómiai és fiziológiai ismereteket” követel, és szakadatlanul tiltakozik rendszere és a fiziognómia szokásos rokonítása ellen. (F.-J. Gall – J.-C. spurzheim: Anatomie et physiologie du système nerveux en général, et du cerveau en particulier, avec des observations sur la possibilité de reconnaître plusieurs dispositions intellectuelles et morales de l’homme et des animaux, par la configuration de leurs têtes. F. schoell, Párizs, t. IV. 1819, 284.) Gall rendszerének XIX. századi továbbfejlõdése kapcsán lásd G. Lantéri-Laura: Histoire de la phrénologie. L’homme et son cerveau selon F. J. Gall. P.U.F., «Galien», Párizs, 1970, 125. sk. A megfejtés metaforája természetesen nem ritka ebben az összefüggésben: Lacenaire éppen a holttestét feltáró „frenológusok, kranológusok, fiziológusok és anatómusok”, e „ragadozó madarak” olvasatát megcáfolandó vállalja olvasója elõtt, hogy még „életében, testben és lélekben egészségesen” õ maga „felboncolja” saját testét és „agyát”: „Csak azt az egyet ígérhetem, hogy úgy olvashatsz szívemben, mint én magam, és megszámlálhatod lüktetéseit és dobbanásait.” (P. F. Lacenaire: Mémoires et autres écrits [1836]. Librairie José Corti, Párizs, 1991, 38–39.) 5 Lásd még például J.-N. Hallé – J.-b.-J. Thillaye: „Signes et effets des affections de l’âme”, in Dictionnaire des sciences médicales, id. mû, tome LI., 1819, 274–275. 6 Ez a fajta õrület már Pinelnél is megjelenik a koponyaformák minõsítése kapcsán: „Én csak az alakváltozatok, a pontos méretmeghatározás és a méretarányok kérdésével foglalkoztam, a többi témában szabad teret engedek a feltevéseknek, a tudomány e másik tébolyának, amelyet még nem utaltak a bolondokházába.” (Ph. Pinel: Traité médico-philosophique sur l’aliénation mentale, ou la manie. Richard, Caille és Ravier, Párizs, 1800, 132.) sõt Gallnál és spurzheimnél is: „[…] ha ez így van [ha elfogadjuk, hogy az emberek „egyenlõ képességekkel” jönnek a világra, amit Gall természetesen vitat], akkor az uralkodó képességeknek nem lehet külsõ jelük, következésképpen igazi õrültség, ha ilyen módon kívánjuk megismerni az agy különbözõ részeinek feladatát. (Anatomie et physiologie du système nerveux, t. I., id. mû, V.) 2
75
sam az ábrázatáról. Az arc nem tükrözi, soha nem is tükrözheti a gondolatokat, a gondolatmeneteket és mindazt, ami ott lehet az ember fejében. Ám az ember megfigyelésével, mind az egészséges, mind a kóros állapot esetében rávilágíthatunk az érzékenység mértékére, különbözõ megjelenési formáira, valamint az értelmi képesség és az akaraterõ fejlettségére.7 A néhai Geoffroy doktor […] számtalanszor felhívta a figyelmemet arra, mekkora jelentõséggel bír az elmebetegek tekintetének vizsgálata. A szem valóban az arc legkifejezõbb része, legélénkebb szerve. […] Az õszinteség és a színlelés egyaránt kiolvasható belõle.8 A fiziognomóniai irányzat tényleg mélyen áthatja az elmekórtant, és hosszú idõn keresztül meghatározza beszédmódját és módszereit.9 Mint arra Michel Foucault rámutatott, a klinikai megfigyelés korában nem ritka a nyelvi analógia. Gyakran elõfordul azokban a kórtünettanokban, amelyek az „egyértelmûen nyelvközpontú”10 condillaci „analízis” szellemében íródtak: „A megfigyelõ […] olvassa a természetet”; „az egyedi, egymástól független megfigyelések olyanok a tudományban, mint a betûk és a szavak a beszédben”.11 Pinel* és bricheteau azokat a régi tudósokat méltatják, akik „a természet nagy könyvében a betegségek tüneteit tanulmányozták”,12 Jean-Pierre Falret pedig ugyanezzel az egyszerre ünnepélyes és elcsépelt, de nem kevésbé beszédes metaforával él majd, amikor „az elmebetegségek gyakorlati tanulmányozásának”13 szükségességét hangsúlyozza: A hallgatók természetesen kizárólag a betegek megfigyelése révén tanulhatnak igazán, s kétségtelen, hogy a tanár maga sem uralhatja tökéletesen a tárgyát, ha megfigyeléseire és olvasmányaira épülõ órái helyett nem nyithatja fel gyakrabban a természet könyvét…14 A. Laurent: „De la physionomie chez les aliénés”, in Annales médico-psychologique, 4. sorozat, I. k., 1863, 184. 8 Id. mû, 199. 9 Lásd lentebb, III. fej., 272. sk. 10 Condillac: Essai sur l’origine des connaissances humaines. Éd. Galilée, „Palimpsestes”, Auvers-sur-Oise, 1749/1973, 265. 11 C. Roucher-Deratte: Leçons sur l’art d’observer. Fontenay-Picot, Montpellier, 1807 és F.-J. Double: Sémiologie générale, ou Traité des signes et de leur valeur dans les maladies. Croullebois, Párizs, 1811–1822. Akiket idéz, M. Foucault: Naissance de la clinique. Une archéologie du regard médical. P.U.F., „Galien”, Párizs, 108 és 119. [A klinikai orvoslás születése, Corvina, budapest, 2000. Romhányi Török Gábor fordítása.] * Philippe Pinel (1745–1826) francia elmegyógyász emberségének köszönhetõen szûnt meg az elmegyógyintézetekben a betegek leláncolásának gyakorlata. A francia pszichiátria kiemelkedõ alakja a felesleges testi beavatkozások (mint például az érvágás) helyett a lélek kezelését helyezte elõtérbe, és az õ mûve az elmebetegségek elsõ, módszerében a természettudományokat idézõ rendszertana is. (A ford.) 12 Ph. Pinel – I. bricheteau: „Littérature médicale”, in Dictionnaire des sciences médicales, t. XXVIII., 1818, 486., valamint Ph. Pinel: Nosographie philosophique, ou la méthode de l’analyse appliquée à la médecine. J. A. brosson, Párizs, t. II., 1798, 363. 13 J.-P. Falret: De l’enseignement clinique des maladies mentales. L. Martinet, Párizs, 1850, 14. 14 Id. mû, 13–14. 7
76
A fenti metafora lehetne pusztán Esquirol fordulatának eltorzítása, az áttételes kifejezésmód véletlenszerû (és helytelen) alkalmazása, visszatérés a tudományág letûnt múltjához, ám valójában megeleveníti a képet, amelyben a klinikai pszichológia önmagát látja. Megeleveníti, ám egyúttal megnyitja az utat a klinikai pszichológia számára örök és ellenállhatatlan kísértést jelentõ „orvosi ezotéria”15 felé, ahol a szakértelem „adottsággá”, „tehetséggé”, a tekintet pedig olyan kivételes „érzékké”, „a zseni pillantásává” alakul, „amely már inkább a természet adománya, mintsem a tanulás gyümölcse”.16 Mindent látni, megfejteni a láthatatlan összes titkát: ez a hatalmi ábránd kísérti meg egy pillanatra Esquirolt, amikor az elmekórtan gyakorlásához nélkülözhetetlen, ritka képességeket magasztalja, s büszke, hogy megszerezte azokat, vagy megáldatott velük. Így tehát nem a türelmes „megfigyelés” tudománya áll szemben a lavateri „ábécével”, amelyet „egészséges szem” birtokában mindenki felismerhet, olvashat és értelmezhet, hanem az az ösztönös képesség, amely lehetõvé teszi a „gondolatok” titkos mélyének kifürkészését.17 A Pinel nyomdokain haladó Esquirol vállalkozását azonban kétségkívül a leleplezés szándéka vezérli: az elmekórtan a hasznavehetetlen materialista elméletek tekintélyével és a teológiai bizonyosságokkal szemben a kézzelfogható tapasztalatra hivatkozik; ott, ahol a laikusok csupán érthetetlen zavart látnak, õ „az elmebetegek észjárásának elemzésére” buzdít, „mert az elmebetegek gondolkodnak és elmélkednek”;18 s ahol mások az én hiányát vagy megsemmisülését vélik felfedezni, Esquirol annak töretlen meglétét és a „tiszta elmeállapottal” való összefüggését hangsúlyozza: M. Foucault: Naissance de la clinique, id. mû, 115. Lásd még általánosabban C. Ginzburg: „signes, traces, pistes. Racines d’une paradigme de l’indice”, in Le Débat, 6. szám, 1980, 43. 16 J.-J. Virey: „Esprit”, in Dictionnaire des sciences médicales, t. XIII., id. mû, 1815, 318. 17 Egy, az Orvosi-pszichológiai évkönyvekben [Annales médico-psychologiques] megjelent könyvismertetõ szerzõje mindenesetre ezt a célkitûzést ragadja ki az Esquirol köréhez tartozó, majd a Frenológiai Társaság tagjaként ismert F. A. Voisin egyik mondatának ürügyén, mely Az emberi értelem vizsgálata [Analyse de l’entendement humain] címû munkában található: „Lássuk csak – tûnõdött Voisin –, hasznomra váltak-e az emberi természettel kapcsolatos új ismeretek; helyesen olvastam-e az emberi agyban?”; s az ismertetõ szerzõje szigorúan rámutat a frenológiával kötött hibás és megkésett kompromisszumon túl e metaforikus olvasat s az alapjául szolgáló, képzeletbeli anatómia következetlenségére is: „[…] amikor olvasóinak tett ígérete szerint kiteríti az agyat, majd úgy olvas benne, akár egy nyitott könyvben, szükségszerûen Gall és tanítványai eszméit követi, hiszen hogyan vizsgálhatná bárki is szervi alapon a képességek történetét, ha nem fogadja el a mester rendszerét. Ugyanakkor meglepve […] tapasztaljuk, hogy egyáltalán nem az aggyal, hanem a neki tulajdonított jelenséggel foglalkozik.” (É. carrière: „remarques sur l’entendement humain, à l’occasion du mémoire de M. le Docteur Félix Voisin, médecin de l’hospice de bicêtre”, in Annales médico-psychologiques, 2. sorozat, t. iV., 1852, 1–14.). Az idézet forrása F. A. Voisin: Analyse de l’entendement humain. Quelles sont ses facultés? Quel en est le nom, quel en est le nombre, quel en doit être l’emploi. J.-b. baillière, Párizs, 1851, 45. Voisinnek mindenesetre tetszik a metafora, ezért is hangsúlyozza teológiai jelentõségét: „[…] ha a természet szent könyve csakugyan feltárult elõttem” (id. mû, 27.). 18 J.-É.-D. Esquirol: Des maladies mentales. T. I., 10. „Mindannyian gondolkodnak valamelyest; csak azért tûnnek eszelõsnek, mert nehezen ismerjük fel a gondolatmenetük kiindulópontjául szolgáló elképzelést.” (Des passions considérées comme causes, symptômes et moyens curatifs de l’aliénation mentale. Didiot Jeune, Párizs, 1805, 78–79.) 15
77
Amíg az ember szellemi képességeinek birtokában van, minden érzése, gondolata és benyomása az énre vonatkozik. Még a legféktelenebb téboly közepén is megtaláljuk az ént mint gondolataink alapvetõ célját és végsõ határát. […] Így a legsúlyosabb elmezavar is mindig visszavezethetõ az énre, még az öngyilkosság esetében is.19 Egyébiránt a maga hatásvadász módján Esquirol metaforája is ezt fejezi ki: az elmegyógyászok, akik ilyen csodálatos módon képesek olvasni pácienseik „gondolataiban”, legalábbis feltételezik, hogy vannak gondolataik, szemben azokkal, akik egy õrültben „többé nem ismerik fel az embert, mert az értelem szikráját sem képesek felfedezni benne”.20 Ez a metafora vagy legalábbis egy változata egyébként másutt is felbukkan, ugyanilyen értelemben: Az elmebetegek gondolatait elemezve, gondolatmenetüket követve, szívükben kutatva, elhatározásaik indítékait keresve szeretetük és gyûlöletük, vágyaik és ellenérzéseik, elhatározásaik és tetteik okait leljük meg; bizonyságot szerzünk afelõl, hogy az õrültek nem olyan esztelenek, mint azt az átlagember hiszi.21 Miért kénytelen Esquirol mégis a túlzás retorikai fogásához nyúlni, hogy megfogalmazza az õrület értelmezésérõl vallott nézeteit? Miért ábrázolja a tekintetet isteni szemként, amely az ember veséjébe és szívébe lát? Pinel panaszai („tudjuk, hogy a közvélemény mily kevés jóindulatot tanúsít az orvostudománnyal szemben…”) és Esquirol magabiztossága („hiszem, hogy bárki másnál jobban megtanultam olvasni…”) egyaránt arról árulkodnak, hogy az átható tekintet, amellyel az elmegyógyász a betegeit figyeli, maga is megfigyelt tekintet, tudatában van annak, milyen látványt nyújt, és erõsen foglalkoztatja, hogy milyen megítélésre számíthat: e „gondolatolvasók”, az õrület új szakértõi a velük szemben oly „kevés jóindulatot tanúsító” közönség, a „közvélemény” elõtt gyakorolják tehetségüket. Az elmegyógyásznak el kell fogadtatnia, hogy az, amit lát, létezik; el kell ismertetnie, hogy az õrület értelemmel bír, mindazok állításával szemben, akik csupán tökéletes és megfejthetetlen hiányt látnak benne; mûvelõinek nemcsak megalkotniuk kell a tudományt, amely képes felfedezni a rendet „az emberi nyomorúság káoszában”,22 hanem hitelt is kell szerezniük neki. Ezért teszik közszemlére tekintetüket és olvasataikat, s engednek a metaforák csábításának, hogy szavakba öntsék, vagy legalábbis érzékelhetõvé teJ.-É.-D. Esquirol: „Délire”, in Dictionnaire des sciences médicales, t. VIII., id. mû, 1814, 253. J.-É.-D. Esquirol: Des maladies mentales. T. II., id. mû, 2. 21 J.-É.-D. Esquirol: „Question médico-légale sur l’isolement des aliénés”, in Annales d’hygiène publique et de médecine légale. Gabon, Párizs, majd Crochard, majd J.-b. baillière, 1833, 136. 22 J.-É.-D. Esquirol: Des maladies mentales, id. mû, t. I., 3. Az „emberi nyomorúság nagy lerakata” – írja majd J. M. Charcot a bolondokházáról. (Leçons sur les maladies du système nerveux [1872–1873], bureaux du Progrès Médical, Louis bataille, Párizs, 1892, 2.) 19
20
78
gyék az ösztönös és a szerzett tudás ama kifinomult ötvözetét, mely módszerük legjellegzetesebb vonása. bár elméleti fejtegetéseiben a tudomány olykor a maga alkotta vagy korábbról örökölt fogalmak „metaforakészletére”23 hagyatkozik – akár azért, mert így talál módot arra, hogy az analógia segítségével megértsen és kifejezzen valamit, amit ennél hatásosabban sem elgondolni, sem elmondani nem tudna, akár azért, mert enged a kép erejének, s mivel más (törvénytelen) tekintélyt nem talál, a támaszául szolgáló szavak káprázatához folyamodik –, az elmekórtan védtelen (de még mennyire – tehetnénk hozzá) a tudományos érvelés bevett fordulataival szemben. Ezért érdekes az elmekórtan történetét a megnyilatkozási formáin keresztül elbeszélni. De nem csak azért, mert az önnön megfogalmazásához kölcsönvett szavak feltárhatják az elmekórtan homályos foltjait, hiányosságait vagy ellentmondásait: a nyelvi eszközök a szónoki tehetségre isrávilágítanak, a retorikai hatásra, amelyet az elmegyógyászok azért próbálnak elérni mûveikben, hogy szakértelmüket bizonyítsák. Az elmekórtan, mely születése óta egyszerre küzd azért, hogy megragadja tárgyát és megnyerje hallgatóságát, még kifejezésmódjában is szüntelenül elõkészíti a saját fogadtatását. Esquirol metaforája tehát, talán épp kétértelmûsége folytán, errõl az elismerésért folytatott harcról is tanúskodik. Az elmegyógyász, miközben azt próbálja bebizonyítani, hogy az elmezavar (a közhiedelemmel ellentétben) nem a gondolkodás halála, és felfedni igyekszik az õrületben megbúvó értelmet, mely az átlagos szemlélõ elõtt rejtve marad, meglepõ módon egy közhelyhez folyamodik: ahhoz a jól ismert elképzeléshez, amely szerint a homályon és a titkon túl megközelíthetõ a másik ember tudata. Ezáltal mintegy beépíti elméletébe azokat a (teológiai és ezoterikus) mellékjelentéseket, melyek elfogadhatatlanok a Pinel óta „objektív tudománynak” tekintett elmekórtan számára, függetlenül attól, hogy szókincsét a lavateri fiziognomónián túl a szenvedélyek klasszikus nyelvétõl örökölte, s egymás után sorjáznak benne az „elolvasni”, megfejteni kívánt titkokról és gondolatokról árulkodó jelek.24 Esquirol J. starobinski: „sur l’histoire des fluides imaginaires (des esprits animaux à la libido)”, in La relation critique. Gallimard, Párizs, 1970, 200. skk. Lásd még F. Azouvi: „Histoire des sciences ou histoire des mots?”, in Cahiers pour un temps: Jean Starobinski. centre Georges Pompidou, Párizs, 1985, 85–101. 24 A szó metaforikus jelentései pontosan körülhatároltak: „Az olvasni kifejezés átvitt értelemben az erkölcstanban használatos. Isten olvas a szívünkben, a gondolatainkban. Az asztrológusok állítólag kiolvassák sorsunkat az égbõl, a csillagokból. Én kiolvasom az ön szemébõl és arcvonásaiból, mit rejt a lelke.” (a. Furetière: Dictionnaire Universel, contenant généralement tous les mots françois tant vieux que modernes, et les Termes de toutes les sciences et des arts. arnout et reiner Leers, La Haye/Rotterdam, 1690.) „Olvasni képletesen annyit tesz: kifürkészni valami homályos és rejtett dolgot. Olvasni valakinek a gondolataiban, a szívében, a szemébõl.” (Dictionnaire de l’Académie Française. Firmin Diderot Frères, Párizs, 1835.) A kifejezés és megfelelõi természetesen az orvosi nyelv és a vallási etika metszéspontjában jelennek meg, ahogyan Poujol doktornál is: „[…] hiába próbálják hamis vallomások megtéveszteni a tapasztalt orvost; tisztán látó szeme a gondolat legrejtettebb mélyéig hatol, az arc külsõ játékában és az embert feldúló, emésztõ nyugtalanságban meglátja a zavarodott lélek mély szenvedélyét; bizonyos értelemben tetten éri azt.” (F.-a.-a. Poujol: Dictionnaire des facultés intellectuelles et affectives de l’âme, où l’on traite des passions, des vices, des vertus, etc., qui élèvent ou ennoblissent, abaissent ou dégradent l’homme, et des moyens de dévélopper les unes et de corriger les autres, etc., kiadta J.-P. Migne abbé, encyclopédie théologique, aux ateliers catholiques du Petit-Montrouge, Párizs, t. XXXIX., 1849, 111.) A metafora kulturális eredetét és elterjedését illetõen lásd e. r. curtius: „Le symbolisme du livre”, in La littérature européenne et le Moyen Âge latin, franciára ford. J. bréjoux, P.U.F., „agora”, Párizs, t. II., 1986. 23
79
valószínûleg tudatosan törekszik arra, hogy hétköznapi kifejezésekkel tegye érthetõvé az elmekórtan „speciális” elméleti és gyakorlati ismereteit. Az eljárás kétségtelenül jár némi kockázattal, ám ezt mindenképpen vállalni kell, hiszen az elmegyógyász csak azoknak a szavaiban találhat meggyõzõ erõt, akiket megnyerni kíván. Esquirol metaforája – a sikeres, minden korlátot legyõzõ olvasásé, mely a legrejtettebbet, a legnehezebben olvashatót szeretné megfejteni – paradox módon olyan kényszerûséghez vezet, amelytõl az elmekórtan soha nem fog megszabadulni. Ugyanebben a fejezetben, néhány sorral lejjebb, az „öngyilkos” elmebetegek tragikus „elszántságát” vizsgálva Esquirol visszatér ehhez a metaforához, de ez alkalommal Rousseau-t idézi: „A század boldog emberei végeznek magukkal; de a boldogság – mondja Jean-Jacques –, nem visel külsõ jelvényt; hogy felismerhessük, olvasni kellene a boldog ember szívében.”25 Az ismétlés jelzi, hogy a kifejezés milyen gazdag jelentéssel bír, ugyanakkor arra is rámutat, hogy Esquirol tudatosan használja a „moralisták” és a „költõk” közös nyelvét, amelytõl máshol el kívánt határolódni, amikor új nevet adott a „melankóliának”.26 Az ismétlõdõ kép nyilvánvalóan felhívja a figyelmet az azonos megfogalmazásra, ugyanakkor áthidalhatatlan szakadékról is árulkodik: míg Rousseau érthetõ módon az áttetszõség hiányáról panaszkodott („Olvasni kellene a szívben” – kiált fel melankolikus ábrándot dédelgetve, és azoknak az „öngyilkos” elmebetegeknek a motivációit idézve, akik közé Esquirol a melankóliáról szóló fejeJ.-É.-D. Esquirol: Des maladies mentales, t. I., id. mû, 275–276., és már a „suicide”-ben is, in Dictionnaire des sciences médicales, id. mû, 232. A magányos sétáló álmodozásai kilencedik sétájának híres kezdetérõl van szó. (A magyar fordítást lásd Rousseau: A magányos sétáló álmodozásai. Európa, 1997, budapest, 139. Réz Ádám fordítása.) 26 „A köznyelvben az egyén szokványos levertségét kifejezõ melankólia szót meg kell hagynunk a moralistáknak és a költõknek, akiknek nem kell olyan szabatosan fogalmazniuk, mint az orvosoknak.” (Des maladies mentales. Id. mû, 197.) Az irodalom majd mégiscsak követi az orvostudományt, Théophile Gautier ugyanis (egy elbeszélésében, ahol „az orvostudomány megkérdõjelezõdik, mert még nem nyitottak fel egyetlen lelket sem a bonctani elõadótermekben”) hogy elvesse, a fikció részévé teszi az Esquirol által az elcsépelt kifejezés pótlására megalkotott „lipemania”, búskomorság szót („Avatar” [1856], in Récits fantastiques. Flammarion, Párizs, 1981, 279 és 282.). Az elnevezés megváltozását illetõen lásd G. swain: „Permanence et transformations de la mélancolie”, in Dialogue avec l’insensé. Essais d’histoire de la psychiatrie. Gallimard, Párizs, 1994, 167–187. Köztudott, hogy a kórleírás osztályainak megnevezését Pinelnek egyben a „francia nyelvhez” kellett igazítania, hiszen az nem elég gazdag az elmebaj különbözõ fokozatainak kifejezéséhez: a francia szinonimaszótár [Synonymes français] szerzõje hiába akarja leírni azt a csekély különbséget, amely a társalgási nyelvben az õrült, különc, bolond, félkegyelmû, gyengeelméjû stb. szavakat elválasztja, csupán az értelem, okosság, éleslátás, tudat stb. fokozati skálájának utolsó elemét adhatja meg, de korántsem alkothat az elmebaj különbözõ állapotait leíró, pontos fogalmakat.” (Ph. Pinel: Traité médicophilosophique, id. mû, 166.) sõt az Értekezés második kiadásánakelején kétszer is utal erre: „Az elmebetegség, mánia, melankólia, demencia szavakon érthetjük ugyanazt, mint a mindennapi érintkezésben használatos õrület, téboly, hóbortosság, megzavarodás stb. szavakon”; „Nem szatíraírásra vállalkozom, egy valóságos betegség történetét szándékozom megírni: mindaz, amit a társasági nyelvben tébolyon, hóbortosságon, megzavarodáson, õrületen értünk, távol áll tárgyamtól” (id. mû, III. és 4.). Ennek ellenére jó néhány elmegyógyász, mint például J.-J. Moreau de Tours, újra bevezeti majd e számûzött „szavakat” és „szinonimákat”: „[…] a gondolkodóképesség mûködésének zavarai, hóbortjai, szertelenségei egyetlen szóban foglalhatók össze: az õrületben” („De l’identité de l’état de rêve et de la folie”, in Annales médico-psychologiques, 3. sorozat, id. mû, 1855, 387.). 25
80
zetben magát „J.-J. Rousseau”-t is besorolja),27 Esquirol az elmegyógyász éleslátásáról beszél. A Rousseau által emlegetett hiányzó vagy homályos „külsõ jelvénytõl” a „külsõ jelekig”,28 melyeket Esquirol egy metafora erejéig megfejteni vél, világosan láthatjuk, mekkora távolságot kell leküzdenie az elmekórtannak a kóros esetek értelmezéséhez, és azt is, milyen erõs kísértést érezhet arra, hogy tagadja ezt a távolságot. Az mindenesetre biztos, hogy errõl a kísértésrõl a közvélemény is tudott: ezt állítja színre Alfred de Vigny abban a jelenetben, ahol stello „konzultál” a Fekete Doktorral, aki nevét blanche doktor nevének kifordításából kapta: „Ó! Istennek legyen hála!” – kiáltott fel stello, tekintetét az égre emelve. – „Végre egy eleven ember. s éppen ön az, a lelkek orvosa, míg mások legfeljebb a test orvosai, ön, aki mindennek a mélyére tekint, míg a többi ember csupán a formát és a felszínt látja.”29 stello terápiás kérésére („szeretném feltárni ön elõtt a szenvedésemet, hogy errõl beszéljen nekem, mert a beteg számára mindig nagy öröm, ha beszélhet és másokat beszéltethet önmagáról: ez már fél gyógyulás”)30 a Fekete Doktor beszédterápiával, a „lélekgyógyászatban” alkalmazott „megrázkódtatások” bonyolult változatával felel: a beszélgetõtársak „gondolatainak” ütköztetése olyan szenvedélyes eszmecseréhez vezet, amely során a beteg az orvos éber „tekintete” elõtt képes lesz úrrá lenni a „levertségén”:
J.-É.-D. Esquirol: Des maladies mentales. Id. mû, 212. Gyakori a Rousseau-ra tett utalás, számíthattunk rá a melankolikus alkatról szóló fejezetben. Lásd még például Ph. Pinel – I. bricheteau: „Médecine”, in Dictionnaire des sciences médicales, t. XXXI., id. mû, 1819, 387., L.-F. Lélut: „observations de folie sensoriale, recueillies dans la division des aliénés de l’hospice de bicêtre”, in Gazette médicale de Paris. Journal de médecine et de sciences accessoires, Párizs, id. mû, 1833, 842., vagy bõvebben b.-A. Morel: Études cliniques. Traité théorique et pratique des maladies mentales considérées dans leur nature, leur traitement, et dans leur rapport avec la médecine légale des aliénés. Grimblot és özv. Raybois/Párizs, Victor Masson, Nancy, 1852–1853, t. II., 9–11. A „Rousseau-eset” pszichiátriai történetét illetõen lásd J. starobinski: „sur la maladie de rousseau”, in Jean-Jacques Rousseau. La transparence et l’obstacle, suivi de Sept essais sur Rousseau. Gallimard, Párizs, 1971, 434–438., w. Lange-Eichbaum bibliográfiáját: Genie, irrsinn und ruhm. eine Pathographie des Genies, ernst reinhardt Verlag, München/basel, 1956, 415–418., valamint c. Wacjman: „Médecins et aliénistes de la période révolutionnaire lecteurs de rousseau”, in Rousseau, l’Émile et la Révolution. Actes du colloque international de Montmorency (27 septembre–4 octobre 1989), Universitas/ Ville de Montmorency, Párizs és Fous d Rousseau. Le cas Rousseau dans l’histoire de la psychopathologie. L’Harmattan, „santé, sociétés et cultures”, Párizs, 1992. 28 Ph. Pinel: Traité médico-philosophique, id. mû, 1800, IX. 29 A. de Vigny: „stello” [1832], in Œuvres complètes. Gallimard, „bibliothèque de la Pléiade”, Párizs, 1993, t. II., 498. Az elmegyógyász-retorika tükre, amelyet Nerval is saját orvosa elé tart majd: „[…] ön, aki éppúgy a lélek orvosa, mint a testé”. (G. de Nerval: Levél Émile blanche doktornak, kelt. 1853. november 25-én, 1853, in Œuvres complètes. Gallimard, „bibliothèque de la Pléiade”, Párizs, 1984–1993, t. iii., 827.) 30 a. de Vigny: „stello” [1832], in Œuvres complètes, t. II., id. mû, 499. 27
81
A lámpa sugarai egyenesen a Fekete Doktor szenvtelen arcára és stello csiszolt elefántcsont koponyaként fénylõ, széles homlokára estek. A doktor e homlokra szegezte a tekintetét, a szeme se rebbent. Úgy tûnt, csendben figyeli, ahogy gondolatai eljutnak a másik fejébe, és megküzdenek annak az embernek a gondolataival, akinek a gyógyítására vállalkozott, akár egy tábornok, aki a magaslatról követi csatatérre kivonuló serege támadását és azt a belsõ harcot, amely a félig meghódított erõd közepén, a helyõrség ellen még elõtte áll.31 A kezelés eredménye egyébként a fenti hadászati szókinccsel élve a „legyõzött betegség” lesz, amelyet újfent egy átható tekintet ítél meg: Ha valaki alaposan megvizsgálja, azt mondhatta volna, hogy újra magához ragadta az irányítást lelke fölött, és kellõképpen visszanyerte akaraterejét ahhoz, hogy uralkodjon mélységes kétségbeesésén.32 A terápia sikere – vagyis az, hogy a beteg visszanyeri „akaratát” – teljes egészében egy, az orvos által gyakorolt, egyszerre vizuális és nyelvi hatalom megjelenítésén múlik.33 VÁRHALMI ZsUZsA és LÕRINsZKy ILDIKÓ fordítása
Id. mû, 553. Id. mû, 555. 33 A fiatal Flaubert ugyanezzel a vesébe látó képességgel ruházza fel „Mathurin doktort”: „Nem lehetett elmenekülni átható, okos tekintete elõl; amikor felemelte a fejét, lehunyta a szemét, és mosolyogva figyelt oldalról, úgy érezted, mintha egy mágneses szonda a lelkedbe hatolna, és átkutatná minden rejtett zugát.” („Les funérailles du docteur Mathurin” [1839], in Œuvres complètes. Éd. du seuil, „L’intégrale”, Párizs, 1964, t. I., 221.) 31
32
82
tHÉoPHiLe GaUtier
Nyári éjszakák 1. Villanella Ha eljön majd az enyhe évszak, És tovatûnik a hideg, Gyönyörûm, a vadonban én majd Gyöngyvirágot szedek veled. Nyomunkban gyöngy perdül, ezernyi, Kora reggel mind reszketeg, Megyek rigófüttyre fülelni Veled. Itt a tavasz, gyönyörûségem, Áldott szerelmek évada, Fészkén tollát fényezi éppen A madár, s versét mondja ma. Jöjj hát e mohalepte padra, Váltsunk szép szót szerelmesen, búgja szavad fuvolahangja: Igen! Kóboroljunk el messze, messze, Felriasztva búvó nyulat, s gímet, mely büszkén nézegette Ágát-bogát: tükre patak. Aztán boldogan, kisimultan, Kéz a kézben lépni tova, s térni eperrel kosarunkban Haza. 2. A rózsa kísértete szemhéjad szûzi álom óvja, Mégis nyisd fel, pillants ide! Ím a tegnapi báli rózsa Visszajáró kísértete. 83
Leszedtél, s gyöngyözött mesésen Öntözés ezüst harmata, Majd csupa-csillag ünnepélyen Hordoztál egész éjszaka. Halálom okozója voltál, s azt már nem is ûzheted el, Rózsaszín lelkem este ott áll Ágyadnál, s lenge táncra kel. Nem kell mondatni, meg ne rettenj, Értem De Profundist, misét. Ez a könnyed illat a lelkem: A mennyországból jövök épp. bárki irigyelné a sorsom, Életét adná szívesen, Csak hogy ilyen szép végre jusson, Mint sírban, nyugszom melleden. s az alabástrom kõre rótta Egy költõ csókkal szavait: „Királyok irigyelte rózsa Halotti teste fekszik itt."
3. Lagúnák vizén szép kedvesem halált halt, siratom, míg leszek, sírba vitte magával szerelmem s lelkemet. Nem várt meg, égbe csendben Visszatért egymaga. Az angyal, ki oda Elvitte, itt hagy engem. Keserves végzetem! senki se vár, ha járok tengeren! Hónál fehérebb teste Koporsóban hever, A természet is szerte Fekete gyászt lehel. 84
Vadgalamb elveszetten siratja kedvesét, Pár nélkül nekem épp Ugyanígy sír a lelkem Keserves végzetem! senki se vár, míg járok tengeren! Mint szemfedõ, borul ma Végtelen éj reám, És keserves dalomra, Mennybolt figyel csupán. Milyen szép volt a kedves, s hogy szerettem, egek! Kit így szerethetek, Asszony többé sosem lesz! Keserves végzetem! senki se vár, míg járok tengeren! Míg járok tengeren!
4. Távollét Jöjj vissza, jöjj vissza, szerelmem, Ki nem nyílott virág vagyok, Mert nem ér a nap fénye engem: Távol aranyló mosolyod. szívünk közt milyen messzeségek! Csókjaink közt gigászi tér! Keserves sors! Zord távolléted! Vágy, mely inni hiába kér! Köztünk mérhetetlen vidékek! Mennyi tanya, hány város, ó! Hány völgy van, s hány hegy nyúl az égnek! Lejárhatja lábát a ló!
5. A temetõben Azt a fehér sírt, mondd, te láttad? Zokogó árnyat hint oda Egy tiszafa. 85
Fehér galamb ágán a fának, bús, magányos napszálltakor Egy dalt dalol. betegesen bágyadt dalocska, benne a végzet, s röpke báj, Hogy szinte fáj. Arra vágyunk: örökre szólna. Ily vággyal angyal énekel, Ha égre kel. Mintha föld alatt ébredezve Vele zokogná ezt a dalt A mélybe halt, Elfeledett holt árva lelke, sír burukkolva odalenn szép csendesen. Most testet ölt a zene szárnyán, Felsajdul az emlékezés: Múltat idéz. Egy árny, egy angyali, sudár lány Remegõ fényben újra él, Leple fehér. A félig hunyt éji virágok Enyhe, édes illatokat Árasztanak, Lejt a kísértet lanyha táncot, suttog, feléd nyújtva kezét: Jöjj vissza még! Jaj, sír közelében ne járjak Többé, mikor az est terül Ránk köntösül! s nem hallgatom galamb dalának Zokogását a tiszafa Alatt soha!
86
6. Az ismeretlen sziget Mondd, te drága leányka, Merre mennél, hova? Duzzad vitorla szárnya, Kél a szél illata. Evezõnk elefántcsont, susog a selyemzászlónk, A kormány színarany, Tõkesúly narancsforma, Angyalszárny a vitorla, szeráfmatróz rohan. Mondd, te drága leányka, Merre mennél, hova? Duzzad vitorla szárnya, Kél a szél illata. balti szigetvilágba? A Csendes-óceánra? Vagy dús Keletnek épp? Menjünk, ha hívna Jáva? Vagy épp Norvégiába, Jégvirágcsokorért? Mondd, te drága leányka, Merre mennél, hova? Duzzad vitorla szárnya, Kél a szél illata. Vigyél, mondja a lányka, Hûség tengerpartjára, Hol szerelmünk örök! Felesleges keresni, Nem hallott róla senki, sehol nincs ez a föld! LACKFI JÁNOs fordításai
87
MAREK BIEŃCZYK
Melankólia. Ki már sohsem talál a vesztett üdvre Az allegória a melankolikus ember útján Mindig azt mondom, és a továbbiakban is azt fogom mondani: „a melankólia ilyen vagy olyan”, „a melankólia ezt szereti, azt meg nem szereti”, „így viselkedik vagy másképp”, vagyis megszemélyesítem, antropomorfizálom, allegorikusan beszélek róla. Ezt azért sem kell különösebben furcsállani, mert a négy „humor” közül csak ez felelt meg a fikció követelményeinek. A költészetben és a festészetben csak a melankólia anyaga (nem a vér és nem a flegma) lényegült át és vett föl emberi vonásokat, csak az õ fekete mélységeibõl született emberi, rendszerint nõi alak. A késõ középkori és a reneszánsz költészetben gyakran érkezett váratlan és hívatlan vendégként, vagy kegyetlen börtönõr volt, vagy örökre beköltözött valaki lelkébe; az ember lehetett e hölgy diákja, fivére, szolgája; késõbb volt múzsa is, ekkor kegyesebb tulajdonságokat vett fel, szelíd és gyengéd lett. A melankólia és az allegóra összeillõ, hû párt alkot. A sok allegória – mint benjamin írja – lényegében egyetlen „monumentális” szórakozás, és kedvére van a melankolikus embernek, a kifejezés e módja áll a legközelebb hozzá. De az allegóriák egyben „stációk is a melankolikus ember keresztútján”, amikor a veszteséggel és a szenvedéssel szembesülõ melankólia pontosan e stációknál szólal meg és kezd jelenteni valamit. Mai kalauzunkban, baudelaire A Hattyú címû versében a „melankólia” rímel az „allegória” szóval az eredetiben, a második rész elején (mélancolie – allégorie). A lengyel fordítók, Ważyk és Jastrun – nem tudni, miért – inkább tiszta rímet akartak, ezért írnak „nyomorúságom glóriáját” „melankólia” helyett, ami – figyelembe véve a finálét – nem rossz parafrázisa e vers melankóliájának, bár talán túl korán szórja be a feketeségét valamiféle ezüstporral. Tegyük hát egyelõre zárójelbe a glóriát, hogy benjamin nyomán kijelentsük: az allegóriák ugyanazok a gondolatoknak, mint a romok a tárgyaknak, és hogy az allegóriákban, „a szétrombolt nyelvnek darabjaiban többé már nem pusztán a közlés a nyelv célja”. Mert ha a veszteséggel megjelölt, lepusztult térben szólal meg a nyelv, már nem pontos a jelentése, és magával tökéletesen egyenértékû formákat hoz létre. Ezek egyenértékûek, mert ugyanúgy és ugyanannyira töredékesek, töredezettek – egy végleg elveszített egész maradványai. Úgy tekinthetünk rájuk, mint a világ ürességét leplezõ maszkokra, amelyek valamiféle értelem látszatát keltik, miközben nem feledkeznek meg arról a szétesésrõl és hanyatlásról, amelynek maguk is következményei. Az allegóriák kényelmes retorikai alakzatok sajátos fény-árnyékukkal, semmit sem rejtõ homlokzat-világukkal a melankolikus képzelet számára. A melankolikus ember szemében semminek sincs értelme önmagában, ezért nemcsak szívesen fordul az allegóriához, hanem minden allegóriává válik szá88
mára, minden átlényegül azzá. Annyira, hogy a melankolikus képzelet magából az alapelvébõl adódóan allegorikus képzelet. Az allegória a veszteség, az értelem elvesztése körül keletkezett, ezért a melankóliaesztétika lényegéhez tartozik. A reneszánsz költészet még a Melankólia konkrét allegóriáját használja. A Melankólia ekkor, mint már említettem, rémisztõ alak, körülzárja tudatunkat, hatalmába keríti és szórakozik vele, rabul ejti, névtelenné teszi; börtöncellává, olyan hellyé alakítja, ahol diadalmasan uralkodhat. Az allegória e használatában, bár kötõdik a korban elterjedt retorikai stílushoz, már azt láthatjuk, hogy függõség van az üresség melankolikus átérzése, a személytelenedés és az allegória mint az errõl való beszéd formája, a korlátozottság, a végességben és a megdermedt idõben való bezártság tapasztalata, valamint az idõ ilyen érzékelését térbelivé alakító allegorikus kifejezés között. A melankolikus folyamat egésze a kibontakozó allegorizáció folyamata, melynek következtében létezésünk ideje térbeli formákká alakul át, romok és töredékek képében jelenik meg. Ezt illusztrálja Jan Jo Rabenda egyik elbeszélése, amely Varsóban töltött életérõl szól. „Amikor gyerek voltam – írja Rabenda –, a város tényleg a kifürkészhetetlen, izgalmas titok helye volt számomra. Vagy inkább a különbözõ töménységben, sûrûségben megjelenõ titok helye. A mindig is rosszabb kerületnek számító Pragában élõ lakos számára (ezt a városrészt még a háború is eléggé megkímélte) a dolgok természetébõl adódóan a központ, a bal parti Varsó volt rejtélyes és vonzó. Ezért ha átkeltem a Visztulán, átmentem a túlsó partra az elsõ magányos, gondosan titkolt portyáimon, úgy éreztem, megsértettem a tabut, betörtem a szakrális és nagyon ígéretes térbe. Expedícióim, hosszú városi csavargásaim során teljesen ismeretlen helyekre, nem tudni, hova vezetõ, labirintusszerû utcákba, magas falakkal körülvett szûk udvarokba jutottam, néha váratlanul kijárat nyílt a folyóra, de akadtak már ismerõs helyek is, amelyeket vasárnapi sétáinkon megmutatott apám, a kalauzom, a város jó ismerõje – de most szemtõl szembe találtam magam velük, másvalaki segítõkész jelenléte és elbeszélése nélkül ütköztek portyáim magányával és a reménnyel. Köztük volt a szórakozás és a sport genius locija – az egész agricolai komplexum a Legia-stadionnal együtt; a komolyságé, a szépségé és a mûvészeté – a Királyi Út és a Nemzeti Múzeum; az újdonságé – a még félkész épületek. Mégis az a legfontosabb, hogy minden hely egyetlen hangon, a jövõ hangján szólt hozzám. Remény és ígéret volt: tehát a jövõbeli formámról álmodoztam (tán nem akartam futballista és bal parti mûvész lenni?), s ugyanakkor libabõrös lettem a várakozástól, biztosra vettem eljövendõ eseményeket, amelyek éveim múltával feltétlen megnyílnak elõttem, és végre bevezetnek az igazi életbe. Az egész várost a jövõ, a még el sem jött, de már a levegõben rezgõ idõ jelei borították, és ez az idõ egyetlen nagy, keletkezõ egészet hozott létre belõle, az utcák és az egymáshoz kapcsolódó házak egészét. Kiolvastam hát a jeleket a távoli repülõtéren, ahol szerettem idõzni, a nyugalomtól kipirult arcú, induláshoz készülõdõ utasok közt õgyelegni, belebotlani kristállyal tömött bõröndjeikbe; olvastam a jelekbõl, amikor elmentem a követségek, e különös, 89
egzotikus barlangok, az útlevél küszöbén túl várakozó utazások hírnökei elõtt; még a házunk közelében is olvastam belõlük, ott, ahol az a gimnázium állt, ahol egyszer majd tanulni fogok, de már most is áhítattal jártam körül a falait, mint egy még megvalósulatlan helyét, amely hamarosan vendégszeretõen kitárul elõttem. Késõbb, amikor már végre gimnazista voltam a rég nekem ígért épületben, egyetemi jövõmbe néztem, amikor a Krakowskie Przedmieścién sétáltam és a könyvtár oromfalán lévõ nagy óra ütését hallgattam; egyetemista koromban pedig még disztingváltabb, talán még a bölcsészkari épületeknél is tudósabb paloták közelségét éreztem... Tehát a város az én önmegvalósítási folyamatom, idõre cserélt tér volt, amely a horizonton lévõ ponttal hívott magához. Az épületei szimbólumokként jelentek meg elõttem: a fényben ragyogó jövõt idézték, életem és a tér egységérõl, az idõ dicsfényében való beteljesülésre váró egységrõl beszéltek. Évek teltek el, az ég alábbszállt, és kezdett a visszájára fordulni ez a viszony: most az idõ dermed meg és veszi fel helyek alakját. Gyorsabban változik a város, mint az ember szíve... Az új épületek már nem tartoznak olyan erõsen az életemhez, mint korábban; ellenkezõleg, egyre inkább beleíródnak az idegen idõbe, amely valahol kívül marad, üvegfalain, tetõin pedig nem tanyáznak a jövõ madarai. Az én idõm abban pihent, ami egykor elõre jelezte. stadion, park, iskola, egyetem, bolt a szomszéd utcában – íme az én idõm különbözõ formái, nem, íme a különféle kövületei, ez már az idõ paleontológiája. A létezés tartósan megtelepedett a kövekben, fákban és falakban, felvette mozdulatlan formáit, amelyeket nem köt össze az eljövendõ semmiféle összetartó eszméje. És a város lassan átlényegül kõmaszkká, saját mozdulatlanná dermedt arcommá, gyászba merevedõ arccá. A városban sétálva a halálom jeleit érintem, érzem a koponyám csontjait. Erre az arcra, vagy inkább erre a halotti maszkra van írva a történetem, minden átjárójával együtt. A város és egykor szimbolikus épületei most lassan allegóriává válnak: megkövült õstájképet látok, a létezésem romhalmazát, homlokzatot, amely mögött nincs semmi... Így írt baudelaire A Hattyú címû szép versében: „Kövek, állványok, új falak, ódon külvárosok: jelképpé válnak nyomban, s rám dús emlékeim kõsúllyal omlanak.” Így fogadta magába a város a biográfiámat, így vezette be térformájába, hisz maga is téröntvény, mint a kihûlõ, megdermedõ szobor. Nincs benne semmiféle klasszikus formai harmónia, hiányzik a kifejezés szimbolikus szabadsága; viszont láthatjuk benne egyéni biográfiám történetiségét. Ugyanakkor a város lett e biográfia írása, amivé az allegória átváltoztatta a tárgyait, a helyeit és az épületeit. ,,Enélkül nem születhetett volna meg egyik történetem sem” (Biodegráfiai elbeszélések). Majdnem ugyanezeket a szavakat használta, toutes proportions gardées, benjamin, amikor szembeállította a szimbólummal az allegóriát: „Míg a szimbólumban a hanyatlás megdicsõülésével pillanatokra megnyilatkozik a természetnek a megváltás fényében átszellemült arca, az allegóriában megmerevedett õstájként jelenik meg a nézõ elõtt a történelem facies hippocraticája. Mindazt, ami kezdettõl fogva alkalmatlan, szenvedésteli, elhibázott a történelemben, az egy arcban – nem, halálfejben jut kifejezésre. s bármennyire igaz, hogy hiányzik belõle a kifejezés minden »szimboli90
kus« szabadsága, a forma minden klasszikus összhangja, minden emberi – nem csupán az emberi lét természete általában, hanem egyetlen ember életrajzi történelmisége is jelentõségteljes módon, talányos kérdésként jut szóhoz általa, az emberi lét természetbe hanyatlásának e leginkább kiszolgáltatottabb alakban.” Elsõként a barokk drámában ismerte fel ezt a víziót, mely szerint a történelem a szétesés, a veszteség és a pusztulás folyamata; benjamin ezt gyakran ábrázolta Angelus Novus, a kedvenc Paul Klee-képén látható angyal formájában. „Mintha rámeredne valamire és el akarna hátrálni tõle. szeme tágra nyílik, szája nyitva, szárnyai kifeszülnek. Ilyen lehet a történelem angyala. Arcát a múlt felé fordítja. Ahol mi események láncolatát látjuk, ott õ egyetlen katasztrófát lát, mely szüntelen romot romra halmoz, s mindet a lába elé sodorja. Idõzne még, hogy feltámassza a holtakat és összeillessze, ami széttörött. De vihar kél a Paradicsom felõl, belekap az angyal szárnyaiba, és oly erõvel, hogy nem tudja többé összezárni õket. E vihar feltartóztathatatlanul ûzi a jövõ felé, amelynek hátat fordít, miközben az égig nõ elõtte a romhalmaz. Ezt a vihart nevezzük haladásnak.” A Történelem Vihara, szembeállítva a Melankólia Viharával (amirõl azt írta az egyik balladájában charles d’orléans, hogy lehullanak tõle a levelek és megdermednek a szívek; ugyanez a szél fúj Malczewski Mariájában az elsõ szavaktól az utolsókig, és szertefoszlat mindent, híre-hamva sem marad): a jövõ, hogy csúfot ûzzünk Norwidból, maga a múlt, csak egy kicsit már elõrébb tart. benyomul a hátunk mögül, észre sem vesszük az érkezését, máris töredék, maradvány lesz belõle; valami olyasmi, ami be sem következett még teljesen, mégis már csak nyom. Rom, a legõsibb veszteség nyoma, amelyet benjamin a paradicsom elvesztésének nevez történetfilozófiájában (a nagyon hasonlóan gondolkodó Ciorannál ez az „idõbe zuhanás”). s ahogy az emberiség történetében a történelem kezdete jelenti a szétesési folyamat, a veszteség és a melankólia kezdetét, amikor felébred a múltba nézés õsi vágya, az egyéni létezés folyamán (Jan Jo Rabenda életében) is eljön a melankolikus kinyilatkoztatás pillanata, amely azt mondja, hogy ennek az egzisztenciának az idejét már csak visszafordulva, a múlt tájképében láthatjuk, amely egészen az égig mozdulatlanná dermedt, mégis terjeszkedik széltében-hoszszában, mint a város, amíg az élet véget nem ér. A melankóliával telített barokk dráma mutatja be elõször a Történelmet világos célképzet nélkül összegyûjtött fragmentumok formájában, megfosztva a reménység és a megváltás fényétõl. Ebbõl születik, amint gyönyörûen leírja benjamin, az allegorikus esztétika, amely eszkatológia és szimbólumok nélkül beszél a létezésrõl, a testrõl. A szimbólum ennek az ellentéte, tökéletes képet teremt a végtelen, a forma és az eszme nevében. Vigyük végig ezt a szembeállítást. A szimbólum közvetlenül jeleníti meg az eszmét, feltárja az értelmét, az idea érzéki megtestesítõje. A szimbólum érinti a lényeget és az eszmét, egybekapcsolja az erkölcsit és az esztétikait, a metafizikait és az érzékit, a láthatót. Az allegória viszont csak jel, amely nem fedi fel az értelmét, nem a dolog közvetlen létformája, kívülrõl vonatkozik az eszmére. benjamin „õsrégi kifejezési formát” lát az allegóriában, amely megelõzi a szimbolikus kifejezést. Az allegorikus kifejezésben az az õsrégi, elsõdleges, hogy úgy érzékeli a természet tör91
ténetét, mint a világ szenvedésének történetét; az allegória úgy beszél a természet történetérõl, mint a történelem és az ember bukásának terérõl. Az allegorikus kifejezésnek köszönhetõen a történelem nem az örök élet, a felhalmozódó értelem, hanem a pusztulás, az enyészet folyamataként jelenik meg; az allegória felfedi a természet arcára írt történelmet, egymást követõ jeleket mutat, amelyek arról tanúskodnak, hogy az emberek története elkerülhetetlen pusztulás felé tart. És itt nem az emberi történelem végén bekövetkezõ megsemmisülésrõl, halálról van szó, hanem arról a halálról, amely a történelem keletkezésének pillanatában, abban a pillanatban van benne, amikor az ember „a kegyelemtõl eltaszított, bûnben élõ lényként” a világba zuhant. Az allegorikus intenció állandóan az õsrégi veszteségre hivatkozik, hisz az emberi történelem alakulásának van egy immár állandó jellemzõje, amely törvényszerûen romhalmazhoz vezet. Ezért az allegória õsrégi tekintetével mindig a jelentésektõl elválasztva látjuk a formákat; az allegória a szimbólummal ellentétben nem azért ragadja meg a képeket és a történeti formákat, hogy megtalálja bennük az értelmet, kinyilatkoztassa õket „a megváltás fényében”. Ellenkezõleg, a szentség és a beteljesülés illúziója, „történeti és etikai ethosz” nélkül látja õket; a veszteséggel fertõzött történelmi események nem adnak lehetõséget az embernek arra, hogy visszaszerezze az elvesztett értelmet. A melankólia allegorikus képzelete számára minden dolog, a legkisebbet, a leghétköznapibbat és a legjelentéktelenebbet is beleértve az egyetlen degradációs folyamat része, újabb kiolvasott nyoma lesz; minden részletnek, konkrétumnak legalább akkora súlya van, mint egy nagy eseménynek, mert mindegyik ugyanazon a nyelven beszél, mindegyik újabb allegória. De ezért is mondhatjuk, hogy ez a képzelet nem hanyagol el semmit: áttekinti a nyomok végtelen sokaságát, a jelentések végtelen gazdagságát. Igaz, megfosztja õket minden saját értéktõl, nem lát bennük semmiféle egyes vagy egyetlen értelmet (még egyszer leszögezem, hogy bármelyik dolog jelentheti valamelyik másikat); lealacsonyítja és elvbõl többértelmûvé, homályossá teszi õket. Ugyanakkor mindezt föl is emeli, hiszen bevezeti a maga kimeríthetetlen narrációjába. Mert a melankolikus képzelet, amely mindent allegóriává változtat, megszakítatlan elbeszélést költ az emberi történelemrõl, amely romok formájában bele van írva a természet arcába, tovább él minden újonnan felfedezett részlettel a soha össze nem álló egész szétszóródásáról szóló elbeszélés egyre bõvülõ ismétlésében. Így az allegória írás lesz, amely az ismétlésben találja meg a szöveg elvét. Amikor minden allegóriává válik, a szöveg nem tud nem megszületni, és nem tarthatja vissza semmi. Jó példa erre A Hattyú: az allegória (írja Chambers) az ismétlés elve a versben (ugyanaz ismétlõdik: a lét autonóm értelemtõl megfosztott töredék), ennek segítségével keletkezik szöveg az üresség, a hiányzó értelem körül; ez a szöveg végtelen, korlátlanul bõvül a veszteség újabb meg újabb példáival (Andromaché, az eltûnt matrózok, rabnõk stb.: újabb töredékek, „romok”), egészen a záró példáig – de ez nyitás is, a végtelenségig tartó folytatást ígér –, „még any92
nyian”. Tehát baudelaire versében az allegória szövegképzõ tevékenységét – vagy talán minden nagy mûben, amely a melankóliaesztétikát követi – kontextuális tevékenység kíséri: a történelmi pillanatra vonatkozik. És a szöveg allegorikus szintaxisa, a legegyszerûbb szintaxis, egyenrangú fragmentumok halmaza e pillanat közvetett interpretációja, amely érvényes az általánosság szintjén mint a történelem „viharában” elpusztult idõ újabb maradványának értelmezése, de konkrétan, épp e „most” pillanatára is vonatkozhat (baudelaire számára ez a II. császárság kezdeti idõszaka), s ekkor a mû melankolikus textualitása sajátos módon kifejezett kommentár, tiltakozás, sõt – mint a császártól viszolygó baudelaire esetében – még politikai ellenzékiségrõl is beszélhetünk. A FEKETE És A VÖRÖs MELANKÓLIA A labirintus bal oldalán mentünk és a jobb oldalán találtuk magunkat; álmos kábulatba merültünk és hangosan röhögtünk a tükörbe; halhatatlannak vagy teljesen kimerültnek éreztük magunkat: mert próteuszi a melankólia, sok alakban jelenik meg és tele van ellentmondásokkal. Egyesek „földi hajónak” érzik magukat, mások a haláltól reszketnek vagy valami bûn gyötri a lelkiismeretüket, vagy attól félnek, hogy Atlasz ledobja terhét; mint egy 1570-es traktátusban olvashatjuk (hát akkor mit szóljunk ma?), „a melankolikus ember általában szomorú, és temetõkben sétál, de társaságban nagyon kedves és elbûvölõ tud lenni”. Nézzünk egy 1606-os traktátust: „a melankólia mindenkihez alkalmazkodik, és arra a testre jellemzõ tébolyt okoz, amelyet megérint”. Akárcsak az ördög. Mindenki tudja, jelenti ki egy másik traktátus szerzõje ugyanebben a korszakban (P. Crespet: Két könyv arról, hogy a Sátán és a gonosz lelkek mennyire utálják az embert, az ember meg õket, Párizs 1590), hogy a sátán az álöltözetek mestere, olyan küllemet és testet ölt, amilyen neki tetszik; megjelenhet nõ, birka, kutya, macska sõt fényben tündöklõ angyal képében. Tehát a melankóliára jellemzõ polimorfizmus és definiálhatatlanság ugyanúgy sajátja a sátánnak is, és ez a kapcsolat a középkori és a XVI. századi melankólia és démonológia egyik locus communisa (még olyan koncepciók is ismeretesek, melyek szerint a fekete epe páráiból fogantak a démonok). A melankólia balneum diaboli, ördögi fürdõ – hangzik a korban jól ismert szentencia (még burton is használja), amely párba állítja a bánatot a bûnnel és az ördögi kísértéssel. Gyönyörûen tanúskodnak errõl például Lucas Cranach festményei, a melankólia allegóriái, amelyeken Dürer komor és árnyékba húzódó nõi angyalával ellentétben szívélyesen mosolygó, szép vörös ruhába öltözött kacér nõt látunk: a testi bájaival kísértõ ördögöt. Cranach a reformáció tanítását követte, nem a humanizmust, így azt az ideát is elvetette, hogy a melankólia alkotó jellegû, zseniális beteljesülést ígér; e mûvész szerint tehát a melankólia azért kárhoztatható, mert letéríti az embereket a megváltás útjáról. De nem is kell a kísértés vörös ruhája ahhoz (ez lehet a szép férfiasság kísértése is, mint Milton mûvében, aki megajándékozza a sátánt a melankóliával, a férfibánat kü93
lönös bájával és csáberejével egyetemben), hogy inkvizítori vádakkal illessék a melankóliát; a feketeség palettája a megfelelõ kromatikus asszociációkkal együtt önmagában is épp elég erõs érv volt. Nem is csak akkor, amikor a sátán, a sötétség fejedelme magától értetõdõen, a feketeség iránti vonzalma miatt kapcsolódott a fekete melankóliához, a fekete epéhez, de még az arcszínéhez is, hisz az igen sötét a melankólia számos ábrázolásán és leírásában. Hanem akkor is, amikor a feketeség, a rothadás és a bûzös kipárolgás hármas kapcsolatában az emberroncsok ördögi-melankolikus kettõsségéhez még csatlakozott a ragály. Mert, mint Ficino írja, a fekete epe földi jellegével könnyen magához vonzza a lidérceket, emellett a ragály asztronómiai konstellációjában szerepel a szaturnusz; így már érthetõ, hogy e két sorscsapásnak mintha ikertünetei lennének, ezzel magyarázhatók az analógiák: ugyanúgy célba veszik a nyílvesszõvel a pestissel, mint a bánattal fertõzött testet. Az isteni harag nyílvesszõi rendszerint a hónuk alatt, a gyomrukon vagy térd fölött találják el a pestiseseket – ezt szimbolizálja a pestisesek patrónusa, szent sebestyén alakja; a szomorú emberek patrónusa, saturnus betegségképzõ nyilai szintén a térdén meg a máján és a lépén találják el az áldozatot. A szemekhez vezetõ délkörrel összekötött pontokat veszi célba (olvashatjuk egy 1502-es traktátusban). Mint ahogy a szem az a szerv, amely felfedi és másokra átviszi a melankóliát, a pestisesek szemén is hasonlóképpen jut ki a ragály a külvilágba és hatol be az egészségesek szemébe (ezért viseltek néha akkoriban az orvosok maszkot és különleges szemüvegeket). Az a legjobb védekezés a baziliszkusz ellen, ha tükröt tartunk a szeme elé, a saját képét küldjük neki: a ragályt is elûzheti a szent sebestyénre, a sebei nyitott szemébe vetett pillantás. Hildegard von bingen (1098–1179) hûségesen kitart a „humorok” elmélete mellett, mérvadó traktátusaiban közvetlen kapcsolatot teremt a fekete epe és az eredendõ bûn között. Nagyon jellemzõ, ahogy megjelenik a gondolatmenetében a melankólia genezisérõl szóló értekezésekben mindig megfigyelhetõ ingadozás: akkor most ez a test vagy a lélek betegsége? „Abban a pillanatban, amikor Ádám megszegte az isteni parancsot, a melankólia (a fekete epe) megalvadt a vérében, ahogy leszáll a sötétség, amikor a fény kialszik, és ahogy a még meleg tömítés büdös füstöt ereget. Hasonlóan történt Ádámmal, amikor ugyanis kihunyt benne a fény, megalvadt a vérében a melankólia, szomorúság és kétségbeesés lett úrrá rajta; mert a bûnbeesés pillanatában az ördög melankóliával töltötte el Ádámot, az pedig lehûti az embert és kiöli belõle a hitet.” Akkor az ilyen dictum büntetésért vagy orvosért kiált? Az egyházatyák számtalanszor értekeztek a szomorúság problémájáról, bûnrõl beszéltek, de füvekkel gyógyították. Érdemes a gonosz serpenyõjébe helyezni a melankóliát kitûnõen ismerõ Kierkegaard kijelentését: „Minden bûnök anyja a melankólia.” Amikor a szomorúság bûneként említette a melankóliát, az akédia igen fontos fogalmát használta. Ha pedig ilyen nagy tekintély hivatkozott az akédiára, ejtsünk mi is néhány szót róla. 94
AZ AKÉDIA Ezeket a szavakat akkor kell olvasni, amikor a nap a zenitre ér. Ha ilyenkor fölemeled a tekintetedet, járókelõ, a földrõl a szemben lévõ padon ülõ hölgy vagy úr csábító idomaira, ez azt jelentheti, hogy a dél démona, a Déli Óra Démona, az akédia aljas terjesztõje kísért téged. A keresztény hagyomány a kora középkor századai óta, a sivatagi atyák leírásaiból ismeri, akik részletesen bemutatták a jeleit. Megadták azt az órát, amikor a démon támad. Eddig csak egyetlen következményrõl volt szó, a hirtelen támadó testi vágyról; nézzük hát a többit. Elõször szent Nilosz leírását, a De octo spiritibus malitiae egyik részletét: „A beteg, akit hatalmába kerített az akédia, mániákusan bámulja az ablakot, a képzelete pedig egy fiktív vendég képét vetíti elé; talpra ugrik, ha nyikordul az ajtó, az ablakhoz rohan, ha emberi hangot hall; de ahelyett, hogy kimenne az utcára, viszszatér a helyére, mintha nem lenne magánál, és mozdulatlanná válik. Ha olvas, nyugtalanság fogja el, abbahagyja és rögtön el is alszik; vagy két kézzel dörzsöli az arcát, kinyújtja az ujjait, leteszi a könyvet, a fal felé fordítja a tekintetét; megint belenéz a könyvbe, átfut néhány sort, a szavak végét mormolja, amelyeket olvas; ugyanakkor hiábavaló számítások kötik le a figyelmét, a lapokat és az oldalakat számolja a füzeteiben; gyûlölettel tekint a szeme elõtt lévõ betûkre és a szép metszetekre, becsukja a könyvet és a feje alá teszi; ekkor rövid, könnyû álomba merül, majd korgó gyomorral ébred, farkaséhes.” * Az egyházatyák leírásaiban bámulatos éleslátással megfogalmazott pszichológiai diagnózisokat olvasunk az akédiában szenvedõkrõl, ezt majd többször is hasznosítják minden olyan irodalomban, melynek középpontjában az egzisztencia áll, és az egyes századok mal de siècle-ére összpontosít. Az egyházatyák a filiae acediae felsorolásával vázolják fel az akédia pszichológiai konstellációját. Az akédia lányai interpretációtól függõen lehetnek néhányan vagy akár tíznél is többen; a leggyakrabban a következõket említik: rancor – a rossz lelkiismeret lázadása az ellen, ami jóra késztet minket; pusillanimitas – kishitûség, félelem a lelki élet nehéz követelményeitõl; desperatio – az a bizonyosság, hogy az ember eleve kudarcra ítéltetett, hajlamos romhalmaznak látni az életét, mintha még az isteni kegyelem sem hozhatná el a megváltást; luxuria – a testi vágy; torpor – legyõzhetetlen álmosság, amely megbénít minden gyógyító tevékenységet; evagatio mentis – a gondolatok megállíthatatlan pörgése; malitia – szereteten és gyûlöleten alapuló kétértelmû viszony a jóhoz mint olyanhoz. A lányain kívül nõvérei is vannak az akédiának: más fõbûnök, elõször összesen nyolc, de amióta az akédiát azonosítani kezdték a tristitiával, a szomorúsággal, hét maradt. De mindegyik bûn közül az akédia-tristitia a legveszedelmesebb, mert ezen a legnehezebb úrrá lenni. Az V. századból ma95
radt ránk szent Evagriosz fentebb idézett szövege, ekkor kezdték szisztematikusan vizsgálni és különbözõképpen gyógyítani az akédiát, bár ezzel nem sikerült megállítani ijesztõ terjedését. Rosszabb volt, mint a pestis, egészen a reneszánsz kezdetéig pusztított a lelki életnek szentelt minden épületben, akkor szippantotta magába és laicizálta a világi melankólia, mert akkoriban jobb származásúnak számított antik eredete miatt. Világosan láthatjuk a leírásokból: az akédia kezdetben a szerzetesek és más olyan emberek betegsége, akik tanulással foglalkoznak. Maga a szó valószínûleg görög eredetû, többek között „nemtörõdömséget”, „semmittevést” jelentett; az akédiát taedium vitaeként szokták leírni: az ember legyõzhetetlen lustaságot, unalmat érez, elmegy a kedve az élettõl, legalábbis attól, amilyet él. A szerzetes és az olvasó számára ez azt jelenti: elmegy a kedve a szövegtõl, amelyet olvas. Akkor talán jobb lenne így kezdeni: Az alábbi információkat akkor kell olvasni, amikor a nap a zenitre ér. Ha ekkor szomorúságot és ürességet érzel, járókelõ, minden stimmel. Az akédiát ábrázoló brueghel-metszeten hatalmas számlapot látunk, amelyen mutató helyett kéz érinti a circa meridiemet, pontosan delet mutat. Ez az a pillanat, amikor – különösen az atyák trópusi sivatagaiban – állni látszik az idõ, a nap mintha egyszer s mindenkorra mozdulatlanná vált volna. Ekkor veti a legrövidebb árnyékot, ekkor a legrõsebb a fénye – olyan eleven, hogy az élõknek úgy tûnik, csak ez él, és annak a halála élteti, amit megvilágít. A nap elveszi az árnyékot, amely olyan távolságot teremtett, ahol elrejtõzhetett az életünk, és bezár minket a testünkkel való teljes egybeesésbe, ami azért elviselhetetlen, mert úgy érezzük magunkat, mintha bebörtönzött volna az örök fénybe. Evagriosz leírásában a meztelen, brutális jelenlét megszemélyesítõje a nap – képtelenek vagyunk elviselni a terhét. Ez a pillanat szétolvad az idõ közönyében. Mintha nem akarna múlni az idõ, a tapasztalataink szerint egyetlen, tömbszerû térbeli tömeggé alakul, és tartamát kiterjesztve rémséges végtelenné válik. Amikor úgy tûnik, a nap mozgása megállt, a világ pedig mozdulatlanná dermedt, a dél démonától szüntelenül gyötört szerzetes valamiféle meghatározhatatlan nyugtalanság, belsõ remegés áldozata lesz. Ezért utálja meg a szerzetes a helyet, ahol élnie adatott – a remetelakot, a cellát –, ezért érez kísértést arra, hogy máshová meneküljön innen. Azt súgja az ördög: „Istent mindenhol imádhatod, nem csak ott, ahol éppen vagy.” Így a szerzetesi munka és meditáció helye elveszíti egyediségét, beleolvad a térbe; mert a cella ettõl az általánosítástól – „mindenhol” – teljesen szokványos pont lesz, egy a végtelen sok közül. A szerzetes úgy érzi, be van börtönözve az idõbe és a térbe, ezért másképp értékeli az elfoglaltságait, az erõfeszítéseit és a tanulmányait. Radikálisan átértékeli: a mindennapi munkája nem ér semmit, másképp kellene végeznie. Haladni kellene, állandóan elõrelépni, ami azt jelenti, e munkának mindig másnak kellene lennie. E megtévesztõ vágy mögött mindig ugyanaz a menekülésre ösztönzõ impulzus rejlik. Az ugyanis a lényeg, hogy az acidiosus képtelen olyan életet élni, amely ki lenne töltve valamivel. Evagriosz ezt úgy fejezi ki, hogy két 96
típusra osztja az életet: bioszra és zoéra. Az elõbbi olyan élet, amelyet irányítunk, elfoglaljuk magunkat valamivel. A zoéban viszont benne vagyunk, amíg élünk: ez az élet a világban való létezés egyszerû ténye, nem tartoznak hozzá az aktivitásunkat igénylõ dolgok. Tehát az akédia zoévá változtatja a bioszt, létezésünk nem irányul a dolgokra, egyszerûen jelen vagyunk közöttük. Ez hallgatag, süket jelenlét, mert az acidiosus úgy érzi, minden kifejezõeszközt elvesztett, képtelen szót érteni más emberekkel. Pontosan ilyen bûnöket ír le Dante a pokol ötödik körében: (...) „Zordon volt a lelkünk az édes légben, vidám napsugárban, mert belül méla ködöket cipeltünk: mélázhatunk most a fekete sárban.” Mondják – vagy inkább gurgulázza torkuk, mert a fele szó megakad a nyálban. (babits Mihály fordítása) Az egyik egyházatya azt mondta az akédiáról, hogy „mindig megjelenik, amikor elkezdõdik valami”. Az akédia ugyanis elbizonytalanít minden kezdeményezõerõt, ezért hajlamos a szerzetes abbahagyni a munkát, amit most kezdett el, és valami újba kezdeni; ennek következtében egyik kezdet sem tényleges kezdet, csak ugyanannak az elrontott kezdetnek az ismétlése. Tehát érthetõ már, hogy ezzel a mondattal kell indítanom a további fejtegetéseimet: Az alábbi megjegyzéseket akkor kell olvasni, amikor a nap a zenitre ér. Ekkor minden más egyéb mellett szörnyû álmosság lesz úrrá rajtunk, de nem ez határozza meg az akédia lényegét, még akkor sem, ha éppen álmatag tompultságként szokták leírni. A kézzel megtámasztott, lehajtott fej igen gyakran fordul elõ az akédia különféle ábrázolásain, de ez nem az álmosság, hanem a kétségbeesés jele. Egyes metszeteken ez a kéz kispárnára támaszkodik, ezt a párnát az ördög helyezi oda, így foszt meg attól a lehetõségtõl, hogy derekasan harcoljunk a bûnnel. Ebben a harcban pedig, akárcsak az akédiában, mi más mozgatná az embert, mint a szeretet. Dante, Purgatórium, XVII. ének: A rosszra fordult Szeretet e három faja lentebb sír; de most halld, a másik – a jó iránti – hogy véthet, kitárom. Mindenkinek szívében fölcsirázik egy Jó fogalma, melyben nyugtot lelhet; és azt elérni minden szív csatázik. S ha megismerni lanyha volt szerelmed, vagy megszerezni, ezt a Jót: e körbe’ kell, igaz bánat után, vezekelned. 97
Egy kortárs kommentátor, Giorgio Agamben „a középkori pszichológia egyik legzseniálisabb intuitív felismerésének” nevezi az akédia és a vágy, az akédia és a szeretet közti kapcsolat megértését. Éppen így fogta fel Dante az akédiát: mint a szeretet mellõzött formáját, egészen pontosan olyan szeretetként, amely „véthet” „a jó iránt”. Vétkes, vagyis – ami közelebb állna az eredeti szöveghez – nem tiszta, romlott. Dante pusztán a szomorúság miatt veti a bûnösöket a pokol ötödik körébe, a mocsárba. De azért szomorúak a tespedõk, mert rosszul szeretnek, „a jó szerelme... bágyad” (Vergilius szavai), de még kaptak esélyt a purgatóriumban, még feszíthetik – íme az akédia szép metaforikus definíciója – „a lankadó lapátot”. Mi ejti kétségbe az ilyen acidiosust? Nos, nem a rossz tudata, hanem, ellenkezõleg, a legfõbb jó ideája: az akédia szomorú lényege abban áll, hogy az ember rémülten, mély kétségbeesésben menekül a szeretet neki megadatott lehetõsége elõl, attól a feladattól, hogy arccal Isten felé forduljon: ez menekülés a jó elõl – recessus a bono divino. Kierkegaard igen találóan fogalmazza meg, mit jelenthet ez az akédiában rejlõ kétségbeesés: „A kétségbeesés, amely tudatában van annak, hogy kétségbeesés, így tudatában van annak is, hogy hatalmába kerítette az »ént«, melyben õ, a kétségbeesés megörökíti magát, és amely kétségbeesésében hol nem önmaga, hol pedig önmaga akar lenni.” De menekülni a szeretet elõl, feladni lelki gazdagságunkat – ez mélységesen kétértelmû dolog. Visszariadni az isteni céltól, ez nem jelenti azt, hogy az akédiában szenvedõ embernek sikerül elfeledkezni errõl vagy már nem vágyik rá. Teológiai fogalmakkal kifejezve: nem a megváltás elõl menekül, hanem a hozzá vezetõ útról tér le. Ha viszont pszichológiailag fogjuk fel, a menekülés nem is anynyira a vágy kioltását jelenti, mint inkább annak belátását, hogy a tárgya nem elérhetõ: tehát az akarat perverziójáról van szó, amely a vágy tárgyára áhítozik, de a hozzá vezetõ útra nem; az akarat vágyakozik, ugyanakkor el is torlaszolja az utat a saját vágya elõtt. Hogyan fér meg a vágyban a kétségbeesés, milyen szerepet játszik a vágy az akédiában – ezen töprengett szent Tamás, amikor ezt írta: „Amire nem vágyunk, az nem kelthet bennünk sem reményt, sem kétségbeesést”, és amikor a Summa theologicában – figyelembe véve az említett kétértelmûséget – nem a sollicitudót, vagyis a vágyakozást és az érdeklõdést állította szembe az akédiával, hanem a gaudiumot (a lélek megnyugvása Istenben). Tehát az acidiosus helyzete paradox, ebbõl nincs kiút. A vágy és a szeretet elérhetetlen, elveszített tárgya közti szakadékban vesztegel, arra ítéltetett, hogy a célon elmélkedjen, amelyet maga e cél elérhetetlensége jelölt ki számára. Ugyanakkor nem járhat sikerrel a menekülés, nem viheti véghez, mert igazából nem olyasmi elõl menekül, ami tényleg elérhetetlen. Az érzelmek közül viszont fõként a bûntudat marad hozzáférhetõ számára, amelyrõl olyan kifejezõen írt Michelangelo az egyik szonettjében: Évekkel rakva, bûnnel teljesen rossz szokásokba gyökerezve mélyen, itt vagyok mindkét halál közelében, s szivem most is méreggel etetem. 98
Nincs erõm, hogy szokásom, életem, vágyam, sorsom önként jobbra cseréljem, ha égi oltalmad nem lesz vezérem, s nem lesz zabola tévelygésemen. (Rónay György fordítása) A dantei acidiosi büntetése a gyorsaság, kényszerûségbõl „igen futának”. „Nem állhatunk meg, oly vágy nyila kerget” – felelik Vergiliusnak. Érdekes, hogy a purgatóriumi büntetés nem valamiféle testi kín, a tagjaik összetörése, tûzforró fürdõ, hanem a bûnös ember pszichológiai alaphelyzete – karikatúraszerûen, vagy talán egyenesen szó szerint megvalósulva: a megállíthatatlan menekülés. „A középkori pszichológia egyik legzseniálisabb intuitív felismerésének” konzekvenciái az európai egzisztencia fontos témái lesznek. Kierkegaard a Don Juan-mítosz alapján elemzi ezeket, amikor összehasonlítja a pusztító akédia gyönyörét és kínjait – ezt a megállíthatatlan rohanást, ami mögött a lényegébõl adódóan megragadhatatlan Hiány figurája rejlik – a Don Juan-i „ismétléssel” és az örök kezdet automatizmusával. Ezt Freud gondolja tovább, amikor a melankólián elmélkedik, és az erre jellemzõ narcisztikus és erotikus attitûdöket elemzi. A Freud gondolatmenetét folytató pszichoanalitikusok „modern akédiáról” beszélnek, ezen pedig az inhibíció folyamatát, vagyis az érzelmek visszatartását értik. Ha a modern akédiáról akarunk beszélni, még egy konzekvenciájával kell foglalkoznunk, amelyet – mint könnyen kitalálhatjuk – meg kell elõznie egy ilyen mondatnak: Az alábbi megjegyzéseket akkor kell olvasni, amikor a nap a zenitre ér. Az akédia és az idõjárás kapcsolatában (ez itt a nap nyomasztó jelenlétében, a rettenetes „gúnyos, zordkék” égben mutatkozik meg, amint A Hattyúban olvashatjuk; de ugyanez elmondható a melankolikus tájról, Észak nehéz, mozdulatlan egérõl is: az akédia ugyanis a földközi-tengeri melankólia, a melankóliát pedig tekinthetjük az Északi-tenger akédiájának) lényeges elem az, hogy ki vagyunk szolgáltatva a napnak, tétlenül tûrjük, hogy betöltsön minket, megbénítson a perzselõ hõséggel. Mint ebbõl is látható, az akédia hajlamossá teszi az embert arra, hogy beletörõdjön abba, amit amúgy sem tud befolyásolni, elfogadja a klimatikus ítéletet, és vele együtt azt a tapasztalatot, hogy nem változik semmi. Nem változik semmi, nem kezdõdik el semmi, az ember nem vághat bele semmibe. Az akédia elveszi az életkedvet, de ez nem magára a létezés tényére (magukra a dolgokra) vonatkozik, hanem az életpályára, amely kihívást jelent, feladatokat, ügyeket tartogat (keletkezõ dolgokat, amelyeket rendezni, „intézni” kell): az akédia ezektõl viszolyog, ezeknek áll ellen. Az akédia ugyanis „programszerûen” idegenkedik minden folytonosságtól, a tervezetként, elrendeltetésként, fejlõdésként, beteljesülésként vagy haladásként felfogott létezéstõl. Petrarca, aki elsõként laicizálta az akédia koncepcióját, „az 99
emberi létállapot gyûlöleteként” beszél róla; de nem magára az emberi természetre gondolt, hanem mindenekelõtt a létezés olyan módjára, amelyben el kell viselni az egyes helyzetek következményeit, hosszú folyamatban, események láncolatában kell részt venni. Miközben az akédia annyit jelent mint ignorálni, hogy így fejezzem ki magam, többdimenziós, „hosszú távú” létünket, azt, ami hozzánk vezet, aztán minket vezet tovább. Az esztétikai dimenzióban gyakran hasonlóképpen jár el a modern mûvészet, amelyrõl azt írta Ortega y Gasset: „Eszerint az európai lélek mélyén valami engesztelhetetlen harag fortyog saját történeti lényegével szemben, valami ahhoz hasonló odium professionis, mely a kolostorban eltöltött hosszú évek után tört rá arra a szerzetesre, aki ellenszenvet érez a fegyelemmel, az életét korábban megformáló regulával szemben?” Tehát a modern mûvész akédiája abban nyilvánul meg, hogy helyteleníti azt az õsrégi döntést, amellyel kezdetét vette a hagyomány, melynek a mûvész akaratlanul is részese, így ez a hagyomány torzítja el, ez tette azzá, ami; ugyanakkor az akédia épp abban mutatja be per negationem e törtnetiség tényét, hogy a mûvész meg akarja ismerni a maga történetiségét, és kétségbeesetten próbál szabadulni attól a felfogástól, hogy az élete valamiféle elsõdleges impulzus következménye, eleve elrendeltetett. walter benjamin számára a modern akédiába a történeti dimenziótól való idegenkedés is beletartozik: „Fustel de Coulanges javasolja a történészeknek: aki fel akar eleveníteni magában egy korszakot, az verjen ki a fejébõl mindent, amit a késõbbi történelemrõl tud. Nem is lehetne pontosabban meghatározni a módszert, amellyel a történelmi materializmus szakított. A beleélés módszerét. A lelki restségbõl ered; csüggedtek vagyunk megragadni a történelem igazi képét, mely csak egy pillanatra villan föl. A középkori teológusok acedia néven ismerték e restséget, és a szomorúság õsokának tartották.” Arra használom benjamin e mondatát, kedves járókelõ, hogy elmagyarázzam neked, miféle könyvet találtál a pad alatt a parkban, mit olvasol már percek óta. „Mi ez?” – kérdezed bizalmatlanul. „Akédia” – felelem a szerzõje nevében, mert így áll a dolog: nem hisz abban, hogy képes történeti áttekintést adni a melankólia fogalmáról, vagy bármilyen más orvosi, filozófiai, irodalmi fogalomról; amúgy sincs semmi kedve hozzá; untatja a probléma bármiféle rendszerezése, ásít, ha meghallja a „problematizál” szót, lustaság vesz erõt rajta, ha „a” után „b”-t is kellene mondania, de beleéli magát minden betûbe, ami csak a szeme elé kerül, minden egyes mondatba és helyzetbe; szívesebben jár feltorlódott jégtáblákon, mint a logikus levezetések sima pályáján. Lehet, hogy ebben a szövegben, ebben az anatómiában is szétfújt valamit a szél, besurrant ide a veszteség, és bármennyire is akarja a szöveget a szerzõje, szökik elõle; úgy tesz, mintha a szöveg mindvégig éppannyira lenne jelen, mint amennyire nem. PÁLFALVI LAJOs fordítása
100
JULes Verne
A hold Fura természetû nem egy ember a földön, Kutathatod, miért, az ok marad titok, Ki tudja, vajh miért, a szelíd és nyugodt Haragra gerjed ím, tajtékzik már dühöngõn! Ez itt tilt valamit, majd eltûri legott, Az reggel angol úr, s tatár, az est ha följön. Ki csupa elmeél: bambul, zavarodott. szónok hordóra hág, s nyámmog csupán a csöndön. Van, ki ebéd után már alkatot cserél, Más e cserével épp vacsoráig nem él. A fukar vagyonát herdálja el torozva, És a nagy haladár a maradókhoz áll. Vajon honnan ered e jellem-ár-apály? Tán mint a tengerét, ezt is a hold okozza?
A kórház Kórház: e szó komor, száz balsors lakhelye! Nagy koporsó, melyet szégyenben, szenvedésben Lakik majd a nyomor, ha gyors lejtõre térten A leskelõ halál gödrében végzi be! Egyenlõség az úr: együvé csorgat éppen Könnyet a nagy tudós, s az esztelen szeme! Ki-ki egy szám csupán váróterem terében! s nem kell várni soká a sírásókra se!! Kegyetlen kín veri, szaggatja ott a lelket, Jaj aggnak, férfinak, asszonynak és gyereknek, Jaj, nincs ott nyugovás, a rossz sosem pihen! 101
sem éjed, sem napod, öröklét: nincsen álma! Örökös gyötrelem örök haláltusája!... s ha mégis szenderülsz, az már halál leszen!
A halál E szegény faluban, hol keserû az élet, A holtak kertje oly beteges, oly sovány, Ciprus és tiszafa sírását hallva, lám, sápad, összegubóz, ki jár itt, kósza lélek! Nincs ám egy kripta sem, melynek oromzatán Gazdagoknak hazug dicsfénye hunyna végleg, Csupa nyiszlett kereszt, együgyû jel csupán, Hol gyászos nyomora véget ért a szegénynek! A városban, ahol mindig gyönyör pezseg, Hol kéj habzsol mohón, s nincs szerény élvezet, Ott nem rabszolgasors ér véget a halállal. Ámde a bús falun, hol kín ostora ver, Nem jöhet a halál, jaj, elég gyorsan el!... bár városon, falun: mindenki egy halált hal!
Nagy biliárd csak a világ... Nagy biliárd csak a világ, Játssza, aki verhetetlen, Terelgeti engedetlen, Mégis kezes golyóbisát, s legyõzi azt, ki ügyetlen. Néha a legkönnyebb tusát Véti el, lám, mily véletlen! De ha jósorsa hagyja cserben, szemébõl láng-tõr veri át, Megállítja ott, ahelyben! 102
A vesztes foga csikorog, Hisz kudarcát látva látja, Fittyet hány a sokaságra, Dákót, krétát félredob, Már folyónak árja várja! Nem egy embersors forog Így bizonytalan világba, A zöld posztó gurigálja, s olykor – váratlan dolog – Lyukban tûnik el az árva! LACKFI JÁNOs fordításai
Edvard Munch: szorongás.
103
iHar babkoU
A nyugati buddhizmus civilizációja semmit sem tudok a buddhizmusról. Ezért a szavaim nem a buddhizmusról szóló tudást tükrözik. Hogy mit tükröznek – azt sem tudom. Lehet, hogy valakinek majd a magasban lassan vonuló felhõk jutnak eszébe róla. Amikor tovatûnnek, csak a tiszta, világos ég marad, és megértjük: a felhõk mögött megbúvó égbolt nem más, mint maga a buddhizmus. Ha saját bensõnkbe irányítjuk a tekintetünket, kísértést érzünk, hogy kimondjuk: a felhõk a gondolataink, az ég pedig a tudatunk. Elég sajátos e felhõk ontológiai státusa: úgy viselkedünk, mintha a tulajdonosai lennénk. Az a célunk, hogy átgondoljuk a felhõket, szillogizmusokat és értekezéseket, költeményeket és leiratokat rakjunk össze belõlük. Kis folyosókat vájunk a felhõkben, csöndes zugokat, átjárhatatlan labirintusokat, kastélyokat és palotákat építünk. Elfelejtjük, hogy az élet annak a nagy mûvészete, hogy egész idõ alatt négyszemközt vagyunk a semmivel. Mert a végén elvonulnak a felhõk, és egyedül maradunk azzal, ami észrevétlenül, valahogy mellékesen létezett… Ott hagynak bennünket kettesben az ürességgel, nemlétünk szegényességével. * Elõször gyerekkoromban találkoztam az ürességgel, amikor szovjet mérnökökrõl szóló, végeláthatatlan könyveket olvastam, és fogalmam sem volt, mirõl szóltak: a felszínen hullámzó szavakon kívül nem volt semmi, és ez a semmi ingerelt, csalogatott, sõt csábított. Ekkor éreztem meg, hogy a szanszára és a nirvána azonos, és többé nem kevertem össze magamat másokkal, mert mindenki más úgy létezett, mintha ez a valóság egyszer s mindenkorra adott lenne, és nem is lehetne más. Jóval késõbb Minszkben bolyongva szenvedélyesen kerestem belõle a kiutat. Vagy talán fordítva, a bejáratot kerestem, annak a módját, hogyan békülhetnék ki vele, hogyan fogadhatnám el. Mert a világ színültig megtelt körülöttem, de nagyon különös módon: nem lehetett egyenes úton behatolni… Valahol oldalt volt a bejárat, lehet, hogy egy másik valóságban. Ez a bejárat lehetett volna a filozófia, a költészet, de lehetett volna öreg, lepusztult ajtó egy közönséges panelban, ahol tizenöt macska ült az elsõ emeleten és figyelt meg alaposan minden járókelõt. Mert az világos volt, hogy ha már tizenöt macskának sikerült összegyûlnie a mi világunkban, akkor nem olyan reménytelen az egész, valahol mindenképpen lennie kellett egy kapunak. 104
Az a lényeg, hogy ne adjuk meg magunkat, ne merüljünk álomba úgy, mint a többiek… A hely keresése közben egy kicsiny, hideg kávéházban találtuk magunkat… Nem emlékszem, ki nevezte elõször így: „U Topija”. …Az öreg Topij mindig ott állt a pult mögött. Egyesek örménynek gondolták, õ nem tiltakozott, csak figyelmesen, akkurátusan számolta a visszajárót. Csak estefelé, a fáradt alkonyati szürkeségben gördültek elõ egy ismeretlen nyelv torokhangjai, ekkor mindannyian elhallgattak, még az obligát kávét sem követelték, csak ültek és várták, hogy minden átváltozzon, feltáruljon a tér, mint egy színpadkép, és méltóságteljes léptekkel bevonuljanak az istenek. Vajon tényleg el tudtuk volna viselni ezt az isteni gyönyört, ha egyszer megtörtént volna? – kérdezte Rainer Maria, a Hatodik Pátriárka1 pedig ritmusra ingatta a fejét, olyan zene ritmusára, amelyet csak õ hallott, biztosan nem szkrjabin volt az, és nem is Mahler az illedelmes Dal a Földrõl szimfóniájával, hanem valami borzalmasabb, egyenesen elviselhetetlen… olyasmi, ami képes porig rombolni a minszki letargiát… találkozáskor kinyújtott fagyos kezek. És hiába próbálja Gerda kiszedni az üvegszilánkot (ettõl persze nem halunk meg, de örök életünkre sérültek maradunk), már sosem lehet belõled fa, nem állhatsz a keleti szél õrült rohamai közepette, nem õrizheted a pislákoló minszki tüzet, amely egyszer lobban föl egy fél évszázadban, és akkor minden megváltozik, vége a letargiának, mindenki keres valamit, és a Nyemiga,2 amely véráztatta partok közt alszik a mélyben, felszínre tör, metafizikai árja elönti az egész környéket, és akkor már visszafordíthatatlanul sodródunk az idõ folyamában, a lelkünkben pedig minszki láng lobog… …Aztán feltámadt a keleti szél, mindig a keleti, megint behintett mindenkit a letargia magjaival, és Minszkben buddhista nyár tündökölt, mérgezõ virágok nyíltak, és oly közel volt a nirvána… Igen, jó volt nekünk abban a kávéházban. Talán végig kibírtuk volna ott. De olyan messze földre vetettek minket a megmagyarázhatatlan események és a furcsa törések, amelyrõl akkor még csak nem is álmodtunk. Körülöttünk valóság volt, mi pedig nem léteztünk benne. * Azt hiszem, akkor próbáltam elõször írni. Eleinte arra vágytam, hogy egy kicsit fölmelegítsem a kezem, aztán – szerettem volna felébredni és elszökni a nemlétbõl. Mert ha a tolladat vezeted a papíron, tisztában vagy azzal, hogy ürességet szánt a kéz, de neszeket kelt, beszélni kezd több hangon, és ott, ahol addig a semmi volt, park vagy könyv keletkezik. És valahol messze, a szemhatáron, mint egy vezérlõ csillag… az örökkévalóság ragyogott… 1 2
Hui-Neng (638–713) – a zen-buddhizmus hatodik és utolsó pátriárkája. Nyemiga – folyó Minszkben. 1067-ben véres csata zajlott mellette Látnok Vszeszlav és bölcs Jaroszlav fiai között. Mára már majdnem teljesen kiszáradt a folyó. 1926-ban részben csövekbe vezették, rátelepült a város, 1955-ben pedig már teljesen betemették az építkezések. Nagyjából a folyómeder fölött húzódik a Nyemiga utca.
105
De épp az örökkévalósággal voltak a legnagyobb bajok. Ami messzirõl örökkévalóságnak látszott, az közelrõl az emlékezet üres, hûvös nyugalmára hasonlított, ahol az idõ módszeresen gyûjtötte az eseményeket, az arcokat, a képeket, felhalmozta õket, mint egy értékmegõrzõben, remélve, hogy jön majd valaki és elviszi… Az örökkévalóság – ez a távoli, hideg madár elszökött tõlünk minden utunkon, minden országúton, gyalogúton, ösvényen, csapáson, kitérõn, véletlenszerû és törvényszerû megállónál… „Nem az örökkévalóság, hanem az üresség ment meg bennünket” – így búcsúzott a Hatodik Pátriárka, mert valójában csak az üresség gyógyít hatékonyan… …tehát ha mítoszokat teremtesz, üres maradsz, nem pedig teremtett lény, mint Joyce, aki után végül nem maradt más, csak a jelek, mert minél jobban magadba fogadod ezeket az arcokat, hangokat, zajokat, annál jobban hagyod, hogy kívül maradjanak, annál inkább elfogadod, hogy ez mind te vagy, annál jobban kiüríted magad, annál jobban egybefolysz az örök õsz áttetszõ levegõjével, az úttal. A Léttõl védett Finom nemlét Tiszta távollétéig A Nagy alvásból való felébredésig (de csak egy másik álomba ébredhetünk)… Kivárni míg a semmibõl az ürességbõl igézõ zene támad jelentéktelen apróság ritmusba rendezett szavak, az érzelmek fuvallata a romok dallama
106
* Tehát sokféleképpen lehet beszélni a nyugati buddhizmusról. Például: Az örökkévalóság az égbolt, a lét és a felhõk. Vagy: A felhõk a nyár, a buddhizmus és a tudat. Vagy: A tudat a nyárról szóló versek lapjai közt lapuló száraz virág. sõt: A tiszta nyugati égen nincs ott Amitabha3 buddha. MIHÁLyI ZsUZsA fordítása
3
Amitabha (A Végtelen Fény buddhája) – az úgynevezett meditációs (vagyis nem történelmi) buddhák között a legjobban tisztelt buddha, a Nyugati Mennyország ura.
107
KÜLFÖLDI sZERZÕINK IHAR bAbKOU (1964) fehérorosz költõ, prózaíró, esszéista, filozófus és mûfordító a minszki egyetemen, filozófia szakon végzett, ma ugyanott oktat filozófiatörténetet és posztkolonialista elméletet. Monográfiát írt Jan Śniadecki vilnai professzorról, a felvilágosodás kiemelkedõ képviselõjérõl (Filaszofija Jana Sznyadeckaha, 2002). Költõként, a fehérorosz nemzeti újjászületést elõkészítõ Helybeliek csoport tagjaként kezdte pályáját – Solus Rex (1992), Heroj vajni za prazrisztaszc (Az áttetszõségért vívott háború hõse, 1998) –, majd regényt írt Adam Klakocki i jahonija cenyi (Adam Klakocki és az árnyai, 2001) címmel. Az összeállításban olvasható esszéje Karaleusztva Belarusz (Fehérorosz királyság, 2005) címû kötetében jelent meg. GILLEs bARbEDETTE (1956–1992) francia író, õ vezette az Éditions Rivages „külföldi irodalom” sorozatát, emellett kritikusként és fordítóként is dolgozott (angolból, pl. Edmund white-ot és Nabokovot fordított). Felemelte szavát a homoszexuálisok jogaiért, és megszervezte az elsõ „felszabadító” csoportokat, szerkesztette a Gai pied címû magazint, és egyik elindítója volt az AIDEs mozgalomnak. AIDs-ben halt meg; korai távozása miatt nem tudta befejezni Nabokov összes mûvének kiadását a híres bibliothèque de la Pléiade számára. MareK bieŃcZYK (1956) lengyel prózaíró, eszszéista, irodalomtörténész, mûfordító és borászati szakíró a Varsói Egyetemen, francia szakon végzett, a Lengyel Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében dolgozik. Regényei: Terminal (1994), Tworki (1999). Legismertebb esszékötetébõl e számban olvasható részlet. Újabb esszéi: Oczy Dürera. O melancholii romantyznej (2002, Dürer szeme. A romantikus melankóliáról), Przezroczystość (2007, Áttetszõség), Książka twarzy (2011, Arckönyv). Kundera számos kötete mellett Cioran és barthes mûveit is fordította. MICHAEL bLUMENTHAL amerikai költõ. Amint ez memoárjából, a címét Konrád György A városalapítójából kölcsönzõ All My Mothers and Fathersból (Minden anyám és apám) megtudható, 1949-ben született, New Jersey-i bevándorló csirketenyésztõk sokadik gyermekeként. szülei azonban, nem tudván vállalni neveltetését, rögtön születésekor átadták gyermektelen nagynénjének és nagybátyjának. Manhattanben nõtt föl, otthon németül beszéltek. Tízéves volt, amikor nagynénje meghalt; ekkor tudta meg, hogy
nevelõszüleivel él. Nevelõapja újabb házassága és mostohaanyja iránta tanúsított elutasító magatartása tovább mélyítették lelki válságát, amit egész életében nem tudott feldolgozni. Jogot végzett, dolgozott némettanárként, nehezen kezelhetõ kamaszok nevelõjeként, versenyjogászként, szerkesztõként, mûvészeti tanácsadóként, valamint szöveg- és újságíróként. 1992 és 1996 között budapesten élt. Jelenleg költészetet és esszéírást tanít Párizsban. RObERT bURTON (1577–1640) angol író, matematikus, asztrológus. Fõ és jóformán egyetlen mûvét, Amelankólia anatómiáját saját magának írta, félig-meddig terápiaképpen, e tevékenységgel próbálván féken tartani egész életét végigkísérõ súlyos depresszióját. Ahogy saját maga írja a könyv elõszavában: „Azért írok a melancholiáról, hogy elfoglaljam magam, s imigyen tartsam távol magamtól a melancholiát. A melancholia legfõbb oka a tétlenség, legjobb kúrája a serénység.” A melankólia anatómiája alapvetõen a korábbi, hasonló tárgyban írt mûveket foglalja össze, rendszerezi és gondolja tovább, ám nemcsak tudományos, hanem irodalmi hatása is rendkívül jelentõs. szarkasztikus humora sterne Tristram Shandyjének egyik fõ ihletadója, samuel Johnson pedig egyik kedvenc könyvének tartotta. Ahogy boswell írja a Doktor Johnson életében: „Ez az egyetlen könyv, amely miatt képes volt kikászálódni az ágyból két órával korábban, mint azt amúgy kívánatosnak tartotta volna.” A híresztelések, melyek szerint önkezével vetett volna véget életének, sosem nyertek teljes bizonyosságot. TrisTan corbière (1845–1875) francia költõ a tenger szerelmese volt, de nem hódolhatott utazási szenvedélyének. Korán megbetegedett tüdõbajban, reumatikus fájdalmak gyötörték, és fiatalon érte a halál. Életében csak pár verset publikált, egyetlen kötetét – Les amours jaunes (1873, sárga szerelmek) – a saját költségén adta ki. Verlaine fedezte fel, André breton a szürrealizmus elõfutárai közé sorolta. bERNARD DELVAILLE (1931–2006) francia költõ, író, fordító, esszéíró, szerkesztõként jeles költészeti antológiák, sorozatok összeállítója, az ötvenes évektõl kiadókban és irodalmi lapoknak dolgozik. Irodalmi mûveltsége és tájékozottsága jóvoltából kritikái, könyvszemléi is rendkívül népszerûek és keresettek az irodalmi sajtóban.
108
Esszéiben kedvtelve foglalkozik romantikusokkal és a XX. század eleji modernista törekvésekkel (Johannes brahms, samuel Taylor Coleridge, Théophile Gautier). Tanulmányozza a szimbolista költészetet és Mallarmét, összeállítja a szimbolisták antológiáját (La Poésie symboliste). 2006-ban saját verseinek gyûjteményes kötete is megjelenik, amelyben fõ motívum az utazás, bolyongás, boldogság és halál. THÉOPHILE GAUTIER (1811–1872) költõ, író, színpadi szerzõ, mûkritikus, tárcaíró; a XIX. századi francia irodalom egyik legtermékenyebb és legsokoldalúbb egyénisége. A romantika második generációjához sorolják: vallomása szerint Victor Hugo hatására döntött úgy, hogy a festészet helyett inkább az irodalmat választja. Formai tökélyre törekvõ költészetével és a mûvészet öncélúságának (l’art pour l’art) hirdetésével a parnasszisták elõfutára lesz. baudelaire a mesterének tekinti, és neki ajánlja A Romlás virágai címû kötetet. Magyar fordítások fõleg prózai mûveibõl készültek. JEAN GIONO (1895–1970) francia író tanulmányait korán félbeszakítani kényszerül, autodidakta módon képzi magát. Részt vesz az elsõ világháború legvéresebb harcaiban, keserû élményei alapozzák meg pacifizmusát. Elsõ sikerét Colline (1929) címû regényével aratja, amely a Pán-trilógia elsõ darabja. Ekkor szenteli magát egészen az írásnak. 1939-ben pacifizmusa miatt, 1944-ben, a felszabadulás után, kollaborációs vádakkal börtönzik be. A nemzeti írószövetség feketelistájára kerül, s csak 1947ben jelenhet meg ismét írása Franciaországban: az Un Roi sans divertissement (Az unatkozó király) címû regény, a Croniques címû ciklus elsõ darabja. számos regénye, esszéje és színdarabja mellett filmforgatókönyveket is ír, illetve több regényébõl film is készül. Magyarul megjelent kötetei: Örömmel élni (1941), Sarjú (1944), Valaki a hegyekbõl, Ennemonde (1970), Huszár a tetõn (1976), Zeng a világ (1983). JOsÉ-MARIA DE HEREDIA (1842–1905) francia költõ Kubában született, spanyol apa és francia anya gyermekeként. Korán Franciaországba kerül, majd 1859-ben visszatér szülõföldjére: a havannai egyetemen tanul, és ekkor kezd verseket írni. Késõbb Franciaországban jogi és levéltárosi tanulmányokatfolytatott. Költõként Leconte de Lisle követõihez csatlakozott; versei a Le Parnasse contemporain (A jelenkori Parnasszus) címû gyûjtemény köteteiben láttak napvilágot. Összes költeményeinek vékony kötete – Les Trophées
(1893, A trófeák) – nagy sikert aratott. 1895-ben a Francia Akadémia tagjává választották. 1994-ben az Akadémia díjat alapított a tiszteletére Prix Heredia néven, melyet minden évben egy bravúros formamûvészetével kitûnõ költõnek ítélnek oda. JULEs LAFORGUE 1867-ben született. Alighanem kevés város büszkélkedhet Párizson kívül azzal, hogy a modern francia költészet meghatározó alakjai közül hárman is ott születtek. Ezek egyike Uruguay fõvárosa, Montevideo. Lautréamont és supervielle mellett itt látta meg a napvilágot Laforgue is, 1860-ban. Hétéves korában családjával visszaköltözött Franciaországba. Amikor harmadszor is sikertelenül fut neki az érettséginek, falni kezdi a könyveket, múzeumokba jár. A legnagyobb hatással az impresszionista festõk vannak rá, költészetét is részint impresszionistának, részint szimbolistának tartják. Legnagyobb irodalmi ihletõje whitman; az õ nyomán Laforgue az egyik elsõ francia költõ, aki a hagyományos versformákat fellazítva elmozdul a szabad vers irányába. Költészete, köztük itt közölt verse is, elementáris hatást gyakorolt a fiatal Eliotra (és rajta keresztül a XX. századi világirodalomra); a Prufrock intonációjának közvetlen elõzménye a Holdszóló néhány részlete. CHARLEs D’ORLÉANs (1394–1465) francia lírikus, Louis d’Orléans herceg és Valentine milánói hercegnõ fia. Apját Félelemnélküli János burgundi herceg megyilkoltatta; nem sokkal késõbb édesanyját és feleségét is elveszítette. Az Armagnac-házzal szövetkezett, hogy apja halálát megbosszulja, s ezzel megkezdõdött a burgundiak és az Armagnacok véres háborúskodása. 1415-ben angol fogságba esett, huszonöt évvel késõbb szabadult, tetemes váltságdíj fejében. blois-i kastélyában élt, 1447-ben még hadjáratot vezetett az itáliai Asti városa ellen, hogy anyai örökségét visszaszerezze, de a vállalkozás kudarca után végképp visszavonult, a nyugalmat kereste. Lírikusként mecénási szerepet is betöltött: számos költõt támogatott, többek között Villont is vendégül látta. Magyarul megjelent kötete: Dalok, rondók, balladák (1994). MAXIME PRÉAUD (1945). A levéltárosi végzettségû Préaud 1970-tõl a francia Nemzeti Könyvtár metszettárában dolgozik, ahol elsõsorban XIX. századi metszetekkel és kortárs fotográfiával foglalkozik. 1973-ban kiállítást szervez boszorkányokról, 1982 és 1984 között pedig a melankólia ikonográfiáját tanulmányozza. számos kiállítást szervez, többnyire a
109
legkülönfélébb típusú metszetekbõl, tematikus szempontok vagy mûvészek szerint. Maga is képzõmûvész, metszeteket készít. LIONEL RICHARD francia történész, számos mûvészettörténeti munka szerzõje is. Írt a nácizmusról, Hitlerrõl, Goebbelsrõl, de a bauhausról és az expresszionizmusról is (az utóbbiról nagy, összefoglaló mûvet), és megírta a modern mûvészetek történetét 1945-tõl napjainkig.
napjaink egyik legjelentõsebb eszmetörténésze. Többször szerepelt lapunkban. A melankóliáról szóló írásaiból eddig egy jelent meg magyarul, a Visszatükrözõdõ melankólia a Poppea fátyla. Jean Starobinski válogatott irodalmi tanulmányai (2007) címû kötetében. További magyar nyelvû kötetei: 1789. Az értelem jelképei (2006), A varázslónõk (megjelenés elõtt).
JUAN RIGOLI (1959) argentin származású svájci francia irodalomtörténész, 2000-tõl a fribourg-i, majd 2003-tól a genfi egyetem tanára, legfõbb kutatási területe a XIX. századi irodalom története, valamint az irodalom és az orvostudomány kapcsolata a XIX. században. A Compar(a)ison. An International Journal of Comparative Literature címû folyóirat társszerkesztõje. A Lire le délire (2001, A téboly olvasása) a szerzõ átdolgozott doktori disszertációja.
MATTHEw swEENEy (1952) az anyaországot elhagyó írek (Joyce, beckett, Mahon stb.) sorába tartozó költõ. Elsõ tíz kötetét 2002-ben válogatta össze, legutolsó kötete, a Black Moon (2007) a T. s. Eliot-díj esélyesei közé került. Az õrült sweeney legendája (a Buile Shuibhne) a kora középkorban keletkezett, bár késõbb jegyezték le; versben és prózában mondja el sweeney ulsteri király történetét. A XX. században többször is feldolgozták.
ALbERT sAMAIN (1858–1900) francia költõ, író korán árvaságra jutott, tanulmányait kénytelen volt félbeszakítani. Lille-ben dolgozott, majd párizsi kishivatalnokként kereste a kenyerét. 1889-ben barátjával, Alfred Vallette-tel megalapította a Mercure de France címû folyóiratot, mely a szimbolisták vezetõ orgánuma lett. Au jardin de l’Infante (1893, Az Infánsnõ kertjében) címû kötete nagy sikert aratott. A századforduló idején a legnagyobb francia költõk közé sorolták. Magyarországon A Hét hasábjain jelent meg elõször; a fiatal Tóth Árpád mesterének tekintette.
JULEs-GAbRIEL VERNE (1828–1905) a francia romantika harmadik generációjának tagja, a kalandregény és a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakja. Életmûve nagy részét az ifjúsági irodalom kategóriájába sorolták, a XX. század közepe óta azonban egyre nagyobb figyelmet fordít rá az irodalomtudomány. Csaknem minden írását lefordították magyarra, legsikeresebb regényei számos új fordításban és kiadásban jelentek meg. Legtöbb versét az 1840-es évek végén írta, az 1880-as évek elején újabbak születtek. Magyarországon elõször az Unikornis Kiadó jelentetett meg válogatást a versekbõl, a Verne-életmûsorozat 36. kötetében (2000).
JEAN sTARObINsKI (1920) az úgynevezett genfi iskolához tartozó pszichiáter, irodalmár,
110
KEDVEs OLVAsÓINK! TIsZTELT ELÕFIZETÕINK!
Nagyon szépen kérjük, fizessenek elõ a Nagyvilágra, minél hamarabb újítsák meg elõfizetésüket, hogy biztosítani tudjuk a lap folyamatos megjelenését.
Egy példány ára 690 Ft. Elõfizetés egy évre 8280 Ft.
A Nagyvilág baráti Társaság tagdíja egy évre 7500 Ft, nyugdíjasoknak és diákoknak 7000 Ft.
Kérjük, támogassák a Nagyvilágot! Minden támogatást hálásan elfogadunk és köszönünk.
Új Világ Alapítvány OTP bank 11740023-20055318
111
Fõszerkesztõ: Fázsy Anikó Munkatársak: Imreh András, Körtvélyessy Klára, Lackfi János, Lukács Laura, Pálfalvi Lajos Olvasószerkesztõ: Hernád Imre Levelezési cím: H-2517 Kesztölc, Malom utca 76. Telefon: 06 33 484 293 E-mail:
[email protected] számlaszámunk: Új Világ Alapítvány 11740023-20055318 A Nagyvilág olvasható a www.nagyvilag-folyoirat.hu internetcímen Kiadja az Új Világ Alapítvány Felelõs kiadó: Fázsy Anikó Tördelte: Puskás Ferenc Nyomta a borsodi Nyomda Kft. Terjeszti a HIRKER Rt., az NH Rt. és az alternatív terjesztõk. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Elõfizethetõ a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (bp., VIII. ker. Orczy tér 1. tel.: 06 1 477 6300; postacím: bp., 1900). További információ: 06 80 444 444;
[email protected] Elõfizetési díj egy évre 8280 Ft, fél évre 4140 Ft. Külföldön terjeszti a batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 budapest, szentháromság tér 6. Minden jog fenntartva. bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Mindazoknak, akik adójuk 1%-ával támogatták lapunkat, ezúton mondunk köszönetet. Adószámunk: Új Világ Alapítvány 18186062-1-42
112
