HOSSZÚTÁVÚ TERMÉSZETVÉDELMI FEJLESZTÉSI TERV STATISZTIKAI KISTÉRSÉGEK TERÜLETÉRE

TERMÉSZETVÉDELMI ÁLLAPOTÉRTÉKELÉS ÉS HOSSZÚTÁVÚ TERMÉSZETVÉDELMI FEJLESZTÉSI TERV

DABAS, GYÁL, MONOR STATISZTIKAI KISTÉRSÉGEK TERÜLETÉRE

Készítette:

Rekettye Táj- és Természetkutató Egyesület 1078 Budapest, István u. 10. III./4. Tel: 06/30 582-4096 Krizsanóczi Márta tájépítész mérnök Mihók Barbara biológus Sipos Katalin biológus 2003. A „Hosszútávú regionális természetvédelmi fejlesztési terv kidolgozása Dabas, Gyál és Monor kistérségek területére” című K-36-02-00469F számú KAC közcélú pályázat keretében.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A terv készítői ezúton szeretnének köszönetet mondani ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ

Csáki Miklósnak, a Monor és Térsége Területfejlesztési Társulás térségfejlesztési menedzserének, Csáky Péter természetvédelmi őrnek, Máthé Márknak, az Ország Közepe Önkormányzati Társulás térségfejlesztési menedzserének, Mike Eszter tájvédelmi felügyelőnek, Szénási Valentin természetvédelmi őrnek, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak és az együttműködő Települési Önkormányzatoknak

a munkához nyújtott nélkülözhetetlen segítségükért. A terv elkészítéséhez a “Hosszútávú regionális természetvédelmi fejlesztési terv kidolgozása Dabas, Gyál és Monor kistérségek területére” című K-36-02-00469F számú KAC közcélú pályázat biztosította az anyagi fedezetet.

1

A REKETTYE TÁJ- ÉS TERMÉSZETKUTATÓ EGYESÜLET A Rekettye Táj- és Természetkutató Egyesület 2001 novemberében alakult közhasznú szervezetként a táj és természet iránt elkötelezett, azt fontosnak tartó és megóvásáért tenni akaró szakemberekből. Az Egyesület célja működési területén (Budapest, Komárom-Esztergom, Fejér és Pest megye) a természeti és tájképi értékek hosszú távú, társadalmi érdekegyeztetésen és igényes szakmai alapokon nyugvó megőrzése természettudományos kutatás és ismeretterjesztés, valamint természetvédelmi szakértői anyagok összeállítása és kivitelezése útján, a helyi hatóság, az érintett gazdálkodók, a lakosság, a civil szervezetek bevonásával.

Egyesületünk az alapszabályban rögzítettek szerint, ezen célok megvalósítása érdekében a következőket vállalja fel: ƒ

ƒ ƒ ƒ

ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ

Működési területén szakmai együttműködési fórumot biztosít természettudományos kutatással, táj- és természetvédelmi tudatformálással, aktív táj- és természetvédelmi tevékenységgel foglalkozó szervezetek, intézmények, civil szervezetek, társadalmi aktivisták számára. Kezdeményezi táj- és természetvédelemre, valamint környezeti nevelésre vonatkozó intézkedések megtételét. Szakmai kérdésekben véleményt nyilvánít. Szakmai kérdésekben együttműködik a működési területén illetékes természetvédelmi államigazgatási szervekkel, elsősorban a nemzeti park igazgatóságokkal, valamint a területileg illetékes helyi önkormányzatokkal. Kapcsolatot létesít és együttműködik más hazai és külföldi szakmai szervezetekkel. Társadalmi akciókat kezdeményez tájképi és természeti értékeink megismerése és védelme érdekében. Kiadványokat, szórólapokat és egyéb információs anyagokat szerkeszt és publikál. Közhasznú szervezetek számára biztosított – csak közhasznú szervezetek számára igénybe vehető – szolgáltatásokat végez. Részt vesz a táji és természeti értékek megőrzését szolgáló kezelések, szakmai programok, gazdálkodási formák kidolgozásában és megvalósításában.

Elérhetőségeink: Levelezési cím: Rekettye Egyesület Budakeszi 2092 Szél u. 67. Székhely: Budapest 1078 István u. 10. Tel.: 06 30 582 40 96 Fax: 06 23 453 570 e-mail: [email protected]

2

TARTALOM Bevezetés ................................................................................................................................................................ 4 A statisztikai kistérségek gazdasági és társadalmi viszonyainak rövid áttekintése2,4,5,6,7,10,11,12,13,14,15 ....... 6 “Kertváros” Délkeleti Agglomeráció Kistérségi Területfejlesztési Társulás ...................................................... 6 Monor és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás ........................................................................... 7 “Ország Közepe” Területfejlesztési Önkormányzati Társulás ............................................................................ 8 A kistérségek természeti adottságai 1,3,5,6,8,9,15 .................................................................................................. 11 A területre jellemző geomorfológia, éghajlat, vízrajz, talajtípusok .................................................................. 11 A kistérségek természetközeli élőhely-típusai .................................................................................................. 14 Az élőhelyek jellemzése ................................................................................................................................... 14 Zoológiai értékek .............................................................................................................................................. 21 A természetközeli élőhelyfoltok (2. sz. térképmelléklet) jellemzése............................................................ 22 A védett területek (3.sz térképmelléklet) jellemzése...................................................................................... 32 Ex lege területek ............................................................................................................................................... 32 Helyi jelentőségű védett területek ..................................................................................................................... 32 Országos jelentőségű védett területek ............................................................................................................... 34 Alapvető tudnivalók a természetvédelem törvényi szabályozásáról .......................................................... 37 Védetté nyilvánítási eljárás ............................................................................................................................... 37 A Natura 2000 rendszere3 .................................................................................................................................. 37 A Magyar Nemzeti Ökológiai Hálózat18 ......................................................................................................... 38 Hosszútávú természetvédelmi fejlesztési koncepció: ökológiai hálózat ................................................... 39 Mi az ökológiai hálózat? ................................................................................................................................... 40 Gyál, Monor, Dabas statisztikai kistérségek ökológiai hálózatának részletes ismertetése (6. és 7. sz térképmellékletek) .............................................................................................................................................. 41 Magterületek ..................................................................................................................................................... 41 Ökológiai folyosók ........................................................................................................................................... 42 Pufferterületek .................................................................................................................................................. 44 Ökológiai gátak (barrierek) ............................................................................................................................... 45 Területhasználat az ökológiai hálózatban ......................................................................................................... 45 A területhasználat természetvédelmi szempontú szabályozásának, támogatásának jogi és gazdasági lehetőségei ........................................................................................................................................................ 47 A Gyál, Monor, Dabas statisztikai kistérségek ökológiai hálózatának és a Magyar Nemzeti Ökológiai Hálózat (MNÖH) kapcsolata ............................................................................................................................ 49 Az elkészült ökológiai hálózat tervezet felhasználása, további célok ......................................................... 49 Irodalomjegyzék ................................................................................................................................................. 50 Mellékletek .......................................................................................................................................................... 51

3

BEVEZETÉS A természeti és táji értékek hosszú távú megőrzésének szempontjából elengedhetetlen fontosságú, hogy a település- és térségfejlesztési elképzelésekben, a tervezés során a természeti értékek védelme, rehabilitációja is helyet kapjon. A jelenlegi gyakorlatban (elsősorban pl.: településrendezési tervek készítésénél) hosszú távú természetvédelmi fejlesztési, rekonstrukciós elképzelések ritkán fogalmazódnak meg. Ez azért különösen fontos probléma, mert egy természetvédelmi szempontból látszólag "érdektelen" területre meghozott kedvezőtlen szabályozás (pl.: ipartelep elhelyezése olyan szántóföldön, ahol hosszú távon rekonstrukciót lehetne elvégezni) jelenlegi természetvédelmi kárt ugyan nem okoz, de a fejlesztés hosszú távú lehetőségét kizárja. Ugyancsak problémaként jelentkezik, hogy a tervezés során legtöbbször a természetvédelmi szempontokat is csak az adott célterületen belül vizsgálják, vagyis a megfogalmazott elképzelések nincsenek tudatosan illesztve a tágabb környezethez, nem alkotják részét regionális szintű koncepciónak. Egyesületünk olyan – a három tárgyi kistérséget (statisztikai kistérséget) magába foglaló, helyi védelem erősítésén alapuló - hosszú távú természetvédelmi koncepció megfogalmazását tűzte ki célul, mely szakmailag megalapozott kerettervet jelenthet a településrendezési és kistérségi tervezéshez, alapot adva a természetvédelmi szempontból is fenntartható tervek készítéséhez. A fejlesztési koncepció megalkotásának formája a három kistérség ökológai hálózatának 1:100.000-es méretarányú térképe, valamint a hálózat elemeihez fűződő területhasználati javaslatok. Jelen tanulmány a következő szerkezeti felépítést követi: 1.

2.

3. 4.

A három kistérség gazdasági, társadalmi viszonyainak, természeti adottságainak ismertetése; a területen megtalálható természetes vagy természetközeli élőhely-típusok jellemzése az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer alapján. A három kistérség természetes és természetközeli élőhelyfoltjainak számbevétele, jellemzése, esetleges kezelési javaslatok ismertetése, a védett területek számbavétele és jellemzése, kezelési javaslatok ismertetése. Alapvető tudnivalók a hazai természetvédelmi törvényi szabályozásról, a különböző ökológiai hálózatokról, valamint az ezekhez rendelt támogatási rendszerekről. A tervezett kistérségi ökológiai hálózat, az egyes elemekhez fűződő területhasználati, védetté nyilvánítási javaslatok ismertetése.

A tanulmány elkészítésének során a következő munkafázisokat végeztük el: 1.

2. 3.

Alapadatok összegyűjtése (terepi bejárás, természeti területek, védett területek, Natura 2000 kijelölések katasztereinek beszerzése digitális térképi formában, hiányzó élőhely jellemzések személyes adatközlések alapján). A térbeli adatok megjelenítése Arc View térinformatikai rendszerrel, ezek jellemzése, értékelése. A térképi adatok alapján a regionális ökológiai hálózat megrajzolása Arc View térinformatikai rendszerben, területhasználati javaslatok megtétele.

Az ökológiai hálózat és a regionális természetvédelmi fejlesztési terv reményeink szerint hasznos koncepcionális segédanyagnak bizonyul a települési önkormányzatok, a térségfejlesztő irodák

4

munkatársai és a tervező cégek számára a települési és kistérségi tervezési munkák során. A jelenlegi terv módosítható és módosítandó a beérkezett visszajelzések függvényében. A tanulmány az Egyesület jelenleg készülő honlapján (www.rekettye.ngo.hu) szabadon hozzáférhető és letölthető lesz.

5

A

STATISZTIKAI KISTÉRSÉGEK GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI VISZONYAINAK RÖVID

ÁTTEKINTÉSE 2,4,5,6,7,10,11,12,13,14,15

A kistérségek településeinek jelenlegi gazdasági és társadalmi viszonyai, fejlődésük iránya a területfelhasználás jellegének egyik legfontosabb meghatározója. További célkitűzésünk, hogy a természetvédelmi fejlesztési tervben megfogalmazott javaslatokat a települési érdekekkel egyeztessük, összehangoljuk, hiszen bármely elemének megvalósítása csak az önkormányzatokkal együttműködve képzelhető el. Mindezek miatt fontosnak tartottuk a társulásokat alkotó településeket ilyen irányból is röviden jellemezni. (áttekintő térkép: 1. sz. térképmelléklet, települések alapadatai: 1 sz. táblázat) “Kertváros” Délkeleti Agglomeráció Kistérségi Területfejlesztési Társulás A társulás 2000-ben alakult. A társulást alkotó települések: Alsónémedi, Bugyi, Ecser, Felsőpakony, Gyál, Gyömrő, Maglód, Ócsa, Üllő és Vecsés. A “Kertváros” Kistérség kétszeresen is rászolgált nevére. Egyrészt az itteni gazdálkodók évtizedek óta termesztenek zöldséget és gyümölcsöt, amit a fővárosi piacokon értékesítenek, másrészt a települések kertváros jellege nyugodt, csendes lakóhelyet nyújt az idetelepülőknek, pihenési lehetőséget a hétvégi házak tulajdonosainak és a kirándulóknak. A térség települései a térség gazdasági fejlődése érdekében kiemelt célként kezelik helyi sajátosságaiknak és értékeiknek megóvását, az idegenforgalmi-, turisztikai-, kulturális- és sportkapcsolatok, valamint az egyéb információs kapcsolatrendszerek fejlesztését. Alapadatok (1. sz. táblázat) A kistérség legtöbb települése nagyközség és község. Városi rangja egyedül Gyömrőnek és Gyálnak van, ez utóbbi egyben kistérségi központ. Igazgatási területe Bugyinak a legnagyobb (11558 ha), Ecsernek a legkisebb (1311 ha). A lakónépesség nem arányos az igazgatási terület nagyságával, a legnépesebb települések: Gyál és Vecsés. A népesség ma a minden településen kismértékben növekszik. Kötődés Budapesthez Bugyi kivételével a kistérség minden települése a Budapesti Agglomeráció része. (A Budapesti Agglomeráció a fővárost és a városkörnyéki agglomerálódó településeket egyaránt magábanfoglaló – múltjában, jelenében és jövőjében – egymással sok szállal kapcsolódó, egymásra utalt, de közigazgatásilag megosztott térség. E terület a magyar térszerkezet sajátos eleme, az ország egyik legfrekventáltabb kiemelt térsége, a közép-magyarországi régió része2.) Az agglomerációs övezet településeinek többségére jellemző, hogy a lakosság nagy részének megélhetési forrását a budapesti munkahelyekről származó jövedelem biztosítja, azaz lakóhelyük az adott településen, munkahelyük Budapesten van. A fővárostól való távolság növekedésével az ingázók száma csökken, a lakófunkcióból eredő kapcsolat gyengül. Gazdaság Gyálon, Ecseren, Gyömrőn, Maglódon, Vecsésen és Üllőn 1970–80-ig a mezőgazdaság volt a fő gazdasági ágazat, és az ehhez kapcsolódó kisebb, inkább szolgáltató jellegű tevékenységek voltak jellemzőek. Az utóbbi években a mezőgazdaság szerepe lecsökkent, a helyben foglalkoztatottak

6

nagyobb része az iparban és a harmadik szektorban dolgozik. Egyelőre kevés a helyi munkalehetőség, de a helyi vállalkozások száma nő. Alsónémedi, Bugyi és Ócsa is korábban szinte kizárólag agrártelepülés volt, melyek a fővárosi piacra termeltek. Az utóbbi években megnőtt az ipari és gazdasági vállalkozások súlya, de így is a mezőgazdaság maradt a legfőbb megélhetési forrás. Bugyin jellemző a bányászat és az ehhez kapcsolódó tevékenységek, mivel a település jelentős kavicskészlettel rendelkezik. Folyamatok, várható jövőbeni gazdasági profil A legnagyobb változás Vecsésen és Üllőn az M0 autóút és a 4-es sz. főútvonal belterületet elkerülő szakaszának, Gyálon, Ecseren és Maglódon szintén az M0 megépítésének hatására várható. E települések gazdasági szerepköre – a területek felértékelődése által – valószínűleg nagymértékben megnő. Az autópálya menti területeken nagy helyigényű kereskedelmi, logisztikai bázisok kiépülése várható. A folyamat érzékelhető a közelmúltban elkészült ill. most készülő településrendezési tervekben is, melyekben komoly belterület bővítések és új gazdasági terület kijelölések jellemzőek. Mind az öt településnél jellemző a kismértékű lakóterület bővítés ill. a “minőségi kertvárossá válás”, mint fejlesztési cél megjelenése. Az új utak megépülésével a külterületek környezeti terhelése nőni fog. Alsónémedin, Bugyin és Ócsán jól érzékelhető folyamat az ipari funkciók betelepedése, a korábbi majorterületek egy részének átstrukturálódása, ipari átalakulása. Ennek ellenére a mezőgazdaság valószínűleg a jövőben sem veszít súlyából. Ócsa kiváló adottságokkal rendelkezik idegenforgalmi, rekreációs feladatok ellátására is, de a turizmus infrastruktúrájának kiépülése igen lassú.

Monor és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás A statisztikai kistérség hat településből áll, a működő kistérséget 1997-ben tíz település hozta létre, amelyhez 1999 telén továbbiak csatlakoztak, így jelenleg a Monor és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulásban tizennégy település működik együtt. A statisztikai kistérség települései: Csévharaszt, Monor, Nyáregyháza, Péteri, Pilis, Vasad. A kistérség Pest megye déli részén, sajátos módon kapcsolódási pontot jelent az Alföld és a Gödöllői-dombság között, valamint a főváros, pontosabban Budapesti Agglomeráció dél-keleti szektora és az Alföld között. Létrejöttének célja a települések összehangolt fejlesztése, közös programok kialakítása, a fejlesztések megvalósítását szolgáló közös pénzalap létrehozása és kezelése. A települések együtt dolgozzák ki közép és hosszú távú fejlesztési terveiket a területfejlesztés különböző területein. Alapadatok (1. sz. táblázat) A kistérség legtöbb települése község. Pilis nagyközség, városi rangja egyedül Monornak van, amely egyben a kistérség központja. Igazgatási területe Monornak a legnagyobb (5222 ha), Péterinek a legkisebb (1016 ha). A legnépesebb település Monor város, több mint húszezren lakják. A népesség ma a minden településen kismértékben növekszik, kivéve Vasadon, ahol ugyan némi fogyás tapasztalható, de ez sem számottevő.

7

Kötődés Budapesthez A kistérség közel van Budapesthez, de egyik települése sem az agglomeráció része. Ennek ellenére a főváros közelsége a települések fejlődésére nagy hatással volt, és lesz várhatóan a jövőben is. Szinte valamennyi településen magas az ingázók aránya. A térség aktív lakossága leginkább a fővárosba és Monorra ingázik. Gazdaság Összességében a kistérségben a mezőgazdasággal kapcsolatos területhasználat a meghatározó. Ezen belül a szántóterületek aránya a legmagasabb. Kimagaslóan nagy Monoron és Pilisen, viszonylag alacsony Csévharaszton és Péteriben. Ahol a szántók aránya alacsony, ott magas az erdőterületek aránya. Szőlő csak Pilisen található. Az itt gazdálkodó hegyközségi tagok a minőségi szőlőművelésre és bortermelésre helyezik a hangsúlyt, céljuk a gasztronómiához és borturizmushoz kapcsolódó idegenforgalom fejlesztése. Probléma, hogy hiányzik a mezőgazdasági termékekre ráépülő, potens feldolgozóipar, hiányoznak a folyamatok közötti kapcsolatok, nincs egymásra épülés. Nem beszélhetünk pl. melléktermék hasznosításról, mivel az állattenyésztés a térségből gyakorlatilag hiányzik. A körzet ipari-gazdasági struktúrájában domináns a fémfeldolgozás és fémipari termékek gyártása. A második helyet a gazdasági tevékenységeket segítő szolgáltatások foglalják el. A munkáltatók többsége egyéni vállalkozó. Folyamatok, várható jövőbeni gazdasági profil Továbbra is a mezőgazdasági és erdőgazdasági termelés lesz a legjellemzőbb a kistérségre, de emellett elkezdődött az ipari funkciók betelepedése, a korábbi majorterületek egy részének átstrukturálódása, ipari átalakulása. Az elmúlt években megindult külföldi tőkebeáramlás a kistérségen belül is érzékelteti hatását, elsősorban kis- és középvállalkozások telepedtek meg nagyobb számban, főleg betanított munkaerőt igényelve. Általános térségfejlesztési célként fogalmazódott meg, az infrastrukturális, logisztikai és térbeli adottságok maximális figyelembe vételével kiaknázni a kedvező közép-magyarországi elhelyezkedés előnyeit. A főközlekedési utak mentén fekvő települések kereskedelmi-szolgáltató- ipari fejlesztési területeket terveznek megvalósítani, amihez jelentős költségű infrastrukturális fejlesztések is szükségesek. A főközlekedési útvonalaktól távolabbi települések főként az idegenforgalom, a bor- és a lovas-turizmus, a rekreációs tevékenység irányában jelölik ki a fejlesztés lehetséges útját. Kiemelt célként fogalmazódott meg a hagyományokra épülő mezőgazdasági termelésre alapozott termék előállítás felélesztése és megerősítése. “Ország Közepe” Területfejlesztési Önkormányzati Társulás A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény hatálybalépését követően Pest megyében az elsők között jött létre az “Ország Közepe” Területfejlesztési Önkormányzati Társulás, mely a Dabas környéki településeket tömöríti. Tagjai: Bugyi, Dabas, Felsőpakony, Hernád, Inárcs, Kakucs, Ócsa, Örkény, Pusztavacs, Tatárszentgyörgy, Táborfalva, Újhartyán, Újlengyel. A statisztikai kistérséghez nem tartozik hozzá Felsőpakony, Ócsa és Bugyi. A kistérségi társulás nevében is kifejezi Magyarország geográfiai terében elfoglalt pozícióját; Pusztavacson található az ország geográfiai közepe, ezen kívül a kistérség az ország központi

8

régiójának is része. Azzal a céllal alakult, hogy Dabas vonzáskörzetére fejlesztési stratégiákat és programokat dolgozzon ki, ezeket képviselje országos, regionális, megyei szervezetekben, kormányzati, megyei programokban. A társulás kezdeményező szerepet szeretne vállalni a régió gazdasági, infrastrukturális fejlesztésében, a tájegység értékeinek megőrzésében, a térségi identitástudat erősítésében, a gazdaság és turizmus fejlesztésében, a természet- és környezetvédelem térségi feladatainak koordinálásában, a kistérség Európai Uniós felkészülésében. A szervezet 1999. december 15-én önálló jogi kistérségi társulássá alakult, majd 2000. október 1től mint költségvetési szerv működik. Alapadatok (1. sz. táblázat) A kistérség legtöbb települése község. Városi rangja egyedül Dabasnak van, nagyközségi rangja Örkénynek. Igazgatási területe szintén Dabasnak a legnagyobb (16609 ha), Kakucsnak a legkisebb (2180 ha). A legtöbben Dabason laknak, a legkevesebben Pusztavacson. A kilencvenes évek első felében a népességszám minden településen növekedésnek indult. A növekedés mértéke elmarad a megyei átlagtól, ez az elmaradás azonban nem jelentős. Kötődés Budapesthez A kistérség az agglomerációs gyűrűn kívül, közvetlenül mellette helyezkedik el. A Budapest "árnyékában" fekvő térség települései a főváros fejlődéséből nem profitálhattak annyira, mint az agglomeráció városai és falvai, ugyanakkor kedvezőbb helyzetben vannak, mint a nagyrégió, Pest megye dél-alföldi részének más kistérségei, mint a közeli tanyás települések. Az 1900-as évek második felében a helyi ipar jelentéktelen szerepe miatt a budapesti munkaerőpiactól szorosan függött, mára azonban az ingázók száma harmadára csökkent a 80-as évi adatokhoz viszonyítva. Gazdaság Összességében a kistérségben a mezőgazdasággal kapcsolatos területhasználat a meghatározó. Főként gyenge minőségű szántóterületek jellemzik a térséget. Az erdő aránya alföldi viszonylatban magas, de ennek legnagyobb része akác. A térség ipara rendkívül dinamikusan fejlődik. Ez egyaránt köszönhető a helyi vállalkozók erőfeszítéseinek és a betelepülő cégeknek. Az ipari és a logisztikai, raktározással foglalkozó cégek számára a térség elhelyezkedése rendkívül előnyös (autópálya kapcsolatok, Budapest közelsége, balkáni útvonal, központi fekvés). Dabas határozott központ-jellegű település, itt működik az összes vállalkozás több mint egyharmada. A logisztikai tevékenységek “zászlóshajója” jelenleg Inárcs. Hernád és Újhartyán méretét messze túlszárnyaló gazdasági potenciállal rendelkezik. A déli települések a térségen belül rosszabb helyzetű altérséget képeznek. Itt nem annyira meghatározó a főváros közelsége, mint az északi települések vagy Inárcs esetében, ahol a közlekedési feltételek rövidítik le a fővárostól való távolságot. A szolgáltatási szektor elsősorban a térség központjában fejlett, bizonyos településeken elenyésző a jelenléte. Sajátos terület a fuvarozás, szállítás, amely rendkívül fejlett.

9

Folyamatok, várható jövőbeni gazdasági profil A térség gazdasága élénkülőben van, összességében fejlődő. Ez jelentős részben földrajzi fekvésének, a régiót jellemző általános gazdasági dinamikának köszönhető. Az élénkülés azonban sokkal nagyobb mértékben érinti a térség településeinek egy kisebb körét (Dabas, Hernád, Újhartyán), miközben gyakorlatilag érintetlenül hagyta a térség déli részének egyes településeit. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban várható az elkövetkező években a legnagyobb átalakulás. A rossz minőségű termőterületek ellenére a gyümölcs- és zöldségtermesztés várhatóan továbbra is jellemző marad a budapesti piac felvevőképességének köszönhetően. Jelentős változásokat jelenthet az alacsony termőerejű területek esetleges kivonása a termelésből. A turizmus a térségben élők számára a jövő nagy ígérete. Jelenleg viszonylag kevés számú, elszigetelt turisztikai szolgáltatás működik. A déli települések adottságai a térségen belül a legkedvezőbbek a falusi turizmus, lovaglás, kerékpáros turizmus számára.

10

A KISTÉRSÉGEK TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI 1,3,5,6,8,9,15 A területre jellemző geomorfológia, éghajlat, vízrajz, talajtípusok A három kistérség legnagyobb kiterjedésű része a Dunamenti-síkság nagytáj területén helyezkedik el, ezen belül az északi elhelyezkedésű, élénkebb domborzatú, teraszos hordalékkúpokkal tagolt Pesti hordalékkúp-síkság kistáj területén, amely dél felé az Alföldi Dunavölgy kistájcsoport Csepeli-sík kistájába, délkelet felé a Kiskunsági homokhát és a Pilis-Alpári homokhát kistáj felszínébe simul. Kelet felé az Északi-középhegység nagytáj Gödöllői-dombság illetve a Monor-Irsai dombság kistájaira terjed ki a kistérségek területe. A Pesti hordalékkúp-síkság területe 850 km2, Nagytarcsa vonalától délre az AlsónémediÚjhartyán vonalig, kelet felé a Maglód-Nyáregyháza vonalig húzódik. Ezen a kistájon helyezkedik el Csévharaszt, Vasad, Üllő, Ecser, Vecsés, Gyál, Felsőpakony, Alsónémedi, Ócsa, Inárcs, Kakucs, Újhartyán. Magassága tszf-i 98 és 251 m közötti, kelet felé lépcsőzetesen emelkedik a hordalékkúp teraszok irányába. Az É-D-i kúpokat a Duna bal parti mellékfolyói K-Ny-i irányban szabdalják. A terület többsége közepes magasságú, tagolt síkság, felszínét 5-15 m vastag laza, homokos, kavicsos üledék borítja. A Gyáli-pataktól délre a domborzat elveszti teraszos jellegét, a magasabb teraszok az alacsonyabbakkal egy szintre kerülnek. A térségre mérsékelten meleg, száraz éghajlat jellemző. Az évi középhőmérséklet 10,0–10,2 °C, a nyári félév középhőmérséklete 17,0–17,2 °C. Az évi fagymentes napok száma: 188-198 nap között. Az évi csapadékösszeg 550–580 mm körül van, egyes délkeleti területeken az 550 mm-t sem éri el. Évente 30–33 hótakarós nap várható, a hótakaró átlagos maximális vastagsága 20 cm körüli. Leggyakoribb szélirány az ÉNy-i, átlagos szélsebesség 2,5–3,0 m/s közötti. Vízrajzi sajátossága, hogy a Gödöllői-dombságból érkező patakok egymással párhuzamosan futnak a Duna-völgybe. A táj egészére jellemző a vízhiányos állapot a száraz éghajlat miatt. A vízminőség szempontjából valamennyi vízfolyás II.osztályú. A talajvíz mélysége É-ról D felé haladva 6m-ről 2 m-re emelkedik, kémiai jellegében a kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos típus az uralkodó. A talajok nagy része a Duna homokhordalékán képződött, a jellemző talajtípusok: a futóhomok, a humuszos homok, a löszös homok, a réti talajok, a lápi réti talajok, homokon kialakult barnaföld, valamint kis területen nyers öntéstalaj is előfordul. A Csepeli-sík területe 1250 km2 , É-on az Alsónémedi-Dunaharaszti vonalig húzódik, kelet felől Dabas határolja. A kistájon belül helyezkedik el Bugyi község illetve részben Dabas (Sári). A kistáj 95168 m tszf-i magasságú ártéri szintű hordalékkúp síkság. A teraszokkal tagolt hordalékkúp felszín enyhén dél illetve a Duna felé lejt, számos elhagyott meander jelzi a Duna egykori meghatározó felszínformáló szerepét. Az alacsony ártér 4–6, a magas ártér 6–10 m magasan helyezkedik el a Duna felszínéhez képest. A pannóniai üledékre dunai eredetű kavicsos réteg rakódott, jelentős kiterjedésű kavicsterületek találhatók Bugyi környékén. Éghajlata mérsékelten meleg, száraz, az évi középhőmérséklet 10,2–10,3 °C, a nyári félév középhőmérséklete 17,2 °C. Az évi fagymentes napok száma 204-208. Az évi csapadékösszeg 530-550 mm. Évente 30 hótakarós nap jellemző, a hótakaró átlagos maximális vastagsága 20 cm. Uralkodó szélirány az ÉNy-i, átlagos szélsebesség 2,5–3,0 m/s közötti. Vízrajzára jellemző, hogy számos csatorna és patak fut bele a Dunába keletről és nyugatról, a legjelentősebb csatorna a Duna-Tisza csatorna. A kistáj vízellátottságát alapvetően a Duna vízhozama

11

határozza meg, csak ez tekinthető állandónak. A kistáj egésze vízhiányosnak mondható. A vízminőség II. osztályú a Duna-mederben és a belefutó patakokban, csatornákban is. Számos mesterséges illetve természetes (holtágak) eredetű tó található a kistáj területén. Teljes mértékben árvízmentesített térség. A talajvíz átlagos mélysége 2–4 m között van, főként kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegű. Talajtanilag a térségre jellemző, hogy igen sokféle löszös és homokos üledéken képződő hidromorf talajtípus fordul elő, jellemző a lápos réti talaj, a réti öntéstalaj, a homoktalajok illetve délebbre a szikes talajok a Na-sók megjelenésével. A Kiskunsági-homokhát szélhordta homokkal fedett hordalékkúp-síkság, területe 1250 km2 , északon az Ócsa-Újhartyán vonalig húzódik, északi felét keletről a Csepeli-sík határolja, keletről a Pilis-Alpári homokhát. Ezen a kistájon helyezkedik el Dabas, Hernád, Örkény, Tatárszentgyörgy és Táborfalva. Tszf-i magassága 94–139 m közötti. Legjellemzőbb formái a homokbuckacsoportok. A felszínközeli üledék legnagyobb része futóhomok, vastagsága néhány métertől néhány tucat méterig terjed, a homok mellett lösz is megjelenik. Éghajlata mérsékleten meleg és száraz, az ország legnapfényesebb része. Az évi középhőmérséklet 10,2–10,3 °C, a nyári középhőmérséklet 17,2 °C. Az évi fagymentes napok száma 198–203. Évente összesen 550–570 mm csapadék esik, a hótakarós napok száma átlagosan 32, a hóvastagság 20 cm. Uralkodó szélirány az ÉNy-i, átlagos szélsebesség 2,5–3,0 m/s közötti. A térség vízrajzára jellemző, hogy a nyugati részéről vizei a Duna felé, míg a keleti részről a Tisza felé folynak le. A terület egésze összeségében vízhiányos, száraz. A vízfolyások vízminősége II. osztályú. Sok természetes tavat is találunk a területen. A talajvíz átlagos mélysége 2–6 m között van, kémiai jellegét tekintve főként kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegű. A talajok többsége homok alapkőzetű, legnagyobb arányban futóhomok, gyenge termékenységű homoktalaj jellemző a területen. A Pilis-Alpári homokhát területe 1250 km2 , a vizsgált területen északon a Monor-Bénye vonalig húzódik, nyugatról a Csévharaszt-Örkény vonal határolja. Erre a kistájra esik Nyáregyháza, Pilis, Újlengyel, Pusztavacs község. Az egykori hordalékkúp szélhordta homokkal fedett felszínének tszf-i magassága 85-146 m. Felszínét futóhomok fedi változó vastagságban (1–10 m), mely Ny-i irányban néhol lösziszapos rétegekkel tagolt. Éghajlata mérsékelten meleg, száraz. Az évi középhőmérséklet 10,2–10,3 °C, a nyári középhőmérséklet 17,2–17,3 °C. Az évi fagymentes napok száma 189-200 napig terjed. Évente összesen 530–540 mm csapadék esik, a hótakarós napok száma átlagosan 32–35, a legnagyobb átlagos hóvastagság 18 cm. Uralkodó szélirány az ÉNy-i, átlagos szélsebesség 2,5 m/s körüli. Vízrajzára jellemző, hogy számos vízfolyás szeli át a Tiszáig (pl.Gerje, Körös-ér), ám összeségében igen száraz, vízhiányos terület, nagy kiterjedésű belvízcsatornákkal tagolva. A vízfolyások vízminősége II. osztályú. A talajvíz mélysége a kistáj legnagyobb részén nem éri el a 2 m-t, kémiai jellegét tekintve kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegű. Talajai többsége homokon képződött: futó- és humuszos homoktalajok, homokon kialakult barnaföldek, csernozjom jellegű homoktalajok, réti talajok. A legnagyobb kiterjedésben a kistáj területén a gyenge termékenységű humuszos homoktalaj található. Jelen vannak még löszös talajok illetve szikes talajok is igen kis kiterjedésben. A Gödöllői-dombság kistáj területe 550 km2 , nyugatról a Pesti hordalékkúp-síkság határolja, délről a Monor-Irsai dombság Péteri-Gomba községek által meghatározott vonala. A kistáj déli területén helyezkedik el Maglód és Gyömrő. A kistáj tszf-i magassága 130–344 m közötti, észak felé

12

emelkedő jelleget mutat. A terület északnyugati részét homokkő és kavics építi fel, dél-délkelet felé haladva a folyóvizi üledék vastagsága nő, a déli rész löszborítása vastagabb és egyenletesebb, a peremeken félig kötött futóhomokkal. A térség éghajlatára a vizsgált kistérség területén a meleg-mérsékelten száraz jelleg jellemző. Az évi középhőmérséklet a déli részeken 9,7–10,0 °C, a nyári középhőmérséklet 16,3–16,7 °C. Az évi fagymentes napok száma 185–190 nap. Évente összesen 600 mm csapadék esik, a hótakarós napok száma átlagosan 36–40, a legnagyobb átlagos hóvastagság 22 cm. Uralkodó szélirány az ÉNy-i, átlagos szélsebesség 3 m/s körüli. Vízrajzára jellemző, hogy a Duna bal parti, a Galga jobb oldali vízgyűjtőjére terjed ki a területe, valamint a Felső-Tápió forrásvidékére. A vízfolyásoknak a vízjárása és a vízhozama egyaránt szélsőségesen változó, gyorsan lefutó árvizek jellemzők, a terület egésze száraznak mondható. Több kisebb tározó, mesterséges tó (15) található a területen. A vízfolyások szennyezettek, vízminőségük megőrzése problémás. A talajvíz csak a völgyekben és a kistáj peremén összefüggő, itt 5-6 m-es mélységben található, a dombságok alatt a talajvíz mélyebben húzódik, itt már rétegvíznek mondható. Mérsékelten kemény, kémiai jellegét tekintve kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegű. A kistájra jellemző fő talajtípus a barnaföld és a csernozjom barna erdőtalaj. A kistáj nyugati peremén, a vizsgált kistérségek zónájában homokos-agyagos-löszös üledéken képződött barna erdőtalaj található túlnyomórészt. A patakvölgyekben Gyömrő környékén löszös üledéken réti talajok alakultak ki. A Monor-Irsai dombság területe 250 km2 , a kistáj beékelődik a Gödöllői-dombság, a Pilis-Alpári homokhát és a Pesti hordalékkúp-síkság közé. E kistáj területére esik Monor, Péteri község. Az ÉNyDk-i, ÉK-DNy-i völgyek által sakktáblaszerűen tagolt dombság tszf-i magassága 110-225 m, átlagosan 150 m, délkeleti irányban csökkenő tendenciát mutat. A területen agyagos üledékre rakódott homokra lösz illetve homokos lösz került, a terület DK-i szegélyén futóhomok található. Éghajlata mérsékelten meleg – mérsékelten száraz. Az évi középhőmérséklet 10,2 °C, a nyári középhőmérséklet 16,7–17,0 °C. Az évi fagymentes napok száma 190 nap. Évente összesen átlagosan 550 mm csapadék esik, a hótakarós napok száma átlag 35, a legnagyobb átlagos hóvastagság 20 cm. Uralkodó szélirány az ÉNy-i, átlagos szélsebesség 3 m/s körüli. Vízrajzi szempontból a terület az Alsó- és Felső-Tápió vízgyűjtője, illetve a Gerje-Perje forrásvidéke.Viszonylag száraz, gyenge lefolyású vidék, a vízfolyások vízhozama ingadozó, árhullámok azonban ritkák. Összesen 10 tó található a területen. Az összefüggő talajvíz 2-6 méteres mélységben található, kémiai jellegét tekintve kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, mérsékelten vasas, kemény. Fő talajtípus a csernozjom barna erdőtalaj illetve mészlepedékes csernozjom, mindkettő jó termékenységű, löszön képződött talaj. Kisebb a területi részaránya a réti talajoknak illetve a humuszos homoktalajoknak, melyek a kisebb termékenységű talajok közé tartoznak. Összegzés A három kistérség területe a Duna-Tisza-köze homokhátságainak, a Pesti-sík hordalékkúpjainak és az Északi-középhegység délre lenyúló részeinek találkozására esik. Természeti szempontból kiemelkedően értékes része az Ócsa-Dabas térségben elhelyezkedő turjánvidék, a Duna-Tisza közére jellemző szél által létrehozott lápmedencékben kialakult vizes élőhelyek mozaikja.

13

A kistérségek természetközeli élőhely-típusai A Pesti hordalékkúp-síkság növényföldrajzilag az Alföld flóravidékéhez (Eupannonicum) tartozik, azon belül a Duna-Tisza-közi (Praematricum) flórajárás része, a Gödöllői-dombság és a Monor-Irsai-dombság az Északi-középhegység flóravidék (Matricum) Börzsöny és Cserhát flórajárás (Neogradense) része. A három kistérség területén az intenzív tájhasználat, a folyószabályozás, a beépítés következményeként az eredeti növényzet igen kis foltokban maradt meg. A potenciális növényzet jellemzésekor azokat a növénytársulásokat említjük meg, amelyek az emberi hatások nélkül kialakultak volna, illetve amelyek foltjai a természeközeli élőhelyeken jelenleg megtalálhatóak. A három kistérség területén belül a növényzet kialakulását az éghajlaton kívül a domborzati körülmények, a talaj, a vízellátottság, domboldalak esetében a kitettség befolyásolja. A terület északiészakkeleti, dombság-jellegű részén (Gödöllői-dombság, Monor-Irsai dombság) a természeközeli élőhelyeken fennmaradt fátlan vegetációt főként homoki sztyepprétek alkotják. A fás vegetáció típusai: mészkedvelő-melegkedvelő tölgyesek, pusztai tölgyesek, gyöngyvirágos tölgyesek, cseres tölgyesek. A három kistérség által kijelölt terület északnyugati, nyugati, déli és délkeleti alföldi részének növényzetére (Pesti-hordalékkúp síkság, Csepeli-sík, Kiskunsági-homokhát, Pilis-Alpári homokhát) jellemző a turjánvidéken illetve az állandó vagy időszakos vízborítású területeken lévő vizi, lápi, mocsári növényzet, valamint a homokhoz kötődő növénytársulások. A fátlan vegetáció típusai a vizes illetve üde termőhelyeken: a hinarasok, a mocsarak (nádasok, gyékényesek, zsombékosok, magassásrétek), a láprétek és a mocsárrétek, a homoktalajokon a homoki nyílt és zárt gyepek. A szárazodás és a talajvíz magas sókoncentrációjának következményeként szikes területek is létrejöttek: szikes rétek, szikes tavak. A fás élőhelytípusok a szárazabb homokterületeken: pusztai tölgyes, nyáras-borókás, az üdébb illetve vízhez kötött élőhelyeken: gyöngyvirágos tölgyesek, fűzlápok, ligeterdők, égeres láperdők. Az élőhelyek jellemzése (Az élőhelyeket az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer kódjaival jelöljük.1,3) A-Hínarasok Dús hínárnövényzet alakul ki a holtmedrek vizében. A szabadon úszó lebegő hínár, békalencse hínár (Hydrocharition), a gyökerező vagy alámerülten úszó nagy hínár (Myriophyllo-Potametum), vagy a víz színén kiterülten úszó tündérrózsa hínár (Nymphaeaetum albo-luteae) mind egyszerű felépítésű laza kapcsolódású és a vízszint változásainak megfelelően időben és térben is folyton változó növénytársulások. Mocsarak B1-Nádasok, gyékényesek Vizek, vízpartok magas, legyökerezett, tőzeget nem képező, sűrű lágyszárú növényzete a közönséges nád (Phragmites australis), a gyékényfajok (Typha latifolia és a T. angustifolia) valamelyikének vagy keverékének dominanciájával. A növények állandóan vízben állnak, vagy a vegetációs időszak legalább egy részében termőhelyüket víz önti el. A nádasok, gyékényesek egyaránt lehetnek embermagasságúak vagy még magasabbak (2-3 m), gyakran áthatolhatatlanok, különösen a nádasok esetében a lábon álló holt biomassza miatt. Egy vagy két gyengébben kifejlett alsóbb szint is kialakulhat. Pusztuló nádasokra jellemző a “babásodás”, amikor a nyílt víz felé megbomlik a nádas egysége, és kisebb foltok (babák) alakulnak ki.

14

Az uralkodó fajok a Phragmites australis, a Typha latifolia, T. angustifolia és a Schoenoplectus lacustris. Az alsóbb szint(ek) fajai pl.a Calystegia sepium, Carex acutiformis, C. riparia, Galium palustre, Lycopus europaeus, Lythrum salicaria, Mentha aquatica, Oenanthe aquatica, Rorippa palustris, Solanum dulcamara, Scutellaria galericulata, Sparganium erectum, Stachys palustris. A nádasok rendkívül fontos szerepet töltenek be a vizes élőhelyek védelmében, a víz szűrésében, védik a partot a vízerózió hatásaitól, valamint a vizet a szennyeződésektől. Számos vizes élőhelyhez kötődő állatfaj számára jelentenek táplálkozó-, szaporodóhelyet. B4 – Zsombékosok A társulásoknak vizes és szárazföldi fázisa váltakozik finom léptékben, a szárazföldi fázist jellegzetes fiziognómiájú füvek és sások tömött zsombékjai alkotják, melyek lápréti és nádas fajoknak szolgálnak megtelepedési helyül. A zsombékok közötti mélyedésekben, a vízzel borított semlyékben a hinarasok növényfajai telepednek meg. A zsombékosok csekély vízszintingadozású területeken, lefűződő holtágakban alakulnak ki, a vízben jellemzően anaerob folyamatok uralkodnak. Jellemző fajok pl. Calamagrostis canescens, Calamagrostis neglecta, Carex appropinquata, C. elata, C. lasiocarpa, C. paniculata, C. pseudocyperus, C. rostrata, Juncus maritimus, Peucedanum palustre, Galium palustre, Lycopus europaeus, Lysimachia vulgaris, Lythrum salicaria, Mentha aquatica, Scutellaria galericulata, Stachys palustris, Angelica sylvestris, Caltha palustris, Cirsium rivulare, Valeriana dioica, a semlyékben Hydrocharis morsus-ranae, Lemna minor, Oenanthe aquatica, Polygonum amphibium, Potamogeton natans. A zsombékosok ősi termőhelyeket jeleznek, védelmük és megőrzésük a biodiverzitás és a tájkép védelme szempontjából egyaránt igen fontos. Fő veszélyeztető tényező fennmaradásukra nézve a kiszáradás, ekkor erőteljes gyomosodás indul meg. B5 - Nem zsombékoló magassásrétek Legalább időszakosan vízzel borított, tápanyaggal jól ellátott termőhelyen kialakuló gyepes, homogén társulások, amelyekre jellemző, hogy a növényzet növekedése révén szembetűnő felszíni egyenlőtlenségek csak kivételesen jönnek létre. Általában eutróf vizes élőhelyeken találhatóak, jellemzően időszakosan elöntött területeken (pl. ártereken, beleértve a hullámtereket). Nyílt vizek parti zónájában feltöltődési stádiumként jelennek meg. Többnyire ásványi üledéken alakulnak ki, de tőzegen is előfordulnak. A vízszint és a talajnedvesség a zsombékosokhoz képest nagyobb, kevésbé kiszámítható ingadozásokat mutat. Ezzel, valamint a gyakori iszaplerakódással van összefüggésben, hogy talajukban kedvezőbbek a feltételek a szerves anyagok lebomlása számára, mint a zsombékosok esetében. A növényzet alatt tőzegképződés rendszerint nem folyik. A domináns fajok a következők lehetnek: Carex acuta (=C. gracilis), C. acutiformis, C. disticha, C. melanostachya, C. otrubae (=C. cuprina), C. riparia, C. vesicaria, C. vulpina. Az említett domináns fajokat gyakran kísérik a magassásosokra általában jellemző fajok, pl. Lythrum salicaria, Lysimachia vulgaris, Galium palustre, továbbá a Scirpus sylvaticus, Ranunculus repens, Iris pseudacorus, Eleocharis palustris. A magassásrétek degradációját, gyomosodását (pl. invazív özöngyomokkal) a szárazodási folyamatok elősegítik. Cserjésedésük a hasznosítás (legeltetés) megszűnésével beindul. A természetes vizkészletek megőrzése lehet fennmaradásuk alapja. D1 - Láprétek Bázisokban gazdag, többnyire mésztartalmú, állandóan nedves aljzaton fejlődő, üde lápréti növénytársulások, amelyek megjelenése rendszerint alacsony gyepes (részben zsombékos) jellegű. Feltöltődési lápok peremén, átszivárgásos, felszínen csörgedező vizű vagy forráslápokon, rendszerint mésztartalmú, de legalábbis bázisokban gazdag aljzatokon alakulnak ki állományai. Az állandóan

15

átitatott talaj és a víz nagy hőkapacitása miatt a termőhely mikroklímája kiegyenlítetten hűvös. A talajvíz szintje a nyári hónapokban 40-60 cm mélyre süllyedhet a felszín alá. A víz oxigéntelítettsége rendszerint alacsony. Tőzegképződés rendszerint kimutatható. Domináns faj lehet pl. a Carex davalliana, C. lasiocarpa, Eriophorum angustifolium, E. latifolium, Juncus subnodulosus, Menyanthes trifoliata, Schoenus nigricans, Sesleria uliginosa (S. caerulea). A láprétek igen értékes társulások, számos ritka fajnak adnak otthont. Fennmaradásukat a vízkészletek csökkenése veszélyezteti, illetve a műtrágya bemosódás, amely feltöltődésüket gyorsítja. D2 - Kékperjés láprétek Tavasszal vízzel borított, nyár végére lassan kiszáradó, tőzeges talajú láprétek. Magas füvű élőhelyek, folyamatos vízutánpótlás tartja őket üdén, a talajvíz mélysége azonban nagymértékben változhat, őszre akár 1m alá is leszállhat. Üde láprétekből alakul ki elsősorban tőzegtalajokon. A felső szintben domináns rendszerint a Molinia hungarica, illetve a Molinia arundinacea. Állományaikban jellegzetes különösen a Dianthus superbus, Euphorbia villosa, Euphrasia kerneri, Galium boreale, Gentiana pneumonathe, Inula salicina, Iris sibirica, Polygala amarella, Selinum carvifolia, Succisa pratensis, Viola stagnina. Ez az élőhely egykor igen elterjedt volt az országban, mára területük igen lecsökkent. A rendszeres kaszálás segíti fennmaradásukat, a legeltetés és a műtrágyázás mindenképpen kerülendő. D4 - Mocsárrétek A vegetációs időszak jelentős részében üde (tavasszal gyakran vízállásos, de nyárra kiszáradó), nem tőzegesedő talajok szikes fajokban szegény magas füvű rétjei. Általában vízfolyások mentén, ligeterdők irtásrétjeiként jelennek meg állományaik. Ritkábban lápmedencék szélein is előfordulnak. Fejlett, fél-egy méteres, egyenletesen magas gyepeket képező fajok alkotják a növényzet felső szintjét. Jellemző fajok pl. Agrostis alba, Alopecurus pratensis, Deschampsia caespitosa, Festuca arundinacea, F. pratensis, Poa pratensis, mellettük mindig jelentős mennyiségben előfordulnak réti kétszikű fajok is: pl. Thalictrum flavum, Sanguisorba officinalis, Angelica sylvestris, Carex panicea, Taraxacum palustre, Serratula tinctoria, Succisella inflexa, Cardamine pratensis, Iris pseudacorus, Symphytum officinale, Stachys palustris, Galium palustre, Lysimachia vulgaris. A társulás fennmaradásához szükséges a természetes vízdinamika és a rendszeres kaszálás. Leromlását idézheti elő: a kiszáradás, a kaszálás elmaradása, a legeltetés, az intenzív gyepgazdálkodás és az inváziós fajok térhódítása. Ha a leromlás oka a kezelés elmaradása, akkor annak visszaállásakor még az erősen leromlott gyepek is viszonylag jól regenerálódnak. G1 - Nyílt homokpusztagyepek Alföldön, ritkábban dombvidéken, vagy hegylábon laza, humuszszegény, rossz vízgazdálkodású homokon kialakult alacsony, maximálisan 75%-os záródású, szárazságtűrő gyeptársulások. Domináns fajaik szárazságtűrő zsombékoló füvek. Állományaik korábban pusztai tölgyesekkel vagy nyárasborókásokkal alkottak mozaikot. A jobb vízellátású homoki termőhelyek beerdősültek. A laza, szél és erózió mozgatta homok folyamatosan fenntartja a gyepek nyílt, félsivatagi pionír jellegét. Jellemző fajaik pl. Festuca vaginata, Festuca wagneri, Stipa borysthenica, ritkábban Koeleria glauca, Stipa capillata, Bothriochloa ischaemum. Kétszikű fajok közül pl. Fumana procumbens, Euphorbia segueriana, Alyssum tortuosum, Alyssum montanum subsp. gmelinii, Alkanna tinctoria, Achillea ochroleuca, Dianthus serotinus, Gypsophila fastigiata subsp. arenaria, Silene borysthenica, Onosma arenaria, Potentilla arenaria, Teucrium chamaedrys, Ephedra distachya, Dianthus diutinus, Linum hirsutum subsp. glabrescens, Syrenia cana (Erysimum canum), Carex liparicarpos, Poa bulbosa, Colchicum arenarium, Iris humilis subsp arenaria.

16

Ez a társulás a jobb vízgazdálkodású élőhelyek leromlásával jött sok esetben létre, a lecsapolások és a szárazodási folyamatok következményeként elterjedése nőtt. Fő veszélyeztető tényező az időszakos túllegetetés, taposás, a taposott területeken és a parlagokon az inváziós fajok megjelenése. A homoki tájban meglévő eredeti erdőfoltok szegélye fontos refúgium és fajforrás. Ezért az erdőkomponens (elsősorban a nyár) elvesztése a gyep sérülékenységét növeli és regenerációs képességét csökkenti. H5 - Homoki sztyeprétek Az alföldi homokhátságok, folyóvölgyek hordalékkúpjainak homok alapkőzeten kialakult, humuszban gazdag talajok zárt szárazgyepjei. A gyepszint minimális záródása 50%. Fő fajaik pl. a Festuca wagneri, F. rupicola, Chrysopogon gryllus, Stipa capillata, Poa angustifolia, Bothriochloa ischaemum, Veronica spicata, Potentilla arenaria, Dianthus pontederae, Silene otites, Salvia pratensis, Filipendula vulgaris, Asperula cynanchica, Teucrium chamaedrys, Galium verum, Iris humilis. Jó tápanyag-szolgáltató talajaik miatt a sík vidékeken szinte mindenütt beszántották állományaikat. Csak töredékes formában, kisebb foltokban maradtak fenn, részben degradált és sokszor másodlagos állapotban. Általában ősiek, a többé-kevésbé másodlagos állományok egykori pusztai tölgyesek, illetve kiszáradó rétek helyén alakultak ki vagy háborgatott termőhelyen regenerálódtak. A fajok jól tűrik az enyhe legeltetést, vagy az évi egyszeri kaszálást. Az égetés csak több éves-évtizedes gyakoriság esetén jelent optimális mértékű zavarást. Erős és állandó zavarásra, vagy nagy szárazság következtében erősen degradálódnak az állományok, az erős zavarások után többnyire rendkívül lassan és megváltozott formában regenerálódnak. A regeneráció sebességét nagyban meghatározza a propagulum-forrás távolsága. A regenerációnak korlátja lehet a cserjésedés, illetve az a tény, hogy meglehetősen érzékenyek egyes fajok inváziójára. Ehhez a típushoz tartoznak a homoki legelők is, melyeknél a fő fűfaj a pusztai csenkesz (Festuca pseudovina). B6 - Zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak Szikes területek mélyebb részein megjelenő, erősen szikes talajú, a vegetációs időszak jelentős részében (esetleg egészében) szikes vízzel (legtöbbször lúgos) borított mocsarak. A legmagasabb vízborítás a tavaszi hóolvadást követően alakul ki, majd a vegetációs időszak végére kiszáradhat. Az élőhely kialakulása és tartós fennmaradása magas talajvízszinthez és párologtató vízgazdálkodású területekhez kötődik. Tőzegfelhalmozódás a talaj magas sótartalma és a rendszeres kiszáradás miatt nem következik be. A vegetáció kevés fajú, gyakran csak egy vagy néhány domináns faj alkotja (Bolboschoenus maritimus, Scirpus lacustris subsp. tabernaemontani, S. litoralis, Eleocharis uniglumis), a sótűrő növények jellemzőek a területen. Ez az élőhelytípus az extrém viszonyok miatt nem veszélyezetetett invazív fajok által, könnyen kialakul mesterségesen, emberi hatásra létrejött élőhelyeken is. Adott esetben visszaszorítása is indokolt lehet (pl. szikes tavak feltöltődési folyamatainak meggátolása érdekében a szabad vízfelület biztosítására. F1 – Ürmöspuszták A közép-ázsiai szikes puszták kárpát-medencei képviselője, az Alföld szikes pusztáinak legjellemzőbb és legkiterjedtebb élőhelye. Szikesek ott alakulnak ki, ahol a talaj téli beázása és a téli magasabb talajvízszint "összeér", és így lehetővé válik a sóknak az altalajból a talajfelszín irányába történő vándorlása (ennek feltétele a közeli talajvíztükör, a sókban gazdag talajvíz és a kontinentális

17

klíma, melynek következtében az intenzív párologtatás a kapilláris zónán keresztül a felszín közelébe emeli a sókat). Az ürmöspuszták vízellátottsága, a többi szikeshez hasonlóan, szélsőségesen ingadozó. Tavasszal rövid ideig vízborítottak is lehetnek, nyárra teljesen kiszáradnak (kisülnek), talajuk mélyen megrepedezik. Az ürmöspuszták az Alföld folyóinak egykori árterületein és a löszös-homokos hátak lefolyástalan medencéiben sokfelé előfordulnak. Ezek egy része ősi (folytonos a mogyoró fázis és részben a pleisztocén kor óta), másik részük viszont az elmúlt 150 év árvízmentesítő és belvízlecsapoló munkálatai után alakult ki. Jellemző fajok: pl. Artemisia santonicum, Festuca pseudovina, Limonium gmelini, Podospermum canum, Trifolium retusum, Trifolium angulatum, Lotus tenuis (L. glaber), Cerastium dubium, ritkábban: Plantago schwarzenbergiana, Kochia (Bassia) prostrata, Plantago maritima, Aster tripolium subsp. pannonicus, Scilla autumnalis. Az ürmöspuszták degradációját elsősorban túllegeltetésük okozza. Inváziós fajok, cserjésedés nem veszélyezteti. A táji környzet kis hatással van az állományok természetességére. Az égetés nem degradálja jelentősen, a mechanikai sértések csak időlegesen gyomosítanak. F2 - Szikes rétek Az Alföld szikes talajain mindenütt általánosan elterjedtek állományai. Magasfüvű, a vegetációs időszak kezdeti szakaszán átmenetileg vízzel borított rétek, melyek különböző mértékben szikesedett, illetve szikesedő réti talajokon alakulnak ki. Normális csapadékú években ősztől kora nyárig (a szárazabbak csak májusig) vizenyősek, a maximális vízmélység (vízborítás) a hóolvadás utáni hetekben jellemző. Jellemző fűfajok: Agrostis stolonifera, Alopecurus pratensis, Beckmannia eruciformis, Glyceria fluitans subsp. poiformis, Alopecurus geniculatus, Festuca arundinacea, Elymus repens. Jellemző fajok pl az Agrostis stolonifera, Alopecurus pratensis, Poa angustifolia, Festuca pseudovina, Achillea collina, A. asplenifolia, Inula britannica, Lysimachia nummularia, Lotus glaber, Rhinanthus angustifolius subsp. serotinus, Trifolium fragiferum, Cirsium brachycephalum, Galium verum, Linum perenne. A szikes rétek egy jelentős részét ugyanis legelőként hasznosítják. Különösen ronthatja a szikes rétek vegetációjának természeti értékét a liba- és kacsatartás. Az egyéb állatokkal való túllegeltetés bizonyos fajok elszaporodását idézheti elő, hosszabb távon - a szelektív legelés és a jelentős taposás miatt - sérülhet a társulás szerkezete. A szikes rétek az inváziós fajoknak elég jól ellenállnak, általában az ilyen fajok aránya alacsony. Veszélyeztető tényező lehet viszont a becserjésedés, amely megfelelő területhasználattal - rendszeres kaszálás, mérsékelt legeltetés - megelőzhető. A szikes rétek az alkalmankénti leégetést többnyire jól elviselik, sem a mérsékelt legeltetés, sem a nem túl intenzív taposás nem csökkenti a regenerációs potenciáljukat. M4 - Nyílt, gyepekkel mozaikos homoki tölgyesek - pusztai tölgyesek Homokon, többnyire száraz gyepekkel mozaikosan, kisebb facsoportok, vagy nagyobb állományok formájában megjelenő, kocsányos tölgy (Quercus robur) dominálta erdőtípus. Az Alföldön savanyú vagy bázikus kémhatású homokon egyaránt kialakultak. Mindig magasabb térszinteken jelennek meg, mint az üdébb termőhelyen, mélyebb fekvésben előforduló, ligeterdőkkel rokon gyöngyvirágos-tölgyesek Közepes vagy alacsony növekedésű erdők. A cserjeszint változó sűrűségű, többnyire magas és záródó, másutt nyílt gyepekkel mozaikos. Jellemző fajok: a lombszintben uralkodó a Quercus robur, amelyhez az Ulmus minor, Acer campestre, helyenként az Acer tataricum, Pyrus pyraster, Populus fajok járulhatnak. A cserjeszintben állandó a Crataegus monogyna, gyakori a Ligustrum vulgare és a Prunus spinosa, járulékos fajok a Rosa

18

spp., az Euonymus europaeus, Cornus sanguinea és a Sambucus nigra. A gyepszintben a gyakori fű a Festuca rupicola és Poa angustifolia. A homoki erdők veszélyeztetettsége az összes hazai lomberdő között a legnagyobb. Az állományok feldarabolódtak, kiterjedésük csökkent, legtöbbjüket akácosok veszik körül, az utóbbi évtizedekben végbement több méteres talajvízszint-süllyedés miatt a termőhely kiszáradt, a fák csúcsszáradnak, pusztulnak. Az erdőgazdálkodás (és/vagy a vadgazdálkodás) nagy intenzitással folyik, a tölgyet szinte kizárólag akáccal, fenyővel, vörös tölggyel, fehér nyárral helyettesítik, mert a tölgy alig újul, illetve nehezen újítható (de a mai állományok még sokáig fenntarthatók). Az akác viszont rohamosan terjed. M5 – Homoki borókás-nyárasok (nyáras-borókások) Ligetes megjelenésű, homoki gyepekkel mozaikos, cserjés vagy erdőformájú, kevés fajú és erdei fajokban szegény, boróka és / vagy fehér, illetve szürke nyár dominálta állományok az Alföld homokvidékein. A borókás-nyárasok részben a homoki vegetáció primer szukcessziója folyamán alakulnak ki, az évelő nyílt homokpusztagyepekből, máskor közvetlenül a csaknem fedetlen nyers felszínt népesítik be, egyes elképzelések szerint a pusztai tölgyesek degradációjából alakulnak ki. Jellemző fajok: az állományalkotó fafajok mellett pl. Festuca vaginata, Stipa borysthenica, Euphorbia seguierana, Linum hirsutum. Jó regenerációs képességű, gyors dinamikájú élőhely. Használata kisebb az országos átlagnál, így gyakrabban képes regenerálódni. L1 - Mész- és melegkedvelő tölgyesek A mész- és melegkedvelő tölgyesek meleg, délies kitettségű lejtőkön, hegyorrokon, hegylábi részeken összefüggő nagyobb állományokat is alkothatnak, olykor platóhelyzetben (sekély talajokon). Alacsony vagy közepes növekedésű, záródó, gyakran dús cserjeszintű és fejlett gyepszintű domb- és hegyvidéki tölgyesek. A talaj többnyire sekély és / vagy köves, a lombszint legjellemzőbb faja a molyhos tölgy (Quercus pubescens). Gyakori a fejlett magas cserjeszint (Cornus mas, Crataegus monogyna) vagy a fiatal fákból (Fraxinus ornus) álló második lombszint. A gyepszint tömegesebb fajai főleg füvek és sások, jellemzőek a fény- és / vagy melegigényes, gyakran szárazságtűrő lágyszárúak. Jellemző elegyfa lehet a Sorbus torminalis, S. domestica és az Acer campestre. A cserjeszintet – a betöltődő fák mellett – fény- és melegigényes fajok jellemzik, legfontosabb a Cornus mas, a Crataegus monogyna, a Viburnum lantana, az Euonymus verrucosus. Hazánkban ez az egyik olyan erdei élőhelytípus, amelyet – arányaiban, a többi erdőhöz viszonyítva – viszonylag kevesebb erdészeti beavatkozás (fakitermelés) ér. K1- Alföldi gyertyános tölgyesek és üde gyöngyvirágos tölgyesek Az élőhelyek az árterek kiemelkedő magaslatain fordulnak elő, árhullám által általában nem érintett, de magas talajvízszintű területeken. Zárt lombkoronaszintű, síksági üde, főként kocsányos tölgy (Quercus robur) alkotta szálerdők. Az alföldi erdőkben az üde talaj és mikroklíma miatt megjelennek a bükkös öv fajai is az aljnövényzetben. Jellemző fajai pl.: Quercus robur, Pulmonaria mollis, Convallaria majalis, Carex pilosa, Stachys sylvatica, Cornus sanguinea. Ezek az állományok a talajvízszint csökkenése, a szárazodási folyamatok miatt valamint az erdőgazdálkodás hatására nagymértékben visszaszorultak, fenntartásuk és védelmük természetvédelmi szempontból rendkívül kívánatos lenne.

19

J1 – Fűzlápok Lefolyástalan területeken és feltöltődőben levő morotvákban kialakult, cserjék (elsősorban a rekettyefűz) uralta, többé-kevésbé tőzeges talajú, gyakran fajszegény, lápi élőhelyek. Vizük állandóan pangó jellegű. Többnyire 2-5 m magas, sűrű cserjések. Jellemző fás növénye rekettyefűz (Salix cinerea), amely jellegzetes, félgömb alakú bokorcsoportokat alkot. Gyepszintjük magas vízállású helyeken gyér, alacsonyabb vízszintű állományokban pedig nagyobb borítást mutat. Jellemző fajok pl. Frangula alnus, a Salix purpuraea, a Viburnum opulus, és néhány ritkább cserje (Ribes nigrum, Spiraea salicifolia, Salix aurita), Calamagrostis canescens, Carex elata, C. acutiformis, C. appropinquata, C. riparia, C. pseudocyperus, Thelypteris palustris, Dryopteris carthusiana, D. dilatata, Peucedanum palustre, Oenanthe aquatica. Gyakoriak egyes vízi, mocsári növények Gyakran adnak helyet un. Maradványnövényeknek, értékes, védett fajoknak. A fűzlápok fennmaradása alapvetően a vízellátottságtól függ, ha ez csökken a lápok kiszáradnak, a füzek elpusztulnak. Ha a vízellátottság jó, az élőhely gyorsan regenerálódik. J2 – Éger- és kőrislápok, égeres mocsárerdők Tőzeges talajú, többnyire nyáron is vízborította, lápi fajokban gazdag éger-, vagy részben kőriserdők. Vizük állandóan pangó jellegű (éger- és kőrislápok), illetve csak csapadékosabb időszakokban mutat gyengébb áramlást (mocsárerdők). A láperdők felső lombkoronaszintje magassága 15-20 m. A lágyszárú növények részben a fák közötti vízzel borított semlyékekben, részben az égerfák - talpszerűen kiszélesedő - gyökérfőin (ún. “lábas fák”) élnek, amelyek többnyire lombos mohákkal, ritkábban tőzegmohákkal sűrűn borítottak. Jellemző fajok: Alnus glutinosa Populus tremula, Ulmus laevis, Frangula alnus, a Salix cinerea, Carex elongata, Thelypteris palustris, Dryopteris carthusiana, D. dilatata, Peucedanum palustre, Oenanthe aquatica Ezek az élőhelyek szerkezeti szempontból rendkívül diverzek, kiterjedésük a szárazodási folyamatok miatt erősen lecsökkent. Védelmük, megőrzésük termszetvédelmi szempontból igen fontos. Fő degradáló tényezők, amik fenyegetik a még megmaradt állományokat: a kiszárítás, az erdőgazdálkodás, a vadtúltartás. J4 –Puhafaligeterdők A fűz-nyár puhafaligeterdők az ún. alacsony ártéren kialakuló higrofil szálerdők, melyek lombkoronaszintjét főként fehér fűz (Salix alba), fekete nyár (Populus nigra), fehér nyár (P. alba), vénic szil (Ulmus laevis), fehér eperfa (Morus alba) alkotja. A talaj fiatal öntéstalaj, évente 2-4 hónapon át víz alá kerül. A lombkoronaszint viszonylag zárt (50-80%), elérheti a 25-30 m-es magasságot is. Az aljnövényzet a puhafaligeterdõkben viszonylag fajszegény, jellemző fajok pl. Urtica dioica, Galium aparine, Humulus lupulus, Glechoma hederacea. Igen nagy mértékben terjed az invázív aranyvesszõ (Solidago gigantea), amely az egyik legkomolyabb természetvédelmi problémát jelenti a társulásban. A területen a puhafaligeterdõkbe az áradások alkalmával igen sok szemetet hord a víz, amely a folyó visszavonulása után az aljzaton marad nagy mennyiségben a fauszadék között. A puhafaligeterdõkben országos szinten is nagy természetvédelmi problémákat okoz egyes tájidegen fajok spontán terjeszkedése, amelyek elleni védekezés a természetvédelmi célú kezelések egyik legsürgetőbb feladata. J6-Keményfaligeterdõk A folyók magasabb árterén található félnedves szálerdők, öntés erdőtalajokon létrejövő zárt klimaxtársulások. Igen ritkán kerülnek teljes elárasztás alá. Alföldi elhelyezkedésük mellett mikroklimatikus adottságaikból kifolyólag hegyvidéki fajok jelennek meg bennük, ez teszi őket

20

többek között igen értékes élőhellyé. Lombkoronaszintjüket főként a kocsányos tölgy (Quercus robur), magas kőris (Fraxinus excelsior), magyar kőris (Fraxinus excelsior ssp. pannonica) vénic szil (Ulmus laevis) alkotja. Jellemző fajok a cserje és gyepszintben. sanguinea), Euonymus europeaus, Viburnum opulus, Rhamnus catharticus, Sambucus nigra Convallaria majalis, Scilla bifolia, Geranium robertianum. Állományaik rendkívüli mértékben megfogyatkoztak a szárazodási folyamatok illetve az erdőgazdálkodási tevékenységek, állományátalakítások következményeként. Minden fennmaradt állományuk nagyfokú védelmet érdemel. Zoológiai értékek A tárgyalt területekre vonatkozóan teljeskörű zoológiai adatokkal nem rendelkezünk, összességében azonban megállapíthatóak a következők: A kistérségek állatvilágára a vizes élőhelyek (turjánvidék) kiterjedt volta miatt jellemző, hogy kétéltű-, hüllő- és madárélőhely szempontból igen fajgazdag, számos ritkaság előfordul itt. A három kistérség területére esnek nagy kiterjedésű Natura 2000 Különleges Madárvédelmi Területek (ld. 4. sz. térképmelléklet) Az egyes élőhelyeknél külön tárgyalt fajok mellett két fokozottan védett faj mindenképpen külön is említést érdemel. A túzok (Otis tarda) és a rákosi vipera (Vipera ursini susbsp rakosiensis) állományai főként Dabas és Bugyi térségében találhatók. A két faj védelmében élőhelyeik köré a szerkesztett ökológiai hálózatban kiterjedt pufferzóna kialakítása javasolt.

21

A TERMÉSZETKÖZELI ÉLŐHELYFOLTOK (2. SZ. TÉRKÉPMELLÉKLET) JELLEMZÉSE A természetközeli élőhelyfoltok között olyan élőhelyeket tüntettünk fel, amelyek védettek, vagy természeti területként vannak nyilvántartva, és a terepi bejárás alkalmával értékes természetközeli vegetációt figyeltünk meg rajtuk. A foltok kiterjedése néha nem esik egybe a védett területek foltjainak kiterjedésével, aminek oka az, hogy a védett területek sok esetben tartalmaznak szántóterületeket, települési belterületeket (pl. az Ócsai TK) is. M1 Közepesen degradált mocsárrét, amely a szárazodás jeleit mutatja, a homokpusztarét felé képez átmeneti formát. Egyes területein cserjésedés tapasztalható, valamint egy ligeterdő maradvány található rajta. M2, M3 Legeltetett közepesen degradált mocsárrét. M4 Mocsárrét maradvány, mely régen közösségi legelő volt. Ma kaszálják. Mélyebb részein vizenyős, sásos foltok találhatók. Értékes kétéltű élőhely, és fehér gólya (Ciconia ciconia) táplálkozó terület. Védett növényfaja a fátyolos nőszirom (Iris spuria). M5 Mocsárrét maradvány, mely régen közösségi legelő volt. Ma kaszálják. A mélyebb nedvesebb területekkel szárazabb magaslatok váltakoznak. Értékes kétéltű élőhely és fehér gólya (Ciconia ciconia) táplálkozó terület. Védett növényfaja a fátyolos nőszirom (Iris spuria) és a szártalan csüdfű (Astragalus exscapus). M6 Intenzíven legeltetett egykori homoki legelő. Legnagyobb értéke az itt élő nagy ürge (Spermophilus citellus) populáció, ami a ragadozó madarak kedvelt táplálkozó területévé teszi. Veszélyezteti a motorcross és az ürgeöntés. M7 A folt igen értékes, a Gerje-patak mellett fennmaradt vizes élőhely. Idős égererdő található rajta, viszonylag fajszegény aljnövényzettel. A fátlan vegetációt képviselik a mocsár- és láprétek illetve a mélyebb térszíneken a magassásos élőhelyek. A mocsár- és lápréteket géppel kaszálják. A területet ex lege lápként kihirdették. M8 Mezőgazdasági területek közé beékelődött, egyedül természetközeli állapotban fennmaradt élőhely a környéken, mocsárrét és homoki sztyeprét társulásokkal, enyhén gyomosodó foltokkal. M9 Főként zoológiai szempontok miatt értékes, szalakóta (Coracia garrulus), kis őrgébics (Lanius minor) fészkelőhely.

22

M10 Természeti területként nyilvántartott élőhelyfolt, részletes adat nem áll rendelkezésre. M11 A területen két típusú társulás található: 1) a buckák mélyedéseiben lápi vegetáció – korábban zsombékos volt, jelenleg szárazabb a terület, jelentős csajkavirág (Oxytropis pilosa) állománnyal. 2) A homokbuckákon degradált pusztai tölgyes maradványfoltok és savanyú homoki gyepek találhatók molyhos tölgyes foltokkal. Értékes védett faj pl. a tarka nőszirom (Iris variegata). M12 Az élőhely egy igen degradált kékperjés láprét maradványfoltja. Kiemelkedően értékes védett faja már nincs, állapota a szárazodás és gyomosodás következtében romlik, igen veszélyeztetett. M13 Degradált szárazodó kékperjés láprét, nagyobb csajkavirág (Oxytropis pilosa) állománnyal. M14 A területen két típusú társulás található: 1) a buckák mélyedéseiben lápi vegetáció – korábban zsombékos volt, jelenleg szárazabb a terület, jelentős csajkavirág (Oxytropis pilosa) állománnyal. 2) A homokbuckákon degradált pusztai tölgyes maradványfoltok és savanyú homoki gyepek találhatók molyhos tölgyes foltokkal. Értékes védett faj pl. a tarka nőszirom (Iris variegata). M15 Az élőhelyfoltban természetközeli állpotban fennmaradt homoki gyep típusok találhatók: évelő nyílt homokpusztai gyepek, illetve homoki legelők. M16 Az élőhelyfolt az országosan védett Csévharaszti Borókás TT és környezete. Homokbuckás nyáras-borókás, a mélyedésekben pusztai és gyöngyvirágos tölgyes maradványokkal. Fokozottan védett növényfajai a csikófark (Ephedra distachya) és a tartós szegfű (Dianthus diutinus). A számos védett növényfaj közül néhány: báránypirosító (Alkanna tinctoria), homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), kései szegfű (Dianthus serotinus), homoki cickafark (Achillea ochroleuca), homoki bakszakáll (Tragopogon floccosus), fényes poloskamag (Corispermum nitidum), tarka nőszirom (Iris variegata), homoki nőszirom (Iris arenaria). A területet a legnagyobb mértékben veszélyezetető tényező a közvetlen szomszédságában elhelyezkedő feketefenyő és akác telepítés, ahonnan a tájidegen fajok terjedése fenyegeti a természetközeli élőhelyet. M17 Az élőhelyfolt a Monor Forráskörnyék helyi jelentőségű TT területe. A helyszínen egy forrás fakad, aminek környezetében mocsár, mocsárrét illetve fűzliget alakult ki, mocsári növényekkel. A forrás környezetében száraz tölgyesek, pusztagyepek találhatók, a védett budai imolával (Centaurea sadleriana).

23

D1, D2 A két élőhely hasonló jellegű: területükön két típusú társulás található: 1, a buckák mélyedéseiben lápi vegetáció – korábban zsombékos, jelenleg szárazodik a terület. 2, A homokbuckákon savanyú homoki gyepek találhatók molyhos tölgyes foltokkal. D3 Természeti területként nyilvántartott élőhelyfolt, részletes adat nem áll rendelkezésre. D4 Kékperjés láprét komplexum, amely átmenetet mutat a homoki gyep felé. Az alsóbb térszínű mélyedésekben magassásos vegetáció alakult ki. Egyes részeken hamvas fűzből álló fűzcsoportok találhatók. A területen védett növényfajok közül megtalálható pl. a fátyolos nőszirom (Iris spuria), szibériai nőszirom (Iris sibirica), kornistárnics (Gentiana pneumonanthe). A gyepet géppel kaszálják. A területet ex lege lápként kihirdették. D5 Közepesen degradált mezofil kaszálórét, védett növényfajról adat nincs a területre vonatkozóan. D6 Jó állapotú kékperjés láprét, melynek egy részét kaszálják. Értékes növényfajok: hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), szibériai nőszirom (Iris sibirica), fátyolos nőszirom (I. spuria). A területet ex lege lápként kihirdették. D7 Az élőhely egy kiszáradt ligeterdő maradvány, melynek egy része telepített égeres. Megtalálható a zöld küllő (Picus viridis) és a sárgarigó (Oriolus oriolus). A területet ex lege lápként kihirdették. D8 Az igen nagy kiterjedésű természetközeli élőhelyfolt területén található a Dabasi Turjános TT. A terület nagy része lőtérként funkcionál, a honvédség hadgyakorlatainak színtere. A folt déli részére leginkább a nyílt és zárt homokpusztagyepek és a nyáras borókások jellemzőek. A mélyebb részeken kisebb foltokban degradált kékperjés láprétek találhatók. Tömegesen fordul elő a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), a pusztai meténg (Vinca herbacea), a homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata) és a kései szegfű (Dianthus serotinus). Kisebb számban találunk homoki kikericset (Colchicum arenarium) és borbás nőszőfüvet (Epipactis atrorubens subsp. borbasii). A védett állatfajok közül előfordul pl. a homoki gyík (Podarcis taurica). Észak felé haladva a területen keresztülfolyik a XX. csatorna, melyre dús hínárvegetáció jellemző. Értékes madarak a területen többek között a bíbic (Vanellus vanellus), a nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) és a réti tücsökmadár (Locustella naevia). A terület másik része szalagerdő: pusztai tölgyes és gyöngyvirágos tölgyes komplex. Itt előfordul a nagy ezerjófű (Dictamnus albus), a tarka nőszirom (Iris variegata) a vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens) és a fehér madársisak (Cephalathera damasonium). A folt közepén elhelyezkedő részen az élőhelyet nyílt és zárt homokpusztagyepek alkotják sok nyáras borókás folttal, az előző két élőhelynél felsorolt fajokkal. Előfordul a lappantyú (Caprimulgus

24

europaeus) és a szalakóta (Coracias garrulus). A mélyebb részeken kisebb foltokban degradált kékperjés láprétek és kiszáradt, degradált égerlápok találhatók. Potenciális rákosi vipera (Vipera ursini susbsp rakosiensis) élőhely. Védett növény a szibériai nőszirom (Iris sibirica), és a fokozottan védett óriás útifű (Plantago maxima). Az élőhelyfolt északi fele túlnyomóan kékperjés láprét, néhol degradált mezofil kaszálókkal. Szukcesszionálisan fiatal élőhelyek. Tömeges a Sadler-imola (Centaurea sadleriana). Előfordul a pókbangó (Ophrys sphecodes), légybangó (O. insectifera), szarvas bangó (O. scolopax), vitézvirág (Anacamptis pramidalis), mocsári kosbor (Orchis laxiflora), hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), szibériai nőszirom (Iris sibirica), fátyolos nőszirom (I. spuria), sárga len (Linum flavum), tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), rostostövű sás (Carex appropinquata), békaliliom (Hottonia palustris), homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata). Rákosi vipera (Vipera ursini susbsp rakosiensis) élőhely. Az országban az itt található állományban legnagyobb a szalakóta sűrűség. Madarak közül előfordul a haris (Crex crex), a füles kuvik (Otus scops), a hamvas rétihéja (Cyrcus pygargus) és a túzok (Otis tarda). További értékes faj pl. a magyar tarsza (Isophya costata). Több jó állapotú kőrises égerláp folt is fennmaradt a területen, melyek nyár közepéig is víz alatt lehetnek. Védett fajaik pl. a szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), a békaliliom (Hottonia palustris). A területet leginkább veszélyeztető tényező a szárazodás, a talajvízszint csökkenés. A legfontosabb természetvédelmi célú beavatkozás a megfelelő vízellátás biztosítása a vizes élőhelyek fennmaradása érdekében (ld. Dabasi Turjános TT p. 38). D9 Az élőhelyfolt nyugati fele ex lege kormos csátés (Schoenus nigricans) láp, melyet erősen szikesedő területek határolnak. A keleti rész egy homoki legelő maradványfolt. D10, D11, D12 Természeti rendelkezésre.

területként

nyilvántartott

élőhelyfoltok

melyekről,

részletes

adat

nem

áll

D13 Homoki sztyeprét, amelyet birkalegelőgént hasznosítanak. Védett fajok a területen: agárkosbor (Orchis morio), poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora), Sadler-imola (Centaurea sadleriana). D14 Részben degradált kékprejés láprét, részben már elgyomosodott mezofil gyep. D15 Az élőhelyfolt a területen lévő legnagyobb összefüggő nyáras borókás-évelő nyílt homokpusztagyep-homoki legelő élőhelykomplex. Katonai területként maradt természeközeli állapotban. Értékes, védett növényfajai pl. a csikófark (Ephedra dystachia), homoki nőszirom (Iris arenaria), homoki kikerics (Colchicum arenarium), pézsmahagyma (Allium moschatum), pókbangó (Ophrys sphegodes), érdes csűdfű (Astragalus asper), báránypirosító (Alkanna tinctoria).

25

A terület déli részén degradált mocsárrét állományok találhatók nádasfoltokkal. Itt előforduló védett növényfaj pl. a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora), sömörös kosbor (O. ustulata), és a feltehetően telepített homoktövis (Hippophae rhamnoides). A területen pusztai tölgyes foltok mellett idős tölgyfákból álló gyöngyvirágos tölgyes foltok is előfordulnak. Állatfajok közül megtalálható a területen a sisakos sáska (Acrida hungarica), költ a szalakóta (Coracia garrulus), valamint ugartyúk (Burhinus oedicnemus) is. Az élőhelyfolt északkeleti sarkának keleti részén láprét-mocsárrét közti átmenetet mutató üde gyeptársulás helyezkedik el, nyugati felén pedig nemesnyár foltok találhatók nőszőfű kisfajokkal, valamint nyílt és zárt homokpusztagyepek, melyeken előfordul a csikófark (Ephedra distachya), a homoki nőszirom (Iris arenaria), a kései szegfű (Dianthus serotinus) és a homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata). Előfordulnak nyáras borókás foltok vörösbarna nőszőfűvel (Epipactis atrorubens subsp. borbasii). D16 Az élőhely egy igen veszélyeztetett pusztai tölgyes folt és évelő nyílt homokpusztagyep valamint zárt homokpusztagyep mozaikja. A területen az akác nagymértékben elterjedt, azonnali természetvédelmi beavatkozás szükséges az élőhelypusztulás megakadályozása érdekében. D17 Legelőként hasznosított láprét-homoki sztyeprét átmenet, mely néhol gyomosodásnak indult. A mélyedésekben zsombékosok illetve ezek degradáltabb formái helyezkednek el. Védett növényfaj: a mocsári kosbor (Orchis laxiflora), mocsári aggófű (Senecio palustris), Sadler-imola (Centaurea sadleriana). D18 Az élőhelyfolt egy jó állapotú kékperjés láprét. D19 A pusztavacsi erdő foltjában idős kocsányos tölgyekből álló pusztai tölgyes maradvány található, fajszegény savanyú homoki gyepekkel. Védett növény a területen a poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora). D20 Másodlagosan – bányagödörben – kialakult fűzláp, nádas-gyékényes foltokkal. A terület déli részén egy homokpusztarét felé átmenetet mutató láprét helyezkedik el. Értékes növényfaj itt pl. a szarvasbangó (Ophrys scolopax). A rákosi vipera (Vipera ursinii subsp. rakosiensis) is megtalálható a déli részeken. D21 Természeti területként nyilvántartott élőhelyfolt, részletes adat nem áll rendelkezésre. D22 A terület ex lege védettként kihirdetett lápterület. D23 Természeti területként nyilvántartott élőhelyfolt, részletes adat nem áll rendelkezésre.

26

D24 Nyáras-borókás, homokbuckás élőhelyfolt, a Tatárszentgyörgyi Ősborókás TT területe. Védett növényfaj pl. báránypirosító (Alkanna tinctoria), homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), kései szegfű. Gyakori a sisakos sáska (Acrida hungarica), imádkozó sáska (Mantis religiosa), homoki gyík (Podarcis taurica), szalakóta (Coracias garrulus), búbosbanka (Upupa epops). D25 Ex lege lápként kihirdetett élőhelyfolt. D26 Lápok, láprétek, mocsárrétek és nedves kaszálók, valamint az ezekbe beékelődő homokbuckák és homoki erdők mozaikja, a Kiskunsági Nemzeti Park törzsterületének egy részlete (IX. törzsterület). Védett faj pl. a lápi csalán (Urtica kioviensis), a gyapjas csűdfű (Astragalus synanthus). Fokozottan védett madárfaj pl.a túzok (Otis tarda) és a fekete gólya (Ciconia nigra). A rákosi vipera élőhelye (Vipera ursinii rakosiensis). G1 Igen degradált, végveszélyben lévő mocsárrét. Degradációja, gyomosodása a rendszeres kaszálás elmaradása miatt következett be. G2 A patakot végigkísérő élőhelyeket mocsárrét foltok illetve mezofil gyepek alkotják, törékeny és fehér fűz (Salix fragilis, S. alba) foltokkal. A vízre nőtt nádas ún. “úszógyepet” alkot, hamvas füzes (Salix cinerea) csoportok helyezkednek el a mélyebb térszíneken. G3 A területen egy horgásztó található, amelyen úszólápok alakultak ki, és melyek jelenleg már leültek. A tó körül nádasodó zsombékosok, égeres illetve degradált mezofil gyepek találhatók. G4, G5 A két élőhelyfolt kékperjés láprétek és nádasfoltok összessége, a Gyömrői Mánya-rét, Nagy-rét helyi jelentőségű védett területtel azonos. Értékes növényei a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), és több orchideafaj. A területen megfigyelték a hamvas rétihéját (Cyrcus pygargus). G6 Nádas, több kisebb nyílt vízfelülettel. A vizet a tulajdonos öntözésre használja. ÉNy-ról vízelvezető csatorna határolja néhány fehér nyár facsoporttal. Területe egyre csökken, mivel a széléből évente beszántanak egy részt. A Ferihegyi repülőtér közelsége (a kifutópályák iránya az élőhely felé mutat), valamint a Budapest-Szolnok vasútvonal (kb. 500 m-re halad el a nádastól) igen komoly zajhatást okoz. A keskenylevelű ezüstfa gyomosít. G7 Több különböző részből áll. A Ny-i kissé különálló területet nádas és magaskórós növényzet borítja. Az ex lege védett láp É-i része szintén nádas, de fás, cserjés állományokkal, sásos foltokkal megszakítva. Néhol még látszanak az egykori zsombékos maradványai. D-i része legeltetett üde gyep, a mélyebb árkokban sásfoltokkal és hamvas fűz cserjecsoportokkal. A kissé magasabban fekvő

27

részeken a gyep szárazodó jelleget mutat. A legelőn kis mesterséges tó (valószínűleg állatitató) található. A területet kisforgalmú aszfaltozott út, a Budapest-Szolnok vasútvonal és a Gyáli (1.) csatorna szeli át. Az út és a vasút által közrezárt terület szintén legelő, de valószínűleg felülvetett. A vasúttól É-ra eső rész nádas. Főként madártani szempontból (mint fészkelő- és táplálkozóhely) értékes. A terület egy részét nem kezelik, emiatt erősen gyomosodik. A legelőkön túllegeltetés nyomai figyelhetők meg. A zsombékos pusztulását a többszöri égetések okozták. A Ferihegyi repülőtér valamint a vasút közelsége miatt jelentős a zajhatás. Vecsés hiányos csatornaellátottságából, valamint a kertvárosokban szokásos kerti hulladékégetésekből eredően talajvíz-, ill. levegőszennyezés terheli az élőhelyeket. Kismértékű illegális hulladéklerakás látható néhány helyen. G8 Valószínűleg felhagyott legelőterület, ma elhanyagolt állapotban van, sok cserjésedő folttal. A mélyebben fekvő részeken kisebb nádasok figyelhetők meg. A Vasadi (2.) főcsatorna és a Gyáli (1.) csatorna halad keresztül rajta. Nem kezelik, amit a cserjésedés is bizonyít. A Ferihegyi repülőtérről kismértékű zajhatás éri a területet. G9 Kicsi nádasok, melyek területe csökkenőben van, kritikus határt ért el. A lakóterület közelsége és kis méretük miatt igen nagy zavarásnak, ill. szennyezésnek vannak kitéve. G10 Az élőhelynek csak egyik része esik Gyál területére, a fennmaradó rész Budapesthez tartozik. Áthalad rajta az M5-ös autópálya és a Gyáli (1.) csatorna. A terület nagy részét cserjésedő nádas és magaskórós növényzet borítja. Kisebb foltban zsombékos is előfordul. A csatorna mentén kaszált gyep van. Az élőhelyfolt elhanyagolt, nem kezelik. Az autópályától csak keskeny és hiányos akác erdősáv választja el, ezért zaj, valamint légszennyezés éri. A területen áthaladó csatorna fokozza a élőhelyek szárazodását. Illegális hulladéklerakás néhány helyen megfigyelhető. A terület ex lege lápként ki volt hirdetve. G11 Legeltetett homokbuckás, gyepes terület spontán cserjésedő-erdősödő foltokkal. Néhány hektáron homoki tölgyes maradványfoltot találunk jellegtelen aljnövényzettel. Csaknem az egész területen felfedezhetők a katonai tevékenység nyomai. A katonai tevékenység igen nagy zavarást jelent az élőhelyekre, mivel a területen évente többször tartanak gyakorlatokat (lőgyakorlat, robbantási gyakorlat, harckocsikkal való közlekedés, lövészárkok ásása, stb.). Az év többi részében a területet birkalegelőként hasznosítják, jellemző a túllegeltetés. Állapota az intenzív használat következtében az elmúlt 10 év alatt jelentősen romlott. G12 Az élőhelyfolt az Ócsai Tájvédelmi Körzet területe, amely a Duna-Tisza köze hajdani kiterjedt lápterülének egyik utolsó nagyobb maradványfoltja. (Ld. Ócsai Tájvédelmi Körzet leírása p. 37.) A mélyebb fekvésű területeken találhatók a lápok, a mocsarak, a rekettyések, a páfrányokban gazdag égeres-, kőrises-, füzes láperdők, a tölgy-kőris-szil ligeterdők, a szürkenyáras erdőfoltok, a magassásos-, láp- és mocsárrétek, a kiszáradó láprétek, itt-ott átmeneti homoki gyepek,

28

összességükben "turjánok". A jégkorszakot követő idők képe, a változatos növényvilághoz és mikroklímához kötődő állatvilág itt megmaradt. Különösen az Alföld lecsapolt mocsárvilágával eltűnő halfajok, kétéltűek, hüllők, a madárvilág, a lepkék, rovarok és más alsóbbrendűek nagy fajszáma a jellemző. Az ingadozó vízviszonyok és a helyben hagyományosan folytatott határhasználat együttes hatására sajátos mocsári erdő- és réttársulások alakultak ki. Közvetlenül az Ócsai Tájvédelmi Körzet mellett helyezkedik el egy helyi védett terület (Ócsai Kiskörös-alja TT). Jelentős részét foglalja el egy ma is művelés alatt álló kavicsbánya és a bányászat hatására kialakult tó. A terület többi részét telepített erdők, valamint értékes legeltetett homoki gyepek foglalják el. A mélyedésekben nádas, sásos, szürkekákás növényzet telepedett meg. G13 Legeltetett hajdani láprét, jelenleg mezofil gyep. A G14, G15, G16, G17 élőhelyfoltok az ún. Alsónémedi Turjánvidék részei. Az 1. katonai felmérés térképei a máig fennmaradt foltoknál vízállásos területet jeleznek. Az 1950-es években még nagyon értékes élőhely volt, szinte minden nádi madárfaj költött benne. 1956-ban még láttak a magasabb területeken túzokot (Otis tarda) és ugartyúkot (Burhinus oedicnemus). A nedves réteken többek között piroslábú cankó (Tringa titanus), nagy goda (Limosa limosa), nagy póling (Numenius arquata) költött. A parlagi viperának komoly populációja élt a területen. Az 1976-78-as meliorációs munkálatokban a vizenyős részeket lecsapolták és beszántották. Az állat- és növényfajok nagy része kipusztult, a ma látható élőhelyek többsége másodlagos. A Turjánvidék négy fennmaradt részlete 1990-ben helyi védettséget kapott (Alsónémedi Turjánvidék TT). G14 Az Alsónémedi (A-3) csatorna mentén fennmaradt keskeny terület, amelyet gyep, nádas, magassásos növényzet borít kisebb facsoportokkal. A terület szárazodik. A szárazabb években a nádas egyes részeit feltörik és beszántják. A gyepeket néhol legeltetik, a többi területet nem kezelik. Kezelési terv nem készült. A környező mezőgazdasági területekről műtrágya- és vegyszerbemosódás, a lakóterületről talajvíz-szennyezés terheli az élőhelyeket. A közeli szarvasmarhatelep (nem zárt módon történő trágyatárolás) szintén talaj- ill. talajvíz-szennyezőforrás. Néhol kisebb illegális hulladéklerakás látható. G15 Változatos terület értékes üde gyepekkel, erdőfoltokkal, a csatorna mellett magyar kőrisekkel és füzekkel. Belső részén két kisebb tó található nádassal körülvéve. DK-i csücskében legeltetett homoki gyepek vannak. Itt található egy kisebb homokbánya is, melyben 5-6 pár gyurgyalag fészkel. Az egyik erdőfoltban egerészölyv (Buteo buteo) fészek van. A terület erősen szárazodik, egyrészt a csatornázás, másrészt a talajvízkutakból való öntözés okozta talajvízszint csökkenés hatására. Az üde gyepeket nem kaszálják, ezért a nád több helyen gyomosít. Előfordul a kékperjés rétek felégetése is. A homoki gyepeken a túllegeltetés jellemző. A környező mezőgazdasági területekről műtrágya- és vegyszerbemosódás éri az élőhelyeket. A nitrogénfeldúsulást az orchideafajok szokatlanul nagy mérete is jelzi. A G15 és G16 terület között 1999 óta működési engedély nélküli szennyvíztisztító üzemel, ahonnan ismeretlen mértékű szennyezés érheti az élőhelyeket. A közeli szarvasmarhatelep (nem zárt módon történő trágyatárolás) szintén talaj- ill. talajvíz-szennyezőforrás. A településhez közeli részeken több helyen illegális hulladéklerakás figyelhető meg. A terület ex lege lápként ki volt hirdetve.

29

G16 Hosszú, keskeny nádasok. A terület egy részét 1-2 éves nemes nyár ültetvény borítja. Szárazodást okoz a rajta áthaladó csatorna ill. a talajvízkutakból való öntözés. A környező szántókról műtrágya- és vegyszerbemosódás éri a területet. A közelben működési engedély nélküli szennyvíztisztító üzemel, ahonnan ismeretlen mértékű szennyezés érheti az élőhelyeket. A közeli szarvasmarhatelep (nem zárt módon történő trágyatárolás) szintén talaj- ill. talajvíz-szennyezőforrás. G17 ÉNy-i részén értékes kékperjés láprétek találhatók védett növényfajokkal. DK-felé a terület szárazodik, a kisebb mélyedésekben nád, vagy sásfoltokkal. A réteket fa- és cserjecsoportok szabdalják, tájképi érték egy idős magányos magyar kőris (Fraxinus excelsior subsp. pannonicus). Veszélyeztető tényező a kezelés hiánya, mivel pont a természetvédelmi szempontból értékesebb részeket nem kaszálják. Jelentősen gyomosít a keskenylevelű ezüstfa, kisebb mértékben a nád és a selyemkóró. A környező szántókról vegyszer- és műtrágyabemosódás érheti a területet. A jelentős forgalmú 52104-es sz. mellékút a terület déli oldalán halad el. G18 Egy része felülvetett mezofil gyep, de a mélyebb vízállásos részein magassásos található. Főként a madárvilága értékes, csapadékosabb években gyakoriak a különféle parti madarak. A területen álló átjátszótorony környezetében száraz sztyeppmaradvány található, ahol poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora) él. G19 A terület jó állapotú, kielégítő vízellátottságú kormos csátés láprét. Védett fajai pl.: mocsári kosbor (Orhis laxiflora), madárfajok közül megfigyelt a búbos pacsirta (Galerida cristata), a sárga billegető (Motacilla flava). G20 A terület ex lege védettként kihirdetett lápterület. G21 Természeti területként nyilvántartott élőhelyfolt, részletes adat nem áll rendelkezésre. Északi része ex lege kihirdetett lápterület. G22 Régen a területen tó volt, mára kiszáradt. A volt tómederben másodlagos nádas alakult ki. Védett növényfaja a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris). G23 Az élőhelyfolt a törpe nőszirom élőhelye, helyi védettséget élvez. G24 A területen szikes rétek találhatók, nádasfoltokkal vegyesen. Értékes növényfaj a területen az erdélyi útifű (Plantago schwartzenbergiana). Az élőhelyfolt a nagy kócsagnak (Egretta alba) és a túzoknak (Otis tarda) szolgál táplálkozási területként.

30

G25, G26 Az élőhelyfoltok láprét és mezofil gyep, szikes rét, birkalegelő, marhalegelő mozaik, részletes adt nem áll rendelkezésre. G27 Az élőhelyfolt üde gyomos gyep, mely tájképileg értékes és potenciálisan visszaalakítható jó élőhely. Megfigyelt madárfajok: fürj (Coturnix coturnix), sárga billegető (Motacilla flava). G28 Tölgy-kőris szil ligeterdő maradvány, belsejében kisebb vízállásos területtel. Tájképileg is értékes. Egy részén futballpályát alakítottak ki. A terület erősen szárazodik, egyrészt a csatornázás, másrészt a talajvízkutakból való öntözés okozta talajvízszint-csökkenés hatására. Az erdőbe beékelődve szántókat és felhagyott szántókat találunk. A környező mezőgazdasági területekről műtrágya- és vegyszerbemosódás, a lakóterületről talajvíz-szennyezés éri az élőhelyeket. A területet nem kezelik, kezelési terve nincs. Az erdőszélek a környékbeli lakosság kedvelt illegális hulladéklerakóhelyei.

31

A VÉDETT TERÜLETEK (3.SZ TÉRKÉPMELLÉKLET) JELLEMZÉSE Ex lege területek Az ex lege területeket a 1996. évi LIII. törvény (Törvény a természet védelméről) alapján a nemzeti park igazgatóságok hirdetik ki. Ex lege státuszt kap többek között valamennyi szikes tó és lápterület, ezeknek a törvény általi definíciója az alábbiakban olvasható. Az ex lege területek országos jelentőségű védett területeknek minősülnek. Jelenleg is folyik az ex lege területek kihirdetése a nemzeti park igazgatóságok keretén belül. “ (1) Természeti érték és terület kiemelt oltalma a védetté nyilvánítással jön létre. (2) E törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár. Az e bekezdés alapján védett természeti területek országos jelentőségűnek [24. § (1) bekezdés] minősülnek.“ “a láp olyan földterület, amely tartósan vagy időszakosan víz hatásának kitett, illetőleg amelynek talaja időszakosan vízzel telített, és da) amelynek jelentős részén lápi életközösség, illetve lápi élő szervezetek találhatók, vagy db) talaját változó kifejlődésű tőzegtartalom, illetve tőzegképződési folyamatok jellemzik; e) a szikes tó olyan természetes vagy természetközeli vizes élőhely, amelynek medrét tartósan vagy időszakosan legalább 600 mg/liter nátrium kation dominanciájú oldott ásványi anyag tartalmú felszíni víz borítja, illetve a területén sziki életközösségek találhatók;” (részlet a 1996. évi LIII. törvényből, 23. §)

Helyi jelentőségű védett területek Alsónémedi: Alsónémedi Turjánvidék (G14-G17) Természetvédelmi kezelő: Alsónémedi Önkormányzata 1990-től helyi védett a hajdani turjánvidék Alsónémedin fennmaradt része. Leírását ld. G14-G17 élőhelyfoltnál. Bugyi: Törpe nőszirom termőhelye (G23) Törzskönyvi száma: 12/88/TT/90 Kiterjedése: 9,4 ha Természetvédelmi kezelő szerv: Bugyi Önkormányzata A terület a törpe nőszirom (Iris pumila) nagyobb populációjának élőhelye. A törpe nőszirom meglehetősen elterjedt az országban, populációit veszélyeztető legfőbb tényező a virágszedés, virággyűjtés, illetve a szomszédos szántókon zajló tarlóégetés átterjedése a területre. A virágszedési tilalomra vonatkozó táblák elhelyezése szükséges lenne a terület határában, valamint virágzási időszakban őrszolgálat szervezése csökkenthetné a veszélyeket. Gyömrő: Mánya-rét, Nagy-rét (G4-G5) Természetvédelmi kezelő: Gyömrő Önkormányzata

32

A két helyi jelentőségű védett terület vizenyős láprét nádas foltokkal. A lápréten előfordul többek között a keskenylevelű gyapjúsás (Eripohorum angustifolium), mocsári kosbor (Orchis laxiflora), őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), de megfigyeltek a területen hamvas rétihéját is (Cyrcus pyrargicus). Monor: Forráskörnyék Természetvédelmi kezelő: Monor Önkormányzata A területen a rétegvizekből fakadó forrás körül mocsár, mocsárrét és fűzliget maradványok találhatók. Az aszályos időjárás miatt a terület szárazodott, de a forrás környékén a vízutánpótlás még kielégítő volt a 90-es évek végén.

Ócsa: Ócsai Kiskőrös-alja (G12 egy részlete) Természetvédelmi kezelő szerv: Ócsa Önkormányzata Közvetlenül az Ócsai Tájvédelmi Körzet mellett helyezkedik el, élővilágában hasonló ahhoz. 1994-ben hozták létre, azzal a céllal, hogy a területén található értékes homoki gyepeket és üde gyepeket megőrizzék, a területen található (1976-tól működő) kavicsbányató terjeszkedését megakadályozzák. Bár valószínűleg a bányát a közeljövőben felhagyják, történtek törekvések a bányatelek bővítésére, így nem zárható ki a művelésből való kivonás, mint potenciális veszélyforrás. A gyepeken gyakori a túllegeltetés. Alsónémedi szántóiról vegyszer- és műtrágyabemosódás terheli a területet. Az 50-es főútvonalról légszennyezés és zaj éri a területet. A bányaművelés szintén zaj- ill. szennyezőforrás (bányagépek okozta levegőszennyezés, por, stb.). A tó a környék lakosságának kedvelt kiránduló- és fürdőzőhelye, a tó melletti terület pedig a cross-motorosok által gyakran látogatott "edzőterep", ezért jelentős az emberi zavarás (zaj, illegális hulladéklerakás, talaj feltúrása). Veszélyeztető tényezőnek tekinthetjük a kezelési terv hiányát is. Tatárszentgyörgy: Orbán-erdő Törzskönyvi száma: 12/55/TT/79 Kiterjedése: 10 ha Természetvédelmi kezelő szerv: Tatárszentgyörgy Önkormányzata Az erdő inkább erdészeti történeti szempontból érdekes, idegenhonos fajokat tartalmazó ültetvény. Tatárszentgyörgy: Ősborókás (D15) Kiterjedése: 10 ha Természetvédelmi kezelő szerv: Tatárszentgyörgy Önkormányzata A területen található borókás-nyáras a homokpusztagyepek mozaikjaival értékes maradvány élőhelyet képez. A borókás-nyáras foltok között számos védett homokgyepi növényfaj él: báránypirosító (Alkanna tinctoria), kései szegfű (Dianthus serotius), homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica). Védett állatfajok közül megtalálható pl. a sisakos sáska (Acrida hungarica), az imádkozó sáska (Mantis religiosa), homoki gyík (Podarcis taurica), a zöld gyík (Lacerta viridis), a kenderike (Carduelis cannabina), a búbosbanka (Upupa epops), és a szalakóta (Coracias garrulus).

33

A terület természetvédelmi kezelésében a legfontosabb feladat az agresszívan terjedő tájidegen fafajok megtelepedésének megakadályozása. A terület szomszédságában kerülni kell az ilyen fajokból álló ültetvények telepítését. A tűzkár előfordulása szintén potenciális veszélyforrás a területen. Országos jelentőségű védett területek Ócsai Tájvédelmi Körzet (G12) Törzskönyvi száma: 112/TK/75 Kiterjedés: 3575,5 ha (Fokozottan védett terület 1412 ha) Ramsari területként nyilvántartva: 1078 ha Természetvédelmi kezelő szerv: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Az Ócsai Tájvédelmi Körzet a Duna-Tisza köze hajdani kiterjedt lápterület egyik utolsó nagyobb maradványfoltja. Botanikai és állattani ritkaságait, értékeit a XIX. századi lecsapolások eredménytelensége miatt fennmaradt állandó vízjárásának köszönheti. Területének egészére jellemző a mozaikosság, vagyis a nyílt vizek, a mocsári és lápi növényzet, a sztyepprétek vízellátottságtól függő változatos mintázata, ami egyben a terület legfőbb természeti értéke is. A természeti értékek mellett a tájvédelmi körzet településhez kötődő részein a kultúrtörténeti, népművészeti, építészeti értékek is igen jelentősek. A tájvédelmi körzet területe a természetközeli élőhelyek mellett azokkal közvetlenül érintkező mezőgazdasági területeket illetve településrészeket is magába foglal. A tájvédelmi körzet növénytani értékei közé tartoznak a vizes élőhelyek – a láprétek, égereskőrises láperdők, a rekettye füzes fűzlápok, a mocsári és nyílt vizi növényzet, az úszólápok valamint az ezekhez kötődő növénytani ritkaságok és védett fajok pl. lápi csalán (Urtica kioviensis), lápi békabuzogány (Sparganium minimum), a gyapjúsás fajok (Eriophorum spp), a védett nőszirom fajok (Iris spuria, I. sibirica), illetve a számos orchidea faj. Zoológiai értékei közé tartozik a rendkívül gazdag madárvilág, melynek értékes képviselője pl. a hamvas rétihéja (Circus pygargus), a nagy póling (Numenius arquata), a haris (Crex crex). Halfajok közül igazi különlegesség a területen a lápi póc (Umbra krameri). A kétéltű és hüllőfauna szintén igen gazdag. Gerinctelen állatfajok közül a területen jelentős értéket képviselnek a ritka endemikus maradványfajok, mint pl. a szárazföldi ászkarák (Armidillidum zenckeri), egy ikerszelvényes faj: Poydesmus schessburgensis, az ezüstsávos medvelepke (Coenonympha oedippus) és a kis gyékénybagolylepke (Nonagria nexa). Az Ócsai TK – a Turjánvidék többi részéhez hasonlóan – a Duna elhagyott és feltöltődött medreiben alakult ki. A lecsapolási munkálatok 1928-ban a kezdődtek, a tőzeg kitermelésének kezdete az Öregturjánban az 50-es évek elejére tehető. A bányászattal 1975-ben hagytak fel, amikor védetté nyilvánították a területet. Részletes felmérése és kezelési terve 1986-ban készült el. A 80-as években igen erős szárazodási folyamatok indultak be. A szárazodás részben a Duna-völgy-főcsatorna és a hozzá kapcsolódó csatornahálózat vízelvezető hatása miatt, részben az aszályos időjárás miatt gyorsult fel. A 90-es években vízrendezési munkálatokat kezdtek a megfelelő vízellátás biztosítása érdekében, vagyis a csatornákra vízvédelmi műtárgyakat telepítettek. A vízszabályozási műtárgyak működése azonban nem kielégítő, mivel gyors nyitásuk ill. zárásuk nem valósítható meg, ezért a szerves anyagok kiöblítése nem tökéletes, a lápi területek mocsarasodása megindult. Alsónémedi és Ócsa É-i mezőgazdasági területeiről emellett műtrágya- és vegyszerbemosódás éri a tájvédelmi körzetet, ami szintén a lápok feltöltődésének folyamatát gyorsítja. A megfelelő vízellátás biztosítása elengedhetetlen a vizes élőhelyek fennmaradása szempontjából.

34

A rétek és gyepek fennmaradásáshoz a rendszeres kaszálás elengedhetetlen a beerdősülés megakadályozása érdekében. A környéken nincsen kisüzemi állattenyésztés, ezért a réteket géppel kaszálják, ami ugyanakkor különböző problémákat okozhat (alacsony tarló, talajtömörödés stb.). A gyepek és szántók találkozásánál gyakori a beszántás, főként szárazabb években, ez csökkenti a természetközeli élőhelyek kiterjedését. A csatornahálózat kiépített, de még nem teljes a rákötöttség, ezért kismértékű szennyezés érheti a felszín alatti vizeket. Az 50-es számú út igen közel halad el a területhez, a zaj és a szennyezési ártalom csökkentése szükséges. Budapest közelsége miatt jellemző a szervezetlen turizmus, a turistaútvonalak jelölése nem megfelelő. A közelben elhelyezkedő kavicsbányató üdülési célú igénybevétele nagy veszélyt jelentene a természetközeli élőhelyekre nézve. A környékbeli településeken nem, vagy rosszul megoldott a hulladékszállítás, -elhelyezés, ezért gyakori az illegális lerakás a tájvédelmi körzet területén. Dabasi Turjános Természetvédelmi Terület (D8 ) Törzskönyvi száma: 86/TT/66 Kiterjedése: 148,1 ha Természetvédelmi kezelő szerv: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság A Dabasi Turjános élőhelykomplexe az Ócsai Tájvédelmi Körzet területéhez hasonlóan a DunaTisza közi lápterületek maradványa. A TT területén a vízellátástól függően a lápi- és mocsári növényzet, a láperdők valamint a szárazabb gyepek foltjai egyaránt megtalálhatók, számos értékes növény- és állatfajjal. Az égeres láperdőkben megtalálható pl. a szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), a békaliliom (Hottonia palustris). A lápréteken nagy tömegben nyílik mintegy 10 orchideafaj, nősziromfélék (Iris sibirica, I. spuria, I. variegata), a fehér zászpa (Veratrum album), és a mocsári aggófű (Senecio palustris). A turjános madárvilága igen gazdag, a haris (Crex crex) mellett pl. rendszeresen fészkel a területen pl. a hamvas rétihéja (Circus pygargus), a nagy póling (Numenius arquata), a vörös vércse (Falco tinnunculus). A területet leginkább veszélyeztető tényező a Duna-völgyi főcsatorna megépítésével megkezdődött lecsapolási munkálatok következményeként a terület szárazodása. Az égerlápok és a láprétek vízellátása folyamatosan csökken, a talajvíz szintje süllyed. A szárazodás következményeként a növénytársulások jellemző fajai eltűnnek, gyomososási folyamatok illetve szikesedési folyamatok indulnak be. A terület természetvédelmi célú kezelésének fő feladata a vízellátás biztosítása, a vízpótlás. A szárazodás mellett bizonyos területeken még a honvédségi lőgyakorlatok mechanikai hatásai is degradálják a területeket, ezeknek a károknak a mérséklése kívánatos. A természeközeli élőhelyfoltokkal közvetlenül határos szántóterületeken a műtrágyázás visszaszorítása fontos feladat. Peszéradacsi rétek - Kiskunsági Nemzeti Park törzsterület (IX. sz egység) Kiterjedése: 5757 ha Természetvédelmi kezelő szerv: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Az 1990 óta védett terület a Duna-Tisza köze egy máig megmaradt, egykor oly jellemző vízjárta területet, a turjánvidéket őrzi. Változatos élőhelyei közül említést érdemelnek a lápok, láprétek,

35

mocsárrétek és nedves kaszálók, valamint az ezekbe beékelődő homokbuckák és homoki erdők. A terület kiemelkedő tájképi értékei mellett jelentős természeti értékekkel bír. Kiemelkedőek a botanikai értékek, melyek több fokozottan védett és veszélyeztetett fajt foglalnak magukba, mint a szarvas(Ophrys scolopax ssp. cornuta), légy- (O. insectifera) és pókbangó (O. sphecodes), a vitézkosbor (Orchis militaris), a vitézvirág (Anacamptis piramidalis), a szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea), további 6 orchideafaj, a mocsári kardvirág (Gladiolus palustris), a korcs és a szibériai nőszirom (Iris spuria és I. sibirica). A terület a veszélyeztetett rákosi vipera (Vipera ursinii subsp rakosiensis) egyik legjobb élőhelye. Madárvilágának jelentős tagjai az itt fészkelő nagy póling (Numenius arquata), a hamvas rétihéja (Circus pygargus), a túzok (Otis tarda), a szalakóta (Coracias garrulus), a gyurgyalag (Merops apiaster). A hagyományos gazdálkodási módszerei biztosítják a természeti értékek fennmaradását, egyben hozzájárulva kulturális örökségünk fenntartásához. A területre vonatkozó legfontosabb természetvédelmi feladatok a vizes élőhelyek megfelelő vízellátottságának biztosítása, és az extenzív gazdálkodási módok elterjesztése a területen. Csévharaszti Ősborókás Természetvédelmi Terület (M16) Törzskönyvi száma: 2/TT/40 Kiterjedése: 105 ha Természetvédelmi kezelő szerv: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság A Duna-Tisza köze egyik legváltozatosabb természeti tája a Csévharaszt térségben elterülő homoki erdőssztyepp terület. Az ún. Buckás-erdő vegetációja nyáras borókással váltakozó homoksztyepp, melyben a védett növényfajok közül megtalálható pl. a csikófark (Ephedra distachya), a fokozottan védett, endemikus tartós szegfű (Dianthus diutinus), és a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica). A terület rovarfaunájában a Duna-Tisza közi hátság ritka fajait találhatjuk meg (pl. futrinkák, hangyalesők). A hüllők közül a homoki gyík és a zöld gyík, a madárfaunából a fokozottan védett szalakóta említhető. A buckasorok tájképi, geológiai értékei is jelentősek. Az illegális tartózkodás, tűzrakás veszélyeztetheti a természeti értékeket, ezért a területet rendszeresen ellenőrizni kell. A területet a legnagyobb mértékben veszélyezetető tényező a közvetlen szomszédságában elhelyezkedő feketefenyő és akác telepítés, amelyekből a kiszabaduló tájidegen fajok terjedése fenyegeti a természetközeli élőhelyet.

Magyarország Földrajzi Középpontja Természetvédelmi Terület Törzskönyvi száma: 167/TT/78 Kiterjedése: 4,5 ha Természetvédelmi kezelő szerv: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság A területet 1978-ban avatták fel, a jeltorony Magyarország geometriai középpontját jelöli. A jeltorony állagmegőrzése és a körülötte lévő terület rendezett állapotban való tartása legfontosabb feladat.

36

ALAPVETŐ TUDNIVALÓK A TERMÉSZETVÉDELEM TÖRVÉNYI SZABÁLYOZÁSÁRÓL A természetvédelem hatósági feladatait a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium miniszterének irányítása alatt álló hivatal, a nemzeti park igazgatóságok, a települési önkormányzat és szervei, valamint a jegyző látják el. (1996. évi LIII. törvény 58. §). A természetvédelmi hatóság jogkörét a 1996. évi LIII. törvény (Törvény a természet védelméről) szabályozza. A törvény kitér a természeti területek és értékek általános védelmére és kiemelt oltalmára, amely a védett természeti értékekre (pl. területekre, fajokra) vonatkozik. Az országos jelentőségű védett területek esetében a természetvédelmi hatósági feladatokat első fokon a nemzeti park igazgatóságok végzik. A helyi jelentőségű védett területek esetében ezzel a jogkörrel a település jegyzője van felruházva. (1996. évi LIII. törvény 57. §) Amennyiben a település helyi védett területtel rendelkezik, az önkormányzat a természeti értékek védelmében nem csak a településrendezési tervvel szabályozhatja a területek használatát (mint a nem védett területek esetében), hanem az 1996. évi LIII. törvényre támaszkodva elsőfokú hatóságként léphet fel a védett területre vonatkozó bármilyen igazgatási, szabályozási ügyben. Védetté nyilvánítási eljárás A védetté nyilvánítási eljárásra bárki javaslatot tehet. A védetté nyilvánítás előkészítését az első fokú természetvédelmi hatóság hivatalból kezdi meg. (1996. évi LIII. törvény 25§). Helyi jelentőségű védett területek esetében a települési jegyzőnek “a terület védetté nyilvánításának indokoltságát alátámasztó iratok megküldése mellett meg kell keresnie az igazgatóságot, hogy kívánja-e a terület országos jelentőségű védett természeti területté nyilvánítását.”(1996. évi LIII. törvény 25§, (2)). Ha a nemzeti park igazgatóság indokoltnak tartja a terület országos védetté nyilvánítását, a további eljárás lefolytatását elvégzi. Amennyiben helyi jelentőségű védettségre javasolt a terület, a védetté nyilvánítási eljárást a települési önkormányzat folytatja le. Az eljárás során a hatóságnak mindazokkal egyeztetni kell, akikre a védetté nyilvánításból kifolyólag a területre vonatkozó jogok illetve kötelezettségek hárulnak, illetve akiknek “jogos érdekét a védetté nyilvánítás közvetlenül érinti” (1996. évi LIII. törvény 25§, (3)). A védetté nyilvánított területre a természetvédelmi hatóságnak kezelési tervet kell készítenie, és rendeletben megjelentetnie, a tervet 10 évenként felül kell vizsgálni (1996. évi LIII. törvény 36 § (3)). Ha a természeti értéket közvetlen veszély fenyegeti, lehetőség van az ún. “ideiglenes védetté nyilvánításra” is (1996. évi LIII. törvény 27 §), amely 3 hónapig állhat fent. A hatóságnak a védetté nyilvánítás megtörténte után az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni a védetté nyilvánítás tényét, táblával meg kell jelölnie a védett értéket. (1996. évi LIII. törvény 26 §).

A NATURA 2000 RENDSZERE3 Magyarország Európai Uniós csatlakozásának feltétele a közösségi és a hazai jogszabályok harmonizációja minden ágazat, köztük a természetvédelem területén. A csatlakozás Magyarországra nézve számos új természetvédelmi kihívást és feladatot jelent. Az EU természetvédelmi szabályozásának három alappilléréből az első kettő, amely a természetvédelmi szabályozás fő alapja: 1. A Tanács 79/409/EGK (1979. április 2.) sz. irányelve a vadon élő madarak védelméről (“madárvédelmi irányelv”). Célja a tagállamok területén előforduló összes madárfaj védelme, ezen túl

37

a fokozottan veszélyeztetett madárfajok védelme érdekében az ún. Különleges Madárvédelmi Területek (Special Protection Areas, röv: SPA) kijelölését is célul tűzi ki. 2. A Tanács 92/43/EGK (1992. május 21.) sz. irányelve a természetes élőhelyek, a vadon élő állatok és növények védelméről (“élőhelyvédelmi irányelv”). Célja a madarakon túl a veszélyeztetett növény- és állatfajok illetve azok élőhelyeinek védelmének szabályzása. Ennek az irányelvnek a keretében a tagállamoknak közösen ki kell jelölniük az ún. Különleges Természetmegőrzési Területek hálózatát (Special Conservation Interests, röv: SCI) . A két típusú területi hálózat (SPA és SCI együttesen) adja meg az európai jelentőségű területek ökológiai hálózatát, ami a Natura 2000 nevet kapta. Mindegyik állam kötelessége – így Magyarországé is – hogy elkészítse a nemzeti listát a Közösségi Jelentőségű Területekről, amelyeket aztán közösségi szinten értékelnek, és az Európai Bizottság jóváhagyásával válnak Különleges Természetmegőrzési Területekké, így alkotva a Különleges Madárvédelmi Területekkel együtt a Natura 2000 hálózatot. A Natura 2000 területekre vonatkozó természetvédelmi kezeléseket és speciális feladatokat a tagállamoknak kell felvállalniuk és lebonyolítaniuk. Magyarország kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a csatlakozás időpontjáig kihirdeti a Különleges Madárvédelmi Területek listáját, valamint hogy elkészíti a nemzeti listát a Közösségi Jelentőségű Területekről az élőhelyvédelmi irányelv alapján. A három kistérség területére vonatkozó Natura 2000 területkijelöléseket a 4.sz. térképmelléklet mutatja. A jelenleg egyeztetés alatt álló rendelettervezet szerint a kihirdetett területeken a nemzeti park igazgatóságok engedélyezéséhez kötik a területen folytatandó tevékenységeket Amennyiben azok a területeken lévő fajok populációit illetve az élőhelyeket nem károsítják, kiadható az engedély a tervezett fejlesztésre, beruházásra. A területek kijelölése folyamatos egyeztetéssel történik. Fontos tudni, hogy a Natura 2000 mögött jelentős EU támogatási rendszer áll, ez tehát forrásokat is jelent a területkijelölésekkel érintett földtulajdonosok, gazdálkodók számára. A 4.sz. térképmelléklet mutatja a javasolt Különleges Madárvédelmi Területek és Különleges Természetmegőrzési Területek csoportját a térségre vonatkozóan.

A MAGYAR NEMZETI ÖKOLÓGIAI HÁLÓZAT18 1993 novemberében megszületett az Európai Ökológiai Hálózat koncepcója a Maastrichti Kongresszuson abból a célból, hogy az egyre fogyó európai természetes vagy természetközeli élőhelyeket védetteket és nem védetteket egyaránt – egy regionális európai rendszerbe összekapcsolja. Az elképzelés újszerűsége abban rejlett, hogy a természetvédelmi érdekek érvényesítését az élőhelyek egy rendszerben való kezelésével kiterjesztette a nem védett területekre is, a természetes vagy természetközeli élőhelyeket magába foglaló táj védelmére. A nemzeti ökológiai hálózatok kialakításának kötelezettségét Magyarország is elvállalta. A 1996. évi LIII. törvény (Törvény a természet védelméről) meghatározza a nemzeti ökológiai hálózat kijelölésének feladatát. A Nemzeti Ökológiai Hálózat országos szinten változó méretarányban, áttekintő jelleggel elkészült a nemzeti park igazgatóságok által. Az ökológiai hálózat elemeire vonatkozó szabályozás azonban rendelet szinten még nem készült el. Az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény mellékletében kihirdette a Nemzeti Ökológiai Hálózat térképét, definiálta a különböző részeket, de ez a megközelítés nem természetvédelmi, hanem településrendezési szempontból utal az ökológiai hálózatra. Az 5.sz. térképmellékleten látható a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság által készített ökológiai hálózat a tárgyi kistérségekre vonatkozóan. A Magyar Nemzeti Ökológiai Hálózat és a Natura 2000 területek egymáshoz képesti viszonya sem területileg sem jogilag nem tisztázott jelenleg.

38

HOSSZÚTÁVÚ

TERMÉSZETVÉDELMI FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ: ÖKOLÓGIAI HÁLÓZAT

Amikor a természetvédelem céljait területi lehatárolásokkal, területhasználati szabályozásokkal igyekszünk kézzelfoghatóvá tenni, gyakran nem beszélünk másról, mint a máig fennmaradt értékes élőhelyek kijelöléséről. Logikus megközelítés, hiszen a természetvédelem legfontosabb célterületei valóban azok az élőhelyek, ahol fennmaradtak a természetes, őshonos flóra és fauna közösségei, ahol a tájhasználat csak olyan mértékű és jellegű volt, hogy nem okozta a természeti világ maradéktalan eltűnését. Hogy miért nem elegendő mégsem e területekkel foglalkoznunk, az könnyen belátható. Egy nagy kiterjedésű, emberi használat alatt nem álló, összefüggő természeti környezetben a növények és állatok szabadon terjednek, mozognak, bonyolult és szerteágazó táplálékhálózatok, vándorlási útvonalak szövik át az élőhelyeket. Az élővilág jól alkalmazkodott az élettelen környezet változásaihoz, olyannyira, hogy a látszólág komoly károkat okozó jelenségek (mint például az áradás, a tűz) bizonyos életközösségek fennmaradásának, megújulásának a feltételei. Ugyanakkor egy nagy kiterjedésű élőhelyrendszerben mindig találunk olyan belső magterületet, ahol már az emberi tevékenységek közvetett hatásai sem érződnek, vagyis a talajvíz és levegő szennyeződése, a zajhatások, a vízfolyások szabályozásának hatásai, nem vagy alig mutatkoznak. Ilyen terület hazánkban gyakorlatilag nincs, hiszen itt a nagyobb természetközeli területek is (mint például a Börzsöny) erőteljes gazdálkodás színterei (erdészeti hasznosítás). Példaként hozhatjuk azonban a közismert Yellowstone Nemzeti Parkot (Észak-Amerika). Mi történt hazánkban az intenzív tájhasználat következtében? A nagy, összefüggő természeti rendszer apró foltokra szabdalódott, nagy része megsemmisült a szántóföldi használat, a települések terjeszkedése, az idegenhonos fajokból álló faültetvények miatt. Mivel a fennmaradt élőhelyfoltok általában kicsik, erősen hat állapotukra az, hogy a környezetükben található területeken milyen tájhasználat zajlik (műtrágyák, vegyszerek, intenzív öntözés miatt kialakuló lokális vízhiány). Ebből rögtön következik, hogy a megmaradt természetközeli élőhelyfoltok megőrzéséhez nemcsak az élőhely területén, hanem annak környezetében is biztosítani kell a természetvédelmi szempontból kedvező területhasználatot. A természetközeli élőhelyeket csak akkor lehet megőrizni, ha megőrizzük hozzá – legalább lokálian – azt a környezeti rendszert, mely a feltételeit jelenti az élőhely fennmaradásának. Az élőhelyek felszabdalódásával (az ún. fragmentációval) egy másik probléma is felmerül. Az állat- és növényfajok terjedési, vándorlási útvonalaiban, a táplálékhálózatok működésében zavarok léptek fel. Közismert példa, hogy országutak mentén helyenként békamentő akciókat szerveznek a kétéltűek vándorlási időszakában (szaporodási periódus eleje). A békák nem ugyanott töltik el életük nagy részét, mint ahol kifejlődtek, de tavasszal, a szaporodási időszakban mindig visszatérnek születésük színhelyére, hogy petéiket ott rakják le. A vándorlás útvonala évezredek során vésődött be a békákba, ezért az ösztön akkor is a megszokott útvonal bejárására kényszeríti az egyedeket, ha ott időközben település, vagy autóút létesült. A békák példája jól megfigyelhető esete annak, amikor egy vándorlási útvonal, két élőhely közötti faj szintű kapcsolat az élőhelyek területén kívülre helyeződik a fragmentáció miatt. Sajnos nagyon sok faj esetében meg sem tudjuk mondani, hogy a jelenlegi, feldarabolódott élőhelyek között hol és hogyan közlekednek, illetve, hogy közlekednek-e egyáltalán. Nyilvánvaló ugyanis az, hogy egyes fajok – főleg a kis mozgásképességű állatok és a növények egy része – nem tudnak az élőhelyen kívülre terjedni, más élőhelyfoltokra átjutni, ha a közöttük lévő távolság túl nagy, vagy jellege miatt nem átjárható az élőlény számára (pl. település). Ezeknek a fajoknak az állományai bezáródnak az élőhely megmaradt foltjába és elvesztik kapcsolatukat máshol élő fajtársaikkal.

39

Mi az ökológiai hálózat? Az ökológiai hálózat tágan értelmezve az élőhelyeken belüli és az élőhelyek közötti kapcsolatok összessége. Biológiai szempontból vizsgálódva nyilvánvaló, hogy minden fajnak más és más léptékű, felépítésű az ökológiai hálózata, hiszen az élőhelyek más és más részéhez kötődnek, különbözik a mozgásképességük, terjedési/vándorlási módjuk, stb. Vannak fajok, amelyek számára a jelenlegi, feldarabolódott élőhelyrendszer sem jelent problémát a terjedésben, vándorlásban (ilyen például a széncinege) és vannak olyanok, melyek vélhetően bezáródnak egy-egy fokozatosan szűkülő élőhelyfoltra (ilyen lehet például a bikapók). Ha tisztán biológiai szempontból vizsgáljuk az ökológiai hálózat fogalmát, akkor két következtetést azonnal le kell vonnunk: ƒ

nem kapunk egy, jól megfogható hálózatot, helyette fajcsoportonként – különböző hálózatok összességét;

sokféle

–

fajonként,

vagy

ƒ

néhány fajtól eltekintve nincs elegendő ismeretünk a ténylegesen működő természeti kapcsolatok térképi megjelenítéséhez, vagyis egészen egyszerűen nem tudjunk megmondani, hogy az egyes növények és állatok a jelenlegi felszabdalt élőhelyek között hogyan és miért mozognak.

A biológiai problémák mellett ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a fő természetvédelmi veszély, vagyis az élőhelyek közötti izoláció fokozódása ellen azonnal cselekednünk kell, legalább azzal, hogy a keretfeltételeit biztosítjuk az élőhelyek közötti kapcsolat megőrzésének/kialakításának. Tekintsünk tehát az ökológiai hálózat kijelölésére úgy, hogy az a megmaradt élőhelyfoltok biztonságos területi megőrzését és a közöttük lehetséges kapcsolatrendszert hivatott megvédeni. Az ökológiai hálózat a) területi (térképi) lehatárolással jelölhető ki; b) funkcionális, egyenrangú egységekből áll: magterület, folyosó, pufferterület; c)

tartalmazhat helyreállítandó (rehabilitálandó) részeket (élőhelyfejlesztés);

d) egységeihez olyan területhasználati szabályozást rendel, melyek mellett a hálózati funkció hosszú távon biztosítható; e) a hálózatban lyukak vannak, az eddig megvalósult, ökológiai gátként működő infrastruktúra miatt. Az ökológiai hálózat a nemzetközi gyakorlat szerint az alábbi részekből tevődik össze: Magterület: Az értékes élőhelyek, fajok állományának közvetlen, területi védelmét szolgáló egységek. Folyosó: A természetközeli élőhelyek közötti kapcsolat megőrzését biztosító területek. Két típusa van: folyamatos folyosó és megszakított folyosó (“stepping stones”). Pufferterület: A hálózat elemeinek védőzónája, melynek célja a magterületre és a folyosókra ható környezeti terhelés csökkentése. Rehabilitációs terület: Olyan területrész, mely helyreállítást követően töltheti be hálózati funkcióját. Helyreállítandó rész bármelyik hálózati elemen belül lehet.

40

Az ökológiai hálózatban lyukak vannak, ezek az ún. ökológiai gátak (barrierek). A gátak olyan elsősorban infrastrukturális - elemek, melyek végérvényesen, helyreállíthatatlanul szakítják meg az élőhelyek közötti biológiai kapcsolatok nagy részét. Ilyen elemek például a soksávos autópályák és a nagyforgalmú főutak, a települések, az ipartelepek, logisztikai központok, lakóparkok és bevásárlóközpontok.

GYÁL, MONOR, DABAS STATISZTIKAI KISTÉRSÉGEK RÉSZLETES ISMERTETÉSE (6. ÉS 7. SZ TÉRKÉPMELLÉKLETEK)

ÖKOLÓGIAI

HÁLÓZATÁNAK

Tárgyi kistérségek nagy része Budapest tágabb agglomerációjához tartozik. A főváros közelsége miatt jelentkező intenzív infrastrukturális fejlődést tükrözi a természetközeli élőhelyek eloszlása: az értékes területek kis méretűek és szórtan helyezkednek el, egymástól általában nagy kiterjedésű szántók, települések, vagy faültetvények határolják el. Jelentős az ökológiai barrierként működő egyéb építmények (iparterületek, főutak) mennyisége is. Nagyobb, összefüggő természetközeli élőhelyek Ócsa, Dabas és Táborfalva térségében találhatóak: Ócsa környékén a 70-es években létrehozott Ócsai Tájvédelmi Körzetben a természetvédelmi oltalom biztosította az élőhelyek fennmaradását, míg Dabas-Táborfalva térségében a lakosságtól nagyrészt elzárt katonai területen maradtak meg az értékek. A kistérség egyéb részein ritka a nagyobb összefüggő élőhelyfolt, ezért az ökológiai hálózatot szórt magterületek, valamint sok folyosóelem jellemzi. Pufferterületre mind a magterületek, mind az ökológiai folyosók körül szükség van a térségre jellemző intenzív területhasználat miatt. Az ökológiai hálózat mindhárom elemében (magterület, folyosó, pufferterület) előfordulnak rehabilitálandó részek. Magterületek A 3 kistérségben összesen 20 magterületet jelöltünk ki. Ezek összes kiterjedése megközelítően 14 164 ha, ami a teljes tervezési területnek kb.: 12 %-a. A kijelölés elvei az alábbiak voltak. Magterületként jelöltük ki: •

a nagy kiterjedésű (30 ha feletti), természeti értékekben gazdag természetközeli élőhelyeket;

•

fenti élőhelyeket magába foglaló országos, vagy helyi jelentőségű védett, vagy védelemre tervezett területeket teljes egészében, tehát a rehabilitálandó területrészekkel együtt (egyedüli kivétel az Ócsai Öreg-falu, mely része ugyan az Ócsai Tájvédelmi Körzetnek, de nem tölt be funkciót az ökológiai hálózatban).

A természetvédelmi oltalom alatt álló területeket – amennyiben azok elég nagy kiterjedésű élőhelyeket foglaltak magukba – teljes egészében kijelöltük. Ennek oka az, hogy e területeken jogi úton deklarált elsődleges cél a természetvédelem, a rontott területek (szántók, faültetvények) hosszú távú sorsát is alapvetően a természetvédelmi céloknak kell meghatározni. Nem magterületként, hanem folyosóként jelöltük ki: •

a kisebb méretű, vagy vízfolyás mellett hosszan elnyúló helyi védett területeket (pl.: Alsónémedi Turjános);

41

•

a kisebb méretű, valamint a degradáltabb, kevésbé kedvező állapotú természeti területeket.

A kisebb méretű, vagy keskeny és elnyúlt alakú területeket azért folyosóként jelöltük, mert itt a belső, zártabb élőhelyrész mérete nagyon kicsi, vagy egyáltalán nincs. A degradáltabb állapotú természeti területeknek élőhelyi értéke annak ellenére magas, hogy természetes flóra és fauna nagy része már eltűnt róla. Ezeket a területeket szintén folyosóként jelöltük ki. A természetvédelmi oltalom alatt álló területek közül magterületként jelöltük ki: •

az Ócsai Tájvédelmi Körzetet az Öreg-falu településrész kivételével;

•

a Dabasi Turjános Természetvédelmi Területet;

•

a Csévharaszti Borókás Természetvédelmi Területet;

•

a KNP törzsterületét;

•

a Törpe nőszirom élőhelye Természetvédelmi Területet (Bugyi);

•

a Kiskőrös-alja Természetvédelmi Területet (Ócsa).

Nem került kijelölésre sem magterületként, sem más hálózati elemként az Ország Közepe Természetvédelmi Terület, mely földrajzi és nem élőhelyi adottságai miatt védett, valamint az Orbánerdő Természetvédelmi Terület, mely erdészettörténeti jelentősége miatt védett (feketefenyő telepítés). A felsoroltakon kívüli helyi védett területeket folyosó elemként jelöltük ki kis kiterjedésük, vagy elnyúlt alakjuk miatt. Helyreállítandó részek a magterületeken belül mérsékelt mennyiségben találhatóak, egyrészről azért, mert a természetközeli élőhelyek nehezen állíthatók helyre és nagy területeken biológiai akadályok (szaporítóanyag hiánya, megváltozott környezeti tulajdonságok) miatt sokszor sikertelenek a természetvédelmi helyreállítások, másrészt figyelembe kellett venni a térségre jellemző erőteljes területhasználati igényt, mely a máig fennmaradt természetközeli területekre korlátozza a magterületek kijelölésének lehetőségét. Ökológiai folyosók Az ökológiai folyosók kijelölésénél jóval nehezebb volt olyan egységes elveket találni, mint a magterületeknél. A folyosó funkció sokkal kevésbé köthető kézzelfogható, konkrét biológiai, vagy földrajzi sajátosságokhoz, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy folyosóként kevésbé jó állapotú gyepek és erdők is funkcionálhatnak és - éppen ezért - nagyobb lehet a helyreállítandó részek aránya. A kijelölésnél követett irányelvek nagyrészt az alábbiak voltak: Folyamatos folyosóként jelöltük ki: •

a nagyobb, jelentősebb vízhozamú természetes és mesterséges vízfolyásokat - különös tekintettel azokra, melyek természetközeli élőhelyeken haladnak át, - valamint a part két oldalán 10-10 m széles sávot;

42

•

a kisebb méretű, vízfolyás mellett hosszan elnyúló helyi védett területeket (pl.: Alsónémedi Turjános);

•

a kisebb méretű, degradáltabb, kevésbé kedvező állapotú és vízfolyás mellett hosszan elnyúló természeti területeket;

•

olyan degradált, vagy mezőgazdasági művelés alatt álló területeket, melyek hasonló jellegű élőhelyekeket magába foglaló magterületeket választanak el.

A folyóvizek jellegüknél fogva folyosóként működnek, folyásirányban több, egymástól távoli élőhelyet köthetnek össze. Számos faj számára a szaporítóanyag (pl.: magok) terjesztésében szerepet játszik. Míg a folyóvíz maga elsősorban a vízi szervezetek és a magok számára terjedési vektor, addig a folyóvizeket követő gyepes, nádas élőhely sáv a szárazföldi szervezeteknek lehet terjedési útvonal. Ezért jelöltük mindenütt a vízfolyás 10-10 m széles partját is ökológiai folyosónak. Felmerülhet a kérdés, miért jelölünk ökológiai folyosóként mesterségesen létrehozott, vagy durván szabályozott vízfolyásokat? A válasz - drasztikusan megfogalmazva: mert nincsen más lehetőség. Mivel a természetes vízjárás viszonyokat alapjaiban megváltoztatta az ember és a természetes vízfolyások e három kistérségből gyakorlatilag eltűntek, a természetes vízfolyások néhány egykori funkcióját átvették a mesterséges vízfolyások. Megjegyezzük azonban, hogy egy szabályozott partvonalú csatorna és egy természetes, szabályozatlan patak élővilága nem említhető egy kategóriaként. Megszakított folyosóként jelöltük ki: •

a vízfolyástól és/vagy jelentős magterülettől távoli, kisebb méretű, helyi védett területeket;

•

a vízfolyástól és/vagy jelentős magterülettől távoli kisebb méretű, degradáltabb, kevésbé kedvező állapotú természeti területeket.

Nem jelöltük folyosóként: •

a kisebb vízhozamú, nagyrészt szárazon álló mesterséges, vagy szabályozott vízfolyásokat;

•

a magterülettől és természetközeli élőhelytől távoli idegenhonos faültetvényeket.

A telepített akácosok, feketefenyvesek, nemesnyarasok és egyéb tájidegen erdők és faültetvények elhelyezése az ökológiai hálózatban problémás kérdéskör. Különösebb biológiai ismeretek nélkül azt gondolhatnánk, hogy ezek végtére is erdők, tele vadvilággal, megőrzésükkel biztosítjuk a természet fennmaradását. Ez annyiban igaz, hogy még egy telepített idegenhonos erdő is fajgazdagabb, mint egy intenzív művelés alatt álló szántóföld, vagy egy iparterület. Másrészt viszont az akácosok, feketefenyvesek épp az őshonos erdőket, a hazai nyarakból, tölgyekből álló fás vegetációt szorították ki, melyek akkor is gazdagabbak, ha azokat intanzív telepítés útján hozzák létre. Biológiai szempontból az idegenhonos erdők ugyanolyan sivatagok, mint a szántóföldek: összes területükhöz képest az előforduló fajok száma alacsony és azok többnyire mindenütt előforduló zavarástűrők. A 3 kistérségben összesen 4 080 ha terület került kijelölésre folyosóként, mely a teljes tervezési területnek kb.: 3,5 %-a. A folyamatos folyosóként kijelölt nagyobb vízfolyások: a Duna-Tisza csatorna, a Gyáli (1.) csatorna, az Alsónémedi (A 3) csatorna, a Vasadi (2.) főcsatorna, a Szilassy (21.) csatorna, a Dunavölgyi főcsatorna.

43

A folyosóként kijelölt védett területek: •

Alsónémedi Turjánvidék Természetvédelmi Terület

•

Gyömrő: Mánya-rét, Nagy-rét Természetvédelmi Terület

•

Monor: Forráskörnyék Természetvédelmi Terület

•

Tatárszentgyörgy: Ősborókás Természetvédelmi Terület

Pufferterületek Pufferterületeket minden magterület és folyosó köré kijelöltünk. Minthogy a pufferterületek szerepe az, hogy extenzív területhasználat révén csökkentse a hálózat elemeinek környezeti terhelését, nem lényeges szempont, hogy mi a jelenlegi művelési ága. Pufferterületként kijelölésre kerültek mesterséges gyepek, szántók, idegenhonos faültetvények egyaránt. Annak megítélése, hogy adott élőhelytípusnak védelméhez mekkora pufferterület kijelölésére van szükség, kutatási eredmények hiányában nem ítélhető meg teljesen tárgyilagosan. Bizonyos az, hogy az üde élőhelyek, melyeknél a talajvíztől való függés erősebb, nagyobb pufferterületet igényelnek, míg a száraz élőhelyek általában kevésbé érzékenyek erre a tényezőre. Függ a puffer mérete attól is, hogy milyen veszélyeztető tényezők vannak a közelben, amelyek hatását ellensúlyozni kell: települések közelében általában nagyobb védőzóna szükséges és ugyancsak széles puffer kell ahhoz, hogy a homoki élőhelyeket elválasszuk a spontán terjedésre képes, komoly veszélyeztetést jelentő akácosoktól, feketefenyvesektől. A védőzónák kijelöléséhez sajnos semmilyen iránymutatást jelentő kísérletsorozat, számadat, vagy egyéb kézzelfogható szakirodalmi eredmény nem áll rendelkezésre, ezért a kijelölést – szakmai tapasztalatok alapján – nagyságrendi becsléssel végeztük, arra törekedve, hogy az élőhelyek kellő biztonsága ne járjon indokolatlanul nagy területek kijelölésével. A vízfolyások mellett mindenütt a folyosótól számított 40 m széles sávot jelöltünk ki (ez a folyosóhoz tartozó 10 m széles parti sávval együtt összesen 50 m, melynek kijelöléséhez jogszabályi alap is rendelkezésre áll). Az élőhelyfoltok körül változó szélességű, de min. 100 m széles védőterületet jelöltünk ki, melyek határvonalát igyekeztünk a területen jól felismerhető elemekhez (pl.. utak, erdőszegély) igazítani. Nem rajzoltunk pufferterületet oda, ahol a magterület, vagy a folyosó határát ökológiai gátként működő elem zárja le (pl.: az Ócsai TK északi részén az egymás mellett futó vasút és műút). Az ökológiai hálózat magába foglalja a tervezett Natura 2000 területeket is (ld. p. 42.) Ezek közül a Különleges Madárvédelmi Területek esetében - elsősorban a túzok védelme céljából - nagy kiterjedésű szántók kijelölése is megtörtént. Mivel itt a védelem célja nem élőhelyrehabilitáció és a művelési ágnak megfelelő, de szabályozott mezőgazdasági használat elegendő a faj védelmére, e területek nagy részét pufferként illesztettük a hálózatba. A 3 kistérségben összesen 15 830 ha terület került kijelölésre pufferként, mely a teljes tervezési területnek kb.: 13,6 %-a.

44

Ökológiai gátak (barrierek) Az elmúlt évtizedek infrastrukturális fejlődése, a fokozott területhasználati igények az agglomeráció térségében oda vezettek, hogy számos területen helyrehozhatatlanul szétforgácsolódott a természetközeli élőhelyek rendszere. Az élőhelyek megmaradt foltjai között a fajok többsége számára átjárhatatlan ökológiai akadály, ún. barrier alakult ki. Általában ökológiai gátat jelentenek az élőlények számára a nagy kiterjedésű szántók és idegenhonos faültetvények, a települések. Ugyancsak ökológiai barriert jelentenek a többsávos, széles műutak (elsősorban az autópályák), valamint a keskenyebb nyomvonalú utak közül - elsősorban - azok, melyeken nagy forgalom jellemző (például a főutak). Vizsgálatunk tárgyát képező 3 kistérség közül a Dabasi kistérség az egyetlen, ahol jelentős arányban maradtak fenn természetközeli élőhelyek és ezek szervesen illeszkednek egymáshoz. Gyál és Monor térségében ez az arány sokkal rosszabb, a főváros környezetében teljesen széthullott, apró élőhelyfoltok maradtak csupán meg. Az izolálódott, apró élőhelyfoltok hosszú távon csak a védőzóna megfelelő használata esetén képesek fennmaradni, de nem lehet kérdéses az, hogy fontos mindent elkövetnünk a megőrzésükért. A természeti világ e szórt maradványfoltjai szigetszerű menedéket jelentenek azoknak a fajoknak, melyek nem képesek alkalmazkodni a hatalmas kiterjedésű szántók és terjeszkedő települések által meghatározott környezethez, ugyanakkor megszakított folyosót, terjedési utat, táplálkozóhelyet jelenthetnek a kultúrkörnyezetet meghódító élőlények számára is. Tárgyi kistérségekben a nagyobb ökológiai barriert jelentő infrastruktúrális elemek az alábbiak: •

az összes település és ipartelep,

•

a 4., az 5. és - kis szakaszon - a 31. és 405. számú főút,

•

az M5 autópálya,

•

a Szolnok felé haladó vasútvonal.

Területhasználat az ökológiai hálózatban Az ökológiai hálózat működésének, az élőhelyi kapcsolatok fenntartásának az alapja a természeti értékek védelmével összeegyeztethető területhasználat. A hálózat kijelölése attól kezdve kap értelmet, ha az egyes hálózati elemek megfelelő területhasználatáról, illetve annak háttérlehetőségeiről is gondoskodunk. Ennek módja és mértéke élőhelyenként eltérő, ezért részleteiben meghatározni csak konkrét területekre vonatkozóan lehet. Megfogalmazhatunk azonban olyan irányelveket, melyek a fejlesztési és rendezési tervekbe ültetve biztosítják az élőhelyek és védőterületeik megmaradását, ezzel az alapjait teremtik meg a természetvédelmi szempontból kedvező területhasználatnak. Minthogy az ökológiai hálózatra vonatkozó részletes területhasználati szabályozás munkánk összeállításának időszaka alatt nem jelent meg (ld. p. 43.) az alábbiakban saját javaslatainkat gyűjtöttük össze. Az egyetlen konkrét jogi szabályozást az ökológiai hálózatra vonatkozóan az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény tartalmazza, mely kimondja, hogy az ökológiai hálózat területe nem sorolható beépíthető övezetbe.

45

A természeti értékek megőrzésének tömegpontjai a magterületek, melyeken belül a területhasználat módját teljes mértékben igazítani kell az élővilág védelmi érdekekhez. Ez nem a gazdálkodási tevékenységek teljes tilalmát jelenti, hanem az extenzív területhasználati módok erősítését. Az alábbiakban pontokba szedtük a legfontosabb irányelveket. •

A magterületen belül barriert jelentő infrastrukturális fejlesztés nem végezhető, tehát településrészek, ipari- és logisztikai telepek, műutak, vasútvonalak, stb.. a magterületeken kívül helyezendők el.

•

Az összes magterület esetében szükségesnek látjuk a természetvédelmi oltalom alá helyezést, mely – akár helyi, akár országos szintű – lehetővé teszi a természet védelméről szóló törvény vonatkozó rendelkezéseinek használatát. A védett területekre természetvédelmi kezelési tervet kell készíteni, mely részleteiben tartalmazza azt, hogy az élőhelyek megőrzése milyen feladatokkal jár és milyen területhasználattal egyeztethető össze (ld. még p. 41. )

•

A magterületeken belül művelési ág váltás csak abban az esetben hajtható végre, ha az a jelenleginél kedvezőbb élőhelyi viszonyokat teremt. Általánosságban támogatandó a szántóból gyep művelési ágra váltás. Szántóból erdő létrehozása ott fogadható el, ahol az aktuális termőhelyi viszonyok között őshonos fafajokból álló erdő kialakítható. Ahol ez nem oldható meg, ott a gyeppé alakítás jelent kedvező megoldást.

•

A magterületen belüli erdőkben a faállományt őshonos fajokból állóra kell alakítani. A mezőgazdasági és erdészeti művelés extenzív és környezetbarát technológiákkal végezhető, ami nem jár túlzott vegyszerhasználattal, nem változtatja meg az élőhely fennmaradását meghatározó alapvető környezeti elemek állapotát (pl.: talajvíz szintjét, talaj szerkezetét és tápanyagtartalmát).

•

Magterületen belül meg kell valósítani azokat a beavatkozásokat is, melyek gazdasági hasznot nem hoznak, de az értékek védelme szempontjából alapvető fontosságúak. Ezek szervezésért és végrehajtásáért a védetté nyilvánítást követően a jogszabályban kijelölt természetvédelmi kezelő a felelős.

Az ökológiai folyosók elsődleges szerepe a magterületek közötti kapcsolatok és a magterületeken kívüli kisebb élőhelyfoltok megőrzése. Mivel a folyosók maguk is sok esetben élőhelyek, a kedvező területhasználat sokban hasonlít ahhoz, melyet a magterületek esetében leírtunk. •

Folyosóterületen belül barriert jelentő infrastrukturális fejlesztés nem végezhető, tehát településrészek, ipari- és logisztikai telepek, műutak, vasútvonalak, stb.. a magterületeken kívül helyezendők el.

•

A folyosóként kijelölt természetközeli élőhelyfoltok esetében is javasoljuk a védetté nyilvánítást. Úgy véljük, itt elsősorban a helyi jelentőségű védettség erősítésére van szükség - elsősorban az ide tartozó területek kis kiterjedése miatt. Amennyiben azonban adott település területén magterület és folyosó is előfordul, hangsúlyozottabb a magterület védetté nyilvánítása és helyes kezelése. (ld még p.)

•

A folyosókon belül művelési ág váltás csak abban az esetben hajtható végre, ha az a jelenleginél kedvezőbb élőhelyviszonyokat teremt. Általánosságban támogatandó a

46

szántóból gyep művelési ágra váltás. Szántóból erdő létrehozása ott fogadható el, ahol az aktuális termőhelyi viszonyok között őshonos fafajokból álló erdő kialakítható. Ahol ez nem oldható meg, ott a gyeppé alakítás jelent kedvező megoldást. •

A folyosókon belüli erdőkben a faállományt őshonos fajokból állóra kell alakítani. A mezőgazdasági és erdészeti művelés extenzív és környezetbarát technológiákkal végezhető, ami nem jár túlzott vegyszerhasználattal, nem változtatja meg az élőhely fennmaradását meghatározó alapvető környezeti elemek állapotát (pl.: talajvíz szintjét, talaj szerkezetét és tápanyagtartalmát).

•

A folyosónak kijelölt vízfolyásokban a fenntartási munkák kíméletesen végezendők: a partvonal tisztításakor a nagyobb fákat meg kell hagyni, kaszálni, cserjét irtani és kotorni szakaszosan, kisebb foltok kihagyásával kell. Tisztítási munka szaporodási időszakon kívül végezhető.

A pufferterületek szerepe a folyosók és magterületek védelme, melyet elsősorban extenzív, környezetbarát területhasználattal biztosít. A pufferterületeken nem közvetlen cél a természetközeli élőhellyé alakítás, bár - természetesen - itt is kedvező, ha a szántók egy részéből őshonos fafajú erdőfolt, vagy gyep alakul ki. A pufferterületeken belül az elsődleges célkitűzés a mezőgazdasági használat megtartása mellett a táji változatosság emelése, a környezeti terhelés mérsékelése. Javasolt gazdálkodási szabályok: •

extenzív technológiák alkalmazása;

•

intenzív, talajvízből történő öntözés kizárása;

•

a szántók szélén, utak mentén őshonos fafajú fasorok, facsoportok telepítése;

•

a szántó ingatlanok szélén keskeny, gyepesedő mezsgyék, vagy aratatlan szegélyek meghagyása;

•

mesterséges tavak esetében nádasodó partrészek meghagyása, lankás partoldal kialakítása.

•

A pufferterületek esetében is igaz, hogy barriert jelentő infrastrukturális fejlesztés a pufferterületen belül sem végezhető, valamint, hogy művelési ág váltás csak abban az esetben hajtható végre, ha az az aktuálisnál kedvezőbb élőhely viszonyokat teremt.

A területhasználat természetvédelmi szempontú szabályozásának, támogatásának jogi és gazdasági lehetőségei Védetté nyilvánítás A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. tv. (“természetvédelmi törvény”) alapján az élőhelyés fajvédelem elsődleges célját követve a védelem egyik lehetséges eszköze a védetté nyilvánítás (részletezését ld. p. 41). A védett területkre vonatkozó területhasználat jogi szabályozása a természetvédelmi törvény hatálya alá tartozik.

47

Natura 2000 területek A Natura 2000 területek esetében (részletezését ld. p.42) nemzetközi jelentőségű készülő jogszabály ad eszközöket a területhasználat szabályozásán keresztül a védelemre. Jelentős EU támogatási rendszer áll mögötte, ami további forrásokat nyit meg. A Natura 2000 rendszer kialakításában kiemelt szempont a tulajdonosokkal, gazdálkodókkal történő együttműködés, támogatás. Agrár támogatási rendszerek (Érzékeny Természeti Területek, ÉTT ) A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium együttes rendeletében (2/2002) határozza meg az ún. Érzékeny Természeti Területek, ÉTT-re vonatkozó szabályozás kereteit: “A szabályozás célja 1. § (1) Az érzékeny természeti területek (a továbbiakban: ÉTT) bevezetésének célja a természeti (ökológiai) szempontból érzékeny földrészleteken olyan természetkímélő gazdálkodási módok megőrzése, fenntartása, további földrészletek kijelölése, amelyek támogatással ösztönzött, önként vállalt korlátozások révén biztosítják az élőhelyek védelmét, a biológiai sokféleség, a tájképi és kultúrtörténeti értékek összehangolt megőrzését. (2) A rendelet célja: Az ÉTT a) kijelölése, létesítése és fenntartása, b) területén folytatott természetkímélő gazdálkodás ösztönzése az általános támogatási feltételeinek meghatározása által.” (részlet 2/2002. (I. 23.) KÖM-FVM EGYÜTTES RENDELET) Az ÉTT szabályozás a kijelölt célterületeken belül (érzékeny élőhelytípusok mezőgazdasági területbe ágyazódva) olyan támogatási csomagokat dolgoz ki, amelyek alapján a természetkímélő gazdálkodási módokat hektáronként és művelési áganként megállapított összeggel támogat. Tárgyi kistérségben két területen is működik jelenleg ÉTT: Turjánvidék ÉTT (DINP Ig.), Dunavölgyi ÉTT (KNP Ig.). A költségvetés jelentős forrásokat biztosít az ÉTT támogatásokra, az FvVM évente kiírt pályázata során ítéli meg a gazdálkodóknak a támogatást.

48

A GYÁL, MONOR, DABAS STATISZTIKAI KISTÉRSÉGEK ÖKOLÓGIAI HÁLÓZATÁNAK MAGYAR NEMZETI ÖKOLÓGIAI HÁLÓZAT (MNÖH) KAPCSOLATA

ÉS A

Egyesületünk által tervezett ökológiai hálózat a MNÖH-hoz képest finomabb felbontású, részben területi terepbejárásokkal aktualizált hálózat. A magterületek kijelölése szigorúbban történt, mint a MNÖH esetében, ugyanakkor az aktualizált adatok alapján újabb területek bevétele történt meg. A folyosóknál több vízfolyást jelöltünk meg, a puffer elemek berajzolása következetesen minden terület köré megtörtént. A MNÖH még nem foglalja magába a tervezett Natura 2000 területeket.

AZ ELKÉSZÜLT ÖKOLÓGIAI HÁLÓZAT TERVEZET FELHASZNÁLÁSA, TOVÁBBI CÉLOK Az elkészült ökológiai hálózat terv természetszerűleg nem lehet még teljes, hiszen számos olyan alapadatot is felhasznál, amelyek leellenőrzését a rendelkezésre álló idő és anyagi források nem tehették lehetővé. Az elkészült hálózat a területhasználati változások és az újabb védetté nyilvánítások fényében folymatosan változtatásra szorulhat a jövőben is. Az ökológiai hálózat módosítható és módosítandó, a javításokat a beérkező javaslatok alapján végezzük el. A teljes anyag készülő egyesületi honlapunkon ingyenesen hozzáférhető lesz, a települési önkormányzatoknak, kistérségi irodáknak, tervezőirodáknak kiemelten figyelmébe ajánljuk a tanulmányt, mint iránymutatót a településrendezési tervek elkészítéséhez, melyekhez felhasználható a megfelelő hivatkozás feltüntetésével. A konkrét tervezési munka során pontosítani kell a helyrajzi számokat tartalmazó térképhez. Az elkészült ökológiai hálózatot figyelembe lehet venni olyan döntések meghozatalakor, pályázatok beadásakor, ami pl. a művelésből kivont területek kijelölését célozza meg. Egyesületünk a természetvédelmi érdekérvényesítés során a jövőben javaslatot tesz az ökológiai hálózat alapján kijelölt konkrét folyosó és magterületek védetté nyilvánítására. Az ökológiai hálózatokra vonatkozó rendelet megjelenése után Egyesületünk javaslatot tesz a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak a MNÖH erre vonatkozó részének módosítására.

49

IRODALOMJEGYZÉK 1. 2. 3. 4.

5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.

Bölöni János, Kun András, Molnár Zsolt (szerk.) (2003): Élőhelyismereti útmutató 2.0, Vácrátót Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve, egyeztetési anyag (nem elfogadott) Demeter András (szerk.) (2002): Natura 2000 - Európai Hálózat a természeti értékek megőrzésére, Öko Rt., Budapest Fekete Gábor, Molnár Zsolt, Horváth Ferenc (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer, Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest Ipari park jellegű beruházás a Monori Kistérség területén a közlekedési infrastruktúra fejlesztése szempontjából (2001) Juhász Andrea, Képes Katalin, Kovács Gábor, Hégely Péter (2000): A Monori kistérség – Magyarország kisrégiói sorozat, Ceba kiadó, Budapest Krizsanóczi Márta (2003): A Budapesti Agglomeráció veszélyeztetett természeti területei a Délpesti-síkságon (szakdolgozat, SZIE Tájvédelmi Tanszék). Magyarország Megyei Kézikönyvei, Pest Megye Kézikönyve (13.), Ceba Kiadó, Budapest (1998) Marosi Sándor, Somogyi Sándor (szerk) (1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest Máthé Márk (1999): Az Ország Közepe Önkormányzati Társulás természetvédelmi értékei, (tanulmány), Dabas Monor és Térsége területfejlesztési koncepció és program, I. kötet: Helyzetelemzés (2001) Ország Közepe kistérség területfejlesztési koncepciója (1998) Ország Közepe Önkormányzati Társulás gazdaságfejlesztési programja (2002) Ország Közepe Önkormányzati Társulás kistérségi értékmegőrzési és karaktererősítési program (2001) SAPARD vidékfejlesztési stratégiai program (2000) Simon Tibor (1992): A magyarországi edényes flóra határozója, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Településrendezési tervek Tardy János (szerk.) (2002): Progress report on the establishment of the National Ecological Network in Hungary, TVH, Budapest

50

MELLÉKLETEK Táblázatok Térképmellékletek 1. Kistérségi és települési határok 2. Természetközeli élőhelyek 3. Védett területek 4. Tervezett Natura 2000 területek 5. Magyar Nemzeti Ökológiai Hálózat 6. Tervezett kistérségi ökológiai hálózat (áttekintő térkép) 7. Tervezett kistérségi ökológiai hálózat (részletes térkép) Fényképmellékletek

51

MELLÉKLET

52

ÖSSZESÍTŐ TÁBLÁZAT A KISTÉRSÉGEK TELEPÜLÉSEINEK ALAPADATAIRÓL Települések térségenként

Rang

Terület (ha)

Lakosszám (fő)

Agglomeráció része

"Kertváros" Alsónémedi

nagyközség

4707

4511 (1990)

igen

Bugyi

nagyközség

11558

4860 (1995)

nem

Ecser

község

1328

3503 (2003)

igen

Felsőpakony

község

1536

2200 (1996)

igen

Gyál

város

1727

20101 (2002)

igen

Gyömrő

város

2650

12645 (1995)

igen

Maglód

nagyközség

2430

9446 (2001)

igen

Ócsa

nagyközség

8164

8600 (2003)

igen

Üllő

nagyközség

4812

10078 (2003)

igen

Vecsés

nagyközség

3618

18516 (2000)

igen

község

4797

1750 (2000)

nem

város

5222

21059 (2000)

nem

Nyáregyhéza

község

2840

3513 (2000)

nem

Péteri

község

1016

1839 (2000)

nem

nagyközség

4182

11750 (2003)

nem

község

3227

1556 (2000)

nem

város

16609

15843 (2001)

nem

Hernád

község

2659

3648 (2003)

nem

Inárcs

község

2253

4043 (2001)

nem

Kakucs

község

2180

2612 (2003)

nem

Örkény

nagyközség

3683

4953 (2001)

nem

Pusztavacs

község

7907

1492 (2003)

nem

Tatárszentgyörgy

község

5506

1850 (2003)

nem

Táborfalva

község

4205

3296 (2001)

nem

Újhartyán

község

2625

2768 (2001)

nem

Újlengyel

község

3898

1684 (2001)

nem

"Monor és Térsége" Csévharaszt Monor

Pilis Vasad "Ország Közepe" Dabas

1. táblázat

53