Horvátországi vakáció Valamikor réges-régen arról álmodoztunk, hogy de jó lenne egyszer a gyerekekkel közösen a tengerparton tölteni egy hetet. Az álmok akkor szépek igazán, ha valóra is válnak, így idén januárban összeültünk, a szavakat most már tett követte. Mindenki lázas kutakodásba kezdett, ki az ismerőseitől érdeklődött, de sok időt töltöttünk az Internet előtt
is.
Keresgélésünk
fő
szempontja
a
jó
megközelíthetőség, a tengerpart közelsége és az étkezés megoldhatósága volt. Remek ajánlatot kaptunk egy pécsi utazási irodától, Krk sziget - Omisajl, tengerparti szálloda, félpanzió, az igen kedvező árból még csoportos kedvezmény. Ekkor vált véglegessé - hurrá nyaralunk!!! A gyerekek kiválasztásánál figyelembe vettük az életkort, - 15 - 18 év - a rugalmasságot biztosító kezelési módot, - analóg inzulinok, inzulinpumpa - a gyerekek önállóságát, - táborozások, stb. Így állt össze kis csapatunk, 9 fiú, 9 leányzó és 7 felnőtt. Orvos, szakasszisztens, dietetikus, pedagógus. Több hónapi szervezés után mindennel készen álltunk, már csak egy közös megbeszélés a szülőkkel és gyerekekkel, és indulhat is a csapat. Szülői búcsúcsóko k
után mindenki
várakozássa l telve szállt fel a kicsi, kényelmes, légkondis buszra 1/2 10-kor. A pilóta arcát megörökítettük - (videón) - amikor szembesült a több tonnányi nélkülözhetetlen objektummal, melyet igyekeztünk betuszkolni az utánfutóba. Mentőmellények, béka-talpak, uszonyok és szemüvegek, napernyők, esőkabátok, labdák, társasjátékok, zeneszerszámok, polifómok …, nem beszélve az ásványvizes és gyümölcsleves flakonokról, és a tetemes pótkajáról, hogy éhen ne haljunk. Az ötödik karton paradicsomnál már úgy éreztük, akut légszomj és feltűnő sápadtság miatt elsősegélyben kell részesítenünk. Szóval elindultunk. Két rövid pihenő után, átkelve a gyönyörű, tiszteletet parancsoló, hatalmas, hosszú hídon, mely összeköti a szárazföldet a szigettel, gyönyörködve a tenger és a
mediterrán növényvilág szépségében, megérkeztünk. Szállodánk a tengertől mintegy 100 m-re épült, 3 ágyas szobáikat elfoglalták a fiúk és a leányok, és persze mi is. Jó éhesen mentünk vacsizni, és hát az minden képzeletet felülmúlt. A könnyű salátáktól, levesektől a tengeri herkentyűn át a pörköltig, pacalig minden megtalálható volt. Persze a süteményköltemények és gyümölcssaláták sem maradhattak el, amikkel azért csínján bántunk. Még egy kis ismerkedés a környékkel, a tengerrel, közös fürdés, majd a szabályok megbeszélése után mindenki "nyugovóra" tért. Igen vidám kis csapat jött össze, fáradhatatlanok voltak - no persze csak este napközben a szavukat sem hallottuk. Másnap a reggeli után levonultunk a partra. Volt aki búvárkodott, volt aki fürdött, vagy csak napozott. 2 kislány még teniszezni is beállt. Páran átmentünk a benyúló félsziget másik oldalára, ahol megnéztük egy római kori település - Fulfinium - romjait. Az ebédet otthonról hozott alapanyagokból készült szendvicsekkel oldottuk meg. Délután volt aki a tengernél töltötte az időt, és voltak akik a Dubeč parkon keresztül felsétáltak az ó-városba. Este egy hangulatos esti partit rendeztünk megérkezésünk és ünnepeltjeink - két szülinap, egy névnap - tiszteletére a tenger lágy habjainál. A víz csobbanása, holdfény, gyertyafény, tűzijáték, jókedv, kell ennél több? A busz, amivel mentünk, végig rendelkezésünkre állt, ezért kirándulásokat is tervezhettünk. Az egész sziget 38 km hosszú, így nem jelentett gondot a harmadik napon a 10 km-re lévő Njivice meglátogatása. érkeztünk
Mintha
volna,
más
egy
másik
színek,
szigetre
más
tájak,
változatos partszakasz, mindenki megtalálhatta a neki megfelelőt. Fürödni természetesen csak ott lehetett, ahol felnőtt is volt, de mindig akadt aki elkísérte azokat akik másik részre vágytak. Mivel
itt igen hamar mélyült a víz ez nagy gondot okozott gondozó teamünk két tagjának, ők ugyanis valahogy nem szeretik a mélységet.
Nincs
mese,
meg
kell
ezt
oldani,
mégsem ácsoroghatnak térdig
vízben
egyhelyben. Jöhetett az
úszásoktatás,
először
siklás,
lebegés mentőmellényben, majd anélkül.
Fantasztikus! Ami
éveken át a Balatonnál megoldhatatlannak tűnt, az itt órák alatt megvalósult. Az egész napot itt töltöttük, csak vacsorára tértünk vissza. Vacsora után a megszokott programok: séta az ó-városban, legfontosabb látványosság a helyi szupermarket, közös beszélgetések, séta a parton, kártyázás. A negyedik nap reggelén sok-sok álmos arccal találkoztunk az étteremben, hallani sem akartak az aktív pihenésről. Kirándulás kilőve. Megegyeztünk, hogy délelőtt mindenki pihizhet, de délután közös programot tervezünk. Szerencsére a helyiek rugalmasan kezelték a dolgokat, így az aznapi vacsora helyett
ebédet
kaptunk,
ami
természetesen
kifogástalan volt, és délután meglátogattuk Krk városát. Egy kis ékszerdoboz szűk sikátoraival, régi épületeivel,
macskaköves
utcácskáival.
Közösen
megnéztük a várost, fagyiztunk, majd este egy hangulatos étteremben elfogyasztottuk vacsoránkat /a gyerekek kívánságára mi más is lehetne: pizza!!!/. A fiatal pincér és mi is leizzadtunk, míg megrendeltük a 25 különböző féle és nagyságú pizzát, a bubis és nem bubis ásványvizeket, hőfokra és volumenre való tekintettel. Önfeledten kacagó, zajos kis csapatunk távozása után láttuk, a pincérek titkon a tengerkék égre néztek.
Utána két órás szabadidő a hangulatos kikötőben. Minden volt ami ilyen helyen illik: bazár, utcai zenészek, emberek áradata. Mindenki megvehette a családnak szánt apróbb ajándékokat. A megbeszélt időre, a megbeszélt helyen mindenki pontosan megjelent. Érdekes fáradtságnak most semmi jele nem mutatkozott fiataljainkon. Valahogy fordított ritmusban élünk, lehet, hogy bennünk van a hiba???
Másnap persze kijött a tegnapi séta fáradalma. Na azért a szobában mégsem tölthetjük a napot, ezért elindultunk gyalog egy távolabbi öblöcske meghódítására.
Sokak
morgása
közepette
a
hosszabb, ám látványosabb utat választottuk. Megérte!!! Egy magas sziklafallal övezett öbölhöz értünk,
apró kavicsos
partszakasszal.
A
víz
gyönyörű kék, beljebb a sötétkék és mélyzöld színekben pompázott. Mindenki megmártózott, Balázs és Dani, két búvárunk minden időt a vízben töltöttek, fogtak rákot, tengeri sünt, kagylókat. Visszafelé már a gyerekek kérték a sziklákkal, meredélyekkel övezett utat. Csütörtökön újra visszatértünk Njivicébe, most egy lankásabb helyet választottunk Napfürdő, úszás, búvárkodás és egy csodás környezetben - tenger fölé nyúló étterem - elfogyasztott makaróni vagy pizza. Délután egy kicsit megijesztettek bennünket a tornyosuló felhők, de kitartotta a jó idő estig. Péntek reggel szomorkás, esős időre ébredtünk. Sebaj! Erre is meg volt a stratégiánk, reggeli után irány Crikvenica. Vissza a szárazföldre, egy kis városnézés, majd megnéztük a helyi aqváriumot soksok érdekes tengeri élőlénnyel. Szerencsére, - ahogy a horvát tájékoztatóban írták - tengeri macskával és tengeri cápóval /igen cápóval/ csak itt találkoztunk. A
tengeri csikőt viszont szívesen láttuk volna közelebbről is. /magyarnyelvű tájékoztató után, szabadon/ Elérkezett az utolsó este, fájó szívvel elköszöntünk a tengertől egy kicsi időt közösen töltöttünk a parton, majd magukra hagytuk a gyerekeket. Ők váltig tiltakoztak, mondván
nem
akartak
unatkoznak
szeretnének
táncolni,
elengedni
bennünket,
nélkülünk,
a
fiúk
velünk
különben
is
szeretik
és
nyugodtabbak, ha vigyázó szemeinket rájuk vetjük hajnalig. De hajthatatlanok voltunk!
Magunk között összegeztük a hetet, NAGYON JÓ VOLT,
megérte
a
sok
szervezés,
izgalom.
Természetesen a nagy-nagy szabadság igazából csak a gyerekekre volt érvényes, mi minden pillanatukat
nyomon
követtük.
Mindenkinek
megvoltak a maga "gyermekei", akikért felet, mikor hol vannak, mennyit ettek, mennyi volt a vércukruk stb. Jólesően rezüméztük, hogy az esti sétálásból való hazatérés, illetve a „villanyoltás” időpontjának kitűzése nagyobb problémát okozott (nekünk), mint az anyagcseréjük állapota ( hál’ Istennek). Két „takonykór”, egy térdhorzsolás, egy tengerisün-tüske – ennyivel megúsztuk. Szombat reggel kissé bánatosan ment a becsomagolás, még egy közös fénykép és a meglepi, most mi részesültünk benne. Apró ajándék és egy helyben /el/vett muskátlival - remélem vendéglátóink megbocsájtanak - megköszönték a gyerekek ezt az egy hetet, a türelmet és gondoskodást. Nem tagadjuk nagyon jól esett, és azzal az elhatározással indultunk haza, hogy a lehető leghamarabb újra jövünk egy újabb csapattal.
Készítette: Dr. Karádi Zsuzsanna Kissné Cserhalmi Márta
