Húsvét: ablak az örök életre

Kolozsvár, 1888—1948/1990. 12. (72) évf. 1. szám. 2001 január-március. Ára: 3000 lej.

Húsvét: ablak az örök életre Újra itt van húsvét, a halált legyőző, a megújuló, a diadalmas élet, vagy ahogyan a hívő ember vallja: az örök élet ünnepe. Jézus üzenete teszi ezt bizonysággá számunkra: „Én élek, s ti is élni fogtok." Ezért a kereszténység az örök élet iskolája. Az örök életet az emberi ész lehetségesnek tartja, a szív megköveteli, és Isten szeretete megerősíti. Ha az örök élet az emberi megismerés tárgya lehetne, akkor megszűnne reánk nézve hatalom lenni. Isten azonban az érzékelhető világból kivette és áttette az érzék feletti világba, mégpedig azért, hogy ne csak tudomásul vegyük, hanem az életünket tegyük reá. Életünk tulajdonképpen nem egyéb, mint fejlődés, növekedés ebbe a világba: az ismeret világából a hit világába. A gyermek kezdetben csak a hegyet s a völgyet, a falut, a várost s a járókelőket látja, s csak később tárul fel előtte annak rejtelmes nagysága, igazi értelme: ez az én szülőföldem, az én hazám. így vagyunk a mi világunkkal is. A látható világ felett van egy láthatatlan lelki világ - térhez és időhöz nem kötött. Arról van szó: belenövünk-e ebbe a láthatatlan világba, s tárul-e fel napról napra egy új titok belőle, vagy pedig ott ülünk egy egész életen át annak kapujában, s filléreket koldulunk, holott odabenn az élet teljességét, szépségét és gazdagságát kínálják felénk. Az örök életet a szív megköveteli. Nincsen olyan vallás, amely az örök életet így vagy úgy ne vallaná. Sőt, mindenki, aki egyik szavával tagadta, a másikkal pótlékokat keresett elveszett hite helyébe. Beszéltek az erő fennmaradásáról, az anyag állandóságáról. És beszélünk arról, hogy kultúrában van a halhatatlanság: az ember fennmarad alkotásaiban. De mit ér ez? A szív nem elégszik meg álpótlékokkal, a szív a személyes örök életet reméli. Olyan életet, amelyik az

„idelenn" tapasztaltnak a teljessége, tökéletessége legyen. Tükör és homályos beszéd által látunk csak, kívánjuk ott a színről színre látást. Minden kijelentés, minden igazság csak viszszavert fény. Maga Jézus is csak kép, hogy meglássuk: kicsoda az Isten. Nos, egyszer megállunk előtte és meglátjuk Őt úgy, amint van, ez a színről színre látás. És itt kapcsolódik be a viszontlátás reménysége is. Aki nem Istent akarja meglátni, az nem találja fel szeretteit, de aki Istent megtalálja, az megérzi benne az ő elveszett, elsiratott kedveseit is, mert azok mind ott vannak Isten szeretetében. így teszi Isten szeretete bizonyossá az örök életet. Mi Istent szeretőnek, hűségesnek ismerjük és tapasztaljuk. Erre Jézus tanított meg minket, s életében bizonyossággá tette a vele való Atya -gyermek közösséget. Isten helyet biztosított számunkra az ő végtelen életében, s részesei vagyunk az ő örökkévaló szeretetének is. Ezért nem lehet közömbös sem Isten, sem az ember számára, hogy miként éljük életünket, hogyan töltjük be helyünket itt és most, az örök élet folyamatában. Húsvét figyelmeztetése Madách Imre megfogalmazásában mindig időszerű: „Ha látnád, a földön múlékonyan Pihen csak lelked s túl örök idő vár: Erény nem volna itt szenvedni többé. Ha látnád, a por lelkedet felissza: Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt, Hogy a múló perc élvéről lemondj? Mig most, jövőd ködön csillogva át, Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, Emel majd a végtelen érzete." Ebben a hitben, az örök élet bizonyosságában kívánok minden Kedves Olvasónak Istentől áldott, boldog húsvétot! D R . SZABÓ Á R P Á D

Isten kezében vagyunk Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemetr És ezt mondva, meghalt. (Lk 23,46) „De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek." (Mk 16,7) Ha fényes nappal feltekintünk az égre, láthatjuk a Napot s a gomolygó felhőket. Amikor ezeket látjuk, tudnunk kell, hogy ezek azért vannak, mert Isten akarja, hogy legyenek. Ha éjszaka nézünk a magasságba, látjuk a simogató, szelíd fényt árasztó Holdat s a gyémántszegként tündöklő csillagokat. Amikor ezeket látjuk, tudnunk kell, hogy ezek azért vannak, mert Isten akarja, hogy legyenek. A Földön magunk körül por- és homokszemeket látunk, meg kavicsot, követ, dombokat, hegyeket, tavakat, kedvesen csilingelő patakokat, méltóságteljesen hömpölygő folyókat. Amikor ezeket szemléljük, tudnunk kell, hogy azért vannak, mert Isten akarja, hogy legyenek. Füvek, virágok, fák, bogarak, madarak, állatok mind - mind azért élnek, mert Isten teremtette, s akarja, hogy éljenek, legyenek. Magunk körül mindenütt embereket látunk a családban, az utcán. Amikor őket látjuk, beszélgetünk velük, tudnunk kell, hogy azért vannak, mert Isten akarja, hogy legyenek. Igen, minden élő és élettelen azért van, mert Isten teremtette, megtartja és gondot visel reá, mindent kezében tart. Minden teremtményének hivatást, feladatot rendel, és megáldja teremtményeit azokkal a talentumokkal, amelyek szükségesek ahhoz, hogy hivatását, feladatát teljesíthesse. így vagyunk mi, emberek is. Isten kezében vagyunk születésünktől halálunkig, s hisszük, hogy halálunk után is. Isten kezéből soha ki nem hullunk, még ha akarnánk, akkor sem távozhatnánk el onnan. Ő az, aki minden embernek hivatást, feladatot, kötelességet ad. Ezek teljesítése közben is ott áll mellettünk, s gondot visel reánk. Ott van a kisgyermekkel, s játékos felelőtlenségében vigyázza. Ott van az ifjú mellett, s ifjúi lendületében, önhittségében megfékezi, mértékletességre inti. Ott van a felnőtt mellett, akinek erőt s bölcsességet ad ahhoz, hogy szembe tudjon nézni az élet megpróbáltatásaival, gondjaival, terheivel. Ott van az idős ember mellett, akit oltalmaz, gyámolít, s akinek lelkében megtartja a békés nyugalmat: érdemes volt élni és küzdeni! Isten kezében vagyunk, és abból soha ki nem eshetünk. Az Ószövetségben olvashatjuk Jónás történetét. E történet szemléletesen igazolja azt, hogy mi, emberek mindig Isten közelségében vagyunk, és onnan el nem távozhatunk. Jónást elküldi Isten, hogy prófétáljon: „... Ion az Úrnak szava Jónáshoz ..., kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts 10 Unitárius Közlöny

ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!" Jónás nem merte, nem akarta vállalni a feladatot, megpróbált kitérni előle, elrejtőzni Isten elől, elszakadni Tőle. Társisba akart menekülni az Úr elől. Tengerre szállt, de Isten ott is megtalálta őt, a hajósok a tengerbe vetették, s egy cethal elnyelte. Isten kezéből itt sem esett ki. Ezt érezte meg, ezt értette meg, amikor így imádkozott: „A hegyek alapjáig sülyedtem alá, bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted életemet a múlásból, óh, Uram, Istenem!" Amikor ezt felismeri és elismeri, újra hangzik felé az isteni hívás és megbízatás: „Kelj fel, menj Ninivébe, hirdesd azt, amit én parancsolok neked!" Jónás felismerve, hogy Isten kezéből nem hullhat ki sem a tengeren, sem annak mélyében, még a cethal gyomrában sem, elmegy, és eleget tesz az elhívásnak. Szavára megtér Ninive, s megmenekül „tizenkétszer tízezer ember." Isten kezében vagyunk, és abból soha ki nem hullhatunk! Húsvét ünnepe Jézusra irányítja figyelmünket, az ő életére. Az ő élete bizonyság arról a rendíthetetlen, megingathatatlan hitről, hogy Isten kezében vagyunk. Isten kezében volt, amikor megszületett, s a jászolba helyezték. Isten kezében volt, amikor menekült Heródes gyilkos parancsa elől. Isten kezében volt a pusztai kísértés és imádkozás idején. Isten kezében érezve magát tudott szólani a kísértőhöz: „Távozz tőlem, sátán!", mert Isten kezében érezte magát, ezért tudott szólni a vakhoz: láss; a sükethez: nyíljanak meg a te füleid; a bénához: kelj fel és járj; a bűnöshöz: megbocsáttattak a. te bűneid; az ítélkező tömeghez: „az vesse rá az első követ, aki nem bűnös." Hitt rendületlenül abban, hogy Isten kezében van. Ez töltötte be lelkét szerénységgel virágvasárnapján, amidőn az emberek királyként dicsőítették őt, s virágot, zöld ágakat és felsőruháikat terítették lábai elé. Ez a hit emelte a kétségbeesett csalódás fölé, amikor tanítványa, Júdás elárulta őt. Ez segítette megőrizni emberi méltóságát a főpapok és Pilátus ítélőszéke előtt. Jézus bízott Isten gondviselésében, egész életén keresztül hitte, hogy Isten kezében van. Ez adott lelki erőt, hogy elviselje az igazságtalan ítéletet, a megkorbácsoltatást, az arcul-köpést, a gúnyos szavakat. Ez adott erőt, hogy felvegye és vigye a keresztet, s a kereszt súlya alatti leroskadásaiból ez emelte fel őt újra meg újra. Bízott abban, hogy Isten kezében van még a kereszthalál kínjai között is. Ezért tudott ott is vigasztalni, s megbocsátani azok-

nak, akik megölték őt. Utolsó leheletével e hitéről tett bizonyságot: „És, kiáltván, Jézus nagy szóval monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet."

húsvét diadalmas üzenete a tanítványok felé és felénk is: Isten kezében vagyunk, Isten kezéből'sem életünkben, sem halálunk után ki nem eshetünk, s így örök élettel bírunk!

Isten gondviselésébe vetett rendületlen hite vezette el őt és tanítványait a húsvéti diadalhoz. A tanítványok az alatt az idő alatt, amíg Jézussal jártak, magukba itták a hitet, mely szerint Isten kezében van Jézus, Isten kezében vannak ők maguk, és Isten kezében van minden ember. Isten örök, és gondviselése is az. Akire Ő vigyáz, nem vész el, nem veszhet el, megmarad örökkön! Ez a hit ragyogott fel a sírhoz menő asszonyok előtt, amikor végtisztességtételre mentek el, ez a hit hengerítette el a követ a sír szájáról. Ez a hit szólaltatta meg az angyalt, s mondatta vele a húsvét diadalát megfogalmazó üzenetet: „Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek ... nincsen itt, ... de menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy ő előttetek megyen Galileába, ott megtaláljátok őt, amint megmondotta nektek." Ez a

Életünk útján megyünk születésünktől kezdve a képzeletbeli Galilea felé, s ezen az úton lábnyomokat látunk, Jézus nyomait. Figyeljük e nyomokat, mert azok biztos úton vezetnek, ő előttünk megyen, s ha mi utána lépkedünk Isten gondviselésébe vetett hitünkkel s Jézushoz méltó élettel, megtaláljuk őt s az örök életet. Húsvét ünnepén hangzik felénk a nagyobb biztonságot nyújtó, rövid fohász: „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet ... s reménységet, bátorságot, biztatást árasztó angyali üzenet minden keresztényhez szóló megbízás: ... menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Gajileába, ott megtaláljátok őt." Véssük fel kitörölhetetlenül szívünk kőtáblájára a hitet: Jézus él, és élni tanít mindörökké. SZABÓ ZOLTÁN

Húsvéti harang A harang úgy várja,

Lendül a világűr

Fényekbe, amelyek

hog/ ünnepre szóljon:

néma harangöble,

éltetik és hívják,

a sorsok ingája

s nyelve, a Föld csendül

hog/ az Értelemnek

nem állhat holtponton.

fényekbe ütközve.

zengjen halleiuját. NAGY FERENC

Adalék „Nem fogadhatom el a harminc pénzt - mondotta Júdás a főpapnak." „De miért nem? - kérdezte a főpap csodálkozva. Talán kevesled? " „Nem erről van szó - válaszolta Júdás. - Hanem arról van szó, hogy ha elfogadnám, úgy tűnnék, megvásároltatok, lefizettetek. Márpedig engem nem lehet lefizetni, megvásárolni. Nekem elveim vannak! Érted főpap?! Elveim vannak! " „Értem - mondotta a főpap. - Neked elveid vannak...., akkor

talán mégsem te vagy a nekünk Tiszteletben tartjuk tehát a te megfelelő ember. Amikor megke- elveidet is, és pénzről nincs, nem restél minket, nem szóltál az elve- is volt, s nem is lesz szó... itt van a pénz, idről. Kötöttünk egy becsületes Mindazonáltal egyezséget, ha úgy tetszik, tedd el, és használd fel valami üzletet...Nem, nem te vagy a nemes célra. Például oszd szét leprások és bélpoklosok között. nekünk kellő ember; sajnálom." Nagyon hálásak lesznek, imába „Megegyeztünk, és én állom a foglalják majd neved." szavam! - válaszolta Júdás önér„Alighanem ezt fogom tenni zetesen. Ez is az elveim közé tartozik. Mindössze annyi változott, mondotta Júdás, és elvette a hogy nem kell a pénz. Még ti is azt harminc csengő ezüstöt. Mielőtt a hinnétek, hogy megvásároltatok, elváltak volna, megkérdezte lefizettetek. Ne higgyétek ezt, mert főpaptól - Muszáj lesz meg is nem vásároltatok meg. Elvből csókolnom őt, nem elég, ha meghogy teszem meg, amire vállalkoztam. mutatom a katonáknak, melyik Ő?" Érthető? " „Muszáj lesz- de csakis elvből' „Számunkra nagyon is - monválaszolta a főpap mosolyogva. dotta a főpap mosolyogva - , elvégre mi is az elvek emberei vagyunk. MOLNOS LAJOS 10 Unitárius Közlöny

Új püspököt választott a Zsinati Főtanács Budapesten A Magyarországi Unitárius Egyház Zsinati Főtanácsa 2001. február 3-án a budapesti Nagy Ignác utcai templomban tartott gyűlésén - többek között - új püspököt és tisztségviselőket választott az Egyház élére. A harmadik évezred első hatéves ciklusára megválasztott püspök: Rázmány Csaba budapesti, a Hőgyes Endre utcai egyházközség lelkésze; egyházi főjegyző: Balázsi László füzesgyarmati lelkész; főgondnokok: dr. Mikó István és Demján Sándor; közügy igazgató: Nyitrai Levente kocsordi lelkész. Egyházszolgálatuk méltatásaként a Zsinat tiszteletbeli címeket adományozott: Bencze Márton leköszönő püspöknek, aki sajnos meggyöngült egészségi állapota miatt nem lehetett jelen; dr. Murvay Sámuel búcsúzó főgondnoknak, valamint dr. Kis Zoltán, dr. Nyiredy Szabolcs és dr. Sztankóczy Zoltán atyánkfiainak. Mind az újonnan választottak, mind a leköszönök életére - további eredményes szolgálatára - Isten gazdag áldását kéljük! * * *

A Magyar Nemzet pontosan egy hónappal később megjelent lapszámában (2001. március 3., szombat) Unitáriusok a nemzeti megmaradásért címmel az 5. oldal háromnegyedét betöltő - fényképes - interjút tett közzé az újonnan megválasztott püspökkel, Rázmány Csabával, aki a főpásztori tervek és célkitűzések mellett magyarságtudatról, a kisebbségi lét küzdelmeiről és a kormány által kidolgozott lelkiismereti és egyházalapítási törvénymódosító javaslatról is kifejtette véleményét. Ebből a beszélgetésből tallózunk az alábbiakban. Kérdező riporter: Jezsó Ákos. J. A.: — Milyen célokat kíván megvalósítani? — A februári zsinati tanácskozással lezárult az a folyamat, amely során megújítottuk az egyházunkat. Csökkentettük a főtanácsunk és a zsinati tagok létszámát, a novemberben megtartott főtanácsi ülésen pedig módosítottuk a törvényeinket. Ezenkívül új egyházi és világi elöljárókat választottunk. Most arra törekszem, hogy önállósítsam a második budapesti egyházközségünket. Fontos feladatomnak tekintem a magyarországi szórványvidék lelki gondozását: a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén élő híveinket legalább négy nagyobb lelkészi körzetbe szeretném besorolni. A fővárosi Hőgyes Endre utcában található épületünkben — amennyiben teljes egészében visszakapjuk — egy országos szórványközpontot szeretnék kialakítani... J. A.: — Mit jelent ma unitáriusnak lenni? 10 Unitárius Közlöny

— Az unitárius egyház a reformáció természetes következményeként alakult meg. Napjainkig az egyetlen magyar alapítású egyházként tartják számon, amelyet az 1510 körül Kolozsvárott született Dávid Ferenc hozott létre. Teológiájának alapja a tiszta és közérthető jézusi kereszténység. Dávid Ferencnek köszönhető, hogy az erdélyi rendek János Zsigmond akkori fejedelem támogatásával, hosszas hitvita után, a Tordán 1568 januárjában megtartott országgyűlésen kimondták a lelkiismereti és vallásszabadságot. Eszerint mindenki azt a vallást gyakorolhatja, amely a hitével megegyezik, hiszen a hit az Isten ajándéka. Vallásunk kifejezetten egyistenhívő. Legfőbb jellemzői a nyitottság, a tolerancia és a szabadelvűség. Ez a három dolog manapság is alapvető fogalmakat takar. J. A.: — A magyarországi egyházak közül talán az unitáriust érintette legmélyebben a trianoni döntés. — Trianon egyik mély sebe és fájdalma, hogy szét kellett választanunk az erdélyi és az anyaországi unitárius egyházat. Székelyföldön manapság is tömbegyházként vagyunk jelen, a világ többi részén azonban kisebb-nagyobb létszámú szórványban élünk. Képzeljen el egy fát, amelynek a törzsén át hirtelen egy határvonalat húztak. A fa nagyobbik fele odamaradt Erdélyben, néhány ága pedig átnyúlt a szomszédba, az anyaországba. A gyökér tehát Erdélyből eredezik, de a lét már itt van, Magyarországon. Ezért — rengeteg küzdelem és gyötrelem révén, de — itt is meg kell keresnünk megmaradásunk feltételeit. J. A.: —Ezt úgy érti, hogy az unitárius egyház tagjai a többszörösen is átélt kisebbségi létük miatt erős nemzeti öntudattal rendelkeznek? — Szekularizált világunkban az intézményesített vallások sokat veszítettek korábbi befolyásukból. A globalizáció és a felgyorsult élet az embereket szinte öntudatlanul is magával ragadja. Mind nehezebbé válik a végső értékek tudatosítása, és folyamatosan gyengül az egyház, a vallás tudatformáló ereje. Ugyanakkor örvendetes dolognak tartom, hogy híveink között az erdélyi közös eredet összetartó ereje és az onnan kisugárzó szilárd magyarságtudat továbbra is erősnek mondható. Ennek az ápolását nagyon fontos dolognak tartom. Az unitárius hitet valló szülők gyermekeiket még most is nemzeti értékeink megtartására nevelik. J. A.: — Az előbb kettétört törzsű fához hasonlította az unitárius egyházat. Hol van a központjuk? — Miután Magyarország és Erdély között határvonalat húztak, az unitárius egyház is kettévált. így az

a furcsa helyzet alakult ki, hogy a magyar alapítású egyház az itteni viszonylag kis létszáma miatt az anyaországban is kisebbségi sorsba került. Központunk nincsen, de a nagyobb létszám miatt több intézményünk — így a teológiai akadémiánk — Erdélyben található.

J. Á.: — Mi a véleménye a lelkiismereti és egyházalapítási törvény kormány által kidolgozott módosítási javaslatáról? — Mi, unitáriusok, büszkék vagyunk arra, hogy hazánk földjén, Erdélyben hirdették ki először a vallásszabadságot. Ez korszakalkotó dolog volt abban a világban, ahol az emberek sokaságát gyilkolták le vallásos hitükért. Mi, unitáriusok, mindig azt vallottuk, hogy csak olyan világnézet minősülhet vallásnak, amely természetfelettire irányuló, rendszerbe foglalt hitelveket bír. Szerintünk nem tekinthető egyháznak az a csoport vagy egyesület, amely elsődlegesen politikai, pszichikai, parapszichikai, sport-, gazdasági vagy oktatási tevékenységgel foglalkozik. A vallásszabadságot azonban sokféleképpen lehet értelmezni. Ez nem azt jelenti, hogy nem vallási célú szervezeteket egyházként lehessen bejegyezni. Határozottan kijelenthetem, hogy jónak tartjuk és egyetértünk a kormány által a parlament elé terjesztett törvénymódosítás szövegével. J. Á.: — Különbséget tehet-e az állam a különböző állami kedvezmények biztosításánál egyház és egyház között?

J. Á.: — A magyarországi unitárius egyház püspökévé választását követően Önt fogadta Mádl Ferenc köztársasági elnök. Miről tárgyaltak? — Mádl Ferenc köztársasági elnök úr mindenekelőtt a magyarországi unitárius egyház jelenlegi társadalmi helyzete felől érdeklődött. Reményét fejezte ki, hogy a lelkiismereti és egyházalapítási törvény módosítása után az unitárius egyház a történelmi felekezetek sorában elnyeri az őt megillető, méltó helyét. Az elnök úrral a gondjainkat és a terveinket is megbeszéltük. Terveink között szerepel, hogy kiterjesztjük a szociális tevékenységeink körét. Ezt most még a megfelelő méretű helységeink hiánya miatt nem tudjuk megvalósítani. A közelmúltban visszakaptuk a püspöki hivatalunk épületét, amelyben mielőbb kétnyelvű óvodát szeretnénk nyitni, a Hőgyes Endre utcai épületünkben pedig szociális otthont szeretnénk létrehozni. Ez utóbbi azonban még csak terv, hiszen az épületnek csak a negyedét kaptuk vissza. J. A.: — Ön minek tekinti a vallást: magánügynek vagy közügynek? — A vallás szerintem közös magánügy, hiszen önmagában is közösséget jelent. A vallást persze magányosan is lehet gyakorolni, viszont ha közösségi életben gyakorolják, akkor az emberséget, a családszellemet, a nemzeti érzést, a jó értelemben vett együttműködést formálja az emberekben. Ezért szerintem az egyház inkább közügy, mint magánügy.

— Véleményem szerint különbséget tehet, mert az államnak joga van mérlegelni: a társadalom, vagyis a közjava érdekében milyen értékrendszert kíván külön kedvezményekkel is támogatni. J. Á.: — Milyen alapon mérlegelhet az állam? — Csakis azon az alapon, hogy az adott egyház milyen társadalmi hasznossággal bír. A hitelvekből tehát sosem indulhat ki. * * *

Március első hetében a Magyar Televízió stábjai fdmeztek a Nagy Ignác utcai templomban és lelkészi hivatalban. A gyönyörű templombelsőt profi módon bemutató felvételek megörökítették az úrasztala mellett imádkozó főpásztort is. Az imádságos hangulat gerjesztésében közreműködött Huzella Péter művész, aki néhány dalt adott elő gitárkísérettel. A lelkészi irodában Szász Adrienne pestszentlőrinci lelkésznő olvasott fel farsangi és böjti gondolataiból; dr. Mikó István főgondnok unokatestvérére, néhai Mikó Imrére, az erdélyi unitárius egyház egykori főgondnokára, jeles írónkra emlékezett néhány könyvének címét is bemutatva. A mintegy harminc perces műsort i f j . Bencze Márton szerkesztette, és a szerencsés erdélyi néző március 18-án, a vasárnap reggeli egyházi adásban tekinthette meg az MTV2esen. KVÁRI KOVÁCS ISTVÁN

10 Unitárius Közlöny

Gondolataim az ezredforduló körül Az alkotó, munkálkodó ember aktív élete során porban, tarlón, tövises-bozótos legelőn, barázdás-rögös szántásos vagy erdei tisztáson a talpalatnyi földet ösvénnyé, úttá taposta. A természeti erózió ugyan ezeket a nyomokat idővel sárral, porral, hóval, elkorhadt avarral lehet, hogy belepte. Ezek azonban úgyis nyomjelzők maradtak. Életutak. Egy vagy több ember, egy generáció taposta ki őket. Léteztek. Voltak. Hol rövidebb, hol hosszabb ideig, vagy talán örökre. A kitaposott nyomok képletesen azt jelzik, amit az ember alkotott, tett, hagyott háta mögött, maga után. Ugyanazt: egy életutat. A jó az, hogy a nyom maradandó, mély medrű, emlékezet után is létező. A megtett utat visszataposni, a régi nyomokat viszszajárni, újrafelfedezni, az eltelt idők távlatából emberi képtelenség. Elindulni újból, még egyszer ugyanonnan, ahol valamikor elkezdtük keresni az élet szépségeit, többé már nem lehet. Az élete derekán túl lévő ember lába nyomát, énjét, életútját munkájával taposta be a megtett útba, az emlékezetbe. Az a fontos, hogy minden ember élete során alkotó képességének teljében hagyatékodon sokat, maradandót az utódokra. Gyermekei, majd unokái felemelt fejjel emlékezzenek rá. Volt egyszer egy édesanyám, volt egyszer egy édesapám. Volt egyszer egy alkotó, tenniképes generáció. Az a boldog ember, aki munkája végeztével elmondhatja, hogy élete nem volt hiábavaló. Segítségül hívom Szőcs Kálmán sorait: „S a fák virágai még tavasszal lehullanak/Egy sűrű illatú éjszakán, /De csillagos gyümölcsök között majd tudják az utódok: / Kinyíltunk, szenvedtünk, szerettünk s teremtettünk." A fiataloknak az elmúló évszázad rövid volt. Nekünk, idősebbeknek elillant, tovaröppent mint a vándorútra kényszerült gólya, mint a kialvó tűz. Mi, akik hosszabb időt töltöttünk együtt leköszönő évszázadunkkal, jobban fájlaljuk elmúlását, mint a fiatalok, mert ők a beköszönőtől várhatják álmaik megvalósulását, elképzeléseik beteljesülését. Mi azért ültettünk termő fákat, hogy utódaink élvezettel fogyasszák termésüket, de ők kell óvják gyökereiket, védjék koronájukat, ápolják törzsüket. Századunk szekerének kerekét csak azért, hogy elmúlását lelassítsuk, nem tudjuk és nem is akarjuk megkötni. Már csak azért sem, mert a jövő évezredbelitől, a küszöbön állótól sokat várunk. Mennyi örömet és mennyi keserűséget parentáltak el könnyeink. De a múlt megszépül. Maradjunk a szép emlékekkel. Alkottunk, tettünk, magunkért, népünkért, nemzetünkért, a megmaradásért. Úgy érzem, minket a haza bölcsének Széchenyi Istvánnak gondolata vezérelt: „Ha lenyesik a szárnyamat, gyalogolni fogok, ha levágják a lábamat, kezeimen járok, ha azokat is kitépik, hason csúszom, csakhogy nemzetemért valamit tehessek. "Mert aki tenni akar, annak adódik az alkalom. Mindig. Petőfi Sándor verssorai a márciusi ifjak tetteit magasztalják. „Nagyapáink és apáink, míg egy század elhaladt / Nem tevének annyit mint mi / Huszonnégy óra alatt." 10 Unitárius Közlöny

Hivatásuk a magyarság létét, a mi feladatunk a megmaradást szolgálta. Utódokat nevelni, s átadni a lámpást annak, aki „mint égő fáklya" világítani tud a jövő évszázadban, a jövő évezredben, népünkért, haladásunkért. Emlékeink a múlthoz kötődnek, mint a gyökerek, reményeink felfele nőnek, mint az ágak. A történelem forgatagában születtek olyan emberek, akiknek nevét jó lett volna elfelejteni, rémtetteik miatt, világra jöttükkor. Néró, római császár felégette Rómát, az örök várost, hogy tettét a keresztényekre foghassa. A história nem őt igazolta. A vallástörténelemben negatív, hírhedt személyiség maradt. A kereszténység megalapítójának, Jézus Krisztusnak az eszméje győzött. Azóta kétezer év telt el, nem zökkenőmentesen, sem a magyar nép, sem az egyházak történetében. Az ezredfordulón az egykori Vajk fejedelem, a későbbi Szent István, II. Szilveszter pápától koronát kért és kapott, s ezzel királlyá koronáztatta magát. A koronázással országát az európai államok közösségéhez kapcsolta. Időrendben is első szent királyunk éke, fejdísze, a korona, leköszönő ó-évezredünk utolsó esztendejében, mind a vallásos érzelmű, mind a világi lelkületű ember igényét teljes mértékben kielégítő szertartásos, ceremonisztikus keretben, óramű pontossággal megszervezett ünnepi menettel új helyére, „szent helyre", az Országházba, méltó helyre került. Ez is századunk magyar népének egyik nagy megvalósítása. Magyar történelmi, egyháztörténeti évfordulót ünneplünk. Történelmünk forgatagában mi, magyarok hosszú időn át elviseltük a kínszenvedést. Tudtunk azonban lázongani is, amikor már nem bírtuk az idegen jármot cipelni, a terhet viselni. Az utóbbi időben, hála Istennek, megtanultunk ünnepelni is. Méltóan. Magasztosan. Felfigyelt ránk a világ. A költővel mondom: „lesz még egyszer ünnep a világon ". Jézus minden hívő embernek a Messiása. Testét keresztre feszítették. Nem kell gyorsan és vehemensen földet dobni a keresztre. A keresztet fel kell emelni, áhítattal tisztelegni előtte, emlékezni mellette, gondolkodni alatta. Új naptárt, új évkönyvet vásárolunk. A harmadik évezredbeli első évit. Az ezredfordulón - értékének summázásához - idézem Molnár B. Lehelt az Unitárius Naptár 2000-i kiadásából .„Leggyakrabban csak az utolsó számjegy változik az új évet jelölő számban. Tízévenként az utolsó kettő, százévenként három. Mind a négy szám változására azonban csak ezer évenként kerül sor. Európai történelmünkben mindössze másodszor leszünk tanúi egy új évezred kezdetének. Ezek a kerek évfordulók arra késztetnek bennünket, hogy megálljunk, visszapillantsunk a múltba, számot vessünk az eddig lepergett idővel, s az abban lezajlott eseményekkel. Ugyanakkor előre is pillanthatunk, a jövőbe, amelynek a hossza is, a tartalma is bizonytalan, lehet, hogy majd reményekkel kecsegtető vagy esetleg rémekkel riogató lesz. Az évfordulók nem mechanikus számcserék csupán, hanem kiemelkedő pillanatai, ünnepei az időben élő ember életének. A közeledő

ezredfordulót is világszerte elfogadott időszámítás, az úgynevezett keresztény éra kínálja jubileumi ünnepként. Mindez a történelemben azt a szemléletet tükrözi, amely Jézus születésében látta az emberiség legfontosabb eseményét, s hozzá igazította időszámítását." Kétezeregy január elsején nem csupán a történelmi évfordulókat, hanem a század- és ezredfordulót is ünnepeljük. Magát az eseményt. Évezrednek fogjuk nevezni a beköszönőt is, évszázadnak a kártyajátékban soknak szerencsét hozó huszonegyediket. De vajon a tizennyolcra vagy tizenkilencre merjünk-e kérni még egy lapot? Legyünk merészek és bátrak? Igen. Minden ugyanaz. A táj, a patak. Az egyik évszakonként változtatja színét, fehérről zöldre, zöldről sárgára, majd újra fehérre, a másik pedig vízhozamát az időjáráshoz igazítva, sekélyre, mélyre, bővizűre. Jó a Hollós-völgyi, majdnem hasonnevű madárnak, mert ő tudatlanul éli át az évszázadok elmúlását. Nekünk is telik az idő, de csak visszafelé. Minket már csak úgy fémjeleznek, lelki értékeink számbavétele mellett, ha utódainkkal szemben jól viselkedtünk, vagy éppen hagyatékoltunk rájuk maradandót. Az új évszázad, az új évezred már nem engem vár. Azok már nem az enyéim. Ez sorskérdés, életfelfogás. Embere válogatja. A lehetőségek azonban az újrakezdéshez mindenki előtt adottak. Élni kell velük, hogy újraéld magad. Használjunk el belőlük minél több, újabb és újabb évtizedeket. Álljunk be újra a sorba. Lépjünk rá sokadszor a taposómalomra. A táncnótát végig kell járni, az éneket a befejezésig kell énekelni. Jobb volt a gályarabnak élvezni a nyílt tengert, mint testét széttépetni a cápa fogaival. Óriási értéke mellett, úgy érzem, hogy van elszámolnivalóm az elmúlt évezreddel, a tovatűnő évszázaddal. A szemére vethetem: hogy tudta elviselni a történelem azt az igazságtalanságot, hogy a magyar az évezrednek csak az első felét, a huszadik századnak csak az első évtizedét tudhatta magáénak?! A história hogy lehetett olyan igazságtalan, hogy szeme láttára egy ország területének elcsatolták kétharmadát, lakosságának elvették felét?! Nincs a földgolyón olyan ország, amely saját ezeréves területével lenne köröskörül határos. Vajon felelősségre vonja valaki valamikor a politikát? Az ünnep állapot. Nem tartozik hétköznapjaink közé. De tőlünk is sokminden függ. Próbáljuk hétköznapjainkat ünneppé varázsolni. Mivel ilyen évfordulóra csak ezerévenként kerül sor, ezt ünnepelni nem adatik meg mindenkinek. így mi kiváltságosak vagyunk. A huszonegyedik század, a harmadik évezred - reméljük - a léleknek, az emberi pozitív tulaj donságoknak, a humánus szellemnek, a jóérzésnek, a toleranciának, az emberi méltóságnak lesz a hosszú történelmi időszaka. Reméljük, hogy a zeneszerzővel mondhatjuk együtt: „Minden ember lelkében dal van, / Es a saját lelkét hallja minden dalban. / Akinek szép a lelkében az ének, / Az hallja a mások énekét is szépnek." FEKETE Á R P Á D

Megjelent az Unitárius Kislexikon Megjelent az Unitárius Kislexikon, Kelemen Miklós által gyűjtött adatok alapján, a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség kiadásában, Budapesten (1999). Nem tisztem a Kislexikon méltatása vagy bírálata, de annyit az egyszerű olvasó is megállapíthat, hogy a kiadvány inkább az unitáriusok, még pontosabban az egyes unitáriusok névjegyzékének felelne meg. Tartalmánál fogva hiányos, az adatok pontosságát tekintve elavult, már a megjelenés évében korszerűtlennek tűnik. Különösebb irodalmi búvárkodás nélkül az Unitárius Kislexikon tartalmát összevetettem az Erdélyi Unitárius Egyház kiadásában megjelent 1998-as Unitárius Zsebnaptár név- és címjegyzékével, és részben az alábbiakat lehetett megállapítani: 1. Az Erdélyi Unitárius Egyház püspöki hivatala tisztviselői és tisztségviselői, valamint az idesorolt teológiai tanárok közül mindössze három nevet említ meg. 2. Az akkori öt (ma hat) egyházkör hivatalban lévő 105 lelkésze közül egy nevet tartalmaz a kislexikon. 3. Nem tartalmazza a nyugdíjas

lelkészeket.

4. Az anyaországi unitárius képviselet sem dicsekedhet, mert itt mindössze négy nevet említ a kislexikon. 5. Ha az aktív, fiingens unitárius egyházi képviselet ilyen hiányosan van jelen a kislexikonban, akkor elképzelhető, hogy milyen szerényen van képviselve a világi unitárius értelmiség. Ezek után nyilvánvaló a kérdés: ez tényleg lexikon, kislexikon vagy csak egy hiányos unitárius névsor? Mert ha csak ez lenne, a fentiek értelmüket veszítik! Anélkül, hogy túloznék, azt hiszem, ezzel a kiadvánnyal az ezredforduló idején az unitáriusok nem nagyon büszkélkedhetnek, még akkor sem, ha az előszóban a püspök úr (B. M.) azt írja, hogy „az adatgyűjtés folyamán meg kellett küzdenie a forrásmunkák felkutatásának nehézségeivel, át kellett tanulmányoznia a hozzáférhető hazai és erdélyi unitárius irodalmat" pedig ha csak az Unitárius Zsebnaptár 1998. évre kiadott példányát átnézte volna, az erdélyi részekről biztosan sikeresebb kislexikont tudott volna közreadni a szerző. A formás és szép kiadásért köszönet a kiadónak. D R . KISGYÖRGY Á R P Á D


Vezetőképző Indiában A Nemzetközi Unitárius Univerzalista Tanács 2001. február 2-7. napjain Indiában, Shillongban szervezett vezetőképző tanfolyamán egyházunkat négy küldött képviselte: dr. Szabó Árpád püspök, dr. Rezi Elek főjegyző, Gyerő Dávid lelkész és Kovács Sándor teológiai tanár. A közel egy hétig tartó konferencián a teológia minden szakcsoportjából ízelítőt kaptak a több országból érkezett előadók és résztvevők. Az erdélyi küldöttség volt a legnépesebb, az Amerikai Egyesült Államok, Japán, Dél-India is képviseltette magát, sajnos, a Fülöp-szigeti és a pakisztáni unitáriusok képviselője vízumgondok miatt nem lehetett jelen a konferencián. A shillongi Madan Laban unitárius egyházközségben szervezték meg a konferenciát, és a résztvevők khasi testvéreink vendégszeretetének köszönhetően otthon érezhették magukat. A vezetőképzőnek hármas célja volt: 1. Az ázsiai fiataloknak-résztvevőknek elméleti és gyakorlati kérdésekben eligazítást adni ahhoz, hogy az unitarizmust sikerrel terjeszthessék ott, ahol élnek; 2. Az ázsiai unitárius tagcsoportok között erősebbé tenni az együvé tartozás érzését; 3. Erősíteni az ázsiai és az erdélyi unitáriusok között a testvéri viszonyt. Az előadások is e hármas célkitűzés jegyében zajlottak. Egyházunk részéről dr. Szabó Árpád püspök több alkalommal is előadást tartott egyházszervezési és vezetési kérdéskörben. A közös előadásokat minden esetben kiscsoportos megbeszélés követte, melynek moderátorai az előadók soraiból kerültek ki. Az erdélyi résztvevők, de különösen a Ft. Püspök Úr előadásait élénk figyelemmel követték a jelenlevők, és elfogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy erdélyi unitarizmusunk, hitelveink és egyházszervezetünk követendő példára talált a Khasi hegység unitáriusai között. A különböző országok résztvevői ismertették egyházuk történetét,

Micsoda kaland! A címbeli felkiáltás John Gibbons bedfordi lelkészbarátomtól származik, aki indiai együttkalandozásaink során nemegyszer így kurjantotta el magát, ezáltal nemcsak elragadtatásának adva hangot, hanem magyar nyelvtudását is csiszolódni remélvén. Igen: India egészében véve egy nagy kaland, s mindenekelőtt hadd kezdjem ezzel: aki nem szereti a kalandokat, az ne menjen Indiába. En magam az utóbbi években úgy összeszőttem mindennapjaimat a kalandokkal, hogy kissé nagyképűen néztem az indiai út elé, s azt bölcselkedtem ki, hogy engem aztán aligha lep meg valamivel Mondanom sem kell, hogy nagyot tévedtem, mert indiai élményeim nemcsak, hogy a legmerészebb 10 Unitárius Közlöny

hitelveit, szervezetét és jelenét, majd az ezzel kapcsolatos kérdéseket elemezték ki. A napi programot közös áhítat nyitotta és zárta, amelyen a résztvevők tagcsoportonként szolgáltak. A mintegy harmincöt résztvevő és tizenkét előadó között igazi baráti viszony, hittestvéri szeretet alakult ki. Hálásan gondolunk vendéglátóinkra, és ezúton is megköszönjük szeretetüket, irányunkban megnyilvánuló jóindulatukat. A vezetőképző befejezése után egyházunk küldöttei részt vettek a Nongkremben rendezett 101. észak-indiai unitárius konferencián. A konferencia témája „Egy boldogabb évezred felé" címen zajlott, és a falu új unitárius templomának felszentelésével vette kezdetét. Dr. Szabó Árpád püspök és dr. Rezi Elek főjegyző szóltak egyházunk nevében az egybesereglettekhez. A konferencián jelen volt mind az angol, mind az amerikai Unitárius Univerzalista Egyház elnöke. Utóbbit, dr. John Buehrenset a konferencia kitüntette munkásságáért.

Végül köszönetet mondunk az ICUU vezetőségének és a helyi szervezőknek, hogy Indiába, a Khasi hegységbe való utazásunkat lehetővé tette. Isten áldása legyen a szervezők és résztvevők életén. -ács képzelgéseimet is felülmúlták, de keresztülhúzták a legtöbb módszeresen felépített tervemet is. Nekem, aki azért tudok és szeretek is tervezni, Indiában meg kellett tanulnom, hogy ott nem az emberek teiveznek. Öt oltással karjaimban vágtam neki a készülődésnek, amelyet malária, tífusz, sárgaság, diftéria, veszettség és még a Krisna (kezdem már...) tudja, mi minden ellen gyúrtak belém röpke félóra alatt, s amitől napokig olyan rángás volt az alacsonyabbra ereszkedett bal oldalamban, mintha máris egy kobrával érintkeztem volna. Ezenkívül még megvéttettek velem egy fél patikányi gyomorfogót, szúnyogölőt, ragtapaszt, antibiotikumot, lázcsillapítót, meg egyebeket, amelyek neve túl tudományos lévén, nem jut eszembe. De tény, hogy mindezeket egy zacskóban tartogatva végigvittem a fél

világon anélkül, hogy csak egyszer is kinyitottam volna, ma is rakosgatom innen oda, de hát azt mondták, sosem lehet tudni, még biztos, ami biztos. Megsejtvén az idők szavát az utazási körülményekre vonatkozólag, nem a kerekes bőröndömbe, hanem a diákéveimből átmentett hátizsákomba csomagoltam, amely kissé vonakodva adta tudtomra, hogy ő a Szentgyörgy-Kolozsvár útvonalon tisztes érdemeket szerzett a szakma hírnevének, s az otthoni padlók viszontlátásának reményében nem szeretne szétfesledve ottveszni valamelyik indiai állomáson. Dicséretére legyen mondva, kibírta a megterhelést, de épp csak. Igaz, a billentyűzet még most is mozog a röhögéstől, ha arra a látványra gondolok, ahogy John barátom a kerekes amerikai bőröndjét húzogatta az indiai vasút támfái között. Na, hadd lépjek tovább, mielőtt azzal vádolnának, hogy elveszni készülök a részletek ingoványában, pedig még el sem indultam. Tehát máris indulok. A hátizsákom mellett persze abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a UUA (Amerikai UnitáriusUniverzalista Egyház) összes indiai testvéreknek szánt kiadványát is én vihettem magammal. Bele is fértek valahogy két véka nagyságú dobozba, miután percekig rajtuk álltam. Ezenkívül még egy hosszú, kb. másfél méteres tokba csomagolt lázmérőszerkentyűt is vinnem kellett, hogy az indiai testvérek a maláriát eredményesebben kezelhessék. Amint január 30-án zuhogó esőben kiértem a reptérre, hátamon a hátizsák, két kezemben a két doboz, honom alatt a lázmérő a tokban, s az orromról - pity-pity - csepegett az eső, a szép szőke hölgy a KLM-nél közölte velem, hogy nemzetközi járat lévén két csomagot csekkingeihetek be, a harmadikért 154 dollár illetéket kell fizetni. Könyörtelenül mosolyogni kezdtem, hogy ne csinálja velem ezt, mire széttárta a karjait. Közelebb léptem, de kiderült, csak jelezni akarta, nincs mit tenni. Visszább léptem hát, mire több oxigénhez jutott, vagy mi, mert eszébe jutott, hogyha a két dobozt beletesszük egy nagyba, akkor rögtön egy lesz belőlük. Köszönetképpen végigmosolyogtam a terminált, ő hozott is egy nagy dobozt, beletettük a kiadványokat, s ezáltal létrehoztunk egy ötvenkilós csomagot, ami el is vonult a hátizsákom után a szalagon. (Folytatás a következő lapszámbanJ

/ 1 I V í í i i A . A szó, amit ajkunkra emberi képesség ad, még imába foglaltan is tört mása e találkozó örömében fogant élményünknek. Csiszolatlanul formákba öntött, béklyóba kötött vergődése a vágynak, amelynek beteljesülése Te vagy. Neked szenteljük ezt a reggelt, melyen dicséretedet zengi millió, meg millió szív és ajak. Mily boldogító így látni gyermekeidet: Téged keresőn! Feléd közelítőn, lelkük jobbik énjét mutatva föl Neked! Él a Te lelked, fénye utat mutat, lángja melegít, s az egy vér és egy nyelv rokonító tégelyén ötvözi egybe az egymást kereső hiteket, akaratokat. Ez a ma parancsa: gyermekeddé válni, testvérré lenni - ezekben vétkeztünk eddig a legtöbbet. Ma már tudjuk, hogy a kis népek csak a szeretetben, a jóságban és a Benned való ismeretben lehetnek nagyok... . Mi Urunk kicsi nép vagyunk, egyik legkisebb virága a nemzetek hatalmas kertjének, de hisszük, hogy gyöngeségünk, törékenységünk kelyhében a te szereteted fénye csillog. Istenünk, Atyánk! Te vagy egyedüli igaz ismerője és méltó bírája szívünknek, lelkünknek, vérünknek, szándékainknak. Te tudod, hogy mi nem kívánunk a világ szemében naggyá lenni, sem hatalmasak székére nem vágyunk - mégis jövőnk keskeny ösvényét haragos ár mossa. Népek lármájától mi az újesztendő küszöbén az imádság alázatával faggatunk Téged, mondd, Atyánk: - vétkezik-e a nép, mely lemondva országhatárokról - az ismeret korlátait kívánja bővíteni? - bűnünk-e, ha atyáink kővárait föladva, a tudás fellegvárait vesszük ostrom alá? - bűnünk-e, ha anyáink nyelvén hívunk segítségül, s a bábeli zűrzavarban is értjük egymás szavát? - bűnünk-e, ha a Te tiszteletedre épített templomainkból a kisebbik testvér lélekáldozata fehéren száll egeid felé? - És mondd: miért sújt ezért Kain dorongja, s miért a miénk a félelemszülte futás is? - Istenünk és Atyánk! Te voltál hajlékunk nemzedékrőlnemzedékre, erős várunk, veszedelemben oltalmunk! Tekints gyermekeidre, és vezéreld őket a Te utaidon, amelyre azért állítottál szoros kaput, hogy - rajta áthaladva - tetteinken megdicsőüljön szent Neved. Fogasd meg velünk a jövőnk körvonalát húzó ekeszarvát, és vésd szívünkbe, hogy: Hátratekinteni bűn! Adj tisztánlátást és világosságot értelmünknek, hogy ne tévelyegjünk. Őrizd meg szívünk tisztaságát, hogy az erények útján járjunk. Acélozd meg akaratunkat, hogy nemes céljaink mellett kitarthassunk. Mélyítsd el bennünk a hitet és a bizalmat, a Te gondviselő jóságod iránt. Vedd ki a rettegők szívéből a félelmet, s ragadd ki a bujdosók kezéből a vándorbotot! Tanítsd őket türelemre: idő előtt csak tékozlók követelnek érdemtelen jussot, s atyáink örökéből csak hűtlenek csomagolnak! Istenünk, édes Atyánk! Ezúttal csak szavakkal kerestünk és dicsőítettünk Téged. A tett és a bizonyosság próbája most következik, mégis arra kérünk, fogadd el imáinkat, s ha égő vágyunk lángjából csak holtszenet pergettünk volna eléd, légy irgalmas szavainkhoz... Lelked leheljen beléjük életet, s úgy add vissza nekünk „a szavak színezüstjét, vert aranyát a tiszta gondolatnak". Ámen. KATONA DÉNES

GYERŐ DÁVID


Falutalálkozó és zászlóavatás Jobbágyfalván A keresztény időszámítás szerinti országok és nemzetek történelmében a 2000. esztendő egyértelműen határkő. Mert ennyi esztendővel ezelőtt született Jézus, „Istennek legnagyobb prófétája, a keresztény vallás megalapítója." Ezért, mindannyiunknak, akiknek az isteni gondviselés lehetővé tette, hogy ez évet megérjük, némi túlzással szólva, kiváltságosoknak mondhatjuk magunkat, éppen ezen oknál fogva. A keresztény időszámítás ernyője alatti tarka sokaságban mi, magyarok, pedig kétszeresen vagyunk kegyeltjei az isteni gondviselésnek, hiszen mindből csak számunkra adatott meg, hogy két kerek évezredet jelző jubileumot ülhessünk. A keresztény világgal együtt ünnepeltük meg Jézus születésének 2000. évfordulóját, és hódoltunk Szent István királyunk előrelátó, nemzetmegtartó bölcsességének emléke előtt, amiért 1000 esztendővel ezelőtt eleinket bevezette a keresztény Európa népeinek nagy családjába, a keresztény eszmék magasrendű világába. A történelmi magyar egyházak között unitárius egyházunk is méltó hangsúlyt fektetett e kettős jubileum megünneplésére. Erről egyetemes szinten megszervezett rangos rendezvényeink tanúskodnak. Mellettük sok helyi, egyházközségi vagy falu szinten megtartott ünnepély is e két jelentős évforduló fontosságának kidomborítását, tudatosítását célozta meg. Ez utóbbiak közül való volt az október 29-én Jobbágyfalván megtartott falutalálkozó is. Minket, rendezőket, e két fontos évforduló erkölcsi súlya vezérelt és lelkesített az ünnepély előkészítése és lebonyolítása során. Most, midőn mögöttünk van már eme - hisszük, sokak számára sokáig - emlékezetes ünnepi rendezvény, megelégedetten és hálás örömmel mondhatjuk el: „Mily jó és mily gvönyörüséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak." (Zsolt 133,1) Szinte egésznaposra sikerült rendezvényünk három részből állt össze. Egy csodálatosan szép, inkább nyárinak, mint őszinek mondható vasárnap reggel 10 órakor harangzúgás kíséretében a hazaérkezettekkel kiegészült jobbágyfalvi családok szemmel látható meghatódottsággal léptek be templomainkba hálát adni a jó Istennek. Mindhárom templomban vendégszónokok végezték a szolgálatot; a katolikusoknál Csató Béla marosvásárhelyi főesperes, a reformátusoknál Kassay Árpád ny. esperes hirdetett igét, míg nálunk Kovács Sándor teológiai tanár prédikált a Zsid 13,7 alapján. Sokak megállapítása szerint meghatóan szép látvány volt, amikor a három templomból a hívek egész tömege a millenniumi zászlók alatt fegyelmezetten és az alka10 Unitárius Közlöny

lomhoz illő méltósággal vonult a kultúrház elé, hogy az 1000. illetve a 2000. év emlékét megörökítő kopjafa leleplezésének tanúja lehessen. A leleplezési ceremóniát Becző András ref. lelkipásztor köszöntője nyitotta meg. Következtek az ünnepi beszédek: Balogh István polgármester, Kelemen Attila megyei RMDSZ elnök, Kelemen Kálmán, a RMKDP elnöke és Szász Ferenc 92 éves, falunk köztiszteletnek örvendő szószólója részéről. A székely himnusz eléneklése után polgármesterünk és Kelemen Attila leleplezték az impozáns, közel három méter magas kopjafát. Ezután Bíró János fafaragó művész ismertette a kopjafára felvitt szimbólumok jelentését. A következő mozzanat a kopjafa megáldása, megszentelése volt, majd Brahms-zenére a polgármesteri hivatal, a helyi RMDSZ szervezet, az ifjak és az egyházak képviselői koszorúztak. Nemzeti imánk eléneklése után Sófalvi János plébános felkérte az ünneplő közönséget, hogy vonuljon be a kultúrházba, és tekintse meg a dr. Szén Csilla tiszteletesasszony által összeállított és betanított irodalmi-zenés ünnepi műsort, amellyel a jobbágyfalvi ifjak tisztelegni kívánnak a millennium emléke előtt. A zsúfolásig megtelt kultúrotthonban az előadások előtti szokásos zajongást akkor váltotta fel a csend, amikor Szabó László ODFIE elnök függöny elé lépett, és mélyenszántó gondolatokkal köszöntötte rendezvényünket, a keresztény értékek pártolására és ápolására ösztönözve fiainkat és leányainkat. A két részből álló, mintegy 75 perces irodalmizenés, mozgással kombinált műsor végigvezette a hallgatóságot történelmünkön, a kezdetektől napjainkig, megelevenítve-jelenítve annak legfőbb stációit. Fiaink és leányaink fegyelmezett komolyságát, átéléssel előadott szavalatait, elegáns mozgását, zászlólengetését a nézőközönség időnként könnyes meghatódottsággal, civilizált figyelemmel, közben többszöri, a végén pedig vastapssal jutalmazta meg. A legvégén pedig - a zárszóban - alulírott kockáztatta meg jellemezni a falutalálkozóra összesereglettek érzésvilágát Ady sorainak idézésével: „Föl-földobott kő, földekre hullva/ Kicsi országom, újra, meg újra/ Hazajön a fiad." így ért véget a mindnyájunk által szépnek és tartalmasnak ítélt falutalálkozó, amelyet az együvé tartozás tudata, a közös múlt és jövendő cáfolhatatlan, valós tényének felismeréséből táplálkozó összefogás-összetartás imperatívusza, a pünkösdi egy akaraton levés eszméjének érvényesítése keltett életre. Merjük remélni, hogy e szép nap emlékét nemcsak a videoszalag, de a résztvevők szíve és elméje hosszú időn keresztül fogja őrizni, ápolni. (...) Az ünneplés és a nap végén - vendégeinkkel, Balogh Ferenc főgondnokkal és Kovács Sándor teológiai tanárral - a millenniumi zászló is hazautazott Kolozsvárra. Egy napig miénk lehetett, aztán már csak a videoszalagról köszönt vissza ránk. Nem így a katolikusok és reformátusok, akik szintén zászlók alatt vonultak fel. Igaz ezeket a zászlókat nem a

magyar kormány küldte számukra, hanem saját maguk készítették a jubileumi év, illetve a falutalálkozó tiszteletére. így - az ünneplés végére - azok nem Gyulafehérvár vagy Kolozsvár felé, hanem templomaikba vették vissza az irányt. „Árvákul" csak mi maradtunk, unitáriusok. És ekkor született meg az ötlet: a millennium tiszteletére készíttessünk mi is zászlót! Az elhatározást tett követte. Alighogy belefért Bandi Katalin marosvásárhelyi művésznő munkaprogramjába, de elkészült a zászló, s azt advent negyedik vasárnapján, karácsony szombatjának délelőtti istentiszteletén, majd alulírott szolgálatával szenteltük fel. A felszentelendő zászlót fiatalok hozták be méltóságteljesen a templomba, a gyülekezet pedig felállva tisztelgett, s a lelkészi áldás után az iíjak átadták Szász Lajos gondnoknak; a nemzeti lobogót pedig Balogh Pál pénztárnoknak. Szász Kamilla gondnokné a millenniumi, László Margit nőszövetségi elnök pedig a nemzeti zászlót szalagozta fel. Következett fiataljaink rövid műsora. Gitárkísérettel énekelték el a lassan már ifjúsági himnusszá váló Kell még egy szó... című dalt, majd Nagy Emőke ifjúsági elnök szavalta Magyari Lajos Van egy fold... című versét. Fazakas Etelka Reményik Sándor idő- és alkalomszerű versét mondta el, a Zászlószentelést, amelyet a költő egy erdélyi dalárda ünnepére írt. Ha én rózsa volnék című dallal zárult a rövid ünnepi tisztelgés. Karácsonykor és újévkor végig ott voltak zászlóink a templomban, szépítve, elmélyítve bennünk méginkább vallásunk és nemzetünk iránti hűségünket, ragaszkodó szeretetünket. Mivel a millenniumi év csak 2001. augusztus 20-án ér véget, merném más egyházközségeknek is figyelmébe ajánlani: készíttessenek ők is millenniumi zászlót a maguk számára. Ahol ezt a jó szándékú javaslatot felpártolják és mellette döntenek, azoknak viszont nagyon ajánlom Bandi Katalin művésznőt. Talán nem fölösleges itt leírását adnom a millenniumi zászlónknak. Fehér selyem az alapanyaga, sárga rojttal szegélyezve. Bal felőli mezőben, középen az unitárius címer, fölötte félkör ívben hímzett EGY AZ ISTEN felirat, a címer alatt szemközti félkör ívben: 1568-2000, szintén hímezve. Jobb felőli mezőben, közepén a magyar címer, fölötte félkör ívben hímzett MILLENNIUM-JOBBÁGYFALVA felirat, a címer alatt szemközti félkör ívben 1000-2000 hímzett felirat. Örvendünk, hogy ez az önköltségi áránál többszörösen többet érő művészi alkotás tulajdonunkat képezi, mert: „Ez a zászló nem fog lobogni már, Se vár fokán, se sáncárok felett. Egyet jelent: a gyűlölet erős, De mégis erősebb a szeretet. Egyet jelent: míg zimankós idő jár, Es körös-körül felleges az ég, Alatta dolgozik s imádkozik, S dalol, dalol egy zászlóaljnyi nép". (Reményik Sándor)

Édesapámra emlékezem Már rég foglalkoztat a gondolat, hogy néhány sorban megírjam Édesapám nehéz, küzdelmes életét, amely családja, népe, egyháza szolgálatában telt el. Édesapám, Fülöp Zoltán Kidében született 1903. november 10-én ötgyermekes lelkészi családban. Tanulmányait a kidéi elemi iskolában kezdte, majd a kolozsvári Unitárius Főgimnáziumban folytatta, 1921ben érettségizett. Az Unitárius Teológiai Akadémia elvégzése után 1925-27 között a Manchester Unitarian College-ban tanult. 1927. november 6-án szentelték fel lelkésznek, majd 1928-ban nevezték ki az iklandi egyházközségbe. 1930-ban feleségül vette Torboszlói Bereczky Sándor földbirtokos lányát, Katalint. Iklandon született két gyermekük: Ildikó-Emőke (1931) és Zoltán Loránd (1933). 1936-tól a vadadi egyházközségben szolgált. A lelkészi szolgálat mellett minden lehetőséget kihasznált a továbbképzésére. 1922-ben- a Méhészeti Tanfolyamot végzi el, 1941-ben az „Erdélyi Magyar Gazdák Egyletének,, elnöke, levente csapatparancsnoki tanfolyamon vesz részt. 1942-ben megszületett harmadik gyermekük: Levente Csaba. 1943-ban tűzoltói tanfolyamon vesz részt, és 1945-ben megszerzi a Népiskolai Tanítói Oklevelet. Mindezekről a tanfolyamokról kapott oklevelei birtokomban vannak. Ezek is bizonyítják, hogy tartalmas, tevékeny, gazdag életet élt Édesapám. Már az 1930-as években magyar érzelméért többször idézték hadbíróság elé. Fő bűne az volt, hogy megakadályozta az állami iskola megalapítását. A második világháború Vadadban sem múlt el nyomtalanul. A falu egyharmada leégett, a templom is a lángok martalékává vált. A falu lakóit menekülésre szólították fel a német és a magyar csendőrök. Utolsónak hagytuk el a falut. Következett a meneküléssel járó kálvária. A menekülés után nehéz anyagi körülmények között templomhelyet vásároltak egy új templom felépítéséhez. 1945 után újból megkezdődtek a zaklatások, mega1ázások. 1947 december utolsó napján a román kommunista hatalom emberei elviszik. Pár hónapig a marosvásárhelyi sziguráncán, azután a szamosújvári hírhedt csillagbörtönben volt, ahonnan 1948 május utolsó napján szabadult. Édesapám bevallása szerint kihallgatva és elítélve soha nem volt. Azért vitték el őt, a lelkészt, hogy megfélemlítsék a népet. Kiszabadulása után lakhely-fogságra volt ítélve, csak csendőr engedélyével hagyhatta el a falut. 1948-ban áthelyezték a szentháromsági egyházközségbe, ahol haláláig, 1971. december 15-ig szolgált. A Szentháromságon eltöltött idő sem volt vihartalan. A zaklatások tovább folytatódtak. Kulákpapnak nevezik, és állandóan zaklatják. Nincs és nem is lehet nyugodt élete. 1950-ben a kollektivizálás idején kilakoltattak a családi házból. Nagyapám istállóját alakítottuk át lakásnak, és abban laktunk. A zaklatások tovább 10 Unitárius Közlöny

folytatódtak. Többször a milíciára hívatják, szeretnék megfélemlíteni. Egy alkalommal temetésre készült Kisadorjánba, amikor újból a milíciára hívatták. Palásttal a kezén indult el. A milícián egy szekus tiszt durván fogadta, hogy miért nincs megelégedve a rendszerrel és puskatussal mellbe vágta. Édesapám a temetési szertartást a háznál elvégezte, de a temetőbe már nem tudott kimenni, annyira fájt az ütés helye. Korai halálát is ez okozza. Ami a legszomorúbb Édesapám állandó zaklatásában az, hogy egyes kollegái is hamis jelentéseket, feljelentéseket küldtek ellene az államhatalmi szervekhez. 1962-ben feljelentő kollégái jelenlétében a sziguránca népgyűlést hívott össze Szentháromságra, hogy elítéljék az elégedetlenkedő „kulákpap" cselekedeteit. A gyűlés után a sziguráncafőnök kezet fogott Édesapámmal és ezt mondta: „Itt most egy zsákot bekötöttünk, s a tengerbe dobtuk, ezzel az ügy lezárult. Tiszteletes úr, máskor a barátait, kollegáit jobban váló-

NŐK VILÁGA Beszámoló Homoródjánosfalváról Nőszövetségünk 1999 őszén alakult újra. Azóta télen rendszeresen, nyáron pedig ritkábban tartjuk üléseinket. Nőszövetségünk számára a legnagyobb kihívást a 2000 augusztus 6-án megtartott falutalálkozó megrendezése jelentette. Már a téli hónapok folyamán elkezdtünk készülődni: az egyházközség az ünnep alkalmából megjelentetett egy falufüzetet. Asszonyaink ezt a füzetet egy könyvjelzővel próbálták szebbé tenni, melyre a falunk neve és az évszám van kivarrva. Szintén erre az ünnepre a nőszövetség egyházközségi zászlót hímeztetett abból a pénzből, amelyet a tél folyamán rendezett szeretetvendégségek rendezésével sikerült gyűjteni. Nőszövetségünk tagjai segítettek a kimeszelt templom kitakarításában, és lefestették a templom padjait, ablakait, ajtóit, karzatát. A falutalálkozóra való felkészülés kisebb bosszúságai, örömei, kudarcai és sikerei megérttették velünk, hogy nagyon fontos hagyományaink ápolása és a közösségért kifejtett közös munka, mert csak így menthetjük meg falvainkat. Az ünnep örömét magunkban hordozva indultunk az ősznek, és az államtól visszakapott iskolaépület felújításába kezdtünk. Itt többnyire a férfiak erejére volt szükség, de azért nekünk is akadt feladat: a takarítás. Ma már büszkék vagyunk, mert az épületet annyira sikerült rendbe tenni, hogy beindult az óvoda. Eddig a gyermekeink a szomszéd faluba jártak, és, sajnos, télen a kisebbek nem tudtak eljutni az óvodába. Az épületben még vannak kihasználatlan szobák, és egyikbe falu múzeumot akarunk berendezni. Asszo10 Unitárius Közlöny

gassa meg. Az Isten áldja meg, és minket ne szidjon Még hozzátette: „Ha úgy gondolja, egy pohár pálinkával megvendégelheti a barátait/" A nehéz, megpróbáló időkben is folyt az egyházi élet. Új templomot kellett építeni, mert a régi templomhely nem felelt meg. Édesanyám és Édesapám egy 1785 négyzetméter területet adományozott az egyházközségnek templom és lelkészi lakás építéséhez. A tervek, rajzok elkészültek, de, sajnos, Édesapám életében a templom nem épülhetett fel. Lelkészi szolgálata mellett az 1950-es évek elején egy ciklusban a marosi egyházkör esperese is volt. Sajnos, a börtönben töltött, testet és lelket megpróbáló időkről nincs semmiféle bizonyító iratom. A Pitesti-i katonai ügyészségtől megpróbáltam igazolást kérni (odatartozott a szamosújvári börtön), de azt a választ kaptam, hogy ott nem találhatók ilyen okiratok. FÜLÖP ZOLTÁN LORÁND

nyaink ezt a szobát kézimunkáikkal díszítik majd. A tél folyamán két szeretetvendégséget is rendeztünk, és az így kapott pénzből a falu edénykészletét szeretnénk felújítani. Februárban asszonyaink bibliaborítót varrtak az imahétre meghívott lelkészek számára. Nőszövetségünk tagjai közül: Simó Melinda, özv. Mezei Irén, Szabó Anna, valamint a daróci leányegyházközség részéről: György Izabella és László Gizella vettek részt a Csíkszeredában megrendezett köri nőszövetségi találkozón. A Magyarsároson megrendezett országos találkozón egyházközségünket: Simó Melinda, Benedek Ilona, Mezei Irén, a daróci leányegyházközséget: György Izabella, László Gizella, Vicus Irma és Hatos Eszter képviselték. A kolozsvári kézimunkatanfolyamon Mezei Irén, György Izabella és László Gizella vett részt. Januárban csomagot vittünk a lókodi öregotthon számára. SIMÓ MELINDA

Együtt, egymásért, közösen A nyomáti tájnak és a nyomáti sorsnak egymáshoz való viszonyulása csodálatos. A hallgatás évtizedei után a millenniumi évben, úgy néz ki, hogy felébred csipkerózsikaálmából egyházközségünk női társadalma is. A január 13-i egyházközségi választó gyűlésen a keblitanácsosok soraiba választottak két nőt is, Cserei Margitot és Vajda Ibolyát, akik elhatározták, hogy valami módon közös tevékenységre, összefogásra sarkallják a nyomáti nőket. így született meg az a gondolat, hogy febmár 8-9-10-én bibliaórát tartunk Sándor Szilárd beszolgáló lelkész irányításával, és az itt jelenlevő nőket felkérjük, hogy idejükhöz mérten vegyenek részt a nőszövetség tevékenységében, munkájában, hiszen szinte minden egyházközségben működik ilyen szervezet, és nagyon sok helyen igen-igen gazdag tevékenységet fejtenek ki.

Mivel a faluban különböző vallású emberek élnek, egy közös, több vallásfelekezeté (unitárius, református, katolikus) nőkből álló szövetséget alakítottunk a 2001. február 28-án tartott gyűlésen. Tevékenységünk főbb célkitűzései a következők: 1. Tanulunk: találkozókat szervezünk neves emberekkel, orvosokkal, tanárokkal, lelkészekkel. A genetika titkaitól a gyógynövények hasznosságáig, a gerinc- és derékfájásoktól a fertőző betegségeken át a nőgyógyászati gondokig, a történelmi tárgyaktól a szépirodalmi, művészeti előadásokig, a Biblia megismeréséig, zene, kézimunka, hagyomány felújításokig terjed a skála. 2. Segítünk a falu öregein, valamint a lókodi és backamadarasi öregotthont szeretnénk segíteni szerény anyagi körülményeinkhez mérten. 3. Fizikai munkával járulunk hozzá a nyáron sorrakerülő templomjavításhoz, valamint a lelkészi lakás rendbehozatalához. 4. Barátkozunk. Mivel most alakulunk, természetes, hogy nincsenek barátaink a szövetség keretén belül, testvéregyház-kapcsolattal sem rendelkezünk. Ezért szeretnénk meghívni különböző nőszövetségeket, és mi is hasonló látogatásokat szeretnénk tenni más nőszövetségekbe. 5. Emlékezünk: minden jelentős történelmi évfordulót szeretnénk verses, dalos összeállítással szebbé, maradandóbbá tenni. 6. Szórakozunk: közösen megünnepelünk születésnapokat, valamint szüreti, farsangi mulatságokat szervezünk a hagyományok felújításával. Ezen célkitűzéseink megvalósításához kérjük Isten segedelmét, hogy benne bízva - mint nők, asszonyok, anyák - tevékenységeinkkel erősítsük a közösséget, a hitet, amely megtartó erő, mert hit nélkül mai zűrzavaros világunkban nagyon nehezen tudjuk megtalálni önmagunkat. Nekünk, nőknek - ezenkívül - fontos szerepünk van gyermekeink jövőjének építésében, az otthonteremtésben, mert otthon kell lennünk templomainkban és főleg a családban, ahol gyermekeink felnőnek, hogy azok a hit, a béke, a jóság és a tisztaság helyei legyenek. VAJDA IBOLYA

Kedves Papnétársaimí Téli tűnődéseim eredményeként született meg e levél írása. Talán, mint Mikes a képzeletbeli nagynénjéhez a saját érzésvilágát, vívódásait, soha be nem következett reményeit fogalmazta meg, én is hasonlóan vagyok. Keresem, vagy inkább kutatom a jelenben, közös múltunk történésein át, az egymáshoz közeledés, illetve távolodás titkait. A közeledésnek - távolodásnak titokzatosak az eredői. Csupán sejthetjük ezeket, az immáron öt alkalommal megrendezett papnétalálkozók talányai maradnak. Mindenképpen befolyásoló tényezők: generációkülönbség, érdeklődési kör, intelligenciahányados, elvárásaink, csalódásaink, élményeink stb... Ahogy növekedett a találkozások száma, fordított arányban mutatkozott a jelenlét. E sorok írására ez a tény is késztetett. Továbbá ismerős-ismeretlenként mindig is

óhajtottam papnétársaimmal a találkozást. Olyan felszabadult jó érzés együtt lenni, véleményt cserélni, megbántottnak érezni magunkat balgaságunkban, végighallgatni a már ismétlődő intelmeket stb... S végül is, ha belegondolok, így a valós, ez a mi kis mikrokozmoszunk függetlenül életkorunktól ugyanazt a feladatmegoldást diktálja kisebb eltérésekkei. Ha már lelkészférjet választottunk, tudnunk kell, hogy a figyelem központjában éljük mindennapjainkat. A házasság mindannyiunk életének nagy eseménye, állomása. Sikere vagy sikertelensége sorsdöntő a házastársakra, az utódokra nézve. Egész életünk az engedmények végtelen sorozata kellene legyen mindkét részről. Súrlódások, meg nem értések, heves összeütközések mind-mind tartozékai életünknek. Házasságunk alappillérei igen különbözőek az életszakaszainkban. De minden életszakasznak nélkülözhetetlen tartozéka a szeretet, megértés és szellemi összehangoltság. Egyszerre vagyunk feleségek, édesanyák, házvezetőnők, papnék, a társadalom beosztottjai. Ebben a sokrétűségben a fontossági sorrend felállítását a pillanatnyi szükségszerűség határozza meg. Ezeket a szükségszerű feladatokat kell felismerjük, és akarjuk azok megoldását. Még akkor is, ha szívesebben pihenünk, ha üzletet bonyolítunk, ha hontalan gyermekeinket siratjuk, ha kevesebb a kenyerünk, mint a szomszédnak. Akkor is, amikor a vélt igazságot más mondja magáénak, amikor érdekszövetségek balekjei tündökölnek egyéni célratörésükkel. Akkor is, amikor valutának címet és nevet vásárolunk, amikor érdekeink úgy kívánják, hogy ellenségeinket barátnak fogadjuk, s fordítva. Igen, ezek mind valóságok, mindenki tudja, megéli és látja, csak éppen nem ott szólja, ahol ideje és helye lenne. Például egy papnétalálkozón: azért nem jövök a találkozóra, mert nincs pénzem, nincs időm, vagy éppen valami cselekedetem miatt szégyenérzetem van, nincs sikerem, nem hallgatnak meg, mert fiatal vagyok, vagy elküldenek, mert nyugdíjas vagyok. Ezek nemcsak érzelmi, sokkal inkább viselkedési problémák is. Kedves papnétársam, mindannyiunkat ezek és sok más probléma foglalkoztat. Mondjuk ki bátran: nem vagyunk őszinték, nem merünk azok lenni? Miért? Ezekre a kérdésekre mi kell feleljünk. Ez a mi közös sorsunk Abrudbányán, Bözödön, Csekefalván, Dicsőszentmártonban, Felsőrákoson stb. Szeretnék üzenetet küldeni férj szerepét betöltő papnétársaimnak is. Igazán odafigyelést, megbecsülést érdemelnek. Jól esett itt, épp Nyárádgálfalván hallani véleményeteket fontos kérdésekben. Vajon jelen esetben is igaz a „szójárás", miszerint a férfi barát őszintébb, megbízhatóbb? Tapasztalatom szerint így igaz. Na, persze a női nem erényeit nem kérdőjelezzük meg, hiszen bizonyos, hogy egyik nem sem élhet magában. Remélem, a 2001-ben megrendezendő papnétalálkozón ott lehetünk, s talán válaszolhatunk egymásnak a feltett kérdésekre. Adja Isten, hogy így legyen! Addig is: adjon Isten erőt, egészséget, bölcs meglátást mindennapi életünk intézéséhez. TÖRÖK JOLÁN


IFJÚSÁGI OLDAL Beszámoló a IV. ODFEE szavaló- és népdalverseny országos döntőjének lezajlásáról Mágikus teremtők vagyunk mindannyian. Valami meghatározatlan belső indíttatásra válaszolunk egy-egy élményt ígérő felhívásra, amikor megszólítanak a verssorok. Általunk teremtődnek, általunk, akik megmérettetünk e teremtésben a vers és önmagunk által is. Életre kelnek a versek, hangra kapnak a népdalok, hogy általuk megmutatkozhassanak emberi értékeink magunk s társaink számára. Életre hívnak azok a fiatalok, akik megmutatják az egyéni és közös értékeket, azok a szervezők, akik keretet biztosítanak a létben való gyarapodásnak, hiszen mindenki teremtő, aki csak egy gondolattal vagy ötlettel hozzájárul a kibontakozáshoz. Az erdélyi unitárius és más felekezetű szabadelvű vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) folyó év február 2-3-án Marosvásárhelyen szervezte meg immár negyedik Szavaló- és népdalversenyének országos döntőjét. Szertartásossá rajzolódik e rendezvény mint keret, mivel beavatásként első nap részeseivé tett a műhelymunkaszerí1' szakmai képzésnek, néptáncbemutatónak, táncháznak, hogy másnap versenyszerűen ismerkedhessünk előadó és műalkotás, fiatal és vers, illetve népdal misztikus találkozásával. Olyan fiatalok mutatkoztak meg a szép és értékes bűvkörében, akik életük valós részének tekintik a verssel és népdallal való foglalkozást, s általa gyarapodásként élik meg az irodalommal és a népi kultúrával való találkozást. A versenyző fiatal úgy vált alkotóvá, amennyiben tehetsége és tudása birtokában hangokká varázsolta a szavakkal, nyelvvel ki nem fejezhetőt, életre hívta egyegy vers, népdal hangulatát. E sajátos alkotások mibenlétük tarkaságában nehezen összehasonlíthatók bár, de azért elbíráltattak. Az est óráiban a megmérettetés fáradalmait és hangulatát a szakmai kiértékelő, valamint az eredményhirdetés tetőzte. „A szavalóverseny győztese a dicsőszentmártoni Székely Katalin, a segesvári Pusztai Emese és a marosvásárhelyi Kocsis Tünde előtt. A népdalverseny nagydíját Pitó Hajnal segesvári és Nagy Szilárd hornoródalmási versenyzők osztották meg. Őket a segesvári Györfi Emőke, az árkosi Főcze Loránd, valamint a marosvásárhelyi Moldován Melinda és a fiatfalvi Gagyi Attila követte. A bíráló bizottság és az ODFIE különdíját a l l esztendős Bodor Kinga nyerte el Homoródalmásról. Isten áldása legyen a verseny támogatóin, kivitelezőin és résztvevőin egyaránt!" - olvasható a rendezvény lezajlását összegző közleményben. 10 Unitárius Közlöny

A maradandó élménnyé változó rendezvény szakmaiságával, gálaműsorával, hangulatával, sajátos színezetével, melyet Kovács András Ferenc költő saját versei felolvasásával élénkített, valóban kitöltött időt adott megélni a benne részesedőknek. BERKI TÍMEA

Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet 2001. évi központi rendezvényeinek helyszín- és naptárterve 1. IV. ODFIE Szavaló- és népdalverseny, február 24., Marosvásárhely 2. Ifjúsági egyletvezetők egyházköri találkozója, IV. kiírás, április 18-19., Bethlenszentmiklós, illetve április 20-21., Homoródszentmárton 3. Észak-amerikai unitárius-univerzalista egyetemisták erdélyi körútja, június 27 - július 10., Erdélyszerte 4. Magyar unitárius gyermek- és ifjúsági szórványtábor, VIII. kiírás, július 5-12., Homoródszentmárton 5. Unitárius ifjúsági táborok (2 tábor, a felekezeti szempontból szórványban élő unitárius fiatalok számára), II. kiírás, július 16-23., Homoródszentmárton, illetve Szind 6. Népi mesterségek tábora, IV. kiírás, augusztus 714., Homoródszentpéter 7. Észak-amerikai unitárius-univerzalista iíjúsági körút, július 25 - augusztus 4., Erdély-szerte 8. V. ODFEE Színjátszó találkozó, augusztus 3-5., Küküllődombó 9. XXV. Erdélyi Unitárius Iíjúsági Konferencia és az ODFIE 2001. évi küldöttgyűlése, augusztus 23-26. 10. IV. ODFIE Egyház- és nemzettörténelmi vetélkedő országos döntője, november 9., Kolozsvár 11. Dávid Ferenc emlékzarándoklat (negyedik alkalom), november 10., Déva

T U D Ó S Í T Á S O K , Teológiai hallgatóink december 2427. között a karácsonyi ünnepek alkalmával legációs szolgálatot végeztek egyházközségeinkben. Legátust fogadó egyházközségeiknek ezúton is megköszönjük teológiai hallgatóink erkölcsi és anyagi támogatását. Az EMKE kolozsvári Kis Margit vezette Honismereti Köre 2000. december 13-án, a Györkös Mányi Albert Emlékházban ünnepélyes keretek közt felvette Kőváry László nevét. A jeles történész pályafutásáról dr. Gaal György tartott előadást. 2001. január 1-én dr. Szabó Árpád püspök fogadást adott a püspöki lakásban. A fogadáson részt vettek teológiai tanáraink, Egyházi Központunk alkalmazottai, a kolozsvári egyházközségek hívei és lelkészei, az RMDSZ képviselői és más vendégek. A fogadás alkalmával Ft. Püspök Úr ismertette egyházunk múlt évi tevékenységét. Benedek Sándor Kolozsvár 2. sz. írisztelepi egyházközségünk lelkésze 2001. január 1-től nyugdíjba ment. 1932. december 10-én született Homoródújfaluban, középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Fémipari Műszaki Középiskolában végezte 1952-ben, teológiai tanulmányait a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán végezte 1952-1956 között. 1956-57ben Csegezben, 1957-1975 között Bágyonban, 1975-től nyugdíjba meneteléig a kolozsvári írisztelepi egyházközségben teljesített lelkészi szolgálatot, 1973-1992 között a kolozs-tordai egyházközség esperesi tisztségét töltötte be. Lelkészi és esperesi szolgálatát hűséggel, komolysággal és felelősségtudattal végezte. Benedek Sándor kibúcsúzóját a Kolozsvár írisztelepi egyházközség január 7-én tartotta. Az istentiszteleten a lelkészi szolgálatot a kibúcsúzó lelkész végezte, a lelkészi szolgálat után dr. Szabó Árpád mondott beszédet, melyben értékelte a lelkész évtizedeken keresztül végzett egyházi

szolgálatát, majd Székely Miklós esperes, Balázs Tamás magyarszováti lelkész, Bodor Ferenc egyházközségi gondnok, Nagy Levente írisztelepi református lelkész és Bulbuka Gerő volt gondnok üdvözölte a nyugalomba menő lelkészt. A kibúcsúzó istentiszteletet szeretetvendégség követte. Bíró József kadácsi lelkész több mint négy évtizedes lelkészi szolgálat után nyugdíjba ment. 1931. december 22-én született Szentgericén, középiskolai tanulmányait Székelykeresztúron végezte 1952-ben, 1952-1956 között végezte teológiai tanulmányait-a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, 1956-59 között Tordátfalván, 1959-73 között Csokfalván, 1973-tól nyugdíjba meneteléig Kadácson végezte lelkészi szolgálatát türelmes és szeretetteljes békességgel. Fazakas Ferenc tordai lelkész több mint négy évtizedes lelkészi szolgálat után 2000. december 31-én ment nyugdíjba. 1933. december 3-án született Székelykeresztúron. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte 1952-ben. 1952-56 között a Protestáns teológiai intézetben tanult. 1956-57-ben Komjátszegen, 1957-68ban Tordatúron, 1968-tól nyugdíjba meneteléig Tordán teljesített lelkészí szolgálatot. Lelkészi munkáját egyházunkhoz való hűséggel, töretlen lelkesedéssel, hívei iránti szeretettel és felelősséggel végezte. Lelkészi munkája mellett részt vett teológiai hallgatóink gyakorlati képzésében is. Simén Domokos csíkszeredai lelkész 2000. december 31-én nyugdíjba ment. 1928. december 14-én született Homoródalmáson. Középiskolai tanulmányait a székelykeresztúri unitárius kollégiumban végezte 1947ben. Teológiai tanulmányait 1947-51 között végezte Kolozsváron. 1951-52ben Küküllőszéplakon, 1952-55 között Székelykálban, 1955-1977 között Ádámoson, 1977-től nyugdíjba meneteléig Csíkszeredában teljesített lelkészi szol-

H Í R E K gálatot. Nevéhez fűződik a csíkszeredai egyházközség megszervezése. Lelkészi szolgálata során egyházához és vallásához való ragaszkodásáról tett tanúbizonyságot, mindig és mindenhol hirdette és megélte unitárius hitét „alkalmas és alkalmatlan időben" és helyen egyaránt. Nyugalomba vonult lelkészeinknek erőt, egészséget kívánunk és várjuk, hogy gazdag tapasztalataikkal továbbra is vegyenek részt egyházunk szolgálatában. Rendkívüli Egyházi Képviselő Tanács ülést tartottak január 18-án, amelyen a 2001. évi ülésrendet és gazdasági ügyeket tárgyalták meg. A kolozsvári Brassai Sámuel Líceumban a 2000/2001-es tanévben közgazdasági szakosodású IX. osztály indult. Ennek I. emeleti tantermét 2001. január 19-én ünnepély keretében az iskola egykori tanáráról és igazgatójáról, a kolozsvári egyetem első közgazdász professzoráról, dr. Berde Áronról nevezték el. A névadó ünnepségen a megjelenteket dr. Szabó Árpád püspök és Kósa Mária igazgatónő üdvözölte, dr. Gaal György Berde Áron közgazdászi-tanári munkásságát ismertette. A Romániai Magyar Közgazdász Társaságot dr. Kerekes Jenő és Somai József elnökök képviselték. A diákok ez alkalommal mutatták be KÖZMAG című Közgazdasági brassais diáklapjuk első, 25 oldalas számát. A Dávid Ferenc Egylet január 21 -én tartott felolvasó ülésén dr. Gaal György tanár tartott előadást: A magyar felsőoktatás évszázadai címmel, Balogh Lilla énekszámait Horváth Zoltán kísérte zongorán, szavalt Bartha Zita IX. osztályos tanuló. A február 25-én tartott ülésen Angi István professzor tartott előadást: Európaiságunk az egyházzene történetében címmel. A kolozsvári Unitárius Kollégium énekkara kórusszámokat adott elő, szavalt Orbán Erika III. éves teológiai hallgató. 10 Unitárius Közlöny

A március 25-i ülésen A magyar tudomány évszázadai a millennium fényében címen dr. Seiinger Sándor tartott előadást. Monica Noveanu és Búzás Pál zongorajátéka, valamint Barabás Zsolt I. éves teoL halig, szavalata egészítette ki a felolvasó ülés műsorát. Szabó László szórványgondozó segédlelkész január 23-án lelkészképesítő vizsgát tett. Cseh Dénes firtosmartonosi, Jenei Csaba pipe-szásznádasi gyakorló segédlelkész és Pavelka Attila gyakorló segédleikész és levéltáros január 23-án teológiai szakvizsgát tett. ICUU vezetőképző konferenciát tartottak Shillongban (India) február 2-7. között, a konferencián egyházunk képviseletében dr, Szabó Árpád püspök, dr. Rezi Elek főjegyző, Kovács Sándor teológiai tanár és Gyerű Dávid lelkész vettek részt. Február 8-án egyházunk küldöttei iskolaavatáson vettek részt, majd február 9-11-én képviselték egyházunkat az észak-indiai Unitárius Egyház évi Főtanácsi ülésén, Nongkremben. A teológiai csendesnapokat február 9-10-én tartották. A csendesnapok alkalmával Nagy László marosvásárhelyi és Török István olthévízi lelkész: A lelkészi szolgálat új kihívásai a falusi és városi gyülekezetben, Székely Miklós kövendi esperes-íelkész: A lelkészi hivatás kialakítása és megéíése, Vetési László református szórványelőadóielkész: A szórványkérdés, és Vigh László természettudós: Hit és természettudomány címen tartott előadást. A csendesnapokaí közös áhítat és szeretetvendégség zárta. Püspökválasztó Zsinatot tartott február 3-án a magyarországi Unitárius Egyház Budapesten. A Zsinat Rázmány Csaba budapesti, a Hőgyes Endre utcai egyházközség lelkészét választotta püspöknek, Balázsi László füzesgyarmati lelkészt főjegyzőnek és dr. Mikó Istvánt főgondnoknak. Egyhazunkat Andrási György előadótanácsos és Székely Miklós esperes-közügyigazgató képviselték.

A Teológiai Intézeten február 12én kezdődtek meg a második félévi előadások. Gondnok-presbiteri értekezletet tartottak egyházköreinkben: a kolozs-tordai egyházkörben február 19-én, Bágyonban, a marosi egyházkörben február 20-án Erdőszentgyörgyön, a küküllői egyházkörben február 21-én Küküllődombón, a székelykeresztúri egyházkörben február 23-án Székelykeresztúron, a székelyudvarhelyi egyházkörben február 26-án Homoródszentmártonban, a háromszék-felsőfehéri egyházkörben február 24-én Brassóban. Az I. évnegyedi lelkészi értekezleteket március 5-9. között, Kolozsváron, Székelykeresztúron, Brassóban, Székelyudvarhelyen és Dicsőszentmártonban, március 13-án pedig Marosvásárhelyen tartották meg. Az értekezleteken elhangzott Andrási György Az egyház közéleti szolgálata és Kovács Sándor Toroczkai Máté élete és munkássága című előadása. Az észak-amerikai Testvéregyházközségi Tanács f. év február 22-25, között tartotta szokásos évi konferenciáját Bostonban. Egyházunkat az egyházkörök megbízott lelkészei képviselték: Kriza János - kolozs-tordai egyházkör, Sándor Szilárd - marosi egyházkör, Mezei Csaba - küküllői egyházkör, Danes Lajos - székelykeresztúri egyházkör, Bíró Barna - székelyudvarhelyi egyházkör és Kiss Aípár - háromszék-felsőfehéri egyházkör. A konferencia munkálatairól következő lapszámunkban olvashatnak. Február-március hónapokban egyházközségeinkben megtartották a hiterősítő heteket UNITÁRIUS KÖZLÖNY Ä Keresztény Magvető melléklete Szerkesztő bizottság; dr. Rezi.. Bfek főszerkesztő. Kovács István szerkesztő, Kovács Sándor szerkesztő. Olvasószerkesztő: Kürt? Miklós. Kivitelezés: Kriza János. Szedés- Rezí Éva, Készült az Unitárius Egyház nyomdájában.

Özv. Lukácsi Mózesné Jánosi Anna, Lukácsi Mózes volt csehétfalvi lelkész özvegye életének 83-ik évében, 2001. január 2-án Székelyudvarhelyen elhunyt. Január 4-én temették a székelyudvarhelyi belvárosi templomból az unitárius temetőbe. A temetésen a lelkészi szolgálatot Kedei Mózes székelyudvarhelyi esperes-lelkész végezte. Özv, dr. Bende Béláné Gyárfás Karolina 2001. január 11-én, életének 87. évében Kolozsváron elhunyt. Néhai testvérünk, dr. Bende Béla volt kövendi lelkész, majd teológiai tanár özvegye volt. Január 15-én temették a házsongárdi temetőbe. Temetésén a lelkészi szolgálatot Bálint B. Ferenc Kolozsvár belvárosi lelkésze végezte. Fazakas József, a komjátszegi egyházközség gondnoka, f. év március 3-án, életének 47. évében a kolozsvári belgyógyászati kórházban váratlanul elhunyt. Márcuis 5-én temették a komjátszegi hármasi temetőbe. A temetési szolgálatot Andrási György beszolgáló lelkész végezte. Nyitrai Mózes nyugalmazott unitárius lelkész 2001. március 21-én, életének 88. évében súlyos szenvedés után elhunyt. Egész életében népét szolgálta hűséggel és alázattal. 1913. október 24-én született Mészkőn. Érettségizett az Unitárius Kollégiumban 1933-ban, és ugyanezen évben megkezdte teológiai tanulmányait a kolozsvári Teológiai Akadémián. 19371939 között Marosújváron, 1939-1940 Kocsordon, 1940-1946 Lupényban, 19461957 Kénosban, 1957-1958 között Homoródkarácsonyfalván lelkész. A kommunista diktatúra 1958-től 1964-ig mint politikai foglyot börtönbüntetésre ítélte. Szabadulása után 1964-1980 között a vadadi egyházközség lelkésze volt, ahol szolgálatához fűződik a templom felépítése. A temetési szertartás március 23-án de. 10 órakor Marosvásárhelyen kezdődött, ahol Nagy László marosvásárhelyi lelkész búcsúztatta. Folytatódott Homoródkarácsonyfalván, ahol a szószéki szolgálatot Benczédi Ferenc ny. lelkész végezte, az Egyetemes Egyház nevében dr. Rezi Elek főjegyző, a székelyudvarhelyi egyházkör nevében Tódor Csaba kénosi gyakorló segédlelkész, a sírnál pedig Nagy Ferenc ny. lelkész búcsúztatta. ~ Emlékük legyen áldott, pihenésük csendes.

Hittek, azért szóltak „... nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk."

ApCsel 4, 20 Már az ókori költő is tudta: „Szélről szól a hajós, ha laszthatatlanul erős kapcsolat, sőt - ebből a szempontból beszél..." - Vagyis: arról beszél az ember, ami fontos - azonosság van a vallás és művészet között. - Miért? számára, ami a leginkább foglalkoztatja. - Bánatod van? Azért, mert mindkettő - egyrészt az embertárs iránti sze- Arról fogsz beszélni. - Örömöd van? - Ez az öröm retetből fakadóan, másrészt valami fenségesen szép és késztet szólásra. Mindkettőről beszélned kell, meg kell igaz iránti szent lelkesedés érzésétől áthatva - lebírhatatosztanod őket valakivel. Örömünk akkor igazi, ha meg- lan szükségét érzi annak, hogy megossza élményét! osztjuk valakivel; bánatunk is úgy lesz elviselhetőbb, ha Mert az egyszerűen „Olyan csodálatos, hogy meg kell elmondhatjuk valamutassam neked, mikinek. ként néz ki!" Néhány éve már, Nem hallgathatok hogy a nagy holland arról, ami megragafestőművész, Vindott, gazdaggá tette cent van Gogh leveés kiteljesítette életeleit olvastam. Még met; vallanom kell fiatal volt, alig több róla, meg kell osztamint húszéves, aminom veled! Ez már a kor Londonban tapünkösdi hit hangja. nult; lelkésznek kéMert a hit - ha igazi szült, és meg sem szólásra, megnyilatfordult a fejében, kozásra, tettekre hogy művész lekésztet. Arra, hogy gyen. Olcsó, kicsiny megvalljuk és megszobájában ült, és osszuk mindazokkal, levelet írt Hollandiakiket szeretünk. Benkő Viktor: Pünkösd ában élő öccsének, Nem hallgathatok arTheonak, akit nagyon szeretett. Két mondat között kiné- ról, Aki vagy ami kényszerítő erővel megragadott! Ezett a kicsiny szoba ablakán a csillagos égre, s egy ra- gyetemes tapasztalat, hogy ezt az élményt nem lehet elgyogó fényű csillagot látott, az utcán meg egy pislákoló hallgatni. Erről tanúskodik Jeremiás próféta, midőn így lámpájú villanyoszlopot. Valósággal lenyűgözte a lát- kesereg: „Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj, vány, melyet - gyöngéd vonásokkal rajzolva olcsó rajz- / Megragadtál, hatalmadba ejtettél! ... / Azt gondoltam: tömbjébe - nyomban gyönyörű kis képben örökített nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. / De meg. Levelében így indokolta mindezt a szeretett test- perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztvérnek: „Olyan csodálatos, hogy meg kell mutassam neve. / Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajked, miként néz ki!" ta hatalmam." (Jer 20, 7, 9) Erről vall Pál apostol is, miEzt a levelét olvasva értettem meg igazán azt, amit dőn leírja, hogy valóságos kényszerítő erővel nehezedik azóta is a művészet lényegének tartok. De a vallásos hit rá a küldetés, az evangélium hirdetése: „... jaj nekem, ha sajátjának is! Mert én úgy érzem, hogy mély és elvá- nem hirdetem az evangéliumot!" (lKor 9, 16) És a hit-

nek ugyanez a szelleme élt a húsvéti hitben megerősödött, az első áldozócsütörtökön öntudatra ébredt tanítványokban, akik az első pünkösdkor lelkesen tettek bizonyságot arról, hogy nem hallgathatnak többé, mert egyszerűen nem tehetik, hogy ne mondják el mindazt, amit láttak és hallottak! A jézusi eszme első - történelmi jelentőségű - honfoglalása pünkösdkor történt. Azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott a bizonyságtevő apostolokhoz, akik hittek, és azért szóltak; nem tehették, hogy ne mondják el azt, amit láttak és hallottak. Háromezer lélekben talált (ott)honra a keresztény eszme. Ezek az emberek megtértek, megkeresztelkedtek, és „letették' a keresztény anyaszentegyház alapjait: létrehozták a hívők közösségét, amely szívében és lelkében egy volt

(ApCsel 4, 32), élő hitét pedig cselekvő szeretetének megnyilatkozásaival mutatta meg. Oscar Wilde írta De Profundis című művében: „Csak annyiban élünk, amennyiben megnyilatkozunk!'1 Elő egyház ma is csak ott van, igazi pünkösdöt is csak ott ünnepelnek, ahol hisznek és szólnak, ahol a hitet a szeretet megnyilatkozásai koronázzák meg! „Nem az a keresztény, aki annyira szereti Istent, hogy megfeledkezik a világról, hanem az, aki Isten iránti szeretetéből erőt merít, hogy a világ szolgálatába állhasson." Bárcsak a hitnek ugyanaz a szelleme élne bennünk is, mint amiről írva van: „Hittem, azért szóltam!" (2Kor 4, 13) És szólok, mert hiszek! Áldott ünnepet kívánok! KVÁRI KOVÁCS ISTVÁN

Benkő Viktor: ApCsel 12,5-9

KUNSZERY

GYUL^

PÜNKÖSD

Es amikor elérkeztek a Pünkösdnek napjai, összegyűltek egy kis házban Krisztus első papjai. És hirtelen lón az égből mint egy sebes szélvihar, s betölté az egész házat zengő-zúgó égi zaj. És eloszlott tüzes nyelvek lebegtek a szobában, s az isteni Szentlélekkel betelének mindnyájan. 10 Unitárius Közlöny

S akik eddig gyávák voltak, bátrak lettek hirtelen, s a tudatlan agyvelőkben kigyulladt az Értelem. S kik eddig a zsidón kivül nem tudtak más nyelveket, minden nyelven hirdették már a krisztusi elveket. És kiket a sanda kétely oly gyorsan megrendite: ingadozó tamásoknak megszilárdult a Hite. Köztük eddig egyetértés alig-alig lehetett, s fellángolt most a szivükben az isteni Szeretet!

napára/

DSIDA JENŐ

HÁLAADÁS Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Ertem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve Köszönöm a szivét, mely csak értem dobban - itt e földön senki sem szerethet jobban! Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem köszönöm az édesanyámat. Te tudod, Istenem - milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Aldd meg édesanyám járását-kelését, Aldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! Aldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Aldd meg két kezeddel az édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

ÉDESANYÁK KÖSZÖNTÉSE Képes volt elhitetni, hogy nem szereti a cukrozott földiepret, sem a mogyorós csokoládét. Képes volt elhitetni, hogy mi teszünk vele jót, ha megesszük az egészet, mert neki - úgymond - ártalmára is lenne. Ilyen volt az édesanyám: úgy hozott áldozatot, hogy az áldozatvállalás örömét is átengedte azoknak, akikért az áldozatot hozta. És ez a képesség az édesanyák legmegindítóbb tulajdonsága. Mert többféle módon és többféle indítékból lehet áldozatot hozni. Leggyakrabban - eléggé látványos módon a saját lelkiismeretünk tetszésének kivívása az indíték. Meg aztán - valljuk csak be - szeretünk is szenvelegni, sőt tetszelegni az áldozathozók pózában. Tüntetően vagy diszkréten, de majdnem mindig gondoskodunk arról, hogy akiért „önzetlenül" teszünk valamit, az lehetőleg tudja is meg: ki tette érte, amit tett. Önzetlenségeink nagy része rafifinált és jól álcázott önzés, mert nincs nagyobb és kétesebb öröm, mint meghatódni a saját jóságunktól. Az anyák önzetlensége és áldozata a legszemélytelenebb. A hivalkodva hozott áldozatok is meghatóak, mert áldozatok. Ám a legigazibb áldozatok azok, amelyektől meghatódni sem tudunk, mert észre sem vesszük őket. Ünnepeljük hát ma az észrevétlenül áldozókat! Azokat, akik a szülésről, neveltetésről és gondoskodásról fáradhatatlan vallanak összességükben pedig „leleplezik" az édesanyák jól álcázott áldozathozatalait, megkísérvelvén lemérni a lemérhetetlent, azaz rajtakapni a rajtakaphatatlant: az édesanyák önzetlenségét! (BÁRÁNYI

FERENC

nyomán)


ISKOLÁINK ÉLETÉBŐL .

1

I.

Naplójegyzetek Kedves Naplóm, először is bocsánatot szeretnék kérni azért, hogy április 3-a és 6-a között megfeledkeztem rólad, de ez a pár nap nem a lustálkodás ideje volt. Ez a kirándulás a tantárgyversenyeken és egyéb vetélkedőkön jó eredményeket elért diákok jutalomkirándulása volt, amelyért az Unitárius Kollégiumnak, a magyarországi és az erdélyi Unitárius Egyháznak szeretnék köszönetet mondani. Az időt megpróbáltuk minél jobban kihasználni. Budapestet úgysem lehet három nap alatt megismerni, így minél többet akartunk sétálni és látni. Már kedden, megérkezésünk napján, ellátogattunk a budai várba. Megjegyzem, hogy talán a szürkület, a kora este a legjobb időszak meglátogatni a várat, hiszen ilyenkor csodálatos, tündérien szép minden. Másnap Szentendrére utaztunk. A kis sikátorok, templomok azt éreztették velem, hogy a középkorban sétálgatok. Ebből az állapotból gyorsan felocsúdtam akkor, mikor a marcipánmúzeumba bementünk. Elképzelheted, hogyan éreztem magam, például a Parlament

tökéletes miniatűr mása előtt, persze teljesen marcipánból elkészítve....Délután színházba mentünk és a My Fair Lady című zenés darabot néztük meg. Csütörtök a budapesti séta ideje volt. A Szépművészeti Múzeum megtekintése után a városban „csavarogtunk". Később a Zsidó Múzeumba látogattunk el, hol ezen nép szokásairól, ünnepeiről, a zsidó holokauszt áldozatairól, a gettó szörnyűségeiről hallottunk, majd a Dohány utcai zsinagógát néztük meg, amely a New York-i után a világon a második legnagyobb. Délután újra Thália oltára előtt áldoztunk, most Az ember tragédiáját néztük meg a Madách Színházban. Talán több oldalt írhatnék erről a darabról, de most csak annyit mondok, hogy csodálatos volt. A pénteki délelőttöt sem pazaroltuk el, inkább a Parlament épületébe látogattunk (ezennel az igaziba). Ezután kis buszunkba ültünk, s élménydúsan, kissé fáradtan, de boldogan indultunk haza. Meg szeretném még egyszer köszönni mindazoknak, akik lehetővé tették ezt a kirándulást nekünk. Csodálatos volt....Köszönjük! Kedves Naplóm, még rengeteget tudnék mesélni élményekről, a hangulatról stb.., de most inkább leteszem a „pennát", és lefekszem, hiszen e hét után lehet, hogy egy kissé többet fogok aludni... R Á c z NORBERT

A kolozsvári Unitárius Kollégium diákjai által elért eredmények a 2000-2001. évi tantárgyversenyeken R Ó N A I B O G L Á R K A fizika olimpia megyei szakaszán I. díj, angol olimpia megyei szakaszán II. díj, Heinrich László fizika versenyen II. díj, Jósika Miklós irodalmi pályázaton III. díj, Gordiusz matematika versenyen - dicséret; D E R Z S Y N O É M I fizika olimpia megyei szakaszán III. díj, Heinrich László fizika versenyen II. díj; A D O R J Á N LEVENTE fizika olimpia megyei szakaszán II. díj, Heinrich

László fizika versenyen II. díj; B Á L I N T C S A B A fizika olimpia megyei szakaszán III. díj, Heinrich László fizika versenyen III. díj; RÁcz N O R B E R T Aranka György anyanyelvápoló országc szakaszán II. díj, filozófia olimpia megyei szakaszán - dicséret; B A R T H A Z I T A Aranka György anyanyelvápoló verseny országos szakaszán - dicséret; D É N E S E M E S E helyesírási verseny

KÁRPÁT-MEDENCEI NOVELLAÍRÓ VERSENY A győri Móra Ferenc Altalános és Középiskola kilencedik alkalommal rendezte meg rangos novellaelemző és -író versenyét a magyarországi és határon túli középiskolások számára. A verseny első fordulójában egy Bródy Sándor-novella elemzését kellett beküldeniük a résztvevőknek. Erdélyből csupáncsak ketten szerezték meg a döntőbejutáshoz szükséges pontszámot: a brassói Ápriíy Lajos Líceum egyik diákja és Aleid Neszrin, a kolozsvári Unitárius Kollégium tizenketted ikes diáklánya. A verseny április első hetében tartott döntőjében összesen huszonnyolc középiskolás vett részt a Kárpát10 Unitárius Közlöny

megyei szakaszán I. díj, Jósika Miklós irodalmi pályázatán II. díj; A L E I D N E S Z R I N Bródy novellaelemző pályázat nyertese, Bródy novellaelemző verseny nemzetközi szakaszán II. díj, tehetségkutató verseny nemzetközi szakasza Sárváron, II. díj; SÜTŐ CSILLA helyesírási verseny megyei szakaszán - dicséret; V A R R Ó K L Á R A helyesírási verseny megyei szakaszán - dicséret.

medencéből. Ennyi ifjú írótehetség vetélkedőjén második helyezést elérni! Nem kis tehetségről tanúskodó, igen szép teljesítmény! Örvendünk Aleid Neszrin sikerének. Olvasóinknak is bemutatjuk a győri döntőről írt élménybeszámolóját, a zsűri által második legjobbnak talált novellát. Gratulálni (is) szeretnénk így, ezúton is neki, valamint Máthé Ildikó tanárnőnek! (Szerk. megj.)

Jó VOLT GYŐRÖTT! Hajnal volt és sötét, és amennyire emlékszem, hideg is. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy vitt a vonat és egyszercsak megérkeztünk Győrbe, Máthé Ildikó tanárnő meg én. Jól is tettük, hogy megérkeztünk, mert másnap, április 6-án délelőtt novellát kellett írnom

megadott témára csekély másfél óra alatt. De verseny előtt még meghallgathattunk egy magyarórát úgy, ahogy azt ott tartják. Érdekes volt. Azt mondtam, verseny? Igen, az. A tétel így hangzott, cakumpakk: MÓRA

FERENC

NOVELLAELEMZŐ

ÉS

FOGALMAZÁSI

VERSENY. G Y Ő R - S Z O M B A T H E L Y , 2 0 0 0 - 2 0 0 1 . D Ö N T Ő .

írjon tetszőleges helyen és időben játszódó novellát, amely humorral és/vagy iróniával dolgozza fel a főhős életének egy balszerencsés epizódját. A zsűri örülne, ha a novella szövegének nagy része párbeszédre épülne. 90 percig dolgozhat. írását fel kell olvasnia a közönség előtt. És alul valahol: Jó munkát, sok sikert kívánnak a rendezők! És nekifogtunk. És a zsűritagok becsületesen és türelmesen végighallgattak mind a huszonnyolcunkat. Volt ott mindenféle dolgozat jó iskolásszintű fogalmazásoktól elkezdve igazi novellákig. Igen, az emberek

Abelard mester Egyszer az ördög Abelard mellé szegődött. Saruban voltak mindketten, csak az ördögnek volt hosszabb körme és mosdatlanabb is lehetett, de ezt a szőrcsuha tökéletesen elfedte. (Tudni kell, hogy a szőrcsuha a világon a legdiszkrétebb jószág.) így egymás mellett poroszkálva egy apa/atya gyermekeinek tűntek. Az ördög maga előtt sosem próbálta tagadni, hogy kísérteni jött, azért, hogy az ájtatos gondolatokat kikergesse a mesterből. Az ördög különben betéve tudja az egész Szentírást, úgy az O mint az Új Testámentumot, így azt is tudta, Jézus Urunk megmondta volt tanítványainak: Ti már tiszták vagytok a beszédek által, amelyeket szóltam nektek. Az ördög úgy okoskodott, hogy fordítva is igaz, ami egyenesen is az, és csak az nem lehet igaz fordítva, ami egyenesen sem az. Azt ajánlotta hát, szórakoztassák viccekkel egymást, hisz minden út hosszú, ha nem haza visz... De mivel Abelard többnyire favicceket tudott, az ördög meg he-hehahhh vaskosakat, inkább Abelard szórakozott. Nem szerette, hogy a mestert az istentelen beszédre nem vehette rá, de örült is úgy sandán azon, amit más nem venne észre. Aztán komoly dolgokra terelte a szót: - Gratulálok a doktori dolgozatához - tette szóvá nyalakodó hangon.

tudnak magyarul, és szépen tudnak. Már félni kezdtem attól, hogy a zsűri bukni fog a mindenféle szépirományokra, holott ezeknek már befellegzett... Kellemesen csalódtam. Alábecsültem, úgy látszik, ezeket a tiszteletreméltó urakat, akik mégiscsak értenek a dologhoz. Amikor a kérlelhetetlen Apor! felszólítást meghallottam, én is előadtam művemet Pierre Abelárdról és az ősellenségről, és örültem, hogy a zsűri felfigyelt erre a furcsaságra. Máthé Ildikó tanárnőt kérdeztem a felolvasás után, milyen volt. Azt mondta, sokkoló. Erről ennyit. A kedélyeket megnyugtathatom, hogy szégyent nem hoztam sem jeligémre, sem iskolámra, sem szülővárosomra, és Láng Gusztáv zsűrielnök könyvét a saját kezével való aláírással ellátva polcomon láthatom mostantól fogva in saecula saeculorum. ALEID NESZRIN

- Köszönöm ily jeles teológustól, kínfára de úgy, hogy közben mint boldogságod - mondta roppant jólesően gyúrjon egyet a professzor komolyan Abelard, és ugyanolyan mellizmain. komolyan is gondolta. - Bocsássa - Szívesen - ezzel az ördög meg szerénytelenségemet, csöppet nyakába akasztotta a Megváltót. sem kételkedtem abban, hogy - Mi a szabadság? - kérdezte világosságod figyelemre méltatja hirtelen a csúnya némi szünet után, szerény művemet. hogy ütné agyon a ménkű. - Sarutlanul járni - oktatta a mester a patást. - Kik a szentek? - Akiknek minden tiszta. - Mi a legfőbb bűn? - Nevetni. Különben jó lábai vannak excellenciádnak. Az ördög elpirult. - Mi életedben és halálodban legfőbb vigasztalásod, óh ember? ez egy olcsó retorikai fogás akart lenni. - A bor. Persze, az ördög nem tudta, mert a mester nem világította meg, hogy boron természetesen a misebort érti. De a mesterek azért mesterek, hogy néha ilyesmit megengedjenek maguknak, és különösen Abelard, Benkő Viktor: Harc az emberért aki volt elég modern ahhoz... - Ösméred-é a 7. parancsolatot? - Mondatról mondatra, tézisről -Rég volt, hogy bibliát olvastam tézisre... - így az ínyenc ördög. Rájött, nem is áll olyan rosszul neki kö- - mondta Abelard kisbetűvel. - Azt hiszem, ne paráználkodjál. Különrülnyírva. Nyeregben érezte magát. Gre- ben nem szalasztanám el még egyszer megjegyezni, merthogy úgy goriánt dúdolgatott: igaz: jó lábad van. - Kyrie elei-ison Az ördög még aznap elkárhozott. Arra gondolt közben, az Isten Az ördög mindig eltakarja az kegyelmezzen annak, aki... - Szép kereszt. Nekem adná? - útszéli feszületeket, hogy az ember kérdezte, szőrös kezét rávetve az felejtsen el keresztet vetni. Abelard nyakában lógó egyszerű ALEID NESZRIN 10 Unitárius Közlöny

NŐK VILÁGA c. Egy látogatás benyomásai Az UNOSZ vezetőképző tanfolyamának résztvevői múlt év nyarán is Homoródszentmártonban voltak, s a borús vasárnap-délutánon „felfedezőútra" indultak, elsétáltak Gyepesbe. A kis falu kihalt utcáin végre találtunk egy embert, aki kérdésünkre, hogy hol találjuk a templomot, rögtön rávágta: toronyiránt! Bizony a torony eléggé elbújt a kertek zöldjében, de Cseke Béla gondnok úr segítségével hamarosan ott álltunk a szép virágos templomudvaron. Meglátogattuk a szépen karbantartott templomot és a papilakot, tiszteleghettünk a régi millenniumi emlékoszlop és a falu zászlaja előtt, megcsodáltuk a szépen berendezett tanácstermet, vendégszobát. Jó érzés volt látni, hogy ez a kicsiny, alig 130 lelket számláló gyülekezet, amelyet beszolgáló lelkészek gondoznak évek óta, milyen szépen karban tartja vagyonát, megbecsüli, őrzi és gyarapítja őseitől örökölt kincseit! Köszönjük, gyepesiek a jó példát! ZSAKÓ ERZSÉBET

Megvalósult kezdeményezés A sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyház lelkésze, Kovács István több mint egy éve kezdeményezte a vasárnapi iskola megszervezését, illetve beindítását, amely kettős célt szolgál: egyrészt megkezdeni már az óvodáskorú unitárius gyermekek valláserkölcsi nevelését, másrészt segíteni a fiatal kisgyermekes családokat a vasárnapi istentiszteletek rendszeres látogatásában azáltal, hogy ez idő alatt gyermekeik jó kezekben, felügyelet alatt töltsék kellemesen és hasznosan az időt. E kezdeményezés valóra váltására most került sor, amikor egy lelkes kis csapat, az egyház keretében tevékenykedő valláserkölcsi nevelési bizottság, és az unitárius nőszövetség tagjai felvállalták e nemes elgondolás gyakorlati megvalósítását. Ehhez nagymértékben hozzájárult az a fontos tényező, hogy az ez év novemberében felszentelésre elkészülő új unitárius templom munkálatainak előrehaladása lehetővé tette a régi épület egyes termeinek szabaddá tételét, és a volt irodahelyiségek megüresedése révén két megfelelő helyiség válhatott a vasárnapi iskola megszervezésének alapjául. Ezenkívül nagy segítséget jelentett a Csipike Napközi Otthon igazgatónőjének, Bartók Lenke óvónőnek anyagi segítsége, a már használatban nem lévő kisasztalok, székek adománykénti átadása az Unitárius Egyháznak, ami a „mini-óvoda" berendezéséhez járult hozzá. A Valláserkölcsi Nevelési Bizottság részéről Sántha Marika, Csősz Anna, Jánosi József elnök és a többi ta10 Unitárius Közlöny

gok keményen dolgoztak, feláldozva szabadidejüket e nemes kezdeményezés megvalósításáért. Hadd említsem meg egy pár lelkes tag nevét: Csősz István, aki mindenben derekasan kivette részét, ő volt a mindenes a munkák végzésében, Gúzs Sándor a régi vaskályha rendbetételét, lefestését, míg Beke József, ifj. Varga János a régi asztalok, székek, ajtók és más bútordarabok csiszolását végezte el. A termek kiürítése és kimeszelése férfimunkát igényelt, de a festési munkálatokban a nők is besegítettek: Csősz Anikó, Sántha Marika, Tóth B. Krisztina, Gödri Jutka, Horváth Piroska, akik - tanügyi káderek lévén - igazi szívügyüknek tekintették kivenni részüket e nem könnyű, de felemelő munkából. Meg kell említeni a nőszövetség tagjainak Sigmond Zsuzsánna, Bogdán Ilona, Nagy Juliánná, Simon Anna, Izsák Sarolta, Pál Lenke, Fekete Éva, odaadó, konkrét munkáját, az elnöknővel, dr. Albert Évával az élen: a takarítás, ablakpucolás nem könnyű végzését vállalták. Amikor a munka úgymond nehezebb része elkészült, akkor került sor a berendezésre, amely nemcsak otthonossá, széppé varázsolta az óvodáskorú gyermekek vasárnap délelőtti foglalkoztatására szánt két helyiséget, hanem a felnőttek részére is szemet gyönyörködtető látvány. A padlót nemcsak padlószőnyeg védi, hanem Kovács Ágnes tiszteletesasszony ajándékai, a házi szövőszéken, saját kezűleg szőtt, eredeti, színes pamutszőnyegek teszik otthonossá. Sántha Marika, a didaktikai anyagok adományozása mellett, virágtartókkal, virágokkal járult hozzá a díszítéshez; Csősz Anikó a rendezésben, díszítésben segédkezett; Horváth Piroska nemcsak a rendezésben segített, hanem elhozta kisunokájának, Borikának ajándékát is, a színes léggömböket; Gödri Jutka sok játékkal, Kocsis Edit saját, általa készített játékokkal, díszítő anyagokkal; Tóth B. Krisztina pedig díszítő anyagokkal és falvédő adományozásával tette hangulatosabbá a termeket. Meg kell említeni a memphisi (amerikai) testvéregyházközség értékes ajándékait (játékok, színes rajzok, ceruzák, festékek) gyermekrajzok elkészítéséhez, amelyet múlt évi látogatásukkor hoztak egyházunknak. Ez alkalommal nemcsak nekik mondunk köszönetet, hanem mindenkinek, aki fáradságot nem ismerve, önzetlenül segített, vette ki részét a munkából, lehetővé téve a vasárnapi iskola beindítását, ahova már április 29-én megjöttek az első gyermekek. A fiatal szülők gondjainak megoldásában is segít ez az új egyházi létesítmény, mert amíg tart az istentisztelet, addig gyermekeik megfelelő szakmai irányítás mellett változatos tevékenységben vehetnek részt. Nyugdíjas és aktív unitárius tanügyiek (óvónők, tanítónők, tanárnők), a Nőbizottság tagjai, a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet fiataljai, valamint fiatal édesanyák veszik ki részüket vasárnaponként a foglalkoztatások megtartásában. Gazdag és sokrétű ez a program: mesék olvasása, gyermekversek, mondókák tanulása, éneklés,

közös játék, rajzolás, festés, varrás, ajándékkészítés, séta a városban és ki tudja még milyen ötletek születnek menetközben gyermekeink nevelése, szórakoztatása érdekében. Értékes kezdeményezés a „kis persely" beindítása aprópénznek, melyből a gyerekeknek meglepetést biztosítunk, édességet, jutalmat, pogácsát vásárolunk, a „hamuban sült pogácsás" dobozba. Ha már megvalósult e szép és hasznos lelkészi kezdeményezés, gondoljuk, hogy a fiatal szülők ki is használják e lehetőséget gyermekeik számára, és a család együtt gyűjthet új erőt a hiterősítő istentiszteleteken a következő hét munkálkodásához. R Á DULY GITTA

Köszöntő A Sepsiszentgyörgyön hagyományossá lett Szent György-napi ünnepségeken az idén április 20-22-én került sor a Pro Urbe-díjak ünnepélyes átadására, amely alkalommal Unitárius Egyházunk nagyra becsült és tiszteletreméltó tagját, dr. Albert Éva nyugdíjas orvosnőt is e magas kitüntetésben részesítették. Az orvosnő 1953-tól városunkban nemcsak az orvosi szakma felelősségteljes, nehéz, önfeláldozó munka végzésében mutatott példát, - mint főorvos vezette az orrfül-gége osztályt és mentette meg a gyermekek és felnőttek egészségét - , de példamutató édesanya, aki négy tekintélyes, diplomás embert nevelt városunknak, majd hét unoka nevelésében segített, igazi hithű gyermekeket és unokákat nevelt az unitárius közösségnek. E szép, magasztos munka végzése mellett sokoldalú közéleti, közszolgálati tevékenységet végzett. Istenadta zenei énektehetségét gyümölcsöztette a kórház kultúrcsoportjában, gyermek- és nőnapi műsorokat szervezett, és mint szülőbizottsági tag részt vett a tanulók szabadidejének tartalmas megszervezésében. 1982-ben vonult nyugdíjba, de ezután sem szűnt meg tevékenykedni. 1980-92 között Egyházi Főtanácsi tag, a kolozsvári Apáczai Csere János Baráti Társaság tagja. Mi unitárius nők azért vagyunk rá büszkék, hogy öt éve az 1991-ben újjáalakult Unitárius Nőszövetség elnöke, és fáradhatatlan ma is a nők nevelésében. Nemcsak irányít, hanem kezdeményezi is a nőszövetségben folyó sokrétű tevékenységet, adományaival segíti egyházunk anyagi erősödését és új templomuk felépítését. A két éve megalakult unitárius dalárdának alapító tagja. Szerénysége, önzetlen segítőakarása, sokrétű munkája révén példát mutat számunkra. Ez alkalommal kívánjuk, hogy Isten segítségével még hosszú éveken át, jó egészségben végezhesse sokrétű, önzetlen, segítőkész tevékenységét úgy a közéletben, mint szerettei körében, és szerezzen további elismerést városunknak. RADULY GITTA

Ha úgyis meghalok! Hiába az ezer ösvény keresése! A Meghalok én is? re csak egy a válasz. A megmásíthatatlan igen. S ha egyszer úgyis meghalok, az én döntésem abban áll, hogy miként éljem le a 70, esetleg 80 esztendőt. Az évek bevagy kitöltését tervezve mindenekelőtt tisztáznom kell, hogy aktív leszek-e, vagy többnyire passzív. Nem. Semmiképpen sem akarom passzívan szemlélni történéseimet. Aktívan, a Gondviselés biztonságát érezve magamon, alakítója kívánok lenni sorsomnak. És elindulok. Az első tábla: Ismerd meg önmagad! Milyen jó lenne átsétálni a delphoi jósda bejárata alatt, s csak úgy, könnyedén megtudni: Ki vagyok én? Talentumaimmal mit kezdjek? Az önismeret útja azonban hosszú és rázós. Meg kell ismernem magam önmagam által, s állva a tükröt, melyet mások tartanak elém. Ismeretem még így is csak részleges, mert kifürkészhetetlen, amit ostromlok. És éppen ez a szép! Továbblépek. Ezt látom: Éld az életet teljesen! S már haladok is a teljesség felé. Ebben benne van a tudatosság, a dolgok megtervezése és megélése, a minden pillanatra való figyelés. Már tudom, hogy minden nap ajándék! Amikor reggel megmosakszom, belenevetek a tükörbe; a takarítónőt a gyerekeiről kérdezem; derűsen köszönök a postásra; a mindennapi járdaszélen feltűnnek a sárga virágok. Már teljes az öröm. Nincs részboldogság és átmeneti időszak. Nincs távolság, csak közelség. Nincs magány, csak közösség. Nincs majd holnap, csak most. Nincsenek évek, csak a pillanat. És ebben a létben Isten mindig JELEN VAN. FERENCZI ENIKŐ

Nőszövetségi találkozó Magyarszováton Az egyházközségek mellett működő nőszövetségek mindinkább szükségét érzik annak, hogy szervezett formában is tudják a kapcsolatot tartani az egyházkör többi nőszövetségével és az UNOSz választmányával is. Rendre minden egyházkörben megalakultak a köri nőszövetségek, az UNOSz alapszabálya értelmében megválasztották ezeknek vezetőit. Utolsónak a kolozs-tordai egyházkör hirdette meg a köri nőszövetség alakuló gyűlését Magyarszováton. Sajnálatos módon az esperesi hivatal által kiküldött meghívásra csak három helységből érkeztek küldöttek: Kolozsvár, Torockó és Tordatúr. A találkozót - a magyarszováti nőszövetség szépen berendezett szobájában - dr. Szabó Árpádné, az UNOSz elnöke nyitotta meg megható beszédével, a közös munka, a szeretet és az egymásrafigyelés fontosságát méltatva. A találkozó a magyarszováti asszonyok vendégszeretetét dicsérő közebéddel ért véget. PASKUCZ VIOLA


IFJÚSÁGI OLDAL Ú J SZELLŐK SZÁRNYÁN

(Beszámoló az egyletvezetők egyházköri találkozóiról) így van. Azt hiszem, semmi sem különlegesebb az ember életében, mint változásokat megélni. Az Ifjúsági Egylet vérkeringésében pedig most ilyen idők járnak. Maradt a város és a falu, az egyházközség és a tanácsterem, és a lélekszám sem apadt. Egyletezem, tehát vagyok - szoktuk mondani, de ez igazából csak néhány évet jelent. Bár meghatározhatja egész életünket, csak kellő érzékelés és tudatosítás szegődjön párjául. Szó, ami szó, drága ODFIÉ-nknak idén is voltak egyletvezetők számára kitalált vezetőképzői, csak épp a jelenlevők cserélődtek ki szinte teljesen az elmúlt évek résztvevőihez képest. A régi csapat maradéka csak amúgy csodálkozott, hogy hol van a megszokott egyleti dalokat hajnalig éneklök tömege. És mégis, minden igazira sikeredett. A hagyományos felosztást követve: a kolozs-tordai, marosi és küküllői egyházkörök egyletvezetőivel - a szokás szerinti aránytalan nemi összetételben (három a kislány, néhol egy-egy fiúval keverve) - a lehető legcsendesebb vidékre zarándokoltunk el 2001. április 18-19-én: Bethlenszentmiklósra. A nagy számban résztvevő helybeli fiatalok mellett a segesvári, magyarsárosi, dicsőszentmártoni, küküllődombói, nyárádszentmártoni, nyárádgálfalvi, marosvásárhelyi, várfalvi, kövendi és kolozsvári egyletvezetők érdeklődése fogadta a Választmány jelenlevő tagjait.

Hegedűs Tivadar és Barabás Zsolt teológiai hallgató minőségükben igencsak törekedtek, hogy a nyitó istentisztelet valóban ifjúsági hangulatú legyen. Veress Ferenc László lelkész házigazdaként közvetlen és meleg hangú köszöntővel fogadott, majd megkezdtük az ismerkedést. Az idén a program is újszerűt kínált a résztvevőknek: az egyházközségi egyleti helyzetképek bemutatása kapcsán például nem száraz ismertetőt hallgathattunk, hanem minden egyházkör külön-külön mesét írt és mutatott be a működő, valamint 10 Unitárius Közlöny

a kevésbé tevékenykedő egyletek életéről. Egy vacsoraszünetnyi megszakítással a színpadra került a marosi körben furulyáját kereső, és otthonra találó egylettag kalandja, a kolozs-tordai egyletvezetők riportszerű műsora (Rácz Norbert egyházköri képviselő műsorvezetésével), a csúcsot pedig a Küküllő mentiek egyházköri hencegője és kesergője képezte, amit Miklós Zoltán egyházköri képviselő és Nagy Endre főtitkár a területileg érintett egyletvezetők közreműködésével művészi színvonalon tálaltak. A másnapi munkakedvünket reggeli tornával és szabadtéri csoportjátékokkal igyekeztünk felcsigázni, hogy ebédidőig részletesen számba vegyük a szokásos egyleti összejövetelek szervezésének és lezajlásának alapelemeit, amelyekre egy jó egyletvezetőnek feltétlenül és tervszerűen figyelnie kell. Attól kezdve, hogy mi történik, ha kezdés előtt eltűnik a teremkulcs, egy előadó meghívásának módozatán át, az egyleti esték lényegének félreértéséig elmenően rengeteg gyakorlati szempont szóba került. „Ilyen tanulságözön még nem árasztott el minket..." - vallották ebéd közben a „megkínzott" vezetők. És, hogy mégsem törte le őket az erőltetett menet, bizonyítja az is, hogy a délutáni csoporttevékenységeken belül nagy volt az érdeklődés a témák iránt: Vezetési egyéniségünkről (csoportvezetők: Jakab Vilma és Berki Tímea), Az egyletvezetők alapvető feladatköreiről (Nagy Endre és Szabó László), Egyleti kommunikáció és kapcsolattartás (Lakatos Sándor és alulírott). Vacsora előtt a helybeli ifjúság tánccsoportja a színpadon bizonyította kötődését a népi hagyományokhoz, majd útnak indítottunk egy nagyméretű és átfogó jellegű vetélkedőt, amelyet a találkozó éjfél utáni kiértékelése, a búcsúzkodás és az elmaradhatatlan éneklés zárt. Hajnalban az odfies karaván útrakelt Homoródszentmárton irányában, minden erőt összegyűjtve ahhoz, hogy a háromszék-felsőfehéri, székelyudvarhelyi és székelykeresztúri egyházkörök rá váró egyletvezetőinek is a fentiekhez hasonló tartalmú képzést nyújtson (április 20-21-én). Valamilyen, magyarázatra nehezen találó ok miatt igencsak kevés vezető hajlamú fiatal jött el az Ifjúsági Házba, de akik ott voltunk, kitettünk magunkért. Hadd soroljuk fel azokat az egyleteket, akik fontosnak és érdemesnek tartottak képviselőt küldeni a találkozóra: Sepsiszentgyörgy, Brassó, Vargyas, Felsőrákos, Székelyudvarhely, Homoródszentpéter, Homoródszentmárton, Recsenyéd, Városfalva, Homoródalmás, Székely keresztúr, Siménfalva, Alsóboldogfalva, Fiatfalva. Végezetül illesse köszönet azokat, akik hozzáállásukkal biztosították a találkozók sikeres megszervezéséhez nélkülözhetetlen helyszíni feltételeket: a bethlenszentmiklósi Unitárius Egyházközséget és Ifjúsági Egyletet, más felekezetű házigazdáinkat és támogatóinkat, a homoródszentmártoni Ifjúsági Központ vezetőit, az egyházközség gondnokát, a helybeli Ifjúsági Egylet segítő tagjait, továbbá a külső támogatóinkat. SOLYMOSI

ZSOLT

VASÁRNAP GYERMEKKÉNT A vasárnapot mindannyiunk számára igazán ünneppé az istentiszteleten való részvétel teheti. Ilyenkor szusszanunk föl egy kimerítő hét után, hogy hitünkben gyarapodva, megújult erővel nézhessünk szembe az újabb megpróbáltatásoknak. Gyermekként őszinte tudatlansággal türelmetlenkedtünk, értetlenkedtünk a prédikáció alatt, hogy majd a beavatásszerü vallásórák, a „pap bácsi" megismerése és bátorítása, illetve a konfirmáció feltárja számunkra is a csodát, hogy keresésünkben Isten útjára találhassunk, és egyházunk szolgálatába állhassunk. Addig is kísérletezünk... Az ODFIE és a kolozsvári belvárosi unitárius egyházközség lelkésze, Bálint Benczédi Ferenc kezdeményezésére kísérleti jelleggel indult be a vasárnapi iskola. A valamikor mozgalommá kinőtt vasárnapi iskola célja: az istentisztelet ideje alatt a gyerekekkel foglalatoskodni, az ők képességeik szerint közeledni Istenhez, kitöltve tartalmában a vasárnap délelőttöt számukra és nemcsak szüleik számára. A vasárnapi iskola rendszeres látogatása olyan magatartásformát alakíthat ki a gyermekben, amely - tudatosulva benne - ösztönzi őt a templomba járásra, arra, hogy vallásosságát teljességben megélhesse. Olyan - képzettségük, elhivatottságuk vagy szórványtáboros tapasztalatuk folytán alkalmas - egylettagok karolták fel a kezdeményezést, akik a gyerekekkel való foglalkozást életük szerves részének tartják, s így is élik meg. A tanácsteremben zajló foglalkozások tehát a gyerekekért vannak, anyagi támogatást a lelkésztől kapunk. Megpróbáltunk olyan programtervet megvalósítani, ami odavonzza a gyerekeket. A keretbe foglalt tevékenységek (kezdő és záró ima, egyházi énekek megtanulása, vallomás magunkról) változatos területet próbálnak megközelíteni: a gyermekjátékok, dalok, mozgásos tevékenységek, kézügyesség- és képzeletfejlesztő foglalkozások mellett figyelünk hagyományaink ápolására (farsangi bál, népi és vallási ünnepkör rítusai), a vallásosság gyakorlására és nem utolsósorban a közösségfejlesztésre, az önismeretre, az önbizalom serkentésére, és arra, hogy a gyerekek mosolyban, szeretetben, odafigyelésben részesüljenek. A szülőkkel is megpróbálunk kapcsolatba lépni a lelkész által, figyelmük ideterelésével akkor, amikor bejönnek gyerekeik után, olyankor, amikor meglepetést készítünk számukra, megfoghatóvá téve az itt eltöltött, tartalmasnak minősülő időt. 2 0 0 0 októbere óta működik rendszeresen a vasárnapi iskola; karácsonyig egyre gyarapodott a gyerekek száma, viszont az új évtől a látogatottság csökkent, nem ugyanazok a gyerekek jönnek el hétről hétre, és ez a helyzet kényszerít munkánk átértékelésére, felülvizsgálatára, a válaszok keresésére. Terveink közé soroljuk hasonló foglalkozások beindítását más városi egyházközségekben, egy ún.

vasárnapi iskolás évkönyv kiadását - mely tartalmazná az év foglalkozásainak menetét, a gyerekek és foglalkoztatók névsorát, munkáinkat (rajzok, fogalmazások) fényképekkel gazdagítva -, a vasárnapi iskolák vezetőinek találkozását - a tapasztalatcsere érdekében. Ugyanitt említeném meg, hogy láncszerűen kapcsolódott már e kezdeményezéshez a székelykeresztúri és nyárádszentmártoni vasárnapi iskola, és elismeréssel szólok a korábban beindult segesvári vállalkozásról is. Köszönetet mondva a tiszteletes úrnak segítségéért, a szülőknek, hogy elhozzák gyerekeiket vasárnapról vasárnapra, barátaimnak, hogy egyetemi elfoglaltságuk ellenére is mosolyogva kérdik: „mit csinálunk a vasárnapi iskolában", hogy önmagukat adva élményszerűvé varázsolják e találkozásokat, Isten áldását kérem további munkálkodásunkra, és reményeink valóra válására. BERKI TÍMEA

A KORONDI IFJÚSÁG LÁTOGATÁSA LÓKODON A korondi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet tagjai már régóta terveztük a lókodi Öregotthon meglátogatását. Mindenki örömmel vett részt ezen a „kiránduláson", mert tulajdonképpen egyben kirándulás is volt számunkra, hiszen egyletünk tagjai közül eddig még senkinek sem volt alkalma eljutni ebbe a kicsi, de barátságos faluba. Erre a látogatásra húsvét előtt került sor. Velünk jött a korondi tiszteletes úr és a tiszteletes asszony is.

Az öregekkel való találkozásra az egyik ebédlőben került sor, ahol egyletünk tagjai műsort adtak elő. Amint megláttak bennünket, könnybelábadt a szemük, akárcsak nekünk. Nagyon megható volt számunkra, de ugyanakkor megdöbbentő is az, hogy ezek az élettől megviselt nénik és bácsik milyen sorsra jutottak életük utolsó szakaszában. Hiszen ebben a korban volna legnagyobb szükségük a családra, a szeretetre és törődésre. Láttuk, hogy a törődést, az ellátást megkapják, de a család melegségét és az unokák szeretetét nagyon hiányolják. A tiszteletes úr rövid áhítata után az „unokák" nevében versekkel és énekekkel próbáltunk egy kis örömet csalni az életükbe. Az egyik idős néni még énekelt is velünk. Aztán átadtuk az ajándékainkat: a korondi kerámiákat, amelyeknek egy része személyes 10 Unitárius Közlöny

ajándék is volt egyben. Ezen kívül még nagyon sok élelmiszert is vittünk, amelyet egyletünk tagjai nagy szeretettel, buzgósággal gyűjtöttek össze egyházközségünkben. Miután édességgel is megkínáltuk őket, az egyik idős bácsi zenehallgatásra hívott fel a szobájába minket, hogy meghallgassuk citerajátékát. Nagy odaadással játszott nekünk a számára legnagyobb értékén: citeráján. Mindenikünk gyönyörűséggel hallgatta játékát, és tapssal jutalmaztuk. Nagyon boldogok voltunk, amikor meghallottuk, hogy mi vagyunk az első ifjúsági egylet, akik ellátogattunk hozzájuk. Örömmel töltött el bennünket, hogy ha csak egy kis időre is, de pótolhattuk számukra az unokákat. Távozás előtt fényképeket készítettünk, majd hosszasan búcsúzkodtunk - látszott rajtuk és mi éreztük, hogy szerették volna, ha még maradunk. Nagyon boldogok voltunk, és maradandó élményt hagyott bennünk az, hogy huszonnégy idős embert meg tudtunk ajándékozni a legnagyobb értékkel, a szeretettel. Úgy gondolom, hogy jó lenne, ha több fiatal, más ifjúsági egylet is ellátogatna még hozzájuk, hogy egy kis örömet, színt vigyenek szürke életükbe. Ehhez nem kell sok pénz, csak egy kis szervezés és sok szeretet. RAVASZ E N I K Ő

A ? ORSZÁGOS DÁVID FERENC IFJÚSÁGI EGYLET 2 0 0 1 NYARÁRA TERVEZETT KÖZPONTI 8NDEZVÉNYEINEK HELYSZÍN- ÉS NAPTÁRTERVE Magyar unitárius gyermek- és ifjúsági szór. ' u \ i a D o r , VIII. kiírás, július 5-12., Homoródszentmárton 2 Unitárius ifjúsági táborok (2 tábor, a felekezeti v e m p o n t b ó l szórványban élő unitárius fiatalok számára), II. Kiírás, július 16-23., Homoródszentmárton, illetve Szind 3. Népi m e s t e r s é g e k tábora, IV. kiírás, augusztus 714., Felsőrákos 4. Észak-amerikai unitárius-univerzalista ifjúsági körút, július 25 - augusztus 4., Erdély-szerte 5. V. ODFIE Színjátszó Találkozó, augusztus 3-5., Küküllődombó 6. Unitáriusok III. Egyetemes Találkozója, augusztus 11., Szejkefürdő ( K ö z r e m ű k ö d é s a Székelyudvarhelyi Belvárosi Unitárius Egyházközség általi szervezésben.) 7. XXV. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia és az ODFIE 2001. évi küldöttgyűlése, augusztus 232 6., Szentábrahám

A színjátszó találkozóra való benevezés határideje július 17. A bejelentkezési levélnek tartalmaznia kell a résztvevő csapat létszámát, a bemutatandó darab szerzőjének és címének megnevezését (időtartama nem haladhatja meg az 50 percet), valamint az igényelt kellékeket. A többi rendezvényünkkel kapcsolatban egyházközségeinknek és ifjúsági egyleteinknek részletes körlevelet küldünk. Addig is az ODFIE székhelyi címén* tájékozódni lehet (* 3400, Kolozsvár, 1989. December 21/ 9, telefon és távmásoló: 064193236, elektronikus postafiók: [email protected]). 10 Unitárius Közlöny

KÖNYVAJÁNLÓ KÁSZONI JÓZSEF: Csak Neki szolgálj! Alkalmi és általános egyházi beszédek Kiadta a Heítai Gáspár Kft. Megjelenését a budapesti Unitárius Egyházközség támogatta. Készült a Cerberus Kft. nyomdájában. Budapest, 2000. 140 old. - Barátom, be gyönyörű ez a könyv! Mutasd csak! Kitől kaptad? Vagy vetted? - Angyalfía, de elárulom, hogy december huszadikán már fölbukkant a budapesti Unitárius könyvüzletben, tehát megvásárolható. Különben örülök, hogy a könyv borítója már első pillantásra felcsigázta az érdeklődésedet. Manapság közhelynek számít, hogy a vonzó külső, a „jó csomagolás"... - Ne is folytasd! Lenyűgözően jó kép. Nincs benne semmi harsányan hivalkodó, reklámízű szándék. Vonzóan tetszetős, vagy inkább: csábítóan csinos. - Legszívetgyönyörködtetőbben ennek sejtelmes szépsége hatott rám is. A Nagy Ignác utcai Unitárius Egyházközség templomának neogótikus szerkezetű templombelsőjéről készített kép - a könyv borítóján olyan áhítatkeltő, mintha belépnél egy gyönyörű templomba. A fehér betűkkel szedett kötetcím - Csak Neki szolgálj! - nagyszerűen illeszkedik bele ebbe a képbe, illetve simul bele ebbe a hangulatba. A borító Nagy Ágnes kiváló művészi érzékét és hozzáértését dicséri. Ilyen szép külsejű unitárius prédikációskönyv aligha látott napvilágot az utóbbi időkben! - Az utóbbi időkben? Ezekben az „utóbbi időkben" beleértve a kommunista diktatúra több mint négy évtizedét is, tehát összesen fél évszázadnál hosszabb időről van szó! - tudomásom szerint: mindössze két legjobb esetben három - unitárius prédikációkötet jelent meg. Úgy értem: egyéni kötet, amely csak egy szerző prédikációiból kínál egy csokorra valót. Ezek közül az elsőt - igen hosszú kényszerszünet után, ami jól érzékelteti, hogy mennyire félt az ateista diktatúra a Szó hatalmától - 1983-ban sikerült kiadnia Egyházunknak, „magasról jött jóváhagyással" és persze: kemény cenzúrával. Az állami engedély nyilvánvalóan politikai porhintés volt a szemekbe: Hadd lássa ország-világ, hogy mekkora vallásszabadság van minálunk! így jelenhetett meg az akkori püspök - a nagyszerű nyelvérzékkel megáldott, remekül író és prédikáló, valamint kiváló biblikus dr. Kovács Lajos - egy kötetnyi prédikációja, a belső címoldalon „használati utasításként" feltüntetve azért, hogy kizárólag: „Lelkészeink és híveink használatára." (Nyilván az állambiztonság érdekében!) A kötet megjelenésével körülbelül egy időben állt össze a

Gellérd Imrének postumus emléket állítani akaró beszédgyűjtemény is. Amit azonban kivételesen megengedtek a püspöknek, az egykori politikai elítélt prédikációi esetében szóba sem jöhetett! A néhány gépírásos példány szűk, bizalmas körben terjedt. Az egyik kalandos úton Magyarországra menekítődött, végül Kaliforniában kötött ki, ahol 1990-ben Beszédek címmel kiadódott. Példányai - a politikai fordulatnak köszönhetően - már így kerülhettek haza. Ezzel szinte zárhatnám is a sort. Nem teszem mégsem, mert nem szeretném elhallgatni, hogy - bár „kerek" tíz évet kellett várni a Gellérd-kötet kiadása után - végre azért Erdélyben is megjelent a harmadik önálló prédikációskönyv! Nem teljes mértékben ugyan, de lényegileg és zömében mégis egyszerzőjű, mondhatni majdnem egyszemélyes vállalkozás eredményeként! Ez is gyönyörű, ráadásul színes fényképfelvételekkel pompázó borítójú kötet... „Műfaját" illetően pedig az utóbbi félszáz év legmostohábban kezelt, merészelem kimondani: nyomtatásban szinte egyáltalán nem létező unitárius temetési beszédek területén kínálkozik számottevő hézagpótlóként! Szégyenlem, hogy egyetlen szó méltatást sem olvastam, nem is hallottam e - Bencző Dénes homoródalmási lelkészünk által kiadott kötetről! Persze lehet, nem késő még, hisz „csak" 2000 augusztusában jelent meg... - Az imént legutóbbi mondatommal tulajdonképpen „provokálni" akartam ezen kitérődet. Bejött. Mindaz, amit elmondtál, fontos. Leginkább mégis a „hézagpótló" szó elhangzását vártam! Úgy gondolom ugyanis, hogy Kászoni József Csak Neki szolgálj! című kötete a maga módján - ha nem is azonos mértékben - ugyanúgy rég várt és fontos hézagpótló munka prédikációirodalmunkban, mint az általad említett szerzők prédikációi a maguk idején. Főként az önálló - egy szerző prédikációit bemutató - kötetek szerepére és fontosságára gondolok. E téren vagyunk a legszegényebbek. Soványka vigasz szerintem, hogy - a diktatúra közel ötven évre terjedő szorongatottságában - „nem csak rajtunk múlott". Ami így igaz. Ám az azóta eltelt tíz évben: kin vagy min múlt? Nos, ezért is örülök Kászoni József kötetének. Végre „megtört a jég"; végre itt van a kezünkben egy kötetnyi, ha nem is túl vaskos, nem is az egyházi év minden alkalmára eligazítást, esetleg mintát kínáló, de számszerint mégiscsak huszonhárom beszéd. Rendkívül sok mindenről tanúskodnak, rendkívül sok mindenre tanítanak ezek az egyházi beszédek! Itt még ízelítőt kínálni is alig van lehetőség. Gyakorló lelkészként - a hivatásnak élőkre gondolok nyilván! - kit ne izgattak volna az ilyen kérdések: Vajon miről prédikálnak a kollegáim? Vajon hogyan prédikálnak? Mennyit prédikálnak? Nem sorolom tovább: „minden" előjön a prédikációkból! A hitfelfogástól a bibliai ismeretekig, a teológiában való jártasságtól az általános műveltséggel kapcsolatos kérdésekig, a szókincstől a kifejező- és közlőkészség fejlettségi fokáig... Ha jól emlékszem, Nyírő Józsefről olvastam egykoron, hogy ily különös módon kínálta könyveit: Könyvet árulok! Embert vegyenek! - Ez hangsúlyosan érvényes a prédikátorra, de még ezzel sem mondtam el mindent, hisz a prédiká-

cióban benne van a történelem, az adott kor és a gyülekezet, szóval az a közeg, amelyben a prédikáció fogan és elhangzik... - Milyenek maguk a prédikációk, a kötetben közzétett írások? Mindenekelőtt erre kíváncsi a megkapóan szép kötetet megpillantó, azt lapozgató érdeklődő. Kérdezhet akár így is: Mi van az igen tetszetős külső mögött? - A kötethez írt magvas Előszóban dr. Somogyi László eligazít néhány ezzel kapcsolatos kérdésben. Elismerően értékeli a beszédeket. Kiemeli többek között azoknak ökumenikus szellemét, a szerző nyitott, elfogulatlan és dogmáktól idegen gondolatvilágát. Ráérez arra is, hogy a beszédeket igazán élővé a mindennapi élettel való kapcsolat teszi, hogy bennük - a személyes élmények és tapasztalatok megvallásán túl - „az élet apró csodái, hétköznapokon átélhető szép pillanatai is jelen vannak." Nagyon helyesen mutat rá, hogy: „A lelkész a szószéken nem teológiai előadást tart", még akkor sem, ha - mint szerzőnk esetében - a teológiában jártas olvasó néha tetten érheti a sorok mögött levő korszerű teológiát; az elmélyült, komoly elméleti munkát, ami nélkül nincs korszerű prédikálás. Amint az élő hit közvetítése nélkül sincs. Én úgy gondolom, hogy minden érdeklődőnek el kell olvasnia ezeket a beszédeket. A prédikáció bár egy adott gyülekezet egészéhez szól, ha jó, mégis mindig személy szerint engem szólít meg. Vagy nem, mert nem érint meg, nincs hatással rám. Úgy szoktam fogalmazni, hogy a prédikáció, ha valódi, egy másik világba vezet, és világokat köt össze: az ideák, az eszmények világát a mindennapokéval, a prédikátor világát a befogadóéval, a ma emberét a múlttal és az eszmények felé mozduló jövővel. Kászoni József első kötete ilyen. És ne felejtsem: az ára hétszáz forint. Megéri. (KOKO)

GAAL GYÖRGY: KOLOZSVÁR Millenniumi kalauz című legújabb könyvének ünnepélyes és meghitt hangulatú bemutatóján vehettek részt az érdeklődők, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Györkös Mányi Albert Emlékházában, f. év május 2-án, délután 5 órától. A Kolozsvári Népfőiskola szervezte bemutató meghívottjai és az érdeklődők Albert Júlia - az Állami Magyar Színház művésznőjének - erdélyi költők és írók Kolozsvárhoz kapcsolódó műveit megszólaltató előadásában gyönyörködhettek. Elhangzott Kányádi Sándor: Vannak vidékek, Reményik Sándor: Lenéz a havas, Szabó Dezső: Utazás Erdélyben - részletek, Áprily Lajos: Tavasz a Házsongárdi 10 Unitárius Közlöny

temetőben, Csoóri Sándor: Az elmulasztott utak -- Sütő Andrásnak, és Szőcs Géza: Kérdések a 26-ik század költőihez. Ezt követően Dávid Gyula, a Polis könyvkiadó vezetője méltatta dr. Gaal György professzor könyvét. Többek között arra is emlékeztette hallgatóit, hogy „egy város nemcsak kövekből és szobrokból áll..., Kolozsvárnak lelke is van." Ő, aki 1947-től él Kolozsváron, éppen ezért úgy érzi, hogy Gaal György legújabb kötete „nem egyszerű útikalauz vagy kézikönyv, hanem biztonságérzetre nevelő lelki-gyógyszer kézikönyve." Gaal György elmondta, hogy a Korunk szerkesztőségének felkérésére kezdett hozzá a munkához. A kilencvenes évek elején már „összeállt a kép" - mondta a szerző - , de az 1992-ben „kijött" könyvön „rögtön javítgatni kezdtem." (A Korunk gondozásában kiadott Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz című kötetről van szó.) A bemutatott kötetről szólva, Gaal György nem titkolta: „Szívem szerint a kolozsváriaknak írtam, nem az idelátogató turistáknak... Remélem, a könyv azt nyújtja, amit egy kolozsvári magyar elvár tőle, de talán a külföldi is." A maradandó élményt nyújtó könyvbemutató végén a szerző - rá jellemző szerénységgel és közvetlenséggel - nemcsak kezet fogott a gratulálni óhajtó jelenlevőkkel, de közben szívesen dedikálta is könyvét a türelmesen sorbanálló olvasóknak, akik már megvásárolták azt. Őszinte szeretettel köszöntjük a szerzőt, és örömmel ajánljuk ezt a legújabb könyvét is minden magyar olvasónak! Meggyőződésünk, hogy nem csupán mi, tősgyökeres kolozsváriak forgathatjuk gyönyörűséggel és haszonnal... A könyv ismertetésére visszatérünk még. (KIS)

Az aratnivaló sok ... Gondolatok az Unitárius Kislexikonról Dr. Kisgyörgy Zoltán Főgondnok tollából jelent meg az Unitárius Közlöny múlt számában az az ismertetés, amely Kelemen Miklós magyarországi unitárius lelkész nemrégiben megjelentetett Unitárius kislexikonát lett vagy nem lett volna hivatott „méltatni vagy bírálni". Főgondnok úr azon megállapításával, hogy "a kiadvány inkább az unitáriusok, még pontosabban az egyes unitáriusok névjegyzékének felelne meg" teljesen egyetértek. Távol álljon tőlem, hogy vitába szálljak Főgondnokunkkal, vagy a Lexikont összeállító lelkész prókátorául szegődjem, már csak azért sem, mert Kelemen Miklós lelkésztestvérünknek nincs miért restelkednie. Inkább az Unitárius Lexikon összeállításának kínjairól, a hosszú vajúdásról kívánok szólni, azzal a megjegyzéssel, hogy Kelemen Miklósnál senki sem tudhatja jobban, melyek Lexikona hiányosságai és fogyatékosságai. Az unitárius lexikon összeállításának gondolata már régóta foglalkoztatta magyar és nem magyar unitáriu10 Unitárius Közlöny

sainkat. Tudomásom szerint Simén Domokos volt az első magyar unitárius, aki százötven esztendőknek előtte kérdőíveket szerkesztett és szétküldte azokat a nagyvilágba, az eljövendő Lexikon megszerkesztésééit. A Simén-féle kezdeményezés eredménye: több száz cédula, legtöbbjén csak a név, a születés és elhalálozás dátuma, de mindenképpen fogódzó a hálás vagy hálátlan utókornak. A cédulák katonás sorban, dobozolva nyugosznak a kolozsvári Akadémiai Könyvtár unitárius állagának valamelyik csendes polcán. A fiatalon meghalt professzor, Simén Domokos használhatta és használta is a Christophorus Sandius által összeállított Bibliotheca Antitrinitariorumot. Sandius lexikonát véve alapul állt össze angol nyelven 1850-ben az a háromkötetes lexikon, amely Robert Wallace nevét dicséri, s mely Antitrinitarian Biography címen bővelkedik magyar vonatkozásokban is. Az Unitárius Irodalmi Társaság is komolyan fontolgatta a magyar unitárius lexikon összeállításának gondolatát, de a világháború beleszólt a merész tervbe. Közelebbről dr. Erdő János, néhai püspökünk sürgette annak a munkacsoportnak a megalapítását, melynek Kelemen Miklós lelkész is tagja volt. A beavatottak tudják, hogy Kelemen Miklóst akarata ellenére térítették vissza a magyar-román határról, és így nem lehetett jelen azon az alakuló gyűlésen, amelynek összehívásáért igencsak küzdött. A gyűlést végül is elnapolták. Az Unitárius Kislexikon nem egészen névjegyzék, de nem is kislexikon. Ezért nem csak a szerző a hibás. Kelemen Miklós lelkész egyedül vállalta fel azt a munkát, ami egy tucat munkatársnak és segítőnek is hosszú éveken keresztül fejtörést okozott volna. Az igazság az, hogy a Lexikonnal is úgy jártunk, mint sok mással: „fogjuk meg és vigyétek". Kelemen Miklós egyedül viszi el a „balhét", de ne feledjük, hogy egyedül dolgozott, évtizedeken át szorgalmasan gyűjtve az anyagot. Azt, hogy az utóbbi ötven esztendő lelkész nemzedéke szórványosan került be a Lexikonba, a magam részéről nem tartom pótolhatatlan nagy tragédiának, a rendszeresen megjelenő Unitárius Naptár ugyanis tartalmazza a lelkészek és egyházközségi gondnokok névjegyzéket. A világi értelmiségről valóban megfeledkezünk olykor-olykor, ezért szükséges és hasznos is a főgondnoki figyelmeztetés. Részemről illesse köszönet Kelemen Miklóst az évtizedes kutatómunkáért, adja az Isten, hogy mihamarabb munkatársakat találjon a javított kiadás elkészítéséhez. Illesse köszönet Főgondnokunkat is azért, hogy két évvel a lexikon megjelenése után újságcikkében felhívta az olvasók figyelmét a közeli vagy távoli jövő egyik igen fontos feladatára: az Unitárius Lexikon elkészítésének szükségességére. Kelemen Miklós munkája nem ment veszendőbe, mert a Lexikon törzsanyaga, ha úgy tetszik névjegyzéke, majdnem készen áll. Nem marad más hátra, mint kérni az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Tisztelettel:

KOVÁCS SÁNDOR

Testvérgyülekezeti Konferencia Newtonban Február 21-25. között a Massachusetts-beli Newtonban találkoztak az Észak-Amerikai Testvérgyülekezeti Tanács képviselői, melyen észak-amerikai testvéreink és barátaink jóvoltából már harmadszor vehettünk részt mi, az erdélyi és magyarországi unitárius egyházak köri képviselői: Kriza János (kolozs-tordai egyházkör), Sándor Szilárd (marosi egyházkör), Mezei Csaba (küküllői egyházkör), Danes Lajos (székelykeresztúri egyházkör), Bíró Barna (székelyudvarhelyi egyházkör), Kiss Alpár (háromszék-felsőfehéri egyházkör) és Kászoni József (Magyarországi Unitárius Egyház), valamint Zsigmond Júlia tolmács. Az erdélyi és magyarországi küldöttség február 20-án érkezett meg a bostoni repülőtérre, ahonnan vendéglátóink a newtoni Walker konferenciaközpontba szállítottak bennünket, mely az elkövetkező napokban szálláshelyünk és a konferencia színhelye is volt egyben. A nap hátralevő részében a bedfordi gyülekezet vendégei voltunk. Másnap az amerikai Unitárius-Univerzalista Egyházi Központot látogattuk meg, ahol elsőként Gyerő Dávid lelkészkollegánkkal találkoztunk, a>'í jelenleg a Nemzetközi Kapcsolatok Irodájában dolgozik mint adminisztrációs asszisztens, majd az amerikai unitáriusuniverzalista egyház elnöke, John Buehrens fogadott bennünket. Ezt követően vendéglátóinkkal a harvardi egyetemi városrész nevezetes épületeit és templomát látogattuk meg. A tulajdonképpeni konferencia február 22-én kezdődött. Reggel 9-től du. 3 óráig az új kapcsolattartók és köri képviselők bemutatására és képzésére került sor: Cathy Cordes alelnök, Pat Rodgers adatbáziskezelő és Sonya Sukalski köri-kapcsolattartó előadást tartottak a Testvéregyházközségi Tanács szerepéről, valamint arról, hogy mi a feladatuk a képviselőknek és a kapcsolattartóknak ebben a tanácsban. Délután 4 órától közös istentiszteleten vettünk részt, melyet Gellérd Judit „Zizi" tartott, prédikációjának címe: Prófétai feladatunk - kétségbe vonnia feltételezéseket A megnyitó istentisztelet tanulságos alapmondanívalója arra irányult, ami alapvetően fontos egy kapcsolat kialakításában és megtartásában: „Ne feltételezz, ne vonj le elhamarkodott következtetéseket, amikor egy más kultúra vallásos megnyilvánulásával vagy hétköznapi jelenségeivel találkozol!". Ez mintegy felhívásként hangzott a prédikációban mind az amerikai mind a magyar unitáriusok felé. Este amerikai testvéreink kérdéseket tettek fel nekünk, magyar unitáriusoknak, melyek az egyházközségek közötti kapcsolatok távlataira, a választások után kialakult politikai helyzetre, az egyházi vagyon visszaszolgáltatására, a tőlük kapott

anyagi támogatások felhasználására vonatkoztak. Sokan érdeklődtek arról, hogyan működik a kormány, a törvényhozás és általában a polgárok akaratának képviselete a romániai politikai életben. A nap záró áhítatát Mezei Csaba tartotta. Pénteken, február 23-án már reggel korán elkezdődött a munkaülés. Az amerikai és erdélyi kapcsolattartók személyesen találkoztak egymással, és ezeken a találkozókon került terítékre az illető egyházkörök testvéregyházközségeinek hírei és megoldásra váró kérdései. Egyházközségenként elemeztük a kapcsolatok „milyenségét", valamint a kitöltött kérdőívek alapján számoltunk be az egyházközségek kéréseiről és elvárásairól. Ezt követően az Észak-Amerikai Testvéregyházközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága tette meg jelentését beszámoltak az elmúlt év megvalósításairól és a jövőre kitűzött tervekről, ugyanakkor bemutatták a szervezet ez évi tervezett költségvetését is. A pénteki nap istentiszteletét Sándor Szilárd és Sandra Whipie tartották. Az istentisztelet után Gyerő Dávid erdélyi lelkész tartott előadást Nemzetközi Kapcsolatok az Amerikai Unitárius Univerzalista Szövetségnél címen. Az előadásban részletes beszámolót hallhattunk munkájáról, amit ő ezen iroda keretén belül végez. A délutáni megbeszélés rendjén az erdélyi és amerikai látogatások fontosságáról, a közös valláserkölcsi nevelési programról, az amerikai ifjak Erdélybe történő zarándoklatának megszervezéséről, az erdélyi egyházközségek anyagi helyzetének javításáról tanácskoztunk. A nap tevékenységét áhítat zárta. Szombaton reggel tovább folytatódott az előző nap reggel megkezdett személyes találkozó az európai és amerikai kapcsolattartókkal. Ezt követően kisebb csoportokra oszlottunk témakörök szerint itt találkozási és megbeszélési lehetőség nyílott a valláserkölcsi nevelési programban tevékenykedőknek, a közös, egy időben tartott istentiszteletek szervezőinek, a testvérgyülekezeteket párosító bizottságnak, valamint azok számára, akik arról tanácskoztak, hogy miként vonjanak be több gyülekezeti tagot a testvérgyülekezeti kapcsolatokba. Ebéd után a csoportmegbeszélések összegzése következett, kiértékeltük a konferencián elhangzottakat, és reményünket fejeztük ki azt illetően, hogy közös munkánk gyülekezeteink kapcsolatának szorosabbá tételét szolgálja. A konferenciát a magyarországi és erdélyi képviselők közös istentisztelete zárta. MEZEI C S A B A -

KRIZA J Á N O S


Micsoda kaland! 2. rész Sikeresnek elkönyvelt indulásomnak örvendve, büszkén várakoztam a gépre a kapunál, amikor bemondták, hogy az Amsterdamba készülő gépünkbe belevágott a villám, s új gépet kénytelenek leszállítani, ami pontosan 5 órával tolja el az indulást. Igen, de amivel én pont el is késem Amsterdamban a delhi csatlakozást, Delhiben pedig nem találkozom az egy nappal korábban odaérkezett Olivia Holmes főnöknőmmel, aki pedig onnan az összes további utazást intézte. Futok honom alatt a lázmérővel a szőke hölgyhöz, hogy mégsem szabadult meg tőlem, segítsen ki a bajból. Elkezdi hívni a többi légitársaságot, ki tud engem időben Delhibe vinni. Senki. Kérem, hogy keresse jobban. Keresi. 20 perc után kiderül, hogy a Deltának van egy járata Párizsba, onnan pedig Delhibe, ami fél órával az eredeti gép után érne be, de ez a járat negyedóra múlva indul. Egy másik terminálról. Az én csomagjaim pedig ide már beadva. Könyörögni kezdek, vegye ki. O bezárja a pultot, s személyesen megy be a csomagjaimért. Jön is vissza a hátizsákommal, de nem bírja kihozni a dobozt. Mondom, segítek. Azt mondja, nem lehet. Hívunk egy másik légihölgyet, akinek lehet. Hozzák. Közben keresek egy szekérkét, felrakom a dobozt, rá a hátizsákot, és honom alatt a lázmérővel az esőben futni kezdek a szomszéd terminálra. Még 6-7 perc van. Utolsóként adom le a csomagokat, már a gép ajtajánál. Lihegek, de bent vagyok. Ahogy a válltáskámat teszem fel a csomagtartóba, honom alatt a lázmérővel, jól fejbe verek egy hosszú hajú ideges franciát, aki merde-t mond, és szidja a stupide americane-t. Nem ábrándítom ki ebbeli hitéből. Iszom kis skót whiskyt jéggel, s egész éjjel békésen szundítok a fej bevert úr szomszédjaként. Párizsban szürke reggel fogadott és eső, de én örvendezve ugrándoztam, hogy újra Európába értem. Az első dolgom az volt, hogy egy igazi kávézóban ittam egy dupla espressot egy könnyű croissant társaságában, ami mennyei nedűként hatott a sok átlátszó amcsi kávé után. Félórát még tátottam a szájam az üzletek előtt, kimenni időm sem volt, vízumom sem. Aztán fel a delhi gépre, s át a drága Erdélyünk felett, integettem is mindenkinek. Delhiben úgy este 11 körül landoltunk, én már persze félúton rettegni kezdtem, hogy ha kiderül egyházi vonatkozásom, a vámosok feldugják a nagy lázmérőt — a követségen ugyanis eltitkoltam a klérushoz tartozásom, és turista szándékokat jelentettem be Indiával kapcsolatban, akárcsak a többi unitárius is —, a szélsőséges hindu indiai kormány tudniillik allergiás a keresztény lelkészekre. Hogy aztán kiderüljön, a kutyát sem érdekelte, mit akarok, hozzám sem szóltak, csak belepecsételtek az útlevelembe. Az ajtón kilépve eszméletlen tömeg rohant meg, hogy „szőr" egy taxit, egy hotelt. Alig tudtam elvergődni az Olivia által beszervezett traveledzsentig, aki egy nevemet hirdető táblával a kezében várt egy padon. Aztán elvitt egy szállodába, ahol főnöknőm már régen ál-


mokat látott, későre járván. Én is megpróbáltam követni a példáját, de az időeltolódás vagy mi miatt nem ment úgy 4 körűiig. 7 után persze már a telefon szökött le az éjjeliasztalról, ahogyan Olivia örvendezve köszönteni akart. Együtt mentünk a belföldi reptérre, ahonnan a járatunk indult Guwahatiba, az észak-keleti államok egyetlen repülőterére. Az indiai unitáriusok ugyanis ott fent élnek északkeleten, a Banglades és Tibet közötti háromszögben. Volt, amit tanuljak Oliviától, ahogyan a piócaként ránk ragadó alakokat szigorúan, de emberségesen elutasította. Ő már pár éve lelkészként is a UUA indiai programjainak a vezetője volt, évente többször is odautazott, nem csoda, hogy otthonosan mozgott közöttük. A repülőn az Indiában viselkedés szabályaira oktatott. Nem szabadott vizet inni, csak palackozottat, nyers zöldséget egyáltalán, gyümölcsöt csak hámozva, halat és tengeri ételt sem, hogy a megbetegedés esélyeit mi magunk csökkentsük le. így aztán azzal együtt az ízélvezetek is lecsökkentek. A hinduk nem esznek marhahúst, a muszlimok nem esznek disznót, így, ami maradt, a csirkét mindennap magunk előtt láttuk attól kezdve. Meg a rizsét és a lencsét is, a végén már a banánt is aprónak és kereknek láttam. A legendás hírekkel ellentétben az indiai ételekből alaposan kiábrándultam. Ugyanazokat az alapízeket éreztem egymásra kikotyvasztva. Meg is fogadtam, hogy az Államokban nem étkezem többé indiai vendéglőben egy darabig. Na, de mindennek még csak nagyon az elején vagyunk. A Guwahatig vezető légi útról látszottak a Himalája fehérlő csúcsai is, ahogy kissé túl északra kanyarodtunk. A reptéren meglepő látvány várt: mindenütt gépfegyveres katonák, homokzsákokból barikádok, harckocsik, terepjárók. A minket váró unitárius vezető, Carley bátyánk mondta el, hogy pár hónapja megint kiújult a fegyveresen is kiütköző ellentét az indiai kormány és az északkeleti tartományok bennszülött népeinek militáns, autonómiát akaró államellenes csapatai között. Utóbbiak nyíltan hirdetik, hogy az indiaiak kizsákmányolják az 1950-es években elfoglalt területeiket, s nem gondoskodnak e vidékek megfelelő fejlesztéséről. Ezért titkos csapatokba verődnek, a határon túl fegyvereket vásárolnak, és gerilla módra az őserdőkből csapnak le a nyomukba küldött vagy éppen az állami intézményeket őrző katonákra. A repülőteret is ellenük kellett védeni. Jó, hogy mindezt csak most mondjátok - morgolódtam, amint az egyik katona a puskáját lóbálva kiabálni kezdett, amikor fényképezési szándékomat meglátta. Onnan az unitárius vidékre négyórás út vezetett volna, ha leforgása félóra alatt meg nem oldjuk egy helikopteres átrepüléssel. A hadsereg kiszolgált öreg gépét egy nyugdíjas tiszt megvásárolta vagy elsikkasztotta, aztán magánvállalkozást indított a légi szállítás terén. Indiában lépten-nyomon ilyen lehetetlen, mégis működni látszó próbálkozásokba botlik az ember. Ez a gép is úgy zörgött és kerregett a levegőben, hogy már vártam, melyik percben landolunk egy fenyőfa tetején, mégis odaértünk. A látványt nem csodálhattuk meg a magasból, az egész vidék ugyanis folyamatosan ködbe burkolózik. Az állam neve, ahova igyekeztünk, maga is erről mesél,

Meghalaya a fellegekben járást jelenti, de a szó szoros értelemben. Ez ad otthont a többségi unitárius vidéknek Indiában, a Khasi és Jaintia dombok övezte hátságnak. Fővárosa, Shillong volt ama nemzetközi unitárius vezetőképző színhelye, ahol indiai ottlétem első hete telt. Amíg azonban másnap este a többi résztvevő megérkezett, Oliviával a közelben levő falusi egyházközségeinket látogattuk végig. Egy nap alatt két templomot és két iskolát is felavattunk, vadonatúj épületeket. Az amerikai egyházunk csekély adománnyal segíti az indiai unitáriusokat, de ebből hihetetlenül sok mindenre futja. A lelkészek és tanítok fizetése, az építkezési költségek, a folyó

kiadások mind innen fedeződnek. Nem csoda hát, hogy Oliviát mindenütt félistennőként fogadták; én hol fényképész voltam, hol hordár, hol meg Frenszisz Dévid leszármazottja. A támogatásnak van is látszatja, hiszen a templomok állandóan tele vannak, „az egyháztagok száma megszaporodott", az iskolákban valósággal hemzsegnek a gyermekek, új épületek emelkednek hónapok alatt, nagy a pezsgés, lelkesedés. S amikor valaki kül-

Énekelj Istennek egyszerű dalt! Április 29-én, vasárnap délután, a nyárádszentlászlói unitárius templomban, az Ohio állam Cincinnati városbeli St. John' s unitárius testvérgyülekezet kórusa énekelt. A negyventagú kórust Catherine Roma karmester vezényelte, zongorán közreműködött Rachel Kramer. Bátorításul az elkövetkező testvérgyülekezeti kórusok látogatására: a zongorát a marosi unitárius egyházkörnek ajándékozták. Az amerikai indiánok ősi dalai, afrikai, amerikai, valamint buddhista, spirituális énekek és dzsesszdallamok mellett Kodály Zoltán és Bartók Béla feldolgozásában felhangzottak erdélyi magyar népdalaink is. Szívet-lelket gyönyörködtető volt hallani, amint - a különben magyarul egyáltalán nem beszélő amerikaiak - anyanyelvünkön fűzték a kórus dallamaira az „Erdő mellett estvéledtem" vagy a „Serkenj fel, kegyes nép" léleksimogató szavait. Hogy meggyőződjünk afelől, hogy értik is amit énekelnek, angolul is megszólaltatták dalainkat. A nárciszról franciául, az utazásról spanyolul énekeltek.

földről látogatja meg őket, annak meg is akarják mutatni mindezt. A sok Khublei-től kifáradva - így köszönnek unitáriusul, jelentése érdekes módon szinte Isten áldja - , megkönnyebbülten pusziltam meg a püspök urat, ráztam kezet a főjegyző úrral, s öleltem meg Kovács Sanyit, amint a vezetőképző nyitó ünnepélyére ők is megérkeztek. Attól kezdve egy szállóban laktunk, én Sanyival osztottam meg a szobát a régi idők szellemében, amikor ő ötödéves szeniora, én elsőéves bibánja voltam a teológiai bentlakásnak Kolozsváron. Azóta persze mindketten sokat komolyodtunk, a kritikai érzékünk kifejeződése is csiszolódott kicsit, de mégis sikerült visszalopni a bolondos hangulatot a szállodába. Amibe az is besegített, hogy első éjjel majd megfagytunk, a hőmérséklet ugyanis a napközbeni kellemes szintről éjjel - szinte nélkül - fagypont alá került. A szoba ablakát pedig csak amúgy mozgatta a szél. Az első éjjel fel kellett kelnem, a kabátomat magamra venni. Hova mész Gyerő? - kérdi Sanyi megébredve. Az ágyba vissza - mondom csak nem akarok megfagyni, pláné Indiában, ehhez nem kellett volna enynyit jönni. A következő estéken aztán póttakarókat kértünk be a szobába, no meg az egyházatyákkal lefekvés előtt mindig tartottunk egy gyórás megbeszélést, amikor is otthoni szilvapálinkával biztosíthattuk a kellő energia-mennyiséget az ereinkben, így beszélvén végig egy-egy aktuális egyházpolitikai témát. Sőt, a főpásztori gondoskodás a szalonnára is kiterjedt, mert az is előkerült a táskából nekem szánt ajándékként, hogy megakadályozza az otthoni édes ízek kikopását elamerikaiasodni készülő szájamból. (Folytatás a következő lapszámban) G Y E R Ő DÁVID

Az énekszámok után Kiss Mihály helybéli unitárius lelkész és nagytiszteletű Török Elek esperes köszöntötték a kórust és a gyülekezetet. Április utolsó vasárnapján közösen szárnyalhattunk. A Nyárád menti táj megtelt a szabadság biztató reménységével. Hiszen az énekszó elhallatszott mindazok lelkébe is, akik nem lehettek éppen akkor ott velünk a templomban. „Az igazság és a reménység folyói a szívekből erednek" - hangzott felénk az „Utazzunk együtt a jövőbe"spanyol és angol dalok áhítata. „Hallgassuk hát, hogyan folyik a Nyárád!" Lelkünk rezzenéseit viszik a hullámok - s beleömlik az óceánba. A kórus Nyárádszeredában találkozott a Bocskai Kórussal, majd Nyárádszentmártonba látogatott. Útja Kolozsváron, Budapesten át Prágába és Bécsbe vezet, onnan a Szabadság Földjére, ahol ismét angolul, franciául, spanyolul, magyarul és több szép nyelven énekelnek. Isten kísérje útjukon - köszönjük, hogy eljöttek közénk! Isten oltalmazzon és áldjon mindannyiunkat! SÁNDOR SZILÁRD


TLDOSITASOK, FELVÉTELI TUDNIVALÓK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUMBA A kolozsvári Unitárius Kollégium állami intézményként, teológiai profilján belül, hathatós egyházi támogatással megvalósíthatta a matematika-informatika intenzív angol; valamint humán: intenzív angol nyelvoktatási! osztályokat (25-25 hely). A Kollégiumba való felvételihez a képességvizsgán kívül (75%) egy vallásos jellegű beszélgetés szükséges (25%), melyre július 13-án, de. 10 órai kezdettel kerül sor. Minden diákot szeretettel várunk, vallási felekezetre való tekintet nélkül. A felvételihez angol nyelvből nem kell külön vizsgázni. Választható tantárgyak: Magyarságtörténet, Erdélyi fejedelmek, Beszédkultúra, Helyesírás, Szórakoztató fizika, Matematika plusz, Világháló, Informatika, Csillagászattan, Ökológia, Földrajzi érdekességek, Világvallások, Furulya, Gitár, Stepp, Labdajátékok, Német kurzus kezdőknek és haladóknak. A fent említett opcionálisok úgyszintén egyházi támogatással működnek. Kollégiumunkon belül évek óta sikeresen tevékenykedik a kórus, a Mákvirág színjátszó csoport, valamint az Ifjúsági Egylet. Vidéki diákjaink számára az idéntől korszerű bentlakást biztosítunk iskolánk tetőterében, jutányos áron. A kiváló tanulmányi eredményt elérő diákokat az egyház ösztöndíjban és jutalomkirándulásokban részesíti. A beiratkozó űrlapra teológiai profilt kell bejegyezni, majd a diákok saját igényeik szerint fognak a fent említett képzésekben részesülni. Érdeklődni lehet a szombatonként reggel 9 órától tartandó felkészítőkön, valamint Popa Márta igazgatónőnél a 094479246-os telefonszámon.

HIREBi

A DUNA TELEVÍZIÓ RENDSZERESEN JELENTKEZŐ MŰSORAI:

•Április 1-től Demeter Erika magyarzsákodi gyakorló segédlelkész kinevezést nyert az erdőszentgyörgy-bözödújfalvi egyházközségbe rendes lelkésznek.

Mozgókép - filmmagazin (havonta, hétfő 20,00) Családi album (havonta, hétfő 20,00) Minoritates Mundi (havonta, hétfő 20,00) Ezredforduló (hétköznap, naponta kétszer) Vers (naponta kétszer) Hej, hej, helyes beszéd (hétfőtől csütörtökig 19,45) Közép-európai magazin (havonta háromszor, csütörtök 20,00) Virtus (pénteken 16,00) Ami igaz, az igaz (szombaton 9,55) Nyelvőrző (szombaton 9,45) Hungária Litterata (szombaton

»Teológiai hallgatóink április 15-17. között a húsvéti ünnepek alkalmával legációs szolgálatokat végeztek. Ezúton is köszönjük a legátust fogadó egyházközségek híveinek és lelkészeinek erkölcsi és anyagi támogatását. • A Dávid Ferenc Egylet április 22-én tartott felolvasó ülésén dr. Egyed Emese tanár tartott előadást A magyar irodalom értékei címen. Közreműködött a Concordia vonósnégyes, szavalt Rácz Norbert.

10,00)

Heuréka (kéthetente, szombaton 10,45) Vallási magazin (szombaton 13,30) Rendhagyó történelemóra, Magyar történelmi arcképcsarnok (vasárnap 9,40) Táncház, Muzsikaszó (vasárnap, kéthetente 11,00) Emlékképek (vasárnap 13,30) Millenniumi krónika (vasárnap 15,25) Lyukasóra (havonta, vasárnap 16,00) Tálentum (vasárnap 20,30) Színházi közvetítés (havonta, vasárnap 21,00) Ismétlések: Hétköznap délelőttönként, illetve a kora délutáni sávban. E lapszámunkban Benkő Viktor három vallásos ihletésű festményét próbáljuk bemutatni, (sajnos csak fekete-fehérben), legújabb alkotásait tartalmazó „Új-szelíd festmények 1995 2000" címet viselő albumából. Benkő Viktor kortárs magyar festőművész. 1950. május 21én született Budapesten. Negyvenkét év után „a világvárossá vaduló főváros" menekülésre késztette, és azóta - Gödön él és alkot. Saját bevallása szerint: a 80-as évek elején komótosan kibújt a már-már kötelezővé vált „korszerű és modern" művészegyenruhából. Az európai festészetben megjelent „Új-vadak" divatja pedig „új-szelíd" képek festésére késztették.

• A z II. évnegyedi lelkészi értekezleteket március 8-15. között, Székelykeresztúron, Brassóban, Homoródszentpéteren és Szőkefalván és Magyarszováton tartották meg. Az értekezleteken elhangzott Czire Szabolcs Hogyan véde-

kezzünk az új vallási mozgalmak ellen és Molnár Lehel Megemlékezés Körmőczi János püspökről című előadása. •Május 1-től Mezei Csaba ádámosi lelkész kinevezést nyert a kolozsvári 2. sz. egyházközségbe. MDr.Gellérd Judit az Amerikai Egyesült Államokbeli unitárius nőszövetségnél a Lanning alapból jelentős segélyösszeget nyert meg az özvegy unitárius lelkészfeleségek megsegítésére készített pályázatával. A segély elosztását és eljuttatását az UNOSZ elvállalta és lebonyolította. Összesen 37 özvegy részesült segélyben. Az Unitárius Nőszövetség valamennyiük nevében hálás köszönetét tolmácsolja dr. Gellérd Juditnak szerető gondoskodásáért. UNITÁRIUS KÖZLÖNY A Keresztény Magvető melléklete. Szerkesztőség címe: 3400 Kolozsvár, December 21 út, 9 sz. Tel: 064-193236, Fax: 064-195927 e-mail: [email protected] Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács István szerkesztő, Kovács Sándor szerkesztő. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Kivitelezés: Kriza János. Szedés: Rezi Éva. Készült az Unitárius Egyház nyomdájában.

Kolozsvár, 1888—1948/1990. 12. (72) évf. 3. szám. 2001 július-augusztus-szeptember. Ára: 5000 lej.

ERDELYI MAGYAR MILLENNIUM Augusztus 20-án - a Szent István-napi ünneppel - zárult a millenniumi év. Egy esztendőn át egymást követték az anyaországban és szerte a Kárpát-medencében az ünnepi istentiszteletek és szertartások, megemlékezések és -előadások, falutalálkozók, szobor-, emléktábla- és kbpjafaavatások, millenniumi zászlóátadások. Ünnepelt a magyarság, és joggal tehette, hisz pusztán ezeresztendei itteni jelenléte is elegendő okot szolgáltatott erre. Nem beszélve a Szent István-i államalapításról és a kereszténység felvételéről, ami nemcsak a megmaradás, hanem a fejlődés lehetőségét és a jövő biztosítékát is jelentette egyben. Több mint egy esztendőn át Erdélyben is a kettős magyar millennium jegyében teltek a hónapok, hetek, napok. Tette ki-ki a tőle telhetőt; azt, amit rászabtak, vagy amiről azt hitte: rászabatott - természetesen a maga legjobb lelkiismeretének, képességének, elhivatottságának és nem utolsósorban lehetőségeinek megfelelően. Kiosztódott minden szerep annak rendje és módja szerint: a szervezők szerveztek, az építők építettek, a szónokok szónokoltak, az ünneplő közönség pedig minden bizonnyal ünnepelt. Néhányan fanyalogtak ugyan, hogy nem kell annyit ünnepelni... Az ünnepekre azonban AZ ELŐZMÉNYEK tagadhatatlanul szükség van. Nem feledhetjük el, még kevésbé tagadhatjuk meg a múltunkat, mint ahogy nem A pontos helyzetismeret érdekében, ahhoz, hogy a mondhatunk le a múlt lángjainál melegedni - és ugyanakkor emléket is állítani - akaró szándékunkról sem. jelen dolgait megértsük, vissza kell mennünk időben a Egy népről, nemzetről igen sokat elárul az, hogy mit nem is közeli, de nem is távoli múltba. A leányegyházközés hogyan ünnepel. A kettős millennium pedig kétségte- ség unitárius gyökere az ötvenes években Fehéregyházára lenül megmozgatta Erdély magyarságát. A millenniumi települt Juhász János és két fia: Gyula és Béla családjáig év rendezvénysorozatát értékelve, annak tapasztalatait nyúlik vissza. Az ötvenes évek végétől, az iparosodás nyoés alkotásait számba véve, álszerénység nélkül emelhet- mán a faluba betelepült, a környező falvakból érkezett unijük ki ünnepléseink méltóságteljességét és emelke- táriusok istápolója volt a Juhász család. Istentiszteletre a dettségét. Ez is igazolja: az országhatárok által szétszab- segesvári unitárius templomba jártak a hívek. A lélekszám dalt magyar qemzet megérett arra, hogy elfoglalja helyét a beköltözésekkel egyre szaporodott. a fejlett eurdpai államok, nemzetek közösségében. E 1980 nyarán egy szeretetvendégség alkalmával merült tényt kell elfogadtatnunk mindenkivel az ünneplést fel a gondolat, hogy Fehéregyházán is lehetne istentiszkövető dologidőben is. Más szóval azt, hogy millenniumi ünneplésünkben, a harmadik évezred küszöbén a teletet tartani id. Oroszhegyi Ernő családi házának garájövő ígérete, egy fiatal európai, polgárosodó állam zsában. Szeptember utolsó vasárnapján már a hívek itt gyülekeztek az őszi hálaadó ünnepre. Ez időtől alakult át jövőjének ígérete rejlik. (kvári) mint leányegyházközség. A lélekszám ekkorra elérte a 45-

FEHEREGYHAZA: MILLENNIUMI TEMPLOM AZ EGY ISTEN TISZTELETÉRE

50 közötti lélekszámot.- 1984-ben telket vásároltak templomépítés céljára. Az engedélyek beszerzése, különböző nehézségek leküzdése után, amely hosszas időt emésztett fel, 1987-ben megvásárolták egy istálló 1/3 részét, azt közmunkával lebontották, az anyagot értékesítették, ebből kifizették a telek több mint felét, a hívek adományából a többi részt. 1990-ben megtörtént a telek átírása. 1990 nyarán bérbe vették az evangélikus templomot. 1990 őszén a németországi bochumi Evangélikus Egyházközségtől 6000 DM segítség érkezett, és ez újra elindította a templomépítés gondolatát. A tervezés körüli bonyodalmak, az engedélyek megszerzése ismét sok időt emésztett fel. 1992 nyarán megvásárolták a feleki termelőszövetkezet egy istállóját, közmunkával lebontották. 1994 júniusában elkezdődött az építés a marosvásárhelyi Hadnagy Judit műépítész terve alapján és Barla Attila mérnök szakfelügyelete mellett. Az építés első szakaszában az építési bizottság elnöke Andorkó János segesvári egyháztag volt. A templomtest mellé a tanácsterem készült el a leghamarabb és az év karácsonyán már meg is tartották itt az első istentiszteletet.

Lukács Albert ácsmester (Székelyudvarhelyről) a tetőszerkezetet készítette el, a másik, az S. C. GHISOR PROD SRL. tulajdonosa, Oprean Simona, a munkálatvezetők pedig Izsák Gyula Fehéregyházáról, valamint Izsák Árpád Segesvárról voltak. Ez utóbbiak a tetőszigetelést és cserepezést végezték a templomon és tornyon. A templomépítésről sokat beszélhetnének azok, akik templomot építettek. Maradjunk a mai nap öröménél és abban a reménységben, hogy ez az öröm az elkövetkezőkben az istentiszteletek buzgó lélekkel való látogatásával teljesedik ki. Isten gazdag áldása legyen minden ilyen nemes célt szolgáló, szorgalmazó, segítő egyén és közösség életén! Millenniumi Templomunk pedig, mely hitünk szerint az Egy Isten tiszteletére épült, legyen minden jóakaratú, Istennel találkozni akaró ember testvérünk imádkozó helye. A lélekszám a legújabb beköltözéssel együtt 77 lélek. Három megye 11 településéről érkeztek ide híveink. A templomépítés időszakában egyházi és világi vezetők voltak, illetve azok Fehéregyházán: Nagy Ferenc, Benedek Jakab lelkészek, Újfalvi Sámuel, id. Oroszhegyi Ernő gondnokok, Dénes Jenő pénztárnok, György Károly, Izsák Gyula, Katona János, Simó Béla keblitanácsosok. Illesse köszönet - és kísérje Isten áldása - mindazokat, akik hozzájárultak e csodálatos templom felépítéséhez!

A templom hét év munkájának a gyümölcse. Az építés alatt sok segítséget kapott a leányegyház mind anyagiakban, mind közmunka formájában. Az Egyetemes Egyház folyamatos erkölcsi és anyagi támogatása, az építkezés következetes figyelemmel követése bátorságra ösztönözte a leányegyházközség híveit. Legfőbb támogatója az építBENEDEK JAKAB kezésnek az Illyés Közalapítvány, amely több alkalommal fogadta el pályázatunkat. 1998-ban testvérkapcsolatra léptünk az Egyesült Államokbeli princetoni Unitárius Univerzalista Gyülekezettel, és azóta folyamatosan küldték és küldik a segítséget a templomépítéshez. Meg kell említeni az arlingtoni (Segesvár testvérgyülekezete), angliai gyülekezetet, az ugyancsak angliai, németországi, svájci, magyarországi, helybéli magánszemélyeket, gyülekezeti tagokat, erdélyi unitárius egyházközségeket, teológiai hallgatókat, fehéregyházi Református Egyházközséget, a helyi RMDSZ-t, akik anyagi és közmunka-adományaikkal lehetővé tették, hogy ma templomot szentelhetünk itt, a világszabadság költőjének emlékparkjával szemben. A nagyobb munkálatoknál a következő mesterek dolgoztak: a templom felépítését és külső vakolását id. Bán István és fiai, a tetőszerkezetet egy székelyudvarhelyi ácscsoport Lukács Albert ácsmester vezetésével, a templom és tanácsterem ablakait valamint a tanácsterem bejárati ajtóA TEMPLOMSZENTELES kat ifj. Oroszhegyi Ernő, a villanyszerelést Tamási Károly és Lőrincz István, a belső vakolást - az alagsort és a tornyot is beleértve - Ádám Albert, Barabás Ferenc, Gothárd A fehéregyházi unitárius gyülekezet hét év áldozatos és Dénes. A mennyezetburkolatot Berei Domokos és fia Er- kitartó munkájának eredményeként az 1848-1849-es madőszentgyörgyről; a szószéket, úrasztalát, csillárokat, főaj- gyar szabadságharc ütközetét megörökítő emlékmű és az tókat Orbán Pál mérnök Szovátáról; a betét-faragásokat emlékmúzeum szomszédságában, a nemrég felállított Sándor János Székelyszentistvánról (Hármasfaluból), a Petőfi-szoborral átellenben, új templomot épített, amelypadokat, a karzatot, szekrényt és egyebeket Széli János nek ünnepélyes felszentelésére június 23-án, szombaton, a Segesvárról, a lépcsőket, járdát Vass Rezső mester cso- 11 órakor kezdődő istentiszteleten került sor. portja. Ezenkívül még két nagyobb cég is végezett részA millenniumi templomba bevonuló szolgálatvégző lelmunkákat. Ezek közül az egyik, amelynek munkavezetője készeket, élükön főtisztelendő dr. Szabó Árpád unitárius 10 Unitárius Közlöny

püspökkel, Oroszhegyi Ernő, a fehéregyházi unitárius gyülekezet gondnoka köszöntötte és kérte fel az új templom felszentelésére. A templomszentelő beszédet dr. Szabó Árpád püspök tartotta, aki kifejezte, hogy a templom, az Ószövetség szerint, Isten nevének hordozója. így érezték unitárius őseink is, amikor templomaink homlokzatára kiírták ezt. így épült a fehéregyházi unitárius templom is az egy igaz Isten tiszteletére és dicsőségére, amely ugyanakkor lelki otthona az embernek is, aki az elmúlt évezredek történelme során értékeket alkotott ezen a tájon. Ezért nevezte el a fehéregyházi templomot millenniumi templomnak, amely kifejezője kétezer éves egyetemes és ezeréves magyar kereszténységünknek és államiságunknak, és nem utolsósorban 432 éves unitarizmusunknak. A felszentelő beszéd végén Isten áldását kérte az új templomra és az új harangokra, melyek közül az egyiket (170 kg) az Illyés Közalapítvány, a másikat (220 kg) a princetoni testvérgyülekezet támogatásával készíttették. Az ünnepi istentisztelet keretében sor került az unitárius egyház millenniumi zászlójának és a princetoni testvérgyülekezet zászlójának bemutatására, valamint a fehéregyházi unitárius gyülekezet és nőszövetség új zászlójának felavatására is. Benedek Jakab lelkész beszámolt a hét esztendeig tartó templomépítés gondjairól, nehézségeiről és sikereiről. Méltatta lelkészelődjének - Nagy Ferencnek - templomépítő kezdeményezését és munkáját, valamint a gyülekezet tagjainak áldozatos hozzájárulását. Köszönetét fejezte ki Hadnagy Judit műépítésznek a templomtervezésért, Barla Attila mérnöknek az építkezés szakfelügyeletéért, a mestereknek, faragóknak a belső berendezésért és végül megköszönte az unitárius egyháznak, az Illyés Közalapítványnak és az észak-amerikai Princeton unitárius testvérgyülekezetének az anyagi támogatást, amelyek nélkül a hívek templomépítő álma nem válhatott volna valóra. A köszöntők sorát Nagy Ferenc ny. lelkész nyitotta meg, aki üdvözölte az ünneplő gyülekezetet, a bel- és külföldről meghívott vendégeket. Balogh Ferenc, az unitárius egyház főgondnoka, az egyetemes unitárius egyházközösség, Nagy Endre esperes a küküllői egyházkör, Nancy Keene az észak-amerikai princetoni testvérgyülekezet, Beneíl Sándor református lelkipásztor a fehéregyházi testvéregyházközségek nevében mondott ünnepi köszöntőt. A külföldi vendégek részéről dr. Egyed Judit kormányfőtanácsos, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egyházügyi kapcsolatok főosztálya részéről felolvasta dr. Semjén Zsolt államtitkár levelét; Bálint Pataki József főosztályvezető, a Határon túli Magyarok Hivatala részéről; Elekes Botond főosztályvezető a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma határon túli kisebbségek főosztálya részéről; dr. Veres László irodaigazgató az Illyés Közalapítvány Kuratóriuma részéről hoztak üdvözletet. Az ünnepségen jelen volt Alföldi László főkonzul, a Magyar Köztársaság kolozsvári Főkonzulátusa részéről. Üdvözlőbeszédet mondott még Gál Barna, az RMDSZ

segesvári és egyben területi elnöke, valamint Stoian Teodor fehéregyházi polgármester. Az üdvözlő beszédek elhangzása után úrvacsoraosztásra került sor. Az úrvacsorára előkészítő ágendát dr. Rezi Elek főjegyző mondta, majd sor került az úrvacsorai jegyek kiszolgáltatására. A gyönyörű millenniumi templom felszentelése Nemzeti Imánk eléneklésével ért véget. Az ünnepély közebéddel zárult. A.Gy.

NAGY FERENC TEMPLOMSZENTELÉS Ássuk a torony alapját, már jó mélyen járunk. S felnéz az üres magasba marosszéki társunk: - Vaj1 mikor isszenteljük fel ezt az Istenházát?! Sóhajt, s a célt valahányan oly messzinek látják... Ám hirtelen felizzik a látomástól hangom: - Azt biz' épp most is szenteljük szép közmunka-rangon! Csak így tovább! S a jövőből - hallga! - harangunk szól, s toronycsillag fénye villan izzadt homlokunkról... (Fehéregyháza, 10

1996.) Unitárius Közlöny

Kolozsvár: „AZ ÁLOM VALÓRA VÁLT" Párját ritkító jelentőségű esemény megünneplésére került sor szeptember 13-án, csütörtökön déli 12 órai kezdettel az Unitárius Egyház aulájában. A Kolozsvári Unitárius Kollégium tetőterében kiépített új diákbentlakás ünnepélyes felavatása dr. Rezi Elek főjegyző alkalomhoz illő áhítatával vette kezdetét. Ezt követően Paskucz Sz. Viola mérnöknő vetített képes beszámolóban mutatta be a tetőtérben kialakított új és korszerű diákbentlakás építésének történetét. A beszámoló elhangzása után főtisztelendő dr. Szabó Árpád püspök mondott - Az álom valóra vált címmel az új létesítményt felavató beszédet: „Mélyen tisztelt Hallgatóság, kedves Testvéreim! A század- és ezredfordulón gyakran volt és van alkalmunk történelmi pillanatokat élni át. Meggyőződésem, hogy a mai - legalábbis nekünk unitáriusoknak - ilyen jelentős történelmi pillanat. Azzal kezdem, hogy volt és van egy álmunk, és ez az álom részben valóra vált. Azért csak részben, mert ez az álom olyan nagyméretű, hogy végső beteljesüléséhez még folytatásra van szükség... És azért nem maradt csupán álomnak, mivel a Gondviselés rendelt olyan szíveket, akik átvették tőlünk ezt, és segítettek tovább álmodni. Sőt, most már mondhatom, tovább tervezni és megvalósítani ezt a merész álmot. Hallottuk a beszámolóból, hogy az építkezés a múlt év október 1-én kezdődött el. De amikor elkezdtük, akkor még csak a remény táplált, hogy lesz, amivel anyagilag fedezzük a költségeket. Igaz, már korábban élveztük az Apáczai Közalapítvány támogatását, amely lehetővé tette a tervek és a költségvetés elkészítését. És akkor segítségünkre jöttek az észak-amerikai unitárius-univerzalista testvéreink. Október első napjaiban Bostonban találkoztam az ottani unitárius univerzalista egyház és testvér egyházközségi tanács vezetőivel, és kidolgoztunk egy átfogó és merész tervet, amely majd lehetővé teszi az építkezés kivitelezését a megfelelő anyagi alap biztosításával. Miközben körvonalazódott a stratégia, s mi kerestük a meggyőző érveket, valójában nem is épületről gondolkoztunk, nem egy diákotthonról álmodtunk, hanem a jövendőről. Arról a lehetőségről, mely biztosítani fogja egy magas szintű oktatásban és minőségi nevelésben részesült unitárius - és nem unitárius - ifjú nemzedék jövőjét. Arról, hogy ez a jövő továbbfolytatása lesz annak az örökségnek, amelyet itt Erdélyben négyszázéves történelme folyamán az unitarizmus képviselt és képvisel a jelenben is. Arról, hogy minden nehézség ellenére van és lesz itt, ezen a földön helyünk, s mi képesek leszünk éppen ifjúságunk által betölteni történelmi hivatásunkat. 10 Unitárius Közlöny

íme elérkezett a pillanat, hogy felavassuk, és birtokba vegyük ezt a megvalósult álmot. Amikor elindultunk, hihetetlennek tűnt - és többeknek talán most is az -, hogy mindössze tizenegy hónap alatt befejeződnek a munkálatok, s mi az új iskolai év kezdetekor tárt ajtókkal várhatjuk a tanulókat. Illesse részünkről a legőszintébb köszönet a tervezőket, a kivitelező fővállalkozót, az alvállalkozókkal egyetemben, hogy egy olyan munkaütemet és munkamorált mutattak fel, ami az utóbbi fél évszázadban ismeretlen volt tájainkon, s ez náluk a minőség igényességével is párosult. És szívünk őszinte hálájával köszönjük meg az Észak-amerikai Unitárius Univerzalista Egyháznak, a Testvér Egyházközségi Tanácsnak, a Shelter Rock-i (NY) gyülekezetnek, amely egymaga 475 ezer USD-t adományozott, de a többi általunk májusban meglátogatott egyházközségnek is, akik közül nagyon sokan 10 ezer dolláros megajánlást tettek; az egyéni nemesszívű adományozóknak, akik közül névszerint megemlítem Larry és Gabriella Coburn házaspárt, akik 50 ezer USDral járultak célunk megvalósításához. A pénzalap gyűjtése tovább folytatódik, amíg az álom másik részét is, a Kollégium tetőterének déli szárnyát is sikerül megépítenünk.

De köszönetet mondunk az angliai Unitárius Egyháznak, a svájci HEKS segélyszervezetnek, és végül, de nem utolsósorban az Apáczai Közalapítványnak hathatós támogatásukért. Természetesen egyházunk is kivette, és a jövőben is kiveszi részét központi költségvetésünk segítségével, de még inkább egyházközségeink és híveink áldozatvállalásán keresztül. Hinni szeretném, hogy akik hallják, és majd olvasni fogják e sorokat, megértik ez ügy jelentőségét - unitárius oktató-nevelői munkánk erősítését és kiküldött körlevelünkre adott válaszként eljuttatják adományaikat a jövő évben folytatandó építkezés támogatására.

Mi azonban nemcsak pénzzel és építőanyaggal ikarunk jövőt építeni. A Példabeszédek könyvében óvassuk: „Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja neg..."Erre a kősziklára, mint a Jézus által megmutatott :zilárd alapra, a tanítást meghallgató tanulóifjúság érelmére, szíve bölcsességére, hűséges hitére, és szeretetői áthatott jellemére akarunk építeni. Diákotthont elsősorban, mert azt szeretnénk, hogy „ismeret töltse meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel" (24, 3-4) i teljesítse ki a benne lakók életét. De nemcsak azt, lanem az unitarizmus erős és rendíthetetlen várát, ahol otthonra talál őseink megszentelt öröksége, hegyeket nozgató élő hitünk, édesen csengő anyanyelvünk és kultúránk egyaránt." Az ünnepség első része az Unitárius Kollégium kórujának énekszámaival és a 199. számú gyülekezeti ének ^éneklésével zárult. Ezt követően az ünnepély a tetőtéri új bentlakásban folytatódott. Dr. Szabó Árpád püspök a bejárati ajtót i3vező szalag átvágásakor Isten áldását kérte az új létesítményre: „Kérjük a mi egy igaz Istenünk áldását erre az otthonra, hogy mindenek felett Ő lakozzék abban, s mi találjunk oltalmat és biztonságot az Ő végtelen atyai

szeretetében. Ha egy házba beléptek, legelőször mondjátok: Békesség e háznak! (Lk 10, 5j\

ezt

Az ünnepély résztvevői megtekintették a lenyűgözően szép és korszerű bentlakást (melyről mellékelt képeinkkel is szeretnénk ízelítőt kínálni.). Az ünnepély a Líceum dísztermében közvetlen és családias hangulaté fogadással ért véget. A szeptember 15-i tanévkezdéssel az Unitárius Kollégium bentlakó diákjai birtokba vehették „új otthonukat".

MILLENNIUMI EMLÉKÜNNEP SZENTÁBRAHÁMON

2001. július 29 én „A derék nem fél az idők mohától: A koporsóból kitör és eget kér. S érdemét a jók, nemesek, s jövendő Századok áldják." Millenniumi ünnepélyünk a felújított templomban kezdődött, melyen az egyházi énekek után a szószéki áhítatot Jakab Zsolt új székelyi lelkész végezte. Megnyitó beszédet Jakab Dénes helybeli lelkész mondott, melyben megemlékezett arról, hogy 152 esztendővel ezelőtt, július 30-án, Petőfi Sándor, a nagy magyar költő itt vonult át Bem tábornokkal együtt - Székelykeresztúr felé, Marosvásárhely felől jövet, a fehéregyházi csatát, illetve halálát megelőző napon. Erre a napra időzítettük millenniumi ünnepünket, amikor felerősödik bennünk magyarságunk és kereszténységünk tudata, és felfokozott érzéssel vállaljuk önazonosságunkat: azt, hogy magyarok és keresztények vagyunk. Valljuk ezt annak ellenére, hogy egyesek megkérdőjelezik kereszténységünket, magyarságunkban pedig egy darabokra szakadt nemzet részecskéjének látszunk. Valljuk, hogy a hatalom csak a földet szakította el a meghúzott határokkal, a lelkekben az érzést nem tudja elfoglalni. Az érzést nem lehet tárgyalóasztaloknál meghatározni, eladni vagy átvenni. A hitélmény, a nemzettudat, a hatalom akaratától függetlenül él, létezik. Ilyen gondolatokkal köszöntötte az egybegyűlteket és az Unitárius Egyház jelenlevő képviselőjét, dr. Rezi Elek

főjegyzőt, aki nemcsak mint egyházi méltóság, hanem Szentábrahám szülötteként volt jelen az ünnepélyen. Az üdvözlések rendjén Asztalos Ferenc országgyűlési képviselő, Szabó László ODFIE elnök, dr. Farkas Csaba széki RMDSZ alelnök, Kolumbán Sándor Hargita megyei tanácsos, Vajda Domokos helyi református lelkipásztor, megyei tanácsos, Csáka József köri felügyelő gondnok, Székelykeresztúr város alpolgármestere, Balázsi Dénes tanár-történészkutató, valamint számos elszármazott szentábrahámi és helyben lakó elöljáró és egyháztag fogadta a helyi lelkész üdvözletét, mely felvillantotta falunk közel ezeréves történetét, melyet a régészeti leletek és írott dokumentumok igazolnak. Az ünnepély keretében szólóénekkel és szavalattal szerepelt Benedekfi Emília siménfalvi énekvezér, továbbá a helyi iskola „Haza a magasban" versmondó körének tagjai, akik a Millenniumi Olvasó és Daloskönyvet kapták emlékbe. Megemlékeztünk a Vass Miklós negyvennyolcas forradalmár emlékművének felállítására tett adományokról, kiemelve dr. Molnos Angéla debreceni egyetemi tanár, magyarandrásfalvi székely-nemes asszonyhívünk kiemelkedő anyagi támogatását. Ünnepélyünk sikerességének biztosítéka volt, hogy a község számottevő erői - a Polgármesteri Hivatal, a helyi RMDSZ, és az iskola - az egyházközséggel egyetértésben vettek részt annak előkészítésében és véghezvitelében. 10 Unitárius Közlöny

A templomban Balázsi Dénes tanár tartott előadást, az Unitárius Egyház kiadásában megjelent SZENT SZABADSÁG OLTALMÁBAN című könyvben szereplő Nyikó és Gagy menti 1848/49-es eseményekről. Az ünnepély különösen élénk színezetét szolgálták a székelykeresztúri fúvószenekar tagjai, akik a Vas-réten felállított emlékműhöz vonuló sokaságot odaillő dallamokkal kísérték. Az emlékműnél, melyet Fekete Domokos helyi kőfaragó mester tervezett és alkotott meg, jó művészi érzékkel, Barabás Zsigmond polgármester mondott beszédet. A templomban és az emlékműnél dr. Rezi Elek főjegyző beszélt, és ő áldotta meg Szentábrahám millenniumi emlékművét. Asztalos Ferenc országgyűlési képviselő lelkesítő beszédében a templomban elmondotta, hogy itt, Romániában, kisebbségi sorsban megtanultunk egy fontos dolgot. Azt, hogy a többség szorításában csak úgy tudunk megmaradni, ha különbek vagyunk a hitben, erkölcsben és tudásban.

Az emlékmű megkoszorúzása után Jakab Dénes helybeli lelkész ismertette az emlékművet. Felelt arra a kérdésre is, hogy miért állították épp ide, a falutól mintegy félórai járásnyi távolságra azt. Ezelőtt 150 esztendővel, 1851-ben, épp ilyenkor aratás-cséplés idején, idetemették el Vass Miklóst. Ez a hely az ő birtoka volt, az ő nevéről lett Vass-rét. Ő pedig szabadságharcos volt a Lőrincziekkel, a Bodókkal, a Józsikákkal, a Kisekkel, a Lászlókkal, a Mátéfiakkal, majd a Makk-féle összeesküvés fontos személyisége lett, kire a székely vértanúk sorsa várt, s amitől csak öngyilkosságba való menekülés által „szabadult". A Vass család a firtosmartonosi előnevet hordozta, de már 1800-ban - Lázár István püspök Generális Vizitációja idején - Vass László presbiter volt itt. Vass Miklós az ő unokája, ki Szentábrahámon legendás hős lett mára. Én azt akarom - mondotta az előadó -, hogy ne csak legenda maradjon, hanem ez a hely, ahol porladnak csontjai: legyen magyarságunk kegyeleti helye, ahová eljövünk, eljönnek zarándokolni ezután is. Azt akarom, hogy ne legyünk „korcs utódok", tudjunk eljárni „őseink sírlakához", és a régi fénynél gyújtsunk új szövetnéket. Itt őrizzük emlékét a többi negyvennyolcasnak is, kik a „szent szabadságért" haltak meg, Petőfi Sándorral együtt. Az ünnepély szeretetvendégséggel zárult. J. D .


Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm az ünneplő Szentábrahám, a Gagymente minden lakóját, minden kedves vendégünket, a millenniumi emlékműavató ünnepség alkalmával! A millenniumi ünnepségsorozat a Kárpát-medencében kitűnő alkalom arra, hogy a Trianonban szétdarabolt Magyarország most a határon kívüli magyarságra emlékezzen, és erősítse - főleg fiataljaink - magyarságtudatát, az együvé tartozás érzését. Erre szükségünk van, mert a magyarságtudat nem csak a trianoni béke magyarságot szétdaraboló igazságtalan döntése következményeként gyengült. Nem. Ezt a kommunista diktatúra félévszázada az új nemzedékben úgy összetörte, szétrombolta, mint a villámcsapás - ezen a helyen - Vass Miklós sírkövét. Ezek a millenniumi ünnepségek kettős jelzéssel bírnak: Először emlékeztetnek, mert emlékezni mindig kell elődeinkre, őseinkre: áldozataikra, tetteikre. Nekünk szentábrahámiaknak, Gagy-mentieknek illik tudni, hogy volt egy Vass Miklós, aki honvédtiszt volt, aki résztvevője volt a zsarnokság által vérbefojtott szabadságharcot követő Makkféle összeesküvésnek. És ne feledjük el, Vass Miklós tragikus halálának évében akasztották fel ennek az összeesküvésnek a vezetőit Marosvásárhelyen, és ezek közül - akiket székely vértanúknak nevezünk - Gálffi Mihály szintén Szentábrahám községi volt, firtosmartonosí. Emléküket Vásárhelyen emlékmű őrzi, és ha arra jártok Gagymentéről elszármazott testvéreink, az emlékműnél hajtsatok fejet kegyelettel földijeink emlékére! Amikor emlékezünk, nem csak ezekre a győztes vagy vesztes csatákra és hősökre gondolunk, mert a történelmet nem csak ők írták: emlékezünk a névtelenekre is. Azokra, akik nehéz munkával teremtettek megélhetést e földeken, a természet viszontagságaival megkiizdve a kemény földből kenyeret szorítottak ki, templomot és iskolát építettek, összefogó emberi közösséget teremtettek, utódaiknak örökségül hagyták nyelvünket, gyönyörű dalainkat, a Zsidóhegy és Firtos legendáit, tündérmeséit. És örökségül hagyták a becsületesen végzett munka, az emberi tisztesség értékét, szépségét. Az emlékezés ne kesergés legyen! Nekünk nem szabad keseregve emlékezni, semmi okunk arra, hogy balsors által vert népnek tekintsük magunkat: mi az ezer év alatt minden nehézséget túléltünk! És ebből következik a millenniumi megemlékezések második jelzése, intése: az erős hit. Nekünk hinni kell abban, hogy nemcsak múltunk, hanem jövőnk is van. S ezt a jövőt úgy tudjuk biztosítani, ha ösztönözve elődeink példaadásától, egy emberként összefogva - mindenki a maga helyén, nem siránkozva, de egyéni és politikai érdekektől függetlenül - önzetlenül teszünk közösségünkért. Elveszni csak akkor fogunk, ha nem tudunk hinni erőinkben. En - ezen alkalommal - kifejezném azt a meggyőződésemet, hogy az emlékműavató ünnepség első lépése a lakosság, az egyházi és világi vezetés összefogásának, és így öszszes elképzeléseinket meg fogjuk valósítani. Én hiszek abban, hogy falvaink határa mindenkinek megélhetést biztosít, hogy fiataljaink becsületes munkával megtalálják ebben a völgyben számításaikat, lesznek járható útjaink, gáz- és vízvezetékeink, és megelégedett arcú Gagy-völgyi népességünk. Isten adja, hogy így legyen! BARABÁS ZSIGMOND Szentábrahám polgármestere

FOLDUNK, NEMZETÜNK, JÖVŐNK, ISTENÜNK! É négy szó alkotta a Fiatfalvi Millenniumi napok megélt valóságát, e négy szó áll a templomudvaron állított kopjafán, és e négy szó tartalmi jelentése adhat értelmet a munkának, értelmet az életnek. Több mint egy év állt a magyar ember rendelkezésére ahhoz, hogy egyéni, közösségi formában emlékezetét, kegyeletét lerója a múlt előtt, és megpróbáljon jövőképet teremteni, és azt az elkövetkezendőkben megélni. Ebben segítségünkre volt és lesz az a hit, amelyet 2000 év óta a kereszténység fogalma fémjelez, és amely ma már nemcsak érzelmi, hanem értelmi többletet is nyert az évszázadok folyamán. A fiatfalvi Unitárius Egyházközség 2001. július 7-10. között tartotta a Millenniumi napokat. Ezen időszak alatt lehetőség volt megfogalmazni a közelmúlt és a régmúlt emlékeit, élményeit, és kifejezni a köszönetet mindezért. Következzék egy rövid beszámoló a négy nap eseményeiről. Július 7-én egyházközségünk testvérgyülekezete, a Bethesdai River Road-i Unitárius gyülekezettel kialakult kapcsolat 10 éves évfordulóját ünnepelte az Egyesült Államokból érkezett vendégekkel. Ez alkalommal ünnepi istentisztelet keretén belül adományoztuk Dwight Cramer úrnak a testvérkapcsolat megalapítójának és lelkes támogatójának a Tiszteletbeli gyülekezeti tag címet. Az istentisztelet után az amerikai vendégekkel a keblitanács állófogadáson és bensőséges baráti beszélgetésen vett részt. Az ünnep fénypontját a vasárnapi Millenniumi istentisztelet, a kopjafa és szeretetotthon avatása jelentette. E napon voltak jelen külön meghívottaink: dr. Szabó Árpád püspök úr és a főtisztelendő asszony, SzombatfaM József esperes úr az egyházkör képviseletében, Székelykeresztúr városát Benyovszki Lajos polgármester úr, az ODFIE-t Szabó László elnök úr, a helybeli református egyházat pedig Pál Attila lelkipásztor és számos híve képviselte. A Millenniumi istentiszteletet dr. Szabó Árpád püspök úr tartotta. A Millenniumi zászló felavatása után meghívottaink köszöntötték gyülekezetünket, ünnepünket. Ugyanakkor ez alkalommal az OÖFIE sorozatában megjelent Fiatfalva falufüzet bemutatására is sor került. „Mert ha sehol is: otthon állok, mert az a való, mit én látok, akkor is, ha mint délibábot, fordítva látom a világot. így maradok meg hírvivőnek örzeni kincses temetőket. Homlokon lőhetnek, ha tetszik, mi ott fészkel, égbemenekszik." Illyés Gyula Haza a magasban című versének sorai hangzottak el, a magyar történelmi múltat felvillantó ünnepi műsor záróakkordjaként, az ifjúsági egyletünk előadásában. Ezek után Bartha Alpár lelkész tartotta meg kopjafaavató beszédét, majd népdalok csendültek fel. Ünnepé-

lyünk ezen része a Szózat szavalatával és a magyar Himnusz eléneklésével zárult. A lobogó zászlók alatt, a fúvószenekar kíséretével az ünneplők a lelkészi lakás udvarába sétáltak, ahol a Bethesda-Fiatfalva szeretetotthon avatása következett. Itt hallgattuk meg Dwight Cramer és Bartha Alpár köszöntő szavait, és éreztük azt a szívet melegítő érzést, hitet, amely két kontinenst tud összekovácsolni, amely több ezer kilométer távolságát tudja legyőzni, és amelynek erejéből megmaradás, jövő és új élet tud születni. A főtisztelendő püspök úr az üdvözlő szavak után a fehér szalag átvágásával felavatta szeretetotthonunkat, amely meleg otthont ad a vasárnapi iskolásoknak, az ifjúsági egylet összejöveteleinek, a nőegyleti találkozóknak, előadásoknak, istentiszteleteknek és bármilyen komoly töltetű rendezvénynek. „Az Úristen őriz engem, mert az ő országát zengem" (Babits Mihály) volt a fő üzenete a vasárnapi iskolások rövid műsorának, amely az Örömóda angol nyelven való éneklésével zárult. A zászlók elvonulása közben a fúvószenekar hangjai csendültek fel, mintegy jelezvén, hogy kezdődik a szeretetvendégség. A nőegyletünk által megrakott asztalok mellett felszabadult, vidám hangulat alakúit ki. Hétfőn, a harmadik napon a testvérgyülekezet tagjaival látogatást tettünk Székelyudvarhelyen, valamint a székelykeresztúri egyházkörben. Kedden gyülekezetünk 48 tagjával és a testvérgyülekezeti vendégekkel részt vettünk egy dévai zarándokúton. Útközben Gyulafehérváron felelevenítettük János Zsigmond fejedelem sírjánál a történelmi valóságot, majd a múlt üzenetével szívünkben tettük meg az utat Dávid Ferenc egykori börtöncellájához. E négy nap: a múlt megidézése, az ünnepek és a zarándokút teljessége, érzelmei és értelmi töltete újra és újra emlékezetünkbe idézte az oly sokszor hallott és énekelt dal sorait: „Úgy kell, hogy te is értsd, nem indultál hiába, ez a hely ahol élsz, világnak világa..." BARTHA MÁRTA

SÍREMLÉKAVATÁS A Kolozs-Torda Egyházkörben 2001. május 14-én Magyarszováton tartott II. évnegyedi lelkészi értekezlet és nőszövetségi találkozó résztvevői a templomi ünnepély után részt vettek az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején hűséggel szolgáló magyarszováti unitárius lelkész, ifj. Molnár Miklós és hitvestársa síremlékének avatásán is. A sírkő márványlapján a következő szöveg olvasható: "Eri vagyok a jó pásztor... Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban... Mert akik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek maguknak. - Itt nyugszik i f j . Molnár Miklós, magyarszováti unitárius lelkész, sz. 1800 - mh. 1853.1. 29. és neje Bartók Anna, sz. 1813 - mh. 1893. II. 4. - Az igazak emléke áldott." A magyar keresztény millennium alkalmából készített síremléket Székely Miklós esperes-lelkész avatta fel BALÁZS TAMÁS magyarszováti unitárius lelkész 10 Unitárius Közlöny

FALUTALÁLKOZÓ KOMJÁTSZEGEN

Kolozsvártól mintegy 22 km távolságra, a Torda felé vezető főúthoz nagyon közel fekszik Komjátszeg. Kicsi falu, nemcsak terjedelemben, de lélekszámban is. Lakossága a XVIII. század végétől vegyes mind nemzetiségi, mind vallási hovatartozását tekintve. A megoszlási arányszám ma: 60%-ban román és ortodox és 40%ban magyar és unitárius. Az unitárius gyülekezet lélekszáma 1915-ben 219, a 2000. évi egyházi statisztika szerint 72 lélek, a Hármasban lakó hívekkel együtt. Egyházközigazgatásilag az 1800-as évek derekáig a túri anyaegyházközséghez tartozott, annak volt a leányegyházközsége. 1838-ból való az első feljegyzés arról, hogy Komjátszegnek önálló lelkésze van. Jelenlegi temploma, amely különben a harmadik, 1857-ben épült, méreteiben a gyülekezet kis létszámához igazodva. Az egyházközség hívei évek óta foglalkoztak a templom előtti kerítés javításával, újjáépítésének lehetőségével. Ebben az évben a régóta tervezett álomból valóság lett. Észak-amerikai testvéregyházközségünk: az Ohio állambeli Cedar Rapids-i Peoples Church jött a segítségünkre. Két alkalommal is pénzbeli támogatásban részesített, amiből sikerült az utóbbi három évben - Cs. Erdős Tibor festőművész tervezése és irányítása alapján - egy erős és szép, művészi kivitelű kőből és deszkából készített kerítést és egy ízléses faragású cserefa-kaput felállítani. Ebben az évben a hívek nem kevés anyagi hozzájárulásával és az Illyés Közalapítványnál elnyert támogatással a templomot kívül-belül megjavíttattuk. Az agyagos talaj, amelyre különben egész Komjátszeg épült, állandó mozgásban van, miáltal az épületek falain és így a templom falain is mindegyre repedések keletkeznek. Ezeket a repedéseket eltüntettük, a falakat megerősítettük. A lelkészi lakást is külsőleg megjavíttattuk, fehérre meszeltük. A javítási munkálatokat mindkét épület esetében Szabó Ferenc egyházközségi gondnok vezette, illetve végezte. A templom és lelkészi lakás-javítás és az új kerítés felavatására falutalálkozót szerveztünk, 2001. augusztus 18-án. 10 Unitárius Közlöny

Az ünnepi alkalomra meghívást kaptak a Komjátszegről elköltözött unitáriusok és nem unitáriusok és azok leszármazottai, valamint azok a lelkészek, akik egykor Komjátszegen végezték rövidebb vagy hosszabb ideig lelkészi szolgálatukat. A délelőtt 11 órakor kezdődő istentiszteleten az ünnepi szolgálatot Rázmány Csaba, a magyarországi Unitárius Egyház püspöke végezte, akinek édesapja, Rázmány Mór, Komjátszegen született, és beszolgáló lelkésze is volt a gyülekezetnek 1945-1952 között. Istentisztelet után alulírott, jelenlegi beszolgáló lelkész, aki 1986 óta végzem pásztorációs szolgálatomat, ismertettem az egyházközség és a templomjavítás, valamint az új kerítés és új kapu építésének rövid történetét, melynek különös jelentőséget adott az a tény is, hogy a Millennium évében készült el. A templomból kivonulva került sor az új kapu és kerítés bemutatására, felavatására. Nyitrai Levente Mózes jelenleg kocsordi lelkész mondott avató beszédet. Lelkész afia 1972-1983 között volt Komjátszeg rendes lelkésze.

Az ünnepi találkozó az iskola udvarán felállított sátor alatt szeretetvendégséggel folytatódott, közben a Kolozsvári Unitárius Kollégium közel 20 tagú diákcsoportja az alkalomhoz illő műsorral szórakoztatta a mintegy 200 résztvevőt. Fazakas Ferenc nyugalmazott és Balázs Tamás magyarszováti lelkészek pohárköszöntőjükben kedvesen emlékeztek vissza az egykor Komjátszegen eltöltött szolgálati éveikre és a gyülekezet tagjaira. A falutalálkozó kiemelkedő jelentőségű esemény volt Komjátszeg unitárius és nem unitárius magyar ajkú lakosainak életében. A résztvevők közül senki nem emlékezik arra, hogy az utóbbi évtizedekben hasonló rendezvény lett volna. A gyülekezeti tagok és vendégek egybehangzó vallomása alapján elmondhatjuk, hogy 2001. augusztus 18-a felejthetetlen marad a komjátszegiek emlékében. ANDRÁSI GYÖRGY

Részvétirat az Amerikai Egyesűit Államokban élő hittestvéreinknek a 2001 szeptemberi terrorcselekmények után Drága Unitárius Univerzalista Testvéreink az Amerikai Egyesült Államokban! íme annak is eljött az ideje, hogy mi, az erdélyi Unitárius Egyház lelkészei és hívei küldjünk együtt érző és bátorító szavakat Nektek most, hogy romboló terrorista erők sújtották az Egyesült Államok demokratikus társadalmát. Soha nem gondoltuk, hogy valaha is meg kell érnünk ezt a napot. Az egyházaink közötti együttműködés közel 200 éves történelme folyamán mindig Ti voltatok azok, a szabad és biztonságos Amerika állampolgárai, akik közbenjártatok értünk, amikor kommunista és nacionalista erők megkísérelték megsemmisíteni unitárius közösségeinknek még a létezését is. Ma megdöbbenéssel és együttérzéssel mi is osztozunk a veszteségeitekben, különösen az ártatlan emberek ezreinek áldozatában. Ugyanakkor elkeserít az a látvány is, ahogyan egy szabadság- és igazságeszmények által felépített ország szenvedni kénytelen akkor, amikor világszerte felemeli a hangját ez eszmények érdekében.

Mi bízunk abban, hogy az Egyesült Államok igazságosan válaszol majd e támadásokra, azzal a meggyőződéssel, hogy egyetlen pohtikai vagy társadalmi eszme sem szolgálható erőszak által. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy e szörnyű bűntettek szemtanúiként a mi kötelességünk annak biztosítása, hogy sem az Egyesült Államoknak, sem a világ egyetlen más demokratikus közösségének ne kelljen többé ezekhez hasonló eseményeket megélniük. Gondolataink és imáink Veletek vannak e nehéz megpróbáltatás napjaiban. Isten áldja meg Amerikát és az emberiséget egy biztonságosabb jövővel. Kolozsvár, 2001. szeptember 13.

Közös hitünk üdvözletével, Dr. Szabó Árpád az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke

- terrorizmus, jelentése: rémuralom, a megfélemlítés eszközeit, lehetőségeit és alkalmait kihasználó, önérdekeken, Lapzártakor jutott el hozzánk annak a szörnyű terrortá- vagy klikk-érdekeken alapuló, hatalmaskodni vágyó uralmi madásnak a híre, amelyet ismeretlen - pontosabban fogalmaz- rendszer, amely nem válogat céljai elérésében. Tudjuk, hogy a rémuralmi kísérletek és cselekedetek va: eddig nem azonosított - terroristák követtek el, menetrend szerinti utasszállító gépekkel becsapódtak az ártatlan uta- mögött gazdasági, politikai, etnikai, kulturális, civilizációs és sokkal együtt az Amerikai Egyesült Államok „szim- vallási érdekek húzódnak meg, de megengedhetetlen a 21. bólumépületeibe". Mindez történik 2001. szeptember 1 l-én, században, hogy valaki/valakik, vagy akár egy eszmerendszert fanatikusan kiszolgálók mások ártatlan életére törjenek. az amerikai időszámítás szerinti reggeli órákban! 1 Elgondolkoztam, és magam előtt láttam a New York-i, Megdöbbenve, a „hitetlenkedés" érzéseivel „láttuk ', hogy New York belvárosának, Manhattannak a déli részén hogyan washingtoni barátaimat, amerikai unitárius testvéreinket, a lett a lángok martaléka és omlott össze a Világkereskedelmi derűlátó amerikai népet, és rádöbbentem, hogy e szomorú törKözpont (WTC) mindkét tornya (az „ikerépület"), Washing- ténet sok mindenre sarkall, de két dologra föltétlenül figyeltonban, a Védelmi Minisztérium (Pentagon) épületére zuhanó meztet: - először is előadásaimban többet kell foglalkoznom a gép az ütközés nyomán tüzet okozott, majd az épület egy része rémuralmi kísérletekkel (eddig előadásaimban alig érintettem, leomlott. Ártatlan emberek ezrei váltak áldozattá, ártatlan családok sőt a Válaszd az életet című erkölcstani tanulmánykötetemben is eléggé „szegényesen" utalok reá, lásd i. m. 67. oldal); maradtak édesanya, édesapa, gyermek, testvér nélkül... - másodszor, mindnyájan figyelmesebben oda kell figyelMár többször hallottuk ezeket a szavakat, kifejezéseket, hogy terror, terrorista, terrorizmus, terroristák, de az utóbbi nünk társadalmunk rémuralmat „szónokló" embereinek, nemidőben a szavak jelentéseinek a mélységeit talán nem vettük csak szavaira, kijelentéseire, hanem hanglejtésére, sőt arckomolyan..., mi, akik 1989 előtt tudtuk, éreztük, tapasztaltuk, mozgására, nyakkendőszínére, kézmozdulataira..., és még sorolhatnám. hogy mit jelentett a terror. Az Unitárius Közlöny a maga szerény „világmegváltó" Ma időszerű , hogy magyarosítsuk ezeket a szavakat, azért, hangjával őszinte együttérzését szeretné kifejezésre juttatni az hogy ne feledjünk: - a terror, jelentése: rémítés, erőszak, megfélemlítés, ijesz- amerikai unitárius testvéreinknek és az amerikai népnek. A gonoszság nem diadalmaskodhat a jóság felett! tés, rémítéssel való hatalmaskodás. Lapzártára és a lap terjedelmére való tekintettel azzal - terrorista, jelentése: a rémuralom bevezetésére, fenntartására „kiképzett", agymosott, lelkileg kiszárított személy (saját szeretném zárni soraim, hogy várjuk olvasóink véleményformáló írásait. értelmezés).

EGYÜTTÉRZÉS

Dr. REZI ELEK


AMERIKAI TESTVÉREINK ALSÓJÁRÁBAN 2001. július 29-én - a már előzetesen egyeztetett tervek értelmében - Alsójárába érkezett a readingi testvérgyülekezetünk hat személyből álló küldöttsége. Readingi vendégeinket Farkas Dénes kolozsi lelkész hozta (mikrobusszal) Járába, és velük együtt érkezett Kolcsár Csilla tolmácsként. A küldöttség vezetőjével - Anne Markkal - már többször is váltottunk levelet, de személyesen csak most ismerhettük meg egymást. Az utazás utáni rövid pihenőt követően vendégeinkkel és a jelenlevő alsójárai presbiterekkel együtt indultunk a templomba. Híveink egy része már elfoglalta helyét a templom padjaiban, de sokan a bejárat előtt vártak ránk, hogy köszöntsék vendégeinket. Az amerikai vendégeket a szószékkel szemben lévő presbiterek padjában helyeztük el. A 16. kezdő és a 185-ös derekas ének után imában köszöntük meg Istennek, hogy megérhettük ezt a szép napot, és templomunkban köszönthetjük lelkes és jószívű amerikai testvérgyülekezetünk küldötteit. A 24-es közének eléneklése után egyházi beszédemet Pál apostol efézusiakhoz írt levele 4, 6. versére építettem. Beszédemben gondoltunk Gellérd Juditra is, aki tizenegy évvel ezelőtt hozta létre a Testvérgyülekezeti Szövetséget, majd Alsójára 900 éves járásbírósági szerepét, a templom régiségét és az unitárius hit 430 éves jelenlétét emeltem ki. Beszédemnek volt egy összefoglaló hittani és szertartásismereti része is. Megemlékeztem dr. Erdő János néhai főpásztorunk halálának 5. évfordulójáról, kiemelve, hogy Dávid Ferencünk után dr. Erdő János volt egyedüli főpásztorunk, aki börtönt is szenvedett hitéért és magyar öntudatáért. Ugyanakkor megemlékeztem Petőfi Sándor halálának 152. évfordulójáról is. Egyházi beszédem vége felé kértem, hogy adják át majd Readingbe hazatérve köszöntésünket Jane Rzepka volt lelkésznőjüknek és Robin Lindermann Zucker jelenlegi lelkésznőjüknek is. A Miatyánk után, az úrasztala mellől, Fodor Lőrinc egyházközségi gondnok köszöntötte a vendégeket. Gondnokunk kiemelte, hogy amerikai testvérgyülekezetünk adományaiból tudtuk csak elvégezni az egyházközségi épületek külső lemeszelését. Utána alulírott köszöntöttem vendégeinket, és kihangsúlyoztam, hogy csupán harmincan vagyunk, zömében idős emberek, az egyházközség tagjai. Csekély ajándékokkal azonban tiszteletből és szeretetből mégis igyekeztünk kedveskedni vendégeinknek: átadtunk egy varrottas terítőt a readingi templom úrasztala részére; özv. Szathmáry Józsefné - a volt lelkész özvegye - egy kék színű virágvázát nyújtott át férje emlékére. Egy nagy padlóvázát is adtunk a readingi úrasztala mellé, és 10 Unitárius Közlöny

személyenként hat kisebb vázát, hét fényképet templomunkról, minden vendégünknek még kisebb varrottasokkal, és a két fiatalnak varrottas oldaltáskával is kedveskedtünk. Külön élményt jelentett, mikor fából szépen kifaragott Erdély-címert jelképező falitáblát nyújtottam át Anne Marknak, a küldöttség vezetőjének, a magyar millenniumi év emlékére. Elmagyaráztam vendégeinknek Erdély címerének jelentését, a hét bástyával együtt. Ezután Anne Mark és Karen Pearson - a küldöttség két nőtagja - átnyújtott egy zászlót, amely stilizált „Chalise"-t (hitlángot) ábrázol, a láng mellett az egyik oldalon az alsójárai, a másik oldalon a readingi templom fényképlenyomatával. Ezt követően Anne Mark magyarul olvasta fel Robin L. Zucker lelkésznő igen meleghangú és bátorító üdvözlőlevelét. A levél felolvasása után Anne Mark átnyújtott 1000 USA dolláros segélyadományt az egyházközség részére. Lelkész és a gondnok hálásan megköszöntük az adományt. Istentiszteletünk végén elénekeltük a Himnuszt.

A templomból kijövet vendégeink egyike csoportképet készített az ünneplő gyülekezetről a templomkapu előtti téren. Vendégeinkkel átmentünk a lelkészi lakásba, ahol a jelenlevő alsójáraiakkal közvetlen és személyes ismerkedésre és beszélgetésekre is alkalom nyílt. Három alsójárai származású gimnazista, illetve egyetemi hallgató készségesen vállalkozott a két vendég-fiatallal való foglalkozás szerepére, mert elég jól beszélnek angolul. Lelkes és szorgos alsójárai asszonyok közben hidegételt és hűsítőt szolgáltak fel. Ebéd előtt vendégeinkkel még átmentünk a templomkertbe. Itt van annak az 53 vértanúnak a tömegsírja, akiket 1849. január 14-én magyarellenes román felkelők gyilkoltak le a templom előtt. A templomkertben még megmutattam egyik lelkészelődöm, az 1847-ben elhunyt Sepsikilyéni Incze János sírját is. Itt egy rövid történelmi áttekintést nyújtottam az alsójárai múlt eseményeiről. Ezután a közeli étterembe mentünk, amelynek előzetesen lefoglalt nagytermében ebédre megterített asztalok vártak. Ebéd előtt Farkas Dénes kolozsi lelkész felkérte a résztvevőket, hogy fogjuk meg egymás kezét, majd angol nyelven asztali áldást mondott. Nagyon jól esett az amerikai szokásokat is ismerő, nálam idősebb és tapasz-

taltabb lelkésztársam ünnepélyes gesztusa. Farkas Dénes kollegám ugyanakkor nagyon világosan és értelmesen megmagyarázta az alsójárai keblitanácsosoknak, hogy a kapott ezer dollár adományt egy, az európai kultúrához igazodó lelkészi lakás felújítására kellene fordítsák. Anne Mark és a többi vendég is helyeselték Farkas Dénes kolozsi lelkész indítványát. Vendégeink azt is jelezték, hogy rövidesen újabb ezer dollárt küldenek a lelkészi lakás korszerűsítésének céljaira. Délután öt óra után angolul beszélő ifjaink végigvezették vendégeinket a főutcán, megmutatták a református és a római katolikus templomot is. Hatkor ért véget vendégeink látogatása. Természetesen meghívtak bennünket is, hogy látogassunk el az Atlanti-óceán túlsó partjára. Mi pedig még egyszer, őszinte szívvel megköszöntük irántunk mindig önzetlenül megnyilatkozó szerető szívüket és segítségüket. Vendégeink látogatásának előkészítésében és lebonyolításában hálás vagyok Farkas Dénes kolozsi és Bálint B.

Ferenc kolozsvári lelkésztársamnak. Külön hálás köszönetemet fejezem ki ismételten Kolcsár Csillának, szakértő, diplomatikus és emberségesen megértő fordítói tevékenységéért. Az erdélyi címert ábrázoló falitáblát hálásan köszönöm Kovács István teológiai tanár, jelenleg szerkesztő kollegámnak és barátomnak, aki különben tudásával és tapasztalataival mindig mellettem állt, és segítségemre volt ennek a testvérgyülekezeti találkozónak az előkészítésében, és az ajándékok beszerzésében. Végül, de nem utolsósorban, illesse hálás köszönet az alsójárai gyülekezet gondnokát és mindazokat az egyházközségi híveket, akik közreműködtek vendégeink fogadásában. Hisszük azt, hogy readingi testvéreink július 29-i látogatása az első jelentős mérföldkő kapcsolataink tízéves történetében, és ez a kapcsolat, amely a mi részünkre felbecsülhetetlen értékekkel is járt, a jövőben is tovább fejlődik majd. SZATHMÁRY I N C Z E K O R N É L

UNITÁRIUS VILÁGTALÁLKOZÓ - HARMADSZOR! Az idén augusztus 11-én, immár harmadszor került sor az unitárius világtalálkozó megtartására, a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn. Az Erdély majdminden tájáról összegyűlt unitárius hívek mellett jelen voltak a magyarországi, nyugat-európai és tengerentúli testvéregyházak képviselői is. Az ünnepség nyitányaként a homoródalmási fúvószenekar kíséretében díszlovasok vonultak fel a millenniumi zászlóval. Egyházi beszédet dr. Szabó Árpád püspök mondott. Az ünnepi prédikáció alapgondolatául Józsué könyvének 24. fejezetéből választott részeket (1-2, 14-15, 24-26), melyek alapján a történelmi alaphelyzetek hasonlóságára hívta fel a figyelmet: akkor is, most is egy-egy történelmi korszak zárult le éppen. A továbblépés csak a követendő vezérelvek félreérthetetlen megfogalmazása után következhet be. Ami Józsué számára az Isten szolgálatát jelentette: én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! „Magunk mögött hagytuk mi is történelmünk legellentmondásosabb korszakát, a huszadik századot. Jövőt remélni csak Józsué életprogramjának vállalásával lehet" - hangsúlyozta a püspök. A Nemzeti Imát követően a külföldi testvéregyházak képviselői szóltak a jelenlevők népes táborához: az Unitárius Univerzalista Nemzetközi Tanács és a'Magyarországi Unitárius Egyház nevében dr. Mikó István főgondnok, az Amerikai Unitárius Egyház és a Testvéregyházközségi Tanács részéről David Keyes lelkészelnök, az Angliai és írországi Unitárius Egyház küldötteként Clifford Read lelkész, a Hollandiai Remonstráns Testvérek Egyháza nevében Florus Kruyne mondott beszédet. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nevében Csallóközi Zoltán főosztályvezető köszöntötte a jelenlévőket.

Ezt követően színes, változatos és gazdag ünnepi műsorra került sor. Fellépett a székelyudvarhelyi Balázs Ferenc vegyes kórus, Szalay Zsuzsanna és Takács Enikő egy-egy Tompa László- és Illyés Gyula-verset szavalt, Pál Rózsika és Bodor Kinga népdalokat énekelt, színpadra léptek továbbá a szentgericei és az ürmösi népi táncosok is. A pergő ritmusban lezajlott ünnepi műsor után Dombi Dezső egyházköri felügyelő-gondnok a rendező székelyudvarhelyi unitáriusok nevében kívánt további kellemes időtöltést az egybegyűlteknek. A világtalálkozó záróaktusaként sor került a Legnagyobb Székely, a négyszáz éve elhunyt báró Orbán Balázs síremlékének megkoszorúzására. (kvári)


BRASSAI-HÉT - 2001 1970 májusa óta immár harminckettedszer került sor a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum ünnepség-sorozatának a Brassai-hétnek a megrendezésére. Minden évben kitárulkozás ez a hét: tanárok és diákok mutatják be a szülőknek, érdeklődőknek együttműködésük legújabb eredményeit, s ugyanakkor gondosan ápolják az immár közel négy és félszázados tanintézet hagyományait. Hosszú időn át május utolsó hete volt az ünnepségek ideje, s a ballagási ceremónia is mozzanatát képezte. Aztán a ballagás áttolódott június közepére, a város másik két nagy magyar tanintézete is bevezette az iskolai napokat, úgyhogy egyeztetni kellett. így az idén május 14-19. között került sor a Brassai-hétre. Megelőzően április 2628-án a Báthory István Líceum, utánunk május 24-26-án az Apáczai Líceum rendezte meg napjait. Újdonságnak számított, hogy az idén először az Unitárius Szemináriumi Líceum diákjai csak alkalmilag vettek részt a rendezvényeken. A Popa Márta igazgatónő vezette négy osztály ugyanis november 9-12. között Dávid Ferenc halála évfordulójával kapcsolatban beindította a Kollégiumi napok ünnepséget. Ezt hagyománnyá kívánják fejleszteni. Az idei Brassai-hét műsorát már május 10-én, majd másodszor május 14-én is közölte a Szabadság, s szinte minden mozzanatáról hosszabb-rövidebb tudósításban számolt be. Az Arccal az új évezred felé főcímmel ízléses meghívót nyomatott az iskola, rajta az épület fényképével, s a legtöbb rendezvénynek házilag sokszorosított műsora, ismertetője is készült. A megnyitóra hétfőn délelőtt az iskola előcsarnokában került sor. Az Unitárius Egyház részéről Andrási György előadótanácsos köszöntötte a rendezvényt, Kósa Mária igazgatónő az épület homlokzatán olvasható Musis et virtutibus (Múzsáknak és erényeknek) feliratból kiindulva vázolta az iskola történetét, hagyományait. A város vezetősége első alkalommal tisztelte meg a rendezvényt: Boros János alpolgármester üdvözlő szavaiból az is kitűnt, hogy a helyi tanács nem tudta anyagilag támogatni az ünnepségsorozatot. Ezután az előcsarnok Brassai- és Berde Mózsa-szobrait koszorúzták meg a diákok. Délben 12-kor a Házsongárdi temetőbe vonultak ki a VII-es tanulók, alulírott beszédét s egy szavalatot követően a Brassai-sír megkoszorúzására került sor. Egy óra múlva az iskola új rajztanára, Kocsis Ildikó mutatta be tanítványai legjobb munkáit a 42-es teremben. A könyvtárban pedig Kósa Magdolna magyartanárnő VIIesei tíz poszteren szemléltették a temető azon jeles halottainak életútját, akiknek a sírját gondozzák. Délután 3-kor Simon Gábor fizikatanár szervezésében a régi háztartási felszerelések kiállítása nyílt meg. Két órával később a tanár-diák kerekasztal célja a kötetlen társalgás volt a megjelent oktatók életpályájáról, eddigi tapaszta10 Unitárius Közlöny

latairól. Az utóbbiak régi fényképekkel is „szemléltethették" életük korábbi mozzanatait. Délután az esti tagozatosok is bekapcsolódtak a hét műsorába: 6-kor Stan Alexandru aligazgató román, alulírott magyar beszédét követően megkoszorúzták az előcsarnok két szobrát, utána a díszteremben román nyelvű szavalóestre került sor. A sportnap - a korábban hagyományos csütörtök helyett - az idén kedden volt. Megrendezését zavarta, hogy az udvart a hátsó épületszárny tetőtér-beépítési munkálatai miatt jórészt lefoglalták a felszerelések. így házon kívül is folytak mérkőzések. A kicsik labdarúgómérkőzését a IV. Á-sok, a nagyokét a XI. C-sek nyerték. Volt még kézilabda és kosárlabda döntő. A legérdekesebbnek pedig a XII-es lányok és a tanárnők csapatának kosárlabda meccse bizonyult. Ennek végén a két csapat tagjai kölcsönösen megajándékozták egymást. Délután az elemisták tartottak ünnepélyt, s ugyanakkor a tanárok tudományos ülésszakát is megrendezték a biológiai teremben. Ezen először az iskola nyugalmazott tanárnője, Hantz Lám Irén mutatta be igen színesen a Város az Őrhegy alatt (Nagyenyed szóban-képben) című - szerkesztésében most megjelent - közel 200 lapos emlékkönyvet. A továbbiakban hat tanár tartott előadást. Dr. Fazakas István Brassai történészi tevékenységét, nézeteit méltatta. A most iskolánkba került Zsemlyei Borbála angoltanárnő kérdőíves felmérés alapján a brassais diákok magyarságtudatát értékelte. Szerda diáknapnak minősült. Délelőtt a tanárok helyett ők tartottak órákat, sőt tornaórát is a tanároknak. Délután pedig tudományos ülésszakon mutatták be legjobb dolgozataikat. A nappali líceumi tagozatról 40-en, az estiből 11 -en szerepeltek. A rengeteg cím közül helytörténeti vonatkozásai miatt kettőt emelünk ki: Adatok az egykori Hóstát megismeréséhez (Kiss Lóránd); Brassai Sámuel és az unitárius szellemiség (Bálint Benczédi Réka). Ugyancsak délután zajlott a Bazsó Ferenc zenetanár irányította népdalverseny, melyen a brassaisok elől elvitte a pálmát a bánffyhunyadi líceum- XI. osztályosa, Péntek Zsuzsa. Volt még Révész Erzsébet tanárnő szervezte „Lányok vetélkedője". Hat négytagú leánycsapat mérte össze háztartástani ismereteit, ügyességét. A VII. B-sek bizonyultak a legjobbnak. Este az előcsarnokban Duodráma címmel angol és német nyelvű, a régi iskoladrámákra emlékeztető jeleneteket mutattak be, majd ugyanott román nyelvű Caragiale-előadás következett. Csütörtök délben a hét fő vetélkedője zajlott le Brassai Sámuel élete és munkássága témával. Erre megérkezett a debreceni testvérintézmény, a Brassai Sámuel Szakközépiskola küldöttsége is. Az idén a testvériskolák közül csak ők jöttek el a Brassai-hétre. (Bár a faliújság ünnepi összeállítása épp a testvériskolákat mutatta be!). Az izgalmas vetélkedőn első helyezést az unitárius osztályok csapata ért el, utánuk a két kolozsvári brassais, majd a debreceni csapat következett. Ezzel párhuzamo-

san az idén beindult közgazdasági osztály hívta a X-XLes diákokat versenyre „Vállalkozni jó" témával. A hét csapatból a XI-Á-sok nyertek. A délután az angol kultúra jegyében folyt. Volt Shakespeare-szonett műsor, quiz-show, Thornton Wilder-színdarab (A mi kis városunk) bemutató, valamint angol kulturális vetélkedő. Este Soó Éva Te tudsz repülni? címmel adott elő versműsort (XX. századi magyar, észt, francia költők), gyér, de lelkes közönségnek. A pénteki nap újdonsága az udvaron megrendezett hangulatos vásár volt: kézimunkát, süteményt, növényeket, élő kiscicákat, nyuszikat árultak, de mutatványosok, muzsikusok, szerencsejátékosok, rendőrök is felléptek a nyüzsgő tömegben. A tombolán egy tortát sorsoltak ki. Délután került sor a díjkiosztásra a díszteremben. Ezt Mindhalálig című versműsor, Csokonai Dorottyájának színpadi megjelenítése követte, végül pedig a Bogáncs néptáncegyüttes s ennek utánpótlás csapatai léptek fel fergeteges sikert aratva. Az egyes számok közt a népdalverseny győztesei énekeltek. Az esti „diákbuli" elmaradt, a szervező tanárok és az iskola vendégei a tanári szobában közvacsorán vehettek részt. A díjkiosztás folyamán szót kért a Németországban élő brassais véndiákokból 1995-ben alakult „Erdélyieket Segítő Ötök Társaságának" képviselője, Hutter György, s évenkénti irodalmi pályázat meghirdetésére három pénzbeli díjat ajánlott fel. A pályázat elbírálását a magyartanárokra bízta. Szombaton került sor a hagyományos torockószentgyörgyi zarándoklatra. Egy autóbusznyi tanár és diák vállalkozott az Újvárosi Tamás és Fehér Judit tanárok szervezte útra. Az unitárius templomban Solymosi Zsolt teológiai hallgató tartott istentiszteletet. Brassai szülőházának emléktáblája előtt dr. Málnási Ferenc magyartanár mondott beszédet, utána a kolozsvári és a debreceni iskola megkoszorúzta a táblát. A továbbiakban a tanárok és diákok csoportjai felkeresték a torockói múzeumot, a malmot, kirándultak a torockószentgyörgyi várhoz és a Székely kőre. A Brassai-hétre csak számítógépes lemezen készült el a közgazdász diákok lapjának, a Közmag-nak a 3. száma, viszont kijött sajtó alól a Védett Burok - Brassais Újság (röviden BU) 3. száma. A 16 oldalas színes nyomatú igen változatos tartalmú lapot (mely közli a Brassai-hét műsorát is) Dobri Réka ballagó diák és öt munkatársa szerkesztette. Dr. G A A L G Y Ö R G Y

AZ UNITÁRIUS UNIVERZALISTA NEMZETKÖZI TANÁCS OXFORDBAN TARTOTT SZIMPÓZIUMI ÜLÉSE Az Unitárius Univerzalista Nemzetközi Tanács (ICUU) 2001. június 25-29. napjain az angliai Oxfordban (Harris Manchester College) tudományos szimpóziumot rendezett, amelynek fő témája: Az Unitárius Univerzalista teológia a 21. század hajnalán volt. A szimpózium fő célkitűzése felmérni az unitárius teológia jelenlegi helyzetét és fölvázolni a jövő perspektíváit. Ezért a meghívott előadók a jelenkori unitárius teológia képviselői voltak, főleg a teológiai intézetek részéről Egyházunk részéről Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész és dr. Rezi Elek teológiai tanár-dékán vettek részt; előadást alulírott tartott. A következő előadások hangzottak el: Phillip Hewett: A kanadai unitárius univerzalista eszmeiség a 21. század hajnalán Dr. George Chryssides: Az angol unitarizmus a 21. században Dr. Rebecca Parker: Az észak-amerikai unitárius teológia Pearl Green Marbaning: Az unitárius teológia Indiában Dr. Thandeka: Az unitarizmus etnicitása David Usher és Andrew Hill: Az unitarizmus helyzetének áttekintése a világon Dr. Rezi Elek: Az erdélyi unitárius teológia a 21. század hajnalán A szimpózium keretében munkacsoportokat szerveztek, előadásokkal és megbeszélésekkel. A témák: az istentisztelet, szervezés és gyakorlat, szociális szolgálat. Egyházunk részéről Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész az istentisztelet munkacsoport keretében tartott előadást. Mindketten tevékenyen részt vettünk a különböző nagyobb és kiscsoportos megbeszéléseken. Meggyőződésem, hogy a szimpózium nagyon eredményes volt, tanítottunk és tanultunk. Megismertük egymás értékeit, és felismertük, hogy szükségünk van egymásra. Az unitarizmus teológiája nagyon színes képet mutat a 21. század hajnalán, a „cyber-teológiától" a szabadelvű keresztény protestáns teológiáig, de az egységet mindenképpen szeretnénk fenntartani. Ezt a szempontot figyelmesen szem előtt tartották az előadók, a hozzászólók, a résztvevők. Az oxfordi szimpózium a kezdetet jelentette abban az általános igényben, hogy ehhez hasonló „teológiai véleménycserére" gyakrabban van szükségünk. Talán két év múlva újra találkozhatunk. Július 1-4. napjain vezetőképző tanfolyamot tartottak, ugyancsak Oxfordban (Balliol College), szintén az ICUU rendezésében. Egyházunkat Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész képviselte. D r . REZÍ ELEK


BALÁZS FERENC-EMLÉKNAP centenáriumi ünnepség Kolozsváron és Mészkőn Egyházunk, valamint az Erdélyi Magyar Közmű- népnevelőnek. Erdélyben nem lehet népfőiskoláról velődési Egyesület (EMKE) és a Romániai Magyar beszélni Balázs Ferenc nevének említése nélkül Népfőiskolai Társaság (RMNT) egész napos, gazdag szögezte le az előadó. Az európai modell szerint működő rendezvénysorozattal emlékezett Balázs Ferencre, szüle- oktatási forma célja a felnőtt ember műveltségének és tésének 100. évfordulója alkalmából. Május 26-án, szom- szakmai felkészültségének a fejlesztése, amit Balázs bat délelőtt, az egyház dísztermében kezdődő ünnepsé- Ferenc nemzeti érdeknek nevezett. gen, a rendezők nevében dr. Szabó Árpád püspök az Vallasek Júlia, egyetemi gyakornok, Balázs Ferenc ünnepelt népszolgálatát úgy méltatta, mint ma is pél- levelei feleségéhez, Christine Frederiksenhez címen daértékűt: „Ma Balázs Ferenc lábnyomait keressük. És kínált ízelítőt a témából, beígérve a levelezésből készült hisszük, hogy az élet szele nem fújta be ezeket a nyomo- válogatás közeijövőbeni megjelentetését is. Ezt követőkat" - mondta. Kötő József színháztörténész, az EMKE en Cseke Péter író Balázs Ferenc relevanciák címmel elnöke azt hangsúlyozta, hogy: „Balázs Ferenc európai tartott előadást, majd Keszegh Vilmos egyetemi tanár A szemmel és erdélyi lélekkel építette létünket", vagyis népiesség az irodalmi beszédmódban cím alatt Balázs transzilvanizmusa keretében is társadalomban gondol- Ferenc Zöld árvíz című regényét értelmezte újra. A délekodónak nevezte a nagy elődöt, akinek életműve és em- lőtti ünnepi megemlékezést Kötő József színháztörléke - dr. Egyed Ákos (RMNT) szerint is - „egészen kü- ténész előadása - Balázs Ferenc alakja a hazai drámairolönleges helyet foglal el történelmi örökségünkben." dalomban - zárta. Szombaton délután Mészkőn folytatódott a Balázs A megnyitót követően hat előadó méltatta az erdélyi unitárius lelkész, író, népfőiskolát szervező és szövet- Ferenc-centenárium. Balázs Ferenc templomában a kezet-alapító Balázs Ferenc életművét. Az ünnepi meg- szószéki szolgálatot dr. Szabó Árpád püspök végezte. emlékezések sorát Kovács István „Balázs Ferenc hit- és Ünnepi beszéde alapgondolatául János evangéliuma 12. életfelfogása" című előadása nyitotta meg. Balázs részének 24. versét választotta: Bizony, bizony, monFerencet szüntelenül kereső, önmagának is nemegyszer dom néktek, ha a földbe esett búzaszem el nem hal, csak ellentmondó gondolkodóként mutatta be, akinek folya- egymaga marad, de ha elhal, sok gyümölcsöt terein. Ily matosan változott Istenről alkotott felfogása. Mindaz, módon termett gyümölcsöt Balázs Ferenc is az általa amit maga után hagyott, többféle módon értelmezhető; „Isten völgyének" nevezett vidéken, ahol rövidre szabott néha úgy tűnik, hogy a szépíró kerekedett felül a gondol- életpályája alatt nemcsak lelkészi és irodalmi tevékenykodón, a teológuson, de a kortársakat gyakran nyugta- séget folytatott; ennek bizonyságaként ott áll az 1931lanító újszerűségével is mélyen hívő unitárius maradt. ben restaurált gyönyörű kis templom, az akkor épített Cselekvő keresztény volt, kinek szavai hitelességnek lelkészi lakás, a vidékfejlesztési tervek, az általa létrehoörvendtek. Valódi „kultúr-protestánsként" élt, hisz a zott népfőiskola. Ez mind a Balázs Ferenc-i életmű gyütemplom mellett az iskola, a hit mellett az értelem vilá- mölcse, amely, akár az elvetett búzamag, ma is sokak számára erőt, életet és reményt adó mindennapi kenyér. gosságát szolgálta. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE és az RMNT titkára Az istentiszteletet követően Bartha Mária Zsuzsanna Izlandtól Mészkőig címmel a népfőiskolák eredetéről, mészkői unitárius lelkész köszöntötte az ünnepi renmibenlétéről és jelentőségéről tartott előadást. Párhuza- dezvény résztvevőit, majd Andrási György előadótanámot vont a dán kétévfolyamos népfőiskolák megalapító- csos tartott emlékbeszédet Balázs Ferenc, a lelkész címjának, Nicolai Frederic Severin Grundtvignak (1783- mel. Ünnepi műsorral léptek fel a kolozsvári Unitárius 1872) a munkássága és a Balázs Ferencé között. Az Kollégium diákjai és énekkara, majd a templomkertben északi szigetországban a zord időjárás és zaklatott törté- álló Balázs Ferenc mellszobor megkoszorúzására került nelmi körülmények közepette a helyi közösségekben sor. Innen a szépszámú megemlékező a mészkői temeegyfajta tiszta, természetes, anyagi pozícióktól mentes tőbe vonult, ahol az unitárius egyház, a mészkői unitáhajlam alakult ki a népfőiskolai mozgalom iránt. Ezt rius egyházközség, a mészkői RMDSZ, az EMKE és a fejlesztette tovább a 19. században Grundtvig, aki elsőd- RMNT, valamint az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági leges fontosságot tulajdonított az élő szó szerepének és a Egylet nevében helyeztek koszorút Balázs Ferenc sírgyakorlati ismereteknek. Tevékenységének hatására jára. A centenáriumi emlékünnep a mészkői unitárius népfőiskolák jöttek létre Skandináviában, majd Európa egyházközség által rendezett falutalálkozóval ért véget. más részein is. Az izlandi példa tulajdonképpen egyidős Hálás köszönet a rendezvény támogatóinak: Illyés a mi kárpát-medencei történelmünkkel. Balázs Ferenc Közalapítvány, RMDSZ - EMKE - Kisebbségi Tanács, hasonló célokat követett, neki szintén olyan mostoha RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Művelődési és Egyházkörülményekkel kellett megküzdenie, mint a nagy dán ügyi Főosztály. ^


UNITÁRIUSOK - A VALLASSZABADSAG FÖLDJÉN Tordán 127 országgyűlés volt. Ezek közül városunk részére a legfontosabb az 1568-ban megtartott, mert ezen az országgyűlésen mondták ki a világon először a vallásszabadságot. A vallásszabadság kihirdetésével Dávid Ferenc, János Zsigmond és városunk neve is kitörölhetetlenül beíródott a világtörténelembe. A vallásszabadság törvénybe iktatásával Torda lakóinak nagy része áttért az unitárius vallásra, és így a város központjában lévő nagytemplom az unitáriusok kezébe került. A templomot 1601-ben Básta csapatai, 1706-ban pedig a labancok felgyújtották és lerombolták. Az unitáriusok mindkét alkalommal újraépítették. A tordai unitáriusok 1721. november 22- ig tartották itt istentiszteleteiket. E napon - az ellenreformáció nyomására - templomuk átadására kényszerültek, istentiszteleteiket az unitárius gimnáziumban tartották. Abban az időben elődeinknek meg volt tiltva, hogy új templomot építsenek. II. József osztrák császár és magyar király 1781. október 20-án kiadott Türelmi Rendelete lehetővé tette az új templomok építését. Őseink 1791-1792-ben nagy anyagi áldozatokkal és sok munkával felépítették a most is álló, és jelenleg is használatunkban lévő templomot a Rákos patak mellett. A templom építése idején a lelkész Sárdi János, a gondnok pedig Balogh Zsigmond volt. A templom több alkalommal is javítva volt (1823, 1870, 1903, 1946, 1968, 1975-76, 1984), de a legnagyobb javítást - úgy külsőleg, mind belsőleg - 1999-2000-ben végeztük. Bár városunkban élő híveink nagyon nehéz anyagi helyzetben vannak, mégis nekifogtak templomunk javításához. A tordai unitáriusok nagy része - úgy anyagilag, mind közmunkával - szívvel-lélekkel támogatta a nemes munkát. E magasztos munkában a legnagyobb támogatást a westoni unitárius testvérgyülekezettől kaptuk, akik több alkalommal is segítségünkre jöttek, és minden évben felkerestek. Kiss Gyula hívünk lelkes közreműködésével egy hollandiai keresztény szervezet is besegített a munkálatok elvégzésébe. Pataki József városi tanácsos segítségével a tordai városháza is szép összeggel járult hozzá egyházi épületeink rendbetételéhez. Templombelsőnk 1990 előtt is elég híven szolgálta egyházunk és népünk hagyományait, de most még csodálatosabb. A nőszövetség varrottasokat készített és készíttetett is. Szintén nekik köszönhetjük az új perzsa- és futószőnyegek megvásárlását. Pataky József művészi - magyar és székely motívumú fafaragásai még meghittebbé teszik templomunk belsejét. E csodálatosan szép faragványok egy részét Pataky József ajándékozta templomunk részére, szeretett halottai emlékére; a faragványok másik része egyes hívek kérésére, illetve megrendelésére készült, minden egyes darab kegyes megemlékezésként került a templomba. Az 1999^-2000. évi javítások alkalmával újrafestődött az egész templombelső, beleértve a padokat is, és minden karbantartási munkát elvégeztünk. A templom mellett - a jó Isten segítségével - sikerült a lelkészi lakás megjavítása,

és a két egyházi bérlakás utcára néző részeinek rendbetétele is. Fazakas Ferenc 33 évig tartó tordai lelkészsége alatt (1968-2000. december 31.) a hívek a következő munkálatokat végezték még el: 1971-ben: az orgonára elektromos szélkompressziós fújtatót szereltek és a templomtoronyot - cserepek helyett - bádoggal fedték be. 1979-ben: a templom kapujától a férfi és női bejáratig betonjárda készült. Megtörtént a templom padlásának újrapadolása is. 1980-ban: a templomtorony újrabádogozása. 1993-ban: a harangok villanyárammal történő működtetése 1998-ban: az orgona javítása. 1999-ben: kopjafa állítása a templomudvaron a millennium emlékére. Az itt felsorolt munkák csak úgy valósulhattak meg, hogy híveink - pénzbeli adományaikon kívül - nagyon sok önkéntes munkát is végeztek. Hogy ez mennyire így van, felsorolom, mibe került volna orgonánk megjavítás.a: egy Brassóban élő orgonajavító 1998-ban 30 milliót kért és két személy részére egy hónapig kosztot és szállást. E nagy kiadásoktól Tőkés Gyula és munkatársai mentették meg egyházközségünket: tíz napig dolgoztak reggeltőlestig, és az orgonát nagyon jól megjavították. Tőkés Gyula több mint 30 éve önkéntesen végzi a villamossággal és mechanikával kapcsolatos összes javításokat, beleértve a harangok karbantartását is. Hálás köszönet mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárul egyházközségünk gyarapodásához és előre meneteléhez. Nagyon sok nevet kellene felsorolni buzgó híveink közül, de nevüket őrzi az egyházközségi aranykönyv. Egy hívünk nevét mégis meg kell említsem, és ez Fodor Béla gondnokunk, aki nagyon sokat tett és tesz egyházközségünkért. Méltó utóda édesapjának. 10 Unitárius Közlöny

A tordai unitáriusok békességszerető, igaz emberek, akik mindig kiálltak hitük és egyházuk mellett, amiről volt lelkészünk is meggyőződött. Ezt bizonyítja az a tény, hogy városunk három utolsó unitárius lelkésze összesen több mint 100 évet szolgált Tordán, no meg az is, hogy az 1968as tordai lelkészválasztásra tíz lelkész is jelentkezett. Az elmúlt 33 év alatt a következő gondnokaink buzgó segítőtársai voltak lelkészünknek, és szívükön viselték híveink dolgait: Borbély N. György, Balogh László, dr. Gáli Miklós, és az utóbbi 15 évben Fodor Béla. Városunkban nagyon jó a viszony a különböző felekezetű lelkészek és hívek között. Az elmúlt 50 évben mindenik Tordán tevékenykedő magyar lelkész szolgált templomunkban is. Unitárius lelkészeink is szívesen vettek részt tevékenyen más egyházközségek munkájában, gondolok itt az imahetekre, a két kopjafaállításra és azok leleplezésére a tordai temetőben, a közösen megtartott március 15- i, és az összes felekezetek által megtartott millenniumi ünnepségekre, és még sok egyébre. A látogatást tevő egyházfők fogadásain is minden tordai lelkész híveivel együtt részt szokott venni. így volt ez 2000. május 21én templomunk újraszentelésén, amikor dr. Szabó Árpád püspök úr végezte a szolgálatot. Nagyon jól visszaemlékszem egyházközségünk utóbbi 50 évére. A sátoros ünnepek úrvacsoraosztással, a konfirmációk, az anyák-napi és a Dávid Ferenc-emlékünnepségek, az őszi hálaadás, minden-minden pontosan meg voll tartva, még 1944 és 1946 között is, amikor egyházközségünk legszomorúbb időszakát élte. A hívek egy része a háború miatt menekült el az egyházközségből, nagyon sok hívünket pedig lágerekbe hurcolták. Köztük volt Lőrinczy Dénes lelkészünk is. Az is előfordult, hogy egy-egy családból több személyt elvittek, példa rá a három Galambosi, a három Gönczi és a három Tompa testvér.

Az elhurcoltak nagy része - sajnos - soha nem jött haza. A javítások idején - 1967-ben hosszú hónapokon át istentiszteleteinket az evangélikus testvérek templomában tartottuk. 1944 ősze és 1967 között dr. Kovács Lajos, akkori teológiai professzor nagyon sok alkalommal teljesen díjmentesen szolgált egyházközségünkben. Az elmúlt évszázadban egyházközségünk legnagyobb jótevői: Sófalvy Sándor, Marek Vilma és Buzogány József voltak. 1859-ben a templomunk mellett levő unitárius elemiből 4 osztályos algimnázium lett, majd a 4 osztályos gimnázium főgimnáziummá alakult át. Több évszázadon keresztül ez volt az egyetlen magasabb fokú magyar iskola egész Torda-Aranyos megyében. Sajnos ezt az iskolánkat is államosították, elvették, akárcsak a többi egyházi iskolát. Tordai iskolásaink vallásórái jelenleg pontosan meg vannak tartva; ezt a szép és nemes munkát Bartha Mária Zsuzsanna mészkői lelkésznő végzi nagy odaadással és szakértelemmel. A tordai unitárius hívek öntudatos egyházszeretetükkel, szorgalmukkal és összetartásukkal, no meg a másokon való segítés által vívták ki azt, hogy Tordát az unitáriusok Mekkájának is nevezik. Jelenleg Fazakas Ferenc nyugalomba vonult lelkészünk ingyenesen folytatja munkáját addig, amíg új lelkészünk lesz. Nagyon remélem, hogy új lelkészünk megválasztása sem fogja megosztani híveink összetartását. Fazakas Ferencnek köszönöm a 33 évre terjedő szolgálatát, és arra kérem, önzetlenül legyen azon, hogy méltó új lelkészt kapjunk! TOMPA SÁNDOR n y u g d í j a s

Szerk. meg/egy.: A cikk megírása eltelt idő alatt a tordai egyházközség lelkészi állását pályázathirdetés útján Kiss László (volt lupényi) lelkész megválasztásával betöltötték.

NAGY FERENC

Négyszáz év zsoltára Négyszáz év zsoltára mintha együtt zengne imádságos hála fogjon minket egybe. Ragyogjon fel bennünk minden, mit a múlt ad, hogy magunkra leljünk fényénél a Múltnak...

Ránkdobott kövekből mennyi tornyot raktunk... az egy kenyerünkből mindenkinek adtunk. S kit táplál szent éhség, igazságra ajzó: áldott békességét zengi száz harangszó...

Négyszáz évünk mélyén hitszabadság lángol, tisztult, józan élmény, hősi tettre bátor... Onnan indult messze, mindig újrahajtva az a gazdag eszme, mely az egyet vallja, az Egységet vallja.

Fényénél a Múltnak, hogy magunkra leljünk: minden, mit a múlt ad ragyogjon meg bennünk. Fogjon mindet egybe imádságos hála, mintha együtt zengne négyszáz év zsoltára. Négyszáz év zsoltára...


Nagy Jenő 27 évig volt AZ ÖKUMÉNIA a Tordai Magyar Dalkör karnagya Nagy Jenő 1917. december 12-én született Segesváron. Édesapja Nagy Béla unitárius lelkész volt. Haton voltak testvérek. Jelenleg csak Irénke és Nagy Ferenc kiváló unitárius lelkész élnek; utóbbi, nemcsak mint lelkipásztor tűnt ki, hanem mint a magyar irodalom és költészet mestere is. Nagy Jenő 1939-ben érettségizett a kolozsvári unitárius gimnáziumban. 1940-ben tanítói oklevelet kap. 1941-ben behívják katonának, 1942-ben kivitték a frontra. 1944. április 13-án amputálták a jobb lábát. 1946-ban Adámoson kántortanító, itt két dalárdát is szervez, egy vegyest és egy férfit. Itt betanítja a János Vitézt, amivel bejárják az egész környéket. 1947-ben Tordára jön mint kántortanító, és átveszi a Tordai Magyar Dalkör vezetését is. Egy pár évig mint unitárius kántor is működik. Ez idő alatt megszerzi a zenetanári és karnagyi diplomát is. 1948-ban dalárdánk kerületi versenyen városunknak első díjat szerez. 1952 és 54-ben Nagy Jenő karnagy vezetésével a Tordai Magyar Dalkör szintén első díjat kap. Ebben az időben dalárdánknak 120 tagja volt. Nagy Jenő vezetésével nagyon sok versenyen részt vett dalárdánk, és még országos találkozókról is szép díjazást hoztak. A Tordai Magyar Dalkör mellett külön minden iskolában dalárdákat, zenekarokat, tánccsoportokat, színjátszó csoportokat szervezett, melyekkel bejárta országunk városait és falvait, és nagyon sok elismerést és első díjat szerzett városunknak. 1947-ben előadták a Ludas Matyit; 1954-ben a Túrós puliszkát; 1956-57-ben a Kádár Katát iskolásokkal; 1958-ban ugyancsak az iskolásokkal a Jancsi és Juliskát; 1965-ben a Kádár Katát a dalárda tagjaival. Ezeket a darabokat éveken keresztül játszották, sőt a színdarabok, zenekari számok, dalárdai szereplések a rádióban is be voltak mutatva. A sajtó is kellően méltatta e nemes munkát. Nagy Jenő zeneszerzőként is sikereket ért el. Karnagyunk a vegyes zenekar mellett külön akordeonegyütteseket, sőt mandolin-csoportot is szervezett. A gyermekek ezreivel szerettette meg a dalt és a zenét, és ezek közül sokan hasznát is vették a tőle tanultaknak. Nagyon sok kirándulást és hangversenyt szervezett. E sokoldalú munkájával méltán kiérdemelte az első fokú miniszteri elismerést és a vele járó kitüntetést. 1974-ben - 27 évi nagyon eredményes munka után (19471974) - betegsége miatt (szívinfarktus), nagy lelki fájdalommal tette le a karmesteri pálcát. Nagy Jenőéknek 3 gyermekük volt, jelenleg csak Katalin, özv. Fülöp Dezsőné él. Szeretett karnagyunk 1981. április 9én halt meg. Temetésén ott volt Torda város apraja-nagyja. Nyugodjék csendesen! Vajda Jánosné, szül. Jakab Katalin, aki Torda szülöttje, miután átvette iskoláinkban az ének és zene tanítását, mindenben a Nagy Jenő munkáját folytatta. O is szép sikereket aratott. Nagyon, de nagyon sajnáljuk, hogy eltávozott Tordáról. Városunknak jelenleg is nagy szüksége volna egy Nagy Jenőre vagy Vajda Jánosnéra, mert a 129 évvel ezelőtt alakult és egyik legrégebbi Magyar Dalkörünknek nincs karnagya. Nagyon bízom abban, hogy Torda magyarjai, kik mindig kitettek magukért, nem fogják elnézni Dalkörünk megsemmisülését. Jusson mindig eszünkbe egy kedves dal szövege, miszerint: „Aki dalol, sosem fárad el, aki felnéz, sosem csügged el, mert a dalt ajkunkra a jó Isten adta, Ő ad erőt a nagy harcra!" TOMPA SÁNDOR

JEGYÉBEN

Szívet-lelket gyönyörködtetett az a gyermeknapi ünnepség, melyet ez évben közösen szervezett meg a „Templom és iskola". Az újszékelyi és alsóboldogfalvi lelkészek és nevelők közös elhatározással és közös összefogással olyan magas szintű gyermeknapi ünnepséggel ajándékozták meg a két falu óvódás- és iskoláskorú gyermekeit, melyhez hasonlóra nem volt példa mostanig. Talán azért is volt ennyire színes, gazdag és tartalmas, mert az ökuménia jegyében szerveztük meg. Nem csoda, hisz 1868-ban, amikor Orbán Balázs felkereste településünket, megjegyezte: „Boldogfalva sokvallású lakói boldog egyetértésben élnek, mi a hazánkban mindenütt, de főleg a székely földön meglevő vallási türelemnek bizonyítványa." (A Székelyföld leírása I. kötet, 20. oldal). Reggel 9 órakor istentisztelettel kezdtük az ünnepséget, az újszékelyi református templomban. Először Bíró Mihály alsóboldogfalvi unitárius lelkész mondott imát, melyben Isten áldását kérte, szemünk fényei: gyermekeink egészségéért és boldogulásáért. Ezt követően Portik Hegyi Kelemen katolikus plébános Márk evangéliuma 10,13-16 versei alapján „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa" textusban leírtak alapján, korunknak megfelelően és szívhez szólóan mutatott rá a valláserkölcs elmélyítésének fontosságára. Végül Kányád! György református lelkész mondott záróimát. A reggeli áhítat után, amelyen a szülők is részt vettek, egységesen levonultak az újszékelyi Bem József Általános Iskolába, ahol minden egyes gyermek édességekből összeállított csomagot kapott, majd a sportpályán kezdetét vette a sportvetélkedő, melyből nem hiányzott a kötélhúzás, zsákban futás, kerékpár ügyességi verseny, a futball, meg a kézilabda mérkőzések sem. Az ünnepség színvonalát nagyban emelte a Demeter Annabella unitárius kántor-tanító által vezényelt furulyaegyüttes és az iskola dalcsoportjának színvonalas előadása. A szép ünnepség keretében tanulóink valláserkölcsiig, szellemileg, testileg gyarapodtak. Bátran kijelenthetjük, hogy a Reményik által megfogalmazott nemes feladatnak eleget tettünk közösen: „Templom és iskola". Az ajándékcsomagok összeállításának anyagi fedezetét Kányádi lelkész úr vállalta magára, amint megfogalmazta, Máté evangéliuma 7, 7 verse alapján: „Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtatok, zörgessetek és megnyittatik néktek." A helyi Tanács mellett a két egyház - az unitárius és a református - is szép összeget ajánlott fel gyermekeink megörvendeztetésére. Mindezt megköszönte az a sok örömtől csillogó boldog gyermek szempár, az a sok vidám gyermekkacaj, mely június 1-én visszhangzott az iskola sportpályáján. Az ünnepség befejeztével lelkészek, nevelők megállapítottuk: dolgozni csak így érdemes együttes erővel, közös akarattal egy igaz cél érdekében. GÁLFALVI G Á B O R

igazgató-tanító, Alsóboldogfalva 10 Unitárius Közlöny

LÁSZLÓ GYULÁÉK ÖRÖKSÉGE Az elmúlt időt, az eseményeket, a történelmet megváltoztatni nem lehet. Volt, ami volt, minden már a múlté mondják sokan. Én mégis visszatekintek az elmúlt évszázadra 1901-ig, amikor egy tanító (id. László Gyula) fiatalos lendülettel megváltoztatta az emberek mindennapi életét itt, Kőhalomban. Az iskolában csodálatosan tanított, gyermek- és felnőtténekkart szervezett. A vidéki iskolákban tanácsadó-vizsgabiztos volt hétköznapjaiban, vasárnap pedig unitárius létére szívesen segédkezett a római katolikus templomban a kántori teendők elvégzésében. A természet szépségét, csodavilágát is megismertette a gyermekekkel, amidőn madárdal-megismerő napot tartott évente egyszer. A szülőkkel és a gyermekekkel gyümölcsfaiskolát létesített, amely még ma is megvan az Erdészeti Hivatal tulajdonában. Vadrózsaoltásra, gyümölcsfa-nemesítésre tanított iskolást, szülőt és mindenkit, akik érdeklődtek e téren. 1902. augusztus 18-án megnősült, feleségül vette Tordai Vilmát. 1903-ban megszervezte 37 unitáriussal a leányegyházközséget, amelynek gondnoka lett. A következőket jegyzi fel az unitáriusokról: „Az istenivégzés a szélrózsa minden irányából hozott ide össze minket, hogy megélhetésünket, családunknak mindennapi kenyerét itt becsületes munkánkkal megkeressük." Családi életüket Isten megáldotta egy kislánnyal és 1910. március 14-én fiúgyermekkel is. Ezen a megemlékező ünnepélyen kettős ünnepünk van, amidőn az apa és fia közel száz éves munkásságára tekinthetünk vissza. A munkásságában gazdag tanító az első világháború következményei miatt családjával együtt Kolozsvárra, azután onnan is tovább Budapestre kellett kitelepedjenek. A tanító fia tanár lett, bölcsészdoktori címet kapott s mint régészprofesszor az egyetemeken tanított. 1949-ig Kolozsváron és azután visszament Budapestre. Ő a mélyben kutatott, a szegények régésze lett. Festett és csodálatosan, egyszerűen, érthetően tanította, oktatta tanítványait. „Mindig úgy éreztem, hogy hajdani elődeink a hátam mögött állnak , s figyelik, mit és hogyan cselekszem", (ifj. László Gyula) Az egész magyarságnak hagyta a kettős honfoglalás elméletét, könyveit, a múltunkról és több mint 600 rajzát, metszeteit, festményeit. Kérésed az volt „felejtsünk el hamar téged". Ezt mondtad akkor is, amikor 1997. május 1-én meglátogattál minket és templomunkat. Azt nem lehet, azt nem szabad, hogy az apa és fia munkásságát elfelejtse e nemzedék, e maroknyi nép... Örökségül adtatok nekünk valamit a múltszázad furcsa világából, a szorgalmat, amelynek segítségével eredményt lehetett felmutatni. 1978-ig az unitáriusoknak Kőhalomban majdnem semmije sem volt, sem épület, sem ingóság. A semmi mellé 10 Unitárius Közlöny

tettem mint a gyülekezet első lelkésze a László Gyulák örökségét, a szorgalmas munkát, püspökeim, tanácsadóink segítségét, s amit itt láttok, íme, 23 év alatt valósítottuk meg Isten segedelmével. Június 17-e ifj. László Gyula elhunytának évfordulója. Ezen a napon a következőket mondhatom: legnagyobb valál Kőhalom szülöttjei között az elmúlt évszázadban. Ifj. László Gyula tudásával a múltban és jelenben, a magasban és mélységekben, mindenütt jelen volt. Gyermekkori élményei szülővárosához és Székelydoboshoz kötötték. Erdély megszállása után családja Kolozsvárra költözött, majd kiutasításuk után Magyarországra menekült. Érettségi vizsgát tett 1928. június 5-én a budapesti Kölcsey Ferenc Reál Gimnáziumban. Szőnyi István magániskoláját látogatta. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Csók István, Réti István, Lyka Károly voltak tanárai. A Hopp Múzeumban volt önkéntes gyakornok. Tanári oklevelet szerzett 1933-ban. Bölcsészdoktori címet a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1935-ben szerzett. Egyetemi disszertációjának címe: Adatok az avar kori műipar ókeresztény kapcsolataihoz. A Magyar Nemzeti Múzeum díjtalan gyakornoka lett 1934-ben. Múzeumi gyakornoknak nevezik ki 1936-ban. Múzeumi segédőr lett 1937-ben. Megnősült, felesége Vidra Mária. Harriseion ösztöndíjjal Görögországba utazhatott. Első ásatása a Kiskörös-vágóhídi avar temető. A bécsi döntés után visszatér Erdélybe, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanára lett, az Erdélyi Tudományos Intézet tagja. A háború alatt megismerte a kijevi múzeum régészeti gyűjteményét. Honfoglaláskori ásatásokat vezetett Kolozsváron. 1944-ben jelent meg alapvető munkája: A honfoglaló magyar nép élete címmel. A Bolyai Egyetem nyilvános rendes tanára. A Móricz Zsigmond Népi Kollégium tanárelnöke, a Magyar Népi Szövetség művelődési osztályának vezetője. Másodszor is Magyarországra távozott a politikai változások következtében, a kiutasítást megelőzve, 1949-ben. A Nemzeti Múzeumban dolgozott, egyetemi előadásait betiltották 1951-ben, a belső száműzetés évei következtek. A Nemzeti Múzeum Középkori Osztályának vezetője lett 1953-ban. A MTA Régészeti Főbizottságának tagja, 1954-ben a Romer Floris díjat kapja. Egyetemi nyilvános, rendes tanárnak nevezték ki 1957-ben. A tudományok doktora címet 1966-ban kapja meg. Tanszékvezető egyetemi tanár 1969-től. Tanulmányaival forradalmasította a magyar nép őstörténetére vonatkozó ismereteinket, megvetette a „kettős honfoglalás" elméletének alapjait. Nyugdíjazták 1980ban. Kitüntetései: Munka Érdemrend Arany Fokozata 1980, Finn Oroszlán Rend lovagja 1970, Bulgária 1300 éve, kitüntető oklevél 1981, Aranykoszorús Csillagrend 1985, Fitz József-díj 1988, Széchenyi-díj 1991, Nagy Lajos-díj 1993, Budapestért-díj 1993, Belváros-Lipótváros díszpolgára 1994, Magyar Köztársaság Középkeresztje a csillaggal 1995, AMKE díjért jött 1998. június 17-én. VASS M Ó Z E S

lelkész

r

/

*

i t "

M

Az embernek szüksége van közösségekre, „mert a közösség biztonságot nyújthat neki, tartalmat, célt adhat életének, nagyobb hatékonyságot szándékainak, a gazdagabb kibontakozás lehetőségét személyiségének." (Hankiss Elemér) Társas kapcsolataink kereteit a társadalom meghatározott alapegységei: a különféle emberi társulatok, együttesek adják. Az egyén egyidejűleg több kisebbnagyobb közösség tagja (család, baráti kör, munkahelyi kör, egyház). Ezekben éli mindennapi életét, ezek színterei tevékenységének, személyisége fejlődésének, életcéljai megvalósításának. A közösségnek, csoportnak sokféle definíciója ismeretes. Hankiss az embereknek olyan együttélését érti ez alatt, melyet a közös érdek, közös cél, közös értékrend, valamint e három tényező meglétének tudata: a mi tudat köt össze. Az ember lelki egyensúlyának fenntartásában igen fontosak kapcsolatai. A különböző személyekkel és közösségekkel való kapcsolatai során különböző szükségletek elégülnek ki. Mi is tartozunk kisebb-nagyobb közösségekhez, s tudjuk, egy választott csoporthoz való tartozásunkkor bizonyos elvárásaink vannak. Nekünk, lelkészeknek pedig az a kérdésünk, hogy mit adhatunk többet azoknak, akik az unitárius egyházat választották közösségként, s keressük azokat a forrásokat és lehetőségeket, amik munkánkat hatékonyabbá teszik. Ezért figyelhetünk fel Buda Béla meghatározására: „a mentálhigiéné olyan folyamatok és tevékenységek összessége, amelyek az emberi személyiséget és a közösségi kapcsolatokat erősebbé, hatékonyabbá, magasabb szervezettségűvé teszik.'1 (Buda Béla) A mentálhigiénés képzés pedig olyan tantárgyakat tartalmaz, mint: pszichológia, szociológia, pedagógia, etika, pszichiátria... A legnagyobb értéke azonban abban áll, hogy - az elméleti képzéssel egyensúlyban - olyan gyakorlati tudásra tanít, mint közösségszervezés, egyéni és közösségi lelkigondozás és tanácsadás, különféle csoportok vezetése (személyiségfejlesztés és önismeret, kommunikációs tréning) és kórházi gyakorlat. Ugyanakkor megtanít, hogy mennyire szükséges a segítők segítése is, ilyen, pl. a Bálint-csoport. Talán most már sokkal közelebb került hozzánk ez a szó, hogy mentálhigiéné, s már közel sem valami agyi vagy éppen pszichiátriai betegséget juttat eszünkbe, hanem olyan valamit, amihez nekünk is közünk van, vagy éppen lehet. Vagy pedig az ugrik be, hogy a szószéki szolgálat mellett lelkészi munkánk igen jelentős részét képezi a nevelés, családlátogatás, betegek, haldoklók vagy gyászolók lelkigondozása. Ennek elvégzéséhez azonban elméleti és gyakorlati tudásra van szükségünk. A mentálhigiéné pedig egy komplex rendszer, amiben jelen van vallás, csoport, család, házasság és ro-

ég) és mentálhigiéné konsági kapcsolatok, nevelés, egészségügy pedig éppúgy részt vesznek, mint tanácsadás, segítő szolgáltatások. A mentálhigiénében három területet különböztetünk meg: A) elsődleges (primer) prevenció B) másodlagos (szekunder) prevenció C) harmadlagos (tercier) prevenció A) A lelkész, az egyház és a primer prevenció A primer prevenció célja: kiiktatni azokat a körülményeket, lehetőségeket, okokat, amelyek lelki betegségeket, bajokat okozhatnak. Az egyház az a legfontosabb szociális szervezet, mely neveli az embereket, befolyásolja viselkedésüket, segít kialakítani énképüket. Direkt vagy indirekt módon megtanítja híveinek, hogyan kezeljék nehézségeiket, hogyan rendezzék kapcsolataikat, segítséget nyújt nevelésben, házassági konfliktusokban... Ugyanakkor olyan közösséget ajánl fel, ahol biztonságot, támaszt, odafigyelést és törődést kapnak. Ehhez a részhez tartoznak a felvilágosító programok, csoportok szervezése tizenéveseknek, öregeknek, özvegyeknek, elváltaknak... Ezek nem terápiás célból jönnek létre, hanem, hogy közösséget és kapcsolatot biztosítsanak azoknak, akik elszigetelten élnek. A primer prevencióhoz tartoznak olyan programok is, amelyek felvilágosító jellegűek: alkohplizmus, drog, abortusz, egészséges életmód... B) A lelkész, az egyház és a szekunder prevenció A lelkész gyakran az a személy, akihez a hívek elsőként fordulnak gondjaikkal. Ilyen esetben tőle függ, hogy mit kezd ezekkel a helyzetekkel. Lehet lelkigondozó vagy tanácsadó, a helyzet nehézségétől függően küldheti szakemberhez, vagy éppen önsegítő csoportok szervezésében segít. Idesoroljuk tehát a betegek, haldoklók, gyászolók, konfliktus helyzetben levők lelkigondozását, valamint a gyászolók, vagy alkoholisták családtagjainak önsegítő csoportba való szervezését. C) A lelkész, az egyház és a tercier prevenció Egyszóval azt mondanánk, hogy idetartozik a „rehabilitáció", vagyis a közösségtől elszakadottak csoportba vezetése, ezek újra befogadása. Pl. a gyász miatt magányossá váltak, alkoholizmusból felépültek... Ezek után már egészen világossá vált, hogy mi is fejtettünk ki mentálhigiénés munkát, vagy éppen ezek után tervezzük gyülekezetünk újraszervezését, megerősítését, olyan szolgálatok beindítását, amikre nagy szükség van, és esetleg el is várják tőlünk. FERENCZI ENIKŐ


Micsoda kaland! 3. rész A vezetőképző menete attól kezdve egy hétig délelőtti és délutáni előadásokból állt, amelyet az amerikai és erdélyi tanerőkből verbuvált fakultás vezetett az India különböző tájairól összesereglett unitárius ifjaknak, igaz, némelyikük már csak lélekben volt az. A szervező Unitárius Világszövetség (ICUU) Ázsia többi államából is képviselőket várt, de az érkezések nagyjából vízumgondok okán elbuktak. Ámulatba ejtő volt látni, ahogy otthon elöregedettnek vélt és éppen ezért annyira megváltoztatottnak vágyott erdélyi unitarizmusunk teológiájában és szervezeti életében egyaránt - mennyire lenyűgözte indiai hittestvéreinket! A püspök urunk szavait sokan szószerint leírták, s hálából az egész Románia püspökének szólították. Vallásos és egyházi életünk olyan elemeit tartották követésre méltónak, amit mi nem győzünk akarni megmásítani, megjavítani, élőbbé, sikeresebbé tenni. Attól kezdve többször is azon kaptam magam, hogy türelmetlenül önmagunkat hallgatásra intem, s értékelésre ösztönzöm olyan sajátosságaink iránt is, amelyeket korábban elhamarkodottan vagy felületesen életképtelennek ítéltem. Nem is állunk olyan rosszul, s örvendjünk, hogy így is állunk - nemegyszer így összegeztem' a többi unitárius egyházi állapothoz hasonlításunk végkicsengését. Ez persze nem jelenti azt, hogy önmagunk eszményeihez képest igenis ne lenne sok tennivalónk, de ezzel egy időben a jelen állapotok bőkezűbb és nagylelkűbb simogatását is felvéstem a tennivalók listájára. Ide, a vezetőképző keretébe tartozik bele az indiai idő első nagy lelki élménye. Az egyik reggel egy, a shillongi Madan Laban unitárius egyházközséghez tartozó öregember szólított meg. Elmondta, hogy nem mi vagyunk az első őket meglátogató erdélyi unitárius küldöttek. 1928-ban ugyanis egy közvetlenséget és tisztaságot árasztó fiatal lelkész érkezett az egyházközségbe. Ő ugyan csak nyolc éves volt akkor, de még ma is tisztán emlékszik arra az énekre, amit az egyik tiszteletére összehívott gyülekezeti estén tanított meg nekik. A megdöbbenés szinte hihetetlen méreteket öltött, amikor az öreg reszkető hangon énekelte el a mi „Éjnek, viharnak vége van" kezdetű unitárius énekünket, persze khasi szöveggel. A dallam akkor annyira megtetszett a helyieknek, hogy énekeskönyvük 145. számú darabjává avatták, s azóta is éneklik. Hasonló felfedezés riikán ért az életben: saját unitárius dallamunkat gondviselésszerűen felfedezni India felhőkbe szemérmesült hegyei ormán, a hindu istenek háta mögött, de ugyanannak az egy Istennek énekelve dicséretet! Ugye már magától értetődik, hogy másnap reggel, az erdélyi küldöttek tartotta áhítaton a derekas ének a khasi 145-ös, erdélyiként a 87-es számú volt, amelyet ki-ki a maga nyelvén énekelt; az amerikai testvérek alig akarták elhinni, hogy ők ebből valahogy kimaradtak. Ettől kezdve valahogy megváltozott, közvetlenebb lett a viszonyom a khasi emberekkel. És egyre többet 10 Unitárius Közlöny

akartam tudni róluk. Egy délután családlátogatás volt soron, amikoris Hajóm Khissor Singh dédunokái közül többet meglátogattunk, a végén már azt hittük, minden khasi rokona. O khasi fiatalként wales-i misszionáriusok hatása alá került, de csakhamar megértette, hogy az igazság az általuk tanítottnál jóval egyszerűbb: kapcsolatba lépett hát brit és amerikai unitáriusokkal, és 1887ben megalakította az első khasi unitárius egyházközséget. A mai egyház teológiája az ő nagyrészt jézusi keresztény vallásértelmezésen alapul. Szervezetük körökre oszlik, harmincegynéhány egyházközségben tízezer egyháztaggal, számuk növekvőben. Életkörülményeik és lehetőségeik jóval a miénk alatt éledeznek. Nagy részük falun él, sovány és köves föld megsokszorozott munkával learatható terméséből. Mégis boldognak és saját erejükben bízónak látszanak, s ebben nagy szerepe van egyszerűen, de valóságosan megélt vallásuknak. Őket nézve nemegyszer elgondolkoztam, nem kellene-e nekünk is kevesebb siránkozással és több önmagunkra figyeléssel bizakodóbban kezelnünk a jelent? De. A lakodalmi tapasztalatunk is szélesebb ismertetésre érdemes. Az egész kaland egy kétórás autóúttal kezdődött, amely során Kovács Sanyival többször is úgy egymáshoz bújtunk a hátsó ülésen, mintha legalábbis egy faluból származtunk volna. Az indiai vezetés őrültségeiről külön könyvet lehetne írni, s aki azt hiszi, hogy ült már öntörvényű, a szerencsében bízó, vakmerő sofőr mögött, az higgye el azt is, hogy Indiában majd minden sofőr ilyen. Soha annyi teherautót még nem láttunk egy útvonalon, s a viszonylag kiváló minőségű műúton mindenik elsőnek akar célba érni. A kéziféket és a biztonsági övet csak brit filmekből ismerik, de felesleges kényelmi cikknek tartják. Abban követik egykori gyarmatosítóikat, hogy ők is a menetirány bal oldalán vezetnek. Viszont a távolságot kilométerben mérik, hogy minden jó bonyolult legyen. A mi terepjárónk vezetője természetesnek tartotta, hogy amennyivel jobb az autója a többinél, annyival gyorsabban is kell vezetni. A gond akkor kezdődött, amikor megértettük, hogy minden sofőr ebben a tévhitben él. S abban is, hogy az előzés a megelőzendő jármű azon oldalán történjen, amelyiken valamivel több hely mutatkozik. Gondolhatjátok, mi kerekedett ki ebből. S ez történik India minden útszakaszán minden időben. Nem csoda hát, hogy évente több ember hal meg ott autóbalesetben, mint bármelyik betegségben. Na, azért valahogy megérkeztünk Jowaiba, az esküvő színhelyére, amely város az indiai unitarizmus központja, 800 ülőhelyes templomával és újonnan épített középiskolájával - ez utóbbi felavatására mi magunk is befutottunk. Miután a püspök úr és Olivia elvagdosták a szalagokat és leleplezték a nagy gonddal aláírt márványtáblát, illatos, bordó színű teát szervíroztak, majd bevonultunk a tágas templomba, amit aztán a lakodalmi népség azon nyomban meg is töltött. Csakhamar érkezett az ifjú pár is, de nem suhogó indiai fátylakban, ahogy mi képzeltük, hanem európai divatú öltönyben és fehér fátylas menyasszonyi ruhában. Bizony a kereszténység felvétele ilyesmit is magával hoz néha. A

szertartást a helyi prédikátor vezette - az indiai unitáriusokat nem lelkészek, hanem világi elöljárók irányítják a vallásos ösvényeken, akiket church visitor-nak neveznek. Az áldást a püspök atya és Olivia is a fejükre olvasta, így már biztosan egymáséi lettek. Gyalog vonultunk a menyasszonyi, majd vőlegényes házhoz, előbbinél süteményeket, utóbbinál rendes vacsorát szolgáltak fel, igen eredeti módon. A helyi szokás az, hogy az étkezés egy sátorban zajlik az udvaron, a többi helyiség a házban beszélgetni, táncolni és énekelni való. A vendégek érkezési sorrendben ülnek le az étkező sátorban, a többiek bételdiót rágcsálva várnak a sorukra türelemmel. Ez a bétel amolyan khasi nemzeti tökmag, sőt kábítószer-tartalmú bagószámba is elmegy. Fanyar ízű, kemény diószerű eledel, amit rendszerint zöld lapiba göngyölve, kis mészdarabkával fertőtlenítve rágnak szakadatlanul. El is színezi a fogsorokat sötétpirosra azon nyomban, állítólag tisztító hatással, bár az ellenkezője látszik. Mi előkelőségszámba mentünk, így az étkezési sorrakerülés nem telt sok időbe. A leülés alacsony, térdig érő asztalok mellé történt, még alacsonyabb padokra. Kapott mindenikünk egy-egy pléhtányért, s mi különc módra egy-egy kanalat is, az igazi indiaiak ezt mellőzik, és a mindenkori eledelt a jobb kezükkel fogyasztják, ügyesen összevegyítve az ízeket; ugyanezt a kezet tisztátlan dolgok érintésére nem használják. Aztán érkeztek a felszolgálók és tálakból a tányérunkra tették a különböző fogásokat, persze rizsét és lencsét mindenekelőtt, aztán csirkehúst pörkölve, kövéres disznóhúst, szarvasaprólékot csípős paprikával, meg mindenféle egyéb mártásokat is, köztük egy, a helyiek által kedvelt, általunk igen szagosnak vélt ínyencséggel, amit a disznó gyomrából állítanak elő. Meglepetésünkre az egyetlen ital a forró tea volt, amelyet az angoloktól örökölt szokás szerint tejjel szelídítenek. Kérdésünkre, hogyan létezik a teljes alkoholmentesség, azt válaszolták, hogy hát ők keresztényék. Amikor válaszként csodálkozva emeltük fel a szemöldökünket, hogy ejsze mi is azok vagyunk, de attól a mulatságainkat lélekmelegítő nélkül nem tudjuk elképzelni, megadtak egy kevésbé hit-megalapozottságú, de annál életszerűbb választ is. Az italtól a társaság tudniillik megvadul, s ezt el akarják kerülni, vallották be. Amikor az igazi lakodalmi hangulat bontakozni kezdett, a mi járműveink sajnos indultak visszafele a szálláshelyeinkre. Másnap kezdődött ugyanis a hivatalos programunk második fejezete, az indiai unitáriusok évi közgyűlése. Erre a majd' egyhetes ünnepség-sorozatra mindenik egyházközség küldötteket meneszt, idén egy Shillong melletti falu adott otthont neki. Már korán reggel az egész település lázas sürgésben készülődött az eseményre, mert kezdetére érkezését jelezte az UUA hivatalos küldöttsége is, élen magával Buehrens elnökkel, akit attól kezdve chief guest-nek, azaz fővendégnek hívtak, és állandóan aggatták tele mindenféle művirággal, koszorúkkal és szalagokkal. A közgyűlés filmbe illő mozzanattal indult: amikor a fovendég megérkezett, kezébe nyomtak egy égő fáklyát, a püspökünkkel és a brit unitáriusok elnökével együtt fel-

tuszkolták egy kiszolgált katonai terepjáróra, amit előzetesen letakartak fehér és rózsaszín lepedőkkel, s amit nyomban el is neveztem püspökmobilnak, a pápamobil mintájára. Majd elejükbe kanyarodott vagy tíz pár bőrdzsekibe öltözött motorkerékpáros unitárius fiatal, akik a motrokat bőgetve, lángoló kelyhet ábrázoló zászlóval a kezükben, megnyitották az ünnepi menetet, utánuk fiatal lányok a képviselt unitarizmusok hagyományos zászlóit vonultatták fel, a mi kígyónk el is tátotta a száját az ámulattól. Akkor következett a püspökmobil, fedélzetén a fő vendégekkel, majd a népes ünnepi gyülekezet, együtt vonulván a falu központjában levő templomig, amit, ugye mondanom sem kell, az eseményre teljesen újraépítettek.

A következő napokban itt folytak a közgyűlés „munkálatai". Ami azt jelentette, hogy napi 8-10 órát ültünk egy emelvényen, énekeltük szakadatlanul a khasi himnuszokat, s hallgattuk a meghívottak egymást követő felszólalását, az indiai küldöttek lelki épülésére és gyönyörűségére. Akik úgy hozzá vannak szokva a hideg és huzatos templomokhoz, hogy észre sem vették a zord körülményeket, minket pedig majd1 megvett az Isten hidege, s nem győztük magunkra tekerni az ajándékba kapott indiai sálakat és takarókat, amitől aztán egy idő után jobban hasonlítottunk holmi arabeszk sejkekhez, mint unitárius papokhoz. A hőmérsékletünk lehűlését jó irányban akadályozta meg az az összejövetel, amelyet egyik este a nemrég elhunyt khasi prédikátor emlékére hívtak életre gyermekei. Az indiai italokat akkor kóstoltuk meg először fogyasztói minőségben. Szervezetünk ezt a tettet azon nyomban értékelte is, mert egyre jobban örülni kezdtünk a hittestvéri együttlétnek, s a közösség kifejezésére még unitárius nótázásra is felkanyarodott a hangulatunk. Az éjszaka folyamán azonban ugyanazon hangulat rohamos zuhanásnak esett, és az én esetemben másnap délelőtt érte el a mélypontját, amikor is gyengélkedés fedőnéven egy díványról hallgattam végig az előadásokat egy templom melletti ház vendégszobájában. Azóta is azt tartom, hogy az indiai italipar a székely testnedvekkel összeférhetetlen alapanyagokat kever a termékeibe. (Folytatás a következő

lapszámban) GYERŐ DÁVID

Unitárius Közlöny 2 1

NOK VILAGA PILLANATKÉPEK EGY NŐSZÖVETSÉGI KÖZGYŰLÉSRŐL Ünnepi hangulatú szombatja volt 2001. május 26-án a Székelyudvarhely Egyházköri Nőszövetségek képviselőinek. A Székelyudvarhely 2-es számú Unitárius Egyházközség Bethlen-negyedi impozáns templomegyüttesében teremtő kezű asszonyok szorgoskodtak az évi közgyűlésre érkező vendégek méltó fogadásáért. A szervezést vállaló Rüsz Éva tiszteletes asszony lelkesen irányította a különböző termekben folyó előkészületeket. A puritán vonalú, modern templomegyüttes „székely" szobájában kivirult a „bimbós" tulipán a bútorok oldalán. Simon Gotthárd Anna nyugalmazott népművész-tanítónő bútorfestő „tanítványai" (némelyük nagymamakorú) elkészültek a tálas, a szekrény, a pad és a kontyos székek „kipingálásával", s a vetett ágy is méltósággal vonta magára a figyelmet. Az előcsarnokban festett ládikók, kulcstartók, ajándékplakettek sorakoztak, míg a gyűlésterem falán Szász Margit tanítónő vert csipkéi díszelegtek. A harapnivaló is összekerült néhány székelyudvarhelyi támogató és a szervező asszonyok jóvoltából. A szombati közgyűlésre Csíkszeredából, a Homoródok vidékéről és Székelyudvarhelyről érkeztek a küldöttek. A reggeli áhítat után, melyet Rüsz Domokos lelkész tartott, Kedei Mózes esperes köszöntötte a vendégeket, és a gyűlés levezetését Rüsz Éva egyházköri alelnökaszszonyra bízta. Főtisztelendő Szabó Magda asszony gyűlésköszöntő beszédében a szeretetről, az összetartozás és összefogás fontosságáról, a szociális érzékenységről szólt, hogy „ott kell lennünk minden ember életében." A nőszövetségek beszámolói hasznos ötletekkel szolgáltak a hallgatóságnak. Az általános tevékenységek mellett minden helység asszonyai különlegességekkel is büszkélkedhettek: a székelyudvarhelyi „Belvárosiak" a II. Unitárius Világtalálkozó megszervezésében jeleskedtek; a csíkszeredaiak egyházi zászlót készítettek; az oklándiak beindították a „vasárnapi iskolát"; Homoródújfaluban húsvét harmadnapján díjazással egybekötött „tojáskiállítást" rendeztek; a kénosiak kürtöskaláccsal várták a falutalálkozóra hazaérkezőket; az abásfalviak több helységben bemutatták A nyitott ablak című színművet; a homoródjánosfalviak könyvjelzőt varrtak a falutalálkozóra megjelentetett kiadványba; a szentpéteriek székelyruhákat készítenek a Saint Paul testvérgyülekezetnek; Szentegyházán sikeres szeretetvendégségeket, teadélutánokat szerveztek; a helyi egyházközség lelkes asszonyai továbbra is segítséget nyúj-


tanak a templomegyüttesük építési-szépítési munkálataiban. Zsakó Erzsébet UNOSZ elnök asszony összegzőjében hangsúlyozta a rászoruló öregek és betegek megsegítésének fontosságát, felhívta a figyelmet a tehetséges fiatalok felkarolására, valamint a hagyományápolás közösségformáló, megtartó erejére. Lélekemelő istentisztelet következett. Székely Kinga Réka homoródszentpéteri lelkésznő Mária és Márta (Lukács 10, 38-42) példájával próbálta a nők társadalmi helyét és szerepét megvilágítani. Biztatása a helyes önértékelésre, az önmagunkkal való törődésre mindannyiunkban gondolatokat ébresztett. A szószéki szolgálat után az egyházközség gyermekei és fiataljai színvonalas műsorral köszöntötték a résztvevőket. Találkozónk tartalmi részét dr. Ambrus József mentő-főorvos elsősegélynyújtással kapcsolatos bemutató előadása zárta. A közös ebéd elfogyasztása a rendezvény végét jelentette. Mindenki hitben, lélekben és tudásban gyarapodva búcsúzott a jövőbeni jánosfalvi találkozás reményében. BÍRÓ A M B R U S LENKE Székelyudvarhely

Ami az UNOSZ közgyűlés műsorfüzetéből kimaradt:

A küküllői egyházkör nőszövetségeinek tevékenységéről 1. Dicsőszentmárton: Nincs rendszeres összejövetel. Az asszonyok segítettek a karácsonyi csomagok összeállításában. Rendben tartják a templomot és környékét, virágokról gondoskodnak. Előkészítik a lelkészi értekezletek és egyéb összejövetelek fogadását. Kézimunkát készítettek az amerikai testvérgyülekezet részére. 2. Küküllődombó: ívéthetenként találkoznak az egyházközség szeretetotthonában. A tagok száma 20-30 körül van. Tevékenység a téli időszakban folyik, a tavaszi és nyári munkák megkezdéséig. Kézimunkáznak (bogozás). Ezenkívül megbeszélik a közeledő kerti munkákat, tájékoztatják egymást a különböző magok beszerzéséről, vagy megtekintik a dalárdaünnepségről készült videó-felvételeket. 3. Medgyes: Hetente tartanak rendszeres összejöveteleket. Az aszszonyok szeretetvendégséget szerveztek a katolikus és református nőszövetségek meghívásával. Az összegyűlt 800 000 lejes összeget a város magyar óvodájának és a medgyesi gyermekkórháznak adományozták. (Az óvoda részére könyveket és játékokat, a kórház részére élelmet

vásároltak.) A nők Világima-napját az evangélikus nőszövetség megszervezésével tartották, részt vettek a református nőszövetség tagjai is. 4. Désfalva: Hetente egyszer találkoznak a szeretetotthonban. Bibliamagyarázat hangzik el, egyházi énekeket énekelnek. Kézimunkáznak, a kézimunkák egy részét otthon végzik el. Részt vesznek a különböző egyházi rendezvények fogadásán. 5. Szőkefalva: Nincs rendszeres összejövetel. Az asszonyok kézimunkákat készítettek az amerikai testvérgyülekezet részére. 6. Magyarsáros: Hetente egyszer, keddi napon tartják meg az összejöveteleket. Amikor a megkezdett szövés igényelte, he-

TJ L O S z

V

-

NYILATKOZAT Az erdélyi unitárius lelkészek érdekvédelmi és szakmai szervezete, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége (ULOSz) ez évi konferenciáját 2001. július 19-20-án tartotta Kolozsváron. A lelkészeket és egyháztársadalmat érintő alkalomszerű közéleti kérdések megtárgyalása mellett az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége állást foglalt két időszerű közéleti kérdésben is: I. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy az elmúlt tizenegy évben a nacionál-kommunista államhatalmi és egyéni érdekek nagyfokú átmentése következtében társadalmi szinten elodázódott az átfogó igazságtétel, így nem került sor erkölcsi megtisztulásra és a kommunista rendszer áldozatainak méltányos kárpótlására. Az általános erkölcsi megújulás egyik előfeltételét az államvédelmi és titkosszolgálati szervek, valamint az azokkal együttmú'ködő személyek tevékenységének teljes leleplezése képezi. Meggyőződésünk, hogy a keresztény eszméket és az isteni igazságokat hirdető egyházaknak példaadó kötelességük saját hatáskörükben is elősegíteni ezen előfeltétel megvalósulását, így kötelezővé tenni a bármiféle egyházi hivatal és tisztség betöltésére jelölt személyek nyilatkozatát az államvédelmi és titkosszolgálati szervekkel (szekuritáté, Román Hírszerző Szolgálat stb.) való múltbeli és jelenlegi kapcsolataikról. Mindez nem a személyes lejáratást célozná, hanem a közelmúlttal való igazságos elszámolást tenné lehetővé. Enélkül elképzelhetetlen az egyházak erkölcsi megtisztulása és áldásos hivatásbetöltése.

tente kétszer is találkoztak, hogy a rongyvágás, fonalbontás haladjon. Megtartották a résztvevő tagok név- és születésnapjait. Ezen alkalmakra ajándékokat vásároltak, versekkel és énekekkel tetté hangulatossá és emlékezetessé az összejöveteleket. A nőszövetség kiemelkedő munkája a szeptember 2án tartott UNOSZ millenniumi közgyűlés fogadása volt, midőn 54 unitárius nőszövetség több mint 400 tagját fogadták szeretettel. Kirándulást szerveztek a Válaszúti Múzeumba és meglátogatták a magyarszováti egyházközséget, ahol a nőszövetség meleg fogadtatásában részesültek. A nőszövetség tagjai tovább folytatják a helyi kántori lakban kialakított múzeum gyarapítását. Hagyományőrző munkájuk céljából régi kézimunkákat, háztartási edényeket és szerszámokat gyűjtöttek. A nők Világima-napját is megtartották, katolikus és református nőtestvéreik részvételével. N A G Y ROZÁLIA Magyarsáros A saját dossziéhoz való hozzáférhetőségről és a szekuritáténak, mint politikai rendőrségnek leleplezéséről szóló 1999/187-es - /örmény kötelezővé teszi a mindenféle lelkészi és egyházvezetői tisztségre pályázók nyilatkozattételét a szekuritátéval való együttműködésükről, ugyanakkor bármelyik romániai állampolgárnak vagy egyházközségnek lehetővé teszi a lelkészek és minden szintű egyházvezetők átvilágításának kérését - megválasztásuk előtt és hivataluk gyakorlása idejében egyaránt. Az érvényben lévő jogszabály kedvező keretet biztosít a fentiek kivitelezéséhez, ezért határozottan tiltakozunk az egyházi személyekre vonatkozó kitételek megváltoztatási szándéka ellen. II. Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének Konferenciája üdvözli a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényt, amelyet a Magyar Országgyűlés 2001. június 19-én kilencvenkét százalékos többséggel fogadott el. Úgy véljük, hogy e törvény, amely nyolcvanegy év igazságtalanságait és jogfosztott állapotunkat hivatott részben kárpótolni, eszmei téren helyreállítja a magyar nemzet egységét, ugyanakkor elősegíti az anyaország határain túli nemzetrészek szülőföldön való megmaradását és fejlődését. A törvény által kifejezetten önépítő, békés szándék elleni nacionalista hangulatkeltést és hadakozást teljesen alaptalannak és rosszindulatúnak tartjuk. Éppen ezért megnyugvással vesszük tudomásul, hogy az Európai Közösség irányadó vezetői nem engednek teret hódítani a törvényt szándékosan félreértelmező, s alkalmazását meggátolni szándékozó fellépéseknek. Felkérjük az erdélyi unitárius egyházat és a magyar történelmi testvéregyházakat, hogy erkölcsileg és gyakorlatilag is támogassák a magyar kormányt a törvény sikeres végrehajtásában. Kolozsvár, 2001. július 20. Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége 10 Unitárius Közlöny

IFJÚSÁGI OLDAL ÉRTED VILÁG

íme, ismét szétgördült a függöny, meggyúltak a fények, s az egyletesek előtt Thália megnyitotta meseországának kapuit. Idén Küküllődombó felé indult a vidám raj Erdély különböző tájairól. Nem maradhatott el a lassan hagyományossá váló fúvószenekari fogadtatás sem. Dombon Székely András karnagy és csapata várta a vonatállomáson a kíváncsi, hangos, vidám érkezőket. A zenés, zászlós felvonulás varázst teremtett, az Érted világ varázsát, melyet a helybeliek által szórt virágeső csak fokozott. Az érkezés napját szorgos munka, sürgés-forgás előzte meg. A készülődés varázsa magával ragadta a falu aprajátnagyját, s mindenki a színjátszó találkozót várta. A keblitanács tagjai elosztották egymás közt a sátortábor feletti őrködést. Az asszonyok a konyhát tisztogatták, készültek a sütés-főzésre. A fiatalok vidám énekszó mellett a kultúrotthont takarították, festették, fát hordtak, a sátortábor helyét előkészítették. Egy szó, mint száz, a találkozó után már mindenki elmondhatta, hogy térdig járta le a lábát, de lelkesedésük és munkájuk eredménye meg is látszott, hiszen aligha volt olyan kérés, amelyet percek alatt ne teljesítettek volna. A bejelentkezés, a sátrak felhúzása közben érlelődött a hangulat a régi ismerősökkel való találkozás, valamint az újakkal való ismerkedés révén. Délutánra mindenki lázasan várta a megnyitót. Ekkorra már - a dombói fiataloknak köszönhetően - a kultúrotthon teljesen előkészítve, feldíszítve várta a vidám sereget. A fülledt meleg sem tudta hervasztani a mosolyt az ifjak arcáról, akik kora este ellepték a varázspalotává alakult helyi kultúrotthont, az Érted világ központját. A megnyitón az ODFIE nevében Solymosi Zsolt alelnök köszöntötte a résztvevőket, ezután nagytiszteletü Nagy Endre esperes úr a küküllői unitárius egyházkör nevében szólt a fiatalokhoz. A helyi unitárius egyházközség részéről Péterfi Sándor tiszteletes úr kívánt jó szórakozást mindenkinek, majd az ádámosi polgármesteri hivatal nevében Sípos József mondott köszöntő beszédet. A sort Miklós Zoltán zárta, aki - a rögtönzött Ki mit tud az 1994-es dombói konferenciáról? kérdésével pezsdítette meg a hallgatóságot. Az ünnepélyes megnyitó után a szélrózsa minden irányából, azaz Bethlenszentmiklósról, Budapestről, Dicső10 Unitárius Közlöny

szentmártonból, Fiatfaivárói, Homoródalmásról, Jobbágyfalváról, Kolozsvárról, Küküllődombóról, Lupényból, Marosvásárhelyről, Nagyajtáról, Oklándról, Székelykeresztúrról, Várfalvárói és Aranyosrákosról érkezett csapatok ízelítőt adtak bemutatásra kerülő darabjaikból az elkészített plakátjaik által. Az amatőrszínészek mellett rengeteg múelvező érkezett, egyesek azért, hogy „körülnézzenek", s jövőre már darabbal jelentkezzenek, mások meg azért, hogy társaiknak szurkoljanak. Színpadunk, Thália meseországa nem nyelt el még senkit, sőt szeretettel és tárt karokkal várja a fellépőket. Bátorság mindenkinek: kedves idei "múelvező" barátaink, jövőre már benneteket is színdarabbal várunk! Név szerint megemlítem azokat, akik lappal és írószerrel a kezükben, a rekkenő hőség ellenére is rendületlenül figyelték a darabokat. Igen, a kedves bíráló bizottságra gondolok, azaz Bartha Mártára, a fiatfalvi papnénire, Dinnyés József daltulajdonos-közvitézre, Puskás Györgyre, a dicsőszentmártoni népszínház igazgatójára, Molnos András negyedéves színművészeti főiskolás hallgatóra, és az Egyletet képviselő Jakab Vilmára, Benedekfí Emíliára és Berki Tímeára. Köszönjük türelmüket és a részletes kiértékelőket, jó tanácsokat, melyeket a jövőben színpadra lépő egyletesek eredményesen felhasználhatnak. A megnyitó után a helyi egylet csapata mutatta be előadását. Az est további részét a versnek és a zenének szenteltük: vacsora után Dinnyés József egy csodálatos énekes, verses előadást tartott a magyar nyelv zeneiségéről, majd szerepet váltott, s műsorvezetőként mutatta be az utána fellépő, elhíresült Fűszál együttest. A szombati napra valószínűleg többen úgy emlékezünk vissza, mint a "legnedvesebbikre". Nem! Nem az eső verte el a sátortábort, és nem a Küküllő áradt meg, hanem testünket lepte el az izzadtság, részben a meleg, részben a fellépés előtti izgulás miatt, hisz ezen a napon iépett színre a bejelentkezett csapatok nagy része. Estére kimenekültünk a kultúrotthonból a tábortűz köré, hol Dinnyés József daltulajdonos születésnapi koncertjén ünnepeltünk. Isten éltesse a magyar vers és zene közvitézét! A koncert utáni dalolás, gitározás hajnalig elhúzódott. Egyeseknek nemcsak a hangszáluk, hanem a talpuk is viszketett, így a helyi diszkó sem szenvedett emberhiányban. Vasárnap az oklándi színjátszócsoport indított. Színjátékuk után megkondultak a harangok, s a nagy csapat a templomba indult. Lakatos Sándor harmadéves teológiai hallgató végzett találó szószéki szolgálatot, előtte pedig a világi Kisgyörgy Tamás mondott áhítatot. Délután a színpadot a lupényi MADISZ színjátszó csoportja népesítette be, akik kabaréjukkal majdnem két órán át szórakoztatták a nézősereget. Rövid szünet után elkezdődött a szabadtéri gálaműsor. Poént poénra sütöttünk el, mindenki a hasát fogta a kacagástól, s közben mintegy 20 különdíjat osztottunk ki. Ám a főnyereményeket csak hosszadalmas vastaps és dübörgés árán adta ki a bíráló bizottság. Az első díjat Várfalva és Aranyosrákos összevont csapata érdemelte ki, Karinthy Frigyes Az emberke tragédiája című darabbal. A második helyezett Homoródalmás csapata lett, akik a Zöldre van a rácsos kapu festve... című darabot mutatták be, a pódium harmadik fokára pedig a kolozsvári Unitárius Kollégium tizenegyedikes diákjai kerültek, Arany János A

bajusz című darabjával. Emléklapokat osztogattunk résztvevőknek, szervezőknek egyaránt. Vacsora után sor került a helyiek néptáncelőadására. A sok poént és kacagást természetesen reggelig tartó bál követte, melyen a megmaradt erőnket is kitombolhattuk. Hajnalra Thália országának lakói pihenni távoztak egy évre. Jövőre valahol új meglepetésekkel várnak, immár a VI. ODFIE Színjátszó találkozón. Köszönet az idei Érted világért, a helybeli ifjúsági egyletnek, egyházközségnek, mindazon magánszemélyeknek és cégeknek, alapítványoknak, akik támogatásukkal lehetővé tették e varázs életre hívását. Találkozzunk jövőre! RÁcz N O R B E R T egyházköri képviselő

elevenítettünk meg, majd következett az elcsendesítő gitárszó, az álomba ringató mese, a közös imádkozás. Vasárnap istentiszteleten vettünk részt, ahol a szószéki szolgálat után örömmel hallgattuk a csíksomlyói gyermekotthon Árvácska együttesének lélekemelő előadását. A templomi együttlétet közös ünnepi ebéd, kölcsönös énektanítás követte, amikor alkalom adódott arra, hogy a vendég és táborozó gyermekek megbarátkozzanak, elbeszélgessenek. A vendégek távozása után vetélkedő, játék következett, illetve arról is beszélgettünk, hogy miért fontos a vasárnap, mint ünnepnap a keresztény ember életében.

Ünnepes hétköznapok a szórványtáborban Advent volt. Mindannyian ünnep előtti hangulattal vártuk az újabb együttlétet hozó július elejét. Amikor a visszaszámlálás elkezdődött, minden kis szempár álmodozva képzelte el, mekkorát nőtt, milyenné lett az egy év óta nem látott pajtás, milyen meglepetéseket tartogat számára az idei találkozás. Aztán megteltek a hátizsákok, elhangoztak az útravaló szülői jó tanácsok, s már száguldott is a vonat, autó, hogy ismerős, szeretett tájra röpítse a kalandra készen levőt. Mindezt a VIII. Magyar Unitárius Gyermek és Ifjúsági Szórványtábor első estéjén, július 5-én mondták el azok a gyerekek, akiknek arcán vidám táncot járt a körbeült adventi koszorú négy gyertyájának fénye. Összesen huszonnégyen, Nagybányáról, Besztercéről, Petrozsényből, Lupényból, Petrilláról, Urikányból, Déváról, Vajdahunyadról, Szásznádasról, Fogarasról, Nagyszebenből, Sepsiszentgyörgyről és Kézdivásárhelyről jöttek el a homoródszentmártoni Ifjúsági Konferencia Központba, hogy nemzeti és felekezeti szórványban élő sorstársaikkal együtt lehessenek. Az egyhetes tábor témája az ünnepek kérdésköre volt, kiválasztását két feladatunk is indokolta. Egyrészt unitárius hitfelfogásunk idetartozó szeletének tisztázása és megerősítése, másrészt az egyes ünnepekhez kapcsolódó hagyományok és népszokások ismertetése, anyanyelvünk ápolása. A kiscsoportos vagy közös foglalkozások változatos volta segített abban, hogy mindezt a gyermekek képzelőerejét hasznosítva, játékosan, de kellő méltósággal meg tudjuk valósítani. Az adventi estét követő karácsony, forró nyári napon köszöntött ránk, de a reggeli angyaljárás és karácsonyi áhítat ráhangolt a délelőtti kiscsoportos munkára, ahol ajándék- és díszkészítésre, a decemberi népszokások áttekintésére, valamint hitelvi témájú beszélgetésre került sor. Délután a már elkészüit alkotásokkal karácsonyfát díszítettünk, betlehemest tanultunk, és játszottunk el, majd apró tárgyakat ajándékoztunk egymásnak, kedves, békés együttlétben köszöntöttük az estét. Harsonával és jókedvvel lepett meg farsang, sok érdekességet tartogatott számunkra, hiszen, különleges népszokásokról beszélgettünk, türelmes munkával mindenki arcáról mintázott maszkot, szalmából mókás bábpárost készítettünk, majd farsangi parádét rendeztünk, ahol a jókedv határtalannak bizonyult. Este farsangtemetést, bábégetést

Hétfőn természetesen húsvétot ünnepeltünk. A tojásfestés különböző módjainak kipróbálása, a bibliai húsvéti történet és unitárius hitfelfogásunkról való érdekes beszélgetések, az ünnep szimbolikájának körüljárása, locsoló versek írása és tanulása töltötte ki ezt a napot. A lányok meglocsolására a Homoród hűs vizében, illetve a parton került sor, amikor a fiúk elmondhatták a korábban vagy a táborban megtanult verseket. Pünkösd a lélek, a tanítványság, az első keresztény gyülekezetekre való visszatekintés napja volt, amikor a lehető leghatékonyabban próbáltuk megvilágítani az ünnep üzenetét, értelmét. De volt pünkösdi király és királynéválasztás, közös világteremtés és játszás is. Este - az előző estékhez hasonlóan - jelentkezett a tábori „Homoród Tv" húszperces műsorával, amelyben a tábor érdekes híreit, ötletes előrejelzéseit hozták tudtunkra a szerkesztők. Az együttlét utolsó napja nem lehetett más, mint a hálaadásé, így az őszi hálaadás meghitt hangulatot varázsolt. Egy hét után már könnyűnek bizonyult az ünnep általános fogalmának értelmezése, a hálaadás különböző lehetőségeiről, az imádkozásról való beszélgetés. Délután kirándulás, virágkoszorúk fonása következett, hogy a táborzáró áhítat, melyet teljes egészében a gyermekek készítettek elő és tartottak meg, virágkoszorús áldozás, hálaadás lehessen. Az emléklapok, ajándékok átadása, a társak búcsúzóul való átölelése mindig gyengéddé teszi a lelket, könnyeket csal a szemekbe, de hiszem, hogy új felismeréssel, erős elhatározással ajándékoz meg, hogy szorosan összetartozunk, s ez megmaradásunkat biztosítja. Befejezésül köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik szellemi és anyagi segítőink voltak a tábor sikeres megszervezésében és kivitelezésében, nemutolsó sorban kedves táborszervező társaimnak eredményes munkájukért. LAKATOS CSILLA

táborvezető


KÖNYVAJÁNLÓ Rangos - és szívünk szerint régóta várt - könyvbemutatóra került sor július 19-én, az Unitárius mm ;, Soras SfSrgj Oglíárkis MfliäLelkészek Országos Szövetségének ., . 1926-1941 gyűlésén, a kolozsvári Unitárius Kollégium dísztermében. A Boros György unitárius püspök naplója 1926-1941 című forráskiadványt, amely az Erdélyi Unitárius Egyház — Gyűjtő levéltárának és NagykönyvL. 4 -íJ tárának kiadványai sorozat első köteteként látott napvilágot, Máthé Dénes, a Babes Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudomány Karának tanára mutatta be a szép számmal egybegyűlt érdeklődőknek.

Boros György unitárius püspök (1928-1938) naplóinak két kötete maradt ránk. A második kötet 1994-ben, Levéltárunk Boros-hagyatékból került elő; az első kötet csak négy évvel később, az egyházi könyvtár felújításakor bukkant fel. Ez utóbbi az 1926. július 13. 1937. február 28-a közötti időszak eseményeit tárgyalja, az előbbi pedig ennek egyenes folytatásaként az 1937. márciusa és 1941. január 20-a között történteket eleveníti fel. Mint általában minden napló, ez is magán viseli- a szubjektivitás jegyeit, de mégis valóságos történelem. Betekintést nyújt abba a két évszám között feszülő korba, amely - mint a 20. század egésze valóban megpróbálta, hogy mit bír elviselni az ember. Az általános korképbe ágyazottan ugyan, de a hangsúly mindvégig egyházunk életének eseményein van, természetesen az öregedő főpásztor - egyházát féltő-óvó szemszögéből láttatva a kort és a kórt, történéseket és személyeket, gondokat és örömöket, sikereket és kudarcokat egyaránt... Dicséretes a két fiatal és tehetséges sorozatszerkesztő - Kovács Sándor és Molnár B. Lehel - vállalkozása és munkája, „amelynek célja nyilvánosságra hozni és egy szélesebb olvasói kör részére elérhetővé tenni a kéziratos anyag eddig rejtett titkait, és ezáltal a múltat odatenni a jelen asztalára, hogy alkotó része legyen mai életünknek.'" A kötet az Unitárius Egyház kiadásában jelent meg, Boros György halálának 60. évordulójára. Ismertetésére visszatérünk még. (koko) 10 Unitárius Közlöny

GAAL GYÖRGY: EGYETEM A FARKAS UTCÁBAN. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem előzményei, korszakai és vonzatai. Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság. Kolozsvár, 2001. 274 old. Alighogy hírt adtunk lapunk előző számában Gaal György Millenniumi Kolozsvár című kötetének megjelenéséről és a Györkös fisa 200) Mányi Albert Emlékházban történt bemutatásáról, a Keresztény Magvetőben (2001/1-2.) pedig részletes ismertetőt is közöltünk róla, a kolozsvári könyvesboltokban máris megjelent a szerző legújabb kötete. Akik emlékeznek' még Gaal Györgynek a kolozsvári Egyetemről tartott magvas előadására a Dávid Ferenc Egyletben 1997. novemberében, az Egyetem 125. alapítási évfordulóján, azok minden bizonnyal megértik e könyv megjelenése által kiváltott örömünket. A kötet átfogó egyetemtörténeti munka, amely hasznosítja az összes eddigi - elérhető - szakirodalmat, és először tesz kísérletet az egykori Ferenc József Tudományegyetem történetének egységes szempontú összegezésére. Az kolozsvári magyar Egyetem fontossága, történetének szakavatott szerző tollából történő megismerése mellett, számunkra azért is jelentős Gaal György könyve, mivel fényt vet gazdag unitárius múltunkra is. Amire ugyancsak érvényes Nemeskürty István megállapítása, miszerint: "A múltat nem lehet tőlünk elvenni. De csak akkor a miénk, ha ismerjük." Gratulálunk Gaal Györgynek; nagyszerű könyvét melynek ismertetésére visszatérünk még - melegen ajánl juk minden magyar olvasónak! (koko) öaal György

European Perspectives on Communion. (Európai távlatok az úrvacsoráról). Szerkesztette David European Steers. Kiadja az Ulster-i Keresztény Unitárius Társulat, 2001. 72 1. Perspectives on Az úrvacsora teológiai és gyaCommunion korlati vetületeit mutatja be értékes munkájában David Steers, északit • - «''. . í írországi lelkész, az unitárius és a I wMwíM M < «4MM M Í m szabadelvű kereszténység életében. A gyűjteményes munka a következő szerzőktől közöl tanulmányokat: Eric Cosse a remonstráns, David Steers és Tom Banham az Északírországi alá nem író presbiteriánus, Andrew Hill az angol, Eric Jones a walesi, Robert Serre a szabadelvű francia, Andreas Rössler a szabadelvű német protestáns, Max Balsiger, a szabadelvű svájci (Bern), Kászoni József a magyarországi, Rezi Elek az erdélyi unitárius úrvacsorai felfogást szólaltatják meg. A munka William McMillan úrvacsorai beszédével és Peronne Boddaert úrvacsoráról szóló elmélkedésével zárul. A könyvet minden érdeklődőnek szeretettel ajánljuk. (R. E.) tifa

I

,

, '

1

'

/

t

H*dl At

A Második Budakalászi Találkozó résztvevőinek felhívása A Magyár Művelődési Intézet, a Magyar Kollégium és a Pest megyei Közművelődési Információs Központ szervezésében 2001. június 21. és 23. között Budakalászon lezajlott Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek II. Fóruma a következő felhívás megfogalmazásával és elfogadásával zárult:

FELHÍVÁS Az Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa 998/2001. sz. körlevelében értesíti az érdekelteket, hogy Egyházunk - az Egészségügyi Minisztérium támogatásával - a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi megyei kórházakban fekvő betegeink lelki gondozására állandó lelkigondozólelkészi állást létesített. Folyamatban van a marosvásárhelyi és székely keresztúri lelkigondozó-lelkészi állás megszervezése is. A kórházi lelkészek szolgálatának segítése és eredményessé tétele érdekében felkérik az egyházközségek lelkészeit és elöljáróit, hogy az egyházközségből kórházba utalt betegeikről küldjenek értesítést az illetékes kórházi lelkész címére, a beteg nevének közlésével, és ha lehetséges, a kórház és a kórterem megjelölésével. Kórházi lelkészeink címe:

Mi, a második Budakalászi Találkozó (Kárpátmedencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek II. Fóruma) tanácskozásán résztvevők, az általunk képviselt civil szervezetek nevében az alábbi felhívással fordulunk minden, a magyarság sorsáért aggódó, a civil szervezetek munkájában bízó nemzettársunkhoz: 1. A résztvevők üdvözlik a Státustörvény elfogadását Tisztelendő Török Áron és felajánlják együttműködésüket az abban megfogalSepsiszentgyörgy, Nicolae Iorga u. 2. sz. Bl. 3/J. mazott célkitűzések megvalósításához. Telefon: 067 - 316201 2. Határozottan szükség van a Kárpát-medencei Tisztelendő Ferenczi Enikő Közművelődési Civil Szervezetek Fórumára, mivel ez a Kolozsvár, Nicolae Titulescu u. 28. sz. II. lépcsőház tanácskozás biztosítja számunkra a tapasztalat- és inforTelefon: 064 - 154910; Maroktelefon: 090 - 063941 mációcserét, és ez akadályozza meg az elszigetelődést. (Egyházi központban: 064 - 193236) 3. Szükségesnek tartjuk, hogy a civil szféra vállalja fel a magyar szellemben történő oktatással és neveléssel A felhívás természetesen vonatkozik azokra az esejáró társadalmi feladatokat, ezáltal megvalósítva a tekre is, amikor az egyházközség betegei más városok nemzeti önazonosságtudat megőrzését és fejlődését. kórházaiba kerülnek. Ekkor az illetékes lelkészt kell 4. Hangsúlyozzuk a kölcsönösség elvének érvényeértesíteni a beutalt betegről. sítését minden területen, hogy gyarapodhassunk egymás tapasztalata és munkája által. 5. Elvárjuk, hogy a mindenkori hatalom mindenütt támaszkodjon a civil szervezetek információira és döntéseit azok alapján (is) hozza meg. Az Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa a Val6. Szükségesnek tartjuk a Kárpát-medencei kisebbséláserkölcsi Nevelés Bizottság javaslatára tankönyvpági magyar kulturális szervezetek adatbázisának és renlyázatot hirdet az Unitárius valláserkölcsi nevelés tanterdezvénynaptárának továbbfejlesztését, valamint hozzáve alapján az I. és II. osztály taneszközeinek kidolgoférhetővé tételét mind nyomtatott, mind elektronikus zására. A munkáltató tankönyvet, szöveggyűjteményt és formában. Fontosnak tartjuk, hogy ezt a munkát a Nemnevelői kézikönyvet magában foglaló taneszközcsomazeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogassa. gok kidolgozása felmenő rendszerben fog történni, jelen 7. Nem tartjuk kellően hatékonynak a kisebbségi pályázat első kiírásként az I. és II. osztályra vonatkozik, magyarság kulturális életét segítő támogatások jelenlegi tehát a pályázóknak mindkét évfolyamra egyszerre kell elosztási rendszerét. tervet benyújtaniuk. 8. Fontosnak tartjuk a jelenlegi elosztási rendszer A pályázat határideje 2002. január 10, a pályázati átszervezését. Az egyes régiókban működő közvetítő eredmények közlésének várható időpontja 2002 február(ernyő-) szervezetek legyenek valóban a régió civil szer- ja. A pályadíj az I. és II. osztály taneszközcsomagjára vezetei által elfogadott (legitim) fórumok. Az illetékes 500 USD értékű összegnek megfelelő lej, amelynek kifikuratóriumokban megfelelő súllyal legyenek ott a civil zetésére a teljes munka leadása és véleményezése után kerül sor. szervezetek képviselői. Pályázhatnak lelkészek és világiak egyaránt. Kérjük az érdeklődőket, hogy részletes információkért fordulBudakalász, 2001. június 23-án. janak a lelkészi irodákhoz, ahol megtalálhatják a pályázati terv összeállításához szükséges részletes útmuA Második Budakalászi Találkozó résztvevői tatót, valamint a tantervet. (79 magyar szervezet képviselői)

Tankönyvpályázat


Tudósítások, hírek npii

Teológiai tanévzáró és kibocsátó istentisztelet volt július 1én, a kolozsvári belvárosi unitárius templomban. Alkalmi egyházi beszédet dr. Szabó Árpád püspök mondott. A végzős hallgatókat dr. Rezi Elek főjegyző mutatta be az ünneplő gyülekezetnek. A teológus hallgatók nevében Fülöp Alpár búcsúzott a végzős évfolyam tagjaitól, kiknek köszönetét Solymosi Zsolt fogalmazta meg. A július 9-én kezdődő szakvizsgára jelentkező évfolyam tagjai - megfelelve a követelményeknek - gyakorló segédlelkészi kinevezést nyertek szeptember elsejétől: Andrási Benedek (Székelykeresztúr)\ Bálint Róbert (Petrozsény)\ Kádár Attila (Homoródalmás)\ Kopándi Zoltán (Lupényj, Solymosi Zsolt (Kolozsvár)\ Szabó József (Alsórákos)] ifj. Szombatfalvi József (Homoródszentmárton). Isten áldása legyen életükön és szolgálatukon! Lakiteleken az Európa Szabadegyetem többnapos rendezvénysorozatának augusztus 25-i záróestjén - a magyar történelem és híres egyházi személyiségek szoborkertjében ünnepélyesen felavatták Józan Miklós unitárius püspök (19411946) mellszobrát. Szoboravató beszédet dr. Szabó Árpád püspök mondott. Az eseményt méltatta Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, valamint Csallóközi Zoltán főosztályvezető a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma részéről. Az ökumenikus istentisztelet és gazdag ünnepi műsor záróakkordjaként dr. Szabó Árpád és Rázmány Csaba unitárius püspökök leleplezték a Szabó Imrefia Béla szobrászművész által alkotott Józan Miklós mellszobrot. Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet idei csúcsrendezvényét az udvarhelyszéki Szentábrahámban augusztus 23-26. napjain megrendezett XXV. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia fémjelezte. A millennium évadzárásában és Balázs Ferenc születésének centenáriumán tartott ifjúsági seregszemle központi témáját a hitre és erkölcsre épülő tudás, a gyakorlatilag hasznosítható tudás megszerzésének hagyományos és újszerű útjai-módjai, a vallásos nevelés és a tudásalapú társadalomba való beilleszkedés kérdésköre, valamint Balázs Ferenc életművének máig ható kisugárzása kínálta. A konferencia gazdag szellemi-lelki táplálékot nyújtó előadásai és megbeszélései mellett - a szervezők és vendéglátók fáradhatatlan, minden részletre kiterjedő figyelmének és figyelmességének köszönhetően - változatos, színes szórakozási lehetőségekkel is szolgált a résztvevőknek. Az Unitárius Egyház, a kolozsvári Unitárius Kollégium és a Brassai Sámuel Líceum rendezésében nagyszabású ünnepi megemlékezésre került sor szeptember 22-én, szombaton, a kolozsvári Unitárius Kollégium új épülete felavatásának 100. évfordulója alkalmából. Az Unitárius Püspökség aulájábán dr.

Rezi Elek főjegyző alkalomhoz illő áhítatát dr. Szabó Árpád püspök ünnepi megnyitóbeszéde követte. Az ünnepi műsor keretében Sebesi Karen Attila színművész felolvasta néhai Nagy Lajos tanár úrnak a kollégium felavatásra írt alkalmi Ódáját, dr. Gaa! György professzor pedig beszámolt az Unitárius Kollégium új épületének építéséről, felavatásáról és azt követő működéséről. Ezután a két iskola diákjai szavalatokkal, az Unitárius Kollégium énekkara pedig énekszámokkal gyönyörködtették a hallgatóságot. Végül, az épület fő lépcsőfeljáratával szembeni falon elhelyezett emléktábla leleplezésére, majd Brassai Sámuel és Berde Mózes mellszobrának megkoszorúzására került sor. Az emléktáblán a következő szöveg olvasható: „Az UNITÁRIUS KOLLÉGIUM új épülete felavatásának 100. évfordulóján állíttatta az UNITÁRIUS EGYHÁZ. 2001. szeptember 22." A felavató beszédet Balogh Ferenc főgondnok mondta. A Protestáns Teológiai Intézetben szeptember 4. és 11. között került sor az idei felvételi vizsgákra. Öt unitárius jelentkező felvételizett sikerrel: Csorna Csilla, Kiss Csaba, Rácz Norbert, Szabó Adél és Székely Mónika. Szeptember 24-én és 27-én tartották a másodéves unitárius teológiai hallgatók minősítő alapvizsgáját. Hat hallgatónk közül négyen alapvizsgáztak sikerrel: Dávid Ferenc, Lakatos Sándor, Szabó Előd és Újvárosi Katalin.

SELECT Metlemplast Kft. Székelyudvarhely Hargita megye Vállal HARANG- és szoboröntést. Max. tömeg : 450 kg./drb * Referencia munkáink : A székelyudvarhelyi új Katolikus Templom harangjai, zagyvarékasi és szolnoki (Magyarország) harangok és mások. Címünk: 4150, Székelyudvarhely, Fások u. 14/A Tel/Fax : 066-218337, 217653, h ttp: //www. c cih r. ro/s ele ct/ e-mail: [email protected]

HIBAIGAZÍTÁS

Az Unitárius Közlöny 2001. évi második számában, Az aratnivaló sok... Gondolatok az Unitárius Kislexikonról című cikk első sorába sajnálatos hiba csúszott be. Dr. Kisgyörgy Árpád főgondnok nevét tévesen Zoltánnak írtam. A főgondnok úrtól az Unitárius Közlöny szerkesztőinek nevében is szíves elnézést kér a cikkíró: Kovács Sándor.

UNITÁRIUS KÖZLÖNY. A Keresztény Magvető melléklete Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács István és Kovács Sándor szerkesztő. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Szedés: Rezi Éva. Kivitelezés: Kriza János. Készült az UNITÁRIUS EGYHÁZ nyomdájában

Kolozsvár, 1888—1948/1990. 12. (72) évf. 4. szám. 2001 október-november-december. Ára: 5000 lej.

MAGYAR OKTÓBEREK Kőbe-fába vésett fájdalmakból ívelő remény Végre fölébredt, és lassan a teljesség felé nyújtózik a magyar lélek. Annyi év után elérkezett az őszinte emlékezések és a kegyelettel tisztelgő emlékállítások ideje. Október - mintegy másfélszáz éve - az emlékezés hónapja. A Magyar Októberek hőseire és áldozataira való emlékezés hónapja. Megkésett főhajtás, tiszteletadás a hősöknek és mártíroknak: katonáknak és civileknek, sőt egyháziaknak; kivégzetteknek és hadifogságba elhurcoltaknak, börtönökben és munkatáborokban megalázottaknak és megkínzottaknak, a magyar hont elhagyni kényszerült menekülőknek. Sokuknak ma már sírját sem találja a kereső-kutató értelem; nevüket csak a ritkuló emlékezet, arcukat legfeljebb sárguló fénykép ha őrzi. Ártatlan emberek, akik csupán voltak, majd eltűntek az októberi vagy azt követő borzalmak során... Arad az emlékezés: felvillant arcokat, harcokat, sortüzeket és sírhantokat. Egy kort, amelyben a hont védő honvéd katonák, és ártatlan polgárok haltak méltatlan halált. Nemzeti történelmünk kényszerből agyonhallgatott szereplői ők, akikről a múlt tragikus eseményeinek kárvallottjai jutnak eszünkbe. A hősök, mártírok és a hazátlanná lett szerencsétlenek. Ok jönnek elő a múltból, a 152 és a 45 évvel ezelőtti Magyar Októberekből. Az Aradon kivégzett 13 tábornok: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen József, Nagy Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly. Pesten - gróf Batthyány Lajos.

Több száz halálra és súlyos börtönbüntetésre ueii lúrsuk, közöttük az erdélyiek is. .Erdély utolsó katonai parancsnoka, Kazinczy Lajos tábornok, akin október 25-én hajtották végre a halálos jr ítéletet. Aztán a 45 évvel ezelőtti '56-os Magyar Október, „a kilátástalanság forradalmának" hősei és mártírjai, a legendás „pesti srácok" az orosz tankokkal és páncélozott harckocsikkal is szembeszálló fiúk és lányok, Kis Janika, Jánoky Attila, Kiss Margit, Rozova Erzsébet, Wittner Mária, és sok-sok megkínzott, egyetlen tollvonással bitóra vagy életfogytiglani börtönbe küldött társuk. És persze, az erdélyi magyarok, köztük unitáriusok is, akik „rokonszenvezni i , merészeltek" a magyar nemzet már 1848ban kitűzött céljait - a nemzet függetlenségét és a politikai szabadságot - ismét zászlójára tűző „ellenforradalommalA nemzetáruló, szocialista köntösbe bújt pribékek és az ávós, pufajkás vagy szekuritátés verőlegények és hóhérok országlása ellenében... A fólírat, amelynek kezdőbetűit az aradi vértanúk neveinek kezdőbetűiből állítottak össze 152 éve, ma is emlékeztet: Pannónia! Vergiss Deine Toten Nicht, Als Kläger Leben Sie. (Magyarország! Ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők.) Október van. A magyarság emlékezik és emlékm űveke t állít. Kőbe-fába vésett fájdalmainkból pedig a jövő felé ível a remény. Mert csakugyan „sikertörténet" a mi történelmünk. Van Isten, Aki úgy akarta, hogy mindezek ellenére is megmaradjunk és éljünk.

kvári

Millenniumi emlékmű Nagyajtán - A kommunista diktatúra unitárius áldozatainak emlékére -

A kereszténység 2000. és a magyar államalapítás 1000. évfordulója alkalmából az Erdélyi Unitárius Egyház 2001. május 27-én Nagyajtán emlékezett azokra, akik magyarságtudatuk és hitvallásuk miatt - ártatlanul elítélve - szenvedtek az 1956-os magyar forradalmat követő években meghurcoltatást, megaláztatást és súlyos börtönbüntetést a román nacionál-kommunista diktatúra idején. Egyházunk több mint négyszáz éves, viharos történelmében Dávid Ferenc óta politikai-vallási nézeteik miatt csak ezen elítélteknek kellett börtönt szenvedniük, a mérhetetlenül sok bűnnel terhelt 20. században tomboló vörös diktatúra Idején. Mártír-sorsukkal így is bebizonyították, hogy egyházunk Déva várbörtönében meghalt első püspökének méltó utódai voltak. Az életükből „elrabolt esztendőket" börtönökben, munkatáborokban sínylődött, elhunyt, illetve még ma is élő mártírjainkra emlékezve, a Nagyajtai Unitárius Egyházközség lelkésze, Fekete Levente és id. Marosi Imre gondnok elhatározták, hogy kopjafás emlékművet emelnek szenvedést vállaló hitvallóink nevének, emlékének megörökítésére. E cél elérése érdekében felkérték id. Bartha István kultúrigazgató és kopjafa faragó művészt, aki elvállalta és el is készítette azt a (felvételünkön is látható) monumentális emlékművet, amelyet az unitárius vártemplom bejáratának előterében, egy enyhe magaslaton állítottak fel. A mintegy 2 köbméteres, közel 7 tonnás mészkősziklán - mint alapzaton - magasodó hatalmas, durva tölgyfából alakított emlékmű magában véve is lenyűgöző látvány! A behemót sziklatömb és a göcsörtös10 Unitárius Közlöny

bogos, durva fa igencsak jól érzékeltetik a rabság, a börtönévek szenvedéseinek testet-lelket elnyomorító embertelen durvaságát; a vésetek a börtönrácsokat és szöges drótokat, a befaragott kopja pedig népünk történelmét szimbolizálja. Az emlékműn elhelyezett emléktábla az unitárius egyház politikai elítéltjeinek névsorát örökíti meg, imigyen: Teológiai tanárok: Dr. Erdő János (4 év); dr. Lőrinczi Mihály (7 év); dr. Simén Dániel (7 év); Lelkészek: Bálint Ferenc (5 1/2 év); Benedek Ágoston (4 év); GelJérd Imre (7 év); Kelemen Imre (15 év); Nyitrainé Deák Berta (25 év); Nyitrai Mózes (10 év); Pálfi Albert (6 év); Rázmány Mór (ítélet nélkül; tudomásunk szerint 1948 táján volt politikai elítélt!); Szabó Dezső (20 év); Székely László (4 év); Végh Mihály (15 év); Teológiai hallgatók: Kelemen Csongor (15 év); Léta Aron (10 év); Nyitrai Levente (6 év); Sándor Balázs (25 év). Az egyházközség vezetősége elhatározta, hogy az egyházunkban egyedülálló emlékmű felavatását nagyszabású ünnepi rendezvénnyel kapcsolják egybe. A felavatási ünnepség főtisztelendő dr. Szabó Árpád püspök úr és kíséretének fogadásával vette kezdetét. A Bölön irányából érkezőket harangszóval köszöntötték, majd Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész és Péter Géza egyházközségi jegyző, gondnokhelyettes üdvözölték a magasrangú vendégeket. A Millenniumi zászló ünnepélyes átadását, illetve átvételét követően székelyruhás ifjak vitték a zászlót az ünnepi menet élén, és fúvószenekar kísérte a templom felé vonuló menetet. A gyönyörűen feldíszített, zsúfolásig megtelt nagyajtai vártemplomban tartott ünnepi istentiszteleten a szószéki szolgálatot dr. Szabó Árpád püspök végezte. Az istentisztelet végén Fekete Levente lelkész meleg szeretettel üdvözölte a kommunista diktatúra unitárius áldozatainak emlékművét ünnepélyesen felavatni egybesereglett, kegyelettel emlékező gyülekezetet. Megköszönte dr. Szabó Árpád püspök úr szószéki szolgálatát, az emlékmű-állítás érdekében nyújtott támogatást, és - végül - felkérte a Főpásztort, hogy leplezze le, és áldja meg a diktatúra idején mártírumot szenvedett unitárius hitvallók emlékművét. Az emlékmű leleplezését és megáldását követően a kegyelet koszorúinak elhelyezésére került sor az Unitárius Egyház, a Nagyajtai Unitárius Egyházközség, a Református Egyházközség, a Kriza János Alapítvány és Szoborbizottság, a Polgármesteri Hivatal, a Kriza János Általános Iskola, Németh Csaba szenátor, a Baróti Polgármesteri Hivatal, Sándor Balázs és Keiemen Csongor, még életben levő volt politikai foglyok, mint sorstársak részéről. Az elhunyt börtönviseltek hozzátartozói is elhelyezték a kegyelet virágait az emlékmű talapzatánál. Ezt követte a

meghurcolt hitvallók és bebörtönzött áldozatok névsorának felolvasása, majd az emlékezők egy percnyi néma csenddel adóztak az elhunyt áldozatok emlékének. Az ünnepély további részében köszöntők és emlékbeszédek hangzottak el, a következő sorrendben: Dr. Kisgyörgy Árpád egyházi főgondnok; Németh Csaba szenátor; dr. Gellérd Judit, néhai Gellérd Imre politikai fogoly leánya; Márton Árpád képviselő, a háromszéki RMDSZ elnöke; Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész, az ULOSZ elnöke; Török István köri jegyző, olthévízi lelkész; Barabás András nagyajtai polgármester; Nyitrai Levente, volt politikai fogoly, jelenleg kocsordi lelkész (szolgálat miatti távollétében: levelét a házigazda, Fekete Levente lelkész olvasta fel); Kelemen Csongor egykori elítélt, a Hargita megyei Politikai Foglyok Szövetségének elnöke. A beszédek elhangzása után színvonalas ünnepi műsor következett, melynek keretében a Gazdag Miklós Polgári Daloskör tagjai énekeltek, Fazakas Mónika és Bíró Attila verset mondtak. A nagyszabású ünnepély résztvevői végül díszebéden vettek részt a helybeli Kriza János Művelődési Otthon dísztermében. Ezúton is hálás köszönetet mondunk mindazoknak, akik támogatták egyházközségünket az emlékmű létrehozásában, valamint segítően részt vállaltak ezen felemelő ünnepség megrendezésében. FEKETE LEVENTE lelkész

Unitárius mártír-Jelkészek emlékezete

Karácsony volt, és szeretetre szomjazó lelküket roskadozva hozták az egyiittimádkozásra. Együtt voltak, de magányuk talán soha nem volt kínzóbb. Egy-egy elfojtásra ítélt sóhaj törte meg csupán a hazagondolás mardosó csendjét. Nem mertek egymásra nézni - férfiak nem sírhatnak. Dr. Erdő János imája nyitotta meg az istentiszteletet; az imádság, mely reményt és kitartást parancsolt, és nemcsak karácsonykor, de naponta. Aztán Édesapám, Gellérd Imre következett. Hiterősítő szavainak szenvedélye magával ragadta sorstársait, miközben önmaga kétségbeesésén úrrá lenni nem tudott. Sorban a többiek vették át a fohász Istent ostromló fáklyalángját, mely máglyává terebélyesedett lelkükben. Soha nem volt Isten ily közel, az ima szava soha nem kiáltott ilyen mélységes mélyről. Ily meggyőződéssel még nem érezték és vallották, hogy életre ítéltettek. Úrvacsorával pecsételték meg az Istennel megújított szent szövetségüket, túlélésre való elkötelezettségüket. Kézről-kétre adtak a rabok kenyeret, majd bádogcsuprot: Az én testem, mely megtöretett, de a szabadulásban feltámad; az én vérem, mely a Te szent neved ritmusára lüktet. Legyen meg a Te akaratod, és adj nekünk erőt, hogy soha másként ne imádkozzunk, mert Te vagy a remény, a szabadulás és az élet. Életre ítéltettünk! Az emlékezés jövőt teremt, midőn múltat idéz. Áldott legyen ez az óra, és ez a gyülekezet, mely múltat és jövendőt itt ma egybekapcsolt. Drága nagyajtai Testvéreim, köszönjük, nagyon köszönjük Nektek ezt az ajándékot. Isten áldjon meg Titeket e nemes történelmi gesztusért! DR. GELLÉRD JUDIT

Karácsonyokban mérték az időt. Börtönkarácsonyokban. 1963 - immár az ötödik karácsony a családtól elszakítva, rácsok és elektromos drótkerítések mögött csupán egy számmá személytelenítve, a lélek szárnyalását a fizikai túlélés küszködésével elnyomorítva. Karácsony volt Peripraván, a Duna-delta szigetlágerében. Vásott gönceiket ma ünnepi lélekkel öltötték magukra. Ma a csíkos rabruha palásttá nemesült meggyötört testükön. Karácsony volt, úrvacsora ideje. A fekete kenyéradag ma úrvacsorai kenyérré szentelődött. A hitvány feketekávé, amit napok óta rejtegettek, mára borrá erjedt a pléhcsuporban. A nádvágás, a robot ma szünetelt. Az őrök lustán tébláboltak, nem sok ügyet vetve a rabokra. Itt nem kellett félni a szökéstől. A jeges mocsár biztos halált Ígérően ölelte körül a lágert. A rabok izgatottan kémleltek ki barakkjaikból, majd jelt adva egymásnak, elkezdtek a papok barakkjai felé özönleni - ünnepi istentiszteletre. Az ablaktalan helyiség zsúfolásig megtelt, az emeletes ágyak is roskadoztak. Furcsa gyülekezet volt ez: az őskeresztényekre emlékeztető ökumené. Volt köztük katolikus, protestáns, ortodox, zsidó, ateista. 10 Unitárius Közlöny

,JCopog a múlt a hátam mögött" (Csoórí Sándor): 45 ÉVES A MAGYAR FORRADALOM Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján, október 23-án, kedden este az Erdélyi 56os Baráti Társaság és a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága megemlékező ünnepséget tartott Kolozsváron, a Heltai Alapítvány pinceklubjában. Az estet Pillich László, az Alapítvány elnöke nyitotta meg. Bevezetőjében arról szólt, hogy a magyar forradalom azon 45 évvel ezelőtti pillanatai feltehetően először lopták vissza a magyarság szívébe a méltóságérzetet a 20. század két világégése után. 1956 olyan mérföldköve történelmünknek, amely lehetővé teszi, hogy tisztán, az értékek valós szintjén emlékezzünk múltunkra, ami most a jövőálmodás reményének újrafogalmazódását is jelenti. Ezt követően András Imre, a VET titkára vette át a szót, és felkérte dr. Péter Miklós evangélikus teológiai professzort, hogy mondja el emlékbeszédét Gagyi Balla István tanár úrról, aki ezeknek az 56-os forradalomra emlékező ünnepségeknek a szülőatyja és fő szervezője volt, és aki sajnos néhány hete eltávozott az élők sorából. (Gagyi Balla István 1932. augusztus 3-án született, 2001. augusztus 20-án hunyt el. Az unitárius egyház szertartása szerint temették a Házsongárdi temetőbe, augusztus 22-én.) Dr. Péter Miklós így emlékezett: „Van kérdés, amelyre nem lehet szavakkal felelni. Felteszek most egy ilyent - Gagyi Balla Istvánra emlékezve - magamnak és mindannyiunknak: Maradj-e még itt, amikor a testvér / ostobának tart: 'Kinn többet keresnél, / s a jólétre fizetnéd az adódat... / A temetőket őrizzék a holtak!' ? / Melyiket? Vörösmarty és Reményik / sírján a márvány más-más kertben fénylik. / Hová? Erdélyi, pesti Golgotára? / A te hazádnak hol van a határa? - Erre a kérdésre csak életünkkel válaszolhatunk. A tanár úr is az életével válaszolt. Maradt. Vállalt nyugdíjasként új munkát. A kutatásét. Okok és következmények, hatások és eredmények sorozatának kutatásáét. Emberfeletti volt a vállalt feladat. Végezte türelemmel, kitartással; rámenősséggel is, ha kellett." Az emlékbeszéd elhangzása után Lipcsey Ildikó budapesti történész tartott előadást az 1956-os magyar forradalomról. Nem a forradalom eseménytörténetét foglalta össze, inkább a hozzávezető utat elemezte, politikai és társadalmi szempontból mindazokat az okokat, amelyek kiváltották a népfelkelést. Pontos, részletekbe menő adatokat tudhattunk meg a második világháború befejezésétől egészen az '56-os forradalom kirobbanásáig a Szovjetunió politikájáról, a szomszédos államokkal való viszonyáról, valamint a Kelet- és KözépEurópán való uralkodási szándékairól. Az 1956. október 23-án kitört fegyveres felkelést végül leverték a „Nagy Testvér" nyomasztó túlerőben levő csapatai, majd következett az embertelen, véres leszámolás és megtorlás, amely 1958-ban Nagy Imrének és társainak kivégzésével tetőzött. Érdekes megjegyezni, hogy Lipcsey Ildikó véleménye szerint: Nagy Imre kivégzését 10 Unitárius Közlöny

leginkább Kádár János szorgalmazta, a Szovjetunió csak áldását adta rá. A tanulságot is megfogalmazva: Mint már annyiszor - azelőtt és azóta is - az idegen uralom alatt sínylődő magyarságnak nemcsak az „oszd meg és uralkodj", valamint a „magyarral üttetni a magyart" régóta bevált hatalmi praktikákat kellett elszenvednie. Saját árulóinak szolgalelkűsége, az idegen érdekeknek valósággal elébe siető, a lakájokat is megszégyenítő túlbuzgósággal történő kiszolgálása csak tetézte megaláztatottságát és elnyomatását. A szépszámú hallgatóság számára ezennel - bizony szűknek bizonyult a Heltai pinceklub. Ülőhely távolról sem jutott mindenkinek, többen is állva hallgattuk végig az elhangzottakat. A zömében ismerős kolozsvári, magyar értelmiségi arcok között örvendetes volt fölfedezni nemcsak azon idősebb nemzedékek tagjait, akik az '56os forradalom idején még ifjak, sőt gyermekek voltak, de azon - ma még fiatalnak számító - nemzedékek képviselőit is, akik akkor még meg sem voltak születve! Sokatmondó - és szívet melengető - volt ez a jelenlét: nyilvánvalóvá tette, hogy „ezek a mai fiatalok" tisztában vannak a magyar forradalom és szabadságharc jelentőségével, a magyar múlt, jelen és jövő összefüggéseivel. Felekezeti szempontból - névsor szerint - Csete Árpád ravai, Incze Kornél alsójárai lelkészek, az ODFIE lelkész-elnöke Szabó László, valamint alulírott képviseltük az unitáriusokat. (KVÁRI)

Dutka Ákos

Ember és magyar (A 75 éves költő, Ady Endre barátja küldte a Magyar Ifjúságnak) Ady kérdezte sorsa éjjelén: Lehet-e az ember, ember és magyar? Feleltek ti bátor, szent fiuk Lássuk: A világ most vélünk mit akar? Vagyunk egy szálig elszánt emberek, Kiket tiporni tovább nem lehet. Ha kell még én is Veletek halok Ha engedtek, Ti szent fiatalok. Öt nap, s öt véres szörnyű éjszaka A csillagokba írta szentelt nevetek. Köszönöm néktek, drága szent fiúk, Hogy visszaadtátok a csüggedő hitet, S a barrikádok hunyó szent sugarinál Adynak kiáltsuk szabadon ma már, Mit az Ég falára vérrel írtatok: Emberek vagyunk, újra magyarok! (Magyar Ifjúság, 1956. november 3.)

Gyötörtettünk, de megtartattunk Harangszó köszöntötte és gyűjtötte egybe az alsójárai magyar híveket november 4-én, vasárnap délelőtt, hogy ünnepnapot szentelve kegyelettel emlékezzenek az 1849. január 14-én kivégzett 53 alsójárai vértanúra, az október folyamán felújított síremléküknél. A síremlék rendbetételének tervét melengető lelkész és gondnok - szerencsére - váratlan segítséget is kapott. Az történt, hogy néhai Ürmösi József, az egykori homoródszentpáli szövetkezetet szervező unitárius lelkész számára, aki e munkában úttörő volt a Homoród mentén, kegyelet jeléül a szentpáli hívek egy faragott, kopjafaelemekkel díszített sírkerítést készítettek. Sajnálatos módon, amire fölállításra került volna eme sírkeret, a Házsongárdi temetőből az Ürmösi-sírt eltüntették. Ekkor, Farkas Dénes kolozsi lelkész javaslatára - és a főtisztelendő Püspök úr hozzájárulásával - Sz. Incze Kornél alsójárai lelkész és egyházközsége vezetősége fölállíttatta az alsójárai templom cintermében található 1849-ben védtelenül legyilkolt 53 magyar vértanú emlékére állított obeliszk köré. A homoródszentpáli gyülekezet utólagos szíves hozzájárulását, valamint az egyházi vezetés ezirányú támogatását az alsójárai unitárius magyarság ezúton is hálásan megköszöni! Az ünnepi istentisztelet délelőtt 11 órakor kezdődött az alsójárai unitárius templomban. A 12-es kezdő- és 77es derekas énekünk elhangzása után imádkozott és egyházi beszédet mondott Kovács István. A prédikáció alapgondolatát a 2Móz 17,8-9/a; 10-13, 15 verseiből választotta. A prédikáció arról szólt, hogy a keleti és nyugati nagyhatalmak ütközőpontján, valamint ádáz kis ellenségek gyűrűjében élt ószövetségi néphez hasonlóan, mi is csak akkor maradhatunk meg, ha szüntelen „erősítjük a lankadó kezeket", ha az imádkozásból fakadó erő, az Istenbe vetett hit és feltétlen bizalom semmi körülmények között nem engedi elveszni a reményt. Nem tekinthető véletlennek - hangsúlyozta a szónok -, hogy az ókori „szuperhatalmak" szempontjából Izráel mint katonai hatalom soha nem jöhetett számításba. Az ókori kultúrnépekhez viszonyítva sem a tudomány, sem a művészet szempontjából nem képviselt jelentősebb értéket. Ami azonban vitathatatlan: ez a nép életközösségben élt Istennel, mindig tudott imádkozni, és reménykedve küzdeni! Nem véletlen, hogy ők adták az emberiségnek a legtisztább isteneszmét, az egyistenhitet és az emberi együttélés alapelveit rögzítő erkölcsi törvényeket. Ellenségeik lerombolhatták templomukat, meggyalázhatták kegyszereiket, összetörhették a Tízparancsolat kőtábláit, elvehették a nép szabadságát, de az egy igaz Istenbe vetett imádságos hitét és ebből fakadó reménységét nem tudták megsemmisíteni.

ötlete és közbenjárása révén kapott kopjafaelemekkel díszített sírkerítést, ugyanakkor kérte a lelkészeket, hogy értesítsék a homoródszentpáli adományozókat: ha nem is az eredetileg tervezett helyre került ez a kegyelettel elkészített adomány, itt, Alsójárában is méltó helyet kapott az 53 vértanú sírjának díszeként. A 263. záróének eléneklése után mindannyian kivonultunk a templom udvarára, ahol az 53 alsójárai vértanú - szakértelemmel felújított - sírját körülállva, elénekeltük az 57-es számú énekünket. Farkas Dénes kolozsi lelkész ünnepi beszédének elején méltatta és megköszönte Fodor Lőrinc egyházközségi gondnok lelkiismeretes és önkéntesen elvégzett munkáját; mindazt, amit a megszépült síremlékért tett. Az ezelőtt évvel ártatlanul legyilkoltak emlékét idézve elmondta: hogy ezeréves létünk nagy tragédiája, hogy legtöbbször a közvetlen környezetünkben élő népek meg nem értésével kellett szembenéznünk, aminek gyakran volt következménye az alsójáraihoz hasonló névtelen áldozatok síremléke. Hangsúlyozta, hogy a ma élők kötelessége emléküket, sokszor névtelen sírjukat megőrizni és ápolni, mert azok, akik elfeledik vagy megtagadják múltjukat, népük történelmét, azok a jövőt sem érdemlik. Végezetül megáldotta a síremléket, és a benne elhantolt áldozatoknak örök nyugalmat, az élőknek pedig békességet kért Istentől. A megemlékezést követően a síremlék lecementezett keretén a kegyelet gyertyáit gyújtotta meg Bencze Etelka unitárius, a sírra pedig virágcsokrot helyezett M. Vincze Béláné református testvérünk. Közben fölcsendült az immár négyszáz esztendő óta magyarul zengő zsoltár, a Tebenned bíztunk eleitől fogva, amely Szenczi Molnár Albert fordítása óta ugyanazon szavakkal és érzésekkel dobogtatja a magyar szíveket. Emelkedett és ujjongott a szív: mily csodálatosak az Isten dolgai! Népünk mennyiszer elpusztulhatott volna a csakugyan nagyon zord századok során, és mégis megmaradt! Mert az Isten megtartotta. Ézsaiás prófétával szólva: „megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belét ki nem oltja." Gyötörtettünk, de megtartattunk! És ha Isten megtartotta népünket ennyi rettenet és iszonyat, ennyi lehetetlenség között, akkor bizonyára a jövőben is tervei vannak még velünk. Ennek a bizonyosságával énekeltük keresztül a lepergett századokat, és énekelünk ma is, a jelenben is: Tebenned bíztunk eleitől fogva... A névtelen alsójárai unitárius vértanúkra való ünnepi megemlékezés szeretetvendégséggel ért véget. Kvári

Az istentiszteletet követően Sz. Incze Kornél alsójárai lelkész köszöntötte a vendéglelkészeket, Kovács Istvánt és Farkas Dénest, valamint az ünneplő gyülekezetet, melyben szép számmal részt vettek más felekezetű magyarok is. A vendéglátó lelkész szólt arról is, hogy pont november 4-ike van, amikor az 1956-os magyar szabadságharc - szovjetek általi - vérbefojtásának is éppen 45. évfordulójára kell emlékeznünk. Ezt követően Fodor Lőrinc egyházközségi gondnok köszöntötte a vendégeket, megköszönte a Farkas Dénes 10 Unitárius Közlöny

NÉMÁN KIÁLTÓ KŐKÉRT KOLOZSON 2001. október 27-én, szombaton a Kolozsi Unitárius Egyházközségben rendhagyó ünnepszentelésre került sor, melyen részt vettek a helybeli magyar történelmi egyházak hívei, felekezeti különbség nélkül, a község hivatalos személyiségei, a kolozsvári unitárius Egyházi Központ szinte teljes testülete, a külön meghívott vendégek, valamint a sajtó és média képviselői. Az ünnepség délelőtt 10 órakor kezdődött dr. Szabó Árpád unitárius püspök és kíséretének érkezésével. Az érkezőket a házigazda, Farkas Dénes kolozsi unitárius lelkész fogadta, aki tisztelettel köszöntötte a vendégeket, az egyházközségi ifjak pedig virágcsokrot nyújtottak át a Püspök úrnak és a főtisztelendő Asszonynak. Ezt követően a vendégek szívélyes fogadtatásban részesültek a paplakon, ahol kellemes hangulatú állófogadásra került sor, egészen a fél tizenegykor kezdődő templomi istentiszteletre történő bevonulásig. Az ünnepi istentiszteleten a szószéki szolgálatot dr. Szabó Árpád püspök végezte, prédikációjának alapgondolataként az IKor 16,13-14.részétolvasva fel: „ Vigyázzatok, álljatokmega hitben, legyetek ßrfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!" A szószéki szolgálatot követően két vers hangzott el. Néhai Bálint Ferenc, egykori kolozsi lelkész kisunokája - Baka Áron - szavalt, majd Benedek Sándor nyugalmazott lelkész - mint volt kolozsi beszolgálő - olvasott fel egy Reményik verset az ünneplő gyülekezetnek. Az egybe gyűlteket ezután ismét a házigazda, Farkas Dénes köszöntötte szép szavakkal, majd felkérte a jelenlevőket, hogy a záróének elhangzása után vonuljanak ki a lelkészi telek kertjébe, az ott létrehozott lapidárium megtekintése és ünnepélyes felavatása érdekében.

A szívet-lelket gyönyörködtetően rendbe tett lelkészi telek kertjében, egy arra alkalmas, gondosan kimunkált helyen állnak - a még zöld gyeptől és pompázó őszi virágoktól övezetten a letelepített régi sírkövek. Számszerint nyolcan. Mintha megfagyott volna bennük az idő. Magukkal hozott múltbéli üzenetüket - és a sírkövek feliratait - Farkas Dénes lelkész ismertette. A lapidáriumot ünnepélyesen felavató beszédében dr. Szabó Árpád püspök - többek között - melegen üdvözölte és méltatta ezt az egyházunkban eleddig példa nélkül álló, de mindenképpen figyelemre méltó és örvendetes kezdeményezést, amelyet a tiszteletes úr nemcsak megálmodott, de - a kicsiny kolozsi gyülekezet híveinek segítségével - szépen meg is valósított. Végül: a múltunk értékes alkotásait megmentő és megőrző 10 Unitárius Közlöny

szolgálat ezen példájának követésére buzdította a résztvevőket. Szavait követően Dezső János egyházközségi gondnok és Deák Tibor pénztárnok elhelyezte a kegyelet koszorúját a lapidárium előre kijelölt helyén, - Mindenekelőtt szívből gratulálok, majd tisztelettel kérdem, tisztelendő Farkas Dénes lelkész urat, aki ezt a rendhagyó kezdeményezést - az unitárius egyházban eddig legalábbis egyedülálló megvalósítást - a kolozsi lapidáriumot, és a hozzá kapcsolódó szép ünnepélyt kezdeményezte, megszervezte és megvalósította: hogyan született maga az ötlet.? - A megvalósítás tényleg egyedülálló, az ötlet viszont abból született, hogy lapozgatva a régi egyházközségi írásokat, valamint közvetlen elődöm - Lőrinczi Lajos gyakorló segédlelkész - feljegyzéseit, tudomásomra jutott, hogy a kolozsi közös temetőben nagyonrégiunitárius vonatkozású sírkövek is találhatók. Magamhoz vettem a falu öregeiből egy-egy személyt (özv. Farkas Józsefnét és másokat is), akik segítségemre voltak az immáron nyolc darab letelepített, megmentett sírkő felkutatásában. A tulajdonképpeni művelet, mint olyan, felháborodottságomnak a szüleménye. Mivel Kolozs- és vidéke kőszegény mezőségi domborzatú, és suvadásos, erózió marta talaj állománya van, a kő, mint olyan, legyen építkezési kellék vagy új síremlékek kiképzésekor a fundamentumba temethető töltelék: mindenképpen nagy kincs. - Látván, hogy régi sírköveink nagy hányadát avatatlan kezek nagy verőkkel széttördelték és elhordták, arra az ingerült hangulatú következtetésre jutottam, hogy ez így nem mehet tovább! Az elhagyott, pusztuló temetőnél, az ősök gazdátlanná vált sírjainál, a majdnem mind „nyakig elsüllyedt" síi-köveknél fájdalmasabb látványt nehéz elképzelni. A valamikor büszke kövek most mélyen a talajba süppednek, vagy kidőlten hevernek a földön, mintha már maguk is megelégelték volna a dacos szembeszegülést az évszázadokkal. De mindenekfelett az összetört, a hiányzó sírkövek puszta helye kiált segítségért. „Néma sikoly" ez - az elődökért! Tépelődéseim között eszembe jutott Anatole France is, aki emlékezetem szerint - azt mondta, hogy: Az országot hazává az ősök sírjai avatják. Aztán utánanéztem egykori olvasmányaimnak, és szó szerint ezt találtam: „Az ősök sírjai avatják az országot hazává. " - Kiásattam hát az első, 1692-ből származó latin feliratú, középen Bibliával díszített sírkövet, és hamarosan rájöttem, hogy ez Köpeczi György unitárius lelkésznek a 19 soros latin feliratú sírköve. A teológiai hallgatók segítségével elkezdtük a sírkövek és feliratok óvatos megtisztítását és a feliratok kibetűzését. Magyar nyelven ez a felirat a következőképpen mutat: NYUGSZIK / E SÍRBAN / TISZTELETES ÉS / TUDÓS / FÉRFIÚ / GYÖRGY / KÖPECZI ÚR / AZ UNIT. ECCL. NAK / KOLOS VÁROSÁBAN / ÉBER SZOLGÁJA / AZ Ő KEDVES HÁZAS / TÁRSÁVAL / RADLE ANNÁVAL. / ELHUNYT 1692. 29 / OCTOBER, ÉLETÉNEK / - - ÉVÉBEN. EZ PEDIG / 1690-ben, 52 ÉVES / KORÁBAN További kutatásaim rendjén még hét darab több száz éves sírkőre bukkantam, amelyek ámulattal töltöttek el, hiszen olyan adatokat közöltek az elhunyt egyházi és polgári életére vonatkozóan, amelyek méltán nevezhetők nyelvtörténeti szempontból is érdekességnek, kuriózumnak. Rímbe szedett tájékoztatást ad az elhalás körülményeiről, a halott életkoráról, a hátra-

maradottak állapotáról, valamint arról a tényről is, hogy Kolozs sírkövéről van szó, melyet ha körbeolvasol az ugyancsak piramisalakú kiugró kőfej pereme alatt, négy oldalában a következő község a középkorban városi rangú település volt. - Köpeczi György sírkövén kívül, még került-e elő valami szép tudósítás található: NE NÉZD KOZMA ISTVÁNT EGY / SZENVEDŐ JÓBNAK / HANEM JÓ FIAKKAL GYÜMÖLTSÖS / —felekezeti szempontból is -figyelemre méltó érdekesség? JAKOBNAK / EZEK GYÖRGY, PÁL, ANDRÁS, MIHÁLY / ÉS DÁNIEL - Igen. Itt van például Botos Péter úrnak a sírköve 169(2)?/ E SIRT FEDŐ KŐ IS ÁLTALAK / ÉPÜLT FEL... (stb.) ből. Ő a „kolosi unitaria ecclésiának" kurátora, és az akkor működő sókitermelő aknák bírája volt, kinek halálát szeren- légül a nyolcadik, egyben az utolsó sírkő? csétlenség okozta; az akkor még használatban lévő sóakna laj- Csak egyelőre. Ez arról érdekes, hogy az 1850-ben elhunyt torjájáról leesvén holt meg 44 éves korában. Sírkőfelirata a Kováts Anna kisasszonynak állít emléket, mégpedig oly következő: ITT NYUGSZIK AZ / NEMES ÉS NEM / ZETES BOTOS /gyönyörű kalligrafikus betűkkel, melyeknek vonalvezetését a PÉTER ÚRNAK / A KOLOSI UNIT / ARIA ECCLÉSIÁNAK / számítógépek világában élő mai ember is megcsodálhatja. CURATORÁNAK / ÉS UGYANOTT / VALÓ AKNÁKNAK / - A lapidárium pedig ezen névtelen kőfaragómesterek BIRÁJÁNAK MEG / HIDEGÜLT TESTE / KI VÉLETLENÜL / A NAGYegykori remekei révén -válik a népművészet valóságos AKNA LAJTOR / JÁJÁRÓL LEESVÉN / MEGHOLT A(NNO) 169(2) / szabadtéri múzeumává... DIE 23 SEPTEMBRIS / AETATIS SUAE A(NNO) 44 / E - Hát ezt a nyolc „letelepített" sírkövet talán enyhe túlzás KOPORSOKÖVET / FARAGTATA KEDVES / FELE BARDITS lapidáriumnak (kőtárnak) nevezni, de hogy azzá minősüljön, BORBÁLA még kiegészítettem két míves kődarabbal, melyek Kolozs ÁrpádMásik, ugyancsak egyházi vonatkozású, igencsak érdekes kori templomából kerültek elő, egyik a parókia kertjéből, a sírfelirat, mely szintén másfél méter mélyen volt a földben, s másikat pedig egy nyaralóház kertjében találtam meg. Ezeken csak az összetört csúcsa látszott ki, nem más, mint Péter Mihály kívül hoztam még egy követ a bözödújfalvi - vízzel elárasztott uramnak a sírköve 1679-ből, akit a „Colosi tisztelletes unitaria unitárius templom falából, mindhármat a sírkövek szomszédecclesiaban nem utolsó tisztessegre emelven Colos varossanak ságában helyeztem el. is ott esztendők alatt erdemes diczeretes fobíraja volt..." Másik, Szándékomban van - Isten segítségével és alapítványi támougyancsak unitárius vonatkozású sírkő, amelynek megtalálása gatással - födémszerkezetet építeni a kövek fölé, valamint az határtalan örömömre szolgált: „T. Kiss Pál urnák" templom- anyagiak függvényében folytatni a további kutatásokat és építő papunknak a sírköve, melyet 1856-ban „A KOLOSI telepítéseket is. EGYSÉGHITŰ" hívek szeretete állított számára örök emléke - Tiszteletes úr, hálásan köszönöm a beszélgetést. gyanánt. Reménykedjünk, hogy a kolozsi lapidáriumról szóló üzenete felhívja nemzedékünk figyelmét azon kultúrtörténeti kin- Gondolom, a többi is említésre méltó lelet... - Igen, egy 1710-ből származó sírkövet sikerült darabokból cseinkre, amelyek mellett gyakran vakon haladtunk el. összeraknom; ez egy 16 esztendős hajadon leányzó emlékét Kívánom, hogy ez a „néma kiáltás" legyen ihlető hatással őrzi, „kit szomorú pestis" szólított el ezen világból. Az utolsó lelkésztársainkra és magyar gyülekezeteinkre is mindenütt! mondat óhaja pedig: „AZ ÚR (A)GYON BOLDOG FELTAMODAST Ai ünnepség a kolozsi vendéglő éttermében megrendezett NEKI" és a Farkas Dénes baráti vendégszeretetére olyannyira jellemző - Legutóbbi ittjártamkor említetted, hogy varinak - nagyvonalú, és ugyanakkor családiasan meghitt hangulatú szeretetvendégséggel ért véget. rímbeszedett sírfeliratok. Vagy sírversek? Köszönünk szépen mindent! - Sírfeliratok. Nagyon érdekesek. Hadd bocsássam előre, Kérdezett (és kéretlen is kommentált): hogy két darab - alakjában teljesen rendhagyó - sírkőre KVÁRI KOVÁCS ISTVÁN bukkantam, amelyek a kőtestet piramis alakú záródással tetőzik, és ezekre a kőtestekre, sőt a piramis alakú részekre is, minden oldalba feliratokat véstek. A sírkő tudósítása, az egybeolvasás rendjén rímbe cseng. íme, csak az első oldal: E SÍRBAN NYUGSZIK SZI / GETI BORBÁRA KI TERHE / SEN HÁGVÁN FEL AZ HÁZ / HIJJÁRA KIS - ASSZONY HAVÁNAK XXV - KÉN / GRÁDITSROL LE - ESVÉN / HALÁL' (NAK) PRÉDÁJA LÉN(D) / MIND - SZENT V - KÉN / ÉRTE GYÁSZOS ESTE - Ez tényleg gyönyörű! - Valóban, de ennél azért szeretném a nyelvészek egyértelmű véleményét is megtudni, hogy a „terhesen hágván fel az ház hijjára", hogyan értendő? Batyut vagy valami terhet cipelt a hátán, mint terűt, vagy áldott állapotban volt? - Ne haragudj, hogy közbeszólok itt, bár nem vagyok nyelvész, hirtelen arra gondoltam, hogy még úgyßlszaz évvel ezelőtt is inkább „áldott állapotról", semmint „terhességről" beszéltek az emberek. Csupán ennek alapján gyanítom, hogy a gyermek és a gyermekáldás csak a kommunizmus időszakában torzult teherré ...De hagyjuk ezt a szakértőkre. És mivel két sírkövet említettél az imént: milyen a másik? - A másik, ugyancsak hasonló alakú sírkő, szerintem kimondottan a költészet jellegét hordja magán. Kozma István 10 Unitárius Közlöny

Templom- és harangszen telés Sepsiszentgyörgyön

Több mint tíz évi megfeszített munka és várakozás után valóra vált a sepsiszentgyörgyi unitárius gyülekezet álma: november 18-án felszentelhettük új templomunkat. Ez a történelmi fontosságú megvalósítás híveink és egyetemes Egyházunk áldozatának, az anyaország határokon átívelő hathatós anyagi támogatásának, és nem utolsósorban amerikai és angol hittestvéreink segítségének köszönhetően jöhetett létre. A templom építését 1991-ben Török Áron lelkész vezetésével kezdte meg a gyülekezet Bíró Gábor műépítész tervei alapján, és bár az induláskor tetemes összeg állt rendelkezésre, a romló gazdasági helyzet és az infláció nagyban megnehezítette és lelassította az építést. 1998-tól Kovács István lelkész vezetésével folytatódtak az építési munkálatok, és egy új pályázat alapján a belső kivitelezésre és a külső rendezésre Makay Tamás magyarországi műépítész nyert megbízatást. El kell mondanunk, hogy az anyaország nemcsak a határon túli magyarság támogatását felvállaló Illyés Közalapítvány által nyújtott lényeges támogatást az építéshez, de a Magyar Miniszterelnöki Hivatal döntően hozzájárult erőfeszítéseink betetőzéséhez, ezzel is beigazolva, hogy Sepsiszentgyörgy unitáriusai beletartoznak abba a tizenötmilliónyi nemzettestbe, amelyért a Magyar Kormány felelősséget vállalt. Híveink boldog és türelmetlen várakozását és izgalmát nehéz lenne szavakicai leírni. Mint hosszú betegség után a gyógyulás ragyogása, úgy simultak ki az arcok a szélesre tárt ajtójú új templom bejárata előtt, és a „vajon mikor lesz már kész?", a „vajon megérem-e?" sóhajok most boldog ünnepléssé, könnyektől és örömtől csillogó tekintetekké, kézfogásokká változtak. Valóságos emberáradat töltötte be az ötszáz férőhelyes templom padjait, padközöket, lépcsőházat, és még a régi imaházat is, ahol az eseményeket kivetített élő közvetítés és hangosítás segítségével követhették mindazok, akik már nem fértek be az új épületbe. Az istentisztelet a Millenniumi zászló, az egyházközségi és a testvéregyházközségek zászlóinak bevonulásával történt, amelyeket az ifjúsági egylet székely10 Unitárius Közlöny

ruhás fiataljai vittek. A templom piacán Kató Sámuel gondnok üdvözölte a Püspök urat, és felkérte a templomszentelés elvégzésére. Az ünnepi istentiszteleten főtisztelendő dr. Szabó Árpád unitárius püspök végezte a szószéki szolgálatot, majd megáldotta és megszentelte a templomot mint Isten és ember „jószomszédi" viszonyának, találkozásának helyét. Ezt követően az 1956-ban öntött 1100 kilós harang kondult meg felszentelésre, amely ez ideig a sepsiszentgyörgyi református vártemplom tornyában teljesített szolgálatot, mivel a korábbi hatalom nem engedélyezte torony vagy harangláb állítását. A szószéki szolgálat és szentelési szertartás után ünnepi műsor következett, amelyben az egyházközség Kriza János nevét viselő vegyes dalárdája és Szilágyi Zsolt, a város neves művésze énekelt, majd Czimbalmos Kozma Réka diáklány és Piroska Klára művésznő szavalatai hangzottak el. A millenniumi zászlóval kezdve amely mellett az ifjúsági egylet székelyruhába öltözött tagjai az istentisztelet alatt díszőrséget álltak - minden zászlóra emlékszalagot kötöztek az egyházközségünk tagjai, nőszövetsége és ifjúsági egylete. Ott díszelgett a zászlók között a Varga Erzsébet által készített két zászló is, amelyek egyházközségünk és dalárdánk ereklyéi. Kovács István lelkész beszámolójában ismertette a templom építésének történetét, és elmondta, hogy a kőből és kötőanyagból épített templom elkészült ugyan, de lélekben tovább kell építkezni. Az üdvözletek sorát Török Áron nyugalmazott lelkész nyitotta meg örömének és Isten iránti hálájának' hangot adva ezért a napért, majd Máthé Sándor esperes, Balogh Ferenc főgondnok, Rázmány Csaba magyarországi unitárius püspök tolmácsolták üdvözletüket. A Magyar Miniszterelnöki Hivatal képviseletében Balog Zoltán vallásügyi főosztályvezető olvasta fel Orbán Viktor miniszterelnök levelét, majd személyes üdvözletét, amelyek együvé tartozásunkat, kultúránk oszthatatlan egységét hangsúlyozták. Ugyanilyen hangnemben szólt Csallóközi Zoltán a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának képviseletében és Barabás T. János a Magyar Nagykövetség részéről. Jill McAllister, az Unitárius és Univerzalista Nemzetközi Tanács elnöknője üdvözletében elmondta, hogy ez a templom a világ egyetemes unitáriusainak egy újabb bástyája és erőssége. Az üdvözletek sorát az Angliai Egyház nevében Austin Fitzpatrik lelkész folytatta, majd Burton Carley, a memphisi, Bruce Clear, az indianapolisi, Douglas Eads, a New York-i testvéregyházközségek képviselői fejezték ki örömöket, hogy együtt ünnepelhetnek a gyülekezettel ezen a napon. A testvérfelekezetek üdvözletei után Albert Álmos polgármester köszöntötte az ünneplő gyülekezetet, majd Gyerő Dávid előadótanácsos - volt sepsiszentgyörgyi segédlelkész zárta az üdvözletek sorát. Az ünnepség úrvacsoraosztással végződött, az úrvacsorai beszédet dr. Rezi Elek főjegyző mondta. A székely himnusz és a nemzeti imánk eléneklése után a gyülekezet és a vendégek közös szeretetvendégsége zárta ezt az emlékezetes napot. K O V Á C S ISTVÁN lelkész

Ennek a családnak volt a leszármazottja Szentiványi Mihály költő (1813-1842), akiről 2000. szeptember 17-én elneveztük falunk iskoláját. Bár mellszobrát már 1991-ben felállítottuk az iskola elé, de a névadásra csak 2000-ben került sor. Ennek a szoboravatásnak külön története van, amelynek valóra válásában Kerekes Károly képviselőnek oroszlán része volt. Ez az ünnep méltó fejhajtás a neves ősök előtt. A polgármesteri hivatal és a helybeli RMDSZ közreAz elmúlt esztendőben - a millenniumi megemlékezések sorozatában - nagyon sok találkozó szervezésére ke- működésével, „örömszerzők" akartak lenni, az volt a szánrült sor. Magam is több ilyen alkalmon vettem részt. Min- dékuk, hogy „áron is megvegyük" ezt az alkalmat. És sidig megújulva, felfrissülve tértem haza egy-egy ilyen talál- került. Hiszem, hogy feledhetetlen marad az itthoniak és a kozó után. Az emlékekből sokáig éltem. Nagyszerű volt hazatértek számára is. látni az emberi arcokat, amiken sok minden tükröződött. Nekünk, számban kisebbségben, de szellemiekben Bár mindenkinek megvan a maga napi gondja, egy-egy többségben élő unitáriusoknak az az igazi ünnep, amikor ilyen alkalom mintha elvinné a gondfelhőket, az a csodába főpásztorunkkal ünnepelhetünk. Dr. Szabó Árpád püspök latos TITOK biztosít arról, hogy zavartalan legyen a rövid meghívásunkra igennel válaszolt, hasonlóképpen dr. Rezi öröm. Csodáltam az öleléseket, amelyekben ismerőseim Elek főjegyző jelenlétével tisztelt meg, dr. Kisgyörgy vagy fel nem ismertek, idegenek egymást átölelve mosoly- Árpád, Balogh Ferenc főgondnok urak erősítették benban vagy könnyben fejezték ki érzelmeiket. Milyen csodá- nünk a találkozás szükségességének hitét. Fekete Árpád latos az ilyen találkozás! Ettől az örömtől megfosztani köri felügyelő gondnok, mint a falu szülöttje, Szász Dénes nem szabad senkit, hanem minél több alkalommal részel- mint marosköri felügyelő gondnok-társa jelenlétükkel üntetni kell. Mikor valaki ilyen alkalmakról elmarad, vagy nepélyesebbé tették ezt a napot. Nem hiányoztak társalemondja azt, mindig arra gondolok, hogy mit szégyellhet, dalmi életünk neves személyiségei sem: Virág György, mi bántja, tépi a lelkét az ilyen 'embernek. Mi az oka an- Burkhárd Árpád, a megyei tanács részéről, Kerekes Károly nak, hogy önmagát is megfosztja az apró örömöktől. parlamenti képviselő, lelkészek, plébános. Az ökumenikus istentisztelet a Főtisztelendő úr imájáFalunk 500 éves évfordulójára az örömszerzés vágyával készültem, készültünk. Az elmúlt évtized lángoló tüze val és szószéki szolgálatával kezdődött. Köszöntések, „leszakadt" a csalódások rendes fája alatt, s ha már a „rő- üdvözlések után dr. Rezi Elek főjegyző úrvacsorai ágendázserakásra" nem vállalkozik az ifjú nemzedék, „tarka kö- jával és imájával készültünk vendégei lenni az emlékezés ténnyel a gyermekleány" nem akar új parazsat teremteni, asztalának. A szépszámú gyülekezet tagjai közül falushát vállaljuk mi a „tűzrakást", akiknek kezét, száját, szívét feleink mellett ott voltak azok is, akik meghallották a hívó már rég szenesre égette a régi láng. Hogy ebből mennyi szót, hazajöttek, hogy találkozhassunk. sikerült, azt mások mondják meg, de hogy a szándék tiszAz istentisztelet után a templom cintermében a püspök ta volt, az bizonyos. úr leleplezte a kopjafát, amelyet az 500 éves múltunk 1990-ben még volt egy ilyen próbálkozás, hogy falu- emlékére állítottunk. A kopjafát Tóth Ferenc, falunk szütalálkozót szervezzünk, amikor a környéken divatossá löttje, jegyzője faragta, az id. Keresztesi Sándor által adovált, de megrekedt a lelkészségem ideje alatt konfírmálta- mányozott faanyagból, rávésve az emlékezetes évszámot tottak találkozójának szintjére. Falvaink közül sokan sze- és Török Elek tanító nevét - aki egész életét a faluért áldozretnék, ha 500 évet tudnának bizonyítani. Nyárádgálfalvá- ta, és örök álmát falunk temetőjében alussza. A falu törról 500 éves megsárgult lapok beszélnek. De beszél egy ténetét a kopjafa mellett Sebe Ákos, falunk „történésze" ház, amely mellé tömblakás épült, és megúszta a falurom- ismertette, de sajnos, hogy az idő előrehaladta miatt csak bolást. Ez a ház Szentiványi Mihály szülőháza. Őse Szent- vázlatosan ismertette a hallgatókkal. A rövidesen megjeiványi György, aki Mátyás király idejében Erdély alvajdája lenő falufüzet - hisszük - ezt a hézagot pótolni fogja. volt (1461-1462), fia, Zsigmond 1501-ben NyárádgálfalAz ünneplő gyülekezet a Szentiványi Mihály általános ván megtelepedett, kúriát épített. Ugyanennek a családnak iskola elé vonult, ahol Román Sándor iskolaigazgató üdvököszönhetjük, hogy a reformáció első hullámában falunk zölte az ünneplőket, és az RMDSZ helyi szervezete megfelvette az unitárius hitet. A család felvilágosult tagjai ko- koszorúzta a költő mellszobrát. lozsvári kapcsolataik útján megismerkednek a Dávid Mind az istentiszteleten, mind a kopjafaavatáson és Ferenc-i szellemiséggel, hűséges követői lettek. Segítették koszorúzásán iskolánk gyermekdalárdája és a nyárádszerea Csíkieket, Keresztesieket, Damókat, Zsigmondokat, dai Bocskai Dalkör női kórusa szerepeltek, az iskolás nöhogy véglegesen letelepülhessenek, hisz hűséges munkása- vendékek alkalomszerűen verseket mondtak. inak házhelyeket adományoztak. Nyárádgálfalva így nőtte Az ünnepi műsor után a helyi Művelődési Otthonban túl viszonylag gyorsan a környező falvak népességét, és közqs estebédre került sor. Itt találkoztak az itthoniak az vette át a vezető szerepet. Erre sokan irigykedtek, főként elszármazottakkal abban a felszabadult hangulatban, a nyárádszentlászlóiak, akik úgy érzik, hogy a „törtető" amely a Nyárád-menti találkozókat jellemzi. Ezen a találgálfalviak csorbát ütnek tekintélyükön. Az 1800-as évek kozón hangzott el, hogy áron is meg kell venni az ilyen közepéig itt éltek a család leszármazottai, akik politikai, alkalmakat. vallási, társadalmi* téren vezető helyeket töltöttek be az Fekete Árpádnak, köri felügyelő gondnokunknak, a erdélyi magyarság életében. falu szülöttjének elhangzott köszöntő és biztató szavai,

FALUTALÁLKOZÓ NYÁRÁDGÁLFALVÁN

Avon is vegyétek meg a találkozás örömét!


jövőt váró nemzedékeknek út, igazság és élet: „Ünnepelni, tisztelegni s emlékezni gyűlt össze ma szülőfalum, Nyárádgálfalva hagyománytisztelő lakossága. Sok évszázados múltja során ilyen alkalomra először. Emlékeink a múlthoz kötődnek, mint a gyökerek, reményeink felfele nőnek, mint az ágak. Lehajtott fejjel állok, tisztelgek a történelemben is nagy időt átélt 500 éves szülőfalum első írásos említésére szervezett emlékünnepségre, ünnepi összejövetelre egybegyűlt egykori barátaim, játszótársaim, rokonaim, falusfeleim előtt, akik nagyrabecsülésüket, tiszteletüket fejezik ki megtisztelő jelenlétükkel falunk - a Nyárád mente gyöngyszeme: Nyárádgálfalva történelmi múltja s a település félévezredes évfordulója megszervezői előtt. Ha valaki úgy érzi, hogy egy rendtartó székely faluközösségbe beletartozik, akkor illik, hogy annak rendezvényén jelenlétével megtisztelje az ünnepelni megjelenteket. És ha valakit szeretettel várnak, fogadnak, illik azt megköszönni. Az ünnep szükségszerű. Ilyenkor a lélek megnyugszik. Az ember érzelmileg feltöltődik. A szülőföldet megismerni kötelesség. A múltat feltárni felhívás. Az örökséget átadni dicsőség. Az ünnep megszervezői ezt tudták, erre ráéreztek, ezt átlátták. Átvették Vitos Mózes múlt század eleji felhívását: »Csak gyáva és elkorcsult ivadék lehetne az, akit egykor bölcsőjének, majd talán sírjának is, e drága kies földnek minden irányú ismerése ne érdekelné.« Nem találunk alkalmasabb időpontot a múlt felidézésére a mostaninál. Kányádi Sándor: »...lábad ősi ösvényre ismer / Akármikor jössz, itthon van az Isten.« Talán az elődeink által kitaposott ösvényt nekünk könynyebb volt járni. Bár tudjuk, hogy a viszontagságokból bőven kijutott nekünk is. De talán éppen ezért kötődünk szülőfalunkhoz, ahol először édesanyánk keblén, majd édesapánk nyaka körül, aztán szekéren vagy gyalog az utat, az ösvényt ott tapostuk mélyebbre, ahol elődeink már régebb eljártak: a Szénégetőtől az Irmatetőig, a Malomelejitől a Szőlőhátamegéig, a Kócsostól a Macódig, a Süketfalviréttől a Pirítósig, s a Bungurtól a Nagyhegyi családi temetőig. Tizenhat nappal ezelőtt az ősi Kalendárium szerinti Szt. András havának első napján az emlékezés virágjával, a krizantémmal borítottuk be őseink sírját. Ma, november 17-én a hazahívó kongva-bongva szóló búsharangok hívására újból hazajöttünk, hogy emlékezzünk elődeinkre, s hogy megköszönjük a szervezőknek ezt a magasztos ünnepet. Köszönöm, köszönjük azt a lehetőséget, hogy találkozhattunk, hogy emlékezhettünk, hogy lelkileg feltöltődhettünk. A lelkes emberekre, a megmaradásunkat szolgáló hitünket megerősítő személyekre nagy szükségünk van. Ébresztő tettekre buzdító emberekre igénye van a kisebbségbe élő erdélyi magyaroknak, olyanokra, akik a legnagyobb magyarnak, gr. Széchenyi Istvánnak a szellemében gondolkodnak: »Ha lenyesik a szárnyamat, gyalogolni fogok, ha levágják a lábamat, kezemen járok, ha ezeket is kiszakítják, hason csúszom, csak használhassak nemzetemnek.«" TÖRÖK ELEK - lelkész


Szórványkonferencia Nagyváradon 2001. november 3^4- napjain a nagyváradi unitárius egyházközség látta vendégül egyházunk első SZÓRVÁNYKONFERENCIÁjának résztvevőit, melyre a kolozs-tordai unitárius egyházkörhöz tartozó: Ki de- Beszterce-Dés, az északnyugat-erdélyi szórványok és a bánáti leányegyházközségek képviselőit vártuk. A vendéglátó egyházközség mentségére szolgálhat, hogy korlátozott lehetőségei miatt képtelen volt kitekinteni az egyházkör minden szórványára. Ez a tény hiányosságként is kezelhető, de éppen ezért a következő szervező feladata lesz bekapcsolni minden szórványképviselőt a most útjára indult fórumba. A konferéncia igazodott az előre megállapított tárgysorozathoz. A vasárnapi istentiszteletre újabb személyek érkeztek, akiket röviden tudósítottunk a rendezvény megelőző napi tevékenységéről. Meghívott vendégeink voltak: Ft. dr. Szabó Árpád Püspök úr, Nt. Székely Miklós esperes. A munkálat a helyi lelkész által tartott áhítattal kezdődött. Ezután üdvözlés hangzott el a vendégek felé, akik sorban bemutatkoztak, és megjelölték azt a leányegyházközséget, illetve szórványt, amelyet képviseltek. Miután a nagybányai, besztercei, zilahi, nagykárolyi, temesvári és máramarosszigeti képviselők röviden bemutatkoztak és előrebocsátották szűkszavú gondolataikat, dr. Szabó Árpád Püspök úr keresett feleleteket arra a kérdésre, hogy 7a ma kihívásai között miként lehet megmaradni unitáriusnak a másfelekezetűek nagy tengerében. Egyházunk ki van téve az elszórványosodásnak, melynek jelei mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy egykori önálló egyházközségek válnak szórványokká. Püspök úr ezek után bevezetett a szórvány kifejezés hátterébe, amikor a zsidóság diaszpóra jellegére mutatott rá. Addig, míg az ilyen közösségek életében a hit volt az elsőrendű megtartó erő, addig számunkra, kis közösségeink számára is ez jelenti a megmaradás útját. A vallási tényező mellett komoly hangsúlyt kapott a Püspök úr felszólalásában az anyanyelv, a kultúra fontos szerepe a szórványban élő unitárius ember életében. Az anyanyelv ápolása és megőrzése válságos helyzetbe került nagyon sok vegyes házasságban. Szinte minden esetben a kisebbség kerül ki vesztesként, aminek következtében nemzedékeket veszítünk el. 1989 után hangsúlyosan megnőtt a veszélyezettség, hiszen nemcsak a szórvány kérdéssel állunk szemben, hanem egy új jelenséggel is, az elvándorlás tényével. „A 24. órában vagyunk, amikor ütött az óra, hogy figyelmeztessen" - mondta a Püspök úr. Megállapította, hogy a szórványhívek életében legfontosabb követelmény a közösségi élet védelme szempontjából is: az öntudat megtartása és fejlesztése. Ezen keresztül lehet gondolkodni a gyülekezeti szervezésen, és így lehet éltetni a gyülekezeti kapcsolat alapvető formáját, az istentiszteletek látogatását. Könnyű észrevenni,

hogy sok a tennivaló, aminek valóra váltása érdekében a közösség építő munkájára van szükség. Székely Miklós tényfeltáró nyilatkozatot tett, melynek rendjén kiemelte, hogy szórványlátogatásai alkalmával mindig derűlátással töltötte el mindaz, amit a szórványokban tapasztalt. Megállapította, hogy szórványhíveink olyan lelki életről tesznek tanúbizonyságot, amiért tömbben élő unitáriusainknak be kellene mutatnunk őket. Ez a lelkiség jellemző a szórványok képviselőire is, amikor pl. a Gondnok-presbiteri Konferenciákra fáradságot nem ismerve távoli helységekből pontosan megjelennek, míg a közeli egyházközségek képviselői távol maradnak az eseményektől. Meglátása, hogy szórványközpontot kell létesíteni egy olyan lelkésszel, akinek elsőrendű feladata lesz a szórványhívek gondozása. A fenti gondolatok iránt élénk érdeklődést mutattak a képviselők, akik közül a temesvári Sütő Udvari Magdolna szerint építő lenne, ha Főhatóságunk egyfajta teológiai képzésben részesítene olyan világi szórványtagokat, akik szívesen vállalják fel közösségünk gondjainak hordozását. ígéret hangzott el, hogy módot és lehetőséget fognak keresni e javaslat megoldására. A fentiek után beszámolók hangzottak el az egyes szórványok életéről és munkájáról. Pap Gy. László nagyváradi lelkész, az aradi és temesvári leányegyházközségek múltját és jelenét vázolta, s bár az aradi leányegyházközség lélekszámát és templomlátogatását tekintve nem mutat életképes jeleket, mégis gondolni kell a bánáti szórványok gondozására. A temesvári gyülekezet viszont teljes mértékben feljogosít a jövőbe néző reménykedésre. Szabó László lelkész az észak- és nyugaterdélyi szórványmunkát ecsetelte. Hozzászólásából kiderült, hogy munkája komoly erőfeszítést igényel, de tudja, hogy a hívek szeretettel várják és igénylik szolgálatait. Kriza János lelkész a kide-besztercei-dési szórvány életét vázolta dióhéjban. Szerinte sem a besztercei, sem a dési gyülekezetben nincs remény arra, hogy életképes unitárius közösségek maradjanak meg. Egyik részen az elöregedés, másik részen pedig az elköltözés ténye teszi életképtelenné a gyülekezeteket. A munkát azonban végzi, hiszen a jelenleg élő unitáriusok ezt elvárják tőle, és meg is érdemlik. A szórványkonferencián résztvevők tapasztalhatták, hogy a szórványokra jellemző gondok szinte minden közösségre kiterjeszthetők. Éppen ezért Pap Gy. László tanácsolta, hogy megoldást jelentő javaslatokat keressen a konferencia, melyek erőként szolgálnak szórványban élő híveink megtartásában. A képviselők részéről szinte teljes mértékben összehangzó véleményként született meg egy szórványlelkészi állás létesítése. Ennek hűséges szorgalmazója a nagybányai gondnok, Csíki Árpád volt elsősorban, aki évek óta arról álmodik, hogy önálló lelkészük, illetve saját templomuk legyen. Míg Szabó László és Kriza János lelkészek nem látják megoldásnak egy önálló lelkészi állás létesítésének előnyeit a szórványban, addig

a Püspök úr nemcsak fontosnak tartotta, hanem a jövő egyik perspektívájaként emlegette. Egyszerű számolás következett, melynek elvégzése után kiderült, hogy Nagybánya és környékén több mint 220 unitárius él. Bár egyházunk lelkészhiánnyal küszködik, ez nem jelenti azt, hogy az északerdélyi szórványok a közeljövőben ne élveznének elsőbbséget egy lelkész kinevezésében, ígéretet tett a Püspök úr arra, hogy fenti kijelentésének nyomatékot fog adni a Misszió Bizottságban és az Egyházi Képviselő Tanácsban is.

A szórványkonferencián megjelent képviselők az éjszaka alatt a nagyváradi gyülekezet egyes tagjainak vendégszeretetét élvezték. Másnap reggel tanúi lehettünk egy képzőművészeti kiállításnak, melyre a nagyváradi egyházközség épületének alagsorában került sor. Péter Ütő Erzsébet, a máramarosi szórványhoz tartozó művésznő állította ki 33 alkotását. A megnyitón a helybéli lelkész üdvözölte a megjelenteket, majd Jakobovits Miklós művész, a Barabás Miklós céh elnöke mondott tárlat-megnyitó méltatást. Ezek után a művésznő tett néhány eligazító megjegyzést. A konferencia folytatásaként Ft. dr. Szabó Árpád püspök végzett szószéki szolgálatot, Kiss Törék Ildikó színművésznő pedig lelke mélyéig meghatotta szavalataival a szép számú gyülekezetet. Az istentisztelet a nemzeti imánk eléneklésével zárult. Az istentisztelet keretében a helybéli lelkész szűkszavúan, de annál nagyobb hangsúllyal köszönte meg a nagyváradi nőszövetség aktív tagjainak közreműködését, akik arra törekedtek, hogy vendégeink jól érezzék magukat egyházközségünkben a konferencia két napja alatt. Végül egy ünnepi ebéden vettünk részt, ahol reménnyel váltunk el egymástól, abban bizakodva, hogy az elkezdett konferenciának lesz folytatása, mint, ahogy a szórványban élő híveink közösségi életének is. P A P G Y . LÁSZLÓ lelkész (A kolozs-tordai egyházkör szórványkonferencia kezdeményezését fontosnak tartjuk, és más egyházkörökben is javasoljuk megszervezését. Givtulálunk a nagyváradi egyházközségnek, mint vendéglátónak, a szervezőknek, de nehezményezzük, hogy a zsilvölgyi szórványterület nem képviseltette magát e rendezvényen. A szerk.)


házközségem nevében is - köszönöm Balázsi László magyarországi főjegyző úrnak és családjának a tatarozásiékesítési munkálatok javára tett adományukat! Kisadorjánban a Walpole Unitárius Univerzalista Testvérgyülekezet anyagi segítségével sikerült á már régóta javításHitem szerint a lélekkel végzett munka: élet és meg- ra szoruló templomon a javításokat elvégezni. Néma Lajos maradás. A gondviselő szeretet áldásai a jó cselekedetek- munkacsoportja a templom külső falainak védő vakolását ben érnek gyümölcsöző életté. Jézusi szolgálattal, hűséggel végezte el. Tőkés Sándor gondnok úr és Etelka felesége kell építenünk és védenünk otthonunkat - ahol élünk - szervezésének köszönhetően az egyházközség hívei - kivéhitünk szülőföldjén! Megmaradásunkhoz nem férhet két- tel nélkül - sorra ebéddel látták el a munkásokat. Isten áldja ség, csak értelmes egymásra figyelésre és kölcsönös segít- meg az egyházközségünkért tenni akaró és cselekvő ségre van szükségünk. A reménység pedig a holnapokért híveink életét! való munkálkodásunkat táplálja. Nyomáton - ahol nagytiszteletű Török Elek marosköri A magyarországi Unitárius Élet érdekes, olvasmányos esperes úr megbízásából 2000. március 1-től vagyok az sorozata - az anyaországi unitárius egyházközségek életéről egyházközség beszolgáló lelkésze - nagyméretű munkálaírott beszámolókkal - indította el bennem a gondolatot, tokat végeztünk, Dr. Szabó Bálint, Krizsán Imola, Hegedűs hogy a mi lapunkban, az Unitárius Közlönyben is érdemes Csilla mérnökök, a Műemlékvédő Egyesület vezetői, valavolna időről-időre beszámolókat közölni egyház- mint az angliai mesterek és mérnökök, az ország különközségeink életének kisebb-nagyobb eseményeiről. Talán böző részéről érkezett munkások szakszerű munkája épp az említett beszámolóktól indíttatva fogalmazom - a nyomán a középkori tempiom tetőszerkezetének felújításácímbéli bibliai gondolattól (lKor 3, 13) is ihletve - az aláb- ra került sor. A régi tetőszerkezet gerendáit állították hebi tudósítást, beszámolót a szentháromság-kisadorjáni, lyükre az eredeti kötéseknek megfelelően, kijavítva terméilletve a nyomáti egyházközségek 2001. évi történéseiről, szetesen a megrongálódott tartógerendákat is, ezáltal valóeseményeiről. Az íráshoz a bátorságot Kovács István ságos zarándokhellyé avatva ezt a művészettörténészek szerkesztő úr, barátom biztatása adta, ki e beszámolót szi- számára is értékes tetőszerkezetű templomot. E nagyszerű gorú szeretettel kérte. Leírom tehát az egyházközségi tör- megvalósítás a Műemlékvédő Hivatal, a Püspökség és az ténésekét azzal a kéréssel, hogy lelkésztársaim is tegyék ezt egyházközség összefogásával, illetve egybehangolt munmeg, mert engem is érdekelnek a többi egyházközségekben kájával volt lehetséges. Dr. Szabó Árpád Püspök úr, Paskucz történő események. Meggyőződésem, hogy híveink is Viola és Balogh Ferenc mérnökök, valamint Miké Lőrinc szívesen olvasnának gyakrabban az egyházközségek tanácsos úr már korábban előkészítették a Műemlékvédő' életéről. Hivatallal közösen e javítási munkálatok tervét, melynek Az elmúlt nyár építkezésekkel és tatarozásokkal telt kivitelezésére az idén kerülhetett sor. A lelkészi lakás közel gyülekezeteinkben. másfél hónapig volt a munkások szállása és konyhája. Szentháromságon a javítások és építkezések gyakran Érkeztek az adományok is! A jó Istennek legyen hála, olyan egy időben történtek a nyomáti és kisadorjáni munkála- adakozó lelkű és közmunkázó hívő keresztények támogattokkal. Habár még nem sikerült mindent befejezni, mégis ták az egyházközséget, mint dr. Csíki Judit és dr. Csíki jelentős előrelépések történtek. A Mount Vernon Unitárius Zsuzsanna orvosok, Kelemen Levente, a homoródoklándi Univerzalista Testvérgyülekezet anyagi támogatásának unitárius egyházközség lelkésze és a gyülekezet elöljárói; köszönhetően - az idén is folyósított diáksegély mellett - dr. Cseh Béla állatorvos, ijj. Farkas Aladár vállalkozó, sikerült a parókia feljavítása. Gázkonvektorokkal szereltük Szekeres Sándor nyárádgálfalvi péktulajdonos, Gáspár fel a lelkészi lakást, átalakítottuk a konyhát, a kőműves András református lelkipásztor, Vajda Ibolya egyházközségi munkák után külső-belső meszelést végeztünk, újraöntöt- jegyző és családja, Szkridon Péter egyházközségi gondnok, tük a bejárati járdát, erkéllyel és faragott oszlopokon nyug- Kimpián Károly keblitanácsos és Siklódi Károly. Az egyvó, meghosszabbított tetőszerkezettel láttuk el a parókia és házközségi tagok részéről liszt-, tej-, tojás-, zöldség- és pénzaz imaterem bejárati részét. Az Illyés Közalapítvány - beli adományok érkeztek, a munkások étkeztetése érdepályázati úton elnyert - támogatásával került sor a tavaly kében. A jó Isten áldja meg az adakozók életét! elkezdett tanácsterem-iroda-vendégszoba funkció betölE kis lélekszámú történelmi egyházközségek szolgálatátését szolgáló Ökumenikus Ház külső-belső vakolására, nak szerteágazó feladatait figyelmen kívül hagyni felelőtlenvalamint a villanyszerelésre. A felsoroltak mellett - egy- ség és megbocsáthatatlan vétek. Hála a jó Istennek, e szol-

„Mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz..."

gálatunkban nem voltunk magunkra hagyatva! E szolgálatvégzés pedig hűséget és kitartást követel. Bátorítsuk, biztassuk hát egymást! Egymás hite által is növekedjünk, oltalmazó egy Istenünktől várva az áldást! SÁNDOR SZILÁRD

lelkész

(A Közlöny szerkesztősége mindenkoron örömmel ad helyet az egyházközségek életéről szóló beszámolóknak, az egyházközségi eseményekről írott tudósításoknak. Ezeket azonban meg kell írni, és el is kell küldeni (juttatni) a szerkesztőségnek, különben nincs módunkban rendszeresen tudósítani olvasóinkat a vidéki gyülekezeteinkben zajló eseményekről, rendezvényekről stb. A szerk.) 10 Unitárius Közlöny

A szellem nagysága

Emléktábla a 100 éves, negyedik unitárius iskola épületében

Fiatfalvi gyülekezetünkben július 7-10. között tartottuk meg a Millenniumi Napokat. Ennek záróakkordjaként szerveztük meg dévai zarándokutunkat, amelyre 47-en neveztünk be. A kirándulásra meghívtuk testvéregyházközségünk idei vendégeit, név szerint Janet Fernandez, Dwight Az anya szemefénye és legnagyobb értéke a gyermek. Cramer és Barton Reppert barátainkat. Az egyház szemefénye a lelki közösség, ami egyházközElső megállónk, egyben egyik úti célunk is, Gyulafehérségekbe és egyházi intézményekbe szerveződik. vár volt. Itt a helybeli katedrálist látogattuk meg. A századok Kiemelt fontosságú közintézményünk az iskola, kollétanújaként álló, nyugalmat és monumentalizmust önmagium, hisz itt nevelődik jövőnk lényege: az ifjúság, remélgában hordó isteni hajlék a szótlan belső elmélkedésnek és jük, hogy céljaink szerint, őseinkhez, vallásunkhoz, lelkiemlékezésnek adott otthont. A falak üzeneteként véltük hal- ségünkhöz és magyarsághoz hűen, hitelveink szerint. lani Erdély első fejedelmének, János Zsigmondnak hangját. Ebben az ünnepi pillanatban a Pákei Lajos építész Nem kis meghatódás járta át lelkünket, amikor gondotervei után készült, a kolozsvári unitáriusok negyedik islatainkban nagy reformátorunk - Dávid Ferenc - itt töltött kolaépületét méltatjuk, amely a templom és a Sora épülete éveire és munkásságára emlékeztünk. Mint a fejedelem udközti régi Kollégium intézményi folytatása, aminek vari lelkésze, a lángoló, hitvitázó, a győzelmet alázatban ugyancsak volt elődje a főtéri mai plébánia épületében, ünnepelni tudó, az eszmét fel nem adó, a mártíromságot válaminek előtte az Óvárban voltunk. laló ember szellemi nagyságát éreztük meg mindnyájan. Ez az épület 100 évvel ezelőtt a legkorszerűbb kolA templomból kijövet a közeli vendégfogadó teraszán légiumi épület volt Kolozsváron, de lehet, hogy messzi oldottabbá vált a hangulat. Előkerült a hazulról hozott házikenyér, a házisült, az ízletes süti, a jókívánságokat pedig ezal- földön is, mert igen szép imatermén és tanácstermén kívül gazdag gyűjteményekkel, könyvtárakkal, tornateremmel, kalommal a poharak koccintása jelezte. De valahogy mégis más volt a jó hangulat. A kenyér ízébe, uszodával és központi fűtéssel rendelkezett. a mosolyok vidámságába valami emelkedett érzés lopaAz épülettípus erdélyi építészeti hagyományokra tákodott. maszkodott, hisz olyan volt - és ma is olyan -, mint egy Dévára érkezve - néhányan sokadszor, mások pedig élebelsőudvaros vár, belső folyosókkal és zárt udvarral, ebtükben először- indultunk a dombon fekvő várromok felé. ben az esetben más védelmi funkcióval, hisz itt a zavartaFelérve a várba a panoráma szépsége tárult elénk. A csen- lan oktatást, az iskolai közösség kialakulási lehetőségét, a desen kanyargó Maros, az alant fekvő város zaja, a távoli kollégiumi hangulatot védték, a nevelés biztonságát tehegykoszorúk horizontja mind - mind kellékei a felemelő remtették meg. érzés kitárulkozásának. Betelve a táj szépségével, mint pászA nagyszerű épület viszont csak a megfelelő hasznos torhoz a nyáj, csendesen közeledtünk Dávid Ferenc jelképes keret, csak egy fontos és jelentős minimum volt és maradt börtöncellájához. Kezünkben virágoskertjeinkből hozott viahhoz képest, ami itt felépült a koponyákban, szellemi rággal feledtetni akartuk a cella rácsainak komorságát, és várként, a tudás váraként, unitárius és magyar tudomáélővé tenni azt, ami a szellem nagyságából sugárzik túl a cella nyos örökségként matematikától természettudományig és nyirkos falain. történelemírásig Brassai Sámueltől, Jakab Elekig vagy A beteljesülés számunkra kettős volt: leróttuk egyházaKőváry Lászlóig, és igen sokakig. lapító püspökünk emléke előtt szóban és gondolatban mindEz az Unitárius Kollégium egykor főiskolai rangot azt, amivel adósnak érzi magát egy unitárius hívő ember, ugyanakkor megízleltük azt a lelki örömet, ami egyedül az jelentett. De nem kívánunk csak a múltban elmerülni, mert itt áll a Kollégium új, nagyszerű bentlakása, ami igazi ember szellemnagyságából tud megtartó erőként hatni, átívelni földi határokat. Annyiszor kívánkozik ki a féltő igen nagy biztatást jelenthet a mai ifjúságnak és az Egyeaggódás szeretett egyházunk iránt, hisz sokszor volt mostoha temes Egyháznak is, a tudás megszerzésének különben a történelem, apasztva erejében és lelkiekben egyházunkat. gyötrelmes útján. De az aggódás optimizmussá vált midőn Dwight Cramer Az emléktábla, amit ezen a 100 éves évfordulón barátunk a következőket mondta: Ma úgy érzem, életem felavatunk, emlékeztessen a több mint 400 éves iskolai inegyik nagy vágya teljesült be. Megállhattam János Zsigmond tézményünkre, a 100 éves épület további méltó megőrzés múltja előtt, és most itt állok Dávid Ferenc cellája előtt. kötelezettségére, és az elődeink iránt érzett hűségre, amit Szellemi nagyságuk, amik meghatározták személyes hitemet, csak tudásunk minőségével és saját szellemi előmeneteés elköteleztek az unitárius hitből fakadó nyitottságnak és lünkkel tudunk méltóan meghálálni. segítőkészségnek. Igen, a múlt így találkozik a jelennel, az Köszönjük Starmüller Géza művész úrnak az emlékeszme öröksége életszeretettel és szolgálattal, melyet ma tábla ízléses elkészítését. nekünk kell megélnünk és betöltenünk. BALOGH FERENC főgondnok BARTHA ALPÁR lelkész 10 Unitárius Közlöny

Az 1523-ban megfogalmazott 67 tétel körvonalazza reformátori gondolatait és terveit, amelyek szellemében kívánja megújítani egyházát, Zürichet, de általában Svájc polgárosodó társadalmát. Ezek közül kiemeljük a kolostorok felszámolását és átalakítását kórházakká, a templomokból a képeket csöndesen eltávolítják, az ereklyéket félreteszik, elhallgatnak az orgonák, az oltárokat megszüntetik. A papi Minden esztendőben októ- nőtlenséget fölöslegesnek ítéli, ő maga is nyilvánosan ber 31-én a protestáns keresz- házasságot köt a nagytemplomban Anna Reinhadttal. ténység tisztelettel adózik a reA miseáldozat helyett bevezeti a két „szín" alatti úrvaformátoroknak, akik az általuk csorát (kenyér és bor), amelyet fehér terítővel borított egyfelismert és megragadott igaz- szerű úrasztaláról vesz a gyülekezet. id ság következetes és bátor szóZwingli az úrvacsora kérdésében szembehelyezkedett szólói voltak. Luther Márton felfogásával. Az 1529-ben megrendezett híres, A reformáció egyik legkie- marburgi kollokviumon a remélt megegyezés nem valósult melkedőbb képviselője Zwingli meg, ugyanis Zwingli nem tudta elfogadni Krisztus testi Ulrich svájci reformátor volt, jelenlétét az úrvacsorában, ahogyan azt Luther tanította. akinek halála 470. évfordulójá- Zwingli úrvacsoratana közel áll az unitárius úrvacsorara emlékezik ebben az eszten- tanhoz, számára az úrvacsora „egy jel", amely által a hívő dőben a protestáns kereszténység. Illő, hogy röviden mi is keresztények a „maguk hitfejüket" (Jézust) felismerik, vagy a megemlékezzünk életéről és munkásságáról. Krisztus szavai szerint: „ezt az én emlékezetemre tegyétek". 1484. január 1-én született az észak-keleti Svájc Wildhaus „E megemlékezés pedig nem annyira az egyeseknek, mint a nevű falujában. Gyermekéveinek egy részét plébános nagy- gyülekezetnek szükséges." bátyjánál töltötte, majd Bázel, Bern, Bécs és utólag ismét Zwingli reformációját nem tudta befejezni, mert 1531. Bázel egyetemét látogatva lelkészi oklevelet és magiszteri október 11-én a kappeli ütközetben - ahol a zürichiek fokozatot szerzett. oldalán harcolt karddal a kezében a reformációt el nem fogaTanulmányai alatt megismerkedett a skolasztikán kívül a dó „őskantonok" ellen - elesett. A csata hevében ellenfelei humanista műveltséggel és az egyházi reformok iránti törek- halálos sebet mértek reá - dárdáikkal nyakon szúrták -, de ő véssel, amelyek hatást gyakoroltak szellemi és lelki életére. A utolsó mondatával is hitének adott hangot: „A testet megölbázeli egyetemen a reformszellemű Wittenbach Tamás pro- hetitek, de a lelket nem!" fesszor volt rá hatással, de nagy érdeklődéssel fordult a A krónikások szerint testét ellenfelei felnégyelték, mághumanista eszmék irányában, amelyet a nagy humanista lyára vonszolták, és elégették. Rotterdai Erasmus hirdetett. 1516-ban találkozott vele, s e Zwingli életművéből sugárzó mély hit, bátor kiállása a találkozás szellemi hatása nyomon követte későbbi teológiai felismert igazság mellett drága reformátori örökség. felfogásában, ugyanis 1513-tól a középkori teológiától a D R . REZI ELEK főjegyző Biblia és az egyházatyák felé fordul érdeklődése. Lelkészi szolgálatainak állomáshelyei: Glarus (15061516), Einsiedel (1516-1518). Az itt eltöltött évek alatti szolgálatok már előrevetítik reformátori tudatának kialakulását, lemond a pápai kegydíjról, és kérésére a püspök megtiltja, hogy Einsiedelben búcsúcédula-árus tevékenykedjen; szorgalmazza, hogy a svájci férfiak a zsoldos katonáskodás helyett otthon találjanak munkát. Életének döntő fordulata 1519-ben következik be, amikor A címben megfogalmazottakat kérdésnek szántam, de Zürich városi tanácsa meghívja Grossmünster - a zürichi kijelentés formában is kész vagyok azt elfogadni, ha kérdésnagytemplom - vezető lelkészének. Alig kezdi meg a szolfeltevésem téves voltáról meggyőz a kedves Olvasó. Akár gálatát, testi-lelki megpróbáltatásokkal kell szembenéznie. Ez évben söpör végig a pestis Zürich városán, elragadva a alcímként is írásom fölé illeszthettem volna a következő lakosság egyharmadát. Zwingli hat hétig küszködik a halálos kérdést: Mitikus hős-e Dávid Ferenc, és ha igen, szükséges-e ezt a korral, de Istennek hála meggyógyul, és gyógyulását a Gondviselés csodájának tekinti. Lelki vívódásai következnek, státusát továbbra is fenntartani, alakja köré még több és úgy érzi, hogy az Erasmus által javasolt, az egyház mítoszt szőni? Válaszadásunk során induljunk ki abból, hogy Ferencz megújítását célzó reformokkal még tovább kell haladnia. Első lépése a Nagy Károly frank uralkodó által meg- Józseffel kezdődően tetten érhető az a törekvés, hogy valállapított és megkövetelt perikópa-rendszer (előre kijelölt lás/egyházalapító püspökünket a legmagasabb talpazatra kötelező bibliai versek alapján prédikálni) mellőzése, helyezzük panteonunkban. Ferencz József Dávidot rehabiliszabadon választja ki prédikációinak alapgondolatait, tekin- táló szándéka az adott korban a leghelyesebb és legnemetettel az egyházi-társadalmi élet kívánalmaira. Ez a lépése sebb célja lett egyházunknak, azóta azonban eltelt száz eszelismerést váltott ki a városi tanács és a néprészéről,sőt java- tendő, s nekünk még mindig csak a rehabilitációs szándéksolták, hogy a Zürich környéki lelkészek is kövessék példáját. ba illeszkedő Dávid Ferenc-portré a hiteles. A mi Dávid

„A testet megölhetitek, de a lelket neml"

- Zwingli Ulrich halálának 470. évfordulójára -

Szükségünk van a mítoszokra


^erencünk az ősz hajú próféta, az agg püspök, a tökéletes tiszta mber megtestesítője, a vallásszabadság egyetlen és legnagyobb bajnoka, aki reformációja első pillanatától kezdődően tervszerű pontossággal tudta, hogyan fog lépésről-lépésre haladni a „tiszta 'ézusi kereszténység" helyreállításának felelős munkájában, Az Egyesült Államok külügyminisztériumának művét pedig egyéni zsenialitása és hatalmas tudása birtokában emberjogi irodája elemzést készített a vallási jogok fejezhette be. A 16. század földhözragadt elméi nem követhették biztosításáról különböző államokban Dávid szárnyalását, így vallás/egyházalapítónk a rosszindulat és A Romániának szentelt fejezet első paragfelekezeti szűkkeblűség szülte koncepciós per áldozata lett. A mi rafusában szó esik olyan restrikciókról, melyeket a Dávid Ferencünk önálló gondolkodó, aki a Szentírás alapos helyi hatóságok és az ortodox klérus képviselői alismeretéből és csakis a Szentírásból merítve lépcsőfokonként jut kalmaznak bizonyos esetekben vallási kisebbségek el Krisztus nem imádásának tanáig... ellen. Bár az 1992-es alkotmány biztosítja a valDióhéjban ez lenne az a Dávid-portré, amit Jakab Elek lásszabadságot, sok következetlenség tapasztalható megrajzolt, s amin ugyan próbáltak néhányan változtatni, de annak alkalmazásában - mutat rá a jelentés. „Az nem sok sikerrel. Egyházunkban Borbély István volt az, aki ortodox egyház bizonyos ellenérzéssel viseltetik a árnyalni próbálta ezt a képet, és több oldalról is rávilágított többi egyház ellen, prozelitizmussal vádolja a Dávid sokoldalú személyiségére és azokra a szabadgondol- protestáns és neoprotestáns felekezeteket. Ugyankodókra, akik hatással voltak a magyar reformátorra. akkor - főleg a görög katolikusokat érintően Borbélynak a hagyományos Dávid-portrét nem sikerült megvál- igyekszik megakadályozni az egyházi ingatlanok toztatni, de nem sikerült az másoknak sem. Az 1961-ben megje- visszaszolgáltatását." lent és azóta klasszikussá vált Pirnát-mű, a Die Ideologie der Az elemzés említi, hogy az 1992-es népszámSiebenbürger Antitrinitarier in den 1570er Jahren eredményei lálási adatok nem tükrözik a valós adatokat és és egészen új távlatokat nyitó megállapításai nem épültek be teo- arányokat a különböző felekezetek híveinek számát lógiánkba és még kevésbé a köztudatba. Az 1979-ben tartott sik- illetően. Helyt kap az a görög katolikus vélemény, lósi konferencia is többnyire a tőlünk nyugatabbra élőknek mely szerint annak idején sok helyütt megfélemjelentett újabb perspektívát a kérdés kutatásában. A Keserű Bá- lítették e felekezet tagjait. A kimutatások szerint lint vezette „Szegedi Iskola" irodalomtörténészeinek megállapí- mindössze 223 ezren vallották magukat görög katotásai, a nagy nemzetközi összefüggésekre rámutató tanulmálikusnak, holott a számuk több mint 750 ezerre nyai sem változtattak Dávid-portrénkon és teológiánkon. tehető. E sorok írójának feladata az utóbbi száz esztendő eredAz USA külügyminisztériumának szakértői ményeinek bölcs felhasználása és a hasznos tudománynak az meglepődéssel állapították meg, hogy Romániában ifjúság lelkébe való átültetése. Nehéz, felelősségteljes és hálátlan több olyan sok évtizedes törvényerejű rendeletet, feladat a mítosztalanítás. Korántsem a teljesség igényével, csu- mely még a kommunista uralom elején született, pán néhány kérdést fogalmazok meg, annak reményében, hogy nem érvénytelenítettek. Az 1948/177-es dekrétum ezek történelemszemléletünket és hagyományos Dávid Ferenc-i például jelentős beleszólást biztosít az államnak a teológiaértelmezésünket árnyaltabban állítják az olvasó elé: vallásos életbe. 15 elismert kultusz létezik, újabb - Elegendő-e 422 esztendő ahhoz, hogy felnőjünk oda, ahol felekezetek bejegyeztetése elháríthatatlan akadáa történelmi igazsággal szembe lehet nézni? lyokba ütközik. - Vagyunk-e olyan öntudatos unitáriusok, hogy Dávid A jelentés külön foglalkozik a kultusztörvény Ferencet úgy fogadjuk el, mint a 16. század egyik legkiválóbb kérdésével. Kiemeli, hogy a mai napig nem született elméjét, aki műveiben egyaránt támaszkodott a niceánum előtti meg, nem emelkedett törvényerőre e jogszabály. A egyházatyákra, és kora szabadgondolkodóinak írásaira? Meg- hatóságok legutóbb egy olyan változatát vették elő a botránkozunk-e, ha kiderül, hogy Dávid nem volt önálló teoló- tervezetnek, mely az ortodoxoknak kedvező diszgiai rendszert alkotó gondolkodó, hogy minden lépését az újítás- kriminatív jellege miatt kiváltotta a többi felekezeban - igaz, hogy alapos vívódás után - mások nyomán tette meg? tek tiltakozását. - Mit szólna elménk és szívünk, ha kiderülne, hogy A dokumentumból kiderül, hogy az USA-korBlandrata tudós teológus volt, és Dávid elárulása volt egyházunk mányzat is fenntartásokkal viszonyul a romániai fennmaradásának az ára? kultusztörvényhez. A restitució akadályozó jelensé- Vajon vallást vagy egyházat alapított Dávid Ferenc? gek közül az elemzés megemlíti a vég nélküli ingatVallás/egyházalapító püspökünk mártírhalálának 422-ik lanpereket, s azt is, hogy sok esetben jogerős bírósáévfordulója közeledtével a fentebb írt gondolatok és kérdések gi döntés érvényesítése is akadályokba ütközik. fogalmazódtak meg bennem, és arra kérném olvasóinkat, hogy Pozitív példaként a Nicolae Corneanu bánsági ortofelekezeti hovatartozásuk tudatában tegyenek kérdő- vagy fel- dox érsek által visszaadott görög katolikus tempkiáltójelet a cím után, s ha nem sajnálják az időt és fáradságot, lomok szerepelnek. Viszont a jelentés nem hallgatja akkor szóljanak hozzá írásomhoz! el, hogy a szinódus emiatt mellőzésre ítélte a toleráns főpapot.

Helyzetjelentés a romániai vallásszabadságról

KOVÁCS SÁNDOR

SZILÁGYI ALADÁR


Levél Dávid Ferenchez

mikor a reformáció asztalához leültél, ketten vettétek körül azt: ott volt az a vallásosság, amelyet leginkább a preracionális, premodern kifejezésekkel tudnánk ma illetni, és ott volt az észre való tipikus reneszánsz hivatkozás, amelyet Te képviseltél. Tökéletesen értem, hogy miről beszélsz, amikor ezt mondod: Jaj, véget mikor ér az a sok rút vakhit a földön, szét mikor oszlik már ennyi sivár babona? Amit az ész nevében tettél, felbecsülhetetlen érték, ráadásul ez Nálad nem az önmagára zárult ráció volt, hanem az Isten lelke által megvilágított értelem. Vagyis racionalitásod nyitott maradt racionalitás fölötti tartalmak előtt. Eszméid aztán egyházzá formálódó keretben egyértelműségre kényszerítettek. A preracionális vallás körülöttünk mindenütt továbbélt, s így ellenreakciónk könynyedén egyértelművé faragott. Az történt, hogy ránk köszöntött a modern tudomány hajnala. és általában a modern kor, amely a felvilágosodással vette kezdetét, Descartes-tól Locke-ig és Kantig, és amely a technikai fejlődést hozta magával, amely a mitikus világszemléletre épülő feudális agrártársadalmat felváltva, a racionális világszemléletre épülő ipari társadalmi berendezkedést hozta magával. Úgy tűnt, hogy eljött a mi időnk. Nem győztük a racionalizmusból és a német liberalizmusból teleinni magunkat. Egyszerre azonban értelmét vesztette mindaz a vallási tartalom, amelyet magunkkal hoztunk múltunkból. Büszkén prédikáltunk az észről és az igazságról, és közben egyre szomjasabb lett lelkünk, mely sehogy sem viselte, hogy benne csupán egyik racionális funkciónkat látjuk.

A

De nem kárhoztathatunk ezért senkit, mert a tévedést már az általunk oly nagyra becsült eszmei áramlatok elkövették. E tévedést nevezzükpre/transz tévelygésnek. Lényege egyszerű: mivel nem racionális sem a racionális előtti (pre), sem a racionális fölötti (transz), ezért 10 Unitárius Közlöny

a kettő könnyen összetéveszthető. Ennek a tévedésnek a liberalizmus - és általában a tudományos szemlélet áldozatul esett: mivel azt hitte, hogy minden vallásosság (spiritualitás) lényegében mitikus, s így preracionális, elutasította azzal együtt a racionalitás fölötti vallásosságot is. Vagyis a mosdóvízzel együtt kiöntötte a gyermeket is. Istent, a személy fölötti Lelket száműzte, és helyettesítette a humanista énnel. Mivel az unitarizmus elsősorban nem világnézet, hanem vallás, ilyen következetesen nem vihette keresztül magán ezt az érvágást. Vallási gyakorlatai, és általában vallási tartalma azonban nagyon megsínylette. Egyensúlyról tehát már szó sem lehetett. Természetes következményként aztán a racionális teológia öntudatlanul szédült morálfilozófiába, miközben mitikus gyökereiről sem tudott lemondani. Élményszegények lettek az istentiszteletek, a vallásosság szinte kizárólag templomi aktussá vált, az írások elnémultak és az imák monológgá váltak. Egyik tanítványom találó megjegyzése szerint, pusztához szokott vadszamarak lettünk, akik a lelki éhséghez hozzászoktak (Jer 2, 24). A 20. század első felében voltak néhányan, akik látták, hogy a rációtól nemcsak visszafele vezet út a preracionalitásba, hanem előre is, a racionalitás fölé. Azonban a többség egyházunkban is mindmáig a pre/transz tévelygők táborát alkotja. Személyes vallási élmények hiányában ez akár természetesnek is mondható. (Ferencz József mondja, akinek a kátéja ma is használatban van és meghatározó: Nincs utálatosabb, mint midőn egy keresztény ahelyett, hogy a világosságot keresné, sötét zugok titkos belsejében, szembehunyva átadja magát a langyos, kótyagos, bágyasztó kontemplációnak...) Tudom, hogy nem értesz félre. Nem azt akarom mondani, hogy a rációnkat meg kellene tagadnunk. Ellenkezőleg: felbecsülhetetlen annak az útnak az értéke, amelyet idáig megtettünk. Hiányában nem is léphetnénk tovább. Azonban túl sokat időztünk a ráció sivatagában, ahol minden túl napfényes és kopár. Elfogadhatatlan lenne visszafele haladni, és szomjunkat preracionális vallásossággal oltani, amit egyébként ma oly gazdag választékban kínál a világ. Ma azonban már tudjuk, hogy az asztalnál hárman ülünk, és a megkezdett úton lehet előre is menni. És kell mennünk! Ezen út nem a mítoszokra épülő vallás útja, a másodkéz vallásosságé, hanem a közvetlen vallási tapasztalásé. Ez az út nem a hittételek útja, hanem a Jelenlét megélése. Nem a passzív hallgatás, hanem a vallási gyakorlás. Nem a mások tanításának rációnk szitáján fennmaradt kivonata, hanem a valóság teljességében való otthonra találás. Életvitele nem a morális normákhoz való igazodás, hanem a belülről fakadó etikai életvitel. Egyházalapító püspökünk! Nem engedélyt kérek, hisz Te is csak a Lélekre hallgattál. Áldásodat kérem, hogy tudjunk továbblépni. C. Sz

NŐK VILÁGA ' .,

Élménybeszámoló a XI. Unitárius Nőszövetségi Konferenciájáról. Torockó, 2001. szeptember 1. Kis készülődés után, pénteken reggel 6 órára összeverődött a kis csapat, amely 13 főből állott, akik elindultak az UNOSZ torockói konferenciájára. A szervező dr. Albert Éva volt, akinek ezennel is hálás köszönetünket fejezzük ki. Nagyon szép útvonalat választott ki számunkra. A reggeli pirkadat után, ahogyan a kis turistabuszunk haladt, Horváth Piroska nyugdíjas földrajztanárnő nagyon részletes ismertetőt tartott az utunkba eső földrajzi helységek, települések földtani és geológiai keletkezéséről. A nevezetesebb településeket bemutatta magyarságunk vonatkozásában, amely - úgy gondolom - mindenki számára nagyon tanulságos volt. így haladtunk végig Fehéregyháza, Segesvár, Medgyes útvonalon, amikorra már összehangoltan élveztük az utazás élményeit. Első megállónk Torda volt, ahol meglátogattuk a nagyon szépen kijavított és megőrzött tordai unitárius templomot, megcsodálhattuk Pataki József helybeli RMDSZ elnök kézzel faragott csodálatos munkáit, amely díszíti az egész templom belsejét. Ezután ellátogattunk az ótordai református templomba, ahol 127 országgyűlést tartottak, és amelynek csodálatos belső berendezése őrzi a régi idők méltóságát és elődeink példamutató kitartását vallásuk, nemzetük iránt. A város központjában látogattuk meg a római katolikus templomot, ahol 1568-ban kihirdették a vallásszabadságot, és amelynek ősi kövei őrzik elődeink lépteit. A zajos utcán végighaladva, dr. Albert Éva elvezetett ahhoz a házhoz, ahol a Wesselényiek laktak, és amelyben báró Jósika Miklós, a romantikus regényirodalom megteremtője született. Sajnos, hogy már csak az épület áll, mert átformálták, eltüntettek minden régi nyomot, ami az akkori ház falait díszítette. A református templom szomszédságában szerettük volna meglátogatni a mai történelmi múzeumban - régen a fejedelmek háza volt, melyet Báthori Zsigmond épített, és ahol Rákóczi György és Bethlen Gábor is lakott - azt a gyönyörű festményt, amely az 1568-as tordai országgyűlést ábrázolja, de sajnos már 5 éve restaurálás alatt áll ez a drága műemlék. A város másik szögletében, egy kis zsindelyes ház oldalán, a márványtáblán olvashattuk el, hogy Petőfi Sándor utolsó alkalommal itt volt elszállásolva feleségével, Szendrey Júliával és fiával, Zoltánnal, akik majd visszatértek Erdődre, a költő pedig a fehéregyházi csatatérre indult. A pár órás tordai megálló után utunkat Mészkő fele vettük, ahol megnéztük Balázs Ferenc szobrát és a kis régi unitárius templomot, amelyet az ő lelkészsége alatt építettek. A szobrot dr. Albert Éva virágcsokorral díszítette, és a csa-

pat fényképet is készített a híres világjáró szobránál. Sajnos Mészkőn azt tapasztalhattuk, hogy a falu kihalófélben van, és - úgymond napról-napra - fogy lakóinak száma. A kis templom kazettás, festett mennyezete őrzi egykori lelkészünk keze munkáját. Már délutánra fordult az idő, amikor a Tordai-hasadék felé vettük utunkat, ahol a mindenki által otthonról hozott uzsonnánkat szerettük volna elfogyasztani. A kissé köves, kapaszkodó út után megpillantottuk a hasadék távoli csodás panorámáját, az égben a hasadék tátongott, lenn a messzi mélyben a turistaház, kis kemping, körülöttük csodálatos dombok. Már az éhség sem gyötört senkit, amikor a mészkőszikla lábaihoz megérkeztünk. A csodálatos táj lenyűgözött. Miután ezen a szép ősz eleji napon elfogyasztottuk a „madárláttát", felkerekedtünk a hasadék megtekintésére. Mindenki elindult, hol lassúbb, hol gyorsabb tempóban. A túravezetők, dr. Albert Éva és Horváth Piroska, csodálatra méltó, kort nem ismerő merészséggel haladtak a csapat élén, és vezettek el arra a csodálatos helyre, amelyet a természet alakított és munkál nap mint nap, és amelyet szavakban nem lehet leírni, azt látni kell. A patakban a legenda szerinti Szent László pénzeket szedegettünk, mialatt elhangzott a legenda szövege is, hogy ezáltal is emlékezetessé tegyük ezt a felejthetetlen gyalogtúrát. Mialatt a szikla oldalában kitaposott ösvényeken araszoltunk, előbb-előbb és alattunk a csodálatos víz mélysége tátongott, a csapat tagjai le-lemaradoztak, ki hogy bírta szusszal, merészséggel. Közben csodálkoztunk a fölöttünk égbe meredő csodálatos mészkősziklákon, ahol a ritkaságba menő zöldnövények virítanak, barlangok rejtelmei várakoznak. A célba érők nagy megelégedéssel nyugtázták „hát ez megérte", a látvány maga mindannyiunkat lenyűgözött, az időjárás is velünk tartott, a jó Isten itt is ránk tekintett, hogy ezt a ritka természeti szépséget megláthattuk. A visszafele vezető úton már másokra is figyeltünk: a sok külföldi turistára, akik messze földről jönnek, hogy kötéllel megmásszák a mészkősziklákat. Csodálatos volt! Már estére járt az idő, amikor ismét útra keltünk, most már a végcél Torocko volt. A táj ismét lenyűgözött mindenkit! A falu a Székelykő elnevezésű hatalmas sziklakő lábainál fekszik. Itt, Torockón a nap kétszer kel fel: reggel a szikla egyik oldalán dugja ki fejét, majd a sziklát megkerülve ismét vidáman szórja sugarait a szikla lábánál fekvő falucskára. Ahogy a faluba értünk, már észre lehetett venni, hogy valami készül, zsongott a falu központja, érkeztek a kisebb-nagyobb csoportok. A szívélyes fogadtatás után mindenki megkapta az UNOSZ közgyűlésre való belépőjét, és máris a vendégfogadó torockói tiszteletesasszony operatívan elszállásolta a vendégcsoportokat. Miután a faluturizmus csodálatos panziójában elhelyezkedtünk, még akkor este utunkat folytattuk a 3 km-re levő Torockószentgyörgyre, ahova Ferenczi Magdolna unokaöccse hívott meg, a fiatal unitárius lelkész - Koppándi Botond aki nemrég tért haza amerikai tanulmányútjáról, és akinek udvarán nagy vendégsereg fogadott, mert az amerikai testvéregyházközség küldöttei is éppen akkor érkeztek, így hát a papilakon valódi lakodalmi zsibvásár volt, ahol nagyon finom torockói somodi kaláccsal, meg pálinkával fogadtak. 10 Unitárius Közlöny

Miután az amerikai vendégeket elszállásolták, minket is átvezettek a templomba, ahol megcsodáltuk a torockói varrottasok egész seregét, és ahol meghallgattuk a templom történetét is: háromszor volt leégetve, elpusztítva, de a székelyszász eredetű dolgos torockói nép mindig újra- meg újraépítette Isten házát, A papilak meglátogatása után, ahol Brassai Sámuel, Erdély nagy polihisztora született, elbúcsúztunk a szíves vendégfogadóktól, és visszautaztunk Torockóra. A művelődési házban már finom töltött káposztával vártak, a falu aprajanagyja segített, Vacsora után mindenki nyugowra tért, hogy a napi faradalmainkat kipihenhessük, hogy számba vegyük élményeinket. Jó volt ezt a napot is megérni Isten segedelmével. A napsütéses reggel helyett szitáló eső fogadott, így hát nem láthattuk a napkeltét, amelyet oly sokan áhítottunk. A reggeli szendvics és forró kávé után 9 órakor kezdetét vette a ritka szép, régi templomban a XI. UNOSZ közgyűlés. A rövid áhítat után, amelyet Orbán Erika teológiai hallgató tartott, az UNOSZ elnöke megnyitotta a közgyűlést, hangsúlyozva, hogy 90 éves a nőszövetség és évről-évre nő a résztvevők száma, ami örvendetes, hiszen Torockón is 365 résztvevőről van tudomása és a Nőszövetségek száma a 65-ről ezen alkalommal még 7-tel növekedett, és a vándorabrosz így hét háromszöggel bővült ki. Felolvasta a közgyűlés témáját, amely a múlt évi tevékenységi beszámolóról, az új választmány összetételéről, megszavazásáról, a vándorabrosz átadásáról - a magyarásárosi nőszövetségtől a torockói nőszövetségnek a lókodi öregotthonban való látogatás időpontjainak kijelöléséről, a kézimunka-tanfolyam jövő évi kihelyezéséről és a jövő évi közgyűlés színhelyének a kijelöléséről szólt. A köszöntőbeszédek sorát dr. Szabó Árpád püspök úr nyitotta meg, és hangsúlyozta, hogy évente az unitáriusok száma 300-400 személlyel csökken, mivel nagy az elhalálozási arány, és arra buzdította az unitárius fiatal nőket, anyákat, hogy csak a gyermekvállalás az egyetlen kiút, amellyel megmenthetjük a jövőt, és a jövő generációja lesz az, amely meg kell őrizze nemzete, népe örökségét, és tovább kell harcoljon a megmaradásért. Örvendetesnek tartotta, hogy nagyon sok fiatal arcot látott a templomban, tehát van remény arra, hogy nem vész el az unitárius egyház az új évezredben sem. Székely Miklós, a kolozs-tordai egyházkör esperese szószéki beszédében a nőt állította mondanivalójának középpontjába, hangsúlyozván, hogy az életet nem lehet megélni nő nélkül, aki a születés pillanatától a halál órájáig mindig jelen van, aki a világ mozgatórugója, olyan mint a folyó, mely eláraszt szeretettel, gondoskodással, örömmel, bánattal, szerelemmel, és aki az élet pillanataiban nélkülözhetetlen. Jó volt hallgatni ezt a szívből jövő prédikációt, amely szólt a serdülő lányhoz, a fiatal feleséghez, a középkorú nőhöz, az életutat megjárt idős asszonyhoz. Mindenki talált magára illő szavakat, melyből ismét rájött, érdemes élni, küzdeni a mindennapok terhes feladataival, hogy szeretetet, örömet adjunk hozzátartozóinknak, családunknak, embertársainknak. A helybeli lelkész és a nőszövetségi elnöknő üdvözlő beszéde után, a vándorabrosz átadása történt meg, majd pedig az UNOSZ 2000. évi tevékenységi jelentése következett, 10 Unitárius Közlöny

melyet Paskucz Viola leköszönő titkár olvasott fel és Pavelka Éva pénzügyi ellenőr egészített ki a pénzügyi jelentéssel. Ezután megszavaztuk az új 17 tagból álló választmányt, melynek elnökei Szabó Magdolna és Asztalos Klára, alelnökök: Zsakó Erzsébet, Jakabházi Vera és Maksay Magdolna, titkára Ferenczi Enikő, jegyzője Opris Zolyomi Emese, pénztárosa Fodor Dorottya lett. A szünetben ismét finom torockói kaláccsal kínáltak meg a vendégfogadók. • Az istentiszteleten, melyen a szószéki szolgálatot Szilágyi Annamária marosvásárhelyi segédlelkész végezte, ismét jó volt hallani az intést, hogy őrizzük meg a szeretetet embertársaink iránt, és hogy a nő az, aki irányítja a család lelki és érzelmi világát. Ezek után a püspök úr eskütételre szólította az új választmányi tagokat, akik esküvel megpecsételték tenniakarásukat az Unitárius Egyház és a Nőszövetség iránt. Dr. Szén Csilla vitaindító előadásában a családok helyzetéről beszélt, annak függvényében, hogy milyen életkortípushoz tartozunk, megkezdve a fiatal házasoktól, a csecsemőt nevelő, óvodáskorú gyerekes családok, iskoláskorú gyerek családja, serdülőkorú gyerekes családok, meg az időskom család vagy özvegyen maradt ember életéig. A torockói nőszövetség ünnepi műsora után felavatták a torockói nőszövetség zászlaját, amelyet a Püspök úr megáldott. A csodálatosan szép és eredeti torockói népviseltbe öltözött emberek - a legfiatalabbtól a legidősebbig - felemelő látványt nyújtottak a templom piacán, Dévay Nagy Kamilla és a Krónikás Zeneiskola diákjainak előadása zárta az ünnepélyt. A templomból kijövet mindenki megkereste saját csoportját, ahol megbeszélést folytattunk a családok mai helyzetéről, a nagycsaládosok megsegítéséről a nőszövetségek közreműködésével, a jövő évi közgyűlés vitaelőadásának témájáról, A megbeszélés után mindenki meglátogatta a falumúzeumot, ahol a szebbnél szebb keresztszemes és torockói varrottas kézimunkákban lehetett gyönyörködni, A falu kialakulását bemutató anyaggal kezdődően a vasművesek munkájáig, az eredeti torockói népi viselettől a faragászatig minden megtalálható a falumúzeumban. A finom ebéd, amellyel a lelkes torockói nép megvendégelte Erdély minden tájáról érkező vendégeit, énekszóval zárult, majd késő délután folytatódtak a közgyűlés munkálatai. Beszámolót hallottunk a lókodi öregotthon igazgatónőjétől, majd tárgyalták a jövő évi kézimunkakör megszervezését, amelyet a vargyasi nőszövetség vállalt fel. A 2002-es közgyűlés színhelye Homoródkarácsonyfalva-Homoródújfalu-Oklánd nőszövetsége rendezésében fog lezajlani. A csoportos megbeszéléseknek a kiértékelését meghallgatva csapatunk elbúcsúzott a szép torockói tájtól, és hazafele indult. A mikrobuszban nagyon jó hangulat támadt, mindenki az élményeket idézgette, később pedig nótázásra kerekedett a kis csapat, amely jó hangulatban tért haza az éjjel beálltával. Gondolom, hogy mindannyian nagyon sokat tanultunk, láttunk, hallottunk és tapasztalatokat szereztünk, hogy egy ilyen kis faluközösség milyen odaadó, fáradságot nem ismerő munkával képes volt ennyi embert becsületesen ellátni, Élményeinket pedig úgy próbáltuk megosztani azokkal is, akik nem voltak ott velünk, hogy most megíródott ez a beszámoló. VÁNCSA CSILIA

Sepsiszentgyörgy

Az UNOSz részvétele az ökumenikus nőmozgalomban A Romániai Keresztény Nők Ökumenikus Fóruma 11. Országos Konferenciáját tartotta október 19-20-án Ia§i-ban. Az Unitárius Nőszövetség képviseletében négyen vettünk részt: Asztalos Klára elnök, Ferenczi Enikő titkár, Paskucz Viola választmányi tag és alulírott Szabó Magdolna. Október 18-án reggel az egyház mikrobuszával indultunk a hosszú útra ökumenikus összetételben. Az ökumenia abban nyilvánult meg, hogy egy-egy református és római katolikus nőszövetségi tag is csatlakozott hozzánk. Csúnya, ködös időben indultunk, de hirtelen, mintha a mesebeli varázspálca érintette volna a ködöt, ragyogó napfény köszöntött ránk, amely még szebbé tette az őszi erdők gazdag színeit. Ettől kezdve utunk hátralevő részében gyönyörködhettünk a természet nyújtotta utánozhatatlan szépségben. Ia§i-ban a Mitropolia szomszédságában levő Ökumenikus Intézetben szállásoltak el, ahol vacsora után tájékoztattak a konferencia programjáról. Másnap reggel áhítattal kezdtük a munkát, amelyet az ortodox egyház képviselője végzett. Ezt követte a bemutatkozás, amelynek során részünkről Asztalos Klára röviden ismertette az UNOSZ tevékenységét, és mivel magunkkal vittük a vándorabroszunkat, elmondta annak történetét és jelentőségét is. A különböző mintájú és színű háromszögek egymás mellé illesztése jelenti a sokszínűséget, de egyben az egységet is jelképezi. A helyi nőszövetségek együtt alkotnak egy törhetetlen egységet. így kellene az ökumenia is egységbe fogjon, hogy közös erővel próbáljuk közös céljainkat megvalósítani. Az első előadás a nők elleni erőszak, illetve a nők kiszolgáltatottsága a társadalom különböző területein kérdését tárgyalta. Megdöbbenve hallgattuk azokat a beszámolókat, amelyeket a leánykereskedésről tartottak azok a szervezetek, amelyek a helyi biztonsági szervek bevonásával próbálkoznak eredményeket felmutatni. A nők elleni erőszak országos összefogást igényelne - volt a végső konklúzió mivel egyre nagyobb méreteket ölt mind a családon belül, mind a társadalomban, s úgy látszik, hogy az állam nem tudja egyedül megoldani. A hozzászólásokból kiderült, hogy egyelőre csak a megoldás parancsoló szükségét látjuk, de lehetőségeink nagyon kezdetlegesek. Ebéd után a Fórum elnöke, Soós Noémi református lelkésznő terjesztette elő jelentését a 2000. évi tevékenységről, amelyet a pénzügyi beszámoló követett. A jelentéseket részletes vita követte, amelyben átfogó képet nyerhettünk a kiegészítéseken keresztül a Fórum munkájáról. Ezt követően az alapszabályzat módosítására került sor, amelyet a működési szabályzat tervezetének megvitatása követett. A vita során minden tagcsoport kifejtette álláspontját, s bizony késő estébe nyúlt, amíg sikerült a véleménykülönbségeket tisztázni. Másnap reggel az áhítat keretében részünkről Ferenczi Enikő lelkésznő mondott imát. Ezután kiscsoportos meg-

beszélés következett, amelynek eredményeit plenáris ülés keretében értékeltük ki. Ebéd után a város egyik legszebb építészeti nevezetességét, a Kultúrpalotát látogattuk meg, ahol a román festészet legnagyobbjainak, Grigorescu, Andreescu, Luchian és mások képeiben gyönyörködhettünk. Ezt követően egyférfiés egy női kolostort kerestünk fel, ahol alkalmunk volt betekinteni az ortodox vallásosság e sajátos, tőlünk idegen világába. Majd a városi parkban megnéztük Eminescu fáját, amelyet nagy tisztelettel gondoznak és óvják az enyészettől. Este vacsora után ökumenikus istentisztelettel fejeztük be a Fórum 11. Konferenciáját.

Másnap reggel ragyogó napsütésben indultunk vissza Ia§i-ból, ahol nem láttunk annyi „trikolort", mint idehaza, Kolozsváron, de ahol a rendezett városkép és az utcák tisztasága emlékeztetett a. valamikori „kincses városunkra". Hazafelé jövet megosztottuk egymással élményeinket, kicseréltük gondolatainkat, s azzal.a közösen kialakított véleménnyel érkeztünk haza, hogy szép és eredményes konferencián vehettünk részt. Jó volt élni a részvétel lehetőségével, mert megismertethettük nőszövetségünk történetét, jelenlegi életét, s újabb kapcsolatokat teremthettünk, amelyeket a tapasztalatokkal együtt hasznosan gyümölcsöztethetünk ezutáni terékenységünkben. SZABÓ MAGDOLNA

Jelentés az UNOSz kézimunkatanfolyamáról. Torockó, 2001. november 5-10 A tavalyi sikeres tanfolyamunkon felbuzdulva a torockói nőszövetség ismét meghívott minket egy újabb tanfolyam tartására. Ezt a mellékelt program szerint meg is tartottuk. A főhangsúlyt a hagyományos torockói csipkeverés feltámasztására helyeztük. Ehhez komoly segítséget kaptunk a Brassais Véndiák-alapítványtól, Szabó Zsolttól, aki meghívott két magyarországi vendéget. Ők már régebben érdeklődtek a torockói vert csipke iránt. Semsey Ágnes és Devecsei Gáborné (Ildikó) gyakorlott budapesti csipkeverők számos nyugat-európai csipkeverővel is kapcsolatban állnak, így sok érdekes információhoz jutottunk általuk. Emellett helyben elkészítettek az érdeklődőknek klöplipárnákat, valamint botókákat, ésfémfonalatadományoztak a nőszövetségnek. Egész héten keményen dolgoztak velünk, így öt gyermek és két fiatalasszony tanulta meg az alapisme10 Unitárius Közlöny

reteket, kaptak mintákat, amelyekkel már meg lehet kezdeni a rendszeres munkát. Emellett tanulmányozták és fényképezték a múzeumi anyagot és Lazsádiné Székely Aranka torockói ruháit, melyeket tudományosan feldolgoznak, majd közölni is fogják szaklapjukban. Felajánlották további segítségüket is a jellegzetes minták felhasználásában és a további képzésben is, hiszen most csak 3-4 alapkötés elsajátítása volt lehetséges, A torockóiak kérték a szövéssel kapcsolatban is segítségünket. A hét folyamán felvetettünk és beindítottunk egy új, ott eddig nem ismert mintát, és megtanultunk néhány újabb gyakorlati fogást. Lehetőségünk nyílt a régi pánt-szövés kipróbálására, gyakorlására is. Emellett meghívtunk egy „mindentudó" kisiparost, Szakács Évát, aki természetes nyersanyagból - szalmából, mohából, száraz virágokból, makkból, tobozból, bogyókból - készít ügyes asztali és karácsonyfadíszeket, adventi koszorúkat. Asztala mellett sűrű csoportban álltak az érdeklődök, a gyermekek és felnőttek, folyt a munka késő estig, Itt is kaptak a résztvevők segédanyagokat, rajzokat, rengeteg ötletet. Nagy érdeklődés kísérte a faluturizmussal kapcsolatos, vetítéssel egybekötött előadást is, a videokazetták ott is maradtak, hogy télen folytassák a Duna-televízió faluturizmustanfolyama anyagának megtekintését, mely a fellendülőben lévő és a falunak jövedelmi forrást jelentő mozgalomban nagyon sok hasznos ismeretet közvetíthet, Az esemény megmozgatta Torockó apraját-nagyját, a tanfolyamon összesen ötvenen jelentek meg, különösen nagy örömünkre szolgált, hogy minden korosztály megmozdult, és a legifjabbak voltak a legkitartóbbak: délelőtt az iskolában álltak helyt, délutánonként mind a 14 gyermek jelen volt a gyakorlati órákon, és büszkén vitték haza munkájuk gyümölcsét. Természetesen nem mindenki vett részt minden foglalkozáson, erre a hely sem lett volna elegendő. Voltak, akik inkább délelőtt jöttek, mások meg délután tudtak részt venni. Külön ki kell emelnem a nagyon jó szervezést. A nőszövetség és annak elnöke, Váló Irén nagyon jó munkát végzett, körültekintően gondoskodott mindenről, hogy mindenki jól érezhesse magát. Ehhez nagymértékben hozzájárult Csonkáné Rácz Katalin vállalkozó, akinek szívügye Torockó felemelkedése, és mindent megtett a tanfolyam sikeréért: szervezett, lelkesített, hangulatot teremtett, anyagilag és erkölcsileg egyaránt támogatott, anyagot szerzett a klöpli-párnákhoz, szabta-varrta-tömte a párnákat, mintákat és anyagot másolt, sokszorosított, fényképezett. Az ő lelkes „háttérmunkája" nélkül talán létre sem jött volna ez a tanfolyam. De nemcsak most, hanem mindig támogatja a nőszövetség munkáját, anyagot szerez nekik, megvett egy kis szövőszéket, amelyen a tagok szőhetnek. Egész idő alatt élveztük a lelkész-házaspár támogatását, a lelkes, dalos gyermekcsapat léte az ő munkájukat is dicséri. Talán munkánk legnagyobb elismerése az volt, amikor a férfiak beüzentek, hogy megirigyelték a mi nyüzsgésünket, és úgy gondolják, hogy a koporsókészítés mellett elő kellene venniük a kovácsszerszámokat, és visszahonosítani az ősi kovácsoltvas-munkát is. Addig is bármi javítást elvállalnak! ZSAKÓ ERZSÉBET

áU!*IÉÍíHÍ 2 0 Unitárius Közlöny

y.

r

IFJÚSÁGI OLDAL -•PV^;.;..-

.V/'v-

;'. ' •-.:" •

•

' '•

NYILATKOZAT Az erdélyi unitárius ifjúság és más felekezetű szabadelvű vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) 2001. augusztus 23-26. napjain az udvarhelyszéki Szentábrahámon rendezte meg a XXV. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferenciát az egyházközségi ifjúsági egyletek képviseletében megjelent háromszázhatvan résztvevővel. A Konferencia záróünnepélyén az alábbi nyilatkozatot tesszük közzé. 1. Konferenciánk témáját a vallásos nevelés, a hitre és erkölcsi® épülő tudás, a tudásalapú társadalom időszerű kérdésköre határozta meg. Már-már közhelyszámba megy, hogy a tudásalapú társadalom felé haladunk. Tudásunk alapja: szellemünk, lelkünk, nyitottságunk. A tudás azonban akkor élő és ható erő, ha személyes, ha belső látásként irányítja életünket, összehangolva a szellemieket a lelkiekkel. Ennek megteremtésében a tágabb értelemben vett (nem elsősorban iskolai) nevelésnek van jelentős szerepe, s e folyamat alapvető gondolkodási és életviteli változásokat igényel. A jövőre, a tudásalapú társadalomra való felkészülés az ifjúság számára létkérdés. Csak a személyes, az életünk részévé vált tudás lehet alkotóeleme életünknek és meghatározójajövendőnknek. 2. A konferencia keretében megemlékeztünk Balázs Ferenc születésének századik évfordulójáról. Ezen alkalom lehetőséget nyújtott arra, hogy felidézzük a két világháború közötti erdélyi magyarság és unitárius egyház kiválóságának hiteles és példaértékű életművét. A Balázs Ferenc-i hit- és életfelfogás, valamint annak gyakorlatba ültetése ma is járható harmadik utat jelent számunkra. A lánglelkű lelkész, író, ifjúsági egyletvezető, valamint népfőiskola-szervező és szövetkezet-alapító Balázs Ferenc hit- és életfelfogásáról, világszemléletéről, életútjáról, társadalmi, irodalmi és egyletvezetői munkásságáról elhangzott előadások a cselekvő keresztény és kultúrprotestáns lelkész arcképét rajzolták ki. Az életpélda időszerű üzenete: Minden emberben olyan tűz lobog, amelyet az isteni lélek általi ihletésnek is nevezhetünk. Ez a tűz azért ég, hogy felismertesse: a létezés önmagában nem értékteremtés, az életet nem csupán a puszta lét, hanem az ennél magasabb rendű eszmék szolgálatában érdemes megélni. Amennyiben az ember felismerte önmaga tökéletesedésének lehetőségét, annak eléréséért semmi nem lehet drága. Balázs Ferenc életének tanítása az, hogy e lángolás a közösség szolgálatában teremt maradandó értékeket 3. A Konferencia keretében tartottuk Egyletünk idei küldöttgyűlését, amely az elmúlt évi működés kiértékelése, az Alapszabályzat módosítása és más időszerű szervezeti kérdések megvitatása mellett választással töltötte be a megüresedett tisztségviselői helyeket.

4. Ezúton is meg szeretnénk köszönni támogatóinknak az áldozatot és a segítséget, amellyel lehetővé tették csúcsrendezvényünk színvonalas megszervezését Konferenciánk eredményeire és előttünk álló feladataink elvégzéséhez Isten áldását és segítségét kérjük! Szentábrahám, 2001. augusztus 26.

részletes programot. A kultúrotthonban előadott néptáncjátékon már bulira váró hangulat lebegett, ám ezt fékezte a marosvásárhelyi Tamacisza sejtelmes hangulatot keltő előadása.

Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet Választmánya

XXV. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia Idén az ODFIE Szentábrahámon, a Gagy mentén szervezte meg hagyományos nyári konferenciáját, augusztus 23-26. között. A hetekkel azelőtt megkezdett előszervezés során a helyi egylet fokozatosan lelkesedő tagjai hozzászoktak a késő éjszakai villámlátogatásokhoz, amikor a piros Golf a beígérthez képest több-kevesebb időeltolódással megjelent a helybeli kultúrotthon előtt. A lelkészi és más családok, valamint a Polgármesteri Hivatal messzemenő támogatása kezdettől fogva megkönnyítette a szervezők munkáját. A szentábrahámi fiatalok a napok teltével kezdtek „beindulni", az utolsó héten már teljes gőzzel folytak az előkészítési munkálatok. Disznóvágás, borjúölés, a sátortábor kijelölése, világítás felszerelése, matracok kölcsönzése, alkalmi szálláshelyek kialakítása követték egymást a konferencia kezdőnapjáig. Az utolsó éjszakán, csütörtökre virradóra elkészült a konferenciás feliratok, irányjelzők halmaza is. Délután már csoportosan érkeztek a hátizsákkal, sátrakkal felszerelkezett fiatalok a poros, majd később sárossá vált szentábrahámi úton. Idén sikernek könyveltük el, hogy a több mint háromszázhatvan résztvevő közel 65 százaléka (230-an!) előre bejelentkezett. Komolyan vették a körlevélben írottakat, ahol világosan megjelöltük a bejelentkezés határidejét. Az elmúlt évi konferenciák keserű szájíze ebből a szempontból oldódni látszott. Az érkezők nyugtázva hallgatták a beiratkozási iroda helyi irányítóit, akik folyamatosan próbálták hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a kitűző állandó viselése. Az előző években „gyártott" hamisítható ételjegyeket idén kivontuk a forgalomból, helyette kis sárga öntapadós négyzetet csodálhattak meg a kitűzők hátoldalán az újdonsült tulajdonosok. Újdonság volt a sátorszámok bevezetése is, melyet táborfelügyelők ellenőriztek, a házaknál megszálltak kitűzőjén pedig megjelent az illető házszám. Ily módon mindenki teljesen bebiztosítva érezhette magát, mint akinek számon tartják, hogy „mit telefonoztam, s mikor, miért, kinek" (József Attila). Nemkülönben a szervezők serege is elégedett lehetett a szigorított nyilvántartással. Úgy tűnt, hogy ezen intézkedések nem is lepték meg különösebben a résztvevőket. A nyitó programrészre megteltek a templom padjai, a meghívottak és a konferenciázók Csete Árpád lelkész úr nemzettudatunkat erősítő prédikációja után az elnöki megnyitót hallgathatták. Ezt követte az alkalmi köszöntőbeszédek sorozata, majd mindenki megismerhette a

A szentábrahámi templomban

A pénteki nap korai reggelivel kezdődött, melyet Ilkei Ildikó áhítattal folytatott. Akik eljöttek a templomi előadásokra a hűs falak közé, nem bánták meg. Köllő Gábor, Fóris-Ferenczi Rita és Bardócz-Tódor András a tudás, a hit, erkölcs, tudásalapú társadalom fogalomköreivel igyekeztek behálózni a padban ülők, könyökölök, netán szundítok figyelmét. Az előadások után a templomból kitóduló sereg meglehetősen megcsappanva ballagott át a felújított iskolaépületbe, a kiscsoportos feldolgozásokra. A közös összegzés az iskolaudvar zöld gyepére ültette a kiscsoportok „kicsiny seregét". Az előadók és résztvevők véleménycseréje értékes és új megvilágítású problémákat tárt fel kár, hogy idő előtt abbahagytuk, és ebédelni mentünk. A terem már zsúfolásig telve volt, a két rendbeli étkeztetés minden bonyodalmát több tucat szervező próbálta oldani. Látványos csörömpölésektől mentes volt ezúttal a konferenciák gyenge pontjának számító tömeges étkezés. Az evés előtti, illetve utáni közös imára figyelés megtanulása azonban még várat magára. Az idei küldöttgyűlés a templom délutáni csendjét verte fel, és ott próbáltuk megtárgyalni a szervezeti élet minden csínját-bínját. A konferencia-had többi része focimérkőzéssel vagy magyarandrásfalvi látogatással tölthette délutánját. Közben a hagyományos vetélkedő csapattagjai különféle próbák miatt szaladgáltak a faluban, teljesen zöldfülűnek tűnő kérdéseket szegezve a be nem avatottaknak. Vacsora után a sátortábort lepte el az esti sereg. A tábortűz fényénél posztmodern bibliodrámákkal szórakozhattak a nézők. A jobbnál jobb gitáros fellépések hangulata ellepte a sátortábort. A közös éneklés vége persze nem bújtatta ágyba, sátorba a társaságot. A kultúrotthon udvarán nem csitult az éjszakai bulis hangulat, néhányan a diszkó táncparkettje helyett a zöld fűben hajnalig fújták a népdalokat, versenyben a bent dübörgő gépzenével. A sátortábor különösebb hangoskodások és tivornyák nélkül megúszta az idén, a mindenre elszánt táborfelügyelőnek és kutyájának köszönhetően. A szombat reggeli áhítatra sok üres pad maradt, többen esetleg álmukban élhették át Nagy Endre imádkozó szavait. Ez a nap Balázs Ferenc jegyében telt el, 10 Unitárius Közlöny

három előadó (Kovács István, Szabó Zsolt, Gyerő Dávid) is igyekezett egyre közelebb hozni a széles körben még mindig ismeretlen lelkészt, írót, szövetkezet-alapítót, egyletvezetőt. Sajnos ezek az előadások valamivel kevesebb embert érdekeltek, mint az előző napiak. Az egyházköri csapatok közti délutáni vetélkedő az iskolaudvarra több szurkolótábort csalt ki, de hosszas bátorításokat csak elvétve hallhattunk. Az időjárás idén is igyekezett beleszólni a program alakulásába, és még mielőtt eláztatta volna többek közt az egylet drága hangfelszerelését, bevonultunk vacsorázni, felfüggesztve ez időre a megmérettetést. Utána tele hassal a teremben lehetett folytatni. Van, akinek ma is egy jó buli a konferencia. Ezt az est közeledtével fokozottabban éreztük. A legnépszerűbb programrésznek számított a Role-buli, melyet a hirtelen megsokasodott személygépkocsik és érkező fiatalok tömege is jelzett. Székelykeresztúrról többen is kiruccantak a jó buli kedvéért, azonban az ajtónál felállított „szűrőberendezés" jól végezte dolgát, így a potyázok csak az udvarról élvezhették a koncertet. A bennlévők szerint a buli egyleti hangulatban, sörösüvegek röpködése nélkül zajlott le. A kitűző belépőként szolgált - úgy tűnik -, az eredménye is megvolt. Vasárnap délelőtt a bágyadtság, az általános gyengeség lett úrrá a társaságon, de még azelőtt mindenki leadhatta a megürült tisztségekre vonatkozó választási lapját. Régi és új embereket választottak, erősítettek meg tisztségükben a küldöttek. A záróistentiszteletet Jakab Zsolt újszékelyi lelkész végezte, az ünnepélyes hangulatú kiértékelőn kiemelt köszönet illette mindazokat, akik valamilyen módon hozzájárultak a konferencia sikeres lebonyolításához. A népzenei háttérrel elfogyasztott vasárnapi ebéd hangulatában kicsit megkésve került sor a hagyományos oklevelek kiosztására. A terem már félig üres volt, sokan az ebédet otthagyták, és igyekeztek hazafelé az éppen közlekedő járatokkal. Többeket csak az elkövetkező napokban ért utol a nagyrabecsült oklevél. Délutánra a fiatfalvi szervezőtárs-egyletesek és a helyi csapat sziesztázott a kultúrotthon megstrapált udvarán. Az árnyékban gyermekjátékokra pihentünk, lazítottunk, s estére a minden fáradságot, feszültséget levető és levezető buli olvasztotta egységes keretbe az elmúlt napokat. A hétfői elpakolódások, visszarendeződések estére újból a végső energiánkat, s az időközben megjelenő nosztalgiánkat vezette volna le, ha sokan bele nem alszunk. A hosszú, lázas álomra való készülődés sikeres valósággá válása mindent összemosó, pihentető álommal zárult. Zárszóként ismételten illesse köszönet a szentábrahámiakat: a helyi egyleteseket, a leginkább mellénk álló családokat, a Polgármesteri Hivatalt, alkalmi házigazdáinkat. Otthon voltunk. Együtt és egymásért, újfajta tudásunkért és régi hitünkért voltunk Szentábrahámon... SÁNDOR KRISZTINA ( O D F I E - a l e l n ö k )

KÖZLEMÉNY Az erdélyi unitárius ifjúság és más felekezetű szabadelvű vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet 2001. november 9-én, illetve 10-én 10 Unitárius Közlöny

évzáró központi rendezvényeiként negyedik alkalommal szervezte meg Egyház- és nemzettörténelmi vetélkedőjének országos döntőjét Kolozsváron, valamint a Dávid Ferenc emlékzarándoklatot Déván.

Vetélkedő közben

A Kolozsváron tartott történelmi vetélkedőn az egyházközségi ifjúsági egyletek számára egyházkörönként megrendezett elődöntők nyertesei mérték össze egyház- és nemzettörténelmi jártasságukat. A csoportvetélkedő dobogósai (helyezési sorrendben): a háromszék-felsőfehéri, a kolozs-tordai, illetve a székelykeresztúri egyházkör csapata.

Ifjúsági zarándoklat a dévai várban

Az egyházalapító első püspökünk emlékére szintén negyedízben szervezett ifjúsági emlékzarándoklat mintegy háromszáz résztvevője - a dévai vár börtöncella fölötti ormára kitűzött ODFIE-zászló alatt - az unitárius ifjúsági induló eléneklésével kezdte az Andrási Benedek lelkész-vallástanár által tartott alkalmi istentiszteletet, amelyet köszöntő beszédek követtek, majd fáklyagyújtás közben sor került az emléktábla megkoszorúzására. Ezután a fiatfalvi Ifjúsági Egylet tagjai várjátékot mutattak be. A református templomban folytatott ünnepi műsor keretében elhangzott Kovács Sándor teológiai tanár előadása a Dávid Ferenc halálát követő évtizedek unitárius egyházi állapotáról, majd a kolozsvári Amaryllis régizene-együttes lépett fel. A marosvásárhelyi Ifjúsági Egylet Balázs Ferenc meséiből összeállított műsort adott elő. Az emlékzarándoklat a helybeli református egyházközség szeretetotthonában teázással zárult. A fentiekben összefoglalt rendezvényeink megszervezéséhez nyújtott támogatásokért ezúton is köszönetünket fejezzük ki az illetékeseknek! Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet Elnöksége

hinduk. Középen az istennő egy hatalmas szobra állt, lábánál virágok, füstölő edények, mindenféle tárgyak. Esetlenül topogtam a zokniban, egy helyen valami hidegbe 4. rész léptem. Kint láttam csak, hogy alvadt vér volt, valószínűleg egy kecskéé. Borah doktor onnan a kórházba vitt, gyermeksebészeti Az indiai élettapasztalat unitárius fejezetét egy sza- szakosztályára, ami megint felrázó jellegű élményekkel badtéri ünnepség zárta a közgyűlés záróestjén, amikoris a gazdagított. Én, aki láttam a brassói kórházak állapotát a résztvevők tábortűz melletti megvilágításban énekelték kevésbé támogatott időszakban is, elhűlve hümmögtem a végig némely táncritmusban szedett zsoltárukat. A népi kórteremben a vakolatlan falakon, a betonpadlón, a kitört küldöttek egyetlen itala az természetesen a tea volt. Az est ablakokon - mindez a legelmaradottabb otthoni szintet is javáról mi persze megint lemaradtunk, mert a másnap messze alulmúlta. A gyermekek megszeppenve, nagy, kereggeli korai indulás miatt vissza kellett térni a szállodába. rekre nyitott fekete szemekkel, ártatlanul bámultak a fehér A búcsúzkodásnak alig akart vége szakadni, öleltek- köpenyes orvosra és a szájukat tátó idegenekre. Némecsókoltak, egy páran még sírtak is, hogy ne, mennek el a lyikük ágyánál ott tördelte kezét a kétségbeesett anya vagy transzüván és amerikai unitáriusok. Valóban megható apa is. Nincs ez másként egyetlen indiai állami kórházban jelenet volt, és mi is úgy zötyögtünk vissza a taxiban a sem, sőt - mondta a házigazdánk. Kifelé menet magánvárosba, hogy éreztük, ezek az életkörülményeikben olyan gyógyszertárak neonfényes reklámjai világították meg a szerencsétlen, olyan kiszolgáltatott emberek szegény- kórházudvart. Az állam nem támogatja a gyógyszereket, ségükben is annyi mindent adtak nekünk ez alatt a pár sokan az utolsó pénzüket is kénytelenek odaadni érte, az nap alatt, mindenekelőtt szeretetüket és testvéri érzésüket. elhalálozási arány mégis hihetetlenül magas. India lakosÉn a magam részéről meg kellett, hogy ígérjem az ifjúsági sága robbanásszerűen nőtt egymilliárdra az utóbbi időben, szárny vezetőjének: valamikor visszatérünk majd. 2003-ra 50 évvel ezelőtt még feleannyian voltak. Bombay 2005-ben kerek évfordulót ünneplő nagyszabású ifjúsági konferen- a világ legnagyobb városa lesz 50 millió lakossal. ciát szerveznek, mindenekelőtt arra hívtak közülünk is Elképzelni is rossz, mi mindennel jár ez együtt. képviselőket. Lássuk meg. Magunkba szállva ültünk fel az éjszakai vonat megleAz est első része búcsúvacsorával telt el, amelyen indi- pően tiszta és kevésbé zsúfolt kocsijába, hogy nyugatra ai vendéglőben szégyenszemre vagy sem, de sokadszorra is vonuljunk. Az első nagy cél természetesen Darzsiling volt, kínai ételt rendeltünk. Aztán dolgaink nagy részét be is gyermekkori álmom, hogy Csorna Sándor nyomában a csomagoltuk, mert a reggel 5 órai kelés embertelenül nagy útból én is bár egy kicsit kivegyem a részem. John korainak tűnt. Valahogy aztán mégis megembereltük korábban megmosolyogta crazy Hungarian ötletemet, magunk, s én fájó szívvel búcsúzkodtam a tőlem elváló és aztán valami érhette, mert egyik percről a másikra bejehazafelé induló erdélyi társaimtól. John Gibbons barátom lentette, velem tart. Most ott ült a fülkében, és bőröndjéből poénjai és amerikásan tört magyar mondatai vigasztaltak egy Fantás üveget bányászott elő, amit abásfalvi testvérmeg, aki maga is része volt a UUA-küldöttségnek, a PCC egyházközségéből hozott magával január végén, szil(Testvéregyházközségi Tanács) elnöki minőségében. vapálinkástól. Attól kezdve az segítette hullámszerűen Indiai kalandozásaim harmadik része már az ő társaságá- emelkedő-ereszkedő hangulatunkat a kellő egyensúlyban ban telt el, hála Istennek, legalábbis egy ideig. Az arrafelé maradni. A bányászás után hamar elszunyódtunk, hajnalhelikopterben átrepült utat visszafele kocsiban együtt tet- ban rizsföldeket és ökrös szántást fényképeztünk a mozgó tük meg Assam állam fővárosáig, Guwahati-ig, ami a vonat lépcsőjéről. Páratlan élmény volt ez is: órákig ülni a Brahmaputra partján fekszik. Az állomáson a csomagmeg- vason, s belenézni az elmaradó táj békét kérő, lesütött őrzőben hagytuk a hátizsákomat meg a John bőröndjét, de szemébe. India mezőgazdálkodó ország, hiába a nagya hivatalnok figyelmeztetésére magunkkal vittük az élel- városok, a lakosság 90 százaléka ma is ebből él meg, igen miszert, mert különben biztosan áldozatul esett volna a nehéz munkával. békésen sétáló patkányoknak. Egy északi kisvárosban, Siliguriban szálltunk le a A délutánt egy unitárius orvos idegenvezetése tette Calcuttába tartó vonatról - onnan már csak autóval lehet ismeretterjesztővé. Előbb egy híres hindu templomot követni az északra, Darzsilingbe tartó utat. Az állomáson néztünk meg, Siva isten egy feleségének a kultuszát szol- persze ismét töméntelen számú önkéntes rohant meg, gálta, aki arról híres, hogy hűtlensége miatt férje büntetése hogy elvisznek akárhova - elhárításukban akkorra már következtében elveszítette yoniját, vagyis a nemi szervét. született szakértő lettem. Amikor kiszemeltünk egy olyan Ez a motívum ott minden képzőművészeti alkotáson visz- becsületesebb formát (nehéz volt), ő sajnálkozva közölte, szatért. A templom bejáratánál persze a cipőnket le kellett hogy nem vihet Darzsilingbe, mert a városba vezető utat húzni, gyermekek vigyáztak rá pár rúpiáért, amíg vissza- azelőtt való este lezárták. Sürgetésemre, hogy mondjon tértünk. Az udvaron békésen kérődzött egy pár szürke többet, kiderült, hogy a völgy önrendelkezését vezető kortehén, a fákról a galambok raját majmok verték fel. A szen- mány egyik vezetőjét éppen meglőtték, s a kisebbségi autotély szinte teljesen sötét, csak az áldozati tűz világította nomista szervezet Gurkha National Liberation Front a meg. Egy idő után hozzászokott a szemünk, de a hangulat lövő előkerítéséig meghatározatlan időre zárlat alá helyezszámomra továbbra is nyomasztó, sőt ijesztő maradt. Ezt te a völgyet: se le, se fel. Ez nem lehet igaz, mondtam. A csak fokozta egy piros festékkel bekent arcú pap fél világon átjöttem, hogy ide elérjek, ezek meg most itt hadakérozása, hogy itt nem lehet csak úgy turistaként pisztolyosdi bújócskát játszanak egymással, s a játszóteret bámészkodni, s a látványt fizessük meg, ha nem vagyunk kisajátítják. Darzsiling 70 km-re van onnan, tiszta idő

Micsoda kaland!


esetén lehet látni a hegyek körvonalát is, amelyekre felkapaszkodik. John javaslatára szállodát béreltünk, s mi mást tehettünk volna, várakozni kezdtünk. A szállodában ott várakozott már egy másik felfele tartó pár is, egy darzsilingi szálló menedzserei. Ők mondták, hogy a fent rekedt turistákat éjjel lopják le kerülő utakon katonai kísérettel, s hogy nem lehet tudni, a tárgyalások a kormány és a gurkák között mikor vezetnek eredményre. Lehet egy nap, lehet két hét. Nekünk ez nagyon nem volt mindegy, mert akkor már február 13-a volt, s a gépünk 19-én indult vissza Delhiből Bostonba, addig meg Benarest és Agrat is meg akartam nézni, Johnnak meg más hivatalos programja volt. Nem tudtuk, hány napot szánjunk a várakozásra, találgattunk, számítgattunk. Két nap és két este telt el így, tűkön ülve. Közben ittuk a szilvapálinka oldalát, ettük a sok fűszeres indiai ételt. A második este John kért, hogy ha már itt van, meséljek neki Csorna életéről. Én akkorra már avatott tudós voltam ebben, így kezdtem is kibontani a körösi éveket. Amikor ott tartok, hogy Enyeden a református kollégiumban milyen önmegtartóztató életet élt, John azt kérdi szemöldökráncolva, Csorna unitárius létére mi a fenének ment a református kollégiumba. Ajaj, gondoltam. Óvatosan feleltem, hogy itt valami félreértés lesz, mert én ugyan soha nem állítottam, hogy a nagy utazó egyistenhívő lett volna. Kálvinista volt ő javából, csak mindenekelőtt magyar, s én most a magyarságért hozott áldozata előtt akarok fejet hajtani... Filmezni kellett volna a jelenetet, ahogy lassan felült az ágyon, s elképedve rám meredt: "If this guy wasn't a Unitarian, what the hell am I doing here?" Azaz, ha ez az alak nem volt unitárius, ő mi a jó eget keres itt? Jó félórámba került, amíg megértettem vele, hogy nem átvertem, csak nem fogalmaztam elég tisztán, Csorna különben is az egyetemes emberiség, nagy személyisége, s egyébként is csak hallgasson, mert a sok híres Englishman között az első tibeti-angol szótárt mégis neki kellett megírnia magyar, vagy ahogy ő szerette mondani, székely-magyar létére... Aznap éjjel azzal költöttek fel, hogy a gurkák másnap 8 óra hosszat megnyitják a völgyet: akik fennszorultak, lejöhessenek. Nem volt habozás, mi ott ültünk az első autóban, ami felfelé tartott. Az út mellett kőtorlaszok, homokzsákok, meg füstölgő, felégetett autók. Meg a kicsi vasút felfelé kanyargó keskeny sínpárja, a világ legmagasabban, 7500 lábon haladó vasúti útvonalaként. Egyből az a másik kicsi vasút jutott eszembe, Apáca és Ürmös között. Két órás út után érkeztünk meg az angolul The Queen of the Hills-nek nevezett Darzsilingbe. A város szélén mondom a sofőrnek, vigyen az angol temetőbe többet nem tudtam a sírról. Azt mondja, olyan sok van, vagy tíz is, melyikbe vigyen. Eszembe jutott egy előttem ott járó leírása, hogy a temető egy teaültetvény mellett van. Mondom. Azt mondja a sofőr, olyan vagy százötven van Darzsilingben, legyek egy kicsit konkrétabb, mert telik az idő, s ő 3 óra múlva indul vissza, mert nem akarja felgyújtatni a kocsiját a gurkákkal. Találgatni kellett: kértem, vigyen a legrégebbi temetőbe. Ahogy kiszálltunk a kapunál, a temető lefelé terült el egy domboldalon. Azonnal megláttam az aljában a sírt, toronyszerű alakját, sárgásra meszelt színét. Futni 10 Unitárius Közlöny

kezdtem lefelé, s rá se bagóztam a temetőgondnokra, aki pedig, mint később kiderült, apai ágon örökölte a mesterséget. Valami Skander urat emlegetett, meg strange Hungarian-okat, akik néha felkeresik a sírját. Én akkorra már lent voltam, ölelgetve a sírt, sírva, kacagva, ugrándozva, rikoltozva. Nem emlékszem, John mikor ért le, csak azt, hogy kezdte kicsomagolni a szilvapálinkát, poharak gyanánt két kiüresített filmesdobozba töltött, aztán koccintottunk, kicsit az ő emlékére is kiloccsantottunk, ahogy szokás. Aztán John megölelt, én meg sírtam egy kicsit, s ő is igen, ír eredetű amerikai létére. Aztán fényképezgettük a sírt, s előtte egymást vagy ezer szögből, én megtakarítottam a sírt az ágaktól és levelektől, s kiböngésztük a mögéje felállított emléktáblák szövegét is, amelyeket a magyar kormány, a Tudományos Akadémia, a református (sic!) egyház, s valami cserkészszövetségek helyeztek el, a többit elfelejtettem, pedig még sok van. Arra azonban tisztán emlékszem, ahogy egy fekete márványtábla a szülőfalu, Csomakörös tiszteletét örökíti meg - 1910-ből, Magyarországról...

Még megittuk a maradék pálinkát, faltunk egy falá: kolozsvári szalonnát is, nem gondolva arra, hogy Csőm? egyikkel sem élt soha, s hogy az ő emlékére inkább túró kellett volna faljunk teával. John elment, s pénzt adott i temetőgondnoknak, vagy kétévi fizetését is, hogy tarts; nyitva a szemét. Én ezalatt magamba szállva imádkoztan egyet a sírnál, hálát adva minden unitáriusok, reformátu sok, sőt hinduk Istenének, hogy ezt is megérhettem. Aztái búcsúzóul rábogoztam a piros kendőmet a sírkeret fekeü vasára. Ez a kendő arról volt híres, hogy évek óta min denütt ott volt velem, s magába szívta annyi forró pillana verejtékét, de örömeim és fájdalmaim könnyeit is. Senk kedvéért nem váltam volna meg tőle, bárki kérte volna is Ő nem kérte, de emlékének mégis odaadtam. Még felszedtem egy pár rögöt a sír mellől azoknak akik jó néven veszik majd, mire a vezetőnk már tűre! metlenül topogott, hogy ő nem akarja a gurkák álta meglövetni magát. Intettem hát egyet búcsúzóul, s mej nyugodva néztem a sírt, amíg a domboldal el nem takart tőlem. Most már akár lövések is jöhetnek, ezt nem lehe elvenni tőlem - túloztam fellelkesülve. Lefelé menet mé, vettünk kevés darzsilingi teát, majd újra együtt kanyarog tunk a kicsi vasúttal, amíg 4 óra előtt pár perccel a gurká.' sorompója le nem ereszkedett mögöttünk. (Folytatás( következő lapszámunkban) GYERŐ DÁVII

Valóságos új teremtés hajnala. Mindenséget átfogó, betöltő pezsgésének hajtóereje: a szeretet, mely „mozgat napot és minden csillagot" (Dante). Kozmikus vonzerejének bűvöletében pedig végbemegy az Ég és a Föld találkozása, fényévnyi távolságokat legyűrő egybefonódása. Hogy Ég és Föld, eszmény és valóság egybesimuló összefonódásban hajoljon a jászolbölcső Gyermeke fölé, aki íme: Testté lett! a Minden karácsony bekapcsol bennünket is ebbe a yy kozmikus méretű mozgásba, eget és földet, Istent és embert közelítő szeretet-áradásba. A klasszikus - vagy ha úgy tetszik: Nekem, unitárius kereszténynek, ez azt a jó hírt jelenti, hagyományos - karácsonyi kép ez: a karácsonyi csillagot hogy: megszületett. Azon egyszerű és kézenfekvő meggondo- megpillantva elindulunk valahonnan, és mozgásba lendülve, lás alapján is, hogy valamennyien akkor „leszünk testté" egyre gyorsuló ütemben érkezünk meg a jászolbölcső igazán, amikor világra jövünk. Előbb aligha. A különbség Gyermekéhez. A hazaérkezők örömével állunk meg a bölcső annyi, hogy amiért mi megszülettünk, attól még nem lett mellett, fejünk fölött a megállapodott, fényes csillaggal, karácsony. Ehhez Neki, a betlehemi jászolbölcső Gyerme- oldalunkon az angyalokkal és mennyei seregek sokaságával, kének kellett testet öltenie... Józseffel és Máriával, pásztorokkal és napkeleti bölcsekkel, Talán az egész Szentírásban alig van még egy olyan no meg a betlehemi istálló szelíd barmaival, hogy föléhajolva megpillantsuk kincsét, Aki mozgalmas, rendkívül gyorsan pergő áradású, színes elemekkel „testté lett"! átszőtt kép, mint az evangélisták Amikor első alkalommal látáltal megörökített karácsonyi tam meg barátomnak ezen történet. Ha az események gyorTestté lett címet viselő - festményét san pergő áradását egyetlen az egyik budapesti tárlaton, képbe foglalva próbáljuk szemlélakkor jó ideig döbbenten álltam ni és átélni, akkor észre kell ven- % előtte. Lenyűgözött a festőművész rtiink, hogy abban minden mozzseniális ötlete: megfordítani úgygásban van. Minden mozgás mond a hagyományos látásmóújabb mozgást - vagy egész mozdot, az imént klasszikusnak nevegássorozatot - indít útjára. Olyan zett karácsonyi „képet", és ennek az egész, mint egy elszabadult következtében már nem mi hajokozmikus láncreakció áradása. lunk a bölcső fölé, hogy benne Figyeljük csak: az égitestek örök , megpillantsuk az újszülöttet, mozgásának rendjében egy új, hanem mi tekintünk „kifelé" fényes csillag tűnik fel. A ragyogó (vagy inkább fölfelé!?) a bölcsőégi jel útnak indítja és vezeti a ből, mintha mi lennék a jászolbölnapkeleti bölcseket. Az Úr küldötcső „testté lett", megszületett gyertével - az angyallal - mennyei meke! A hagyományosnak is seregek sokasága jelenik meg nevezhető fa-képkeretben látjuk hirtelenséggel. Isten dicsőségét magunk fölött a megállapodott, hirdetik, örömüzenetet hoznak és fényes csillagot, a fölénk hajló békességet a Föld jóakaratú arcokat, a boldog és szerető Benkő Viktor: Testté lett embereinek. Tüneményes megjeszülőkét, az ajándékokkal hódoló lenésük és ténykedésük egyszerű pásztorembereket hív és napkeleti bölcsekét, az egyszerű pásztorokét, az angyalét, és indít el, akik „elmenének sietséggel..." a szelíd állatokat... Milyennek látjuk őket? Látható tehát, hogy minden - égi és földi résztvevő - mozNézem, nézem a képet, és hirtelen szíven érint a kérdés: gásban van. Az égi és földi szereplők mozgásának iránya Vajon, milyennek látja, milyennek láthatná világunkat a jáegy képzeletben megrajzolható kör peremvidékéről a közép- szolbölcsőből kitekintő Jézus? És vajon, milyennek lát minpont felé tart. A kör középpontjának közvetlen közelében ket, mában élő keresztényeket, akik elindultunk és megJózsef és Mária is mozgásban van, része a kozmikus méretű érkeztünk az idén is, hogy karácsonyt ünnepeljünk, ajánmozgásáradatnak: épp a jászolbölcső fölé hajolnak. Oda, dékainkkal megálljunk bölcsője mellett, és föléhajolva ahová a karácsonyi képnek minden mozgásban levő szerep- „tisztességet tévén" adjunk hálát Istennek ajándékáért, mert lője tart. Ahol egy kis gyermeket találnak bepólyálva a já- íme: Testté lett! szolbölcsőben. A középpontban. Minden mozgás feléje tart, De vajon, milyennek lát minket, ha kitekint vagy fölfele minden szereplőfeléje siet, minden történés vele kapcsolatos, tekint a jászolbölcsőből?! Milyen Jézust követő keresztények minden vele van összefüggésben. Ebben az egész káprázatos vagyunk mi, 2001 karácsonyán? Milyennek lát minket, ha látomásban, kozmikus mozgás- és eseményáradásban: Ő az betlehemi jászolbölcsőjéből „ kitekint"?! ok és a cél is egyben. Minden miatta indult el, lendült mozgásba, és - Erte. Hisz minden hozzá tér vissza. (Kvári)

2004

Testté lett


József Attila

KARÁCSONY Legalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy ember, meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a földek, az uccák biztos szerelemmel siető szíveket vezetnek, csak a szomorú szeretet latolgatja, hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is befűl az emberektől: de hová teszik majd a muskátlikat? Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég s az újszülött rügyező ágakkal lángot rak a fázó homlokok mögé.

Falu Tamás

KARÁCSONYI ÉNEK Az a fenyőfa messze már, S ahol állt, már a ház sem áll. Az élet épít s rombol is, Dolgozik a csákány s halál. Az aranyalma elgurult, S elgurult az ezüstdió, És most eljött a pillanat, Mikor rájuk gondolni jó. Aranyalma, ezüstdió, A messziből dalol nekem, S egy rég kialudt gyertyaszál Kigyullad most a szívemen.

Falu Tamás

KARÁCSONYESTE Karácsonyeste, gyertyafény, Szív a szívhez most oly közel, Sok fenyőág: sok kar, amely Egész világot átölel. De van szív, mely nem lel szívet, Van seb, amelyre nincsen ír, Nincs ember annál szomorúbb, Mint ki karácsonyeste sír. 10 Unitárius Közlöny

Hans Christian Andersen

A kis gyufaárus lány

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett: az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak sok hasznát nem vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, hogy majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány. Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényéi összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki. Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább: szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú szőke hajára, de nem is gondolt vele. Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás, jó illata áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilveszter este. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében. Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábait. Ott még jobban didergett, majd megvette az Isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besiivít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket. Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz s meggyújtaná, a lángjánál melegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét. Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép, réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében. Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel eltakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelánedények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal. Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor beleseti az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyer-

tyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl, egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott: ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen. - Valaki meghalt! - mondta a kislány. Emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta: „Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az Isten színe elé." Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára. - Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itt hagysz, ha a gyufa végéig eltűnt, mint a meleg kályha meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó! És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyát; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a Nap sütött volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele: magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség. A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a : halott gyermek új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégetett gyufaszál. - Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.

Nagy Ferenc

A MINDENSÉGKARÁCSONYFA A mindenség-karácsonyfa túlnő szemünk határán, millió csillag ragyogja számláihatatlan ágán. Csak azt tudjuk, hogy alatta terülj asztalka Földünk megannyi jóval megrakva, mit fogyhatatlan költünk. S ha elmegyünk, ki tudja,tán a véghetetlen ünnep a mindenség-karácsonyfán kigyújtja hűlt szívünket.

Keresztury Dezső

KARÁCSONY, ÚJESZTENDŐ Karácsony, újesztendő: lezáró, újrakezdő. Hogy el ne villanjon a milliárd dolog, mi testünk, szellemünk tanítja, nyitja, emeli, kínokkal boldogítja, amíg Föld-otthonunk törvény szerint forog: lett szerelem, költészet, annyi érték, mihez szív, ész, érdek, szokás a mérték, amivel élünk s visszaélnek nagyokosok; mert mindig új csapat születik, aki majd bitón, falhoz állítva, máglyán vész el, magát áldozatul ajánlván: kínvallatásban és keresztúton kitart, hogy felcsillanjon az igazság, bár mindújra förtelembe tapossák, s hogy tegyen példa: jóért ne kerülni a bajt; és mindig újra lesz kézmosó hatalom, hogy felelőtlenül megszabja, ki hasznos derék, ki bitang haramja, ki élhessen árnyékban, ki járhasson napon. De talpig fegyelemben, bárhol, ha a világ eltaszít is magától, a jók kezét már én el nem bocsáthatom. Örökegy körben járunk: ez emberi világunk. Kigyullad most a szívemen.


Kinyilvánítja, hogy felelősséggel tartozunk az őseinktől ránk hagyott örökségért, amelyről nincs jogunk semmi formában lemondani. Felhívással fordul a magyar történelmi egyházakhoz és nemzetiségünk érdekvédelmi képviseletéhez, hogy a jövőben folytassuk még fokozottabb felelősséggel közös erőfeszítéseinket, hogy egyházaink Az Egyházi Főtanács határozatai teljes jogorvoslást nyerjenek. 1. Egyházi Főtanács felhívja az E. K. Tanácsot, hogy tartsa 2. Az Egyházi Főtanács állást foglal a Sapientia Alapítvány alaállandó kötelességének az istentiszteletek és szertartások magas pító okiratában megfogalmazott keresztény értékek és szellemiség szinten való végzésének elvárását a Zsinat által elfogadott Szer- kihangsúlyozása mellett, és felhívja a Kuratóriumot, illetve a létesítartási Rend szerint, s szorgalmazza, hogy a lelkészek a továbbkép- tendő Sapientia (Erdélyi Magyar) Egyetem vezetőségét azok zés által törekedjenek a kor kívánalmainak megfelelően hirdetni az érvényesítésére, különös tekintettel a tanárok alkalmazására. evangéliumot. 3. Az Egyházi Főtanács határozottan kifejezésre juttatja azt az 2. Egyházi Főtanács kéri az E. K. Tanácsot, hogy fokozottabban álláspontját, hogy nem támogatja, sőt ellenzi lelkészeink külföldre tartsa szem előtt a valláserkölcsi nevelést, a vallás oktatását és a való kitelepedését. Csak abban az esetben tartja elfogadhatónak és vasárnapi iskola kérdéseit. Dolgozzon ki konkrét programot a tanterv járul hozzá, ha a kitelepedés egyeztetett egyházi érdekből történik. alapján a szükséges tankönyvek és segédkönyvek kiadására, és Felhívja lelkészeinket, hogy jövőnk és fennmaradásunk bizhirdessen pályázatot azok megírására; a szórványtáborokat és az tosításának érdekében vállalják, mint ahogy eddig is hűséggel tették, unitárius gyermektáborokat kiemelten támogassa. Istenünk, egyházunk és # népünk szolgálatát itthon, szülőföldünkön. 3. Egyházi Főtanács felhívja az E. K. Tanácsot, hogy a két 4. Az Egyházi Főtanács üdvözli a Magyar Országgyűlés által Unitárius Kollégium támogatását, állandó fejlesztését tartsa elfogadott Státusz (kedvezmény) törvényt, amely a Kárpát-medencéelsőrendű feladatának. A többi történelmi egyházzal együtt tegyen ben, az anyaország határain kívül élő, magyarságnak a szülőföldön meg minden lehető intézkedést az iskolák és a bennük folyó tanítás való megmaradását támogatja. törvényes elismertetésére és megerősítésére. 4. Egyházi Főtanács fontosnak tartja, hogy az E. K. Tanács mutasson fokozottabb figyelmet a Teológiai Intézetben folyó lelkésznevelésre. Hasson oda, hogy az üresedésben levő gyakorlati teológiai tanszék betöltésére megfelelő megoldás szülessen. 2001. október 12-én, életének 74. évében hosszas betegség Teológiai tantervünket, akár saját anyagi forrásaink igénybevételével után elhunyt Kiss Domokos nyugalmazott lelkész. 1927-ben is, a törvény biztosította keretek között gyarapítsa új tantárgyak született Kövenden. Teológiai tanulmányait 1949-ben kezdte a bevezetésével. Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán. 1954-ben végzett i 5. Egyházi Főtanács megbízza az E. K. Tanácsot, hogy és gyakorló segédlelkészi szolgálatát az iszlói egyházközségben | szervezze meg s egyben ellenőrizze az egyházi adminisztráció és kezdte meg. 1955—58 között kadácsi, 1958—96-ig, nyugdíjba pénzügyvitel pontos és szakszerű elsajátítását és gyakorlását. Ahol vonulásáig kénosí lelkész. visszaeső mulasztásokat, vagy éppen hanyagságot tapasztal, éljen Október 14-én helyezték örök nyugalomba a kénosi tempa fegyelmezés lehetőségével. lomból a helyi temetőbe. A temetési szolgálatot Tódor Csaba 6. Egyházi Főtanács felhívja az E. K. Tanácsot, hogy sürgősen szentpáli segédlelkész végezte, az egyházi központ részéről intézkedjen, illetékes szakemberek bevonásával, egyházunk Andrási György búcsúztatta. számára egy időszerű gazdasági stratégia kialakításáról. Ha szükNépét és egyházát hűségesen szolgálta egész életén át. ségesnek látja, intézkedjen egy gazdasági szakember (menedzser) alkalmazásáról. 7. Egyházi Főtanács megbízza az E. K. Tanácsot egyházunk Életének 69-ik évében elhunyt Mihály Sándor, a szászrégeni szellemi tevékenységének, nevezetesen a kiadói munkának a fokounitárius leányegyházközség gondnoka. zására, s ezen keresztül a misszió erősítésére. 1933. augusztus 1-én született Székelykálban. 1947-ben, 8. Egyházi Főtanács fontosnak tartja az egyház szociális tanulmányai végeztével Szászrégenbe kerül, ahol a hangszerszeretet szolgálatát, ezért felhívja az E. K. Tanácsot, dolgozzon ki gyártás egyik úttörője volt. 1970-ben megbízást kap a Marosrészletes tevékenységi tervet ennek a munkának sikeres elvégzéparti városban élő unitáriusok összeírására, felkutatására és az sére. egyházi élet elindítására. Mindvégig lelkes, buzgó szolgája volt 9. Egyházi Főtanács határozatában kötelezővé teszi az egyházi egyházközségének és erdélyi unitárius egyházának. 13 gyakorló hivatalokra és tisztségekre jelölt személyeknek az államvédelmi és segédlelkésznek volt édesapjuk helyett apjuk, akik Marosvásártitkosszolgálati szervekkel való esetleges kapcsolatairól szóló nyihelyről szolgáltak be. latkozat megtételét. Temetése november 2-án volt a szászrégeni református

Tudósítások, hírek

Halottaink

Az Egyházi Főtanács állásfoglalása 1. Az Egyházi Főtanács állást foglal a törvénytelenül elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatásának állandó követelése mellett.

temető ravatalozójából az unitárius temetőbe. Gyászbeszédet mondott ifj. Kozma Albert lelkész, a sírnál búcsúztatták Nagy László marosvásárhelyi és Balázs Sándor szentgericei lelkészek. Emlékük legyen áldott!

UNITÁRIUS KÖZLÖNY. A Keresztény Magvető melléklete Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács István és Kovács Sándor szerkesztő. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Szedés: Rezi Éva. Kivitelezés: Kriza János. Készült az UNITÁRIUS EGYHÁZ nyomdájában

Minden kedves Olvasónknak Istentől áldott; Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és eredményekben gazdag Boldog Új Évet kíván a Közlöny szerkesztősége!

Húsvét: ablak az örök életre

Recommend Documents