Dr. Szigeti Zsolt: A nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás néhány karakterisztikus sajátossága a Common Law és a kontinentális jogrendszerben Előszó „ A problémák nem oldhatók meg a gondolkodásnak azon a szintjén, amin akkor voltunk, amikor okoztuk azokat.” /Albert Einstein/
Tény, hogy az elmúlt két évtizedekben alapvető minőségi változáson ment keresztül a világgazdaság, amely változás magával hozta az újdonság igényét a jog területén is. Az 1980as és 90-es évek világpolitikai történései még univerzálisabbá tették azt a folyamatot, amit globalizációként szoktunk emlegetni. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának tárgykörében is természetesen érzékelhető ez a változás, amelynek egyik sajátos aspektusa a cégek üzleti kapcsolataival összefüggő jogviták gyors, hatékony, relatíve olcsó és „diszkrét” rendezése. Az USA-ból elindult átfogó irányzat, az ADR (Alternative Dispute ResolutionVálasztható Jogvitarendezési Megoldások) megpróbál választ adni a XXI század ilyen irányú kihívásaira. A közszolgáltatás egyik legfontosabb eleme, az igazságszolgáltatás „versenyképessége” az adott ország vagy egy régió jogi és vállalkozói kultúrájával együtt, ha nem is primer módon, de másodlagosan mindenképpen befolyásolhatják a külföldi működő tőke beruházásokkal, vagy általánosságban az üzleti kapcsolatok kialakításával kapcsolatos döntéseket. Ami a jogi kultúrát illeti, általánosságban ide tartoznak az adott ország belső jogszabályai (különösen társasági jogi, adó, társadalombiztosítás, deviza, fogyasztóvédelem, versenyjog, munkajog, polgári jog, valamint az eljárási jogok terén), ítélkezési gyakorlata, valamint az általa megkötött nemzetközi megállapodások (kettős adóztatás, beruházás védelmi, fióktelepek alapítása stb.) és az ezzel összefüggő nemzetközi kapcsolat (pl. EU társult tagi státusz) és norma rendszer, továbbá az igazságszolgáltatás és a közigazgatás működésének hatékonysága és színvonala. Az említetteken felül természetesen fontos eleme ennek a gyűjtőfogalomnak még a jogászi szakma felkészültsége, etikai színvonala. Az igazságszolgáltatás és az alternatív jogvita rendezési megoldások „hatékonyságának” és „versenyképességének” kérdésköre nagyon sok vitatott témát takar, ezért a jelen előadásanyagban a terjedelmi korlátokra tekintettel emeltem ki néhány elemet, amelyet a „legkézenfekvőbb” módszerrel az összehasonlító rendszerezés segítségével szeretnék vizsgálni. Kezdjük talán a téma legalapvetőbb kérdésével.
I, Miért lehet versenyképesebb a választottbírósági eljárás a „hagyományos” peres eljárásnál a nemzetközi kereskedelmi jogvitákban? A gyakorlat bebizonyította, hogy “hagyományos” állami bíráskodás a beépítet garanciális elemek miatt nem tud sok esetben megfelelni az előzőekben említett, az üzleti életben fontos követelményeknek (gyorsaság, relatíve olcsóbb eljárás stb.), ezért nem véletlen, hogy az 1970-es évektől kezdve egyre nagyobb szerepet játszik a jogviták rendezésében az USA-ból
2
elindult, a választottbíráskodást is magában foglaló átfogó irányzat az ADR(Alternatív Dispute Resolution-Választható Jogvitarendezési Megoldások). Az eltelt időszak már igazolta a piaci élet szereplőinek, hogy van sokkal gyorsabb és hatékonyabb megoldás, mint a "rendes" polgári peres út a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi jogvitákban.2 Természetesen a nemzetközi magánjog jogegységesítésre törekvésének is jelentős szerepe van abban, hogy az alternatív jogvita rendezés bizonyos elemeit- különösen a választottbíráskodást- az ENSZ égisze alatt megalkotott minta szabályzatok és a mintatörvény alapján széles körben megismerték és használták és használják. Az alternatív jogvita rendezési megoldások területen megvalósuló sikeres "unifikációs " törekvések titka abban rejlik, hogy az igény általánosan jelen van jogrendszertől függetlenül. Szándékosan jelöltem idézőjellel a jogegységesítés fogalmát, hiszen ebben az esetben nem kifejezetten egységes jog alkalmazásáról van szó, hanem egy egységes alapgondolat és problémakör általános rendezési elveiről, amelyet konkrét tartalommal az egyes országok jogrendszerük, valamint jogi- és vállalkozói kultúrájuk specifikumainak figyelembevételével tudnak adaptálni. Az tény, hogy az angolszász jogrendszer korábban felismerte a problémát és gyorsabban próbált rá megoldást keresni, mint a kontinentális jogrendszerű országok. A Kanadai Legfelsőbb Bíróság bírájának The Hon. Mr. Justice George W.Adams-nek a következő megállapítása akár Magyarországon is abszolút helytálló lenne, aki az “ADR and the Canadian Courts: a time for change Az Alternatív Jogvita Rendezés és a kanadai bíróságok: A változások ideje“című publikációjában többek között azt írja: “The legal system could not function if every dispute went to court.” Az igazságszolgáltatás képtelen a működésre, ha minden vita bíróság elé kerül”1 1.Táblázat A hagyományos bírósági eljárás előnyei és hátrányai / Stephen B. Goldberg - Frank E. A. Sander - Nancy H. Rogers: DISPUTE RESOLUTION Negotiation, Mediation, and Other Processes Aspen Law & Bussiness - New York – 1999 4-5.old. alapján/
Advantages
1
Disadvantages
Végső döntéssel zárul az eljárás
Jellemzően költséges eljárás a felek számára
Az ügydöntő határozat kötelező érvényű és végrehajtható.
A felek feladják a jogvita feletti kontrolt és ezt átengedik az ügyvédeknek és a bíróságnak.
A fellebbezés alkalmas az eljárási hibák korrekciójára.
A döntéshozók nem rendelkeznek különleges szakértői gyakorlattal.
Dispute Resolution 1995/5 London UK, 28.old..
3
Az eljárási szabályok figyelembe veszik a tényleges kereseti igényeket és a jogvita körülményeit.
Az eljárást lezáró döntés nagyon hosszadalmas eljárás során születik meg.
Szigorú eljárási szabályok szerint folyik az Az igényérvényesítés és a jogorvoslat eljárás és a végső döntés egységesített formában lehetősége korlátozott. születik meg. Az ügydöntő határozat követendő precedenst teremt.
Sok jogkérdésben egyezség alapján hozott döntés kevésbé valószínű, vagy nem is lehetséges.
Intézményesített és független.
A feleket szembeállítja az eljárás
A közösség ellenőrzést gyakorol a döntéshozók A nyilvános tárgyalás következményeként a munkája felett a nyilvános tárgyalásokon tények és vitapontok mások tudomására jutnak. keresztül.
A nemzetközi gyakorlat alapján az alábbi előnyeit szokták említeni a választottbírósági eljárásnak: - a különleges szakértelem (mivel a választottbíró, vagy a tanács tagjai nem feltétlenül jogászok, hanem például egy beruházási jogvita esetén, mérnök, vagy árszakértő jár el, ezért a szakértelem „első kézből” adott, amely az eljárási jelentős rövidüléséhez vezethet), - gyorsaság ( a jogorvoslati lehetőségek szigorúan korlátozott jellege miatt, az első fokon jogerős döntés hamarabb születik meg), - Az eljárás viszonylagos „olcsósága”( amely abból adódik, hogy a szakértő választottbírák kijelölése, az első fokon jogerős ítélet, jelentősen megrövidíti az eljárást és az ezzel kapcsolatos járulékos költségeket), - A nem nyilvános eljárás ( fontos szempont a nemzetközi jogvitáknál, ugyanis az éles piaci versenyben egy „pereskedő” cég megítélése marketing, vagy éppen tőzsdei szempontból általában nem pozitív), - Viszonylag egyszerű végrehajthatóság (ezt biztosítják nem csak az országok belső jogának szabályai, hanem a vonatkozó 1958 –as New York-i Konvenció rendelkezései is a választottbírósági ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról). Mint köztudott, a választottbíráskodás az egyik legfontosabb, de korántsem kizárólagos „Választható Jogvita Rendezési Megoldás”, ezért a jelen előadásban kiemelendő karakterisztikus sajátosságok vizsgálata előtt fontos elhelyezni és összehasonlítani általánosságban a többi alapvető ADR elemmel és a „rendes” bírósági eljárással. (A táblázat nem tartalmazza a mini-trial és a med-arb hybrid eljárást, mivel ezek az alábbiak kombinációi.)
4
II, A választottbírósági eljárás helye a jogvita rendezési (ADRAlternative Dispute Resolution-Választható Jogvitarendezési Megoldások) módok között 2. Táblázat A jogvita rendezési módszerek öszehasonlítása /Stephen B. Goldberg - Frank E. A. Sander - Nancy H. Rogers: DISPUTE RESOLUTION Negotiation, Mediation, and Other Processes Aspen Law & Bussiness - New York – 1999 4-5.old.alapján/
NEGOTIATION Igénybevétele önkéntes Ha az eljárás során megállapodás születik az oly módon hajtható végre, mint minden más szerződés
A feleken kívül más nem vesz részt az eljárásban A felek határozzák meg az eljárási szabályokat
MEDIATION
ARBITRATION
Igénybevétele rendszerint önkéntes Ha az eljárás során megállapodás születik az oly módon hajtható végre, mint minden más szerződés
Lehet önkéntes és kötelező jellegű is Az eljárás végén születhet kötelező és nem kötelező érvényű döntés, a kötelező érvényűvel szemben nagyon korlátozottak a jogorvoslati lehetőségek A felek választják ki a A felek jelölik ki a mediátor személyét választottbíró(ka)t A felek vagy a mediátor határozza meg az eljárási szabályokat A nyilatkozati jogosultság megállapodás szerint korlátozható
A felek vagy az eljárási szabályzat határozza meg a szabályokat Rendszerint nincs A nyilatkozati korlátozva a felek jogosultság nyilatkozati megállapodás szerint, jogosultsága vagy szabályzat szerint korlátozható A felek ellenőrzést A felek ellenőrzést A választottbíró(k) gyakorolnak az eljárás gyakorolnak az eljárás gyakorolja az és a döntés felett és a döntés felett ellenőrzést az eljárás és a döntés felett Az eljárás nem Az eljárás nem Az eljárás nem nyilvános, védi a felek nyilvános, védi a felek nyilvános, védi a jó hírnevét jó hírnevét felek jó hírnevét
LITIGATION Kötelező jellegű Kötelező érvényű, ellene van helye fellebbezésnek
A felektől független a bíró kijelölés Kizárólag jogszabályok határozzák meg a szabályokat A nyilatkozat tétel csak a jogszabályban előírt formában történhet
Bírói kontrol az eljárás és a döntés felett
Rendszerint nyilvános
A fenti táblázatból is egyértelmű, hogy nem véletlen a választottbíráskodás unifikációja és népszerűsége, mert a felmerülő jogviták jelentős esetében ez az eljárási mód nyújtja az érdekelt feleknek a leghatékonyabb jogorvoslati és üzleti megoldást. Azonban szokták azzal vádolni a választottbíráskodást, hogy „abszolút üzleti alapon” működik és ezért nem biztosítható az eljárás során a jogszerűség. Ezzel szemben a valóság az, hogy a felek autonóm
5
akaratából a vonatkozó nemzetközi egyezmények és az adott hazai jogszabályok kerete közt jár el az adott konkrét ügyben és különösen az institucionális választottbíróságok szigorú eljárási garanciákkal biztosítják a jogszerűséget még abban az esetben is, ha például „ex aeque et bono” (erről később lesz szó) módon jár el a választottbíró, vagy a tanács. Az előadás címében szereplő megkülönböztetés már sugallja azt, hogy minden jogegységesítési törekvés ellenére a Common Law és a kontinentális jogrendszerű országok választottbírósági eljárása anyagi és eljárásjogi vonatkozásban is különbözik egymástól, de érdekes módon úgy, hogy az előzőekben már felsorolt előnyök mindkét jogfelfogásban érvényesülni tudnak. A különbség oka magában a jogrendszerek gyökerében keresendő, amely eltérések- globalizáció ide vagy oda- csak lassan közelítenek egymáshoz. A képet még tovább árnyalja az a tény, hogy a Common Law országok sem feltétlenül egységesen kezelik a vonatkozó kérdéseket, de erről majd lesz szó az egyes témák tárgyalásánál. Már az is érdekesnek tűnhet, hogy az angol jogfelfogás szerint a választottbíráskodás nem tartozik az ADR rendszerébe, az amerikai szerint viszont igen. Ennek a következménye az, hogy a választottbíráskodást az Egyesült Királyságban a bírósági rendszer részeként kezelik, az USAban viszont ezt a jogvita rendezési módot a felek magánautonómiájába tartozónak tekintik.
III, A nemzetközi kereskedelni választottbírósági eljárás néhány karakterisztikus sajátossága a Common Law és a kontinentális jogrendszerben 3.Tábla A választottbírósági rendszerek összehasonlítása /Christian Bührig-Uhle: Arbitration and Mediation in International Business, Kluver Law International (1996) 36.old.alapján/
Common law
Continental law
1. Jellemző az egyesbíró
1. Általános a tanácsban történő ítélkezés
2. A választottbíró gyakran nem jogász
2. Rendszerint jogász az eljáró bíró
3. Inkább a felek határozzák meg az eljárás menetét és szabályait
3. A választottbírók kontrolálják a menetét
4. Meghatározó a szóbeliség az előkészítés során
4. Az írásbeliség dominál az előkészítés fázisában
5. Mindegyik fél szabadon hívhat egy vagy több szakértőt
5. A választotbírók döntenek a szakértői bizonyítás szükségességéről és kijelöléséről, akik jellemzően írásbeli szakvéleményt terjesztenek elő.
6
6. A felek szabadon hívhatnak tanukat
6. A választottbírók idézik be a tanukat és a feleket megelőzően tesznek fel nekik kérdéseket. Általában nem idéznek be olyan tanukat, akiket a felek nem neveznek meg.
7. A választottbíróság alapvető funkciója, hogy a felek által előterjesztett bizonyítékok és nyilatkozatok alapján döntse el a jogvitát.
7. A választottbíróság alapvető funkciója az "igazság kiderítése"
8. A felek teljesen előkészítik az adott ügyet, és gyakran az első tárgyalási napon döntés születik.
8. A választottbírósági eljárás gondosan felépített részekből áll. A döntéshozatali folyamat ezért viszonylag lassabb.
IV, Anyagi jogi vonatkozásban IV/1, A „compromissum” és a ”receptum” kérdései A választottbírósági eljárás léte mindenekelőtt attól függ, hogy létezik-e érvényes választottbírósági megállapodás, vagy pedig nem. Az általános kötelmi jogi szabályoknak meg kell felelnie a választottbírósági megállapodásnak is, ennek értelmében a felek által lényegesnek tartott kérdések tekintetében meg kell állapodniuk, de a gyakorlatban számos lényeges kérdésről dönthet egy intézményes választottbíróság (gondoljunk csak a standardizált eljárási szabályzatokra).Ezzel összefüggésben egyetértek Dr. Ujlaky László álláspontjával, amely szerint az eljárási szabályzat nem hoz létre szerződést a felek között, hanem beépül a felek között már meglévő választottbírósági megállapodás anyagi jogi részébe. 3 Igaz ugyan, hogy pontatlanság esetén a “Kompetenz – Kompetenz” elve segít megoldani az értelmezési nehézségeket az eljárás kezdeti szakaszában (ha például vitás lehet a választottbíróság hatásköre), de ez nem érinti a választottbírák alapvető függését a választottbírsági klauzulától és annak rendelkezéseitől. Érdekes, hogy common law országokban nem szabályozzák a választottbírák kvalifikációját, például az USA-ban a bíró kizárásáról sem rendelkeznek a vonatkozó jogszabályok, ennek következtében az ad hoc választottbírósági eljárásban az elfogultság, mint érvénytelenségi ok, csak az ítélet végrehajtásának megakadályozása érdekében vethető fel. A kontinentális országok csak általános kvalifikációkat követelnek meg(bizonyos életkor, büntetlen előélet stb.). A receptumban a kijelölt választottbíró elvállalja az adott jogvita független és pártatlan eldöntését, a felek viszont kötelesen díj fizetésre a választottbíró részére. Amennyiben például az ad hoc eljárás keretében az alperes elzárkózik a választottbíró díjazásának megelőlegezése elől, abban az esetben ez az általános gyakorlat szerint 3
Dr. Ujlaki László:A Pp. Újabb módosítása (1995. Évi LX. Tv) és a választottbíráskodás (Magyar Jog 1995/11)669-671.old.
7
megalapozza a felperes ”compromissum”-tól való elállási jogát. Az eljáró választottbíró személyével kapcsolatos, de nem a személyes kvalifikációval összefüggő érdekes rendelkezést tartalmaz az angol jog, ugyanis az angol választottbíróságról szóló 1996-os törvényi szabályozás sajátossága a döntőbíró (umpire) szerepe a választottbírósági eljárásban. Ez alapján a felek előre megállapodhatnak az elnöki funkciót ellátó harmadik választottbíró személyében és szerepkörében is, aki szavazategyenlőség esetén a törvény erejénél fogva egyesbíróként fogja eldönteni az adott ügyet. Amennyiben azonban a felek nem állapodnak meg a “compromissum”-ban az umpire személyében, abban az esetben a felek által kijelölt két bíróból álló páros számú tanács fog eljárni.4 Természetesen a választottbírósági megállapodásnak ezen formájánál célszerű a döntéshozatal módját is megállapítaniuk a feleknek, hiszen maga a törvény nem rendelkezik arról, hogy mi az eljárás akkor, ha páros számú bíróban állapodtak meg és nem rendezték a szavazategyenlőség feloldásának módját. Ugyancsak az angol szabályozás sajátossága az is, hogy hatásköri kifogás esetén, ha valamelyik fél bírósághoz fordul, ez nem akadálya a választottbírósági eljárás lefolytatásának, sőt a döntéshozatalnak sem. Nagyon érdekes ügyben hozott nyilvánosságra ítéletet az angol Queen’s Bench Division 2004.november 08-án.5 Az eljáró választottbíró helyt adott a felperes keresetének, megállapította az alperes felelősségét és kártérítés fizetésére kötelezte az alperest. Azonban a választottbíró a határozat indokolásában helytelenül figyelmen kívül hagyta az alperes jogellenes magatartásával kapcsolatosan ténylegesen felmerült költségeket, ezért a felperes fellebbezett. A fellebezés során Moore-Bick bíróhoz került annak a kérdésnek az eldöntése, hogy amennyiben a felek a kompromisszumban felruházzák az eljáró választottbírót azzal a joggal, hogy a választottbírósági ítélet csak a határozat „rendelkező” részét tartalmazza és az ezzel kapcsolatos indokolást külön dokumentumban fogalmazza meg, akkor az 1996-os Arbitration Act 68.§.-a alapján van-e a fellebbezésnek jogalapja, ha az eljáró választottbíró a külön dokumentumban megfogalmazott indokolásában helytelenül figyelmen kívül hagyja a tényleges költségeket? Moore-Bick döntése szerint a felek között kétségtelenül volt egy fuvarozási szerződés és a választottbíró nem hivatkozott erre az alapszerződésre a plusz költségek vonatkozásában döntése indokolásánál, de ez nem jelent fellebbezési jogalapot, mert a felek a kompromisszumban nem specifikálták azt, hogy a külön megfogalmazandó indokolás mire terjedjen ki. A receptum, ha nem is általános jelleggel, de tartalmazhatja a feleknek azon felhatalmazását a választottbíró felé, hogy az eljárás során “ex aequo et bono”alapon járjon el. Az angol jog és általában a common law nem ismeri el az “ex aeque et bono” döntés lehetőségét, tekintettel arra, hogy álláspontjuk szerint a jognak a méltányosság eredendően része és az ilyen jellegű klauzula túlzott bizonytalanságot eredményezhet, azzal, hogy az eljáró bírónak nagyon nagy mérlegelési szabadságot ad és ebben az esetben esetleg ésszerűtlen döntést indukálhat. A korábbiakban már utaltam arra, hogy a common law országok gyakorlata sem egységes bizonyos kérdésekben ideértve a compromissum problémakörét is. Ugyanis például az angol és az amerikai jog és gyakorlat kétféleképpen közelítette meg a problémát a viszontkereset esetében, továbbá abban az esetkörben, ha olyan vitában érdekelt félre akarták kiterjeszteni a választottbírósági eljárást aki nem „részese” a compromissumnak. 4
5
Dr.Kálmán György:Az új angol választottbírósági törvény Gazdaság és Jog (1997/május) (22.-26.oldal)
The Times Law Report: Agreement not to use reasons/Tame Shipping Ltd.v Easy NavigationLtd./ 08.11.2004.p.64.
8
Ami a viszonkeresetet illeti, az angol Court of Appeal Lord Denning bíró jóvoltából döntést hozott a Tauton Collins v. Cromie /1964/ ügyben abban a vonatkozásban, hogy mi az eljárás egy olyan viszontkeresetnél, amelyre nem terjed ki a választottbírósági kikötés és két eljárás képzelhető el párhuzamosan ugyanannak a kérdésnek az eldöntésére egy rendes bírósági és egy választottbírósági. Az ügyben a felperes alkalmazott egy építészt és egy szakcéget az építési beruházás megvalósításához. Az építési szerződés tartalmazott választottbírósági kikötést, a kivitelezéssel elégedetlen felperes perelte az építészt, aki védekezésként keresetet terjesztett elő a felperes és a kivitelező cég ellen. A felperes másodrendű alperesként csatlakozott a kivitelező céghez a viszontkereseti eljárásban. Lord Denning kifejtette, hogy ebben az esetben lehetséges, hogy a választottbíró döntése ütközne a rendes bírósági ítélettel,továbbá a határozathozatal késedelme és a két eljárás okozta pluszköltségek elkerülése céljából célszerű a rendes bíróság előtt tárgyalni az egyesített ügyet, tehát szemben az amerikai gyakorlattal nem a választottbírósági eljárás „javára” hozta meg döntését. 6 Az amerikai Supreme Court bírája, Brennan a Moses H. Cone Memorial Hospital v. Mercury Construction Corporation (1983) beruházási ügyben azt vizsgálta, hogy kiterjeszthető-e a választottbírósági megállapodás végrehajtásának hatálya olyan vitában érdekelt félre aki nem részese a compromissumnak. A felperes kórház ugyanis eljárást indított az állami és szövetségi bíróság előtt a kivitelező cég és az ő érdekkörében eljáró építészmérnök ellen, annak ellenére, hogy a kivitelező céggel megkötött megállapodás tartalmazott választottbírósági megállapodást. A kivitelező cég ezért a Supreme Court-hoz fordult, amely bírói fórum kimondta, hogy a Federal Arbitration Act rendelkezése szerint az építészmérnökre is kiterjed a választottbírósági ítélet végrehajthatósága még akkor is, ha nem írta alá a compromissumot. Ami a kivitelező céget illeti, amennyiben a kikötött választottbíróság a jogvitában határozatot hoz, a felperes kórháznak megnyílik a lehetősége, hogy választottbírósági vagy pedig rendes bírósági fórum előtt érvényesítse végrehajtási igényét mind a kivitelező céggel, mind pedig az építészmérnökkel szemben.7
IV/2 A „szeparatibilitás” problematikája Eltérően a többi alternatív jogvita rendezési módtól, a választottbírósági megállapodás az a határvonal, amelyen túlmenően a választottbíráskodás autonóm létet nyer és amelyre a feleken és az eljáró tanácson kívüli külső ráhatások lehetősége meglehetősen korlátozott. Ezért is igényel különös figyelmet például az általános szerződési feltételek között szereplő választottbírósági megállapodás pontos, szakszerű megfogalmazása. Mind a kontinentális, mind pedig a common law országokban a szeparatibilitás koncepciója azt szolgálja, hogy a választottbírósági kikötést, az alapszerződéstől külön kell kezelni, ennek megfelelően önálló léttel bír, ha tehát az alapszerződés érvénytelen ez nem jelenti egyben a választottbírósági kikötés érvénytelenségét is. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának joggyakorlata abba az irányba mutat, hogy a választottbírósági megállapodásokat tágan kell értelmezni és ha kétséges, hogy az adott vitára vonatkozik-e egy meghatározott klauzula, a választottbíráskodás javára kell döntést hozni, akkor is, ha a probléma magából a szerződés szövegének értelmezéséből ered. A már hivatkozott angol választottbírósági törvény szintén kimondja a compromissum 6
A Martin Odams - Joanna Higgins:COMMERCIAL DISPUTE RESOLUTION Construction Law Press - London – 1996 (p.71) 7 A Martin Odams - Joanna Higgins:COMMERCIAL DISPUTE RESOLUTION Construction Law Press - London – 1996 (p.73)
9
függetlenségét az alapszerződéstől, sőt egy olyan különleges formát is szabályoz, amikor a felek írásban nem állapodnak meg az eljárásról ,de beleegyezésükkel vagy valamelyik fél, vagy külső harmadik személy írásos feljegyzést készít. Jogrendszerbeli hovatartozás nélkül a szakemberek abban egyetértenek, hogy a választottbírósági klauzula elválaszthatóságának koncepciója – amelyen természetesen a “főszerződéstől” történő elválaszthatóságot kell érteni- a választottbírói döntéshozatal autonómiájának egyik tartópillére. Az utóbbi években a gyakorlat egyre több érvet érlelt ki ezen koncepció támogatására és e felfogás egyre inkább teret nyert. Az egyik legmeggyőzőbb és legáltalánosabban elfogadott érv az, amely rámutat, hogy az elválaszthatóság nélkül a választottbíráskodás lehetetlenné válna nemcsak akkor, amikor a (választottbírósági klauzulát magába foglaló) szerződés érvénytelen, hanem akkor is, amikor a felek valamelyike azt állítja, hogy a szerződés érvénytelen.
V, Eljárásjogi vonatkozásban V/1, Az „ex aeque et bono” eljárás lehetősége Az angolszász országokban speciális problémaként vetődik fel az “equity” alkalmazása a nemzetközi vonatkozású alternatív jogvita rendezésben, amelyet párhuzamba szoktak állítani az “amiable composition” illetve az “ex aeque et bono” alkalmazásának kérdésével. Ameddig például a lex mercatoria anyagi jogi alapvető jellege egyértelműen domináns, addig a másik három említett jogi kategória hovatartozása azonban nem teljesen egyértelmű. Ugyanis mind az equity, mind pedig a baráti közvetítőként és méltányosság alapján történő döntés komplexen anyagi és eljárási sajátosság. A méltányosság alapján meghozandó döntéshez például nincs szükség alapvetően tanuk meghallgatására(eljárási jelleg) és a döntés nem elsősorban a jogszabályi rendelkezéseket veszi alapul, hanem alapvetően felek méltányolható érdekeire van tekintettel(anyagi jogi aspektus). Az Egyesült Királyságban már a tizenkilencedik században jelen volt ez a dilemma az “amiable composition clause” alkalmazásával(Roland v. Cassidy (1888)13 AC 77o(PC)), és később is megjelent a XX.században a globalizáció előestéjén(Orion Cia Espanola de Seguros v. Belfort Maats((1962) 2 Lloyd’s Rep 257.)8 Ez a megoldás az alternatív jogvita rendezés átfogó koncepciójának amerikai rendszerezése előtti időszakban, a múlt század hatvanas éveinek elején még ritka, “precedens” jellegű megoldásnak számított. Az 1962-es jogesetnél a választottbírósági klauzula azt a kifejezett felhatalmazást tartalmazta az eljáró választottbírák számára, hogy ”..settle any dispute under the Agreement according to an equitable rather than a strictly legal interpretation of its terms.”9. Ennek megfelelően előírta elsődlegesként a méltányosság alkalmazását a “szigorú jogi értelmezéssel” szemben. A két említett konkrét példával kapcsolatos alapvető kérdés annak eldöntése, hogy van-e különbség a használt terminológiák között? A gyakorlatban az angolok az equity klauzulát gyakrabban használják, mint az “amiable compostion” kifejezést, ugyanis a “baráti közvetítőként” történő eljárás alapvetően különbözik az “equity” és az azzal gyakorlatilag megegyező “ex aque et bono” terminológiától, hiszen a baráti közvetítőkénti eljárás sokkal inkább egy mediation, conciliation jellegű jogvita rendezést takar. Azt gondolhatnánk, hogy az UNCITRAL Arbirational Rules ad valamilyen eligazítást e kérdésben, de a helyzet az, 8
9
Geoffrey M. Beresford-Hartwell (ED.):The Commercial way to Justice, Kluver Law International(1997)
ua. „..rendezni kell a jogvitát inkább méltányossági alapon, mint a szigorú jog alapján értelmezve ezt a szerződési pontokat „ (Forditás szerző)
10
hogy a “Mintaszabályzat” nem tartalmaz definíciót ezzel kapcsolatosan. Az American Arbitration Association is foglalkozik ennek a problematikának a tartalmi elhatárolásával, ugyanis az általuk készített “The Dictionary of Arbitration” New York (197o)(14.)10 kiadványukban az amiable compositour francia kifejezést úgy jellemzik, mint az eljáró választottbíró részére egy nagyon széles mozgásteret biztosító lehetőséget, amely vonatkozásában a felek érdeke az elsődleges nem pedig a vonatkozó anyagi jog vizsgálata11 Természetesen az említett széles mozgástérnek megvannak a korlátai, ezek közül elsődlegescsakúgy, mint a többi említett terminológia esetén- a közrend, mint imperatív szabály, továbbá a baráti közvetítőként történő eljárásban nem hozható a felek alapszerződésével ellentétes rendelkezés a felek kifejezett belegyezése nélkül, ezzel is kifejezésre juttatva a “pacta sunt servanda” elvének elsődlegességét. Az amiable composition problematikájával együtt szokott felmerülni a kapcsolata a lex mecatoria-val, amely összefüggés részletes ismertetése egy meglehetősen komplex és a jelen előadás kereteit jóval meghaladó kérdés. A magam részéről osztom az angol Lord Mustill ezzel kapcsolatos nézetét, amely szerint nagyon nehéz a megítélése ennek a kapcsolatrendszernek, hiszen a baráti közvetítőként történő eljárásra szóló felhatalmazás mentesíti az eljáró választottbírót- a már említett korlátokkal- az anyagi jogi rendelkezések kötelező alkalmazása alól. De ebben az esetben sem nem marad anyagi jogi háttér nélkül az eldöntendő probléma, mert a lex mercatoria-nak eljárási vonatkozásának tekinthető az amiable composition, ezért a baráti közvetítőként történő eljárásra irányuló alávetés automatikusan a jellegénél fogva magában hordozza a lex mercatoria elsősorban “érdekcentrikus” alkalmazási lehetőségét.12 Lord Mustill logikus elméleti és gyakorlati okfejtését folytatta az ugyancsak angol Berthold Goldman aki kifejtette, hogy a baráti közvetítőként történő eljárás választása egyben a lex mercatoria választása is, amelyben a választottbíró jogosult “ex aque et bono” döntést hozni. Álláspontja szerint a lex mercatoria nem “csak” egy egyszerű “equity”, hanem létező anyagi jog.13 Annál is inkább érdekesnek számítanak az előző angol állásfoglalások, mert utaltam már arra, hogy a common law országok általában elutasítóan viselkednek a “lex mercatoria” önálló anyagi jogként történő kikötése vonatkozásában, bár véleményem szerint az ilyen jellegű álláspontok elméleti és gyakorlati, minél szélesebb körű elterjedése az angolszász jogrendszerben erősíteni fogja a “lex mercatoria” XXI. századi pozícióját.
10
The Dictionary of Arbitration (American Arbitration Association, New York (1970)(14) (“… in the most extreme sense, an arbitrator under no obligation to observe the rule of law.”).(..és legszélsőségesebb értelemben a választottbírót nem terheli az anyagi jogi szabályok vizsgálatának kötelessége”)(Fordítás szerző) 12 .(“More difficult is the relationship between the two concepts….The essence of amiable composition is to dispense the arbitrator from the duty of enforcing any sytem of law.Yet the lex mercatoria is a system of law. Why should an agreement to amiable composition summon up a reference to lex mercatoria any more than to any other developed sytem of commercial law?”The Rt Hon Lord Justice Mustill, The New Lex Mercatoria:The First Twenty-five Years(1988) 4 Arb Intl 85.) (Kiemelés szerző) 13 (“…certain contractual classes may be construed as implying a reference to the lex mercatoria, for example, the amiable composition clause, which empowers the arbitrator to decide ex aque et bono.In my opinion, the lex mercatoria is not just “equity”(in the civil law sense) since it is, on the contrary, a set of rules of law.”Goldman, B.:The Applicable Law; General Principles of Law- the lex mercatoria, in Contemporary Problems in International Arbitration, Lew, J.D.M.(Ed)(1986)113,117.) (Kiemelés szerző) 11
11
V/2, A választottbirósági ítélet jogorvoslati lehetőségei Általánosságban elmondható, hogy az állami bíróságok inkább segítő, együttműködő szerepet játszanak a választottbírósági eljárásban, céljuk elsősorban segíteni a compromissum, vagy a választottbírósági klauzulában foglaltak teljesítése, mint esetleges felülvizsgálati fórum csak nagyon szűk körben járhatnak el, általában súlyos eljárásjogi hiba, vagy a közrend védelme miatt. Ami a kontinentális jogrendszerű országokat illeti például az oly népszerű svájci választottbírósági jog alapján csak a felek ilyen irányú egyezségének hiányában teszi lehetővé állami bíróság beavatkozását például bíró kijelölés, felmentés vagy éppen közbeeső ideiglenes intézkedés foganatosítása esetén. Svájcban a korábbi jogi szabályozással ellentétben- amikor ugyanis érdemi felülvizsgálatara is sor kerülhetett bizonyos feltételek fennállása esetén-ma már a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére csak nagyon szűk körben, eljárásjogi alapon van lehetőség(pl. nem a megállapított eljárási szabályoknak megfelelően folytatták le az eljárást.).Amennyiben azonban az egyik fél sem svájci illetőségű, lehetőség van arra, hogy részben vagy egészben kizárják a rendes bírósági kontrollt. A belga és a svéd szabályozás még ennél is liberálisabb, hiszen ott az állami bíróságoknak jogszabályi kötelezettsége a nemzetközi választottbírósági ítéletektől való tartózkodás, a svájci jogban ez nem automatikusan érvényesülő elv, hanem ehhez a nem svájci illetőségű felek ilyen irányú megállapodása szükséges. Belgiumban a meghozott ítélettel kapcsolatos beavatkozásra csak akkor van mód, ha a felek egyike belga honosságú. A francia és a holland jog azonban nem ad lehetőséget a hagyományos bíróságok ilyen jellegű intervenciójának megakadályozására. A német és az orosz szabályozás a Model Law alapján rendelkezik erről a kérdésről, azaz ezekben az országokban kivételesen megengedett az állami bírósági intervenció eljárásjogi és közrendi okok miatt még akkor is, ha a felek egyike sem bír honossággal valamelyik országban. A magyar szabályozás szintén a Minta Törvény rendelkezéseire alapítja az állami bíróság beavatkozásának lehetőségét. Ami a common law egyik meghatározó országát az Egyesült Királyságot illeti, az angol törvény szerint a választottbírósági eljárásban nem korlátozódik az állami bíróságok szerepvállalása kizárólag a hagyományos szerepekre (pl. bizonyítási segítség, kizárási kérdések, érvénytelenségi kereset elbírálása), hanem ezeken felül is lehetőségük van az adott ügy érdeme vonatkozásában útmutatást és felülbírálatot, azaz különböző érdemi jogcselekményeket foganatosítaniuk. Mindamellett meg kell jegyezni, hogy az 1997-ben hatályba lépett új angol szabályozás csökkentette a korábban meglehetősen széleskörű bírósági beavatkozás lehetőségét. A hatályos jogszabály ugyanis felhatalmazza a feleket arra, hogy a compromissumban eleve kizárják a fellebbezési lehetőséget az eljáró választottbíróság ítélete ellen, valamint erre irányuló megállapodásnak tekinti azt, ha a felek lemondanak arról a jogukról, hogy a választottbíróság az ítéletét megindokolja. Ugyancsak az intervenció korlátozását szolgálja az rendelkezés, hogy amennyiben valamennyi fél nem járul hozzá a fellebbezéshez, abban az esetben ezt csak állami bíróság engedélye alapján lehet benyújtani. Meglehetősen érdekes kapcsolat van az eljárás során a két bíróság között, hiszen például, ha csak a felek eleve nem zárják ki, akkor a felek előterjesztésére az állami bíróság eldönthet jogkérdést is , feltéve, hogy az eljáró választottbírósági tanács ehhez hozzájárul és a rendes bíróság megállapítja e beadvánnyal kapcsolatosan azt, hogy az adott jogkérdés ilyen módon történő elbírálása jelentős költségmegtakarítással jár és ezt a kérelmet késedelem nélkül terjesztették elő. Különösen jelentős lehet az ilyen jellegű intervenció, ha például egy építési beruházással kapcsolatos alapvetően műszaki jellegű jogvita eldöntésére a felek nem jogászokból álló eljáró tanácsban állapodnak meg. Az érdekessége azonban ennek az érdemi rendes bírósági részvételnek a jogvitában az, hogy az ilyen jellegű kérelem előterjesztése nem akadálya az eljárás folytatásának és az ítélethozatalnak.
12
Az általános gyakorlatban ismert ún.” érvénytelenítési” keresetet az angol jogban az ítélet megkifogásolásának nevezik, amelyet az eljárást vagy az ítéletet érintő szabálytalanságok esetén lehet előterjeszteni, a konkrét okok vonatkozásában hasonlóan a vonatkozó UNCITRAL rendelkezésekhez ( pl. túllépte hatáskörét, nem volt „fair” az eljárás, nem a megállapított eljárási szabályok szerint folyt le a tárgyalás). Az állami bíróságok ezekben az esetekben vagy visszaküldik az ítéletet választottbíróságnak, hogy annak egészét illetve egy részét fontolja meg újra. A második lehetőség, hogy hatályon kívül helyezi az ítéletet egészben vagy egy részében, továbbá jogkörénél fogva a rendes bíróság megállapíthatja, hogy az ítéletnek illetve annak egy részében nincs joghatása. A joghatás vonatkozásában hozott döntés meghozatalára akkor kerül sor, ha a választottbíróságnak az adott jogvita elbírálásához nem volt hatásköre. Ki szeretném emelni, hogy az állami bíróság a hatályon kívül helyezési illetve megállapítási jogkörét csak akkor gyakorolhatja, ha alaposan meg van győződve arról, hogy a kérdéses ítélet újra megfontolásra való visszaküldése a választottbírósághoz nem célravezető.14 Az alternatív jogvita rendezési módok és különösen ezen belül a választottbírósági eljárás specifikuma a gyors eljáráshoz kapcsolódó, akár önkéntes jogkövetésen alapuló, akár jogszabályon vagy pedig nemzetközi megállapodáson nyugvó viszonylag egyszerű és gyors végrehajtás lehetősége. Az angol jogszabály alapján végrehajtást kezdeményezni csak bírósági engedéllyel lehet, azonban ez alól van egy nagyon fontos kivétel, mégpedig azon választottbírósági ítéletek végrehajtása, amelyek a New York-i illetve Genfi Konvenció alapján hozott ítéletekkel kapcsolatosak. Gyakorlatilag tehát a külföldi választottbírósági ítéletek végrehajtásához az Egyesült Királyságban nem szükséges állami bírósági engedély. A vázolt angol sajátosságok bizonyos elemei megtalálhatóak az amerikai gyakorlatban is. Az állami bíróságok által gyakorolt intervenció problémaköre nem ismeretlen az ADR szisztéma hazájában sem, ugyanis az amerikai bíróságok azt az alapvető gyakorlatot alakították ki, hogy a választottbírósági klauzula önmagában nem kizárólagos jellegű, azaz nem értelmezhető egy compromissum illetve klauzula automatikusan egy olyan jognyilatkozatnak, amelyben a felek a választottbíróság kikötésével együtt ki kívánnák zárni más fórum hatáskörét. Amennyiben azonban kizárólagos kikötéssel került megkötésre a választottbírósági megállapodás vagy klauzula, ez megakadályozza azon felek “forum shopping”-ját, akik az amerikai bíróság előtt kívánják megváltoztatni a hatáskörrel és illetékességgel eljáró fórumot (Federal Arbitration Act /1925/ és Uniform Arbitration Act /1954/). A New York-i Konvenció hatálya alá tartozó ítéletek kivételével a külföldi választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása megtagadható, ha a jogvitát egyértelműen a jog egyértelmű figyelembe nem vételével döntötte el a választottbíróság. Ez a rendelkezés gyakorlatilag, ha szűk körben is de reformációs jogot jelent a rendes bíróságok számára. A választottbírósági ítélet érvénytelenítésére általában akkor van lehetőség, ha az ítélet csalás vagy korrupció eredménye, vagy ezzel összefüggésben az eljáró választottbíró nem volt pártatlan, továbbá, ha a választottbíró prejudikált, helyénvaló bizonyítást elutasított, valamint, ha túllépte hatáskörét. Ami Kanadát illeti megállapítható, hogy az UNCITRAL Model Law rendelkezéseit követi alapvetően. Ki lehet emelni Brit-Kolumbia tartományt abból a szempontból, hogy a választottbíróság intézményének megerősítését célozza az a rendelkezés, amely szerint, ha a vitában érdekelt feleknek lehetőségük van a választottbíró kizárására vonatkozó kérdésben 14
Dr.Kálmán György:Az új angol választottbirósági törvény Gazdaság és Jog (1997/május) (22.-26.oldal)
13
más szervhez (pl. más választottbírósághoz) fordulni, az állami bíróság ebben az esetben el fogja utasítani az ő beavatkozásáért folyamodó kérelmet. A különböző jogrendszerű országok nemzeti szabályozása összességében, és alapvetően az UNCITRAL Model Law koncepciójának megfelelően, az állami bíróságok érdemi beavatkozási lehetőségének korlátozását próbálják megvalósítani a vonatkozó jogi normákban. Például az 195o-es és 1979-es korábbi szabályozáshoz képest az angolok szerint oly liberális az új, 1996 évi választottbírósági törvény intervencióval kapcsolatos rendelkezései még egy magyar jogász vagy választottbíró számára is túl liberálisnak tűnhet a rendes bíróságok széles körű beavatkozási lehetőségei miatt. Felmerülhet az a kérdés ezzel a problematikával kapcsolatosan, hogy összeférhet-e az ADR szemléletével az egyes országokban tapasztalható viszonylag liberális rendes bírósági intervenciós rendelkezés? Az álláspontom az , hogy a feltett kérdésre egyszerű, egyértelmű általános választ adni nem lehet, hiszen a kultúrák, társadalmi berendezkedések, jogrendszerek sokszínűsége miatt csak egyedileg lehet pontosan megítélni azt, hogy mondjuk az osztrák, vagy az amerikai vonatkozó szabályozási sajátosságok hogyan illeszkednek az adott ország szabályozási struktúrájába és az általános szabályozáshoz képest az alternatív jogvita rendezéssel összefüggő szabályok nagyobb autonómiát biztosítanak-e a feleknek vagy nem. Egyet azonban mindenképpen le szeretnék szögezni, véleményem gazdasági szükségszerűség az a tendencia, amely egyre jobban az alapvetően intervenció-ellenes álláspontban nyilvánul meg, nem véletlenül mozdult el ebbe az irányba az angol szabályozás is. A rendes bíróságok beavatkozási lehetőségével kapcsolatos kérdések közül kiemelhető az ún.” közrend” problematikája, ugyanis ez a bírósági kontroll egyik általános központi eleme. A közrendbe ütköző ítéletek szinte valamennyi országban- jogrendszertől függetlenülérvényteleníthetőek, bár önmagában a “public order”, mint hivatkozási alap nem kellően specifikált, mert ebben az esetben a nemzetközi magánjog által kialakított közrendről van szó. A nemzetközi választottbíráskodásban nem a hazai, hanem a nemzetközi közrend védelméről beszélhetünk. A gyakorlati alkalmazás során felmerülhet, hogy pontosan mi a tartalma a nemzetközi közrendnek, például akkor, ha a nemzetközi “public order” által kötött választottbíró az eljárása során azt észleli, hogy a jogvita alapját jelentő szerződés- még ha burkolt formában is- emberi jogokat sért, a terrorizmussal, korrupcióval kapcsolatos, és ebben az esetben erre hivatkozással megtagadhatja az ítélethozatalt. Amennyiben azonban mégis meghozza ítéletét és ilyen tartalmi elemekkel rendelkező szerződés teljesítésére kötelezi az egyik felet, ez az ítélet alapot szolgáltathat a másik félnek a rendes bíróság intervenció igénybevételéhez a közrend ilyen értelmű tiltására hivatkozva.
Összegzés Az előadásban említett szempontrendszereket megvizsgálva látható, hogy tovább folyik az unifikáció, mind a common law jogrendszerű országokban, mind pedig a kontinentális jogrendszerű államokban. A globalizáció ugyanis nem ismer jogrendszer különbséget, ezért a „versenyképesebb” választottbírósági eljárást és más ADR elemet preferáló cégek olyan jogi környezetben szeretnek működni, ahol biztosítva vannak ezek a jogvita rendezési lehetőségek. A rendes bíróságok számára is kihívás ez, nem véletlen, hogy az USA-ban egyre nagyobb a népszerűsége az ún. „Court-Annexed ADR”-nak (Bíróságokhoz kapcsolt Választható Jogvitarendezési Megoldások), amely az 1990-es, a Kongresszus által elfogadott „Civil Justice Reform Act (CJRA) „-en alapszik, amely „beemeli” (nemcsak elméleti, hanem fizikai értelemben is) az ADR-t a hagyományos bírósági eljárás mellé. Lehet, hogy ez a jövő? Nem lehet ma még biztosan tudni, az biztos, hogy a választottbíráskodás évszázados tradíció és a
14
legutóbbi évtizedek jogfejlődése e téren, valamint a nemzetközi üzleti folyamatok abba az irányba mutatnak, hogy jogrendszerektől függetlenül kiszámítható szabályrendszerrel és megfelelő hatékonysággal működő választottbíráskodásra a XXI. században még nagyobb szükség van, mint valaha. Győr, 2004 november
Felhasznált irodalom: 1.
Karl Mackie - David Miles - William Marsh: COMMERCIAL DISPUTE RESOLUTION An ADR Practice Guide Butterworths - London - 1995
2.
Stephen B. Goldberg - Frank E. A. Sander - Nancy H. Rogers: DISPUTE RESOLUTION Negotiation, Mediation, and Other Processes Aspen Law & Bussiness - New York – 1999
3.
A Martin Odams - Joanna Higgins: COMMERCIAL DISPUTE RESOLUTION Construction Law Press - London – 1996
4.
Paul Dobson: Charlesworth’s BUSINESS LAW Sweet & Maxwell - London – 1997
5.
Csehi Zoltán: A nemzetközi kereskedelemi választottbíróság eljárására alkalmazandó szabályok meghatározása (Magyar Jog 1995/7) 431-442.old
6.
Prof. Dr. Váradi Tibor: Választottbíráskodás a felek ellenére? (Magyar Jog 1995/1)51.-62old.
7.
Macneil, I. R., Speidel, R. E. & Stipanowich, T. J.: Federal Arbitration Law: Agreements, Awards and Remedies under the Federal Arbitration Act, Little, Brown and Company, Boston, 1995
8.
Rose, F. D. (Ed.): International Commercial and Maritime Arbitration, Sweet & Maxwell, London,1994
9.
Christian Bührig-Uhle: Arbitration and Mediation in International Business, Kluver Law International(1996)
10.
Dr.Kálmán György: Az új angol választottbirósági törvény Gazdaság és Jog (1997/május) (22.-26.oldal)
11.
Dr. Ujlaki László: A Pp. Újabb módosítása (1995. évi LX. Tv) és a választottbíráskodás (Magyar Jog 1995/11) 669-671.old.
15
12.
Geoffrey M. Beresford-Hartwell (ED.): The Commercial way to Justice, Kluver Law International(1997)
13.
Horváth Éva-Kálmán György:Nemzetközi eljárási jog-A kereskedelmi választottbiráskodás Osiris Kiadó Budapest 1999.
