A szılıtermelésnél követendı némely elvekrıl. II. Ha nyár folyamában a mult számban kifejtett módon sikerült a tıke egyes részei valamint az assimilatió és consumtió között kedvezı viszonyt létesiteni, az ısz beálltával azon kell lennünk, hogy a siker biztositása és fokozására a már erejökbıl veszitett napsugarak (melyek, mint alant látni fogjuk, épp ilyenkor okvetlen szükségesek a fürtök czukortartalmának fokozására) minél helyesebben kihasználtassanak. Az ilyenkor már félig érett hajtások végeinek eltávolitása - a tetızés - fıleg e szándékból történik. 1) Különösen sőrőn kiültetett szılıkben és oly fajtáknál, melyek erıteljes, hosszu hajtásokat képeznek, vagy ha nedves, meleg évjárat különösen kedvezett a lombozat buja kifejlıdésének: a le- és széthajló hajtások valóban tökéletes ernyıt képeznek a tıkefejek fölött, s eltávolitásuk legjobb befolyással van úgy a fürt valamint a hajtás érésére. A nyáron át folyó úgynevezett „lombmíveleteknél” - amint láttuk – folyton az e fejtegetés folyamában oly gyakran felhozott két szempont vezérel bennünket: az assimilatió (czukorproductió) fokozása és felhasználásának korlátozása. Ezzel azonban a szılész végczélja még nincsen elérve; mert nem az a feladata, hogy a leveleket lehetı nagymennyiségü czukor képzésére képesítse, - hanem elvégre is azon kell lennie: hogy az assimilatióképezte czukornak minél nagyobb része vándoroljon és rakodjék le a szılı gyümölcsébe. Hogy a tıke tenyészetét ezirányban befolyásolhassuk, ismerni kell azon törvényeket, melyek a levélerekbıl induló nedváramnak a bogyóba való irányulását szabályozzák. Legyen szabad errıl egész röviden megemlékezni. Ha egy még éretlen szılıfürtöt tıkérıl lemetszve, lemetszett részével vízbe helyezünk: könnyen meggyızıdhetünk (emlitett górcsövi úton) arról, hogy a kocsányokban felhalmozott keményitı gyorsan - gyakran pár nap mulva - eltünt, illetıleg czukor alakjában a bogyókba vándorolva, ott felhasználtatott, - és ha a vesszıbıl is metszettünk egy darabot, a keményitı eltünése ott is beáll; ha azonban a lemetszett fürtrıl elıbb leszedjük a bogyókat s így állítjuk vízbe, nem tapasztaljuk a keményitınek czukorrá változását és eltünését, a keményitı azon módon marad a kocsányban. Ezen egyszerü kisérletbıl az következik, hogy a bogyók a nedváramra bizonyos attractiót gyakorolnak, melynek folytán nemcsak a kocsányban, hanem a hajtásokban lévı czukorra képesek ily irányban hatni; további kisérletekbıl kitünt, hogy - különben egyenlı körülmények között - a szılıbogyók annál határozottabban érvényesítik ezen vonzerejöket, vagyis annál több czukrot vesznek föl és raknak le, minél nagyobb - bizonyos határig - hımérsékük. Mindezekbıl következik, hogy a fürtök hımérsékének emelésében hathatós eszközzel birunk azok érési fokának javitására és emelésére. Az eddig megbeszélt míveletek már ezirányban is voltak kedvezı befolyással; mert mindannyiszor, ha gyomlálás, csonkázás, tetızés által a napsugaraknak szabadabb behatást biztositunk: a fürtök is részesülnek benne. Mint különös míveleteket, melyek a szóban lévı czél elérésére alkalmaztatnak, fıkép a talajnak szorgalmas megmunkálás által való tisztántartását és porhanyitását kell fölemlitenünk; a gazfedte talaj éjjeli hıkisugárzása ugyanis sokkal nagyobb, mint a tisztáé s a gaz leveleire gazdagon hulló harmat elpárolgása által sok meleget köt meg,2) és viszont a porhanyitott talajnak a víz iránti magatartása annak hıviszonyait is kedvezıen fogja szabályozni. A bogyók hımérsékének eme befolyása oly határozott, oly szembetünı, hogy létezése minden további kisérlet nélkül úgyszólván önmagát jelzi; hisz’ ismeretes dolog, hogy egy és ugyanazon fürt napsütötte oldalán lévı bogyók czukordúsabbak az ellenkezı oldaliaknál, de 1
) Egy másik czél: a hajtásoknak jobb kiérését biztositani azáltal, hogy azon tápanyagot, mely különben az eltávolitott csúcsrészekbe áramolt volna, a megmaradt rész javára fordítjuk. 2 ) Ha - mi épp nem oly ritka - a gaz annyira burjánzik fel, hogy a napsugaraknak a fürtökhöz való szabad hozzáférhetését gátolja, akkor a szılı teljes kiérése is kérdésben forog.
sıt egy és ugyanazon bogyó északnak és délnek nézı felei - mint azt a helybeli állomáson tett megfigyelésekbıl kitünt – különbözı összetételük által is bizonyitanak a melegség eme hatása mellett. Ezen tények meggondolásánál könnyen megérthetjük azon valóban roppant munkával és költséggel járó beruházásokat, melyeket az északibb tartományok és jelesen a rajnavidéki szılészek oly czélból tesznek, hogy szılıik talajának hımérsékét kıvel, különösen sötétszinü kövekkel való meghordás által fokozzák. 3) Amily lényeges - mondhatnók fundamentális kellék a czukortartalom emelésére a melegség, époly csekély befolyása van ez irányban, egyenlı hıviszonyok mellett, a világosságnak. Kisérletekbıl, melyek a világosságnak a szılı érésére való befolyásának tanulmányozása végett a sanct-michaeli kisérleti szılıben lettek keresztülvive, az tünt ki, hogy a közvetlen virágzásuk után a világosságtól teljesen elzárt, fürtök czukortartalma alig volt különbözı a mellettük lévı, normálisan fejlıdöttekétıl; a csekély különbség pedig azon körülménynek tudandó be, hogy lehetetlen a világosságtól teljesen elzárt fürtöt éppenséggel azon hımérséknél tartani, melyet a szabadon függı fürt mutat, s így csakis, a csekély hıkülönbség okozója az époly jelentéktelen czukorkevesbületnek. A világosság a bogyó teljes kifejlıdésére mindazonáltal nélkülözhetlen, és különösen a tenyészet elsı szakában, midın a még chlorophyldús bogyóban többrendbeli processusok folynak és új képzések mennek végbe. Oly fürtök, melyek már korán kerülnek teljes beárnyékolás alá, savtartalmukban (és nagyságukban) sohase érik el azon maximumot, melyet a teljes világosságban fejlıdöttek mutatnak; miáltal a sav és czukor közti természetes viszony alterálva van. A csersav és elválaszthatlan társa, a festanyag képzıdése, szintén jóval kisebb a jelzett körülmények között; így péld. a fent emlitett kisérleteknél a virágzás elıtt elsötétitett fürtök érésükkor 0·039% csersavat mutattak, a virágzás után elsötétitettek 0·09%ot, míg a szabadon fejlıdı controll-fürtök csersav-tartalma (mind a három esetben a szılımag csersava nélkül) 0·163 % volt. Hasonló eltéréseket mutattak a különbözı viszonyok alatt fejlıdött fürtök bogyói a festanyag-vizsgálatnál is. Ezen, fıleg pedig az utóbb emlitett kisérleti eredmények folytán iparkodnunk kell - jelesen a vörösbor-termelésnél, különösen a festanyagban amúgysem nagyon gazdag kadarkánál - a világosságnak is biztositani a szılı fejlıdésénél az ıt megilletı részt. A savtartalomnak nem annyira minél tovább menı absolut csökkenésére, hanem inkább mint már emlitık - arra kell törekedni, hogy a képzıdött czukor mennyiségéhez helyes arányban álljon; mert nemcsak hogy a bornak jellege a savtartalom bizonyos fokát okvetlen megköveteli, de a savban nagyon is szegény borok kezelése kényesebb és nehezebb, mert ezek inkább vannak bizonyos betegségeknek - péld. megtörésnek - alávetve, mely jelenség különös jó évjáratok borainál lép leginkább jel. Ezen savminimum azonban csak ritkán és inkább csak bizonyos szılıfajtáknál, melyek természettıl fogva szegényebbek savban, áll elı, miért is a gyakorlatban a szılı alacsony savtartalmát méltán tekintik kedvezı jelnek. Ismereteink a bogyó savtartalmának képzıdésérıl még vajmi hiányosak; az egyes savak bor-, alma- és csersav -jelenlétén és természetén kivül biztosat még nem igen tudunk. Hogy e savak - egyrészt legalább - magában a bogyóban képzıdnek és nem - mint a czukor - kivülrıl bevándorolt alkatrészek, az valószinü; mellette szól azon, már emlitett tény, hogy az esetben, ha a bogyóhéj assimilatióját elsötétités által megakasztjuk, a savtartalom nem éri el azon fokot, melyet rendes fejlıdésnél mutat. A bogyó savtartalma fejlıdésének bizonyos idejéig és pedig közvetlen a színváltozás beállta elıtti idıig - folyton nı, azontúl pedig fogy; részint azáltal, hogy oxydatió folytán – teljesen vagy részben - szétbontatik (péld. alma- és csersav), részint pedig azáltal, hogy a tápnedvvel a bogyóba jutó alkaliák a savakat félig vagy teljesen közömbösítik; így változik péld. a szabad borsav borkıvé, az almasav almasavas káliummá. 3
) Hasonló czélból tettek már kilúgzott fekete cserkéregnek mint mesterséges földtakaróul való felhasználásával próbát és pedig teljes sikerrel, - bárha rentabilitás szempontjából ez eljárást nem javasolhatjuk; a kıtakaró ugyanis 2-3-szor addig tart, mig a cserkéreg.
A savaknak keletkezése és képzıdési módját - éppen positiv ismeretek hiányában többfélekép magyarázzák. Némelyek a czukornak (már emlitett) oxydatiójánál resultáló intermediär terméknek tartják; a czukor ugyanis nem bontatik a légzésnél közvetlenül CO2-vá és vízzé, hanem elıbb ama savak állnak elı és csak továbbmenı oxydatiónál a jelzett végtermékek. Minél intensivebb ezen elmélet szerint a bogyóban végbemenı lélegzési folyamat (minél fiatalabb a bogyó), annál több czukor élegül és annál több sav képzıdik; a tenyészet vége felé az oxydatió-folyamat olykép gyengül, hogy már csak kevés czukor bontatnék szét, tehát új savak sem igen képzıdhetnek többé, hanem a meglévık tovább oxydálódnak, szétbontatnak szénsavvá és vízzé, mely utóbbi folyamatra a hıviszonyok nagy befolyással birnak; miért is hideg ısz, ha meleg nyár is elızte meg, nagyobb savtartalommal biró szılıt érlelne. Ezen elmélet ellenében azonban, bár az a valódi jelenségekkel elsı tekintetre összhangban látszik, ki kell emelni azt, hogy a szılı savtartalmának az elıhaladó tenyészettel való oly fokozatos csökkenése - mint azt a fentebbi elmélet szerint fel kell tennünk - tényleg nem észlelhetı; sıt ellenkezıleg: kezdettıl fogva a savtartalom folyton nagyobbodik és - mint mondók - közvetlen a színváltozás beállta elıtt éri el ebbeli maximumát; ezen élesen határolt idıponton túl azonban a savtartalom rohamosan, úgyszólván ugrásszerüen hanyatlik, olyannyira, hogy 1-2 nap alatt a savtartalom igen jelentékeny része eltünt. Ha egy és ugyanazon fürtön különbözı fejlettségü, még zöld és szinöket változni készülı bogyók vannak: akkor e jelenség sokkal élesebben tünik még elı, -a fürt még zöld bogyói 30-35, a piroslók 12-14-160/00 (tehát felén alól!) savtartalmat mutatnak. 4) Egyenletesen mőködı folyamat ily ugrást nem eredményezhet, legalább nem egymaga; s aztán az sem áll, hogy az élegülésnek a savak mindegyike esik áldozatul, -igenis az alma- és csersav, de a borsav már nem; mert azon borsav-maximum, mely a színváltozás elıtt a szılıbogyóban volt, megvan benne érés idején is, csakhogy félig közömbösítve; savanyu só - borkı - alakjában nem semmisült meg élegülés folytán legkisebb része sem. Az ellentétes nézetek és theoriák - mindeddig sajnos gyér – eredményeibıl azonban azt mindenesetre ki kell emelnünk s a gyakorlatban szem elıtt tartanunk, hogy a világosság és a melegség egyrészt savképzıdésre, másrészt savszétbontásra bir befolyással. Ha hazai szılészeti viszonyainkra gondolva, tekintjük azt: valjon mennyire van a minıségbeni sikerülés azon két föltétele, mely eddigi megbeszélésünk folyamában mint olyan tünt fel - a világosság és melegség a tıke minden részére való behatása, realisálva,- úgy nagyban és egészben véve nem lehet okunk különös megelégedésre. Nagy hiba, valóságos baj szılészetünkre nézve: a túlsőrő kiültetés (és némely helyütt a rendes sorokbani kiültetés teljes hiánya), mi - hozzávéve a nem mindig helyesen eszközölt gyomlálás stb. nyári míveleteket - a jelzett föltételek bekövetkeztének egyenesen útjában áll s a termés minıségének emelését - daczára, hogy a talajmegmunkálásra általában véve elég gond fordíttatik - csaknem lehetlenné teszi. 4
)
Súlyosbítja a helyzetet a hazánkban - kevés kivétellel - csaknem mindenütt elterjedt csapos fejmetszési mód. A rövid metszés folytán amúgyis buja lombozat, kedvezıtlen helyzeténél fogva, minden egyes tıkénél ismétlıdik azon visszásság, mely - mint éppen emlitık - a sőrő kiültetésnek is következménye: a világosság és melegség behatásának gyengitése. Távol legyen tılünk a csapos fejmetszést kereken elitélni; bizonyos talaj- és climatikai viszonyok között ez az egyedül lehetséges mívelési mód, - de mivelhogy oly kétségtelen hátrányai vannak, melyek a termés minıségén éreztetik befolyásukat, úgy véljük, hogy ott, hol egy más, jobb mívelési mód keresztülvihetıségének lehetısége meg van adva: a régihez való, inkább megszokás okozta szivós ragaszkodásnak nem jogosult. Hogy a szálvesszın termett szılı czukordúsabb és egészben véve jobban van kifejlıdve, mint a méter-magas lombozat által takart tıkefejes csapról került: azt azok után, mit a melegségnek és világosságnak a szılı érésére való befolyásáról elmondtunk, önkényt következik, s az ezt bizonyitó elemzési eredmények közlését szintén fölöslegessé teszi. 5) Gyakran hallani azon ellenvetést, hogy hazai fajtáink nem birják el a szálvesszızést; bátorkodom eziránti kételyeimnek nyilt kifejezést adni, s teszem ezt annál határozottabban, mivel a helybeli kisérleti szılıben a szálvesszızött kadarka, bakator, furmint, szlankamenka erıteljes tenyészetérıl volt alkalmam szemléletileg meggyızıdni, s olytermések, mint péld. a kadarkánál (1881-ben 150, 1882-ben 170, 1883-ban 105 H/l egy hektárra), a furmintnál (1881ben 126, 1882-ben 90, 1883-ban - virágzása idején esıs volt - 73 H/l), az olasz rieslingnél, melyet hazánkban az utolsó idıben való rendkivüli elterjedése okáért emlitek (1881-ben 70, 1882-ben 114 és 1883-ban 88 H/l): nem mutatják a kimerülés jeleit; a hozam - úgy nagyság mint állándóság tekintetében - mindenképen kielégitınek mondható. Egy körülmény azonban mindenesetre figyelembe veendı: legtöbb hazai fajtánknak már legalsóbb rügyei termékenyek (mi a csapos metszés elterjedését egyedül tette lehetségessé); ha most hosszu szálvesszık metszése által a természetöknél fogva úgyis termékenyebb felsıbb rügyeket is kihasználjuk a hozam nagyságának fokozására, akkor mindenesetre félı, hogy a tıke elıbb-utóbb kimerül; a tıkefej két oldalán húzott négy-négyszemes rövid szálvesszı azonban (mely télre könnyebben is fedhetı) nem fogja a tıkét sokkal erısebben igénybe venni, mint az eddigi mívelésmód (melynél hisz’ gyakran láthatunk négy- és még több kétszemes csapot egy tıkén); de általa azon elınyt biztosítjuk magunknak, hogy a fürtöket a sőrő levélzet árnyékából kihozva, a nap melegének és világának teljes élvezetében engedjük tenyészni. 6) Teljes meggyızıdésem, hogy a csapos fejmetszésnek a jelzett módoni megváltoztatása hazai viszonyaink között czélszerü és haszonnal vihetı keresztül. A mívelendı fajtáknak helyes megválasztása s a kiszemelt néhánynak tisztán való táblás kiültetése a valóban okszerü szılészetnek legelsı, legfundamentálisabb föltétele. Hány bortermı vidék köszöni hírét és jólétét egy bizonyos szılıfajtának és hány van olyan, mely a réginek elhagyásával új és czélszerü fajták behozatala által szerzett szılészetének nevet és termékeinek jó keletet? Ezirányban minálunk még sok, nagyon sok a teendı; s épp mivel ezen - mondhatnám – létkérdés megoldása nem elméleti fejtégetések, hanem sokoldalu és következetesen folytatott kisérletek és megfigyelések által lesz - csak idıvel - megoldható: annak tárgyalásába bocsátkozni nem 1ehet czélunk. Csak azon roppant jelentıséget akartuk röviden kiemelni, melylyel a fajtáknak a viszonyokhoz alkalmazott helyes megválasztása egy vidék, egy ország szılészetére bir. 5
) Hogy a szóban lévı mívelésnél a fürtök oly közel vannak a talajhoz, hogy kíssé nedvesebb ídıjáráskor a reá tapadt föld, sár a must savainak kisebb-nagyobb részét közömbösíti, mi ismét a pinczekezelésben elıforduló némely calamitásnak válik kútforrásává: volt már egyszer alkalmam megjegyezni. 6 ) Itt rövid, 4-5 szemes vesszıt hagynak minden tıkén és rendes trágyázás által biztosítják a vesszık kellı kifejlıdését.
De addig is, míg minálunk e feladatot szerencsésen sikerül megoldani, a meglévı anyagnak okszerü mívelése, ápolása által is lendíthetünk ügyünkön; s erre figyelmeztetni volt ezen igénytelen sorok czélja. Erdélyi Izidor.
