I. évfolyam 3 4. szám A RENDÕRSÉG KÉPES SZAKMAI LAPJA augusztus szeptember RENDÕR

I. évfolyam 3–4. szám A RENDÕRSÉG KÉPES SZAKMAI LAPJA

2008. augusztus–szeptember

RENDÕR MAGUNKRÓL, MAGUNKNAK

Tisztavatás, tanévkezdés

RENDÕR

SZENT ISTVÁNRÓL MAGYARORSZÁG SZÜLETÉSNAPJÁN Az államalapító Szent István földi maradványait László király 1083. augusztus 20-án pápai engedéllyel, a magyar püspökök, apátok és elõkelõk jelenlétében Budán emeltette oltárra, ami akkor egyenértékû volt a szentté avatással. Ezzel I. István lett az elsõ magyar szent és egyben szent király. Ünnepét XI. Ince pápa 1686-ban Buda visszafoglalása alkalmából az egész egyházra kiterjesztette. Ma a világegyház augusztus 16-án (István születésnapján), a magyar egyház augusztus 20-án (mint Magyarország fõvédõszentjét) ünnepli. Koronázása millenniumán 2000-ben a konstantinápolyi ortodox pátriárka is szentté nyilvánította, így a nagy egyházszakadás (1054) óta õ az elsõ, akit mind a katolikus, mind az ortodox hívõk szentként tisztelnek. Egyházi értékelés szerint István uralkodóként is tudatában volt isten elõtti felelõsségének. Ennek ragyogó példájaként, templomában királyi hivatalát évente letéve jelezte, hogy csak kölcsön kapta azt, és annak bizonyságára, hogy hatalmát az Égnek áldozza. Állam- és egyházszervezõ érdemei elévülhetetlenek, máig hatnak. Ugyanilyen népszerûsége talán a hatalomgyakorlással kapcsolatban fiának, Imre hercegnek írottakból is forrásozik. Ez az intelem bõ ezer év múltán sem veszítve súlyából ma is szólhat a közhatalom-gyakorló hatóságok munkatársainak, köztük rendõröknek: ,,Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gyûlölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért illõ, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék.” D. J. TAKÁCS ISTVÁN FELVÉTELE

Együttmûködés a reprezentatív érdekképviseletekkel

Dr. Bencze József altábornagy, országos rendõrfõkapitány együttmûködési megállapodást írt alá a rendõrség országosan reprezentatív érdekképviseleteivel; a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetével, a Független Rendõrszakszervezettel és a Rendészeti Védegylettel – dr. Bárdos Judit

2

fõtitkár asszonnyal, Pongó Géza fõtitkárral és Katus Károly elnökkel. A szolgálati törvényben a munkáltató számára az érdekképviseletekkel kapcsolatban elõírt együttmûködési és a mûködésük feltételeit biztosító kötelezettségnek megfelelõen többfordulós egyeztetéssel dolgozták ki a megállapodást.

Rögzítve az érdekképviseletek számára azonos színvonalú támogatásokat, az ORFK érdekegyeztetési rendszerét, a tájékoztatás és információcsere formáit, valamint a szakszervezetek mûködéséhez a munkáltató által vállalt kötelezettségeket (helyiséghasználat, technikai eszköz és gépjármûellátás, a tagdíjlevonások rendje, a munkaidõ-kedvezmény biztosítása és igénybevétele, a taglétszám nyilvántartása, a munkaidõ-kedvezmény elszámolása és megváltása). Az együttmûködési megállapodás hatálya az ORFK-ra és a fenti szakszervezetekre terjed ki, de csatlakozhatnak a rendõrség más, önálló munkáltatói jogú szervei és helyi reprezentatív érdekképviseletei is, magukra nézve kötelezettségként elfogadva a benne foglaltakat. DEÁK VEZDA LÁSZLÓ FELVÉTELE

(A megállapodásról bõvebben a 28–29. oldalon.)

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

A TARTALOMBÓL: Új megyei fõkapitány ..............................44. Az államhatár megmaradt!.......................55. Dunai Schengen-kapu: Mohács..........66–7. Személyügyi hírek...............................88–9. Körözés, bûnelemzés, profilalkotás .......110. Többen, jobbak, erõsebbek lettünk! 11–12. Konfliktustérségben.........................113–14. Bringával Európa tetején........................115. „A szabadság rendje”............................116. Akiket a harang szólított... ...............117–18. Öreg járgány, de pöccintésre indul .......119. Hiába menekülsz, hiába futsz ................220. Autóvadász-ünnep .................................221. Habokon át a Balatonon ..................222–23. Jól bevált a gyakorlatban.................224–25. Az iskola rendõre...................................226. Missziókból az ENSZ-hez ......................227. Az együttmûködés pillérei...............228–29. A javítás nem öncél!..............................330. „Udvaroltam”.........................................331. Ember a vízben!...............................332–33. Lehet-e univerzális egy rendõr?.............334. A bûnözésföldrajz hazai fejlõdése..........335. Egymást jobban megértve.....................336.

RENDÕR A Rendõrség belsõ, képes szakmai lapja Felelõs kiadó: Dr. Bencze József altábornagy, országos rendõrfõkapitány Fõszerkesztõ: Cs. Csala Károly Felelõs szerkesztõ: dr. Deák József Tördelõ: Katona Edit és Varga Márta Szerkesztõségi titkár: Gaál Domonkosné Szilágyi Olga Olvasószerkesztõ: Péteri Teréz, Schalk Endre Korrektor: Szabó Attiláné Szerkesztõség: II., Labanc u. 57. Tel.: 456-7119; 36-046; 332-1308; 14-236, 14-238 E-mail: [email protected] CÍMLAP: ANDÓ CSABA

3

TANÉVNYITÓ ISKOLARENDÕRREL A nyári szabadság, pihenés után ismét elkezdõdnek családjaink számára megszokott rendben a hétköznapok. Gyermekeink iskolapadba ülve szívják magukba az Életrõl szóló tudást, és esetleg ovis testvéreikkel együtt bölcs türelemmel várják az õszi szünetet. Gyakorta türelmetlenek viszont autós szülõ- vagy pusztán közlekedõtársukkal az iskolába, óvodába kocsival gyermekeiket fuvarozó szülõk. Mindenki szeretne az iskola „szájában” megállni, hogy minél kevesebbet kelljen gyalogolni az iskolapadig, ovis székig. Pedig az óvodásoknak, iskolásoknak a kirándulásokhoz kifejezetten jót tenne a napi gyaloglás. Egy kis edzettség, állóképesség az Élethez sem árt! Esetleg együtt szurkoltunk a tv elõtt gyermekeinkkel a magyar sportolók olimpiai sikereinek, miközben mi pár perc gyaloglástól visszariadunk? Ne sajnáljuk gyermekeink egészségétõl ezt a kis idõt! Csípjünk el inkább a család esti televíziózásából, filmnézésébõl, vagy az internetezésbõl egyéb elektronikus szórakoztató programból, megéri! Akkor nem kell reggeli kapkodással, száguldással pótolni az elfecsérelt idõt. Sietni különben is inkább otthon kellene, nem már jármûvet vezetve… Vidéki városaink zömében és a fõvárosban is lehetne idõt szakítani gyermekeinkkel közös tíz-tizenöt perces sétára. Hisz az óvónõk gyakran ölben kénytelenek kirándultatni sok kis fáradékony, gyenge apróságot. A rendõrségi szülõket sajnos egyébként sem túl sokszor látják otthon gyermekeik. A hétköznapokban a közös beszélgetésekre is ritkán marad idõ. Viszont az iskolába, oviba jövet-menetet általában lehetne erre használni. Az iskolai, családi ügyek megbeszélése mellett közösen megfigyelhetnénk a valóságban a természetbõl elénk tárulkozó részt, az évszakok változását, az utca, a forgalom történéseit. Tanítva gyermekünket a helyes közlekedésre, viselkedésre társaikkal, a kedves, esetleg a fel-

tûnõen kedves felnõttekkel. Ezek a beszélgetések milyen jól jönnek majd a kamaszkorban, amikor a gyermeki lélek esetleg kiismerhetetlenné, kezelhetetlenné válik, pontosabban: „átalakítás miatt zárva!” lesz. A dr. Bencze József altábornagy, országos rendõrfõkapitány által meghirdetett program fõszereplõje az „Iskola rendõre”, ezekbõl a reggeltõl estig tartó rohanásban többnyire elmaradó beszélgetésekbõl is próbál magára vállalni a szülõk helyett. Ráadásul õ nemcsak a gyermekeknek, hanem pedagógusaiknak, szüleiknek is tud tanácsot, segítséget adni szükség szerint a kialakítandó kölcsönös bizalom jegyében. Mindezt megelõzésként azért teszi, hogy ne legyen munkája neki, kollégáinak… Ne kelljen helyszínelni kisebb gyermekek vagy kamaszok okozta, szenvedte közlekedési, esetleg diszkóbalesetekben. Ne kelljen foglalkozni iskolai kábítószerterjesztõkkel, iskolai tolvajokkal, más hasonló ügyekkel. Egy iskolában nagyon sok ember találkozik, sok történet, tanulság kicserélõdik a szülõk, pedagógusok, gyerekek beszélgetése során. Csak egy-egy eset utólagos vizsgálatakor derült ki, hogy bizony már az elkerülhetetlennek látszó bekövetkezés elõtt voltak értõ szakember számára ráutaló jelek. Az iskola rendõre közremûködésével kialakítandó közvetlenebb munkakapcsolattal talán az iskolában is jobban figyelnek egymásra, környezetükre bûnmegelõzési szempontból is tanulók, tanárok, szülõk egyaránt. A tanévkezdéstõl gyermekeink tanulnak, miközben mi felnõttek számot adhatunk arról, tanultunk-e valamit a megelõzõ évek õszi eseményeibõl. Ha igen, akkor a rendõrök is pihenhetnek gyermekeikkel pár napot majd az õszi szünetben, ha pedig mégsem, akkor szabad-e számon kérni gyermekeinken az esetleges „nemtanulást”? DEÁK

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

ÚJ MEGYEI FÕKAPITÁNY DICSÉRT RECEPTEKKEL Simon Tamás ezredest augusztus 1-jével nevezték ki JászNagykun-Szolnok megye rendõrfõkapitányává, ebbõl az alkalomból kértük rövid bemutatkozását és faggattuk terveirõl. – Sokan kérdezték, Szolnokra költözöm-e. Erre a kérdésre nemmel kellett felelnem, mivel bizonyos családi körülmények miatt sem egyedül, sem családdal együtt nem választhatok új lakóhelyet, de úgy érzem, enélkül is maradéktalanul el tudom látni a feladataim. Eddigi szolgálati helyemre, a Budapest központjában levõ Teve utcai Rendõrségi Igazgatási Központba is egy órás autózással jutottam el a Ferihegyi repülõtérhez közeli külvárosi családi házamból. Szolnokra csak öt perccel hoszszabb az út. Természetesen az új beosztásom jár majd némi kényelmetlenséggel. Az elsõ idõkben különösen keveset találkozom majd szeretteimmel, mivel meg akarom ismerni a területet, a munkatársaim legtöbbjét, körbejárva a megyét, minden kapitányságot, rendõrõrsöt, körzeti megbízotti irodát. Nem tervezek személyi változásokat, jól mûködõ csapatot vettem át, de hiba lenne, ha valaki ezt úgy értelmezné, hátratett kézzel elüldögélhet a székében. Amikor az 1954-es világbajnokság után a legendás Aranycsapat feloszlott, és az új szövetségi kapitánytól számon kérték az új válogatott eredményeit, azt mondta; jelenleg ez a legjobb csapat, ezzel kell dolgozni. Szeretném, ha még hatékonyabb lenne a rendõri munka, a látható rendõrség a megyében. Késõbb biztosan lesznek majd újítások, hisz óriási a megyében a hiány; több mint száz betöltetlen hellyel. Ehhez persze önkormányzati, civil szervezetek segítségére is szükség lesz idevonzani a fiatal rendõröket az ország nyugati végeirõl, ahol a ha-

4

tárõrség integrációjával nõtt a rendõri állomány. Pénzt, paripát és fegyvert nem tudok; vért, verítéket és könnyet meg nem akarok ígérni! Szerintem az utóbbiak nélkül kell hatékonynak, a szó nemes értelmében szolgálónak és védõnek lennie a rendõrségnek. – Mégis, erre milyen receptet lehet találni, mivel lehet idevonzani a fiatal rendõröket? – Azt hiszem, hogy a pályakezdõ, vagy pályája elején levõ munkatársaim egyik legfontosabb problémája a családalapítás, pontosabban a családi fészek biztosítása. Ha ebben a kérdésben dûlõre lehet jutni az önkormányzatokkal, akkor van elõrelépés. Nem feltétlenül csak lakásra gondolok, hiszen építési telek birtokában remek megoldásnak kínálkozik a PPP-rendszer adta lehetõségek kihasználása a házépítésre. Ez irányban vannak elképzeléseim, amihez azonban az összefogás elengedhetetlen. Emellett persze megtartó erõ lehet a jó közösség, az emberi jelzõvel illethetõ vezetõ is. – A megye egyik legkritikusabb pontja a 4-es fõút; balesetek balesetek hátán, hetente szaporodnak az út menti fejfák. Lehet-e javítani a helyzeten? – Szerencsére azért nem ilyen súlyos a helyzet, de kétségtelen tény, hogy a 4. számú fõút és még egy-két a megyén áthaladó fontos közlekedési útvonal, mint például a 44-es vagy a 32-es út egy része, komoly forgalommal terhelt. Korábbi szolgálati helyemrõl rálátásom volt az ország autópálya-hálózatának terveire, amiben sajnos a 4-es út csak tíz év múlva kerül terítékre, addig

A fõkapitány 48 éves, és pályafutása során egyebek mellett vezette a budapesti III. Kerületi Rendõrkapitányságot, és az Autópálya-rendõrséget is. 2006 novemberétõl mostani kinevezéséig az ORFK bûnügyi fõosztályvezetõi posztját töltötte be, 1995–98 után másodszor. Eredményes szakmai tevékenysége eredményeként több alkalommal részesült különbözõ szintû elismerésben, kitüntetésben, dicséretben és jutalomban. A belügyminiszter 1997-ben soron kívül léptette elõ ezredessé. Nõs, két gyermek édesapja. Hobbija a gasztronómia, a fõzés; a Zsaru magazinból is ismerik remek receptjeirõl. Mint mondta, munkatársainak is szokott fõzni, ha egy-egy jó teljesítmény után a munkatársi csapat összejön egy kis kikapcsolódásra; ez itt sem lesz másként. abból kell gazdálkodnunk, amink van. A forgalmat nem csökkenthetjük, nincs hová elterelni a jármûveket, több rendõrt nem állíthatunk a 4-es mellé. Viszont feszesebb szolgálatszervezéssel, rendõri jelenléttel rá kell bírnunk a gépkocsivezetõket, a sebességhatárok, az elõzésre vonatkozó

tiltások betartására. Ez a legfontosabb, legsürgõsebben megoldandó rendõri feladat az elszaporodó vagyon elleni bûncselekmények, betöréses lopások, besurranások, trükkös lopások visszaszorítása mellett. V. A. FOTÓ: SOÓS

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

AZ ÁLLAMHATÁR MEGMARADT! A határrendészek munkája egyre kevésbé kötõdik az idegenforgalmi szezonhoz, tudtuk meg Kovács Zoltán ezredestõl, az ORFK Rendészeti Fõigazgatóság határrendészeti fõosztályának vezetõjétõl. A szakterület munkájában az integrációt követõen tapasztalható változásokról, eddigi eredményeikrõl kérdeztük. – Schengen-tagságunk és az integráció miatt más jogi környezetben, de természetesen változatlanul megmaradt az államhatár, az ezzel kapcsolatos feladatok, például a határrendi kérdések megoldása – mondta az ezredes. – Beléptek új együttmûködési fórumok, mint a kapcsolattartási szolgálat, a határon átnyúló bûnüldözés, a közös járõrszolgálat a szlovákokkal, az osztrákokkal, a szlovénekkel. A belsõ határokon, mintegy ezerkétszáz kilométeren megszûnt a határellenõrzés, de továbbra is mûködik a mélységi ellenõrzés, csak immár a megyei rendõrfõkapitányságok hajtják végre. Lényegét tekintve azonban ugyanaz a feladatrendszerünk, mint évek óta, csak a külsõ határok ellenõrzésében vannak bizonyos változások. Tehát mindössze a súlypontokat kellett áthelyezni a déli és a keleti határszakaszra. – Hogyan alakult a nyári idegenforgalom? – Körülbelül azonos az elmúlt évek forgalmi mutatóival. A belsõ határokon már nem lehet mérni, hogy mekkora tömeg halad át, így a külsõ határokon érzékelhetõ a korábbi szûrõk hiánya. Nemcsak a rendészeti jellegûeké, vagyis, hogy ha kellett, vízumot adtunk, vagy visszafordítottuk a belépés feltételeivel nem rendelkezõket. A korábbi években a nyugati határátkelõink bizonyos mértékben szakaszolták a Nyugat-Európából szabadságra hazainduló vendégmunkások, a szerb, román vagy ukrán határszakaszunk átkelõi felé autózók tömegét. Ma minden felmerülhetõ probléma csak itt derül ki. Az átkelõkön belépõ külföldi autók persze nem jelentenek automatikusan idegenforgalmi utasközönséget is Magyarországnak, hiszen az idegen rendszámú jármûvekben utazók csak egy részének úticélja Magyarország. Jelentõs részük csupán áthalad az országon, majd szûk egy hónap múltán ez a népvándorlás visszafelé indul. Ez rendszerint nagy torlódásokat, várakozásokat jelent az átkelõkön és közlekedésrendészeti problémákat autópályáinkon, útjainkon. Egy példa a határátkeléskor felmerülõ kérdésekre: vegyes házasság és több generáció együttélése esetében gyakran elõfordul, hogy a nagypapa még török, az unoka viszont

5

Kovács Zoltán ezredes a Kossuth Lajos Katonai Fõiskola határõr szakán végzett 1982ben. 1986-ig a hegyeshalmi átkelõn dolgozott, ezt követõen a kõszegi határátkelõ parancsnoka. 1993-tól hét éven át a Szombathelyi Határõr-igazgatóság idegenrendészeti osztályán dolgozott, majd a Határõrség Országos Parancsnokságára került, a határforgalmi fõosztályra, ahol legutóbb határrendészeti fõosztályvezetõ, majd megbízott rendészeti fõigazgató volt. már német állampolgár. Melyik sávba álljanak be egy Schengen-kompatibilis átkelõn: az EUsávba? Vagy mégsem? Van-e jelentõsége ilyen helyzetben, hogy a sáv fölött milyen piktogram szerepel? Az idén nyáron is rengetegen utaztak Horvátországba, az Adriára vagy Görögországba. Hétvégeken, turnusváltások idején szinte egész Európa autóba ül, és irány a tengerpart, vagy visszafelé az otthon. Az utasmozgásról birtokunkban lévõ számadatok a korábbi éveknek megfelelõk. Egyelõre nem mondanak semmit, mivel, mint említettem, a belsõ határok átkelõin áthaladókat senki sem regisztrálja. A külsõ határátke-

lõkön majd csak jövõre lehet az idei adatokhoz mérni a mozgást. – Milyen jellegzetes problémákkal van dolguk a határrendész útlevélkezelõknek? – Elég sok közokirat-hamisítást fedtünk fel a kifelé utazóknál. Fõleg azokról van szó, akik tartózkodási idejüket, lehetõségüket túllépték Nyugat-Európában, és ezt próbálják legalizálni hamisított bélyegzõvel, egyéb más módon. Jellemzõen visznek magukkal haza – általában forgalomból kivont – autókat, amelyek papírjait, forgalmi engedélyeit is rendre hamisítják. Befelé pedig változatlanul naponta jellemzõ a schengeni vízumok, tartózkodási engedélyek hamisítása. Emellett szintén gyakori jelenség az egyes útiokmány-családok hamisítása is. Például a törökök elõszeretettel hamisítják a bolgár, a moldávok a román okmányokat. A szerb és ukrán viszonylatban a vízumok, tartózkodási engedélyek hamisítása a leggyakoribb. – A Ferihegyi repülõtéren az átépítések hatással voltak-e az utasforgalomra? – A repülõtér határátkelõje az idén márciusban csatlakozott a schengeni övezethez. A schengeni külsõ és belsõ határ, valamint az ezeknek megfelelõ ellenõrzési rend kialakítása és a szükséges átépítések, bõvítések, infrastrukturális változások óriási feladatot jelentettek a repülõtér számára. Az átalakítások horderejére jellemzõ, hogy külön kellett választani a többitõl a schengeni tagállamokból érkezõ és induló járatokat. Az átépítések közepette az utasforgalom ellenõrzését, ha nehezen is, de jól megoldották ott dolgozó kollégáink. Nem következett be olyan jellegû fennakadás, amitõl tartani lehetett. Eddig nem is kellett hosszabb ideig várakozni az utasoknak. A forgalom hasonló a tavalyi évhez, nincs nagy változás. A nagy leterhelés nyár végén minden valószínûség szerint meg is fog jelenni a túlórák, elmaradt járandóságok rendezése során. – A zöldhatáron az illegális határátkeléssel való próbálkozás szintén nyáron élénkebb? – Nem, már januártól kezdõdõen folyamatosan élénk az ukrán és a szerb határszakasz, és nagy, csoportos elfogásokat hajtottak végre kollégáink a román viszonylatban Hajdú-Bihar és Békés megyében. Jellemzõ módon, ahol elvágjuk a szálakat, ott egy kis idõre visszaszorul az embercsempészet, hogy hamarosan egy másik helyen jelenjen meg ismét. DEÁK VEZDA LÁSZLÓ FELVÉTELE

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

Dunai Schengen-kapu: Mohács Hazánk már a kilencvenes évek elején elkezdte a felkészülést a schengeni övezethez való csatlakozásra. Ennek finanszírozási hátterét elsõsorban a Phare-pénzek jelentették. A Schengen Alapból kapott 164 millió euró egy részét a külsõ határátkelõhelyek rekonstrukciójára, infrastrukturális fejlesztésére és határvédelemre szánták. A közúti határátkelõhelyek mellett komoly ellenõrzõ szerep jut az érintett folyami kikötõknek. Mohácson megépítették az Európai Unió és egyben a schengeni térség nagy forgalmú dunai külsõ határkikötõjét.

Odaát magasfigyelõ, a határnyiladékot benõtte a növényzet

A város vezetõi és lakosai jelentõs gazdasági élénkülést várnak a létesítmény megnyitásától. A környezet átalakítása, új szolgáltatások bevezetése a folyó menti város szerepkörének újrafogalmazását indokolja. A Duna mint európai folyami folyosó, növekvõ forgalmú vízi országút, az infrastruktúra-fejlesztés elõterében áll. Megkülönböztetett figyelmet érdemel az ottani hajókikötõ és vonzáskörzete a térségben lakóktól. Hiszen távolabbról is várják majd azokat a turistákat, akiket a tervezett nemzetközi jachtkikötõ csábít e vízi határszakaszhoz. Elsõsorban osztrák és német hajózó polgárokra számítanak. A nemzetközi helyzet konszolidálódása következtében késõbb megjelenhetnek szerb, horvát, román és moldáv jachtosok is.

Kormányrendeletre várva

A hajókutatás aprólékos munka, sok a rejtekhely egy gépházban

6

Szolgálati elfoglaltsága miatt néhány percet várnom kellett Kalmár Ádám õrnagyra az egykori õrsépületben. Kolléganõje leültetett az irodában, volt idõm szemlélõdni. Határõr-relikviák, zöld parolis rangjelzések a vitrinben, és a több mint hatvan esztendõt megélt szervezet képes újságjának, a Határõrnek utolsó példányai a polcon. Ezek a kötõdés jelei. Azután betoppant a kirendeltségvezetõ-helyettes, és belevágtunk a téma közepébe. – Majd’ egy éve elkészült az új komplexum a Duna-parton – kezdte válaszát arra a kérdésre, amit még telefonon megbeszéltünk. – Megtörtént az ünnepélyes átadás, elvégezte a kivitelezõ a szükséges utómunkálatokat, s azóta üresen áll a schengeni elvárásoknak megfelelõ, impozáns épület. – Mi az oka ennek? Mire várnak? Hiszen a régi kikötõi szolgálati hely szûkös, elavult. – Egy kormányrendeletre kell várni a költözéssel, amely meghatározza, mely kikötõk tartoznak az úgynevezett vámutak közé. Amíg ez rendezõdik, a Mohácsi Városgazdálkodási és Révhajózási Kft. õrizteti az objektumot és az ottani berendezést. Elmentünk a folyópartra, ahol a Mohács feliratú, emeletes „palota” áll. Legutóbb, amikor ott jártam, kotorták a folyó medrét, hogy a jókora üdülõhajók is kiköthessenek, az épületben kõmûvesek, villanyszerelõk, asztalosok, és ki tudja, hány szakma mesterei szorgoskodtak. Sürgette õket az idõ, a Schengen Alapból megvalósuló beruházások nem húzódhattak el. JóRENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR kora tábla tájékoztatta az arra járókat, mikor lesz az átadás. Úgy is lett! Az építõk hibájából nem csúszott! Most mégis üres a „szellemház”. – Menjünk fel – javasolta Kalmár õrnagy –, megmutatom, hol lesz a határrendészet irodája. Az új bútorok már itt vannak, a számítógépeket viszont csak a költözés elõtt telepítik át. Kinéztünk a teraszra, csodálatos a panoráma. A szolgálatos rendõrök, vámosok, határrendészek innen fentrõl szemmel tarthatják a nagy folyó forgalmát. Majd! Amikor a hoszszúra nyúlt vajúdás után végre megszületik a várva várt kormányrendelet, és a társszervek kijelölt állománya birtokba veheti az irodákat.

Lassan õrölnek Isten malmai Uszályt toló motoros hajó birkózik szemben az árral. Még a viharos szél is ellene dolgozik, mintha nem lenne elég vasércrakománya. A parti zászlórúdon is fázhatnak a lobogók, a magyar trikolort már rojtosra cibálta a szél. Ennyivel rosszabb lenne a minõsége? Hiszen egyszerre vonták fel az Unió és a város jelképével. – Mennyiben változott a dunai forgalom az utóbbi években? – faggattam az õrnagyot a kis merengés után. – A délszláv háború idején odaát felrobbantott vagy lebombázott Duna-hidak megbénították a hajóforgalmat. A víziakna-mentesítés után és a hídroncsok kiemelését követõen újra megindulhattak a hajók. Míg 2000-ben 1900 hajón 4500 utasunk volt, addig tavaly már 8700 úszó jármûvet és 99 ezer utas okmányait ellenõriztük. Szembetûnõ az elmúlt hét év forgalomnövekedése. Az érvényes schengeni határellenõrzési kódex szellemében a külsõ határon szigorú feltételei vannak a határátléptetésnek, hiszen akit itt beengedünk, szabadon járhat-kelhet az övezetben. – Mi a helyzet a zöldhatár itteni szakaszán? Annak õrzése is önökre hárul. Még van visszatartó ereje a taposóaknáknak?

A kirendeltség ügyeletére futnak be a szükséges információk

Halálugrás a kompról A mohácsi komp a szigetrõl indult vissza a városba. Néhány autót és sok utast cipelt a hátán. A parton szolgálatot teljesítõ járõr egyik feladata a vízi alkalmatosság figyelése. Ha a látási viszonyok lehetõvé teszik, szabad szemmel, ködben távcsõvel. A folyó közepén pöfögött a komp, szinte unalmasan, ahogy szokott. Zselinszky Zoltán törzszászlós meglepetten látta, hogy valaki átvetette magát a korláton, s szinte ezzel szinkronban kiabálás hangzavarát hozta a szél: „Valaki a Dunába ugrott!” A hajóvezetõ hátramenetbe kapcsolt, dübörgött a dízelmotor, erõlködve lassította a soktonnás úszó jármûvet. A törzszászlós lerohant a partra, akadtak bámészkodók is. A kompról beugró férfi egyszer csak feljött a víz tetejére, és kifelé úszott. Mindenki megkönnyebbülésére partot ért. Zselinszky Zoltán partra segítette, leültette, és értesítették a mentõket, akik megfigyelésre kórházba vitték az ittas férfit. Kiderült, hogy a kompon összeveszett a barátnõjével, és öngyilkos akart lenni. De életösztöne nagyobb volt a keserûségénél. T. I. – Negyven kilométeres határszakaszunkból mindössze 3004 méter a vízi, a többi szárazföldi, zöldhatár. Horvát oldalon évek óta folynak aknamentesítési munkálatok, de ki tudja, mikorra végeznek, hiszen nincsenek térképek, leírások, hol, mennyi taposóaknát raktak le annak idején. A robbanóeszközöktõl megtisztított határszakaszon néha felelõtlenül megkísérlik illegálisan átlépni az államhatárt olyan személyek, akikre beutazási és tartózkodási tilalom vonatkozik.

Horvát kollégáink ezért fokozottan õrzik a zöldhatárt. – Csak hivatalos, vagy jónak is mondható a kapcsolat? – Igen jó! Rendszeresek a találkozók, a megbeszélések. A beérkezett információk alapján egyeztetjük a szolgálatot, hogy ne ugyanott járõrözzünk szemben egymással, illetve kéthetente megadjuk a kábítószer-keresõ kutya vezetõinek szolgálatszervezését, hogy õk se ugyanabban az idõben legyenek egy határátkelõhely két oldalán. Ezen a téren jobb helyzetben vagyunk, hiszen három, jól kiképzett kutyánk is van. Hatékony az együttmûködésünk – mondta végezetül az õrnagy.

Veszélyes nyiladék

Kötelezõ a mentõmellény a hajót ellenörzõ rendõröknek

7

A történelmi várost elhagyva, a határ mentén autózva láttam, az egykori határnyiladékot jócskán benõtte a gaz, a cserje; még fák is terebélyesednek benne. Ez a mai valóság. Valamikor önkormányzati feladat volt a tisztíttatása, gyomtalanítása. Most áthatolhatatlansága a jellemzõ. Oda senki nem merészkedik, hiszen a jókora esõzések, a sok éve tartó talajmozgás miatt „elvándoroltak” a taposóaknák. A fagyökerek is kiszámíthatatlanná, balesetveszélyessé tették a nyiladéktisztítást. Senki nem tudja, hogyan lehetne biztonságosan megtalálni és felszedni a robbanóeszközöket. Szöveg és kép: TAKÁCS ISTVÁN RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

Személyügyi hírek Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter átnyújtja a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje katonai tagozat kitüntetést dr. Sárkány István nyugállományú vezérõrnagynak, a Rendõrtiszti Fõiskola rektorának (Apró Andrea felvétele)

Augusztus 20-a alkalmából a rendõrség sok munkatársa vehetett át állami kitüntetést, miniszteri, illetve fõkapitányi jutalmat, vagy részesült soron kívüli elõléptetésben. Az õ nevüket adjuk közre a Humánigazgatási Szolgálat segítségével, egyúttal ismertetve – a terjedelmi korlátaink adta lehetõségeken belül – az elõzõ számunk óta az osztályvezetõi, illetve ennél magasabb beosztásokban bekövetkezett változásokat. Dr. Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter elõterjesztésére a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje katonai tagozat kitüntetést adta dr. Sárkány István nyugállományú vezérõrnagynak, a Rendõrtiszti Fõiskola rektorának. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje katonai tagozat kitüntetést dr. Németh Károly ezredesnek, a Csongrád Megyei Rfk. rendészeti igazgatójá-

8

nak, fõkapitány-helyettesnek; dr. Pásztor Albert Zoltán ezredesnek, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rfk. Miskolci Rk. vezetõjének. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést dr. Takács Jolánnak, a Bûnügyi Szakértõi és Kutató Intézet igazságügyi orvos szakértõjének. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt katonai tagozat kitüntetést Balogh Miklós ezredesnek, a Repülõtéri Rendõr-

igazgatóság gazdasági szolgálatvezetõjének, igazgatóhelyettesnek; Czirok Ferenc ezredesnek, a BRFK fõosztályvezetõjének; Práger Ferenc ezredesnek, a VIII. Kerületi Rk. vezetõjének. A Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést Kloó Józsefnének, az ORFK Közép-dunántúli Gazdasági Ellátó Igazgatóság osztályvezetõjének; Tóth Andrásnak, az ORFK Rendészeti Szervek Kiképzõ Központja fõelõadójának; Viczkó Istvánnak, az ORFK Bûnügyi Fõigazgatóság fõelõadójának. Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt katonai tagozat kitüntetést adományozott Bene Géza fõtörzszászlósnak, a Gyöngyösi Rk. körzeti megbízottjának; Bittman Tibor alezredesnek, a Repülõtéri Rendõrigazgatóság humánigazgatási szolgálat vezetõjének; Csizner Zoltán alezredesnek, a Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatóhelyetteRENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje katonai tagozat

A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt katonai tagozat

sének; dr. Dezsõ József alezredesnek, a Hódmezõvásárhelyi Rk. vezetõjének; Dremmel István mérnök alezredesnek, a Körmendi Rendészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettesének; Filemonné Kovács Ibolya alezredesnek, a Veszprém Megyei Rfk. Rendészeti Igazgatóság ügyeletvezetõjének; dr. Katkó Tibor alezredesnek, a Hajdú-Bihar Megyei Rfk. osztályvezetõjének; Kiss Attila õrnagynak, a Tolna Megyei Rfk. osztályvezetõjének; Laposa Péter alezredesnek, a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Rfk. osztályvezetõjének; Meggyes Gabriella fõhadnagynak, a XIV. Kerületi Rk. fõnyomozójának; dr. Németh Róbert alezredesnek, a Vas Megyei Rfk. osztályvezetõjének; Õsz István alezredesnek, a Nagyatádi Rk. vezetõjének; Patócs Sándor alezredesnek, a Békés Megyei Rfk. osztályvezetõjének; Sas Ferenc alezredesnek, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rfk. Humánigazgatási Szolgálat vezetõjének;

Szukics Ferenc alezredesnek, a Zala Megyei Rfk. megbízott bûnügyi igazgatójának; Trombitás Tiborné alezredesnek, a BRFK kiemelt fõnyomozójának; dr. Verebes Pál ezredesnek, a Köztársasági Õrezred Hivatala vezetõjének. A Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt katonai tagozata kitüntetést Gecser Zoltán fõtörzszászlósnak, a Nógrád Megyei Rfk. nyomozójának; Gerendai Sándor Károlyné századosnak, a Gyõr-MosonSopron Megyei Rfk. elõadójának; Kónya Imre fõtörzsõrmesternek, a BRFK kísérõõrének; Molnár István fõhadnagynak, a BRFK fõügyeletesének. Miniszteri jutalomban 166-an részesültek, az országos rendõrfõkapitány jutalmát 54-en vehették át, soron kívüli elõléptetésben 117en részesültek, munkatársi, fõmunkatársi, tanácsosi, fõtanácsosi címet 23-an érdemeltek ki. DEÁK

A Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt katonai tagozat

A Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt katonai tagozat

KINEVEZÉSEK, VÁLTOZÁSOK – Dr. Piros Attila dandártábornok június 1-jével az ORFK Hivatal vezetõje. – Dr. Dégi Endre dandártábornok, a Somogy Megyei Rfk. vezetõje 2008. augusztus 30-ai hatállyal nyugállományba vonult. Ebbõl az alkalomból az igazságügyi és rendészeti miniszter Szent György Érdemjelet adományozott neki. Helyére augusztus 31-ei hatállyal Mergancz Sándor ezredes, a Kaposvári Rk. vezetõje lett megbízva a fõkapitányi feladatok ellátásával. – BRFK bevetési fõosztály, Tóth Béla alezredest megbízták fõosztályvezetõnek.

9

– XVI. Kerületi Rk., dr. Tóth Ferenc alezredest megbízták kapitányságvezetõnek. – XVII. Kerületi Rk., Salgó László századost megbízták kapitányságvezetõnek. – Bács-Kiskun Megyei Rfk., dr. Kassai László alezredes rendõrségi fõtanácsost május16-tól kinevezték a Kecskeméti Rk. vezetõjévé. – Timafalvi László alezredest május16-tól kinevezték a Kiskunfélegyházi Rk. vezetõjévé. – Molnár László alezredes tanácsost megbízták a Kalocsai Rk. vezetésével. – Heves Megyei Rfk., dr. Petrovics András alezredest megbízták az Egri Rk. vezetésével.

– Patkóné Röczey Krisztina alezredest megbízták a Gyöngyösi Rk. vezetésével. – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rfk., dr. Simon Tamás ezredes fõtanácsost augusztus 1-jével kinevezték fõkapitánynak. – Komárom-Esztergom megye, dr. Friedrich Gábor õrnagyot megbízták a Tatai Rk. vezetésével. – Pest Megyei Rfk., Krasula János õrnagyot kinevezték a Dorogi Rk. vezetõjének. – Somogy Megyei Rfk., Hegedûs János alezredest kinevezték a Zákányi Határrendészeti Kirendeltség vezetõjének. RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

INKÁBB KEVESEBB OROSZLÁN

KÖRÖZÉS, BÛNELEMZÉS, PROFILALKOTÁS Az ORFK Bûnügyi Fõigazgatóság körözési egységébõl koordinációs osztály szervezõdött, bõvebb feladatkörrel. A változások várható következményeit Szõgyényi Zoltán alezredessel, az osztály vezetõjével latolgattuk. – Nyertesen jöttek ki az integrációból? – Nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt fél évben, hogy a tervezett elõrelépés megvalósulhasson. Az új feladatok mellett korábbi négy osztály teljes feladatrendszerét örököltük kétharmadnyi létszámmal. A rendõrség körözési munkájának irányításához jött az operatív bûnelemzés szakmai kontrollja, munkatársaik képzése, továbbá a körözési, bûnüldözési, felderítési adatkezelések üzemeltetése és a felhasználás felügyelete. Mindezekhez a rendõri szervek, illetve külsõ együttmûködõk közötti koordináció, valamint a kiemelt ügyek elemzése és a specifikus profilalkotás. A bûnügyi fõosztály szervezetében érzékenyebben reagálhatunk a nyomozók, felderítõk, vizsgálók, gazdaságvédelmi, bûnmegelõzési és bûnügyi technikai szakemberek igényeire, közösen tudunk egységes iránymutatást, segítséget nyújtani a területi és helyi szervek munkatársainak. – Nem sok ez egy kicsit? – A csekély létszám elõnyökkel is járt; a státusokat a maguk szakterületén kiemelkedõ munkatársaknak kínálhattuk. Kollégáimmal a rendõrségi erõforrások optimális és rugalmas kihasználását biztosító fejlesztési irányokba indulhattunk el. Elsõ lépésként a társszervekkel közösen jelentõs adminisztrációs tehertõl sikerült mentesíteni a rendõri állományt a polgárok birtokából kikerült okmányok adatainak automatizált továbbításával. Ezek az adatok a Schengeni Információs Rendszeren keresztül a korábbinál naprakészebben és pontosabban állnak a rendõrök rendelkezésére. Az elmúlt hónapokban nagyszerû vezetõkkel és munkatársakkal volt szerencsém megismerkedni és együttmûködni a rendõrségen belül és kívül, akik velünk együtt tovább akarnak lépni a hatékonyság javításáért. A heti több száz megkeresés teljesítésének optimalizálásával felszabaduló erõinket az adatminõség ellenõrzésére, javítására fordíthatjuk. – Nem lehetne ezt az ellenõrzési szolgálatra bízni? – Az ellenõrzési szolgálattal együttmûködve

10

mi nem a kudarckerülést, az ellenõrzéskor tapasztalt hibák minimalizálását, hanem a sikerorientáltságot, a logikus, ésszerû és hatékony intézkedéseket kívánjuk elérni. A hiba feltárására nem célként, eszközként tekintve, azt sarkítottan, sokkoló módon megjelenítve a tudatosan célirányos, hatékony intézkedések szükségét mutatjuk be, amivel könnyebb azonosulni. – A körözési elõadók leterheltségét sikerül csökkenteni? – A vártnál lassabban haladunk korábbi törvénytervezetünk aktualizálásával, miután az módosítani szándékozik például a Be.-t, a Ptk.-t, a Pp.-t, a közúti közlekedési nyilvántartásról, a bírósági végrehajtásról, a hitelintézetekrõl és pénzügyi vállalkozásokról, az adózás rendjérõl, az elektronikus hírközlésrõl szóló törvényeket, ezek rendeleti szintû szabályozóit. Jelenleg a csaknem kész törvénytervezettel az ismeretlen helyen lévõ személyek felkutatásában érintett hatóságokkal egyeztetünk. A rendõrség körözési munkája eredményesnek mondható; tavaly a magyar hatóságok által elrendelt körözések alapján az érintettek 87%ának tartózkodási helye másfél éven belül ismertté vált, ami a közel ötvenezer körözésbõl jó eredménynek tûnik. A közelmúltban sikerült az Országos Polgárõrszövetséggel fennálló együttmûködésünket szorosabbra vonni, s kiterjesztjük a közismert autóvadászokkal való kooperációnkat is. Az utóbbi már nemcsak a rendõrség által keresett jármûvek, hanem közös szolgálatellátással akár személyek felkutatását, illetve egyéb nyomozási feladatok támogatását is eredményezheti. – Érdemes beszélnünk a bûnelemzésrõl? – Miután régi bûnügyi szolgálati igény, hogy az elkövetés ideje, illetve a nyomozás aktuális állása szerinti naprakész, a megszokott folyamatoktól való eltérést, az új bûnözési tendenciákat azonnal jelezni képes bûnözési információ álljon rendelkezésre. Befejezés elõtt álló fejlesztésünk eredményeként e tendenciák nem csupán számoszlopokban jelennek meg, hanem grafikusan és térképen is taktikai bûnelemzésként, így a hozzáértõ

bûnelemzõk keze alatt a Robotzsaru/Netzsaru egyenesen intézkedésért sikolt. Lehetõvé téve a rendõrség rugalmas reagálását, az azonnali átcsoportosítást, illetve az adott bûncselekménytípus visszaszorítására irányuló akár országos taktikai intézkedések kiadását/visszavonását. A gyorsabb és hatékonyabb bûnüldözés egyben bûnmegelõzési funkciót is megvalósít. – Hogy folytatódik a profilalkotás programja? – Az erre specializálódott szakemberek egy-egy életellenes bûncselekmény elkövetésének módszere és körülményei alapján statisztikai módszerekkel próbálják meg behatárolni az elkövetõ személyiségprofilját, szociológiai hovatartozását, segítendõ az ismeretlen tettes felderítését, az elkövetõi kör szûkítését. – Sok a feladat, komoly a felelõsség, mégsem láttam a munkatársak között megfáradt arcokat. Itt mindenki mosolyog? – Szerencsére, kiváló kollégáim szinte kivétel nélkül szeretik a munkájukat, szívesen jönnek dolgozni, és jól dolgoznak. Aki jól dolgozik, annak kijár legalább egy mosoly, s a mosoly csodákat mûvel. Munkatársaim úgy akarnak alkotni, hogy a tevékenységüknek látják a célját. Segíteni akarnak közvetlenül a rendõri állománynak, közvetve a lakosságnak. Tudod, szolgálunk és védünk! – Az elõbb a telefonban is ezt mondtad valakinek… – Németországból hívott egy nagymama, akihez a rendõrség segítségével került vissza az unokája. Megköszönte a munkánkat, erre reagáltam így. TAKÁTS LÁSZLÓ FOTÓ: ORFK GF ITMFO

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

Többen, jobbak lettünk! AZ ERÕ FORRÁSAI

Dávid Károly dandártábornok, az Orosházi Határõr-igazgatóság vezetõje közvetlenül az integráció elõtt, õ is meglepõ fordulattal, tavaly november közepén került az ország legnagyobb területû megyéje, Bács-Kiskun fõkapitányi beosztásába. A román határszakasz után az itteni szerb viszonylat határrendészete is új volt számára, nemhogy a rendõri szakterület, ahonnan érthetõ kíváncsisággal figyelték beilleszkedését, teljesítményét. Ezért a szokásosnál részletesebben faggattuk a határõr-igazgatóból lett rendõrfõkapitányt az eddig történtekrõl és terveirõl. – Mivel látott munkához? – Az integráció volt a legfontosabb, ezért hála saját vonalukat változatlanul vivõ vezetõtársaimnak, csak erre koncentrálhattam. A megye 781 határõrébõl mindössze 45-en vonultak nyugállományba. Viszont a megye 2007-et is 130 fõs rendõrhiánnyal kezdte, és további 198 kolléga nyugállományba távozásával zárta. Ez egy közepes kapitányság létszáma. Az integráció révén közel 2300 fõs létszámú megyei szervezet jött létre, 112,8 km-es aktív schengeni külsõ szerb határszakasszal. Többször kiemeltük: megyénknek egyetlen fõkapitánysága, feladatrendszere és felelõssége van a közrend, közbiztonság megteremtésében! Meg kellett találnunk az új módszert, formákat, de az állománycsoportok és technikai lehetõségek egyesülésével ez adta magát. Mindig hangsúlyoztam azt is, hogy az integrációval többen, jobbak és erõsebbek vagyunk! Ennek gyakorlati igazolása sikereink záloga. – Hogyan történt a megvalósítás? – Az egész ország területére kiterjedõ egységes mélységi ellenõrzési rendszernek a megye területén való kiépítéséhez elõször a kirendeltségek harmincegynéhány jelent-

11

kezõjével megerõsítettük a kapitányságokat. A határõr bûnüldözés jelentõs részét átvevõ bajai és kiskunhalasi kapitányságon megteremtettük az államhatárral összefüggõ bûncselekmények kezelésének személyi és tárgyi feltételeit. Második lépcsõben elõbb a kirendeltségek munkatársait készítettük fel rendõri alapfeladatokra, majd a kapitányságokét idegenrendészeti és határrendész ismeretekbõl. Ezután a fogékony kiskunhalasi Bácska határvadász századból lett bevetési osztályra koncentrálva, mint a fõkapitányság mobil erejére, a határrendészeti feladatok mellé bevontuk õket a rendõriekbe is. A kirendeltségek és a bevetési osztály együttmûködését módosítva egy másféle mélységi ellenõrzést teremtettünk. Ehhez kapcsolódtak a felkészített rendõrkapitányságok. Harmadik elemként a szomszédos Pest, Tolna és Fejér megyei fõkapitányságokat is együttgondolkodásra kértük fel, amelyek a májusban aláírt négyoldalú együttmûködési megállapodás szerint a Duna bal és jobb partján összehangolt tevékenységgel, a hidak ellenõrzésével kapcsolódnak a migrációs cselekmények felszámolásába. Mi folyamatos helyzetképet adunk a négy megyének határesemé-

nyeinkrõl az intézkedéseikhez. Júniusban volt az elsõ egynapos közös akciónk, kibõvülve Csongrád, Békés és Baranya megyével. Közel tizenötezer fõt ellenõrizve számos jogsértést felderítettünk. Szeptemberi akciónkban már Somogy és Vas megye is részt vesz, sõt talán az egész Dunántúl. – Mi indokolja a következõ akciót? – Határszakaszunkon eddig az elõzõ év hasonló idõszakához képest megduplázódott a tiltott határátlépések száma, négyszeresére nõtt a felderített embercsempészeté. A beutazási, tartózkodási tilalom megsértése miatt eljárás alá vontaké pedig meghatszorozódott. Az év végéig várhatóan tovább nõnek ezek a számok. A tiltott határátlépések közel 40 százalékához embercsempészet kapcsolódik. A szerbek, koszovói albánok a jellemzõek változatlanul, de nemrégiben két kínait is fogtunk. Lehet, hogy a kínai migránsok pár évvel ezelõttihez hasonló megjelenésérõl van szó? A schengeni térséghez csatlakozva a határátkelõinken közel 20 százalékos személy-, illetve mintegy 10 százalékos jármûforgalom-csökkenés következett be, viszont a felderített jogsértésekben közel 150 százalékos emelkedés történt, és többszörösére nõtt a beutazási-tartózkodási tilalom miatti visszairányítások száma. A migrációs háló, akció jó hatással van az elmúlt öt évben azonos nagyságrendû, 19-20 ezer közötti ismertté vált bûncselekmény jellemezte megyénk közrendi-közbiztonsági bûnügyi helyzetére is. Az idén eddig közel 19 százalékos csökkenésnek örülhetünk. Létszámhiányunk ellenére a közterületi jelenlétet igyekeztünk a tavalyi szinten tartani. A fenti csökkenés elsõsorban a közlekedési bûncselekmények, és legnagyobb örömünkre, célkitûzésünknek megfelelõen, a hétköznapi embereket leginkább bántó vagyon elleni bûncselekméRENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR – Kiskunfélegyházán születtem, de sosem gondoltam volna, hogy „hazaérkezve” BácsKiskun megyében fogok dolgozni. 1980-ban végeztem a Kossuth Lajos Katonai Fõiskolán fõhadnagyként. Gyõrbe akartam kerülni, a nyugati határra, az akkori határõrizet fõ helyszínére, de Gyulára küldtek átkelõparancsnokhelyettesnek. Két év múlva bekerültem az orosházi kerülethez. ’88-ban elvégeztem piros diplomával a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia határõr szakát, a következõ évben törzsfõnökhelyettessé neveztek ki. Az igazgatósággá alakuláskor szervezési, késõbb rendészeti igazgatóhelyettessé, illetve 1992. november 1-jétõl, viszonylag fiatalon, igazgatóvá lettem. Érdekes, gazdag másfél évtizedet éltünk meg az igen problémás román határon; volt honnan feljönnünk! Szerencsémre, szinte elsõként Orosházán ment végbe a generációváltás. Fiatal vezetõtársaimból jó csapat állt össze, hatalmas elképzelésekkel, lendülettel láttunk munkához. Szükség is volt a lendületre, mert amit megálmodtunk, azt csak, az uniós és a schengeni csatlakozástól felgyorsítva, 2007re sikerült a maga teljességében megvalósítani. A sors iróniája, hogy amit az ember összerak, az azt követõen integrálódik. Szabadidõ? Naponta Orosházáról ingázom. Ha mégis akadna: olvasok, zenét hallgatok, citerázom. Ezt pályakezdõként naponta mûveltem, késõbb havonta, most már éveket hagyok ki, de az aktív idõszakomat követõen bepótolom az elmaradást. Kikapcsolódás híján napi munkámhoz komoly erõt adnak a nagyon jó emberi kapcsolatok. A fõkapitányságnál kedvezõen alakul az az egység, amire szükség is van ebben az új helyzetben!

nyek jelentõs csökkenéséhez kötõdik. A lopások száma negyedével, a személygépkocsi-feltörések száma pedig csaknem felével apadt. A rablások csökkenése is meghaladja a 40 százalékot. A felderítési, nyomozati eredményesség eddig az országos átlag feletti, amit szeretnénk javítani, de létszámhiányunk miatt annak is örülünk, ha megtarthatjuk. A megyei közlekedési morálon sokat javított az igen jelentõs bírságoktól való félelem is; a legjelentõsebb nagyságrendû bírságolók országos élbolyában az elsõ félévben mintegy 190 millió forintos bírságot szabtunk ki. – Milyen a fõkapitányság együttmûködése a nyugdíjasokkal, érdekképviseletekkel? – Az együttmûködés az integráció kapcsán a szakmai tevékenységben és az állománnyal való foglalkozásban is nagyon

12

fontos terület. Több mint 120 szervezettel ápolt érdemi, partneri kapcsolat szolgálja szakmai célkitûzéseink megvalósulását. A határõr-rendõr egyesült nyugdíjas csapatunk létszáma is csaknem eléri aktív munkatársainkét. Az év elején pontosítva az addigi tapasztalatokat, megyei bizottság létrehozásáról, mûködtetésérõl döntöttünk. Ez rendkívül aktív, kellõ idõben felszínre hozza a problémákat a mihamarabbi megoldáshoz. Érdekképviseleteink közül a BRDSZszel, az FRSZ-szel és a Rendészeti Védegylettel jelentõs az együttmûködésünk. Az érdekképviseletekkel arra törekszünk, hogy a felmerült problémák megoldását a keletkezés közelében keressük. Ezért ragaszkodunk a bizalmiak és a helyi szervek vezetése közötti jó kapcsolathoz. Ed-

dig zökkenõmentesen megtaláltuk az összhangot. A megyei érdekegyeztetés intézményes fóruma megteremtésének elsõ lépéseként létrehoztunk egy jól mûködõ szociális és lakásügyi bizottságot, tagjai közé delegálva a megye szinte minden helyi szervezetének képviselõit. Pár hónapos mûködésük során eddigi rendkívül megalapozott, korrekt javaslataikat így mindig „kénytelen voltam” elfogadni. Ezek hatásaként már az állomány is érzi a fokozottabb gondoskodást. Az együttmûködési megállapodást már az elsõ félévben aláírtuk. A szakszervezeti jogok gyakorlásával összefüggésben az alapkérdéseket tisztázó megállapodás nyomán kollektív szerzõdésünket is aktualizáltuk, kiigazítottuk. DEÁK JÓZSEF

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

RENDÕRÖK EURÓPAI KONFLIKTUSTÉRSÉGBEN A kaukázusi grúz–orosz konfliktus rendezõdni látszik. Az unió szomszédságában, Moldáviában is van egy hasonlóan veszélyes térség, ahol három éve, a dr. Bánfi Ferenc ny. vezérõrnagy vezette uniós misszióban magyar rendõrök is részt vesznek. Munkájukkal közelebbrõl Ritter Ottó ny. határõr ezredes, kontingensparancsnok írása alapján ismerkedhetünk meg.

MISSZIÓ Moldávia és Ukrajna elnöke 2005-ben fordult az Európai Unió Bizottságához, hogy segítse a két állam közös határán az ellenõrzést, a normális határ menti viszonyok létrejöttét, különösen pedig a transznyisztriai (szakadár, nemzetközi jog által el nem ismert, orosz ajkú, magát „Dnyeszteren-túli Moldáv Köztársaság”-nak nevezõ) terület mentén egy új, a nemzetközi normáknak is megfelelõ vámellenõrzési rendszer kialakítását. A kérelem alapján az Európai Unió mintegy hetvenfõs nemzetközi kontingens bevonásával 2005. november 30-ától felállított egy csapatot; Európai Unió Határtámogató Misszió (EUBAM) néven. A misszió vezetõi beosztását, elõzetes diplomáciai és szakértõi erõfeszítések eredményeként a Magyar Köztársaságból dr. Bánfi Ferenc, akkor még aktív dandártábornok nyerte el. A misszió mandátumát az EU Bizottsága és a moldáv, valamint ukrán kormány között aláírt Egyetértési Memorandum alapján határozták meg; a tanácsadó, technikai, végrehajtói jogok nélküli szervezetnek nincs felhatalmazása beavatkozni a két szuverén állam határellenõrzési rendszerének irányításába.

A veszélyes szakasz A közös határ mintegy 35-40 százalékot kitevõ 457 km-es hossza a „Dnyesz-

13

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

Konkrétumok

teren-túli Moldáv Köztársaság”-é is, ahol a moldáv államnak gyakorlatilag nincs fennhatósága. A mindennapokban a misszió tagjai szakértõi tanácsaikkal segítik a két ország határõrizeti és vámszerveit a határrendészet európai normák szerinti megszervezésében, az emberek és áruk csempészetének megakadályozásában, folyamatosan figyelemmel kísérik a vámeljárások menetét, szükség szerint megvizsgálva a kísérõ dokumentumokat. Emellett bejelentett és váratlan látogatásokat, ellenõrzéseket végeznek bármely határponton, vámházban és tranzitúton. Munkájuk során a fõ hangsúlyt az érintett szervezetek szakmai fejlesztésére, különösen a kockázatelemzési struktúra kialakítására, a korrupció elleni fellépésre helyezik. Mint ahogy az integrált határrendészet megismertetésére, a határellenõrzésben résztvevõk közötti bizalom és együttmûködés kialakítására és elõsegítésére, valamint az európai standardok elsajátítására és alkalmazására. Feladatukat tanácsokkal, képzési programokkal, eszközökkel, a munkafolyamatokba épített tapasztalatátadással és személyes példával oldják meg. A misszió kezdeti szûk lehetõségei fejlesztésével ma már a feladatok ellátásához megfelelõ szervezeti formával és közremûködõ állománnyal rendelkezik. Jelenleg 22 uniós tagország és a két segítséget kérõ ország összesen 230 szakembere alkotja a csoportot. Ebbõl 126-

14

an a nemzetközi szakértõi gárda tagjai, míg a többiek a helyi (nemzeti) országokat képviselõ tolmácsok, gépjármûvezetõk, logisztikai kisegítõk. A nemzetközi kontingens tagjai mindkét országban rendelkeznek diplomáciai akkreditációval. Mára jól szervezett és mûködõképes vezetési és területi támogatórendszer alkotja a szervezeti struktúrát. A misszió ogyesszai fõhadiszállásán van a vezetõ, helyetteseivel, a vizsgálati (nyomozó)-, kockázatelemzõ-értékelõ, képzésszervezési-, logisztikai, adminisztratív és PRcsoportokkal. A két fõvárosban, (Kijev és Chisinau) a határõr és vám kockázatelemzési szakemberek dolgoznak, míg a gyakorlati munkát segítõ szakértõk három moldáv és három ukrán területi irodán keresztül kapcsolódnak a végrehajtásba. Magyarország a nemzetközi csapat mintegy 10 százalékát kitevõ tizenhárom magyar munkatársával megfelelõ súllyal képviselteti magát a misszióban. Az aktív, illetve nyugállományú rendõrés határõr kollégák, közösen a vám- és pénzügyõrség képviselõjével eredményesen vesznek részt a nemzetközi misszió munkájában, mindenki megelégedésére adják át szakmai tapasztalataikat, és öregbítik a magyar rendvédelem jó hírnevét. Erre alapozva is pályázott legutóbb dr. Bánfi Ferenc ny. vezérõrnagy misszióvezetõ az EUROPOL megüresedõ igazgatói posztjára. DEÁK

Ritter Ottó ny. határõr ezredes, kontingensparancsnok a Moldáv Határõrség Parancsnokságán, a moldáv fõvárosban, Chisinauban. Speciális szakértõként napi konzultációkat folytat a moldáv határõrség vezetõivel az új határõrizeti törvény végrehajtásáról, a szervezetük fejlesztésérõl, valamint a képzésrõl. Borda Gábor törzsõrmester, a basarabeascai iroda déli régiós munkájában és a helyi okmányvizsgálói felkészítésben vesz részt határõr szakértõként. Csimma Róbert ny. határõr õrnagy, a Kuchurganban a dél-keleti régiós munka mellett a helyi, fõleg „zöldhatáros” és mobilellenõrzõ szakértõi munkát végez. Kaposi Ákos õrnagy Ogyesszában a tengeri kikötõk missziós munkájába kapcsolódik, valamint a helyi okmányellenõrzõ technika alkalmazási szakértõjeként dolgozik. Karakas Lajos zászlós, a kotovski iroda határõr szakértõjeként végzi missziós munkáját, valamint a szolgálati hely vezetõje. Laczkó Krisztián fõtörzsõrmester a moldáv fõváros, chisinaui irodájában a Dnyeszter-mellék „belsõ” ellenõrzõ pontjait felügyeli határõr szakértõként, és biztonsági tiszt. Mészáros János ny. határõr alezredes szintén a fõvárosban kockázatelemzési szakértõ a Moldáv Határõrség Parancsnokságán. Emellett koordinálja a misszió és a moldáv rendvédelmi szervek közötti kapcsolatokat. Nagy Tamás közalkalmazott a misszió informatikai tisztje, az ogyesszai központ rendszergazdája. Stelmach László százados, az otaci iroda határõr együttmûködési szakértõje figyelemmel kíséri az északi területet, ellenõrzi a „zöldhatár” õrizetét, a mobilerõk alkalmazását. Dr. Szabó Károly ny. határõr alezredes a keleti régiós munka szakértõje a kotovski irodában, valamint helyi és regionális szinten képzési szakértõi és szervezési feladatokat lát el. Szeitz Erzsébet ny. határõr alezredes, az ogyesszai központ nyomozati tanácsadó csoportjának szakértõje. Napi kapcsolatot tart a moldáv és az ukrán partnerszervezetekkel a bûnügyi kérdésekben. Vida Zoltán pénzügyõr százados, az ogyesszai iroda vámszakértõjeként részt vesz a tengeri kikötõk missziós felügyeletében, valamint helyi szinten segíti a vámeljárások uniós harmonizálását. D.

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

FÕTÖRZS A MONT BLANC-ON

Bringával Európa tetején A kerékpározás, a hegymászás és a természetfotózás a mindene Szugyiczki Zsolt fõtörzsõrmesternek. Olyannyira, hogy amikor szerencsésen elkerekezett Franciaországba, megveregette bringája nyergét, és „hálából” felcipelte a Mont Blanc-ra. A világon elsõként megmutatta a drótszamárnak az örök hó birodalmát. – Minek? – kérdeztem. – Mert ott volt a hegy, és a bringát sem kellett megõrzõbe tenni – felelte azzal a hamiskás mosollyal, amely olyan jellemzõ rá. – Mekkora terhet kellett cipelni? – A megtömött hátizsákot, a kerékpárt és a fotósfelszerelést. A filmeken, teleobjektíveken és a kerékpáron nem lehet súlyt spórolni. Az élelmet, a vizet és a ruházatot kell úgy összeállítani, hogy kitartson, de felesleges dolgokat sem jó cipelni. Az interneten is láthatók Zsolt természetfotói, türelemrõl, jó szemrõl, hozzáértésrõl tanúskodnak. De nem elég a megszállottság, a hihetetlen fizikai állóképesség, a váratlan helyzeteket is meg kell oldani. – A Békás víztározónál erdei vadakat akartam lencsevégre kapni – emlékszik a fõtörzsõrmester. – Ám azok helyett géppisztolyos katonák bukkantak fel, és hadartak valamit. Hogy nyomatékot adjanak követelésüknek, ránk szegezték a fegyverüket. A filmet követelték, és be akartak kísérni valahová. A közelben volt néhány ottani magyar, óva intettek, nehogy a katonákkal menjünk. Ettõl bátrabbak lettünk. Alkudozni kezdem, hogy a filmet nem adom, inkább pénzt. Szegényebbek lettünk félmillió régi lejjel, de épségben továbbmehettünk. – Merre túrázott az elmúlt években? – Jártam a Csiki havasokban, Ausztria legmagasabb csúcsán, a Grossglockneren, Grúziában megmásztuk a Kaukázust. Az ausztriai hegycsúcsok szomorú emlékét õrzöm. Sanyi barátom, olyan megbízható társam, akivel szemvillanásból is értettük egymást, hegymászás közben megcsúszott, és a meredek jégfalon egy hatszáz méter mély szakadékba zuhant. Eltûnt. Érthetetlen, értelmetlen halál. Pedig profi volt, akire rábízhattam magam. Ha az idén nem is, de jövõre Grúziába készü-

15

200 KILOMÉTER Balassagyarmaton határvadászként szolgált a tiszthelyettes, az integráció után lett rendõr. Három hónapos vezénylését követõen kérte áthelyezését Budapestre. A külképviseleti védelmi osztály beosztottja. 1999-tõl nemcsak részvevõje, de sokszor nyertese vagy dobogós helyezettje volt háromtusa bajnokságnak, járõrversenyeknek, szituációs lövészeteknek, mesterlövõk küzdelmeinek. Kétszer teljesítette a Zempléni-hegység hosszú távú, 200 kilométeres futóversenyét.

Lavinaveszélyes helyen hátizsákot, kerékpárt cipelve

Szugyiczki Zsolt 4810 méter magasan, „hibernált” állapotban

lök. Pótolni szeretném azt a sok felvételt, amit elõhívás után a laboratóriumból postáztak, de soha nem kaptam meg. Keresem mindenre elszánt társam, aki otthonosan mozog a hó és a jégmezõk csodálatos, kegyetlen világában. – Biztonságos arra az út? – Hát nem életbiztosítás. Amikor legutóbb az orosz–grúz–csecsen hármas határhoz szerettünk volna eljutni, elég körülményesen kaptuk meg a vízumot. Az út végét így is egy rozoga, bérelt mikrobuszban lapulva tettük meg. Egy fegyveres csoport mégis utunkat állta, de némi kenõpénzzel még közös fotókat is készíthettünk. Nyakunkba akasztották a Kalasnyikovot, meg a PPS-t, (dobtáras géppisztoly) és a Dragunov mesterlövõ puskát, közben nagyokat röhögtek. Viszont gyanúsan néztek, amikor látták, hogy értek a fegyverekhez. Spionnak, kémnek véltek. Végül öszszehaverkodtunk. Kiderült, hogy õk a rendfenntartó, antiterrorista egység tagjai. Meghívtak egy sztalovájába (büfészerû étterem) vacsorázni, sörözni. Késõ este csak fegyveres kísérettel engedtek a hotelnak jóindulattal sem nevezhetõ szálláshelyünkre, mert fõleg külföldiekre vadásztak a terroristák. – Ezek bizonyára költséges „kirándulások”. Mibõl fedezi? – Szerencsére vannak szponzorok. Elsõsorban eszközöket adnak, azok is nélkülözhetetlenek. Értékelik, hogy logójukat és a magyar zászlót felvisszük egy hegycsúcsra, oda, ahol még nem jártak magyarok. Újságcikkekben, riportokban, filmekben beszámolunk az expedíciókról. TAKÁCS ISTVÁN

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

„A szabadság rendje” Mint arról elõzõ számunkban a dr. Kacziba Antal ny. altábornagy, a Rendõrség Tudományos, Technológiai és Innovációs Tanácsa (RTTIT) elnökével készített interjúnkban hírt adtunk, a szervezet átfogó rendészeti stratégia kialakítását szolgáló elméleti munka megszervezését és eredményeinek összefoglalását vállalta magára. Ennek keretében „A szabadság rendje” címmel országos rendészeti koordinációs és konzultatív találkozót hívott össze, a stratégiai alapvetés kidolgozásába meghívott civil szervezetekkel. A találkozón elhangzott elõadások sorát dr. Bencze József altábornagy, országos rendõrfõkapitány nyitotta meg „A kollektív közbiztonsági jövõképalkotás társadalmi indoka és feltétele” címmel. Megköszönte, hogy a találkozók megszervezésére nem a legalkalmasabb nyári idõszakban is sokan eleget tettek a felkérésnek, valamint az eljönni nem tudó többségnek, hogy szintén részt kíván venni a tervezett közös munkában.

A biztonság meghatározó Bevezetõjében hangsúlyozta, a rendõrség célja a mostani és a közös értékalkotás remélt további alkalmaival; szót váltani az életünk minõségét meghatározó módon befolyásoló biztonságról. Elõadásában kiemelte, hogy a közbiztonság védelmének stratégiáját meghatározó makroszintû folyamatok alakítása nemcsak a rendõrség vezetésének, de a kormány rendelkezésére álló jogi és gazdasági kereteket is messze meghaladó feladatokat jelent. A stratégiai tervezésnek, illetve a rendfenntartás modernizációjának éppen az az alapvetõ célja, hogy a kor követelményeinek megfelelõen újrafogalmazhatók legyenek az állam rendfenntartó funkciójának alapelemei, és végrehajtható legyen a rendfenntartás modernizációja, vagy szükség esetén annak reformja és természetesen a rendõrség korszerûsítése is. Ezután taglalta az átfogó közbiztonsági rendszer elemeit, majd befejezésül Benjamin Franklinre hivatkozott, aki nyilván gazdag társadalmi tapasztalat birtokában állította: „Aki kész szabadságát a biztonságért feláldozni, az elõbb-utóbb mindkettõt el fogja veszíteni.” Az országos fõkapitányt dr. Kacziba Antal

16

ny. altábornagy, az RTTIT elnökének „A századforduló közbiztonsága” címû elõadása követte, amelyben egyebek mellett taglalta, kivetített példákkal érzékeltette a bûnügyi statisztika és a valóság sokszor különös viszonyát. Példaként említve, hogy a gazdasági bûncselekmények mintegy hetven százaléka rejtve marad. A gazdálkodó szervezetek saját jó hírnevük védelme érdekében házon belül keresnek és találnak megoldást, anélkül, hogy abba a bûnüldözõ szerveket bevonnák. És itt fel is merülhet, és eldöntendõ; az ilyen ügyekben a vám- és pénzügyõrség, vagy a rendõrség az igazán illetékes?

Erkölcsi szövet, pontosság Végezetül hangsúlyozta; „Ha szétfoszlik a társadalom erkölcsi szövete, ez értelmetlenné teszi a bûnüldözést!” Dr. Finszter Géza, egyetemi docens az Országos Kriminológiai Intézet képviseletében „A rendészeti rendszer alkotmányos és közjogi helyzetének elemzése és a rendészeti tevékenység jövõbeni fõ irányai”-ról szólt. Bevezetõjében figyelmeztetett a rendészeti stratégia túl szûk vagy túl tág értelmezésének veszélyeire, illetve a honvédelmi és a rendészeti tevékenységet összemosó megközelítésre. Végezetül javasolta, hogy a stratégiában az egyes rendészeti szolgálati ágakat, például a közbiztonságot, bûnügyet külön-külön taglalják. Majd negyedik elõadásként „A magánbiztonsági szolgáltatók szerepe a magán- és közbiztonság érdekében” címmel dr. Borai Ákos, magánbiztonsági szakértõ követke-

A találkozóra a nyári szabadságolások ellenére sokan eljöttek

zett, aki elõször a szabályozás uniós vonatkozásaival ismertette meg a hallgatóságot, majd beszélt leendõ, a polgári biztonságvédelmet szabályozó törvényrõl. Kitért a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara, valamint a rendõrség gazdasági összeférhetetlenségét biztosítani hivatott törekvésekre. Záró elõadásként „Az önkormányzatok helye, szerepe a helyi közbiztonságról történõ gondoskodás terén” címmel dr. Kökényesi József, önkormányzati szakértõ osztotta meg a megjelentekkel gondolatait, nem titkolva, hogy bizonyos szempontból azok eltérnek az eddigi elõadásokban elhangzottaktól. Mint mondta, miután az önkormányzatok gyakran közvetlenül egyes pártok irányítása alatt mûködnek, egy önkormányzati rendvédelmi, rendészeti szervezet kialakítása ad abszurdum akár 3200 féle bûnüldözéshez is vezetne. Mégis az önkormányzati rendszernek is részt kell vállalnia általános és ágazati rendészeti funkciókkal a közbiztonság megteremtésében. A helyi rendészeti eredményeket ugyanis közvetlenül az érintettek tapasztalják meg. Viszont e megoldás elõtérbe kerülésével törvényszerûen csökkennének a központi rendészeti szerv anyagi forrásai. Az elõadásokat a felvetett témákban izgalmas vita, konzultáció követte, majd az elnöki zárszó értékelte a találkozó eredményeit. DEÁK J. VEZDA LÁSZLÓ FELVÉTELE

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

TEREMTETT CSODÁK

Akiket a harang szólított… Dr. Bencze József altábornagy, országos rendõrfõkapitány nemrégiben Suzuki személygépkocsit ajándékozott a pár hónap alatt önmagát sikeresen megszervezõ kötcsei polgárõrszervezetnek. A helyi lakosok számának több mint tíz százalékát tagjai közt tudó egyesület ezzel az aránnyal országosan a második legnagyobb szervezettségû csoport. Tagjai egyszerû megbeszélésre gyülekezve nem számítottak a nagy meglepetésre.

A kétes idegenek dolguk végezetlenül hamar kénytelenek távozni...

Kötcse a Balaton déli partjától tíz kilométernyire fekvõ ötszázötven lelkes kistelepülés. A zsákfaluból délebbre már csak földúton lehet továbbjutni, ezért eleddig a bûnözés is elkerülte egészen a legutóbbi idõkig, amikor errefelé szokatlan esetek történtek, például eltûnt a református imaház elõtti harang… – Ma éjjel megszólalt a polgármesteri hiva-

tal riasztója, és mire ideértem, már három polgárõr kutatta a riasztás okát – mesélte nem kis örömmel a friss történést dr. Feledy Gyula, Kötcse szintén polgárõr polgármestere, majd így folytatta: – Talán az ország állapotából is adódóan jelent meg nálunk a bûnözés. A református gyülekezet hatvanegynéhány kilós harangjának eltûnése aztán „égbe kiált-

Varga Sándor, a helyi polgárõr-egyesület vezetõjének helyettese is a szintén polgárõr Hegedûs János üzlettulajdonostól kérte az autó és a garázs kulcsát

17

va” alaposan felborzolta a kis falujukat féltõ helyi fiatalok kedélyét is, és bõ két hónap alatt helyi polgárõrszervezet életrehívásához vezetett. A kezdeti felbuzdulás eredményeként jelenleg a községben már hatvanhárom polgárõr, köztük négy roma, és számtalan pártoló tag van, akik lehetõségük szerint anyagilag vagy információval építik a közös biztonságot. Külön örvendetes, hogy az a huszonéves korosztály is részt vesz ebben, akiket az elmúlt idõszakban nem sikerült bevonni a falu életébe. Az önkormányzat, felkarolva a kezdeményezést, megvásárolta a polgárõrség mûködéséhez szükséges felszerelést; feliratokat, mellényt. A polgárõr jelzõrendszer nagyon jól mûködik, hisz nemcsak éjszakai szolgálattal lehet segíteni, hanem az állandóan otthon tartózkodók nappal is rögtön jelzik az észrevett idegeneket, autókat, gyanús dolgokat. Ez a módszer nagyon hamar bevált a helyben megteremtett javak védelmében. A helyi polgárõrszervezet éppen dolgozó RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR egyik alapítója, Feledy Balázs felkérésére helyettese, Varga Sándor idézte fel az alakulás körülményeit.

Merjük megvédeni magunkat! – Balázzsal sokat beszélgettünk a megoldásról, végül egy ügyvéd barátunknál is tájékozódva fogtunk a szervezésbe. Február végén a polgárõrként számba vehetõket meginvitáltuk a kultúrházba. A márciusi alakuló ülésre szinte mindannyian, tizennyolctól hatvannégy évesig összegyûltünk, és ötvennyolcan polgárõrök lettek! Mint elmondta, megállapodtak az évi ezerkétszáz forintos tagdíjban, és hogy emellé mindenki, lehetõségéhez mérten, vásárolja meg a szükséges feliratot az autóra, a mellényt, a sapkát és a pólót, ami újabb öt-hatezer forintos kiadást jelentett személyenként. Az egyesület elég hosszadalmas bejegyzési eljárását követõen ismét összegyûlve, a tagdíjból azonnal megkezdte mûködését. Két mobiljukat az elnök biztosította; az egyik az ügyeletes járõrparancsnoknál, párja pedig az éjszaka szolgálatot teljesítõ polgárõrök egyikénél van. Négy csoportjukra hetente esik ügyelet. Igyekeztek minden lakáshoz eljuttatni a két telefonszámot és a polgárõrök saját számát. Így a korábban közömbös helyi lakosoktól szerencsére immár elég sok hívás érkezik, akár a polgármesteri hivatalba is.

Inkább fölöslegesen, mint késõn… Így jelezték a Balatonföldvári Rendõrõrsnek a két rendszámot viselõ jármûvet, és in-

Dr. Feledy Gyula tréfásan meséli a falut sok mindenben támogató budapesti polgárõr Farkas Lászlónak, milyen futótûzszerûen terjedt el a zsiványok közt a kötcsei polgárõrök híre

formációik alapján kapták el a Kötcsén is próbálkozó bûnözõt, valamint a faluban egy idegen besurranó tolvajt. Nagyon jó a rendõrökkel a kapcsolatuk, sõt immár a szomszéd településeket is figyelmeztetik, ha Kötcsérõl visszafordulva feléjük tart a gyanús egyén. Hallották is az egyik ottani kocsmában az idegen fémgyûjtõk méltatlankodását, hogy Kötcsére többet be nem teszik a lábukat, mert végig figyelték õket! Még a kötcsei vendéglõben is, hisz Hegedûs János tulajdonos szintén polgárõr, amit az üzletének hûtõjén felirattal is jelez. Egyéb-

ként õ õrzi a polgárõrök Suzukijának és a garázsnak a kulcsát. Éppen elkészült az önkormányzat raktárnak szánt helyisége, amikor az országos fõkapitány ajándékkal lepte meg a lelkes önszervezõket. Munkájukkal érdemelték, teremtették a csodát. A jármûvet minden jogosítvánnyal rendelkezõ polgárõr használhatja, vezetve menetlevelét, és feljegyezve a járõrözés közben észlelt eseményeket. Nemrégiben már a szomszédos településen is alakult polgárõrség. Kötcsén pedig mára a faluba látogató gyanús egyének száma bõ felére apadt. Az önkormányzat, a maga részérõl helyi rendeletekkel, például házalást tiltóval tesz meg mindent a falu nyugalmáért.

További teremtések A polgárõrök immár nemcsak szolgálatban vannak együtt, hanem gyakran közösen szórakoznak, mennek focimeccsre, vagy segítik társukat építkezésben. Legutóbb, huszonnégy év után ismét szüreti felvonulás volt a faluban, amit az egyesület szervezett, mindenki nagy-nagy örömére. Több helybeli, illetve Kötcsén hétvégi házzal rendelkezõ felajánlotta anyagi támogatását az egyesületnek. Farkas László ugyan a fõvárosi polgárõrség tagja, de lassan egy évtizede Kötcse külterületén építi családi vállalkozását. Eddig is ingyen segítette munkagépeivel a település útjainak, világításának, temetõjének karbantartását, a sportegyesületet. A polgárõröket, a falucska közös biztonságát pedig, telekszomszédjához hasonlóan, a Suzuki üzemanyag-költségének kiegészítésével szándékozik támogatni. DEÁK Nem az ajándék Suzukinak készült, de kiváló garázs lett belõle

18

A SZERZÕ FELVÉTELEI

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

Öreg járgány, de pöccintésre indul Losonczi Pál autója volt az a fekete csoda, amelyet ifjúkoromban sokszor láttam az utcánkban. Drapcsik úr, a sofõr ott lakott, gyakran hazaszaladt, amíg az Elnöki Tanács elnöke fogadásokon töltötte az idejét. A gépkocsivezetõ a családját is megautóztatta, akkor a váltórendszámot szerelte fel az A 00-01 helyett. Ezért két forgalmi engedély volt a kocsihoz. Az egykori elnöki kocsit Vácon fedeztem fel az idén egy haditechnikai parkban. Szépen felújították, akárcsak a többi öreg járgányt. Dr. Keserû Sándor, a tulajdonos árveréseken vásárolta a kiállított autók többségét. Munkatársai hosszú hónapokig, olykor évekig tartó restaurálással õrzik a jövõnek a múltat. Oborni László, a telephelyvezetõ beröffentett egy hatvanéves Mercedest. Az öreg járgány szivatóval indult, de egyetlen pöccintésre! A kiállított jármûvek többsége, köztük a szép állapotú rendõrautók; 1200-as Lada, Moszkvics is üzemképes. Történelmi filmek

Több muzeális jármûvet is beindított a telephely vezetõje

Újszerû állapotban van a rendõrségi Lada

Az Elnöki Tanács elsõ emberének egykori (egyik) luxusautója

korhû kellékeiként kölcsönöznek innen, meg bemutatókra, ahol az érdeklõdõk idõutazáson vesznek részt, megnézhetik az egy-két emberöltõvel ezelõtti, újra mûködõ technikát. Szépen megfér egymás mellett a parkban a keletnémet Wartburg rendõrségi autó, és a háborús idõket idézõ nyugatnémet oldalkocsis katonai motorkerékpár. Ritkaság az amerikai gyártmányú felderítõ terepjáró, amit a szovjeteknek szállítottak. A gyûjtõszenvedély és eleink jármûveinek kutatása ösztönzi a park gazdáit, hogy minél korhûbben állítsák helyre a II. világháború idejébõl és az ötvenes-hatvanas évekbõl még megmaradt, reparálható rendõri, katonai jármûveket. Szakértelmet és rengeteg munkát igényel a mûhelyben álló, autóra alig hasonlító roncs, amely idõvel mûködõ kiállítási tárgy lesz. TAKÁCS I. A SZERZÕ FELVÉTELEI

Esztendõ múltán ez a roncs is üzemképes lehet

19

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

MEGNYUGTATÓ A POLGÁRÕRÖK JELENLÉTE

Hiába menekülsz, hiába futsz… Éppen közös szolgálatba indultak a polgárõrök és a rendõrök Balassagyarmaton. Mielõtt nyakukba vették a várost, idõt szakítottak a Rendõr újság tájékoztatására.

Szolgálatba indulnak, közös jelenlétük megnyugtatja a tisztességes polgárokat

Vass Miklós megyei elnök és Csík Csaba alezredes napi kapcsolatot tart

– Rövid átmeneti idõszakot éltünk – mondta Vass Miklós, a Nógrád Megyei Polgárõrszövetség elnöke. – Az önálló határõrség megszûnését követõen az integrációval egy korszerûbb, hatékonyabb szervezet jött létre. Nem szabad elfelejteni, hogy mind a rendõrséggel, mind a határõrséggel külön-külön nagyon jól mûködõ kapcsolatunk volt. A két rendvédelmi szerv egyesítésével új alapokra kellett helyezni az együttmûködést. Ez ügyben megkerestük Szabó Jenõ rendõrfõkapitányt, és a tárgyalások záróakkordjaként a rendõrkapitányságok vezetõinek jelenlétében aláírtuk az együttmûködési megállapodást. Ezzel egy idõben Szabó tábornok (akkor még ezredes) a megyei fõkapitányság részérõl Csík Csaba alezredest bízta meg a referensi feladatokkal. A kistérségi kapcsolatokat a hat rendõrkapitányság kijelölt munkatársai koordinálják. – Nógrád határ menti megye. Milyen a kapcsolat a szlovákokkal? – Még az uniós csatlakozásunkat követõen a szemközti szlovák önkormányzatokkal megkezdtük egy ottani polgárõrmozgalom kialakítását, ebben áldozatos munkával sokat segített Tóth István, Ipolynyék polgármestere. Tehát náluk ez már mûködik. Ipolyvarbón, Ipolykeszin még szélesíteni szeretnénk a kapcsolatainkat. Segítséget kapunk a szlovák belügyminisztérium bûnmegelõzési titkárságától, ahol Frantisek Sinka úr a kapcsolattartó.

20

Akcióik eredménye is, hogy javult a közbiztonság és a közlekedési morál

– A környezetvédelem is szívügyük. Mind a nyolcvan egyesületük részt vesz ebben? – Környezetvédõ szolgálatokat is ellátunk. A közelmúltban polgárõreink közremûködésével sikerült tetten érni illegális szemétlerakókat Salgótarján térségében. A közterületfelügyelõkkel és a rendõrökkel a Nyírjesben és környékén is folyamatosan jelen vagyunk. Ezzel – reményeink szerint – véget vethetünk az engedély nélküli szemétlerakásnak, környezetünk ilyen tönkretételének. De említhetem Nógrád községet Rétság mellett, ahol egy idõben rendszeresek voltak a víkendházfeltörések. Figyelõszolgálatokat szerveztünk. Kitartásunk eredményes volt, mert rajtakaptuk a hívatlan éjszakai látogatókat. Amikor észrevettek minket, menekülni próbáltak, de addigra mobiltelefonon értesítettük a rendõrkollégákat. Az egérútjukat lezártuk, és a rendõrök elõállították a betörõket a kapitányságra. Azóta csendesek arrafelé az éjszakák. – Szívesen hallanék még sikereikrõl. – Hát említhetem május 1-jét – folytatta Vass Miklós –, Nógrádkövesden egy bezárt üzlet riasztójának visítása hívta fel a portyázó

polgárõr figyelmét, hogy valami nincs rendben. Látott is elfutni valakit. Üldözõbe vette, és a kiérkezõ rendõrökkel együtt kézre kerítették a betörõket. – Gyakran közösek a szolgálatok. Közösek az ünnepek is? – A legutóbbi rendõrnapra is meghívott a fõkapitány úr. Az ünnepi beszédekben el nem mulasztják megemlíteni munkánkat, eredményes segítségnyújtásunkat. A polgárõrnapokon viszont nálunk is kedves meghívottak a rendõrök. El ne felejtse megemlíteni – emelte fel mutatóujját az elnök –, milyen szoros a kapcsolat az önkormányzatokkal. 38 polgármester egyben a polgárõrszövetségünk tagja is. Érdekesség, hogy minél kisebb egy település, annál szorosabb, már-már baráti az ott élõkkel a kapcsolatunk. De ez érthetõ, hiszen mindenki mindenkit ismer. Egy zajos városban más az élet, mások a módszerek, hogy jelenlétünk eredményes, hatékony legyen. A visszajelzések igazolják, megnyugtató, hogy egyre több település helységnévtáblája alatt olvasható, hogy polgárõrség mûködik. TAKÁCS A SZERZÕ FELVÉTELEI

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

AUTÓVADÁSZ-ÜNNEP Immár hagyomány, hogy Balatonföldváron, a Magyar Tenger Sportegyesület üzemeltette yachtkikötõ impozáns környezetében, Szent Kristóf, az utazók védõszentje napján hirdetik ki és jutalmazzák az év autóvadászát. A rendezvény szerves részeként egyházi szertartás keretében felszentelték a Szántódpusztai Idegenforgalmi Centrum kápolnájánál a misére autóval érkezõk és a Zsaru–CAR egységének gépjármûveit. Ezután a szántódi Szent Kristófszobor megkoszorúzásával emlékeztek meg a bajba jutott autósokról és a közlekedési balesetben elhunytakról. A szervezõk gyermek-rajzversennyel, László Antal százados és Benke Donát tûzoltó fõtörzsõrmester rend- és katasztrófavédelmi kocsimodelleket bemutató kiállításával, veterán rendõr- és tûzoltóautókkal, valamint a Rózswágen Bt. Big-Footjával kedveskedtek.

A vadászidény legjobb csapata, a szponzor és az alapítók mellett

Minden közlekedésre alkalmas jármûvet felszenteltek

A Zsaru–CAR nevét viselõ csapatok munkájának hatékonyságát tükrözi, hogy a 2007–2008 évi „vadászszezonban” 141 lopott, 739 forgalomból kivont, 183 hitelsértéses gépjármû, 149 bûncselekmény miatt és 27 egyedi azonosító jel meghamisítása miatt körözött autó akadt fenn az egységek hálóján, sõt 83 körözött személyt is sikerült rendõri kézre juttatni. Mivel a Zsaru nem csak névadója, de a kezdetektõl fogva támogató partnere is a civil kezdeményezésnek, ezért Cs. Csala Károly fõszerkesztõ adta át a 2007–2008-as vadászidényben a legjobb teljesítményt nyújtó Gödi Zsaru–CAR autóvadász-csapatnak a vándorkupát. A legtöbb lízingcsalásos gépjármûvet így a New Day Kft. különdíját a Szigetszentmiklósi Zsaru–CAR csapat, míg a legtöbb forgalomból kivont gépjármûért járó Trans Holding kupát a Kecskeméti Zsaru–CAR csapat kapta. Szöveg és kép: VEZDA LÁSZLÓ 141 lufi szállt a levegõbe, ugyanis ennyi lopott kocsit találtak meg a csapatok

21

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

KÖSZÖNET, HOGY MEGÚSZHATTUK!

Habokon át a Balatonon Az integrált rendõrség csaknem félszáz aktív munkatársa és nyugdíjasa próbálta ki az idén is állóképességét az 5200 méteres 27. Balaton-átúszáson. Az „Ép testben ép lélek”, a sport szeretete, gyakorlása sok rendõr munkáját segíti a mindennapokban. Az erõpróbát teljesítõket kérdeztem sporthoz fûzõdõ viszonyukról. „Imádom a rendõrséget és a honvédséget, hogy támogatott bennünket a Balaton-átúszásban!” osztotta meg lelkes háláját a Készenléti Rendõrség naponta egy órát tornászó vagy futó tiszthelyettes hölgye e sorok írójával. Négykor indult párjával Szentesrõl, hogy elérje a Budapestrõl a rendõr nevezõkkel Révfülöpre induló buszt. Teljesítõképessége éves teszt-távját immár ötödször tudta le sikerrel.

Alma és fája

A készenlétis csapat vízre készen

A hajdani készenlétis, ma már nyugdíjas, kilencedszer próbát tevõ csapattársunk Boulsevicz János több alkalommal három gyermekével, feleségével együtt úszta át a tavat. Beatrix lányuk most a pekingi olimpián indult. János nyugdíjas barátjával, a huszonkettedszer úszó Keresztesi Sándorral együtt

tette meg a távot. A barát egykor szintén a papával úszó lánya, Alexandra pedig a legutóbbi kajak-kenu-világbajnokság K-4-es csapatának aranyérmese. A csaknem húsz éve napjait a Készenléti Rendõrség Szabadidõközpont (SZIK) uszodájával együtt kezdõ Király Évát a tavalyi tel-

jesítés belsõ kényszerként hozta az ismétlésre. Õ vette rá a hajnali uszodacsapat másik tagját, Récsányi Julit is a próbára, aki tizennégy éve heti háromszor szeli a medencét. A közös sikernek együtt örülve kanalazták a honvédségi babgulyást a hajnali csapat harmadik tagjával, a készenlétis Szásziné Gyöngyivel, az átúszásra vállalkozó rendõrcsapat szervezõjével.

Készenlétis gondolatok Az elsõ megkérdezett tiszthelyettes a balatoni táv mellett már a maratonit is leküzdötte néhányszor, de saját sportfilozófián még nem gondolkodott: „Az elmélkedés helyett is inkább sportolok!” – mondta mosolyogva. Tiszthelyettes társa tizenhárom évesen kezdte dzsúdóval, most kick-boxol. Napi másfél órát edz. Az úszás neki túl monoton: „Ezt is untam már, de megcsináltuk!” Rendõrtiszt munkatársa a száz kilométeres Kinizsi teljesítmény-túra, a NATO-terepfutások, egyéb katonai és rendvédelmi járõrbajnokságok mellett a Balatont is kipróbálta. Egy másik társát a mozgás öröme vitte a kajak-kenusok közé, és most a magyar tengerre. „A laktanyán belül szoktam futni a másfél kilométeres köreimet.” Szintén tiszthelyettes társa szolgálat után hetente háromHubert János szerint a vérnyomásmérés mellé az úszók õszintesége is fontos a sikerhez

22

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR négyszer bemelegítésként a Vágóhíd utcai rendészeti sportcentrumba kerekezik úszni, edzeni. Az idén már átúszta a balatonfüredi öböl 3,2 kilométerét. Következõ készenlétis sporttársunk harmadszor jött el: „Az egész élet kihívás; sport, ha úgy tetszik!” Rendszeresen úszik, futballozik, atletizál, pingpongozik, kick-boxol és teljesítménytúrákra jár. Heti négy-ötször úszik, és alkalmanként három-négy kilométereket fut.

Mire való a kezünk, lábunk? Farkas Barnabás 2002 óta egyetlen átúszásról maradt el. Szereti az erõpróbákat, kihívásokat. Rendszeresen fut, úszik, focizik, biciklizik. A Balatonban esetleg görcsbe álló vádliját a tófenékre ereszkedve szokta kiigazítani. Egyházi Áron Bence a BRFK jogásza. Jégkorongozóként a világ ötven országában járt csapatával. Szerinte a sport az egészséges élet része: „Nem akarok olimpiai bajnok lenni, sõt elsõ helyezett sem! Mert nem egyedül az eredmény számít, ezen már rég túl vagyok. Beérem azzal a belsõ tartással, amit a sportolás évei adnak.” Vajta Attila, szintén BRFK-s, híradástechnikus. ’92 óta sportol, bõ tíz éve rendszeresen fut. A magyar tengert egy nap alatt Zuglóból indulva kerekezte körül, összesen 310 km-t tett meg. Immár tizedszer vágott neki a magyar tengernek, kétszer duplázott is. Harmadszor a készülõ vihar elõl csónakokba kapkodták a vízben haladókat. Kálmán László ugyancsak a BRFK munkatársa, õ nyolcadszor úszta át a Balatont: „Isten azért adott kezet, lábat, hogy használjuk, és nem azért, hogy csak az íróasztalnál üljünk!” Munka után heti háromszor 7-10 kilométeres futással vezeti le feszültségét. Tóth Andrea a BRFK lövész sportolója. A tanulás és az edzések között szívesen sportol. Régen röplabdázott, úszott. Õ is többször letudta a Velencei-tó 3,6 kilométerét. Kiss Beáta másodszor jött, és minden évben szeretné Tengernyi próbázó

teljesíteni a versenyt. A heti három-négyszeri torna mellett figyel az egészséges táplálkozásra is. Szalkó Judit a BRFK tiszthelyettese most ötödször tette meg a távot. Szegeden kezdett el kajakozni hetente kétszer, és úszni a jó közérzetért. Manapság a Margitsziget futókörét rója néhányszor hetente. Romposné Kovács Éva a Bûnügyi Szakértõi Intézet közalkalmazottja harmadszor jött. Heti egy-két úszással készült, amennyi befért háromgyermekes családja háztartási teendõi közé. „Szeretném továbbadni családunkban a sport szeretetét.” A gyermekek között már akad lovagló, vívó, talán kerékpáros, emellett sokat túráznak családostul. Az ORFK GEI hölgyalkalmazottja 11 éve minden nap a SZIK-ben úszik. Ezek közé iktatta be a mostani távot. Bognár Viktor jogász már nem is tudja, ötödször vagy hatodszor úszott Balatont. Heti két-háromszor úszik és fut 5-10 kilométereket az egészségéért. „Nincs szebb, mint a táv felénél háton úszva elnézni az

Sikerült!

északi part hegyeit!” Renner Róbert nyugállományú ezredes hatvanegy évesen ismételte meg a tavalyi teljesítményét, de egy-két perccel rosszabb idõvel. „Adott az éves célom! Bár ha jobb az eredményem, akkor is csak egy év múlva rendezik meg a következõ Balaton-átúszást.”

Orvosi példa Hubert János tapolcai háziorvos, Veszprém megyei felügyelõ fõorvos 17-szer vett részt kis csapatával – immár rutinosan – a Balatonátúszás egészségügyi biztosításában: „A vérnyomásmérés minimális szûrõ az egészségügyi alkalmasság megállapításához. Az átúszók nyilatkozatára is hagyatkozunk, hogy nincs ismert betegségük, és nem szednek gyógyszert, vagy ha igen, azt rendesen teszik.” Talán már jövõre õ is nekivág a távnak.

Tábornokokkal az élen Oláh László alezredes, a HM kommunikációs és toborzó fõosztály PR-osztályvezetõhelyettese elmondta, hogy a kezdetektõl fogva a honvédség biztosítja az átúszás infrastruktúrájának zömét. Több mint tíz éve a katonák más fegyveres testületeket is a csapatukba engedve, egy közösséget alkotva teljesítik e kihívást. Az idén mintegy kétszázötvenen voltak. A beérkezetteket egy tál fõtt étellel, kis pihenési lehetõséggel, orvosi biztosítással várják. A honvédcsapatban úszik évek óta Orosz Zoltán vezérõrnagy, jelenleg az Összhaderõnemi Parancsnokság törzsfõnöke, és az idén immár ötödször Fodor Lajos nyugállományú vezérezredes, volt vezérkari fõnök. DEÁK A SZERZÕ FELVÉTELEI

23

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

FIGYELEMRE ÉRDEMES!

Jól bevált a gyakorlatban A rendõri munka területein sok ötletes, újszerû, talán mások számára is hasznos megoldás születik. Rovatunkban ezeket a bevált gyakorlati megoldásokat (best practice), azok tapasztalatait kívánjuk megosztani másokkal, idõt, energiát spórolva a megoldást keresõknek. A Somogy Megyei Rendõrfõkapitányság közlekedésrendészeti osztályvezetõje, Kulcsár Tibor alezredes nemrégiben országos fõkapitányi értekezleten, a „Közlekedésbiztonsági helyzet lakossági megítélése” címmel mutatott be figyelemre méltó helyi kezdeményezést, amelynek lényegét az alábbiakban ismertetjük. Somogy megyében a személyi sérüléses közlekedési balesetek száma 2002-tõl emelkedett. A helyzet javítására a megyei rendõrfõkapitányság közlekedésrendészeti szerve 2006-ban a közlekedési balesetek, különösen az ezek során meghaltak és a sérültek számának csökkentését, illetve az általános közlekedési morál javítását tûzte ki célul. Egyebek közt a megelõzési módszerek változtatása és az állandó rendõri jelenlét kiváltására alkalmas technikai berendezések megvásárlása és telepítése látszott szükségesnek.

Helyzetelemzés szülte teendõk A kezdeti lépéseket az Országos Balesetmegelõzési Bizottság támogatásával készült, a „Közlekedésbiztonsági helyzet lakossági megítélése” elnevezésû tudományos kutatás eredményei adták. Ennek során fõként a kaposváriak, fonyódiak, siófokiak és összességében a megyében élõk véleményére alapozva igyekeztek átfogó képet kapni a közleke-

24

Kulcsár Tibor alezredes, közlekedési osztályvezetõ

désbiztonság helyzetérõl, a rendõrség munkájának megítélésérõl, valamint a balesetmegelõzés feltételeirõl. A lakosság szerint a közlekedésbiztonság állapota nem indokolta a rossz baleseti statisztikát, és a rendõrség feladata változtatni a közlekedési morálon. A rendõrségnek erõsítenie kellett a lakosság bizalmát, csökkentve félelmüket. Kiderült, hogy a közlekedõk is készen állnak a párbeszédre. A bizalomerõsítõ megoldások közt elsõsorban az udvarias, a segítõkész és a szolgáltató rendõrség kialakítását javasolták. A kutatási eredményeket ismertették a vezetõkkel és a végrehajtásban dolgozókkal.

Párbeszéd a lakossággal A lakossággal történõ párbeszéd kialakításába a megyei baleset-megelõzési bizottság bevonta a helyi sajtót, tévét, rádiót. A kezde-

ményezés népszerû lett, hiszen a közlekedési szabályok felelevenítésével és a hozzá kapcsolódó játékkal a közlekedõk értékes nyereményekhez juthattak. A tavalyi év során értékelték az eddigi eredményeket, és további célokat tûztek ki. Kiderült, hogy a közlekedésbiztonság általános helyzetét befolyásolja például az utak állapota, a jogszabályi háttér, a közlekedésben szolgálatot teljesítõ rendõrök száma, a jármûpark mûszaki állapota, a jármûvezetõk felkészültsége és felelõsségtudata. A kutatás további menetében a Piackutató és Marketing Tanácsadó Intézet kidolgozott egy marketingstratégiai tervet a jármûvezetõk közlekedési attitûdjeinek formálására. Ennek az volt a stratégiai célja, hogy jobban megértve a gépjármûvezetõk gondolkodásmódját, felvértezzék a közlekedésbiztonsággal foglalkozó szakembereket és az intézkeRENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

A pozitív üzenet is a jobb közlekedésbiztonságot szolgálja

dõ rendõröket a mindennapi gyakorlatban sikeresen alkalmazható módszerekkel. Hiszen a rossz baleseti statisztikáért felelõs okok közül a rendészeti intézkedésekkel leghamarabb változtatható emberi tényezõt kell elõtérbe helyezni. Ilyen kritikus maga-

tartás például a gyorshajtás, az ittas jármûvezetés és a biztonsági öv használatának elmulasztása. E célból a Piackutató és Marketing Tanácsadó Intézet kommunikációs tréninget javasolt a közlekedési járõröknek; közösségi marketingkommunikációs eszkö-

zöket a gyermekek és a diákok megcélozására; szabadtéri reklámok differenciált elhelyezését a kritikus útszakaszokon, illetve önálló megyei baleset-megelõzési bizottsági honlap elkészítését, és interaktív hírportál létrehozását. A korábbi reklámok ritkán utaltak a negatív magatartás következményeire, ezért akadt bõven teendõ.

Javuló közlekedési morál A Kõröshegyi völgyhíd építésével az országban elsõként Somogy megyében telepítettek Kõröshegyen stabil, rendõri jelenlét nélküli sebességellenõrzõ fogadóhelyet, majd a tapasztalatok alapján, élve az önkormányzatok támogatásával, továbbiakat telepítettek Balatonszárszón és Balatonföldváron. Ezzel kézzel foghatóan javították a 7-es számú fõút közlekedésbiztonsági helyzetét. A közlekedõ jármûvek sebességének mérésével a sebességkorlátozás kikényszerítése jelentõsen hozzájárulhat a személyi sérüléses közlekedési balesetek számának csökkentéséhez. DEÁK A kõröshegyi kedvezõ tapasztalatok alapján Balatonszárszóra is telepítettek sebességellenõrzõ fogadóhelyet

25

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

"NEKEM A SZABADSÁG A REND"

AZ ISKOLA RENDÕRE Kalló Ferenc fõtörzszászlóst, rendõrségi tanácsost Törökbálinton jól ismerik kicsik és nagyok. A Pest megyei település rendõrõrsén szolgáló körzeti megbízott maga is a településre való, ott járt iskolába is. Történetesen éppen abba, amelyikben szeptember elsejétõl õ az iskola rendõre.

– Hogy még teljesebb legyen a kép, a nagyobbik lányom, Regina is a Zimándy Ignác Általános Iskola tanulója, most kezdte a hetedik osztályt – meséli a mosolygós körzeti megbízott. – Talán még van a tanárok között olyan, aki annak idején engem is tanított, de egyébként is sokukat ismerem személyesen, hiszen többen közülük néhány évvel fölöttem jártak. Kalló Ferenccel együtt hatan szolgálnak körzeti megbízottként a településen, az õ körzetéhez tartoznak a többi között a nagy bevásárlóközpontok. Azt meséli, az iskolával igen szoros kapcsolatban van. A közelebbi ismerkedés apropójául – a szülõi szerepen túl – a bombariadók szolgáltak, mígnem sikerült elejét venni a dolognak. – Maga milyen kisfiú volt? – csalunk ismét mosolyt a fõtörzszászlós arcára. – Rendes kisfiú voltam – mondja. – Madárfészkek kifosztása, labda után a kerítés megmászása? – nézünk rá érdeklõdve. Nevet: – Éppen ebben a sorrendben! Végzettségemet tekintve vegyész vagyok, de nem tudtam az életemet egy gyárban elképzelni. Bevallom, engem a szabadságvágy hozott a rendõri pályára – mondja. – A változatosság, amit ez a munka jelent. Itt nincs két egyforma nap, nincs két egyforma ember. Én szeretem az egyenruhát, nekem a

– Szeretettel fogadjuk Kalló urat – jelentette ki Palkóné Szabó Gabriella igazgató

szabadság a rend. Július 1-jén volt húsz éve, hogy felszereltem rendõrnek. Kalló Ferencnek mint körzeti megbízottnak eddig is feladata volt, hogy szorosan mûködjön együtt az önkormányzattal és az iskolával. – Megtaláltak a gyerekek, ha gondjuk volt, és megbeszéltük, hogy mi a megoldás. Elõfordultak kisebb lopások. Renitens gyerekek töltényhüvellyel kereskedtek, ilyesmi.

RÁNK FÉR A SEGÍTSÉG! Palkóné Szabó Gabriella, a törökbálinti Zimándy Ignác Általános Iskola igazgatója nagyon örül az ORFK új programjának. Mint mondja, bár eddig is igen jó kapcsolatot ápoltak a rendõrõrssel és személy szerint Kalló Ferenc fõtörzszászlóssal, bizony van tennivaló. – Ránk fér a további segítség – mondja. – Megnyugtató a pedagógusoknak és a szülõknek is, ha látják, hogy rajta tartja a szemét az iskola rendõre a gyerekeken. Visszatartó erõ, ha a rendõr gyakori vendég az iskolában. Amellett, hogy a közlekedés szabályait rendõri segítséggel sajátíthatják el, a tanulók, beszélgethetnek az iskola rendõrével a nehézségeikrõl, azokról a bûncselekményekrõl, amelyek az általános iskolás korosztályt fenyegetik, akár mint áldozatot, akár mint elkövetõt. – Szeretettel fogadjuk Kalló urat! – mondja az igazgatónõ.

A tanárok jelenlétében leültünk megbeszélni a dolgot, a jogszabályok szerint jeleztünk a családsegítõnek, ha szükséges volt. Osztályfõnöki órát is tartottam évente egyszer-kétszer, és a tanév elején baleset-megelõzési foglalkozást az elsõsöknek-másodikosoknak. Õk még nagyon kicsik, rászorulnak a segítségre. Van nem messze az iskolától egy nagyon veszélyes gyalogátkelõhely, a tanév elején egy hónapon át ott vigyázunk a gyerekekre. Minden évben megrendezzük a közbiztonsági délutánt, akkor van kerékpárverseny, drogprevenciós elõadás, kutyás- és gépjármû bemutató, a srácok szirénázhatnak, imádják. Igazából ezeken a szabadidõs rendezvényeken ismerjük meg alaposabban egymást a gyerekekkel. Örülök, hogy az „Iskola rendõre” program révén még szorosabbra fûzhetjük az iskolával a kapcsolatot, bár én eddig is az iskola rendõre voltam. PÉTERI FOTÓ: SOÓS

(Forrás: Zsaru)

26

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

JELENTÕS PRÓBA

Missziókból az ENSZ-hez

– Büszke vagyok, hogy engem választottak a fontos beosztásra – mondta Baksa László alezredes

Nagy tisztesség érte a magyar rendõrséget; Baksa László alezredes július 1-jétõl az ENSZ integrált mûveleti fõosztályának összekötõ-tárgyaló fõtisztje. A rendõr-jogász kipróbálta már magát nemzetközi frontokon. Vele beszélgettünk. Ott volt az elsõ magyar részvétellel zajló misszióban, az 1990-es évek elején Kambodzsában is. Ha van ideje, akkor fut. A maratoni táv a kedvence. – Utolsó magyarországi szolgálati helye? – A Hajdú-Bihar Megyei Rendõr-fõkapitányság fõkapitányi referense vagyok. Nemzetközi projektekkel foglalkozom, illetve a rendõrség-határõrség integrációjából adódó feladatokban segítettem a vezetés döntéselõkészítõ munkáját. De e cikk kéziratát már a New York-i állomáshelyemen olvasom. Egyelõre minden rendben van, tetszik az új feladat, igyekszem minden tekintetben akklimatizálódni. – Hogy alakult eddigi pályafutása? – A Rendõrtiszti Fõiskola nappali tagozatán 1991-ben fejeztem be tanulmányaimat, majd 93-tól egy év Kambodzsa következett. Ezután a Debreceni Rendõrkapitányságon lettem nyomozó, ké-

sõbb vizsgáló. Nagyon jó iskola volt. Két év után a fõkapitányság vizsgálati osztályán gazdaságvédelmi ügyekkel kezdtem foglalkozni, ami egészen új világ volt, de azt hiszem, helytálltam. Négy évvel késõbb komolyabban elkezdõdött a nemzetközi kapcsolatok építése. Felkértek, dolgozzam a fõkapitány egyik nemzetközi referenseként. – Hasznosította missziós tapasztalatait? – Igen, részt vehettem az elsõ konfliktus- és krízismenedzsment nemzetközi tanfolyamon, majd tagja lettem az IRM EU gyors reagálású csapatnak. Az ENSZ koszovói missziójában 2005-tõl fél évig szolgáltam, a

gazdasági bûnözés elleni program megvalósulását segítve. Másfél évet hosszabbítva, a fõkapitány fõtanácsadója voltam, illetve a magyar rendõri kontingens parancsnoka. – A csúcshoz vezetõ út azonban 2007-ben sejlett fel ön elõtt. Számított rá, hogy sikerül? – Õszintén szólva a lelkem mélyén reméltem, de biztos vol-

Tiszta Amerika Családja is követi a két esztendõre szóló megbízatás helyszínére, New Yorkba a magyar fõtisztet. Miután felmérte a lehetõségeket, azután utaztatja gyógypedagógus feleségét és két általános iskolás fiát. Reméli, hogy egyszer majd részt vehet a világváros maratoni futóversenyén is.

tam benne, hogy sok remek képességû jelölt pályázik majd az ENSZ igen magas beosztására. Itt már a delegáló ország reputációja is számít. – Nagy tortúra volt? – Ezen a szinten már szabályos fejvadászat zajlik, részletes pályázatot kértek, 11 oldalas nyomtatványban az egész szakmai életutamat tényszerûen megvizsgálva. Hetekig csend volt, majd telefonon közölték, hogy másnap ismét hívnak. Egy háromnegyedórás telefoninterjúban újabb szûrõként a feladatra való alkalmasságot vizsgálták. Aztán referencia anyagokat kértek. – Akkor már tudta, mire számítson? – Igen, körvonalazódott, hogy összekötõ-tárgyalóként szervezném a missziós munkát világszerte. Nemzetközi szerzõdéseket, a tárgyalásokhoz háttéranyagokat készítenék elõ, ez rengeteg munkával járó, igen bonyolult folyamat. TAKÁTS FOTÓ: ILLISZ

Valamennyire már sikerült akklimatizálódnia a magyar fõtisztnek New Yorkban

27

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

AZ EGYÜTTMÛKÖDÉS PILLÉREI Mint lapunk második oldalán hírt adtunk róla, dr. Bencze József altábornagy országos rendõrfõkapitány munkáltatóként együttmûködési megállapodást írt alá a szervezetnél mûködõ három országosan reprezentatív szakszervezet: a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete, a Független Rendõrszakszervezet, valamint a Rendészeti Védegylet vezetõjével. Az alábbiakban szerkesztve ismertetjük a munkahelyi érdekegyeztetést szabályozó dokumentum fõbb részeit. Az aláíró felek az együttmûködés során egyenrangú partnerek, felmerülõ konfliktusaikat a dokumentum elveinek megfelelõ megállapodásokkal kívánják feloldani. Ha az érdekvita orvoslása a rendõrség hatáskörét meghaladja, úgy azt a szakszervezetek az ágazati vagy országos érdekegyeztetés keretében kísérlik meg rendezni. A konzultáció, tájékoztatás keretében a felek tudomására jutott állami, szolgálati titkot megõrzik, továbbá a rájuk vonatkozó más, nem közérdekû adatot, amelyek megóvása a felek érdekében áll, harmadik személynek nem adják át, csak a törvényben meghatározott célokkal összhangban használják fel. A munkáltató biztosítja, hogy a szakszervezetek feljogosított képviselõi elõzetes bejelentés után, lehetõség szerint a munkabiztonsági felügyelõvel közösen ellenõrizzék a munkavégzési körülményeket, különösen az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit. A felek a konzultálási kötelezettséget kellõ módon, határidõben teljesítik, biztosítva a megfelelõ szintû és hatáskörrel rendelkezõ képviseletet, továbbá a vélemények érdemi megtárgyalásának lehetõségét. A tárgyaló delegációk létszáma maximum 5-5 fõ. A munkáltató vállalja, hogy a munkavállalók anyagi, szociális és kulturális, valamint élet- és munkakörülmé-

28

nyeikkel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit érintõ utasítások, irányelvek, intézkedések, tájékoztatók tervezetének véleményezésébe az érdekképviseleteket bevonja.

Rendõrségi Érdekegyeztetõ Tanács A felek tovább mûködtetik az 1991ben létrehozott Rendõrségi Érdekegyeztetõ Tanácsot (RÉT). Ennek célja a szervezet tevékenységét részben vagy egészben érintõ – a rendõrség személyi állományával, gazdasági, jövedelmi, szociális és munkaügyi kérdéseivel kapcsolatos – az országos fõkapitány hatáskörébe tartozó vezetési koncepciók, döntések, belsõ normák tervezeteinek egyezetése; továbbá a munkavállalók és a munkáltató érdekeinek, törekvéseinek, álláspontjának feltárása, egyeztetése, valamint az információcsere, a munkaügyi kapcsolatok szabályozott mûködtetése ilyen konfliktusok megelõzése, feloldása, a kompromisszumot tükrözõ megálla-

podás megkötésének elõkészítése. A RÉT hatásköre kiterjed mindazokra a tárgykörökre, amelyekben jogszabály egyetértési vagy egyeztetési kötelezettséget ír elõ, továbbá a területi érdekegyeztetõ fórumok megoldatlan, az ORFK döntését igénylõ egyéb kérdésekre. Amennyiben valamelyik érdekképviselet szerint a munkáltató intézkedése az õ vagy másik szakszervezet tevékenységét akadályozza, vagy tisztségviselõje érdekképviseleti tevékenységével összefüggésben indokolatlanul hátrányos megkülönböztetést jelent, az ügy RÉT-ülésen történõ megtárgyalása kérhetõ. Az érintett szakszervezet írásos jelzésére a munkáltató vizsgálatot indít, és megállapításait a RÉT elé terjeszti. A RÉT fórumát a munkáltatói oldal és a munkavállalókat képviselõ országosan reprezentatív szakszervezetek önálló, egymástól független tárgyalócsoportjai alkotják. A munkáltatói tárRENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR gyalócsoport vezetõje az országos rendõrfõkapitány megbízásából az ORFK gazdasági fõigazgatója, tagja az ORFK Humánigazgatási Szolgálat és az ORFK Hivatal jogi fõosztály vezetõje. Az ORFK gazdasági fõigazgatója a napirend függvényében meghívhatja más hatáskörrel rendelkezõ rendõri szerv, szakterület képviselõjét a RÉTülésre. A közösen mûködtetett érdekegyeztetõ fórumok konszenzusai, megállapodásai a felekre nézve kötelezõk. Ha az egyeztetés a munkáltató számára elõírt, de döntéséhez az érdekképviseletek egyetértése nem szükséges, a szakszervezetek különvéleményét az elõterjesztéshez írásban mellékelni kell. A RÉT üléseit minden hónap elsõ hétfõjén, az általa jóváhagyott ügyrend, féléves munkaterv alapján tartja. A RÉT mûködési költségeit a munkáltató biztosítja, a kapcsolódó szervezési és egyeztetési teendõk, emlékeztetõ készítés az ORFK Humánigazgatási Szolgálat feladata.

Tájékoztatás A munkáltató biztosítja annak lehetõségét, hogy a szakszervezetek az általuk szükségesnek tartott tájékoztatásokat, felhívásokat, valamint a tevékenységükkel kapcsolatos adatokat közzétegyék. A munkáltató vállalja, hogy tájékoztatással, információkkal megkülönböztetés nélkül elõsegíti a szakszervezetek tevékenységét. Ezek észrevételeire, javaslataira harminc napon belül írásban, érdemben válaszol. A szakszervezetek a munkáltatót minden, a számára jogainak gyakorlásához, illetve kötelezettségeinek teljesítéséhez jelentõs kérdésrõl tájékoztatják, külö-

29

nösen a szakszervezeti tisztségviselõk személyében bekövetkezett változásról. A felek vállalják, hogy az ágazati vagy az országos egyeztetés napirendjére kerülõ, nagy tartalmi jelentõségû témákban kölcsönösen tájékoztatják egymást álláspontjukról. A munkáltató biztosítja, hogy a reprezentatív szakszervezetek képviselõje az állomány anyagi, szociális érdekeit, valamint élet- és munkakörülményeit közvetlenül érintõ napirendi pontokat megtárgyaló fõkapitányi, parancsnoki értekezleteken részt vegyen.

Technikai kérdések Az ORFK térítésmentesen gondoskodik a szakszervezetek központi szervezeti egységeinek elhelyezésérõl. Az irodahelyiség(ek) méretének megállapítása a jogszabályokban elõírt, kötelezõen biztosítandó alapterület figyelembevételével történik. A szakszervezeti rendezvényekhez az idõpont, a férõhelyigény és a feltételek elõzetes egyeztetését követõen, ha szolgálati feladatok ellátását nem akadályozza, a munkáltató térítésmentes helyiséget biztosít. A rendelkezésre bocsátott irodahelyiségekbe a munkáltató biztosítja a szükséges és indokolt felszerelési és berendezési tárgyakat, és igényük szerint állandó használatra személygépjármûvet, térítve a fenntartási és karbantartási költségeket, de a rendelkezésre állás idõszaka alatt az üzemanyag költsége a szakszervezeteket terheli. Eseti jelleggel, elõzetes egyeztetés alapján a szakszervezetek belföldi,

valamint külföldi útjaihoz az ORFK (munkáltató) a feltételek elõzetes egyeztetését követõen, ha a szolgálati feladatok ellátását hátrányosan nem befolyásolja, személygépjármûvet vagy autóbuszt biztosít. Az ORFK vállalja, hogy a vele foglalkoztatási jogviszonyban álló és írásbeli megbízást adó munkatársak illetményébõl ellenérték nélkül a szakszervezeti tagdíjat levonja, és azt a szakszervezeti pénzintézeti számlákra átutalja. A hivatásos, közalkalmazotti vagy köztisztviselõi állománycsoportba tartozó szakszervezeti tisztségviselõk részére munkaidõ-kedvezmény és a szakszervezet által szervezett képzés, illetve továbbképzés idõtartamára rendkívüli fizetett szabadság jár. A munkából való távolmaradást a munkáltatónak elõre be kell jelenteni. Ha a szakszervezeti tisztségviselõ a szolgálati helyén a munkakezdés idõpontjában nem jelenik meg, utólag nem hivatkozhat arra, hogy a munkaidõ-kedvezménnyel élt. A taglétszám országos nyilvántartását az ORFK Gazdasági Fõigazgatóság végzi. Az ORFK a munkaidõkedvezménybõl fel nem használt idõtartamot, de legfeljebb a munkaidõ-kedvezmény felét a szakszervezetek részére pénzben megváltja. A rendkívüli fizetett szabadság és munkaidõkedvezmény szempontjából egy naptári év tekintendõ egységnek. Az év végéig fel nem használt rendkívüli fizetett szabadság és munkaidõ-kedvezmény a következõ évre nem vihetõ át. A megállapodás szerint a rendõrséget érintõ átszervezésekrõl a munkáltatói oldal elõzetesen tájékoztatja a szakszervezeteket. Amennyiben az átszervezésben érintett munkavállalók száma azt indokolja, külön megállapodásban rendelkeznek az átszervezés során követendõ közös elvekrõl, gyakorlatról. Az együttmûködési megállapodás határozatlan idõre jött létre, módosítását vagy felmondását bármelyik fél kezdeményezheti, a felmondás azonban a szándék másik félhez intézett írásbeli közlésétõl számított harmadik hónap elsõ napjától hatályos. DEÁK

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

A JAVÍTÁS NEM ÖNCÉL! A rendõrségnél mûködõk közül a Független Rendõrszakszervezet jövõre lesz húszéves. Történetükrõl, tevékenységükrõl, az érdekegyeztetés helyzetérõl kérdeztük Pongó Géza fõtitkárt. – Fõtitkár Úr! Hogyan épült ki mára az FRSZ? – Alapítóink még munkahelyüket kockáztatták a szervezéssel, napjainkra jól mûködõ érdekképviseletet, virágzó üdültetési hálózatot teremtettünk, és tagjainkat kedvezményre jogosító szerzõdéseket kötöttünk cégek egész sorával. Az elsõ fokú hatóságoknál, a végrehajtásban dolgozik tagjaink zöme. A problémák is itt merülnek fel, így tagszervezeteink itt jöttek létre. Minden megyében mûködik irányító intézményünk, 2002-tõl pedig, uniós gyakorlatnak megfelelõ régiós egységeket is létrehoztunk; fõállású, egy-egy térség sajátos szakszervezeti munkáját ismerõ, segítõ elnökökkel. Az összmûködést egy központi koordinációs iroda irányítja. A Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének oszlopos alapítójaként pár éve velük együtt csatlakoztunk a Liga tömörüléshez. – Mivel segítik tagjaikat, hogyan képviselik érdekeiket? – A már említett kedvezményeken túl irodánk húzó ágazata az ingyenes jogsegélyszolgálat. Legutóbbi sikeres kezdeményezésünk a szakközépiskolai évek beszámítása. Mûködik egy sajtószolgálatunk, saját lappal, honlappal () a tagság és a civil társadalom felé. 2003-tól, az elvett belügyi üdülõk pótlására kiépítettük önálló üdültetési hálózatunk. Százmilliós nagyságrendû vásárlásokkal apartman lakásaink lettek Hajdúszoboszlón és Harkányban. Tagjaink négy-öttagú családjukkal egy hétre mindössze 25 ezer forintért használhatják. A mind nehezebb rendõri pályán fokozódik a nyomás a munkavállalóra, miközben sem az anyagi, sem az erkölcsi elismerés nem növekszik arányosan, ezért sokan távoztak a testületbõl. A fiatalok is követik õket, ha a rendõrség harminc-egynéhány éves átlagéletkorú állományát nem becsülik meg az életkezdés minimális feltételeivel. Ezért is örülök az Igazságügyi és Rendészeti minisztérium, budapesti rendõrök lakásvásárlását támogató kezdeményezésének. De ezt jó lenne a fõvároson és a tiszthelyetteseken túlra is kiterjeszteni! Záhonyban, Szegeden, vagy Sopronban a fõvárosi, tizenöt év alatt akár ötmillió forintos támogatással szemben

30

Pongó Géza (alezredes, amit nem használ) katonai mûszaki fõiskolát végzett a 80-as években határõr híradó tisztként. Másoddiplomáját a Rendõrtiszti Fõiskola bûnügyi szakán a 90-es évek elején szerezte. Tiszti pályafutását ’89-ben kezdte Ady-ligeten. Szabolcsi lévén 90-tõl hazatért, megnõsült, és a Záhonyi Rendõrkapitányságon lett nyomozó. Innen a nyíregyházi kapitányságra került, fõnyomozó lett, majd a megyei fõkapitányság ügyeletes tisztje. Munkáját nagyon megszerette, késõbb e terület osztályvezetõjévé nevezték ki. Nyíregyházán ismerkedett meg az FRSZ tevékenységével, helyi tisztségviselõivel. Belépett az érdekképviseletbe, majd 98-ban az FRSZ Szabolcs megyei választmányának elnökévé választották, 2000-ben az FRSZ ügyvivõjévé, majd 2002-tõl immár fõtitkárrá, amelynek második ciklusát tölti. mindössze pár százezer forinttal tudják támogatni a lakáshoz jutást. Tagságunk megfelelõ munkakörülményeiért, munkahelyi bejárásokkal is tettünk. A gépjármûpark siralmas állapotára szintén eredménnyel hívtuk fel a munkáltató figyelmét. Hasonló megelégedésünkre rendezõdött

a körzeti megbízottak státusza, fizetési fokozata is. Ugyancsak támogatjuk a rendõrállomások létrehozását, a kmb-s hálózat létszámfejlesztését, ha a miniszteri bejelentés mellé a kormányzat pénzügyi hozzájárulása is társul. Nem úgy, mint a lakótelepi rendõrség, illetve a rendõrõrs programnál, amely fõként az önkormányzatok pénzére, és más területrõl átvezényelt rendõrökre épült. – Mi a véleménye a rendészeti szektor érdekegyeztetõ fórumairól? – A Szolgálati Viszonyban Állók Érdekegyeztetõ Fóruma a SZÉF, az Igazságügyi és Rendészeti, a Honvédelmi, a Pénzügy, az Önkormányzati Minisztérium, valamit a Nemzetbiztonsági Szolgálatokat felügyelõ Miniszterelnöki Hivatal, és a területükön dolgozók reprezentatív érdekképviseletekkel mûködik. Évi egy-két alkalmas összehívással még nem hozott átütõ megoldásokat, de itt tudunk leülni a kormányzat képviselõivel. Õszi várható ülésén az új Hszt is téma lehet. Többször ülésezik, a hajdan két-háromhavonta összehívott hatékony Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács helyébe lépõ, inkább formális Igazságügyi Érdekegyeztetõ Tanács. Itt gyakran jelentõs kérdésekben sem kérik ki, veszik figyelembe véleményünket; az elmúlt másfél-két évben három miniszterünk volt ugyanennyi szakállamtitkárral. Mindig mindent elölrõl kezdünk… Itt mi nem öncélúan, hanem a javítás szándékával, az állomány érdekében, nyíltan, kozmetikázás nélkül továbbítjuk az alulról jövõ, megalapozott véleményeket, a rossz, hibás döntések megelõzésére. Viszont jól mûködik a januártól havi rendszerességgel ülésezõ Rendõrségi Érdekegyeztetõ Tanács, (RÉT) és nagy örömünkre nemrégiben a három országosan reprezentatív szakszervezettel együttmûködési megállapodást írt alá dr. Bencze József altábornagy, országos rendõrfõkapitány, mint munkáltató. – Milyen a viszonyuk a rendõrségnél mûködõ másik három érdekképviselettel? – A Rendészeti Védegyletet már az integráció elõestjén meghívtuk a RÉT-re. Velük különleges, szövetségesi viszonyt ápolunk, hisz õk szintén tagjai az FRDÉSZ-nek, a két szervezet többször is gondolkodott fúzióról. A BRDSZ-el kapcsolatunk kiegyensúlyozott, évek óta egymás mellett dolgozunk. A Tettrekész szakszervezet nagyon új, országos szinten nem reprezentatív szervezõdés. Érdekképviseleti törekvésük hasonló a miénkkel, de stílusuk, gyakorlatuk tõlünk távol áll. DEÁK

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

„UDVAROLTAM” Tavaly újították fel az udvari átkelõt, azóta megfelel a schengeni követelményeknek

Kalmár Ádám õrnagy: A bevásárlóturizmus megszûnt Az övezet külsõ határán szigorúak az átléptetés szabályai

Szokatlanul közel az államhatár annak, aki Horvátországba igyekszik az udvari határátkelõhely felé. A betonúttal párhuzamosan, néhány méterre balra már külföld, más ország. Még inkább csodálkozhattak a hozzánk érkezõk, a bejövõ sávon autózók, hiszen a vaskerítés túloldalán aknamezõ gyomosodott. A délszláv háború veszedelme-átka a 21. században. Néha dörrenés rázta meg a levegõt, porfelhõ szállt, legelészõ vadakat gyilkolt, csonkított a taposóakna. Még emberfia is vette a bátorságot, s néhány marék éti csigáért drágán megfizetett: amputálni kellett a lábát. Dürrenmatt szerint Angyal szállt le Babilonban, a bulvárhírek meg arról szóltak, hogy magyar sárkányrepülõ landolt a horvátországi aknamezõn. Csoda, hogy élve kihozták. Azóta a határátkelõhely tõszomszédságában már felszedték a taposóaknákat, zavartalan a forgalom. De távolabb hadakoznak a monstrumok a robbanószerkezetekkel. Mint a schengeni övezet külsõ határán mindenütt, itt is szigorú az ellenõrzés, a regisztráció. Kalmár Ádám õrnagy, a határforgalmi osztály vezetõje azt mondta, fõleg koszovói állampolgárok próbálkoznak hamis vagy hamisított úti okmányokkal bejutni az Unióba. Még forgalomban vannak olyan jugoszláv útlevelek is, amelyekbe annak idején érvényes tartózkodási engedélyt pecsételtek. Ezeket a passportokat illegálisan megveszik, vagy ellopják azok, akik beutazási és tartózkodási tilalom alá esnek, és az okmányokban

31

Esztendõvel ezelõtt az átkelõhely szomszédságában keresték a taposóaknákat

az eredeti tulajdonos fényképét kicserélik a sajátjukéval. Jelentkezett már a határátkelõhelyen olyan naiv huszonéves, aki szinte mesterien kicserélte a portréját, de nem gondolta, hogy a születési dátum miatt majd lebukik. Aszerint ugyanis már aggastyánnak kellett volna látszania. Elõfordul – szerencsére ritkán –, hogy kábítószert próbálnak átcsempészni a határon. Ezeknek a magánakcióknak a felderítésében segítenek a kábítószer-keresõ kutyák és gazdáik. Tudom, kutyavezetõ a hivatalos titulusuk, de igazi, szeretõ gazdiként gondozzák, tanítják négylábú társaikat. És számítanak csalhatatlan szimatukra, „szaktudásukra”. Dénisch Zoltán zászlós Boskovics nevû labradorjával talált kábítószert, amit egy személykocsi vezetõje kötegelt a lábára. A nyomozók természetesen házkutatást tartottak a díler lakásán, ahol újabb adagokat foglaltak le. Szöveg és kép: TAKÁCS ISTVÁN

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

Ember a vízben! Életmentõ lehet a kajakosok és a fürdõzõk figyelmeztetése a veszélyekre

Váctól Esztergomig ötven kilométer az út az öreg folyón. Egyetlen rendõrhajóval nehéz megzabolázni az Ister kéretlen és engedetlen nyári hullámlovasait. De meg kell próbálni az élet védelmében. Ezt teszik a Nagymarosi Vízi Rendõrõrs beosztottai. – Hamarosan eligazításra jönnek az új kollégák, kolléganõk, õk az ifjú õrmesterek – mondja Gorzás László fõtörzszászlós. – De van még idõnk beszélgetni. Soltész Balázs törzsõrmesterrel hajóznak majd, a hölgynek rendõrként ez lesz itt az elsõ útja. Az alig õszülõ õrsparancsnok-helyettest a Duna-kanyar nyári veszélyeirõl kérdezem. Ismeri a környéket, mint a tenyerét, majd’ emberöltõ égette lelkébe a történéseket, a zátonyok helyeit, a vízmélységet, a sodrás sebességét, az örvények hollétét. Évtizedek óta nagymarosi rendõr. – Ha azt mondom, szinte tehetetlenek vagyunk a fürdõzõkkel szemben, aligha túlzok. A jogszabály ugyan kimondja, hogy tilos a városok belterületén a folyókban fürdeni, de ezt sokan megszegik. Csak a kijelölt, biztonságos partszakaszokon engedélyezett a fürdés, ott, ahol folyóvizes zuhanyzók, mobilillemhelyek, szemétgyûjtõk vannak. – Kérdezem, mit tenne ön – teszi fel a költõi kérdést –, ha látná, hogy többtucatnyian fürdõznek a Dunában? Rendõri jelenlétünk az egyetlen hajóval csak arra elég, hogy óvatosságra intsük a tilosban lubickolókat. Persze sokszor ez is megelõzheti a tragédiákat!

32

Nem világhírû pólósaink edzenek a folyóban, egy motorcsónak közelében

– A hosszú vízi élet bizonyára sok emléket adott. Mond néhányat? – Dömösnél két veszteglõ uszály közé besodródott egy evezõs. A vasmonstrumoknál a víz szinte a mélybe szívta a gyenge kajakot az utasaival. A hajósok fentrõl látták, mi történt, de tehetetlenek voltak. Kiabáltak: ember a vízben! A három csónakosból ketten odavesztek, csak a túlvilág folyóján evezhettek tovább. Hihetetlen, hogy egy is megmenekült, mert az uszályok sima, rozsdás testén nem volt semmi kapaszkodó. Egy másik eset, sajnos ez sem vidám: motorcsónakkal utaztak néhányan a sodorvonalon, az egyik ittas férfi menetközben egyszer csak felállt. Megbillent a kishajó, a Duna is

hullámzott rendesen, és a vízbe borultak. Hiába kiáltották a partról a szemtanúk, hogy ember a vízben, mentésre sem volt idõ. Halálesetet kellett jegyzõkönyvezni. – Van-e megoldás? Mi a megelõzés titka? – Mint már említettem, az egyik a rendõri jelenlét. De rendszeresen találkozunk iskolásokkal. Elõadásokat tartunk, amelyeken felhívjuk a figyelmüket a vízi közlekedés veszélyeire, és a folyókban, bányatavakban való fürdés buktatóira. Ha csak egyetlen tragédiát megelõzünk, már volt értelme a fáradozásnak, az odafigyelésnek. Tíz óra elõtt megérkeznek az ifjoncok. Bemutatkozunk. Balogh Adriennt és Streit Andrást az idén avatták õrmesterré. Szépen vasalt RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

JELENLÉT Dr. Fülöp Tibor õrnagy, a vízi közlekedésrendészeti osztály vezetõje telefonon tájékoztatott, hogy a Dunakanyar egyetlen vízi rendõrõrse Nagymaroson található. Esztergomtól Vácig – a jogszabályokban rögzítettek szerint – ellenõrzik a hajóforgalmat, a fürdõzõket, a horgászatot, a vízi sportok kedvelõit. Ez folyamatos, érzékelhetõ rendõri jelenlétet igényel. ingblúzukban jól festenek majd a szolgálatban. Küllemük, viselkedésük hozzájárul a rendõrségrõl alkotott vélemény formálásához. Üzemanyagot vételeznek, megtankolják a rendõrmotorost. Kell is a benzin, negyven litert is megeszik üzemóránként a hajójuk, mivel õk rendelkeznek a legrégibb, legfalánkabb vízi jármûvel. Soltész törzsõrmester vezeti majd a hajót, gyakorolják a kikötést, tanulják a szolgálat minden apró részletét. – Csodálatos a Dunakanyar, szép emlék lesz az itt-töltött idõ – mondja Adrienn –, de Mohácsra szerettünk volna kerülni. Pécsiek vagyunk mindketten. – Innen 260 kilométerre lakunk – folytatja a gondolatot Streit András. – Parancsnokaink megértõek, úgy osztják be a szolgálatainkat, hogy az összevont szabadnapokat otthon tölthetjük. Azért jó lenne közelebb kerülni a családhoz! Az õrsparancsnok-helyettes azt mondja, örül az új kollégáknak, mert nem bõvelkednek „hadra fogható” rendõrökben. Sokan irigylik a vízi rendõröket, mert azt gondolják, itt csak hajókázni kell. Pedig a téli idõszakban csontig átfagynak a végtagjaik, aminek következményét évek, évtizedek múltán

Streit András õrmester eloldja a rendõrmotorost Nagymarosnál

Eligazítást tart Gorzás László fõtörzszászlós. Meghatározza a feladatot, felhívja a figyelmet a helyi sajátosságokra

Balogh Adrienn õrmester elsõ szolgálati útja a Dunán Soltész Balázs törzsõrmester hajóvezetõvel

33

érezni. Kánikulában ugyan elviselhetõbb a nyílt vízen, de bármikor történhet váratlan esemény. – Területbejáráson voltak a járõrök – elevenít fel egy újabb esetet Gorzás fõtörzszászlós. – Pilismarótnál vették észre, hogy két gyerek kapaszkodik egy bójába, a felborult kajakjuk is megakadt. Már annyi erejük sem volt, hogy kiabáljanak. Az utolsó percben érkezett oda a rendõrmotorosunk. Kivitték õket a partra, és a srácokkal megkeresték a közelben lakó szülõket. Szörnyülködve és hálálkodva hallgatták a majdnem végzetes történetet. Nem dicsérték meg csemetéiket. – Volt olyan eset is, amikor partközelben egy alélt idõs férfit láttak rendõreink. Kollégánk nem töprengett, hiszen ilyenkor a másodpercek is számítanak: ruhástul a Dunába ugrott. Partra húzták a felelõtlen fürdõzõt, orvosi segítséggel újraélesztették. Az a nap lett a kimentett férfi második születésnapja. Szöveg és kép: TAKÁCS ISTVÁN RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

„RENDÉSZET ÉS RENDVÉDELEM – KIHÍVÁSOK A XXI. SZÁZADBAN”

Lehet-e univerzális egy rendõr? Vagy jobb a specialitás? A közösségi határellenõrzési kötelezettségek ugyanolyan jelentõségûek, mint a hagyományos rendõri feladatok? Az utóbbiak között van-e prioritási sorrend? Fenntartható-e a jelenlegi karrierrendszer, vagy reformra szorul? Ilyen kérdésekre kereste a választ a Magyar Hadtudományi Társaság Határõr Szakosztályának pécsi szakcsoportja és a Magyar Rendészettudományi Társaság Határrendészeti Tagozata nemrégiben Pécsett, a „Rendészet és rendvédelem – kihívások a XXI. században” címû közös tudományos konferenciáján. A plenáris ülést megnyitó Zámbó Péter ezredes emlékeztetett arra, hogy az immár nyolcadik, évente megrendezett tudományos konferencia a Szent László-naphoz kötõdõ határõr-tradíciók megõrzését és továbbvitelét is szolgálja.

Média, valóság A Pécsi Tudományegyetemen megrendezett konferencia célja a rendészet és a rendvédelem területén a nemzetközi és hazai kihívásokhoz kapcsolódó alapvetõ kérdések megvitatása volt, az Európai Unió és a Schengeni Végrehajtási Egyezmény által megfogalmazott követelmények tükrében. A szervezõk annak figyelembevételével hirdették meg a konferenciát, hogy a média által a figyelem középpontjába emelt balesetek, bûncselekmények, hatósági fellépések és rendõrtragédiák mellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy hazánk 2007-ben az Európai Unió schengeni térségének tényleges részévé vált, belsõ határai ellenõrzés nélkül átjárhatók.

Integrációs helyzetkép A konferencia természetesen nem kerülte meg a rendõrség és a határõrség integrációja kapcsán elõállt új helyzetet. Vizsgálta azt a magyar rendõrség teljes személyi állománya elõtt álló kihívást is, hogyan építhetõk be a nemzeti határõrértékek és az Európai Unió által elismert szakmai eredmények a megújult rendõrség szervezeti kultúrájába. Dr. Kondorosi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kormánybiztosa „Az új világrend jogi kérdései”-t vázolta fel, hangsúlyozva, hogy a fenntartható fejlõdés célja a globalizáció káros hatásainak csökkentése. Dr. Finszter Géza

34

A pécsi tudományos konferencia a határõr-tradíciók megõrzését és továbbvitelét is szolgálja

egyetemi docens, az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetõje a „Rendészet–rendvédelem közjogi megközelítésben” témát járta körül. Mint kiemelte, a rendészet, és a rendvédelem a közigazgatás része. A közigazgatást a közjog birtokba vette, amibõl a közigazgatás sokat nyert; célja, rendeltetése pontosan meghatározódott, szervezete kialakult, a közhivatalnok a jog által közvetített követelményrendszer alapján válhatott szakemberré. Õt dr. Kacziba Antal ny. altárbornagy, a Rendõrség Tudományos Technológiai és Innovációs Tanácsának elnöke követte „A szabadság rendje – a közbiztonsági stratégia alapvetései” címû elõadásával, kifejtve, hogy szerinte ebben az országban egyre kevésbé lehet jó döntéseket hozni demokratizmus nélkül. Ezután felelevenítette a készülõ közbiztonsági stratégia kriminálpolitikai elõzményeit. Dr. Teke András ny. határõr ezredes szerint „Az integrált intézményi és tevékenységi mûködés komplex megközelítése a vezetés-irányítás oldaláról” a XXI. sz. elsõ éveinek meghatározó feladata. Kiemelte, hogy a szervezetek integrációja esetében a nem szándékos következmények vizsgálatára is hangsúlyt kell fektetni.

Külföldi elõadók Michael Drewes ezredes, a Lübecki Szövetségi Rendõrakadémia bevetési szakkoordinátora „A nemzetközi rendõri együttmûködés lehetõségei és határai az európai és nemzetközi jogi szabályozás tükrében” címû elõadását a Német Szövetségi Rendõrség felépítésének és legfõbb feladatainak meghatározásával kezdte,

majd bemutatta a határon túli rendõri együttmûködés rendszerét. Az õt követõ dr. Jozef Balga ezredes, a Pozsonyi Rendõrakadémia Határ- és Idegenrendészeti Tanszékének vezetõje bemutatta, milyen „A szlovák rendészet a schengeni csatlakozás után”. Végezetül dr. Janza Frigyes ny. dandártábornok, a Magyar Rendészettudományi Társaság fõtitkára „A rendészeti karrierrendszer” megújításának körvonalait határozta meg. A plénumon szót kért Ádám Antal professzor, és kifejtette véleményét az elõadások során többször érintett értékkategóriákkal kapcsolatban. Gondolatmenetének lényege szerint mindig a körülményektõl függõen kell egy adott helyzetben elõnyben részesíteni a szabadságot vagy a biztonságot. Dr. Beregnyei József ny. határõr dandártábornok bejelentette, hogy elkészült és hamarosan megjelenik a határrendészeti szószedet, mintegy 2200 szócikkel. A plenáris ülést követõen a „Biztonsági kihívások a rendészetben”, a „Bûnügyi rendészet a XXI. században” és a „Határrendészet-határbiztonság” szekció különféle témáiban hangzottak el zömmel multimédiás elõadások. Zámbó Péter ezredes zárszava szerint a konferencián elhangzott elõadások, illetve a vitákban fogant és utólag leírt, a szervezõbizottsághoz eljuttatott gondolatok teljes terjedelmükben, önálló kötetben megjelennek 2008. november 3-án, a tudomány napja alkalmából. A konferenciával és a pécsi mûhely tevékenységével kapcsolatos további információk a www.pecshor.hu honlapon. VARGA JÁNOS

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

A bûnözésföldrajz hazai fejlõdése A bûnözésföldrajz jelentõségét és szerepét egyre inkább elismerik a bûnüldözéssel foglalkozó szakemberek. A szerzõ, Mátyás Szabolcs fõhadnagy a Debreceni Rendõrkapitányság bûnügyi osztályának nyomozójaként jelenleg a helyi egyetem Földtudományi Doktori Iskola Ph.D. hallgatója. A Rendõr számára küldött írását szerkesztve közöljük, ezzel hasonló terjedelmû felületet nyitva további rendõr kutatók tudományos dolgozatainak is. A 19. században született diszciplína ismert olyan neveken is, mint: kriminálgeográfia, kriminálföldrajz, bûnügyi vagy bûnözési földrajz. Megjelenésekor a statisztikai adatgyûjtés és -szolgáltatás Európa számos országában mindjobban elterjedt. A statisztikai adatokat feldolgozóknak ekkor tûnt fel, hogy a bûnügyi statisztikai adatokat térképen ábrázolva a területi intenzitást, a térbeli struktúrát és egyéb törvényszerûségeket is megfigyelve, messzemenõ következtetéseket lehet levonni. A bûnözésföldrajz elsõ jelentõsebb mûvelõje egy francia jogász, M. Guerry (1802–1866) volt, aki 1833-ban Franciaország erkölcsi statisztikájáról szóló esszé címen egy vaskos könyvet jelentetett meg, területi megoszlásban feldolgozva statisztikai adatok alapján a nem, az életkor és a bûnözés viszonyát. Az õ munkássága nagyban ösztönözte, a „kriminológia atyját”, Adolphe Queteletet (1796–1874). A belga származású matematikus, csillagász és morálstatisztikus szerint: „...a bûnös emberi magatartások körében is éppen úgy törvényszerûségek uralkodnak, mint a természeti jelenségeknél.” Ez vezérli azóta is a kriminálgeográfusokat, az általa felismert törvényszerûségek és területi folyamatok elõre jelzése, vizsgálata során. Észak-Amerikában már a múlt század elején végeztek kriminálökológiai kutatásokat, amely vizsgálatok során a chicagói iskola kutatói (Burgess, Shaw, Clifford, McKay) megállapították, hogy „a bûncselekmény elkövetésének helye egyértelmûen meghatározza az adott kriminológiai esemény vagy eseménysor és általában annak lényeges körülményei hovatartozását”. Kutatásaik hatására vált ismertté a zónaelmélet fogalma, amely a bûncselekmények száma és a városközponttól való távolság fordított arányosságára hívta fel a figyelmet. A földrajz és a kriminológia mind szélesebb

35

A közterületen elkövetett ismertté vált bûncselekmények százezer lakosra jutó száma az egyes megyékben (2002)

körû összekapcsolása Hentig (1961) hatására következett be, akinek kutatásaival sikerült bebizonyítani, milyen jelentõs hatása van a geográfiának a bûnügyi tudományok fejlõdésére. Az 1970-es évektõl kezdõdõen a földrajzosok egyre inkább bekapcsolódtak a bûnelkövetés tér- és idõbeli törvényszerûségeinek vizsgálatába. A számítógépek és az informatika mind szélesebb körben történõ elterjedésével az 1980-as években egyre nagyobb szerepet kapott a kutatásokban a térinformatikai elemzések alkalmazása. Hazánkban a közgazdász-statisztikus Földes Béla volt az, aki elõször mai értelemben vett kriminálföldrajzi kutatásokat végzett. 1945-ig elsõsorban statisztikusok kutatták ezt a területet, majd a második világháborút követõen évtizedeken keresztül a kriminológusok vizsgálták a bûncselekmények és a földrajzi tér összefüggéseit. A hazai földrajzosoknak kissé megkésve, csak az 1980-as évektõl nyílt arra lehetõségük, hogy bûnözésföldrajzi kutatásokat folytathassanak. Kutatásaim megkezdve sajnos tapasztalom, hogy a bûnözésföldrajzot Magyarországon jóformán egyáltalán nem ismerik, holott a nyugat-európai országokban, illetve Észak-Amerikában igen nagy múltra tekint vissza, így nagy szakirodalommal rendelkezõ, széles körben elfogadott és ismert tudományág. Magyarországon az elsõk közül Kovács Zoltán foglalkozott bûnözésföldrajzzal, több, a fõvárossal kapcsolatos tanulmányt jelentetve meg. Szintén az elsõ hazai kriminálgeográfusok közé tartozik Michalkó Gábor, aki a magyar és a nemzetközi turizmus bûnözésföldraj-

zát vizsgálja, Sallai István és Ritecz György pedig az államhatárral kapcsolatos bûnözésföldrajzzal foglalkozik. A hazai bûnözésföldrajz új generációjához tartozik Tóth Antal, aki elsõsorban a határral kapcsolatos bûncselekményeket és Hajdú-Bihar megye bûnözésföldrajzát (azon belül is Hajdúböszörmény kriminálgeográfiáját) kutatja, továbbá Pödör Andrea, aki a térinformatika használatának és alkalmazásának lehetõségével foglalkozik. A térszemlélet teszi egyedivé, így más, a geográfiát felhasználó bûnügyi tudományoktól eltérõen nem a statikus megközelítés jellemzõ rá, hanem a dinamika. Konstans elemek felhasználásával próbálja kideríteni például, hogy a bûnelkövetõk miért részesítenek elõnyben bizonyos területeket. A tárgy több tudományág határvidékén ragadható meg, amelyek közül az egyik legmarkánsabb a földrajz és a kriminológia. Összességében elmondható tehát, hogy több tudományterületet is érintõ, szintetizáló tudomány a bûnözésföldrajz. A kriminálgeográfia a bûnözéssel, mint társadalmi tömegjelenséggel és mint egyedi jelenséggel is foglalkozik, s elõre jelzi a bûnözés térbeli változásait. Vizsgálja továbbá a bûncselekmények térbeli eloszlását és társadalmi vetületét. A diszciplína a társadalomtudományok közé sorolható, amely olyan szintetizáló és interdiszciplinális tudomány, amely komplex ismereteket igényel, hisz nem elég csak a bûnügyi tudományok magas szintû ismerete, hanem elengedhetetlen hozzá a földrajz (szociálgeográfia) ismerete is. MÁTYÁS SZABOLCS fõhadnagy

RENDÕR 2008/3–4.

RENDÕR

EGYMÁST JOBBAN MEGÉRTVE… Nemrégiben „A gyermekvédelmi jelzõrendszer helye és szerepe a fiatalkori bûnözés megelõzésében – Út a jelzõrendszer tagjai közötti együttmûködés hatékonyabb végzéséhez” címû modellprojekt megvalósításának tapasztalatait összegezték a részt vevõ szakemberek és a társadalmi segítõk az IRM Oktatási Fõigazgatóság Rendészeti és Bûnmegelõzési Intézetében.

A szervezõk új bûnmegelõzési munkaformákkal kívánják gazdagítani az ifjúságvédelmi és családtámogató jelzõrendszert

A konferencián részt vett dr. Mészáros Miklós, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára, valamint az IRM, az ORFK és az Országos Bûnmegelõzési Bizottság képviselõje is. A résztvevõk, a projekt legfontosabb tapasztalatait számba véve, a hatékonyabb bûnmegelõzés érdekében fogalmaztak meg javaslatokat a jelzõrendszer tagjai közötti jobb együttmûködésre, a veszélyeztetett környezetben lévõk figyelemmel kísérésére. A régiós sajátosságok bemutatása, a kistérségi szinten is alkalmazható munkaformák, kezdeményezések javíthatják a jelzõrendszer szereplõinek közös munkáját. A szervezõk bûnmeg-

elõzési célú új munkaformákkal kívánják gazdagítani az ifjúságvédelmi és családtámogató jelzõrendszert. A korábbi évek gyermekvédelmi-központú gondolkodásában elõbb a helyzetfelmérésre, majd a rendõrségi és a társadalmi szereplõk szakszerûbb tevékenységére, legutóbb pedig a jelzõrendszer tagjai közötti együttmûködés mindennapi kérdéseire fordították a figyelmet. Új szereplõk bevonásával hatékonyabbá kívánják tenni a prevenciót, a tudatos életmódszervezést és a pozitív motivációt. Ezt a célt szolgálta az országosan bevezethetõ, regionális szintû elméleti képzésbõl és az erre épülõ a jelzõrendszer tagjai részére tartott együttmûködési tréningekbõl

álló képzési és megvalósítási modellprojekt. Az elsõ blokkban a hét régió kijelölt városaiban dolgozó koordinátor kiválasztása és felkészítése történt meg. A régiók egy-egy városában a jelzõrendszer tagjai részére együttmûködési tréninget szerveztek az egyik legaktuálisabb napi problémát – az iskolai erõszak kérdéseit – középpontba állítva formálták a gyakorlati tennivalókat. A továbbiakban a képzési program országos szintre emelésére a kistérségekben kiképeznek egy-egy „kistérségi gyermekvédelmi koordinátort”, aki a rendelkezésére bocsátott képzési program és tananyag birtokában helyi szinten képes a jelzõrendszer tagjait fejleszteni. DR. KUTI FERENC

GYORS- ÉS GÉPÍRÓ-VILÁGBAJNOKSÁG, PEKING 2009 A gyors-és gépírók az INTERSTENO 2009. évi konferenciájának zászlaját, a rendezési jog szimbólumát Kína kapta, így a megrendezendõ világbajnokság jövõ évi színhelye Peking. Erre is készülve az ORFK RSZKK informatikai tantermében a Magyar Gyors- és Gépírók Országos Szövetsége, valamint a Nemzedékek Biztonságáért Közhasznú Alapítvány támogatásával június végén gyors- és gépíró szakmai felkészítõ tábort rendeztek. A budapesti helyi csoport tagjai (korábban belügyminisztériumi gépíró csoport) évente több alkalommal is összemérik tudásukat országos és világversenyeken. Részt vettek többek között a 2003-ban Rómában, 2005-ben Bécsben és 2007-ben a Prágában megrendezett INTERSTENO nemzetközi konferencia világbajnokságán. Idén a Nyíregyházán megrendezett hazai csoportversenyen a budapestiek második helyezést értek el. A tábor kezdetekor felmérték, ki milyen szinten gépel. Sokan percenként (!) 400-500

36

MÁR MOST KÉSZÜLÜNK

A budapesti csoport már több világversenyre is kijutott

Csoportalakítás Továbbra is várják a gyors- és gépírás, valamint a versenyzést kedvelõk jelentkezését a budapesti helyi csoportba, elsõsorban a budapesti rendõrségi dolgozók közül. Érdeklõdni a magyar gyors- és gépírók honlapján, www.magyosz.hu/Fórum oldalon, Csoportalakítás címszó alatt.

leütést írnak, és akadt, aki az egy hét alatt elérte, vagy meghaladta a percenkénti 600 leütést, ami professzionális szintnek számít! A program keretében a MAGYOSZ alelnöke, Bersényi Ivánné segítette a gyors- és gépírókat a sebességfokozás és a hibátlan gépelés eléréséhez. Hasznos szakmai, a számítógép és az informatika adta további lehetõségekrõl tartott elõadást a résztvevõknek Gyetvainé Nevelõs Erzsébet, míg a gyorsírás magas fokú színvonalának eléréséhez Dobos Anita tanárnõ nyújtott segítséget a versenyzõknek. A jövõ évi világversenyhez érdekes adalék, hogy a kínai szervezõ a saját országukból mintegy húszezer résztvevõt jelzett, így az INTERSTENO fennállása óta a legnagyobb jelentõségû világverseny elé néznek a résztvevõk. Ehhez a szakmai felkészítõ tábor nagy segítséget nyújtott a versenyzõknek. SCHILLING ANIKÓ

budapesti helyi csoport vezetõje Tel: 28-887, 28-975, fax: 28-851 RENDÕR 2008/3–4.