HU BFL VII.153 Rónay Károly közjegyző iratai, (Fond)

HU BFL VII.153 Rónay Károly közjegyző iratai, 1898-1929 (Fond) scope solutions ag

Archive Plan Context Context:

HU-BFL Budapest Főváros Levéltára (Levéltár) Levéltári iratok Levéltári iratok (Levéltár) HU BFL VII A jogszolgáltatás területi szervei, 1841-1966 (Fondfőcsoport) HU BFL VII.153 Rónay Károly közjegyző iratai, 1898-1929 (Fond)

Information on identification Ref. code

HU BFL VII.153

Ref. code AP

HU BFL VII.153

Title

Rónay Károly közjegyző iratai

Creation date(s)

1898 - 1929

Creation date(s), scattered dates

to 1951

Level

Fond

Information on extent Running meters

5.91

Raktári egységek

kisdoboz : 41 (4.92 ifm) kötet : 34 (.99 ifm)

Information on context Name of the creator / provenance

Administration history



Rónay Károly Budapest I. kerületében volt közjegyző. 1875. október 13-tól 1878. január 17-ig Rupp Zsigmond irodájában szolgált, mint közjegyző jelölt. Ekkor ügyvédnek állt, de 1898-ban Rupp Zsigmondtól átvette Budapest I. kerületének közjegyzői körzetét, 1898. május 2-án kelt kinevezésével. 1918 decemberétől 1920 áprilisáig "állami közjegyző", ezt megelőzően és ezt követően királyi magánközjegyző a hivatalos elnevezés. A középkori eredetű hiteles helyi intézmény felváltására 1858-ban nyílt paranccsal hozták létre a magyar közjegyzői intézményt, amelyet azonban már 1861-ben szinte mindenütt felszámoltak. Az elavult egyházi hiteles helyek és a közhitelesség megreformálása azonban a kiegyezés után a polgári jogszolgáltatási intézményrendszer kiépítése miatt hamarosan sor került. A magánközjegyzői irodák feladatairól, működéséről és a közjegyzői kamarák felállításáról 1874-ben megszületett törvény az osztrák közjegyzői törvényt vette alapul, amely a kontinentális, ún. latin típusú magánközjegyzői intézményt állította fel Magyarországon. Hazánkban 1875. augusztus elsejétől kezdtek el működni a magánközjegyzői irodák. A Budapesti királyi Törvényszék területén 1875-ben 12 magánközjegyzői kerületet állítottak fel. A jövedelmező közjegyzői állások iránti törekvés eredményezte azt, hogy növekedett a közjegyzői állások száma Budapesten, így 1901-ben már 16, 1929-ban 27 körzetben működtek közjegyzők. A körzetek száma a magánközjegyzői intézmény 1949-es felszámolásáig már ugyanennyi maradt. Rónay Károly 1850. január 18-án Cegléden született. Budán végezte a gimnáziumot, majd az akkori Pesti magyar királyi tudományegyetem tanult. 1873-ban avatták doktorrá, 1874-ben közügyvédi majd váltóügyvédi vizsgát tett. Már 1871-ben végzett jogi szakmunkát, ugyanis Buda városi törvényszékhez joggyakornoknak nevezték ki, 1873. december 11-én a Budai Királyi Törvényszéknél jegyző. 1875. október 13-tól 1878. január 17-ig Rupp Zsigmond irodájában szolgált, mint közjegyző jelölt. Ekkor ügyvédnek állt, de 1898-ban Rupp Zsigmondtól átvette Budapest I. kerületének közjegyzői körzetét, 1898. május 2-án kelt kinevezésével. 1912-től a Magyarországi Királyi Közjegyzők Egyletének elnöke, ugyanebben az évben július 15-én magyar nemességet kapott „osgyáni” előnévvel. 1922. december 19-én főkormánytanácsosi címmel tüntették ki. Rónay Károly a főváros törvényhatóságának tagja volt állásából való távozásáig. Az igazságügy miniszter1929. február 22-én Rónay Károly budapesti és Rónay Tibor vásárosnaményi közjegyzőket áthelyezte. Így Rónay Tibor biztosan megkaphatta a budapesti irodát, mert a körzetek cseréjét a közjegyzők saját kezdeményezésre is végrehajthatták az igaszságügy miniszter engedélyével. Erre más közjegyzőknél is van példa; idős korukban áthelyezésüket kérték, majd az újonnan kapott körzetről rövidesen lemondtak és vagy nyugállományba vonultak, vagy mint Rónay Károly, egykori irodájában vállalt közjegyző helyettesi munkát. Közjegyzői működését 1929. március 31-én fejezte be Budapesten. Vidéki közjegyzőként nem működött, mivel 1929. április 1-től fia alkalmazásában állt 1931 február 20-ig, illetve 1932 július 15-től 1935. február 15-ig. Az intézmény létrehozására az 1874: XXXV., első jelentősebb módosítása az 1884:VII. tc.; a hagyatéki eljárásban történő közreműködésre: előző tc. ill. 1894: XVI. tc. Rónay Károly áthelyezése: 2296 /1929. I.M. elnöki sz. Német nyelvjogosítványának elismerése: 226/1898 közjegyzői kamarai sz. alatt.

This document was created using an EVALUATION version of ActiveReports. Only a licensed user may legally create lnyr.eleveltar.hu

1

reports for use in production. Please report infractions or address questions to [email protected]. Copyright © Wednesday, July 13, 2016 2002-2011 GrapeCity, inc. All rights reserved.






A közjegyző jogcselekmények és jogi jelentőségű tények közhiteles tanúsítására, köziratok készítésére, a hatáskörébe utalt nem peres eljárások lefolytatására, pénz, értéktárgy és értékpapír megőrzésére, jogi tanácsadásra, valamint a felek korlátozott körű képviseletére feljogosított, államilag kinevezett, jogi végzettséggel, szakvizsgával és meghatározott gyakorlati idővel rendelkező személy. A közjegyző tevékenysége során keletkező közokiratok a bennük foglalt tényeket teljes mértékben bizonyítják, tehát hatálya a bírósági ítéletével egyezik. Kötelező a közokirat a következő esetekben: házasfelek közötti vagyoni viszonyokat szabályozó szerződések, (házassági szerződés) ajándékozás, hozomány átvételének elismerése, vakok, süketnémák jogügyletei. Tanúsítványok kiállítására vonatkozó hatáskör: okiratok másolatainak hitelesítése, kereskedelmi és üzleti könyvek kivonatainak hitelesítése, fordítások, névaláírások, kézjegyek vagy keresztvonások hitelesítése. Felvehetett végrendeleteket, valamint halálesetre szóló más rendelkezéseket is. A kor magánjoga két alakilag elkülönülő végrendelkezést tett lehetővé: magánvégrendeletet és közvégrendeletet. A magánvégrendelet lehetett: közjegyzőnél letett, szóbeli és írásbeli és mindkettő lehetett: rendes vagy kiváltságos, az írásbeli pedig lehetett nyílt vagy zárt. Közjegyzőnél letett végrendelet esetén a közjegyző átveszi a végrendeletet tartalmazó zárt borítékot, azt letétbe helyezi, és a végrendelkező halálakor felbontja. A végrendelkező kérésére vissza is adja. Közvégrendeleteket 1886 után csak közjegyzőnél lehetett tenni. Ezt megelőzően a járásbíróságoknál is lehetett közvégrendeletet tenni, ezután csak kivételesen. Vakok csak közvégrendeletet tehettek. Közjegyzőnél letett végrendeletek kellékei a következők: személyes megjelenés, két tanú, vagy egy másik közjegyző jelenléte és ezen körülmények feltüntetése az okiraton. Amennyiben nyílt végrendeletet nyújtanak át a közjegyzőnek, akkor fenti körülményeken túl a közjegyzőnek meg kell bizonyosodnia arról, hogy ügyfele ír és olvas azon a nyelven, amelyen a végrendelet fogalmazódott. Visszavonás esetén külön szabályozás érvényes erre az esetre. A közjegyzői törvény életbe lépése után már csak azok a házasfelek közötti vagyoni viszonyokat szabályozó jogügyletetek voltak érvényesek, amelyek közjegyzői okmányba voltak foglalva (házassági szerződések). A szerződés egyik felet sem zárhatta ki teljes körűen a rendelkezett vagyonból. 1886-tól szerződés akár a jegyesek, akár pedig a már házasok esetében is megkívánta a közjegyzői okiratba foglalását. Ha a házassági szerződés halál esetére vonatkozó intézkedést is tartalmazott, akkor annak meg kellett felelnie a végrendelkezés esetére előírt követelményeknek. Ha az egyik házas fél végrendelkezés nélkül halt meg, akkor a házassági szerződést tekintették alapnak a vagyoni megosztáshoz. A szerződés csak abban az esetben bonthatták fel egyoldalúan, ha a házasság semmis vagy érvénytelen, ha a házasságot felbontották, ha a házasok ágytól-, asztaltól külön éltek. Ilyen esetekben a szerződésekből származó jogok és igények külön szabályok alá estek. Bírói megbízásra következő ügyekben kellett a közjegyzőknek eljárni (1874:XXXV. tc.129-132. §): hitbizományi javak, csekélyebb csődtömegek leltározása valamint fontosabb esetekben árverés foganatosítása. A közjegyzőkre, a bírói kiküldöttekre vonatkozó szabályok voltak érvényesek, jelentéseiket illetve az eljárás során átvett pénzt és értékpapírt a feladatuk befejezése után 48 órával kellett a bíróságnak beterjeszteniük A közjegyzők, az intézmény rendszeresítésétől fogva jártak el hagyatéki ügyekben. (1874:XXXV. tc. 123-128. §). 1928-tól a közjegyzők kiterjesztett hatáskörrel jártak el a hagyatéki eljárásokban. Ettől az évtől fogva a különböző hatóságoknak, illetve a hozzátartozóknak kötelezően be kellet jelenteni az elhunyt utolsó állandó lakhelye szerint illetékes közjegyzőnél a halálesetet. A közjegyző, ha az elhunytnak nem volt vagyona, akkor is bejegyezte hagyatéki lajstromába a tényt, de „vagyontalan” megjegyzést tett mellé, és további eljárás nélkül beterjesztette az ügyet a járásbíróság elé. Ettől az évtől kezdve, a hagyatéki ügyeket a hagyatékátadó végzés kihirdetése után a közjegyzőknek kellett irattároznia. (Ez nem jelenti azt, hogy ezek levéltárba is kerültek.) A budai közjegyzők hagyatéki eljárásokban a következő illetékességgel jártak el (1929/788 közjegyzői kamarai szám alapján): 1875-től a két közjegyző között egyenlő arányban osztotta el az illetékes budai járásbíróság az ügyeket. 1898-tól Rónay Károly csak az I., Zimányi Lajos csak a II kerület hagyatékait tárgyalták. A Pestvidéki Járásbírósághoz tartozó környező településeken elhalt személyek ügyeit, kettejük „barátságos megosztás szerint egyenlő arányban tárgyalták”. Mivel 1918-tól az I kerületben új közjegyzőséget hoztak létre, a Pestvidéki járásbírósági hagyatékok, ugyancsak egymásközti megállapodás alapján községenként külön-külön, de értékük szerint egyenlő arányban négy részre osztattak. Ezt a helyzetet a 15.500/1928. sz. I. M. rendelet úgy módosította, hogy Békásmegyer kivételével az összes községet a II. kerületi két közjegyző illetékességébe utalta.


2




Archival history Source of transfer

Az igazságügy miniszter nevezte ki. Elsőfokon felügyeleti, fegyelmi és egyben érdekképviseleti szerve a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara. A kamara helyett 1945 február 20-tól ún. Ideiglenes Intézőbizottság működött 1946 szeptember 29-ig, a kamara újjáalakulásáig. Másodfokú felügyeleti és fegyelmi szerve a Budapesti Királyi Törvényszék. A latin típusú közjegyző jogász, aki az állam felségjogi aktusával nyeri el hivatalát. Az állam a közhitelesség védelme érdekében korlátozza a versenytől a közjegyzők számát. A magánközjegyzők a feleket egyformán tartoztak tájékoztatni. Rónay Károlyt 1902-től egy közjegyző jelölt, és két segéd segítette munkájában. Irodája az I. kerületben, a Krisztina körút 30. sz. alatt működött. A közjegyzői tevékenység államosítása után a fővárosi illetőségű bíróság (Budapesti Megyei Bíróság) vette át iratait és a könyveit. Az iratok 1958-ban a Fővárosi Bíróság Közjegyzői Irattárából kerültek Budapest Főváros Levéltárába.

Information on content and structure Contains Köziratok (egykori, jogszolgáltatási értelemben): házasfelek közötti vagyoni viszonyokat szabályozó szerződések, (házassági szerződés) ajándékozás, hozomány átvételének elismerése, vakok, süketnémák jogügyletei. Hitelesítési jegyzőkönyveket készített kereskedelmi és üzleti könyvek kivonatainak hitelesítéséről, a fordítások, névaláírások, kézjegyek vagy keresztvonások hitelesítéséről. Végrendeleteket és más, halálesetre szóló rendelkezéseket vehetett fel. A házassági szerződésekben a házasfelek rögzítették milyen összegű készpénzt vittek a közös háztartásba és kikötötték, hogy a bevitt vagyonrészből haláluk esetén milyen rend szerint részesültek. Általában a hitbérről is rendelkeztek. Az okmányokban nemcsak a házasuló felek, hanem legtöbbször a szülők foglalkozását is rögzítették. Az ingóságok felsorolásánál legtöbbször megelégedtek az ingó vagyon értékének megadásával. Ha az ingóságokról leltár készült (általában a feleség összeírása alapján), akkor azt csatolták az okirathoz. Előfordulhatnak még: hitbizományi javak, csekélyebb csődtömegek leltározása valamint fontosabb esetekben árverés foganatosítása (bírói megbízások), és hagyatéki ügyek. Contains Rónay Károly közjegyzői pályájának elején, 1901-ben 1126 okiratot, letétet illetve tanúsítványt vett fel, ebből 24 okirat érintett házassági vagyonjogi cselekményt (hozomány átvétele 3, házassági szerződés 21) és hármat vett fel németül. 272 hagyatéki ügyben járt el, 29 alkalommal hajtott végre bírói megbízást vagy vett fel magánbeadványt. 1928-ban (működésének utolsó teljes évében), 17 házastársak, illetve jegyesek között született vagyonjogi vonatkozású, 130 egyéb közjegyzői okiratot (24 adásvételi szerződést, 21 egyéb vagyonátruházási szerződést, 36 kölcsönszerződést stb.), 19 végrendeletet készített, 6 darabot őrizetbe vett és 5 halálestre szóló szerződést illetve ajándékozást állított ki. Emellett 185 hagyatéki eljárásban járt el, amelyből 143-at befejezett; 10 végrendeletet hirdetett ki, bírói megbízásból 27 árverésen vett részt. Összesen 1847 ügyben járt el. Appraisal and destruction Az 1925: VIII. tc. értelmében a királyi közjegyzőknél selejtezés tárgyai nem lehetnek: a szerződések, a végrendeletek és halálesetre szóló más rendelkezések, az ügykönyvek és az ezekre vonatkozó mutatók, a végrendelkezőkre vonatkozó mutatók és a letéti könyvek. A törvény megszabta, azt is, hogy nem selejtezhetőek „általában oly iratok, melyeknek irodalmi, tudományos vagy történeti értékük van”. A fenti törvény értelmében az igazságügyminiszter szabályozta a közjegyzői és kamarai irattárak kezelését a 31.850/1925. sz. rendeletben. A rendelet részletesen meghatározta, hogy a fenti öt pont alapján mely irattípusok és irattári segédletek nem selejtezhetőek. A rendelet megszabta, hogy 35 év után azon iratok selejtezhetőek, melyek a fentiek közé nem tartoznak. Tíz év után selejtezhetőek: az okiratok másolatainak, a kereskedelmi és üzleti könyvek kivonatainak és a fordításoknak a hitelesítéséről vezetett könyvek, a névaláírások, kézjegyek vagy keresztvonások hitelesítéséről készült jegyzőkönyvek, az óvási könyvek, a bírói megbízásokra vonatkozó könyvek, a hagyatéki tárgyalások könyvei, a közjegyző által szerkesztett beadványokra vonatkozó iratok és a beadványok könyvei. A rendelet a selejtezés végrehajtását a közjegyzőre bízta. A Közjegyzői Kamara évente ellenőrizte a közjegyző irattárát, viszont az iratok selejtezését nem tette kötelezővé. A közjegyzők fenti könyvek és más iratok nagy részét kiselejtezték. A fennmaradtak levéltári selejtezése nem indokolt. A selejtezések tényét a közjegyzők ügykönyvükben lelkiismeretesen jelezték. Rónay Károly iratanyagában 1929-ig végrehajtották a selejtezést. Appraisal and destruction Minden közokirat eredetijét meg kellett őriznie, ezért a levéltárban őrzött iratok szinte kivétel nélkül eredetiek. Azokban az ügyekben keletkezett iratokat, amelyeket a bíróság megbízásából vett fel (1928 előtti hagyatéki eljárások, illetve a bírói megbízások), eredetiben bocsátotta a bíróság rendelkezésére. Az 1928-1929 között keletkezett hagyatéki ügyei nem maradtak fenn. A közjegyzői iratok a társadalomtörténeti kutatások alapvető forrása, de a legkülönfélébb történeti tárgyú kutatásokra is alkalmas (pl. politikatörténet). New accruals Lezárt


3



System of arrangement

Conditions of access and use Access regulations

Középszinten rendezett okirati sorozat, darabszinten rendezett ügykönyvek és mutatók. 1-el kezdődő okirati sorozat. Az iratanyag sajátossága, hogy ugyanazon közjegyzői segédkönyveket, az irodát továbbvivő és az iratokat és a segédleteit megőrző utód közjegyző tovább vezette. Ezek a segédkönyvek a könyvet megnyitó közjegyző fondjában találhatók.

Reproduction conditions

Közirat A hatályos adatvédelmi és levéltári törvények figyelembevételével, lényegében korlátozás nélkül kutatható. A Fővárosi Bíróság állásfoglalása szerint a bontatlan letét a tudományos feldolgozás céljából felbontható. Másolható

Language

Magyar

Language

Német

Physical properties

A szálas iratok általában jó állapotban, a kötetek szakadozott lapokkal és rossz kötésben vannak. A kötetek állományvédelmi okból dobozolva vannak. A kutatást az ügykönyvek-, hagyatéki lajstromok-, bírói megbízások könyvei és ezekhez vezetett névmutatók illetve az okirati sorozatokban található végrendeletekhez külön vezetett névmutatók segítik. Eredeti irattári segédletek: ügykönyvek és ügykönyvi névmutatók, hagyatéki lajstromok és mutatóik, végrendelkezők jegyzéke és betűsoros névmutatója, továbbá letéti nyilvántartások és bírói megbízások lajstroma. Mivel elődje Rupp Zsigmond 1898-ban áthelyezésekor, az addig a körzetében keletkezett iratokat és nyilvántartásokat magával vitte új irodájába, Rónay Károly újonnan nyitott kötetekbe kezdte el vezetni nyilvántartásait. Ő azonban – bár szintén áthelyezéssel került el körzetéből – utódjának hagyta könyveit, így azokban folyamatosan, vezették be utódai a nyilvántartásokat. A végrendelkezők névmutatóját egészen 1950-ig vezették. Levéltárban készült raktári jegyzék az iratokhoz.

Finding aids

Information on related materials Related material

Additional comments Comments

A VII. fondfőcsoporton belül: az utóda, az I. kerületi irodájában: Rónay Tibor VII. 155. IX. 260. Budapesti Királyi Közjegyzők Kamarája, 1875-1949. 164 doboz, 20 kötet 20,86 fm. A közjegyzői kamaránál az ügyviteli, igazgatási és egyéb rendszer szerint kialakított tárgyi csoportokon kívül, az egyes közjegyzőre vonatkozó iratokat dossziékban gyűjtötték és évek szerint betűrendbe sorolták. Itt találhatóak az irodájára, szabadságaira, helyetteseire stb. vonatkozó iratai. XXV. fondfőcsoportban azok a közjegyzők, akik rendszerint a kerületi illetékességnek megfelelően vezették tovább a magánközjegyzők könyveit. Az intézményre, működésére és a közjegyzői gyakorlatra: Királyi Közjegyzők Közlönye. Folyóirat a perenkivüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat számára Berzsenyi László: A királyi közjegyzőkről szóló 1874: XXXV. és az ennek módosítása és kiegészítése tárgyában hozott 1886: VII. törvénycikkek mai érvényükben. Magán kiadás. Keszthely, 1930. Koruhely Péter: A budapesti közjegyzők története 1944-1956. In: Közjegyzők Közlönye 12/1997 I. évf. 2-14. o. és 12/1998. II. évf. 2-12. o. Ökröss Bálint: A magyar közjegyzői törvény, az e törvényre vonatkozó ministeri rendeletekkel, összehasonlító és kiegészítő jegyzetekkel. Budapest, 1875. Kiadja: Ráth Mór. Németül: Das öffentliche Urkundwesen der europäischen Staaten. Halle, [1929 előtt.] A magyar gyakorlatra vonatkozó részt (55-90. oldal) Holitscher Szigfrid budapesti közjegyző készítette. A polgári magánjogra: Zlinszky Imre: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire. VIII. kiadás. Bp., Franklin-társulat 1902. Reiner János által átdolgozott harmadik kiadás. Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata. Bp., 1937. Ötödik átdolgozott kiadás, I-II. köt. A közjegyzői iratok forrásértéke: Benda Gyula: A közjegyzői iratanyag a történész szemszögéből. In: Pest–Buda egyesítésének 125. évfordulója. 1873-1998. Magyar Történészhallgatók Egyesülete, Budapest, 1998. 57-59. o. Kenyeres István–Sipos András (szerk): Budapest Főváros Levéltárának ismertetője. Közjegyzői iratokról szóló fejezet: 215-222. o. Sarusi Kiss Béla: A közjegyzői iratanyag a levéltáros szemszögéből. In: Pest–Buda egyesítésének 125. évfordulója. 1873-1998. Magyar Történészhallgatók Egyesülete, Budapest, 1998. 51-56. o. Házassági szerződések történeti feldolgozása: Gyáni Gábor: Hétköznapi Budapest. Bp., 1995. 12-27. o. Rupp Zsigmond közjegyző iratai között található, egy családra vonatkozó összetartozó iratok feldolgozása: Mészáros Borbála: Egy óbudai szőlőműves család közjegyzői irataik alapján. In: Fons, V. (1998) 4. sz. 587-601. o. Levéltári rendjére még: Bónis György: A jogszolgáltatás budapesti területi szervei. (Kapitalista és szocialista korszak). Levéltári alapleltárak. II. Budapest, 1966. 140-194. o.


4



Referencia által módosítható

Jogszolgáltatás III.

Use Required permission:

Nincs

Physical Usability:

Korlátozás nélkül

Accessibility:

Nyilvános

URL for this unit of description URL:

http://lnyr.eleveltar.hu/BFLQuery/detail.aspx?ID=138715


5


HU BFL VII.153 Rónay Károly közjegyző iratai, (Fond)

Recommend Documents