I. A Linux operációs rendszer alapjai 1 B EVEZETÉS

I. A Linux operációs rendszer alapjai

1

Ajánlott irodalom:  Regele György: Linux az iskolában (APC­Stúdió, Gyula) Henczi Béla – Molnár Hajnalka: Tanuljunk Linuxot! (szerzői kiadás, 2000) Molnár Hajnalka: A Linux operációs rendszer alapjai (Kossuth Kiadó, 2002) Pere László: Linux felhasználói ismeretek I. (Kiskapu Kft., 2002)

B EVEZETÉS I.  Ismétlés 1.  Hardver: a számítógép és a hozzá kapcsolódó elektromos és mechanikus alkatrészek összefoglaló  elnevezése 2.  Szoftver: a hardvert működtető programok, a hozzájuk tartozó adatok és dokumentációk  összefoglaló elnevezése A szoftver szellemi termék, ezért általában védi a szerzői jogi törvény, és birtoklásának,  valamint használatának  feltételeit egy licence szerződés szabályozza Jogtiszta szoftver: az a szoftver, amelyet a licence szerződésben foglaltaknak megfelelően  birtokolunk és használunk. A szoftverek néhány csoportja a hozzájuk tartozó licence szerződés alapján Hagyományos (kereskedelmi) szoftver esetében a felhasználó általában csak egy gépre kapja meg a szoftver használati jogát, pénzért (ingyen legálisan  csak ajándékozás révén juthat hozzá); a szoftvert nem másolhatja (kivéve a saját részre történő biztonsági másolat készítését) és  nem adhatja tovább anélkül, hogy el ne veszítené a használati jogot; nem kapja meg a program forráskódját, és törvényellenes annak bármilyen módon történő  megszerzése; a programot nem módosíthatja (még javító szándékkal sem). Shareware szoftver valamilyen (időbeli vagy funkcionalitásbeli) korláttal van ellátva a korlátot a szoftver megvásárlásával (ingyen vagy pénzért történő regisztrálásával) lehet  megszüntetni a felhasználó csak a használati jogot kapja meg, ingyen a forráskódhoz nem lehet hozzáférni, így megváltoztatni sem lehet azt ha a szoftver időbeli korláttal van ellátva, annak letelte után meg kell vásárolni vagy  regisztrálni kell, különben használata jogellenessé válik a szoftver készítője rendelkezik a szerzői joggal Freeware szoftver teljesen ingyen lehet megszerezni a korlátozás nélküli használati jogot a forráskódja nem hozzáférhető a szerzői jog a készítőé Public domain szoftver  ingyen és korlátozás nélkül használható még a forráskódja is a szerző lemond a szerzői jogáról visszaélésekre ad lehetőséget, mert csekély változtatással vagy más programba beépítve,  gyakorlatilag munka nélkül lehet megszerezni az ilyen szoftver fölötti szerzői jogot Béta verziójú szoftver egy nagyobb szoftver végleges változata előtti, tesztelési célú próbaváltozata korlátozás nélkül, általában ingyen használható a forráskódja nem hozzáférhető

I. A Linux operációs rendszer alapjai

2

a végleges változat megjelenése után használata általában jogellenessé válik Szabad szoftver használatát a Szabad Szoftver Alapítvány által létrehozott GNU projekt licence, a GPL  (General Public License) szabályozza a szerző megtartja a szerzői jogot (tehát nem public domain) olyan szoftver, amelyet bárki bármilyen céllal futtathat, működését megismerheti (mert a  forráskódja is szabadon hozzáférhető), tanulmányozható, módosítható, fejleszthető,  szabadon továbbadható, akár ingyen, akár pénzért (de csak úgy, ha minden kapott jogot  továbbadunk változatlanul) ha a szabad szoftver forráskódján változtatunk, és úgy adjuk tovább, a változtatást a  forráskódban meg kell jelölni Egyik típusú szoftver szerzője sem vállal semmilyen felelősséget a szoftver használatából  adódó esetleges károkért A szoftverek csoportosítása azok funkciói alapján: Operációs rendszer:  Olyan programok együttese a számítógépben, amely  a programok végrehajtását vezérli, ütemezi  elosztja az erőforrásokat,  biztosítja a felhasználó és a számítógép közötti kommunikációt. Az operációs rendszerek feladatai között nagyon fontos helyet foglal el az adatok és  programok háttértárakon történő tárolását lehetővé tevő fájlrendszer létrehozása és  karbantartása Néhány konkrét operációs rendszer: Microsoft DOS, Microsoft Windows, Unix, Minix,  Linux, OS/2, BSD, VMS stb. Rendszerközeli programok: az operációs rendszer használatát megkönnyítik, annak  alapfunkcióit, lehetőségeit kiegészítik, de nem részei annak A rendszerközeli programok két csoportja: Segédprogramok vagy szerviz­programok: fájlkezelő, tömörítő, vírusellenes és  hasonló programok ∙ néhány konkrét segédprogram: Total Commander, Midnight Commander, WinZip,  gzip, vírusellenes programok stb. Fejlesztői rendszerek: programok készítését, fejlesztését teszik lehetővé ∙ Elsősorban a programozók használják. ∙ A fejlesztői rendszerek legfontosabb elemei: ∘ Editor (egyszerű szövegszerkesztő): olyan program, amellyel a programlistát  valamilyen programnyelven el lehet készíteni ∗ Az editorok csak formázatlan szöveget (karaktereket) tartalmazó szövegfájlt  készítenek. ∗ A legtöbb programozói editor tartalmaz olyan segédeszközöket is, amelyekkel  a programhibák könnyebben felderíthetők és javíthatók ∘ Compiler (fordítóprogram) vagy interpreter (értelmező): a valamilyen  programnyelven megírt programot lefordítja gépi kódra (a gép által érthető  jelsorozatra) ∗ a fordítóprogram a teljes programot egyszerre fordítja le gépi kódra, míg az  értelmező utasításonként teszi ugyanezt ∘ Linker (összeszerkesztő): a gépi kódra lefordított programokból futtatható  programot készít ∙ A fejlesztői rendszerek mindig valamilyen programozási nyelvre épülnek. ∘ Néhány konkrét, fejlesztői rendszer alapjául szolgáló programozási nyelv: 

I. A Linux operációs rendszer alapjai

3

Comenius Logo, Imagine Logo, Visual Basic, Turbo Pascal, Delphi, Java, C,  PHP, Perl stb. Felhasználói programok: speciális feladat megoldására készült programok A programok többsége felhasználói program: szövegszerkesztő, táblázatkezelő, adatbázis­ kezelő, rajzolóprogram, oktatóprogram, tervezőprogram stb. néhány : MS Word, MS Excel, MS PowerPoint, OpenOffice.org Writer, OpenOffice.org  Calc, OpenOffice.org Impress, Gimp, Paint, Tetris stb. II. Az operációs rendszerek csoportosítása 1.  a kezelőfelület szerint: grafikus felület:  szép, színes háttér, egérhasználat, ablaktechnika, ikonok, gombok, menük jellemzik, általában egérkattintással lehet parancsokat kiadni,  felhasználóbarát, könnyű kezelni pl.: Windows, Mac OS, Linux (valamilyen grafikus felülettel) karakteres (konzolos, parancssori) felületű: egyhangú, általában fekete­fehér, csak karakterek jelennek meg rajta az utasításokat, parancsokat pontosan kell begépelni, és Enter­rel kell lezárni összetett, bonyolult utasítások is kiadhatók, nagy hatékonysággal lehet a számítógépet  vezérelni nem felhasználóbarát pl.: MS DOS, a Linux karakteres felülete  a Linux karakteres felülete kétféle módon érhető el:  a grafikus felületen egy Terminál ablakban vagy  a Ctrl­Alt­F1 vagy Ctrl­Alt­F2 vagy  Ctrl­Alt­F3 vagy Ctrl­Alt­F4 vagy Ctrl­Alt­F5  vagy Ctrl­Alt­F6 hatására megjelenő karakteres felületen, ahonnan a Ctrl­Alt­F7­tel le­ het visszalépni a grafikus felületre 2.  A felhasználók száma alapján egyfelhasználós: egyszerre csak egy felhasználó használhatja a gépet pl.: MS DOS, Windows 95, Windows 98, Windows ME többfelhasználós (multiuser): egyszerre több (tetszőleges számú) felhasználó használhatja a gépet minden felhasználónak a rendszerbe történő belépésnél meg kell adni a felhasználónevet és a  jelszót a felhasználók különböző jogokkal rendelkeznek, és mindig csak azt tehetik, amihez joguk  van a felhasználók között mindig van egy kiemelt jelentőségű, akinek a rendszerben mindenhez  joga van, ez a felhasználó végzi a rendszerbeállításokat és a többi felhasználó létrehozását, ad­ minisztrálását ennek a felhasználónak a lehetséges nevei néhány operációs rendszerben: rendszergazda  (Windows NT, 2000, XP), admin (Novell Netware), root (Unix, Linux) aranyszabályok többfelhasználós operációs rendszereknél:  mindig csak olyan jogú felhasználóként legyünk a rendszerben, amely jogok minimálisan  szükségesek a kívánt feladat végrehajtásához ha befejeztük a munkát vagy akármilyen rövid időre otthagyjuk a gépet, mindig jelentkez­ zünk ki 3.  Az egyszerre végezhető feladatok (futtatható programok) száma alapján: egyfeladatos: egyszerre csak egy feladat (program) futhat, pl.: MS DOS többfeladatos (multitasking): egyszerre (párhuzamosan) több programot is tud futtatni a rend­

I. A Linux operációs rendszer alapjai

4

szer a megvalósítás technikája: a processzor egymás után szolgálja ki a programokat, de olyan  gyorsan vált közöttük, hogy a váltásokat nem lehet érezni, hanem csak azt, hogy minden prog­ ram úgy érzi, mintha csak neki dolgozna a gép A folyamatok együttműködése alapján megkülönböztetünk környezetváltásos, preemptív és  kooperatív többfeladatos rendszert a környezetváltásos mód egy nagyon egyszerű feladatkezelés, melyben csak az előtérben  lévő program kap feldolgozási időt; ilyenkor egy háttérben lévő program aktiválásához a  felhasználónak előre kell hoznia a megfelelő ablakot kooperatív esetben (például a Mac OS operációs rendszernél vagy a Windows 3.0 grafi­ kus felhasználói felületnél) a több program futása úgy valósul meg, hogy minden program  bizonyos időnként lemond a CPU használatáról, átengedve azt egy másiknak; semmi sem  kötelezi azonban arra, hogy ezt megtegye, tehát tetszőleges ideig lefoglalhatja az erőfor­ rást, a többi folyamatot várakozásra kényszerítve a preemptív esetben (például a Windows 95­ös és újabb verzióinál, valamint a Linuxnál)  az operációs rendszer magja, a kernel képes arra, hogy egy megadott idő után a CPU hasz­ nálati jogát elvegye az éppen futó folyamattól és egy várakozónak adja át.

A L INUX   OPERÁCIÓS   RENDSZER   ALAPJAI I.  A Linux operációs rendszer felépítése: a rendszer minden eleme a többitől függetlenül cserélhető  (úgy is, hogy a rendszer zavartalanul fut, mialatt valamelyik részét frissítjük, újratelepítjük) 1.  Egy Linux rendszer elemei Rendszermag (kernel):  az operációs rendszer legalapvetőbb része, hardvert közvetlenül működteti, vezérli teljes egészében szabad forráskódú (szűkebb értelemben ez jelenti magát a „Linux”­ot) a kernel verziószáma három (vagy négy), egymástól ponttal elválasztott részből áll: főverziószám.alverziószám.a legújabb módosítás száma.a módosítás változata (pl.: 2.6.9) ha az alverziószám (a második szám) páros, akkor stabil, ha páratlan, akkor fejlesztői vál­ tozatról van szó pl. 2008. szeptember 8­án a legfrissebb stabil kernel verziószáma 2.6.26.5 a Linux eddigi összes kernele valamint a legfrissebb stabil és fejlesztői kernelek  verziószáma az interneten a www.kernel.org lapon található meg a kernel egy része modulokba is kerülhet, amelyek csak akkor töltődnek be a memóriába, ha  szükség van rájuk; ha már nem használjuk őket, kitörlődnek onnan Rendszer­segédprogramok: olyan, általában C nyelven megírt programfájlok, amelyeket sok program használ minden ilyen fájl lényegében egy függvénygyűjtemény (függvénykönyvtár), amely függvé­ nyek bármely program által elérhetők és használhatók a „függvénykönyvtár” (angolul: library) nem tévesztendő össze a fájlrendszerben használa­ tos „könyvtár”­ral (mappa, tartalomjegyzék, angolul: directory) hasonló a szerepük, mint a Windows operációs rendszerben a .DLL kiterjesztésű fájloknak Héj (shell): az a feladata, hogy beolvassa, értelmezze és a rendszermag számára továbbítsa a felhasználó  által kiadott parancsokat lényegében az operációs rendszer parancsértelmezője és felhasználói felülete két alaptípusa van: karakteres és grafikus karakteres héj: 

I. A Linux operációs rendszer alapjai

5

billentyűzettel begépelt és Enter­rel lezárt parancsokkal vezérelhető az operációs rendszer által biztosított valamennyi lehetőség elérhető ilyen módon (ha  megvan a megfelelő jogosultság – és tudás) kisebb programokat is lehet írni a segítségével (amihez nem kell külön programfejlesz­ tői környezet) többféle is van, az alapértelmezés szerinti a bash hasonlít a Windows­beli DOS­felülethez (csak annál jóval többet tud) grafikus héj alapvetően egérrel vezérelhető az operációs rendszer nem minden lehetőségét tudjuk kihasználni, de kényelmesebb a  használata az összetettebb, erőforrás­igényes grafikus héjak (pl.: Gnome, KDE) rendelkeznek rájuk  optimalizált külön programokkal is (amelyeket, ettől függetlenül, természetesen mind­ egyik grafikus héjjal lehet valahogyan futtatni), míg mások (pl.: IceWM, BlackBox stb.)  kisebb erőforrást igényelnek, gyengébb gépeken is gyorsan futnak, de kevesebb extra  szolgáltatással rendelkeznek vannak a Windows grafikus felületéhez hasonló kinézetű és hasonló  módon működő  grafikus héjak is Felhasználói programok (alkalmazások): a felhasználó igényeinek megfelelő feladatot ellátó  különféle programok (pl.: szövegszerkesztők, táblázatkezelők, rajzolóprogramok, böngészőprog­ ramok, levelezőprogramok, zenehallgató és video­lejátszó programok, játékok stb.) 2.  Linux terjesztések (disztribúciók) Azok a programcsomagok, amelyeket  a Linux telepítésének és használatának megkönnyítésére egyes cégek vagy egyéb, linuxos  szakemberekből álló csoportok (a rendszermag és más programok felhasználásával) össze­ gyűjtöttek,  használható rendszert állítottak össze belőlük és  megfelelő telepítőprogrammal ellátva, ingyen vagy pénzért terjesztik. A disztribúciókban a rendszermag teljes egészében szabad szoftver, az egyéb szoftverek között  lehetnek kereskedelmi vagy egyéb jogállású szoftverek is. Az ismertebb disztribúcióknak (pl. Slackware, Debian, Red Hat Linux, Fedora Linux, SuSE  Linux, Mandrake Linux, Knoppix stb.) létezik magyarított változata is, míg vannak eredetileg is  magyar fejlesztésű disztribúciók (BlackPanther Linux, UHU Linux, Frugalware Linux), amelyek  a legnagyobb mértékű magyar nyelvi támogatással rendelkeznek (természetesen, az eredetileg  angol nyelvű programok vagy dokumentációk magyarítása még ezekben sem teljes) Az egyes disztribúciók verziószámának semmi köze sincs a bennük lévő kernel verziószámához  (pl. az UHU Linux 2008 január 20­án megjelent 2.1­es stabil változata a 2.6.23.9­es rendszerma­ got használja) A disztribúciók verziói általában valamilyen fantázianevet is kapnak (pl. az UHU Linux 2.1­es  stabil változatának a fantázianeve: Bumm). 3.  Linux Live rendszerek Bármelyik Linux disztribúció telepíthető úgy a számítógépre, hogy az addig működő (általában  valamelyik Windows operációs rendszer) is használható marad. Ekkor a rendszerindításnál egy  megfelelő indításvezérlő (boot manager) által megjelenített listából kell kiválasztani a használni  kívánt operációs rendszert.  A Linux által leggyakrabban használt indításvezérlő a GRUB (GRand Unified Bootloader,  'nagy egyesített betöltésvezérlő'). A telepítéshez azonban általában újra kell particionálni a winchestert, ami nem teljesen veszély­ telen (de ha kellően odafigyelünk, egyáltalán nem veszélyes).

I. A Linux operációs rendszer alapjai

6

Ezért a Linux­szal csak ismerkedni kívánó, de a telepítéssel ill. az esetleges particionálással járó  munkát vállalni nem akaró érdeklődők számára olyan CD­ket (vagy DVD­ket) állítottak össze,  amelyről indítva a számítógépet, egy teljes Linux rendszer indul el, anélkül, hogy a winchesterre  bármit is írna (ott legfeljebb egy memóriaként használatos ideiglenes mappát hoz létre, amelyet  kilépéskor nyomtalanul kitöröl). Ez a live CD (vagy live DVD). A live CD használatához be kell állítani a számítógép CMOS RAM Setup­jában, hogy rendszer­ indításnál elsőként CD­ről próbálja meg a rendszerindítást. A CMOS RAM Setup­ot általában a gép indítása után a megfelelő pillanatban megnyomott  Delete billentyűvel lehet megjeleníteni. Egy live CD mindig lassabb, mint a telepített Linux változat (mert egy CD­meghajtó lassabban  működik, mint egy winchester), és jó, ha minél gyorsabb processzor és minél nagyobb memória  van a gépben. Egy Linux live CD használható akkor is, ha a gépre telepített operációs rendszer teljesen hasz­ nálhatatlan, viszont a winchesterről értékes adatokat kell kimenteni (a Linux Live nem települ a  winchesterre, de ha úgy akarjuk, olvasni tud róla). A Linux live rendszer természetesen, internetezésre is használható (alapértelmezésben egy  DHCP szervertől kér IP­címet, de be lehet állítani fix IP­címeket vagy más internet­elérési mó­ dot is). Mivel a vírusoktól és egyéb hálózati kártevőktől már a Linux sem teljesen mentes (bár  nagyságrendekkel kevesebb linuxos vírus van, mint windowsos), ha internetezés közben támadás  éri a gépünket, egy Reset után újra az eredeti, vírusmentes rendszerünk indul be. Ha gyakran használunk egy Linux live rendszert, azonban az alapértelmezés szerinti beállítások  nem megfelelők, lehetőség van arra, hogy ezeket a beállításokat ne kelljen minden rendszerindí­ tás után megismételni: a beállításokat floppyra mentjük, és ezt a floppy lemezt a rendszerindítás  előtt betesszük a floppymeghajtóba. Léteznek már olyan live rendszerek, amelyket egy pendrive­ra kell telepíteni. Természetesen, ez  csak olyan gépeknél használható, amelyek képesek II. Fájlok, könyvtárak, könyvtárszerkezet, lemezmeghajtók a Linuxban 1.  Fájl (file, 'állomány'): logikailag összetartozó adatok azonosítóval ellátott halmaza A fájlok azonosítója (neve) a Linuxban legfeljebb 255 karakterből állhat. A Linux a fájlnevekben megkülönbözteti a kis­és nagybetűket. A Windows­ban megszokott módon lehet formailag kiterjesztése is egy fájlnak (a név első része  után egy pont, majd a kiterjesztés), de egy Linux rendszer nem a kiterjesztés, hanem a fájl tartal­ ma alapján állapítja meg annak típusát. A Linuxban egy fájl nevében lehet több pont is. Bár az újabb Windows­változatok is megengedik a fájlnevekben a több pontot (és a legutolsó  pont utáni részt tekintik kiterjesztésnek), de ez inkább csak a bonyodalmak számát növeli,  gyakorlati haszna nincs. Egy futtatható fájl (program) futtatásához a megfelelő jogosultsággal kell rendelkezni. 2.  Könyvtár (directory, 'tartalomjegyzék') vagy mappa (folder): fájlok csoportosítására szolgáló  gyűjtőobjektum, amely csak fájlokat vagy könyvtárakat tartalmazhat A Linux a könyvtárakat speciális tulajdonságú fájlokként kezeli. A Linux (és valamennyi, a Unix­hoz hasonló operációs rendszer) a lemezeken egyetlen nagy  könyvtárrendszerbe illesztve kezeli az összes fájlt, könyvtárat, lemezmeghajtókat és egyéb esz­ közmeghajtókat (gyakorlatilag mindent fájlnak tekint, ezért a továbbiakban a „fájl” szó a fentiek  közül bármit jelenthet). 3.  Könyvtárszerkezet, elérési útvonal:  A Linux könyvtárszerkezetét a Unix Fájlrendszer­felépítési Szabvány (Filesystem Hierarchy  Standard, FHS) határozza meg. A legtöbb Linux­disztribúció ezt a szabványt követi. A könyvtárszerkezet hierarchikus felépítésű, amelyik a / jelű root ('gyökér') könyvtárból  indul ki.

I. A Linux operációs rendszer alapjai

7

a / könyvtárban általában szabványos nevű és tartalmú könyvtárak vannak, ezért (bár rend­ szergazdaként lenne jogunk hozzá) kézzel nem célszerű ezektől eltérő nevű vagy tartalmú  könyvtárat közvetlenül a / könyvtárban létrehozni A könyvtárszerkezetben történő közlekedés leírásához (a Windows­ban megismert módon) itt is  az elérési útvonalat használjuk, amelynek fő sajátosságai: az egyes szinteken lévő könyvtárakat a / (per, Shift­6) jel és nem a Windows­ban  megszokott \ (backslash, AltGr­Q) jel választja el egymástól; kétféle típusú elérési útvonal van: teljes elérési útvonal: mindig a / könyvtárral kezdődik és mindig használható; relatív elérési útvonal: az aktuális könyvtárban közvetlenül lévő könyvtár nevével kezdő­ dik, és csak az ezen az ágon lévő fájlok elérésére használható. Néhány speciális könyvtár (a / könyvtáron kívül): aktuális könyvtár: az a könyvtár, amelynek a tartalma a karakteres felületen kiadott ls ­a lis­ tázóparanccsal jelenik meg az aktuális könyvtár jele: . (egy pont) ha viszont egy könyvtár neve .­tal kezdődik és utána más karakterrel folytatódik, azt je­ lenti, hogy az illető könyvtár rejtett attribútumú mivel biztonsági okok miatt az aktuális könyvtárban lévő fájlok nem érhetők el csupán a  nevük megadásával (úgy, mint a Windows­ban), ezért egy aktuális könyvtárbeli fájl eléré­ séhez a fájl neve elé karakteres felületen a ./ karaktereket is be kell gépelni az aktuális könyvtár szülőkönyvtára: az a könyvtár, amelyik az aktuális könyvtárat közvet­ lenül tartalmazza a szülőkönyvtár jele: .. (két pont) a szülőkönyvtár jelének felhasználásával (és megfelelő jogosultságok birtokában) akárme­ lyik könyvtárból akármelyik fájl egyetlen elérési útvonallal elérhető A / (root) könyvtárban található szabvány szerinti könyvtárak és azok szokásos tartalma: /bin: olyan alapvető futtatható programok (binárisok), amelyeket mindegyik felhasználó hasz­ nálhat úgy, mint egy Linux­parancsot vagy egy segédprogramot, a karakteres felületen kiadott  megfelelő utasítással (paranccsal) /boot: a rendszer indításához szükséges fájlok helye /dev: eszközmeghajtó fájlok (a különböző eszközök kezeléséhez szükséges, azokat képviselő  fájlok) ha valamelyik alkalmazás egy eszközt akar használni, akkor valójában az itt található meg­ felelő eszközkezelő fájlhoz fordul /etc: a számítógéppel (ill. a konkrét számítógépes rendszerrel), annak beállításával kapcsola­ tos fájlok rendszerkonfigurációs fájlokat tartalmaz, ezért a legtöbb esetben, ha be akarunk valamit ál­ lítani („linuxos módon”), akkor ebben a könyvtárban kell keresni a beállítási lehetőséget  kínáló konfigurációs fájlt /home: a felhasználók saját (home), bejelentkező (login) alkönyvtárai az alkönyvtár neve megegyezik a felhasználó bejelentkezési (login) nevével minden felhasználó azt tehet a saját könyvtárában, amit akar /lib: dinamikus függvénykönyvtárak (alapvető fontosságú programkönyvtárak és kernel mo­ dulok) ezek segítségével érhető el az, hogy ugyanazokat az előre megírt eljárásokat több alkalma­ zás is használhassa az itt lévő fájlok hasonlítanak a Windows­beli .DLL kiterjesztésű állományokhoz /lost+found: ha valamilyen rendkívüli esemény miatt a fájlrendszer megsérül, és a helyreállí­ tó program olyan fájlokat talál rajta, amelyeknek könyvtárstruktúrába helyezéséhez nincs elég 

I. A Linux operációs rendszer alapjai

8

információja, ide teszi őket ezt a könyvtárat csak a rendszergazda (root) nézheti meg, hiszen az esetlegesen itt található  fájlok hasznosításához komoly szaktudás kell az ún. naplózó fájlrendszereknél (amelyek minden, a rendszerben történt eseményt naplóz­ nak és egy esetleges rendszer­összeomlás után történő újraindításnál ebből a naplófájlból  állítják helyre a rendszert, ilyen az újabb disztribúciókban alapértelmezett ext3 fájlrendszer  is) erre a könyvtárra ritkán van szükség, ezért az általában üres /media: az újabb disztribúciókban (a FHS legújabb, 2.3­as ajánlásának megfelelően) ide az  induláskor automatikusan csatlakozó háttértárolók (floppy, CD, DVD, winchester) tartalma  kerül /mnt: beillesztési pont az időlegesen becsatlakoztatott fájlrendszerek részére ide csatlakoztathatók a háttértárolók, és azok tartalmához így lehet hozzáférni az újabb disztribúciókban ide csak az ún. „kézi csatolású” eszközök kerülnek, az automati­ kus csatlakoztatás a /media könyvtárba történik /opt: a rendszerbe utólag hozzáadott, telepített alkalmazások alapértelmezésben ide kerülnek a Linux­ban az alkalmazásokat akkor a legegyszerűbb telepíteni, ha az adott disztribúció  csomagkezelője által kezelhető programcsomagok formájában léteznek az újabb disztribúciókban általában nem használják ezt a könyvtárat, ezért az alapértelme­ zésben mindig üres /proc: a futó folyamatok (processzek) állapotáról információkat tartalmazó fájlok gyűjtemé­ nye a számítógép alkatrészeiről találunk itt adatokat, a legtöbb alkalmazás is innen olvassa ki a  gép tulajdonságait az itt lévő fájlok a rendszerindítás során létrejövő szöveges állományok ezt az egész könyvtárat virtuális (látszólagos) fájlrendszernek nevezzük és csak az operáci­ ós rendszer használhatja /root: a root (rendszergazda) felhasználó saját (home) bejelentkezési (login) könyvtára /sbin: a rendszergazda által használható, a rendszerindításhoz és rendszer­karbantartáshoz  használt rendszeradminisztrációs parancsok gyűjteménye /srv: az adott rendszer adott állapotában megvalósított ún. helyzetspecifikus adatokat tartal­ maz pl. ha az Apache webszerver­program fut a rendszerben, akkor a /srv/www lesz a szerver  dokumentum­gyökérkönyvtára (vagyis az ebben a mappában elhelyezett /sys: a rendszerben megtalálható hardver eszközökről tartalmaz adatokat /tmp: a rendszer működése során keletkező átmeneti adatokat tartalmazó könyvtár ennek a könyvtárnak a segítségével lehet rendet tartani az egyes alkalmazások háza táján,  mert mindegyik ebbe a könyvtárba „szemetel” és a könyvtár tartalma a rendszerindításkor  törlődik /usr: az általános felhasználói alkalmazásokat és azok adatait (pl. forráskódjukat) tartalmazza általában ez az egyik legnagyobb könyvtár, amelynek legáltalánosabb alkönyvtárai és azok  tartalma: /usr/bin: parancsok /usr/sbin: rendszerparancsok /usr/lib: függvénykönyvtárak /usr/doc: dokumentációk /usr/man: kézikönyvek (manuálok) /usr/src: forráskódok /usr/spool: ideiglenes fájlok az újabb disztribúciók a /opt könyvtár helyett a /usr könyvtár alkönyvtáraiban tartalmazza 

I. A Linux operációs rendszer alapjai

9

az utólag hozzáadott alkalmazások jellemzőit /var: a rendszer működése során állandóan változó rendszeradatokat (pl. a naplóállományo­ kat) tartalmazza 4.  Lemezmeghajtók: A háttértárolók azonosítása nem a Windows­ban megszokott módon (az angol abc betűivel) tör­ ténik. A floppy lemez és a CD, DVD lemez esetében a fizikailag egy egységet képező háttértároló logi­ kailag is egy egységnek számít, míg a winchester esetén lehetőség van azt logikai lemezrészekre  (partíciókra) osztani. Ha nem osztjuk az illető winchestert partíciókra, akkor is van rajta egy par­ tíció, amely a teljes lemezt elfoglalja. A winchester partíciókra történő felosztását hívjuk particionálásnak. Minden winchesteren legfeljebb négy elsődleges partíció, vagy legfeljebb három elsődleges és  egy kiterjesztett partíció lehet. A kiterjesztett partíciót további, tetszőleges számú logikai  meghajtóra oszthatjuk (amelyeket ugyanúgy kezelhetünk, mint az elsődleges partíciót). A  Windows csak elsődleges partícióra hajlandó települni, és egy winchesteren általában csak  egy elsődleges partíciót tud kezelni, míg a Linux tetszőleges partícióra kerülhet és lemezen­ ként több elsődleges partíciót is tud kezelni. Floppymeghajtóból egy számítógépben legfeljebb kettő lehet. Ezek egy szalagkábellel csatlakoz­ nak az alaplaphoz. Azt a meghajtót, amelyik a szalag végéhez csatlakozik, elsődleges floppy­ meghajtónak nevezzük (a Windows­ban ez az A: meghajtó), a másikat pedig másodlagos floppy  meghajtónak nevezzük ( a Windows­ban ez a B: meghajtó).  Megfelelő beállítással a két floppy meghajtó betűjele felcserélhető a Windows­ban. A leggyakrabban használt számítógépeknél winchesterből, optikai (CD, DVD)meghajtóból vagy  nagy kapacitású floppymeghajtóból (LS 120­as, Zip drive stb.) összesen legfeljebb 4 darab lehet  (ezek az ún. IDE csatolású eszközök). Ezek az alaplapra két szalagkábellel csatlakoznak (tehát  mindkét szalagkábelre egyenként legfeljebb 2 eszköz kapcsolható). Az egyik szalagkábelen lévő  eszközök az elsődleges (primary), a másikon lévők a másodlagos (secondary) eszközök. Mind az  elsődleges, mind a másodlagos eszközöket magán az eszközön található kis rövidre záró dugók  (jumperek) beállításával lehet megkülönböztetni: „mester” (master) vagy „szolga” (slave) lehet  (függetlenül attól, hogy melyik a szalagkábel melyik csatlakozójához kapcsolódik). Így tehát  ezen eszközök 4 darabjának magyar (és angol) neve: elsődleges mester (primary master), elsőd­ leges szolga (primary slave), másodlagos mester (secondary master), másodlagos szolga (secon­ dary slave). A Linux­ban a háttértárolók eszközmeghajtói a /dev könyvtárban találhatók, a következő fájlok­ ban: /dev/fd0: az elsődleges (a Windows­beli A:) floppy meghajtó /dev/fd1: a másodlagos (a Windows­beli B:) floppy meghajtó mindkét floppy meghajtónál, a benne lévő, meghatározott kapacitású lemez eszközmeghaj­ tója más, pl. az elsődleges meghajtóban lévő, 1,44 MB kapacitású floppylemezé:  /dev/fd0h1440 /dev/hda: a primary master meghajtó  /dev/hdb: a primary slave meghajtó /dev/hdc: a secondary master meghajtó /dev/hdd: a secondary slave meghajtó ha valamelyik fenti IDE csatolású eszköz winchester, akkor annak a partícióinak külön  eszközmeghajtója van, pl. ha a primary master meghajtó winchester, annak az első partíci­ ójának eszközmeghajtója: /dev/hda1, a második partícióé /dev/hda2 stb. Ha az IDE eszközök között egy CD­ROM, CD­író ill. DVD­meghajtó van, annak az eszköz­ meghajtója: /dev/cdrom, /dev/cdwriter ill. /dev/dvd. Ha az IDE eszközök között több  CD­ROM, CD­író ill. DVD­meghajtó van, annak az eszköz­

I. A Linux operációs rendszer alapjai

10

meghajtója a /dev/hda, /dev/hdb, /dev/hdc és a /dev/hdd eszközmeghajtók közül az, ahova az  illető eszköz csatlakoztatva van. A legtöbb, általánosan használt, nem szerver célú disztribúcióban a floppy­, winchester­ és opti­ kai meghajtók a rendszerindításnál automatikusan becsatolódnak a könyvtárszerkezetbe (ez az  ún. „automount”),  ezért az illető meghajtókban lévő lemezek tartalma itt lesz hozzáférhető és (a jogosultságoktól  függően) használható, mégpedig a /media könyvtár alkönyvtáraiba a következőképpen: ha egy floppymeghajtó van (gyakorlatilag csak ez az eset fordul elő), az a  /media/floppy könyvtárba csatolódik  ha csak egy optikai (CD vagy DVD) meghajtó van, az a /media/cdrom alkönyvtárba csatoló­ dik be ha több optikai meghajtó van, az   első után becsatolódó a  /media/cdrom­hda, /media/cdrom­hdb, /media/cdrom­hdc vagy /media/cdrom­hdd könyvtárak közül a megfelelőbe csatlakozik a merevlemezes meghajtók partíciói a /media/disk­hda1, /media/disk­hda2, …., /media/disk­ hdb1, /media/disk­hdb2, …, /media/disk­hdc1, /media/disk­hdc2, …, /media/disk­hdd1, /me­ dia/disk­hdd2, … könyvárak közül a megfelelőbe csatlakozik (pl.: a /media/disk­hda2 könyv­ tár a primary master csatlakozón lévő winchester második partícióját jelenti) Ha a számítógépben SATA csatolású winchester van, a megfelelő könyvtárak nevében a „hd”  karakterek helyett „sd” karakterek szerepelnek (pl.: /dev/sda, /dev/sdb, … , /media/sda1 stb.).  Sőt, az újabb disztribúciókban mindegyik (nem csak a SATA csatolású) winchesterek és flash  memória alapú háttértárolóknál (ilyen pl. a pendrive) hasonló a helyzet. III. Jogok (jogosultságok) a Linuxban 1.  Alapok A Linux többfelhasználós (multiuser) operációs rendszer, ezért csak valamilyen felhasználónév  (és a hozzá tartozó jelszó) megadása után lehet használni. A fájlokhoz ill. a könyvtárakhoz tartozó hozzáférési jogosultságok meghatározzák, hogy melyik  felhasználó melyik fájlon ill. könyvtáron milyen műveletet hajthat végre. A Linuxban a jogok (mint általában a többfelhasználós operációs rendszerekben) a rendszer fájl­ szintű védelmét biztosítják. Minden felhasználó (user) egy csoporthoz (group) tartozik. A felhasználók csoportokba sorolása azt a célt szolgálja, hogy több felhasználónak lehessen  viszonylag gyorsan és egyszerűen ugyanazokat a jogosultságokat adni Ha a felhasználónak nem adunk meg csoportot, automatikusan a users csoportba kerül. Minden fájlnak és könyvtárnak van egy tulajdonosa. Ez vagy a rendszergazda (root felhasználó)  vagy az a felhasználó, amelyik létrehozta az illető fájlt. 2.  A Linux a fájlokhoz és könyvtárakhoz való viszonyuk alapján a következő felhasználótípuso­ kat különbözteti meg (zárójelben az angol név és rövidítés):  az a felhasználó, aki a fájl ill. könyvtár tulajdonosa (user, u),  az a csoport, amelyikhez a fájl ill. könyvtár tulajdonosa tartozik (group, g),  a többi felhasználó (others, o), minden felhasználó (all, a).  3.  A fájlokkal és könyvtárakkal három dolgot tehetnek a felhasználók (zárójelben az angol elne­ vezés és rövidítés): olvasás (read, r), írás (write, w), végrehajtás (execute, x). Mindegyik felhasználótípusra külön­külön be lehet állítani ezeket az engedélyeket. A jogok jelentése a fájloknál: olvasás: meg lehet nézni a fájl tartalmát írás: módosítani és törölni lehet a fájlt végrehajtás: 

I. A Linux operációs rendszer alapjai

11

ha futtatható program, akkor lehet futtatni;  ha nem futtatható program (vagyis dokumentumfájl), akkor vagy egy általános megjelení­ tőprogrammal vagy az illető fájltípus speciális kezelőprogramjával lehet a fájl tartalmát  megjeleníteni A jogok jelentése a könyvtáraknál: olvasás: a könyvtár tartalma kilistázható, írás: az adott könyvtárban bejegyzéseket (fájlokat, könyvtárakat) tudunk létrehozni, módosíta­ ni és törölni, és törölhetjük magát a könyvtárat is, végrehajtás: beléphetünk a könyvtárba és hozzáférhetünk benne lévő fájlokhoz (ha azokhoz  megvan a megfelelő jogunk). 4.  A jogok megadása a gyakorlatban mindegyik felhasználótípusnál (u, g, o, a) vagy a jogokat jelen­ tő betűk (r, w, x) ill. a megfelelő jog hiányát jelző ­ karakter vagy a különféle kombinációknak meg­ felelő szám megadásával lehetséges. A kétféle megadási mód kapcsolata: 0 ­ ­ ­ semmilyen jog nincs 1

­

­

x

végrehajtási jog

2

­

w

­

írási jog

3

­

w

x

végrehajtási és írási jog

4

r

­

­

olvasási jog

5

r

­

x

olvasási és végrehajtási jog

6

r

w

­

olvasási és írási jog

7 r w x olvasási, írási és végrehajtási jog A kódszámok fejben történő kiszámításához elég csak annyit megjegyezni, hogy az olvasási jog értéke 4,  az írási jogé 2, a végrehajtási jogé pedig 1, és több jog esetén ezeket kell összeadni. IV. A Linux története (a hup.hu webhely alapján) 1.  Előzmények: a Unix története (kiegészítve a számítástechnika történetének néhány nevezetes  eseményével, amelyek közül a legtöbb közvetve kapcsolódik a Unix­hoz is) 1941. szeptember 9.: A New York állambeli Bronxville­ben megszületik Dennis M. Ritchie 1943. február 4.: New Orleans­ben megszületik Ken Thompson 1944: A New York állambeli White Plains­ben megszületik Andrew S. Tanenbaum 1953. március. 16.: New York City­ben megszületik Richard Matthew Stallman 1956: Az IBM­nél dolgozó Backus megalkotja a Fortran nyelvet 1957: Elkezdődik az ALGOL fejlesztése 1958: Az MIT­n (Massachusets Institue of Technology) McCarthy kidolgozza a LISP  programnyelvet 1961: Az MIT­n elkészül az IBM 709­en futó Compatible Timesharing System (kompatibilis  időosztásos rendszer) 1962. november: Licklider felveti a MAC (Multiple Access Computers) projekt ötletét 1964:  Az IBM­nél George Radin megtervezi a PL/I programnyelvet (Programming Language #1)  A MAC­projektből nőtt ki a „Multics” (Multiplexed Information and Computing Service)  nevű időosztásos operációs rendszer projektje Stallman 11 évesen elolvassa az IBM 7094 kézikönyvét 1965:  A Multics­csapat a PL/I nyelv optimalizálásán dolgozik  Az AT&T Bell Laboratories csatlakozik a General Electrics és az MIT közös Multics­ projektjéhez

I. A Linux operációs rendszer alapjai

12

1966: Ken Thompson végez a Berkeley­n, a Bell­nél kap állást, és a Multics­projekten kezd  dolgozni 1967:  Ritchie végez a Harvardon, a Bell Labs­hoz szerződik Linus szülei egy protestáns gyűlésen találkoznak 1969:  április: Az AT&T Bell Laboratories úgy dönt, hogy visszahívja kutatóit a Multics­projektből.  Ezen kutatók egyike volt Ken Thompson, aki PDP­7 assembler­ben elkezdi a legelső Unix  rendszer (ahol az 'Uni' 'egy'­et jelent) fejlesztését (a Space Travel játék futtatásához). Az ARPAnet projekt indulása. december 28: A finnországi Helsinkiben megszületik Linus Benedict Torvalds, apja Nils  (Nicke) rádióriporter; anyja Anna (Mikke); az anyanyelve svéd; szülei korán elváltak, apja a  Szovjetunióba ment Ken Thompson, a Multics nyomdokain haladva egy PDP­7­en egy hónap alatt megírja az első  Unix­ot. Egy­egy hétbe tellett megírni neki az eredeti kernelt, shellt, szövegszerkesztőt, és  assembler fordítót 1970:  Ken Thompson megírja a B nyelvet  május: A Bell Laboratories 65 000 dollárért egy PDP­11/20­ast rendel (fő jellemzői: 24 kB  RAM és 500 kB lemezterület) szeptember: A PDP­11 megérkezik, de még decemberig nincs hozzá lemez Ken Thompson és Dennis Ritchie átírják a Unix rendszert egy PDP­11­es gépre 1971.  január­március: A Unix újraírása a PDP­11/20­on A B nyelv újragondolása: byte­központúság és lebegőpontos műveletek (tervezett)  támogatása, végül a C nyelvhez vezetett. Dennis Ritchie elkezdi írni az „NB”­t (új B). Az MIT­n Richard M. Stallman az ITS­t (Incompatible Time­sharing System, 'inkompatibilis  operációs rendszer') kezdi készíteni (a PDP gépen a gyártó DEC cég operációs rendszere  helyett ezt kezdték el használni) november 3: Az 1. (B­ben írt) Unix­verzió (a több mint 60 parancsot megvalósító kernel kb.  tízezer sor)  1972:  Dennis Ritchie megalkotja a C nyelvet december 6: A 2. Unix­verzió jobbára Thompson munkája, és C­ben íródott  1973.  augusztus 31: A Unix kernel C­beli újraírása november: A 4. Unix­verzió  1974:  A UNIX­ról az első részletes publikáció megjelenik. Akkoriban az AT&T ki volt tiltva a  számítástechnikai piacról (így nem árulhatta pénzért a UNIX­ot), ezért a forráskódot ingyen  bocsátották az egyetemek rendelkezésére. Mivel akkoriban az egyetemeken szinte csak  PDP­11­es gépek voltak nagyon sok helyen kezdték el használni a UNIX­ot. Rövid idő alatt  több, mint 500 különböző változat jön létre. május 15: A Columbia egyetemen megalakul a Unix User Group (a Usenix Association  elődje) június: Az 5. Unix­verzió  1975.  május: A 6. Unix­verzió A kaliforniai Berkeley Egyetemen olyan új tulajdonságok kerülnek bele a Unix rendszerbe,  amik széles körben elfogadottá válnak. Ekkor adják ki az első BSD­t (Berkeley Software 

I. A Linux operációs rendszer alapjai

13

Distribution). ősz: A 6. Unix­verzió telepítése a Berkeley új PDP­11/70­es gépén. Ken Thompson Berkeley­ ben sorról sorra ismerteti a forráskódot  A 21 éves Bill Joy lediplomázik a Berkeley­n 1976:  Stallman TECO­ban (ez egy editor) megírja az első Emacs­ot (ez is egy speciális editor) A Xerox kifejleszti az Ethernetet szeptember: 138 intézmény licenceli a Unix­ot 1977 : eleje: Megjelenik az első 'Berkeley Software Distribution', benne Pascal és egy  szövegszerkesztő (ex) Bill Joy megírja a vi­t május: Lycklama 'Mini Unix'­a, a 6. verzió egy része, memóriakezelő hardver nélküli  PDP­11­es gépekre Az Apple Computer alapítása 1978:  A Unix Timesharing System (UTS) 7. verziója A K&R­féle "A C programozási nyelv" c. könyv megjelenése közepe: A második Berkeley Software Distribution (2BSD): Pascal, vi, termcap, Mail, more,  csh, ex június 8: Az Intel kiadja a 16­bites 8086 processzort (10 hét alatt, hézagpótlónak tervezték)  A Berkeley­n a Unix 7. verziójában megjelenik a virtuális memória támogatása 1979: január: A 7. Unix­verzió. Nagyméretű fájlrendszerek, korlátlan számú felhasználó, a kernel  mérete még mindig csak 40kb Az AT&T Bell Laboratories elkezdi a UNIX hivatalos verzióinak kibocsátását, a rendszer  használatának engedélyhez kötését (az oktatási licence szigorítását). Ez azután következhetett  be, hogy az amerikai kormány részekre bontotta az AT&T­t, és az utódoknak megnyitotta az  utat a számítástechnikai piac felé. Doug és Larry Michels megalapítják a Santa Cruz Operation (SCO) céget, cél: Unix portok  készítése június 1: Az Intel bemutatja a 8086 8­bites verzióját, a 8088­at, az IBM a 'kis példányszámú'  PC­hez a 8088­at választja 1980:  augusztus: Elkészül az első UNIX, ami IBM PC­ken működik ­ a Xenix. Érdekes módon a  Microsoft fejlesztette ki. Első változatai csak i8086­os és i8088­as processzoron futottak,  ezért nem is volt igazi többfelhasználós. De az i80386 alapú PC­k megjelenésével a Xenix is  biztosítani tudta a hagyományos UNIX gépek funkcióit. A 'Xenix', alapja (részben) a BSD, a  későbbiekben inkább az SCO fejleszti, a MS pedig előszeretettel használja fejlesztési és  dokumentációs célokra. A SCO elkezdi terjeszteni a Microsoft Xenix­et október: a Microsoft elkezdi fejleszteni a DOS­t 1981:  július: A Microsoft 25.000 dollárért megvásárolja a Seattle Computer 86­DOS­át, ezt az  egyszerű CP/M 1.4­utánzatot augusztus 12: Az IBM bejelenti a PC­t A Free University Amsterdam 37 éves egyetemi tanára, Andy Tanenbaum, az AT&T's  szigorodó licencére válaszul a Minix nevű oktatási célú operációs rendszeren kezd dolgozni 1982:  február 1: Az Intel bemutatja a védett memóriamódra is képes 80286­ot 

I. A Linux operációs rendszer alapjai

14

Linus játékokat ír nagyapja 1980­ban vett Commodore Vic 20­as gépén, sci­fi és horror  könyveket olvas Bill Joy a Berkeley­ről a Sun­hoz megy dolgozni Stallman elkezdi a GNU­projektet Az AT&T kibocsátja a Unix első kereskedelmi verzióját, a System 3­at, amely nem volt  igazán sikeres. 1983:  tavasz: A 8086­alapú IBM XT szeptember 27.: Stallman bejelenti a GNU­projektet Az AT&T megjelentet egy javított Unix változatot, System V néven. Ez már több kiadást is  megért ­ Release 2, 3, és 4 néven. 1984:  A FORTH egy darab 80386­on akár 150 felhasználót is kiszolgál január: Stallman a GNU miatt kilép az MIT­től A 14 éves Linus a Vic 20­as gépét lecseréli egy Sinclair QL­re (lemezmeghajtó nélkül);  egyetlen szoftvert vásárolnak hozzá, egy assemblert Az AT&T­t feldarabolják, a Unix teljesen kereskedelmi termékké válik, a forráskód zárt lesz A 286­alapú IBM AT augusztus: PC­n futó MS Xenix szeptember: Stallman elindítja a GNU Emacs­ot, a forrást 150$­ért terjeszti 1985:  Stallman megalapítja a Free Software Foundation­t március: A GNU kiáltvány megjelenik a Dr Dobbs Journal­ban  Más intézmények is felismerik a UNIX szabványosításának szükségességét. Az IEEE  (Institute of Electrical and Electronic Engineers ­ Nemzetközi Villamosmérnök Szövetség)  égisze alatt kifejlesztik a BSD és az AT&T Unix­verzióit közelítő POSIX (Portable Operating  System) szabványt, a UNIX operációs rendszerek szabványát. Maga a szabvány több részre  oszlik. Egyes részei csak a shellre és a parancsokra vonatkoznak, más részei a  rendszerfelügyeletet fedik le. Bár a POSIX a UNIX rendszerek szabványa, más operációs  rendszerek is támogatják ­ például a Windows NT. Jelenleg az ANSI és az ISO is támogatja a  POSIX szabványt, melynek a Linux megfelel.  Szabadon terjeszthető az X Window System  október 17: A 4GB­ot is címezni tudó Intel 80386DX  december: GNU Emacs General Public License 1986:  MS Xenix 286 Larry Wall elkezdi a Perl fejlesztését Andy Tanenbaum PhD­t szerez a Berkeley­n, Amszterdamba költözik november: Andy Tanenbaum teljesen új Unix­újrairata, a cél egy PC/XT/AT/386 platformon  futó oktatási rendszer, a Minix a Prentice­Hall kiadótól 80 dollárért szerezhető be (54k  copyright­os sort tartalmaz a forráskód) 1987.  január: megjelenik Tanenbaum „Operációs rendszerek: tervezés és implementáció” c. könyve február: A 110 k sornyi forráskódot tartalmazó GNU C compiler (gcc) elkezd terjedni a  fejlesztők között december (?): A GNU General Public License (GPL) első említése  december: Az IBM kiadja az OS/2­t 1988.  A 18 éves Linus elkezdi a Helsinki Egyetemet 1989:

I. A Linux operációs rendszer alapjai

15

február: A GNU General Public License 1.0 verziója  SCO UNIX System V/386 A Microsoft 25 millió dollárért megvásárolja az SCO 16%­át 1990. május 22.: 386­ot támogató Windows 3.0  2.  A Linux története 1991: január: A 21 éves Linus egy 33MHz­es, 40Mb lemezzel ellátott 386SX PC­t vásárol, hogy a  'Prince of Persia' játékot tudja futtatni április: Elkezdődik a Linux­ötlet megvalósítása; Linus Tanenbaum könyvét (1987), Bach  könyvét (1986), és Jolitz cikkeit használja fel. Linus Torvalds a 80386 processzor védett  módú (protected mode), feladat­váltó (task­switching) lehetőségeivel szeretett volna  megismerkedni. június: A GNU General Public License 2.0 verziója Amikor egyszer megkérdezték Linus Torvalds­tól, mikor van a Linux születésnapja, azt  mondta, hogy nem tudja megmondani, de egy e­mail tanúsága szerint július 3­án már a  POSIX szabvány után érdeklődött, így akkor már biztos futott az alaprendszer. Az első  fázisban kialakuló Linux 0.01­es változat még semmire sem volt használható, csak egy lépcső  volt a továbbfejlesztéshez. augusztus 25: Linus javaslatokat vár a comp.os.minix­en október 5­én hirdette meg Linus Torvalds az első ,,hivatalos'', 0.02­es Linux­ot az Interneten.  Ekkor már néhány alapprogram futott a rendszeren (pl. a GNU gcc nevű C fordítója, valamint  a bash burokprogram), így már el lehetett kezdeni használni a rendszert. Ekkor nem is a  rendszer használhatóságának növelése volt a fő cél, hanem a rendszermag fejlesztése. Ezért  ekkor nem készültek dokumentációk, installációs csomagok, stb. A Linux ekkor még csak a  megszállott hackereknek készült. A 0.03­as Linux­verzió két­három hét alatt megszületett december: A Linux része lesz a floppylemez­meghajtó. Linus Torvalds kibocsátotta a Linux  0.10­es verzióját.  december 19­től, a 0.11­es változat kibocsátásától számíthatjuk a Linux gyerekkorát. Ez volt  az első önálló rendszer, tehát nem kellett Minix a használatához. A Unix System Laboratories kibocsátja a System V Release 4­et, amely egyesíti magában több  rendszer vonásait. Válaszul több más cég (IBM, Hewlett­Packard, stb.) megalakítja az OSF­et  (Open Software Foundation), hogy létrehozzák saját standard UNIX verziójukat. 1992: január 15.: A Linux 0.12­es változat megjelent. Ez egy elég stabil változat lett, ekkortól  kezdődött el a Linux igazi hódítása. A 0.12­es Linuxot ugyanis elkezdték használni  ,,egyszerű'' felhasználók is, nemcsak megszállottak. Szintén ehhez a változathoz kapcsolódik  a Linux fejlesztésének kiszélesedése: már olyan lényeges részeket is tartalmazott, melyeket  nem Linus Torvalds írt (pl. a virtuális konzolokat Peter MacDonald programozta). február 1.: Megkezdődik a Linux és a GNU egy rendszerbe gyúrása március 13.: William és Lynne Jolitz kiadja a 386BSD 0.0­t március: Linux 0.95 április: A Linux 0.96­on elindul az X Window A MicroSoft bejelenti a Windows NT­t december: a Linux verziószáma még csak 0.99pl14 volt. (A pl14 a ,,patch level 14'' rövidítése,  azaz ez a 14. javított változat.) 1993: június: Az AT&T eladja UNIX­át a Novell­nek, így a Unix System Laboratories a Novell  UNIX System's Group részévé válik. A Novell elkészíti a UnixWare­t, amely a System V 4­ en alapul, és kapcsolatot tud tartani a Novell NetWare­rel is.

I. A Linux operációs rendszer alapjai

16

október: A Novell átruházza a UNIX név használatának jogát az X/Open­re, amely egy  nemzetközi szabványügyi szervezet. ,,Az X/Open a POSIX ajánlásokat továbbfejlesztve és a  legfontosabb gyártókkal konzultálva fejlesztette ki az úgynevezett Spec 1170 ajánlást, ami  jelenleg a UNIX minősítés alapját képezi.'' Ezt más néven UNIX 95 szabványnak is nevezik. Jelenleg is elég sokféle UNIX van forgalomban, a nagyobb számítógépgyártó cégeknek van  saját UNIX­a, pl.: IBM (AIX), Hewlett­Packard (HP­UX), Sun Microsystems (Solaris és  SunOS), Novell (Unixware), Silicon Graphics (Irix). Ezek a kereskedelmi Unix­ok, de vannak  szabad forráskódú Unix­ok is (pl.: Linux, FreeBSD). Hazánkban 1993­ban kezdett igazán elterjedni a Linux, mert ekkorra kötötték be a  felsőoktatási intézmények nagy részét az Internetbe, így sokaknak megnyílt a lehetősége a  Linux beszerzésére. 1994:  január: Debian 0.91 verzió Marc Ewing elkezdi a Red Hat GNU/Linux disztribúciót március 14.: Linux kernel 1.0.0 (mérete 1Mb),  teljes körű a POSIX szabványosítás. 1995. március: Linux kernel 1.2 ( a mérete 2Mb) 1996: május 9: Linus Torvalds a pingvint ('Tux') javasolja a Linux kabalaállatául június: Egyeztetés, hogy 'LiGNUx' legyen­e a GNU/Linux neve  június 9: Linux 2.0, jelentős javulások, 5Mb­os kernel. Ennek fő újítása a modulok  megjelenése volt: a kernel bizonyos részei modulként is elkészíthetők, és ezek a modulok akár  automatikusan, akár kézzel betölthetők a memóriába, ahonnét a rendszer kipakolja őket, ha  régóta nem használjuk. október: A KDE­projekt bejelentése 1997:  Miguel de Icaza elindítja a GNOME­projektet (GNU Network Object Model Environment) május 5.: Caldera OpenLinux 1.1 május 21.: Eric Raymond megírja 'A katedrális és a bazár' c. tanulmányát  1998. április 1.: Netscape kiadja a befejezetlen Navigator 5.0 forrását 1999: január 25.: Linux­kernel 2.2.0 május: Indul a 2.3­as Linux­kernel fejlesztése 2001. január 4: A Linux­kernel 2.4­es verziója  2004: február 8.: Linux­kernel 2.0.40 (a 2.0­ás verziójú kernelek közül a legutolsó stabil változat  2005. november 6­án) február 25.: Linux­kernel 2.2.26 (a 2.2­es verziójú kernelek közül a legutolsó stabil változat  2005. november 6­án ) 2005: június 1.: Linux­kernel 2.4.31 (a 2.4­es verziójú kernelek közül a legutolsó stabil változat  2005. november 6­án) október 28.: Linux­kernel 2.6.14 (a 2.6­os verziójú kernelek közül a legutolsó stabil változat  2005. november 6­án) V. A Linux grafikus felülete 1.  Az ablakozós rendszer lényege:  A számítógép képernyője több kisebb területre (az ablakokra) van osztva, hogy a felhasználó  párhuzamosan több programot futtathasson és használhasson. A rendszerhez egyszerűen kezelhető grafikus alapelemeket (pl. nyomógombok, listák, menük  stb.) dolgoztak ki, amelyeket egy grafikus mutatóeszközzel (ez leggyakrabban az egér) lehet  kezelni.

I. A Linux operációs rendszer alapjai

17

A grafikus alapelemek szerepe az, hogy a felhasználó előtt a képernyőn könnyen áttekinthető  módon jelenjenek meg a lehetőségek és neki (minden különösebb előképzettség, parancsok és  billentyűkombinációk megtanulása nélkül) csak választani kelljen közülük. Míg a Windows operációs rendszert szinte kizárólag csak ablakozós felülettel lehet használni, a  karakteres felülete csak nagyon szegényes eszközkészlettel rendelkezik egy felhasználó számára,  addig a Linux­nál az ablakozós felület elsősorban a kényelmet és a könnyű kezelhetőséget  szolgálja, a karakteres felület segítségével az operációs rendszernek sokkal több lehetőségét ki  lehet használni. A grafikus felületet igénylő programok a Linux alatt is egy ablakban futnak. 2.  X Window System A Linux operációs rendszer eredetileg csak karakteres felülettel rendelkezett. A felhasználók  munkájának a megkönnyítése céljából (valamint azért, hogy az eredetileg Windows­felhasználók  is könnyebben megismerhessék és használhassák a Linuxot, esetleg végleg áttérjenek rá)  vezették be a Linuxban is a Unix számára az 1980­as években kidolgozott X Window System  nevű ablakozós rendszert. Az X Window System nemcsak egy programrendszer, hanem egy szabvány is, amely leírja,  hogy két, ablakozós rendszert használó számítógép között milyen módon folyhat a  kommunikáció. Ezért ez a rendszer többféle hardveren és többféle operációs rendszeren létezik,  és ilyen értelemben biztosítja, hogy ugyanazok a grafikus programok többféle platformon  változtatás nélkül tudjanak futni. Az X Window System képes szoftveresen váltani a grafikus rendszer három jellemzője (a  grafikus felbontás, színmélység és frissítési frekvencia) között a grafikus felbontás megadja, hogy vízszintes ill. függőleges irányban hány képpont alkotja a  képernyőn megjelenő képet (pl. a 800 X 600­as felbontás azt jelenti, hogy a képernyőn  vízszintes irányban 800, függőleges irányban 600 képpontból áll a megjelenő kép) a színmélység megadja a képernyőn egyszerre megjeleníthető színek számát azoknak a  biteknek a számával, amelyeken egy képpont színét tárolja a gép (pl. a 8 bites színmélység  28=256, a 16 bites 216=65536, a 24 bites 224=16777216, a 32 bites 232=4294967296 számú  egyszerre megjeleníthető színt jelent) a képfrissítési frekvencia azt adja meg, hogy másodpercenként hányszor rajzolódik ki a  képernyőn megjelenő kép (pl. a katódsugárcsöves monitorok vibrálnak, és így fárasztják a  szemet, ha a képfrissítési frekvencia 85 Hz­nél kisebb, azaz másodpercenként 85­nél  kevesebb alkalommal rajzolja újra a képernyőt a gép; míg a „lapos” LCD vagy TFT  monitoroknál elég a 60 Hz­es frissítési frekvencia is, mert azok egyáltalán nem vibrálnak) Az X Window System egy kliens­szerver alapú rendszer, ahol a kliens és a szerver tud  hálózaton keresztül is kommunikálni, az ún. X protokollon keresztül. A grafikus képernyőt egy  szerverprogram kezeli, és minden program, amely írni vagy rajzolni szeretne a képernyőre, ezzel  a szerverrel kommunikál. Ezek a programok a kliensek. A szerver mindig a helyi gépen fut.  Az X Window System indítása  a helyi gépen: vagy a rendszerindítás után automatikusan, vagy pedig a karakteres felületről a  startx paranccsal történik egy távoli gépre történő bejelentkezéssel: a karakteres felületen kiadott  X ­query  :1 vagy a grafikus felületen kiadott  Xnest –query  :1 paranccsal (a  helyére a távoli gép nevét kell írni) ekkor (ha ott engedélyezve van az ilyen típusú hozzáférés) a távoli gép bejelentkező  ablakát látjuk (a :1 azt jelenti, hogy ez a második grafikus képernyőn fog megjelenni, amit  a Ctrl­Alt­F8 billentyűk lenyomásával lehet megjeleníteni) Az X Window System leállítása: a grafikus felület megfelelő menüpontjával vagy a Ctrl­Alt­ Backspace billentyűkkel

I. A Linux operációs rendszer alapjai

18

Az X Windows System leállítása előtt célszerű kilépni az összes grafikus programból (és  menteni a szükséges adatokat), mert ha nem tesszük, az X leállításakor az ő felügyelete alatt  futó grafikus programok is leállnak, miközben ekkor már nem lesz lehetőségük menteni a  nem mentett adatokat (és nem kapunk figyelmeztető üzenetet sem). 3.  Ablakkezelő (window manager) Az ablakkezelő lényege: Az X Window System csak egy egyszerű grafikus felhasználói  felületet (Graphical User Interface, GUI) biztosít a számunkra. Az ablakok, ikonok, gombok és  egyéb grafikus elemek rajzolása az ablakkezelő feladata. Az ablakkezelő egy különleges  program ­ abból a szempontból, hogy egyszerre csak egyet használhatunk, és ő kezeli a többi  ablakunkat. Foglalkozik a dekorációval, keretet rak az ablakjaink köré, ezáltal lehetővé téve,  hogy mozgassuk és átméretezzük azokat. Szinte mindegyik újabb ablakkezelő rendelkezik  úgynevezett témázási lehetőséggel is. Ilyen témák letölthetők hozzájuk az Internetről.  Az ablakkezelő főbb feladatai: ablakok mozgatása, méretezése, maximalizálása, minimalizálása ablakok elrendezése fókuszálás megoldása: ha a képernyőn az egérkurzorral mozgunk, az a terület, amely fölött  éppen az egérkurzor mozog, csupán a fölé mozgatásra már legyen aktuális, vagy csak egy  kattintás után kapja meg a fókuszt (= legyen aktuális, tehát lehessen használni) Az ablakkezelőt nem lehet közvetlenül indítani, azt mindig az X Window System indítja, nekünk  csak (rendszergazdaként) gondoskodni kell arról, hogy egy alapértelmezett ablakkezelő  elinduljon. Néhány konkrét ablakkezelő: Qvwm neve a 95 ­ből ­ a q hasonlít a 9 ­re, míg a V a római 5 ­ ered a megtévesztésig hasonlít más operációs (főleg a Windows) rendszerek grafikus  felületéhez a leggyakrabban használt programok a bal oldalon lévő ikonokkal, dupla kattintással  indíthatók el a ritkábban használt programok a képernyő alsó szélén lévő indítópult bal szélén található  Start menüből indíthatók Az indítópult egyébként elrejthető, vagyis beállítható, hogy csak akkor látsszon amikor az  egérkurzort a képernyő alsó szélére húzzuk.  a Start menü jobb egérkattintással is elérhető (ha a képernyő egy üres részén kattintunk) a kis méretűre kicsinyített ablakok az indítópulton láthatók, ide kattintva nagyíthatók ki  újra egyszerre több képernyőt kezel, ezek között vagy a képernyő jobb alsó sarkában található Fvwm (F? Virtual Window Manager) itt is rendelkezésünkre áll az indítómenü, amely általában a háttérre való jobb gombos  kattintással érhető el szintén kezeli a többképernyős megoldást, amint azt a nevében található „virtuális” szó is  jelzi (itt is van egy lapozóeszközt, amellyel az egyes lapok közt váltogathatunk) az Enlightenment és az fvwm95 ablakkezelők ebből fejlődtek ki Afterstep itt is megtalálhatjuk a már ismert elemeket, menüket, lapozóeszközöket nagyon erőforrás­igényes program, szeret sok színnel dolgozni Enlightenment nagyon szép kinézetű, igényes ablakkezelő, remek konfiguráló programmal jelenleg ez működik együtt a legjobban a Gnome­mal Twm

I. A Linux operációs rendszer alapjai

19

a Tab Window Manager kifejezés rövidítéséből származik a neve  az egyik legrégebbi ablakkezelő, az X Window rendszer része. Blackbox egy kicsi, gyors, körültekintően megtervezett ablakkezelő alkalmazás  munkahelyeket (workplaces) használ virtuális desktop/pager helyett Fluxbox egy újabb ablakkezelő  a Blackbox 0.61.1 kódján alapul úgy néz ki, mint a Blackbox, pont úgy kezeli a stílusokat, színeket, ablakok elhelyezését,  mint a Blackbox IceWM fejlesztésének fő irányvonala az volt, hogy gyors, és egyszerű ablakkezelőt nyújtson a  felhasználóknak eredetileg a Motif, OS/2 Warp 4, OS/2 Warp 3 és Windows 95 felület emulálása  ('utánzása') volt a célja.  lehetőséget nyújt témák alkalmazására, és magunk is szerkeszthetünk ilyet minden funkció elérhető egérrel és billentyűzetről is számos nyelven beszél, többek közt magyarul is mwm (Motif Window Manager) gyors és könnyen lehet konfigurálni Window Maker hasonló az az OpenStep felülethez és néhány figyelemreméltó tulajdonsága is van KDE (K Desktop Environment) nem csak ablakkezelő, hanem egy felhasználói felületet is nyújt az egységes felületen kívül programozói felületet is biztosít az egyik legelterjedtebb ablakkezelő Gnome (GNU Network Object Model Environment) az egységes felület kialakítását tűzte ki célul. a programok egységes kinézetén kívül programozói felületet is nyújt nem tartozik hozzá ablakkezelő, azt használhatunk hozzá, amit szeretnénk az Enlightenment ablakkezelő támogatja teljes egészében a GNOME­ot a KDE és GNOME programozói megegyeztek, hogy a legnagyobb mértékben  együttműködnek, így a két felület alá írt programok képesek lesznek kommunikálni  egymással a KDE és a GNOME jóval több, mint egyszerű ablakkezelő: mindkettő teljes értékű  grafikus rendszer