A TARTALOMBÓL: Amerikai tulajdonú magyar cég. . . . . . . . 2 perli a magyar államot KORMORÁN koncert . . . . . . . . . . . . . . 2 Magyarország Részvénytársaság 1. . . . . . . 3 A magányos Gárda. . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Elvarázsolt kastély 93 ezer km²-en. . . . . . 6 Gyurcsányék lopják a színesfémet is?. . . . 8
Fordítsuk vissza a folyókat! . . . . . . . . . . 10 Már figyelik a Magyar Gárdát . . . . . . . . 11 Merre tovább demokrácia? . . . . . . . . . . 12 Nem létezõ hivatal adta ki a tubesi . . . . 13 engedélyt? Szép, új világ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
Az amerikai tulajdonú cég szerint az új szabályok idén mintegy 5 milliárdos kiesést okoznak számára a korábbi, a hosszú távú áramvásárlási megállapodásban szereplõ tarifához képest. Pert indított a washingtoni választott bíróságon a magyar állam ellen a hatósági erõmûár múlt év végi bevezetése miatt a Tiszai Erõmû tulajdonosa, az amerikai AES - tudta meg a Népszabadság. A cég számításai alapján az új szabályok idén mintegy 5 milliárdos kiesést okoznak a számára a korábbi, a hosszú távú áramvásárlási megállapodásban szereplõ tarifához képest. A választott bíróságon az elmaradt haszon összegét szeretnék visszaperelni, kamatokkal együtt. Az értesülést a vállalat nem kommentálta. Az AES immár a második befektetõ az 1995-96-os nagy energiaprivatizátorok közül, amely a hatósági erõmûár miatt bírósághoz fordul. Júniusban a Dunamenti Erõmû francia-belga gazdája, az Electrabel- Suez nyújtott be hasonló bírósági keresetet, évi mintegy hétmilliárd forintos veszteségének megtérítését követelve. Kuhl Tibor, a
A Vasasi Szent Borbála Egyesület 2007. szeptember 15-én KORMORÁN koncertet rendez. Helyszín: Pécsi Református Kollégium Gimnáziuma és Általános Iskolája Sportcsarnoka, Engel János u. 15. Érdeklõdni a 20 912 8570-es számon lehet! Elõzenekar a Szkítia együttes lesz. Õk a Kormoránéhoz hasonló autentikus alapokon nyugvó folkrock zenét játszanak. A mûsort Alex Horsch (Szkítia) õsi, magyar hangszereket bemutató mûsora, valamint versek színesítik. Mivel a szóban forgó civil szervezet non-profit alapon mûködik, a rendezvény estleges nyereségét a pécs-vasasi templomkertben – terveink szerint 2008-ban – állítandó Wass Albert szoborra kívánjuk fordítani. Egyesületünknek köszönhetõ e szép helyen három éve felállított Trianon-emlékmû (mely megyénkben egyedülálló), illetve az ’56-os kopjafa is. Hosszabb távú tervünk, hogy a kertet történelmi emlékparkká emeljük. Útban céljaink felé, külön megtiszteltetés, hogy Koltay Gergely csapata és hozzájuk mérhetõ nagyszerû hazafiak segítik munkánkat. 2
Dunamenti Erõmû vezérigazgatója megerõsítette, hogy bírósági eljárást kezdeményeztek, de beadványukban nemcsak a hatósági árakat vitatják, hanem számos vitás pontra is kitérnek, például felvetették az MVM-mel kötött hosszú távú megállapodások újratárgyalásának kérdését is. A Népszabadság megemlíti, hogy bár állításuk szerint az erõmûvek nem egyeztetnek az ügyben, a két beadvány között „kísérteties“ a tartalmi, illetve idõbeli egybeesés. A többi privatizált erõmû ugyanakkor valóban nem él a per lehetõségével. Valaska József, a német RWE érdekeltségébe tartozó Mátrai Erõmû vezetõje például úgy nyilatkozott, hogy valóban hátrányosan érinti õket a hatósági erõmûtarifa bevezetése, de jogi ellenlépés „egyelõre nincs napirenden“. Ezt a hosszú távú szerzõdések folyamatban lévõ újratárgyalásával indokolta, amelynek eleme a hatósági erõmûár kérdése is. Szakértõk úgy látják, a most indított pereknek nincs sok közük a hosszú távú megállapodásokhoz, amelyekkel kapcsolatban továbbra sem dõlt el, hogy az állam - fõként
uniós nyomásra - felbontsa-e õket. Egyesek szerint egy egyoldalú lépés esetén az erõmûvek akár 300 milliárd forintra is perelhetnék a magyar államot, ám a mostani egyeztetések kimenetelét még egyik külföldi befektetõ sem láthatja, így mostani beadványaikat sem alapozhatták erre. (MR)
Kommentár: Tetszik érteni? Egy magyar céget bitorló amerikai vállalat pert indít a magyar állam ellen a washingtoni bíróságon. Van még egyáltalán valami beleszólása az egyszerû magyar adófizetõnek az ország ügyeibe? Vagy lassan ezt is meg kell szoknunk, ezt is le kell nyelnünk, hogy miután fillérekért eladták politikusaink a magyar vállalatokat a külföldieknek egy buksisimogatásért cserébe, mostantól már az államot is perelhetik külföldi bíróságokon és a megítélt kártérítéseket majd megintcsak mi - adófizetõ - magyar állampolgárok álljuk. Meddig fizetjük még politikusaink ostoba manõvereibõl eredõ károk miatt a csekket?
– Hogy hívják a zsarut Franciaországban? – A rend éber õre. – Tel-Avivban? – A rend héber õre. – Budapesten? – A héber rend éber õre
(Florian Geyer)
– avagy Szabad-e pénzzé tenni a közjót? – Magyarország egy részvénytársaság, s én annak egyik ügyvezetõje vagyok. Valami ilyen szöveggel kezdte miniszteri pályafutását az azóta Tony Blairhez hasonlóan idõ elõtt gyáván megfutamodó, 1ügyû ígérgetõvé avanzsált Kóka Johnny, a Pannon Puma névadója. Meghallván ezt az ostobaságnak, némelyek számára pökhendiségnek tûnõ bejelentést sokan úgy voltunk vele, nem kell komolyan venni ezt a piperkõc ficsúrt, mígnem darab idõ elteltével rá kellet döbbennünk, mégiscsak a tuttit hallhattuk a manapság már csak Gyurcsány-klónként emlegetett, s azóta már a törpeminoritás pártelnöki székéig jutott fõ hallja kendtõl. Rögtön felmerül a kérdés, vajon jó-e nekünk az, ha egy ország, egy közösség által a társadalom gördülékenyebb mûködése érdekében létrehozott jogi absztrakció, vagyis az állam szerepét egy profitorientált gazdasági társaság veszi át? Mert ugye a részvénytársaság nem más, mint egy olyan gazdasági társulás, ahol a részvényesek haszna a legelõrébb való, minden mást annak rendelnek alá. Elsõ ránézésre még örülhetnénk is, hiszen mink vónánk a kis részvényesek, nosza rajta, gyûjjenek hát az üzleti világból szalasztott hozzá értõk, oszt rázzák végre gatyába ezt a nemzetgazdaságnak nevezett valamit, épp itt az ideje, hogy végre versenyképesek legyünk! Itt van az elsõ vaskos tévedés! Egyébiránt ezt híják jobb helyeken népi naivitásnak! A dolog ugyanis úgy fest, hogy Magyarország Részvénytársaságban bizony nem mi vagyunk a részvényesek, még csak a sokat emlegetett ún. „kisrészvényesek” sem. Hiába tûnik úgy a négyévenként megrendezésre kerülõ és választásnak csúfolt kutyakomédia ellenére, a valóság kíméletlenül a pofánkba vágja, hogy a valódi részvényesek azok, akik a társaság mûködéséhez anyagilag is hozzájárulnak, magyarán hiteleznek az országnak, részvényeiket pedig ezúttal központilag, az állam által kibocsátott hitellevelek formájában kapják kézhez. Mink kérem tisztelettel, maximum az igavonó barom státuszában, a mindent megszívó (és végül természetesen megfizetõ) melós címig vihetjük. Ráadásul, a részvénytársaságok esetében külön válik egymástól a tulajdonosi és a vezetõi (vagyis a menedzsment) rész, ebbõl kifolyólag az ilyenfajta mûködési forma mintegy magában hordozza az átláthatatlanságot, s ennek következtében a korrupció lehetõségét is. Ha az utóbbi idõben valaki veszi magának a fáradságot, és figyelemmel kíséri a korrupció alakulásáról szóló különbözõ ország-jelentéseket, megbizonyosodhat arról, hogy Magyarország Részvénytársaság bizony ékes tanúbizonysággal szolgál a fentiek igazolására. KIVEL VAGY MIVEL ÁLLUNK SZEMBEN? Az ún. nemzetállam és a részvénytársaság egymásnak ellenérdekeltjei, mivel egy állam esetében az elsõdleges prioritás a közjóért való tenni akarás, míg a korporáció menedzsmentjének minden áron a részvényesek – Magyarország Részvénytársaság esetében a hitelezõk – számára elérhetõ legmagasabb profit biztosítása az elsõ számú feladat. Még abban az esetben is, ha ezzel a tevékenységükkel a társadalom érdekei ellen cselekszenek, vagy annak jelentõs károkat okoznak. Nem véletlen, hogy a nagyszerû Woody Allen egyik filmjében úgy emlékezik meg az ügyvédekrõl, hogy külön szintet szentel nekik a pokolban. Ugyanis megalkottak egy jogi csûrcsavart, egy afféle jogi absztrakciót, mely arctalanságot, a felelõsségre vonás és az elszámoltathatóság elõl egyfajta menedéket biztosít a rosszul gazdálkodó, vagy a társadalom számára kárt okozó társaságok vezetõinek. Ez az ún. jogi személy intézménye. E helyt kell segítségül hívnom a kitûnõ Drábik Jánost és hosszabban idéznem tõle, aki „A pénz diktatúrája” címû briliáns könyvében jó ha figyelünk
meglehetõs alapossággal és részletességgel világít rá arra, hogyan biztosít arctalanságot, védelmet, s bizonyos szempontból törvény felett állóságot a korporációk menedzsmentjének a mesterségesen kreált jogi absztrakció, az ún. jogi személy. A „Mi a különbség a demokrácia és a köztársaság között?” címû részben így ír errõl a szerzõ: „A korporációnak az egyik legkártékonyabb tulajdonsága, hogy kiharcolták maguknak a jogi személy státust. Egy jogi személy természetesen nem személy, hanem jogi absztrakció. De olyan absztrakció, amely igényt tart arra, hogy ugyanolyan elõjogok és védettségek illessék meg, mint az élõ, természetes személyt. Itt rá kell mutatni, hogy alapvetõ a különbség a jogok és az úgynevezett privilégiumok között. A természetes személyiségû embert azért illetnek meg elidegeníthetetlen jogok, mert embernek született. Ezeket a jogokat, ha valaki vallásos, akkor isteni eredetûnek – ha nem vallásos, akkor természeti törvényekbõl levezethetõ jogoknak tekinti. Ezzel szemben az elõjogok, kedvezmények olyan ember által nyújtott privilégiumok, amelyeket az egyik ember nyújt a másiknak, és amelyek ezért vissza is vonhatók. Tehát az alapvetõ emberi jogok és politikai szabadságjogok elidegeníthetetlenek. Ezzel szemben a kedvezmények, privilégiumok, védettségek visszavonhatóak. Ebbõl következik, hogy egy jogi személyt nem illethetnek meg kizárólag a természetes személyhez kapcsolható emberi jogok és politikai szabadságok. Amikor az Egyesült Államok alapító atyái, akik a felvilágosodás eszméit és a puritánok erkölcsi értékrendszerét követték, létrehozták az Egyesült Államok kormányzati rendszerét, gondosan ügyeltek arra, hogy ez az államszervezet alá legyen vetve a természetes személyekbõl álló polgároknak. A leghatározottabban kiderül az alkotmányból, hogy az állam az isteni vagy természetjogi eredetû elidegeníthetetlen jogokkal rendelkezõ természetes személyek közös akaratából létezik. Amikor azonban az amerikai alkotmány szövegébe beépítették az úgynevezett 14. alkotmány-kiegészítést, akkor az amerikai kormányzati rendszernek egy a korábbitól lényegesen különbözõ változata jött létre. E szerint az 1868-ban elfogadott alkotmány-kiegészítés szerint az emberek vannak alárendelve az államnak és a kormányzatnak, és nem fordítva. Ez az alkotmány-kiegészítés bevezette, hogy a természetes személyiségû embereknek járó emberi jogokat és politikai szabadságjogokat az állam nyújtja és nem fordítva. Ezt a fordulatot úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az alapító atyák olyan alkotmányt fogalmaztak meg, amely egy, a természetes személyiségû emberekbõl álló köztársaságot hozott létre. Ezzel szemben a 14. alkotmány-kiegészítéssel módosított alkotmány demokráciává torzította ezt a köztársaságot, amely azonban alapvetõen különbözik az alapító atyák eredeti elképzeléseitõl. (…) A demokráciában az állam a szuverén és kegyet gyakorolva biztosít jogokat polgárainak. A köztársaságban a természetes személyiségû polgárok együttesen szuverének. A hús-vér polgárok közös szükségleteik és érdekeik hatékonyabb intézése érdekében bizonyos jogokat átruháznak az államra, amelyet azonban az államtól szükség esetén vissza is vehetnek. A köztársaságban tehát természetes személyiségû polgárok rendelkeznek egy közügyeket ellátó intézménnyel, amely alá van vetve a szuverén polgárok közösségének. Ezért a polgárok ezt az államot és kormányzatot módosíthatják is. A demokráciában viszont nem a polgárok, hanem az állam a szuverén. Övé a végsõ szó, és õ dönti el, hogy mennyi jogot biztosít a polgárainak és milyen feltételekkel. (…) A korporációs képzõdmények, ezek az objektiválódott jogi absztrakciók így teljesen egyenlõ jogállásúakká váltak a hús-vér emberekkel, a természetes személyiségû állampolgárokkal. Ez a mesterséges változtatás ellentmond a természet rendjének, de társadalmilag és gazdaságilag sem kívánatos. A korporációnak nevezett, objektiválódott jogi absztrakció nem tarthat igényt annyi jogra, mint ami a hús-vér ember természetes velejárója másik embertársához való viszonylatában. 3
Ha mélyebben átgondoljuk, akkor megállapíthatjuk: valójában nem a korporációk jutottak a köztársaság szuverén polgárának a jogi státusához, hanem a köztársaságot váltották fel egy sokkal igazságtalanabb rendszerrel, a demokráciával. Ennek eredményeként a természetes személyiségû emberek – Isten teremtményei vagy a természet törvényei következtében létrejött különleges élõlények – jogai csökkentek, és egy szintre kerültek az objektiválódott jogi absztrakciónak a jogaival. Ennek az eredménye, hogy a korporációknak ma már ténylegesen sokkal több hatalmuk és befolyásuk van a társadalomban, mint amennyi elfogadható lenne egy természetes emberi közösségben.” És itt érkezünk el aztán egy újabb veszélyes mérföldkõhöz, amikor magát az államot is be akarják helyettesíteni egy profitorientált képzõdménnyel. Innentõl kezdve most már nem a demokratikus intézményrendszer, nem a természetes személyû polgárok akarata lesz a döntõ, hanem csak és kizárólag a profittermelõ képesség, vagyis, csak az számít, hogy az adott struktúra mûködése mennyi hasznot hajt a részvényeseknek.
Miután az elõbbiekben már láthattuk, hogy a tulajdonosi réteg, azaz a részvényesek és a vállalatot ténylegesen irányító menedzsment elkülönül egymástól, kell valaki, akire rá testálhatók a gazdálkodáshoz szükséges jogok és kötelezettségek. És ez a dologban a zseniális, ugyanis ez a „személy” nem más, mint maga a cég! Persze tökéletesen megértem, ha valaki most így elsõ nekifutásra azt mondja, hogy „dejszen ez közönséges csalás!”, de mint ahogyan azt már Woody Allen kapcsán megemlítettem, nem véletlen, hogy az ügyvédek külön szintet kaptak a pokolban. Ugyanis a részvénytársaságot felfoghatjuk úgy is, mint „egy adott név alatt közös szervezetbe tömörült egyének csoportja, mely jogfolytonosságot alkot a maga mûvi formájában, és a törvény adta lehetõségei szerint önálló személynek tekinthetõ (vásárló, eladó, mint szerzõdõ fél, mint peres ügyek részese), tehát általános jogok és kiváltságok birtokosaként.” És hogy mennyire nem új keletû dologról van szó, ez az érvelés már 1793-ban is dívott. (folytatjuk) A szocialista nagyváros öntudatos polgára
RÉSZVÉNYTÁRSASÁG: A részvénytársaság, röviden rt. egy tõkebefektetõ társaság, alapítható és mûködtethetõ zártkörben és nyilvánosan. A hitelezõkkel szemben a részvénytársaság részvényeseinek felelõssége csupán a saját részvényeik értékéig terjed, ellentétben pl. a betéti társasággal, ezért csak jelentõs alaptõkével alapítható. A cégnek rendelkeznie kell egy bizonyos alaptõkével, amely valójában az összes részvény névértékének összege. Az alaptõke összege (2005. január 1-je óta) nem lehet kevesebb 20 millió forintnál. A gazdasági társaságokról szóló törvény (1997. évi CXLIV. tv.) értelmében az alapításnál kötelezõ minden tulajdonos/részvényes vagyoni hozzájárulása, amely 2005. január 1-jétõl lehet pénzbeli, illetve nem pénzbeli (ún. apport) hozzájárulás. Az utóbbi lehet bármilyen vagyoni értékkel rendelkezõ dolog, szellemi termék, valamint vagyoni értékû jog, és apportálható az adós által elismert, vagy jogerõs bírósági határozaton alapuló követelés is. ZÁRTKÖRÛEN MÛKÖDÕ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG: A zártkörûen mûködõ részvénytársaság, röviden zrt., a cégek azon formája, amely részvénytársaság ugyan, de a tulajdonosok köre zárt, a részvények nem kerülhetnek nyilvános forgalomba. Magyarul, sem tõzsdén, sem másutt nem lehet részvényeket venni csak a tulajdonosi körtõl magától. Õk meghatározhatják például azt, hogy azok kiknek adhatók el, vagy hogy a részvényeseknek elõvásárlási joguk van kívülállókkal szemben. A zártkörûen mûködõ részvénytársaságok meghatározhatják, korlátozhatják a részvények elidegenítését. Ez a forma fõleg a kisebb cégekre jellemzõ, illetve a nagy multinacionális cégek országos leányvállalataira, ahol nem szeretnék még azt sem, ha a tulajdonosi kör egy kis része cserélõdne bizonyos idõközönként. A részvénytársaság elnevezésének tükröznie kell mûködési formáját. NYILVÁNOSAN MÛKÖDÕ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG: A nyilvánosan mûködõ részvénytársaság, röviden nyrt., olyan céget jelöl, amelynek részvényei (egészben vagy részben) az értékpapírokra vonatkozó szabályok betartásával nyilvánosan kerülnek forgalomba. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a részvényeket a piacnak kínálják, a nyomtatott sajtóban megjelentetett csatlakozási felhívás formájában. Az ott megjelölt idõben és helyen bárki jegyezheti, megvásárolhatja õket. Az egész nyilvánosan történik, amint a részvénytársaság elnevezése is tükrözi ezt a mûködési formát. Cégek részvényei általában jegyezhetõk a különbözõ tõzsdéken. Tulajdonoskörük a tõzsde alakulása folytán kis mértékben folyamatosan változik. Forrás: Wikipédia, a szabad lexikon
A Magyar Gárda megalakulása miatt ismét a nemzetközi sajtó látóterébe kerültünk. A közép-európai országokban is vezetõ hír volt a szombati avatás. Cikkünkben áttekintjük, hogy északi és keleti szomszédunknál hogyan mûködnek a hasonló szervezetek. Szlovákiában a Magyar Gárda megfelelõje a Slovenská pospolitost’ (Szlovák testvériség) volt. Õk voltak, akik 2005-ben, Trianon évfordulóján Rozsnyón leköpdösték a Kossuth-szobrot, és velük került konfrontációba néhány magyar nacionalista fiatal Komáromban. 2003-tól egészen 2006-os betiltásukig a Hlinka-gárda egyenruhájában masíroztak végig Szlovákia városain. Ezt az egyenruhát a második világháború alatt hitleri 4
bábállamnak tekinthetõ Szlovákia félkatonai militarista szervezete használta. Egyértelmû ideológiai közelség A nemzeti évfordulókon, katonás rendben megjelenõ csoport ellen sokáig csak a szlovákiai fõrabbi tiltakozott. Betiltásukat a szlovák fõügyész végül alkotmányellenességgel indokolta, céljaik között szerepelt ugyanis a választójog korlátozása. A folyamatot vélhetõleg felgyorsította az egyetemista Daniel Tupý halála, akit azóta sem azonosított szélsõségesek vertek agyon 2005 végén Pozsonyban. A Slovenská pospolitost’ 2006-ban választási szövetséget kötött egy szélsõséges törpepárttal, a Slovenská udová stranával (Szlovák Néppárt), ám a „civil egyesület“ és a párt közti kapcsolat nem olyan szoros, mint a
Jobbik és a Magyar Gárda között. A szervezet egyik sajtóorgánuma a beszédes Prúty (Vesszõk) címet kapta, egyértelmûvé téve a fasiszta ideológia közelségét (lásd fasces). Alapszabályzatukban az áll, hogy „a Slovenská Pospolitost’ tiszteletben tartja az emberi jogokról szóló nemzetközi dokumentumokat“. A fõ céljaik „Támogatni a tagok fizikai és lelki fejlõdését, elmélyíteni a történelmi hagyományokról, valamint a szlovákok és a szlávok küldetésérõl szóló ismereteiket“, propagálni az össz-szláv kölcsönösséget, küzdeni a drogok, az alkohol, a prostitúció, a pornográfia és az uzsora ellen. A Magyar Gárda alapító nyilatkozatában hasonló célokat tûzött ki maga elé „egy olyan pillanatban, amikor a magyarság fizikai, lelki és szellemi önvédelem híján maradt“. jó ha figyelünk
keztek meg a trianoni békekötésrõl, mintegy válaszként a „soviniszta és revizionista jellegû“ magyar akciókra. A Romániában 2000 elején alakult Noua Dreaptã az 1920-as évek végén létrehozott legionárius mozgalom (Mihály Arkangyal Légiója, más néven Vasgárda) eszmei utódaként mûködik. A legionáriusok erkölcsi megújulást hirdetettek, elvetették a demokráciát, mozgalmuk ideológiai alapját pedig az antiszemitizmus, az antikommunizmus, valamint a román paraszti életmód kultuszával vegyített ortodox miszticizmus képezte. Mai utódaik nyíltan vállalják a legionárius örökséget, mind a külsõségek, mind pedig az eszmék terén.
Szlovák gárdistalányok 2006-ban Lövöldöznének az emberi jogokért A Slovenská pospolitost’ lõgyakorlatokkal tartaná tiszteletben az emberi jogokat. Tagfelvételi nyomtatványuk hasonlóan a fentiekhez emlékeztet a Magyar Gárda jelentkezési lapjára. Az iránt érdeklõdnek, hogy „van-e fegyverviselési engedélyed, saját fegyvered“, jártas vagy-e a harcmûvészetekben vagy legalább ûzöl-e valami sportot, rendelkezel-e autóval? A magyar gárdisták csak a sorkatonai szolgálatról érdeklõdnek, saját fegyver náluk nem jelent elõnyt, a saját autó, a nyelvtudás, a fizikai állapot azonban náluk is fontos kritérium. A Slovenská pospolitost’ betiltása óta is tart kisebb létszámú akciókat, ám már nem a többször elõállított (és antifasiszták által néhányszor megvert) Marián Kotleba besztercebányai tanár vezetésével, és nem II. világháborús egyenruhában. Magányos gárda Egy valami van, amiben a Magyar Gárda semmilyen más nemzet hasonló szervezetéhez nem hasonlít, mégpedig a társtalanság. A szlovák, román szervezeteknek kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerük van. A különbözõ nemzetek egymás ellen fordulása helyett ideológiai alapon baráti viszonyban állnak egymással és cseh, szerb, lengyel, litván, orosz, spanyol, francia, olasz szervezetekkel. Szomszédaink szélsõségesei számára egyfajta összekötõ kapocsként szolgál - az egyéb ordas eszmék mellett - a magyarellenesség, azaz a „magyar veszély“ elleni védekezés. Persze nem is annyira egy Magyarország elleni akcióra kell gondolni, hanem inkább a „magyar szeparatizmus“ elleni küzdelemre. Ilyen irányú együttmûködésben állapodott meg nemrég Temesváron a Slovenská pospolitos küldöttsége a romániai Noua Dreaptã (Új Jobboldal) nevû szervezet helyi tagozatával. De közös fellépésekre volt már példa azelõtt is – 2005. június 4-én Szlovákiában, Szerbiában és Romániában összehangoltan emlé-
Legalább miniszterelnököket nem ölnek A Noua Dreaptã a legionárius hagyományokhoz híven felvonulásokat, nyári táborokat és „munkatáborokat“ szervez, vezetõségüket 25-30 év körüli fiatalok alkotják menedzserek, vállalkozók, alkalmazottak, újságírók. Szimbólumuk a „kelta kereszt“, tagjaik pedig büszkén viselik pólóikon a legionárius mozgalom alapítójának és mártírjának, Corneliu Zelea Codreanunak a képmását (Codreanut 1938-ban letartóztatták, majd „menekülés közben“ meggyilkolták). 2003-ban részt vettek az Európai Nemzeti Front megalapításában, amely a hasonszõrû spanyol, olasz, német és görög szervezeteket tömöríti. A Noua Dreaptã céljai közé tartozik a két román állam (azaz Románia és Moldova) egyesítése, a Székelyföldön „szisztematikus elnemzetietlenítésnek kitett románok“ tá-
mogatása, a határon túli románok segítése, a román fiatalság nacionalista és keresztény szellemiségû nevelése, a hagyományos családmodell védelme az azt veszélyeztetõ jelenségekkel (abortusz, homoszexualitás) szemben és a Román Ortodox Egyház támogatása az új szekták ellenében. A Noua Dreaptã továbbá élesen elutasítja a kapitalizmust és a fogyasztói társadalmat, a nemzeti érdekek és értékek védelmére törekszik, szembeszállva az „amerikai imperializmussal“, a „radikális iszlámmal“, valamint a „totalitárius és bürokratikus európai szuper-állammal“. Napjaink legionáriusai azonban legális úton küzdenek eszméikért, eltérõen vasgárdista elõdeiktõl, akik több politikust - többek közt két hivatalban lévõ miniszterelnököt - is meggyilkoltak. Magyarországi elvbarátaikhoz hasonlóan a Noua Dreaptã is rendszeresen kifejezi tiltakozását a homoszexuálisok felvonulása ellen, ami idén is megtörtént - „Románia nem Szodoma“ jelszóval, és amely kisebb incidensekkel is járt. Magyar ügyekben a szervezet nemrég felszólalt a Székelyföldet jelölõ tábla kihelyezése kapcsán. „Székelyföld - román föld“ címû közleményükben kijelentették, hogy „mivel a hatóságok tolerálják az ún. Székelyföld elkülönülését“, kampányt terveznek annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a magyar szeparatizmus veszélyére. Moldovában (azaz Besszarábiában) idén nyáron „munkatábort“ szerveztek abból a célból, hogy felépítsék Szent Mihály Arkangyal kápolnáját egy román katonai temetõben. Az akciók mellett rendszeresen megemlékeznek a legionárius panteon nagyjairól is. Forrás: Demel József, Zahorán Csaba – Index
Román-szlovák összefogás
5
avagy – A kiherélt igazságérzet, bûnösök helyett 1 ország nyilvánossága a kalodában? – Miközben most már jól látható és hallható módon – sokszor szolgalelkületû ölebmédiájuk segítségét kérve – a részvénytársasági létezés kényszerpályájára löki az országot a jelenleg regnáló államhatalom, aközben ismét szembesülhetünk azzal az elképesztõ és egyben a lehangoló ténnyel, mely szerint a magyar társadalom teljesen degenerált és értékítélete, mint olyan végképp megszûnni látszik. Ítélõképessége a módszerváltásnak nevezett valami után eltelt bõ másfél évtizeddel nemhogy a végét járja, hanem nyugodtan kimondhatjuk, egyenesen befuccsolt. 2007. augusztus 1. Reggel. Azurák Csaba, aki mostanság Sváby András helyett szokta „mérlegre tenni a valóságot” a TV2 Napló címû abszolút objektív, abszolút pártatlan és abszolút elfogulatlan mûsorában, most a Mokka ma reggeli mûsorában vendég-mûsorvezetõként produkált valami egészen rendkívülit. Ismét találkozhattunk a Nap-keltében gyökerezõ, s azóta Havas Henrik nevével fémjelzett, „a mûsorvezetõ legalább kétszer (de inkább háromszor) annyit beszéljen, mint a meghívott vendég” címû mindenkit a betonba döngölõ, leginkább egy úthengerre hajazó, s kétségkívül a kereskedelmi televízióba való nyomulással. De ne rohanjunk ennyire elõre, haladjunk szép sorjában, ahogy az meg vagyon írva! Az Epeda sezlonyrugóhoz hasonlatos kiakadás apropójaként az szolgált, hogy Ódor Ferenc BAZ (gyengébbek kedvéért BorsodAbaúj Zemplén) megye megyei közgyûlésének fideszes elnöke arra vetemedett, hogy az állampolgárok teljes körû és abszolút korrekt tájékoztatása érdekében Gyurcsány Ferenc, Horváth Ágnes és Molnár Lajos képével, valamint a vizitdíj-rendelet szövegével dekoráltatta ki Borsod megyében a megyei közgyûlés alárendeltségébe tartozó kórházak vizitdíj-automatáit. A dolog pikantériája, hogy Ódor úr levelében mindössze tiszteletteljesen kérte az egészségügyi intézmények vezetõit, hogy falragasz gyanánt ugyan tegyék mán ki ezeknek a derék embereknek a fényképeit. Õk meg ki is tették. No hát ez vezetett oda, hogy ez a derék Csaba gyerek kiakadt, mint az Epeda sezlonyrugó. Nem különben otthon a képernyõ elõtt a szocialista nagyváros öntudatos polgára is, mégpedig azon, hogy akadhatott ki ezen a valóságra oly érzékeny – gyárilag állítólag oknyomozó – mûsorvezetõ. Komolyan mondom, nem értem! Végre-valahára egyszer a rohadt életben meg merik nevezni, hogy ki a felelõs! Végre-valahára egyszer a büdös életben hozzá 6
tudjuk társítani konkrétan a nevet, az arcot, az embert a népnyúzó intézkedéshez, ráadásul ki is teszik közszemlére, és akkor tessék, még neki áll feljebb. És akkor ez a derék Csaba gyerek jön ezzel a hülye Francisco-féle „mér nem a vizet tesszük ingyenessé” szöveggel. Mer’ hogy miért nem tesszük akkor oda az összes áremelés mellé a rendeletet alkotók fényképeit? – kérdezi álságosan ez a derék Csaba gyerek. No kérem szépen, itten álljunk meg egy polgári szóra, Istenben szeretett felebarátim! (Csak úgy mellékesen, zárójelesen, ahogy szoktam, a miniszterelnök eftársnak is üzenném, hogy az energiahordozókat meg a vizet meg a villanyáramot és hasonlókat ne keverjük mán ide, mer’ azé’, mióta világ a világ, mindig fizetni köllött! Feri, meg Csabi ti nagyon hülyék!) Ennek a mi derék Csabi gyerekünknek meg csak annyit mondanék, hogy a vizitdíj az nem egy olyan kiadás, amit most megemeltek, ez kérem szépen egy a társadalomra újonnan kirótt sarc, ami eleddig nem vót! Tetszik érteni?! És itt kell megint felhívnom mindenki figyelmét arra az apró, ám mégsem elhanyagolható momentumra, hogy a társadalom teherviselõ része, az igavonó barom státuszában leledzõ álmodozó állampolgár joggal teheti fel a kérdést, hogy akkó’ most tessék mondani, mi a rossebér is vonják éntõlem a TB-t, ha még vizitdíjat is köll fizetnem? Tessék mondani, milyen plusz szolgáltatás kapok én ezért a TB-járulékomon felül befizetett összegért? Válasz nagyon egyszerû: semmilyent! Mivel mostanság magam is behatóbb ismeretségbe kerültem a magyar egészségüggyel, jó néhány órát eltöltöttem orvosra várva és bizony akárhol jártam, akármilyen társasággal ültem kint a folyósón, a betegeknek bizony, az urbánus frazeológia (városi szóhasználat) egyszerû nyelvén mondva: tele van a tökük a vizitdíjjal. Nemcsak amiatt, hogy fizetni kell, hanem azért is, mert megnõtt a várakozási idõ. Meg az is sokaknál kiverte a biztosítékot, hogy az elsõ mozdulat a 300 forint befizetésének lerendezése és csak eztán jön az orvos. És akkor jön valaki, akinek végre eszébe jut, hogy hát nincs itten baj, kiteszi a falra a rendelet alkotók fényképét – hûen az objektív tájékoztatáshoz, panaszkodjanak azoknak az emberek. A televízió tudósításban még azt is benne hagyták, hogy az egyik páciens nagy bölcsen aszonta: „mán csak a köpõcsésze hiányzik!” (Mégse a képeket köpködjék össze meg vissza, nem igaz?)
De milyen igaz! Hát barátaim, a nép hangja bizony Isten hangja! És õtet meg ugye nem lehet leváltani! Régen a fõtéren kalodába ültetve közszemlére kitéve mindenki láthatta azokat, akik rossz fát tettek a tûzre. Asszem ideje lenne visszatérni a gyökerekhez! (Bár ha jobban belegondolok, ezek valószínûleg végigülnék a teljes négy éves ciklust.) Drábik János egyszer arra a kérdésre, hogy miért nem lesz itt forradalom, azt válaszolta, hogy arctalan pénzviszonyok között rejtõzködõ hatalmasságok ellen nem lehet harcolni. Ahogy nézem, sajnos egész társadalmunkra rátelepedett ez a sajátos arctalanság. Kicsit olyan ez, mintha egy újfajta szocializmusban élnénk. Emlékeznek még, a régiben, az államszocializmusban minden a népé volt. Legalábbis elméletileg. Vagyis semminek nem volt konkrét gazdája. Szét is rohadt minden. Most, ebben az újban, a magánszocializmusban a felelõsségnek nincs gazdája. Szétterül, elkenik a szart, rátelepszik mindenre és mindenkire. Látják, már a riporternek is az elsõ szava, hogy az összes áremelést elrendelõnek tegyük ki a képét. A riportalany helyébe megkérdeztem volna: hány évre visszamenõleg, tessék mondani? Mer’ hogy mán vagy öt éve nem Orbánék vannak hatalmon! Feltéve, de meg nem engedve, ha mondjuk, teszem azt 2010-ben, a legközelebbi választásokon megint a jelenlegi államhatalom gyõzedelmeskedne, na akkor vajon mit csinálnának? Vajon tíz év távlatából is visszamutogatnának Orbánékra? Én egészen biztos vagyok benn, hogy igen. Nem véletlen tehát, hogy olyan találó Fricz Tamás „Következmények nélküli ország” meghatározása, hiszen a felelõsségnek nincs gazdája ebben a teljes jogú európai uniós tagállamban, amely magáról azt mondja, hogy demokratikus jogállam. Legalábbis papíron. Az élet néha, mostanság egyre gyakrabban, rácáfol erre. Fordított országban, egyfajta Tükörországban élünk, ahol azonnal heves ellentámadások kereszttüzében találja magát az, aki ki meri mondani az igazságot, vagy meg meri nevezni a bûnösöket. Pedig ez még csak a jéghegy csúcsa. Az a bizonyos kilenctized, ami a víz alatt van, talán jobb is, ha ott marad, mert ha az egészet látnánk, elszörnyülködnénk, milyen országban is élünk, milyenné tette hazánkat a kapzsiság, a mohóság és a Mammon által diktált kíméletlen tempójú hajsza a pénz után.
Egy 93 ezer négyzetkilométer nagyságú elvarázsolt kastélyban élünk, melynek tükörtermében torzabbnál torzabb szörnyszülöttek néznek le ránk, s lányos zavarunkban bizony nem is tudjuk hirtelen eldönteni, hogy most mosolyognak, vagy pedig vicsorognak ránk. Gyanítom, inkább ez utóbbiról van szó. Mindeközben kényszerpályára lökve sodródunk végzetünk felé. De mi lesz eztán? Ha valami csoda folytán, mondjuk a végletekig történõ megaláztatást és megadóztatást követõen a magyar társadalom elvetemült részei is odahagyják a jelenleg regnáló államhatalmat alkotó pártalakulatokat, és gyõz az ellenzék, nem nagyon marad választása. Visszaállítják az egybiztosítós rendszert? Hogyan? Kifizetik a több biztosítónak az elõzõ kormány által vállalt garanciákat? Lesz erre elég pénz? Vagy újabb hiteleket kell felvenni erre is? Vagy egyszerûen visszaállamosítanak? Mert akkor lelki füleimmel már hallom is az össztûzként felmorajló ölebmédiát Franciscóval az élen, ez ám az igazi diktatúra, amolyan jó fajta polgári, meg hogy lám-lám, mi megmondtuk elõre, a FIDESZ a kommunizmus hagyományainak örököse, Orbán Viktor pedig Nagy Imre helyett Kádár örökségét választotta stb. Na erre mondják azt mifelénk pajkosan összekacsintva, hogy ügyes. Kényszerpályára terelik az országot, de arról azért gondoskodnak, hogy a vég elõtt még külföldi kenyéradó gazdáik kivehessék belõle a profitot, bukásuk esetén pedig nekünk kell majd kifizetni a cehhet, mégpedig kamatostól. Még akkor is így van ez – s ennek legeklatánsabb példája az egészségügy, a több biztosítós modell bevezetése –, ha adott intézkedéseket már nem kellene meghozni, vagy bevezetni, mert nemzetközi példák mutatják, hogy bûn rossz, csak kárunk fog származni belõle. Ráadásul, hogy a bajt még tetézzék, Degesz uram továbbra sem akar szembenézni azzal a ténnyel, hogy teljesen alkalmatlan egy – az õ szavaival élve – világváros vezetésére. Még akkor is, ha ez csak egy kutyaszaros világváros. Tizenhét esztendei tökölõdés után ideje lenne végre (neki is) távoznia a posztjáról. Õ inkább e helyett a „Carpe diem!” (Élj a mának!) rövidlátó, és városvezetõhöz meg aztán végképp nem illõ tékozló szemléletmódjával abban látja a kiutat a fõváros áldatlan anyagi helyzetébõl, hogy eladja a még megmaradt vagyont. – És utána mi lesz? – kérdezhetnék a jelenlegi kormánykoalíciót rendszeresen a hatalomba segítõ butapestiek. De nem kérdezik. Pedig lassan itt lenne az ideje feltenni ezt és a többi hasonlóan kényes témákat érintõ kérdéseket, mi több, itt lenne végre az ideje, még akkor is, ha a szerencsétlen 1ügyû ígérgetõ Kóka Johnny szerint ez a legsötétebb szocializmus legsötétebb pártitkári gyakorlatát idézi, a felelõsök néven nevezése, s fényképeik közszemlére való kitevésének. S
mivel a régi bölcsesség most is igaz, nevezetesen 1 kép felér 1000 szóval, s mivel az ember információinak mintegy 80%-át vizuális úton, azaz a látáson, a szemén keresztül kapja, talán az lenne a legcélravezetõbb, ha a BAZ megyei példa alapján mindenütt kitennénk azon elvetemült népnyúzó egyének képeit, akik már ugyan jelenleg is a multimilliomosok vagy ne adj’ isten a milliárdosok keserû kenyerén tengõdve egyre telhetetlenebbek, s Mammon csábításának engedve most már valamennyiünk összes pénzére ácsingóznak. Mert hát bármennyire is hihetetlen, kedves barátaim, vannak ilyen emberek. A dologban az a legszörnyûbb, hogy pillanatnyilag ilyenek vezetik ezt az országot. Azokra meg, akiknek valamelyik közeli családtagjuk vagy rokonuk hirtelen megfelelõ intézményeknél (lásd nagy értékû gyógyfürdõ) valamilyen csoda folytán pozícióba kerültek, ne is pazaroljuk a drága idõt és energiát. A méheknél ezt az ingyenélõ kasztot hívják herének. De náluk talán még a herék is jobbak, mert õk legalább a megtermékenyítésben aktívan részt vesznek, míg velük ellentétben a nemzet nyakán ingyen élõsködõ újgazdag yuppie és sleppje csak a saját kártékony fajtáját szaporítja. Megfigyelhetõ ugyanakkor egyfajta érdekes kettõsség is. Amikor az országról van szó, képtelenek arra, hogy megfelelõen intézzék az ügyeket, adósságot halmoznak fel, játszi könnyedséggel, már-már a dzsentrivilágot idézõ urizálással kótyavetyélik el a közvagyont, hogy ki tudják fizetni az éppen aktuális cehhet. Ám amikor róluk és az érdekeikrõl van szó, azonnal „kijózanodnak” szétbontják a lóvét apró részletekre (beosztással élnek), ügyelnek arra, hogy a szerzõdéseken mindig szigorúan a közbeszerzést éppen el nem érõ összegek szerepeljenek. A kecske is jól lakott meg a káposzta is megmaradt! Nálunk kérem tisztelettel, van közbeszerzés, nem úgy, mint annak idején Orbánéknál! Ja, hogy a szerzõdés összege éppen nem érte el azt a szintet, hogy ki kelljen írni a tendert, meg hogy versenyeztetni kelljen? Ez kérem teljesen törvényes. Lehet, hogy nem erkölcsös, de törvényes! Vazzeg! Na erre mondják azt mifelénk pajkosan összekacsintva, hogy ügyes. De attól még persze ugyanolyan átlátszó és ugyanolyan gyomorforgató. De ne csodálkozzunk ezen, hiszen a történelembõl már tudhassuk, a kommunistákat (és nagyon úgy néz ki, hogy szabadosságukról elhíresült elvbarátaikat is), különleges anyagból gyúrták. Ahogyan azt Szolzsenyicin mondotta egykoron, érthetetlenek is minden más normális, azaz nem kommunista ember számára. Visszatérve még néhány gondolat erejéig Azurák Csabához és a TV2-höz. Tudom,
hogy ez egy kereskedelmi csatorna, nem pedig egy közszolgálati adó, de az embernek azért mégiscsak szinte automatikusan kinyílik a szalonnázás céljából zsebében tartott bugylibicska, amikor a mûsorvezetõi kismonológ után ez a mi derék Csabi gyerekünk még hozzá teszi, hogy az elhangzottak az õ magánvéleménye. Már engedelmet kérek, de, ki a francot érdekel a riporter magánvéleménye? Nem inkább a meghívott vendéget kellene kérdeznie az adott témáról? Ehelyett a beszélgetés túlnyomó részében azt hallgathatta a nézõ, hogy Azurák Csaba szerint mi lenne a helyes. Csabi! Gond egy szál se! Majd ha egyszer, valamikor te diszponálsz megyei egészségügyi intézetek felett, azt ragasztathatsz a falra, amit csak akarsz. De addig nem! Oké? Az igazán megdöbbentõ számomra az, hogy mennyire elfásult, mennyire közönyössé vált a magyar társadalom, és hogy az egészséges ítélõképességünk mennyire semmivé foszlott. Sokszor olyankor, amikor az ember egészséges jogérzéke – ha szabad ezzel a képzavarral élnem – szinte felordít a bûn láttán, hirtelen elõkerül a személyiségi, meg a jó hírnévhez való jog. De ha már valakirõl bebizonyosodik, hogy elkövette a disznóságot, onnantól kezdve annak már mindene lehet, csak jó híre nem. Példának okáért a tacepaókon kiragasztott hármasra ez tökéletesen ráillik. A mûminiszterelnök számlákkal igazolt ingatlan felújítását meg a létezõ kontra nem létezõ cég stb. dolgait úgyszintén ismerjük. Molnár exeüminiszternél is utólag ismerhettük meg a „példaértékû” szakmai elõmenetelt, ahol a beteg egészséges fülét mûtötték meg a beteg helyett. Azé’ ez szigorú, nem? Mondjuk, ha a képviselõtársak elõbb hallanak errõl a bulvárlapok címoldalára kívánkozó szituésönrõl, a fene tudja, hogyan szavaztak volna. Bár talán akkor is azt a gombot nyomták volna meg, elvégre, a frakciófegyelem mindenek felett. A kis „hölgyre” most ne is vesztegessük a drága idõt, õ tökéletesen elsajátította a FIDESZ egykori választási szlogenjét: „A tett az elsõ, a szó a második!” Hát igen, a tettei asszem önmagáért beszélnek. De mondjuk a stílusa se semmi! Ahogyan mondani szokták, maga az ember. És tényleg. 100 szónak is 1 a vége, az elvarázsolt kastély útvesztõiben bolyongva, a tükörterem borzalmas látványvilága után, a forgószínpadon fellépõ „sztárok” hányingert keltõ ripacskodásait látva a kijáratot keresve csak a nagy semmi látványa tárul elénk. Hirtelen nem is tudjuk eldönteni, hogy kiléptünk-e a valóságból, és ez már a zuhanás maga, vagy még léphetünk egyet, és (még idõben) megállhatunk-e a szakadék szélén? Tudja nyüveg. A rizikó mindenesetre elég nagy! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
7
Lehet, hogy nem tévedek nagyot, és sarkítom is a problémát, de egyre inkább azt hiszem, hogy a „megélhetési“ bûnözés állami megbízás alapján mûködik. Persze lehet, hogy nem is megbízás alapján, csak amolyan szemet hunyásos alapon. Hiszen még egyetlen színesfém tolvajt sem fogott meg a hatóság, s aligha lesz rá precedens, hogy efféle megtörténjék. Ha pedig megfognák õket, akkor – minden prejudicatio nélkül állítható – alig kapnának érte büntetést, hiszen a sok purdét a hatalmas összegû állami támogatás és családi pótlék mellett csak mellszobrok, és templomtetõk fémszerkezetének ellopásából lehet fenntartani... ehhez joguk van... Felvetõdik bennem a kérdés: – miért nem lép fel a színesfém tolvajok ellen a bûnüldözés? Miért hagyja az állam, hogy – kimondom – cigányok százai szervezetten rombolják értékeinket, tegyék tönkre a lakosság pénzébõl, közadakozásból mívesen megépített templomainkat, köztéri szobrainkat? Mert az államnak érdeke. A cigányok megteszik azt, amit õk nem mernek megtenni, de óriási elégedettséggel tölti el õket (a liberális és kommunista politikusokat), amikor látják, hogy a keresztény templomok tetejérõl hiányzik a rézborítás, vagy az általuk meghamisított történelem megbélyegzett személyiségeinek szobrait lopják el... A tettesek Gyurcsányék, hiszen amikor cigányról van szó, Gyurcsány maga is cigány – vallotta nemrégiben. És nem hagyja cserben az állampolgárokat – mondta egy ünnepségen. Persze nem a Gulágot túlélõk összejövetelén... Valami tehát furcsa nekem ebben a sorozatossá vált színesfém-dologban. Hiszen a kormány átadta e bûnözõknek a felszámolt vasúti síneket, a vezetékek et, s mindent, ami mozdítható és fém. De kinek adják el ezek a bûnözõk a lopott értéket? Milyen törvények szabályozzák e tevékenységet? Miért nem ellenõrzi a Vám-és Pénzügyõrség a fém-hulladékgyûjtõ vállalkozókat? Ki az, aki átvesz a cigánytól egy Teleki-szobrot, és nem jelenti a hatóságnak, hogy a cigány „családi örökségét“ hozta eladni...
Magyarán az állam hagyja, és ezzel serkenti ezt a tevékenységet. Hisz nem a Budapest melletti Demszky-parkból lopják a világ legnagyobb bûnözõinek a szobrait, noha ott áll Lenin, Marx, Khon Béci és mások, várva a beolvasztás nemes pillanatát. Talán meg kellene mutatni a cigányoknak és más nemzetiségû kollégáiknak, hogy a Szobor-park véres kommunista bûnözõin bosszút állhatnak. Hiszen amikor azokat a szobrokat emelték, még az utcán is rendet tarthatott a ma magyarokat lövöldözõ egyenruhás azzal, hogy a ténferegõ, magát igazolni nem tudó cigányt úgy megverhette, mint Demszky Gábort anno Domini... A cigány holocausthoz tartozik a kommunista éra is, amikor még nem volt szabad nekik fémet lopni... Álljanak hát bosszút ezeken hazai vörös, gyilkos a szobrokon. Szívesen adunk hozzá flexet, talicskát, s néhány vállalkozó haszongépjármûvet is kölcsönözne e park eltüntetéséhez. Ha már lopni akarnak, vagy kénytelenek akkor lopjanak olyat, ami a többségi nemzetet, a kereszténységet nem érinti, nem sérti és még néhány kedves szót is kiprésel az elkövetõk felé a többségi társadalomból. De javasolhatom elvitelre a hazaáruló, egykor dadogó idegbeteg 19-es földosztó gróf szobrát is. Igaz, ez sem kis feladat, de aki elviszi a helyérõl, az akár nemzeti hõs is lehetne, és mintegy kárpótlásként megtarthatná az érte kapott pénzt. Van még Lenin-szobor is köztereken, és sok más szocreál alkotás, amelyekre semmi szükség nincs. És javaslom egyes politikusok háztetejének rézborítását, a zsinagógák fémborítását, és a Demszky-féle, a kreszben máig nem ismert „traktorral behajtani tilos“ táblák elvitelét. Vagy van még egy javaslatom: – a kormány hozzon olyan szigorú intézkedéseket, amelyek de facto megakadályozzák e tolvaj bandák mûködését. Ám az is lehetséges, hogy maga a kormány szervezett, az állami költségvetés pótlására REBISZ-kommandót e fémtárgyak és tetõszerkezetek lebontására, hogy az abból befolyó pénzt is olcsó Euróra válthassa a
John Perkins: Confessions of an Economic Hit Man (USA, 2006) Magyarul a RÁCIÓ Kiadó gondozásában, Deák Éva fordításával, 2006-ban Általánosságban az emberek döntõ hányada szenvedi a mindennapok nyomorúságát és vergõdik a hétköznapi búbánatok kusza zavarosában..... Jó, ha az emberek 40% tekint túl a táplálkozás, a valamilyen lakásban való létezés, és a szaporodás öröme és gondja finan8
kancellária... Mert a Rebisznek is kell valami munka, amíg el nem jön október, és szarrá nem lehet lõni a hazaáruló, csalással és hazudozással hatalomra került nemzetgyilkos kormány ellen tiltakozó lakosságot. És ebben az állami lopásban van valami. Még Veér András igazgatósága idején egy sajtótájékoztatóra hívott meg a néhai intézményvezetõ, ahol büszkén bemutatta azt a könyvet, amelyet az OPNI 150 éves fennállásáras adott ki az intézmény. A tárgyalóban és Veér irodájában muzeális kincsek voltak láthatók. A falon az igazgatók festett portréi, faragott bútorok... milliárdos érték. Nos, ezekhez cigány nem férhet, ezeket cigány nem lophatja el. Kérdés hová tûnik majd a nemzet – igaz apró, de – felbecsülhetetlen tulajdona? Kinek a régen lopott házában, villájában, nyaralójában tûnik majd föl a most bezárásra ítélt rengeteg kincs... Mint egykor a MAHART irodáinak évszázados bútorzata... Nyilván a politikusok rabolják majd szét, mint mindig is tették (lásd Apró villa). Prof. dr. Veér András gyûlölte a most vásárlóként jelentkezõ maffia-egyházat, s mindene volt az intézmény, amelyet vezetett. De prof. Dr. Veér András halott. És ebben az országban már minden megtörténhet! És mi, eközben szidjuk szegény ártatlan cigányokat, akiknek semmi közük a történtekhez, és Gróf Széki Teleki Pál beolvasztott vagy beolvasztásra váró mellszobrához... no, és a fent említett egyéb értékekhez. Mert minden érték ellopása Gyurcsány és harácsoló kormányának bûne... hiszen ahol a miniszterelnök akkor sem mond igazat, ha köszön, s cégei (elévült) adócsalásból éltek évekig, ott nem a cigányok a bûnözõk, hanem azok, akik nem tudnak rendet tartani, csak úgy, mint a Pásztorok a Múzium-kertben: – csak a kisebbeket merik megpofozni, és csak a kisebbektõl merik elvenni a golyókat. Magyarországon ezek a kisebbek a nyugdíjasok és a gyerekek. Ám a Pál utcai csata még hátra van... És ott minden eldõl – mégha áldozat árán is... Forrás: Stoffán György
szírozásához szükséges munka körén. Ennek a 40% érdeklõdõ körültekintõnek legalább a háromnegyede – mentális, szellemi, erkölcsi okokból – nem annyira mély, hogy valóban megbirkózna a széttekintés nehézségeivel. A maradék 10 % fele pedig belejó ha figyelünk
borzong és meghátrál, mikor közelít a feltáratlan rejtélyekhez, az igazság szélesebb körû megismeréséhez. Úgy hiszem, hogy a könyv, melyrõl írnék, kizárólag a fennmaradó 5% számára érdekes. Õszintén remélem, hogy a barátaim, szeretteim ebbe a körbe tartoznak. Számukra készült ez az AJÁNLÁS, javasolva számukra a könyv elolvasását. * Honnan tájékozódunk? Ahonnan tudunk... Nyilvánvalóan a legáltalánosabb, hogy a médiából, a TV, rádió, újság, folyóirat révén. Arról, hogy ez mennyire mértékadó a XXI. Század Magyarországán, arról van sejtelmünk, hiszen köztudott, hogy a magyarországi média min. 85 - 90 % -a a bal liberális ill. posztkommunista politikai szféra kezében van. A töredék tájékozódási ill. informálási köre jelentõs, de korlátozott... Nem vitás, hogy a múlt század 70-80 -as éveihez képest kinyílt a sajtó. Akkor a Városmajornál volt egy derûs, jópofa újságárus, akivel mindennap eljátszottuk az alábbi párbeszédet, (persze csak akkor, ha volt valaki mögöttem, aki hallja): - Egy szavahihetõ, demokratikus napilapot kérek... - Olyan nincs, valami mást? - Akkor adjon egy NÉPSZABADSÁG- ot! (A Magyar Kommunista Párt lapját) Ma kézenfekvõnek tûnne, hogy a külföldi, idegen nyelvû, valóban hozzáférhetõ médiához forduljunk....Ezzel kapcsolatosan írja az általam ajánlott könyv: „A dolgok nem olyanok, amilyennek látszanak. Az NBC tulajdonosa a General Electric, az ABC-é a Disney, a CBS-é a Viacom, jó ha figyelünk
és a CNN az óriási AOL TIME WARNER konglomerátum része. A tisztviselõk és a rendezõk, akik a média csaknem minden formáját ellenõrzik, tudják a helyüket; egész életükben arra tanították õket, hogy fönntartsák, erõsítsék és kiterjesszék a rendszert, amit örököltek. Ezt igen hatékonyan végzik, és könyörtelenek tudnak lenni, ha valaki az útjukba áll. Így aztán RÁD hárul, hogy a felszín alatt meglásd az igazságot, és kimond. Beszélj róla a családodnak, a barátaidnak; terjeszd.“ * IGEN! Amirõl szól a könyv, az a GLOBALIZÁCIÓ! Mindannyian érezzük, hogy van, hogy árad, hogy belepi a mindennapjainkat, ellepi az évtizedes múltunkat, valami olyasmit áraszt, közvetít felénk, aminek látszólag nem tudunk és nem is lehet ellenállni...... Megszünteti a hagyományos értékeket, értékrendeket, természeti örökséget, a független gondolkodást...... és a magyaros harcsapaprikás (galuskával) helyett a Mc’ Donalds ócska menûjét akarja lenyomni a torkunkon...... Nehéz megfogalmazni, hogy micsoda a GLOBALIZÁCIÓ... Mi a jelenség oka? Mik a mozgató rugói? Ki mozgatja és miért? Csak azt érezzük, látjuk, hogy újabb és újabb hagyományos boltok olvadnak bele a multinacionális hálózatokba, hogy eltûnnek évszázados hazai üzemek, hagyományok... De miért? De miért, miközben a környezetünkben mindenki tiltakozik...? Érzékeljük az ország tökéletes gazdasági kiszolgáltatottságát, a rendszerváltás béli pénzügyi adósságunk megsokszorozódását.... Mindezt a „demokratikus állam, választás, berendezkedés mellett..“ Megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan... * Azért nem látunk bele a kártyákba, mert távol vagyunk a tûztõl, a kormánytól, a vezetõ pozícióktól, az országos áttekintés lehetõségétõl? NEM! Volt szerencsém (?) a demokratikus változások után egy állami szektor kormányzati, szakmai vezetõjének lenni, de - utólag, õszintén megmondva - semmit nem érzékeltem azokból a gazdasági folyamatokból amit a VILÁG TÕKÉS MAFFIÁJA az országunkkal csinált. Az elsõ, demokratikusan választott miniszterelnököt, Dr. ANTALL JÓZSEFET - miután személyesen is ismertem - rendkívül becsültem. Meggyõzõdésem, hogy gazdasági szempontból õt is az orránál vezették......Miért? Hogyan? Kik? A könyv nem Magyarországról szól, de ha figyelmesen olvassuk, megértjük az elmúlt húsz év hazai gazdasági történéseit is... és választ tudunk adni arra a kérdésre, hogy miért vagyunk a világ egyik legeladósodottabb, az unokáinkat is megnyomorító országa, de megértjük azt is, hogy mindez hogyan, kik által történt. * A kizsákmányolás történelmérõl az imperializmus, a tartományok, a fennhatóságok, rabszolgaság jut a legtöbb ember eszébe! Mindez megváltozott! Kifinomult módszerek mûködnek a múlt század közepe óta.... „felszabadítás, a gonosz, a terrorizmus elpusztítása, gazdasági hazugságok, visszafizethetetlen kölcsönök segítõkész felajánlása, a vissza nem fizetett kölcsönök miatti politikai zsarolás, a közember számára csak sejthetõ, de soha nem tudható politikai gyilkosságok“ Hihetetlen, de ilyen eszközökkel „mûködtetik napjainkban a világot... Alapvetõen persze a természeti erõforrások, fõleg az OLAJ által motiválva......Errõl szól Vietnam, Szaúd - Arábia, Kuvait, Afganisztán, Irán, Irak, Equador, Panama, Venezuala újkori történelme......és közvetve persze a mienk is.... * Nem kétséges, hogy mindebbe - a tényleges akciókba, folyamatokba, a mozgató személyekbe, az újkori MAFFIA mûködésébe - a hétköznapi halandó soha nem láthat bele....JOHN PERKINS mintegy 15 évig élt ebben a közegben vezetõ közgazdászként, beutazva a világ szinte minden táját.... Millió dollárokat keresve....mély lelki vívódások közepette. Teljesen tisztában volt vele, ha a tapasztalatait megosztja, a „sakálok“ bármikor megölhetik... Õ mégis megírta ezt a könyvet....Számomra nagyon õszinte és hihetõ, ezért kérlek, hogy olvassad el! Forrás: Dr. Németh Miklós
9
– avagy „A méret a lényeg?” – JÖN! JÖN! JÖN! Itt van a legújabb esze ment agymenés, a megalomániás presztízsberuházás, építsünk kormányzati negyedet eftársak! Nem tudom emlékszünk-e még iskolai történelem tanulmányainkra? Vagy a méltatlanul népszerûtlen egykori „Ki tud többet a Szovjetunióról?” címû monstre iskolai vetélkedõsorozatra? Annak idején a szovjet eftársak – nagyságukat és szellemi potenciáljukat demonstrálandó – a különbözõ termonukleáris fegyverekkel való kísérletezgetések közti szünetekben azzal hívták fel magukra a testvéri tábor barakkjaiban tengõdõk figyelmét, hogy ókor-ókor, ráérõ idejükben visszafordítottak egy-egy folyót, hatalmas méretû duzzasztógátakat emeltek, valamint más egyéb látványos óriás-beruházásokat eszközöltek, miközben a nép, a párt irányítása alatt továbbra is szinte a rabszolgaság szintjén sínylõdött. Most ugyanez látszik megképzõdni az új Magyarországot építõk táborában is. Ez is uniós tábor, no de ez mán európai uniós. Mecsoda különbség! Tényleg, van különbség? Az égadta világon semmi. Gazdag Lászlónak „A Bokros-csomag mítosza és a valóság” címû érdekfeszítõ munkája jutott az eszembe. A szerzõ a jelenlegi politikum egyik legnagyobb bûnének, hibájának tartja, hogy a gazdaság szerkezete gyakorlatilag változatlan maradt, a humán szektor fejlesztése helyett most is szeretjük betonba önteni a pénzünket. Ha semmi más, csak olcsó élcelõdés lenne a célunk, azt is mondhatnánk, hogy maffia módszerekkel dolgozik a jelenlegi government. És láss csodát, az élet még hajaz is erre a megállapításra, mert hát mi másra gondoljon az ember, amikor olyan híreket hall, hogy PPP-beruházás keretében öntik majd betonba a százezermillió forinton felüli összeget. Az a hatszázhuszonhétmillió, ami az egyik tárcától ment ki úgy, hogy a lóvét szépen elaprózták, a szerzõdésekre kifizetett összegek
egyike sem érte el az ötmillió forintot, így meghirdetni és versenyeztetni sem kellett, elsõ ránézésre azt hihetnénk, már-már szóra sem érdemes. De azért, Jó Ha Figyelünk! Van, ami soha sem változik. Ilyen a kommunista mentalitás és szemléletmód – még akkor is, ha ifjú az a kommunista –, a megalomán presztízsberuházásban látja ostoba létezésének sajátos igazolását. Talán valamiféle kompenzáció ez, amellyel a kisebbségi érzést és a hozzá értés teljes hiányát szeretnék palástolni, vagy ellensúlyozni. Láthatóan kevés sikerrel. Mint példának okáért az általuk emelt, hát sok mindennek, csak éppen a forradalomhoz méltó emlékmûnek nem nevezhetõ vaskolosszus. Itt is a mérettel próbáltak letaglózni mindent és mindenkit, a kifejezõkészségre már nem maradt semmi a kreativitásból. Annak idején a Godzilla címû hollywoodi szuperprodukciónak volt az a jelmondata, hogy „A méret a lényeg!” Míg a Csendesóceáni atomrobbantások következtében óriásira nõtt szörnyszülött gyík esetében kifejezetten találóan hatott az elõzetes végén a fent idézett szlogen, addig a múltból itt maradt, és egy ország vezetésébõl elégtelenre vizsgázott állampárti aparatcsikok ideológiai örökösei esetében rendkívül kínos momentumként hat, hogy az ember – ebbõl a szemszögbõl is, és immáron sokadszorra – ismét úgy érezheti magát, hogy idõutazáson vesz részt a múltban. Akár a folyók folyásirányának megfordítását nézzük, akár a kormányzati negyed grandiózus terveire csodálkozunk rá, akár a gigantikus méretûvé duzzasztott adósságállományt szemléljük (ide kéne mán végre egy duzzasztógát, ami megállj-t parancsol!), arra jöhetünk rá, hogy a kommunista valóban különleges anyagból van gyúrva. Nem tud, de talán ha tudna, akkor sem akarna emberi léptékekben gondolkodni és cselekedni. Ez pedig nagyon nagy baj!
A társadalmat ugyanis emberek alkotják. A tömegtermelés és a tömegkommunikáció elterjedésével ízelítõt kaphattunk abból, mit jelent, ha felborulnak az arányok, és ennek következtében az emberi léptékektõl eltávolodva a Gólemek világában találjuk magunkat. Hirtelen mi leszünk a legkisebbek, a legkiszolgáltatottabbak, a legesélytelenebbek és a legtöbb gondot okozók, s ezért bizonnyal a legkönnyebben mellõzhetõk. Az ember világa helyett a profit világa. Az Isten világa helyett Mammon világa. Rajtunk áll, hogy melyiket választjuk. Ma már csak mutatóban találunk olyan kisboltot vagy üzletet (kiskereskedelmi egységet), ahol elõre köszönnek nekünk, mert ismernek minket, tudják, hogy mi kell nekünk. A bevásárlóközpontok és hipermarketek viszont légkondicionáltak! Az árubõség pedig vásárlásra csábít! Még akkor is, ha a gyönyörû csomagolás mögött rohad az áru. „Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek” – hangzott el, amikor az ember elõször égi kísérõnk talajára lépett. Nem tudom észrevették-e, még itt is a kicsi, az emberi léptékû áll az elsõ helyen?! Annak idején a mai legnagyobb ellenzéki párt egyik jelmondata volt, hogy „Merjünk nagyot álmodni!” Érdekes ellentmondás, hogy a jelenlegi államhatalom csúcsán állók, akik a „Merjünk kicsik lenni!” ideológiai fõparancsot kiadó, ma EU-komisszárként tevékenykedõ Smith ügynök ideológiai örökösei, álmodni talán nem, költekezni viszont annál grandiózusabban tudnak. Bele sem gondolnak abba, hogy ezzel milyen mérhetetlen károkat okoznak. Ennek valószínûleg az lehet az oka, hogy nem hallották még Warren Buffett bölcs gondolatát, melyet azt hiszem minél elõbb meg kellene fogadniuk, s amely így hangzik: „A legfontosabb teendõ, ha valaki gödörben találja magát: hagyja abba az ásást!” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
ERÕS ÉRDEKCSOPORTOK Megindult a kiküzdött társadalmi pozíciók perverz „államosítása“, vagyis az állam által védett privilégiumokká átfordítása és tartósítása. Mindenki elõjogokkal védi a maga kis világát, leginkább az orvostársadalom, de élenjárnak ebben a patikusok meg a „gazdák“ is. A politikai szféra elérthetõsége és „sebezhetõsége“, vagy éppen a parlamenti törvényhozás befolyásolása is ugyanezt az aszimmetriát mutatja. A multiknak egyenesen olyan erõs nyomásgyakorló képességük van, hogy csak a politikai élet csúcsain hajlandók tárgyalni. Az ország politikai térképe tehát eltorzult, mert nincs kiegyensúlyozott és rendezett érdekképviseleti szféra, nincs hosszú távú stratégiai érdek, csak rövid távú érdekeken alapuló kapkodás. A magyar társadalomszerkezet még a lebomlás állapotában van, s még nem jutott el a felépülés szakaszába. Az átalakulás forgatagában sem a politikai, sem a gazdasági elit még nem valódi elit, mert még nem képes betölteni a Nyugatról jól ismert és az EU-ban elvárt szerepeket, az érdekkonfliktusok racionális, hosszú távú stratégiai érdekeken alapuló, kompromisszumos megoldását. Ágh Attila – Népszava, 2007. szeptember 4.
10
Szemmel tartja a titkosszolgálat a most alakuló Magyar Gárdát, de egyelõre nincs ok, hogy be is avatkozzanak. A biztonságpolitikai szakértõ szerint nem kell komolyan tartani a gombamód szaporodó militáns csoportoktól. A szélsõséges szervezõdések Nemzetõrségben egyesülnének. Jelzésértékûnek tartja a Magyar Gárda hon- és nemzetvédõ törekvéseit a magyar titkosszolgálat, ám addig nem avatkoznak be a szervezõdõ mozgalom életébe, amíg a gárdisták nem követnek el bûncselekményt – értesült lapunk. A Nemzetbiztonsági Iroda egy, a neve elhallgatását kérõ munkatársa a FigyelõNet megkeresésére elmondta, az elmúlt egy évben több militáns csoport alakult, amelyekben közös vonás a rendõrség elleni gyûlölet. „Érdekes, hogy egyes szervezetek kínosan ügyelnek arra, hogy a büntetõ törvénykönyv szabta határokat ne lépjék át“ – véli a szakértõ, hozzátéve, hogy a mozgalmak felismerték, már azzal is eljuttatják üzeneteiket, ha például fekete egyenruhát vesznek fel, ám önkényuralmi jelképet nem. NINCS VESZÉLY Tálas Péter biztonságpolitikai szakértõ kizártnak tartja, hogy a Magyar Gárda megalakulásával veszélybe kerülne az alkotmányos rend. „Ha valóban kapnának lõkiképzést a csoport tagjai, akkor a titkosszolgálat azonnal közbelépne“ – jegyezte meg Tálas. Szerinte egy fegyveres akciónak-felkelésnek azért sincs realitása, mert a magyar politikai kultúra teljes egészében elutasítja az erõszakot, így ezek a militáns csoportok elszigetelõdnek. A Magyar Gárda katasztrófavédelmi törekvéseivel kapcsolatban Tálas elmondta: „Ha a Jobbikosok homokzsákokat akarnak cipelni, azt nagyon jól teszik. A szakértõ megjegyezte, hogy a külföldi példák szerint sehol sem politikai alapon szervezõdtek a
nemzeti gárdák. A Dániában és Norvégiában egyaránt mûködõ Honi Gárdák a második világháború után nõttek ki az antifasiszta mozgalmakból. EGYÜTT ÕRIZNÉNEK Örül a Magyar Gárda megalakulásának, de egy közös, nemzeti-radikális Nemzetõrséget szervezne Kovács Géza, a tavaly alakult Magyar Önvédelmi Mozgalom elnöke. Elképzelései szerint a különféle gárdákból és mozgalmakból – elég csak például a Nemzeti Õrseregre vagy a Kárpát-Haza Nemzetõrségre gondolni – egy olyan Nemzetõrséget lehetne létrehozni, amellyel felváltható lenne a “jócskán elhasználódott rendõrség." Kovács,
Védeni gyülekeznek? (Fotó: MTI) az általa vezetett mozgalmat hatszázfõsre becsülte, „akik ha kell, meg tudják védeni magukat.“ Kerestük az Önvédelmi Magyar Gárda vezetõjét, Vona Gábort (a Jobbik elnöke) is, ám õ – szabadsága miatt – nem kívánt nyilatkozni. Helyette Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója hívta fel a figyelmünket a párt honlapján lévõ információkra, interjúkra, melyekbõl kiderül, hogy a Magyar Gárda 56 kiválasztott tagját augusztus 25-én Für Lajos, az Antall-kormány volt honvédelmi minisztere avatja fel.
KULTURTERROR? A gárdisták egyenruhája fekete lesz, árpádsávos kendõvel. A tagokat lelkileg, szellemileg és fizikailag is kiképeznék, sõt – Vona ígérete szerint – megismertetik velük a lõfegyvereket is. A Magyar Gárdát hon-, katasztrófaés a polgári védelem terén vetnék be, de kulturális feladatokat – mint hadisírgondozás – is ellátnának. Bár a szervezõdésnek nincs hivatalos engedélye a honvédelemre, Vona szerint „ha úgy hozza a helyzet, akkor a honvédelemre nem kell engedélyt kérni.“ A barikád.hu-nak adott interjújában Vona azt mondja, „meg kell menteni a magyarságot. Fizikai, lelki és szellemi értelemben is elérkeztünk arra a határra, amely ki kell hogy kényszerítse a negyvenévnyi kommunizmus és a 17 évnyi dagonyázás ellenreakcióját.“ A gárdisták felkészítésében egyébként tanárok és ökölvívóedzõk is segédkeznek majd. HATÁROLÓDNAK IS, MEG NEM IS Kóka János, az SZDSZ elnöke egy magyar zászlót küldött Orbán Viktornak és Semjén Zsoltnak, mert a liberális párt szerint a Fidesz és a KDNP a Magyar Gárda, „egy félkatonai szervezet“ minapi megalakításáig szélsõjobboldali jelképrendszerrel vállalt közösséget. Az SZDSZ a Jobbikból kinõtt Magyar Gárda kapcsán azt kérdezte a Fidesztõl, hogy meddig tartják fenn a Jobbikkal közös önkormányzati frakcióikat. Erre válaszolva a legnagyobb ellenzéki párt közleményt adott ki, melyben kijelentik, hogy a Fidesz megalakulása óta kiáll az alkotmányos jogok érvényesülése, így az egyesülési jog szabad gyakorlása mellett. Természetesen az egyesülési jogukkal élõ állampolgároknak és szervezeteiknek tevékenységük során maradéktalanul be kell tartaniuk a törvényeket" Forrás: FigyelõNet – M. M.
2007. április 3-án a Napkeltében ezt bírta mondani a 4-es metróról: demcki: én azt remélem, hogy sok mindenért kárpótol az ami megépül, azért mert gyönyörû lesz, mert jó lesz benne lenni, mert szívesen közlekedünk vele, mert nem a tömegközlekedés, nem a szegénységnek a szinonimája lesz, tehát nem az alacsonyjövedelmû emberek használják majd, hanem szívesen.. bánó: azok is használják majd... demcki: azok is használják majd.... jó ha figyelünk
11
avagy: Mire van szüksége az új többségnek? Orbán Viktor, a Vezénylõ Tábornok meghirdette az új többség számára a megváltó új, plebejus politikát. A Fidesz közel két évtizedes kacskaringós politikáját figyelve ez akár gyanús is lehetne, alap-megállapításaival viszont feltétlenül egyet kell értenünk. A módszerváltásban csalatkozott honpolgárok egyre nagyobb többsége az egész 17 évvel együtt látná szívesen a szemétdombon a zsákutcába kanyargózó politikát és politikusokat is, tehát az új többség tagadhatatlanul létezik. Téved viszont abban, hogy az egyedüli kivezetõ út kizárólagos letéteményesének a Fideszt állítja be. Újra megismétlem; a nemzet szempontjából a Fidesz kormányzásának – koránt sem hibátlan – idõszaka volt az eddigi legjobb. De nem az egyedüli és semmiképpen nem a kizárólagosan lehetséges legjobb! Számos kiváló intézkedésük mellett sajnos voltak olyan döntések is, melyek nem a nemzet érdekét szolgálták. Tehát a Fidesz a kisebbik rossz, de semmiképpen sem a lehetõ legjobb! Talán ennek felismerése vezetett oda, hogy jelenleg a megkérdezettek körében közel azonos a Fidesz és az MSZP elutasítottsága! Nem is olyan régen egy magát kereszténynek, jobboldalinak tartó országgyûlési képviselõ azzal csitítgatta a kormány azonnali lemondását követelõ tömeget, hogy ilyet nem szabad mondani, mert ez államellenes összeesküvés és a törvényes államrend elleni izgatás, vagy mi, és különben is; tiltja az Alkotmány (sic!). Nos, ha az alaptörvény nem teszi lehetõvé, hogy egy bizonyítottan hazug, nemzetellenes és néppusztító kormányt el lehessen zavarni, akkor ott a törvénnyel van óriási baj! És joggal vélik úgy nagyon sokan, itt Csonkaországban, hogy ha a törvények rosszak, akkor azokat figyelmen kívül kell hagyni! Nem véletlen, hogy õsszel az történt, ami! El kellett venni az istenadta nép kedvét a forradalomtól. Egyébként nem ezért sikerült elvenni a kedvünket, hanem elsõ-
sorban amiatt, hogy e kicsiny országot már sajnos elég régen nem Nemzet lakja. És az sem volt véletlen, hogy amikor az Astoriánál az elsõ véresre vert, -lõtt és -kardlapozott embert berángatták az elsõ sorba, a Vezénylõ Tábornok vetett rá egy pillantást, befejezte nagyívû beszédét (Népszavazzunk! És legközelebb mindenki akasszon a nyakában egy kolompot!), majd nyugodtan beszállt páncélozott autójába és hátrahagyta híveit a semmiképpen nem magyar szívû rendõröknek. Akik tették a dolgukat…. Az új többség tagadhatatlanul létezik, de ennek az új többségnek egyöntetûen tele van a hócipõje a jelenlegi politikával és politikusokkal! A politika számukra nem az õ képviseletüket, szolgálatukat jelenti, hanem néhány sima beszédû szerencselovag hihetetlen gazdagodását, felelõsség nélkül! Ha megválasztják – és ha éppen jó zászlót lenget, akkor biztosan megválasztják! –, négy évig megközelíthetetlen, érinthetetlen és leválthatatlan lesz! Azt csinál, amit akar, azzal és úgy üzletel, akivel és ahogyan akar, és úgy és akkor fér hozzá a közöshöz, ahogy és amikor akar! Azt mondja, hogy legkevesebb pártérdek, de leginkább a haza érdeke, hogy õt újra és újra megválasszák! Ennek érdekében bárkivel bármilyen egyezséget megköt, és a legkevésbé sem érdekli sem a pártérdek, sem a nemzet érdeke, a választók pedig kizárólag addig fontosak, amíg a neve és a pártlogó mellé berajzolják az ikszet. Újabb pozíciók, újabb lehetõségek és a négy év után biztosítva van még az unokái jövõje is. Ez a mai magyar politika és a hozzá elválaszthatatlanul tartozó politikus. Az eredményt láthatjuk. Tehát új politikára, de sokkal inkább új politikusokra lesz szüksége a Nemzetnek! Olyanokra, akik nem azért alkalmasak képviselõnek, mert valamelyik párt azt állítja róluk, bár senki sem ismeri õket (aki meg igen, az esze nélkül bárki másra szavaz!). Nem olyanokra, akik rezzenéstelen arccal
hazudnak, de olyanokra sem, akik bezselézett hajjal kiszállnak a húszmilliós Audiból és arról beszélnek, hogy mekkora nagy a szegénység! Nem kellenek a sima szájú szerencselovagok, a pozícióhalmozók, a megélhetési- és a pártlistákon bebetonozott politikusok! Addig nem lesz rend, és esélye sem lesz a rendszerváltásnak, amíg az egyre összefonódóbb jelenlegi politikai elitet nem tudjuk leváltani! Amelyik párt felismeri ennek elsöprõ igényét és lecseréli az egyre megkopottabb, egyre sárosabb és egyre tollasabb politikusait, vagy eleve újakkal tud a csalódott nép elé állni, esélyes lehet a gyõzelemre. De az is lehet, hogy a pártok ideje végképp lejárt. Az is lehet, hogy a nép egy szép napon mégiscsak gondol egyet, és újragombolja a kabátot. És akkor nemigen fogja érdekelni az Alkotmány és lehet, hogy a lámpavasak újra használatba kerülnek. És az is lehet, hogy azokon teljes egyetértésben fognak lógni mindkét virtuális oldal „képviselõi”. Már csak azt kell eldönteni a vezéreknek, hogy meddig tudják az egyre forrongóbb katyvaszt a dugó alá szorítani, kockáztatva a saját létüket is. A szomorú az, hogy vezéreinket legfeljebb a saját létük érdekli, és kevésbé, vagy egyáltalán nem a Nemzeté! Ha nem lesznek új képviselõink – és ennek szükségességét a szavazók felismerve ajánlószelvényeiket nem adják tízezerszám a nagyoknak, és nem szavaznak rájuk, csak azért mert az a kisebbik rossz –, akkor minden marad a régiben. Ez a jelenlegi politika és politikusok érdeke, de homlokegyenest ellentétes a Nemzet érdekével. Keressük tehát az új, hiteles, személyükben alkalmas képviselõket; keressük az új pártokat, az új arcokat; tanulmányozzuk a programokat, tájékozódjunk, döntsünk végre okosan, megfontoltan. Ne a kisebbik rosszat válasszuk, hanem a JÓT! És azért tartsuk szárazon a puskaport. Biró László
GYURCSÁNY ÉS A GÖMBÖC
„Gömböc, gömböc” – mondogatta ingerülten Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, miután tolmácsa nem tudta lefordítani a szóban forgó kifejezést. Az esti nemzetközi sajtótájékoztatón a tolmács is elvesztette a türelmét, és a diplomáciában egészen szokatlan módon visszaszólt: „Miniszterelnök úr, magyarul én is tudom!” Gyurcsány Ferenc és a tolmács hajcihõjén a hallgatóság jót nevetett, ám nem biztos, hogy végül megértették, mit is szeretett volna bemutatni nekik a magyar kormányfõ. Forrás: Magyar Hírlap
12
Tárgy: vállalati extraprofit adóként behajtása? Nyílt levél (panaszbeadványként az Alkotmánybírósághoz) Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága Dr. Bihari Mihály elnök Verõce, 2007. 08. 06.
A Civilek a Mecsekért Mozgalom egy tagja szerint nem rendelkezik elkülönült hatósági jogkörrel a Honvédelmi Minisztérium Építéshatósági Osztálya, ezért nem is adhatott volna ki érvényes építési engedélyt a tubesi lokátorra. A kérdés az, hogy a HM háttérhivatalaként jogszerû volt-e az engedélyezés. A Civilek a Mecsekért Mozgalom (CMM) egyik tagja keresetet adott be a Fõvárosi Bírósághoz, állítása szerint ugyanis a Honvédelmi Minisztérium (HM) Építéshatósági Osztálya nem a központi államigazgatási szervekrõl szóló törvénynek megfelelõen létrehozott szervezet – tájékoztatta lapunkat Vicze Csilla, a CMM szóvivõje. Aktivistájuk szerint ez azt jelenti, hogy az osztály nem rendelkezik elkülönült hatósági jogkörrel, így nem adhatott volna ki érvényes építési engedélyt a tubesi lokátorra. A HM elismeri, hogy az osztály nem létezik, a Központi Ellenõrzési Hatóság (KEH) azonban kiadhat engedélyt – ismertette a minisztérium általuk ismert álláspontját Vicze Csilla. A Tubesrõl szóló engedélyt azonban nem a KEH vezetõje írta alá – közölte aktivistájuk érvét a szóvivõ, aki szerint a kérdés most az, hogy a HM háttérintézményeként jogilag érvényes-e az Építéshatósági Osztály által kiadott engedély. – Arra kérjük a Honvédelmi Minisztériumot, hogy tegye közzé saját, illetve a KEH alapító okiratát, amibõl ezt megtudhatjuk – mondta a szóvivõ. Forrás: Pécsinapilap.hu – N.T.
SZÉP JÖVÕ Szép jövõ közeleg. A betiltások kora. Meg kell rendszabályozni a demokráciát, hogy itt bárki kitalálhat bármit: gárdát, sztrájkot, ellenzéki sajtót, ellenvéleményt, felvonulást, petíciót. Betiltjuk a gyülekezési szabadságot. Az gyülekezik, aki élteti miniszterelnök urunkat. Betiltjuk az ellenzéket: elõbb egyenként, aztán csoportosan. Lehet ellenzék, de az legyen normális, mûködjön együtt miniszterelnök urunkkal. Betiltjuk a civil szervezõdéseket, csak azok maradnak, amelyek felveszik a Gyurcsány Ferenc Gárdája nevet. Betiltjuk az internetes fórumokat. Nem mindet: amelyiknek a logójában a pápai gyerek szerepel, maradhat. Következnek: adóemelés, vagyonelkobzás, számûzetés, börtön, halasztott mûtét vagy húsmérgezés. Mindezt egy homoszexuális államtitkár és egy 56 fos gyomirtó brigád ürügyén. Szép jövõ! Seszták Ágnes – Magyar Nemzet, 2007. szeptember 3.
KEDVES FERENC! Elõször is, hogy folytasd a küzdelmet, amelyet mindeddig oly briliánsan végeztél, és ne higgyél a tanácsoknak, ne engedj az esetleges nyomásoknak, amelyeket gyakorolnak rád – akár saját pártodból – azért, hogy föláldozd a személyedet, és ezzel eleget tegyél az Orbán vezette Fidesz és szövetségesei szimbolikus óhajának azzal, hogy önként lemondjál a béke kedvéért. Azt hiszem, abban igazad van, hogy Magyarországnak nincs szüksége az irányzat megváltoztatására, csak az ütem és a végrehajtás lelassítására, zökkenésektõl mentesítésére – a lakosság tájékoztatásának megjavításával. Forrás: Fejtõ Ferenc – Népszava, 2007. szeptember 6.
jó ha figyelünk
Tisztelt Bihari Úr! Dr. Lenkei Gábor, egy orvos, írt egy „Cenzúrázott egészség“ címû könyvet. Ez a könyv konkrétan ismertette számos gyógyszer tényleges elõállítási önköltségét és ahhoz képest az adott terméket értékesítõ cég(láncok) által bezsebelt extraprofitot. Kiderült belõle, hogy a hazai lakosságtól „egészségbiztosítási hozzájárulás“ címén, adóként behajtott pénzbõl e termékértékesítõ cégek óriási extraprofitját is finanszíroztatja az Egészségügyi Minisztérium útján a hazai költségvetés. Hasonló a helyzet az önkormányzatoknál, a vezetékes ivóvíz- és a szennycsatorna szolgáltatásoknál. Törvény kötelezi a települési önkormányzatokat a garantáltan méregmentes, vírusmentes, jó minõségû, egészséges ivóvíznek a minden lakos részére folyamatosan biztosítására. Számos önkormányzat mire használhatja fel elsõsorban a lakosságtól, az államtól és az Európai Uniótól stb. a vezetékes ivóvíz minõségének a javítására felvett pénzt? Elsõsorban arra használják fel, hogy falusi szennycsatornákat is építsenek, hogy azokkal bevezessék azokba a folyókba amelyekbõl a vezetékes ivóvizet készítik, a háztartási vegyszereket, fogamzásgátló gyógyszereket és a járványokat elõidézõ, az ivóvíz klórozásától sem elpusztuló fertõzõ vírusokat tartalmazó emberi ürüléket, miközben megengedik a kerti kutak mezõgazdasági mérgekkel, pl. az embereket és állatokat is sterilizáló hatású kálium mûtrágyákkal és a fertõzõ vírusokat tartalmazó állati trágyákkal szennyezését, és ezúto n is sterilizálják a falusi lakosságot. A települési ivóvíz- és szennyvízcsatorna hálózatokat üzemeltetõ, vagyis ezekben (bûn)segédkezõ cégek részére pedig önkormányzati adóként behajtják és kifizettetik a lakosokkal ezen cégek többszáz százalékos extraprofitját, e népirtásról való hallgatásuk bûnsegédkezési díjaként, lásd a melléklet (code: VeroceiElszamolas070805) alapján, s a www.aquanet.fw.hu tudományos honlapunk dokumentumai alapján. Mindkét fenti adóztatási törvényi elõírás hézagos és emiatt ellentétes az 1949. évi XX. törvény, a Települési Önkormányzati törvény és az Európai Unió által hirdetett valamennyi alapelvvel is. Az Alkotmánybíróság tudatosan nem szünteti meg a vállalati extraprofit „adóként“ szedésére lehetõséget biztosító törvényi joghézagokat? Melléklet: „Vállalati extraprofit adóként behajtása“ tárgyában a verõcei jegyzõhöz és a Pest Megyei Bírósághoz is intézett nyílt levél, az önkormányzati adóbevétel-megosztás jelenleginél erkölcsösebb jogi megoldásához segítség kérésként. (Code: VeroceiElszamolas070805). Kérem a fentiek szíves tudomásulvételét! Tisztelettel: Tejfalussy András dipl. mérnök feltaláló s.k. (a DMR Vízmûvek kérésére megszûnt önkormányzati megbízású szakértõ) VERÕCEI LÉTVÉDÕ POLGÁRI KÖR, 2621 Verõce, Lugosi u. 71., tel./fax: 27/380-665.
13
– avagy Az alkalmazkodóképesség csúcsa: hogyan váljunk könnyen és gyorsan a múlt embereibõl a jövõ embereivé? – Úgy gondoltam, hogy ennek a kis írásnak az elejére Aldous Huxley regényének címét veszem kölcsön. Némi irónia is vegyül ebbe, hiszen valamennyien tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy már ez a világ, amelyben most tengetjük hétköznapjainkat, ez sem szép, ez sem új. Arról meg, ami még eztán ránk vár, a jelen ismeretében asszem mindnyájunknak vannak elképzelései. A napi taposómalom mókuskerekében robotolva ünnepnapokról meg sajnos már nem nagyon beszélhetünk, ha olykor-olykor mégis, akkor meg könnyen elõfordulhat, hogy a rendõrség vet véget gumilövedékekkel a nagy ünnepelni akarásnak. Erre is volt már példa.
Aldous Huxley (1894-1963) A tömegével pozícióba kerülõ egykori ifjú kommunistákat gyakorta a „múlt emberei, a múlt eszméivel” szóösszetétellel szoktam jellemezni. Legutóbbi próbálkozásuk, a megalomán kormányzati negyed felépítése kapcsán írott értekezésemhez Csöröge barátom fûzött hozzá néhány nagyon érdekes gondolatot. „Nekem az amerikaiak jutnak róla az eszembe. Bagdadban építik a világ legnagyobb nagykövetségét. Egy milliárd dollár fölött lesz az ára. Valódi vár lesz, bunkerekkel, fegyveres védelemmel égen és földön. A kormányzati negyedre azért van szükség, mert az védhetõ. A sok, különálló minisztériumot nehéz védeni, ha kitör a forradalom. A kormányzati negyedet el lehet látni földalatti menekülõ utakkal, heli14
kopter leszállóval, zsoldos véderõvel (a szabadság ereje) stb. Valahol olvastam, hogy Mussolini – a fasizmus kitalálója – úgy határozta meg a rendszerét, hogy a korporációs, azaz gazdasági és a politikai hatalom összefonódása. Õ már csak tudta. Minden meghatározás, amelyet a fasizmusról olvastam, csak szófosó ködösítés. Mussolini a lényeget mondta ki. Mi van Amerikában? Mi van Magyarországon? A kormányzati negyed szerepe azonos a királyi váréval. Nem palotáról beszélek, hanem várról, erõdítményekkel, gyiloklesõkkel, ágyúkkal, fegyvertárral, élelmiszer- és víztartalékokkal, katonasággal, börtönnel, kínzókamrákkal, kivégzõ helyiséggel. Ez épül Bagdadban, hogy megvédje az iraki nép szabadságát, és ez fog épülni Budapesten. Mivel az Urak, a mi parancsoló uraink biztonságáról van szó, semmi sem lesz drága, még ha mi bele döglünk is. Te is hagyd abba a kommunistázást. Ami most van, az sokkal rosszabb annál. Az egy emberi és erkölcsös rendszer volt ehhez képes. A kormányzati negyed nem Gyurcsány agyhúgyköve: az a globalizmus szükségszerû velejárója. Hogy nálunk kezdik elõször, annak az oka egyszerû: elsõnek minket nyomorítanak meg teljesen. Volt valami hülye film, Hitler’s willing executioners, Hitler önkéntes (készséges) hóhérai. Ez a banda Bush’s villing executioners. Ahogy Európában a megnyomorítás fog terjedni nyugat felé, ott is meg fognak épülni a megerõsített kormányzati negyedek. Harc a terrorizmus ellen! Ami a történelmi szocializmusban a
kulák, az ellenséges elem, a fekete reakció, a szabotõr volt, az most mind terroristává vált. Látod, még e tekintetben is kezdetlegesebb a rendszer. Bár akkor is volt összefoglaló nevük: „az ellenség keze”. A sok hülye jobboldalinak nem jut eszébe, hogy Moszkva sosem adott olyan utasítást, hogy tedd fizetõssé az oktatást, az egészségügyet, hogy számold föl a teljes foglalkoztatottságot, értéktelenítsd el a nyugdíjat, ne törõdj azzal, hogy hol laknak az emberek és, hogy az állami gondoskodást váltsa föl az egyéni felelõsségvállalás, mert ez illik a demokratikus rendszer politikailag érett állampolgáraihoz. Persze, mondhatod, hogy közvetett eszközökkel csinálta. Lehet, de akkor sem volt olyan szégyentelen, hogy közvetlenül merte volna. A kommunista az, aki tagadja az embernek a magántulajdonhoz való jogát. Gyurcsány az? Ma az ország tényleg megosztott. Egyik oldalon vannak a hülye, vagy okos gazemberek, a másik oldalon vannak a jó szándékú, de hülye, zavarosan gondolkodó emberek. Hogy miért nincs nemzeti összefogás? Mert akik errõl beszélnek, még arra is képtelenek, hogy koherensen megfogalmazzák a gondolataikat. Kotkodácsoló tyúkok, kukorékoló kakasok sosem fognak együttmûködni. Ez kiderült az õszi tüntetéseken, amikor már jobban szidták egymást, mint az ellenséget. De vigyázz, nehogy ezt így elmond, mert a „jobboldaliak” fognak meglincselni! Légy okos és óvatos!” Bizony érdemes megszívlelni Csöröge barátom gondolatait, és érdemes elgondolkozni rajtuk.
Nekem mindjárt az jutott róluk eszembe, hogy úgy érzem, mintha kezdenénk Indiára hajazni. Mintha megindult volna egyfajta, a magyar társadalomra felülrõl ráerõltetett vagy ráerõltetni szándékozó kasztosodási folyamat. Mesterségesen és elõre lezsírozott módon gazdasági és politikai kapcsolatrendszerekkel és hatalmi pozíciókkal visszaélve egy kiváltságos réteg, majdnem azt a szót használtam, hogy „elit” létrehozásán fáradoznak bizonyos körök. A kontraszelekció továbbél, csak most a kiválasztás szempontjai módosultak bizonyos tekintetben. Ez az elit, amely magyarokból és külföldiekbõl áll majd, a többiektõl gondosan elkülönítve, például lakóparkokban, biztonsági õrség – SECURITY – magánhadseregek védelme alatt éli majd életét, egyfajta államként létezik majd az államban. Mondok egy példát. Képzeljünk el egy hûséges (értsd a kormányhoz és a jelenlegi államhatalomhoz hû) „köztisztviselõt”. Vagy talán korrektebb, ha úgy fogalmazok, a közigazgatási szamárlétra valamelyik felsõbb grádicsán tanyázó minisztériumi alkalmazottat. Reggel elindul „munkába”, vagyis a magánhadsereg által õrzött, a társadalom többi részétõl gondosan elkülönített és elkerített életterébõl – a pórnép soraiból valók elsõ nekifutásra azt hihetnék, hogy luxusbörtönként funkcionáló, lakóparkból – a szintén jól õrzött kormányzati negyedbe, majd dolga végezetével délután ugyanez, csak visszafelé. A magukat jobbnak, különbnek tartók minden tekintetben el akarnak különülni a társadalom többi tagjától. Az uralkodó osztály nem óhajt lealacsonyodni a pórnéphez. Persze, miért is óhajtana? Hazánkban az SZDSZ az a politikai érdekközösség, amely a társadalom legkisebb egységeként a család helyett az individuumot, az
egyes embert, az egyént nevezi meg, teljes elkülönülésre, vagyis atomizálásra kárhoztatva ezzel az egész társadalmat. Ezt a mára már a napnál is világosabb, hogy csak a haszonért és a hatalomért ténykedõ sajátosan felépülõ véd- és dacközösséget úgy is szokták jellemezni, mint „idegen test”. És valóban. Ha jobban belegondolunk, semmiféle hagyománya nincs minálunk a kirekesztésnek, az elkülönülésnek, mi mindig is befogadó nemzet voltunk, mindig is – mai divatos szóhasználattal élve – integráltuk a nálunk letelepedõket. Mosta azonban – ha tetszik, ennek az idegen testnek a hathatós közremûködésével – olyan idegenek betelepítésén fáradoznak, akiknél eleve elrendeltetett, hogy semmiféle integrációról szó sem lehet, õk kiváltságosak, megkülönböztetettek. Az Amerikai Egyesült Államok esetében a vízumkérdés és a bevándorlási rendelkezések kapcsán láthatjuk, milyen fontos kérdés, hogy kit engedünk be a kerítésen belülre, és ki az, akit igyekszünk távol tartani. Azt kell mondanunk azonban, hogy az elkülönülés tekintetében még az USA is csak kismiska ahhoz az országhoz képest, mely a világon talán egyedülálló módon viszonyul ehhez a problémakörhöz. Csöröge helyzetjelentése: „Otto Weininger, egy zsidóból lett evangélikus osztrák filozófus mondta, hogy „zsidónak leni nem faji, nemzeti vagy vallási kérdés. Zsidónak lenni egy elmeállapot.” Israel Shamir szerint a zsidó elmeállapotú nem zsidók rosszabbak, mint a legrosszabb zsidók (ld. Bush, Blair). Azt is õ mondta, hogy: „Végy egy hangyát, és az nekiáll hangyabolyt építeni. Végy egy zsidót, az nekiáll gettót építeni.” A gettót elnevezheted lakóparknak, az akkor is gettó. Shamir szerint a globalizmus civilizációja judeomammonita, azaz zsidó elmeállapotú és pénzimádó. Marx szerint a zsidó és a kapitalista egy és ugyanaz. „Izrael fél-
tékeny istene, akinek a színe elõtt más isten nem létezhet – a pénz” – mondta. A judeomammonita világ zsidó elmeállapotú embere gettót épít: lakógettót, kormányzati gettót, mert meghatározó tudatállapota a félelem az embertársától. Ezt a félelmet a zsidó vezet[k mesterségesen tartják fenn a zsidók között: ha nem teszed, amit mondunk, jön a holokauszt, betesz a zsákba és elvisz. Ezért kell mindig egy „új Hitler”. Jelenleg Ahmadinedzsád, de Szaddam is az volt. Tartok t[le, hogy nemsokára Putyin is az lesz. Ezért kell a terrorizmus, hogy legyen kit[l félni, és minden hatalmat megadni állam bácsinak, aki majd megvéd, ha engedelmes leszel. Az semmit sem számít, hogy Szaud-Arábiában és Egyiptomban nincs demokrácia. Az számít, hogy Belorussziában és Oroszországban nincs. Ez a felháborító. Szaud-Arábia oké, mert az olaját a nemeztközi tõke rendelkezésére bocsátja, de az „új Hilerek”, mint Putyin, Ahmadinedzsad, Hugo Chavez a saját népüknek akarják juttatni az olajkitermelés hasznát. Ez az, ami „antidemokratikus”, antiszemita, terrorista támogató, politikailag nem korrekt, a „nemzetközi közösség” semmibe vétele, stb., stb.” Az õrzõ-védõ szolgálatokkal megerõsített lakóparkok rohamos terjedésével tehát fennáll a veszélye annak, hogy valójában nem más történik jelenleg hazánkban, mint szálláscsinálás az elkülönülés igazi mestereinek? Ezen azért nem ártana elgondolkodnunk. És akkor az egymillió ázsiairól még egy árva szó nem sok, de annyit sem beszéltünk. Pedig lehet, hogy kellene, mert újabban úgy hallani, hogy példának okáért Kínában már óriásplakátokon hirdetik: Magyarország tárt karokkal vár egymillió kínait. (Mondjuk arra azért kíváncsi lennék, hogy hol lennének elszállásolva, talán nekik is épülnének lakóparkok, vagy szocialista mintára barakktáborok?) De térjünk még vissza néhány gondolat erejéig a grandiózus „Új Magyarországot építünk!” látványvilághoz. Az államhatalom a megalomán kormányzati negyed beruházásával világossá teszi mindenki számára, hogy itt elsõsorban nem vagyoni, hanem elvi kérdésrõl van szó. Ki az, aki a kiváltságosok kasztjához tartozik, és ki az, aki nem? Ki nyerhet bebocsátást a gondtalan életbe, s kik azok, akiknek egész életükre a nélkülözés, a megvetettség és a kifosztási ráta jut osztályrészül? S hogy ez utóbbi csoport majdhogynem szinte teljesen ugyanaz a módszerváltozás, valamint a nagyságos és fényességes Európai Portához történõ csatlakozás veszteseivel? Ahogyan azt az urbánus frazeológiában az efféle szituésönök megfelelõ verbális érzékeltetésére mondani szokás: Ilyen a szelavi! Annak idején a párttagsági könyv indíthatta el az embert a karriert jelentõ vagyoni és kapcsolatrendszerben is megmutatkozó felemelkedés útján, ma gyaníthatóan ez ide már édes kevés lesz. Eftikéim alkalmazkod15
ván az új idõk új szeleihez, megfelelõ irányba fordítva köpönyegüket, bár a régi beidegzõdéseket és a megbízható embereket felhasználva és kihasználva azért továbbra is gyakorlott magabiztossággal haladnak, no nem a szocializmus Kádár által kikövezett, hanem inkább a vadkapitalizmus eredeti tõkefelhalmozási idõszakát is megszégyenítõ kegyetlenséggel lealázó kifosztottsági rátáját produkáló útján. Így aztán pillanatok alatt felépül egy második Dél-Amerika itt, a nagyságos és fényességes Európai Porta kellõs közepén. Nézzük, hogyan vélekedik errõl Csöröge barátom: „Gondolkoztam, hogy miképp lehetne a kommunistázást kiiktatni a szóhasználatunkból. Talán egyszerûen csak elvtársakat kéne mondanunk. Állítólag a Köztársaság téren még mindig így szólítják egymást. Gyurcsányék nem a múlt emberei, hanem a globalista jövõé. A múlt embereinek mozgásterét korlátozták a marxizmus megfogalmazott baloldali céljai. Ezeket semmi nem korlátozza. A történelmi szocializmus baloldali célokat hirdetõ jobboldali rendszer volt. A jobboldaliság, tehát a diktatúra, megmaradt, de a baloldali célokat kidobták. Magyarországon az általános egészségbiztosítást, az általános nyugdíjbiztosítást, a kötelezõ és ingyenes általános iskolai oktatást, az ingyenes közép- és felsõfokú oktatást a szocializmus vezette be. Azelõtt nem volt ilyen. Ezek bizony nálunk „a szocializmus vívmányai” voltak, akár tetszik, akár nem tetszik. Sõt, tovább megyek: nyugaton ennek a hatására vezették be, hogy versenyképeseknek látszódjanak a szocializmussal, ezért õk is most számolják fel ezeket az intézményeket. Arra a belátásra jutottam, hogy a nyugati társadalombiztosítás, elérhetõ oktatás, stb. mind a Nagy Októberi Szocialista Forradalom érdeme, nem pedig a nyugati társdalom természetes fejlõdésének az eredménye. A kapitalizmus természetes jövõjét Marx nagyon jól látta. Amit õ jósolt, az most valósul meg. Talán még durvábban, mint jósolta. Nálunk az elvtársak most a „szocializmus vívmányait” számolják föl. Lehet-
nek akkor a múlt emberei? Ha az „Új Világrend” fejlõdési irányát tekintjük, õk bizony élenjárók, a legprogresszívabbak. De kell is igyekezniük, mert nyugati mércével mérve az õ vagyonuk még abba a nagyságrendbe esik, amely hosszabb távon vesztésre áll. Most kell még szerezniük, hogy átkerüljenek a fennmaradó osztályba. Ez kemény munkát igényel a részükrõl. Hát ezért kemények – velünk.” Milyen érdekes, nem igaz? A tiszteletre egyáltalán nem méltó régi-új kiváltságos kaszt izzadságszagú kollektív fosztogatással próbál meg felemelkedni kenyéradó gazdái szintjére, miközben ha valaki az egyszerû pórnép soraiból meg meri kérdezni ókor-ókor, hogy tessék mán mondani, mikor fogunk úgy élni, mint az osztrák sógorok, azonnal lehurrogják õtet. Hogy hát a magyar gazdaság így, meg hogy a magyar gazdaság úgy. Az embernek olyan érzése támad, mesterségesen tartják ezen a szinten a magyar gazdaságot, hogy a kifosztási ráta produkálásához még éppen elégséges legyen, de más már ne tudjon megkapaszkodni, ne adj’ isten, esetleg felkapaszkodni a kiváltságosok szintjére. Most akkor mi legyen? Álmodjunk nagyot, vagy legyünk kicsik? Nézzük, hogyan vélekedik errõl Csöröge barátom. „Feltehetnéd a kérdést: Merünk kicsik lenni? Akkor miért nem kis kormányzati negyedet építünk? Kis állam, kis negyed, esetleg semmi negyed. A kis állam, az állam megszûnése Lenin tanítása volt. Meg az SZDSZ-é. A megalomániát az oroszok az amerikaiaktól irigyelték el. A szovjetek mindenben Amerikát utánozták. (Hruscsov: „Tíz év múlva utolérjük Amerikát.”) Még a szóképekben való olvasás bevezetésében is, ami tényleg a képtelenségek képtelensége volt. A kolhoz a gigantikus amerikai farm utánzata volt marxista ideológiai keretek között. A Lomonoszov Egyetem épülete az Empire State Buildinggel akart versenyezni. A betonozás az angol-amerikai development projectek jellegzetessége. Ezért álmodozott egy szovjet költõ Szibéria lebetonozásáról. Amerikát akarta Szibériában felépíteni. Ha ez nem így lett volna, a mi
posztkommunistáink sosem tudtak volna ilyen nagyszerûen, simán beilleszkedni a z Új Világrendbe, mintha mindig ott éltek volna. Ugyanazt akarták megcsinálni, de nem sikerült nekik. Ezért ideológiát váltottak: így már nem korlátozzák a mozgásterüket a marxizmus baloldali céljai. Már teljesen szabadok. A Szovjetunió megszûnt. Az ellene való harc értelmetlen. Pillanatnyilag a gonosz Tel-AvivLondon-New York tengelye létezik. Brüsszelt csak azért nem említem, mert másodrendû a szerepe. Szó sincs a korábbi ideológia továbbélésérõl. A köpönyegfordítás teljes volt. Ami itt van, az az élenjáró nyugati ideológia. Ezt kell megértetni az emberekkel, akik azt hiszik, hogy csak azért nem részesülünk a Nyugat áldásaiból, mert ezek ilyen hülyék, mert a Nyugat ezeket nem fogadja el egyenrangú partnernek, stb. Amiben részesülünk, az a nyugat áldása. Ezek csak feltétlen kiszolgálók némi baksisért.” Hát kérem szépen, erre mondják azt, hogy „cseberbõl vederbe”. A gigantikus farmon úgy tûnik nem sok minden változott. A birkákat most is ugyanúgy, ha nem inkább még úgyabbul nyírják. (Ugyanazok, akik azelõtt!) A birkák meg ugyanúgy, ha nem még úgyabbul bégetnek – birka módjára –, oszt’ mégsem történik semmi. Talán bennünk van a hiba. Nem vesszük észre, hogy a „múlt emberei, a múlt eszméivel” új fordulatszámra kapcsoltak. Fordítottak egyet köpönyegükön, s idõközben az új idõk, új emberivé váltak. Rájöttek arra, hogy Mammon világában a nagy hangon való gátlástalanság a legkifizetõdõbb. Mi pedig, amíg az általuk elkövetett bûnökért és károkozásért nem merünk visszaszólni, vagy ne adj isten, ha a helyzet úgy kívánja, visszaütni, mindaddig az ostoba birka nép hiábavaló bégetésére vagyunk kárhoztatva, amíg rá nem jövünk arra, amit Eleanor Roosevelt mondott egykoron, miszerint „Senki sem kelthet bennünk kisebbrendûségi érzést a jóváhagyásunk nélkül.” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
Az Ifjú Gárda eredetileg a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) rendezvényeit biztosító rendezogárdából kialakított, hazafias-honvédelmi nevelést erõsítõ szervezet volt, a KISZ teljes politikai irányításával. Szervezete, alapvetõen középiskolákra, munkahelykre alapozott. Nagyon kevés területi alegység mûködött. Szervezeti felépítése katonai volt, raj-szakasz-század-zászlóalj. Parancsnoki állománya a megyei szinttõl hivatásos katonatisztekbõl szervezõdött. Így biztosított volt a szervezet betagosíthatósága a katonai hierarchiába. A fegyveres erõk, testületek, rendészeti szervek utánpótlását is biztosította. Az ifjúgárdisták (fiúk és lányok) 14 éves kortól teljesítettek szolgálatot. A belépés önkéntes volt, de véleményezhette a felettes KISZ-bizottság. A gárdisták egyenruhát viseltek, mely országszerte egységes volt. Általános, honvédelmi kiképzésen és politikai foglalkozásokon kívül szakági felkészítésen is részt vettek. Szakágak: honvéd, határor, polgári védelmi, munkásõr, rendõr, tûzoltó. Feladataik: politikai, ifjúsági, tanintézeti rendezvények biztosítása, rendkívüli helyzetekben kisebb-nagyobb mentési, õrzési jelentési feladatok, részvétel a kiképzéseken, versenyeken, szemléken. Az Ifjú Gárda 1989-ben loszlott fel.
16
