Horn Gyula aktívabb munkát vár a szocialistáktól. Ki lehet lépni az euróövezetbõl

A TARTALOMBÓL: „Gyengült az MSZP esélye” . . . . . . . . . . . 2 Magyarország azonnal mondja . . . . . . . . . 2 fel EU tagságát! A vitáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 A vita és ami mögötte van. . . . . . . . . . . . 6 Köszönet Horn Gyulának . . . . . . . . . . . . 8 Lehet-e pandúr a rablóból? . . . . . . . . . . 10 A MIÉP programfüzete . . . . . . . . . . . . . 11 A politkus frusztráltsága. . . . . . . . . . . . . 12 Gyurcsány helyett inkább a fröccsrõl. . . 13

Gyurcsány cenzúráért kiált . . . . . . . . . . 14 A miniszter, aki nem a földön jár . . . . . 15 ‘Bármilyen kormány jön, nem lesz. . . . . 16 könnyû dolga’ – Interjú Kupa Mihállyal Kilövési engedély Fábryra . . . . . . . . . . . 19 A „Mûvelt Nyugat” alkonya . . . . . . . . . 20 A szocialisták lelkivilágáról . . . . . . . . . . 21 A számok hercege . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 ÉRTÉKKÖ® SZÖVETKEZET . . . . . . . 23 Kapolyi László beszáll a médiába . . . . . . 24

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu és a www.tar.hu/jhf weboldalakról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást! JHF könyvek a NETEN!!! http://www.tar.hu/layout

Horn Gyula aktívabb munkát vár a szocialistáktól Gyengültek az MSZP esélyei a 2006-os választások megnyerésére – vélekedett Horn Gyula a párt társadalompolitikai tagozatának hét végi ülésén. A volt kormányfõ az állam szerepének csökkentése ellen is szót emelt, és bírálta a neoliberális SZDSZ-t. Szedjük össze magunkat! – kérte az MSZP-tõl Horn Gyula a párt társadalompolitikai tagozatának hét végi ülésén. A volt miniszterelnök nem ért egyet azokkal a „szkeptikus” hangokkal, amelyek szerint a szocialisták el fogják veszíteni a választást, ennek ellenére õ is úgy vélte, hogy az MSZP esélyei gyengültek. Az egykori pártelnök éppen ezért a kormánytól és az MSZP-tõl is aktívabb munkát vár, hogy 2006-ig meg tudják változtatni a rossz tendenciát. Horn vitaindítójában az állam szerepérõl, valamint a privatizáció kérdésérõl is beszélt. A politikus szerint „komoly ember” olyat nem mondhat, hogy csökkenteni kell az állam szerepét, úgy vélte, hogy az errõl folyó vita is értelmetlen. A volt miniszterelnök szerint szükség lenne „bátor újításokra” is, például állami vállalkozások létrehozására. – Nem a privatizáció ellen kívánok szól-

ni, bár az nem egy szimpatikus dolog egyetlen kormánynak sem – mondta Horn Gyula. Az MSZP-s képviselõ Magyarország pénzügyi egyensúlya érdekében államigazgatási reformot sürgetett, mivel úgy látja, hogy a bürokrácia inkább erõsödött az utóbbi idõben. Az elõadó a választási kampányban felhívná az emberek figyelmét olyan eredményekre, hogy a tizenöt évvel ezelõtti helyzethez képest ma nem áruhiány, hanem árubõség, nem lakáshiány, hanem lakáskínálat van. – Nem azt mondom, hogy eljött a paradicsom, de ez változás – fogalmazott Horn. Az exkormányfõ szerint van egy „új terület”, amiben hazánk le van maradva a többi országtól, mégpedig a természetvédelem és az általános felmelegedés területe. A politikus a természeti környezet és az emberi élettartam közötti összefüggések boncolgatása után megjegyezte, hogy a természetvédelmet fel kell vállalnia egy komoly politikai erõnek. A miniszterelnök szerint az oktatási rendszer „úgy, ahogy van, rossz”, felesleges munkaerõt képeznek. A liberálisokkal az a baja, hogy neoliberális politikát folytatnak. Ennek ellenére úgy

vélte, hogy „feltehetõleg marad a koalíció, ha gyõz”. Nemzetközi kitekintõjében arról beszélt, hogy pillanatnyilag Európában nincsenek hatalmi-birodalmi törekvések, háborús veszély nem fenyeget, ám a világnak új kihívásokkal kell szembenéznie. – Az állami intolerancia, a nacionalizmus, a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek, a nemzetközi járványok és a természeti katasztrófák mind veszélyforrást jelentenek – vélekedett a volt kormányfõ. Szili Gyurcsányt bírálja. Elvi vitáink vannak Gyurcsány Ferenccel – mondta Szili Katalin a Pécs TV hét végi mûsorában. – A kormányfõvel fennálló véleménykülönbségünk gyökere az MSZP neoliberális irányvonala, ami fõként a gazdaságpolitikában érvényesül – árulta el a parlament szocialista elnöke, aki azt szeretné, ha jobban „szem elõtt tartanák” az esélyegyenlõség és a szolidaritás elveit, és az MSZP szociáldemokrata irányt venne. – Mindazonáltal büszke vagyok rá, hogy a szocialista pártban lehetnek ilyen viták – tette hozzá. Forrás: Török László – MNO

– Ki lehet lépni az euróövezetbõl – Az EU Alkotmány ratifikálásának francia megbuktatásával elindított folyamat egyértelmûen bizonyítja, hogy a világot gyarmatosítani szándékozó globalizáció megbukott. A május 29-e óta eltelt idõszakban a magyar társadalmi feszültség fokozódott, a gazdaság (különösen a mezõgazdaság) kilátástalan helyzetbe került. A Magyar Köztársaság Országgyûlését alkotó pártok vezetõi a helyett, hogy feltárnák a kialakult helyzet okát, a nemzetvesztõ EU csatlakozás általuk vállalt hátrányos következmény-rendszerét, egymást okolják a kialakult helyzetért a társadalom megosztottságát fokozni szándékozva. A hatalomgyakorlást „ellenzék“ és „kormány“ formában négyévenként váltó pártok vezetõi bizonyították egygyökerûségüket, azt, hogy mindannyian egy idegen hatalom kiszolgálói, a magyar érdekekkel szemben. Egymással vitáznak az EU tagság által keltett okozatokon, azt a látszatot keltve, mintha komolyan ellenlábasai lennének egymásnak, de nem mernek nyíltan vitázni az EU tagság eddigi tapasztalat által elõrevetített következményeitõl, a nemzet sorsdöntõ ügyérõl azokkal, akik a jelenlegi helyzetet elõidézõ tevékenységüket mindvégig bírálták. Az adófizetõk pénzébõl százmilliós kampányokat szerveznek „az EU ismertetésére“, amiben nem merik vállalni az EU-ellenes erõk véleménykifejtését, hanem hamis képet festve, ismét, sokadszorra félrevezetik a magyar választókat. Ebben a helyzetben a népi elégedetlenség eszközéhez kell nyúlnunk. A PAJZS Szövetség, a 2005. július 2-án létrejött „Magyar a Magyarral“ egyeztetõ testület tagjaként elindítja a következõ népi elégedetlenségi megnyilvánulásokat: 1. Aláírásgyûjtést végzünk a következõ szöveggel: „Követeljük, hogy Magyarország azonnal mondja fel Európai Uniós tagságát!“ 2. Az összegyûlt aláírásgyûjtõ íveket 2005. augusztus 19-én, a Parlament elõtt tartandó nagygyûlés keretében adjuk át a Magyar Köztársaság államel2

nökének, a Magyar Köztársaság Országgyûlése elnökének és a Magyar Köztársaság miniszterelnökének. Az aláírásgyûjtõ ívet nem hitelesíttetjük, mert az Országos Választási Bizottság bizonyította alkalmatlanságát a nemzet sorsát érintõ ügyek megítélésében, az Alkotmánybíróság pedig azt, hogy képtelen határozatának érvényt szerezni. Mindkét megállapítást az EU Alkotmány népszavazással történõ ratifikálása ügyével kapcsolatos tevékenységükre alapozzuk. Kelt Szegeden, 2005. július 6-án. Tisztelettel: dr. Halász József, a PAJZS Szövetség elnöke

Ki lehet lépni az euróövezetbõl Az Európai Központi Bank igazgatótanácsának egyik tagja szerint bármelyik tagország kiléphet az euróövezetbõl. Hétfõn is 1,19 dollár alatt volt az euró, pénteki több mint egyéves negatív árfolyamrekordját tartósítva. A közös európai pénznek nem használt az EKB igazgató tanácsa egyik tagjának, Christian Noyernek a kijelentése sem, aki szerint „szuverén államként“ bármelyik tagország otthagyhatja az euróövezetet. Noyer ugyanakkor hozzátette, hogy egy ország kilépése az eurózónából nem nélkülözi a kockázatot. Elemzõk véleménye szerint meglehetõsen nagy feladat a dollárárfolyam erõsödésének megfordítása. Az euró-dollár árfolyamot elsõsorban a várható kamatdöntésekkel kapcsolatos spekuláció mozgatja. Ennek eredménye, hogy az euró árfolyama 1,1897 dollárig esett vissza a hét végére, és hétfõn még 1,1891-92 dolláron is volt, nem tudott érdemben 1,19 dollár felett maradni. Az amerikai gazdaságra vonatkozó makroadatok az utóbbi idõben inkább a javulásról, az euróövezetre vonatkozó adatok pedig szinte csak az ellenkezõjérõl szóltak. A dollár gyakorlatilag minden más devizával szemben is erõsödik. (MTI) jó ha figyelünk

– avagy A parasztvakítás médialélektana – Mégiscsak számháború lett a vége. – Megegyeztek. Vitázni fognak. – kezdte némileg teátrálisan a beharangozót a nemrég még a Fidesz kongresszusán Orbán elnök úrnak tapsoló Pállfy, a közszolgálati, a nép körében újabban csak „királyinak” nevezett televízió híradós fõ hallja kendje. És lõn. És vitáztak. De hogy? Dehogy! Utólag visszagondolva, azt hiszem a vitából nem a vitázók jöttek ki a legrosszabbul, nem a jelenlegi kormányfõ vagy a volt miniszterelnök könyvelhette el magának a gyõzelmet vagy a vereséget, hanem – és errõl eddig még egyetlen szót sem hallottam semmilyen médiaértékelésben, vagy politológusi, szakértõi hozzászólásban, a legnagyobb vereséget, a legmegdöbbentõbb becsapást és hazugságot az MSZP szavazóinak kellett elszenvedniük. Muszáj volt, immáron végérvényesen szembesülniük azzal, ahogy peregtek a percek és a vita hevében egyre jobban kibontakozott, ki is valójában az õ, senki által, csak egy szûk grémiumnak köszönhetõen a hatalomba beültetett miniszterelnökük, hogy kígyót melengettek a keblükön, s a már Medgyessy Péterrel megkezdett trend, nevezetesen hogy becsapták õket, tovább folytatódik, de most már egy sokkal durvább, sokkal erõszakosabb változatban.

Mediterrán Moszkva televíziójában megbírálja Fletót, mondván – és itt akkor szó szerint idézném az elnök-asszony szavait: „Elvi vitáink vannak Gyurcsány Ferenccel. A kormányfõvel fennálló véleménykülönbségünk gyökere az MSZP neoliberális irányvonala, ami fõként a gazdaságpolitikában érvényesül.” A tudósításban még hozzáteszik, hogy a parlament szocialista elnöke azt szeretné, ha jobban „szem elõtt tartanák” az esélyegyenlõség és a szolidaritás elveit, és az MSZP szociáldemokrata irányt venne. No, de arra, amit az MSZP nagy tekintélynek örvendõ egykori miniszterelnöke, az ellenforradalmat fegyverrel leverõ hajdani hõs pufajkásból induló, külügyminiszter, majd miniszterelnöki posztban végzõdõ karriert magáénak tudható kacska kezû kis-nagy ember, a nemzetközileg is elismert Horn Gyula-díjas Horn Gyula mond, no arra már csak felkapja a fejét a legelvakultabb MSZP-hívõ is! Aszongya a mi szeretve tisztelt Gyulánk – és akkor innentõl ismét szó szerinti idézet következik: „Komoly ember olyat nem mondhat, hogy csökkenteni kell az állam szerepét, az errõl folyó vita is értelmetlen” Nos, kedves barátaim, a vita mindennél világosabban megmutatta, hogy – akárcsak az

elõzõ „szocialista” miniszterelnök Medgyessy Péter, a jelenlegi kormányfõ is – az SZDSZ embere. Igazi, tõrõl metszett (neo)liberális, akárcsak az általa képviselt gazdaságpolitika. A piac mindenhatóságában hívõ bizniszmen. És ez még akkor is így van, ha másnap a bazidai Darth Vader (Verebes „Heti Hetes Humor Nagyágyú” István) által tartott fogadóórán próbálta enyhíteni a rettenetet, azt kommunikálva, („én sem hiszek a végletekben”) hogy azért nem feledkeztünk ám el a neoliberalizmussal tulajdonképpen homlokegyenest ellenkezõ eszméket valló szociáldemokráciáról sem, csak most éppen más érdekek a fontosak. (A szükségkoalíció ismét visszaüt!) Igaz, ezeken a momentumokon csak azok lepõdnek meg, akik nem nyitott szemmel járnak a világban, nem olvasnak újságot és nem nézik a televíziót, vagy éppen amnéziában szenvednek. (Tudjuk, Magyarország az amnéziások országa, minálunk túl sokan szenvednek a feledékenység bajában, ezért számtalanszor megvezethetõk, hasonlóan a régi vicchez, amelyben a részeg vendég elalszik a pincér pedig mindannyiszor felébreszti és kifizetteti vele a számlát.) Szóval, nem kell ezen meglepõdnünk, hiszen az SZDSZ elõzõ üdvöskéje, a beépített kormányfõ Megyó még idejében szólt, kerekperec kijelentette: „A jóléti államok kora lejárt”. (Tessék ezt végre mindenkinek tudomásul venni!) Ez az irányvonal, trend folytatódik most tovább Fletó Fletovics Jemeljánnal, csak egy jóval keményebb, jóval szigorúbb változatban. Ahogyan azt a Fidesz elnökétõl is hallhattuk: „Medgyessy Péter Péter pozitívabb, nyitottabb és befogadóbb volt Gyurcsány Ferencnél és a korábbi miniszterelnök valóban kíváncsi volt az ellenzék javaslataira, elképzeléseire”.

Szili Katalin, a T. Ház elnök asszonya Mert hát amellett még Kozirev Iván, csepeli öntõmunkás, öntudatos MSZP-szavazó is hajlandó szemet hunyni, hogy a kudarcba fulladt köztársasági elnök választás után népszerûségébõl sokat vesztett Szili Katalin jó ha figyelünk

A kacska kezû kis-nagy ember, hazánk máig elsõ és egyetlen vaskoronás miniszterelnöke, az elnyûhetetlen Horn Gyula-díjas Horn Gyula

A szociáldemokráciával köszönõviszonyban sem lévõ, a piacot mindenek felett istenítõ, a szolidaritás eszméjét még csak hírbõl sem ismerõ neoliberális bizniszmen végre kitombolhatta magát a kamerák elõtt. Ám ehhez a ponthoz érve fel kell tennünk a kérdést: mi a jobb a nemzetnek, az embereknek? A mindenható piac, a rászorultság alapján segélyekkel eltartott (s ezzel egyúttal függõségben tartott) tömegek sokaságával, vagy egy munkaalapú gazdaság, ahol egyre több ember van, aki a munkájából él, fizeti a számláit, és a keresetébõl képes arra, hogy eltartsa a családját? 3

Vajon hol kezdõdik a populizmus és mi számít demagógiának? Populizmus az, amikor egy politikus azt mondja, amit a nép, az emberek hallani szeretnének? Mondjuk, hogy az. De vajon populizmusról beszélhetünk akkor is, amikor tesz is annak érdekében, hogy a nép, az emberek igényei megvalósuljanak, és ne adj’ Isten még mûködik is a dolog? Még finanszírozható is? Persze tudom, most vannak olyanok, akik azonnal rávágják, hogy meddig finanszírozható és hogyan? Itt azonban alapvetõ gazdaságfilozófiai különbség mutatkozik a két vitázó fél között, és itt van az eb elhantolva. De ehhez kapcsolódóan feltehetünk egy másik kérdést is, amely minden bizonnyal legalább olyan érdekes és legalább annyi embert foglalkoztat, a gazdaságfilozófiai különbségek ellenére is. Fõként a szociál-liberális kormányok regnálása alatt kap különösen nagy hangsúlyt az a kérdés, és képezi meglehetõsen heves polémiák tárgyát, ahogyan azt legutóbb a két elsõ ember esetében is láthattuk, hogyan lehet csökkenteni a társadalmi egyenlõtlenségeket? Nos, a két különbözõ gazdaságfilozófia két különbözõ megoldást kínál erre. Az egyik, a neoliberális szemléletmód a segélyezést helyezi elõtérbe a sokat emlegetett rászorultsági elv alkalmazását, amely kissé leegyszerûsítve azt jelenti, legalábbis a megélt társadalmi tapasztalatok ezt mutatják, hogy az ún. középosztályt – normális országokban a társadalom teherviselõ részét – hozzászegényítik a társadalom alsóbb rétegeinek életszínvonalához. Ez a megoldás elsõre még tetszetõsnek és igazságosnak is tûnhet. Emlékezzünk csak Degesz uramra (gyengébbek kedvéért: Demszky Gábor), aki fennhangon jelentette ki a kamerák elõtt, hogy a középosztálynak, na annak aztán egy fillér támogatást se! S most ugyanezt szajkózta a vitában Gyurcsány miniszterelnök úr is, mondván, „nem támogatjuk a leggazdagabbat, nem támogatjuk a felsõ-középosztályt. Annak van ereje megvédeni magát.”

felvetésére is reagált. Mint azóta kiderült, a bevezetésérõl meg aztán – még csak gondolati szinten, még csak morfondírozás alapjaként – sem lehet szó. De mi is volt a fõ kifogás a családi adózás bevezetése ellen? Nem lesz családi adózás, mert az adórendszernek nem szociális feladatok megoldása a rendeltetése. Nem számít, hogy esetleg társadalmilag igazságosabb, a kutyát nem érdekli, hogy esetleg nagyon sok család anyagi helyzetén jelentõs mértékben javíthatna, könnyítve az adózók terhein. Nem lesz, mert nem erre való! Punktum! Ilyen erõvel a mobiltelefon is azonnal megbukhatna. Mi a francot keres egy telefonban kamera? Ki az az elvetemült állat, akinek eszébe jut, hogy fényképeket, ne adj’ Isten mozgóképeket készítsen a telefonjával. A telefon az telefonálásra való, nem pedig fényké-

Persze, hogy mit tekintünk felsõ-középosztálynak, mekkora vagyontól, mekkora jövedelemtõl számítunk valakit a felsõ-középosztályba tartozónak, nem szól a szociál-liberális fáma. Most ne is akadjunk fenn olyan apróságokon, hogy kifizetéseket, ha tetszik segélyezést csak a megtermelt vagyonból, befolyó bevételekbõl eszközölhet állam bácsi. Továbbá ne is hasogassuk a szõrszálat olyan apró kis kitételek miatt, hogy a tönkremenõ, munkáját elvesztõ középosztály következtében még több segélyre szoruló, még több inproduktív ember fog, ha tetszik az állam pénzén „élõsködni”. Egyszerûen csak fogadjuk el a megkérdõjelezhetetlen és a megfellebbezhetetlen neoliberális igazságot: a piac értékítélete szent és sérthetetlen, és egyébként is, majd megold minden problémát. A másik gazdaságfilozófia, amit sokan a paternalista vagy atyáskodó állam gazdaságfilozófiájának tartanak – szerintem inkább illene rá keresztény szociális, vagy egye fene na, a szociáldemokrata jelzõ – ezzel szemben a munkaalapú gazdaságot részesíti elõnyben, azoknak kedvez, vagy próbál meg kedvezni, akik dolgoznak. Ennek lehetne egyik jó és hatékony kiegészítõje a családi adózás bevezetése, ahol még ezenfelül külön kedvezményekben részesülne az, aki munkájából származó jövedelmébõl más családtagjait is eltartja. De nem. Ebben a seftes országban, ahol 2002-ben ismét sikerült önként és dalolva magunkra húzni a kommunistákat – jelszó: csak dógozni ne kejjen mán megint! – ebben az országban a munka fogalma, mint értékmérõ és értékteremtõ eszmeiség vagy gondolat, még nem tudott lehatolni és utat törni magának a kádári éra vidám barakk kommunizmusban szocializálódott, „majd az állam eltart engemet is” gondolatvilágú szélesebb számban jelenlevõ néprétegei felé. Érdemes azonban még egy röpke pillanatra elidõzni a családbarát adózás gondolatánál. Nagyon tanulságos volt, hogy ne mondjam, jelzésértékû, ahogyan a kormányfõ a családi adózásnak már pusztán a 4

jó ha figyelünk

pek vagy videó felvételek készítésére! Arra ott van a fényképezõgép vagy a videó kamera! Cipõt a cipõboltból! A hétszázát neki! Mi az, hogy rövid szöveges üzeneteket küldhetünk mobiltelefonunkkal? A telefon az telefonálásra való, nem pedig levelek meg üzenetek küldözgetésére! Arra ott van a már több évszázada vagy évezrede nagyjából egészébõl megbízhatóan mûködõ posta. Tessék azt használni! Ki hallott már ilyet, a hétszázát neki?! Nem szeretnék túlzottan messzemenõ következtetéseket levonni az elõbbi mobiltelefonos hasonlatból, de ha az emberiség egésze is a Fletóra oly jellemzõ korlátolt gondolkodásmóddal élt volna az elmúlt pár százezer évben, nagy valószínûség szerint még mindig állatbõrökbe burkolózva kuporognánk a tûz körül valami barlangban és eszünkbe se jutna, hogy feltaláljuk a kereket, mondván, ha arra lesz szükségünk, hogy gyorsabban haladjunk, majd futunk. A politológusok, a szakértõk és elemzõk már nyilatkoztak arról, hogy ki jött ki jobban és ki rosszabbul ebbõl a különös hangulatú, végsõ soron kierõszakolt muszáj diskurzusból. A Szakértõ, vagy a Néptribun? Természetesen megkérdezték a népet is, és ahogyan az várható volt, a szekértáborok most is hozták szokásos formájukat. A TV2 Naplójában jó darabig Gyurcsány vezetett, aztán a mûsor végén, ahogyan azt már megszokhattuk ha kényes téma van terítéken és nem életszerûek a képernyõn feltûnõ számok, a voksolás végeredményét már nem mutatták meg a nézõknek. A másik oldalon, az ejtõernyõsként landolt, és a Nemzetesasszony által csak „a mi kommunistánk” epiteton ornansszal felruházott Csintalan Sándor véleménymûsorában a háttérként szolgáló plazma tévén a Gyurcsány–Orbán mérkõzés jelenlegi állását 0:2-re taksálták. Nyilván az igazság – ha nem is odaát, de – valahol a két véglet között van. Még ha ezzel mindannyian, de legalábbis nagyon sokan tisztában vagyunk, az egyszerû állampolgárra a legnagyobb veszélyt a belterjes média(félre)tájékoztatás jelenti. Ha meg még központilag rá is segítenek, kézen fogva, eligazítva a sajtó szürke eminenciásait, hogyan lavírozzanak hatékonyan és látványosan a kollektív parasztvakítás és a kézi vezérelt sikerpropaganda kommunikálása között, nos akkor lehetünk szem- és fültanúi olyan jeleneteknek, melyek a magyar ember zsebében szinte automatikus bicskanyitojó ha figyelünk

gató üzemmódba kapcsolják az amúgy békés célokra, leginkább szalonnázásra zsebünkben tartott bugylibicskák sokaságát. Arra gondolok például, hogy némi ellentmondás látszik a milliárdos gazdasági miniszter által (hírek szerint 26 millerért) feladott kirobbanóan sikeres ország képérõl szóló hirdetések és a mértékadó külföldi gazdasági sajtóorgánumok (lásd The Economist), hitelminõsítõ és kutató intézetek által kiadott ország-jelentések között. Az általánosan megfogalmazott sommás ítélet: él tanulóból sereghajtóvá lettünk. Volt még valami ebben a vitában, ami azt hiszem nemcsak számomra, hanem nagyon sok más ember számára is – talán még pártállásra való tekintet nélkül is – antipatikussá (nem a gyógyszerész ellentéte!) tette a jelenlegi kormányfõt. Ez pedig az állandó visszamutogatás. Már lassan véget ér a négyéves kormányzati ciklusuk, de ez a jelenlegi vita se arról szólt, hogy merre és hogyan menjünk tovább, mi legyen az országgal, hanem arról, mit hogyan rontott el a polgári kormány a saját ciklusában. Ez már nevetséges! Egyszersmind bosszantó és vérlázító is. Szavam sem lenne, ha tejjel-mézzel folyó Kánaánt teremtett volna a Medgyessy–Gyurcsány kormány „áldásos” (vagy inkább áldatlan?) tevékenysége során. Akkor joggal mutogathatna vissza, „te beszélsz, barátom, hát ti mit tettetek ez ügyben? Semmit!” No, de így? Kánaán helyett lassan káosz lesz úrrá az országon. Mindeközben a még mindig jelentõs számú volt PB- és KB-tagot soraiban tudó utódpárt kínkeservesen próbál átalakulni szociáldemokrata párttá, vagy legalábbis azt a látszatot kelteni a külvilág számára. Ám amit a Szekeres–Horn–Szili összeállítású, mára már csak a „futottak még” kategóriába tartozó trojka modernkori Kõmûves Kelemen módjára estére nagy nehezen felépít, azt reggelre ez az újonnan jött kõgazdag yuppie, aki gyakorlatilag kilóra kivásárolta alóluk a pártjukat, egy szempillantás alatt földig rombolja. A legnagyobb baj azonban mégsem ez. A legnagyobb baj az, hogy sem maguknak, sem a párt tagságának nem merik bevallani, elmondani, megmagyarázni, hogy a szociáldemokrata átalakulás, de még az arra tett leghalványabb kísérlet is eleve kudarcra van ítélve. Legalábbis addig, amíg ez a neoliberális, az SZDSZ értékeit tûzön-vízen át képviselõ, a nagy öregekhez és a kipróbált elvtársakhoz képest mindenképpen csak „taknyos kölyöknek” számító újgazdag suhanc itt rontja a levegõt. Mekkora lehet a csalódás? Gondoljunk csak bele. Hiába fogadtatták el a magyar társadalommal, hiába tették szalonképessé az egykori kommunista párt-elit politikai túl- és továbbélését a gengszterváltás után, most jön ez a „sehonnai bitang ember” és pillanatok alatt szétveri azt, amit tizenöt esztendõ gondos, aprólékos munkájával felépítettek. Végképp szembesülniük kell azzal, hogy a kisebbik koalíciós párt jóvoltából nyakukba ültetett két neoliberális kijáróember, Medgyessy és Gyurcsány, a mögöttük álló üzletei körök jóvoltából a szociáldemokrácia eszmeiségét menthetetlenül kitörölték a magyar baloldal kelléktárából. Megnyugtatom a kedves Olvasót, nincs SZDSZ-fóbiám, de ha valaki veszi magának a fáradságot és egymás mellé rakja a kirakós játék darabkáit, mindig ugyanoda fog visszajutni. Az SZDSZ nélkül ma Magyarországon mozdulni sem lehet. Mindig minden úgy történik, hogy ez a pöffeszkedõ, élõsködõ, mások verejtékébõl, fáradságából gátlástalanul és elvtelenül hasznot húzó törpeminoritás jól járjon, de legalábbis ne érje kár. A 2006-os választásokig még jó tíz hónap van vissza. Addig még sok víz lefolyik a Dunán. A médiabohóckodás, a parasztvakítás, és az elmúlt választások tapasztalataiból kiindulva, valószínûleg a mocskolódás is soha nem látott magasságokba fog emelkedni. Aggodalomra azonban nincs okunk. Legalábbis addig nincs, amíg a kormány és az ellenzék igazságával szemben a mi, vagyis az emberek igazsága gyõzedelmeskedik. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

5

A Gyurcsány- Orbán vita és értékelése Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök Döntetlenre végzõdött a politikai vita Orbán Viktor volt miniszterelnökkel a múlt héten. Két különbözõ politikus véleményét lehetett hallani, a vita értelmes és szakmai kérdésektõl nem mentes volt, amely mindenképp jónak nevezhetõ. A miniszterelnök szerint a vitából kiderült, hogy a korábbi kormányfõ egyetért azzal, hogy az ország jó irányba halad, fejlõdik. (július 12.) Orbán Viktor, Fidesz-MPSZ elnök Örvendetes, hogy sikerült az országgal megismertetni azt, hogy mit tett az Orbán-kormány a nyugdíjasokért. Fontos, hogy az emberek tisztábban láthatnak mostantól a gázárak ügyében, illetve, hogy nem a repülõtér a legfontosabb állami vagyon, melyet a vitában is említettek, hanem a termõföld. (július 9.) Kupa Mihály, Centrum párt elnök A vitapartnerek politikai kultúra tekintetben messze pártjuk fölé nõttek, szomorú, hogy csak két ilyen politikus létezik. A vita kapcsán kiemelte, hogy bár sok fontos kérdésrõl volt szó, a nemzet lényeges ügyeit, így a határon túli magyarok kérdése, regionális politika, források decentralizációja, mellõzték. (július 12.) Lendvai Ildikó, MSZP frakcióvezetõ „Orbán Viktor volt miniszterelnök nem mindig állja meg a helyét, ha nem saját hívei elõtt kell beszélnie.” (július 11.) Révész Máriusz, Fidesz-MPSZ szóvivõ Gyurcsány Ferenc kampányol, míg Orbán Viktor dolgozik. (július 8.) Kuncze Gábor, SZDSZ elnök Örvendetes, hogy létrejött a vita, szükség van a különbözõ nézetek ütköztetésére, és fontos, hogy az emberek lássák, hogy valójában milyen választási lehetõségük van. Orbán Viktor sokszor demagóg volt. (július 8.) Dávid Ibolya, MDF elnök Eljött az idõ arra, hogy Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor meghallgassa az embereket is. Azzal nem halad elõre az ország, ha saját dicsõségüket hangoztatják, ahelyett hogy például a kettészakított Magyarország problémájával foglalkoznának, mely helyzetet õk teremtették elõ. Az emberek meglátták, milyen is lenne egy kétpártrendszer. (július 8.) Szekeres Imre, MSZP elnökhelyettes „Számunkra az a döntõ, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hitelesen, az igazság alapján beszélt, Orbán Viktor volt miniszterelnök vi-

6

szont hiteltelenül, sokszor felelõtlenül és az igazságot nem figyelembe véve." (július 11.) Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége (MNYEOSZ) A Gyurcsány-Orbán vitán a Orbán Viktor utalt arra, hogy az Orbán-kormány az egész 2002-es évet saját eredményének gondolja, miközben 5,5 százalékos nyugdíjemelést már a Medgyessy-kormány idején hajtották végre. Az a táblázat, amelyre a volt kormányfõ hivatkozott nem tartalmazza az özvegyi nyugdíjak emelésének és a méltányossági nyugdíj visszaállításának az eredményeit. A vitában elhangzottakra reagálva a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége hirdetésben is megfogalmazta ellenvetéseit országos napilapok hasábjain. A hirdetésben a szövetség az ellen tiltakozott, hogy Orbán Viktor a vitában helytelen adatokat közölt, és valótlanul állította, hogy az elõzõ ciklus alatt több mint 20%-kal nõttek volna a nyugdíjak reálértékben. (július 12.) Aszódi Pál, a Fidesz-MPSZ Nyugdíjas Tagozatának elnöke A hirdetésben megjelentek tartalma valótlan, és amit Orbán Viktor elmondott, azok tények. Nem véletlen, hogy Göncz Kinga, szociális és esélyegyenlõség-ügyi miniszter sem cáfolta az elhangzottakat. Pintér András, az Inter-Európa Bank elemzõje Az igazán fontos gazdasági kérdések nem kerültek szóba a vita során. A politikusok inkább olyan kérdésekrõl beszéltek, melyek politikai szempontból jóval fajsúlyosabbak, és a komoly gazdasági mutatók, mint az infláció, költségvetési hiány, mûködõtõke-beáramlás nem kerültek szóba. (július 8.) Zékány András, az ING Bank elemzõje Gyurcsány Ferenc érvelése mögött inkább a liberális gazdaságpolitika húzódott meg, míg Orbán Viktor inkább az állam atyáskodó, „paternalista” mivoltát szorgalmazó gazdaságfilozófia érveit használta. Sok közös volt az eltérõ nézetek ellenére a vitapartnerek mondandójában, ugyanakkor a gazdaság mostani állapota nem képes jólétet biztosítani, ezért a konkrét javaslatok makrogazdasági hatásait is érdekes lett volna hallani, ami viszont még a volt miniszterelnöktõl is elmaradt. (július 8.) Belyó Pál, az Ecostat igazgatója A politikának és a gazdaságnak együtt kell mûködnie. A vitában elhangzottak olyan adatok, melyek makroökonómiai szempontból nem helytállóak, ezért a vita fõképp politikai síkon zajlott. (július 8.) Forrás: www.hirszerzo.hu

jó ha figyelünk

Az új erõszak tudományos arcot ölt, olykor közgazdaságtanit. Mostmár többedszer hallom, hogy a Ferihegyi repülõteret nem mint magyar felségjelû objektumot adnák el, hanem csak az üzemeltetését, és annak üzemeltetõi árbevételét. Hasonló indokkal privatizálták Budapest vízmûvét, STB.: az egész nemzetgazdaságot. A privatizálás ténye önmagában nem fölháborító, mert csupán azt jelenti, hogy a gazdálkodó életközösség közhatalmi, politikai hitelt szavatol a saját érdekeinek személyesen összpontosított képviseletére, mint abban való tárgyszerû jártasságra. A „tulajdon“ nem más mint egy politikai tényállás ökonómiai legitimálása (a társadalmi létezésnek az anyagi eszközök értelemszerû birtoklásával való igazolása). Igaz, hogy ez a (polgári) szemlélet az utolsó 150 év polgárháborúinak az eredménye. A „kommunizmus“ csupán katalizálta a maga határesetével a konszolidált (megállapodott) szemlélet kialakulását. Az állam létezése nélkül nincs magántulajdon, mert maga az állam annak jogi-közhatalmi garanciája. Ezért csak örülni lehet, ha azt nyilatkozza Horn Gyula, hogy az állam szerepe nem bagatellizálható a gazdaságban. (Lásd: MSZP társadalompolitikai tagozat értekezlete)

E rövid, tudományos indulattól feszülõ „arabeszkem“ csupán azt a minimális célt kívánja szolgálni, hogy felhívjam a mi térségünkben élõ szocialista-, és nem-szocialista politikusok figyelmét nemcsak az elmúlt 150 év politikatörténetének, hanem politikai gazdaságtani eszmetörténetének is a tanulmányozására. A mi szocialistáinktól eleve hitványság, hogy megtagadták saját politikai gazdaságtanuknak tudományosságra törõ tanulságait, aki pedig más pártú, az haszonnal meríthet a társadalom ökonómiai létezhetésének klasszikus szocialista tapasztalataiból. Fõként az „értéktöbblet“ elméletének megértetésébõl, amely a „kizsákmányolás“ gazdasági értelmezését írja le. — Paradoxon, hogy a szociális mozgalmak évszázados, rendezett tapasztalataiból majdnem mindenki merít, de saját kénye szerint kiragadott részletekben, mert mostanság, kötelezõen Samuelson gazdaságtana a fõtankönyv, amelyik az „értéktöbblet“ fogal-

mát —érdekszerûen — nem is ismeri. E tény, másfélszáz év küzdõ gondolkodásának semmibevétele. Magyarországon majdnem minden politikus abból a tévhitbõl akar megélni, hogy sikerült megdönteni a „marxista diktatúrát“, és ezzel együtt a marxizmust. Ez hasonló ahhoz, mintha valaki megdöntötte volna a „platonista diktatúrát“, és ezzel a platóni mûveket tûzrevalónak ítélné. Ez tarthatatlan! — Miért kívánják, hogy annak az Engelsnek legyen igaza, aki megjósolta: amennyiben a szocializmus nem a világ legfejlettebb régiójában gyõz, akkor az egész kapitalista „dreck“ elölrõl kezdõdik? Az egész világtársadalmi probléma lényegének megértése nem annak 19. századias megfogalmazásától függ, hanem az emberi együttlétezés távlatataival való, akkori õszinte szembenézés példájának komolyan vevésétõl. Gyurcsány úr csak egyike azoknak, akik nem fogják fel, hogy a „magántulajdon“ valójában közfelhatalmazás. Nem fogja föl, hogy magyar államakarattá lényegülése nélkül nem létezne magyar társadalom, amelyik erõforrásként biztosítja mind a Ferihegyi reptér, vagy a budapesti vízmûvek „értékességét“. Nem fogja föl, hogy a magyar társadalom önfenntartó-önmegújítási szándéka képezi azt az „értéktöbbletet“, amit nem csupán elvesznek tõle, hanem a hozzá hasonlók egyenesen fölajánlanak a gazdasági bálványimádás oltárán. — Nem csak nemzeti, „törzsi“ bálványimádók-, hanem személytelen „világbálványimádók“ is léteznek. A TÁRSADALOM ÖNSZERVEZÕ ENERGIÁJÁT NEM ILLIK ELADNI, BÁRHOGY IS HÍVJÁK A MEGBÍZÓ KÖZÖSSÉGET. A tudatlanság boldog körmenete már 15 éve tart. Forrás: Bokor Levente

jó ha figyelünk

7

– avagy A „na és?”-politizálás diadala – Nem becsülik meg eléggé Horn Gyulát a szocialisták. Nem, nem, most nem arra gondolok, hogy a kacskakezû kis-nagy ember gyakorlatilag minden különösebb felszisszenés nélkül át tudta menteni az államszocializmus teljes eszmerendszerét egy posztkommunista utódpárt képében, szalonképessé téve az egykori párt-elit gazdasági és politikai túlélését a gengszterváltás vérzivataros idõit követõen. Nem is arra, hogy megint õ, az „ellenforradalmat” annak idején fegyverrel leverõ hajdan volt pufajkás mondta ki elõször – még ha csak virágnyelven is –, hogy Fletó és az általa képviselt SZDSZ-es neoliberális gazdaságpolitika többet árt az MSZP-nek, mint amennyit használ. Nem. Csak most, a legújabb botrány kipattanása után szembesülhettünk a mi szeretve tisztelt Horn Gyula-díjas Horn Gyulánk legnagyobb találmányával, mely azt hiszem immáron méltán sorolható a klasszikusok kategóriájába – legalábbis hazai elfogadottságát és népszerûségét tekintve mindenképpen. Ez pedig a „na és?”-politizálás. Molnár képviselõ úrnak, Lendvai Ildikó frakcióvezetõ-asszonynak, de talán az egész MSZP-nek hétrét görnyedve kéne leborulnia és hálát rebegnie hazánk elsõ vaskoronás miniszterelnökének, hogy elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar nép erkölcsi, etikai színvonalának hihetetlen mélységekbe való 8

Bencsik András, a Demokrata fõszerkesztõje így vélekedett Horn Gyula zsenialitásáról:

Az MSZP-s Molnár László, az Orbán-bizottság fõmuftija, aki minden cégnél találna szabálytalanságot

„A médiának az a törvénye, hogy ha hibát követsz el, nem szabad sem beismerned, és nem szabad elnézést kérni, úgy kell tenni, mintha nem követted volna el és Horn Gyula ezt csinálta. Megfogták… Pufajkás vagy… Mondjál le!... Morálisan megtámadták. Horn Gyula tökéletesen tudta – sajnos az idõ õt igazolta –, hogy a magyar társadalom többsége akkor abszolút mértékben érdektelennek mutatkozott az erkölcsi kérdések iránt, az érdekelte, hogy mikor lesz tele a zsebe pénzzel. Amikor Horn Gyula azt mondta: „Na és?”, akkor gyakorlatilag azt mondta, amit a társadalom többsége gondolt és így könnyedén átlépett ezen. Mi akadtunk, a jobboldal akadt fönn ezen a görcsön, s nem értettük, hogy miért nem értik. Õ pontosan értette – a Horn Gyula –, õ azt vette észre, hogy mi vagyunk aszinkronban az idõvel, mert a magyar társadalom akkor nem törõdött az erkölcsiséggel.

lesüllyesztésébe, valamint hazánk lakossága etikai számon kérõ potenciáljának a mínusz tartományba taszításában. Gyakorlatilag õ egymaga elérte azt, hogy ebbõl a nemzetbõl kivesszen az egészséges erkölcsi, etikai, morális érzék.

Tegyük hozzá rögtön, egy tekintélyes része ma sem törõdik ezzel. Illetve ha még pontosabban szeretnék fogalmazni, azt mondanám – s itt mérhetõ le igazán, hogy bizonyos tekintetben tovább romlott a helyzet az elõzõ idõszakhoz képest –, csak szelektíven jó ha figyelünk

hajlandó figyelembe venni a morális és erkölcsi vonatkozásokat. Ami az egyik oldalon simán elmegy, az a másik oldalon már megbocsájthatatlan bûnnek számít. Annyi azonban bizonyos, hogy mára a magyar társadalomban elfogadottá vált, ha valaki úgy tölt be fontos tisztségeket, hogy vaj van a fején. A szocialista reagálásokból is kitûnik, lásd Lendvai Ildikó Nap-keltés szereplését, hogy immáron nem az a normális értékrend, ahogy Deutsch képviselõ úr mondotta, az erkölcsi zsinórmérték, hogy valaki tiszta, hanem az, hogy kifizette a rá kiszabott pénzbírságot, leülte a kirótt büntetést, megtisztult, fel van mentve. Ugye mindannyian emlékszünk még az ominózus Indexes, inkognitóban történt besurranásra a Werber-féle eligazítón, ahol megtudhattuk, hogy nem számít mennyi a káló, majd a végén kifizetik a számlát? Hát most itt is ez képzõdött meg. És ez képzõdik meg újra meg újra meg újra, amikor a szocialisták nem képesek arra, hogy egy fedhetetlen embert állítsanak ki, amikor pedig arra lenne szükség. Hallgattam Molnár képviselõ urat, aki lakások vásárlásáról, szocpolról, meg miegymásról beszélt, sõt, külön kihangsúlyozta azt is, hogy a bíróság szerint az általa elkövetett cselekedetek társadalomra való veszélyessége is meglehetõsen csekély szintû volt, hiszen ezért szabtak ki rá pénzbüntetést, mondjuk letöltendõ szabadságvesztés helyett. Ez mind szép és jó, de azt hiszem ezúttal az egykoron fülbevaló viselésérõl és nõügyeirõl elhíresült Deutsch képviselõ úrral kell, hogy egyet értsek, itt a dolog elvi részérõl van szó. És még akkor is így van ez, ha a szocialisták – élükön az egykori fõcenzorral, a hajdan volt Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Kulturális Alosztályának vezetõjével Lendvai Ildikóval –rákezdték, bizony nem véletlen az, hogy a Fidesz éppen most jött elõ ezzel az üggyel, nyilván túl közel ért a vizsgálóbizottság az ellenzék vezéréhez. Száz szónak is egy a vége, ha valakinek vaj van a fején az ne menjen ki a napra. És ez még akkor is így van, ha Molnár képviselõ úr most azzal védekezik, hogy „no de hát megválasztottak”. Ismét visszaérkezünk az etalonhoz, a Horn Gyula-díjas Horn Gyulához. Õ mondta azt annak idején az érintettségét megállapító határozatot követõ „na és?” után, no de hát ismerték az elõéletemet és így is megválasztottak. Õt sem, és azóta pártjából senki mást sem érdekelnek olyan apró részletek, hogy a törvény nem arról rendelkezik, ha ismerték az illetõ elõéletét és úgy is megválasztják akkor jó, ha pedig nem, akkor nem. A törvény azt mondja, ha valaki érintett – függetlenül attól, hogy a választók tudtak-e az érintettségérõl vagy nem – mennie kell! Ennél világosabb és közérthetõbb dolog kevés van. És mégsem! De nem ám, kedves barátaim! A szocialisták, legalábbis néhányan köjó ha figyelünk

Bizony, kedves barátaim! Ez itten a legnagyobb probléma. A munka alapú gazdaság, a munka elismerése, megfelelõ társadalmi rangra való emelése. Az újgazdag yuppieságból magának pártot, hatalmat és kormányfõséget vásároló egykori KISZ-titkár más húrokat penget. De hát mit is várhatnánk egy olyan „zseniális” üzletembertõl, aki egy 705 milliós üzletet úgy tud csak lebonyolítani, hogy 5 milliót õ ad, a másik 700-at pedig az anyóstól kapja, aki micsoda véletlen, éppen egy banknak a fõ hallja kendje. Nekem lenne egyszer egy ilyen anyósom! Megcsókolnám még a lába nyomát is! Tényleg igaz lehet a népi mondás, nézd meg az anyját, vedd el a lányát!

zülük – azok, akik fontos tisztségeket töltenek be, vagy a szavukra oda kell figyelni – a törvény felett állnak. Legalábbis a most hazánkban élõ társadalomnak egy tekintélyes része ezt szemrebbenés nélkül elfogadja és tudomásul veszi. Õk a rendszerváltás és az uniós csatlakozás vesztesei. A „csak azért is” típusú MSZP-törzsszavazó, akik ugyan belefásult már régi-új vezéreinek lelkesítõ „majd a gyerekeidnek jobb lesz” kezdetû üzenetekbe, de mégsem szavazna egy jobb életet jelentõ (gazdaság)politikára, hiszen akkor visszajönne Orbán, s ami talán még ennél is nagyobb baj, dolgozni kellene.

Végezetül csak annyit mondanék, mindaddig, amíg ilyen alacsony erkölcsi, etikai, morális igényszinttel bíró nép maradunk, kitéve a politikum kénye-kedvének, ne reménykedjünk semmilyen csodában vagy változásban. A legtöbbet mi tehetünk a jó ügy érdekében. Például azt, hogy elzavarjuk a közéletbõl a simlis, seftelõ alakokat, vagy oda sem engedjük õket a közelébe. A legfontosabb teendõ, mely ennek megvalósításához szükségeltetik, (és még sok minden máshoz is!) hogy a 2006-os választáson jó helyre húzzuk be azt az X-et. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

9

Rovott múltú az Orbán-bizottság szocialista elnöke? 1999-ben többrendbeli számviteli fegyelem megsértésének vétségében, valamint magánokirat-hamisítás vétségében találta bûnösnek Molnár Lászlót, az Orbán család állami forrásokból történõ gazdagodását vizsgáló bizottság elnökét a békéscsabai bíróság. A szocialista honatya szerint a Fidesz „politikai támadást“ indított ellene. „Hat esztendõvel ezelõtt szülõvárosában, Békéscsabán több bûncselekmény alapos gyanúja miatt az ügyészség vádat emelt az ellen a szocialista képviselõ ellen, aki az elmúlt hetekben az Orbán család állami forrásokból történõ gazdagodását vizsgáló bizottság elnökeként vált ismertté” – jelentette ki rendkívüli sajtótájékoztatóján Deutsch Tamás, a Fidesz országgyûlési képviselõje rámutatva: a kormánypárti politikus neve, Molnár László. Hozzátette: 1999. május 3-án a Békéscsabai Városi Bíróság nagyobb vagyoni hátrányt okozó hûtlen kezelés bûntettében, többrendbeli számviteli fegyelem megsértésének vétségében, valamint magánokirat-hamisítás vétségében bûnösnek találta Molnárt, akit ítéletében elmarasztalt. A gondola birtokába jutott bírósági végzés alapján a vádlottat összesen 360 ezer forint pénzbüntetés kifizetésére kötelezték. Deutsch Tamás ennek kapcsán rámutatott arra a tényre is, hogy Molnár Lászlónak a bírósági ügy kapcsán nyilatkozni kellett a jövedelmérõl. Elmondta: 1999-ben – a Heti Világgazdaságnak adott interjújában elmondottak szerint kiterjedt vállalkozói tevékenységébõl – havi 30 ezer forintos jövedelemmel rendelkezett, a feleségének hasonló tevékenységébõl 40 ezer forint jövedelme származott. Irigylésre méltó gazdasági tapasztalat „Ebbõl tudta fenntartani 120 nm-es lakását, nyaralóját, gépkocsiját, és állni a két gyermek nevelési költségeit” – mutatott rá a fideszes honatya, aki „irigylésre méltó gazdasági tapasztalatnak” nevezte Molnár ügyeskedését, majd hozzáfûzte: sokan kíváncsiak arra, hogyan lehetett 70 ezer forintból mindezt állni. Deutsch emlékeztetett arra is, hogy Molnár László az elmúlt hetekben egy parlamenti képviselõtársának vagyonnyilatkozata iránt roppant komoly érdeklõdést tanúsított. Molnár László vajon erkölcsi és politikai felhatalmazást érez-e arra, hogy ilyen elõélet után egy képviselõtársát bûncselekmény elkövetésével gyanúsítsa meg? – tette fel mindezek után a kérdést. Az ellenzéki politikus kiemelte azt is: a hûtlen kezelés bûncselekménye – amennyiben azt nagyobb vagyoni hátrányt okozva követik el – a Btk. Alapján vagyon elleni bûncselekmény. A számviteli fegyelem megsértése vétség a Btk. szerint a gazdálkodás rendjét sértõ bûncselekmény – mondta, hozzátéve: a magánokirat-hamisítás szintén 10

vár választ Lendvai Ildikótól, Hiller Istvántól és Gyurcsány Ferenctõl arra is, hogy amennyiben Molnár Lászlót bûncselekmények elkövetése miatt bûnösnek mondta ki a bíróság, „mit kívánnak tenni“. Elfogadható-e az MSZP számára, a Gyurcsány Ferenc vezette kormány számára, hogy bûncselekmények elkövetése miatt bûnösnek kimondott országgyûlési képviselõ legyen egy parlamenti vizsgálóbizottság elnöke – tette fel a kérdést.

Az MSZP-s Molnár László, az Orbán-bizottság fõmuftija, aki kijelentette, hogy mai tudásának birtokában valószínûleg minden cégnél találna kisebb-nagyobb szabálytalanságokat vétség, a Btk. szerint a közbizalom elleni bûncselekmény. „Mindhárom bûncselekmény szándékos bûncselekmény“ – hívta fel rá a figyelmet Deutsch Tamás, aki szerint a szocialista pártnak válaszolnia kell arra a kérdésre: helyénvalónak tartja-e döntését az Orbán-bizottság elnöke személyére vonatkozóan. A képviselõ

Molnár László úgy véli, a Fidesz „politikai támadást“ indított ellene A Fidesz félelemkeltõ céllal támadást indított, hiszen az Orbán-család gazdagodását vizsgáló bizottság a tények feltárásában eljutott arra a szintre, ami már kellemetlen az ellenzéki pártnak – jelentette ki Molnár László, a parlamenti testület MSZP-s elnöke. „Úgy látom, közel kerültünk az igazsághoz. A Fidesz, mint eddig bármikor az eljárás során, összemossa a valóságot és a féligazságot, s ezzel félretájékoztatja a közvéleményt. Vizsgálóbizottságunk eljutott egy olyan szintre, ami már kényelmetlen a Fidesz kommunikátorai számára. Ezért megpróbálnak megfélemlíteni. Én ezzel nem foglalkozom“ – közölte a szocialista képviselõ hétfõi sajtótájékoztatóján, a Magyar Nemzet címû napilapban megjelent cikkre reagálva. A politikus úgy fogalmazott: „A támadás nem új számomra, hiszen korábban békéscsabai polgármester-jelöltként politikai ellenfeleim már elõszedték ezt az 1992-es ügyet“. Annak igazságtartalmáról azonban ezúttal sem tett nyilatkozatot. Forrás: gondola

jó ha figyelünk

– Csurka István írása – Kedves magyar testvérem! Ezt a néhány ajánló sort, majd a füzet nagy részét is egy 71 éves magyar férfi írja, akinek már recsegnek az izületei, és sokszor fájnak is, de aki még szellemileg friss és alkotóképes, mert jó sorsa adományaként, és Istene kegyelmébõl egész életében azt csinálhatta, amit szeretett csinálni: írt és gondolkozott. Ezt a sorsot kívánom egyébként mindenkinek, mert ez a kiegyensúlyozott, egészséges élet alapja. Munkánk ne legyen nyûg és teher, hanem öröm és önérzet forrása. Amitõl egyébként nagyon messzire vagyunk. Mindenütt azt látom magam körül az országban – és sokat járom az országot mint pártelnök, mint újságot is író, mindig figyelõ szem –, hogy az emberek sokasága nincs a helyén, mert a hatalom, az õt kihasználó és kényszerítõ rendszer nem hagyja, hogy helyén állhasson, hogy kedvére munkálkodhasson. Nem adja meg neki a lehetõséget, hogy tisztességgel mûvelhesse földjét, hogy esztergálhasson fát vagy fémet, elmerüljön egy tudományban, és munkája eredményét szabadon közreadhassa, s különösen, ha asszony és élni akar Isten adta természetes hajlamaival, hogy csak és kizárólag egy család rendben tartásával, gyermekek felnevelésével teljesítse ki saját életét. A rosszul, csak a politikai hatalom fenntartása érdekében szervezett gazdasági rendszer összepréseli és kizsigereli az embert. Pedig nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaságnak kellene az embert szolgálnia. Mai világunkat sötét, gonosz, önzõ hatalmasságok, a pénz emberei végzetesen rossz irányba taszítják. Egy szûk kör rendelkezik a pénz óriási többségével és a pénzzel mindent el tud érni. Magyarország, a magyar nép természetesen önmaga nem tud szembeszállni ezzel a világfolyamattal, de ha jó vezetõi volnának, vagy legalább a vezetõk közé beengednének tisztességes, a közösség javát szolgáló embereket is, akik a nemzet érdekét tartják szem elõtt és semmi mást, kialakulhatna hazánkban egy olyan rendszer, amely csökkenthetné a magyarságra rótt terheket. De hát, nem így van, hanem éppen ellenkezõleg. A Magyarországon gyakorlatilag már kialakult kétpártrendszer mindkét pártja a globalizmus alávetettje, kiszolgálója, mert hatalmát – azt a kicsit! – a pénz uraitól kapja. Ez a kis füzet a nyájas olvasót semmi másról, csak arról akarja meggyõzni, hogy ezen lehet és kell változtatni. Kell, mégpedig sürgõsen, mert nemzetünk végromlás felé, megszûnés felé halad. Éspedig nemcsak azért, amit ma már oly sokan mondanak, hogy tudniillik a rendszerváltás során bekövetkezett gyalázatos rablóprivatizáció során elvesztette jó ha figyelünk

nemzeti vagyona, közös tulajdona túlnyomó részét, és a privatizálás során az értékek harmincöt százaléka szõrén-szálán eltûnt, és még csak a felelõsök sincsenek meg, sõt még csak nem is azért, mert most a földünk körmönfont elvétele, eladása kezdõdött el végzetes formában, hanem elsõsorban azért – és ez egy íróember beleérzõ képességével meglátott összefüggés –, mert népünk azon a ponton van, hogy feladja. Antall József még azt mondta, hogy „lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni“, most pedig ott tartunk, hogy lélekben 15 millió – már inkább csak 13-14 akarja feladni. És ezen egyáltalán nincs mit csodálkozni. Az a mérhetetlen mennyiségû szenvedés, amely a nemzetünkre sújtott 1920, a trianoni országcsonkítás óta, az, ami 1956 forradalmának eltiprása után ért bennünket, az a fárasztó züllesztés, amely a kommunizmus évtizedeiben tette tönkre emberi kapcsolatainkat, és végül az a mérhetetlen csalódás, ami az úgynevezett rendszerváltás után ért és ér ma is bennünket, a kilátástalanságnak az a sötét felhõje, amely milliók életére most borul rá, bizony elégséges ok arra, hogy sokan egy sóhajjal befejezettnek nyilvánítsák a nemzet fenntartásáért való küzdelmet. Lesz, ahogy lesz, én nem tudok rajta segíteni – mondják, vagy gondolják. Ez, testvéreim, a nemzethalál. A kép, amit a „Szózat“ költõje megrajzolt, hogy tudniillik „a sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül“ és, hogy a résztvevõk szemében „gyászkönny ül“, szép, de téves. Nincs gyászkönny, és országnyi sír sincsen. Az élet úgy folyik, mintha mi sem történne. Csak elõbb a tulajdont, majd az értelmes munkát veszi el az idegen betelepedõ, ráteszi a kezét a földre, aztán megszünteti a kultúra folytonosságát, újrateremtõdését, idegen szokásokat vezet be, elrontja és megsemmisíti a nyelvet, és az egykor büszke és a szenvedésektõl is megszépült arcú nemzet helyén már csak egy ostoba tömeg van, hullámzik bambán, áruházba be, áruházból ki. A magyar történelem szûnik meg, s közben persze öt-hat millióra csökken a magyarság, miközben az állampolgárok száma nem csökken, mert idegenek jönnek ide jól élni, és a magyar helyett más szaporodik, de nagyon. Birtokosok, parancsolók, menedzserek, õrzöttek és õrizõk. Már minden az övék. Kedves magyar testvérem! Ezt a kis füzetet azért adjuk mindenkinek a kezébe, és azért kérjük figyelmes elolvasását mindenkitõl, hogy ne így legyen. Mert ez nem eleve elrendelés. Még van másik megoldás is. Még nincs itt az ideje az utolsó sóhajnak. Ha sokan határoznak úgy, hogy tesznek még egy

lépést, ha eltökélt értelmes magyarok döntenek úgy, hogy azok mellé állnak, akik még soha, a legkisebb mértékben sem csapták be õket, és ha sokan ismerik fel, hogy íme, van itt egy erõ, amelyik soha nem hazudott, de mindig ki merte mondani a meggyõzõdése szerinti teljes igazságot, amely vállalta és vállalja az üldöztetést, az elhallgatást, az állandó rágalmazást, akkor még nincs itt a vég, és nem is következik be. Íme, mi azt mondtuk, hogy a rendszerváltásnak igazságtétellel és a régi rendszer bûnöseinek elszámoltatásával kell kezdõdnie, valamint a tulajdon igazságos elosztásával. Nem fogadták meg intésünket, szélsõségesnek nyilvánítottak, sõt üldözni kezdtek miatta, és most mindenki látja, mire vezetett mindez, idegen gyarmat lettünk. Ma egy volt KISZ-fiú, egy régi ávós, moszkoviták szolgálatában álló családba benõsült milliárdos a miniszterelnöke az országnak, aki olyan gátlástalanul ígérget, mint Rákosi Mátyás, „népünk bölcs vezére“. Íme, mi azt mondtuk, ne lépjünk be a NATO-ba, mert fiainkat idegen világrészekbe viszik harcolni olyan érdekekért, amelyekhez semmi közünk, és nemrégiben hatalmas anyagi veszteségek után szégyenszemre haza kellett hozni a fiainkat Irakból, de Szerbiában verik a magyarokat, és a NATO mossa kezeit. Hadseregünk meg egyszerûen nincs. Íme, mi azt mondtuk: „Így, nem!“, azaz ilyen rossz feltételek között nem szabad belépnünk az Európa Unióba, amely régen nem az, mint aminek hirdeti magát és most tanúi lehetünk a szétesésének – óriási ráfizetéssel. De Európázó elitünk, ellenzék és kormány nem akarja beismerni, hogy nekünk, a kiszorítottaknak volt igazunk. Mi azt mondtuk mindegyik programunkban, és most is azt mondjuk, hogy az egész Kárpát-medencei magyarság egy és oszthatatlan, s nekünk itt, az anyaországban erõs, hiteles, magyar demokráciát, magyar uralmat kell megvalósítanunk, a saját történelemben kialakult életformánkat kell élnünk. Családra méretezett kis egységeket kell kialakítanunk, belátható, megmûvelhetõ birtoktesteket, ugyanígy a kisiparban, a kereskedelemben, a belsõ értékekre figyelve, és magunkkal versenyezve. Nekünk a környezetünkkel harmóniában kell élnünk, mert a megmaradt haza is kivételes kincsekkel bír. A fõállású anyaságot kell bevezetnünk, a nõk nyugdíjkorhatárát le kell szállítani, hogy maradjon még tevékeny életidejük a nagycsaládoknak. Mi azt mondtuk, hogy a magas jövedelmeket nagyon keményen meg kell adóztatni, mindenkit el kell számoltatni, és mindenkinek meg kell adni a lehetõséget, hogy a munkájából 11

tisztességesen megéljen, boldoguljon. Semmit nem fogadtak meg javaslatainkból, pontosabban a Fidesz átvette gondolatainkat, de amikor kormányon volt, nem tett érdekükben semmit. Szélsõségesnek és feloszlatandónak ítéltek meg bennünket mindkét oldalon, és ma itt tartunk, december 5-e szégyenénél és benne a teljes kiábrándultságban. S ezért egyaránt felelõs a mai kétpártrendszer minkét nagy pártja, minden addigi kormány. Csak egy komoly erõ van az országban, amely nem tehetõ felelõssé a romlásért: a MIÉP. Miért is üldözik, bomlasztják, hallgatják el a MIÉP-et? Ezt gondolja meg mindenki. Mégsem kérünk mást, csak figyelmes elolvasást, gondolkodást és a feltárt összefüggések mérlegelését. A gondolkodó magyarokra van szükségünk minden társadalmi rétegbõl, mindegyik foglalkozási ágból, és a családon belül is. Talán az asszonyokat kérjük mégis egy kicsivel több fõhajtással és figyelemmel. Sok családban az õ kezükben van a döntés,

õk mondják ki a végsõ szót. Ne féljenek, a ránk adott szavazat nem vész el, sõt csak a MIÉP listájára leadott szavazat hasznosul igazán. A MIÉP ma az a csipetnyi só, ami az egész rendszernek ízt és jelleget adhat. Ha MIÉP újra ott van az Országgyûlésben, az nemzetközi konstelláció, komoly zavarodottság a rontó hatalmasságok körében és életbevágó siker a magyarságnak. Méltó válasz december 5-e szégyenére, intés a volt kommunistáknak, hogy semmi sem tart örökké, nyomatékos figyelmezetés a gátlástalan liberalizmusnak, hogy hátrább az agarakkal. A MIÉP visszajutása az a sikerélmény, ami erõt ad az egész magyarságnak. Nekünk nincs pénzünk, mi a híveink áldozatos munkájával terjesztjük ezt a kiadványt is, nagyon méltánytalan dolog volna, ha ez olvasatlanul kerülne a szemétkosárba. Ha valaki elolvasta, adja át másnak, vitassa meg vele, s csak akkor szavazzanak ránk, ha meggyõztük Önöket. Füzetünk ez után a

„Orbán Viktor sokszor élt a demagógia eszközével” – mondta a politikus. Az a közéleti ember, aki „jogi gengszterizmust” rikkantott, amikor a jogállamiság már majdnem érvényesülni kezdett: amikor is a választási csalás gyanúját eloszlatni szerette volna egy állampolgár. A politikus nemrég „K. anyád!” – megjegyzéssel zárta parlamenti felszólalását, így reagált egy képviselõtársa megjegyzésére. Korábban „Húzzanak el!” – felkiáltással küldte volna akár a Gulágra is politikustársait. „Lehasznált garnitúrának” minõsített embereket, és a testvérével jelentetett föl egy demokratát, aki a selejtpolitikus terepjárója felõl mert érdeklõdni – az állítólagos demokráciában. Most a politikus a minõségi politizálásból látott részleteket – és frusztrálódott. Igen, most nem a „kisebb adót, nagyobb segélyeket” ígérõ populizmussal léptek ki politikusok a nyilvánosság elé, hanem érintették – ha óvatosan is – a valóság kockázatait, bajait, bonyodalmait. A selejtpolitikus buta ilyesmihez: stábja pihent agyú bornírtságait böfögi: „Megígértük – Teljesítettük” táblával jelzi, hogy 36 adóemelés után egy adó csökkentését már kilátásba helyezték. „Abban biztos vagyok, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket itt most elsorolt, adott esetben kormányra jutva nem valósítaná meg, hiszen 1998-ra én még emlékszem, amikor hasonlóan bátor javaslatai voltak, és ezekbõl nem valósított meg semmit" – mondta a selejtpolitikus, megint Orbán Viktorra utalva. Mondja ezt egy ígéret teljesítése után: lerombolták a magyar hadsereget. Gratulálunk a sikerhez, politikus úr, odaállhat a Károlyi-szobor mellé. Ráadássiker is adódott: december ötödikén sikerült a magyarokat a magyarok ellen szavaztatni. Ezt is föl kell írni a dicsõséglistára, politikus út. „Számára bántó volt az is, hogy Orbán Viktor sokszor volt neveletlen, és szakította félbe a miniszterelnököt” – nyilatkozta a sajtónak… K. anyád! – mondanánk, ha lesüllyednénk a selejtpolitikus neveltségi szintjére. Itt, Esztergomban az emberek jobb része tudja: ha a selejtember nála különbet lát, frusztrálódik. Ha a selejtember politikus is: 12

bevezetõ után a közelmúlt egyik nagy eseményének az elemzését tartalmazza, majd pedig a „Rend programja“ címû pártprogramunkat. Mit akarunk tehát? Közösen kiküzdött rendet, mert csak a rend adhat nyugalmat, biztonságot az életünknek, csak rendben boldogulhatunk. Az embei élet rövid, az öröm percei benne végesek, múlékonyak, de senkinek, egyetlen rendszernek, egyetlen rossz demokráciának sincs joga még ezeket a múló perceket, a gondtalanság, a meghitt együttlét, a szeretteink körében kiteljesedõ lét pillanatait elvenni, súlyos gondokkal megrakni, nélkülözésekre kényszeríteni bennünket. Ez a program az élni akarás felkiáltása. A nyugodt vasárnapoké, a jól végzett munka utáni kinyújtózásé és a magyar tekinteté, amely végre megint a gazda szemével tekint végig a hazán. Egyszerû program, egyszerû magyaroknak. Csurka István

frusztráltságának kínjától demagóg lesz. És a demagóg politikus nem maradhat az európai politika színterén. Ki kell selejtezni. Forrás: Tallér Krisztina – gondola

jó ha figyelünk

Mert abban egyetértünk, hogy Gyurcsány egyre kihívóbb. Nõi szemmel – egy szerkesztõségünkbe telefonáló hölgy szerint – egyenesen bájgúnár. Annyiban még stimmel a hasonlata, hogy Fletó is – ellenséget látva – hangosan gágog és verdes szárnyaival, mint a capitoliumi ludak. Azok a fellegvárba gyûjtött szárnyasok, amelyeket a gall Brennus elõl menekülõ rómaiak vittek magukkal Kr.e. 387-ben a megerõsített Capitolium dombra, és Brennusék korahajnali támadására gágogásukkal riasztották fel a római õrséget. Tegnap a Magyar Rádió Reggeli Krónikájában Gyurcsány riasztotta a magyarokat az ellenzék ellen. Azt hangoztatva, hogy a kormánynak igen, az országnak nincs szüksége ellenzékre, lényegében azt állította, hogy az ellenzék az ország ellensége. Gá, gá,gá, riadó, rómaiak ébredjetek! – ami magyarul annyit tesz, hogy az ellenzék – közellenség. A köz ellensége. Társadalmunké. Ezt gágogta az szovjet szuronyok védelme alatt Rákosi a fordulat évében, 1948-ban. Az 1957-es kádári jelszó „Aki nincs ellenünk, az velünk van” üzenete sem más: Aki meghúzza magát – oké. Aki viszont ellenünk van, az az ország, a nép ellensége. Hazaáruló. Így vált hazaárulóvá „Nagy Imre és bandája”, így váltak azzá az írósztrájkot hirdetõ magyar írók, a többpártrendszert követelõk, köztük a szociáldemokrata Kéthly Annáék, így a belsõ és külsõ számûzetést választó tízezrek. A sajtó pedig… Nos, a sajtótól egyenesen azt követeli a felelõs magyar miniszterelnök, hogy váljon döntõbíróvá, mert ma „azért nem tud tájékozódni az ország, , mert nem segítik tájékozódni azok, akiknek kellene”. jó ha figyelünk

Ötvenhét évvel ezelõtt szó szerint ezeket a vádakat fogalmazta meg az akkor még szabad sajtóval szemben Rákosi Mátyás a Szabad nép (a Népszabadság elõdje) hasábjain. Majd „Sztálin leghívebb magyar tanítványa” rögvest a sajtó feladatává tette a „tömegek pártos felvilágosítását, nevelését”. Azt, hogy a sajtó – értsd: a párt sajtója – keresse az igazságot. A pártosat. S egyáltalán, a sajtó az ellenzék hazugságainak ne adjon teret! Ezt aztán rövid úton el is érték. Annak idején, 1948-ban, a fordulat évében egykettõre betiltottak minden ellenzéki fórumot. Ezt követõen iktatták törvénybe a „Szabad sajtó napját”. Most, a 21. század hajnalán az Európai Uniós Magyarország miniszterelnöke Rákosit imígyen parafrazeálja: „A közmédiának nem az a feladata, hogy visszhangozza a politikusok szavait, hanem az a felelõssége, hogy keresse az igazságot, és ha úgy látja, hogy valaki nem mond igazat, akkor mondja azt, hogy többet hazugsághoz nem adok teret!” Ám mi van akkor, ha az derül ki – miként az a demokratikus társadalmakban gyakran megesik –, hogy az éppen regnáló miniszterelnök hazudik? Ha az uralmon lévõ pártok vezetõi tévesztik meg az országot, a népet? Gyurcsány logikája szerint ez esetben éppen Õneki és nekik nem szabad „teret adni”, azaz nyilvánosságot biztosítani. Kuss legyen számukra is a Népszabadságban, a Népszavában teret engedni, a Magyar Televízióban és a kereskedelmi médiumokban megszólalni. E logika bökkenõje egyrészt az, hogy éppen a szoclib kézben lévõ és orientációval rendelkezõ médiumok vágnák így saját ha-

talmi érdekeltségük alatt a fát, ami õket ismerve teljes képtelenség. A másik bökkenõ a központi „azt mondó” pillanatnyi hiánya. Pillanatnyi, mert ki tudja…?! Annak idején Rákosiék ezt egy hatalmi tollvonással oldották meg. Sajtóengedélyt csakis a kommunista Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetõsége sajtóosztályának az engedélyével kaphattak az érdekeltek. Eligazításra pedig a fõszerkesztõk – akiket mellesleg éppen ez a grémium nevezett ki – minden héten raportra mentek a Központba. Így aztán színrõl színre mindig megtudták, mi az igazság, kit kell, kit lehet és kit nem megszólaltatni. Ezt õrizte meg és tartotta életben a „puha diktatúra” Kádár-korszaka az Aczél György által megfogalmazott jelszavával, a hírhedett „támogatjuk, tûrjük, tiltjuk” pártos szentháromsággal. Ajaj! Most látom csak, hogy nekem a fröccsrõl kellett volna írnom, mintsem a kihívó Gyurcsány direktíváiról. A fröccsrõl és egyik alapanyagáról, a hungaricumnak elismert szikvízrõl, melyeknek az elõzõ hét végén volt Gyõrött az ünnepük. Gyurcsány helyett inkább Jedlik Ányos bencés szerzetesrõl kellett volna megemlékeznem, aki a gyõri rendházban 1829-ben fejlesztette ki szikvízgyártó gépét, s itta ott a világmindenség elsõ fröccsét rendtársaival egyetemben. Fröccsfajtákról kellett volna elmélkednem. A bivalykortyról például, aztán a spriccerek kedvelõirõl: Krúdy Gyuláról meg Márairól. Ehelyett a magyar miniszterelnök demokrácia-gyilkos fröccsöntésérõl szóltam. Errõl jut eszembe: tudják-e, hogy a kisfröccs, nagyfröccs, a házmester meg a bivalykorty után mi az, ami teljesen kiüti az embert? A szódás szifonba töltött 1 liter bor – egyesek szerint vodka! Ez utóbbinak killer-mixer a neve. Pontosan az, mint a felelõs magyar miniszterelnök imént ismertetett javaslatának. Forrás: szil – gondola

13

A kormányfõ szerint az ellenzék hazudik, hazugságot pedig nem kell közölni a médiában A miniszterelnök cenzúrázná az ellenzéki kritikákat – derült ki Gyurcsány Ferenc mai rádióinterjújából. – A közmédiának nem az a felelõssége, hogy visszhangozza a politikusok szavait, hanem az, hogy keresse az igazságot, és ha úgy látja, hogy valaki nem mond igazat, akkor azt mondja, hogy többet hazugsághoz nem adok teret – mondta Gyurcsány Ferenc, aki szerint „hazugság azt állítani, hogy ez a kormány adót emelt“. „AZ ORSZÁGNAK NINCS SZÜKSÉGE ELLENZÉKRE“ Gyurcsány Ferenc tegnapi, parlamenti értékelése – miszerint a szociálliberális kormány három éve alatt 12 területbõl 8-ban jobb teljesítményt ért el Magyarország, mint az Orbán-kormány ideje alatt, 4 területen pedig nem javította és nem is rontotta a korábbi pozícióját – azért született, mert – mint a miniszterelnök a Magyar Rádiónak adott mai interjújában elmondta – „sok-sok szomorúsággal és idõnként meg fájdalommal“ látja, hogy a politikai vita helyett az ország elért teljesítményének „elhazudása“ történik. A kormányfõ szerint „meg kell süvegelni“ ezt az országot, hogy elõrejutott. Kifejtette azt is: hazánk rendkívül tehetséges ország, jóravaló emberekkel, s minden mérhetõ dologban „álljuk a versenyt“, egy sor dologban „sokkal messzebb vagyunk, mint bármikor korábban“. Gyurcsány Ferenc szerint nem hazafias dolog „nem a kormányt kritizálni, hanem az országot“. – A kormánynak szüksége van ellenzékre, az országnak nincsen – hangoztatta a miniszterelnök. A kormányfõ szerint „iszonytató méltatlanságok történnek Magyarországon a politikában“. – Én személyesen is sokat szenvedek, hogy egyetlenegy szónak micsoda jelentésváltozása lesz, és még az sem számít, ha az ember azt mondja a végén, hogy nem azt mondtam, bocs. Az úriemberség minimuma is eltûnt – panaszkodott a miniszterelnök, hozzáfûzve: ezért hívta számpárbajra az ellenzék „vezérét“, hiszen „nyilvánvalóan egy egyenes ember“, aki nem tér ki a párbaj elõl, s „jelzõk helyett számokban“ beszélhetik meg, hol tart az ország. A számpárbajt várhatóan a volt miniszterelnökökkel tartott megbeszélés napján tartják – utóbbival kapcsolatban Gyurcsány Ferenc úgy fogalmazott: a volt kormányfõk azt beszélik meg, hol tart Európa. – Ha Orbán Viktor azt mondja, neki a pénteki nap jó, akkor pénteken meg kell rendeznünk egy ilyen számpárbajt. Egyetlenegy kérésem van továbbra is: számokkal, tényekkel, adatokkal írjuk le, 14

hol tart az ország – mondta a miniszterelnök, aki riporteri felvetésre – miszerint a kormány már felfedte saját számait, tehát az ellenzék nyílt lapok ellen játszik – kijelentette: ennyi elõnyt lehet biztosítani. Gyurcsány Ferenc hangoztatta azt is: „hosszú listám van arról, hogy a különbözõ politikai beszédeikben hány hamis állítást tesznek arról, hogy miben hol tartunk, és mára értettem meg, hogy ez egy stratégia“. GYURCSÁNY CENZÚRÁZTATNÁ AZ ELLENZÉKI KRITIKÁKAT A KÖZSZOLGÁLATI MÉDIÁBAN Arra a riporteri kérdésre, hogy honnan tudják az emberek, hogy melyik fél állítása igaz, hiszen az ellenzék részérõl is elhangzanak számok, Gyurcsány Ferenc kijelentette: „például onnan, hogy önnek lenne bátorsága, meg a Magyar Rádiónak, hogy nem állítás állítással szemben van, hanem önök igazságot tesznek“. – Azt szeretném, ha ön és a többi médium képviselõje, a magyar értelmiség nem elégedne meg ilyenkor azzal, hogy van egy állítás és egy másik, és azt mondaná, hogy utánanéztem: most a Gyurcsánynak van igaza, most nem a Gyurcsánynak van igaza – jelentette ki a miniszterelnök, aki szerint azért nem tud tájékozódni az ország, mert nem segítik tájékozódni azok, akiknek kellene – fogalmazott, hozzátéve: az õ kormányuk az adócsökkentés kormánya, s „legõszintébb becsületszavamra mondom, csökkent az adóterhelés“. – Az elõzõ kormány alatt növekedett az adóterhelés, és mégis hónapokon keresztül

lehet mondani ezt a butaságot anélkül, hogy akár a Magyar Rádió, akár más ezt megcáfolná, és azt mondaná, hogy többet ezt a butaságot nem engedjük itt hangoztatni a köz rádiójában – tette hozzá. Arra a riporteri felvetésre, hogy közszolgálati rádióról lévén szó, minden szereplõnek lehetõséget adnak, és szakértõket is meghallgatnak, Gyurcsány azt felelte: nem javasolná, hogy „a ma reggeli beszélgetést elvigyük a magyar értelmiség, a magyar kulturális, gazdasági, média elit felelõsségének irányába“. – Közmédiának nem az a felelõssége, hogy visszhangozza a politikusok szavait, hanem az, hogy keresse az igazságot, és ha úgy látja, hogy valaki nem mond igazat, akkor azt mondja, hogy többet hazugsághoz nem adok teret. Adóügyben hazugság azt állítani, hogy ez a kormány adót emelt. Ez a kormány minden közgazdasági statisztikai szabály számbavételével az elõzõ kormányhoz képest adót csökkentett, míg az adót emelt. És tudja, ezt a vitát én egyedül nem tudom megnyerni, mert azt fogják mondani az emberek, hogy az egyik ezt mondja, a másik meg azt. Muszáj segíteni az embereknek eligazodni, ebben önöknek van nagy felelõssége és nem elég azt mondani, hogy elmondhatja mindenki a véleményét, mert nem a vélemények egyszerû tolmácsolása, hanem az igazság keresésének olthatatlan vágya kell, hogy áthassa a magyar értelmiséget – hangoztatta. Forrás: radio.hu

jó ha figyelünk

A médiát is szeretné meghódítani Helikopter, milliós karóra, negyven csináltatott öltöny, marihuánás cigaretta – ezt találták ki Kóka János milliárdos gazdasági miniszter arculatalakítói. De vajon földön járnak- e azok, akik a mai Magyarországon ily módon akarnak népszerûséghez jutni? A száz leggazdagabb magyar közé tartozik, tartozott. Gyurcsány Ferenc telefonos felkérését elfogadva pedig ráadásul gazdasági miniszteri bársonyszéket toltak alá. Annyi álma teljesült már! De ez neki kevés. A médiát is meg szeretné hódítani. Mert valahogy az embereket nem érdekli, hogy ki ez az újabb elefánt a porcelánboltban. Annyi elefánt van már ugyanis, hogy nem is olyan feltûnõ, ahogy dûtenek-borítanak. A közvélemény-kutatások nemigen kecsegtetnek. Gondolkodott is Kóka János a sajtófõnökével, a Gyurcsány-cégek környékén korábban rendre felbukkanó Merényi Miklóssal, hogy mivel lehetne elõrébb rukkolni. Valami nagyot szerettek volna mondani, amire mindenki odafigyel. Így találták ki, hogy alakítsa azt, ami õ maga, ami belülrõl jön: a milliárdos vállalkozót. Aki nem szégyelli, sõt kérkedik vele, hogy abban az országban, ahol akadozik a légi mentés, õ jó ha figyelünk

helikopterrel jár-kel, s a járgányt zsebbõl tankoltatja. Nem szereti végigzötyögni azokat a hatalmas magyarországi távolságokat miniszteri autóján. (Jó hír Kóka Jánosnak: új Audik beszerzésére van pénze a kormányzatnak, így talán rövidebb utakra még azt is lehet majd használni!) Abban az országban, ahol milliók tengõdnek létminimum alatt, õ másfél milliós karórát csatol csuklójára. S még elõ is hozakodik vele. Aztán meg csodálkozik, hogy le akarnák fényképezni azt a bizonyos csudaórát. Ebbe már nem megy bele. „Nem értem magukat. Végre van egy miniszter, aki nyíltan vállalja, hogy gazdag. Nem kicsit, nagyon. Erre ahelyett, hogy azt mondanák, milyen fasza csávó, fel meri vállalni, amije van, inkább magamutogató majomként próbálják beállítani. Köszönöm a látogatásukat“ – mondja egy napilapnak. Nem elégszik meg azzal, hogy olyan világba született, amelyik az

õ értékrendjét díjazza, de még ki is oktatja a többieket. Van egy kis hatalma, hát intézkedik, beszél összevissza. Például azt, hogy „a Magyar Tudományos Akadémia azon részeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kellene egyenlõvé tenni“. Hova jutottunk, ha már egy miniszter ilyet mer mondani? S miért nem riposztozik a kulturális vagy az oktatási miniszter, hogy igenis, a kultúrának, a tudománynak is jár egy kis pénz. Meg tengõdnek itt kisemberek, akik becsülettel végigdolgozták az életüket, felnevelték gyerekeiket, de rosszkor rossz helyen jártak, s most még az az ötezer forint is sokat jelentett volna számukra, amit a miniszterelnök idén nyárra ígért meg. De aztán kiderült, hogy csak elszólás volt már megint, inkább majd jövõre „adják“ (a mi adónkból), feltehetõen a választás környékén. Forrás: Reform

15

A magyar adórendszer atyjának tartják, a rendszerváltozás utáni elsõ pénzügyminiszter volt, ráadásul szakmájában kifejezetten hosszú ideig, 1990 decemberétõl 1993 februárjáig ült a bársonyszékben. Kupa Mihály a mostani változtatásokat nem reformnak, csak adócsökkentésnek tartja, de örül is ennek. Szerinte ugyanis nem az adózásban, az állam bevételeiben, hanem a kiadási oldalon kellenének reformok. Abban biztos, hogy 2010-ben bevezethetjük az eurót, bár hozzáteszi: „már persze ha az euró fennmarad“. – Milyen érzésekkel hallgatta a miniszterelnök múlt heti bejelentését az alapjaiban Ön által megteremtett magyar adórendszer átalakításáról? – Elõször is tisztázzuk azt, hogy itt nincs szó reformról vagy reformértékû átalakításról. A politikusok mindent reformnak hívnak, ha balra lépnek, azt is, ha jobbra lépnek, azt is. A most bejelentett intézkedéssorozat azonban nem több adóváltoztatásnál, adócsökkentés. Az egyetlen, valóban reformértékûnek mondható lépés az lesz, ha az iparûzési adót megszüntetik, és azt kiváltják valamilyen eddig ismeretlen adóval. A többi, tehát az, hogy például az egészségügyi hozzájárulás megszûnik, hogy a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulékot csökkentik, vagy az, hogy a kormány a személyi jövedelemadónál rájött, hogy a munkajövedelmek mellett vannak tõkejövedelmek is – ezek mind normális, részben a lakossági pozíciók javulását, részben a vállalkozók terheinek könnyítését szolgáló lépések, de nem reformok. – Valóban reformértékû változásokra egyébként szükség lenne? Ha igen, mely adónemeket kellene drasztikusan átalakítani? – Nem, nem kell adóreform, én nagyon konzervatív vagyok ebbõl a szempontból. Van azonban néhány adónem, ahol indokolt lenne néhány dolgot tisztázni. Rendet kellene csinálni a személyi jövedelemadózásban, hogy mi a bevétel, mi a jövedelem, mit adóztatok, mit kedvezményezek. A személyi jövedelemadó ugyanis megpróbál valamiféle igazságosságot és méltányosságot képviselni, de azért komoly bajok vannak vele. És talán azon el lehetne tûnõdni, hogy bevezessünk-e valamiféle vagyoni típusú adót, de ezt a társadalommal kellene megbeszélni, mert ebbe beletartozhatna például a föld vagy az ingatlanok megadóztatása is. – Mennyire radikális a kormányfõ által bejelentett adócsomag? – Az összkép nem rossz, de nem beszélhetünk radikális adócsökkentésrõl. Erre 16

addig nincs is lehetõség, amíg a költségvetés kiadási oldalán nem történik változás. Errõl viszont nagyon homályos beszédek hangzanak el. A miniszterelnök azt mondta, csökkentik az igazgatási kiadásokat, a pénzügyminiszter azt mondta, hogy a növekvõ forgalom és a növekvõ jövedelmek után több bevétel lesz... Hát, majd meglátjuk. – Ha Ön nem is tartja radikálisnak a beharangozott intézkedéseket, Londonban már a bejelentés napján megkongatták a vészharangot, és 2012-2013-ra tolták a magyar euró bevezetésének idõpontját. – Én ebben nem hiszek. A magyar gazdaság, ha esik, ha fúj, tartósan képes egy 3,5-4 százalékos növekedésre, az infláció valóban mérsékelt lesz, tehát ezen a szûk pályán mozogva is be tudjuk vezetni az eurót, és be is fogjuk. Már persze ha az euró fennmarad, mert a fene se tudja, mi lesz. Nekünk különösen a költségvetési balhé veszélyes, mert mindig a kisebbeken tudják a nagyon elverni a port. Nem biztos, hogy jó volt az a miniszterelnöki megjegyzés, hogy a legrosszabb kompromisszum is jó nekünk, mert nem jó, minél több pénzt kell Brüsszelbõl megszereznünk. Emellett kockázatot jelent a magas olajár is, bár a nem lakossági felhasználás jó, de a lakossági fûtési célú felhasználásban életveszélyesen rossz helyzetben vagyunk. Úgyhogy elég sok balhéval nézünk szembe... – Korábban az Indexnek nyilatkozó szakértõk is azt hangsúlyozták, amit Ön már említett, hogy a kiadások csökkentése nélkül kivitelezhe-

tetlen az érdemi adómérséklés. A kiadási oldalon Ön szerint milyen reformokra van szükség? – Az Állami Számvevõszék egyik jelentésébõl kiderül, hogy az államtól alapítványokhoz, közalapítványokhoz, közhasznú társaságokhoz kiszervezett pénzek körülbelül a mûködési költségvetés 30 százalékát teszik ki. Itt kellene elõször rendet csinálni, hiszen az állam úgy csökkentette – látszólag – a kiadásait, hogy kiszervezte tevékenységét, de annak költségei megmaradtak. – Ilyen finanszírozáskiszervezésnek mondhatók a különbözõ ppp-konstrukciók is? – Nem, a ppp, a magántõke és a közszféra együttmûködése közcélú beruházásokban, hasznos konstrukció lehet, ha jól csinálják. Mert azt jelenti, hogy az állam elhalasztja a terheit, míg a vállalkozónak megéri, hogy ezeket a terheket részben, ideiglenesen átvállalja. – És nálunk jól csinálják? – Hát, nem tudom. Mert ppp-ben börtönt és kollégiumot építeni – most mondja meg, ezek mikor térülnek meg? Autópályánál viszont megéri, mert az hosszú távon megtérülõ beruházás, amelynek rendkívül sok kapcsolt haszna van. – Visszatérve a kiadási reformokra, a legtöbben, fõként az üzleti szektor képviselõi, a közszférában dolgozók létszámcsökkentésétõl várnának érdemi változásokat... – A köz alkalmazásában 870 ezren dolgoznak, ebbõl 260 ezren az igazgatásban, tisztviselõk, rendõrök, tûzoltók, hivatásos katonák. A további 610 ezer az egészségügyben és az oktatásban dolgozók száma. Semmiképpen nem szabad összemosni az egész közszférát, hanem azt kell mondani, hogy van három külön téma, az egészségügy, az oktatásügy és az igazgatás. Ez utóbbi az, ahol elõször lehet megtakarítani, a másik kettõnél csak akkor, ha átállunk normális finanszírozási modellekre. Az egészségügyben ilyen lehet egy valós biztosítási rendszer, míg az oktatásban az, hogy ne a képzõ intézmények érdekeinek, hanem a piaci igényeknek megfelelõen folyjon a képzés. Persze van még egy probléma: az, hogy az igazgatásban dolgozó 260 ezer emberbõl nagyon sok a helyi vagy a középszintû közigazgatásban, a települési, megyei és regionális önkormányzatoknál dolgozó ember. Az önkormányzat egy nagyon kényes kérdés, az iparûzési adót is azért nyomták el 2008-ra, mert az önkormányzati lobbi nagyon erõs volt. De ha ezen az oldalon nem kezdenek el karcsúsítani és hatékonyságot növelni, akkor nem nagyon tudnak a jövõben adókat csökkenteni. jó ha figyelünk

- Az egészségügy biztosítási alapú finanszírozása része a miniszterelnök legújabb programjának, a száz lépésnek. Az egyéni biztosítási számlák megteremtése lehet az ágazati reform alapja? - Elsõként külön kellene választani a közszféra, a magánszféra és a mezõgazdaság biztosítási rendszerét. Ha ezt felmérték, akkor lehet azt mondani, hogy helyes a szolidaritás elve és a háromlépcsõs rendszer, amit Gyurcsány ismertetett, de a befizetett díjak és az egyes veszélyközösségek kockázata ismeretében differenciált biztosítási díjakat kell megállapítani. Ezt azonban egyik nagy párt sem akarja megtenni, és érezhetõ az ódzkodás a priváttõke bevonásától is. Pedig ha ez szakmai ellenõrzés alatt történik, tehát nem a tõke mondja meg, hogy mi az egészségügyi ellátás, hanem az egészségügy mondja meg, hogy milyen tõkeszükséglete van, akkor a kettõt össze lehet úgy hangolni, hogy hatékonyabb ellátást biztosítson. De nagyon erõs az orvostársadalom és a szakszervezeti lobbi... Az egyéni számla bevezetésére láthatóan megvan a politikai szándék, de nem tudom, 2006-tól ez valóban megvalósítható lesz-e. Ehhez nagyon komoly számítástechnikai háttérre van szükség, és ha egy ország sulinet-programokon nõtt fel, akkor az ilyesmi nagyon nehezen mûködik. Pedig piszok egyszerû a dolog, egy chipkártya kell, amelyrõl bármikor leolvasható az aktuális egyenleg, egy profi cég valószínûleg meg is tudná csinálni 2006-ra. - A már többször említett száz lépés kínál-e valódi, átfogó reformokat, vagy inkább csak lépéspróbának mondhatók? - Van egy jobbító tartalmuk, de az egész inkább kommunikációs eszköz, a kormány el akarta érni, hogy minden héten õ legyen kommunikációs elõnyben. - Az adóprogram öt évre szól, noha ebbõl a parlamenti ciklusból már csak tíz hónap van hátra. - Igen, 2003-ban kellett volna ezt az egészet megcsinálni, de sajnos a kormányfõk szeretnek az utolsó évben hosszú távra tervezni... - Elképzelhetõnek tartja, hogy alakuljon bármilyen kormány jövõre, a választások után, hozzányúljanak ehhez a csomaghoz?

jó ha figyelünk

- Tény, hogy most törvénybe akarják foglalni a következõ öt év adószabályait, de egy törvényt 50+1 százalékkal lehet módosítani. Ha a gazdasági helyzet úgy kívánja - az pedig bármikor úgy kívánhatja -, lehet korrigálni, azt mondani, hogy rosszabb a helyzet, több bevételre van szükség. De lélektani szempontból marha nehéz lesz korrigálni, mert most mindennap arról van szó, hogy a következõ öt évben mi lesz, és készül arra, hogy kevesebb szjá-t kell fizetni, ahogyan a vállalkozók is készülnek arra, hogy 2008-tól már nincs iparûzési adó és három százalékkal kevesebbet kell a munkavállalók után fizetni. Nem is hiszem, hogy az egész koncepció lényegét ki lehet dobni, legfeljebb kisebb változtatásokat lehet majd megkísérelni. - Azzal, hogy a következõ öt évre a kormány elõre lemondott 800-1000 milliárd forintról, mennyire szûkítette be a késõbbi kabinetek mozgásterét? Ez egy idõzített bomba a következõ kormány számára vagy öt évre szétszórva azért kezelhetõ? - Kezelhetõ, de azért veszélyes. A következõ évben csak az adócsökkentés terhe 200 milliárd forint lesz, amirõl folyik a vita, hogy mibõl finanszírozható. További több mint 100 milliárddal kell csökkenteni a költségvetést, hogy konvergenciaprogramot tartani tudjuk, és szerintem 150-200 milliárdos probléma lesz az idei költségvetésen. Tehát 500 milliárd forint körüli lyukkal lesz gondja a következõ évi költségvetésnek, a következõ kormánynak. Ezt nem lehet könnyen eltüntetni, ilyen radikális mértékben a közszféra kiadásai sem csökkenthetõk, mert akkor megáll az élet. A mozgástér rendkívül szûk, és azt 2007-tõl biztosítani kell a társfinanszírozást az európai uniós forrásokhoz. Úgyhogy bármilyen kormány jön, nem lesz könnyû dolga. - A kormány ugyan nem 500, hanem 400 milliárdos kiadáscsökkentésre készül, bár ilyen összegeknél talán nem is ez a lényeg. Inkább az, hogy honnan lehet ennyi pénzt elvenni. Ön milyen kiadásokat csökkentene? - A legnagyobb baj az lenne, ha a fejlesztésekbõl vennének el, szerintem ezt a kormányban is látják. Ezért valószínûbb, hogy a mûködésbõl fognak elvenni, méghozzá szerintem válogatás nélkül, akár az önkormányzatokról, akár a költségvetési intézmények-

rõl. A baj az, hogy ha koncepció nélkül vesznek el, akkor a gyümölcsadó gallyból is ugyanúgy le fognak vágni, mint a már teljesen elszáradtból. Márpedig átfogó államháztartás-korszerûsítési koncepció nélkül csak ilyen céltalan nyirbálást tudok elképzelni koncepciókészítésre pedig már nincs idõ, hiszen csak tíz hónap van hátra a választásokig. - Sárközy Tamás azért készített egy anyagot, amely több minisztérium megszüntetését és egyéb igazgatási kiadások drasztikus csökkentését irányozta elõ. Igaz, ez a tervezet hamar eltûnt a süllyesztõben. - Az egy átfogó igazgatási struktúra, amit Sárközy Tamás javasolt, és ezt az igazgatást-irányítást tekintve valószínûleg teljesen igaza van. Ha a jogi és közigazgatási mellett megjelent volna egy gazdasági szempont is, és akkor már el lehetett volna kezdeni a vitát a javaslatról. Csakhogy amikor meglátták, hogy mi mindent kellene Sárközy szerint megszüntetni, kivágták az egész koncepciót ami nagy kár -, ahelyett, hogy végigtárgyalták volna, hogy abból mi megvalósítható és mi nem. Az a baj, hogy Magyarországon a konzultáció és a kompromisszum nemhogy a két nagy párt között, hanem az egész politikában és államigazgatásban döbbenetesen gyenge. - A jövõ évi választások kimenetele befolyásolhatja, hogy a magyar gazdaságpolitika milyen pályát választ? Vagy a mozgástér szûkössége teljesen behatárolja a lehetõségeket? - A mozgástér tényleg rendkívül szûk, meg kell azonban jegyeznem, hogy a gazdaságpolitika bizonyos szempontból túl is van misztifikálva. Amikor arról beszélünk, hogy a magyar gazdaság nem versenyképes, nem szabad csak arra gondolnunk, hogy csökkenteni kell az adókat, járulékokat és egyéb vállalkozói terheket, mert az mindent megold. Sokkal fontosabb, hogy a gazdaságban jól eladható terméket gyártsanak, mert akkor tudnak létszámot bõvíteni, tudnak fejleszteni. Ha eladhatatlan árucikkeket készítenek, akkor hiába csökkennek a végtelenségig a terheik, akkor sem fognak prosperálni. Egy kicsit piacosabb gondolkodás kellene a nagy pártoknál és az üzleti szektorban egyaránt. Sajnos mindkét nagy pártra jellemzõ jótékonykodó, gondoskodós állambácsis gondolkodás, és ez rontja igazán a versenyképességet. Forrás: Haász János – Index

17

Akik évek óta olvassák a szlovák nacionalista pártok, szervezetek magyarellenes uszításait és a szlovák külügyminiszter legutóbbi ködös, magyarellenes vádjait, azoknak a bekövetkezett komáromi provokáció egyáltalán nem tünik meglepetésnek. Ha az összefüggéseket nézzük, akkor körvonalazódik egy elõre eltervezett szlovák provokáció, magyarveréssel egybekötve. Megbocsáthatatlan bûnt követett el Antall József és rokonági külügyminisztere, amikor elsõként ismerték el az addig sohasem létezett szlovák államot, 1993 január elején. Akkor azonnal területi követelésekkel ( Felvidék magyarlakta részei) kellett volna elõállni és nem lett volna szabad elismerni, ezt a mesterséges államot ! Amelynek még a történelme is lopott, meghamisított. A szlovákoktól sosem volt idegen a magyarverés, ugyanis ez ott szórványosan mindig jelen volt, fõképp Felvidék északibb részein. Most annyi a különbség, hogy ez állami jóváhagyással történt. A szlovákok vérszemet kaptak a szerbektõl. Ugyanis látták, hogy sem a magyar kormány, sem az EU nem védi meg magyarokat. Elõre megjósolhatjuk, hogy a szlovák nacionalistáknál ez a magyarverés csak a nyitány kezdete volt. Nézzük a történelmi elõzményeket, amelyek szoros összefüggésben vannak a mostani provokációval. Ha valaki elmegy Észak-Komáromba ( ugyanis csak egy Komárom van, de a Duna miatt ez két városrész), akkor a Matica Slovenska ( Szlovák Anyácska ) székháza elõtt láthat egy üvegezett hirdetõtáblát amelyen a szlovák nemzeti jelkép van ábrázolva: kettõskereszt, alatta a hármas halommal. A rendezvényt tartó szlovák szervezet ( Slovenská Pospolitost = Szlovák Együvé tartozás ) immár tíz éve alakult meg, de csak most vált ismertté nálunk a neve, ezzel a magyarveréssel kapcsolatban. Nos, az õ jelvényük a nyakukban és az embléma a karjukon a kettõskereszt. Ezt az elõre eltervezett magyarverést Cirill és Metód napjára idõzítették. Elõzõleg Rozsnyón Kossuth szobrát köpködték le, mégelõtte a Petõfi – szobrot csonkították meg, sokadszor. Ezt az ünnepet Észak-Komáromban a rendszerváltás óta tartják, fõleg azzal, hogy zárva tartanak az üzleteik. Mit kell tudni Észak-Komáromról „ 1944 végéig-ig 100 %-osan magyarok lakták az õsi királyi várost, csak 1945-ben kezdõdött Jókai szülõvárosában az erõszakos szlovák betelepítés, hogy megtörjék az õsi magyar város magyar jellegét. Ezért mostanra 18

már csak 70 %-ban lakják magyarok. Nagyon sok cigányt is beköltöztettek. A csehszlovák kommunista rendszer alatt, 1989-ig még a magyaroknak is szlovákul kellett beszélniük a boltokban, hivatalokban és nem mertek magyarul megszólalni nyilvános helyen, a büntetés miatt. Tehát, ha valaki a város déli részébõl ( a magyarországi Komáromból ) akart Észak-Komáromba menni, akkor, ha magyarul szólalt meg egy üzletben, akkor vagy nem szolgálták ki, vagy azt hazudták, hogy a keresett árú nem kapható. 1989-ig sokszor az az õrület is elõfordult a híd szlovák oldalán , hogy a magyarok a Dunába vagy a híd alá dobták azokat az élelmiszereket, amiket a szlovák vámosok nem engedtek áthozni. A magyar vámosok bezzeg mindent átengedtek a szlovák állampolgároknak a határon. 1990 után a komáromi magyarság végre megszólalhatott magyarul, de magyar sajtójuk még mindig nincs igazán. Miközben a háború elõtt legalább tucatnyi magyar lapjuk volt. Nézzük meg a meghamisított szlovák történelmet. A szlovákok több mint ezer éve a magyar királyság alatt éltek. Ezer év alatt sem váltak nemzetté, államalkotásra képtelenek voltak. Csak a XIX. század második felének végén jelentkeztek elszakadási törekvéseikkel. Cirill és Metód görög-bizánci hittérítõ szerzetesek voltak, akik a IX. századi morva birodalomban éltek, tehát nem is a mostani Szlovákia területén. A kettõskereszt náluk bizánci eredetû jelkép, miközben a szlovákok többsége római katolikus. A hármashalom jelképet meg a magyar címerbõl lopták el. Ezért nem véletlen az sem, hogy a szlovákoknak nagyon zavart és ellentmondás történelmi tudatuk van. 1993-ban úgy jött létre az önálló – addig sohasem létezett – szlovák állam, hogy a kisújjukat sem kellett mozdítaniuk érte, mert a nagyhatalmak elismerték a csehektõl való szétválásukat. Most pedig nézzük meg röviden mi is történt valójában július 5-én Észak-Komáromban „ A SP szervezet tüntetését számos hírben elõre lehetett tudni, fõleg az internetrõl. A híd szlovák oldalán vannak a magyar határõrök is. Még fél kettõ elõtt a pár fõs magyar fiatalokat, akiknél csak egy kisebb Ár-

pád-sávos zászló volt föltartóztatták a magyar határõrök. Magyar állampolgárokat, érvényes útlevéllel magyar határõr tartott vissza ! Ugyanis valahonnan telefont kaphattak, hogy ezt a törvénytelenséget tegyék. Ez a föltartóztatás törvényellenes volt, ezért valakiknek felelniük kellene. Reméljük, hogy a fürge sajtó rákérdez majd a határõrségnél erre is. Vajon kik utasíthaták a határõröket erre – Gondolom az éber hazai sajtó ezt is kideríti majd. Vegyük csak a mindenttudó Népszabadságot, akinek a tudósítója jelen volt (õk honnan tudták elõre, hogy provokáció készül – ) és lapjukban képet is közöltek. Már jóval 14 óra elõtt a Matica székház elõtti téren rendõröket szórtak szét elszórt pontokban, mivel a rendõrség is közel van, a rendõrautók is hamar föltüntek. Nagy nehezen aztán elõjöttek az egyenruhás szlovákok és megkezdték az emlékezést, közvetlenül az épület elõtt. Idõközben a rendõrök száma csak növekedett a téren. A helyi lakosságból senki sem jött el, csak azok voltak ott, akik éppen arra jártak és megálltak bámészkodni. Egyébként is kihalt volt az egész város. Elõször a helyi TV stábja jelent meg, s még a rendezvény kezdése elõtt kérdezgettek embereket, hogy mit gondolnak errõl a szervezetrõl – Fotósok, tudósítók viszont szép számmal megjelentek a téren. A rendezvény teljesen békésen folyt, hiszen egy unalmas történelmi ismertetõt olvastak föl. Olyan negyed három lehetett, tehát a rendezvény felénél tarthattak, amikor a magyar fiatalok olyan 30-40 fõs csapata bevonult a székház elõtti tér bal oldalára és csöndben voltak. Jó egy órán át tartóztatták fel a fiatalokat a határon, hogy ne tudjanak a kezdésre odaérni. Csak egy Árpád-sávos zászló és egy kisebb magyar zászló volt náluk, semmi más. Amikor meghallották a mikrofonból a magyarok gyalázását, akkor kezdétk el üvölteni Ria-ria Hungária és a Vesszen Trianont. Ezt aztán késõbb többször is megismételték, ugyanis a szlovákok is üvöltötték a magukét válaszul. Ekkor már ott állt a rendõrségi busz és a golyóálló mellényt viselõ kommandósok a magyar fiatalok elõtt sorakoztatták fel. Ekkor nagy fotózás kezdõdött minden részrõl, ami késõbb is eltartott. Ezután mûanyag pajzsokat jó ha figyelünk

Anikó berágott Fábryra. Anikó fontolgatja, hogy jogi útra tereli a kérdést, hiszen szeretne végre lekerülni Fábry poénpalettájáról. Az egykori villalakónak elege van abból, hogy a showman folyton könnyûvérû nõcskének állítja be õt. Néhány idézet Fábrytól: „Tudom, hogy vannak pillanatok, amikor nehéz megszólalni. Anikó szakított Klausmann Viktorral...“ „Elõfordult, hogy kapcsolatai között eltelt néhány nap!“ „Anikó bizonyos értelemben a magyar média idõzített bombája. Valaki már igazán lerendezhetné! Nem? Hát, Viktortól mondjuk ez nem volt várható!“ Tény, hogy a fenti „poénok“ sértik Anikó önérzetét, de nem tudni, hogy ezen kijelentésekért bárki felelõsségre vonható-e. Mindenesetre lehet, hogy a showman-nak frissítenie kéne a poéníró apparátust, mert valljuk be nem túl aktuálisak a már milliószor elsütött viccek. Reméljük a nyári pihenés alatt feltöltõdik a showmester is, mert volna min frissíteni. (Blikk híre alapján ma.hu) Nemcsak a bulvár, hanem a hivatalos bulvár is elérkezettnek látja az idõt, hogy a Gyurcsányból hülyét csináló kabarékavaró, politizáló Fábryt megugassa. A Fábry-bré, a piacvezetõ címû Népszabadság-opusz a következõket tartalmazza. Pár évvel korábban falunkban lépett fel Fábry Sándor - felfokozott várakozás, telt ház. Ám az eredmény nem csak a falusi intelligenciát ábrándította ki. Akkortájt felénk alig lehetett az RTL Klubot fogni, így még a régi Fábryra emlékeztünk. Ehelyett altesti poénok tömkelegét kaptuk; akkor azt hittem, falun a hakni jó parasztosra van véve, értse népem a témát, noha kábé éppen azóta nem illik böfögni és fingani itt sem az ebédlõasztalnál, mint Budán. Hála a kábeltévének, ma már érzékelhetjük mi is, a dugás, az orrtúrás, a truttyantás, mint humor demokratikusan, mindenkinek kijár. A kérdés, vajon Fábry tényleg ezt akarta-e, vagy bedarálta a nézettség utáni futás. Meg az, hogy kevés érdekes ember akad e kiosztottak szét a rendõröknek, akik a magyar fiatalokat átterelték az utca túlsó oldalára. Õk ezt a terelést békésen elviselték. Ekkor sem történt még semmi összecsapás. Mivel a rendezvény vége felé közeledett a magyar fiatalok egy csoportban elindultak hazafelé át a téren, az utcai járdán. Végül megálltak a székházzal szemben a járdán és ott elénekelték el a magyar himnuszt. Ez volt az a pillanat ami kapóra jött a szlovák rendõrségnek. Ugyanis a himnusz után a fiatalok indultak volna hazafelé a híd irányába. Ekkor nagyon felgyorsultak az események. A kommandósok és a rendõrök egy része odarohant a fiatalok elé és rájuk vetették magukat. Ekkor világosan látszott, hogy a szlovák rendõrök nem akarták azt, hogy üres kézzel menjenek haza a magyar fiatalok. A kommandósoknak ott volt egy hájas, vöröshajú parancsnok tisztje, akinél látszott, hogy õ adja ki a parancsot arra, hogy támadják meg a magyar fiatalokat, akik addig egy csoportot alkottak. Legalább 15 gumibotos kommandós és több rendõr rárontott a fiatalokra és erõszakkal kitéptek egy fiatalt közülük. A többiek próbálták védeni õt, de a rendõrök a földre verték és a földön vonszolták, közben rugták és ütötték. Vonszolták õt a székház felé a földön, ütve-verve , rugdosva, miközben még jó ha figyelünk

csiny országban, akikkel érdemes nem beszélgetnie. Tíz napja Gyõrffy Miklóst, a rádiós-tévés kollégát cipõ- és zokniviselési szokásairól faggatta - lábhoz menés ez a szó valódi és átvitt értelmében is. A spontaneitás is oda, minden le van beszélve, Fábry úgy irányít, mintha vonatot tolatna: „na most azt meséld el, hogy...“, és majdnem elmeséli, pár szó marad a kérdezettnek. Az úti élmények mesélésekor a bevett klisékkel jön: megtudjuk, az amcsik mûveletlenek, naivak és feszt zabálnak. Unikumként a rozmár pöcse tûnik fel, mert abban csont van, nem úgy, mint a miénkben. A turistabuszban való utazás azért vicces, mert abban kínos szarni. Fábry saját értékrendszerével került mély ellentmondásba. A plebset úgy veti meg, hogy közben a plebsnek is az aljára száll, és õket szórakoztatja. Kvázi megveti és kiröhögi a bunkókat, akik otthon ülnek a tévé elõtt a kínain vásárolt susogóban, zsír csorog az állukon, vedelik a kannás bort, közben büfögnek, szellentenek - de épp azzal a pop-humorral szögezi le õket a tévé elé, amire szükséglet mutatkozik. Ám nem tükröt tart elibük, hanem kiszolgálja õket. Azt a világot erõsíti meg, amit - így tudtuk eleddig - lenéz: a primitívet, a tudatlant, a gusztustalant. Az ízléstelenség ellen küzd újabb ízléstelenséggel. Fábry egyedi figuraként indult, márkává vált, védjeggyé, de amint piacvezetõ pozícióra tört - és az is lett -, felfalta a rendszer logikája: mert hogy ezt elérje, elõbb meg is kellett csinálnia e piacot, magának is támogatnia kellett azt, amit majd sokan választanak. És tudni való volt, a sokaság nem választja a nehezen érthetõt, azt, ami némi erõfeszítéssel járna. Ma már olyan vicceket mesél el, amelyeket rég ismerünk (az internet óta még kínosabb az ügy), és amelyek nem lépnek túl a szõke nõ - testi funkciók kisebbség (roma, proli, buzi lehetõleg) Bermuda-háromszögébõl.

tartott a rendezvény. A fiatalokat ott két perc alatt szétverték, akik próbáltak még futva menekülni a híd irányába. Ott a téren legalább 23 fiatalt vertek még agyba fõbe, akiket még láttam és próbáltam lefotózni, de sajnos a gépemben az elem már gyenge volt. A többiek szaladtak a híd felé, ami innen a tértõl olyan jó kétszáz méterre van. A kommandósok és rendõrök egyenként kezdték üldözni a fiatalokat és még azt láttam, hogy a híd elõtti részen egy földön fekvõ vérzõ fiatalt ütötteka járdán. Mentõt nem hívtak a sérültekhez. Mivel átjöttem a határon azt nem tudom, hogy mi volt a rendezvény végén – És valóban jól tippeltem meg elõzõleg, mert – a jelentések szerint – négy magyar fiatalt hurcoltak be a rendõrségre. Az az állítás – amit a hazug hazai hírközlés terjeszt -, hogy „ heil “ fasiszta köszöntés miatt tartóztatták le a magyarokat, az nem igaz. Ez csak egy ürügy. Az biztos, hogy amikor a rendõrök ütötték- verték a fiatalokat, akkor szitkozódhattak mindkét részrõl, ez természetes jelenség, de ez nem nagy nyilvánosság elõtt történt. Érdekes módon a szlovák hatóságoknak ez a nacionalista tüntetés törvényes volt, abban semmi kivetnivalót nem találtak. Tehát jöhetnek a további magyarverések..

Forrás: gondola

A magyar fiatalok megvédték a magyarok becsületét, a túlerõ ellenére is. De a gyalázat az az, hogy az Észak-Komárom-i önkorányzat tudott elõre errõl a rendezvényrõl és nem készültek rá, megfelelõ módon. Egyetlen magyar képviselõ vagy ismert közéleti személyiség sem tiltakozott ott a téren, miközben az ottani önkormányzat magyar többségû. A Duna- TV aznapi esti 6-os hiradójában ugyan megszólaltattak egy ottani magyar képviselõt, de az nem beszélt a magyarverésrõl, ami mindenki szeme láttára történt. Sokan a szemközti házak ablakából látták az egészet és elszörnyülködtek, mert ilyet még nem láttak soha. Hogy magyarokat vernek a magyar Komáromban. A mai hírekben a rádió elújságolta azt , hogy megkeresték a külügyminisztériumot, de az még két nap után is a hallgatást választotta. A Déli Krónikában pedig megszólaltatták a pozsonyi magyar konzult. Aki azzal kezdte, hogy a magyar fiatalokat – úgymond – jogosan tartóztatták le, mert nyilvánosan Heil-eztek. A magyarverést szóba sem hozta ! Továbbá kijelentette, hogy a szlovák rendõrök helyesen jártak el. Végül azzal nyugtázta épületes hazugságát, hogy ez az incidens nem okoz problémát a két ország eddigi jó kapcsolatában. Forrás: villanypostán érkezett

19

Avagy: Magyarországot meg kell menteni „Mûvelt Nyugatként” a lassacskán kétszáz éve ellopott múltú, kishitûségre és önlebecsmérlésre nevelt magyarok kezdték el emlegetni az álnok „szent” szövetségekkel és a dögkeselyû-sunyin indított rablóháborúkkal Mátyás kora után látványosan meggazdagodott Nyugat-Európát – hogy a finoman humanista gyarmatosításról, valamint az amerikai indiánok Corteztõl a „legendás” Lee tábornokig tartó kiirtásáról ne is beszéljünk. Holott Európa Bölcsõje, az igazi bölcsõje éppen itt, a Kárpát-medencében ringott! A példátlanul megcsonkított és koldusszegénnyé tett Magyarország múltjukat feledett polgárai sóvárogva emlegették a sátáni Szovjet Birodalommal szembehelyezett „EURÓPÁT”, ami a legmagasabb értékké lépett elõ a hiánybetegségben szenvedõk szemében, akik egy „nyugati csomagban” kapott kopott munkásruhának („farmer”) is úgy tudtak örülni, mint Rotschild a waterlooi csalásnak. (Tudják, annak, amelyet a háborúzni vágyó európai uralkodókat bõkezûen „meghitelezõ” elmés bankár úgy hajtott végre, hogy, amikor megtudta, hogy Napóleon elvesztette a waterlooi csatát, annak az ellenkezõjét üzente meg londoni „szintén zenész” fajtársainak e-mailen: azaz postagalambokkal. Hozzátéve persze, hogy ez csak „mesüge beszéd”, „kamu”, amit a gójoknak kell terjeszteni. A rossz hírre egy nap alatt a mélypontra zuhant a londoni tõzsde árfolyama, az ottani Rotschild-érdekeltség bagóért fel is vásárolta az összes részvényt, majd két nap múlva, amikor a Napóleon feletti gyõzelem igazi híre megérkezett, „kaszáltak”. Ezt nevezik a mai bolsevik gyökerû újgazdagok „kapcsolati tõkének”…). A hatalmasra felduzzadt és önállósult brüsszeli vízfej, amelyet joggal nevezhetünk Brüsszeli Bûnszövetkezetnek, elirigyelte a „nagy riválisnak” vélt „jueszéjtõl” (USA) a „világ vezetõ hatalma” státust (elfeledve, hogy a nagy vetélytárs az Ázsia és ezután Európa lehengerlésére készülõ Kína, a „sárga veszedelem”), és minden erõt bevetett azért, hogy az EU Alkotmányát elfogadtassa a tagsággal – azzal a tagsággal, amely, ha elfogadta volna, lassan egy diktatórikus európai szuperállam korlátozott jogú alattvalóiként ébredtek volna föl, egy olyan, a (jogosan) sokat szidott Szovjetuniót a diktatórikus központosítottságban messze felülmúló Birodalomban, amelybõl még kilépni sem lehet… A kereszténységnek az európai kultúrában a mai napig betöltött szerepét meg sem említõ, de számtalan szélsõségesen és erkölcstelenül liberális jogelvet rögzítõ alkotmányt két egykori alapító tagország már le20

szavazta. Németországban – apró jelzésként – újra elfogadják az automaták és a nyilvános telefonok a régi német márkát. Közben az ultraliberális Európai Parlament hatalmas „mûbalhét” csapott, amikor nemrég, a bizottsági biztosok (komisszárok) esedékes újraválasztásakor a konzervatív és mélyen vallásos tudós-politikust, Rocco Butiglione professzort, Olaszország EU-ügyi miniszterét jelölték a szabadságjogi biztosi tisztségbe. Mindezt azért, mert Buttiglione úr merészelt olyan kijelentéseket tenni, hogy a család és az anyaság szentség, a homoszexualitás pedig bûn, ugyanis „A természet törvényeinek megsértése büntetéssel jár. Aquinói Szent Tamás óta tudjuk, hogy a nemek közti helytelen kapcsolat, a család felbomlása elpusztítja a társadalmat. Napjainkban egyre többen jönnek rá erre, azok is, akik ’68-ban a szabad szerelmet prédikálva elveszítették a családalapítás örömét.” És ezzel magyarázta azt, miért nem lehet a harmadik évezred Európájában olyat mondani, hogy a homoszexualitás bûn: „A Brüsszel kormányozta ateista Európában ilyet nem lehet mondani, mivel ott a priori tagadjáka bûn fogalmát. A ’mindent szabad’ nem szabadság. A relativizmus az igazság és a demokrácia halála. (…) Hogyan vitatkozhattam volna a bûnrõl, amikor az a Daniel Cohn-Bendit támadott, aki pedofil könyvet írt!” Az ennek ellenére elvei és nézetei mellett kitartó Buttiglione ezzel fejezte be: „Attól tartok, hogy Európa elpusztul.” Ennek ellenére a lehetõ legrosszabb feltételekkel (mert az újdonsült „régi-új (or)gazdák”, a csatlakozási szerzõdést aláíró Medgyessyék „nem alkudtak”!) csatlakozott Magyarország szolgalelkûen, az elsõk között ratifikálta az új unió szerzõdését. És mi lett a túllihegett „európázás” eredménye? (Tudják: „Nyithatok-e cukrászdát Bécsben? IGEN!”) Magyarország mára nettó befizetõ lett, a magyar gazdák „régi uniós” társaik mezõgazdasági támogatásának csupán egyharmadát (!) kapják, az „Európa éléskamrájaként” egykor tisztelettel és nagyrabecsüléssel emlegetett Magyarország maradéka mára több mezõgazdasági terméket importál, mint amennyit exportál! És ugyan bizony mit? A „mûvelt nyugaton” eladhatatlan „európai szart” (elnézést!): az ellenõrizetlenül beáramló génkezelt dél-amerikai árukat és a földet soha nem látott, tápoldatban nevelt „mûanyag-epreket”, miegymást. És az „Eufóriás” agymosás lám, elért Erdélybe is. A minap egy háromszéki almatermesztõ nyilatkozott a rádióban, latolgatva a bekebelezésre lesben álló EU-hoz való csatlakozás utáni esélyeit. A több tíz hektáros almáskertet birtokló gazda nekifogott almafái

kivágásának és gyümölcsösének „EU-konform” fajokkal való újratelepítésének – mert „arra lesz igény”. Az árkosi ligetben tehát ezután a valamelyik EU-szabványban megszabott színû, görbületû és méretû starking és golden terem majd, nem pedig olyan õsi erdélyi almafajták, mint a batul, pónyik, arany pármen, sóvári, stb. De ezt is csak addig, ameddig a Nagy Unió fel nem ajánlja a termelõnek (természetesen miután már tönkretette), hogy szép kis summát fizet neki, ha kivágja az almafáit. Ha levágja a teheneit. Ha nem veti be a földjét… Oswald Spengler prófetikus nagy mûvében (A Nyugat alkonya, 1922) a kultúra késõi, hanyatló korszakát civilizációnak nevezi, amely valamiféle mûvi állapotot testesít meg és amelyre valamilyen eredendõ kiszolgáltatottság jellemzõ. Ebben a mûvi állapotban a következõk történnek: 1) Kialakul a világváros és az – adott esetben kontinensnyi méreteket is öltõ – vidék ellentéte; 2) Az organikus nép (amely a kultúra idõszakára jellemzõ) a civilizáció fázisában szervetlen tömeggé változik; 3) Alapkritériummá válik a hasznosság, a pénz absztraktumának uralma; 4) A demokrácia mint a nép önmeghatározásának gyakorlata látszatdemokráciává torzul, küszöbön áll a cezarizmus hatalomgyakorlásának bevezetése; 5) Elõtérbe kerül a horizontális terjeszkedés, az impériumok kiépítése; 6) Korábban soha nem tapasztalt szintet ér el a technikai tökéletesség, ugyanakkor végóráit éli a mûvészet és a filozófia; 7) A civilizáció jellegzetes vonása az eredendõ vallástalanság; 8) Elsõdleges fontosságra tesz szert a sport, a divat, a testi higiéné és a helyes táplálkozás. (Valamint az öncélú erotika, egészen a perverzióig – Cs.K.) (Csejtei Dezsõ utószavából, Oswald Spengler: A Nyugat alkonya, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994.) Nos, nem ez történt? De a rádióban, minden alkalommal, amikor az EU-t kell népszerûsíteni és szemétségeit feledtetni, mindig felteszik az agyonkoptatott lemezt Varga Miklós azóta már biztosan ezerszer megbánt 1988-as dalával: „Ezért kérlek, becsüld meg õt. / A vén Európát, a gyönyörû nõt…” Nos, „a vén Európa” nem büszke, gyönyörû nõ, hanem egy kimustrált, önzõ vén ribanc, aki nem „szüli meg gyermekét”, hanem elõírja azt, hogy mások elvetéljék magzatukat. Éppen ezért csakazértis: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen.” Úgy legyen. Forrás: Csiby Károly

jó ha figyelünk

Meghalt Síklaky István. 2005. július 5-én. No és? Mi köze ennek a szocialistákhoz? 2004 februárjában a következõ levél jutott el hozzám az egyik „nemzeti” levelezõlistán: SEGITSÉGKÉRÉS Kedves Barátaim! Anyagi csõdbe jutottam. Négy iskolás gyerek nevelkedik a háztartásomban, Anyjuk tanári fizetése és az én nyugdíjam csak a szerény élelemre elég, ezért kedvezményes tandíjukat sem tudom fizetni másfél éve. Eddig 240 ezer forint adósságom halmozódott fel az iskolájukkal szemben, és közüzemi díjhátralékaim is vannak. Megalapozottnak tûnt az iskolának tett ígéretem, hogy „Létbiztonság és harmónia” c. könyvem honoráriumából fogom kiegyenlíteni tartozásom. Jött az õszi papír-áremelés, és a kiadó közölte, hogy az elsõ ezer példány után nem tud honoráriumot fizetni. Ekkor megoldásnak tûnt, hogy a gödöllõi egyetem rendelt egy 50 oldalas tanulmányt 300 ezer forintért („A fenntarthatóság gazdaságtana”). A tanulmányt november végén átadtam. Most közölték, hogy a kormány pénzmegvonásai miatt bizonytalanná vált, hogy egyáltalán kifizetik-e a szerzõdött összeget. Ezért kérem barátaimat, segítsenek olyan munkához jutni, amellyel a havi minimálbért megkereshetem. Képes és kész vagyok takarításra, mosogatásra, fordításra angolból, németbõl, franciából, számítógépes szövegszerkesztésre, korrektúrázásra, sajtófigyelésre, korrepetálásra bármely gimnáziumi tárgyból, és bármi effélére, amire fizetõképes igény van. jó ha figyelünk

Kérlek Benneteket, aki tud ilyen lehetõségrõl, tájékoztasson a következõ telefon/fax számon: 1-215-0034. Segítségeteket elõre is nagyon köszönöm. Síklaky István No és? Mi köze ennek a szocialisták lelkivilágához? Szigorúan véve? „Korunk legnagyobb közgazdásza és társadalomtudósa volt” – írta Síklaky István legközvetlenebb munkatársa a Nemzeti Hírháló közleményében. „Megtisztelt azzal, hogy önkéntes munkatársa lehettem az utolsó 8 évében.” És olyat nem hallottál, hogy valaki a közügyekért dolgozik? Azért, hogy az országon segítsen? Ilyet nem – felelte párttársa kérdésére Szekeres Imre, a szocialisták elnökhelyettese. – Ilyenre az elmúlt 15 évben nem volt példa – tette hozzá. Nem tudta, hogy egy magnónak is mondja éppen. Meg nem gondolt Síklaky Istvánra. Hanem arra gondolt a szocialisták elnökhelyettese, hogy így, választásokhoz közeledve mindenki csak a hatalomért tülekedik. Odabent is, odakint is. Amikor pedig a hatalom már foglalt. A fenébe! Amikor Magyarország: kirobbanó siker! Gyurcsány Ferenc, a szocialisták – no(s) és a szabad demokraták – miniszterelnöke az öklét rázza. Le az ellenzékkel!

A közmédiának nem az a felelõssége, hogy visszhangozza a politikusok szavait – közli a kormányfõ a Magyar Rádióban. – Hanem az a felelõssége, hogy keresse az igazságot, és ha úgy látja, hogy valaki nem mond igazat, akkor azt mondja, hogy többet hazugsághoz nem adok teret. Mármint az ellenzéknek. Az amúgy választottnak. Az amúgy nem választott. Demokráciában. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a 100. lépés megtétele elõtt elveszítette minden nyugalmát. Megõrül a gondolattól, hogy megbukhat. Megõrül a gondolattól, hogy „a lelkét kiteszi” e nép, e nemzet felemelkedéséért, naponta száz meg száz helyen bizonyítja, milyen nagyszerûen megy minden, mondják és mutatják, ródsók és fizetett hirdetések – már alig-alig alszik, éppencsakhogy egy hunyásnyit, és mégis megbukhat. Megõrül a gondolattól, hogy hiába vigyázott, megszállta a korábbi pártelnök, Kovács László Orbán-fóbiája. „Megfutamodott” – kiálltja bele a világba széles mozdulattól kísérve, s noha kétségkívül jól esik így, egy lendülettel vetélytársa becsületébe gázolnia, legbelül érzi: ez már a bukás útja. „Tiszta lélekkel, derûsen ment el.” Ráadásul neki még ez sem adatik meg. Ami Síklaky Istvánnak. A népét, nemzetét valóban szolgálónak. Hatalom nélkül. Már-már nyomorban. Szigorúan véve. Forrás: Varga Domokos György – gondola

21

– Anyukám, szeretnék kérdezni tõled valamit, de õszintén. Kérlek, kertelés nélkül válaszolj. Tudod, hogy bírom a kritikát. – Nyugodj meg, szívem, ülj le, szusszanj egyet. Látom, hogy valaki megint teledumálta a fejedet. Vagy te dumáltad tele mások fejét? Mindegy. Fáradt vagy. Simulj ki. Hozzak whiskyt? Vagy mit, koktélt innál? Ja, nem, az a Péter. Egyszer azért kipróbálhatnád. Mojito. Vagy Cuba Libre. Nem kuka! Kuba. Tudod, ahol az a szakállas pasas kavarja. Nem Guevara. Kavarja. Castro. Nem a Viktor. Dehogy! Apukám. Vége. Megvolt. Pihenj kicsit.

– Teljesen nyugodt vagyok. Ismersz. Nekem egy ilyen a fél fogamra se. Mit fogadtam meg? Dehogy. Csak egy kicsit tele van. A fejem. Számokkal. Tudod, abban jó vagyok. Nem mondtam még? Na, kérdezz tõlem valami nehezet! Öt számjegyû is lehet. Vagy tíz. Ja, nem. Az a vagyonnyilatkozatom. Az meg a háztartási hiány. Állam. De ez javulni fog, a Veres azt mondta. Ez nem is izgat. Csak az nem megy ki a fejembõl, hogy ez a… na, tudod… akivel most… nyilvánosan. Ott. Levertem, mint vak a poharat. Nem baj! Töltsd újra! Kösz. Szóval, hogy akkor mi a helyzet a drágasággal. Mondd, drágaságom, van drágaság? Itten. Szerintem nincs. Hiszen valakitõl

22

Lajkó? Lajka? Vagy az a kertészünk? A nevekkel néha bajban vagyok. De a számok! A számokban nagyon jó! Egyszerûen nem tudok hibázni. Ha egy számot hallok, úgy beleég az agyamba, mintha… Nem belég. Beleég. Azért egy kicsit figyelhetnél. De tényleg. Van drágaság, vagy nincs? Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, belekever. Pedig tudom, hogy nincs igaza. Tudod, honnan tudom, hogy nincs igaza. Nos, onnan, hogy nekem van igazam. Ha pedig nekem van igazam, akkor neki nem lehet igaza. Világos! Nem. Az Arad volt. Ott letették, itt kivégezték. Nem. Az a Nagy Imre volt. Tudod, a mártírunk. Nem a nagypapa. Igen. Nagy, nagyobb. Kis, kisebb. Apró. De ezt már megbeszéltük. Most még nem tudunk apró érdemrendet alapítani. Majd a választások után. Nyerüüüünk!!! Miért, te kételkedsz? Nem láttad a vitát? Na látod! Most még csak azt mondd meg, hogy a drága… ság… Mindig közbeszólsz. azt hallottam, hogy nagy a jólét. Ja, igen, persze, ezt én mondtam. Akkor viszont igaz. – Nézd! Nem akarlak untatni a részletekkel. Különösen most, hogy ilyen fáradt vagy. Tényleg nem említeném. De hát kérdezted. Akkor nem tagadhatom le. Szembe kell nézni vele. Van! Van drágaság. Most például nagyon is felmentek bizonyos papírok. Reggel is, mentem ki a pénzpiacra, hogy vegyek néhány részvényt, illetve kötvényt, illetve ugye, éppen útba esett, gondoltam, ha már ott vagyok… És bizony, felmentek. Még zavarba is jöttem, mert nem volt nálam elég készpénz, szerencse, hogy ismernek, így aztán hitelbe… Most mondd! Nagyon szégyelltem volna magam, ha nélküle kell hazajönnöm. Nem, tudom, hogy te nem szólsz az ilyen csip-csup dolgok miatt. De akkor is. Engem nagyon bántott volna. Látod, ezért szeretlek. Reggeltõl estig, az ország dolgaiban, idõd sincs belépni a tõzsdére, és nem tennél szemrehányást. – Tudod, szívem, hogy a hivatal áldozatokkal jár. Megmondtam elõre, hogy lesznek napok, amikor egy vacak kis üzemet sem tudunk venni. Nem azért. Csak az idõ. Tudod. Észre sem veszed, már el is telt egy munkás nap. Nap. Nem munkás tagozat! Tudod, hogy mennyire utálom a demagógiát. Mágiát. Azt is. Ezek a dumálások. Unom. Neked bevallhatom: kicsit bizony már unom. Amikor mindent-mindent újra és újra, elölrõl. El kell magyaráznom. Mert fafejek. Pedig az ország dolgai jól állnak, a gazdaság, mint a rakéta. Nem, nem a porszívó. Ezt csak úgy mondom. Képletesen. Hogy száguld. Mint szputnyik az égen. Jó, szputnyikot is mondhatok. De a rakéta közérthetõbb. Nem. Egyáltalán nem szégyellem. Anyuka is mondta. De különben is tudom, hogy a szovjet ember hódította meg a világûrt. Illetve a kutya, na, hogy is hívták?

– Jól ülsz? Úgy értem, kényelmesen? Ereszd el magad. Relax! Feltegyek egy úttörõindulót? Melyiket? A kismókusosat? Tudom, hogy az a kedvenced. Édesem, õszintén meg kell mondanom neked, hogy Csillebércnél maradandóbb mûvet alkotsz, egyszer még hálás lesz neked a nép. Igen, drágám, szólíthatsz elvtársnõnek. A gyerekek már lefeküdtek. Csak a szokott szám, újat most nem találtunk… – Számokban nagyon jó vagyok, ugye? Ezt mondom én is. Jó vagyok! Egy Pataki. Vagy egy Kulcsár. Apropó, a kulcsárunk elszámolt a konyhapénzzel? Azért nem árt a körmükre nézni. Mindig jönnek azzal, hogy így a drágaság, meg úgy a drágaság. Miért, gázzal töltik talán a kolbászt? Engem számokkal nem lehet megfogni. Jön ez… azt mondja, hogy kétszerkettõ. Hogy olyan ez, mint a kétszerkettõ. Négy. Szerinte négy! Hallod? Tényleg. Mennyi kétszerkettõ? Igaz, hogy néha öt? (…) Forrás: Kocsis L. Mihály – gondola

jó ha figyelünk

Kedves Értékes Emberek! Mint bizonyára sokan tudják Önök közül, a pécsi polgári körökbõl kiválasztódott egy aktív és gondolkodó mag. Valamennyien szilárd értékrenddel bírunk, önzetlenül áldozzuk erõforrásainkat és minden szabadidõnket arra, hogy – egy kicsit talán a hajdan volt hangyaszövetkezetek példájára – elindítsunk egy vállalkozást. A vállalkozás célja, hogy megteremthessünk egyfajta „belterjes“ gazdálkodást, ahol egymást segítve és egymással kereskedve igyekszünk fennmaradni, munkahelyeket teremteni, jó minõségû magyar termékekkel ellátni köreinket. Mindezt oly módon tesszük, hogy a mindennapi szükséges vásárlásaink hozadéka ne vándoroljon ki az országból, hanem körön belül kerüljön felhasználásra. Már eddig is sok helyi, környékbeli gazdával és kistermelõvel vettük fel a kapcsolatot. Úgy gondoljuk, hogy hosszabb távon segíthetnénk piacot biztosítani a jó minõségû termékeik számára, megfelelõ reklámmal megtámogatva a dolgot (újság, internet). Hisszük, hogy a jelenlegi viszonyok között is, sokan összefogva, néhány év alatt elérhetünk érzékelhetõ változást. Elsõ konkrét lépésként idén februárban 65 személy összesen 3 millió forintos részjegy-jegyzésével megalakult az ÉRTÉK Szövetkezet. A mûködés – a nagy, átgondolt koncepciónak megfelelõen – több szálon indult el: bolt-nyitás, számítástechnika, újság kiadás. Mindhárom területen az elõkészületek utolsó fázisában járunk: Nagy kapacitású web szerver üzembe helyezésével és szakemberekkel a háttérben megkezdtük a számítástechnikai és Internet szolgáltatásaink kiajánlását. Az újság a korábbi havi hírleveleinket is kiváltani hivatott lap lesz. Szerkesztõsége összeállt és folyamatban van a nyitó szám elkészítése. A májustól bérelt bolt megnyitásához szükséges kõmûves- és egyéb szakmunkák is a befejezés elõtt állnak. A szövetkezet taglétszáma folyamatosan bõvül, jelenleg már több, mint 110 tagunk van.

jó ha figyelünk

A legtöbb idõt és pénzt természetesen a bolt átalakítása és felszerelése emészti fel, a másik két tevékenységet egyelõre képesek vagyunk önkéntesekkel „társadalmi munkában“ ellátni. Fontosnak tartjuk, hogy üzletláncoktól független, kialakításában és árukészletét tekintve egyedi és igényes üzletet nyissunk. Áruink kiválasztásánál az elsõdleges szempont a kiváló minõség és a magyar eredet. Sajnos a szervezés során azt tapasztaltuk, hogy már alig van magyarországi üzem magyar kézben. A legtöbb tradicionális magyar gyár tulajdonosi köre nem magyar – vagy legalábbis igen vegyes képet mutat. Ilyen esetben az is számít, ha legalább hazai alapanyagot dolgoznak fel. Kezdeményezésünk a közgazdaságtannal komolyan foglalkozók körében is tetszést aratott. Csath Magdolna egy márciusi rendezvényünk vendégeként örömmel üdvözölte a szövetkezet létrehozását. Legutóbb, az Altern Csoport pécsi bemutatkozásakor pedig Dabóczi Kálmántól hallottuk szinte szóról szóra ugyanazt az elméleti okfejtést, mint amelybõl kiindulva mi magunk is elhatároztuk az összefogást. Kérek mindenkit, hogy amennyiben arra érdemesnek tartják a céljainkat és az eddig megtett lépéseinket, akkor álljanak mellénk, támogassanak bennünket! Kérjük, hogy adják tovább a hírét az ÉRTÉK Szövetkezetnek, hiszen örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy nemzeti összefogással elindult egy alulról szervezõdõ, pártpolitikától független, tiszta kezdeményezés. Tagjaink között üdvözölhetjük Andrásfalvy Bertalan és Borhidi Attila professzor urakat is, akik mindketten feddhetetlen, köztiszteletben álló igaz magyar emberek, és az õ bizalmuk reményeink szerint a szövetkezet tisztességét is fémjelzi. Természetesen a szövetkezetben törekszünk arra, hogy minél több tagtársunk legyen, hiszen nagyobb létszámmal és magasabb tõkével hamarabb érhetjük el a kitûzött

célokat. A belépéshez legalább egy darab, 10 ezer forint névértékû részjegy jegyzése szükséges, (illetve ennek tetszõleges számú többszöröse, amelyet mindenki a saját anyagi lehetõségei szerint jegyez), amellyel a szövetkezet tulajdonosává válik az illetõ. A csatlakozási szándék jelzéséhez elég egy e-mailt küldeni a szövetkezet elnöke, Helesfai Sándor részére, a részjegy-vásárlás vállalt összegét pedig az ÉRTÉK Szövetkezet bankszámla-számára lehet befizetni (vagy másik számláról utalni): Szigetvári Takarékszövetkezet 50800111-11140131 (A bank Kossuth téri fiókjábanszemélyesen is tudok segíteni a befizetés lebonyolításában) Egy másik támogatási mód esetleg azokat érintheti, akik nem kívánnak tagjai lenni a szövetkezetnek, csupán magát a kitûzött célt értékelik, és ezt viszont szívesen támogatnák. A szövetkezet megálmodói és létrehozói a Pécsi Polgári Értékkör Egyesület, mint szellemi mûhely tagjai közül kerültek ki. Az egyesület közhasznú, a számlaszámán pedig különbözõ célokra címzett támogatást, adományt képes fogadni. A szintén a Szigetvári Takarékszövetkezetnél vezetett számlánk száma: 50800111-11117818 Végezetül még annyit, hogy folyamatban van az ÉRTÉK Alapítvány létrehozása is, amellyel támogatni kívánunk az értékeinkhez közel álló célokat és intézményeket, és amellyel pályázni kívánunk különbözõ pénzforrásokra. Hát, egyelõre ennyi. Nyilván van kérdésük, hozzáfûznivalójuk a fentiekhez. Üdvözlettel: Füleki Jolán

Alább írom az elérhetõségeinket, ahol szívesen válaszolunk minden felmerülõ kérdésre: • Helesfai Sándor: 20/5566-389 E-mail: [email protected] • Füleki Jolán 30/384-5243 E-mail: [email protected] • A szövetkezet postacíme: 7622 Pécs, Verseny u. 17.

23

KAPOLYI LÁSZLÓ BESZÁLL A MÉDIÁBA A megyei Fidesz-frakció tiltakozik a zárt ülésen hozott közgyûlési határozat ellen

Kapolyi László, az MSZP parlamenti képviselõje, az ország egyik leggazdagabb emberének érdekeltségébe tartozó cég kapta meg a szabolcsi Kölcsey TV mûsorszolgáltatási jogát a megyei közgyûlés döntése szerint. A testület zárt ülésen hozott határozatot az ügyben, ami ellen a megyei Fidesz-frakció az ülésrõl való kivonulással tiltakozott. 15 éves mûsorszolgáltatási szerzõdést köt a Kapolyi László érdekeltségéhez tartozó Szatáv Rt.-vel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyûlés 100 százalékos tulajdonában lévõ Kölcsey TV-t üzemeltetõ Kölcsey Kht. – állítja a portfolio.hu. A Szatáv Rt. többségi tulajdona Kapolyi László birtokában van, míg a kisebbségi tulajdonos a megyei fejlesztési tanács. Kapolyi az ország egyik leggazdagabb embere, MSZP-es parlamenti képviselõ – írja az internetes oldal. A Kölcsey TV szerzõdését a megyei közgyûlés zárt ülésen tárgyalta, amelyrõl a Fidesz frakciója kivonult, így tiltakozva a határozat ellen, mely szerint a közgyûlés megbízta Urbán Lajost, a Kölcsey Kht. ügyvezetõjét az együttmûködési szerzõdés aláírására, aminek határideje 2005. július 15-én jár le. A szerzõdés értelmében a mûsorkészítést a Szatáv Rt. végzi, amely ötéves ütemezés alapján végez mûszaki fejlesztéseket. A Kölcsey TV ingyen adja az épületet, a technikát és a berendezéseket, ráadásul az ügyvezetõn és a fõszerkesztõn kívül alkalmazottként mindenki a Szatáv Rt.-hez kerül. A képviselõk kiemelték, hogy a reklámbevételekrõl a szerzõdés nem határoz – állítja a portfolio.hu. A megyei önkormányzat idén 54 millió forinttal támogatja a Kölcsey TV-t, jövõre 44 millióval, 2007-ben 38,5 millióval, 2008-ban 33 millióval, míg 2009-ben 27,5 millióval – közölte a hírportál. Forrás: MNO

24

jó ha figyelünk