Hozzászólás (Második
közlemény)
H a a Jugoszláviában megjelenő magyarnyelvű újságokat, folyóiratokat és egyéb kiadványokat olvassuk: ezt a szót — egy ség — m a j d m i n d e n c i k k b e n o t t találjuk. A z idegenből jött fölületes szemlélő örömmel észlelheti, hogy az egész kisebbségi m a gyarság — t e k i n t e t nélkül társadalmi, p o l i t i k a i beállítottságára — egységes, m e r t u g y a n a z t a k a r j a . H a pedig némi p o l i t i k a i isko lázottsággal is rendelkezik, a k k o r megállapíthatja, hogy okvetle nül szebb n a p o k v i r r a d n a k ránk, m e r t egységben az erő és az egy séges föllépés m e g k e l l , hogy hozza a kivánt eredményt. í g y ez a jóakaratú idegen. Azonban m i , ittélők jobban, mé lyebben látjuk a helyzetet és máskép is ítéljük meg. A b b a n tényleg megegyezünk, hogy az egység életszükséglet. De csak ebben. E z pedig édes-kevés. A dolog lényege m a már n e m az egységvágyás, hanem a mód, ahogyan különböző nézetek kép viselői ennek létrehozását elképzelik, ahogyan annak nyélbeütésén dolgoznak. És i t t óriási különbségek v a n n a k . N e m áll módunk b a n külön-külön felvázolni az egyes nézőpontokat. M a még o t t t a r t u n k , hogy ezek száma ezernyi. De ez n e m is fontos. A sze münk láttára és fülünk hallatára végbemenő kikristályosodás fo l y a m a t a végeredményben is elvisz addig a p o n t i g , m e l y r e az ed d i g i j e l e k alapján biztosan következtethetünk. A d d i g a p o n t i g , a h o l két-három módszer köré csoportosultak, k i k e t az eszmék ós áramlatok h a r c a a p o l i t i k a i cselekvés útjára v i t t . Hasznos már most b e m u t a t n i az összebékithetetlen elképzelé seket, hogy egyrészt a tisztulási f o l y a m a t o t meggyorsítsuk, más részt a választást megkönnyítsük: j o b b r a v a g y b a l r a ; előre v a g y hátra.
*
I t t v a n n a k a „népközösség", a „nemzetegósz", a „magyar sors közösség", az „osztálynélküliség" jelszavai. Életszemléletünk fel k a v a r tságát m u t a t j a , hogy sokszor ugyanazon l a p hasábjain el lentétes jelszavak még ellentétesebb magyarázataival találkozunk. Szükségesnek t a r t j u k , h o g y ebben a bábeli elnevezés zavarban — és m e r t zavar a szavakban csak a fogalomzavar e g y i k m e g n y i l vánulása — tehát fogalomzavarban rendet csináljunk. N e m állíthatjuk t i s z t a l e l k i i s m e r e t t e l , hogy nálunk a népelle nes fasiszta irány már teljesen k i a l a k u l t . Egyes csoportok ebben az irányban fejlődnek, de hogy valódi — eljövendő, v a g y áhított — vértjükben lépjenek a tömegek elé, attól azoknak ellenséges h a n g u l a t a ugyanúgy visszatartja, m i n t saját eszmeviláguk külön böző ellentmondásai. A z osztályharc tárgyilagos létezését öntuda tosan valló és az összes szabadelvű erőkkel szövetkezni akaró bal o l d a l m e l l e t t , csírájában bár, de o t t v a n a „népi szocialista" irány is. L e k e l l szögeznünk, hogy a fasizmus főkolomposai romboló munkájukat szerény felkészültséggel, de annál több rosszakarat t a l végzik. A népiesek „magyarközössége", „népközössége", „sorsközös-
dsége", „osztálynélküli társadalma" középen v a n a fasizmus állitólag osztályfeletti „népközössége" és a dolgozó osztályok harcos -szövetkezésének népközössége között. H a a szocializmus osztályok f e l e t t i , általános „népi" programmá válik, a k k o r ennek a „szocia l i z m u s n a k " szempontjából a paraszt és munkás közötti osztály különbség ép o l y kevéssé fontos, m i n t a munkás és a tőkés, a n a g y b i r t o k o s és a nincstelen közötti osztály-eíienfáf. I t t a „nép" többé n e m a dolgozó osztályok élő közössége, hanem v a l a m e n n y i -osztály m i s z t i k u s közössége, melyben az osztálykülönbségek — legalább a népbolondítók, a legenda-gyártók szerint — „meg szűnnek." V a n n a k , a k i k keveslik a nép egyes osztályainak szövetkezését közös célok kivívására; puszta érdekházasságnak tartják, a m i n e k nincs lángja és lobogása, nincs ereje és lendülete. Ennél többet szeretnének: i g a z i „népi egységet", teljes eggyéolvadast. A z osz tályok szövetkezését túl észszerűnek, külsőlegesnek tartják, m e r t az p o l i t i k a i és világnézeti alkudozásokkal és engedményekkel jár. *ök többre vágynak, o l y a n „mozgalomra", amely lenyúl a népi mélytalajba és a teljesség igényével lép fel. És valóban az ember nemcsak kenyéren él. Helyesebben: a kenyér nemcsak lisztből áll, nemcsak a m a i nap eledele, hanem a jövőé is, az egész élet ke nyere, tehát alkatrészei között o t t k e l l lennie v a l a m i n e k , a m i az igaz, szép, boldog, emberi, tehát teljes élet tápanyaga. A z embe riségnek, a népnek o l y a n kenyér k e l l , amelyért élni és h a l n i t u d . De vájjon n e m lehetnek-e a dolgozó osztályok szövetkezésének is o l y a n céljai, melyekért érdemes élni és halni? A lángolást és lelkesedést, az egységet és egybeforrást a népmozgalmak n e m az egyes osztályok között fönnálló különbségek megszűnéséből merí t i k , hanem közös érdekeikből, a közös n a g y h a r c i célokból. És át m e n e t i célok is lehetnek nagy célok, pedig t u d j u k , hogy elérve őket, még n e m o l d o t t u k m e g társadalmunk m i n d e n ellentmondá sát. A f r a n c i a f o r r a d a l o m b a n n e m volt-e elegendő tűz és láng, egységbe forrasztó erő a f o r r a d a l m i haza védelmére, pedig ez csak .közös érdek v o l t , népi egységről, osztálykülönbségek és ellentétek megszűnéséről szó sem lehetett. Mondhatnánk, hogy v a n „mítoszt" teremtő ereje a d e m o k r a t i k u s népi összefogás gondolatának i s ! D e ez a „mitosz" a r r a való, hogy a néptömegek valóságos érdekei ben és valódi osztályhelyzetében gyökerező harc lendületét és ere jét fokozza fel, ellentétben a másik „mítosszal", m e l y n e k célja, h o g y elfeledtesse a néptömegekkel a valóságot, elkendőzze az osz tályellentéteket és a népet valódi érdekeivel ellentétes célok szol gálatába állítsa. A z osztálynélküli társadalom ígérete az osz tályok megszüntetése, v a g y i s a termelő eszközök magántulajdoná n a k megszüntetése nélkül á hazug mítoszok közé t a r t o z i k , m e l y n e k célja: a dolgozók tisztánlátását m e g z a v a r n i . M i hát a népközösség? Szerintünk: bizonyos osztályok szövet kezése, tudatos v a g y ösztönös összefogása közös célok kivívására. A fasiszták s z e r i n t : az egyfajtájúak m i s z t i k u s „osztálynélküli" közössége. És a népiesek szerint? A „nép"-fogalom az ő gondolko dásukban a r r a való, hogy kiküszöbölje az os£íáiz/-fogalmat, tehát anisztikus elemeket t a r t a l m a z , másrészt a r r a , hogy a reakció tisz-
tára m i s z t i k u s , f a j i „nép"-fogaiuiával szemben a parasztelemet^ tehát a társadalmi elemet hangsúlyozza. E z a felemásság, ez a „középúton" lebegés vezet a r r a , hogy a reakciósok h o l m i n t „bal oldaliakat** támadják őket, h o l pedig számítanak rájuk. M i a gya k o r l a t i jelentősége ennek a fogalomzavarnak? Világosan szólva az, hogy a nép m i s z t i k u s f o g a l m a : a felső osztályok fegyvere a nép ellen. A nép reális (osztály) f o g a l m a : az alsó osztályok fegy vere a felsők ellen. A népközösség: harci programm mindkét esetben . . . De míg a népközösség osztályfogalmának az a köve telmény a t a r t a l m a , hogy a népet alkotói osztályok tudatosan fog j a n a k össze közös ellenségeik ellen, a d d i g a népközösség „osztály fölötti" fogalmáuak az a t a r t a l m a , hogy megakadályozzák a de m o k r a t i k u s népi összefogást és ezért az uralkodó osztály o l y a n szempontokat, érzéseket igyekszik m e g t e n n i a „népközösség** alap jának, m e l y e k a r r a valók, hogy a néppel elfeledtessék valódi ér dekeit, a dolgozók és kizsákmányolók állítólagos „sorsközösségére** irányítsák a tömegek figyelmét és érzéseit. M a g y a r és m a g y a r között természetesen v a n „sorsközösség". Ez e g y i k a l a p j a annak, hogy v a n egységes m a g y a r kisebbség,, melybe úr is, paraszt is, koldus is, gazdag is beletartozik. Ez a „sorsközösség** azonban sajátságos v a l a m i . Dózsát és Zápolyát is „sorsközösség" kapcsolta össze. Dé az a sorsközösség, m e l y Dózsát Mészáros Lőrinccel, a jobbágyságot a bocskoros nemességgel, az íilsó papsággal kapcsolta össze, mégis csak más természetű v o l t , m i n t az, m e l y Verbőczy nemesi „nemzetét** a jobbágysághoz fűzte. H o g y hazai n y e l v e n beszéljünk: a nemoravecek érdeke, hogy ezt a f a j t a „sorsközösséget'* misztifikálják, elhazudják belőle, hogy egymással szemben álló osztályok „sorsközösségéről** v a n szó és szembeállítsák azzal a másik sorsközösséggel, m e l y e t egymással vállvetve harcoló osztályok egysége teremt, A népi sorsközösség: osztályközösség, érdekek, eszmék közössége — h a r c i közösség. A z osztály feletti m i s z t i k u s „népközösség*': fasiszta hazugság. Természetesen létrejöhet — bizonyos k o r o k b a n és célokra — h a r c i közösség alsó és felső osztályok között is. A 48-as m a g y a r f o r r a d a l o m példa érre. De éppen a 48-as szabadságharc szemlél teti legjobban, hogy a náci-egység gondolatának és az osztálykülönbázgek megszűnése gondolatának összekeverése nem a nép érdeke, nem alulról, hanem felülről származó gondolat. A 48-as jobbágyok érdeke az v o l t , hogy a nemzeti egységen belül továbbra is fönnálló külön osztályérd-ekeinek tudatában legyenek, hogy el ne feledjék: a függetlenség, kivívására csak szövetkeztek u r a i k egy részével, de a közös h a r c b a n való részvétükkel az ellentét úr és paraszt közt koránstsem „szűnt m e g " . Manapság lépten-nyomon olyanokba ütközünk, a k i k „népi ' politikáról szavalnak s a „népközösség** programmját h i v a t a l o s a n is a demokrácia ellen játsszák k i . Ezért jövőnk szempontjából életbevágóan fontos, hogy t u d j u k : a d e m o k r a t i k u s népi egységnek semmi köze ahhoz a „népközösség"-hez, melyről különböző olda lakról prédikálnak. í g y állunk a j e l s z a v a k k a l és a mögöttük levő vagy mögéjük b u j t a t o t t valósággal. Hangsúlyozzuk: nálunk az irányok csak k i 4
alakulófélben v a n n a k és a legveszedelmesebben népellenes is kénytelen a demokrácia jelszavait használni, hogy magának h i t e l t szerezzen, m e r t kevés o l y a n dolog v a n a világon, a m i t népünk legszélesebb rétegei úgy gyűlölnének ós rettegnének, m i n t az erő szak parancsuralmát. Hozzátehetjük, n e m a l a p t a l a n u l . H o g y m e g t u d j u k különböztetni a k o n k o l y t a búzától, a méregkeverőket a baráttól, a jelszavak i g a z i értelmével is meg k e l l e t t , hogy ismerkedjünk. De térjünk vissza a jelszavak világából a földre. Nézzünk a kérdések szemébe. Életünkben a p o l i t i k a m i n d i g nagy szerepet játszott A k k o r is, a m i k o r v o l t u . n . szabad közélet, a k k o r is, a m i k o r politikáról még négyszemközt sem inertek beszélni az emberek. Azonban — és ez még a m u l t hibáin fölépülő „a p o l i t i k a úri huncutság" elve — a magyarság széles rétegeit átfogó célkitűzés és akarás n e m v o l t , m e r t n e m lehetett. N e m lehetett az osztályok fönnállása m i a t t és n e m lehetett a fölülről egymást kinevező vezérek m i a t t sem. A m i életünk utolsó húsz éve a l a t t történt, mindenképen odahatott, hogy bennünk kifejlessze az u . n. kisebbségi öntudatot. Ez n e m is lehetett másként. Csakhogy sor sai m i n d e n k i , m i n d e n réteg máskép érzi. A m a g y a r földmunkások nak a föld hiánya fáj; ez fáj az e g y k o r i n a g y b i r t o k o s o k n a k is, persze egészen máskép. A nagyiparosnak, bankárnak a h i t e l p o l i t i k a f á j ; a középosztálybeli értelmiségi állások után siránkozik, stb., stb. H á t bizony nehéz, n a g y o n nehéz — e l v i l e g lehetetlen is — egy átfogó, m i n d e n k i baját egykép istápoló p r o g r a m o t a d n i , hisz a m i igazán közös, az m a j d n e m csak a kultúrkérdések körébe t a r t o z i k . És jellemző, hogy a k k o r is, a m i k o r erre, m o n d h a t n i , m i n d e n le hetőség m e g v o l t , a panaszok, sérelmek fölsorolásának 90%-a ebben csúcsosodott k i . (Igaz, hogy nagybirtokosoktól ép úgy n e m kívánhatjuk a földosztás kiszélesítésének követelését, m i n t hajó töröttől a mentőöv eldobását) H a a kérdés mélyére nézünk, i t t is különbségeket látunk. A z isten háta mögött levő t a n y a zsellérjének az iskolakérdés az iskolával, tanítóval, sőt a forgalomba hozható tankönyvekkel még nem n y e r t megoldást. N e k i u t a k kellenek, hogy gyereke az isko láig ne latyakos mezőkön át gázoljon, a gyereknek ruházat k e l l , hogy télen ne fagyoskodjon, ingyenes, v a g y olcsó könyvek, író eszközök kellenek és végül j o b b bér a családapa számára, hogy ne legyen kénytelen iskolaköteles gyerekét munkába adni. H a má s i k társadalmi réteget veszünk szemügyre, ugyanúgy megtaláljuk a kérdés különleges — osztály — bélyegét. A z a n y a n y e l v szabad használati jogának valóraválása első rangú emberi szükséglet, de még n e m egyenlő a boldogulással. X kultúrát nem lehetett soha a n y a g i javaktól elválasztani ós m a sem lehet. A k i ezt teszi, csal és butít. Van-e hát a k k o r pont, amely kisebbségi társadalmunk m i n d e n rétegét, v a g y többségét egyaránt érdekli? Lehetséges-e egység a kisebbségen belül? Menetelhet-e karöltve m i n d e n kisebbségi m a gyav közös célok felé?
— m —
alakulófélben v a n n a k és a legveszedelmesebben népellenes is kénytelen a demokrácia jelszavait használni, hogy magának h i t e l t szerezzen, m e r t kevés o l y a n dolog v a n a világon, a m i t népünk legszélesebb rétegei úgy gyűlölnének ós rettegnének, m i n t az erő szak parancsuralmát. Hozzátehetjük, n e m a l a p t a l a n u l . H o g y m e g t u d j u k különböztetni a k o n k o l y t a búzától, a méregkeverőket a baráttól, a jelszavak i g a z i értelmével is meg k e l l e t t , hogy ismerkedjünk. De térjünk vissza a jelszavak világából a földre. Nézzünk a kérdések szemébe. Életünkben a p o l i t i k a m i n d i g nagy szerepet játszott A k k o r is, a m i k o r v o l t u . n . szabad közélet, a k k o r is, a m i k o r politikáról még négyszemközt sem inertek beszélni az emberek. Azonban — és ez még a m u l t hibáin fölépülő „a p o l i t i k a úri huncutság" elve — a magyarság széles rétegeit átfogó célkitűzés és akarás n e m v o l t , m e r t n e m lehetett. N e m lehetett az osztályok fönnállása m i a t t és n e m lehetett a fölülről egymást kinevező vezérek m i a t t sem. A m i életünk utolsó húsz éve a l a t t történt, mindenképen odahatott, hogy bennünk kifejlessze az u . n. kisebbségi öntudatot. Ez n e m is lehetett másként. Csakhogy sor sai m i n d e n k i , m i n d e n réteg máskép érzi. A m a g y a r földmunkások nak a föld hiánya fáj; ez fáj az e g y k o r i n a g y b i r t o k o s o k n a k is, persze egészen máskép. A nagyiparosnak, bankárnak a h i t e l p o l i t i k a f á j ; a középosztálybeli értelmiségi állások után siránkozik, stb., stb. H á t bizony nehéz, n a g y o n nehéz — e l v i l e g lehetetlen is — egy átfogó, m i n d e n k i baját egykép istápoló p r o g r a m o t a d n i , hisz a m i igazán közös, az m a j d n e m csak a kultúrkérdések körébe t a r t o z i k . És jellemző, hogy a k k o r is, a m i k o r erre, m o n d h a t n i , m i n d e n le hetőség m e g v o l t , a panaszok, sérelmek fölsorolásának 90%-a ebben csúcsosodott k i . (Igaz, hogy nagybirtokosoktól ép úgy n e m kívánhatjuk a földosztás kiszélesítésének követelését, m i n t hajó töröttől a mentőöv eldobását) H a a kérdés mélyére nézünk, i t t is különbségeket látunk. A z isten háta mögött levő t a n y a zsellérjének az iskolakérdés az iskolával, tanítóval, sőt a forgalomba hozható tankönyvekkel még nem n y e r t megoldást. N e k i u t a k kellenek, hogy gyereke az isko láig ne latyakos mezőkön át gázoljon, a gyereknek ruházat k e l l , hogy télen ne fagyoskodjon, ingyenes, v a g y olcsó könyvek, író eszközök kellenek és végül j o b b bér a családapa számára, hogy ne legyen kénytelen iskolaköteles gyerekét munkába adni. H a má s i k társadalmi réteget veszünk szemügyre, ugyanúgy megtaláljuk a kérdés különleges — osztály — bélyegét. A z a n y a n y e l v szabad használati jogának valóraválása első rangú emberi szükséglet, de még n e m egyenlő a boldogulással. X kultúrát nem lehetett soha a n y a g i javaktól elválasztani ós m a sem lehet. A k i ezt teszi, csal és butít. Van-e hát a k k o r pont, amely kisebbségi társadalmunk m i n d e n rétegét, v a g y többségét egyaránt érdekli? Lehetséges-e egység a kisebbségen belül? Menetelhet-e karöltve m i n d e n kisebbségi m a gyav közös célok felé?
— m —
Van, lehet, menetelhet. H a n e m m i n d e n k i , de a túlnyomó* többség igen. M i k ezek a kérdések? Elsősorban az annyiszor említett d e m o k r a t i k u s népszabadsá gok. És i t t n e m v a g y u n k egyedül, de velünk áll egy a r c v o n a l b a n Jugoszlávia népeinek 90%-a. Azután a különleges h e l y i érdekűnek nevezhető v o j v o d i n a i i kérdések. Az adó h i t e l , útépítési, vám- stb. p o l i t i k a . És i t t s e m v a g y u n k egyedül. Hisz ezek — mondhatná v a l a k i — n e m kisebbségi kérdések. Tévedés i l y e t állítani* Miért? M e r t a m i különleges, népi, v a g y nemzetiségi követeléseink igazi, valóságos teljesülése, a fönnálló kereteken belül, csak ezek után jöhet. A h o l nincsenek d e m o k r a t i k u s népszabadságok, a h o l nincs szólás-, gyülekezési-szabadság, o t t a kisebbség kérdései sem nyerhetnek megoldást. Már azért sem, m e r t nincs a k i a nép n y i l vánított óhajcának megfelelően k i m o n d j a őket. De h a lenne i s , a< p a r a n c s u r a l m i rendszer, amely a többségi nép érdekeiből i s csak a legfölülállókét veszi tekintetbe, n e m adhat j o g o t a kisebbségnek. Bizonyíték egyrészt az olaszországi és németországi kisebbségek közismert sorsa, másrészt a néhai Csehszlovák köztársaság kisebb ségi politikája. M i szövetkezni a k a r u n k . Nyíltan, hátsó gondolatok nélkül,, ©szintén, becsületesen és megbecsülve a közős úton, közös célok felé haladó útitársainknak a miénktől eltérő meggyőződését, de ugyanezt a k a r j u k a m a g u n k számára is. M i hirdetjük: sorakozni míg n e m késő, m e r t üt a tizenkettedik óra és a mulasztás végze tessé válhat. H a egy zászló alá is gyűlünk m i n d a n n y i a n , a k i k népünk javát a k a r j u k , a k k o r is kevesen v a g y u n k , a k k o r i s szövet séges után k e l l néznünk a köröttünk és velünk egy sorsban élő népek soraiban. Célunkat: az emberi jogok-megvalósulását csak az i l y e n egységgel és széles szövetkezéssel érhetjük el. N e m álmodunk lehetetlent és n e m ámítunk osztálynélküli* egységgel. N e m a k a r j u k sem a m a g u n k , sem mások számára a kultúra-ellenes, szabadságtipró, idegenből mintázott, v a g y éppen, az ősi ellenség által számunkra készített rabigát.
- im —
