Mindenidõk legnagyobb törvényszegése . 2 Arabló kölcsönök által a nép kizsákmányolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Elõtörténet: a manipulált bank rémhír . . 2 Titkos találkozás a Jekyll szigeten . . . . . . 2 Az elnököt ki kellett cserélni. . . . . . . . . . 3 A Citigroup és a JP Morgan Chase-nek van csak joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Térségi öko-hálózat . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 A jelenlegi civilizációról. . . . . . . . . . . . . . 4 A civilizációk körforgásáról . . . . . . . . . . . 4 A civilizáció kritikus faktorai. . . . . . . . . . 5 Helyzetjelentés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
A TARTALOMBÓL: Az energia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Pénzügyi rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Az ökológiai rendszerekrõl. . . . . . . . . . . . 7 Az ember . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Strukturális problémák . . . . . . . . . . . . . . 8 A kritikus tényezõk összefonódásáról . . . 8 Egy kialakítandó új kultúra mûködésérõl 9 Hálózatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 A hálózatok új elméletérõl. . . . . . . . . . . 11 A hálózatok elemei . . . . . . . . . . . . . . . . 12 A hálózatok skálafüggetlensége . . . . . . . 12 A hálózatok stabilitása. . . . . . . . . . . . . . 13 Az ökoszisztémák stabilitása . . . . . . . . . 13
A gyenge kapcsolatok stabilizáló ereje – példák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Az ökológiai hálózatról . . . . . . . . . . . . . 14 A térségi öko-hálózat . . . . . . . . . . . . . . . 16 Az ökológiai hálózat, mint meghatározó elem . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Idõtáv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Területi szempont – lokalitás vs. globalitás 18 Természetvezéreltség . . . . . . . . . . . . . . . 18 Társadalmi hálózat. . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Gazdasági hálózat. . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Jogi hálózat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 A Titanicon nincs pánik . . . . . . . . . . . . 23
Ön a Jó Ha Figyelünk külföldre is!!! címû alkalmi megjelenésû újság olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
Hogy vette át a hatalmat egy bank klikk az USA-ban » MICHAEL GRANDT 1913-ban egy bankkartellnek sikerült egy összeesküvés keretében puccsal az amerikai Parlamentet becsapni és a pénz feletti ellenõrzést megszerezniük. „Adjátok nekem a nemzet pénzének az ellenõrzését, akkor nekem közömbös, hogy ki hozza a törvényket.” Mayer Amschel Rothschild ezen a profétai szavainak a 20. század kezdetétõl való baljóslata az Egyesült Államokban valóra váltak és egészen a napjainkig hatnak. ARABLÓ KÖLCSÖNÖK ÁLTAL A NÉP KIZSÁKMÁNYOLÁSA A „Federal Reserve Act” (törvény) 1913-ban egy klikk privát bankároknak egy nagy siker volt: ez a törvény felhatalmazott egy privát körponti bankot (12 hitlel monopóliumból állt), pénzt kölcsönre gyakorlatilag a semmibõl elõállítva nyomtatni és kamat ellenében a kormánynak kölcsönözni, valamint a nemzeti pénzmennyiséget ellenõrizni illetve azt növelni vagy csökkenteni. Kongresszus küldött Lindberg ezt a törvényt „minden idõk legnagyobb törvényszegésének nevezte. A pénzügyi rendszert egy olyan csoportnak adták, aki csak a profitra megy rá. A rendszer magán és csak abban érdekelt, hogy más emberek pénzhasználatából a legnagyobb hasznot hozza ki.” Carter Glass, a Bank és a Pénzbizottság Kongresszusi Elnöke még tisztábban beszélt: „Volt valaha is egy olyan bankjegy, aminek az értéke egy bank tulajdonra alapul ? Az állítólagos kormány hatalom ebben, annyira messze van, hogy ebbõl semmit sem lehet felfedezni.” Egy pár évvel késõbb a kongresszusi küldött Louis McFadden a Kongresszus elõtt ezt mondta a protokollba: „Sokan azt gondolják, hogy a Federal-Reserve-Bankok az US kormány intézményei. De ezek magán egyeduralmak, akik az Egyesült Államok népét kizsákmányolják. A saját és a külföldi ügyfeleik érdekékben a spekuláció áll, mind bel-, mind külföldön és a sok és rabló pénzkölcsönök.” Paul M. Warburg, a Federal Reserve egyik vezetõ feje, azt mondta, hogy a pénzjegyek a Federal Reserve magán bankként kiadott pénze, miközben az adófizetõk a bankok potenciális veszteségét veszik át. Ezzel a pénzkartell minden célját elérte. De hogy hagy hatta az amerikai Kongresszus, hogy a pénz ellenõrzése a magán bankárok egy kicsi klikkjének az ellenõrzésébe menjen át? ELÕTÖRTÉNET: A MANIPULÁLT BANK RÉMHÍR A nyilvánosság és a Kongresszus a 20. század elsõ évtizedeiben nem voltak készek a USA-ban egy Központi Bankot elfogadni. Ez ellene beszél a »szabad« piacgazdaságnak és a szocializmustól való félelmet keltettek, ami Európa sok országában elterjedõben volt. A privát bankoknak tehát a közhangulatot és a Kongresszust is manipulálni kellett. A legjobb dolog, erre egy bankrémhír kitalálása volt, amit meg is csináltak: Híreket szórtak szét, hogy a Knickerbocker Bank és a Trust Company of America bankok röviddel az összeomlás elõtt állnak és ezzel az 1907-es bankrémhírt váltották ki, mivel a közvélemény ezeknek a híreknek elhitte és mindkét bankot megrohamozták az emberek, mivel mindenki a megtakarított pénzét akarta vissza. Ennek egész sok banki összeomlás lett a következménye. Annyira „nemes” volt a nagybankár J.P.Morgan, hogy kész volt 100 millió dollárt aranyban Európából importálni, hogy a bankok megrohamozását befejezzék. Csak most volt a hipnotizált közvélemény arról meggyõzõdve, az országnak egy Központi Bankra van szüksége, hogy a jövõben a hasonló rámtámadások elkerülhetõek 2
legyenek, mivel a magán bankok körüli anarchiából elegük volt. De hogy ezt az anarchiát a legnagyobb magánbankok okozták, arról az amerikai népnek sokáig egyáltalán nem volt tudomása. Robert Owens, a „Federal Reserve Act” egyik megfogalmazója egy késõbbi Kongresszusi meghallgatáson azt adta meg a protokollba, hogy a Bankkartell az összeesküvést kovácsolt, hogy pénzügyi félelmet kellett gerjeszteni. Ez az amerikai polgárt arra kellett késztesse, hogy a pénzügyi válság megakadályózására „Reformokra” van szükség. Kongresszusi küldött, Lindbergh azt a szemrehányást tette: „A pénzkartell az 1907-es félelmet saját maga okozta. Azokat akik a pénzkartellnek nem voltak helyén valók, azokat üzletbõl ki tudták szorítani, mi alatt a népet olyan félelemnek tették ki, hogy az a bank és pénztörvények megváltoztatását követelte, amit azután a pénzkartell fogalmazhatott meg.”
TITKOS TALÁLKOZÁS A JEKYLL SZIGETEN Mivel a talaj a vetéshez már elõ volt készítve, 1910 Novemberében a Jekyll szigeten, ami a szövetségi állam Georgia egyik szigete, a legnagyobb magánbankárok USA-nak egy »titkos találkozáson« vettek részt, hogy stratégiát találjanak ki, hogy a valamikori versenytársak szövetségre lépjenek, ami az érdeküknek megfelelt. Ami tisztán: a haszon fokozása, a verseny csökkentése, a kormány szabályozási erõinek arra való kihasználása, hogy a kartellbe csatlakozottak megállapodásának az érvényesítése és egy Központi Bankszervezetnek a tervének a kidolgozása volt. Értsd: az pénz egész ellenõrzése csak kevés magán bankokot bizzanak meg, hûséges Mayer Amschel Rothschild jeligéje alapján: akinek a kezében a pénz ellenõrzése van, annak nem számít, hogy ki a törvényhozó. Az összeesküvõi körök vendéglátója a republikánus frakciófõnök Nelson W. Aldrich, a nemzeti Pénz bizottság elöljárója és John D. Rockefeller apósa volt. Ö egészében véve a „Wall-Street” és a bankárok, meg a nagyipar szenátora volt. További résztvevõk voltak: Abraham Piatt Andrew, az USKincstári Hivatal miniszteri igazgatója, Henry P. Davison, a J.P. Morgan Company fõrészvényese, a Charles Norton, a J.P. Morgans First National Bank of New York elnöke, Benjamin Strong, a J.P.Morgans Bankers Trust Company eloljárója, Paul M. Warburg, Kuhn társa, Loeb & Company, a Rothschild Bankdinasztia képviselõje és Frank A. Vaderlip, a National City Bank of New York William Rockefeller képviseletében. Mennyire volt a találkozó pikáns, azt Vanderlip évekkel késõbb így leplezte le: „Ha a közvélemény tudómására jutott volna, hogy a mi csoportunk egy banktörvény tervezetét dolgozott ki, akkor ez a törvény soha nem kapott volna esélyt a Kongresszusban az elfogadásra.” jó ha figyelünk
külföldre is
Az Jekyll Szigeten kidolgozott törvénytervezet (»Aldrich-Terv« elõrevetítette a Központi Bank (»Federal Reserve« ) létrehozását. Ezenkívül a magán bank pénzt hozhatott a körforgalomba, aminek az ellenõrzése a Wall-Street pénzemberek által történt. AZ ELNÖKÖT KI KELLETT CSERÉLNI J.P. Morgan és az ö bankklikkje tisztában voltak avval, hogy a Kongresszus megszavazásán kívül az elnököt is rá kellett venni arra, hogy a kellemetlen törvényt aláírja, hogy azt elfogadják. De Wiliam Howard Taft, az 1910-es év elnöke nem volt Morgan-nak az embere és az 1912-ben az újraválsztást, mint biztosat megnyerte volna. Taft az ellenzékkel együtt elutasította, az Aldrich törvényjavaslat tervezetét, egy Központi Bank megalapításának a támogatását. A pénzügyi tröszt egy olyan elnököt kívánt, aki támadó kedvüen a tervezet érdekében síkraszállt. Morgan és az ö klikkje most azon gondolkozott, hogy Taft személyt a Fehér Házban kicserélik, hogy az elnöki hivatal ellenõrzését megtörjék. A valódi kívánt jelöltjük Woodrow Wilson volt, de ez a »dolog« most inkább rosszul, mint jól állt. Mivel Wilson az választást a republikánus Taft ellen nem nyerte volna meg, az biztos volt. Morgan ekkor egy lángeszû ötlettel állt elõ: célzatosan egy új pártot alapított, a Progressive Party-ot, és elõ huzták Teddy Roosevelt-tet, aki Taft elõtt már elnök volt, a süllyesztõbõl és ezt mint Taft elleni jelöltet indították el, hogy ennek a biztos újraválasztását megakadályozzák. És tényleg Roosevelt az ellenségtõl annyi szavazatot vette el, hogy Woodrow Wilson-t, végül is kevés többséggel, mint új elnököt választottak meg. Wilson Morgan embereivel volt körbe véve, a szorosabb bizalmasa a »legföbb« Edward Mandell House, akit ö csak »öregemnek« hívott, aki lassanként »Morgan hûséges« lett. Az ellenzéknek nem valós, nem tarható dolgokat ígértek meg. Hogy a törvényjavaslatot a Kongresszus elé vigyék a Morganfrakció a »régi« megnevezést »Aldrich-terv«, elsõként »Federal Act«-re (Szövetségi törvény) változtattak meg. Hogy a törvény tervezetettel sikert érjenek el, arra a kedvezõ idõpont röviddel karácsony elöttre mutatkozott nekik. Három nappal a szenteste elõtt vitték a Kongresszus elé, amikor a küldöttek már a karácsonyi szabadságuk elõkészítésével voltak elfoglalva, úgy hogy csak nagyon kevesen tudták annak tartalmát megérteni. De az ellenzék, mindenek elõtt William Jennings Byan, még mindig ellene volt, úgy hogy Morgan és Aldrich-nek a csapata neki egy látszólagos egyezségi készséggel állt elõ, úgy tettek mintha a követeléseit elfogadták volna. Bryan nem látott át a szítán, ez mint sikert könyvelte el magának. Azt mondta:»Az a jog, hogy a pénz a forgalomba kerüljön, az nem megy át a bank fennhatóságába; a teremtett pénz ellenõrzésérõl a kormány nem fog lemondani.« Ezt gondolta gondolta Bryan legalábbis, de az igazsság másképen nézett ki: a pénzügyminiszter és a bankfelügyeleti hivatal fõnöke, jó ha figyelünk
külföldre is
mindkettõ a Fed-Igazgatóságában ( Federal Reserve Board) képviseltetve volt, egy bizonyos ellenõrzési funkciót kapott, de a Federal-Reserve-Bankok ( a Fed »a hatalmi centruma« a Federal Reserve of New York) a politikájukat messzemenõen saját maguk, a parlamenti felügyeleten kívül csinálhatják. A pénz mennyiséget az US-Szövetségi Nyomda nyomja, de a forgalomba kötvény formájába , vagy is a kormány adósága révén kerül. Ezeket az adósságokat a kormánnyak, de még a kamatait is, a magán Federal Reserve-nek vissza kell fizetni. 1913 December 22.-én ezt a törvényjavaslatot a Képviselõk Házában 228 és 60 ellenszavazattal és a Szenátusban 43 és 23 ellenszavazattal elfogadták és ezt már a következõ napon az elnök Wilson aláírta és ez által a »Federal Reserve Act« törvényerõre emelkedett. A pénztröszt a Kongresszust a csaló és briliáns támadásaival becsapta. A CITIGROUP ÉS A JP MORGAN CHASE-NEK VAN CSAK JOGA A Federal Reserve a mai napig nem az amerikai kormánynak az intézménye, hanem egy független magántulajdonban lévõ társaságnak, ami a Federal-Resereve-Banknak 12 regiónális bankja, amihez sok kereskedelmi bank tartozik hozzá. A JP Morgan Chase & Co. ( vagyoni értéke 2,25 Billion Dollár*), ami a Rockefeller-uralom sarokoszlopa. Mindkét bank ezen kívül a Federal Reserve of New York bank legnagyobb résztulajdonosa is, ami megint az egész Fed-rendszerben a részvénytulajdonosi többséggel rendelkezik. (* állapot 2008 Szeptember vége ) 3
Egy meglehetõsen hosszú, ám felettébb érdekes tanulmányt tárunk most az Olvasó elé. A tanulmányt Dr. Kiss Tibor a PTE-KTK tanára írta. Forradalmian új gazdasági gondolatok fogalmazódtak meg benne. A jogosságát és igazságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tanulmány bemutatásakor a PTE-KTK legtöbb jelenlévõ oktatója bírálta a tanulmányt. Ez az elsõ olyan gazdasági írás amelyet nem híresen nemzeti érzelmû közgazdászok írtak (mint pl. Bogár László) és mégis megjelenik benne a Teremtõ-ember kapcsolata és a jelenlegi látszat-gazdasági rendszer súlyos hiányosságai. Például a tanulmányban különöbzõ közgazdasági mutatókkal való számolás alapján bebizonyosodik, hogy a GDP alakulása szoros kapcsolatban áll az adott ország fosszilis tehát meg nem újuló energiahordozóinak mértékével. Magyarán: Egy nemzet gazdagsága jelenleg, nemzetközi szintéren nagyrészt pl az olajtól függ. De néhány évtizeden belül az olaj, mint fosszilis energiaforrás, megszûnik létezni. A gondolatmenetbõl az következik, hogy e pont bekövetkeztével a jelenleg felépített látszatgazdaság lényegében összeomlik. De nem csak errõl van szó a tanulmányban, hanem rengeteg érdekes dologról. Sajnos javaslatok, ötletek nincsenek a jobbátételre, mindössze egy helyzetképet tarthatunk a kezünkben. Viszont mint helyzetkép – a lehetõ legteljesebb és legpontosabb. Továbbá öröm, hogy az eddig csak a gazdasági élet perifériájára szorult gondolatok e tanulmánnyal kicsit bekerültek az általános közgazdasági gondolkodásba is – a sok ellenvélemény ellenére. Talán „rés” keletkezett a pajzson.... Reméljük.
» KISS TIBOR, PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR STRATÉGIAI KUTATÓKÖZPONT GAZDASÁGPOLITIKAI KUTATÁSOK KÖZPONTJA A ’térségi ökohálózat’-ban, mint kifejezésben a ’térségi’ jelzõ elég pontosan meghatározza a regionális, földrajzi, valamilyen szinten földrajzi helyhez között, területi jelleget. Az öko-elõtag azonban már mindkét „versenytárs”, az ökológia és az ökonómia elõtagja is. Annyira, hogy az ökoszisztémát, amely eredetileg egyértelmûen ökológiai fogalom (jelentése az élõ rendszerek és környezetük, a társulás és élõhelyeik együttesének kölcsönhatásrendszere), a gazdasági irodalom is átveszi (pl. Prahalad, 2005, p. 100), ahol a gazdasági egységek együtte1 sét hívják ökoszisztémának . Az ökológiai hálózat már egyértelmûbb fogalom, egyértelmûen ökológiai jelentésû (pl. Nemzeti Ökológiai Hálózat). Ez a tanulmány öko-hálózat alatt ökológiai alapokon nyugvó ökonómiai és társadalmi hálózatot ért. A térségi öko-hálózat ki2 alakításának kulcseleme a természet – társadalom – gazdaság integrálása. Az angliai Cheshire-megyében folyó Life Econet projekt közelíti meg ezt a szemléletet leginkább, ahol az ökológiai hálózat társadalmi, gazdasági hatásait is vizsgálják. A társadalom és természet kölcsönhatásának szabályozására, kapcsolatára már természetesen számtalan elgondolás született (pl. Mougenot, Roussel, 2002. Janssen et al. (2006)), de egyik sem tükrözi a jelen tanulmányban ismertetett elgondolást. Elméleti megalapozás nélkül azonban könnyen a tradicionális „környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vevõ gazdaságfejlesztés” csapdájába kerülünk, ami a mainstream gondolkodás zöldítése, és mint ilyen, veszélyes eszköz a még meglévõ természeti értékeinkkel szemben. Egy megfelelõ elméleti alapvetésnek alá kell támasztania, hogy miért elengedhetetlen egy olyan értelmû fogalomépítés, amelyben az öko-elõtag mindkét értelmezésnek megfelel. 3 A tanulmány érvel majd amellett, hogy a jelenlegi globális válságunk amelyet az egyszerûség kedvéért nevezhetünk civilizációnak , abba az állapotába érkezett, hogy a mûködtetéséhez szükséges erõforrásai erõsen inognak, elkezdtek csökkeni. A tanulmány a sok-sok rizikófaktor közül csak eggyel foglalkozik: a civilizáció strukturális mûködésével, amely maga után vonja az erõforrások kimerülését, az ökológiai válságot és a pénzügyi válságot. Mindhárom tényezõ kritikus, és a rendkívül rugalmatlan globális gazdasági szerkezetben a helyettesítési lehetõségeik az adott szellemi konstrukció keretein belül nem is látszanak. Ezután kerülhet sor az ökohálózat megfogalmazására, felépítésére, életképességének bizonyítására mind a jelen civilizációs, mind a 4 poszt-fosszilis korszakban . Egy ilyen hálózat jó alapot képezhet egy késõbbi kultúra kibontakoztatásához. A hálózat értelemszerûen alulról építkezik, és a tanulmányban a magyarországi nagyvárosokig – a fõvároson kívül – életképes megoldást igyekszik felvázolni, bár a nagyvárosok illeszkedése nagyon bizonytalan a jelen körülmények között.
A jelenlegi helyzet megértéséhez meg kell ismerni az elõzõ civilizációk lényegi elemeit ahhoz, hogy rájöjjünk: pontosan ugyanazokat a hibákat követjük el, mint az elõzõekben, csak nagyban. Ezután kerül sor a jelenlegi helyzet elemzésére, a korunkban megfigyelhetõ struktúrák mûködésére.
A mai kor tudósai hajlamosak arra, hogy korunk civilizációját olyannak tüntessék fel, amely egyedülálló módon teszi tönkre az embereket, életellenes, kizsákmányolja a vidéket, a környezetet, és az emberiség bukását okozza. Aligha mondhatunk ellent ezen érveknek, de látni kell, hogy egyáltalán nem egyedülálló a mai civilizáció, és annak a viselkedése. Spengler (1923) részletesen tárgyalja, hogy az elõzõ civilizációk is hasonlóképpen alakultak, fejlõdtek ki a vidék erõibõl, és ugyanazon viselkedésmintákat mutatják. A parasztság elõbb létre1 2 3 4
4
Bár az ökológia a rendszerbõl teljesen hiányzott – nem találtak más fordítást az „ecosystems”-re. http://www.cheshire.gov.uk/SREP/NHE_Econet_Lifeeco.htm, 2009.04.07. Ld. bõvebben az 1.1 fejezetet A kifejezés nemzetközi téren már általánosan használt, Magyarországon Pécsett lehet vele találkozni, ld. pl. Kistelegdi (2008), Német - Sánta (2009).
jó ha figyelünk
külföldre is
hozza, táplálja a falut, a mezõvárost (ami tulajdonképpen egy nagy falu). A vidéken a parasztság ösztönbõl cselekszik, mindene a föld. Az élet, a lélek képviselõje, a földnek és a családnak rendel alá mindent. A város kifejlõdése még szerves folyamat, ott még megtalálható a lélekkel átitatott kultúra. A kultúra formanyelve, fejlõdéstörténete eredeti helyéhez tapad, míg a civilizációs formák mindenütt otthon 5 vannak (Spengler, 1923, p. 151). Ezután azonban létrejön az a nagyváros, amely már tisztán elvont, absztrakt , lassan elveszíti a természeti gyökereit, és létrejön az, amit már civilizációnak hívhatunk, a világváros, amelynek már semmi köze sincs a létezéshez6. Ez az a pillanat, amikor a pénz a saját fejlõdésének veti alá az árucserét, és a dolgokat már önmagára vonatkoztatja, ugyanúgy tisztán absztrakt konstrukcióvá válik, mint a nagyváros. A pénz a vele kapcsolatba kerülõ embereket ugyanúgy függõvé teszi, mint a föld a parasztot. A nagyvárosok könyörtelenül kiszipolyozzák a vidéket, elvonják onnan az embertömegeket, de ezt a gyökértelen mûködési formát sokáig nem tudják fenntartani, és a civilizáció ismét átadja a fejlõdést a kibontakozó, még lélekkel teli új formáknak, amelyek ismét ezt az utat járják be (Spengler, 1923, p. 130-151). Így a folyamat – a civilizációk ismétlõdésébõl következõen – mindig ott romlik el, amikor a nagyváros, a világváros, a civilizáció létrejöttével elszakad a gyökerektõl, a lélektõl, természettõl. A vidék szereptelenedése következtében csökken azok száma, akik olyan munkát végeznek, amelyet átlátnak, és felelõsséggel tartoznak érte, hiszen a tömegek városba áramlásával már többnyire egy-egy feladatrész mechanikus végrehajtójává, munkaerõvé, fogyasztóvá, a rendszer kiszolgálójává válnak. Ezt a történelmi pillanatot hívom a válság kezdetének. Kétségtelen, hogy a mai civilizáció hatékonyabb az élet- és emberellenességében, különösen hatékony a környezetpusztításában a 7 meggondolatlan technológiai fejlesztései által . A jelenlegi válság azért más a korábbiakhoz viszonyítva, hogy globális: az egész világra kiterjed a nyugati típusú civilizáció egyeduralkodóvá válásával. Ez azonban nem jelenti azt törvényszerûen, hogy az emberiség kipusztul, még akkor sem, ha erre minden eszköze megvan, és ennek valószínûsége ugrásszerûen megnõ a közeljövõben. Sokkal valószínûbb az a forgatókönyv, amikor az emberiség rá lesz kényszerítve a poszt-fosszilis korszak megfelelõ formáinak kialakítására, és ekkor nem mindegy, hogy milyen mûködõképes megoldásokat dolgozott már ki. A jelen civilizáció olyan pontra érkezett, amikor több kockázati tényezõ együttes bekövetkezése veszélyezteti a létét. A következõ fejezetben azt vizsgáljuk meg, hogy melyek a legkritikusabb faktorok.
A szerzõ önkényes választásának is tekinthetõ, hogy nem sorolja a kritikus tényezõk közé a – nukleáris háború lehetõségét, hiszen vagy lesz, vagy nem, semmiképpen nem tartozik az elkerülhetetlen események közé; – a népességnövekedést, mivel a túlnépesedés relatív fogalom. Az adott technológiához, fogyasztási szerkezethez valóban túl sokan vagyunk, de vajon ha egy ember lenne a földön, és egy igen nagy hatóerejû nukleáris bomba indítógombja mellett üldögélne rossz szándékkal, akkor vajon az az egy is nem lenne vajon sok? Vagy ha nézzük az õzek példáját, amely egy 60-70 kg tömegû állat, tehát 8 ebben az értelemben összevethetõ az emberrel, ezekbõl akár 100 milliárdot el tud tartani a föld. Ezek között elég széles a sáv. Praktikusabb megközelítéssel: a vegetarianizmus néhány százalékos növekedésével már jelentõs földterületeket tudnánk megtakarítani. – a szegénység robbanását, a terrorizmust, mivel az ember nagyon béketûrõ is tud lenni, és már számos oka lett volna a robbanásra, de csak apróbb, szinte lokális robbanások vannak. – a génmódosított szervezetek szabadföldi termesztésével az embereken folytatott globális kísérletet, hiszen bízhatunk a természet bölcsességében. Gyakorlatilag egy kritikus tényezõt vizsgál, és ez a jelenlegi civilizáció alapmûködésének három összefüggõ elemébõl kialakult mûködési forma. Ez a három elem a pénz, a pénz hatalmának megfelelõ korlátlan növekedés alapját szolgáló (fosszilis) energia, és ezek „szenvedõ alanya”, az ökológiai élettér, az embereket is beleértve. Minden civilizáció esetén a nagyvárosok, világvárosok a pénzzel együtt elkülönült absztrakt elemmé válnak, mint ahogy azt az elõzõ részben ismertettük. Ez a tiszta forma a pénz esetében, mivel teljesen elszakad a fizikai valóságtól (pl. aranyfedezet), már lehetõvé teszi a teljesen szabad pénzszaporítást, és ezen alapul a minden kezdeti civilizáció feletti hatalma, és ezzel veszi kezdetét a pénz diktatúrája 9 (Spengler, 1923, p. 138) . Drábik (2003) megfogalmazásában a ’pénz => gazdaság => pénz’ viszonyrendszer jön létre. Ez értelemszerû10 en máshogy mûködteti a világot, mint pl. egy ’ gazdaság => pénz => gazdaság’ viszonyrendszer . A profitmaximalizálás más néven a minél nagyobb pénzügyi haszon elérését jelenti. A forgalomban lévõ pénz egyre nagyobb mennyiségû hitelpénz, amely után kamatot kell fizetni. Mivel a kibocsátott hitel fedezete nem 100%-os, hanem sokkal kevesebb (5-10%), ezért a tíz-, húszsoros, legálisan kibocsátható hitelek után is fizetendõ kamat. Ez a kamat (legalább) három részbõl áll, az adminisztrációs költségekbõl, az esetleges kockázati részbõl, és a pénzhasználat után fizetendõ részbõl. Ugyanúgy, mint a vállalkozások esetén, a pénz után is a legnagyobb megtérülést várják el. Amíg azonban a hitel összege, mint forgalmi eszköz rendelkezésre áll valahol (hiszen kibocsátották), a gazdaságon belül, így sikeres vállalkozás esetén vissza is fizethetõ, addig a kamat összege (eltekintve annak adminisztrációs részétõl) nem áll rendelkezésre, annak visszafizetéséhez valahol újabb hitelt kell kibocsátani, hogy forgalomban legyen az a pénzmennyiség is. Valószínûsíthetõ, hogy a kamat további két részénél is ki lehetne mutatni bizonyos visszaáramló pénzmennyiséget, de jelentõs az a rész, amely csak haszonként jelenik meg a kölcsönadónál, 11 és nincs a forgalomban meg a fedezete. . A továbbiakban Drábik szóhasználatával élve ezt a kamatrészt uzsorakamatnak nevezzük.
5 Spengler a „tisztán szellemi” kifejezést használja, de a tanulmány ezt a fogalmat a késõbbiekben máshogy értelmezi, ezért ezt helyettesítettük az elvont, absztrakt, intellektuális jelzõkkel. 6 Azért azonban, mert az eddigiekben minden civilizáció ezt az utat követte, nem törvényszerû, hogy ezután is így legyen. 7 A késõbbiekben tárgyaljuk azokat az alapelveket, amelyeket a technológiai fejlesztések folyamán is be kellene tartani. 8 Zágon Miklós szerint, Fenntarthatatlan fogyasztás, Hír TV, 2009. március 2, 22.30 9 A továbbiakban a könnyebb érthetõség kedvéért ezt a kifejezést fogom használni. 10 Ez utóbbi esetben szükséglet-kielégítés történik, a profit a vállalkozások mûködési feltételévé és nem a céljává válik, ami teljesen más rendszert eredményez. Egy optimalizáló modell esetén az elsõ esetben a cél a profitmaximalizálás, a második esetben (szükséglet-kielégítés) pedig költségminimalizálás, ahol a profit mintegy felolvad az egyéb mérlegadatokban, mint pl. a K+F kiadások. 11 Ez utóbbi részt nevezi Drábik uzsorakamatnak (Drábik, 2003), amely elnevezés nem tesz különbséget a hétköznapi értelemben vett jelentésétõl, ami a „szokásosnál” jóval magasabb kamatot jelöli. Álláspontját alátámasztja az a tény, hogy mindkettõ a pénzszûkében lévõk helyzetét használja ki, haszonszerzési céllal.
jó ha figyelünk
külföldre is
5
12
13
Hosszú távú hitelek esetén ez a kamatrész jelentõsen meghaladhatja a hitel nagyságát , ezért igen jelentõs tételrõl van szó. A kamattényezõ az elõbb leírt mechanizmus következtében önmagában véve kikényszerít egy fokozott növekedést, amely vagy az emberek munkaerejét, 14 vagy a természetet sújtja – egyre növekvõ mértékben, kényszerpályára állítva ezzel a gazdaságot . Ez a pénzügyi folyamat lényegében semmiben nem különbözik a pilótajátéktól, ahol a határ a még felhasználható munkaerõ illetve a természeti erõforrások végessége. Mi biztosítja a mozgásteret a pénzáramlásnak? Strukturálisan a fosszilis erõforrások, a szén-gáz-kõolaj. Egy egységnyi energia befekteté15 sével 50-60 éve még 50 egység energiának megfelelõ olajat tudtak a felszínre hozni (ezt nevezik EROEI-nek ). Ma ez az arány már csak 8:1-hez. Amint eléri az 1:1-et, már nem lesz érdemes felszínre hozni. 5:1 esetén ($280–350 olajárnál) várható a rendszer hanyatlása (Végh et al., 2008, p.137). A magas EROEI azon kívül, hogy gazdaságilag igen megtérülõ beruházásnak minõsült (ld. az olajtermelõ országokat), olyan technológiafejlõdést indukált, amely felhasználta ezt a hihetetlen bõségben áradó kõolajat: – üzemanyagként (a kõolaj biztosítja a közlekedési célú energiaforrások több, mint 90%-át); – mûanyagként, amely szervesen beépült a mindennapjainkba, kiszorítva a hagyományos megoldásokat, mint pl. a ruházati cikkek esetén; – az élelmiszergyártásnál, mind ténylegesen, mind a mûtrágyák elõállításán (energia16) keresztül a terméshozam mesterséges növelését téve lehetõvé. A pénz diktatúrája alatt a kikényszerített gazdasági növekedés a fosszilis erõforrásokból nyert „ingyen” energiával hatalmas technológiai felépítményt épít ki úgy, hogy megsérti a legalapvetõbb, a természet által mindig követett tervezési szempontokat. Mészáros megfogalmazása szerint „… az emberi szervezetbõl és a tudatból csak a termelõ (producens) és fogyasztó (konzumens) struktúrák és funkciók tevõdtek át az emberi környezetre. A lebontó (reducens) és a visszaszerzõ (rekuperáns) struktúrák és funkciók azonban nem. Ez pedig a Gaia elvnek a megsértését jelenti.” (Mészáros, 1994, p.4). Az ilyen módon létrehozott technológiai képzõdmény falja a rendszerbe bevonható munkaerõ produktivitását és a természetet. Wright Mill a létrejött struktúrát strukturális immoralitásnak, strukturális felelõtlenségnek hívja (The Power Elit, 156, New York, pp. 338-61 in Foster, 2002, p.46). Mindezt arra a földtörténeti szempontból csak pillanatokra elégséges fosszilis erõforrásokra alapozza, amelyek helyettesíthetõségérõl nem gondoskodott, és magáról a helyettesíthetõség tényérõl sem gyõzõdött meg. A folyamat során a legfontosabb létszükségletnek tekinthetõ élelmiszerellátást, annak folyamatát kivette a természet kezébõl. Így a nagyon olcsó energiára alapozott technológiai fejlõdésünk következtében egy egységnyi energia élelmiszer, mire eljut a fogyasztóhoz, tíz egységnyi energiát használt fel (Végh et al., 2008, p.16417). Az egyes embereket a létrehozott mamut-gépezet rendszerelemeivé, azaz fogyasztóvá és termelõ-alkatrésszé alakította át. Kialakult a termelés taposómalma (treadmill of production, Foster, 2002). Ezek a folyamatok kevés esélyt hagynak arra, hogy ne az történjen a közeljövõben nagyban, mint pl. Bakuban kicsiben, ahol a valaha virágzó város ma az égnek meredõ fúrótornyaival holdbéli tájra hasonlít (csak hangulatában, mert annál lényegesen csúnyább). Bár sok dologgal nem számol a világgazdaság ebben a folyamatban, az egyik legfontosabb, amit nem vesz figyelembe, az az exponencialitás problémája, amire Forrester (1969) és Meadows et al. (2005) hívja fel a figyelmet (többek között). Nem gondolnak arra, hogy az elindított folyamatok hatásaikban sokszorozódnak. Egy-két ilyen hatás: a fajok kihalásának szédítõ üteme már azt eredményezte, hogy pl. az édesvízi gerincesek 35%-a eltûnt 1970-2005 között18; a klímakutatók következetesen a klímaváltozási folyamat (melegedés) gyorsulásáról számolnak be, ami lassan túlhaladottá teszi és a klímaváltozás elkerülésérõl való tárgyalásokat, inkább az alkalmazkodás módjairól kell beszélnünk. A jelenlegi civilizáció hatástalanságát jól bizonyítja az a tény, hogy a jelenlegi élenjáró decentralizált megoldások is gyakorlatilag érintetlenül hagyják a legszegényebbeket, hiszen a rendszer strukturális eleme a szegénység. A decentralizált energiarendszerek például, amelyek elõsegítik a vidékfejlõdést, és rendkívül elõremutató megoldások, még többségükben mindig nagyon beruházás-igényesek, és a legszegényebbek számára elérhetetlenek (ld. IME Memorandum, 2009). Látható, hogy a pénz engedett és támogatott diktatúrája alatt folyik az a pilótajáték az emberek és a természet fokozott ütemû kihasználásával, amely folyamat során az emberek felelõsségteljesen dolgozókból szinte mechanikus elemekké, a természet erõforrássá vált, és ugyan az ember szinte végtelenül alakítható (ebben az esetben rombolható), a használatban lévõ erõforrások fizikaiak és végesek. A következõ fejezetben ennek a folyamatnak a jelenlegi állását vizsgáljuk meg.
A helyzetjelentés során elõbb az alapstruktúra legjelentõsebb elemeinek a jelenlegi helyzetét, majd az egyes elemek esetleges korrekciójának a hatásait vesszük sorra.
A legkritikusabb tényezõnek jelenleg a fosszilis energiahordozók látszanak. A 2008-ban bekövetkezett olajhozam-csúcs után (a kitermelés maximuma) még egy darabig változatlan a rendelkezésre álló energiaforrás (2005 és 2010 között szinte változatlan a mennyiség (Végh 12 Az MNB 1993-as 2-es sz. mûhelytanulmányokban (p.56, in Drábik, 2008) található az az adat, miszerint 1973 és 1989 között nettó 1 milliárd dollár forrásbevonás történt Magyarországon, amelybõl ugyanazon idõszak alatt kifizettünk 11 milliárd dollár kamatot, és még 22 milliárd maradt. A lakáshitelek esetén pl. 5 millió Ft hitel 20 év alatt 10,1 millió forintot kell visszafizetnünk (A magyar üzleti világ honlapjáról, http://www.uzleti-vilag.hu/meregdraga_hitel, 2009.04.01)). A kamatterhekre jellemzõ még, hogy 12.5 milliárd dollár kamatot fizetnek a fejlõdõ országok havonta a fejlett országoknak kamat-címén, amely megegyezik az egészségügyi és oktatási kiadásaik havi összegével (Foster, 2002, p.49.) 13 A folyamat mûködésérõl jó áttekintést ad Kiss, V. (2009) munkája, kézirat. Részletesen, Brown (2007) 14 Ezt a folyamatot technikailag lehetõvé teszi és felgyorsítja a bankok részérõl biztosítandó fedezeti arány „hígulása”, amely egyre növekszik (valószínûleg azért, hogy a forgalomban lévõ pénz mennyiségét biztosítani lehessen). Így lehetõvé válik a tényleges pénz mennyiségének hatványozott mértékû szaporítása bank-technikailag is (ld. pl. Korten (2001), Dauncey (1998)). 15 Energy Returned on Energy Invested. A mutató természetesen javulhat a technológia javulásával 16 Az USA-ban a mezõgazdaságban felhasznált energia legnagyobb részét, 31%-át a mûtrágyagyártás teszi ki (Végh et al., 2008, p. 157)17 USA adatok, a magyarországi adat várhatóan kisebb ennél. 18 Living Planet Report, 2008, Global Footprint Network
6
jó ha figyelünk
külföldre is
et al., 2008, 9.1.ábra), de aztán elkezd csökkenni. Az állandó növekedéshez szokott civilizációnk azonban igen rugalmatlan is, és az ilyesmit nehezen viseli. Az 1979-es olajválság idején 9%-kal csökkentették az olajellátást, és pl. Nagy-Britanniában 3 napos munkahetet vezettek be, Amerikában üresek voltak az autópályák (Hetesi, 2008). Európának nem sok jót ígér a Kína és Dél-Korea felé irányuló orosz gázvezeték, ami felgyorsíthatja az ellátási zavarokat. Amennyiben az olajtermelõ országok nem szeretnének lemondani a növekedésükrõl, a gazdag országok sem, akkor a szegényebb országok kilátásai elég egyértelmûek. Az egyéb energiahordozókra való olyan mértékû átállás, amely a növekvõ igények és a csökkenõ fosszilis üzemanyagok rendelkezésre állása közötti rést megszünteti, nagyon idõigényes a jelenleg ismert technológiák esetén, ami jelentõs idõtartamot hagy energiaellátás nélkül. A mûanyagok alól kivont kõolaj a termékek és a technológiák egész sorának az ellehetetlenülését vonhatja magával, még a mûtrágyák és növényvédõ szerek kivonása az élelmiszermennyiség jelentõs mértékû csökkenését, és a nagyüzemi termesztési technológiák használhatatlanságát jelentheti.
A pénzügyi oldal folyamatosan keresi a hitel-kihelyezési lehetõségeket, hogy a rendszer üzemeltetését biztosítani tudja, tehát ellensúlyozza a kamatfizetés miatti pénzkivonások következtében keletkezõ ûrt (mivel a kamat kifizetésével a forgalmi eszköz jelentõs részét kivonják a forgalomból). Ezek eredményezik a közismert lufikat, az ICT-szektorban 2000 körül, vagy a közelmúltban az ingatlanpiacon. Sajnos kevés az esély rá, hogy át tudják tenni a hitel-kihelyezést olyan helyre, amely képes nyereséget hozni korlátlanul, hiszen a legtöbb ilyen területen igen sok fizikai eszköz is a szolgáltatás része, tehát többnyire csak csökkentett anyagtartalmú szolgáltatásokról beszélhetünk. Például az oktatás is számítógép, vagy könyvigényes, még ha a nyersanyag-kitermelésnél határozottan kevésbé terheli meg a környezetet. Mivel a GDP nagyságának alakulása és az olajfelhasználás igen szoros kapcsolatban van egymással (Végh et al., 2008, 9.2-es ábra), ezért a jelenlegi civilizáció fennmaradásához egy olyan módon felépített újabb fõáramot kellene megtalálni, amely legalább olyan hatékonyan támogatja a gazdasági növekedést, mint a fosszilis üzemanyagok az eddigiekben, hiszen a számítástechnikai és ingatlanbefektetések hozamait is az eddigiekben a fosszilis energiák termelték meg. Abban reménykedni lehet, hogy még egy-két hasonló lufi felfújásával a pénzügyi rendszer idõlegesen magához tér, de látni kell, hogy maga a fõáramlat már néhány év múlva lefelé megy, ami a növekedésre alapozott pénzügyi rendszer végét jelentheti.
Az ökológiai rendszer rohamos romlása ismert, elég, ha a klímaválságra és az erõforrások gyorsütemû kimerülésére gondolunk, aminek egyik eleme éppen a fentebb tárgyalt fosszilis energiahordozók. Az emberiség ökológiai lábnyoma már most nagyobb, mint a Föld teherbí19 ró képessége . Lovelock (2007) tudományos alapossággal érvel amellett, hogy az embereknek a Földdel kapcsolatos nemtörõdömsége következtében már nem tudjuk elkerülni Gaia bosszúját. A meghozott intézkedések hatása erõsen kérdõjeles. A Kiotói Egyezmény pl. a széndioxid-kibocsátásról kétségkívül nagy jelentõségû, hiszen felhívja a figyelmet a civilizációs ártalmakra, az az ellen való cselekvés fon20 tosságára. Attól eltekintve, hogy az egyezményben vállalt határértékek nem teljesíthetõk világszinten pl. a kínai erõmûvek miatt , más nézõpontból sem sokkal több figyelemfelhívásnál. Az alkalmazható CO2-csökkentett technológiák mindegyike rendelkezik további károsanyag-kibocsátásokkal (pl. a metán), illetve az egyoldalú nézõpont többször olyan hatással jár, ami károsabb lehet, mint a 21 CO2-kibocsátás. A folyamat megértéséhez egy levegõvel majdnem tele légzsákot képzeljünk el, ahol – ha egy levegõvel tele részt akarunk eltüntetni – hiába nyomjuk azt le, egy (vagy több) helyen máshol azonnal jelentkezik újabb dudor. A probléma a levegõ jelenléte, illetve a civilizációnk esetében az említett rossz technológiatervezési szemlélet. Ez a civilizáció viszont ezzel a technológiai felépítménnyel az a civilizáció ami, tehát a klímaválság elkerülhetetlennek tûnik a technológia idõben történõ lecserélhetetlensége miatt. Így az alkalmazkodásra való felkészülésre kell inkább összpontosítanunk.
Az utolsó tárgyalt elem a mechanikus rendszerelemmé, fogyasztóvá és termelõvé degradált ember, aki alól kihúzták a felelõséggel végzett munka lehetõségét, és ezzel a fejlõdésének egyik komoly hajtóerejét (ld. 1.1 fejezet). A folyamatban idõlegesen nyerteseknek tûnõk (pl. a privatizációs folyamatok haszonélvezõi) ugyanúgy a rendszer vesztesei közé tartoznak. A technikai eszközökben megnyilvánuló, tömegek számára elérhetõvé vált életszínvonal inkább rombolja a tényleges emberi értékeket, mintsem javít rajtuk. A folyamatot már sokan és sokféleképpen leírták, ld. pl. Riesman klasszikusát, a ’Magányos tömeg’-et (1973). A centralizálás és a gépesítés együttesen gondoskodtak a strukturális szerepvesztésérõl, alkotó, kreatív képességeinek és akarásának elvesztésérõl, a környezetben és a környezettel való együtt élni tudásáról. A cigányság helyzete erre jó modell, hiszen õk már régebben elvesztették a lehetõségét annak, hogy a hozzájuk illõ archaikus közösségi módon éljenek (Gazdag, 2009). Ennek oka többek között az, hogy az életterüket (általában az erdõk), és a termékeik piacát is (kosarak, fakanalak, teknõk) elvesztették. A segélyek annyira mindenképpen elégségesnek bizonyulnak, hogy a túlélésüket biztosítsák, és elaltassák a fenntartóképesség értékes tudását üket. Ez mondható el a vidéki lakosság nagy részére is, több különbséggel, pl. a termékeik továbbra is életképesek, csak a piacvesztés miatt következett be a fenntartóképesség elvesztése, a közösségek széthullása. Kakazu (1994) könyvében a Csendes óceáni kisszigetek példáján mutatja be, hogy a segélyek felgyorsítják azt a folyamatot, amikor a lakosok a könnyebb ellenállás irányába menve feladják az önellátásukat, és fõként az importra hagyatkozva lassan leépítik a saját ellátórendszereiket. A külsõ forrás megszûnésével viszont a szegénységbe süllyednek. Magyarországra visszatérve: itt van olyan ismeretanyag, amire vissza lehet térni, csak ezek elsõsorban írott anyagok, nem készségszintûek, és már az akarat is lassan kivész az emberekbõl, a helyismerettel 19 The Ecological Footprint Atlas, 2008, Global Footprint Network. 20 Kína gyorsütemû fejlõdése a hagyományos, nyugati módon zajlik, a fosszilis energiákra alapozva. Kínában hetente helyeznek üzembe egy-két szénerõmûvet, melyeknek a széndioxid-kibocsátása egyes becslések szerint egyenként annyi, mint kétmillió gépkocsié. http://ec.europa.eu/environment/climat/campaign/news/ news11_hu.htm, 2009.03.26.) 21 Ilyen eset a nagyon alacsony hatásfokú nagykapacitású erõmûvek biomasszára történõ átállítása, ahol pl. fatüzelés esetén három fából kb. kettõt feleslegesen égetnek el, mivel a melléktermékként elõálló forró gõz, mint hasznos energia ilyen nagy mennyiségben, ilyen koncentráltan csak legfeljebb kis mennyiségben használható fel értelmesen, a többi veszteség.
jó ha figyelünk
külföldre is
7
együtt. A városban élõk látszólag jobban járnak, hiszen jobban van munkájuk, fizetésük. Gyakran ezek a munkák a jelenlegi mainstream-hez tartozó látszattevékenységek, felesleges tevékenységhez (nem alap-, vagy lényeges szükségletek kielégítéséhez) kötöttek, amelyek kritikus helyzetben, mint felesleges dolgok, leépülnek. Ez a leépülési folyamat már nyilvánvalóan elkezdõdött (pl. autógyártás), és a jövõben a folyamat felgyorsul. Az így munka- és jövedelemnélkülivé válók körül nincs föld, amin az alapvetõ élelmiszer- és energiaellátásukat fedezni tudnák. Vidékre is hiába mennek vissza, hiszen már régen eltûnt az ottani ellátórendszer.
Az emberek a nagyvárosok, világvárosok kialakulásával elkezdõdött folyamat vége felé tartanak a természeti környezettel való kapcsolatukat tekintve is. A környezettõl legtöbben szinte teljesen elszakadtak, ami az evolúciós fejlõdést tekintve, ahol az ember fejlõdésének szerves része volt a természettel való szoros kapcsolat, olyan hiba, ami nem tudni mikor, és hol üt vissza. Ennek a tudományos vizsgálata is megkezdõdött már (ld. pl. Louv, 2008, Kellert, 2005), ahol kezdik feltárni a természethiányos gyermekek betegségeinek okát, eredetét. A pénz-gazdaság-pénz alapján kifejlõdött egészségügy-gyógyszeripar is lassan a többi rosszul tervezett technológiához hasonlít, hiszen az ember teljességétõl, lényegétõl eltekint, bizonyos fizikai tünetek orvoslásáról, a betegségek fizikai ellenszereinek kifejlesztésérõl szól. Végh et al. (2008) az egészségügyet a legenergia-igényesebb és eszközigényesebb ágazatnak tartja, amely a rendszerben az elsõk között történõ összeomlását eredményezheti. A gyógyszeripar az egyik legjelentõsebb ágazat a világon, 2006-ban elérte a 680 milliárd dollár forgal22 mat, Magyarországon ugyanebben az évben a forgalmazott gyógyszerek értéke 641,1 milliárd forint volt (Kórház, 2007/4) . Az, hogy a megelõzésrõl és a természetes gyógymódról ilyen mértékben tértek át a gyógyszerekre, nyilvánvaló civilizációs hatás, és pontosan illeszkedik a pénz-gazdaság-pénz logikai modelljéhez, bármi is volt a kiváltó ok. A civilizációnak a fentiekben ábrázolt fõáramlata képviseli az úgynevezett „main-stream” tudományok gerincét. Csak a gazdasági oldalt tekintve: egy nagyüzem például a méretgazdaságosság következtében sokkal termelékenyebb és nyereségesebb, amely mellett a kisüzemek szinte csak akkor maradhatnak életképesek, ha valamilyen piaci résbe törhetnek be. Ennek a rendszernek azonban a szinte korlátlanul rendelkezésre bocsátott fosszilis energia volt a hajtóereje, az áralakítója (hiszen a pénz-gazdaság-pénz logikája kiszûrte, ami útjában állt, csak két tényezõt említve: a felelõs technológiatervezést és az externáliák beszámítását). Ez a szemléletmód alakította többek között a közgazdaságtant, a piaci mozgásokat, az üzleti tudományokat, a kutatásokat, tehát a civilizáció erõs kapcsolati pontjait (ld. késõbb a hálózati elemek ismertetését a 4.1-ben). Az határozza meg a jelenlegi szabályozó rendszerünket is. Ennek egyik ilyen eleme, hogy 23 Magyarországon a multinacionális vállalatok támogatása 98,8 %, míg a KKV-ké 1,2 % volt ). Ennek köszönhetõ az is, hogy a rossz tech24 nológiai tervezésû technológiák mellett a természetközeli, mind a négy tervezési lépést betartó hatékony technológiák sokszor tiltottak (pl. vályogtéglából való építkezés). Ugyanúgy, mint a fosszilis energiák mennyisége, úgy a main-stream erõi is lefelé tartanak, fokozatosan szûnnek meg a jelen civilizációs felépítménnyel, és a bekövetkezõ átmeneti idõszak után a poszt-fosszilis korszakban új main-stream után kell nézni. A felkészülés alaposságától, gyorsaságától függ, hogy mekkora visszaeséssel jár majd ez a folyamat.
Vizsgáljuk meg, hogy a fentebb tárgyalt kritikus részek rendszeren belüli helyreállításával milyen eredményeket lehet elérni. Amennyiben például az energiaszükségletünket a fúziós energiával már most tudnánk fedezni (erre egyébként csak a távoli jövõben kerülhet sor, leghamarabb 2030 körül), akkor a néhány év múlva várható komoly krízis eltolódhat, mivel a legfenyegetõbbnek tûnõ energiaellátási problémát áthidaltuk. A fõ probléma azonban semmiképpen nem szûnhet meg, ha a pénzügyi rendszer változatlan ütemben kényszeríti ki a növekedést, és a technológiánk ugyanolyan rosszul tervezettek és környezetfalóak. A centralizáltság pedig csak fokozódhat, ami nem javítja az emberek fejlõdési lehetõségét. A pénzügyi rendszer változásához az kellene, hogy a lényege, az uzsorakamat szûnjön meg. Ez a jelenlegi uralkodó pénzfogalom, pénzrendszer, gondolkodásmód miatt praktikusan azt jelenti, hogy ennek a pénzügyi rendszernek a változása gyakorlatilag elképzelhetetlen. Az ökológiai rendszerre történõ nyomás csökkentése kétségkívül elérhetõ, hiszen nem nehéz felismerni, hogy az erõforrás-hatékonyság kevesebb anyagfelhasználással jár, ezért költségcsökkentõ, következésképpen nyereségnövelõ tényezõ (ld. pl. Porter-Linde, 1996). Ezek azonban rendszeren belüli változtatások, a rendszer logikáját (ld. pénzügyi rendszer) nem változtatják meg, ezért csak késleltetõ hatásuk lehet. A természetvédelmi területek kijelölése is hasznos segédeszköz, de a rendszerbõl kivont természeti területek aránya túlságosan alacsony ahhoz, hogy jelentõs hatást gyakorolhasson a természeti környezetünk általános állapotára. Az egyes embereknek felelõssége a jelen helyzetben a rendszer keretein belül egyre kisebb lesz, hiszen teljesen ésszerûtlen mind az állam, mind a politika szempontjából ennek növelése. A demokrácia álcája biztosítja a felelõsség látszatát, és a média által bármilyen eredmény befolyásolása sokkal könnyebb, mint az érdekeit ismerõ helyi közösségekkel való együttmûködés. Ugyanakkor helyre kell állítani a személyes felelõsség teljes körû fogalmát és tartalmát. Mi történne, ha lenne idõ a Meadows et al. (2005) által is lemodellezett szabad technológiafejlõdésre, egyébként a ma fennálló trendek érvényesülésével, amely biztosítaná a természeti környezet túlélését? Elérhetõ lenne egy – a mai körülményekhez képest legalábbis – tiszta energiával mûködtetett globális gazdaság, egy szép, békés új világ, globális világkormánnyal, de az emberek a maihoz hasonló „cirkusz és kenyér” elven élnének továbbra is, az igazán értelmes fejlõdés lehetõsége nélkül, ami a „mindent megkap, amit akar” elv egyenes következménye. A fentiek alapján megállapítható, hogy rendszeren belüli eszközökkel maga a civilizáció jelen formájában nem tartható fenn sokáig. Egyértelmûen haladunk a káoszpont felé, amit László Ervin az összeomlás felé tartó leépülésnek nevez (2006, p. 30). Ezzel együtt kirajzolónak azok a fontosabb ismérvek, amelyeknek meg kell felelnie egy új, formálódó kultúrának. Ezeket a következõ fejezetben elemezzük.
22 http://www.weborvos.hu/adat/korhaz/2007apr/59-67.pdf, 2009.03.29 23 Némethné et al., 2008, az adatok 2003-ra vonatkoznak 24 ld. az 1.2-e fejezetet
8
jó ha figyelünk
külföldre is
Az elsõ két fejezetben megismertük a civilizáció mûködésének meghatározó strukturális elemeit, illetve felvázoltuk a jelenlegi helyzetet. Ezek alapján meg lehet határozni olyan irányelveket, amelyek megszabhatják egy új rendszer alapstruktúráit, jövõképet adnak, elõsegítik az ember és a természet egymást feltételezõ fejlõdését. (a) Elsõsorban egy megfelelõ jövõkép, egy megfelelõ civilizáció képe az, ami az egész új rendszer alapeleme lehet. Egy új kultúra, és a kultúrán létrejövõ civilizáció, amennyiben nem akar a többi civilizáció sorsára jutni, tudatosan meg kell, hogy õrizze az eltartó rendszerekkel, a vidékkel, a természettel való szerves kapcsolatát, és a szellemiségét ezzel együtt kell alakítania, biztosítva ezzel annak állandó utánpótlását, és így az állandó, a társadalomra és az egyénre egyaránt vonatkoztatott fejlõdés lehetõségét. Az 1.1 fejezetben ismertettük a válság keletkezésének pillanatát. Ezt kell megelõznünk, tudatosan, a szerves fejlõdés szempontrendszerét mindig szem elõtt tartva. „Az emberiség az Univerzum és a földi élet evolúciójának a része és aktív résztvevõje. Ezért fejlõdésének kereteit a létfenntartó bioszféra fejlõdési iránya és törvényei jelölik ki. Egy alrendszer pedig csak akkor képes komoly zavarok nélkül, hosszú ideig fennmaradni, ha mûködési, szervezõdési modellje hasonló a létfenntartó fõrendszer modelljéhez (kompatibilitás elve).”(Hajnal K. 2008) A fejlõdés megvalósításának feltétele egy olyan szabályozó és ellenõrzõ tevékenység, amelynek célja a bolygó természeti erõforrásai és az emberi rendszerek igényei közötti dinamikus egyensúly, tartós harmónia biztosítása. (Hajnal K. 2006.) A természettel való szerves kapcsolat a mai kor embere számára nehezen érthetõ. A civilizációnkban az élõ földet megcsonkítják, feldarabolják, így a föld ingatlanná, az erdõ fûrészáruvá, az óceánok halászterületté és emésztõ gödörré válnak (Foster, 2002). Azt megérthetjük józan paraszti ésszel is, hogyha a vizet végigkergetjük az országon védõgátak között, akkor annyi haszontól esünk el, amennyi vizet hasznosítatlanul kiengedünk. Az ilyen gondolkodási irány mellett lényegesen gazdagabbá válhatna a nemzet. Ennek a gondolkodásmódnak azonban nincs sok köze a természethez. Ha a gondolkodásunk valóban a természetre irányul, akkor tudjuk, hogy ha a természet szegényebb lesz, akkor mi is szegényebbek leszünk. Az ember a lényegét a természetnek köszönheti. Életünk rajtunk túlmutató értelme függ attól, mennyire ismerjük meg a természetet (Grandpierre, 2004, p. 180, p. 40). Az ember föld nélkül olyan, mintha kar, vagy láb nélkül születne. Ez adja a fizikai biztonságát, ez az élõhelye. (The Great Transformation, Polányi, in Foster, 2002, p. 31). Ha kiírtjuk magunk körül az erdõt, akkor azt irtjuk ki, ami által mi is teljesebb emberek lehetünk. Ha engedjük (illetve ma már elõsegítjük) azt, hogy a természeti rendszereink egyre bonyolultabb ökoszisztémákká fejlõdjenek, akkor annak az alapját teremtjük meg, hogy a mi embervoltunk is megkapja a szellemi fejlõdõsének feltételrendszerét. A 2.5-ös fejezetben a tudomány erre vonatkozó eszmélést már ismertettük. A külsõ és a belsõ természet egylényegû (Grandpierre, 2004, p.238). Az ’engedjük’, illetve ’elõsegítjük’ már elõszobája annak, hogy megértsük: a mi gondolkodásmódunktól függ a természet fejlõdése is, és ezek egymást erõsítõ (illetve jelenleg gyengítõ) folyamatok. És nem csak annyiban függenek össze, hogy ha fizikai szinten kivágom a fát, akkor nem lesz, hanem a tudati szintünk már hat a természet változására. Az élet és a tudat képesek a gyakorlatban irányítani az anyag viselkedését (Grandpierre, 2004, p.193). László (1999) szerint tudatunk állapota a kulcskérdés, ami minden más mögött meghúzódik. Ugyanebben a könyven többször tárgyalják a szinkronicitás jelenségét, amely megmagyarázhatja tudományos eszközökkel is ezt a jelenséget. A kozmosz még nem ismert jelenségeinek megértésére irányuló kísérletek, mint pl. László Ervin pszí-mezõ-elmélete, vagy Gazdag (2001) szuperfolyékony kvantumvákuum-kontínuum elmélete majd egyszer azonnali és közvetlen magyarázattal is szolgálhatnak a jelenségre. Érdemes itt figyelembe venni Andrásfalvy (2009) véleményét, amely szerint ahol az emberek közötti összhang megbomlik, ott hamarosan a természeti környezet romlása is bekövetkezik. (b) A fentiek alapján újabb kulcsfontosságú elem: Meg kell fordítanunk azt a folyamatot, ahol az ember és a természet egymást gyengítik és el kell érni, hogy az ember a saját fejlõdése által tudatosan segítse elõ a természet fejõdését. A természeti környezettõl nem elszakadva, azt nem erõforrásként, hanem élõhely-közösségként, ökoszisztémaként kezelje, ami ugyanúgy viszonzást vár (ha nem is pénzben, de törõdésben, munkában), mint pl. egy vállalat. Ennek során az ember tudatosan meg- és átélheti a természeti környezettel való kapcsolatát. Roberto Sanchez, a kubai túlélõ gazdaság egyik irányítója szerint a természeti ciklusokat követve a természetet béreljük fel, hogy dolgozzon nekünk, és nem mi dolgozunk a természet ellen. A természet ellen végzett munka hatalmas energiákat emészt fel. (c) Ehhez azonban az embernek nagyot kell fejlõdnie. Ennek elérése érdekében az irányadó elvekbõl a harmadikként a következõ elem az, hogy az embernek éreznie kell, hogy ember: Az emberekben ismét tudatosítani kell embervoltukat, annak jelentését, lényegét, és az annak megfelelõ életformát. Az ember a test, a lélek és 25 a szellem egysége, és mindegyik területnek megvan a maga szerepe. Christopher Budd (2003) az ’Asszociatív közgazdaságtan’ c. könyvében hangsúlyozza, hogy a gazdasági kapcsolatokat, és azok jellegét explicitté tegyük, többek között például az alapos, százszázalékosan tiszta pénzügyekkel és átlátható döntéshozatallal. Ezen kívül az egyéneknek közvetlenül felelõsséget kell vállalniuk a gazdasági életért, hogy az átláthatóságot és a tisztaságot saját cselekedeteikben alkalmazzák is. A hármas egységnek azonban sokkal nagyobb szerepe van, mint egy homályos, mindenki által érzett felhívás.
25 Rudolf Steiner munkásságának nagy részét ennek szentelte, megalapítva az antropozófiát. Itt nem bonyolítjuk a rendszert azzal, hogy negyedik elemként az „én”-t is ide soroljuk, mivel az én szerepe gyakorlatilag megfeleltethetõ a kozmikus rendszerbe történõ harmonikus illeszkedéssel.
jó ha figyelünk
külföldre is
9
A jelenben az átlagos emberi mentalitást, hozzáállást tekintve az akarati tényezõvel egyre rosszabbul állunk, hiszen a 2.4 pontban leírtak szerint az ember sokszor már inkább csak báb, és ha változtatásra lenne szükség, akkor nagyon kérdéses a változtatáshoz szükséges akarat megléte egészséges mértékben. Márpedig észre kell venni, hogy a civilizáció az egyes emberek szándékától függetlenül ember – és természetellenes, és a természetes mûködése alapján egyre rosszabb helyzetbe sodorja mindkettõt. Ezért fontos, hogy az emberek akarjanak kitörni ebbõl a körbõl, akarjanak a saját lábukra állni, a saját kezükbe venni a sorsukat, és felelõsséggel dolgozniuk a számukra is átlátható területen. Kuba példája itt rendkívül figyelemre méltó, hiszen a Szovjetúnió felbomlásával az olajszállítmányok is jelentõsen csök26 kentek, az 1988-as 12-13 millió tonnával szemben 1991-ben csak 6 millió tonnát kaptak, és az exportra alapozott gazdaságuk megállt Komoly akarati erõ kellett minden szinten a talpra álláshoz, az 1990-ben kezdõdõ túlélõ gazdaság bevezetésével, amit Észak-Korea nem tudott véghez vinni (Wolfe, 2004). A szellemi tényezõ az a tudati elem, amellyel az ember a (b) pontban már leírt folyamatot belátja, és annak érdekében cselekszik. Konkrétabban ide tartoznak pl. olyan ismeretek, hogy miként kell a földön, a földbõl megélni, egyszerû, használható technológiákat alkotni. Gondoljunk bele, hogy hány kiváló ember rengeteg szellemi energiája megy el teljesen felesleges, sõt káros dolgokra olyankor, amikor az alapvetõ igények kielégítése még sehol sem tart. Kuba példája: a farmereket tanítják a biodiverzitásra, mint termelési stratégiára (Wolfe, 2004). A környezeti nevelés, az organikus gazdálkodás, a megújuló energiák és energiahatékonysági módszerek terjesztése mind a jól megalapozott oktatási rendszerük segítségével történt. Egy technikai fõiskolán tanítják a biogázüzemek építését (Yoon-Choe, 2007). A lelki tényezõk jelentõségét egyre többen hangsúlyozzák, amely általános hatással van a térségi öko-hálózatra. Ilyen lelki tényezõ a közösségalkotás, a tolerancia. A közösségek kialakításának fontosságát figyelhetjük meg László (2002) jövõképeinél, amikor az általa pozitív jövõképként felvázolt jövõképet az összefogással jellemzi. A tolerancia a 1.1-ben leírtak szerint annyira fontos, hogy Csermely (2005) szerint a társadalomban a diverzitás, tolerancia nélkül, nem stabilizál, hanem éppen ellenkezõleg, konfliktusforrássá válik. Kuba itt is jó példa, ahol azt a földet mûvelték meg közösségek a városokban is (amire a szállítási eszközök olajhiánya is kényszerítette õket), amelyet számukra rendelkezésre bocsátottak (Wolfe, 2004). A permakultúra tanulása során fejlõdött sokat a közösségalkotási készségük, ahol megtanulták, hogy hol és hogyan segíthetnek a közösség tagjain. A jó közösség hiánya egy szemléletes példán is bemutatható: egy falu széthúzó közösségében a megtermelt javak védelmére igen nagy energiát kell esetenként fordítani, ami pénzben, és munkamennyiségben is felesleges, és megtakarítható lenne a bizalom megléte esetén. A fizikai szervezettel kapcsolatban is be kell hoznunk új szempontokat, mivel az eddigiekben más logikával tekintettünk erre a tényezõre is. Ha abból a nézõpontból közelítünk, hogy az ember természeti lény, akkor fontos annak tisztázása, hogy az ember egy energetikai központ is, bonyolult energetikai rendszerrel. Amennyiben azt megfelelõen szeretné használni, akkor vigyázni kell arra, hogy a külsõ technológiai fejlõdés (pl. a villanyáram, vagy a mobiltelefonok sugárzása) ne veszélyeztesse ezt az energetikai rendszert. A táplálkozást is lehet ilyen szemszögbõl nézni. Nagyon fontos a természetes táplálék, ami még eredeténél fogva illeszkedik az ember fizikai testéhez, és nem az ember által kitaláltak, amelyek sokszor a pénz-gazdaság-pénz viszonyrendszer alapján alakulnak ki, egyszerû profitérdekek szerint. (d) Helyi pénz bevezetése: a pénzügyi rendszer diktatúrája alól való kiszabadulás a stabil életvitel megvalósítása erejéig. Le kell szakadnia az alapszükségleteinek kielégítése során a folyamatos növekedés kényszerét hordozó pénzügyi rendszerrõl, és egy olyan pénzügyi rendszerrel kell biztosítania a térség mûködéséhez szükséges pénz forgalmieszköz-funkcióját, amely nem teszi lehetõvé annak felhalmozási eszközként történõ kezelését. Erre a leszakadásra is már bõségesen állnak példák rendelkezésre. A helyi pénz kialakítása, mûködtetése megoldást jelenthet. A helyi pénz szellemi szülõatyja Gesell, akinek az elmélete alapján kialakították a wära-t. A pénz 1919-tõl 1931-ig mûködött, és végül rövid úton betiltottak azzal, hogy már veszélyezteti a birodalmi valutát (Gesell (2004), pp.12-13). Közös folyamata a helyi pénzek mûködésének az indulási kényszerhelyzet, amikor egy nagyon leromlott gazdasági helyzetben lévõ térség keres valamilyen kiutat, túlélési lehetõséget. A bevezetés után gyakorlatilag minden leírás a térség fellendülésérõl, a munkanélküliség csökkenésérõl, a gazdaság felvirágzásáról számol be. A helyi pénz sikerét látván a legtöbb esetben közbelépnek, hiszen elesnek a kamatbevételektõl (az állam megkapja az adóbevételeit a helyi pénz esetén is). A legfontosabb közös jellemzõ, hogy a helyi pénz mindenütt kamatmentes (a leírásokban ez alól csak Guernsey szigetének pénze volt a kivétel, de ott is a kamat kizárólag az állam bevétele volt, közkiadásokra forgatták vissza, és ezzel csökkentették az egyéb adóterheket. Ezen kívül sok helyen (mint az Gesell-i alapmodell esetén is) a tartalékolt helyi pénzre adót vetnek ki, hogy a forgalomba hozatalt erõsítsék27. Egy mai példa a sok közül Magdeburgban az Urstromtaler28, a régión belül általánosan elfogadott fizetõeszköz, amelyet egy-az-egyben váltanak át Eurora, és szintén veszít az értékébõl. Jó modell a Guernsey szigeteki pénz, hiszen ott már 1817-tõl mûködtetik a helyi pénzt, ma is forgalomban van. Sokkal keresettebbek, mint a párhuzamosan forgalomban lévõ brit bankjegyek, hiszen a helyi polgárok szívesebben használják, mint a külföldi bankok által jelentõsen kamatterhelt hitelekbõl származó brit valutát. Infláció nincs, az árak lényegesen alacsonyabbak, mint Nagy-Britanniában, az átlagjövedelem lényegesen magasabb. Errõl, illetve még sok más helyi pénzrõl Drábik (2003, pp. 305-311), Dauncey (1988, p.372-373) ad jó áttekintést. Dauncey (1988, pp. 68-89) részletesen ismerteti az 1983-ban elindított LETS helyi pénzrendszer mûködését. Nálunk is elindíthatók helyi pénzek (2004/35 törvény), egy egyszerû módosítása kellene a 100%-os fedezetnek 5%-ra való visszaállítása (amely az elõírt minimum), és a folyamat pénzügyi oldalról elindulhat törvényesen elindulhat29. (e) Az energiaszükséglet helyben elérhetõ energiaforrásokból történõ kielégítése. Az energiaszükségletet olyan energiahordozók segítségével elégítsük ki, amelyek folyamatosan rendelkezésre állnak a késõbbi generációk számára. Ebben a folyamatban a fosszilis energiahordozók csak, mint átmeneti megoldások jöhetnek szóba. Az energiaszükséglet helyi erõforrásokból történõ kielégítése a természettel összhangban történjen, annak hozadékából, vagy olyan ódon, ami nem sérti az ökológiai rendszerek mûködését. Mivel az energiaforrások felhasználásának hatásairól igen keveset tudunk, ezért tartsuk be a sokféleség elvét, és mindenbõl – a természet által kínált lehetõségekre támaszkodva – keveset használjunk, hogy esetlegesen a károkozásunk is minél kisebb legyen. 26 27 28 29
10
A hatásokról ld. a további szigetországi példákat az 5.4-es fejezetben. Mint Bázelben az 1935-ben létrehozott pénz esetén 0.001%-os adót vetnek ki naponta a napi egyenlegre (Dauncey, 1988, p.373) http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/6333063.stm, 2009.03.26 Így is elindulhat, és Drábik (2008) szerint meg is érné.
jó ha figyelünk
külföldre is
Az elõzõ fejezet energiapéldáján keresztül már láttuk, hogy a decentralizálási törekvések a legszegényebb réteget csaknem érintetlenül 30 hagyják. A decentralizált erõmûvek esetét vegyük példának, az agroipari parkok rendszerének elképzelését30 , ahol egy 1-2 MWe teljesítményû erõmû megtermel elegendõ mennyiségû villamos energiát a környezõ intézmények, lakóházak, ipari létesítmények számára (vagy feladható a hálózatba), a hulladékhõ hasznosítása is megoldható elviekben, és egy kisebb klaszter építhetõ az energiarendszer köré. Ez gyakorlatilag energetikailag ideálisnak tekinthetõ, de ebben az esetben is az ipari park köré szervezõdik a rendszer, annak igényei szerint, és a termelõ komplexum lehetõségeit használja ki annak környezete, tehát a technológia uralja a rendszert. Meg kell teremteni a kapcsolatot az eddigi rendszerbõl kimaradók és decentralizált energiarendszerek között úgy, hogy a rendszerbõl kimaradók energiaigényének a biztosítása után a fennmaradó energiaforrások kerüljenek csak az erõmûvekbe. (f) Az élelmiszer- és takarmányszükségleteiket a föld termõképességének helyreállításával, a fosszilis energiák hosszabb távú teljes kizárásával oldják meg. Ez a tényezõ kényszer is, hiszen az földet károsító mérgek többnyire a korlátlan erõforrások rendelkezésre állásának következményei. Az organikus, illetve biogazdálkodás azonban már most is van olyan hatékony, mint a zöld forradalommal elindított ipari mezõgazdaság (ld. Badgley, et al. (2006)). A folyamatra, a megvalósításra pedig Kuba 1990 utáni története jó esettanulmány. (g) Technológia. A hagyományos technológiák lassan használhatatlanok lesznek. Kubában az olaj leállása vagy a hagyományos technológiák azonnali leállását eredményezték, vagy az álódásukat (Wolfe, 2004). Ez a tény az innovációk irányát is meghatározza. Több, új alapvetõ jellemzõje lehet az új típusú innovációknak. – Ne a technológia uralkodjon az ember fölött (ld. az (e) pont energetikai rendszerét). – Betartják a technológiafejlesztés négy alapszabályát a természeti illeszkedés érdekében, ld. az 1.2 fejezetben Mészáros (1994) által leírt megközelítést. – Nem átalakító, hanem alkalmazkodó (nem a természet ellen, hanem vele összhangban álló) technológiákat fejleszt, és ezzel rengeteg energiát takarít meg minden szinten. – Elõtérbe kerülnek az emberlépték megoldások, mivel kétséges lesz a nagyvolumenben való technológiák anyagi és fizikai háttere. Kubában pl. bevezették az agrotechnikai módszereknél az inputhelyettesítõ megközelítést, amelyben az importált vegyszereket helyben elõállítható biológiai védõszerekkel helyettesítették (amelybõl már exportforgalmuk is van). A hangsúlyt áthelyezték az olyan komplex agrártechnológiákra, amelyek kihasználták az ökoszisztáma által nyújtott szolgáltatásokat (Wolfe, 2004). A poszt-fosszilis korszakba történõ átmenet néhány év múlva szükségszerûen megkezdõdik. Már nem az a kérdés, hogy az eddigi világrendhez illeszkedõ sikeres modernizációt hogyan tudunk végrehajtani, illetve leromboljuk-e a régi struktúrákat (Mellár, 2008), hiszen azok létfeltételeik hiányában többnyire maguktól fognak megszánni. (h) Tudomány. Az eddig felhalmozott tudásmennyiség természetesen hasznosítható. A main-stream közgazdaságtanra vonatkoztatva, a hagyományos elmélet kibõvült a térrel, mint a „hol”-ra adott válasszal, és vizsgálja a regionális, endogén fejlõdés lehetõségeit (Varga, 2009). Ahogy a térséget bevonták a kutatásba, úgy egy újabb irányváltással a kutatási irány alkalmazkodhat a térségi öko-hálózat mûködési elveihez, és jó módszertant biztosíthat egy sokkal hatékonyabb rendszer-mûködéshez. Az egyéb tudományágak már régóta képviseltetik magukat ezen a területen, amelyekbõl jó összefoglalót találhatunk a ViaFuturi (2007) elõadásai között. Az átmenethez szükséges eszközökben, tapasztalatokban Magyarország eredendõen, természeti adottságait tekintve jó helyzetben van. Van bõven termõföldje, vize, ahonnan az élelmiszer- és energiaszükségletét biztosíthatja. Valószínûleg az elsõk között fog tönkremenni, amikor a szomszédos országok fenntartó rendszere még mûködik, és így átsegíthetik néhány mélyponton (és ezt most nem pénzügyi szempontból kell érteni). Vannak elõtte példák, pl. a már említett Kuba, ahol a 1990-tõl, a Szovjetunió szétesésétõl kezdõdõen már elkezdõdött a poszt-fosszilis korszak, illetve vannak olyan szigetállamok, ahol az önfenntartásnak mûködnek olyan modelljei, amelyek szükségesek lesznek a közeljövõben.
Ebben a fejezetben elõbb a hálózatok új elméletének olyan szempontú megközelítését adjuk, amely alapján a térségi öko-hálózatot megfogalmazzuk. Ezután a jelenleg már bizonyos formában az ökológiai rendszerre kialakított ökológiai hálózatot ismertetjük, mint a térségi öko-hálózat alapjául szolgáló hálózatot.
Minden olyan rendszer felfogható hálózatnak, amely egymástól elkülöníthetõ elemekbõl áll, és amelyben ezeket az elemeket gyengébb vagy erõsebb kapcsolatok kötik össze. Tehát a hálózat egymással kölcsönhatásban lévõ elemek összességébõl áll, ahol a valóságban elõforduló esetekben, az elemek nem egyszerû pontok (mint a hálózatok matematikai leképezései, a gráfok esetén), hanem maguk is bonyolult hálózatok. Ez azt jelenti, hogy a természetben a hálózatok egymásba ágyazottan fordulnak elõ, és így jelentõs mértékben függenek egymástól. Az így kialakuló komplex hálózati rendszer stabilitása, mûködõképessége egyaránt függ az elemek stabilitásától, illetve a kialakuló erõs és a gyenge kapcsolatok minõségétõl és mennyiségétõl. Egyik tényezõ sem elhanyagolható. Az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy a gyenge kapcsolatok hálózatformáló, stabilitás megõrzõ szerepe jóval jelentõsebb, mint azt elsõ ránézésre gondolnánk. Az erõs kapcsolatok adnak egy vázat, amelyre a valós hálózat a gyenge kapcsolatok segítségével épül ki. A hálózat jellegétõl függõen többféleképpen is meg lehet közelíteni az erõs és gyenge kapcsolatok mibenlétét. 1. A hálózatok erõs kapcsolatai határozzák meg azt, hogy a hálózat a környezet változásaira hogyan fog válaszolni, a gyenge kapcsolatok pedig azért felelõsek, hogy két hasonló hálózat hasonló módon válaszoljon, ha ugyanolyan kihívás éri õket.
30 Az agroipari parkok rendszerének javaslatát a PTE NKFP Biomassza-projektje alapozta meg. Leírása több kéziratban is megtalálható, a szerzõnél hozzáférhetõ. 31 Az itt közölt ismertetés kivonat Kiss T. (2007) és Kiss A. (2007/2) alapján.
jó ha figyelünk
külföldre is
11
2.
3.
Az erõs kapcsolatok biztosítják a hálózat állandóságát, a gyenge kapcsolatok viszont a hálózat alkalmazkodását, változékonyságát segítik elõ, a stabilitás megõrzése mellett. Ez azon alapul, hogy a gyenge kapcsolatok nemcsak attól lehetnek gyengék, hogy mindig kicsit vannak jelen, hanem lehetséges, hogy a gyenge kapcsolatok jelentõs része nem is olyan gyenge, de csak átmenetileg van jelen. Az ilyen gyenge kapcsolatok hol itt, hol ott jelentkeznek. Ilyenkor fordulhat elõ az, hogy az erõs kölcsönhatások biztosítják a hálózat állandóságát, a gyenge kapcsolatok viszont a hálózat változásait segítik elõ. A hálózat két eleme között akkor gyenge egy kapcsolat, ha annak elvétele vagy hozzáadása statisztikusan értékelhetõ módon nem befolyásolja a hálózat jellemzõ tulajdonságának átlagát. A gyenge kapcsolatok stabilizálják a hálózatot, egyfajta rugalmas szilárdságot adva nekik. Sok gyenge kapcsolat esetén a modulok sûrûn kötõdnek egymáshoz, az alhálózatok szinkronizálnak, kevés fluktuáció tapasztalható, a kommunikáció jó, a relaxáció akadálymenetes, a zaj gyorsan szétoszlik, felszívódik a hálózatban. Kevés gyenge kapcsolat esetén mindezek ellenkezõje igaz (Csermely, 2005).
Elsõ ránézésre az erõs kölcsönhatás fontosabbnak tûnhet, mint a gyenge, hiszen az határozza meg a hálózat válaszait. Ha eltávolítjuk az erõs kölcsönhatásokat, a hálózat elõször megváltozik, majd szétesik, és ezzel, ha addig élt, meghal. Ha a gyenge kapcsolatokat távolítjuk el, elsõ ránézésre nem történik semmi. A hálózat él, válaszai ugyanazok. Itt azonban pontosítani kell. A hálózat válaszainak átlaga marad ugyanaz. A válaszok szórása, változékonysága azonban a gyenge kapcsolatok eltávolításával egyre nõ. Gyenge kapcsolatok nélkül a hálózat instabil és kiszámíthatatlan lesz. Fontos tehát az erõs kölcsönhatás, hiszen nélküle szétesik a világ. De fontos a gyenge kapcsolat is, hiszen nélküle a világ kiszámíthatatlan, fenyegetõ, félelmetes és élhetetlenül instabil marad. A gyenge kapcsolatok, csakúgy mint az erõsek, a különbözõ hálózatokban különbözõ formákban fordulnak elõ, mint pl. a gazdasági hálózatokban: a munkakapcsolatok, a társadalmi hálózatokban a távoli ismerõsök, biológiai-kémiai rendszerekben: a másodlagos kötések.
A HÁLÓZATOK ELEMEI Az elemeket, amelyek a hálózat egyedi építõkövei, a gráfelméletben csúcsnak, a fizikában helynek, a szociológiában szereplõnek is szokás nevezni (Csermely, 2005). De hálózattól függõen az elemek lehetnek például cégek, gyárak, termelési egységek (gazdasági hálózatban), emberek, társaságok, intézmények, szervezetek (társadalmi hálózatban), természeti értékek, élõhelyek, egyedek (természeti ökológiai hálózatban). Az, hogy egy adott esetben mit tekintünk elemnek, egyrészt attól függ, hogy milyen hálózatot vizsgálunk, másrészt attól, hogy a hálózatnak mely tulajdonságára vagyunk kíváncsiak. Az elemeknek egy csoportját a hálózat moduljának nevezzük akkor, ha az elemek a többitõl viszonylag elkülönülnek, és egymáshoz mind a hálózat szerkezetébe mind funkcionálisan szoros és preferált kötõdést mutatnak. A modulok egy nagyobb hálózat széttagolódásából, illetve kisebb hálózatok integrációjából jöhetnek létre (Csermely, 2005). Az elemek között kitüntetett szerepük van a csomópontoknak. Ezek a hálózat azon elemei, amelyeknek sok kapcsolatuk van. Általában azokat az elemeket nevezzük csomópontnak, amelyek legalább 1 százalékos arányt képviselnek az össze kapcsolatból. Az ökológiai hálózatban a fontosabb csomópontokat kulcsfajoknak nevezik. Egy kulcsfaj kihalása másodlagos kihalások egész láncolatát indítja el, ami akár az egész ökológiai hálózat széteséséhez vezethet.
A HÁLÓZATOK SKÁLAFÜGGETLENSÉGE A hálózatok egzakt, matematikai kezeléséhez és modellezéséhez szükséges tudni azt, hogy a legtöbb önszervezõdõ hálózat skálafüggetlen. Egy hálózatot a leggyakoribb szóhasználat szerint akkor nevezünk skálafüggetlennek, ha a hálózat fokszámeloszlása hatványfüggvény szerint változik. A fokszám egy-egy elem kapcsolatainak a száma a hálózaton belül. Tehát ha a kapcsolatok függvényében ábrázolnánk az adott mennyiségû kapcsolattal rendelkezõ elemek számát, akkor egy exponenciális görbét kapnánk. Nagyon sok elemnek lenne kevés kapcsolata, és exponenciálisan csökkenne azon elemek száma, amelyeknek egyre több kapcsolatuk van. A skálafüggetlenség szemléltetésére szolgál az alábbi ábra, amelyen egy véletlen és egy skálafüggetlen hálózat fokszám szerinti eloszlása látható:
1.sz. ábra – Véletlen és skálafüggetlen hálózatok (Forrás: Barabási, 2006, 1298. o). 12
jó ha figyelünk
külföldre is
Az országos közúti hálózat véletlen hálózathoz hasonlít, amelyben a csomópontok a városok, a kapcsolatok pedig az õket összekötõ fõútvonalak. A légiközlekedés ezzel szemben egy skálafüggetlen hálózat, ahol a hatványfüggvényû fokszámeloszlása elõrevetíti, hogy a legtöbb csomópontból csupán kevés kapcsolat indul ki, amelyeket néhány nagymértékben összekapcsolt középpont tart össze (fent jobbra). (Barabási, 2003) A természeti, és az ember alkotta jelenségek között mindenütt megtalálhatók ezek a skálafüggetlen, vagy gyakorlatilag skálafüggetlen hálózatok. Az esõ valószínûsége és hossza ugyanúgy skálafüggetlen eloszlású, mint a földrengések gyakorisága és erõssége (Barabási, 2003; Peters – Christiensen, 2002, in Csermely, 2004). A világ váratlan eseményei tehát gyakran nem is annyira váratlanok, hanem skálafüggetlenek. Ugyanakkor a legjobb túlélési stratégia is a skálafüggetlenséghez kötött. Nem véletlen, hogy mind a játék (amely a váratlan helyzetekre való felkészülés egyik fontos eleme), mind pedig a mûvészetek (például zene) számos eleme ugyancsak skálafüggetlen eloszlást mutat. A nyerési esélyek Daniel Bernoulli által leírt skálafüggetlen eloszlása (mindig van esélye annak, hogy egy nagyságrenddel többet nyerjünk, de ez az esély éppen egy nagyságrenddel kevesebb (Bernoulli, 1738, in Csermely, 2004)), valamint a zene ritmicitásának és tonalitásának skálafüggetlen jellege (Hsu – Hsu, 2001, in Csermely, 2004) egyaránt arra utal, hogy a hálózatok általános tulajdonságai olyan közös evolucionáris örökségünk, amelyet a lehetõ legváratlanabb helyzetekben veszünk figyelembe, illetve gyakorlunk be már kiskorunk óta. A légiközlekedési, barátsági-ismeretségi hálózatok, természeti és zenei jelenségek mellett számtalan más skálafüggetlen hálózat található. További tipikus példák: táplálékláncok (ökológai hálózatok), ideghálózat, immunhálózat, transzporthálózatok, méhek, hangyák, delfinek rovartársadalmak rendszere (biológiai hálózatok), városok méreteloszlása, tudományos együttmûködés megoszlása, telefonhívások megoszlása, vagyoneloszlás (társadalmi hálózatok), az internet, az áramhálózatok, számítógépes programcsomagok szerkezete (technológiai hálózatok), cégek méretének, társaságok (közgazdasági hálózatok). És mindezek többé-kevésbé egybeágyazottan.
A HÁLÓZATOK STABILITÁSA Modellrendszerek segítségével egyértelmûen kimutatható, hogy a skálafüggetlen hálózatok sokkal stabilabbak a zavaró hatásokkal szemben, mint a véletlen hálózatok. A másik fontos megállapítás, hogy míg a véletlen hálózatokban az egyszerûség, addig a skálafüggetlen hálózatban a bonyolultság, a diverzitás okozza a stabilitásnövekedést. A diverz, skálafüggetlen hálózatok alaptulajdonsága a sok gyenge kapcsolat megléte. A gyenge kapcsolatok stabilizáló szerepét a szociális hálózatok esetén már évtizedekkel ezelõtt leírták, és azóta számos példán igazolták (Granovetter, 1973, in Csermely, 2004). Gyenge kapcsolatok nélkül a szociális háló által alkotott világ nem lenne olyan “kicsi”, hogy hat barát közvetítésén keresztül eljuthatunk szinte bármely ismeretlen emberhez a Földön (Milgram, 1967, in Csermely, 2004). Az informális kapcsolatok (small-talk, pletyka stb.) által segítenek a nõk a társadalom stabilizálásában (Degenne – Forse, 1999; Szvetelszky, 2002, in Csermely, 2004). Azokban az országokban, ahol a nõk informális kapcsolatait mesterségesen visszaszorítják, például Afganisztánban, a Közel-Kelet és a Balkán bizonyos vidékein, bizonyára ezen kapcsolatok hiánya is hozzájárul a társadalom általános labilitásához (White – Houseman, 2003, in Csermely, 2004). A cégek külön erõfeszítéseket tesznek arra, hogy szerkezetükben minél több informális (gyenge) kapcsolat kialakítására teremtsenek lehetõséget, amely növeli a cég ütõképességét és a folytonosan változó körülményekhez való alkalmazkodását, stabilitását (Cross – Parker, 2004, in Csermely, 2004)). A gyenge kölcsönhatások szerepet játszanak az ökoszisztémák stabilizálásában is (Berlow, 1999; McCann et al., 1998, in Csermely, 2005). Az olyan rendszerek, ahol az elemek számos elemmel állnak egymással egyenrangú kapcsolatban (például többfajta élelmet egyaránt fogyasztó állatokat, növényeket – például mindenevõket – is tartalmaznak), stabilabbak, mint az olyan ökoszisztémák, amelyekben valamely táplálék elfogyása egyben a táplálékon kizárólagosan élõ faj elpusztulását is okozza, ami akár egy kaszkádszerû kihalás-sorozathoz is elvezethet.
AZ ÖKOSZISZTÉMÁK STABILITÁSA Az ökoszisztémák érzékenységének vizsgálatánál a skálafüggetlensége szolgál alapul. Például élõlények közössége esetén teljesen az elemnek (fajnak) a függvénye, hogy a kiiktatásával milyen hatást gyakorlunk a hálózatra. Ha egy kulcsfajt veszünk ki az ökoszisztémából, akkor annak általában katasztrofális következményei vannak. Ezzel ellentétben, ha véletlenszerûen kezdjük elvonni a fajokat a táplálékláncból, akkor nagy valószínûséggel a hálózat még sokáig stabil maradhat, hiszen igen kis eséllyel érintünk kulcsfajokat. Elsõ közelítésben azt gondolhatnánk, hogy akkor csak ezeket a fontos kulcsfajokat kellene meghatározni, megkeresni és megvédeni, és akkor stabil maradhatna a rendszer. Csakhogy a kulcsfajok meghatározása igen nehéz. Teljes bizonyosságot csak úgy szerezhetünk egy faj kulcsfajságáról, ha kivesszük a rendszerbõl, és figyeljük a következményeket. Ez természetesen nem megoldás. A táplálékláncok és egyéb fajok közötti kapcsolatok feltérképezésével is jó közelítéssel meg lehet határozni a kulcsfajokat, de gyakran elõfordul az, hogy akár a környezeti viszonyok megváltozása esetén egy ártalmatlan, addig redundáns faj is kulcsfajjá lép elõ. A kulcsfaj státusza kiszámíthatatlan. Ha a károk az ökoszisztémát egymás után érik, elõbb-utóbb elérünk egy olyan pontot, amikor már nincs több helyettesítési lehetõség, átlépünk egy küszöbértéket, ahonnan a rendszer hirtelen óriási érzékenységet mutat minden további faj eltávolítására. A fent említett komplexitás miatt ezt a küszöbértéket igen nehéz megjósolni. Soha nem tudhatjuk, hogy egy ökoszisztéma a második, ötödik, vagy huszonötödik faj kihalása után válik katasztrofálisan kiegyensúlyozatlanná. A diverzitás és a gyenge kapcsolatok mennyisége összefügg egymással. A természeti skálafüggetlen rendszerekben egyértelmû stabilizáló hatásuk van, amelynek példáján érdemes kialakítani a társadalmi és rá a gazdasági rendszerünket. Figyelnünk kell azonban a különbözõségekre is. A társadalomban például a diverzitás, tolerancia nélkül, nem stabilizál (Csermely, 2005). Ilyen esetekben a diverzitás kétélû fegyver. Általában stabilizál, de ha szegregációhoz vezet, akkor épp az ellenkezõjébe csap át, konfliktusforrássá válik. Ez utóbbi probléma leginkább a kisebbségek esetén merül fel (legyenek akár más nemzetiségûek, más vallásúak, más értelmi képességûek, stb.). Ha a többség toleráns, akkor a másságot hordozó kisebbség nem válik elzárkózóvá. Ugyanakkor, pontosan ugyanez a kisebbség destabilizálóvá válik, ha a többség intoleráns és kirekeszti. Ilyenkor a kisebbség bezárkózik, erõs kölcsönhatásokat alakít ki a saját csoportján belül, a társadalomban pedig új törésvonal és konfliktusforrás keletkezik.
jó ha figyelünk
külföldre is
13
A GYENGE KAPCSOLATOK STABILIZÁLÓ EREJE – PÉLDÁK A skálafüggetlen hálózatokat a gyenge kapcsolatok stabilizálják, tehát a természeti hálózatok többségét is. 1. Az állatközösségeket vizsgálva az egyik legfontosabb üzenetként az fogalmazható meg, hogy a gyenge kapcsolatok száma párhuzamosan nõ az adott állatközösség stabilitásával. A méhcsaládok nagyszerû rendezettsége a gyenge kapcsolatok sokszínûségének is köszönhetõ: a feromonokkal és tánccal közvetített instrukciók rendszertelensége és különbözõsége tovább növeli a stabilitást. Sok állatközösség stabilitása a csoportméretük skálafüggetlen eloszlásán alapul. A rovartársadalmakon túl a tonhalakra, szardíniákra és az afrikai bikákra is ez jellemzõ (Bonabeau és mtsai., 1999, in Csermely, 2005). A delfinek skálafüggetlen csoportjai az elõzõekhez képest még sokkal struktúráltabbak, a körülménykehez igazodó, többszintû szövetségeik rendkívül nagy segítséget adnak a delfincsoportok túléléséhez. A redundancia és a folyamatosan újjáformálódó szövetségek a gyenge delfinkapcsolatok sokaságát alakítják ki a csoporton belül (Connor és mtsai, 1999, Lusseau, 2003, in Csermely, 2005). 2. A gyenge kapcsolatok létfontosságú stabilizáló szerepe nyilvánul meg az erdõk esetében is. A fák együttélését a felszín alatti, talajban szövõdõ gombafonalak segítik olyan mértékben, hogy nélkülük az erdõ nem is tudna egészségesen funkcionálni. A gombák teszik lehetõvé azt, hogy az árnyékban lévõ fáknak a napon lévõ társaik tápanyagot adhassanak, és a gombák juttatják el a napon lévõ fákhoz az árnyékban lévõ fák által termelt védõanyagokat is, amelyekkel a napon lévõ fák az ultraibolya sugarak káros hatásai ellen védekezhetnek. A gombák teszik lehetõvé, hogy az erdõ egyik szélén lévõ fa átadhassa a társainak azt a vasat, amit csak õ tudott felszívni. Az erdõ tehát nem sok fa egymás mellett. Az erdõ egyetlen élõlény, amelynek minden különálló része segíti a másikat. Az erdõ ezért stabil. Érdemes tanulnunk az erdõtõl. Tovább bõvítve ezt a gondolatmenetet, a gombafonalak egészségessége függ a talaj állapotától, ezen keresztül minden olyan tényezõtõl, amely a talaj állapotát befolyásolja (pl. a talajban lévõ élõlények, más mikroorganizmusok, klíma: csapadék, szélerõsség, hõmérséklet, stb.), amely elemek önmaguk már egy másik hálózat részei. Tehát a gyenge kapcsolatok gyakran átnyúlnak egy másik hálózat felé, avagy ahogy már említettük, ezek a gyenge kapcsolatok egy olyan nagyobb hálózatot alakítanak ki, amelyeknek az elemei kisebb hálózatok. Mivel az ökológiai rendszerek skálafüggetlenségükben igen hasonlóak más hálózatokhoz, ezért további modellek születtek arra vonatkozóan, hogy az emberek által létrehozott/létrejött hálózatok, szintén az ökológia rendszerekhez hasonlóan, mennyire lehetnek stabilak. 3. Társadalmi méretekben a gyenge kapcsolatoknak gazdasági haszna van. Az új gondolatok, az innovációk nagyon sokszor abból fakadnak, ha két egymástól addig elszigetelt gondolatkör hirtelen találkozik. Az ilyen, váratlan és tervezhetetlen találkozásokat a gyenge kapcsolatok segítik elõ. A tudásalapú társadalom a gyenge kapcsolatok nélkül semmit sem ér. 4. A gyenge kapcsolatok játszhattak közre abban, hogy a Silicon Völgy az Egyesült Államok technológiai központjává váljon. Ugyanerre a posztra pályázhatott volna a Boston város 128. országúti fejlett technológiai területe is. A késõbbi Silicon Völgy cégei, a Sun Microcomputer, a Hewlett-Packard és a Silicon Graphics nyertesként kerültek ki a küzdelembõl. A Bostoni vetélytársaik, a Digital Equipmnet, a Prime Computer és az Apollo Computer vagy feloszlott, vagy mások felvásárolták. Analee Saxenian szociológus véleménye szerint a gyõzelemben legdöntõbb tényezõk közé számított, hogy a gondolatok, a tõke, az emberek nem csupán a vállalatokon belül, de az egyes vállalatok között is könnyûszerrel áramolhattak. Konkurens szervezetek tagjai között általában kevés a bizalom, de a Silicon völgyben a különbözõ cégek kivételesen szívesen együttmûködtek. A dolgozók gyakran változtattak állást, így a különbözõ cégek alkalmazottjai sokszor dolgoztak együtt korábban, a számítógépes szakemberek kultúrájában többet számított a technikai együttmûködés és az elõrehaladás, mint a céghûség vagy a magasabb fizetés. Ez utóbbi talán Bostonban is így volt, de Silicon Völgyben a vállalatok szívesen támaszkodtak a céghatárokon átnyúló személyes kapcsolatokra (Buchanan, 2003, in Csermely, 2005).
33 34
Az ökológiai hálózatról szóló nemzetközi egyezmények 1993-ban kezdõdtek. Elõször a maastrichti konferencián merült fel egy európai szintû ökológiai hálózat létrehozásának igénye. A hollandiai Maastricht kongresszusi palotájában, a Holland Királyság természetvédelmi kormányzata elõkészítésével 43 európai ország, valamint számos szakmai, társadalmi, pénzügyi világszervezet vezetõ tisztségviselõjének és a természetvédelem kimagasló nemzetközi szaktekintélyeinek jelenlétében nagysikerû konferencián megvitatta és elfogadta az Európai Ökológiai Hálózat (EECONET – European Ecological Network) programját. Komolyabb, állami szintû támogatást ez a kezdeményezés akkor kapott, amikor az Európa Tanács által kezdeményezett Páneurópai Biológiai és Tájdiverzitási Stratégiát a csatlakozó országok környezetvédelmi miniszteri a szófiai találkozón aláírták (1995. Szófia). A konferencián jóváhagyták, hogy a Páneurópai Ökológiai Háló35 zatot (PEEN) 2005-ig kell a résztvevõ országoknak kijelölniük35 . 1999 áprilisában Genfben elfogadták a Páneurópai Ökológiai Hálózat kialakítására vonatkozó irányelveket. A PEEN lényegében az egyes országok ökológiai hálózatából tevõdik össze. Magyarországon a Nemzeti Ökológiai Hálózat tervezése 1993-ban kezdõdött meg az IUCN szervezésében. Még az olyan, közepesen fejlett országok is csatlakoztak a hálózathoz, mint Moldva, vagy Ukrajna. Eddig tizenhat ország tagja a hálózatnak, köztük Magyarország is kialakította a nemzeti ökológiai hálózatát (1996. évi LIII. Tv) (Nagy, 2004). Továbbá az ECNC (az Európai Természetvédelmi Központ) kiemelt feladatának tekinti a kelet- és közép-európai nemzeti hálózatok harmonizálását, s ennek elsõ jeleként elkészítette az érintett országok 1 : 5 000 000 léptékû „kísérleti hálózatát”. A magyar természetvédelem a „visegrádi országok” (Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország), valamint Horvátország és Ukrajna nemzeti ökológiai hálózatának koordinálásában jelentõs részt vállalt. A program elõtérbe helyezte a határon átnyúló védett területek rendszerének ügyét is. A magyar természetvédelem a kilencvenes évek elejétõl fogva legfontosabb feladatai között kezelte ezt a koncepciót. Nem igényel különösebb magyarázatot, sõt kiemelkedõ földrajzi-ökológiai ismereteket sem annak felismerése, hogy pl a Dráva mente mindkét partszakasza hasonló életkörülmények hordozója. Melléfogás volna attól függõen eltérõ természetvédelmi kezelésben részesíteni a régió egyes részeit, hogy a történelem mely ország részévé tette, hiszen az ott élõk sorsának alakulása sokkal inkább a természeti környezet állapotától és mûködõképességének megõrzésétõl függ, semmint a politikai hovatartozástól. 32 33 34 35
14
A kivonat Kiss T. (2007) és Kiss A. (2007/1) alapján ad áttekintést az ökológiai hálózatokról. http://www.kvvm.hu/index.php?pid=4&sid=74&hid=250 Érdiné Szekeres Rozália: Magyarország és az Ökológiai Páneurópai hálózat (Környezetvédelmi Minisztérium, Természetvédelmi hivatal, 2002) 1993, Maastricht – a gondolat megfogalmazása; 1999, Genf, az irányelvek lefektetése (Nagy, 2004)
jó ha figyelünk
külföldre is
2.sz. ábra – Magyarország ökológiai hálózata (Forrás: KvVM Természetvédelmi Hivatal)
3.sz. ábra – Az ökológiai hálózat elemei (Forrás: MargócziKatalin, SZTK, Ökológiai Tanszék, elõadásjegyzet) Míg a hagyományos természetvédelem elõször a fajok védelmét tûzte ki célul, mára nyilvánvalóvá vált, hogy a veszélyeztetett fajokat csak úgy lehet megmenteni, ha a táplálékukat, a szaporodóhelyüket, az élõhelyüket is védjük, s a fontos, értékes – mert ritka – fajok élet36 terét rezervátumszerûen óvjuk. Minden jószándék, erkölcsi kiállás és ráfordítás ellenére is fel kellett ismerni, hogy e hagyományos természetvédelmi gyakorlat a világstratégia céljainak nem képes megfelelni. Az élõvilág védelmének mozgalma kiszélesedik: a biodiverzitást, avagy terjedõben lévõ magyarított változata szerint a biológiai sokféleség védelmét tûzi ki, országos és nemzetközi szinten. A Földön ma élõ fajok száma milliós-tízmilliós nagyságrendû. Az emberiség által eddig gazdaságilag hasznosított fajok száma nem haladja meg a tízezres nagyságrendet. Az emberiség létalapját nyújtó biológiai sokféleség azonban rohamos pusztulásnak indult, olyan gyorsasággal, hogy felmérni sincs idõnk, mit veszítünk. A biológiai sokféleségnek az ökológiai stabilitásban betöltött szerepe is fontos. A biodiverzitás továbbá – információhalmaz. A tiszta, igaz és tartalmas információk leggazdagabb tárháza a természet. Ennek elpusztítása az emberiség fizikai, szellemi és erkölcsi hanyatlásához vezet. 36 http://www.foek.hu/kornet/kornet1a.htm
jó ha figyelünk
külföldre is
15
Az elõzõekben említett hálózat elemeinek tekintjük a védett területeket (nemzeti parkokat, tájvédelmi körzeteket, természetvédelmi területeket), továbbá a jelenleg nem védett természetes, és természetközeli területeket. Ezek közül egyik sem lehet elszigetelt, mivel külön – külön nem elég nagyok ahhoz, hogy hosszú távon biztosítsák az élõvilág fennmaradását, nem akadályozhatják meg a fajok további eltûnését. Az ország élõhelyeinek, ökológiai értékeinek megóvása nem biztosítható sem az ország területének 9 %-os, sem a jelenlegi közel 12 %-os jogi védelmével. A védett területekrõl „ki kell lépni”, s a biológiai diverzitás védelme érdekében minden ágazatnak, önkormányzatnak hatékony szerepet kell vállalnia a maga eszközeivel. A fenntartható használat és hasznosítás biztosítása érdekében az ökologikus szemlélet elsajátítása lehet a legfontosabb és a mindent átható szempont. Magyarország területén földtani és természetföldrajzi viszonyainak változatossága miatt rendkívül gazdag, az ország méretéhez képest mindenképpen számottevõ élõhelytípus tudott kialakulni. A nagyobb kiterjedésû, ám annál értékesebb természeti területek (pl. lápok, szikes tavak, szentély-jellegû holtágak, stb.) képezik biológiai örökségünk értékeit. Ezen élõhelyek sokrétû, mozaikos térszerkezete és stabilitása nagyon sérülékeny. Magterületnek nevezzük a hálózat foltszerû, tetszõleges kiterjedésû területeit, melyek ideális nagyság esetén a lehetõ legtöbb populációnak, illetve az ezekbõl felépülõ életközösségeknek az élõhelyei és genetikai rezervátumai. A magterületek közötti kapcsolatot a sávos, folytonos élõhelyek, vagy kisebb-nagyobb megszakításokkal jellemezhetõ élõhely-mozaikok, láncolatok, az úgynevezett ökológiai folyosók biztosítják. Ezek az élõhelyeket, élõhely-komplexumokat kötik össze, egyben biztosítják a génáramlást az egymástól elszigetelt populációk között. A magterületek és a folyosók körül védõzónát (pufferzóna) kell kijelölni, ahol még a természetközeli élõhelyek aránya lehetõség szerint magas, feladatuk a magterületek és folyosók védelme az esetleges külsõ káros hatásoktól. A kijelölendõ rehabilitációs területek a magterületek, ökológiai folyosók és védõövezetek hálózati elemek területein belül zárványként jelentkezõ, vagy ezekkel határos ökológiailag sérült állapotú területek, melyek megszakításokat okoznak az egyes zónákban. Helyreállításukat követõen a hálózathoz kapcsolhatóak. A jelenlegi ökológiai hálózattól nagyon sokat azonban nem szabd várni. „Az ember élõhely átalakító hatása következtében a természetes tér beszûkült, az élõhelyeket elválasztó tér pedig kiterjedt, így a korábban kontinuus természeti rendszer fizikailag is hálózattá töredezett. Így ma az ökológiai hálózat egymástól elkülönülõ, egymást kisebb nagyobb mértékben izoláló természetes, természetközeli és mesterséges élõhelyekbõl áll.” (Nagy, 2004, p.7). Ez az oka annak, hogy ma ki kell találni ökológiai hálózatot a még rendelkezésre álló, a mai viszonyok között viszonylag érintetlennek számító területekbõl. Több olyan hálózat is kialakult illetve kialakulóban van, amelyek védik a még meglévõ természeti értékeinket. A nemzeti ökológiai hálózatunkon kívül ilyen pl. a Natura 2000, vagy az agrár-környezetvédelmi program ÉTT (érzékeny területek védelme) területei.
A térségi öko-hálózat jövõképe, hogy a természeti környezet ökológiai rendszereihez harmonikusan igazodó jogi, társadalmi, gazdasági rendszerek hálózatából álló régiót hozzunk létre. A természeti ökológiai hálózat mint alap szolgál a térségi ökológiai hálózat kiépítéséhez, és erre az alapra építhetõk a társadalmi és gazdasági elemek. A természeti hálózatra épülõ társadalmi hálózatnak is alkalmazkodnia kell a természeti rendszerhez. Javasolt minden olyan oktatási és képzési rendszer hathatós támogatása, amely az alapfokú oktatás során, azaz az óvodás és általános iskolás kortól kezdve alapvetõen és hangsúlyozottan, módszeresen igyekszik a felnövekvõ nemzedékeket a természet tiszteletére és szeretetére a természettel való harmonikus együttélésre nevelni. Ezt nem csak formálisan (pl. heti 2 órás tanóra keretében) teszi, hanem a természet élményszerû átélése és szeretete átfonja a képzés egészét. Ezen kívül a mai alapvetõen versenyszemléletû és csak az információ átadására törekvõ oktatás helyett jelentõs hangsúlyt fektet az érzelmi és akarati erõk nevelésére valamint a közösségépítésre, mely értékek alapvetõ fontosságúak egy ökológiai szemléletû társadalmi gazdasági hálózat hathatós kiépítésében és fenntartásában. A fenti követelményeknek megfelelõ oktatási pedagógiai modelleket kell választani illetve ezek akár egyes elemeit minél szélesebb körben adaptálni. A szerzõ véleménye szerint e feltételrendszernek legjobban a Waldorf-óvoA természeti környezettel dák és iskolák rendszere felel meg, amely a Gyenge összhangban lév! civilizáció kapcsolati elemek, jelenlegi rendszereknél sokkal jobban alkalAz ember fizikai Az ember lelki Az ember szellemi víziók, szintjének tudata szintjének tudata szintjének tudata irányelvek mazkodik a természeti tényezõkhöz, és jobA természet Az ember fejl! dési ban szolgálja a helyi közösség építését.. fejl! dési iránya iránya A térségi öko-hálózatot a mellékelt ábra Ökológiai hálózat Er! s mutatja be. kapcsolati elemek Jogi hálózat Társadalmi hálózat Gazdasági hálózat A felsõ gyengekapcsolati blokk a 3. fejeGyenge zetben leírtak szerinti víziókat, követendõ kapcsolati , Oktatási Egészségügyi Technológiai Pénzügyi intézméhálózat hálózat hálózat hálózat nyesített irányelveket rögzíti, amelyeknek tudatában elemek Az eszközrendszer fejlesztése Az emberi tényez! fejlesztése kell lennie az emberiségnek akkor, amikor a középsõ blokkban lévõ erõs kapcsolati hálózatokat felépíti. Mindkét blokk felépítésénél jelentõs szerepet játszik az alsó harmadban található intézményi háttér, amely biztosítja a megfelelõ mozgásformát, a tudás áramoltatását ahhoz, hogy a hármas tagozódás szellemének megfelelõ jogi-állami, társadalmi-kulturális és gazdasági erõs hálózatelemeket, azaz a rendszer tényleges mûködését meghatározzák.
4. sz. ábra – A térségi öko-hálózat felépítései (Forrás: saját szerkesztés) 16
jó ha figyelünk
külföldre is
Az egész Földet lefedi egy természeti hálózat, amelyre az emberek ráépítették a gazdasági és társadalmi hálózatukat. Ezek a hálók egymásba ágyazottan vannak jelen, így mindegyik függvénye a többinek. A stabilitás eléréséhez a hálózatoknak külön-külön is mûködniük kell, de egymással is együttmûködésben kell létezniük. Mivel a természeti hálózat a termelésen keresztül a gazdaság alapját képezi (nyersanyagok), a létfeltételeken keresztül (tiszta levegõ, víz) pedig nagy hatással van a társadalom szereplõinek (az embereknek) a jólétére, ezért mindenképpen kitüntetett figyelmet érdemel. Ebbõl a szempontból a természeti ökológiai háló „fõhálózat”, amelyet fõrendszernek nevezzük a továbbiakban. A fõrendszer megjelölés azért is fontos, mert a természeti hálózat a legrégebbi, legösszetettebb, legtökéletesebb és az alap-életfeltételeket tekintve a legfontosabb is, és amely ennek ellenére mégis a legnagyobb veszélynek van kitéve. A teljes összeomlása a többi hálózatot is magával rántaná. James Lovelock a hatvanas évek végén fogalmazta meg a Gaia-hipotézisét, melyben Gaia az egész Föld ökoszisztémájának az összefoglaló neve. Írásában kifejti, hogy minden bennünk és körülöttünk Gaia része, a bioszféra, az atmoszféra, az óceánok a talaj stb., melyek egy igen bonyolult, rendkívül finoman szabályozott, óriási hálózatot alkotnak. Hipotézise a nyolcvanas évek végére általánosan elfogadottá vált. Feladatunk tehát, a hálózatokról nyert ismereteink alapján „Gaia”-t stabilizálni. Ennek azonban számos nehézsége akad. Elõször is a kapcsolatrendszerének feltérképezése okoz problémát, hiszen a (többnyire negatív visszacsatoláson) alapuló összekötõ mechanizmusoknak csak töredékét ismerjük. Egyelõre csak annyi tudható biztosan, hogy az emberi tevékenység károkat okoz a rendszerben, és hogy „Gaia”, úgy tûnik, elképesztõen ellenálló. Azonban továbbra is kérdés, hogy milyen messze vagyunk a kritikus küszöbértéktõl, illetve érdemes megjegyezni, hogy Gaia önvédelmi rendszere nem feltétlen jelenti azt, hogy önmagával együtt az emberi populációt is védené. A jelenlegi prognózisok mindenesetre arra figyelmeztetnek, hogy a gyenge kapcsolatok kiiktatásával a rendszer ingadozásai egyre nagyobbak, és a válaszreakciók egyre kiszámíthatatlanabbá lesznek. A Gaia hipotézis bizonyos vonatkozásban azt jelenti, hogy az összes földi hálózat össze van kötve egymással, és így stabilitásuk is egymás függvénye. Mivel a természeti rendszer a legkomplexebb, ezért a stabilitása is vélhetõleg a legnagyobb, tehát egy lehetséges összeomlás esetén valószínûleg az pusztulna el legutoljára – a gazdasági hálózatok (pl. nyersanyagok hiányában), vagy a társadalmi hálózatok (pl. a túlnépesedés miatt) hamarabb összeomlanának. Tehát az összehangolást mindenképpen célszerû, az ember(iség) saját jól megfontolt érdekében, a természettel kezdeni, és ahhoz igazítani a többit. Hajnal-Bugya (2006).szerint „elméletileg elképzelhetõ egy olyan településhálózat, amely leginkább a „globális polisz”, kettõs fogalomtartalmával jellemezhetõ.”. Ennek lényege az, hogy a települések természetes határaikon belül önellátásra és önfenntartásra rendezkednek be fizikai szinten, amelyért felelõsséget vállal az önkormányzat. Az eddigieknél jóval nagyobb önállósággal és függetlenséggel rendelkezõ teleülések beleágyazottan élnek egy globális információs térben, amely tiszteletben tartja a kultúrák sokszínûségét és ezen keresztül biztosítja a stabilitását. Ez a felfogás összhangba hozható azzal az autarkia-felfogással (amelyet a szerzõ is támogat), hogy az autarkia nem elzárt önellátást jelent, hanem egy fenntartható életrendszert, és annak terét (Gáspár, 2008) Egy-egy fõhálózat kialakulása az alhálózatainak stabilitását igényli (Csermely, 2005). Ilyen értelemben az alhálózatokat a fõhálózat elemeinek is tekinthetjük. Például a világgazdaság (mint fõhálózat) stabilitása az egyes országok (mint alhálózatok) gazdasági stabilitásától függ. Az országot további kis részekre felosztva, hasonló összefüggéseket találunk mind a társadalmi, mind a természeti hálózatokra is – a kisrégiók olyan nagy elemeknek, avagy kis hálózatoknak tekintendõk, melyek stabilitása létfontosságú az egész mûködése szempontjából. Az elemeket tovább darabolva azt kapjuk, hogy a természeti hálózatok stabilitásának alapfeltétele az ökológiai hálózat magterületeinek megfelelõ állapota, a gazdasági hálózat a jól mûködõ termelési egységeken alapul, és a társadalmi stabilitás a résztvevõk – pszichológiai – stabilitását igényli. Ilyen kis léptékbe lebontva jobban látható, hogy a környezeti feltételek milyen erõteljesen befolyásolják a végül kialakuló többi hálózatot.
IDÕTÁV A legrövidebb távú, legnagyobb haszonnal járó megoldások egyike lenne, ha az összes meglévõ erõforrást a legrövidebb idõn belül, és egyszerre hasznosítanák, azaz értékesítenék. Tehát az összes fát kivágnák, az összes halat kifognák, és ennek eladásából az adott éves bevételt maximalizálnák. Ez a megoldás azonban a rövid távú haszon maximalizálásán kívül gyakorlatilag semmilyen más elõnnyel nem járna, kezdve azzal, hogy a már jelen generációk szükségleteit sem tudná kielégíteni egy-két év után. Ezzel mind a természeti, mind a gazdaági hálózat elemeit rövid idõn belül tönkretennék. Az idõtáv meghosszabbítása egy-két emberöltõre (a következõ generációra) már lefedi a hagyományos fenntartható fejlõdési koncepciónak megfelelõ társadalmi elvárást: fenntartható módon, az adott terület teherbíró képességének megfelelõ gazdálkodást. A fakitermelés és a lehalászás a keletkezõ éves többlet terhére történik, ezzel állandó mennyiségû kitermelés biztosítható – a rendkívüli eseményektõl eltekintve. Ezzel a módszerrel a világ éppen aktuális gazdasági és társadalmi fejlõdésének megfelelõ alkalmazkodás érhetõ el. Megfelelõ menedzsment-elvek alkalmazásával a régiónak tisztes jövedelmet is biztosíthat. Az itt felmerülõ problémák már nem annyira nyilvánvalóak, mint a rövid távú jó ha figyelünk
külföldre is
17
megközelítés esetén. Az alkalmazkodás a fenntartható fejlõdés jelenleg hatályos elvei alapján történik, amelyet az emberek – társadalmi vezetõk – alkottak, és a gazdasági vezetõk igazították a saját elképzeléseik szerint a saját vállalataikra, intézményeikre úgy, hogy a vállalkozásaik jövedelemtermelõ képessége ne sérüljön, sõt, javuljon. Az ember alkotta szabályrendszer követése mindig is különbözni fog a természet saját szabályrendszerétõl, de az emberi létfeltételeket a természet a saját szabályrendszerével tudja biztosítani. Így nem biztosítható a természet, mint fõ rendszer és annak alrendszerei (gazdasági, társadalmi rendszer) közötti összhang, hiszen az egyik alrendszer „diktál” a fõrendszernek. Ezek az érvek alátámasztják, hogy az emberek jól felfogott érdekében a leghosszabb távra kell tervezni, amely biztosítja a természet rendelkezésre állását az éppen aktuális gazdasági társadalmi trendektõl függetlenül is (Hajnal K. 2008).
TERÜLETI SZEMPONT – LOKALITÁS VS. GLOBALITÁS Az egész Föld egy nagy ökológiai hálózat. Megfelelõ fejlõdés esetén az ember szervesen illeszkedik ebbe a rendszerbe, annak megfelelõen, ahogy az eredeti rendszer mûködik, tehát alkalmazkodik, nem hagy maga után olyan hulladékot, amely a teljes rendszernek megfelelõen ne kerülhetne vissza azonnal a körforgásba, és hagyja élni az ökoszisztéma többi résztvevõjét is (ld. az 1.2 fejezetben ismertetett tervezési elveket). Attól a ponttól már elmozdultunk, hogy semmit se kezeljünk ökológiai hálózatként, tehát lokális szinten már elindult egy visszarendezõdés. A jelenlegi ökológiai hálózati terület-meghatározások (magterület, ökológiai folyosó, pufferterületek, rehabilitációs területek) egyértelmûen a szûkebb értelemben vett, tehát lokális természeti élõhelyek védelmében születtek.
TERMÉSZETVEZÉRELTSÉG Az ökológiai hálózatok magukban tartalmazzák az erõs és gyenge kapcsolatokat, de a társadalmi- gazdasági alrendszerekkel kiegészítve ezek a kapcsolatok is kiegészülnek újabb erõs és gyenge kapcsolatokkal. A létrehozott intézmények és a termelõ egységek, mint a hálózat elemei között a társadalom jogszabályokkal teremt erõs kapcsolatot. A szintén emberek által kialakított infrastruktúra és a kommunikációs hálózat más jellegû, térbeli erõs kölcsönhatásokként jellemezhetõek. Erre a vázra épülnek a gyenge kölcsönhatások, melyeket a rendszereket üzemeltetõ emberek, a lakosság, a közöttük lévõ kapcsolatok, az aktivizálhatóságuk szintje, stb. biztosítják. A még mindig meghatározó ökológiai kapcsolatokhoz csatlakoznak a gazdasági- társadalmi rendszerek erõs kapcsolati viszonyban lévõ elemei, amelyek együtt alkotják a térségi öko-hálózatot, amely így már nemcsak ökológiai hanem önonómiai is. A törvényszerûen ezután is fennálló ellentétet a hálózati szervezõdés szabályai eldöntik: az ökológiai hálózat erõs kapcsolatainak a kivonása – mint a 4.1 fejezetben láttuk – a rendszer változását, majd szétesését vonja maga után. Ez újabb megerõsítését adja a természetvezéreltség szükségességének (Kiss, T.,2005), mert ugyan a természet és ember fejlõdése párhuzamosan kell, hogy történjen,(koevolúció) de ezt az összhangot az embernek a döntései során érvényesítenie kell a saját és a természet érdekében, és elengedhetetlen mindkét rendszer túléléséhez az ökológiai rendszer erõs kapcsolatainak a megõrzése.
Az elõzõ fejezetben ismertetett ökológiai rendszer, mint fõrendszer megfelelõ jellemzõit le kell ahhoz megfelelõen írni, hogy a társadalmigazdasági alrendszerek, hálózatok kapcsolódását biztosítsuk. Az elsõ lépés a természetben jelenleg meglévõ feszültségek megszüntetése, azaz a már kikényszerített rossz beavatkozások lehetõség szerinti kiküszöbölése. Az ökohálózat kialakításának elsõ lépése annak felismerése, hogy hiba lenne a jelenlegi természeti viszonyokból kiindulni. A jelenlegi helyzet sokszor csak jelentõsen eltorzított képe annak, ami a természet egészséges mûködése következtében alakulna ki. Az eredeti mûködés feltárása ezért a legelsõ lépés, amely megmutatja, hogy ma még milyen esélyeink, lehetõségeink vannak annak a helyre37 állításra a megváltozott körülményeink között. Az ártéri fokgazdálkodás visszaállítása a feszültségek megszüntetésére jó példa (Kiss, 2008). A 3-as fejezetben elkezdett példát folytatva: a folyóink vizét gátak között átkergetjük az országon. Amikor sok a víz, akkor kárt okoz és védekezünk ellene, aztán néhány hét múlva vízhiányban szenvedünk. Ezt a problémát régen a fokgazdálkodással oldották meg úgy, hogy a termelési kultúrák is igazodtak a csapadékbõségkor keletkezõ, és kiáramoltatott vízre alapozva. A felesleget visszaengedték akkor, amikor az ár levonult. Ez a probléma a jövõben még élesebben fog jelentkezni, mert a klímaváltozás várható hatás lesz, amikor a csapadék kevesebb, de idõben koncentráltabb lesz (Bartholy et al., p.97). Ez a feszültségmentesítést már a Borsodi Mezõség Tájvédelmi Körzetben („Kis-hortobágy”) megtették a modern fokgazdálkodás elsõ lépcsõjének bevezetésével (Bodnár-Sárvári, 2006). A természet feszültségmentesítése után a természeti területek lehetõ legpontosabb felmérése következik. Jelenleg használjuk a Ma38 gyarország Élõhely-Térképezésének Adatbázisát (MÉTA) , amely 5,5km*6,5km-es részekre bontja fel az országot (viszonylag nagylép39 tékû), és ezen belül vizsgálja az adott terület növényzetét, természeti értékeit. Ezt kiegészítve a Corine és az egyéb meglévõ adatbázisokkal és szükség esetén helyszíni terepszemlével egy olyan részletes térkép áll rendelkezésünkre, amely segítségével meghatározhatók a különösen védendõ, fenntartható használatú, mezõgazdasági célra használható és ipari, települési célra is használható helyek. Ennél fejlettebb módszer áll jelenleg kidolgozás alatt (az INKA fenntartható tájértékelõ rendszer, ld. Hervai, 2008, p. 235), ahol az alapegységek már mûködõ ökoszisztémák, un. ökotópok lesznek. Az egyes ökotópok, mint dinamikus rendszerelemek meghatározása lehetõséget teremt az egyes ökotópok nagyobb rendszerekbe történõ integrálására is. Így áll majd rendelkezésünkre az ökotópokból a kistáj. Az ökológiai hálózat meglévõ puffer- és rehabilitációs területei (ld. 4.2 fejezet) továbbfejleszthetõk magterületekké, és így az ökotópok illetve kistájak egyre nagyobb bonyolultságot vehetnek fel, egyre nagyobb fejlõdési (és gazdasági) lehetõséggel. Az értékelõ rendszer nem szakít a pénzügyi értékelés megszokott módszertanával, de másodlagossá teszi azt. Elsõdleges jelkibocsátásuk természeti tõkeindex, vagy az NPP40 lesz. Ez alapján kerülhet sor a területi ökológiai hálózat tájhasználati kategóriáinak kijelölésére (Ortmannné, Horváth, 2007). Ezekbõl az adatokból már számolhatók az adott terület termelési kapacitásának hozamadatai, amelyek már a természet szerves fejlõdésébõl következõ, fenntartható mennyiségek. Ezek a jelek kerülnek be input-adatként a természeti-gazdasági alrendszerekbe. 37 38 39 40
18
Az ártéri fokgazdálkodás lényegérõl ld. pl. Lóczi (2001), Andrásfalvy (2007)) MÉTA adatbázis www.novenyzetiterkep.hu Land Cover (felszínborítás) adatbázis, http://www.fomi.hu/corine/ Net Primari Production, elsõdleges nettó produkció, amely a modernizált ökológiai lábnyomnak az alapját is képezi.
jó ha figyelünk
külföldre is
Az elméleti rész ismertetése alátámasztja, hogy a természet saját szabályainak megfelelõ viselkedése skálafüggetlen, és minél erõsebb benne a diverzitás, annál stabilabb rendszert eredményez. Az emberi tervezés esetén megvan a veszélye annak, hogy a skálafüggetlen eloszlást megváltoztatjuk, és ezzel a rendszer stabilitását veszélyeztetjük. A skálafüggetlen eloszlású természeti rendszeren alapuló társadalmi-gazdasági rendszer valószínûsíthetõen szintén skálafüggetlenné, és így stabilabbá tehetõ. A társadalmi-gazdasági alrendszer tárgyalása elõtt azok szerepének és viselkedésének meghatározásához tekintsük át röviden Rudolf Steinernek a társadalmi élet hármas tagozódásának elméletét (Steiner, 1920), amely a gazdasági, társadalmi és jogi élet világos és egyértelmû elkülönítésének szükségességét tartalmazza. Lex Bos (2003) a lényegét a szabadság – egyenlõség – testvériség híres hármasának segítségével ragadja meg, ahol a szabadság a társadalomra, a szellemi életre, a kultúrára utal. Az egyenlõség a jogra, az államéletre, míg a testvériség a gazdasági életre vonatkozik. Írásában kifejti, hogyan hat károsan az, amikor valamelyik elem rossz helyre keveredik. Így pl. a legjellemzõbb, hogy amikor a szabadság a gazdaság területén érvényesül, akkor féktelen liberalizmus válik uralkodóvá mind a gyártók, mind a fogyasztók oldaláról (Bos, 2003, p. 57).
A társadalmi alrendszer hálózatát a helyi önkormányzat, az oktatás-egészségügy-kultúra intézményei adják. Fairbairn kategóriái szerint (aki a különbözõ mértékû önellátáshoz szükséges gazdasági, társadalmi berendezkedést vizsgálta) még idetartozik a családok vállalkozókészsége, a falu középületei és a közszolgáltatások, temetkezési szolgáltatás és vallási szolgáltatások (Fairbraine in Kakazu, 1994, p.44). Az egészségügynél a helyi gyógyászat szerepét emeli ki. Ezek alkotják a társadalmi alrendszer erõs elemeit fizikai szinten. Az oktatásnak és a kultúrának része a természeti környezet, az egészségügy esetén a helyi gyógyászat bízhat a gyógynövény-termesztésben, gyûjtésben. Döntõ jelentõségû a kibontakozó új kultúra számára a társadalmi alrendszer, mivel ez a szellemi oldal, a fejlõdés ezen a területen végtelen, itt érhetõ el igazán az ember fejlõdése, a szabadságának kibontakoztatása a hármas tagozódás értelmében, a természettel szoros kapcsolatban, összhangban. A kistérség, mint döntési környezet meghatározó erõs kapcsolati rendszer a térségi ökológiai hálózatok létrehozásánál. A területfejlesztési törvényt 1996-ban fogadták el (1996. évi XXI. törvény). Ez volt a regionalizmus szemléletmódjának kialakítására tett egyik legfontosabb lépcsõ, még úgy is, hogy a kistérségi szintet nem hozta létre, mivel „együttmûködésre ösztönözte a települések helyhatóságait, és megerõsítette a regionalizmust” (Szaló, 2006) A kistérség fogalma még ma sem teljesen tisztázott. Jelenleg a kistérség sokféle értelemben használatos fogalom, több dolgot is érthetünk alatta (Bekényi és tsai), amelyek közül a hálózathoz közvetlenül a következõ szerepek tartoznak: (a) mint hatósági igazgatási társulás: az önkormányzatok által létrehozott közigazgatási illetékességi területet; (b) a területfejlesztési önkormányzati társulások mûködési területe; (c) mint területfejlesztési egység: a hazai NUTS 4. szint. Ez a fogalmi tisztázatlanság az egyik oka annak, hogy a kistérségekben zajló munka, munkakörök, eljárások rendezetlenek. „Napjainkra eljutottunk oda, hogy – a kistérségekben mûködõ önkormányzatok által létrehozott – társulások rendszere áttekinthetetlen, amely a párhuzamosságok, a koordináció hiánya miatt már éppen az elvárható eredményességet, a gazdaságosságot, a hatékonyságot, a szakszerûséget veszélyezteti, ezzel egyidejûleg a központi kormányzás számára kezelhetetlen.” (Bekényi és tsai). A négy, magyarországi oldalon lévõ kistérségnél tett látogatásaink alkalmával lefolytatott interjúk során nyilvánvalóvá vált, hogy a három hálózat fejlesztésben résztvevõ képviselõinek munkája nincs összehangolva (Helyi Vidékfejlesztési Iroda képviselõje, a regionális ügynökség képviselõje, valamint az Önkormányzati és Térségi Koordinátor). Ez a helyzet azzal a veszéllyel jár, hogy nincs megfelelõ számú erõs kapcsolat, amely köré a szükséges gyenge kapcsolatrendszert ki lehetne építeni. Bekényi és társai megállapítják, hogy „a kistérségek terén rendet kell teremteni, mind a fogalmi káosz, mind a kistérségeken belül mûködõ szervezetek, szervek, intézmények, stb. vonatkozásában, ellenkezõ esetben nem alakítható ki az a területi egység, amelyben a jogilag meghatározott feladat- és hatáskörök eredménnyel elláthatók; nem mûködtethetõ a feladatok ellátását biztosító finanszírozási rendszer; a kistérség nem lehet kapocs a települési önkormányzatok és a régiók között szervezetlensége, áttekinthetetlensége miatt”. A kistérségek rendelkeznek egy (vagy több) városközponttal, stabil határai vannak, és felruházhatók komplex funkciókkal – így összehangoló feladatokat is elláthatnak. Fokozatos jogalkotási folyamat eredményeképpen kialakulhat a megfelelõ erõs kapcsolati rendszer. A komplex kistérségi társulás megfelelõ szervezeti kereteket adhat a benne dolgozó emberek számára a hatékony munkavégzésre. Ki kell emelni a területfejlesztés kistérségi szintû feladatát (Kistérségi Területfejlesztési Tanács, KTT), amely lehetõséget ad önálló kistérségi stratégiák elkészítésére, alkalmazására. Az egyes kistérségi szervezetek, szervek, intézmények tevékenységében a javasolt „rendteremtés” történhet a hármas tagozódás elvei szerint, tehát a jogi – társadalmi – gazdasági célú tevékenységeket világosan el lehetne szervezetileg is különíteni egymástól.
EGÉSZSÉGÜGY A jelenlegi egészségügyi ellátórendszerbõl a legjellemzõbb elemeket, a gyógyszereket emeljük ki. Az egészségügy a központosított gyógyszeripar termékeivel gyógyít, ami hasonló problémákat vet fel, mint az energiarendszer. Egy helyi közösség – még a városi szintet is ideértve – nem tudja azt befolyásolni, nem látja át a rendszert, egy távoli csatornán keresztül jut hozzá a gyógyszerekhez. Amennyiben ezt a csatornát elzárják (nem jut üzemanyag a termeléshez, alapanyag a gyógyszerekhez, üzemanyag a disztribúciós hálózatba, stb.) akkor a bejáratott módszerek ellehetetlenülnek. A természet – ahogy régen ez nyilvánvaló és egyetlen gyakorlat volt- kínálja a termékeit mind megelõzésre, mind gyógyításra. Amennyiben egy kisrégió kiépíti ezt a rendszerét, akkor az egyik legnagyobb megtérülésû beruházását hajtja végre mind közép, mind hosszú távon.
OKTATÁS: A WALDORF ISKOLÁK SZEREPE A TÉRSÉGI ÖKOLÓGIAI HÁLÓZATBAN
41
A jelenlegi oktatási rendszerünk hibái jól ismertek, ezért csak az oktatás területén a megoldásra fókuszálunk ebben a tanulmányban. A 3-as fejezet szellemi tényezõjének tárgyalásakor már volt szó az oktatás szerepérõl, ahol Kuba a jól mûködõ (és ingyenes) oktatási rendszerével biztosította az ismeretek áramlását. Az 5.4-es fejezetben sorra kerülõ gazdasági hálózat kiépítéséhez igen sok munkaerõ szük41 Kiss A. (2007, 3) alapján
jó ha figyelünk
külföldre is
19
sége, más struktúrájú képzettséggel, ami kihangsúlyozza az oktatási hálózat szerepét, és a gazdasági hálózat megvalósíthatósága nagyban függ ettõl a rendszertõl. A kialakítandó hármas, egymásba ágyazott természeti-társadalmi-gazdasági, tehát a jelen tanulmány szerinti öko-hálózatnak egy igen fontos kulcseleme lehet egy olyan pedagógiai módszer elterjedése a régióban, amely figyelembe veszi a természeti hálózat fontosságát, és az ott élõk között sok „gyenge (ismeretségi, baráti) kapcsolatot” hoz létre, nagy hangsúlyt fektet a természetközeliségre, a tudatos életvitelre, és a közösségi életre. A jelenlegi alternatív pedagógiák közül a Waldorf iskolák mûködési jellege teljesen kielégíti a fent említett elvárásokat. Ez az egyik legelterjedtebb, és a legrégebbi múltra visszavezethetõ alternatív pedagógia. A pedagógia alapja a Rudolf Steiner által kidolgozott embertan, mely az emberre testi-lelki-szellemi egységként tekint. Célkitûzése, hogy a gyermekbõl a világra nyitott, független személyiség, alkotó felnõtt váljék. Szorongásmentes légkörben, a gyermeki fejlõdés szakaszaihoz igazodva nevel és tanít. Támogatja a gyermeket abban, hogy a világ megismerésére felébredt vágyát megõrizze és szabadon – belsõ hangjának engedelmeskedve – fejlõdhessék. Elismeri és tiszteletben tartja minden egyes gyermeki lény egyediségét, individualitását. Nem uniformizál, hanem az egyéni képességek legteljesebb kibontakozását segíti elõ. A következõkben a Waldorf-pedagógiának azokat a jellegzetességeit emeljük ki, amelyek szorosan illeszkednek a természetesség és fenntarthatóság, illetve a szociális hálózatok megfelelõ kialakításának koncepciójához. „A Waldorf-pedagógia úgy tartja, hogy a gyermekek világot megismerõ útjai a természet tapasztalásán, az emberközelbe hozott természetes anyagokon keresztül vezet. A természetes anyagok (fa, fém, agyag, viaszgyurma, selyem, gyapjú, termények stb.) a gyermek érzékelését erõteljesen fejlesztik, minden érzékszervre különbözõképpen hatnak. Például az “élõ gyapjú” és a méhviasz gyurma formázásától kezdve évrõl-évre keményebb anyagokkal küzdenek meg a gyerekek, mintegy jelképezve az életben elõttük álló, megtanulandó és elvég42 zendõ feladatokat is.” „Az ünnepeket, mint a természet változásainak az emberi világra sûrített leképezéseit tekinti, melyek az örök ritmusokhoz, az élet és a halál törvényszerûségeihez fûzõdõ szerves és tudatos kapcsolat lehetõségét hordozzák. A felkészülés, az ünnep megülése, a visszatekintés, 43 majd az újabb ünnep felé fordulás nem megszakított, hanem folyamatos jelenlétre kínál esélyt.” Mindezek alapján szoros kapcsolatot tart a természettel, annak ritmusával, amely több nézõpontból is fontos részét képezi az iskola életének. Egy ilyen jellegû oktatással a felnövekvõ nemzedék jobban megérhetné, hogy az ember a természet részeként éli az életét, és hogy mindenféle technikai vívmány ellenére szükségünk van a természetre, függünk tõle, és felelõsek is vagyunk érte. A Waldorf iskolák különösen híresek a közösségépítõ törekvéseikrõl. Az alapkoncepció szerint eleve a leendõ szülõk kezdeményezik az iskola létrejöttét, az iskola létrehozásában szervesen részt vesznek, mind a fizikális, mind a szellemi munka terén, és lehetõségeikhez mérten az anyagiakban is. A tanárok, szülõk és tanulók rendszeresen találkoznak különbözõ kereteken belül. Együtt beszélik meg a gyermekek fejlõdését, az iskola egyéb ügyeit, és közösen ünnepelnek is. Ezek a rendszeres találkozások alapot képezhetnek egy jól mûködõ, sok gyenge kapcsolatot tartalmazó szociális háló kialakulásához, egyrészt az ismeretségeken és a rendszeres közös összejöveteleken keresztül, másrészt azért, mert mindez a természet és az ember ritmusával összhangban történve a pszichés jólétet is eredményezheti (a hálózatok nyelvén fogalmazva, az elemek közötti gyenge kapcsolatok számát növelné, és maguknak az elemeknek a stabilitását és minõségét is javítaná).
A gazdasági intézményrendszer is a jelekre támaszkodva alakítható ki. A gazdasági alrendszer mindenképpen szükséges kategóriái Fairbairn szerint az élelmiszertermelés és feldolgozás, építõipar, az olyan tõkejavak, mint úthálózat, víz- és csatornarendszer, valamint bútoripar és hagyományos kézmûvesség (Fairbraine in Kakazu, 1994, p.44). Ezeket a tételeket mindenképpen ki kell egészítenünk az energiatermeléssel, és ezek együtt alkotják a gazdasági alrendszer erõs elemeit. Ezen a területen a testvériségnek kell érvényesülnie, mivel a rendelkezésre álló élelmiszer- és energiaforrás véges. Takács (2007) tárgyalja a folyamatot, hogy a gazdasági rendszer (a vállalatok) ilyen megközelítésben hogyan épülnek fel, és alakítják ki a szervezeti rendszerüket, gazdálkodásukat. A helyi pénz bevezetésével, amikor a pénz felhalmozásieszköz-funkcióját legyengítettük, már sokkal kevésbé fenyeget a szabadságnak a gazdaság területén való kalandozása. Itt azonnal felmerül a hatékonyság kérdése, hiszen az eddig profitmaximalizálási felfogás a költségek leszorításán keresztül erõs hatékonyságnövelõ hatást fejtett ki. Ezen a területen elméleti alátámasztás helyett bízzunk a tényekben, hogy csak a már említett Guernsey példájánál maradjunk, ahol inflációmentes, alacsony áron folyik a termelés. Ez a tény azt erõsítheti meg, hogy a helyi pénzrendszernek nem velejárója a pazarló gazdálkodás. A helyi pénz hatókörének ki kell terjednie a belsõ szükségletek belülrõl kielégíthetõ körére, amelynek egy stabil gazdasági helyzetet kell eredményeznie. Kakazu (1994) ezt az állapotot a Csendes-óceáni szigetvilágot vizsgálva nevezte létfenntartási jólétnek (subsistence affluence) amely a belsõ ellátási rendszer stabilitása következtében fennálló jóléti állapot. Minél kevéssé függ külsõ forrástól a rendszer, annál stabilabb. Amennyiben ezt a belsõ biztonságot feladják, és az ellátásukat exportra alapozott bevételekkel biztosítják, akkor sérülékenyebbek lesznek, hiszen ezzel párhuzamosan leépül a belsõ ellátási rendszer. Egy exportvezérelt folyamatban az erõforrások gyorsan transzformálódnak a létfenntartási szektorból a pénzvezérelt szektorba (Kakazu, 1994, p. 15). Amennyiben a sziget erõsen exportvezéreltté válik, akkor az eddig meglévõ létfenntartási jólét könnyen átválthat létfenntartási szegénységbe (subsistence poverty), amennyiben (a) megszûnik az export alapja (pl. nyersanyag); (b) a cserearányok kedvezõtlenül változnak, illetve (c) illetve az exportcikk iránti kereslet megszûnik (Kakazu, 1994, p. 48). A legtöbb szigetlakó nem akarja azt a mértékû jólétet, amelyet a fejlett világ nyújtana számára, de már vissza sem tud térni az eredeti életstílusához. Azt szeretnék, hogy az önállóságuk és a kultúrájuk megõrzõdjön (társadalmi hálózat), de ezek mellett javuljon az életszínvonaluk (S.M.Mark in Kakazu, 1994, p.11). Ahol a létfenntartási jólétet nem sikerül elérni, ott legalább egy minimális kockázati szintre kell törekedni. Erre megfelelõ az SMS (SafeMinimum-Standard) megközelítés, amely meghatároz egy önellátási rátát (SR), egy létfenntartási minimumnak megfelelõ (MC) és egy átlagos kalóriabeviteli szintet (CC), amelyekbõl kiszámítható, hogy veszély esetén hány százalékos a kalóriahiány az adott térségben: (MCSR*CC)/MC. (Kakazu, 1994, p. 13) Amennyiben megvalósul az autarkia olyan mértékben, amely már lehetõvé teszi a létfenntartási jólét biztosítását, az olyan mértékû munkaerõt fog magához vonzani, amely az ország foglalkoztatási mutatóit ugrásszerûen javíthatja. 42 Jármy Balázs: Waldorf-pedagiógia 43 http://www.zpok.hu/waldorf/iskalt3.htm
20
jó ha figyelünk
külföldre is
GAZDÁLKODÁSI RENDSZER – BIOGAZDÁLKODÁS, BIODINAMIKUS GAZDÁLKODÁS A bio-, öko-, illetve organikus gazdálkodással ugyanazt jelölik, és már világszerte elfogadott és keresett, egyre népszerûbbé váló gazdálkodási forma. Az élelmiszerminõség javításában jelentõs szerepet szánnak ennek a gazdálkodási módnak a jövõ Európájában. Az organikus gazdálkodás lényege a vegyszermentesség, a természeti környezettel való harmonikus együttmûködés, ezért ez fajta gazdálkodási mód szervesen épül rá a természeti ökológiai hálózatra. Kuba több, mint 95%-kal csökkentette a növényvédõszer-felhasználását, bio-trágyát használ (Yoon-Choe, 2007). A biodinamikus gazdálkodás, lévén 80 éves múltjával a legrégebbi és legkomplexebb ökológiai gazdálkodási mód: az ökológiai úton még tovább megy, hangsúlyozottan és megvalósíthatóan olyan megoldásokat kínál, melyek a problémákat a keletkezésük gyökerénél oldja meg. A növények és humuszképzõdés és -regeneráció homeopatikus kezelésével és a kronobiológiai ritmusok messzemenõ figyelembe vételével igen jelentõs nemzetgazdasági elõnyöket hozhat. Az alkalmazott biodinamikus gazdálkodási módok nemcsak a terület ökológiai egyensúlyának megõrzését teszik lehetõvé, hanem a már valami miatt sérült területek regenerációja is lehetséges. Minden használt szer akár helyben is elkészíthetõ, csökkenti a gazdaságok és gazdák növényvédõ szerektõl való függõségét is, így abból a költségspirálból való kiszabadulást is lehetõvé teszi, mely miatt a mai konvencionális mezõgazdaság egyfajta ördögi körben van. Az elterjedtségük jó indikátor lehet az egyes országoknál a környezet és a gazdaság harmonikus együttmûködési szintjének meghatározásához. Az európai országokban a részarányuk még néhány százalék, egy 10%-os szint elérése már komoly célkitûzésnek számít (ld. Hollandia). Olaszországban az ökotermékek szervesen beépülnek a kereskedelmi forgalomba (Tutto Bio 2001), ahol az olasz bioszektor különbözõ területeirõl közölnek aktuális információkat 500 színes oldalon. Megalakították a biológiai gazdálkodást folytató gyümölcs- és zöldségtermesztõk nemzetközi szervezetét, az Agrobiotour-t, amely legfontosabb feladatának tekinti a regionális, helyi fejlesztést, az értékesítés, piacra jutás támogatását, hangsúlyozva a tipikus, regionális, tradicionális termékeket (Fruchthandel Magazin 2001. 2.sz.). Az Unióban a biogazdálkodás terén a sorrend: Olaszország, Németország, Spanyolország, Franciaország, de kezd felzárkózni Közép-Kelet Európa is, ahol dinamikus fejlõdés tapasztalható. Ezekben az országokban a helyi piac kialakulatlansága miatt fõként exportra termelnek, pl. Magyarország a biotermékeinek 95%-át exportálja (Fruchthandel Magazin 2001. 2 sz. ). A horvát országgyûlés is felismerte a biotermékek keresletének növekedését, és elfogadta az ország ökogazdálkodásának fejlesztésére tett törvényjavaslatot. „Jelenleg az ország 3,2 millió hektáros mezõgazdasági területébõl csak 12,5 hektáron folytatnak organikus gazdálkodást. Mindössze 16 gazdálkodó rendelkezik biotermelõi igazolvánnyal, míg pl. a szomszédos Szlovéniában ez a szám 600. Horvátország 1,2 millió kunát költött 2000-ben a környezet44 barát gazdálkodás terjesztésére.”
A jogi hálózat kialakításakor az egyenlõség biztosítása az elsõdleges cél. A természetjog jó alapot szolgáltat egy térségi öko-hálózat jogrendszerének biztosításához. A Magyar Nagylexikon meghatározása szerint„a természet örök rendjén alapuló és abból levezetett alapelvek, jogok és kötelezettségek összessége (ius naturae). Elfogadása .. egy örök, változatlan, helyes és igazságos, ezért magasabb rendû jog létezésnek elismerését jelenti” (Grandpierre, 2004, p. 239). A természetjog, mint tudományterület útmutatóként szolgál a jogi rendszerek fejlesztéséhez, hiszen itt fogalmazódik meg az ember és a természet már említett egylényegûsége, és megfelelõ érzékkel képes kezelni a fizikai és lelki bûneseteket, valamint az egyénen, a kisebb közösségeken, és a nagyobb közösségeken (pl. nemzet) esett sérelmeket is (Grandpierre, 2004, pp.238-241).
A rendszerbõl nyilvánvalóan származó fölösleg mértéke is kiszámítható, elõre tervezhetõ. A vidék egyszerûbb helyipénz-megoldással a kis és a nagyobb városokat csak a nemzeti valutában való értékesítéssel láthatja el. Rendkívüli fontossággal bírna egy olyan helyipénz-rendszer kiépítése, amely nem hagyná élelem és energia nélkül a 70-200 ezres lakosságú regionális központokat sem. Egy ilyen regionális helyipénz mûködtetése a régió ellátási rendszerének egyik kulcsproblémájára jelenthetne megoldást, azaz a helyi lakosok helyitermék-vásárlási hajlandóságára. Ennek a fontosságát és a rendszerben betöltött szerepét Suvák (2008) is hangsúlyozza. Olyan elméleti módszert dolgozott ki, amely ezt a vásárlási hajlandóságra vonatkozó mutatószámot már modellbe építve is kezeli. A probléma a közösségi és bizalomhiányos társadalomban van, ahol a fokozatosság elvébõl kiindulva elõbb a kisebb közösségekben alakulhat ki az a bizalomszint, amely az ilyen pénzrendszerek mûködtetéséhez szükséges. Ebbõl a szempontból javasolható elõbb a kisebb közösségek egyszerûbb helyipénz-rendszereinek a kialakítása, és majd a közösségek összekapcsolása történjen egy kistérségi, illetve késõbb regionális helyipénz-rendszerrel.
Nem feladata a tanulmánynak, hogy a regionális szint fölé menjen, ehhez nincs is meg a szerzõ megfelelõ ismerete. Egy-két gondolatot, amelyek a térségi öko-hálózatból következnek, azonban érdemes megfontolni – Minden olyan erõfeszítés, amely a régi rendszer visszaállítása érdekében történik, idõ- és pénzpocsékolás akkor, ha nem veszi figyelembe már az új struktúrához való alkalmazkodást. – A mozgástér biztosítása elsõdleges fontosságú. Az eddig emelt gátak lebontása lehet az elsõ lépés, tehát az egyének cselekvési lehetõségei elõtti akadályok lebontása (elsõsorban a civil szervezõdési formák elõsegítése révén). A kisvállalkozások számára emelt akadályrendszer (pl. az adók és a szabályozó rendszer által, ld. összefoglalva Szerb (2009)) megszüntetése, amely akadályrendszer kialakulásához az egész rendszer átfogó logikája vezetett. A mozgástér másik eleme az alapvetõ elemek, a föld és a víz hazai tulajdonlása. A föld esetén megoldás lehet a dániai megoldás, amikor csak az lehet földtulajdonos, aki már több éve ott él és mûveli is a földet, de 44 http://www.omgk.hu/pages/euag/EA0105/oko.html
jó ha figyelünk
külföldre is
21
–
– –
–
Mellár (2008) megoldásai is elõremutatóak. A víz esetén egyelõre a privatizációk megakadályozása elegendõ. Egyik esetben sincs helye a tõkeáramlás, nyereségesség, hagyományos értelemben vett hatékonyság szempontjainak figyelembe vételére, hiszen a szerepük sokkal alapvetõbb. Az országos pénzügypolitika alakítása érdekében a következõkre legyünk tekintettel: a pénz-gazdaság-pénz logikájának megfelelõen teljesen érthetõ a hitelpénz használata az állami bankjegykibocsátás helyett, hiszen így sokkal nagyobb összeg kerülhet a társadalomtól a bankrendszereket üzemeltetõkhöz45. A 2.2 fejezetben ismertetett helyzetben azonban az amúgy is ingatag nemzetközi pénzügyi helyzet alól kimehet a strukturális alapjait biztosító fosszilisenergia-rendszer, az ország anyagi helyzete a kamatprés következtében államcsõdhöz vezethet. Mindez azt sugallja, hogy érdemes akkor lépni, amikor még egy mûködõ rendszerrel dolgozhatunk. Ennek értelmében logikus lépés lenne a minél hamarabbi adósságvisszafizetés-felfüggesztés és az állami pénzkibocsátás visszaállítása.46 Amennyiben arra koncentrálunk, hogy újabb kölcsönöket tudjunk szerezni a megfelelõ pénzmennyiség biztosítása érdekében, akkor csak elodázzuk a döntést, és a jelentõsen magasabb kamatterhek felvállalása által megnehezítjük azt. A lassú leépülési folyamatot viszonylag hirtelen követi majd a kényszerû visszarendezõdés. Az önellátásra, öngondoskodásra való törekvés azért is lényeges, mert már a közeljövõben számolni kell a globális ellátó rendszerek zavaraival, és várhatóan azok a közösségek fognak hosszabb távon is boldogulni, ahol rendelkezésre állnak az alapszintû, helyi megoldások. Az országos és annál nagyobb szervezõdési formák elsõdleges feladata a kialakuló regionális rendszerek támogatása. Ennek értelmében a települési, kistérségi, regionális közösségek építsék be a saját rendszereikbe az állami, EUs szintû segítséget, és ne ezek a közösségek alkalmazkodjanak az – esetlegesen – érkezõ támogatásokhoz. A közösségeknek mindenféleképpen el kell indulniuk a lehetséges önfenntartási szint megvalósítása felé, nincs idejük sem várni a fentrõl jövõ segítségre. Ezért a megfelelõ összhang megteremtése az állami, európai szinten a regionális és kisebb rendszerekkel elengedhetetlen. Erre ismét kubai példa az, hogy a közlekedés megoldatlansága következtében) vidékre települt az orvosi ellátás és a felsõoktatás is, és fenntartották az ingyenes oktatást és egészségügyi ellátást – a túlélés biztosítása, a biztonságérzet növelése érdekében, ahol az erõs kapcsolati elemeket használták fel a rendkívül fontos gyenge kapcsolati elemek erõsítésére (Yoon-Choe, 2007). A kubai példa ezzel kapcsolatban az, hogy állami szinten elsõ szintû prioritást kapott az új típusú agrotechnikai fejlesztés (ld. a 3-as fejezet technológiával kapcsolatos részét). A kisebb városok megerõsítése jó eszköznek tûnik a folyamat erõsítése szempontjából. Közelebb vannak ahhoz, hogy visszaszerezzék a természeti gyökereiket, segítsenek a városokból a falvakba történõ migrációkban, biztosítsák a vidékrõl többnyire teljesen kivont szakemberek pótlását. Nagyobb esélyük arra, hogy a folyamatban aktívabban részt vegyenek. A hazai városok sikerességérõl írott tanulmány szerint a „kicsi városok sikeresek és fejlõdõképesek ,,mivel a rendkívül gyorsan változó globális és országon belüli folyamatokra rugalmasabban és gyorsabban képesek hatékony választ adni. A kisvárosok társadalma egységesebb, átláthatóbb, és a személyes felelõsség is erõsebb”. (Hajnal K. – Bugya T. 2006).
A térségi öko-hálózat, az itt felvázolt mûködési elveivel sok tényezõ automatikus kezelésére képes. A Mellár (2008) által javasolt megoldások közül pl. behatárolja azokat a területeket, ahova a külföldi tõke egyáltalán be akar jönni. A helyi pénz által mûködésbe hozott, belsõ keresletre támaszkodó gazdaság a foglalkoztatási szint szükségszerû növekedését vonja maga után, és önmagában a piaci védelem megfelelõ szintû biztosítéka. Mi történik akkor, ha az 1.1 pontban felvázolt civilizációs struktúra mégis talál magának kiutat, biztosítja a túlélését, és egy ország már elindított egy térségi öko-hálózati elveknek megfelelõ fejlesztési irányt? Minden békében töltött nap az elindulás után tiszta nyereségnek számít, be lehet fejezni az elindított folyamatokat, és az új rendszerbõl származó nyereség egyre nagyobb lesz.
45 45 Drábik (2009) azt az összeget, amellyel többet vállalt az ország 2007-ben az állami pénzkibocsátás helyett a kamattal terhelt hitelfelvétellel, a 15,530 milliárd forint adósságra 1,200 ezer milliárd forintra becsüli. Amikor pénzszûkében van egy ország, minden apróságra gondolni kell … 46 46 Az állami pénzkibocsátás ellen szól mindenképpen a megélt szocializmus parancsuralmi rendszere, amikor semmilyen beleszólása nem volt a civil társadalomnak a közügyekbe való beleszólásba. Ilyen körülmények között félõ, hogy pl. egy autópálya-építés során ugyan megspóroljuk a kamatot, de cserében a többszörösébe fog kerülni maga az autópálya. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi helyzet szerint is többszörösébe kerül az autópálya építése, és ráadásul mindezt hitelpénzbõl valósítjuk meg, így látható, hogy nem ez az igazi döntési tényezõ, hanem inkább a civil felügyelet jelenléte illetve hiánya.
22
jó ha figyelünk
külföldre is
– a nyugati civilizáció bukása – » KOLUNDZSIJA GÁBOR ELSÕ RÉSZ „Odafenn az óriási üvegkupola, tekintélyes tölgyfaburkolat a falakon, pompás kovácsoltvas szalagékítményes balusztrádok, és minderre egy valószínûtlen falióra tekint alá, amelyet két bronz nimfa ékesít jelképesen: a Tisztességet és a Dicsõséget ábrázolva, amint megkoronázzák az Idõt.” Ezt a fényûzõ miliõt már ne keressük, mert mindez a Titanic pompázatos elõcsarnokát ékesítette. Mi az idõ? Nyelvünk bölcs. Az idõ régiesen: üdõ. Ez az üdvre, az üdvtörténetre, tehát a Teremtõ tervére utal. A Tisztesség és a Dicsõség a Teremtõ tervét koronázza meg. A Titanic katasztrófája a nyugati civilizáció bukásának elõhírnöke volt, csak meg kell érteni az üzenetét. *** A Titanic elsüllyedése az egyik legismertebb hajókatasztrófa, ezért az elõzményekkel itt nem foglalkozom, csak magával az – elsõ és utolsó – útjával. Az eseményeket Walter Lord A Titanic pusztulása címû dokumentumértékû könyvét alapul véve idézem. Az út célja New York, az Újvilág kapuja és igazi fõvárosa. Átkelés a nagy vízen az új világba: beavatás és átváltozás, az Új ember megszületése. Igaz ez az egyes emberre és az egész emberiségre is. Jelen írás errõl a nagy beavatásról és átváltozásról szól. „Új bort nem töltenek régi tömlõkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlõk, a bor kiömlik, s a tömlõk is tönkremennek. Az új bor új tömlõbe való, akkor mindkettõ megmarad.” (Mt 9,17) Történetünk ott kezdõdik, hogy a hatalmas – 270 méter hosszú, 66 ezer tonnás – hajó 1912. április 10-én déli 12 órakor – a katasztrófa elõtt négy és fél nappal, pontosan 107 órával és 40 perccel – kifut a southamptoni kikötõbõl. Elindulás után rögvest hajszál híján összeütközött egy másik hajóval, a New York nevû amerikai óceánjáróval. Hét órával késõbb kikötött Cherbourgban. Utasokat vett föl, majd este 9-kor továbbindult. Másnap, déli fél egykor horgonyt vetett az írországi Queenstownban. Ott további utasokat és postát vett fel, majd másfél órával késõbb, április 11-én 14 órakor elindult New York felé. Az elsõ indulástól számítva 26 óra telt el. Ez az elszakadás idõszaka, elkülönülés a Világ rendjétõl. Megkezdõdik az átkelés, megkezdõdik a Lélek sötét éjszakája. A hajó április 14-én vasárnap este 11.40-kor ütközött jéghegynek. Az ütközés tehát három és fél nap, pontosan 81 óra 40 perc múlva történt meg. A katasztrófa azért következett be, mert a Titanicot elsüllyeszthetetlennek tartották. A jelenlegi világrendet is öröknek, megdönthetetlennek láttatják velünk. Az ütközés napján, április 14-én számos figyelmeztetés érkezett a többi hajótól, jégveszélyt jelezve. Az elsõ jelentések déli 1 óra 40 körül érkeztek, tíz órával az ütközés elõtt. Este 7.30-kor jött az újabb jelzés, 4 óra 10 perccel az ütközés elõtt. Ekkorra besötétedett, a hajó a továbbiakban már sötétségben rohan tovább. A hajóstársaság elnökének erõszakos követelésére mégsem csökkentették a hajó sebességét, hogy már az elsõ úton megkaphassák a leggyorsabb óceánjárót illetõ kék szalagot. Újabb jelentés érkezett 9.40-kor, két órával az ütközés elõtt. Végül 11 órakor jött az utolsó figyelmeztetés, amit – a többihez hasonlóan – figyelmen kívül hagytak, 40 perccel a katasztrófa elõtt. A tõke mohósága és agresszivitása viszi pusztulásba a világot. *** Az óriás hajó 22,5 csomós (41,7 km/óra) sebességgel rohan a jeges óceánon a dermesztõen sötét holdtalan éjszakában. Rohanás: a végletekig felpörgetett anyagi világ. Sötétség: a varázslat következménye, jó ha figyelünk
külföldre is
ami elfordított minket a kiáradó szellemtõl, és a teremtett Világ világosságától. Az utasok többsége és a személyzet nagy része is alszik. Az alvás az öntudatlan, tudatlan állapot jelölõje. Éjfél elõtt vagyunk (a legsötétebb idõszak). Az õrszem (kutató, aki a szellem sötét éjszakájában látni, elõrelátni próbál) észreveszi a jéghegyet. Jég: az élettelen kristályvilág megjelenítõje. Azonnal jelez a hídra. Vészjelzés a tudomány részérõl. Az ügyeletes tiszt jobbról akarja kikerülni a jéghegyet. Elõbb élesen jobbra, majd erõsen balra kormányoztat, közben hátramenetbe állíttatja a gépeket. Az óriás hajó azonban nyílegyenesen rohan tovább. Késõn jött kétségbeesett irányváltó manõverek, a tehetetlenség túl nagy, a beavatkozáshoz nincsenek megfelelõen erõs eszközök. 37 másodperc telik el, végül a hajóorr az utolsó pillanatban lassan balra fordul. A beavatkozás ellentmondásos, a mechanizmus kiszámíthatatlanul viselkedik. Az õrszemek úgy látták, hogy hajszálon múlt, de megúszták. A kutatók úgy látják, hogy a helyzet megoldódott. A jéghegy mintegy 300 láb (90 méter) hosszan felhasította a hajó jobb oldalát. A civilizáció a maga által teremtett élettelen kristályvilággal ütközik, elháríthatatlan környezeti katasztrófa képében. A hajó sebességét alapul véve ez 7,77 másodperc alatt következett be. Az utasok – a helyzetüktõl függõen – ezt súrlódásként, remegésként, zökkenésként, rázkódásként érzékelték. Az orrtõke közelében elhelyezett fedélközi utasok és a kazánházakban szolgálatot teljesítõk számára azonban fülsiketítõ recscsenés volt. Pusztító földmozgások vezetik be a katasztrófát.
A rekeszzáró ajtókat leengedték, de hiába. Rekeszzáró ajtók: a negatív hatások lokalizálásának irreális szándéka. A víz özönlik be a hajó jobb oldalán. Víz: az élet és a halál jelölõje is. Hajóba beömlõ víz: a Föld mûködési rendszerének végletes felborulása, és az ennek következtében bekövetkezõ kivédhetetlen természeti csapások, amelyek egymás után teszik tönkre a mechanizmus részeit. A csapások között a vízzel való elárasztás valóságosan is megjelenik: a globális felmelegedés következményeként az emelkedõ tengerszint alacsonyan fekvõ területeket és kikötõvárosokat veszélyeztet, a szárazföldek belsejét pedig egyre pusztítóbb árvizek sújtják. A gépeket leállították. A gazdaság motorja leáll. Mintha mi sem történt volna, az utasok tovább aludtak, a fent lévõk folytatták a társasági életet: beszélgettek, iszogattak, kártyáztak. Még vicceltek is: dobálóztak a hajóba esett jéggel, szuvenírként mutogatták, vagy abból kértek az italukba… A „buli” megy tovább. Az õrszemek is folytatták a szolgálatukat. Folytatják tovább a megfigyelést, a kutatást – értelmetlenül. 23
Néhány utas felébredt, és az utaskísérõktõl (közszolgálatot ellátó személyek) érdeklõdött, hogy mi történt. Õk persze nem tudtak semmit. Egy vegyes társaság véletlenszerûen összeverõdött az utasokból, próbálták kideríteni a váratlan csend okát, ami minden zökkenésnél jobban nyugtalanította õket. Civil kezdeményezések. Kimentek a fedélzetre, de maguk sem tudták, hogy mit keressenek. Mindenféle álhíreket találtak ki (egy sem volt igaz). Néhányan észlelik, hogy baj van, de nem tudják, hogy mi a való helyzet. Egy darabig céltalanul õdöngtek a fedélzeten, vagy a korlátnál állva meredtek az éjszakába, valami jelét keresték, hogy mi a baj. A hajó állt, de egyébként minden normálisnak látszott. Egy idõ után inkább bementek a melegre, csatlakoztak az A fedélzet pompás elõcsarnokában összegyûlt többi utashoz. Civil szervezetek kapcsolatfelvétele, összefogása. A fûtõket az elárasztott kazánházakból felhívják a csónakfedélzetre, majd visszarendelik õket. Céltalanul járkálnak, nem tudják, mi a lenne feladatuk. Vészhelyzetben az irányítás akadozni kezd, egymásnak ellentmondó parancsok. Más fûtõk pokoli hõségben, nehéz és veszélyes munkával kioltják a kazánokban a tüzet, hogy megelõzzék a robbanást. A lent lévõk életük kockáztatásával próbálják meggátolni, hogy a már használhatatlan gépezetek még nagyobb bajt okozzanak. Fent még senki sem tudja, hogy mi a helyzet, amikor a víz öt perc elteltével elönti a postát. Mi a posta? Értékesnek tartott papírok, azaz: értékpapírok. Ezek úsznak el elsõként. A tisztviselõk erre a postazsákokat felhurcolják egy szinttel följebb. Az érdekeltek nagyszabású intervenciója, mentõakciója az értékpapírok védelmében. Újabb öt perc sem telik bele, és a víz már azt is veszélyezteti. Újabb, ezúttal kivédhetetlen válság. A tisztviselõk erre elhagyták a postát, és följebb mennek a „biztonságba”. Ki-ki maga menti, ami menthetõ. Tíz perc elteltével a víz kezdi elárasztani a legmélyebben fekvõ szálláshelyeket. Megjelennek az elsõ menekülõk. A rádiósokat közben teljesen lekötik az utasok közleményei. Az ismétlõdõ jégjelentések csak zavarták a rengeteg üzenet küldését. A közelben álló Californian rádiósát elég barátságtalanul elhallgattatták, ezért õ, mikor lejárt a szolgálati ideje, lezárta a készüléket. A saját kedvére nem folytatta a rádiózást, mivel fáradt volt, és különben is elég nyersen rászóltak. A készüléket még a hajó egy fiatal lelkes tisztjének érdeklõdésére sem kapcsolta be. Az éter értelmetlen locsogás-fecsegéssel van tele, az érdemi közléseket elhallgatják. A figyelmeztetéseket félresöprik, a figyelmeztetõket elhallgattatják. *** A kapitány tapasztalt öreg tengeri medve. Ezt az átkelést szánja az utolsó szolgálatának, utána nyugdíjba készül. A jutalomjáték tragédiába fordul. Az ütközés zajára azonnal a parancsnoki hídra siet. Elküldi az egyik tisztet, hogy tartson gyors szemlét az egész hajón. Rapid szakértõi vizsgálódás. Az nem megy le a hajófenékbe, csak végigmegy a fedélközön és pár perc múlva jelenti, hogy sérülésnek semmi nyoma. A kezdeti felszínes vizsgálat során még a szakértõk sem látják át a helyzetet. A kapitányt ez nem nyugtatja meg, Edward Smith, a Titanic kapitánya megint elküldi a tisztet, hogy keresse meg a hajóácsot. A tiszt a létrán leereszkedve beleütközik a felfelé rohanó hajóácsba, aki jelenti neki, hogy rohamosan árad be a víz. Nyomában az egyik postaalkalmazott, aki jelenti, 24
hogy a postahelyiség is gyorsan telik vízzel. A mélyebb vizsgálódás nyomán kiderül a súlyos baj. A hajót üzemeltetõ White Star Line hajóstársaság elnöke is az utasok között van. Õ is a hídra siet. A kapitány tájékoztatja, hogy a hajó valószínûleg komolyan megsérült. A nagytõke tudomást szerez a szerencsétlenségrõl. A kapitány ezután üzen a hajógyár igazgatójának, aki a hajó építését irányította, és szintén jelen van ezen az elsõ úton. A mérnök a kabinjában van, munkájába mélyed, a menet közben felmerült javítások, átalakítások terveit készíti. Így nem is észleli az ütközést. Tovább készülnek a különféle „fejlesztési” tervek, mintha mi sem történt volna. A kapitány és a konstruktõr kettesben bejárják a hajót. Az érdemi vizsgálódás a legszûkebb csúcsvezetõi körben zajlik le. A személyzeti lépcsõn mennek le, hogy minél kisebb feltûnést keltsenek. A tömegtájékoztatás kizárása az érdemi információktól. Bejárják az egész hajót. Visszafelé átvágnak a felsõ fedélzet pompás elõcsarnokán, amit ekkorra zsúfolásig töltenek meg az ideges utasok. Hatalmas tömegdemonstrációk a hatalmi központokban. Semmit sem közölnek velük. Az információkat továbbra is visszatartják. A személyzet egyes tagjai már figyelmeztetik az utasokat. Kiszivárogtatott hírek. A személyzet más tagjai azonban letagadják a baj tényét. Félrevezetõ közlemények. A fedélközi utasok szállásai az alsó fedélzeteken helyezkedtek el. Elmaradott térségek. Õk már látják, hogy komoly a baj. A szolgálati átjáró megtelik csomagjaikat cipelõ emberekkel, akik lökdösõdve, egymást taszigálva a hajó tatja felé törtetnek. Az utak zsúfolásig tele menekülõkkel, akik a vélt biztonságba igyekeznek. Balesetek, atrocitások. Egyesek úgy érzik, mintha a hajó kezdene elõredõlni, de olyan hihetetlennek tûnik, hogy nem mernek szólni róla. Akinek mégis szólnak, az közli, hogy a hajó elsüllyeszthetetlen. Nem akarják elhinni. Struccpolitika. A fedélközi utasok egy része közben jégfocizik. Haláltánc. A kapitány és a mérnök visszatér a hídra. Számvetést végeznek, és szembesülnek azzal, hogy a hajó menthetetlenül elsülylyed. A kapitány 12 óra 5 perckor, 25 perccel az ütközés után kiadja a parancsot, hogy készítsék elõ a mentõcsónakokat és sorakoztassák fel az utasokat. Döntés rendkívüli állapot bevezetésérõl. A kapitány bemegy a rádiósokhoz, és közli, hogy jéghegybe ütköztek, de még nem ad utasítást a vészjelek leadására. Kapcsolattartó személyekkel (diplomaták) bizalmasan közlik, hogy mi történt. Néhány perc múlva a kapitány utasítja a rádiósokat a vészjelek leadására. A rádiós 12.15-kor elkezdi küldeni a segélykérõ jelzéseket. Külsõ segítségkérések diplomáciai úton. A személyzet hitetlenkedve, sõt viccelõdve fogadja a kiürítési utasítást. Egy darabig még a hatóságok munkatársai sem veszik komolyan a katasztrófát. Viccek keletkeznek, karikatúrák jelennek meg. Csak határozott parancsra engedelmeskednek. Nehezen mozdul meg a gépezet. Az elsõ osztályú dohányzóban ezenközben – semmirõl sem tudva – tovább folyt a bridzsparti. A gazdagok tovább folytatják addigi életmódjukat, mintha mi sem történt volna. Végül egy hajóstiszt udvariasan közli velük, hogy bajban vannak. Általános riadó nem volt, az utasok és a személyzet nagy része személyes közlések útján ismeri meg a helyzetet. A hír így is gyorsan végigfut az óriás hajón. Nem mernek mindenkit egyszerre mozgósítani, mert az megbénítaná a mechanizmust. Olyan utas is akadt, aki kérlelésre sem nyitotta ki a kabinja ajtaját. Egyesek ellenállnak a kiürítési parancsnak. Egy ajtó beszorult, mire néhány utas betörte, hogy a bennrekedt férfit kiszabadítsa. Erre egy dühös steward azzal fenyegetõzött, hogy New Yorkban mindannyiukat letartóztatják, mert kárt okoztak a társaság vagyonában. Évekkel késõbb sokan még mindig nem tudják, hogy veszendõben lévõ vagyon helyett az embereket kell menteni. Az utasok egy része kapkodva, más részük ráérõsen készülõdik. Ki-ki mást tart fontosnak magával vinni, valaki az ékszereit, más a bibliáját. Egyesek komoly értékeket hagynak a kabinjukban tudatosan. A gazdag hölgyek nagy része azonban kikéri a széfbõl az ékszereit. Sokféleképpen reagálnak az emberek az addigi életmódjuk gyöjó ha figyelünk
külföldre is
keres megváltozására. Egyesek a vagyonukat hátrahagyják, szétosztják, a többség azonban megpróbálja átmenteni azt is. Fönt a fedélzeten összeterelt embertömeg, nagy zûrzavarban, a legkülönbözõbb öltözékekben. Különbözõ felfogású emberek kerülnek véletlenszerûen egymás mellé. A helyzet a harmadik osztályon a legzavarosabb, mivel a nem házas férfiakat és nõket a hajó két végében szállásolták el. Most az orrban elhelyezett férfiak a tat felé igyekeznek a zsúfolt folyosón, hogy összetereljék rokonaikat, ismerõseiket. Az emberek a rokonaikhoz, ismerõseikhez igyekeznek. Tömeges népvándorlás, óriási dugók. Futkosás, hangok zûrzavara (kapkodás, hírdömping). Kint a kemény hidegben és a barátságtalan sötétségben nagy a tolongás. Az életszínvonal leesik. A zsúfolt táborokban, várótermekben az életfeltételek radikálisan leromlanak. Ösztönszerûen mindenki az osztályának megfelelõ fedélzetre igyekszik. Még itt is elkülönülnek. Nyugodtan várják az utasításokat, vagy inkább bizakodó hangulatban. Egyeseknek még viccelõdni is van ereje. Nincs pánik. Amíg az utasok várakoztak, beszélgettek, tréfálkoztak, a legénység elfoglalta a helyét. A csónakfedélzet megtelt matrózokkal, pincérekkel, kazánfûtõkkel, szakácsokkal. Általános mozgósítás. Két tiszt alaposan elkésett. Az ötödik tiszt átaludta az ütközést, a második tiszt hallotta, de miután nem volt szolgálatban, jobbnak vélte a kabinjában maradni, ahol megtalálhatják. Végül csak az ütközés után 40 perccel riasztották. A vezetõk egy részénél sokáig fennmarad a tudatlan állapot. Más vezetõk pedig központi utasításra várva jókora késéssel cselekednek. Mindent egybevetve a mentõcsónakokban összesen 1178 férõhely volt, a hajón ellenben 2207 fõnyi utas és személyzet tartózkodott. Az utasok közül senki sem tudott errõl, a személyzet tagjai közül is kevesen. Az utasok tehát nyugodtan várakoznak a fedélzeten, nem félnek, bár nem tudják mire vélni a dolgot. Az emberek bíznak, nem tudják, micsoda áldozat készülõdik. ***
Az elsõ csónakot 12.45-kor, az ütközés után 65 perccel eresztik le. Ezt az elsõ tiszt vezényelte, de a hajó fõtisztje akadályozta a munkát, ezért kétszer is kénytelen volt a kapitányhoz fordulni. A vezetõk közötti ellentétek hátráltatják a mentést. Az elsõ csónakokat a sétafedélzet szintjéig engedték, hogy az utasok onnan szálljanak be. Az oda vezetõ ajtók és az ablakok azonban le voltak zárva. Valakit leküldtek, hogy nyissa ki az ablakokat, az elsõ tiszt pedig ezalatt a tathoz ment, hogy az ottani csónakok eresztését vezényelje. Irányítási hibák. Elõször a nõket és a gyermekeket engedték a csónakokba. Nem mondhatni, hogy a tisztek felszólítása lelkes fogadtatásra talált volna a körükben. Többen is úgy vélték, hogy a szépen kivilágított óriás hajón nagyobb biztonságban vannak, mint az apró csónakokban. Csónakra szállás: a technikai civilizáció megszokott életmódjának elhagyása. Vonakodva szálltak be, sõt akadt, aki ezt kereken megtagadjó ha figyelünk
külföldre is
ta. Az elsõ csónakok megtöltése így nehézségekbe ütközött, némelyiket félig üresen eresztették a vízre. Ennek nagy ára volt: még a lehetségesnél is kevesebben menekültek meg. Az emberek egy része még mindig nem hiszi el, hogy a régi világnak vége. Ezt az érzést a zene is erõsítette. A karmester összeszedte a zenészeit és vidám ragtime-ot vezényelt, mintegy megnyugtatásul a csónakra várakozóknak. Mûködik a szórakoztatóipar. A hajóstársaság elnöke beavatkozott a csónakok eresztésébe. A nagytõke kézivezérlési akciói. Ezt az érintett tisztek visszautasították. Akik tudták, hogy kirõl van szó, a lélegzetük is elállt: ennek következménye lesz, ha megérkeznek New Yorkba. Mert ezt még ekkor is majdnem mindenki biztosra vette. A legrosszabb esetben mindenkit átszállítanak más hajókra. Az áldozatok még nem tudják, hogy azzá válnak. A fedélzetmester a hajó tatjánál még mindig fel-alá járt, õrséget tartott. Nem találkozott senkivel, nem is hallott semmit, amióta, több mint egy órája a jéghegy elsuhant mellettük. Éppen ezért csodálkozva látta, hogy a hajó jobb oldalán mentõcsónak úszik a vízen. Telefonált a hajóhídra: tudják-e hogy a vízen van egy csónak? Egy hang csodálkozva kérdezte: ki beszél. Megmondta a nevét, mire a „híd” elismerte, hogy bizony, megfeledkeztek róla. Õ volt az utolsó ember, aki még nem tudta, hogy mi a helyzet. Utasították is, jöjjön fel azonnal a hídra és hozzon magával rakétákat. Már-már humoros, hogy egyes kutatók – akik ezenközben bõszen vizsgálódnak tovább – realizálják utoljára, hogy mi történt. Úgy kell nekik megmondani, hogy hagyják már abba a vizsgálódást, végezzenek valami hasznosabbat. A hajó építõje ellenben nagyon is tisztában volt a helyzettel, és ezt egyeseknek bizalmasan el is mondta, hozzátéve, hogy ne terjesszék, nehogy pánik törjön ki. A teljes igazságot elõször ismerõsök, bennfentesek ismerhetik meg. Az 5-ös számú kazánházban látszólag rendben mentek a dolgok. A tüzeket kioltották, a szivattyúkat beindították. Ennek érdekében eltávolítottak a padozatban egy csatornafedelet. Gomolygott a gõz, az emberek homályban dolgoztak. Az egyik gépész belelépett az aknába és eltörte a lábát. A többiek felemelték és lefektették. Negyedóra múlva átszakadt a válaszfal, és a tengervíz dübörögve betört. A csapások az izolálni szándékozott területekre is betörnek, radikális hirtelenséggel. A két ottmaradt gépész gyorsan felment a mentõlétrán, sérült társukat pillanatok alatt elnyelte az áradat. Õ az elsõ halálos áldozat. A lent szolgáló emberek életük árán is kitartanak a helyükön az utolsó pillanatig. Közben a vészjelzések eljutottak számos hajóra, sõt a szárazföldre is. Az egész világ lélegzetvisszafojtva várta a fejleményeket. Egyedül a mindössze tíz mérföldre, tehát látótávolságon belül tartózkodó Californian nem sejtett semmit. Az egyik tiszt megpróbált morzelámpával kapcsolatot teremteni vele. Egy alkalommal mintha válaszjelzéseket észlelt volna, de nem tudta értelmezni. A Californian egyik hajósinasa távcsövön észlelt is valamit, megpróbált válaszolni, de hamarosan feladta. A hír mindenhova eljut, kivéve azt, aki még idõben segíthetne. A vészjelzések közben folyamatosan mentek. A rádiós az addig szokásos CQD jelzéseket adta, de 12.45-kor leadta az éppen akkor elfogadott új nemzetközi segélyhívó jelet, az SOS-t. Ez volt az elsõ SOS jelzés, amit óceánjáró valaha is használt. A szükséghelyzet új módszereket hív elõ. Ugyancsak 12.45-kor lõtték fel az elsõ rakétát. A Californian egyik tisztje ezt észleli. Különös, gondolta, hogy egy hajó éjjel rakétákat lõ fel. A sors üstdobjainak pergése hallatszik. Sokan csak ekkor realizálják, hogy igazán komoly baj van, és olyan sürgõs segítségre szorulnak, hogy vészjelzéseket adnak minden hajónak, amely a közelben van. Vége szakadt a tréfálkozásnak, tétlenségnek. Most válik csak mindenki számára nyilvánvalóvá a végveszély. Az emberek nagy része ekkor ébred fel, ekkor tudatosítja a helyzetet. *** 25
Voltaképp búcsúzkodásra sem maradt idõ. A férfiak egy része nyugtatja feleségét, hogy szálljon csak be a csónakba. Pusztán formaság, hogy a nõké és a gyerekeké az elsõbbség. Ez egy pompásan felszerelt hajó, mindenkit megmentenek. Az emberek egy része még mindig bízik a mechanizmusban. Más férfiak érzik, hogy utoljára látják a feleségüket, anyjukat, gyermekeiket, de nem mondják ki. Miután átsegítették õket a mentõcsónakba, visszalépnek a fedélzetre. Akad több igazi gentleman, akik önzetlenül segít egyedülálló hölgyeknek a menekülésben, majd marad. Az asszonyok egy részét így is erõszakkal kell a csónakba tuszkolni. Vannak asszonyok, akik még erõszak hatására sem hagyják magukra férjeiket. Megrázó jelenetek. Tömeges önfeláldozás más életek mentése érdekében. Miközben egymás után eresztik le a mentõcsónakokat, a fedélzet egyre jobban megdõl. Azokon is nyugtalanság vesz erõt, akik eddig higgadtan viselkedtek. A katasztrófa növekvõ árnyéka egyre elviselhetetlenebbül nyomja a lelkeket. Egyesek, akik mindenüket a kabinban hagyták, most meggondolják magukat, és lemennek az értékeikért. Alkalmasint nagyon kellemetlen meglepetésben van részük: a kabinjuk vízben áll, vagy a hajópincérek a fosztogatók ellen bezárták. Intézkedések a pusztuló vagyon védelmére. Fogytán az idõ, de egyes nõk szerfölött szeszélyesen viselkednek, késleltetve a csónakeresztést. A hajó konstruktõre egyik csónaktól a másikhoz megy, sürgetve a nõket, hogy ne habozzanak, siessenek, ne válogassanak a csónakok között. A menekülés nem társasutazás. Egyéni igényeknek nincs helye. Minden olyan sürgõs volt – és olyan nagy volt a nyugalom –, hogy idõpocsékolásnak tûnt a lõfegyverek elõkeresése. A hajó tisztjei mégis átvesznek egy-egy revolvert. A fegyvereket kiosztják, de nincs még lõparancs. A fedélzetmester újabb és újabb rakétákat lõ fel. A kutatók már folyamatosan vészjelzéseket adnak. A hajó francia éttermének fõpincére maga volt a megtestesült nyugalom. Amint magányosan állt a csónakfedélzeten, a méltóság szobrát mintázhatták volna róla: cilindere egyenesen ült a fején, a kezében sétapálca, karján gondosan összehajtogatott tweedtakaró. Ez az elegáns úr azonban magára hagyta embereit, a pincéreket, akik el sem jutottak a csónakfedélzetre, így esélyük sem maradt: mind egy szálig elpusztultak. „Jaj nektek farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülrõl szépnek látszanak, de belül tele van a halottak csontjaival és mindenféle undoksággal. Így ti is kívülrõl igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.” (Mt 23,27) Sorsát így sem kerülhette el: a csónakfedélzetig õ ugyan eljutott, de csónakba már nem. Fõnökök és beosztottak: egyek lesznek a halálban. A süllyedés gyorsabb lett, a helyzet egyre zavarosabb. Egyes nõk elesnek a csónakba való beszállásnál, van, akit úgy kell kihúzni a vízbõl. Mások elvesztik a fejüket, és hisztérikus jeleneteket rendeznek. Van, aki könyörög, hogy ne kelljen beszállnia, mert fél a csónaktól. Lesz sírás-rívás, fogak csikorgatása. Az a terv, hogy a csónakokat az alsóbb sétányokról töltsék meg, teljes kudarcot vallott. Az oda nyíló ajtókat ugyanis nem nyitották ki. Azok a csónakok, amelyeknek várakozniuk kellett volna az alsóbb szintekrõl beszállókra, sorra eleveztek. Akiket tehát ide küldtek le, hoppon maradtak. A tapasztalt matrózok hiánya csak növelte a zûrzavart. A korábban indított csónakokra ugyanis már beosztották a legjobb tengerészeket. Akadozó irányítás, növekvõ káosz. Hat matróz életét vesztette: õket leküldték, hogy nyissák ki az alsó sétafedélzet ajtóit, de nem tértek vissza többé. Valahol csapdába estek odalenn. A mentés érdekében kiküldött képviselõk halálos veszedelemben forognak. A hajó bal oldalán egyetlen férfiutasnak engedték meg, hogy csónakba szálljon, õt is azért, mert csak egy matróz ült benn. Jobban jártak azok a férfiak, akik a hajó jobboldalán gyülekeztek, közülük többek is beszállhattak, sõt egy dúsgazdag férfi magával vi26
hette pincsijét és egyiptomi szolgáját is. Korántsem egyenlõ az elbírálás. Sok múlik a szerencsén és a kapcsolatokon. Úgy látszott, hogy a hajó orránál nem is maradt több utas. A közelben lévõ csónakok elmentek, a tömeg a tat felé tódult. Az 1-est – amelyben negyvenen fértek volna el – 12 emberrel eresztették le. Elképesztõ hanyagságok miatt még annyi embert sem mentenek meg, amennyit lehetne. *** Lent, a harmadosztályon tartózkodtak azok, akik az 1-es közelébe sem férhettek. Férfiak és nõk tömege nyüzsgött a fedélköz fõ lépcsõházának alján, egészen a hátsó E fedélzetig. Ott szorongtak azóta, amióta a szobapincérek felkeltették õket. Eleinte csak nõk és házaspárok vártak a sorsukra, de azután férfiak érkeztek elölrõl, a szolgálati átjárón át, csomagokat cipelve. Most itt zsúfolódtak össze – lármás, nyugtalan csoport, inkább raboknak látszottak, mintsem utasoknak, a börtönszerû alacsony mennyezet alatt, a meztelen villanykörték fényében, a fehérre mázolt falak puritán elõterében. Az alacsonyabb szintekre szorult magára hagyatott tömeg. 12.30-kor, az ütközés után 50 perccel érkezett a parancs, hogy a fedélközi nõk és gyermekek menjenek fel a csónakfedélzetre. Reménytelen dolog lett volna elvárni tõlük, hogy kiismerjék magukat a folyosók útvesztõjében, ahol az ajtókat rendes körülmények között amúgy is zárva tartották a harmadosztály elõl. Hol vannak már a rendes körülmények… De tovább mûködnek a szokások. Ezért úgy döntöttek, hogy kis csoportokban felkísérik õket. Nem volt könnyû velük elindulni. A nõk egy része nem akart menni, egyes férfiak meg követelték, hogy mehessenek, de errõl szó sem lehetett. Kiélezõdõ konfliktusok. Hosszú, bonyolult úton jutott fel két csoport a csónakokhoz. Hosszú menetelés az életbe. Mihelyt azonban odaértek, a fedélköziek máris kezdtek visszaszállingózni a hajó belsejébe, a melegre. Az emberek egy részét nem lehet megmenteni, annyira ragaszkodnak a megszokott életükhöz. A fedélközi utasok élelmesebb részének valahogy sikerült feljutnia a felsõ fedélzetre. Most ott várakoztak, de nem volt senki, aki segítsen nekik. Magukra hagyott áldozatok. Voltak, akik a zárt ajtók miatt zsákutcába jutva kétségbeesésükben a legénységi riadólétrán másztak fel. Beszivárgások a zöldhatárokon át. Feljutva meglátták a fényesen kivilágított elsõ osztályú éttermet. Megcsodálták a másnapra elõkészített pompás, ezüsttel és porcelánnal terített asztalokat. A fejlett országok káprázatos gazdagsága. Volt, aki be akart mászni az ablakon, de a társa figyelmeztette, hogy a hajótársaság még megfizetteti vele a kárt. A vagyon szent és sérthetetlen – mindvégig. Ismét mások dörömböltek a lezárt csapóajtókon, azt követelve, hogy engedjék át õket. Egyes ajtókat feltörtek, és sokan benyomultak az elsõ osztályra. A határokra óriási tömeg zúdul, a gazdagabb országokba bebocsátást követelve. Egyes határokon erõszakosan átnyomulnak. jó ha figyelünk
külföldre is
Egy másik átjáróban az õr feltartóztatott három ír lányt. Ekkor odaérkezett egy földijük, maga is fedélközi utas, izmos férfi, aki dörgõ hangon ráordított az õrre, hogy engedje át a lányokat. Kiderült, hogy puszta hangerõvel is csodát lehet tenni, mert a lányok nagy meglepetésére a matróz beengedte õket. Bátor, határozott fellépéssel életeket lehet menteni. A fedélköziek céltalanul bolyongtak a hajón. Egyesen a kabinjukban maradtak, és ültek csüggedten. Reményvesztettség. Mások a harmadosztályú társalgóban ültek, az írek rózsafüzért imádkoztak. Az emberek a valláshoz fordulnak. Odalenn a gépteremben senkinek sem jutott eszébe, hogy menekülni próbáljon. Ezek a hõsök minden erejüket megfeszítették, hogy fenntartsák a gõznyomást, biztosítsák a világítást, hogy mûködjenek a szivattyúk. A veszélyeztetett helyeken a tüzet oltották a kazánokban, hogy ha betör a víz, ne következzen be robbanás. Amikor végül is megjelent a víz, még gyorsabban dolgoztak, és csak akkor adták fel, amikor az már térdig ért. Önfeláldozó kitartás a közszolgáltatások fenntartására. A szellem embereinek – akik legalulra szorultak – heroikus küzdelme a tudás fényének õrzésére. *** A csónakokból minden szem a Titanicra tekintett. Magas árbocai, négy óriási fekete kéménye feketén rajzolódott ki az éjszakában. A kivilágított sétafolyosók, az ablakok sárgán fénylõ sora, rengeteg ember a korlátok mentén. A csónakokból jól lehetett hallani a ragtime ütemeit az éjszaka csendjében. Hinni sem akarták a menekülõk, hogy végveszélybe került az óriás, és mégis: õk kint vannak a tengeren, a gigász orra pedig mind mélyebben merül a vízbe. A ragyogóan kivilágított, az orrától a végéig fénylõ hajó olyan volt, mint egy születésnapi torta, amikor a hõségben kezd összeroskadni. A civilizáció díszletei még állnak, de jaj annak, aki köztük marad. A közelben álló Californian fedélzetén számolják a Titanic vészrakétáit. Egy órakor lövik fel a hatodikat. 1 óra 10-kor, másfél órával az ütközés után a második tiszt jelentést tesz errõl a kapitányának. A kapitány azt tanácsolja, hogy adjanak le továbbra is lámpajeleket: mi a baj? A közeli segítség lehetõségének elmulasztása elavult módszerek erõltetése miatt. Valamivel késõbb távcsövön észlelik, hogy a Titanic mintha megdõlt volna, sõt az oldalsó piros jelzõlámpa is eltûnt. Ezt némileg furcsállják, de különösebb izgatottság nélkül. A katasztrófát a média egyenesben közvetíti. Fél kettõ körül az egyik tiszt kinyitotta az elsõ osztályhoz vezetõ ajtókat, és a fedélközi nõket és gyermekeket a csónakfedélzetre parancsolta. Az elmaradott térségben élõ menekültek egy részét beengedik a fejlett országokba. A fedélzet még inkább megdõlt, sõt csúnyán lej-
jó ha figyelünk
külföldre is
tett bal felé, ezért 1 óra 40-kor, az ütközés után két órával a fõtiszt mindenkit a jobb oldalra vezényelt, hogy helyrebillentsék a hajót. Diktatúra. Az utasok és a legénység átvonult, a Titanic pedig lomhán egyenesbe fordult. A mentõcsónakok körül újra megindult a munka. A diktátum idõlegesen javít a helyzeten, további életeket menekíthetnek. Ekkor már nem volt nehéz rábeszélni az utasokat, hogy hagyják el a hajót. Voltak, akik magasról ugrottak le az ereszkedõ csónakba, más férfiak egyszerûen benyomultak oda, úgy kellett kirángatni õket. Élesedõ zavargások, összetûzések. További férfiak is rohamozzák a csónakokat, õket kormányrúddal és pisztolylövésekkel verik vissza. Háborúk törnek ki több helyen is. A hajóstársaság tulajdonosa egy darabig utasításokat osztogatott a csónakok körül, majd hirtelen beszállt az egyikbe. A nagytõke átmentésére irányuló akciók. Az utasok egy része nyugodtan üldögélt, vagy a nyugágyakban pihent. Egyes asszonyok nem voltak hajlandók elhagyni a férjüket, mondván: együtt indultak el, együtt is fejezik be. Volt, aki elegáns frakkot viselt: úgy akart meghalni, ahogy gentlemanhoz illik. Vannak, akik méltósággal várják a sorsukat. Az elsõ osztályú férfiutasok egy része együtt dolgozott a legénységgel, még a hidegben is patakzott róluk a verejték. A nagy baj összehozza a nemeslelkû embereket, bárhonnan is származnak. 1 óra 55-kor eresztették le a 4-es csónakot, benne dúsgazdag családok hölgytagjaival, gyerekeivel, komornáival és dajkáival. Egy befolyásos úr be akart szállni, de a tiszt nem engedte. Vannak, akik a gazdagokkal sem kivételeznek. A csónakban ülõk látták, hogy ömlik be a víz az ablakokon, a luxuslakosztályok antik bútorai közé. Pusztulóban a hatalmas gazdagság. Ezután csak egyetlen csónak maradt negyvenhét férõhellyel – 1600 ember számára! Ezért a tiszt a legénységgel kordont formáltatott, kart karba öltve álltak a tengerészek a csónak körül. Katonai védelmi vonal tartása szövetségesek által. Az utolsó mentõcsónakot 2 óra 5 perckor eresztetik le. Két férfi, akik eddig segítették a hölgyek beszállását, – frakkosan – beugrott a leereszkedõ csónakba. Egyes egységek a levegõbõl mégis behatolnak. Két órakor, az ütközés után két órával és húsz perccel a fedélközi férfiakat is felengedték a tatból. A határokat kinyitják. Sokan maradni akartak, nyilván oda ér el utoljára a víz. Az utolsó pillanatig ragaszkodnak a pusztulóban lévõ civilizációhoz. Néhányan mégis felmentek, abban a reményben, hogy csónakra találnak. De az utolsó éppen akkor evezett el. Akik csak ekkor szánják el magukat, elkésnek. Így hát zavartan álldogáltak az elsõ osztályon, nem tudták mitévõk legyenek. A menekülõk tanácstalansága és kiszolgáltatottsága. Figyelték, hogyan viaskodnak a matrózok a két összecsukható csónak kiszabadításával, de nem segítettek. Tehetetlen, magán segíteni nem tudó tömeg. A lámpák vöröses fényben izzottak. A közszolgáltatások egyre gyengülnek, akadoznak. A tudósok és a szellem emberei ekkor már a végveszélyre figyelmeztetnek. A vörös szín a tûz jelölõje is: megkezdõdnek a gyújtogatások. *** Miután az utolsó csónak is elment, különös csönd szállt a hajóra. Elcsitult az izgalom, a zûrzavar, az emberek nyugodtan álltak a felsõ fedélzeten. A harcok elcsitulnak, 27
miután már nincs miért harcolni. A fedélzetek közepe köré tömörültek, olyan távol a korláttól, amennyire csak lehetséges. A maradók most már együtt vannak, az utolsó használható helyekre húzódnak. A rádiós még mindig segélykérõ jelzéseket adott le, bár az áram egyre gyengült. Utolsó diplomáciai próbálkozások. 2 óra 5 perckor a kapitány benézett hozzájuk és közölte: megtették a kötelességüket, hagyják el a fülkét. Majd sorra odament tengerészekhez, felmentette õket a további szolgálat alól, hogy most már gondoljanak magukra. Ezután lassan visszaballagott a hídra. Ekkor látták õt utoljára. Feloszlik az államgépezet, a még hivatalban lévõ embereket elbocsátják, a vezetõk visszavonulnak, eltûnnek. A hajón rekedt emberek közben kétségbeesetten kutattak a tiszti lakosztályokban és a tornateremben, hátha találnak még mentõmellényeket. Tömeges fosztogatások. Tucatjával dobálnak ki nyugágyakat és hordókat, hogy legyen mibe kapaszkodni. Próbálkozások egyéni túlélési lehetõségek után. A zenekar még mindig vidám ragtime-ot játszott. A muzsikusok már mentõmellényt viseltek, végül azonban egyikük sem menekült meg. A médiában mindhalálig zene. Néhány utas ekkor már megkockáztatta az ugrást. Volt, aki miután a felesége csónakba szállt, beugrott a tengerbe, és arra úszott, amerre a csónaknak kellett elhaladnia. Néhányan így menekültek meg. Haláltmegvetõ bátorsággal néhányan egyénileg hagyják el a civilizációt, bízva a gondviselésben. A többség azonban csak ácsorgott, vagy nyugodtan járkált fel-alá a csónakfedélzeten. A többség apatikus közönnyel várja a pusztulást. A New York-i és a philadelphiai felsõ tízezer továbbra is összetartott. Az úr a pokolban is úr. Most már sokan a fokozatosan emelkedõ hajótat felé húzódtak. A hátsó fedélzet, amely a harmadosztályúak sétahelye volt, egyszeriben vonzó lett az elõkelõbb utasok számára is. Az emberek – bárhonnan jöttek is – kényszerûen összeszorulnak, hasonló körülmények közé. A hajó belsejében az üres lakosztályok halálos csendje maga is drámai légkört teremtett. Az a la carte étterem kristály csillárai természetellenes szögben függtek, de még mindig szórták a fényt, megvilágítva a francia diófa lambériát és a rózsaszín perzsaszõnyeget. A kis asztali lámpák közül több felborult, selyem ernyõjük mellettük hevert. A fejlett városok kiürülnek, de még állnak. Hivalkodó gazdagságuk, értékeik, mûkincseik veszendõben. Volt, aki az éléskamrában motozott, talán szíverõsítõt keresett. A fosztogatás a gazdag városokat is eléri. A dohányzó nem volt teljesen üres. Amikor egy szobapincér 2 óra 10-kor benézett, csodálkozva látta, hogy a hajó konstruktõre egymagában ül odabenn. Karját mellén összefonva ült a híres tervezõ, és kábultan meredt maga elé. Nem volt benne sem energia, sem akaraterõ. A mechanizmust megalkotó és fenntartó tudás nem mehet át az új világba. Kint a fedélzeten a tömeg még mindig várt. Az emberek várják a végzetüket. A zenekar is játszott. Voltak, akik a tiszteletessel együtt imádkoztak, mások a gondolataikba mélyedtek. Az emberek többféleképpen reagálnak a végzet közeledtére. Vannak, akik Istenhez fordulnak, mások átgondolják az életüket, végül vannak, akik még most is a médiát figyelik. A rádiós már alig tudta használni a készülékét. 2 óra 10 perckor két V jelet kopogtatott le, de csak próbaképpen. Ekkor egy ájult hölgyet hoztak be a rádiósfülkébe. Leültették, egy pohár vizet adtak neki. Amikor talpra tudott állni, férjébe karolva elment. Már a képviseletek is beengednek menekülteket. Kisvártatva egy fûtõ belopózott a fülkébe, és le akart akasztani egy mentõmellényt. Erre dulakodni kezdtek és leütötték, majd kiszaladtak a fülkébõl. Végül a képviseletek sem mentesülnek a rablásoktól, fosztogatásoktól. A diplomáciának ezzel vége szakad. Tisztek, matrózok és a személyzet egyéb tagjai közben a két összecsukható csónak kiszabadításán küszködtek. Vannak, akik nem adják fel, és a végsõkig harcolnak a túlélésért. Végül sikerült mindkettõt eloldozni, de az egyik félig megmerülve, a másik a gerincével fölfelé ért vizet. Többen az utolsó pillanatban feloldozást kapnak, de nehéz út vár rájuk. 28
*** A matrózok még a két összecsukható csónakot vonszolták minden erejük megfeszítésével, amikor a csónakfedélzeten végigsöpört a víz a tat felé. Negyed három volt, az ütközés óta két óra és harmincöt perc telt el (világidõre átszámolva 7,77 év, errõl késõbb). Megkezdõdik a civilizáció haláltusája. A tömeg megpróbált a tat felé szaladni. Ekkor hirtelen férfiak és nõk tömege özönlött elõ a hajó belsejébõl, ahol az utolsó pillanatig maradtak. Valószínûleg mind fedélközi utasok voltak. Velük együtt több mint 1500 ember volt még a hajón! Már azok is menekülnek, akik eddig kitartottak a helyükön. Elképzelhetetlen, tömeges menekült-áradat. Ekkor a karmester megkopogtatta a hegedûjét. A vidám ragtime abbamaradt, és az Õsz, az episzkopális egyház himnusza csendült fel, eláradva az éjszakában, messze a víz fölött. A média legvégül betölti azt a szerepet, amit mindig is kellett volna: az Ige közvetítését. Csak pár hete marad rá. A csónakban ülõk megilletõdve hallgatták. A messzeségben felcsendült zenében volt valami szívbe markoló. De aki közvetlen közel volt, egészen mással volt elfoglalva, ezek a szerencsétlenek nem is figyeltek rá. A Teremtõ igéjét már csak azok hallják meg, akik idejében elmennek. A mozgékonyabbak elfutottak a fedélzeten végigsöprõ víz elõl, a lassúbbakat utolérte és elnyelte. A menekülõk között széles rendet vág a halál. A Titanic orra egyre mélyebben fúródott a vízbe, és mintha már siklott volna a szörnyû mélység felé. A tat gyorsan emelkedett. Az emberek kezdték felismerni, hogy az a menedék, ahol bénultan állnak, csak meghosszabbítja a szenvedésüket. Ekkor már többen ugrottak a tengerbe, másokat meg a víz sodort le a hajóról. Eddig a hanyatlás fokozatos, a világ nagyjából még ismerõs volt. Ez itt a vége, a mi világunk vége. Volt, akit a hajóba ömlõ víz beszippantott, majd egy lentrõl feltörõ léghullám dobott a felszínre. Volt, akit körben sodort egy örvény, ezért ösztönösen egy korlátba kapaszkodott, de mivel a hajótest gyorsan csúszott a víz alá, eszébe villant: az óriás magával ragadja a mélybe. Egy erõs rúgással kiszabadította magát, és elúszott a hajótól, jó mélyen a víz alatt. Volt, aki a mentõcsónak evezõvilláját ragadta meg, amit a hullám lesodort a fedélzetrõl, és õ maga a felfordult csónak alá szorult. Vannak, akik a halál torkából, szinte az alsó világból jönnek vissza. „Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! És én mondám: Elvéttettem a te szemed elõl, vajha láthatnám még szentséged templomát? Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hínár szövõdött a fejemre. A hegyek alapjáig süllyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazonáltal kiemelted éltemet a múlásból, oh Uram, Istenem!” (Jón 2,4 – 2,7) A fedélzet olyan meredeken megdõlt, hogy már nem lehetett rajta megállni. Mindenki elesett, az emberek sorra zuhantak a tengerbe. Elesnek az életért vívott harcban. A kötelek, nyugágyak, deszkák és a vadul örvénylõ víz forgatagában senki nem tudta, hogy mi történt a társaival. A tájékozódás megszûnik, teljes a káosz. A csónakokból látni lehetett, hogyan kapaszkodnak, mint megannyi méhraj: kiugrókon, csigákon, szellõzõnyílásokon, amint a hajó tatja a magasba emelkedik. Az életlehetõségek megszûnnek, de az emberek a végsõkig kapaszkodnak. Közvetlen közelbõl alig lehetett látni mi történik, bár még ekkor is égtek a lámpák, sejtelmes vörös fényt árasztva. A vörös Mars hadisten színe, egyben a tûz színe, amely által ez a civilizáció végül megsemmisül. Ismert emberek és névtelenek egyetlen halomban zuhantak egymásra, amikor a hajó orra még mélyebbre süllyedt, a vége pedig toronymagasra emelkedett. Az Õsz dallamát mintha elvágták volna, amint a zenészek is lezuhantak a hangszereikkel. A lámpák kialudtak, újra fellobbantak, hogy azután végleg sötétségbe boruljanak. Ez 2 óra 18 perckor történt. Az utolsó közszolgáltatások is megszûnnek, a média végleg elhallgat, tudásunk is darabokra törik és szétesik, „kis és nagy” emberek egyek lesznek a halálban. jó ha figyelünk
külföldre is
Tompa zuhanások és üvegcsörömpölés nyomott el minden más zörejt. Hosszú, mély dübörgést hallottak a fültanúk, mert minden mozdítható tárgy elmozdult a helyérõl. Beláthatatlan jelenségek reszkettetik meg a Földet, mindent lerombolva. És most, amint még meredekebbre billent a hajóóriás, a harmadik kéménynél megnyíltak a fedélzet lemezei, a gerinc eltört, a gigász kettévált, az elülsõ rész lesüllyedt. Felfoghatatlan kataklizmák. A kémény leomlott. A hajó jobb oldalán zuhant a vízbe, szikraáradatot okádva. Tûzáradat. A zuhanás döreje még az általános hangzavart is túldübörögte. Sok embert, aki a vízben küszködött, agyonzúzott a több tonnás leomló acéltömeg. Másoknak szerencséjük volt, éppen ez taszította el õket a hajótól. Óriási csapások. A tat függõlegesre tornyosult, közben forgott, mint egy dugóhúzó. A dübörgés egyre erõsebb lett. Minden, amit az anyagi világunkban fontosnak tartottunk, darabjaira esik, keveredik, használhatatlan és értelmetlen romhalmazzá válik. A csónakban ülõk nem hittek a szemüknek. Tudniuk kellett, hogy közel a vég, de senki sem álmodta, hogy ez így megy végbe: ez a nem is földi dübörgés, a vízbõl függõlegesen égnek meredõ fekete hajótest, olyannak tûnik, mint egy hatalmas fekete ujj, amely az ég felé mutat. Igen, ez a fekete ujj az Ég felé mutat: nem földi dübörgés kíséri a Teremtõ tervének megnyilatkozását. Voltak, akik nem tudtak odanézni. Az ítélet elementáris erejû kinyilatkoztatása elviselhetetlen. Két perc vánszorgott el ólomlábakon, mire elült a lárma, és a Titanic tatja kissé visszabillent. Azután lassan merülni kezdett, meredeken megdõlve. Ahogyan lefelé merült, mintha közben meggyorsult volna a süllyedés, S amikor a tengervíz összecsapott a tatról kiálló zászlórúd fölött, már olyan sebesen szállt lefelé, hogy szinte hasította a vizet; a helyén vadul csobogott a tenger. A már összedõlt, megszûnt világunk most elmerül a feledés feneketlen vizébe, hogy soha többé ne jöjjön vissza.
jó ha figyelünk
külföldre is
*** Az idõ 2 óra 20 perc, két óra és negyven perc telt el az ütközés óta. A Titanic hullámsírja fölött vékony füstös pára lebegett, elhomályosítva a kristálytiszta éjszakát. Lebegõ lelkek. A víz tükrén ládák, nyugágyak, deszkák, falburkolatok törmeléke libegett, mindenféle kacat, ami valahonnan a mélybõl tört a felszínre, és most könnyû dugó módjára örvénylett a vízben. Ennyi marad az egészbõl. Úszók százai kapálóztak a vízben, roncsokba és egymásba kapaszkodva, és kiáltozott segítségért. Az egyes hangok belevesztek az állandó sikoltozás hangzavarába. A csónakokból úgy hallatszott, mintha sok ezer szurkoló kiabálna egy meccsen. A veszendõben levõ lelkek sikolyaival telik meg a világ. Fáradt vagyok, alig tudom folytatni. Ha más nem, a tengervíz hõfoka is elég ahhoz, hogy megtörje a legszívósabb emberi ellenállást. A víz hõmérséklete –2,2 Celsius fok. Ez a sós tengervíz fagyáspontja, a víz tehát a lehetõ leghidegebb. Akik végül megmenekültek, évtizedek múlva is borzongva emlékeztek a víz metszõ hidegérõl. Ha a kegyelmi idõszak elmúlik, az ítélet kemény világa köszönt az emberiségre. „Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétõl mindmáig és nem is lesz. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.” (Mt 24,21) Mégis több tucat menekülõ megõrizte az önuralmát. Ezek számára két reménysugár mutatkozott a törmelékkel teleszórt vízben: a két összecsukható csónak. Mindkettõ végül elszabadult a süllyedõ fedélzetrõl, de az egyik félig megtelt vízzel, a másik a gerincével fölfelé lebegett. Most a legerõsebb és a legszerencsésebb úszók gyülekeztek a két csónak körül. Most már mindenki magára van hagyatva. Vannak, akik a legkegyetlenebb, legkilátástalanabb körülmények között is megtartják önuralmukat, tehát önmagukat.
29
Egy bátor gentleman, aki sok nõ életét mentette meg önzetlenül, csodálatos módon menekült meg. A Titanic magával ragadta a mélybe, majd egy áramlás visszadobta a felszínre. Elõször egy deszkába kapaszkodott, majd egy faládába, végül megpillantotta a felborult csónakot. Amikor odaért, senki sem nyújtotta a kezét, hogy segítsen neki. Nem adta fel a harcot: megragadta valakinek a karját, aki a csónak hátán feküdt, és nagy lendülettel feldobta magát a gerincre. Ezzel még nem került biztonságba: a felborult csónak bármikor elsüllyedhetett. Az alvilágtól való megszabadulás stációi. Bátor és önfeláldozó férfiak menekültek meg ilyen módon, akik az utolsó pillanatig küzdöttek mások életének megmentéséért, magukkal nem törõdve. Lelkükben nemes emberekrõl van szó, ez az új idõk nemessége. „Eljön az óra, sõt már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván. Lélek az Isten, ezért akik imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,23) A megmerült mentõcsónak hamar elsodródott, ezért kevesebben érték el, de a felfordult csónak gerincére végül vagy harminc férfi kapaszkodott fel, az meg minden eresztékében recsegett. Voltak olyan úszók, akik ezért nem is próbálkoztak, sõt még buzdították is õket. Egyesek óriási lelkierõrõl tesznek tanúságot. Amint tovább lebegtek az éjszakában, egyre távolabb a roncsoktól és a vergõdõ emberektõl, az egyik matróz, aki a gerincen feküdt, bizonytalan hangon megkérdezte: – Nem gondolják, hogy imádkoznunk kellene? Ezt mindenki jó ötletnek találta. Kiderült, hogy különbözõ keresztény egyházak hívei verõdtek össze, így azután megegyeztek a Miatyánkban; kórusban mondták el annak a matróznak a vezetésével, aki az imát javasolta. A végveszélybe került emberek Istenhez fordulnak. Több csónakban is felmerült, hogy segíteniük kellene a vízben küszködõknek, de vagy az utasok, vagy a személyzet tiltakozására rendre elálltak ettõl. A nemegyszer hallatlan önfeláldozás árán megmentett túlélõk maguk nem mutatnak hasonló együttérzést, amikor nekik kellene segíteniük. Egy, csak egy csónak fordult vissza, az is késõn: legalább egy óra eltelt a süllyedés óta, mire a helyszínre ért. Körülbelül egy óra hosszat játszották a reménytelen szembekötõsdit, arra igyekezve, amerrõl sikoly hallatszott a vaksötétben, de nem sikerült elérni azokat, akik segítségért rimánkodtak. Mindössze négy embert sikerült élve kiszedni a vízbõl, közülük is egy meghalt. A varázslat sötétjében élõ emberiségnek immár a profán tudása is felbomlott, teljes a káosz. A tájékozódás megszûnik, nem találunk egymásra, nem tudunk segíteni embertársainkon. A csónakokban ülõk többsége dermedten gubbasztott, néhányan rettentõen fáztak: egész testükben reszkettek, a foguk vacogott, volt, aki annyira meggémberedett, hogy lefordult az ülésrõl. Sorstársaik megpróbáltak nekik segíteni, önzetlenül átadták egyes ruhadarabjaikat. Volt olyan férfi, aki – bár csak egy vékony sportblúzt viselt – a neki felajánlott kabátot továbbadta egy fiatal lánynak. A készületlenek a többi menekülõ segítségére szorulnak. A nagylelkûség és a szolidaritás nehéz helyzetben is megnyilvánul, sõt ott nyilvánul meg igazán. Csikorogtak az evezõk fémvilláikban, fröcskölték a vizet, kiáltások harsantak, amint a csónakok közeledtek egymáshoz a sötétségben. A szétesett világ maradványai. Ahol nem volt elég matróz, ott még az elõkelõ dámáknak is evezniük kellett. A túlélésért mindenkinek tennie kell, függetlenül attól, ki volt elõtte. Egyes csónakokban kisebb-nagyobb civakodások támadtak. Egyesek kivetkõznek magukból, a megszokott modorukból. Az összezárt emberek között helyenként súrlódások, viszályok alakulnak ki. Az emberek egy része elvadul. Néhány csónak elsodródott. Négy-öt mérföld sugarú körben tizennyolc csónak lebegett, sodródott a tenger színén. Egyeseket közülük összekötöttek, tettrekész tisztek vezetése alatt. Bátor és tehetséges egyéniségek vezetésük alá vonnak egyes túlélõ csoportokat. Amint a felfordult csónak alól kiszivárgott a levegõ, a jármû percrõl percre mélyebben merült a vízbe. A hullámok néha már át 30
is csaptak a gerinc fölött, és valakinek egy hevesebb mozdulatára valamennyien a tengerbe zuhanhattak volna. Szerencsére rájöttek, hogy velük van a második tiszt, erre egy matróz azt kiáltotta: – Tessék parancsot adni, mi engedelmeskedünk! A tiszt belátta, hogy csak szervezett együttmûködéssel lehet egyensúlyban tartani a csónakot. Kiadta tehát a parancsot, hogy mindenki álljon fel. A harminc férfi imbolyogva felállt. A tiszt párosával oszlopba rendezte õket, arccal az orr felé. Ezután a víz mozgása szerint harsányan vezényelte õket, hogy merre hajoljanak. A szélsõséges helyzetbe kerülõ emberek túlélésének egyetlen esélye a szervezett és fegyelmezett együttmûködés. A segélykiáltások lassan elhaltak, az éjszaka elcsendesült. A Titanic, a lélegzetelállító izgalom okozója – nem volt többé. A döbbenet, hogy mi történt valójában, a zavarodottság még elõttük állt, azt pedig, hogy rokonok, jó barátok, ismerõsök vesztek oda, a menekültek még fel sem fogták. Különös nyugalom lett úrrá azokon, akik a csónakokban vacogtak. Hatalmas csönd vette körül õket. Olyan volt az Atlanti-óceán, akár egy csiszolt tükör: a szemtanúk késõbb azt mondták, hogy soha sem látták ilyen simának a vizet. A Hold nem világított, a felhõtlen égbolton tündököltek a csillagok. Volt, aki a hullócsillagokat bámulta a tiszta kék éjszakában: soha életében nem látott ennyit. A mechanizmus pusztulásával különös csönd és nyugalom ereszkedik a megmaradt lelkekre. A mélykék csöndben a látók elõtt megnyílik az Ég, és megnyilatkozik a Világ rendje. „A semmi ágán ül szívem kis teste hangtalan vacog; köréje gyûlnek szelíden s nézik, nézik a csillagok.” (József Attila: Reménytelenül)
*** „Sötét éjszakád során rád törhet egyfajta «óceános» érzés, mintha egy tengeren, tengerben lebegnél vagy magzatvízbe merülnél. Az óceán az élet hatalmas tárháza, csakúgy, mint saját sötét éjjeled, amely az általad összegyûjtött tudás egy részének feladására kényszeríthet. Segít következetesen lebontani a nagy nehezen felépített egót, és kibogozni személyiséged és kultúrád hosszú évek alatt szõtt szálait. Az éjszakai tengeri utazás õseredeti önmagadhoz visz vissza téged, nem hõsies lényedhez, mely kiég, s megítéltetik, hanem valódi lényedhez, magadhoz, mint a lehetõségek tengeréhez, léted hatalmasabb és mélyebb rétegeibe. A modern kor követelménye, mely szerint minden áron fejlõdni kell, olyan erõsen hat rád, hogy talán egyáltalán nem érzékeled a visszaesésben rejlõ értékeket. A hátrafelé haladás ugyanakkor bizonyos szempontból az eredetünkhöz való visszatérést jelenti, az élet harcvonalából kilépést, és a természet éltetõ elemeinek, szellemeinek felidézését, beleértve a te hajdani természetedet, a személyt, aki a kezdetek kezdetén voltál. A szárnyaló képzelet anyaméhébe térsz vissza, mely által termékenységed lüktetése újraindulhat. Jelenleg folyamatosan megszületsz, és égsz a vágytól, hogy megleld az éjszaka helyreállító vizét.” (Thomas Moore: A Lélek Sötét Éjszakái) Ez a beavatás egyénileg is nagyon nehéz, keserves és hosszú, tanúsíthatom. Az emberiség szintjén összehasonlíthatatlanul nehezebb, hosszabb és keservesebb. MÁSODIK RÉSZ Figyelmünk most áttevõdik a túlélõket megmentõ hajóra. 1903-ban a magyar kormány törvényben szabályozta a kivándorlás rendjét. A kivándorlók megpróbáltatásainak mérséklése érdekében egyetlen hajóstársaságot, az angol Cunard Line-t bízták meg az utasok szállításával, a Belügyminisztériumot pedig felhatalmazták, hogy a társaságot és a kivándorlókat szállító hajók szolgáltatásainak minõségét ellenõrizze. A társaság egyik hajója, a Carpathia a magyar kivándorlók számára épült, és attól kezdve fõleg õket szállította. Rendszeres ingajáratojó ha figyelünk
külföldre is
kat bonyolított le New York és Fiume között. Fedélzetén több magyar is szolgált: az egyik tiszt, az egyik orvos, és a személyzet több tagja. A Carpathia 1912. április 11-én futott ki New Yorkból, nagyjából azzal egy idõben, amikor a Titanic – a szárazföldet végleg elhagyva – elindult utolsó útjára írországi Queenstownból. Útvonala: Gibraltár, Genova, Nápoly, Trieszt és Fiume. Összesen 725 utast szállított, ebbõl 575 fedélközi volt, köztük mintegy 300 visszavándorló magyar. Rajtuk kívül 150-en utaztak elsõ osztályon, fõként idõsebb amerikaiak, akik napsütésre és óvilági romantikára vágytak. A továbbiakban Walter Lord mûvén kívül a National Geographic Magazine 2004. decemberi számát is figyelembe véve idézem az eseményeket. *** Morzejelek szálltak az éjszakában. A hír egyre szélesedõ körben terjedt a hajók között, sõt a szárazföldre is eljutott. Miközben a fél világ lélegzetvisszafojtva várta a fejleményeket, a Carpathia továbbra is délnek tartott. Egyetlen rádióstisztje a parancsnoki hídon tartózkodott az elsõ vészjelzések alatt. Cigarettaszünetet tartott, de pár perc múlva visszatért készülékéhez. Máris megkérdezte a Titanictól: tudják-e, hogy üzenetek érkeztek számukra a szárazföldrõl? 12 óra 25-kor, az ütközés után 45 perccel, az elsõ vészjelzések után tíz perccel választ kapott, és ebbõl kiderült, hogy jóval többet várnak a Carpathiától udvarias gesztusnál. Meglehetõsen sokára vesznek tudomást a katasztrófáról. Pillanatnyi dermedt csend után a Carpathia rádiósa visszakopogta: értesítse-e a kapitányát. A válasz: igen, gyorsan. A katasztrófa híre diplomáciai csatornákon megérkezik. Amikor a vészjelzés befutott, a Carpathia kapitánya már visszavonult éjszakára. Az Uralkodó alszik, öntudatlan. A szikratávírász az elsõ tisztnek tett jelentést a parancsnoki hídon. Az aktuális vezetõ megkapja a hírt. Nagyon fontos elágazási ponthoz érkeztünk: az aktuális vezetõ felismeri a veszélyt. Belátja, hogy az õ ereje és tudása kevés annak elhárításához: a hatalmat nála avatottabb kézbe kell adni. Most már együtt kúsztak le a létrán és a térképszobán át berontottak a kapitány kabinjába. Létra: az alsó és felsõ világok összekötõje. Ezen ereszkednek le az alsó világba, ahová az uralkodó van számûzve és elvarázsolva. A kapitány az elsõ pillanatban bosszúsan könyökölt fel az ágyban: mi baj lehet a hajón, hogy így rátörnek a kabinjában? Elõször nem akarja feladni addigi életét. Az elsõ tiszt közli a vészhírt. A kapitány villámgyorsan kiugrott az ágyából és azonnal elrendelte, hogy forduljanak meg. Az uralkodó – megismerve a helyzetet – vállalja a feladatot. Még nincs a helyén, de átveszi az irányítást, és rögtön radikális irányváltásról intézkedik. Miután továbbították a parancsot, keresztkérdések alá fogta a távírászt: bizonyos benne, hogy valóban a Titanic az, és sürgõs segítséget kér? Az uralkodó bizonyosságot kér és kap. Fél egykor, az elsõ üzenetváltás után öt perccel, az ütközéstõl számított 50 perc elteltével a Carpathia küldte a választ: csak 58 mérföldre van a Titanictól, és keményen igyekszik. Közlés a segítségrõl. A kapitány a térképszobába sietett, hogy kijelölje a Carpathia módosított útirányát. A helyzet áttekintése. Számolgatott és jegyzetelt, közben kitekintett a kajütablakon és meglátta a helyettes fedélzetmestert, amint egy csapat matrózt vezet, hogy felsúroltassa a fedélzetet. Kiszólt az embereinek, hogy a takarítás ezúttal elmarad, készítsék elõ inkább a mentõcsónakokat. A helyettes fedélzetmester elképedt. Beavatkozás a dolgok menetébe. Az elsõ intézkedések máris szokatlanok. A kapitány ekkor közölte vele, hogy itt minden rendben, egy másik hajó van veszélyben. Megkezdõdik a felkészülés a mentésre. Pár perc múlva a kapitány berajzolta a térképre a módosított útvonalat. Az uralkodó az áttekintés nyomán pontosítja az új irányt. A Carpathia 58 mérföldre (107,4 km) van a katasztrófa helyszínétõl, ha a szokásos 14 csomós sebességgel mennek, csak négy óra múlva érnek oda. Ez túlságosan sok idõ. Ezért hívatta a fõgépészt, és közölte vele: rendelje be a szolgálaton kívüli fûtõket is, hogy kettõzött jó ha figyelünk
külföldre is
erõvel táplálják a hajó kazánjait. Állítsák le a kabinok fûtését és a meleg vizet, minden gõzt a gépekbe! A teljesítményt magasabb sebességfokozatra állítják, egyes jóléti szolgáltatásokat leállítanak. A kapitány ezután az elsõ tisztet hívatta, és közölte, hogy a hajón minden rutinmunkát azonnal abba kell hagyni. Az elsõ feladat: megszervezni a mentési munkálatokat, ennek kell mindent alárendelni. Majd a hajóorvost hívatta és figyelmeztette, hogy készítse elõ minden erõsítõ és élénkítõ orvosságát, állítson fel elsõsegélyhelyeket, állítsa szolgálatba az olasz orvost a másodosztályon és a magyar orvost a harmadosztályon. Ezután a számvevõtisztre került sor: álljanak készenlétbe a feljáróknál, fogadják a Titanic utasait, vegyék listába a nevüket, majd vezessék õket az elsõsegélyhelynek kialakított ebédlõszalonokba. Végül maradt még egy csomó tennivalója a fõstewardnak is: hívja össze minden emberét, a legénységnek fõzzenek jó erõs kávét, a túlélõk számára álljon készenlétben meleg leves, kávé, tea. A dohányzót, a társalgót és a könyvtárat alakítsák át hálótermekké a hajótöröttek részére, a fedélközi utasokat pedig szorítsák össze szûkebb helyre, hogy a Titanic fedélközi utasait el lehessen helyezni. Rengeteg a feladat. A közigazgatást teljes egészében átállítják. Az átállás az élet minden területére kiterjed. Amint kiosztotta a parancsait, a kapitány mindenkit nyugalomra intett. Elég munka vár rájuk, a Carpathia utasai ne lábatlankodjanak a legénység körül. Minél tovább alusznak, annál jobb. Általános mozgósítás nincs, a feladatokat a megbízott felelõsök végzik. Óvintézkedésként minden folyosóra egy stewardot állított. Az volt a feladatuk, hogy megnyugtassák a folyosón kószáló utasokat, és udvariasan megkérni õket, hogy szíveskedjenek visszafáradni a kabinjukba. Nem erõszakos, de igen határozott és jól szervezett diktátum a fennmaradás érdekében. A tulajdonképpeni urak: az utasok. Õértük van minden, õk fizetik a költségeket és a személyzetet is. Most azonban nem engedik elhagyni a helyüket. A kabinok az elkülönült szegmentumokat jelölik, amelyekre Kárpátia bomlik. Ezek urai most a helyükön kell maradjanak, nem szólhatnak bele a folyamatba és immár az irányt sem õk határozzák meg. Jobb, ha erre minél késõbb jönnek rá, ezért addig hagyják õket öntudatlan állapotukban, amíg lehet. A demokráciának vége, Kárpátiát egy sztratégosz irányítja. *** A hajó élettõl lüktetett. Kemény munka folyik. Lent a gépházban mindenki lelkesen lapátolta a szenet a tûzre. A pihenõ legénység kérés nélkül elhagyta hálóhelyét, hogy segítsen, amiben tud. Legtöbben föl sem öltözködtek rendesen. A köz szolgálatát vállaló emberek és a hozzájuk csatlakozó önkéntesek mindent megtesznek a fennmaradás érdekében. Az egyik stewardot azzal ébreszti álmából egy társa, hogy a Carpathia jéghegynek ütközött. Erre kinézett a kajütablakon, és megállapította, hogy a hajó nagy sebességgel halad, az orra kétoldalt tajtékos hullámokat vet. Nyilvánvalóan látszott, hogy a hajónak semmi baja. A steward és társai értetlenül kapkodják magukra a ruhadarabjaikat, ami elég nehezen megy, mert valaki összetörte az egyetlen villanyégõt, és most sötétben kell öltözniük. A köz szolgái már felébredtek öntudatlanságukból, de még tájékozatlanok, szellemi sötétben vannak. Ez rémhíreket szül. A fedélzeten egy tiszt nyomban munkára fogja õket. Végzik a dolgukat, bár sejtelmük sincs arról, hogy mire való ez az egész. Így is teszik, amit kell. A vén hajó egyre gyorsabban hasította a vizet. A hajót eredetileg 14,5 csomós végsebességre tervezték, de most elérte a 17 csomót! (31 km/h) Senki sem hitte volna, hogy a Carpathia ilyen teljesítményre képes. Kárpátia hihetetlen teljesítményeket produkál. A kapitány a hajó õrtisztjét és néhány stewardot azzal bízott meg, hogy tartsák kordában a fedélközieket, nem lehet tudni, nem bõszíti-e fel õket az összetelepítés. Megelõzõ óvintézkedésként egyes területek és közösségek szorosabb biztonsági ellenõrzés alá kerülnek. Az éberebb utasok szokatlan dolgokra ébredtek. A máskor unal31
mas, csöndes hajón meglepõ események történtek az éjszaka közepén. Volt, aki a beszûrõdõ kávéillatot furcsállta, volt, akit a fedélzet kivilágítása ébresztett fel, mások a hangokra, lábdobogásra, fojtott parancsszavakra lettek figyelmesek, ismét mások azt vették észre, hogy a gépek a megszokottnál sokkal gyorsabban dolgoznak. A be nem avatott emberek kezdik észlelni a dolgok menetének változását. A legfurcsább a váratlan kemény hideg volt. Elõzõ nap még a Golf-áramlat langyos levegõjét élvezték, most pedig fagyos szél fújt, a fûtés meg nem mûködött. A közszolgáltatások és a fogyasztás lényegi csökkenése, az életkörülmények keményedése. Egyes utasok kimennek a kabinjukból, és érdeklõdnek, hogy mi történt. A válasz egyáltalán nem nyugtatja meg õket: nem hiszik, hogy a Titanic veszélyben lenne, hiszen elsüllyeszthetetlen. Arra kezdenek gyanakodni, hogy a saját hajójuk került veszélybe. További rémhírek. Az utasokat felszólítják, hogy maradjanak a kabinjukban, mégis többen kimerészkednek és fellopóznak a fedélzetre. Kis csoportokba verõdve bujkálnak a legénység elõl, és összevetetik az értesüléseiket. Illegális szervezkedések. Lassacskán észre kellett vegyék, hogy a Carpathiának semmi baja. És bár híre terjedt, hogy a Titanicot baj érte, senki sem akarta elhinni, hogy emiatt rohannak ilyen veszettül az éjszakában. A rémhírek lassan elülnek, a bizonytalanság azonban marad. De kérdezõsködni persze nem lehetett, mert még leküldik õket a kabinjukba. Így azután csak ténferegtek odafönn, meresztgették a szemüket a vaksötétbe. Tulajdonképpen azt sem tudták, hogy mit keressenek. A szervezkedések a keményen kézben tartott folyamatot érdemben nem tudják megzavarni. 1 óra 15-kor, az útirány megváltoztatása után 45 perccel a stewardokat felsorakoztatták a nagy ebédlõteremben. A fõsteward kis beszédet tartott: közölte, hogy mi történt a Titanickal. Elmondta, hogy mi lesz a feladatuk. Végül buzdító szavakat mondott. A közszolgálatot vállalók teljes körû tájékoztatást és útmutatást kapnak. Közben folyamatosan kapták a segélykérõ jelzéseket. 1 óra 50-kor, a megfordulást követõen 1 óra 20 perccel jött a végsõ könyörgés. Utána csönd, semmi több. Utolsó üzenetek. A kapcsolat megszakad. *** 2 óra 35 perckor, a fordulat után két óra öt perccel az elsõ osztályú orvos jelentette a kapitánynak, hogy minden készen áll. Miközben beszélt, a kapitány váratlanul zöld fényt pillantott meg a láthatáron. Ebbõl arra következtetett, hogy a hajó még a vízen van. 45 perccel az utolsó üzenet után észlelik a menekülõk jelzéseit. Akkor talán mégis idõben érkezik a Carpathia. Ezek az információk még nem hitelesek. 2 óra 45 perckor a második tiszt halványan derengõ objektumot észlelt fél foknyira az orrtõkétõl balra. Ez volt az elsõ jéghegy. Utána felbukkant a második, majd a harmadik. A Carpathia jobbra-balra kanyargott, kitérve a jéghegyek elõl, de a sebességét nem csökkentette. Így rohantak tovább, az õrök lélegzetüket visszafojtva figyelték a jéghegyeket és az egyre sûrûbben felvillanó távoli fényjelzéseket. Kárpátiát is veszélyezteti az élettelen kristályvilág varázslata. Rendkívüli figyelemmel lehet csak kikerülni a leselkedõ veszélyeket. A folyamat intenzitásából ennek ellenére nem vesznek vissza, a kijelölt úton és módon haladnak tovább. A hajó most rakétákat bocsátott fel, tizenöt percenként egyet-egyet, közben pedig a Cunard-társaság színes gyertyáit is. Jelzések a túlélõk számára. Elterjedt a hír, hogy már észrevették õket a másik hajóról. Nincs érdemi kapcsolat. A nagy ebédlõszalonban a stewardok elfoglalták a helyüket. A gépteremben a kazánfûtõk szaporábban táplálták a tüzet, mint bármikor. A kikötõpallóknál és a csónakdaruknál készenlétben álltak a matrózok. Mindenki reszketett az izgalomtól, és a Carpathia is egész testében remegett. Késõbb egy matróz ezt mondta: „A vén teknõ éppolyan izgatott volt, mint mi!” Maximális teljesítmény, teljes készültség. *** 32
3 óra 10-kor a kapitány lassú menetbe állíttatta a gépeket, már majdnem a helyszínen voltak. A teljesítmény visszafogása a készültség fenntartása mellett. Ahogy közelebb értek, a kapitány szíve elszorult. 3 óra 35-kor elérték a hajó megjelölt pozíciójának körzetét, de a Titanicnak semmi nyoma. Pontosan négy órakor, a fordulat után három és fél órával a kapitány állj!-t vezényelt. Megérkeztek. Ebben a pillanatban újabb zöld fény kúszott az égre. Pontosan elõttük, egészen alacsonyról. Pislákoló fényében egy mentõcsónak körvonalai bontakoztak ki. Szembesülés a helyzettel. A kapitány indulást vezényelt és manõverezni kezdett, hogy közelítsen a csónakhoz. Egy pillanattal késõbb hatalmas jéghegy bukkant fel közvetlenül elõttük, ezért kénytelenek voltak oldalt kitérni. Az utolsó pillanatig koncentrált figyelemmel kell lenni, pillanatnyi kihagyás katasztrófát okozhat. Minden szem a mentõcsónakot figyelte, amint a feljáróhoz siklott. A mentõmellények miatt úgy látszott, mintha mindenki fehérbe öltözött volna. Nézték a sápadt, elgyötört arcokat, amint valamennyien fölfelé tekintettek a fedélzetekre. Szótlanul libegtek közelebb, csak egy csecsemõ sírt keservesen a csónakban. Fehér öltözet és csecsemõsírás: az újjászületés jelképei. A másik partra azok mennek át, akik újjászületnek. Ehhez elõtte meg kell halnia a réginek. „Bizony, bizony mondom neked: aki nem születik újjá vízbõl és lélekbõl, nem mehet be az Isten országába. Ami testbõl születik, az test, de ami a Lélekbõl születik, az lélek. Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek.” (Jn 3,5-7) Az ego önfenntartó konstrukció, amely maszkokkal, felvett szerepekkel fedi el a corpus vivens-t, az élõ testet – a lelket. Az ego meghaladása a maszkok levétele. Így fordulhatunk a nagy énhez, égi szülõhöz, tehát a teremtett világ rendjéhez (megtérés). Ez Húsvét igazi üzenete. Ennek a konstrukció végsõkig ellenáll, hiszen a végét jelentené. Nem a lélek kötõdik az anyaghoz: egy magasabb rendû hogy is kötõdhetne egy alacsonyabb rendûhöz? A lélek számára a leszületés önkéntes áldozat és feladat. Valójában az anyag kötõdik tíz körömmel a lélekhez: azért hozza létre az ego konstrukcióját, hogy megtartsa, hiszen az élet a legmagasabb formája. Az újjászületés így egyénileg is nagyon nehéz. Kollektív újjászületés akkor történik, amikor megnyilatkozik a világ rendje. Ez más szóval: az apokalipszis. A matrózok köteleket dobtak le, odalent pedig megkötötték a csónakot. Egy percnyi habozás, majd 4 óra 10 perckor az elsõ menekült felkapaszkodott az ingatag hágcsón és a hajóra lépett. A Titanic elsüllyedése óta 1 óra 50 perc, a Carpathia megfordulása óta 3 óra 40 perc telt el. Hágcsó: világok összekötõje. Felkapaszkodás: feljutás az alsó világból. Lassan kivilágosodott, és a fedélzeten állók egymás után pillantották meg a közeledõ mentõcsónakok sziluettjeit. Világosodás: a varázslat eloszlása, a teremtett Világ világosságának visszatérése. „Legnevezetesebb a dologban az volt, Hogy valahányszor egy-egy boszorkány megholt, Mindannyiszor oszlott az égnek homálya, S derült lassanként a sötétség országa.” (Petõfi Sándor: János vitéz)
A csónakok négy mérföldes területen lebegtek szétszórtan, a szürke reggeli fényben nehezen lehetett megkülönböztetni õket az úszkáló jéghegyek tucatjaitól. A varázslat még nem oszlott el egészen, nehéz megkülönböztetni az élõt az élettelentõl. Az élõk még a maguk által elõidézett élettelen kristályvilág foglyai. De legalább már szabadulni akarnak tõle. Észak és nyugat felé összefüggõ jégvilág húzódott, ameddig csak ellátott a szem. A jégmezõt itt-ott hatalmas jéghegyek szaggatták meg, élesen rajzolódva ki a horizonton. – Amikor megláttam, hogy milyen rengeteg jég között haladtam teljes gõzzel, kivert a veríték – mondta késõbb egy barátjának a kapitány. – Megborzongtam, és arra gondoltam: az Õ keze tartotta a kormányt egész éjszaka, nem az enyém! „Bizony, bizony mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.” (Jn 5,24) jó ha figyelünk
külföldre is
*** Figyelmünket most a menekülõk felé fordítjuk. Amint a hajnal elsõ fénypászmája megjelent az égbolton, az életnek semmi jele nem mutatkozott a sima óceánon. De mégis: ott úszott valaki, egyetlen magányos ember, aki a merészségének, a szerencséjének, no meg az alkoholnak, illetve a három tényezõ együttes hatásának köszönhette az életét. A hajó pékmesterérõl van szó, aki, miután a fedélzetre szólítottak mindenkit, elõbb kihordatott a raktárból minden kenyeret, hogy legyen a menekülõknek élelmük. Ezután visszatért a kabinjába, hogy egy kis whiskyt igyon szíverõsítõként. Fél egy tájban elég erõsnek érezte magát, hogy ismét felkapaszkodjon a lépcsõn a mentõcsónakhoz, ahová beosztották. Ekkor még nehéz volt rávenni a nõket a beszállásra, tehát erõteljes módszerhez folyamodott: lement a sétafedélzetre és néhány nõt a karjánál fogva erõszakkal felvonszolt. Azután, a saját szavai szerint, egyenként behajította õket a csónakba. Õt ugyan csónakparancsnoknak jelölték ki, de úgy gondolta, lesz elég erõs férfi, aki rendet tartson, kiugrott hát, hogy segítsen vízre bocsátani. Azért nem akart beszállni, mondta, nehogy rossz példával szolgáljon, mint férfi. Ekkor egy óra húsz perc volt az idõ. A pékmester megint visszacammogott a kabinjába a rézsútosra dõlt lépcsõkön, és újra magához vett egy kis szíverõsítõt. Azután leült a fekhelyére, és „kissé ölelgette még az üveget”. Látta ugyan, hogy a víz beszivárog a kabinja ajtaja alatt, de ez nem izgatta különösebben. Háromnegyed kettõkor visszament a csónakfedélzetre. Éppen idejében, mert a Titanic addigra csúnyán megdõlt, és ha tovább késlekedik, fel sem tudott volna már jutni a lépcsõn. Jóllehet már valamennyi csónak eltávolodott, a pékmester nem esett kétségbe. Lement egy szinttel lejjebb, és nyugszékeket hajigált ki a fedett sétafolyosó egyik ablakán. Sokan nézték, hogy mit csinál, de senkinek sem jutott eszébe segíteni. Összesen ötven széket dobott ki abban a reményben, hogy néhány emberéletet ezzel is megment. Fárasztó munka volt, az utolsó széket alig tudta kifelé erõszakolni. Ekkor – 2 óra 10 körül – visszament az éléskamrához. Nagyon megszomjazott, de ezúttal vízzel oltotta a szomjúságát. Egyszer csak óriási hangzavar támadt, súlyos zuhanások, robaj, csészék és tányérok repkedtek a feje körül, a lámpák vörösen hunyorogtak. A pék lábdobogást hallott a feje fölött, mindenki a tat felé rohant. Kibotorkált a kamrából, és megindult hátrafelé. Elõtte nagy tömegben futottak az emberek, de õ a tülekedõk mögött maradt. Amikor a tat hevesen megpördült és a magasba emelkedett, az emberek egyetlen óriási halomba dõltek. Egyedül õ állt meg a lábán. A fedélzet most már annyira megdõlt, hogy képtelenség volt megállni rajta, ezért átmászott a korláton, és a hajó oldalán állt ismét lábra. A korlátba kapaszkodva mászott elõre, amíg elérte a tatot. Most a hajó legömbölyített végén állt, amely mintegy 150 láb (45 méter) magasságban meredt a víz fölé. Hõsünk nyugodtan összehúzta magán a mentõmellényt, és éppen gondolkodni kezdett, hogy mitévõ legyen, amikor érezte, hogy megindul alatta az iszonyú tömeg. Gyorsan süllyedt lefelé, mintha felvonóban állt volna. Amikor a tenger összecsapott a hajótat fölött, szépen belesiklott a vízbe, a feje nem is lett nedves. Lassan úszni kezdett az éjszakában, kevéssé zavarta a jéghideg víz. Több mint egy óráig taposta a vizet, és csak annyira mozgatta a végtagjait, hogy el ne merüljön. Nem volt abban semmi trükk – magyarázta késõbb derûsen. Négy óra tájban a szürke hajnali derengésben megpillantott valamit, amit roncsnak nézett. Odaúszott: a felborult csónak volt az. Gerincén olyan sokan szorongtak, hogy nem tudott felkapaszkodni rá. Ott kapálózott hát, amíg fel nem fedezett egy régi kollégát a konyháról, aki a karját nyújtotta. A pékmester belekapaszkodott és tovább taposta a vizet. Senki sem vetett ügyet rá, a délkeleti láthatárt figyelték, ahol észrevettek valamit. Íme a Tarot 22. lapja, a Bolond! Aki kivezet a Tarot magasrendû, de kötött rendszerébõl. Õ az alany, aki végigjárja a beavatás stációit, õ jó ha figyelünk
külföldre is
játssza el annak szerepeit úgy, hogy közben önmaga marad, vagy ismét önmagára talál. Ennek a beavatásnak és átváltozásnak, pontosabban – az önmagunkhoz és a teremtett világ rendjéhez való – megtérésnek megidézõje az új világba való átkelés a nagy vízen. A Bolond vándorként jelenik meg, batyuval a vállán, amint elõre és fölfelé tekint, és nem vesz tudomást sem a külvilágról, sem a nadrágját szaggató kutyáról. A világ nem hordozhat veszélyeket a számára, mert vagy még az út elején jár, és fel sem fogja a mûködését, vagy már régen túltette magát rajta, így az nem is érhet fel hozzá. Szimbolikus tartalma a rácsodálkozás, a kíváncsiság, az újrakezdés. Archetípusa a gyermek és az udvari bolond, akire nem érvényesek a társadalmi szabályok, akinek mindent megengednek. A bolond – mi magunk vagyunk. Én, és Te, kedves olvasóm. Legbelül ez a valódi énünk, maszkok, felvett minták és szerepek nélküli önmagunk. Az ilyen ember Isten kedves teremtménye: vagy azért, mert még gyermeteg lelkû és ily módon szemléli mágikusan egységben a világot, vagy azért, mert olyan magas szinten beavatott és megvilágosodott, hogy önmagát a többi lélektõl és a világtól immár nem különbözteti meg. Az ilyen embernek valóban nincs mitõl tartania. „Bizony mondom nektek: ha meg nem változtok, s olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3) *** Fél négykor, a süllyedés után 1 óra 10 perccel (világidõre átszámítva három és fél év) a délkeleti látóhatáron távoli fény csillant. Ez a három és fél év az ítélet legkeményebb, reménytelen idõszaka. Most fénypont csillan az alagút végén. A felvillanást dübörgés követte. Volt, aki villámlásra gondolt, más hullócsillagra. Az elsõ jelzéseket nem tudják értelmezni. Egyesek nem mertek hinni a szemüknek, és csak akkor szóltak a többieknek, amikor megbizonyosodtak róla, hogy ez nem káprázat. A túlpörgetett anyagi világ káprázatával elvakított, majd magukra hagyott emberek elvesztették a hitüket. A kis fény egyre erõsebben világított, azután felvillant egy másik, majd egy egész lámpasor: nagy gõzhajó közeledett. Most már rakétákat lõtt fel, hogy megnyugtassa a Titanic menekültjeit: közel a segítség. Kárpátia siet a civilizáció túlélõinek segítségére. Egy fedélzeti munkás felkiáltott: – Imádkozzunk Istenhez! Hajó a láthatáron! Közeledik felénk! „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (Jn 20,29) A felborult csónakon álló férfiak csatakiáltást hallattak örömükben, újra mindenki beszélni kezdett. A többi csónakban mindenfélét meggyújtottak, ami a kezük ügyébe került, így adva fényjeleket. Az egyikben elõbb újságot égettek, majd szalmakalapot. Az újság a profán tudást jelképezi, a kalap pedig a szemléletet. Mindkettõnek vége. Egy másikban levelekbõl sodortak papírfáklyát, azzal integettek. A levél értékpapírt jelent (a papírpénz is az). Ezek már értéktelenek, de másra még használhatók. A víz fölött örömujjongást, felszabadult kiáltásokat sodort a szél. A civilizáció túlélõi most éreznek elõször felszabadult örömöt. Mintha a természet is velük örvendezne, a zord éjszakára most bíborszínekben pompázó gyönyörû hajnal virradt. A lélek sötét éjszakája véget ér, és teljes pompájában megmutatkozik a teremtett Világ világossága. Kurjantások és a megkönnyebbülés kiáltásai szakadtak fel valamennyi csónakban, és most már igyekeztek megelõzni egymást, hogy mielõbb elérjék a Carpathiát. Az egyik csónakban énekeltek az evezõsök. Mások kórusban üdvözölték a gõzhajót. „Minden felszabadulás természetes megnyilatkozása az ujjongás.” (Hamvas Béla: Mágia szútra). A legtöbben azonban mély hallgatásba merültek, fásultan, szótlanul meredtek maguk elé. Az elsüllyedt hajó, vagy a csodával határos menekülés járt az eszükben. A felborult csónak tetején sem ujjongtak már a férfiak, azon fáradoztak, hogy a víz színén tartsák a csónakot. A reggeli szellõ hullámokat keltett, és a hajótestet min33
den irányban ingatta. Valahányszor megemelte a víz a domború testet, mindig kiszökött alóla egy kis levegõ, a gerinc pedig mélyebbre süllyedt. A tiszt vezényszavaira az emberek még mindig ide-oda billegtek, de már egy órája csinálták, és holtfáradtak voltak. A menekülõk fizikai és lelki erejük végsõ határán járnak. Lassan közeledett a pirkadat és enyhe szellõ kerekedett. A hideg még metszõbbnek tûnt, a tenger egyre erõsebben hullámzott. A csónakokban didergõk közül többen is halálra fagytak. Az elemeknek kiszolgáltatott menekülõk között az esendõbbek életüket vesztik. A dermesztõ tengervíz csapkodni kezdte a felfordult csónakon állók lábát, térdét, combját. A sós víz a szemükbe fröcscsent, elvakítva õket. Elõbb egy, azután egy második, majd egy harmadik ember szédült le a csónakról, mindhárom eltûnt nyomtalanul. A többiek most már hallgattak, semmi sem érdekelte õket, az életükért viaskodtak. A menekülõk amúgy is drámai sorsa még nehezebbé válik, sokan meghalnak közülük, a többiek élete is hajszálon múlik. A Carpathia négy mérföldre (7,4 km) állt, õk pedig nem hitték, hogy bírják erõvel, amíg észreveszik õket. De amint a napfény szétáradt a víz fölött, egyszeriben új reménység ébredt bennük: felbukkant négy, sorban összekötött csónak. A felborult csónak elcsigázott legénysége kiabálni kezdett, de nem hallották meg a hangjukat. A tiszt ekkor elõvette a sípját és jó erõsen belefújt. Sípszó: segítõ erõk megidézése. „Vidd, kegyelmes urunk, magaddal e sípot, S ott leszünk, mihelyst jobbágyidat hívod. Az öreg óriás ezeket mondotta, S János vitéznek a sípot általadta” (Petõfi Sándor: János vitéz)
Két csónakban is felfigyeltek a sípszóra. Kiváltak a kötélláncból és feléjük indultak. Eddig létrejött kötelékek feloldása a mentés érdekében. Lassan eveztek, mégis közeledtek. Éppen idejében érkeztek: a csónaknak már annyira labilis volt az egyensúlya, hogy a mentésre érkezõk minden tapasztalata és hozzáértése kellett hozzá, hogy le ne sodorják õket. A menekülõk egy része annyira kimerül, hogy csak a leggondosabb szakszerû ellátással menthetõ meg. Egy fiatalember olyan erõsen koncentrált, hogy épségben jusson át, hogy nem vette észre a szomszédos csónakban ülõ édesanyját. Édesanyját pedig annyira kínozta a hideg, meg az aggodalom a szeretteiért, hogy ugyancsak nem vette észre a fiát. Majd csak a Carpathián fognak találkozni. „Senki sem ismeri meg majd saját testvérét és az apa nem ismeri meg fiát és a fiú az anyját, amíg a holtak száma a mértéket eléri és az ítélet fölöttük megkezdõdik.” (Hénoch Apokalypsis) Ne feledkezzünk meg kedvenc hõsünkrõl, a pékmesterrõl. Õ – hála a szíverõsítõnek – még mindig a vizet tapossa, méghozzá a legnagyobb nyugalommal, bár legalább két órát töltött a mínusz két fokos tengervízben. Eddig kollégája karját fogta, most szépen elengedi, és átúszik a másik csónakhoz, ahová beemelik, még mindig erõsen „telített” állapotban. Egyesek emberi ésszel felfoghatatlan, csodálatos módon menekülnek meg. Egyetlen csónak fordult vissza a vízben vergõdõkért. Mostanra felhagynak az úszók kutatásával a roncsok között. Látnivaló volt, hogy nincs több túlélõ. Fölkelt a Nap, és õk is meglátták a Carpathiát. A tiszt úgy döntött, hogy visszamegy az általa összeállított csónaklánchoz, és odatereli õket a hajóhoz. Mivel feltámadt a szél, utasítást adott a vitorla felhúzására. Ez minden csónakban volt, de a többieknél csak útban volt, mivel nem értettek hozzá. A csónak orra sebesen szelte a hullámokat, a tajték csillogott a hajnali fényben. A legbátrabbak a legnagyobb bajban sem vesztik el a józan eszüket. Mire a tiszt visszaérkezett kis flottillájához, az közben már szétszóródott. Kettõ közülük felszedte a felfordult csónak utasait, a másik kettõ külön-külön igyekezett a Carpathia felé. Az egyik lassan vánszorgott, mert sokan voltak, de kevesen eveztek. Ezt vontató34
kötélre vette. Azután egy mérföld távolságban észrevette a másik összecsukható csónakot, amely félig megtelt vízzel, és alig haladt elõre. Az utasok, akik a katasztrófa után odaúsztak és megkapaszkodtak, dermedten kuporogtak, térdig a jeges vízben. Õket átsegítette a saját csónakjába, majd ismét a Carpathia felé vette az irányt, egy csónakot kötélen vontatva. Akinek helyén van az esze és a szíve, sok embert ment meg nehéz körülmények között is. *** A Nap a horizont fölé emelkedett, a jég szikrázott. A jéghegyek fehér, rózsaszín és mélykék színekben játszottak aszerint, hogy sugarak, vagy árnyékfoltok vetõdtek rájuk. A tenger is derûs kék volt, kis jégtömbök úszkáltak a fodrozódó felszínen. Odafenn a keleti égbolt kék és arany színekben játszott, derült nap ígéretével. Olyan volt a táj, mint valami Sarkvidékrõl szóló gyerekkönyv illusztrációja. A Világ világossága megtöri a varázslatot, elûzi a sötétet, és a maga valójában megmutatja Hókirálynõ csábítóan szép, de élettelen kristály-birodalmát. Az éjszaka árnyai még ott lappangtak a nyugati égen. A Hajnalcsillag még akkor is arany fénnyel világított, amikor a többi fénypont már mind elhalványodott. A látóhatár szélén feltûnt az Újhold keskeny sarlója. Mind a Hajnalcsillag, mind az Újhold az újrakezdés jelképei. Egymás után vánszorogtak a csónakok a Carpathia oldalához. S amint sorra odasimultak a hajó mellé, a már megérkezett túlélõk a sétafedélzetrõl figyeltek, ismerõsöket keresve. Egyre sûrûbben állt a korlát mellett a tömeg, ahogy a Carpathia utasai is elõjöttek a kabinjukból. A menekültek a legkülönbözõbb ruhákat viselték. Igen különbözõ emberek jönnek. És mindenekfelett a kísérteties csönd. Alig beszélt valaki. A hajótörötteket annyira megviselték a borzalmak, hogy valósággal megnémultak. Vox faucibus haesit: az ember torkán megakad a szó. „Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk: Most a valónál mind elámulunk” (Madách Imre: Az ember tragédiája – Londoni szín)
8 óra 15 perckor már csak egy mentõcsónak volt a vízen, az, amelyik felszedte a felborult csónak tetején álló férfiakat. Körülbelül hetvenöten szorongtak benne, és alig vánszorgott. A szél fölerõsödött, a tenger is egyre jobban hullámzott. A zsúfolt csónak majdnem a pereméig merült, már be-bezúdult a víz. A Carpathia korlátja mellett lélegzetvisszafojtva figyelte a tömeg a küszködésüket. A tiszt csaknem megfagyott már, uniformisát kemény jégpáncél borította. A csónak utasai szorosan egymás mellé bújtak, hogy a ruhájuk száraz maradjon és imádkoztak a megmenekülésért. Õk ekkor már 6-7 órája voltak a vízen. Sokan csak igen hosszú szenvedés után jutnak biztonságba. Az életveszélyben levõ emberek szorosan összetartanak. Vezetõjük emberfeletti küzdelmet vív a menekülésükért. A körülmények tovább romlanak, már nem tartanának ki sokáig. A pusztulás fenyegetõ árnyékában az emberek megtérnek. A kapitány segíteni akart nekik és 8 óra 20-kor közelebb vitte a hajót. Kárpátia nemcsak fogadja a menekülteket, hanem a végveszélyben lévõk segítségére siet. A csónakkal a hajó szélárnyékos oldala felé igyekeztek, amikor egy szélroham felkorbácsolta a tengert. Elõbb egy, majd egy másik hullám csapott be a csónakba. A harmadik épp csak elérte. De ezután már fedezte õket a hatalmas gõzhajó: révbe értek. A legnagyobb veszély az utolsó pillanatokban jelentkezik, amikor a menekülés már biztosnak látszik. A túlélésért mindvégig harcolni kell. Csak az nyugodhat meg, aki már ténylegesen biztonságba került. 8 óra 30-kor a csónak megérkezett, és gyorsan megkezdõdött a kirakodás. Megtörténik az újraintegrálódás. Az elsõ mentõcsónak beérkezése óta 4 óra 20 perc, a Titanic elsüllyedése óta 6 óra 10 perc, a Carpathia megfordulása óta 8 óra telt el. *** jó ha figyelünk
külföldre is
A kanadai Halifax volt a legközelebbi kikötõ, de a kapitány a rádióhírekbõl tudta, hogy a kanadai partok elõtt jég borítja a tengert, és úgy gondolta, hogy a hajótöröttek már elég jeget láttak. A Carpathia úticélja szempontjából logikus lett volna, ha az Azori-szigetekre mennek, de sem élelmiszerrel, sem ágynemûvel nem bírta volna ellátni a túlélõket. A hajótöröttek persze New Yorkba mennének legszívesebben, csakhogy ez túl sokba kerül a Cunard társaságnak. Eddig a cél egyértelmû volt: menteni, ami menthetõ. Most el kell dönteni, merre és hogyan tovább. A kapitány a Titanicot üzemeltetõ társaság elnökét kérdezte meg, aki szintén a menekültek között volt. Õ azonban teljesen össze volt törve, akármit kérdezett tõle, mindig csak gépiesen bólogatott. A kapitány tehát maga döntött: elõre New Yorkba! A nagytõke – formális hatalma vesztével – informális hatalmát is elveszíti. Az uralkodó szuverén döntést hoz: az eredeti iránnyal pont ellentétesen haladnak tovább. Kárpátia tehát megfordul, elfordul a múlt árnyaitól, és immár maga is az új világba igyekszik. Ekkor fogták az Olimpic rádiójeleit: szállítsák át hozzájuk a hajótörötteket. A kapitány ezt elképesztõen ostoba ötletnek tartotta. El sem tudta képzelni, hogy a sokat szenvedett túlélõket kitegye egy újabb tengeri átszállás megpróbáltatásainak. Nem is szólva arról, hogy az Olimpic testvérhajója a Titanicnak, így már a puszta látvány is borzalmas hatással lenne rájuk: mint valami kísértet! Ismét megkérdezte az – Olimpicot is üzemeltetõ – társaság elnökét, aki megborzongott, és némán rázta a fejét. Tehát New York, minél elõbb, annál jobb. A testvérhajóra való átszállás: az elpusztult civilizáció restaurálása. Ez azt jelentené, hogy hiába volt a sok szenvedés, lényegileg minden úgy fog folytatódni, ahogy volt. Ekkor már ennek gondolatától is mindenki irtózik, még a nagytõke túlélõi sem akarják. Az uralkodó pedig határozottan elhárítja. Ekkorra – jókora késéssel – megjelent az egész éjszaka látótávolságon belül álló Californian is. A hajó, amely mindenkit megmenthetett volna. A kapitány rájuk bízta, hogy kutassák át a katasztrófa körzetét. Ezután még felvett a fedélzetre a Titanic mentõcsónakjaiból annyit, amennyit csak tudott. Hatot elhelyezett a felsõ fedélzeten, hetet a Carpathia daruira függesztett, a többit kötélvégre fogta. Ez a Kárpátiához különbözõ módon és mértékben csatlakozó térségeket jelöli. Mielõtt visszaindult volna New Yorkba, a kapitány végigjárta hajójával a színhelyet. Pontos ember volt, a legcsekélyebb lehetõséget sem akarta kihagyni. A Californian majd kutassa át a tengert, de ha bármilyen halvány remény van arra, hogy még kimenthetnek valakit, akkor az a Carpathia dolga. Nem engedhetõ meg a lehetõsége sem, hogy az új világba régi emberek érkezzenek. Miközben cirkálni kezdtek, a kapitány úgy gondolta, helyénvaló lenne egy istentisztelet. Hívatta az episzkopális egyház papját, és a nagy társalgóba kérette a Carpathia valamint a Titanic utasait. Hálaadó istentisztelet volt ez, ugyanakkor rekviem a halottakért. Megvalósul a hamvasi értelemben vett Egyház, amely immár valóban egy. A túlélõk, bárhonnan jönnek is, együtt fordulnak Istenhez. Létrejön a nagy spirituális egyesülés, a Communio. Miközben mondták az imát, elhaladtak a Titanic hullámsírja fölött. Alig maradt nyoma a gigásznak: néhány parafalemez, néhány nyugágy, takarók, szõnyegek, mentõmellények és az elhagyott csónakok. Ennyi marad az egészbõl. 8 óra 50 perckor a kapitány belátta, hogy eleven emberre már nem akadnak. Csöngetett a gépháznak: teljes gõzzel elõre! A hajó orra lassan New York felé fordult. A megfordulás óta 8 óra 20 perc, az elsõ mentõcsónak beérkezése óta 4 óra 40 perc, az utolsó beérkezése óta 20 perc telt el. Folytatódik az átkelés a nagy vízen az új világba – Új emberekkel. „Vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztõ kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény.” (Ef 4,22) jó ha figyelünk
külföldre is
*** A kapitány azon törte a fejét, hogyan helyezze el 705 váratlan vendégét a 725 meglevõ utas mellé. Komoly gondot jelent a menekültek elhelyezése, akik közel annyian vannak, mint az eredeti lakosság. Az életmód visszafogottá válik, a régi fogyasztási szokások nem térhetnek vissza. Bár embertelen volt a zsúfoltság, a Carpathia utasai rendkívüli együttérzést tanúsítottak: minden lehetséges módon igyekeztek segíteni. Ruhát kölcsönöztek, a mentõcsónakokban hozott takarókból mackóruhát varrtak a gyerekeknek. Gondoskodtak róluk, ápolták õket: pl. a Titanic helyettes rádiótávírásza úgy éledt, hogy luxuskabinban fekszik és egy ismeretlen nõ ápolja. Többen is átengedték a kabinjukat, fekhelyüket. A szolidaritás számtalan formája nyilvánul meg a menekültek iránt, vagyontól és származástól függetlenül. Ez nem csak anyagi segítséget jelent, hanem lelki támaszt is. Sokan még a lakhelyüket is önként megosztják velük: az emberek összébb húzódnak. Néhány késõn ébredõ elsõ osztályú utas, amikor meglátta az ismeretlen ágrólszakadtakat, felháborodva igyekezett megtudni, hogy miért engedtek fel közéjük annyi harmadosztályút. Nagy volt a meglepetésük, amikor a stewardok közölték velük, hogy azok bizony náluk is jobb módú menekültek. Egyesek csak most ébrednek a valóra. Nagy lesz a meglepetésük. A civilizáció túlélõi egyformán nyomorultak lesznek, függetlenül attól, hogy kik voltak és mekkora vagyonuk volt. Egy felháborodott utas a stewardessétõl akart kérni valamit a folyosón, de az nem hagyta szóhoz jutni. Rámutatott az ebédlõszalonba vánszorgó nõkre és sírva mondta: – A Titanicról jönnek. A hajó az óceán fenekén van! Aki magától nem realizálta volna a helyzetet, azzal tudatják, hogy a megszokott életmódnak vége. A harmadosztályon is nagy volt a nyüzsgés. „Alig gyõztük a sok munkát és vigasztalást” – emlékezett a magyar orvos. Az elgyötört túlélõk szenvedése örök emléke maradt: egy szerencsétlen fiatalasszony benne vélte felismerni elveszett férjét. A testi szenvedéseket meghaladják a lelki gyötrelmek: a test sebei begyógyulnak, de a léleké? A nászutasoknak volt a legnehezebb. Nyolc frissen egybekelt pár döntött úgy, hogy a Titanic fedélzetén ünnepli élete nagy eseményét. Két pár élte túl. „Ha ketten lesznek a mezõn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony õröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.” (Mt 24,40) A New Yorkba vezetõ út további megpróbáltatásokat tartogatott. A több mint 700 ember súlya, a leereszkedõ sûrû köd és a feltámadó vihar alaposan igénybe vette a Carpathia állóképességét. Egyszer annyira megdõlt a hajó, hogy az utasokat át kellett vezényelni az ellenkezõ oldalra. Súlytöbblet: ellátandó emberek tömege. Köd: félrevezetõ információk, irányítási nehézségek. Vihar: konfliktusok, megpróbáltatások. Dõlés: a terv borulásával fenyegetõ veszélyes helyzetek. Átvezénylés: diktátum. Mindez alaposan igénybe veszi Kárpátia állóképességét. *** Az Új világba érkezés nem egyszerre, hanem több stációban történik meg. New York már az izgalom lázában égett, de hiába ostromolták kérdésekkel a Carpathiát, nem érkezett jelentés, mert a kapitány a rádióadót hivatalos közlések és a hajótöröttek üzenetei számára tartotta fenn. Egyes újságírókat már bosszantott a hajó hallgatása. Elsõ stáció: hallgatás. Avatatlanok nem ismerhetik meg az Új ember számára kinyilatkoztatott titkokat. Április 18-án, csütörtökön este vége szakadt a várakozásnak. A Carpathia elhaladt a Szabadság fáklyás szobra mellett, érkezését tízezer ember nézte végig a Batteryrõl. Második stáció: szabadság. „Fontos a tulajdonságok egészének monumentális felszabadítása, mert az elõzmény és a következmény: a Szabadság.” (Hamvas Béla: Mágia szútra) Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! (József Attila: Levegõt!)
35
Amikor a hajó elhaladt a móló elõtt, harmincezres tömeg szorongott az esõben. Harmadik stáció: az Új világ köszönti az Új embert. Az esõ: áldás. A kapitány nem engedte fel a hajóra a riportereket, ezért kisebb gõzösökkel kísérték, és megafonokon harsogták a kérdéseiket. Negyedik stáció: a szellem próbája. 8 óra 37 perckor, a visszaindulástól számított három és fél nap elteltével érte el a hajó a horgonyzóhelyet, és kezdte leereszteni a Titanic mentõcsónakjait, hogy ne akadályozzák a kikötésben. Ötödik stáció: a nagy beavatás megtörtént, a lelkek megmentésének és beavatásának eszközeire immár nincs szükség, mert akadályoznák az Új világba érkezést. 9 óra 35 perckor kötött ki a Carpathia. Leeresztették a hajóhidat, és elõször a túlélõk léptek partra. Hatodik stáció: beteljesedett, a nagy átkelés sikerült. *** Történetünk itt véget ér, a további történések már nem ide tartoznak. Afféle ráadásként azonban érdemes még a Carpathia további sorsára pillantanunk. A példátlan mentésben részt vevõ hajót és legénységét mindenhol megkülönböztetett tisztelettel fogadták. Így volt ez Magyarországon is, ahová – a rendkívüli kitérõ miatti késéssel – május 7-én érkezett meg. Május 10-én Budapesten fogadták a tisztikart és a legénységet. A kapitány magas állami kitüntetést kapott. A személyzet tagjait pedig jótékonysági futballmérkõzésre hívta ki az MTK. A Carpathia fiumei útjai az I. világháború kitöréséig folytatódtak. 1914 után az antant hatalmak csapatszállító hajóként használták Boston és Liverpool között. 1918. július 17-én egy német tengeralattjáró megtorpedózta és elsüllyesztette. Körülbelül ekkor, talán éppen ezen a napon hoztak a nagyhatalmak végleges döntést a Monarchia megszüntetésérõl és Magyarország feldarabolásáról. Ezen a napon nem csak a Carpathia, hanem Kárpátia is elsüllyedt. Mégis: harmadnapra feltámad, és az õt keresztre feszítõ nyugati civilizáció túlélõinek megmentõje lesz.
A Titanic április 10-én déli 12 órakor indult el. A Carpathia április 18-án este 8 körül érkezett New York kikötõjébe, azaz révbe. Az út teljes idõtartama: 8 nap 8 óra, azaz világidõre visszaszámolva 600 év. Ebbõl a katasztrófáig 107 óra és 40 perc telt el: úgy is mondhatjuk, hogy a katasztrófa a száznyolcadik óra negyvenedik percében történt. Ez átszámolva 323 év: az idõben visszamenve az „egzakt” tudomány születésénél vagyunk (a 323 két prímszám szorzata: 19×17, vagy másképpen 153+170). Maga az átkelés április 11-én délután 2 órakor kezdõdött. Az eredeti terv szerint április 17-én reggel, tehát öt és háromnegyed nap (414 év) múlva kellett volna New Yorkba érkezni. A Carpathia végül április 18-án, csütörtökön este érkezett meg, az átkelés teljes idõtartama tehát 7 nap 6 óra, azaz 522 év lett, ez másfél nappal (108 év) haladta meg a tervezettet. Ebbõl a katasztrófáig szûk három és fél nap, azaz 245 év telik el (7×7×5). Visszaszámolva az ipari forradalom kezdetén vagyunk. A Titanic katasztrófájától az utolsó menekültek kimentéséig 9 óra, azaz 27 év (3×3×3), a Carpathia visszaindulásától a megérkezésig mintegy három és fél nap, azaz 250 év telik el. Az út nagyjából szimmetrikus: körülbelül annyi idõ telik el az átkelés kezdetétõl a katasztrófáig, mint a továbbindulástól az érkezésig. Középen a katasztrófa, a szinguláris pont. A történet több síkon zajlik. Elsõ, kézenfekvõ szintje a történelem, az események egymásutánisága. A második a lélek beavatásáról szól. A harmadik sík a szellemtörténeté, végül a legmagasabb szint a Teremtõ tervének kinyilatkoztatása. Ezek együtt nyilvánulnak meg a valóságban, így együtt jelentek meg a jelen írásban is. Ez az idõszak az emberiség sötét éjszakája, beavatása és újjászületése; történetének legválságosabb és legintenzívebb kora.
HARMADIK RÉSZ Három természetes idõegység van. Egyik a nap, amely alatt a Föld megfordul a saját tengelye körül. Másik az év, amely alatt a Föld egy teljes keringést végez a Nap körül. (Ilyen természetes idõegység lenne még a hónap (a Hold-nap), amely alatt a Hold tesz meg egy teljes kört a Föld körül, de ennek 28 napos ciklusát a – férfinemhez tartozó – naptárkészítõk az év hosszához igazítva megváltoztatták.) Van azonban még egy természetes idõegység, errõl viszonylag kevesen tudnak. Ezt a Föld tengelyének mozgása határozza meg. A Föld tengelye lassú körzõ mozgást végez: 25 920 év alatt ír le egy teljes kört. Ezt platóni nagyévnek nevezzük. Ennek tizenketted része 2160 év, ezt hívjuk világhónapnak. A Föld tengelyének ez a mozgása okozza a precesszió jelenségét. A Nap éves útján nem mindig ugyanakkor tartózkodik az egyes csillagképekben. Az idõ múlásával lassan hátrálni látszik: 2160 évenként 30 fokot megy visszafelé, tehát ennyi idõ alatt tesz meg egy teljes állatövi jegyet. Ez szabad szemmel csak teljes napfogyatkozáskor követhetõ, hiszen nap közben nem láthatók a csillagok. Amikor 1999. augusztus 11-én teljes napfogyatkozás volt Magyarországon, látni lehetett, hogy a Nap még nem hagyta el a Rák csillagképet, pedig „hivatalosan” már három hete az Oroszlánban kellett volna lennie. Hogy az asztrológusok miért nem néznek fel papírjaikból az égre, miért dolgoznak ma is kétezer éves adatokkal, azt õk tudják megmondani. A világhónap 30-ad része 72 év, ezt hívhatjuk világnapnak (egy emberéletnyi idõ), a világnap 24-ed része 3 év (világóra). Ez a számolgatás korántsem öncélú. Az eseményeket világidõre átszámolva az idõpontok történelmi távlatba kerülnek. 36
jó ha figyelünk
külföldre is
