I. forduló - Magyar szellem
MEGOLDÁSOK
1.)
Kakukk a városban!
Az alábbi feladatban 42 kép vár rátok. Ismerjétek meg (és fel) általuk a történelmi Magyarország területén fekvő, nagy múltú városok nevezetességeit. Egy-egy kakukk csipog a fészkekben: a képhármasok mindegyikében találtok egy nem oda, hanem egy másik (a feladatban szintén szereplő) településhez tartozó fotót. Keressétek meg a kakukkfiókát, majd kapcsoljátok össze a kép számát a városnévvel, amelyhez a kakukkfióka valójában tartozik. Ha sikerült rendet teremteni, szusszanjatok, de ne lankadjatok: egy csavaros kérdés még vár rátok!
1.
g. Komárom
2.
a. Visegrád
3.
i. Debrecen
4.
d. Trencsén
5.
m. Veszprém
6.
l. Kőszeg
7.
k. Siklós
8.
n. Eger
9.
c. Szeged
10.
b. Pozsony
11.
f. Esztergom
12.
h. Munkács
13.
j. Győr
14.
e. Kassa
2.)
Mi az a közös jellemző, ami összeköti az előző 14 várost? A) Mindegyik településen született olimpiai aranyérmet nyerő honfitársunk. B) Mindegyik település folyó mentén épült fel (a magyar természetrajz alapján folyó: 100 km-nél hosszabb, állandó mozgásban lévő természetes víztömeg). C) Mindegyik településen őrizték a Szent Koronát annak hányattatott története során. D) Mindegyik település viselte a középkorban a szabad királyi város címet.
3.)
Szavakkal ecsetelve
"A festés a naplóírás egy másik formája” – fogalmazott Pablo Picasso. Feladatotok ékes bizonyítéka e szellemes meghatározásnak. Festőművészeink általunk megírt „önéletrajzaiba” beépítettük festményeik címét. Hármat mindegyikben kiemeléssel is jelöltünk, egyet viszont nem: ezt festmény alakjában találjátok meg. Kapcsoljátok egybe az „önéletrajzot” az alkotó festményével, s ráadásként a kortársaik vagy későbbi méltatóik által róluk írt idézetekkel. Ecseteljetek, pepecseljetek, remekeljetek!
Talán nem véletlen, hogy a Stibor vajda bolondjáról elnevezett vár alján születtem – éltemben, holtamban is különcnek tartottak. Szüleim támogatták festővé válásomat, Münchenben, Párizsban tanultam; szép volt az is, bár egy tátrai vízesés vagy a mocsaras táj látványa mindig közelebb állt szívemhez, mint a cifrán megépített városok. Pénzem szinte az utolsó fillérig szétosztottam a nincstelenek között. Nem a test, sem az ész; a kedély volt beteg nálam. Ezért tett nekem jót a sok helyváltoztatás és az új környezet, ezért tűntem el hónapokra otthonomból, ezért barátkoztam földönfutókkal, öreg csavargókkal, munkásokkal, s ezért utaztam a frontra is. Együtt reszkettem a katonákkal a légitámadás alatt – végül a lucskos, jeges lövészárokban szerzett vesebajomba haltam bele.
1.
d. C. Úgy temették el, ahogy legszebb álmaiban sem remélhette: csak néhány bécsi ismerőse kísérte koporsóját. Ő mindig fázott a temetési pompától és nagy beszédektől. Ez a nagyszerű, szegényes temetés bizonyára olyan volt, mint ahogy ő kívánta. Mednyánszky László Légitámadás
Kedves nevemet 24 esztendős koromban változtattam meg hivatalosan, s új nevemen váltam világhírűvé. De addig sok víz lefolyt a Latorcán. Szüleim korai halála után gyámom beadott szakmát tanulni. Társaim ásító inasnak csúfoltak, mert a kegyetlen mester minden hajnalban (még a kakas sem kukorékolt) felvert – folyton álmos voltam. A siralomházban jobb dolga volt a halálraítéltnek, mint nekem az ő házában. A gondviselésnek köszönhetem, hogy a mesterlevelet megszerezve mégis festővé lehettem. Párizsban a Világkiállításon aranyérmet nyertem, attól fogva nem csavargók és köpülő asszonyok voltak modelljeim. Ám a csillogás egyszer véget ért: betegségem, mely ármányos módon bujkált bennem legénykorom óta, letepert: még engedte megfestenem Istent s az ő földi kálváriáját, de látásom megromlott, elmémre mind többször sűrűsödő homály borult. Ecce homo – Íme, az ember – mormoltam magamban a gyógyintézet falai között, mígnem a földi világ minden színefénye elsötétedett. 3. A Duna és a Sugovica fodrain megcsillanó napsugár és az ódon hangulatú szülőváros macskakövein burukkoló galambok látványán nevelkedve, mélyen hívő családi és iskolai környezetben ébredtem rá, hogy nemcsak a látás, hanem az ábrázolás képességét is megkaptam a Teremtőtől. A Képzőművészeti Főiskoláról kikerülve rajzot tanítottam, s mellette festettem. Egészen addig, míg egy kiránduláson rabul nem ejtett két vitorlás, no meg leginkább a víz s az ég, melyek találkozásánál azokat megláttam. Évszázadok, évezredek szépségét tükrözte a Balaton, s a Nagy Bazalt tövében kialakított műtermemben belefogtam természeti és bibliai témájú festményeim megteremtésébe. Képeimen arany és ezüst fény ragyog: hol Istenen, hol emberen. Hatalmas templomfalakon és apró levélbélyegeken küldöm felétek a keresztút üzenetét: lábunkat Jézus nyomába kell helyeznünk, hogy emberségünk találkozzon az Ő emberségével.
2.
k. D. Az ablak melletti sarokban volt az ő karamáni szőnyegekből feszített kedvenc pihenő sátra, alóla át lehetett tekinteni az egész műtermet; a szögletet betöltő kerevet fölött tükrök lógtak s egy óriási tükör a sátor fölött is, hogy kétszeres távolságban is láthatta alkotásainak szín és távlat hatását. Ott szokott pihenni, ott gondolkozott el esténkint. Munkácsy Mihály Siralomházban
o.
Két vitorlás
F. Most elment az Aranyhídon, és itt hagyta nekünk hitből ihletett szakrális színeit. Egész művészete alázatos invitálás volt, invitálás a túlpartról, ahonnan idáig vetül a világosság, és aki arra fordul, hogy szemlélje, vagy hagyja, hogy a világosság szemlélődjön rajta, az nem marad árnyékban sosem." Udvardi Erzsébet
A gondviselés nem akarta, hogy Szentpétervár díszpolgára legyek. Ötéves csodagyerekként lerajzoltam a szabadságharc szemem előtt zajló forgatagát, ekkor egy orosz ezredes felajánlotta, hogy a háború után tanulmányaim költségét állva magával visz Oroszországba. A tiszt elesett, a haza szintúgy. A festőművészetben végül a müncheni Akadémián tökéletesedtem. Bár több tanári állást is ajánlottak német földön, mégis a budapesti művészképző igazgatója lettem, s csak festettem, festettem… Hol mályvák között, hol gyermekeim körében. A diadalmas Mátyás alakja éppúgy fellelkesített, mint a török felett aratott keresztény győzelem, Budavár visszavétele 1686-ban. Szerte Európában méltatták festményeim tökéletes kompozícióját, de előbbre való volt számomra, hogy képeimen olyan színpompás világot teremtsek, aminőt annak idején a szürke nyíri homokon megálmodtam.
4.
g.
Gyermekeim
E. A Tudományos Akadémia tagjává választotta, s ő ez alkalommal – mivel mindig távol tartotta magát a nyilvános szerepléstől – székfoglalóul Mikszáth Kálmán arcképét festette meg. Az élethű, közvetlen ábrázolás 1913-ban került az Akadémiára. Benczúr Gyula
5.
Nincs olyan apja-anyja senkinek a világon, mint nekem, arról kezeskedem. Ezeknek a lelke, szíve, mindene nemes – okmány nélkül. Gyermekkoromban szüleim és három fiútestvérem mellett öreganyám is velünk élt. Mindannyian támogattak abbéli döntésemben, hogy hat esztendei, pirulák és tégelyek közt eltöltött gyógyszerészi munka után azzá válhassak, amivé tehetséget adván a Jóisten rendelt: festővé. Párizsban Munkácsy mellett tanulhattam és dolgozhattam. A Mester szívélyesen fogadott, de idővel mély szomorúság vett rajtam erőt, amiért saját festői kísérleteimet nem értékelte. Persze amikor az ember visszaemlékezéseiből él, nem tud felidézni minden eseményt pontosan, de az bizonyos, hogy honi műítészeink is sokáig félre- vagy egyáltalán nem értették képeimet. Ezekben a nehéz időkben Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett, nótázva vigasztaltak.
h.
G. Minden képét «egyszerre festette», egyetlen nekivetemedésre. Vagy sikerült, vagy nem. Rippl-Rónai József
Amikor az ember visszaemlékezéseiből él
Gyermekkoromban semmiféle ösztönt vagy vonzalmat nem éreztem a rajzoláshoz: kanyargós úton érkeztem a paletta mellé. Kiskamasz voltam, amikor egy súlyos betegség szövődményeként megsüketültem. Szüleim kivettek az iskolából, édesanyám egyetlen öröme a bánatban az volt, hogy elkezdtem rajzolgatni. Mégis, felnőttként hangversenyekre is eljártam, két kezemet az előttem lévő széktámlára tapasztva jutottak el hozzám a zene rezgései. Szerettem élni! Mókázni, vágyódni, szalmakalapos ifjúként fürdőzők közé vegyülni! Képeimet úgy adtam el, mintha a fogamat húznák, legtöbbjét visszavásároltam, amint megtehettem. A világ zörejeitől, dallamaitól, beszélgetők meghittségétől elzárva, de nem társak nélkül éltem. Hét másik megszállottal megalakítottuk a Nyolcak vad, igaz és modern festőcsoportját. Művészetemben egyetlen cél vezérelt, hogy a színek és a vonalak között hatást hozzak létre, amit az egymással feszültségben álló, felhasznált színek valósítanak meg. A tanácsköztársaság bukása után nem éreztem magam honn a hazámban – jó barátom szavaival szólva Páris lett az én Bakonyom.
6.
Fővárosi fiúként kerestem az utamat, mint bárki más. Voltam segédmunkás, szakmunkás; pappá szentelésem után, lelkipásztori éveim alatt is végeztem fizikai munkát, többnyire ma is gumicsizmában járok. Amennyire vonzódom a szentekhez, a hősökhöz, a papokhoz és a magyar királyokhoz, annyira vonzódom az egyszerű munkásokhoz és parasztokhoz is, azokhoz a kasztokhoz, amelyek a társadalmat fenntartják. Test és szellem együtt szolgál. Miután Krisztusi korba értem, beutaztam a Kárpát-medencét, s megrajzoltam a nagy térképet úgy, ahogy csak a madár látja. Ekkor nyílt meg szemem még inkább hazám szépségeire, hogy Boldogkő vára vagy Tihany a Balatonnal éppúgy a világ köldöke, mint a görögöknek Delphoi. Ám az utolsó ítéletkor nem műveim lesznek mérlegre téve, hanem magánéletem cselekedetei – hogy jól bánok-e embertársaimmal, megfelelő-e a juhkarám Salföldön, amit állataimnak építek, s méltóképp viselkedem-e, amikor kutyánk, Csipke haldoklik.
b.
I. Szarkazmusa, harapóssága sem segítette elő a művészeti életben való érvényesülését. Az udvariasság, a diplomácia, a kétszínűség és a képmutatás világában ő - tapintatlan nyerseséggel - mindenkinek az arcába vágta az igazságot. Nehéz ember volt, makacs, önfejű, erőszakos, hajlíthatatlan, megvesztegethetetlen." Tihanyi Lajos
Fürdőzők
7.
e. B. Negyven éve ugyanazt csinálja. Portrékat, tájakat és csataképeket fest tojástemperával, az olajfesték előtti, ősi anyaggal. Ez a technika hallatlan pontosságot igényel, hiszen a már felvitt ecsetvonásokat nem lehet elfedni újabb rétegekkel. „Hálából” a színek és fények ragyognak. Somogyi Győző Boldogkő vára
Bölcsőt ringató édesanyám arca Kecskemét emlékképeiből dereng elő. Illatos, foszlós mákos kalács, egy kis pletyka az öregasszonyokkal… Felcseperedvén nem kívántam édesapám hivatását folytatni, a rabbiképző helyett a jogi egyetemet választottam, ám egy év elteltével már tudtam, hogy az én utam a festészet. Weimar és Párizs után Budapesten sajátítottam el azt, ami a művészetben megtanulható. Jómódban nevelkedtem, de szemem rányílt a körülöttem terjengő szegénységre. Elsősorban nem mint művész festettem ezeket a képeket, hanem mint ember. Arra gondoltam, hogy ha a tárlatok szépen élő, gondtalan látogatói elé tárom a napszámosok szomorú világát, talán sokak lelkiismeretét felrázom. Csalódnom kellett. Kedélyemet később a természet vidította. A tavasz a Zagyva mentén, a vasárnap csendje a földeken ért, s templomok, múzeumok, kastélyok, csendéletek festéséhez is kedvet kaptam. De rá kellett ébredjek, hogy létem kerete mégsem mesetáj: ”Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra.” 9. Gyermekkoromban sokat betegeskedtem, később a katonaságtól emiatt szereltek le. Mégis mindig a szabadban jártam. Rajongtam a vízért, a felhőkért, és mikor vihar volt, kirohantam, hogy élvezhessem a villámlást és a mennydörgést. Mezőség dombos útjai beléívódtak lelkembe, úgy vélem, annak, hogy később a Duna mellé költöztem, oka volt az is, hogy a szentendrei házak is dimbes-dombos tájat ültek meg. Szegény családból származtam. Hogy szülőföldemről a fővárosba kerültem, s ott tanulhattam, egy lélekben és pénzben gazdag nagyságos úrnak köszönhetem, aki önzetlenül támogatott pályám kezdetén. Párizsi tanulmányutamon számos apróbb-nagyobb kiállítóhelyre eljutottam, titokzatos figurákkal, különc életművészekkel találkoztam. Hazatérésem után Szentendrén telepedtem le, ahol az emberléptékű építészet és a természet bájos együttélése ragadott meg. A sors megadta, hogy az alkotás mellett a Képzőművészeti Főiskola művészeti anatómia tanszékén is taníthassak. Éjbe nyúló estéken készítettem rajzaimat ezekre a tanórákra: a belőlük összeállított könyv elismeréseképp Kossuth-díjjal tüntettek ki.
8.
m.
N. Az első világháború idején világos pasztell foltjai elsötétültek, valószínűtlen, művi színvilág öntötte el vásznait. Tájképein az alacsony horizont fölé boruló égbolt vette át a szerepet. Egyre többször fordult témáért a Bibliához. Fényes Adolf
Vasárnap csendje a földeken
f.
O. Körjegyző apja és egyik nővére lelki betegségben szenvedett, apja később öngyilkos lett. Anyja tíz gyermeket szült, hatan még gyermekkorukban, szigorló orvos öccse 24 évesen tüdővészben halt meg. A művész a festészeti munkára hivatkozva nem alapított saját családot, 103 évet megélt anyjának és nővéreinek volt a támasza. Barcsay Jenő
Titokzatos figura
Legelső olajfestményemen pillangók tündökölnek. Ahogy vaksi bábból előkínlódják magukat, úgy szaggattam le magam is életemről a béklyót: húsz esztendeig készültem, gyermekként őzet, süvöltőt leterítő ölyvet, rókát, farkast tanulmányoztam, patikusként gyógyírként szolgáló ökörfarkkórót, pemetefüvet, fehér mályvát gyűjtöttem. Üstököst látván ámultam, s kevésbé reszkettem akkor, midőn veszett kutya tartott órákig fogva, vagy majdhogynem a jeges folyóba vesztem, mint amikor a Hang azt mondta, hogy én leszek a világ legnagyobb napút festője. Sok évig kellett még gyógylabdacsokat és pirulákat árulnom, míg végre nekiindulhattam a világnak. S akkor megláttam azt, amit sokan láttak, s megfestettem úgy, ahogy addig senki sem látta. Vihart a nagy Hortobágyon, athéni utcát, naplementét a nápolyi öbölben. Képeimet Budapesten többször is kiállították, de vajon miért nem értették?! Szélcibálta, magányos tűlevelűként állva vártam az elmúlást – megrendülve, mégis rendíthetetlenül. 11. Már megszületnem is keserves volt: fejletlen kis testemet meleg tányérok közé tették, úgy próbáltak visszahuzigálni erre a világra a bábaasszonyok. A nagyváros zaja, a füstös levegő, a hatalmas háztömbök látványa által keltett modern életérzés mindvégig riasztott. Tanáraim eltanácsoltak a művészpályától, ám ennek ellenére hamarosan mégis elnyertem egy állami ösztöndíjat, s rögvest Dante hazájába utaztam. Nem azért, hogy tanuljak – a művészetet tanítani vagy tanulni nem lehet, a művészet varázslat –, hanem azért, hogy a reneszánsz világában éljek. Ha már időben nem lehet, legalább térben. Persze emellett megteremtettem magamnak egy álombéli titokzatos tájat is, ami pontosan Japán és a Hold között fekszik. Ahol nem kelt megbotránkozást, ha a hídon bolondos, furcsa népség vonul keresztül, ahol a kavargó hóesés piros léggömböket reptet. Lehetett másképp elviselni a világháború hírét? S még így sem sikerült. Összeroppantam, ahogy a pusztítás szétzúzta Nakonxipant. Bezártak. Tizennégy év múlva jött értem a halál szekéren.
10.
j.
Vihar a nagy Hortobágyon
H. Kortársai nemigen értették meg művészetét. Több kiállításon is részt vett ugyan, de nem keltett különösebb feltűnést. A teljes feledéstől végül halála után, 1919-ben egy fiatal építész, Gerlóczy Gedeon mentette meg, amikor műtermet keresve, a Hadikházban rátalált a vásznaira, amelyeket a rokonság éppen jó pénzért zsákanyagnak készült eladni. Csontváry Kosztka Tivadar
i. J. A feszes bársonynadrágban, madárcsőrű cipőben, csipkezsabóval, csipkemandzsettával és kúp alakú barettel olyan Don Quijote-megjelenés volt, aki szempillantás alatt meggyőzte a szemben állót, hogy ő igazán és lényegében az: Don Quijote de Gulács. Gulácsy Lajos Titokzatos táj
Tizenéves suhancként a háború volt életem kerete. Szüleim a bombázások elől a fővárosnál biztonságosabbnak remélt Balatonszemesre küldtek: így vált számomra rémisztően izgalmas élménnyé a tó felett zajló öldöklő légicsata. A Képzőművészeti Főiskola festő szakán kezdtem meg művészeti tanulmányaimat, de megalkudni nem tudó, saját törvényeim szerint cselekvő személyiségem miatt ki ugyan nem zártak, mint annak idején Csokonait Debrecenből, de átirányítottak a grafika művelői közé. Készítettem fametszetet, rézkarcok sokaságát, litográfiát, papírmetszetet, fényképet, írtam verset is. A kortársaim által kialakított művészeti irányoktól elzárkóztam. Leonardo da Vinci, ő igen, ő valóban példaképem volt, ki tudja, talán a különféle szárnyas alkalmatosságok, régi repülőgépek, s talán még a darázskirály iránti szenvedélyem is tőle eredeztethetők. Megszülettem, vétkeztem, bűnhődtem, meghaltam. Csak a Teremtő tudhatja, hogy negyvenegy esztendőm elég volt-e a mennyország meghódítására?
12.
A pusztaegresi molnár fiaként születtem, hithű református családba. Előbbi körülménynek a teljes anyagi biztonságot, utóbbinak természetes erkölcsi tartásomat köszönhetem. Festményeimen gyakran idéztem meg egykori pajtásaimat szénagyűjtők, aratók között. Szüleim szerető támogatásával a müncheni akadémián tökéletesítettem tudásomat oly sikeresen, hogy már húszas éveim végén nemzetközi díjak, elismerések legyezgették hiúságomat. De ennél nagyobb szerencse is ért, megismertem imádott Júliámat, attól fogva sokác parasztasszonyban, holland polgárasszonyban, de még a tavaszban is az ő vonásait láttam. Párizsban kezdtük közös életünket, de kislányunkat már Magyarországon neveltük. Züzü táncolt, csacsogott, folyton mókázott, bearanyozta napjainkat. Hazatérve újra beleszerettem a magyar tájba, a szivárvány a Balaton felett már sokkal inkább vonzott, mint a viharos Atlanti-óceán partja. Szerettek, alkothattam, elismertek: csodálatos 96 évem volt.
n. K. Ő magát mint egy betonszerelő proletárt tálalta, úgy is öltözött, és a beszédstílusa is ugyanolyan volt. De ha szó volt valamiről, arról ő mindig többet tudott, mint bárki a társaságban, csak valahogy szemérmesen kezelte ezt a tudást. Egyáltalán nem szólt bele az intelligens témákba, de ha valaki valami rosszat mondott, azt csöndesen kijavította. Kondor Béla Darázskirály
13.
c. M. Számos virágcsendéletet és tájképet festett. Gyakran nem tartotta elegendőnek azt a színességet, amit egyetlen csokor nyújthat, négy-öt tarka népi vázát állított egymás mellé, teletömve nagyszirmú virágokkal, hogy így az egész vásznat betöltő, harsogó színorgiát adjon. Csók István Szivárvány a Balaton felett
Mint szinte minden pályatársam, én is már gyermekkoromtól tehetséget mutattam rajzban és festészetben. Apám kívánságára rajztanárnak tanultam, emellett állandóan festettem: iskola előtt, déli pihenőben, alkonyon. Festőnövendékként a szolnoki művésztelepen dolgoztam, részt vettem a főiskola kiállításán. Ám ősszel ropogós térzene búcsúztatott, s már robogott velünk a vonat Galícia felé. Az értelmetlen háborúban ráébredtem, hogy nem a harcoló és élő katona a hős, hanem a rettegéstől eltorzult arcú halálba rohanó. A vágyott béke újból megadta az alkotás lehetőségét. De ha korábban voltak is illúzióim, attól fogva a földön jártam, szemem a térben kutatott, s felfelé néztem. A magyar-francia történelmi kapcsolatok Trianon után is foglalkoztattak, ki is állítottam Párizsban: a nagydíjat hoztam el, de akkor már New Yorkban is korszakalkotó festőként ünnepeltek. Közönségemet napsütötte körhintára ültettem, s naranccsal, ordító kékkel, sajgó zölddel ráztam fel közönyéből – de ebben az égő ragyogásban magam is elhamvadtam. 15. Mire férfivá értem, már háromszor meglátogatott a halál. Tífusz alakjában kopogtatott, de a betegséget legyőztem, s hosszú élettel jutalmazott az Úr. Rajzolni, festeni bécsi és müncheni akadémiákon tanultam, érezni saját magamtól. Hazám iránt táplált mély szeretetem arra sarkallt, hogy átgondolva történelmünket a vérszerződéstől a mohácsi ütközeten át egészen a kiegyezésig, megfessem annak jelentős eseményeit (nem feledkezve kedvelt témámról, az egri nők hősiességéről sem), ezzel megteremtsem nemzeti művészetünk alapjait. Hazaköltöztem. Itthon csalódottan vettem tudomásul, hogy nem kapok elég megbízást: ismét München segített – egykori tanárom meghívására egy, a Bajor Nemzeti Múzeum egyik termét díszítő képet festettem. A pazar tiszteletdíjra szükség is volt, hiszen második fiam is megszületett, s mind gyermekeimnek, mind a boldog anyának gondtalan életet kívántam biztosítani. Mindemellett, hogy Magyarországon nem övezett egyértelmű elismerés, székesegyházak, kápolnák, freskóinak, üvegablakainak megalkotásra is felkértek. Életem vége felé mind jobban lekötött tanári tevékenységem, melyet azzal a bizakodással végeztem, hogy átplántálhatom tanítványaimba a haza és a művészi szépség forró szeretetének érzését.
14.
a)
Körhinta
L. A tömérdek díj, érem, koszorú, kitüntetés között ott ékeskedik a Velencei Biennálé Nagydíja 1939ből, de két évvel előtte még a párizsi világkiállítás Grand Prix-jét is begyűjtötte. Nem kisebb kortársa méltatta műveit ekkor, mint Pablo Picasso, akinek szállóigévé vált a festő díjazott munkája láttán feltett kérdése: „Ki ez a barbár zseni?” Aba-Novák Vilmos
l. A. Ezenfelül teljesen uralta a boncztan birodalmát. Írt egy festészeti boncztant is tanítványai számára. Előadás közben mesteri kézzel vetitette táblára az emberi testnek művészi szempontból számbajöhető alkatrészeit. Virtuóz rajzrövidülések keletkeztek ilyenkor pillanatok alatt fehér krétával a fekete táblán, a melyeket a másik perczekben ismét szivacscsal letörült, hogy ujabbaknak adjon helyet. Székely Bertalan Egri nők
4.)
Történet hangszerelve
„Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom ki vagy! A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahová másképp nem férkőzhetünk.” Kodály Zoltán szavait messzemenően igazolják e feladatban megnyilatkozó vendégeink. A költő, az erdész, a szerzetes, a faműves, a festőművész, a sebészorvos, a kertész, az egyetemi hallgató, a tanár személyiségére minden esetben ráerősítenek az általuk választott kedvenc zeneszámok. Utolsóként megszólaló vendégünk meggyőződése, hogy csak a technika változott az évezredek során, az emberi benső örök: így tekint egymásra századok távolából ismerősként Vivaldi és Csík János. Hallgassátok meg a Kossuth Rádió azonos című sorozatának elhangzó részeit, s azok alapján a hozzájuk tartozó 3-3 információ közül jelöljétek meg azt, amelyik hamis állítást fogalmaz meg.
„Amíg szeretni és imádkozni tudsz, nem vagy felesleges.” Láng-Miticzky Katalin festő-és textilművész a) A művésznő egy Szentírásból vett idézettel ad reményt a világ sorsáért aggódóknak: „Amit szem nem látott, fül nem hallott és ember szíve el sem gondolt, az vár az őt szeretőkre.” b) Az egyik választott zenerészlet, az Egmont-nyitány minden alkalommal felidézi 9 évesen megélt élményeit, melyek a magyar szabadságharc napjaiban kitörölhetetlenül belé vésődtek. c) A Duna Palotában kiállított főművén azt a pillanatot örökítette meg, amikor Jézus meghal a kereszten, s a templom kárpitja abban a pillanatban kettészakad: jelképezve, hogy szabad az út az Atyához Krisztuson keresztül.
5.)
„Néha, amikor japán zöldségeket, füveket etettek velem, akkor eszembe jutott a jó paprikás krumpli.” Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes a) Azért választott Mozart-zenéket a műsorhoz, mert rokon léleknek érzi a zeneszerzőt, hisz mindkettejüket a derű, az optimizmus, a vidámság jellemzi. És bár könny és sírás is van Mozart műveiben, de kétségbeesés soha, mert a zeneszerző mindig bízik a Jóistenben. b) A tokiói jezsuita egyetem hallgatói számára kidolgozott egy, a belső elmélyüléshez hozzásegítő légzésgyakorlat sorozatot, melyet azóta is Nemeshegyi-tornának neveznek.
c) Mozartot bemutató egyetemi előadás-sorozata oly népszerű volt, hogy néhány év elteltével már számítógép sorsolta ki a túljelentkezők közül a 350 szerencsés résztvevőt.
6.) „Két évig próbáltam a szomszéd faluban élni, de nem sikerült… megrögzött pórszombati parasztembernek születtem és remélhetőleg úgy is halok meg.” Kovács Gyula erdész a) Az általa választott népdalban egy Zala megye délnyugati szegélyén kanyargó folyó neve hangzik el. b) A Tündérkert-mozgalom pusztulásból sarjadt: egy mesebeli szépségű göcseji cseresznyés barbár letarolásának hatására. c) A „tündérkertész” által kiválasztott műdalban egyik legismertebb gyümölcsünk, a körte jelenik meg.
7.) „Óriási szerencsém van, hogy mindig könyvek vettek körül.” Szabó T. Anna író, költő a) A versírás nehézsége abban rejlik, hogy egyszerre kell működtetni a tudatos kontrollt és az ösztönös ráérzést. b) Külföldön mindig Weöres Sándor Icipici fakatica című versét adja elő, mert ez a nyelvtörő a magyarul nem tudók számára is visszaadja édes anyanyelvünk dallamát és hangzását. c) A Szalóky Ági által énekelt vers az úszásnak és a fénynek, a költőnő két fontos élményének hangulatába von minket.
8.) „Minden látszik a színpadon, ami gondolat benned átfut .” Hűvösvölgyi Ildikó színművész a) Hűvösvölgyi Ildikó hangjánál, alkatánál, színészi képességeinél fogva világhírű Verdi- énekesnő is lehetett volna, de ő mindenekelőtt magyar színésznő akart lenni. b) A műsorban elhangzik egy részlet a Kex együttes Család című számából: férje abban a zenekarban játszott fiatalkorában. c) A Kossuth-díjjal egyidőben megkapta a Keresztény Kulturális Akadémia Corneliusdíját, amivel azokat az előadóművészeket ismerték el, akik a legtöbbet tették a keresztény szellemiségű kultúra terjesztéséért.
„Vedd kezedbe saját sorsodat!” dr. Eöry Ajándok orvos, természetgyógyász, a biológiai tudomány kandidátusa
9.)
a) A dr. Eöry Ajándok által is rendszeresen művelt meridiántorna elősegíti, hogy a bőrünk alatt található, energiát vezető csatornákban szabadabban áramolhasson az életenergia. b) A Szent Péter Esernyője Program ingyenes rákmegelőző vizsgálatok elvégzését teszi lehetővé a hajléktalanok körében. c) A tervek szerint Peking szmogmentesítését magyar mérnökök fogják megoldani a felhőkarcolók tetején elhelyezett pörgettyűk által. 10.)
„A nyelv tartja meg a nemzetet, a nyelv tartja meg magyarságunkat.” Novotny Zoltán sportújságíró, sportriporter
a) Novotny Zoltánt a legendás kolléga, Vass István Zoltán példája vezette el a sportriporteri pályára. b) Egyik kedvenc énekese Melis György, mert ő bármit énekelt, azt szépen, érthetően tette, s mindezt óriási tehetséggel és alázattal párosította. c) A sportújságíró az utolsóként felhangzó zenei részletet a budapesti Deák téri evangélikus templom presbitereként a gyülekezet kórusának, a Lutheránia Énekkarnak tolmácsolásában hallgatta velünk. 11.)
„Nagyon sok román barátom, vívótársam, kollégám, szomszédom volt, akikkel a mai napig baráti kapcsolatot ápolok.” dr. Szabó Zsolt kézsebész
a) A világhírű kézsebész azért operál egyre kevesebbet, mert úgy érzi, több betegen tud segíteni, ha ugyanannyi idő alatt nem egy embert műt meg, hanem több sebésznek tanítja meg módszereit, eljárásait. b) A túlzásba vitt sms-ezés is kisízületi kopáshoz vezethet, hiszen az emberi kéz nem arra a feladatra lett megtervezve, hogy hüvelykujjunkkal éveken át sms-eket pötyögjünk. c) Szabó Zsolt 11-12-dikes diákként csak úgy mehetett vívóedzésre, ha angol tanári képesítéssel is rendelkező edzője előtt felmondta az arra a hétre feladott szó-és kifejezéslistát.
12.)
„Főnököm mindig mondta: Te egy kitűnő munkatárs lennél, ha keményebb lennél az emberekkel. Én meg úgy gondoltam: Te lennél kitűnő ember, ha közelebb mennél az emberekhez.” Kovács Béla faműves, fafaragó
a) Az 1960-as évektől a kenyérgyárak és a műanyag edények megjelenésével és elterjedésével a teknővájó cigányok munkájára már nem volt igény, de napjainkra újjáéledőben van e hagyományos szakma.
b) A gyári munkásból Év Mestere díjjal is elismert fafaragóvá vált Kovács Béla első eladott terméke egy kezdetleges teknő volt, amelyben grillázskészítő felesége vásári portékáját helyezte el. c) Az Esteledik, alkonyodik… kezdetű népdal a hortobágyi tábortüzes, borozgatós éjjelek emlékét idézi meg. 13.)
„Mindig annak az embernek gondja, baja legyen az enyém, aki legközelebb van hozzám.” Kozma Imre atya
a) Kozma Imre atya vallja, hogy a kereszténység nem csupán imádkozás, nem csupán templomba járás: nincs kereszténység karitatív cselekedet nélkül. b) A kereszt jegyében megélt életünknek van egy függőleges ága, ami Istenhez köt minket, s van egy horizontális ága: ezek emberi kapcsolataink. c) Az atya a szerbek által körbezárt, később porig rombolt Vukovárról csodával határos módon mentett ki hét felbecsülhetetlen értékű vizsolyi Bibliát. 14.)
„Örültem egy pici fénycsillanásnak egy fa oldalán, és avval egy negyed órát eljátszottam.” Szabados Tamás rendező-operatőr
a) A 80. évét taposó alkotó kívánsága, hogy földi útja végén hamvainak fele a pilisi len előfordulásának helyén, másik fele a Szent Jakab út utolsó állomásán, a tengerbe szórassék szét. b) Szabados Tamás másodiknak választott zenerészlete végveszélybe jutott őselemünket, a levegőt foglalja benn címében. c) A rendező-operatőr több mint háromszáz természetfilmet készített sok évtizedes pályája során.
15.)
„Ki mondja a budai Várra, hogy nem a budai Vár?!” Daruka Mihály vállalkozó
a) Daruka Mihály először csak kávézót és vendéglőt akart nyitni abban a vizsolyi épületben, melyben egykor az első magyar nyelvű Bibliát kinyomtatták, de időben ráébredt, hogy az ő küldetése az, hogy a hely szellemiségét megőrizze és tovább vigye. b) Az egyik elhangzó zeneszámmal a Muzsikás együttes tagja, Sipos Mihály előtt tiszteleg, aki örökbe fogadta a tavaly kinyomtatott legelső Bibliát. c) A Biblia nyomtatásához méltó, 16. századi minőséget kínáló rongypapírt csak Hollandiában, csillagászati áron lehetett volna megvásárolni, ezért Daruka Mihály Vizsolyon saját vízimalmot épített, melynek segítségével maguk állítják elő a papírt.
16.)
„Amit meg lehet csinálni egyszerűen, amit meg lehet érteni egyszerűen, és el lehet magyarázni egyszerűen, azt úgy is kell.” Egyed Bálint egyetemi hallgató
a) Nobel-díjasaink közül Szent-Györgyi Albert a példaképe, mert a tudós itthon, Szegeden végzett kutatásaiért kapta az elismerést. b) Számára a legérdekesebb szerv az emberi agy, mert bár sokat tudunk működéséről, de még annál is több a feltérképezetlen terület. c) Erősen vallásos családból származván meggyőződése, hogy lennie kell egy természetfölötti lénynek, aki fogja a kezünket, és egész álló nap ott áll mellettünk. 17.)
„A gazdálkodás bele van vésve a DNS-embe.” Bakó Dániel kertész
a) Hétvégenként és a nyári szünetben már gyermekkorában is dolgozott a fóliában a szülőkkel, paprikát szedett, levelet hordott ki, havat lapátolt. b) Családi gazdaságukban termálvízzel fűtött üvegházban, talaj nélkül, szerves gyantával bevont kőzetgyapotban növekednek a növények. c) A fiatal gazda egyik kedvenc, a műsorban is elhangzó száma akár hitvallása is lehet: aki mer, az nyer. 18.)
„Egész seregekre ható morális tényezőket ismer a hadtörténet, amelyek szinte szürreális módon vették ki a fegyvert az egyik fél kezéből.” Baltavári Tamás történelemtanár
a) Baltavári Tamás meggyőződése, hogy a nemzetközi közvéleményben újra meg újra tudatosítani kell, mennyi mindent köszönhet Európa a magyaroknak: erre kiváló eszköz a nándorfehérvári diadalról készített animáció. b) A történelemtanár már kisgyermekként is csatajelenetek beállításával és lejátszásával szórakoztatta magát, porcelán elefántot, gyurma lovacskákat és babszem hadsereget irányítva. c) A történelemtanítás célja egyebek mellett megismertetni a diákokkal a társas kapcsolatok sokszínűségét, megteremteni a fiatalok nemzeti identitását és felkészíteni őket arra, hogy felnőttként forráskritikával tudják kezelni a média vagy vitapartnereik érvrendszerét.
